Az ingáról leírtakat nem én találtam ki! Azért tettem fel ide, hogy akit érdekel elolvashassa, kipróbálhassa. Ha van kedved, próbáld ki, de fontos tudni a használatáról leírtakat!

Nekem működik J

Ha nem is érsz el látványos eredményt az ingával egy valamiben azért segíthet, az összpontosítás, a koncentráció megerősítésében.

Az inga kérdezése, bioenergiánk hasznosítása a legősibb tudományok közé tartozik.

Hogy sokan kételkednek benne? Igaz.

Egészen addig, amíg maguk is ki nem próbálják….

Az emberek 90 % - nak van radiesztétikai érzékenysége.

Gyakorlással bárki megpróbálhatja.

Fontos, hogy az ingát csak a tulajdonosa használhatja, ha más is megérinti vízsugár alatt meg kell tisztítani!    

Az inga megmutatja    

Bevezető

Sokat töprengtem, érdemes - e írni az ingáról, amely a varázsvesszővel együtt a radiesztézia /radio - latin = sugárzás, esztézia - görög - érzés, érzékelés = sugárérzékelés / legfontosabb segédeszköze.

A nagyvilágban ugyanis már sok könyv látott napvilágot e témakörben. A hazai és külföldi szerzők könyveit olvasva azonban mindig hiányérzetem támadt, mert néhány kérdés megválaszolatlan maradt. Végül is úgy éreztem, szükség van egy kézikönyvre, amely az inga mindennapi használatáról szól, és segít a kezdő radiesztétáknak, például megóvja őket attól, hogy tévutakra jussanak. Szerintem a radiesztézia nem kizárólag néhány ember előjoga.

Az emberek mintegy kilencven százalékának van radiesztétikai érzékenysége, és képes ezt hasznosítani.

Az inga sokoldalú, sőt univerzális, hiszen az élet bármely területén segítségünkre lehet. Az ingával érzékelhetjük a körülöttünk lévő káros sugárzásokat, felderíthetjük az emberi és állati szervezet érzékeny pontjait, megállapíthatjuk a terhességet, s a születendő gyermek nemét. Segítségével vizet és kőolajat találhatunk, pontosan meghatározhatjuk azt a helyet, ahol érdemes régészeti kutatásokat folytatni, és pontosíthatjuk a talált leletek korát. A régi várak, épületek föld alatti folyosóit is megtalálhatjuk az ingával. Ellenőrizhetjük vele a hegesztés pontosságát, az elektromos gépek áramkörét. Megállapíthatjuk, hogy egy-egy gyógyszer használ-e nekünk, vagy inkább árt, bizonyos élelmiszer káros-e szervezetünknek vagy hasznos. Vizsgálhatjuk ingával művészi tárgyak, pénzek 

eredetiséget, ennek, segítségével meghatározhatjuk hova célszerű ültetni a gyümölcsfát, és mely növényi kultúra ad majd bővebb termést földünkön.

A felsoroltak csak részben ölelik fel azokat a lehetőségeket, ahol a radiesztézia sikeresen alkalmazható. Tulajdonképpen tőlünk függ, hogy mi mindenre használjuk.

Több éves munkám során, amelyet a radiesztézia és bioenergia kutatására, tanulmányozására szántam, számos új ismeretet szereztem, és ezek alapján állíthatom: a radiesztézia része az okkult tudományoknak, és a pszichotronikának.

A radiesztézia azonban viszonylag könnyebben magyarázható, "megfoghatóbb", mint egyéb okkult és a lélek világával foglalkozó tudományok. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezért fontosabb is a többi paranormális jelenségnél.

A radiesztézia csupán egy lehetőség, hogy rejtett adottságait kihasználjuk, és az által megkönnyítsük életünket. Az ember alkalmazkodni tud a környezetéhez, és alkalmazkodnia is kell, ha életben akar maradni.

Ezt könnyíti meg, ha valaki ismeri a radiesztézia módszereit, és legalább részben használni tudja a bioenergiáját.

E könyvben a legjellegzetesebb eseteket írtam le. Azokat, amelyek érdekesek és hasznosak lehetnek a radiesztezia iránt érdeklődő olvasóknak és azoknak is, akik ilyen irányú adottságaikat kamatoztatni szeretnék.        

Az inga Koncentráció

Érzékenység Az inga kezelése

Kapcsolat az ingával Az ingával végzendő munka helye

Segédeszközök Gyakorlati tanácsok a káros sugárzások felderítésére

Káros sugárzások Védekezés a káros sugárzások ellen

Pozitív sugárzások A feszültség oldása

Radiesztétikai diagnosztika A megfelelő étrend

Vízkeresés Teleradiesztézia

Teleradiesztétika gyakorlat Varázsvessző

Radiesztézia és bioenergia A gyógyítás feltételei

Előkészület az energia átvitelre A chakra

Távgyógyítás bioenergiával Élelmiszerek

Összefüggés a káros sugárzások és a betegségek között    

Az inga

Aligha akad olyan radiesztéta, aki ne használna ingát.

Ezt az eszközt a németek Pendelnek, az angolok pendulumnak, Kelet-Európában pedig olykor csüngőnek, függőnek is nevezték.

Az ingának különböző formája lehet, ám az ideális az, ha kerek vagy elliptikus. Lengés közben ugyanis ezeknek van a legkisebb légellenállása. Valódi, kifejezetten radiesztézia céljára készült inga hiányában hasznát vehetjük a láncon függő zsebórának, kulcsnak is. Kis túlzással azt mondhatnánk bármely zsinóron függő tárgy alkalmas radiesztétikai “kutatásra". Csak arra kell ügyelnünk, hogy a kiválasztott tárgy formája szimmetrikus legyen, nehogy lengésének bizonyos irányú eltéréséből hamis következtetéseket vonjunk le. Sokan használnak olyan ingát, amelynek belseje üres. Az ilyen inga víz vagy a fém keresésére a legalkalmasabb, különösen, ha az üreges részben a keresett matériából egy kis "minta" található.

Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből - rézből, vasból - készült ingák, de van, aki az ezüst, vagy arany Ingára esküszik. A radiesztéták egy része szívesen alkalmazza a borostyánkőből és az üvegből készült ingát. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a keverékanyagból előállított inga átviteli képessége sokkal gyengébb, mint az egynemű anyagból készült ingáé.     

De vajon miért fontos az inga anyaga? Mint tudjuk, az emberi szervezetek különbőznek egymástól. Egyesek jobban reagálnak a rézre, míg mások mondjuk a borostyánkőre, az ezüstre vagy más anyagokra.

Bizonyos idő elteltével, amikor már jól elsajátítottuk a különböző radiesztétikus technikákat, egyre kevésbé lesz fontos az, hogy milyen anyagból készült az inga. A gyakorlat egyébként a radiesztétikai képességeket is fokozza.

Itt jegyzem meg, hogy az inga csupán segédeszköz. Az agy és a test az a különleges, finom és érzékeny műszer, ami a különböző változásokat érzékeli, rögzíti.

Az inga csak jelzi az információkat.

Az inga súlya tulajdonképpen a radiesztéta képességeitől függ. Az érzékenyebbek általában a súlyosabb ingát kedvelik, a túl könnyű inga ugyanis munka közben "elszabadulhat". Viszont az sem jó, ha az inga túl súlyos, mert akkor nehézkesen, lustán mozog, arról nem is beszélve, hogy használata több energiát igényel.

Érdekes megemlíteni, hogy bizonyos radiesztétikai gyakorlattal meg az építkezéseken használt, körülbelül háromszáz grammos függőónt is könnyen működtethetjük. Radiesztétikai szempontból a fehér és a fekete szín semleges, ezért mindegy az ingát ilyen színű zsinórra kötjük.

Arra is ügyelni kell, hogy a zsinór természetes anyagból készüljön. A zsinór teljes hossza legalább 20 centiméter legyen, meg akkor is, ha munka közben rövidebbre fogjuk. Tulajdonképpen a zsinór optimális hossza is változik személyenként, ezért azt munka közben határozzuk meg.

Amikor megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb hosszúságot, akkor egy kis csomóval jelöljük. Az optimális zsinórhossz általában 4-7 centiméter között van. De amikor vizet keresek vagy káros sugárzás után kutatok, az Ingát a 20 cm zsinórhosszon tartom.

Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy kizárólag zsinórról beszéltem, láncot nem is említettem. Ez nem véletlen. A lánc használatát ugyanis helytelenítem. Amennyiben az ingát lánchoz kapcsoljuk, s a kapcsolás nem a +- szabály alapján történik, nagymértékben csökken az inga átviteli képessége, s így az ingától kapott válaszok sem pontosak. Ha veszünk egy drótot, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az egyik vége pozitív, a másik negatív töltésű. Mindennek megvan ugyanis a két pólusa, még az embernek is. Pólusoknak foghatok fel a fej - láb, a bal kéz - jobb kéz, a jobb kéz - jobb láb stb.

Ha az ingát sorban az ujjaink fölé tartjuk, megfigyelhetjük, hogy mindegyik ujjunk felett más irányban mozdul ki. Ha például a bal hüvelykujjunk felett az óramutató járásával azonos irányban forog, akkor a mutatóujjunk felett biztosan ellentétes irányban mozdul ki. Ez végül is azt jelenti, hogy mindegyik ujjunk más pólusú. Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is eltérő a pólusuk. Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk. Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív tö1tésű ingára van szüksége.

Ezért mindenkinek saját ingájának kell lennie, amelyet kölcsön adni tilos!     

Koncentráció

Korábban már említettem: az emberek kilencven százaléka úgynevezett "ingaérzékeny", ebből kifolyólag tehát lehetősége van arra, hogy radiesztéziával foglalkozzon. Nagy részük azonban sohasem fedezi fel magában ezt a képességet. Ha azonban valakinek van inga érzékenysége, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy jó radiesztéta lesz.

A velünk született vagy szerzett érzékenység mellett a koncentrációs képességnek is óriási szerepe van abban, hogy kiből lesz radiesztéta és kiből nem.

A sikerhez hetvenöt százalékban hozzá a figyelem összpontosítás és csak huszonöt százalékban az adottság. Aki tehát nem képes figyelmét egy dologra koncentrálni, aligha ér el eredményt a radiesztézia terén. Gyakorlással azonban jelentősen javíthatjuk ezt a képességünket is.

Hadd mondjam el saját példámat, hogyan szoktattam magam a tökéletes koncentrációra. Kiálltam Zágráb egyik legforgalmasabb kereszteződésébe, és egy nem kifejezetten unalmas, de nem is túl érdekes könyvet kezdtem olvasni. Napokon keresztül ismételgettem ezt a kísérletet, mindaddig, amíg a könyvbe úgy bele nem mélyedtem, hogy egy cseppet sem zavart a gépkocsi forgalom zaja, a járókelők hangoskodása, vagy más zajok, amelyek egy nagyvároshoz hozzá tartoznak. Később egy másik, sokkal bonyolultabb, nehezebben érthető olvasmánnyal folytattam a kísérletet. Amikor ezt a könyvet is végig olvastam, úgy éreztem, tudok már annyira koncentrálni, hogy zavaró külső körülmények között is vállalkozhatok az ingával való munkára.

De ez csak az egyik feltétel. Ennél fontosabb, hogy tanuljunk meg uralkodni érzelmi életünk fölött. A feladat végzése közben a különböző érzelmek ugyanis nagyon zavaróak lehetnek. Megint a saját példámat hoznám fel: én ezt különböző légző- és relaxációs gyakorlatokkal értem el.

Az olvasó válassza azokat a módszereket, amelyek életkorának és lelki, fizikai állapotának a legmegfelelőbbek!     

Érzékenység

Biztos vagyok abban, hogy az olvasok többsége rendkívül kíváncsi, vajon milyen fokú radiesztétikai érzékenysége van, és ez elegendő-e ahhoz, hogy ezzel az igen érdekes és hasznos tudományággal foglalkozhasson.

A választ bárki könnyen megtudhatja. Csak egy ingára van szüksége, de ha nincs kéznél inga, egy zsinórra kötözött gyűrű is megteszi.

Az inga zsinórját fogja a jobb kezébe, bal kezét pedig nyújtsa ki, tenyérrel felfele! Az ingát tartsa körülbelül két - három centiméterre a bal tenyere fölé. Most lendítse meg kissé az Ingát egyenes irányba. Rövid időn belül az inga köröző mozgásba megy át. Ezután bal tenyerét fordítsa a föld felé, és az inga az előzővel ellentétes irányban fog körözni! Ha minden a leírtak szerint történt, ez azt jelenti, hogy elegendő radiesztétikus töltése van, és máris sikerült az ingával a két ellentétes pólust regisztrálnia.

Radiesztetikus töltését egyébként még egyszerűbben is megállapíthatja. Az ingát ne lendítse meg, csak hagyja a zsinóron függni! Ez után erősen gondoljon arra, hogy szeretné, ha az inga az óra járásával azonos irányban mozogna! Kívánságát hangosan is kimondhatja. A gondolatot néhányszor meg kell ismételnie, mert megtörténhet, hogy az nem azonnal "fogad szót". Ha az inga eleget tett az óhajának, állítsa le, és most gondoljon arra, hogy ellentétes irányban mozogjon. Bizonyára ez is sikerül.

Léteznek egyéb módszerek is, amelyekkel ellenőrizhető a radiesztetikus tö1tés és érzékenység, ám az említett két eljárás egyike is elegendő ahhoz, hogy megbízható eredményt kapjunk.     

Az inga kezelése

A zsinórt fogjuk hüvelyk- és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak!

A jobbkezesek az ingát vegyék jobb kezükbe, a balkezesek bal kezükbe, vagyis abba a kezükbe, amelyiket többnyire használják!

A csukló a könyökhöz viszonyítva legyen egy kicsit lejjebb! Közben ne feszítsük meg izmainkat! Kezdetben a kéz könnyen elfárad, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk az asztalon

Egy dolgot azonban tilos: ingázás közben tenni, bármennyire nehéznek érezzük is az ingát, sohasem szabad a másik kezünkkel segíteni azt a kezet, amelyikben az ingát tartjuk. Ezáltal ugyanis "rövidzárlat" keletkezik, hiszen a két kéz töltése

ellentétes, és az inga nem mozdul meg.

Kapcsolat az ingával

Az inga tulajdonképpen nem más, mint közvetítő eszköz a tudat és a tudatalatti között. Hogy jelzéseit megértsük, a következő módon kell vele kapcsolatot teremtenünk.

Először nem árt egy kis lazítás, aztán az előzőekben leírtak szerint megfogjuk az inga zsinórját. Most kérdezzük meg az ingától hangosan vagy erősen koncentrálva magunkban: Hogyan mutatod azt, hogy "igen"? A kérdést többször türelmesen ismételjük meg!

Ne adjuk fel, ha a feltett kérdésre véletlenül nem kapunk azonnal választ!

Az inga "megszóltatásához" sok türelem és kitartás kell. Ha többszöri ismétlés után sem kapunk választ, a kísérletet hagyjuk abba, tegyük félre az ingát, és csak másnap próbálkozzunk vele ismét!

Ha az inga megmutatta, milyen irányú mozgással adja az igenlő választ, tisztázzuk azt is, hogyan mutatja a "nem"-et! Az igen és a nem felelet az alapja az inga és az ember kapcsolatának. A jelrendszer általában tartós: vagyis az inga mindig ugyanúgy mutatja az igen és a nem válaszokat.

Én mégis azt tanácsolom, hogy időről időre ellenőrizzük az ingával való "megállapodásunkat", vagyis azt, hogy miként ad igen és miként nem választ!

Az inga mindenkinél más és más mozgást végez: van, akinél körbe forog, másnál előre-hátra leng, de gyakori az elliptikus lengés is.

Számomra az inga minden jó, pozitív dolgot igen válasszal, és minden rossz negatív dolgot nem válasszal jelez.

Az igen és a nem válaszon kívül még sokféle választ adhat, jelezheti például, hogy egy bizonyos dolog semleges, lehetséges, valószínű, gyönge, kitűnő, tűrhető stb.

Minél nagyobb a gyakorlatunk annál könnyebben fejthetjük meg az inga válaszait. De azért fogalmazzuk mindig meg úgy a kérdést, hogy arra egyértelmű választ kapjunk.

Amennyiben az inga ezt követően is áll, nem mozdul, gondoljuk meg, vajon jól kérdeztünk-e! Célszerű átgondolni a kérdést. Megtörténhet, hogy is, sem kapunk feleletet, ilyenkor nem érdemes tovább feszegetni a kérdést. Az ingának egészen biztos jó oka van a választ megtagadni.

Jegyezzük meg: az ingával sohasem szabad agresszíven viselkedni, nem szabad válaszadásra kényszeríteni, és a választ kierőszakolni tőle!

S nem szabad tréfálni sem vele! A buta és értelmetlen kérdésekre ugyanolyan stílusú válaszokat kapunk.

De az is előfordulhat, hogy aznap többé nem működik az inga.

Sohase felejtsük el: az inga nem játék, és vele szemben mindig komolyan kell viselkednünk!

Megfigyelhető az is, hogy néha könnyebben, néha pedig nehezebben értekezik az ember az ingával. Mielőtt hozzáfogunk a művelethez, jól gondoljuk át a megoldásra váró feladatot, s csak ezután fogalmazzuk meg a kérdéseket!

Egy alkalommal föld alatti folyosót kerestem Desnic mellett a Veliki Tabor-i kastélyban. Az ingámmal először gondolatban megbeszéltem a következőket: "Ebben a kastélyban föld alatti folyosókat szeretnék találni." Majd megkérdeztem: "Hogyan fogod megmutatni, mikor vagyok a folyosó közelében?" Az inga erre válaszul az óra járásával azonos irányban forgott. Egyik újságíró ismerősömnek epreskertje van. Egy alkalommal, amikor meglátogattam,megkérdezte tőlem, hogy ingámmal meg tudnám-e állapítani, mely epersorok a bővebben, és melyek a gyöngébben termők. A sorok több mint 100 méter hosszúak voltak, s én ráadásul egyáltalán nem értek az eperhez.

Először koncentráltam, majd megbeszéltem a feladatot az ingával. Természetesen azt is tisztáztuk, milyen irányú mozgást végez a jobban termő soroknál. Ezután minden epersornál megálltam, bal kezemet előrenyújtva, az epertövek irányába tartottam. Minden részeredményt közöltem a barátommal. Majd saját szemünkkel győződtünk meg, hogy az inga válaszai tökéletesen fedték a valóságot.

Sokan kérdezik tőlem, a napnak melyik időszakában érdemes az ingával foglalkozni, dolgozni. Mindenkire érvényes választ nem tudok adni, mert az optimális időpont az egyén bioritmusától függ.

Az ingával végzett munka igen fárasztó, ezért kezdetben nem kell túlzásba vinni.

A kezdőknek napi 30 perces munkát ajánlok. Később majd mind hosszabb és hosszabb ideig tudnak az ingával dolgozni.     

Az ingával végzendő munka helyének megválasztása

Roppant fontos, hogy a munkához a lehető legjobb helyet találjuk meg. Ahol dolgozunk, ott ne legyen káros föld- és egyéb sugárzás, mert különben az inga válaszai pontatlanok lesznek. Amikor már tudjuk, hogyan válaszol az inga igen-t, illetve nemet, kiválaszthatjuk a helyet, ahol dolgoznunk érdemes.

Ha jobbkezesek vagyunk, akkor bal tenyerünket fordítsuk a föld felé, majd forogjunk saját tengelyünk körül körbe úgy, hogy bal kezünkkel egy kört írunk le! Amennyiben a jobb kezünkben tartott inga egyenletesen pozitív jelzést ad, semleges területen állunk, vagyis nem érezhető káros sugárzás. Ez a hely alkalmas az ingával végzendő munkára.    

Két inga-típus:

Ízisz

Oziris     

Segédeszközök

A radiesztétikai feladatok végzésénél az egyik nélkülözhetetlen segédeszköz a szögmérő. Kétféle szögmérő használatos: az egyiknek csak egy fokbeosztása van, a másiknak pedig kettő. Az egyik skála jobbról balra halad, a másik pedig balról jobbra. Szögmérőt természetesen csak azoknál a munkáknál célszerű használni, amelyeknél mérésre is szükség van. Például ha egy tárgy korát kell meghatározni. Ilyenkor a szögmérő fokbeosztása az éveket mutatja.

A szögmérőt bal kezemben, magam előtt tartom, vízszintes helyzetben, úgy, hogy a kiindulópont, a nulla velem szemben helyezkedik el. Az ingát a szögmérő közepétől egy kissé kilendítem a nulla irányába, majd gondolatban arra kérem, hogy mutassa meg a skálán, hány éves a vizsgált tárgy.

A skála azonban jelölhet súlyt, napot, litert, kalóriát s egyéb mértékegységet is, a mérés tárgyától függően. A szögmérőt tehát sikeresen használhatjuk minden esetben, amikor valamit mérünk, s az értékeket számokkal kell kifejeznünk.

A szögmérőre egyébként ABC - sorrendben betűket is felragaszthatunk, és ezt éppen úgy használhatjuk, mint a számskálával ellátott szögmérőt. A betűs szögmérőt általában ismeretlen nevek és szavak felderítésére szokták alkalmazni.

A radiesztéziában ugyancsak nélkülözhetetlen segédeszköz az iránytű, továbbá a mérőrúd, a kréta meg az antenna. Az iránytű az égtájak meghatározásához szükséges. Fekhelyek és íróasztalok áthelyezésénél, valamint a föld alatti vízfolyások szélességének meghatározásánál a mérőrudat használják, a krétát pedig a káros sugárzások helyének és irányának jelölésére.

Az antenna egy 1 milliméter átmérőjű, és kb. 10 centiméter hosszú rézdrótból készül. Ezzel jól letapogatható a sugárzás akkor is, ha csak a ház alaprajza vagy egy térkép áll rendelkezésre.

        

Káros sugárzások

Körülöttünk tulajdonképpen minden tárgy sugárzást bocsát ki magából, ám nem minden sugárzás ártalmas az emberi szervezetre.

A károsan ható sugárzás, eredetét tekintve, kétféle lehet. Az egyik az úgynevezett természetes sugárzás, a másik pedig a technikai sugárzás.

Természetesek a föld mélyéből és a világűrből érkező sugárzások. Az emberi szervezetre azok a földből eredő sugárzások a legártalmasabbak, amelyek a föld alatti vízfolyásoktól származnak. Ez a sugárzás merőleges a föld felszínére. A káros sugárzás lehet erősebb vagy gyöngébb, attól függően, hogy milyen a föld geológiai összetétele. A vízfolyásoktól származó káros sugárzásokon kívül léteznek egyéb, földből eredő káros sugárzások is, például különböző ásvány- és érclelőhelyek felett. Ezek hatása azonban lényegesen gyengébb a vízfolyás sugárzásánál.

A világűrből is érkeznek a földre káros sugárzások. Ezek közül csak kettőt említek meg. Az egyiket Ernst Hartmannról nevezték el, a másikat Manfred Curryről, tehát mindkettő a felfedezőjéről kapta a nevét.

Hartmann-csomó:

A háló elvét már a régi rómaiak is ismerték, Hartmann csak felelevenítette ezeket az ismereteket. A Hartmann - hálóteljesen átszövi a földet, észak-dél, illetve kelet-nyugati irányban. Magyarország 

területén a háló hosszanti irányú szálai átlagosan 190 cm-re, a kelet-nyugati irányú szálak 250 cm-re helyezkednek el egymástól, szélességük pedig 20-25 cm. A szálak találkozási pontjait Hartmann-csomónak nevezik, amelyek rendkívül ártalmas sugárzást bocsátanak ki, főleg akkor, ha egyéb káros sugárzással egybeesnek.

Curry-háló:

szintén körülveszi a Földet. Ennek szálai északkelet-délnyugati, illetve északnyugat-délkelet irányúak, tehát ferdén szeli aHartmann-hálót. A sávok kb. 50 cm szélesek és egymástól 350 cm távolságra helyezkednek el. A Curry-csomósugárzása talán még károsabb az élőlényekre, mint a Hartmann-csomóé, de csak akkor, ha egy másik, más eredetű sugárzással egybeesik.     

A technikai sugárzások csak a civilizáció bizonyos fejlettségi fokán jelentkeztek, hiszen különböző készlékek, szerkezetek, berendezések bocsátják ki őket. De azért túlzás lenne azt állítani, hogy minden műszaki berendezés sugárzása ártalmas az emberi szervezetre.

A radarokból, transzformátor-állomásokból, nagyfeszültségű távvezetékekből, rádióadó-állomásokból, villámhárítókból, röntgenberendezésekből eredő sugárzások károsak. Különösen akkor, ha a technikai sugárzás történetesen találkozik a természetből eredő sugárzásokkal. Ártalmas hatásuk ilyenkor megsokszorozódik, s főleg az ember idegrendszerére gyakorolnak romboló hatást.

Sokan kérdezték tőlem, milyen jelei vannak a káros sugárzásoknak.

A válasz kézenfekvő: az emberek idejük legnagyobb részét az ágyukban, illetve a munkahelyükön töltik. Ha valaki fáradtan ébred annak ellenére, hogy eleget aludt, ha rémálmok gyötrik, és gyakran felriad, ha éjszakánként erősen izzad, esetleg sokszor ébred fejfájással vagy gerincfájdalmakkal, ha keze vagy lába éjszaka zsibbad, ajka kiszárad, és gyakran ébred vizelési ingerre, valószínű, hogy káros sugárzások érik ott, ahol alszik. Aki pedig munkahelyén rendszeresen ok nélkül ideges, s akkor sem tud munkájára koncentrálni, ha szeretne, annak érdemes az ártó sugárzást íróasztalánál, munkapadjánál keresnie.

S hogy miért fontos kiszűrnünk a káros sugárzásokat?

Mert maradandó nyomokat hagyhatnak az ember szervezetében. Akinek teste egész éjjel aktív a sugárzás hatására, az reggel fáradtan ébred. De nyilván szeretné kötelezettségeit teljesíteni, és ezért nagyobb fizikai és pszichikai erőfeszítésre van szüksége. Ez aztán napról napra ismétlődik, és egyszer csak érzi, hogy krónikus fáradtságban szenved.

A fáradtságot a legkülönbözőbb fájdalmak kísérhetik. A szervezet ellenálló-képessége csökken, ezáltal fogékonyabb lesz a betegségekre.

Tapasztalatból tudom, hogy az esetek többségében csak az ágyat kell áthelyezni, és a probléma egy csapásra megoldódik. Éppen ezért ajánlom, hogy aki műtét után hazatér a kórházból, soha ne feküdjön vissza a régi helyére. Fennáll ugyanis a lehetősége, hogy az ártó sugárzásban levő fekhely miatt volt szükség a műtétre.

Egyébként több férfi esetében megfigyelték, hogy a rossz helyen álló ágy miatt szenvedett impotenciában, terhes nőknél viszont előfordult, hogy az ártalmas sugárzás hatására következett be spontán vetélés.

A kisgyermekek általában négy-ötéves korukig ösztönszerűen menekülnek a káros sugárzás elől. Gyakorló szülők közül bizonyára sokan tapasztalták, hogy a csecsemőt reggel az ágy másik sarkában találták, nem ott, ahova fektették. Másnap este mégis a régi helyre fektették le a gyereket. Hiányos ismereteink, beszűkült gondolkodásmódunk miatt sajnos képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük a gyermek üzenetét. Nem csoda, ha az ember az idők folyamán elveszítette az ösztöneit, amelyekkel a természet ajándékozta meg.

Az állatok ösztönösen megérzik a káros sugárzásokat. Bizonyos állatfajok menekülnek az ilyen helyekről, mások szívesen tartózkodnak az emberre káros sugárzás övezetében.

A macska, a kígyó, a darázs, a hangya, a bagoly például ott készíti el vackát, fészket, ahol jelentős a káros sugárzás. Ha tehát macska van a házban, azonnal megtudhatjuk, hol lehetnek ártó sugárzások.

Ezzel szemben a kutya kizárólag azokat a helyeket keresi, ahol nincs sugárzás, ott eszik és ott is alszik. Nem véletlenül mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja

De más radiesztéták is állítják, hogy a kutya mindig a sugárzás mentes helyet választja. Ahol tehát a kutya fekszik, az az embernek is megfelel. Az igazság azonban az, hogy a kutya csak a föld alatti vízfolyás merőlegesen vetődő sugárzására érzékeny.

Már említettem, hogy az oldalról vetődő sugárzások polaritása különböző. Így megtörténhet, hogy a kutya negatív sugárzási zónában fekszik, mert az ott nem zavarja.

Egyébként ez a nőkre nem is ártalmas.

A kutya a pozitív jelzésű sugárzási zónában is tartózkodhat, ami pedig a férfiakra veszélytelen.

Ha viszont a nő huzamos ideig a pozitív jelzésű sugárzásban tartózkodik, attól súlyos egészségkárosodást szenvedhet.     

Gyakorlati tanácsok a káros sugárzások felderítésére

Ezúttal saját módszeremet és tapasztalataimat ismertetem okulásként. Jobbkezes vagyok, az ingát tehát jobb kezemmel tartom, míg bal kezemet tenyérrel a föld felé magam elé nyújtom. A bal kezem ilyenkor tulajdonképpen antennaként szolgál. Ha lakásokat vizsgálok, először megbeszélem az ingámmal a feladatot, vagyis azt, hogy olyan sugárzást keresünk, amely káros a ház lakóira.

Tapasztalt radiesztétákkal is megtörténik, hogy az ártó sugárzásokat keresik, s közben szem elől tévesztik, hogy a sugárzások mindenkire másképp hatnak.

Eddigi gyakorlatom során találkoztam olyan emberekkel, akik a radiesztézia szabályai szerint egyértelműen rossz helyen aludtak, mégsem betegedtek meg.

De visszatérve a gyakorlathoz: bal kezemet lassan végighúzom a vizsgált ágy felett, keresve az esetleges káros sugárzást, amely föld alatti vízfolyástól származhat. Ha közben az inga az óra járásával ellentétes irányban kezd forogni, számomra ez azt jelenti, hogy megtaláltam a káros sugárzást. Ezután bal kezemmel igyekszem kitapogatni a föld alatti vízfolyás irányát. Ha kezem eltér a folyás irányától, az inga az előzővel ellentétes irányban kezd forogni.

A föld alatti vízfolyás szélességét is hasonló módszerrel keresem. Amennyiben antennaként használt kezem a vízfolyás határán kívülre kerül, az inga az óra járásával egyező irányban kezd forogni. Amikor ismét a vízfolyás felé közeledik a bal kezem, az inga előre-hátra mozog, majd amikor pontosan a vízfolyás közepéhez érek, az inga ismét az óra járásával ellentétes irányban forog. Ha tovább húzom kezemet a vízfolyás közepétől, az inga ismét egyenes irányban, tehát előre és hátra mozog, majd amikor kezem elhagyja a káros sugárzás térségét, az inga ismét pozitív irányban forog.

Ha megtaláltam az agyra ható káros sugárzást, akkor ellenőrzöm, valóban föld alatti sugárzásról van-e szó. Kezemet lassan az ágyra engedem, majd lassan fölemelem. Amennyiben az inga mozgása közben állandó, egyenletes, akkor bizonyos, hogy igazi föld alatti vízfolyás-sugárzással találkoztam. Miután befejeztem a föld alatti vízfolyás sugárzásának vizsgálatát, az űrből jövő sugárzásokat keresem.

Gondolatban felteszem az ingának a kérdést: van-e a helyiségben károsan ható Curry- vagy Hartmann-csomó. Amennyiben a válasz igenlő, kérem az ingát, mutassa meg, melyik irányban találhatom meg. Az inga természetesen erre is képes.

Az eljárás a következő: bal kezemet magam előtt tartva elindulok egy irányba. Amikor Curry- vagy Hartmann-csomó káros sugárzásához érek, az ingám megváltoztatja mozgásának irányát. A Curry-

csomót az én ingám az óra járásával ellentétes irányban történő elliptikus mozgással jelzi. A Hartmann-csomót szintén negatív irányban mutatja, de ez a lengés inkább háromszögre emlékeztet, mintsem körre, ellipszisre.

A technikai sugárzásokat is hasonlóan mérem. Először tehát azt kell tudnom, melyik irányból hat az esetleges sugárzás, majd meghatározom a sugárzás hatókörét, és nem utolsósorban a forrását is. A mérés során jegyzetelem a káros sugárzások fajtáit, mértékét is. Ezzel megkönnyítem munkámat.

A jegyzeteléshez a következő skálát, illetve kódszámokat használom:

30 - egyszerű föld alatti vízfolyás

40 - hideg vizű föld alatti vízfolyás

50 - két föld alatti vízfolyás metszéspontja

70 - meleg vizű föld alatti vízfolyás

80 - kőolaj

95 - Hartmann-csomó

110 - Curry-csomó

135 - Curry- és Hartmann-csomó együttesen

155 - radar

190 - nagyfeszültségű elektromos távvezeték

200 - rádióadó

230 - transzformátor-állomás

325 - Curry- és Hartmann-csomó egy vízfolyás felett

Amikor a vizsgált terepen bármilyen káros sugárzást találok, de eredetét nem tudom, a következő módszert alkalmazom. A szögmérőt bal kezembe veszem, az ingát pedig megkérem, mutassa meg a káros sugárzás kódszámát. Ebből könnyen és gyorsan megállapíthatom, tulajdonképpen milyen sugárzással állok szemben.     

Védekezés a káros sugárzások ellen

A Nyugat-Európai országokban már régen érvényes az az előírás, miszerint a lakásépítkezéseket mindaddig nem szabad elkezdeni, amíg radiesztéta meg nem vizsgálta a telket.

Ami Kelet-Európát illeti, én már azzal is elégedett lennék, ha legalább a transzformátor-állomások és a nagyfeszültségű távvezetékek tervezése, építése előtt konzultálnának a radiesztétákkal. A káros sugárzások veszélye a minimálisra csökkenne, s szerintem sokféle betegséget előzhetnénk meg ily módon.

A káros sugárzások hatására ugyanis a szervezet ellenálló képessége jelentősen csökken. Hajdanán az emberek nagyon okosan, de meglehet, hogy ösztönösen védekeztek a káros sugárzások ellen, például szalmán aludtak és a házukat is szalmával fedték be. A szalma ugyanis kitömően semlegesíti az ártalmas sugarakat. Aztán a ruhát és a cipőt is természetes anyagból készítették, s ez is védett a káros sugárzások ellen. Nem léteztek dédapáink idejében technikai sugárzások sem, arról már nem is beszélve, hogy tartósítószereket se használtak, s a mezőgazdaságban sem alkalmaztak vegyszereket. Nem csoda tehát, ha az emberek egészségesebbek, teherbíróbbak, erősebbek voltak.

Sokan kérdezik, hogyan lehet védekezni a káros sugárzások ellen.

Szerencsére ma már sokféle védőeszköz létezik. Van, aki az ágy alá helyezett fémlapocskákra esküszik, mások a rézből készült spirált tartják egyedül megfelelőnek. A legegyszerűbb módszer pedig az, ha egy lefelé fordított tükröt tartunk az ágyunk alatt. Az persze még jobb, ha ágyunkat elvisszük a káros sugárzás hatóköréből.

Itt hívom fel a figyelmet, hogy a tektonikus elmozdulások miatt a lakásokat legalább háromévenként ajánlatos átvizsgálni, de ezt előbb is megtehetjük, ha rendszeresen előfordul, hogy minden ok nélkül nyugtalanul alszunk, és fáradtan, elgyötörten ébredünk.

A fekvőhely kiválasztásánál vegyük azt is figyelembe, hogy a mágneses erők észak-déli irányba húzódnak. Az emberi testben a keringés fentről a láb felé halad. Ezért alvás közben fejünk lehetőleg észak, lábunk pedig dél felé nézzen. Ha erre nincs mód, akkor az ágyat feltétlenül helyezzük el kelet-nyugati irányba.

Ne feledjük azt sem, hogy nemcsak a föld alatti vízfolyásoktól és a kozmikus sugárzástól kell óvakodnunk, hanem a mesterséges káros sugárzásoktól is. Például a televízió káros sugárzást bocsát ki magából, és nem csak működés közben. Fontos tehát, hogy a készülék földelt konnektorba csatlakozzék - ez valamelyest csökkenti a sugárzás mértékét – továbbá, hogy a műsort legalább három-négy méterről nézzük, és amikor kikapcsoltuk, egyúttal az elektromos hálózatból is húzzuk ki a csatlakozót.     

Pozitív sugárzások

Ahogy léteznek káros sugárzások, ugyanúgy vannak pozitív sugárzási övezetek is. Ha az ember egy ilyen pozitív sugárzási övezetben tartózkodik, hangulata, közérzete feltűnően jó, szellemileg friss és aktív.

Ezért az ingával az ilyen övezeteket is célszerű bemérni, felderíteni.

Először is meg kell kérdezni az ingát, melyik irányban keresendő a pozitív sugárzás. Az inga abba az irányba fog mozogni, amerre a pozitív sugárzási övezet van. Ezután jobb kezünkben az ingával, bal kezünket pedig antennaként magunk előtt tartva elindulunk a jelzett irányba, és pontosan meghatározhatjuk a pozitív sugárzási övezet határait.

Megfigyeltem. hogy egyes emberek ösztönszerűen mindig jó helyre teszik ágyukat, és mindig jó helyre ülnek le, míg mások következetesen a rossz helyet választják.

Érdekes az is, hogy a templomokban szinte soha nincs káros sugárzás, de annál inkább mérhető a pozitív sugárzás. Ennek az a magyarázata, hogy régen a papok voltak a legjobb radiesztéták, és ők határozták meg, hová épüljön a templom.     

A feszültség oldása

Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy ha a szabadban tartózkodik, sokkal jobban érzi magát, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Bármilyen furcsán hangzik is, de az igazság az, hogy a föld és a víz "oldja" bennünk, valósággal ”kihúzza" belőlünk a felgyülemlett feszültséget, idegességet. Ezért is fontos, hogy városlakók rendszeresen vidékre, a tengerpartra vagy éppen a hegyekbe utazzanak, kikapcsolódjanak az idegesítően zajos, füstös nagyvárosi életből. A legtöbb ember a napi munka után hazatérve egy frissítő zuhanyozással próbál segíteni magán.

Ez a módszer általában mindenkinél beválik, mert zuhanyozáskor az emberi testből távozik a töltés, feloldódik a feszültség, és ennek eredménye a felüdülés.

A radiesztétáknak is szükségük van arra, hogy időnként oldják a bennük felgyülemlett feszültséget. A következő műveletet az érzékenyebb alkatúaknak gyakran és rendszeresen el kell végezniük, a kevésbé érzékenyeknek pedig csak akkor, amikor szükségét érzik.

Először is nyissuk ki, és folyassuk a vízcsapot, aztán az ingát tartsuk a vízsugár közelébe, és kívánjuk azt, hogy a vízzel az összes káros sugárzás távozzon az ingából a földbe. A művelet kezdetén az inga általában erőteljes mozgásban van, majd egy idő után lecsillapodik, és szinte mozdulatlanul megáll. Ezután a bal kézfeRadiesztétikai diagnosztika

Az ingával egészségügyi vizsgálatot is végezhetünk embereken és állatokon egyaránt. A radiesztétikai diagnosztika segítségével megállapíthatjuk a vizsgált személy általános egészségi állapotát, valamint az egyes belső szervek esetleges rendellenességeit.

Ha az inga válaszai alapján valamilyen betegségre, elváltozásra gyanakszunk, kötelességünk, hogy az illetőt orvoshoz küldjük.

A radiesztétikai diagnosztika arra jó, hogy segítségével időt takaríthassunk meg. A betegség helyének meghatározásával az orvos ugyanis mindjárt a lényegre terelhetjük.

A beteget megóvjuk a felesleges kivizsgálásoktól, fáradtságtól és költségektől, ily módon a terápia is előbb kezdődhet, és ez által lerövidül a korházi tartózkodás ideje.

A radiesztézia segítségével felfedhetjük azokat a szervi elváltozásokat is, amelyeket az orvostudomány még műszerrel sem tud mérni, illetve megállapítani.

Szerintem a legérzékenyebb műszer az emberi test. Amint a belső szervek működésében zavar keletkezik, a környező sejtekben poláris változások állnak be. A jó radiesztéta ingájával azonnal jelezni tudja az elváltozást.

A diagnosztizálás során én két különböző módszert alkalmazok: a mentális és a fizikai síkon történő vizsgálatot. Amikor a vizsgált személy közelében tartózkodunk, akkor a fizikai módszert, ha pedig távolból végezzük a vizsgálatot, akkor a mentális módszert alkalmazhatjuk.

Minden radiesztétának megvan a saját diagnosztikai módszere.

Van, aki a tenyéren vagy a talpon található idegvégződések alapján vizsgál, mások anatómiai térképet használnak, de akadnak, akik kézzel közelítik meg a vizsgált testet, tetőtől talpig. De ilyenkor figyelni kell arra, hogy a kéz legfeljebb 10 centiméterre legyen a testtől.

Azok a radiesztéták ugyanis, akik radiesztétikus töltésük mellett jelentős bioenergiával is rendelkeznek, diagnosztizálás közben esetleg elvehetik a vizsgált személy energiáját. Kezdő radiesztétaként gyakran tapasztaltam, hogy pácienseim a radiesztétikai diagnosztizálás után igen fáradtak.

Sok időmbe telt, amíg rájöttem arra, hogy amikor megérintem őket, energiát veszek el tőlük.

Ezért a diagnosztizálást jó ideje a következő képen végzem: a vizsgált személy 3-4 méterre ül vagy áll tőlem, miután a helyiségben megkerestem azt a semleges helyet, ahol a munkát zavartalanul, káros sugárzás és zavaró hatás nélkül végezhetem. A vizsgált személyeknek azért is távolabb kell állniuk, mert akadhat köztük olyan is, akinek a töltése ellentétes az enyémmel. Ha közel kerülnénk egymáshoz, egymásra hatásunk negatív lenne.

Előfordul, hogy valakit az első látásra ellenszenvesnek találunk. Szerintem ilyenkor tudatalattink figyelmeztet bennünket, hogy térjünk ki az illető elől, mert a közelebbi kapcsolat csak kellemetlenségeket tartogatna mindkettőnk számára.

De nézzük részletesen, hogyan is zajlik az egészségügyi vizsgálat!

Nekem az inga az óra járásával azonos irányban történő forgással jelez mindent, ami jó, egészséges. Minél nagyobb kört ír le az inga, annál tökéletesebben működik a vizsgált szerv, illetve testrész. Ha valamelyik testrészen betegség vagy törés nyoma található, az inga egyenes vonalú mozgást végez, a testemhez viszonyítva merőlegesen. Ugyanilyen mozgást végez abban az esetben, ha valamely szerv műtét nyomát őrzi. A különbség csak az, hogy ilyenkor az inga mozgása sokkal erőteljesebb. Abban a pillanatban, amikor rendellenesen működő, elváltozott testrészhez, szervhez érek, az ingám az óra járásával ellentétes irányba kezd körözni, ami számomra a betegséget jelzi.

A kérdéseket a helyzettől függően vagy hangosan teszem fel, vagy pedig magamban.

Az első kérdésem mindig a vérképpel kapcsolatos. Ez alapján próbálom kideríteni, mi az, ami rendellenességet okoz. Rákérdezek az esetleges lerakódásokra, a koleszterin-, mész- és cukortartalomra, mindaddig, amíg meg nem találom a baj okát. Ha viszont a vérképet rendben találom, felteszem a következő kérdést.

Megnézem, hogy rendben van-e a vérnyomás. Szögmérő segítségével állapítom meg a szisztolés, majd a diasztolés értéket. Külön vizsgálom a hajnali 3 órai és az esti 23 órai vérnyomást. Ezután a szív működésére kérdezek rá. Először megnézem a bal és a jobb kamrát, utána a pitvarokat vizsgálom meg, ezt követően a kéz, a láb és a fej vérkeringését. Amennyiben keringési zavart észlelek például afejben, meghatározom azt is, hogy pontosan hol van az érszűkület.

Megvizsgálom a szemet, a fület, a toroktájat, a bal, majd a jobb tüdőt, és szép sorjában minden belső szervet. Az inga forgásának iránya és a leírt körök nagysága alapján bizonyosan tudom, hogy a vizsgált személy szíve egészséges-e, és azt is, várható-e, hogy gondjai lesznek a szívével.

Ha valamely testrész vagy belső szerv vizsgálata során negatív jelzést kapok, akkor ott alaposabban, részletesebben kérdezek. Ily módon megtalálhatók az epe- vagy vesekövek, és pontosan meghatározható a kövek száma, nagysága és fajtája is.

Egy alapos radiesztétikai egészségügyi vizsgálat körülbelül 40 percig tart, amely idő alatt kitérek a fogyasztható ételek és italok meghatározására is.

Szeretném azonban egy fontos mozzanatra felhívni azoknak az olvasóknak a figyelmét, akik radiesztétikai diagnosztikával szándékoznak foglalkozni.

Ez a módszer nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, a belgyógyász diagnózisát.

A radiesztétának nincs joga közölni a páciensével a betegséget sem.

Az viszont kötelessége, hogy szükség esetén orvoshoz küldje a vizsgált személyt. Ezt is finoman kell megtennie, hogy még véletlenül se ijesszen rá a betegre. És ne feledje a radiesztéta, hogy ő is tévedhet.

Ha hibás diagnózist közöl a beteggel, annak beláthatatlan következménnyel lehetnek.

Hibát követ el a radiesztéta akkor, ha a betegről még vizsgálat előtt véleményt alkot, mert az inga azt fogja bizonyítani, amit előre megállapított.

Munka közben legyen mindig nyugodt, higgadt, és mentes mindenféle előítélettől, érzelemtől.

És végül, de nem utolsó sorban, egy fontos figyelmeztetés: radiesztétikai diagnózisra csak azok a radiesztéták vállalkozzanak, akik nem szenvednek krónikus betegségben.

Azt tanácsolom, ki - ki keresse meg az alkatának, egyéniségének legmegfelelőbb diagnosztikai módszert.

Ezt azonban soha ne kényszerítse rá másokra!

Tilos továbbá mások módszereit nevetségessé tenni, arról nyilatkozni, mert minden módszer jó, ami eredményeket hoz.     

A megfelelő étrend

A radiesztétikai diagnosztika része az élelmiszerekhez való affinitás vizsgálata.

Ennek során elsősorban azt igyekszem kideríteni, melyik élelmiszer fogyasztása káros a vizsgált személy egészségére.

A diagnózis felállítása előtt mindig megkérdezem az illető nevét, aztán megkérem az ingát, hogy igen vagy nem válasszal jelezze, mely élelmiszereket kell kerülnie a vizsgált személynek. Példaképen leírom egy Dunya nevű, 26 éves lány vizsgálatát.

Kérdés: Fogyaszthat-e Dunya minden húsfajtát?

Válasz: Nem (az inga az óra járásával ellentétes irányban forog).

Kérdés: Fogyaszthat-e könnyű húsokat: csirke- és borjúhúst, valamint tengeri és édesvízi halat?

Válasz: Igen.

Kérdés: Fogyaszthat-e sertéshúst?

Válasz: Nem (a negatív körök igen nagyok, ami számomra azt jelenti, hogy a sertéshúst okvetlenül kerülnie kell).

Kérdés: Fogyaszthat-e füstölt húst, kolbászt?

Válasz: Nem (a negatív körök még nagyobbak, tehát ezeket a húsféléket tilos fogyasztania).

Ezután a zöldség- és főzelék félék kerülnek “terítékre”.

Kérdés: Fogyaszthat-e Dunya minden zöldségfélét?

Válasz: Nem.

Kérdés: Fogyaszthat-e fokhagymát?

Válasz: Nem.

Kérdés: Fogyaszthat-e vöröshagymát?

Válasz: Nem (a vizsgálat végén Dunya elmondta, hogy nagyon szereti a vöröshagymát, de mindig rosszul van tőle).

Kérdés: Fogyaszthat-e friss uborkát?

Válasz: Nem.

Kérdés: Ehet-e babot?

Válasz: Igen.

Kérdés: Van-e meg valami, ami káros az egészségére?

Válasz: Nincs.

Ezután a tejtermékeket, gyümölcsöket veszem sorra.

Ugyanúgy kérdezek, mint az előzőeknél.

Tapasztalataim szerint bizonyos összefüggés van az egészségi állapot és az étrend, a fogyasztott élelmiszerek között. Akiknek például epebántalmaik vannak, körtét és szőlőt nem ajánlatos enniük.

Ez persze az én módszerem. Ebben az esetben is mindenkinek meg kell találnia a személyiségének legjobban megfelelő metódust.

Az legalább olyan jó módszer lehet, mint az enyém, sőt talán jobb is.

Kísérletezzen! Próbálkozzon!     

Vízkeresés

Nem csak varázsvesszővel, de ingával is igen eredményesen lehet vizet keresni.

Amikor erre kérnek, külön felkészülök rá, s munka közben maximálisan koncentrálok. Mielőtt a helyszínen munkához látnék, közlöm az ingával, hogy olyan mennyiségű vizet keresek, amennyi kielégíti a kérdéses ház lakóinak szükségletét. Aztán a következő feltételeket beszélem meg az ingával:

a víznek minél közelebb kell lennie a föld felszínéhez,

a víz fölött nem lehet vízzáró réteg.

Ezt követően tisztázzuk, hogyan jelzi majd az inga, ha arra a helyre érek, ahol víz van. Megállok a terep közepén, és megkérem az ingát, mutassa meg, melyik irányba érdemes indulnom. Ezután bal kezemet, tenyérrel a föld felé fordítva, magam elé nyújtom (jobb kezemben tartom az ingát) és elindulok a jelzett irányba. Ha vízfolyáshoz érkezem, az inga az óra járásával ellentétes irányban kezd mozogni. Ekkor még meg kell határoznom a vízfolyás irányát, majd pedig azt a helyet, ahol célszerű kutat fúrni, vagyis ahol a víz viszonylag közel van a föld felszínéhez, s nincs fölötte vízzáró réteg. Amikor megfelelő helyre érek, az inga az óra járásával azonos irányban kezd körözni.

A mozgás iránya természetesen mindenkinél más, ezért kell előre "megegyezni" az ingával, mit hogyan jelez.

A biztonság kedvéért még egyszer átvizsgálom az egész terepet, de általában az először felfedezett hely a legalkalmasabb kútfúrásra. Itt egy cöveket verek a földbe, és az ingát lassan egyre lejjebb engedem. Ha igazi vízfolyást találtam, minden magasságban egyenletes az inga mozgása, vagyis a víz sugárzása merőleges a föld felszínére.

Ezt azért fontos ellenőrizni, mert a vízfolyásoknak a merőleges sugárzáson kívül létezik hét, a földfelszínre ferdén érkező sugárzása, úgynevezett "hamis jelzése" is. Ezek a vízfolyás szélein erednek.

A kérdés most már csak az, hogy milyen mélyen található a víz. Szögmérő segítségével ez is könnyen megállapítható úgy, hogy fokbeosztást métereknek fogom fel.

A szögmérőt tehát bal kezemben vízszintesen magam előtt tartom, majd kissé meglengetem az ingát a velem éppen szemben levő nulla irányába. Az ingától pedig azt kérem, hogy mutassa meg lengésével, hány méter mélyen van a víz. Hasonló módszerrel állapítom meg azt is, percenként hány liter vizet ad majd a kút. A szögmérő fokbeosztása ezúttal a litereknek felel meg.

Ezután már csak ellenőrzöm a kapott adatokat. A víz feltételezett folyására merőlegesen elindulok balra, megkeresem az egyik "hamis jelzést", és megjelölöm azt a helyet. Aztán a víz folyására merőlegesen jobbra megyek, itt megkeresem a másik "hamis jelzést" is, amit szintén megjelölök. A két jelzésnek azonos távolságra kell lennie a vízfolyás közepétől. A távolságot lemérem, és ha pontosan dolgoztam, az így kapott szám egyenlő azzal az adattal, amelyet szögmérő segítségével a víz mélységéről kaptam.

A két "hamis jelzés" és a vízfolyás közepe tulajdonképpen egy egyenlő oldalú, derékszögű háromszöget alkot.

Mint említettem, vízkeresés közben nagyon precíznek és figyelmesnek kell lennünk. Ajánlatos, többször is ellenőriznünk a kapott adatokat, mert a legnagyobb körültekintés mellett is megtörténhet, hogy tévedés csúszik számításainkba, és a telektulajdonost esetleg felesleges költségekbe verjük, amikor az általunk megjelölt helyen furat kutat.

Vizet egyébként csak száraz időben szabad keresni. Nedves, esős időjárásnál sokkal nagyobb a tévedés lehetősége. A napszak megválasztása is fontos. Legalkalmasabb egy órával napkelte előtt vagy napnyugta után dolgoznunk, mivel a napfény hatására a víz sugárzásának iránya kissé eltolódhat.     

Teleradiesztézia

A radiesztézia egy különleges ága a teleradiesztézia, amely tulajdonképpen a parapszichológia fogalomkörébe tartozik.

Vagyis ez is olyan jelenség, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs világos, egyértelmű, logikus magyarázat.

A parapszichológiai jelenségeknél ugyanis a logika, a materialista gondolkodás csődöt mond.

Ha mégis meg akarjuk érteni a teleradiesztéziát, a térben és időben való keresés tudományát, akkor gondolkodásmódunkat meg kell változtatnunk. El kell fogadnunk azokat a jelenségeket is, amelyek az első pillanatban hihetetlennek, csodával határosnak tűnnek. És fogadjuk el Szent Ágoston szavait is, aki azt mondta: "Csodák pedig nincsenek, csak olyan természeti jelenségek, amelyeket nem tudunk megmagyarázni".

Tudomásul kell vennünk, hogy a radiesztéziában nincsenek dimenziók, legalábbis olyan értelemben nincsenek, ahogyan azt a mindennapi életünkben megszoktuk.

Ezért tudunk egy tőlünk több száz kilométerre tartózkodó személyt, fényképe alapján, ingával egészségügyi vizsgálatnak alávetni, és még az sem számit, hogy a fénykép mikor készült.

Ezért tudunk térkép segítségével vízeret találni távoli helyeken, illetve egy ház puszta alaprajzából megállapítani, hol van káros sugárzás.

Ugyanakkor jegyezzük meg: a radiesztézia segítségével visszatérhetünk a múltba, de nem léphetünk be a jövőbe.

A múlt nyomai ugyanis bennünk vannak, de a jövő még előttünk áll.

Az inga tehát nem jóslásra való, mert téves válaszokat ad a jövővel kapcsolatban. Lengésével, mozgásával csak tudatos vagy tudat alatti vágyainkat, kívánságainkat fejezi ki.     

Teleradiesztétika a gyakorlatban

És most néhány gyakorlati tanács a teleradiesztetikai feladatok megoldásához.

A legfontosabb, hogy olyan helyet keressünk ehhez a munkához, ahol zavartalanul dolgozhatunk. Én legszívesebben a szobámba vonulok vissza, és háttal északnak asztalhoz ülök.

Arra külön ügyeljünk, hogy sem az asztal, sem pedig a szék ne álljon káros sugárzásban! (Erről bárki meggyőződhet ingája segítségével.)

Továbbá arra is figyeljünk, hogy az asztallap fából, s ne pedig műanyagból, üvegből legyen! Az ingán kívül szükség van egy hegyes eszközre is, amellyel a térképet, fényképet, illetve alaprajzot jól le lehet tapogatni. Jobb híján megfelel egy jól kihegyezett grafitceruza is.

De nézzünk egy konkrét példát! Előttem fekszik egy 120 kilométerre levő községben álló családi ház alaprajza. A ház lakói az utóbbi időben sokat betegeskednek, ezért kértek meg, vizsgáljam át házukat, nem a sugárzások okozzák-e a bajt.

Menjünk tehát sorba!

Az ingát a jobb kezemben, a ceruzát pedig a bal kezemben tartom, majd kellő koncentrálás után arra kérem az ingát, hogy mutassa meg a lakásban az összes káros sugárzást. A ceruzát lassan végighúzom a falak mentén. Az inga folyamatosan jobbra forog, amikor azonban a tapogatóval káros sugárzáshoz érek, irányt változtat, vagyis balra kezd forogni. Ez számomra azt jelenti, hogy föld alatti vízfolyáshoz, illetve "hamis jelzéshez" értem. A tapogatóval meghatározom a vízfolyás irányát is, és bejelölöm az alaprajzra.

Ilyen módszerrel tapogatom le az egész házat.

A vízfolyás sugárzásán kívül egy trafóállomás sugárzása is érzékelhető a házban, ráadásul ez a vízszintesen érkező sugárzás az egyik szobában metszi a föld alatti sugárzást.

Miután mindent berajzoltam az alaprajzra, kiderül az is, hol nincs a házban káros sugárzás, hova érdemes áthelyezni a fekhelyeket. Hasonló módon keresek vizet a telek helyszínrajza segítségével. Ekkor is tapogatót és ingát használok. Amikor megtalálom a földalatti vízfolyást, meghatározom mélységét, folyásának irányát, percenkénti vízhozamát is.

Térkép segítségével egyébként – megfelelő teleradiesztetikai gyakorlattal - kőolajat, szenet vagy más ásványi kincset is lehet keresni.

Egy véletlen folytán jöttem rá, hogy fénykép alapján meg lehet állapítani, valaki él-e vagy meghalt.

Történt ugyanis, hogy a kezembe akadt érettségi tablóképünk, és pusztán kíváncsiságból végigvizsgáltam a rajta látható személyeket, tanárokat és diákokat egyaránt. Az inga másképp mozgott azoknál, akik már meghaltak, és másképp azoknál, akik életben voltak. Azon nyomban föl is írtam az élők és az árnyékvilágba távozottak névsorát. Az eredményt másnap néhány telefonnal ellenőrizni tudtam, s kiderült, hogy tökéletesen megbízhatóan működött az inga.

Itt jegyzem meg, hogy nemcsak fénykép segítségével, hanem kézírás, személyes tárgyak stb. alapján is lehet valakit vizsgálni, függetlenül attól, hogy az illető a szomszédban él-e, vagy netán Bécsben, esetleg Washingtonban. Azóta már számos eltűnt személyt kellett fénykép alapján keresnem, részben a rokonok, részben pedig a rendőrség kérésére.

Módszerem a következő: az ingát jobb kezembe fogom, bal kezemet pedig a fényképre helyezem.

Először azt tisztázom, hogy a keresett személy él-e, majd térkép segítségével közelebbi tartózkodási helyét is meghatározom. Érdekes megfigyelésem, hogy ha halott személyről - mondjuk halála körülményeiről - szeretnék információt szerezni, rendkívüli módon kifáradok.

Ezért nem nagyon ajánlom senkinek, hogy ilyesmivel foglalkozzon, s én magam se szívesen vállalok ilyen feladatot.

Radiesztézia segítségével elveszett tárgyakat is kereshetünk.

Nagy különbség van azonban aközött, hogy elveszített vagy ellopott tárgy után kutatunk-e. Az elveszített tárgyat viszonylag könnyű megtalálni, mert keresés közben semmiféle ellenállásba sem ütközünk.

Ellopott tárgyak esetében viszont akadályoz bennünket a tolvaj azon szándéka, hogy a tárgy ne kerüljön meg. Elveszett vagy ellopott tárgyak keresése közben nagyon erősen kell koncentrálnunk.

Az a legjobb, ha kezünk ügyében van egy olyan tárgy, ami kapcsolatban áll a keresett tárggyal. Megfelel erre a célra a tárgyról készült fénykép is. Előnyös továbbá, ha sok-sok információnk van a keresett tárgyról, ez ugyanis igen megkönnyíti munkánkat. Nagyon fontos az is, hogy keresés előtt ne legyenek feltevéseink arra vonatkozólag, ki és miért tulajdonította el az általunk keresett tárgyat, mert ezek tévútra vihetnek bennünket.     

Varázsvessző

A varázsvessző az ingával együtt a radiesztézia jelképe.

Ezért szükségszerű, hogy ebben a segédkönyvben, ugyan csak vázlatosan, de szóljunk a varázsvesszőről is. Annál is inkább, mert a két eszköz teljesen analóg: amit "tud" az inga, azt "tudja" a varázsvessző is. A különbség csupán annyi, hogy a varázsvessző használatakor mindkét kezünkre szükség van, az ingát pedig egy kézzel tartjuk.

No és megvallom, személyes tapasztalatom, hogy a varázsvesszős vizsgálat észrevehetően több energiát követel, mint az inga.

Előnye viszont, hogy a terepmunka - például a vízkeresés sokkal gyorsabb, és még az erős szél sem zavarja.

A legegyszerűbb varázsvessző egy acéldrót hurok.

A drót hosszúsága 60-90 centiméter, átmérője pedig 0, 6-1 milliméter. Nem mindegy azonban az, hogy a drótnak melyik végét fogjuk jobb, és melyiket bal kézzel. A helyes tartás meghatározásában az inga a következő módon lehet segítségünkre: fogjuk meg a varázsvessző tetszőleges végét bal kézzel, a jobb kezünkben tartott ingát pedig kérdezzük meg, hogy jól fogjuk-e a drótot. Ha megtaláltuk a helyes tartást, tisztázzuk a varázsvesszővel, hogyan jelzi az igen, és hogyan a nem választ, s már dolgozhatunk is.

A varázsvessző másik elterjedt fajtája a villa alakú vagy ágas varázsvessző, ami fémből és fából is készülhet.

Én a fém varázsvessző híve vagyok, mivel a tartósabb. Ha a fa kiszárad, elveszti rugalmasságát, és használhatatlanná válik. Ez azzal jár, hogy szinte naponta kell új varázsvesszőt gyártani. Ha valaki mégis ragaszkodik a fához. akkor lehetőleg fűzfavesszőből, vadrózsabokor vagy gesztenyefa ágából készítse el a varázsvesszőt.

A derékszögű varázsvessző - más nevén L-antenna - ugyancsak elterjedt. Készülhet alumíniumból vagy bármilyen fémötvözetből.

Munka közben a rövidebbik végét tartjuk kezünkben. Ez 12 centiméter hosszú, a másik szára pedig 27 centiméteres. Ennél a varázsvesszőnél is nagyon fontos a pólus meghatározása. Ajánlatos továbbá az L-antenna rövidebb szárát egy olyan tokba helyezni, amelyben az antenna könnyen forog.

Az említett három varázsvessző rendkívül érzékeny, így azok is használhatják, akiknek nem kiemelkedő a radiesztetikus készségük.

A varázsvesszőt munka közben mellmagasságban tartsuk magunk előtt! A kezek közötti távolság legyen 20 centiméter, a karokat pedig könyökben hajlítsuk be derékszögben! Amikor a vízfolyáshoz érünk, a varázsvessző vége felemelkedik, olykor annyira hevesen és hirtelen, hogy még arcunkba is csaphat.

Ezért is fontos az óvatosság és az, hogy magunktól kellő távolságban tartsuk a varázsvesszőt.     

Radiesztézia és bioenergia

A radiesztéták között akadnak olyanok, akik az átlagosnál jóval több bioenergiával rendelkeznek, ezért nemcsak diagnosztizálni, hanem gyógyítani is tudnak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a radiesztézia és a bioenergiával történő gyógyítás között bármiféle összefüggés lenne.

Jó, ha tudjuk: a radiesztétáknak arra van képességük, hogy különböző sugárzásokat fokozottabban érzékeljenek, a bioenergetikusok pedig olyan erőt tudnak magukból kibocsátani, ami másokra gyógyítólag hat.

Ez a gyógymód egyébként az emberiség történetével egyidős. Jézus ugyancsak gyógyított kézrátétellel, és így gyógyítottak a sámánok, a varázslok és a papok is. Az utóbbiak gyógyító erejüket tudatosan fokozták is, például önmegtartóztató meditációval, vegetáriánus életmóddal; ezért is kiáltották ki néhányukat szentnek.

Az egyik legismertebb bioenergia-gyógyász Raszputyin volt, aki az orosz cári családra is nagy hatást gyakorolt. Meg kell említeni még Arrigot, az iskolázatlan olasz parasztembert, aki állítólag rozsdás késsel bonyolult műtéteket végzett el, de a betegek sohasem kaptak fertőzést. Legendája van Esztebáni Oszkár nyugalmazott magyar ezredesnek, az angol David Harveynek, az orosz Dzsudának. És végül ide sorolhatok a Fülöp - szigeteki gyógyítók is, akikről - miután néhányukat csaláson kaptak rajta - megoszlanak a vélemények.

Itt jegyeznem meg, hogy radiesztétikai kapcsolatot nemcsak emberekkel, hanem állatokkal és növényekkel is lehet teremteni, s mindezeket gyógyítani is lehet bioenergiával. Egy alkalommal kutyám megbetegedett. Az állatorvos a fület kezelte, eredménytelenül. Ingámmal megvizsgáltam kutyámat, s megállapítottam, hogy a jobb tüdeje van gyulladásban. Lányom ekkor visszavitte az állatorroshoz, de most már megmondta, mire gyanakszunk. Az állatorvos egy alaposabb vizsgálat után megerősítette a diagnózisunkat.     

A gyógyítás feltételei

De nézzük meg közelebbről, mit is jelent a kifejezés: bioenergia!

A tudósok feltevése szerint legalább háromszáz energiafajta létezik, melyeket az ember használhatna és hasznosíthatna is.

A bioenergia, amelyet az ember sugároz magából, szerintem valamennyi energiafajtát magában foglalja, vagyis a sokféle - az űrből, a föld mélyéből érkező - energia szintézise: pontos összetétele, természetrajza azonban még ismeretlen a tudomány számára.

A kérdés csak az, vajon ki milyen mértékben rendelkezik ezzel a - nem éppen találó nevű - bioenergiával.

Míg a radiesztétikus érzékenységről azt mondtam, hogy az emberek túlnyomó többségének birtokában van, és szinte majdnem mindenki megtanulhatja a radiesztétikai kutatás csínját-bínját, addig a bioenergiáról más a véleményem. Tapasztalataim szerint az embereknek csupán a hét-nyolc százaléka rendelkezik olyan mértékű bioenergiával, amelyből még másoknak is át tud adni, vagyis bioterapeuta lehet.

S hogy kiből válik a jó bioterapeuta? Megfigyeltem, hogy a természetes, velünk született, bennünk rejlő energia egyéb tulajdonságokkal is összefügg.

Általában azok rendelkeznek bioenergia felesleggel, akiknek vezetői adottságaik is vannak. Nézetem szerint a vezetői készség részben természet adta tehetség. A vezető típusú emberek például sokkal nagyobb fizikai és pszichika terheket tudnak elviselni, mint az átlagemberek. Általában napi tizenkét-tizenhat órát képesek dolgozni, és egyebek közt ez az, amiért kitűnnek társaik közül, bármi legyen is a foglalkozásuk.

Jellemző rájuk, hogy rövid idő alatt felfrissülnek, visszanyerik erejüket, így négy-hat órai alvás elegendő számukra. Gyors életritmusuk miatt nehéz lépést tartani ezekkel az emberekkel, legyenek politikusok, művészek vagy sportolok. Intellektuális képességeiktől függően az élet legkülönbözőbb területein érnek el kiemelkedő sikereket. Ahhoz, hogy valaki a csúcson maradjon, sokkal több energiára van szüksége, mint amennyit a csúcsra jutásra felhasznál. A csúcson maradás hatalmas fizikai és pszichikai erőbefektetést követel.

A különböző lazítási technikák elsajátítása és alkalmazása persze nagyban megkönnyíti a felfrissülést. az energiával való feltöltődést, a gyors regenerálódást.

Az energia helyes beosztása is nélkülözhetetlen.

Alap követelmény, hogy megtanuljuk a fontos és a kevésbé fontos dolgokat, helyzeteket megkülönböztetni egymástól, rangsorolni őket. Enélkül ugyanis erőnk és időnk is szétforgácsolódik.

A bioterapeutának fizikailag és pszichikailag teljesen egészségesnek kell lennie. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy valaki gyógyíthasson. A gyógyítás igen felelősség teljes és nagyon fárasztó munka.

Megfigyelések szerint azok a bioterapeuták, akik húsz-harminc éves korukban kezdenek gyógyítani, és nem ügyelnek arra, hogy újra és újra feltöltődjenek energiával, vagyis összhangot teremtsenek energia-háztartásukban, általában fiatalon meghalnak.

Csak az tudja, mennyire fárasztó a bioenergiával történő gyógykezelés, aki már próbálkozott vele. A terapeutáknak elsősorban a szívük készül ki a túlterheléstől, olyannyira, hogy sokszor életveszély be is kerülhetnek. A szívükön kívül persze a többi szervük is erősen igénybe van véve a gyógykezelés során.

Több bioterapeutával beszélgettem a gyógyulásról, és azt tapasztaltam, hogy mindenkinek megvan a saját elmélete, munka módszere. Többségük a kezét használja a kezelés során. Sajnos, csak kevesen tudják, hogyan újíthatják meg gyorsan energiájukat, miként regenerálhatják szervezetüket. Még kevesebben tudatosult, hogy a kezelések során szervezetük felőrlődik. Egyes bioterapeuták úgy vélik, hogy ők nem saját energiájukat, hanem a környezetben lévő energiákat adják át a betegnek. Egy lengyel bioterapeuta, aki távgyógykezeléssel is foglalkozik, azt állítja, hogy a beteg körül lévő energiát ő irányítja a betegre. Amikor a távolból gyógyít, ez számára talán nem olyan fárasztó, de láttam, amikor a kezével is gyógyított, ami lelkileg és fizikailag ugyancsak igénybe vette.

Mint már említettem, a bioenergiával történő gyógyításhoz plusz energia, tökéletes egészség, a szervezet fizikai és lelki egyensúlya szükséges.

Túlzás lenne azt állítani, hogy mindez velünk született tulajdonság. Megfelelő életmóddal, szerintem, ez tudatosan is kifejleszthető.

De nézzük, hogyan növelhetjük bioenergiánkat!

Elsősorban fekhelyünket kell a pozitív sugárzási zónába helyeznünk.

A neutrális zónán kívül ugyanis létezik pozitív sugárzási zóna is, ahol az ember sokkal kellemesebben érzi magát, vidámabb, s ereje is gyorsabban újul meg. Az ilyen sugárzási zóna ösztönzően hat mindenkire.

Hasonlóan fontos, hogy az a hely, ahol naphosszat dolgozunk, szintén pozitív zónában legyen.

Ez után a jövendő bioterapeutának a figyelmét az étkezésre kell összpontosítania, hogy szervezetének szükségletei és az elfogyasztott táplálék összhangban legyenek.

Ne feledjük: azért eszünk, hogy éljünk, s nem azért élünk, hogy együnk!

A bioterapeuták egybehangzóan vallják, hogy mindenekelőtt a húst kell törölni az étlapról.

Aki azt hiszi, hogy a hústól erőre kap, az bizony alaposan téved. A hús magában hordozza az állat levágásánál keletkezett stresszhatás minden nyomát, és ez az ember szervezetére igen káros.

A szója a hús pótlására kitűnő, ám a szója fogyasztását sem szabad túlzásba vinni. A fehér lisztet, fehér cukrot, ecetet, állati eredetű zsiradékokat pedig teljesen mellőzni kell.

Magától értetődik, hogy tilos a dohányzás és az alkoholfogyasztás is.

A dohányzás a vérkeringésre káros, az alkohol viszont azon kívül, hogy a májat roncsolja, a vérképet rombolja stb., a tudatot is elhomályosítja, s gátolja a tiszta és pozitív gondolkodást.

Kősó helyett lehetőleg fogyasszunk tengeri sót, bár ennek mennyiségét is korlátozni kell. A cukorról pedig csak annyit: éppen elég cukrot tartalmaznak a zöldségek, gyümölcsök és más élelmiszerek, felesleges külön cukrozni. Ha valaki nem tud a túl édes ízekről lemondani, egészségesebb sárga vagy barna cukrot, esetleg mézet használnia az édesítéshez. Ecet helyett citromlevet, alma- vagy borecetet tanácsos fogyasztani, fehér kenyér helyett pedig kukorica-vagy rozskenyeret.

Az étkezés módja sem közömbös. Minden falatot alaposan meg kell rágni. Makrobiotikusok szerint legalább ötvenszer. Futtában soha ne együnk, és az is fontos, hogy mindig ugyanabban az időben étkezzünk, s ne terheljük túl a gyomrunkat!

Végül fogadjuk meg a következő tanácsot is: a reggelit fogyaszd el egyedül, az ebédet oszd meg barátoddal, a vacsorát add oda ellenségednek!

Az ember a természet szerves része. Az is nyilvánvaló, hogy aki sokat tartózkodik a szabadban, a természetben, az észrevehetően erősebb, nyugodtabb, mint aki folyton a nagyvárosok idegesítő légkörében él. A szabadban lélegezzünk teljes tüdővel, részben azért, hogy a tüdő kapacitását növeljük, részben pedig azért, hogy az agy oxigénellátását fokozzuk!

Hibát követnék el, ha a bioterapeutává válásnak csak a fizikai feltételeiről, tehát a megfelelő mennyiségű erőről, energiáról ejtenék szót.

Legalább ennyire fontos ugyanis a gondolkodásmód és a jó szándék, valamint a beteg iránt érzett szeretet.

A betegnek éreznie kell, hogy a bioterapeuta egyenrangú partnernek tekinti őt, és önzetlenül - nem anyagi előnyök reményében - kíván rajta segíteni.

A szeretet, a segítő szándék egyben az erő forrása is. Aki tehát önzetlenül igyekszik másokon segíteni, egészen biztos jobb eredményeket ér el a gyógyításban, mint az, aki anyagi megfontolásból teszi.

Rendkívül fontos a beteg és gyógyítója közötti őszinte, jó kapcsolat, a bizalom.

Hogy ez kialakul-e kettőjük között, elsősorban a terapeután múlik, azon például, hogyan fogadja a beteget, van-e türelme betegségének minden kis részletét és egyéb dolgokról vallott véleményét is türelmesen végighallgatni. A beteg soha ne érezze, hogy a terapeuta siet, nincs elég ideje, vagy rutinból végzi a kezelést.

Jó, ha a betegnek elmondjuk, milyen lehetőségek rejlenek a bioenergiával történő gyógyításban, ám becstelen az, aki félrevezeti, hitegeti a beteget, esetleg hiu reményeket ébreszt benne. Csakis az igazságon alapulhat a beteg bizalma, várakozása.

Gondot kell fordítani a külső megjelenésre is, mert ettől is függ, hogy a páciens elfogadja-e a terapeutát vagy sem.

Sose használjon a terapeuta intenzív, olcsó parfümöt!

Az ékszer inkább fogyatékosság, mintsem erény, tehát semmi szükség cicomázásra az előtt az ember előtt, aki kétségbe esésében segítségért jött hozzánk.

Tudjuk, hogy a legtöbb beteg, kiszolgáltatott helyzetéből adódóan, kész a gyógyító minden kérését teljesíteni.

Ezzel sohasem szabad visszaélni, tilos kihasználni!

Mindebből talán ismételten kiderült, hogy bioterapeutává csakis egészséges lelkületű, jó szándékú, áldozatokra is kész személyiség válhat.

Jó néhány bioterapeutát ismerek. Megtanultam tőlük a gyógykezelés alapvető módszereit, és kisebb-nagyobb sikerrel használom is azokat.

Egyikük azt állította, hogy bioenergiájával az AIDS-et is gyógyítani tudja. Nagy hírverés volt körülötte, amikor áthajózott Amerikába, hogy bemutassa tudományát. Visszatérése azonban sokkal csendesebb, szerényebb volt, mint az odautazás.

Van olyan gyógyító, aki azt állítja, bioenergiával szinte mindenféle betegség gyógyítható.

Óvakodni kell azoktól, akik ezt hangoztatják, mert valójában azt bizonyítják, hogy igen keveset tudnak a bioenergiáról.

Olaszországban, Milánóban létezik egy bioenergiával és annak kísérőjelenségeivel foglalkozó intézet. Itt vannak olyan készülékek, amelyekkel megmérhető az ember bioenergiája, gyógyító képessége. Ezekkel a műszerekkel viszonylag könnyű kizárni a szemfényvesztőket, csalókat.

A gyógyítókat Olaszországban pranaterapeutáknak nevezik, nálunk viszont még nincs általános kifejezés erre a képességre. Egyaránt használják az energoterapeuta, a bioterapeuta, az extrasens, a bioenergoterapeuta és a gyógyító kifejezéseket.

De nem is a megfelelő elnevezés a fontos, hanem a segítőkészség és a sikeres gyógyítás.

Az objektivitás megköveteli, hogy elmondjuk: a bioenergiával történő gyógykezelésnél gyakran érvényesül az úgynevezett placébóhatás. Az eredmények megítélésében tehát nagyfokú józanságra van szükség.

Bioenergiával természetesen sok betegen lehet segíteni, de mindenkin nem. Nem szüntethetjük meg vele az egyszerű meghűlést, a náthát, az influenzát, ezzel szemben egyik percről a másikra meg lehet szüntetni bizonyos eredetű fejfájásokat.

Azt is tudni kell, hogy a bioterapeuta csak ideiglenesen tud segíteni a betegen. A gyógyulás a betegtől függ.

Az egészség kulcsát ugyanis mindenki a saját zsebében hordja.    

Előkészület az energia átvitelre

Lazítson, majd karját könnyedén rázza ki!

Ezután kezét emelje fel, és közelítse két tenyerét egymáshoz, egészen addig, amíg körülbelül 10 centiméteres távolságba kerülnek! Közben a karját könyökben, derékszögben hajlítsa be! Minden bizonnyal áramlást érez tenyerei között. Nagyon lassan és fokozatosan növelje a tenyerek közötti távolságot! Ugye az áramlást továbbra is érzi? Kezét most lassan engedje le, lazítson, és könnyedén rázza ki!

Ezután tenyerét dörzsölje össze, s kezdődhet a kezelés.

Az energiaátvitelnél kétféle kéztartás szokásos.

A kezet, illetve mindkét kezet vagy a beteg kezelendő testrészére helyezzük, vagy pedig a beteg testétől 20-30 centiméterre tartjuk. Hogy mikor melyik módszert alkalmazzuk, az a betegség jellegétől függ.

A kézrátétel a legősibb ösztönös gyógymód.

Gondoljuk csak meg, az anya a beteg gyermeket magához öllel. Ha pedig kezét a gyermek fejére vagy a fájó testrészre teszi, egy pillanat alatt megnyugtatja gyermeket. Ez a szeretetből fakadó energia, amelyet az anya átvisz a gyerekére, őszinte óhaj, hogy segítsen, melegség, amely nyugalmat és biztonságot sugároz.

Sokan gyógyítanak ezzel a módszerrel, főleg Angliában és Olaszországban! A kezet vagy a fejre, vagy a beteg testrészre teszik. Egyesek csak egyik kezüket használják, mások mindkettőt.

Vannak olyanok is, akik egyszerre két embert is kezelnek, úgy, hogy egyik kezüket az egyik betegre, másikat a másikra teszik.

Sőt egyesek több beteget is kezelnek egyszerre. A betegek ilyenkor körbeveszik a terapeutát, és megfogják egymás kezét. A kezelés 5 perctől 30 percig tarthat, de szükség esetén még tovább. Ha több pácienst kezelünk egyidejűleg, nagyon fontos, hogy a körben ülő valamennyi beteg bízzon bennünk, egyiküknek se legyen negatív gondolata. Aki nem bízik, zárlatot okoz, és meggátolja az energiaátvitelt.

A jó terapeuta azonnal felismeri, ki az, aki alkalmatlan csoportos kezelésre. A gyógyuláshoz egyes esetekben elég két-három kezelés, de előfordulhat, hogy harminc kezelés is kevés. Az eredmény tulajdonképpen attól függ, hogy a beteg hogyan tudja átvenni az energiát, s mennyire előrehaladott a betegsége.

A radiesztéta meg tudja határozni, hogy a betegnek hány kezelésre van szüksége, s azt is, hogy valóban bekövetkezett-e a gyógyulás.

Csoportos kezelésnél fontos, hogy a betegek kényelmes ruhában legyenek, ne szorítsa őket semmi. Lehetőleg üljenek, de akár hanyatt is fekhetnek.

Ha a kezelést kívülállók is nézik. kérjük meg őket, hogy maradjanak csöndben, beszéddel, suttogással ne zavarják a terápiát. Esetleg ők is a beteg felé fordíthatják tenyerüket. Mint említettem, vannak terapeuták, akik gyógykezelés közben nem teszik kezüket a betegre, nem is érintik őket. A páciens testétől való távolságtól függően vagy energiát adnak, vagy energiát vesznek el tőle.

Mások szerint az egyik kézzel a test felé vezetjük, a másik kézzel elvezetjük a beteg testető1 az energiát. Ezért használják egyes terapeuták csak egyik kezüket a gyógykezeléshez. Hogy melyiket, az a betegségtől függ és attól, hogy átadnak, vagy átvesznek energiát.

A beteg általában gyenge, kimerült, ezért először meg kell őt erősíteni, és csak ezután lehet kezelni a beteg testrészt. A kimerült beteg esetében az előbb leirt előkészületek után a beteg fejére helyezzük tenyerünket, és 2-3 perc múlva érezzük, hogyan távozik kezünkből az energia. A beteg ilyenkor melegséget érez, először a fejében, majd ez szétömlik az egész testében. Borzongást, remegést, megkönnyebbülést is érezhet, a lényeg, hogy mindig kellemes érzés legyen.

Nagy ritkán megtörténik, hogy a kezelt személy hideget érez. Ez rossz jel, ilyenkor azonnal abba kell hagyni a kezelést.

Az általános erősítés után elkezdhetjük kezelni a beteg testrészt. Tenyerünket a testrészre helyezzük, majd könnyed, köröző mozgást végzünk jobbról balra. Ne engedjük meg, hogy a beteg műszálas ruhát viseljen a kezelés alatt! A szobában ne legyen huzat, zaj, legjobb, ha az ablakok csukva vannak! Kerüljük el, hogy a beteg figyelmét bármi elterelje, ezért kutya, macska ne legyen a szobában! Kezelés alatt a terapeuta beszélgethet a pácienssel, mert ez is egyféle terápia.

A citosztatikummal kezelt betegeket vagy azokat, akik éppen sugárkezelést kapnak, felesleges bioenergiával gyógyítani, mert ez teljesen eredménytelen.

Meg kell várni tehát az orvosi kezelés véget, és csak két-három héttel később célszerű bioenergia-terápiát elkezdeni.

A legtöbb terapeuta kézzel, illetve tenyérrel gyógyít, hiszen a tenyérben olyan idegvégződések vannak, amelyeken energia távozhat.

Vannak viszont terapeuták, akik nem kézzel, hanem szemmel gyógyítanak, méghozzá az úgynevezett harmadik szemmel, a homlok chakrával (ejtsd: csakra), amely a két szemöldök között, az orrtő fölött található.     

A chakra

A chakrák vagy erőközpontok az indiai filozófia szerint egymással összefüggő pontok, amelyeken keresztül az ember testében hullámzik az energia, a prana.

A "chakra" szó a szanszkritból ered, jelentése: "kerék, kör”.

Hét chakra található az emberi testen. Ezek a pontok nemcsak energia-, hanem egyben tudatközpontok is.

Bár a chakrák lényegileg éterikus pontok, most mégis az ember testén mutatjuk be őket.

1. Gyökérchakra (muladhara), az anyagi biztonság chakrája, a gerinc bázisába helyezkedik el.

2. Szakrális vagy szex ( swadhistana), az érzékek chakrája, a köldök alatt kb két ujjnyival helyezkedik el.

3. Köldök /Napfonat/ chakra (manipura), a képességek, valamint az alacsonyabb érzelmek chakrája, a has tájon, kicsivel a köldök felett helyezkedik el.

4. Szív chakra (anahata), az önzetlen szeretet és irgalmasság chakrája, a szíven helyezkedik el.

5. Nyak és torok chakra (vishudda), a magasabb rendű alkotóerő chakrája, a nyak első részén helyezkedik el.

6. Homlok chakra /harmadik szem/ (ajna), az intuíció és a szellemi képességek chakrája, az orrtő felett, a szemöldökök között helyezkedik el.

7. Fejtető chakra /korona/ (sahasrara), a kozmikus tudat chakrája, a koponya tetején helyezkedik el.     

Az emberek nagy része csupán az alacsonyabb chakrákat aktivizálja.

Sok-sok éves gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy a fejen elhelyezkedő két chakrát is használni tudjuk, vagyis tudatosan irányíthassuk az energiát a 6. és 7. chakrába.

Akiknek sikerült megtisztítaniuk éterikus és fizikai testüket és ez által működésbe tudták hozni a legmagasabb fokú chakrákat, azok a tudat magasabb régióiba léptek.

A chakrákról a szanszkrit irodalomban sokszor esik szó.

A Tantrában például azt írják, hogy a chakrák felépítése különböző. Minél feljebb helyezkednek el a testen, annál bonyolultabbak, összetettebbek.

Egyes európai misztikusok is tudtak a XVII. században a chakrák létezéséről. Johann Georg Gichtel Theosophia practica című művében például pontosan leírta az emberi testben rejlő erőközpontokat, és ezek egyértelműen a chakráknak feleltek meg.     

Távgyógyítás bioenergiával

Ahogy már említettem, akadnak olyan bioterapeuták, akik csoportokat gyógyítanak, és olyanok is, akik távgyógyításra, energia átvitelre is képesek.

A távolság ugyanis egyáltalán nem gátolja a bioenergia átadását, hiszen ebben a vonatkozásban a távolság nem legyőzhetetlen.

Kísérlet képen magam is foglalkoztam távgyógyítással. Egy kilenc éves eszéki kislánynak lelki problémái voltak, és ettől búskomorrá, igen zárkózottá, visszahúzódóvá, passzívvá vált. Szülei 

elküldték nekem a kislány fényképét, s én Zágrábból megpróbáltam hatást gyakorolni a gyerekre. Több napon keresztül mindig ugyanabban az órában, reggel 7 és 8 között intenzíven gondoltam a kislányra. Az ötödik napon felhívott az anya, és elmondta, hogy a kislány meglepően jó kedélyű, ám iskolába nem akar menni. Reggelente készülődik ugyan az iskolába, de indulás előtt mindig meggondolja magát, és inkább otthon marad. Ilyesmi korábban sohasem fordult vele elő. Ugyanakkor megkért az édesanya, hogy hagyjam abba a terápiát, amit a reggeli órákban végzek. Köztünk szó sem esett arról, hogy mikor végzem a kezelést, s ezért megkérdeztem, miből gondolja, hogy reggel, az iskolába indulás idején gondolok a kislányra. A válasz engem is meglepett: "Megérzem, amikor gondolatban kapcsolatba lép a kislánnyal. Kérésére megszakítottam a kezelést, majd más időpontot választva folytattam még egy ideig. A kislányra olyan jó hatással volt a kezelés, hogy ezt nemcsak a szülei és hozzátartozói vették észre, hanem a tanárai is.

A kezelést a következő képen végeztem: a kislány fényképét magam elé tettem. Asztalhoz ültem, és erősen koncentráltam arra, hogy segíteni szeretnék a kislánynak.

A figyelemösszpontosításhoz mindig néhány percre volt szükségem.

Először testemet kellett teljesen ellazítanom, majd fokozatosan magam elé képzeltem a fényképen levő gyermeket. Igyekeztem őt jókedvűnek, boldognak, vidámnak látni.

Egy távkezelés vagy energiaátvitel 5-15 percig tart.

El kell azonban mondanom. hogy a távkezelések után mindig borzasztóan fáradt vagyok. Sokáig tartott, amíg megtaláltam a módját, miként tudok ismét feltöltődni, új erőre kapni. Módszeremet most nem írom le, mert mindenkinek magának kell a sajátját megtalálnia.

Mindent összevetve azt ajánlom, hogy azok, akiknek szívbántalmai és vérkeringési zavarai vannak, ne kísérletezzenek távgyógyítással, illetve energiaátvitellel, mert a távkezelések nagyon megviselik a szívet.

A teleradiesztézia is igen fárasztó, de közel sem annyira, mint az energiaátadás.     

Élelmiszerek

A táplálkozás olyan tudomány, amihez nemcsak a szakembereknek kell érteniük, hanem a maga szintjén mindenkinek. Előbb-utóbb ugyanis az ember saját keserű tapasztalatai révén rájön, melyik ételféleség árt neki, és melyik válik egészségére.

Vannak ugyan olyan ételek, zöldség- és fűszerfélék, amelyek a néphit szerint gyógyító vagy legalábbis egészségmegőrző hatással bírnak, de még ezekben sem lehetünk biztosak. Vegyünk egy egyszerű példát, a fokhagymáét, amelynek kötetnyi irodalma van. Sokan leírták már, fogyasztásával milyen betegségeket előzhetünk meg, és miféle bajokat gyógyíthatunk vele. Azért akadnak szép számmal olyanok is, akik egész egyszerűen nem bírják a fokhagymát, s nem csupán a kellemetlen szaga miatt.

Hogy ne a saját kárunkon, rossz közérzetünkön, gyomor- és hasfájásunkon, esetleg súlyos és krónikus betegségünkön tapasztaljuk ki, melyik élelmiszer árt, és melyik használ egészségünknek, az inga segítségével tesztelhetjük az élelmiszereket. 

    

Összefüggés a káros sugárzások és a betegségek között

A közelmúltban egy rendkívül érdekes csoportmunkában vettem részt. Néhány orvossal karöltve 280 beteget vizsgáltunk meg. Nekem az a feladat jutott, hogy állapítsam meg a betegek radiesztéziai érzékenységét, valamint térképezzem fel lakásukat, milyen káros sugárzások érhetik őket.

Természetesen a terepmunka előtt semmit sem tudtam a betegekről, panaszaikról, leleteikről. A lakásban csupán annyi információt kaptam, ki hol alszik. A sugárzásokat bejelöltem a lakás alaprajzán és ennek alapján leírtam milyen betegségre gyanakszom.

Az orvosok számára nem kis meglepetést okozott, hogy a káros sugárzásokból kikövetkeztetett diagnózisom az esetek 92 % - ban fedték a valóságot.

Vizsgálódásaim tapasztalatai bizonyítják a sugárzások és a betegségek közötti összefüggést. A gyermekkori cukorbetegségnél és epilepsziánál is hasonló az összefüggés. A cukorbetegségnél a gyermek testének középső részét, epilepsziánál pedig általában a fejet éri a káros sugárzás.

Vizsgálódásaim során azt is egyértelműen tapasztalhattam, hogy minél hosszabb ideig alszik valaki a káros sugárzás hatótükrében, annál valószínűbb, hogy megbetegszik, illetve annál súlyosabb a betegsége. A káros sugárzás hatására. ugyanis az ember szervezete legyengül. ellenálló képessége csökken, s ez által fogékonyabb lesz mindenféle betegségre.

Itt jegyzem meg, hogy a csoportmunkában részt vevő orvosok számára, de még számomra is elképesztő volt, hogy az átvizsgált 280 zágrábi lakás közül mindössze 6 lakásban nem észleltem káros sugárzást.