Középkor 

A középkor: a Nyugat-Római Birodalom felbomlásától (476), az Amerika felfedezéséig (1492) terjedő időszak. A középkor több, egymást követő időszakra bontható, az egyes szellemi áramlatok vagy új politikai modellek megjelenése alapján:- " átmeneti kor " , az 5 - 8. század közt:

- lezárult a népvándorlás kora,- létrejöttek a hajdani Nyugat-Római Birodalom területén az első feudális

államok (Nyugati- és Keleti Gót Királyság, Frank állam, Longobárd Királyság). - A kereszténység megszilárdulása, intézményrendszerének kiépülése, és

a feudális világi hatalommal való szoros összefonódása is erre a korszakra tehető. - létrejött a hűbériség - a 8. század környékén zajlott a középkor első technikai forradalma is (két-

és háromnyomásos gazdálkodás, csoroszlya, borona, szügyhám feltalálása). - erre a korszakra tehető az iszlám rohamos elterjedése, az Ibériai félsziget

arab meghódítása,- Kelet-Európa új népeinek honfoglalása (bolgárok, szlávok, magyarok,

románok letelepedései) - " lovagkor " , a 8 - 13. század közt: (A lovagkor kezdetét sokan a 732-ben lezajlott poitiers-i csatához kötik, melyben Martell Károly a frank lovagokra támaszkodva tudta elűzni az Európára zúduló arabokat.)

- A klasszikus lovagkor  a keresztes háborúk lezárultával véget ért, ám sok országban a lovagkori életmód és berendezkedés egészen a 15. század végéig elhúzódott.

- A klasszikus lovagkor kezdetén (10. század) a széteső Frank Birodalom nyomán kialakuló Nyugat-európai királyságoknak (Nyugati- és Keleti Frank állam, Burgundia, Itáliai Királyság) a magyar és normann törzsek kalandozásaival kellett szembenéznie.

- A 10. századra az egyház megerősödése, megújulása is lezajlott és részben a Cluny-reform, részben VII. Gergely pápa ambíciói révén a  pápaság és katolikus egyházszervezet már jelentős világi hatalmat is követelt magának. A pápai hatalom megerősödött és az invesztitúra háborúkban (11-12. század) a Német-Római császárok felett aratott győzelmei révén a világi hatalmak fölé emelkedett. Hatalma a 11. századra már odáig terjedt, hogy keresztes hadjáratokra tudta utasítani az európai főnemességet, melynek egy része a pápák felszólításait követve majd kétszáz éven keresztül (1095-1291) harcolt Jeruzsálemért, illetve a palesztin területek és a Szent Sír megszerzéséért.

- A lovagkorban jött létre a román, majd gótikus kultúra, illetve a lovagi költészet- és életforma.- "feudalizmus válsága" 14. század:

- Az éghajlat kedvezőtlenebbé válása éhínséget, majd járványokat hozott (nagy pestis járvány: 1347)

- százéves háború (1337-1453) Franciaország és Anglia közt - az oszmánok fokozódó terjeszkedése. - az egyház is válságokba került: a pápák avignoni fogsága (1305-1376),

a nagy nyugati egyházszakadás  (1378-1417) huszitizmus.

- A királyok hatalmát a nemesség korlátozni próbálta, így a legtöbb országban létrejött a rendi dualizmus rendszere. A válságokra az abszolutizmus kialakulása hozott megoldást!- A középkor utolsó nagy korszaka a reneszánsz és humanizmus megjelenése a 15. században:

- A reneszánsz a 14. századi Itáliából kiinduló, majd szinte egész Európára átterjedő művészeti, irodalmi, tudományos és történelmi korszak és mozgalom volt, mely az antik, ókori görög és római kultúra emlékeinek felidézését, ezen kultúra újjászületését és a régi világkép megújulását hozta. A gótika korszakának végén a művészet visszatért „minden szépség forrásához”, a természethez.

- A történészek a reneszánsz kort az átalakulás időszakának tartják, amelyik véget vetett a középkornak, és utat nyitott a tanulásnak a tudománynak (könyvnyomtatás, reformáció) végül pedig a 18. századi felvilágosodáshoz vezetett.

Más korszakolás szerint a középkor részei: 1. korai középkor: 476-1000 2. virágzó középkor: 1000-1300 3. kései középkor: 1300-1492

A korai középkor társadalmi és gazdasági jellemz ő i (5–10. század)

- népvándorlás,- járványok és éhínségek népesség lélekszáma csökkent, majd

lassú növekedés

Kezdetben fejletlen mezőgazdasági módszereket alkalmaztak:- az égetéses- irtásos rendszer (erdőirtás), illetve - a talajváltó gazdálkodás kevés termény

Az első években a feltört földterület még jó termést adhatott, de hamarosan kimerült, és egy újabb földterületet kellett alkalmassá tenni a művelésre, míg a korábbi szántókon legeltettek = legelőváltó gazdálkodás.

A 8. századtól kialakult a kétnyomásos, illetve a korszak végén a háromnyomásos gazdálkodási módszer (10.század).

A kétnyomásos gazdálkodásnál a gabona (búza, rozs) vetésterületeés a pihentetett föld (ugar) váltogatta egymást. A háromnyomásosrendszerben az ugar, a tavaszi és az őszi gabona vetésterülete cserélődött.

A mezőgazdasági módszerek átalakulása, a munkálatokhoz szükséges eszközök fejlődése is elősegítette a hatékony termelést:- nehézeke,- nyakhám helyett a szügyhám- egyéb eszközök (patkó, kasza, cséphadaró, borona) - trágyázás

A megélhetés biztosabbá vált, a népesség növekedésnek indult; a 9 – 10. századtól megjelent a terményfelesleg és népesség-növekedés.

A Római Birodalom utolsó évszázadaiban megerősödő nagybirtokrendszera kora középkorban továbbfejlődött. A kialakuló uradalmak sokszor aközigazgatás, a bíráskodás és a védelem feladatát is ellátták. Európa önellátóuradalmak ezreire esett szét. Az uradalmak mindent megtermeltek maguknak, egyes falvakban az uradalmi kézművesek (vaskovács, varga, asztalos, ács stb.) még az alapvető iparcikkeket is előállították. A felesleg piacon való értékesítése, illetve egyes helyeken a pénzgazdálkodás is megszűnt, és a cserekereskedelem vette át a helyét. Következménye: önellátó gazdálkodás a nagybirtokon, a hatalom alapjává a földbirtok vált!A 8–9. századtól a terményfelesleg megjelenésével újra felélénkült a belső kereskedelem, helyi piacok létesültek.A kora középkorban Nyugat-Európát gyakran sújtotta éhínség. A kutatókmegállapították, hogy egy-egy régióban 7–12 évente lépett fel súlyosélelmiszerhiány. A kezdetleges mezőgazdasági eszközök és módszerek alacsony termésátlagot biztosítottak, így kedvezőtlen időjárás esetén minden tartalék elfogyott, az emberek még a következő évi vetőmagot is felélték. Az éhségtől legyengült szervezetre pedig bármilyen betegség vagy járvány halálos veszélyt jelentett.

200 körül 600 körül 1000 körülNyugat- és

Közép-Európa 13 10,3 14,7

Dél-Európa 17,5 10,5 13,5

Kelet-Európa 5,5 5 7,8

Európa együtt 36 25,8 36

Európa népessége a kora középkorban (az adatok millió főre vonatkoznak)

Társadalom- A vezető réteg (földtulajdonosok): római nagybirtokosok és germán törzsfők leszármazottai. - A földművelők: a jobbágyság (rabszolgák, colonusok és germán szabad parasztok összeolvadásának eredményeként). A jobbágyok a földhasználatért cserébe szolgáltatásokkal tartoztak földesuruknak. A jobbágyi szolgáltatások alapja a jobbágytelek.A korszak végére jelent meg Nyugat – Európában a hűbériség, mely a 10 – 13.században a társadalomszerveződés, a közigazgatás és a katonáskodás alapja lett.

A mindennapi élet a virágzó és kései középkorban

- A középkor egyik legfőbb jellemzője az emberek társadalmi jogállásának születési alapon történő meghatározása (aki a középkorban nemesnek született, az soha (vagy csak elvétve) került személyi függés alá, aki viszont jobbágyként jött a világra, az soha, vagy csak nagyon ritkán válhatott szabad emberré). - A középkori népesség körülbelül 85-90 százalékát  a parasztság alkotta, a városi életforma - főként a középkor első harmadában - elenyésző mértékben terjedt el. - A városiasodás és ezzel együtt a polgárság megjelenése a középkor második felét jellemezte. - Azok a társadalmi elemek akik nem a földből éltek, hanem kereskedtek, vagy valamilyen kézműves jellegű, iparos tevékenységből tudták magukat és családjukat eltartani csak 14-15. századtól képeztek társadalmi rétegként definiálható tömeget.  - A társadalom alig 5-10% -át alkotó nemesség jelentős része kővárakban élt. - A néhány százaléknyi papság egy része kolostorokban, a főpapság gazdag kúriákban vagy püspöki várakban élt. 

A középkori berendezkedés alapja : A legfontosabb tényező a föld volt. Feudalizmus a feudum, azaz föld szóból származik! Földtulajdona csak a királynak volt, aki az ország földjeiből a nemeseknek adogatott, a fegyveres szolgálatért cserébe. Ezek többnyire nemesi örök-birtokok voltak (apáról fiúra szálltak). A nemesek a kapott földet három részre osztották:

saját kezelésű birtokra, azaz allódiumra vagy majorságra jobbágytelkekre, ahol a jobbágycsaládok éltek közös földekre (erdő, legelő, halastó ... stb)

Jobbágytelek: A jobbágytelkeken olyan parasztok dolgoztak, akik használatba vehették a földesúr (nemes) földjét, de az soha nem lett az övék, csak használhatták azt.

- A parasztok mivel nem rendelkeztek földtulajdonnal, a föld használatáért adót fizettek a királynak ( telekadó, hadiadó), a földesúrnak (9-ed, a termés 10%-a), és az egyháznak (10-ed), illetve folyamatos szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk uruknak: - ingyenmunka vagy robot, melyet a földesúr saját földjén

(majorság, vagy allódium) kellett rendszeresen teljesíteniük. A robot mennyisége koronként és tájegységenként eltérő volt. A 15. századra havonta egy napot tett ki, az újkorban a legtöbb helyen már hetente robotoltattak. - pénzadó vagy cenzus- ajándékok

- az állam felé: - a katonák beszállásolása (portio) és - hadiszállítások (forspont).

- A parasztok felett a földesúr szabadon ítélkezhetett, ezt biztosította a pallosjog (jus gladii).- A polgárság főleg csak Angliában, Flandriában, Franciaországban és Észak-Itáliában tudott magának jelentősebb jogokat kivívni a 13. - 14. századra.

A jobbágyság kialakulása és szolgáltatásai

Hűbériség: A középkort végigkísérő viszonyrendszer, mely nemesek közt alakult ki a középkor időszakában. A Frank Birodalomban a nagyobb földbirtokkal rendelkező nemes (hűbérúr, senior) katonai szolgálatáért és hűségéért cserébe hűbérbirtokot adományozott a rangban alatta állónak (hűbéres, vazallus). Kezdetben a vazallusok katonai szolgálatért kapott adománybirtoka nem volt örökíthető, és a területet nem lehetett továbbadományozni (benefícium).A hűbérbirtok a 9–10. századtól már örökíthető birtokká, feudummá vált. A feudum korlátlan időre szóló adománybirtok volt, s különböző mértékű politikai jogokkal (például adóztatás, bíráskodás) járt együtt. A hűbériség intézménye szigorú hierarchiát alakított ki a nemesitársadalmon belül. Időközben ugyanis a vazallus maga is hűbérúrrá válhatott (a birtok egy részének eladományozása révén), és ez addig folytatódott, amíg a birtok jövedelméből fel lehetett fegyverezni egy páncélos lovagot. A hűbéri lánc élén legtöbbször a király állt, de a hierarchia miatt nem mindenki tartozott neki feltétlen engedelmességgel („Vazallusom vazallusa nem az én vazallusom!”).

Feudalizmus jellemzői:- Az új uralkodó réteg hatalma a földbirtokon nyugszik

- VI-VII. század:benefícium

- nincs kötelezettség- nem örökíthető- VIII-IX. század:

feudum- katonai szolgálatra kötelező földadomány

- szabadon örökíthető

Így jött létre a hűbéri lánc

A feudalizmus kifejezés kezdetben a kialakuló gazdasági-társadalmirendszerre utalt, utóbb jelentéstartalma kibővült, és a középkori viszonyokátfogó megnevezésére használták. Mivel a feudumhoz politikai jogok iskapcsolódtak, az addig egységes királyi hatalom felaprózódott, így a különbözőhűbérbirtokosok egyszerre magán- és közhatalmat is gyakoroltak.

Új királyságok a Nyugatrómai Birodalom romjain

1. Nyugati területek (kb. Hispánia) - Nyugati Gót Királyság VIII.sz.-i arab támadás megsemmisíti

2. Keleti területek ( kb. Itália, Adriai térség) - Odoaker - Theodorik elsöpri Keleti Gót Királyság- Theodorik halála a régi rómaiak Konstantinápoly támogatásával

megsemmisítik + longobárd támadás - Longobárd királyság (VI.sz. vége, keletről érkezők) frankok döntik meg: - 754: Kis Pippin a pápának adja a területeket Pápai Állam - Nagy Károly a maradék területeket is meghódítja

3. „Középső” területek (kb. Loire-Rajna, Gallia)

A Frank BirodalomA Nyugat-római Birodalom bukása utáni időszakot "sötét középkor"-nak is szokták nevezni. E századokban a népvándorlás jelentősen átformálta Európa térképét, hosszabb-rövidebb életű "barbár királyságok" jöttek létre, majd tűntek el. A "barbárok" között volt azonban egy nép, amelynek sikerült viszonylag tartós és erős, a római egyház által is támogatott államot teremtenie. A frankok a későbbi keresztény Európa alapjait is lerakták: az új civilizáció súlypontja a Földközi-tengerről immár északnyugatra tevődött át.

Merovingok

A Római Birodalom bukása után a két frank törzset a Meroving-dinasztiából származó Klodvig (482-511) egyesítette, aki a törzsi területekből és hódításaiból megalapította a frank államot. Súlyos harcokat vívott germán "testvéreivel", hatalmát a Pireneusokig terjesztette ki. Korán felismerte, hogy uralmának egyik fő támasza az egyház lehet, és miután maga is megkeresztelkedett, a pogány frankok között megkezdődött a római hittérítés.Halála után:- trónviszályok korai frank állam szétesése, a Meroving- leigázott népek felkelései királyok utódai már csak kisebb területek- szabad harcosok lesüllyedése, felett uralkodtak, hatalmuk névlegesa hiányzó katonai erő pótlására birtokadományozások

A királyok mellett egyre nagyobb hatalomra tettek szert a majordomusok = udvarnagyok, akik a királyi udvar vezetői voltak, felügyelték a király birtokait és a hadsereget.

KarolingokKözülük is kiemelkedett Martell Károly majordomus=udvarnagy (714-741),

aki után később az új frank uralkodóházat Karoling-dinasztiának nevezték. Martell Károly - erős katonai kíséretet szervezett maga körül, - ismét egyesítette a frank területeket és visszaszerezte az elveszett tartományokat - 732-ben Poitiers mellett megállította a támadó arab seregeket ( ezután kapta a Martell = kalapács, pöröly nevet) --> az iszlám terjeszkedés véget ért Európában, a mórok visszaszorultak Hispánia területére. Károly lett a kereszténység védelmezője, de bármekkora volt is hatalma, a királyi címet nem tudta megszerezni a Merovingoktól.

Martell Károly fia, Kis Pippin (741-768) - az utolsó Meroving uralkodót kolostorba záratta ( haját, szakállát levágatta, megfosztva ezzel őt a szentnek tartott hatalomtól). - Pippin tudta, hogy királyságát csak a római egyház erősítheti meg, ezért megsegítette a tőle védelmet kérő pápát, akinek hatalmát Itáliában a longobardok veszélyeztették (Pápai Állam létrejötte). A segítségnyújtásért cserében a pápa küldötte királlyá kente fel, a pápa pedig elismerte őt "Isten kegyelméből" uralkodó királynak. Ezzel kezdte meg uralkodását az új Karoling-dinasztia a frankok fölött.

Pippin fiát, Nagy Károlyt már kortársai is "Nagy"-nak nevezték. Európa valamennyi uralkodója őt tekintette példaképének, hiszen a keresztény államszervezés mintáját főként az ő életéből tanulhatták meg.

Nagy Károly császár lovas szobra

- Károly hatalmát és birodalmának egységét hódító hadjáratainak köszönhette. Uralmának 47 esztendeje alatt több mint ötven hadjáratot indított, a legtöbben személyesen is részt vett. Seregei csak ritkán szenvedtek vereséget, birodalmának határait eredményesen terjesztette ki. - Nagy Károly szinte korlátlan királyi hatalmat gyakorolt: a királyi udvar irányítása, a hivatalnokok és főpapok kinevezése, a hadjáratok meghirdetése, a törvénykezés és igazságszolgáltatás mind az ő királyi akaratától függött. - A király egész birodalmát egy új, általa építtetett központból, Aachenből irányította. Nem kegyencekkel, hanem általa kinevezett, felkészült, írástudó hivatalnokokkal vette körül magát. Károly udvarában vált szokássá a fontos királyi dokumentumok latin nyelven történő lejegyzése (kancellária (írásbeliség)). Az írásbeliség általánossá válása és elterjedése fordulatot hozott az írás történetében is: Nagy Károly udvarában, a tudós szerzetes, Alkuin műhelyében született meg a latin kisbetűs folyóírás.

Karoling-kori minuszkula egy kódexből. Ez a jól olvashatóbetűtípus az első, mely összefüggő képet alkot

- A birodalmat kisebb területi egységekre, grófságokra osztotta fel, amelynek élén az általa kinevezett és megadományozott tisztségviselő, a gróf állt. Feladata a központi törvények betartatása, a helyi ügyek intézése, az ítélkezés és a hadba hívás volt. A háborús veszélyt jelentő határvidékeket őrgrófságok védték. - 800-ban Károlyt császárrá koronázta a pápa

- Károly birodalmát még életében három fia között osztotta szét, de csak az egyik maradt életben --> trónharcok. Végső megegyezésre 843 verduni szerződés:

- keleti részt (a Keleti Frank Királyság) és a császári címet "Német" Lajos kapta meg, ez lett a későbbi német birodalom és császárság magva.

- a nyugati rész (a Nyugati Frank Királyság) "Kopasz" Károlyé lett, ebből szerveződött újjá a Francia Királyság.

- a középső rész Lotharra maradt (nevét Lotharingia őrzi). E terület, a két nagyobbik közé ékelődő keskeny, de hosszú "ország" az Északi-tengertől Közép-Itáliáig terjedt. Lothar halála után a területért "testvérháború" tört ki, északi területeit "Német" Lajos országa, a Keleti Frank Királyság olvasztotta magába. Így a 8. század végére többé-kevésbé kialakultak a későbbi német és francia birodalom, valamint Itália határvonalai.

Keleti Frank Királyság:A 10. században Európa nyugati felét a kalandozó magyarok támadásai sújtották. A hadjáratok főleg a német területeket érintették, ahol a Keleti Frank Birodalom törzsi hercegségekre (szász, frank, bajor, sváb) esett szét.A német területek egyesítését a szász hercegi dinasztia valósította meg.Az első szász uralkodó (I. Madarász Henrik) először még békét vásárolta magyaroktól, majd az erőgyűjtés után megtagadta az adófizetést.A magyar seregek büntető hadjárata kudarcba fulladt: a 933-ban Merseburgnálmegvívott csatában súlyos vereséget szenvedtek.A német királyi hatalom megerősödése I. (Nagy) Ottó (936–973)alatt folytatódott. A kereszténység védelmezőjeként lépett fel; uralma alatt megkezdődött az Elba folyón túli pogány szláv területek leigázása, és 955-benAugsburgnál döntő győzelmet aratott a kalandozó magyarok felett.I. Ottót látványos sikerei nyomán a pápa 962-ben császárrá koronázta.Ezzel megszületett a Német-római Császárság (1806-ig áll fenn), így a középkori Nyugat

új császárai a német királyok közül kerültek ki.

A Német-római Birodalom 1000 és 1300  között

A nyugati és keleti kereszténység

Kronológiaaz egyházszakadás: 1054„canossa – járás”: 1077az első keresztes hadjárat meghirdetése: 1095Fogalmakpápa: Róma püspöke, a katolikus egyház vezetőjepátriárka: a keleti kereszténység vezetőjeortodox: egyház: görögkeleti egyház, a kereszténység kettészakadása után kialakult egyik egyház, kezdetben Bizánc központtal.invesztitúra: egyházi főméltóságok beiktatásának a jogaeretnek: az egyházi tanításokkal szembehelyezkedő személyszentek: egész életüket az egyház szabályai szerint élték. Életükben vagy halálukban csodákat is tettek legendák: a szentek életéről szóló csodás történetek ereklyék: a szentektől visszamaradt tárgyak vagy testrészek inkvizíció: Szent Törvényszék: egyházi bíróság az eretnekek megbüntetésére kódex: kézzel írott könyv

pápaság: Jézus halála után Szent Péter Rómában fontos keresztény közösséget teremtett, miközben szerte a nagyvárosokban szintén születtek keresztény csoportok. Mindegyik élén egy-egy püspök állt. Róma püspökéből lett a mindenkori pápa. Az önálló Pápai Állam 756-ban jön létre III. István pápa és III. Pippin alkuja nyomán.középkori egyház: Két részből állt és mindkettőt a pápa vezette. Egyik része a világi papság volt a másik a szerzetességek rendszere. A világi papság egész Európát püspökségekre osztotta, a szerzetességek függetlenek voltak tőlük.szerzetességek: I. Nagy Szent Gergely pápa a 6. században a szerzetesekre bízta az európai népek megtérítését. Ők a 10. századra kereszténnyé tették a kontinenst. Végül 529-ben Monte Cassinóban (Itália) létrejött az első szerzetes rend, a Bencés rend. Alapítója Szent Benedek három szabályt írt elő: engedelmesség, szegénység, tisztaság. Jelszavuk: "ORA ET LABORA" => imádkozz és dolgozz! (Későbbi szerzetei rendek, pl.: ferencesek, domonkosok.)Niceai zsinat: A keresztény egyház főpapjai időről időre zsinatokon egybegyűlve döntöttek hitbeli kérdésekről. Az ezeken hozott döntéseket mindenkinek kötelezően el kellett fogadnia. Aki mégsem fogadta el, az eretneknek minősült. Őket kizárták az egyházból és üldözték. Niceai zsinat 325-ben: Az Atya Fiú és a Szentlélek egyazon Isten három megjelenési formájaegyházszakadás: A szembenállás elfajult Róma és Bizánc közt, így 1054 -ben kölcsönösen kiátkozták egymást, majd bekövetkezett az egyházszakadás (1054): A kereszténység két ágra szakadt: római katolikusra és görög-keleti ortodoxra.A kereszténység a 4. század végére államvallássá vált a Római Birodalomban,és a germán törzsek körében is elterjedt. A korai évszázadokban a kereszténységnek öt főbb központja alakult ki (Róma, Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria, Antiochia). Mindegyik élén egyenrangú püspökök (pátriárkák) álltak, ám a kora középkorban Róma püspöke, a mindenkori pápa mind nagyobb befolyást szerzett.

A római katolikus egyház tekintélyét nem vonta kétségbe senki, de a pápai elsőség hangoztatása egyre több konfliktushoz vezetett.A többi központ továbbra is Konstantinápoly befolyása alatt állt, a bizánci császár beleszólhatott teológiai kérdésekbe és az egyház irányításába. Az arabok a 7. században elfoglalták Jeruzsálemet, Antiochiát és Alexandriát, így egyedül Bizánc maradt meg a keleti keresztények legfőbb központjának.Rómában a császári hatalom bukása után megszűnt minden világiuralom, amely beleszólhatott volna az egyházi központ életébe. Nyugatona pápa a germán népek (például frankok, szászok) megtérítéséretörekedett. Az észak-itáliai longobárdok többször is Róma ellen vonultak. Támadásukat a frankok serege hárította el, és a győzelem után a pápaság fennhatósága alá vonta Közép-Itáliát, ezzel kialakult az Egyházi Állam (756). Cserébe a pápa Kis Pippint elismerte a frankok királyának.

A szerzetesség kialakulásaA korai évszázadok remetéi úgy vélték, hogy az Istennek tetsző életvitel kialakítása maradéktalanul a világtól való elfordulás és a testi vágyakrólvaló lemondás révén valósítható meg. Az Egyiptomban elterjedő remetemozgalommellett a keleti területeken kibontakozott a szerzetesi mozgalom (3–4. század). A kialakuló közösségek a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség szabályai alapján szerveződtek.

A kolostorok Nyugaton az 5–6. században jelentek meg. Kezdetben– szabályzat hiányában – a közösségek saját elképzeléseik szerint éltek. Ennek az állapotnak vetett véget Nursiai Szent Benedek, amikor monostort létesített az itáliai Monte Cassino magaslatán (529).

Monte Cassino a nyugati kereszténység egyik legfontosabb kolostora

A Szent Benedek által megfogalmazott regula (szabályzat) beosztotta a bencés szerzetes időrendjét, mindennapjait(közös imádkozás, munkavégzés, étkezés stb.), és meghatároztaa kolostor szervezetét, működését (kolostori hierarchia, a szerzetesimagántulajdon elvetése stb.). A bencés szerzetes az „Imádkozzál ésdolgozzál!” („Ora et labora”) elve szerint élt.A bencések a kora középkor évszázadaiban jelentős szerepet játszottaka hittérítésben és az írásbeliség megőrzésében. A szerzetesekegyik fő feladata a régi szövegek (ókori szerzők munkái) lemásolásavolt. A kódexmásolók a már-már porladozó kódexekből át tudtákmenteni az utókor számára az antikvitás örökségét.

A Chronicon Pictum első oldala

A pápaság sötét évszázada és a clunyi reformA 10. században a pápaválasztás az egymással vetélkedő római nemesicsaládok kezébe került, akik gyakran alkalmatlan személyt emeltek a magasméltóságba. A Szentszék tekintélyvesztését súlyosbította néhány főpapvilágias, erkölcstelen életmódja. A korban általánossá vált az egyháziméltóságok megvásárlása (szimónia), így akár képzetlen személyek ispozícióba kerülhettek. A züllés ellen a bencés szerzetesrendenbelül a burgundiai Cluny kolostorából megújulási mozgalom bontakozottki. A clunyi reform az egyház szabadságát, vagyis a világi hatalom háttérbeszorítását, a pápai uralom megerősítését támogatta. A reformeszmeaz egyház megtisztítását (például a szimónia eltörlését) és az erkölcsöséletmódot a papi nőtlenség, vagyis a cölibátus bevezetését sürgette.Mivel a világi főhatalom fokozatosan meggyengült, a reformok révén megerősödött egyház a 11. század második felében magának követelte a világi ügyekben is a vezető szerepet --> megindult a pápaság és császárság küzdelme a hatalomért (invesztitúra – harc)

Az egyházszakadásA kora középkorban Konstantinápoly kulturálisan eltávolodott a Nyugattól.A hivatalos latin nyelvet felváltotta a görög, és nem csitultak azókor óta jellemző dogmatikai viták sem. Keleten kialakult a saját görög nyelvű szertartásrendszer és a világtól elhúzódó szerzetesség.

A templomokban a bibliai jelenetek ábrázolását ikonok váltották fel. Bizánc mind több hittételben nem értett egyet Rómával, és a kapcsolatok néha évtizedekre is megszakadtak.A kora középkor végét már a pápával folytatott heves teológiai-dogmatikaiviták jellemezték. A bizánciak nem ismerték el a pápai főséget, elvetették a pápai tévedhetetlenség dogmáját, és nem fogadták el a tisztítótűz (purgatórium) tanát sem. Az egyházszakadás 1054-ben történt meg, a két központ kölcsönösen kiátkozta egymást. Innentől kezdve önálló ortodox, görögkeleti és római katolikus egyházról beszélhetünk.

A szerzetesek világaA 11. századtól számos szerzetesi közösség szakadt el a bencés rendtől.Az eredeti Szent Benedek-féle regulát felújították, sokszor kiegészítettékegyéb szigorú szabályokkal (például a némasági fogadalommal a karthauziaknál). A létrejövő rendek gyakran elhúzódtak a világtól, de az aktív munka kötelező maradt számukra. A ciszterci rend mintagazdaságai nemcsak kifejlesztették az új mezőgazdasági módszereket, de az ismereteket Közép-Európába is elvitték.A 13. század elején megjelenő kolduló rendek evangéliumi szegénységethirdettek. A Szent Domonkos által alapított Domonkos- rendek és az Assisi Szent Ferenc által alapított ferencesek főleg prédikáló-hittérítőként léptek fel a városokban, később mindkét rend szerzetesei tevékeny részt vállaltak az egyetemi oktatásban is.

Az iszlám vallás és az arab világKronológiahidzsra: 622.FogalmakKorán: hirdetés, olvasmány. Az iszlám vallás szent könyve,. Mohamed tanításainak gyűjteménye.hidzsra: arab szó, jelentése: kivonulás. Mohamednek Mekkából Medinába költözése, az iszlám történetének első rögzíthető dátuma: 622. július 6. Szokás futásnak nevezni, valójában előzetes megállapodás alapján történt átköltözés volt.kalifa: utód, követő. Az iszlám államok világi és vallási vezetőinek címe volt.ramadán: A kilencedik, böjti hónap az iszlámban. A böjt napkeltétől napnyugtáig tart.dzsihád: ún. „szent háború”, értelmezése irányzatonként változik.SzemélyekMohamed: az iszlám vallás alapító prófétája

El ő zmények: Arábia társadalma és gazdasága

Arábia erősen kevert etnikumú, bár kulturálisan egységes terület volt a Kr. e. 1évezredtől kezdve. Fő tevékenységük: nomád állattartás, kereskedelem- politikailag széttagolt (egymással harcoló törzsek)- a térségen áthaladó karavánutak egyik legjelentősebb központja Mekka volt- itt őrizték a félsziget legszentebb fétisét, a Kába követ

Mohamed (kb. 570 – 632) élete

Mohamed

- korán árvaságra jutott tevehajcsárként bejárta az egész félszigetet - megismerkedett a Közel – Keleten előforduló vallásokkal (zsidó, keresztény)- Mekkában 610 táján kezdett tanítani - követői főleg szegények voltak - összeütközésbe került a város gazdag kereskedőivel és menekülnie kellettMedinába: 622 hidzsra

Az iszlám tanaiMonoteista vallás.Szent könyve: a Korán.Lényege egyszerű előírásokban foglalható össze.Nem játszik fontos szerepet a papság, nem alakult ki egyházi hierarchia.Öt pontba foglalhatóak össze a vallás alapvető parancsai („öt alappillér”)1. Hitvallás („Egy az Isten, Allah, és Mohamed az ő prófétája”)2. Napi ötszöri ima Mekka irányába fordulva3. Böjtölés ramadán hónapjában napkeltétől napnyugtáig4. Alamizsnaadás a szegényeknek a feleslegből5. A hívő életében egyszeri zarándoklat Mekkába, a Kába kőhöz

Mekka, a Kába-kő zarándoklat idején

Nagy fontosságú a dzsihád, melynek értelmezése az iszlám irányzataiban változó. Jelentése: „szent háború”, ám ezt a mérsékelt többség, a szunniták a hit védelmezésével azonosítják, míg a radikálisabb kisebbségi síiták a hit erőszakos terjesztését értik alatta.

Az iszlám hódításMohamed tanai révén néhány év alatt egyesült az Arab – félsziget, s megindult az arab terjeszkedés. A vallásalapító próféta halála után a kalifák vették át az irányítást és néhány évtized leforgása alatt hatalmas területeket hódítottak meg a Közel – Keleten és a Földközi – tenger medencéjében.

Nyugat-Európa főbb államai az első ezredfordulón

A virágzó középkorEurópa történelmében a 11–13. század a virágzó középkor időszaka.- A mezőgazdaság fejlődése --> gabonafelesleg --> Európa lakosságaa korszak végére megkétszereződött. - A megművelhető földterületek bővítése (erdőirtások, mocsárlecsapolások) -->a túlnépesedő régiókból nagyszámú telepes indult a ritkán lakott térségek irányába, és a hospesek (a latin kifejezés jelentése: ’vendég’) Kelet-Közép-Európában is meghonosították a fejlett mezőgazdasági módszereket.

Évszám 1000 1300

Becsült népességszám kb. 36–38 millió fő kb. 75–80 millió fő

Európa népessége

A francia és az angol állam kialakulása1. A Frank Birodalom szétválása óta (843) a francia területeken a központihatalom meggyengülése tovább folytatódott. Capet Hugó herceg megszerezte a francia koronát (987), az általa alapítottCapeting-dinasztia hatalma kezdetben csak Párizs környékére korlátozódott.

Capet Hugó az igazságszolgáltatást jelképező kézzel, a három ujj a Szentháromságot jelzi

A feudális viszonyok kiterjedésével felgyorsult a területi széttagolódás folyamata. A nagyhűbéresek (hercegek, grófok) a saját területeiken rendelkeztek az uralkodói hatalom valamennyi jogával (pl. pénzverés, hadseregállítás, bíráskodás), így a francia királyok hatalma a 11–12. században rendkívül korlátozott volt.

2. Angliában az angolszász királyságok a 7. században felvették a kereszténységet.1066-ban Hódító Vilmos, Normandia hercege partra szállt Dél-Angliában,és vereséget mért Hastings közelében az angolszász haderőre.

A hastingsi csata ábrázolása a bayeux-i faliszőnyegen

A győzelem után egy szűk normann–francia uralkodó elit (bárók, lovagok, főpapok) vette át az irányítást Angliában, és meghonosította a hűbéri viszonyokat. Hódító Vilmos (1066–1087) erős központi hatalmat épített ki, ő rendelkezett a legyőzöttektől megszerzett birtokok felett. A tartományúri uralom létrejöttét azzalkerülte el, hogy hűbéreseinek szórt birtoktestekben juttatott földeket.A hűbéri lánc kialakulását pedig megnehezítette, hogy minden hűbéresközvetlenül csak a királynak tartozott hűséggel.

A Német-római Birodalom és a Pápai Állam konfliktusaNyugat-Európában az ezredfordulón két tekintélyes hatalom emelkedettki: a Német-római Császárság és a Pápai Állam (Szentszék).A kortársak elképzelései szerint, míg a pápa a hívok lelki életét gondozza(Szent Péter helytartójaként), addig a császár az egyház védelmezőjeként cselekszik. A Német-római Császárságban a különféle törzsi hercegségek (sváb, bajor, frank) törekvései a széttagolódás irányába hatottak. A német területeken az uralkodó azonban egy erős birodalmi egyházra tudott támaszkodni, és a császár által kinevezett főpapok gyakran fegyveres erővel támogatták a központihatalmat a lázongások elfojtásában. A császárok egyre többször szóltak bele az egyház ügyeibe, gyakran a saját jelöltjüket ültették a pápai trónra. Ezért a császári hatalom meggyengítésébennemcsak a nagyhűbéresek, hanem a Pápai Állam is érdekeltté vált.A megerősödő császári hatalom beavatkozott az egyház ügyeibe, és kisajátította az invesztitúra, az egyházi méltóságokba való beiktatás jogát. Az invesztitúra

az egyházi földbirtok adományozását is jelentette, így a beiktatott egyházi személy (érsek, püspök, főapát) javadalmazásának köszönhetően a világi uralkodó vazallusa lett.A rendszer a császár hatalmát erősítette, mivel az uralkodó a belső lázongásokat gyakran a főpapok által kiállított haderővel számolta fel.A pápaság hatalmi igényeit VII. Gergely fogalmazta meg az 1075-benkiadott nyilatkozatában (Dictatus Papae; ejtsd: diktátusz pápé).

A pápa megtiltotta a világi invesztitúra gyakorlását, és miután IV. Henrik császár (1056–1106) ellenállt, a pápa kiközösítette az uralkodót. Mivel a német hercegek fellázadtak a kiátkozott császárral szemben, IV. Henrik, hogy trónját mentse, kénytelen volt a pápától bűnbocsánatot kérni (Canossa-járás, 1077).

Canossa-járás: a kiközösített IV. Henrik császár VII. Gergely pápa előtt

A vezeklő császárt a pápa feloldozta, de a két hatalom konfliktusa folytatódott. A következő másfél évszázad invesztitúra küzdelméből a pápaság került ki győztesen: idővel V. Henrik meghátrálásra kényszerült, és 1122 –ben megkötötte a Wormsi konkordátumot. A II. Callixtus pápa valamint V. Henrik császár közt megszületett dokumentum szerint a császár lemondott a pásztorbottal és gyűrűvel történő invesztitúrajogról, sőt a bíborosok választásában szabad kezet adott a birodalom egyházának. Ugyanakkor a császár jelen lehetett a püspökválasztásokon, és viták esetén az ő szava lehetett a döntő. Emellett az új püspököket világi javaikba a császár iktathatta be (kormánypálca adásával), így a püspökök hűségesküt tettek a császár felé is.

VII. Gergely pápa: az egyház világi főhatalmának meghirdetőjeIV. Henrik: német – római császár, uralkodása alatt robbant ki az invesztitúra harc

IV. Henrik császár VII. Gergely pápa

A keresztes hadjáratok (1096-1291) II. Orbán pápa 1095-ben a clermonti zsinaton az iszlám terjeszkedésénekmegállítására keresztes hadjáratot hirdetett. Felszólította a hadba vonulókat Jeruzsálem, a Szent Város visszafoglalására és a zarándokutak védelmére. Kiváltó okai: a) gazdasági: - növekvő földhiány Nyugat – Európában- hírek a kincsekben gazdag közel – keleti területekről- vagyonszerzés lehetőségeb) társadalmi:

- a parasztok „földéhsége”- a lovagok számára a küzdelem maga, és az így szerzett dicsőség- vallási felbuzdulás, a beígért bűnbocsánat reményec) politikai:- a szeldzsuk – törököktől vereséget szenvedő bizánciak segítség fejében hajlandónak mutatkoztak a nyugati egyházzal való újraegyesülésre (1054 szkizma)- a Szent Sír visszafoglalása növelte volna az egyház tekintélyét

A) első hadjárat Jeruzsálem bevételével végződött(1099) -> a győztes keresztesek nyugati minta alapján feudális államokat szerveztek (például Jeruzsálemi Királyság, Antiochiai Fejedelemség), és átültették a nyugat-európai társadalmi viszonyokat (hűbériség). A következő évtizedekben elfoglalták a környező kikötővárosokat (például Türoszt, Akkót), így biztosítani tudták az utánpótlást a tengeren keresztül.

B) Szaladin egyiptomi szultán a keresztes államokat bekerítette, a keresztesek Jeruzsálemet is elveszítették (1187). C) A Szentföld visszaszerzésére meginduló harmadik keresztes hadjáratot tekintélyes uralkodók vezették: Barbarossa I. Frigyes német-római császár, Oroszlánszívű Richárd angol és II. Fülöp Ágost francia király. Csak a tengerparton tudta stabilizálni a keresztények pozícióit.D) negyedik hadjárat (1202–1204) Az eredeti keresztes eszmétől való elfordulást is jelentette. A keresztesek megostromolták és kifosztották Konstantinápolyt. A támadók által létrehozott állam (Latin Császárság 1261-ig) nem volt hosszú életű, és az esemény véglegeltávolította egymástól a nyugati és a keleti kereszténységet.A Szentföld megsegítésére indult további hadjáratok mind látványosabbkudarccal végződtek. A lovagi keresztesek utolsó, sikertelen akciói már az afrikai iszlám országok, Egyiptom és Tunézia meggyengítésére irányultak, mi alatt az arab–török erők sorra foglalták el a szentföldi erődítményeket.Az utolsó város kapitulációjával megszűnt a kereszténység katonai hídfőállása a Közel-Keleten (1291).

Keresztes hadjáratok

A katolikus egyház válságaA Szentszék, amely megnyerte az invesztitúraharcot a Német-rómaiBirodalommal szemben, a francia király befolyása alá került a 14. században.IV. (Szép) Fülöp elérte, hogy a pápa áthelyezze Avignon (ejtsd: avinyon) városába a székhelyét. Az „avignoni fogság” (1309–1377) alatt az egyház egyre világiasabb életmódot folytatott, miközben elsősorban a francia politika irányvonalát támogatta. Az „avignoni fogság” fényűző időszaka után a Rómába visszatérő pápaság súlyos válságba került. Előbb a bíborosok megosztottsága miatt kettős pápaválasztás történt (1378), és az egyik pápa továbbra is önálló udvartartást vezetett Avignonban. A kialakuló nyugati egyházszakadást a nagyhatalmakellentétei felerősítették. A zűrzavaros helyzetet a pisai zsinaton szerették volna rendezni (1409), de nemhogy a két pápa nem mondott le, de harmadikként még egy új pápát is választottak.A végletesen megosztott katolikus világ válságát a kor német uralkodója (egyben magyar királya), Luxemburgi Zsigmond oldotta meg.Egy újabb egyetemes zsinatot hívott össze, ahol hosszas diplomáciai egyeztetést követően lemondatta a három pápát, és egy új, mindenki által támogatott pápát választottak (konstanzi zsinat (1414–18) V. Márton néven).

Reconquista HispániábanA szentföldi hadjáratokkal párhuzamosan Hispániában is háború kezdődötta keresztény területek felszabadítására. A 8. század óta létezőCordobai Kalifátus a 11. században részekre bomlott. A félsziget északi

részén lévő keresztény államok ezt kihasználva támadásba lendültek(1064), és ezzel megkezdődött a reconquista (visszahódítás) több évszázadosharca. A mórok elleni háborúhoz nyugati lovagok is csatlakoztak,a pápa a résztvevőknek bűnbocsánatot hirdetett, sőt szentföldi mintáralovagrendek alakultak.A 11–13. században a keresztény erők az arab seregeket a félsziget déli részére szorították (Granada). A 15. században Aragónia trónörököse, Ferdinánd feleségül vette Kasztília örökösnőjét, Izabellát, 1479-ben. Innentől számítják az egységes Spanyolország létrejöttét. A megerősödő állam felmorzsolta az utolsó mór államot (Granada), és 1492-re teljesen felszabadította a félszigetet.

A középkori városok

Fogalmakkommuna: a városi önkormányzatok neve a középkori Nyugat – EurópábanHanza kereskedelem: Az északi német területek kereskedelmi övezeteLevantei kereskedelem: Az észak - itáliai városállamok

El ő zmények – a városi létforma összeomlása A városok lassú hanyatlása már a Római Birodalom utolsó századában megkezdődött, szinte teljes megsemmisülése Nyugat – Európában a 7 – 8. században következett be.

Okai: - a városi lét feltétele az árutermelés és a kereskedelem- mindez az iszlám hódítás következtében omlott össze a 7 – 8. század során- az árutermelést az önellátó gazdálkodás váltotta fel- a megélhetés alapjává a földbirtok vált.- a vidékre áramlással kihalt a legtöbb város, csak néhány egyházi és közigazgatási székhely maradt fenn, jelentősen lecsökkent lakosságszámmal.

A városok újjászületéseA 10. századra a mezőgazdasági újítások révén javultak az életkörülmények, s afelesleg megjelenésével ismét megindult az árutermelő gazdálkodás. A helyi kereskedelem újbóli megjelenésével lehetőség és igény nyílt a városi életre. Az iparosok, kereskedők érdeke azt diktálta, hogy olyan helyen telepedjenek le, kínálják eladásra portékáikat, ahol sok ember megfordul. Így igazgatási, egyházi székhelyeken, vásárközpontokban és közlekedési csomópontokban (pl. folyami átkelőhelyek, utak, sík és hegyvidék találkozása).

A városi kiváltságokA városi közösségek előzményeit a távolsági kereskedők érdekvédelmiszerveződéseiben figyelhetjük meg (gilde). A városi polgárok is érdekeik védelmében tömörültek érdekvédelmi szervezetté, kommunává. A földesúri hatalommal szemben folytatott küzdelmük révén alakult ki a kiváltságos polgárok érdekvédelmi közössége, a kommuna.

- A XI. és XIII. század közötti időszak egyik legszembetűnőbb jelensége a középkori európai város megszületése. Városok korábban is voltak, ám az a város, ami az ezredforduló után születik, teljesen új képződmény. Lényegében a kereskedők és kézművesek autonóm közössége, a környező területekről, a vidéktől eltérő sajátos jogrenddel és mentalitással.

Melyek voltak az európai városok legfontosabb „szabadságai” (kiváltságai)? - A városi jog legfontosabb eleme a városi polgár személyes

szabadsága volt. Ha faluról egy jobbágybetelepült a városba, s ott egy évig és egy napig háborítatlanul élt, akkor már nem lehetett visszavinni arra a birtokra, ahonnan megszökött, hanem szabad polgárrá vált.

- A városi polgár szabadon rendelkezett ingó és ingatlan javaival. - Nyugat-Európában a városok sorra elnyerték a bíráskodási

önkormányzatot. - A közigazgatási autonómia kivívása: a várost a polgárok által választott

esküdtekből álló tanács és magistratus irányította, élén a polgármesterrel. Szükség

esetén a város védelmét is a polgároknak kellett ellátniuk, így – a parasztoktól eltérően – a polgárok viselhettek fegyvert.

- Fontos részei voltak a városi jogállásnak a különféle gazdasági jogok: vásártartási, és árumegállító jog, melyeket a király adományozott a városoknak.

Polgárjoggal csak az rendelkezett, aki saját ingatlannak bírt a városban. A polgárjoggal nem rendelkezőknek nem volt beleszólásuk a város ügyeibe.

A középkori kereskedelemA kora középkori (VIII. századra tehető) első nagy technikai forradalom vívmányai - pl.: többnyomásos gazdálkodás, szügyhám, csoroszlya alkalmazása - után a XII – XIII. században újabb gazdasági fellendülés kezdődött – az új találmányok, a vízimalmok, szélmalmok, kallómalmok, lábítós szövőszék és rokka megjelenésével - és ennek nyomán a terméshozamok jelentősen megnövekedtek. Az általános felmelegedés segítette a gazdálkodást, újabb területeket lehetett művelés alá venni, így a népesség száma is megnövekedett, majd aktív kereskedelmi tevékenység kezdődött a termékekben gazdag Baltikum és Ázsia irányába.Európa gazdasági fellendülése a XI-XIII. században három kereskedelmi útvonalat hozott létre:

- a levantei (Földközi-tenger), Ázsiából vezetett a föníciai partokra, ahonnan az itáliai kereskedővárosok (Velence, Genova) hajósai biztosították az áruk

továbbszállítását Európa kikötővárosaiba. Idővel lehetővé vált, hogy a hajók visszafelé is vigyenek árukat, elsősorban gyapjúszövetet, lenvásznat, fémárukat.

- a Hanza (Balti-tenger), Északon a skandinávok már a IX. századtól kiépítették a tengeri kereskedelmi útvonalakat s a kapcsolatokat a bizánci és az arab Kelettel, Oroszországon keresztül. A XII. században a skandinávoktól a német kereskedők vették át az északi kereskedelem irányítását, Lübeck lett a központ.

- a kettőt összekötő szárazföldi útvonalak. Az északi kereskedelmi övezetet kötötte össze a Levantei útvonallal. A belső országúton az itáliai kereskedők nemcsak az északi régió termékeiért (prémek, méz, viasz, borostyánkő) mentek Flandriába, hanem az ott nagy tömegben gyártott nyers posztóért, amelyet azután odahaza finomítottak és színeztek, majd vittek a keleti piacokra. Észak-Itália és Flandria között félúton, Champagne-ban alakult ki a XII. században a középkori Európa legjelentősebb vására.

A céhek kialakulásaA XI-XII. században megjelentek a kézművesek testületei, a céhek. A céhek alakulását a városi hatóságok is ösztönözték, mert fontosnak tartották a városban piacra kerülő élelmiszerek, valamint egyéb iparcikkek minőségének, árának

ellenőrzését és szabályozását. Erre pedig az iparűzők szakmánkénti szervezetei voltak a legalkalmasabbak.Az adott ipari szakmát tehát csak a céh tagjai űzhették. Ezzel megszabadultak a céhen kívüliek, a kontárok konkurenciájától. De nemcsak a külső konkurencia ellen védte a céh a kézművest, hanem saját szaktársai versenye ellen is. A céhszabályok teljesen egyenlő feltételeket teremtettek tagjaik számára, s igyekeztek megakadályozni, hogy a szakma valamely tagja meggazdagodhassék a többiek kárára. Ezért szigorúan előírták:

- az alkalmazható technikai eljárásokat, - rögzítették a munkaidőt, - megszabták az árakat és béreket, - a műhelyekben dolgozók számát,- a szerszámok számát, - s megtiltottak mindenféle hírverést. - Az önálló kezdeményezéseket, technikai újításokat elfojtották, senki sem

alkalmazhatott olyan eljárást, amely gyorsabban és olcsóbban termelhetett volna, mint a többiek. (Később, a XVI - XVII. századra a céhek éppen ezen szabályok miatt lettek a fejlődés, a szabad kereskedelem és verseny gátlói.)

A céhszabályok gondoskodtak a fogyasztó védelméről is. A hamisítást, csalást, a szakmai hanyagságot is igen szigorúan büntették. A céhek önálló tagjai voltak a céhmesterek, ők a műhely, a szerszámok és a nyersanyag tulajdonosai, s ők rendelkeztek a gyártott termékek értékesítéséből származó bevétellel is. A mester többnyire egy-két legénnyel dolgozott, aki már kitanulta a szakmát, de még nem érte el a mesteri rangot, hiszen a mesterek számát korlátozták, és szigorú feltételekhez kötötték az önállósulást. Az inasok a mester irányításával tanulták a szakmát, meghatározott ideig - általában 7 évig. A tanulásnak szerves része volt a vándorlás, azaz más városok hasonló céhei körében történő tapasztalatszerzés. A szakma sikeres elsajátítását úgynevezett „remekmű” elkészítésével kellett bizonyítani. A céhek drágán, de jó minőségben készítették áruikat. A céheken belülnem volt munkamegosztás, a termékeket mindig egy ember készítette.A céhes meseterek a helyi piacra - azaz a városban és a közvetlen környéken élő fogyasztók szükségleteinek kielégítésére – termeltek. A középkori Európa egyes vidékein azonban viszonylag korán kialakultak olyan ipari központok, amelyek távoli piacokra, exportra dolgoztak. Ilyen exportiparág volt elsősorban a textilipar: a flandriai posztógyártás, Itáliában a luccai selyemipar. Az export iparok nem céhes alapon szerveződtek, s itt figyelhetjük meg az ipari termelés tőkés szervezetének kialakulását. A posztókészítés összetett folyamat volt, amelynek során a nyersanyag több szakmunkás kezén ment át. Az egész folyamatot a nagykereskedő szervezte meg: ő importálta a nyers gyapjút Angliából, ő adta ki a nyersanyagot, majd a félkész terméket az egyes kézműveseknek, akik a készterméket neki adták át, s ő értékesítette azt. Az export iparokban tehát már különválik a tőke és a munka. A mester bár saját műhelye van, s a szerszámokkal is ő rendelkezik, már lényegében a

vállalkozó, a nagykereskedő alkalmazottja. Ezt a rendszert nevezik „kihelyezéses” vagy „kiadási” rendszernek, mivel a vállalkozó kiadja a nyersanyagot vagy a félkész terméket feldolgozásra az egyes mestereknek, de nevezik tőkés háziiparnak is, mivel a mester saját házában, saját műhelyében dolgozik, ám a tőkés vállalkozó, a nagykereskedő megbízásából.

A városok küls ő képe - városfalak, kapuval- keskeny, szűk utcák- a közművek teljes hiánya - rendkívül rossz higiéniai viszonyok!- központjában a templom és a piactér- a városok típusai: agrárváros, ipari és kereskedőváros, távolsági kereskedelemre szakosodott város

Lucca városának látképe

Rendi törekvések a középkorban

A rendiség eszméje és kialakulásaA virágzó középkor első évszázadaiban a királyi hatalmat isteni

eredetűnek tartották, bár az uralkodók nem rendelkeztek korlátlan jogkörrel. A hűbéri láncolatok kapcsán a bárói réteg befolyása is érvényesült. Nyugat-Európában a legfőbb hűbérúrnak tekintett királyok központosítása a 12. század végétől indult meg.

A központosítással párhuzamosan megkezdődött a társadalom egyes rétegeinek szerveződése, amely a hatalommegosztás elvének kialakítására törekedett.

Nyugat-Európában az azonos jogokkal, kiváltságokkal és nagyjából azonos gazdasági háttérrel rendelkezők csoportjai – a rendek – együttesen léptek fel érdekeik védelmében. A renddé szerveződés tükrözte a hagyományos társadalmi tagozódást, az egyházi és a polgári rend mellett a nemesség politikai vezető szerepe végig megmaradt. A rendek előbb tartományi rendi gyűlések, majd rendi országgyűlések összehívásával nyertek beleszólást a kormányzásba.

A korszakban megszületett a rendi képviseleten alapuló parlamentarizmus(parlamentum: ’megbeszélés’), amely a modern alkotmányos berendezkedés előzményének tekinthető. A 13. században kibontakozó rendi szervezkedés a jobbágyság rétegét kizárta a politikai életből, mivel a jobbágyok nem a királynak, hanem egy másik személynek az alattvalói voltak.

Rendiség Angliában

Európában elsőként Angliában alakult ki a rendiség. A 13. század elején a királyi önkény és a sikertelen külpolitika (francia területek elvesztése) 1215-ben a bárók együttes fellépéséhez vezetett. Az ekkor kiadott Magna Charta Libertatum (Nagy Szabadságlevél) biztosította a bárók beleszólási jogát a politikába az adók megszavaztatása révén. A dokumentumot lezáró ellenállási záradék lehetőséget biztosított a báróknak arra, hogy felségárulás terhe nélkül felléphessenek az uralkodóval szemben abban az esetben, ha a király nem tartja be a megállapodást.A kivívott jogokat a következő időszakban sem vették figyelembe az uralkodók, ezért újabb és újabb főúri mozgalmak kezdődtek. Az egyik bárói felkeléshez csatlakozott a lovagi köznemesség, illetve a városi polgárság is. A mozgalom (Simon de Monfort vezetésével) végül legyőzte a királyi hadakat, és a fogságba került uralkodó 1265-ben kénytelen volt összehívni a rendi országgyűlést. Az első parlament után a királyi hatalom még évtizedekig próbált ellenállni a rendi törekvéseknek.A felkelések sikerre vezettek, és a 13. század végétől rendszeresen megtartottákaz országgyűlést (Mintaparlament, 1295).

Angliában kétkamarás országgyűlés jött létre, a felsőházban a főpapok és a bárók személyes meghívóval vehettek részt, míg az alsóházba a megyék 2-2 lovagot, a városok pedig 2-2 polgárt delegálhattak (képviseleti rendszer).

A francia rendiség és a rendi monarchiák működéseFranciaországban a királyi tekintély megerősítése IV. (Szép) Fülöp

uralkodása idején (1285–1314) történt. Az uralkodó a gazdag flandriai városok bekebelezésére törekedett, miközben konfliktusba került a Pápai Állammal (az egyházi tized megadóztatása miatt). E két nagy horderejű külpolitikai lépés során IV. Fülöp 1302-ben összehívta az országos rendi gyűlést, amely támogatásáról biztosította a királyt.

Franciaországban tehát a parlament összehívása nem „alulról” jött mozgalom hatására történt, hanem az uralkodói pozíció megerősítését szolgálta. Az országgyűlésnek ekkor még nem volt világos jogköre, csak a későbbiekben vált önálló testületté (például adó megajánlási jogkör, törvények benyújtása). A következő évben a pápai kiközösítés hatástalan maradt, sőt a francia követ testileg bántalmazta és fogságba ejtette a pápát. A kialakuló rendi monarchiákban a király meg tudta őrizni a tekintélyét.

Az uralkodó kihasználta a rendek közötti érdekellentéteket, és az országgyűlésen megszavazott adók megfelelő anyagi hátteret jelentettek a kormányzatnak.

A francia parlament (általános rendi gyűlés) egykamarás országgyűlés lett, ahol a papság, a nemesség, a polgárság külön ülésezett, és testületenként (kuriánként) szavazott. Ennek köszönhetően az első és a második rend (kiváltságosok) gyakran leszavazta a harmadik rend javaslatait.

A császári hatalom sorsaA Német-római Birodalomban a császári hatalom fokozatosan meggyengült.A 13. században az invesztitúraharc elvesztése után elhúzódó trónviszály alakult ki. A 13. század utolsó évtizedeiben a Habsburg-család (Habsburg Rudolf) szerezte meg a császári koronát. A kezdetben főleg svájci birtokokkal rendelkező dinasztia rövidesen közép-európai területeket (Ausztria, Stájerország) is a fennhatósága alá vont. A 14. század elején a Habsburgokkal szemben a Luxemburgi-dinasztia lépett fel.A fejedelmek a Habsburgok térnyerésének ellensúlyozására a luxemburgigrófot választották meg császárnak (1308). Az új uralkodó gyermekét Csehországba házasította be, így ott közel egy évszázadra megalapozta a Luxemburgi-család hatalmát.A két család egymással versengve növelte birtokait: a Habsburgok az Alpok (Tirol, Karintia) térségében, míg a Luxemburgiak észak (Brandenburg, Szilézia) felé terjeszkedtek. Eközben a német császári hatalom tovább gyengült; Luxemburgi IV. Károly a német Aranybullában (1356) rögzítette a hét választófejedelem császárválasztási jogát. A választófejedelmek részt vettek a birodalom kormányzásában, a császárral együtt birodalmi tanácsot alkottak. A német területeken a rendi képviselet a középkorban csak tartományiszinten valósult meg, az országos rendi gyűlést csak a 15. század végénhívták össze. IV. Károly biztosította fiai számára a közép-európai uralmat, Vencel a német és a cseh királyi címet örökölte, Luxemburgi Zsigmond pedig Máriának, Nagy Lajos leányának eljegyzése révén a magyar korona várományosa lett. (Zsigmond a 15. század elején a német, utóbb a cseh koronát is megszerezte.)

A középkori kultúra

A XI. században jött létre Európa első egyeteme Bolognában (1088) majd további egyetemek alakultak Párizsban (Sorbonne) Oxfordban, Cambridge-ben és Padovában. Kialakult a skolasztika, vagyis az ókori bölcsek – Platon és Arisztotelész - tanításainak tisztelete a kolostorok iskoláiban. Aquinoi Szent Tamás (1225-1274) domonkos rendi szerzetes szétválasztotta a teológiát a többi tudománytól, és létrejött az egységes tananyag latin nyelven. A XI. században az építészet terén a román stílus alakult ki, mely követte a római hagyományokat. Tömör falak, kis ablakok, félkörívek jellemezték. Később a XII. században létrejött a gótika, melynek jellemzői a gótok hagyományai alapján, a csúcsíves ablakok, és magas formák voltak. Később, megjelent a lovagi kultúra (lovagi viselkedésmód, költészet, harcmodor) A művészetekben Dante Alighieri által készített Isteni színjátékával indult útjára a reneszánsz, illetve Francesco Petrarca munkáival a humanizmus, mely egyben már az újkor hajnalát is hozta.

Középkori építészet – a román és a gótikus stílusRomán stílus: római mintákat követett, a rómaiak által alkalmazott építészeti elemeket használt.

- tömör formák, falak- egyszerű, áttekinthető szerkezet- félkörívek, dongaboltozatok

Jáki templom, főkapu

Speyer, székesegyház

Gótika: A 12. század végétől hódított teret a gótikus stílus Nyugat – Európában.Franciaországban alakult ki, innen terjedt el Európában.- jelentősen növekedett az épületek magassága- keresztboltozatos, bordás födémek, melyek terhét külső támív – támpillér szerkezetek tartották- nagy méretű, színes ólomüveg ablakok, rózsaablakok- csúcsíves boltozatok- magas, gazdagon csipkézett karcsú tornyok

A reimsi katedrális, Franciaország

A párizsi Notre-Dame

A budapesti Mátyás-templom

A lovagi kultúraA lovagi kultúra sajátos viselkedési és érintkezési normákat, új emberideált és csak rá jellemző erénykódexet teremtett. Hűség és hősiesség, áldozatkészség és

jámborság, a hírnév és becsület felmagasztalása volt az alapja mindennek. A kereszténység bajnoka egyben az eszményi szerelmes.

Lovagi életmódA lovagok nevelése 5-7 éves korukban kezdődött:- apródként megtanulták a lovagi szolgálat szabályait és a fegyverforgatást. - Az apródokból 15-16 évesen fegyverhordozók lettek, akik ekkor sajátították el a lóháton való harc fortélyait. - A fegyverhordozók 5-7 év elteltével válhattak lovaggá, miután elsajátították a hat lovagi művészetet: lovaglás, úszás, ökölvívás, sólyommal való vadászat, sakk, versírás. A lovaggá avatás után a lovagnak egész életében be kellett tartania a lovagi kódex szabályait: védelmezni a nőket, védelmezni az elesetteket, védelmezni a keresztény egyházat, szolgálni a hűbérurat.A lovagi felszerelés igen drága volt, esetenként meghaladhatta egy kisebb falu értékét, csak az előkelők engedhették meg maguknak az effajta hadviselést.A lovagi fegyverzet: - egész testet fedő páncélzat- nagyméretű pajzs- dárda- pallos (hosszú, egyenes kétélű kard)A lovagi eszmények: - erő- bátorság- ügyesség- gyengék, nők, elesettek védelme (lovagias viselkedés!)A lovagi kultúrának része volt a lovagi torna, amely nem csak látványosság, hanem sajátságos „hadgyakorlat” volt.

Az új szemlélet eszmerendszere: a humanizmusA középkori filozófusok Istent helyezték a gondolkodás középpontjába. A humanisták figyelmét azonban egyre inkább az evilági élet és az ember kötötte le.középkor humanizmus

- az egyén véleménye alárendelődött a - rajongtak és harcoltak az egyén testületi érdekeknek szabad véleményformálásáért

- csak azt a gondolatot fogadták el - az általuk képviselt filozófia amérvadónak, amely a közösségnek is személyes szabadság, a megfelelt függetlenség eszményét sugározta

A humanizmus Észak – Itáliában született. A humanisták az ókori görög és rómaiművészekben és tudósokban találták meg példaképeiket. Szerintük a középkor „sötétsége, barbársága” megszüntette a szabad gondolkodást, visszavetette a művészetek és az irodalom fejlődését.

Új korstílus: a reneszánsz- A reneszánsz szakított a középkor világszemléletével, az antik kultúra és életérzés újrafelfedezése a földi életre összpontosított: az aszketikus élet helyett az élet élvezetére sarkallt. Az első igazi korstílus volt, mely az élet minden területén éreztette a hatását, a tudományoktól a művészetekig.- a kifejezés francia eredetű; renaissance = újjászületés- nem csupán az ókori művészet, műalkotások utánzása, hanem a haladáseszménye is volt egyben- minél „elevenebb” természetábrázolásra törekedtek

- minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett- felfedezték a perspektivikus ábrázolást a képzőművészetekbenMesterből már – már külső korlátozás nélküli alkotó művésszé vált.

Leonardo da Vinci

Michelangelo Buonarotti

Az Oszmán Birodalom terjeszkedéseFogalmakoszmán: muzulmán törökök, akik Oszmán leszármazottjainak tartják magukattímár – rendszer: török földbirtokrendszer, melyben a felosztás alapja az adott föld jövedelmezősége.janicsár: török, gyalogos elitkatonaszpáhi: török, lovas zsoldos katona

SzemélyekOszmán: A dinasztia – és birodalomalapító török vezérI. Bajazid: Az oszmán birodalom első terjeszkedési időszakának utolsó uralkodója, vereséget szenvedett Timur Lenktől.I. Szulejmán: Az oszmán birodalom történetének legkiemelkedőbb hódítója és államférfija a 16. században.

Történelmi jelent ő sége Az Oszmán Birodalom a 16. - 18. között Európa egyik meghatározó, vezetőnagyhatalma volt. Története csaknem 150 éven keresztül összefonódott Magyarország történetével, így fontos, hogy röviden megismerkedjünk a történetével.

A birodalom kialakulás és az oszmán expanzió els ő szakasza (13. század vége – 1402)Oszmánok: nomád törzsek a Szeldzsuk Birodalom helyén. Nevüket később abirodalomalapító Oszmánról kapták.A hódítások első szakaszának Timur Lenk vetett véget. Győzelme után az Oszmán Birodalom átmenetileg széthullott, de a 15. század közepére már ismét visszahódította a közben elveszett területeket, s kezdetét vette a hódítások újabb, nagyobb hulláma.

Európa megtámadása - a hódítások második szakasza (15. sz. közepe – 16. század vége)Az oszmán törökök 1453 – ban elfoglalták Bizáncot, s ezzel végérvényesen megvették a lábukat Európa délkeleti végben. Ettől kezdve a mindkori politikai – hatalmi helyzet függvényében a szultánok hol Európában, hol a Közel – Keleten harcoltak. A Balkán bekebelezése és a Duna alsó folyása vidékének megszerzése után készen álltak a további európai hódítás logisztikai feltételei.

Közigazgatás, társadalom

Rendkívül erős a központi hatalom, mely lehetővé tette az erőforrások teljeskoncentrálását.Sajátos földbirtokviszonyok: ún. „tímár – rendszer”. Minden föld s szultáné, csakhasználatra adja szolgálati birtokként magánszemélyeknek. A birtokok jövedelmezőségük alapján különültek el: - tímár birtok (a szpáhik kapták szolgálatuk fejében)- ziámet (főtisztviselők)- khász (a leggazdagabb szultáni birtokok)

Hadsereg: - szpáhik (zsoldos lovas katonák)- janicsárok (vasfegyelmű, jól kiképzett gyalogos katonák)A birodalom minden, az általa meghódított területeken kiépítette a törökközigazgatást. Ennek legnagyobb egysége a vilajet (tartomány), élén a pasával, azon belül a szandzsák, élén a bég, s a legkisebb egység a náhije volt.

A késő középkor, Nyugat-Európa válsága

Nyugat-Európa fejlődése a 14–15. században megtorpant, a korszakotvégigkísérték a különböző járványok és háborúk. Az elmúlt évszázadokbanművelés alá vont, rosszabb minőségű földterületek kimerültek.Egyes térségekben újra felütötte fejét az éhínség, és a termelésnek az átlaghőmérséklet csökkenése és a csapadékosabb időjárás sem kedvezett. Az éhezéstől legyengült szervezet kevésbé tudott ellenállni a betegségeknek, járványoknak.A 14. század közepén a nagy pestisjárvány (dögvész, „fekete halál”) végigpusztította Európát.Európa lakossága mintegy 15-20 millió fővel csökkent. A pestis Kelet-Közép-Európára is átterjedt, ám az itteni, alacsonyabb népsűrűségű területet kevésbé sújtotta.

A százéves háború (1337–1453)Az egymással rokonságban lévő angol és francia dinasztiák vetélkedése

a középkor egyik legnagyobb háborújához vezetett. Két eltérő harcmodorú sereg csapott össze. Az angolok gyalogosan küzdő íjászosztagainak nyílzápora félelmetes csapásmérő erővel bírt a franciák a lovagi hadviselés (nehézfegyverzetű, zárt sorokban támadó lovas alakulatok) rohamát próbálták alkalmazni. A korabeli ágyúk még kevésbé voltak hatékonyak.

A háború első nagyobb csatái elsöprő angol sikereket hoztak (például Crécy, 1346), így III. Edward serege Franciaország jelentős részét megszerezte.

Az elhúzódó hadműveletek miatt a népességet járványok és éhínségek pusztították (hosszú várostromok, parasztfelkelések). A harcokat gyakran fegyverszünetek és átmeneti békék szakították meg.

A 15. század első évtizedeiben Franciaország nehéz helyzetbe került, nagy részét az angolok ellenőrzésük alá vonták, míg a keleti területeket a velük szövetséges Burgundia szállta meg. A franciákat Jeanne d’Arc (ejtsd: zsán dárk) színre lépése mentette meg. A látomásaira hivatkozó tizenéves parasztlány önbizalmat adott a franciáknak. A páncélruhába öltözött lány egy kisebb osztag élén felmentette az angolok által ostromolt Orléans (ejtsd: orlean) városát (1429), majd egy gyors hadmozdulattal felszabadította a franciák koronázóvárosát (Reims).

Orléans ostroma Jules-Eugène Lenepveu festményén. Középen Jeanne d'Arc, jobboldalt burgund íjászok

A százéves háború fontosabb hadjáratai

Jeanne d’Arc (orléans-i szűz, Szent Johanna) sikerei felélesztették a nemzeti öntudatot, és megfordították a háború menetét. A franciák Isten küldöttének, az angolok és az angolpártiak eretneknek tartották. Sorsa rövidesen megpecsételődött, az ellenség fogságába került, ahol máglyán megégették (1431). Halála ellenére a franciák folytatták az ellentámadást, és 1453-ban a százéves háború az angolok vereségével zárult.

Jeanne d’Arc egy miniatúrán 1485-ből

Jeanne d'Arc máglyahalála