Csillagok és bolygók –a világűr gyerekszemmel

Kedves gyerekek! A jövő heti téma is nagyon érdekes lesz. A csillagokról, bolygókról állítottam össze nektek. Jó szórakozást!

Donászy Magda: Csillag

Fényes csillag vagyokodafenn az égen.

Sokszor utaztam mára Göncölszekéren.

Van sok kis pajtásom:csillagfiúk-lányok!

A tejúti csillag–óvodába járok.

Darázs Endre: Mese a napról  

Egyszer a Nap elgondolta:Nem megy le, még fentmarad,

És elnézi, hogy a térenA fiúk mint játszanak.

Már fáradtan nézegettékA gyerekek az eget:

Máskor már, ilyenkor, régenKoromsötét este lett.

Jó volna már ágyban lenniAz ám, de még Nap ragyog!

Jött a Hold és fülönfogtaAz engedetlen Napot.

Találd meg az alsó sorban lévő csillagokat és bolygókat a képen és színezd ki.

Beteg Nap

 Hol volt, hol nem volt, ott ahol a mi jó, öreg Napunk lakik szörnyű dolog történt. Még elmesélni is félek, annyira félelmetes volt. Ilyen még sohasem esett meg vele. Szegényke egyik hűs márciusi éjszakán, ki tudja, hogy, megbetegedett. Belázasodott, köhögött, és folyt az orrocskája. Bizonyára megfázott, pedig reggelente anyukája a Sziriusz csillag mindig mondta neki:– Fiacskám, öltözz fel melegen, mert még hidegek a nappalok. Ilyenkor könnyen meg lehet fázni.Anyja beszélhetett neki a Nap, ahogyan hajnalban kiugrott meleg, csillagporos ágyából, felhörpintette kávéját, és megette hozzá a finom vajaskiflijét, máris rohant róni a hosszú, égi utat. Még a meleg sálját is elfelejtette nyaka köré tekerni.Estére meg is fázott alaposan. Olyan magas lett a láza, hogy majdnem elégett az arca. A földi emberek meg is jegyezték:– Milyen melegen süt ez a márciusi Nap, mintha már legalább május lenne, pedig a tavasz még alig kezdődött el.Éjjel egy szemhunyást sem tudott aludni, annyira megbetegedett. Édesanyja vizes ruhával borogatta homlokát, és mézes teát itatott vele. Mindez ellenére nem gyógyult meg reggelre, amikor el kellett volna indulni, dolgozni.Mindenki nagyon megijedt az égen. Mi lesz most? A világ mégsem lehet Nap nélkül. Hiszen, akkor a Föld élőlényei elpusztulnak, és megáll az élet. Senki sem tudta, kit küldjenek helyette az égre. Volt, aki Hold Petit, de őkelme az éjjeli szolgálat alatt annyira elfáradt, hogy nem volt kedve még a Nap helyett is világítani. Igaz egy picinyke csillag jelentkezett, hogy ő elvállalja a munkát, de a többiek lehurrogták:– Épp te tudnád elvégezni ezt a nehéz munkát? Hiszen fényed, alighogy csak pislákol. Az embereknek és állatoknak fény, és meleg kell, nem pedig parányi, hideg fény.Így a kicsi csillag el lett utasítva, és más megoldás után kellett nézni.Szegény Nap betegen feküdt a puha bárányfelhőkből készített ágyában állig betakarózva. Megpróbált felkelni, de lábai összerogytak, nem bírták el.Hívtak hozzá orvost, de ő sem tudott csodát tenni. Azt javasolta, legalább egy hétig feküdnie kell és kímélni magát.Sötétségbe borult a Föld. Az emberek nem értették, mi történt. Mindenki ijedten nézett fel az égre, várva, hogy végül mégis csak előbukkan a Nap.Volt egy fiúcska, elhatározta, ha megnő, akkor doktor bácsi lesz, és meggyógyít minden beteget. Amikor látta, hogy ma nem kel fel a Nap, sugarai nem világítják be a szobáját, mindjárt gondolta, akkor itt igen nagy lehet a baj.Kiállt a házuk tornácára, és hangosan elkiáltotta magát:– Mi történt, Nap? Miért nem világítasz, melegíted szüleim, testvéreim arcát?Ezt meghallotta a Nap édesanyja és szomorúan leszólt a kisfiúnak:– Aranyoskám, igen nagy a baj, kicsi fiam a Nap tegnap megfázott és most láztól gyötörve fekszik az ágyában. Amíg meg nem gyógyul, addig el kell viselnetek a sötétséget.Ez egyáltalán nem tetszett a kisfiúnak. Szerette a napfényt és a kellemes tavaszi meleget. Ezért felkiáltott az égre:– Majd én meggyógyítom a beteg Napot. Úgyis doktor bácsi leszek, ha megnövök.Ezt meghallván az égben, először elmosolyodtak, majd elgondolkodtak a hallottakon. Egy kis idő múltával üstököst küldtek érte, amivel egy – kettőre felröpítette az égbe.– Szervusz! Eljöttél? – kérdezte a Nap a kisfiút, amint belépett a betegszobába.– Jó reggelt! Igen, itt vagyok. Eljöttem, hogy meggyógyítsalak – válaszolta mosolyogva és a beteg ágyához lépett.– Hogyan tudnál meggyógyítani, amikor ez a tudós doktoroknak sem sikerült? Még legalább egy hétig nyomnom kell az ágyat.

– Nagy baj, ha nem tudsz világítani. Földünk sötétségbe borult, és az emberek félnek. Hiányzik nekik a napfény. Ezért meg kell gyógyulnod, de azonnal. Elhoztam neked a Föld összes emberének a szeretetét, és ezzel foglak meggyógyítani. A szeretet meggyógyít minden nyavalyát.Ezen a Nap is elgondolkodott. Lázas fejét felemelte a párnáról és gyengéden megérintette a kisfiú kezét. Halkan megkérdezte:– Ennyire hiányzok az embereknek?– Igen. Meg kell, hogy gyógyulj! Nem élhetünk a fényed nélkül. Hagyd, hogy átadjam a magammal hozott szeretetet!Akkor valami rendkívüli csoda történt. A Nap testét furcsa bizsergés járta át, és a beteg egyre jobban lett. Elmúlt a láza, nem kínozta fojtó köhögés, és többé nem kellett az orrát fújnia. Egyszerűen pillanatok alatt meggyógyult a szeretet által, amit a kisfiú hozott.Nap édesanyja nem győzött hálálkodni.– Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy meggyógyítottad, fiamat. Mindjárt felöltözik, és már mehet is dolgozni, hogy szegény embereknek a földön ne kelljen fázniuk.Még mielőtt útnak indult volna anyja körültekerte nyakát egy meleg sállal és a fejébe nyomott egy sapkát, hogy meg ne fázzon újból.Egy darabig a kisfiú is vele ment, de ahol a csillagösvény elágazott elbúcsúztak egymástól.– Minden jót, barátom! – mondta a Nap. – Ugye mi most már mindig barátok maradunk?– Naná, ez csak természetes. Majd integetek a kertünkből, amikor hazaértem – mondta, és felpattant az ott várakozó üstökösre, amely szélsebesen visszarepítette a földre.Mindenki nagyon boldog volt meglátván a Napot, amint az melengető sugaraival bevilágított minden házba, és vidámságot vitt az embereknek.

Mese az Esthajnalcsillagról

 A magányos bolygó már jó ideje érezte, hogy valaki figyeli. Tulajdonképpen nem volt benne biztos, hogy amit érez figyelem, hiszen mint írtam magányos volt. Oly annyira, hogy a Napon kívül nem beszélt és találkozott senkivel. A Nap meg, mint igazi csillag, folyton el volt foglalva. Leginkább önmagával. A bolygó egyszer gondolt is rá, hogy megmondja, nem a Nap körül forog a világ, de sosem jött el a megfelelő alkalom. Meg hát aggódott is, mi lesz, ha egyetlen ismerősét megbántja.Így csak hallgatott és tűrte a Nap gyakori önimádó kitöréseit:- A tündöklő ragyogás nem ingyen van ám! Ha tudnád, mi munka van ebben! – magyarázta gyakran, de közben oda sem figyelt, hogy a Bolygó válaszol-e. Csak az érdekelte vajon felfedezik-e ragyogó tehetségét végre.Így hát a bolygó magányos volt, teltek az évek és évszázadok, míg egyszer csak érzett valamit. Valami különöset. Sokáig töprengett rajta, megnézze-e mi az. Lehet, egy elhúzódó meteorzápor vagy talán a Nap űz vele idétlen tréfát?- Esetleg éghajlatváltozás – ijedt meg igazán a gondolattól , mert még emlékezett rá, milyen rossz volt, amikor felszínéről az utolsó óceán is elpárolgott.Azóta valahogy olyan szürkének és szomorúnak érezte magát. El is morzsolt egy kénsavas könnycseppet és már épp beletörődött volna, hogy ez is így marad, amikor meghallott egy ismeretlen hangot.Sóhajtás volt.- De gyönyörű vagy!- Tessék? – pördült azonnal a bolygó a hang irányába.- Gyönyörű vagy! – válaszolta egy apró alak és hosszú, csőszerű szemét még tágabbra nyitotta.- Hogy én? – csodálkozott a bolygó.- Ki más? – mosolyodott el az alak és tekergetni kezdte a hosszú, csőszerű szemén lévő gyűrűket – Gyönyörű vagy, nem véletlenül lett a neved Vénusz.- Nem is tudtam, hogy van nevem – pirult el a bolygó.- Mi neveztünk el így. A szépség római istennőjéről – válaszolt az alak és megigazította fején vastag, bundás sapkáját.- Ki az a mi? – érdeklődött a bolygó.- Mi, az emberek – felelt szűkszavúan az alak és belefújt elgémberedett tenyerébe.- Emberek – ismételte meg a Bolygó áhítattal.- Már évszázadok óta figyelünk és csodálunk téged aki, a legfényesebb csillagként ragyogsz az égbolton.- Óóó – kezdett bele a bolygó csalódottan – én nem vagyok csillag. Csak egy bolygó.- De a mi egünkön csillagként ragyogsz – válaszolt az apró alak.A bolygó ismét elpirult és valami furcsa melegséget kezdett érezni a belsejében. Ahogy azon tűnődött, hogy vajon mi lehet az, észre sem vette, hogy az apró alak eltűnt. Helyén csak egy fényes, kék golyót lát zöld foltokkal.- Milyen gyönyörű! – gondolta magában és ettől fogva szemmel tartotta a kék golyót és rajta az embereket, akik nemcsak higy figyeltek rá, szerették is.A hosszú, csőszemű alak: a Csillagász után új embereket is megismert. A Hajóst, a Pilótát, a Vándort és a Szerelmest. De minden ember körül a legjobban a Gyermeket szerette, akit szívesen bámult, míg alkonyat után elalszik és megvárta, míg reggel felébred. A Gyermek még szebb nevet adott neki, mint az emberek régen.Ő úgy hívta:Esthajnalcsillag.

Nagytakarítás a napnálszlovák népmese

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot. A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. A kiscsibék útra keltek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?– Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja. A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.– Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a napocska merre, hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:– Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás! – így szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.

No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő. A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig. Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.– Hold, hold, ezüst hold – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte –, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk! Úgy látszik – gondolták –, elaludt a napocska, nem akar felébredni.S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.– Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!A napocska felébredt, nagyot ásított.– Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?– Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!– Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.  Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról. Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott. Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.

Bolygók a Naprendszerben

Ismerd meg a Nap körül keringő bolygókat, a törpebolygókat és a csillagászat érdekességeit!

Bolygók a Naprendszerben

A Napot és a körülötte keringő bolygókat együtt Naprendszernek nevezzük. A Nap egy csillag, a Naprendszer pedig egy csillagrendszer. A Naprendszer 200-400 milliárd másik csillagrendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszer nevű galaxist. Napunk a galaxis Orion nevű spirálján helyezkedik el. A csillagrendszerek felében egy csillag van, a maradék többes csillagrendszer, amelyben 2 vagy még több “nap” veti fényét a bolygókra.

De maradjunk a mi kis Naprendszerünknél! Ma 8 bolygót és 5 törpebolygót ismerünk (a Plútó 2006-tól már csak törpebolygónak számít)

Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Ceres, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó, Haumea, Makemake, Eris(a bolygók vastaggal, a törpebolygók vékonnyal szedve)

Kőzetbolygók

Föld-típusú bolygóknak is nevezik őket, mert mindegyik szilárd felszínű, méretük hasonló a Földéhez, és csak kettő, vagy kevesebb holdjuk van.

Merkúr

A Naphoz legközelebbi bolygó, és egyben a legkisebb is. Valóban forró, átlagosan 170°C van a felszínén, de míg a nappali 430°C -ot egyetlen napernyővel sem bírnánk, úgy az éjszakai -170°C-ban sem segítene a bundakabát. 88 nap alatt kerüli meg a Napot. Nagyon hasonlít a mi holdunkra, van rajta sok kráter, és nincs légköre, viszont a közepén egy óriási vasmag van, ami miatt gyenge, de állandó mágnese mező veszi körül. A legendás Messenger űrszonda 2008-ban közelítette megy először a Merkúrt, és 2012-ben a NASA már teljes, 3D-s Merkúr térképet készített. Ekkor hozták nyilvánosságra, hogy vízjég, és szerves vegyületek nyomait fedezte fel a Merkúr északi pólusánál lévő kráterekben. Az űrszonda komoly vulkáni tevékenység nyomait is felfedezte.

Vénusz

A Naptól számított második bolygó, amely a római istennőről kapta a nevét. Körülbelül 224 földi nap alatt kerüli meg Napot. A földről nézve a Hold után a második legfényesebb égitest, ezért Esthajnal csillagként is ismerjük (bár nem csillag). Régi korokban nagy segítség volt az utazóknak, hajósoknak a tájékozódásban. Hasonlít a Földre, testvérbolygónak is hívják, mert hasonló a mérete és a tömege is. A nagyrészt szén-dioxidból álló légköre nagyon sűrű, a földi levegőnél 93-szor nehezebb, így a felszínen olyan hatalmas nyomás uralkodik, mint az óceánokban 1 kilométeres mélységében. A bolygót kénsavas, gyorsan mozgó és vastag felhőréteg borítja, így a felszín nem látható. Ez a felhő veri vissza a napfényt és teszi a

Vénuszt az égbolt egyik legfényesebb pontjává. A bolygó megfigyelése nem volt éppen egyszerű, a Venyera szondákból a hetedik tudott leszállni a felszínre, de csak 23 percig tudott adatokat küldeni. A felszínt a Magellan szonda szinte teljesen feltérképezte, ma a Venus Express kering a bolygó körül a légkörét tanulmányozva.

Föld

A Föld a Naptól számított harmadik bolygó. Ezt a bolygót ismerjük leginkább, több millió fajta élőlény él rajta, köztük mi, emberek is. A föld kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, és úgy 1 milliárd évvel később már meg is jelent rajta az első élet. A Föld felszínének 71%-át víz takarja, a maradék pedig kontinensek és szigetek formájában szilárd föld. A tudósok kutatásai alapján a Föld még kb. 1,5 milliárd évig lesz élhető bolygó, utána az egyre erősebb napsugárzás káros hatásait már nem tudják elviselni a mai élőlények. A Földnek egy holdja van, ami egy korábbi meteor becsapódáskor szakadt ki a bolygó anyagából. A Hold nagyban befolyásolja az életet a Földön, például neki köszönhetjük a tengereken az árapály jelenséget.

Mars

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó, szokták vörös bolygónak is hívni, a felszínén levő vas-oxid vörösesbarna színe miatt. A bolygó tömege csak tizede a Földünkének, de van

két holdja a Phobosz és a Deimosz. Egy marsi nap (sol) 4 óra 39 perc 35 másodperc. Hasonló dőlése van, mint a Földnek, így a Marson ugyanolyan évszakok alakultak ki, mint nálunk, viszont a földi légköri nyomásnak csak a százada mérhető, mert a légköre igen ritka.A Marson nincs óceán és így „tengerszint” sem, e helyett a nulla magasságnak a bolygó közepétől 3396 km-es távolságot választották. Itt található a Naprendszer legnagyobb hegye, az Olympus Mons, amely 27 kilométer magas és 600 km átmérőjű. A Valles Marineris nevű hasadék pedig 4000 km hosszú, és van, ahol 200km széles, és 7km mély. A Föld után ez a legjobban kutatott bolygó, az oda küldött űrszondák az élet nyomait kutatták. Legutóbb a Spirit, az Opportunity és Curiosity által készített felvételeket, kutatási eredményeket ismerhettük meg. 2013 novemberében útnak indult a Maven űrszonda is, amely a légkört kutatja majd. A Marson találtak jeget és tudjuk, hogy régebben egy Atlanti-óceán méretű tenger is volt a felszínén. A tudósok úgy gondolják a légkör sokat változhatott, és korábban a Marson – mikrobális – élet is kialakulhatott. A Marsra 26 havonta tudunk gazdaságosan szondákat küldeni, így kb. 2 évente terveznek újakat küldeni, az első emberi utazást 2020-2030 között várhatjuk. Az emberiség további célja lehet a Mars kolonizálása, tehát az emberek nagyszámú letelepítése, majd a terraformálás, amely során a Marson a Földihez hasonló körülmények kerülnek kialakításra. Az első telepeseket talán a Mars One néven elhíresült program juttathatja a vörös bolygóra, amely a tervek szerint tévés közvetítéssel finanszírozza majd a hatalmas költségeket.

Érdekességek a bolygókról

Milyen messze vannak a bolygók?A rajzokon, videókon közelinek tűnnek, de valójában nagyon messze vannak. A Földhöz legközelebb a Vénusz van, kb. 40 millió kilóméter távolságban. A Föld a Naptól 150 millió kilóméterre kering, de Neptunusz 30-szor ilyen messze van a Naptól. A Föld és Mars távolsága 6100-szor akkora, mint a Föld mérete.

Mekkorát ugranék a Marson?A Marson a Földi gravitáció 38%-a mérhető, így ha otthon fél méter magasra tudsz ugrani, ott 2,6-szor nagyobbat, 132 centimétereset is ugorhatnál!

Összeállította: Kovács Anikó