tankonyvtar.hu · web viewtelepülésgazdaságtan dr. peszeki, zoltán településgazdaságtan dr....

TelepülésgazdaságtanDr. Peszeki, Zoltán

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

TelepülésgazdaságtanDr. Peszeki, Zoltán

Publication date 2011Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem

Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,


Tartalom Bevezetés ........................................................................................................................................... 5I. A javak és szolgáltatások fajtái ......................................................................................................... 1

1. A javak és szolgáltatások fajtáinak bemutatása ...................................................................... 21. 1.1. A javak és szolgáltatások értelmezése ................................................................... 22. 1.2. A javak és szolgáltatások legfontosabb fajtái ........................................................ 23. Összefoglalás ................................................................................................................ 8

II. A köz- és magánszektor kapcsolata az állammal ............................................................................. 92. A köz- és magánszektor értelmezése .................................................................................... 10

1. 2.1. A köz- és magánszektor értelmezése ................................................................... 102. 2.2. A köz és magánszektor szereplői ......................................................................... 123. Összefoglalás .............................................................................................................. 13

III. A fiskális föderalizmus és az államháztartás kapcsolata .............................................................. 143. A fiskális föderalizmus ......................................................................................................... 15

1. 3.1. A fiskális föderalizmus elmélete és gyakorlata .................................................... 152. 3.2. A fiskális föderalizmus második generációs elmélete ......................................... 183. Összefoglalás .............................................................................................................. 19

IV. Az államháztartás szervezeti működési rendszere ....................................................................... 204. Az államháztartás működési mechanizmusa ........................................................................ 21

1. 4.1. Az államháztartás fogalma, jogi szabályzása ...................................................... 212. 4.2. Az államháztartás alrendszerei ............................................................................ 213. 4.3. Az állam feladatai ................................................................................................ 234. 4.4. Az államháztartás alrendszerei kiadásainak megoszlása 2010. évben ................ 255. Összefoglalás .............................................................................................................. 26

V. A kincstári rendszer ....................................................................................................................... 275. A Magyar Államkincstár felépítése, feladatai ...................................................................... 28

1. 5.1. A kincstári szervezetek ........................................................................................ 282. 5.2. A kincstári rendszer kialakításának okai .............................................................. 293. 5.3. A Kincstár „ügyfelei” ........................................................................................... 294. 5.4. A Magyar Államkincstár fő tevékenysége és működése ..................................... 305. Összefoglalás .............................................................................................................. 32

VI. A központi költségvetés ............................................................................................................... 336. A magyar költségvetés kialakításának legfontosabb szempontjai ........................................ 34

1. 6.1. A költségvetés bevételi és kiadási oldala ............................................................. 342. 6.2. A magyar adórendszer ......................................................................................... 363. 6.3. A költségvetés fajtái ............................................................................................. 374. Összefoglalás .............................................................................................................. 40

VII. Egyéb szintű költségvetési gazdálkodás .................................................................................... 417. A költségvetési gazdálkodás legfontosabb elemei ............................................................... 42

1. 7.1. A költségvetések általános szerkezeti rendje ....................................................... 422. 7.2. A költségvetési gazdálkodók általános keretrendszere ........................................ 423. 7.3. Alapegységek az államháztartásban .................................................................... 434. Összefoglalás .............................................................................................................. 45

VIII. A helyi önkormányzati szektor költségvetésének elemei .......................................................... 468. Az önkormányzati gazdálkodás feladatai ............................................................................. 47

1. 8.1. A helyi önkormányzatok gazdálkodási feladatai ................................................. 472. 8.2. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának alapjai .............................................. 483. Összefoglalás .............................................................................................................. 50


Településgazdaságtan

IX. A település költségvetés szerkezetének lényeges fejezetei .......................................................... 519. Az önkormányzati költségvetés kialakításának szempontjai ............................................... 52

1. 9.1. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának jogi keretei ...................................... 522. 9.2. Önkormányzati rendelet egy város 2010 évi költségvetéséről ............................ 533. Összefoglalás .............................................................................................................. 62

X. A költségvetési szerv feladatai, tervei, alapelvei .......................................................................... 6410. Az értékesítés folyamatának legfontosabb elemei ............................................................. 65

1. 10.1. A közpénzek felhasználásának alapjai ............................................................... 652. 10.2. Tőkepiaci műveletek kihasználása .................................................................... 703. Összefoglalás .............................................................................................................. 71

XI. A települések üzemeltetésében résztvevő non-profit vállalkozások és társulások ...................... 7311. A non-profit vállalkozások és a társulások jellemzői ......................................................... 74

1. 11.1. A települések működését segítő gazdasági társaságok kialakulása ................... 742. 11. 2. A települési önkormányzatok társulásai ............................................................ 743. Összefoglalás .............................................................................................................. 78

XII. A település fejlesztési programjai ............................................................................................... 7912. A településfejlesztési programok kialakításának szempontjai ........................................... 80

1. 12.1. Fejlesztési tervek ............................................................................................... 802. 12.2. A fejlesztési tervek, programok formája, tartalma ............................................. 803. Összefoglalás .............................................................................................................. 83

XIII. A magyar államháztartás ellenőrzési rendszere ........................................................................ 8413. Az Államháztartás ellenőrzése ........................................................................................... 85

1. 13.1. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenysége ......................................... 852. 13.2. A központi kormányzati ellenőrzés .................................................................... 863. 13.3. Könyvvizsgálók szerepe az ellenőrzésben ........................................................ 864. 13.4. Pénzügyi ellenőrzést végző egyéb hatóságok .................................................... 875. 13.5. A belső saját ellenőrzés ...................................................................................... 876. 13.6. A közösségi költségvetés előírt ellenőrzési rendszere ....................................... 877. Összefoglalás .............................................................................................................. 88

XIV. Az Európai Unió közös költségvetésének kapcsolata a hazai kölségvetéssel ........................... 8914. tanulási egység: Az EU és a magyar költségvetés kapcsolata ............................................ 90

1. 14.1. Az EU költségvetésének alapja .......................................................................... 902. 14.2. Az EU direktívái a tagországok részére ............................................................. 903. 14.3. A költségvetési folyamatot meghatározó elvek ................................................. 914. 14.4. Magyarország EU-s hitele ................................................................................. 925. 14.5. Magyarország helyzete az EU 2010. júliusi jelentése alapján ........................... 926. Összefoglalás .............................................................................................................. 93

XV. Mellékletek ................................................................................................................................ 95 Felhasznált irodalom .............................................................................................................. 961. sz. melléklet. Beszámoló egy város a 2006-2010 közötti eredményeiről ............................ 972. sz. melléklet. A 2006-2010 közötti időszak fejlesztéseinek eredményei ........................... 103


BevezetésNapjainkban gazdálkodni nemcsak a vállalkozásoknak kell, hanem az önkormányzatok is egyre inkább rákényszerülnek a takarékos működésre. Hisz a költségvetésből gazdálkodók legfőbb célja is a különböző bevételek maximalizálása, az eredményes költséggazdálkodás.

Ahhoz, hogy egy település vezetésének munkája sikeres legyen elengedhetetlen hogy az adott községben, vagy városban a település eszközeivel eredményesen gazdálkodjanak, a településgazdaságtan körébe tartozó feladatokat a helyi lakosság megelégedésére, hatékonyan és eredményesen végezzék.

A települések is minden évben költségvetési rendeletet alkotnak, és azt, mint helyi törvényt kezelve, oldják meg az abból adódó helyi feladatokat. Természetesen a település gazdálkodási tevékenységeihez ismerni kell a valós vagyoni helyzetet, a közpénzügyekkel kapcsolatos ismereteket, az államháztartási törvény és a központi költségvetés előírásait. Ezek ismeretében lehet a települést üzemeltetni, a szükséges feladatokat megtervezni..

A tananyagunk a településgazdálkodáshoz kapcsolódó ismereteket öleli át 14 fejezetben.

Az első fejezetek ismeretanyaga a javak és szolgáltatások elvi kérdéseit taglalja. A további fejezetek az állam feladatát, az államkincstár és a költségvetés szerepét vizsgálja. A jegyzetünk talán legfontosabb része a helyi költségvetéssel a helyi tervezéssel foglalkozik.

Gyakorlati ismeretek elsajátításához egy város költségvetésén és beszámolóján keresztül fogalmazza meg jegyzetünk a helyi település gazdaságtani feladatokat..

Bízom abban, hogy az egyes fejezetekben lévő tudásanyag kellő mélységű ismerete segíti eligazodni települések gazdálkodásával foglalkozó szakterületen dolgozókat.


I. rész - A javak és szolgáltatások fajtái

Az I. témakör célja: A javak és jószágok fogalmának, csoportjainak megismertetése.

A hallgató:

• értelmezze helyesen a jószág közgazdasági fogalmát,

• értse meg a termelőeszköz javakban elfoglalt szerepét,

• ismerje meg a javak legfontosabb csoportjait,

• ismerje fel az Engel és Giffen jószágok közötti legfontosabb különbségeket.


1. fejezet - A javak és szolgáltatások fajtáinak bemutatásaEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• definiálni a javak és jószágok fogalmát,

• különbséget tenni a termelő eszközök és a javak között,

• felsorolni a javak legfontosabb csoportjait,

• értelmezni a keresleti függvényeket.

1. 1.1. A javak és szolgáltatások értelmezéseA javaknak, vagy más néven a jószágoknak a közgazdaságtanban alapvető fontosságuk van. A település javainak eredményes használatával, gazdálkodásával a településgazdaságtan foglalkozik, így az ebben résztvevőknek ismerniük kell a javak és szolgáltatások alapismereteit is.

Javak alatt értünk - a közgazdaságtani ismeretekben- minden olyan dolgot, amely – közvetve vagy közvetlenül – emberi szükségletek kielégítésére alkalmas.

A javak egyes számú megfelelőjeként általában a jószág szó használatos.

A fogalom köznapi értelmezésével szemben, a közgazdaságtanban jószág minden olyan dolog, amely emberi, és az általa létrejövő társadalmi szükségletek kielégítésére alkalmas.

Közvetlenül, ha a jószág fogyasztásra kerül; közvetve pedig, ha más javak előállításához járul hozzá. Ez utóbbi javakat termelőeszközöknek nevezzük. A fogyasztási cikkekre vagy termelőeszközökre cserélhető pénzt is szokás a javak közé sorolni. A közgazdaságtanban éppúgy jószágnak tekintenek például egy hajvágást vagy egy földterület bérleti jogát, mint egy tölcsér fagylaltot, a szomszéd tehenét, vagy egy EU-s pénzbeli támogatást.

A javak között megkülönböztetünk magán- és közjavakat; utóbbiakat tulajdonságaik folytán nem sajátíthatja ki egyetlen személy – ide sorolható például a közvilágítás. A társadalom közjavakkal való ellátása bürokratikus koordinációt igényel, ezért a legtöbb fejlett társadalomban az állam feladata. A magánjavak esetében viszont a modern közgazdaságtan legdominánsabb irányzatai szerint a magántulajdonban tartás és a piaci (kölcsönös cserén alapuló) koordináció biztosítja a leghatékonyabb elosztást, bár ezt a megállapítást sokan vitatják.

2. 1.2. A javak és szolgáltatások legfontosabb fajtáiA javakat a következő szempontok szerint csoportosíthatjuk:

(hiperhivatkozással rá kellene ugrani majd a magyarázatra a digitális tananyagban!!!!)

• Fizikai megjelenésük szerint

• Szűkösségük szerint

• Használati joguk szerint

• Keresletük szerint

• Helyettesítő és kiegészítő javak

• Szállíthatóság szerint

• Forgalmazhatóság szerint


A javak és szolgáltatások fajtáinak bemutatása

• Hasznosság szerint

• Az egyén szempontjából

• A társadalom szempontjából

• Információs tartalom szerint

Fizikai megjelenésük szerint

Az anyagi (materiális) javak fizikai formában jelennek meg, „megfoghatóak”. Ha mesterségesen lettek előállítva, termékeknek is hívhatjuk őket; ha pedig jelen vannak valamilyen piacon, akkor áruknak is nevezhetők.

Az egyéb javak immateriális javak. Ide tartoznak:

• a vagyoni értékű jogok (bérleti jog, védjegy licencia stb.);

• a szellemi termékek (számítógépes szoftver, találmány, gyártási eljárás stb.);

• a szolgáltatások (például szemétszállítás).

Szűkösségük szerint

A szűkösség a közgazdaságtan egyik legfontosabb fogalma. Attól függően, hogy egy jószág szűkösen áll-e rendelkezésre, három fő csoportot különböztethetünk meg.

• A szűkösség nem értelmezhető szabad javak esetében: ilyen a levegő vagy a fény, vagyis amelyek olyan „mennyiségben” vannak jelen, hogy minden rájuk irányuló igényt képesek kielégíteni. Az ilyen javaknak ezért nincs áruk. A szabad javak száma az elmúlt egy-két évszázadban jelentősen csökkent. Korábban még ide számítottak a vizek, az erdők fái, az ásványkincsek egy része stb. Ma már ezek mind árral rendelkező, szűkös javak.

• A csoportosítás értelmezése szerint a szűkös javak nem állnak olyan mennyiségben rendelkezésre, hogy ingyenes hozzáférhetőség esetén minden szükségletet kielégítsenek. Ezért ezeknek a javaknak – legalább egyoldalú – piaca alakul ki: lesznek vásárlók, akik versenyeznek egymással a jószág elfogyasztásáért. Ha a szűkös jószág magántulajdonban van, akkor eladója vagy eladói is lesznek, akik a piacon kínálják. A jószágnak végső soron ára alakul ki, amely biztosítja, hogy csak azok jussanak hozzá, akik ezt az árat megfizették – vagyis azok, akiknek az adott jószág pénzben kifejezve a legtöbbet éri.

• A közjavak esetében a szűkösség olyan értelemben értelmezhető, hogy ezeknek nincsen áruk, ezért a piaci kereslet irántuk mindig nagyobb a kínálatnál. A közjavakat (honvédelem, közlekedési lámpák) ezért mindig egy közösség adójából kell finanszírozni. A közjavak olyan értelemben nem szűkösek, hogy az egyik fogyasztónak okozott hasznosság nem csökken azáltal, hogy több fogyasztó osztozik a közjószágon. A közjavak ezért a szabad és a szűkös javak jellemzőit is magukon viselik általában.

Használati jogosultság szerint

A javakat érdemes az szerint csoportosítani, hogy használatuknak ki viseli a költségét és ki élvezi a gyümölcseit. Ezek a kérdések a birtoklás és tulajdonlás jogi kérdéseivel is összefüggenek.

• Megállapítható, hogy a magánjavak esetében a magántulajdon és a piac biztosítja a hatékony termelést és hatékony elosztást, ha lehet olyan fogyasztót találni, aki legalább annyira értékeli a jószágot, mint annak közvetlen előállítási költsége. A magánjavak esetében a magántulajdon dominanciája jellemző.



• A klubjavak olyan javak, amelyekből bizonyos határokon belül elég több embernek is egy, mert nem rivalizálnak a használatában. Uszodát nem érdemes egy embernek fenntartania addig, ha akkora klubot tud a fenntartásra szervezni, amelyben az emberek még nem zavarják egymást. A társasházak gyakran tartanak fenn klubjavakat, hiszen a többi ember kizárása megoldott (mosókonyha, közös pingpongasztal). A klubjavak egyik lehetséges jogi leképezése az osztatlan közös tulajdon. (társasházaknál, földterületeknél fordulnak ezek elő leggyakrabban).

• A közös javak vagy vegyes javak esetében a kizárás nem valósítható meg, de olyan zsúfoltság alakulhat ki, ami az egyes emberek hasznosságérzetét csökkentheti. Például ahol a közutak használata ingyenes, előbb-utóbb csökken a használati értékük, mert egyre lassabban lehet rajtuk haladni. Az ilyen javak használata rivalizáló. A közös javak gyakran állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak.

• A tiszta közjavak esetében nem alakul ki sem rivalizáció, sem kizárás. Egy egészséges ökoszférában ilyen a tiszta levegő: amit az egyik ember beszív, a másik nem veheti el tőle, feltéve, ha elég növény van a szén-dioxid lekötésére. Az ilyen közjavakra gyakran nem értelmezzük a tulajdonjogot.

Keresletük szerint

A javak kereslet szerinti csoportosításának tanulmányozásához két görbét az ún. Engel és Giffen-jószág görbéket célszerű tanulmányozni, amelyeket a következőkben láthatunk. (1. ábra).

1. ábra. A normál jószág Engel-görbéje

Ha a jószág fogyasztójának jövedelme nő, és ennek hatására a jószágból fogyasztott mennyiség is nő, normál jószágról beszélünk. Ha a jövedelem növekedése a fogyasztott mennyiség csökkenésével jár (ez a ritkább eset), az adott jószág inferior jószág.

A javak (mindkét) normál vagy inferior jellege vizsgálható éppúgy egy személy, mint egy csoport vagy akár az egész piac vonatkozásában. Előfordulhat az is, hogy egy fogyasztó különböző jövedelemszintjeinél ugyanaz a jószág másként viselkedik. Például egy nagyon olcsó élelmiszer kis jövedelem mellett még normál jószág, mert csak ezt tudjuk megengedni magunknak, így jövedelmünk növekedésével ebből veszünk többet, nagyobb jövedelemnél viszont inferiorrá válik, mert már képesek vagyunk más élelmiszerek megvásárlására, így egyre inkább lemondunk az adott jószág fogyasztásáról. Az, hogy egy jószág normál vagy inferior, az úgynevezett Engel-görbéjéről olvasható le. Ez egy olyan függvény, amely a fogyasztó vagy fogyasztói csoport különböző jövedelemszintjeihez az ekkor fogyasztandó mennyiségeket rendeli. Ha az Engel-görbe egy adott jövedelemszinten pozitív meredekségű, akkor normál, ha negatív meredekségű, akkor inferior a jószág, vagyis a görbe meredeksége dönti el a jószág hovatartozását.

A görbéből adódóan kézenfekvőnek tűnik, hogy egy jószágból az árának csökkenésével egyre nagyobb mennyiséget hajlandó vásárolni a fogyasztó, és fordítva: árnövekedés esetén egyre kevesebbet. Valóban így van ez az esetek legnagyobb részében, az ilyen javakat közönséges javaknak nevezzük. Előfordul azonban néhány „extrém” helyzet, amikor hiába csökken a jószág ára, az elfogyasztott mennyiség mégis csökken és fordítva.



Ezeket nevezzük paradox árhatásoknak. Gyakran fordul ilyesmi elő, ha az árat a társadalom a minőség jelzőjének tekinti – például bizonyos szeszes italok esetében. Ekkor az ár csökkenése olyan látszatot kelt, mintha a minőség is elveszne – a fogyasztó ezért kevesebbet vásárol az adott jószágból. Az ilyen javak az úgynevezett Giffen javak. (2. ábra)

2. ábra. A Giffen-jószág keresleti görbéje

Hasonlóan a normál és inferior javakhoz, itt is vizsgálódhatunk személyek, csoportok vagy akár az egész piac körében, illetve megtörténhet, hogy egy jószág valamilyen árszinten közönséges, egy másikon pedig már Giffen-ként viselkedik. A jószág ára és a belőle fogyasztott mennyiség közti összefüggést a jószág keresleti görbéje mutatja. Ahol ez negatív meredekségű, ott közönséges, ahol pozitív, ott Giffen-jószágról beszélünk. A kereslet törvénye kapcsolatot teremt a kétféle csoportosítás között: kimondja, hogy minden normál jószág egyben közönséges is. Egy másik fontos megállapítás így hangzik: a Giffen-javak mindegyike inferior jószág egyben. Ennek a két állításnak a bizonyítása mikroökonómiai összefüggések segítségével vezethető le.

Helyettesítő és kiegészítő javak

Könnyen előfordulhat, hogy egy jószág fogyasztása hatással van egy másikéra. Például az autókból vásárolt mennyiség erőteljesen meghatározza az üzemanyagból vásárolt mennyiséget, hasonlóan a fehérbor fogyasztása a vörösborét.

A két példa között van egy lényeges különbség. Előbbinél az egyik jószág (az autó) árának növekedése csökkenti a másik (az üzemanyag) keresletét, hiszen ha kevesebb autót veszünk, akkor kevesebb benzint is; viszont a fehérbor árának emelkedése növeli a vörösborfogyasztást, mert az emberek az árnövekedés miatt erre az italra térnek át. Előbbi esetben kiegészítő, utóbbiban helyettesítő javakról beszélünk.

Szállíthatóság szerint

Ingó és ingatlan javak: Míg az ingó javak, például a gépek, bútorok és a fogyasztási cikkek szinte mindegyike, szállíthatók, addig az ingatlanok alatt a földet és minden olyan jószágot értünk, amit a földdel szoros kapcsolatban létesítettek (például épületek, utak) – ezért az ingatlanok nem szállíthatók, nem lehet őket áthelyezni.

Forgalmazhatóság szerint

A forgalmazható (tradable, a „trade” (kereskedni) angol szóból) javak szállításának úgynevezett tranzakciós költségei elég alacsonyak ahhoz, hogy ezekkel a javakkal rendszeresen kereskedjenek az országok. Ezekkel szemben a nem forgalmazható (non-tradable) javak kereskedelme vagy nagyon költséges volna, vagy egyszerűen lehetetlen.

Az ingatlanok mindegyike és a szolgáltatások többsége nem forgalmazható jószág. Igen költséges volna például egy hajvágást másik országba „szállítani”. (Persze kivételes a helyzete az országok határán lakóknak.)



Hasznosság szerint

Az egyén szempontjából

Ha azt vizsgáljuk, hogy egy tetszőleges egyén a jószág elfogyasztásával jobban jár-e, mint el nem fogyasztásával, három csoportot különböztethetünk meg:

A javak többségéről elmondható, hogy a fogyasztott mennyiség növekedésével előbb hasznosak, később pedig – egy telítettségi szint meghaladása után – károsként viselkednek.

Információs tartalom szerint

Amikor a javak között felmerül a minőségi differenciálás lehetősége, a termelő csak a legritkább esetben érdekelt a termék valódi minőségének felfedésében. Eszerint háromféle terméket különböztetünk meg:

Ha az állam, illetve egy adott településen fellelhető javakat vizsgáljuk, akkor csoportosítás szempontjából sokkal árnyaltabb a kép, a magán és közjavak között a határok elmosódhatnak.



Ugyanis a fentiek alapján láthattuk, hogy a javak igen sokfélék és megítélésük változhat. Elmondható az is, hogy a javak differenciálódásához egyrészt a haladás, a műszaki technikai fejlődés hozzájárul. A kizárásnak műszaki okai is lehetnek. Az új információtechnológia alkalmazása (adattárolásban, adatrögzítésben) lehetővé tette a magánszektorban és a közszektorban is a differenciált tarifa és díjmeghatározást, a javakból való esetleges kizárást. Jó példa erre a kódolt műsorszórás lehetősége, amikor is a nem fizető néző kizárása rendkívül egyszerű módon megoldható.

Másrészt a szolgáltatások egyre jobban elterjednek. Mint tudjuk a szolgáltatások általában helyhez kötöttek, ott fogyasztódnak el, ahol keletkeznek, nem lehet raktározni őket, „romlékonyak”, bonyolult a szállításuk stb. Így a szolgáltatások költségszerkezetében jelentős szerepük van az állandó költségeknek.

Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a javakat nem csak magánjavakra és közjavakra oszthatjuk, hanem a kettő között egyre nagyobb teret nyernek a köztes javak, amelyeket gyakran kollektív javaknak is neveznek.

A köz és magánjavak két és háromdimenziós felosztása (Vízvári és Hills, szerint) a 3-4. ábrákon látható.

3. ábra. A közjavak kétdimenziós csoportosítása. Forrás: Vígvári, 2005: 114. o.



4. ábra. A közjavak háromdimenziós csoportosítása. Forrás: Hills, 2004: 12. o.

3. ÖsszefoglalásAz emberi szükségleteket javakkal elégítjük ki. A közgazdaságtanban ezeket a javakat jószágoknak nevezzük. A jószágok megjelenésük szerint, ha a fizikai valóságban léteznek termékeknek, míg ha nem szolgáltatásoknak nevezzük. A különböző javakat a legfontosabb ismérveik alapján csoportosíthatjuk, így beszélünk köz-, illetve magán javakról.

Tesztfeladatok:

Válassza ki a helyes állítást!

1. A jószág és a termelő eszköz szinonim fogalmak.

2. A materiális javak a termékek.

3. A közjavakat a közösség adójából finanszírozzák.

4. A javak mindegyike szállítható.

5. Megkülönböztetünk káros javakat is.


II. rész - A köz- és magánszektor kapcsolata az állammal

A II. témakör célja: A köz-, és magánszektor fajtáinak bemutatása, a különböző szektorok kapcsolatainak feltárása.

A hallgató:

• ismerje fel az állam szerepvállalásának fontosságát,

• tudja elkülöníteni a köz és magánszektor elemeit,

• ismerje meg az adófizetés okait,

• értse meg az államháztartás szerepét, tagolását.


2. fejezet - A köz- és magánszektor értelmezéseEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• különbséget tenni a köz- és a magánszektor között,

• megérteni az állam szerepét a magánszférában,

• definiálni az államháztartás fogalmát,

• értékelni a közszektor munkáját.

1. 2.1. A köz- és magánszektor értelmezéseBonyolult kérdés, ezért nehéz meghatározni, hogy mi jár társadalmi szempontból haszonnal, illetve mi okoz kárt, ez általában az adott társadalom értékrendjétől függ. Tegyük azonban most fel, hogy sikerült a javakat társadalmi szempontból hasznosnak, közömbösnek, illetve károsnak minősíteni. Ekkor az a jobbik eset, ha a társadalmi szempont egybeesik a – lehetőleg minél nagyobb – többség egyéni szempontjaival. Sajnos azonban sokszor nem így van. Például az adózás, mint a jövedelmek igazságosabb átcsoportosítása és a közjavak finanszírozásának eszköze, az egyének többsége számára károsnak tűnik, társadalmilag viszont hasznos. Ezzel szemben mondjuk a drogfogyasztás bizonyos egyéneknek nagy élvezetet okoz, viszont társadalmilag károsnak tekintjük. Ilyen esetekben többnyire az állam beavatkozására van szükség, hogy a „másként gondolkodó” egyéneket társadalmilag hasznos cselekvésre kényszerítse vagy ösztönözze.

Az államnak évszázadokkal ezelőtt is megvolt, és ma is megvan a sajátos, de szükséges szerepe, amely az ún. „erőszakszervezet”-ből indult ki, így a saját fenntartását szolgálta, és erre, már korábban is erőforrásokat, „javakat” különített el.

A modern piacgazdaságok működése is elképzelhetetlen az állam nélkül. A tőkés gazdaság kialakulása együtt járt a nemzetállamok létrejöttével. A polgári társadalmak-monarchiák és köztársaságok- is adókból tartották fenn magukat. A parlamentáris rendszerekben a különböző állami funkciók intézményesen szétváltak egymástól. A különböző hatalmi ágak szétválásával az állami funkciók ellátásához, a feltételek biztosítása a kormányzat feladata, vagyis az államot a kormányzat irányítja „menedzseli”.

A különféle államformák fejlődése során a polgári demokráciákban jutottak el oda, hogy az állam különféle bevételeinek beszedése közüggyé, természetessé vált. Adót fizetni természetes kötelezettséget jelent, és a társadalom tagjai megvetik az adócsalókat. Ugyanakkor a társadalom tagjai, az adófizető állampolgárok el is várják, hogy a befizetett „adóforintjaikkal” az adott kormányzat, becsülettel és felelősséggel gazdálkodjon.

Az állam a közületi szükségletek kielégítésére-ha megvizsgáljuk az elmúlt évszázad számait akkor is tapasztalhatjuk, hogy – egyre jelentősebb forrásokat különít el, és meghatározott módon osztja szét ezeket a forrásokat. Az állami források beszedésére és felhasználására alakult ki az állampénzügyi rendszer. Az állampénzügyi rendszer feladata így a különböző közszolgáltatások nyújtásához szükséges pénzeszközök biztosítása a bevételek és a szétosztás szervezése. Ezt az állampénzügyi szektort szokták ismertebb nevén államháztartásnak, kormányzati vagy közszektornak nevezni. Az állami vagy kormányzati szektor természetesen szoros kapcsolatban áll a magánszektorral, de csak szigorúan szabályozott (közjogi) keretek között.

Ha megvizsgáljuk az elmúlt évtizedekben, hogy az egyes kormányzatok a teljes megtermelt jövedelem hány százalékát centralizálták, akkor növekvő tendenciát láthatunk. Az egyes kormányok, az elmúlt században a 20-as években 10-15%-ot, a harmincas években már 20-30%-ot központosítottak. A második világháború idején, majd az ötvenes, hatvanas években a GDP 40, sőt helyenként 60%-át is központosították és vonták be az újraelosztás folyamatába, úgy hogy az lehetőleg a közszektort minél jobban segítse, és a megnövekedett társadalmi igényeket kielégítse

A tapasztalatok szerint a magánszektorban az egyes cégek teljesítményét a nyereség, a jövedelmezőség, az


A köz- és magánszektor értelmezése

elért piaci pozíció jól jellemzi. Más a helyzet a közszektorban, mivel a különbözőség miatt, a teljesítmények mérésére más mérési módszerre van szükség.

A közszektorban bevezették a „három E” fogalmát, a gazdaságosság (Economy), a hatékonyság (Efficiency), és az eredményesség (Effectiveness) angol kezdőbetűinek megfelelően. Mit is jelentenek ezek a közszektorban? A gazdaságosság természetesen azt jelenti, hogy a felhasznált erőforrásokat a legalacsonyabb költséggel szerezzük be. A hatékonyság az egységnyi erőforrásra jutó kibocsátást méri. Az eredményesség pedig azt jelzi, hogy milyen jóléti többlet keletkezett a kibocsátás hatására.

Természetesen ezeknek a kategóriáknak a mérése nem egy egyszerű feladat, hisz gondoljunk csak arra, ha a rendőrség a közbiztonság növelésére, a balesetek számának csökkentésére „traffipax” berendezést vásárol. Ebben az esetben a „három E” meghatározása bizony elég bonyolult folyamat, mivel a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség meghatározása nem is olyan egyértelmű. De az igen, hogy, ha a súlyos balesetek száma csökken, akkor annak pozitív hatása is számszerűsíthető a köz és magánszektorban egyaránt.

Egy gazdasági szektor azon gazdasági alanyok összessége, amelyek hasonló gazdasági célokat akarnak elérni, azonos erőforrásokkal és korlátozó tényezőkkel számolnak, és mindezek alapján azonos jellegű gazdasági döntéseket hoznak.

A háztartási szektor azon gazdasági szereplők összessége, amelynek fő célja a szükségletek minél teljesebb kielégítése, a fogyasztás. A szükséglet kielégítés érdekében a háztartások jövedelmet szereznek, amit a termelési tényezők szolgáltatása fejében kapnak.

A vállalati szektor azon gazdasági egységek összessége, amelyek értékesítés céljából árukat termelnek. Költségeiket pénzbevételeikből fedezik. Tevékenységük célja a profitszerzés.

A vállalati és háztartási szektort együttesen magánszektornak nevezzük.

Az állami szektorban a nemzetgazdasági szintű feladatokat ellátó intézmények tartoznak, amelyek nem a piacon keresztül elégítenek ki szükségleteket, és kiadásaikat adókból és egyéb állami bevételeikből fedezik.

A magánszektor és az állami szektor együttesen adja a belföldi szektort.

A külföld szektora a nemzetgazdaság külső kapcsolatait testesíti meg

Gazdasági tevékenységük döntő részét nem az adott nemzetgazdaságban fejtik ki, de áru- és pénzkapcsolatban állnak a vizsgált nemzetgazdaság szektoraival.

A közszektor az állam gazdasági szerepvállalásának intézményrendszere, amely maga is különböző karakterrel rendelkező alszektorok konglomerátuma. A közszektor meghatározó alszektora az államháztartás (vagy kormányzati szektor), ami egy tagolt rendszer, különböző pénzalapokból és költségvetési intézményekből épül fel. Az államháztartás felépítése, tagoltsága, terjedelme országonként jelentős különbségeket mutat.

A közszektor másik alrendszerét az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok adják. Változékony alrendszer, a szereplők száma, összetétele, erőssége rendszeresen módosul (pénzügyi, politikai okokból). A politikai kontroll csak áttételes, a gazdálkodás jóval rugalmasabb.

A közszektor harmadik alrendszere a nonprofit vagy nem kormányzati szervek (NGO):

• Társadalmi szervek

• Alapítványok

• Közhasznú társaságok

• Köztestületek (pl. MTA, gazdasági kamarák)

E gazdálkodó szervek működésében közös sajátosság a reciprocitás vagy altruizmusnak a megjelenése. Az állampolgárok öntevékeny csoportjai valamilyen szűkebb vagy tágabb közösség közös szükségletei kielégítésére különféle szervezeteket hoznak létre, az állam különböző kedvezményekkel ösztönzi e szervezetek működését, és az öntevékenység feltételeinek megteremtésével tehermentesíti önmagát.



A közszektor jellegzetes intézményeit jelentik a különböző pénzügyi ellenőrző szervezetek. Ezek részben a kormányzat különböző szintjeit, részben a magánszektor szereplőit ellenőrzik abból a szempontból, hogy azok nem sértik-e a kormányzati szektor és ezen keresztül a köz érdekeit (Államháztartási Hivatal, Állami Számvevőszék, Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete).

2. 2.2. A köz és magánszektor szereplőiA köz és magánszektor szereplői a következők lehetnek:

1. A háztartások

Az egy lakásban, házban együtt élő természetes személyek kisebb, nagyobb csoportja (a lakosság), akik közös jövedelemmel, vagyonnal, fogyasztással rendelkeznek.

A háztartások végső fogyasztók, de saját vállalkozásban termelő és szolgáltató tevékenységet is végezhetnek (egyéni vállalkozás, jogi személyiség nélküli vállalkozások pl. betéti társaság), amely jogi, közgazdasági szempontból szoros kapcsolatban van a tulajdonossal, a vállalkozóval, csak ekkor keletkezik könyvvezetési és beszámolási kötelezettségük. A munkaerőt szolgáltatják a többi szereplő számára.

A rendelkezésre álló jövedelmük részben az elsődleges, részben a másodlagos jövedelemelosztási folyamatban jelentkezik. Elsődleges jövedelmük a munkabér (tényezőjövedelem, a munkaerő, mint termelési tényező ára), illetve a kamat, osztalék, járadék stb., amelyek tulajdonból származó jövedelmek. A háztartások másodlagos jövedelme a többi gazdasági szereplőtől, meghatározóan a kormányzati szektortól, a nonprofit szervezetektől, esetenként külföldről kapott segélyek, szociális juttatások, támogatások. A háztartások fogyasztásra el nem költött jövedelmüket megtakarítják.

2. A pénzügyi vállalkozások

A pénzügyi vállalkozások (ide tartozik pl. a központi bank, bankok, szakosított hitelintézetek, szövetkezeti hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, egyéb pénzügyi közvetítők, pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző intézmények, biztosítók és magán-nyugdíjpénztárak) a gazdasági szereplőknél keletkezett megtakarításokat gyűjtik össze és osztják el újra. Lebonyolítják a pénzügyi tranzakciókat és (a jegybank és a bankok) pénzt teremtenek.

3. Vállalkozások

A termelő és közüzemi vállalkozások termelő és szolgáltató tevékenységet folytatnak, amelynek célja a profitszerzés és a vagyon gyarapítása.

A vállalkozások közbülső fogyasztók, más elnevezéssel termelő felhasználók. Termelési tényezőket (input erőforrásokat) használnak fel, amelyekhez új értéket adnak hozzá, termékeket, szolgáltatásokat állítanak elő, értékesítenek. A megtermelt jövedelem a tulajdonosoké. Jövedelmük egy részét megtakarítják és termelő kapacitásaik felújítására, bővítésére fordítják. A termelő vállalkozások jellemzően nettó hitelfelvevők. Saját forrásaikat hitellel egészítik ki. A termelés, a vállalkozás kibocsátása (output) a felhasznált termelési tényezők költségei és a hozzáadott érték összege.

4. Az államháztartás (kormányzati szektor)

Az államháztartás végső fogyasztó, társadalmi közös fogyasztást végez. Jövedelme meghatározó része a többi szereplő által fizetett adóból, járulékból, díjakból, hozzájárulásból származik. Jellemzően természetbeni és pénzbeli társadalmi közös szolgáltatásokat nyújt, részben saját intézményrendszerrel, részben vásárolt szolgáltatásként.

5. A nonprofit szektor

Jellemzően a háztartásokat szolgálják, végső fogyasztók. Önkéntesség a létrehozásban és a működésben. Céljuk nem a nyereségszerzés. Függetlenek a kormányzattól. Jövedelmük származhat az államtól, a vállalkozásoktól és a háztartásoktól. Tilos a megtermelt haszon tulajdonosok és vezetők közötti szétosztása.

6. Külföld



Kvázi szektor a rezidens (nemzetgazdasághoz kötődő tartós érdekeltségű szereplők) és a nem rezidens egységek közötti gazdasági műveletek bemutatására szolgál. A külföld hazai terméket, szolgáltatást vásárol és saját terméket, szolgáltatást nyújt. A rezidens és nem rezidens szereplők között megtakarítások is áramlanak. A beruházások, pénzügyi befektetések egy részét a külföldi szektor megtakarításai finanszírozzák. A külföld adhatja a munkaerő egy részét, illetve alkalmazhatja a hazai munkaerő egy részét is.

3. ÖsszefoglalásA modern piacgazdaság működése is elképzelhetetlen állami szerepvállalás nélkül. Az állam működése az erőszakszervezetre épít, működését a beszedett adókból finanszírozza. Az állam pénzügyeit az államháztartás koordinálja, felügyeli.

Tesztfeladatok:


1. A piacgazdaságban nincs állami beavatkozás.

Az állami szervek működését az adókból finanszírozzák.

A non-profit szervezetek jövedelmet halmoznak fel.

A vállalkozások célja a profitszerzés.

Az állami szektor csak belföldi érdekeltségű lehet.


III. rész - A fiskális föderalizmus és az államháztartás kapcsolata

A III. témakör célja: A fiskális föderalizmus és az államháztartás kapcsolatának föltárása.

A hallgató:

• értse meg a fiskális föderalizmus lényegét,

• ismerje fel a centralizált és decentralizált föderáció között legfontosabb különbségeket,

• ismerje meg a pénzügyi politika kialakításának elméleti háttereit,

• sorolja fel a közjavak centralizálásának hatásait

.


3. fejezet - A fiskális föderalizmusEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• megérteni a fiskális föderalizmus lényegét,

• elhatárolni a centralizált és a decentralizált föderalizmust,

• értelmezni a decentralizált közjavak elosztásának legfontosabb hatásait.

1. 3.1. A fiskális föderalizmus elmélete és gyakorlataA fiskális föderalizmus, a föderális pénzügyi összefüggések ismerete nagy segítséget jelenthet, amikor a magyar kormányzati rendszer várható átalakításának közpénzügyi hatásait próbáljuk megérteni, legyen szó akár az önkormányzati rendszerről, (például a régiók, önkormányzatok szerepéről), vagy egy helyi költségvetés készítéséről, akár az Európai Unió bővítéséről.

A fiskális föderalizmus elméletei egészen a föderális rendszerek kialakulásáig visszanyúlnak. A fiskális föderalizmus, mint a neve is mutatja, a föderális berendezkedésű tengerentúli angolszász országok közgazdasági, közpénzügyi irodalmából indult útjára. Bár Európában a föderalizmus helyett inkább a szubszidiaritás kifejezést használják, a fiskális föderalizmus témái azonban az Európai Unió szervezeti reformja vagy éppen az önkormányzati rendszer átalakítása idején egyaránt ismét napirenden vannak.

Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai a 19. században az ún. piacmegőrző („market-preserving”) föderalizmus-elmélet szerint működtek. A helyi közügyekben ez az egymástól való elszeparálódás formájában nyilvánult meg. A 20. században megjelenő versengő föderalizmus elmélete felismerte, hogy az adóterhek mérséklése és az adózás tárgyi hatályának kiterjesztése nagyobb adóbevételeket, ezáltal sikeresebb kormányzást eredményez.

Bár a világban számos országában működik föderális közpénzügyi rendszer – az Európai Unió a maga szupranacionális felépítésével szintén épít a föderalista alapokra azonban, ezek teljesítménye között jelentős különbségeket figyelhetünk meg. A sikeresség alapvetően 5 tényezőtől függ:

1. a kormányzati szervek egyértelmű hierarchiába sorolásától,

2. a helyi autonómia mértékétől,

3. a tőke- és munkaerő-mobilitás tényleges mértékétől,

4. a helyi önkormányzat költségvetési korlátjának merevségétől,

5. diszkrecionalitást mellőző hatalomallokációtól (intézményi háttér).

A fiskális föderalizmus elmélete az 1950-es években újabb fejlődésen ment keresztül Samuelson és kortársai munkássága nyomán. Samuelson elmélete nagyban elősegítette a közjavak pontos definiálását és csoportosítását, a centralizáció – decentralizáció problémájának pontosabb megértését, továbbá újra ráirányította a figyelmet az adózási rendszer hatékony működésére, amely már Adam Smith munkáiban is megjelent. Az ebben az időben született elméleteket – utólagosan – elsőgenerációs elméleteknek nevezi a szakirodalom, mivel a kutatási irányokban, az 1980–1990-es években lényeges irányváltásokra került sor.

A közjavak centralizációjának és decentralizációjának dilemmáját jól mutatja, hogy általánosságban mindkettő mellett komoly érvek hozhatók fel. Ezt jól bizonyítja, hogy a történelem folyamán mind alulról, mind pedig felülről építkező föderális rendszerek kialakulására számos példát találunk. Az 1950-es években az alapvetően normatív típusú kutatások abból indultak ki, hogy a közpénzügyi rendszerek vezetőinek az a célja, hogy a társadalmi jólétet maximalizálják.

A kutatások elsősorban a decentralizáció előnyeire, illetve hatékony működésére irányultak. A decentralizáció mellett a következő szempontok hozhatók fel:


A fiskális föderalizmus

1. Helyi ízlések: a helyben elérhető közjavak fokozottabban veszik figyelembe a helyi igényeket.

2. Információs problémák: az információ központosítása nagy tranzakciós költségekkel jár. A helyi kormányzat nem az országos „átlagot” kényszeríti rá a helyi lakosokra a közjavakból.

3. „Leviathan-hipotézis”: ha valamely közszolgáltatás határköltsége konstans, és valamely fogyasztói csoport szükséglete megegyezik a mediánszavazóéval, Pareto-hatékonyság érhető el. Ez pozitívan hat a kormányzati szektor méretének csökkentésére.

A helyi közügyek hatékony ellátása – a kormányzati funkciók térbeliségének köszönhetően – mindazonáltal nem zárja ki a központi kormányzattal való együttműködést. A kapcsolatokat – részben a versengő föderalizmus térhódítása, részben pedig a közfeladatok mennyiségi gyarapodása és a helyben elérhető bevételek alacsony szintje miatt – a transzferek igénybe vétele tette indokolttá.

Az egymással versengő helyi önkormányzatok ugyanis eltérő mértékben tudták a helyi szükségleteket kielégíteni, ami a helyi gazdaság eltérő ösztönzésén keresztül predeterminálta volna helyzetüket. Egyre több konkrét esetben merült tehát fel a központi (állami) beavatkozás szükségessége. Bár a közjavak centralizációja mellett számos érv hozható fel, látni kell, hogy a központosítás csak egyéb vonatkozó feltételek teljesülése esetén hoz megtakarítást, illetve hatékonyságjavulást (Szalai, 2002).

s fontosnak:

• túlcsordulási hatás,

• túlzsúfoltság és a klubjavak elmélete,

• a Tiebout-hipotézis és kritikái,

• a „légyfogó hatás”.

A túlcsordulási hatás

A centralizáció mellett felhozott érvek közül a legelső a külső gazdasági hatásokkal, az externáliákkal kapcsolatos helyi kormányzati magatartás.

Az externáliák olyan külső hatások, amelyek közvetlen ellentételezés nélkül megváltoztatják valamely szereplők helyzetét.

Bár a helyi közjavak a helyi kormányzathoz kapcsolódnak, az önkormányzatok illetékességi területe és a közszolgáltatás igénybe vevőinek köre nem szükségszerűen fedik le egymást.

A decentralizált kormányzatok a helyi szükségletek kielégítése során nincsenek tekintettel más településen élők helyzetére kivéve, ha ez rájuk közvetlenül visszahat. Mivel az ilyen hatások számszerűsítése komoly tranzakciós költségekkel jár, az egyének preferenciái rejtve maradnak, az árak és a határtermék egyenlősége – és ezáltal a Pareto optimum – nem teljesül. Az externáliákat központi támogatásokkal meg kell szüntetni.

A túlcsordulási hatás az önkormányzati egységek optimális méretével kapcsolatosan vetett fel komoly aggályokat. Az indokoltnál nagyobb méret azonban nem csak a közszolgáltatások igénybe vevői körének kiterjedése, hanem a költségvetési korlát puhasága következtében is bekövetkezhet. A puha költségvetési korlát arra utal, hogy az állam a számára fontos szereplőket nem hagyja csődbe menni. Bár a fogalom eredetileg a szocialista államhoz és annak nagyvállalataihoz kapcsolódott, tapasztalatok szerint a kapitalista állam és a nagyvállalatok, a pénzpiaci szereplők, valamint az önkormányzatok kapcsolatában is fennáll.

A kimentés további kockázatos cselekvésre készteti az érintett szereplőket, jelentősen csökkentve a központi kormányzat szavahihetőségét. A költségvetési korlát keményítésére alapvetően két megoldás létezik. Az első a hatékonyan működő hitelpiac, amely a gyenge fiskális teljesítményt rosszabb hitelfelvételi lehetőséggel szankcionálja. A másik megoldás a nagymértékben mobil termőföldpiac, amely révén a túlzott mértékű helyi adósság csökkenti az ingatlanok értékét, a terület elhagyására ösztönözve a lakosokat. Látható tehát, hogy mindkét megoldás a nem hatékonyan működő szervezetek kimentési költségének növelésére épít.

A pénzügyi kimentéstől való elhatárolódás a fogolydilemmára hasonlít, amikor is a résztvevőknek érdekében áll a felelőtlen helyi magatartás. A fiskális kimentéssel kapcsolatosan két kérdés merül fel: miért nem képes a



központi kormányzat szavahihetően elhatárolódni, illetve mi a perverz kormányzati viselkedés motiváló ereje? Goodspeed (2002) szerint a válasz: a helyi jólét túlzott mértékű csökkenése, illetve a választásokkal kapcsolatos félelem a politikusokban.

Wildasin (1997) szerint a nagyobb kormányzati egységek bukása a teljes gazdasági rendszert instabillá teszi, másrészt a központi kormányzat a feladat- és forrásdecentralizáló rendszer hiányosságai miatt felelősséget érez a helyi kudarcért. A latin-amerikai országokban az 1990-es években végigsöpört pénzügyi válságok több esetben igazolni látszanak ez utóbbi feltételezéseket (Weingast, 2006).

Túlzsúfoltság és a klubjavak elmélete

Bizonyos nem tiszta helyi közjavak – mint például a természeti környezet, vagy az infrastruktúra fejlettsége és állapota – az adófizetők be-, illetve kitelepülését eredményezhetik egy adott településre. Az újabb adófizetők megjelenése túlzsúfoltságot idézhet elő, bár az egy főre jutó adóteher mérséklődik. A helyi politikának ezért figyelembe kell vennie, hogy az adott helyen élő emberek szeretnek ugyanolyan mennyiségű és minőségű közjószágokat fogyasztani.

Meg kell tehát állapítani az adott „klub”-hoz tartozó lakosok optimális létszámát. A létszám a méretgazdaságosság függvénye, vagyis olyan fiskális ösztönzőket kell alkalmazni, amelyek a határköltség és határhaszon egyenlőségét eredményezik. Kérdés, hogyan lehet leépíteni a többletkapacitásokat úgy, hogy a centralizáció sikeres legyen?

Hamilton (1975) szerint a megoldás a finanszírozási rendszerben rejlik: ha a helyi önkormányzat ingatlanadót vet ki lakosaira, és megszabja, hogy illetékességi területén belül milyen minőségű ingatlanok építhetők, akkor tagsági díjat állapít meg, a zsúfoltságot pedig a kiadott építési engedélyek számán keresztül kontrollálhatja. Az elmélet kritikusai szerint azonban nem a kormányzat egésze, hanem csak adott közszolgáltatás túlzsúfoltságáról és méretgazdaságosságáról beszélhetünk. Beleütközünk tehát abba a problémába, hogy eltérő közszolgáltatáshoz eltérő kormányzati szintméret szükséges. A centralizáció és decentralizáció közötti döntés kritikusai szerint a helyi preferenciák ismerete nélkül sem a központi, sem a helyi kormányzat nem képes a közszolgáltatásokat hatékonyan ellátni. Ezt helyezte új alapokra Tiebout mobilitási hipotézise.

A Tiebout-hipotézis és kritikái

Tiebout hipotézisében (1956) azt állította, a kormányzati egységek a helyi lakosság igényeinek megállapítására és az ezzel összhangban lévő helyi adópolitikára törekednek. Samuelsonnal ellentétben Tiebout azt a nézetet vallotta, hogy létezik olyan mechanizmus, amelynél az egyéni döntések Pareto-hatékony közjószág-előállításhoz vezetnek. Szerinte a helyi politikai vezetésnek érdekében áll olyan mennyiségű és minőségű szolgáltatásokat nyújtani, és ehhez olyan adómixet alkalmazni, amelyekkel megtartja saját adófizetőit és más területekről képes odavonzani új adófizető vállalatokat, illetve magánszemélyeket. A fogyasztó adófizetők ugyanis saját érdekeiket követik a telep-, illetve lakóhely megválasztásakor, tehát azt a helyi kormányzatot részesítik előnyben, amelyik leginkább megfelel közszolgáltatási és adófizetési preferenciáiknak. A mechanizmus annál jobban működik:

1. minél több kormányzati egység létezik, amelyek közszolgáltatási és adóstratégiájukban különböznek egymástól,

2. minél mobilabbak az adófizetők, és hajlandóak számukra előnyösebb településekre áttelepülni

3. minél jobban informáltak az adófizetők.

Tiebout elméletében az adófizetők elköltöznek a számukra nem optimális közjószágadó-kombinációjú településekről. Az adófizetők eme magatartása a „lábbal szavazás” kifejezéssel került be a szakirodalomba. Az eredeti Tiebout-modell a túlzsúfoltság problémájával csak közvetetten foglalkozott: a helyi kormányzati egység egy vezetője kontrollálja, mekkora lélekszám mellett tekinthető optimálisnak a közjószág. Az optimális méret elérése után a helyi hatóságoknak meg kell tiltani a betelepülést. Ez viszont problémát jelent, ha nincs olyan azonos jellemzőkkel bíró alternatív kormányzati egység, ahová a preferenciák eltérése miatt más lakosok betelepülhetnének. Szintén érdekes gondolatokat vet fel a tér, mint dimenzió bekapcsolása, hiszen a költözés költségeinek figyelembevétele esetén nincs általános piaci egyensúly (Koopmans, 1954).

A Tiebout-hipotézis ellenzői arra is felhívták a figyelmet, hogy kevés az empirikus bizonyíték arra, mi alapján választják meg az adófizetők telep-, illetve lakóhelyüket. A későbbi évtizedek fejleményei rámutattak, hogy valamely közszolgáltatás decentralizációja a kormányzati rendszeren belüli verseny eredményeként is bekövetkezhet. Az erőforrásokért versengő kormányzati egységek ugyanis másolásra késztetik a kormányzati



piac többi szereplőjét. Oates (1999) ezzel magyarázta, hogy az USA-ban a szociális feladatok a föderális kormányzattól a tagállamokhoz kerültek vissza. Walsh (1993) szerint a kormányzati egységek közötti versenyhez nem szükséges a mobilitás, hiszen az adófizetők nem csak a más helyre való áttelepülés mellett dönthetnek, hanem más kormányzati szint, illetve más szektor (pl. magánszektor) szolgáltatásai közül is választhatnak.

A Tiebout-hipotézis kritikájának fogható fel Pauly (1973) azon elgondolása is, amely szerint a jövedelmi különbségekkel szembeni érzékenység is közjószág. A településen élő szegény rétegek jövedelmi helyzete ugyanis a többi rétegek önvédelmi helyzetére is kihat. Ha tehát a mobilitást korlátozzuk, az elvándorlás megtiltása javítja az allokációs hatékonyságot. A mobilitás biztosítása tehát nem szükségszerű, így a preferenciák kinyilvánítására sem feltétlenül kerül sor. Bár napjainkban egyre nagyobb hangsúly helyeződik az erőforrások szabad áramlásának biztosítására (lásd. Európai Unió), a gyakorlatban az értékes erőforrásokat a kormányzatok adókedvezményekkel, részrehajló kormányzati döntésekkel stb. igyekeznek maguknál tartani. Szintén felhozzák az elmélet támadói, hogy az egyén helyváltoztatási döntésének meghozatalakor nem számol a saját betelepüléséből fakadó zsúfoltságnövekedéssel és az egy főre jutó adóteher csökkenéssel.

A „légyfogó hatás” („flypaper effect”)

A fogalom a föderális rendszerek finanszírozásához kapcsolódik.

A közfeladatok kormányzati szintekhez rendelését követően ki kell alakítani az adók és transzferek olyan rendszerét, amely valamennyi helyi önkormányzat életképes működését lehetővé teszi. Az adókkal szemben követelmény, hogy az erőforrások allokációját ne térítse el a hatékonytól és legyen könnyen adminisztrálható. A helyi önkormányzatok adópolitikája mindazonáltal externália, így az egyes adópolitikáknak további feltételeknek is eleget kell tenniük, nevezetesen:

1. Ne lehessen az adóterhet más települések lakóira „exportálni”.

2. Meg kell akadályozni a regresszivitást, amely során a nagyobb költséget jelentő adófizetőket az önkormányzatok igyekeznek távol tartani, míg a nagyobb hasznot jelentőket magukhoz vonzani.

3. Bizonyos társadalmilag fontos közjavak (például hulladéklerakó telephelyek) haszna közismert, mégis igyekeznek a települések többletadókkal távol tartani, így a szükségesnél kisebb mennyiség kerül előállításra.

4. Mobil adóalapokra az elvándorlás valószínűsége miatt kisebb adót vetnek ki az önkormányzatok, így a nem mobil adóalapokat túlzott adóteher terhelheti,

5. Az alacsony adószint, bár újabb adózókat vonz a térségbe, kihat a közszolgáltatások minőségére.

A transzfereknek alapvetően 4 funkciót kell betölteniük:

1. Fiskális hiány megszüntetése: központi szinten a kiadási igénynél nagyobb, helyi szinten viszont bevétel keletkezik,

2. Túlcsordulási hatás internalizálása: támogatni kell azokat a helyi közszolgáltatásokat, amelyek más területen élők számára is hasznot jelentenek,

3. Minimális szintű szolgáltatás biztosítása: a nemzetgazdaság hatékony működése érdekében a legfontosabb közszolgáltatások esetében meg kell állapítani egy minimális teljesítményszintet,

4. Horizontális fiskális különbségek megszüntetése: az elvárt minőséghez kapcsolódó adóteher eltérése a rendszer fennmaradását veszélyezteti.

2. 3.2. A fiskális föderalizmus második generációs elméleteA fiskális föderalizmus második generációs elmélete rendkívül szerteágazó kutatásokon alapul. Valójában sem a kialakulás időpontja, sem az elmélet kiterjedésének határai nem állapíthatók meg – ugyanazon folyamatok megfigyelése történik más aspektusból. Garzarelli (2004) felhívta a figyelmet arra, hogy mind Oates, mind Tiebout elméletei helytállóak, csupán pontosabb definiálásra szorulnak.



Az elméletek első szembetűnő különbsége az, hogy nem kizárólagosan építenek a föderalizmus ösztönzés- és tudásalapú motivációjára. A decentralizáció ugyanis egyrészt hatékonyabban képes megakadályozni a hatalom koncentrációját és javítja a kormányzati szektor szavahihetőségét, másrészt lehetővé teszi, hogy a helyi lakosok könnyebben kifejezésre juttassák szükségleteiket a kormányzat előtt.

A második generációs elméletekben fokozottan megjelennek az állam globalizációs kihívásai. A konvergencia folyamatok és az állami szektor méretének csökkentési igénye a finanszírozásban a transzferekről a helyi bevételekre és ezek kapcsolatának alakítására helyezte a figyelmet. A helyi bevételekre fokozottabban támaszkodó önkormányzatok ugyanis empirikusan igazoltan szavahihetőbbek az adófizetők szemében, a helyi igényekhez közelebb álló közjavakat állítanak elő és kevésbé korruptak. Mivel a tőke szabad áramlását korlátozó akadályokat világszerte elkezdték felszámolni, a finanszírozási rendszernek fokozottabban kell támogatnia a helyi gazdaság fejlesztését. Mellőzni kell az olyan transzferek használatát, amelyek a helyben megtermelt jövedelem növekedésével negatívan korrelálnak.

3. ÖsszefoglalásA fiskális föderalizmus hatékony működtetéséhez elengedhetetlen a közjavak pontos definiálása és csoportosítása, a centralizáció – decentralizáció problémájának pontosabb megértése, továbbá az adózási rendszer hatékony működése. A decentralizált fiskális politika figyelembe veszi helyi ízléseket és egyben csökkenti a tranzakciós költségeket.

Tesztfeladatok:


1. A fiskális föderalizmus az angolszász országokból terjedt el.

2. A „market-preserving” kifejezés piac-megőrzést jelent.

3. A közjavakat mind centralizáltan, mind decentralizáltan lehet kezelni.

4. A régió túlnépesedését adózási eszközökkel nem lehet kezelni.

5. Az alacsony adószint nem hat ki a közszolgáltatások minőségére.


IV. rész - Az államháztartás szervezeti működési rendszere

A IV. témakör célja: Az államháztartás működési folyamatainak bemutatása.

A hallgató:

• értse meg az államháztartás fogalmát, jogi szabályozását,

• sajátítsa el az államháztartás alrendszereit,

• értelmezze helyesen az állami pénzalapok rendszerét,

• lássa át a helyi önkormányzati feladatok rendszerét.


4. fejezet - Az államháztartás működési mechanizmusaEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• átlátni az állami feladatok rendszerét,

• kapcsolatot teremteni az egyes állami feladatok és a különböző pénzügyi alapok között,

• átlátni a különböző minisztériumok legfontosabb feladatait.

1. 4.1. Az államháztartás fogalma, jogi szabályzásaMint tanultunk róla - a korábbi fejezetekben - a modern piacgazdaságok működése elképzelhetetlen az állam nélkül, vagyis az államháztartás szabályozására szükség van a mai társadalmakban is.

Az államháztartásról szóló törvény megfogalmazásában az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere.

Költségvetés szempontjából meghatározva az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetései alkotják. A központi kormányzat költségvetését egyszerűbben központi költségvetésnek nevezzük. A központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok költségvetése, a társadalombiztosítás költségvetése együttesen az állami költségvetés rendszerét alkotják.

Az államháztartás jogi szabályozása

Az államháztartást az 1992. évi XXXVIII. törvény szabályozza. A törvény bevezetőjében a következőképpen deklarálja az államháztartási teendőket: (hatály: 2011.I.1.) „Az Országgyűlés annak érdekében, hogy az államháztartási rendszer újraszabályozásával elősegítse az államháztartás kívánatos pénzügyi egyensúlyát; figyelemmel a jogállamiság működésében az állami feladatvállalást meghatározó közmegegyezésen nyugvó új törvényekre; a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtésére; érvényesítve a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetőség és a nyilvánosság alapelvét; az államháztartásról törvényt alkot.” (A törvény teljes szövegét jegyzetünk melléklete tartalmazza.)

2. 4.2. Az államháztartás alrendszerei


Az államháztartás működési mechanizmusa

A központi költségvetés alrendszere

A központi költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét. A központi költségvetéshez tartoznak:

• A központi kezelésű előirányzatok, amelyek a központi költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai pl. áfa, társasági adó, gazdálkodó szervezetek támogatásai, állami vagyongazdálkodás közvetlen kiadásai és bevételei. Az előirányzatokat törvény, vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet szabályozza.

• A fejezeti kezelésű előirányzatok, a fejezet felügyeletét ellátó szervek szabályozási hatáskörébe utalt bevételek és kiadások.

A fejezetek (minisztériumok) kiemelt szakmai feladatainak ellátását biztosítják pl. a Vidékfejlesztési Minisztériumon belül: vízkárelhárítás, ivóvíz-minőségjavító program, természetvédelmi pályázatok támogatása, illegális hulladéklerakók felszámolásának feladatai stb.

• A központi költségvetési szervek pl. NAV, Központi Statisztikai Hivatal üzemeltetésének, működésének és fejlesztésének tervezett, teljesített bevételei és kiadásai.

• A köztestületi költségvetési szervek pl. Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei üzemeltetésének, működésének és fejlesztésének előirányzatai és azok teljesítése.

• Az országos kisebbségi önkormányzatok pl. német, szlovén, görög, ruszin, román, ukrán, örmény, szlovák, cigány országos kisebbségi önkormányzatok előirányzatai és azok teljesítése.

Szervezeti oldalról meghatározva a központi költségvetés alrendszerhez tartoznak:

• a központi kezelésű előirányzatokat kezelő szervezeti egységek,

• a fejezeti kezelésű előirányzatokat kezelő szervezeti egységek,

• a központi költségvetési szervek és a köztestületi költségvetési szervek.

Vagyoni oldalról a központi költségvetés alrendszer vagyonát az alrendszert alkotó szervezetek és szervezeti egységek vagyona alkotja, amely lehet állami vagyon és köztestületi vagyon.

Elkülönített állami pénzalapok alrendszere

Az elkülönített állami pénzalapok az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alapok, amelyek működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé.



Alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrását, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogosult, a felhasználásért felelős minisztert. Az alap kezelője központi költségvetési szerv, kivételesen köztestület lehet. Jelenleg 6 db elkülönített állami pénzalap működik, melyeket központi költségvetési szervek kezelnek.

1. Nemzeti Kulturális Alap

2. Munkaerő-piaci Alap

3. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

4. Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

5. Kutatási és Technológiai Innovációs Alap

6. Szülőföld Alap, (Betlen Gábor Alap 2011-től)

Az elkülönített állami pénzalapok meghatározott célra támogatást nyújtanak a kedvezményezetteknek. Az elkülönített állami pénzalapok alrendszer költségvetését és a költségvetés végrehajtását az alapok bevételeinek és kiadásainak teljes körű pénzforgalmi tervezése és elszámolása alkotja. Vagyonát az alapok összevont vagyona képezi. Az alrendszer szakmai feladatait megvalósító saját intézményrendszerrel nem rendelkezik.

A társadalombiztosítás alrendszere

A társadalombiztosítás a társadalom közös biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az alrendszert a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási feladatokat ellátó pénzügyi alapok és költségvetési szervek alkotják.

A Társadalombiztosítási alrendszer intézményesített, önálló szervezeti kerettel rendelkezik. Az alapok kezelői az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság.

A társadalombiztosítás alrendszer költségvetését és a költségvetés végrehajtását a társadalombiztosítási költségvetési szervek bevételét és kiadásait is magában foglaló társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzatának és azok teljesítésének teljes körű pénzforgalmi tervezése és elszámolása alkotja.

Vagyonát a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai (ellátási alrendszer) és a társadalombiztosítási költségvetési szervek (működési alrendszer) konszolidált vagyona képezi.

A helyi önkormányzati alrendszer

A helyi önkormányzatok, a települési önkormányzatok és területi (fővárosi, megyei) kisebbségi önkormányzatok, a helyi önkormányzatok társulásai, a többcélú kistérségi társulás közfeladatok ellátásának helyi szintjét jelentik.

A helyi önkormányzatok alrendszer szakfeladatokat ellátó intézményrendszerét alkotják: a helyi önkormányzati költségvetési szervek, a települési és területi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek és a többcélú kistérségi társulás költségvetési szervei.

Az alrendszer költségvetését alkotó előirányzatok a helyi önkormányzatok és költségvetési szervei előirányzata, a települési és területi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek előirányzatai és a helyi önkormányzatok társulásainak, a társuláshoz tartozó költségvetési szervek költségvetése.

Az alrendszer vagyona a helyi, a helyi kisebbségi, (a települési és a területi) önkormányzati költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok társulásainak összevont vagyona. A többcélú kistérségi társulás vagyonát, illetve költségvetését a munkaszervezete és felügyeletéhez tartozó költségvetési szervek vagyona, illetve költségvetése (a bevételek és kiadások pénzforgalmi tervezése és elszámolása) alkotja.

3. 4.3. Az állam feladataiAz állami feladatnak nincs egyértelmű definíciója. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy azok a közfeladatok, amelyeket az államháztartás valamelyik alrendszere teljesen vagy részben finanszíroz, állami feladatnak tekinthető.



Az állam garanciát nyújthat, kezességet is vállalhat meghatározott szolgáltatások teljesítése érdekében. A szakirodalom hagyományosan megkülönbözteti az állam:

• szabályozási,

• allokációs,

• újraelosztó,

• gazdasági és

• önfenntartó funkcióját.

A szabályozási funkció keretében az állam meghatározza a társadalom – gazdaság és saját működésének jogi kereteit, pl. a gazdasági társaságokról szóló törvény a társasági formákat, az alapítást, a szervezetet, a működését, míg pl. az adótörvények az adófizetési kötelezettséget.

Az allokációs funkció keretében az állam beavatkozik az input erőforrások piaci elosztási mechanizmusába annak érdekében, hogy a közjavak előállításához is jusson elegendő erőforrás.

Az újraelosztási funkció az elsődleges jövedelmek újraelosztását jelenti, méltányossági és igazságossági szempontok érvényesítésével. A magasabb jövedelmek nagyobb mértékű adóztatásával, ártámogatással az esélyegyenlőség megteremtésére irányul az állami szerepvállalás.

Gazdasági funkció állami beavatkozását jelenti a gazdaságba a pénzügy egyensúly, a foglalkoztatás, az infrastruktúra fejlesztése stb. érdekében.

Az önfenntartó funkció arra irányul, hogy az állam létrehozza a feladatai megvalósítását szolgáló intézményrendszert és megteremtse működésének személyi és tárgyi feltételeit.

Az egyes funkciók konkrét állami feladatok révén valósulnak meg.

Ezeket a feladatokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk.

a.) Klasszikus állami feladatok:

• a védelem,

• a rendvédelem és közbiztonság (igazságszolgáltatás, rend- és közbiztonság, tűzvédelem, büntetés-végrehajtási igazgatás és működés),

• az általános közösségi szolgáltatások (törvényhozás és végrehajtás, pénzügyi szolgáltatások, külügyek, alapkutatás stb.).

b.) Jóléti (humán) feladatok:

• kulturális és oktatási szolgáltatások: iskolai előkészítés és alapfokú oktatás, középfokú oktatás, felsőfokú és egyéb pl. felnőttoktatás, színházi előadások, művészeti kiállítások, levéltári anyag gyűjtése stb.,

• egészségügyi és szociális szolgáltatások pl. háziorvosi és gyermekorvosi szolgálat, fogorvosi ellátás, fekvőbeteg-ellátás, járványügy, családtámogatások, nyugellátások,

• munkanélküliek ellátása, idősek ellátása, és egyéb szociális feladatok.

c.) Az állam gazdasági feladatai:Az állam a gazdasági, pénzügyi egyensúly, a foglalkoztatás biztosítása, a termékek, szolgáltatások előállításához rendelkezésre álló erőforrások megfelelő elosztása, a jövedelemkülönbségek mérséklése, az esélyegyenlőség érvényesülésének érdekében gazdasági feladatokat is ellát. Ilyenek például a:

• természetvédelem,

• környezetvédelem,



• közlekedés,

• távközlés,

• energiaellátás,

• vízellátás,

• szennyvízelvezetés,

• agrártámogatások,

• kis- és középvállalkozások támogatása,

• munkahelyek teremtésének támogatása,

• kamattámogatás,

• ártámogatás stb.

Az alrendszerek között munkamegosztás alakult ki az állami feladatok ellátásában, amelynek megfelelően alakul költségvetésük.

4. 4.4. Az államháztartás alrendszerei kiadásainak megoszlása 2010. évbenAz államháztartás alrendszereinek részesedése az elsődleges kiadásokból: (évente változó arány, az itt feltüntetett értékek a 2010-es évre vonatkoznak)

• Központi költségvetés kb. 47%

• Helyi önkormányzatok kb. 24%

• Nyugdíjbiztosítási Alap kb. 15%,

• Egészségbiztosítási Alap kb. 12%,

• Elkülönített állami pénzalapok kb. 2%

Ha megvizsgáljuk a különféle állami feladatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a jóléti feladatok kiadásai az összes közkiadás 60%-át teszik ki. Az állami feladatok finanszírozásának legnagyobb problémája ezen a területen jelentkezik. A jóléti szolgáltatások egyre inkább tárgyiasulnak, fejlett technikával, technológiával párosulnak. Gondoljunk csak pl. az egészségügyben akár csak egy fogászati kezeléskor használt berendezésekre, műszerekre, anyagokra.

A jóléti szolgáltatások iránti igények demográfiai, foglalkoztatási okok miatt (a népesség elöregedése, munkanélküliség, esélyegyenlőség biztosítása) jelentősen nőnek és így növekednek a költségek is. Az országok többségében – hazánkban is – már régóta napirenden van a nagy ellátó rendszerek (oktatáskultúra, egészségügyi és szociális ellátás, a klasszikus feladatok között az államigazgatás, a rend- és jogbiztonság) átfogó reformja.

Az állami ellátó rendszerek reformjának célja:

• Az állami feladatok körének és terjedelmének meghatározása (mi minősül teljesen vagy részben állami feladatnak, illetve hol jelenik meg az állam kezesség- és garanciavállalása).

• A feladatellátás intézményi kereteinek meghatározása.

• A piaci és nem piaci szereplők bevonásával a finanszírozás forrásainak megállapítása; pl. részben állami feladat a felsőoktatás, az egészségügyi ellátás, amely finanszírozásában az államon kívül szerepet kapnak a háztartások, (a szolgáltatást igénybevevő), a nonprofit szervezetek, a vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, az egyház, a külföld.



• A szolgáltatások, támogatások igénybe vételi feltételeinek egységes, átlátható meghatározása, szabályozása pl. családi támogatások, segélyek, kamattámogatások.

Az állami feladatok előállításakor az állam közvetlenül nem profitot, hanem értéket pl. tudást, egészséget, rövidebb utazási időt stb. teremt, figyelembe véve a rászorultság, a méltányosság és igazságosság etikai elveket, valamint a célszerűségi, gazdaságossági, hatékonysági, eredményességi követelményeket is.

5. ÖsszefoglalásKöltségvetés szempontjából közelítve az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetései alkotják. Az elkülönített állami pénzalapok az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alapok, amelyek működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé.

Tesztfeladatok:


1. Az államháztartás működését kormányrendelet szabályozza.

2. Az államháztartás alrendszerei központi és önkormányzati szektorból tevődik össze.

3. A Központi Statisztikai Hivatal köztestületi költségvetési szerv.

4. Az elkülönített állami pénzalapok államháztartáson kívüli forrásból származnak.

5. A nyugdíj- és egészségbiztosítás a társadalombiztosítás alrendszerének összetevői.


V. rész - A kincstári rendszerAz V. témakör célja: A kincstári rendszer, a Magyar Államkincstár feladatainak, szerkezetének bemutatása.

A hallgató:

• kapjon átfogó képet a Magyar Államkincstár legfontosabb feladatairól,

• ismerje meg a kincstári funkciókat betöltő szervezetek munkáit,

• lássa át a kincstári rendszer kialakításának szükségességét,

• ismerje meg a Magyar Államkincstár ügyfeleit.


5. fejezet - A Magyar Államkincstár felépítése, feladataiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• átlátni a kincstári feladatokat ellátó szervezeteket és azok feladatait,

• megérteni a kincstár kialakításának okait,

• jellemezni a kincstári ügyfeleket.

1. 5.1. A kincstári szervezetekHazánkban az államháztartási törvény alapján költségvetési szervek pénzgazdálkodása a Magyar Államkincstáron keresztül történik.

A Magyar Államkincstár igen sokoldalú tevékenységet lát el. Alapfeladata a költségvetés végrehajtásához kapcsolódik. A fiskális feladatok ellátása érdekében jogosult – törvényben meghatározott körben, mértékben és célra - pénzforgalmi szolgáltatások térítésmentes illetve térítési díj ellenében történő nyújtására, ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását is. Emellett a Kincstár egyes feladatokat a fejezetektől megállapodás alapján átvállalhat. A Kincstár az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatásai kapcsán végzett közreműködői feladatait megállapodás alapján térítés ellenében végzi.

A jelenlegi magyar államháztartási rendszerben a kincstári funkciókat két szervezet látja el.

• Az Államadósság Kezelő Központ ZRt (ÁKK)

• Magyar Államkincstár

E szervezetek a pénzügyminiszter felügyelete alatt vannak, és a különböző szintű költségvetésekben főleg a Magyar Államkincstár szerepe a meghatározó.

Az Államadósság Kezelő Központ ZRt (ÁKK) feladata ugyanis az, hogy lebonyolítsa az államadósságot megtestesítő állampapírok belföldi és külföldön történő kibocsátását (beleértve a forgalmazás bizonyos funkcióit) Feladata továbbá az államadósság menedzselésével kapcsolatos tőkepiaci tevékenység.

A Magyar Államkincstár költségvetési szervként a kincstári funkciók közül az előirányzatok nyilvántartása, módosítása és aktualizálása, információgyűjtés és feldolgozás, valamint a költségvetési tervezés és zárszámadás készítéssel kapcsolatos feladat- és hatásköröket gyakorolja. Nyilvántartja a költségvetési szervek törzsadatait. Feladata továbbá az Országos Támogatási Monitoring Rendszer (OTMR) működtetése és az Európai Unióval kapcsolatos pénzügyi elszámolási feladatok ellátása. Irányítja a területi kincstári igazgatóságok munkáját. E hivatalok a központi költségvetési szervekkel kapcsolatos feladataik (központi költségvetés dekoncentrált szervei számára bérszámfejtés, szociális kifizetések teljesítése) mellett fontos szerepet töltenek be a helyi önkormányzatok központi forrásszabályozási rendszerének tervezésében, működtetésében, az egyes önkormányzatok költségvetési tervezésének információkat, illetve a gazdálkodás informatikai szolgáltatásokkal történő támogatásában.

A Magyar Államkincstár feladatai közé tartozik még a kincstári körbe tartozó költségvetési szervek pénzforgalmának lebonyolítása, beleértve a közpénzügyi rendszeren belüli és azon kívüli pénzforgalmat. A Kincstár az EU támogatások kifizető hatóságaként is tevékenykedik, tehát az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzését is végzi.

A költségvetés hatékonyabb finanszírozása érdekében a kincstári körhöz tartozó szervezetek, alapok, előirányzatok önálló pénzgazdálkodása 1996. február 1-től megszűnt, és a kincstári kör pénzeszközei az MNB-nél vezetett kincstári egységes számlán (KESZ) koncentrálódnak. A kincstári körhöz tartozó ügyfelek így nem pénzzel, hanem a jóváhagyott költségvetésükben szereplő előirányzataikkal gazdálkodnak. Bevételük a kincstárnál vezetett számláikra folynak be és kiadásaikat is - megbízásuk alapján - a folyamatba épített


A Magyar Államkincstár felépítése, feladatai

ellenőrzéseket követően, a Kincstár teljesíti.

Vagyis a kincstári kör tagjai átmenetileg illetve tartósan szabad pénzeszközökkel nem rendelkezhetnek (kivételt képeznek a hitelintézeteknél vezethető pl. devizaszámla, munkáltatói lakásépítés, lakástámogatási számlákon tartott pénzeszközök, amelyek egyenlege után a költségvetési szervek kamatot kapnak).

Az államkincstári finanszírozás a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a központi és fejezeti kezelésű előirányzatok terhére történő pénzellátást jelenti. A költségvetési finanszírozás elsősorban államháztartáson belülre történő finanszírozást jelent, de államháztartáson kívüli szervezetek is részesülhetnek költségvetési támogatásban, pályázattal elnyert pénzeszközben pl. közhasznú szervezetek, egyházak és intézményeik, gazdasági társaságok, magánszemélyek. A költségvetési finanszírozás lebonyolítása a Magyar Államkincstár (Kincstár) feladata.

2. 5.2. A kincstári rendszer kialakításának okai• A közfeladatok szabályozott, hatékony, eredményes pénzellátása érdekében a közfeladatok olcsóbb

finanszírozása, a felesleges, párhuzamos pénzmozgások kiszűrése, a pénzgazdálkodás centralizálása.

• A képződő többlet legkedvezőbb befektetése, a keletkező hiány állami költségvetés szintű finanszírozása, a kockázat-hozam elvet, és a pénz időértékét figyelembe vevő, modern pénzügyi eszközökkel, módszerekkel. (Jelenleg ezt a feladatot az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK) látja el.)

• A kiadások és a kötelezettségvállalások összhangjának biztosítása. A központi költségvetés pénzügyi lebonyolítása érdekében cél, hogy a kiadások és kötelezettségvállalások ne szakadjanak el az előirányzatoktól és a kincstári rendszer a döntéshozók számára szolgáltassa a szükséges információkat.

• A támogatások időben rendelkezésre álljanak. A költségvetési feladatok ellátásához meghatározó arányban költségvetési támogatások, támogatás értékű bevételek biztosítják a fedezetet és csak kisebb hányadban az intézmények közhatalmi, közszolgáltató, átvett és egyéb bevételei. Ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy a támogatásokat a finanszírozó szervezetek a megfelelő időben, összegben, és a megfelelő módon a felhasználók rendelkezésére bocsássák. A finanszírozás fogalmát szűkebb és tágabb értelmezésben használjuk. Szűkebb értelemben pénzellátásról beszélünk, amikor a tevékenységhez szükséges előirányzat felhasználását az intézmény számára az ütemezett keretnyitással, illetve rendelkezésre bocsátással lehetővé teszik. Tágabb értelemben a pénzellátás magába foglalja a fedezeti források kijelölését, a bevételek beszedését (a bevételi előirányzatok teljesülését), az igénybe vett pénzforrások elszámolási szabályait is.

A Magyar Államkincstár a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló, jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó, központi közigazgatási költségvetési szerv. A Kincstár költségvetési szervként maga is kincstári körhöz tartozó kincstári ügyfél. Feladatait a Kincstár Központ és a Megyei Igazgatóságok látják el.

3. 5.3. A Kincstár „ügyfelei”A Kincstár ügyfelei (részükre a Kincstár számlát vezet) lehetnek a kincstári körhöz tartozó és kincstári körhöz nem tartozó ügyfelek.

1. Kincstári körhöz tartozó ügyfelek:

• a központi költségvetés,

• a központi költségvetési szervek,

• a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai,

• a társadalombiztosítás központi hivatali szervei és ezek igazgatási szervei és a rendelkezésükbe utalt előirányzatok,

• a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület nem gazdasági társasági formában működtetett szervei,

• az elkülönített állami pénzalapok.



Lásd.:(http://www.allamkincstar.gov.hu/kincstar/tevekenysegunk)

A költségvetési szerv

Kincstári ügyfél a kincstári költségvetéssel rendelkező önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv, illetve az irányító szerv döntése szerint az önállóan működő gazdálkodó költségvetési szerv.

Ha az önállóan működő gazdálkodó költségvetési szerv, vagy részjogkörű költségvetési egység nem kincstári ügyfél, akkor a részére meghatározott előirányzatokat a következőképpen használhatja fel:

• kincstári ügyfélként működő költségvetési szerv útján a számlák továbbításával,

• kincstári kártya igénybe vétele mellett, vagy

• rendelkezési jogot kap az önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv előirányzat felhasználási keret számláján, meghatározott előirányzatok felett, megállapított keretösszeg erejéig. Ebben az esetben az utalványozásra jogosultak körét meg kell határozni, és be kell jelenteni a Kincstárnak.

A Kincstár fejezeti kezelésű előirányzat ügyfele

A kincstári pénzellátásnál szem előtt kell tartani a fejezeti kezelésű előirányzatok két típusának sajátosságait, ez a két típus:

• A szakmai fejezeti kezelésű előirányzat a fejezet költségvetésében központosítottan megtervezett szakmai-ágazati, területfejlesztési célokat szolgál, forrása döntő részben költségvetési támogatás.

• A központosított bevétellel ellentételezett fejezeti kezelésű előirányzat jóváhagyott támogatási előirányzata törvényi rendelkezés alapján a hozzá kapcsolt központosított bevétel teljesülésének függvényében módosul.

Kincstári körhöz nem tartozó ügyfél (pénzforgalmi számlatulajdonos)

A kincstári pénzforgalmi számlatulajdonosok az Országgyűlés vagy a Kormány egyedi döntése alapján létrehozott, kincstári számlavezetésre kötelezett szervezetek, testületek. A pénzforgalmi számlatulajdonosok más hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlával (kivéve a munkáltatói lakástámogatási és devizaszámla, továbbá az MNV Zrt. pl. egyes értékesítési tranzakciók esetében a biztosítékok, óvadékok elhelyezésére kereskedelmi banknál - az adott tranzakció lebonyolításáig - vezetett számlát) nem rendelkezhetnek, átmenetileg szabad pénzeszközeikből a Kincstár hálózatában értékesített állampapírokat vásárolhatnak. A Kincstár az értékpapírokat értékpapír, illetve értékpapír letéti számlán tartja nyilván. Jelenleg pénzforgalmi számlatulajdonosok pl. azok a gazdasági társaságok, amelyekben az állam legalább többségi befolyással rendelkezik, a Diákhitel Központ, MNV Zrt., stb.

4. 5.4. A Magyar Államkincstár fő tevékenysége és működéseA Magyar Államkincstár fő tevékenységéhez a következők tartoznak:

• a költségvetés végrehajtása,

• pénzügyi szolgáltatások,

• pályázatos támogatások, követeléskezelés,

• a nyilvános és közhiteles törzskönyvi nyilvántartás vezetése,

• egyéb nyilvántartások vezetése,

• család- és egyéb szociális támogatások folyósítása,

• központosított illetmény-számfejtési rendszer alkalmazása,

• folyamatba épített ellenőrzés végzése,



• hatósági ellenőrzés.

A Kincstár működése

• számlát vezet a kincstári kör és a pénzforgalmi számlatulajdonosok részére a központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól,

• végrehajtja a kiadások teljesítésére, a bevételek beszedésére irányuló pénzügyi lebonyolítási feladatokat, a kiadásokhoz kötődően likviditási és előirányzati fedezetvizsgálatot, valamint alaki, formai és pénzügyi ellenőrzést végez,

• biztosítja a készpénzellátást a kincstári kör, a pénzforgalmi számlatulajdonosok és a Kincstárnál értékpapír-számlával rendelkező ügyfelei részére,

• készpénz-helyettesítő fizetési rendszert (kincstári kártya) működtet,

• befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet nyújt az állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok körében,

• részt vesz a magyar állam nemzetközi pénzügyi és fejlesztési intézetekkel való együttműködésével, tagságával összefüggő feladatok lebonyolításában,

• gondoskodik az időszakonként fizetendő összegek kifizetéséről, át nem ruházható, kamatfizetési kötelezettséget nem tartalmazó kötelezvények kiállításáról, a végrehajtandó műveletek és ügyletek létrehozásáról és lebonyolításáról,

• devizaszámlát vezet,

• a magyar állam javára átutalt vagy fizetett bármilyen összeg tekintetében jogosultként eljár,

• ellátja a strukturális és kohéziós alapokkal, illetve általában az európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatosan jogszabályban és nemzetközi megállapodásban meghatározott végrehajtási, pénzforgalmi és ellenőrzési feladatokat (forint és deviza).

Lásd.: (http://www.allamkincstar.gov.hu/kincstar/tevekenysegunk )

A pályázatos támogatások és a követeléskezelés lebonyolítása során végzett tevékenység

A központi költségvetésből pályázatok alapján folyósított támogatások nyomon követése érdekében működteti a kincstári monitoring rendszert. Közreműködik a támogatási előirányzatok pályázati rendszerében a pénzügyi rendezés és elszámolásban.

A Kincstár pénzforgalmi tevékenysége

Pénzforgalmi feladatainak ellátására a Kincstár az MNB-nél kincstári egységes számlát (KESZ) vezet forintban. Az MNB a KESZ egyenlege után piaci kamatot fizet, de legfeljebb a jegybanki alapkamat mértékéig. Ezen kívül a devizaforgalom lebonyolítása érdekében a jegybank pénzforgalmi devizaszámlát is vezet a Kincstár részére.

A kincstári forintszámla és devizaszámla vezetés

A Kincstár vezeti a kincstári kör és a pénzforgalmi számlatulajdonosok jogszabályban meghatározott számláit. Számlát vezet a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak nemzetgazdasági elszámolásairól. Végrehajtja a kiadások teljesítésére, a bevételek beszedésére irányuló - a jogszabályoknak megfelelően kezdeményezett - pénzügyi lebonyolítási feladatokat, ennek keretében a kiadásokhoz kötődően fedezetet vizsgál, valamint alaki, formai ellenőrzést végez. Részt vesz az EU források pénzforgalmának lebonyolításában. Lebonyolítja a kincstári ügyfelek egymás közötti és a kincstári körön kívüli pénzforgalmát, ügyfeleitől elektronikus adathordozón is befogad megbízásokat, teljesít csoportos fizetési megbízásokat.

A Kincstár tagja az országos elszámolás-forgalmi rendszereknek (GIRO, VIBER), valamint a Magyar Posta Zrt.-vel szerződést kötött a postai tételek feldolgozására és azok elszámolására.

A Kincstár az államháztartásról szóló törvényben foglaltakkal összhangban, valamint az európai uniós források fogadását és felhasználását szabályozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vezet számlát EUR és USD



devizanemben ügyfelei részére. A kapcsolódó feladatokat a Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága látja el.

A kincstári kör részére a Kincstár térítésmentes szolgáltatásként teljesíti a deviza számlavezetési feladatokat, de az MNB által felszámított igazolt költségeket ügyfeleire továbbterheli.

A Kincstár devizaszámla vezetésére szerződést köt ügyfeleivel. A devizaszámla tulajdonos ügyfelek átmenetileg szabaddá vált pénzeszközeiket betétszámlán 1, 3 és 6 hónapra leköthetik.

A Kincstár számlavezető tevékenységét, a számlanyitás, a számlák feletti rendelkezési jogosultságot, az aláírási jogkör gyakorlását, a számlavezetés díját külön jogszabályok határozzák meg.

5. ÖsszefoglalásA költségvetési szervek pénzügyi gazdálkodása a Magyar Államkincstár tevékenységein keresztül valósul meg. Feladatai közé tartozik az előirányzatok nyilvántartása, módosítása és aktualizálása, információgyűjtés és feldolgozás, valamint a költségvetési tervezés és zárszámadás készítéssel kapcsolatos feladat- és hatáskörök érdekérvényesítése.

Tesztfeladatok:


1. A Magyar Államkincstár az EU Strukturális Alapjainak kezelését térítésmentesen végzi.

2. A kincstári funkciókat három szervezet látja el.

3. Az ÁKK mozaikszó az Államadósság Kezelő Központ rövidítése.

4. A Kincstár ügyfeleihez tartozhatnak kincstári körhöz tartozó és nem tartozó ügyfelek egyaránt.

5. A Kincstár a Magyar Nemzeti Banknál vezeti a számláit.


VI. rész - A központi költségvetésA VI. témakör célja: A magyar költségvetés bevételi és kiadási oldalainak bemutatása, a különböző költségvetési formák megismertetése.

A hallgató:

• ismerje meg a központi költségvetés bevételeit és kiadásait,

• értelmezze helyesen a központi költségvetés egyes fejezeteit,

• ismerje meg a magyar adórendszer elemeit,

• tegyen különbséget a különböző költségvetési formák között.


6. fejezet - A magyar költségvetés kialakításának legfontosabb szempontjaiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• az államháztartási törvény szerkezetének megértésére,

• felsorolni a költségvetés bevételi és kiadási oldalának legfontosabb elemeit,

• felvázolni a különböző költségvetési formákat.

1. 6.1. A költségvetés bevételi és kiadási oldalaA Magyar Országgyűlés minden év végén törvényt alkot az ország következő évi költségvetéséről. A 2010-es évre elfogadott költségvetésből idézett első néhány sor a következőkben látható.

Példa:

„A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény

Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről az államháztartásról szóló 1992 évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 28. §-a alapján a következő törvényt alkotja:

ELSŐ FEJEZETA KÖZPONTI ALRENDSZER KIADÁSAINAK ÉS BEVÉTELEINEK FŐÖSSZEGE, A HIÁNY MÉRTÉKE ÉS FINANSZÍROZÁSÁNAK MÓDJA

1. § Az Országgyűlés az államháztartás központi alrendszerének (a továbbiakban: központi alrendszer) 2010. évi a) bevételi főösszegét 12 668 492,7 millió forintban, b) kiadási főösszegét13 532 803,8 millió forintban, c) hiányát 864 311,1 millió forintban állapítja meg.

Formailag a központi költségvetés az állam várható bevételeinek és kiadásainak szembeállítását jelenti. Az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak különbözete a költségvetési egyenleg. A költségvetési egyenleg mutathat bevételi többletet, ilyenkor szufficites költségvetésről beszélünk, valamint kiadási többletet, ilyenkor pedig deficites költségvetést emlegetünk. Egyes vélemények a GDP százalékában igyekeznek meghatározni a deficit elfogadható szintjét, s leggyakrabban a GDP 3 %-át meg nem haladó mértéket tekintik mérsékelt deficitnek.

Az állami költségvetés tervezésének menetét és szabályait az államháztartási törvény állapítja meg. A hatályos államháztartási törvény szerint az államháztartásért felelős miniszter április 15-éig elkészíti és a Kormány elé terjeszti a következő év/ek költségvetési politikájának fő irányait és a költségvetési irányelveket. Az államháztartásért felelős miniszter augusztus 31-ig a Kormány elé terjeszti a költségvetési törvényjavaslat tervezetét.

A Kormány szeptember 30-ig köteles benyújtani a következő évi költségvetési törvénytervezetet az Országgyűlésnek. A központi költségvetés az Országgyűlés törvényben hagyja jóvá legkésőbb december 31-ig.

Megállapítható, hogy a központi költségvetés minden ország államháztartási rendszerében meghatározó szerepet tölt be. Pénzügyi jogi meghatározással ez az alrendszer tölti be a főköltségvetés szerepét. Ezen a szinten jelentkeznek az állami szuverenitásból adódó bevételek, illetve ez a szint mondhat le e szuverenitásból adódó gazdasági előjogok egy részéről akár az államháztartás más szintjei, illetve magángazdasági szereplők részére.


A magyar költségvetés kialakításának legfontosabb

szempontjaiAz államháztartási törvénynek megfelelően a központi költségvetés fejezetekre tagolódik. A fejezeteket az éves költségvetési törvény határozza meg. A központi költségvetésben fejezetet alkotnak:

• a különböző államhatalmi szervek;

• a különböző minisztériumok;

• az egyes országos hatáskörű szervek;

• a költségvetés nemzetközi elszámolásai és az államadósság költségvetési elszámolásai.

A költségvetési fejezetek címekre, és alcímekre tagozódnak. A költségvetési cím és alcím szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, tovább részletezett előirányzatok összessége. A további részletezett tételeket előirányzat-csoportoknak nevezik. Ezen előirányzat-csoportok:

a. működési költségvetés;

b. felhalmozási költségvetés;

c. kölcsönök;

d. egyéb speciális célú előirányzatok.

Szintén a törvény előírása szerint a költségvetési kiadások között elkülönítetten kell kezelni a következő sorokat:

• Általános tartalék; Ennek célja az előre nem tervezett kiadások és elmaradt bevételek fedezése, maximálisan a központi költségvetési kiadási főösszegének 2, minimálisan 0,5%-a.

• A céltartalék előirányzat, amely az évközi kormányzati intézkedések fedezetéül szolgál, amelynek célját és rendeltetését a költségvetési törvényben meghatározták, azonban ezen előirányzat fejezet, cím, alcím szerinti felhasználásának pontos megoszlása nem ismert.

• A kiemelt beruházások és felújítások. Kiemeltnek számít minden, a kiadási főösszeg 0,2%-át meghaladó program, illetve az, amit a törvényalkotó, illetve a Kormány annak minősít.

• A beruházásokat.

• A felújításokat.

• Személyi kiadásokat.

• Az ellátottak pénzbeli juttatásait.

• Dologi kiadásokat.

• A költségvetési törvény által meghatározott célfeladatok kiadásait.

• Egyéb felhalmozási célú kiadásokat, támogatásokat.

A központi költségvetést a költségvetési törvény összefoglaló táblázatban is közli.

Ezen összefoglaló a központi költségvetés bevételeit a következő tagolásban mutatja be:

1. A gazdálkodó szervek befizetései. E tételek nem tartalmazzák a pénzintézetek társasági adó befizetéseit.

2. A fogyasztáshoz kapcsolt adókból származó bevételek.

3. A lakossági befizetések.

4. A központi költségvetési szervek saját bevételei. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a magyar államháztartási rendszer sajátossága a költségvetési szervek saját bevételszerzési (vállalkozási) lehetősége.

5. A támogatási célprogramok saját bevételei.



szempontjai6. Központi beruházások saját bevételei.

7. A központi költségvetési szervektől származó befizetések.

8. A helyi önkormányzatok befizetései. Itt jellemzően a valamilyen okból jogtalanul igénybevett és/vagy fel nem használt központi támogatások visszafizetéseiről van szó.

9. Az elkülönített állami pénzalapok befizetései.

10. Az állami, kincstári vagyonnal kapcsolatos befizetések.

11. A pénzintézetek társasági adója.

12. A Magyar Nemzeti Bank befizetése.

13. Egyéb bevételek.

14. Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek

15. Privatizációs bevételek.

Ha megvizsgáljuk a bevételek sorait, akkor megállapíthatjuk, hogy azok jelentős hányada valamilyen adóbevételhez tartozik, vagyis az állami költségvetés legfontosabb bevétele az adó. A következő sorokban így a központi költségvetés bevételi oldalán található adóbevételeket ismertetjük, ha nem is teljeskörűen.

2. 6.2. A magyar adórendszerA mai adórendszer alapjait tekintve az 1988-ban bevezetett adóreformmal alakult ki. A magyar adórendszer durván az éves GDP 38-39%-át centralizálja. A bevételek túlnyomó részét a központi adók adják. A legfontosabb központi adónemeket az alábbi ábra mutatja be. A központi adókkal kapcsolatos adóigazgatási tevékenységet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) látják el. (2011-től: NAV)

Az államháztartás második szintjén lévő önkormányzatok – a megyei önkormányzatok kivételével – helyi adók kivetésére jogosultak. A magyar helyi adórendszer főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze. A helyi adóhatóság a helyi önkormányzat jegyzője. A helyi adók az összes hazai adóbevétel 6%-át teszik ki.

Sajátos adónem a vagyonátruházási illeték. Ezen adóval kapcsolatos igazgatási feladatokat a területi illetékhivatalok látták el. (Múlt év óta ez is az NAV-hoz tartozik) Ezen adónemen a központi költségvetés, a megyei és megyei jogú városok osztoznak. (Az adó és illeték jogszabályok várhatóan a következő években is jelentősen változnak.) (1. táblázat)

Központi adók és adójellegű bevételek a magyar adórendszerben, költségvetésben (2010)

1. táblázat: Az adó és adójellegű bevételek fajtái



szempontjai

A központi költségvetés összefoglaló táblázatában a kiadások a következő bontásban szerepelnek a pénzforgalmi mérlegben:

1. A gazdálkodó szervezetek támogatása.

2. Fogyasztói árkiegészítés, lakástámogatások, garancia és hozzájárulás a tb-alapok kiadásaihoz, illetve a tb közreműködésével folyósított ellátások.

3. A központi költségvetési szervek támogatásai.

4. A társadalmi önszerveződések támogatásai.

5. A helyi önkormányzatok támogatása.

6. Az elkülönített pénzalapok támogatása.

7. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok kiadásai.

8. Adósságszolgálat, kamattérítés.

9. Az MNB elszámolásokkal kapcsolatos kiadás.

10. Egyéb kiadások.

11. Általános tartalék.

12. Céltartalék.

13. Kormányzati rendkívüli kiadások.

14. Az állam által vállalt kezességek érvényesítése.

3. 6.3. A költségvetés fajtáiA központi költségvetések a gazdaságra gyakorolt hatása különböző lehet. Attól függően, hogy egy kormányzatnak milyen céljai vannak a gazdasággal a szakirodalom három fajta költségvetést tart fontosnak:



szempontjai

Az allokációs költségvetés

Az allokáció az állam egyik beavatkozási funkciója, amelynek keretében a társadalmi szükségletek kielégítésére állít elő javakat és nyújt szolgáltatásokat. Az állami beavatkozás oka az, hogy bizonyos szükségletek kielégítéséről a piac nem gondoskodik, így az államnak kell azt magára vállalnia. Az állam allokációs tevékenysége befolyásolja a nemzetgazdaság teljesítményét.

Az allokációs költségvetés a mérleg bevételi oldalán szereplő adókra helyezi a hangsúlyt. Így az allokációs költségvetés bevételi oldalán olyan adóknak kell szerepelni, amely valamilyen módon kapcsolatot teremt a kollektív javak igénybevétele és az előállításukhoz történő hozzájárulás között. Ezt nevezi az irodalom az adózás ekvivalencia elvének.

A mérleg kiadási oldala a különböző kollektív javak előállítását szolgáló kormányzati vásárlásokat (erőforrás és szolgáltatásvásárlások) tartalmazza. A költségvetés aranyszabálya szerint több generációt szolgáló beruházások esetén célszerű ezek terhét a használó generációk között szétteríteni. Ennek eszköze a beruházási hitel, finanszírozási forrásként történő alkalmazása. Ebben az esetben a fizess, mikor használod elv (pay-as you-use) érvényesül, szemben a folyó adóbevételekből történő finanszírozással (pay-as you-go).

Az allokációs funkció esetében a kiadási oldalon kormányzati vásárlások állnak, amelyek az aggregát keresletnek közvetlen tényezői. A kormányzati vásárlások keresletre gyakorolt hatása attól függ, hogy ezen kiadásoknak milyen a szerkezete.

Allokációs költségvetés két oldalának jellemzői

2. táblázat: Az allokációs költségvetés bevételei és kiadásai

Vagyis a rendszer úgy értelmezhető, hogy a piaci allokáció helyett bürokratikus koordináción alapuló allokáció működik. A kollektív javak előállításához történő hozzájárulást – e javak jellege okán – leghatékonyabb közhatalmi kényszer (adóztatás) útján kell biztosítani. A használati díjak alkalmazása bizonyos mikroökonómiai szempontok miatt kiegészítheti az autonóm adók finanszírozó hatását. Az allokációs költségvetés a funkció jellegéből adódóan kiegyensúlyozott. Az allokációnak nem közvetlen célja makroökonómiai keresleti, vagy kínálati hatás elérése. A pénzügyi rendszeren belül allokációs szerepe részben a



szempontjaifőköltségvetésnek és az alsóbb szintű kormányzatok költségvetéseinek egyaránt van.

A redisztribúciós költségvetés

Ennek a költségvetésnek a célja a társadalmilag indokoltnak ítélt és politikailag elhatározott jövedelemátcsoportosítások végrehajtása.

A redisztribúció = egy csoporton, vagy társadalmon belül a javak egy kézben összpontosulnak és ez a központi szerv, vagy személy osztja ki újra.

Ez a vonatkozás rendkívül érzékeny a demográfiai viszonyokra, pontosabban azok változására. Az ilyen célokat szolgáló jóléti rendszerek (nyugdíj, gyermekvállalás támogatása stb.) nehezen változtathatók, a kormányzat hosszú távú elkötelezettségét jelentik, amelyek átszabása komoly nehézségekkel jár.

A mai helyzetben – főleg az öregedő európai társadalmakban – egyik legfontosabb probléma e rendszerek fájdalommentes átalakítása.

A kiadási oldalon az újraelosztás különböző transzferek segítségével történik. A transzferek az államháztartáson kívüli szereplők jövedelmének részévé válnak. Elkölthetők, vagy megtakaríthatók, automatikusan nem növelik a makroszintű keresletet.

Azt az állami újraelosztást, amely az alacsonyabb jövedelmű szereplőktől a magas jövedelműek javára történik, a szakirodalom perverz újraelosztásnak nevezi.

Az elvi követelmény, hogy e virtuális költségvetési blokknak is kiegyensúlyozottnak kell lennie, ami egyre nehezebben tartható. A redisztribúciós költségvetés szerkezeti hiánya elvileg két úton kezelhető: Vagy a rendszerek fenntartását biztosító makroszintű jövedelemcentralizáció növelésével, vagy e rendszerek részleges leépítésével.

A redisztribúciós költségvetés mintája

3. táblázat: A redisztribúciós költségvetés bevételei és kiadásai

Az újraelosztási költségvetés kiegyensúlyozottsága azt jelenti, hogy a kormányzat csupán az adóterhek megoszlásán változtat a költségvetés bevételi és kiadási tételeinek célszerű beállításával.

A szakirodalmak szerint a redisztribúciós funkciót nem célszerű alsóbb szintű kormányzatokra bízni. E meggondolás oka nem kívánatos „mellékhatások” elkerülésének szándéka. Ilyen elkerülendő hatás a települések közötti káros adóverseny, a szegényebb területekről történő lakossági eláramlás, a települések elnéptelenedése lehet.

A stabilizációs költségvetés

A stabilizációs költségvetés célja a makroszintű kereslet és kínálat közvetlen befolyásolása. E „virtuális” költségvetésben új elemet az úgynevezett finanszírozási tételek megjelenése jelent.

Fontosabb ennél az, hogy ez komplexebb szerkezetű, hiszen a gazdaságpolitikai célok megvalósítása azt igényli. E költségvetés szerkezetét a beépített stabilizátorok jellemzik. A stabilizációs szándék úgy érvényesül, hogy az előbbi két funkció érvényesülésénél a kormányzat nem törekszik a kereslet-kínálat kiegyensúlyozottságára.

A stabilizációs költségvetés sémája

3. táblázat: A stabilizációs költségvetés bevételei és kiadásai



szempontjai

Az állami irányítás expanziós szándék esetén, olyan módon tervezi kiadási programjait, hogy azok a bevételeket meghaladó mértékükkel pótlólagos keresletet jelentsenek. Restrikciós szándék esetén a bevételektől elmaradó kiadások keresletcsökkenést idéznek elő. A finanszírozási tételek tényleges hatása függ: a deficitfinanszírozás módjától és attól, hogy az adósság milyen pénzügyi eszközökben testesül meg és milyen szereplők tartják ezen eszközöket.

4. ÖsszefoglalásA magyar költségvetés az állam várható bevételeinek és kiadásainak szembeállítását jelenti. A bevételi és kiadási oldal összevetése adja a költségvetési egyenleget. A költségvetési fejezetek címekre, és alcímekre tagozódnak. A költségvetési cím és alcím szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, tovább részletezett előirányzatok összessége. A központi költségvetések a gazdaságra gyakorolt hatása különböző lehet. Megkülönböztetünk allokációs, redisztribúciós és stabilizációs költségvetést.

Tesztfeladatok:


1. A költségvetés csak az állam kiadásait tartalmazza.

2. A költségvetés egyenlege csak nulla lehet.

3. A bevételek jelentős része az adókból keletkezik.

4. Az allokációs költségvetés azokról a javakról gondoskodik, amelyeket a piaci szereplők nem állítanak elő.

5. A stabilizációs költségvetés célja a makroszintű kereslet és kínálat közvetlen befolyásolása.


VII. rész - Egyéb szintű költségvetési gazdálkodás

A VII. témakör célja: A költségvetési gazdálkodás és a költségvetés pénzügyi alapjainak megismertetése.

A hallgató:

• ismerje meg a költségvetési gazdálkodók általános keretrendszerét,

• értse meg a költségvetési szerv feladatait,

• kapjon átfogó képet a Társadalombiztosítási Alap felépítéséről,

• ismerje meg az Egészségbiztosítási Alap funkcióit.


7. fejezet - A költségvetési gazdálkodás legfontosabb elemeiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• ismerje meg a költségvetési gazdálkodók általános keretrendszerét,

• értse meg a költségvetési szerv feladatait,

• kapjon átfogó képet a Társadalombiztosítási Alap felépítéséről,

• ismerje meg az Egészségbiztosítási Alap funkcióit.

1. 7.1. A költségvetések általános szerkezeti rendjeHa megvizsgáljuk a különböző költségvetési szerveket, akkor az látható, hogy az alrendszerek és alapegységek költségvetése naptári évre szóló pénzügyi terv, amely tartalmazza a jóváhagyott költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat. A kiadási előirányzatra felhasználási jogosultsággal rendelkeznek, az előirányzott összeg nem jár felhasználási kötelezettséggel. A kiadások csak a jóváhagyott, illetve jogszabály alapján többletforrásból módosított előirányzat mértékéig teljesíthetők, illetve vállalhatók terhére kötelezettségek. A bevételi előirányzat nem teljesítése nem von maga után jogi szankciókat, de a nem teljesítéssel kisebb kiadási előirányzat használható fel. (Kevesebb bevételből, kevesebb költhető.) A szabálytalanul, nem a céljának, rendeltetésének megfelelő felhasználás, kiadás teljesítése jogi, pénzügyi következményeket von maga után. A központi, a társadalombiztosítási, önkormányzati feladatok ellátásához erőforrásokra van szükség.

Ezek az erőforrások:

• az emberi erőforrás (foglalkoztatottak),

a tőke és vagyon (befektetések, ingatlanok, gépek, berendezések, járművek stb.),

természeti erőforrás (föld, ásványkincs, szélenergia stb.),

információ (adat, hír, jogszabály, stb.),

irányító, aki a többi erőforrás megszerzéséről, célnak megfelelően összehangolt felhasználásáról gondoskodik.

A különféle erőforrásoknak piaci ára van pl. az emberi erőforrás ára a kifizetett személyi juttatások, munkaadókat terhelő járulékok. Kiadással járnak a készletbeszerzések, felújítások, beruházások, adósságtörlesztés stb. A kiadásokat finanszírozó bevételeket az állam elsődlegesen adók és adójellegű elvonások, illetékek formájában teremti elő.

2. 7.2. A költségvetési gazdálkodók általános keretrendszereAz államháztartás bármely szintjén található alrendszeréből tervezett és tényleges bevételeket és kiadásokat közbevételeknek és közkiadásoknak nevezzük, amelyeket hagyományosan adminisztratív, funkcionális és közgazdasági szempont szerint csoportosíthatjuk.

A közbevételek és közkiadások csoportosítását az államháztartásról szóló törvény szabályozza. Az Országgyűlés a központi költségvetési törvényben, a helyi önkormányzat a költségvetési rendeletében, a helyi kisebbségi önkormányzat, illetve a helyi önkormányzatok többcélú kistérségi társulásai a költségvetési határozatában a költségvetési bevételi és kiadási előirányzatokat (tervezett bevételeket és tervezett kiadásokat) törvényben meghatározott szerkezeti rendben fogadja el.


A költségvetési gazdálkodás legfontosabb elemei

A bevételek, kiadások szerkezeti rendje valamennyi államháztartási alrendszerre, alapegységre érvényes. A költségvetés szerkezeti rendje lehetővé teszi az államháztartás tervezési, végrehajtási, könyvvezetési, beszámolási, elemzési, ellenőrzési, adatszolgáltatási rendszerében a bevételek és kiadások azonos értelmezését, az időbeni és térbeni összehasonlíthatóságot.

Ez utóbbit a gyakorlatban megnehezíthetik az intézményrendszerben és a szerkezeti rendben bekövetkezett gyakori kisebb-nagyobb változtatások, amelyek gyakran évenként változnak.

3. 7.3. Alapegységek az államháztartásbanAz államháztartás a már említett alrendszerek mellett alapegységekből is áll. Ezek az irányítási, tervezési, szabályozási, végrehajtási, beszámolási és ellenőrzési szempontból, egyszóval a különböző gazdálkodási funkciók gyakorlása szempontjából önállóan kezelt egységek.

Ilyen alapegységek a költségvetési szervek, az alapok és az előirányzatok. Az állami feladatok sokrétűsége miatt alakult ki az a gyakorlat, amely miatt e meglehetősen különböző tulajdonságokat mutató elemeket tekintjük alapegységnek.

A költségvetési szerv meghatározott feladatok ellátására létrehozott, a működéshez szükséges vagyonnal ellátott, jogi személyiséggel rendelkező költségvetési alapelveket betartó gazdálkodó szervezet.

Bármelyik költségvetési szerv alapvető feladata meghatározott társadalmi szükséglet kielégítését szolgáló szolgáltatás vagy jószág előállítása. Gazdálkodásának célfüggvényében a feladatellátás és nem a haszonszerzés szerepel.

Az előírt alaptevékenység veszélyeztetése nélkül kiegészítő, vállalkozási tevékenységet folytathat, és ehhez kapcsolódóan pénzügyi eredményt realizálhat. Ezt szabad kapacitásai terhére, az alapító okiratában foglalt keretek között a költségvetési támogatás és az állami hozzájárulás a meghatározó, vagyonának rendeltetése a kötelező feladat ellátása.

Munkáját, tevékenységét a gazdálkodás minden mozzanatára kiterjedő felügyelet mellett végzi. Éves költségvetés alapján gazdálkodik, amelyben jóváhagyott előirányzatokon belül köteles tevékenységét folytatni.

Törvényben rögzített kivételektől eltekintve kölcsönforrást nem vonhat be, kezességet nem vállalhat, váltót nem bocsáthat ki, értékpapírt nem vásárolhat.

Az államháztartási törvény alapján a költségvetési szerveket az alábbi szempontok szerint csoportosíthatjuk:

• az alapítás vagy másképpen az államháztartáson belül elfoglalt helyük alapján;

a gazdálkodás megszervezésének módja alapján;

az előirányzatok feletti jogosultság alapján;

a kincstári rendszerhez való kapcsolódás alapján.

Az államháztartás arra felhatalmazott szereplői alapíthatnak csak költségvetési szervet. A magyar szabályozásban alapító lehet az Országgyűlés, a kormány, a központi költségvetési fejezetet felügyelő szervek, a helyi önkormányzatok, helyi kisebbségi önkormányzatok, országos kisebbségi önkormányzat és köztestület.

Alapításra jogosult szervek közösen is létrehozhatnak költségvetési szervet. Ez jellemző a helyi önkormányzati szektorban. Az alapítás során az alapítónak rendelkezni kell a költségvetési szerv nevéről, székhelyéről, az ellátandó állami feladatról, esetleges vállalkozási tevékenysége köréről és mértékéről, a felügyelet szervéről, és az ellenőrzésről.

Attól függően, hogy ki alapította a szervet, megkülönböztetjük a központi költségvetési, a helyi önkormányzati és helyi kisebbségi önkormányzati, az országos kisebbségi önkormányzati, a társadalombiztosítási és a köztestületi költségvetési szerveket.

A tevékenység, a gazdálkodás szervezési módját tekintve vannak önállóan gazdálkodó és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek.



Az önállóan gazdálkodók a gazdálkodáshoz szükséges minden személyi (pl. könyvelési apparátus) és tárgyi feltétellel rendelkeznek, és megvalósítják a gazdálkodás minden mozzanatát.

A részben önálló – megfelelő megállapodásokban rögzített kereteknek megfelelő – gazdálkodási feladataik egy részét maga, más részét másik önállóan gazdálkodó költségvetési szerve látja el. Az előbbi csoportba tartozik kötelezően minden országos hatáskörű szerv és a központi költségvetési szervek felügyeleti szerve, az önkormányzati hivatal.

Emellett az alapító vagy a felügyeleti szerv sorolja be a költségvetési szerveket valamelyik kategóriába.

A költségvetéshez tartozó alap valamilyen felhasználási célra elkülönített, meghatározott bevételi forrásokkal ellátott pénzeszköztömeg (állami költségvetés, garanciaalapok, nyugdíjbiztosítási alap, elkülönített alapok) a helyi önkormányzatok költségvetése.

A következőkben megismerhetjük a Társadalombiztosítási alapok, és az Elkülönített állami pénzalapok szerepét.

Társadalombiztosítási alapok

Mint tudjuk a magyar társadalombiztosítási finanszírozási rendszer 1990 utáni államháztartási reformok keretében alakult ki. Az l990-es évek elejétől a központi költségvetéstől független alapokként működött a két rendszer.

Ez azt jelentette, hogy a költségvetésüket, gazdálkodásukat és igazgatási apparátusaikat az ellátottak és a befizetők érdekképviseletei által választott testületek irányították. Az önkormányzatok által készített éves tb-költségvetéseket és zárszámadásokat az Országgyűlés törvény formában fogadta el, ellenőrzésüket az Állami Számvevőszék végezte.

Hazánkban az egészségügyi szolgáltatást az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza. Az alap bevétele adószerűen működő egészségbiztosítási hozzájárulás. Az alap kezelője az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

A nyugdíjasoknak a nyugdíjakat a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozzák. Bevétele a munkáltatókon keresztül befizetett a nyugdíjjárulék. Az alap kezelője az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság.

Az alapok bevételei a munkavállalók és a munkáltatók által fizetett járulékokból származnak. A járulékokat a központi adóhatóság (APEH, NAV) szedi be.

A felügyeleti és költségvetési jogokat a két alap vonatkozásában az országgyűlés gyakorolja. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésére sajátos szabályok vonatkoznak.

Ilyen például, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése mellé tájékoztatásul be kell mutatni annak bevételeire és kiadásaira vonatkozó 5 éves kimutatást, valamint a demográfiai folyamatokra és azok hatásaira vonatkozó 50 éves előrejelzést, a hosszú távú bevételek és kiadások prognózisát.

Az Egészségbiztosítási Alap esetében különböző kasszák működnek. A kasszák speciális célokra használható pénzalapok. A kasszák jellemzően zártak, ami azt jelenti, hogy az adott célra (pl. gyógyszer ártámogatásra) fordítható összeg nagysága az alap költségvetésében van meghatározva.

A két alap vagyonnal rendelkezik. Ezek kezelésére, a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozóan az Áht. rendelkezései irányadóak azzal a különbséggel, hogy az ágazati miniszternek címzett jogokat a két alapkezelő főigazgatója gyakorolja, valamint a vagyonból származó bevételeket az alapok kiadásaira kell fordítani.

Sajátosság, hogy mindkét alap költségvetési beszámolóját független könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni.

Megjegyezzük, hogy a társadalombiztosítási alapok működésével kapcsolatban, jelentős változások várhatók a következő években.

Elkülönített állami pénzalapok

Magyarországon az elkülönített állami pénzalapokat speciális szükségletek finanszírozására hoznak létre.



Forrásaik alapvetően államháztartáson kívüliek, költségvetési támogatásaik speciális célzott adójellegű befizetések és hozzájárulások.

Példa:

Hazánkban ilyen például a Központi Nukleáris Alap. Ennek bevétele az elektromos áram tarifákba épített rész, célja pedig a Paksi Atomerőmű megszüntetésével kapcsolatosan később felmerülő költségek fedezése.

Az alapok feladatait és kiadásait külön-külön törvények szabályozzák, költségvetésüket az Országgyűlés az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá.

Az alapok működése valamelyik költségvetési fejezet hatáskörébe illeszkedik, gazdálkodása a fejezetgazda miniszter felelősségi köre.

Az elkülönített állami pénzalapok száma az elmúlt évtizedben változott, így a jelenleg működő elkülönített állami pénzalapok a következők:

• Munkaerő-piaci Alap,

• Központi Nukleáris Alap,

• Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,

• Nemzeti Kulturális Alap,

• Bethlen Gábor Alap

• Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap.

4. ÖsszefoglalásAz államháztartás bármely szintjén található alrendszeréből tervezett és tényleges bevételeket és kiadásokat közbevételeknek és közkiadásoknak nevezzük. A közbevételek és közkiadások csoportosítását az államháztartásról szóló törvény szabályozza. Az államháztartás alapegysége a különböző gazdálkodási funkciók gyakorlása szempontjából önállóan kezelt egységek is. A költségvetéshez tartozó alap valamilyen felhasználási célra elkülönített, meghatározott bevételi forrásokkal ellátott pénzeszköztömege különböző alapokon keresztül kerül felhasználásra.

Tesztfeladatok:


1. Az önkormányzati feladatok ellátásához nem szükséges az emberi erőforrás.

2. A közbevételek és közkiadások tetszőlegesen csoportosíthatók.

3. A költségvetési szervek alapvető feladata szükségletek kielégítése.

4. A költségvetési szervek éves költségvetés alapján gazdálkodnak.

5. A pénzügyi alapokat az Állami Számvevőszék felügyeli.


VIII. rész - A helyi önkormányzati szektor költségvetésének elemei

A VIII. témakör célja: Megismertetni a hallgatókat az önkormányzati gazdálkodás alapelemeivel.

A hallgató:

• ismerje meg az önkormányzatok legfontosabb feladatait,

• tudjon különbséget tenni az önkormányzatok kötelező és önként vállalt feladatai között,

• kapjon képet a legfontosabb önkormányzati rendelettípusokról,

• ismerje meg a helyi önkormányzatok gazdálkodásának alapjait.


8. fejezet - Az önkormányzati gazdálkodás feladataiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• felsorolni az önkormányzatok legfontosabb feladatait,

• helyesen értelmezni a különböző rendelettípusokat.

• értékelni a különböző társulási formákat.

1. 8.1. A helyi önkormányzatok gazdálkodási feladataiA magyar államháztartás második szintjét a helyi önkormányzatok (városok, falvak önkormányzatai) jelentik.

A helyi önkormányzatok a magyar gyakorlatban a települési és megyei önkormányzatokat jelentik. A magyar önkormányzatok nemzetközi összehasonlításban is széles szolgáltatási, ellátási, kommunális feladatkörrel rendelkeznek. E feladatok törvényi háttere részben az Ötv., részben a különböző szakmai törvényekben található. E szerint az önkormányzatok feladata a közszolgáltatások körében:

• településfejlesztés;

• településrendezés;

• az épített és a természetes környezet védelme;

• lakásgazdálkodás;

• a vízrendezés és csapadékvíz-elvezetés;

• a csatornázás;

• a köztemetők fenntartása;

• a helyi közutak és közterületek fenntartása;

• a helyi tömegközlekedés;

• a köztisztaság és településtisztaság biztosítása;

• gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól;

• közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában;

• az óvodai ellátás, alapfokú nevelés, oktatás és egészségügyi és szociális ellátás biztosítása;

• a közösségi tér biztosítása;

• közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása;

• a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítása;

• az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.

Az önkormányzati feladatok számát közel ötvenben jelölik ki az önkormányzatok működését szabályzó törvények Az önkormányzati feladatokat a hatályos magyar jog kötelező és önként vállalt feladatokra osztja.

A hazai szabályozásban a kötelező önkormányzati feladatok közé sorolja az adott településekhez kötődő feladatok mellett azokat a feladatokat is, amelyek ellátására nem feltétlenül a helyi közösségek alkalmasak.


Az önkormányzati gazdálkodás feladatai

Ilyenek a közoktatás és az egészségügy is.

Ezeket a feladatokat célszerű megkülönböztetni a kimondottan helyben megoldhatóktól. A többféle keretben elképzelhető, de ma önkormányzati kötelező feladatként definiált szolgáltatásokat delegált feladatnak szokás nevezni.

A saját képviselőtestület által hozott helyi rendeletek

A helyi önkormányzati rendeletek olyan jogszabályok, amelyeket az önkormányzati testület alkot, és amelyekben a testületek döntése, politikai akarata kifejeződik. A testület hozhat határozatot, amely – szemben a rendelettel, nem normatív aktus – a helyi irányítás konkrét jogi eszközét jelenti. A határozat vonatkozhat egyedi állampolgári ügyekre és feladat-kijelölésekre.

Határozatot a testületen kívül a testület által létrehozott bizottság és a polgármester is hozhat. A gazdálkodás általános kereteként az önkormányzat meghatározza gazdasági programját [Ötv. 91. §.(1) bek.].

A gazdasági program tartalmára és megalkotásának eljárási rendjére a törvény további rendelkezéseket nem tartalmaz. Ezen általános kötelezettség a különböző nagyságú önkormányzatokra más-más feladatot ró. Nem nehéz belátni, hogy a főváros és egy 500 lelkes község gazdálkodási programja egészen más tartalmi jegyeket visel. A gazdálkodás megalapozottságát e programon kívül különböző tervek biztosítják.

E tervek közül kiemelt jelentőségű és jogszabályokkal részletesen szabályozott az éves költségvetés. (A későbbi fejezetekben egy város 2010. évi valós költségvetését mutatjuk be.)

A fejlesztési tervekkel, és a helyi önkormányzati költségvetéssel a későbbekben részletesebben foglalkozunk.

Az önkormányzati gazdálkodás szempontjából az alábbi fontosabb rendelettípusokat emeljük ki:

• a költségvetési rendelet lényegében az önkormányzat pénzügyi terve, amelyben az önkormányzat képviselő-testülete egy évre meghatározza a bevételeit és kiadásait;

• a vagyonrendelet az önkormányzat tulajdonában álló dolgok és a vagyoni értékű jogok használatára, hasznosítására, nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze;

• a településüzemeltetési rendeletek az egyes települési közszolgáltatások (köztisztaság, temetkezés stb.) helyi szabályait rögzítik;

• az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata a gazdálkodás főbb szervezeti és hatásköri kérdéseit hivatott rendezni;

• a gazdálkodás szervezeti egységeinek létrehozása.

2. 8.2. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának alapjaiA Magyar Alkotmány a helyi önkormányzatok gazdasági alapjait a saját bevételre való jogosultságban, az állami hozzájárulásokban és támogatásokban és az önkormányzati vagyonban határozza meg.

A saját bevétel alapvetően a helyi adókból van, ezen kívül az származhat a szolgáltatási díjakból és a vagyonhasznosítási bevételekből. A helyi adók összetétele a 5. táblázatban látható.

A helyi adók rendszere Magyarországon

5. táblázat: A helyi adók összetétele



Az állami hozzájárulások fontos részét adják az átengedett központi adók. A magyar rendszerben ma a gépjárműadó egészét, a személyi jövedelemadó egy részét engedi át a központi költségvetés.

Az adóátengedés mértéke, feltételei – hasonlóan a különböző állami támogatásokhoz – az éves költségvetési törvényekben határozódnak meg. A szabályok és mértékek állandó változása jelentős mértékben növelik az önkormányzati gazdálkodásban rejlő bizonytalanságot, csökkentve az itteni gazdálkodás tervezhetőségét.

Az állami támogatásokat a központi forrásszabályozás allokálja az önkormányzatokhoz. A központi forrásszabályozás biztosítja az adómegosztást és a különböző normatív és nem normatív állami hozzájárulásokat.

A forrásorientált gazdálkodás lényege, hogy a kiadások nagyságát az önkormányzatok által realizált és szabadon felhasználható források nagysága határozza meg. Előre kiszámíthatóan döntően normatív módon részesedik a központi adókból, és szabályozott keretek között saját bevételre tehet szert.

A modell alapján a források és a kiadások közötti összhang, egyensúly megteremtése két módon történhet:

• a kiadások visszafogásával, feladatok számának, körének csökkentésével,

• a helyi bevételek, helyi adók növelésével és hitelfelvétellel.

Mivel azonban ezen megoldások minden elemének bizonyos korlátjai vannak, ezért a legvalószínűbb, hogy a kettő együttes alkalmazásával, fokozatos közelítésükkel tudják megvalósítani az egyensúlyt. A hazai önkormányzatok számára biztosított költségvetési transzferek rendszere meglehetősen bonyolult, évről évre változó.

Speciális támogatási forma az ÖNHIKI, (önhibáján kívül hátrányos helyzetű) amely a forráshiányos önkormányzatoknak jár. A forráshiány azért keletkezhet, mert a központi transzferek nem fedezik teljesen a kötelező önkormányzati feladatok működési költségeit. Azok az önkormányzatok, amelyek nem képesek a kötelező feladatok ellátásához saját bevételt előteremteni, válnak jogosulttá az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatására.

A magyar helyi önkormányzatok vagyona a helyi feladatok megoldását szolgáló fizikai, immateriális és pénzügyi vagyonelemekből áll. A vagyonnal kapcsolatos alapvető jogokat a képviselő-testület gyakorolja.

Az önkormányzati vagyon felosztható törzsvagyonra és egyéb forgalomképes önkormányzati vagyonra. A törzsvagyon – amely közvetlenül szolgálja az önkormányzati feladatellátást – egy része forgalomképtelen, másik része forgalomképes.

A társulások gazdálkodási oka

Az önkormányzati jogok településekhez történő delegálása és az „optimális közszolgáltató üzemméret” közötti ellentmondás egyik megoldási lehetősége az önkormányzati társulás.

1997-ben született meg az önkormányzati társulási törvény. Az önkormányzati társulás önkormányzatok közötti öntevékeny, céltudatos együttműködési forma, kötelező vagyonként vállalt önkormányzati feladat meghatározott szervezet keretei közötti, közös felelősségvállalással történő teljesítésére.

Az önkormányzati rendszer jogi kereteit megteremtő Önkormányzati törvény deklarálta az önkormányzatok gazdaságosabb, hatékonyabb és eredményesebb feladatellátása érdekében a társulás jogát. A törvény születésekor érvényesülő politikai kompromisszumok miatt a magyar szabályozás nem alkalmazza a kötelező társulás lehetőségét. Ezek létrehozását, vagy ilyenekhez történő csatlakozást egyértelműen a képviselő-



testületek kizárólagos hatáskörébe utalta.

Az Önkormányzati törvény négy társulási formát nevesített:

• a körjegyzőséget,

• a hatósági igazgatási társulást,

• intézményirányító társulást,

• közös képviselő-testületet.

Tudni kell azonban, hogy a magyar jog az önkormányzati társulás fogalmát fenntartja a kizárólag önkormányzatok közötti együttműködésre. Más szereplőkkel (gazdasági társaságokkal, érdekképviseletekkel stb.) történő együttműködés fontos szerepet tölt be, de jogi alapja más, döntően a Polgári törvénykönyvre alapozódik.(Az önkormányzatok közreműködésével létesíthető társulások a későbbi fejezetekben találhatók.)

Veszteséges gazdálkodás, költségvetési korlát, tőkepiaci kapcsolatok

Egy önkormányzatnál a veszteséges gazdálkodásnak súlyos következményei vannak. A magyar önkormányzatok költségvetési korlátja viszonylag kemény. A központi költségvetés automatikus kezessége nem áll a helyi önkormányzatok mögött. Egyedi esetekben is csak külön parlamenti felhatalmazás alapján lehetséges költségvetési kezesség, vagy garanciavállalás. A helyi önkormányzatok nem részei a kincstári rendszernek. Az állami támogatások folyósításánál ugyanakkor a MÁK területi igazgatóságainak előzetes ellenőrzési jogosítványa van.

Az önkormányzatok pénzforgalmát kereskedelmi bankok bonyolítják. A számlavezetési tevékenység és minden más pénzügyi szolgáltatás közbeszerzés tárgya. A helyi önkormányzat egy banknál egy pénzforgalmi számlával rendelkezhet. A pénzforgalmi számlához kapcsolódó alszámlák szerkezetét a költségvetési gazdálkodás a sajátosságaihoz igazodóan kormányrendelet rögzíti.

Likviditási, hiányt finanszírozó és fejlesztési hiteleket vehetnek fel a tőkepiacról. Az Ötv. 88. §-a a hitelvételt az adott önkormányzat korrigált saját bevételének 70%-ában korlátozza. Az önkormányzati hitelek biztosítéka saját bevétele, illetve forgalomképes vagyona, esetleg a hitelből finanszírozott projektből származó díjbevétel lehet.

A helyi önkormányzat fizetésképtelensége esetén speciális, úgynevezett adósságrendezési eljáráson esik át. Az eljárást bíróság indítja, a kirendelt pénzügyi gondnok a képviselő-testület gazdálkodási jogosítványait átvéve biztosi jogosítványokkal rendelkezve, hozza meg az önkormányzat helyett az egyes pénzügyi döntéseket.

3. ÖsszefoglalásA helyi önkormányzatok a magyar gyakorlatban a települési és megyei önkormányzatokat jelentik. Az önkormányzati feladatokat a hatályos magyar jog kötelező és önként vállalt feladatokra osztja. A feladatok ellátásának pénzügyi alapjait az éves költségvetés tartalmazza. A hatékonyabb gazdálkodás indokolja az önkormányzati társulások létrejöttét az egyes önkormányzatok között.

Tesztfeladatok:


1. A köztemetők fenntartása önkormányzati feladat.

2. Az önkormányzatok csak kötelezően előírt feladatokat látnak el.

3. Az önkormányzati gazdálkodás alapjait rendeletekbe fektetik le.

4. Az önkormányzatok az átengedett központi adókból is gazdálkodhatnak.

5. Az önkormányzatok különböző társulási formát is létrehozhatnak.


IX. rész - A település költségvetés szerkezetének lényeges fejezetei

A IX. témakör célja: A település költségvetésének megismertetése.

A hallgató:

• lássa át a helyi gazdálkodás elsődleges jogszabályait,

• ismerje meg az önkormányzati törvény legfontosabb rendelkezéseit,

• kapjon képet egy város éves költségvetéséről.


9. fejezet - Az önkormányzati költségvetés kialakításának szempontjaiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• átlátni az elsődleges jogszabályi tételeket,

• felsorolni az önkormányzati törvény alapvető rendelkezéseit,

• ismertetni egy éves költségvetés legfontosabb elemeit.

1. 9.1. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának jogi kereteiAz alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló törvények (ideértve a társulási, a támogatási és a csődeljárási jogot is) az államháztartási gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok (benne az államháztartás ellenőrzésére vonatkozó szabályokat is), az állami költségvetési törvény és a helyi önkormányzati rendeletek határozzák meg helyi önkormányzatok gazdálkodását.

A felsorolt jogszabályoknak az a fő jellegzetességük, hogy elsősorban a helyi önkormányzatok gazdálkodással kapcsolatos döntési kompetenciáit, a gazdálkodási döntéshozatal eljárási szabályait, a gazdálkodás elsődleges feltételeit (pénzügyi források, vagyoni eszközök) és a gazdasági önállóság korlátjait határozzák meg. Ezért ezeket a helyi gazdálkodás elsődleges jogszabályainak is nevezhetjük.

Tehát az elsődleges jogszabályi tételek a következők:

1. Az Alkotmányban meghatározott tételek:

• a képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;

• az önkormányzat: bevételeivel önállóan gazdálkodik;

• saját felelősségére vállalkozhat;

• feladatai ellátásához megfelelő saját bevételre és a feladatokkal arányos állami támogatásra jogosult;

• az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.

2. Az Ötv. alapvető rendelkezései:

• meghatározza a helyi önkormányzatok bevételi forrásait;

• meghatározza az önkormányzati vagyon összetételét, a vagyonnal való rendelkezés alapvető szabályait;

• a helyi önkormányzat – a törvény keretei között – a tulajdonával önállóan rendelkezik;

• az önkormányzati vagyon célvagyon, amely az önkormányzati célok megvalósítását szolgálja;

• az önkormányzat tulajdonos (az Ötv.-ben meghatározott eltérésekkel megilletik a tulajdonost megillető jogok);

• az önkormányzat saját felelősségére vállalkozási tevékenységet folytathat;

• bevételeivel önállóan gazdálkodik;


Az önkormányzati költségvetés kialakításának szempontjai

• feladatai ellátásáról egységes költségvetésből gondoskodik;

• az önkormányzat költségvetése az államháztartás része;

• a gazdálkodással kapcsolatos stratégiai döntések a képviselő-testület hatáskörébe tartoznak, és azok átruházása tilos;

• a gazdálkodás körében: hitelt vehet fel, kötvényt bocsáthat ki, banki szolgáltatásokat vehet igénybe, alapítványt hozhat létre, közérdekű kötelezettséget vállalhat;

• az önkormányzat gazdálkodását az Állami Számvevőszék és a belső ellenőr, az önkormányzati költségvetési szervek gazdálkodását az alapító önkormányzat nevében a polgármesteri hivatal apparátusa ellenőrizi, illetve a törvényben meghatározottak szerint egyes önkormányzatok könyvvizsgálatra kötelezettek.

3. Az Államháztartási törvény (1992. évi XXXVIII. tv.) főbb rendelkezései:

• az önkormányzati vagyon rendeltetése a közérdek szolgálata;

• az önkormányzati vagyon az államháztartás körébe tartozik, és vonatkoznak rá az Áht. általános szabályai, de e vagyonról külön törvény rendelkezik;

• az önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje;

• az államháztartás alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni;

• az önkormányzat a költségvetését rendeletben állapítja meg;

• az önkormányzatok ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi

• a törvény által előírt körben kötelezően, a többi önkormányzat esetében önkéntesen magán könyvvizsgálót kell alkalmazni.

A fenti törvények, és rendeletek figyelembevételével készíti el minden települési önkormányzat az éves költségvetési rendeletét. Az állami központi költségvetés elfogadása után, általában január végén, február elején fogadják el a helyi költségvetéseket. Hogy mit tartalmaz, milyen összetételű egy települési önkormányzat költségvetése, azt egy város 2010 évi (konkrét) elfogadott költségvetésének bemutatásával illusztráljuk a következő oldalakon.

2. 9.2. Önkormányzati rendelet egy város 2010 évi költségvetéséről„2/2010. (II.8.) önkormányzati rendelet Gödöllő város 2010. évi költségvetéséről és a gazdálkodással összefüggő egyes feladatokról”

Az önkormányzat Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 91. § (1) bekezdésében, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (röv.: Áht.) 65. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján Gödöllő Város 2010. évi költségvetéséről az alábbi rendeletet alkotja.

A rendelet hatálya

1. §

(1) A rendelet hatálya a Képviselő-testületre, a Polgármesteri Hivatalra és az önkormányzat által fenntartott költségvetési szervekre terjed ki.

(2) A rendelet rendelkezéseit a helyi kisebbségi önkormányzatok vonatkozásában a kisebbségi önkormányzatok 2010. évi költségvetéséről szóló határozataiban foglaltak figyelembevételével lehet alkalmazni.

A költségvetés címrendje, táblák tartalma

2. §



(1) Az önállóan és részben önállóan gazdálkodó intézmények egy-egy címet alkotnak az 1/d. tábla szerint.

(2) A Polgármesteri Hivatal feladatai a címrenden belül alcímeket alkotnak.

(3) A Képviselő-testület címenként határozza meg előirányzatait; személyi juttatás, munkaadókat terhelő járulékok, dologi kiadás, ebből közüzemi kiadás, ellátottak pénzbeli juttatásai, speciális célú támogatások, felhalmozások bontásban, valamint a létszámkereteket.

(4) A Képviselő-testület az Áht. 118. §. (1) bekezdés 2. pontja alapján

• Gödöllő Város összevont költségvetési mérlegét, elkülönítetten a helyi kisebbségi önkormányzatok mérlegét a 8. sz. tábla alapján,

• a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban az 5. sz. és 6. sz. táblák alapján,

• a közvetett támogatásokat, és azok indokát a 7. sz. tábla alapján határozza meg.

A költségvetés 2010. évi kiadásainak és bevételeinek főösszege, a többlet mértéke és felhasználásának módja

3. §

• költségvetési bevételét 10.411.584 E Ft főösszeggel

• költségvetési kiadását 11.694.862 E Ft főösszeggel

• egyenlegét 1.283.278 E Ft hiánnyal

állapítja meg, ebből az Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás 2010. évi

• költségvetési bevétele 2.088.932 E Ft,

• költségvetési kiadása 2.088.932 E Ft,

• egyenlege 0 hiány

(2) A Képviselő-testület költségvetési hiány belső finanszírozására összesen 1.341.249 E Ft előző évi pénzmaradványt rendel bevonni, ebből 37.693 E Ft előző évi működési célú, 1.303.556 E Ft előző évi felhalmozási célú pénzmaradvány.

(3) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy az előző évi felhalmozási pénzmaradványból 57.971 E Ft összeget finanszírozási célú pénzügyi műveletek útján hitel tőketörlesztésre kell fordítani.

A költségvetés előirányzatai

4. §

(1) A 3. § (1) bekezdésben megállapított bevételek forrás összetételét, és a kiadások főbb jogcím csoportonkénti megoszlását a rendelet 1. sz. táblázata alapján határozza meg a Képviselő-testület.

(2) A normatív állami hozzájárulásokat jogcímenként az 1/c. tábla tartalmazza.

(3) A Polgármesteri Hivatal alcímeinek és feladatainak bevételi előirányzatait az 1/a. sz. tábla, kiadási előirányzatait a 2/a. sz. tábla határozza meg.

(4) Az önállóan működő és gazdálkodó, valamint az önállóan működő költségvetési szervek főbb jogcím csoportonkénti bevételi előirányzatait az 1/b. tábla, kiadási előirányzatait a 2. sz. tábla, létszám kereteit a 2/b. tábla határozza meg.

(5) (a) A képviselő-estület az önkormányzat felújítási előirányzatait célonként, a felhalmozási kiadásokat feladatonként a 3. sz. táblában részletezettek szerint hagyja jóvá.



(b) A Képviselő-testület az európai uniós forrásból finanszírozott programok, projektek bevételeit,

(6) A Képviselő-testület az előre nem látható kiadások vagy bevételi kiesések fedezetére általános tartalékot állapít meg 12 370 E Ft összeggel.

(7) A Képviselő-testület 212.818 E Ft összegű fejlesztési céltartalékot és 6.000 E Ft összegű céltartalékként kezelendő polgármesteri keretet állapít meg.

(8) A Képviselő-testület a lakásalap bevételét 90.212 E Ft-ban határozza meg, melyből 2.212 E Ft-ot a működési kiadások közt bontási célra, a felhalmozási kiadások közt 67.500 E Ft-ot terület előkészítésre, 500 E Ft-ot bérlőkijelölési jogról lemondásra és 20.000 E Ft-ot csapadékvíz elvezetésre rendel felhasználni.

(9) A Képviselő-testület a Deák-téri önkormányzati bérlakás alap bevételét 38.709 E Ft-ban határozza meg, melyből bérlakás felújításra 14 240 E Ft-ot, a Deák F. téri bérlakások üzemeltetési kiadásaira pedig 24 469 E Ft-ot rendel felhasználni.

(10) A Képviselő-testület a Környezetvédelmi Alap 2010. évi bevételét 15.000 E Ft-ban határozza meg, melyet csapadékvíz elvezetésre rendel felhasználni.

5. §

(1) A Képviselő-testület a kisebbségi önkormányzatok 2010. évi bevételi és kiadási előirányzatait

• a Cigány Kisebbségi Önkormányzat határozata alapján a 10. sz. táblában részletezettek szerint 566 E Ft összeggel,

• a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat határozata alapján a11. sz. táblában részletezettek szerint 566 E Ft összeggel,

• a Német Kisebbségi Önkormányzat határozata alapján a 12. sz. táblában részletezettek szerint566 E Ft összeggel,

• a Görög Kisebbségi Önkormányzat határozata alapján a 13. sz. táblában részletezettek szerint566 E Ft összeggel,

• a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat határozata alapján a 14. sz. táblában részletezettek szerint 565 E Ft összeggel tudomásul veszi.

(2) A kisebbségi önkormányzatokat megillető működési célú támogatás értékű bevételek összegét a Képviselő-testület 2.829 E Ft összegben tudomásul veszi.

6. §

A Képviselő-testület bevételi előirányzatok közt szereplő felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásokból

• a Tűzoltóság részére 349.010 E Ft összeget az intézmény részére maradéktalanul biztosítja,

• az Egységes Pedagógiai Szakszolgálat 31.500 E Ft összegű támogatását költségvetésében maradéktalanul biztosítja,

• a szociális továbbképzés 771 E Ft összegű támogatását az Egyesített Szociális Intézmény, a Forrás Szociális Segítő és Gyermekjóléti Szolgálat és a bölcsődék részére biztosítja.

(2) A Képviselő-testület tudomásul veszi, hogy a helyi önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatokból az indokolásban szereplő jogcímeken az egyes jövedelempótló támogatásokra összesen 139.965 E Ft állami támogatást vont be a tervezett feladatok fedezetére, melyet az elemi költségvetésben működési célú támogatás értékű bevételként kell megtervezni.

7. §

(1) A Képviselő-testület a költségvetési évet követő két év várható előirányzatait a költségvetési év áthúzódó folyamatainak hatásait a 4. sz. tábla szerint hagyja jóvá azzal, hogy a későbbi évek előirányzatait véglegesen az adott évi költségvetés elfogadásakor állapítja meg.



(2) A Képviselő-testület az önkormányzat tartozás állományát, kezességvállalási és faktorállási kötelezettségét lejárat és eszközök szerint az 5. sz. tábla szerint hagyja jóvá.

(3) A Képviselő-testület az önkormányzat több éves kihatással járó kötelezettségeinek előirányzatait éves bontásban a 6. sz. tábla szerint hagyja jóvá.

(4) A Képviselő-testület az önkormányzat közvetett támogatásokat tartalmazó listáját az elengedés alapjául szolgáló magyarázattal a 7. sz. tábla szerint hagyja jóvá.

(5) A működési és felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat mérlegszerűen, egymástól elkülönítetten, de – a finanszírozási műveleteket is figyelembe véve – együttesen egyensúlyban a 8. sz. táblában mutatjuk be.

(6) A Képviselő-testület az önkormányzat 2010. évi előirányzat felhasználási tervét havi bontásban a 9. számú tábla szerint hagyja jóvá.

Gödöllő Város Önkormányzata 2010. évi költségvetése végrehajtásának szabályai

8. §

(1) Képviselő-testület a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendeleteknek megfelelően a következőket rendeli el:

a./ Magasabb vezető állású közalkalmazottak létszámát és bérpótlékát a pótlékalap százalékában az alábbiak szerint állapítja meg:

• intézményenként egy fő magasabb vezető állású közalkalmazott részére a bérpótlék mértéke 2010. január 1-től:

• Tormay Károly Egészségügyi Központ 250 %

• Egyesített Szociális Intézmény magasabb vezetői pótlék 200 %

• Egyesített Szociális Intézmény szakmai pótlék 120 %

• Forrás Szociális Segítő és Gyermekjóléti Szolgálat 250 %

• Bölcsődék 200 %

• Óvodák 230 %

• Általános Iskolák 250 %

• egységes Pedagógiai Szakszolgálat 250 %

• Fréderic Chopin Zeneiskola 250 %

• Számadó Gazdasági és Szolgáltató Szervezet 250 %

• Török Ignác Gimnázium 300 %

• Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ 225 %

• Városi Múzeum 200 %

b./ A vezető állású közalkalmazottak létszámát és bérpótlékát a pótlékalap százalékában az alábbiak szerint állapítja meg 2010. január 1-től:

• Tormay Károly Egészségügyi Központ

• 1 fő intézeti vezető asszisztens 150 %

• 1 fő gazdasági vezető 150 %



• 2 fő gondozó intézeti vezető 100 %

• 1 fő szakmai igazgató helyettes 100 %

• 1 fő védőnői szolgálatvezető 100 %

• Egyesített Szociális Intézmény

• 1 fő szakmai vezető helyettes 100 %


• 3 fő nappali gondozást ellátó részlegvezető 100 %

• 1 fő élelmezési vezető 100 %

• 1 fő főnővér 100 %

• Forrás Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat

• 1 fő szakmai vezető helyettes 100 %


• 1. sz. Bölcsőde 1 fő szakmai vezető helyettes 100 %

• Általános Iskolákban 2-2 fő vezető helyettes 130 %

• Montágh Imre Általános és Speciális Szakiskola

• 2 fő igazgató helyettes 130 %

• 1 fő gyakorlati oktatásvezető 130 %

• Zeneiskola 2 fő igazgatóhelyettes 150 %

• Egységes Pedagógiai Szakszolgálat 2 fő igazgatóhelyettes 130 %

• Számadó Gazdálkodási és Szolgáltató Szervezet

• 1 fő gazdasági vezető helyettes 150 %

• Óvodák 1-1 fő szakmai vezető helyettes 130 %

• Török Ignác Gimnázium

• 2 fő igazgató helyettes 150 %

• 1 fő esti tagozat vezető 150 %


• Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ


c./ Az oktatási intézményekben

• az osztályfőnöki pótlék összegét 7.600 Ft/hó,

• a gyógypedagógiai pótlék összegét 7.600 Ft/hó,

• a számítástechnikai pótlék összegét 7.200 Ft/hó,



• a munkaközösség vezetői pótlék összegét 2.400 Ft/hó,

• a diák-önkormányzati pótlék összegét 2.400 Ft/hó

• különleges szakértelmet igénylő pótlék összegét 14.000 Ft/hó

• tudományos pótlék összegét 10.000 Ft/hó

összegben állapítja meg.

d./ Az általános iskolai oktatás szakmai feladatellátásához havi 30 E Ft bérkeretet biztosít a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokra a szorgalmi időszakra.

Az óvodákban gyermekvédelmi feladatokra 500 Ft /csoport normatíva figyelembevételével, de minimum 3.000 Ft/fő/hó pótlékot állapít meg egy fő részére.

e./ Az idegen nyelvtudási pótlék mértékét középfokú állami nyelvvizsga esetén a pótlékalap 50 %-ban, a felsőfokú állami nyelvvizsga esetén a pótlékalap összegével egyezően határozza meg.

f./ A Közoktatási törvény 118. §-ának (10) bekezdésében meghatározott, kiemelt munkavégzésért járó kereset-kiegészítésként 2010. éviben 5.250 Ft/fő/hónap juttatást biztosít, melynek felhasználásáról az intézmény vezetője dönt.

g./ A Közoktatási törvény 19. §-ának (6) bekezdésében meghatározott pedagógusok szakkönyvvásárlásához 4.000 Ft/fő/év támogatást biztosít létszámarányosan.

h./ Az intézményvezetők személyi juttatásait és járulékait a költségvetési előirányzatok tervezése szempontjából a Polgármesteri Hivatalhoz rendeli.

(2) A Képviselő-testület a költségvetési szervek nem rendszeres személyi juttatásai körében tervezhető jutalom előirányzatára eredeti előirányzatot nem határoz meg.

(3) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy a közintézetnél, közintézményeknél és a Tűzoltóságnál jutalmazásra legfeljebb az eredeti rendszeres személyi juttatások 16 %-a fordítható.

(4) Az intézmények kollektív szerződéseiben megállapítható, a fenntartó által finanszírozott kedvezmények és juttatások körét és mértékét a rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza.

9. §

(1) A Képviselő-testület a köztisztviselők alapilletményéhez 2010. évre a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. tv. 71. § szerint meghatározott illetményalapra figyelemmel, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben (Ktv). 43. § (4) bek. szerinti illetmény eltérítéshez 20 %-os keretet hagy jóvá, teljesítményösztönzés céljára az eredeti rendszeres személyi juttatás 8%-ában határoz meg jutalomkeretet.

(2) A Képviselő-testület a Ktv. 49/F § (4) bekezdése szerint az illetményalap ötszörösének megfelelő cafetéria keretet határoz meg a Polgármesteri Hivatal dolgozói részére 2010. január 1-től.

(3) A Képviselő-testület a Ktv. 49/J. § (2) bekezdése végrehajtására 500 E Ft összegben állapítja meg a Polgármesteri Hivatal előirányzatain belül a nyugdíjas köztisztviselők részére adható szociális támogatások keretét.

10. §

A képviselők tiszteletdíját a 24/2006. (X. 26.) számú önkormányzati rendelet határozza meg.

11. §

(1) A Képviselő-testület az adószámlákat a számlavezető pénzintézetnél megnyitott egyedi bankszámlákon rendeli kezelni.

(2) A Környezetvédelmi Alap bevételeit elkülönített számlán kell nyilvántartani.



(3) A Képviselő-testület a Környezetvédelmi Alap számlára befolyt bevételeket 2010. évben csapadékvíz elvezetés fejlesztésére rendeli fordítani.

(4) A behajthatatlan fizetési kötelezettség elengedésére

• 100 E Ft egyedi értékhatárig a költségvetési szerv vezetője,

• 500 E Ft egyedi értékhatárig a polgármester,

• 500 E Ft egyedi értékhatárt meghaladó ügyekben a Képviselő-testület jogosult.

A 2010. évi intézményi költségvetés végrehajtásának szabályai

12. §

(1) A Képviselő-testület az önkormányzati költségvetési intézmények elemi költségvetésének összeállításához

• a részletes működési bevételi előirányzatokat az 1/b tábla szerint,

• a részletes működési kiadási előirányzatokat a 2. sz. tábla, és az 1. sz. melléklet szerint,

• a létszámot és annak összetételét a 2/b. tábla alapján rendeli el.

(2) Az önállóan gazdálkodó szerv vezetője a 2. sz. mellékletben foglalt adatlapon köteles a 30 napon túli tartozásállományról - nemleges adat esetén is - havonta a tárgyhó 25-i állapotnak megfelelően a tárgyhónapot követő hó 5-éig az önkormányzat jegyzője részére adatszolgáltatást teljesíteni.

(3) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy amennyiben a költségvetési szerv által elismert 30 napon túli tartozásállomány mértéke a költségvetési szerv éves eredeti kiadási előirányzat 10 %-át vagy a 45 millió forintot eléri, a Képviselő-testület a hatályos jogszabályi keretek közt önkormányzati biztost rendel ki a költségvetési szervhez.

(4) A költségvetés végrehajtása során e rendelet alá tartozó szervek az árubeszerzéseik, építési beruházásaik és a szolgáltatások megrendelése során kötelesek a Közbeszerzési törvény és az Önkormányzat Közbeszerzési Szabályzata előírásait alkalmazni.

13. §

(1) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy a költségvetési intézmények átvett pénzösszegeikből befolyó bevételi többletet szabadon felhasználhatják, de az önkormányzati költségvetési intézményeknél a tervezett bevételek elmaradása nem vonja automatikusan maga után a költségvetési támogatás növekedését

(2) A Képviselő-testület a Hajós Alfréd Általános Iskola uszodai belépőjegy árait, melyek az áfát is tartalmazzák, az alábbiak szerint határozza meg:

• Diák, nyugdíjas napi belépő 400.- Ft,

• Felnőtt napi belépő 800.- Ft,

• Diák, nyugdíjas bérlet (12 alkalom) 3.000.- Ft,

• Felnőtt bérlet (12 alkalom) 7.000.- Ft.

(3) A Képviselő-testület a Könyvtári szolgáltatások díját, melyek az áfát is tartalmazzák, az alábbiak szerint határozza meg:

• Beiratkozási díj: 1.000.- Ft/év

• Kedvezményes beiratkozási díj: 500.- Ft/év

• Emeltszintű olvasójegy 3.400.- Ft/év

• Irodalomkutatás 15 tételig 187.- Ft



• Irodalomkutatás 15 tétel felett tételenként 25.- Ft

• Fénymásolás A/4 oldal 20.- Ft

• Fénymásolás A/3 oldal 26.- Ft

• Internet használat díja 100.- Ft/óra

• Internet használat bérlettel 900 Ft/10 alkalom

• Szkennelés 62 Ft/lap

(4) A Képviselő-testület a Múzeumi belépőjegyek és szolgáltatások árát, mely az áfát is tartalmazzák, az alábbiak szerint határozza meg:

• Felnőtt jegy 600.- Ft

• Nyugdíjas és diákjegy 300.- Ft

• Családi belépőjegy (2 felnőtt, 2 gyerek) 1.000.- Ft/család

• Csoportos diák belépő (15 fő felett) 250 Ft/fő

• Csoportos belépőjegy (15 fő felett) 450 Ft/fő

• Díszes belépőjegy borítékkal 700.- Ft

• Fotójegy 250.- Ft

• Videójegy 1.050.- Ft

• Szecessziós túra 650.- Ft/fő

(5) A Képviselő-testület az EPSZ szolgáltatások díját az alábbiak szerint határozza meg, melyet számla ellenében köteles beszedni:

• Iskolaérettségi vizsgálat (3 óra) 9.300 Ft/gyermek

• Tanulási problémákat feltáró vizsgálat díja (4 óra) 12.400 Ft/gyermek

• Magatartási-beilleszkedési problémák vizsgálata (4 óra) 12.400 Ft/gyermek

• Magatartási-beilleszkedési probléma esetén a gyermek közösségben megfigyelésének díja (1 óra) 3.100 Ft/gyermek

• Kiegészítő vizsgálatok díja (alkalmanként – 45 perc) 2.320 Ft/gyermek

(6) A Képviselő-testület a hangszerkölcsönzési díjat a nevelési-oktatási intézményekben, az alapfokú oktatási intézményekben igénybe vehető szolgáltatások ingyenességének, térítési- és tandíj megállapításának szabályairól szóló 26/2008. (IX.26.) sz. önkormányzati rendelet alapján 3.000 Ft/fő/félév díjjal kell számolni.

14. §

(1) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv vezetője köteles a gazdálkodás vitelét meghatározó szabályzatokat a mindenkor érvényes központi szabályozás alapján elkészíteni, a szükséges módosításokat átvezetni. A szabályozás hiányosságáért a felelősség a mindenkori intézményvezetőt terheli.

(2) Az önállóan gazdálkodó költségvetési szervek többletbevételük terhére csak a forrás képződés mértékének illetve ütemének figyelembevételével, és az intézmény biztonságos működésének szem előtt tartásával vállalhatnak kötelezettséget.



(3) A Képviselő-testület által jóváhagyott kiemelt előirányzatokat az önállóan gazdálkodó költségvetési szervek saját és a hozzájuk tartozó részben önálló intézmény tekintetében is kötelesek betartani, és betartatni.

(4) A Képviselő-testület úgy rendelkezik, hogy a Tormay Károly Egészségügyi Központ kivételével az intézményi pénzmaradvány elszámolás során az önkormányzatot illeti meg:

• a végleges feladat elmaradás miatti összeg,

• a működési bevételi többlet, ide nem számítva a bérleti díjakat,

• a bérmegtakarításra eső járulék összegének kivételével a járulék maradványa,

• a jubileumi jutalom, a 13. havi bér, a kettős bérkifizetésre adott bérkeret és a végkielégítés maradványa,

• a juttatások maradványa

• az ingatlan bérbeadáshoz kapcsolódó rezsi költség a 45/2005 (XII.19.) sz. Önk. rendelet 6. sz. mellékletében szereplő mérték szerint.

(5) A pénzmaradvány elszámolás keretében korrekcióra kerül a közüzemi előirányzat a tényleges teljesítés alapján.

Az előirányzat gazdálkodással összefüggő feladatok

15. §

(1) Képviselő-testület az államháztartásról szóló módosított 1992. évi XXXVIII. tv. 74. § (2) bekezdés szerint az előirányzatok közötti átcsoportosítás jogát a polgármesterre ruházza:

• a költségvetési rendeletben jóváhagyott címek, alcímek és kötött előirányzatok közötti, 5.000 E Ft-ot meg nem haladó egyedi összeg tekintetében, az (6) bekezdés alatti határidőben történő Képviselő-testületi tájékoztatás mellett.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogkör nem terjed ki a 2/a tábla 65-67. sorszám alatti, az önkormányzati társaságok támogatását tartalmazó alcímek előirányzataira.

(3) A Képviselő-testület felhatalmazza a Polgármestert, hogy a 3. sz. tábla IV. Projekt keret céltartaléka terhére az európai uniós projektek megvalósulásának függvényében kötelezettséget vállaljon.

(4) Az önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény saját hatáskörben végrehajtott előirányzat-változtatásról első ízben 2010. május 31-ig köteles tájékoztatást adni az önkormányzat jegyzőjének, majd ezt követően a 15. § (6) bekezdés b.) pontjában előírt határidőkhöz igazodóan.

(5) Az önkormányzatot megillető - az országgyűlés, kormány, vagy költségvetési fejezet, elkülönített állami pénzalap által biztosított - pótelőirányzatról illetve zárolásról a polgármester a képviselő-testületet az (6) bekezdés szerint tájékoztatja.

(6) A polgármester a Képviselő-testület elé terjeszti a költségvetési-rendelet módosítási javaslatát:

a./ ha az Országgyűlés, Gödöllő város önkormányzatát érintő előirányzati zárolásról dönt, annak kihirdetését követően haladéktalanul,

b./ ha az Országgyűlés a Kormány, illetve valamely központi költségvetési fejezet vagy elkülönített állami pénzalap biztosít pótelőirányzatot, vagy a Képviselő- testület költségvetést érintő döntést hoz, vagy a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési határozataikat módosító határozatot hoznak, a változások költségvetési rendeletben történő átvezetése céljából - 2010. június, szeptember, november hónapban, - valamint a költségvetési szerv számára a költségvetési beszámoló felügyeleti szervhez történő megküldésének határidejéig (február 28.) tartandó képviselő-testületi ülésre 2010. december 31-i hatállyal történő módosítással.

(7) A polgármester átruházott hatáskörben dönt 6.000 E Ft céltartalék felhasználásáról. A polgármester a Képviselő-testület elé terjeszti a céltartalék felhasználásról szóló költségvetési rendelet módosítási javaslatát a 15. § (6) b.) pont szerinti határidőkben.



Támogatások felhasználásának szabályai

16. §

(1) A Képviselő-testület felhatalmazza a Polgármestert, hogy a Polgármesteri Hivatal kiadásaiból a 43-64. sorszámok alatt megjelölt szervezetekkel az ott szereplő kiadási előirányzat mértékéig támogatási szerződést kössön.

(2) A Képviselő-testület utólagos tájékoztatási kötelezettség mellett a 68. sorszámú támogatás előirányzata feletti rendelkezési jogot a polgármesterre ruházza.

(3) A 7. 60. sorszámon megjelölt támogatások Képviselő-testületi döntés alapján használhatók fel.

(4) Támogatás kérése során a kérelmező köteles a támogatás célját, összegét, és a támogatandó program megvalósítási helyére vonatkozó adatokat megadni. Az Áht. 13/A. § (2) bekezdésének értelmében a rendeletben szereplő támogatások folyósítására megkötött megállapodásnak rögzíteni kell a cél szerinti felhasználásról történő beszámolási kötelezettséget, és az elszámolás legkésőbbi határidejét, 2011. január 31-ét.

Az önkormányzati támogatásban részesülő intézmény, társadalmi szervezet a Képviselő-testület döntése alapján kapott támogatás felhasználásáról a zárszámadás keretében köteles beszámolni.

A nem cél szerinti felhasználás, vagy a számadási kötelezettség elmulasztása esetén a támogatott kizárja magát a következő támogatási lehetőségből.

(5) Az átadott pénzeszközök célirányos felhasználásának ellenőrzését a belső ellenőrzés a Polgármesteri Hivatal ágazatilag illetékes irodáinak közreműködésével végzi.

A költségvetés előirányzatainak megalapozását szolgáló önkormányzati rendelet módosítása

A nevelési – oktatási intézményekben, az alapfokú művészetoktatási intézményben igénybe vehető szolgáltatások ingyenességének térítési- és tandíj megállapításának szabályairól szóló 26/2008 (IX. 26.) sz. önkormányzati rendelet (továbbiakban tandíj rendelet) módosítása

17. §

(1) A tandíj rendelet 2.sz. melléklete helyébe jelen rendelet 3. sz. melléklete lép

Záró rendelkezések

18. §(1) Ez a rendelet a (2) bekezdésben foglaltak kivételével kihirdetésekor lép hatályba, rendelkezéseit azonban 2010. január 1-jétől kell alkalmazni.

(2) Az e rendelet 17. § (1) bekezdésében foglaltak 2010. szeptember 1-én lépnek hatályba.

Gödöllő, 2010. február 4.

Polgármester Főjegyző

3. ÖsszefoglalásAz alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló törvények, az államháztartási gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok, az állami költségvetési törvény és a helyi önkormányzati rendeletek határozzák meg helyi önkormányzatok gazdálkodását. A törvények és rendeletek figyelembevételével készíti el minden települési önkormányzat az éves költségvetési rendeletét. Az állami központi költségvetés elfogadása után, általában január végén, február elején fogadják el a helyi költségvetéseket.

Tesztfeladatok:


1. Az önkormányzat a gazdálkodását rendeletekben rögzíti.



2. Az elsődleges jogszabályok Alkotmányban meghatározott tételeket is tartalmaznak.

3. A települési költségvetés csak a kiadásokat tartalmazza.

4. A költségvetés két évre készül.

5. Az önkormányzatok ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.


X. rész - A költségvetési szerv feladatai, tervei, alapelvei

A X. témakör célja: A költségvetési szervek feladatainak, tervezésének és pénzügyi műveleteinek megismertetése.

A hallgató:

• lássa át a közpénzek felhasználásának elveit,

• ismerje meg a költségvetési gazdálkodás legfontosabb feladatait,

• sajátítsa el a költségvetési gazdálkodás alapelveit,

• ismerje meg a közösségi beruházások finanszírozásának lépéseit.


10. fejezet - Az értékesítés folyamatának legfontosabb elemeiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• helyesen értelmezni a közpénzek felhasználásának alapelveit,

• felsorolni és jellemezni a költségvetési gazdálkodás legfontosabb feladatait,

• megérteni a különböző tőkepiaci műveleteket.

1. 10.1. A közpénzek felhasználásának alapjaiAz elmúlt húsz évben a költségvetési gazdálkodásban kialakultak bizonyos alapelvek, melyek többé-kevésbé tükrözik az itt folyó gazdálkodás specialitásait. Az alapelvek többsége a közpénzekkel kapcsolatos bevételi és kiadási oldalhoz kapcsolódik. A költségvetési gazdálkodás azonban ennél sokkal szélesebb tevékenységre vonatkozik.

A közpénzek felhasználásának vannak szabályai, elvei, amelyek a következők:

1. A teljesség elve. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésnek fel kell ölelnie az összes bevételt és kiadást.

2. A részletesség elve. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésnek minden aktuális évben kifizetésre kerülő kiadást, illetve bevételt rögzítenie kell.

3. Felhatalmazás elve. Ez azt jelenti, hogy közpénzeket csak törvényi felhatalmazással lehet elkölteni.

4. A korlátozott felhatalmazás elve. Ez azt jelenti, hogy költségvetésnek mindig adott, azonos hosszúságú időszakra kell szólnia. Ez általában egy fiskális év.

5. A transzparencia elve. Ez azt mondja ki, hogy a kormánynak időről időre informálnia kell a társadalmat a várható és a tényleges kiadásokról.

A költségvetési gazdálkodás fontosabb feladatai a következők:

1. A költségvetés készítése


Az értékesítés folyamatának legfontosabb elemei

Költségvetésről sokszor beszélnek, de mi is a költségvetés? A költségvetés egyrészt olyan pénzalapot jelent, amelyből közfeladatokat finanszíroznak, másfelől politikai testület által elfogadott, jogszabályban kihirdetett pénzügyi terv. A költségvetés-készítés ez utóbbira vonatkozik. A költségvetés készítése két, jól elhatárolható mozzanatot foglal magában. Az egyik a tervezés, a másik a döntés, vagyis a költségvetési jogok gyakorlása.

A költségvetés tervezés

A költségvetésben a tervezés az a folyamat, amelynek nyomán a döntés-előkészítők a döntések alapjául szolgáló bevételi és kiadási előirányzatokat kimunkálják.

A tervezési folyamat a helyzet, és az ellátandó feladatok felmérésével kezdődik.

A végzendő feladatok felmérése kiterjed a feladat jellegére (intézményműködtetés és –fenntartás, transzferek, támogatások, felújítás és fejlesztés) és a feladat volumenére, beleértve a naturális és pénzügyi vonatkozásokat is. Megállapítható, hogy fontos külön figyelmet fordítani a korábbi évekből áthúzódó (elsősorban beruházási) elkötelezettségekre és más szerződéses kötelezettségekre és ígéretekre, és ezek elemzésére. (Például állami kezességvállalás, nyugdíjemelés, szociális juttatások, stb.)

A költségvetési feladatellátás feltételeinek, (ideértve a fizikai-tárgyi és személyi feltételeket, és a bevételi forrásokat, adókat, díjbevételeket) megteremtése egy költségvetési gazdálkodónál alapvető működési feltétel.

Megállapítható, hogy ezekben a lépésekben fontos szerepet játszanak a makrogazdasági (a kibocsátás, a fogyasztás és a magánberuházások növekedése, infláció, kamat, árfolyam stb.) és társadalmi (pl. demográfiai számítások születésről, élettartamról, korösszetételről stb.) előrejelzések, amelyek mind a feladatokat, mind a bevételeket alapvetően meghatározzák, így a tervezésre is kihatnak.

A következő, és egyben harmadik lépés a tényleges kiadások meghatározása a legnehezebb feladat. Itt a teendők volumenét és a feladatellátás költségeit egyidejűleg veszik figyelembe. A korszerű államháztartási gazdálkodás már működteti azokat a megfigyelő-, mérő- és irányítási rendszereket, amelyek alkalmasak a különböző közszolgáltatások optimális költségeinek meghatározására és ezek érvényesítésére. Ez lényegében a költségvetési szektor ún. kontrolling funkciója.

A költségvetés tervezés utolsó mozzanata a költségvetés pénzügyi egyensúlyának megteremtése. Ebben a fázisban egyrészt a kiadási és bevételi főösszeg és részösszegek összehangolása, másrészt a bevételeket kiegészítő külső finanszírozási források elérhetősége, költségeinek meghatározása az alapfeladat.

A tervezésben alkalmazható módszerek

A költségvetési tervezés (a vonatkozó irodalom alapján) különböző módszerekkel végezhető el:

1. Hagyományos költségvetési tervezési technikák lényege, hogy a kiadási előirányzatok tevékenységekhez, azok feltételeihez és nem konkrét feladatokhoz, azok indokolt költségeihez igazodnak, vagyis e módszerek az input szükségletekből indulnak ki. A hagyományos technikák a következők:

a. Repetitív tervezés. Kevésbé fejlett országok által alkalmazott módszer, amikor tervezéstechnológiai, vagy külső okok miatt nem megoldható a bevételek előrejelzése. Ebben az esetben a tervezési folyamat a szükséges korrekciók érdekében költségvetési időszakon belül is ismétlődik.

b. Bevétel alapú tervezés. Ebben az esetben a költségvetési tervezés adottságnak tekinti az elérhető bevételeket és ehhez igazítja a kiadásokat. Ezt elsősorban szubnacionális kormányzatok alkalmazzák.

c. Inkrementális, vagy bázis alapú tervezés. Ebben az esetben abból a hallgatólagos, vagy kimondott feltételezésből indulnak ki, hogy a költségvetésben a dolgok jól mennek, s így a meglévő költségvetési szerkezetből kiindulva terveznek. A bázis adatokhoz képest valamilyen hüvelykujj szabály alapján alakítják ki a soron következő év előirányzatait.

d. Kiegészítő, vagy pótló tervezés. Ebben az esetben valamilyen ok miatti rendkívüli intézkedés hagyományos eszközzel történő megalapozása történik.

2. Korszerű költségvetési technikák lényege, hogy valamilyen módon a finanszírozott feladatból, vagyis az outputból indul a tervezés. Ezek mindegyike a szokásos cash-flow alapú információknál több és másképp strukturált információt igényel.



a. A teljesítményalapú költségvetési tervezés. Ez a sorrendben is első, legegyszerűbb technika azt követeli a kiadási előirányzatok tervezőitől, hogy költségvetési igényeiket szervezeti egységenkénti teljesítmény- és programköltség-információkkal támasszák alá.

b. A tervezési – programozási – költségvetési rendszer, amely tervezés három szakaszból áll:

• Tervezési szakasz: átfogó, stratégiai, hosszú távú célok meghatározása. A politikai célokat részletesen ki kell dolgozni, számszerűsíteni kell őket, mert önmagukban a költségvetés számára nem értelmezhetőek (például: „javítani kell az egészségügy színvonalát!” helyett „csökkentsük a halálozások számát, vagy a betegállományban töltött napok számát!”).

• Programozási szakasz: a tervezési szakasz céljait be kell sorolni programokba, melyekről aztán a döntéshozatal során határoznak. Lehetőleg az optimálisat kell kiválasztani, melyre a költség-haszon elemzés a legalkalmasabb.

• Budgeting szakasz: a programok előirányzatainak lebontása a szervezeti egységek előirányzatára, a programokhoz tartozó felelősséggel együtt.

c. A megegyezéses eredménycélokkal való tervezés, amely elemzi az inputokat és outputokat és a programok hatását.

• Nullbázisú tervezés. A fő jellemző az, hogy e tervezési eljárás a múltat nem veszi figyelembe. Ennek az a lényege, hogy elemzés készül a szervezetben ellátott feladatokról. A nevéből adódóan, a nullbázisú technika esetén minden egyes, a fenti célokhoz szükséges kiadási szükségletet egyenként, a nulláról kell felépíteni aszerint, hogy a tevékenység ellátásához pontosan mennyi pénzre van szükség

• Új teljesítményalapú költségvetés – programköltségvetés. Ez egy olyan teljesítményalapú költségvetés-tervezési, végrehajtási és ellenőrzési folyamat, amely a költségvetési szervezet finanszírozását közvetlenül összekapcsolja a szervezet által elért eredményekkel, az előállított „termékekkel”, szolgáltatásokkal.

A döntés folyamata

A költségvetési folyamat készítésének következő feladata a döntés.

E döntési rendszer sajátossága egyfelől a tervezési folyamat szigorú eljárásrendje, időbeni ütemezése, valamint a tervezés különböző fázisainak visszacsatolás (véleményezés és korrekció) a különböző döntés-előkészítő, véleményező és döntési fórumokra. (Pl. kormány, parlamenti bizottságok, országgyűlési ülésszak.)

Az eljárásrendhez tartozik az is, hogy a tervezés során előálló előirányzat-javaslatokat megfelelő szerkezetben nyújtja be a törvény-előkészítő.

A költségvetési jog gyakorlásának alapelvei a költségvetési gazdálkodás jogi alapelveiként ismeri a szakirodalom. Ezek az elvek:

• a költségvetési kötelezettség és a népképviseleti felhatalmazás elve,

• a korlátozott és előzetes felhatalmazás elve,

• a nyilvánosság elve,

• ellenőrizhetőség elve.

A döntés közösségi döntéshozatali mechanizmus keretében a választott politikai testületekben történik.

Az országgyűlési döntési eljárás lényege, hogy a végrehajtó hatalom (kormány) beterjeszti a már említett tervezési és döntés-előkészítési processzusban kidolgozott tervezetet, amelyet a parlament/képviselőtestület bizottságai és a plenáris ülés megtárgyalnak.

A hozzászólások, elhangzottak és más megfontolások alapján a képviselők módosító indítványokat nyújthatnak be. A döntési folyamat során – a vita parttalanságát elkerülendő – a vitát két részre bontják.

Az általános vita a költségvetési javaslat kereteit jelöli ki. (Az önkormányzatok esetében ez a fázis a költségvetési koncepció elfogadása.) A részletes vita az adott sarokszámokon belül teszi lehetővé a prioritások



véglegesítését.

A döntés jogi formát ölt mivel az törvényként, vagy rendeletként működik tovább. Az elfogadott költségvetésbe foglalt előirányzatok végrehajtása kötelező. Ez azt jelenti, hogy a bevételi előirányzatok teljesítése kötelező, túlteljesítése előirányzat-módosítás nélkül lehetséges. A környezeti körülmények változása, esetleg rossz tervezés vagy döntés miatt sor kerülhet a költségvetés előirányzatainak változtatására.

A változtatás lehet módosítás vagy átcsoportosítás. Az előirányzat-módosítás lehet növelés, csökkentés, zárolás, törlés.

A módosítás a költségvetési főösszeg változását eredményezi, az átcsoportosítás nem, ez csak a belső szerkezeten változtat.

Az előirányzatok módosításának jogkörét szintén törvények írják elő.

2. A költségvetés végrehajtása

Az elfogadott költségvetés végrehajtása a különböző államháztartási feladatok teljesítése, az ezek megvalósításához szükséges bevételek beszedése, illetve kiadási előirányzatok teljesítése tartozik a költségvetés működéséhez. A végrehajtást az államháztartás különböző intézményei és alapegységei végzik, a minisztériumoktól az alsószintű költségvetési gazdálkodókig.

A költségvetés végrehajtását a költségvetési gazdálkodás alapelvei határozzák meg. Ezek:

• az előrelátás elve, vagyis az, hogy a döntések részletes számításokra épülnek,

• a globális fedezet elve, vagy az, hogy a különböző szintű költségvetésekben fő szabályként nem egyes bevételek állnak szemben egyes kiadásokkal, nem ismeretesek a „pénzügyi hidak”,

• a bruttó elszámolás elve azt jelenti, hogy a gazdálkodási alapegységek és államháztartási alrendszerek közötti minden pénzmozgásról és bruttó módon el kell számolni.

Az államháztartási bevételek teljesítése részben a közjogi bevételek beszedésére szakosodott szervek (adóhivatal), részben a különböző egyéb költségvetési szereplők feladata. Ez utóbbiak a nem közjogi bevételek realizálói, vagyis különböző díjakat, illetékeket, adományokat, bírságokat, bérleti díjakat, osztalékot stb. szedhetnek be. Az ilyen bevételek egy részének nagyságát különböző jogszabályokban rögzített bevételi előírások szabályozzák.

A kiadási előirányzatok teljesítése esetében a végrehajtó szerv számára az előirányzat a gazdálkodási lehetőség felső határa.

A bevételek túlteljesülésének felhasználását tehát a szabályozás a kiadási előirányzatok módosítása kötelezettségével „fogja meg”. A kiadási előirányzatok teljesítése a végrehajtók kötelezettségvállalásával kezdődik. A kötelezettségvállalás lehet az alkalmazási okirat, amely a szolgáltatásokhoz szükséges személyi feltételeik biztosításához kapcsolódó munkaviszonyok létesítésének formája. A kötelezettségvállalás további formája a megrendelés, a szállítási és vállalkozási szerződés.

A kormányzati kötelezettségvállalások szabályait külön jogszabályok rögzítik. Ilyen például a köztisztviselőkre és közalkalmazottakra vagy a közbeszerzésre vonatkozó törvény előírásai. A kötelezettségvállalás fontos kérdése a megfelelő szerződéses feltételek kialakítása, amelyek biztosítják a közpénzek gazdaságos és hatékony elköltését.

A végrehajtás következő mozzanata a kötelezettségvállalás realizálódása, a teljesítés, a munka, vagy szolgáltatás átadása, átvétele. Ezt követi az érvényesítés, majd az utalványozás. A folyamat lezárása a pénz kifizetése, vagyis az utalványozás érvényesítése. E folyamatsornak szigorú könyvelési szabályai vannak, hiszen bizonylatokról van szó.

3. Munkaerő-gazdálkodás

Mint minden ágazatban így a költségvetési szektorban is a talán legfontosabb erőforrás a munkaerő. A kiadási tételek ezen legnagyobbika azért is igényel külön figyelmet, mert a közszféra munkaügyi szabályai a magánszektorétól eltérnek. A köztisztviselői, közszolgálati viszony számos jövőbeli kötelezettséggel



(végkielégítés, extra juttatások, automatikus előrelépési rendszerek, fizetési fokozatok rendszere stb.) és rugalmatlansággal jár, arról nem is beszélve, hogy a közszolgálati dolgozók magas száma miatt a bérköltség jelentős tételnek számít. Ugyanakkor jelentős jogszabályi változások várhatok a közszférában, ami megnehezíti a munkaerő-gazdálkodás tervezését.

4. Vagyongazdálkodás és ingatlangazdálkodás

Egy ország egy önkormányzat vagyona alatt az eszközállomány értékének és a fennálló hitelállomány nagyságának különbözetét értjük. Az eszközállományba természetesen minden értékkel rendelkező „jószág” beleszámít.

A kormányzati (államháztartási, állami, kincstári/önkormányzati) vagyon fogalmán az államháztartás különböző szereplőinek tulajdonában lévő, naturáliákban és értékben kifejezhető erőforrásokat, javakat és a hozzájuk kapcsolódó jogokat értjük, (természetesen figyelembe véve a tartozásokat is).

A tulajdon magában foglalja a vagyon használatára, átalakítására, elidegenítésére és hasznának, hozamának elsajátítására való jogot.

A vagyongazdálkodás fogalma a rendeltetésszerű használatot, üzemeltetést, állagmegóvást és bővítést, vagyonhasznosítást (bérbe-, használatba adás, elidegenítés, stb.), a nyilvántartást és ellenőrzést foglalja magába.

A költségvetési vagyon megjelenési formái: immateriális javak (szellemi termékek, vagyonértékű jogok), tárgyi eszközök (épületek, föld, gépkocsi stb.), befektetett pénzügyi eszközök (pénzügyi befektetések, tulajdonban tartott vállalatok részvényei és részesedései), üzemeltetésre átadott, koncesszióba adott eszközök, készletek, követelések, értékpapírok (állampapírok), valamint a pénzeszközök, számlapénzek, stb.

Az államháztartás vagyonának rendeltetése a közszolgáltatások fizika feltételeinek (iskolaépület, fegyver stb.), az állam különböző gazdasági funkcióinak (jegybank, közszolgáltató állami vállalatok), a hatékony pénzgazdálkodás (pénzeszközök, állampapírok) feltételeinek biztosítása.

A kincstári vagyonba tartozik a törvény által kizárólagos állami tulajdonnak minősített vagyon, a tárgyi eszközök és vagyonértékű jogok – amelyek a koncessziós törvény szabályai szerinti hasznosításra átadhatók -, az állami feladatellátást szolgáló eszközök, államilag védett képzőművészeti (pl. egyes festmények, szobrok) és természeti értékek, az állami földterületek, erdők, védett területek (pl. nemzeti parkok), műemlékek és állami követelések fejében más jogcímen állami tulajdonba került vagyon.

Az ingatlan- és vagyongazdálkodás szabályait külön jogszabályokban (törvény, önkormányzati rendelet) határozzák meg. Az állami vagyonnal való gazdálkodás különböző szervezeti keretekben (vagyonkezelő költségvetési szerv, vagyonkezelő állami/önkormányzati tulajdonú társaság, privatizációs és vagyonkezelő társaság stb.) történik.

A vagyongazdálkodás szoros összefüggésben van a költségvetési gazdálkodással. A különböző vagyongazdálkodási funkciók eltérő módon hatnak a költségvetés mindenkori pozíciójára. A használat, üzemeltetés, az állagmegóvás és bővítés rendszerint a kiadási oldalt terheli. A vagyonhasznosítás különböző formái bevételeket eredményeznek.

Különleges feladatot és felelősséget jelent a vagyon nyilvántartása és ellenőrzése. A nyilvántartás részben a leltárt, részben az értéken történő számbavételt (mérleg) jelenti. Ez utóbbi nyilvántartási mód módszertani nehézségei miatt a különböző államháztartási vagyonmérlegeket (pontosabban ezek értékadatait) a szokásosnál is nagyobb fenntartással kell kezelni, de ezért is fontos a pontos vagyonmérleg és vagyongazdálkodás.

5. Pénzgazdálkodás

A pénzgazdálkodás feladata, hogy biztosítsa az önkormányzati feladatellátáshoz, a különböző jogcímek alapján esedékes kifizetések (pl. transzferek, kamatfizetés és adósság törlesztés) teljesítéséhez szükséges pénzeszközöket, a bevételek és kiadások időbeli meg nem feleléséből adódó helyzetek megoldását. A pénzgazdálkodás feladata elvileg felmerül az államháztartás különböző szintjein. A pénzgazdálkodás megvalósulhat centralizáltan (kincstári gazdálkodás) és decentralizáltan.

Mint jegyzetünk korábbi fejezeteiben láttuk a kincstári jellegű gazdálkodás célja az államháztartás pénzigényének optimalizálása és a gazdálkodás feletti előzetes ellenőrzés biztosítása.



A kincstár a hazai gyakorlatban az egyes végrehajtó szintek részére elfogadott költségvetésük alapján előirányzat-felhasználási keretet nyit. E keret a végrehajtás időarányosságát és a bevételek (ami itt a végrehajtó szint saját bevétele) és kiadások különbözetét veszi figyelembe.

A kincstár a pénz átutalása előtt likviditási (van-e a számlán pénz?) és fedezetvizsgálatot (jogos-e a kifizetés, van-e előirányzat?) végez. A végrehajtó szint ebben az esetben nem pénzzel, hanem előirányzatokkal gazdálkodik.

A decentralizált pénzgazdálkodás esetében a végrehajtás minden szintje többé-kevésbé önálló pénzgazdálkodást folytat. Ez a gyakorlat a gazdálkodás nagyobb önállóságát jelenti, ugyanakkor növeli az államháztartás pénzigényét, csökkenti a gazdálkodás átláthatóságát. (Erről részletesen a korábbi fejezetekben már tanultunk) Ebben az esetben a végrehajtók pénzforgalmi számláit a jegybank, vagy kereskedelmi bankok vezetik.

A pénzgazdálkodás fontos eleme a különböző végrehajtási szintek pénzellátása. Ezeken a szinteken – fő szabályként – a kiadások teljesítéséhez szükséges bevételek nem helyben képződnek, saját bevételek. A nem helyben képződött bevételek rendelkezésre bocsátása jogszabályban rögzítetten és időben kiszámíthatóan történik.

A pénzjuttatás lehet intézményfinanszírozás, teljesítményarányos finanszírozás, programfinanszírozás.

Az intézményfinanszírozás lényege, hogy ez elfogadott költségvetésnek megfelelően egyenletesen (esetleg bizonyos szezonális tényezőket is figyelembe véve) történik a pénzellátás.

A teljesítményarányos finanszírozás lényege, hogy döntően beruházások esetében a különböző megvalósulási fázisokhoz kötődik a beruházás megvalósításához nyújtott támogatás lehívásának lehetősége.

A programfinanszírozás különböző transzferek, állami beruházások esetén alkalmazott eljárás. De elképzelhető, hogy az adott végrehajtási szinten jelentkező, jellemzően rendkívüli és jól körülhatárolható feladatot (pl. egy intézmény átalakítása) a szokásos működtetéstől függetlenül finanszíroznak.

Egyre jelentősebbek a különböző EU-alapokból finanszírozott projektek (önmagában értelmezhető program feladat rész), programok (összetett, komplex célok elérését szolgáló tervek és cselekvések rendszere) ilyen módon történő finanszírozása.

A pénzellátás az előbbi formák mellett lehet nettó és bruttó finanszírozás.

A bruttó finanszírozás azt jelenti, hogy a végrehajtó szint az előirányzatának teljes összegét megkapja.

A nettó finanszírozás azt jelenti, hogy az előirányzathoz képest kevesebb pénzt kap. A különbséget olyan tételek jelentik, amelyek az államháztartáson belüli pénzmozgást jelentenének.

2. 10.2. Tőkepiaci műveletek kihasználásaAz önkormányzatok pénzügyi rendszere döntően két vonatkozásban kapcsolódik a tőkepiacokhoz.

Egyfelől a működési költségvetés hiányának, illetve az államadósság kezelésének érdekében megvalósított tőkepiaci műveleteket (hiányzó pénzek szerzése) kell igénybe venni.

E műveletek legfontosabbjai a főköltségvetés hiányának finanszírozásához, illetve a konszolidált államadósság kezeléséhez kapcsolódik.

A hiányfinanszírozás kérdése az alsóbb szintű kormányzatok esetén is fennálló gazdálkodási funkció. Attól függően, hogy az alsóbb szintű kormányzatok hiányának kialakulása megengedett-e, a hiányt milyen instrumentumokkal finanszírozzák, illetve ezek a kormányzati szintek milyen intézményrendszerrel rendelkeznek, igen változatos megoldásokkal találkozunk a nemzetközi gyakorlatban.

Az adósságmenedzseléshez kapcsolódó kormányzati gazdálkodási feladatok a következőkben összegezhetők:

• A kormányzat likviditási és középtávú finanszírozási tervének elkészítése.

• Az adósságszolgálati terhek fizetése.



• Hitelfelvételek, illetve állampapírok elsődleges kibocsátásának, a kormányzati kezesség, vagy garanciavállalással megvalósított forrásbevonások (hitelfelvétel, kötvénykibocsátás) előkészítése.

• A kormányzati adósság és a kormányzati értékpapírpiacok makro környezetének és piaci folyamatainak elemzése, előrejelzése.

• A kormányzati értékpapírok másodlagos piacának szervezése, illetve intervenció e piacokon.

• A másodlagos piacokon tőkepiaci (határidős, fedezeti swap) műveletek és hitelbetét műveletek végzése.

A tőkepiaci feladatok másik fontos területe a több generációt szolgáló közösségi beruházások finanszírozásához kötődik.

A központi kormányzatok mellett a szubnacionális kormányzatok világviszonylatban egyre több közszolgáltatási feladatot látnak el, ami felemészti a bevételeikből előteremteni a közberuházásokhoz szükséges pénzeszközöket, ezért pótlólagos forrásokat vonnak be.

A külső források döntő hányada hitel, s részben külföldi forrás, amit az önkormányzat a saját költségvetésének terhére vesz fel, s jövőben bevételeiből fizet vissza.

Az önkormányzati finanszírozásánál azonban egyre jelentősebb szerepet játszanak a költségvetésen kívüli források, a kölcsön vagy tőkerészesedés. Vagyis arról van szó, hogy egy önkormányzati tulajdonú szolgáltató vállalat (vagy egyéb önálló jogi személyiségű szervezet) veszi fel a hitelt, bár túlnyomó részt a kormány vagy az önkormányzat valamilyen kötelezettségvállalása mellett. Utóbbit az önkormányzat tulajdonosi pozíciója, szolgáltatási felelőssége és árszabályozó szerepe indokolja egyebek között.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormányzatok, önkormányzatok a hosszú távú hitelt az ún. „aranyszabály” szerint, vagyis kizárólag beruházásokra vesznek fel. Az aranyszabály logikája, hogy beruházások időben koncentráltan jelentkező finanszírozási igénye igazságtalanul terheli a megvalósítást finanszírozó generációk, illetve hitel nélkül a beruházások elhalasztódnak, s ennek társadalmi költségeit nem jó vállalni.

A hitelfinanszírozás növeli az önkormányzatok önállóságát, mozgásterét, több beruházást tesz lehetővé, miközben biztosítja a projektek finanszírozási terheinek generációk közötti szétosztását.

Az aranyszabály másik vonatkozása, hogy folyó kiadásokra nem szabad hosszú távú hitelt felvenni, mert az egy, a jövő generációk bevételeinek terhére történő költekezés, azaz előrehozott fogyasztás.

Az elmúlt években bizonyos közgazdaságtani irányzatok megkérdőjelezik az utóbbi alapelv relevanciáját. Legfontosabb érvük, hogy bizonyos folyó kiadások (pl. a gyógyító és megelőző ellátás, illetve az oktatás) az emberi tőkébe történő befektetésnek tekinthetők, így ezen szolgáltatások folyó költségei is hasonlóak az állótőke beruházásokhoz. Ennek szellemében számos fejlődő országban hoztak létre ún. társadalomfejlesztési alapokat melyek oktatási és egészségügyi reformok hosszú távú finanszírozását támogatják.

Tudjuk a hitel nem új jelenség a kormányzatok finanszírozásában, de az elmúlt húsz évben lényeges változások következtek be e téren.

A nyolcvanas években a finanszírozás két fő formája a helyi pénzpiacon felvett szindikált hitel és kötvénykibocsátás volt. A magas kamatlábak azonban az 1980-as évek végétől már nem tették vonzóvá a helyi kereskedelmi bankok hiteleit, s az önkormányzatok olcsóbb forráshoz akartak jutni.

Sajnos a hitelek drágulásához hozzájárult az általános pénz- és tőkepiaci dereguláció, amely számos, korábban kedvezményezett, nemzeti betétgyűjtési konstrukció alól kihúzta a talajt. Ezért az 1990-es évek elejétől az önkormányzatok kezdtek megjelenni a nemzetközi pénz- és tőkepiacon egyre nagyobb számban, amely tendencia az utóbbi években is tart.

3. ÖsszefoglalásAz elmúlt húsz évben a költségvetési gazdálkodásban kialakultak bizonyos alapelvek, melyek többé-kevésbé tükrözik az itt folyó gazdálkodás specialitásait. Az alapelvek figyelembevételével a költségvetési gazdálkodás fontosabb feladatai közé tartozik a költségvetés elkészítése, a költségvetés végrehajtása, a munkaerő-



gazdálkodás, a vagyongazdálkodás és a pénzgazdálkodás. Az önkormányzatok pénzügyi rendszere kapcsolódik a tőkepiacokhoz is.

Tesztfeladatok:


1. A költségvetésnek fel kell ölelnie az összes bevételt és kiadást.

2. A munkaerő-gazdálkodás nem költségvetési feladat.

3. A bevétel alapú költségvetési tervezésben az elérhető bevételekhez igazítják a kiadásokat.

4. A vagyongazdálkodás a költségvetési gazdálkodás része.

5. A költségvetés független a tőkepiactól.


XI. rész - A települések üzemeltetésében résztvevő non-profit

vállalkozások és társulásokA XI. témakör célja: A közhasznú szervezetek feladatainak és a társulások formáinak megismertetése.

A hallgató:

• ismerje meg a közhasznú társaságok kialakulásának előzményeit,

• értse meg az önkormányzati társulások kialakulásának okait,

• ismerje meg a fontosabb társulási típusokat,

• lássa át a társulások szervezeti felépítését.


11. fejezet - A non-profit vállalkozások és a társulások jellemzőiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• megérteni a közhasznú szervezetek kialakulásának körülményeit,

• felsorolni és jellemezni az önkormányzatok társulási típusait,

• jellemezni a társulások szervezeti felépítését.

1. 11.1. A települések működését segítő gazdasági társaságok kialakulásaA települések döntő többsége a helyi közfeladatok végzésére a kilencvenes évektől széles körben közhasznú társaságokat hozott létre, és különféle társulásokat szervezett a lakossági feladatok és szolgáltatások hatékonyabb végzésére.

A társulások szerepe jelentősen megnőtt az utóbbi években, ezért ezek működésével a későbbiekben részletesen foglalkozunk.

A közhasznú társaságok a törvényi előírásoknak megfelelően az elmúlt években gazdasági társasággá alakultak. Ezek a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok általában non-profit jelleggel működnek és vesznek részt az egyes települések üzemeltetésében, a különféle lakossági szolgáltatások elvégzésében. A kormány a 175/2009. (VIII. 29.) Korm. Rendelet meghozatalával szabályozta a köztulajdonban álló gazdasági társaságok működését és átláthatóbbá tételét.

Ezek az új gazdasági társaságok átvették a kht-k feladatait és egyre jelentősebb számban jönnek létre a különböző területeken jelentkező közfeladatok végzésében.

Példa:

Hogy csak képben legyünk példaként felsoroljuk, hogy egy városban (Gödöllő város területén) milyen néven, mely feladatokhoz kapcsolódva működnek közhasznú gazdasági társaságok 2010-ben:

• VÜSZI Városüzemeltető Nonprofit Kft.

• Gödöllői Hulladékgazdálkodási Kft.

• Kalória Gödöllői Gyermek - és Közétkeztetési Nonprofit Közhasznú Kft.

• Művészetek Háza Gödöllő Nonprofit Kft.

• Gödöllői Távhőszolgáltató Kft.

• Gödöllői Piac Kft.

• Gödöllői Városfejlesztő Kft.

A felsorolásból is látható, hogy a városüzemeltetési feladatokra, azonkívül a hulladékszállítás és feldolgozás, gyermekétkeztetés, kulturális és művészeti tevékenység, hőszolgáltatás, piacműködtetés egy-egy területén jöttek létre ezek a fontos nonprofit jellegű gazdasági társaságok. Más városokban is ehhez hasonló feladatokat végző nonprofit társaságokat hoztak létre.

2. 11. 2. A települési önkormányzatok társulásaiMagyarországon a települések túlnyomó többsége a helyi feladatok döntő részét nem egyedül, hanem a


A non-profit vállalkozások és a társulások jellemzői

környező településekkel, szervezetekkel vállalkozásokkal összefogva, társulás formájában is végzi, annak hatékonyabb, célszerűbb megoldása érdekében.

Az önkormányzati társulások az önkormányzatok olyan együttműködése, amely önkormányzati feladat- és hatáskörök gyakorlása érdekében írásban rögzített, jogszabályban meghatározott feltételek szerint működik.

A településeknél az önkéntes és szabad társulás a helyi önkormányzatok alkotmányos alapjoga. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 1. § (6) bek. c) pontja alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekeinek képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet, feladat- és hatáskörében együttműködhet külföldi helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe.”

A helyi önkormányzatok társulhatnak:

• önkéntes és szabad elhatározásból,

• az egyenjogúságuk tiszteletben tartásával,

• kölcsönös előnyök és arányos teherviselés alapján,

• írásbeli megállapodással,

• önkormányzati, valamint államigazgatási feladataik hatékonyabb, célszerűbb megoldására, társulást hozhatnak létre.

Megállapodás köthető határozott és határozatlan időre, továbbá feladat megvalósítására és feltétel teljesítésére.

A társulás az önkormányzatok kapcsolatainak intézményesült módja meghatározott feladatok megoldására. Társulni mind önkormányzati, mind államigazgatási feladat, hatáskör ellátására lehet. A társulási megállapodást a polgármesterek írják alá, amikor azonban államigazgatási feladat, hatáskör társulásos ellátásáról állapodnak meg, akkor a jegyző is aláírja, miután ő a feladat, hatáskör címzettje (ő látja el a hatósági jogköröket).

Az 1990. évi LXV. törvényben nevesített társulási formák a következők:

• körjegyzőség,

• hatósági igazgatási társulás,

• intézményi társulás,

• társult képviselő-testület.

A társulásoknak ezen törvényben nevesített formáin kívül más formái is lehetnek.

Az önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény (Társ. tv) keretjelleggel rögzíti a helyi önkormányzatok társulásainak alapvető szabályait, a társulási típusok tartalmi, formai kellékeit rendezi, lehetőséget teremtve a speciális együttműködési szempontoknak, illetve tág teret engedve a képviselő-testületeknek a megállapodásra.

Azonban nemcsak a települési önkormányzatok társulhatnak egymással, hanem a megyei önkormányzatok is. Társulásra lehetőség van települési és megyei önkormányzatok között is. Ezt külön megerősíti az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 6. § (3) bekezdése, amely szerint a megyei és a települési önkormányzatok között nincs függőségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttműködnek.

Az ország társulási térképén a legjellemzőbb társulási minták, motívumok a község-község kapcsolatok. Elsősorban a szomszédos községek szoktak szövetkezni, különösen az olyan alapszolgáltatásokra, mint az oktatás, nevelés, egészségügyi ellátás, szociális gondoskodás. A társuló partnerek szolgáltatásonként eltérőek is lehetnek.

A települési önkormányzatok (mint a bevezetőben láttuk) szabadon társulhatnak. A társulás célja: az igazgatási, hatósági, szolgáltatási feladatok szakmailag színvonalasabb, gazdaságilag hatékonyabb ellátása. Az 1997.évi CXXXV. törvény is rendelkezik a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről.



Az önkormányzatok társulási hajlandóságát a kormányzat pénzügyi kedvezményekkel ösztönzi, támogatja. A társulások költségvetési támogatását a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza, erre a célra forrást különítenek el.

A társulási típusok

A települési társulások között az alábbi típusok találhatók.

• Hatósági-igazgatási társulás a hatósági, igazgatási feladatok ellátására, pl. gyámügyi.

• Intézményi társulás pl. az oktatás területén a költségek megosztására közoktatási intézmény közös működtetése, gyermek és ifjúságvédelmi feladatok ellátásra.

• Területfejlesztési önkormányzati társulás, pl. a két település határán levő fejlesztés közös megoldására.

• Többcélú kistérségi társulás.

A felsorolt formák között talán a legfontosabb a többcélú kistérségi társulás, mert a magyar önkormányzati rendszer számos, alacsony lélekszámú, gazdaságilag kis teljesítőképességű önkormányzattal rendelkezik, ezeknek nyújt segítséget. Így a továbbiakban ezeket részletesen ismertetjük.

A többcélú kistérségi társulások intézményesült lehetőséget teremtenek a fejlesztési célok közös kialakítására, az erőforrások összehangolásra, a szakértelem együttes biztosítására, a kapacitások megteremtésére, fokozottabb kihasználására, eredményesebb pályázati rendszer működtetésére, a közbeszerzési rendszerben rejlő előnyök kihasználására, végső célként a szolgáltatások és más feladatok magasabb színvonalú biztosítására.

A társulás feladatait, létrehozásának, működésének szabályait a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvény határozza meg, a szakmai minimum követelményeket pedig az ágazati törvények.

A társulás a törvényben meghatározott feltételek megléte mellett a társuló helyi önkormányzatok írásbeli megállapodása alapján jön létre. A megállapodás az ellátott feladatokra, a működés vagyoni, intézményi, szervezeti feltételeire, a megszűnés esetén illetve kilépés esetén követendő eljárásra vonatkozik.

A többcélú kistérségi társulást-amely rengeteg helyi feladatot vesz át- a Magyar Államkincstár területileg illetékes államháztartási irodája veszi törzskönyvi nyilvántartásba. A társulás jogi személyiséggel rendelkezik.

A többcélú kistérségi társulással ellátható fontosabb feladatok:

• oktatás és nevelés,

• szociális ellátás,

• egészségügyi ellátás,

• család-, gyermek- és ifjúságvédelem,

• közművelődési, közgyűjteményi tevékenység,

• helyi közlekedés, helyi közútfenntartás,

• ingatlan- és vagyongazdálkodás,

• ivóvízellátás, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, valamint bel- és csapadékvíz-elvezetés,

• kommunális szolgáltatások és energiaellátás,

• környezet- és természetvédelem, valamint hulladékkezelés,

• szennyvíztisztítás és elvezetés,

• területrendezés,



• esélyegyenlőségi program megvalósítása,

• foglalkoztatás,

• gazdaság- és turizmusfejlesztés, valamint idegenforgalom,

• állat- és növényegészségügy,

• belső ellenőrzés,

• területfejlesztés.

A társulás szervezeti felépítése

Társulási tanács

A többcélú kistérségi társulás döntést hozó szerve a társulási tanács. A társulási tanács gyakorolja a többcélú kistérségi társulási megállapodásban meghatározott feladat- és hatásköröket. A társulási tanácsot a társulás tagjainak polgármesterei alkotják, akik a társulási tanács alakuló ülésén tagjaik sorából titkos szavazással megválasztják a tanács elnökét. A társulási tanács döntését ülésén, határozattal hozza.

A társulási tanács köteles pénzügyi bizottságot létrehozni, amely ellenőrzi a többcélú kistérségi társulás tevékenységét és gazdálkodását. A megyei kormányhivatal hivatal vezetője törvényességi ellenőrzést gyakorol.

A Tanács munkaszervezete

A törvény szerint a társulási tanács döntéseinek előkészítését és feladatainak végrehajtását a tanács irányításával, felügyeletével működő munkaszervezet látja el. A munkaszervezet formájának meghatározása a többcélú kistérségi társulási megállapodásban történik. A törvény lehetőséget ad a társulás tagjainak arra, hogy a kistérség sajátosságaihoz, a többcélú kistérségi társulásban ellátandó feladatokhoz igazodva határozza meg munkaszervezetének formáját, mely lehet:

• elkülönült munkaszervezet, amely önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv, vagy

• a székhely település önkormányzata képviselő-testületének hivatala látja el a tanács feladatainak végrehajtását és döntéseinek előkészítését munkaszervezetként.

A Társulás gazdálkodása

Mint tudjuk a többcélú kistérségi társulás jogi személy, ezért gazdálkodására a költségvetési szervek működésére vonatkozó szabályok vonatkoznak.

A többcélú kistérségi társulás gazdálkodására a következők jellemzők:

• munkájának és hatásköreinek ellátása érdekében költségvetési intézményt, gazdálkodó szervezetet alapíthat, és kinevezi vezetőit. A többcélú kistérségi társulás olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét,

• egyes közszolgáltatásokat - külön megállapodás alapján - más társulással, illetve helyi önkormányzattal együtt közösen biztosíthat, közös fejlesztéseket, beruházásokat valósíthatnak meg,

• a társulás költségvetését a társulási tanács önállóan, költségvetési határozatban állapítja meg. A társulási tanács munkaszervezete útján gondoskodik a többcélú kistérségi társulás költségvetésének végrehajtásáról,

• a szervezet működési költségeihez - a többcélú kistérségi társulási megállapodás eltérő rendelkezése hiányában - a társulás tagjai az általuk képviselt települések lakosságszámának arányában hozzájárulnak,

• saját vagyonnal rendelkezhet, amelynek szaporulata a többcélú kistérségi társulást illeti meg.

A társulásból történő kiválás, kizárás esetén a társulás tagja által a többcélú kistérségi társulásba bevitt vagyonnal el kell számolni.



A vagyon visszaadására, kiadására a társulás tagja csak abban az esetben tarthat igényt, ha az nem veszélyezteti a többcélú kistérségi társulás feladatának ellátását.

Amennyiben veszélyezteti, akkor a társulás volt tagja a többcélú kistérségi társulással kötött szerződés alapján csak arányos visszatérítést kap.

3. ÖsszefoglalásA települések döntő többsége a helyi közfeladatok végzésére közhasznú társaságokat hozott létre, és különféle társulásokat szervezett a lakossági feladatok és szolgáltatások hatékonyabb végzésére. Magyarországon a települések túlnyomó többsége a helyi feladatok döntő részét nem egyedül, hanem a környező településekkel, szervezetekkel vállalkozásokkal összefogva, társulás formájában végzi, annak hatékonyabb, célszerűbb megoldása érdekében. Az önkormányzati társulások az önkormányzatok olyan együttműködése, amely önkormányzati feladat- és hatáskörök gyakorlása érdekében írásban rögzített, jogszabályban meghatározott feltételek szerint működik.

Tesztfeladatok:


1. A közhasznú társaságok non-profit jelleggel működnek.

2. A közhasznú társaságok közfeladatokat látnak el.

3. Az önkormányzati társulások szóbeli megállapodás alapján is működhetnek.

4. A körjegyzőség egy társulási forma.

5. Az oktatás hatékony működtetésére Hatóság-igazgatási társulás hozható létre.


XII. rész - A település fejlesztési programjai

A XII. témakör célja: A település-fejlesztés legfontosabb koncepcióinak megismertetése.

A hallgató:

• lássa át fejlesztések időhorizontjait,

• ismerje meg a fejlesztési források szűkösségének okait,

• sajátítsa el a fejlesztési tervek tartalmi elemeit,

• ismerje meg a fejlesztési programok formáit.


12. fejezet - A településfejlesztési programok kialakításának szempontjaiEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• helyesen értelmezni a település-fejlesztés időhorizontjait,

• felsorolni és jellemezni a fejlesztési tervek tartalmi elemeit,

• jellemezni a fejlesztési programok különböző formáit.

Egy önkormányzat, egy település az államháztartási törvény, illetve a helyi rendeletek és rendezési tervek figyelembevételével, a település lakói igényeinek mérlegelésével készíti el, és valósítja meg fejlesztéseit.

1. 12.1. Fejlesztési tervekA fejlesztési tervek készülhetnek közép és hosszútávra, valamint csak az adott egyéves időszakra.

Az fejlesztési éves tervek, amelyek az éves költségvetésben fejtik ki hatásukat, a településfejlesztés tervezésének és megvalósulásának lényeges elemei. Itt dől el ugyanis, hogy a programban, az alprogramokban, illetve az egyes projektek terveiben megfogalmazott forrásigények közül mi az, ami az adott évben támogatást kap. Ez az önkormányzati finanszírozású vagy részfinanszírozású beruházások megvalósulásának kulcsfontosságú összetevője. A finanszírozás elmaradása ugyanis egyben a projekt elmaradását vagy elhúzódását eredményezheti, és ennek hatásai szerteágazók lehetnek.

Az éves tervek kialakításának egyik jellemzője, hogy ma – elsősorban a kiforrott, „beállt” tervezési rendszer hiányában – igen sokszor inkább (sajnos) a „könyvelői”, mint a ténylegesen településfejlesztési logikát tükrözi.

A másik – tervek, programok híján gyakori – jelenség háttere az, hogy az önkormányzatok költségvetései legtöbbször a funkcionális egységek – osztályok, irodák, intézmények – saját javaslatainak összegzéséből állnak össze.

A forrásokért való harcban minden egység minél magasabb összeg elérésére törekszik, ami a lehetőségeket messze meghaladó végösszeget ad ki eredményül, és ekkor a döntéshozók – akik igen gyakran nem tudják megítélni az eléjük tárt számoszlopok tényleges hátterét, indokoltságát – a legegyszerűbb megoldásként a bázisszemlélethez nyúlnak vissza, és arányosan „visszaveszik” a tervszámokat. További nehézséget szokott okozni, hogy a működés a fejlesztéssel szemben – érthető módon – elsőbbséget élvez.

Az azonban igen hátrányos következményekkel jár, ha a képviselő-testület a tervezésre szolgáló pénzeket „nyírja meg” drasztikusan, mondván, hogy ha nincs fejlesztési pénz, minek tervezni. Ez a logika ugyanis éppen a magánpénzek bevonására (is) szolgáló tervek elkészülését gátolja, gyakran az adott település költségvetéséhez képest igen szerény összegek „megtakarításával”.

Értelemszerűen lényegesen eredményesebb, hatékonyabb költségvetési politikát eredményez, ha az éves költségvetések a fejlesztési tervezés eredményeinek figyelembevételével történnek, akkor is, ha a pénzszűke természetesen ilyenkor is hátráltathatja a közösségi beruházások, projektek előrejutását, befejezését, a projekt működésének megkezdését.

2. 12.2. A fejlesztési tervek, programok formája, tartalmaBevezetés – a program célja, készítésének eljárása

A bevezetés fejezetben az kerül összefoglalásra, hogy mi indokolja a program készítését, miért szükséges az,


A településfejlesztési programok kialakításának szempontjai

milyen időtávra terjed ki és milyen a joghatálya. Igen lényeges a készítés módszerének ismertetése, egyfajta eseménynaptárként felsorolva azt, hogy milyen lépésekkel, milyen körökben egyeztetve, megvitatva, véleményeztetve nyerte el formáját a pályázati anyag.

Stratégiai helyzetkép (a településfejlesztési koncepció alapján)

A stratégiai helyzetkép azokat a tényezőket foglalja össze, a társadalom, a gazdaság és a fizikai környezet szempontjából, amelyek érdemben befolyásolják a település hosszú távú fejlődését. Indokolt a jól ismert SWOT-analízis módszerének alkalmazása ebben a fejezetben. A helyzetértékelés során célszerű a település által nehezen befolyásolható külső feltételeket és a saját hatáskörben, jobban irányítható, befolyásolható belső adottságokat külön számba venni.(térségi adottságok, belső helyzetkép, stb.)

Térségi adottságok

Az adott környezet, a térség adottságai, az adott település szerepe a térségben, kapcsolatrendszer más településekkel, pl. szomszédokkal, kistérséggel, esetleg nagyobb városokkal. Milyen adottságok a jellemzők, milyen folyamatok, trendek zajlanak a térségben, amelyekkel a jövőben is számolni kell, ezek közül melyek a kedvezők és a kedvezőtlenek, melyek jelentenek kibontakozási lehetőségeket, és melyek kockázati tényezőket a település számára, és miért.

A település belső helyzete

A vizsgált város, vagy község saját adottságainak értékelését szintén a SWOT logikájával érdemes elemezni. Az értékelést célszerű témakörönként elvégezni, amely többféle módot jelenthet (pl. kétfelé osztva: társadalmi-gazdasági szempontok és fizikai környezeti szempontok; három részre osztva: társadalmi szempontok, gazdasági szempontok és fizikai környezeti szempontok, illetve részletesebben, négy elemre bontva: társadalmi szempontok, gazdasági szempontok, természeti környezet, épített környezet).

Minél gazdagabb az egyes fejezetek tartalma, annál inkább a részletesebb bontást érdemes választani, amely ugyanakkor az egyes összefüggések megjelenítését nehezítheti meg (a munkanélküliség pl. egyaránt gazdasági és társadalmi összetevő). Az értékelést elősegíti, ha az egyes adatokat, információkat valamihez – más hasonló települések, a megye, a régió vagy az ország, esetleg az EU adataihoz, átlagához – viszonyítjuk, így a helyzetkép objektívebb lehet.

Fontos ugyanakkor a helyzetértékelésben a pozitív beállítottság. Ez nem az értékelés meghamisítását jelenti, hanem azt a képességet, amely a problémákra való összpontosítás, súlyozás helyett a továbblépés lehetőségeit megalapozó adottságokat hangsúlyozza, természetesen nem elhallgatva a negatívumokat, és a veszélyeket sem.

Ajánlott elemzési szempontok, összetevők

Társadalmi környezeti szempontok: a népesség számának alakulása, természetes szaporodási és vándorlási egyenlege (az elmúlt tíz év trendjei), korösszetételének, iskolázottságának (közép- és felsőfokú végzettségűek aránya), szellemi-fizikai foglalkoztatottságának alakulása (az elmúlt 12–20 év trendjei). A szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi intézményhálózat szolgáltatásai és változásai, a fiatalokkal, idősekkel, hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos trendek. A kriminalitás alakulása.

Gazdasági környezeti szempontok: a vállalkozások száma, egyéni és társas vállalkozások száma és aránya, az egyes gazdasági ágazatok aránya, jellemző mutatói, a beruházások alakulása, speciális gazdasági összetevők, humán erőforrások, mobilitás, ingázás, stb. alakulása, az elmúlt tíz-tizenöt évre.

Természeti környezeti szempontok: fekvés, éghajlat, klíma, táji és természeti értékek (amelyek lehetőleg nem csak szűk szakmai közönség számára értékek, pl. növények, állatok, domborzat, geológiai képződmények, barlangok stb.). Az egyes természeti elemek állapota (föld, víz, levegő, zaj stb.).

Épített környezeti szempontok: településszerkezeti sajátosságok, műemlékek, védett épületek, kimagaslóan szép vagy leromlott városrészek, infrastrukturális háttér (közlekedési hálózat, közműellátottság, közintézmény-hálózat, kereskedelmi, szolgáltató létesítmények stb. alakulása).

A fejlesztési program

A település fejlesztési programjában célszerű a következő pontokat szerepeltetni.



• A település jövőképe. Célszerűen az önkormányzati testület által jóváhagyott hosszú távú (12–20 év) településfejlesztési koncepció alapján célszerű megfogalmazni a jövőt.

• Regionális jövőkép. Az elfogadott térségi koncepciókból (régió, megye, kistérség), összevetve a saját jövőképpel.

• A várhatóan igénybe vehető stratégiai eszközök. A város saját forrásai, kormányzati és térségi, illetve az esetleges EU-támogatások a feltételezett privát beruházói érdeklődés szintje, kell, hogy itt szerepeljen.

• A program célkitűzései. Annak összefoglalása, hogy a koncepció céljai közül a program időszaka melyeket, milyen mértékben, ütemezésben akar valóra váltani.

• A program stratégiai projektjei. Azok a projektek, amelyeket az önkormányzat a tervezési időszakban meg kíván valósítani. A projektek felsorolása, mindegyiknek megjelölve a konkrét célját, az elérni kívánt eredményt, a megvalósítási módját, időszakát, várható költségét és tervezett forrásait, a sikeresség jellemző indikátorait (számait).

• A program legfontosabb alprogramjai. Ide tartoznak azok az alprogramok, amelyekkel az önkormányzat a tervezési időszakban más szereplők projektjeinek támogatása révén kívánja a megcélzott fejlődést generálni. Az alprogramok felsorolása, mindegyiknek megjelölve a konkrét céljait, az elérni kívánt eredményt, a pályázat beadására jogosultakat, a megvalósítás és az ellenőrzés, az esetleges önkormányzati részvétel módját, a projektek megvalósításának időszakát, az alprogramok elhatározott költségkeretét, a hozzájárulás mértékét, a tervezett forrásait, a sikeresség jellemző indikátorait (számait).

Az alprogramokat úgy kell kiválasztani, hogy azok a program célkitűzéseiben megfogalmazottak legfontosabb kulcselemére fókuszáljanak, ezáltal minden ciklusban a legfontosabb fejlesztési irányok valósuljanak meg.

Példa, a program stratégiai projektjeinek és alprogramjainak összehangolására

Az adott település fejlesztési programjának kidolgozásához a következő példát hozzuk fel segítségül:

Egy középnagyságú falu fejlesztési programjában az idegenforgalom a vonzerő, az ott élők jobb közérzete érdekében egyebek mellett a közterületek színvonalának emelését határozza el.

Ebben az esetben stratégiai projekt lehet a főtér és a hozzá csatlakozó 100–150 m-es főutcaszakasz rendbetétele, díszpark, sétálóutca és kiülő felületek létesítésével, amelyet az önkormányzat maga szervez meg, saját eszközein kívül pályázati pénzekkel és a főtéren működő kereskedők, vendéglátók támogatóként való bevonásával.

Emellett a település más utcái számára pl. közterület-fejlesztési alprogram hirdethető meg, ahol faültetésre és járdaépítésre kaphatnak támogatást az erre pályázó háztulajdonosok, illetve az erre szerveződő egy utcában élő közösségek. Ebben az esetben pl. az önkormányzat hozzájárulása lehetnek a facsemeték, amelyeket az ezeket elnyerőknek kell az önkormányzat által megszabott módon elültetni, és megállapodásban vállalni azok locsolását is.

Hasonlóan a járdaépítéshez, a pályázóknak az egyszerű földmunkák elvégzésére kell vállalkozniuk, az önkormányzat által megszabott módon és minőségben, és pl. az önkormányzat biztosíthatja az anyagot és a szükséges szakmunkát a járda kivitelezési módjától függően.

Az ilyen munkáknál igen kedvező lehet, ha a pályázóknak nem pénzzel kell hozzájárulniuk a projekt megvalósításához, és az önkormányzat sem pénzt ad nekik, hanem olyan hozzájárulást – pl. facsemete, kavics, betonlap stb. –, amely nagyobb tételekben olcsóbban szerezhető be és szállítható a helyszínre.

Természetesen nagyobb városokban az összetettebb programok esetében készpénzes támogatási formák is szokásosak, ebben az esetben a pályázóknak értelemszerűen szigorúbb feltételekkel kell számolniuk (készpénzes önrész, szigorúan kötött elszámolási rend, a bizonylatok szakszerű kezelése, stb.).

Az operatív program

Az egyes stratégiai projektek operatív munkaterve. Az operatív programban szerepelnek a stratégiai programban megjelölt stratégiai projektek és a velük összefüggő alprogramok felsorolása, a megvalósítás ütemezése, a várható – ütemezett – ráfordításoknak, azok forrásainak időben ütemezett (pl. évenkénti, félévenkénti) bontásával, a szükséges tennivalókkal, a várható bevételek, megtérülés számításával elvégzett



elemzések.

A ráfordítások és a bevételek összegzése időszakonként. A pályázatoknál megszokotthoz hasonlóan készpénzforgalmi tervet kell készíteni egyes stratégiai projekteknél és alprogramoknál, el kell végezni a ráfordítások és bevételek összegzését az önkormányzati költségvetés számára, megfigyelési időszakonként (év, félév, negyedév stb.).

A számításokat el kell végezni a program időszakára és a megvalósulás utáni időben felmerülő rendszeres (pl. megnövekvő üzemeltetési) költségek és bevételek, illetve megtakarítások (pl. megemelt közterület-használati díjak, fizető parkolás vagy a korszerűbb megoldásokból származó működtetési megtakarítások, stb.) összegzésével. Ugyanis a készpénzforgalmi tervből fogjuk látni azokat a „szűk keresztmetszeteket” amikor egyéb forrás igénybevétele is szükséges lehet az adott projekt megvalósításához.

3. ÖsszefoglalásAz önkormányzati munka szerves részét képezi időről-időre a település-fejlesztési tervek készítése. A fejlesztési tervek készülhetnek közép és hosszútávra, valamint csak az adott egyéves időszakra. A fejlesztési tervek kialakításához célszerű SWOT-elemzést végezni. A fejlesztésekhez készpénzforgalmi tervet kell készíteni és el kell végezni a ráfordítások és bevételek összegzését az önkormányzati költségvetés számára, megfigyelési időszakonként.

Tesztfeladatok:


1. A településfejlesztési terv hosszabb időtávra is szólhat.

2. A településfejlesztés esetében figyelembe kell venni a térségi adottságokat.

3. A település belső helyzetét SWOT analízissel érdemes feltárni.

4. A fejlesztési programok nem bonthatók tovább alprogramokra.

5. A fejlesztési programokhoz nem kell készpénzforgalmi tervet készíteni.


XIII. rész - A magyar államháztartás ellenőrzési rendszere

A XIII. témakör célja: A magyar Államháztartás ellenőrzési rendszerének megismertetése.

A hallgató:

• ismerje meg a közpénz-felhasználásának ellenőrzési metódusát,

• ismerje meg az Államháztartás legfontosabb ellenőrzési apparátusait,

• sajátítsa el Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feladatait,

• lássa át a könyvvizsgálók szerepét az ellenőrzés folyamatában.


13. fejezet - Az Államháztartás ellenőrzéseEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• ismertetni a közpénzek felhasználásának fontosságát,

• felsorolni és jellemezni a legfontosabb ellenőrzési feladatokat ellátó szerveket,

• különbséget tenni az ellenőrzés és az irányítás között.

Mindenütt lényeges, de az államháztartásban különösen fontos a közpénzek felhasználásának ellenőrzése.

Magyarországon a különböző belső és külső ellenőrzési funkciók mellérendelt és hierarchikus egymásra épülése alkotják a gazdaság ellenőrzési rendszerét.

Az ellenőrzési rendszer kiegyensúlyozottsága akkor biztosított, ha annak működését nem dominálják egyoldalúan partikuláris érdekek, illetve ha nem sérülnek alapvető érdekek.

Az ellenőrzési rendszer minőségét tehát egyszerre befolyásolja annak intézményrendszere, az abban alkalmazott eljárások, technikák minősége, az ellenőrzés számára rendelkezésre álló erőforrások mennyisége és minősége.

Az államháztartás működési rendjéről szóló 292/209. (XII.19) Kormányrendelet az államháztartáson belül az:

• Állami Számvevőszéket,

• az adóhatóságokat,

• a társadalom-biztosítási igazgatási szerveket,

• a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI),

• a központi költségvetési fejezetek felügyeletét ellátó szerveket és az

• Államháztartási Hivatalt (ÁH) nevesíti ellenőrző szervként.

A kincstári ellenőrzési feladatokat a Magyar Állam Kincstár területi szerveivel (MÁK Megyei Igazgatóságai) végzi. Az állami ellenőrzési rendszer részét képezik a pénzügyi ellenőrzés hatósági szervei (APEH (NAV) és PSZÁF), valamint a Közbeszerzések Tanácsa. E testület, illetve apparátusa közvetlenül az Országgyűlésnek (OGY) alárendelten működik.

A költségvetési ellenőrzés hierarchiájának csúcsán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) áll. Általánosságban is igaz, hogy a demokratikus berendezkedésű piacgazdaságokban az ellenőrzési rendszer tetején a legfőbb ellenőrző intézmények számvevőszékek állnak.

1. 13.1. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységeAz Állami Számvevőszék feladatait és működésének jogi környezetét a Számvevőszéki törvény (1989. évi XXXVIII. törvény) szabályozza.

E jogszabály is a sarkalatos (2/3-os) törvények közé tartozik. A törvény biztosítja az ÁSZ függetlenségét. Alkotmányos helyzete szerint az ÁSZ csak az OGY és a törvényeknek van alárendelve.

Az ÁSZ választott tisztségviselőit – elnök és alelnökök – a képviselők kétharmadának szavazataival az OGY parlamenti ciklusokon átívelő időszakra választja. Az ÁSZ elnöke vagy képviselője tanácskozási joggal részt vesz az Országgyűlés és bizottságai ülésein. Az ÁSZ költségvetése a központi költségvetés önálló fejezete,


Az Államháztartás ellenőrzése

költségvetési javaslatát önállóan (a PM-től függetlenül) készíti.

Az európai számvevőszéki gyakorlattól eltérően, egyedülálló módon, Magyarországon évente kell ellenőriznie az állami költségvetési törvényjavaslat (ha van, pótköltségvetés) megalapozottságát.

Rendszeresen kell ellenőriznie a költségvetési fejezetek és az elkülönített állami pénzalapok és az állami tulajdonú gazdasági társaságok tevékenységét.

Előírás az is, hogy étévenként kell ellenőriznie a költségvetési támogatásban részesülő politikai pártok gazdálkodását.

Az ÁSZ ellenőrizheti a helyi önkormányzatok és önkormányzati tulajdonú társaságok gazdálkodását, a közalapítványokat és minden olyan gazdálkodó szervezet tevékenységét, amely közpénzek felhasználásával kapcsolatos.

Az ÁSZ elnökének hatásköre az intézmény ellenőrzési tervéről dönteni. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a Számvevőszék ellenőrzési tervének tervezetét a véglegesítés előtt bemutatja az OGY Számvevőszéki Bizottságának. Az ÁSZ megbízásából ellenőrző köztisztviselő vagy szakértő minden dokumentumba betekinthet.

Az ÁSZ-nak intézkedési jogosítványai nincsenek. Más törvényekben meghatározott esetek feltárása esetén az illetékes szervek felé köteles büntető feljelentést tenni.

Az ÁSZ jelentései nyilvánosak, azokat kérésre bárki megtekintheti.

2. 13.2. A központi kormányzati ellenőrzésA magyar közigazgatásban államháztartás rendszerében az 1990-es évek elejétől bontakozott ki a pénzügyi igazgatási reform. Ennek keretében hozták létre a Magyar Államkincstárat.

2001-ben jött létre a pénzügyi igazgatási rendszer mai szervezeti rendszere. Az 1996-ban létrehozott egységes, de több funkciót betöltő szervezetként létrehozott Magyar Államkincstár bázisán egyszemélyes állami részvénytársaságként önállóvá vált az Államadósság Kezelő Központ, valamint a Kincstár.

A költségvetési gazdálkodóknál (kincstári gazdálkodási körbe tartozó költségvetési szerveknél) a kiadások teljesítése előtt szabályszerűségi ellenőrzést végeznek. A kiadások teljesítése előtt megvizsgálják, hogy a kiadásra van-e előirányzat és fedezet.

Az önkormányzatok által használt központi költségvetési támogatások is a Kincstár megyei igazgatóságai előzetes kontrollja után juthatnak el a felhasználóhoz.

Megállapítható azonban az, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal sajátos magyar képződmény, a fejlett országok pénzügyi ellenőrzési rendszere nem ismer ehhez hasonló intézményt, külföldön sehol sem találunk hasonló intézményt.

A KEHI feladata, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök megbízása alapján ellenőrzéseket végezzen az állami költségvetési szektorban és az állami tulajdonú gazdasági társaságoknál.

Az EU támogatások megjelenésével bővült a kormányzati ellenőrzés feladatköre. A kifizető hatóságnak a NGM-nek, a KEHI-nek és az NFH belső ellenőrzési egységének a támogatások teljes pénzügyi lebonyolítási rendszerére kiterjedő ellenőrzési hatásköre van.

Az Államháztartási Törvény alapján a központi költségvetési fejezetek gazdáinak ellenőrzési kötelezettségei vannak. A felügyeleti ellenőrzések során vizsgálják a hozzájuk tartozó költségvetési szervek és alapok gazdálkodásának szabályszerűségét és célszerűségét.

A felügyeleti ellenőrzés nem tekinthető önálló ellenőrzési területnek, hanem a kormányzat belső ellenőrzésének része.

3. 13.3. Könyvvizsgálók szerepe az ellenőrzésben



A különféle társas vállalkozások, vagyis az üzleti alapú a gazdasági társaságok tulajdonosai és más megbízók részére dolgozó könyvvizsgálók a vizsgált szervezet éves pénzügyi beszámolóját hitelesítő záradékkal minősítik, aláírják, és többféle záróvéleményt fogalmaznak meg.

A könyvvizsgáló megállapításai:

• korlátozás nélküli hitelesítő záradékot ad abban az esetben, ha ellenőrző munkája eredményeképpen arra a következtetésre jut, hogy az éves beszámoló megbízható és valós képet ad, illetőleg minden lényeges összefüggést a valóságnak megfelelően mutat be az alkalmazott beszámoló készítés keretei között.

A könyvvizsgáló három megjegyzést tehet, ha szabálytalanságot talál:

• Figyelmeztető záradékot ad akkor, ha a beszámoló megítélését nem befolyásoló, nem tisztázott ügyek merülnek fel.

• Korlátozott véleményt ad a könyvvizsgáló, ha lényeges eltéréseket, hibákat talál a beszámolóban.

• Elutasító záradékot akkor adnak, ha a beszámoló nem ad megbízható és valós képet.

4. 13.4. Pénzügyi ellenőrzést végző egyéb hatóságokA hazai pénzügyi szolgáltató szektor tagjai (hitelintézetek, üzleti biztosítók, önkéntes és magánnyugdíj pénztárak, brókercégek és egyéb pénzügyi szolgáltatók) felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) végzi.

Az illetékek, központi adók és társadalombiztosítási és egyéb bérekhez kapcsolódó járulékok befizetésének (a vámok és jövedéki adók kivételével) ellenőrzését 2011-től a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) végzi.

A vámokkal és jövedéki adókkal a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) foglalkozik.

E szervek feladataik elvégzését főleg monitoring jellegű ellenőrzések segítségével tudják megvalósítani. Lényeges különbséget jelent az eddig ismertetett ellenőrzési szervekkel szemben, hogy a most felsorolt szervezetek közvetlenül, saját hatáskörben szankcionálhatják a kívánatos (jogszabályok által előírt) helyzetektől, állapottól történő eltérést.

5. 13.5. A belső saját ellenőrzésA különféle költségvetési szerveknél is előírás, belső szabályzatok alapján a belső saját ellenőrzés az irányítási rendszeren keresztül.

Az ellenőrzési rendszer környezetét és egyben tárgyát képezi a belső irányítási rendszer. Egy költségvetésből gazdálkodó szervezet belső irányítási rendszere magában foglalja a szervezet vezetése által kialakított célkitűzéseket, iránymutatásokat, működési eljárásokat, szabályokat, és egyéb előírásokat.

Itt is az ellenőrzés célja, hogy biztosítsa a szervezet küldetésének és különböző törekvéseinek:

• gazdaságos, hatékony és eredményes teljesülését,

• a jogszabályoknak és a belső szabályoknak megfelelő működést,

• a szervezet vagyonának és információinak védelmét,

• a számviteli információs rendszer megfelelő minőségét és

• az éves pénzügyi beszámolók megbízható és időben történő elkészítését, valamint a hibák és csalások felderítését, elkerülését.

6. 13.6. A közösségi költségvetés előírt ellenőrzési rendszere



Az EU az uniós pénzek, a közösségi költségvetés forrásait azok keletkezésének és felhasználásának ellenőrzésével igen sokoldalú ellenőrzési rendszerrel védi.

Az EU-ban az ellenőrzések végzője az EU Számvevőszéke az ECA.

Az ECA alapvető feladata a közösségi költségvetés Bizottság általi végrehajtásának utólagos ellenőrzése, a támogatások szakszerű kezelésének nyomon követése.

Az ECA az esetek többségében néhány tagállamra kiterjedő tematikus ellenőrzéseket végez, illetve évente egyszer a Maastrichti szerződés előírása alapján elvégzi a igazolások kiadásához szükséges vizsgálatokat, elemzéseket.

A következő ellenőrzési szerv az OLAF, az EU csalás ellenes hivatala is fontos szerepet tölt be.

Megszűnt a külön ellenőrzési „minisztérium” helyette minden főigazgatóságon egy auditáló szervezet van.

Az auditálók a következő tevékenységeket végzik az EU-ban:

• A felhasználás utáni utóellenőrzés, korábbi ellenőrzéseket követő intézkedések nyomon követése, egyes támogatások ellenőrzése,

• Folyamatos felhasználási pénzügyi ellenőrzés,

• A felhasználási cél vizsgálata, témaellenőrzés,

• Kötelező az OLAF nyomozásokban való részvétel.

Az EU elvárja, hogy az egyes nemzeti kormányok is ezzel a konform szabályozással megfelelő módon védjék a közösségi forrásokat saját országukban.

A jelenlegi 2007-2013 közötti időszakban a Strukturális és Kohéziós támogatások felhasználásának ellenőrzésében a tagállamoknak minden operatív program vonatkozásában Audit Hatóságot kell működtetnie.

Vagyis megállapítható hogy az uniós források ellenőrzése, előírt szigorú előírások alapján történik minden tagállamban, amelyeket még szigorítani is akarnak az izlandi, ír és görög gazdasági és pénzügyi problémák miatt.

7. ÖsszefoglalásAz államháztartásban különösen fontos a közpénzek felhasználásának ellenőrzése. Magyarországon ellenőrző funkciót tölt be a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a fejlett országok pénzügyi ellenőrzési rendszere nem ismer ehhez hasonló intézményt, külföldön sehol sem találunk hasonló intézményt. Az ellenőrzést végezheti külső könyvvizsgáló, de kezdeményezhetik az intézményeken belül is.

Tesztfeladatok:


1. A közpénzek felhasználási rendszere szervezett kereteken belül zajlik.

2. Az adóhatóság nem lát el ellenőrzési funkciót.

3. A Kormányzat Ellenőrzési Hivatal a képviselőket ellenőrzi.

4. A pénzügyi gazdálkodása ellenőrzése belső és külső auditálás is lehet.

5. Az EU számvevőszéke az ECA.


XIV. rész - Az Európai Unió közös költségvetésének kapcsolata a hazai

kölségvetésselA XIV. témakör célja: Az EU és a magyar költségvetés kapcsolatainak megismertetése.

A hallgató:

• lássa át az EU pénzügyi intézményrendszerét,

• ismerje meg az EU tagországokra vonatkoztatott direktíváit,

• ismerje meg az Agenda 2000 alapelveit,

• sorolja fel a költségvetési folyamatot meghatározó alapelveket.


14. fejezet - tanulási egység: Az EU és a magyar költségvetés kapcsolataEnnek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

• helyesen értelmezni az EU tagországokra vonatkozó pénzügyi direktívákat,

• felsorolni és jellemezni az Agenda 2000 alapelveit,

• megérteni a költségvetési folyamat legfontosabb alapelveit.

1. 14.1. Az EU költségvetésének alapjaTudjuk, hogy az EU nemzetállamok szövetsége (amelynek ma már 27 tagja van), nem tekinthető szuverén föderális államnak.

Az EU tagországai közül 12, később biztosan több, közös mesterséges valutaként létrehozott pénzt használ – mivel egyre több ország teljesíti a közös fizetési eszköz bevezetésének feltételeit.

Van önálló parlamentje, de nem ez a döntéshozó szerv a legerősebb, az érdemi döntéseket a tagországok mindenkori végrehajtó hatalmait (kormányait) integráló Tanács hozza. Az államszövetség tagjainak száma bővül, de meg kell jegyezni, hogy a bővülés számos működési problémát vet fel.

Az EU pénzügyi intézményrendszere a közös valutarendszerből, az azt működtető központi bankból, az Unió közös költségvetéséből, az Európai Beruházási Bankból (EIB, speciális, fejlesztéseket finanszírozó bank) és az Európai Beruházási Alapból (EIF) tevődik össze.

Az EU döntéshozó testületei a pénzügyi intézményrendszer véleményének figyelembe vételével hozzák meg a tagországokra vonatkozó ajánlásokat, direktívákat.

2. 14.2. Az EU direktívái a tagországok részéreA tagországokra vonatkozó direktívák az alábbi gazdasági területekre vonatkoznak:

• Az adórendszerek (ezen belül is az általános forgalmi adó és a jövedéki adók) harmonizálása. A forgalmi adó harmonizálásának lényege, hogy az egyes termékekre vonatkozó adókulcsokat egységes nómenklatúra állapítja meg.

• A nemzeti költségvetésből nyújtható támogatások szigorú korlátozása. Az egységes támogatáspolitika tiltja vállalatcsoportok és ágazatok megkülönböztetett kezelését.

• Az úgynevezett maastrichti konvergencia kritériumokhoz történő alkalmazkodás.

A Maastrichti Egyezményt, amelyet még 1992-ben állapítottak meg az integrációs folyamat új fázisának kiterjesztését határozta el.

Az előbb felsorolt direktívák alapján az egyezmény a következő feltételeket szabta a tagjelölt országok felé:

Az infláció, és a kamatszínvonal nem térhet el számottevően a legalacsonyabb mutatóval rendelkező három ország átlagától.

A tagjelölt ország valutája árfolyamának viszonylag tartós stabilitása a következő kritérium.

Így a költségvetési deficit a GDP 3%-át, az államadósság a GDP 60%-át nem haladhatja meg.

A szerződés további fiskális szabálya az, hogy tiltja a tagállamok költségvetési hiányának jegybanki finanszírozását.


tanulási egység: Az EU és a magyar költségvetés kapcsolata

Mindezek megvalósítását az EU lépcsőzetesen javasolja.

Már csak azért is, mert az EU egységes költségvetésének létrejötte maga is hosszú fejlődési folyamat eredménye volt.

A történelemből tudjuk, hogy az európai integrációs folyamat kezdetén a létrehozott közösségek, az Európai Szén- és Acélközösség (ECSC, a Párizsi Szerződés hozta létre 1951-ben), az Euro-atom és az Európai Gazdasági Közösség (Római Szerződés, 1957.) önálló költségvetésekkel rendelkeztek.

Az EGK Bizottsága felügyelte ezen kívül a közös agrárpolitika végrehajtását biztosító Mezőgazdasági Alap és a Szociális Alap önálló költségvetését.

Az 1967-ben megkötött Egyesülési Szerződés eredményeként a három közösség költségvetései a Közösség egységes költségvetésének részévé váltak.

A Delors-csomag tartalmazta a közösségi költségvetés átfogó reformját 1988-ban.

Fontos lépcső volt az Agenda 2000 megállapodás, amely rögzítette, hogy a közös költségvetés kiadásainak növekedése nem haladhatja meg a tagállamok államháztartási kiadásainak növekedését. Ez a már jelzett Stabilitási és Növekedési Paktum előírásai miatt rendkívül kemény korlátot jelent, ami nem engedi a nemzetek feletti fiskális politika szerepének jelentős növekedését.

Az Agenda 2000 a közösségi költségvetés vonatkozásában a következő alapelveket fogalmazta meg:

1. transzparencia,

2. méltányosság,

3. egyszerűség,

4. hatékonyság,

5. pénzügyi autonómia.

3. 14.3. A költségvetési folyamatot meghatározó elvekA tagországok gyakorlatán alapuló, konszenzussal kialakított szigorú szabályok alapján működtetik az EU közös költségvetését.

A szabályrendszer neve Financial Regulations, amelynek átvétele minden tagország számára kötelező.

Az EU közösségi költségvetésének alapelvei a következők:

1. Az egységesség és a megbízhatóság elve. A közösségek bevételei és kiadásai egységes költségvetési dokumentumban jelennek meg. A különböző – költségvetéshez kapcsolódó – garanciavállalásokat és érvényesítéseket is meg kell jeleníteni a költségvetésben. A megbízhatóság azt jelenti, hogy sem közösségi kiadás, sem bevétel nem teljesülhet anélkül, hogy ezt a költségvetésben meg ne jelenítenék. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a tagországok közötti kölcsönös bizalom alapját jelentő folyamatos áttekinthetőséget biztosítsák.

2. Az éves költségvetés elve. Az éves költségvetés minden év január elsején kezdődik. A kiadási oldalon kötelezvényi és kifizetési jogcímek, előirányzatok különböztethetők meg. A költségvetés kétféle előirányzatot, kötelezettségvállalást és kifizetéseket tartalmaz. Az előbbi a többéves programok lebontott kiadási előirányzata, az utóbbi a ténylegesen befolyt bevételekből teljesíthető kötelezvény-kifizetés, vagy a korábban keletkezett deficit finanszírozását szolgálja. A többéves kihatású tételek jelentősége miatt megkülönböztetik az „átvihető” előirányzatokat, ami lényegében az előirányzatok évek közötti átvihetőségét biztosítja.

3. Az egyensúly elve. Az EU költségvetése szigorúan a kiegyensúlyozottságra törekszik, hiány nem tervezhető. A Szerződés kizárja az esetlegesen kialakuló hiány hitelből történő finanszírozását. A költségvetési programtól eltérő folyamatoknak két lehetséges esete van. Többlet esetén (amely a közösségi költségvetési tervezési és végrehajtási gyakorlatából adódóan a „normális” eset) azt a következő évre viszik át. A tervezési mechanizmus azt is biztosítja, hogy a folyamatosan keletkező többletek esetén újabb kiadások valósulhassanak meg. Deficit



esetén azt a következő évi költségvetés kiadási oldalára kell beállítani, amellyel bizonyos tervezett kiadások hátrébbsorolódnak.

4. Az euróban történő elszámolás elve. Vagyis a költségvetés elszámolási és könyvelési egysége az euró.

5. Az egyetemesség elve. A bevételeket és a kiadásokat külön kell nyilvántartani, összevont tételeket nem lehet alkalmazni. A bevételeket nem lehet konkrét kiadásokhoz rendelni, az összes bevétel fedezi az összes kiadást. A költségvetési törvény e fő elv mellett specifikál bizonyos elkülönített bevételeket és nettó elszámolásokat.

6. A specialitás elve. A specialitás elve azt jelenti, hogy minden előirányzat esetében világosan meg kell határozni azok célját, el kell kerülni a különböző előirányzatok összemosódását. A jóváhagyott előirányzatok nem csoportosíthatók át más célokra. Ezt biztosítja a költségvetés adminisztratív felépítési rendje (költségvetési nómenklatúra). A költségvetési dokumentum két nagy részből, A és B részből áll.

7. A megbízható pénzügyi vezetés elve. A költségek tervezésénél be kell mutatni az aktuális célokat és elérésük módját, az előirányzatok változtatása esetén a változás indoklását, valamint az elért eredményeket. A költségvetés végrehajtása során ellenőrizni kell a költséghatékonyság érvényesülését, és biztosítani kell az ellenőrzések eredményeinek visszacsatolását, és a zárszámadás elkészítését.

8. Az átláthatóság elve. Az EU költségvetési törvénye rendelkezik arról is, hogy az elfogadott dokumentumnak és a zárszámadásnak a közösség hivatalos közlönyében (Official Journal) történő kihirdetéséről a Parlament elnöke két hónapon belül gondoskodni köteles. Ugyancsak nyilvánosságra kell hozni az egyes intézmények pénzügyi vezetőinek jelentéseit, a különböző kölcsön- és garanciaügyleteket.

A közösségi költségvetésnek elfogadási és ellenőrzési hatáskörei, valamint eljárásrendje mindig a Közösség fejlődésének egyik legkényesebb kérdése volt. A költségvetési jog jelenleg két intézmény, az Európai Parlament és az Európa Tanács között oszlik meg, különböző arányban.

4. 14.4. Magyarország EU-s hiteleMagyarország, mint az Európai Unió tagja, jogosult kedvezményes hitelek felvételére, ha fizetőképessége, vagy belső gazdaságának finanszírozása azt indokolja. Az elmúlt években éltünk is a lehetőséggel, hisz hazánk kérésére az Európai Unió 2008 novemberében határozott arról, hogy Magyarország számára középtávú pénzügyi segítséget nyújt.

Magyarország ebből a 6,5 milliárd eurós hitelből három részletet hívott le eddig: egyenként 2 milliárdos részleteket 2008. december 9-én és 2009. március 26-án, illetve egy 1,5 milliárd eurós részletet 2009. július 6-án.

Tekintettel az egyéb pénzügyi piacokhoz való könnyebb hozzáférésre, Magyarország már nem hívta le sem 2009. novemberében, sem 2010. februárban az IMF és az EU által az akkori felülvizsgálatok sikeres lezárása által rendelkezésre álló hitelrészleteket.

Az Európai Unió által biztosított pénzügyi segítségnyújtás 2 éves időtartama, 2010. november elején lejárt.

5. 14.5. Magyarország helyzete az EU 2010. júliusi jelentése alapjánMagyarország visszatért a gazdasági növekedés pályájára és mára az egyik legalacsonyabb költségvetési hiánnyal rendelkezik az Európai Unióban. „Üdvözlöm a hatóságok elkötelezettségét a 2010-es költségvetési hiánycél mellett”, nyilatkozta Oli Rehn, gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős biztos. „Ugyanakkor a túlzott költségvetési hiány jövő év végéig történő kiigazítása nehéz döntéseket igényel, különösen a kiadásokkal kapcsolatban. Emellett biztosítani kell a kiszámítható környezetet a hazai és a külföldi befektetők számára egyaránt.”

Az EU áttekintette a magyarországi gazdasági helyzetet és üdvözölte, hogy a kivitel közelmúltbeli erős növekedése következtében a bruttó hazai termék várhatóan legalább 0,6 százalékkal fog nőni idén, szemben a korábbi 0 százalék körüli előrejelzéssel. 2011-ben a növekedés várhatóan legalább 2,5 százalékra fog gyorsulni.



Hasznos megbeszélések zajlottak az új kormány 2010-es évre, illetve a további évekre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzeléseiről.

Az EU-s küldöttség, az elmúlt hónapokban üdvözölte a kormány elkötelezettségét a 2010-es, korábban közösen meghatározott, a GDP 3,8%-át kitevő költségvetési hiánycél elérése mellett.

A küldöttség továbbá hangsúlyozta, hogy a költségvetési konszolidáció folytatása, összhangban azokkal a költségvetési hiánycélokkal, amelyekről korábban megállapodás született, alapvető fontosságú az államadósság mérséklése, a finanszírozási feltételek javítása és a fenntartható gazdasági növekedés szempontjából, valamint a magyar közpénzügyek hitelességének növelése érdekében is.

Emellett megállapította, hogy az idei első félévi, az eredetileg vártnál rosszabb költségvetési folyamatokat követően számos lépés történt azok ellensúlyozására, ide értve jelentős bevételnövelő, illetve megtakarítási intézkedéseket.

Ugyanakkor ezek a kiigazító lépések valamivel elmaradnak a szükségestől és jellemzően átmeneti jellegűek, emiatt a kormánynak növelnie kell az erőfeszítéseket a fenntartható, 2011-ben 3 százalék alatti költségvetési hiány elérése érdekében.

Míg a tervezett pénzügyi szektorra kivetett különadó hozzájárulhat a rövidtávú költségvetési kötelezettség-vállalások teljesítéséhez, a Bizottság szolgálatai úgy ítélik meg, hogy ez az adó a jelenlegi formában a befektetési kedv és a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti. A küldöttség emiatt sürgette a kormányt, hogy gondolja át ennek az adónak néhány jellemzőjét.

A Bizottság tagjai úgy vélték, hogy a pénzügyi szektor stabilitását megszilárdította a pénzügyi felügyeleti rendszer megerősítése. Míg a szerkezeti átalakítások iránti elkötelezettség más területeken is tetten érhető, ide értve a közlekedési és az egészségügyi szektort, a küldöttség megállapította, hogy ezekkel kapcsolatban a kormány további pontosítást jelenleg nem tud nyújtani.

Ami az Európai Unió által nyújtott pénzügyi segítségnyújtás szerkezeti reformokkal kapcsolatos feltételeit illeti, amellett, hogy kielégítő előrehaladás történt a pénzügyi szektorban, némi előrelépés tapasztalható a költségvetési felügyeletben is, de a küldöttség számos aggasztó lépést is tapasztalt, így például a kincstárnoki rendszert felváltó költségvetési felügyelői rendszer késedelmes bevezetését.

A tömegközlekedési szektort érintő szerkezeti átalakításokkal kapcsolatban, amik a tervezett költségvetési megtakarítást alapozhatták volna meg, a küldöttség azt tapasztalta, hogy a tervezett intézkedéseket jórészt elhalasztották, kivéve az év eleji áremeléseket. Ez alátámasztja a kitűzött szerkezeti átalakítások fontosságát ebben a szektorban.

Összességében megállapítható, hogy Magyarország teljesíti a 2010-es évre tervezett és korábban elfogadott irányszámokat.

A Magyarországot érintő EU 2011-költségvetésének irányszámai

A következő évben a költségvetésben megjelenő EU források összesen 1418 milliárd forintot tesznek ki, ebből 1166 milliárd forint jön az Európai Unióból, a fennmaradó 251 milliárd forint pedig a magyar költségvetési forrás – a tervezett és bemutatott 2011-es büdzséből, amely a költségvetési törvényjavaslatban megjelenő és az azon kívüli EU transzfereket is feltünteti .

A strukturális támogatások 985 milliárd forintra rúgnak, a vidékfejlesztés és halászati támogatások pedig 144 milliárd forintot tesznek ki.

A költségvetésen kívüli tételek összege 225 milliárd forint, amiből az agrárpiaci támogatások 21 milliárd forinttal, a közvetlen termelői támogatások pedig 204 milliárd forinttal részesednek. A költségvetési terv szerint 2011-ben Magyarország 258 milliárd 143 millió forinttal járul hozzá a közös uniós költségvetéshez. Ez a terv, de elfogadott 2011-es költségvetése 2010. november végén, jegyzetünk zárásakor, még nem volt az EU-nak.

6. ÖsszefoglalásAz EU tagországai közül 12, később biztosan több, közös mesterséges valutaként létrehozott pénzt használ – mivel egyre több ország teljesíti a közös fizetési eszköz bevezetésének feltételeit.



Az EU pénzügyi intézményrendszere a közös valutarendszerből, az azt működtető központi bankból, az Unió közös költségvetéséből, az Európai Beruházási Bankból (EIB, speciális, fejlesztéseket finanszírozó bank) és az Európai Beruházási Alapból (EIF) tevődik össze. Magyarország, mint az Európai Unió tagja, jogosult kedvezményes hitelek felvételére, ha fizetőképessége, vagy belső gazdaságának finanszírozása azt indokolja.

Tesztfeladatok:


1. Valamennyi EU tagország az eurót használja.

2. Az EU tagországokban az ÁFA egységes elvek alapján kerül meghatározásra.

3. Az euró bevezetésének egyik kritériuma, hogy a költségvetési hiány nem lehet magasabb a GDP 3 %-nál.

4. Magyarországnak 1,5 milliárd euró EU-s hitele van.

5. Magyarország két részlete hívott le a rendelkezésre álló hitelkeretéből.

Euró, Európai Beruházási Bank, Európai Beruházási Alap, EU direktívák, Agenda 2000.


XV. rész - Mellékletek


Felhasznált irodalom1. Alvarez, Jc. G. – Guéguen, D. (2005): The Euro: Europe’s Construction or Destruction? EIS Publishing,

Brussels

2. Ágh Attila – Rózsás Árpád – Zongor Gábor (2004): Európaizálás és regionalizálás Magyarországon. Jótár, a TÖOSZ módszertani füzete.

3. Berend T. Iván (2003): A jóléti állam: Válság és kiutak. Magyar Tudomány 10. szám, 1273-1278. o.

4. Berthold, N. (1993) Fiskális föderalizmus Európában, mint a sikeres gazdasági és valutáris unió előfeltétele? Közgazdasági Szemle.

5. Cullis, J. – Jones, Ph. (2003): Közpénzügyek és közösségi döntések. Aula.

6. Dr. Csanádi Ágnes - Dr. Tóth József: Az önkormányzatok pénzügyei PERFEKT 013/2002

7. Csermák Judit - Dér Géza – Nagy Istvánné – Pintérné Csermák Jolán (2000): Költségvetési szervek gazdálkodása. Aula.

8. EC (2004): Building our common future: Financial and political outlock for the enlarged Union 2007-2013. European Commission 10. February.

9. Hetényi István (2004): Gazdaságpolitika. Budapest, Zsigmond Király Főiskola

10. Kovács Árpád (2003): Pénzügyi ellenőrzés, változó erőtérben. Perfekt Tanácsadó, Oktató és Kiadó Részvénytársaság.

11. Közigazgatás-fejlesztési füzetek 1. (2000a): Helyi önállóság és önkormányzati feladatok. Miniszterelnöki Hivatal Közigazgatás- és Területpolitikai Államtitkárság. (Helyi önkormányzati know-how program.)

12. Kusztosné Nyitrai Edit] ; [szerzők Barabás Zoltán et al.] ; [közread. a Municipum Magyarország Alapítvány]. - 3. jav. kiad. - Budapest : Municipium Magyarország Alapítvány, [2004]

13. László Csaba (2001): Vargabetűk az államháztartási reform tízéves történetében. in: Közgazdasági Szemle, október, 844-864. o.

14. Stiglitz, J.E. (2001): A kormányzati szektor gazdaságtana. KJK-KERSZÖV

15. Verebélyi Imre (2000): Önkormányzati rendszerváltás és modernizáció. Magyar Közigazgatás, szeptember-október-november.

16. Vigvári András (2002): Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek. KJK-KERSZÖV.

17. Vígvári András Közpénzügyeink - Budapest: KJK-KERSZÖV, 2005.

18. 1990. évi LXV sz. törvény. a helyi önkormányzatokról

19. 1992. évi XXXVIII sz. törvény az államháztartásról

20. 217/1998(XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről

21. 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről

22. 2009. évi CXXX. Törvény a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről


1. sz. melléklet. Beszámoló egy város a 2006-2010 közötti eredményeirőlMint láttuk egy város évenként készít költségvetést, de évente számot is kell adni annak teljesítéséről. Sőt, mivel négyévente önkormányzati választások is vannak, így az éves beszámoló mellett a teljes ciklus eredményeiről is beszámolót kell készíteni. Egy ilyen beszámolót idézünk a következő oldalakon, amely Gödöllő város 2006-2010 között elért eredményeit mutatja be. A beszámolóból kicsit érződik a politikai hovatartozás, de ennek ellenére véleményünk szerint tanulságos a következő oldalakon látható beszámoló.

„A 2006-os önkormányzati választáson, Gödöllőn a Gödöllői Lokálpatrióta Klub 14 egyéni jelöltjéből 13-an nyerték meg a választást, így a szintén nyertes Lokálpatrióta polgármesterrel együtt 14-en kezdték meg a költségvetésnek megfelelő program megvalósítását. A biztos testületi többség lehetővé tette a kiegyensúlyozott lendületes munkát, így Gödöllő nem a pártpolitikai csatározásoktól, viaskodásoktól volt hangos, hanem arról, hogy döntéseinek több mint 90 % át egyhangú szavazással hozta meg, és a nehéz gazdasági-pénzügyi válság ellenére Gödöllő városa eredményesen működött az elmúlt négy évben.

Az önkormányzatok támogatásának folyamatos csökkentése, az állami feladatok alulfinanszírozása és a kialakult gazdasági válság ellenére, a 4 évre tervezett program nagy része megvalósult, több esetben többet tudtak teljesíteni, mint amit terveztek. A város mintegy 30 milliárdos vagyona több mint 10 milliárd forinttal gyarapodott, a beszámolási időszakban.

Sajnos a város egy nagy beruházást nem tudott teljesíteni, a gödöllői termálfürdő komplexum megépítését. Bár elkészült a meglévő meleg vízre alapozott nagyszerű gyógyászati központ megvalósíthatósági tanulmánya, de a szükséges egyetemi kertészeti terület használati jogának a hiányában a megvalósítást megkezdeni nem tudták. Hozzá kell tenni, hogy a ciklus második felében a kialakult gazdasági válság sem kedvezett a tervezett befektetői kör bevonásának, így a program megkezdése még várat magára. Bízni lehet azonban abban, hogy a következő években a tervezett, és Gödöllő további sikeres fejlődését nagyban befolyásoló gyógyászati központ megvalósul.

Nagy eredménynek tekinthető az M-31 autópálya megépítése, de nem váltja ki a tervezett elkerülő utat, aminek a tervei már 10 éve elkészültek és idén a korszerűsítése is megtörtént. Megépítését elkerülhetetlenül fontosnak tartják a város tehermentesítése érdekében. Azon lesznek, hogy az elmaradt állami beruházás megvalósuljon.

Összességében büszkeséggel tölti el a város lakóit, hogy Gödöllő a saját kategóriájú városok között (20-tól 50 ezer lakos) a fejlettség és a fejlődés dinamikája alapján az első háromban van. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 2011-es Uniós elnökség alatt Gödöllő lesz a központi helyszíne a legmagasabb rangú eseményeknek, az EU-s üléseknek.

A település pénzügyi helyzetének alakulása

2006 és 2010 között a város összes bevétele közel 53.6 milliárd forintot tett ki és várhatóan tesz ki, amelyből a saját bevétel 22.4 milliárd forint. A saját bevételből 14.4 milliárd a helyi és gépjárműadó. A helyi adó nagy része az iparűzési adó, amelynek 90-95 %-át a városba települt nemzetközi nagyvállalatok fizetik be. Ehhez járul még az elvileg szabadon felhasználható személyi jövedelemadó helyben maradó része, 3.2 milliárd forint. A kötelező feladatokra juttatott állami támogatások összege 14 milliárd forint. A kiadások túlnyomó részét a 32 milliárdos működési költségek tették ki, amiből majdnem 19.3 milliárd forint a bér és járulékok költsége.

Látható hogy az állami támogatások még a kötelező feladatok ellátására szolgáló bérköltséget sem fedezik. Az eltérést a helyi adó jelentős részének működésre fordításával fedeztük. Fejlesztésre jutott 10.5 milliárd forint, amiben jelentős pályázati részarány és a 2006-2007-ben felvett 4.5 milliárd forintos hitel is van.

Érdemes megjegyezni, hogy a különböző címeken befizetett adó mértéke 5 milliárd forint, és azt is, hogy a „túlzottan nagy” iparűzési adó miatt 892 millió forint került elvonásra, így az államnak visszafizetett teljes összeg négy év alatt közel 6 milliárd forint, az állami támogatás 42 %-a.

A város működtetése

A kötelező állami feladatok ellátására szolgáló intézmények finanszírozásának elsődleges forrása a normatív


1. sz. melléklet. Beszámoló egy város a 2006-2010 közötti

eredményeirőlállami támogatás, melynek értéke 4 év alatt folyamatosan csökkent. 2009-ben összességében a kötelező feladatok ellátásához szükséges költségek felét sem fedezte. Ennek ellenére a szigorú, takarékos gazdálkodásnak köszönhetően nem csökkent a szolgáltatás színvonala, esetenként többletszolgáltatásokkal javult az ellátás minősége. Az új létesítmények mellett megindult a német nemzetiségi oktatás is, amely egy osztály számára német nyelvű oktatást biztosít az általános iskolában, felmenő rendszerben. A négy év alatt megtörtént az oktatási intézmények szakmai programjainak a megújítása, jelentősen színesítve a lehetőségeket.

Az önkormányzat továbbra is fenntartotta, nagyrészt az uniós pályázatok segítségével növelte, a kulturális műhelyek, a Művelődési Központ, a Zeneiskola, a Könyvtár, a Városi Múzeum tevékenységének színvonalát, a Gödöllői Iparművészeti Műhely pedig, országos hírűvé nőtte ki magát. A szabad téri terek növelésével több száz fős rendezvények megtartására is alkalmassá vált. Tovább erősödött a Királyi Kastély és kulturális intézményeink együttműködése. Az önkormányzat a kulturális és sport támogatására kiemelt figyelmet fordított. A nehéz gazdasági helyzet ellenére jelentős és rendszeres támogatást nyújtott a városban tevékenykedő 90 körüli civil szervezet, egyesület programjainak megrendezéséhez is. Az egészségre nevelés eszközeként kiemelt támogatást kaptak az ifjúsági sportprogramok. Tovább erősödött Gödöllő kulturális központ jellege.

Jelentősen fejlődött az Egységes Pedagógiai Szakszolgálat tevékenysége a kistérségi feladatok ellátásával, ami nemcsak jelentős létszámbővítést tett szükségessé, hanem a nagyobb létszámnak és feladatnak megfelelő nagyobb épületet is, amit a kistérség egy néhány éves korszerű épület bérlésével oldott meg. Ezzel Gödöllőn kívül további 10 településen élő gyermek számára vált elérhetővé a nevelési tanácsadás és a logopédiai szolgáltatás.

A Forrás Szociális Segítő Szolgálat számára az utóbbi években szűkössé vált teret az önkormányzat ugyancsak ingatlan bérlettel oldotta meg, ahol nemcsak a szükséges irodák és a szociális étkeztetés került elhelyezésre, hanem a hajléktalan ellátás és a krízisszállás is helyet kapott a korábbinál jobb, és jobban működtethető, kulturált körülmények között.

Fejlesztések

Gödöllő hosszú évek óta tartó dinamikus fejlődése 2006-2010 között felgyorsult. A város látványosan formálódott és a lakosság számára jelentősen növelte a komfort érzetet, az azonos kategóriájú városok között az első három legdinamikusabban fejlődő város között van az országban. Bár néhány tervezett beruházás, elsősorban a befektetői érdeklődés hiánya miatt, későbbre tolódik, a testület a 2006-2010-es programban megfogalmazott fontos célkitűzések többségét teljesítette. Összességében az eredetileg tervezett fejlesztéseknél többet sikerült megvalósítani. Mindezt alapvetően a takarékos és felelős gazdálkodás, valamint a sikeres pályázati eredmények tették lehetővé. Az önkormányzat 2006 és 2010 között 21 nagyobb volumenű pályázatot nyújtott be, ebből 18 nyert el támogatást, aminek nagy része, szám szerint 14 fejlesztési célokat szolgál, ezek összességében 2.4 milliárd forint fejlesztési forrással egészítette ki a város költségvetését.

A város költségvetésében külön szerepelnek a működésre és a fejlesztésre szánt pénzeszközök. Ebből látszik, hogy nem élte fel a város, hanem 10 milliárddal gyarapította a most mintegy 40 milliárd forintot érő a városi vagyont. Az ország romló gazdasági helyzete ellenére Gödöllőn több nagy és sok kisebb beruházás valósult meg. A fejlesztések részben saját, részben pályázati forrásból, részben befektetői finanszírozással valósultak meg. Gödöllőn jelentős a külső (közösségi, befektetői, állami) forrásból megvalósult objektumok száma is.

Intézményfejlesztés

A közoktatás terén a város az elmúlt 20 esztendő legnagyobb fejlesztéseit hajtotta végre, amelynek keretében közel egy milliárd forintos saját erőből megvalósította a Damjanich Iskola jelentős bővítését és teljes körű felújítását. Az iskolában nemcsak az oktatási körülmények javultak meg, hanem a színházterem kialakítása kulturális, közösségi találkozóhelyül is szolgál, az új tornacsarnok pedig, a sportolni vágyók számára biztosít új lehetőséget. (Az elmúlt időszak fejlesztéseinek jelentős része a 2. sz. mellékletben, a fotómellékletben látható.)

Az elmúlt években megtörtént a Török Ignác gimnázium épületén a nyílászárók cseréje, 2 tantermes bővítése és új tanári szoba építése, 100 millió forint körüli összegből. Szülői kezdeményezésre megújult a Hajós iskola sportcsarnokának sportpadlózata, amelynek 16 millió forintos költségéhez az önkormányzat jelentős résszel járult hozzá.

Közel hatszázmillió forintba került a zöld óvoda megépítése, amihez az önkormányzat 84 %-os pályázati támogatást nyert. Az óvoda építésével nemcsak bővült a férőhelyek száma, nemcsak szükségtelenné vált a két régi, elhasználódott óvoda épület költséges felújítása és üzemeltetése, hanem az új, korszerű épület olcsóbban



eredményeirőllesz üzemeltethető.

Az egyetem környéki és a nagyfenyvesi kisgyerekes családoknak segítség az egyetemi óvoda 30 millió forintos bővítése egy csoport szobával. A fenti fejlesztések nyomán, hozzászámítva a katolikus egyház által létrehozott, és működtetett óvodát is, jelentősen enyhült a városi óvodákban tapasztalható zsúfoltság.

Jelentős fejlesztések történtek és történnek a szociális otthonban is, pályázati forrásból, 54 millió forintos támogatással valósul meg a szobák komfortosabbá tétele, az energetikai korszerűsítés, akadálymentesítés és terápiás szoba kialakítása. A német szamaritánus rend adományából pedig, a fürdőszobák átépítése történt meg, számos kisebb korszerűsítés mellett.

A Polgármesteri Hivatal akadálymentesítése ugyancsak régi elvárása a mozgáskorlátozottaknak, pályázati támogatással megépült a lift, korszerűbb lett a fogadó tér, a bejáratnál problémát okozó lépcsők mellé rámpa került megépítésre. Ugyancsak a mozgáskorlátozottak mozgásának megkönnyítésére épült meg a Művészetek Házában a lift, így már a kerekes székesek is látogathatják a színháztermet.

Elkészült a Táncsics Mihály utcai sportközpont első üteme, mintegy 300 millió forintos költséggel felújításra került a Center pálya, lelátó is épült hozzá, az edző pálya helyén, pedig egy sátorral befedhető műfüves labdarúgó- és két teniszpálya épült.

Közel egy milliárd forintos támogatással megújul a Főtér, a Művészetek Háza és átépül a piac galéria. A Főtér a gépkocsi forgalomtól elzártan, a korábbinál több zöld felülettel, szökőkúttal, kényelmes kiülő padokkal várja a megpihenni vágyókat. Megtörténik a földalatti közművek teljes cseréje, aminek több fa is áldozatul esett. A Művészetek Háza felújítása az energiahatékony működést célozza meg, de a színházterem hő-, zaj szigetelésének problémáját is megoldja, s a színházterem klimatizálásával egész évben megfelelő körülményeket biztosít a színházlátogatóknak. A felszabaduló térben egy több száz fős rendezvény terem is kialakításra kerül. A tíz évvel ezelőtt épített piac galéria átalakítása az emeleti tér jobb, szélesebb körű kihasználását eredményezi

Elkészült az 1. sz. rendelőintézet nyílászáróinak cseréje és 25 millió forintos pályázati támogatással a mozgáskorlátozottak igényeinek megfelelő átalakítása, ennek keretében a felhajtó rámpa megépítése mellett új padlóburkolat és falfestés is készült. Jelentős részt vállalt az önkormányzat az új 100 millió forint értékű röntgen és 17 millió forintos ultrahang berendezés beszerzésében is.

Az önkormányzat 4 év alatt 250 millió forintot fordított az intézmények karbantartására, megakadályozva ezzel az intézmények állagának romlását. Ennek keretében festési munkák kerültek elvégzésre, elhasználódott eszközök, gépek cseréje történt meg, tetők kerültek javításra, ajtók, ablakok javítása, cseréje valósult meg

Kulturális örökség védelme

Három éves előkészülete után a norvég alap összességében mintegy 460 millió forintos, 85 %-os támogatásával jövő év tavaszára elkészül a Királyi Váró rekonstrukciója, az eredeti 19. századi formában.

Ugyanezen pályázat keretében újul meg az Alsópark, sétányok, fasorok kerülnek kialakításra és felújításra, ügyelve a Rákos patak menti természetes madár élőhely érintetlenül hagyására, Felújításra kerül az Erzsébet park is, és restauráltatjuk a 18. században épült Kálvária szoborcsoport, Erzsébet királyné szobrát és a Sziklát is. Ugyancsak felújítjuk a 18. századi filagóriát, amely a kapucinus templom mellett nyer méltó elhelyezést. Megújult a Világfa, a művész új gondolatokkal, új formában alkotta újra, a 2010-es Szabadság Nap ünnepségének kiemelkedő háttereként.

Civil kezdeményezésre, közadakozásból kopjafát állítottunk a Pozsonyi Csata emlékére a Nemzeti Összetartozás Parkjában, elhelyezésre került Wass Albert és Körösfői Krisch Aladár szobra. Az önkormányzat jelentős anyagi ráfordítással restauráltatta a Mária szobrot.

Infrastruktúrafejlesztés

Az önkormányzat a legnagyobb feladatának az intézmények magas szintű működtetése mellett az infastruktúrális hiányosságok felszámolására tette a legnagyobb erőfeszítéseket.

A szennyvízcsatorna építés néhány korábban kimaradt területen a hiányzó feltételek teljesülése után folytatódott, a szennyvíztisztító megépítésének támogatására vonatkozó pályázaton, mintegy 40-50 %-os támogatást sikerült elnyerni, a tervek nagy része ugyancsak pályázati támogatással elkészült, az engedélyeztetés folyamata jelenleg



eredményeirőlis tart, az építés a jövő évben indul.

Az elmúlt 4 évben jelentős pénzeszközöket, mintegy 4 milliárd forintot fordított az önkormányzat a szilárd burkolatú utak és ezzel párhuzamosan a csapadékvíz elvezetés építésére. Ennek eredményeként az aszfaltozott utak aránya 95 % fölé emelkedett, de az újonnan kialakított vízelvezetésnek köszönhetően az idei hatalmas esőzések távolról sem okoztak akkora károkat, mint az emlékezetes 2005-ös nagy nyári vihar. Az útépítések sorából érdemes kiemelni néhány nagyobb jelentőségűt, a mintegy 130 milliós költséggel megépített Kossuth Lajos utca eleje a kiépített lámpás kereszteződéssel a Belváros jobb megközelítését teszi lehetővé, a Táncsics Mihály utca és a Repülőtéri út szélesítése és teljes körű felújítása a város nagy adó fizető cégeinek jelent jobb közlekedési lehetőséget. A Dózsa-Szilhát sarok és a Szabadság út-Besnyő utca jelzőlámpás csomópontjának megépítése nagymértékben javította a térség közlekedési biztonságát. Jóllehet a csomópontok kialakítása állami feladat, a pályázati önrészt több tízmillió forint értékben az önkormányzat biztosította. Nem önkormányzati beruházásból, de érdemes megemlíteni a Dózsa György út és az Isaszegi út teljes aszfaltozását is. Az elmúlt években közel 18 km járda épült, ill. került felújításra, mintegy 270 millió forint értékben.

Útépítési, járdaépítési, és az úthoz tartozó csapadékvíz elvezetési költségek:

A csapadékvíz elvezetés megnevezés alatt az útépítéshez kapcsolódó vízelvezetés összege szerepel.

Hosszas előkészületek után ez évben elkészült az uniós követelményeket teljes egészében kielégítő térségi hulladékgazdálkodási központ, nagy teljesítményű válogató művet, komposztáló berendezést, hulladékudvarokat és szelektív gyűjtő pontokat magába foglalva. A 6 milliárd forintos, 95 %-ban unió által támogatott rendszer, a hulladék feldolgozását és különválogatását oldja meg. Ennek köszönhetően városunkban elindult a szelektív hulladékgyűjtés.

Kisebb értékű egyéb fejlesztések

A nagy értékű beruházások mellett több kisebb volumenű, de nagyon fontos beruházás is történt. Elsősorban a lakótelepi kutyások helyzetét könnyíti meg a folyamatban lévő 4 kutyafuttató megépítése, ahol a kutyatartók kedvenceiket kulturált körülmények között elkerített helyen futtathatják.

12.5 millió forintos pályázati támogatással felújításra került a Kossuth L. utcai bölcsőde, jobb környezetet biztosítva a bölcsődék iránti növekvő igénynek.

Az elmúlt években 7 új játszótér épült és épül, amelyek megfelelnek a szigorú uniós előírásoknak.

A tűzoltóság eszközökkel való ellátása pályázati rendszerben történik, az elmúlt 4 évben egy tűzoltó autó beszerzéséhez biztosította az önkormányzat a szükséges 18 millió forintos önrészt, emellett tízmillió forintos nagyságban számos egyéb eszköz beszerzést támogatta a 20 %-os önrésszel.

A város átvette a tulajdonos egyházaktól a Dózsa György úti temető üzemeltetését, pályázati támogatással mintegy 30 millió forintért felújíttatta a ravatalozót, 10 millió forintért szilárd burkolatú utat épített.

Civil kezdeményezésre, önkormányzati és szponzori finanszírozásában felújításra került az Ivánka kripta épülete, méltó emléket állítva ezzel a 19. század második felében Gödöllőn élt, jelentős személyiségnek, Ivánka



eredményeirőlImrének.

Nem önkormányzati forrásból megvalósult fejlesztések

A megvalósult nem önkormányzati beruházások közül ki kell emelni a kastély rekonstrukció újabb ütemét, ennek során mintegy 1.4 milliárd forintért megújult a Gizella és a Lipót szárny, az Erzsébet terasz, a Horthy bunker, a bejárat alatti bástyahelyiség, és a park egy része a gesztenye sorral. A fejlesztések nyomán jelentősen nő a fogadó és a kiállító tér, ami kényelmesebb belépést és újabb állandó és időszaki kiállítás megrendezésé tesz lehetővé. Megszületett a döntés arra vonatkozóan, hogy a Kastély a magyar uniós elnökség rendezvényeinek színhelyéül szolgál. 2011 év elejére 100 millió forintos önkormányzati részvétellel 900 millió forintért kerül felújításra a lovarda és a hozzákapcsolódó márványistálló.

Jelentős, mintegy 950 millió forintos fejlesztés történt az Ipari Parkban, korszerű bérelhető irodaház, műhely és raktár épület került pályázati támogatással megépítésre. A befektetők nagy száma már újabb terület bevonását is szükségessé tette. Az elmúlt években tovább épült a Dózsa György út menti kereskedelmi övezet, a STOP-SHOP mellett átadták az ALDI új áruházát, és előkészítés alatt van a LIDL áruházának az építése.

Több éves, 1.9 milliárd forintos építési munkák után 2008 tavaszára elkészült és megnyílt a volt községháza épületében kialakított 56 szobás Erzsébet Királyné szálloda, étterem és üzletház együttes. Az építési költségének visszafizetését az épületkomplexum jövedelme biztosítja. Elkészült az SZIE kollégiumoknak a felújítása, jó minőségű, 2 ágyas szobákkal bővítve a Gödöllői szálláslehetőségeket. A TEVA gyógyszergyár a gazdasági válság idején is jelentősen bővítette és jelenleg is bővíti gyártó kapacitását, az így megnövekvő helyi adó jelentősen hozzájárul a város gazdasági alapjának megerősítéséhez.

A parkolási gondokon segít a magán beruházásban készült mintegy 200 mélyparkoló, és a vasútállomás mellett a vasút és az önkormányzat sikeres együttes pályázatának eredményeként még az idén, 140 millió forint támogatással megépülő P+R parkoló.

Nem önkormányzati beruházásként épült meg az M0 és az M3 autópályát összekötő M31 autópálya, amely 15-30 perces megtakarítást tesz lehetővé az M5 út és a Ferihegyi repülőtér irányába. Az autópálya építésnek köszönhetően megépültek a kerülő út csomópontjai is, remélhetőleg a közeli jövőben a csomópontok közötti útszakaszra is sor fog kerülni.

A Petőfi téri üres telek beépítésével elkészül a Fő tér körüli épületek teljes körű átépítése, erősítve ezzel a kisvárosi hangulatot. A megépített mélyparkoló hozzájárul a belvárosi terület parkolási gondjainak enyhítéséhez. Gödöllő fejlődését és lakóinak gazdasági erejét mutatja az, hogy az elmúlt 4 évben 520 új lakás épült illetve került teljes körben vagy részlegesen felújításra.

Megépült az új katolikus és baptista templom, és megkezdték a görög katolikus templom építését is.

Közbiztonság

Gödöllő közbiztonsága a Pest-megyei átlagnak megfelel, ennek javítására az önkormányzat szorosan együttműködik a Rendőrséggel, kialakult a körzeti megbízotti hálózat, melynek működési feltételeinek biztosításához az önkormányzat is hozzájárul. Az önkormányzat egy a helyi igények kielégítésére szolgáló gépkocsit biztosított, és alapítványi források bevonásával hozzájárul a működés feltételeihez is. Megkezdődött a kiemelt helyszínek térfigyelő kamerával való felszerelés előkészítése.

Nemzetközi kapcsolatok

Örvendetesen fejlődtek a város nemzetközi kapcsolatai, melyet legláthatóbb módon a Fő téren az indonéz kapcsolat eredményeként megépített GONG mutatott. Avatását a legfőbb közjogi méltóságok is megtisztelték. Az elmúlt 4 évben új testvérvárosi kapcsolat jött létre a spanyol Valdemoro, az indonéz Bogor, a cseh Brandys-Stara Boleslav városával, de a korábbi kapcsolatok is élénk tevékenységet mutat. Évente több százan vesznek részt kölcsönösen a testvérvárosi rendezvényeken, civil szervezetek, különböző intézmények, iskolák, művészeti-, és sport csoportok, képviseletében, vagy magán emberként, hozzájárulva ezzel a testvérvárosban élő emberek jobb megismeréséhez, a nyelvismeret bővítéséhez, Gödöllő imázsának növelésének a nagyvilágban.

A város képviselete a polgármester személyében továbbra is jelen van az Európai Unió legmagasabb önkormányzati fórumán, a Régiók Bizottságában. Ehhez kapcsolhatóan került megrendezésre a Régiók Bizottsága szakbizottságának a konferenciája a Királyi Kastélyban. A rendezvény sikere és a lobbi tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy a Kastély a 2011-es uniós elnökség kiemelt helyszíne legyen.



eredményeirőlGödöllő, 2010. szeptember

Polgármester


2. sz. melléklet. A 2006-2010 közötti időszak fejlesztéseinek eredményeiOktatási intézmények

1. kép: 1. sz. Városi Bölcsőde

2. kép: Zöld Óvoda belső udvara


2. sz. melléklet. A 2006-2010 közötti időszak fejlesztéseinek

eredményei

3. kép: Zöld Óvoda

4. kép: Játszótér a Szent István téren



eredményei

5. kép: Damjanich Általános Iskola

6. kép: Fréderic Chopin Zeneiskola



eredményei

7. kép: Török Ignác Gimnázium

8. kép: Szent István Egyetem



eredményei

9. kép: Városi Könyvtár

Főtér felújítása

10. kép: Főtér látványterv - videó



eredményei

11. kép: Erzsébet Szálloda

12. kép: Hamvay kúria



eredményei

13. kép: Főtér felújítása - videó

14. kép: Művészetek Háza látványterv



eredményei

15. kép: Világbéke Gong

16. kép: Tormay Károly Egészségügyi Központ

Királyi Kastély



eredményei

17. kép: Királyi Kastély - videó

18. kép: Erzsébet Veranda



eredményei

19. kép: Kastélypark I.

20. kép: Kastélypark II.



eredményei

21. kép: Kastélypark III.

22. kép: Alsópark



eredményei

23. kép: Világfa

24. kép: Erzsébet park I.



eredményei

25. kép: Erzsébet park II.

26. kép: Királyi váróterem látványterv

27. kép: Szentháromság templom

Sportlétesítmények



eredményei

28. kép: Városi strand

29. kép: Táncsics Mihály úti pálya

Út és ipari létesítmények



eredményei30. kép: Elkerülő út

31. kép: Járdaépítés

32. kép: Útépítés

33. kép: M31 Autópálya



eredményei

34. kép: Lámpás csomópont kialakítása

35. kép: Ipari park

36. kép: Szennyvíztisztító telep


tankonyvtar.hu · web viewtelepülésgazdaságtan dr. peszeki, zoltán településgazdaságtan dr....

Documents