A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMJOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í T É L E T

e-mail: itelet@jak.ppke.huX. évfolyam, 2. szám 2007. április 3.

honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

aequum, salu

tare

A PPKE-JÁK legnépszer bb lapjau

LÁBADY TAMÁS

A FOGYASZTÁS

PÁZMÁNY SZALON

ESTERHÁZY JÁNOS

SZENT ERZSÉBET SZILASI ALEX

VÉDEGYLET

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M

Nagy Sándor, a fogyasztóÉrdekes vitát folytattunk le a szerkesztõség tagjaival, az elsõ számmegjelenésének örömére tartott pezsgõs koccintás alkalmával. A be-szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult-ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egyegyetemi lapnak. A döntõ többség arra az álláspontra helyezkedett,hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapbanmellõzendõ. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so-rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni azadott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg-alapvetõbb kérdésekben sincs egyetértés, sõt, egyre bántóbb éllel rajzo-lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között. A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú,hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé-nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har-cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg-szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó,akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd. A vita a morális alapértékekrõl folyik. Azokról, amelyeket itt, aPázmány jogi karán fokozott erõteljességgel kell bemutatni. A jog– minden felületes látszat ellenére – erre igencsak alkalmas. Ami-kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerzõdésekrõl, a tulajdon szo-ciális kötöttségeirõl, az emberi élet kezdetérõl és végérõl, a sajtó-szabadság helyes értelmezésérõl, a munkavállaló védelmérõl, aközvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünkel, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsiértékeit alapvetõen határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját. A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete-sen kiemelkedõen fontos a közösség továbbélésének a biztosítása.Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést semtenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa-dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre. A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta-tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erõfeszí-tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma-gyar közélet elsõ számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égõ au-tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások. A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig aztvallja, hogy az alapvetõ erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, azigazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdésekmind-mind eldönthetõk, mi több, kötelezõen, felelõsen el is döntendõk. Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí-tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást,amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó,mert forintban (pláne euróban) nem mérhetõ hasznot ígér, a normákbetartásának jelentõs erõfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne-kem a minap, hogy a jogászok fennsõbbrendûnek gondolják magu-kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re-ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu-lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelyneknyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykorönteltnek, sõt agresszívnek tûnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat-tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy-ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idõ és lehe-tõség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro-vokációként élik meg: az õ esetükben diadalmaskodni látszik a mauralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt,valójában zsákutcába vivõ, hamis individualizmus. Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhányévtized alatt minden elérhetõ földi jót megszerez magának. Ettõlharsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulók jelentõsrésze is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberrõl, akialig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja apénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger-parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander-nek (Sándor) fogátnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora õ. De vajon marad-eelég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztetthabzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tõled a lelkedet, kié leszakkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?”

Koltay András

Hírek 3Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain 4„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik mûveljék” 5

Érzelmek, Értékek, Jog 6A minõségbiztosítási Bizottság vizsgálata 6Március 15-e a Dunán 7Illetlen és szokatlan gondolatok estje 7Az ismeretlen hõs 8Pázmány Szalon 8Rólunk: Póker-arc és gulyásleves 9Az Európai Jogelméleti Akadémia 9„Átvinni a zenét a túlsó partra” 10Requiem egy álomért 11A félelmetes Turul 11Egy õsi múzsa 12Szárhegyi reménysugár 13Száz év magány 13Asszony rózsákkal 14Ha a Duracell nyuszi kidõl... 14Hívõ szó 15Kik vagyunk 15Hallgatók az urnánál 16Ehavi idézet 16Pro Facultate-nap 16Ki lesz a bajnok 16

T A R T A L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nemszereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainakarchívuma. A folyamatosan frissülõ honlap aktuális

híreket, közérdekû információkat is tartalmaz.

Felelõs kiadó:dr. Bándi Gyula dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztõje), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor,

Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Majoros Gábor, Magyar Attila,

Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató),

Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu

Honlap: www.jak.ppke.hu/iteletNyomdai kivitelezés:

Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

harmadik oldal

Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono-si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg mûködését Magyarországelsõ konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió. A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelõre Budapest ésvonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Internetenkeresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindíthatóaz élõ adás. A rádió fõszerkesztõje Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új-ság korábbi vezetõje, de rajta kívül számos az ismerõs hang a MagyarRádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a KossuthRádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi mûsorveze-tõje; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi idõnk címû mû-sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erõsíti Kovács KokóIstván is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget. A Lánchíd Rádió Kft. mûsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant-va kiderül, hogy engedélyét közmûsor-szolgáltatásra kérte és kapta(elérhetõ a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na-pi mûsoridõ több mint ötven százalékát közszolgálati mûsorszámokteszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz-ky Zsolt, a rádió zenei vezetõje igényes, ám a többi kereskedelmi adórepertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér.Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévõ idõt pedigkülönbözõ hírmûsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge-li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki-talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb;a Délelõtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebbena mûsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetõségekrõlvolt szó). Belehallgattam a mûsorba rögtön március 15-én délelõtt, és itt való-ban az 1848-as év eseményeirõl volt szó, nem pedig a napi politiká-val kényszeresen párhuzamot keresõ beszédeket kellett hallgatnom.

Sáhó Eszter

A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi

Április 16.: Misszió, mint az EgyházalapfeladataÁprilis 23.: A feltámadás – életünk ér-telme, életünk céljaMájus 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz-talatainkMájus 14.: Isten mellénk szegõdöttMájus 21.: Jézus hív: ajánld fel magad!Június 4.: Láttuk az Urat!Mindez gitáros énekekkel, imával,csenddel és agapéval.Találkozzunk minden hétfõn este a Ta-

nári Klubban 18.30-20.30-ig!

Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumáraA Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntõ szerepet játszotta felismerés, hogy a keresztény szellemû közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára,mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkeldolgozik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetesszükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjábólmérõ világrendet épített fel.Nagy a felelõssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatókéntegykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet,tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építõ munkábanmeghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyûjtemény és fénykép idézi visszaaz elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban.(Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest:Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.)

A Pázmány-film újra kapható DVD-nA Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az elsõ évtizedet áttekintõ dokumentumfilm. A filmbendiákok, tanárok, kari és egyetemi vezetõk tekintenek vissza az eltelt esztendõkre és egy kicsit a jövõbe is, számba véve a sürgetõfeladatokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórásfilmet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott.A belõle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért.

Lánchíd Rádió, FM 100.3.

Fegyelmi ügyek a KaronAz elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál-tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk-tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza-bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzattöbb eljárási garanciát tartalmaz, és részletezõbben sorolja fel a fe-gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyekszáma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmetérdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel-mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá-sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so-rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerû, hiszen alighaa véletlen mûve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egyneves professzor interneten fellelhetõ tanulmányával... Az elköve-tõk a határidõk szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csakszert tenni egyre egyszerûbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha-sonlóan könnyû az ilyen visszaélésék kiszûrése. A plágiumügyekszaporodása mellett újdonság, hogy elsõ ízben került a FegyelmiBizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkezõ hallga-tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben.Elsõ fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót azEgyetemrõl kizárta. Remélhetõleg a kirívó eset egyedi eset marad.

Schanda BalázsA kari Fegyelmi Bizottság elnöke

negyedik oldal

Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsainBeszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel

– Mennyiben más a Pázmány jogi kara, minta többi, jogtudományt oktató egyetem?– Nem attól más, hogy ezen az egyetemenministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj-donképpen az induláskor egy picit az el-képzelés volt, hanem attól más, attól kellmásnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyanoktatják a tárgyukat, milyen szemléletteloktatják a tárgyukat, és hogy ebbõl mi az,ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom,hogy egy keresztény szellemiségû egye-temnek az alapvetõ, meghatározó kérdésea tanári kara. Egy universitas attól egye-tem, hogy katedrája van és hogy mi az,ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz-közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall-gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí-tõ tárgyak a fõtárgyak mellett. Ezek azoka körülmények, amelyek meghatározzákazt, hogy ez keresztény szellemiségû-e,vagy pedig nem.

– Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve-zõdõ új jogi karral?– Számomra rendkívüli kihívást jelentett,amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot-mánybírói székben ülve Zlinszky János pro-fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, ésaki ennek a Karnak – mondhatjuk ezt – azalapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat-kozatot a jövõbeni oktatási tevékenységemrevonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké-ben, mint tudományos fokozattal rendelkezõoktató. Én akkor már közel 25 éve a PécsiEgyetemen oktattam, és nagyon szerettemazt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsiegyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí-vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi-séget, amiben én felnõttem, és amit az elmúltrendszerben is megpróbáltam az életembentöbb-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár-ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge-nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladatés kihívás, mert én a jogot ideológiai alapontanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár aztaz ideológiát soha nem tettem magamévá,nem vált lényem részévé, azért a diplomámmégis csak azon alapult, hogy a jog lényegenem más, mint a munkásosztály akarata, és akapitalista világban a jog a kizsákmányoláseszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be-lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas-tam már mást az egyetemi évek alatt, akár-hogy búvárkodtam a római jogi gyökerû, ke-resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi

szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka-tedrán, az egyetemen mást kaptam. – Hogyan lehet a sokak által világnézetilegsemlegesnek gondolt jogban transzcendensértékeket találni? Másképpen fogalmazva:hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok-tatásba belevinni? – Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér-telemben természetjogi gyökerû, bizonyosértelemben transzcendens, tehát emberen tú-li összefüggései vannak. Itt, a KatolikusEgyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azonbelül a magánjog ezen összefüggéseit. El-kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya-rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Bibliaelsõ sorait idéztem, melyek alapján a tulaj-donjog lényege – amikor Isten azt mondja,népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma-tok alá – az uralmi viszony, ugyanakkor aztis mondja, hogy nektek adok minden nö-vényt, amely magot terem és minden fát,amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel. Nektekadok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetemvele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent,ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idejénNapóleon sugallatára a francia Code Civilmegfogalmazta. A szabadság és a tulajdonnem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö-telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu-lajdon közérdekû hasznossága együtt jár atulajdonjog lényegével. Vagy például a meg-bízási szerzõdést, annak bizalmi elemét, amegbízottra való ráhagyatkozást Krisztusmennybemenetele elõtti utolsó szavaival, agalileai üzenettel magyarázom, amikor azt

mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi-lágba és tegyetek kereszténnyé minden né-pet, tanítsátok és kereszteljétek meg õket azAtya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá-juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog-viszony lényege. A lehetõség, hogy ilyenszellemben oktassak, izgalomba hozott, lel-kesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszi-kus, római jogi emlõkön fejlõdõ európai jo-gi gondolkodásról, de kihívást jelentett azis, hogy a rendszerváltás utáni években a je-lenlegi európai magánjogi kultúrához törté-nõ teljes emancipációt kellett megvalósítani,hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozáselõtti idõszakban voltunk. Már a korábbioktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen ismegpróbáltam valamiféle, az igazságnakmegfelelõ szellemiséggel oktatni a tárgya-mat. Itt azonban abban a mélységben, azok-kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát-ran és nyugodtan citálhattam a középkorinagy egyházatya, Szent Tamás tételeit,vagy a jogban megjelent szociális gondolko-dásra példaként hivatkozhattam a két pápaienciklikára, a Rerum Novarum-ra és aQuadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá-zad végén, a XX. század elsõ harmadábanmár kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, aszerzõdési szabadsággal, illetõleg annakkorlátaival, az elesettek, a nincstelenek, arászorulók, a szegények irányába való elfor-dulással foglalkoztak. Ebben a szellembenkell megmagyarázni azt, hogy a magánjog,amely az autonómia, a szabadság joga –mert hisz szabad szerzõdéskötés, szabadvégrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van–, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap-ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze-mély méltóságának védelme az, amely ga-ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó-don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog-lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall-gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj-donképpen három pilléren épül fel: ezek agörög szellemiség, a római jog és a keresz-tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk,hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol-gota. – A XX. század az Istentõl való elfordulásszázada. Nem csak itt ebben a térségben, ha-nem voltaképpen az egész világon. Ennek el-lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket,történelmi elmaradottságunkat is figyelembevéve, mi volt az a társadalmi igény, amely akatolikus jogi kart és az egész egyetemet élet-re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhánylelkes ember akaratán múlott.– Én azt gondolom, hogy a rendszerválto-zás elõtti idõszakot hagyjuk el, mert azt va-lamennyien ismertük, megéltük, meglehe-

Elõadásai folyamatos teltházak elõtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés,amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte-les jog tárgyalása során élõvé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar-nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekrõl, amelyek meghatározó je-lentõséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövõjének tekintetében.

ötödik oldal

E fenti gondolat jegyében született 2004 ta-vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjaiközött az az elhatározás, hogy Karunkon atánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer,hitéleti tevékenység és még számos közös-ségi színtér mellett végre kamarazenekar isszervezõdjön. A cél tehát az volt, hogyklasszikus zenét játszó diákokból zenekarjöhessen létre. Némi elszántság és aktív szervezés eredmé-nyeként 2004 õszén a zeneszeretõ egyete-mista vonósokból és fúvósokból álló zene-kar elkezdte mûködését, és a hagyományoskari karácsonyi ünnepségen már sikerrelbemutatkozhatott, melyet 2005-ben önállóest követett. Hamar kiderült: a hetirendsze-rességû próbák nem csak egy-egyfellépésre való szorgos felkészülést jelente-nek, hanem egy roppant jó hangulatú, ösz-szetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006.év fordulatot jelentett a zenekar életében.Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zene-

kar profilja módosult, immár a szimfoni-kus zenekarokhoz közelítõ fúvós szóla-mokkal is büszkélkedhet. Egyetemünkön való szereplések mellett cé-lunk, hogy további intézmények rendezvé-nyein is megmutathassuk magunkat, amitindokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjaiimmár nem csak a Pázmány Péter KatolikusEgyetem, hanem más egyetemek és fõisko-lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapiajándék” is, egy rövid darabot adtunk elõgyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elõ-reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz-mány Szalon egyik elõadását fogjuk gazda-gítani, májusban pedig a Vakok IntézeténekNádor-termében játszunk. Az eddigi reper-toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar-tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau,Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel,Kókai mûvei szerepeltek, a lista azonban fo-lyamatosan bõvül. A zenekar karmestereELTE karvezetõ szakon végzett, koncert-

mestere Zeneakadémiát végzett hegedûmû-vész, karunkon végzett ügyvédjelölt.Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort— melynek elsõ helyszíne Tata volt —, illet-ve egyéb közös programokat, kiránduláso-kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je-lent számunkra, hogy a Kar számos munka-társának (az oktatóktól kezdve a könyvtárvezetõségén át a portaszolgálatig) jó szándé-kú segítõkészségét tapasztalhatjuk, hiszenanyagi támogatás nélkül mûködõ, „önkén-tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo-mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottakvagyunk a folyamatos frissítésre, így gó-lyáktól kezdve doktoranduszokig mindenvonós, fúvós kollégát örömmel várunk. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk,keresd meg bátran Gerencsér Balázst (06-70-456-3467, bgerencser@jak.ppke.hu)vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039,ekiraly13@yahoo.com)!

Király Éva Mária

„A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik mûveljék”

tõs keserûséggel és haraggal tekintünkvissza arra a korra, amelyben élnünk kel-lett. A rendszerváltás után két irányba moz-dult el a magyar társadalom, egyrészt a libe-rális nosztalgiák erõsödtek fel, másrészt pe-dig a konzervativizmus. Azt gondolom,hogy a keresztény szellemiség a kettõ kö-zött helyezkedik el. A magyar társadalom-ban – és állítom, hogy az európai társadal-mak jó részében is – a szekularizáció, alaicizálódás korában igen erõs és káros amédia hatása. Az olykor villámgyors és szá-munkra kedvezõtlen társadalmi változásokellenére azonban létezik egy mag, amelyikaz elõbb említett krisztusi megbízás, a gali-leai üzenet szellemében él. Ráadásképpenmég ma is tagadhatatlan a jog keresztényértékrendje. Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al-kotmánytervezetébõl a keresztény értékek-re való hivatkozást, egyrészt implicite, teháta sorok között számtalan vonatkozásbanbenne van, másrészt pedig a történelem bi-zonyította, hogy azok a korok, amelyekalapvetõen csípõbõl tüzelve tagadták a ke-resztény értékrendet, nem voltak életképe-sek. Határozott meggyõzõdésem, bár lehet,hogy társadalomban a létszámot tekintvekevesebben vannak azok, akik igénylik ezenértékrend fenntartását, továbbfejlesztését,az ebben való gondolkodást, mégis létezikez a közösség. És a történelem során nagydolgokat álláspontom szerint mindig a ke-vesek vittek végbe. Nálunk is minden évfolyamnak megvan aza magja, és ez nem éppen csak kétszámje-gyû mag, hanem legalább a Kar egyharma-da, ahol az, amit megpróbálunk keresztényértékként továbbadni, valahogyan, valami-lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko-dásába. Talán õk már ezt fogják elõírni gye-

rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká-jukban, környezetükben.

– Hogyan értékeli az elmúlt esztendõket, éshogyan képzeli el a jövõt, milyen irányokbakell tovább fejlõdni?– Hiszek benne, hogy valami megfogant.Persze kevesen vagyunk. Kevesen va-gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar ösz-szeállítása is, mert nem csak én, hanemminden kollégám ideológiai alapon tanultaa jogot, és hát ez bizony nagyon erõsen be-folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma-tematika teljesen egzakt tudomány, deamit mondok egy-egy képlet vagy egyenletmögé, annak lehet valamiféle keresztényértéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe-zebb megtalálni, és szerintem ez az okta-tók felelõssége. Ezért valamennyiünkönnagy felelõsség nyugszik.Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendõminden küzdelmével, minden kudarcával,minden sikertelenségével együtt is sikertör-ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi-ségû jogi kart sikerült alapítani, megelõzvea Károli Gáspár Református Egyetemet,amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatbanvagyunk. Sikertörténet, mert meggyõzõdé-sem, amint már említettem, hogy az innenkikerült hallgatók lelkébe, akármennyire tá-vol is vannak már tõlünk, vagy majd eltávo-lodnak a késõbbiekben az életük során ettõla szellemiségtõl, valami azért beépült, amikitörölhetetlen. A feladatokat alapvetõenabban látom, hogy a tanári kart kell továbberõsíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja atárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör-ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz-tül Európában meghatározó volt, akkor le-het egyetemként még tovább mûködnünk,

de az már nem lesz katolikus egyetem. Ezaz oktatókon múlik, ezért nagy a felelõssé-günk, többek között nekem is, hogy a fiataloktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el,az itt diplomát szerzett fiatalok egyetementartásával olyan ifjú generációt gyûjtsünkössze, építsünk magunk köré, akik képeseklesznek majd nagynevû elõdeik vállára állvatovább vinni ezt a szellemiséget. Van egyolyan elképzelésem, hogy ha lejár a bíróimegbízatásom a Pécsi Ítélõtábla elnökeként,akkor a gyakorlati pályával teljes mérték-ben felhagyok, és teljes erõmet az egyetemioktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év-ben az egyetemi élet az elsõ nagy lelkese-dést követõen nagy hanyatláson ment ke-resztül. Az ember életében a románc utánmindig következik a csalódás, és most a mártöbbször emlegetett mag nagy felelõssége,hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja,felpezsdítse. A kezdeti idõszakban voltakbálok, tanrenden kívüli elõadások, nagyonjól mûködött az angoloktól átvett tutor-rendszer, amikor minden oktatónak volt 10-15 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatotalakított ki, volt egy színvonalas hallgatóiújságunk. A lendület megtörése után mostúgy látom, hogy valami megint elindult.Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö-zösségek a karon. A magas létszám ugyannagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset ismegírta, hogy a tömegnek milyen sodróere-je van, és hogy mennyire eltérítheti az em-bert a helyes útról. A kisebb létszám mindigjobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet-szik, a bibliai mustármag, amelybõl az Egy-ház is kinõtt. Ezt határozottan, mindvégigláttam az eltelt tíz esztendõ alatt. Ez ad re-ményt.

Göre Gábor

hatodik oldal

Karunk Minõségbiztosítási Bizottsága fel-mérést végzett, amelybe bevonta mind azegyetem hallgatóit, mind pedig az oktató-kat. A vizsgálat fõként az elõadásokat célozta, il-letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szerve-zettsgét és színvonalát az elõadók, illetve a di-ákok.A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé-ben oktatóink kaptak feladatot. Az elsõ kér-dés („Biztosított-e, hogy az elõadásokat atárgyfelelõsök tartsák?”) még nem jelentettnehézséget. Az elõadásokat általában a tárgy-jegyzõk tartják, lelkiismeretesen, még akárbetegen is, és arról is külön örömmel és meg-könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órákpercre pontosan kezdõdnek és végzõdnek.Az elõadás szervezettségét taglaló kérdésreazonban már széles skálán mozogtak a vála-szok. Volt, aki a technikai hiányosságokathozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke-vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalrahelyezhetõ, nyugati egyetemeken használatos

elõadópult beszerzése, és fontos lenne, hogyminden alkalommal rendelkezésre álljon egyfilctoll, amivel valóban lehet a táblára írni – azelõadóban több héten keresztül filc helyett kétkréta volt gondosan a tábla alá helyezve ahallgatók nem kis derültségére”). Megint má-sok az elõadások összhangját hiányolták. A hallgatók véleményérõl a tanszékek általábannem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-einformációval a hallgatók elégedettségérõl?),mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá-ban, de leszûrhetõ az általános vélemény, hogya diák, mivel a „minden megszerezhetõ netrõl”- korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny-vek puszta reprodukálására az elõadásokon, éselõadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí-tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el-lenkezõjérõl, vagyis a hallgatók felkészültségé-rõl már elég éles vélemények láttak napvilágot.A Közgazdaságtudományi Intézet a diákokosztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog-bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerûen azalapvetõ mûveltséget, amelyet a „média-for-

rásvidékrõl származó” tapasztalat és élményvi-lág rossz hatásának számlájára írnak.De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek.Természetesen az anonimitás és önkéntes-ség védõ-óvó csillagzata alatt. A legaktívab-bak – mint általában – az elsõ évfolyamosdiákok voltak. Hiába, „nekik még vannakillúzióik…” (idézet a Minõségbiztosítási Bi-zottság jelentésébõl).A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1-tõl 5-ig terjedõ számokkal. A minõsítés az elõ-adása érthetõségére, tartalmára, érdekességéreés a szakmai felkészültségre vonatkozott. Az oktatókra leadott összesített átlag, amelyegyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24lett.A feltett kérdésekbõl az elõadás érdekességétértékelték a legkritikusabban a felmérésbenrésztvevõk. Itt az átlag 3,98 lett (ami azértnem tekinthetõ vészesnek). És a legmagasabb-ra – oktatóink nagy megkönnyebbülésére –az elõadók felkészültségét értékelték, 4,65-ösátlaggal.És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésbõl?Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk.Mindenkinek, minden szinten…

Ablonczy Zsuzsanna

A Minõségbiztosítási Bizottság vizsgálataÉrtékel a tanár és a diák

Már ebbõl a rövid bevezetõbõl látható, hogy atéma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap-rikás hangulatú mûsorra számíthattunk. Nemis lett másként. A mûsor készítõi egy érzel-mekkel telített bevezetõ kisfilmmel indítot-tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekikfogyatékkal élõ gyermekükkel élni, és milyenrossz magának a gyermeknek is. Ezután ameghívott két ügyvéd ecseteli – és fogja mégecsetelni egész idõ alatt – ugyanezt.Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemesezeket röviden összefoglalni. A Legfelsõbb Bí-róság egyik háromtagú tanácsa három konkrétügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle-tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést,ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma-radt tájékoztatása miatt a szülõ nem élhetett aterhesség-megszakítással kapcsolatban a jog-szabály által biztosított jogával, és a gyermek-nek ennek következményeként sérülnek az élet-hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintûtesti és lelki egészséghez fûzõdõ alkotmányosjogai.” (BH 2005. 394). A Pécsi Ítélõtábla Polgá-ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: agyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká-ra” csupán az, hogy él – ezt pedig polgári jogi-lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámításugyanis minden esetben egy összehasonlításonalapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká-rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz-ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ-kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak elegitim módja az adott ügyben azt követelné,hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al-kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között.Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati-kailag is és jogilag is abszurd.” [A Pécsi Ítélõtáb-la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol-légiumi véleménye].Érdekes, hogy a mûsorban errõl a konkrét jo-gi kérdésrõl nagyon kevés szó esett. Az ügyvé-dek hivatkoztak az orvos súlyos mûhibájára,valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít-

ségre méltó. Ez igaz is, azonban – döbbenetesmódon – végig megkerülték azt az alapvetõ jo-gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, ésazt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbáltakövetkezetes levezetéssel bizonyítani: a gyer-mek kártérítési igénye alaptalan, a mûsorveze-tõ és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvédközelebbi részletezés nélkül a „tételes jogra”hivatkozott, sõt, még ki is oktatta az Ítélõtáb-la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett azítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsinormákat sem.” A mûsorvezetõ pedig, miután látta, hogy a lo-gika és a jog ellene szól, alattomos módonLábady Tamás feleségének szegezte a kérdést:„Ha Önnek adatna – Isten ne adja – egy ilyenunoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a nõi érzel-mekre és együttérzésre apellált, hátha az majdenyhíti a férj bíró szigorú logikáját. A válaszazonban annyira megdöbbentette, hogy szó-hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó,amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember-nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nemis kapott volna választ, újra megkérdezte: „Önmit csinálna?”Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu-tatott a lényegre: „A gyermek személyében azértérvényesít kártérítési igényt, mert megszületett.”Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa-ját halálát kérje.” Valójában ez a probléma lénye-ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon,hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem öltékmeg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy-védek, sem a mûsorvezetõ nem értették meg, és„dogmatizálással” vádolták meg a bírót.A mûsorvezetõ és az ügyvédek felháborodása ésagressziója nem ismert határt. Egymást túlkia-bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni,csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer-meket egy ilyen létbe, amely ellentétben áll azAlkotmányban elõírtaknak.” „A gyermek aztfogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ-ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel-

jes életet élni!« Az anya pedig ezt fogja válaszol-ni: »Hát, nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE-LYES VÁLASZ.” (Vagyis az ügyvéd szerint az ahelyes, ha a szülõ gyermeke szemébe néz, és aztmondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogynincs kezed, kikapartattalak volna.)Az ügyvédek és a mûsorvezetõ tehát féreérthe-tetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg ésanyagilag is károsult, „szörnyû”, az Alkot-mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is jogalenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te-hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik.Aki pedig lehetõvé teszi, hogy mégis a világrajöjjön, az az õ – meg nem születéshez való – jo-gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercigfel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkalélõ is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennekesélyétõl õt megfosztani nem lehet.Emellett az erkölcsi felfogás mellett – amiakaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezéstjuttatja eszünkbe – eltörpül az a kisstílûség,ahogy a Pécsi Ítélõtábla Polgári Kollégiumátés elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel-sõbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro-dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, JobbágyiGábor) is figyelemmel volt.Nem biztos azonban, hogy minden szempont-ból neheztelni kellene a gyermek kártérítésiigénye mellett kardoskodókra. Õk elsõsorbana végül megszületett, fogyatékos gyermek ér-dekét tartják szem elõtt, az õ életét szeretnékmegkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru-gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egyéletet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er-kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy„a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték-kal élõ nem élhet boldog életet.” A jó élet és akényelmes élet ugyanis nem ugyanaz.A mûsorvezetõ záró gondolatát idézve: „Én min-dig abban bízom, hogy elõbb-utóbb a jog és azigazságérzet találkozik.” Az igazságérzet és a jog-tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mû-sornak lehet kiemelkedõ szerepe. Ezt a funkció-ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jograkoncentrál, és nem puszta hangulatkeltésselakarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni.Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te-kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér-tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit,tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel-mû volt. Akik pedig a magzat halálát preferáljákfogyatékos életével szemben, még jobban nehez-telnek majd a bírákra.

Boronkay Miklós

A Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” címû mûsorának egy márciusi adása különösen fel-keltethette minden joghallgató érdeklõdését. A témája a következõ kérdés volt: jár-e sajátjogon kártérítés annak a sorsszerûen fogyatékos gyermeknek, aki orvosi mûhibának kö-szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Ábrahám László és ErdõsGyörgy, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak.

Érzelmek, Értékek, JogReflexiók A tévé ügyvédje c. mûsorra

hetedik oldal

A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Al-kotmány és az Alkotmánybíróság vonatkozá-sában viszont mindez nem pusztán elméleti jel-legû probléma. Ha ugyanis Magyarországon anép a hatalom forrása, és e nép „a népszuvere-nitást választott képviselõi útján, valamint köz-vetlenül gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.],illetve ha alkotmányozni, azaz a régi Alkot-mánynak új jelentést adni vagy egy teljesen újszöveget elfogadni, a demokratikusan válasz-tott Országgyûlés jogosult [Alkotmány 19. §(3) bek.], akkor mit kezdjünk az Alkotmánybí-róság alkotmányértelmezõ szerepével? Merthát ha az Alkotmánybíróság az Alkotmánytnem pusztán értelmezi, de átértelmezései ré-vén jelentését is megadja, nemde arra a fájdal-mas végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy iga-zából nem is a parlament, hanem az Alkot-mánybíróság a valódi alkotmányozó hatalomMagyarországon? Válaszunk tömör: de.Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illet-lenek, mert az AB egész tevékenysége apompa és kritikátlanság megnyugtató lég-körében zajlik. (Hans Vorländer drezdaiprofesszor egyenesen szakrális mutatvány-ról beszél az AB-k nyilvános határozathoza-talai kapcsán, s valóban: a pompás ruhákbabújt bírákat titkos és mitikus tisztelet öve-zi.) És szokatlanok is, hiszen minden jog-hallgató évente többször, több tantárgy ke-retében is végighallgathatja, hogy az Alkot-mánybíróság az alkotmányosság és a jogál-lamiság (meg számos más csudajó dolog)záloga, ami nélkül itt most nem részletezen-dõ hatalmas nagy baj következne be.Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak keve-sen mernek illetlenek és szokatlanok lenni.Ezen kevesek közé tartozik Pokol Béla, akimárcius 7-én este – hallgatói meghívásra –Karunk Jogbölcseleti Tanszékére látogatott.A téma az Alkotmánybíróság volt. Meg arendszerváltás. Varga Csaba Tanár Úr veze-tésével ugyanis immár a harmadik félévetkezdi meg egy összeszokott és érdeklõdõhallgatói kör, akik az illetlenség és szokat-lanság tudatos vállalásával kívánják jogálla-

miként deklarált átmenetünket értékelni.Márpedig ebben a jogállami átmenetben azAB – saját maga által is bevallottan – köz-ponti szerepet játszott.Pokol Béla legelõször – még a hazai intéz-mény hiányában, mintegy elméleti érdekes-ségként – 1989-ben kritizálta az alkotmánybí-ráskodást, pontosabban az alkotmánybírósá-gok azon gyakorlatát, miszerint a testületekaz Alkotmányok fölé projektálnak olyan in-nen-onnan összeszedett, dogmatikailag nemletisztult ún. alapjogokat, amelyeket az alkot-mányokba „belevezetve”, onnan aztán mint-egy „kiolvashatnak”. Ennek révén viszont ajog hagyományos rétegzõdéseit és rendszerétzavarják meg. Pokol szerint a jog az alkotmá-nyos, a jog- és jogági elvekbõl, a törvényi ésrendeleti szabályokból, a bírói esetjogból és azezeknek fogalmi összetartást biztosító jog-dogmatikából áll. A morálisan akár igazolhatóalapjogok ebben a rendszerben diszharmóniátés dehierarchizálást eredményeznek, hiszenaz AB-k minden elõzetes dogmatika nélkül,mintegy „hasból” vezetgethetik le õket.Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén eztaz „értelmezési aktivizmust” bírálta – tánnem mellékes, hogy a legelsõ csapatból õkketten voltak valóban alkotmányjogászok.Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus”nézet pozitivista irányból bírálja az Alkot-mánybíróságot, mondván: morális elvekkel– a la Dworkin – felhígítják a mi szép és jótextusainkat. Van azonban egy másik kriti-kai lehetõség is (és a meghívott elõadó vala-mint a részvevõk ezt sem mulasztották el),amely nem a moralitást, hanem annak hiá-nyát, nem a túl szárnyaló gondolkodást, ha-nem pont a szûklátókörûséget kéri számona taláros testületen.Amikor ugyanis az elsõ Alkotmánybíróságpéldául elutasította annak felvetését, hogy akommunizmus idején elkövetett bûncselekmé-nyek esetében az elévülési idõ nyugodjék – ésígy 1990 után ezen cselekmények újra meg- éselítélhetõk legyenek –, nem hinném, hogy hol-mi moralitás vezette a bírákat. Nem, egysze-

rûen képtelennek bizonyultak felismerni a jogszerepét, amely nem bunkóként lebeg felet-tünk, hogy természetes vágyainkat és akara-tunkat elnyomja, hiszen értelemmel csakolyan jog bírhat, amely a mindenkori nép min-denkori elvárásainak felel meg, s azokhozszolgál eszközként. Deformált és hasztalan(sõt: káros) az a jog, amely maga akar céltszabni. Mivel a jog egy kognitíve nyitott, denormatíve zárt társadalmi részrendszer, eleveértelmetlen azt feltételeznünk, hogy van olyanjog, amelynek olyan saját céljai lehetnének,amelyeket ha megfelelõen okos alkotmánybí-rák megfelelõen nagy nagyító alatt vizslatnak,felismerhetnek. Helytelen koncepció az,amely azt vallja, hogy a társadalom feladata ajogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és ér-tünk, hanem tõlünk függetlenül egzisztál, s miszegény szerencsétlen jogkövetõk – ha nemakarunk buták maradni – csak felismerhetjükaz eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adtaadottságként kezelte a jogállamiság fogalmát:mintha megfogható, megtapintható tárgyi va-lóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyenez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid?Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis mégsenki sem pakolta ki az asztalra…)Lássuk viszont be, egy egészséges társada-lom – amint arra Carl Schmitt is rámutatott– nem a jog által létezik: az csak keretet adneki és eszközöket, melyekkel céljait a leg-hatékonyabban elérheti.Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté-kony tehát az a jog, amely nem a valódirendszerváltást (értsd: az igazságszolgálta-tást és a reprivatizációt) szolgálja.Pokol Béla elõadásában és az azt követõ kötet-len beszélgetésben ezen kritikai szempontokmind megjelenhettek, s a jogászprofesszornéhol kulisszatitkok felvillantásával próbáltameg megválaszolni a miérteket. Jó, hogy a ka-tolikus egyetem teret (és termet) biztosít az il-letlenül szabad és szokatlanul értelmes gondo-latoknak, kérdéseknek és válaszoknak.Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket isegyszer majd ez a bátor kritikai látásmódfogja meghatározni a szokvány és (ál)illemposványa helyett.De ehhez több Pokol Bélára, több VargaCsabára lenne szükség!

Techet Péter

Illetlen és szokatlan gondolatok estjeKarunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor

„A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé…” – jelenti ki Alkotmányunk márrögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következ-ménnyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybírósághivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság az Alkotmány utolsóés egyben megfellebbezhetetlen értelmezõje [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szövegetmegfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg.

Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedigmár-már hagyomány számba megy, azt aztánegyenesen vétek kihagyni az évi program-re-pertoárból. Így van ez a már sokadszorra

(idén Mikuska Zotán IV. éves hallgató szerve-zésében) megrendezésre került március ti-zenötödikei hajókirándulással is. Indulás kis késéssel (még belefér), érkezéskis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?).Az idõ jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíroskenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkalés kiránduláshoz illõ enni-innivalónkkal fel-vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá-sunkat sok zászló, kreatív fürdõzõ hajlékta-lanok és a tavasz elsõ napsugarait élvezõ pá-rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatat-lanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí-tott tempójú, késõ van, indulunk vissza,ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe-dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá-rosnézés felé. A bátrabbak „mostmár akkor is melegvan!”-lendülettel hõsiesen állták ki a hajó

orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi-kor már az utolsó akcióhõsnek is kezdettelfagyni az orra, Horváth Attila tanár úrmentõcsónakként kínált elõadása, és a ben-ne elhangzó történelmi viccek mindenkitfelmelegítettek.A visegrádi pihenõ után hazafelé úton, ahangulat tetõfokán még a zsebrádió is elõ-került, tájékozandó a pesti koraesti prog-ramlehetõségekrõl (kinek melyik összecsa-pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren-csés megérkezés után („A hajóról való távo-zás után a testi épségért garanciát nem vál-lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne-pi kikapcsolódással a háta mögött léphetettújra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta-tása következik jövõre, ugyanekkor,ugyanitt…

Ablonczy Zsuzsanna

Március 15-e a DunánAvagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben

nyolcadik oldal

Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, újzongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlásegyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül. De!„Ne értsd félre!”Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogymegszoktuk már harmadik éve, és mégis más.Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka-runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö-vid tárgyismertetõ a Szalon-jelenségrõl: az estegy rövid köszöntõ után – amelyet rendsze-rint Horváth Attila tanár úr kivitelez – egykönnyed beszélgetéssel folytatódik, általábantörténelmi eseményekrõl és ehhez kapcsolódózenei ínyencségekrõl, zongorajátékkal (kö-szönhetõen Szilasi Alex mûvész úr közremû-ködésének), na meg jó adag intellektussal ésnéha meghívott vendéggel fûszerezve. Az est végén három zenei jellegû kérdéshangzik el, és a kérdést helyesen megvála-szolók 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza-lon lelkes szervezõjétõl, Nyéky Boldizsártól.

Zárásképp – egyfajta levezetésként – a hall-gatóság megbeszélheti élményeit egymással,

és persze a résztvevõkkel egy pohár bor tár-saságában.Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett amárcius 21-i program a tánc jegyében. A meghívott elõadó Kisteleky Károly egyete-mi adjunktus (és táncmûvész) úr korántsemjogtörténeti témával rukkolt elõ. A közel más-fél órásra nyúlt mûsor alatt a tánc fejlõdésénektörténetét követhették nyomon a lelkes nézõkmind elméletben, mind gyakorlatban. Volt ittminden a menüett-tõl kezdve, a tangón át a ku-bai vérpezsdítõ salsa ritmusokig. A hangulattetõfokán pedig a nézõk is kipróbálhatták rit-musérzéküket a tanár úr segítségével.Közben pedig csak szólt és szólt a zongora.Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim-mermann zongora (amely Nyéky doktor úrnagylelkû adománya – a szerk.) végre megér-demelt pihenõjét töltheti, mivel megérkezettaz új Vendl & Lung típusú darab. (külön kö-szönet érte Dékán Úrnak).És hogy mit tartogat a jövõ? Minden bizony-nyal van még mit várni estérõl estére, és az abizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké-sõbbiekben sem marad el…

Ablonczy Zsuzsanna

Pázmány SzalonOváció tapsgép nélkül

1919-ben, a csehszlovák kormány által meg-hozott földreform és a kiszabott súlyos adó-terhek következtében az Esterházy-családegzisztenciálisan is bizonytalan jövõ elébe né-zett. Esterházy a család Magyarország terü-letén maradt birtokaira költözés helyett még-is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradástválasztotta. Itt az önvédelem lehetõségeit ke-resve került kapcsolatba a magyar kisebbségszervezõdõ politikai pártjainak vezetõivel. Aszellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végüla politikai pályára sodorta õt. A mindig jó kedélyû, a cigányzenét és a vi-gasságot sem megvetõ gróf már fiatalon aszlovákiai magyarság pártok feletti összefo-gásának lehetõségeit kereste. Az 1935-ös par-lamenti választásokon, Kassán nemzetgyûlé-si képviselõi mandátumot szerzett, ahol el-lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér-dekeinek következetes védelmezõje és afennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet-len bírálója volt. 1936-ban a két magyar pártegyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy-vezetõ elnökévé választották. Benes elnök amagyar párt számára kormányzati szerepet,neki pedig tárca nélküli miniszteri posztotajánlott fel, õ azonban visszautasította azajánlatot, mondván, elõbb a kormány tegyenérdemi változtatásokat kisebbségekkel szem-beni politikájában.Az 1938-ban, az elsõ bécsi döntés után, Kas-sa képviselõjeként a város átadásakor beje-lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo-vákiában marad, az odaszakadt mintegy 65-70 ezer magyarral vállalva sorsközösséget,bár Magyarországon felsõházi bársonyszékés miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlenmagyar képviselõként az önállóvá vált Szlo-vákia parlamentjében védelmébe vette az ül-dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat,cseheket és zsidókat. Mindvégig következe-

tes hirdetõje maradt a magyar-szlovák egy-másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mia szlovák népet… mindenkor testvérünk-nek tekintettük, és fogjuk tekinteni a jövõ-ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristenmûve volt, és ezt a sorközösséget emberierõ szét nem bonthatja.”)Sohasem vált az államberendezkedést egyreinkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló-jává. (,,A mi jelünk a kereszt, nem pedig ahorogkereszt.” – mondotta.) 1942. május 15-én, egyedüli képviselõként nem szavaztameg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá-mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözöttzsidókat bújtatott. Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje-lentették, majd bíróság elé állították. 1944karácsonyán Budapesten a nyilasok letar-tóztatták. A háború vége felé háborúellenesmegnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá-szatot indított ellene. Menekülve, bujkálvavészelte át a háború utolsó idõszakát.A háború befejezése után szlovákiai ma-gyar értelmiségiekkel együtt memorandu-mot készített, amelyben a csehszlovák ha-tóságok védelmét kérték a magyar lakos-ság kollektív jogfosztottsága miatt. EzutánGustáv Husák belügyi megbízott letartóz-tatta, s átadta õt az NKVD pozsonyi rezi-denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit,feleségét, gyermekeit soha többé nem lát-hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni-usában Moszkvába hurcolták, ahol koholtváddal tíz év javító munkatáborra ítélték.A Gulágok poklát megjáró Esterházy Jánosa sarkkörön túl végzetes tüdõbetegségetkapott, egészségi állapota válságosra for-dult. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án –távollétében – a Csehszlovák Köztársaság fel-bomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá-

nak vádjával kö-tél általi halálraítélte õt a Pozso-nyi Szlovák Nem-zeti Bíróság. Aszovjetek a sú-lyos beteg Ester-házyt 1949-benszolgáltatták ki acsehszlovák szer-veknek, akik ahalálos ítéletet„kegyelembõl”életfogytiglanraváltoztatták. Sú-lyos egészségi ál-lapota miatt egyideig Pozsonybankórházban kezelték és õrizték, ahol többen isszökésre próbálták rávenni. Esterházy Jánosazonban elutasította ezt a lehetõséget, mond-ván, hogy nem tartja magát bûnösnek, nincsmi elõl elszöknie. Börtönébõl jövõ üzeneténektartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá-nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma-gyarság fölszabadulásáért. Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh-szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke-gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel„fogva tartása még nem érte el célját, politi-kai átnevelésének megvalósulását”. Életénekutolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte,szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülõ-földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg-tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle-nebb politikai börtönében, a morvaországiMírov börtönkórházában halt meg, 1957.március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltöttsúlyos szenvedés után. Halála után azonnalelhamvasztották, kiadatását ekkor sem en-gedélyezték, földi maradványainak hollété-rõl máig is csupán bizonytalan információk-kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csakOroszországban került sor, Szlovákiábanmáig hazaárulóként, fasiszta háborús bû-nösként tartják számon.

G. B.

Az ismeretlen hõsÖtven éve hunyt el Esterházy János

A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör-ténelmi személyiségérõl. Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a maiSzlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto-zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép-szavazást kiharcoló diákok között is.

kilencedik oldal

– Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörögszakot választotta a jog mellett, illetve hon-nan jön a tanári pálya iránti szeretete? – Budapesten a Németh László Gimnázium-ban érettségiztem, ahol latintanárom,Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettettevelem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá-lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami ajogot illeti: épp a minap került a kezembe azönéletrajz, amit annak idején a felvételire ké-szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jogmögötti filozófiai megfontolások vizsgálatavonz a jogi pálya felé. Az érdeklõdésem azt hi-szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko-zom jog- és állambölcselettel. – Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek-kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög?– A holt nyelvek azért „halottak”, mert senkisem használja õket anyanyelveként. Ebbõl nemkövetkezik, hogy az e nyelveken született szöve-geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra.Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve-lük foglalkoznunk, mint bármely élõ nyelvvel.De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkatsem árt átgondolnunk: európaiságunk zálogaszerintem nem elsõdlegesen az euró használata,hanem közös kulturális gyökereink, melyeknekforrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra. – Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je-lentõs intézményben tanulhassanak, mint az

Európai Jogelméleti Akadémia. Milyen ta-pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium-ban az Akadémián?– Az egész akkor kezdõdött, amikor a TDKdolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív-ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostkaösztöndíjára, melynek köszönhetõen egy évettanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián,ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárdis részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Azösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve-títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez-úton is szeretnék megköszönni. Az Európai Jog-elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, aFacultés Universitaires Saint-Louis, és aKatholieke Universiteit Brussel, közös kezde-ményezésébõl, 1989-ben jött létre. Alapító tanárikarában szerepelt Varga Csaba professzor úr is.A képzés angol és francia nyelven folyt, a végénpedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té-mavezetõm François Ost, az Akadémia egyikigazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövõnemzedékek fogalmának vizsgálata volt. – A jövõ nemzedékek és a környezetvédelemmeglehetõsen távol esik a klasszika-filológi-ától. Honnan ez a „korszerû” téma?– Elõször valóban azt hittem, hogy ez valamiegészen új lesz. A témaválasztásban az moti-vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogyaz Országgyûlés megfelelõ bizottságai vitáraalkalmasnak találták a jövõ nemzedékekombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj-

nos, a kezdeményezés közben megfeneklett,de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak-tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbrõlmegvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamarkiderül, hogy itt nem csak a természetes kör-nyezet – sajnos egyre aktuálisabb – védelmé-rõl van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu-rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te-rületét érinti – még a latintanítást is.– Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered-ményekkel, summa cum laude végzett a Ta-nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémiánis, ráadásul évfolyamelsõként.– Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeségszámomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat isvolt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang-sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagyélmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársamszinte mindegyike más-más európai országbólérkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szó-val egyszerre találkoztam tizenhat emberrel,akiket mind érdekelt a jogbölcselet.

Ziegler László

Az Európai Jogelméleti AkadémiánBeszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával

Könczöl Miklós 2006 õszétõl tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünkhallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel apiliscsabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudomá-nyi Karának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzõs hallgató.

– Mit hallottatok Magyarországról, mielõtt úgy döntöttetek, hogymeglátogatjátok hazánkat?– Erica: Nem túl sokat, de az elõzõ szemesztert itt töltött diákok amagyar nyelv nehézségérõl jócskán meséltek. A tanáraink az egyikórán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról.– Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet-szésetek?– Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok-kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban.– Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, márlegalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelniaz épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni-sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat.– A magyarokról, mint emberekrõl, mi a véleményetek?– Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz. (félénken Ericára pillant)– Kíváncsi vagyok rá!– Rayna: Nem mondanám barátságosnak õket. Mindenütt azt az úgy-nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben,kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nemmosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel-jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk.

– Ezek tényleg nem alegszívderítõbb tapasz-talatok (bõszen bólo-gatva). Sajnos ezt én isérzékelem… Egy vidá-mabb téma: milyennektaláljátok az itteni órá-kat? Hasznosnak tart-játok? Úgy tudom, amititt teljesítetek, elfogad-ják odahaza.– Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók,és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el-megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például azegyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz-ni közelrõl. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek aznem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Mármagyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik(nevet)… a kiejtésen még van mit javítani.– Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merrenéztetek körül?– Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró-ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá-ban, Bécsben, és valószínûleg Horvátországba és Lengyelországbais eljutunk.– Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes idõtöltéstnálunk és sok gulyáslevest!- Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosolykíséretében… enyhe akcentussal.)

Horvátth Sarolta

Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a sálját – veszem ki nagynehezen Rayna lihegéssel kísért mentegetõzését. Méltán neves egye-temünk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkezõ diáko-kat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink le-strapált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök ta-noncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és an-goltudásom legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést.

Rólunk: Póker-arc és gulyásleves

tizedik oldal

Meddig terjed az ember szabadsága?Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendeltsorsunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejérõl? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítõ Filmklub két vendége: Réz Andrásfilmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés elõtt levetített Belsõ tenger címû spanyol film kapcsán merültek fel. Afilm egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Eza probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A két elõadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az életvédelmét tartotta elsõdlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk afilmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Azestet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezõknek, Ablonczy Zsuzsinak, Botta Áginak és NyékyBoldizsárnak. Mihalics Vivien, Magyar Zsófia

– Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent aszámodra?

– A szalon lényege olyan ismeretterjesztõ, ze-nét külön megszólító hangulat létrehozása,ahol a légkör nem olyan, mint egy elõadásonvagy egy koncerten, amit végig kell hallgat-nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte-raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. Ésezért már 7. féléve következetesen olyan témátválasztunk, amely történelmi eseményhez, pél-dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad-ságharchoz kapcsolódik. Miután a PázmánySzalon két pilléren áll – ezek volnánk Hor-váth Atilla tanár úr és jómagam –, minden al-kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati-kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé-sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát-térrel.– Mi a közös és emelkedett „végsõ” cél? Miértindult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat?

– Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes-sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatnicsak tudni kell a módját, hogy mitõl élvezzüka komolyabb mûfajokat. A tematikai távlatok-ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu-latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va-lamilyen történelmi hátteret veszünk alapul,amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyreszélesítjük a kört: különbözõ társmûvészete-ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter-ben a képzõmûvészet kapott teret, idén pediga táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagysikerrel – a szerk.) – Milyennek találod a Pázmányos közönséget?

– Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyrefelkészültebb közönségnek. A tõsgyökeresPázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is-meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmeltapasztalom, hogy az érdeklõdõk köre is egy-re csak szélesedik.– A kedvenc zeneszerzõd-kérdésre nyilván min-den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogytagadhatatlanul Chopin…

– Talán meglepõ lesz, de akit a legszívesebbenhallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz,hogy Chopin-mûveket játszom a legtöbbszörés legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat-lan szigetre kellene mennem – amit sohasemfogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedülzongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo-soly) –, akkor oda biztos, hogy Bach-mûveketvinnék. Valahogy úgy van ez, mint a könyvek-nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvétviszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenkiolyat keres, amit még felfedezhet magának.– Milyen volt az elsõ találkozásod „Vele”?

– Nagyapám lakásában, aki zeneszerzõ és kar-nagy volt (Csenki Imre – a szerk.) találkoztam

elõször egy nagy Bösendorfer koncertzongorá-val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettõlkezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztamkibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon-gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi-kor hétéves koromban elõször hazalátogattunkMagyarországra. Miután visszamentünk Olasz-országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako-rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája.– Kik azok az elõdök vagy akár kortárs mûvé-szek, akik elõtt megemeled a kalapod?

– Mindenek elõtt a nagyapám és aztán perszeazok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel-vételrõl ismerhettem: Alfred Cortot és nagypéldaképem Glenn Gould („G.G.”). Tanáraimközül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azértegy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne-velt (nevet). Azt hiszem õ faragott igazán zon-goristát belõlem.– Melyik az az eredményed, legyen az akár díjakár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébbvagy?

– Zeneiskolai évek alatt az elsõ sikerem egy há-zi Chopin-versenyen elért elsõ helyezés volt,amit számos más hasonló követett, és ezutánmár nem volt megállás (szerény mosoly). Deamire talán a legbüszkébb vagyok, hogy azérettségi idején, a zeneakadémián adott kon-certemet a finn televízió rögzítette, és ez lettFinnországban az év felvétele. Ez nagyon meg-lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam,és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin-kább kitölti életem, és kvázi életmûnek is fel-fogható (szerény mosoly megint), Chopin ösz-szes mûvének felvételei, amelynek most a har-madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midemfesztiválon volt a bemutató. Ami pedig különmelengeti a szívem, hogy egy olyan szintûPleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopinis szerezhette volna mûveit, ha nem távozik azélõk sorából olyan tragikusan korán... - Úgy tudom, van némi szereped a most bemu-tatásra került Ópium – Egy elmebeteg nõ nap-lója címû filmben is…

– Igen, ez így van, de azért még a fõszerepetnem vállaltam el (megint mosoly…). Szász Já-nos, a film rendezõje Glenn Gould játékánakfelvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame-lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költ-ségvetését, ezért engem kért fel, hogy játsszamel a darabokat. Glenn Gould játékának viszontvan egy sajátos sebessége, és ehhez a tempóhozkellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde-kes feladat volt, és nagyon élveztem a közösmunkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé-nye az eredetileg tervezett hatperces betét he-lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagybanhozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike-reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká-

ért Sipos István, Manuel Laval és MatthiasSchwab Arany Mikrofon-díjat nyert – a szerk.) – És a zenei és filmes karrier közt még a könyv-írásra is jut idõd...

– Hát valami ilyesmi. Mikor három év utánvisszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült estután odajött hozzám egy kiadó képviselõje, ésazt kérte, hogy a történeteket, amelyeket azeste folyamán elmondtam a magyar zeneihelyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egykönyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve-sen eleget tettem. Ebbõl született a Hogy vanmûvészúr? címû könyv. – Megéri? Ha nem jelentene megélhetési forrást,akkor is maradnál a mûvész pályánál?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogynem kerültem még elém olyan probléma, hogyezen el kelljen gondolkodnom, de biztos valamiolyan állást keresnék, amiben legalább egy félzongora ott van.- Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályáraadóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony-talankodókból zongoramûvész vagy menjenekinkább a biztos pálya (pl. a jog…) felé?

– Legyen belõlük zongorista. Mindig is voltolyan idõszak, amikor a mûvészetek iránti ér-deklõdés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart,aztán újra berobban az érdeklõdés. Bach halá-la például még senkit nem érintett meg, ámutána egy lendülettel feltûnt Haydn, Mozartés Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám-hegyen volt a völgy helyett. Ám most is furcsaidõszakot élünk. De ennek ellenére – vagypont ezért – érdemes folytatni, mert át kellmenteni ezeket a kulturális hagyományokat azutókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na-gyon jól megvan, él és mûködik Mozart és Pi-casso nélkül. Ez így van, ha a világot, mintföldgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mintbennünket, érzõ embereket nézzük, azt kellmondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk megmûvészet nélkül. Akarnunk kell megõrizni ésátvinni „õket” a túlsó partra…

Ablonczy Zsuzsanna

„Átvinni a zenét a túlsó partra”Beszélgetés Szilasi Alex zongoramûvésszel

A tavasz elsõ szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszoskávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnekés mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérbõl zongoraszó éscigarettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban…

tizenegyedik oldal

A félelmetes TurulNapjainkban sûrûn felvetõdõ kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbeveszõ jelkép, a turul. Mielõtt elkezdenénk boncol-gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét.A turulmadár a magyarság õsi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas-ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép õsi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról. Ez a madársokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fõ motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász

szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelõzõ idõkbõl is találtak bõségesen ábrázolásokat.Késõbb egészült ki a karddal, amit a csõrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak.Ennyit az õstörténetrõl, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használtaa turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erõsen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilassem viselt ilyen kitûzõt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, desoha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nema nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet.A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál-lítandó mûalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a mûvészet és a városkép szemszögébõl), ha ezek a jóváhagyások megvan-nak, a Fõvárosi Közgyûlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsõként említett szakasz.Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmû, szobor sem rendelkezik ezzel az enge-déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévõ, nem sokkal késõbb átadott Igazak Fala emlékmû sem bír jóváhagyással, mégsem szúrtszemet a hiányosság Demszky úrnak.A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztosrégen találkozott már a Büntetõ Törvénykönyv nevezetû irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt,SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács).Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékmûvetnemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról…Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me-legítõfelsõket…? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bûncselekmények még magasabbszámra is rúgnak, mint a náci rezsim bûnei. Ettõl persze nem lesz kisebb a szélsõjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem…Így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelõen, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is.

Pozsgay-Szabó Péter

Mily õsi félelem uralkodik el egyesekben,amint meghallják: Szent Korona? Miért vanez? A kérdés helyénvalónak tûnik, de vála-szok még sincsenek. Mai despiritualizált vi-lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí-szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok-kal. Arc nélküli, statisztikai képletek. Egyiptomban I. Ehnaton (IV. Amenhotep,Kr. e.1355-37) – hogy megtörje a thébai pap-ság hatalmát –, kísérletet tett az egyistenhitbevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá-dat). Halála után dombormûveinek és szob-rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal-mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el-vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt.Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö-vetõen kollektivizáltak minket, sztahanovis-ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszálóparasztokká. De nem volt elég a hódítóknaka test megtörése. Jól tudták, hogy amíg azemberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs-lik a tûz, addig nem gyõzhetnek. És 1956-ban meg is mutattuk: Igen! Mi magyarokvagyunk, bennünk ég az a tûz! …de vajonmeddig? Mert a rendszer lassan, de bizto-san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnaliköd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó-kat. Kérdem én: valóban? Formailag min-den bizonnyal. A tartalom azonban nemváltozott. Továbbra is mutatók vagyunk,igaz, most már nem, mint termelõk, hanemmint fogyasztók. Saját szellemünkbõl lak-mározunk. Új isteneink a plazmatévé és aturbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és

magas pixelszámért könyörgünk. HogyÁcsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz-zem: így van ez. Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú-ció: körforgás. Mit számít, hogy kommunis-ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ-hatunk, ki kell tölteni a férõhelyeket: lehetszellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns.Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go-lyót, megvetést, hazug szeretetet. A test és az anyag évezredét éljük. Elindul-tunk a lejtõn. Nem most, már régen! Mit le-het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok-ba – történeti alkotmányunk újjáélesztésé-vel –, a Szent Korona hatalma alá! A válaszjó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol-nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze-mély, minden hatalom forrása: túlhaladottávált (?). A támadások azonban záporoznakránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na-cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák! Az egész keleti metodológia leszûkíthetõegyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga-ti metodológia szintén leszûkíthetõ egyet-len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbejársz. A tanúsággal egyszerûen kijutsz akörbõl. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot-mányainkat, hogy mit szabad és mit nem,álljunk ellen a külföld nyomásának! Neakarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta-pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet-rõl, de biztosan keletebbrõl jöttünk, mintkerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunkmeg az idõ tört részére, csupán egy örökké-

való pillanatra, és érezzünk, higgyünk! A Korona személy. Önálló, lélegzõ entitás.Nem politikai világkép, amit a történelemútvesztõjében szedtünk magunkra (nemSzilveszter pápa küldte és nem is két darab-ból „kovácsolták” össze, ld. 2195/2006.Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan… Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amelynem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha-nem egy utolsó mentõöv, amibe belekapasz-kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet-kezõket. Pártállástól függetlenül, mindenkitmellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nemkoponya, hanem sokkal inkább tükör leszmajd kezünkben. Lenni vagy nem lenni?Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min-ket a saját képmására. Bennünk van a töké-letesség egy apró morzsája, van arcunk ésnevünk, de nem azért, hogy mások föléemelkedjünk. Azért, hogy segíthessünkegymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunksokkal különb milliók-magyarok hoztákmeg névtelen áldozatukat a Hazáért és test-véreinkért a kereszténységben. Hittek ab-ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él-ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben-sõjében teheti meg. Van egy Szent Koro-nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol-gokban látó szemünknek. A legkönnyebb,ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg-tennünk. Mély levegõt kell vennünk, hogyez a kis szellõ felszíthassa a lelkünkbenszunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassadermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el-kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egymillenniumot megérhessen a Haza, a ma-gyarok, a Szent Korona.

Takács Gergely

Requiem egy álomért…Száz év és megszületik az utolsó magyar?

tizenkettedik oldal

Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év-szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit-ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je-lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagylucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nemtudom, más hogy van vele: számomra a tavaszolyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé-legzet után végre újra beszívhatnám mélyen,nagyon mélyen a friss levegõt. Talán itt a vá-rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, atavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új-ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele-je) érzi meg az ember: valami különös módonmûködik lelke együtt a természettel, szállegyütt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is-ten csodatételének, ahogyan a halott termé-szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösenkeresi a megfelelõ aláfestést. És itt jön a bibi,mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve-gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma-guk után. Ekkor van szükség LoreenaMcKennitt szavaira – mint például a fent sze-replõ idézetben. Hogy ki ez a nõ? Manitobán,Kanadában nõtt fel, saját szavaival élve „vidé-ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni,fiókjában kivágásokat õriz ételekrõl, táplálko-zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magátpedig alapból visszahúzódó embernek tekinti.Ja igen… mellesleg saját lemez kiadóval(Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen-cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi anyavalyás mindenit, hogy ez a nõ az, akinekkiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len-

nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét,nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö-nyörû zenével. Mibõl is áll ez (avagy aMcKennitt-zene alapanyagai)?• Végy egy õsi kelta hangzást: ezt érd el a leg-

különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok-kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámotmég a hagyomány átörökített.

• Tegyél hozzá egy „ütõs” szöveget: na ne ro-hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzõi-hez (bár ha mégis, legalább más okból és han-gulat szerint kisbaltával). Inkább forduljShakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”),VIII. Henrik angol királyhoz („Greenslee-ves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise LeUlaingt?”), vagy mondjuk versnek beillõ sajátszerzeményeidhez (pl. „All Souls Night”).

• Ezután pedig fûszerezd meg az egészet egybársonyos, kissé fátyolos, de minden egyeshangzásában tiszta énekhanggal.

És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Hamegnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt mostbátorkodok kivételesen nem egy, hanem háromrégi albumához nyúlni, melyek a kedvenceimközé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „TheBook of Secrets” és „The Visit”) elmondhatjuk,hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspirációjöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország-ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel-fedezhetõ lesz az énekesnõ egyedisége. Ugyanis(és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat-nánk) ez a három CD alig különbözik egymás-tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlítDante énekéhez, az „All Souls Night” a„Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni,és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennittellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta-lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye-sebb írók tudnak: ez a stílus bûvölete. Vannakolyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a

könyvét, és azzal amegelégedett ér-zéssel tesszük le,mint a villát egy jókis vendéglõben:finom volt, jó volt,elég volt. De haigazán megfogegy író, akkor ki-elégületlenül ma-radunk a könyvvégén. Nem annyi-ra a történet után,de a könyvbenmegfogalmazotthasonló érzések,írói képek, egyszó-val: a stílus utánepekedünk! IlyenLoreena zenéje is.Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás.Nem pop, de dallamos, ritmikus és együttének-lõs. Folk, de nem esik bele a népieskedés csapdá-jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy-séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike-rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall-gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak-kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mû,és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él-vezetet nyújthassa. S lõn. Itt van. A címe „AnAncient Muse” és a tavalyi év legvégén jelentmeg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo-lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép-viselteti magát: van ének nélküli, hangszerrekoncentráló, csendes illetve dallamos és ritmu-sos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás.Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt semfogják játszani a rádiók. Azonban aki ismeri az elõadót, ez alkalommal ismeg fogja venni az új mûvet – teszi ezt pedigazért, mert akárhol éljen, farmon vagy a városlegbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá-gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapottegy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz.

Barát Zsófia

Egy õsi múzsa„Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védõ karokraEz év tavaszán?”

tizennegyedik oldal

Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi-ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall-gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét?Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatokfelelõtlenül!Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná-nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész-ségesebb, ha az elem a discman-edbõl közvetle-nül a konyhai szemetes alján landol. A bennelévõ lúg és sav ugyanis rövid idõ alatt feloldjaa fémborítást, és így az elemben lévõ nehézfé-

mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy akeletkezõ gáz a szemétégetõ kéményén keresz-tül a levegõbe kerül (pl. kéndioxid). Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedbenlátod viszont „zenedobozod” erõforrását,vagy éppen lábad töröd ki a savas esõ miattsíkos utakon… Persze mindenre van megol-dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezettea használt elemek és akkumulátorok vissza-vételi kötelezettségét, a begyûjtés megszer-vezését és finanszírozását pedig a gyártók

kötelességévé tette. Ez már becsülendõ, a mifeladatunk csak annyi, hogy a gyûjtõ pon-tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka-runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször-nyeteggel, az Aulában az információs pulttólbalra dekkol. Érdemes közelebbrõl megis-merkedni vele! Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljonkezelõ orvosához, vagy használjon újratölthe-tõ elemet!

Horvátth Sarolta

Ha a Duracell nyuszi kidõl…

A történet egy asszonyról szól, aki nem hu-nyászkodott meg semmilyen földi szabályelõtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretettörvénye vezérelt. Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer-mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá-ban kezét Hermann thüringiai õrgrófnak ígér-ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma-gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá-nak minden szokását. Hermann azonban nemsokkal késõbb, 19 éves korában elhunyt. Ekkornémi politikai huzavona után Lajos, Hermanntestvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud-varnál korán kitûnt különc viselkedésével, pél-dául rendszeresen megszakította játékait Isteniránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandómegtanulni a nõkre akkoriban jellemzõ, tipegõjárást sem. Leendõ anyósa, Zsófia szemében aleginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogyteljes természetességgel magával egyenrangú-nak tekintett mindenkit, a legegyszerûbb em-bert is. Személyisége az egész udvar megrökönyödé-sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággalnem szilárdítja meg helyzetét, valószínûleghaza kellett volna térnie Magyarországra. Aházasságkötés azonban megtörtént. Lajos ésErzsébet szokatlan harmóniában éltek, de aférjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Istenközponti helyet foglal el felesége lelkében.Gyakran elõfordult például, hogy Erzsébet éj-szaka felkelt mellõle és a hideg padlóra fe-küdt, hogy az Úr szeretetéért egy idõre el-hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko-zott, ha felesége egy falatot sem evett, mertéppen böjtölt, és azon sem, hogy ostoroztamagát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225-ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat éssegített az éhezõkön. Pedig Erzsébet tetteiolykor nemcsak az udvar embereit döbbentet-ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikorLajos távollétében befogadott egy leprás bete-get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos

váratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj-don ágyában pillantotta meg a megfeszítettKrisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert azúr „megnyitotta belsõ látásának szemét”.Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá-liába, Erzsébet három éven át helyettesítetteõt a grófság vezetésében. Abban az idõbennagy volt az éhezés, õ pedig ispotályt nyitott,ahol naponta száz szegény kapott ellátást.Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjútszõtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo-nyok mellett segédkezett és megadta az el-hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom-mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke-resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogyez halálát fogja jelenteni. FérjétSchmalkaldenig, a grófság határáig kísérte,de bánatát semmi sem tudta enyhíteni. Athüringiai lovasok egy év múlva hozták hazaLajos holttestét.Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást,amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt.Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza avadászatról és találkozott Erzsébettel, aki éppélelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat-ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, decsupán illatozó rózsákat talált benne, így meg-szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt.(Ez a történet több változatban is létezik.) A vi-rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, ígyszámos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk.A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo-rai, Henrik és Konrád pedig keményen bántakvele. Megfosztották vagyona kezelésétõl és fér-je birtokainak jövedelmétõl. Egy esõs, októberinapon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur-got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, õnem akart újabb házasságot kötni. Életébennagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akitmaga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, ésakinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228-ban követte õt Marburgba, ahol Assisi SzentFerenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be-

tegápolóként dolgozott. Szállására fogadottegy vak és béna gyermeket, aki karjai között le-helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá-ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor amagyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürkeruhájában egy rokka mellett ült.Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt,amikor befejezte földi életét. A legenda szerintlázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma-gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellémés olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltamvele együtt énekelni”. 1231. november 16-án, éjfél körül halt meg.Marburgban temették el, és már négy évvel ha-lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét1670-ben vették fel a római naptárba, november19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét visz-szatették november 17-ére, halálának napjára. Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu-rópában. Sorra építették a róla elnevezetttemplomokat, kórházakat, kápolnákat és ko-lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17-én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte-letére Erzsébet-rendet alapított. A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritzvon Schwindt romantikus képei és számos el-beszélés õrzi emlékét. Idén születésének nyolc-századik évfordulóját ünnepeljük.Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá-ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban,hogy bármirõl képes volt lemondani, hogy má-sokon segítsen és mindenkit önmagávalegyenlõnek tekintett. A ma emberének is javá-ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az azasszony, aki a festményeken, freskókon és iko-nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte-tét az égre emeli.

Borbás Dorottya

Asszony rózsákkalÁrpád-házi Szent Erzsébet emlékezete

„…e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag.”(Heisterbachi Caesarius)

Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetrõl olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a„szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatokvilágában, ahol már semmi sem egyértelmû, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez-hetetlen igazságok kategóriája már nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job-ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tanításai süket fülekre találnak, azanyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányanmég tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri-tuális jelentõségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk,hogy a tanítás idõtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentõségébõl.

tizenharmadik oldal

Gabriel García Márquez leghíresebb regé-nyét vitte színre a Vígszínház társulata. Adarab bemutatója 2007. január 7-én volt ésaz azóta eltelt idõszakban hatalmas sikerreljátszották, állandó telt ház elõtt. A Száz évmagány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo-gyott el belõle. A kolumbiai író 1982-benkapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért aregényéért. A Száz év magány családregény, egy olyan fa-luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben anézõt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso-latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná-ló kereskedõk révén tartja fenn. A falut a fõ-szereplõ José Arcadio és felesége Ursula alapí-totta, miután eljöttek a városból, fõként a férjlelkiismerete elõl menekülve, aki sértõdésbõlmegölte egyik ismerõsét. (Az eseményeknekmindvégig hol passzív, hol aktív szereplõje amegölt ember.) Az egyébként unokatestvérikapcsolatban lévõ házastársak gyermekeik ésismerõseik révén népesítik be a falut, ezáltala kezdetben csak székekbõl, asztalokból éságyakból álló színpad idõvel nyüzsgõ forga-taggá válik. Kitûnõ rendezõi megoldáskéntlehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplõnem tûnik el a monológját követõen, hanem aszínen maradva passzív szemlélõje marad azesemények alakulásának, így a nézõ számáraa történet mindvégig követhetõ marad. Hi-

szen gondoljunk csak bele abba, hogy a spa-nyol nevek által okozott kavalkád mennyirezavarhatná össze a nézõt, itt azonban mindvé-gig érthetõ, hogy éppen kirõl van szó. A darab második felvonása jóvalpörgõsebb, mint az elsõ. A szereplõk fo-lyamatosan halnak meg, ahogy haladunkaz idõben, és újabb kitûnõ rendezõi ötlet-tel az idõbõl és cselekménybõl kihulló em-berek arcát valamely még élõ rokona egykézmozdulattal festi be fehérre, és az egy-re inkább sötétülõ színpadon is fehér fé-nyek mutatnak a halottakra. A színdarabvége felé meghal a falut létrehozó JoséArcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesenegyedül marad. Azonban ez nem gátoljaabban, hogy továbbra is elvégezze azokat

a ház körüli teendõket, amiket az évek so-rán oly sokszor megtett. Remek ötlet volt a színpadot lépcsõzetesenelrendezni, a díszletek, a szereplõk ruhái tel-jesen kor- és élethûek, ami Füzér Anni mun-káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter-mészetes, Börcsök Enikõ kitûnõen játssza amindenkire vigyázó és gondoskodó család-anyát, Hegedûs D. Géza pedig hitelesen ala-kítja a mindig megújulni kívánó JoséArcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá-sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har-kányi Endre részérõl. A színészi alakításokmagukkal viszik az egész darabot, a nézõ pe-dig egyszerûen nem tud nem figyelni az elõ-adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nemolvasta García Márquez regényét, hiszen

Schwajda György kitûnõ feldolgozásában,Forgács Péter rendezésében készült elõadásmagában is teljesen élvezhetõ és érthetõ. Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tõlünkannyira távoli. A történet Dél-Amerikábanjátszódik, azonban a problémák közeliek, hi-szen nagyon is emberiek. Mindenki egy ki-csit magára és környezetére ismerhet. Egycsalád történetét követhetjük nyomon, egyegész évszázadon keresztül, ahol legtöbbjükegész élete során magányos volt, és magá-nyosan is halt meg. Hiszen errõl szól a Százév magány…

Magyar Attila

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁGSzáz év magány

Csergõ József és Hajnalka 14, közelebbrõl éstávolabbról származó bentlakó, valamint to-vábbi 40 helybeli – napközis rendszerben bejá-ró – gyermekrõl gondoskodik nap, mint nap,fiatal nevelõk segítségével. Az élet arrafelésenkinek sem könnyû, de a gyerekek közül né-melyik kifejezetten embertelen körülményekközül jött, mások családi nehézségek miattszorultak rá az új otthonra. Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe-rences kolostor melletti garázsból kialakítottközösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, asarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikõés Laci, a nevelõk nagy türelemmel és alázattal,de leginkább õszinte szeretettel foglalkoznak ajobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóanjól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradószeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bárabban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gáborszületett, a gyermekek az otthonban mindan-nyian katolikus nevelést kapnak.„Kezdetben nagyon nehéz volt” – mondja József– „a ferences kolostor fogadott be minket, aholegyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan

sugárzó, az életbe és a Gondviselés-be vetett töretlen hitet tükrözõ arc-cal mesél nekünk a házaspár, minthaévek óta ismernénk egymást. „Lehe-tõségeink szerint szépen lassan ala-kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy-kor garázs és mûhely volt, most atetõteret építjük be, és terveink szerint január-ban már be is költöznek oda a gyerekek. A szek-rényeket a minap egy itteni asztalos készítetteel, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd meg-segít a Jóisten” – mondják mosolyogva, hisz ígytörtént ez már korábban is, amikor szinte kilátás-talannak tûnt a helyzetük.Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkbõlösszegyûjtött, és magunkkal hozott adományfillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré-nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nemégi jel? A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in-kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünkházigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosulbennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát-medencében jóérzésû, jólelkû emberek, akik

képesek önzetlenül segíteni a rászorulókon.Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”,amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz,ezért tûnik olykor kilátástalannak a küzdelemhitünk, reményeink továbbörökítéséért. Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi-társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz-zá hasonló többi otthon bensõséges hangula-tát, és õszinte szívvel segítse lehetõségei sze-rint a kis magyar közösségeket. Calcuttai Teréz Anya a kis közösségi helységfalán olvasható gondolata mindnyájunk szá-mára iránymutatást adhat: „Ebben az életbennem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo-kat tehetünk nagy szeretettel”.

Christián László

Szárhegyi reménysugárA Csergõ házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo-méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör-nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhetõ otthont, nyújtsanak „szülõi”támaszt, és elindítsák õket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja aBöjte Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házatszámláló gyermekvédelmi hálózatnak.

tizenötödik oldal

A húsvét a keresztények számára az év legfon-tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal aközkeletû vélekedéssel, amely az egyre inkábbelvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nemelfelejtve természetesen, hogy a karácsonynakis nagyon fontos üzenete van minden emberrészére. Bár nem az, amire az emberek nagyrésze felhasználja: az egész évben elmulasztottszeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány –félig õszinte – kedves szóval kiváltani. Azon-ban mindenrõl, így a karácsonyról is inkábbmajd a maga idejében. E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) álltehát a Katolikus Egyház liturgikus életénekközéppontjában. A húsvéti idõszak azért fon-tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé-zus Krisztus halála és feltámadása. Évrõl évrereményt és erõt ad, hogy rendületlenül tud-junk törekedni afelé a transzcendens cél felé,ami minden hívõ ember földi életét alapjaibanmeg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki-nek a hite még soha nem ingott meg? Látva avilágban nap mint nap történõ szomorú, vagycsak szégyenletes eseményeket; az eluralkodóúj életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol-kodott még el azon, hogy mi van akkor, hamégis mi, keresztények tévedünk? Korunkat elsõdlegesen az egyén mindenek fe-lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet-lensége, illetve az élvezetek korlátok nélkülihajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze-retnénk, egyáltalán nem könnyû ezeken felül-emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobbszükségünk van a hitre, hogy képesek legyünkkitartani elveink és életünkön is túlmutató cél-kitûzéseink mellett. Hogy komoly keresztény,de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle-tet élhessünk. Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün-nepnél erõsebben táplálni a húsvét. Ha ugyan-

is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér-tünk, emberekért az életét önként feláldozni,csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünkel szó nélkül.Vallásos emberként érdemes lenne nem csakév végén, hanem ilyenkor is számvetést készí-teni az elmúlt – igaz nem napra pontosan –egy év történéseirõl. Ha azonban erre vállal-koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe-nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe-dig ezt nem tenném, akkor nem tudnék a tel-jesség igényével írni. Így befejezésül inkábbegy rövid emlékeztetõt ajánlok a húsvéti ün-nepkörrõl a kitartó olvasó figyelmébe.Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdõdik. Ez aHúsvétot megelõzõ negyven napos elõkészüle-ti idõszak. Legfontosabb alapgondolata az ön-megtartóztatás, lemondani tudás. KezdõnapjaHamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye-ges eleme a szigorú böjt. A húsvéti idõszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi-rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor JézusJeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün-nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmenetenveszünk részt. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar-tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két színalatt áldozunk. A szertartás közben megszólal-nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnaka templomokban a harangok és a csengõk. A mi-se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze-désével zárul. Ezt követõen a tanítványok vir-rasztására gondolva csendes elmélkedés követ-kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé-kesegyházakban a délelõtti szentmisén a püspö-kök megszentelik az olajokat.Nagypénteken nincsen szentmise, helyetteigeliturgia van. Ennek központi része JézusKrisztus szenvedéstörténetének, a passiónak ameghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet,

ezért nevez-zük gyakrana nagypénte-ki szertar-tást csonka-misének.A nagyszom-bat esti vigí-lia misén mármagát a Hús-vétot ünne-peljük. A szentmisekeretében vantûzszentelés,illetve ilyen-kor szentelik akeresztvizet is.Kiemelt részea misének hitvallásunk közösségi megújítása.Az ünnepi szentmise központi eleme a feltáma-dási körmenet. Sajnálatos módon ez sok eset-ben inkább már társadalmi eseménnyé alacso-nyodott; gyakran még magukat vallásosnakmondó emberek is csak arra használják fel,hogy régen látott ismerõseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja atavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölteutáni vasárnap.Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik,bár idõben kissé elkülönül, Urunk mennybe-menetelének az ünnepe, valamint Pünkösdnapja. Elõbbi a húsvét utáni negyvenedik,utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá-ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését isünnepeljük. Pünkösd napjával lezárul a húsvéti idõszak.

Teleki Levente

HÍVÕ SZÓÜnnepi bevezetõ

Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldalkommunistát kiált minden baloldali láttán, az antiglobalista baloldalmeg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. Ésmindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad-nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázóértelmiség egymással, s nem vele foglalkozik.Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvéselengedhetetlen elõfeltétele – amint a XX. század egyik legeredetibbgondolkodója, Carl Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségképugyanis identitásteremtõ erõ. És „ellenséges” jelenségekbõl van bõven –olyan ellenségekbõl, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliakegyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalistatúlhajtások, elüzletiesedõ városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek,pusztuló hagyományos létformák.Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegyletközpolitikai beszélgetései is. Kik vagyunk? – kérdezik a szervezõk. Ésa kérdés nem költõi. A válaszadók sokszínûsége (Tamás Gáspár Miklós-tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to-vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos.Mert már az is elõrelépés, ha kérdezni tudunk.Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban.A beszélgetések 2007. március 9-én kezdõdtek, s kéthetente péntekenkéntfolytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály” Alternatív Zsidó Kultu-rális Központban ( VI. ker. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt

vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci-ók a www.vedegylet.hu honlapon.

És kik õk?De kérdezzünk mi is. Kik a szervezõk? Mi várható tõlük?A beszélgetéseket a Védegylet találta ki – nem ez az elsõ tavasz, hogy aVédegylet közpolitikai eszmecserére hívja az érdeklõdõket és érintetteket.A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek,hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisanfodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta-lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozat-lansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tõketúlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létfor-mák eltûnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív SólyomLászló, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy akörnyezetvédõ Jávor Benedek azonos választ tud adni.A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét, Sólyom Lászlót, aFidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfõvéválasztotta a T. Ház. A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttáalakulás gondolata is, de a szervezetbõl csak egy kisebbség (Lányi And-rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élõlánc kudarca sejt-hetõ volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egyideális világban sem Élõláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség…

Techet Péter

Szõnyi István: Feltámadás

Kik vagyunk?Programajánló: a Védegylet közpolitikai beszélgetései a Sirályban és a Gödörben

(2007. március 9. – június 15.)

A nem kifejezetten fagyos február 20-átKovács Lóránt HÖK elnök választási kiírá-sa töltötte meg új hevülettel. A tavaly meg-választott kari Hallgatói Önkormányzat-nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes-tület választása vált esedékessé. A választás2007. március 13. keddre lett idõzítve, majdutóbb ezt kiegészítendõ a levelezõs hallga-tók érdekében március 10. szombati nap ismeghirdetésre került. Szemtanúk állításaszerint a kiírást követõ idõszakban sohanem látott hallgatói megmozdulás vettekezdetét a HÖK irodák környékén. Mindezelõrevetítette a meglepõen magas számú je-lölt indulását: 62 darab jelölõ formanyom-tatvány leadása történt meg határidõn be-lül, s néhány visszalépõt leszámítva min-denki fel is került a szavazólapra. A választási eljárás lefolytatására idén az újEHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke-rült sor. A tavalyi listás rendszert felváltotta azegyéni küldöttekre történõ szavazás: a 17 fõsküldöttgyûlés tagjaira kellett leadni a voksokat.A kampányidõszakban a legkülönfélébbplakátok jelentek meg a hirdetõtáblákon,megannyi formában és megannyi mesésígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél-tettebb álmait zászlóra tûzve. Ebbõl sze-

mezgettünk, s közülük néhány ragyogógyöngyszemet ajánlunk figyelembe:

„Ebéd a gólyatáborban”„Neptun-rendszer fejlesztése”

„Levelezõs attitûd érvényesítése”„Hallgatói megmérettetések könnyítése”

„Az Egyetem karjaival hatékonyabbegyütt mûködést”

Mindemellett névjegykártya méretbennyomtatott listák is jelentõs mértékben el-szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö-zül 17 fõ szerepelt, egymással összefogás-ban, bízva a közös sikeres választási ered-ményben és a további együttmûködésben.Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha-tott néhány választónak, hogy egy-egy névesetenként több listán is olvasható volt. Ezazonban minden bizonynyal nem lehetmás, mint a kiváló együttmûködõ-képességegyértelmû jele. A két választási nap mindegyikét igazán jóhangulat jellemezte, Dr. Szívós Mária ta-nárnõt, mint a Választási Bizottság elnökét,és a Választási Bizottság hallgató tagjait(Ádám Zsófia, Árpási Zsolt, Botta Ágnes,Teleki László) külön köszönet és elismerésilleti, hiszen ádázul õrködtek az eljárás sza-

bályossága és avoksolóknak osz-tott csokoládé fe-lett. Precizitásukatés munkabírásukata maratoni szava-zatszámlálás iga-zolta szignifikán-san: szombatondélután 4 órától es-te 9-ig, kedden dél-után 4-tõl hajnalifél 3-ig tartott anapi szavazatokösszesítése. A kö-

rülmények ismeretében ez nem is olyanmeglepõ: 2919 szavazásra jogosult hallgatóközül 895 adta le a voksát; szombaton 264,kedden 631 szavazócédulát találtak az urná-ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyiválasztásokhoz képest nõtt a választási haj-landóság, a szombati „levelezõs” napon istöbb mint százzal több szavazat érkezett atavalyihoz képest. Összességében a 30,66%-os részvételi arány országos viszonylatbanis igen jónak mondható.Idõközben számos panasz és egy óvás is érke-zett a választási eljárással kapcsolatban. Ajogorvoslati határidõ lejártával márc. 22-én aVálasztási Bizottság az írásban elõterjesztettpanaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél-kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha-tározatokat az elõterjesztõ hallgatók a KariTitkárságon személyesen átvehetik.A hivatalos végeredményt, a küldöttgyûlésmegválasztott tagjainak nevét és rájuk le-adott szavazatok számát itt adjuk közre:Kovács Lóránt 438 szavazatWeisz Gábor Miklós 376 szavazatNyéky Boldizsár dr. 368 szavazatKemenes Patrik 304 szavazatBabicz Dávid 278 szavazatBalog Zsolt 276 szavazatKerek István 264 szavazatVass Viktória 254 szavazatGyökeres Zoltán István 245 szavazatSzecsõdi Krisztián 232 szavazatBáti Erika Zsuzsa 215 szavazatFarkas Balázs István 214 szavazatTóth Melinda 208 szavazatMolnár Zita 205 szavazatCzégény Sándor 204 szavazatTelekesi Marianna 202 szavazatSzilágyi Demeter 199 szavazat A küldöttgyûlés tagjainak megválasztásuk-hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jómunkát kívánunk! (A március 30-án tartott alakuló küldöttgyû-lésrõl, a megválasztott új elnök személyérõl –a korai lapzárta miatt – következõ szá-munkban adunk tájékoztatást.)

Szendrõdi Szabolcs

EHAVI IDÉZET„…A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elõ-adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko-zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár éstanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóitnem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál-

kozott, és így maga a vizsga szerencsejá-tékká vált. […] Az egyetem abban az idõ-ben diplomagyár benyomását tette,amelyben vizsgaiparszerû üzem folyt.[…] A legtöbb ember bizony még ma isúgy képzeli el magának az egyetemet,mint egy mamutintézményt, amelynekfenntartása csak akkor indokolt, ha tíz-ezernél több a hallgatója, helyesebbenvizsgázója, akiknek nem is érdemes odaeljárni, mert ott nagyarányú idõlopás ésidõpazarlás folyik.”Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928)

Hallgatók az urnánálHÖK Választás 2007

PRO FACULTATE-NAP2007. április 26. kora délutántól késõ estig

Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül megrendezésre a szorgalmi idõszakot búcsúztató

Pro Facultate-nap. Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok

és sütés-fõzés, eszem-iszom az egyetem kertjében!

PRO FACULTATE-DÍJ 2007Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala-pított, idén ötödik ízben átadásra kerülõ díj azokat illeti, akika legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlõdéséért. A Kar vala-mennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra azoktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta-nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben:itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerülmajd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napontörténik, a díszteremben.

Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza-tok): Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004),

Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004),Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006),

Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006).

Az én szavazatom: ……………………………………….

Ki lesz a bajnok?A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantástvetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve-télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. Atavalyi címvédõ Kutyaütõk csapata és a frissen debütált, de márisbajnoki címre törõ Go-Ják csapata hétrõl-hétre magabiztos és látvá-nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel mégmind a két csapat veretlen, így valószínûleg a bajnoki cím sorsa a kétcsapat egymás elleni meccsén fog eldõlni, amit bátran nevezhetünk,ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának.Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagyszívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tetõ-fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azértmindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an-nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezértvagyunk emberek, hogy különbözõek legyünk).Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság-nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol-nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem).

A Tabella állása: Kutyaütõk 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6;P51 4; AS Iustum 4; Hó Sc 0; Teamy 0

Majoros Gábor