x. Évfolyam 4. szÁm · ,casus-nocet-domino’ alapgondolatát elfogadjuk, miszerint a senkire át...

X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

Tartalomjegyzék

POLGÁRI JOGI KODIFIKÁCIÓ

Tanulmányok

• Felróható károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettség a magyarpolgári jogban – Fuglinszky Ádám / 3

• Az üzletszerzõi és ügynöki jog Ptk.-Tervezetbõl való kiiktatásánakokairól és következményeirõl – Dr. Pajor-Bytomski Magdalena / 23

Könyvismertetés

• Menyhárd Attila: Dologi jog – Bodzási Balázs / 30

Polgári jogi kodifikációISSN 15851168

Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2. • Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600E-mail: [email protected] • Internet: http://www.hvgorac.hu

Felelõs kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezetõjeSzerkesztõbizottság: Dr. Vékás Lajos, Dr. Boytha György, Dr. Gadó Gábor, Dr. Kisfaludi András, Dr. Lábady Tamás, Dr. Petrik Ferenc,Sáriné dr. Simkó Ágnes, Dr. Sárközy Tamás, Dr. Weiss Emilia, Dr. Zlinszky János

Megjelenik kéthavonta. Példányonkénti ára 2008-ban: 2252 Ft. Megrendelhetõ és megvásárolható a Kiadónál.

A Polgári Jogi Kodifikáció információinak átvételéhez, az írások bármilyen célú felhasználásához és újraközléséhez, másolásához a Kiadóelõzetes engedélye szükséges.Nyomás: ETO-Print Nyomdaipari Kft. • Felelõs vezetõ: Magyar Árpádné

3


A felróható károsulti közrehatás és a kárenyhítési kötelezettségjelentõsége többek között abban áll, hogy e jogintézmény(ek)jelenti(k) az egyetlen kivételt a kártérítési jog ,mindent-vagy-semmit’ logikája alól, s így a teljes kártérítés elvének hatékonykorlátját képezi(k).2 A modern kártérítési jogban elválik ugyanisa felelõsség alapja, a felelõsségi feltételek rendszere egyrészrõl, ésa kár mértékére vonatkozó szabályok másrészrõl, s e két intéz-mény csak a fent említett ,mindent-vagy-semmit’ logika szerintkapcsolódhat össze. Amennyiben a felelõsségi feltételek teljesül-nek, a teljes kárt meg kell téríteni; a felróhatóság foka és egyébfelelõsségi tényezõk nem befolyásolják a kártérítés mértékét, ezutóbbi kizárólag az elszenvedett kár nagyságától függ (,min-dent’). Ha azonban a felelõsségi feltételek bármelyike (károkozómagatartás, ok-okozati összefüggés, felróhatóság vagy egyéb fe-lelõsségi mérce, vétõképesség illetve jogellenesség) hiányzik,még csak részleges kártérítés sem jár (,semmit’). Felróható káro-sulti közrehatás vagy a kárenyhítési kötelezettség megszegéseesetén azonban a ,többé-kevésbé’ logikáját követõ megoldásra,azaz kármegosztásra kerül sor.

A kármegosztás morális és dogmatikai alapjai egyértelmûek apolgári jogban: egyrészt a teljes kár megtérítése ezekben az ese-tekben a ,venire-contra-factum-proprium’ elvének figyelmenkívül hagyását jelentené; másrészt pedig ha és amennyiben a,casus-nocet-domino’ alapgondolatát elfogadjuk, miszerint asenkire át nem hárítható kárt a tulajdonosnak, károsultnak kellviselnie, akkor annál inkább rá kell terhelnünk a kár azon részét,amelyet õ maga (felróhatóan) okozott, vagy amely kárenyhítésikötelezettsége elmulasztásából fakad.3 A károsulti magatartás ér-tékelését kívánja meg az egyenlõ bánásmód alkotmányos elve is:az adott helyzetben általában elvárhatóság mércéjétõl való elté-rés semmilyen körülmények között, így károsulti minõségbensem maradhat következmények nélkül.

A nem vagyoni érdeksérelmek kompenzálása esetén nem kü-lönül el a kár összegének megállapítása majd utóbb annak (szá-zalékos) megosztása a közrehatás ill. felróhatóság arányában akárokozó és a károsult között. A fenti körülmények figyelembe-vétele egy lépcsõben történik. A nem vagyoni érdeksérelmet mástípusú (vagyoni) elõnnyel kompenzálni hivatott és arra alkalmasösszeg meghatározásakor a számos mérlegelési tényezõ egyike-ként veszi figyelembe az eljáró bíró a felróható közrehatást ill. akárenyhítési kötelezettség elmulasztását.4

I. Dogmatikai és jogpolitikai elõkérdések

1. Homogén, vagy kettõs jogintézmény?

Minden további elemzés elõtt azt szükséges tisztázni, hogy a fel-róható károsulti közrehatás és a kárenyhítési kötelezettség vajonegységes, homogén jogintézmény-e, ugyanazon logika két as-pektusáról van-e szó, vagypedig éppen ellenkezõleg: két külön-bözõ jogintézményrõl, amelyeket csak és kizárólag azonos jog-következményük, a kármegosztás kapcsol össze.

E két jogintézmény elhatárolása általában idõbeli tényezõkalapján szokott történni: a kár bekövetkezésében közrehatni csaka káresemény megtörténtéig lehet. Ezt az idõpontot követõenmár a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásáról beszélhetünk.5

E felosztás azonban legfeljebb didaktikai szempontból alkalmaz-ható, hiszen számos olyan kivétel ismeretes, amelyek alapján a

fõszabály helyessége megkérdõjelezhetõ. Egyrészt a kár bekövet-kezése idõben elhúzódhat, az idõ múlásával újabb és újabb va-gyoni ill. nem vagyoni érdeksérelmek következhetnek be, válhat-nak ismeretessé. E folyamatosan fellépõ következmények káro-sulti ,katalizálása’ egyaránt tekinthetõ felróható közrehatásnak,ha a késõbb bekövetkezõ károkat független tényezõnek tekint-jük; ugyanakkor e magatartás az egész károkozási folyamat és azeldöntendõ tényállás szempontjából a már bekövetkezett károkenyhítése elmulasztásának is minõsíthetõ. Ebben az összefüggés-ben az elhatárolás szinte elveszíti jelentõségét, hiszen pusztánterminológiai, logikai kérdés, hogy melyik értelmezést fogadjukel. További megkülönböztetési szempont lehet a közreható ma-gatartás jellege: ha az tevékenység, aktív magatartás, akkor felró-ható közrehatásról beszélünk. A kárenyhítési kötelezettség elmu-lasztása ezzel szemben, ahogy az elnevezés is mutatja, mulasztás,vagyis passzív magatartás. Ez a megállapítás szintén csak korlá-tozottan lehet igaz: mulasztás is közrehathat a kár bekövetkezté-ben, nemcsak tevõleges magatartás; a kárenyhítési kötelezettségelmulasztása pedig felfogható aktív magatartásként is, mindezmegint csak megközelítés kérdése (pl. ha a károsult nem tartja beaz orvos utasításait a rehabilitációra, diétás étrendre vonatkozó-an, az elsõ közelítésben mulasztás, ugyanakkor formál logikaiszempontból a türelmes rehabilitáció helyett túl korán elkezdettextrém sportok, a magyaros konyha klasszikus ételeinek rend-szeres fogyasztása a kímélõ étrend helyett miért ne lehetne fel-fogható olyan aktív magatartásként, ami közrehat a kár kialaku-lásában, nagyságában?). A felróható közrehatás is tekinthetõmulasztásnak, a kár megelõzésére irányuló kötelezettség elmu-lasztásának, ahogy ezt pl. a Debreceni Ítélõtábla is megfogal-mazza: „A II. rendû felperes a vezetõi magatartása rossz megválasz-tásával a már létezõ kárveszélyes helyzetben a közvetlen károk kifejlõ-désének megakadályozását, azaz a kár megelõzését mulasztotta el.”6

Az elhatárolások kritikája és relatív értéke – a fentiek szerint – ar-ra enged következtetni, hogy valójában egy jogintézményrõl vanszó, s nem kettõrõl.

Hasonló következtetést lehet levonni a Legfelsõbb BíróságPolgári Kollégiuma 36. számú állásfoglalásának indokolásábólis. Az állásfoglalás egységesen kezeli és indokolja a felróható ká-rosulti közrehatást a kár elõidézésében, bekövetkezésében és sú-lyosbodásában. „A károsulttól elvárható magatartás elmulasztásakifejezésre juthat a kármegelõzés elhanyagolásában, a károkozás so-rán tanúsított felróható magatartásban, a kárenyhítési kötelezettségelmulasztásában.”7 A kármegosztás alapja minden említett eset-ben a Ptk. 340. § (1) bekezdése.

A deliktuális felelõsség körében egységes szabályozásról ésfelfogásról tanúskodik az új Polgári Törvénykönyv parlament eléterjesztett törvényjavaslata és Vékás Lajos által szerkesztett ún.szakértõi tervezete. A T/5949 számot viselõ törvényjavaslat5:475. § (1) bek. és a szakértõi tervezet 5:514. § (1) bek. sze-rint a károsult a kár elhárítása és csökkentése érdekében úgy kö-teles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból szárma-zott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A ter-vezet indokolása szerint a károsult fõ kötelezettsége, hogy „azáltala elszenvedett kárt ne fokozza, azaz hogy tevékenysége a kár el-hárítására, csökkentésére irányuljon”.8 A már bekövetkezett kárenyhítésére irányuló kötelezettség indokolásbeli hangsúlyozásá-ból még nem következik, hogy a tervezet a két jogintézmény el-különítését szorgalmazná, éppen ellenkezõleg: a károsultnak a

Tanulmányok

Felróható károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettséga magyar polgári jogban1

4

még be nem következett kár elhárítása is kötelezettsége. Ugyan-akkor a törvényjavaslat 5:120. §-a a szerzõdésszegéssel okozottkárok körében a két jogintézményt elkülöníti, az (1) bekezdés aközrehatás esetén a kármegosztást – felróhatóságtól függetle-nül – a közrehatás arányában rendeli elvégezni. (Ennek okaazonban a szerzõdésszegésért való felelõsség felróhatóságtól va-ló elszakítása, s ezzel összefüggésben a károsulti és a károkozóioldal összehangolása.) A (2) bekezdés azonban a kárenyhítésikötelezettség megszegésén alapuló kármegosztást a felróhatóságfeltételéhez köti.9

A fentiek alapján még mindig úgy tûnik, hogy a felróható ká-rosulti közrehatás és a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásadogmatikai szempontból nem két különálló jogintézmény. Jog-következményük is ugyanaz: kármegosztás. E válasz azonban el-hamarkodott lenne, mivel a kérdés nem választható el annakvizsgálatától, hogy vajon önálló felelõsségi tényezõ-e a károsultiközrehatás és a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása a károsul-ti (passzív) oldalon, avagy pusztán egyes károkozói (aktív) olda-li felelõsségi elemek – okozatosság, felróhatóság – ,tükörképei’.Amint ebben a kérdésben állást foglaltunk, a két jogintézményegymás közötti viszonya, az elhatárolás jelentõsége is egyértel-mûvé válik. Mindez nem pusztán elméleti fölvetés, hanem ko-moly gyakorlati jelentõséggel bír: amennyiben azt állapítjuk meg,hogy a két jogintézmény nem önálló tényezõ és aktív felelõsségielemek tükörképei, akkor a kármegosztás is aszerint fog alakulni,hogy melyik aktív oldali elemhez kötõdnek, azaz, vajon ugyanah-hoz az aktív oldali elemhez kötõdik-e a felróható közrehatás és akárenyhítési kötelezettség elmulasztása. Ha igen, a kármegosztástegységes szempontrendszer szerint kell végeznünk. Ha nem, akármegosztás alapja és módszere a két jogintézmény kapcsán el-térõ lehet. (Elképzelhetõ, hogy a károsulti oldali jogintézményekegyszerre több aktív oldali felelõsségi feltételhez is kötõdnek. Eb-ben az esetben a kapcsolódás intenzitását kell vizsgálni: melyikaktív oldali elem van rájuk elsõdleges hatással, melyik elem meg-felelõ alkalmazásával kell kezdeni a kármegosztást.)

2. Önálló jogintézmény(ek)?

A fenti értelemben tehát felvethetõ, hogy a felróható károsultiközrehatás és a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása önálló fe-lelõsségi tényezõ. A károsult felelõsségének: úgymond magávalszemben fennálló, általános védekezési kötelezettségének meg-szegésén alapuló felelõsségének alapja. Az uralkodó álláspontazonban elutasítja, értelmetlennek tartja ezt a megközelítést.Lábady Tamás szerint a kárt nem a károsult okozta „és ráadásulsaját magával szembeni kártérítési felelõsségrõl értelmetlen volna be-szélni”, így a kárenyhítési kötelezettség elmulasztását a másik fél,tehát a károkozó kártérítési felelõsségének körében kell és lehetértékelni.10

Osztjuk Lábady Tamás álláspontját. A felróható károsultiközrehatás – elnevezésébõl következõen is – a felróhatósághoz ésaz okozatossághoz kapcsolódik, e jogintézmények, felelõsségifeltételek megjelenése a károsulti (passzív) oldalon. Valójábanbizonyos okozatossági és felróhatósági kombinációk, együttállá-sok jogpolitikai eredetû kiragadásáról és elkülönült szabályozásá-ról van szó. Sok esetben fordul elõ, hogy a károkozó magatartásés a kár közötti ok-okozati összefüggés fennállása nem egyértel-mû és nem megnyugtatóan elfogadható az eljáró bíró számára.Ennek számtalan oka lehet, ld. pl. a közreható természeti ese-mény (katasztrófa), az alternatív okozatosság, a megüresítõ mások, a károsult érzékenysége stb. esetcsoportokat.11 Gyakorlati ésjogpolitikai szempontból jól elválaszthatók e körön belül azok azesetek, amikor az okozatosság fennállását valamilyen károsultimagatartás gyengíti. A tényállás ekkor általában könnyebben fel-deríthetõ, s a kármegosztás alkalmazása mindenképpen találko-

zik a társadalom igazságérzetével. Vagyis a felróhatóság és azokozatosság intézményérõl történt leválás oka jogpolitikai, gya-korlati (jogalkalmazási) és nem dogmatikai természetû. Önállóvizsgálat tárgyát fogja képezni, hogy a kármegosztás a közreha-tás, vagy a felróhatóság arányában történik-e de lege lata és tör-ténjen-e de lege ferenda, ami megmutatja, hogy a jogintézménykapcsolata az okozatossággal vagy a felróhatósággal szorosabb-e.

A kárenyhítési kötelezettség kapcsán az okozatosság kérdéseegyszerûbbnek tûnik, hiszen a kárenyhítési kötelezettség azegyes kárelemekhez kapcsoltan nevesíthetõ. Az egyes kárelemekkapcsán teljesítendõ kárenyhítési kötelezettség megszegése nyil-ván az érintett kárelemek megtérítését zárja ki. Szembeötlõtovábbá a kárenyhítési kötelezettségnek a kárfogalommal, amegtérítendõ károk körével fennálló szoros összefüggése. A sza-bályok funkcionalitását tekintve közömbös ugyanis, hogy a meg-térítendõ károk körét határozzuk meg szûkebben, már ebben alogikai és dogmatikai lépcsõben kizárva azokat az elemeket,amelyek a károsult mulasztásával, mulasztásaival állnak összefüg-gésben; vagypedig megállapítjuk a teljes kárt a lehetõ legtágabbértelemben, és azt mulasztásarányosan csökkentjük, kármegosz-tást alkalmazva. A megtérítendõ károk köre, vagyis a kárfogalomés a kárenyhítési kötelezettség a szakirodalomban is gyakranegyütt, összefonódva jelenik meg. A következmény ugyanaz pl.akkor, ha megtérítendõ kárként csak az újbóli beszerzési értéketfogadjuk el, amennyiben a megjavítás költsége ezt az összegetmeghaladná; de akkor is, ha a javítási költséget tekintjük kárnakés azt csökkentjük a kárenyhítési kötelezettség elmulasztására te-kintettel, mondván: a károsultnak a megjavítás helyett újbóli be-szerzés eszközlése útján kellett volna csökkentenie a kárt. Hason-lóképpen: szólhat az elmaradt vagyoni elõny megállapítása ismár eleve csak egy határozott idõtartamra, mondjuk a kár bekö-vetkezését követõ egy évre, de ugyanerre az eredményre vezet,ha a bíróság több évre vetítve egy nagyobb összeget állapít meg,ám arra az álláspontra helyezkedik, hogy a károsult nem tett ele-get kárenyhítési kötelezettségének, amikor a kártérítési összegetnem a jövedelemtermelõ eszköz helyreállítására fordította és jö-vedelemtermelõ tevékenységét nem folytatta, s így egyévi össze-get ítél meg.12

Sem a felróható károsulti közrehatás, sem pedig a kárenyhíté-si kötelezettség elmulasztása nem önálló felelõsségi jogintézmé-nyek tehát, hanem a felróhatóság–okozatosság, illetve a felróha-tóság–okozatosság–kárfogalom aktív oldali felelõsségi elemekkárosulti (passzív) oldali vetületei, tükörképei. Részben más jog-intézményekhez kapcsolódnak, hiszen a kárfogalommal valóösszefonódás csak a kárenyhítési kötelezettség sajátja; részbenpedig ugyanazon jogintézmények tükörképei (felróhatóság ésokozatosság), de a két érintett aktív oldali elemet másként képe-zik le, ami különösen az okozatosság vizsgálatánál szembeötlõ.A felróható károsulti közrehatás egy szál a komplex ok-okozatifolyamatok valójában kibogozhatatlan szövedékében, a többieredõvel (releváns oknak tekintett cselekvéssel, eseménnyel, kö-rülménnyel) szerves összeolvadásba kerülve valamennyi kárelem-re, kárfajtára kihat, megállapítása esetén a kármegosztást va-lamennyi kártípus tekintetében következetesen el kell végezni.A kárenyhítési kötelezettség és annak elmulasztása általában jólelkülöníthetõen egy (esetleg több) kárelemhez kötõdik, az adottkárenyhítési kötelezettség és az elmulasztása miatt bekövetkezettkárnövekmény viszonylag könnyen azonosítható, egymáshozegy-egyértelmûen hozzárendelhetõ, egymásnak megfeleltethetõ.Összességében tehát azt a munkahipotézist lehet felállítani, melyszerint a felróható közrehatás és a kárenyhítési kötelezettségmegsértése két külön jogintézmény, két önálló esetcsoportot ké-peznek nem jelentéktelen hangsúlyeltolódásokkal az okozatos-sághoz, a felróhatósághoz és a kárfogalomhoz való kötõdésüktekintetében. A kármegosztás szempontjai, alapjai így eltérõenalakulhatnak az egyiknél és a másiknál.


II. Felróható károsulti közrehatás

1. Jogalap: Ptk. 340. § (1) bekezdés, 345. § (2) bekezdés

A felróható közrehatás miatti kármegosztás jogalapja a Ptk.340. § (1) bekezdése, annak ellenére, hogy a jogszabályszöveg-ben kifejezetten nem szerepel a ,károsult felróható közrehatása’,mint szófordulat; ehelyett a kár elhárítására és csökkentésére irá-nyuló kötelezettséget írt elõ a károsult terhére a jogalkotó. Elsõolvasásra és a jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése mellett akár elhárítása is csak már bekövetkezett kár esetében jöhet szó-ba. Létezik ugyanakkor a kár elhárításának olyan tágabb értelme-zése is, hogy mindenki lehetõleg kerülje a kárveszélyes helyzete-ket, s ha önmagának okoz kárt, azt másra át nem háríthatja.13 Atény, hogy a 340. § (1) bekezdése nem tartalmazza explicite afelróható közrehatás kifejezést, a bírói gyakorlatban meg sem je-lenik problémaként, s a bíróságok egyértelmûen ezt a szabályttekintik a kármegosztás alapjának felróható közrehatás esetén,ahogy ez a 36. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásból is kitûnik.Az állásfoglalás szövegezése szerint „Ha a károkozó magatartáselõidézésében, a kár bekövetkezésében, a kár súlyosbodásában az elvár-ható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásá-nak következményeit maga viseli. Ez esetben a Ptk. 340. §-ának (1)bekezdése szerint kármegosztásnak van helye.”14 A hazai polgári jo-gászok között volt olyan, aki észlelte a problémát, s azt a 340. §(1) bekezdésének analóg alkalmazásával javasolta megoldani.15

A Törvényjavaslat 5:475. § (1) bekezdése,16 valamint a szakértõitervezet 5:514. § (1) bekezdése a hatályos Ptk.-nak megfelelõszöveget tartalmaz. Veszélyes üzemi felelõsség esetében a Ptk.345. § (2) bekezdése a kármegosztás egyértelmû és speciális jog-alapja. E szabály az új Ptk. törvényjavaslata szerint szerepelni foga kódexben.17

2. A kármegosztás alapja: okozatosság v. felróhatóság;egyéb szempontok a kármegosztásban

Fejtörést okoz annak eldöntése, hogy felróható károsulti közre-hatás esetén mit tekintünk a kármegosztás alapjának: a közreha-tás (azaz okozatosság) arányát vagypedig a felróhatóság arányát,illetve esetleg a kettõnek valamilyen kombinációját. Ha a közre-hatás aránya a kármegosztás szempontja, akkor aszerint dönt abíró, hogy a károsulti magatartás az okfolyamatban mekkoraszerepet játszott: ha a kár bekövetkezéséhez vezetõ eseményeket,okokat együttesen 100%-nak tekintjük, akkor ezen belül hányszázalékra tehetõ a károsulti magatartás aránya. Ebben az eset-ben a felróhatóság szerepe csak annyi, hogy eldöntsük: alkalma-zunk-e egyáltalán kármegosztást, vagy sem. Ha a károsulti ma-gatartást felróhatónak ítéljük, akkor igen, ám a porciózás magamár a közrehatás arányában történik. A másik lehetõség a felró-hatóság foka, mértéke szerinti kármegosztás, vagyis nem a károsul-ti magatartás okfolyamatban betöltött szerepét, arányát vizsgál-juk, hanem aszerint osztjuk meg a kárt, hogy a károkozó és a ká-rosult milyen mértékben tért el az adott helyzetben általában el-várható magatartástól; némiképp leegyszerûsítve: melyikükténykedése mennyire volt súlyos. Ebben az esetben a vizsgálatisorrend fordított: az okozatosság tölti be azt a korlátozott és,elõszûrésre’ szorítkozó szerepet, mint az okozatosság-alapúmegosztásnál a felróhatóság: ha a károsulti magatartás és a kárközött nincs ok-okozati összefüggés, akkor kármegosztásra egy-általán nem kerül sor.

a) a 36. és a 37. sz. Polgári Kollégiumi Állásfoglalások

A 36. sz. Polgári Kollégiumi állásfoglalás nem ad választ a fentikérdésre, mivel indokolásából mindkét álláspont levezethetõ. Azállásfoglalás fent idézett megfogalmazásából és kifejezéseibõl: ,akár elõidézésében, bekövetkezésében való közrehatás’; ,ma-gatartásának következményeit maga viseli’; inkább az tûnik ki,

mintha az okozatosság aránya, a közrehatás aránya lenne a szá-zalékos kármegosztás alapja. Az okozatosság elsõdlegessége ve-zethetõ le az alábbi idézetbõl is: „Ha a károsult e kötelezettségét (akárelhárítási kötelezettséget, F. Á.) elmulasztja, vagy maga is akárokozás irányába ható magatartást tanúsít…, mulasztása a kár-térítés mértékét befolyásolja, kármegosztásra vezet, mert a károsult lé-nyegében maga is károkozó”,18 de méginkább a következõ sorok-ból: „… a károsult maga viseli a kárnak azt a részét, ami abból szár-mazott, hogy az általában elvárható magatartást elmulasztotta.A jogellenes károkozótól kárának megtérítését csak az ezt meghaladórészében követelheti, vagyis közöttük kármegosztásnak van helye.”19

Ez utóbbi citátum valójában a fenti elsõ álláspontot ismétli meg:mindenekelõtt megvizsgáljuk, hogy a károsult magatartása felró-ható-e, s ha igen, akkor az ebbõl származó – a származik ige eb-ben az összefüggésben az ok-okozati összefüggésre utal – káro-kat nem követelheti, vagyis a károkat ,származásuk szerint’, aközrehatás arányában kell megosztani.

Ugyanakkor a felróhatóság-alapú kármegosztás hívei is talál-nak muníciót az állásfoglalásban, többek között az alábbi, felró-hatóság-arányos kármegosztást sugalló, mondatban: „… a kár-okozó sem kötelezhetõ a már bekövetkezett kárból nagyobb rész viselé-sére, mint ami a terhére felróható.”20 Az állásfoglalás végül megvá-laszolatlanul hagyja a kérdést: „Azt, hogy a károsultnak a károko-zásban való közrehatása milyen mérvû, a bíróság mindig az adotttényállás mellett, az eset minden körülményére figyelemmel, a káro-sult részérõl az adott helyzetben általában elvárható magatartás fi-gyelembevételével állapítja meg.” 21 Eszerint a kármegosztás arányaa közrehatás arányában történik, de a közrehatás arányának meg-állapítása során az is szerepet játszik, hogy mi az adott helyzet-ben általában elvárható magatartás, vagyis figyelembe kell vennia felróhatóságot is. E dodonai összegzés az okozatosság és a fel-róhatóság összemosásának látszatát is kelti, ami nem feltétlenülsegíti a jogalkalmazói vagy elemzõi tisztánlátást. A Ptk. 344. §(3) bekezdéséhez kapcsolódóik a Legfelsõbb Bíróság PolgáriKollégiumának 37. számú állásfoglalása, amely a többes károko-záshoz kapcsolódó egyetemleges marasztalás mellõzése eseténértelmezi a közrehatás arányát. Amennyiben a károsulti közreha-tást a többes károkozás egy sajátos eseteként fogjuk fel – aminekalátámasztására a 36. sz. állásfoglalásban is találunk érveket –,akkor a közrehatás arányát illetõen iránymutatással szolgálhat a37. sz. állásfoglalás, amely azonban a közrehatás arányát a felró-hatóság arányához közelíti, szinte azonosnak tekinti-e két fogal-mat: „… a közrehatás arányának meghatározásánál a magatartásfelróhatóságát megfelelõen értékelni kell.”,22 olvashatjuk az indoko-lásban. Ugyanitt szerepel, hogy „a kérdést a Ptk. 344. §-a (3) be-kezdésének a kártérítési felelõsségre vonatkozó egyéb rendelkezésekkel,így különösen a Ptk. 339. §-ával és 344. §-ának (1) bekezdésével ösz-szefüggésben való értelmezése útján, valamint a kártérítési felelõsségkörében érvényesülõ elvek szem elõtt tartásával kell megoldani.”23 Azállásfoglalás indokolása tartalmaz ennél határozottabb kijelenté-seket is, mint pl. hogy elsõsorban a károkozásban való közreha-tás felróhatóságának van jelentõsége és ezért a 344. § (3) bekez-dés alkalmazásánál is ezt kell szem elõtt tartani; vagy, ha valame-lyik fél felróhatósága nagyobb, akkor rendszerint a közrehatásá-nak mértéke is nagyobb, hiszen „a nagyobb mértékben felróhatómagatartás a károkozásban való nagyobb mértékû közrehatást is je-lent; tehát éppen a felróhatóság nagyobb súlya emeli meg a károkozás-ban való közrehatás mértékét. Mindebbõl következõen tehát közöskárokozás esetén a károkozó magatartásoknak a közrehatás arányaszempontjából való értékelésnél a magatartások felróhatósága mérté-kének, tehát a közrehatás felróhatóságának van elsõsorban jelen-tõsége”.24 Ha elfogadjuk a 37. sz. állásfoglalás téziseit, továbbá aztaz álláspontot, hogy a felróható közrehatás egy sajátos többeskárokozás (amelyben az egyik károkozó történetesen maga akárosult), akkor alighanem a felróhatósági alapú kármegosztástkell elfogadnunk helyesnek, akár a Ptk. 344. § (1) és (2) be-kezdése megfelelõ alkalmazása alapján is, de vajon valóban ígyvan ez?


5

6

b) Közzétett eseti döntések

A feltérképezett döntések legnagyobb csoportja mintha az oko-zatosság-alapú kármegosztást tekintené irányadónak. Az ítéletekegy kisebb hányadából nem szûrhetõ le, hogy a kármegosztásarányát a bíróság mely tényezõ alapján határozta meg; vagyazért, mert a tényezõk egyikét sem nevezte meg és kitérõ, átfo-gó fogalmakkal operált, vagy pedig azért, mert mind az oko-zatosságot mind pedig a felróhatóságot megnevezte a kármeg-osztás alapjaként. Végül, a vizsgált ítéletek harmadik csoportjá-ban – s ezen döntések száma a legalacsonyabb – az eljáró tanácskifejezetten és határozottan a felróhatóság alapján végezte el akármegosztást.

Az okozatosság-alapú ítéletek körében önálló alcsoportot ké-peznek azok a döntések, amelyekben a bíróság a felróható káro-sulti közrehatás mértékét olyan jelentõsnek tartotta, hogy az al-peres marasztalását teljes egészében mellõzte.25 Itt különösen jólmegfigyelhetõ a felróható károsulti közrehatás, mint passzívoldali elem és az aktív oldali okozatosság vizsgálatának szorosösszefüggése. Ha a kárt teljes egészében a felróható károsultimagatartás okozta, akkor nincs is feltétlenül szükség a 340. § al-kalmazására, a kereset az ok-okozati összefüggés hiányára tekin-tettel is elutasítható.26 A Legfelsõbb Bíróság – többek között –egy 2001-ben született felülvizsgálati ítéletében elvi éllel mond-ja ki, hogy a károsult felróható közrehatása a károkozó felelõssé-gét mérsékelheti, de ki is zárhatja, ha a jogellenes magatartás akárosulti önhiba nélkül a kárt nem idézte volna elõ.27 Azokbanaz esetekben, amelyekben a felróható károsulti közrehatás miatt,a közrehatás arányát említve valószínûsíthetõen okozatosságialapú kármegosztást alkalmazott a bíróság, szintén nem lehetünkbizonyosak abban, hogy az arányok meghatározása kimondatla-nul nem a felróhatóság fokának figyelembevételével történt-e,hiszen az ítéletek indokolásai nem zárják ki kifejezetten ennek le-hetõségét, csak éppen nem is említik.28 A vizsgált határozatok fõsodrától eltér és ezért kiemelendõ a Legfelsõbb Bíróságnak egytöbb mint 30 évvel ezelõtt született ítélete, amely szerint a felpe-res 25%-ban volt okozója a bekövetkezett kárnak. A bíróság itta ,közrehatás aránya’ fordulat helyett az ,okozatosság aránya’ ki-fejezést használta.29 Hasonló okból kell megemlíteni a CsongrádMegyei Bíróság egy közelmúltban közzétett döntését, amelybenaz eljáró tanács ítéletének indokolásában kiemeli, hogy a Ptk.340. §-a a károsult szempontjából nem felelõsségi kérdés, „ha-nem arról van szó a károkozó oldalán, hogy a közrehatás mértékénekmegfelelõ felelõsségmentesülés következik be.”30 Ha nem ilyen fok-ban, de az okozatosság-alapú kármegosztás jeleként értékelhetõkazok a döntések is, ahol a százalékos arányhoz kapcsoltan azokozatosságra utalva a ,visszavezethetõség’ fogalmát, a ,vissza-vezethetõ’, illetve a ,származik’ kifejezéseket használja a bíró-ság,31 amennyiben tudatos és pontos fogalomhasználatból indul-hatunk ki.

A vizsgált határozatok körében elenyészõ kisebbségben van-nak azok az ítéletek, amelyek meghozatala során egyértelmûen afelróhatóság arányából indult ki a bíróság. Ez az állítás azonban el-veszíti igazságtartalmának jelentõs részét akkor, ha a közrehatásarányára utaló ítéletek kapcsán megfogalmazott kételyeknek sza-bad utat engedve a fenti jelentõs számú csoportot nem fogadjukel egyértelmûen az okozatosság-alapú kármegosztás bizonyítéka-ként. A felróhatóság-alapú kármegosztást tartalmazó ítéletekbenhovatovább az eljáró tanácsok jóval határozottabban foglalnakállást a felróhatóság, mint alapvetõ rendezõelv mellett, mintazon ítéletek meghozói az okozatosság mellett, amelyek kapcsánokozatosság-alapú kármegosztást vélelmeztünk. Ugyanakkor, afelróhatóság-alapú döntések körének felmérése során figyelmenkívül kell hagynunk azokat a határozatokat, amelyek tényállásaveszélyes üzemek találkozásán alapult, mivel ezekben az esetek-ben a 346. § (1) bekezdés kifejezett és speciális szabálya folytánvalóban csak felróhatóság-alapú kármegosztás jöhet szóba.32

A vizsgált ítéletek mindegyikét a Legfelsõbb Bíróság hozta. Az

indokolások szövegezésébõl egyértelmûen levonható a következ-tetés, hogy a kármegosztás a felróhatóság (foka, súlya) alapjántörtént: „a felperes … ilyen mértékben nem úgy járt el, ahogy az ál-talában elvárható”33; „mivel az elõbbiekben részletezett szerzõdéssze-gésben, illetve mulasztásban megnyilvánuló magatartások felróható-ságának arányát nem lehetett megállapítani…”34; „az elsõfokú bíró-ság a felperes férje felróhatóságának arányát a rendelkezésre álló ada-tok helyes mérlegelésével állapította meg…”35 Kiemelt figyelmet ér-demel egy 2006-ban született és 2008-ban közzétett felülvizsgá-lati ítélet, amelynek elõzményeként a jogerõs ítéletet hozó bíró-ság a biztonsági öv becsatolásának elmulasztása kapcsán még aközrehatás arányát állapította meg 50%-ban, de a Legfelsõbb Bí-róság már a felelõsség mértékét vizsgálta és állapította meg 80–20%-ban az alperes biztosítottjára nézve terhesebben.36

A harmadik csoportba azokat a döntéseket soroljuk, amelyek-bõl semmilyen következtetés sem vonható le a kármegosztás alapjátilletõen, hacsak az nem, hogy a kármegosztás alapja a bírói gya-korlatban bizonytalan. Az ide sorolt ítéletek egy részében a szá-zalékos arányok vagy nem kapcsolódnak semmilyen jogi kategó-riához, legalábbis kifejezett megfogalmazásban nem, vagy pedigvalamilyen gyûjtõfogalomhoz, genus proximumhoz kapcsoltanjelennek meg, amelybõl az okozatosság-alapú és a felróhatóság-alapú kármegosztás egyaránt levezethetõ.37 Ezekben az esetekbena felek mulasztásainak, jogellenes magatartásainak összegzõ felso-rolását a kármegosztás arányának megállapítása követi a felróha-tósághoz vagy a közrehatási arányhoz történõ hozzárendelés nél-kül, e fogalmak említésre sem kerülnek.38 Az e körben elemzetthatározatok másik részében az okozatosság és a felróhatóságegyüttesen jelenik meg, az eljáró tanács mindkettõt – gyakran ele-gyítve említi.39

c) Álláspontok a szakirodalomban

A szakirodalomban is többféle álláspont ismeretes. Az állásfogla-lások oly mértékben sokfélék, hogy azt sem igazán lehet eldönte-ni, melyiket tekinthetjük uralkodó vagy többségi álláspontnak.Az egyik álláspont szerint a kármegosztásnak a közrehatás, azokozatosság arányában kell történnie; ebben a felfogásban a fel-róhatóság „csak” a kármegosztás elõfeltétele: akkor kerülhet sorkármegosztásra egyáltalán, ha a károsult sem úgy járt el, ahogy azaz adott helyzetben általában elvárható.40 A Ptk. cserelapos kom-mentárjában az ellentétes álláspontot találjuk: „… a bíróság a kéttényezõt egységben szemléli, nem választja el, de nagyobb szerepet jut-tat a felróhatóságnak.”41 A felróhatóság-alapú kármegosztás mel-lett teszi le a voksot Zoltán Ödön is: „A felróhatóság (vétkesség) fo-ka jön tekintetbe a károsult saját felróható magatartása esetén bekö-vetkezõ kármegosztásnál [Ptk. 340. § (1) bek.]”.42 Bárdos Péter sze-rint a bíróságok a közrehatás mértékébõl indulnak ki, ám ennek„a filozófiai okozatosság szemszögébõl nincs értelme, hiszen egy kártnem lehet kicsit vagy nagyon okozni, egy kárt csak okozni lehet.” Ígycsak azt lehet mérlegelni, hogy kinek a magatartása tûnik elítélen-dõbbnek: a közrehatás aránya valójában a hiba erkölcsi súlyát ta-karja. „Más szóval a közrehatásnak nincs mértéke, legfeljebb minõsé-ge van.”43 Maga Eörsi Gyula is többféle álláspontot fogalmazmeg. Egyrészt kiemeli, hogy a 340. § alkalmazási körében nem avétkességek összevetésérõl van szó, hanem azt kell vizsgálni, hogy„a kár melyik része származott az önhibából.”44 Más mûveiben máregyértelmûen a felróhatóság-alapú kármegosztás mellett foglal ál-lást: „A kármegosztás aránya: a két magatartás hibáztatható voltá-nak az aránya. Minél nagyobb hibát követett el az egyik a másikhozképest, annál nagyobb arányban viseli a kárt (vétekarányoskármegosztás).”45

d) Az új Polgári Törvénykönyv javaslata és szakértõi tervezete

Vékás Lajos a kodifikáció során, egy 2001-ben megjelent tanul-mányában, a szerzõdésszegéssel okozott károk körében azzal ajavaslattal élt, hogy a károsulti közrehatás esetében se legyen fel-


tétel a felróhatóság, a károsult ,kimentésére’ ugyanazok az elvekvonatkozzanak, mint a károkozóra, vagyis a szerzõdésszegõ fél-re. A közrehatás pedig „a szerzõdésszegõ fél felelõsségét arányosancsökkenti.”46 Lábady Tamás a Vékás tanulmányt megjelentetõ fo-lyóirat ugyanazon számában a deliktuális felelõsség körében al-ternatív javaslatot fogalmazott meg. Az elsõként szereplõ nor-maszöveg szerint a kármegosztásnak nem (volt, illetve lett vol-na) feltétele a felróhatóság, annak aránya pedig a károsult maga-tartásából származó részhez igazodott volna. Meg kell jegyezniazonban, hogy a kodifikációs munkálatok és viták ezen fázisábanmég a kontraktuális felelõsséghez hasonlóan a deliktuális felelõs-ség objektív alapra helyezését, felróhatóságtól való elszakítását isjavasolta a bizottság, amely javaslatot a késõbbiekben elvetették.Az ekkori koncepcionális felfogással (felróhatóságtól függetlendeliktuális felelõsség) indokolta Lábady, hogy miért kell a delik-tuális kármezõben is objektív alapra helyezni a károsulti maga-tartás értékelését.47 Megfogalmazta ugyanakkor a normaszövegfelróhatóságtól függõ alakzatát is, mondván, a károsultat privile-gizálni kell, hiszen õt a károkozó akarata ellenére ,rángatja bele’a felelõsségi jogviszonyba. A szerzõ ekkor nem teszi egyértelmû-vé, hogy melyik megoldást tartaná helyesnek. Ugyanakkor e má-sodik alternatíva megfogalmazásából is a közrehatás-arányoskármegosztás modellje látszik kirajzolódni, a felróhatóság mint akárosulti magatartás figyelembevételének elõfeltétele játszik sze-repet.48

Az új Ptk. parlament részére benyújtott javaslatának 5:475. §(1) bekezdése, illetve a szakértõi tervezet 5:514. § (1) bekezdé-se azonos szöveggel lényegében változatlan formában tartalmaz-za a Ptk. 340. § (1) bekezdését, ahogy ezt az indokolások kifeje-zetten le is szögezik. A kármegosztás alapját illetõen tehát elsõránézésre az új kódextõl sem várhatunk érdemi segítséget.49

Ugyanakkor az Országgyûléshez benyújtott törvényjavaslat – amár említettek szerint – a szerzõdésszegéssel okozott károk kap-csán önálló szabályozást tartalmaz. Az 5:120. § (1) bekezdéseszerint nem kell megtéríteni a szerzõdésszegéssel okozott kártannyiban, amennyiben a károsult fél a kár bekövetkezésébenközrehatott. A javaslat indokolása kiemeli: „A kár bekövetkeztében– az oksági folyamatban – való közrehatás szempontjából a károkozóés a károsult ugyanazon szigorúbb, objektív mérce alá esik.”50

e) A kármegosztás során figyelembe veendõ egyéb szempontokÁllásfoglalás

Mind a szakirodalomban, mind pedig a bírói gyakorlatban fel-merült a kérdés, hogy az okozatosság és/vagy felróhatóság mel-lett figyelembe kell-e, lehet-e venni más szempontokat is a kár-megosztási arány megállapítása során, mint pl. a felek gazdasági,szociális helyzete, az eset egyéb körülményei, vagy éppen a biz-tosíthatóság kérdése. Egy 1976-ban született ítéletében a Legfel-sõbb Bíróság a kárviselés arányának megállapítása kapcsán, ajogsértés elhárítása érdekében kifejtett tevékenység és a vétkességfoka mellett, figyelembe venni rendelte az elkövetés módját és aterhelt személyi, vagyoni és jövedelmi viszonyait. A döntés mégakkor is figyelemre méltó, ha büntetõügyben született, és a kárviselésének kérdése csak mellékesen elbírált polgári jogi igényvolt.51 A Legfelsõbb Bíróság egy 1988-as ügyben pedig a bizto-sítás hiányát értékelte kármegosztás alapjául szolgáló tényként:„A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes súlyosközömbösséget tanúsított az általa raktározott áruk sorsával kapcso-latban, miután azokra semmiféle biztosítási szerzõdést nem kötött.”Igaz, itt a szerzõdésbõl fakadó speciális körülményekbõl nyoma-tékosan következett volna a biztosítás megkötése: „A szerzõdés 3.pontjából következõen az alperes felhívta a felperes figyelmét a bizto-sítás szükségességére, és nyilván ez okból került a szerzõdés e pontjábaaz a megállapodás, hogy az áru a raktározó által nem lesz biztosít-va.”52 A Fõvárosi Ítélõtábla 2007-ben hozott ítéletében a 340. §(1) bekezdése alapján szintén a károsult terhére vette figyelem-

be, hogy a biztosítási szerzõdése módosításával, vagy egyéb biz-tosítással védelem alá helyezhette volna a károsodott építõanya-gokat.53 A szakirodalomban Bárd Károly egy 1981-ben megje-lent, vitairattal is felérõ tanulmányában felveti a kérdést, hogybeszélhetünk-e „a biztosítás elmulasztásának felelõsségérõl?”, illetve,hogy „Önálló felelõsségi elem-e a biztosítás elmulasztása?”.54

Álláspontom szerint a kármegosztás arányánál nem helyes fi-gyelembe venni sem a károkozó, sem a károsult jövedelmi viszo-nyait, szociális helyzetét. A jogalkotó világosan pozícionálta améltányosság helyét és szerepét a kártérítési jogban, hol a kár-okozó [Ptk. 339. § (2) bek.], hol pedig a károsult [ld. Ptk. 347. §(2) bek.] javára alkalmazandó méltányosságként. Amennyiben ajogalkalmazó ezen a világosan kifejezésre juttatott jogalkotóiszándékon túlterjeszkednék, az nem csak méltányosság-alapú,kádi-bíráskodásszerû és így kiszámíthatatlan (esetleges) bíróigyakorlat irányába vinné el a kártérítési jogi igazságszolgáltatást,de a civiljogi dogmatika kereteit is szétfeszítené. Figyelmen kívülhagyná továbbá, hogy a kártérítés(i jog) elsõdleges célja areparáció illetve a prevenció, és nem egyfajta mikroszintû szo-ciális alapú újraelosztás. Nehezebb a biztosítás hiánya, mint kár-megosztási elem megítélése. Tény, hogy a biztosítási jog kez-detben a kártérítési jogra épült, a két jogterület határa mintegyféligáteresztõ, szemipermeábilis hártyaként látszott mûködni: akártérítési jogban dolgozták ki a dogmatikai kereteket és a foga-lomrendszert, ezt vette át a biztosítási jog. A felelõsségbiztosítástilletõen még szorosabb a kapcsolat: a kártérítési (felelõsségi) jogmutatja meg, hogy a biztosítónak helyt kell-e állnia a biztosítottszemély magatartásáért. Ugyanakkor a ,hártya’ a biztosítási jogfelõl nem áteresztõ: a biztosítási jog nem befolyásolhatja a fele-lõsségi jog fejlõdését, nem alakíthatja át dogmatikáját. A fentifelvetés éppen ezt a klasszikus jogterületi szemipermeabilitástlátszik cáfolni vagy éppen meghaladni. (Hasonlóképpen felvet-hetõ, hogy nem ítélnek-e másként a bírák annak ismeretében,hogy az alperes mögött a tõkeerõs felelõsségbiztosító áll, vagyéppen õ maga az alperes.). Bár a felvetés és az idézett bírói íté-letek érvelése logikusan hangzik, mégis az látszik helyesnek, ha abiztosítás megkötésének elmulasztását nem tekintjük felróhatókárosulti közrehatásnak. Ezt az álláspontot dogmatikai és jogpo-litikai érvek egyaránt alátámasztják. Dogmatikai szempontból azokozatosság kérdését kell fölvetni: valóban azért szenvedte el akárt a károsult, mert nem kötött biztosítást? Mivel a jogtudo-mány túllépett a ,conditio-sine-qua-non’ elméleten, azt is megkell kérdeznünk: valóban a biztosítás hiánya a kár releváns, ade-quát, szerves stb. oka? Nemde inkább a károkozó magatartás?Ha az ok-okozatossági láncban a biztosítás hiányának elsõdlegesszerepet és jelentõséget tulajdonítunk, az nem más, mint az ed-dig ismert és elfogadott okozatossági elméletek félretétele. Más-ként fogalmazva: a kár a biztosítás hiányában is bekövetkezettvolna, a biztosító utólag téríti meg kárt, de azt megelõzni, bekö-vetkezését megakadályozni nem tudja. (Kivéve, ha a kárfogalmatolymértékben elvontan tételezzük, hogy annak immár csak érin-tõlegesen van köze a konkrétan elszenvedett érdeksérelemhez,mert kizárólag az általános egyenértékessel kifjezehetõ pénzbeliértékkel azonosítjuk.) Jogpolitikai szempontból pedig erõsenmegkérdõjelezhetõ lenne egy olyan döntés, amely alapján a po-tenciális károsultaktól, vagyis mindenkitõl fix-költségeinek növe-kedését várnánk el, mivel vagyontárgyait ,mások jóvoltából’ ká-rosodás érheti. Ennek a gondolkodásnak, ha egyáltalán valahol,akkor is csak üzleti jogalanyok egymás közti viszonyaiban lehethelye, de véleményem szerint e körben is csak azokban az üzlet-ágakban, olyan ügyletekhez kapcsolódóan, amelyekben a bizto-sítás megkötése általánosan elterjedt és szokásos, vagy a felekszerzõdése kifejezetten így szabályozza a kockázatviselést.

Végül: felróható közrehatás esetén a 340. § (1) bek. alapjánaz okozatosság-alapú (közrehatásarányos) kármegosztást tartjuk he-lyesnek. Amennyiben a károsulti magatartás felróható, akkor akárviselés arányát a közrehatás-okozatosság mértékének, súlyá-nak, arányának megfelelõen kell megállapítani. Ehhez a tézishez


7

8

akkor is ragaszkodni kell, ha az okozatossági arányok megállapí-tása igen nehéz, bizonyítékokkal nehezen alátámasztható és fele-lõsségteljes bírói mérlegelésen alapuló feladat. A felelõsségi jogdogmatikájából ez következik, de ez a megoldás áll közelebb akötelmi jog egyre gyakrabban hangsúlyozott kockázatelosztófunkciójához is. Nem osztjuk Bárdos Péter álláspontját. Az egyesesemények és történések közrejátszásának súlya mind fizikailag,mind logikai szempontból, mind pedig jogilag felmérhetõ, érté-kelhetõ. Az okozatossági alapú kármegosztás a kártérítési jogota ,mindent-vagy-semmit’ típusú gondolkodástól a ,többé-kevés-bé’ típusú gondolkodás felé mozdítja el, ami egy ilyen képlékenyés bonyolult jogterület kapcsán csak üdvözlendõ, mert igazságo-sabb megoldásokhoz vezethet. (A teljes kártérítés elve valóban a,mindent-vagy-semmit’ logikáján alapul, de a felróható közreha-tás esete éppen egy kivétel a teljes kártérítés elve alól; áttörése,korlátja magának az elvnek.) Ezt látszik alátámasztani a Tör-vényjavaslat már hivatkozott 5:120. § (1) bekezdése, amely aszerzõdésszegéssel okozott károk elõidézésében történõ károsul-ti közrehatás esetében a közrehatás arányában rendeli elvégeznia kármegosztást. Ez a változtatás még akkor is és annak ellenéreis figyelemreméltó, hogy a deliktuális felelõsség körében a340. § (1) bek.-nek megfelelõ szabály maradna érvényben. A fel-róhatóság foka, súlya alapján történõ kármegosztás tulajdonkép-pen nem jelent(ene) mást, mint a modern kártérítési jog általmár meghaladott proporcionális (a vétkesség súlyához igazodó)felelõsségi rendszerhez való részleges visszatérést.

3. Felróhatóság a károsulti oldalon, a károsulttól adotthelyzetben általában elvárható magatartás

A felróhatóságot a károsulti oldalon ugyanúgy kell megítélni,mint a károkozói oldalon, legalábbis a kérdésfeltevést illetõen:hogyan kell eljárnia, viselkednie egy átlagos, de gondos személy-nek saját érdekei védelmében. Az aktív oldali felróhatósághoz ha-sonlóan itt sem az érintett tudattartalmát vizsgáljuk (büntetõjogiértelemben vett szándékossági vagy gondatlansági viszonyulásmagatartásának következményeihez), hanem azt a körülményt,hogy az objektivizált és tipizált mérce segítségével felállított ma-gatartási kívánalomnak megfelelõen járt-e el. Ha igen, akkornincs alap kármegosztás alkalmazására, nemleges válasz eseténazonban (okozatossági-alapú) kármegosztásra fog sor kerülni.

Joggal merül fel a kérdés mind a bírói gyakorlatban, mind pe-dig a jogtudományban, hogy helyes-e, igazságos-e a károsulttalszemben ugyanazt a zsinórmértéket, ugyanolyan szigorú elvár-hatósági szintet alkalmazni, mint a károkozóval szemben. Ha ezígy lenne, akkor a részleteket illetõen is azonos elvek mentén,azonos esetcsoportokat képezve járhatnánk el mint az aktív, kár-okozói oldalon, a felróható károsulti közrehatást a károkozóiközrehatás, mint felelõsségi-feltétel tükörképének tekintve az el-várások szigorúsága szempontjából. A bírói gyakorlat és a szak-irodalmi szerzõk döntõ többsége ezzel ellentétes álláspontot fog-lal el. Eszerint, a károsult akarata ellenére került olyan helyzetbe,ami számára károsodással járt. Õt senki nem kérdezte meg, hogybeleegyezik-e a károkozásba, kívánja-e azt, kissé vulgárisan fo-galmazva, hogy szeretne-e kárt szenvedni. A veszély és a kár-okozó magatartás leggyakrabban felkészületlenül, hirtelen, meg-lepetésszerûen éri a károsultakat, akiknek általában nincs idejüka lehetséges döntési alternatívákat felelõsségteljesen, az összeskövetkezményre és ezek valószínûségére kiterjedõen végiggon-dolni. Nem biztos tehát, hogy ki tudják választani azt a magatar-tást, amelyet tanúsítva nem válnak maguk is a kár részleges oko-zóivá. A károsulttal szemben ezért megengedõbb, kevésbé szigorúelvárhatósági mércét kell alkalmazni. A Legfelsõbb Bíróság Polgá-ri Kollégiumának 36. számú állásfoglalása mindezt ekképpen fo-galmazza meg: „Az elvárhatóság megítélésénél figyelembe kell ven-ni, hogy a károkozótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismer-je a kár bekövetkezésének lehetõségét, mint a károsulttól a károsodás

veszélyének felismerését. A károsult számolhat azzal a következmény-nyel, hogy a károkozástól mindenkinek tartózkodnia kell, kivételes ese-tektõl eltekintve tehát nem várható tõle a szokásokat meghaladó elhá-rítási készenlét.”55 Valójában nem is a felróhatóság eltérõ alkalma-zásáról, tartalmának megváltoztatásáról van szó, hanem az ,adotthelyzet’ megfelelõ értékelésérõl. A károsult számára más az adotthelyzet, így mást jelent esetében az elvárható magatartás is.

A fenti érveléssel némiképpen ellentétes azonban ugyanazonPK állásfoglalás egy másik tétele. Eszerint: „A polgári jogi viszo-nyokban a feleknek úgy kell eljárniuk, hogy magatartásuk testi épsé-get, életet és anyagi javat ne veszélyeztessen. A károsultnak ezért akár megelõzése érdekében a kárveszélyes helyzeteket lehetõleg kerülniekell. Ha ezt nem teszi, és kár éri, ennek következményeit magaviseli.”56 Bauer egy 1988-as tanulmányában a kockázatelosztásiszemléletre hivatkozva úgy érvel, hogy pl. a megrendelõ kötele-zettsége megfelelõ tartalékok beépítése saját gazdálkodó egysé-gének gazdasági-mûszaki folyamataiba annak érdekében, hogyha a kötelezett késedelmesen szállít is, ez se okozzon jelentõs za-vart, ne vezessen számottevõ károsodáshoz. Álláspontja szerinttehát gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyait illetõen aPtk. 340. §-ából levezethetõ egy általános kármegelõzési, tarta-lékképzési kötelezettség.57 A generálklauzula absztrakciós szintjénnehéz következetesen állást foglalni tehát abban a kérdésben,hogy mennyiben terheli a jogalanyokat egyfajta általános kár-megelõzési, veszélyelkerülési kötelezettség; másként, kissé sarkít-va fogalmazva: mennyiben kell defenzíven viselkednünk, és fo-lyamatosan rettegve, a minket fenyegetõ potenciális károkozókmagatartását pásztázva élnünk mindennapjainkat. A kérdésre va-lószínûleg egy alacsonyabb absztrakciós szinten, esetcsoportokrabontva adható hozzávetõleges iránymutatás, amit végül mindenegyes esetben a konkrét körülmények is befolyásolnak.58

4. Esetcsoportok

A bírói gyakorlatban több esetcsoport alakult ki, nem ismertet-jük részleteiben ezek mindegyikét. Esetcsoportok a károkozómagatartás, illetve a közreható magatartás körülményei, miben-léte szerint képezhetõk. Ilyenek például a virtuskodó fogadás,provokáció, együttitalozás, kölcsönös verekedés esetcsoportjai.59

Elgondolkodtató az ún. üldözéses jogesetek csoportja, ami legalábbannyira felfogható általános okozatossági kérdésként, mint a fel-róható károsulti közrehatás problémájaként. Azokról a tényál-lásokról van szó, amikor pl. a rendõr szolgálati kötelezettségétteljesítve, vagy a házigazda vagyonát védve üldözõbe vesz vala-milyen bûnelkövetõt – polgári jogi szempontból károkozót –, atulajdonát védõ házigazda esetében leggyakrabban betörõt, tol-vajt. Az üldözés során azonban – a példa kedvéért nem közvet-lenül az üldözött cselekvõsége, keze által – megsérül (pl. elesik éslábát töri, a kerítésen átugorva beüti valamely testrészét stb.).Felvethetõ, hogy az üldözõ sérülése egyáltalán ok-okozati össze-függésben áll-e az üldözött által tanúsított jogellenes magatartás-sal. Amennyiben igenlõ választ adunk, felmerül, hogy nem be-szélhetünk-e felróható károsulti közrehatásról, különösen akkor,ha az üldözõ a képességeit meghaladó kockázatot vállalt (anyugdíjaskorú házigazda pl. akciófilmekbe illõ akrobatikus mu-tatványok megkísérlése árán próbálja elfogni a menekülõ betö-rõt). Úgy vélem, az üldözéses jogesetek kapcsán is figyelemmelkell lenni a fentebb általános érvénnyel kifejtettekre, miszerint, akárosulttal szemben kevésbé szigorú elvárhatósági mérce tá-masztandó az adott helyzet sajátosságaira tekintettel, így nemfeltétlenül eredményez kármegosztást, ha az üldözõ-károsult sa-ját képességeit tévesen mérte fel. Kirívó esetekben, ha a kocká-zatvállalás nyilvánvalóan inadequát, sor kerülhet kármegosztásraa 340. § (1) bek. alapján.

Mind a közzétett ítéletek számát, mind pedig az elszenvedettkárok súlyát tekintve igen jelentõs a közlekedési balesetek esetcso-portja. A felróható károsulti közrehatás lehetõségei, fajtái itt is


több alcsoportot képeznek. Az írás eltérõ célkitûzése miatt elte-kintünk a gépjármûvek találkozásainak részletes elemzésétõl éspusztán az egyes, gépjármû és nem-gépjármû szerencsétlen ki-menetelû találkozása körében képezhetõ alcsoportok illusztrálá-sára emelünk ki néhány közelmúltbéli esetet. A felróható közre-hatás körébe sorolható a felperes vezetéstechnikai hibája, elsõ-sorban is a sebesség nem helyes megválasztása akár vaddal valóütközésnél,60 akár az úthibák miatti balesethez kapcsolódóan,61

de a kivilágítatlan lovas kocsival való összeütközés,62 vagy az al-peresi munkavállalók által avar- és szemétégetéssel okozott füst-ben haladás esetében is.63 Azon közúti és vasúti balesetek során,amelyek károsultja nem a jármûvet vezetõ személy, gyakran elõ-forduló károsulti közrehatás az ittas befolyásoltság állapotábankifejtett (és okozatos) károsulti magatartás.64 Önálló alcsoport-nak tekinthetõ a gépjármû utasának felróható magatartása. Le-gyen szó akár a biztonsági öv becsatolásának elmulasztásáról;65 avezetés átengedésérõl ill. akár csak a jármûben utazásról annaktudatában, hogy a vezetõ alkoholos befolyásoltság alatt áll;66

vagy szélsõséges esetben a vezetõ (hölgy) vezetés közben is foly-tatódó szexuális indíttatású folyamatos fizikai érintésérõl.67

Jól körülhatárolható esetcsoportba rendezhetõk a szerzõdéssze-géssel – különösen a hibás teljesítéssel – okozott károk bekövet-kezésében való károsulti közrehatás esetei. E kategórián belül to-vábbi alkategóriák képezhetõk. Felróható közrehatásnak minõ-sülhet, ha a károsult hibás tervet, anyagot bocsát a kötelezettrendelkezésére.68 Kármegosztást eredményezhet adott esetben ahasználati útmutató elolvasásának elmulasztása és ezzel összefüg-gésben a szerzõdés tárgyának rendeltetésellenes használata,69 il-letve a szerzõdés tárgyának további használata, ha a károsult an-nak hibás voltát (fel)ismeri.70 Kármegosztásra vezethet a karban-tartási kötelezettség elmulasztása is,71 illetve minden olyan káro-sulti magatartás, ami a károkozó szerzõdésszegõ magatartásátólfüggetlenül szintén közrejátszik a kár bekövetkezésében.72 Kér-déses, hogy vajon felróható károsulti közrehatásnak minõsül-e,ha a jogosult (és késõbbi károsult) a szerzõdés teljesítésével nyil-vánvalóan alkalmatlan szakembert bíz meg.73 A választ illetõen afelróható károsulti közrehatás általános elvei adhatnak némi el-igazítást. A jogosult általában nem szakember (persze lehet ezmásként is, ebben az esetben szigorúbb lesz a mérce), így nincsabban a helyzetben, hogy megítélje: az adott termék eladására,szolgáltatás nyújtására kínálkozók vajon rendelkeznek-e az ehhezszükséges szakértelemmel. A jogosultnak aligha lehet e tekintet-ben ellenõrzési kötelezettsége.74 Felróható károsulti közrehatástkövetkezésképpen csak akkor lehet esetleg megállapítani, ha azeset körülményeibõl adódóan a jogosultnak nyilvánvalóan kétsé-gei kellett, hogy támadjanak a kötelezett szakértelmét illetõen.(Még ekkor is visszatetszést kelthet a ,tudhatta volna, hogy nemértek hozzá’ típusú érvelés a károkozó részérõl. A károsulti köz-rehatás figyelembevétele ebben az összefüggésben a Ptk. 4. § (4)bekezdés 2. mondatában található ,saját felróható magatartásáraelõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat’ jogelvbe ütközõ-nek is tekinthetõ.) Nyilvánvalóan túlzó azonban Bauer állítása,aki szerint a károsult megszegi kárelhárítási kötelezettségét, haszerzõdéses jogviszonyban a kötelezett szerzõdésszerû teljesíté-sében bízik.75 A szerzõ ezáltal a szerzõdési jog egyik alapelvét, a,pacta-sunt-servanda’ elvét és az ahhoz kapcsolódó bizalmat kér-dõjelezi meg, illetve áldozza fel a praktikus gondolkodás oltárán.Felróható károsulti közrehatásként értékelhetõ álláspontom sze-rint az ismerten nem szerzõdésszerû teljesítés elfogadása, átvéte-le jogfenntartó nyilatkozat nélkül. A hatályos Ptk. 316. § alapjánaz ilyen jogosulti magatartás valamennyi, a szerzõdésszegéshezkapcsolódó igény elveszítését eredményezi, de az új Ptk. javasla-ta és szakértõi tervezete e szabályt már nem veszi át76, így az újkódex hatálybalépését követõen a felróható károsulti közrehatásés az azon alapuló kármegosztás lehet az a jogintézmény, ame-lyen keresztül a Ptk. 316. §-ának alapvetõen helyes és igazságoscélja érvényesülni tud. (A szabály mögött meghúzódó alapgon-dolat, miszerint miért részesítse védelemben a jog azt a jogosul-

tat, aki saját érdekei védelmében még egy jogfenntartó nyilatko-zatot sem tesz, véleményem szerint nem veszített igazságtartal-mából.) Szerzõdésszegéssel okozott károk esetében felróható ká-rosulti közrehatásként vehetõ figyelembe a hiba közlésének el-mulasztása, azzal való (felróható) késlekedés,77 a hiba kötelezettiorvoslásában való közremûködés hiánya, esetleg a hiba elhárítá-sának akadályozása. A hatályos Ptk.-ban ilyen kötelezettséget ál-lapít meg a 307. §, amelynek (3) bekezdése kifejezetten köteleziazon károk viselésére a mulasztó jogosultat, amelyek a késleke-désével összefüggésben keletkeztek (hiba súlyosbodása és ezért ajavítás költségeinek növekedése; a dolog idõközbeni értékcsök-kenése; leszerelési, szállítási többletköltség; újbóli helyszíni fel-vonulás költsége).78 Felróható károsulti közrehatásnak minõ-sülhet a teljesítés ellenõrzésének, a szolgáltatás megvizsgálásánakelmulasztása, amennyiben az ellenõrzés kifejezett szerzõdéseskötelezettség volt, vagy ennek hiányában is elvárható a jogosult-tól. [Ld. a Ptk. 283. § (1) bekezdését a szerzõdések általánosszabályai körében, valamint a 405. § (1) bekezdését az építésiszerzõdés szabályai között.] Itt már csak azért is a kármegosztáslehet a megfelelõ jogkövetkezmény, mert a törvény e mulasztá-sokat „közvetlenül nem szankcionálja, következményei csak közvetet-ten jelentkeznek.”79 Felróható károsulti közrehatásként kell figye-lembe venni a jogosult közremûködõinek magatartását a 340. §(2) bek. alapján. Végül, felróható károsulti közrehatásnak minõ-sülhetnek a jogosultnak a kötelezett szerzõdésszegésével össze-függésben hozott elhamarkodott és téves üzleti döntései is (pl.az üzem elhamarkodott bezárása, mondván, a károkozó úgyismegtéríti majd az elmaradt hasznot; vagy éppen az üzem idõelõtti, áron aluli értékesítése), bár ez utóbbi, meglehetõsen hete-rogén esetcsoport inkább már a kárenyhítési kötelezettség elmu-lasztásának körébe sorolható.

Végül egy olyan esetcsoport tárgyalására kerül sor, amely ese-tek nem feltétlenül sorolhatók a szûkebb értelemben vett felró-ható közrehatás fogalmi körébe. A károsult technikai környezeté-nek, körülményeinek közrehatásáról van szó, a német jogi termino-lógia szerint a Betriebs- und Sachgefahr, üzemi és dologi veszélyesetérõl. A károsulti Betriebs- und Sachgefahr a német jogbannemcsak a durván a veszélyes üzemi felelõsségnek megfeleltethe-tõ Gefährdungshaftung-gal (szó szerinti fordításban veszélyezte-tési felelõsséggel) állítható szembe, hanem mindennemû károko-zás esetén kármegosztást eredményezhet.80 Tény, hogy a kár be-következtében és annak mértékében közrehathatnak a károsultüzemi körülményei, pl. ha egy szoftverhiba miatt a gyártósorkarjai összeütköznek, akkor a kár kialakulásában, nagységrend-jében s így összegszerûségében nem csekély mértékben hatnakközre az üzem mûködésének fizikai-technikai jellemzõi, pl. azegyes gépelemek súlya, mozgásának sebessége stb. Kérdés, hogye körülményeket figyelembe kell-e, lehet-e venni de lege lata ésde lege ferenda a magyar kártérítési jogban. Tény, hogy aBetriebs- és Sachgefahr elemei már most is jelen vannak kártérí-tési jogunkban. Ilyen szabályt fektet le a Ptk. 346. § (2) bekez-dése, amely a veszélyes üzemek találkozásakor – felróhatóság hi-ányában – a veszélyes üzem(ek) mûködésében fellépõ rendelle-nességhez kapcsoltan rendelkezik a károk megtérítésérõl. Sokat-mondó a 38. sz. Polgári Kollégiumi állásfoglalás rendelkezõ ré-sze és indokolása a veszélyes üzem károsodásáról. Az indokoláslegkarakteresebb mondata így szól: „Veszélyes üzem károsodásaesetén tehát az üzembentartónak járó kártérítés megállapításánálnemcsak a károkozó felróható közrehatását kell vizsgálni, hanem ér-tékelni kell az üzembentartó terhére az üzem veszélyességét is, ameny-nyiben az a veszélyes üzem károsodásában közrehatott.”81 Mindkétemlített intézmény egyértelmûen a veszélyes üzemi felelõsséghezkapcsolható. Kérdéses, hogy akár analógia útján, akár az okoza-tosság „megosztása” révén levezethetõ-e mindebbõl a hatályosjog alapján olyan jogalkalmazás, amely következetesen, mindenkárokozó magatartáshoz kapcsoltan kármegosztást alkalmaz, haa kár bekövetkezésében és kialakulásában a károsult érdekkör-ében mûködõ technikai (gépi) folyamatok is közrehatottak,


9

10

méghozzá attól függetlenül, hogy ezek a technikai-gépi folyama-tok egyébiránt – ha aktívan kárt okoznak – veszélyes üzemnektekinthetõk-e, továbbá attól is, hogy a károsult vagy közremûkö-dõi felróhatóan jártak-e el. Véleményem szerint a veszélyes üze-mi felelõsség létjogosultságát megalapozó közismert érvek a szó-ban forgó kérdés megválaszolása során is felhasználhatók, hova-tovább a veszélyes üzemi felelõsségen túlmutató, általánosíthatóiránymutatásnak is tekinthetõk. A meghatározott technikai folya-matokat alkalmazó személy, ha károsult, ha károkozó, s általábannagyobbrészt õ képes befolyásolni ezek mûködését és így csök-kenteni az e folyamatokból eredõ károsodás kockázatát. Az el-szenvedett károsodással összefüggésben is igaz, hogy a kockáza-tot (legalább részben) az viselje, aki a (károsodásban közreható)technikai folyamatok mûködésének hasznait élvezi. A technikaifolyamatok közrehatásának egységes jogalkotói illetve jogal-kalmazói elismerése szintén a kockázatelosztó szemlélet irányábatolja el a kártérítési jogot, ami egybeesik a szóban forgó jogterü-let társadalmi és jogi fejlõdésének irányával. Végül, de nem utol-sósorban meg kell említeni, hogy a kármegosztás alkalmazásánaklehetõsége nagy valószínûséggel találkozik a társadalom igaz-ságérzetével, így oldaná azt a jogalkalmazásban jelenlévõ fe-szültséget, miszerint a kártérítési esetek – osztott okozatossághiányában – csak ,mindent-vagy-semmit’ jelleggel dönthetõk el.A technikai folyamatok közrehatásán alapuló kármegosztás kö-vetkezetes alkalmazása a teljes kártérítés elvének hatékony korlá-tozása is lenne, ami annál inkább kívánatos, mert a szerzõdéssze-gésekért való felelõsségnek az új Ptk. törvényjavaslata és szakér-tõi tervezete szerint a felróhatóság már nem lesz elõfeltétele.82

Véleményem szerint a javasolt jogalkalmazási technika már delege lata is alkalmazható, levezethetõ, akár a Ptk. 340. § (1) bek.,345. (2) bek. vagy 346. § (2) bek. megfelelõ illetve analóg alkal-mazásával, akár az okozatosság segítségével. Feltehetõleg lenneösszefüggés, átfedés a veszélyes üzemnek, és a közreható techni-kai folyamatnak, mechanizmusnak tekintett esetkörök között, deaz általános jellegû szabályozás (generálklauzúla) és annak a bí-rói gyakorlat általi kibontása következtében e két fogalmi körnem feltétlenül lesz egy az egyben megfeleltethetõ egyásnak. Azátfedés e részlegessége üdvözlendõ is, hiszen nem feltétlenül csaka veszélyes üzemi intenzitású folyamatok tudnak jelentõsen köz-rehatni a kár bekövetkezésében. Mindazonáltal dogmatikaiszepontból is helyes eredménynek tekinthetnénk, ha az aktív kár-okozási oldalhoz hasonlóan, ahol egyértelmûen jelen van a felró-hatósági alapú és a veszélyes üzemi alapú (technikai) felelõsség,a passzív, károsulti oldal közrehatása esetén is egyrészt klasszikusértelemben vett felróható károsulti közrehatásról, másrészt pe-dig a technikai folyamatok közrehatásáról beszélhetnénk.

III. A kárenyhítési kötelezettség és elmulasztása

1. Jogalap, Ptk. 340. § (1) bekezdés, 356. § (1) bekezdés

A kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának Ptk.-beli jogalapjakettõs. Általános szabályként a kötelezettséget és elmulasztásaesetén a kármegosztást a 340. § (1) bekezdése fedi le. Emellettfigyelembe kell venni a Ptk. 356. § (1) bekezdését is, mely szerintbaleseti járadék csak akkor követelhetõ, ha a keresetcsökkenés akárosultnak nem felróható. E szabályból a contrario levezethetõ,hogy a károsult maga is köteles a keresetkiesés csökkentésére akörülményei által lehetõvé tett mértékben, s ha erre nem törek-szik, a mulasztással érintett kár(rész) tekintetében nem fog kapnikártérítést. [Miután a 340. § (1) bekezdése inkább a kárenyhítésikötelezettséget emeli ki – kevésbé a felróható közrehatást –, a kár-megosztás a szabály direkt alkalmazására alapítható. Analóg,megfelelõ alkalmazás szükségessége – szemben a felróható közre-hatással – nem merül fel.] A deliktuális felelõsség körében a hiva-talos Törvényjavaslat 5:475. § (1) bekezdése, valamint a szakér-tõi tervezet 5:514. § (1) bekezdése a hatályos Ptk.-nak megfele-

lõ szöveget tartalmaz. A Törvényjavaslat 5:120. § (2) bek. aszerzõdésszegéssel okozott károk körében külön nevesíti a kár-enyhítési kötelezettség felróható megszegését, de a szabály szin-te teljesen azonos tartalmú a fent hivatkozottakkal.83 A 356. §(1) bekezdése is része lesz az új kódexnek, ld. a Törvényjavaslat5:482. § (1) bekezdését, ill. a szakértõi tervezet 5:521. § (1)bekezdését.84

2. A kármegosztás alapja

A kármegosztás alapjával kapcsolatos kérdések részben a káreny-hítési kötelezettséggel összefüggésben is feltehetõk. A problémamindazonáltal kevésbé tûnik összetettnek, mint a felróható köz-rehatás esetében. Ennek oka a két jogintézmény eltérõ természe-tében keresendõ. A felróható közrehatás – mint láttuk – vala-mennyi kárelemre, kárfajtára kihat, hiszen a károkozó magatar-táshoz, a károkozó folyamathoz kapcsolódik. A kármegosztást amegállapított arányban valamennyi kárelem esetében el kell vé-gezni. A kármegosztás elõkérdéseként kell eldönteni, hogy azt azokozatosság, vagypedig a felróhatóság arányában végezzük-e el.A kárenyhítési kötelezettség – még ha ezen elhatárolás tökéletlenis – már bekövetkezett károkhoz kapcsolódik, és általában min-den jogalkalmazási nehézség ellenére egyértelmûen megjelölhe-tõ, hogy az egyes kártételekhez kapcsolódóan pontosan mire isterjed ki a kárenyhítési kötelezettség (s hol húzódnak határai),így a konkrét kárenyhítési kötelezettség elmulasztása melyikkárfajtára hat ki, melyik kárfajta tekintetében eredményezi a kár-megosztást, azaz a kár vonatkozó része megtérítésének elma-radását. Egy talán túlságosan is általánosított példa szerint: a jö-vedelemtermelõ eszköz (gépsor) helyreállításának hiánya azelmaradt vagyoni elõny összegét csökkenti, mert az elmaradtvagyoni elõny csökkentéséhez olyan, illetve az a kárenyhítési kö-telezettség kapcsolódik, hogy a károsult jövedelemtermelõ tevé-kenységét a lehetõ legrövidebb idõn belül állítsa helyre. A mu-lasztás azonban nem hat ki a károsult személyi sérülésekkel kap-csolatban felmerült, társadalombiztosítás által nem fedezettegészségügyi kiadásaira. Ha a károsult közlekedési költségeittudná csökkenteni oly módon, hogy autóbérlés helyett taxit veszigénybe, és nem így jár el, az autóbérlés költségeit nem, vagycsak részben igényelheti. Ezen eljárása is csak a kötelezettséggelérintett kártételre hat ki, a többire nem. Mindezt általánosítvaazt mondhatjuk, hogy a kárenyhítési kötelezettség esetében azok-okozati összefüggés megítélése egyszerûbb. A kármegosztáselrendelése itt is az okozatosság alapján történik, de az egyes kár-elemekhez kapcsolva, s ez mindenképpen mást jelent, mint a felró-ható közrehatás esetében, ahol is a kármegosztás a közrehatómagatartás súlya, az össz-okozatossághoz képest képviselt ará-nya, hányada a káresemény bekövetkezéséhez vezetõ összes rele-váns ok figyelembevételével kerül meghatározásra.

Hogyan modellezhetõ tehát a kárenyhítési kötelezettség el-mulasztásához kapcsolódó kármegosztás: elsõként abban a kér-désben kell állást foglalni, hogy mire terjed ki a károsult káreny-hítési kötelezettsége. Ha ennek fényében nem teljesítette a köte-lezettségét, akkor vizsgálni kell, hogy ez felróhatóan történt-e.(A kétlépcsõs vizsgálat a gyakorlatban valószínûleg egy ésugyanazon gondolati mûvelet.) Ha igen, akkor alkalmazni kell aPtk. 340. § (1) bekezdését: „Nem kell megtéríteni a kárnak azt arészét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségéneknem tett eleget.” A jogszabály szövegezésébõl következõen a „kár-nak azt a részét” kifejezés alatt a kárenyhítési kötelezettséggelérintett kárelem, kárfajta teljes egészét kell érteni, mint pl. elma-radt vagyoni elõny (keresetkiesés, egyéb elmaradt vagyoni elõ-nyök), dolog javítási költsége stb. A 356. § (1) bekezdés a cont-rario értelmezése alapján: ha a jövedelem-kiesés felróható, abaleseti járadék nem illeti meg a károsultat. Mindebbõl pedig azkövetkezik, hogy a felróhatóság további, másodlagos figyelem-bevételének nincs már helye a kármegosztás meghatározása so-rán, vagyis a bíró nem rendelheti el (mégis) a kárenyhítési köte-


lezettség elmulasztása következtében fellépett, illetve el nem há-rított kárnövekmény részleges megtérítését a felróhatóság ará-nyára, fokára, súlyára tekintettel. A kármegosztás tehát kárele-menként, az egyes kárelemekhez kapcsolódó kötelezettségszegé-sekhez kötötten történik. Természetesen nem vonható el az érin-tett kárelem azon része, ami a kárenyhítési kötelezettség teljesí-tése esetén is fellépett volna (a fenti példák szerint: a jövedelem-termelõ tevékenység elvárt helyreállításáig kiesett vagyoni elõny,illetve az igénybe vehetõ taxiköltség összege.) Mindebbõl követ-kezõen a kármegosztás alapjai, elvei mindkét jogintézménynélugyanazok, azonos ezek figyelembevételének sorrendje is, a lé-nyegi különbség a közrehatás totalitásában, illetve a kárenyhíté-si kötelezettség kárelemekre tagolt vizsgálatában jelenik meg.

3. Felróhatóság a kárenyhítési kötelezettséghez kapcsolódóan,a kármegosztás általános elvei

A felróható károsulti közrehatás körében elmondottak – különö-sen a szükségképpen enyhébb elvárhatósági mércét illetõen – akárenyhítési kötelezettség kapcsán is irányadók. Mivel a károsultnem önkéntesen került kárveszélyes helyzetbe, illetve jellemzõennem beleegyezésével szenvedett kárt, nem feltétlenül felróható,ha a védekezésnek, kárelhárításnak, -csökkentésnek nem a leg-megfelelõbb módját választja.85 Eörsi álláspontja szerint a kivéte-les esetektõl eltekintve számolhatunk azzal a szabállyal, hogy akárokozástól mindenkinek tartózkodnia kell, így senkitõl semvárható el a szokásos gondosságot meghaladó elhárítási készen-lét.86 Ahogy a Legfelsõbb Bíróság másodfokú tanácsa egy 1982-ben közzétett eseti döntésben fogalmazott, a kárenyhítési köte-lezettség nem lehet terhesebb, mint maga a kártérítési kötele-zettség.87

Helytálló az a szakirodalomban is hangoztatott tétel, melyszerint a kárenyhítési kötelezettség elsõdleges célja nem a kár-okozó mentesítése, így aránytalan, rendkívüli megerõltetést kívá-nó aktivitás nem várható el a károsulttól.88 Ennek következtébena károsultnak semmilyen olyan cselekvést nem kell felvállalnia,amely szokatlannak, az átlagosnál kockázatosabbnak tekinthe-tõ;89 nem köteles olyan magatartásra, amelynek a kifejtésével pl.saját jó hírnevét veszélyeztetné, vagy elhagyná a legalitás talaját.Általában azt kell tennie, „ami adott esetben egy értelmesen gondol-kodó, rendes embertõl elvárható”,90 „józan gazdasági számítás”alapján.91

A felsorolt általános keretfogalmakat az esetcsoportok és akonkrét eset összes körülményei töltik ki tartalommal. A szerzõ-dési jogban – különösen professzionális, üzleti tevékenységétgyakorló károsult esetén – magasabb lehet az elvárási szint.Almási 1929-ben megjelent mûvében leszögezi, hogy „a hitelezõgondossági kötelezettségét annál nagyobb mérvûnek kell tekintenünk,minél inkább visszterhes alapú, vagy legalább is forgalmi jellegû jogo-kat gyakorol õ és annál kisebbnek, mennél rosszhiszemûbb és forga-lomellenesebb az adós kötelemszegése.”92 Lukács Endre 52 évvel ké-sõbb megjelent cikkében hasonló álláspontot képvisel, vélemé-nye szerint a kereskedõ, üzletember károsultnak olyan intézkedé-seket kell tennie, amilyeneket az õ helyzetében egy rendes, gon-dos kereskedõtõl, üzletembertõl el lehet várni, figyelemmel azáru, vagy szolgáltatás sajátosságaira, értékesítési, vagy megszer-zési lehetõségeire stb. Fent idézett tézisével összhangban, e kö-telezettség határát az üzletág szokásai, a károsult jó hírneve, a sú-lyos kockázatvállalás és a legalitás jelentik.93

4. Esetcsoportok

A csoportképzés alapja, szemben a felróható közrehatással, nem,vagy csak érintõlegesen a károkozó magatartáshoz, a kártérítésifelelõsségi tényálláshoz kötõdik, hanem sokkal inkább az egyeselszenvedett kártípusokhoz igazodik. Elõrebocsátandó azonban,

hogy a kárfogalom (kárelemek), és a kártérítési módok egy-mástól való hermetikus elkülönítése aligha lehetséges, bár dog-matikai, logikai szempontból ez volna a kívánatos. (Elsõkéntmegállapítjuk az elszenvedett kárt, majd ehhez, ezekhez hozzá-rendeljük a megfelelõ kártérítési módot.) A gyakorlatban ezzelszemben a kárfogalom és a kártérítési módok összekapcsolódvajelennek meg, és kölcsönösen meghatározzák egymást. (Szük-ségképpen visszahat a kárfogalomra, a kár megállapítására pl. aza döntés, hogy a megsérült dolog esetében a kijavítás költségeit,vagypedig a dolog beszerzési értékét kell-e megtéríteni; ez annakellenére így van, hogy a beszerzési érték megtérítése ill. a kija-vítási költség megfizetése a felszínes szemlélõ számára csak kétkártérítési módot jelent.) Ebbõl adódik, hogy a kárenyhítési kö-telezettség határainak vizsgálata gyakran elválaszthatatlanul ösz-szekapcsolódik a kárfogalommal, egész pontosan a kárfogalomhatáraival. Az alábbi esetcsoportok elemzése során ezért szükség-képpen érinteni kell azt a kérdést, hogy a jogrend, esetünkben amagyar polgári jog mely tételeket és milyen mértékben ismer elkárnak.

a) az egészség (és a munkaképesség) helyreállítása

A károsult egészségének helyreállítása nemcsak általában válik ajavára, hanem polgári jogi szempontból is releváns, többek kö-zött a kárenyhítési kötelezettség körében. Különösen akkor, haaz egészség helyreállításával a munkaképesség is helyreállítható.Az egészség helyreállításának elmulasztását a kártérítési összegmegállapításakor a károsult terhére értékelik. Felvethetõ, hogyez a polgári jogi relevancia nem ellentétes-e az alapvetõ szabad-ságjogokkal, az ember önrendelkezési jogával. A kárenyhítési kö-telezettség szabályának alkalmazása nem fosztja meg a jogala-nyokat önrendelkezési joguktól, szabad nekik lemondani egész-ségük helyreállításáról, ugyanakkor e döntésük (polgári jogi) kö-vetkezményeit vállalniuk kell, nem várhatják, hogy pusztán azértvalaki más (a károkozó) finanszírozza létfenntartásukat, mert va-laha károsodást szenvedtek, szemben sok más, szociálisan, egész-ségi szempontból hátrányos helyzetben lévõ személlyel szemben,akik nem idegenkezûség végett kerültek hasonló helyzetbe. Ter-mészetesen mindez csak a kár azon részére vonatkozik, amely akárosult mulasztása miatt következik be, illetve nem csökken.A kárenyhítés nevesített kötelezettsége mellett más alapvetõ kár-térítési jogi jogintézmények (pl. az okozatosság hiánya ezenkárok tekintetében) is alátámasztják a fenti érvelést.

A károsultnak tehát közre kell mûködnie kezelésében, rehabilitá-ciójában. Be kell tartania a kezelõorvos utasításait az életmód (pl.kímélõ étrend) tekintetében. Szükség esetén – ha ez gyógyulásá-nak elõfeltétele –, kerülnie kell alkohol és más élvezeti cikkek fo-gyasztását, részt kell vennie a rehabilitáción, meg kell jelennie akontrollvizsgálatokon. Alá kell vetnie magát a nem különöseb-ben veszélyes és nem különösebben fájdalmas orvosi beavatko-zásoknak, még akkor is, ha ezek kellemetlenséggel, kényelmet-lenséggel és (kisebb) fájdalommal járnak. Kérdéses, hogy holhúzódik e kötelezettség határa, különös tekintettel a mûtéti be-avatkozásokra. A szakirodalomban hiába keresünk erre nézveegyértelmû iránymutatást. Nyilvánvalóan nem kell alávetnie ma-gát a károsultnak az olyan operációnak, amely az életére nézveveszélyes, bizonytalan kimenetelû, vagy amellyel már esetébentöbbször, de eredménytelenül próbálkoztak.94 Nem is biztos,hogy a jogtudománynak kell választ adnia a kérdésre, tekintettelarra, hogy valójában orvosi szakkérdésrõl van szó. Az orvosiindikációt és az orvosilag felmérhetõ, prognosztizálható kocká-zatokat kell elsõsorban figyelembe venni. Mivel a felróhatóságkritériumából eredõen nem csak az általában elvárhatóságot, ha-nem az adott helyzetet is figyelembe kell venni, nem lehet feltét-lenül kizárni a vizsgálat körébõl a konkrét károsult konkrét kö-rülményeit, s e körben a szubjektív szempontokat sem (pl. hogyaz elszenvedett sérelemre tekintettel mennyire várható el a káro-sulttól, hogy alávesse magát valamilyen beavatkozásnak. Nyil-


11

12

vánvalóan így kell döntenie életveszélyes elhárító mûtét esetén.).A kérdés megválaszolása során – nevezetesen, hogy a károsultnem sértette-e meg kárenyhítési kötelezettségét azáltal, hogy va-lamilyen mûtétbe nem egyezett bele – az orvostudomány szakis-meretét, az egészségügyi törvényben lefektetett elveket kell elsõ-sorban figyelembe venni, kisebb súllyal – nyilvánvaló indokolt-ság esetén – szerepet játszhatnak a károsult személyes körülmé-nyei is. Tovább nehezíti a döntést, hogy a mûtéthez még egyér-telmû orvosi indikáció esetén is kapcsolódik kockázat, ha másnem is, a narkózis és a fertõzés kockázata. A kárenyhítési kötele-zettséggel összefüggésbe hozhatók az egészségügyrõl szóló1997. évi CLIV. törvényben foglalt betegjogok, különösen a tá-jékoztatáshoz való jog (13–14. §§), hiszen megfelelõ tájékozta-tás hiányában aligha hozhat megalapozott döntést a kezelésbe,beavatkozásba való beleegyezés tekintetében a károsult, így el-zárkózó döntése feltehetõleg nem lesz felróható. Másrészt felvet-hetõ, hogy nem jelenti-e az egészségügyi törvényben foglaltegyes betegjogok, így a gyógyintézet elhagyásához való jog (12.§), az önrendelkezéshez való jog (15–19. §§) és az ellátás vissza-utasításához való jog (20–23. §§) korlátozását a kármegosztás,mint polgári jogi jogkövetkezmény, hiszen az egészségügyi ellá-tásról való lemondás a kárenyhítési kötelezettség megszegése-ként is felfogható a fent kifejtettek szerint. A felsorolt betegjogo-kat egyrészt maga az egészségügyi törvény is korlátozza. Más-részt a kárenyhítési kötelezettség, mint polgári jogi jogkövetkez-mény nem korlátozza a károsultat (beteget) e jogok gyakorlásá-ban, pusztán vállalnia kell döntésének valamennyi következmé-nyét, így adott esetben a kármegosztást is. Nem ez az egyetleneset, amikor egy jogi tény több jogág szempontjából is relevánsés minden jogág a saját szabályai szerint a saját jogkövetkezmé-nyeit illeszti ugyanazon jogi tényhez.

b) a keresetkiesés csökkentése, munkavégzés

A károsultnak hasznosítani kell megmaradt munkaerejét, azadott helyzetben általában elvárható magatartás követelményé-nek megfelelõen és annak elvárhatósági keretei között dolgozniakell. Ahogy ez a Ptk. 356. § (1) bekezdés megfogalmazásából iskiderül: csak a neki fel nem róható okból bekövetkezett jövede-lem-kiesést köteles megtéríteni a károkozó.

A munka jellege, a károsult képzettsége, végzettsége, életko-ra és egészségi állapota, valamint a sérülés súlyossága ismereté-ben lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a károsultnak elkell-e vállalnia valamilyen munkát, s ha nem teszi, az felróhatómagatartás e. A képzettséget és a végzettséget illetõen nyilvánva-lóan nem kell olyan munkát vállalnia, ami szakképesítésének,végzettségének egyértelmûen nem felel meg.95 A konkrét esetbenennek eldöntése rendkívül nehéz is lehet, hiszen elvárható-e pél-dául egy sérült tudóstól, bírótól, mûvésztõl, hogy parkolóõrkéntmunkát vállaljon? E munka nyilvánvalóan nem éri el azt az ösz-szetettséget, kreativitást stb., amit korábbi munkájuk során gya-koroltak, s amihez hozzászoktak. Ugyanakkor, senki sem várhat-ja, hogy a károkozó élete végéig eltartsa s így soha, semmilyenmunkát ne kelljen végeznie. A károsult mentális állapotának semtesz jót, ha nem végez munkát, amennyiben az egészségügyi ál-lapota ezt lehetõvé tenné.96 A kérdés nem feltétlenül egyszerûazokban az esetekben sem, ha legalább is elvileg volna lehetõségugyanazon munka végzésére, csak más keretek között. A Legfel-sõbb Bíróságnak egyik 1986-ban született és egy esztendõvel ké-sõbb közzétett döntésében abban kellett állást foglalnia, hogy el-várható-e a gépjármûve hibája miatt azt használni nem tudózongoratanártól, hogy e tevékenységét a szomszédos települése-ken gépkocsi hiányában is folytassa. E körben a bíróság azt ren-delte vizsgálni, hogy a tanítványok lakóhelye közforgalmú jár-mûvekkel elérhetõ-e, s ha igen, akkor mennyi idõ alatt, illetve,hogy az így kiesõ jövedelmet a lakásán adott magánórákkal kom-penzálhatta volna-e, tekintettel lakáskörülményeire, s arra, hogyvolt-e a felperes lakóhelyén igény zongoraórára.97 Az életkor

azért lehet fontos, mert fiatalabb korban még nagyobb az emberalkalmazkodó képessége. Minél fiatalabb valaki, annál inkább el-várható tõle, hogy új képesítést szerezzen, átképzésen vegyenrészt, vagy szakmát váltson.98 Eörsi összegzõ megfogalmazásaszerint a „más munkaterületre való áttérés, átképzés, kiképzés csak akörülményekhez képest várható el.” E körülmények részben objek-tívek (munkaerõpiac, átképzési lehetõségek stb.), részben szub-jektívek, a sérült személyében rejlõk (a károsult megmaradtmunkaképessége, személyi és családi viszonyai, tanultságának fo-ka stb.).99 Zoltán az átképzésen való részvételt általános jelleggel,megszorítás és feltételek nélkül említi.100 Eörsivel egyetértésbenhangsúlyozni kell, hogy a károsult kárenyhítési kötelezettségé-nek határait illetõen valóban helye van szubjektív szempontok fi-gyelembevételének.

Nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy a károsultnak va-jon lakóhelyet kell-e váltania, elvárható-e tõle, hogy az ország má-sik részébe, netán külhonba költözzön annak érdekében, hogy azelszenvedett károk ellenére munkát találjon. Minden bizonnyalnagyon érzékeny kérdésrõl van szó, különös tekintettel arra azáltalános elvre, hogy a kárenyhítési kötelezettségnek nem a kár-okozó helyzetének megkönnyítése az elsõdleges célja. Nemlegesválasz tûnik helyesnek a jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzet is-meretében, figyelembe véve a magyar lakosság viszonylag ala-csony mobilitását. (A probléma nyilvánvalóan csak akkor bír re-levanciával, ha a konkrét esetben a károsult eredeti munkáját akárokozás következtében már nem tudja ellátni, s lakókörnyeze-tében nem, csak az ország egy másik szegletében adódik olyanmunkalehetõség, amit sérülése ellenére el tud végezni.) Az Eörsiáltal elemzett (és egyetértését élvezõ) bírói gyakorlat szerint mégaz átképzésen való részvétel kapcsán sem várható el a károsult-tól, hogy ideiglenesen elköltözzön, vagy az átképzés idejérerendszeresen vállalja az ezzel járó hosszabb utazást.101 Egy Petrikáltal elemzett 1981-es döntés szerint a szociális foglalkoztatóigénybevételére is csak akkor köteles a károsult, ha az a lakóhe-lyén, vagy annak közelében található.102 Ennek ellenére úgy vé-lem, hogy a kárenyhítési kötelezettség szigorúbb felfogása, a la-kóhely megváltoztatásának követelménye a konkrét tényállástólfüggõen nem zárható ki, ahogy a fenti pontban foglaltak szerintaz életmód megváltoztatása, az orvosi utasítások betartása és bi-zonyos magatartásoktól való tartózkodás is megkívánható a ká-rosulttól. A gazdasági-társadalmi körülmények is megváltoztak,az állampolgároktól piacgazdasági feltételek között (károsodás-tól függetlenül is) nagyobb, de legalább is növekvõ mobilitásvárható el, hiszen az ország egyes részeiben munkaerõhiány van.A bírónak ugyanakkor nagyon gondosan kell mérlegelnie, s ál-láspontom szerint figyelembe kell vennie a károsult családi kö-rülményeit is, hiszen e körülmények nagymértékben hozzátar-toznak annak megítéléshez: mi az az adott helyzet, amiben az ál-talában elvárhatóságot vizsgáljuk. (Egyedül él-e a károsult, vagycsaládban; nevel(nek)-e gyermeket, vagy sem; ha igen, a gyer-mek mennyi idõs, kellene-e iskolát váltania, a károsult partnereis találna-e munkát az új lakóhelyen stb.)

A kárenyhítési kötelezettség határait részben maga a jogalko-tó jelölte ki a Ptk. 356. § (3) bekezdésében, eszerint a jelentõs tes-ti fogyatékosság ellenére nyújtott rendkívüli munkateljesítmény mársemmiképpen sem várható el a károsulttól, így annak eredmé-nyével nem lehet csökkenteni a kártérítés összegét. A munka jel-lege, a károsult szakképesítése és személyes adottságai, a sérülésjellege alapján dönthetõ el, hogy a károsult által végzett tevé-kenység jelentõs sérülés ellenére kifejtett rendkívüli munkatelje-sítmény-e. A bírói gyakorlatot értékelõ szakirodalom szerintilyennek minõsül, ha a károsult sérülésébõl eredõen fõleg járásanehezült el, mégis elvégzi a mezei munkát;103 vagy ha annak el-lenére korábbi munkáját végzi, hogy egyik lábát a károkozás (jel-lemzõen baleset) következtében elveszítette. Rendkívüli munka-teljesítménynek számít, ha a károsult korábbi munkakörét csakúgy tudja ellátni, hogy rendszeresen túlórázik.104 Az idézett sza-bály azt a tartományt jelöli ki, amelybe sorolt tevékenység már


egészen biztosan nem várható el a károsulttól, de nem jelenti azt,hogy csak ez nem várható el tõle az adott helyzetben. Máskéntfogalmazva: nem arról van szó, hogy minden elvárható, aminem jelentõs sérülés ellenére nyújtott rendkívüli munkateljesít-mény. A 356. § (3) bekezdése nem mentesít a fenti szempontok(milyen munkát kell elvállalni, átképzés, lakóhelyváltás) mérlege-lése alól. A Ptk. 356. § (3) bekezdés szerinti szabály az új Ptk.-ban is szerepelni fog.105

c) az elmaradt (elmaradó) vagyoni elõny csökkentésénekegyéb esetei

A fenti esetcsoport a természetes személyek munkavégzést illetõkárenyhítési kötelezettségére vonatkozott. Hasonlóképpen, anem természetes személy jogalanyoknak is törekedniük kell a ha-szonkiesés csökkentésére. (Az alább ismertetendõ esetkörök vo-natkoznak azon természetes személyekre is, akik kereskedõként,egyéni vállalkozóként, szellemi szabadfoglalkozásúként, üzlet-emberként stb. nem kötött munkaidõben, munkaviszonybantesznek szert jövedelemre.)

Jövedelem-kiesést okoz, ha a jövedelemszerzõ tevékenység eszkö-ze (haszonállat, haszongépjármû, fagylaltozó, dísznövény-állo-mány) sérül, ill. semmisül meg. A károsult kárenyhítési kötele-zettsége ezekben az esetekben a jövedelemtermelõ eszköz hely-reállítására, vagy más, jövedelemtermelõ tevékenység megkezdé-sére terjed ki. A szóban forgó esetcsoport plasztikus példája akárfogalom és a kárenyhítési kötelezettség összekapcsolódásá-nak: a kárenyhítési kötelezettséget azon bírói gyakorlatból tud-juk levezetni, mely szerint elmaradt vagyoni elõnyt csak a jöve-delemtermelõ tevékenység helyreállításának idõszakára ítél mega bíróság, mondván, az ehhez szükséges idõ elteltével, és intéz-kedések meghozatala eredményeképpen a dologi kár fejében ka-pott kártérítési összegre, vagy más forrásra támaszkodva a káro-sult ismét szert tehet jövedelemre (mert vagy helyreállította azeszközöket, vagypedig más tevékenység folytatásába kezdett).A tétel, miszerint a vagyoni elõny csak a regenerálódási idõszakalatt marad el, s így elmaradt vagyoni elõny alatt csak az ezenidõszakban kiesõ jövedelmet vagy más elmaradó bevételt kell ér-teni, funkcionálisan ekvivalens azzal a tétellel, hogy az elmaradtvagyoni elõny tekintetében a károsult kárenyhítési kötelezettsé-ge kiterjed a jövedelemtermelés helyreállítására, s ha ennek felró-hatóan nem tesz eleget, a haszonkiesésnek csak egy részét, a re-generálódási idõszakra esõ részét ítélik meg neki kártérítésként.Az e körben legtöbbet hivatkozott – bár nem az elsõ – jogeset aBH 1997. 332. számon közzétett, ,fagylaltozós’ döntés: az alpe-res által biztosított jármû nekiment a felperes által üzemeltettfagylaltozónak és tönkretette azt. A bíróság a kárenyhítési köte-lezettség mellett a jóhiszemûséget és a jogok társadalmi rendel-tetésével összhangban történõ gyakorlását is említve kimondta,hogy a károsult „köteles mindent megtenni annak érdekében, hogytovábbi megélhetését mielõbb önerejébõl, munkavégzéssel biztosítsa. Ezpedig kiterjed arra is, hogy a biztosítótól dologi kár címén kapott ösz-szeget erre a célra fordítsa.” Ha így tesz, a káreseményt követõévben már szert tehetett volna jövedelemre.106 A bíróság általképviselt álláspont a szakirodalomban is megjelenik,107 eszerint a,regenerálódási idõszak’ hossza (a jövedelemtermelõ eszközhelyreállításának vagy más jövedelemtermelõ tevékenység folyta-tására való felkészülésnek az idõtartama) a jövedelemtermelõeszköz mibenlététõl, a berendezés, üzem felszereltségétõl és attólis függ, hogy pontosan minek a gyártása, termesztése, tenyészté-se stb. történik a megsérült vagy elpusztult eszköz segítségével.Igavonó állatok és más haszonállatok esetében a korábbi szakiro-dalom 3–6 hónapot említ,108 a Ptk. újabb kommentárja a lehetõlegrövidebb idõn belül tartja szükségesnek az elpusztult állatállo-mány pótlását, konkrét idõtartam megjelölése nélkül.109 A jöve-delemtermelõ tevékenység helyreállításának átlagos vagy általá-nos idõtartama azonban csak egy a döntési szempontok közül.A bíróságnak a konkrét károsult konkrét lehetõségeit és a kár-

okozáskor illetve azt követõen fennállt piaci helyzetet, gazdaságikörülményeket is mérlegelnie kell.110

A szerzõdésszegéssel okozott károkhoz kapcsolódik a fedezetiügylet (adásvételi, szállítási szerzõdés esetén fedezeti vétel vagyeladás) kérdésköre, ami a kárenyhítési kötelezettséggel úgy függössze, hogy köteles-e a károsult (a szerzõdésszegõ fél szerzõdõpartnere) a károk csökkentése érdekében fedezeti ügyletet kötni.Ha ugyanis sor került fedezeti ügylet megkötésére, akkor a kár aszerzõdésben kikötött ellenszolgáltatás és a paci ár különbözeté-re korlátozódik, s számos ezt meghaladó kártétel megelõzhetõ(pl. a szerzõdõ fél által a szerzõdési láncolat további fokain elhe-lyezkedõ szerzõdési partnereknek fizetendõ kötbér vagy éppenkártérítés). Ha és amennyiben fedezeti ügylet kötését a károsult-tól a kárenyhítési kötelezettség körében megköveteljük, úgy en-nek elmulasztása esetén kártérítést nem követelhet, illetve ekkoris csak a fent megjelölt különbözet erejéig követelhet. Bár a fe-dezeti vétel, ill. eladás általában mint a vevõ, megrendelõ joga ésnem mint kötelezettsége jelenik meg,111 Köles Tibor egyetértõ-leg idézi a Legfelsõbb Bíróság – már hatályon kívül helyezett –GKT 64/1973. sz. állásfoglalását, amely szerint szállítási szerzõ-dés esetén elvárható a megrendelõtõl, hogy a gazdaságosság és acélszerûség követelményeit szem elõtt tartva fedezeti vételt esz-közöljön, különösen akkor, ha a szállító szerzõdésszegése akonkrét ügyben okozott hátrányokon túlmenõen a jövõbeni pia-ci kapcsolatok létesítését is akadályozná vagy nehezítené.112

Annak ellenére, hogy a hatályon kívül helyezett állásfoglalásalapgondolata ma is helytálló, hovatovább a piacgazdaságra valóáttéréssel még inkább nõtt a fedezeti ügylet jelentõsége, s a jog-ügyleti kapcsolatok számának, volumenének ugrásszerû növeke-désével elvárhatósága is, egyet kell érteni a Frigyes Béla által már1932-ben idézett és ismertetett bírói gyakorlattal, miszerint akárenyhítési kötelezettség határainak megállapítása során, neve-zetesen annak eldöntésekor, hogy a károsulttól elvárható-e fede-zeti ügylet megkötése, gazdasági lehetõségeit, pénzügyi helyze-tét is vizsgálni kell.113

A sérült termelõeszköz pótlása és a fedezeti ügylet mellettszámtalan egyéb helyzet is adódhat, amikor a károsultnak min-den elvárható eszközzel törekednie kell a kár (esetünkben az el-maradt és elmaradó vagyoni elõny) csökkentésére. Ilyen lehetpéldául eszközeinek alternatív hasznosítása: pl. ha vetését tönk-reteszik, elvárható a károsulttól, hogy a termõföldet máskénthasznosítsa, abba más haszonnövényt vessen.114 Amennyiben akárokozó esemény többletmunkával, segéderõ beállításával el-hárítható,115 a termeléskiesés, forgalomcsökkenés behozható,úgy ezt is meg kell kísérelnie.116 Személyszállító vagy teherfuva-rozó cégek esetében a járatok sûrítésével, éppen nem közlekedõjármûvek újbóli üzembe állításával jelentõsen csökkenteni leheta fenyegetõ kárt és a károsultnak ezen intézkedéseket meg is kelltennie.117 Szigorúan az eset összes körülményeire tekintettel le-het állást foglalni abban a kérdésben, hogy a károsult köteles-efelhasználni megtakarításait, tartalékait, köteles-e valamilyenközbensõ beruházást eszközölni a jövedelemtermelõ tevékeny-ség folytatása érdekében, illetve, vajon kiterjed-e kárenyhítésikötelezettsége arra, hogy hitelt vegyen fel a termelés folyama-tossága érdekében. Minél inkább professzionális, stabil anyagiháttérrel rendelkezõ szervezetrõl van szó, annál szélesebb körûkárenyhítési kötelezettség terheli. Ugyanakkor e körben semszabad figyelmen kívül hagyni a kárenyhítési kötelezettség álta-lános elveit és határait: nem a károkozó mentesítése a cél, és akárenyhítés nem lehet szigorúbb, mint a károkozó kártérítési fe-lelõssége. Így biztos nem köteles a károsult jelentõs kockázatúés nagyösszegû beruházást igénylõ új vállalkozást indítani an-nak érdekében, hogy a károkat mindenáron csökkentse, enyhít-se. Elõfordulhat, hogy a károsult éppen a termelés leállításávaltesz eleget kárenyhítési kötelezettségének: nem termel veszte-séget, vagy selejtet, amennyiben a károkozó magatartásnak azintézkedés meghozatala nélkül éppen ilyen következményeilennének.118


13

d) a kárenyhítési költségek szükséges körben és mértékben valótartása

A kárenyhítési költségek kapcsán is elmondható: a kárfogalmat,a megtérítendõ károk körét és a kárenyhítési kötelezettség terje-delmét nem lehet elszigetelten vizsgálni. De facto ugyanaz azeredmény, ha a jogalkotó, vagy a bírói gyakorlat a megtérítendõkárok körét szûkíti, vagy pedig arra hivatkozással állapít meg ala-csonyabb összeget, utasít el bizonyos kártételeket, hogy a káro-sult nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. (Az utóbbijogi megoldás talán annyival bonyolultabb, hogy a károsulti ol-dalon a felróhatóságot is vizsgálni kell. Igaz, a kárfogalmat szû-kítõ elvek kialakítása és az ehhez kapcsolódó mérlegelés sem fel-tétlenül egyszerû.) Mindezt a kárenyhítési költségekre vetítve:egyrészrõl megkövetelheti a jogrend, hogy a károsult szorítsa eköltségeket a szükséges és arányos körre, összegre, s ha nem ígytesz: nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. Másrészrõl– s az új Ptk. ezt az utat látszik követni – ki lehet mondani akára törvényben, hogy csak a szükséges, indokolt, arányos, gazda-ságos költségeket köteles megtéríteni a károkozó.119 A szorosösszefüggést vitathatatlanná teszi az a körülmény, hogy a kár-enyhítési költségek esetén a károkozás és a kiadások bekövetke-zése, eszközlése közé ,beékelõdik’ a károsult döntése. A káreny-hítési kötelezettséggel összefüggésben a károkozót terheli annakbizonyítása, hogy a költség, kiadás nem felelt meg a szükséges-ség, célszerûség, gazdaságosság követelményének.120 Szigorúb-ban fogalmaz Pecze Dóra, szerinte a „csak a ténylegesen felmerült,feltétlenül szükséges, indokolt összegek vehetõk figyelembe az ésszerû-ség és a méltányosság elvei szerint.”121 Eörsi külön kiemeli, hogy afényûzési kiadások nem térítendõk meg.122 A kárenyhítési köte-lezettséggel összhangban, a költségek és kiadások indokoltságakörében szubjektív körülmények figyelembevételének is helyelehet.123 Azt kell megvizsgálni, hogy a kiadás eszközlésekor szük-ségesnek és arányosnak tûnt-e, nem volt-e a kár enyhítésére nyil-vánvalóan alkalmatlannak tekinthetõ. A célszerû költekezés ak-kor is indokolt lehet, ha végül nem vezetett eredményre, vagyisutólag nem teszi aránytalanná és indokolatlanná a kiadást az atény, hogy a kárt végül mégsem sikerült elhárítani, enyhíteni.124

(1) kárenyhítési kötelezettség dologi károk esetén,javítási költség v. beszerzési érték

Kiindulópontot a Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának44. sz. állásfoglalása jelenthet, eszerint: „A károsult és a felelõs sze-mély viszonyának, valamint az eset körülményeinek és a törvénybenelõírt szempontoknak a figyelembevételével azt a kártérítési módot kellalkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesüléséta legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja.”125

Ugyan az állásfoglalás a kártérítési módok közötti választáselveit tartalmazza, mégis, általános jelleggel is levezethetõ belõ-le, hogy a kártérítés módjának meghatározásánál se a károsult, sea károkozó ne szenvedjen aránytalan sérelmet.126 Dologi károkesetében akár a javítási költség megtérítésérõl, akár a beszerzésiérték megfizetésérõl van szó, a kártérítés mindkét esetben pénz-beli. Hogyan alkalmazandó mégis a PK 44. sz. állásfoglalásbóllevont általános következtetés a két kártérítési mód közötti vá-lasztásra és ezzel összefüggésben a kárenyhítési kötelezettségre?Az aránytalan sérelem helyett a második világháború elõtti szak-irodalomban, különösen Marton mûveiben, a költségek össze-mérésérõl, aránytalan költségekrõl volt szó: a természetbeni visz-szatérítést utasítja el a szerzõ, ha az a károkozónak aránytalannagy költséget okozna.127 Eörsi utal arra, hogy amennyiben a ja-vítás aránytalan költségekkel jár, a bíróság ehelyett az értékcsök-kenésnek megfelelõ kártérítést ítélhet meg.128 Álláspontja szerinta személyes érdekek mellett társadalmi érdek is az, hogy a hely-reállítás gazdaságosan menjen végbe. Úgy vélem, tekintettel akárenyhítési költségek ésszerûségére és szükségességére, vala-

mint a károsult kárenyhítési kötelezettségére, mindebbõl az kö-vetkezik, hogy a károsult a javítási, helyreállítási költségeket csakakkor követelheti, ha azok nem haladják meg a megsérült, vagyelpusztult vagyontárgy beszerzési értékét, illetve, választása sze-rint más esetekben is követelheti a javítási költségeket, de legfel-jebb a beszerzési érték erejéig. Ezzel ellentétes megfontolás ésgyakorlat burkoltan az elõszereteti érték (praetium affectionis)elismerésére vezethet, ami nem lehet célja a modern kártérítésijognak. Milyen érvek szólnának minden esetben a konkrét va-gyontárgy helyreállítása mellett: a megszokás, illetve a károsultracionális érvekkel aligha magyarázható ragaszkodása éppen amegsérült dologhoz, ez pedig valóban az elõszereteti értékhez ha-sonlatos. Az ellentétes megfontolás már csak azért sem lenne he-lyes, mert olyan nem vagyoni érdeksérelmet részesítene védelem-ben (egy adott tárgyhoz való ragaszkodáson alapuló bánat és fáj-dalom, amit a tárgy elvesztése, megsérülése okoz, ami kétségkívülerõsen szubjektív és nem vagyoni természetû érdeksérelem), aminem személyiségi jogi jogsértésen alapul, vagy legalábbis nehezenlehetne összefüggésbe hozni bármilyen személyiségi jogi jogsér-téssel, ami pedig a magyar polgári jogban a nem vagyoni érdek-sérelmek kompenzálásának közös nevezõje és szükséges feltétele.

A dologi károkhoz kapcsolódóan a kárenyhítési kötelezettségkörében elvárható lehet, hogy a károsult mielõbb döntse el: akártérítés milyen módját kívánja, részesíti elõnyben, továbbátörekednie kell a helyreállítás, vagy beszerzés gyors lebonyolítá-sára, csökkentve ezáltal a dolog sérülésével összefüggõ következ-ményes (közvetett) károkat.129 Ha a dolog megjavítása és a javí-tási költségek követelése mellett dönt, törekednie kell a legked-vezõbb javítási mód kiválasztására,130 ami akár arra is kiterjedhet,hogy maga a károsult köteles megjavítani a dolgot, ha rendelke-zik (szervezeti jogalany károsult esetén: munkatársai rendelkez-nek) az ehhez szükséges szakértelemmel és technikai felszerelt-séggel.131 Kárenyhítési kötelezettsége körében – ha nem a javításmellett dönt – hasznosítania kell valamilyen úton-módon a resi-duumot, akár úgy, hogy a károkozó részére kiadja, akár úgy,hogy értékesíti. A maradvány értékét mindenképpen le kell von-ni a kártérítési összegbõl, akkor is, ha a károsult fenti kötelezett-ségének nem tett eleget.132 Akár a javítás, akár a beszerzési értékmellett dönt a károsult, valószínûleg elvárható tõle, hogy vegyeigénybe a rendelkezésére álló kedvezményes lehetõségeket, ak-ciókat. Az eset összes körülményeinek ismeretében lehet eldön-teni, hogy a károsult köteles-e a fentiek érdekében egyfajta piac-kutatást végezni, tájékozódni az árakról és lehetõségekrõl; kö-teles-e továbbá a mielõbbi helyreállítás érdekében tartalékaitmozgósítani, hitelt felvenni (ld. elõzõ pont) stb. E körülményekelemzésekor mindenképpen figyelembe veendõ, hogy a károsulttermészetes személy, vagy szervezeti jogalany-e, a megsérült(vagy elpusztult) vagyontárggyal való foglalatoskodás szakmai-üzleti körébe esik-e, vagy sem; szervezeti jogalanyok terén aszervezet nagysága és tevékenységi köre is fontos lehet.

(2) egészségügyi költségek személyi sérülés esetén

A személyi sérülésekhez kapcsolódó költségek indokoltságánakfokmérõje egyedül az orvosi indikáció, vagyis a károsult káreny-hítési kötelezettsége nem terjed ki arra, hogy bármilyen, orvosi-lag indokolt beavatkozásról, kezelésrõl, rehabilitációról, utóke-zelésrõl, gyógyszerrõl, gyógytornáról, speciális étrendrõl,gyógyászati segédeszközrõl, pszichológus vagy éppen logopédusigénybevételérõl stb. lemondjon annak érdekében, hogy a kárösszege kisebb legyen.133 Ellenkezõleg – ahogy a fentiekben lát-tuk – éppen azzal sérti meg kárenyhítési kötelezettségét, ha nemtörekszik egészsége (és keresõképessége) helyreállítására. Nemminõsíthetõ utólag nyilvánvalóan indokolatlannak az olyan be-avatkozás, kezelés költsége, ami mégsem bizonyult eredményes-nek, de igénybevételekor indokolt volt.134 Eörsi úgy fogalmaz,hogy a gyógyításra fordított költségek akkor is indokoltak, ha a

14



15

gyógyulás orvosilag eleve reménytelennek látszik.135 Ez alattnyilván azt kell érteni, hogy a károsult gyógyulása érdekébenminden lehetséges eszközt be kell vetni, s ha állapotában javulásnem érhetõ el, akkor is indokolt a létfenntartásával, fájdalmánakcsillapításával kapcsolatos költségek megtérítése. A kárenyhítésikötelezettség végett nem kell lemondania a károsultnak akárköltséges külföldi gyógykezelésrõl, vagy csak külföldön besze-rezhetõ gyógyszerekrõl sem, ha a szóban forgó kezelés vagy or-vosság csak így biztosítható a számára.136 A kárenyhítési kötele-zettség így a személyi sérülésekhez kapcsolódó egészségügyi ki-adások körében játssza a legkisebb szerepet.

A rendszerváltás elõtti szakirodalomban komoly probléma-ként merült fel, hogy a károsult követelheti-e magánrendelésenkifizetett díjat, vagypedig a kárenyhítési kötelezettség jegyében atársadalombiztosítás intézményeit (akkoriban SZTK) kötelesigénybe venni.137 A kérdés az egészségügyi várólisták kialakulá-sával újból aktuálissá vált: jogosult-e a károsult magánklinikán,magánrendelésen igénybe venni valamilyen szolgáltatást,vagypedig köteles a kárt enyhítendõ a társadalombiztosítás általfinanszírozott keretek között – azaz a sorát kivárva – kezeltetniemagát. Felvethetõ, hogy miért kerüljön elõnyösebb helyzetbeaz, aki károkozás (idegenkezûség) miatt szorul kezelésre, mintmindenki más, aki természetes élettani okokból betegedett vagysérült meg. Ha ezt az érvelést követjük, akkor nyilvánvalóan ar-ra kellene kötelezni a károsultat, hogy az ellátást a társadalom-biztosítás keretei között vegye igénybe, ha kell, jóval késõbb. Ezaz álláspont aonban aligha lehet helyes. A károsult és az élettaniokokból megbetegedett (vagy ,véletlenül’ megsérült) között ép-pen az a különbség, hogy az elõbbi a károkozó magatartás hiá-nyában valószínûleg nem került volna ilyen helyzetbe. Az a tény,hogy neki valaki más okozta a kárt, aki a polgári jog szabályaiszerint az okozott kárért felelõssé tehetõ, kiemeli a sorsszerûenkezelésre, ellátásra várakozók körébõl, hiszen a károsodás azélettel járó ,normális szintû’ megbetegedési és sérülési kockáza-tot meghaladóan érte. A felelõsségi és kártérítési jog elveivel éscéljaival összhangban áll, hogy a károkozó viselje annak kocká-zatát: kit, milyen fizikai adottságokkal károsított meg és az ille-tõ milyen kezelésre szorul. A várakozás semmiképpen sem indo-kolt, az esetek túlnyomó többségében orvosilag sem, az orvosiindikáció a mielõbbi kezelés, szükség esetén beavatkozás mellettszól, így a várólisták sem orvosi döntésen alapulnak, hanem azellátórendszer hiányosságának negatív következményei. Végül, akezelés, beavatkozás halogatásával a károsult akár meg is szeghe-ti egyéb irányú kárenyhítési kötelezettségét, ami az egészség és akeresõképesség mielõbbi helyreállítására irányul. Minél késõbbáll munkába a károsult, annál magasabb lesz a jövedelem-kiesé-se, amit szintén a károkozónak kell megtérítenie. Álláspontomszerint tehát alapvetõen igénybe vehetõ magánrendelés, magán-klinikai ellátás. E következtetést az eset körülményei, pontosszakorvosi megítélése, a költségek és kényelmetlenségek, egyébfizikai tényezõk (fájdalom, mozgáskorlátozottság mértéke) ár-nyalhatják.

A fentiek nem feltétlenül igazak az egészségügyi ellátáshozesetlegesen kapcsolódó kísérõszolgáltatásokra. Nem feltétlenülilleti meg a károsultat az egyágyas, televíziós kórházi szoba.Védhetõ álláspont, hogy a kárenyhítési kötelezettség miatt, aköltségek csökkentése érdekében a károsult nem jogosult luxuskórházi körülmények között lábadozni, vagy az említetthez ha-sonló feláras szolgáltatásokat igénybe venni. A német kártérítésijogban pl. azt vizsgálják, hogy a károsult vajon akkor is igénybevenné-e a szolgáltatásokat, ha sorsszerû megbetegedés, vagy bal-eset miatt került volna a kórházba, és a költségeket így nem há-ríthatná át egy harmadik személyre, nevezetesen a károkozóra.A kártérítési jognak ugyanis nem feladata szociális különbségekkiegyenlítése, nem feladata a károsultat jobb helyzetbe hozni,mint amilyenben a károkozás nélkül lenne.138 Ezen ún. önfinan-szírozási teszt alkalmazásának nincs helye, amikor magáról a ke-zelés, ellátás igénybevételérõl van szó, ld. ehhez a fent kifejtette-

ket, hiszen ezzel ellentétes álláspont a gyógyulás és a regeneráló-dás eredményességére is kihatóan diszkriminálna vagyonos éskevésbé vagyonos károsult között. (Az önfinanszírozási teszt al-kalmazásától a kísérõ körülményekre nézve is el kell tekinteni, haazok elválaszthatatlanok az orvosi indikáció folytán okszerûenigénybe vett magánklinikai ellátástól, vagy éppen orvosi értelem-ben is szorosan összefüggnek a károsult gyógyulásával: pl. agyors regenerálódás fokozott nyugalmat kíván, s ez indokoljaegyágyas szoba igénybevételét.) A német állásponttal vitábaszállva védhetõ lenne, hogy a jól szituált károsultat éppen azértnem illeti meg kártérítés a feláras szolgáltatások ellenértéke erejé-ig, mert azt önerõbõl is fedezni tudja. Ez a megoldás viszont el-lentétes lenne a kártérítési jog individuális felfogásával: a károko-zónak a konkrét károsult, konkrét kárát kell megtérítenie, a kár-okozónak kell viselnie annak kockázatát, hogy adott esetben egyvagyonos személynek okozott kárt; továbbá a kártérítési jogi cé-lok (reparáció és prevenció) érvényesülését is hátráltatná. Össze-gezve: az önfinanszírozási teszt alapján, a kárenyhítési kötelezett-ségének eleget téve a károsult a kísérõ szolgáltatások körébenolyan színvonalú és árfekvésû szolgáltatások igénybevételére jo-gosult, amilyeneket õ maga is igénybe venne, vagy igénybe vettvolna sorsszerû megbetegedés esetén, károkozás hiányában is.

(3) a kárenyhítés egyéb költségei

A különbözõ személyi és dologi károk csökkentéséhez, enyhíté-séhez egyéb költségek is kapcsolódhatnak. A leggyakrabban em-lített esetcsoport a közlekedési költségek köre. Már a rendszer-váltás elõtti szakirodalom és bírói gyakorlat is elismerte kárkénta gépkocsi javításának ideje alatt igénybe vett bérautó költsége-it, még ha nem is korlátok és feltételek nélkül.139 Ugyanakkor azitt elemzett ítéletekben megjelent egy a károsultra nézve szigo-rúbb döntési tendencia is: eszerint a károsult csak akkor utazhattaxin, vagy bérelhet gépkocsit, ha tömegközlekedési eszközöketnem, vagy csak nagy nehézséggel tud igénybe venni; kárenyhí-tési kötelezettsége körében tehát köteles az olcsóbb tömegköz-lekedési eszközöket használni. Az idézett álláspont szerint azautóbérlés költségeit csak akkor kell megtérítenie a károkozó-nak, ha a jármû igénybevétele valamilyen társadalmilag elismertcél érdekében történik, pl. mert a jármû a károsult munkaesz-köze és annak hiányában nem tud munkát végezni. Pusztán ké-nyelmi szempontok nem teszik e kiadást indokolttá.140 A szóbanforgó döntéseket a rendszerváltás utáni források is idézik.141

E felfogás elavultnak tekintendõ. Lehetséges, hogy éppen a kár-enyhítési kötelezettség teljesítése miatt kényszerül a károsult jár-mû, eszköz, berendezés igénybevételére annak érdekében, hogyjövedelemtermelõ tevékenységét folytatni tudja.142 Ez a rendszer-váltás elõtti bírói gyakorlatból és szakirodalomból ismertnél szé-lesebb esetkört is felölelhet. Minden ilyen esetben ellentmondáslenne egyrészt a jövedelemtermelõ tevékenység folytatásánakmegkövetelése, másrészt pedig annak elvárása is, hogy a károsultmindemellett a költségek alacsonyan tartására is törekedjék,vagyis úgy szerezzen ,pótberendezést’, hogy ezért nem is fizetsemmit. Ami pedig a bérleti díjat illeti: ha valakinek a károkozáselõtt rendelkezésére állt egy személygépkocsi, s így élvezte a mo-bilitás elõnyeit, akkor ennek lehetõsége a károkozás után is meg-illeti, vagyis nem helyes valamilyen társadalmilag elismert célbizonyítását megkövetelni. A személygépkocsi fenntartása éshasználata önmagában társadalmilag elismert cél, a károsultatpedig olyan helyzetbe kell hozni, mint amilyenben a károkozásbekövetkezése nélkül lenne. Ha a károkozás elvonta a gépkocsi-használat lehetõségét, a károkozónak állnia kell a pótlás költsé-geit.143 Nyilvánvalóan nem jogosult a károkozó a megsérült gép-kocsinál magasabb kategóriájú autót bérelni, mert ezzel megsze-gi kárenyhítési kötelezettségét, és a teljes költség megtérítése akáronszerzés tilalmába is ütközne. A kártérítés általános elveibõllevezethetõ, hogy a károsult nem köteles minden esetben a kár-

16


okozó javára takarékoskodni, így aligha várható el, hogy a saját-jánál alacsonyabb kategóriájú személygépkocsit béreljen.

Felvethetõ végül, hogy a károsult jogosult-e hitelt fölvenniéletvezetését megkönnyítendõ a kártérítési jogvita eldöntéséig,vagy éppen kárenyhítési kötelezettsége teljesítéséhez, vagy éppenellenkezõleg: tartózkodnia kell a költségek további növelésétõl,és saját tartalékait kell e célból mozgósítania, illetve rokonaitól,barátaitól kell kölcsönt felvennie. E kérdéshez kapcsolódóannemigen található kiforrott bírói gyakorlat, olyan mennyiségûközzétett döntés, amibõl általános következtetéseket lehetne le-vonni. Az elmaradt vagyoni elõny csökkentése körében, a szer-vezeti jogalany károsultaknál vizsgáltuk, hogy a hitelfelvétel azüzleti tevékenység folytatása érdekében elvárható lehet. Ebbenaz esetben a hitel költségei (azaz a kamat) mindenképpen meg-illetik a károsultat. Természetes személy károsultak esetében va-lószínûleg nem lehet általános szabályt alkotni. A kárenyhítésikötelezettség határai e körben nyilvánvalóan a károsult anyagihelyzetétõl, lehetõségeitõl függenek. Nagy valószínûséggel a ká-rosult és családja tartalékainak mozgósítása nem várható el. Haa hitelfelvétel indokoltnak tûnik, kárenyhítési kötelezettsége je-gyében a károsultnak fel kell szólítania a károkozót, hogy kíván-ja-e inkább õ finanszírozni azokat a költségeket, amelyeket a ká-rosult hitelbõl tudna csak fedezni (és ezért a kamatot késõbb,mint a kárenyhítés szükséges költségét tõle követelné).144

IV. Összegzés, tézisek

1. A vizsgált jogintézmények rendszertani besorolásaés dogmatikai természete

a) A felróható károsulti közrehatáson és a kárenyhítési kötele-zettség elmulasztásán alapuló kármegosztás a teljes kártérítéselvének fontos korlátja, kivétel(ek) a teljes kártérítés elve alól. Ejogintézmények valamelyest árnyalják a kártérítési jog tárgyá-ból eredõ szükségszerû ellentmondásokat. Egyrészt, a kár be-következésében közreható események komplex szövedékkéfejlõdõ szálait kívánjuk felfejteni az okozatosság feltárása ke-retében, értékelvén az egyes közreható cselekvések és történé-sek súlyát, jelentõségét. Másrészt, megkíséreljük felmérni,hogy e szálak, a kár bekövetkezésében egy logikus pillanaterejéig összefutva hogyan szaladnak ismét szerteszét, kárkö-vetkezmények hasonlóképpen bonyolult és nehezen áttekint-hetõ láncolatát idézve elõ. Okok és következmények: a kárté-rítési jogi relevancia határainak megvonása rendkívül nehéz,szilárd dogmatikai alapokat kívánó, és csak tökéletlenül vég-rehajtható feladat; különösképpen azért, mert a kártérítési jogvezérelve, a teljes kártérítés követelménye a ,mindent-vagy-semmit’ logikára épül. A felvetett kérdések természetének, azigazságosságnak inkább megfelel a ,többé-kevésbé’ típusúgondolkodás, ami lehetõvé teszi a károk megosztását.A felróható károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettségelmulasztása ilyen jogintézmény.

b) Sem a károsulti közrehatás, sem pedig a kárenyhítési kötele-zettség (az aktív oldali felelõsségi elemekhez képest) nemönálló jogintézmény, nem önálló dogmatikai kategória. Nemfelelõsségalapító tényállásokról van szó (hiszen a károsult sa-ját magával szembeni felelõsségérõl beszélni fogalmi képte-lenség), felelõsség csak más jogalannyal szemben állhat fenn.A közrehatás és a kárenyhítés tágabb értelemben vett felelõs-ségcsökkentõ tényezõk, a károkozó helytállásának mértékéthivatottak redukálni. Dogmatikai szempontból pedig károko-zói (aktív) oldali felelõsségi elemek (okozatosság, felróható-ság, kárfogalom) megfelelõ alkalmazásai, tükörképei a káro-sulti (passzív) oldalon, amelyek jogpolitikai okokból, a jogal-kalmazásban kristályosodtak ki önálló esetcsoportokként. Egyakorlati szempontú esetcsoportba rendezõdés bizonyos fe-lelõsségi elemek gyakori együttállásaira vezethetõ vissza, pl.

amikor az okozatosság zárt láncát éppen a károsult felróhatómagatartása szakítja meg, vagy téríti el a szerves fejlõdés útjá-ról (felróható közrehatás), vagy a kár eszkalálódásához, növe-kedéséhez éppen a károsult mulasztása vezet (kárenyhítési kö-telezettség megszegése).

c) A (felróható) közrehatás és a kárenyhítési kötelezettség – aszámos hasonlóság és az azonosnak tekinthetõ jogkövetkez-mény ellenére – (egymáshoz képest) két különbözõ jogintéz-mény. A kárenyhítési kötelezettség (és megszegésének kérdé-se) elválaszthatatlanul kapcsolódik a kárfogalomhoz, a megté-rítendõ károk határaihoz, szinte összemosódik azzal. A felró-ható közrehatás a kárfogalomhoz nem kötõdik. A két jogin-tézmény közös jegye, hogy mindkettõ a felróhatóság és azokozatosság, mint aktív oldali felelõsségi elemek károsulti ol-dali vetülete. Eltérõen alakul ugyanakkor dogmatikai kap-csolódásuk e két jogintézményhez, és másként történik ajogkövetkezmény alkalmazása, a kármegosztás is. A két jog-intézmény tehát azért nem azonos, mert részben más kártérí-tési jogi fogalomhoz kötõdnek, részben pedig másként kö-tõdnek ugyanazon felelõsségi elemekhez.

d) A felróható károsulti közrehatás esetében a károsult magatartá-sa értékelésének elõfeltétele a felróhatóság: a károsult sem úgyjárt, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebbenaz esetben kármegosztást kell alkalmazni. A kármegosztást aközrehatás arányában, vagyis a károkozó és a károsult maga-tartása összevetését követõen kell elvégezni annak fényében,hogy a felek magatartása mennyiben (milyen arányban éssúllyal) járult hozzá a kár bekövetkezéséhez, amit logikai ala-pon és a kártérítési jogban elfogadott okozatossági elméletekalapján (adequát kauzalitás tana, szerves következményekstb.) kell eldönteni. (A szakirodalomban és a bírói gyakorlat-ban ismert a – jelen írásban elvetett – felróhatóság arányábantörténõ kármegosztás is.) A felróható károsulti közrehatásegy szál az okozatossági szálak komplex szövedékében, az így(a legtöbbször százalékosan) megállapított kárviselési arányvalamennyi kárelemre, kárfajtára kihat: a közrehatás arányá-ban meghatározott százalékos arányban minden megtérítendõkártételt csökkenteni kell. Egyetlen kivétel a nem vagyoni károkköre. Itt százalékos kármegosztásra nem kerül sor, de a bíró-ság annak megállapítása során, hogy milyen összeg alkalmasa bekövetkezett nem vagyoni érdeksérelem más típusú elõ-nyökkel való ellentételezésére, csökkentõ tényezõként figye-lembe veszi a károsult felróható magatartását, közrehatását is.A ,kártérítési összeg’ megállapítása e körben tehát egy lépcsõ-ben történik, hiszen az csak becslésen, mérlegelésen alapulhat,a pontos összegszerûség elõzetes megállapítása majd annakszázalékos csökkentése fogalmilag hiányzik.

e) A kárenyhítési kötelezettség megszegése körében elsõként azt kell el-dönteni: mire terjed ki, s ha a károsult e kötelezettségét nem tel-jesítette, azt felróhatóan tette-e. A két kérdés vizsgálata a gya-korlatban szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A kármeg-osztás itt is az okozatosság alapján történik, itt azonban már nema károkozó folyamatba szervesen beágyazódva jelenik meg a re-leváns károsulti magatartás, hanem az egyes már bekövetkezettvagy ,bekövetkezõfélben lévõ’ nevesíthetõ és elkülöníthetõen érzékelhe-tõ kárelemekhez, kártípusokhoz kapcsolódik. Az ok-okozati össze-függés tehát egy-egyértelmû: általában könnyen azonosítható,hogy milyen kártípusok milyen kárenyhítési követelmény szemelõtt tartását kívánják meg, s így az egyes ,parciális’ kötelezett-ségek elmulasztása mely kárelemekre hat ki oly módon, hogy akárosult e kárelemek tekintetében kártérítést egyáltalán nemkaphat. (Százalékos kármegosztásra a felróhatóság arányábantehát nincs lehetõség.)

f) A károsult esetében az elvárhatósági mérce – mindkét jogintéz-ményt tekintve – kevésbé szigorú, mint a károkozóra nézve. Lé-nyegesen eltér ugyanis az az ,adott helyzet’, amiben a károsultés a károkozó magatartását vizsgáljuk. A károsult jellemzõennem önként, nem beleegyezésével került kárveszélyes helyzet-


17

be, vagy szenvedett kárt. Folyamatos készültség, tartalékkép-zés károsodás esetére természetes személy jogalanyoktól alig-ha várható el, s nem tekinthetõ felróhatónak, ha a kár meg-elõzésének, elhárításának vagy éppen csökkentésének nem alegmegfelelõbb módját választják.

2. A károsulti közrehatás

a) A felelõsségi oldali elemek megfelelõ alkalmazása, a kötelmijog kockázatelosztó funkciója és a proporcionális (vétkességfokához igazodó) felelõsség elvetése is a fent preferált okoza-tosság vagy közrehatás-arányos kármegosztást indokolja károsul-ti közrehatás esetén. A kármegosztás arányainak meghatáro-zása során nem szabad figyelembe venni méltányossági szempon-tokat, mivel a jogalkotó a méltányosság helyét és szerepét apolgári jogban taxatív jelleggel (zártan) határozta meg, s elté-rõ jogalkalmazás a kártérítési jogi jogalkalmazás esetlegessé-géhez, kiszámíthatatlanságához vezetne. A biztosítás hiánya ál-talában nem fogható fel károsulti közrehatásként; jellemzõenszakmai-üzleti tevékenységi köreikben eljáró szervezeti jog-alanyok esetében e szempont nem zárható ki teljesen, ha akockázatelosztás e módja az adott ágazatban, üzleti gyakorlat-ban kifejezetten szokásos, gyakori, általánosan ismert és elfo-gadott, vagy a felek a kockázatelosztást a szerzõdésben kifeje-zetten így rendezik.

b) A felróható közrehatás bírói gyakorlatban kialakult esetcso-portjai (a teljesség igénye nélkül): kölcsönös verekedés, pro-vokáció, virtuskodó fogadás; az ún. üldözéses jogesetek; köz-lekedési balesetek; a szerzõdésszegéssel okozott károk bekö-vetkezésében való közrehatás; végül a veszélyes üzem, tágabbértelemben véve: a technikai-gépi folyamatok közrehatása. Azún. üldözéses eseteknél (a károsult üldözõbe veszi a károkozót,leggyakrabban a lakásába behatolt tolvajt, s az üldözés soránmegsérül) azt kell figyelembe venni, hogy a károsult korához,egészségi és lelki állapotához mérten arányos kockázatot vál-lalt-e, s ha nem, felróható-e neki, hogy képessége korlátait felnem ismerve üldözõbe vette a károkozót, s ennek során to-vábbi károkat szenvedett, illetve okozott saját magának.

c) A szerzõdésszegéssel okozott károk körében tipikus károsulti köz-rehatás lehet hibás terv, illetve anyag szolgáltatása; a szerzõ-dés tárgyának rendeltetésellenes használata illetve továbbihasználata a hiba felismerése ellenére; a teljesítés elfogadása aszerzõdésszegés ismeretében jogfenntartás nélkül (annak elle-nére, hogy a 316. § az új Ptk.-ba nem kerül átvételre); a hibaközlésének ill. a hiba kiküszöbölésében való közremûködés el-mulasztása; a teljesítés ellenõrzésének elmulasztása. Ha a ká-rosult nem megfelelõ szakembert vett igénybe szerzõdõ part-nereként, e körülmény miatt kármegosztásra csak akkorkerülhet sor, ha nyilvánvalóan kétségei támadhattak volna akötelezett szakértelmét illetõen és a kármegosztást az eset ösz-szes körülményei is nyomatékosan indokolttá teszik.

d) A felróható károsulti közrehatás mellett kármegosztást kell al-kalmazni akkor is, ha a kár bekövetkezésében, növekedésébena károsult által üzemeltetett technikai-gépi folyamatok hatottakközre, függetlenül attól, hogy e folyamatok a bírói gyakorlatszerint veszélyes üzemnek minõsülnek-e és attól is, hogy a ká-rosult vagy közremûködõi felróhatóan jártak-e el, vagy sem.E megoldás áll összhangban a kötelmi jog kockázatelosztásifunkciójával és az érdekszféra-gondolattal is: a technikai fo-lyamatok mûködésébõl eredõ kockázatot az viselje, aki e fo-lyamatokból hasznot hajt, akinek a javára a mechanizmusokmûködnek.

3. A kárenyhítési kötelezettség

a) A kárenyhítési kötelezettség célja nem a károkozó mentesítése.A károsultra rótt kötelezettség sosem lehet terhesebb, mint a

kártérítési kötelezettség. Aránytalan megterhelést, erõfeszítéstkívánó, kiemelkedõen kockázatos vagy a legalitás talajáról el-rugaszkodó károsulti magatartás nem várható el. A károsult-tal szemben támasztott elvárhatósági mérce magasabb a pro-fesszionális, szakmai-üzleti tevékenységi körében eljáró káro-sulttal szemben.

b) A kárenyhítési kötelezettség esetcsoportjai az egyes kárele-mekhez kapcsolódnak: milyen magatartás várható el a jövede-lem-kiesés, a kárenyhítési kiadások stb. csökkentése érdeké-ben. A kárenyhítési kötelezettség határai a jogalkalmazásbansok esetben a kárfogalommal, a megtérítendõ károk körével funk-cionálisan azonos szerepet töltenek be. Végeredményébenugyanazzal a következménnyel jár, ha a bekövetkezett érdek-sérelemnek csak egy részét ismerjük el a kártérítési jogban re-leváns megtérítendõ kárként, mint amikor a kárfogalmat szé-lesebb értelemben tételezzük, majd a konkrét esetben a kár-enyhítési kötelezettség megszegésének megállapítása mellettugyanolyan összegben állapítjuk meg a kárt, mint ahogy aztszûkebb értelemben vett kárfogalom esetében tettük volna azelsõ megoldás alapján.

c) Az egészség és ezáltal közvetve a keresõképesség helyreállítása min-den károsult kötelezettsége, tekintet nélkül az egészségügyitörvényben foglalt egyes betegjogokra (kezelés visszautasítá-sához való jog, önrendelkezési jog). E jogok nem szenvednekcsorbát önmagában azért, mert gyakorlásukhoz a károsultszámára hátrányos polgári jogi jogkövetkezmény kapcsolód-hat. A tétel helyessége a jogági jogellenesség függetlenségé-nek elvébõl is következik. A határeseteket (mûtét, bizonyta-lan kimenetelû kezelések, altatás kockázata, fertõzésveszély)az orvostudomány elvei, szabályai és tapasztalata alapján kellmegítélni (amennyiben az eset körülményei kifejezetten indo-kolják, a károsult szubjektív körülményeinek figyelembevéte-le mellett).

d) A károsultnak az adott helyzettõl függõen csökkentenie kelljövedelemkiesését, a képzettségének, életkorának és állapotánakmegfelelõ munkát bizonyosan el kell vállalnia. A Ptk. 356. § (3)bek. értelmében jelentõs testi fogyatékossága ellenére rendkí-vüli munkateljesítményt nem kell nyújtania, ám ez nem azt je-lenti, hogy minden más munkát el kell vállalnia. A hivatkozottszabály kijelöli a határt, mi az, ami már biztos nem várható ela károsulttól, de nem mentesít a fenti mérlegelés alól a tekin-tetben, hogy milyen munkavégzés várható el tõle. Az általánosszintjén nem dönthetõ el, hogy a károsultnak alacsonyabbankvalifikált munkát is el kell-e végeznie. Adódhatnak olyan kö-rülmények a konkrét esetben, amelyek igenlõ választ indokol-nak. Fiatalabb életkorban, enyhébb sérülés mellett inkábbmegkövetelhetõ az átképzésen való részvétel, ,profilváltás’ akárosult részérõl. Lakóhelyének megváltoztatása csak kivétele-sen, akkor várható el a károsulttól, ha az új lakóhelyén biztostalálna a fenti kritériumoknak megfelelõ munkát és a költözésegyéni körülményeire tekintettel (család, partner munkalehe-tõségei stb.) sem jelentene számára aránytalan megterhelést.

e) Gazdasági tevékenységet folytató károsult köteles jövedelemtermelõképességét, tevékenységét a lehetõ legrövidebb idõn belül helyreállíta-ni: a megsérült vagy megsemmisült termelõeszközök javításá-ról, pótlásáról gondoskodni (akár hitelfelvétel útján is, ha akonkrét eset körülményei ezt indokolják). A szakmai-gazdasá-gi tevékenysége körében eljáró károsulttól elvárható fedezetiügylet (fedezeti eladás vagy fedezeti vétel) kötése. Ugyanebbenaz alanyi körben a károsult köteles eszközeit másként hasznosí-tani, ha erre van lehetõsége; továbbá a munka- vagy termelés-kiesést segéderõ vagy tartalék-eszközök beállításával behozni;vagy pedig a termelést leállítani, ha a károkozó magatartássalösszefüggésben már csak selejtet vagy veszteséget termelne.Annak ellenére, hogy professzionális szervezeti jogalanyokkalszemben szigorúbb mérce támasztható, figyelemmel kell lennia kárenyhítési kötelezettség általános elveire is, miszerint nem akárokozó mentesítése a kárenyhítés elsõdleges célja.

18

f) A károsult köteles a kárenyhítés költségeit a szükséges körben ésmértékben tartani. Dologi károk esetén a javítási költségeket csaka beszerzési érték erejéig igényelheti, ezzel ellentétes döntés azelõszereteti érték megtérítését, más megközelítésben a szemé-lyiségi jogsértés intenzitását el nem érõ nem vagyoni érdeksé-relem kompenzálását jelentené. Általában a legkedvezõbb ja-vítási, beszerzési mód mellett kell döntenie, de ha az ezzel já-ró várakozás aránytalan érdeksérelemmel jár reá nézve, vá-laszthatja a gyorsabb javítási módot.

g) Személyi sérülések esetén a kárenyhítési kötelezettség szerepe– a költségek kiszámítható körben tartását illetõen – kisebb.Valamely kezelés, ellátás, rehabilitáció stb. igénybevételénekmegalapozottságáról kizárólag az orvosi indikáció alapján kelldönteni. A károsult nem köteles tartózkodni csak külföldönigénybe vehetõ ellátástól vagy csak külföldön beszerezhetõgyógyszer vásárlástól sem pusztán azért, hogy a károkozónakkevesebb kártérítést kelljen fizetnie. A társadalombiztosításalapján csak hosszabb idõ elteltével igénybe vehetõ egészség-ügyi beavatkozás helyett (várólisták) választhatja a költsége-sebb, magánorvosi, magánklinikai szolgáltatást. Az átlagosszínvonalat meghaladó kórházi és más hasonló szolgáltatások(egyágyas, televíziós kórterem stb.) költségét azonban csakakkor követelheti, ha ezek az orvosi szempontból indokolt

egészségügyi ellátástól elválaszthatatlanok, vagy maguk is azorvosilag indokolt kezelés részei, a károsult állapotával, gyó-gyulásával közvetlenül összefüggnek. E költségek tekinteté-ben – a fenti kivételektõl eltekintve – alkalmazni kell az ún.önfinanszírozási tesztet: a luxusszínvonalú kísérõszolgáltatásokköltségét csak akkor köteles megtéríteni a károkozó, ha a ká-rosult azokat sorsszerû megbetegedés vagy sérülés esetén sa-ját költségére is igénybe venné.

h) Gépjármû sérülése esetén a bérelt autó bérleti díja mindigmegilleti a károsultat, ha a kár bekövetkezését megelõzõen él-vezte a gépjármû nyújtotta mobilitás elõnyeit. Meghaladott-nak tekinthetõ a bírói gyakorlat, amely a bérleti díjat csak ak-kor rendelte megtéríteni, ha a károsult a kocsit valamilyen tár-sadalmilag elismert célra (pl. munkavégzés) használta. A jár-mûhasználat maga a társadalmilag elismert cél.

i) Ha a szervezeti jogalany károsulttól az üzleti tevékenységfolytatása érdekében a hitelfelvétel elvárható, a hitel költségei(azaz a kamat) a károkozó által megtérítendõ szükséges költ-ségnek minõsülnek. A károsultnak azonban fel kell szólítaniaa károkozót, hogy kívánja-e inkább õ finanszírozni azokat aköltségeket, amelyeket a károsult hitelbõl tudna csak fedezni.

Fuglinszky Ádám


IRODALOMJEGYZÉK

Almási Antal: A kötelmi jog kézikönyve, I. kötet, 2. kiadás, Tébe, Budapest,1929.; idézve: Almási (1929), oldalszám

Asztalos László: A polgári jogi szankció, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966;idézve: Asztalos (1966), oldalszám

Bauer Miklós: Felelõsség és kártérítés de lege ferenda, in: JogtudományiKözlöny 1988/5., 272–281., idézve: Bauer (1988), oldalszám

Bárd Károly, Vállalati kockázat, felelõsség, biztosítás, in: Biztosítási Szemle1981/7., 140–147.; idézve: Bárd (1981), oldalszám

Bárdos Péter: Kárfelelõsség a Polgári Törvénykönyv rendszerében, HVG-ORAC, Budapest, 2001; idézve: Bárdos (2001), oldalszám

Eörsi Gyula: A jogi felelõsség alapproblémái, a polgári jogi felelõsség, Aka-démiai Kiadó, Budapest, 1961.; idézve: Eörsi (1961), oldalszám

Eörsi Gyula: A polgári jogi felelõsség kézikönyve, Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, Budapest, 1966.; idézve: Eörsi (1966), oldalszám

Eörsi Gyula: A közvetett károk határai, in: Emlékkönyv Beck Salamon szüle-tésének 100. évfordulójára – 1885–1985., szerk. Németh János – VékásLajos, ELTE ÁJK Polgári Jogi, valamint Polgári Eljárásjogi Tanszék, Bu-dapesti Ügyvédi Kamara, Budapest, 1985., 59. skk.; idézve: Eörsi(1985), oldalszám

Eörsi Gyula: Kötelmi jog, általános rész, 24. változatlan kiadás, NemzetiTankönyvkiadó, Budapest, 2003.; idézve: Eörsi (2003), oldalszám

Eörsi Gyula – Világhy Miklós, Magyar polgári jog I, 2. változatlan kiadás,Tankönyvkiadó, Budapest, 1965; idézve: Eörsi/Világhy/Szerzõ (1965),oldalszám

Frigyes Béla: Káronszerzés, in: Glossza Grosschmid Béni Fejezetek KötelmiJogunk Körébõl címû mûvéhez, szerk. Almási Antal et al., I. kötet, Grill,Budapest, 1932, 316. skk. old.; idézve: Frigyes (1932), oldalszám

Fuglinszky Ádám: A teljes kártérítés elve, kritikája és korlátai, in: KisfaludiAndrás (szerk.), Liber amicorum, Ünnepi elõadások és tanulmányokHarmathy Attila tiszteletére, Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék,2007., 201–218.; idézve: Fuglinszky (2007), oldalszám

Fuglinszky Ádám: Megy-e kártérítési jogunk az elõreláthatósági klauzula ál-tal elébb? Felróhatóság, adekvát kauzalitás és elõreláthatóság a szerzõdés-szegéssel okozott következménykárok kezelésében, in: Görög Márta(szerk.), Acta Conventus de Iure Civili Tomus VII, Szeged, Lectum Ki-adó, 2007., 225–261.; idézve: Fuglinszky (2007a), oldalszám

Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, 1. kötet: 1.-364. §§, KJK–KERSZÖV, Budapest, 2004.; idézve: Gellért/Szerzõ(2004) paragrafusszám, oldalszám

Gotthard, Peter: Wandlungen schadensrechtlicher Wiedergutmachung,Engel, Kehl – Straßburg – Arlington, 1996.; idézve: Gotthard (1996), ol-dalszám

Havasi Péter: A nemvagyoni kár bírói gyakorlata, in: Gazdaság és Jog,2002/1., 11–14. old.; idézve: Havasi (2002), oldalszám

Kisfaludi András: Az adásvételi szerzõdés, 2. átdolgozott kiadás, KJK–KERSZÖV, Budapest, 2003.; idézve: Kisfaludi (2003), oldalszám

Kovács László: A vállalkozási szerzõdés, átdolgozott kiadás, KJK–KER-SZÖV, Budapest, 2001.; idézve: Kovács (2001), oldalszám

Köles Tibor: A szerzõdések joga, A gyakorló jogász kézikönyve 8. – sorozat-szerkesztõ: Petrik Ferenc, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1993.; idézve: Köles (1993), oldalszám

Köles Tibor: Polgári jog II., Kötelmi jog, Jogi szakvizsga kézikönyvek, No-vissima, Budapest, 2004; idézve: Köles (2004), oldalszám

Lábady Tamás: Felelõsség szerzõdésen kívül okozott károkért és a biztosítá-si szerzõdés az új Polgári Törvénykönyvben (vitaindító tézisek), in: Pol-gári Jogi Kodifikáció 2001/4–5., 40–53.; idézve.: Lábady (2001), oldal-szám

Lukács Endre: A károsulttól elvárt magatartás kárának enyhítésére, in: Kül-gazdaság jogi melléklete 1981/11., 1–11.; idézve: Lukács (1981), oldal-szám

Hermann Lange – Gottfried Schiemann: Schadensersatz, Handbuch desSchuldrechts in Einzeldarstellungen, Band 1, 3., neu bearbeitete Auflage,Mohr Siebeck, Tübingen, 2003.; idézve: Lange/Schiemann/Szerzõ(2003), oldalszám

Marton Géza: A kártérítés, in: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog,III. kötet: A kötelmi jog általános része, Grill, Budapest, 1941.; idézve:Szladits/Marton (1941),

Marton Géza: A polgári jogi felelõsség, TRIORG Kft., Budapest, 1992.;idézve: Marton (1992), oldalszám

Nagy Éva – Pecze Dóra: Polgári Jog II., jogi szakvizsga segédkönyvek, Dia-lóg Campus, Budapest–Pécs, 2004.; idézve: Nagy/Pecze/Szerzõ (2004),oldalszám

Nochta Tibor: A kármegelõzés polgári jogi eszközeirõl, in: JogtudományiKözlöny 1989/3., 126–130., idézve: Nochta (1989), oldalszám

Petrik Ferenc: A kártérítési jog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1991.; idézve: Petrik (1991), oldalszám

Petrik Ferenc: Szavatosság, Jótállás, Fogyasztóvédelem, Közgazdasági és Jo-gi Könyvkiadó, Budapest, 1995.; idézve: Petrik (1995), oldalszám.

Petrik Ferenc (szerk.): Polgári Jog: Kommentár a gyakorlat számára (csere-lapos kiadvány), második kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2002.; idézve:Petrik/Szerzõ (2002), paragrafusszám, oldalszám

Petrik Ferenc: Kártérítési jog, Az élet, testi épség, egészség megsértésévelszerzõdésen kívül okozott károk megtérítése, HVG-ORAC, Budapest,2002; idézve: Petrik (2002), oldalszám

Rózsa István: Szállítási szerzõdések megszegése, Közgazdasági és JogiKönyvkiadó, Budapest, 1963.; idézve: Rózsa (1963), oldalszám

Salamonné Solymosi Ibolya: Hibás teljesítés a gazdálkodó szervezetek egy-más közti szerzõdései körében (I. rész), in: Magyar Jog 1985/7., 613–625.; idézve: Salamonné (1985), oldalszám

Újváriné Antal Edit: Felelõsségtan, 7. kiadás, Novotni Alapítvány a Magán-jog Fejlesztéséért, Miskolc, 2002.; idézve: Újváriné (2002), oldalszám

Vékás Lajos: Javaslat a szerzõdések általános szabályainak korszerûsítésére –vitaindító tézisek az új Ptk. Koncepciójához – II. rész, in Polgári JogiKodifikáció, 2001/4–5.,. 3–14.; idézve: Vékás (2001), oldalszám

Vékás Lajos (szerk.): Szakértõi Javaslat az új Polgári Törvénykönyv terveze-téhez, Complex, Budapest, 2008; idézve: Vékás/Szerzõ (2008), paragra-fusszám, oldalszám.

Zoltán Ödön: Felelõsség szerzõdésen kívül okozott károkért, Közgazdaságiés Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961.; idézve: Zoltán (1961), oldalszám

N. N.: T/5949. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvrõl, letölthetõ:http://www.parlament.hu/irom38/05949/05949.pdf, letöltés idõpontja2008. augusztus 20.; idézve: Törvényjavaslat (2008) paragrafusszám, ol-dalszám

11 Kézirat lezárva 2008. augusztus 29-én, a közzétett bírói gyakorlat átte-kintése 2008. június 30-ával zárult. A www.birosag.hu honlapon elekt-ronikus formában közzétett határozatokat a bírósági portál szerinti azo-nosítószámmal – s amennyiben szerepelt a határozat közzétett változatán– bírósági ügyszámmal hivatkozzuk.Ld. http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=anonim.

12 A teljes kártérítés elvérõl és korlátairól ld. Fuglinszky (2007), 201 skk.13 Lange/Schiemann/Lange (2003) 547 skk. old.14 Ld. pl. a következõ két döntést: Debreceni Ítélõtábla Pf. II. 20.

583/2007/4., közzétételi száma szerint DIT-H-PJ-2007-60; ill. Fõváro-si Ítélõtábla: 6Pf.20.760/2007/7, FIT-H-PJ-2007-280. Vagy a szakiro-dalomban többek között: Havasi (2002), 14. old.; Petrik (2002), 264.sk. old.; Nagy/Pecze/Nagy (2004), 69. old.

15 Ld. pl. Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf.40072/2001/4, BDT 2003. 791.,ill. a szakirodalomban: Gellért/Kemenes (2004), 340. §, 1235. old.

16 Debreceni Ítélõtábla Pf.II.20.583/2007/4., DIT-H-PJ-2007-60. A kétintézmény összekapcsolódásához és az elhatárolás bizonytalanságaihozld. még a BH 1981. 115. számon közzétett döntést.

17 PK 36, indokolás, 2. bekezdés18 Vékás/Lábady (2008), 5:514. § (1), 1120., ugyanígy Törvényjavaslat

(2008), indokolás az 5:475. §-hoz, 1263. old.19 Törvényjavaslat (2008) 5:120. §: (1) Nem kell megtéríteni a szerzõdés-

szegéssel okozott kárt annyiban, amennyiben a károsult fél a kár bekö-vetkezésében közrehatott. (2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részétsem, amely abból származott, hogy a károsult a kárenyhítési kötelezett-ségének felróható módon nem tett eleget.

10 Vékás/Lábady (2008), 5:514. §, 1120.11 Fuglinszky (2007a), 238. skk.12 Ld. ehhez a BH 1996. 332. számon közzétett döntést ill. Bárdos (2001),

172. és Petrik (2002), 224. sk. elemzését.13 Petrik (1991), 35., ugyanakkor Bárdos (2001), 63. vitatja, hogy a po-

tenciális károsultakat általános kármegelõzési kötelezettség terhelné. Eb-bõl azonban még nem következik, hogy a 340. § (1) bek. felróható köz-rehatásra történõ alkalmazásával nem értene egyet.

14 PK 36, rendelkezõ rész, elsõ mondat15 Asztalos (1966), 99.16 Törvényjavaslat (2008) 5:475. § (1) bek. 334.17 Ld. Törvényjavaslat (2008), 5:491. §, 339.18 PK 36. indokolás, 2. bekezdés19 PK 36. indokolás, 4. bekezdés20 PK 36. indokolás, 3. bekezdés21 PK 36. indokolás, 5. bekezdés22 PK 37. rendelkezõ rész23 PK 37. indokolás, 2. bekezdés24 PK 37. indokolás, 4–5. bekezdés25 Ld. ehhez a szakirodalomban többek között Köles (2004), 153.26 Pl. a gépjármû kulcsainak az értékmegõrzõ helyett a fürdõ öltözõszek-

rényében történõ elhelyezése, ha az autót ellopták, ld. LB. Pfv. VIII. 21.573/2007/6. – LB-H-PJ-2007-124. Nem szerepel a Ptk. 340. §-ánakemlítése a Debreceni Ítélõtábla Pf.I.20.647/2006/7 – DIT-H-PJ-2007-75 számú ügyében, amelyben a túlsúlyos felperes nem mozgott, rehabi-litációjában nem vett részt, így egészségkárosodását maga okozta. Ha afelperes tudomással bírt arról, hogy nem egy 20 m2-es üzlethelyiséget,hanem egy 40 m2-es helyiség ½ tulajdoni hányadát szerezte meg, akkora társtulajdonos hozzájárulásának hiánya miatt meghiúsult bérleti szerzõ-dése miatt nem követelhet kártérítést az eladó alperestõl. Ld. LB. Pfv.VIII. 21. 258/2007/5 – LB-H-PJ-2007-106, ebben az ügyben a bírósá-gok hivatkoztak a Ptk. 340. §-ára, bár az érvelés ugyanaz, mint az elõzõügyben. Szintén megjelenik a Ptk. 340. §-a egy a BH 1977. 74. számonközzétett legfelsõbb bírósági ítéletben, amely alapjául szolgáló tényállásszerint a felperes tévesen adta meg az alperes által legyártandó kapcsolókmûszaki adatait. A kárt így kizárólag felperes okozta. (Ugyanígy, ld. BH1975. 475. – hasonló tényállás alapján uí. BH 1988. 42. –: felperes kizá-rólag maga okozta a kárt a Ptk. 340. § alapján, mivel munkatársai elmu-lasztották vizsgálni az alperes nevében fellépõ személy képviseleti legiti-mációját. Hasonlóképpen teljes mértékben önokozta kárról van szó, de a340. § említésével a BH 1979. 247., BH 1980. 398., BH 1981. 467.,BH 1982. 202, BH 1982. 430. valamint a BH 1986. 335. számon köz-zétett eseti döntésekben.)

27 BH 2003. 236. ügyszám: LB. Pfv. X. 20. 886/2001.28 Felperes ellenõrzési kötelezettségének elmulasztását, mint a közrehatás

arányát 40%-ra értékelte a bíróság abban az ügyben, amelyben palacko-zott fröccs gyártása hiúsult meg, ld. LB. Pfv. IV. 20. 614/2007/4 – LB-H-PJ-2007-94. A közrehatás arányát említi a Legfelsõbb Bíróság BH2008. 61. számon közzétett felülvizsgálati ítélete a biztonsági öv becsa-tolásának elmulasztása kapcsán, de egy jóval korábbi, BH 1980. 98. szá-mon közzétett ítélete is, amelynek tényállása szerint az állatok pusztulá-sában 60%-ban közrehatott az a tény, hogy a károsult alkalmazottai nemmegfelelõen hajtották az állatokat a vasúti sínek környékén. Szintén aközrehatás arányát tekinti 30%-osnak a Legfelsõbb Bíróság abban a va-dászbaleset tárgyában indult ügyben, amelyben a felperes elhunyt házas-

társa nem megfelelõ helyen tartózkodott (BH 2003. 320). 50%-osra ér-tékelte a Legfelsõbb Bíróság az elhunyt közrehatását, amikor az az általaismerten – széndioxid termelõdése miatt – életveszélyes szõlõcefre-silóbabeugrott (BH 2002. 306). A felperes által igénybe vett tervezõ hibájamiatt is a közrehatás arányát állapította meg 50%-ban a Debreceni Ítélõ-tábla a Pf. II. 20. 087/2008/5. – DIT-H-PJ-2008-51. számon közzétettügyben, a Pf. II. 20. 734/2007/5. – DIT-H-PJ-2008-37. sz. ítéletébenpedig a fûtés és szellõztetés hiánya miatti közrehatás arányát határoztameg 15%-ban. Szintén a közrehatás arányát említi a Gyõri ÍtélõtáblaGYIT-H-PJ-2008-44. számon közzétett eseti döntésében, ahol a tényál-lás szerint a felperes közrehatása a verekedés kiprovokálásában állt.A GYIT-H-PJ-2007-58. sz. – szintén verekedõs – ügyben kifejezetten isaz ok-okozati viszonyra helyezte a hangsúlyt. A közrehatás arányát emlí-ti a Pécsi Ítélõtábla is abban az ügyben, amelyben a megrendelõ nemmegfelelõ betonról gondoskodott a kivitelezõ számára (Gf. IV. 30.104/2007/4. – PIT-H-GJ-2007-10). A közrehatás arányát vette alapul aFõvárosi Ítélõtábla, tekintettel arra, hogy a károsult ittas állapota 20%-ban közrehatott abban, hogy kiesett a vasúti kocsiból (6. Pf. 21.621/2007/3 – FIT-H-PJ-2008-382). Ld. még az alábbi döntéseket, va-lamennyi esetben a közrehatás arányának kifejezett említésével: Legfel-sõbb Bíróság: BH 1976. 61., BH 1977. 389., BH 1979. 79., BH 1989.280., BH 1996. 34., BH 1997. 369., BH 2007. 409., Pfv. VII. 21.330/2007/5. – LB-H-PJ-2009-19.; Fõvárosi Ítélõtábla 9. Pf. 20.071/2008/3. – FIT-H-PJ-2008-200.; Szegedi Ítélõtábla BDT 2006.1413. számon közzétett döntése, amelyben a kazán nem megfelelõ üze-meltetése 50%-os közrehatást eredményezett.

29 Mivel a rendeltetésszerû használatra nyilvánvalóan alkalmatlan berende-zést üzembe helyezte és használta, ld. BH 1976. 121. Ld. még: a BH1984. 363. számon közzétett eseti döntést (LB. Gf. II. 30766/1982),amelyben szintén arról van szó, hogy hány %-ban okozta a kárt az alpe-res magatartása illetve a felperes felróható magatartása.

30 Közzétéve BDT 2004. 972. számon, ügyszám: I. Gf. 40. 069/2002/3.31 A BH 1982. 6. számon közzétett eseti döntés szerint a felperes kárának

30%-a vezethetõ vissza a felperes férjének szeszesital fogyasztására astrandbaleset elõtt. Ld. BH 1981. 116.: a borecetesedés 50%-ban felpe-res hibás és szakszerûtlen borkezelési technológiájára vezethetõ vissza; ill.BH 1988. 330.: „a kár ebbõl származó részét nem kell megtéríteni.”

32 Ld. pl. Pécsi Ítélõtábla Pf. III. 20. 307/2007/7. – PIT-H-PJ-2008-28.33 BH 1977. 209. – LB. Gf. IV. 30. 326/1976.34 BH 1979. 162. – LB. Gf. V. 30. 855/1978.; ugyanebben a megfogalma-

zásban BH 1997. 196. – LB. Gfv. X. 33. 129/1995.35 BH 1988. 227. – LB. P. törv. III. 20. 886/1987., hasonlóképpen egy

korábbi szerzõdési jogi ügyben: BH 1977. 235. – LB. Gf. 31. 363/1974.36 BH 2008. 61. – LB. Pfv. III. 20. 091/2006.; nehezebben értelmezhetõ

a Legfelsõbb Bíróság Pfv. VIII. 21. 678/2007/6 – LB-H-PJ-2008-14.számon közzétett ítéletével helybenhagyott jogerõs ítélet, amely aszerzõdésszegés(ek) súlya alapján állapítja meg a kármegosztás arányát.

37 Ld. BH 1975. 24. (LB. P. törv. V. 20. 103/1974): „A Legfelsõbb Bíró-ság mérlegelte a károkozás körülményeit, a peres feleket terhelõ kötele-zettségek elmulasztásának következményeit, közreható magatartásuk sú-lyát és jellegét, s mindezek alapján a kármegosztás mértékét a felperesreterhesebben 60–40%-os arányban állapította meg.” BH 1994. 332. (LB.Gf. IV. 32. 808/1992): „A Legfelsõbb Bíróság az eset összes körülmé-nyeket mérlegelés körébe vonva úgy ítélte meg, hogy a felperes káránakfele része az, ami saját mulasztására esik, s így kárának csak a fennmara-dó részére tarthat az alperessel szemben igényt.”

38 Ld. BH 1980. 243. (LB. Pf. V. 21. 240/1979), a helybenhagyott elsõfo-kú ítélet szerint: „… a felperes néhai férje sem úgy járt el, ahogyan az azadott helyzetben általában elvárható. Õ volt az, aki a betonkeverõgépcsatlakozóját nem a földelt konnektorba, hanem a garázsban találhatóföldeletlen konnektorba helyezte. Ebben közrejátszott nyilván az is, hogyez idõben alkoholos befolyásoltság alatt állott. Ehhez képest a felperesijogelõd és az alperes felelõsségét – utóbbira terhesebben – 60–40%-osarányban állapította meg.” BH 1993. 751. (LB. Gf. VI. 32298/1992.):„Arra a körülményre tekintettel, hogy a felperes elmulasztotta a törvényszerint õt terhelõ folyamatos ellenõrzési kötelezettségét, a Legfelsõbb Bí-róság a Ptk. 340. § (1) bekezdésének alkalmazásával kármegosztást alkal-mazott, az alperesre terhesebb 80–20%-os arányban.” BH 2001. 273.(LB. Pfv. VIII. 20. 295/1999.), a helybenhagyott elsõfokú ítélet szerint:„Ú.Z. a felperes képviseletében eljárva kárenyhítési kötelezettségéneknem tett eleget, mert elvárható lett volna tõle, hogy sérülésének ambu-láns ellátását követõen értesítse a román partnert a történtekrõl, és veleaz üzlet megkötésérõl egy másik közeli idõpontban egyezzen meg. Ezért50%-os kármegosztást alkalmazott.” BH 2002. 487. (LB. Pfv. VIII. 22.536/1999.), a helybenhagyott elsõfokú ítélet szerint: „A gépkocsiban ha-gyott kulcsra és forgalmi engedélyre figyelemmel az alperesre terhesebb30–70%-os kármegosztást alkalmazott.” EBH 2004. 126. (LB. Pf. III.24. 900/2002.): „A felperesnek ezt az ésszerûtlen döntését egybevetveazzal, hogy az alperes ennek következményeit miként háríthatta volna el,indokolttá tette, hogy az alperes kártérítõ felelõsségét a másodfokú bíró-ság az elsõfokú közbensõ ítélettõl eltérõen, 50%-ban állapítsa meg.”


19

JEGYZETEK

20

Debreceni Ítélõtábla Pf. II. 20. 617/2007/4. – DIT-H-PJ-2008-24.: abíróság „Tekintettel volt arra, hogy a felperes a 2004. évi felújítási terv-ben szereplõ kötelezettségének nem tett eleget, mint ahogyan a 2000. év-ben bekövetkezett véghasználat utáni felújítási kötelezettségét is csak bír-ságok kiszabása után a 2004. évi engedélyezett sarjaztatásos módszerrel,késedelmesen teljesítette. A kármegosztás arányát e szempontok alapjána felperesre terhesebben 60–40%-ban határozta meg, …”. Fõvárosi Íté-lõtábla 6. Pf. 21. 163/2007/3. – FIT-H-PJ-2008-218.: „Ezért az ítélõ-tábla a kármegosztás arányát az I. rendû felperes súlyosan kifogásolhatómagatartására figyelemmel, a felperesekre terhesebb 25-75%-os arány-ban állapította meg...”. Ld. még BH 1979. 180., BH 1990. 276., BH1996. 91., Fejér Megyei Bíróság Pf. 20. 174/2001/3 – BDT 2002. 682.

39 Ld. az alábbi példákat: BH 1976. 506. (LB. Gf. VI. 32. 062/1975): „…a Legfelsõbb Bíróság a felperes közrehatását is megállapította és a kárté-rítés mértékének megállapításánál ezt a körülményt figyelembe vette.A jelen esetben az alperes mulasztása súlyosabb…” BH 1987. 248 (LB.Gf. I. 30. 900/1986): „E közrehatás mértékét a Legfelsõbb Bíróság na-gyobb súllyal vette figyelembe … A magatartások felróhatóságát ilyen-képpen mérlegelve a Legfelsõbb Bíróság a II.r. alperesre terhesebb 80–20%-os kármegosztást találta alkalmazhatónak.” BH 1991. 209. (LB.Kft. I. 25. 180/1990): „…a Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint a kárbekövetkezése mindkét fél magatartására visszavezethetõ, nagyobb rész-ben azonban az alperes magatartására vezethetõ vissza. Ezért a Legfel-sõbb Bíróság 1/3 és 2/3-ad arányban látta indokoltnak a felperes és az al-peres közötti kármegosztás alkalmazását, a felek magatartásának felróha-tóságára is figyelemmel.” Igen karakteres példa: BH 1992. 242 – LB. P.Törv. III. 20. 652/1991: „A Legfelsõbb Bíróság a peradatok együttes ésgondos mérlegelése alapján, az eset körülményeire is figyelemmel arra ameggyõzõdésre jutott, hogy a károsodás alapvetõ oka éppen A. S. súlyo-san közreható, felróható magatartása volt, ezért a kármegosztás arányátaz I. r. alperesre kedvezõbb 20–80%-ban határozta meg.” Csongrád Me-gyei Bíróság 1. Gf. 40. 038/2001/4 – BDT 2001. 541.: „A károsult fel-peres felróható magatartását (mulasztását) az összes körülménnyel össze-függésben vizsgálva és mérlegelve a másodfokú bíróság álláspontja sze-rint az alperesre terhesebb 75–25%-os kármegosztás látszik indokolt-nak.” Szegedi Ítélõtábla Pf. III. 20. 501/2007/6 – SZIT-H-PJ-2008-6.:„A felperes néhai leánygyermeke hatodmagával foglalt helyet a gépjármûutasterében, az általa is tudottan jelentõsebb mennyiségû alkoholt fo-gyasztott és a gépjármûvet vezetõ beavatkozóval. Emellett nem alkalmaz-ta a biztonsági övet sem, így megállapítható, hogy felróható magatartásttanúsított, és ez mindenképpen összefüggésben volt a káreseménnyel, hi-szen a jármû túlterheltsége miatt következett be a baleset. A kármegosz-tás aránya a felróható közrehatás súlyához igazodik, annak megállapítá-sánál szigorúbb mértéket kell alkalmazni a károkozóval, mint a károsult-tal szemben, mert a fokozottan veszélyes tevékenység folytatása felróha-tóság nélkül is megalapozza a felelõsséget. Mindezen szempontokat mér-legelve és értékelve a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vagyonikárok tekintetében a károkozóra terhesebb 60–40 %-os kármegosztás azindokolt…”.

40 Szladits/Marton (1941), 380. Az elõidézõ okok közrehatásának mértéké-re alapít Rózsa (1963), 241. Petrik (1991), 39. sk. Eörsit idézve kifeje-zetten hangsúlyozza, hogy nem a vétkesség összemérésérõl, hanem a kár-okozás mértékérõl van szó; ugyanígy Petrik (1995) 75.: „A felek maga-tartását egybevetve a kár elõidézésében való közrehatásuk arányát kellmegvizsgálni, és ennek megfelelõen kell a kárt megosztani.”; Ld. mégGellért/Kemenes (2004), 340. §, 1234. sk.: „A károsult szempontjábólismét nem felelõsségi kérdésrõl, hanem a károkozó oldalán a közrehatásmértékének megfelelõ felelõsség-mentesülésrõl van szó.”

41 Petrik/Harmathy (2002) 340. §, 576. old.42 Zoltán (1961), 32. sk.43 Bárdos (2001), 55. sk.44 Ld. Eörsi (1966), 159.45 Eörsi/Világhy/Eörsi (1965), 565., ill. uõ. (2003), 282.46 A kimentés feltétele a kodifikáció e fázisában a szerzõdésszegõ fél ellen-

õrzési körén kívülálló, el nem hárítható akadály, amellyel a szerzõdéskö-tés idején a károkozónak nem kellett számolnia. Vö. Vékás (2001), 8.

47 „Ha a károkozó magatartás elõidézésében, a kár bekövetkezésében, a kársúlyosbodásában a károsult is közrehatott, magatartásának következmé-nyeit maga viseli. Nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót a kár-nak a károsult magatartásából származó részéért.” Lábady (2001), 47.A felróhatóságtól független deliktuális felelõsséghez ld. uõ. (2001), 42.:„Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A károkozómentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a kár az adott helyzetbenelháríthatatlan volt.”

48 Lábady (2001), 47.: „Ha a károkozó magatartás elõidézésében, a kár be-következésében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmu-lasztó károsult is felróhatóan közrehatott, magatartásának következmé-nyeit maga viseli. Nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót a kár-nak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgyjárt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

49 Ld. Törvényjavaslat (2008), 5:475. §, 339. és 1263., illetve Vékás/Lába-dy (2008), 5:514. §, 1120.

50 Törvényjavaslat (2008), 5:120. § (1) bek., 221. és 929. sk.

51 BH 1977. 227. – LB. B. törv. IV. 1560/1976.52 BH 1989. 190. – LB. Pf. III. 20. 750/1988.53 Fõvárosi Ítélõtábla 9. Pf. 21. 246/2007/3. – FIT-H-PJ-2008-48.54 Bárd (1981), 141.55 PK 36, indokolás, 3. bekezdés. A szakirodalomban ugyanígy többek kö-

zött Zoltán (1961), 36. és Petrik (1991) 36. Bárdos (2001), 63. is azona véleményen van, hogy a törvényalkotó feltehetõen nem kívánt általánoskármegelõzési kötelezettséget deklarálni. Egy példa a közzétett bírói gya-korlatból: BH 1989. 115 – LB. Gf. IV. 30. 670/1988, a Legfelsõbb Bí-róság szerint nem elvárható az ABC boltot üzemeltetõ felperestõl, hogy ahétvégi zárvatartás alatt gondoskodjék a hûtõk felügyeletérõl, hiszen nincsilyen elõírás vagy gyakorlat, és erre apparátus hiányában nem is képes.

56 PK 36, indokolás, 1. bekezdés57 Bauer (1988), 278.58 Ld. pl. BH 1996. 34. – LB. Pfv. 22. 899/1994.: a havas, csúszós úton

téli idõszakban elvárható a gyalogosoktól, hogy különösen fokozott óva-tossággal és körültekintõen közlekedjenek. A felperes balesetét okozó hó-maradvány egy felnõtt ember lépésével átléphetõ volt. A felperes nem ígytett, közrehatását 25%-ban látta megállapíthatónak a Legfelsõbb Bíró-ság. Ugyanakkor a Szegedi Ítélõtábla Gf. III. 30. 120/2008/7. – SZIT-H-GJ-2008-41. számon közzétett ítélete szerint a felperes vállalhat fuva-rozói tevékenységet akkor is, ha csak egy, a szerzõdéses kötelezettség tel-jesítésére alkalmas jármûve van (és nincs tartalékszerelvény).

59 Két szemléletes példa a közelmúlt közzétett táblabírósági gyakorlatából,mindkét ítéletet a Gyõri Ítélõtábla hozta. GYIT-H-PJ-2007-58.: a vere-kedést az elhunyt sértett (felperesi hozzátartozó) kezdeményezte, a kár-okozó alperes igyekezett kitérni a konfliktus elõl, ám végül a jogos védel-mi helyzet szükségesség–arányossági követelményét túllépte, ami ijedtsé-gére és menthetõ felindulására volt visszavezethetõ. A bíróság a károsul-ti közrehatást 40%-ban állapította meg. Egy késõbbi ügyben (közzététe-li száma GYIT-H-PJ-2008-44) 55%-ban állapította meg a felperes köz-rehatását a bíróság, mivel alperes házastársával szerelmi viszonyt létesítettés a bántalmazás napján alperes tilalma ellenére tartózkodott az alpereskizárólagos tulajdonában lévõ családi házban. Ezzel a magatartásával fel-peres provokálta ki a tettlegességhez vezetõ vitát.

60 Ld. BH 1995. 574 – LB. Pfv. III. 21. 510/1994.: a felperesre terhesebb70–30%-os kármegosztást az indokolta, hogy a felperes télen, hajnaliidõpontban, szemerkélõ esõben, néhány napja vásárolt gépkocsiban, cse-kély vezetõi gyakorlat mellett sebességét nem a körülményeknek megfe-lelõen választotta meg és a vad láttán pánikba esett.

61 BH 1979. 180. – LB. P. törv. V. 20. 795/1978.: a bíróság 50%-ban ál-lapította meg a felperesi közrehatást abban a balesetben, amit a közút el-hanyagolt állapota és a sózás, csúszásmentesítés elmaradása okozott.A felperes télen, reggeli órákban, csapadékos idõben, csúszós úton 90–100 km/h-s sebességgel vezetett.

62 Ld. BH 1977. 44. – LB. M. törv. II. 10. 034/1976: a kivilágítatlan lo-vas kocsin közlekedõ felperes és a sebességet helytelenül megválasztó al-peres 50–50%-ban viselte a kárt.

63 A Debreceni Ítélõtábla Pf. II. 20. 583/2007/4. számú, DIT-H-PJ-2007-60. számon közzétett ítéletében 70%-ban állapított meg károsulti közre-hatást. A füstben a kerékpárost kerülõ másodrendû felperes nem a füst-tel borított útszakasz által megkövetelt módon vezette a gépkocsit, így amár létezõ kárveszélyes helyzetben a közvetlen károk kifejlõdésének meg-akadályozását, azaz a kár megelõzését elmulasztotta. Elsõrendû felperesközrehatása pedig abban állt, hogy az általa is érzékelt veszélyhelyzetbencsak a sebesség csökkentésére – és nem megállásra – szólította fel a gép-jármûvet vezetõ másodrendû felperest.

64 Ld. pl. 1977. 146. – LB. P. törv. V. 20. 313/1976.: az alkoholos álla-potban nem a kijelölt átkelõhelyen áthaladó felperes közrehatását 20%-ban állapította meg az elsõfokú bíróság, a másodfokú bíróság a keresetetelutasította. A Legfelsõbb Bíróság a felperesre terhesebben 2/3–1/3arányban döntött a kármegosztásról. 20%-os arányban látta megállapít-hatónak a bíróság a felperes közrehatását a Fõvárosi Ítélõtábla 6. Pf. 21.621/2007/3. sz. – FIT-H-PJ-2008-382. számon közzétett ítéletében,amely tényállása szerint a lakodalomból visszatérõ felperes alkoholos ál-lapotban esett ki a vonatszerelvénybõl.

65 BH 2008. 61. – LB. Pfv. III. 20. 091/2006.: az eset érdekessége, hogya jogerõs ítéletben a bíróság 50%-os közrehatást állapított meg és a fe-lülvizsgálati bíróság szállította le az arányt 20%-ra, mondván, a vezetõ-nek figyelmeztetnie kellett volna utasát a biztonsági öv használatára, ígyaz alperes e tekintetben is nagyobb mértékben felelõs.

66 BH 1997. 183. – LB. Pfv. III. 20. 912/1994.: ebben a konkrét ügybennem nyert megállapítást ugyan, hogy a felperes tudomással bírt volna avezetõ alkoholos befolyásoltságáról, de a bíróság elvi éllel mondta ki,hogy ha valaki e tény ismeretében száll be a jármûbe, az felróható káro-sulti közrehatásnak minõsül.

67 BH 1992. 242. – LB. P. törv. III. 20. 652/1991.: az eset nemcsak a jo-gi megítélés szempontjából tanulságos. Az elhunyt felperesi hozzátarto-zó közrehatását a jogerõs ítéletet hozó másodfokú bíróság 50%-ban ta-lálta megállapíthatónak, mivel a felperesi hozzátartozó alkoholos állapot-ban simogatta, csókolgatta az alperest, s maga is a kormányhoz kapott,amikor az alperes egy téves kormánymozdulatot kívánt korrigálni.,A Legfelsõbb Bíróság törvényességi óvás keretében a felperesi hozzátar-


tozó súlyosan közreható, felróható magatartása miatt a kármegosztásarányát 80%-ban határozta meg.

68 Amennyiben ezek a törvény alapján nem zárják ki eleve a hibás teljesítésjogkövetkezményeinek alkalmazását, így a kártérítést is. Ld. Ptk. 305/A. §(1) bekezdés.

69 Ld. pl. a BH 1977. 31. – LB. Gf. IX. 32. 625/1973. számon közzétettlegfelsõbb bírósági ítéletet. A tényállás szerint – bár a használati útmuta-tó nem volt teljes körû – mégis, utalt a vegyszer felhasználásakori szárazidõjárási viszonyok lehetséges következményeire. A felperes, mint mezõ-gazdasági nagyüzem maga is rendelkezik hozzáértõ szakszemélyzettel,így a közrehatás mértéke 50%-ban állapítható meg. Szintén 50%-os köz-rehatást állapítottak meg a BH 1979. 162. – LB. Gf. V. 30. 855/1978.sz. ítéletben. A generálkivitelezõ alperes a felperes hibás teljesítésévelokozott kár bekövetkezésében oly módon hatott közre, hogy a kazánüzemeltetése a kezelési utasításban elõírtaktól eltérõen történt. A gázbe-ömlést követõen a kazánt le kellett volna állítania. Igen szemléletes a Sze-gedi Ítélõtábla Gf. I. 30. 363/2004 számú – BDT 2006. 1413. számonközzétett ítélete, amely szerint a kazánhoz mellékelt gyártói használati út-mutató tartalmazta a hûtõvízre vonatkozó tisztasági elõírásokat, s a víz-minõség rendszeres ellenõrzése a károsult megrendelõ feladata volt, nempedig a karbantartási feladatokat ellátó vállalkozóé. S mivel a kazán tönk-remenetelét hibás hûtõvíz alkalmazása okozta – amit karbantartóként avállalkozónak is észlelnie kellett volna ugyan –, a bíróság a közrehatásarányát 50–50%-ban határozta meg.

70 Ld. Petrik (1995), 74., ill. pl. a BH 1976. 121. – LB. Gf. V. 30.086/1975. számon közzétett döntést: felperes, mint a pulykanevelésbennagy tapasztalatot szerzett megrendelõ maga is észlelte a tervhibát, neve-zetesen, hogy a szerzõdés tárgyát képezõ trágyakihúzó-berendezés szar-vasmarha-istállóhoz készült és a pulykatenyésztésben nem alkalmazható.A bíróság a közrehatás arányát 25%-ban állapította meg. Ld. még a BH1979. 245. – LB. GF. III. 31. 207/1978. számon közzétett eseti döntést,amelyben a bíróság a Ptk. 340. § alkalmazásával teljes mértékben mente-sítette az alperest a felelõsség alól, mivel a felperes a liszt erõs vegyszersza-gát már az áru beérkezésekor észlelte, és ennek ismeretében keverte összemás liszttel, s a szennyezett lisztet a hiba ismerete ellenére felhasználta.Ennek fényében érdekes a Legfelsõbb Bíróság a BH 1993. 751. – LB. Gf.VI. 32. 298/1992. számon közzétett döntése, amely tényállása szerint fel-peres munkatársai a szemmel látható szennyezettség ellenére sem ellen-õrizték a leszállított étkezési sót, ami fa- és drótdarabokkal volt tele. A fel-róható közrehatás arányát a bíróság itt mindössze 20%-ra tette.

71 Ld. még a szakértõi tervezet 5:154. § (1) bekezdését, mely szerint, ha adolog meghibásodásában a karbantartási kötelezettség elmulasztása isközrehatott, a költségeket közrehatása arányában a jogosult viseli, ha akarbantartásra vonatkozó ismeretekkel rendelkeznie kellett. UgyanígyTörvényjavaslat (2008) 5:150. §, 230. és 992. Mind a javaslat, mind pe-dig a szakértõi tervezet indokolása általánosít, s bár a normaszövegbenkifejezetten csak a karbantartási kötelezettség elmulasztása szerepel, azindokolás a nem rendeltetésszerû használat következményeit említi.

72 Ld. BH 1976. 120. – LB. Gf. V. 32. 413/1974.: alperes szerzõdésszegé-se mellett felperes is közrehatott a kár (légtechnikai ill. folyadék-kering-tetõ berendezés meghibásodása) bekövetkezésében, mivel a gondos üze-meltetést elmulasztotta: a PVC légcsatornákat túlfûtötte és a csöpögõ sa-vat sem fogta fel edényben. Közrehatása a PVC légcsatornák tekinteté-ben 25%-os, a betonkorróziót illetõen 70%-os volt. Ld. továbbá BH1981. 116. – LB. Gf. V. 30. 080/1979.: a szerzõdés tárgyát képezõ to-ronypince kivitelezése kapcsán valóban tervezési és kivitelezési hibák me-rültek fel, de a kár bekövetkezésében (borecetesedés) – a felperes helyte-len borkezelési technikája is közrehatott, a bíróságok álláspontja szerint50%-ban.

73 Már Frigyes is felveti a Glosszában, ld. Frigyes (1932), 314.74 Ld. BH 1976. 413. – LB. Eln. Tan. G. törv. 30. 434/1976.: nem elvár-

ható a tervezõi kapacitás igénybevételére szerzõdõ felperestõl, hogy el-lenõrizze: az alperes a lefoglalt kapacitást megfelelõ rendelésekkel ki tud-ja-e tölteni. A szerzõdõ fél nem tehetõ felelõssé a másik szerzõdõ fél nyi-latkozatainak megalapozottságáért.

75 Ld. Bauer (1988), 278.76 Ld. a szakértõi tervezetet, Vékás/Vékás (2008), 804. oldal: A 316. §-ban

foglaltakat a piacgazdasági szemlélet ellenére túl szigorúnak tartja, hang-súlyozza, hogy az igény elveszítéséhez kell lemondó nyilatkozat a polgárijogban, s a teljesítés elfogadása a szerzõdés ráutaló magatartással történõmódosításának is tekinthetõ. Érveivel nem feltétlenül lehet egyetérteni.A piacgazdasági szemlélet és a kötelmi jog kockázatelosztó funkciójánakelõtérbe helyezésével éppen egy felelõs, a saját ügyeiben agilisan eljáró jo-gosult-ideáltípus állna összhangban. Tekintettel továbbá a jognyilatkoza-tok tartalom szerinti értelmezésének elvére, s arra, hogy a 316. § szerintcsak a szerzõdésszegés tényleges (pozitív) ismerete vezet az igényvesztés-hez, elvárható ismeretének hiánya nem, a 316. § nem tekinthetõ túl szi-gorúnak. Jogi végzettséget nem igénylõ, a józan ész követelményévelösszhangban álló elvárás a nem szerzõdésszerû teljesítés kifogásolása.A speciális szabály elõnye a ráutaló magatartással történõ szerzõdésmó-dosítással szemben az egyértelmû jogi helyzet, ami perjogi szempontbólis egyszerûbbé teszi az eset eldöntését, hiszen a szerzõdésszegõ félnek kellbizonyítania, hogy a másik fél a szerzõdésszegésrõl tudott. A hivatalos

törvényjavaslat nem tér ki kifejezetten a kérdésre, egyszerûen hiányzik a316. §-nak megfelelõ norma.

77 Ld. már Almásinál (1929), 178. Petrik (1995), 74. Érdekes a BH 1988.411. – LB. Gf. III. 30. 099/1988. számon közzétett eseti döntés, amely-ben a Ptk. 340. §-át a szavatossági igények érvényesítésének elmulasztá-sa miatt alkalmazta, mondván, a károk így elháríthatók lettek volna.

78 Petrik (1995), 52.79 Kovács (2001), 108. Ugyanígy Gellért/Harmathy (2004), 283. §, 1029.

Korábban Salamonné (1985), 623. Néhány szemléletes példa a bíróigyakorlatból: Legfelsõbb Bíróság Pfv. IV. 20. 614/2007/4. – LB-H-PJ-2007-94., a fröccs ügy: a helybenhagyott jogerõs ítélet szerint a felperes-nek kára 40%-át kell viselnie, mivel – a szerzõdésben foglaltak ellenére –nem gondoskodott a gyártás ellenõrzésérõl, nem tudta és nem is akartafelvállalni a hibás termék elkülönítését, a gyártást kipróbálás, próbagyár-tás nélkül kezdte meg, a meghibásodás pontos adatait pedig nem rögzí-tette. Legfelsõbb Bíróság Pfv. VII. 21. 330/2007/5. – LB-H-PJ-2007-413.: felperes 50%-ban hatott közre a kár bekövetkezésében, többek kö-zött azáltal, hogy a munka szakszerû elvégzését nem ellenõrizte, a mun-ka felfüggesztését követõen a munkaterület õrzésérõl nem gondoskodott,ahogy az akadályoztatott építési ellenõr helyettesítésérõl sem. (A nyitva-hagyott árok az esõ következtében átázott, az alapok alatt talajtörés jöttlétre, minek következtében a falak és a födém megrepedt, további súlyoskárokat okozva.) Egy 1976-ban közzétett döntésében (BH 1976. 506. –LB. Gf. VI. 32. 062/1975.) a Legfelsõbb Bíróság 1/3 arányban állapítot-ta meg a felperesi fõvállalkozó közrehatását, mert az alvállalkozó alpereshegesztõ munkálatait nem ellenõrizte, s így a szõnyegpadló károsodásamiatt kárt szenvedett. Ld. Pécsi Ítélõtábla Gf. IV. 30. 104/2007/4. –PIT-H-GJ-2007-10.: a megrendelõ – amellett, hogy a szállító valóbannem megfelelõ betont szállított – maga sem gondoskodott a fagyvédelmiteendõk elvégzésérõl, az általa kivitelezett medencék felfagyásai részbenerre vezethetõk vissza. Közrehatását a bíróságok 57%-ban állapítottákmeg. Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40. 118/1997/4. – közzétéve aBDT 200. 128.: a felperesnek nyilvánvalóan észlelnie kellett volna, hogyaz alperes az adóbevallást nem megfelelõen készíti el, ideértve a társada-lombiztosítási járulék bevallásának elmaradását is. Szintén Csongrád Me-gyei Bíróság 1. Gf. 40. 069/2002/3. – BDT 2004. 972.: felperes nemtett eleget minõségi és mennyiségi ellenõrzésre irányuló kötelezettségé-nek, holott észlelnie kellett, hogy az áru csomagolásán nem lett feltüntet-ve a márkaelnevezés. Súlyos mulasztása az áru szúrópróbaszerû, legalábbszemrevételezés útján történõ ellenõrzésének mellõzésében állt, amit a bí-róság 50%-ra értékelt.

80 Tárgyalása a német szakirodalomban rendkívül gazdag. Egyik legrészle-tesebb elemzését ld. Lange/Schiemann/Lange (2003), 558. és 563.

81 PK 38, indokolás, utolsó bekezdés82 Törvényjavaslat (2008), 5:117. §, 220. és 965. skk.; Vékás/Vékás (2008)

5:121. §, 808. skk.83 A károsulti közrehatás és a kárenyhítési kötelezettség szétválasztásának

oka valószínûleg az, hogy mivel a szerzõdésszegésért való felelõsség ob-jektív alapú lesz, nem lesz elõfeltétele a felróhatóság, úgy ezzel összhang-ban a károsulti közrehatást sem csak felróhatóság esetén kell majd a káro-sult terhére figyelembe venni. A Törvényjavaslat szerint a kárenyhítési kö-telezettség megszegése miatti kármegosztásnak továbbra is elõfeltételemarad a felróhatóság. Ld. Törvényjavaslat (2008) 5:120. §, 221., 969. sk.

84 Törvényjavaslat (2008), 5:482. § (1), 332., 1270., Vékás/Lábady(2008) 5:521. § (1), 1125.

85 Közzé nem tett bírósági ítéleteket idézve Petrik (1991), 38., uõ. (2002),77., 80.

86 Eörsi (1966), 158.87 BH 1982. 103. – LB. Gf. II. 31. 030/1980.88 Nochta (1989), 129., Petrik (1991), 39., Nagy/Pecze/Nagy (2004), 23.89 Például egész biztosan nem kell a felperesnek a hibásan teljesítõ alperes-

tõl vásárolt balesetveszélyes gépkocsijával közlekednie annak érdekében,hogy ne szenvedjen el jövedelem-kiesést magánórái elmaradása miatt.Ld. BH 1987. 121. – LB. P. Törv. III. 20. 360/1986.

90 Ld. Lukács (1981), 11.91 BH 1987. 450. – LB. Gf. II. 30. 023/1987.92 Almási (1929), 179.93 Lukács (1981), 11.94 Zoltán (1961), 37., 121., Eörsi (1966), 198., Petrik (1991), 38., uõ.

(2002), 81. Az utókezelésen való részvételi kötelezettséget illetõen ld.Petrik/Köles (2002), 356. §, 636. Az élvezeti cikkek kerülését és a fele-lõsségteljes károsulti magatartást illetõen Petrik (1991), 199. elemez egyszemléletes esetet, amely tényállása szerint a felperes begipszelt lábát ter-helte, mankó, illetve bot nélkül járt és ittas állapotban az árokba esett.Köles Tibor a „részegeskedõ állapot fenntartását, fokozását” általábanemlíti a kárenyhítési kötelezettség megszegéseként. Ld. Petrik/Köles(2002), 356. §, 635. A BH 1977. 105. számon közzétett LB. P. Törv.V. 20. 174/1976. ügyszámú esetben a károsult már hét sikertelen mûté-ten esett át az ügy elbírálásának idõpontjáig. Egy újabb mûtét nyilvánva-lóan olyan testi és idegi megterhelést jelentett volna számára, hogy az azáltalános társadalmi felfogás szerint sem volt tõle elvárható, különös te-kintettel arra, hogy a beszerzett orvos-szakértõi vélemény szerint semvolt arra biztosíték, hogy nyolcadik mûtét sikeres lesz.


21

22

195 Frigyes (1932), 311. a bírói gyakorlatot elemezve úgy foglal állást, hogya károsult csak a hivatásának megfelelõ munkát köteles elvállalni.

196 Eörsi (1966) 199.: álláspontja szerint elvárható, hogy a volt szakmun-kás, mint segédmunkás, éjjeliõr, kapus stb. beosztást vállaljon.

197 Mivel a korábban eljárt bíróságok e körülményeket nem vizsgálták, aLegfelsõbb Bíróság az elsõfokú bíróságot új eljárásra és új határozat ho-zatalára utasította. Ld. BH 1987. 121. – LB. P. Törv. III. 20. 360/1986.

198 Ld. Zoltán (1961), 119. sk., Gellért/Benedek (2004), 356. §, 1369.199 Eörsi (1966), 198.100 Zoltán (1961), 117.101 Eörsi (1966), 198.102 Petrik (2002), 242.103 Ld. Petrik (2002), 245. sk.104 A bírói gyakorlatot ismertetve Újváriné (2002), 193.105 Ld. Törvényjavaslat (2008), 5:482. § (3) bek., 336., 1270., ill. uí. a

szakértõi tervezet: Vékás/Lábady (2008), 5:521. § (3) bek., 1125.106 BH 1997. 332. – LB.Pfv.IV.22.738/1995. A szakirodalomban többen

is ismertetik, ld. pl. Bárdos (2001), 172., Petrik (2002), 224. sk. Ld.még a BH 2007. 301. – LB.Gfv.XI.30.293/2006. sz. eseti döntést,amely tényállása szerint repülõgéppel végzett vegyszeres permetezés tet-te tönkre a károsult dísznövényeit, ám ezek egy gazdasági év alatt rege-nerálódhattak volna.

107 Zoltán (1961), 102. sk.108 Eörsi (1966), 87. egy még a Ptk. hatályba lépése elõtti eseti döntést

idézve négy hónapban jelöli meg az elpusztult ló pótlásához szükségesidõtartamot. Világhy Miklóssal írt tankönyvében pedig egy 3-6 hóna-pos átlagos idõtartamot említ, igaz, a gazdaság átszervezésére vonatko-zóan, vagyis más gazdasági ágazatokra nem feltétlenül tekinti irányadó-nak. Ld. Eörsi/Világhy/Eörsi (1965), 555.

109 Gellért/Benedek (2004), 355. §, 1359.110 Elvi éllel mondta ki a Legfelsõbb Bíróság a BH 1991. 315. – LB. P.

törv. I. 21. 118/1990 sz. eseti döntésében, amelyben az elhullott üszõpótlási lehetõségeinek vizsgálatára (és új eljárásra) utasította a másodfo-kú bíróságot. Figyelemre méltó a Szegedi Ítélõtábla Gf. III. 30.120/2008/7. – SZIT-H-GJ-2008-41. sz. ítélete: az alperes által elismertés megfizetett kártérítési összeg, valamint a rendelkezésére álló hitelke-ret még fel nem használt része segítségével a felperesnek reális lehetõsé-ge lett volna a balesetben totálkárossá lett nyerges vontató pótlására, il-letve, ha nem is tett így, kárát enyhíthette volna valamilyen más gazda-sági tevékenység gyakorlásával. Elvetette ugyanakkor az Ítélõtábla azt azalperesi védekezést, mely szerint a fuvarozási tevékenység folytatásáhoznem elegendõ, ha a vállalkozó mindössze egy, a feladat elvégzésére al-kalmas jármûszerelvénnyel rendelkezik.

111 Ld. Rózsa (1963), 220., Kisfaludi (2003), 245. 112 Köles (1993), 244. Ld. a következõ példákat a ’80-as évek közzétett bí-

rói gyakorlatából. BH 1982. 103. – LB. Gf. II. 31. 030/1980.: az axiál-ventillátorok átvételének megtagadása esetén a károsult szállító kötelesmegkísérelni a termék értékesítését. BH 1983. 365. – LB. Gf. II. 31.578/1981.: a megfelelõ (azonos tárgyú) fedezeti beszerzés érdekébenadott esetben az is elvárható a károsulttól, hogy „megfelelõ belföldi,szükség esetén külföldi piackutatást” végezzen. A bíróság nem tekintettefedezeti vételnek más fajtájú (és drágább árfekvésû) szilvaoltvány beszer-zését. BH 1987. 311. – LB. P. Törv. III. 20. 920/1986.: a Ptk. 340. §(1) bek. alapján elvárható lehet, hogy a károsult szállító az át nem vetttojás értékesítését megkísérelje, figyelemmel az értékesítéssel együttjárótöbbletkiadásra is.

113 Frigyes (1932), 312.114 Elemzi Petrik (1991), 39.115 Petrik (1991), 38. említ egy a hetvenes években hozott – és közzé nem

tett – döntést, amelyben a bíróság azt vizsgálta, hogy az átmeneti idõremunkaképtelenné vált fuvaros nem tudta volna-e folytatni tevékenységétkisegítõ személy bevonásával. Ld. ugyanakkor a Legfelsõbb Bíróság LB.Pfv. VIII. 22. 146/2006/3. számú, LB-H-PJ-2008-12. számon közzétetteseti döntését: a rendszeresen a konzervgyár részére fuvarozó felperesnekobjektíve nem volt lehetõsége súlyosan károsodott jármûve pótlására(ilyen típusú gépjármûvet a megyében tartósan bérelni de facto nem le-het), s mivel szerzõdéses kötelezettsége a fuvarok teljesítése mellett a ren-delkezésre állás volt, erre nézve nem, vagy csak jelentõs veszteséggel tu-dott volna más vállalkozótól bérgépjármûvet (vezetõvel együtt) igénybevenni. Ez nem volt tõle elvárható.

116 Ld. pl. BH 1984. 197. – LB. Gf. I. 30. 158/1982: a kukorica csõtörõ-adapter késedelmes szállítása esetén is felperesnek meg kellett volna kí-sérelnie a termés betakarítását más módszerekkel, pl. kézi szedéssel, vagyún. részes betakarítási formában.

117 Rózsa (1963), 224. sk., Eörsi (1966), 78.118 A kárenyhítési kötelezettség határait is elemzi a BH 1987. 450. számon

közzétett – LB. Gf. II. 30. 023/1987 sz. eseti döntés: nem megfelelõ fû-tõértékû gáz szállítása miatt a felperes leállítatta színescserép gyártását.A bíróság szerint nem szegte meg kárenyhítési kötelezettségét, mivel azalperes által hiányolt (kárenyhítési indíttatású) többlettermelés a terme-lõ-berendezés fokozott elhasználódását eredményezte volna, továbbá,mivel szezonális árucikkrõl van szó, felperes raktárra termelt volna. Ígya károsult éppen azzal tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, hogy

nagyobb hõigényû termékeinek gyártását kellõ idõben leállította és ígynem termelt selejtet. Ld. még a LB-H-PJ-2007-26. közzétételi számú ésLB. Pfv. VIII. 21. 012/2007/5 ügyszámú felülvizsgálati ítéletet. Ebbenaz ügyben a bérbeadó alperes és az általa alapított társaság megszegte afelperes (bérleti) szerzõdésében kikötött kizárólagos jogosultságát pénz-váltási tevékenység folytatására, s maga is pénzváltási tevékenységet gya-korolt, minek következtében felperes vállalkozása veszteséges lett. Eb-ben az esetben is a tevékenység beszüntetésével tett eleget a károsult akárenyhítési kötelezettségének, ellenkezõ esetben a veszteség, a kár nö-vekedett volna. A már hivatkozott ,fröccs’ esetben (LB. Pfv. IV. 20.614/2007/4. – LB-H-PJ-2007-4.) is helyes döntés volt a termelés és ér-tékesítés leállítása, miután kiderült, hogy a szénsavas alkoholos ital kü-lönbözõ, a gyártási technológiára és egyéb hiányosságokra visszavezet-hetõ okoknál fogva emberi fogyasztásra alkalmatlan. Felperes így meg-gátolta a kár és az üzleti presztízsveszteség növekedését.

119 Törvényjavaslat (2008), 5:478. § c), 335. 1267.: „a károsultat ért va-gyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges célszerû és ésszerûen indo-kolt költségeket” az indokolás szerint az ésszerûség a racionalitás objek-tív tapasztalatokon nyugvó vonatkozását jelenti. Ugyanezzel az indoko-lással, de a normaszövegben csak a „szükséges” megszorító jelzõ szere-pel, Vékás/Lábady (2008), 5:517. § c), 1123.

120 Petrik (1991), 194. Sikerrel bizonyította az alperes abban az ügyben,amikor a felperes német állampolgár hazaszállítatta a balesetben megsé-rült utánfutóját, bár annak értékét ismerte, így azt is tudta, hogy ez ho-gyan viszonyul a kiemelkedõen magas hazaszállítási költséghez. Azaránytalanság elsõ ránézésre felismerhetõ volt, hiszen az utánfutót Ma-gyarországon is meg lehetett volna javítani. A felperes nem tett elegetkárenyhítési kötelezettségének, a bíróság 50–50%-os kármegosztást al-kalmazott. (Közzé nem tett döntés, elemzi Petrik (2002), 81.)

121 Nagy/Pecze/Pecze (2004), 78.122 Eörsi/Világhy/Eörsi (1965), 593.123 Eörsi (1985), 60., Újváriné (2002), 187. a helyi szokásokat, családi

kapcsolatokat említi példaként.124 Ld. Eörsi (1966), 90., Gellért/Benedek (2004), 355. §, 1360. 125 PK 44, indokolás, utolsó bekezdés126 Petrik (2002), 223.127 Szladits/Marton (1941), 392., uõ. (1992), 167.128 Eörsi (1966), 96.129 Ld. ehhez a Debreceni Ítélõtábla Pf. II. 20. 087/2008/5. számú – DIT-

H-PJ-2008-51. számon közzétett ítéletét: a felpereseknek a vízügyiszakvélemény kézhezvételét követõen (amely szerint a telken annakmély fekvése miatt csak nagyságrendben nagyobb költségekkel lehetépítkezni és elkerülni a vizesedést) máshol kellett volna építkezniük,amire a biztosító kifizetése miatt az anyagi lehetõségük is meglett volna.A károsult kötelezettsége az állagmegóvás is, ezt állapította meg – töb-bek között – a Legfelsõbb Bíróság LB. Pfv. VIII. 20. 445/2008/4. –LB-H-PJ-2008-184. sz. ítéletében: ideiglenes tetõ alkalmazása helyett afelperes csak ponyvatakarást alkalmazott a tûzben jelentõsen megsérültépületen, amit emiatt le kellett utóbb bontani.

130 Petrik (1991) 194.: a leggyorsabb és a leggazdaságosabb kijavítási mó-dot egymás mellett, egyenrangúként említi. Az is elõfordulhat, hogy agazdaságos kijavítási mód nem éppen a leggyorsabb. Ekkor a károsultgyors kijavításhoz fûzõdõ érdekére, az így megelõzhetõ további követ-kezménykárok nagyságrendjére és az eset egyéb körülményeire tekintet-tel kell állást foglalni abban, hogy a kárenyhítési kötelezettség kiterjed-ea gazdaságosabb, de lassabb javítási mód választására. Eörsi (1966), 97.még szigorúbban fogalmaz: csak akkor jogosult a károsult nem a legol-csóbb javítási mód mellett dönteni, ha a várakozás reá nézve súlyos ér-deksérelemmel járna. Megjegyzi azonban, hogy a bíróságok nem foly-tatják az általa javasolt gyakorlatot. Gellért/Benedek (2004), 355. §,1364. szerint a károsultnak a leggazdaságosabb megoldást kell választa-nia, azt azonban nem fejti ki, hogy pontosan mit ért ezalatt.

131 Ez azonban csak akkor jelentene kárcsökkenést, ha a károsult csak az ön-költségi árat követelhetné. A szakirodalomban általában képviselt nézetszerint azonban a károsultat megilleti a javítás piaci értéke, díja, vagyisaz az összeg, amit harmadik személyek felé a szóban forgó javítási mun-kálatok elvégzése esetén kiszámlázna. Ld. Eörsi (1966), 97., a bírói gya-korlatot ismertetve Petrik/Köles (2002) 355. §, 634/1., Petrik (2002),235., Gellért/Benedek (2004) 355. §, 1364. Bárdos (2001), 28. szerintilyenkor a megtakarításokra is figyelemmel van a bírói gyakorlat.

132 Zoltán (1961), 99.133 A mozgássérült személygépkocsi költsége is követelhetõ a károkozótól,

a kommentárirodalom szerint azonban, ha a jármû hazai viszonylatbanprémium-gépkocsinak számít, akkor csak részben térítendõ meg. Gel-lért/Benedek (2004), 355. §, 1361 sk. A károsult követelheti lakása át-alakításának költségeit, hogy kerekesszékkel is tudjon közlekedni, de újlakás vásárlásának költségeit nem, hiszen a kártérítési jognak nem felada-ta, hogy a károsultat olyan javakkal lássa el, amelyekkel a károsodás elõttsem rendelkezett, ld. ehhez a Petrik által idézett, közzé nem tett legfel-sõbb bírósági ítéletet: Petrik (2002), 232.

134 Gellért/Benedek (2004), 355. §, 1360. 135 Eörsi (1961), 434.136 Eörsi (1966), 93. Más véleményen 1961-ben Zoltán (1961), 116.


137 Ld. az Eörsi (1966), 93. által idézett, már-már megmosolyogtató ese-tet, amelyben a bíróság komoly elemzés tárgyává tette, hogy a hivatásosgépkocsivezetõ károsult, aki az országot járja, és sok emberrel kapcsolat-ba kerül, köteles-e több hónapot várni a társadalombiztosítás által finan-szírozott mûfogsorra, vagy kisiparos fogtechnikushoz fordulhat. A bíró-ság megtéríteni rendelte a privát fogtechnikusi költségeket.

138 Ehhez az ún. ,önfinanszírozási teszthez’ ld. többek között Gotthardt(1996), 101. sk.

139 Petrik (1991), 30. sk. egy 1978-ban hozott döntést elemez: a gépjármûjavítási ideje alatt felmerült bérleti díjat megítélte a bíróság. A szóbanforgó, BH 1979. 160. számon közzétett jogesetben azonban azt is ki-mondta a bíróság, hogy a bérleti díj, mint közvetett kár nem érvényesít-hetõ korlátlanul, vizsgálni kell a károsult gépkocsiját javító szervek kö-rét és kapacitását, a gépjármû típusát, a gépjármû javításának szükségesidõtartamát.

140 Petrik (1995), 75. Ill. ld. uõ. (2002), 81.: ismertet egy közzé nem tettjogesetet, amely tényállása szerint az állatorvosi feladatokat több egy-mástól viszonylag távol esõ községben ellátó felperes bér-gépkocsit vettigénybe. A bíróság a kiadást indokoltnak tekintette.

141 Bárdos (2001), 34., Petrik (2002), 81. Gellért/Benedek (2004), 355. §,1361. sk. old. Ld. még a BH 1996. 38. – LB. Pfv. II. 20. 568/1995. sz.felülvizsgálati ítéletet: a károsult gépkocsija olyan kis mértékben sérült,hogy az új sárvédõ beszerzéséig használhatta volna a jármûvet, a bérgép-kocsi igénybevétele így nem volt indokolt, a bérleti díjat nem követelhe-ti.

142 Bárdos (2001), 29.143 A káronszerzés tilalma miatt le kell vonni az erre tekintettel megítélt kár-

térítési összegbõl a károsult megtakarításait az autóbérlés idejére. Elkép-zelhetõ, hogy az autóbérlés mégis ésszerûtlen és indokolatlan kiadásnaktekinthetõ pl. a lízingdíjjal szemben, ha a (szervezeti jogalany) károsult-nak szüksége van a gépjármûre és a kezdõrészlet elõteremtése nem jelentszámára anyagi, gazdasági helyzetével arányban nem álló terhet. A Gyõ-ri Ítélõtábla döntésének tényállása szerint a havi bérleti díj 300 000, a lí-zingdíj ezzel szemben 70 000 forint volt. (Ld. Gf. II. 20. 294/2007/4.– GYIT-H-GJ-2008/16.)

144 Indokoltnak tekintette a hitelfelvételt a Debreceni Ítélõtábla DIT-H-PJ-2008-37. számon közzétett Pf.II.20.734/2007/5. sz. ítéletében: felpere-sek a Ptk. 306. § (3) bek. alapján javíttatták meg az ingatlant, ehhez vet-tek fel hitelt.


23

Az üzletszerzõi és ügynöki jog Ptk.-Tervezetbõl valókiiktatásának okairól és következményeirõl

1. Bevezetés

Mint az a magyar jogászi közvélemény elõtt jól ismeretes, az újPolgári Törvénykönyv kidolgozása rendhagyóan alakult és kétkülönbözõ tervezet megszületéséhez vezetett: a 2008. márciusá-ban könyvben közzétett ún. Szakértõi Javaslathoz1, melyet annakszakértõkbõl álló készítõi a Kormány megrendelésére kezdtek elkidolgozni és magántervezetként fejezték be2, valamint az Igaz-ságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) által jegyzett és2008 májusában az Interneten publikált ún. IRM-Javaslathoz3.Ez utóbbi Parlament elõtti megvitatása küszöbön áll. Ha a kéttervezetet a hasonlóságok és különbségek után keresve összevet-jük és az idevágó irodalmat tanulmányozzuk, feltûnik, hogy akét tervezet közötti eltérések súlyát és mennyiségét az egyes szer-zõk milyen különbözõen ítélik meg. Míg a Szakértõi Javaslat ki-dolgozásában résztvevõk az eltéréseket legtöbbször jelentõsnektartják és szakmailag többnyire elvetik4, addig az IRM illetékeseia két tervezet közötti eltérések kisebbítésével az egybeeséseketigyekeznek hangsúlyozni5.

A jelen cikk témáját adó ügynöki és üzletszerzõi szerzõdésmegítélése azonban nem lehet vitás. Az ezeket a Szakértõi Javas-latban az 5: 308 – 5: 331. §-ok alatt szabályozó részt az IRM Ja-vaslatából 2008 márciusában teljes terjedelemben törölte. A tör-lés okairól a szakmai közvélemény hónapokig csak találgatnitudott6. 2008 júniusában az IRM illetékes szakállamtitkára azon-ban adott egy tömör, kétmondatos magyarázatot. Eszerint: „AzIRM Javaslat elõkészítõi arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivela Kerügyntv. az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet megfelelõ-en a közjogi és magánjogi elemeket komplex megközelítésben szabá-lyozza, nem indokolt a hatályos szabályozás kialakult rendjének meg-bontása. Ezt látszottak megerõsíteni a tervezet társadalmi vitája sorána biztosítók vagy pl. a brókercégek képviseletében eljárt szakértõk észre-vételei is.” Ezt a kijelentést semmilyen további konkrét érv nemköveti, de ugyanígy hiába keresgél az olvasó az észrevételezõkszakmai súlyát megalapozó egyéb adatok után is. Nem kerül sora Szakértõi Javaslatban közzétett szabályozás egyes részleteinekvagy egészének értékelésére sem. A szerzõ azt a nyomban feltolu-ló, de korántsem mellékes kérdést is megválaszolatlanul hagyja,hogy a kereskedelmi ügynöki törvényt, ha az – komplexitása foly-tán is – valóban megtartásra érdemes, az IRM miért nem szer-keszti be, úgy ahogy van, a maga Tervezetébe?

Ilyen általános, mindennemû konkrétumot nélkülözõ magya-rázattal nem tudunk színvonalas szakmai vitába bocsátkozni.

A háttérben meghúzódó, névtelen szakértõkkel folytatott diskur-zus sem ígér sok sikert, ennek ugyanis a meddõ és spekulatív fej-tegetés lenne a veszélye. Jelen cikkben kénytelenek vagyunk ezértarra szorítkozni, hogy bemutassuk egyrészt az üzletszerzõi ésügynöki szerzõdés szabályozására a Kormány által 2002-ben tettmegkötéseket, valamint az ezek betartásából szükségszerûen ere-dõ és a Szakértõi Javaslatban is megjelenõ szabályozási alapkon-cepciót, másrészt rámutassunk azon néhány csoportosulás pénz-ügyi és gazdasági érdekeire, melyeknek a Szakértõi Javaslatbanfoglalt szabályozás elfogadása nyilvánvalóan nem áll érdekében.Végül kitérünk azokra a gazdasági, jogi és fogyasztóvédelmi ve-szélyekre, melyeket az üzletszerzõi és ügynöki szerzõdés szabá-lyainak az IRM által javasolt Ptk.-ból való kiiktatása hoz majd ajövõben magával.

2. A Kormány 2002. évi Ptk. koncepciója az ügynökiés az üzletszerzõi szerzõdésrõl

A Kormány 2002. évi Ptk. koncepciójában az ügynöki és üzlet-szerzõi szerzõdés Ptk.-ban való újraszabályozására nézve konkrétés részletes megkötéseket tett, melyeket a Magyar Közlönyben isközzétett. A vonatkozó törvényszöveg és annak hivatalos indo-kolása kidolgozására a szakértõknek adott megbízás akként szólt,hogy ezeket a megkötéseket a törvényszöveg kidolgozása soránfigyelembe kell venni. A megkötések a következõk voltak: Azegyes szerzõdéstípusok különös szabályainak korszerûsítése címszóalatt kifejtett 1. pont a A „kereskedelmi jogi” szerzõdéstípusok sza-bályainak kiépítése, illetve korszerûsítése alatt hangsúlyozta, hogy„az egyes nevesített szerzõdéstípusok hagyományosan a kereskedelmi(üzleti) forgalomban játszanak kizárólag (vagy elsõsorban) szerepet…Ezek közül a szerzõdéstípusok közül egyesek szerepelnek ugyan aPtk.-ban, de szabályaik nem alkalmasak (nem elegendõek) az üzletiélet követelményének kielégítésére; ebben az értelemben tehát változ-tatásra szorulnak. Más kereskedelmi jogi szerzõdések nem is jelennekmeg a hatályos Ptk.-ban. Ezeket – megfelelõ korszerû szabályokkal –be kell építeni az új Kódexbe. Közelebbrõl ez a következõket jelenti. a)Szabályozni kell – a megbízási szerzõdés körében a kereskedelmi kép-viseleti szerzõdést, amelynek szabályait a 96/653/EGK irányelv alap-ján az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésrõl szóló 2000. éviCXVII. törvény tartalmazza (a német HGB-ben: 84. és köv. §-ok);– ugyancsak a megbízási szerzõdés körében a kereskedelmi ügynökiszerzõdést. Ehhez mintául szolgálhatnak a modernizált kereskedelmikódexek (pl. a német HGB: 93. és köv. §-ok) vagy a svájci OR

24

(412–418. §-ok). Megjegyzés: A német jogban a két ügynöki formaelhatárolási ismérve az, hogy míg a kereskedelmi ügynök eseti ügyle-tekre kapja a megbízást, addig a (nem alkalmazott) kereskedelmiképviselõ (Handelsvertreter) a vállalkozónak minõsülõ megbízótólnem alkalmanként, hanem ügyletek meghatározatlan számára kapmegbízást közvetítésre és ügyletkötésre.”

Ezen túlmutató további követelményeket a Kormány koncep-ciója a szakértõk felé az ügynöki és üzletszerzõi szerzõdésre néz-ve nem tartalmazott. Különösen nem fogalmazott meg jogpoliti-kai elvárásokat, azaz nem kérte sem megbízóbarát, sem ügynök-barát, sem fogyasztóbarát szabályozás megalkotását. A szakértõicsoport mindebbõl arra következtetett, hogy az egyetlen etikusjogalkotói cél csakis a mindhárom fél (megbízó, ügynök, ügyfél)jogi és gazdasági érdekeire egyaránt kielégítõen figyelemmel levõ,kiegyensúlyozott szabályozás megalkotása lehet. Ennek során,amennyiben a Kerügyntv. szabályozása nem bizonyulna kielégí-tõnek, a legfejlettebb és az EU szabályozást legsikeresebben adap-táló nemzeti szabályozások kellenek a példaképek legyenek.A megfogalmazott elvárásokból és a hivatkozott §-okból az isnyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatos közvetítõre (más néven ke-reskedelmi képviselõre vagy üzletszerzõre) és az eseti közvetítõre(ügynökre, más néven alkuszra vagy brókerre) vonatkozó szabá-lyoknak ugyan egy helyen kell megjelenniük, de a kétféle közve-títõ közötti különbségeknek a törvényszövegben is kézzelfogha-tókká kell válniuk.

3. A Szakértõi Javaslat üzletszerzõi és ügynöki szabályai

3.1. A szabályokról általában

A szabályozásra vonatkozó törvényszöveg-tervezet és annak hi-vatalos indokolása 2006 tavaszára elkészült és 2006 novemberé-ben könyv formájában Törvénytervezet az ügynöki szerzõdés és azüzletszerzõi szerzõdés szabályaihoz: Javaslat a Ptk. szabályozására ésindokolására címen külön könyvben7 publikálták. Az új szabályo-zás tervezete az aktuális jogfejlõdésre, különösen a LegfelsõbbBíróság idõközben közzétett ítélkezési gyakorlatára figyelemmele folyóirat hasábjain elemzésre8 és pozitív méltatásra9 került. ASzakértõi Javaslatban az ügynöki és az üzletszerzõi jog törvényiszabályai az V. Könyv (Kötelmi jog) Harmadik Rész (egyesSzerzõdések) III. Cím (A megbízási típusú szerzõdések) IV. fe-jezetében, „Az ügynöki szerzõdés” (5:308–315. §) és „Az üzlet-szerzõi szerzõdés” (5:316–331. §) címszavak alatt külön-különlettek elhelyezve10. Ezzel a Szakértõi Javaslat a Kormány 2002.évi Koncepcióját követve az eseti közvetítõi és a folyamatos köz-vetítõi szerzõdést ugyan egy helyütt szabályozza, de tartalmilagkülön is választja. A Szakértõi Javaslat szabályai az eseti közvetí-tõi szerzõdést „ügynöki szerzõdés”-nek nevezik, a folyamatosközvetítõi szerzõdést pedig „üzletszerzõi szerzõdés”-nek. A fo-lyamatos közvetítõi szerzõdést jelenleg szabályozó Kerügyntv.normáit a Szakértõ Javaslat az üzletszerzõi szerzõdés szabályaibaiktatta be akként, hogy egyben a jogharmonizációs deficiteket iskiküszöbölte.

3.2. A Ptk.-ban való szabályozás mellett szóló érvek

A jelenleg érvényes Kerügyntv. szabályai tisztán magánjogi sza-bályok. Az IRM álláspontjával ellentétben a magunk részérõlképtelenek vagyunk a törvényben akárcsak egyetlen közjogi sza-bályt felfedezni. Nem véletlen, hogy az illetékes szakállamtitkár aKerügyntv. ezen közjogi elemeket tartalmazó szabályok konkrétmegnevezésétõl nagyvonalúan eltekint. Igaz, ez már csak azértmeglepõ is lenne, mert a Kerügyntv. – IRM által készített – Hi-vatalos Indokolása 2000-ben még maga hangsúlyozta, hogy „akereskedelmi ügynöki törvénynek a kereskedelmi ügynöki tevékenységvégzése feltételeinek igazgatási jellegû szabályozása nem tárgya”11.

A Kerügyntv. szabályai tehát tisztán magánjogi jellegûek és ezértmeggyõzõdésünk, hogy a Polgári Törvénykönyvben a helyük.

A Ptk.-ban való szabályozás egyrészt végre valóban tudatosí-taná a törvényi szabályozás létét az érintettek körében. A hazaiviszonyokat ismerõk körében nyílt titok, hogy a Kerügyntv. amagyarországi köztudatban még mindig szinte ismeretlen. Jel-lemzõ, hogy a szakma egy képviselõje 2007 márciusában arróltudósított, hogy „a hazai törvény még mindig nem ment át a köz-tudatba; sokan tevékenykednek anélkül, hogy tudnák, önálló kereske-delmi ügynökök, mert állandó megbízás alapján, díjazás ellenében,egy cég, személy megbízására közvetítenek árut, szolgáltatást, érték-papírt, ingót, ingatlant, illetve ezekre vonatkozó szerzõdéseket”12.A magunk részérõl ezen állapot fenntartása mellett nem tudunksemminemû érvet felhozni. Mindemellett a Ptk.-n kívüli, különtörvényben való szabályozás azt a veszélyt is hordozza magában,hogy a joganyag a polgári jog egyéb intézményeitõl, különösenannak általános szabályaitól elszakad. A Kerügyntv. az ügynökiszerzõdést a Ptk. egészével ugyan összeköti, de nem kapcsolja amegbízáshoz13. Ez a megoldás nem célravezetõ annyiban, hogy ajogviszony szabályozása során a megbízási szabályok ismétlésé-nek szükségességét váltja ki. Ezt a párhuzamos és ezért feleslegesjogalkotást azonban a Kerügyntv. megalkotása során sem látta atörvényhozó szükségesnek elvégezni. Az így keletkezõ joghéza-gok kitöltése a jogalkalmazót ugyanakkor folyamatosan többlet-feladatok elé állítja. Mindezen bizonytalanságok kiküszöbölésérea Szakértõi Javaslat az üzletszerzõi szerzõdést a megbízás egy al-fajaként alakította ki és építette be a készülõ Ptk. szövegébe.

E megoldás helyességét erõsítette az európai nemzeti jogoklegtöbbjében alkalmazott jogalkotói technika is: (Polgári, Keres-kedelmi vagy Kötelmi) Törvénykönyvben szabályozza a folyama-tosan közvetítõ ügynök szerzõdését (németül: Handelsvertreter-vertrag) az európai országok többsége, így pl. Németország, Hol-landia, Franciaország, Olaszország, Svájc, Csehország, Észtor-szág, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Szlovákia ésSzlovénia, de még Oroszország is. Az európai szakmai körökbenabszolút mintának tekintett holland Ptk. a folyamatos közvetítõiügynöki (handelsvertegenwoordiger) szerzõdést a megbízás egyalfajaként reglementálja. Van persze példa a külön törvényben va-ló szabályozásra is. A – Magyarországon oly sokszor követésre ér-demesnek tartott – Ausztria például ezt teszi, és két külön tör-vényben szabályozza a folyamatos közvetítõ (Handelsvertreter) ésaz eseti közvetítõ (Makler) kötelmi jogviszonyait14. A Handels-vertretergesetz minden ágazatban való zökkenõmentes alkalmazá-sa váratott is magára Ausztriában hosszú ideig. Az osztrák Leg-felsõbb Bíróság még jogalkotói mulasztásokat is volt kénytelen atörvényhozó szemére vetni, mígnem türelmét vesztve azok be-pótlását jogfejlesztés útján végül öntudatosan magára vállalta15.Ez a jogalkotót olyan nyomás alá helyezte, hogy 2006-ban vég-re bepótolta a hiányosságokat16. Még ha ezektõl a – nem kevés –zökkenõktõl nagyvonalúan el is tekintünk, akkor sem tartjuk azosztrák megoldást a magyar jogalkotás szemszögébõl egy az egy-ben követésre érdemesnek. Az osztrák és magyar bíróságok hely-zete között van ugyanis egy óriási különbség. Az osztrák szak-irodalom a sajátjánál jóval fejlettebb, alaposan kimunkált németfolyamatos közvetítõi ügynöki jog (Handelsvertreterrecht) ítélke-zési gyakorlatát a legnagyobb természetséggel sajátjaként idézi, abíróságok pedig az irodalom megoldási javaslatait egyszerûenkövetik. Ez a készség nemcsak a bíróságok, hanem a jogalkotásoldaláról is megfigyelhetõ és nemcsak tartalmi, hanem a termi-nológiai kérdésekben is megnyilvánul. (A Handelsvertretergesetzlegutóbbi, 2006. évi novellája17 során Ausztria például feladta afolyamatos biztosításkövetõ Versicherungsagent elnevezését, és anémetországi egységes fogalomrendszert követve azt immár Ver-sicherungsvertreter-nek nevezi.) A legnagyobb optimizmus mel-lett sincs semmi okunk azt feltételezni, hogy a magyar jogalkal-mazónak effajta „segédlet” áll majd reálisan a rendelkezésére.


3.3. A kétféle közvetítõtípus törvényi elhatárolásánakszükségessége

Mint a fentiekben említettük, a szakértõi csoport a kétféle ügy-nök szabályainak különválasztását a Kormány Koncepciójánakmegfelelve végezte el és két szerzõdési altípus szabályait dolgoz-ta ki. A változó felek között esetenként közvetítõ ügynök ésmegbízója közötti szerzõdés az ügynöki szerzõdés, az egy megbí-zó részére folyamatosan közvetítõ ügynök és megbízója közöttiszerzõdés pedig az üzletszerzõi szerzõdés elnevezést kapta. A rész-ben új elnevezések mellett és ellen szóló nyelvi és egyéb meggon-dolások alapos mérlegelés tárgyai lettek, a mérlegelési szempon-tok pedig bárki számára hozzáférhetõek18.

A kétféle közvetítés szabályai közül teljesen újnak pusztán azeseti közvetítõ szerzõdési viszonyát szabályozó ügynöki szerzõ-dés szabályai tekinthetõk. Ilyen szabályokat a magyar polgári jogjelenleg nem tartalmaz. Mint említettük, az egy vagy néhánymegbízó részére folyamatosan közvetítõ ügynök és megbízójaközötti szerzõdésre (üzletszerzõi szerzõdésre) a Kerügyntv. je-lenleg – ilyen vagy olyan – szabályokat nyújt.

Az ügynöki szerzõdést az üzletszerzõi szerzõdéstõl elsõsorbanaz különbözeti meg, hogy az ügynök esetében az „állandó meg-bízás” ismérve hiányzik. Az ügynöknek, legyen bár közvetítésselállandóan foglalkozó, állandó irodával rendelkezõ, hivatásszerûközvetítõ, megbízója nem állandó, hanem pusztán egyszeri, ese-tenkénti vagy néhány ügyletszerzésére ad megbízást. Az esetimegbízás eseti jellegén nem változtat az a körülmény sem, hogya megbízás adott esetben több ügylet megszerzésére szól, haazok értéke, vagy száma behatárolt és a felek között konszenzusáll fenn arra nézve, hogy az adott ügyletszám vagy ügyletértékelérésével a megbízás célját eléri. Az üzletszerzõnek az ügynök-kel ellentétben megbízójával szemben viszont az a kötelessége,hogy meghatározatlan számú19 ügylet megszerzésére folyamato-san törekedjen. Megbízása tehát ebben az értelemben és ebben arelációban állandó jellegû. Az üzletszerzõt az ügynöktõl elhatá-roló további ismérv, hogy az üzletszerzõ csak megbízója kizáró-lagos érdekeit képviseli, míg az ügynök – amennyiben mindkétfél megbízta – mindkét fél érdekeit képviseli. Megbízója teháttetszõleges, azaz bárki rendelkezésére áll, aki ügyletközvetítéscéljából hozzáfordul. A Szakértõi Javaslat az ügynöki szerzõdéskötelmi jogi szabályait általános jelleggel fektette le, de emellett– azok létjogosultságát elismerve – érvényben hagyta az egyesszakmákban (biztosítás, tõzsde, hitelpiac) kiegészítõ jelleggel ér-vényesülõ különös törvényi szabályokat20.

A Kormány Koncepciójában foglaltakon felül az eseti közve-títés jelenlegi, kötelmi jogi szabályok nélküli állapota egyébokokból sem bizonyult volna tarthatónak. Az ügynöki szerzõdésjelenleg hiányzó szabályozása kezdetben, 2000 és 2005 között,rendszeresen arra indította a bíróságokat, hogy a Kerügyntv. ál-landó közvetítõre szabott szabályait az eseti közvetítõre kiter-jesszék. Az LB IX. ítélkezõ tanácsa 2005-ben jogegységi PJE-határozat keretében ugyan (helyesen) úgy döntött, hogy aKerügyntv. szabályai az eseti közvetítõre nem alkalmazhatók21.A bíróságok többsége ezért a jövõben minden valószínûség sze-rint problémamentesen fogja tudni elhatárolni a kétféle közvetí-tõi szerzõdést egymástól. A veszélyt a magunk részérõl inkábbabban látjuk, hogy abban az esetben, ha az ügynöki szerzõdéstovábbra is polgári jogi szabályok nélkül marad, ezt a bíróságokjoghézagként értékelik és azokat az üzletszerzõre szabott rendel-kezések analóg alkalmazásával próbálják majd kitölteni22. Látnikell azonban, hogy a Kerügyntv. szabályainak eseti közvetítõkrevaló kiterjesztése nemcsak hogy nem fedi a törvényhozói akara-tot, de a szabályok nagy része egyenesen alkalmazhatatlan is azeseti közvetítõ és megbízója közötti jogviszonyban.

Ha az eseti közvetítõi szerzõdés polgári jogi szabályai nemkerülnek megalkotásra, úgy alapvetõ kötelmi jogi rendezõ elveknélkül marad nemcsak a biztosítási alkusz, a tõzsdei alkusz és ahitelközvetítõ ügynök, de az ingatlanközvetítõ ügynök kötelmi

jogviszonya is. Az ingatlanközvetítésnek Magyarországon gaz-dasági értelemben komoly jelentõsége van. Ennek fényében akülföldi jogász számára igencsak meglepõ pl., hogy – külföldinemzeti jogokkal ellentétben – a magyar tételes polgári jogbólnem olvasható ki az ingatlanközvetítésre vállalkozó szerzõdõ félfõkötelezettsége, emellett az sem világos, hogy mely kötelezett-ség milyen módon történõ teljesítése alapozza meg a díjazáshozvaló jogát, de az sem, hogy pl. melyik fél, az eladó vagy a vevõköteles-e õt díjazni. A hiányzó szabályokat az ingatlanközvetítõcégek, érthetõ módon, általános szerzõdési feltételek megalkotá-sával próbálják pótolni. Az utóbbi években az ezekre alapított,ingatlanközvetítõi díj megfizetésére irányuló perek sokasága fog-lalkoztatja a rendes és választottbíróságokat egyaránt. A jogalkal-mazó fõ dilemmája e perek során az, hogy törvényi szabályozáshiányában nincs olyan zsinórmérték, melyen a kikötött általánosszerzõdési feltételek tisztességes vagy tisztességtelen volta lemér-hetõ lenne23. Az általános megbízási szabályok nem kínálnak azeseti közvetítõ helyzetére szabott megoldásokat, a Kerügyntv.szabályai pedig, mint láttuk, nem alkalmazhatók. Nem meglepõezek után, hogy az adekvát és kiszámítható szabályozás megho-zatalát az ingatlanközvetítõ szakma is régóta sürgeti24. Meggyõ-zõdésünk emellett, hogy egy átláthatóságot és kiszámíthatóságotteremtõ szabályozás nemcsak az ügynök, hanem az ügynökötigénybevevõ fogyasztó érdekében is állna.

Ezen égetõ hiányok bepótlására a Szakértõi Javaslat mindösz-sze nyolc § megalkotásával megteremtette az eseti közvetítõiszerzõdés kötelmi jogi alapjait. A szabályozás rugalmas, azaz – azügynök naplóvezetési kötelezettségét és a fogyasztói kölcsön-szerzõdés közvetítését szabályozó rendelkezések kivételével –minden szabálya diszpozitív, tehát szerzõdéses kikötéssel, általá-nos szerzõdési feltétellel és különös (pl. biztosítási, pénzügyi)törvény más tartalmú rendelkezésével minden további nélkül ki-iktatható vagy módosítható. Legfõbb újdonsága lett volna a ha-tályos jogi helyzethez képest, hogy világosan meghatározza azeseti közvetítõ fõkötelezettségét (ez az ügynök megbízója és har-madik fél között szerzõdés megkötése vagy szerzõdéskötési alka-lom megnevezése) és részletesen szabályozza az ügynök díjhozvaló jogát. Ez utóbbit egyrészt védi a megbízói visszaélésektõl,másrészt megvonja a díjazási igényt a kötelezettségét nem telje-sítõ ügynöktõl. A Legfelsõbb Bíróság ítélkezési gyakorlatávalösszhangban25 emellett diszpozitív szabályt ad a mindkét fél ré-szére tevékenykedõ ügynök díjazására akként, hogy a felekegyenlõ arányban történõ, közös díjfizetési kötelezettségének ki-mondására tesz javaslatot.

Az – európai jog szerint a nemzeti jogokban kötelezõen szabá-lyozandó – folyamatos közvetítõi szerzõdés szabályai a SzakértõJavaslatban az ügynöki szerzõdés után következnek és üzletszerzõiszerzõdés elnevezés alatt jelennek meg. A jelenleg a Kerügyntv.-ben található, EU-irányelv indíttatású normatív joganyagot a jog-harmonizációs deficitek és egyéb pontatlanságok kiküszöböléseután a Szakértõi Javaslat az üzletszerzõi szerzõdésbe ágyazta be.Újdonsága lett volna, hogy nemcsak az áruüzletszerzõre, hanema biztosítási ágazatban és lakás-takarékpénztári ágazatban tevé-kenykedõ folyamatos közvetítõ kötelmi jogi viszonyaira is nyújtadekvát szabályokat, éspedig egy összefüggésben a mindenkoriáruüzletszerzõi szabályokkal. A hatályos Biztosítási törvényben26

biztosítási ügynöknek nevezett közvetítõt a Szakértõi Javaslat biz-tosítási üzletszerzõ terminológiával illette.

4. A szabályozással érintett csoportok gazdaságiés pénzügyi érdekei

A Szakértõi Javaslat szabályai tartalmának kialakítását a piacigyakorlatban észlelt és a sajtóban is rendszeres visszhangot ka-pott27 eseti közvetítõi (ügynöki) visszaélések megnehezítésénekszándéka is vezérelte. Ilyen visszaélések elõfordulnak az ügynökrészérõl egyrészt a megbízóval (ez fogyasztó is lehet) szemben,


25

26

másrészt a harmadik féllel (a megbízónak felkutatott szerzõdõ fél-lel, ez áruközvetítõ alkusz esetében fogyasztó is lehet) szemben.

Bizonyos folyamatos közvetítésre kötelezett közvetítõi csopor-tokat (biztosítási és lakás-takarékpénztári ügynökök) a jelenlegiszabályozás kivesz a Kerügyntv.-ben garantált, minden folyamatosközvetítõnek kijáró törvényi védelem egy része alól. A SzakértõiJavaslat ezt is pótolni indítványozta. Nyilvánvaló ugyanakkor,hogy egy effajta, az üzletszerzõi oldal jogait erõsítõ szabály a meg-bízói oldalon plusz kötelezettségként jelenik meg.

4.1. Hitelközvetítõ ügynökök

A Szakértõi Javaslat bevezetni javasolt egy új, a fogyasztói köl-csönszerzõdés közvetítésére irányuló szabályt. Ennek lényege rö-viden az lett volna, hogy a fogyasztói kölcsönszerzõdést és az aztközvetítõ szerzõdést fizikailag egymástól el kell választani. A céla fogyasztó felvilágosítása lett volna arról, hogy a két szerzõdésnem képez elválaszthatatlan egységet. Összhangban állt volna eza szándék az EU legújabb rendelkezéseivel28, melyek a tagálla-moktól megkövetelik, hogy a fogyasztók részére történõ hitel-nyújtás feltételeinek átláthatóságát belsõ szabályaikkal biztosít-sák. Mivel hitelközvetítõ ügynök bekapcsolása – a plusz anyagiterhek miatt – a fogyasztó számára gazdaságilag kifejezetten ész-szerûtlen lehet, a kölcsönszerzõdés és az annak közvetítésére kö-tött ügynöki szerzõdés egymástól való fizikai elválasztása a fo-gyasztó elemi érdekében áll. Nyilvánvaló, hogy a bankoknak,pénzintézeteknek és hitelközvetítõi ügynökeiknek e szabályokgazdaságilag nem állnak érdekében, mivel ezek a hiteltermékekpiaci értékesítésének feltételeit bizonyos szempontból megnehe-zítik. Emlékeztetnünk kell ugyanakkor arra is, hogy a magyar la-kosság banki eladósodásának mértéke jelentõs és pillanatnyilag isváltozatlan intenzitással folytatódik29. A Pénzügyi SzervezetekÁllami Felügyelete közelében tevékenykedõ szakértõk hangsú-lyozzák, hogy Magyarországon a hitelszférában a kínálati oldalá-ról a nyomás erõsebb, mint a keresleti oldalról30, azaz több hiteltkínálnak, mint amennyit keresnek. A lakosság tömeges eladóso-dásából számtalan szociális probléma adódik, melyeknek egyébvetületeit e helyütt nem szükséges tovább részleteznünk. Meg-gyõzõdésünk, hogy ilyen helyzetben a jogalkotónak nem a ban-ki üzletmenetek töretlenségét kell védenie, hanem a fogyasztóiérdekeket kell erõteljesebben érvényre juttatnia.

4.2. Biztosítók, lakás-takarékpénztárak

A folyamatos közvetítést jelenleg szabályozó Kerügyntv.-nyelszemben a biztosítási jogászok egyik fõ kritikája abban áll, hogyaz a biztosítási ágazatban tevékenykedõ, biztosítási szerzõdésekfolyamatos szerzésére kötelezett biztosítási üzletszerzõvel (Biz-tosítási törvény terminológiájában: biztosítási ügynökkel) szem-ben teljességgel érzéketlen,31 azaz nem határoz meg erre a jogvi-szonyra szabott különös normákat. A Szakértõi Javaslat e kriti-kára is figyelemmel az egységes üzletszerzõi jog mellett foglaltállást akként, hogy az áruüzletszerzõi szabályokkal egy helyenmegalkotott néhány, a biztosításban és lakáspénztárakban tevé-kenykedõ üzletszerzõi csoportokra érvényes különös szabályt.Az új rendelkezések közül a két legfontosabb a biztosítási üzlet-szerzõ meghatalmazása terjedelmének meghatározása (SzakértõiJavaslat 5:330. §), valamint kiegyenlítési jogának törvényi ga-rantálása [Szakértõi Javaslat 5:327. § (8) bek.] lettek volna.

A jelenleg hatályos jogban az áruüzletszerzõ kiegyenlítési jo-gát az – európai jogi harmonizációs kötelezettség teljesítésekéntmegalkotott – Kerügyntv. 18–21. §-ai garantálják. Ezek 2001februárja és 2002 decembere között érvényesültek a biztosításiügynöke is, mígnem a jogalkotó 2002. decemberében e szabá-lyok hatálya alól a biztosítási ügynököket egyszerûen kivette.A jelenlegi szabályozás a biztosítási ügynöknek törvényen alapu-

ló kiegyenlítési jogot nem ad, pusztán megengedi a biztosítónakés ügynökének az ügynök kiegyenlítési jogában való megállapo-dást [ld. Biztosítási törvény 33. § (8) bekezdését]. A SzakértõiJavaslat szabályainak megalkotása során világossá vált, hogy ez arendelkezés az áruüzletszerzõ és a biztosítási szektorban tevé-kenykedõ üzletszerzõ között az utóbbi hátrányára indokolatlanuldiszkriminatív. Az üzleti életet ismerõ jogász jól tudja, hogy azüzletszerzõ az õt megbízó vállalattal szemben szinte soha sincsenreálisan abban a helyzetben, hogy ilyen jelentõs anyagi vonzattaljáró jogot szerzõdéskötéskor magának egyéni megállapodássalkiharcoljon. Effajta tárgyalási hatalmi pozíciója az üzletszer-zõnek általában azért sincs, mert az üzletszerzõi szerzõdés meg-kötésekor még nem tudja reálisan felmérni, hogy milyen volu-menû piacot lesz képes a megbízó részére a jövõben kiépíteni.Aligha véletlen, hogy a kiegyenlítéshez való alanyi jog EU-szertevaló törvénybe iktatatását irányelv útján lehetett csak a tagállam-októl kikényszeríteni.

A biztosítási ügynök kiegyenlítéshez való joga mellett szólóegyéb érvek a Szakértõi Javaslat 5:327. §-ához fûzött indokolás-ban részletesen kifejtésre kerültek32, ezeket terjedelmi okokbólnem ismételjük meg. Felmerül még a kérdés, hogy nem lett vol-na-e ésszerûbb ezeket a szabályokat a Biztosítási törvényben, abiztosítási ügynökökrõl rendelkezõ egyéb szabályok körében el-helyezni? Magunk is úgy gondoljuk, hogy a Biztosítási törvény-ben való elhelyezés mellett is lehetne érveket felhozni. A Szakér-tõi Javaslat kidolgozása során azonban tekintettel kellett lenniarra is, hogy az áruüzletszerzõi jog kiegyenlítési szabályai, bárméltányosak, dogmatikailag viszonylag bonyolultak, helyes al-kalmazásuk a jogalkalmazótól ezért komoly szakmai felkészültsé-get igényel. A Ptk.-ban való elhelyezés melletti fõ érv ezért prak-tikus természetû volt, nevezetesen, hogy a biztosítási ügynökreérvényes eltérõ szabályok helyes tartalmát a jogalkotó mindenbizonnyal könnyebben fogja realizálni, ha a különös szabályokaz általános szabályokkal egy összefüggésben, azok közvetlen kö-zelében jelennek meg. Ez a jogszabály-szerkesztési technika tük-rözõdik a sikeres tagállami szabályozásokban is. Azokban az EU-tagországbeli törvényekben, amelyek az egységes üzletszerzõiszabályozás elvét követik, a biztosítási ügynök törvényes ki-egyenlítési jogának szabályai az áruüzletszerzõi kiegyenlítési sza-bályokkal együtt jelennek meg33.

A biztosítási ügynök kiegyenlítési jogának törvénybe iktatása abiztosítótársaságokra természetesen pénzügyi terhet rótt volna.Magától értetõdõ ezért, hogy egy ilyen tartalmú szabály megho-zatalát a biztosítótársaságok nem üdvözlik. Ugyanakkor nemhagyható figyelmen kívül, hogy a biztosítási szektor szereplõi ajogalkotás irányában is gazdasági erõviszonyaikhoz mérten kép-viselik érdekeiket. Míg a biztosítók nagy befolyással bíró lobby,addig a magyarországi biztosítási ügynököknek nincsen olyanszámottevõ, független érdekképviseleti szervezete, mely az ügy-nökök biztosítókkal szemben fennálló, adott esetben ellentétes ér-dekeit megfelelõ horderõvel érvényesíteni tudná. Meggyõzõdé-sünk, hogy egy méltányos szabályozás megalkotására törekvõjogalkotónak erre a hiányzó erõegyensúlyra a „szakmai” érvekmegítélésekor folyamatosan tekintettel kellene lennie.

4.3. Biztosítási alkuszok

Változást hoztak volna a Szakértõi Javaslat eseti közvetítõi sza-bályai a biztosítási ágazatban tevékenykedõ eseti közvetítõkre,azaz a biztosítási alkuszokra nézve is. A szabályok ugyan nemtartalmaznak kifejezetten a biztosítási alkuszra vonatkozó rendel-kezést, de az eseti közvetítõ és a folyamatos közvetítõ törvényiszintû általános elhatárolása közvetve kihatott volna a biztosítá-si alkuszok jogi helyzetére is. A Szakértõi Javaslatban képviseltálláspont az volt, hogy a Ptk. közvetítõi szabályait általános szin-ten kell megfogalmazni, tehát nem egyes ágazatokban tevékeny-kedõ speciális közvetítõk valamelyikére (pl. biztosítási alkuszra),


hanem az áruforgalomban tevékenykedõ ügynök általános figu-rájára kell modellezni. Ezekben a szabályokban kell absztrahálód-niuk a minden eseti közvetítõre jellemzõ fogalmi jegyeknek, kü-lönösen a felek fõ kötelezettségeinek. A Ptk. ezen általános abszt-rakciós szintjéhez képest (azt kiegészítve, módosítva vagy kiiktat-va) kell az egyes ágazati törvények különös közvetítõi szabályaitkésõbb meghozni, ha és amennyiben azok nincsenek már meg-hozva és az érintett ágazatok szereplõi azokat szükségesnek tart-ják. A biztosítási alkuszt illetõen a Szakértõi Javaslat kifejezettenarra a következtetésre jutatott, hogy a biztosítási alkusz fogalmát,kötelezettségeit, összeférhetetlenségét és gyakorlásnak szakmaifeltételeit meghatározó különös, a Biztosítási törvényben találha-tó jelenlegi rendelkezések34 a Ptk. új szabályai mellett érvénybenhagyandók, mert ezek a Ptk. eseti közvetítõi szabályait a biztosí-tásközvetítés területén továbbra is ésszerûen és megfelelõen fog-ják kiegészíteni. Azokon a pontokon, ahol a Biztosítási törvényjelenleg hiányos, ott a Ptk. általános eseti közvetítõi szabályai ahiányokat természetesen átmenetileg kitöltötték volna.

4.3.1. Biztosítási alkusz díjazása

Ilyen hiánypótló hatás érvényesült volna pl. a biztosítási alku-szok díjazására nézve. A Szakértõi Javaslat diszpozitív szabályá-ból az következett volna, hogy a biztosítási alkuszt az õt megbí-zó fél, azaz az ügyfél köteles díjazni (ld. Szakértõi Javaslat 5:308. §), míg abban az esetben, ha az alkusz mindkét fél (azaz azõt megbízó ügyfél és a biztosító) részére is tevékenykedett, az al-kuszt a felek közösen díjazzák [ld. Szakértõi Javaslat 5: 313. §(1) bek.]. Új helyzetet teremtett volna ez a szabály azért, mert abiztosítási alkusz díjazásáról a jelenlegi Biztosítási törvény hall-gat. Az 1995. évi Biztosítási törvény 32. § (2) bekezdése ugyanmég kimondta, hogy a biztosítási alkuszt a kockázatot elvállalóbiztosító díjazza (ld. 1. mondat), de megengedte az alkusznakazt, hogy díjazását az ügyfél viselje akkor, ha a biztosító neki dí-jat nem fizet (ld. 2. mondat). Ezt a szabályt a jelenlegi Biztosí-tási törvény nem vette át, mert a PSZÁF 2003-ban elõterjesztettgyökeres szabályváltoztatási javaslatát, miszerint a biztosítási al-kuszt csak az õt megbízó ügyfél díjazhatja, a biztosítási ágazatszereplõi nem fogadták el. A konszenzuskeresés fáradságos mun-kája helyett a jogalkotó ezért 2003-ban úgy döntött, hogy a kér-dést az új Biztosítási törvényben egyáltalán nem szabályozza. Ezta joghézagot a Szakértõi Javaslat a fent említett, diszpozitív sza-bályokkal kitöltötte volna.

A Szakértõi Javaslat apropójából a Biztosítási Alkuszok Ma-gyarországi Szövetsége (MABIASZ) érdekképviselõje35 a Szak-értõi Javaslat eseti közvetítõi díjazási rendelkezéseinek kiegészí-tésére tett javaslatot a biztosítási ágazatban elterjedt szokásokrahivatkozással. Lényegében azzal érvelt, hogy a biztosítási ter-mékek értékesítése gazdaságilag olyannyira különbözik a azegyéb áru- és szolgáltatások értékesítéstõl, hogy az ügyfél általidíjazás alapelvének Ptk.-ba való beiktatása a biztosítási alkusziszakma jövedelmi kilátásait jelentõsen lerontaná. Hivatkozottarra is, hogy a biztosítási alkusz tipikusan néhány biztosítóvalrendszeresen kapcsolatban áll akként, hogy azoknak újra meg új-ra biztosítási szerzõdéseket közvetít, ezért helyzete hasonló a biz-tosító megbízásából a biztosító felé folyamatos szerzõdésszerzés-re kötelezett biztosítási ügynök helyzetéhez. A MABIASZminderre tekintettel azt indítványozta, hogy a Ptk.-Tervezeteseti közvetítõi szabályai közé a 1995. évi Biztosítási törvény32. § (2) bekezdésében foglalt szabály kerüljön újfent visszavé-telre.

E javaslatnak három érv is ellentmondani látszott. Egyrészt aszabályozás szerkezeti alapstruktúráját bontaná meg, ha ezt azegy speciális biztosítási alkuszi szabályt a Ptk. tartalmazná, mígaz összes egyéb biztosítási alkuszi szabályt a Biztosítási törvény.Ha a biztosítási ágazat szereplõi a Ptk. általános eseti közvetítõi

díjazási szabályaitól eltérõ, különös törvényi szabályokat látnakszükségesnek kialakítani, úgy álláspontunk szerint azokat jogsza-bály-szerkesztési megfontolásokból a Biztosítási törvényben kellelhelyezniük.

Másodsorban, a Szakértõi Javaslat által lefektetett szabályokdiszpozitívak, azaz csak akkor érvényesültek volna, ha a biztosí-tási alkusz megbízójával egyéb más tartalmú megállapodást nemkötött. A biztosítási alkusznak a Ptk. eseti közvetítõi szabályai te-hát meghagyták volna azt a lehetõséget, hogy az ügyféllel meg-állapodjon abban, hogy – jóllehet õt az ügyfél bízta meg – demind a biztosító, mind az ügyfél részére fog tevékenykedni, ésdíjazását kizárólag a biztosító állja majd. Igaz, ez az eljárás felté-telezi az ügyfél felvilágosítását a kettõs tevékenységrõl csakúgy,mint az ügyfél ehhez való hozzájárulását. Kézenfekvõ, hogy ez afelvilágosítási kényszer nem jön jól annak a biztosítási alkusznak,aki magát – a biztosítás sikeres eladásának reményében – az ügy-fél felé függetlenségével reklámozza. Úgy gondoljuk azonban,hogy az alkuszt megbízó ügyfél és az alkusz között olyan erõs bi-zalmi viszony áll fenn, hogy a az ügyfél érdekeinek – az alkusz jö-vedelemszerzési kilátásai rovására is – elsõbbséget kell a díjazásirendelkezések terén adni. Megítélésünk szerint ez a felvilágosításikötelezettség nem jelentene sem méltánytalanságot, sem arányta-lanul súlyos kötelezettséget az alkuszra nézve. Attól az alkusztólviszont, aki az ügyfélnek azt ígéri, hogy kizárólag az ügyfél meg-bízásából és csak az ügyfél érdekeit szem elõtt tartva szerzi majdmeg a piacon az ügyfélnek a legmegfelelõbb biztosítást, jólleheta biztosító megbízásából és érdekében, annak lekötelezve tevé-kenykedik (ún. meg nem engedett kettõs tevékenység), a Szak-értõi Javaslat megvonni rendelte volna az ügyféllel szembenfennálló díjazási igényt. De még ez sem eredményezett volna sú-lyos méltánytalanságot az alkuszra nézve, mert ilyen esetben az al-kusz a biztosítótól jogosult lett volna díjazásra. Ezek a diszpozitívszabályok nézetünk szerint megfelelõen figyelemmel lettek volnamindhárom fél (valódi alkusz, ügyfél, biztosító) érdekeire, ugyan-akkor csak a kívánatos mértékben nehezítették volna meg a – tör-vényi védelmet csak korlátozottan érdemlõ – pszeudo-alkusz üz-letkötési lehetõségeit az ügyféllel szemben. A magunk részérõlugyanis úgy látjuk, hogy a törvényi szabályozásnak nemcsak azalkuszi érdekek védelmét kell a biztosító lehetséges visszaéléseivelszemben felvállalnia, hanem az ügyféllel szembeni alkuszi vissza-élések megakadályozására is alkalmasnak kell lennie. Az alkuszügyféllel szembeni túlkapásainak problémáira a MABIASZ állás-pontja természetesen nem tér ki. Ez érthetõ is, hiszen a MA-BIASZ a biztosítási alkuszok érdekképviseleti szerve, s mint ilyen,lobbytevékenységét nem a biztosítási alkuszok hátrányára, hanemkizárólag javára fejti ki. Ezért magától értetõdõen csak olyan sza-bályok felvételét sürgeti a Ptk.-ba, melyek a biztosítási alkusziszféra törvényi pozícióit javítanák. A magunk részérõl meggyõzõ-désünk, hogy – a Biztosítási törvény más tartalmú szabályainakmeghozataláig – a Szakértõi Javaslat díjazási szabályai még a biz-tosítási alkuszok szemszögébõl is kiszámíthatóbb jogállapotot te-remtettek volna, mint a jelenlegi szabályozatlan helyzet.

Harmadsorban, a magyar biztosítási alkuszi szférának immárvan egy új, fiatal generációja, mely nem a MABIASZ által kép-viselt (független is meg nem is) típusú alkusz szerepében képze-li el a sikeres üzletkötést, hanem a valóban független alkusz figu-ráját szeretné minden irányban megtestesíteni, s magát ezzel rek-lámozni. Ez a csoport az igazán független alkuszra modellezetttörvényi szabályozás meghozatalát sürgeti, mert szerinte a ma-gyar jogból jelenleg hiányoznak azok a tételes szabályok, melyeka biztosítási alkusz biztosítótól való függetlenségének ténylegesgarantálására alkalmasak lennének36. A piaci tendenciák e csoporttörekvéseit igazolni látszanak. A legújabb német biztosítási piacijelentések is arról tudósítanak, hogy a független (Németország-ban „szabad”-nak is nevezett) biztosítási alkuszok piaci részese-dése növekvõben van37. Ezeket a formálódó, új tendenciákat ajogalkotónak nem szabadna figyelmen kívül hagynia.


27

28

4.3.2. Biztosítási alkusz kiegyenlítési joga

A MABIASZ a különös díjazási szabályok felvételén felül azt iskezdeményezte, hogy a jogalkotó vegyen fel egy olyan tartalmúrendelkezést a Ptk. eseti közvetítõi szabályai közé, miszerint abiztosítási alkusznak kiegyenlítés is jár38. A Szakértõi Javaslat akiegyenlítési jogot csak a folyamatos közvetítésre kötelezett üz-letszerzõnek javasolta megadni, de azt – mint a fenti 4.2. pontalatt bemutattuk – a biztosítási szektorban is. A biztosítási alku-szok érdekképviseleti szervezete a kiegyenlítési jog mellett érvel-ve is lényegében a néhány biztosítóval rendszeresen fennállókapcsolatra hivatkozott akként, hogy a biztosítási alkusz, ugyan-úgy mint a többes biztosítási ügynök, a biztosító javára újra megújra biztosítási szerzõdéseket közvetít, melybõl a biztosító az al-kuszi jogviszony megszûnése után is profitál. Ha a törvény atöbbes biztosítási ügynöknek kiegyenlítési jogot garantál, akkorez a biztosítási alkusznak is kijár.

Ez az érvelés elsõ olvasásra meggyõzõnek hat. A biztosítási al-kusz és a többes biztosítási ügynök között kétségtelenül több ahasonlóság, mint az áruüzletszerzõ és áruközvetítõ alkusz kö-zött. Ezek a hasonlóságok az elhatárolást meg is nehezítik. Egy-részt mind a biztosítási alkusz, mind a többes biztosítási ügynöktöbb biztosító termékeit kínálja, másrészt rendszerint mindket-tõnek van megállapodása több biztosítóval arra nézve, hogy aszerzett biztosítási szerzõdések értékének függvényében a jövõ-ben a biztosítótól jutalékot kap. Emiatt a biztosítási alkusz gyak-ran áll rendszeres kapcsolatban egy vagy több biztosítóval, amifolyamatos tevékenységet sugall. Végül a biztosítási alkusz nemtipikus, klasszikus értelemben vett alkuszi tevékenységet fejt ki,azaz nem alkudozik egyénileg minden esetben külön az ügyféljavára a biztosítóval, hanem – ugyanúgy mint a biztosítási ügy-nök – a biztosítóval csupán megszervezi a szerzõdéskötést.

A biztosítási alkusz és a biztosítási ügynök között van azon-ban egy döntõ különbség. Ez az állandó (más néven folyamatos)megbízás ismérve, mely csak a biztosítási ügynök, illetve többesbiztosítási ügynöki jogviszonynak sajátja. A Szakértõi Javaslatalapkoncepciója az volt, hogy ezt az áruközvetítésben bevett el-határolási szempontot a folyamatos és eseti közvetítés között abiztosítási szféra közvetítõire is következetesen és világosan al-kalmazni kell, miután a jelenleg hatályos Kerügyntv. koncepció-ja is az, hogy annak rendelkezései alkalmazandók a biztosításiügynökre is.

Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra, hogy az állandó (folya-matos) megbízás ismérve nem valósul meg már azáltal, hogy aközvetítõ rendszeresen közvetít és ezt a megbízó vállalat (bizto-sító) jutalékkal honorálja, még akkor sem, ha a jutalékfizetésrõla biztosító és az alkusz szerzõdésben megállapodtak. Az állandó(folyamatos) megbízáshoz az is szükséges, hogy a közvetítõ ésmegbízója közötti szerzõdés a közvetítõt állandó (folyamatos)tevékenységre kötelezze akként, hogy feladata a megbízói vállalatérdekében és javára való piacépítés és forgalomnövelés legyen.Ez a törekvési kötelezettség csak a folyamatos közvetítõ sajátja.A folyamatos törekvési kötelezettség biztosításközvetítõ eseté-ben annyit jelent, hogy a biztosítási ügynöknek minél több biz-tosítási szerzõdés megszerzése a feladata akként, hogy eközben– bár nem munkavállaló – a biztosító értékesítési szervezetébenagymértékben betagozódik, a biztosító utasításait részben kö-vetni köteles, a biztosítóval szemben beszámolási kötelezettségevan és más biztosító hasonló termékeit nem közvetítheti. Ezértnevezi a biztosítási szaknyelv a biztosítási ügynököt függõ bizto-sításközvetítõnek. A valódi biztosítási alkusz ezzel szemben elsõ-sorban ügyfelei érdekeit képviseli akként, hogy az ügyféllel szem-ben arra kötelezett, hogy annak kockázatai lefedésére a lehetõlegoptimálisabb szerzõdést a piacon megtalálja úgy, hogy azokközött az ügyfél javára válogat. Ilyen értelemben tipikusan nema biztosítótól, hanem az ügyféltõl függ, ezért nevezi a biztosítá-si szaknyelv független biztosításközvetítõnek. Önmagában a biz-tosítási alkusz és a biztosító azon megállapodásból, miszerint a

biztosító az alkusznak jutalékot fizet, még nem következik a biz-tosítási ügynöki státusz. Ehhez az a plusz is szükséges, hogy a fe-lek jutalékfizetési kötelezettségen felül a biztosítási alkusz ún. te-vékenységi (folyamatos törekvési) kötelezettségében is megegyez-zenek. Ugyancsak nem következik biztosítási ügynöki státuszpusztán abból a ténybõl, hogy az alkusz újra meg újra ugyan-azon egynéhány biztosító szerzõdéseit szerzi meg az ügyfélnek.Ezt ugyanis a biztosítási alkusz nem azért teszi, mert erre köte-les, hanem mert az adott biztosító által kínált szerzõdés az ügy-félnek a legjobb, és neki az ügyféllel szemben a legjobb szerzõ-dés kiválasztása a kötelezettsége. Ha nem ezt teszi, hanem pusz-tán a neki a legtöbb jutalékot kínáló biztosító szerzõdéseit adjael az ügyfélnek, akkor az ügyféllel szemben szerzõdésszegést kö-vet el. Természetesen az is elõfordul a gyakorlatban, hogy a for-málisan biztosítási alkuszi jogviszonyban tevékenykedõ biztosí-tásközvetítõ a biztosító hallgatólagos beleegyezésével valójábanbiztosítási ügynöki tevékenységet végez. A jogviszony helyes mi-nõsítése ilyenkor csak a fenti ismérvek vizsgálatával és alaposmérlegeléssel végezhetõ el.

A fenti alapvetõ különbségekre tekintettel a magunk részérõlnem látunk a biztosítási alkusz esetében olyan mértékû függõsé-get a biztosítóval szemben fennállni, amely a kiegyenlítés alanyijogként való garantálását indokolná. A nem valódi, a nagyobbjutalék reményében szerzõdésszegõ módon a biztosítótól valófüggõséget bevállaló biztosítási alkuszra pedig a magunk részé-rõl nem látjuk üdvösnek általános törvényi szerzõdéstípust mo-dellezni. Megjegyezzük, ugyanígy ítéli meg a helyzetet nemcsaka német, hanem 2006 óta immár az osztrák törvényhozó is.A biztosítási ügynökök kiegyenlítési jogának törvénybe iktatása-kor az osztrák törvényhozó expressis verbis sietett törvényben ki-mondani, hogy a kiegyenlítés az alkusznak nem jár39.

5. A Ptk.-ból való kimaradás jövõbeli hatása

Ha a folyamatos közvetítõk kötelmi jogviszonyának törvényiszabályai a Ptk. Kötelmi Jogi fejezetén kívül maradnak, az esetiközvetítõkre pedig a jövõben sem lesznek törvényi szintû, általá-nos kötelmi jogi szabályok, akkor a kereskedelmi forgalom egyklasszikus területe marad elszigetelt, illetve szabályozatlan álla-potban. Teljes mértékben osztjuk Takáts Péter professzornak, amagyar biztosítási jog tekintélyes mûvelõjének a helyzetrõl szó-ló értékelését: „különbözõ áruk és szolgáltatások közvetítésébõlszázezrek élnek az országban, s ha valahol, itt lett volna fontos az át-gondolt, egységes logikára felépülõ…..szabályozás.”40

Ha a magyar közvetítõi jog továbbra is ilyen kimunkálatlanmarad, úgy az összes egyéb, piacépítésre kötelezett kereskedelmiforgalmazó jogviszonyai is még hosszú ideig a tisztázatlanság ál-lapotára lesznek ítélve. A fejlett, jól kimunkált értékesítési jogúországokban ugyanis a bíróságok az üzletszerzõi szerzõdés szabá-lyait analóg módon alkalmazzák a piacépítésre kötelezett kereske-delmi értékesítési (más néven disztribútori) szerzõdés és fran-chise-szerzõdés fõ elemeire is41. A Ptk. alapkoncepciója – mintfent bemutattuk – az üzletszerzõi szerzõdés Ptk.-ba való beeme-lésére épült. A szakértõi csoport ezért abból indult ki, hogy üz-letszerzõi szerzõdés törvényi szabályai elegendõ normatív alapotkínálnak majd a jogalkalmazónak a piacépítésre kötelezett keres-kedelmi értékesítõ és a franchise-vevõ jogviszonyának elbírálásá-hoz, így ezeket nem lesz szükséges a Ptk.-ban külön nevesíteni.Ha ez a feltételezés megdõl és az üzletszerzõi szerzõdés az ere-deti koncepcióval ellentétben a Ptk.-n kívül marad, akkor „anya-jog”, húzóerõ és fejlõdési perspektíva nélkül maradnak nemcsakaz üzletszerzõi jog, hanem az értékesítési jog egyéb területei is.Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, milyen nehézsé-gek elé fogja majd állítani a magyar bíróságokat pl. a franchise-vevõ kiegyenlítés megfizetésére indított kereseti kérelmének elbí-rálása. Ez a fajta bizonytalanság és kiszámíthatatlanság elõnyöslesz viszont az olyan nagy nyugati láncoknak, akik franchise-adó-


ként és márkakereskedõként jelennek meg a magyar piacon és azotthon bevett, számukra egyoldalúan elõnyös szerzõdési klauzu-lákat alkalmazzák magyar franchise-vevõikkel és viszonteladóik-kal szemben. Míg a régi EU-tagországokban ezekre a kikötések-re a bíróságok az üzletszerzõi jog analóg alkalmazásával csatta-nós válaszokat adnak, addig – megfelelõ törvényi szabályozáshiányában – a magyar franchise-vevõnek ilyenfajta bírósági véde-lemre a minimálisnál is kevesebb reális esélye lesz. Ezen szerzõ-dések esetében ugyanis a felek szerzõdésalakító szabadságánakhatáraira nézve nem áll majd semmiféle olyan Ptk.-ban szabályo-

zott szerzõdéstípus rendelkezésre, amelynek szabályozási vezér-elvei a bíróságoknak támpontként szolgálhatnának az egyes szer-zõdési kikötések megítéléséhez. Nem szükséges tovább tag-lalnunk, hogy magyar értékesítési és franchise vállalkozások ér-dekeinek bírósági érvényesítése ezek után milyen reménytelenperspektívával kecsegtet.

Dr. Pajor-Bytomski Magdalena tudományos fõmunkatársHamburgi Egyetem ÁJK

Kelet- és Középkelet-Európai Tanszék


29

JEGYZETEK

11 Vékás Lajos (szerk.): Szakértõi Javaslat az új Polgári Törvénykönyv terve-zetéhez; Complex Kiadó, Budapest, 2008, 1281. o.

12 Wellmann György: A Ptk. szakértõi javaslatáról (Egy magántervezet kriti-kai méltatása), Gazdaság és Jog, 2008. évi 5. sz. 3–8.

13 T/5949. törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvrõl. 2008 májusábanhozzáférhetõ volt az Interneten: http://www.irm.gov.hu/download/ptk_normaegyben080606vegso.pdf/ptk_normaegyben080606vegso.pdf, éshttp://www.parlament.hu/irom38/05949/05949.pdf alatt.

14 Vékás Lajos: Parerga: Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezeté-hez; HVG-ORAC, Budapest, 2008, 327. o.; Kisfaludi András szellemes ésképletes hasonlattal az eredetileg eltervezett új Ptk.-t „egy áramvonalas, kí-vül-belül jól felszerelt, kényelmes, modern, nagy teljesítményû motorral rendelke-zõ jármûhöz” hasonlítja, „amellyel a nemzetközi forgalomban is büszkén vehe-tünk részt”, ehhez képest a Parlament elé beterjesztett Tervezet „ a várt szu-pervonat helyett egy – hazai viszonylatban egyébként nem szokatlan –szerelvény…. kicsit szakadt, kicsit piszkos, rossz szagú, tele van graffitizva, s lát-tára korántsem sebességi rekordok jutnak eszünkbe” (Korreferátum a IX. Ma-gyar Jogászgyûlés „Hagyomány és Újítás az új Polgári Törvénykönyv Ter-vezetében” címû szekció témájához); Vékás Lajos: Hová lettél, hová levél,oh telekkönyv(i elbirtoklás)???!, Magyar Jog 2007. évi 10. sz. 590–593. o.;Sárközy Tamás szerint „a jelenlegi Ptk. elavultsága a szerzõdések szabályozásá-ban nyilvánult meg, elsõsorban a kötelmi különös részben” (uõ. A szocializmus,a rendszerváltás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga Magyarországon1945–2005, Budapest, 2007, 288. o.), a szerzõ egyben keveselli az új Ptk.-ban a gazdasági (kereskedelmi) ügyleteket (uo. 289–290. o.).

15 Gadó Gábor: Eltérõ és egyezõ álláspontok az új Ptk. elõkészítése során,Magyar Jog 2008. évi 6. sz. 385–398. o.;

16 Wellmann György elõadása a Magyar Tudományos Akadémián a Szakér-tõi Javaslat (1. lj.) 2008. március 31-én megtartott könyvbemutatóján.

17 Pajor-Bytomski Magdalena: Törvénytervezet az ügynöki szerzõdés és azüzletszerzõi szerzõdés szabályaihoz: Javaslat a Ptk. szabályozására és indo-kolására, Budapest 2006, A Szladits Szeminárium kiadványai 3. kötet,181. o. Budapest 2006, ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tanszék (továbbiakban:Törvénytervezet).

18 Pajor-Bytomski Magdalena: A harmonizált kereskedelmi ügynöki jog a fel-sõbb bírói gyakorlatban: az ingatlanközvetítõi szerzõdés minõsítése ésászf-kikötéseinek kontrollja, Magyar Jog, 2006. évi 8. sz. 483–496. o.

19 Darázs Lénárd: Az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony kartelljogimegítélése, Magyar Jog 2008. évi 1. sz. 15–22. (15–16.) o.

10 Ld. Szakértõi Javaslat (1. lj.) 961–984. oldalait. 11 Ld. a Kerügyntv. Hivatalos Indokolása 1. §-hoz fûzött Részletes Indo-

kolásának 1. bekezdését.12 Horváth Gyula (ügyvéd, Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda): Nem sem-

mizhetõ ki az ügynök: Jogi tanács, in: Világgazdaság 2007. III. 27-i szá-ma, olvasható az Interneten 2008. szeptember 10-én http://www.vi-laggazdasag.hu/index.php?apps=cikk&cikk=164735 alatt.

13 Ld. a Kerügyntv. 1. § (7) bekezdését, mely kimondja: „Az e törvénybennem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiirányadóak.”

14 Ld. az 1993. február 2-án elfogadott Bundesgesetz über die Rechtsverhält-nisse der selbständigen Handelsvertreter nevû (BGBl. 88/1993) és az 1996.július 1-jén elfogadott Bundesgesetz über die Rechtsverhältnisse der Maklerund über Änderungen des Konsumentenschutzgesetzes nevû (BGBl.262/1996), két különbözõ törvényt.

15 Oberster Gerichtshof 2002. július 7-én hozott, 4 Ob 164/02f ügyszámúdöntése, mellyel a bíróság a biztosítási ügynököt az áruüzletszerzõvel„egyenjogúsította” és az utóbbinak is kiegyenlítési jogot adott. A döntésrövid összefoglalását ld. in: Recht der Wirtschaft, 2003. évi 5. sz., 265. o.

16 Ld. a Handelsvertretergesetz (14. lj.) 2006. június 26-i novelláját (BGBl.103/2006). A novella hivatalos indokolása olvasható az interneten 2008.szept. 29-én http://www.parlament.gv.at/PG/DE/XXII/I/I_01427/fname_061567.pdf alatt.

17 16. lj. Ld. a az osztrák üzletszerzõi törvénybe (Handelsvertretergesetz)2006-ban újonnan beiktatott 26a–26d. §-okat.

18 Törvénytervezet (7. lj.), 27–31. oldalai. 19 Így a korábbi magyar jogirodalomban elfogadott álláspont is, vö. Brachfeld

Dezsõ: A kereskedelmi ügynök joga. Budapest, 1. kiadás 1938.; 68. o.

20 Részletesen ld. Törvénytervezet (7. lj.), 35. o., 43–46. o., 48. o., 50–51.o., 62–65. o.

21 2/2005. PJE szám alatti határozat (2005. június 20.), BH 2005. évi 9.szám, 648. o.

22 BH 2005, 217. sz. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.624/2003. sz.); BDT 2003,85. sz. (Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40240/2002/5.), részletes elem-zésüket ld. Pajor-Bytomski (8. lj-ben i. m.).

23 A bíróságok gyakorlati dilemmájához ld. a BH 2006, 19. sz. (Legf. Bír.Gfv. IX. 30.220/2004. sz.) döntést.

24 A szakma egy képviselõjének állásfoglalása szerint „a tevékenységet gya-korlók legális mûködését ma nemcsak teljesen korszerûtlen, következetlenjogszabályok rendezik, de még ezen alacsony feltételek meglétét sem el-lenõrzi senki”. Hampel Tamás: Az alkuszi szolgáltatás szerepe a magyar in-gatlanközvetítésben (1999. okt. 14.), olvasható az Interneten 2005. ápr.19-én: www.ingatlanhirek.hu/szakcikk cím alatt.

25 Legf. Bír. Gfv. X. 32. 209/1995., BH 1997/241.26 A biztosítókról és biztosítási tevékenységrõl szóló 2003. évi LX. törvény

(MK 2003. évi 84. sz., 6712. és sk. o. (utoljára módosította a 2004. éviLXXXIV. törvény).

27 Gyenis Ágnes: Hitelközvetítõ álügynökök: Zsebrepacsi (hvg 2006. feb-ruár 25-i sz. 91–92. o.); Gyenis Ágnes: Az ügynök hálája: Szakad a Bro-kernet (hvg 2006. december 7-i sz.); Papp Emília: Biztosítós ügynöküzelmei: Kész árverés (hvg 2007. december 15-i sz. 118–119. o.); PappEmília: Érdemes odafigyelni: Biztosításközvetítõi trükkök (hvg 2007.május 27-i sz.).

28 2007/64/EK irányelv a belsõ piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról (HL L319., 2007. 12. 5., 1–36. o.); 2008/48/EK irányelv a fogyasztói hitel-megállapodásokról (HL L 133., 2008. 5. 22., 66–92. o.).

29 Szepesi György: A lakosság banki eladósodásának néhány pénzügyi és ban-ki összefüggése, in: Fejlesztés és Finanszírozás, 2008. évi 1. sz.

30 Szepesi uo. (29. lj.).31 Kovács Zsolt: Az önálló kereskedelmi ügynöki szerzõdésrõl szóló törvény

alkalmazásának problémái, in: Benisné Gyõrffy Ilona (szerk.), TizenhetedikJogász Vándorgyûlés, Hajdúszoboszló, 2001. október 18–19. Budapest,2001., 39–44. (42., 44. o.).

32 Ld. a Szakértõi Javaslat (1. lj.), 980–982. oldalait. 33 Ld. a német HGB (Kereskedelmi Törvénykönyv) 89b. § (5) bekezdését,

amely a biztosítási ügynöknek módosított kiegyenlítési jogot ad. Az észtKötelmi Törvény kiegyenlítési jogot adó 688. §-a a biztosítási ügynökreváltoztatások nélkül alkalmazandó. Ausztria is ezt a megoldást követi2006. óta, ld. az osztrák üzletszerzõi törvény (14. lj.) 2006. június 26-inovelláját (BGBl. 103/2006).

34 Ld. 20. lj. 35 Takáts Péter (a MABIASZ – korábbi – fõtitkára): A Ptk.-Tervezet és a

biztosítási alkusz, olvasható az Interneten 2008. szept. 18-án:http://www.aidahungary.hu/anyag/feltoltott/PtkTervezet_bizt_alkusz_10000096.pdf alatt.

36 Gyenis Ágnes: Az ügynök hálája: Szakad a Brokernet (hvg 2006. december7-i sz.).

37 Olvasható az Interneten 2008. szept. 19-én: http://www.horstloy.de/1179.pdf?MP=&tx_ttnews%5Btt_news%5D=74&no_cache=1 alatt

38 35. lj. 39 Ld. az osztrák üzletszerzõi törvény (Handelsvertretergesetz, 14. lj.) 28. §

(1) bekezdését. 40 Ld. http://www.aidahungary.hu/index.cgi?r=92493146&v=7954150385

&l=&mf=&p=_biztositasi_szemle_jogi_anyagai_06 alatt. 41 Pl. a OLG München (Müncheni Táblabíróság) 2002. június 26-án kelt 7

U 5730/01 sz. ítélete vagy a LG Hanau (Hanau-i Tartományi Bíróság)2002. május 28-án kelt 6 0 106/2001 sz. ítélete. A jogirodalom is osztjaezt az álláspontot, ld. Martinek/Semler/Habermeier, Handbuch des Ver-triebsrechts, 2. kiadás 2003, § 23-hoz fûz. 60. és azt köv. szlsz.; Graf vonWestphalen in: Röhricht, Volker/ Westphalen, Friedrich Graf von (szerk).:HGB Kommentar, Köln, 2. kiadás 2001, zum Franchise-Vertrag, 2198.o. 9. szlj.

30

I. A recenzió tárgya

Jelen könyvismertetés tárgya Menyhárd Attila egyetemi docenshabilitációs munkája, amely Dologi Jog címmel jelent meg 2007novemberében.1 Kisfaludi András a kötethez írott elõszavában ajogi oktatáson belül elsõsorban a doktori képzésben résztvevõkszámára ajánlja ezt a tankönyvet. Valószínûleg igaza van Kisfalu-di Andrásnak abban is, hogy ez a munka fontos lépés a magyarjogtudomány nagykorúvá válásához vezetõ úton. A kötet emel-lett számos olyan kérdésfelvetést és ahhoz kapcsolódó megállapí-tást tartalmaz, problémakört elemez, amely a gyakorló jogászokszámára is hasznossá teheti Menyhárd Attila munkájának az is-meretét.

A kötet értékét növeli, hogy a magyar polgári jog dologi jogirészérõl tankönyv – Lenkovics Barnabás mára már klasszikussávált mûvén kívül – a rendszerváltozás óta nem jelent meg. Meny-hárd Attila habilitációs munkája nemzetközi összehasonlításbanis megállja a helyét, hiszen feldolgozza az alapvetõ angol, németés osztrák tankönyvirodalmat. Rendszerezõ áttekintése, újszerûkérdésfelvetései és az azokra adott válaszok, a magánjogon belü-li összefüggésrendszer egységben történõ bemutatása érdemessétenné ezt a munkát arra, hogy idegen nyelvre is lefordítsák.

Jelen recenzió a terjedelmi korlátok miatt csupán háromolyan kérdéskör bemutatására szorítkozhat, amelyeknek elemzé-se az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, eltûnt a magyar jog-irodalomból. Ez a három terület azonban újabban növekvõ gya-korlati jelentõséggel bír, és az új Ptk. elfogadása után megkerül-hetetlenné válik a velük való elmélyültebb foglalkozás.

II. A hatósági határozattal és hatósági árveréssel történõtulajdonszerzés

A hatósági határozattal és hatósági árveréssel való tulajdonszer-zés mind ingók, mind pedig ingatlanok eredeti szerzésmódja,bár ennek kapcsán a Ptk. 120. § (1) bekezdésének másodikmondata félreérthetõ. Ezen rendelkezés helyes értelmezése– mutat rá a Szerzõ – nem az, hogy ingatlanok esetében a ható-sági árveréssel való tulajdonszerzés ne lenne eredeti szerzésmód.Csupán arról van szó, hogy az ingatlanok tulajdonjogát hatósá-gi árverés útján megszerzõ jóhiszemû személyeket a Ptk. tulaj-donszerzési szabályai nem védik abban az esetben, ha nem azvolt a tulajdonos, akinek tulajdonaként az ingatlant hatósági ár-verés útján értékesítették. Ettõl függetlenül azonban a Ptk. 120.§ (1) bekezdése alapján történõ tulajdonszerzés ingatlanok ese-tében is eredeti szerzésmódnak minõsül. A Ptk. 120. § (1) be-kezdés második mondatának eredeti célja az, hogy ingatlanokesetében a tulajdonszerzés kizárt, ha az ingatlan árverésénekmegsemmisítésére van törvényes ok.

Kérdés, hogy ilyen esetben érvényesíthetõ-e az ingatlanra tu-lajdoni igény – a hatósági árveréssel szembeni jogorvoslat nélkül–, vagy az árverés mint hatósági aktus jogszerûségének elõzetesfelülvizsgálata a tulajdoni igény érvényesítésének szükségszerûelõfeltétele? A Szerzõ ez utóbbi álláspont mellett foglal állást. En-nek megfelelõen, ha a hatósági árverés során nem az volt az ingat-lan tulajdonosa, akinek tulajdonaként az ingatlant értékesítették,az ingatlan eredeti tulajdonosa csak akkor érvényesíthet tulajdoniigényt, ha a hatósági árveréssel szemben sikeresen élt jogorvoslat-tal. Ellenkezõ esetben erre irányuló bírósági (hatósági) eljárásonkívül kerülne sor – a jogerõs és végrehajtható határozattal szem-ben – tulajdoni igény érvényesítése keretében a határozatok felül-vizsgálatára, azok jogerejének érintése nélkül.2

Ingók esetében a jóhiszemû szerzés védelme arra az esetre iskiterjed, ha a hatósági árverést megalapozó, illetve azt elrendelõdöntést vagy magát az árverést utólag megsemmisítik. A meg-semmisítés a jóhiszemû árverési vevõ által megszerzett tulajdon-jogot nem érinti. A tulajdonát vesztett tulajdonos adott esetbenkártérítési igényt érvényesíthet, ha ennek feltételei egyébkéntfennállnak.3 A visszterhességet a Ptk. külön feltételként nem ha-tározza meg.4 A Ptk. nem ad általános szabályt arra nézve, hogy ahatósági határozattal vagy hatósági árveréssel történõ tulajdon-szerzés esetén mi a tulajdonátszállás idõpontja, ehhez szükséges-etovábbi aktus, vagy vannak-e további feltételei.

Ennek a tulajdonszerzési módnak különösen nagy a jelentõsé-ge a társasági törvény, a bírósági végrehajtásról, valamint a fi-zetésképtelenségi eljárásról szóló jogszabályok alkalmazási kö-rében. Ennek megfelelõen korántsem közömbös a Szerzõ általáttekintõ jelleggel bemutatott problémakör, vagyis ennek a szer-zésmódnak az eredeti jellege, illetve az ingatlanok megszerzésesorán az ingókhoz képest fennálló eltérések.

III. Az átruházás jogi természete

A gyakorlatban legfontosabb származékos tulajdonszerzési módaz átruházás. Ebbõl a szempontból megkülönböztetjük egymástóla konszenzuális és a tradíciós jogrendszereket. A konszenzuálisrendszerben (pl. a francia jog) ingó átruházása esetében a jogcímés a tulajdonszerzés nem válik szét egymástól, a jogcímet keletkez-tetõ szerzõdés egyúttal a tulajdonszerzés joghatását is kiváltja.A tradíciós tulajdonátruházási rendszerekben (pl. a német jog) azingó dolgok tulajdonjogának átruházásához a dolog átadása isszükséges. Emellett megkülönböztethetõ az ún. nyitott tulajdon-átruházási rendszer is, amely nem rögzíti sem a tulajdon átszállá-sához szükséges aktust, sem annak hiányát, hanem diszpozitív sza-bályt adva a felekre bízza ennek rendezését (pl. angol jog).5

A tradíciós és konszenzuális rendszer közötti választás, amelyaz új Ptk. kodifikációja során is felvetõdött, korántsem egyszerûkérdés. A konszenzuális rendszerben dogmatikailag nehezenmegoldható problémát jelent a jövõben keletkezõ dolgokon valótulajdonátszállás, mert ehhez hiányzik a megfelelõ aktus. A tradí-ciós rendszer melletti érv lehet a forgalombiztonság, továbbá akárveszély és a tulajdon összekapcsolódása.6 A kétféle rendszerközötti határok az idõk folyamán elmosódtak, amelybõl a Szerzõarra a megállapításra jut, hogy egy olyan nyitott tulaj-donátruházási rendszer is megfelelõ alternatívát jelenthet, amelya tulajdon átszállásához a tradíció szükségességét a felek eltérõmegállapodásának hiányában várja el.7

Az átadás kapcsán vizsgálni kell annak egyes különös módo-zatait, illetve jogi természetét. A jelképes átadást a Szerzõ nemtartja elismerhetõnek, szerinte ugyanis az átadás rugalmas értel-mezése miatt nemcsak szükségtelen az átadás eseteinek a jelképesátadással történõ bõvítése, de azt dogmatikai következetességgelmegtenni sem lehet.8

Az átadás jogi természetét illetõen kérdés, hogy azt önálló do-logi jogi rendelkezõ ügyletnek vagy puszta reálaktusnak kell-e te-kinteni? Az átadás jogi természete a régi magyar magánjogbanügyleti természetû volt, vagyis szétvált a tulajdonátruházás jog-címét keletkezetõ kötelmi szerzõdés és a tulajdon átszállásáteredményezõ dologi ügylet, az átadás. A tulajdonátruházásnak akötelmi és a dologi ügylet megkülönböztetésén alapuló modell-je 1945 után háttérbe szorult. Az ügyleti kettõsség elvét EörsiGyula már 1947-ben megkérdõjelezte és ez kimaradt a Ptk. sza-bályaiból is. A mai jogirodalom és bírói gyakorlat azonban erõ-


Könyvismertetés

Menyhárd Attila: Dologi jog

teljesen az átadás ügyleti természetének elfogadása irányábamutat.9 Az átadás jogügyleti természetének elfogadása azonbanolyan következetességgel, mint amit a német jog követ, nem al-kalmazható. Ehhez ugyanis szükség volna olyan általános jogügy-leti szabályokra, amelyek a kötelmi és a dologi ügyletekre egy-aránt vonatkoznak, vagy pedig az önálló dologi ügylet fogalmátés szabályait kellene külön meghatározni. Ilyen jogügyleti szabá-lyozást azonban Ptk. nem tartalmaz és a Szerzõ álláspontja sze-rint erre nincs is szükség.10 Az átadás dologi jogi jogügyletkénttörténõ elismerése a magyar jogban úgy lenne megoldható, ha aPtk. a szerzõdéses szabályok megfelelõ alkalmazását írná elõ.11

Nagy a gyakorlati jelentõsége a jogok és követelések átruházásá-nak. E javak átruházása a Ptk. rendszerében konszenzuális módonmegy végbe, vagyis ehhez a szerzõdésen kívül további aktusra nincsszükség. Ez azonban nehézséget okoz a jövõben keletkezõ követe-lések engedményezése során, mert ilyen esetben a követelés kelet-kezésének idõpontjában a követelés már nem az engedményezõ,hanem az engedményes követeléseként keletkezik.12

Az ügyleti kettõsség elve és a dologi jogi ügylet tanának elis-merése maga után vonja azt a kérdést, hogy a kötelmi ügylet hi-bája kihathat-e a tulajdonjog átszállására akkor is, ha a dologiügylet egyébként hibátlan. Ha a kötelmi ügylet hibája (nem lé-tezése, érvénytelensége vagy hatálytalansága) önmagában, hibát-lan átadás (dologi ügylet) esetén is kizárja a tulajdonjog átruhá-zással történõ átszállását, kauzális (jogcímes) rendszerrõl beszé-lünk. Ennek ellentettje az absztrakt tulajdonátruházási rendszer,amikor is a dologi jogi ügyletet absztrakt ügyletként fogjuk fel.A tulajdonátruházás absztrakt rendszerének célja és elsõdlegeselõnye a jóhiszemû szerzõ védelme. A dologi rendelkezõ ügyletabsztrakt természetébõl az is következik, hogy a dolgot megszer-zõ harmadik személyekkel szemben az eredeti tulajdonos nemérvényesíthet tulajdoni igényt, feltéve, hogy a dolgot önként ru-házta át. Ez a rendszer tehát – mivel a kötelmi jogi jogcím hiá-nya a tulajdonszerzésre és az azt követõ tulajdonszerzési lánco-latra nincs hatással – elsõsorban nem a tulajdon közvetlen meg-szerzõjét, hanem a tõle tulajdonjogot származtató szerzõket vé-di. Ezt a védelmet a kauzális rendszerek más úton (pl. nem tu-lajdonostól való tulajdonszerzés szabályaival) biztosítják.

A magyar jog a kauzális (jogcímes) tradíció elvén nyugszik,vagyis a jogcím hiánya, érvénytelensége a tulajdon átszállását ki-zárja. Az érvénytelen jogcím alapján hibátlan átadással szerzettdolgon a dolog megszerzõje tulajdont nem szerezhet, a dolgotaz átruházó tulajdoni igénnyel követelheti vissza.13

Ingatlanok átruházása esetében a dologi jogi rendelkezõ ügy-let a bejegyzési engedély kiadásában áll, de a bejegyzés maga –konstitutív természete ellenére – már nem része a rendelkezõügyletnek.14 Az ingatlanok tulajdonjogának átruházással valómegszerzése során a birtokba adás irreleváns, az sem nem szük-séges, sem nem elégséges feltétele az ingatlan tulajdonjog meg-szerzésének.15 A jóhiszemûséget az ingatlan-nyilvántartási szabá-lyozás sem vélelmezi. Ehhez kapcsolódóan azonban az a Szerzõhatározott véleménye, hogy a bizonyítási terhet rugalmasabbantelepítõ megoldás lenne, ha a törvény – a jóhiszemû szerzés ki-mondása helyett – a rosszhiszemû szerzést zárná ki és a rosszhi-szemûség fogalmát meghatározná. Ez a megoldás ugyan a tulaj-donosra hárítaná a bizonyítási terhet, de nem venné el a bírósá-goktól a bizonyítás irányításának a lehetõségét.16

Ingatlanok átruházásához kapcsolódik a Ptk. 117. § (4) be-kezdésében foglalt birtokkal megerõsített jogcímvédelem intéz-ménye is, amely azonban a tankönyvíró szerint gyengíti a telek-könyv közhitelességének és a bejegyzés konstitutív hatályának azelvét.17

IV. A haszonélvezethez kapcsolódó jogértelmezésikérdések

A haszonélvezettel kapcsolatban a Szerzõ kiindulópontja, hogy aPtk. a megalkotásának idõpontjában fennálló gazdasági és társa-

dalmi viszonyok folytán egyáltalán nem számolt azokkal a lehet-séges helyzetekkel és problémákkal, amelyek a haszonélvezeti jogpiaci viszonyok között való megjelenésébõl adódnak.18

A Szerzõ kiemeli, hogy a Ptk. 157. § (2) bekezdése rela-tivizálja a haszonélvezõnek a tulajdonossal szembeni pozíciójátés áttöri a haszonélvezeti jog abszolút szerkezetét, mert a tulaj-donos ezáltal nem lesz köteles a haszonélvezeti jog gyakorlásátakadályozó magatartástól tartózkodni.19

A Ptk. nem rendelkezik egyértelmûen arról, hogy jogi sze-mélyt is megillethet-e haszonélvezeti jog vagy sem. A törvényegyes rendelkezéseibõl azonban a Szerzõ szerint az vezethetõ le,hogy a Ptk. a haszonélvezeti jogot csak természetes személyek ja-vára biztosítja, és nem teszi lehetõvé, hogy jogi személy annakjogosultja legyen. A Szerzõ szerint ennek a korlátozásnak a fenn-tartása a jövõre nézve megkérdõjelezhetõ.20

A Ptk. nem rendezi azt a helyzetet sem, amikor haszonélveze-ti pozícióba több személy kerül. A Szerzõ szerint ebben az eset-ben – jogalkalmazói analógiaként – a birtoklás, a használat és ahasznok szedésének jogára a közös tulajdon szabályait kell meg-felelõen alkalmazni.21 A közös tulajdon szabályait az özvegyi jo-gok versengése esetén is alkalmazni lehet, amikor is egyidejûlegtöbb özvegyi haszonélvezeti jog terheli a dolgot.22

Jogot vagy követelést terhelõ haszonélvezet szerzõdéssel va-ló alapítására a jogok és a követelések átruházására vonatkozószabályokat kell megfelelõen alkalmazni. Ha tehát a jogok éskövetelések átruházása konszenzuális, vagyis nem kell hozzáátadás, a haszonélvezet szerzõdéssel való alapítása is ígytörténik.23

A bírói gyakorlat szigorú határvonalat húz a felek kötelmi jo-gi megállapodása és a szerzõdéssel alapított dologi jog közé. Azalapító szerzõdés bírói úton való módosítását ennek jegyébenzárják ki, mondván, hogy a szerzõdés egyszeri szolgáltatásra – adologi jog alapítására – irányult. A feleknek azonban a dologijog törvényben rögzített tartalmát nem érintõ rendelkezése aPtk. 241. §-ában foglalt szabályok szerint módosítható.24 A gya-korlatban ez a merev szétválasztása a dologi jogot alapító szer-zõdésnek és magának a korlátolt dologi jognak egyre többproblémát vet fel. Megtörténhet például, hogy a szerzõdésselalapított haszonélvezetet a tulajdonos utóbb módosítani szeret-né, ehhez azonban a haszonélvezõ nem járul hozzá. Ebben ahelyzetben a bíróság sem tehet semmit, hiszen az alapító jog-ügylet módosítására nincs lehetõsége. Az új Ptk. megalkotásasorán erre a problémára is gondolni kellene, hiszen ezáltal a tu-lajdonjog olyan mértékû korlátozást szenved, amely adott eset-ben méltánytalan teher lehet a tulajdonos számára. Ha a közöstulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs kezdemé-nyezheti, kérdés, hogy ezt a jogot miért nem adja meg a törvénya szerzõdéssel alapított haszonélvezet esetén?

V. Összegzés

Menyhárd Attila munkája egy kiemelkedõ teljesítmény eredmé-nye. Áttekinthetõen tárgyalja a dologi jog egészét, és bár a má-sodéves joghallgatók számára talán még nehezen érthetõ kérdé-seket taglal, az államvizsgázók már egyértelmûen magabiztosanforgathatják. Nagyon fontos szerepet fog emellett a doktori kép-zésben is betölteni, amelynek súlya a közeljövõben valószínûlegnövekedni fog, hiszen a gyakorlat részérõl is növekszik az igénya tudományos fokozattal rendelkezõ jogászok iránt. Maguk agyakorló jogászok is meríthetnek azonban ebbõl a munkából amindennapi életben felmerülõ jogviták megoldása során, adottesetben pedig a bírói gyakorlatra is hatással lehet.

Ajánljuk tehát ezt a kötet mindazoknak, akik a dologi jogotaz eddigiekhez képest más megközelítésben szeretnék megismer-ni és átlátni.

Bodzási Balázs


31

32

11 A továbbiakban: Menyhárd (2007) 12 Menyhárd (2007), 236. old. 13 Menyhárd (2007), 235. old. 14 Menyhárd (2007), 234. old. 15 Menyhárd (2007), 277. old. 16 Menyhárd (2007), 280. old. 17 Menyhárd (2007), 281. old. 18 Menyhárd (2007), 286. old. 19 Menyhárd (2007), 288. old. 10 Menyhárd (2007), 289. old. 11 Menyhárd (2007), 290. old. 12 Menyhárd (2007), 291. old.

13 Menyhárd (2007), 293. old. 14 Menyhárd (2007), 309. old. 15 Menyhárd (2007), 310. old. 16 Menyhárd (2007), 312. old. 17 Menyhárd (2007), 313. old. 18 Menyhárd (2007), 415. old. 19 Menyhárd (2007), 416. old. 20 Menyhárd (2007), 417. old. 21 Menyhárd (2007), 417. old., hivatkozással a BH 1999. 1. 17. jogesetre. 22 Menyhárd (2007), 418. old. 23 Menyhárd (2007), 420. old. 24 Menyhárd (2007), 421. old.


JEGYZETEK

x. Évfolyam 4. szÁm · ,casus-nocet-domino’ alapgondolatát elfogadjuk, miszerint a senkire át...

Documents