A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

Í TÉLET

Vámpírok Erdélyben Vargazoli Lengyel tragédia

Egyház és politika Kafka Pro Facultate 2010

XIII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu 2010. május 11.honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

PÉTERI ZOLTÁNNYOLCVAN ÉVES

második oldal

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

addig volt országunk,

míg az mi hitünk virágjában volt”

(Pázmány Péter)

I M P R E S S Z U M

A mai, média uralta világban Varga Zoltán –vagy inkább: Vargazoli, így, egybeírva –, azaz egyolyan futballista, akinek nem örökítette megminden meccsen minden mozdulatát legalábbharmincféle beállításból a kamera, és akineklegnagyobb mérkõzései után nem maradtmozgókép, akkor is csak legenda lehet, ha itt élköztünk. Hisszük-e vagy sem a róla keringõtörténeteket – talán a mesélõ szuggesztivitásánvagy a hallgató szkepticizmusán múlik. De havalakinek a játékáról mindenki ódákat zeng,

akkor jobban járunk, ha elhisszük azokat – így, beavatottként, kicsitmi is részesei leszünk a legendának.Vargazoli annak a Fradinak volt féltett kincse, amelyik a hatvanasévekben Európa egyik legjobb csapata volt, európai kupát nyert, ésaranylabdást adott Albert Flórián személyében. Vargazoli univerzálisjátékos volt, távoli bombák, felhõfejesek, ollózások, cselsorozatok,pontrúgások mestere. De nem elsõsorban emiatt lett legenda: életeigazi eltékozolt, soha ki nem teljesedõ magyar élet volt. Olyan,amelybe szeretjük olykor belelátni magunk vagy akár – mintcseppben a tengert – az egész nemzet sorsát.Vargazoli a világ elõl világgá ment, 1968-ban Nyugatra távozott.Hiába a Bundesliga, hiába Európa akkori legjobb klubcsapata, azAjax, nem vert gyökeret igazán sehol. A tehetség mellé nehéztermészet és ellene összeesküvõ körülmények társultak. Az ifjú zseniígy nem válhatott korszakos világsztárrá. Aztán sokkal késõbb, akilencvenes években hazajött, a Fradi edzõjének. A remény isvisszatért egy kis idõre: hátha most, amikor már senki nem számítottrá, valóra válhatnak az álmok, egyenesbe kerülhet egy girbegurba élet,és egy csapásra megváltozhat a mi világunk is.Vargazoli még mindig kisfiús mosolyával együtt hazahozta õszinte,szinte gyermeki naivitását is. Csodát tennie a magyar futballközegében neki sem sikerülhetett, nem hagyták, és talán nem voltelég kitartó sem. A játék és a közönség iránti mély alázattal mindig atökéletességre törekedett – hiába próbálták hozzáállását a nyugatróljöttek sznobizmusának beállítani. Nagy-nagy szeretet, de nagy-nagyértetlenség is fogadta, a távolból sok õszinte rajongó és tisztelõ,közelében rengeteg ártó szellem. Vargazoli megint elbukott.A mi legendáink már csak ilyenek, mi leginkább veszteseinket tudjukünnepelni, a vesztett csatáktól az elvesztett futballvilágbajnokságokig.Mégsem a vesztesek, inkább a drámai elbukások népe vagyunk, és netagadjuk, olykor el is hisszük, jól áll nekünk ez a hõsi póz.Jó tíz évvel ezelõtt Sydneyben, egy medencében hûsölve egy disszidensmagyar barát – amikor néhány pillanatra kizökkentünk az önfeledtkerti sütögetõs, sörözgetõs, labdázgatós szórakozásból – fátyolosszemmel mesélt arról a szabadrúgásról, amit Vargazoli lõtt a Honvédellen, nyolcvanezer nézõ elõtt a Népstadionban, 0-0-ás állásnál, azutolsó percben. Fel, a sorfal felett, egyenesen a pipába. A hazájátóltávol élõ, magát így örökös boldogtalanságra ítélt magyarnak az a gól– nem túlzás – otthonát, fiatalságát, az elmúló idõt jelentette, ésjelenti még ma is. Hiába, a futball nem játék.Vargazoli elment, úgy, ahogy egy futballistának el kell mennie – apályán, játék után a kispadon ülve. Valaki, aki a miénk volt, mostvégleg elveszett – és csak félve merjük bevallani magunknak, hogymár régen elvesztettük õt. Mi pedig itt maradtunk a legendáinkkal,az apáról fiúra szálló emlékeinkkel, és valami furcsa, már-már jól esõmelankóliával szívünkben.

A szerk.

Vargazoli meghalt 2Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves 3Hírek a Kari Tanácsról 3Jogesetmegoldás 3„Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga…” 4Kolimomentum 5Pro Facultate Nap 2010 6A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara(1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) 6KarrierNap 2010 7Jogász Példatár 7Erdély vámpírjai 8Néhány szó a HÖOK-ról 8A történelem a jövõ záloga 9Válaszd a bringát és a friss levegõt! 9A Per világa 10Ungarnreisen Salzburgban 11Miért? 11Egyházi személyek politikai szerepvállalása 12Napfény 13Szalai Zsolt: idetett valaki 13A Pro Fac konyhája 14Az Eklektric és a kúl 14Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék 14Irány BORGÓ kaotikus rendje! 15Kilenc kicsi rongybaba 15Befejezõdött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! 16Pázmány sportnap 16

TA R TA L O M

Toborzás!Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan

hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újságmunkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a

szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára!www.jak.ppke.hu/itelet

A honlapon megtalálható a lap korábbiszámainak archívuma.

Felelõs kiadó:Dr. Schanda Balázs dékán

A szerkesztõbizottság tagjai:Aradszki Dea (mûvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene),

Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikõ, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra,

Koltay András (felelõs szerkesztõ), Konta Balázs, Marschalkó Linda,Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet),

Sergõ András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet),Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Petõ Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház),

Tóth Bálint András (kari közélet)

Szerkesztõség:PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba

E-mail cím: itelet@jak.ppke.huHonlap: www.jak.ppke.hu/itelet

Nyomdai kivitelezés:Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13.

Vargazoli meghalt

harmadik oldal

Április 21-én ünnepeltük karunk dísztermébenPéteri Zoltán tanár úr nyolcvanadik születésnapját.Az eseményre megtelt a terem, rengeteg hallgatóés tanár is részt vett az ünnepségen.A házigazda Koltay András tanár úr volt. Az elsõköszöntõ, Schanda Balázs dékán úr beszédébenvisszaemlékezett ELTÉ-s diákéveire; mint el-mondta, hallgatói évei alatt nem igazán rajongotta jogelméletért. Ez csak az államvizsgára felkészítõún. szakszemináriumon, tanulmányai vége feléváltozott meg. Ekkor ugyanis új tanárt kaptakPéteri Zoltán személyében, az órák pedig egy-csapásra élvezetesek és érthetõek lettek. E történetelmesélése után a dékán úr megköszönte azünnepeltnek, hogy a kezdetektõl részt vett aPázmány jogi karának építésében.A következõ köszöntést a volt alkotmánybírótól,az ELTE professzorától, Harmathy Attilátólhallhattuk. Elsõ mondataiban az idõ múlásárólbeszélt, és arról, hogy lelke mélyén nemigen hisziel, hogy az ünnepelt valóban nyolcvanadikszületésnapját ünnepli: „Zolihoz valahogy nemtartozik hozzá a 80 év…”. Majd felelevenítette asok közös emlék közül az egyik legkedvesebbiket,a közös strasbourgi utazásokat, a hatvanas évekközepérõl. Mint mondta, õk – bezárva avasfüggöny mögé – ekkor ismerhettek meg „egymásik levegõt, egy másik világot”. Ennekmegismerésében „Zolinak” elévülhetetlen szerepevolt. Beszédét „Kedves Zoli, Isten éltessen”-nel ésegy baráti öleléssel zárta.A harmadik köszöntõ egyetemünk alapítódékánja, Zlinszky János professzor úr volt.Beszédében elmondta, hogy Péteri tanár úr

kezdettõl fogva a népszerû tanárok közétartozott, és biztos alapokat nyújtott a hallgatókszámára. Visszaemlékezett a kezdetekre, ésmegemlítette, milyen öröm volt vele dolgozni(„kongeniális partner volt, az egyik, akire építeni

lehetett”). Mind a ketten elkötelezettek voltak azúj kar felépítésében. Egy hallgatót idézett a kezdetiévekbõl: „mi azért vagyunk modern kar, mert sokaz öreg tanárunk”.

A professzor szavait követõen Fekete Balázs tanárúr lépett a mikrofonhoz, aki bemutatta aszületésnapi ajándékot. A Koltay Andrássalközösen szerkesztett könyv Péteri Zoltántizenhárom – a jogösszehasonlítás témakörébenszületett – tanulmányára épül, de található bennemég hat köszöntõ írás, teljes bibliográfiaigyûjtemény, hosszú „életút-interjú” és egyébérdekességek is. A könyv a Pázmány, az ELTE és aszegedi jogi kar anyagi támogatásával születettmeg. A bemutatás után a két társszerkesztõközösen adott át egy példányt a könyvbõl azünnepeltnek.Végül maga az ünnepelt, Péteri Zoltán tanár úrlépett – jelentõsen meghatódva – a pódiumra. Egytörténetet mesélt el, felidézve Nelson admirálistrafalgari csata elõtti szónoklatát, amelynek utolsómondata így hangzott: „Anglia elvárja, hogy a mainapon mindenki teljesítse a kötelezettségét!”.Majd a gyõztes csata után, amikor a hadvezérhalálos sebbel feküdt, ezek voltak utolsó szavai:„Köszönöm Istenem, teljesítettem a kötelessé-gemet!”. Péteri tanár úr elérzékenyülve mondta kiNelson szavait; mint mondotta, boldog lenne, ha avégsõ elszámolásnál õ is elmondhatná ugyan-ezeket. Ezt követõen szûnni nem akaró vastapsköszöntötte. A szervezõk általi ajándékkéntminden jelenlévõ kapott egy példányt az ünnepikötetbõl, a rendezvényt pedig pezsgõs fogadászárta.

Smitnya Sándor

Ismét itt az idõ, hogy krónikási szerepünknekeleget téve ismét tollat ragadjunk, és hívenbeszámoljunk Nektek arról, miként határozott aPázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- ésÁllamtudományi Karának Tanácsa április 9-iülésén.Javaslatot nyújtottak be a záróvizsgák kötelezõletételi idejének meghosszabbítására, amelyet aTanács elfogadott, így a vonatkozó szövegrész aTVSZ-ben módosításra kerül. Az új szabályrészalább olvasható: Kari rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdé-séhez: Az osztatlan jogászképzésben, tekintettelarra, hogy a záróvizsga több, eltérõ idõpontbanteljesítendõ részvizsgából áll, melyeket a min-denkor hatályos képzési követelmények szerintkell teljesíteni, a hallgatói jogviszony az abszo-lutórium megszerzése miatti megszûnésétõlszámított hét éven belül a záróvizsga utolsórészvizsgáját is le kell tenni. Amennyiben ahallgató ezen határidõig nem teszi le a záróvizsgaminden részvizsgáját, az addig megszerzettrészjegyei érvénytelenné válnak. Ezt követõenismét hét éven belül van lehetõsége a záróvizsgavalamennyi részvizsgájának letételére.

Átmeneti rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekez-déséhez: Azon hallgatóknál, akiknek az abszolu-tórium megszerzésébõl eredõen hallgatói jog-viszonyuk 2007. július 1-je elõtt szûnt meg, a hétéves periódust 2007. július 1-jétõl kell számítani.Felmerült a szemináriumok rendjének, temati-kájának szabályozása, elõsegítendõ, hogy ahallgatók valóban a gyakorlatból kapjanakízelítõt ezeken az órákon, és ne a fõelõadásmegismétlésével, vagy számonkérésével teljen azerre szánt idõ. A javaslatot a Hallgatói Önkor-mányzat is támogatta, azonban csupán háromigen szavazatot kapott, így a Tanács a tan-szabadság elvére hivatkozva elutasította azt.Elfogadásra került egy új karunkon indítandóképzés, az igazgatásszervezõ alapszak szakin-dítási kérelme, melynek célja, olyan szakemberekképzése, akik a megszerzett közigazgatási, jogi,gazdasági ismeretek alkalmazásával képesekigazgatási feladatok megoldására, közigazgatásidöntések elõkészítésére, végrehajtására, az ön-kormányzati és más közigazgatási szervekmûködésének szervezésére. A szak elindításáraazonban csak a MAB engedélyének birtokábanlesz majd lehetõség.

Kari közélet

A félév utolsó polgári jogi jogesetmegoldóversenyén vehettek részt az érdeklõdõk április20-án. A mostani egy kicsit eltért az eddigmegszokottól, egy igen érdekes és színvonalasTDK dolgozattal ismerkedhettünk megrögtön az elején, melynek témája: a polgári jogés az orvosi jog viszonya, közelebbrõlbemutatva a beteg és az orvos kapcsolatát.Pogácsás Anett tanárnõ egy családi joggalkapcsolatos esettel örvendeztetett megbennünket, a versenyzõk különösebb nehézségnélkül feldolgozták az ügyet, mindnyájanderekasan helytálltak. Míg az indulók fel-készülési idejüket töltötték, a jelenlévõk – már-már szokásosnak nevezhetõ módon – közösen„kóstolgatták” a kivetített szöveget, s néhányanegy-két megoldási lehetõséggel is elõrukkoltaka közönség soraiból. Ám az „ítélet”meghozataláig senki sem lehetett biztos abban,hogy az elgondolása helyes-e, illetve, hogy abíróság is ugyanígy gondolkodott-e. Az estéthatalmas tapsvihar zárta, mely mindenkinekszólt.Itt a vizsgaidõszak, aztán a jól kiérdemelt nyáriszünet, de fel a fejekkel, õsszel újult erõvel,frissen, fiatalosan visszatér a polgári jogijogesetmegoldó verseny!

Bolyós Zsuzsanna

JogesetmegoldásHírek a Kari Tanácsról2010. április 9.

Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves

Herczegh Géza professzor karikatúrája Péteri Zoltánról 1954-bõl

Az egyetemünk jogi karán néhány éve immáronnem csak jogászképzés folyik, hanem megkezdtéka nemzetközi igazgatás BA, illetve idéntõl az MAképzést is. A bolognai rendszer szülte megosztottképzés teljesen új szak: egyedül a gyõri egyetemelõzött meg minket, nyomdokainkban pedig mára Corvinus is lépked, ugyanis ott a következõszemesztertõl indul meg ez a képzés.De hogy tulajdonképpen mi is ez? Tetszetõs leírásttalálhatunk a felvi.hu oldalán, ami azt sugallja,hogy ezek a bizonyos igazgatási szakemberek –akik mi leszünk – szinte mindenre jók. Nem csakhogy kifinomult érzékük van az emberekkel valókommunikációhoz és a társas tudományokhoz, dea közigazgatás rögös területén is magabiztosanmegállnak jogi oktatásuknak köszönhetõen. Amultifunkcionális bürokraták világában az igazga-tási szakemberek elmehetnek önkormányzatok-hoz, multinacionális cégekhez, nemzetközi szerve-zetekhez dolgozni.Annyira jól hangzik. Már túlságosan is. Hogy miért is? Mert senki sem tudja szinte, mi isez a szak. A laikusok erõszeretettel osztják be ezta képzést a nemzetközi tanulmányokhoz, s csakmegértõen bólogatnak mindenre a tudatlanságuktovábbi leplezése érdekében: de nem kell mégennyire messzire sem mennünk. Egyetemünkön isnéha fennakadást okoz, kik is azok a bizonyostitokzatos „nemzetközisek”. E cikk segítségévelszeretném kicsit jobban bemutatni ezt a szakot:egy közvéleménykutatást prezentálnék, amit azelsõ- és másodéves hallgatókhoz sikerült eljuttat-nom. Íme hát, a mi elképzelésünk a szakról.

1. Felvételi, avagy hogyan is jött ez?A bizonyos, végzõs körében jól ismert kék könyvetbújva bukkanhattunk az országban két helyen errea szakra: a nemzetközi igazgatás sokat sejtetõhangzása talán sokunkat rögtön lebilincselt. És miis kell hozzá? Rögtön meg is nézhettük: magyar éstörténelem, a jogász szak déja vu-je. Rövid kalku-lálás: jogi kar, és ugyanazok a felvételi tárgyak…vajon mennyire lesz „jogos” a szak? Arra juthat-tunk, hogy biztosan tömik majd a fejünk jogsza-bályokkal, de nyílván sok-sok nyelvet is tanul-hatunk majd… A közvéleménykutatásra választ adók szinte egy-tõl egyig elsõként jelölték meg ezt a szakot. Itt illikmegjegyezni, hogy többször hallottam sajnosjogászoktól, hogy mi biztos csak lecsúsztunk a jo-gász szakról, azért vagyunk itt, amolyan pótlék-ként. Itt az idõ eloszlatni a tévhiteket: a válaszolókközül senki sem jelentkezett elsõsorban a jogászszakra, s került véletlen ide. Ami még hízelgõbb:saját bevallás szerint senki sem bánta meg, hogyide jött.

2. Elképzeléseink a képzésrõlA hallgatók többsége meg van elégedve a karunknyújtotta képzéssel, noha akadnak problémák ésmegjegyezni való hibák. Az elsõ és legfontosabb,amibe ütközünk, hogy gyakran oktatóink sincse-nek tisztában vele, pontosan mit is tanultunk,mire lehet alapozni. Apró technikai hibakéntakadnak olyan párhuzamosan oktatott tárgyak is,melyek közül elvileg az egyik a másikra épülne.A másik sarkalatos pont a nyelvoktatás kérdése. Itt

egyetlen válaszoló csak elégedett, mindenki máspanaszkodott: a szakon országismeretet, szakigaz-gatási nyelvet és tárgyalástechnikát oktatnak,angol, német és francia nyelven. Azonban aprobléma az, hogy a gyakorlaton a csoportokteljesen véletlenül vannak összeválogatva: sokanhiányoljuk a szintfelmérõt a munkaképes cso-portok összeállítására. Több megjegyzés érkezettarra is, hogy ezek az idegen nyelvû órákon sokesetben felesleges információkat kell megtanulni.Konkrétan az országismeret esetén érkezett né-hány válasz, ami hiányolta a „használható”, adottországra jellemzõ protokoll- és viselkedéskultúraoktatását. Ehhez kapcsolódik még a szaknyelvkérdése is, melynek képzésével ugyan mindenkimeg volt elégedve elmondásuk szerint, de többenfelháborodtak azon, hogy a diplomához államifinanszírozás esetén is biztosan be kell invesz-tálnunk cirka 100 000 forintot: két szaknyelvikurzus 25-25 000 Ft értékben, egy nyelvvizsga-felkészítõ tanfolyam, s végül maga a vizsga díja isközépfokú szinten 25 000 forintot kóstál. Adiplomázáshoz pedig nem elég a sikeres állam-vizsga: egy középfokú, illetve egy szaknyelvinyelvvizsga szükséges. Néhány javaslat is érkezetta probléma áthidalására: lehetne néhány idegennyelven oktatott tárgyunk, vagy egy-egy ilyenelõadás is. Egy másik kérdés a tantárgyak hasznosságátboncolgatta: vegyes érzelmekkel vallottak errõl aválaszolók. Mindenki meg volt elégedve bizonyosfokig, de tudtunk megnevezni olyan tárgyakat,melyeket nyugodt szívvel ki lehetne húzni atantárgylistáról, amolyan „töltelék” érzését keltvebennünk.

3. Oktató- és diákhozzáállás a képzéshezNéha szembesülünk azzal, hogy az alaptudásunkmeglehetõsen alacsony néhány témában, amelyrõlprofesszoraink magabiztosan és látványosan bele-élve magukat tartanak elõadást, s néhány tanármeg is jegyezte, hogy az egyetemekre bejutottdiákok nagy része meglehetõsen tájékozatlan. Ok-okozati összefüggéseket keresve válaszolták akövetkezõket a hallgatók:

- a középiskolai képzés színvonala meg-felelõ, többet egyszerûen nem lehet aközépiskolai tanulók fejébe verni;

- a középiskolai képzés nagyon eltérõoktatási intézménytõl függõen. A köz-ponti érettségi próbálja ezt megoldani, demint sejtjük, a középszintû érettségikjavításánál normális esetben a tanuló sajáttanára próbál mindent kihozni a dologból:talán néha a valóság rovására is;

- a középiskolai képzés színvonala valóbanalacsony, ez pedig az oktatási miniszté-riumnak köszönhetõ. Ezt nem is kelltovább magyarázni: az oktatás látványo-san és drasztikusan lefelé ívelõ pályájakimutatható a költségvetési megvonások-kal egyenesen arányosan;

- a középiskolai képzés színvonala alacsony,de aki akar, tud tanulni. Ha valaki érezmagában ambíciót, megtanulhat bármit,vagy szülõi segítséggel (magántanár fi-nanszírozása), de akár anélkül is;

- a középiskolai képzés lényegtelen. Azegyetemnek kellene komolyabb bejutásilimitet szabni: emelt szintû érettségit kel-lene követelni az egyik felvételi tárgyból.

A másik témakör, amit a kérdõív itt említett, arrakérdezett rá, hogy a hallgatók az egyetemenmennyit foglalkoznak az elméjük autodidaktapallérozására. A szak határtudományaival csaknagyon kevesen foglalkoznak, de szinte mindenkia nyelveket jelölte meg, mint önszorgalombólgyakorolt és fejlesztett terület. A gazdaság iselõkelõ pozíciót foglalt el a válaszok alapján: nemhiába gerince a záróvizsgának is a nemzetközigazdálkodás.

4. VizsgákA vizsgaidõszakok nehézségérõl hihetetlen nagyszórás jellemezte a válaszolókat: mivel sokanközülük csak az elsõ vizsgaidõszakon volt, nempontosan tudták megmondani, hogyan is viszo-nyulnak ezekhez. Volt, akinek nehéz volt, akadtolyan is, aki kisujjból rázta ki a dolgot. Egy érdekesmegjegyzés volt itt, ami hiányolta a gyakoribbévközi számonkérést, mert az kényszerítõ erejévelmegkönnyíteni a vizsgákra való felkészülést. Erremondják, hogy az egyetemen már saját felelõsségaz idõ beosztása, de talán jó tanács lehet ez amegoldást is.

5. Diploma, elhelyezkedésMegoszlanak a vélemények, hogy vajon leengedõlesz-e a BA képzés diplomája az elhelyezkedéshez.Tanárvélemény is akad, aki szerint igen, delegtöbben szeretnék elvégezni a karon idén indultMA szakot is, hogy így a nemzetközi ismeretekteljes repertoárjával felfegyverkezve mehessenekállásbörzére. De hogy mire is jó ez a diploma, hol lehetelhelyezkedni? A szak célja a közigazgatásbanotthonosan mozgó szakemberek képzése, munka-területként fõleg állami szférát, nemzetköziszervezeteket és multinacionális cégeket megne-vezve. A kérdõívben erre is akadt kérdés: meg-döbbentõ, hogy mindenki a minisztériumoknálakar elhelyezkedni, elõszeretettel a külügyminisz-tériumnál. A nemzetközi szervezetek is erõstámogatottságot élveznek, s a multinacionáliscégek eme jövõkép alapján csak nagyon keve-sünket fogják alkalmazni: szinte senki semszeretne ilyen helyen dolgozni. Egyetlen egyválaszoló élt az „egyéb” opcióval, s a magán-vállalkozó pozíciót adta meg.Az állam által finanszírozott oktatás akkor éri el acélját minden esetben, ha olyan szakembert képez,amit a hazai piac fel tudni venni, hisz akkor abizonyos adókon keresztül megtérülhet az oktatásiköltség, illetve a felsõfokú képzettségû emberekemelhetik a közkultúra színvonalát és minõségétis. Ennek tükrében is merült fel a hazai kontrakülföldi munkavállalás kérdése, aminek válaszanagyon is tükrözi a fiatalok országról alkotottképét: ugyan szinte mindenki szeretne itthondolgozni, ugyanakkor mindenki számára beleférnéhány éves külföldi kiruccanás. Az ál-indok atapasztalatszerzés, valljuk be, a vonzóbb és valódi afizetések jóval magasabb színvonala.

negyedik oldal

„Nemzetközis hallgatónak, de jól vagyon dolga…”

Kari közélet

6. Egyetemi hangulat„Úgy érzem, pár dologban hátrányom vannemzetközisként az egyetemen.” Nem csak egyválaszoló érzi úgy. Mint ahogyan a HÖK választásikampányában is szerepelt a célkitûzés a nemzet-közis hallgatók hatékonyabb „beintegrálására”, úgymi is érezzük, hogy néha valóban mostoha-szakként éljük meg a nemzetközi igazgatást ajogászhoz képest. Mentség talán, hogy viszonylagúj ugyebár a képzés, az egyetem átállása pedignehézkes: még is, ne csodálkozzon senki, hogy akevésbé jogosabb speciálkollégiumokra csaknemzetközisek járnak: elvégre is, mit keresnénkmi például egy büntetõjogi szabadon választotton,vagy akár egy versenyjogi elõadáson? Nem sokatkonyítunk a témához, fõleg nem elsõsként. Ígymarad körülbelül olyan 10-15 „értelmes” szabadonválasztható tárgy, amiért élet-halál harcot vívunktárgyfelvétel idején. Ne csodálkozzon tehát senki,hogy a számunkra korábban megnyitott neptunonmár csak a jó öreg 20/20 fogad, ha valaki a „híresperek…”-re kattint. (Ennek az órának példáulpotom 3 perc elég volt, hogy a nemzetközisinvázió áldozatává váljon)Az egyetem nyújtotta plusz lehetõségekenszívesen vesznek részt nemzetközis hallgatók sajátbevallásuk szerint, de apró megjegyzést ide is

beszúrtak a válaszolók: sajnos kevés nem csakjoggal foglalkozó elõadás van. A bírósági látoga-tások azonban a nemzetköziseket is lázba hozzák-tehát összességében, meg vagyunk elégedve aprogramokkal, csak talán néhány idegen nyelvû,nem jogi tárgyú elõadást is szívesen vennék.

7. Nemzetközi igazgatás és a napi közéletAz egyetemünkön elengedhetetlen ugye amindennapi tájékozódás a közéletrõl, ezt tanárainkis sûrûn éreztetik. Az Ítéletben korábbanmegjelent, a jogász szak jövõjét boncolgatócikksorozatban a szerzõ arról próbált meggyõzniminket, hogy a hallgatók érdektelensége nem isolyan nagy azért. Vagy hát, inkább érthetõ.A nemzetközisek körében is utána jártam adolognak: a napi tájékozódást mindenki fontosnaktartja, minimum egy rádiós hír-hallgatás vagy egyMetropol elolvasásának a szintjén – noha jegyez-zük meg, utóbbi hírértéke meglehetõsen alacsony.Legtöbben a HVG-t olvassák szaklapként, vagyannak interneten elérhetõ cikkeit, de kevesenmerik biztosan állítani, hogy teljesen otthonvannak az oktatóink által érintett aktuálistémákban: általában többé-kevésbé hallottakvalamit a hírekrõl, de mélyebben nem tudnakérdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Talán

valamiféle indokként hozható fel az, hogy mégannyira sem politikai pályára készít fel a szak,mint a jogász, de azért mi is ludasak vagyunk,minden mennyiségben. Sokan beszélnek arról,hogy mit is kellene jobbá tenni a szakon, de ahallgatók számához képest irreálisan kevesentöltötték ki a kérdõívet, ami meg kell hagyni, nemlett volna nagy erõfeszítés. Ezek után hogyan isakarunk harcolni lehetõségeinkért?!

8. A fentiekbõl leszûrhetõ néhány javaslat- Több nemzetköziseknek szóló rendezvény- Szintfelmérõ az idegen nyelvû oktatása

megkezdése elõtt- Több idegen nyelvû lehetõség (elõadások,

idegen nyelvû tárgyak szélesebb skálája)- A tanrend ésszerûbb felépítése (hogy el-

kerüljük az „önök tulajdonképpen mit isvettek elõzõ délévben?” típusú kérdéseket)

- Gyakorlatiasabb, „életszagúbb” tárgyak- Nagyobb hangsúly fektetése a protokollra,

kommunikációra, tárgyalástechnikára,közéleti megjelenésre épülõ tárgyakra

- A jogász és nemzetközis szak hallgatóinak„összemelegítése”

Kis-Molnár Flóra

ötödik oldal

5 óra 30 perc. Megjöttek a takarítók. A népestakarítóbrigád önkéntes ébresztõórát játszvakellõen hangos a nevetésével és a folyosónkiabálásával, hogy felverje a fél szintet.Vagy nem is a takarítók ezek, hanem egy bulibóléppen most hazaérõ társaság? A magassarkúakhangját tihanyi echo módjára hangosítja fel a némacsend a folyosón. Az eredmény ugyanaz: fel lehetébredni, hallatlanul korán.8 óra. A koli kelésének átlagideje: legtöbbenilyenkor mennek reggeli tusolásra, rohangálnak akonyha és a szoba között (elvileg ugyanis tilosmikrót használni a szobákban, a konyhában vanlehetõség erre), de persze a takarítóknak isilyenkor kell belendülniük, hogy látványos legyen atakarításuk, persze megakasztva az amúgy issietõs rohanást, a késõn kelõk balszerencséjére.A három fõs szobák ilyenkor kicsinek bizo-nyulnak: a legtöbb szobában jobb esetben kettõszék akad az asztalnál a reggelihez, de legalább egyvízforraló használatéjért nem kell kitenni a lábunka szobába: csap itt is akad. Tovább fokozódik aluxus… egy hûtõ képében!A koli persze nem tömegesen indul meg azegyetem felé, de mindenkinek javasolt 1 órávalkorábban megkezdenie a BKV-zást, ha idõbe beakar jutni a városba. Az út ugyanis meglehetõsenhosszú: Óbuda III. kerületébõl fél- háromnegyedóra bejutni az egyetemig normális esetben. Kivéve,ha valaki a metró elé ugrott. A koli lakossága majdnem BMW-vel közlekedik –Busz, Metró, Villamos. A leggyorsabb ugyanis az1-es villamos végállomásáról eldöcögni az Árpádhídig, s ott metróra szállni. És BKV-sztrájk idején?

Nem kell kétségbe esni: még a szentendrei HÉVsincs annyira egetrengetõen messze.De, mint minden rendes kollégiumban, itt is azesték a legszínesebbek. A Márton Áron szak-kollégium, ahol havi 22 500 Ft-ért el vagyunkszállásolva, érdekes belsõ világgal rendelkezik: azember mindent megkaphat, amit akar. Vagy 4helyen lehet fénymásolni, 500 Ft-ért már fél óramasszázs is akad, de ugyanennyiért lehet akciósöveket venni. A kábé 70 Ft-os lejárt energiaital, a100 Ft-tos Durex, az 1000 Ft-os ukrán vodka éshasonló eredetû cigi pedig már igazán a nya-lánkságok közé tartozik. Másik szélsõségkéntadóbevallást is csináltathatunk, vagy japán nyelvtanulására is adhatjuk a fejünket, s még csak kisem kell lépnünk a koleszbõl. Az esték folyamán megélénkül a folyosóihangulat is: sokan közösen fõznek, vagy a fiúképpen focizni mennek együtt, mások pedig abulikat szervezik innen: alapozás helyben, azutánpedig irány valami pesti szórakozóhely. Denéhanapján pénteken még a buli kedvéjért sem kellelhagynunk az épületet: a hírhedt elõtérbuli is akollégiumi HÖK saját kreálmánya. De hogy tanulni is kellene? Ne is tovább!Szintenként akadnak tanulószobák, ahol jóoxigén-hiányban és sugdolózásban lehet küsz-ködni a jogi könyvek világával. A kollégiumnakmellékesen akad saját könyvtára is, ami tekintélyeskisebbségekkel kapcsolatos anyagot mondhatmagáénak. Ugyanis a kollégium, határon túlimagyaroknak van eredetileg fenntartva: nem kellfennakadni tehát, ha az embernek valaki idegennyelven vakkant oda a folyosón valamit.

A szórakozási lehetõségek átlagosak más kollégi-umhoz mérve. Persze nekünk nem akad mászó-falunk, mint egy BME-s szállás alagsorában, denekünk is van valami konditermünk. Az udvaronröplabdapálya és kosárlabda pálya is van, valamintingyenes aerobic órákat is tartanak vállalkozó szel-lemûek. Gépterem akad kettõ is, ezeket 19-tõl 24-igóráig vehetjük igénybe, de a szobákba is be lehetvezettetni az internetet (1000 Ft/hó), akár csak a tv-kábelt, ahol még az HBO-t is ingyen lehet fogni. A szobákról is néhány szót ejtve: általában 3 fõlakik együtt, osztozik meg körülbelül 18-20négyzetméteren, néha még pókokkal is meg-osztva. Mindegyik szobának „hihetetlen” a pano-rámája: kinek egy fitneszterem, kinek a szembeszobák, kinek pedig a fõépület jut látványként.De pozitívumok is kellenek!Nekünk van az országban az egyetlen Szabó Ervinnevû könyvtárosunk. Jó a közösség. Ha hiányzikvalami anyag, csak át kell kopogtatni a szomszédba.És a lényeg. A facebook-on tesztet tölthetünk kiarról, jó MÁSZ-osok vagyunk-e.

Kis-Molnár Flóra

Kolimomentum

Kari közélet

hatodik oldal

Kari közélet

Karunkon Április 29-én Pro Facultate Napra kerültsor. A hagyományosan április végén megrendezendõPro Facultate („a Karért”) piros betûs nap az évben. Arendezvény különlegessége, hogy azt teljes mértékbenhallgatók, illetve a Hallgatói Önkormányzat szervezi,így a Kar által szervezett Pázmány nap mellett alegfontosabb és leglátogatottabb rendezvénnyé nõtteki magát az évek során.A rendezvény a hagyományos szentmise után a ProFacultate díj átadásával indult a Díszteremben, aholhallgatói vélemények alapján kerültek kiosztásra adíjak az oktatóknak, hallgatói tisztségviselõknek,illetve kari alkalmazottaknak. A díjazottak közöttvolt idén Dr. Botos Katalin professzor asszony és aközelmúltban elhunyt Dr. Boytha György, mintposztumusz díjazott, Kovács Lóránt egykori HÖKelnök, és Csízik Zoltánné, a Polgári Jogi Tanszékadminisztrátora. A díjátadó beszédek és laudációkután kétségünk sem férhetett hozzá, hogy a díjakkaltényleg olyan embereket díjaztak a hallgatók, akikneka Karért végzett munkája maradandó, és munkássá-guk mérföldkõnek számít a Kar történetében. BotosKati néni külön kiemelte, hogy a legfontosabbrelikviák között fogja tartani a díjat, hiszen ha azember a hallgatóitól kap elismerést, az mindig külön-

leges. Továbbá elmondta, hogy az ellene irányuló õszilejáratókampány után különösképp jól esik neki ahallgatók mellette való kiállása. A hallgatókért díjatKovács Lóránt kapta, akinek laudációjában SzilágyiDemeter kiemelte, hogy „Lóci” elnöksége alatt váltprofesszionálissá a HÖK mûködése. Posztumuszdíjazott volt a nemrég elhunyt Boytha Györgyprofesszor, díját családtagjai vették át meghatódva.Az adminisztrátori díjazott Csízik Zoltánné volt, aki-nek nélkülözhetetlen munkája a Polgári Jogi Tanszé-ken a sokszor nehézkes adminisztrációt is gördülé-kennyé teszi.A díjátadó után a gesztenyéskertben kezdetét vette afõzés és az evés-ivás. A HÖK és a tutorok bográcsaimellett a Közigazgatási Jogi Tanszék, és a HellerFarkas Közgazdaságtudományi Intézet is fõzésre adtaa fejét. Az eredmény nem maradt el: a legkülön-bözõbb ízvilágok közül válogathattunk. A bográcsokmellett három órától a bor is fõszerepet játszott,tanárok és diákok együtt fogyasztottak el egy-egypohárral. Számomra ez adta a rendezvény lényegét:összehozza az embereket. Rég nem látott ismerõsöktalálkoznak, tanárok és diákok cserélhetnek eszmétkötetlenebb keretek között, egyfajta integrációserõként is aposztrofálható a Pro Facultate nap: idemég az is ellátogat, aki amúgy nem szokott Páz-mányos rendezvényeken részt venni, vagy a kariközéletben szerepet vállalni. A verõfényes napsütés-ben elfogyasztott zsíros kenyerek és bor után, négyórakor a Hétcsapás Néptáncegyüttes varázsolta el aGesztenyéskert mulatozóit. Mintegy másfél órásmûsorukkal fergeteges hangulatot teremtettek, arésztvevõk már igen csak ráhangolódva várták az estikoncerteket. Idõközben a zsúfolásig megtelt a gesz-tenyéskert, a felsõbb évesek és tanárok elmondásaszerint sosem voltak még ennyien Pro Facultatenapon! Hat órakor kezdetét vették a koncertek. Az elsõfellépõ a Hated Tomorrow nevû zenekar volt,melynek énekese elsõ éves jogász hallgatónk. Azegyüttes 2005-ben alakult, nemrégiben készült el elsõvideóklipjük, melyet a zenetelevíziók is játszanak már.

Ezután következett egy feldolgozásokat játszó együt-tes, a LeQwaRock. A hangulat ekkortájt már atetõfokára hágott, tanár-diák egyaránt az elsõ sorok-ban ugrált a koncerten. Kis csúszással, kilenc órakorkezdett a fõfellépõ, a magyar punk-rock zene leg-jelesebb képviselõje a várva várt Supernem. A feszti-válhangulatot idézõ koncerten nem volt olyan ember,akit ne ragadott volna magával az együttes lendülete. A koncertek végeztével, mi szervezõk örömmelkonstatálhattuk, hogy egy olyan Pro Facultate napotsikerült összehoznunk, amellyel reményeink szerintmindenkit sikerült megszólítanunk, és mindenki úgyemlékszik majd rá, hogy valóban egy piros betûs napvolt az évben. A gesztenyéskert viharos elhagyása után, a társaságnagy része a szinte már Pázmányos törzshelynekszámító Living Room felé vette az irányt, ahol továbbfolytatódott a mulatozás. A hajnalig tartó buliban jóvolt látni, hogy tanárok is részt vettek, így továbbra is„profacos” hangulatban telt az este.Õszintén reméljük, hogy tényleg sikerült valami ten-nünk a karért, annak hírnevének öregbítéséért, ésazért, hogy a hallgatók évek elmúltával az ilyen kö-zösségi események miatt is szép emlékekkel emlé-kezzenek vissza a Pázmány Jogi Karán töltött évekre.Ahogy az este folyamán az oly sokszor elhangzott, énis ezzel a felkiáltással zárnám rövid beszámolómat:Csak a Pázmány! Jövõre veletek/önökkel ugyanitt!

Palócz László

A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola2010 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozatmegszerzésére felkészítõ, három éves képzést nyújtóprogramját az állam- és jogtudományok területén.A képzésben való részvétel feltételei:a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karánegységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább„jó” minõsítésû („cum laude”) egyetemi szintû jogászdiploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkezõ felvé-telizõket, abban az esetben lehet felvenni a doktoriképzésbe, ha a diploma megszerzésétõl 3 év eltelt.b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak-irányán szerzett és nem honosított, vagy nem állam-és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezõpályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanácsdönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés elõtta vonatkozó jogszabályoknak megfelelõen kell elis-mertetni; c.) záróvizsga elõtt álló egyetemi hallgatók jelentke-zéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételidöntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cumlaude” minõsítést el nem érõ oklevél a feltételes fel-vételt érvényteleníti;

d.) két élõ, a tudományos kutatás körében alkalmaz-ható idegen nyelvbõl szerzett C típusú vagy azzalegyenértékû középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben– különösen a választott kutatási területre tekintettel– a Tanács a DI Felvételi Bizottságának javaslatáraelfogadhatja az egy élõ és egy holtnyelvbõl C típusú,vagy azzal egyenértékû középfokú nyelvvizsgávalrendelkezõ pályázó felvételi pályázatát is;e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedé-lyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagyazzal egyenértékû nyelvvizsgával történõ felvételtazzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másikközépfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyen-értékû nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel.A képzés módja és díja:• nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami

ösztöndíj mellett• levelezõ tagozatos önköltséges hallgatói jogvi-

szonyban; képzés díja: 83.000.- Ft/félév• egyéni felkészülés keretében végzett doktori

tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján.(www.jak.ppke.hu)

A jelentkezéshez szükséges mellékletek:1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsõfokú tanulmányok lezárását igazoló diplo-

ma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ok-

levél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumen-

tum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésérõl

szóló igazolás.

A jelentkezés módja és határideje:

A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam-tudományi Doktori Iskola Titkárságán,Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézõnél III. emelet, 305. szoba

lehet benyújtani 2010. június 18-ig.

A jelentkezõk felvételérõl – a beadott pályázati anya-gok és a július 15-ig esedékes szóbeli felvételi beszélgetésalapján – a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Dok-tori Tanácsa dönt.A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatostovábbi részletes információk, valamint a szükségesnyomtatványok letölthetõ változata a Doktori Iskolahonlapján (www.jak.ppke.hu) érhetõk el.Információ: a 4297-291 közvetlen telefon-szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivald-szky Jánosnak (egyetemi docens) fogadóórája:csütörtökönként 10-11 és 16-17 óráig. Helyszín aDoktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcse-leti Tanszék (tel.: 4297-229).

Pro Facultate Nap 2010Sohasem voltak még ennyien a gesztenyéskertben...

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara

(1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.)F E L V É T E L T H I R D E T

a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételreaz állam- és jogtudományok területén

hetedik oldal

Kari közélet

Karunk negyedszer rendezte meg éves állásbörzéjét április 28-án. 17 cég, 3elõadás, több tucat tanácsadás és több száz résztvevõ jellemezte arendezvényt.Az állásbörze legfontosabb eseménye idén is a cégek és ügyvédi irodákmegjelenése volt, a standolás a tavalyitól eltérõen két helyszínen zajlott. Afõépület aulájának megszokott berendezése mellett idén a TanulmányiOsztály elõtti tér is megtelt, így a „zsibongó” név most elnyerte valódiértelmét. A 17 kiállító között volt ügyvédi iroda, jogi könyvkiadó, fejvadászcég, de jelen volt a közszféra is.A kiállítók megjelenését idén is kerekasztal-beszélgetések színesítették. Azelsõ a kar klasszikus jogi munkakörben dolgozó öregdiákjai voltak avendégek, és beszéltek egyetemrõl, pályakezdésrõl, munkáról ésmunkahelyrõl. Kocsis Máté, a kerület polgármestere és országgyûlésiképviselõje mellett egy neves ügyvédi iroda, egy ügyészség és egy bíróságképviselõje beszélt. A második, délutáni alkalmon inkább az igazgatás-szakosoknak mutattak utat a vendégek: a köz- és a versenyszféra keresi arendszerezett jogi gondolkodású, de nem feltétlenül jogász fiatalokat. Ameghívott vendégek külön felhívták a jelenlévõk figyelmét a szakosodásfontosságára, hiszen az érvényesülésben ma már elengedhetetlen, hogyvalaki a legjobbak között legyen egy szûk területen. Ezen túl fontos amagas szintû nyelvtudás, a szorgalom és a tudatos karrierépítés már azalsóbb évfolyamosoknak is.

A fenti programokat pedig különbözõ trénerek, pszichológusok,személyzeti tanácsadó szakemberek tanácsadásai, személyes konzultációitették teljesebbé.A nap lebonyolításáért köszönettel tartozunk a Hallgatói Önkormányzat ésa Mûszaki Osztály dolgozóinak, akiknek segítségével jöhetett létre ez anap.

Sergõ András

Ruszthiné Juhász Dorina egyetemünk elsõ évfo-lyamainak végzõs jogászai között volt. Akkor ésazóta is a versenyjog aktuális kérdései foglalkoz-tatták. Ma a Gazdasági Versenyhivatal jogtaná-csosa, az egyetem versenyjogi szakjogász posztgra-duális képzésének oktatója. Emlékeirõl és az általalátott lehetõségekrõl kérdeztük.

– Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkábbhasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt?

– Az egyetemi évek – mint sokaknál – az énesetemben is meghatározóak voltak: nemcsak ahivatásomat köszönhetem az egyetemnek, hanemitt ismertem meg a férjemet – évfolyamtársakvoltunk –, és életre szóló barátságokat is kötöttem.Véleményem szerint egy felsõoktatási intéz-ménnyel szemben alapkövetelmény, hogy ne csaka lexikális tudásra helyezze a hangsúlyt, hanemigyekezzen a hallgatókat erkölcsi, emberi szem-pontból is felkészíteni a jogászi hivatásra. Õszinténmondhatom, hogy a Pázmány minden várakozá-somat felülmúlta. A karon már a mi idõnkben isolyan jogászegyéniségek tanítottak, akik nemcsaka tudásukat adták át, hanem a saját pályájukkal,életútjukkal is példát mutattak. Az egyetemnekköszönhetem, hogy azt is megtanították, hogyanlehet úgy dolgozni, hogy a munka örömet okoz-zon, így én is azon szerencsések közé tartozom,akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk.

– Mikor alakult ki az állami szféra pályája irántiérdeklõdése?

– Amikor elsõéves voltam, még büntetõjoggalszerettem volna foglalkozni. Harmadéves korom-ban az egyik büntetõjogi gyakorlaton a Tánczos-féle gyermekgyilkosságot kellett elemeznünk,annyira megviselt a történteknek már a pusztaolvasása is – napokig errõl a szörnyûségrõl álmod-tam –, hogy akkor ismertem fel, ez a jogterületnem nekem való. Szerencsére más jogágak – mintpéldául nemzetközi jog, európajog, családjog,

társasági jog – is érdekeltek, azonban amikornegyedéves koromban jöttek a versenyjogi tár-gyak: rögtön megéreztem, hogy ez a jogterületigazán nekem való. Ehhez természetesen nagybanhozzájárult, hogy Boytha Györgyné és TóthTihamér nemcsak kiváló órákat tartottak – aholszinte mindenre kiterjedõ lexikális tudást, és na-gyon hasznos gyakorlati ismereteket is elsajátíthat-tunk –, hanem a jogterület iránti lelkesedésük éshivatástudatuk engem is magával ragadott. Azthiszem, hogy az õ biztatásuk és a megfelelõirányba terelõ kritikai észrevételeik nélkül én isazon jogászok táborát gyarapítottam volna, akiknem lelik örömüket a munkájukban, és „pusztán”a megélhetésükért dolgoznak. Mivel a versenyjogma Magyarországon – egy-két kivételes hatáskör-tõl eltekintve – a Gazdasági Versenyhivatal „mono-póliuma”, magától értetõdött, hogy a diplomamegszerzése után oda nyújtom be a pályázatomat.

– Ma milyen esélye van a végzetteknek az államiszférában való elhelyezkedésre? Egyáltalán mennyirenépszerû ma ez a pálya?

– A jó munkahelyekre mindig nehéz voltbekerülni. Az állami szférában is vannak olyanmunkahelyek, amelyek nagyon népszerûek – ilyena Gazdasági Versenyhivatal is. Gyakran hallani,hogy az állami szférában protekció nélkül lehe-tetlen elhelyezkedni. A kapcsolatoknak valóbannagy szerepük van, de ha valaki igazán elszánt ésnagy munkabírású, elõbb-utóbb be fog kerülni ahõn áhított munkahelyre. Az állami szférábanmanapság talán még nehezebb státuszhoz jutni,mint amikor én voltam friss diplomás. Szintemindenhol létszámstop van, de a helyzet nemreménytelen, mert minden állami munkahelyenvannak kismamák, kiküldetésben dolgozók vagyegyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévõk,akiknek a helyére határozott idejû kinevezéssel belehet kerülni. Az ilyen lehetõséget is meg kellbecsülni, mert így a pályakezdõ kap egy esélyt,hogy bizonyítson, és ha beválik, elõbb-utóbb

véglegesíteni fogják. A Gazdasági Versenyhivatal-ban mindig kaptak esélyt a pályakezdõk. Amiótabevezették, friss diplomásként ide is jellemzõenösztöndíjas foglalkoztatással lehet bekerülni,azonban ha valaki megfelelõen teljesít, jók azesélyei, hogy üresedés esetén kinevezést kapjon. Ittsok pázmányos öregdiák dolgozik, ami annak isköszönhetõ, hogy az egyetemen már a miidõnkben is nagy hangsúlyt helyeztek az olyan„fiatal” jogágak oktatására, mint a versenyjog.Úgy emlékszem, hogy akkoriban csak a Pázmá-nyon volt kötelezõ tantárgy a versenyjog. Amiótaa Karon megalakult a Versenyjogi Kutatóközpont,az egyetemen a versenyjogi képzés kiválóságaegyedülállósággal párosult. A KutatóközpontSzilágyi Pál vezetésével sokat és eredményesen dol-gozik azon, hogy a magyar egyetemek közül aPázmányon legyen a legjobb versenyjogi tudásköz-pont, így a graduális hallgatók is nagy lehetõségetkaptak arra, hogy a többi egyetem hallgatóihozképest jobban elmélyíthessék versenyjogi tudásukat.

– Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba valóbelépés átszervezése? A Közigazgatási Versenyvizsgabevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja?

– A közigazgatásba való belépés átszervezéseaddig nem változtatja meg érdemben a rendszert,amíg lehetõség van az ún. ösztöndíjas foglal-koztatásra. A jelenlegi rendszerben a közigazgatásiintézmények inkább elõször egyéves, START-kártyás munkaviszony keretében foglalkoztatják apályakezdõket, és hiába teljesítenek jól, csakszerzõdésük lejártával kaphatnak elõször határo-zott idejû, majd határozatlan idejû kinevezést éscsak utóbbiaknak feltétele a közigazgatási ver-senyvizsga megléte, vagyis a bekerülésnek nem,pusztán a bennmaradásnak. A frissen végzettjogászok számára a közigazgatási versenyvizsgaelsõ látásra nem tûnik igazságos belépési kor-látnak, hiszen a záróvizsgákon már bizonyítottak,amelyek anyaga nagy részben lefedi a közigaz-gatási versenyvizsga követelményeit. Azonban ha arendszer egyszer „kiforrja” magát, objektívebb ki-választást eredményezhet, így nagyobb szerephezjut majd a pályázók tudása és rátermettsége.

Sergõ András

KarrierNap 2010Kerületi polgármester öregdiák szerepben

Jogász példatárBeszélgetés Ruszthiné Juhász Dorinával

Ne tévesszen meg senkit a cím. Nem Drakulárólszólt beszélgetésem a fiatal amerikai utazóval,hanem az erdélyi Tusnádfürdõn, Csaba testvérgyermekotthonában szerzett tapasztalatairól. BrettSchilke az amerikai Wisconsin államból származik.21 évesen „kultúrközi” pszichológiából és orosznyelvbõl szerzett diplomájával vágott neki avilágnak. Egy testvérvárosi programnak köszön-hetõen vetõdött Kurganba, egy szibériai kisvá-rosba. Gyermekvédelmi programot indított, amelyolyan sikeresnek bizonyult, hogy már majdnemkét éve él ezen a hazájától oly távoli vidéken.Gyermekvédelmi munkája révén kerültem velekapcsolatba. Az élet különös véletlenje folytáneltöltött néhány hónapot a Dévai Szent FerencAlapítvány tusnádfürdõi szeretetházában. Az ittvégzett munkájáról mesélt nekem.

– Hogyan vitt az utad épp Erdélybe?

– Valójában egy szerencsés véletlen folytán, vagyisegy kezdetben igen kellemetlennek mondhatójogszabályváltozás folytán. Az oroszországi vízu-mom meghosszabbításához el kellett hagynom azországot, és három hónapot kellett külföldöntöltenem a szabályok értelmében. Hat napom voltmindennek a leszervezésére. A gyors megoldásterre a szorongató helyzetre egy barátom révéntaláltam meg, aki korábban angoltanárkéntdolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítványtusnádfürdõi gyermekotthonában. Feltett a vonat-ra, és azt mondta, hogy bízzak rá mindent, õ majdleszervez nekem mindent, mire odaérek. Így istörtént. Kilenc napig utaztam vonaton és buszon,mire ott találtam magam Tusnádfürdõn, anélkül,hogy bármi elképzelésem lett volna arról, mi fogtörténni, kihez, hova megyek pontosan. Nembeszéltem a nyelvet, nem ismertem a szokásokat.Igaz emiatt nem aggódtam annyira, mert hozzá-szoktam már az évek során az új emberekhez, újkörnyezethez. Már vártak rám az állomáson, ésbeköltöztem én is az otthonba.

– Gondolom korábban is jártál már hasonló intéz-ményekben?

– Valóban jártam, de Amerikában és Orosz-országban kizárólag állami intézményként mû-ködnek a különbözõ gyermekvédelmi intézmé-nyek. Erdélyben ezzel szemben azt tapasztaltam,hogy az állami szerepvállalás nem kizárólagos,mert nem tud minden igényt kielégíteni. Ezértengedi, hogy alapítványok is fenntarthassanakilyen intézményeket.

– Kik élnek ebben az otthonban? Milyen gyerekekkerülnek ide?

– Tusnádfürdõn nem csak árvák élnek, hanemolyan gyerekek is, akiket a szüleik valamilyenokból nem tudtak nevelni, maguk mellett tartani.Igyekeztem minél többet megtudni ezeknek agyerekeknek az életérõl. Rengeteg történetethallottam, kezdve attól a kislánytól, akit egy fû-tetlen, romos épületbõl mentettek ki tél idején –megmentve õt a fagyhaláltól. Egy másik kisfiúpedig azért került például az otthonba, mert azanyja új párja nem tudta elfogadni õt. Sokan acsaládjuk rossz anyagi helyzete, alkoholizmus,

családon belüli erõszak és más veszélyes körül-mény miatt kerültek ide.Az otthonnak van egy vezetõje és 10 bentlakóhivatásos nevelõ szülõje, akik 5-12 gyermekbõl állókis csoportokért felelnek. Van olyan szülõ, akigyermekével együtt azért költözött be az ott-honba, hogy megszabaduljanak a nagyvárosokpénzhajhász fogyasztói világától. Mások puszta jószándékból, elhivatottságból vállalják a munkát. Aszemélyzetet is bele számolva körülbelül százgyermek és felnõtt él a tusnádfürdõi gyermek-otthonban.Nem olyan ez a hely, amilyennek a gyermek-otthonokat vagy árvaházakat gondolnánk; sötétszobákkal, komor felügyelõkkel és szigorú házi-renddel, hanem valóban olyan ez mint egy otthon,ahol együtt él a nagy család. Cserépkályhákban éskandallókban ropog a tûz, tiszta szobák, melegtakarók, forró tea gõzölög a konyhában. Aztgondolják, hogy ezeknek a gyerekeknek semmijüknincs. Twist Oliver-szerû koszos arcú, kopottruhájú éhezõ gyerekek képzelnek el, pedig ezek agyerekek nem szenvednek hiányt. Õk olyanok,mint bárki más. Ismerik a legújabb slágereket ésfilmeket, interneteznek, saját email címük van,nyelveket tanulnak. Az otthon könyvtára magyar,román, angol és német nyelvû könyvekkel vantele. Boldogok, egy nagy szeretetteljes családhoztaroznak, ahol biztonságban érezhetik magukat.

– Mi volt a te feladatod?

– Hivatalosan a gyerekek és a személyzet angol-tanára voltam, de ez csak napi 2 órát jelentett.Lényegében az egész napot a gyerekekkel töl-töttem. Együtt éltem velük; együtt ettünk, együtttanultunk, együtt játszottunk, együtt pihentünkés együtt ünnepeltünk.

– Mi a legszebb emléked az ott töltött hónapból?

– A Tusnádfürdõn töltött Karácsonyt példáulsoha nem felejtem el. Azt a meghitt hangulatot,amikor összegyûltek a gyerekek, szülõk, barátok,személyzet és több támogató, mecénás is a gyö-nyörûen feldíszített óriási karácsonyfa mellett,ami alatt ott várta a gyerekeket a jószívû ado-mányozók által felajánlott ajándék. Míg bent ben-sõséges hangulatban ünnepeltünk, odakint befed-te a tájat a friss hó. Felejthetetlen volt ez a pillanat.A külföldiek Erdélyrõl általában csak azt tudják,hogy itt élt Drakula gróf. A vámpír legendátkutatva érkeznek erre a misztikus vidékre. Én ishasonló elképzelésekkel érkezetem, de Drakula

nyomát nem találtam. Igaz, nincs itt koporsóbanlakó, vérszívó ragadozó, de szerintem Erdélybenmégis léteznek „vámpírok”, és ezek az alkoho-lizmus, kábítószer, erõszak és a prostitúció,melyek épp olyan veszélyesek, és amelyek ellennem lehet szemtõl szembe felvenni a küzdelmet.Sokkal alattomosabb ellenségek ezek annál. ADévai Szent Ferenc Alapítvány azért küzd, hogyezektõl a vámpíroktól megmentse a gyermekeketés családokat.

Marschalkó Linda

nyolcadik oldal

Erdély vámpírjaiEgy amerikai Böjte Csaba testvér házában

Közélet

Néhány szó a HÖOK-ról

A HÖOK, teljes nevén a Hallgatói Önkor-mányzatok Országos Konferenciája, Magyar-ország fõiskolai és egyetemi hallgatói önkor-mányzatainak érdekképviseleti szövetsége.Azzal a céllal jött létre, hogy együttmûködve atöbbi hallgatói érdekképviseleti szervvel, mindenolyan problémával foglalkozzon, amely orszá-gosan érinti a felsõoktatásban tanulókat.Tevékenységével növelni igyekszik a felsõoktatásszínvonalát, mind napi szinten azzal, hogy hangotad a hallgatók véleményének, igényeinek, mind,pedig szakmai szempontból, hiszen kiveszi a részéta jogalkotás e részterületén folyó munkából is.A HÖOK tagjai a magyarországi, állami és azállam által elismert nem állami intézményekbenmûködõ, az intézmény szabályzata alapján a ka-ronként külön megválasztott hallgatói önkor-mányzatok, ennek hiányában az intézményihallgatói önkormányzatok. A HÖOK legfõbbdöntéshozó szerve a Közgyûlés, melynek tagjai akari hallgatói önkormányzatok választott kép-viselõi. A Közgyûlések között a legfõbb képvise-leti és döntéshozó fórum a Választmány, melynektagjai a regionális szövetségek képviselõi és aHÖOK elnöke. A HÖOK végrehajtó szerve atíztagú Elnökség. Az Elnökség az elnök irá-nyításával gondoskodik a HÖOK szervezeteinek,az irodának és a HÖOK alá rendelt szervezetekhatékony mûködésérõl.2010, csakúgy, mint az egész országban, a HÖOKszámára is a választás ideje. A szervezet május 8-án tartja Tisztújító Küldöttgyûlését a Parlamentfelsõházában, amelyre minden érdeklõdõt szere-tettel vár!

Ugyanott, 70 évvel ezelõtt. Talán nincs is olyannemzet, amelynek ne lenne egy olyan vesztõhelye –egy település, egy mezõ vagy erdõ –, amely márnevében hívószó tengernyi fájdalomra. Ha nemlenne Trianon, mi minden bizonnyal Mohácsotemlegetnénk. Ha a szerbek pedig nemrég Koszovóelvesztésével nem szenvedték volna el az õ kisTrianonjukat, valószínûleg szintúgy a régmúlttörténelmen búslakodnának. Lengyelország viszontaz újabb katyni tragédiával most egyszerre néz amúltba és a jelenbe.Bár a nemzetközi média szombat délután már egye-nesen „Katyn 2”-rõl cikkezett, kár lenne összemosnia két veszteséget. 70 éve valóban a lengyel értelmiségés hadsereg módszeres lemészárlásáról volt szó.Húszezer katona kivégzése akkor olyan horderejûvolt, hogy nem volt olyan család, akit szegrõl-végrõllegalább ne érintett volna. A most Szmolenszkbentörténtek ilyen horderõvel nem bírtak, de mégisrendkívüli tragédiáról van szó. Másképp nemnevezhetõ egy olyan szerencsétlenség, ahol azáldozatok számánál csak rangjelzéseik és az állam-életben betöltött pozíciók voltak magasabbak. Aköztársasági elnök és felesége, a szárazföldi erõkparancsnoka, a légierõ parancsnoka, a haditenge-részet parancsnoka, a nemzeti bank elnöke, azolimpiai bizottság elnöke, a lengyel emigráns kor-mány utolsó elnöke, számtalan vezetõ ellenzéki (PiS)képviselõ… Hosszan lehetne folytatni. Csakúgy, mint azonállami vezetõk listáját, akik a gyászszertartásonszemélyesen is részt kívántak venni. Az õ részvétüka tragédia nagyságához hasonlóan kiemelkedõ volt.Persze naívak lennénk nem észrevenni a politikaiindíttatást sem. Mert barátra bizony mindenkinekszüksége van. Az államnak is.

Eyjafjallajökull persze sok mindent átírt, így akinekmégsem volt annyira muszáj jelen lennie (vagytényleg nem is tudott volna), végül távol maradt. Amagyar delegáció ott volt, és ezen túlmenõen is akormány külön nemzeti gyásznappal, valamintKossuth téri állami megemlékezéssel próbálta lerónitiszteletét a lengyel-magyar barátság jegyében. Talánnem érdemes több szót vesztegetni arra, hogy magaa gesztus szép, a megemlékezéssel kapcsolatosállampolgári érdektelenségen ugyanakkor naivitáslenne csodálkozni, hiszen akiben megmozdult valamia hírek kapcsán, az már korábban meggyújtott egymécsest, és elmondott egy imát választása szerint aBem József téren vagy a Stefánia úti nagykövetségelõtt.Érdemesebb e ponton egy-két szót ejteni a lengyel-magyar barátságról. Kétségtelen, hogy a történelem,a sors párhuzamai örök idõkre kapcsot jelentenekközöttünk. A két-két szomszédos hatalom közöttiegyensúly megtalálása hasonlóra edzett minket. Demi a helyzet ma? Létezik-e még lengyel-magyarbarátság vagy csak mi gondoljuk, szeretnénk? Az énmegérzésem, hogy van is, és nincs is. A középiskolaitörténelemoktatás mindkét országban hagyomá-nyosan részletes, így egyik oldalon sem találunkolyan embert, aki ne ismerné a „lengyel-magyar kétjó barát…” mondást, vagy ne hallott volna közöskirályunkról, I. (Nagy) Lajosról, aki a lengyeleknélLudwik Wêgierski (azaz Magyar Lajos) néven ismert.Ezen a ponton, vagyis a történelmi perspektíván túlazonban mély homály tátong, fõleg barátainkoldalán. Mi ugyanis gyakran látogatunk el hozzájuk,legalább a kötelezõ Krakkó-Auschwitz-Wieliczkavonalat bejárva, az átlaglengyel azonban, ha családikötõdéssel nem rendelkezik, csak ritkán vetõdik elBudapestre, így halvány emlékképeik a mi szüleink

generációjából származnak, és kizárólag a Budapest-Balaton-tokaji-gulyás vonalon mozognak. Felis-merve ezt a sztereotípiákba zártságot, egy KrzysztofVarga nevû, magyar kötõdéssel bíró lengyel írótavaly Varsóban díjazott könyvet írt rólunk,lengyeleknek. A címe: Turulpörkölt. Azon túl, hogyaz író próbálja megsemmisíteni az elfásult sztereo-típiákat, és felismer egy-két kívülrõl világosabbanlátszó társadalmi folyamatot, magyar szempontbólolyan negatív országimázst épít ki az olvasóban,amelyhez képest a régi berögzõdések inkább szol-gálták az érdekeinket. Varga könyvét persze nem kella lengyel nemzet kollektív véleményeként kezelni,ugyanakkor mementónak kíváló, és rávilágít valamifontosra.2010-et írunk. Az EU tagjai vagyunk. Õk nagyok,mi kevésbé (bár próbálnánk már elszakadni, attól,hogy kicsik – sógorék még Burgenlanddal együtt iskisebbek). Nekik sok szavazatuk van, nekünkkevesebb. Közép-Európát a „sok kicsin” túl, kifeléleginkább õk szimbolizálják. És máris több dologvilágossá válik. Hogy három éve március 23-át alengyel-magyar barátság napjává nyilvánítottuk.Hogy Óbuda polgármestere pár éve kiemeltentámogat minden kapcsolódó rendezvényt. HogySólyom László második hivatalos útja Gdanskbavezetett. Ezek a szimbolikus lépések nagyon fon-tosak. Mert az a helyzet, hogy mára kisséeltávolodtunk. A két nép máshová helyezi magát anagy közös Európában. A lengyelek köszönik, jólérzik magukat, boldogok azzal, ahogy vannak.Ehhez képest mi még mindig nem leljük magunkat,és történelem szülte komplexusainktól kimerülvenem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. Itt azidõ, hogy büszkék legyünk magunkra, hogy újramegtaláljuk helyünket és szerepünket Közép-Euró-pában, hogy mi is immáron elõre nézzünk, és nemutolsósorban, hogy legyenek jövõbe mutató terve-ink. Egyedül? Dehogy! Barátainkkal, közösen.

Bárth Bertalan

Egy kellemes, napsütéses szombat délután mi másravágyik az ember, mint nyugalomra és csendre. Afárasztó hétköznapi taposómalom nehézségeit ésrémségeit kiverve a fejébõl, pihenni és kikapcsolódnipróbál, hisz tudja: hétfõn minden kezdõdik elölrõl,ez ellen nem tehet semmit. Mit sem sejtve, jólmegérdemelt szabadidejüket töltve – ki a kanapénheverve a televízió elõtt, ki a szabadban sétálgatva –,hirtelen több száz kerékpáros tûnik fel a semmibõl,akik a Critical Mass: Válaszd a bringát! nevûrendezvénysorozathoz csatlakozva róják a körutat, a4,6-os villamossal párhuzamosan haladva. Az elérnikívánt cél igen egyszerû és nemes: az autókszámának csökkentése az utakon, vagy ahogy ahonlapjukon is szerepel: friss levegõt! Sajnosnéhányuk nem a legideálisabb módját választotta aközlekedésnek, elfelejtkeztek arról, hogy a KRESZalapján a kerékpár is jármûnek számít, így nekik isbe kell/kellene tartaniuk az idevonatkozó szabá-lyokat. Kora délután hangos kurjongatásoktól,dudaszótól és furcsa hahotázástól zengett a körút,melyre a környék lakói is felfigyeltek. Az egészkörutat biciklisraj lepte el, akik nem törõdvesemmivel, csak tekertek, egymást követve nem épplibasorban, villamosra és gyalogosra tekintet nélkül.A kerékpár is ugyanolyan jármûnek számít aKRESZ szerint, akárcsak az autó, így ennek avezetéséhez is elengedhetetlenül szükségesek az

alábbi feltételek betartása: jármûvezetésre alkalmasállapot (vagyis a kerékpárosoknak sem szabadnaalkoholt fogyasztania), illetve a KRESZ-szabályokátfogó ismerete.Nos, a kedves demonstrálók java megfeledkezettezekrõl az „apróságokról”. A sarki közértesekviszont örülhettek, méteres sorok álltak a pénztárakelõtt köszönhetõen a szomjas bringásoknak, akikszomjoltóként általában pár liter vizet tettek akosarukba, de akadt olyan is, aki 3-4 doboz sört ésnémi töményet vásárolt. Hmmm, szerintük ez nemsorolandó az alkoholfélék közé??A második pont még érdekesebb: a KRESZ-szabályok átfogó ismerete. Jómagam csupán egynegyed órát szemléltem a lelkes aktivistákat, deennyi idõ is bõven elég volt ahhoz, hogy felfigyeljeknéhány olyan dologra, amelyet sikerült „elkövet-niük”. Elsõként: a járdán kerékpározni tilos! A járdaugyanis elsõdlegesen gyalogosok kényelmes köz-lekedését szolgálja, ám ezen a szombaton megtré-fálták õket a bicajosok, olykor szlalomoznikényszerültek a járókelõk, ha el akartak jutni A-bólB-be. (Kedvenc alakzatom a tripla bringás, melynemes egyszerûséggel annyit jelent, hogy háromszemély tolja a bringáját egy sorban.) Egy másik lényeges szabály: a gyalogosok mindigelsõbbséget élveznek a zebrán, így nem lenne szabadõket megzavarni az átkelésben (természetesen ezzel

nem azt akarom mondani, hogy ne engedjük elpéldául a szirénázó mentõt). A biciklisekre ez csakabban az esetben vonatkozik, ha leszállnak ajármûrõl, és tolják maguk mellett. S végül, de nemutolsósorban, a piros jelzõlámpa a bringásoknak ismegálljt parancsol. Hiába zárták le ezt az útszakaszt,s hiába irányították rendõrök a forgalmat, a tömeghajlamos volt figyelmen kívül hagyni a gyalogosokatés a villamost, akadályozva õket a közlekedésben, párpercnyi kellemetlenséget okozva ezzel ember-társainknak. Összegezve az eseményeket, a szombat délutáni„nyuginak” lõttek, a körút zajosabb volt, mintáltalában, de a cél, amiért majd két órát pedáloztak arésztvevõk, nemcsak helyes, hanem követendõ, sõtnem túlzás, ha azt mondom, még többen kellenecsatlakoznunk az efféle kezdeményezésekhez.Mindannyiunk érdeke, hogy csökkenjen a lég-szennyezettség, de az is fontos – amirõl sajnálatosannéhányan megfeledkeztek –, hogyan juttatjuk el eztaz üzenetet a többi emberhez, mit lát belõle egykülsõ szemlélõ, ha kitekint az ablakán.Az arany középút mindenesetre talán ez lehetne: élniés élni hagyni, azaz álljanak ki a céljaik, meg-gyõzõdésük mellett, de mindezt úgy, hogy tar-tózkodjanak mások megzavarásától, bosszantásától.

Bolyós Zsuzsanna

kilencedik oldal

A történelem a jövõ zálogaA lengyel tragédiáról

Válaszd a bringát és a friss levegõt!

Közélet

Dr. Franz Kafka többek között azért is állhat egyjogi kar folyóiratának kereszttüzében, mert a híresíró, aki a huszadik század egyetemes irodalmánakmeghatározó egyénisége lett, míg „civilben” jogotvégzett ügyintézõként ténykedett egy biztosításiirodánál.Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Cseh-országban született 1883 júliusában. Prága zsidónegyedében látta meg a napvilágot, ami egy különburkot képzett a cseh fõvárosban. A prágai zsidók,sem csehnek, sem németnek nem mondhattákmagukat. Teljesen elszeparált közösség volt azövéké, csak egymásra számíthattak. Kafka azon-ban nem volt mélyen vallásos, ezért kirekesztettévált a szûk körön belül is. Megindult az egész életétés életmûvét meghatározó elidegenedési folyamat.

Negatív világképének kialakulásában a legko-molyabb szerepet családjához fûzõdõ viszonyajátszotta. Édesapja hajlamos volt õt bántalmazni,szeretetet soha nem mutatott az érzékeny fiú felé.Fiútestvérei meghaltak, de egyik lánytestvéréhezkifejezetten szoros lelki kapcsolat fûzte. Szemé-lyes vélemény, de az ebben a korban kialakuló, éskomoly fejlõdésnek induló pszichoanalízis alap-tételei, Freud, Adler és Jung korszakalkotógondolatai az Anya, Apa és a Család meghatározószerepérõl a pszichés zavarok kialakulásában,Kafka esetében igazolódni látszanak.Nem tudta kezelni az Apa elutasítását, hiányzottidentitástudata, és ez rányomta bélyegét egészszemélyiségfejlõdésére. Élete végéig nem találtameg lelke békéjét, folyamatosan üldözöttnekérezte magát, amiért drágán fizetett a szeren-csétlen sorsú Kafka. Pszichoszomatikussá vált,azaz lelki problémái testi tünetekben jelentkeztek(például migrénes fejfájás), teljesen meghasonlottönmagával, depresszióra való hajlama fölerõ-södött. Szenvedéseit próbálta kompenzálni, ke-reste problémáira a gyógymódot, de ez kényszerestevékenységekbe csapott át (például folyamatosanpasztörizálatlan tejet ivott), és ezek (is) okoz-hatták, hogy 1917-re tuberkulózist állapítottak megnála, ami 1924-es halálához vezetett.Az elnyúló életrajzi bemutatásnak nem vagyokhíve az egyébként rövid, gondolatébresztõ írá-soknál. Azonban Kafka írói stílusának meg-értéséhez, és ezen belül is „A per” világának éshangulatának átérzéséhez szükségesnek véltem,hogy jobban megismerjük a személyiséget aki, ezt

a jogászi szemszögbõl is hallatlanul érdekes mûvetpapírra vetette.Kafka rendkívüli racionális tudással rendelkezett.1906-ban szerezte meg jogi diplomáját a NémetEgyetemen, ahol kiváló professzora, Hans Grossgondolatai (hetente 16 órát hallgatta elõadásait)segítettek neki az osztrák-magyar jog visszás-ságainak felismerésében. A per címû munkáját különösképpen érdekesmegvizsgálni jogászi szemszögbõl, mert egykülönleges „eljárást” mutat be.

A mû lényegét pár sorban szeretném össze-foglalni, mert „Az átváltozás” címû novellájánkívül a középiskolai irodalomoktatás nem tartjakötelezõként számon Kafkát. Ajánlani tudommindenkinek a mû elolvasását, mert fölkészít alegrosszabbra. Persze javallott közben egy-kétvidám nótát is meghallgatni, és ne egy elégtelennelzárult vizsgaélmény okozta szomorúság kellõsközepén csapjuk föl a könyvet.Josef K. egy szép reggelen arra ébred, hogy kétidegen közli vele letartóztatását. Megvádolták, bárõ nem tett semmit. A fõszereplõ „passióját”követhetjük nyomon, ahogy az ellene indult,elõször komolytalannak hitt per hogyan nyomja rábélyegét mindennapjaira, és hogyan emészti fölszemélyiségét, egész emberi mivoltát. Közben egyolyan abszurd világ kerül bemutatásra a Kafkárajellemzõ rideg és tényszerû stílusban, hogy azOlvasó elveszti biztonságérzését.A mû értelmezõi közül sokan ezt a fagyoshangulatot a magánéleti válságának tudják be. Amûvet 1914-ben írta meg, abban az évben, amikorFelice Bauerrel eljegyezték egymást. Kafka azon-ban képtelen volt elvenni feleségül a nõt. Hivataloseljegyzésük estéjén Kafka azt írta naplójába, hogyolyan volt az egész, akár egy per, egy eljárás, aholmások döntenek életedrõl, te csak kívülrõl figyel-heted. Felice-nek írt levelében úgy fogalmazott,hogy olyannak érzi kapcsolatukat, mint akiketegymáshoz kötöztek a Francia Forradalom utániterror idején, és csak a kivégzésükre várnak. Végülnem házasodtak össze. Sok elemzõ azt állítja, hogyKafka ezzel teljesen föladta önmagát, és ez jelenikmeg a mûben. Josef K. hatalmas küzdelmek utánlemond pere sikerérõl, és rezignáltan veszitudomásul, hogy megölik. A végén már az is lehet,hogy hisz is saját bûnösségében. Ez a záróakkord(amit Kafka elsõként írt meg a mûbõl!) rendel-kezik egy nagyon érdekes szövegrésszel. AmikorJosef K.-t közre fogja a két „õr”, és hármansétálnak az utcán, feltûnik egy rendõr. Megállítanáõket, azonban maga a kivégzésre váró kezd elrohanni elõle, ítéletvégrehatóinak segédkezveezzel… Kafka kora társadalmát erõsen kritizálja. Azemberek elidegenedtek egymástól, félelemben élikéletüket, és nem is akarnak változtatni a dolgokállásán. Elfogadják sorsukat anélkül, hogy küz-denének. Meghunyászkodnak a Hatalom elõtt.Hogy milyen Hatalom elõtt? Erre a kérdésre nemkapunk választ. De a perben összemosódik valós ésvalótlan Hatalom („õrök” és a rendõr), és egyetlenbiztos marad a végén: a halál. Te nem járhatsz jólsemmilyen hatalommal szemben sem. Erre utal aza rész is, amikor a festõ felsorolja Josef K-nak azta három eljárási lehetõséget, ahogyan peréttárgyalhatják. Az elsõ a fölmentés. Ez az, amitsoha nem tesz a bíróság. Második a perhalasztás.

Harmadik a perújrafelvétel. A lényeg, hogysemmiképpen nem szabadulhatsz meg a peredtõl.Nincs szabadság. Foglalkozzunk egy kicsit a mû címével. „A per”,tehát egy jogi eljárás. Kétségtelen, hogy a jogászKafka tisztában volt mind az anyagi, mind azeljárási és mind a végrehajtási jogi jogszabályokhibáival. Nem háborgott nyíltan ellenük sohasem.Éjszaka azonban, amikor mûveit írta, felszabadultbenne az a feszültség, amit a racionális tudás és aszembenálló tehetetlenség érzése okozott benne.Ennek lenyomata a regény.Valakit letartóztatnak, úgy, hogy nem követett elsemmit. Az illetõ szabadon mozoghat. Nem tudjanyomon követni ügye alakulását, a bíróságitárgyalások kaotikusak, a bírák alkalmatlanok. Azegész rendszer átláthatatlan, és nincs belõle me-nekvés. Kafka nyilvánvalóan görbe tükröt akartmutatni az osztrák-magyar jogszolgáltatásnak. A mûben leírt szélsõséges per a valóságban nemtörténhetett volna meg. Azonban Josef K. ügye jólfigurázza ki azt a bürokratikus rendszert, amijellemezte a korabeli (i)gazságszolgáltatást.Bizony voltak letartóztatások koholt vádak alap-ján, és a kétrészes eljárás elsõ felében (ha kevésbésúlyos ügyrõl volt szó) valóban mozoghatott avádlott szabadon. A valóságban sem volt könnyûnyomon követni az ügyek alakulását, jogbizony-talanság uralkodott.Érdekesség, hogy mikor értõ barátainak fölolvastaJosef K. perét, azok hatalmas nevetésben törtek ki,pedig a mû hangulata kifejezetten borongós, nincsbenne semmi tréfa. De ha megértjük azt, hogyKafka mind magánéleti, mind szakmai kiábrán-dultságában írta meg ezt a mûvet, a groteszk (már-már az abszurd) eszközéhez nyúlva, jobban meg-érthetjük barátai reakcióját.Az egész csak egy vicc. Kifiguráz, kigúnyolmindent és beletörõdik sorsába.

Legjobb lesz, ha mi is elfogadjuk az életetolyannak amilyen, és Péteri Professzor Úrszavaival élve: teljesítjük kötelességünket. Csakegyet ne felejtsünk el, amire Kafka nem voltképes: gondolkozzunk pozitívan.

Stevanyik Ádám

tizedik oldal

Közélet

A Per világa Franz Kafka bizonytalan ügye

tizenegyedik oldal

Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, egyrejobban erõsödik bennem a honvágy: otthonom,családom, barátaim, megszokott környezetemhiánya. Be kell valljam, nem gondoltam volna,hogy ez az érzés ilyen rövid idõ alatt kialakul.Talán ebbõl kifolyólag is rááll a szemem a„hazai” dolgokra, így könnyûszerrel leltem ráegy magyar utazási irodára Salzburg egyiklegforgalmasabb utcája, a Linzergasse mellett, aWolf-Dietrich-Straße 3-as szám alatt. Mármesszirõl piros-fehér-zöld zászló jelzi érde-keltségüket, a kirakatban prospektusok, képekés plakátok integetnek az arra járóknak,csalogatják a sétálgatókat kis országunkba:kikapcsolódni, gyógyulni, várost nézni. Örömmel böngésztem a kínálatot, miközbenegyre csak nõtt bennem a kíváncsiság, hogyhogyan is került Salzburg egyik legfrekventál-tabb helyére ez a kis iroda, mely tökéletes pre-zentálója országunknak a salzburgiak számára.Kérdéseim azonban nem maradtak megvá-laszolatlanul: a tulajdonossal, Stassák Pállalbeszélgettem.– Feleségével, Stassák Ágnessel családi vállalko-zásként tevékenykednek több mint 14 esztendeje. Dehogyan is kerültek pont ide, Salzburgba?

– Még a rendszerváltozás elõtt, munkámbólkifolyólag Bécsben dolgoztam az IBUSZ-kirendeltségnél, a szerzõdés lejárta után azon-ban hazatértünk Magyarországra. A 90-es évekelején, a határok megnyílásával már könnyebbvolt menni, így volt lehetõségem élni egy ideszóló munkaajánlattal. Itt kaptam állást, scsaládommal együtt ideköltöztünk 1991-ben.

– Mennyire volt nehéz az osztrák piacra magyarállampolgárként „betörni”?

– Nem volt egyszerû. Az utazási irodaikoncesszió megszerzése különösen nehéz, degondoltam, hogy egy próbát megér a dolog:többéves ausztriai és magyarországi szakmaigyakorlatom volt, megfelelõ végzettséggelszintén rendelkeztem… De hát nem vagyokosztrák állampolgár, másrészt nagyon szigorúakvoltak az elõírások, de találtam egy viszonylagjárható utat, mely eredményeképp megalakí-tottunk egy betéti társaságot, mely megkapta akoncessziót, kizárólag magyarországi utazá-sokkal való foglalkozásra. Ez volt úgymond akiskapuhoz a kulcs: nálunk nem lehet tenerifeiutat találni, így nyilvánvalóan kevésbé jelen-tettünk zavaró tényezõt a különbözõ érdek-körök számára.

– Az utazás közvetítésére…

– Igen. Mi nem az utazás szervezõi, hanem azutazás közvetítõi koncessziót kaptuk meg,tehát mi a saját nevünkben, saját nevünk alattnem hozhatunk létre mondjuk egy buszosutazást. Mi más nevében, másnak a termékét,megállapodás alapján értékesítjük. – Bizonyára van már egy kialakult, visszatérõvendégkörük…

– Mára már van törzskörünk, azonban akkorteljesen a nulláról indultunk, hiszen nemátvettünk egy üzletet, hanem létrehoztunkegyet. Elsõsorban a szenior korosztály, tehát azidõsebbek, nyugdíjasok az érdekeltek. A hoz-zánk betérõk általunk kicsit betekintést nyer-hetnek az országba is.

– Kétségtelenül így van! Magam is betértem néhány,közeli Reisebüro-ba, magyar utak után érdeklõdve, skedvesen Önöket javasolták. Nem sok Magyar-országot reklámozó, hirdetõ plakátot látni Ausztriaezen, hazánktól távolabb esõ részén. Míg Bécsbenszámos magyar kiállításra hívják fel a nép figyelmét,onnantól mintha elvágták volna a „hírverést”. Miértvan ez így?

– Sajnálatos, de ez a megfigyelése helytálló.Bécsben, az Opernring-en van a MagyarTurisztikai Hivatal, az Ungarisches Touris-musamt, s elsõsorban oda koncentrálnak. Pedigitt is van érdeklõdés Magyarország irányába ésegy kis hátszéllel még jobban fel lehetnelendíteni a turizmust.

– Már többször rendeztek magyar heteket, ha már„fentrõl” nem is érkezik támogatás, Önök, ittenimagyarok, vendéglátósok összefogtak.

– Mit van mit tenni… Nem messze innen,Großgmain-ban található egy étterem, aGasthof Kaiser Karl, magyar specialitásokatkínál, melyre elég jelentõs igény van. Hozzánkis gyakran betérnek, hogy ajánljunk valamikonyhát, ahol magyarosan fõznek. Ennek azétteremnek magyar a vezetõje, s kölcsönösentámogatjuk egymást, kirakjuk a másik szóló-lapjait, prospektusait. A Danubius szállodáinaktámogatásával, illetve egy, az irodánk közelébentalálható salzburgi szállodával karöltve jötteklétre két egymást követõ évben, 2000-ben és2001-ben a salzburgi magyar hetek, ahol asalzburgi közönség a magyar ételek-italokmellett a magyar folklort és táncokat is meg-ismerhette.

– Ön, Önök már hosszú évek óta itt élnek,dolgoznak… Bizonyára jobban meg tudják nekemmagyarázni, vagy legalább igazolni azon érzésemet,mely a salzburgiak zárkózottságát, távolságtartásátmutatja.

– Ennek mi is szenvedõ alanyai voltunk –kapcsolódott bele a beszélgetésbe Stassák Ágnes-, míg meg nem értettem és helyére nemraktam a dolgokat. Ennek gyökerei igen mélyrenyúlnak vissza: Salzburg önálló, mindentõl,Bécstõl is független érseki székhely volt. S eztaz autonómiát mind a mai napig õrzik a helyiek.Ez a ridegség nemcsak a külföldiekkel, hanem anem salzburgiakkal szemben általános. Bécsbesem szívesen „mennek fel”, mert mit keres-nének õk a bécsiek között… Bizalmatlanság iselmondható még róluk, így szolgáltatásainknyújtásánál ennek eloszlatására is különfigyelmet fordítunk.

– Egyre többet hallani, hogy jönnek az osztrákokcsináltatni hozzánk a fogaikat… Láttam Önöknélis „Zahnarzt”-ot hirdetõ plakátot. Mennyire vanerre igény, mennyire keresett ez a többletszolgáltatás?

– Hát, ugye itt is érzékelhetõ a bizalmatlanság,az óvatosság. Mert mi van, ha a hazatérés utánel kezd fájni a foga a betegnek, ki tudja akkorkezelni, orvosolni a problémáját. Messze vanmár Salzburgtól Magyarország… Az alapötletegyébként remek, hiszen egy fogászati kezelés isáltalában hosszabb idõtartalmú, tehát a gyógy-kúrákhoz hasonlóan is heteket vehet, veszigénybe, mialatt a vendég fizeti a szállást és azegyéb kiadásait is. S hogy ezt az aggályt iseloszlassuk megfelelõ partnereink vannak: márHévízen és Bükfürdõn is lehetõség vanfogászati kezelésre, s hazatérés utáni problémaesetén pedig itt, Salzburgban egy magyarfogorvosnõ látja el a bajt, ha gond van.

Mikola Orsolya

Miért kell ártatlan embereknek meghalni s mivezethet egy 17 éves fiatal lányt arra, hogyártatlanokat (és saját magát) megölje? Honnanered ez az óriási gyûlölet?Újra felmerült bennem ez a kérdés, amikorhallottam a moszkvai metrómerényletekrõl.Március 29-én, reggel 8 órakor a Lubjankamegállóhelyen robbant az elsõ bomba s ezutánmindössze háromnegyed óra múlva a Park Kul-turi megállónál. A hírek szerint a két öngyilkosmerénylõ nõ volt, akik a testükre erõsített rob-banószerkezet segítségével követték el a me-rényleteket, amelyek 40 ember halálát okozták.Az ügyészség szerint olyan pokolgépek robban-hattak, amelyeket fémdarabokkal és szögekkeltöltöttek meg. A reggeli csúcsforgalomban azamúgy is túlterhelt metró leállt, s a felszínensem lehetett a robbanások közelébe jutni, mivel

a mentõk s a Rendkívüli Helyzetek Miniszté-riumának jármûvei foglalták el a helyszínt.Ennek következtében az áldozatok hozzátar-tozói sem tudtak az állomások közelébe kerülni.11 óra magasságában közzétették a sérülteklistáját, s azt, hogy kit melyik kórházbanápolnak. A taxisok máris hasznot kívántak hú-zni a helyzetbõl, s többszörösére emeltékdíjaikat a munkába igyekvõkkel szemben. Ametró forgalma már a délutáni órákban hely-reállt, a hozzátartozók mécsesekkel és virá-gokkal emlékeztek szeretteikre. Ez a terror-akció a harmadik a rendszerváltás óta a moszk-vai metró történetében.Talán véletlenül, de szintén március 29-ére esetta 2000-es zsani-vegyenói rajtaütés, amelyben azOMON nevû különleges alakulat 52 tagjátölték meg a második csecsen-orosz háborúidején, s már így is az oroszok fekete napjánakszámított.2001 februárjában szintén pokolgép robbant,szerencsére az nem követelt áldozatot. 2006-

ban a moszkvai metró zöld vonalán, az Avto-zavodszkaja megállónál pokolgép robbant. Ez aterrorcselekmény 50 áldozatot követelt s leg-alább 100an megsérültek.Nem mentegetni kívánom az elkövetõket, akikvalószínûleg csecsen muszlimok voltak, de nemszabad elfelejtenünk a sztálini „nemzetiség-politikát”. 1944-ben Berija adott utasítást acsecsenek és ingusok áttelepítésére Közép-Ázsiába, amelynek eredményeként közel fél-millió csecsent deportáltak vagonokban Kazah-sztánba, s aki ellenszegült, agyonlõtték. Tíz-ezren már a szállítás közben meghaltak, továbbiszázezer ember pedig az éhezés, betegségekáldozata lett. Az indok egyszerû volt: „szét kellzúzni a náci ellenséggel kollaboráló szabotõ-röket és kémeket!”.A haragot csak tovább táplálta a két csecsen-orosz háború már a rendszerváltás után, és akonfliktus mai napig sem tûnik feloldottnak...

Both Hunor

Ungarnreisen Salzburgban

Miért?

Interjú

tizenkettedik oldal

Ezúttal egy meglehetõsen közkedvelt témábankívánok állást foglalni. Ez a kérdés az egyháziszemélyek politikai szerepvállalásának, illetvevéleményformálásának lehetõsége. Vagyis, hogymikor, milyen minõségben és mennyit adhat elõpolitikai nézeteibõl az Egyház felszentelt szol-gálója? Idõrõl idõre újra felmerülõ, sokak szerintmesterségesen generált probléma ez, amely vá-lasztások és népszavazások esetén mindig közép-pontba kerül. A kampányidõszakokon túl azon-ban szinte egyáltalán nem.Elsõként azt tekintsük át, hogy egyáltalán mi az,ami politikai állásfoglalásnak számít. Nos, ennekeldöntése általában kifejezetten szubjektív ténye-zõkön múlik. Mivel a Katolikus Egyház amellett,hogy transzcendentális irányultságú társaság, aföldi világban jelenlévõ közösség is, ezért le kellszögezni, hogy nem csupán joga, de kötelessége ishíveinek iránymutatást adnia a társadalmat érintõlegfontosabb kérdésekben is. Nem kell azonbanmást tennie, minthogy interpretálja a vallás taní-tását, és az ahhoz legközelebb álló véleménytámogatására szólítsa fel a hívõket. Ha a politikairészvételrõl beszélünk, elõször tisztáznunk kell,hogy mit is értünk politizálás alatt. Azért külö-nösen fontos ez, mivel az Egyház megszólalásainagy többségében nem politizálni akar, hanemmindössze híveinek ad erkölcsi útmutatást, vagyissaját közösségének, illetve mindenkinek, aki nemzárkózik el attól. A közügyekben való szabadvéleményalkotás (alkotmány által biztosított) jogapedig mindenkit megillet, azt nem vitathatja elsenki egyetlen egyéntõl vagy közösségtõl sem. Azerkölcsi eligazítást azonban semmiképpen nemszabad összekeverni a politizálással. Mi a határ azefféle megnyilatkozás és politikai állásfoglalásközött? Tárgyát tekintve a kettõt nem könnyû –sõt gyakorlatilag lehetetlen – megkülönböztetniegymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meglehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedigpolitikai nézõpontból. Az, hogy ezeket az erkölcsiállásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyibentartja politikának, az legtöbbször önkényes alapondõl el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnaktartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hát-rányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alaponpolitizál az egyház? Példa erre a kettõs állam-polgárságról tartott népszavazás. A püspökikonferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szava-zattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat-kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tettevolna, ha például beleszól abba a vitába, hogyjelentene-e többletterhet ez a döntés magyartársadalomnak vagy sem. Látni kell, hogy mivel azEgyház nem elsõsorban az egyes emberrel, hanemsokkal inkább az emberek közösségeivel foglal-kozik, ezért akaratlanul is érintkezik a politikaiszférával. Napjainkban a politika szóról már min-denki a pártpolitikára gondol. Viszont könnyenbelátható, hogy valójában már az is politizál, akiakár csak egy közösség vagy egyén mindennapikérdéseirõl véleményt nyilvánít, s azt célként megis akarja valósítani.

Az Egyház és tagjai is felelõsek az emberiségsorsáért. Ez a felelõsség a mai világban egyrejelentõsebb. Ha állást akarunk foglalni például acsalád témakörében, és adott esetben azt egykormány intézkedéseihez viszonyítjuk – márispolitizálunk. Nincs is ezzel semmi baj. A politi-kával kapcsolatos esetleges elõítéletek miatt nemtagadhatjuk meg az állásfoglalást, amikor nyilván-valóan súlyos, hitet és erkölcsöt érintõ kérdésekrõlvan szó. Keresztényi magatartás lenne-e ilyenhelyzetekben azzal érvelni, hogy nem politizálok;vagyis nem az én dolgom!? A II. Vatikáni Zsinattanítása szerint: aki keresztény és olyan helyzetbenvan, hogy tehessen valamit az igazságtalanságokellen, annak kötelessége jó példát mutatni. AzEgyház tehát kötelességének érzi, hogy hallassaszavát az emberiség sorskérdéseiben, a társadalomszellemi, lelki és gazdasági fejlõdésének érde-kében. Egyház és politika kapcsolata nem vezetõkvagy rendszerek kapcsolata, hanem közös fele-lõsségvállalás a társadalom és az emberiségérdekében. Az Egyház küldetésében fontosszerepet kapnak a világi hívek. Az egyházihierarchia és a világi hívek kapcsolatában elõbbifeladata, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze avilágban követendõ erkölcsi elveket. Ez az irá-nyítás nem gyámkodás, hanem inkább irány-mutatás. A világi hívek tevékenysége a minden-napi élet szervezésében, megújításában szabad, sõtfüggetlen. A földi rend összetevõinek, köztük apolitika intézményeinek, Istentõl kapott sajátértékük van, nem csupán eszközök az embercéljainak elérésében. Az Egyház evilági küldeté-sének megvalósítása tehát elsõsorban a világihívek feladata. Autonómiájuk azonban nemjelenti az erkölcsi törvényektõl való független-séget. Mûködjenek együtt másokkal, használjákés érvényesítsék szaktudásukat, de cselekedeteikmindig legyenek összhangban a keresztény életfelsõbbrendû elveivel. A világi hívõk a keresztényértékekkel egyetértésben teljesítik általánospolitikai kötelességeiket, gyakorolják sajátosfeladatukat; emellett elismerik az evilági rendtörvényes létét és önállóságát, és együttmûködneka többi állampolgárral. Annak érdekében, hogy avilágot keresztény szellemben átformálják, semmimódon nem mondhatnak le a politikai életbentörténõ részvételrõl. A katolikus vallás, a legtöbb valláshoz hasonlóanelsõsorban az ember túlvilági életével foglalkozik.Az Egyház tevékenysége tehát elsõsorban nemevilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegû.Küldetése azonban itt a földön, a mindennapi életsorán valósul meg, abból ki nem ragadható; avallásos emberek állampolgárok is egyben. AzEgyház sajátos kettõs jellege (természetfölötti ésevilági) miatt mindkettõ jelentõs. Minél jobbanmeg tud felelni transzcendens küldetésének,annál értékesebb lesz földi tevékenysége és haté-konyabb a társadalomban betöltött szerepe.Látható, hogy az Egyháznak nem elsõdlegesfeladata és célja a társadalmi vagy a politikai életalakítása, a kapcsolat mégis szükségszerûen

fennáll. Ha azonban például a politikai cselekvéstállítaná középpontba, súlyos szereptévesztésbenlenne. A kérdés már csupán az, hogy ezek a társadalmikérdésekben tett állásfoglalások meddig mehet-nek el. Vajon megengedhetõ, hogy az Egyháztársadalmi tanításához elvben közelebb állópolitikai tömörülésre való szavazásra buzdítsák ahíveket a papok, egy azzal látványosan nemazonosuló párttal szemben? Nos, az egyháziszolgálattevõk feladata az, hogy az említettszociális doktrínát részletesen ismertessék híveik-kel, akik aztán önálló értékelésre és állásfoglalásraképes emberi személyként meghozzák saját, jólmegfontolt konkrét döntéseiket. Amennyiben aztaz ideális helyzetet vesszük, hogy nem a párt-,illetve emberi szimpátia dönt az államot érintõkérdésekben, akkor az elvek ismertetése után márel kell hinnünk, hogy az emberek az általuk alehetõ legjobbnak ítélt eszmerendszert képviselõcsoportosulás mellett fogják letenni voksukat. Azmár más lapra tartozik, hogy ez az ideális állapotsajnos nem létezik. Ezzel szemben vannak apapok számára kifejezetten tiltottnak tekinthetõpolitikai megnyilvánulási módok is. Semmiképpennem megengedhetõ például, hogy egy pap atemplom és az egyházi öltözet vitathatatlan erejéthasználja fel arra, hogy az embereket egy-egy pártmelletti feltétlen kiállásra szólítsa fel. Azt azérzetet keltve ezáltal, hogy aki ezzel szembenszavaz, az bûnt követ el. Ennek másik nagyveszélye a hívek egymással való szembeállítása,politikai nézeteik alapján. Ez megengedhetetlen.Az Egyház pásztora nem szíthat ellentétet híveiközött, semmilyen módon. Mindez vonatkoziktermészetesen a nagyobb nyilvánosság elõtt, tehátelsõsorban a média különbözõ csatornáin tettmegnyilatkozásokra is. Ha egy egyházi vezetõtebben a minõségében kérnek fel nyilatkozattételére, akkor nincs joga konkrét politikaiállásfoglalások kinyilvánítására. Márpedig annakmeglehetõsen kicsi az esélye, hogy egy papot mintmagánembert szólítsanak meg a médiában.Ezzel szemben azonban senki nem tilthatja megegyetlen embernek, tehát a papoknak sem, hogymagánemberként, saját ismerõseik, barátaik vagycsaládtagjaik körében kinyilvánítsák konkrétpolitikai nézeteiket. Ez természetesen jogukbanáll, de hangsúlyozni kell, hogy mindezt nempapként, hanem a társadalom egyszerû tagjakénttehetik meg. A konklúzió tehát a következõ. Nem egészséges,és nem is megengedhetõ, hogy bármely egyháziközösség, illetve annak szolgálattevõje hivatását ésaz emberekre gyakorolt megkérdõjelezhetetlenhatását használja fel annak érdekében, hogyvalamely politikai erõ támogatására szólítsa felhíveit. A véleménynyilvánítás joga azonban min-denki számára adott, és senkitõl sem tagadhatómeg. A magánemberként való állásfoglalás tehátolyan alapvetõ jog, amellyel bárki élhet. Ahangsúly viszont azon van, hogy kizárólag mintmagánember teheti meg ezt tiszta lelkiismerettel.Nem mint elismert sportoló, híres zenész vagynagynevû színész. Kiváltképp pedig nem egytermészetfeletti értékrend képviselõjeként, tehátpapként.

Teleki Levente

Egyházi személyekpolitikai szerepvállalása

Egyház

tizenharmadik oldal

Elrich már azelõtt felébredt csörgõórájának vilá-gításra, hogy az megszólalt volna múlt századisípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötör-ték: képek egy olyan korból, mely már csak atörténelemkönyvekben létezik – és eltemetve az õtudatalattijának mélyén. Lassan feltápászkodott,lenyomta az órát még éppen azelõtt, hogy aznekikezdett volna reggeli rutinjának, és papucsothúzva kimászott a fürdõszobába. A tükör felettineonégõ érzékelve jelenlétét rögtön mûködésbelépett, elvakítva Elrichet, aki miután visszanyertelátását, unottan vizslatni kezdte tükörképét.Onnan a megszokott sovány, szürkés-sárgás bõrûarc nézett vissza rá, mint… mióta is? Nem tudta.A Nagy Villanás óta – amely a késõbbi idõszámításkezdõ idõpontjának számít – az idõt egy központióra méri, amely egyben az éveket is számolja. Ez azóra azonban rendszeresen elromlik, így azemberek már nem támaszkodhatnak az általamutatott idõre olyan bátran, mint régen. Mivelazonban ehhez az órához van viszonyítva amûszakkezdés ideje is, senkinek sem akaródzikmélyebben utánajárni a kihagyások okának, koc-kára téve az azok alatti kisebb pihenõidõket.

Arcának tanulmányozását a borotválkozás követte– arcszõrzete szürkés színû, tehát már idõsebbnekszámít – majd a felöltözés. A konyhában már vártaaz asztalán a szokásos reggeli: bádogtálban szin-tetikus gabonapehely vitaminfolyadékkal leöntveés bádogbögrében egy kis kávé – mely egy meleg,szürkésbarnás színû folyadékot jelentett. A reg-gelit elköltve az asztal közepére tette a reggeli-zéshez használt eszközöket és megnyomta a jobbsarokban lévõ gombot. A többit majd az automataelintézi. Ezután cipõt húzott és elindult munkába.A város többi férfi tagjával együtt õ is a helyigyárban dolgozott, mely a várost látta el élelemmelés az ahhoz használatos eszközökkel, az étkezésekután hagyott ételmaradékokat hasznosítva pedigegyben áramot is termelt. Elrich rálépett a csúszószalagra, végighaladt aneonfényekkel világított széles folyosón, mely aváros fõútjának számított és befordult a szürkegyárépület szögletes kapuján. Odabent elfoglaltajól megszokott kabinját, ahol folytatta elõzõ napfélbe maradt munkáját, amely megegyezettugyanazzal, amit oklevelezése óta csinált. Leült afutószalag mellé és kiválogatta a csorba bádog-tányérokat, amelyekbõl a város lakossága ételeitkapja. Fölötte villogott a neonlámpa, amelyet azó-ta nem cseréltek még ki, amióta itt dolgozik.Délben átballagott az épület étkezdéjébe, egy re-

pedezett betonfalú, hosszú padokkal megtöltötthelyiségbe, ahol összegyûlik ilyenkor az egész gyár,szürkés fejek néma sora, és elfogyasztotta aszokásos ebédjét: rántott vitaminszeletet pürével,valamint desszertként édes tésztakockát.Munka után hazament és bekapcsolta a tévét.Megnézte a legújabb filmsikert, amelyben egy sze-relmes pár hosszú évek megfeszített munkájánakeredményeként megszerzi élete lakását. Elrich sze-mében a lakás a legszebb volt, amit valaha látott(észre sem véve, hogy az ugyanolyan apró, szürkeés sötét volt, mint minden polgár lakása, melyektõlcsak színes függönyében különbözött). A mûsorvégeztével megvacsorázott – fõtt húskocka vita-minlevelekkel – és ágyba bújt. Éjjel ugyanaz a rémálom tört rá: egy olyan helyenvolt, ahol nem voltak sem betonfalak, semmennyezet; felül mindenhol kékség volt, valamiismeretlen helyrõl jövõ erõs világosság. Alul pedigmintha apró, nyirkos zöld papírcsápok csapkodtákvolna a lábát, miközben menedéket keresve futotta nagy térség elõl. Izzadtan ébredt reggel csörgõórájának világításra.Körülnézett és megkönnyebbülve tapasztalta,hogy ismét az 50 éve otthonának számító 9-esbunker biztonságos betonfalai között van.

A. B. Chronos

Irodalom

„Az új költõnemzedékegyik ígéretes tagjának(...) harmadik verses-kötete a bensõ és kül-sõ utak bejárásánakkönyve.” – írja KemseiIstván, Szalai Zsoltidetett valaki címû kö-tetének fülszövegében.Kemseivel teljes mér-tékben egyetérthetünk.

A kötet versei valóban az ön- és világmegismeréstémáját dolgozzák fel.Szalai lírájában megfigyelhetõ valamiféle lépcsõ-zetes nyitás. Önmaga felé. Hiszen míg elsõkötetében (A romantika posztulálása, 2004) azobjektívebb, filozofikus-bölcselkedõ, kívülre he-lyezkedõ költõi magatartás érvényesül, addig amásodikban (sörülökazerkélyen, 2006) már egyszubjektívebb, az átélt érzésekrõl, a szerelemrõl isszólni vágyó és szólni is tudó hang látszikkibontakozni. Ennek a folyamatnak a betetõzése azidetett valaki (2009).Már a cím is megkapó, hiszen az „idetett”értelmezhetõ befejezett melléknévi igenévként ésmúlt idejû igeként is (ahogy a szerzõ a kötet utolsóversének végén le is rántja a leplet: „csak idetettvalaki vagy / idetett valaki egyszer”), továbbá mintmúlt idejû ige, annyi jelentéssel bír, ahánymondatvégi írásjelet képzelünk mögé (. /? / ! ). Szalai kreativitása a versek formáján is látszik.Játszik a tipográfiával, a szöveg vizuális lehetõ-ségeivel és kifejezõ képességével. Olvashatunkabszolút szabad verseket, idõmértékes versrészletet,fordítást (Weimar), vagy a papíron „széthulló”,majd újra „összeálló” sorokat is. Ugyancsak egyediés frappáns a kötetszerkesztési technika. Ugyanis acikluscímek külön oldalon helyezkednek el és

ahogy haladunk a könyvben, besoroznak egymásalá, oly módon, hogy a korábbiak halványan, míg azaktuális cím mindig sötéten szedett. Így végül egyteljes vers(töredék)et tesznek ki („tudod te is /kimetszett sarj / ahogy idõnk / elenged / a szemeksem beszélnek”).A „bensõ út bejárásának” legerõteljesebb ciklusa akimetszett sarj. E versek mind-mind a gyermekkoremlékeit, pillanatképeit jelenítik meg, akként, hogygyermekéveinek színhelyére visszatérve („máshon-nan érkezel, van otthonod, / a veszíthetõ birto-kolható...”; „nem várták vissza, izzadság és arcszeszbódulatában, érkezés-e ez egyáltalán...”), a lírai énbõlaz ismerõs látvány, az egykor meghatározó helyekelõhúzzák az elfelejtettnek hitt élményeket („szét-loccsannak emlékeid...” ; „gyermekkora emlékéreráborul a szomorúfûz.”). Egymást követik azasszociatív versek a biciklizésrõl; a fáramászásról; azidõs, kényszergyûjtögetõ Jolánról; a disznótorról; adédirõl, vagy Morcosról, az öreg puliról. Szalaitláthatóan izgatja a kérdés, hogy mennyire átélhetõés mekkora pontossággal rekonstruálható az, amielmúlt. Jelen esetben a gyermekkor, 20-25 táv-latából. A ciklus verseit átjárja a kitaszítottság, akitagadottság és az önkéntes(?) számûzetés, vagyis a„kimetszettség” érzete.Szalai Zsolt köteteinek elengedhetetlen eleme anémet romantika nagy alakjainak megidézése (pl.:Hölderlin, Goethe, Schiller), s az az eszmetörténetiés filozófiai közeg, mely azt a korszakot áthatja.Szalai alkatából adódóan filozofikus jellem (filo-zófiát is tanít) és ez az attitûd az idetett valakibõl semhiányozhat.A „külsõ utak bejárásának” ciklusa az ahogy idõnkcímû. A versek egy olyan nászút élményeit foglaljákössze, mely egy Renault4 képességeire van bízva, ésöt országban megtett háromezer kilométert jelent.A nagy elõdök városaiban (is) megélt szerelem, a

külsõ és bensõ út találkozását, a legalapvetõbbemberi érzelem és az európai kultúra össze-fonódását jelzi. A tudomány, a mûvészet és azemóció teljes összhangja árad a versekbõl.Az út számos állomásáról (Prága, Jéna, Weimar,Grado, stb.) született vers az egymásra utaltság(„óvatosságra intõ javaslattal élsz: / „Azért csakkapcsold fel a fényszórót. Akkor is ha nem tudod,most aztán / tényleg hová?””), a rácsodálkozás(„belakható, élhetõ város, mondom neked, ahogysétálunk a Saale fölötti hídon.”) és a kultúrabefogadásának örömét („Goethe már sosincsotthon, így csak a kertben sétálunk...”) tükrözi.A kötet utolsó ciklusában „már a szemek sembeszélnek”. A költõ három versben (aPANORÁMA,tanárúr, nem kívánságmûsor), megrendítõ õszinte-séggel vall apa és fia „elsorvadt” viszonyáról.Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet feloldaniegy régóta tartó konfliktust („Felálltok egymásnak,/ apa és fia, mennél arrébb a kisszobába, méghiányozna a dulakodás, / de hogy utánad szól,hozzávágod a papucsod”) és hogy megbocsátható-evalaha a szülõ bûne: a felelõtlenség („Elcsuklóköszönések. Nincs kérés, nincs bocsánat.”).Az emberi önpusztítás naturalista képei sokkolóanhatnak az olvasóra, az addig ismert lágyabb,filozofikusabb költõi hang kemény, ellentmondástnem tûrõ tónusra vált („a lefolyókból bugyog visszaaz alkohol. Hányok mikor írom, õ nem.” ; „El-elhal-kuló lélegzetvételek, horkantások, a magatehetet-lenség puffanásai a kanapén.” ; „Néma / kétség-beesés, már a szemek sem beszélnek. Ökölnyirehízott nyirokcsomó a nyakán.”).Az idetett valaki a címadó verssel, egy ars poeticusönvallomással zárul, melybõl kiolvashatjuk a vers,tágabb értelemben a kötet születésének folyamatát.A könyv elolvasása után konstatálhatjuk: öröm,hogy Szalai Zsoltot idetette valaki egyszer.

Kötetbemutató: 2010. május 21. 18:00, AlexandraKönyvesház (Nyugati tér 7.), Alexandra Pódium

Bende Tamás

Szalai Zsolt: idetett valakiKönyvajánló

Napfény

tizennegyedik oldal

Ajánló

Nos, van egy közös kedvenc tavaszi napunk (nem, nem a vizsgaidõszak egyiktalálomra választott napja, közel sem. Ez pedig a Pro Facultate, ami ugyebárkulturális esemény, társadalmi kohéziós alkalom – persze ha nem akarunktudósnak tûnni, akkor jobb, ha abban maradunk, hogy egy tökéletesnyárkezdõ esemény minden apróbb (és nagyobb) jogászkezdemény számára.Az ember érdekes dolgokat hall, bort is kóstol, zenét is hallgat, netán táncol is,tehát megéhezik. Mit is ehetünk ilyenkor?

A válasz egyszerû: bográcsos ételeket (e cikk írásakor még a Pro Fac 2010 elõttvagyunk, az idei menü még nem ismert), illetve bármi mást. Bármi mást enniazonban máskor is lehet, de bográcsozni, na azt az albérletben nehézkivitelezni.Mégpedig mert macerás, meg ugyebár sokan is kellenek hozzá, hiszen kevésemberre bográcsban nem lehet fõzni, és a lassú tûzön fõtt pörkölt zamatátnormál körülmények között, konyhában nem lehet visszaadni.Bográcsban fõzni jó. Egyrészt azért, mert közösségi program, egyedül ülnimellette nem jó, sõt, unalmas; másrészt pedig azért, mert szertartásos. Különrituáléja (mit rituáléja! tudománya!) van annak, hogy milyen fával fûthetünkbe, és mikor tehetünk rá vékonyat avagy vastagot. Fával fûtünk, bizony, aszéles körben ismert „gázkereszt” egyrészt a gyengék játékszere, másrésztpedig akkor kotyvaszthatnánk gáztûzhelyen is, hiszen sokkal semlegesebb ízelesz így az elkészült mestermûnek. Használjunk csak nyugodtan fát, deóvatosan, a bográcsos ételek akkor a legfinomabbak, ha lassú tûzönkészülnek.Az én bográcsos pörköltem valahogy így néz ki: lassú tûzön hagymát zsírban(nem olajban, bográcsozunk, hellóhelló, ez most nem fogyókúra!) üvegesrepirítok, majd a tûzrõl levéve (amúgy megbarnul) beleteszem az õrölt„édesnemes” fûszerpaprikát (tippet nem tudok adni, szerencsére „hand made”by nagymama), rá a kockákra vágott húst, majd sót és borsot. Miközbenpuhul, mehet bele 1-2 összevágott paradicsom, paprika (netán egy erõs paprikais), és lassan megpuhítjuk. Esetleg önthetünk bele nagyon (!) pici vörösbort is,ez nem lehet több egy decinél semmi esetre sem (de lehet, marhánál); detulajdonképpen elhagyható. Ha a köretet belefõzzük, akkor ne akkor tegyükbele a krumplit, amikor a hús már puha, hanem értelemszerûen jóvalkorábban. Sertéscombból, vagy lapockából a legfinomabb; baromfinál pedignem árt, ha kicsit érettebb, tehát nem grillcsirke nagyságú.Néhányan tesznek bele õrölt köményt is, én nem szoktam, de nem árt; jobbanszeretem kiélvezni az ízeket, tehát nem rajongok a minden mást megölõfûszerezésért. Amit viszont tilos: bármiféle ipari alapanyagot; tehát pirosaranyat, paradicsomsûrítményt, egyéb szemetet a bográcsba, vagy annakközelébe hordani!A pörkölthöz persze kovászos uborkát eszünk, ami messze nem ugyanaz,mint az úgynevezett savanyú uborka. Hogy mennyire? Legközelebb kiderül!

Horváth László

Két évvel a Ladal után Barabás Lõrinc és zenésztársai újabb lemezt adtak ki, acímével ellentétben trükközés nélkül, sok mindenben a bevált dolgokatkövetve. A Trick nem próbálja meg túlszárnyalni elõdjét, se újradefiniálni a nujazzt. Kicsit másabb, korántsem savanyú és kétségtelenül az övék.A trombitás-dalszerzõ 2006-ban alapította meg Eklektric-et. Az elnevezésmagáért beszél, illetve a zenéért, természetesen. Dalaik olyan hatásokat tettekegymás mellé, amelyeknek alapesetben nem feltétlenül lenne közük amásikhoz: így került össze a hip-hop, a többi tánczenei stílus és a jazz. A 2007-es Ladallal debütált ez a hangzásvilág, és a közönség egybõl rávetette magát.Szinte mindegyik szám sikerrel ötvözte az említett stílusokat: a dob (DelovJávor) és basszusgitár (Bata István) néhol középtempósan lüktetõ, néholtáncosabb alapozásaira Lõrinc minimál-trombitálása felelt; a billentyûshangszerek (Premecz Mátyás) egyszer csilingelõ, máskor karcos megszólalásaegyütt volt jelen a scratch-elésekkel (Dermot); Sena Dagadu vagy Kemonrapjeit Fábián Juli jazzéneke egészítette ki.2009-ben jött ki a Trick, a Barabás Lõrinc Eklektric második lemeze, amiszámos változást mutat elõdjéhez képest. A legszembetûnõbb, hogy sokkalegységesebb, kevesebb hatást mutat fel, mint a Ladal. Ennek egyik fõ oka az,hogy Sena kilépett az együttesbõl, és csak a ’Strange Night’-banvendégszerepel énekkel, továbbá az eddigi DJ helyére más lépett (DJ QC). Ígya hip-hop nagyrészt eltûnt a hangzásból és kevesebb a középtempós dal.Helyette jóval nagyobb lett apörgõsebb tánczene szerepe. Anehezebben befogadható, instru-mentális szerzeményekbõl iskevesebb van a Tricken: a jazz nemkülönül el annyira a többi ha-tástól, jobban közeledik azokhozés integráns részükké válik.Mégse lehet okunk panaszraazért, mert a Trick nem váltottameg a világot vagy legalább a nujazzt. És azért sem, mert ez alemez könnyedebb és egyszerûbblett, mint az elõdje. Sõt, még azértse, mert kevesebb izgalmat hoz,mint a Ladal. Ugyanis a BarabásLõrinc Eklektric még mindig egyugyanolyan kúlan lüktetõ jazztjátszik, amire a lehetõ legjobbérzéssel lehet bólogatni.

Bradák Soma

A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúlBarabás Lõrinc Eklektric: Trick

Kis-Molnár Flóra: Ébresztés Tegnapi szenvedélyünk összecsavarodva hever a sarokban.Bõrömön fojtogató ölelésed tengeri só illata rajzolja elém Mandula szemeid.Bõrödre aranyport fújt a felkelõ nap pogány szertartásként.Csigolyáid felém fordulnak,Érintésemre bízva a vágy ébresztését.

Bende Tamás: nem tudnéktalpamon a sebek begyógyultak.az üvegszilánkokat feltakarítottam.a seprû ismét a falhoz támasztva. régi helyén.

szavaitokat már nem tudom visszaidézni.csak a talpamon lévõ hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra.

de a kukát kitettem az ház elé.ma jött érte a szemeteskocsi.

az apró részleteknek nincs jelentõségük.

csak arra kérlek titeket,hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakõre.nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak.

nem tudnék még egyszer feltakarítani.

tizenötödik oldal

Jó ideje írok kiállításokról cikkeket, s mindig reméltem,hogy egyszer teljes lehet a jutalomjáték-sorom, amikora legtöbb olyan mûvészrõl írhatok, akik nagy hatássalvannak rám. Hozzáteszem, sokkal nehezebb egy olyanszemélyrõl írnom, akit ismerek, aki közel áll hozzám(tehát meg van az esély arra, hogy a jutalomjáték kínnánövi ki magát). Most elérkezettnek láttam az idõt, hogyBorgó György Csabáról írjak, akit teljes szívembõltisztelek és szeretek. A Miskolci Galériában május 7-énnyílik egy kiállítása, mely egy teljes hónapig lesz láthatóvasárnap és hétfõ kivételével 9-17 óráig. Borgó Marosvásárhelyen született, fordulatos életealatt volt úszó, atléta, válogatott birkózó, testnevelésifõiskolás, járt a református teológiára, volt megyei ló-farok begyûjtõ ügynök, korongozó, modell egymûvészeti népfõiskolán, önkéntes tejkihordó és kitudja, mi még, de elsõsorban mindig is képzõmûvész.Ars poeticája szerint úgy rajzol vagy fest, „ahogy azAthos-hegyi vagy a montecassinoi szerzetesek írtak,akik azt hitték, hogy ahány vonalat húznak a perga-menre, annyi sebet ejtenek a sátánon…” Ez a mondatmindent elárul képeinek látványvilágáról, s ugyanúgyszellemiségérõl. Festményei, rajzai vibrálnak, mindig azaz érzésem, mintha mozgóképet látnék. Megindul asok figura (fél-absztrakt kisautók, kacsák, kémények,bábuk és csak a mûvész tudja, hogy mi minden még),lüktetve repülnek a térben, magukévá téve, teljesenbelakva azt. Talán e vibrálás miatt van, hogy órákig eltudom nézni egyetlen képét. Mûvészete teljesen egyedi,világa összetéveszthetetlen más alkotók képeivel. Aszimmetriaelv, a központosított alkotások, a fél-absztrakt figurák egységes motívumrendszerré állnakössze, gondosan kialakított nyelvezettel. Figuráináltalán csak színei jellegzetesebbek, színelméletérõl sokattudnának mesélni az egri fõiskolás diákjai, de engemcsupán az a fantasztikus összhang és végletekig fo-kozott színkavalkád ragad meg, ami képeire jellemzõ.Litográfiáinál, nyomatainál is legalább annyi színár-nyalatot használ, mint olajfestményeinél.A Borgó-jelenség, a „borgóizmus” elsõ ránézésre szintemegfejthetetlen jelképrendszernek tûnik, de ha aprán-ként, külön-külön kezdjük el figyelni a figurákat,könnyen felfedezhetjük az apró részletekben az egy-

séges egésszé összeállt kaotikus rendet. Azért csodálomBorgó mûvészetét, mert teljes egész, megismételhe-tetlen és utánozhatatlan képi világot alakított ki,világszemlélete, gondolatainak vezérmotívumai kódol-va vannak minden egyes képben. Ebben a borgói kódo-lásban fedezhetjük fel akkori lakóhelyének jellegzetestereit (Százhalombatta õskori temetkezési sírdombjai, aszennyezett Duna, füstölõ kémények), apró emlékeketidézõ épületeket (Marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélye,

szentmártonkátai kút), de ugyanúgy egyetemes jelké-peket is (hét pecsét, aradi akasztófák, 12 törzs). Többezer éves szimbólumok és egészen friss vizuális vagyakár érzelmi-érzéki élmények leképezései tehát egymásmellett találhatóak. Miskolci kiállításának címe: Jónás merülései. Jónás bib-liai alakja is egy szimbólum, a hányattatás, ellensze-gülés, megbocsátás (talán az egész esendõ emberi jel-lem) szimbóluma. Szimbólumokon keresztül gondol-kodtat el minket, s képeit nézve tudjuk, hogy nincsegyetlen ecsetvonás sem indokolatlanul meghúzva. Agond csak ott van, hogy olykor nem látjuk meg, nemértjük meg ezeket az egyetemes szimbólumokat,amelyre egész európai kultúránk épül, s amibõl nekünkis kellene továbbépítkezni, ha hagyni akarunk valamimaradandót a világra, vagy ha csak meg akarjuk érteniazt. Érdemes néha elgondolkodnunk, hogy vajon lesz-eolyan motívum, ornamentika, szimbólum a korunkból,

amit érdemes lesz megõrizni? Vajon nem arról van-eszó napjainkban, hogy hiába nõ fel új generáció, mertaz elõdök nincs mit átadjanak neki? Hiányzik a „meséldel a fiadnak!” parancsoló üzenete... Sokan azért ked-velik jobban a régi korok mûvészetét, mert ott mégérthetõ volt minden, a tájkép tájkép maradt, a portrépedig portré. De korunk a legtökéletesebb káosz feléhaladva már nem ezt hívja életre. A felszín mögötthúzódik a lényeg, a sorok között kell olvasnunk napmint nap. A mûvészet is változik, alakul, de gyakranelfelejti eredeti rendeltetését, és besorolja magát apopkultúra felszínes világába. Ekkor jelenik meg AndyWarhol Marilyn Monroe-t ábrázoló képe, s több millióhasonló alkotás. Borgó ezzel szemben olyan ember, akitelszomorít, hogy a mai ember az igazi szimbólumokatmár látni és értelmezni sem tudja. A számok jelentéseivégigvonulnak történelmünkön és kultúránkon, ésBorgó mûvészetében is megkerülhetetlenek. A rítusok-nak, színeknek kulturális jelentése, miértje volt.Minden mindennel összefüggve egységes egészetalkotott a világban, s ez a sokrétû motívumrendszergenerációról generációra szállt, míg meg nem tiltották,vagy ki nem ment a divatból a róla való beszélgetés.Ezért sokan nem értik és nem is érthetik Borgómûvészetét. Vannak köztük, akik saját kudarcukat benem vallva elfordulnak (és ugyanígy tesznek a legtöbbmodern festménnyel), és vannak, akik pusztán eszté-tikai érzékük kielégítését találják meg képeiben (volt,aki azt kérte a mûvésztõl, hogy fessen neki egy lilaárnyalatú képet, mert nagyon tetszenek neki a festõmunkái. Csak sajnos hozzátette: fontos, hogy lila le-gyen, mert az illik az új ülõgarnitúrájukhoz!).De számos ember csodálja ezt a kiegyensúlyozott,szimmetrikus, áttekinthetõ renddé rendezett Káoszt, azegész hangulatvilágot, ami az embert magával ragadja,amikor ránéz egy mûvére. Figyeljük, hallgassuk, ésértsük Borgót, nehogy úgy legyen magyar festõ, ahogyPublius Ovidius Naso alkotott a számûzetésében. Amûvész idén májusban lesz 60 éves. Ezúton is Istenéltesse sokáig!

Aradszki Dea

Shane Acker 2009-es „egész estés” animációs filmje akülföldi bemutató után jó fél évvel végre nálunk ismozikba került. Korábban ugyan voltak olyan híresz-telések, hogy – mivel külföldön nem sikerült túl nagybevételt szereznie – itthon csak DVD-n lehet az alko-tást megtekinteni, úgy látszik a hazai forgalmazókmégis akként döntöttek, megéri megpróbálni a mozisvetítést nálunk is.A „9” címû film megalkotásának története 2005-benyúlik vissza, mikor is nagyjából 10 és fél percesalakban elnyert a Sundance fesztiválon több díjat is. Eztkövetõen a történet eredetiségén felbuzdulva TimBurton (Alice Csodaországban) és Timur Bekmam-betov (Éjszakai õrjárat) úgy döntöttek, hozzávágnak akészítõhöz egy kisebb summát, hogy rövidfilmjénektörténetét kibõvítve, immár nagyfilmként vihesse aztvászonra. Ez azonban sajnos az alkotáson is meglátszik:bár a film így sem a teljes délutánunkat foglalja le(csupán 79 perc), a cselekmény a nézõ szemében mégiskissé elnyújtottnak tûnik.A film az emberiség különbözõképpen elmondott, ámugyanarra visszavezethetõ – saját teremtménye általelõidézett – végzete után néhány hónappal (héttel?)kezdõdik, mikor is egy félig lerombolt ház felsõemeletén életre kel fõhõsünk, aki kivételesen egyrongybaba, hátán egy hatalmas 9-es számmal. Ébredéseután a háborút követõen megmaradt, emberi marad-ványokkal elszórt romok között kutatva ráakad még

több ilyen szerzetre, melyek különbözõ számokatviselnek testük valamelyik részén. Miután fõhõsünk iscsatlakozik vegyes csapatukhoz, véletlenül felébresztegy gyilkos gépet, amelynek célja, hogy az emberiséglétének utolsó jeleit is eltörölje a Föld színérõl…Az eredeti rövidfilmmel ellentétben itt már nagyobbhangsúlyt kapnak az egyes szereplõk is. Megtudhatjuk,hogy alkotója felépítésüket folyamatosan fejlesztette,verziónként külön számmal és személyiséggel látva elõket – melyek közül a legutolsó és így a legjobbanmegszerkesztett példány fõhõsünk – és ez kialakítá-sukon is látszik: vezetõjük 1-es, akinek száma egypénzérmén látható, mely a kalapjához van erõsítve (amiegyben egyfajta koronának, vagy törzsi státuszszim-

bólumnak is értelmezhetõ), szeme írisze pedig mind-össze három részbõl áll, így ennek megfelelõenszomorú és gonosz tekintettel tud csak nézni; a többiekközül még kiemelendõ az elmebeteg 6-os, csíkosanyagból varrt testével és töltõtollhegyekbõl állóujjakkal, melyekkel folyamatosan rajzol; valamint aharcos 8-as, aki nagydarab figura, száma a vállán teto-válás, és egy fél ollóval van felszerelkezve, amelyetkardként használ.A történet a játékidõ növelésével bõvült – a rövid-filmben látható gonosz csak az elsõ akadály leszhõseinknél, amelyet le kell gyûrniük céljuk elérésesorán – azonban minden igyekezet ellenére elég erõl-tetettre sikerült, mely nincs híján logikai buktatóknaksem. Ezt azonban bõven ellensúlyozza a film látvány-világa: végig komor, sötét felhõkkel teli, poszt-apokaliptikus környezetben játszódik a film, romosházakkal és oszladozó emberekkel – ez utóbbiak sohasem teljesen láthatók, hogy a kisebbek is élvezni tudjáka filmet –, az ilyen típusú filmek kedvelõinek igazicsemegének számít. Ha hasonlítani lehet valamihez,leginkább a Fallout címû számítógépes játéksorozathangulatához áll a legközelebb – leszámítva az ottszereplõ, különbözõ élõlényeket.Mindent összevetve egy látványos, fordulatokbangazdag animációs film a 9, melyet egyszer minden-képpen érdemes megnézni és bár a kisfilm ismeretébenén többre számítottam történet terén, az ilyen témájúfilmek között mégis az emlékezetesebbek közé tehetõ.

A. B. Chronos

Irány BORGÓ kaotikus rendje!

Kilenc kicsi rongybaba

Ajánló

2010. május 3-án befejezõdött a kari labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az alábbiakban azutolsó négy forduló érdekesebb mérkõzései és a végeredmény olvasható.

6. forduló, április 12.

Internazionale - Red Devils A. 3-7A tabellán elfoglalt helyezés alapján a Red Devils gólarányjavításra számíthatott, ehelyettszoros, csak a végén eldõlõ mérkõzést láthatott a közönség. A döntetlenre sokáig esélye volt azInternek, a gyõzelem azonban irreális lett volna.N. Vaskapu - Tesi1 4-8A szokásosnál kevesebb nézõ elõtt lejátszott meccsen némileg meglepõ vereséget szenvedett aVaskapu. A vezetés még megvolt, de egy kapu elõtti tûzijáték után egyenlített a Tesi1, majdfordított és egy büntetõvel a félidõ végéig 1-4-re elhúzott. A második 20 percben már csak azeredmény után futhatott a Vaskapu, a Tesi1 jó játékát átmentette erre a félidõre is. A sok lövést,szép és jó iramú játékot hozó meccset megérdemelten nyerte meg a Tesi1.Bp. Rangers - Konyhai Vegyesvágott 5-16A néhányak által talán tévesen „kiesési rangadónak” titulált mérkõzésen a KVV percek alattelhúzott több góllal és nem hagyott kétséget a meccs kimenetelérõl. A Rangers rúgott egy-kétszép gólt, de a meccset nem tudta szorosabbá tenni. A végén már egyik csapat sem törõdött avédekezéssel, így csak a különbség lehetett kérdéses.Bíbortógás F. - Evergreens 9-11A forduló legizgalmasabb meccsét hozta a lelkes Bíbortógás és a tartalékos Evergreens csatája.Oda-vissza potyogtak a gólok mindkét oldalon, többször is megfordult az eredmény, afélidõben az Evergreens vezetett 6-4-re. A második játékrészben 10-5-nél már eldõlni látszott ameccs, de a Bíbortógás felállt és szorossá tette a végét. Az öldöklõ csatában a kevésbé fáradtcsapat nyert.A fordulóban játszották még: Sopronig Mászok - Fegyencjárat 10-5

7. forduló, április 19.

Internazionale - Sopronig Mászok 0-7Az állandó kapusát nélkülözõ Internek nem volt esélye a listavezetõ Sopronig Mászok ellen,akik gyõzelmükkel karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtõl.Tesi1 - Konyhai Vegyesvágott 11-7Jobban kezdett a KVV és már két góllal is vezetett, amikor a közvetlenül a félidõ elõtt egyfölösleges szabálytalanság és az azért megítélt büntetõ, valamint kiállítás visszahozta a Tesi1reményeit. Az emberelõnyben kiegyenlítettek, majd két újabb, erõsen vitatható büntetõvel avezetést is megszerezték. A jelentõs lélektani hátrányba került KVV ezt már nem tudtamegfordítani és 7-est is hibázott. A négy büntetõ és egy kiállítás ellenére is sportszerû, jó iramúmérkõzés szorosabb volt, mint az eredmény mutatja.Bp. Rangers - Bíbortógás F. 2-15A 9. és a 10. helyezett csatája a vártnál simább Bíbortógás-gyõzelmet hozott. A Rangers hiábavezetett több szép támadást is, a befejezésbe rendre hiba csúszott. A Bíbortógás F. gyõzelmévelmegelõzte a tabellán az Inter csapatát.További eredmények a fordulóban: Fegyencjárat - Evergreens 5-6, N. Vaskapu - RedDevils A. 7-10.

8. forduló, április 26.

Bíbortógás F. – Sopronig Mászok 4-14A forduló legnagyobb kérdése az volt, hogy bebiztosítja-e bajnoki címét a Sopronig Mászokcsapata. A „szenvedõ alany” ezen a héten a Bíbortógás Fenevadak volt, akiknek – mint legtöbbellenfelüknek – esélyt sem adtak és megérdemelten nyertek.Internazionale – Konyhai Vegyesvágott 1-2A nem túl gólgazdag mérkõzésen inkább a küzdelem dominált, a végeredmény már az elsõfélidõ végére kialakult. A második játékrészben több lehetõsége volt az Internek, gólt azonbanmég büntetõbõl sem tudtak szerezni, így végül a KVV nyerte az alsóházi rangadót.Red Devils A. – Bp. Rangers 9-9A forduló meglepetését az utolsó helyezett és a második csatája hozta: A tartalékos Red Devils,nincs jobb szó rá, elszórakozta a gyõzelmet. A meccs többször is állt döntetlenre, majd a 2. fél-idõben a Devils elhúzott több góllal, azonban a Rangers az utolsó percekben egyenlített. A kékekrászolgáltak a döntetlenre és – mint utóbb kiderült – egyetlen szezonbeli pontjukat szerezték.A forduló további mérkõzésein a Fegyencjárat lelépte a több emberét is nélkülözõ Tesi1-et(16-1), Az N. Vaskapu pedig hozta a kötelezõt az Evergreens ellen (7-4).

9. forduló, május 3.

Konyhai Vegyesvágott – Fegyencjárat 7-6A mérkõzés tétje a 6. hely volt, ennek megfelelõen komoly erõbedobással kezdett mindkétcsapat. A vezetést a KVV szerezte meg és meg is tartotta a meccs végéig. A fegyencjáratminden felzárkózási kísérletére újabb góllal tudott válaszolni és számos kihagyott helyzetealapján, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna.Red Devils A. – Bíbortógás F. 10-6A forduló elõtt a 3. helyre visszacsúszó Devils számára fontos volt a gyõzelem. A sok„kölcsönjátékossal” teletûzdelt vörösök nem tudtak egyértelmûen elhúzni a Bíbortógásoktól, a2. félidõ közepén döntetlen volt az állás. Fáradó ellenfelük azonban a hajrában elvesztettekapusát és már nem tudott visszazárkózni.

Sopronig Mászok – N. Vaskapu 9-3A már bajnok Sopronig Mászok számára tét nélküli volt a mérkõzés, a Vaskapunak azonbanmindenképpen nyernie kellett, hogy megtartsa 2. helyét. A Mászok azonban – nagyonsportszerûen – teljes erõbedobással küzdött és az 1. félidõben gyakorlatilag eldöntötte amérkõzést. 0-6-tal fordultak a csapatok, majd a Vaskapu szépített, de a meccset nem tudtaszorossá tenni, pedig zsinórban három szabadrúgást is rúghatott, veszélyes helyrõl. A végéremár mindkét csapat kiengedett, és itt is, ott is született néhány szép gól. A Sopronig Mászok9. meccsét is megnyerte, a Vaskapu vereségével visszacsúszott a 3. helyre.Az utolsó fordulóban a Bp. Rangers simán kikapott az Evergreenstõl (1-11), azInternazionale pedig csak a végén tudott kicsit javítani a gólarányon a Tesi1 ellen (5-10).

A Pázmány Liga 2010. tavaszi kiírásának végeredménye:

M GY D V RG KG Pont1. Sopronig Mászok 9 9 0 0 110 25 272. Red Devils Advocate 9 6 2 1 85 49 203. N. Vaskapu FC 9 6 0 3 81 43 184. Evergreens 9 5 1 3 57 55 165. Tesi1 9 5 1 3 75 82 166. Konyhai Vegyesvágott 9 4 0 5 49 83 127. Fegyencjárat 9 4 0 5 70 59 128. Bíbortógás Fenevadak 9 2 0 7 60 98 69. Internazionale 9 1 1 7 40 56 410. Bp. Rangers 9 0 1 8 31 123 1

A Sopronig Mászok csapata kiemelkedett a mezõnybõl, ellenfeleinek nem egyszer kétszám-jegyû gólt lõtt. Kiváló egyéni teljesítmények mellett csapatként is jól mûködtek, a kreatív éserõteljes támadójátékuk sosem ment a védekezés rovására. A Csányi Márk, Gyimesi Tamás,Karsai Balázs, Kótai Szabolcs, Ladányi Tamás, Lévai Gábor, Stikes Péter, SzabóGyörgy, Szilágyi Demeter összetételû csapat imponáló, 110-25-ös gólaránnyal nyerte abajnokságot. A következõ kiírás nagy kérdése lesz, hogy ki tudja megszorítani a friss bajnokot.A bajnoki címvédõ Red Devils Advocate számára a végén még az ezüstérem is veszélybenforgott, de az utolsó meccsüket hozták. Többször elõfordult, hogy nem tudtak teljeslétszámban kiállni, talán ennek is köszönhetõ, hogy pontokat hullajtottak. Igaz, a bajnokicímhez a Sopronig Mászokat is le kellett volna gyõzni, de egyetlen vereségüket, még a 2.fordulóban éppen ellenük szenvedték el. A relatíve gyengébb félév ellenére a Red Devilstovábbra is komoly ellenfele bárkinek.A Nosztalgia Vaskapu FC ebben a félévben be kellett érje a bronzéremmel. Az elsõ kéthelyezett mellett a végül 5. Tesi1-tõl is kikaptak, és ez a vereség a második helybe került. Alegbõvebb játékoskerettel és a legnagyobb szurkolótáborral rendelkezõ csapat bármire képeslehet, ha jobban megszervezi magát és kiélezett helyzetekben is hozni tudja a rá jellemzõ jócsapatjátékot.Végig a dobogó közelében tanyázott, de a „nagyokat” nem tudta megszorítani az Evergreens,sõt, az Internazionale ellen is csak az utolsó pillanatban mentett pontot. Más csapatokhozhasonlóan, többször küzdött létszámgondokkal, de a kötelezõ gyõzelmeket hozta.Az Evergreenszel azonos pontszámmal végzett a Tesi1, de az elsõ fordulóban éppen tõlükkaptak ki, ezért mögéjük szorulnak a végelszámolásánál. Gólarányuk (kb. 20-szal többetrúgtak és kaptak, mint az azonos pontszámot elért Evergreens) azt mutatja, hogy jóvalnyíltabb játékot vállaltak fel. A Red Devils ellen elért 8-8-as döntetlenjük és a Vaskapulegyõzése alapján akár elõrébb is végezhettek volna.A Konyhai Vegyesvágott helyzete a tabellán elég tiszta: Az elõtte állóktól kikapott, amögötte találhatóakat megverte. Nem túl szerencsés sorsolása (a félév elején találkozott azösszes erõsebb csapattal) miatt eleinte nem állt túl jól a tabellán, ellenfelei talán ezért egy kicsitle is becsülték. A 6. helyet az utolsó fordulóban, igazi ki-ki meccsen szerezte meg. A sok kapottgól azt mutatja, hogy védekezésben feltétlenül javulniuk kell. A csapat utoljára indult ezen anéven, és újraszervezõdik a következõ félévre.A Fegyencjárat egyértelmûen jobb csapat annál, hogy a 7. helyen álljon. A nagyokat nemtudták megszorítani, és a középmezõnybeli csapatok ellen sem voltak meggyõzõek. A Tesi1 16-1-es legyõzése viszont akkor is szép eredmény, ha az ellenfél tartalékos volt. A mögöttükállóknak viszont nem hagytak esélyt.A Bíbortógás Fenevadak lelkes és szimpatikus játékot játszott a félév során és hét vereségeellenére sem vallott szégyent senki ellen. Az elsõ fordulóban, az Inter ellen aratott gyõzelme so-kat ért, ezzel lettek nyolcadikok. Szoros meccset játszottak még az Evergreenszel és a KVV-vel is.Az Internazionale is azok a csapatok közé tartozik, akik többre képesek, mit a szerzettpontjaik mutatják. Az Evergreens csak az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenük, és aKVV is csak egy góllal gyõzte le õket. Sérülések õket is hátráltatták, de az egyetlen gyõzelema Rangers ellen kevés. Mindenesetre nem vallottak szégyent.A bajnokság utolsó helyezettje, a Bp. Rangers azért érdemel dicséretet, mert az olykor nagyonsúlyos vereségek ellenére is hétrõl hétre újra kiálltak és újra megpróbáltak nyerni. A Red Devilsellen elért döntetlen sem a véletlen mûve: mutatja, hogy õk is többre képesek, de védekezésben(123 kapott gól) feltétlenül javulniuk kell.A szervezõk, Sokolowski Márk és Stevanyik Ádám ezúton is köszönik a csapatoknak arészvételt, a pontos megjelenést és a sportszerû, kirívó durvaságoktól mentes játékot, NagyLajosnak és Nagy György Attilának a színvonalas játékvezetést, a szurkolóknak pedig a lelkestbuzdítást. Találkozzunk a Pázmány Liga 2010. õszi kiírásában is!

Tóth Máté

Április 28-án másodszor került megrendezésre Karunkon aPázmány sportnap, és örömmel nyugtázhattam, hogy aszerdai munkanap ellenére sok hallgatótársam részt tudottvenni egy kis testmozgásban. Aki tanulmányi kötelezettségeimiatt nem tudott megjelenni, azt csak bíztatni tudom, hogyjövõre is szeretnénk egy teljes napot áldozni a kari sportéletreés pótolhatja az idei kimaradást, aki meg lusta volt eljönni azbánhatja, mert jó hangulatú röplabda-, kosár- és foci-meccsekbõl maradt ki.Délelõtt 10 órakor kezdõdött a röplabda mini torna 3 csapatrészvételével. A felek olyan hévvel csaptak bele a játékba, hogymég csapatnevet sem volt idejük választani, így a lebonyolításmegkönnyítése végett, 1-es 2-es és 3-as csapatoknak lettekmegjelölve.

Az összesítésben legjobb eredményeket felmutató 1-es és 2-escsapat vívta meg a döntõt, amit a végig magabiztosan játszó,mindösszesen egy vereséget szenvedõ 2-es csapat nyert meg. AHegyi Bernadett, Péntek Bálint, Lantos Dávid és Deli Péteralkotta négyes teljesen megérdemelten bizonyult a legjobbnak.A játék jó színvonalú volt és a hangulatra sem lehetett panasz.A mérkõzések az én „játékvezetésem” alatt folytak, de különkiemelném Tóth Máté kollegát, aki mint szervezõtárs nemlett volna köteles játszani, de mégis besegített a 3-as csapatbamely nélküle csak 3 fõt számolt volna.Délután jött egy kis foci torna, ahol hat jogász és egy bölcsészcsapat képviseltette magát.Az „A” csoportból a Red Devil’s és a Konyhai Vegyesvágottcsapatai, míg a „B” jelû kvartettben a Fegyencjárat és a Btk

bizonyultak a legjobbnak. A mérkõzések sportszerûek voltakés jó hangulatban teltek, egyedül a Vaskapu és a Red Devils’scsatája lett nagyon feszült. A harmadik helyért valóküzdelemben a Btk bizonyult jobbnak. A végig kiegyenlítettmeccsen a helyzeteit jobban kihasználó csapat gyõzött.A döntõt a Red Devils’s csapata nyerte meg a végig hõsiesenküzdõ Fegyencjárat ellen. A vörösök a második félidõbenfokozatosan felõrölték, és végül magabiztosan gyõzték leellenfelüket.Este zárult a program, amikorra már nem maradt mástisztem, mint bezárni a 2010-es sportnapot és megköszönni arészvételt. A 26-os épületbõl kilépve boldogan indultam végiga Szentkirályi utcán, azzal a gondolattal, hogy lehet aPázmány jogi Karán egyre színvonalasabb sportéletetformálni, mert van rá igény.

Stevanyik Ádám

Befejezõdött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása!

Pázmány sportnap