1

ZENEHALLGATÁS AZ ÓVODÁBAN

Az embernek a zenével való legközvetlenebb kapcsolata az éneklésben és a zenehallgatásban nyilvánul meg.

A zenehallgatás komoly figyelemkoncentrációt igényel, ezért abban az életkorban kell gyakorolni, amikor erre a legfogékonyabbak a gyermekek (óvodás kor).

Az óvodai zenehallgatás célja és feladatai:

– a zenei élménynyújtás; – az énekek, néhány perces zeneművek figyelmes meghallgatására való szoktatás; – a zene iránti érdeklődés felkeltése; – a gyermek ízlésének formálása; – zenei képességeink (hallás, ritmusérzék) fejlesztése. A zenehallgatás akkor jelent igazi élményt a gyermeknek, ha élő előadás közvetíti, és az előadó

maga is teljes mértékben átéli a darab mondanivalóját. A gépzene közös zenehallgatásra kevésbé alkalmas, mert az eszközök minősége nem megfelelő,

és az előadóval lehetetlen kapcsolatot teremteni. A háttérzene sem a legmegfelelőbb, óvodai zenehallgatásra. Legfeljebb a bensőséges hangulat megteremtéséhez alkalmazzuk (ünnepi hangulat, karácsony, téli hangulat).

1. A ZENEHALLGATÁS ANYAGA

Az óvodai zenei nevelés középpontjában a gyermekjátékdal, a népi dallamok állnak. Továbbá hallgathatunk más népek dalait, magyar és külföldi énekes, hangszeres műzenei szemelvényeket, kánonokat, kétszólamú énekes és hangszeres darabokat.

A zenehallgatás anyagának kiválasztásánál a következő szempontokat vegyük figyelembe: – a zenehallgatásra szánt darab műremek legyen; – a zene és a szöveg szempontjából feleljen meg az óvodás gyermek életkorának; – ritmikai, dallami és hangterjedelmi kikötések nincsenek, mivel a dalt nem megtanulniuk, hanem

meghallgatniuk kell; – olyan dalokat válogassunk, amelyeket esztétikusan, szép énekhangon elő tudunk adni; – a hangszeres darabok előadhatók legyenek az óvodában található hangszereken; – tartalmánál és hangulatánál fogva kapcsolódjon a foglalkozások anyagához, a mindennapi

élményekhez és a gyermekek érdeklődéséhez; – fejlessze a gyermekek zenei képességeit és bővítse ismereteit. Gyermekdalok, népdalok – A népdalkincs dallamaiból mesélő, párbeszédes, cselekményes

dalokat válogatunk. Ezek a gyermeki lélekhez közelálló, természetről, állatokról, növényekről stb. szóló dalok. Hangulatukat tekintve általában vidám, tréfás dalok szerepelnek, majd fokozatosan a szomorú, lírikus dalokat is beiktatjuk a zenehallgatásba.

Más népek dalainak megismertetése óvodás korban nem történhet a dal megtanításával (meg-zavarhatja zenei anyanyelvük és ízlésük fejlődését), viszont zenehallgatási anyagként alkalmazhatók.

2

A magyar műzene óvodai anyagát elsősorban az erre a célra komponált gyermekdalok képezik. A legismertebb gyermekdalszerzők: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Járdányi Pál, Kerényi György, Sugár Rezső, Szervánszky Endre, Szőnyi Erzsébet, Vass Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Veress Sándor.

Klasszikus műzene alatt az európai műzenét értjük. A trubadúrok dalköltészetétől a reneszánsz, barokk, klasszicizmus és a romantika kis darabjain át jutunk el a mai zenét képviselő darabokhoz.

2. A ZENEHALLGATÁS VEZETÉSE

Zenehallgatásra legtöbbször a foglalkozás elején (érdeklődésfelkeltés céljából), vagy a végén (ha igényesebb tevékenységgel már nem akarjuk terhelni a gyermekeket) kerül sor. Ilyen esetben a dalok, darabok meghallgatása kis- és középső csoportban ne tartson tovább 2–3 percnél. Nagyon érdeklődő nagycsoportosoknál elérheti az 5 percet, esetleg a zenei foglalkozás főrészébe is beiktatható.

A zenehallgatás anyagát módszeresen, lépésről lépésre haladva válogassuk össze, hogy a gyermekek kevés előkészítéssel, könnyen ráhangolódjanak az újabb darabokra.

Kiscsoport – A beszoktatás ideje. Náluk altatódallal és egyéb, a helyzethez illő dallal kezdjük a zenehallgatást, majd az általuk ismert énekek, dalosjátékok hangulatával azonos jellegű dalokat énekelünk. A dalok hangkészlete egyezzen meg az addig tanult dalok hangkészletével, mert ezeket érzékelik a legbiztosabban. Tempója ne térjen el a kisgyermek átlagos mozgástempójától. Az előadott dal szövege lehet játékosan értelmetlen, vagy kapcsolódjon eddigi élményekhez, ismeretekhez: a megtanult anyaghoz, játékokhoz, időjáráshoz, évszakhoz, öltözködéshez, ünnepekhez. Minden témát felhasználhatunk, ami a gyermekeket éppen foglalkoztatja.

Amikor a megtanult anyaggal azonos hangkészletű dalokra már odafigyel a gyermek, akkor ezeknél nagyobb hangterjedelmű, nehezebb dalokat is énekelhetünk, majd egy-két versszakra terjedő népdalok következhetnek. A népdalszövegek mesejellegűek legyenek, például: Volt nekem egy kecském; Virágéknál ég a világ.

3

A középső és nagycsoportos gyermekeknek már előadhatunk többversszakos énekes meséket. Például: Én elmentem a vásárra; Egyszer egy királyfi.

A zenehallgatásra szánt játékdalok, népdalok tartalmát nem szükséges részletesen ismertetni (itt a szöveg a magyarázat), mert így gátat szabunk a gyermek fantáziájának. Képillusztráció sem fontos (ezekre figyel és eltávolodik a lényegtől).

Az elbeszélő, mesélő daloknál már hasznos az illusztrálás (például felsorolásnál, kulcsjelenetek szemléltetésénél). Az Én elmentem előadása közben táblára állatképeket rajzolhatunk, és a szöveg szerint ezekre mutatunk. Vagy: az énekes mesében szereplő állatokat megszemélyesítve, sorra az óvónőhöz csatlakoznak.

2. Én elmentem a vásárba..., Csirkét vettem... Csirkém mondja: csip, csip, csip, tyúkom mondja... Kárikittyom... 3. Én elmentem..., Kakast vettem... Kakas mondja: bokréta, csirkém mondja..., tyúkom mondja... Kárikittyom... 4. Én elmentem..., Récét vettem... Récém mondja: rip hajnal, kakas mondja..., csirkém mondja... stb. Kárikittyom... 5. Én elmentem..., Pulykát vettem... Pulykám mondja: dandaru, récém mondja..., kakas mondja... stb. Kárikittyom... 6. Én elmentem..., Ludat vettem... Ludam mondja: gi-gá-gá, pulykám mondja..., récém mondja... stb. Kárikittyom... 7. Én elmentem..., Disznót vettem... Disznóm mondja: röf, röf, röf, ludam mondja..., pulykám mondja... stb. Kárikittyom... 8. Én elmentem..., Kecskét vettem... Kecském mondja. mek, mek, mek, disznóm mondja..., ludam mondja... Kárikittyom...

4

9. Én elmentem..., Juhot vettem... Juhom mondja: be-he-he, kecském mondja..., disznóm mondja... stb. Kárikittyom... 10. Én elmentem..., Csikót vettem... Csikóm mondja: nyi-ha-ha..., juhom mondja..., kecském mondja... Kárikittyom...

A párbeszédes darabok egyedül is előadhatók. Ezek előadásánál döntő szerepet játszik a

különböző hangszínnel, tempóval, dinamikával megformált éneklésmód. Az Egyszer egy királyfit megjeleníthetjük bábokkal. Alkalmas helyen hangszert is beiktathatunk az előadásba (például: az ismétlődő részeknél).

2. Fel kéne öltözni kocsisi ruhába, hm, hm, hm...

3. Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát...

4. „Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya!”...

5. „Jó estét, jó estét, szegény kocsislegény”...

6. „Kerüljön a házba, üljön a lócára!”...

7. „De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek”...

8. „Hanem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?”...

9. „Nem megyek, nem megyek, szegény kocsislegény”...

10. „Van a szomszédunkban kosárkötő lánya”...

11. „Jó estét jó estét, kosárkötő lánya!”...

12. „Jó estét, jó estét, szegény kocsislegény”...

13. „Üljön le minálunk hófehér padkára!”...

14. „De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek”....

15. „Hanem azért jöttem, hozzám jössz-e vagy sem?”...

16. „Elmegyek, elmegyek, szegény kocsislegény”...

17. Egyszer egy királyfi mit gondolt magába'...

18. Felkéne öltözni királyi ruhába...

5

19. Meg kéne kéretni gazdag bíró lányát...

20. „Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya!”...

21. „Jó estét, jó estét, király őfelsége!”...

22. „Üljön le minálunk zöld selyem diványra!”...

23. „De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek”...

24. „Hanem azért jöttem, hozzám jössz-e, vagy sem?”...

25. „Elmegyek, elmegyek, király őfelsége!”...

26. „Nem kellesz, nem kellesz gazdag bíró lánya!”...

27. „Van már nékem egy más, kosárkötő lánya!”...

28. „Jó estét, jó estét, kosárkötő lánya!”...

29. „Jó esét, jó estét, király őfelsége!”...

30. „Kerüljön a házba, üljön a lócára!”...

31. „De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek”...

32. „Hanem azért jöttem, hozzám jössz-e, vagy sem?”...

33. „Nem megyek, nem megyek, király őfelsége!”...

34. „Van már nékem egy más, szegény kocsislegény!”...

35. „Én vagyok az, nem más, csókoljuk meg egymást!”...

A hangszeres előadás új színben mutatja be a megtanult dalokat, és hozzászoktatja a gyermeke-

ket a hosszabb és igényesebb (táncos, karakter) darabok meghallgatására.

A hangszeres előadás fokozatai:

Kiscsoport: – ismert játékdalok hangszeren történő előadása (az énekes zenehallgatással párhuzamosan).

Középső csoport: – nagyobb terjedelmű gyermekdal vagy népdal eléneklése után hangszeren is játsszuk el ezeket;

– éneklés és hangszerjáték között el is dúdolhatjuk a dalt (a gyermekek figyel-mét jobban a dallamra irányíthatjuk).

Nagycsoport: – műzenei szemelvények hangszeres előadásban; – rövid hangszeres karakter – és táncdarabok bemutatása (ezt mindig előzze

meg hasonló karakterű énekszám előadása az előző foglalkozáson). A hangszeres karakterdarabok magyarázata történhet a darab témájához illő mesével, történettel

vagy verssel. Az első bemutatáskor ne játsszuk el a darabot az elejétől a végéig, hanem mutassuk be a jellegzetes motívumokat, kössük ezeket egy-egy szereplőhöz vagy cselekményhez (a meséből, történetből). A motívumok (a darab részeinek) ismétlésébe a gyermekeket is bevonhatjuk. Például: A motívumban bemutatott szereplőket utánozhatják mozgással, hangutánzó szavakat ismételhetnek visszhangjáték formájában, beszélgethetnek a bemutatott motívumhoz tartozó szereplőkről, cselekményről stb. Az ily módon közelített darabot a gyerekek figyelmesebben meg tudják hallgatni.

6

7

Ezután újból eljátsszuk a darabot az elejétől a végéig. A gyermekek igénye szerint ez többször is

megismétlődhet. A darab másodszori, harmadszori meghallgatását már összeköthetjük tánccal, moz-gással (a szereplők mozdulatainak az utánzása).

A zeneirodalomban sok, gyermekeknek szánt karakterdarab található. Karakterdarabok zongorára:

Slavický: A kecske polkája;

Hurník: A három lábon táncoló lovacska;

Eben: A kakas és a tyúkocska; Elindul a vonat; A traktoron;

Trojan: A kiscsibe és az elefánt;

Blažek: Furulyácskám;

Sarauer: Sétáló golyócska; Jönnek a bocik;

8

Rybický: A macska és az egérkék; A szomorú macska;

Ljubarszkij: A kis csibe;

Baltin: Táncoló eső;

Kabalevszkij: Dalocska;

Markevicsuvna: Mozdony;

Rebikov: Medve.

Darabgyűjtemények:

Frešo: V detskej izbičke (Gyermekszobácskában): Lovacska; Nyulacska; Baba; Medvécske; Zenélő óra; Fakatonácska;

J. Cikker: Čo mi deti rozprávali (Amit a gyerekek meséltek): Mesét kérek; Miét hull a hó? Prokofjev: Gyermekzene; Bartók: Gyermekeknek; Csajkovszkij: Ifjúsági album; A beteg baba; A baba temetése; Az új baba; Schumann: Ifjúsági album; Gyermekjelenetek. Zenehallgatáskor ügyeljünk a következőkre:

– teremtsünk nyugodt légkört, külső tényező ne vonja el a gyermek figyelmét a zenéről;

– üljünk közel a gyermekekhez, hogy közvetlenebb legyen a kapcsolat;

– a gyermekek tetszés szerint székeken vagy szőnyegen is körbeülhetnek, hogy kényelmesen helyezkedjenek el, egymást ne zavarják;

– ne befolyásoljuk előre a gyermeket magyarázattal, hagyjuk, hogy a gyermek a zene hallgatása közben azt érezze és arra gondoljon, amit a zene benne spontán kivált; ha szükséges, az előadás után visszatérhetünk egy-egy szó vagy kifejezés rövid magyarázatára;

– a dal előadása után várjunk egy kicsit, és csak azután ismételjünk;

– az előadás után hagyjunk időt, hogy a gyermekek a zene keltette hangulatból visszatérjenek a hétköznapi életbe;

– a gyermekek spontán megnyilvánulásait, megjegyzéseit vegyük figyelembe, de csak akkor válaszoljunk, ha kérdeznek. A műről vagy a zene keltette érzelmekről óvodás korban fölösleges beszélni;

– a zenehallgatás legtöbbször spontán ritmikus mozgást vált ki a gyermekekben. Hogy ez ne váljon zavaró, hangos dobogássá, javasoljuk a bólogatást, illetve hajladozást, vagy más, csendesen végezhető mozgásformát.

9

Vázlatminta

A foglalkozás típusa: Képességfejlesztési anyagot bemutató foglalkozás (karakterdarab meg-hallgatása).

Korcsoport: 5–6 évesek. Időpont: tavasszal, nyáron.

A foglalkozás anyaga: Kis kacsa fürdik;

Hopp, mókuska;

Benn a bárány, kinn a farkas;

Állatokról szóló történet;

Trojan: A kiscsibe és az elefánt (zongoradarab);

I. Énekes játékok ismétlése (állatokról szólókat válogatunk): Kis kacsa fürdik; Hopp, mókuska; Benn a bárány, kinn a farkas.

II. 1. Történet (beszélgetés) az állatokról, állatkertről.

2. Trojan: A kiscsibe és az elefánt – a zenehallgatási anyag bemutatása: a jellegzetes motí-vumok ismertetése – az elefánt motívuma – 1–2. ütem; a kiscsibe motívuma – 3–4. ütem; az elefánt megismerkedik a kiscsibével – 9–16.ütem; összebarátkoznak, táncra perdülnek – 17 – 34. ütem.

A darabot újra játsszuk, megszakítás nélkül.

III. Ritmushangszerek alkalmazásával a darab dramatizálása: az elefánt (dobon) és a kiscsibe (ébenfapálcák vagy ujjcintányér) mozgásának utánzása – a gyermekek két csoportra vannak osztva, egy – egy gyermek hangszeren egyenletesen játszik; párt választanak és táncolnak.