„Rajzait elegancia és bravúros rajztudás jellemezte. Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni.”

Márai Sándor

Zórád Ernő(1911-2004)képregény-rajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista

A 103 éve született grafikus a művészeti nevelést a gyerekeknél kezdte (mesekönyvek, diafilmek), törté-nelmi és irodalmi képregényeket rajzolt a serdülőknek, akvarelljeivel, varázslatos Krúdy Kalen-dáriumával és kivételes Irodalmi Pantheon sorozatávalmaradandót alkotott az irodalmat, művészetet kedvelőkszámára, és együtt emlékezett az idősebbekkel egy letűntvilágra a Tabán-képeken keresztül.

Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyál-talán nem tartotta sokra (mint mondta, "minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll,hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírá-sos történetek jelentek meg.A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), ame-lyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány olda-las fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanasévekben néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalasfestményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek –jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei.Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megte-remtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között.

Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitele-sen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a lega-próbbrészletekig hűen visszaadni.[1] Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelteművészi színvonalra.

Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az I. kerületi ön-kormányzat a "Budavár Díszpolgára" címet adományozta neki.A Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert Zórád életmű olyan sokszínűen értékes, annyira min-den korosztályhoz szól, hogy a Zórád család kötelességének érzi, hogy minél szélesebb körben ismer-tesse azt.

Színes képregények

Könyves király•Utazás Plutóniába•Pompeji utolsó napjai•Névtelen vár•Az időspirál•Winnetou•Visszatérés a Földre•Titok a világ tetején•Doktor Diagoras•A titkos övezet rejtélye•Az ezüstflotta kincse•Hajdúk kapitánya•Sztrogoff Mihály•A titokzatos automaták•A Musgrave-szertartás•Family Hotel•VII. Emánuel•Az utolsó mohikán•A fekete marshall•Huszárkaland•

Zórád Ernő Fülesben megjelent képregényei:

A barátság útlevél/1973•A csillaghajó üzenete/1984•A Jávai orvos/1986•A két Trenk/1990•A kiskirályok/1974•A majmok bolygója/1980•A podolini kísértet/1967•A titkos övezet rejtélye/1981•A törökfejes kopja•A verhetetlen tizenegy/1978•Akli Miklós/1965•Ál-Petőfi Lehullt csillag fénye/1973•Ál-Petőfi Lehullt csillag fénye/1989•Andráscsik örököse/1977•Andráscsik örököse/1994•Aranyásók Alaszkában/1994•Az aquincumi lovas/1972•Budapesten harcoltunk/1980•Cyrano De Bergerac/1982•Dr. Moreau szigete/1993•Dráma a vadászaton/1966•Dráma a vadászaton/1988•Egy hírhedt kalandor a•XVIII.századból/1968Egy jenki Arthúr király udvarában/1980•Egy lány a fény szigetéről/1981•Family hotel/1975•Forró mezők/1966•Hajdúk kapitánya/1984•Jaguár/1965/36 •Kisértet Lublón/1983•Kisértet Lublón/1993•Könyves király/1976•Négy békeszerető földlakó/1969•Névtelen vár/1979•Robertó és Julika: Kincsek a tengerben•Szigeti veszedelem/1966•Tom Sawyer kalandjai•Twist Olivér/1983/•VII. Emánuel/1976•Viperafészek/1978•

Önmagáról

Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett velefoglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebbműfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volta művészi értékű képregény kialakításában.

Élete és munkássága

Zórád felvidéki, elszegényedett, középnemesi családból származott. Családjának 1918-ban, Csehs-zlovákia létrejöttekor el kellett hagynia Nyitrát, és felköltöztek Budapestre, a Tabánba. Kiemelkedőrajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult HaranghyJenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később MichelGyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté.

Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett asajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzoltgrafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és KönyvkiadóVállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a KarlMay regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra(mint mondta, „minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyarszóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg.

A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), ame-lyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalasfekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas évekbennéhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas fest-ményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbáraszintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád al-kalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtéseérdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között.

Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesentudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbbrészletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregény-rajzolónak mindent tudni kell, minden tu-dományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyanművész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvon-alra.

Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, MikszáthKálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten), itthon és külföldön egyaránt.Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talánlegszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók.

Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a Budavári Önkormányzat a „Budavár Díszpolgára” címet adományozta neki.

Képregények, diafilmek

Füles rejtvény-képregényújság borítók