#yfu2014#mymoments

Kedves Olvasó!Az elmúlt évben is rendkívül sok dolog történt a földön, va-

lószínűleg persze az azt megelőzőekhez nagyon hasonlatosan. Ez abból az egyszerű okból fakadhat, hogy körülöttünk minden változik, és ez az egy dolog biztos a mai rohanó világunkban, amelynek sebessége egyre követhetetlenebbé válik számunkra.

Sokan vágynak bőségre és kényelmes életre, azonban keve-sebben vannak, akik tesznek is ennek megvalósulása érdekében, és még kevesebben, akiknek sikerül elérni vágyaikat, és mara-déktalanul megvalósítani céljaikat. A javak aránytalan eloszlása, valamint az etnikai és világnézeti különbségek feszültségekhez vezethetnek, amelyek sokszor komoly konfliktusokban csúcsosod-nak. Pedig mindenki csak boldog szeretne lenni!

A YFU lehetőséget ad az általa szervezett programokban résztvevő diákok és családok számára, hogy találkozhassanak a sajátjukétól eltérő ideológiai alapon nyugvó értékekkel, amely reményeink szerint nyitottabbá és elfogadóbbá nevelik őket em-bertársaik irányába. Egymás megértése, vagy csak jobban érté-se sokat segíthet bennünket a boldogság megtalálásában. Re-ményeink szerint, e nemes eszme szolgálatában érzik jól magukat diákjaink fogadócsaládjaikkal, és újonnan szerzett barátaikkal.

Boldog Karácsonyt!

Bukvai KárolyELNÖK

1992/93 Németország / 1994/95 Hollandia

Köszöntő

Már majdhogynem három hónapja ebben a csodá-latos országban élek! Min-dig, amikor erre gondolok, teljesen le vagyok taglóz-

Én úgy gondoltam (és gondolom), hogy nem jó, ha elvárasaim vannak a csereévemmel kapcsolat-

ban, mert akkor elég nagyot csalódhatok. Ezért próbáltam magam megóvni bármi-féle képzelgéstől. Egyet azért mégis elvár-tam, azt hogy élvezzem, de ezt inkább magammal szemben volt egy elvárás, mintsem a csereévemtől. És azt mondha-tom, hogy eddig elég jól teljesítek. Félel-meim sem voltak. Csupán egy dologtól féltem igazán, ami most lehet, hogy egy

Mielőtt kiutaztam, nagyon féltem attól, hogy nem fogok tudni beilleszkedni a családba. Elvárásaim csak magammal szemben

voltak, hogy mit hogyan kéne csinálnom, milyen helyzetben, mit kéne tennem.

Amikor megérkeztem Németországba a legna-gyobb félelmem a nyelv-től és a fogadócsaládom-tól volt. Egyszerűen nem

tudtam elképzelni, hogy én ezen a nyel-ven meg fogom tudni értetni magam va-laha is. Így hat kellemes csalódás volt az orientációs hét. A családtól azért féltem, mert bár sokat e-maileztem a fogadó-anyukámmal nem nagyon tudtam mire számítsak, és az ismeretlentől jobban fél-tem, mint a már ismert dolgoktól, mint pl. a személyes találkozás.

Elvárásaim nem igazán voltak, úgy éreztem, már így is hatalmas lehetőséget kaptam. Talán annyi volt, hogy legyen kedves családom, és tálaljak majd bará-tokat kint is.

Milyen félelmeid/elvárásaid voltak mielőtt kiutaztál?

va, ugyanis annyira másnak képzeltem el az országot, az embereket, ezt az egész élményt, és mégis, nem hiszem, hogy jobb lehetne az életem jelenleg. Furcsa, hogy három hónap mennyire elég, hogy meg-változtassa egy ember véleményét egy teljes nemzetről és országról.

kicsit nevetségesnek fog tűnni. Attól tartot-tam, hogy az ágyam kényelmetlen lesz. :)

A 2014/2015-ös Yfu-s

cserediákok a csereévükről:

Ádám a mexikói suliban

Anna a fogadócsaládjával

Bence lakóhelye, Németország

Mirti ll, Finnország

Anna, Hol landia

Ádám, Mexikó

B ence, Németország

Kör kérdések kiutazó diá ko kna k

A félelmem nem igazoló-dott be. Az ágyam kényel-mes, nagyon jókat szoktam aludni rajta. És nagyon jól érzem magam.

Nagyon megnyugtató volt, hogy egy rendes és nagyon kedves családba érkeztem. Picit még távol-ságtartók voltak az elején,

de egy hónap után már éreztem, hogy én is a család tagja vagyok.

Mivel otthon én vagyok a legkisebb Magyarorszá-gon, ezért fura volt, hogy itt mindig hangzavar van. Nagyon különböző szoká-

sok nincsenek. Mindig próbálnak a szüleim programot csinálni a hétvégére, hogy le-foglalják a kicsiket.

Van persze elképesztő mennyiségű dolog, amit a helyiek máshogy csinál-nak, például az étkezés-nél – a reggeli és az ebéd

kenyér, a vacsora pedig valamilyen főtt étel, legtöbbször persze krumpli. (Nem hit-tem volna, hogy ennyiszer lehet egy héten főtt krumplit enni.) :) Mindenhova biciklivel járnak, még Amszterdam belvárosában is több a bicikliút, mint a gyalogosok tere.

Különböző még az is, hogy kultúrák felé nyitottabbak, mint a magyarok, vi-szont egy-egy ember felé sokkal kevésbé. Minden kultúráról szívesen hallanak, és minden véleményt elfogadnak, de egy új embert nem szívesen engednek be a kö-reikbe, csak miután biztosak benne, hogy nem nagyon furcsa az illető.

Amikor megérkeztünk Hamburgba találkoztunk más cserediákokkal és még mindenki leginkább az anyaországbeliekkel

volt, ám másnap elkezdődött életem egyik legjobb hete, ahol mindenki nyitott volt, és még a helyes nyelvhasználatra is tanítottak.

Család téren is hihetetlenül szerencsés helyzetben voltam és vagyok. Azért írtam múlt időben, mert két fogadócsaládom is volt, és bár az elsőnél csak két hetet vol-tam segítettek elkezdeni hasznosan tölteni az időmet, és ezzel a lehető legjobb irány-ba segítették a csereévemet.

Szokások terén a foga-dócsaládom sokban ha-sonlít az otthonira, így sem-mi számomra szokatlant nem tapasztaltam eddig.

Talán a konyha kicsit más, több zöldséget eszünk, és sokkal több teát iszunk.

Amikor megérkeztél, ehhez képest mit tapasztaltál?

Milyen teljesen más szokásai vannak a fogadócsaládodnak a rendes családodhoz képest?

Nagyon sok dolgot hal-lottam az országról és a he-lyiekről, és úgy körülbelül a fele igaz lett, a másik fele pedig teljesen másként jött

le nekem. Az egyik ilyen például a bicikli-zés, ugyanis tényleg mindenhova biciklivel mennek. Ahol nincs biciklitároló, ott vagy külföldi lakik, vagy senki. Egyszer megkér-deztem egy osztálytársamat, hogy mikor kapta az első biciklijét, amire ő egyszerűen annyit felelt, hogy amikor megtanult járni.

Viszont valami, ami teljesen máshogy bizonyult, mint ahogy állították, az az, hogy sóherek lennének. Persze, szeretik a pénzü-ket, de körülbelül ennyi. Egyetlen nagyon fura dolog van ezzel kapcsolatban, még-pedig az, hogy ha visznek vendégségbe egy üveg italt, vagy valami rágcsát, a ma-radékot hazaviszik. Ezt leszámítva nagyon kedvesek, még ha pont fordítva is műkö-dik az átlagos holland agy, mint az átlagos magyar.

Na, abból van jó sok. Ezért most csak párat említek meg. Például a lakásban cipőben vagyunk, ez az

elején még zavaró volt, de most már arra is rávetemedek néha, hogy ráfeküdjek az ágyamra cipővel. Szégyellem is magam miatta. A másik igen jelentős, hogy kocsival me-gyünk mindenhova, nekem annyit sikerült elérnem, hogy a belvárosba mehessek busszal, de haza már ők hoznak kocsival.

Ádám a barátaival FinnországAnna a barátaival

Mirti ll, Finnország

Mirti ll, Finnország

Anna, Hol landia

Ádám, Mexikó

B ence, Németország

B ence, Németország

Anna, Hol landia

Ádám, Mexikó

Legkedvesebb élmé-nyem nincsen, sok kedves van. Ez az egyik azok közül. Háttér információnak any-nyit, hogy itt papírzsebken-

dőt elég nehéz találni a boltokban, min-denki wc papírt vagy szalvétát használ.

Egyik nap meg is említettem az iskolá-ban ezt az eget rengető problémát, hogy nem találok sehol normális zsebkendőt, márpedig én szeretném abba fújni az or-romat. Másnapra az egyik osztálytársam vett nekem egy csomag papírzsepit. Máig nem tudom, hogy hol. :)

A legfurcsább élményemről se jelen-teném ki teljes bizonyossággal, hogy az volt ’A legfurcsább’, de az biztos, hogy az egyike azoknak. Az iskolában az egyik tanárom babát vár, éppen az a tanárnő tartott órát nekünk, mikor is egy diák egy másik osztályból se szó se beszéd bejött a termünkbe, és elkezdte simogatni a ta-nárnőm hasát. A tanárnő meg szó nélkül hagyta az egészet. Nekem ez Magyaror-szágon elképzelhetetlen lenne.

A legkedvesebb élmé-nyem az őszi szünetben volt. Elmentünk a nagy-szülők nyaralójába, egy-szerűen varázslatos volt

ott. A szomszédságban senki sem volt. A környezet eszméletlen szép volt, és persze a nyaraló egy tó mellett volt, mint a finn nyaralók többsége. Én egy másik házban laktam, mint a többiek, ami pont a tóra nézett. Nagyon mélyen tudtam ott aludni a békés környezetben.

Az egyik nap elmentem az erdőbe sé-tálni, és láttam egy baglyot. Füst szauná-ban is voltam, ami úgyszintén eszméletlen élmény volt, mint minden, ami ott történt velem. Remélhetőleg többször mehetek még.

A legfurcsább élményem talán az volt, amikor bent aludtam az iskolában az osz-tályommal. Az este tortilla főzéssel kezdő-dött, majd elfoglaltuk az első emeletet. Valaki elkezdett zongorán játszani, míg mások pingpongoztak. A tornateremben aludtunk, amiben az volt a vicces, hogy az edző terembe is bemehettünk, illetve a squash termet is használhattuk. Következő nap mindenki nagyon fáradt volt az órá-kon, alig bírtam nyitva tartani a szememet.

Nagyon sok kellemes élménnyel lettem gazda-gabb. Egyik reggel nyolc órakor kocsiba ültünk a fogadócsaládommal, és

másfél órát kocsikáztunk azért, hogy meg-nézhessük a Kinderdijkot, tizenkilenc műkö-dőképes, régi vágású, tipikus holland mal-mot. A látvány elképesztő volt, és a reggeli horgászokkal találkozni is vicces volt.

Legfurcsább emlékem pedig talán egy Spakenburg nevű helyhez köthető, ahol tradicionális holland ruhában jártak nagyon sokan minden nap, és a legbol-dogabban pózoltak velünk, ha egy fotót kértünk.

A legkedvesebb élmé-nyem az volt, mikor az első családomhoz meg-érkezvén csináltak nekem egy grillpartit, és a foga-

dótesóm barátnőjét is meghívták, akinek az első kérdése köszönés előtt annyi volt, hogy angolul vagy németül kommuni-káljunk-e? Ez a gesztus nagyon jól esett, és kedvesnek találtam, kesébb még sok baráttól megkaptam ezt a kérdést, lévén nem én voltam az első cserediákjuk.

Mi volt a legkedvesebb és a legfurcsább élményed?

Ádám új baráttal :)

FinnországNémetország

Anna barátokkal

Ádám, Mexikó

B ence, Németország

Anna, Hol landia

Mirti ll, Finnország

Önként es t á b o r

Főződ é l u t á n

Év köz e p i t á b o rPrága i ki r ándulás

Teadélután

Be u ta z ó t á b o rS z ege di r eg i o n á l i s

ta l á l ko z ó

Fe lk é s z í t ő é s é v v é g i t á b o r

Reun i on 25 é v u t á nvol t cse r edi ákunkkal

Haza é rkez é s u t á n

i t á bo r

20 1 4 képe kb en

INTERNATIONAL GROUP LEADEROrsi

G ergőWORKSHOP LEADER COORDINATOR

ÉSZTORSZÁG 2005/2006

Idén az enyém lehetett a megtisztelő feladat, hogy a YES-rő IGL-ként hazahoz-zam a drága cserediákokat, akik Európá-ban töltötték csereévüket. Volt ám tény-leg minden, nevetés, sírás, öröm és néha mélypontok is. Nagyon örültem, hogy az egész részese lehettem, remélem, hogy sikerült egy kis támaszt nyújtanom nekik ebben a nehéz időszakban. :)

Ez már a többedik YES-em volt, de még mindig tud újat mutatni ez a rendezvény. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen tervezési és konkrét munkamennyiség van egy ekkora tábor mögött. Röviden: rengeteg! Végtelen levelezések, renge-teg motivált önkéntes, sok-sok nevetés, jó hangulatú előkészítő találkozók, és Wer-bellinsee-ben meg 5-6 nap alvás nélkül. De mindez megéri, mert egy örökké válto-zó, de konstansul jófej közösségben vagy, ahol mindig van közös téma, és még min-dig kíváncsiak az emberek, hogy milyen volt a fogadócsaládunk, és hogy hogyan mondják magyarul, hogy cheers... :)

Kivi és Zsolti konferáltak a YES-en

Idén újra a magyar önkéntesek szervezték meg a YES-t (Young Europeans Seminar) a norvég YFU önkénteseivel karöltve. 480 cserediák, aki épp indul haza csereévéről, és közel 100 önkéntes, 5 nap, Webellinsee és felejthetetlen hangulat. Tizenhárom magyar YFU-s vett részt a táborban, mint szervező és önkéntes. Ilyen élményekkel, emlékekkel gazdagodva jöttek haza:

<< YES 2014 >>#passportthroughtime

Yes 20 1 4

Peti

Kata

Márk

YES LOUNGE COORDINATORSVÉDORSZÁG 2005/2006

YES WORLDUSA 2009/2010

FREESTYLERKÍNA 2012/2013

Nekem ez már a harmadik YES-em. Szerintem a legjobb dolog benne, hogy sok-sok országból érkező önkéntessel együtt lehet lenni, barátkozni és dolgozni. Bár idén főleg a magyarokkal töltöttem az időt, mert a rengeteg munka mellett kevés idő maradt az ismerkedésre, de szerencsé-re így is sikerült megismertem új embere-ket.

A 2014-es YES-en én egy óriás szimu-lációt, a YES World-öt koordináltam egy norvég önkéntessel párban. A munka Maudhillel nagyon könnyű és kellemes volt, mindemellett izgalmas és vicces. Szin-te egy új világot hoztunk létre az év alatt a fejünkben, és alig vártuk, hogy lássuk, hogyan működik élőben. A YES alatt na-gyon sok előkészületi munkánk maradt (pl. több száz oldal feldarabolása, alapanya-gok szétosztása stb.), amiben nagyon so-kan segítettek, de még így sem maradt sok időnk a szórakozásra. Összegezve sok és fárasztó munkát igényelt a YES, mind az előkészületek terén, mind a helyszínen, de egy felejthetetlen élmény, és bármikor szí-vesen újra belevágnék.

Számomra ez volt az első YES, diákként sajnos nem tapasztalhattam meg milyen is ez a tábor, de önkéntesként/freesty-ler-ként most lehetőségem volt belelátni, hogyan is működik ez az egész. Nagyon sok új embert, YFU-s önkéntest ismertem meg Európa minden részéről. Hatalmas élmény volt, nagyon jól éreztem magam!

Kiutazó és beutazó diákjaink a YES-en

Kivi és Zsolti konferáltak a YES-en

Idén újra a magyar önkéntesek szervezték meg a YES-t (Young Europeans Seminar) a norvég YFU önkénteseivel karöltve. 480 cserediák, aki épp indul haza csereévéről, és közel 100 önkéntes, 5 nap, Webellinsee és felejthetetlen hangulat. Tizenhárom magyar YFU-s vett részt a táborban, mint szervező és önkéntes. Ilyen élményekkel, emlékekkel gazdagodva jöttek haza:

<< YES 2014 >>#passportthroughtime

Mik voltak az első benyomásaid, amikor megérkeztél Magyarországra?

Elsa (Finnország): The trees are different, the food is cheap.

Hiromichi (Japán): A city is a town. :)

Mao (Japán): Houses were strange for me. Because all of houses made from stones.

Piy (Thaiföld) : Csalad, barat, iskola.

Emilio (Mexikó): Én gondoltatam ők van egy nagyon cuki család.

Alina (Németország): Új csalad, iskola, barat, nagy csalad, very nice people.

Kerrin (Németország): Nagyon szép!!

Smilla (Németország): Meleg volt.

Neele (Németország): Nagyon meleg volt.

Johanna (Németország): Meleg volt.

Aldo (Mexikó): The people were very nice, the weather was totally colder. Hideg volt.

Milyen teljesen más szokásai vannak a fo-gadócsaládodnak?

Elsa (Finnország): Papucsok.

Ryo (Japán): Here, they often eat together. My family isn’t so often eat together.

Yushi (Japán): I didn’t usually eat bread in morning,

so I surprised that most Hungarian people eat bread.

Krista (Észtország): Nem sok, maybe always wearing slippers. :)

Kerrin (Németország): Sok gyerekek és hangosák.

Smilla (Németország): Nincs saláta szósz. Sós patogatot kukorica. Édes

paradicsomleves.

Neele (Németország): They are eating much more meat.

Aldo (Mexikó): I have to take my shoes off when

entering home.

Anna (Németország): Nincs salátaszosz.

Nyári diákok a Balatonnál

Ryo barátaival Budapesten

Aldo fogadótestvéreivel Kerrin fogadócsaládjával

Arm a magyar osztálytársaival

"Nincs salátaszósz"

"Hungarian people don't lock the toilet

door"

"H ungarians are very kind, friendly and

cuki"

Kör kérdések MagyarországrólBeutazó diákok 2014/2015

Mi a legkedvesebb vagy legfurcsább élményed?

Elsa (Finnország): Amikor valamit ertek? ertem? a tanórán.

Ryo (Japán): Mindenszentek és nincs Helloween.

Yushi (Japán): I went to kolbász festival. I ate many kind kolbász. Nagyon finom volt.

Emilio (Mexikó): Romanian wedding, Trying out waterpolo, Wrestling, Szin, Budapest buli, Atletika, Poland, Being an exchange student and just waking up everyday and to be able to hear yourself and decide what you want to do.

Arm (Thaiföld): My best experience is hiking with my host family. Birthday party with classmates.

Kanoon (Thaiföld): My best experience is travel with my classmates, we went to a high

mountain, it’s like hiking. I never do this before in Thailand. And the

strangest experience is the door, Hungarian people don’t lock the door, I have to careful every time when I go to the toilet.

Nora (Németország): Minden nap megyek az iskolába és it’s amazing! Mért nagyon szeretem a zenet.

Kerrin (Németország): Strangest: Bus drivers are sometimes kind of weird. One kicked me out of the bus because I

wasn’t able to answer him in Hungarian after I told him 5 times.

Aldo (Mexikó): First day of school (strange).

Anna (Németország): Orosz óra magyarulban.

Milyenek a magyar emberek, szokások? Elsa (Finnország): Hunga-rians are so loud! Olyan hangosak vagytok! És a sok ünnepnap.

Mao (Japán): I love Hungarian traditions.

I like Hungrian food very much.

Emilio (Mexikó): I like a lot

the traditional dancing. I love the kürtöskalács. There is no need for me to say something about your

homemade liquor (Na-gyon Finom). Gyonyoru lany

mindenhol. And you guys have really united families like Mexico. Very

green cities.

Arm (Thaiföld): Hungarian people are very friendly.

Arm a magyar osztálytársaival Cserediákok a beutazó táborban

Shoichi fogadótesóival

"Hungarians are so loud!"

"H ungarians are very kind, friendly and

cuki"

"Szeretem gulyás leves"

Krista (Észtország): I love Hungarians! They are so nice buta t the same time I love how sarcastic they are. I don’t have an opinion about the traditions because I haven’t found any big differences from Estonian traditions.

Alina (Németország): Hungarians are very kind, friendly and cuki. I love the traditions because they are so unique.

Nora (Németország): Na-gyon vicces. All Hungari-ans are so open-minded!

Fha (Thaiföld): Hungarians are friendly and kind but I don’t like it when they shout at each other.

Smilla (Németország): Kedvesebb, mint német emberek. Hungarian are more „touchy” than German people.

Johanna (Németország): Kedvesek, sok esznek.

Anna (Németország): Kedvesebb, mint német emberek, sok esznek, sok szidal-mak.

Van-e kedvenc magyar ételed? Mi az?

Elsa (Finnország): Lángos vagy kürtöskalács.

Hiromichi (Japán): Gulyás.

Ryo (Japán): Cukor, palacsinta.

Mao (Japán): Palacsinta, gulyás.

Yushi (Japán): Szeretem gulyás leves.

Piy (Thaiföld): Igen! It’s pasta with a chicken red sauce.

Emilio (Mexikó): Kürtőskalács.

Arm (Thaiföld): Goulash.

Kanoon (Thaiföld): Salami.

Nora (Németország): Paprikáskrumpli és

Kürtöcskalács és lángos és minden.

Kerrin (Németország): Kürtöskalács és lángos és kakao csiga!

Fha (Thaiföld): I don’t remember the name in Hungarian but I love Hungarian food so much but it’s a bit strange for me

because most of thai foods are spicy.

Smilla (Németország): Pörkölt, kürtöskalács, túró rudi.

Neele (Németország): All the types of cakes are so good, lecso.

Johanna (Németország): Turo rudi.

Aldo (Mexikó): I would say gouyash and langos.

Jakob (Németország): I like everything except pacal.

Mina (Thaiföld): Goulash, fish soup, meat ball in the tomato sauce, turo rudi!

Anna (Németország): Kürtöskalács!

Krista

Beutazó diákok 2014/2015 Anna a fogadótesóival

Arm, Piy és Kanoon :)

"Everything except pacal"

"Sok esznek"

Úgy vágtam bele ebbe az egész dologba, hogy bárhol is lesz a fo-gadócsaládom, legyen akár Ri-óban, vagy egy őserdő mélyén egy indiánsátorban, ez csak jó lehet.

Nem voltak igazán félelmeim, sem elvá-rásaim, nem tudtam, hogy mire számítsak, csak vártam a váratlant. Bár számítottam arra, hogy az emberek sokkal nyitottab-bak, közvetlenebbek lesznek.

Ez így is lett, egy pillanat alatt éreztetik a szeretetüket, folyamatosan ölelgetnek, teljes mértékben kifejezik az érzelmeiket.

Mikor megérkeztem elgondolkodtam azon, hogyha minden országnak, lenne egy szava, aminek él, akkor Brazíliának biz-tosan a család lenne az. Itt olyan családi életben lehet részem, amilyet azelőtt el-képzelni sem tudtam. Alapvető különbség, hogy itt minden családban legalább 3 gyerek van. Minden nap együtt vagyunk,a nagy család, unokatesók és nagyszülők is.

Először nagyon furcsa volt, hogy nem iga-zán reggeliznek a brazilok, és nincs olyan nap, hogy ne lenne bab, rizs és hús, min-den áldott nap bab rizs és hús,de megle-pő módon 3 hónap után is még teljesen ehető. Későn fekszenek le, ebből adódó-an reggel gyakran elalszanak és minden-honnan állandóan késnek.

Egész évben borzasztó meleg van, ezért itt sokat lustálkodnak, a délutáni szieszta elengedhetetlen része a napnak. Megle-pő volt, hogy a fehérneműket mindenki magának mossa. Bármi is történik, mindenből kihoznak valamit, ami lehetőséget nyújt az ünneplésre,spontán táncra az utcán, bu-lira a benzinkúton.

Különös élmény volt az első hét az iskolá-ban. Nincs ellenőrző, napló, jelentés, fele-

lés, csak nagyon kevés számonkérés van, teljesen lazán veszik az egészet. Viszont rengeteg óra van és nincsenek modulok. Napi hat óra és heti kétszer délutáni taní-tás is, az órák között csupán egyetlenegy szünettel. Mindegyik iskolában kötelező az egyenruha, a meleg ellenére is hosszú nadrággal. A tanár-diák kapcsolat sokkal személyesebb és közvetlenebb ugyan-akkor megmarad a kölcsönös tisztelet is. Kulturális különbségként pedig a legfeltű-nőbb dolog az volt, amikor szintén a suli-ban egy csendes órán orrszívást hallottam azt hittem, egy elefánt ül mögöttem vagy valaki gusztustalankodik, aztán hamar rá-ébredtem, hogy ez itt teljesen természetes dolog.

Nehéz lenne elmondani a legjobb élmé-nyemet, ugyanis már rengetegben volt részem, de az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor a brazil elnököt magyarul taníthattam, akkor amikor kampány ide-jén a városunkban járt. Egy teljesen más jellegű élmény pedig, amikor egy fárasztó nap után összegyűltek a szomszédok az esti kávéra és elkezdtek nekem mesélni

mindenről ami velük tör-tént, mióta itt élnek. Vé-

gül azzal zárták a mon-dandójukat, hogy a lényeg annyi, hogy itt nincs gazdagság, de van szeretet.

Itt nincs gazdagság, de van szeretet

Klímó Anna,Brazília

2014/2015

Brazília

Dani a Martha Bigliani nemzetközi YFU ösztöndíj segítségével kapott lehetőséget, hogy egy tanévet Svédországban töltsön cserediák-ként. Íme, a beszámolója csereé-ve kezdetéről:

A repülőút

Az utam Svédországba a repülőtéren kez-dődött, és az igazat megvallva nagyon ideges voltam. Nem azért mert el kellett mennem egy egész évre, vagy mert ott kellett hagynom a családomat és a ba-rátaimat, leginkább azért, mert nagyon féltem a repüléstől. Amikor végre megér-keztünk Stockholmba, az volt életem leg-boldogabb pár perce, mert végre földet értünk. A pillanat sajnos rövidre sikeredett, mivel észrevettük, hogy a csomagjaink nem érkeztek meg. Szerencsére a YFU ön-kéntesei nagyon segítőkészek voltak, és este 8-ra már meg is kaptuk a csomagja-inkat.

Első órák

Egy hosszas beszélgetés után a repülőtér alkalmazottjaival a csomagjainkról, meg-ismerkedtünk néhány YFU önkéntessel és

cserediákkal. Három órát kellett várnunk a buszokra, amik a táborba szállítottak minket, de addig jót beszélgettünk a többi cserediákkal. Amikor megérkeztünk, ját-szottunk néhány játékot, és az önkénte-sek bemutatkoztak, de mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy hamar lefeküdtünk aludni.

A tábor

A táborban minden reggel 7:30-kor kel-lett felkelnünk, hacsak nem akartunk részt venni a reggeli úszásban. Mondanom sem kell, én ezt kihagytam a koránkelés és a hi-deg miatt. Minden nap 8: 00-kor reggeliz-tünk, ebédeltünk 12: 00-kor, vacsoráztunk 18: 00-kor és 15: 00-kor volt egy fika (ne röhögj). A fika egy kávézással egybe kö-tött sütizés, amit a svédek nagyon szeret-nek, és mi is hamar megkedveltük. AZ első egész nap a táborban elég unalmas volt, mert a foglalkozások nagyon hosszúak vol-tak, és a mondanivalójuk nagy részét már a magyar táborban is hallottam. A máso-dik nap olyan jóra sikerült, hogy nem akar-tam, hogy vége legyen. Nagyon sok játék volt, és sokat beszélgettem cserediákokkal Japánból, Svájcból, az USA-ból, Német-

országból… A végére nem akartam ott hagyni a tábort az új barátaimmal miatt.

Az első nap az új otthonomban

Egy 40 perces vonatút után megérkeztem Västerås-ba, ahol a következő 4 hetemet töltöttem. Hamar megismerkedtem a fo-gadócsaládommal, és az új otthonommal. A vacsora nagyon finom volt, a fogadó anyukám pedig nagyon kedves. Elmen-tünk vásárolni egy Willys nevű boltba, ami nagyobb volt akármelyik Tesconál, amit valaha láttam. Megismertem egy hasz-nos kis gépezetet, amit magaddal viszel, és leolvassa az áruk vonalkódját, majd hozzá adja a felhasználódhoz, és miután befejezted a gyűjtögetést a boltban, csak fizetsz és mész. Amikor hazaértünk a vásár-lásból elindítottam a heti blogomat.

Az első hét

Sajnálatos módon az első hetem első fe-lében nem volt mit csinálnom, a fogadó-anyukám későig dolgozott, a fogadótest-vérem azon a héten az apukájánál lakott, úgyhogy egyedül voltam otthon. Csütör-tökön már mentem iskolába, és megis-

AZ ELSŐ HETEK Svédországban

Svédország

merkedtem az osztálytársaimmal. Barátsá-gosak voltak, hamar kijöttünk egymással. Szombaton a fogadóanyukámmal elmen-tünk egy viking temetőbe, ahol a kövek hajó formájában voltak kirakva.

Órák

Az órák Svédországban elég furák, mert én a 45 perces órákhoz vagyok szokva, 5-től 15-percig terjedő szünetekkel. Svéd-országban ez teljesen véletlenszerű. Néha az órák 1 órásak, néha 3 órásak, és a szü-netek hossza is változó. Legtöbbször nem értettem semmit, de amikor megkaptam a gépemet, és tudtam használni a Google fordítót, az nagyon sokat segített.

Ebéd és utazás

Reggel mindig busszal megyek suliba, de délután sokszor inkább sétálok hazafelé, mert a busz nagyon drága. Az ebéd na-gyon jó. Egy étteremben ebédelünk a suli közelében. Egy kis fehér kártya használa-tával kapjuk meg a kajánkat, ami néha nem túl szerencsés, mert egyszer haza felé egyszer összekevertem a szintén fehér busz kártyámmal.

nem lenne rám idejük, ha maradnék. Az új családom értem jött a fogadóanyukám la-kásához, és elindultunk Kvicksund-ba, ahol jelenleg is lakom. Az új családom nagyon kedves, és van egy vicces cicájuk. Rögtön az első hétvégénken elmentünk megnézni Al Pitcher Stand up show-ját. Ez volt az első igazán jó élmény a fogadócsaládommal.

YFU találkozó

Az első YFU-s találkozót Örebro-ban tartot-tuk. Nem voltunk túl sokan, összesen 4 cse-rediák velem együtt, 2 önkéntes és 2 szülő. Az ebéd nagyon jó volt, beszélgettünk a tapasztalatainkról és játszottunk.

Eddig az évem nagyon jól alakult, alig várom a folytatást, és nem akarok haza menni.

A svéd erdő

Az évfolyam elment kirándulni az erdőbe, nekem meg fogalmam sem volt róla. Ami-kor reggel suliba mentem a szokásos idő-ben, a matematika tanárom lepett meg a hírrel: „Ja egyébként az osztály az nincs itt és ma nincs tanítás”. Szerencsémre An-ders (egy másik tanár) elfelejtett néhány dolgot, úgyhogy Yngve (az iskola techni-kusa) jött vissza értük, és én is csatlakoztam hozzá. Az erdőben letáboroztunk egy kis tó mellett, és 4 csapatba osztottak min-ket. Minden csapatnak saját tüzet kellett csinálnia, és sütnie kellett valamit ebédre. Én a pizzás csapatban voltam. Délután 2 körül készen voltunk az ebéddel. Mindenki kapott mindenből. Volt pizza, lazac, vala-mi tésztaféle zöldségekkel és muffin. Ebéd után néhány osztálytársam beugrott a víz-be. Én nem csatlakoztam, mert nem hoz-tam váltóruhát, és elég hideg is volt.

Az új család

Az első családom, érkezési fogadócsalád volt, ezért négy hét után fogadócsaládot kellett váltanom. Szomorú voltam, hogy ott kellett hagynom őket, de tudtam, hogy

Krámer Dániel,Svédor szág

2014/2015

Lassan másfél hónapja élek Dél-Afrikában, és cirka 5 hónapja a nyárban. Itt ugyan-is szeptemberben, amikor megérkeztem tavasz vége volt, most van nyár eleje, így annyira nem is durva, hogy november el-sejét egy strandon töltöttem a temető-já-rás helyett. Mit is mondhatnék? Minden nap 30 fok, szikrázó napsütés, fagylalt… Jó, néha esik az eső, de annak minden-ki nagyon örül, még én is, mert más-nap egész elviselhető a 23 fok, és nem kell egész nap félmeztelenül vergődni. Igen, az élet kemény, még novemberben is. :)

Van azonban néhány dolog, amit sokkal nehezebb megszokni, mint a jó idő. Az első helyen igazából nem tudom eldönteni, hogy a tö-megközlekedés hiánya, és az ebből adódó szinte konstans itthon levés, vagy az „african time” végezne-e egy versenyben. Hát igen, itt nincs BKV, még olyan sem, ami 30 percet késik, a közle-kedés az autóra lett kitalálva, ami nekünk most nincsen, ugyanis elromlott, és nem fogják kicserélni a kompresszort holnapra,

vagy múlt keddre, esetleg jövő péntekre, őszintén szólva már az is meglepne, ha az idén kicserélnék. Azt hiszem, most sikerült egy mondatban kifejtenem mindkét dol-got, ami helyenként zavaróan hat. A har-madik, hogy kicsit a világ végén van a Gauteng, Mpumalanga & Limpopo regio-nal office, ami igazából egy családi ház, ahol én is lakom a „főnökömmel” Rynet-

te-el, és a családjával, és azzal a hozzá-vetőlegesen egy, kettő, sok emberrel,

akik itt megfordulnak. Minden na-gyon messze van innen, kocsival 40-50 perc átjutni a város másik felébe, ami egy diák negyed, persze nem európai értelemben. Éppen ezért a közeljövőben venni fogok vagy

robogót, vagy motort, hogy kicsit függetlenebb legyek. Még egy dolog

van, ezt mostanra már úgy, ahogy meg-szoktam, de az elején nagyon kiborított. Iszonyat korán és villámgyorsan sötétedik. Sokkal közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz, mint otthon, és hát este 7-kor már sötét van, de úgy rendesen vak sötét, mint ná-lunk télen éjszaka, amikor még a csillagok sem világítanak.

Gyakornokságom a DÉL-AFRIKAI YFU-NÁL

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ’home office’ elsősorban ’home’, és csak aztán ’office’. :) Tényleg mindig van itt valaki, amikor megérkeztem, kiderült, hogy én vagyok a negyedik intern, mármint nem az idén, hanem rajtam kívül van itt még má-sik három adott pillanatban. Az egyikük, Lena tulajdonképpen már itt él Afrikában, most ugyan hazament Németországba, de decemberben jön vissza, mert felvet-ték a pretoriai egyetemre, úgyhogy az előző, majdnem három itt töltött évéhez plusz kettőt biztosan hozzáírhat. Aztán itt volt még Annika, szintén német, és Peter, aki szlovák. Annika már hazament, Peter jövő héten megy Fokvárosba, kicsit utaz-gat, aztán december elején megy haza. Én meg egyedül maradok? Kétlem, most is van itt egy lány, cserediák, új családot kell neki találnunk, mert az előzővel nem jöttek ki. Meg egy osztrák lánynak is kéne jönnie, mint új gyakornok. Szóval nagy a jövés menés.

A család nagyon kedves, és tényleg min-denki családtag, aki itt megfordul, nem is tudom, hogy kívánhatnék-e ennél job-bat, valószínűleg nem. Azt hiszem 2007 óta fogadnak gyakornokokat hosszabb rövidebb időre, néha már ők sem tudják, hogy ki mikor volt itt, tényleg olyan sokan megfordulnak itt. Rynette kicsit olyan, mint az anyukám, nagymamám, de legkevés-bé sem a főnököm. :) Persze tőle kérek fel-adatot, de nem ugyanaz, mint egy főnök beosztott viszony.

Így leírva, egész mozgalmasan hangzik az itteni élet, és belegondolva is tényleg hamar eltelt ez a másfél hónap, ezenfel-ül meg, ha belegondolok, hogy mennyi minden jön most, akkor valószínűleg mire észbe kapok, már február lesz. November vége – december eleje, majdnem két he-tes túra Fokföldre, strucc farm, elefántok, Fokváros… ha szerencsém van még ször-fözni is eljutok már az idén. Ez egyébként

abbahagyni. Az én esetemben ez hat-ványozottan igaz, ha azt nézzük, három nappal a diplomám megszerzése után már az Isten háta mögött voltam Pennsy-lvaniaban egy táborban, ahol dolgoztam az eltelt három nyáron, majd kilenc napot voltam otthon mielőtt idejöttem Dél-Afri-kába, és mint említettem éppen Dániába jelentkezem egyetemre. Kibírnám-e, hogy jövőre egész nyáron otthon legyek? Nem, miután befejezem ezt a kis irományt, be-fejezem a jelentkezésem egy marokkói önkéntes programra. A legviccesebb az, hogy én nem voltam YFU-s cserediák, úgy-hogy ez a valamivel több, mint fél év, amit most itt töltök, kicsit olyan, mintha a csere-évem lenne. :)

YFU-s program, amit nem tudom, hogy én várok-e jobban vagy a cserediákok. :) Utána meg ugye, Karácsony, Újév, janu-árban jönnek az új diákok, meg nekem is meg kell csinálnom egy IELTS vizsgát, hogy felvegyenek Dániába egyetemre.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy él innen körülbelül másfél órára egy nagyon távoli rokonom, úgyhogy való-színűleg velük fogom tölteni a Karácsonyt, és februárban vele megyek el a Krueger Parkba, ami majdnem akkora, mint Bel-gium. Ez az a nemzeti park, ahol megta-lálható a „big five” (elefánt, orrszarvú, kafferbivaly, oroszlán, leopárd) saját kör-nyezetében, plusz ki tudja még hány kü-lönböző állatfaj. Aztán márciusban majd én is nekivágok, szétnézek kicsit itt az or-szágban.

Azt szokták mondani, hogy aki egyszer elkezdi ezt a „külföldezést”, nem is akarja

Csányi Bence,Dél-Afrika

GYAKORNOK, 2014/2015

Dél-Af r ika

Elina :)

Elina 2008/2009-ben volt cserediák Ja-pánban, és mióta hazajött, folyamato-san végez önkéntes munkát a YFU-nál.

Részt vett kiutazó diákok kiválasztá-sában, segített a reptéren az indulásoknál, közreműködött szülői felkészítéseken, infor-mációs napon.

Angyalkaként folyamatosan segíti a beutazó cserediákok életét. Volt beutazó évvégi és felkészítő táborban mint tábor-vezető, és az idén a három napos Cool-túrán (iskolalátogatási körút) is részt vett, mint csoportvezető.

TORMA ELINA

Az év önkéntese i díj a 2014Kik ők valójában, és mi mindent tettek eddig, hogy az idei évben ők nyerték el ezt a címet?

Ezúton is szeretnénk nekik és minden önkéntesünknek megköszönni segítőkész munkájukat, és legfőképpen az önkénteskedésre szánt idejüket, hiszen ez felbecsülhetetlen.

Gergely Anna Boglárka,ÖNKÉNTES PROGRAM KOORDINÁTOR

Márk a cseredákjával :)

Márk Kínában töltötte csereévét a 2012/2013-as tanévben, azóta aktív ön-kéntes. Nincs olyan dolog, amit be ne vál-lalna, vagy el ne végezne. Bármikor-bár-miben lehet rá számítani. Táboroztat, kiválasztáson vesz részt, reptéren segít, részt vesz YFU-s rendezvényeken, prog-ramokon, iskolai előadásokat tart, fénymásol, boríté-kol…és még sorol-hatnám.

Idén részt vett a YES táborban is, mint önkéntes, ’Freestyler’-ként segítette a szerve-zők munkáját.

SZILÁGYI MÁRK

Zalán :)

Zalán 2012/2013-ban töltött egy tanévet Dániában. Táboroztatott már beutazó di-ákokat, kiválasztáson vett részt, valamint szülői értekezleten és információs napon, iskolákban tartott prezentációkat és tole-rancia workshop-ot is.

Cooltúrán is részt vett több ízben, idén mint csoportvezető. Számos prezentációt és workshop-ot tar-tott a többi ön-kéntessel együtt iskolájában.

Angyalkaként is segíti a beutazó diákok életét.

ALBERT ZALÁN

Y fu ön kéntese k

#yfu2014#mymoments