2017.12.22. 1

2. óra

& A BESZNYE HELYE A NYELVVÁLTOZATOK RENDSZERÉBEN Ebben az előadásban ismétlésképpen áttekintjük a nyelvváltozatok rendszerét, s mindazo-kon a pontokon, amelyek fontosak a besznye szempontjából, ki is bővítjük. Különös figyel-met szentelünk a stílusváltozatoknak és a korábban nem említett kvalilektusoknak, mert ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a Magyar nemzeti szövegtárat, a WebCorpot és a Google keresőjének segítségével elérhető szövegek stílusát meg tudjuk ítélni, s így meg tudjuk határozni a bennük található szókészleti elemek és nyelvtani formák stílusértékét.

## A NYELVVÁLTOZATOK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI

A nyelvészek, különösen a hagyományos szociolingvisztika művelői „a nyelvet” úgy tekintik, mint amelynek ún. nyelvváltozatai vannak. A NYELVVÁLTOZAT e felfogásban a va-lamilyen beszédhelyzetre jellemző nyelvhasználat elemkészletét és szabályrendszerét jelen-ti.

Mind a „nyelv”, mind a „nyelvváltozat” ideológiai jellegű fogalmak, amelyek ugyan a valóságban nem léteznek, csak gondolatainkban, mégis néha megkönnyítik a nyelvhasználati kérdésekről való beszédet.

Például azt mondjuk, hogy az ikes igéket kijelentő módban iktelenül is ragozhatjuk informális stílusban (az informális stílus a regiszterek közé tartozik, a regiszterek pedig nyelvváltozatok); vagy azt mondjuk, hogy az álljék, üljék-féle alakok bizonyos nyelvjárásokban közhasználatúak (a nyelvjárások a dialektusok közé tartoznak, a dialektusok pedig szintén nyelvváltozatok).

A nyelvek és a nyelvváltozatok hagyományos felfogásával kapcsolatos nyelvi ideoló-

giák közé tartozik a nyelvi lingvizmus, nyelvi reifikacionizmus, nyelvi externizmus, nyelvi dis-tinkcionizmus, nyelvi alligizmus, továbbá a nyelvi varietizmus.

A nyelvváltozatoknak két fő t ípusát különböztetik meg a nyelvészek, a regisztere-ket és a dialektusokat.

1. A REGISZTEREK a beszédhelyzet által meghatározott nyelvváltozatok. A regiszter tehát a nyelvészek szerint egy bizonyos beszédhelyzetben bizonyos célra rendszeresen használt nyelvváltozat.

Általános tapasztalat, hogy az emberek más-más beszédhelyzetekben másképpen beszélnek. Másképp beszélnek például a formális beszédhelyzetekben (pl. a bíróság előtt, egy ünnepi szertartás során stb.), mint az informális, mindennapi beszédhelyzetekben (pl. családtagjaik, barátaik körében). A beszédhelyzetek formalitása alapján elkülönülő nyelvvál-tozatokat STÍLUSVÁLTOZATOKNAK fogjuk nevezni.

2017.12.22. 2

A beszéléstermékek éppúgy, mint az írástermékek, abban is különböznek egymástól, mekkora odafigyeléssel, gonddal történt a fogalmazásuk. A végtelenül sok lehetőség közül e tekintetben hármat szoktunk megkülönböztetni: a gondozott, a rendezett és a rendezetlen beszédet. Az így elkülönülő regisztereket KVALILEKTUSOKNAK fogjuk nevezni.

A médium, vagyis a közvetítő közeg szerint is különbözik a fogalmazásunk, vagyis aszerint, hogy szóban vagy írásban történik-e: ilyen alapon beszélt és írott nyelvi regisztere-ket különböztetünk meg. A médium alapján elkülönülő nyelvváltozatokat MEDIOLEKTU-SOKNAK fogjuk nevezni.

Az emberek akkor is másképpen beszélnek, ha szakmai kérdést vitatnak meg. A be-szédtéma alapján elkülönülő nyelvváltozatok közül a legjellegzetesebbek a tudományos vagy szakmai témájú SZAKNYELVEK.

Szintén másképpen beszélnek – témától függetlenül – a kisbabákhoz (dajkanyelv, baby-talk), anyanyelvüket nem vagy kevéssé ismerő külföldihez (foreigner-talk). A beszélők egyes csoportjaival történő kommunikáció során használt regisztereket (szűkebb értelem-ben vett) CSOPORTNYELVEKNEK nevezhetjük.

2. A DIALEKTUSOK a nyelvészek szerint a beszélő személye, azaz társadalmi háttere

által meghatározott nyelvváltozatok. A nyelvközösségen belül az egyes beszélői csoportok (beszélőközösségek) más-más dialektust sajátítanak el anyanyelvként és beszélnek. A dialek-tus tehát egy azonos földrajzi és társas jellemzőkkel rendelkező csoport anyanyelvként elsajátított nyelvváltozata.

A regiszterek és a dialektusok közt tehát a lényeges különbség az, hogy a dialektusok a be-

szélők olyan, viszonylag áállllaannddóó jjeelllleemmzzőőiirree utalnak, mint ffööllddrraajjzzii sszzáárrmmaazzáássuukk,, ttáárrssaaddaallmmii ssttáá--

ttuussuukk,, eettnniikkaaii hháátttteerrüükk,, nneemmüükk stb., a regiszterek viszont arra, hogy az adott pillanatban ééppppeenn

mmiillyyeenn tteevvéékkeennyyssééggeett ffoollyyttaattnnaakk. Ezért van az, hogy nagyon sok beszélő egész életében egyetlen dialektust használ csak,

olyan beszélő viszont nincs, aki csak egyetlen regisztert ismerne; minden (épelméjű) beszélő

2017.12.22. 3

igazodik a beszédhelyzet követelményeihez, bizonyos mértékig még a néhány éves gyerekek is.

Az azonos földrajzi régióban élő beszélők által használt nyelvváltozatot NYELVJÁ-

RÁSNAK, az azonos társas jellemzőkkel rendelkező beszélők által használt nyelvváltozatot SZOCIOLEKTUSNAK nevezzük.

## REGISZTEREK

Amint föntebb láttuk, a REGISZTER egy bizonyos beszédhelyzetben bizonyos célra rendszeresen használt nyelvváltozat. Szintén láttuk, hogy többféle regisztertípust külön-böztetünk meg. Ezeket azért fontos ismerni, mert sokszor más-más nyelvi forma helyénvaló az egyik típusú, megint más a másik típusú regiszterben. A regisztereken belül tehát négy típust megkülönböztetünk meg: 1. a stílusváltozatokat; 2. kvalilektusokat; 3. a mediolektu-sokat; 4. a szaknyelveket (a nem szakmai jellegű köznyelvvel összehasonlítva); 5. csoport-nyelveket.

# 1. Stílusváltozatok A regiszterek többek között a b e s z é d h e l y z e t f o r m a l i t á s a szerint különböz-nek egymástól. Ilyen alapon minden élő nyelvben különféle stílusváltozatokat különbözte-tünk meg.

# A) Informális (bizalmas) stílus

Az INFORMÁLIS STÍLUS az a stílus, amit informális beszédhelyzetekben jellemzi írás- és beszéléstermékeinket.

Tipikusan INFORMÁLIS BESZÉDHELYZET az, amikor olyan emberek vannak együtt,

akik jól ismerik egymást, közeli vagy egyenesen bizalmas kapcsolatban vannak egymással, a helyszín a szokásos életterük (otthonuk, munkahelyük, utca, megszokott szórakozóhely stb.), ha azon kívül, hogy beszélgetnek, más tevékenységet is végeznek, a tevékenység is rendsze-rint jól ismert, megszokott.

2017.12.22. 4

A tipikusan informális stílusú diskurzusok fő jellemzői: a személyesség és közvetlen-ség, valamint az erősebb érzelmi töltés, s ezzel összefüggően nagyobb kifejezőerő (expresz-szivitás). Az informális stílus alkalmazásával a beszélő sok esetben (de nem mindig) és a be-fogadó közti távolság minimalizására törekszik.

Ez nem azt jelenti, hogy a befogadóhoz mindig kedves, lehet hozzá ellenséges is, de nyíltan az, ilyen értelemben nem tart távolságot a befogadótól (a baráti hátba veregetés éppúgy fizikai közelséget tételez fel, mint a verekedés közbeni ütés).

Az informális stílusváltozatokat a nemzetközi irodalom gyakran „kollokviális”-nak

nevezi, a magyar irodalomban „bizalmas” vagy „familiáris” stílusról szokás beszélni. Mi leg-inkább az „informális” kategóriát fogjuk használni, olykor a „bizalmas” kategóriát is.

Az informális stílusokra jellemző nyelvi formák stí lusminősítését az alábbi táblázat

tartalmazza:

szótárak minősítés példák

magyar (hagyományos)

„bizalmas” doga ’dolgozat’, gatya ’nadrág’, mütyür ’nagyon kicsi’. kamu ’álca’

„argó” gáz ’baj, veszély’, gálya ’nem kedvvel végzett munka’, ka-jak ’tényleg’, vág ’ért, tud, ismer’, sitt ’börtön’

angol

„colloquial’ chit-chat ’small talk’, gimme ’give itt o me’, gonna ’going to’, fun ’violent and excited activity’, guy ’man’, wanna ’want to’

„slang” airhead ’a stupid person’, babe ’young woman’, sax ’saxo-phone’, bloke ’man, guy’

szlovák „hovorový” depka, diplomovka/diplomka, kopec ’veľa’, náklaďák, pa-

nelák, pikoška, telka „slangový” byť in, kúl, lepí mu, ty kokso, veget

* „lezser”: nagyon informális

Az informális stílusú szövegek erős érzelmi töltése miatt sok expresszív és metafori-

kus („átvitt” minősítésű) lexikális elemet tartalmaznak. Az expresszivitásra az általános „exp-resszív” stílusminősítésen kívül több más minősítés is vonatkozik. Ezeket az alábbi táblázat-ban láthatjuk:

szótárak minősítés

magyar hagyományos „kedveskedő”, „tréfás”, „túlzó”, „rosszalló”, „gúnyos”, „durva”, „trágár”

2017.12.22. 5

„átvitt”; „átvitt is”

Termini „expresszív”

„átvitt”

angol

„emotive”, „emphatic”, „figurative”, „derogatory”, „pejora-tive”, “offensive”, “disparaging”, „facetious”, „humorous”, „jocular”, „ironic”, „taboo”, “rude”, „vulgar” „figurative”

szlovák „expresívny”, „hypokoristický”, „familiárny”, „pejoratívny”, „žartovný”, „ironický”, „hrubý”, „vulgárny”

Az informális stílusú szövegekben nagy számban fordulnak elő közömbös stílusérté-

kű nyelvi formák is, tehát olyanok, amelyek bármilyen stílusú szövegbe beleillenek (pl. a, alatt, volna, tegnap, reggel ház, megy, eszik). A „közömbös” stílusértékű szavak a szótárak-ban nem kapnak stílusminősítést (a Termini-szótár kivételével, ahol „közömbös” a minősíté-sük).

Az informális stílus kedveli a neologizmusokat , nem idegenkedik a formai és a je-lentésbeli neologizmusoktól sem, sőt formai neologizmusok leginkább az informális nyelv-ben keletkeznek, míg jelentésbeli neologizmusok a formális nyelvben, a szaknyelvekben is (a formai neologizmusokra alább látunk majd példákat). Idegenek viszont az informális nyelvtől az archaizmusok, informális szövegben ezek általában tréfás vagy ironikus értékre tesznek szert.

A neologizmusokat általában nem jelölik a magyar és a szlovák szótárak külön minősítéssel, ki-vétel a Termini-szótár „új” minősítése. Az angolban előfordul a „modern use” minősítés.

Ami a nyelvi elemek nyelvi (formális) sajátosságait illeti, az informális stílus a

rövidebb, tömörebb, egyszerűbb kifejezési módokat kedveli, úgyhogy két vagy több szino-nima esetében általában a rövidebb hangtestű vagy egyszerűbb szerkezeti felépítésű illik jobban a formális stílusú szövegekbe. Erre jellegzetes példa a csonkított tövű (pl. kösz, labor, prof, szoci, tulaj), az ún. játszi -i képzővel vagy kicsinyítő képzőkkel ellátott szavak használata (csoki, fagyi, sali, vacsi, röpi, szimpi, profi; dumcsizik, pulcsi, röpcsi, uncsi; aksi). Ezek formai neologizmusok a mai nyelvben (a szó hangalakja új, míg maga az alapszó, amiből keletkez-tek, régi).

Megformáltság szempontjából az informális stílusú szövegekre nem jellemző a

gondozottság, inkább csupán rendezettek, sőt az informális stílusú szövegek nagyon sok esetben kifejezetten rendezetlenek.

Ami a műfajokat illeti, informális diskurzusként szokott jellemző módon megvaló-

sulni például egy családi vagy baráti társalgás, írott regiszterben a csetelés ilyen, de ilyen lehet egy baráti ímél is vagy egy „laza” blogbejegyzés vagy egy újságban a glossza is.

Internetes példa:

Ehem, mindig ugyanott a bibes. De alig, hogy beirkáltam ezt ide, azt olvastam, hogy nem ártana letölteni hozzá az update1-et. Ahogy látom, ez a provision-ös verzióhoz kell, mer ezzel DX9 alatti kártyákkal is műxik rendesen. / Most már csak abban reménykedem, hogy

2017.12.22. 6

nekem is provision-ös verzióm van... nemtom, hogy a fagyást is javítja-e, de mindig abban a pillanatban nyuvadt ki a nyamvadt, amikor elkezdett villogni vmi szaros fénygömb, szal ta-lán... /// Izé, egyszercsak runtime error, tökre az elején, alighogy bejutottunk a csajszival a toronyba, és az első ilyen lightbridge-nél ez írja ki a szemétláda: this application has reques-ted the runtime to terminate it in an unusual way. Bejön a lightbridge, és vmi gomb elkezd szikrázni fölötte, aztán szopacs, kivág a desktopra. / 64 MB Geforce4-em van, az alapjátékot röhögve végigvittem vele. Van vkinek vmi használható ötlete? Már azon kívül, hogy vegyek új kártyát...

F: Jellemezzük a szövegben található informális stílusértékű elemeket! HF: Keressünk egy tipikusan informális stílusú szöveget, és írjuk le, milyen jegyek alapján gondoljuk a szöveget tipikusan informálisnak!

# B) Formális stílus

A FORMÁLIS STÍLUS az a stílus, ami formális beszédhelyzetekben jellemzi írás- és be-széléstermékeinket. Tipikusan FORMÁLIS BESZÉDHELYZET az, amikor olyan emberek kom-munikálnak egymással, akik nem ismerik egymást, az interakció valamilyen nyilvános helyen zajlik, vagy pedig tömegközlő eszköz közvetíti. Még inkább formális a helyzet, ha a beszélők nem magánemberként vesznek részt az interakcióban, hanem valamilyen szerepet játsza-nak, ill. intézményt képviselnek, pl. egy tárgyaláson. „Féloldalasan” formális is lehet a hely-zet, amikor egy kevésbé tekintélyes ember beszél nagytekintélyűvel.

2017.12.22. 7

A tipikusan formális stílusú diskurzusok fő jellemző jegyei: az érzelemmentesség és a személytelenség, vagyis távolságtartás a beszélő és a befogadó között.

A formális stílusváltozatokra – különösen azok hivatali nyelvi válfajára – a magyar

nyelvművelő irodalomban leginkább becsmérlő kifejezésekkel szokás utalni („modoros”, „mesterkélt”, „keresett”, „fontoskodó”, „hivataloskodó”, „körülményeskedő”). Ezért a for-mális stílus jelölésére a „formális” műszót fogjuk használni.

A formális stílusokra jellemző nyelvi formák stílusminősítését a következő táblázat tartalmazza:

szótárak minősítés

magyar

hagyományos „hivatalos”

’tudományos”

Termini „közéleti”

„szaknyelvi”

angol „formal”, „polite”

„technical”, „specialized”

szlovák „administratívny”, „knižný”

„odborný”

Ezenkívül a formális stílusú szövegekben – mint minden szövegben– nagy számban

fordulnak elő közömbös stílusértékű nyelvi formák, tehát olyanok, amelyek bármilyen stílu-sú szövegbe beleillenek.

A formális stílusú szövegre nem kifejezetten jellemzőek sem a neologizmusok, sem

az archaizmusok, bár fogalmi neologizmusok rendszeresen kerülnek be a hivatali nyelvbe éppúgy, mint a szaknyelvekbe, ám ezek nem hordoznak jellegzetesen „új” stílusértéket.

Ami a nyelvi elemek nyelvi (formális) sajátosságait illeti, a formális stílus a hosszabb, körülményesebb kifejezési módokat kedveli, úgyhogy két vagy több szinonima esetében általában a hosszabb hangtestű vagy bonyolultabb szerkezetű illik jobban a for-mális stílusú szövegekbe (pl. inkább azonban vagy jóllehet, mint de; inkább azt követően, mint azután vagy aztán; inkább ennek érdekében, mint ezért). Jellegzetesen formális stílusú a funkcióigés szerkezetek számottevő része (pl. megrendezésre kerül, változást szenved, mozgást végez).

Megformáltság szempontjából a formális stílusú szövegekre a gondozottság vagy a

rendezettség jellemző, a rendezetlenség nem.

Ami a műfajokat illeti, a formális stílus legjellemzőbb példája a hivatali nyelvi szö-veg, beleértve a beadványok, szakmai önéletrajzok, motivációs levelek stb. szövegét is. Szintén jellemző a formális stílus a szaknyelvekre is, ugyanakkor a szaknyelveknek vannak más stílusú válfajai is (tudományos népszerűsítő irodalom), amelyek inkább választékosak vagy kiegyenlített stílusúak.

2017.12.22. 8

A hivatali stílusnak is léteznek kevésbé formális válfajai, nemcsak a szaknyelvinek, ilyen infor-málisabb stílusúak pl. az ügyintézés során szóban használt hivatali nyelvi diskurzusok, de ezek kevésbé jellemzőek, mint az írott nyelvben is gyakori informálisabb szaknyelv.

Az újságírói műfajok közül a formális stílus főként a hírekre és a közleményekre jel-

lemző, de hagyományosan a kommentárok, háttérmagyarázatok is leginkább formális stílu-súak. A beszélt nyelvi regiszterek közül formális stílusúak formális helyzetekben az üzleti vagy politikai tárgyalások egymással közeli viszonyban nem lévő felek közt, állásinterjúk stb.

További internetes példák:

A fizetési meghagyásos eljárás a pénzkövetelések egyszerűsített eljárásban történő érvé-nyesítésére irányuló nemperes eljárás. 2010. június 1. napjától a közjegyzői nemperes eljá-rás egy speciális fajtája, amelyre a 2009. évi L. törvényt (Fmhtv.) és háttérjogszabályként az 1952. évi III. törvényt (Pp.) kell alkalmazni. / 2010. június 1. napját megelőzően kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás volt, a Pp. által szabályozva. / Ezen jogintéz-mény célja már bevezetésekor is az volt, hogy a nem vitatott igények peren kívül nyerjenek gyors és költségtakarékos elintézést. Elterjedésének következtében a bíróságokra azonban jelentős terhet rótt, ezért a jogalkotó, eredeti céljának megfelelően döntött úgy, hogy a gyorsaság, a költségtakarékosság és a bíróságok tehermentesítése okán 2010. június 1. nap-jától a közjegyzők hatáskörébe utalja. További érv volt a közjegyzők mellett az is, hogy kellő infrastruktúrával rendelkeznek, eljárásaik rövid határidősek. // A jelenleg hatályos Fmh.tv. szerint a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával azonos hatályú. A közjegyző a fizetési meg-hagyásos eljárásban az ország egész területére illetékes. / A fizetési meghagyásos eljárás kötelezően igénybe veendő, ha a követelés az egymillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatár volt érvényes 2010. június 1. napját megelőzően is, 2009. december 31. napjáig azonban csak a 200.000 Ft-ot meg nem haladó követeléseket lehetett kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíteni.

F: Jellemezzük a szövegben található formális stílusértékű elemeket! HF: Keressünk egy tipikusan informális stílusú szöveget, és írjuk le, milyen jegyek alapján gondoljuk a szöveget tipikusan informálisnak!

2017.12.22. 9

F: Milyen stílusúak az alábbi szövegek? Miből adódik sajátos stílushatásuk?

# C) Választékos stílus

A VÁLASZTÉKOS STÍLUS a formális beszédhelyzetek bizonyos válfajaiban érvényesü-lő sajátos stílus, melynek fontos ismérve, hogy célja nem vagy nemcsak a tájékoztatás, ha-nem a gyönyörködtetés is. A szóbeli interakcióban ritkán jelenik meg, inkább az írástermé-kekre jellemző, olyanokra, amelyek nagyobb célközönségnek íródnak.

A tipikusan választékos stílusú diskurzusok fő jellemző jegyei közé – a formális stílus-tól eltérően – NEM tartozik az érzelemmentesség és a személytelenség, a választékos stílusú szövegek tartalmazhatnak érzelmileg telített szókészleti elemeket, a fogalmazás éppúgy lehet személyes, mint személytelen.

Mivel e tekintetben a választékos stílus nem nagyon különbözik az informális (bizal-

mas) stílustól, ettől leginkább aszerint tudjuk elkülöníteni, hogy nem informális, hanem for-mális beszédhelyzetekhez (és különösen bizonyos szépirodalmi, retorikai és sajtóműfajok-

http://static.keptelenseg.hu/p/eb6cb9acd448676fc3220095cf2d2998.jpghttp://static.keptelenseg.hu/p/b0153fba2c08f95d2c4f62953e774a45.jpg

2017.12.22. 10

hoz) kötődik. A választékos stílus ezenkívül a nyelvhasználónak azt a törekvését is tükrözi, hogy az általa létrehozott írás- vagy beszéléstermék esztétikai élményt is nyújtson.

Ebben mindenekelőtt a formális stílustól különbözik, mely nem törekszik esztétikai

hatásra (az informális stílus bizonyos tekintetben igen: gondoljunk csak arra, mennyire tele van például a szleng szemléletesebbnél szemléletesebb metaforákkal).

A választékos stílusokra jellemző nyelvi formák stílusminősítését a következő táblá-

zat tartalmazza:

szótárak minősítés

magyar

hagyomá-nyos

„választékos”

„irodalmi”, „szépirodalmi”, „költői”

Termini „választékos”

„szépirodalmi”

angol

“literary”, “poetic”, “journal-ism”

szlovák „knižný“

„poetický“

Amint említettük, a választékos stílus bizonyos válfajaitól nem idegenek az érzelmi

telítettségű szavak sem. Ezért többféle típusú expresszív szó a választékos stílusú szövegek-be is beleillik:

szótárak minősítés

magyar

hagyományos „szépítő”, „kedveskedő”, „túlzó”, „rosszalló”

„átvitt”, „átvitt is”

Termini „expresszív”

„átvitt”

angol „euphemistic”, „emotive”, „emphatic”, „derogatory”, „pejora-tive”, “offensive”

„figurative”

szlovák „eufemistický“, „zjemnený“, „expresívny”, „pejoratívny”

2017.12.22. 11

Természetesen a választékos stílusú szövegekben is nagy számban fordulnak elő kö-zömbös stílusértékű nyelvi formák, tehát olyanok, amelyek bármilyen stílusú szövegbe bele-illenek.

A választékos stílustól nem idegen a kissé régies nyelvi formák használata sem, ami

persze nem jelenti azt, hogy neologizmusok egyáltalán nem fordulnának elő benne. Ami a nyelvi elemek nyelvi (formális) sajátosságait illeti, a választékos stílusról

nem mondható el, hogy inkább a rövidebb, ill. egyszerűbb, vagy a hosszabb, ill. bonyolultabb felépítésű szókészleti egységeket kedveli-e, ilyenek is, olyanok is vannak közöttük.

Megformáltság szempontjából a gondozottság az összes stílusváltozat közül a vá-

lasztékosra a legjellemzőbb, a puszta rendezettség vagy pláne a rendezetlenség nagyon ide-gen tőle. Egy csupán rendezett szöveg nehezen mondható választékosnak, egy rendezetlen pedig nem lehet választékos, legföljebb választékosságra törekvő.

Tudni kell azonban, hogy a formális stílust nem annyira az egyes elemek sajátos stí-lusértéke különbözteti meg a bizalmas és a formális stílustól, hanem a fogalmazás módja, a különféle stíluselemek jelenléte, pl. szokatlan kollokációk, egyedi metaforák és a legkülönfé-lébb stílusalakzatok. Tehát elvben úgy is lehet egy szöveget választékosan fogalmazni, hogy csupa közömbös stílusértékű szó lesz benne, s választékossága a benne található stílusele-mek alkalmazásából fakad.

Ami a műfajokat illeti, választékos stílusban hangzanak el bizonyos szónoklatok

(mindenekelőtt az ünnepi beszéd), s választékos stílusban íródik a szépirodalom egy része, továbbá az esszék és több kifejezetten publicisztikai műfaj, például a vezércikk, a riport, a kritika, a könyvismertetés; a választékos stílus jegyeit is hordozhatja, de a formális vagy akár a bizalmas stílusét is a tudósítás.

Ha kérdenéd, mi az a Közép-Európa, a válaszom, ha egyáltalán válaszolnék, és meg is hallgatnád a feleletemet, az lenne: Európának az a része, ahol mindig történelmet bontanak. A múltbontás az itt élő népek alkati tulajdonsága, mint máshol a vastag ajak, a lószőke haj vagy az olyan kultúra, amely-ben minden benne élő jól érzi magát. Itt, évszázadokkal korábbi helyzetbe visszaaraszolva, mindig újra akarnak kezdeni valamit, amiről hiába derül ki, hogy nem mi vagyunk, tetszik, nem tetszik, a kezdés újrakezdődik; hajszolja magát a menet az ígért aktuális föltámadásba – és szenved, mert az magukat filozófusnak, tudósnak és tanítónak kinevezett politikusok ígérte jutalom előtt ennek is meg kell történnie. Az írásban dolgozó munkás meg belekapaszkodik egy tenyérnyi lapba, azon ép-pen a város köveiről, a zsinagóga csertölgyeiről, fűszálakról meg semmi kis kulcsokról vázlatolt, vég-tére is, neki ez a szabadság, ez a munkával kijegecesített gondolat, ez a létezés, ez a forma. Nem hajlandó, bárhogyan is noszogassák, a helyéről kimozdulni. Marad, hiába bontották el körüle vagy százszor, akár ha díszleteket, a házát, a városát, a hegyeit, az országát, ő már csak velük tudott pár-beszélni, most pedig a hiányukkal, egyébként pedig a jövőből farigcsált légbábukkal neki nincs fe-csegnivalója. Közép-Európa azért nincs, mert különböző tisztességek, eszmék, erkölcsök, rendek és idegbajok nevében mindig elbontják a kisajátító többes számok – egyébként pedig nem hallod a válaszomat, mert meg se születhetett, beléd fagyott – mint irreálisba a valóság – a kérdés. Közép-Európa az lehetett volna, ahol födetlen fővel megyek be a zsinagógába, kalapban a baziliká-ba, megbecsülik a négerségemet, jogom van a remek sétákhoz, a regényíráshoz, a másodrendű veszprémi napfelkeltékhez, és nem veszik zokon, ha nem veszem komolyan a közép-európaiságot.

2017.12.22. 12

(Géczy János: Esszék)

F: Jellemezzük a szövegben található választékos stílusértékű elemeket! F: Vannak-e a szövegben „expresszív”, „átvitt” „szépítő”, „kedveskedő”, „túlzó”, „rosszalló” stílusértékű nyelvi formák? Ha igen, melyek azok? F: Azonosítsuk a szövegben a különféle stíluselemeket, amelyek a stílus választékosságához hozzájárulnak! F: Milyen stílusú az alábbi szöveg? Miből adódik sajátos stílushatása?

HF: Keressünk egy tipikusan választékos stílusú szöveget, és írjuk le, milyen jegyek alapján gondoljuk a szöveget tipikusan választékosnak!

2017.12.22. 13

# D) Kiegyenlített stílus

KIEGYENLÍTETT STÍLUSÚNAK tekinthetjük az olyan szövegeket, amelyek nem mond-hatók egyértelműen sem informálisnak, sem választékosnak, sem formálisnak. Kisebb szám-ban bármelyikből tartalmazhatnak elemeket, de ezek nem határozzák meg döntő módon a szöveg stílusát.

Ezt a stílust természetesebb volna „kevert” stílusnak nevezni, ám a „kevert” szónak volna

egy rosszalló mellékzöngéje (konnotációja); ezért bizonyos fokú mesterkéltsége és nehézkes-sége ellenére is inkább a „kiegyenlített stílus” műszót fogjuk használni.

A kiegyenlített stílusú szövegek általában érzelmileg is meglehetősen semlegesek

(szemben az informális és a választékos stílusú szövegekkel, melyek érzelmileg telítettek is lehetnek), de nem kell, hogy teljesen személytelenek legyenek (mint a formális stílusú szö-vegek).

Amint ebből a leírásból is látjuk, a kiegyenlített stílusú szövegekben többféle stílus elemei keverednek, s ezzel mintegy ki is oltják egymást. Ezért nem lehet a szöveget egyér-telműen informálisnak, formálisnak vagy választékosnak tekinteni.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a „kevertség” nem zavaró: a szövegben nem úgy keverednek a nyelvi formák, hogy azok a többiekétől elütő stílusértékük miatt stí-lustörést eredményeznének. A környezetüktől feltűnően elütő stílusértékű nyelvi formák a kiegyenlített stílusú szövegekben stíluselemek, nem pedig stílushibák.

Az olyan szöveget, melyben zavaró módon keverednek különféle stílusértékű elemek, nem ki-egyenlítettnek vagy kevertnek nevezzük, hanem vegyülékesnek. A vegyülékesség a szöveg rendezetlenségének egyik megnyilvánulása.

Kiegyenlített stílus valószínűleg leginkább olyan beszédhelyzetekben jelentkezik, me-

lyek nem mondhatók kifejezetten informálisnak, de formálisnak sem.

A kiegyenlített stílusú diskurzusokban viszonylag csekély számban fordulnak elő sti-lisztikailag jelölt nyelvi formák, pl. erős érzelmi töltésű szavak, archaizmusok és formai neo-logizmusok. Épp ezért feltehetőleg nagyobb mértékben fordulnak benne elő közömbös stí-lusértékű szavak, mint az informális, a formális vagy a választékos diskurzusokban.

Megformáltság szempontjából a kiegyenlített stílusú szövegek általában rendezet-tek vagy gondozottak, a rendezetlenség nem jellemző rájuk.

Ami a műfajokat illeti, kiegyenlített stílusban is megvalósulhat egy beszélgetés al-kalmi beszédpartnerek közt (pl. egy váróteremben), de egy hivatali ügyintézés is vagy egy szakmai beszélgetés vagy munkaértekezlet formálisabb körülmények között. Szintén kevert stílusú lehet a szakmai előadások is, beleértve az egyetemi oktatók előadásait, de a tanári előadásokat is általában; ezekből nem rínak ki sem a formális, sem a választékos, sem az informális elemek, s az előadó egyéniségétől függ, hogy milyen módon és milyen mértékben

2017.12.22. 14

keveri ezeket. Manapság ugyancsak kevert stílusúak a rádiós, tévés beszélgetések (sőt sok-szor az informális elemek dominálnak bennük).

Az írott nyelvi műfajok közül kiegyenlítettek lehetnek bizonyos sajtónyelvi műfajok,

pl. a hír, a közlemény, a kommentár, a tudósítás; a hivatali nyelvi műfajok közül kiegyenlí-tettként valósulhat meg egy beadvány, önéletrajz vagy motivációs levél is.

Internetes példa kiegyenlített stílusú szövegre:

7-kor indult a komp (a nyolcórásra már nem volt autósjegy), 6:15-re kellett kint lennünk, 6:50-kor el is kezdtek beszállítani minket. Elég laza nép a norvég, kevés dolog működik arrafelé pontosan, a fentemlített ár-apálytól eltekintve. 7 után kicsivel elindultunk és élveztük a mini-szigetek látványát, melyek közt átlavírozva kijuthatunk a nyílt óceánra. Az utolsó kis szigetecskék egyikénél - ekkor olyan másfél órája voltunk vízen - bemondta a kapitány, hogy ne nagyon mászkáljunk, vagy ha igen, nagyon óvatosan, és semmit ne hagyjunk az asztalon, mert nagyon erős hullámokra (videó) kell számítani. És akkor elkezdődött a hullámvasút (videó). Először csak enyhe hullámvasút volt, de az-tán az emberek elkezdtek rosszul lenni és bizony nem is mindenkinek sikerült zsákba intézni az inté-zendőt. Mi családilag remekül bírjuk a hajókázást, most sem lettünk rosszul, de bizony nem sokon múlt. 4 óra tömény himbálózás után én eljutottam oda, hogy kikészítettem egy szem gyógyszert, de nem mertem bevenni. A férjem is zöldült eléggé, de akkor már láttuk az úticélt és hamar ki is kötöt-tünk. Végre indulhattunk felfedezni ezt az óceánból kiemelkedő kőszörnyeteget, a Lofoten sziget-csoportot. Az eső kis szünetekkel szakadt és 9 fok volt, de az út minden percét élveztük. Különösebb terv nélkül elindultunk észak felé, követve a tömeget. Egy ideig mentünk elszántan, de aztán nem bírtuk tovább és megálltunk gyönyörködni. Innentől kezdve nagyjából így telt a napunk: 500 méter autózás, 10 perc gyönyörködés. A lofoteni autóút ezt szerencsére lehetővé tette a rengeteg parko-lóval és megállóöböllel. Lassan kibontakozott egy útiterv, legalábbis volt elképzelésünk, hogy nagyjából hova akarunk eljut-ni. Eleve reménykedtem benne, hogy meg tudjuk nézni Nusfjordot, ezt a gyönyörű kis halászfalut, de nem mertem komolyan tervezni vele, mert abban sem voltunk biztosak, hogy sikerülni fog autó-val felférnünk a kompra. Kiderült tehát, hogy eljutunk Nusfjordba, így arra vettük az irányt. A "szi-get" belseje is tele van vízzel, tavakkal, így tényleg kizárólag a navi alapján tájékozódhatunk, külön-ben elsőre tuti eltévedtünk volna. Nusfjord egy picike falu, tipikus vörös, fehér szegélyű faházakkal. Ma skanzenként üzemel, egy-két házban meg is lehet szállni, de igazából nincs a faluban annyi látni-való, hogy érdemes lenne megszállni. Egyszer majd, amikor kimondottan csak Lofotent akarjuk megnézni és ott töltünk mondjuk 4-5 napot, akkor majd talán pont itt (is) szállunk meg. Viszonylag korán értünk oda, és rögtön a hajóút után nem nagyon vágytunk reggelire, így már 12 előtt faltuk az ebédet, én ismét olyan finom tejszínes-tárkonyos hallevest. Ebéd közben észrevettük a szemközti sziklán hemzsegő sirályokat. Borzasztó hangosak voltak, és elképzelhetetlenül nagyok. Igazi tengeri, mit tengeri, óceáni sirályok. Ebéd után jó félórát azzal töltöttünk, hogy az újdonsült sirálycsaládokat lestük. Nagyon cukik a sirályfiókák, kis fehér hógolyók :-) F: Keressünk a szövegben informális, formális, választékos és közömbös stílusértékű eleme-ket, s állapítsuk meg ezek hozzávetőleges arányát. F: Mely nyelvi formák tekinthetők a szövegben stíluselemnek? HF: Keressünk egy tipikusan kiegyenlített stílusú szöveget, és írjuk le, milyen jegyek alapján gondoljuk a szöveget tipikusan informálisnak!

2017.12.22. 15

Összehasonlító táblázat

informális formális választékos kiegyenlített

érzelmi töltésű elemek + - + -

személytelenség - + - -

neologizmusok + (+) - -

archaizmusok - (+) + -

közömbös stílusértékű elemek + + + +

rövidebb, ill. egyszerűbb elemek + - + +

hosszabb, ill. körülményesebb elemek - + + +

gondozottság - + + +

rendezettség + - - +

rendezetlenség + - - -

standard nyelvváltozat + + + +

nyelvjárás + - - -

# 2. Kvalilektusok

A KVALILEKTUSOK, amint láttuk, a megfogalmazás gondossága alapján elkülönülő nyelvváltozatok. Ezen az alapon legalább három regisztert érdemes megkülönböztetni: a gondozott beszédmódot, a rendezett beszédmódot és a rendezetlen beszédmódot.

# A) Gondozott beszédmód

A GONDOZOTT BESZÉDMÓD fő jellemzője, hogy a beszélő nagy figyelmet fordít a szövegformálásra. A beszélő szándékosan kiváló minőségű szöveg létrehozására törekszik; célja, hogy a befogadó a létrejövő beszélés- vagy írástermék minőségére felfigyeljen, azt pozitívan értékelje.

2017.12.22. 16

A gondozott beszédre a hagyományos nyelvtani szabályok szigorú követése jellem-ző; ha régebbi és újabb forma váltakozik egymással, a régebbi választása a jellemzőbb. Szö-vegszinten a beszélő ügyel a szövegkohéziós elemek gondos alkalmazására.

Szintén törekszik a beszélő az adott szövegtípusra jellemző stílussajátosságok érvé-

nyesítésére. Sokan a nyelvművelők által előírt nyelvhelyességi szabályok egy részét is köve-tik, mindenekelőtt azokat, amelyek stíluskérdésként is kezelhetők.

A gondozott beszédben nagyobb valószínűséggel érvényesülnek az ún. „politikai kor-

rektség” szempontjai, mint a kevésbé gondozottban, annak ellenére, hogy a politikai kor-rektség alapvetően attitűdök, nem fogalmazás kérdése.

A hangzó beszédben a gondozottság jellemzője, hogy a beszélők kisebb-nagyobb

mértékben ügyelnek az eufóniára (széphangzásra) is. Magától értődő, hogy a gondozott beszédre törekvő beszélő a besznyében igyekszik

a botlások és tévesztések számát minimalizálni, azokat, amelyek mégis becsúsznak, ha szükséges, javítani. Írásban a leírt szöveg első változatát piszkozatnak tekinti, amit akár többször is végigolvas és végigjavít azután.

A gondos fogalmazásra jellemző, hogy a beszélő a fogalmazási és stílushibák el-

kerülésére törekszik, például kerüli a szóismétléseket, az egyeztetési szabályok pontos ér-vényesítésére, a szórend tudatos és gondos megválasztására, a mondanivalójának, egyéni-ségének, az adott szöveg műfaji követelményeinek, a beszédhelyzetnek legmegfelelőbb szinonima kiválasztására törekszik stb. Írásban a szöveg koherenciájára, a megfelelő szöveg-tagolásra és címválasztásra is ügyel (mondathossz, bekezdések, esetleges alcímek stb.).

Gondosan bármilyen dialektusban és regiszterben lehet fogalmazni (nyelvjárásban

is), de a gondozottság gyakran jár együtt a standard nyelvváltozattal, a regiszterek közül pedig a választékos és formális stílusváltozatokkal. Természetesen ezt írásban sokkal köny-nyebb megvalósítani, mint szóban, ezért a gondozott beszédmód sokkal inkább jellemző az írott nyelvre, mint a besznyére.

Ugyanakkor a gondozottság nem kötődik elválaszthatatlanul az említett stílusokhoz. A beszélő szükségét érezheti annak is, hogy a kiegyenlített vagy informális stílusú szövegeit gondosan formálja meg, legalább bizonyos körülmények között (pl. ha olyan emberrel be-szél, akit addig nem ismert, és jó benyomást szeretne kelteni magáról, miközben megtartja a bizalmas stílust).

A magas minőségi követelményeknek megfelelő szöveg létrehozása némely műfaj-

ban kötelező: ilyen például a választékos stílushoz kötődő műfajok közül az esszé vagy a széppróza, de ide tartozik a sajtónyelv, az újságírói műfajok is. Elvileg követelmény a jó mi-nőség a formális stílusú szövegek, pl. a hivatali nyelvi és a szaknyelvi szövegek esetében is (s ide tartoznak az egyetemi hallgatók szakdolgozatai is), még ha ezek nem is mindig felelnek meg teljesen ezeknek a követelményeknek. Mindezek a műfajok általában sok befogadóval számolnak.

2017.12.22. 17

A fönti idézetek közül gondozott beszédmódban íródott a „A fizetési meghagyásos el-járás” kezdetű, formális stílusú szöveg, valamint a „Ha kérdenéd, mi az a Közép-Európa” kezdetű, választékos stílusú idézet.

# B. Rendezett beszédmód

A RENDEZETT BESZÉDMÓD fő jellemzője, hogy a beszélő nem fordít ugyan maximá-

lis figyelmet a szövegformálásra, de azért tudatosan hozza létre a szövegét, legalább átlagos minőség elérésére törekedve. Ez azt jelenti, hogy a beszélő igyekszik elkerülni mindazt, ami a befogadó számára zavaró volna, ami miatt a létrejövő beszélés- vagy írásterméket negatí-van értékelné. Nem célja, hogy a befogadó a szöveg minőségére felfigyeljen: nem fontos számára, hogy szépnek tartsa, de azt sem szeretné, ha rossz minőségűnek gondolná.

A rendezett beszédre törekvő nyelvhasználó azon van, hogy az általa létrehozott be-szélés- vagy írástermék kellően „összeszedett”, áttekinthető és jól érthető legyen. A rende-zett beszédre is jellemző a nyelvtani szabályok követésére való törekvés, ám ha választani lehet két alternatív forma közül, nem biztos, hogy a nyelvhasználó a régebbit választja.

A gondozott beszédmódhoz hasonlóan a rendezett beszédre törekvő nyelvhasználó

is törekszik az adott szövegtípusra jellemző legfontosabb stílussajátosságok érvényesítésé-re. Szintén jellemző a nyelvművelők által előírt nyelvhelyességi szabályok egy részének kö-vetése, mindenekelőtt azoké, amelyek stíluskérdésként is kezelhetők.

Az ún. „politikai korrektség” szempontjainak érvényesítése vagy mellőzése itt már

inkább a beszélő habitusától, világnézetétől függ. A hangzó beszéd produkálásában itt már nem szempont az eufónia. A beszélő, ha rendezett beszélésterméket kíván produkálni, a botlásokkal és tévesz-

tésekkel kevéssé törődik, de azokat, amelyeket zavarónak érez, javítja. Írástermékek eseté-ben a botlásokat javítja, a tévesztéseket inkább csak akkor, ha zavarónak érzi őket.

A rendezett beszédmódra már kevésbé jellemző a fogalmazási és stílushibák elkerü-

lésére való törekvés, így a szövegben előfordulhatnak szóismétlések, egyeztetési hibák, ke-vésbé természetes vagy a kifejezni kívánt árnyalatot kevésbé pontosan kifejező szórend, a

2017.12.22. 18

beszélő nem mindig választja ki a legmegfelelőbb szinonimát, a szövegkohéziós elemek használata kevésbé átgondolt és következetes stb.

Rendezett beszédmód nem mindig pusztán a beszélői szándék és akarat kérdése: ke-vésbé gyakorlott fogalmazók akkor is csupán rendezett szöveget hozhatnak létre, ha egyéb-ként gondozottat szeretnének.

Rendezett fogalmazásra bármilyen dialektusban és regiszterben törekedni lehet; a

rendezettség gyakran jár együtt a standard nyelvváltozattal, ill. a regiszterek közül a formá-lis és kiegyenlített stílusváltozatokkal. Ugyanakkor az informális beszéd is lehet maximálisan rendezett. Bár a besznye is lehet rendezett, a rendezettség nagyobb mértékben jellemző az írott nyelvre (s ott könnyebb is megvalósítani).

A közepes minőségi követelményeknek megfelelő szövegek az inkább kisebb számú

befogadónak szólók, például a magánlevelek. Az internetes sajtó, amint egyre informálisab-bá válik a stílusa, sokszor a minőségi követelményekből is enged, és még tévesztések és botlások is előfordulnak benne. A hivatali nyelvi szövegek közt is akadnak, amelyek csupán rendezettnek, de nem gondozottnak mondhatók. A gondozottság elmulasztása sokszor idő-hiánynak tudható be.

A fönti idézetek közül rendezett beszédmódban íródott az „Ehem, mindig ugyanott a

bibes” kezdetű, informális stílusú szöveg, valamint a „7-kor indult a komp” kezdetű, kiegyen-lített stílusú idézet.

# C) Rendezetlen beszédmód

A RENDEZETLEN BESZÉDMÓD fő jellemzője, hogy a beszélő a szövegformálásra egé-szen minimális vagy semmilyen figyelmet nem fordít; csupán viszonylagos érthetőségre tö-rekszik, a szöveg minősége nem lényegi szempont számára. A rendezetlen beszédben – az írástermékekben is – nagyobb számban előfordulhatnak javítatlan botlások és tévesztések. A beszélőnek nem célja, hogy a fogalmazásmóddal nyerje meg a hallgatóját, olvasóját.

A rendezetlen beszédmódban nemcsak fogalmazási hibák lehetnek akár nagy szám-

ban is, hanem előfordulhat a nyelvtani szabályok áthágása is, azaz agrammatikus mondatok használata (a besznyében gyakran, az írott nyelvben ritkábban). A beszélő nem mindig ügyel

2017.12.22. 19

a szövegkohéziós elemek megfelelő használatára sem, emiatt a szövege nehezebben érthe-tő is lehet (nem témájánál fogva, hanem a fogalmazásmód miatt).

További fontos jellemzője a rendezetlen beszédmódnak, hogy a beszélő nem különö-

sebben törődik a stílussal. Ennek ellenére durva stílustörések inkább gyakorlatlanság vagy tudatlanság miatt kerülnek a szövegbe, nem azért, mert ne törekedne ösztönösen egynemű stílusra.

A rendezetlen beszédmód, akárcsak a rendezett, nem mindig beszélői szándék, ill. akarat kérdése: kevéssé gyakorlott fogalmazók akkor is csupán rendezetlen szöveget hoz-hatnak létre, ha egyébként rendezettet vagy akár gondozottat szeretnének.

William Labov feltételezése szerint a beszédre való odafigyelés mértékének növeke-désével növekszik a stílus formalitása. Bár ez sokszor így van, mi nem ebből fogunk kiindulni, hanem abból, hogy a beszédre odafigyelés fő célja, hogy a szöveg megfelelő minőségű le-gyen.

Sokan persze nagyon sok beszédhelyzetben úgy gondolják, hogy a szöveg akkor lesz jó minőségű, ha formális lesz, de ez nem szükségszerű: lehet beszélő, aki az informális be-szédét is monitorozza, s ott is fontos számára a beszédprodukció minősége. Másfelől az is gyakori, hogy a nyelvhasználó nem figyel oda, amikor formális stílusú szöveget hoz létre, s a formális stílusú szövege nem felel meg a minőségi követelményeknek, azaz nem kellően gondozott. Valószínűleg sokkal ritkább az, hogy egy választékosságra törekvő szöveg legyen kevéssé gondozott.

Azt mondhatjuk tehát, hogy tipikusan együtt jár ugyan a formális és a gondozott, de főleg a választékos és a gondozott egyfelől, az informális és a rendezetlen másfelől, de ez az együttjárás nem szükségszerű.

A rendezetlen beszédmódra eddig nem volt példa, itt idézzük az elsőt, ami egy fó-rumhozzászólás: elmondom neked öszintén nem sok helyen jártam , de az emberek szanak nagyon sok helyen rá , szóval elvoltam Jordániába barát nömékkel , a hajam égnek állt mikor egy mozdulattal az egyik srác a kocsiból kidobta a fantás dobozt , egkéredtem vissza felé felveszed mert itt aztán nem szedi fell senki Amman és Aquaba között , azt hiszem az a város neve a második legalább is soha nem tudom rendesen a nevét kérdezte miért elmondtam neki mert azt valakinek fel kell szedni ennyire gazdag az ország ? hogy emberek jönnek ész össze szedik? elgondolkodtam , de rájöttem egy magam kevés vagyok az embe-rek nincsenek rá nevelve , a helyzet az én nem hinném hogy ha egy ember ide jönne eldobálna a szemetett , mert látja embe-rek megprobálják rendbe tartani körülöttük , gyerekeim nem dobálhatnak el semmit , ha tele a szemetes nem engedem " rá" tenni a szemetett , akkor be a táskába , ha alma csutka akkor várjon, vagy yoggis( yoghurtos valami akkor keressen egy másikat nem 100 méterre vannak egymástól , és talál másikat a telitödség kb hétvégén történik akkor nem igazán cserélik , de van hova dobni a kö-vetkeö nem szokott tele lenni .

Van egy jó sztorim és büszke vagyok rá na csak az én nevelésem ) Jeanette a nagyobbik lányka ö a második manapság ö 12 éves lesz , barátnöje szoktak menni az isis be meg hát kint vannak szabadidöben , és ezt azt esznek nyaloka , fagyi stb papirral jár vagy rá-

2017.12.22. 20

gógumi amin csomi van vagy tetko belül az is papiron van na a kislány Isabella kajakra csuk´lóból eldobta a papirt de csak egyszer mert Nettán ( Jeanette ) elmondta ne csinálja már ne égesse öt ö se dobálja el akkor legyen annyi vér a pucájába hogy nem dobja el ö sem , ùgy látszik sikeres volt a kis bevetésem sokszor , bele gondolok ami nekünk természetessé válik mások még nem is igazán tanulják , Barinöm fia egy darabig dobálkozott a nagy lányka is , aztán valahogy mikor egyszer ketszer rászóltam rájuk valahogy anyja is meg gondolta magát és rászólt a gyerekekre és azóta megvárják a szemetest egyébbként szoktam mondani ha feletébb nehéz sukyánál fogva a banán héj adják ide nekem ha velük vagyok

Látszik, hogy a szerző alacsony iskolázottságú, de ez nem jelenti azt, hogy iskolázott

beszélők ne produkálnának rendezetlen szövegeket, csak éppen olyanokat nehezebb az in-terneten találni. F: Keressünk a szövegben olyan nyelvi jegyeket, amelyek a rendezetlen beszédmódra jellem-zőek. HF: Keressünk az interneten rendezetlen szövegeket, és írjuk le, milyen jegyek alapján gon-doljuk a szöveget tipikusan rendezetlennek!

# 3. Mediolektusok

A regiszterek két nagy csoportját a beszélt és az írott nyelvi regiszterek alkotják; eze-ket nevezhetjük mediolektusoknak. A mediolektusok a legfeltűnőbben a jelentéseket közve-títő médium tekintetében különböznek egymástól: a beszélt nyelvet hangjelenségek közve-títik (vagyis ezt a fülünkkel észleljük), az írott nyelvet viszont vizuális jelek közvetítik (a sze-münkkel észleljük).

Azt viszont, hogy melyik médiumhoz fordul a beszélő (azaz pl. ímélt ír-e valakinek vagy fel-

hívja telefonon), részben a potenciális „címzettek”, az együttcselekvés jellege és a téma hatá-rozza meg (és persze számos gyakorlati tényező, pl. van-e egyáltalán lehetőség a személyes ta-lálkozásra és személyes kommunikációra, ill. a telefonálásra vagy az ímélezésre stb.).

Mind az írott, mind a beszélt nyelvnek lehetnek formális és informális változatai is,

de az írott nyelvre inkább a formálisabb stílus jellemző, míg a besznyére inkább az informá-lisabb. Vannak olyan nyelvi formák, amik inkább az írott nyelvben használatosak, mások pe-dig inkább a besznyében.

2017.12.22. 21

Továbbá az írott nyelvre inkább a gondozott és rendezett stílus jellemző, míg a besz-nyére inkább a rendezetlen stílus.

Ebből következően a helyénvalósági tanácsok is sokszor különböznek az írott és a

beszélt nyelvre nézve. A mediolektusokkal itt nem foglalkozunk többet, mivel az írott nyelvi regisztereket

már jól ismerjük, az egész kurzus pedig a beszélt nyelvi regiszterekről szól.

# 4. Szaknyelvek és köznyelv

A t é m a alapján elkülöníthető regiszterek legmarkánsabb csoportját a szaknyelvek alkotják. A téma alapján elkülöníthető regiszterek másik pólusán a hétköznapi témákhoz kötődő köznyelv regiszterei helyezkednek el. A szaknyelvekkel a bevezetés a szociolingviszti-kába kurzuson már foglalkoztunk, ez itt a témának csupán egy rövidebb összefoglalása.

A szaknyelv műszót természetesen nem kell szó szerint érteni, pontosabb megneve-zésük tudományos és szakmai regiszterek volna. A SZAKNYELVI REGISZTEREK a beszédtéma által meghatározott nyelvváltozatok: a szaknyelvi szövegek tudományos vagy szakmai témá-ról szólnak (a szakmákba beleértve a művészeti tevékenységek, hobbitevékenységek és sportok nyelvi kifejezőeszközeit).

A prototipikus szaknyelvi szövegek szerzői az adott tudományágnak, szakterületnek,

szakmának a művelői; jellemző esetben a címzettek (befogadók) is az adott tudományág, szakterület, szakma szakemberei. A szaknyelvek lazább, ismeretterjesztő válfaját alkotják azok a szövegek, amelyeket a szakemberek laikusoknak írnak.

A szaknyelvek tipikus megjelenési formája az írott nyelv, ám természetesen szak-

nyelvi kommunikáció szóban is történik, így a szaknyelveknek beszélt nyelvi regiszterei is vannak, mégpedig különböző stílusváltozatokhoz tartozók. A köznyelvnek nincs tipikus meg-jelenési formája, egyaránt fontos a beszélt és az írott nyelvi válfaja.

A szaknyelvek informális regisztereit SZAKNYELVI SZLENGNEK is nevezzük. Pl. az iro-

dalomtörténeti szaknyelv jellegzetes szlengszava a spenót. Sok szlengszót találunk a katonai

2017.12.22. 22

szaknyelvben meg a különféle sportágak szakszókincsében is. A szaknyelvek „igazi” jellemző-inek azokat tartjuk, amelyek az írott nyelvben érvényesülnek a legtisztábban.

A nyelvjárási szókincsnek is van szaknyelvi rétege, elsősorban a hagyományos mező-gazdaságra, állattartásra, háziiparra vonatkozó szakszókincs tartozik ide. A szaknyelvek felől nézve arról van szó, hogy a szaknyelveknek a „hordozója” (alapnyelve) nemcsak a köznyelv lehet, hanem bármelyik nyelvjárás is.

Ezenkívül SZAKNYELVI ZSARGONRÓL is beszélhetünk, amikor a beszélő a szakszava-kat azért használja, hogy a beszélgetőtársától való elkülönülését hangsúlyozza. A szaknyelvi zsargon legfontosabb jellemzője, hogy a kívülállók számára homályos, nehezen érthető vagy érthetetlen. Ám az így tekintett szaknyelvi zsargon inkább a szaknyelv egy sajátos használa-ta, mintsem sajátos szabályokkal rendelkező regiszter.

Ahogy például az irodalmi szövegek elsősorban az esztétikai tapasztalat szövegesíté-sére és valamiféle élmény kiváltására törekszenek, a szaknyelvi szövegek esetében a legfon-tosabb követelmény az érthetőség, a pontosság és az egyértelműség. Ezért a szakszövegek-ben gyakoribbak az áttekinthetőbb mondatszerkezetek, a már elmondottakra való utalások, a szöveg logikus felépítése.

A szakszókincs természetéből adódik, hogy ahány tudományág, művészeti tevékeny-

ség, szakma, foglalkozási ág, hobbitevékenység stb., annyi szakszókincs. A szaknyelvi stílus két fő jellemzője a kifejezés személytelensége és a nominalizált-

sága.

A SZEMÉLYTELEN fogalmazás azt jelenti, hogy a nyelvhasználó a szöveg megformálá-sa közben saját érzelmeit, sőt identitását háttérbe szorítja, mintegy távolságot tart mind saját magától, mind pedig a beszédpartnertől. A beszédpartnertől való távolságtartás azt jelenti, hogy a hozzá fűződő viszony nem vagy csak minimálisan befolyásolja a nyelvi eszkö-zök összeválogatását. A szöveg nyelvi és stilisztikai jellemzői nem függnek az egyes címzettek egyéniségétől sem, a fogalmazó legfeljebb a megszólított csoport általános jellemzőire van tekintettel.

A NOMINALIZÁLÁS annyit jelent, hogy az igei tag névszói mondatrésszé válik, így

többlépcsős jelzői és bővítményes jelzői (vagy értelmezői) szerkezetek jönnek létre, s ezáltal mondatsűrítés történik. A szaknyelvi megnyilatkozásokban tehát gyakoribbak a mondatsűrí-tő szerkezetek.

Pl. A sűrített tejféleség „megfelelően előkészített tejből a víztartalom részleges elvonásával nyert, hőkezeléssel vagy hőkezeléssel és cukor hozzáadásával tartósított folyékony tejtermék” (Magyar élelmiszerkönyv).

A nominális szerkezetek a beszélt köznyelvben is előfordulnak, de más típusúak és

eltérő gyakorisággal.

2017.12.22. 23

A nominális szerkezetek egyik típusát a funkcióigés szerkezetek alkotják, amelyeket a nyelvművelők – megbélyegző módon – terpeszkedő vagy terjengős kifejezéseknek nevez-nek.

A funkcióigés szerkezetek a szaknyelvi regiszterekben fontos szerepet játszanak.

Ezekben a szerkezetekben a tulajdonképpeni jelentést az ige névszói bővítménye hordozza, s az igealak általános jelentésű vagy jelentéstanilag viszonylag üres, kopulaszerű, ill. többé-kevésbé frazeológiai kötöttségű nyelvtani kapcsolóelem (pl. van, alapszik, alkot, áll, biztosít, eredményez, fellép, fennáll, foganatosít, keletkezik, képez, kivált, kölcsönöz, lezajlik).

A szerkezet modellszerű alaptípusában jelentése hozzávetőlegesen megfeleltethető

az adott igéével, pl. hatást fejt ki, hatást gyakorol < hat; vizsgálatot végez < vizsgál; kifeje-zésre jut < kifejez. Ezek az ún. általános tudományos szókincs elemei. Ezzel szemben pl. a re-akcióba lép < reagál vagy az oldatba megy < oldódik a kémia speciális szókincsének tarto-zéka.

# 5. Csoportnyelvek

A szűkebb értelemben vett csoportnyelvek közé tartoznak még az olyan sajátos be-

szédmódok is, mint a kisbabákhoz való beszéd, a DAJKANYELV, valamint az idegen nyelvű-ekkel való beszéd, a FOREIGNER TALK.

Az ilyen értelemben vett csoportnyelveket nem a téma határozza meg, mint a szak-nyelveket, hiszen bármilyen témáról beszélünk kisbabával vagy nyelvünket nem ismerő ide-gennel, ezt a regisztert használjuk.

A csoportnyelvek elhatároló sajátossága tehát az, hogy az emberek bizonyos csoport-

jaival kommunikálva használjuk őket. Jellegzetes módon olyan emberekről van szó, melyek-nek a nyelvi és/vagy értelmi képességei korlátozottak; a kisbabákon és nyelvünket nem ismerő idegeneken kívül ilyenek még az idős vagy értelmi fogyatékos emberek.

2017.12.22. 24

A csoportnyelvek műszó a hagyományos magyar nyelvészetből származik, ahol ez a megnevezés arra utal, hogy ezeket a nyelvváltozatokat meghatározott csoportok tagjaihoz beszélve használjuk (pl. valamely szakma vagy hobbi művelőihez). A hagyományosan vett csoportnyelvek közé tartoznak a hobbinyelvek és a szaknyelvek is.

Mi ezt a fogalmat leszűkítettük, mivel a szaknyelvek vagy a hobbinyelvek esetében nem a beszédpartner, ill. azok csoportja az indítéka a sajátos nyelvváltozatok használatának, hanem a beszélgetés témája. Ezt nem nehéz belátni, hogy ha olyan két szakemberre gondo-lunk, akik barátok is, és munka után sok minden másról is beszélgetnek, nemcsak a szakmá-jukról. Ezért az ilyen nyelvváltozatokat félrevezető lenne csoportnyelveknek nevezni.

Jól illik viszont a csoportnyelvek terminus azokra a regiszterekre, melyeket kifejezet-ten a beszédpartner nyelvi és/vagy értelmi korlátaira való tekintettel használunk.

## DIALEKTUSOK

A DIALEKTUSOK, amint föntebb láttuk, a beszélő személye, pontosabban társadalmi háttere (mindenekelőtt földrajzi hovatartozása, társadalmi státusza és iskolázottsága) által meghatározott nyelvváltozatok. Azok az emberek beszélnek tehát azonos dialektust, akik ugyanabban a régióban élnek, s nagyjából azonos a társadalmi státuszuk és iskolázottságuk.

A dialektusoknak három fontos típusát szokták a nyelvészek megkülönböztetni a be-

szélői csoportok három fontos jellemzője alapján. Az egyik az, hogy milyen társas jellemzők-kel rendelkeznek, a másik az, hogy földrajzi szempontból hol élnek, a harmadik pedig az, hogy melyik korban élnek. Ennek alapján különböztetjük meg a társadalmi dialektusokat, azaz szociolektusokat, a földrajzi dialektusokat, azaz a nyelvjárásokat és az időbeli dialektu-sokat, azaz a kronolektusokat.

A dialektusok és azok típusai ugyanúgy ideologikumok, mint a regiszterek és azok típusai, viszont mivel megkönnyítik a nyelvleírást, mi is használni fogjuk őket, és úgy fogunk róluk beszélni, mint ha ténylegesen léteznének.

2017.12.22. 25

# A) Társadalmi dialektusok – szociolektusok A TÁRSADALMI DIALEKTUSOK, azaz a SZOCIOLEKTUSOK tehát a nyelvészek szerint a nyelvnek a beszélők különféle társas jellemzői alapján elkülönülő változatai. A legfontosabb társas jellemzők a következők: a) a beszélők hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán vagyoni helyzet, foglalkozás, iskolázottság stb. alapján; b) milyen korosztályhoz tartoznak, c) milyen neműek, d) milyen etnikai csoporthoz tartoznak.

Ennek alapján különböztetik meg a nyelvészek korosztályi nyelvváltozatokat mint a

korosztályi hovatartozás alapján elkülönülő dialektusokat (pl. az ifjúsági nyelvet), a genolek-tusokat mint a biológiai és társadalmi nem szerint elkülönülő dialektusokat és az etnolektu-sokat mint az etnikai hovatartozás alapján elkülönülő dialektusokat.

A társadalmi dialektusok sokkal inkább beszélt nyelvi, mint írott nyelvi nyelvváltoza-

tok, még ha a beszélők korosztályi hovatartozása, neme és etnikai háttere csekélyebb mér-tékben írott nyelvi megnyilvánulásaikban is tükröződhet.

# B) Földrajzi dialektusok

A FÖLDRAJZI DIALEKTUSOK a nyelv földrajzilag elkülönülő változatai. A földrajzi dia-lektusok tipikusan beszélt nyelvi nyelvváltozatok, írásbeli használatuk a magyar nyelv eseté-ben viszonylag ritka. A földrajzi dialektusokat nem tartják „méltónak” arra, hogy az írásbeli-ség hordozói legyenek, sőt sokan még alkalmasnak sem tartják erre. Pedig nyelvileg a föld-rajzi dialektusok ugyanolyan alkalmasak arra, hogy írásbeliség hordozói legyenek, mint a standard.

# a) Nyelvjárások

A földrajzi dialektusok közül a legismertebbek a NYELVJÁRÁSOK. Minden földrajzi ré-giónak megvan a maga sajátos, a többitől többé-kevésbé eltérő nyelvjárása, pl. a csallóközi-szigetközi nyelvjárás érezhetően különbözik a szomszédos mátyusföldi nyelvjárástól, s még inkább különbözik a dél-dunántúli vagy tiszántúli vagy székely nyelvjárásoktól.

Bár a legtöbb önálló településnek (falunak, városnak) egyedi, minden más te-lepüléstől eltérő nyelvjárása van – ez a HELYI NYELVJÁRÁS –, az egymáshoz közel eső települések nyelvjárásai sok esetben nagymértékben hasonlítanak egymásra. A nyelv-járások hasonlósága és eltérése alapján ún. NYELVJÁRÁSTERÜLETEKET szokás megkü-lönböztetni. A nyelvjárásterületeket nyelvjáráscsoportoknak is nevezik; ez utóbbi mű-

2017.12.22. 26

szó jobban tükrözi azt a szemléletet, amely a nagyobb terület nyelvjárásában sok helyi nyelvjárás összességét látja.

Az alábbi térképen a magyar nyelvterületnek legújabb nyelvjárási felosztását láthatjuk.

2017.12.22. 27

# b) Regionális köznyelvek

A földrajzi dialektusok egy másik típusát a regionális köznyelvek alkotják. REGIONÁ-

LIS KÖZNYELVISÉGNEK azt a sajátos közveleges nyelvhasználatot nevezzük, amely a nyelvjá-rások és a beszélt köznyelv közt helyezkedik el. Ezt a nyelvjárási beszélők köznyelvi nyelv-használatnak érzékelik, tehát az ő számukra ez a nyelvhasználat köznyelvi szerepkörű. Regi-onális köznyelvekről olyankor szoktak beszélni, amikor úgy ítélik meg, hogy ebből a haszná-latból már megfogható sajátos norma kristályosodott ki.

Két, egymástól nemcsak stiláris alapon elkülönülő azonnyelvi nyelvhasználati forma is-merete pedig két azonnyelvi kód használni tudását jelenti. Ez a KETTŐSNYELVŰSÉG, s akik ennek birtokában vannak, azokat nevezzük kettősnyelvűeknek. Akik viszont anyanyelvüknek csak a köznyelvi vagy valamelyik nyelvjárási változatát beszélik, azok az egyesnyelvűek, a jelenség neve pedig EGYESNYELVŰSÉG.

# c) Állami változatok

Bizonyos szempontból a földrajzi dialektusokhoz sorolhatók az ún. ÁLLAMI VÁLTO-

ZATOK is. A magyar nyelv állami változatainak az eltérő államokban beszélt (standard) ma-gyar nyelvváltozatokat nevezzük, különös tekintettel a Kárpát-medencei államokra: Magyar-országra, Erdélyre, Szlovákiára, Szerbiára, Ukrajnára, Horvátországra, Szlovéniára és Ausztri-ára. Nem önálló standardokról van szó, mint pl. egyes nyelvrokonaink (osztjákok, mordvinok, lappok) esetében, hanem ugyanannak a standardnak bizonyos regiszterekben enyhén eltérő v á l t o z a t a i r ó l . Az olyan nyelveket, amelyek állami változatokkal rendelkeznek, amelyeket tehát több országban használnak „emelkedett” funkciókban, TÖBBKÖZPONTÚ NYELVEKNEK nevezzük. Tipikus többközpontú nyelvek az angol, a spanyol, a francia, a német, de többközpontúnak számít a magyar is, bár ennek csak egy teljes központja van – Magyarország, a többi központ részleges központ.

2017.12.22. 28

# C) Időbeli dialektusok – kronolektusok

Az időbeli dialektusok, azaz a KRONOLEKTUSOK a nyelvnek az időbeliségben elkülö-nülő változatai.

Minden kornak megvan a maga kronolektusa: így pl. Balassi Bálint vagy Pázmány Pé-

ter vagy Arany János korában másképp beszéltek az emberek, mint ma: az akkori korok nyelvhasználata eltér a maitól, sajátos kronolektusokat képeznek.

A kronolektusok természetesen régen is, akárcsak ma, tovább tagolódtak szociolektusokra

és nyelvjárásokra, amelyek egymástól eltértek a különböző korokban.

A kronolektusok mind írott, mind beszélt nyelvváltozatok. Természetesen az írásbeli-

ség kialakulása, ill. nagyobb fokú elterjedése előtti időszakokban a kronolektusok inkább beszélt nyelvi nyelvváltozatok voltak. Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz:

London ... azaz hogy Beje, július 5. 1847.

Imádott Jankóm! Amint látod ott fönn, nem Londonból írok (mint ígértem), hanem Bejéből, hanem hisz az mindegy, kettejök közt csak az a különbség, hogy London nagy város, Beje pedig kis falu, London Angliában fekszik, Beje pedig Anticyrában* vagy Krähwinkelben*, vagy pláne Magyaror-

2017.12.22. 29

szágban. Denique megmondtam én még ott Szalontán, hogy aligha lengek én a tengereken tűnejd, ha tovább is így tartanak a sóhajtozások, és tovább is úgy tartottak mind e napig. Veszedelmes is lett volna most nekem a tengeren járnom, mert ezek a sóhajtások orkánnak is beillenek... Lisznyay stylu-sában szólva. Harmadnapja, hogy master* Tompánál dégálok*. Civakodunk, mint az istennyila; isme-red az én szende, békeszerető, angyali természetemet, hanem ez a kapcáskodó komisz pater* Tom-pa mindig dühbe hoz. Holnapután megyünk Sáros-Patakra... érjünk csak a Tiszához vagy Bodroghoz, majd belelököm őkelmét. Patakról én pedig Szatmárra és illetőleg Erdődre vágtatok. Nagyon várnak ott, hé, hát sietek. Sietek pedig nemcsak Erdődre, hanem ezen levelet bevégezni is, mit azonnal meg is teszek, mihelyt téged családostul, különösen komámasszonyt, Julcsát, Lacit s magadat összevissza-csókollak... persze csak így szárazon. Ha megházasodom, tudósítlak, hogy a hányadik égbe röpültem. Addig Isten velünk! - Hű, igaz stb. barátod

Petőfi Sándor * Anticyra, Krähwinkel – kitalált városnevek * Master: ang. gazda * dégál: lat. időzik * pater: atya, itt: lelkész

Arany János válasza Petőfi Sándornak:

Szalonta, augusztus 5. 1847.

Kedves Sándorom! hol találnak meg e soraim, nem tudom, de vesszenek bár el a posta-rendszer özönvizében, vagy térjenek vissza hozzám az óhajtott enyhítő olajág nélkül, kibocsátom őket. Azért is előre föltévén, hogy ha olvasod e levelemet, úgy bizonyosan meg is kaptad, éppen úgy szólok hozzád, mintha bizonyosan tudnám tartózkodásod helyét, mintha bizonyosan kezedbe fogna jutni iratom. Hogyan vagy, fiú? Hol jársz és kelsz? Örülsz-e, vagy búskodol, vagy haragszol és károm-kodol? Előtte az egybekelésnek vagy utána? Mindennek nemtudása kínoz engemet naponként.

Azt képzelem, hogy tőlem téged jelenleg csak néhány mérföld választ. S irgalmatlanul infes-tál*, hogy rólad mit sem tudok. Úgy óhajtalak boldognak tudni téged. Úgy képzellek, mintha beteg fiam volnál, s válságos (kritikus) napjaidat számlálnám, élet vagy halál percét várva. Ragadj ki e hely-zetből, s ha már tettél újabb lépéseket, írd meg, meddig haladtál. Hiszen lehetetlen, hogy oly perced ne legyen, melyben semmi egyébre jónak nem érzed magadat, csak a levélírásra. Ragadd meg e per-cet s tolladat és utasíts erre egy levelet.

Minden postanap mohón tépem fel az újságot, lesve, ha valamelyik pletyka ember rólad va-lamit kikottyantana, de hiába! Mysterium* az egész. Rántsd le előttem az igazság szobráról a fátylat - ne gondolj vele, ha meghalok is ijedtemben vagy örömömben.

Tompától írt leveled igazán meglepett. No, mondék, ez egyszer a kóbori mennykő! Igazán hip, hop! hírével jár. De Tompa nem állott be a jövő évi triumvirátusba, úgy-e?

Most Szilágyi volt nálam vagy két hétig s mi is veszekedtünk egy kicsit. Szeretné népies költe-ményeimből a népies kifejezéseket kihagyatni. Továbbá nem hiszi, hogy az érthetetlen szépségek kora lejárt. Pedig, úgy-e Sándor, lejárt, vagy ha még le nem járt volna, lejáratjuk? S hadd mondják aztán, hogy hátrafelé húzzuk az irodalom taligáját.

De hisz mi gondod most neked mindezekre? Jaj neked! ha gondod tudna lenni. Írtál már ele-get s jogosan követelhetsz egy kis szünidőt a szerelem karjai közt. Hanem nekem válaszolj, mert kü-lönben előtalállak, megfojtalak - csókjaimmal. Barátod

Arany János Boríték: Petőfi Sándornak barátilag. (Hely nélkül.) *infestál: lat. zavar, háborgat *mysterium: gör. titok, rejtély

2017.12.22. 30

# D) A standard dialektus

A dialektusok között különleges helyzetet foglal el a standard dialektus. Egy nyelv standard változata az a kitüntetett szerepű társadalmi dialektus (szociolektus), amely az írásbeliség fő hordozója, s amelyet (a diglossziát nem ismerő nyelvek esetében) szóban is használnak, főként az iskolázott beszélők, s ezért nagy presztízzsel rendelkezik. Ezt a válto-zatot – különösen annak formálisabb stílusváltozatait – tanítják idegen nyelvként a nem anyanyelvi beszélőknek, s az anyanyelv-órán rendszerint ezt sajátítják el az anyanyelvi be-szélők is.

Az összes nyelvváltozat közül a standard a legideologikusabb fogalom; a legfontosabb hoz-

zá kapcsolódó nyelvi ideológia közül néhány alább említésre kerül.

A standard nyelvváltozat használatának tipikus színterei közé tartozik az államigazga-

tás, a tömegtájékoztatás, az oktatás, a tudományos kutatás, a magas kultúra és általában a közélet; e színtereken is a standardnak mindenekelőtt formálisabb stílusváltozatai haszná-latosak. A standard nyelvváltozat legtisztábban írott nyelvi formájában valósul meg, beszélt nyelvi formája minél kevésbé formális, annál inkább közveleges.

Nyelvi jellege. Sokan a standard dialektust nyelvileg helyesebbnek, jobbnak,

szebbnek, kifejezőbbnek tartják a többinél (sőt, van, aki ezt tartja egyedül helyes nyelvválto-zatnak, mintegy elérendő eszménynek a más nyelvváltozatot beszélők számára). Akik ezt így gondolják, azok a nyelvi standardizmus és a nyelvi homogenizmus ideológiájának az áldoza-tai.

Nyelvi homogenizmus – általánosabb nyelvi ideológiaként megfogalmazva az a meggyőződés, hogy a nyelvi és nyelvváltozati sokféleség, valamint a nyelvi változatosság negatív jelenség. Hí-vei ezért a nyelvi egységet, ill. egységes nyelvet szorgalmazzák a nyelvi és nyelvváltozati sokfé-leség, valamint a nyelvi változatosság rovására. Nyelvi standardizmus – általánosabb nyelvi ideológiaként megfogalmazva az a meggyőződés, hogy a standard nyelvváltozat kiemelkedő szerepű, a műveltség megszerzésének elengedhe-tetlen eszköze, a nyelv legfontosabb változata, nyelvileg magasabb rendű más nyelvváltoza-toknál, a helyesség zsinórmértéke, a társadalmi előrehaladás pótolhatatlan eszköze, s ezért minden embernek elemi érdeke, hogy azt elsajátítsa és használja.

Annak, hogy a standardot nyelvileg magasabb rendű nyelvváltozatnak tartják, nneemm

nnyyeellvvii,, hhaanneemm ttáárrssaaddaallmmii ookkaaii vvaannnnaakk: a standard használata elsősorban az iskolázottabb be-szélőkkel asszociálódik, s e beszélők presztízse tevődik át az általuk beszélt dialektusra is. N y e l v i l e g sseemmmmiivveell sseemm jjoobbbb,, mmiinntt aazz aaddootttt nnyyeellvv mmááss ddiiaalleekkttuussaaii.

A standard tekintélyéhez az is hozzájárul, hogy ez a nyelvváltozat a hordozója a szak-

nyelveknek. Ez azonban nem szükségszerű; a nyelvjárások ugyanolyan alkalmasak a szakmai ismeretek hordozóiként, mint a standard, csak éppen nem szokás nyelvjárásokban szakmai ismereteket fogalmazni (kivételt képeznek azok a szakmák, amelyek a falusi lakossághoz kapcsolódnak, pl. a hagyományos mezőgazdaság, kenderfeldolgozás, állattartás, méhészet stb., de ezekről is csak szóban szokás nyelvjárásban beszélni).

2017.12.22. 31

A standard nyelvváltozat egyik szokásos magyar neve a köznyelv. A köznyelv a mai jellemző értelmezés szerint közérthető és helyi jellegzetességek által nem színezett élőszó-beli vagy írásbeli közlésmód, egyfajta koiné, amely azonban a hagyományos szakirodalom-ban ún. „normatív nyelvváltozat”, vagyis standard. A standard az egész nyelvterületen használatos, ffööllddrraajjzzii ttaaggoollttssáággaa rreennddsszzeerriinntt mmiinnii--

mmáálliiss, ám ha t ö b b ö n á l l ó á l l a m b a n használják, kialakulhatnak ún. állami változatai (pl. nagy-britanniai, amerikai, ausztráliai, új-zélandi, dél-afrikai stb. standard angol); ezért említettük ezeket a földrajzi dialektusoknál is.

Mivel a magyar nyelvet is használják „emelkedett” funkciókban több önálló állam-ban, a magyar nyelvnek is vannak állami változatai. Az ilyen nyelveket, amint föntebb a föld-rajzi dialektusok áttekintésénél láttuk, többközpontú nyelveknek nevezzük.

N y e l v i szempontból a standard fő jellemzője, hogy – szemben a többi dialektussal

– normája kodifikált – nyelvtani rendszerét leíró grammatikák és ún. nyelvhelyességi kiadvá-nyok, szókincsét szótárak és helyesírási szabályzatok rögzítik. Ezért más változatokhoz ké-pest vviisszzoonnyyllaagg kkoorrllááttoozzootttt bbeennnnee aa bbeellssőő ((aallaakk))vváállttoozzaattookk sszzáámmaa (kisebb benne az inherens variabilitás).

Mivel – amint föntebb láttuk – funkcionális hatóköre rendkívül tág, ezért a standard dialektus nagymértékben ddiiffffeerreenncciiáálltt.

## HELYÉNVALÓSÁG ÉS NORMASÉRTÉS Videó – Varró Dániel: Nyelvművelés 4.24 – Arany János: Grammatika versben 2:34 F: Mi a közös a két alkotásban? Milyen ideológiai szemléletet közvetít? Minden egyes nyelvváltozatnak – így a besznyének is – saját normarendszere (elem- és szabálykészlete van), melynek leírása része egy nyelv leírásának. Amikor a nyelvművelők „a” normáról beszélnek, a standard nyelvváltozat normájára gondolnak, ám annak érvényét sokszor – teljesen indokolatlanul – más nyelvváltozatokra is kiterjesztik. Ez standardközpon-tú szemléletük következménye, amely a nyelvi totemizmus, a nyelvi homogenizmus, a nyelvi platonizmus és persze a nyelvi standardizmus ideológiáján alapul. Ezek közül kettőről, a ho-mogenizmusról és a standardizmusról föntebb már volt szó.

Nyelvi totemizmus – az a meggyőződés, hogy a standard nyelvváltozat a nyelv egészét repre-zentálja, sőt a nyelv és az etnikum, ill. nemzet szoros kapcsolatának következtében magát az etnikumot, ill. nemzetet is. A nyelvhelyességi vétségek ily módon (szinte) a nemzet ellen elkö-vetett vétségnek minősülnek. Nyelvi platonizmus – az a meggyőződés, hogy a nyelvnek van egy ideális formája, amely mint-egy független a tényleges közlésekben található nyelvi alakulatoktól. Egy-egy nyelvi forma he-lyessége tehát nem függ attól, mennyire elterjedt, és kik használják.

2017.12.22. 32

Ezt a standardközpontú szemléletet tükrözi a „nyelvhelyesség” fogalma is, amely egy eszményei nyelvváltozatot tételez: ha a beszélő megszegi ennek az eszményi nyelvváltozat-nak a normáját, azt mondják róla, hogy nyelvhelyességi hibát követett el (egyszersmind az adott nyelv szabályait is megszegte).

Természetesen a beszélők követnek el normaszegést, különösen a besznyében, de azt, hogy mi normaszegés és mi nem az, az adott beszédhelyzetben érvényesülő norma-rendszer alapján kell megítélni. Az alábbiakban áttekintjük a valós normaszegések típusait.

# 1. Alkalmi normaszegés Fontos különbséget tenni az alkalmi és az állandósult normaszegés közt. Ha egy beszélő csak kivételesen követ el normaszegést, alkalmi normaszegésről beszélünk. Ha azonos típusú normaszegést rendszeresen elkövet, állandósult normaszegésről vagy más szóval hibáról beszélünk. Az alkalmi normaszegés kétféle lehet: ha a beszélő az adott nyelvben létező formákat hasz-nál, de nem az adott beszédhelyzetben érvényesülő normának megfelelően, tévesztésről beszélünk. Ha a beszélő az adott nyelvben nem létező formákat használ, nyelvbotlásról van szó.

# A) Tévesztés

TÉVESZTÉSRŐL olyankor beszélünk, amikor a nyelvhasználó olyan nyelvi formát használ, amely normasértő az általa beszélt nyelvváltozatban, ill. normasértő az adott be-szédhelyzetben (diskurzusban), viszont más nyelvváltozatokban, ill. más beszédhelyzetek-ben (diskurzusokban) helyénvaló.

2017.12.22. 33

Nyelvváltozat-tévesztés

Szemben a nyelvművelőkkel a nyelvészek nem akkor beszélnek normasértésről, ami-kor a beszélő „indokolatlanul” eltér a világ egyes, írásbeliséggel rendelkező nyelveiben meg-különböztethető kiemelt nyelvváltozat, ún. standard nyelvváltozatnak (többnyire írott) nor-májától, hanem bármely nyelvváltozat normájától való szándéktalan eltérést NORMASÉR-TŐNEK tekintik.

A szándéktalan eltérés a normától való olyan eltérést jelent, amely nem szolgál sajátos kommunikatív, ill. stilisztikai célokat (olyanokat, mint amilyen pl. a figyelemfelkeltés, a meg-hökkentés, a humor, a beszélgetőtárshoz való közeledés stb.).

Az ilyen típusú normasértést – amennyiben alkalmi, egyedi – nyelvváltozat-

tévesztésnek nevezhetjük. A valamely földrajzi vagy társadalmi dialektus szabályainak al-kalmi megsértése dialektustévesztésnek, a regiszteré regisztertévesztésnek, ill. azon belül a stílusváltozat szabályainak alkalmi megsértése stílustévesztésnek nevezhető.

Dialektustévesztés például, ha valaki tévedésből köznyelvi beszédében egy nem közismert

tájszót használ. Regisztertévesztésről beszélhetünk, ha valaki tévedésből köznyelvi, laikusok-nak szóló beszédében egy, a laikusok által nem ismert szakszót használ. Stílustévesztésről be-szélünk, ha egy beszélő pl. egy formális stílusú diskurzusban informális nyelvi formát használ vagy fordítva: informális stílusú diskurzusban formális stílusú nyelvi formát használ.

Ebből láthatjuk, hogy nyelvváltozat-tévesztés tehát az is, ha pl. a nemstandard válto-

zatokban olyan elemek jelennek meg vagy olyan szabályok érvényesülnek, amelyek a stan-dard nyelvváltozat sajátjai, az illető nemstandard változattól viszont idegenek.

Vagyis pl. ha valaki egy olyan helyi nyelvjárásban, amelyben a -t végű igék esetében a kije-lentő és a felszólító módú alakok egybeesnek — mindkét esetben a más nyelvváltozatok fel-szólító módú alakjai használatosak — (ún. „suksükölő nyelvjárás”), a két igemódot megkülön-bözteti, nyelvváltozat-tévesztést követ el.

Ilyen nyelvjárásban tehát hibás a Ezt ő is megmondhatja mondat, helyes viszont az Ezt ő is megmondhassa vagy Eztet ő is megmonhassa forma.

A nyelvváltozat-tévesztésekre az jellemző, hogy a beszélő megsérti az illető nyelvvál-tozat normáját, ill. az egyes elemek, szabályok együttes előfordulhatóságának szabályait, az ún. EGYÜTT-ELŐFORDULÁSI SZABÁLYOKAT.

Az együtt-előfordulási szabályok a nagyobb nyelvi egységekben (különösen a diskur-zus szintjén) kevésbé szigorúan érvényesülnek, mint a kisebbekben, a mondatokban, szó-szerkezetekben és különösen szavakban (pl. hülyéskedjem, melózzék, kerben).

Eltekintve attól, hogy a melózzék a nyelvterület keleti részén elfogadható forma lehet, mi-

vel az ottani nyelvjárásokban ez az eredetileg ikes toldalék erőteljesen érvényesül, még az ik-telen igéken is.

2017.12.22. 34

Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes nyelvváltozatok normája eléggé rugalmas (még a standardé is bizonyos mértékben, de az – kodifikáltsága miatt – kevésbé), és sok olyan elemet, szerkezetet is „eltűr”, amely nem igazán része az illető nyelvváltozatnak.

Diskurzustévesztés

Mivel a nyelvváltozatok ideológiai kategóriák, életszerűbb, ha nem nyelvváltozat-tévesztésről beszélünk, hanem DISKURZUSTÉVESZTÉSRŐL, ami nem más, mint az adott dis-kurzusban „ott és akkor” érvényesülő normáktól való szándékolatlan eltérés; ez magába foglalja mindazt, amit ideológiai kategóriákat használva dialektustévesztésen, regiszterté-vesztésen, azon belül stílustévesztésen értünk.

A beszélő a beszédhelyzet követelményeinek, valamint saját habitusának megfelelő-en valamilyen beszédmódot érez az adott helyzetben megfelelőnek, s olyan nyelvi formákat (elemeket és szabályokat) válogat össze, amelyek ebbe a beszédmódba beleillenek, vagy legalábbis nem „lógnak ki” belőle, vagyis olyanokat, amiket az adott beszédhelyzetben, ill. adott szövegtípusban helyénvalónak tart. Tehát nem „dialektusok”, „regiszterek”, „stílusvál-tozatok” szabályait akarja követni, ő ilyen nyelvváltozatokat nem is ismer, hanem úgy akar beszélni, ahogy az adott beszédhelyzetben megfelelőnek tartja.

Ha például családi, rokoni, baráti, szűk munkatársi stb. körben van, azaz olyan emberekkel,

akikhez viszonylag szoros, bizalmas kapcsolat fűzi, még ha alapvetően köznyelven beszél is, minden további nélkül használhat tájszavakat is, főleg olyankor, ha tudja, hogy a többiek is is-merik őket, de használhat szlenget és persze alapvetően informális, ill. bizalmas stílusú szava-kat használ (a mindenfajta beszédmódra jellemző közömbös stílusúak mellett). Mindezek az elemek beleillenek a beszédébe. Viszont ha formális vagy választékos stílusú szót használna, az nem volna helyénvaló. Ezért ha ilyen mégis becsúszna a beszédébe, azzal diskurzustévesztést követne el (stílustévesztést).

Ellenben ha ugyanaz az ember olyanokkal van együtt, akikkel nincs közeli, bizalmas vi-szonyban, valószínű, hogy köznyelvi beszédéből már mellőzi a tájszavakat vagy akár a szleng-szavakat is, s megjelennek akár kissé választékos nyelvi formák is, olyanok, amelyeket családi, rokoni, baráti, szűk munkatársi stb. körben nem szokott használni. Ha mégis szükségét érzi táj-szó vagy szlengszó használatának, valamilyen módon érzékelteti, hogy tudatában van annak, hogy stilisztikailag jelölt elemhez nyúlt.

Ha az ember formális beszédhelyzetben van, pl. a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozik, s rá-adásul nem a maga nevében, hanem pl. valamely intézmény képviselőjeként, beszédéből tel-

2017.12.22. 35

jesen eltűnhetnek az informális elemek, s nagyobb mértékben jelennek meg a formális vagy esetleg a választékos stílus jegyei.

Az említettek csak sematikus példák voltak, valójában minden beszédhelyzet egyedi,

ezernyi tényezőtől függ, hogy milyen stílust érez a beszélő helyénvalónak, mit „engedhet meg magának” és mit nem. Sok függ a beszélő egyéniségétől is: van, aki ugyanabban a hely-zetben „lazábban” szokott viselkedni (nemcsak nyelvileg, hanem más területen is, viselke-dés, testbeszéd, öltözködés stb.), más meg inkább „disztingváltabban”.

A helyzetek sokfélesége miatt a normák viszonylag lazák, különösen az informális

beszédhelyzetekben és a besznyében. Éppen ezért tévesztések leginkább a formálisabb vagy választékosabb stílusban szoktak előfordulni, különösen ha a beszélő nem gyakorlott a formálisabb vagy választékosabb stíluseszközök használatában.

Amint a példákból is láttuk, a beszélő számára alapfogalom nem a „nyelvhelyesség”, de még nem is a „normaszegés”, hanem a HELYÉNVALÓSÁG. Helyénvaló az a nyelvi forma, amelyet a beszélő az adott beszédhelyzetben, ill. az adott szövegtípusban kommunikatív céljainak eléréséhez megfelelőnek érez.

Péntek János nyelvész a kérdésről a határon túli magyar nyelvváltozatokkal kapcsola-

tosan így ír:

A leggyakoribb kérdés a változatokkal kapcsolatban persze az: melyik a helyes? mi a helyes? Korábban a nyelvészeknek is az volt a véleménye, hogy mindent az egyetlen (köznyelvi) normához kell viszonyítani, a köznyelvi normát pedig a folyamatos szabályozás a magyaror-szági és főként a budapesti nyelvhasználat szerint szűkítette, és merevítette. Ennek követ-kezménye volt az a látszat, hogy a külső régióbeli magyar nyelvhasználat „kevésbé helyes”, mint az anyaországi. A ma általánosnak tekinthető szakmai felfogás szerint annyi norma van, ahány nyelvváltozat, és mindent a maga helyén kell megítélni. A székely suksükölést például aszerint is, hogy a helyi, mindennapi beszédben fordul-e elő, vagy a vasárnapi misén a pap szájából, esetleg a pedagógus iskolai nyelvhasználatában. Ez utóbbi helyzetekben és különö-sen az írásbeliségben joggal várható el a köznyelvi normához való igazodás. Az abszolút he-lyesség nem létező zsinórmértéke helyett a helyénvalóságban kell gondolkozni, ami nem jelentheti a helyesség teljes relativizálását.

# B) Nyelvbotlás

Egy-egy nyelvváltozat normájának megsértése nemcsak úgy történhet, hogy az illető nyelvváltozatba nem tartozó elemeket használunk vagy szabályokat alkalmazunk. Elő-fordulhat, hogy egy beszélő olyan elemet vagy szerkezetet használ, amely egyáltalán nem létezik az illető nyelvben („összekeveri az allegóriát a filagóriával”). Ilyenkor NYELVBOT-LÁSRÓL beszélünk. Előfordul, hogy nyelvbotlásképpen olyan szavak jönnek létre, amelyek léteznek az adott nyelvben, de a beszélő szándéka nem ezek használata volt.

Pl. nem ismeri egy ritkább szó jelentését, és nem létező jelentésben használja.

2017.12.22. 36

DE!!! Ha az ilyen hibát többen elkövetik, jelentésváltozás következhet be; ez esetben ter-mészetesen már nem beszélhetünk tévesztésről.

Nyelvbotlásról akkor beszélünk, ha a következő három feltétel teljesül:

a) a beszélő által produkált elemsorok nincsenek összhangban a beszélő normatudatával, azaz normasértők számukra; b) ez a normasértés alkalmi, alapvetően nem függ össze a beszélő nyelvtudásával, ezért a beszélő maga is könnyedén ki tudja javítani a tévesztéses formát; c) a beszélő által produkált elemsorokat a beszélő beszédhelyzettől függetlenül tekinti hi-básnak, rossznak, agrammatikusnak.

Az a) és a b) pont megkülönbözteti a n y e l v b o t l á s o k a t a h i b á k t ó l , amelyek

egyfelől nem feltétlenül normasértők a beszélő számára, másfelől pedig nem alkalmiak, ha-nem rendszerszerűek. Ugyanakkor ez a két pont nem különbözteti meg a nyelvbotlást a nyelvváltozat-tévesztésektől, amelyek szintén normasértők a beszélők számára, és szintén alkalmiak.

A n y e l v b o t l á s o k és a n y e l v v á l t o z a t - t é v e s z t é s e k , ill. diskurzustévesz-

tések a c) pont alapján különböztethetők m