1

LENKOVICS BARNABÁS

Alkotmányos családvédelem

(Van-e alkotmányos garancia arra, hogy az ország családbarát legyen?)

1.Házasság és család.

1.1. Napjainkat egyre növekvő számú és egyre mélyülő válság jellemzi, ezek egyike a

házasság és a család válsága. A megoldást keresve gyakran halljuk, hogy „ a probléma túl

bonyolult, szerteágazó, sok összetevője van, sokféle szempontból vizsgálható” stb. Ezekkel a

kifogásokkal előre felmentést keresünk azért, mert az adott problémát nem tudjuk

megoldani. Holott nincs mentség, a problémákat, válságokat, különösen ha mi magunk

idéztük elő azokat, nekünk kell megoldani. A megoldáskereséshez vissza kell térni a fogalmak

szétaprózását és erodálását, relativizálását megelőző időkbe, azok egyértelmű tartalmához.

Vissza kell adni a szavaknak, fogalmaknak azok eredeti, természetes jelentését. Egyszerű

kérdéseket kell feltenni, hogy azokra egyszerű válaszokat találjunk, amelyek aztán

segíthetnek a „túl bonyolult” probléma megoldásában.

1.2. A kiindulópont: az ember egy élőlény, a „természet fia” (Veres Péter), az élővilág szerves

része. Természetes joga van az élethez, az élet fennmaradásához, továbbadásához, az élhető

környezethez, éppúgy, mint az élővilág egészének. Élhető környezet alatt a természeti és a

társadalmi környezetet is értjük. A párválasztás (házasság) és az utódvállalás (fajfenntartás)

természetes és egyben társadalmi jelenségek is. Mindkettő létezett már a jog előtt is, ma is

keletkezik változik és megszűnik a jogon kívül is (inkongruencia), tartalma biológiai (testi) és

pszichológiai (lelki) jellegű, életre szóló szoros és bensőséges párkapcsolat (intim szféra).

Életközösség, mivel elszigetelt egyén nincs a világ történetében. Az egyén, minden egyes

egyén már eleve két személy, (egy nő és egy férfi) egyesülésének természeti gyümölcse. Két

különböző nemű egyén teljes egyesülése az alapja a család fogalmának, végső soron pedig az

emberi – társadalmi létnek. Az (emberi) élet továbbadása: genetikai öröklődés. A házasság és

a család vérségi – genetikai közössége a társadalommá válás első lépcsője.

1.3. A házasság és a család mint a legkisebb emberi közösség, további kisebb-nagyobb

emberi közösségek alkotórésze, „a társadalom alapvető sejtje”, a szocializáció színtere.

Lényege az összetartás (összetartozás), az együttműködés és egymás kölcsönös támogatása.

Bizalmi közösség, a társadalmi bizalmi tőke forrása. A kultúra közvetítője, átörökítője, a

személyiségi és a nemzeti identitás lényeges eleme generációk szakadatlan láncolatán át.

2. Család és jog

2.1. A házasfelek és a családtagok egymás közötti viszonyai emberek közötti viszonyok, mint

jogilag szabályozott életviszonyok: jogviszonyok. A házasság és a család a jogi szabályozás

által társadalmi intézmény is és jogintézmény is egyben. A családi jog: házasságjog és

2

családjog, személyi, vagyoni és öröklési viszonyok komplex jogterülete. Alapvetően

magánjog, bővülő közjogi támogatással. A házasság és a család „a legszemélyesebb

közügyek”.

2.2. Néhai kedves professzorom, Sárándi Imre szerint: ahol a családi jog kezdődik, ott ér

véget a család! Ezzel arra utalt, hogy a polgári perek 40 %-a a házassággal és a családdal

kapcsolatos: érvénytelenségi és bontóperek, házastársi tartás, vagyonmegosztás,

lakáshasználat, gyermekelhelyezés és gyermektartás, kapcsolattartás, szülői felügyelet,

szülő- és nagyszülőtartás, örökösödési perek testvérek, gyermekek és a túlélő házastárs

között, kizárás és kitagadás stb.

A családi jog elefánt a porcelánboltban? Megelőzni nem tudja, hát legalább kezelni próbálja

a házassági és a családi konfliktusokat? Utólag reagál, nem túl hatékonyan!?

Az előzetes jogvédelmet szolgálná a mintaadás és a példamutatás (ajánló norma), tipizálás és

idealizálás, mérték szabása és szankciós késztetés a mintakövetésre. Kérdéses azonban, hogy

„a jó házasság és a jó család” lehet-e jogi kötelezettség, ki lehet-e kényszeríteni, lehet-e,

érdemes-e szankcionálni, ha mégse jó, vagy nem annyira jó?

Még általánosabban: a jog mint absztrakt és normatív szabály képes-e egyáltalán a

házasságot és a családot a maga teljességében, és in konkreto végtelen változatosságában és

sokszínűségében „lefedni”, átfogóan szabályozni? Analóg példa: az emberi személyiség

(általános személyiségi jog és egyes nevesített személyiségi jogosultságok, személyiségsértés

és sérelemdíj vagy nemvagyoni kártérítés, reparáció vagy represszív magánjogi büntetés

stb.). A megoldás: kógens eljárási (alaki, formai) szabályozás (pl. a házasság létrejötte,

érvényessége, megszűnése, joghatóság), kevés diszpozitív anyagi jogi norma,

generálklauzulákkal, a felek általi tartalomkitöltéssel (egyediesítés).

2.3. A jogi normákban megjelenő „jó házasság és jó család” (jó szülő, jó gyerek) előfeltételezi

a „jó ember” fogalmát. A tőle elvárható magatartás válik általánosan elvárható

magatartássá, jogi előírássá, kötelező erejűvé. Ennek római magánjogi gyökere, emberképe a

„bonus et diligens pater familias”. Elsődlegesen családi személyi és vagyoni státusjogosult,

másodlagosan szabad polgár, egy egyébként rabszolgatartó társadalomban.

2.4. A magyar magánjogban a jó ember: „ a jó gazda”. Szladits Károly szerint: a magánjog

vagyonjog és családi jog. A jó gazda elsődlegesen dologi státusjogosult, föld-

magántulajdonos, mezőgazdálkodó egy félfeudális, félkapitalista társadalomban.

Ugyanakkor a jó gazda ugyanúgy mint római jogi elődje, egyben jó férj és jó és gondos

családapa is, azaz jó ember (tisztességes, becsületes), a saját tulajdonában a saját és a

családja munkájával teremt létbiztonságot, ezért szabad ember, van önbecsülése és a

családja és a tágabb közösség általi megbecsülése, és ezért van emberi méltósága is. A jó

gazda a jogban emberkép, a családban példakép, ezek összessége társadalomképet alkot.

3

Ennek a társadalomképnek az elemei tehát a családi munka, családi magántulajdon (vagyon),

piacgazdaság, köztársaság, demokrácia.

Ez volt John Locke, Adam Smith és a felvilágosodás és polgárosodás társadalomképe is a

keresztény Európában: szabad magántulajdon, szabad polgár, szabad társadalom. Ez a jog

által az emberi vágyakból leképezett és támogatott, eszményített és eszménnyé tett ember-,

család- és társadalomkép! Nézzük meg mi lett belőle!

3. Paradigmaváltás

Tektonikus társadalmi, gazdasági, szociális változások, a mezőgazdálkodó társadalom

felbomlása. Technikai találmányok, ipari forradalom, ipari (indusztriális) társadalom, ipari

civilizáció: tőkések és proletárok, várurakból gyárurak, parasztokból bérmunkások.

Szabadság helyett formális jogegyenlőség, egyre növekvő materiális, vagyoni

egyenlőtlenséggel.

Külső és belső gyarmatosítás, bekerítés, elűzés, pauperizálódás: fogékonyság az egyenlőség-

eszmék iránt, küzdelem a társadalmi egyenlőségért, kiegyenlítésért, esélyegyenlőségért.

Eszköze a magántulajdon szociális terhelése, a tőketulajdon társadalmi felelősségének a

hangoztatása, az állami redisztribúció növelése, szociális piacgazdaság és demokratikus

jogállam.

4. Ugyanaz másként

Egyfajta egyenlőségkísérletként értelmezhető a szocialista tulajdoni és gazdasági rend: a

tulajdon és a munka társadalmasítása, a valóságos jogegyenlőség és materiális egyenlőség

ígéretével. A totális állam azonban eszmei össztőkésként funkcionált, a munkás kívülálló

maradt, nem lett társtulajdonos. Az embereken (a társadalmon) végzett történelmi

(modernizációs, felzárkóztatási) kísérlet nem sikerült. Ami sikerült, az a szocialista iparosítás,

városiasodás, nagyarányú társadalmi mobilitás (rekvirálás, elűzés), ezek eredményeképpen

az állami bérrabszolgaság, tervgazdálkodás, totális diktatúra ember- és társadalomképe.

5.Válságtünetek

A két nagy világrendszer harcának eredménye, hatása a házasságra és a családra: ugyanaz!

Válságtünetekből elmélyülő válság: házasságkötések száma csökken, válások száma

növekszik, gyerekszám csökken, nem házassági együttélési (párkapcsolati) formák száma nő,

nem házasságban születő gyermekek aránya nő, az azonos neműek házasság és

gyermekvállalás iránti vágya viszont erősödik.

6. Egy hazai reakció

„Ratkó korszak”: az abortusztilalom szigorú betartása, demográfiai hullámzás elindítása. A

család tovább gyengül, a családszociológia/demográfia/statisztika tudománya erősödik. A

4

GYES és GYED gyengülő új hullámokat indítanak el, mélyülő hullámvölgyekkel, ugyanazokkal

a válságtünetekkel.

7. Globális diagnózis

A politikai és a gazdasági rendszer változott (demokratikus jogállamok, emberi jogok,

neoliberalizmus), a házasság és a család válsága változatlan maradt. F. Fukuyama:”A nagy

szétbomlás” (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000) egyetemes (univerzális) jelenség, egyik

tünete a házasság és a család válsága, másik a bűnözés, az agresszió növekedése, harmadik a

bizalmi tőkevesztés; ezek szoros kölcsönhatásban érvényesülnek, egymás okai és

következményei is. Globális jelenség az „apátlan társadalom”: az atyai szigor, a mintaadó

példakép, a gondoskodó, ugyanakkor számonkérő és fegyelmező szeretet hiánya (Erich

Fromm: A szeretet művészete. Ranschburg Jenő és Philip Zimbardo). Valójában a jó és

gondos családapa, a jó gazda kihalásáról, sőt a kiirtásáról, most pedig a hiányáról van szó! De

vannak további paradoxonok is.

8. Okok és/vagy okozatok?

A válságtüneteket enyhítő vagy éppenhogy súlyosító körülmények: az esélyegyenlőség és a

szociális biztonság? Ha a családról a paternalista szocialista állam vagy a jóléti szociális

jogállam gondoskodik, kell-e még a családfenntartó apa? A nagy társadalmi szolidaritási

(közoktatási, közegészségügyi) és a szociális ellátó intézmények (nyugdíjrendszer) előidézik

illetve fokozzák a házasság és a család válságát, vagy éppen enyhítik annak tüneteit?

A jóléti jogállam redisztributív hatalma, a redisztribúció mértéke tovább növelendő, vagy

csökkentendő (paternalizmus vagy öngondoskodás)? Több „szociális” vagy több „piac”

gazdaság? A tömegdemokrácia (a szegények tömege) több szocializmust, a tőke hatalma

több liberalizmust kíván. Ki kit győz le? És milyen eszközökkel?

A női egyenjogúság (feminizmus, genderizmus) és az egyre jobban kiterjedő (korlátlan?)

individualizmus: a válságtüneteket követő okok vagy a válságtüneteket előidéző okozatok?

9. Terápia?

A válságtünetek tehát egy már lezajlott és egy újonnan kibontakozó (posztindusztriális),

egyaránt „tektonikus” méretűnek és hatásúnak is nevezett társadalmi – gazdasági

paradigmaváltás okozatai. A mélyben zajló kiváltó okot, sőt okokat kellene kutatni, azt a

bizonyos „túl bonyolult” összefüggésrendszert feltárni, ez alapján helyes diagnózist kellene

megállapítani; utána lehetne a megfelelő terápiát megkeresni és alkalmazni, a felszínen zajló

válságot kezelni!

A nagy szétbomlás után nagy újjáépítésnek, újraszerveződésnek kell jönnie. Az általános

értékválságot, sőt értékrombolást értékmentésnek, az időtálló értékek rehabilitációjának,

újrafogalmazásának és megerősítésének kell követnie. Kérdés az, hogy milyen szilárd

értékrendi alapokon, milyen jogi keretek között.

5

10. Univerzális alapértékek

A 20. század embert, családot és társadalmat pusztító borzalmainak ellensúlyozására már

megszülettek a nemzetközi jogi dokumentumok. Az alapvető szabadságok és az emberi jogok

univerzális értéktára reagálás a múltra, a jövő érdekében.

Auschwitz, mint az emberi jogok inspirálója! Hirosima! Gulág! Pusztító ideológiák,

világháborúk, iparszerű, tömeges emberirtás! Érdemes ilyen világban élni, gyermeket szülni?

Az európai lelkiállapot leírására használt kifejezések: civilizációs csalódás, kiábrándulás,

kifáradás (Douglas Murray: Európa furcsa halála. Alexandra Kiadó, Budapest, 2018. 205-

210.o.). Általános relativizmus, sőt fatalizmus, a múlt bűnei miatt érzett lelkifurdalással

körítve. Holott – amint ez az emberi jogi dokumentumokból is kiderül – a jövő értékei, így a

házasság és a család is, ott voltak a múltunkban, csak vagy nem vettük észre, vagy nem

vigyáztunk rájuk a kellő időben és a kellő mértékben. Meg kell menteni Európa keresztény

lelkületét, a szeretet civilizációját, követendő példaként állítva a világ elé, de az egyes

emberek, a házastársak, a családtagok elé is!

11. ENSZ 1948, 1966(1976): univerzális alkotmány?

11.1. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948 – 70 éves kezdet!) 16. cikk:

(1) Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon,

nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani.

A házasságkötés tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a

házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.

(2)Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.

(3)A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom,

valamint az állam védelmére.

11.2. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1966 (1976) 23.cikk:

(1) A család a társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az

állam védelmére.

(2) A házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási

jogát el kell ismerni.

(3) Házasságot csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezése alapján lehet kötni.

(4) Az Egyezségokmányban részes államok megfelelő lépéseket tesznek annak biztosítására,

hogy a házasfelek jogai és kötelességei a házasság fennállása alatt és felbontása esetén

egyenlők legyenek. A házasság felbontása esetén rendelkezni kell a gyermekek szükséges

védelméről.

6

24. cikk: (1) Minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy

társadalmi eredetre, vagyonra, vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra a

védelemre, amely őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről

megilleti.

(2) Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni.

(3) Minden gyermeknek joga van arra, hogy állampolgárságot szerezzen.

11.3. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1966 (1976)

9. cikk: Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a

szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is.

10. cikk: Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy

(1) a lehető legszélesebb körű védelmet és segítséget kell nyújtani a családnak, amely a

társadalom természetes és alapvető egysége, különösen a családalapítás tekintetében és

addig, amíg a család felelős az eltartott gyermekek gondozásáért és neveléséért. Házasság

csak a házasulandók szabad beleegyezése alapján köthető;

(2) az anyának a gyermek születése előtt és után ésszerű időtartamra külön védelmet kell

biztosítani. Ez alatt az idő alatt a dolgozó anyáknak fizetett szabadságot, vagy megfelelő

társadalombiztosítási szolgáltatásokkal együtt járó szabadságot kell biztosítani;

(3) különleges intézkedéseket kell tenni minden gyermek és fiatalkorú védelmére és

segítésére, származásukra és az egyéb körülményekre való tekintet nélkül. A gyermekeket és

a fiatalkorúakat védeni kell a gazdasági és társadalmi kizsákmányolással szemben.

11. cikk (1) Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát önmaga és

családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást,

valamint az életkörülmények állandó javulását.

(2) Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy ne

éhezzék…

12. cikk (1) …mindenkinek joga van arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb

szintjét élvezze.

13. cikk (1) …mindenkinek joga van a művelődéshez. (2)a. az elemi oktatást mindenki

számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni.

12. Az európai értékrend

12.1.Emberi Jogok Európai Egyezménye (Róma, 1950)

12. Cikk: Házasságkötéshez való jog

7

A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a

családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.

Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv (Strasbourg, 1984) 5. Cikk: Házastársak egyenjogúsága

A házastársaknak polgári jogi vonatkozásokban egyenlő jogaik vannak és felelősségük is

egyenlő egymás közötti, valamint a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság

tekintetében, annak tartama alatt és felbontása esetében. Ez a Cikk nem gátolja az államokat

abban, hogy a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek.

12.2. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 2007 (2009)

9. cikk: A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog

A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti

törvények szerint biztosítani kell.

23. cikk: A nők és férfiak közötti egyenlőség

(1) A nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a

díjazás területén is biztosítani kell.

(2) Az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket

biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.

24. cikk: A gyermekek jogai

(1) A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek

véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és

érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni.

(2) A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek

mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.

(3) Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen

kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes.

33. cikk: A család és a munka

(1) A család jogi, gazdasági és szociális védelmet élvez.

(2) A család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a

gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és

szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe.

12.3. Európai Szociális Charta (Torinó 1961, Strasbourg 1996)

I. Rész: jogok és elvek

7. Gyermekeknek és fiataloknak joguk van a különleges védelemre azon fizikai és erkölcsi

veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve.

8

8. Anyaság esetén a női foglalkoztatottaknak joguk van különleges védelemre.

16. A családot – mint a társadalom alapvető egységét – teljes körű fejlődésének biztosításához

megilleti a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez való jog.

17. A gyermekeknek és fiataloknak joguk van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemhez.

Ezen jogok és elvek tartalmát a 7. cikk (A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga), a 8. cikk (A

dolgozó nők védelemhez való joga anyaság esetén), a 16. cikk (A család joga a szociális, jogi és

gazdasági védelemhez) és a 17. cikk (A gyermekek és fiatalok szociális, jogi és gazdasági védelemhez

való joga) fejtik ki részletesen.

12.4. A strasbourgi EJEB és a luxemburgi Európai Bíróság joggyakorlata

A házasság és a család védelmének szabályozása elsősorban a tagállami jogok hagyományos,

„kultúrafüggő” területe. Részben területhez kötött jog, hiszen a nemzeti jogok jelentősen eltérnek

egymástól (pl. egyházi házasságkötés polgári elismerése, a házasság felbontásának feltételei, élettársi

viszonyok jogi értékelése, házassági vagyonjogi, öröklési szabályok, szülői felügyeleti jogok stb.). A

nemzeti jogok és fórumok versengésének megelőzése ill. elhárítása céljából a bíróságok gyakorlata

(értsd: jogértelmezése) erősen egységesítésre (integrációra) törekvő, méltányos és mind a házasság,

mind a család jogi fogalma tekintetében kiterjesztő. Gyakori a kerülőutak, más alapjogokra

hivatkozás igénybevétele (diszkriminációtilalom, egyenlő bánásmód követelménye, magánszféra

tiszteletben tartása, letelepedés és munkavállalás szabadsága, családegyesítés ill. kapcsolattartás

joga stb.). Megteremti viszont a házassági és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben hozott

bírósági ítéletek elismerésének és végrehajtásának rendszerét. Az Európai Közösségnek ugyan nincs

kifejezetten közös családpolitikája, a gazdasági integráció, az alapvető szabadságok és a közösségi

jog, annak bírói gyakorlata azonban ezen a területen is hatással van a nemzeti jogrendszerekre, a

házasság és a család hagyományos intézményének alkotmányos védelmére éppúgy, mint az

alternatív együttélési formák jogi elismerésére. Kérdés, hogy a valós folyamatok követése, jogi

„leképezése” pozitívumként értékelhető-e, hiszen menti ami még egyáltalán a házasságból és a

családból menthető, vagy negatívum, mert közvetett ösztönzésként hatva tovább mélyíti a két

hagyományos intézmény válságát? A válasz valószínűleg is – is, tehát kereshetjük köztük a helyes

egyensúlyt, az arany középutat.

Király Miklós: Egység és sokféleség. Új Ember Kiadó, Budapest, 2007. 65 – 92. oldal

13. A Magyar Alkotmány (1972 és 1989), az Alaptörvény (2011) és az Alkotmánybíróság

értékrendje

13.1. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1972. évi I. tv)

15.§ A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16.§ A MNK különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és szocialista nevelésére; védelmezi

az ifjúság érdekeit.

62.§ (1) A MNKban a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek.

9

(2) A nők egyenjogúságát szolgálják: munkalehetőségeiknek és munkafeltételeiknek

megfelelő módon való biztosítása; terhesség és szülés esetére fizetett szabadság, az anyaság

és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi

intézmények rendszere.

13.2. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989)

15.§ A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16.§ A MK különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére,

védelmezi az ifjúság érdekeit.

66.§ (1) A MK biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai,

valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.

(2) A MKban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint

támogatást és védelmet kell nyújtani.

(3) A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.

67.§ (1) A MKban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről

arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi

fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön

rendelkezések tartalmazzák.

13.3. Magyarország Alaptörvénye (2011)

NEMZETI HITVALLÁS: Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet,

összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.

Alaptörvényünk … Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni

szeretnénk.

ALAPVETÉS L) cikk: (1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között,

önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet

fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek

viszony.

(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.

(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza. (2011:CCXI. tv. 1 – 25.§§)

10

SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG

VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát,

kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2)Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés (…) nélkül

biztosítja ((diszkrimináció tilalma!))

(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.

(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön

intézkedésekkel segíti.

(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az

időseket és a fogyatékkal élőket.

XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez

szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja

gyermekük taníttatását.

(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.

XVIII. cikk (1) Gyermekek foglalkoztatása – testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem

veszélyeztető, törvényben meghatározott esetek kivételével – tilos.

(2) Magyarország külön intézkedésekkel biztosítja a fiatalok és a szülők munkahelyi

védelmét.

XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot

nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján

kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben

meghatározott támogatásra jogosult.

XXII. cikk (1) Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra,

hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést

mindenki számára biztosítsa.

XXX. cikk (2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás ((közteherviselés)) mértékét

a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell

megállapítani.

11

13.4. Az Alkotmánybíróság gyakorlata

A 154/2008.(XII.17.) ABh. és a 32/2010.(III.25.)ABh. alapján

A magyar jogtudomány letisztult álláspontját, mely szerint: „A társadalmi élet alapegysége a

család. (…) A családjog alapintézménye a házasság.” (Szladits Károly szerk. Magyar Magánjog

I. kötet, 38.o., Grill Kiadó, Bp. 1941.), átvette és alkotmányos rangra emelte már az 1949:XX.

tv., amit változtatás nélkül átvett az 1989:XXXI. tv.

Annak a ténynek, hogy a házasság és a család intézményét már az 1972-es

alkotmánymódosítás áthelyezte a VIII. fejezetből az I. fejezetbe, az 1989-es köztársasági

Alkotmányunk pedig a demokratikus jogállam alapvető értékeit felsoroló Általános

rendelkezések között tartotta, önmagában is jelentősége van: az Alkotmány a házasságot és

a családot a társadalom egyik alapintézményének tekinti. …amikor kimondja, hogy a Magyar

Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, nem csupán egy államcélt, állami

feladatot deklarál, hanem egy objektív intézményvédelmi kötelezettséget állapít meg, …hogy

a törvényhozó jogszabályok megalkotása útján részesítse védelemben a házasság és a család

intézményét (7/2006.(II.22.)ABh.).

A magyar Alkotmány … a férfi és a nő közötti házasságot tartja értéknek és azt védi

(ABH.1995.82.83.).

A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy

elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a

magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát.

Az Alkotmány 15. §-ából levezethető az a követelmény, hogy az állam ne csupán a már

fennálló házasságokat védje, hanem olyan jogi környezetet teremtsen (pl. a házasságban

élőknek előnyöket nyújtson), amely arra ösztönzi polgárait, hogy a lehetséges együttélési

formák közül a házasságot válasszák és családot alapítsanak. Az állam részéről ez „pozitív

viszonyulást, aktivitást és támogatást is feltételez”, amelynek keretében előnyök,

többlettámogatások nyújthatók. A jogalkotó a védelem, támogatás eszközeinek, módjainak

kialakítása körében nagy szabadságot élvez, de egyben felelősséggel is tartozik.

Az alkotmányszövegek és azok alkotmánybírósági értelmezése egyrészt teljes szinkronban

vannak egymással és a nemzetközi emberi jogi dokumentumokkal, másrészt egyértelműen

családbarátnak tekinthetők.

14. Végrehajtási szintek:

a) törvényhozás – a házasságot és a családot érintő törvényi szintű rendelkezések, külön

kiemelve a házasság és a család védelmét! b) kormányzati intézkedések; c) társadalmi

áthangolódás, felértékelődés, elismerés és támogatás.

12

(Otthonteremtés, családbarát munkahelyek, terhességi – gyermekágyi segély, babakötvény,

gyes, gyed és gyod, adókedvezmények, diákhitel elengedése, ápolási díj; védőnői, bölcsődei,

óvodai intézményrendszer, terhesgondozás és gyermekorvosi ellátórendszer, ingyenes

közoktatás, iskolai étkeztetés és üdültetés, időskori egészségügyi és szociális ellátás,

nyugdíjrendszer stb. stb.) Mindezek alkotmányosnak és családbarátnak tekinthetők.

15.Családbarátság

Az Alkotmány és az azt végrehajtó alkotmányos jogrendszer azonban csak akkor garantálja,

hogy az ország családbarát legyen, ha a társadalom akarata is ez, mert a társadalom is már

családbarát, amit tükrözhet a jog, egyúttal, közvetve ösztönözve is a családbarátságot! Kopp

Mária kutatásai és az Alaptörvény Nemzeti hitvallása szerint a magyar társadalom

családbarát! Felmérések szerint a házasság és a család is az értékrangsor élén áll, a

házasulandók által tervezett gyermekszám biztosítaná a társadalmi reprodukciót. A

tényleges megvalósulás (a „kivitelezés”) azonban ezt még nem tükrözi, ezért kell támogatni.

Mindenki egyénileg (és családilag) is felelős: „meg tudod változtatni a világot” (László Ervin),

ha önmagadat, az értékrendedet megváltoztatod. Ehhez „értékrendszer-változás” kell.

16. NEHÉZ, DE NEM LEHETETLEN!

16.1. Azt már tudjuk, mit eredményezett a halászó – vadászó – gyűjtögető életmódról a

mezőgazdálkodó, majd általánosságban is gazdálkodó (termelő, kereskedő, szolgáltató)

életmódra való áttérés, a magántulajdon és a monogám házasság kialakulása és

megszilárdulása. Azt is tudjuk, sőt láttuk és meg is tapasztaltuk, mit eredményezett az ipari

forradalom, az indusztriális társadalom kialakulása, a tőketulajdon és a piac (a profit) uralma

az ember felett. Azt azonban még nem tudjuk, mit hoz a posztindusztriális (információs,

kommunikációs, virtuális, digitális stb.) és globalizálódott társadalom? A személyi – családi –

nemzeti – európai – keresztény identitás megőrzését vagy a tradicionális értékek további

nagy szétbomlását? Ember marad-e egyáltalán az ember, vagy a hedonista, ám valójában a

konzumidióta – bérrabszolga – adósrabszolga létből humanoid robottá, amorális lénnyé

„fejlődik” tovább? Aki nem hajlandó, sőt egyre kevésbé képes is egy házassági – családi

közösségben, nemzetben való elköteleződésre és felelősségvállalásra?

16.2. Van remény! A súlyos válságtünetekre reagálva megszületett az egész életre szóló

„szövetségi” házasság gondolata, a polgári (jogi) szerződéses házasság morális megerősítése

a hűség, a szeretet, a támogatás, az együttműködés, a másikért való lét morális értékrendje

és öröme mentén. Kitartani egymás mellett holtomiglan – holtodiglan, jóban és rosszban,

egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben, nem szelektíven (igen – nem,

igen – nem, igen – nem), hanem egyetlen határozott igen szó kimondásával és az adott szó,

az eskü betartásával. Ahogy Jakab apostol levelében (5:12.) Jézus tanítása nyomán

olvashatjuk: „legyen a ti igenetek igen!”

13

Sokan gondolják úgy, hogy a jog csak forma, tartalommal a jogviszonyok alanyai, a valóságos,

az egyes emberek töltik meg, az állam és a jog ebbe ne szóljon bele. Ez a nézet elhárítaná a

felelősséget a jogról. Holott a jognak lehet is, van is, és kell is hogy legyen saját, normatív

értéktartalma, amit meríthet az emberi jogok forrásaiból és a társadalom értékprioritásaiból,

védelmezheti és megszilárdíthatja ezt az értékrendet, sőt ösztönözheti és bővítheti is azt. Az

alkotmányos jogállam értékhordozó kategória, megvalósítása nem függhet pillanatnyi

politikai érdekektől és pártoktól (Zlinszky János)! Magyarország Alaptörvénye és

alkotmányos jogrendje tartalmazza a családbarát értékrendet, nemzetünk megmaradása és

a jövő generációk érdekében, az értelmes és értékes emberi élet esélye érdekében. Ez az

értékrend a házasság és a család tekintetében alkotmányos garancia, amit hatalmas

globalizációs ellenerőkkel és az individuális önzéssel szemben kell valóra váltani. Ez nehéz

ugyan, de nem lehetetlen!