1

VIII. OSZTÁLY

S Z E N T H Á R O M S Á G

1. Isten létezése

Minden keresztény ember felteheti önmagában a kérdést: miért élünk a világon? A választ már a

könyv elején megkapjuk: azért élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, azt viszonozzuk és

eljussunk az örök életre. Maga az Üdvözítő mutatta meg, hogyan éljünk és viselkedjünk. Isten „felfedte”

önmagát az emberiség számára a kinyilatkoztatásban. Ez valójában a Teremtő üzenete az emberekhez. Jézus

a kinyilatkoztatást az Egyházra bízta, az Anyaszentegyház pedig a kinyilatkoztatást a Szentírásban és a

Szenthagyományban őrzi.

2. Kicsoda Isten? Isten tulajdonságai

Jézus sokszor beszélt a Mennyei Atyáról példabeszédeiben. Isten az Aki minden embert szeret, Aki

mindnyájunkról gondoskodik. Ő világ gondviselő Ura, mindnyájunk Mennyei Atyja. Ő azt kívánja tőlünk,

hogy szeressük egymást, szerezzünk egymásnak örömet, és segítsünk a rászorultakon. Isten annyira szeret

minket, hogy saját Fiát adta értünk. Így, földi életünk után hazavár a Mennyországba. Jézus mondta: Aki

teljesíti Atyám akaratát, az mind az én testvérem (Mk.3, 35). Isten szent, mindenható, mindentudó és

örökkévaló. Isten mindenütt jelen van: benne élünk, mozgunk és vagyunk.

3. A Szentháromság

Egy Isten van, aki három személy: Atya, Fiú és Szentlélek. A három isteni személyt egyszóval

Szentháromságnak nevezzük. Az Atya egyenlő a Fiúval, a Fiú egyenlő a Szentlélekkel, a Szentlélek egyenlő

az Atyával. Három személy amely egy, ugyanaz és elválaszthatatlan. A Szentháromság hittitok,

szeretetközösség. Hitünket az apostoli hitvallásban valljuk meg. Megvalljuk, hogy hiszünk a háromszemélyű

egy Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

4. Isten az Atya. Isten jelenléte az Ószövetségben.

Isten a világ teremtő Ura, viszont egészen más mint a világ: Ő a Szent, Örökkévaló, Teremtő. Azért

nem láthatjuk Őt földi életünkben, mert Ő lélek, viszont értelmünkkel felimserhetjük, a kinyilatkoztatás

hirdeti, hogy Isten valóban létezik. Az Úr mindent megtehet, mert Ő mindenható. Az Ószövetségben Isten

kinyílvánította magát az emberiség számára: Noé, Ábrahám, Mózes, Illés, a pátriárkák és a próféták – mind

részesültek Isten „fényében”. Ez volt az a szövetség, amelyet az emberekkel az Úr megkötött.

2

5. Krisztus az Atyáról beszél

Jézus arra biztat minket, hogy úgy beszéljünk Mennyei Atyánkkal mint a legjobb szülővel. Ő volt az,

Aki a Miatyánkra megtanította az apostolokat, és így, nekünk is. Hiszen amikor imádkozunk, Istennel

beszélgetünk. Ő meghallgat minket és válaszol nekünk. Ha csendben vagyunk, meghalljuk szavát.

Jn 5, 19-47; Jn 6, 22-59; Jn 11,1-45; Jn 14, 1-14

6. Egy Atya, aki megbocsájt és szeret

Mt 11,25-30; Mt 18,12-14; Mt 20, 1-16

A tékozló fiú példabeszéde – Lk 15,11-32

A tékozló fiú példabeszéde arra tanít bennünket, hogy Isten irgalmas, mindig kész a megbocsájtásra és

végtelenül szeret minket. A fiú elment, viszont amikor hazatért akkor már mint más ember jött vissza, hiszen

„meghalt és feltámadt”. Mint az apa a példabeszédben, Isten is megbocsájt annak, aki szívböl megbánja

bűneit. Ezért mindig van remény. Ezért nem volna szabad ítélkezni mások felett, mert Isten mindenkinek

felkínálja az újrakezdés lehetőségét.

7. A Fiúisten. Krisztus – a messiási próféciák beteljesítője

Iz 7,14; Iz 8,23; Iz 53, 4-7; Iz 42, 1-4; Zak 12, 10-12

A Fiúisten emberré lett, hogy az Atyát megdicsőítse, minket szóval és példával tanítson, életével,

halálával és feltámadásával megváltson. Már az Ószövetségben megjövendölték, hogy a Megváltó

megszületik. Tanítása teszi világossá, mit tett és vállalt. Megtudjuk, hogy a mi számunkra az egyetlen biztos

út az Ő követése. Nem szükséges félnünk, ha a Földön netán az utolsók vagyunk. Az utolsókból lehetnek

elsők. Isten országában az az első, aki kész szolgálni Istent és embertársait. Jézus azt tanította, amit hinnünk

és cselekednünk kell, hogy Isten gyermekei legyünk. Az Ő tanítását evangéliumnak nevezzük.

8. Jézus – Isten Fia és Mária gyermeke

Jn 1, 1-18

Jézus a második isteni személy, Isten egyszülött Fia, aki értünk emberré lett. Betlehemben született,

egy szűztől, akinek a neve Mária. A Fiúisten úgy lett emberré, hogy a Szentlélek ereje által emberi testet és

lelket vett föl. Gábor angyal volt az, akit az Úr elküldött, hogy tudassa Máriaval, Ő a kiválasztott asszony.

Így, az Ige testté lett és miköztünk lakozott.

3

9. Jézus nyilvános müködése

Jézus megkeresztelkedése: Mt 3,13-17; Mk 1,9-11

Jézus megkísértése: Mt 4,1-11; Mk 1,12-13; Lk 4,1-13

Mielőtt elkezdte volna nyílvános müködését, Jézus 40 napig böjtölt a pusztában. Ott háromszor

megkísértette Őt a Sátán, viszont Jézus ellenált neki.

Keresztelő János volt az, aki megkeresztelte Őt a Jordán vízében. Keresztelésekor az ég megnyílt és

Isten hangja hallatszott: Ez az Én szeretett Fiam akiben kedvem telik (vö. Mt 3,13). Jézusnak nem volt bűne,

mégis megkeresztelkedett, hogy példát adjon az embereknek a bűnbánatra.

10. A kánai mennyegző

Jn 2, 1-12

Az első csodáját a kánai mennyegzőn tette, amikor a vízet borrá változtatta. Ekkor mutatta meg isteni

hatalmát, hogy az embereken segítsen, és tanítványai higgyenek benne. Jézus parancsára, a papok is

átváltoztatják a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé. Az átváltozott kenyérben és borban Jézus van

jelen.

11. Advent

Mk 1, 2-8

Ez az az időszak amikor felkészülünk a Karácsonyra. Adventi készületünk a várakozás, a bűnbánat és

az öröm hangulatában telik. Ebben az időszakban gondolunk arra is, hogy Ő újra eljön a világ végén. Akkor

minden ember meglátja majd az Ő dicsőségét és hatalmát. Isten országa leszáll a földre, az emberek között

megvalósul a szeretet, a béke és az öröm.

12. Jézus tanítása

A Tíz leprásról: Lk 17,11-19

Jézus, Zakeus házában: Lk 19,1-10

Tizenkét apostolt válaszott magának, akik mindig követték Őt mindenhová. Jézus példabeszédeivel és

csodáival mutatta meg, hogy Ő valóban Isten Fia. Tanítását az apostolok adták tovább. Tanítását később

leírták. Ez a könyv a Biblia. Leírták, hogy Jézus halálával és feltámadásával megszabadított minket a bűntöl

és visszaszerezte az üdvösséghez szükséges kegyelmet.

4

13. Jézus példabeszédei

Példabeszéd a gazdag emberről és a szegény Lázárról: Lk 16, 19-31

Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról: Lk 10,25-37

A Szentírásban olvasható történetek és tanítások Jézus személyében képeznek egységet, hiszen az

egész Szentírás róla szól. Példabeszédeiben, Jézus tanította az embereket. Azért használta a példabeszédeket,

hogy az emberek könnyebben megértsék tanítását. Ő a Mester, az igazi Rabbi.

14. Jézus csodái

A csodálatos kenyérszaporítás: Mt 15, 32-39; Mk 6, 30-44

A kafarnaumi százados: Mt 8,5-13

A vihar lecsendesítése: Mk 4, 35-41

Jairus leányának feltámasztása: Mk 5, 21-43; Lk 8, 40-56

A vakon született meggyógyítása: Jn 9 fejezet

Csodáiban, Jézus megmutatta hogy Ő valóban Isten Fia, hiszen egy ember se volt képes arra, amit Ő

tett. A vízet borrá változtatta, parancsolt a szélnek és a viharnak, feltámasztotta Lázart... Csak Isten Fia tudta

ezt megtenni. Ezzel is azt bizonyította, mennyire hatalmas a Teremtő.

15. A Szentlélek A Szentírásban

Ter 1,2, Mt 3,11; Mt 28,19 ; Mk 13,11; Lk 1,35; Lk 1,41; Lk 4,1; Lk 10,21; Jn 14,26; ApCsel 2,

1-4; ApCsel 10,38;

a próféták jöverndőléseiben: Iz 32,15; Jer 9,23; Ez 2, 2; Ez 3,12; Ez 43,5

A Szentlélek a harmadik isteni személy, valóságos Isten az Atyával és Fiúval együtt. A Szentlélek azért

jött el, hogy a világ végéig az Egyház éltető lelke legyen. Ő vezeti az Egyházat a tanításban, az emberek

megszentelésében és a pásztori szolgálatban. A Szentlélek hét ajándéka: a bölcsesség, az értelem, a jótanács,

az erősség, a tudomány, a jámborság, az istenfélelem. A Szentlélek Pünkösd napján szállott az apostolok

közösségére és akkor alakult meg az Egyház.

5

16. A Szentlélek szimbólumai

A Lélek szimbólumai: olaj, a tűz, a felhő és fény, pecsét, kéz, újj és galamb. Jézus keresztelésekor a

Szentlélek galamb képében szállt le Jézusra: Mt 3,13-17. A bibliai idők emberei számára, és ma is, a galamb

a béke és a szeretet látható képe.

17. A Szentlélek jelenléte az ember életében

Századokon át a Lélek prófétái által alakított minket. A Lélek sugalmazta az ószövetségi írásokat,

amelyek beszálmolnak a próféták szavairól és tetteiről, kifejtik tanításaikat Istenről, a világról és az emberről,

ismertetik gondolataikat Isten népe iránt tanúsított szeretetéről és az üdvösség ígéretéről. A Lélek teljesen

oda akarja adni magát mindenkinek, ahogyan már a próféták is remélték: Kiárasztom Lelkemet utódaidra, és

áldásomat gyermekeidre (Izajás 44,3).

18. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése

Az Anyaszentegyház Isten Újszövetségi népe, Krisztus titokzatos teste. Azok a megkeresztelt

emberek tartoznak a Katolikus Egyházhoz, akik elfogadják a katolikus hitet és az Egyház szentségeit,

közösségben a pápával és püspökeinkkel. Az Egyház láthatatlan feje maga Jézus, a látható feje pedig a római

pápa. Maga Jézus azért alapította meg az Egyházat, hogy örök üdvösségre vezesse az embereket. Az Egyház

egy, szent, katolikus és apostoli.

Az Egyház küldetése mindenkihez szól.

Az Egyház előljárói – Jn 21,1-17

Az Egyház püspökei az apostolok utódai, az egyházmegyék főpásztorai, egységben a pápával. A

püspököket küldetésükben a papok és a diákónusok segítik. Az igaz hitet tévedés nélkül a pápa és a vele

egyesült püspökök tanítják. Jézus azzal kezdte, hogy baráti kapcsolatot létesített azokkal, akik legjobban

bíztak benne, akik mindig eljöttek tanítására és lelkesedtek érte. Ezek mindig többen lettek. Ez volt az

Egyház magja. Közülük kiválasztott tizenkettőt, a jövendő elöljárókat. Pünkösd az Egyház ünnepe,

„születésnapja”. Jézus Péterre bízta az Egyház vezetését, hiszen ő volt a „szikla”.

6

19. Jézus megváltja a világot

Jn 18, 19, 20 fejezetek

Szenvedése előtt, az Utolsó Vacsorán, Jézus felajánlotta testét és vérét az emberiség számára. Az

Olajfák hegyén atélte szenvedését, és tudta, mi vár Rá. Nagypénteken keresztre feszítették, de a harmadik

napon, Húsvétkor, feltámadt. Feltámadásával megmutatta, hogy Ő az élet és a halál Ura, hogy Ő

győzemeldeskedett a halál fölött. Feltámadását követően 40 nap múlva felment a mennybe.

20. Az ember az örök élet felé

Ahoz, hogy az ember eljuthasson Istenhez, szüksége van a kegyelemre. A kegyelem természetfeletti

ajándék, Isten élete bennünk. Isten kegyelme kétféle: megszentelő és segítő. Isten a megszentelő kegyelem

által a bűntöl megtisztítja és megszenteli lelkünket, gyermekévé fogadd és a mennyország örökösévé tesz

minket. A segítő kegyelem által megvilágosítja értelmünket, megerősíti akaratunkat, hogy a jót megismerjük

és megtegyük, a rosszat pedig elkerüljük. A gőgösség az embert eltávolítja Istentől és a másik embertől. Az

alázatban viszont maga Jézus adott példát: Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy

Ő szolgáljon másoknak (Máté 20, 28).

A hét főbűn és annak ellentéteinek erényei:

1. A kevélység – alázatosság

2. A fösvénység – Bőkezűség, önzetlenség, adakozás

3. Bűnös érzékiség (a bujaság) – Tisztaság

4. Az irigység – Jóság

5. A torkosság – Mértékletesség

6. A harag – Önuralom, önfegyelem, szelídség

7. A jóra való restség (Lustasság) – Szorgalom, Jóban való buzgóság

1. Kevélység: A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít

személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen

másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz,

tartja magát nagyra, nagyobbra a valóságnál. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét

lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások felé

helyezése.

7

Kevélység által az vétkezik, ki magát rendetlenül mások fölé emeli, Istennek a köteles tiszteletet meg

nem adja és felebarátját megveti.

Az alázat abban áll, hogy elismerjük gyarlóságunkat és bűnös voltunkat, minden jót Istennek

tulajdonítunk, magunkat pedig csekélynek tartjuk. Az alázatosság az isteni kegyelem ajándéka, az üdvösségre

való elhivatottság záloga. A latin humilitas (alázatosság) a „humus” (= föld) szóból ered. Az alázatos

személy az, aki közel áll a földhöz, aki helyesen értékeli a világot. Tudja, hogy ő teremtmény, aki csak

porszem az idő óceánjában, de mégis fontos, mert Isten gyermeke, akiért meghalt Jézus Krisztus a kereszten!

Az alázatos nem felejtkezik el Istenről, csodálja, értékeli az Ő világát, s tudja, hogy mivel Isten mindenki

Atyja, ezért a másik ember a testvére.

A szeretet önmagában is alázat, mivel azt gyakorolva lemondunk magunkról!

Az alázatosság kellékei: az Isten akarata iránt való engedelmesség, a szelídség, a szerénység,

megbocsájtás, a türelem, megelégedettség, hála.

Júd 9,16 – Az alázatosak és szelídek könyörgése tetszett mindenkoron.

Lk 14,11 – Mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik.

Lk. 18, 9-14 – A farizeus és a vámos

1 Kor 4,7 – Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel?

1Pét 5,5 – Legyetek alázatosak, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad.

2. A fösvénység – az önzetlenség, bőkezűség, adakozás

Zsugoriság : a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodás. E ragaszkodás

megmutatkozhat a megszerzés rendetlen vágyában (kapzsiság) és a megszerzett dolgok rendetlen

birtoklásában. A birtoklás rendetlenségét jelzi, hogy a fösvény a számára szükséges mértékben sem válik

meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. A fösvénység a világ javainak

túlzott szeretete, az azokhoz való beteges ragaszkodás. A fösvény ember mindent magának akar, mindent

meg akar szerezni, és semmit sem tud kiengedni a kezei közül. Azt hiszi maga rendelkezik az anyagi

javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke.

Aki magát Isten fölé helyezi, az előbb-utóbb azt hiszi, az egész teremtett világ őérte van, és ezért minden őt

illeti meg. A Lukács evangéliumban szereplő gazdag ember is ilyen ember volt. (Lk 16,19-31) Mindene

megvolt, csak a másik ember felé való érzékenysége veszett el. Lenézte, talán utálta is Lázárt. Mindenképpen

bosszantotta, mert nem illett bele az ő gazdag életről alkotott képébe. Ez a fösvénység legnagyobb veszélye.

Vakká tesz a rászorulók felé. Nem veszi észre a szükséget szenvedőt. Ellenben viszont, az önzetlen ember

szívesen add a sajátjából, még akkor is ha kevés van neki. Az önzetlen ember tudja, hogy az igazi kincs a

szívünkben van.

8

Fösvénység által az vétkezik, ki a pénzt és a vagyont rendetlenül keresi és szereti, s a szűkölködő iránt

keményszívű.

A fösvény elfelejti, amit Szent Ágoston így fogalmaz: „Magadnak teremtettél minket, Istenünk, és nyugtalan

a szívünk, míg Benned meg nem nyugszik!”

A fösvényt lehúzza a földi dolgok szeretete, s képtelen mozdulni úgy és akkor, amikor Isten kéri.

A fösvénynél semmi sincs gonoszabb. (Sir 10,9)

Lk 12,20: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet; amiket tehát szereztél, kié lesznek?

Ef 5,5: Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy

tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.

A nagylelkű, adakozó ember Isten/Krisztus életét folytatja e világon!

Istenes Szent János, az irgalmas rend alapítója, mikor szegényei számára gyűjtött, mindig ezt mondta:

„Legyetek irgalmasok magatok iránt, tegyetek jót magatokkal! Az alamizsna sokkal több hasznot hoz annak,

akik adják, mint azoknak, akik azt kapják.”

3. Bűnös érzékiség (a bujaság) – Tisztaság

A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások

becsületét, ha vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: „Ne

kívánd felebarátod házastársát…”

Szent Bernát – Egy bűn sem biztosít magának annyi zsákmányt, mint a bujaság. E bűn benépesíti a poklot.

Az ember, mint Isten képmása és temploma tiszta és szent életre van hivatva, a bujaság lealacsonyítja, ezért

is nevezik tisztátalanságnak.

Szent Ciprián – Azok, akik a tisztaságot megőrzik, valóságos angyalok emberi testben.

Szent Ágoston – A fösvénységet megvetni, az indulatot legyőzni kell. A bujaság elől elfutni kell.

Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent! (Mt 5,8)

4. Az irigység – a jóság, jó akaró Szeeretet

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy

anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai: Az irigy ember nehezen viseli

mások tudásban, tiszteletben, világi javakban v. az életszentségben való gyarapodását; elhúzódik a szerencsés

embertől, örül, ha az bajba jut; szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti,

kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja; a

másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet

születését iránta; a jót elhallgatja, v. félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.

9

Irigység által az vétkezik, ki nem akarja embertársa javát; vagy örül, ha rosszul megy dolga.

„Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít.” (Sir 30,24)

„Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.” (Jak 3,16).

Lelki írók szerint a legjobb orvosság az irigység ellen a hálaadás!

Szentírási példák: Irígység ösztönözte a sátánt az ősszülők elcsábítására – Káin és Ábel – József és testvérei

– Saul király és Dávid.

Dante – Szűz Mária nem örvendezett a kánai menyegzőn, hogy nincs bor, hanem együttérző szívvel fordult

Fiához segítségét kérve.

Gal 5,26 – „Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.”

5. A torkosság – a mértékletesség

A torkos ember csak az élvezetért eszik vagy iszik. Így oda juthat, hogy elveszti a mérték iránti

érzékét. Az evésben és az ivásban fontos a mértéktartás. Az az ember aki tudja hol kell megállni, vigyáz saját

egészségére is.

A mértékletesség, amelyet a táplálkozás megszorításán kezdünk és a böjtön át folytatunk, csodálatos hatású

általános jellemtulajdonsággá bővülhet, amely egész lényünkre kiterjed. Az a láthatatlan körző, amely határt

szab minden vágyunknak, önműködőleg kezd tevékenykedni és nem engedi mértéktelenül tágulni

életköreinket. Valami különös gépezetet indítunk el belül a lelkünkben, amely mértéket oszt, és amely

mindig fékez, helyes mértéket követel. Ha bánat ér, nem engedi, hogy a túlzott bánkódás leterítsen... ha

megijedünk, hirtelen valami átláttatja velünk a félelem értelmetlenségét, ha kétségek gyötörnek vagy

féltékenység dúl bennünk, valami csitítani kezd és védőernyővel látja el a túlzott hevülést.

Torkosság által az vétkezik, ki kelleténél többet eszik és iszik, vagy idején kívül és rendetlenül enged az ital

és ital után vágynak.

Fil 3,18-19: Ismételten megmondtam ugyanis, s most könnyezve mondom: Sokan úgy élnek, mint

Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk,

eszüket a földieken járatják.

A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és készségessé tesz a

kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a

tisztesség határai között tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul tesz

különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint cselekedjék.

Az Újszövetség ezt az erényt mértéktartásnak vagy józanságnak nevezi. "Éljünk józanul, igazul és jámborul

ebben a világban" (Tit 2,22).

Mt 4, 1-11: Jézus megkísértése

10

6. A harag – az önfegyelem, önuralom, szelídség

A harag az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban

megcsalatkozott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen

támad. A harag, a megtorlással párosulva bosszúvá válik. Ha ez az érzés hirtelen, nagy erővel támad fel a

hirtelen harag (méreg) nevet kapja. Jézus értünk halt meg a keresztfán, hogy mi bocsánatot nyerjünk és ne

menjünk a kárhozatra. Nekünk nem kell meghalnunk embertársunkért, de tudnunk kell elengedni ,

megbocsájtani egymásnak. Annál is inkább mert a harag nemcsak az egymás közötti viszonyt, de a saját

lelkünket is mérgezi és tönkreteszi belső nyugalmunkat. A haragtartás senkinek sem használ.

Harag által az vétkezik, ki afölött, mi ellenére van elkeseredik, illetlenül felindul és bosszúállásra ragadtatja

magát.

Aki haragszik elvakul, s rossz úton, irányban halad. A bűnös harag szenvedély, ami elhomályosítja a helyes

látást, befolyásolja a világos gondolkodást, kizárja az őszinte és segítőkész kommunikációt.

Aquinói Szent Tamás – Van jogos méltatlankodás, amikor valaki az igazságtalanság miatt lesz haragos és

fegyelmezett, rendezett marad (pl. Jézus és a kereskedők a Templomban)

Sir 27,30: „A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös.”

Ef 4,26: „Ne nyugodjék le a nap haragotok felett! Ne adjatok teret a Sátánnak, aki mint ordító

oroszlán körül jár és keresi, kit nyeljen el!”

Mt 5,22: „Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre.”

Ef 4,31-32: „Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és

minden egyéb rossz”.

Jak 1,19-20: „Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a

haragra. Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos”.

Szelídség: Abban áll, hogy minden bosszúvágyat és minden igazságtalan haragra való gerjedelmet

elnyomjunk.

Szof 2,3: „Keressétek az igazságot, keressétek, a szelídséget!”

Mt 5,4: „Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet!”

Mt 11,29: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!”

7. A jóra való restség (Lustasság) – Szorgalom, Jóban való buzgóság

A jóra való restség vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől. A henyélés minden

bűnnek a forrása és hasznos tevékenység nélkül elsorvadunk és tartástalan lényekké vedlünk. Mahatma

Gandhi, kalkuttai Teréz anya és még többen a másoknak való önzetlen szolgálattal kerültek a világ

legkiemelkedőbb emberei közé.

11

A restség a hanyagságot és tétlenséget jelent. Az ebben szenvedő nem valósítja meg a Teremtő akaratát.

A restség egyik formája a lelki restség: közömbösség Isten és lelkünk iránt.

Péld 6,6:„Eredj a hangyához, ó rest, és szemléld az ő útjait és tanulj bölcsességet!”

Aranyszájú Szent János – A restség oly fészek, melyben minden gonoszság életre kel.

Nagy Szent Gergely – A restség anyja minden botlásnak.

Szent Ágoston – Sohasem lesz az a mennynek polgára, aki itt a restség barátja!

Szent Bernát – A lelki restek élete egyenesen a pokolba tart.

Mt 25, 14-30: A talentumokról szóló példabeszéd

Jóban való buzgóság: Istennek szívesen és örömest szolgálunk, dicsőségét erőnkhöz képest előmozdítjuk és

minden kötelességünket híven teljesítjük.

Lk 13,24: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!”

Róm 12,11: „Legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgáltók!”

Szent Ágoston – Isten, aki megteremtett téged beleegyezésed nélkül, nem üdvözít beleegyezésed nélkül.

Rafael Merry del Val bíboros: Az alázatosság litániája

A vágytól, hogy megbecsüljenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy népszerű legyek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy fölemeljenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy tiszteljenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy dicsérjenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy mások elé helyezzenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy tőlem tanácsot kérjenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy engem elismerjenek, - Szabadíts meg Jézus! A vágytól, hogy engem megkíméljenek - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy engem megaláznak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy lenéznek vagy leráznak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy kitesznek korholásnak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy megrágalmaznak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy mellőznek, vagy elfelejtenek, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy majd kigúnyolnak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy velem rosszul bánnak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy ócsárolnak és gyaláznak, - Szabadíts meg Jézus! A félelemtől, hogy gyanúval fogadnának, - Szabadíts meg, Jézus! Hogy másokat nálam jobban szeretnek, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el!

12

Hogy másokat nálam többre becsülnek, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Hogy világ szemében más növekszik, és én kisebbedek, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Hogy az erényt másokban dicsérik és a jót bennem nem veszik észre, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Hogy mást magasztalnak, míg engem észre sem vesznek, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Hogy másokat nálam jobban előtérbe helyeznek mindenben, - Add kegyelmedet, Jézus, hogy alázatossággal és szeretettel viseljem el! Hogy mások szentebbek, jobbak nálam - és én csak olyan szent leszek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem!