10.4 AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KITÖRÉSÉNEK OKAI ÉS FŐBB ESEMÉNYEI

1.) Előzmények

Az 1950-es évek elejére a Rákosi-rendszer válságba került. Ennek oka leginkább a rendszer hibás gazdasági stratégiája volt: az erőszakos iparosítás, a nehézipar központúság, melynek anyagi alapját a fogyasztás csökkentésével és a mezőgazdaság átvilágításával teremtették elő.Az erőszakos szövetkezetesítés, a szakmai hozzá nem értés következtében a mezőgazdasági termelés visszaesett, 1951-52-re élelmiszerhiány (húshiány) alakult ki. A hiányt a megtermelt javak beszolgáltatásával akarták fedezni („padlássöprés”), így a kisparasztság nélkülözni kényszerült. Az adóztatással, perekkel felszámolták az árutermelő parasztságot (kulákperek). A lakosság reáljövedelme és fogyasztása rohamosan, évi 10-15 % - kal csökkent. A hamis propaganda a hatalmas fejlődésről, az ÁVH tevékenysége, Rákosi személyi kultusza csak felbőszítette a lakosságot. Az elégedetlenség Magyarországon egyre csak fokozódott.1953-ban meghalt Sztálin, helyére új pártfőtitkár, Hruscsov került. Hruscsov a sztálinizmus visszaszorítására tett kísérletet.Rákosit Moszkvába rendelték és leváltották a miniszterelnöki pozíciójából (de az Magyar Dolgozók Pártja élén marad), helyette Nagy Imrét nevezték ki, aki reformokat ígért. A reformok az emberek életminőségének javítását és a terror enyhítését célozták. Csökkentették a nehézipari beruházások mértékét és ütemét. Könnyítettek a beszolgáltatásokon, megszűntek a kitelepítések és az internáló táborok. A pereket felülvizsgálták, sok perről derült ki, hogy koncepciós per volt. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt reformkommunizmus vette kezdetét és megkezdődött Rajk László rehabilitálása.A vezető hatalom azonban továbbra is a párt maradt, élén Rákosival, akinek végül sikerült a szovjet vezetést maga mellé állítania. 1955-ben megkezdődött a visszarendeződés. Nagy Imrét leváltották, az új miniszterelnök Hegedűs András lett. Megtorpant a politikai elítéltek rehabilitációja, újabb erőszakos téeszesítés kezdődött. 1956. februárjában a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) XX. Kongresszusán Hruscsov élesen szembefordult a sztálinizmussal, a hibák kijavítása volt a célja. Ebből kifolyólag már Magyarországon sem lehetett elhallgattatni a pártellenzéket. A fiatal értelmiségiekből álló Petőfi – kör egyre jobban bírálta a pártvezetést.1956. nyarán – a június 28-ai poznani munkásfelkelést követően – a szovjet pártvezetés Rákosi menesztése mellett döntött. 1956. július 18.-án az MDP központi vezetőségének ülésén szovjet nyomásra felmentették Rákosit. Az új pártfőtitkár Gerő Ernő lett, ez azonban nem jelentett igazi változást, így Gerő kinevezése nem nyugtatta meg az elégedetlenkedőket. A párton belüli reformerek Nagy Imre köré csoportosultak. Az Irodalmi Újság is erősen bírálta a pártvezetést.1956. október 6.-án került sor Rajk László újratemetésére, ahol 100 ezres tömeg gyűlt össze.

2.) A forradalom kirobbanása

1956. október 16.-án szegedi egyetemisták ifjúsági szervezetet hoztak létre, majd a többi egyetem is követte őket. Megalakult a Demokratikus Ifjúsági Szövetség, amely egy független mozgalom volt. Követeléseiket pontokba foglalták („az ifjúság 16 pontja”), melyek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a szabad választások, a szólás-és sajtószabadság, valamint a beszolgáltatás eltörlése.

305

1956. október 23.-ra a Műegyetem diákjai a Petőfi – kör támogatásával tüntetést hirdettek meg. Ez egy szolidaritási tüntetés volt a poznani munkásfelkelés (Lengyelország) mellett. A Március 15-e téren gyülekeztek. A diáktüntetés tömegdemonstrációvá duzzadt a Petőfi szobornál, majd a Bem-téren. Követelték a szabadságot, a demokratikus viszonyok helyreállítását, a magyar önállóság megteremtését és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését. Az egyetemisták tüntetéséhez késő délután a budapesti munkásság is csatlakozott. A parlamenthez vonultak, ahol Nagy Imre beszédet mondott. Éjszaka a tömeg a Dózsa György útra vonult, és ledöntötték a Sztálin szobrot.A tüntetés fegyveres felkeléssé alakult át. Megostromolták a Magyar Rádiót, mert a hatalom nem engedélyezte a követelések (16 pont) beolvasását, helyette Gerő Ernő beszédét közvetítették, melyben Gerő a tüntetőket ellenforradalmároknak és csőcseléknek nevezte. A Rádió védői közül valaki rálőtt a tömegre, kitört a fegyveres felkelés, a forradalom. A tüntetők a fegyverraktárakból és a katonáktól szereztek fegyvereket.

3.) A forradalom kiterjedése, a szabadságharc

1956. október 24-én hajnalban megérkeztek a szovjet páncélosok, de nem tudták leverni a forradalmat, sőt országossá vált. A pártvezetés megijedt, az elnöki Tanács Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnöknek, hátha így sikerül lecsendesíteni az elégedetlenkedőket. Október 25-én a Parlamentnél békésen tüntető tömegbe lőttek szovjet páncélosokból és a környező épületek tetejéről. A sortűzben több száz tüntető halt meg. Általános sztrájk kezdődött, forradalmi bizottságok jöttek létre. Október 26-án Maléter Pál és a Kilián laktanya katonái átálltak a felkelők oldalára. A felkelés már kiterjedt vidékre is, a tüntetésnek sortüzekkel vetettek véget (pl.: Mosonmagyaróvár).Október 28-án Nagy Imre kormánya a felkelők oldalára állt, kérte a szovjet csapatok kivonulását. Nagy Imre rádióbeszédében az eseményeket nemzeti demokratikus forradalomnak nyilvánította és kihirdette az ÁVH feloszlatását, valamint ígéretet tett a többpártrendszer visszaállítására.Október 29-én a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást. Október 30-án az MDP-ben Gerőt leváltották, helyére Kádár János került. Ők is forradalomnak nevezték az eseményeket, és feloszlatták az MDP-t.A magyarországi eseményeknek nemzetközi összefüggései is voltak. A magyar pártvezetés (Gerő, Hegedűs, Kádár) október 15-20-ig Belgrádban (Jugoszlávia) tartózkodott, csak október 23.-án tértek haza. Tanácstalanság jellemezte őket a forradalom kitörésekor. Eleinte engedélyezték a diákok tüntetését, aztán visszavonták az engedélyt, majd újra engedélyezték. Kérték a szovjet csapatok közreműködését, így viszont szembe kellett nézni a szovjet katonai beavatkozás lehetőségével.Sokan reménykedtek azonban az USA és a nyugati hatalmak segítségében. Az USA elvetette a segítség-nyújtás lehetőségét, mert tartott attól, hogy az esetleges beavatkozás konfliktust teremt a Szovjetunióval, ami magában hordozza az atomháború lehetőségét. A nyugati hatalmakat túlságosan lekötötte a szuezi válság is. Látták, hogy Magyarországnak nincs esélye a győzelemre a szovjetekkel szemben. Dulles (USA) nyilatkozata mindenki számára világossá tette, hogy a nyugati hatalmak nem terveznek semmilyen beavatkozást a magyarországi eseményekbe („Az USA nem tekinti a kelet-európai országokat potenciális szövetségeseinek”). Ezt a szovjetek úgy értelmezték, hogy szabad kezet kapnak a felkelés leverésére.Október 31.-én Moszkvában határozat született a forradalom leveréséről, és ehhez megszerezték a szocialista kormányok beleegyezését is. Kidolgozták a „forgószél” hadműveletet a forradalom leverésére, a forradalmat ellenforradalomnak minősítették.

306

Magyarországon október 31-én új pártot hoztak létre az MDP helyett, ez lett a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP). November 1-én Nagy Imre kilépett a Varsói Szerződésből és Magyarországot semlegessé nyilvánította. A felkelők és a hatalom tűzszünetet kötöttek. Nagy Imre konszolidációs kísérlete nyomán megkezdődött az új hatalmi-politikai rendszer legfontosabb elemeinek kiépítése, megkezdődött a szovjet csapatok Budapestről történő kivonása, ismét megvalósult a sajtószabadság, újjáalakultak az egykor pártok, sok korábbi koncepciós per elítéltje (pl. Mindszenty József) kiszabadult a börtönből. November 3-án a valódi szándékot elfedve (a forradalom leverése) tárgyalások kezdődtek a magyar kormány és a szovjet parancsnokság között a szovjetek kivonulásának feltételeiről. Új, koalíciós kormány (vagyis inkább szovjet befolyás alatt álló bábkormány) alakult, melynek Kádár János állt az élére. Maléter Pált tőrbe csalták és elfogták. Mindszenty bíboros este rádióbeszédet intézett a nemzethez.

4.) A forradalom leverése

November 4-én nyílt szovjet támadás indult a magyar forradalom leverésére Budapest ellen. A hatalmas szovjet túlerővel szemben a felkelők tehetetlenek voltak. A vezetés a jugoszláv nagykövetségre menekült. Kádár bejelentette, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely november 7-én Budapestre érkezett. Az új kormány célja a szocialista rendszer megmentése volt.

A MEGTORLÁS MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI, ÁLDOZATAI

1.) Az ellenállás

A harcok november 10-ig folytak, végül a forradalmat leverték. Kádár egy ideig abban a hitben élt, hogy elfogadtathatja a társadalommal, hogy kormánya a forradalom folytatója, a nemzeti ellenállás azonban nem ért véget. Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, illegális lapok és tüntetések éltették a forradalom eszméit, a munkástanácsok sztrájkokat szerveztek. November 14-én létrejött a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (vezetői: Bali Sándor, Rácz Sándor, Sebestyén János), amely kitartott a szovjet csapatok kivonása, a semlegesség, a szabadságjogok tiszteletben tartása és Nagy Imre mellett. A Kádár – kormány a megszálló szovjet csapatok mellett a szerveződő karhatalomra (pufajkások) és a néhány tízezer MSZMP tagra számíthatott. 1957. május 27-én megállapodás született a Szovjetunióval, hogy a szovjet csapatok „ideiglenesen” továbbra is az országban maradnak.

2.) A megtorlás

November 22.-én a szovjetek elrabolták és Romániába szállították Nagy Imrét és társait.December 5.-én feloszlatták a munkástanácsokat. December 9.-én kihirdették a statáriumot: megkezdődtek a letartóztatások, koncepciós perek. Megteltek a börtönök és az újból felállított internálótáborok. A hatalom a terror érvényesítésében számíthatott a névleg feloszlatott ÁVH embereire. A bírói, ügyészi karból eltávolították a politikai perekben részt nem vállalókat. December közepére végül megtört az ellenállás.A perek általában titkosak voltak, a fő cél a megtorlás és az elrettentés volt. Igyekeztek a főbb szereplőket besározni, a hazai és külföldi „reakció”, „imperializmus” bérenceiként beállítani, összeesküvés-elméleteket gyártani.A megtorlás korát az 1963. március 21-én életben lépett általános amnesztia zárta le.

307

3.) Áldozatok

A forradalmat követően titkos perben halálra ítélték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. 1958. június 16.-án Nagy Imrét kivégezték. Kb. 300 – 400 ezer ember végeztek ki (az utolsó kivégzés 1961-ben volt) és közel 16 ezer embert zártak börtönbe (főleg munkásokat és diákokat). A forradalom napjaiban a harcok során elesett több, mint 2500 ember, megsebesült kb 20 ezer. Közel 200 ezer ember emigrált az országból Ausztriába, majd onnan tovább más országokba (legtöbben az USA-ba).A megtorlással párhuzamosan helyreállították a pártállami rendszert, az állampárt visszaszerezte forradalom előtti szerepét. Az MSZMP, a Központi Bizottság és a Pártbizottság vezetője az első titkár, Kádár János lett (1956-1988).

A MAGYAR FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI

1.) Előfeltételek

1953-ban, Sztálin halála után a Szovjetunióban megkezdődött a desztalinizáció. 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elemezte Sztálin hibáit, feloszlatták a Kominformot.1956. júniusában a lengyelországi Poznanban felkelés indult.

2.) A forradalom nemzetközi környezete.

A magyar forradalom kitörése váratlanul érte a nemzetközi közvéleményt, a szocialista táborban aggodalommal, nyugaton szimpátiával fogadták a hírt. A forradalom azonban komoly kihívást jelentett a hidegháborús logika szerinti európai status quoval szemben. A nemzetközi közvélemény figyelmét megosztotta, részben elterelte Magyarországról a szuezi válság (október 29-től).Nagy Imre nem rendelkezett nyugati kapcsolatokkal, a táboron belüli lehetséges partnerei – Lengyelország, Jugoszlávia – pedig cserbenhagyták.

3.) Nagyhatalmi reakciók

► Szovjet reakció:A Szovjetunió számára elfogadhatatlan volt, ami Magyarországon történt. A szovjet vezetésen belüli viták végén a beavatkozás mellett döntöttek.► Amerikai reakció:Az USA-ról kiderült, hogy nem rendelkezett pontos elképzelésekkel ilyen esetekre nézve: csak a katonai beavatkozás és a passzív távolmaradás kettősségében gondolkodtak, és ez utóbbi mellett döntöttek.Már október 27-én a Szovjetunió tudomására hozták, hogy nem szándékoznak beavatkozni. A térség nem volt számunkra elsődlegesen fontos, és nem is állt rendelkezésükre elégséges eszköz. Nem akarták továbbá az európai egyensúlyt felborítani.Csak a propagandagépezet működött – a Szabad Európa adásai azt az illúziót keltették, hogy várható az amerikai segítség.

308

4.) A „magyar kérdés” az ENSZ előtt

1956. november 2-án az ENSZ BT napirendre tűzte a „magyar kérdést”, de vita csak 1957. januárjában kezdődött. Az USA javaslatára 5 tagú bizottságot küldtek a helyzet elemzésére, de Kádárék nem engedték be őket az országba.1957. szeptember 10-én a közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartott, amelyen elfogadták a bizottság jelentését, amely alapján az 1956. októberi eseményeket népforradalomnak nevezték, a szovjet intervenciót törvénytelennek nyilvánították.Magyarország ENSZ tagságát felfüggesztették, és a „magyar kérdést” évről-évre napirendre tűzték. 1962-ben, az általános amnesztia után Magyarország visszatérhetett az ENSZ-be.

309