NNCL647-3D1v1.0

R.A. SALVATORE

A magányos drow

Fordította Sziklai IstvánKiadja Delta Vision Kft., 2003

ISBN 963 9474 66 5

Gyanítom, hogy olvasóimnak nehezükre esik elképzelni, milyen örömmel és meglepetésseltölt el, amikor azt hallom, hogy egyik-másik művem örömet okozott nekik, esetleg hatássalvolt rájuk. Az elmúlt tizenhat esztendő dacára, olyan ez, akár egy elképesztő álom.

És ez a borzongás csak erősödik, amikor más országokból való olvasóktól hallom!Csodálattal tölt el, és teljesen lenyűgöz, amikor olyasvalakivel beszélek, akiKözép-Európában, Oroszországban, Spanyolországban, Törökországban vagy a világbármely más táján él és arról értesülök tőle, hogy műveim eljutottak hozzá, hogy van valamiközös, amin megosztozunk.

Ezek az élmények hivatásom értékére emlékeztetnek, arra, hogy az írás több mint egymunka. A kommunikáció összetömöríti a világot, és ahogy érintkezésbe lépünk egymással,úgy ébredünk rá, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. Teljes szívemmel hiszek ebben, ésezért különleges élvezet számomra, amikor arról hallok, hogy a tengerentúlon is vannakolvasóim, hogy ugyanaz az üzenet, amely visszhangot vet az Államokban, ugyanúgy utaltalál az emberek szívéhez és képzeletéhez a világ más tájain is.

Ez a könyv a tiétek, európai barátaim. Egy nap – remélhetőleg hamarosan – eljutokMagyarországra, és akkor nagy-nagy örömömre szolgál majd, ha személyesen istalálkozhatunk. Addig is, minden jót!

R. A. Salvatore

Előhang

– A három köd, Sokvesszős Obould! – rikoltotta Tsinka Shrinrill, és tágra nyílt szemébenvadul forgatta körbe-körbe szemgolyóját. A nő ilyenkor a valódi világ és az istenek földjeközött tartózkodott, legalábbis állítása szerint. – Három köd határolja királyságodat a VilágHátának árnyékában: a Surbrin-folyó hosszú szalagja, amelynek párája felfrissíti a reggelt; ahívásodra feltoronyló Troll-mocsarak bűzhödt füstköde és rég halott őseid spirituálisesszenciája a kísértetjárta Ádáz-hágóban. Eljött az időd, Sokvesszős Obould király! Mindez atiéd lesz!

Az ork sámánnő szavai végeztével a levegőbe lökte karját és felbömbölt, mire az orkokistenének Egyszemű Gruumshnak hívei követték példáját – rikoltoztak, öklüket rázták, éskörbe-körbe rohangásztak az ork király és szeretett istenük tönkrezúzott fabálványa körül.

A szétvert üreges szobrot ellenségeik használták fel, megsértve ezzel Gruumshot.Megbecstelenítették istenüket.

Háromöklű Urlgen, Obould fia és trónjának örököse az ámulat, a rettegésé és a hálakülönös keverékével figyelte az eseményeket. Sosem szenvedhette Tsinkát – a Sokvesszőstörzs egyik kevésbé jelentős, de színpompás sámánját –, és tudta, hogy a nő nagyjából aztmondja, amit Obould hallani akar. Urlgen körülnézett, szemügyre véve a roppant dühös,haragvó és acsargó orkok tengerét, az eltátott szájak, a sárga, zöld, letört és hegyesrereszelt fogsorok óceánját. Végigpillantott a véreres és sárgás szemeken, amelyek ide-odavillantak, félelemről és izgalomról árulkodva. Figyelte a folytonos lökdösődést, taszigálást éshallotta a torkokból előtörő sértéseket, amelyeket gyakran a kiröppenő pengék suhogásakísért. Mind harcosok voltak, dühös és megkeseredett harcosok – akárcsak a Világ Hátánakösszes orkja –, akik vizes barlangokban tengették életüket, miközben más fajok élvezhettéka városok és egyéb települések nyújtotta kényelmet. Mindannyian türelmetlenek voltak,akárcsak Urlgen és hegyes nyelvükkel repedezett szájukat nyalogatták. Talán Obould írjamajd át az orkok sorsát, és változtatja meg Észak orkjainak nyomorúságos létét?

Urlgen vezette a rohamot a Lapályos nevezetű városka ellen, és nagy diadalt aratott. Ahatalmas varázsló tornya, amely régóta szálka volt az orkok szemében, ledőlt, a varázslómeghalt, akárcsak a városlakók zöme és jó pár törpe is – mindenki úgy tudta, hogy közte voltMithrill Csarnok ura, Harcpöröly Bruenor király is.

De a szentségtörő bálvány segítségével sokan elmenekültek Urlgen elől. Urlgen seregéneklegtöbb orkja a földre vetette magát a toronymagas idol láttán, hódolva a könyörtelenistenség képmásának. Ám mindez csak csel volt, és a szobor egyszer csak kinyílt, mire egykis csapat őrjöngő törpe rontott elő a bálványból, lemészárolva számos gyanútlan orkot, atöbbit pedig visszaűzte a hegyek felé. Így menekültek el a halálra ítélt város megmaradtvédői, majd útközben találkoztak egy másik törpe csapattal – akik a becslések szerint úgynégyszázan lehettek. Az egyesült haderő pedig már vissza tudta verni Urlgen harcosainaktámadását.

Az ork parancsnok komoly vérveszteséget könyvelhetett el. Így amikor Obould a helyszínreérkezett, Urlgen arra számított, hogy megróják, sőt esetleg meg is verik a kudarc miatt – És valóban, erőszakos atyja első reakciója a várakozásainak megfelelően alakult.

De ekkor – mindannyiuk meglepetésére – jelentések kezdtek érkezni az esetlegeserősítésekről. Számos egyéb törzs is lemerészkedett a Világ Hátáról. Ahogy Urlgen felidéztemagában a pillanatot, még mindig ámulattal töltötte el apjának villámgyors gondolkodása.Obould elrendelte, hogy zárják körül a csatateret, és a déli fertályról tüntessenek el mindenjelet, ami arról árulkodhatna, hogy ott bárki is áthaladt. Az volt a cél, hogy úgy tűnjön, minthasenki sem menekült volna meg Lapályosból – Obould megértette, hogy az újonnanérkezettek elől döntő fontosságú visszatartani bizonyos értesüléseket. Ennek érdekébenUrlgenre várt a feladat, hogy kioktassa harcosait – közölte velük, hogy senki sem menekültmeg ellenségeik közül, és megfenyegette őket, hogy jobban teszik, ha mindannyian el ishiszik ezt. És a Világ Hátának mélységes üregeiből ork törzsek kezdtek tódulni Obouldzászlaja alá. Ork törzsfők helyeztek értékes ajándékokat Obould lábai elé, és könyörögtek

neki, hogy fogadja el hűségesküjüket. Úgy mondták, hogy a zarándoklatot a sámánokkezdeményezték. A törpék aljas cselvetése ugyanis felingerelte Gruumshot, így az orkistenség papjai törzseiket Obouldhoz küldték – Obouldhoz, aki majd a bosszú eszköze lesz.

Obouldhoz, aki megölte Harcpöröly Bruenor királyt, és aki majd drágán megfizet atörpéknek a szentségtörésért.

Urlgen persze a történtek hatására jelentősen megkönnyebbült. Magasabb volt ugyanatyjánál, de közel sem volt olyan erős, hogy nyíltan kihívja a hatalmas ork vezért. Obouldlenyűgöző erejét és ügyességét kiegészítette remekmívű, tüskés, barázdált fekete harcivértje és pallosa, amely a király egyetlen gondolatára lángra lobbant. Nem akadt senki – méga büszke Urlgen sem –, aki gondolni mert volna rá, hogy elhódítsa Obouldtól a törzsvezéricímet.

Urlgennek nem kellett aggódnia, mivel a körbe-körbe keringő sámán vezette papokmegígérték Obouldnak, hogy számos álma és kívánsága valóra válik, egyben dicsőítették isa Lapályosnál aratott nagyszerű diadal miatt – És ezt a győzelmet a király nagyrabecsült fiaaratta. Obould jó párszor Urlgenre pillantott a szertartás folyamán, és ilyenkor mindigszélesen rávigyorgott. Ám ez nem az az alattomos vigyor volt, amelyet akkor villantott ki,amikor valakinek a kínzására készült. Obould elégedett volt Urlgennel, mint ahogy elégedettvolt mindennel.

Végtére is Harcpöröly Bruenor király meghalt, a törpék pedig elmenekültek. És bár az orkokközel ezer harcost vesztettek Lapályosnál, létszámuk ennek sokszorosára duzzadt. És mégennél is többen jöttek ki a napsütésbe – sokan életükben először –, hogy a szemfájdítófényességben pislogva, a hegyi ösvényeken délre induljanak, engedelmeskedve a sámánok,Gruumsh és Sokvesszős Obould király hívásának.

– Ez lesz hát a királyságom – jelentette ki Obould, miután a sámánok abbahagyták akerengést és a rikoltozást. – És amint enyém lesz, a hegyek és a három köd határoltaföldek, lecsapunk azokra, akik körülzárnak minket, és dacolnak velünk. Az enyém leszFelbarr Citadellája! – kiáltotta, mire ezer ork ujjongott fel.

– A törpéket Adbarig űzöm majd, ahol visszakényszerítem őket bűzhödt üregeikbe! –folytatta Obould, aki ide-oda ugrált és rohangált a felsorakozott sereg előtt, mire újabb ezrekbődültek el helyeslően.

– Nyugaton megremeg majd Mirabari – kiáltotta Obould, mire az ujjongásmegsokszorozódott.

– Maga Ezüsthold is reszketni fog, ha meghallja a nevem!Erre minden eddiginél nagyobb őrjöngés támadt, és a rikoltozó Tsinka durván megragadta a

hatalmas teremtű orkot és megcsókolta, felkínálva magát neki, felkínálva Gruumsh létezőlegnagyobb áldását.

Obould a sámánnő köré fonta roppant karját, Tsinkát az oldalához préselve, mire azujjongás szinte már az egekig szökött.

Urlgen nem rikoltozott, de jól láthatóan mosolygott, amint apját figyelte, aki a papnőt cipeltefel a Gruumsh bemocskolt bálványához vezető rámpán. Arra gondolt, hogy örökségehamarosan gazdagabb lesz, mint valaha.

És végtére is, Obould sem él örökké.Urlgen bízott benne, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akár maga is tud változtatni ezen az

állapoton.

ELSŐ RÉSZ

KAVARGÓ ÉRZELMEK

Mindent helyesen tettem.A Menzoberranzanból kivezető úton minden lépésemet a jó és a rossz, a közösségiség és

az önzetlenség belső iránytűje vezérelte.Még amikor hibáztam is – mint mindenki más –, az elhibázott lépéseket a rossz

ítélőképesség vagy egyszerűen az esendőség szülte, nem pedig háttérbe szorítottlelkiismeretem. Tudom, hogy ott találják azokat a magasabb rendű elveket és princípiumokat,amelyek közelebb visznek minket választott istenünkhöz, közelebb célunkhoz,reményeinkhez és az éden megismeréséhez.

Nem hallgattattam el a lelkiismeretemet, de attól tartok, hogy az mégis becsapott engem.Mindent helyesen tettem.Ellifain mégis halott, és hiába mentettem meg réges-régen, ez a tett is csak engem gúnyol.Mindent helyesen tettem.Mégis láttam Bruenor bukását, és nem hihetek mást, csak azt, hogy akiket szerettem,

Bruenorral együtt buktak, és velük mindaz, amit szerettem.Létezik talán valahol egy isteni entitás, aki jót nevet az ostobaságomon?Létezik egyáltalán bármiféle isteni entitás, valahol odakint, messze innen?Vagy mindez hazugság volt – vagy ami még rosszabb: önámítás?Gyakran töprengtem el a közösségen, és azon, hogy a közösség javulása miként szolgálja

az egyén javulását. Ez volt létem útmutató irányelve, a felismerés, ami Menzoberranzanelhagyására késztetett. És most, ebben a fájdalmas időszakban kezdem megérteni – vagytalán rá kell kényszerítenem magam, hogy bevalljam –, hogy hitem sokkal inkább személyesalapokon nyugszik. Milyen ironikus, hogy amikor a közösségről beszéltem, gyakorlatilag ésténylegesen csak azt elkeseredett vágyamat fejeztem ki, hogy tartozhassak valami nálamnagyobbhoz.

Amikor magamban kimondtam és ezzel megerősítettem véleményem jogosságát, nemcselekedtem másként, mint azok, akik a prédikátorok szószéke köré gyűlnek. A megnyugvástés az útmutatást hajszoltam, csak én magamban kutattam a szükséges válaszok után, mígmások ezt saját magukon kívül keresik.

Mindezt megértve, tudom, hogy mindent helyesen tettem. Mégsem tudom ellökni magamtólazt a felgyülemlő felismerést, azt a felgyülemlő rettegést, azt a felgyülemlő rémületet, hogyvégső soron

tévedtem.Mert mi értelme az egésznek, ha Ellifain halott, és ha rövidke életét érzelmi kavalkádban

élte le? Mert mi értelme az egésznek, ha barátaim és én a szívünket követtük, és bíztunkkardunkban, hogy azután azt lássam, miként halnak meg egy összeomló torony alatt?

Mert ha mindvégig helyesen cselekedtem, akkor hol az igazság, és hol van a kegyesistenek köszönete?

Miközben felteszem ezeket a kérdéseket, látom a bennem fészket rakott gőgöt. Miközbenfelteszem ezeket a kérdéseket, látom lecsupaszított lelkem fondorkodását. Önkéntelenül ismeg kell kérdeznem, hogy tényleg különbözök-e a fajtámtól? Módszereimet tekintvebiztosan, de vajon ténylegesen is? Amikor a közösségiségről és az önzetlenségről szólok,valójában nem ugyanazt keresem, mint a magam mögött hagyott Menzoberranzan papnői?Talán nem az örök életet és a hozzám hasonlók közti kiemelkedést hajszolom, mint ők?

Amikor Withegroo tornya megingott és leomlott, vele együtt zuhantak alá a lépteimetvezérlő illúziók is.

Harcosnak képeztek ki. Ha nem értettem volna olyan jól a szablyaforgatáshoz, valószínűlegkisebb szerepet töltöttem volna be a világban – kevésbé tiszteltek volna, és kevésbéfogadtak volna el.

Mostanra csak az adottságom és a kiképzettségem maradt: erre szándékozom alapozni

annak a furcsa és tekergő útnak egy újabb fejezetét, ami Drizzt Do'Urden élete. Ez dühömkisugárzása, ami azokra a nyomorúságos lényekre zúdul, akik tönkrezúzták mindazt, amikedves volt nekem. Ez annak a kifejezése, amit azok iránt érzek, akiket elvesztettem: Ellifain,Bruenor, Wulfgar, Regis, Catti-brie és lényegében Drizzt Do'Urden iránt.

Mostantól két szablyám – Jéghalál és Csillám – határoz meg, és ismét Guenhwyvar azegyetlen társam. Mindegyikükben bízom, de rajtuk kívül senki másban.

Drizzt Do'Urden

1

EMLÉKEZTETŐ

Drizzt nem szívesen gondolt rá úgy, mint sírhelyre. A sötételf egy kis üregben ütötte feltanyáját, ahova egy villás ágra kitűzte Bruenor egyszarvú sisakját. A sisak pontosan az üreghátsó falát alkotó szirtfal elé került – az egyetlen helyre, ahol a természetalkotta menedékbebesütött a nap.

Drizzt akarta, hogy így legyen. Látni akarta a sisakot, és sosem akart felejteni. És nemcsakBruenort nem akarta feledni, és nem csak többi barátjára akart emlékezni.

Drizzt elsősorban arra akarta emlékeztetni magát, hogy ki tette ezt a rettenetet vele és avilágával.

A két lehullott sziklatömb között csak kúszva tudott bejutni az üregbe, és még így is csaklassan és nehézkesen ment a dolog.

De Drizzt nem törődött vele – sőt, még kedvére is volt a dolog. A kényelem teljes hiánya,létének szinte már-már állatias jellege jóleső érzéssel töltötte el – katartikus volt számára, ésegyben

emlékeztette arra, hogy mivé vált, hogy kivé kell lennie, ha életben akar maradni. Többémár nem volt Drizzt Do'Urden a Jeges Szelek Völgyéből, nem ő volt Bruenor, Catti-brie,Wulfgar és

Regis barátja. Többé már nem ő volt Drizzt Do'Urden, a kósza, akinek Montolio deBrouchee mutatta meg a természet útjait és Mielikki szellemét. Ismét az a magányos drowvolt, aki elhagyta

Menzoberranzant. Ismét az volt, aki elmenekült a sötételfek városából, aki letért a papnőkszabta útról – a papnőkéről, akik ártottak neki, és akik meggyilkolták apját.

Ő volt a Vadász, az ösztönlény, aki diadalt aratott a Mélysötét ádáz veszedelmei felett, ésaki megfizet az ork hordának legkedvesebb barátai halálért.

Ő volt a Vadász, aki elzárkózott minden gondolata elől, és csak a túlélésre koncentrált, akifélredobta az Ellifain elvesztése miatt érzett lelki fájdalmat.

Drizzt az egyik délutánon letérdelt a szent ereklye előtt, és nézte, ahogy a napfényvégigsimít a félrebillent sisakon. Bruenor a sisak egyik szarvát sok-sok évvel ezelőtt vesztetteel, jóval azelőtt, hogy Drizzt világra jött volna. A törpe sosem pótolta a szarvat, mivel – ahogyazt Drizztnek egyszer elmondta – ez mindig arra emlékeztette, hogy húzza le a fejét.

A törött szarv durva felszínén kecses ujjak simítottak végig. Drizzt még mindig érezteBruenor illatát a sisak bőrbélésén mintha csak a törpe mellette kuporgott volna a sötétüregben.

Mintha csak akkor tért volna vissza egy ádáz csatából, vadul zihálva, harsányan nevetve ésverítéktől lucskosan.

A drow lehunyta szemét, és ismét maga előtt látta az utolsó, csüggesztő képet Bruenorról.Ismét látta Withegroo fehér tornyát, amint lángok kúsznak fel az oldalán, és ismét látta azodafent rohangászó törpét, aki a keserű végig osztogatta parancsait.

Látta, ahogy a torony meginog, ledől, és látta, ahogy a törpe eltűnik a leomló kőtömbökközött.

Még jobban összezárta szemét, hogy visszafojtsa könnyeit. Le kell gyűrnie őket, ésmessze, nagyon messze kell őket száműznie.

A harcosnak, akivé lett, nem lehetnek érzelmei. Drizzt kinyitotta a szemét, és ismét asisakra nézett, erőt merítve haragjából.

Tekintetével követte az ágra tűzött fejfedőt bevilágító napsugár útját a mélyedésig, ahovalevetett csizmáit dobta.

Mint ahogy nem volt szüksége a gyengítő és elerőtlenítő bánatra, úgy nem volt szükségerájuk sem.

Drizzt hason csúszva kitekergőzött a sziklatömbök közti keskeny nyíláson a késő délutáninapsütésbe. Amint kijutott, szinte azonnal talpra ugrott és beleszimatolt a levegőbe.

Körülnézett, éles szemével végigpásztázott minden árnyékot, ügyelve a csalóka napsütésmegtévesztő hatására. Csupasz lába alatt hűvösnek érezte a talajt. Miután a Vadász gyorsankörülpillantott, nekilódult, magasabb terepet keresve.

A hegyoldalt akkor érte el, amikor a nap lebukott a nyugati láthatár mögé – ezután a Vadászvárt, felmérve a környéket, miközben az árnyak megnyúltak, és leszállt az est.

Végül a távolban észrevette a tábortűz árulkodó fényét.Drizzt ösztönösen is az erszényövében viselt ónixfiguráért nyúlt. De nem húzta elő, és nem

idézte meg Guenhwyvart. Nem: ma éjszaka nem.Ahogy egyre sötétebb lett, úgy látott egyre élesebben – ekkor Drizzt megindult, és

nesztelenül suhant az árnyékok között, nem csapva több zajt, mint a szeles őszi naponaláhulló tollpihe. Haladását nem kellett a hegyi ösvényekre korlátoznia – túl kecsesenmozgott ahhoz, hogy lelassítsák a sziklatömbök és az átszegdelt terep. Könnyedén szökellt afák között, és mindezt oly némán, hogy számos erdei állat – köztük a félénk őzek is –, megsem hallotta, meg sem látta, és sosem tudták meg, hogy a közelükben suhant el – kivéveakkor, ha egy kósza szellő az orrukba csapta a drow szagát.

Drizzt egy kisebb folyóhoz ért, de olyan tökéletes egyensúllyal szökellt át egyik kőről amásikra, hogy még a vízmosta szikladarabok sem okoztak neki komolyabb gondot.

Alig hagyta el a sziklakiszögellést, szinte azonnal elvesztette szem elől a tábortüzet, de mégodafent felmérte az irányt, és tudta, merre kell futnia – mintha csak a haragja irányította volnahosszú és biztos lépteit.

Egy kisebb völgyecske és egy sűrű liget után ismét meglátta a tábortüzet, és elég közel voltmár ahhoz, hogy lássa a tűz körül mozgó alakokat. Azonnal tudta azt is, hogy orkok –magasságukról, széles vállukról, enyhén görnyedt járásukról felismerte őket. Néhányanvitatkoztak – ez sem volt meglepő –, és Drizzt ismerte annyira torokhangú nyelvüket, hogymegértse, a veszekedés arról folyik, ki álljon őrségben. Senki sem akarta vállalni a feladatot,amire mindegyikük csak felesleges kényelmetlenségként gondolt.

A drow a közelben leguggolt egy bokor mögé, és csúfondáros vigyor terült szét az arcán. Azőrségnek valóban nem lesz jelentősége – gondolta magában –, mert akár éberek lesznek,akár nem, nem fogják észrevenni.

Az orkok nem fogják meglátni a Vadászt – csak akkor, amikor már késő.A tagbaszakadt őrszem ledobta lándzsáját egy nagy kőtömbre, összefonta ujjait, majd

kifordította őket. Csontjai hangosabban ropogtak, mint a szétreccsenő ágak.– Mindig csak Bellig – siránkozott, és vetett egy pillantást hátrafelé, a tábortűzre és a köré

gyűlt alakokra, akik közül egyesek pihentek, míg mások a bűzős ételt marcangolták. – Belligőrködik. Ti meg alszotok. És esztek. De mindig Bellig őrködik.

Így zsörtölődött és morgolódott tovább, miközben jó darabig nem vette le szemét a táborról.Végül hátat fordított nekik – És szembetalálta magát egy ébenfekete arccal, amelyet fehér

sörény övezett. Tekintetét szinte foglyul ejtette a jövevény szeme. Micsoda szemek voltakazok! Bíbor szemek! Lángoló szemek!

Bellig ösztönösen is a lándzsája után nyúlt – de keze lehanyatlott, amint meglátta a jobbrólés balról megcsillanó pengéket. Így inkább a kezével próbált meg hárítani, de túl lassú voltahhoz, hogy elkapja a sötételf szablyáit.

Megpróbált felsikoltani, de ekkor a két görbe penge mély vonalat húzott a nyakára,átmetszve a légcsövét.

Bellig halálos sebeihez kapott, és a kardok ismét lesújtottak, majd újra és újra.A haldokló ork megfordult, hogy bajtársaihoz rohanjon, de a szablyák ismét lesújtottak,

ezúttal a lábára – És a remekmívű pengék könnyedén hasították szét az inakat meg azizmokat.

Bellig érezte, hogy zuhanását egy kéz akasztja meg, amely lassan és csendesen a földrefekteti. Az ork még midig élt, de már nem kapott levegőt. Még mindig élt, bár vére mársötétvörös tócsába gyűlt körülötte.

Gyilkosa pedig nesztelenül suhant tovább.– Héjj, maradj már csendben, te dilis Bellig! – kiáltotta Oonta egy terebélyes szilfa alól,

amely a tábor szélén állt. – Ippeg Figglelel beszélgetek!– Jó nagy a szája – bólogatott Csúf Figgle.Figgle-nek hiányzott az orra, az egyik ajka és szürkészöld fogai – bár az agyar találóbb

kifejezés lett volna – erre-arra dülöngéltek – szóval még az orkok között is feltűnőjelenségnek számított. Ifjúkorában egyszer túl közel merészkedett egy különösenrosszindulatú worghoz, és megfizette az árát.

– Hamarosan elmetszem a gigáját – jelentette ki Oonta, ami torz vigyort csalt őrtársaarcára.

Ekkor egy lándzsa szelte át levegőt és fúródott kettejük között a fába.– Bellig! – rikoltotta Oonta, miközben Figgle-lel együtt odábbhemperedett. – Mingyárt

elnyiszálom a gigádat!Oonta morgolódva nyúlt a fában rezgő lándzsáért, miközben Figgle helyeslően bólogatott.– Hagyd csak – szólalt meg ekkor valaki az orkok nyelvén, de a hangja túl dallamos volt

ahhoz, hogy ork lehessen.Mindkét őrszem megdermedt, és arrafelé fordult, ahonnan a lándzsa érkezett. Ott most egy

karcsú és kecses alak �állt, csípőre téve fekete kezét – sötét köpenyegét az éji szél a hátamögé csapta.

– Nem lesz rá szükséged – jelentette ki a sötételf.– Ha? – szólalt meg egyszerre mindkét ork.– Mitet néztek? – kérdezte a harmadik őr, Oonta egyik kuzinja, bizonyos Broos. Az ork

oldalról érkezett, a sötételf jobbjáról.Broos végigmérte két bajtársát, akik dermedten nézték a sötételfet, majd ő is sóbálvánnyá

merevedett. – Ez meg ki?– Egy barát – felelte a sötételf.– Oonta barátja? – kérdezte az ork, és magára mutatott.– Azoknak a barátja, akiket a tornyos városban meggyilkoltatok – közölte a sötételf, és

mielőtt az orkok felfoghatták volna a szavak jelentését, a sötételf szablyái máris elröppentek.Olyan gyorsan és simán rántotta elő őket, hogy az orkok nem is tudták követni, és mind a

hárman csak azt látták, hogy a fegyverek egy szempillantás alatt a sötételf kezébentermettek.

Broos Oontára és Figgle-re nézett magyarázatért.– Hö?Ekkor egy sötét folt száguldott el mellette.Broos pedig halott volt.A sötételf villámgyorsan rohanta le a másik két orkot. Oonta kirántotta a fából a lándzsát,

miközben Figgle két apró pengét húzott elő – az egyik villás és kétágú volt, a másik pedigívben hajlott.

Oonta ügyesen megpörgette feje fölött a lándzsát, és nagy erővel sújtott le a rohamozódrow-ra.

A drow azonban elcsusszant a lefelé száguldó lándzsahegy alatt, és közvetlenül az orkokelőtt torpant meg. Oonta a lándzsával ügyetlenkedett, de Figgle vadul lecsapott két tőrével.

A drow azonban már nem volt ott – a két ork között felugrott a levegőbe. De a képzett orkharcosok sem esetek kétségbe ügyesen változtattak fegyvereik csapásirányán, két oldalrólsújtva le mozgékony ellentelükre.

Ám a szablyák máris mozdultak – az egyik hárította a lándzsadöfést, a másik pedig gyorskettős blokkolással védte Figgle csapásait. És miközben a sötételf pengéi megakasztották azorkok

támadását, a drow máris kirúgott, arcon találva az orkokat és elkábítva őket.Figgle szédelegve és irányt vesztve hátratántorodott, miközben pengéivel ide-oda

vagdalkozott, hogy hárítsa az esetleges támadásokat. Oonta szintén hátrált, maga előttlengetve a lándzsát. A két ork gyorsan összeszedte magát, és azon kapták magukat, hogycsak egymást látják.

– Hö? – kérdezte Oonta, mivel a drow-nak nyoma sem volt.

Figgle hirtelen összerándult, és egy szablyahegy tört elő melléből. A hegy szinte azonnal elis tűnt, ahogy a sötételf elsuhant az ork mellett, másik pengéjével menetközben átvágva ateremtmény torkát.

Oonta most már nem akart ilyen ellenféllel mérkőzni, így elhajította a lándzsát, megfordultés menekülni kezdett egyenesen a főtábor felé, miközben rettegve sikoltozott. Mindenhonnan

orkok rohantak a megrettent Oontához, a földre köpködve undorító elemózsiájukat – főlegnyers meg rothadó húst –, és fegyvereik után kapkodtak.

– Mi van veled?! – kiáltott tel egyikük.– Kit öltek meg? – rikoltotta egy másik.– Drow! Drow! – kiabálta Oonta. – Drow megölte Figgle-t és Broost! Drow megölte Belliget!Drizzt hagyta, hogy az ork visszameneküljön a tőtábor megvilágított részére, és a kiabáló

humanoid okozta figyelemelterelést arra használta fel, hogy a tábor peremén álló hatalmas faárnyékába osonjon. Gyorsan körülnézett, majd tokjába csúsztatta szablyáit – több mint egytucat teremtményt számolt össze.

A drow felkapaszkodott a fára, és kihallgatta Oonta beszámolóját, hogy miként végzett ahárom orkkal.

– Drow? – ismételték többen is, és egyikük Donniát említette, akinek a nevét Drizzt márkorábban hallotta.

A sötételf az egyik ág végére osont – így tizenöt láb magasan volt a föld és szinte pontosanaz egy helyre gyűlt orkok fölött.

Az Oonta történetét hallgató teremtmények a környező sötétséget fürkészték és a közeli fákvetette árnyékokat. A fölöttük láthatatlanul lapuló Drizzt merített önmagából, a drow-körökletes képességét használva fel, fajának veleszületett mágiáját, és átláthatatlansötétséggömböt idézett az ork csapat közepébe, pontosan a tábor közepén rakott tűz fölé.Ezután a drow megindult lefelé, ágról ágra ugrálva – csupasz talpával mindent tökéletesenérzett, ami egyensúlyt biztosított neki, míg a varázsos, gyorsaságát növelő bokapereceivelvillámgyorsan suhant, anélkül, hogy megingott volna.

A földet érés után rohant tovább a sötétséggömb felé, és amikor a gömbön kívül álló orkokmeglátták az ébenfekete bőrű alakot, felordítottak, majd rárohantak. Egyikük felé dobta alándzsáját, de Drizzt elszáguldott az esetlen fegyver mellett – úgy vélte, hogy ha akartavolna, akár el is kaphatta volna. A gömbből elsőnek kibotladozó orkot egy másik veleszületettmágikus képességével köszöntötte, és kékeslilás lángokkal övezte a lény alakját. A lángoknem okoztak égési sérülést, de sokkal könnyebb célpontot jelentettek az ügyes drow-nak –akinek valójában nem is volt szüksége erre.

De a lángok egyben elterelték az ork figyelmét, és amikor a kifejezetten ostoba lénylepillantott égő tagjaira, felkiáltott télelmében. Majd éppen időben kapta vissza tekintetétDrizztre, hogy még lássa a megvillanó szablyát.

Mögötte máris egy újabb ork tűnt fel, és a drow lassulás nélkül ment tovább, becsusszanvaaz ork védekezően lengetett husángja alá, majd szablyájával ügyesen lecsapott a lény lábára– hátulról, átmetszve annak térdinát. Mire a felbődülő ork a földre zuhant, Drizzt, a Vadászmár a sötétséggömbben volt.

Pusztán ösztönei mozgatták – izmait és mozdulatait a körülötte felhangzó neszek éstapintása irányította. Anélkül, hogy tudatosan belegondolt volna, a Vadász a csupasztalpához simuló föld

melegségéből meg tudta mondani, hol van a tűz, és valahányszor megérezte, hogy egy orktántorog felé, szablyái gyorsan és dühödten meglendültek, még futás közben irányt váltva éslecsapva.

Már nem érzékelt a közelben újabb orkot, még csak nem is hallott újabbat, de szaglásaelárulta, hogy nem messze tőle van még egy teremtmény. Csillám kurta ívben meglendült,mire valaki felsikoltott, és a lény hatalmas robajjal elzuhant.

Drizzt, a Vadász mindenféle tudatos gondolkodást mellőzve tudta azt is, hogy mikor kellkilépnie a sötétséggömb másik felén.

Volt benne valami, ami minden egyes lépését számon tartotta és irányította.

Gyorsan és egyensúlyát tökéletesen megtartva rontott elő, és tekintete azonnal a felérohanó négy orkra villant – a harcos ösztöne máris kidolgozta a követendő támadási mintát,amit azonmód meg is valósított.

Szablyái előre és lefelé mozdultak, az első lándzsadöfést villámgyors kettős hárítássalvédve – egyik pengéje követte a másikat. Drizzt csodás szablyái közül bármelyikmegkurtíthatta volna a durva lándzsát, de az elsővel nem metszette át a fegyvert, amásodiknál pedig szándékosan a szablya lapjával sújtott le. A lándzsa így sértetlen maradt,de ez mit sem számított: a második

penge ugyanis mellmagasságban, jobbról balra lendült meg, felfelé lökve a fegyvert.Drizzt hirtelen még gyorsabb fokozatra kapcsolt, és elvillant az egyensúlyát vesztett ork

mellett, akinek torkát Csillám tépte fel.A drow lassítás nélkül robogott tovább, minden lépésnél egy kicsit balra mozdulva, így mire

a második orkhoz ért, már teljes kört írt le. Ismét Csillám mozdult először, oldalról sújtva le,átmetszve az ork kinyújtott kardos kezét a csuklójánál, amitől a fegyver a levegőbe repült. Avágás után befejezte a körbepörgést, majd már jött is gyorsan és vadul Jéghalál, a lénybordái közé csusszanva.

És a Vadász máris lendült tovább.Lebukott egy meglendülő husáng alá, hogy azután felugorva kerüljön el egy lándzsadöfést –

amikor már lefelé hullott, a talpával a lándzsanyélre lépett, kitépve a fegyvert ellenfelekezéből.

Csillám keresztbe vágott, de az ork lebukott előle. Drizzt éppen csak lassított, megpörgettefeje fölött szablyáját, fogást váltott rajta, majd hátradöfött vele, és egyenesen mellbe szúrta ameglepett, husánglengető orkot, ahogy, az hátulról rontott rá.

Közben a drow másik kezében Jéghalál lecsapott a lándzsás ork védekezően felemeltkarjára – egyszer, kétszer, háromszor.

Drizzt kihúzta Csillámot, oldalra csusszant, mire a haldokló ork előretántorodott ésnekizuhant a megvágott karját szorongató társának.

A Vadász pedig már el is tűnt és oldalra lendült, megrohamozva két orkot, akik láthatóanösszeszokottan mozogtak. Drizzt térden csúszva érkezett meg, és az orkok ennekmegfelelően reagáltak, lándzsájukat és karcijukat lefelé fordítva. A drow térdei azonban aligérintették a földet, a Vadász szűk ívben máris előbukfencezett, és azonnal talpra szökkent,majd minden erejét összeszedve felfelé– És előreugrott, miközben megpördült. A sötételfátlendült a meglepett páros fölött, akik éppen csak követni tudták mozdulatsort.

Drizzt könnyedén és tökéletes egyensúllyal ért földet, majd balról támadott meglendítveCsillámot, amitől a forduló orkok mozgása még esetlenebb lett. Fegyvereiket oldalranyújtották, mire ő visszarántotta Csillámot, és Jéghalállal csapott le átlósan a másik irányba –így a két szablya pontosan a két ork között keresztezett, majd folytatta útját, ameddig csak adrow keze elért.

A Vadász egy mozdulattal fogást váltott rajtuk, majd kettős visszakezes vágásra lendítetteőket.

Egyik orknak sem sikerült elég gyorsan mozdítania fegyverét, hogy hárítsa a csapást.Mindkét ork összerogyott, ahogy a két penge eltalálta őket.

A Vadász pedig már ott sem volt.Mindenfelé orkok szaladgáltak – mostanra már megértették, hogy nem mérkőzhetnek ezzel

a sötét és halálos ellenséggel. Senki sem állta Drizzt útját, amikor visszarohant arra, amerrőljött és levágta a megvágott karú ork fejét. A drow ezután beszáguldott a sötétséggömbbe,ahol meghallotta az ott megbúvó teremtmény – vagy teremtmények? – neszezését. Itt ismétmás érzékszervei vették át az uralmat – érezte a hőt, fülét egy hang sem kerülhette el.Fegyverei végeztek az előtte kuporgó orkkal, és ekkor meghallotta az oldalt rejtőzködő ésmocorgó lényt. Egy gyors oldallépéssel a tűz és a fölé akasztott főzőüst mellé került. Ekkorkirúgott és visszasuhant arra, ahonnan jött.

A mágikus sötétséggömbben előtte álló ork nem látta mosolyát, amikor egy másik ork, akireráborult a forró húsleves, üvölteni és csapkodni kezdett.

A drow előtt kushadó ork vad rohamra lendült, miközben segítségért kiabált. A Vadászérezte dühödt csapásainak szelét.

Drizzt kiszámította, hogy mikor érkezik a következő eltúlzott lendületű csapás, és nemokozott neki gondot, hogy besuhanjon mögé.

Ismét maga mögött hagyta a gömböt, ahol az ork hörögve omlott a földre, halálos sebetkapva.

Drizzt gyorsan megkerülte a gömböt, és felmérte, hogy már csak két ork maradt a táborban– az egyik a földön vergődött, miközben fröcsögött a vére, míg a másik üvöltve görgöttide-oda, hogy enyhítse a tűzforró húsleves okozta fájdalmat.

Szablyáinak tökéletesen pontos csapásaival véget vetett mindkettőjük szenvedésének.És a Vadász máris eltűnt az éjszakában, üldözőbe véve az orkokat, hogy bevégezze

munkáját.A szerencsétlen Oonta nekidőlt a fának, és levegőért kapkodott. Csak legyintett, amikor

társa kérlelni kezdte, hogy fussanak tovább. Mostanra több mint egy mérföldet tettek meg atábortól.

– Mennünk kell!– Neked kell menned! – lihegte Oonta két levegővétel között.Oonta a törzs sámánja parancsának engedve hagyta el a Világ Hátát, hogy csatlakozzon a

dicsőséges Obould királyhoz, és harcba szálljon azokkal, akik bemocskolták Gruumshképmását, az innen nem is olyan messze fekvő csatamezőn.

Oonta azért bújt elő, hogy törpékkel harcoljon, nem pedig drow-kkal!Társa megint megragadta, és megpróbálta maga után vonszolni, de Oonta félreütötte a

kezét és lehajtotta a fejét, miközben még mindig levegő után kapkodott.– Ráértek – szólalt meg ekkor mögöttük egy hang, tört ork nyelven, de olyan dallamosan

beszélt, hogy azt egyetlen ork sem tudta volna utánozni.– Mennünk kell! – tiltakozott Oonta társa, és a beszélő felé fordult.Oonta azonban felismerte, hogy ki szólt, és tudta, hogy halott, így hát még jobban lehajtotta

a fejét.– Beszélhetnénk – hallotta Oonta társa könyörgését, és azt is, ahogy a földre ejti fegyverét.– Én még csak tudok – felelte a sötételf, és ördögi, gyémántkemény élű szablyája

megvillant, egy mozdulattal átmetszve az ork torkát. – De attól tartok, te kifogytál aszavakból.

Az ork csak hörgött és levegőért kapkodott.Majd elzuhant.Oonta kihúzta magát, de még mindig nem fordult szembe a halálos ellenséggel. Nekidőlt a

fának, és széttárta kezét, remélve, hogy a halálos csapás gyorsan érkezik.Nyakán egyszer csak megérezte a drow forró leheletét, és érezte a hátának, meg a

tarkójának feszülő kardhegyek érintését is.– Megkeresed a sereg vezérét – mondta a drow. – Elmondod neki, hogy hamarosan

felkeresem. Elmondod neki, hogy meg fogom ölni.A felső szablya egyetlen apró mozdulattal leszelte Oonta jobb fülét – az ork felnyögött és

arca eltorzult, de elég fegyelmezett és okos volt ahhoz, hogy ne meneküljön el, és neforduljon meg.

– Elmondod neki – súgta a fülébe az a hang. – Elmondasz mindent.Oonta felelni akart, hogy biztosítsa a halálos támadót, mindent úgy tesz, ahogy kérte.De a Vadász már nem volt sehol.

2

IDEG ÉS GYOMOR

A tucatnyi piszkos és fáradt törpe fürgén kapkodta lábát, átugrálva a viharvert sziklás talajontátongó repedéseket és kerülgetve a számos kőtömböt, meg az ősrégi sziklahalmokat.Minden

félelmük dacára együttműködtek, és ha egyikük megbotlott, két másik termett ott, hogyfelrántsák és lökdössék tovább.

A törpék mögött özönlött az ork horda – kétszáznál is több kurjongató és bömbölő nyáladzólény. Az orkok vadul rázták fegyvereiket és égnek emelt öklüket. Időnként egyik-másikelhajította lándzsáját a menekülő törpéket véve célba, de mindegyikük elvétette kiszemeltáldozatát. Az orkoknak nem sikerült közelebb jutniuk, de lemaradni sem maradtak le, és nemkevéssé szerették volna beérni a törpéket, mint ahogy a rémült törpék láthatóan szerettekvolna elmenekülni előlük. A törpéktől eltérően azonban, ha az egyik ork megbotlott, társainem ugrottak a segítségre. Sőt, ha a megingó ork gátolta társai haladást, azt kockáztatta,hogy félrelökik, felrúgják vagy akár le is döfik. Emiatt az orkok vonala kicsit széthúzódott, dea legelsők alig tucatnyi lépésre voltak már csak a legutolsó menekülőtől.

A törpék a viszonylag nyílt terepen, egy emelkedőn tartottak felfelé – a rézsűt jobb felől,vagyis nyugat felé egy nagy sziklakiszögellés határolta, míg balra beláthatóbb volt a vidék. Amenekülők folyamatosan sikoltoztak és csak rohantak tovább, szinte eszüket vesztve – ha azorkok jobban figyeltek volna arra, hogy a törpék merre tartanak, ahelyett, hogy arraösszpontosítanak, hogy mielőbb beérjék és megöljék őket, talán feltűnt volna nekik, hogy amenekülők kitartóan igyekeznek egy bizonyos irányba, bár számos más útvonalat isválaszthattak volna.

A törpék egyszer csak kiértek a kiszögellés árnyékából, és két, egymástól viszonylag távolálló sziklatömb felé vették az irányt. Az üldöző orkok nem igazán mérték fel a sziklahalmokjelentőségét – pedig a két hatalmas kőtömb valójában egy alagút kezdetét jelentette, amelycsak annyira volt széles, hogy három ork éppen elfért benne egymás mellett. A vérszomjasteremtmények számára az alagút csak annyit jelentett, hogy a törpék nem tudtakszétszóródni. Az orkok annyira áldozataikra összpontosítottak, hogy észre sem vették azalagút oldalfalába vájt és kövekkel gondosan elrejtett beugrókat, amelyekből törpeszempárok kukucskáltak ki. Az első orkok már régen bent jártak az alagútban, miközben ahordának több mint a fele még mindig kint toporgott a két nagy sziklatömbnél, amikorcsákányokat, pörölyöket, fejszéket és kardokat lengető törpék rontottak elő oldalról. Akadtakolyanok is, akik sisaktüskéiken, barázdált páncélzatukon és tüskés kesztyűiken kívül nemviseltek más fegyvert – nevezetesen a Harcpöröly Klán legkoszosabb és legkeményebbtörpéi, a Thibbledorf Pwent vezette Zsigerontó Brigád tagjai. Ők örömkiáltásokat hallatvarontottak az orkok sorai közé, és vadul csapkodva vetették magukat a legközelebbiellenségre. Az orkok között akadtak olyanok, akiket ugyanez a csapat egy tíznappalkorábban már

meglepett egyszer, az elpusztított Lapályos falain kívül. Most azonban az orkok nemfordultak meg és rohantak el, hanem felvették a küzdelmet.

A jobb páncélzattal és jobb felszereléssel bíró törpék azonban még így is fölényben voltakvelük szemben a szűk sziklaalagútban. Maguk választották meg a terepet, és a stratégiátmár jó előre kidolgozták, így hamar a maguk javára fordították a küzdelmet. Akik a bejáratnálvoltak, legközelebb a két nagy sziklatömbhöz, gyorsan védekezésbe mentek át. A vészesetére szánt

sziklatömböket úgy formálták, hogy szinte teljesen elzárják a mögöttük kezdődő alagutat, ésa törpék így időt nyerhessenek a már bejutott orkokkal való leszámolásra, és készenvárhassák a sziklákon túljutókat is.

A csalétek szerepét játszó tizenkét törpe persze azonnal megfordult, és rávetették magukataz elöl rohanó orkokra, amitől azok rögvest megtorpantak. A küzdelem sűrűjében a törpék

összehangoltan harcoltak és segítették egymást – így, ha egy törpe a földre került valamelyikork csapása nyomán, nem került kiszolgáltatott helyzetbe.

Ellenben azok az orkok, akik a földre kerültek, magukra maradva haltak meg.– A fiaid jól csinálták, Torgar – mondta a magas és széles törpe, akinek bozontos

narancsszínű szakálla a lábujjait csiklandozta volna, ha nem gyömöszöli azt az övébe. Azegyik szeme tompa

szürkében játszott, köszönhetően a drow-k Mithrill Csarnok elleni támadásakor kapottsebnek, míg a másik vakító mélykéken tündökölt. – Bár jó néhányat veszíthettetek.

– Nincs jobb halál, mint amikor véredért harcolva halsz meg – felelte Pörölycsapó Torgar,annak a négyszáznál is több törpének az erőskezű vezére, akik nemrég hagyták el Mirabart,köszönhetően annak a hitvány bánásmódnak, amiben Elastul őrgróf részesítette HarcpörölyBruenor királyt. Ebben a bánásmódban azután osztoztak Mirabar azon törpéi is, akiküdvözölni merték távoli rokonukat, amikor Bruenor áthaladt a városon.

Torgar végigsimított hosszú, fekete szakállán, miközben a távolabb dúló harcot figyelte. Aküzdelembe éppen akkor kapcsolódott be egy igencsak furcsa teremtmény – Tömbváll Pikel,aki

a különös druida mágiát használva formálni kezdte az alagút bejáratánál a köveket, lezárvaazt az újabb üldözők elől.

Ez azonban feltehetőleg csak időleges pihenőt jelent majd, mivel az orkok sem voltakteljesen ostobák, és már jó néhányan elindultak visszafelé, olyan utakat keresve, amelyen áteljuthatnak a küzdelem színterére.

– Mithrill Csarnok nem felejti el, hogy a mai napon a segítségére voltál – szólt odaTorgarnak egy öreg, délceg törpe.

Pörölycsapó Torgar köszönetképpen biccentett, de még arcát sem fordította a beszélő felé,nehogy a vén törpe – akit Kérgesüllő Banaknak hívtak – meglássa, mennyire meghatották aszavai. Torgar felismerte, hogy ez a pillanat már mindörökre vele marad élete hátralevőrészében, még akkor is, ha több száz évet él. Terve, hogy elhagyja ősei otthonát, Mirabart,akkor nyert végleges megerősítést, amikor több száz fajtársa – élükön régi kedves barátjával,Zsindelyfi Shinglesszel – arra kényszerítette Elastul őrgrófot, hogy engedje őt szabadon.Ugyanezek a törpék követték őt, amikor maga mögött hagyta Mirabart, és egyikük semnézett vissza. Torgar szíve mélyén tudta, hogy a maga részéről jó döntést hozott – de vajonez a döntés mindenkinek jó volt?

Most már tudta, hogy igen, és nagy megkönnyebbülés töltötte el. Az általa vezetett csapatugyanis összetalálkozott Bruenor király megtizedelt seregének maradékával, akik a lapályosicsatamezőről menekültek el. Torgar és barátai játszották a hátvéd szerepét, míg el nem értékaz Őrző Völgyétől és Mithrill Csarnok bejáratától északra húzódó hegység lejtőit, ahol amenekülők már megvethették lábukat. A menekülő törpék útközben többször összecsaptakaz üldöző orkokkal – sőt, egyszer még az orkokkal szokatlan szövetséget kötött néhánydéróriással is meg kellett ütközniük. A zokszó nélkül harcoló, végsőkig kitartó Torgarékszámos köszönetet kaptak Mithrill Csarnok törpéitől, Bruenor két fogadott gyermekétől –Wulfgartól és Catti-brie-től –, valamint félszerzet barátjuktól, Registől. Maga Bruenor mégmindig nem volt olyan állapotban, hogy beszélni tudjon.

Torgar azonban tudta azt is, hogy ezek a pillanatok csak a kezdetet jelentik. Mivel Dagnabitgenerális meghalt, Bruenor pedig magatehetetlenül feküdt, a halállal birkózva, így MithrillCsarnok törpéi egyik legöregebb és legtapasztaltabb veteránjukat kérték fel a seregvezetésére.

Kérgesüllő Banak engedett a kérésnek. Ugyanakkor mindent elárult az is, amikor BanakTorgartól kért néhány gyorsan futó törpét, hogy csapdába csalja a közeledő ork hordaelőőrsét.

Torgar akkor és ott értette meg, hogy jól tette, amikor a mirabari törpéket Mithrill Csarnokbavezette. Akkor és ott értette meg, hogy ő és Delzoun fajtársai valóban a Harcpöröly Klántagjaivá váltak.

– Jelezd nekik, hogy fussanak, – fordult Banak a Sziklaalj nevezetű pap felé, aki azzal

szerzett magának hírnevet, hogy életben tartotta Bruenort az elpusztított lapályosivarázslótorony alatti pincékben, még mielőtt hosszú órák múltán megérkezett volna asegítség.

Sziklaalj megmozgatta göcsörtös ujjait, és imát mormolt Moradinnak. Ujjából sokszínűfényzuhatag tört elő – apró kis tűzpászmák, amelyek nem égettek meg semmit, viszontfelkeltették az alagút közelében álló törpék figyelmét.

Erre Torgar fiai, Pwent zsigerontói, a többi harcos, valamint a Tömbváll fivérek azonnalfelkapaszkodtak az alagút falaiba vájt utakon, egyetlen törpét sem hagyva hátra, még azt anéhányat sem, akik súlyos – esetleg halálos – sebet kaptak.

Ekkor a hegynyúlvány mögötti kőhalom fedezékéből Pikel újabb találmánya gördült elő –egy hatalmas szikla, amelyet szinte tökéletesen lekerekített a druida kőformázó mágiája.Három izmos törpe hosszú és nehéz rudakkal görgette maga előtt a sziklát – a törpékelőredőltek, úgy tolták maguk előtt a kőtömböt a morzsalékos talajon, sőt még egy kisebbemelkedőt is le kellett küzdeniük. Az alagút tetején kialakított rejtekhelyről ekkor több törperohant elő, és sietett a sziklagörgetők segítségére, a kőtömböt az alagút végéhezkormányozva, ahol már a gondosan kialakított meredekebb lejtő megkönnyítette a hatalmaskő gurulását.

A dübörögve lefelé gördülő sziklától csak úgy rengett a föld, és az alagútban rekedt orkokegyszerre sikoltottak fel, majd egymáson átesve próbáltak menekülni. Egyesek a földrekerültek – őket az alázúduló sziklatömb lapította ki. Másokat saját rettegő fajtársaik löktekhátra, abban a reményben, hogy testükkel lelassítják a szikla gurulását.

Amikor a szikla végül nekicsattant az alagutat lezáró kőfalnak, kiderült, hogy alig néhányorkot ölt csak meg. A lejtőn feljebb álló Banak, Torgar és többi törpe azonban elégedettenbólintott, mivel tudták, hogy a sziklatömb sokkal nagyobb hatással volt ellenségükre, mintamit néhány kilapított ork sejtetett.

– A háború első lépésiként kelts félelmet ellenségeid szívében – jegyezte meg Banakcsendesen, mert ebből a szempontból az aprócska csel remekül bevált.

Banak sérült szemével rákacsintott Torgarra és Sziklaaljra, majd vállon veregette a Mirabartelhagyó törpék vezérét.

– Úgy hallom, hogy Shingles barátaidért a felszín felett vívott küzdéshez – mondta Banak. –Akárcsak tenmagad.

– Mirabar a kövekre és azok alá épült – felelte Torgar.– Ez jó, mert sem én, sem a fajtársaim nem jártasak az idefent vívott csatározásokban.

Szívesen meghallgatnám ti kettőtök, meg Tömbváll Iván tanácsit.Torgar boldogan bólintott beleegyezése jeléül.A törpék éppen csak kezdték kialakítani védelmi vonalaikat az alagúttól délre elterülő

magaslatokon, amikor Wulfgar és Catti-brie érkezett futva Banakhoz, meg a többi vezérhez.– Keleten voltunk – lihegte kifulladva Catti-brie. A legmagasabb törpénél is jó fél lábbal

magasabb, de korántsem olyan erős alkatú embernő egyáltalán nem rítt ki a környezetből.Széles, e mégis finom vonású arcát sűrű, dús és válla alá érő vörösbarna haj övezte. Kékszeme még emberi mércével mérve is nagynak számított – nem is beszélve a törpékről, akiklátszólag mindig hunyorogva kukucskáltak ki ráncos és hajbozonttal komázott homlokuk alól.Harcpöröly Bruenor nevelt lánya azonban minden szépsége dacára magán hordozta akeménység, a gyakorlatiasság és a szívósság jegyeit, ami egyenrangúvá tette őt még alegremekebb törpe fegyverforgatókkal is.

– Lemaradtatok egy remek kis mókáról – lelkendezett Sziklaalj, akinek szavai nyománujjongás támadt, és sörhabos korsók lendültek a magasba.

– Oó-oj! – bólogatott Tömbváll Pikel is, és fehér fogsora vakítóan ragyogott zöld bajsza ésszakálla között.

– Az alagútban kaptuk el őket, éppen úgy, ahogy terveztük – magyarázta Kérgesüllő Banak,aki sokkal komorabbnak és higadtabbnak tűnt, mint a többiek. – Egynehányat megöltünk, atöbbieket pedig megfutamítottuk...

Hangja elhalt, ahogy Catti-brie hevesen leintette.

– A csalitokkal elkapjátok az ő csalijukat – adott magyarázatot nő és kelet felé mutatott. –Nagy sereg tart felénk és délre fordulnak, hogy az oldalunkba kerüljenek.

– Nagy sereg van innen északra is – vitázott Banak. – Jól láttuk mindannyian. Hány bűzösork van arra?

– Több, mint amennyivel a törpéid megküzdhetnének... sokszorta több – szólalt meg akomor arcú, óriástermetű Wulfgar, és összehúzta szemét. A Catti-brie-nél jó egy lábbalmagasabb Wulfgar, Beornegar fia valósággal a törpék fölé tornyosult. A karcsú derekú, inasés fürge férfi felsőteste törpéket megszégyenítően éles volt. Karja egy törpe izmos lábának iselment volna, négyszögletes állát pedig határozottan szegezte előre. Ezek a külső jegyektermészetesen kivívták a kemény, szakállas nép tiszteletét, így amikor Wulfgar folytattamondanivalóját, mindenki odafigyelt.

– Ha mindkét szárnyon csatába bocsátkoztok velük, ami elkerülhetetlen, ha itt maradtok,akkor egyszerűen legázolnak titeket.

– Bah! – fortyant fel Sziklaalj. – Egyetlen törpe öt olyan bűzhödékkel felér!Wulfgar rezzenetlen arccal nézett a magabiztos papra.– Tehát sokan vannak? – kérdezte Banak.– Még annál is többen – felelte Catti-brie.– Indítsd őket – utasította Banak Torgart. – Egyenesen délnek tartánk, a legmagasabb

ponthoz, amit csak találunk.– De ezzel az Őrző Völgyére néző szirt szélére kerülünk – tiltakozott Sziklaalj.– Az védhető terep – közölte Banak, lerázva magáról a törpe aggodalmát.– De onnan nincs hova futni – érvelt Sziklaalj. – Bár az igaz, hogy a meredek terep kiválóan

alkalmas csatatérnek. És az átkaroló sereg nem kerülhet annyira délnek, hogy hátulrólcsapjon le ránk.

– De ha hátrálni kényszerülnénk, nem lesz hova menekülnünk – tért vissza előző érvéhezSziklaalj. – A hátunkat ott már csak a falnak vethetjük.

– Nem a, falnak, hanem a szirtnek – szólt közbe Torgar. – Amint én, meg a fiaim ottleszünk, annyi mászókötelet helyezénk el, hogy mindannyian gyorsan lejuthatánk a völgybe.

– A völgy háromszáz lábbal lejjebb vagyon – vitatkozott Sziklaalj.Torgar vállat vont, mintha ez mit sem számítana.– Bármit akartok is tenni, az a lesz legjobb, ha gyorsan teszitek – vetette közbe Catti-brie.– És ti mit gondoltok, mit kellene tennünk? – kérdezte Banak. – Ti láttátok az orkok

seregét... szerintetek tudjuk állni a sarat velük szemben?– Attól tartok, hogy akkor cselekszünk bölcsen, ha az Őrző Völgyének peremére, sőt azon

túlra vonulunk vissza – mondta Wulfgar és Catti-brie bólintott, kifejezve egyetértését. –Vissza

egészen Mithrill Csarnokig.– Ilyen sokan vannak? – kérdezte valaki, aki Mithrill Csarnokba jött látogatóba, hogy azután

ő is belekeveredjen a csatározásokba. A sárgaszakállú Tömbváll Iván, a Pikelnél keményebbés a törpe hagyományokat jobban tiszteletben tartó testvére tette fel a kérdést. A törpelökdösődve tört magának utat fajtársai között, hogy a vezérekhez jusson.

– Ilyen sokan – bizonygatta Catti-brie. – Csakhogy nem vonulhatunk vissza MithrillCsarnokig. Legalábbis egyelőre.

Bruenor ugyanis most már nemcsak Mithrill Csarnok királya.Azért ment Lapályosba, mert kötelessége oda szólította, a sajátunk pedig arra kötelez

minket, hogy ne fussunk hazáig.– Ha így tennénk, túl sokan halnának meg – bólintott Banak.– Akkor hát előre a magaslatra, és hadd jöjjenek a kutyák! Ne legyenek kétségitek:

megfutamítjuk őket!-Óó-oj! – ujjongott Pikel.Erre az összes törpe a különös Pikelre nézett, a zöld hajú és szakállú Pikelre, aki szakállát

a füle mögé tuszkolta, és összefonta hátközépig érő hajával. Erősebb bátyjához képestgömbölydedebb volt, valamint sokkal szelídebbnek tűnt – És míg Iván, a legtöbb törpéhez

hasonlóan, erős és ormótlan bőr– meg fémvértet viselt, addig Pikel egyszerű, világoszöldköntöst hordott. És míg a többi törpe a lábára súlyos csizmát húzott, hogy megvédje őket akovácsműhelyben pattogó szikráktól, meg a lehulló parázstól – a csizma mellesleg alkalmasvolt az orkok megtaposására is –, addig Pikel nyitott szandált vett fel. Mégis volt valamikülönös a nemtörődöm Pikelben, aki határozottan bizonyította, hogy milyen hasznos is tudlenni. Az ő ötlete volt a bálvány, amellyel a mentőcsapat Lapályoshoz jutott, amit ráadásulsaját maga készített. Pikel az ezt követő csatározásokban is mindig jelen volt, mágiájával azőrületbe kergetve az ellenséget, és megnyugtatva szövetségeseit. Így azután a törpékrámosolyogtak, nagyra tartván lelkendezését.

Wulfgar, Catti-brie és a keletről hozott komor hírek érkeztével ugyanis saját lelkesedésükrohamosan apadt.

A törpék rövid úton tábort bontottak, és egy pillanattal sem tették ezt a kelleténél korábban– alig indultak ugyanis el és jutottak fel a következő hegygerincre, az északi ork seregrohamra indult és a keletről érkező csapatok is nekilódultak.

Közel ezer törpe dübörgött felfelé a köveken, lábuk fáradhatatlanul vitte őket a lejtőshegyoldalon. Elérték a háromezer lábnyi magasságot, majd a négyezret, de még mindigrohantak, továbbra is megtartva a szoros alakzatot. Itt keleten már magasabb hegyek törtekaz ég felé, meggátolva az orkok esetleges átkarolási szándékát, bár a törpék mögött loholósereg nem hagyott fel az üldözéssel. A törpék újabb mérföldet tettek meg felfelé, és bárminden lépésnél levegő után kapkodtak, lépteik nem lassultak.

Végül a Banak vezette előőrs meglátta az utolsó szakaszt, és az Őrző Völgyére néző szirtperemét, ahol az emelkedő hirtelen véget ért, mintha csak a sziklát hirtelen lehasítottákvolna. Alattuk – ahogy azt Sziklaalj is mondta – jó háromszáz lábbal lejjebb terült el az ŐrzőVölgye, a széles lapály, amely Mithrill Csarnok nyugati bejáratához vezetett. A völgyet mégmegülte a reggeli köd, körülfonva a szinte teljesen kopár síkságból kiemelkedősziklaoszlopokat.

A harcosok – a zömök törpékre olyannyira jellemző fegyelmezettséggel – azonnal nekiláttaka vonalak kialakításának és a védhető állások kiépítésének. Egyesek a szanaszét heverőkövekből falat emeltek, mások a legjobb magaslatokat és védőállásokat jelölték ki, eldöntveazt is, hogy miként lehet a leghatékonyabban összekötni ezeket a pontokat. Ezalatt Torgarösszeszedte legjobb mérnökeit – márpedig Mirabar törpéi között akadt jó pár remekszakember –, és elébük tárta a legsürgetőbb problémát: miként lehet minél gyorsabbanlejuttatni az egész törpe sereget az Őrző Völgyébe, ha visszavonulásra kerülne sor?

Mirabar száz legkiválóbb mérnöke látott neki feltérképezni a sziklafal peremét, ellenőrizve akövek erejét, keresve a legkönnyebb levezető utat – arra is figyeltek, hogy útközbenlehetőleg legyenek olyan párkányok, ahol a leereszkedő törpék megpihenhetnek, és köteletcserélhetnek. Kisvártatva az első kötelek a helyükre kerültek, és Torgar mérnökei márislesiklottak, hogy megfelelő pihenőhelyet keressenek, ahonnan a következő szakasztindíthatják. Az alsó pontokig legalább négy mászószakaszra lesz szükség, míg a felsőpontokig minimum ötre – ez a rémítő lehetőség sokak szívébe csüggedést lopott volna.

De nem a törpékébe. Nem lopott félelmet a makacs nép szívébe, amely éveket töltött elalagutak kiásásával, hogy eljusson az értékes ércekhez. Nem lopott félelmet a bátor éshősies nép szívébe, amely a legmélyebb üregek felderítetlen szegletébe is vashegyű cöveketvert, nem törődve azzal, hogy az ezt követő szikrázás veszedelmes gázokat lobbanthat be.Nem lopott félelmet a közösségben élő faj szívébe, amely egymást félrelökve sietettbajbajutott tagjai segítségére. A Bruenor király északi védelmi vonalát alkotó törpék –legyenek azok Mithrill Csarnokból vagy Mirabarból valók, és akiknél a Delzoun előnév többetjelentett egyszerű családi köteléknél – számára ez becsületbeli kérdés volt.

Az egyik lefelé ereszkedő mérnök elakadt egy sziklakiszögelésben, majd amikormegpróbálta kiszabadítani magát, lecsúszott a kötélről és lebucskázott a szirtfalról, több mintkétszáz lábat zuhanva. Ekkor az összes többi mérnök megállt, gyors imát mormoltMoradinhoz, majd visszatért saját munkájához.

Bütyökfi Tred övébe dugta sárga szakállát, teletömött zsákját a vállára kapta, és a Mithrill

Csarnokból nyugatra vezető alagút felé fordult.-No, jössz hát? – kérdezte társát, a szintén Felbarr Citadellájából származó cimboráját.Nikwillig elmélázó és szórakozott pillantást vetett a sötét alagútra.– Nem. Azt hiszem nem – érkezett a meglepő válasz.– Bolondot akarsz csinálni énbelőlem? – kérdezte Tred. – Épp olyan jól tudád te is, mint

enmagam, hogy ebben a dologban valahogy és valamiként Sokvesszős Obould szurtos kezeis benne vagyon. Az a kutya még mindig ugat, és még mindig harap! És épp olyan jól tudádte is, mint enmagam, hogy ha Obould is benne van, akkor a szeme Felbarra mered! Nelegyenek kétségid, hogy az a valódi díj, amire a foga fáj!

– Nem kételkedem abban, amit mondál – felelte Nikwillig – Emerus királynak hallania kell atörténtekről.

– Akkor hát jössz.– Nem megyek. Most nem. Ezek a Harcpörölyök megmentették a szőrös ülepedet és

egyben az enyimét is. Ez az a hely, ahol az orkokat ütni lehet, és én maradok, hogyösszezúzzak egynehány orkot, a Harcpörölyök oldalán küzdve.

Tred szemügyre vette Nikwillig testtartását, és eltöprengett a szavain. Nikwillig mindig ishajlamos volt a mélázásra – már törpe mércével mérve –, bár gondolkodása gyakran árult elkövetkezetlenséget. De mostani okoskodása, amivel elutasította, hogy visszatérjen FelbarrCitadellájába – éppen most, amikor pedig oly sok forgott kockán –, valósággal sokkolta aNikwillig különcködéséhez máskülönben hozzáedződött Tredet.

– Gondolkodj el egy kicsit tenmagad is, Tred! – mondta Nikwillig, mintha csak olvasott volnatársa megkavarodott gondolatai között. – Ezt a feladatot bármely, Felbarrba küldött futárelvégezheti, és ezt te is tudád.

– És szerinted bármelyik futár képes lesz kirángatni Emerus királyt Felbarr Citadellájából,hogy a segítségünkre légyen, ha rászorulánk? És szerinted bármelyik futár meg tudja győzniEmerus

királyt, hogy küldjön üzenetet Adbar Citadellájába, egybegyűjtvén Harbromm királyVasgárdáját?

Nikwillig vállat vont.– Orkok rontának elő egész Északról, és a Harcpörölyök ádáz harcot vívnak velük – És két

felbarri, Tred, meg Nikwillig Bruenor fiai mellett küzd. Ha van valami, ami felserkenti éskiugrasztja Emerus királyt, az az, ha megtudja, hogy tenmagad, meg enmagam úgyhatároztunk, hogy érdemes részt venni ebben a harcban. Még az is lehet, hogy annálhangosabban nem is hívhatnánk fel magunkra Harckoronás Emerus király figyelmét, mosthogy maradánk, és Bruenor harcosai mellé állunk.

Tred szúrós tekintettel, sokáig nézte a másik törpét, miközben próbálta megemészteniNikwillig szavait. Társa valóban nem, akarta elhagyni Mithrill Csarnokot. Bruenorgondolkodás nélkül vetette magát a veszélybe, hogy segítsen Trednek és Nikwillignekmegbosszulni egyrészt azokat az ember telepeseket, akik azért haltak meg, mert istápolták akét üldözött törpét, másrészt Tred és Nikwillig megölt felbarri cimboráit, köztük Tred öccsét.

A sárga szakállú törpe felsóhajtott, és a válla fölött vetett egy pillantást a Mélysötét felsőterületeire vezető, nyugatra tartó alagútra.

-Akkor talán jobb lenne megkeresni azt a vakarcsot, azt a Regist – mondta végül. – Ő talánkitalálja, hogyan tudassuk a híreket Emerus királlyal.

-Mi meg visszamegyünk Bruenor ember gyerkőceihez, meg Torgar fiaihoz – felelte Nikwillig,a legkevésbé sem leplezve lelkesedését.

Tred furcsálkodó pillantása álmélkodóba ment át, ahogy társára nézett. Ez a törpe korábbanmég sosem készült ilyen izgatottan csatába.

A kemény Tred úgy ítélte meg, hogy Nikwillig átalakulására soha jobbkor nem történhetettvolna, mint éppen most. A sárga szakállú törpe rezignált arcán széles mosoly terült szét, és aföldre ejtette súlyos hátizsákját.

– Megkérdezném, hogy mire gondolsz, ha nem tudnám – mondta Wulfgar, ahogy Catti-briemellé ért.

A nő a sürgő-forgó törpék mellett állt, és a lejtőt nézte – de Wulfgar látta, hogy nem azelőnyomuló orkokat figyeli, hanem a mögöttük elterülő zord vidéket. Catti-brie beletúrt dúshajába, majd arcát a férfi felé fordította, és a Wulfgar kristálykék tekinteténél sokkal sötétebbazúrszín szeme a férfi vonásait tanulmányozta.

– Én is rá gondolok – magyarázta a barbár. – Biztos vagyok benne, hogy nem halt meg.– Honnan tudod?– Onnan, hogy ismerem Drizztet – felelte Wulfgar, és Catti-brie kedvéért kipréselt magából

egy mosolyt.– Mindannyian odavesztünk volna, ha nem jön Pwent – emlékeztette őt a nő.– Mindannyiunkat csapdába ejtettek és körülzártak – vágott vissza Wulfgar. – Drizztet

azonban nem, és ezt egykönnyen nem is tehetik meg vele. Tudom, hogy még életben van.Catti-brie viszonozta nagydarab barátja mosolyát, és megfogta a kezét.– Én is tudám – vallotta be. – Már csak azért is, mert a szívem megérezné a változást, ha

elesne.– Mint ahogy az enyém is – suttogta Wulfgar.– De egyhamar nem tér vissza hozzánk – folytatta Catti-brie. – És nem is hiszem, hogy

szeretnénk, ha itt lenne. Itt csak egy újabb harcos lenne a csatában... persze mindenkétséget kizáróan a legjobb mindőnk közül. De odakint...

– Odakint rettenetes szenvedést zúdít az ellenségeinkre – helyeselt Wulfgar. – Bárfájdalommal tölt el, ha arra gondolok, hogy egyedül van.

– Nála van a macska. Úgyhogy nincs egyedül.Ezúttal Catti-brie-n volt a sor, hogy biztatóan rámosolyogjon társára. Wulfgar megszorította

a nő kezét, és egyetértése jeléül bólintott.– Szükségem vagyon kettőtökre, hogy tartsuk a jobbszárnyat – szólalt meg ekkor egy

morcos hang oldalról, mire á páros arra fordult, és észrevették, hogy Kérgesüllő Banak,Sziklaalj, a pap, valamint két másik törpe tart feléjük. – Azok az orkok jönni fognak –jelentette ki a törpe hadvezér. – Azt reménylik, még azelőtt lecsaphatnak ránk, hogy beássukmagunkat. Nékünk pedig tartanunk kell a vonalat.

Erre mindkét ember komoran bólintott.Banak az egyik törpéhez fordult, és hadarni kezdte parancsait.– Fogod tenmagad és Torgar mérnökeihez mész. Megmondád nékik, hogy ne

foglalkozzanak a csatával, csak a feladatukkal törődjenek. Ahogy a kötelek leérnek avölgybe, magad is leereszkedel az egyiken.

– D-de... – hebegte a törpe tiltakozva.A fejét csóválta és az ujját rázta, mintha Banak épp az imént marasztalta volna el. A

hadvezér ekkor tenyerével befogta a törpe száját, így némítva el a másikat.– A te feladatid a legnehezebb és egyben legfontosabb – magyarázta Banak. – Mi idefent

az orkokat fogjuk szétlapítni, és ugyan melyik törpe nem szereti az efféle munkát? Nékedviszont elő kell kerítened Regist, és meg kell mondanod az apróságnak, hogy még ezerharcosra van szükségünk... de inkább kétezerre, ha nélkülözni tudjuk őket az alagutakban.

– Arra gondolsz, hogy a kötelek segítségivel még ezer törpét hozzál ide, megerősítendő azállást? – kérdezte Catti-brie kétkedve, mivel neki úgy tűnt, hogy már sehol sem fér el újabbezer harcos.

Wulfgar oldalpillantást vetett rá, mert feltűnt neki, hogy a nő kiejtése ismét törpésebb lettBanak csapatának érkeztével.

– Ugyan! Éppen elegen vagyunk, hogy most tartsuk az állást – felelte Banak, és levettetenyerét a másik törpe szájáról, aki türelmesen állt, pedig az arca már kezdett kékesárnyalatot ölteni, köszönhetően a hadvezér erős markának. – Megvan a saját dolgunk, ésaszerint cselekszünk. De ezek az orkok okosan harcolnak. Túl okosan.

– Arra gondolsz, hogy az ellenség egy csapattal megkerüli a nyugati sziklakiszögellést –vonta le a következtetést Wulfgar, mire Banak bólintott.

– Ha a bűzhödt orkok lejutnak előttünk az Őrző Völgyébe, akkor nékünk annyi – felelte atörpe vezér. – Még csak arra sem lesz szükség, hogy idejöjjenek. Csak annyit kell tenniük,

hogy itttartanak minket, míg össze nem rogyunk az éhségtől. – Banak zord tekintete megállapodott

a hírnökön, és így szólt hozzá. – Most mégy és elmondád Regisnek vagy annak, aki most adolgokat odabent intézi, hogy küldjön ki mindenkit, akit csak nélkülözni tud, az ŐrzőVölgyének nyugati végébe, és állítsa őket csatarendbe. Ott semmi sem juthat át,megértetted?

A hírvivő most már szemmel láthatóan sokkal kevésbé vonakodott távozni. Kihúzta magát,kidüllesztette izmos mellét és bólintott, jelezve, hogy teljesíti feladatát.

Alig indult el futva a szirtfal felé, amikor a törpe sereg centrumából felharsanó kiáltozástudatta mindenkivel, hogy megindult az ork roham.

– Te mostan visszatérsz Torgar mérnökeihez – utasította Banak Sziklaaljat. – A harc alattellátod őket munkával, és nem engeded, hogy félbehagyják a dolgukat, csak akkor, ha azorkok

mindnyájunkat megölének, és már megindulának feléjük, hogy elintézzék őket!Sziklaalj határozottan bólintott és elrohant.– Ti ketten pedig tartsátok a vonalnak ezt a végét, mert ezen múlik mindannyiunk élete –

kérte Banak Bruenor fogadott gyermekeit.Catti-brie leemelte válláról halálos íját, Taulmarilt, a Szívkeresőt. A tegezből előhúzott egy

nyílvesszőt és a húrra illesztette.A mellette álló Wulfgar a tenyerébe csapott a hatalmas harci kalapáccsal, Égisz-agyarral.Banak és a vele maradt törpe elindul a védelmi vonal mentén, a két ember pedig egymásra

nézett és bólintott, majd az arcvonal felé fordultak......és meglátták a sziklás hegyi lejtőn felfelé özönlő sötét áradatot.

3

CSONTOK ÉS KÖVEK

Sokvesszős Obould király azonnal felismerte a keletre fekvő hegységekből érkező hírveszélyeit. Ellenállt a késztetésnek, hogy szétzúzza a nyomorult goblin hírnök fejét – ehelyetta hatalmas

termetű ork király kinyújtotta ujjait, majd ökölbe szorította kezét, és a mostanra megszokottáváló mozdulattal megtámasztotta állát. Obould láthatóan az elmélkedés és fortyogó dühközött őrlődött.

Ami remekül illett az ork vezérben dúló állandó érzelmi háborgáshoz.A lapályosi ostrom katasztrofális befejezésétől eltekintve, amikor a bűzhődt törpék

belopakodtak a csatamezőre Egyszemű Gruumsh bálványában elrejtőzve, a háborúcsodálatosan alakult. Bruenor király bukásának hírére többtucatnyi törzs merészkedett elő azüregek mélyéről, hogy Obould mellé álljon, és ez még a bajkeverő Gerti Orelsdottrot, és amagukat felsőbbrendűnek képzelő déróriásokat is elhallgattatta. Obould fia, Urlgenmegfutamította a törpéket – az utolsó jelentések szerint mostanra már egészen MithrillCsarnokig űzték őket.

Ekkor azonban jelentés érkezett arról, hogy Obould vonalai mögött ellenséges csapatoktartózkodnak. Egy ork tábort feldúltak, a legtöbb orkot levágták, a többiek pedigvisszaiszkoltak hegyi barlangjukba. Obould nagyon is ismerte fajtársainak viselkedését, éstudta, hogy ebben a döntő pillanatban a harci morál határoz meg mindent – És valószínűlegaz elkövetkező hadjárat során is. Az orkok sokkal többen voltak, mint ellenségeik, ésviszonylag jól teljesítettek az egy az egy elleni harcban az emberekkel, a törpékkel, de mégaz elfekkel szemben is. Obould azt is tudta, hogy betöréseik végső soron azért vallottakkudarcot, mert általában hiányzott az együttműködés az orkok között, és mert az orkokalapvetően nem bíztak a rivális törzsekben – sőt gyakoriak voltak a törzsön belülitorzsalkodások is. A győzelem és a lendület feledtetheti a hagyományos ork szokásokjelentette hátrányokat, de a lemészárolt csapatokról és hasonlókról szóló hírek hatásárasokan – nagyon sokan – visszamenekülhetnek a hegyek mélyén fekvő alagutakbiztonságába.

Az időzítés kifejezetten rossz volt. Obould már hallott róla, hogy több, viszonylag nagy törzssámánja gyűlésre készül, és a király attól tartott, hogy azok esetleg félbeszakíthatják azinváziót még mielőtt az igazából elkezdődött volna. Két tucat sámán rosszallása a legjobbesetben is jelentősen elapasztaná az ork király erősítéseit.

Egyszerre csak egyet – korholta magát Obould, és minden oldalról megvizsgálta a goblinhírnök szavait. Rá kell jönnie, hogy mi történik – méghozzá gyorsan. Szerencsére atáborában tartózkodott valaki, aki esetleg értékes segítséget nyújthatott.

Obould elbocsátotta személyes kíséretét és a goblint, majd a nagy tábor déli pereméhezsétált, ahol egyetlen alak várakozott – Obould már jó régóta váratta.

– Köszöntelek, Donnia Soldou – üdvözölte a drow nőt.A nő az ork felé fordult – Obould tudta, hogy már jóval azelőtt észrevette közeledtét, hogy

megszólalt volna –, és kikukucskált mágikus piwafwijának szemébe húzott csuklyája alól -vöröses árnyalatú szemével éppen olyan szélesen és gonoszul mosolygott, mint keskeny

szájával.– Úgy hallom, nagyszerű sikert arattál – szólalt meg a nő, és tett egy apró mozdulatot,

amitől fehér haja eltakarta az egyik szemét.Donnia most is csábosnak és titokzatosnak mutatkozott – mint mindig.– És ezt még több is követi – bizonygatta Obould. – Urlgen visszaűzi a törpéket üregeikbe,

és akkor ki védelmezi meg a környék városkáit?– Egyszerre csak egy győzelem? – kérdezte Donnia. – Azt hittem, hogy ennél becsvágyóbb

vagy.– Nem ronthatunk ész nélkül Mithrill Csarnoknak: mindannyiunkat levágnának – vágott

vissza Obould. – A néped talán nem ezzel próbálkozott?Donnia csupán felnevetett a sértőnek szánt megjegyzés hallatán, mivel egyáltalán nem az

"ő" népe hajtotta végre a támadást.Mithrill Csarnokra Menzoberranzan drow-i törtek, aminek katasztrofális bukás lett az

eredménye – Donnia Soldou-t mindez mit sem érdekelte, hiszen sem akkor, sem most nemszenvedhette a Pókok Városát.

– Hallottál a Sokfogú-törzs táboránál történt mészárlásról? – kérdezte Obould.– Igen. Hallottam, hogy egy vagy több félelmetes ellenfél lecsapott rájuk – felelte Donnia. –

Ad'non már úton van.– Vezess oda – utasította Obould a drow-t, akit láthatóan meglepődött. – A saját

szememmel akarom látni.– Ha túl sok harcost hozol magaddal, azzal önkéntelenül is elősegíted a mészárlásról szóló

hírek terjedését – mutatott rá Donnia. – Ez a szándékod?– Csak mi ketten megyünk. Senki más.– És ha a Sokfogú törzset lemészároló ellenség még a közelben van? Sokat kockáztatsz.– Ha az ellenség még a közelben van és megtámadja Obouldot, akkor azzal ő kockáztat

sokat – mordult fel a király, mosolyra derítve Donniát, akinek gyöngyfehér fogsora éleskontrasztot alkotott ébenfekete bőrével.

– Legyen hát – egyezett bele a drow. – Menjünk és nézzük, mit tudunk meg erről atitokzatos ellenségről.

A mészárlás színhelye nem volt túl messze, és mire Donnia, meg Obould odaért, nemcsakAd'non Kareese-t, hanem Donniakét másik drow társát, Kaer'lic Suun Wettet és Tos'unArmgót is ott találták.

– Ez néhány támadó műve – közölte Ad'non az újonnan jöttekkel. – Hallottunk arról, hogy akörnyéken két elf jár pegazusháton, és gyanítjuk, hogy ők követték el az öldöklést.

Miközben Ad'non beszélt, ujjai megmozdultak és a drow-k néma nyelvén jeleztek – azon anyelven, amelyet Donnia értett, de Obould nem.

Ez egy drow műve volt – villantak Ad'non ujjai.Donniának ennél többet nem is kellett mondani, hiszen mind ő, mind társai tisztában voltak

vele, hogy Mithrill Csarnok királyának, Bruenornak van egy cimborája, egy roppant különösdrow, egy renegát, aki letért a Pókkirálynő és saját sötét fajtájának útjairól. Drizzt Do'Urden ajelek szerint elmenekült Lapályosból – ahogy azt Gerti déróriásainak elbeszélésébőlgyanították is –, és láthatóan nem tért vissza Mithrill Csarnokba.

– Elfek – ismételte Obould undorodva, és a szó hosszan elnyújtott morgásba olvadt szét,miközben a hatalmas termetű ork király felemelte ökölbe szorított kezét.

– Nem lesz nehéz felkutatni őket, ha szárnyas lovakon utazgatnak – nyugtatta meg DonniaSoldou Obouldot.

Az ork király azonban csak morgott tovább mély és dühtől fortyogó hangon – véreres szemepedig a láthatárt fürkészte, mintha azt várná, hogy a pegazusok azonnal lecsapnak rájuk.

– A többi vezérnek mondd azt, hogy ez csak egy elszigetelt támadás volt – javasolta Ad'nonaz orknak. – Donnia és én majd elintézzük, hogy Gerti ne nagyon nyugtalankodjon.

– A félelemből kovácsolj bátorítást – fűzte hozzá Donnia. – Ajánlj fel nagy jutalmat azelkövetők fejéért. Ez egymagában elegendő lesz arra, hogy az eddig habozó törzsekfelkerekedjenek és csatlakozzanak a főerőkhöz.

– Arról nem is szólva, hogy mivel minden jel szerint erre a kis csapatra lesből támadták rá, acsatlakozás csökkenti majd a többiekre leselkedő veszélyeket is – folytatta Ad'non. – Ezek az

orkok nem voltak éberek, így hát meghaltak. És ez már csak így szokott lenni, nem igaz?Obould morgása fokozatosan elhalt, és végül egyetértően bólintott tanácsadói felé, majd

elindult, hogy szemügyre vegye a táborhelyet, valamint a halott orkokat. A két drowcsatlakozott másik két fajtársához, és ők is körülnéztek.

Nem felszíni elfek műve – villantak Ad'non ujjai, magyarázattal szolgálva három társának,bár Kaer'lic Suun Wett nem figyelt oda, hanem elszakadva a többiektől, kicsi távolabb sétált.– A sebeket íves vágások ejtették, nem pedig az elfekre jellemző szúrások Senkit sem

terítettek le nyíllal, márpedig azok a felszíni elfek, akik Lapályostól északra az óriásokkalharcoltak, a magasból nyilaztak rájuk.

Tos'un Armgo körbejárta a tetemeket, mindegyikhez lehajolt, és alaposan szemügyre vetteőket.

– Drizzt Do'Urden – suttogta két társa felé, majd amikor meglátta, hogy Obould felé tart,ujjaival jelzett: – Drizzt kedveli a szablyát.

Kaer'lic nem sokkal Obould után érkezett vissza, és a pufók papnő ujjai is megvillantak.Macskanyomok a tábor körül.Drizzt Do'Urden – nyomatékosította előző kijelentését Tos'un.Háromöklű Urlgen az északkeletre magasodó gerincről nézte az emelkedőn felfelé özönlő

orkok hatalmas, sötét sávját. A törpéket nekiszorította a szirtfalnak, és nem vágyott semmimásra, csak arra, hogy a feledésbe taszíthassa őket. Urlgen ismerte annyira a törpékkeménységét és szorgosságát, hogy tudja, védelmük minden egyes órával erősebb lesz, haő csak tétlenül várakozik. Saját hadereje azonban még aligha állt készen a rohamra: azóriásokból álló erősítés még nem érte be az ork hordát, és a szent háborúhoz csatlakozottorkok között még sok volt az újonc, akik valószínűleg még nem ismerik ki magukat acsatarendben és a vezérek közti rangsorban.

Urlgen erői hamarosan mind létszámukat, mind fegyverzetüket tekintve erősítést kapnak,de ezalatt a törpék is megerősítik állásaikat.

Az ork vezér – akit még mindig bosszantott a védők váratlan kitörése Lapályosból –mérlegelt, és végül rohamot vezényelt több hullámban. Úgy számította, hogy a támadásoklegalább meggátolják a törpéket abban, hogy még jobban beássák magukat.

Az Urlgen arca azonban így is eltorzult, amikor a dübörgő horda éle megközelítette azemelkedő tetejét, és a törpék dühödten előrontottak, rávetve magát katonáira. Elhajítottsziklák és legurított kőtömbök nyitották a sort, amihez társultak azok az elsöprő, ezüstöscsíkot húzó nyílvesszők is, amelyek oly sok kárt okoztak csapatainak Lapályosnál. Urlgentudta, hogy odafent az orkok tucatjával hullanak. Az első csapást túléltek körébenelhatalmasodott a pánik, így zavarodottságuk és rettegésük csak még inkább segítette atörpék ellentámadását – az elvetemült szakállas alakok pedig késként hatoltak be ahumanoidok soraiba.

A visszavonulni szándékozó orkok gátolták az összecsapás felé tartó társaikat, és afelfordulás csak még több lehetőséget teremtett az agresszív törpék előtt.

Azok a nyilak pedig csak röpködtek tovább, és az íjász mellett jól látszott az a hatalmasteremtű alak, aki a törpe vonalak keleti végén páratlan pimaszsággal söpörte félre azorkokat.

– Mihez kezdjünk? – kérdezte egy vézna ork Urlgentől, miközben fel-alá szaladgált éside-oda ugrált. – Mihez kezdjünk?

Egy másik parancsnok rohant oda.– Mihez kezdjünk? – szajkózta ő is.Egy harmadik ork érkezett, és már messziről ordított.– Mihez kezdjünk?!Urlgen némán nézte a sziklás lejtőn tomboló csatát. A törpék is hullottak, de a legtöbben

orkok hulláira zuhantak. Mindenfelé közelharc dúlt, és Urlgen orkjai láthatóan képtelenekvoltak

bármiféle alakzatot felvenni, míg a törpék két védőnégyszöget képeztek a lándzsahegykéntelőnyomuló ék két oldalán. Amikor az ék előrontott, széles alja hozzásimult a négyszögeksarkához, azok pedig tökéletesen fordultak vele együtt. Mindkét négyszög egyik soracsatlakozott az ékhez, amely így védőnégyszöget formázott, miközben az oldaltámogatástadó törpék átrendezték soraikat, támadóbb felállást véve fel.

Urlgent lenyűgözte ez a fegyelmezettség, amit ő és apja oly keményen igyekezettmeghonosítani az ork seregekben. Az öldöklést tekintve azonban katonáinak még hosszúutat kell megtenniük.

A vezért annyira magával ragadta a tapasztalt törpék parádékba illő manőverezése, hogy

beletelt egy kis időbe, mire felfigyelt a körülötte ugrándozó és kiabáló három orkparancsnokra, akik

egyfolytában azt ordították:-Mihez kezdjünk?!Kérdésük végül eljutott Urlgen tudatáig, mint ahogy az ork vezér arra is ráébredt, hogy az

ütközet kezd fejvesztett meneküléssé fajulni.-Visszavonulás! – adta ki a parancsot Urlgen. – Híjjátok vissza őket! Híjjátok vissza őket,

míg meg nem érkeznek Gerti óriásai.A következő néhány percben, miközben parancsának végrehajtását figyelte, Urlgenben

felmerült, hogy katonái jobban értenek a visszavonuláshoz, mint a rohamozáshoz.Az orkok közül sokan maradtak fekve, miközben a többiek visszafelé özönlöttek a sziklás

talajon – a sziklás talajon, amely iszamos volt a vértől. A halottak és haldoklók húszasávalhevertek szanaszét – a haldoklók sikoltoztak és nyöszörögtek, egészen addig, amíg alegközelebbi törpe oda nem sétált hozzájuk, és mindörökre el nem hallgattatta őket egysúlyos fejszecsapással.

De a vörösre festett kövek között halott törpék is hevertek, és az orkok – természetüknélfogva – nem nagyon törődtek a veszteségekkel. Urlgen ennek láttán elégedetten bólintott.Seregei egyre csak duzzadnak és duzzadnak majd – az ork vezérnek szándékában állt addigtámadni a törpéket, amíg a kimerültség nem végez velük, ha az orkok erre esetleg nemlennének képesek.

Tudta, hogy sikerült sarokba szorítania őket. Vagy sok-sok törpének kell kiözönlenie MithrillCsarnokból, és keletre vagy nyugatra kerülnie, hogy megpróbálják felmenteni szorongatott

társaikat, vagy az itteni törpéknek kell itt hagyniuk védelmi állásaikat, és megpróbálkozni akitöréssel. Bárhogy legyen is, Urlgen csapásmérő serege többet ér el, mint amiről Obouldálmodott.

Bárhogy legyen is, Urlgen helyzete jelentősen megerősödik majd az egyre nagyobb orkseregen belül.

– Mindannyian tudjuk, hogy Drizzt Do'Urden tette, de mégis azt mondtuk Obouldnak, hogy afelszíni elfek követték el a mészárlást – mondta Tos'un Armgo három drow társának, amikor

visszavonultak kényelmes barlangjukba, hogy feldolgozzák a legújabb fejleményeket.– Ez még nagyobb gyűlöletet ébreszt majd Obouldban a felszíni elfek iránt – felelte Donnia,

akinek ajka édes mosolyra húzódott, és ez a mosoly szinte hófehér hajzuhatagáig ért, amelyszoborszerűen szép, fekete arcát keretezte.

– Ebbe az irányba nem sok ösztönzésre van szüksége – jegyezte meg Kaer'lic.– Ennél fontosabb, hogy Obould egyelőre ne is gondoljon arra, hogy a környéken vannak

olyan sötételfek, akik ellene dolgoznak – közölte Ad'non Kareese.– Bizonyos mértékig már tud Drizztről – vitatkozott Kaer'lic.-Ez igaz, de talán csökkenthetjük a renegát okozta probléma nagyságát, még mielőtt az

olyan mértéket érne el, ami ellenünk hangolná Obouldot – közölte Ad'non. – Úgy tűnik, hogyaz ork

király csak fajokban gondolkodik, nem pedig egyénekben.– Akárcsak Gerti – jelentette ki Kaer'lic. – És akárcsak mi.– Úgy tűnik, hogy Drizzt és barátai jelentik a kivételt – szólalt meg most Tos'un, és ettől az

egyszerű, nyilvánvaló állítástól mindegyiküknek tátva maradt a szája.A négy drow csak egy pillanatra hökkent meg, majd egymásra néztek – de ha bármelyikük

el is gondolkodott az állításban rejlő filozofikus igazságon, azt gyorsan eltemette agyakorlatiasság és a

jelen sürgető szüksége alá.– Szerinted tennünk kellene valamit, hogy leszámoljunk a Drizzt Do'Urden jelentette

veszéllyel? – kérdezte Kaer'lic Ad'nont. – Szerinted a renegát a mi gondunk?– Szerintem könnyen azzá nőheti ki magát – javította ki Ad'non. – Elpusztítása remek

húzásnak bizonyulhat a későbbiekben.– Így gondolta Menzoberranzan is – emlékeztette társát Tos'un Armgo. – Kétlem, hogy a

város mostanra kiheverte volna ezt a botor gondolatot.-Menzoberranzan nemcsak Drizzt Do'Urdennel küzdött meg -szólt közbe Donnia. – Vagy

talán nem maga Lloth úrnő kívánta a renegát vesztét?Miközben Donnia feltette a kérdést, a csapat papnője, Kaer'lic felé fordult, és példáját

követte Ad'non, valamint Tos'un is. Kaer'lic – válaszul a kíváncsi pillantásokra – a fejétcsóválta.

– Drizzt Do'Urden nem a mi gondunk, és jól tennénk, ha olyan messze maradnánk aszablyáitól, amennyire csak tudunk. Lloth úrnő elsősorban és mindig a logikus gondolkodástköveteli meg. Én pedig éppen olyan szívesen szállnék harcba Drizzt Do'Urdennel, mintahogy vezetném Obould csapatait Mithrill Csarnok ellen. Nem ezért dolgoztunk eddig.Emlékeztek még, hogy mit terveztünk, és mire vágytunk? Én semmi örömömet nem lelnémabban, ha Drizzt valamelyik szablyája végezne velem.

– És mi van akkor, ha ő keres fel minket? – kérdezte Donnia.– Nem teszi meg, ha semmit sem tud rólunk – felelte Kaer'lic.– És ez a legkedvezőbb irány. Én azt a háborút szeretem, amelyet messziről nézhetek.Donnia Ad'nonhoz fordult, és savanyú arckifejezését nem volt nehéz megfejteni. Mint ahogy

az Ad'non vonásain tükröződő csalódottságot sem.Csakhogy Kaer'lic a szövetségesük volt, méghozzá ellentmondást nem tűrő szövetségesük.– Egyetértek – jelentette ki Tos'un. – Drizzt Do'Urden Menzoberranzban töltött első napjától

fogva nem volt más, mint egy bonyolult probléma, amely gyakran bizonyult végzetesnek azokszámára, akik ellene törtek. A Mithrill Csarnoknál történt katasztrófát követően a Mélysötétfelső részén tett vándorlásom során különféle történeteket hallottam, hogy a vereség milyenkövetkezménnyel járt Menzoberranzanban. Úgy tűnik, hogy miután városom támadástindított Mithrill Csarnok ellen, Drizzt visszatért Menzoberranzanba, ahol a Baenre Házelfogta, és tömlöcbe vetette.

A meglepő bejelentést a többi drow álmélkodó arckifejezéssel fogadta – a hatalmas éskönyörtelen Baenre Házat jól ismerték a Mélysötét drow-i.

– És a renegát mégis visszatért a barátaihoz, óriási felfordulást hagyva maga mögött –folytatta Tos'un. – Attól tartok, hogy ő nem más, mint Lloth úrnő kegyetlen tréfája, az árulógúnyájába

öltözött káosz eszköze. Menzoberranzban jó néhányan akadnak olyanok, akik azt hiszik,hogy Drizzt Do'Urdent titokban a Káosz Hölgye irányítja saját kénye-kedve szerint.

– Ha bármely más istennőt szolgálnánk, szavaid szentségtörőek lennének – felelte Kaer'lic,és kacagni kezdett a megjegyzésben rejlő végletes irónián.

– Nem hiheted azt, hogy... – próbált vitatkozni Donnia.– Nem kell semmit sem hinnem – vágott a szavába Tos'un. – Drizzt Do'Urden vagy sokkal

félelmetesebb annál, mint ami róla tudunk, vagy hihetetlenül szerencsés, de az is lehet, hogyegy

isten áldása van rajta. Bármi legyen is az ok, nem áll szándékomban vadászni rá.– Egyetértek – közölte Kaer'lic.Donnia és Ad'non újfent egymásra néztek, de csak a vállukat vonogatták.

– Ez aztán a remek móka – mondta Kérgesüllő Banak Sziklaaljnak, aki az egységekalakzatváltásait irányító törpe vezér mellett állt. – Azt leszámítva, hogy oly sokan végzik be.

– Több ork, mint törpe – mutatott rá Sziklaalj.– A kelleténél azonban így is többen vannak. Nézz csak rájuk. Dühtől fűtve küzdenek, a

csapásokat jajszó nélkül állják, és meghalnak, ha ez az istenek döntése.– Ők harcosok – emlékeztette a vezért Sziklaalj. – Törpe harcosok. Márpedig ez jelent

valamit.– Hát persze – bólintott Banak. – Valamit.-A tervednek köszönhetően futamodának meg az orkok – jegyezte meg Sziklaalj.– Nem volt nékem semmiféle tervem – vitatkozott a pappal a törpe vezér. – A Tömbváll

fivérek ötlete volt az egész... már úgy értem, hogy a józan fivéré... amibe besegített a

mirabari Torgaris. Azt gondolám, hogy bennük remek barátokra találtunk.Sziklaalj bólintott, és visszafordult a csapatmunka csodálatos bemutatója felé – a három

egymásba fonódó alakzat már a lejtőn dübörgött lefelé, elsöpörve az útjába akadó orkokat.– Néhány száz év múlva majd erre téved egy gyerek valamelyik fajból – szólalt meg Banak

némi szünetet követően. A vezér már nem nézte a küzdelmet, ehelyett miden figyelmét aköveken szanaszét heverő tetemekre összpontosította. – És észreveszi azoknak a fehérlőcsontjait, akik ezért a magaslatért harcoltak.

Addigra már a csontok zömét alig lehet megkülönböztetni a szikláktól, de a gyermekhamarosan felismeri, hogy mit lát, mint ahogy azt is, hogy egykor itt nagy csatát vívtak. Vajona messzi

jövőben élők tudni fogják, hogy mit tettünk ma itt? Vagy hogy miért tettük? Tudják majd,hogy mi okunk volt rá, vagy hogy mi okuk volt rá a támadó orkoknak?

Sziklaalj sokáig és szúrós tekintettel meredt Kérgesüllő Banakra. A magas és erős törpeévszázad óta tekintélyt parancsoló alaknak számított a Harcpöröly Klán soraiban, báráltalában távol tartotta magát a dicsőségtől, és csak ritkán tett javaslatot egy-egy ütközetkapcsán – azt is főleg akkor, ha Bruenor, Dagna vagy valamelyik kinevezett parancsnoknoszogatta. Banak azonban más tekintetben még jobban különbözött klánjának többitagjától. Másként látta a világot, és láthatóan úgy szemlélte a jelen történéseit, ahogy aztmajd a jövendő történészei teszik.

A jobbról felhangzó sikoltásra mindketten arrafelé néztek, és elgyönyörködtek abban afenséges harmóniában és összhangban, amivel Wulfgar és Catti-brie egymás oldalánküzdött, tartva a törpék szárnyát. Az orkok most már csak időnként próbálkoztak, mivel eddigis sokan estek áldozatuk a nő halálos íjának és kifogyhatatlan számú nyilának. Azok, akiketelkerült a nyílvesszők képében rájuk leskelő váratlan halál, hamarosan azt kívánták, bárcsakinkább egy nyíl terítette volna le őket: ez az érzés akkor hatalmasodott el rajtuk, amikorszembekerültek a hatalmas termetű barbárral, Wulfgarral és a Harcpöröly Bruenor készítettecsodálatos Égisz-agyarral. Miközben Banak és Sziklaalj a párost figyelte, Wulfgar olyanerővel sújtott le az egyik ork fejére, hogy annak a koponyája egyszerűen szétrobbant, vérrelés agyvelődarabkákkal terítve be a barbárt és a közelben tébláboló orkokat.

A barbár mellett egy nyílvessző süvített el, és leterített egy másik orkot, majd Égisz-agyarhatalmas félkörívet írt le, elsöpörve a két megmaradt humanoidot – az egyik a földre zuhant,a másik pedig elrepült oldalra.

Catti-brie leszedte az elrepültet, Égisz-agyar pedig végzett a földre kerülttel.– Ők ketten olyan regét írnak itt ma, ami még az évszázadokat is túléli – szólalt meg

Sziklaalj.– Egy darabig – felelte Banak. – De azután hőstettük fakulni kezd.Sziklaalj furcsálkodva nézett rá, mert meglepte Banak gyászos hangvétele.– Bruenor király átkelt az Ádáz-hágón, amikor hazafelé tartott.Sziklaalj bólintott, hogy érti, miről beszél Banak, mivel ő is a karavánnal tartott.-Találtatok ott csontokat? – kérdezte Banak.-Többet, mint amennyit össze tudál számolni.– Szerinted akadtak az Ádáz-hágó csatájában olyanok, akik a többiek fölé emelkedtek

bátorságban és erőben?Sziklaalj csak egy pillanatig töprengett a kérdésen, mielőtt vállat vont és bólintott volna.-Tudád, hogy hívják őket? – kérdezte Banak. – Tudád, kik voltak, és mi tettek? Tudád,

mennyi orkot és más szörnyeteget terítettek le a csatában? Tudád, mennyien tartottákölükben haldokló barátjuk fejét?

Sziklaaljat mellbe vágta a felismerés. Tekintetét ismét a csatára szegezte, ahol a törpékmostanra szétkergették az orkokat, akik futásban kerestek menedéket.

– Ne üldözzék őket a lejtőn! – parancsolta Banak.– Annyira megijedtek tőlünk, hogy a nadrágjukba csúszott az eszük – felelte Sziklaalj

halkan.

– Amúgy is ott hordják – felelte a törpe hadvezér. – De csak azért rontottak ránk, hogyelvonjanak minket a munkálatoktól.

Az előkészületek pedig nem szenvedhetnek késlekedést csak azért, mert egyszedett-vedett bandát kergetünk a hegyek között Visszahívjuk a fiúkat, és azonnal munkárafogjuk őket. Ez csak egy kisebb csetepaté volt: a nagy ütközet még előttünk áll.

Banak a válla fölött a szirtre nézett, és remélte, hogy a mérnökök nem lassítottak, éshamarosan elkészülnek az Őrző Völgyébe vezető kötéllétrák.

– Csak egy kisebb csetepaté – ismételte, miközben a harc alábbhagyott és a törpék kezdtekvisszafelé indulni, megtartva a tökéletes alakzatot.

Banak tekintete végigsiklott a véráztatta sziklákon heverő halottakon és sebesülteken.A csontokra gondolt, amelyek hamarosan szanaszét hevernek majd itt – némán és

moccanatlanul, akárcsak a kövek.

4

A KIVÁLASZTÁS FOLYAMATA

Útja valahogy mindig visszavezetett erre a helyre. Drizzt Do'Urden számára a Lapályosbólmegmaradt romhalmaz ösztönző erővé vált, katalizátorrá, amely feltölti a Vadász lelkét ahajsza utáni vággyal. Körüljárta a romba dőlt tornyot és a leomlott falakat, de csak ritkán járta városkától délre. Napokba telt, mire elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy az ocsmány orkistenség szétzúzott bálványán túlra merészkedjen. Amitől tartott, bekövetkezett: nyomát semlelte túlélőknek.

Drizzt hamarosan egyéb okból kezdte újra meg újra felkeresni a helyet. Minden alkalommal,amikor visszatért, remélte, hogy a szanaszét heverő halottak között őgyelgő orkokra bukkan,akik fosztogatni jöttek.

Ezen a délutánon úgy érezte, hogy eljött a várva várt alkalom. A mellette álló Guenhwyvaridegesen nézett jobbra-balra, ami biztos jele volt annak, hogy a közelben szörnyetegekjárnak.

Drizzt maga is észrevette a romok között őgyelgő alakokat, amikor a várostól északrahúzódó szurdok túloldalán emelkedő magaslatra ért – ugyanoda, ahonnan az óriásokbombázták

Lapályost az ork roham felvezetéseként.Ahogy azonban Drizzt alaposabban szemügyre vette a romokat, ráébredt, hogy ma már

nem lesz itt semmiféle harc. Lapályosban valóban voltak orkok – méghozzá több ezren! Anyomorúságos lények több törzse táborozott a város leomlott déli falán túl, a nagy fabálványmaradványai körül.

Guenhwyvar lelapította fülét, és hosszan, mélyen felmordult.Ez mosolyt csalt a sötételf arcára – hosszú-hosszú idő óta az elsőt.– Tudom, Guen – simította le a macska fülét. – Légy türelmes. Eljön még a mi időnk.Guenhwyvar rápillantott és lustán pislogott egyet, majd oldalra billentette a fejét, hogy a

drow meg tudja vakargatni a nyakát.A morgás abbamaradt.Drizzt mosolya azonban nem halványult el. Folytatta a macska kényeztetését, de a szemét

le nem vette a szurdok túloldaláról, Lapályos romjairól és az ork hordáról. Újra és újrafelidézte magában az oly élénken benne élő emlékeket, amit soha nem feledhet.

A torony romjai közé zuhanó Bruenor képét. A szurdok túloldalára, a barátaira hatalmassziklákat hajigáló óriások képét. A várost lerohanó ork horda képét. Egyiket sem ő akarta.Egyikre sem szolgált rá.

Drizzt azonban tudta, hogy visszafizeti az adósságot.Méghozzá kamatostul.– Obould király tud erről a kifigurázásról? – kérdezte Vicsori Arganth, a tágra nyílt szemű és

eszelős tekintetű sámán, aki vezetéknevét a törzséről kapta. Elénk színű tollas fejdíszénekés a derekáig érő, különféle lények fogaiból álló nyakláncának köszönhetően Arganth egyikevolt a legszínpompásabban öltözött és legfeltűnőbb sámánoknak, akik vagy tucatnyian aszétvert Gruumsh bálvány köré gyűltek. Rikoltozó, szinte madárszerű hangja miatt pedigegyértelműen ő volt a leghangosabb.

– És érti is, hogy miről van szó, ha? Érti? Érti? – kérdezgette a sámán, és egyik sámántól amásikhoz ugrott. – Nem hiszem, hogy érti! Nem, nem érti... mert ha értené, akkor nemhagyná itt ezt a... ezt a... ezt a szentségtörést, hogy mindenki lássa! Ez minden hódításánálfontosabb dolog!

– Kivéve akkor, ha a hódítása Gruumsh nevében történik – jegyezte meg GacsosujjúAchtel, és ezzel meg is állította a körbe-körbe ugrándozó Arganthot.

Achtel korántsem viselt olyan pazar és figyelemfelkeltő öltözéket, mint Arganth, de ő ishasonlóan színesen öltözött – vállára sötétvörös, csuklyás utazóköpenyt terített, vállátólderekáig pedig citromsárga selyemöv futott, amit utóbb a dereka köré csavart. A sámánnő

kezében koponyában végződő jogart tartott, amely az erős mágiának köszönhetőenfélelmetes fegyver hírében állt – legalábbis Arganth így hallotta. A bozontos barna hajúpapnő ugyanakkor elképesztően nagy tekintéllyel is bírt, mivel

ő képviselte a tizenkét megjelent sámán közül a legnagyobb törzset, és a környező vidékenhatszáz harcos leste parancsát.

A színes öltözékű pap tágra nyílt szemmel meredt Achtelre, aki azonban egy szemernyitsem hátrált.

– És Obould éppen ezt teszi – jelentette ki Achtel.– Gruumsh dicsőségére indulunk harcba – bólintott egy másik sámán. – Az Egyszemű a

törpék vereségét akarja!Erre mindenki felujjongott, kivéve Arganthot, aki továbbra is Achtelre meredt. Lassan

minden tekintet a tollas fejdíszű, dühtől remegő alakra szegeződött.– Korántsem – dacoskodott Arganth. – Sokvesszős Obould király Sokvesszős Obould király

dicsőségéért indul harcba.Erre mindenki levegő után kapkodott.– Mi már csak ilyenek vagyunk – fűzte hozzá gyorsan Arganth, látva a vészesen közelgő

szakadás előjelét és a veszedelmes Achtel váratlan rosszallását. – Mindig is ilyenek voltunk,és ez jól is van így. De a bálvány megcsúfolásával egyesítenünk kell a kettőt: Obouldot ésGruumshot! A dicsőséget egyként kell elérni!

A másik tizenegy sámán nem ujjongott, de nem is hurrogták le – egyszerűen csak álltak ésnézték a Vicsori törzs szeszélyes sámánját.

– Minden törzset egyesítve? – kérdezte az egyik tétován, és a fejét csóválta.Az ork törzsek Obould hívására jöttek – főleg azt követően, hogy hallottak Harcpöröly

Bruenor király elestéről, akit már régóta szívből gyűlöltek –, de a sereg elsősorban éslegfőként továbbra is különálló törzsekből állt.

Vicsori Arganth a beszélő elé ugrott, és sárgás szeme olyan tágra nyílt, hogy félő volt,mindjárt kiesik a helyéből.

– Többé már nem! – rikoltotta és vadul körbeugrándozott, egymás után belenézvesámántársai szemébe. – Többé már nem!

A törzsek másodlagosak. Gruumsh az első!– Gruumsh! – kiáltották néhányan.– És Gruumsh Obould? – kérdezte Achtel nyugodtan, minden egyes szavát és minden

egyes mozdulatát gondosan mérlegelve, amivel egyértelműen kitűnt sámántársai közül.– Gruumsh Obould! – harsogta Arganth. – Hamarosan az lesz! Igen!Vadul hadonászott, ide-oda ugrált, és fergeteges táncot lejtett az istenalak szétzúzott

bálványa körül, az üreges szobor körül, amelyet a törpék arra használtak, hogy csellelObould seregének közepébe jussanak. A nyomorult törpék undorító csalása megfosztotta agyőzelmet már a kezükben tudó orkokat a teljes és tökéletes mészárlástól.

Az itt összegyűlt sámánok – az összesen több mint háromezer orkot számláló törzsekvallási vezetői – úgy tekintették, hogy az ork istenség ilyetén felhasználása túllépte azillendőség kereteit

– Gruumsh Obould! – kezdte kántálni Arganth őrült tánca közben, és amikor valamelyiktársához ért, az is átvette és beállt a sorba a vadul hadonászó, rikítóan öltözött alak mögé.

Kivéve Achtelt. A gondolataiba merült, moccanatlanul álló ork végül hátralépett a táncolókköréből, és csak nézte sámántársait – az arcára kiülő kétely minden szónál ékesebbenbeszélt.

A többiek mind tudták, hogy miként vélekedik a háborúról.Mint ahogy azt is, hogy csak habozva tanácsolta törzse főnökének, vezesse ki törzsét

biztonságos otthonából, és csatlakozzon a félelmetes törpék elleni harchoz. Eddig azonbansenki sem merte kétségbe vonni döntését.

– Jobban kell lenned – suttogta Catti-brie apja fülébe. Hitte, hogy Bruenor hallja, még haennek nem is adja jelét. A király napok óta mozdulatlanul hevert. – Az orkok azt hiszik, hogy

megöltek, és mi nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a kihívást! – folytatta a nő, próbálvalelkesedéssel és energiával eltölteni az

eszméletlen törpe királyt.Catti-brie megszorította Bruenor kezét, és egy pillanatig úgy tűnt neki, apja viszonozta ezt.Vagy csak úgy hitte.Catti-brie nagyot sóhajtott és az íjára nézett, amelyet a gyertyával megvilágított szoba

szemközti falához támasztott. Tudta, hogy hamarosan ismét ki kell mennie a szirtre, mivel aharc nemsokára minden bizonnyal ismét kezdetét veszi.

– Szerintem hall téged – mondta egy hang Catti-brie mögött, és a nőnek sikerült kipréselnieegy mosolyt, miközben megfordult és barátjára, Regisre nézett.

A félszerzet most többé-kevésbé egy viharvert harcosra emlékeztetett – egyik karjátfelkötötték, és vaskos pólyába tekerték.

A félszerzet ezzel a karral fogta fel egy hatalmas worg harapását, és súlyos árat fizetettérte.

Catti-brie ellépett apja mellől, és jól megérdemelt ölelésbe vonta a félszerzetet.– A papok még mindig nem gyógyították meg? – kérdezte a nő, és Regis karjára nézett.– Valójában már javítottak rajta egy kicsit – csipogta Regis, és hogy kimutassa

optimizmusát, megmozgatta elkékült ujjait. – Már réges-régen elintézhették volna, de túlsokan vannak olyanok, akiknek nálam nagyobb szüksége van gyógyító varázslataikra éskenőcseikre. Ez nem olyan vészes.

– Mindannyiunkat megmentettél, Bendőkorgi – mondta Catti-brie, azt a becenevethasználva, amelyet Bruenor ragasztott az egykor oly pufók félszerzetre. – Csak úgy fogtadmagadat és segítséget hoztál. Mindannyian meghaltunk volna, ha nem jössz meg Pwenttelés fiaival.

Regis erre csak vállat vont, és egy kicsit elpirult.– Hogy boldogulunk a hegyen? – váltott témát.– Tűrhetően – felelte Catti-brie. – Az orkok a peremig kergettek minket, de sikerült

néhányukat csapdába csalnunk, és amikor teljes erővel törtek ránk, megfutamítottuk őket.Látnod kéne Kérgesüllő Banak, Tömbváll Iván és a mirabari Pörölycsapó Torgarkezemunkáját. A törpéket négyszögekbe, meg ékalakzatba rendezték, amitől az orkokzavarodottan addig vakargatták a fejüket, amíg szét nem kergették őket.

Regisnek sikerült kipréselnie egy széles mosolyt, sőt még halkan fel is kuncogott – devidámságának hamar vége szakadt, amikor tekintete a mozdulatlan Bruenorra tévedt.

– Ma hogy van?Catti-brie apjára nézett, és válaszul csak a vállát vonta meg.– A papok szerint nem épül fel – mondta Regis, és a nő bólintott, jelezve, hogy ő is ezt

hallotta tőlük.– Szerintem viszont igen – folytatta Regis. – Bár hosszú időbe fog telni, mire talpra áll, még

ha zavartalan lesz is a gyógyulása.– Vissza fog jönni hozzánk – nyugtatta Catti-brie kis barátját.– Szükségünk van rá – suttogta alig hallhatóan Regis. – Egész Mithrill Csarnoknak

szüksége van Bruenor királyra.– Ugyan! Ilyetén viselkedés nem illik ezekhez a zord időkhöz – szólalt meg ekkor valaki a

folyosóról, és amikor a páros a hang felé fordult, látták, hogy egy sáros vén törpe lép be.Azonnal felismerték Dagna generálist, Bruenor egyik legmegbecsültebb parancsnokát és a

Lapályosnál elesett Dagnabit apját.A két barát egymásra pillantott, és mindketten összerezzentek, majd együtt érzően néztek a

törpére, aki elvesztette bátor fiát.– Jó halála volt – közölte Dagna, aki láthatóan rájött, hogy mire gondolnak. – Egyetlen törpe

sem kérhet ennél többet.– Csodálatos halála volt – bólintott Catti-brie. – Az öklét rázta az orkok és az óriások felé.

És mennyien érezték meg haragját, mielőtt elesett!Dagna ünnepélyes arccal bólintott.

– Banak kivonta a sereget a hegyről? – kérdezte egy pillanattal később, témát és hangszíntváltva: hangja csak úgy pezsgett az elfojtott energiától.

– Jól kézben tartja a dolgokat – felelte Catti-brie. – És remek segítséget kapott a mirabaritörpéktől, meg a Hópihe-hegységben álló Szárnyaló Szellem Könyvtárból jött két Tömbvállfivértől.

Dagna bólintott, és az orra alatt dünnyögött.– Jól van, jól.– Ki fogunk tartani odafenn – erősítette meg Catti-brie.– Az jó is lészen. Éppen elég gondot okoz nékem az alagutak biztosítása. Nem

engedhetjük, hogy ellenségeink a Mélysötéten át sétáljanak be hozzánk, miközben erőinkodafent le vannak kötve.

Catti-brie hátralépett, és Regisre nézett támogatásért. Számított valami ilyesmire: amikorBanak futárai befutottak Mithrill Csarnokba azzal a kéréssel, hogy küldjenek újabbcsapatokat az Őrző Völgyének nyugati végébe, nem fogadták őket túlzottan szívélyesen.Egyértelmű volt, hogy nincs egyetértés abban a kérdésben, vajon visszahúzódjanak-e MithrillCsarnokba és tartsák az erősséget, vagy a felszínen szálljanak szembe az ork hordával.

– Leeresztették a köteleket a völgybe, hogy Banak le tudja hozni onnan a seregét? –kérdezte Dagna.

– Mostanra már több kötéllétrán is le lehet jutni a völgybe – felelte Catti-brie. – Banak hadúrpedig még több elhelyezésére adott parancsot. Viszont Banak egyhamar nem gondol arra,hogy lejöjjön onnan. Ha biztosítjuk számára a mögötte elterülő Őrző Völgyét, addig maradfenn a hegyen, amíg az orkok rá nem jönnek, hogy miként szoríthatják le onnan.

Dagna valami érthetetlent dünnyögött az orra alatt, és bár sem Catti-brie, sem Regis nemértették, az teljesen egyértelmű volt, hogy a kérges vén törpét nem nyűgözték le ezek afejlemények.

– A lehető legjobb hármas irányítja odakint a csapatainkat – nyugtatta meg őt Catti-brie.– Így igaz – ismerte el Dagna. – Enmagam küldtem ki oda Kérgesüllő Banakot, mivel

tudtam volt, hogy nincs nála jobb a Harcpöröly Klán soraiba'.– Akkor add meg neki a szükséges támogatást, hogy tarthassa az állást.Dagna sokáig és szúrósan meredt Catti-brie-re, majd megrázta a fejét.– A választás joga nem az enyém – felelte. – A papok arra kértenek engem, hogy

irányítsam az alagutak védelmét, és ezt is teszem. Nem engem kértenek fel, hogy magamravegyem Bruenor koronájának terhét.

Ahogy befejezte mondandóját, Regisre pillantott – Catti-brie követte példáját, és kisbarátjára nézett, aki mintha hirtelen elszégyellte volna magát.

– Mit tudál? – kérdezte a nő halkan.– Én... én mondtam nekik, hogy ez a te feladatod lenne – hebegte Regis. – Vagy ha nem a

tiéd, akkor Wulfgaré.Catti-brie értetlenül nézett Dagnára, majd vissza a félszerzetre.– Te? – kérdezte végül Regist. – Csak nem azt mondád, hogy téged kértek tel, legyél

Mithrill Csarnok háznagya?– Bizony, ő az – közölte Dagna. – És én leend az egyik, aki jelölte őt. Minden tiszteletem a

tiéd, jó hölgyem és a mostohafivéridé, de mi mind azt gondolánk, hogy Bruenor gondolatait ittsenki sem ismeri oly jól, mint Regis.

Amikor Catti-brie visszafordult Regishez, arca inkább árulkodott vidámságról, mint haragról.Egy kicsit kinyújtotta a nyakát éppen csak annyira, hogy belásson a félszerzet ingénekalacsony galléra alá, ahol az a bizonyos rubinfüggő pihent, amelyet a félszerzet sosem vetettle. Elég egyértelmű volt, hogy kérdő tekintete mire céloz, és majdnem olyan egyértelmű,mintha Catti-brie hangosan megkérdezte volna, hogy vajon használta-e Regis a rubinfüggőt atöbbiek "meggyőzésére", amikor arról döntöttek, hogy Bruenor távollétében ki legyen aháznagy.

Regis hatalmasat nyelt.– Akkor hát te szólsz a király nevében? – kérdezte Catti-brie.

– Övé a legfőbb szavazat – javította ki Dagna. – Ne feledd: a király ott fekszik.És a morc vén törpe állával Bruenorra bökött.– Ott fekszik és hamarosan ismét körünkben lesz – bólintott Catti-brie. – Addig viszont

Regis a háznagy.Valahonnan kintről Dagna nevét kiáltották, mire a vén törpe néhányszor felhorkant, majd

elnézést kért és távozott. Catti-brie-nek ez kapóra jött, mivel szeretett volna négyszemköztnéhány szót váltani egy bizonyos félszerzettel.

– Én... én semmi helytelent nem tettem – dadogta Regis, amikor egyedül maradtCatti-brie-vel. A félszerzet arcából minden vér kifutott, ami elárulta, hogy tisztában van vele, anő mennyire aggódik a fejlemények miatt.

– Senki sem vádolt ezzel.– Ok kértek meg, hogy szolgáljam Bruenort – folytatta Regis bizonytalanul. – Hogy

mondhattam volna erre nemet? Te és Wulfgar odakint lesztek, és ki tudja, mikor tér visszaDrizzt?

– A törpék amúgy sem követnének egyikünket sem – bólintott Catti-brie. – Viszont egyfélszerzetet elfogadnak. És mindenki tudja, hogy Bruenor Regisbe helyezte bizalmát, még aJeges Szelek Völgyében. Én azt mondám, hogy jól döntöttek, Regis

háznagy. Nem kétlem, hogy azt teszed, ami a lehető legjobb Mithrill Csarnoknak. Ésvégeredményben ez a lényeg.

Regis láthatóan kicsit összeszedte magát, sőt még egy mosolyt is kipréselt magából.– És most Mithrill Csarnoknak az a jó, mint ahogy Regis háznagynak is, hogy újabb ezer

törpe masírozzon elő és foglaljon el védőállást az Őrző Völgyének nyugati szegélyén –mondta Catti-brie. – És kétszáz másiknak pedig készleteket kell szállítania MithrillCsarnokból az Őrző Völgyébe, valamint Mithrill Csarnokból Banak hadúrhoz és a hegyenállomásozó csapatokhoz.

– Ennyit nem nélkülözhetünk! – tiltakozott Regis. – Már így is két csapat tartózkodik abányákon kívül, azokkal együtt, akik keleten, a Surbrin-folyó mentén állomásoznak.

– Akkor vondd vissza a másik csapatot a keleti kapuhoz – érvelt Catti-brie. – A harc ahegyen folyik, és ha az orkok mögénk kerülnek az Őrző Völgyében, Banak elveszti egészseregét.

– Viszont ha az orkok lehajóznak a Surbrinon... – próbálkozott Regis.– Akkor egyetlen, jól elhelyezett felderítő meglátja őket – szakította félbe Catti-brie. –

Ugyanakkor bekerülnek egyes szövetségeseink hatósugarába is.Regis töprengett egy darabig, majd beleegyezése jeléül bólintott.– A zömüket visszavonom, és küldök erőket a völgybe is. De tényleg szükség van ezerre?

Ilyen sokra?– Banak becslése szerint legalább ötszáz kell – magyarázta Catti-brie. – Viszont ha egy

darabig semmi sem zargatja őket, és ki tudják építeni a védelmüket, akkor jelentősencsökkenthetjük a számukat.

Regis bólintott.– A bányák védelmét viszont nem gyengítem meg – közölte. – Ha az orkok a felszínen

támadnak, akkor a föld alatt is számíthatunk gondokra. Egyetértek azzal, hogy Bruenorfelelősséget vállal a környező vidék népéért, de elsődleges feladata Mithrill Csarnokvédelme.

Catti-brie mozdulatlanul heverő, szeretett apjára nézett.Sikerült kipréselnie magából egy kesernyés mosolyt, miközben ezt suttogta:– Én is így vélem.

A fekete csizma puhán ért földet, a lábujjak éppen csak érintették a köveket és a talajt, asúly pedig fokozatosan – mindig csak fokozatosan – nehezedett rájuk, fenntartva a tökéletesegyensúlyt, anélkül hogy a csizmák a legcsekélyebb zajt csapták volna.

A Lapályost körülvevő mezőn tucatnyi ork tábort vertek fel, és ő mind közül a legnagyobbtáboron lopózott át, ide-oda surranva a hajnal előtti árnyékok között, olyan ügyességgel, ami

csakis a drow harcosok sajátja – És közülük is csak a legjobb harcosoké. Néhány lépésselközelebb osont egy csapat figyelmetlen orkhoz, akik olyasmiről vitatkoztak, ami a legkevésbésem érdekelte.

Az egyik sátor oldalához suhant, majd némán belopózott, két hortyogó ork között surranvael. Csodás szablyája segítségével rést vágott a hátsó ponyván, majd a szellőként suhanósötételf már maga mögött is hagyta a sátrat.

Drizzt Do'Urden szokásos esetben megállt volna annyi időre, hogy a két alvó orkot levágja,de most valami mást forgatott a fejében – valami mást, amit nem akart kockára tennikevésbé értékes trófeák megszerzésével.

A távolban ugyanis jól látszott egy nagy és díszes sátor, amelynek őzbőrből varrt ponyvájátaz ork istenséget jelképező szimbólumok és festmények borították. Drizzt arra következtetett,hogy ez a törzs vezérének a lakhelye, márpedig ez volt közel-távol a legnagyobb törzs.

A Vadász könnyed és gyors léptekkel indult meg, mindig megőrizve tökéletes egyensúlyátés mindig éberen, kivont szablyával haladt – teste minden egyes lépésnél és ugrásnálmegtartotta harmóniáját, akár leguggolt, akár előreszökkent. Tudta azt is, hogy a fegyvereitnem tarthatja egyszerűen csak az oldala mellett, mivel a bokáján viselt varázslatosbokapántok felgyorsították lépteit – így olyan gyorsan száguldott el a különböző búvóhelyekés beláthatatlan szegletek mellett, hogy bármelyik pillanatban készen kellett állnia arra, hogyegy szemvillanás alatt halálos biztonsággal lecsapjon. Így a görbe pengék valóságos táncotjártak körülötte, miközben lábai megállás nélkül hajtották előre, át a táboron, a nagy ésdíszes sátor felé.

Drizzt csak a nagy sátor bejáratával szemközti félnyeregtető alatt csúsztatta tokjukbaszablyáit. Szemügyre vette a bejáratnál posztoló három ork őrt: tudta, hogy gyorsnak éspontosnak kell lennie, valamint gondosan kell kiválasztania a� megfelelő pillanatot.

Körülnézett és megvárta, míg egy csapat ork odébbáll.Miután elégedetten látta, hogy egy kis időre egyedül maradt, hanyag mozdulattal fegyverei

markolatgombjára csúsztatta kezét és mosolyogva, mindenféle fenyegető testtartástmellőzve elindult a strázsák felé.

Az ork őrök testtartása ellenben azonnal feszültebbé vált – az egyik erősebben markoltafegyverét, a másik pedig rákiáltott, hogy álljon meg.

A drow engedelmeskedett, és közben a fejében elraktározta elhelyezkedésüket, kiszámolvaazt is, hogy hány lépéssel jut el egyiktől a másikig.

A középső ork beszélt tovább, parancsokat osztogatott és kérdéseket intézett Drizzthez, akimeg sem moccant, csak mosolygott tovább.

Amikor az egyik ork megfordult, hogy a belépjen a nagy sátorba, a drow belső mágikusképességéhez folyamodott és sötétséggömböt bocsátott a három strázsára. Miközbenelőidézte az éjfeketeséget, keze-lába máris mozdult. Szablyái még azelőtt a kezébenteremtek, hogy két lépést megtett volna, és már be is ért

a sötétséggömbbe, még mielőtt az orkok ráeszméltek volna, hogy a világ hirtelen elsötétült.Drizzt először balra fordult, maga elé képzelve a három ork alakját, és bízott abban, hogymég egyik sem mozdult el a helyéről.

Csillám nyakmagasságban vágott, a segélykiáltásból pedig csak elhaló hörgés lett.A sötételf megpördült, és ezzel pengéi le is terítették a második őrt, majd a pörgésből

hirtelen előrerobbant, egyenesen neki a harmadik strázsának, és szablyái ismét célbataláltak. Drizzt feldöntötte utolsó áldozatát, aki keresztülzuhant a ponyván – a sötételf fürgénátszökkent felette, ezzel kilépve a sötétbe borult területről.

A sátorban több meghökkent arc bámult rá, köztük egy vörösköpenyes sámánnőé.Sajnálatos módon a sámán a sátor túlsó felén tartózkodott.Drizzt egy szemernyit sem lassítva, megrohanta a legközelebbi orkot, levágva annak

hárításra emelt karját, majd gyorsan ellépett mellette, miközben másik szablyájával hasbadöfte.

A drow és a következő ork között egy asztal. állt a sátor jobb oldalán. Az ork lebukott azasztal mögé, hogy ezzel lassítsa le a drow-t – legalábbis ezt hitte, mert Drizzt úgy szökkent

át az asztal fölött, mintha az ott sem lett volna. Lábával máris félrerúgta azt a kis zsámolyt,amelyet az ork lökött az útjába.

Ahogy az ork elzuhant a suhogó pengék csapásai alatt, a Vadász máris megperdült,mindkét pengéjét védekező mozdulattal keresztezve teste előtt – az első penge félreütött egyelhajított lándzsát, a második pedig hárított egy esetlenül eldobott hajító dárdát.

De a többi ork eddigre már összeszedte magát, és felkészült a védekezésre, a sámán pedigvarázslatba fogott.

Drizzt ismét veleszületett mágikus képességéhez folyamodott, de előtte még elmondott egymisztikus hangzású halandzsát is.

– Olacka acka ento.Még egyik pengéjét is a levegőbe lökte, ujjaival pedig furcsa mozdulatokat tett, hogy csele

még hatásosabb legyen. A sámán bekapta a csalit, és míg az előbb a sátort hangzavar éslárma töltötte meg, most mindenki elnémult.

Teljes és mágikus csend uralkodott el – a sámán nyilván a rendelkezésére állóleghatékonyabb papi varázslatát vetette be, hogy meggátolja a drow varázslatát.

Mágiája azonban nem gátolta meg Drizzt belső képességét, így a sámánt szinte azonnallilásan izzó lángok borították el, amelyek tisztán kirajzolták körvonalait, könnyebb célponttátéve.

Drizzt azonban még nem végzett: újabb átláthatatlan sötétséggömböt idézett meg – ezúttalközvetlenül a rárontó ork harcosok előtt.

A biztonság kedvéért megidézett még egy gömböt, hogy így a hatalmas sátrat biztosanáthatolhatatlan sötétség burkolja be – ezzel teljes lett káosz, ő pedig egyre mélyebbenelmerült a Vadászban.

Mivel nem hallott és nem látott semmit, egyedül a tapintásában és az ösztöneiben bízhatott.Pörgő-forgó táncba kezdett,

szablyái csak úgy süvítettek körülötte, védőhálót fonva köré – időről időre egyik-másikpengével nagy erővel kifelé döfött, vagy hirtelen nagy ívben lecsapott.

És amikor megérezte, hogy a közvetlen közelben egy ork van, a teremtmény szaga, forrólehelete vagy a mozgása keltette enyhe légáramlat révén – gyorsan és keményen lecsapott,halálos pontossággal sújtva le szablyáival, áttörve minden védelmet. Drizzt ugyanis tudta,hogy milyen magasak ellenfelei, és ismerte a támadáskor vagy védekezéskor felvettleggyakoribb testhelyzetüket.

Így gázolt át a szobán, majd vissza a középső tartórúd felé, forgótengelynek használva azt.Amikor a varázslat létrejött, és a mágikus fény kioltotta sötétséggömbjét, meglepődött

volna, ha nem állati és ösztönös énje uralkodik el rajta.Körülötte orkok álltak, méghozzá meglepett orkok – a sámánt leszámítva, aki a sátor hátsó

falánál állt, szeme vadul izzott, és teste körvonalát még mindig a drow tündértüze rajzoltakörül, de ujjai már újabb varázslatot szőttek.

A Drizzt jobbján álló meglepődött orkok gyorsan bevégezték, és a drow máris pördült balra,hogy fogadja a többiek rohamát – fegyverei vadul perdültek jobbra-balra, áttörve az orkokvédelmén, belemarva a kezekbe és karokba, egyben hátraszorítva a megmaradt négyharcost.

Azonban mozdulatai váratlanul lelassultak – úgy érezte, mintha karjai ólomból lennének,amikor mágikus energiahullám futott át rajta. Ösztönösen felismerte a varázslatot, amimegbéníthatta volna – És ha akkor nem éppen a Vadász veszi át a helyét, akinek ösztöneés ősi dühe védelmi falat vont köré, életének gyorsan vége szakad.

A drow védekezése azonban egy pillanatra így is kihagyott – És ekkor oldalról egy husángcsapott le, erős ütést mérve a bordáira.

Az ütés nagyon erős volt, de a Vadász nem érezte a fájdalmat. Ismét sötétséggömbburkolta be őt, és azonnal a támadójára rontott, elviselve egy újabb – kevésbé fájdalmas –találatot, amit három gyors döféssel és egy vágással viszonzott. A négy támadás bármelyikeelég lett volna ahhoz, hogy leterítse az orkot.

A mágikus csendnek hirtelen vége szakadt – hogy az ideje járt-e le vagy varázslattal

oszlatták el, azt a Vadász nem tudta, de azonnal felismerte a változást, és konstatálta aközelében lévő orkok neszezését, sőt még a bajkeverő sámán kántálását is hallotta.Szablyáit hirtelen mozdulattal átlósan keresztezte maga

előtt, majd megfordította mozgásukat, és hurkokat írt le velük maga előtt – így jutott át kétork között. Amikor szablyái lefelé irányuló ívet írtak le, a drow kihasználta egyre nagyobblendületét és előreugrott, majd szaltózva könnyedén ért földet a sötétséggömb határán kívül.

Mögötte éles roppanás hallatszott, mintha maga a levegő robbant volna fel, a drow pedigelőrebukott és kis híján elesett.

Drizzt nagyon is sejtette, hogy milyen hatással lehetett a varázslat a mögötte maradtorkokra, ha még rá is ilyen erővel hatott!

Összeszedte magát, megpördült és vadul kaszaboló pengékkel visszarohant a sötétbe.Ahogy arra számított is, nem talált el semmit, mivel az orkok már a földön hevertek – deDrizzt igazából nem is akart találatot bevinni. Ehelyett megtorpant, balra ugrott, majd ismétkirobbant a sötétséggömbből, éppen a sámán előtt, aki ismét az ujjaival hadonászott.

Csillám leszelte azokat az ujjakat.Jéghalál levágta a fejet.A Vadász a másik irányból hallotta a hatalmas lármát, így a földre zuhanó sámán mellett a

sátor hátsó falához szökkent. Csodás pengéi ismét lesújtottak, pedig kipréselte magát anyíláson.

Futásnak eredt, keresztül a táboron – az orkok négykézláb kotródtak az útjából, még akkoris, amikor már sikoltozás hangjait sodorta a szél a nagy sátor felől. A Vadász mindazonáltalgondosan választotta meg útját – kétrét görnyedve rohant egyik árnyékfoltból a másikba. –Hamarosan kiegyenesedve futhatott, és varázslatos bokaperecei gyorsan hajtották előre avároskától északnyugatra elterülő sziklásabb talajon is.

Csak egy maroknyi orkkal végzett, de Drizzt biztosra vette, hogy aznap nagy csapást mértellenségeire.

5

A SZÉLES NAGYVILÁG

Csillagizzás Shoudra elindult vissza, a tábortűz fénye felé. Mirabar Jogarőre, aki egybentapasztalt varázslónak is számított, gyökereket és gombákat keresett az újonnan kifundáltvarázslatához. Az Ádáz-hágótól délre eső termékeny vidéken nagy bőségben nőttek az általakeresett növények, így most alaposan

megpakolva tért vissza – szerzeményeit felhajtott ruhájába fogta, és két karjával ölelte át.Már azon volt, hogy odakiált útitársának, hozzon egy zsákot, amikor megpillantotta őt – És

szájából csak kuncogás tört elő.Mert az aprócska gnóm nem mindennapi figura volt, ahogy a tűz előtt kucorgott,

összedörzsölve tenyerét. Köpenyét szorosan maga köré csavarta, csuklyáját pedig mélyen aszemébe húzta.

De az még így sem rejthette el Nanfoodle legjellegzetesebb vonását – hosszú, görbe orrát.– Ha még közelebb hajolnál, a tűz leperzselnéd az orrszőrödet – sikerült kinyögnie a

nevetéssel küszködő Shoudrának, amikor közelebb ért a tűz körül szanaszét heverőfatönkökhöz.

– Ma éjjel fagyos szél fúj – felelte a gnóm.– Szokatlanul hideg van – bólintott Shoudra. Habár még nyár volt, de az ősz már

rohamléptekkel közeledett.-Ami persze csak tetézi a szabad ég alatt töltött utazás nyomorúságát – dünnyögte

Nanfoodle.Shoudra ismét kuncogni kezdett, és leült szemközt a gnómmal. Nekiállt legöngyölni

felhajtott ruháját, amikor észrevette, hogy Nanfoodle formás lábát bámulja. Persze a dologenyhén szólva is mulatságosnak hatott: Shoudra szoborszerűen szép nő volt, akinek egyedüla lába hosszabb volt, mint a kis Nanfoodle

egészében. A nő mindenesetre nem váltott testtartást, sőt még úgy is fordította lábát, hogya gnóm jobb bepillantást nyerjen, és nézte, ahogy annak leesik az álla.

Végül a gnómnak sikerült felpillantania, és látta, hogy Shoudra őt nézi, szórakozottmosollyal gyönyörű arcán.

Nanfoodle többször pislogott és megköszörülte torkát, majd matatni kezdett a fatönkön,mintha csak valamit keresne.

Shoudra a gnóm minden egyes mozdulatát követte tekintetével, miközben legöngyölteszoknyáját, és a gyökereket, meg gombákat óvatosan a földre öntötte.

– Tényleg olyan nyomorúságosnak találod az utazást? – kérdezte kisvártatva, és nekiállt ajövendő komponenseket szétválogatni méret és fajta szerint. – Egy cseppet sem találodpezsdítőnek?

Nanfoodle karba fonta kezét, és közelebb hajolt a tűzhöz.– Pezsdítőnek? – ismételte hitetlenkedve.– Akkor hát beléd nem szorult egy ici-pici kalandvágy sem, jó Nanfoodle? – kérdezte

Shoudra. – Az oldatok és a tégelyek között eltöltött sok-sok év annyira jámborrá tett, hogymár el is felejtetted, milyen borzongató érzés megsütni egy goblint egy tűzgolyóval?

Nanfoodle ennek hallatán nagy szemeket meresztett.– Az a Nanfoodle, akivel évekkel ezelőtt Baldur Kapujában találkoztam, ismert egy-két

varázslatot, ha jól emlékszem – jegyezte meg Shoudra.– Az biztos, hogy olyan durva varázslatot nem, mint egy tűzgolyó! – tiltakozott a gnóm, és

aprócska kezével elutasítóan intett. – Ugyan, méghogy tűzgolyó! Legközelebb majd azzalakarsz dicsőséget szerezni, hogy előhozakodsz egy villámcsapással.

Nem, Shoudra, nem! Én az elme mágiáját részesítem előnyben az elemi erők tombolásávalés lobogásával szemben.

– O, igen. Hát persze. Fel kellett volna ismernem az illuziók mágiája és az alkímia köztikapcsolatot.

Nanfoodle szeme erre kerekedett el igazán! A gnómot ugyanis Shoudra felettese, a mirabariElastul őrgróf bérelte fel arra, hogy kiváló alkimista ismeretei révén segítsen a városgyengébb ércén a Mithrill Csarnokkal folytatott kereskedelmi háborúban.

Nanfoodle sokszor esett áldozatul Csillagizzás Shoudra száraz érvelésének, amikorbeszámolt az őrgrófnak az elért eredményekről, mivel az alkímia megbízhatatlan, "próba éstévedés" típusú tudományágnak számított. Nanfoodle balszerencséjére, a Mirabarban elérteredmények szinte kizárólag a "tévedés" kategóriájába estek.

Márpedig Shoudra erre szinte. mindig rá is mutatott.– Mire célzol? – kérdezte a gnóm, némi éllel a hangjában. Shoudra felnevetett, és visszatért

a gombák szétválogatásához.– Egyáltalán nem hiszel az alkímiában, igaz? – kérdezte Nanfoodle.-Titkoltam ezt valaha is?-Mégis te voltál az, aki megemlítetted a nevemet Elastul őrgrófnak, nem? Az volt a

benyomásom, hogy egyre nagyobb hírnevemről nem mástól értesült, mint CsillagizzásShoudrától.

– Én nem használom az alkímiát – adott magyarázatot Shoudra. – Sosem mondtam, hogynem használom, vagy hogy nem törődőm vele, Nanfoodle Buswilligan.

Egy pillanatra csend támadt, majd a nő felnézett, és látta, hogy a gnóm kíváncsian meredrá.

-Ha Elastul őrgróf elszánta magát, hogy a bolondok aranyára szórja pénzét, akkor abbólmiért ne jusson Nanfodle-nak is, nem igaz? – vigyorodott el féloldalasan Shoudra.

Az alkimista bólintott, de zavart arckifejezése arról árulkodott, hogy nem igazán tudja, mostköszönetet mondjon a nőnek, vagy inkább megdorgálja.

Ez tetszett Shoudrának.– Szorgalmasan fogyasztjuk az elemózsiánkat, de a csomagunk mégis egyre nő – jegyzete

meg a gnóm, és savanyú pillantást vetett Shoudra egyre tekintélyesebbkomponensgyűjteményére.

– A csomagunk? – érkezett a gunyoros válasz. – Már egyetlen gomba is csomagnak tűnik aszegény kis Nanfoodle számára. – A mondat végeztével a nő játékosan áthajított egyaprócska, fehér kalpagú gombát a tűz fölött. Nanfoodle felemelte a kezét, hogy elkapja, de azlepattant a karjáról, és neki koppant hosszú orrának, mire Shoudra újfent elnevette magát.

Nanfoodle kaffogott és dünnyögött valamit, majd határozott mozdulattal felkapta a gombát –egy pillanatig még rámeredt, miközben még mindig motyogott, azután visszadobta a nőnek.Shoudra eddigre már maga elé emelte kezét – csakhogy nem egy, hanem hirtelen fél tucatgomba röppent felé.

– Ügyes! – gratulált a gnómnak, amikor az igazi gomba lepattant a homlokáról, míg azillúziók átrepültek a testén. Ettől Shoudra még csak hangosabban kacagott.

– Mindenki okosan teszi, ha nem bőszíti fel Nanfoodle-ot – hencegett a gnóm, éskidüllesztette mellét, amitől megfeszült teste köré csavart apró köpenye.

– Akad itt olyasmi, amivel gazdagabbá tehetjük a vacsoránkat – jegyezte meg a nő, ésfelemelte mindkét kezét, ami tele volt gombákkal és gyökerekkel. – Ha eleget eszel, acsomagunk is könnyebb lesz. Márpedig az evés láthatólag sosem okoz gondot számodra!

Nanfoodle felelni akart valamit, de a felhangzó patadobogás belefojtotta a szót. Mindkétutazó a táboruktól délre húzódó út felé fordult.

– A lovas nyilván meglátta a tüzet! – riadt meg a gnóm.Visszahúzódott az árnyékok közé – láthatóan még jobban beleburkolózott köpenyébe, és

szinte azonnal kántálni kezdett, az ujjait is mozgatva hozzá.Shoudra szórakozott mosollyal figyelte a gnómot, de azután figyelme az útra terelődött.

Nem félt különösebben, mivel veterán kalandozónak számított, aki legalább olyan jól értett afegyverekhez, mint a varázslatokhoz.

Ám ekkor minden elmosódott, ahogy valami varázslat szőtte be a tábort, mire a nőfelsikkantott és nekikészült, hogy oldalra vetődjön.

De még idejekorán felismerte, hogy a varázslat nem az ellenség műve, hanem Nanfoodle-é.

A gnómra meredt, aki szótalanul meredt rá csuklyája aló, és fülig ért a szája. Ujját az ajkárahelyezte, jelezve Shoudrának, hogy maradjon csendben.

Egy nagy és izmos pej bukkant fel, hátán pedig egy ember, aki viharvert szürke köpenybeburkolózott. A férfi megrántotta a csődör zabláját, majd begyakorlott könnyedséggel szökkentle a hátáról. A ló elé lépett, leporolta köpenyét, majd udvariasan meghajolt – a Nanfoodle-tóljó néhány lábnyira álló fa felé.

A lovas középkorúnak tűnt – olyan negyven körül járhatott –, de úgy tűnt, remekkondícióban van, és haja is szinte teljesen fekete volt, egyedül a haja tövénél fordult őszbe.Bal csípőjére pallost kötött, jobbjára pedig tőrt – kezét a tőrén nyugtatta, miközben közelebbléptetett. A tapasztalatlan szem csak a könnyed testtartást látta volna, de egy Shoudráhozhasonló veterán kalandozónak rögtön feltűnt, hogy a férfi éberen figyel mindenre. Abból,ahogy a lovas a jobb karját tartotta, Shoudra meg tudta állapítani, hogy egy szemvillanásalatt elő tudja rántani tőrét, és ugyanazzal a mozdulattal el is tudja hajítani.

– Üdvözöllek, jó gnóm – köszöntötte a magas férfi a fát, mire Shoudra szinte alig tudtaelfojtani kacagását.

A nő Nanfoodle-ra nézett, aki csak még szélesebben vigyorgott és még hangsúlyosabbanintette csöndre. Az aprócska gnóm ismét mozgatni kezdte ujjait.

– Galen Firth vagyok, Nesméből – mutatkozott be a lovas.– Én pedig Nanfoodle vagyok, a mirabari őrgróf első számú alkimistája – felelte a fa az

illuzionista varázslatának engedelmeskedve. – Kérlek, tudasd velünk, mi járatban vagy ezena vidéken. Hosszú utat tettél meg az otthonodtól.

– Akárcsak ti – jegyzete meg Galen.– Való igaz, csakhogy a mi táborunk nyugalmát zavarták meg – felelte a Nanfoodle által

választott fa.Galen ismét meghajolt.– Komor híreket viszek Nesméből. A cserjelények és a trollok megindultak ellenünk. A

helyzet válságos – azt sem tudom, hogy népem tartja-e még magát.– Azonnal Mirabarba kell indulnunk! – szólalt meg oldalról egy hang: Shoudra hangja. A nő

Galen felé lépett.Miután Nanfoodle látta, hogy kis bemutatójának vége, megmozgatta ujjait, eloszlatva a

fenséges illúziót, amitől Galen Firth pislogott néhányat, de gyorsan összeszedte magát.– Mirabar Jogarőre vagyok – magyarázta Shoudra, amikor Galen figyelme ráirányult. –

Azonnal induljunk Mirabarba, ahol meggyőzhetem Elastul őrgrófot arról, hogy állítsahadrendbe a sereget, és siessen a segítségetekre.

– A lovasok már úton vannak az őrgrófhoz – folytatta Galen, aki még mindig pislogott éside-oda nézett. – Az én utam Mithrill Csarnokba és Harcpöröly Bruenor király udvarába vezet.

A férfi tekintete végre megállapodott a valódi Nanfoodle-on, majd a gnómról odapillantott,ahol az előbb még az illúziót látta – úgy tűnt, Galen még mindig azon töpreng, hogy mi istörtént, és hogy miért beszélt egy fához, meg hajlongott előtte.

– A mi úticélunk is Mithrill Csarnok – hallatszott Nanfoodle hangja a tábor másik feléből, ésa gnóm előrébb lépett, miközben Galen le nem vette róla a tekintetét. – Bocsáss meg afélrevezető illúzióért, Nesmé jó lovasa. Azonban soha nem lehetünk elég óvatosak.

– Így igaz – bólintott Galen. – Főleg akkor nem, ha illuzionistákról van szó.Nanfoodle elvigyorodott és meghajolt.– A lovad szinte úszik a verítékben – jegyezte meg Shoudra. – Ma éjjel már nem juthatsz

vele túl messzire. Jöjj hát, és oszd meg velünk vacsoránkat, közben pedig meséld el, hogymi történt pontosan Nesmében. Holnap pedig csatlakozunk hozzád, hogy mielőbbmegtaláljuk Bruenor királyt. Ami tőlem telik, megteszem, hogy kérésed mielőbbmeghallgatásra találjon.

– Roppant nagylelkű vagy, Jogarőr – felelte Galen, majd kipányvázta lovát az egyik fához.– Ez így nem lesz jó – suttogta a gnóm Shoudra fülébe, amikor egyedül maradtak a tűznél.– Csak remélhetem, hogy az őrgróf több együttérzést tanúsít Nesmé nyomorúsága iránt,

mint amit mostanában mutatott a külhoniak felé – válaszolta Shoudra.

– Bruenor király majd küld segítséget – érvelt Nanfoodle, és ezt a tábortűzhöz visszatérőGalen Firth is meghallotta.

– Csak abban reménykedem, hogy Bruenor király emlékezete nem túl hosszú, ha méltatlanmellőzésről van szó – mondta Galen, mire a két mirabari csodálkozva meredt rá.

– Néhány évvel ezelőtt átutazott Nesmé vidékén – magyarázta a férfi, miközben helyetfoglalt az egyik fatuskón. – Attól tartok, hogy az őrjáratom nem bánt vele valamitisztelettudóan. -

Halkan felsóhajtott és lesütötte a szemét, majd gyorsan hozzátette: – Azonban nemBruenor király miatt lopakodott szívünkbe kétely és félelem, hanem az útitársa, a drow miatt.

– Drizzt Do'Urden miatt – mondta Shoudra. – Bizony, számítani lehet rá, hogy Bruenor társasokakat elriaszt.

– Remélem, hogy a törpe elnézi múltbeli meggondolatlanságunkat, és felismeri, hogy az őérdekeit is az szolgálja, ha támogatja Nesmét a vész idején.

– Az alapján, amit Bruenor királyról tudunk, ennél kevesebbet nem is várhatunk – szóltközbe Nanfoodle, és Shoudra egyetértően bólintott.

Galen Firth is bólintott, de vonásai továbbra is zordak maradtak.Az éjszaka egyre sötétebb lett, és amikor Galen beszámolt a nesméi eseményekről, a

sötétség valahogy még fenyegetőbbnek tűnt.

– Egy hatalmas köszönet kijár a barátidnak, Bendőkorginak – mondta Kérgesüllő Banak,miközben néhány másik törpével együtt átnéztek a szirt fölött (amelyen mostanra már jó párkötéllétrát kifeszítettek), és lepillantottak az Őrző Völgyébe, ahol egy jelentős létszámú törpealakulat vonult keletről nyugat felé.

– Rá lehet számítani – felelte Catti-brie.– Oó-oj! – visszhangozta Tömbváll Pikel.– Nos, sokkal jobban érzem magam, hogy tudom, a mögöttünk fekvő völgy biztonságos –

jelentette ki Tömbváll Iván. – De még mindig azt hiszem, hogy a nyugati gerinc gondja nemoldódott meg:

Minden tekintet északnyugatra fordult, a hosszú hegykiszögellés felé – a környéken ez voltaz egyetlen mászhatónak tűnő magaslat.

– Az orkok óriásokkal az oldalukon vadásznak – fűzte hozzá Iván. – Gondolhatnak arra,hogy néhányat felküldjenek oda.

– Az óriások onnan nem érnek el minket – felelte Banak, megismételve ugyanazt a választ,amelyet már a korábbi stratégiai megbeszélésen is adott. – Túl messze van.

– Ettől még jól védhető hely marad – vágott vissza Iván. -Még ha csak néhány felderítőt küldenek oda, akkor is remekül belátják az egész csatateret.– Tényleg jó terep – értett egyet Pörölycsapó Torgar.– A felderítőid visszatértenek már? – kérdezte Banak.– Eddig minden rendben – jelentette Torgar. – A fiaim azt mondák, hogy a hely teli van

alagutakkal. Amennyire meg lehet állapítani, olyan akár egy méhkas. Gyanítják, hogy néhányalagút feljebb is vezet.

– Valószínűnek tűnik – szólt közbe Iván.– Adj nékem száz harcost, és tartani fogom azokat az alagutakat – javasolta Torgar.– És ha rájövének, hogy odafent vagytok? – tette fel a kérdést Banak. – Akkor minden ork

a nyakadba zúdula. Nem veszíthetek el száz törpét!– Nem is fogsz – nyugtatta meg Torgar. – Az alagutakba vezet egy járat, amely nincs

messze az Őrző Völgyének szirtjétől. Innen nyugatra húzódik, ahol gyorsan be tudunk jutni,és ugyanolyan gyorsan ki is jutunk, ha a szükség úgy hozza.

Banak Ivánra nézett, megjegyzést várva, majd Catti-brie-re és Wulfgarra pillantott.– Catti-brie és én az alagút bejáratánál foglalunk állást, és mi leszünk az összekötők –

javasolta Wulfgar.Banak hátranézett, a védelmi vonalak felé. Az orkokat eddig kétszer verték vissza, bár a

második támadás korántsem volt olyan heves, mint az első. Az ork vezér egyszerűen csak

azért zavarta neki katonáit a törpéknek, hogy megzavarja a munkálatokat. Banak ezt nagyonis értette, és egy kicsit még le is nyűgözte

a szokatlan taktikai húzás.A második támadás azonban nem különösebben akadályozta a törpék előkészületeit, mivel

Banak harcosai könnyűszerrel visszaverték, és sokan akadtak olyanok, akiknek még csakabba sem kellett hagyniuk a sziklatörést és a kövek halmozását. A csatatér lassan elnyertevégleges formáját, és a felhalmozott kövekből épített erős falak az orkok rohamát egy szűkfolyosóra terelték. Figyelembe véve ezt, valamint azt, hogy a mérnökök elkészültek aszirtfalon végigfutó első kötéllétrákkal, Banak tisztában volt vele, nyugodtan nélkülözhet százvagy akár kétszáz harcost is.

Mert ha az orkok ismét jönnek, számos törpe csak harcoló fajtársai mögött fér majd el, ésígy kimaradnak a mókából.

– Vidd magaddal harcosaidnak a felét, és söpörjétek tisztára azokat az alagutakat –utasította Banak Torgart. – És nézzetek körül alaposan, amint feljuttok. Tudni akarám, hogymi a helyzet északon. Világos?

– Egy festményt kapsz majd éntőlem – vigyorodott el szélesen Torgar.– Hi-hi-hi – szólalt meg Pikel.– És ha túl sokan törnének ellenetek, fogd a fiadat, és tűnjetek el onnét – folytatta Banak. –

Nem akarám azt mondani Bruenor királynak, hogy az összes újonnan toborzott katonájátelvesztettem, még azelőtt, hogy azok meglátták vén csarnokait!

– Nem vesztéd el Torgart és Mirabarból jött fiait: ahhoz nem elég egy csapat bűzhödt ork! –kiáltotta Torgar.

– Még akkor sem, ha vagy száz óriás jön velük! – tódította Zsindelyfi Shingles, a Torgarmellett álló vén, ősz hajú törpe.

Shingles rákacsintott Banakra, majd barátian, de erősen megszorította Torgar vállát. Amirabari törpék vezetőjének pillantásából mindenki jól láthatta, hogy ők ketten valóban régi jóbarátok. Ami azt illeti, Shingles már akkor barátságban állt Torgar családjával, mielőtt Torgarmeglátta volna az első napfelkeltét Mirabar fölött – pedig már azóta is eltelt néhányévszázad.

Amikor Mirabar őrgrófja olyan cudarul bánt Torgarral, és őt hibáztatta a meleg fogadtatásmiatt, amiben Mirabar törpéi Bruenort részesítették, Shingles elsőként állt barátja oldalára, ésgyakorlatilag ő szervezte meg a kivonulást, amelynek során Mirabar kiváló törpéi közülnégyszázan elhagyták a várost, és Mithrill Csarnok felé indultak.

Most pedig itt voltak, oly mesze egykori otthonuktól, míg új otthonuk az Őrző Völgyénektúlsó felén terült el. Mielőtt elérték volna Mithrill Csarnokot, véletlenül összetalálkoztak azzala csapattal, amely túlélte a lapályosi katasztrófát, és a sebesült Bruenor királyt próbáltakimenekíteni. Torgar, Shingles és a mirabari törpék fedezték a menekülők útját, és remekteljesítményt nyújtottak.

A harcok és az őket szorongató ork horda dacára egyetlen mirabari törpe sem akadt, akiakár a legcsekélyebb hajlandóságot mutatta volna arra, hogy vissza kíván térni a nyugatonfekvő ősrégi városba.

Egyetlen egy sem.És nem sokkal azután, hogy lezajlott a Torgar és Banak közti megbeszélés, amelynek

során az egyáltalán nem veszélytelen feladatot megtárgyalták, egyetlen törpe sem akadt, akine jelentkezett volna önként arra, hogy behatol a sziklanyúlvány alagútjaiba.

Torgar Shinglesre bízta azoknak a kiválogatását, akik vele tartanak majd.A három vendég arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a Mithrill Csarnok trónján ülő

vezér nem éppen az, akire számítottak.De Regis nem hátrált meg, bár látta rajtuk a kétely jeleit.– Én vagyok Mithrill Csarnok háznagya, aki Bruenor király nevében és érdekében

cselekszik – adott magyarázatot.– És hol a királyod? – kérdezte Galen Firth, egy kissé talán nyersen és türelmetlenül.– Nagyon súlyos sebeket kapott, és éppen lábadozik – vallotta be Regis, és remélte, hogy

nem téved. – Az első sorokban harcolt abban a küzdelemben, amiről már hallottatok, amikorátkísértek benneteket az Őrző Völgyén.

Galen ismét szóra nyitotta száját, de Regis előrehajolt, és olyan zord arckifejezést öltöttmagára, amennyit csak angyali ábrázata engedélyezett.

– Már hallottam híreszteléseket hármatokról, akik hívatlanul jöttetek ide ezekben aveszedelmes időkben. Hívatlanul jöttetek ugyan, de attól még szívesen látunk titeket! Mielőttmég azonban válaszolnék jogos kérdéseitekre, tudni akarom az igazat rólatok: hogy kikvagytok, és miért jöttetek.

– Én Galen Firth vagyok, Nesmé Lovasai közül való – szólt Galen, és a lovasok említésérea félszerzet arca elborult. – Azzal a kéréssel jöttem Bruenor királyhoz, hogy küldjönsegítséget ostromlott városomnak, mivel a trollok előtörtek a mocsarakból, és komolyanszorongatnak minket!

Regis megdörgölte állát, és a kissé oldalt álló Harcpöröly Klán törpéire nézett. Nesmé jómessze terült el Mithrill Csarnoktól – vajon megkockáztathatja-e, hogy Bruenor klánjánakbármely tagját ilyen körülmények között ilyen messzire küldje? Regis bólintott Galen felé,mivel jelen pillanatban semmi többet nem

mondhatott.– Te pedig Mirabar Jogarőre vagy – mondta a félszerzet, és Galentől Shoudrához fordult. –

Ezt mondták nekem és valóban, én is felismerlek; ha máshonnan nem, hát a várostokban tettlegutóbbi látogatásom miatt.

– Faragványaid valóságos újdonságot jelentettek Mirabarban, jó Regis háznagy – felelteShoudra udvariasan, és mélyen meghajolt. – Csillagizzás Shoudra Mithrill Csarnokszolgálatára áll.

Ő pedig a segédem, Nanfoodle Buswilligan.– Mithrill Csarnok szolgálatára? – ismételte Regis. – Vagy csak azért jöttetek, hogy

utánajárjatok az elcsatangolt törpéknek?A Shoudra oldalán álló gnóm összerezzent, de a Jogarőr erre csak még szélesebben

mosolygott.– Remélem, hogy Torgar jól van – felelte, és ha bosszantotta is Torgar és a többiek

kivándorlása, ezt sem a hangja, sem az arca nem árulta el.– De nem azért jöttetek, hogy csatlakozzatok hozzá – közölte Regis.Shoudra kuncogni kezdett a képtelennek tűnő gondolatra.– Nem értek egyet Torgar döntésével, sem azokéval, akik csatlakoztak hozzá Mirabarban.

Viszont én győztem meg Elastul őrgrófot, hogy engedje elmenni a törpéket, ha ez akívánságuk.

Mirabar életében szomorú volt az a nap, amikor Pörölycsapó Torgar és fajtársai eltávoztak.– És azután Mithrill Csarnokba érkeztek – folytatta a történetet Regis. – És Mithrill Csarnok

a testvéreiként fogadta őket, és ezt a köteléket még aznap csatával pecsételtük meg, amikoraz innen északra fekvő hegyekben találkoztunk Torgarékkal. Mostanra ők már a HarcpörölyKlán tagjai. Tudtad ezt?

– Tudtam, és bár ez nagy fájdalmat okoz nekem, elfogadom – hajolt meg ismét Shoudra.– Akkor hát miért jöttetek?– Bocsánatodért esedezem, Regis háznagy – szakította félbe a nőt Galen Firth –, de nem

azért jöttem, hogy meghallgassak egy vitát az elcsatangolt törpék hovatartozásáról. Avárosom ostrom alatt áll, és a dolog nem tűr halasztást. – A terem fala mellett álló törpékközül néhányan dünnyögni kezdtek, és nyugtalanul

mocorogtak, ahogy Galen hangja egyre ingerültebb lett. – Nem folytathatnád a ShoudraJogarőrrel folytatott beszélgetést valamivel később?

Regis hosszú-hosszú ideig nézte a magas férfit.– Meghallgattam a kérésedet, és mélységes bánattal tölt el a nesméi helyzet – mondta a

félszerzet. – Én magam is megtapasztaltam, hogy milyen fertelmes lények élnek azÖrökmocsárban, amikor keresztülvágtunk a lápvidéken Mithrill Csarnok után kutatva.

Olyan tekintettel nézett Galenre, hogy a férfi minden kétséget kizáróan tudja, nem felejtette

el, hogy a Nesméi Lovasok milyen hitványul bántak Bruenorral és a Csarnok Vándoraival,még réges-régen.

– Csakhogy nem várhatod, hogy szélesre tárjam Mithrill Csarnok kapuit, és minden harcostelküldjek, amikor orkok és óriások hordája szorongat minket északról – folytatta Regis atörpékre pillantva, akiknek helyeslő bólogatása megnyugtatta. – Városod helyzete és kérésedidőben megvitatásra kerül, méghozzá nemsokára, de mielőtt berekesztem ezt a találkozót,ismernem kell minden tényt, ami Mithrill Csarnok vendégeit érinti, hogy minden lehetőséget atanács elé tárhassak.

– Döntést kell hoznod! – makacskodott Galen.– Csakhogy nem áll hatalmamban megadni azt, amit akarsz! – kiáltotta Regis. Felállt a

trónról, és megállt az emelvényen: így szinte szemmagasságba került a hórihorgas emberrel.– Én nem Bruenor király vagyok. Én nem vagyok királya semminek. Én egy háznagy vagyok,egy tanácsadó. A városod helyzetét részletesen meg fogom vitatni azokkal a törpékkel, akikjobban tudják, hogy Mithrill Csarnok mit tud tenni, vagy mit nem tud tenni Nesmémegsegítésére ebben a válságos helyzetben, különös tekintettel arra, hogy mi magunk isválságos időket élünk.

– Akkor hát ezen a találkozón az én ügyemmel nem foglalkoznak tovább? – kérdezteGalen, és Regis átható tekintete sem késztette pislogásra.

– Így igaz.– Akkor hát távozom. Azt azért remélhetem, hogy Mithrill Csarnokban legalább van

számomra egy hely, ahol kipihenhetem magam?A "legalább" hallatán Regis barna szeme összeszűkült.– Természetesen van – felelte, bár ajkai éppen csak megmoccantak, ahogy kipréselte a

szavakat.A félszerzet oldalra nézett és biccentett, mire két törpe közrefogta Galent. A férfi a

kelleténél kurtábban meghajolt, majd elindult – súlyos csizmája csak úgy döngött a kőpadlón.– Csupán a városa sorsa miatt aggódik, ez minden – jegyezte meg Shoudra, amikor Galen

távozott.– Való igaz – bólintott Regis. – És én meg is értem aggodalmát és türelmetlenségét,

csakhogy Mithrill Csarnok népe nem úgy tekint Nesmére, mint közeli barátjára, mivel Nesmémaga soha nem mutatott túl sok barátságot Mithrill Csarnok népe iránt.

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a csarnokot kerestük, találkoztunk néhánnyal Nesmé Lovasaiközül a Troll-mocsarak szegélyén.

Szorult helyzetben voltak, egy csapatnyi cserjelény támadt rájuk.Bruenor habozás nélkül a segítségükre sietett, mint ahogy Wulfgar és Drizzt is. Úgy hiszem,

megmentettük az életüket, és cserébe csak gorombaságot kaptunk.– A drow miatt – mondta Shoudra.– Így igaz – sóhajtott fel Regis. Miközben visszaült a trónra, kissé megvonta a vállát. –

Habár ez önmagában nem jelentett gondot. Gyakran megtörtént már és még sokszor meg isfog. Ezzel egyértelműen utalt arra a fogadatásra, amiben a Jeges Szelek Völgyéből indultkaravánt Mirabar kapuinál részesítették, ahol Drizzt Do'Urdent nem engedték be – erre a nőés a gnóm kissé szégyenkezve egymásra pillantott.

– Mithrill Csarnok visszahódítása után Telepeskő újjáépült – folytatta a félszerzet. – De nemtörpék, hanem uthgardt barbárok építették újjá.

– Még emlékszem Merész Berkthgarra és népére – felelte Shoudra.– A közösség kezdetben ígéretes jövő elé nézett – mondta Regis. – Mindannyian reméltük,

hogy a Jeges Szelek Völgyéből jött barbárok itt majd gyarapodni fognak. Habár jókapcsolatot tartottak fenn Mithrill Csarnokkal, a föld alatt élő törpék kevés hasznát láttákelsődleges árujuknak, a szőrmének, mivel a mélyben a hőmérséklet nagyjából egyenletes.Ha Nesmé, Berkthgar népének legközelebbi szomszédja szívesen kereskedett volna velük,Telepeskő ma talán virágzó település lenne. Így azonban csak egy újabb elhagyatott rom ahegyi hágóban.

– Nesmé népének nem könnyű az élete – jegyezte meg Shoudra. – A veszedelmes

mocsarak szélén tengetik életüket, gyakorlatilag állandóan harcban állva. Tragikustapasztalatok tanították meg őket arra, hogy elsősorban magukra kell támaszkodniuk, ésvalóban, gyakorta csak saját magukra számíthattak.

Nincs olyan család Nesmében, amely nem vesztette el valamelyik tagját. A legtöbben látták,ahogy valamelyik szerettüket elhurcolják a rettenetes trollok.

– Mindez igaz – ismerte el Regis –, és ezt magam is tudom.Mégsem adhatok segítséget Galennek. Most nem. Úgy nem, hogy Bruenor a halállal

viaskodik és az orkok a kapuinkat döngetik.– Akkor kínálj neki menedéket – javasolta Shoudra. – Mondd el neki, hogy ha a népét

lerohanják, akkor induljanak Mithrill Csarnokba, ahol baráti jobbra, menedékre és kényelemretalálnak.

Regis bólintott, még mielőtt a nő befejezhette volna – mintha ő maga is éppen erre gondoltvolna.

– Talán akad néhány nélkülözhető harcos, akit visszaküldhetünk vele Nesmébe –egészítette ki Shoudra javaslatát a félszerzet. Egy pillanatra elhallgatott, majd felhorkant. –Na, ez aztán szép dolog: egy tanácsos, aki egy látogatótól kér tanácsot. Milyen remekháznagy vagyok!

Shoudra felelni akart, de Nanfoodle megelőzte.– A legremekebb vezérek azok, akik többet hallgatnak, mint amennyit beszélnek.Ez mosolyt csalt Shoudra és Regis arcára, de a félszerzet azért megkérdezte:– És ez a döntés bölcsességről árulkodik? Vagy inkább elhamarkodottságról?– Azok számára, akiknek a döntései kihatnak mások életére, a kettő egy és ugyanaz –

felelte Nanfoodle.Regis eltöprengett ezen a megjegyzésen, és némileg megnyugodott. A legremekebb vezér

azonban, akit Regis valaha is ismert, nem más volt, mint Harcpöröly Bruenor, és ha a törpevalaha is érzett bizonytalanságot egy döntés kapcsán – legyen az akár a legmerészebbdöntés is –, sosem mutatta ki azt.

6

A VAKMERŐ

-Biztos, hogy megöleti magát – suttogta Tarathiel Innovindilnek. A két aprótermetű éskarcsú alak egy lapos sziklaereszen feküdt, és a visszatérő Drizzt Do'Urdent figyelte. A drowjól láthatóan sántított, és a jobb csípőjére helyezte testsúlyát.

– Elszántsága az ostobaság határát súrolja – felelte Innovindil, és a társára nézett. Mélykékszemük nagyon hasonlított egymásra, de egészen más összhatást keltett hajukkal: mígInnovindil haja aranyszínben játszott, addig Tarathielé fekete volt, akár a hollószárny. – Mégsosem láttam senkiben ilyen határtalan... dühöt.

A két elf Lapályos kifosztása óta tartotta szemmel Drizztet. A harc során Drizzt átkelt aszurdokon, hogy elterelje a sziklahajigáló óriások figyelmét. Tarathiel és Innovindilpegazusaik révén siettek a segítségére. Az Alkony és Pirkadat hátán ülő, a levegőből íjazóelfek úgy vélték, hogy Drizzt észrevette őket, bár a drow az összecsapást követően nem tetterőfeszítést arra, hogy a nyomukra bukkanjon.

Nem úgy az elfek. Mivel mindketten ügyes nyomkeresők voltak, Tarathiel nem sokkal avégső összecsapást követően rábukkant Drizztre – főként a drow által hátrahagyott halottorkok segítették. A Lapályos eleste óta eltelt két tíznapban Drizzt szinte minden naplecsapott egy ork táborra vagy járőrre. Legutolsó támadása, amelyet a nemrégiben Lapályoskörnyékére érkezett egyik nagy törzs ellen indított, arra vallott, hogy Drizzt egyre vakmerőbblesz – már-már veszélyesen vakmerő.

De még így is diadalmaskodott, ami ámulattal töltötte el Tarathielt és Innovindilt.– Lapályosnál barátokat vesztett el – emlékeztette Tarathiel a társát. – Az orkok állítása

szerint Harcpöröly Bruenor elesett.Innovindil lepillantott a drow harcosra. Drizzt addigra levetkőzött és legfrissebb sebét –

számos sebeinek egyikét – tisztította ki egy apró csermelyben, amely nem messze folytkövekből összehordott silány menedékétől.

– Nem örülnék, ha az ellenségem lenne – suttogta maga elé az elf nő.Tarathiel a nőre nézett, és elmélázott a szavain – a mondat egyértelműen egyik

klántársukra utalt. Amikor meghallották, hogy Harcpöröly Bruenor – oldalán DrizztDo'Urdennel – visszatér Mithrill Csarnokba, Tarathiel és Innovindil örült, hogy isméttalálkozhatnak Drizzttel. Egyik fajtársuk azonban – a szegény, eltévelyedett Ellifain – a drowután indult, hogy bosszút álljon azért a sötételf portyáért, ami évtizedekkel ezelőtt történt,amikor Ellifain még gyermek volt. A rettenetes öldöklésben Ellifain egész családjaodaveszett, és Drizzt Do'Urden is a fosztogatók között volt.

Az elfek azonban tudták, hogy Drizzt nem vett részt az öldöklésben, sőt, ő mentette megEllifaint, amikor anyja vérét ráfröcskölte a gyermekre, és elrejtette őt a holttest alá. Tarathielés Innovindil, valamint a Hold-erdő összes elfje szemében Drizzt Do'Urden inkább tűnthősnek, mint gonosztevőnek, de szegény Ellifain sosem jutott túl a bánaton, és sosem láttamásnak a nemes drow kószát, csak egy fertelmes hazugság megtestesítőjének.

Az elfek minden erőfeszítése dacára, ami Ellifain taníttatására és megnyugtatására irányult,a lány néhány évvel ezelőtt elhagyta a Hold-erdőt, hogy bosszút álljon. Tarathiel és Innovindila nyomára leltek és üldözőbe vették, készen arra, hogy megállítsák, de a nyomEzüstholdban hirtelen kihűlt.

Drizzt ellenben visszatért a vidékre, és nagyon is elevennek tűnt. De vajon mi történhetettEllifainnal?

Amikor az elfek először bukkantak rá Drizztre, Innovindil arra gondolt, hogy azon nyombanodamegy a drow-hoz, és megkérdezi tőle, de Tarathiel – miután alaposabban szemügyrevette a sötételfet – lebeszélte erről társát. Tarathiel úgy látta, hogy Drizzt Do'Urden mostminden ízében ismeretlen entitássá változott, kiszámíthatatlan tényezővé – olyan lénnyé, akikizárólag csak dühe és túlélési ösztönei alapján létezik.

Amikor minden nap felkerekedett és nekivágott a sivár kőpusztaságnak, még a csizmáját

sem viselte – amikor pedig Tarathiel két alkalommal is látta Drizztet csatázni, a drowegyáltalán nem keltette óvatos és tudatosan küzdő harcos képét.

Tarathiel látta, hogy rezzenetlenül tűri a találatokat és a legcsekélyebb habozás vagysajnálkozás nélkül vágja le ellenségei csúf fejét.

A drow sok tekintetben emlékeztette őt nemrégiben eltűnt hold-erdei társukra, arra a fiatalelf lányra, akit annyira eltöltött a harag, hogy vaknak bizonyult a világban minden másra.

– Beszélnünk kell vele, mielőtt megölik – mondta Tarathiel váratlanul.Tényszerűen és érzéketlenül kiejtett szavai meglepték Innovindilt, aki a társára pillantott.

Tarathiel hangjából kitűnt, hogy az elf levonta a megmásíthatatlan következtetést: Drizzthalála elkerülhetetlen. Tarathiel megérezte, hogy társa nagy szemeket mereszt, deaggodalmát egyetlen vállrándítással viszonozta csupán.

– A magára vállalt küldetése vajon gyilkos vagy öngyilkos hajlamból született? – kérdezteTarathiel. – Netán mindkettőből?

-Akkor viszont lehet, hogy le kellene térítenünk erről az útról.Tarathiel halkan felkacagott és visszapillantott a távoli Drizzt felé, aki addigra végzett a

sebtisztítással, és éppen nyújtó, meg egyensúlyozó gyakorlatokat végzett – mindenmozdulata lassú és egyenletes volt, és elsősorban sérült jobb csípőjére irányult. Mindenvalószínűség szerint a zúzódását igyekezett tornával kimasszírozni.

– Tudhat valamit Ellifainról – folytatta Innovindil.– És ha szembekerült Ellifainnal és legyőzte, akkor vajon mit tesz kettőnkkel, ha

odasétálunk hozzá?– Te nem egy vadidegen vagy, akit Drizzt Do'Urden még sosem látott – érvelt Innovindil. –

Talán nem győzött meg a jóságáról évekkel ezelőtt, amikor áthaladt a Hold-erdőn? Talánnem a saját szemeddel láttad, hogy Mielikki felkereste őt egyszarvú képében?

Mindez természetesen igaz volt, de amikor Tarathiel az odalent tornázó dühödt lényrepillantott, önkéntelenül is az ötlött az eszébe, hogy ez a Drizzt Do'Urden nem azonos azzal,akivel akkor találkozott.

Tökéletesen megtartotta az egyensúlyát – egyetlen izma sem rezzent, bal lába meg semoccant. Drizzt vízszintesen kinyújtott jobb lábát előbb hátralendítette, majd vissza előre.Lábát magasan tartva megfeszítette térdinát és egyéb izmait, miközben jobb csípőjemegfeszült.

Tényleg meglepte, hogy milyen komoly sebet kapott az utolsó összecsapásban, és attóltartott, talán még csontja is tört.

Ahogy a drow folyamatosan mozgatta lábát, úgy csökkentek a félelmei. Mozgását nemgátolta semmi – csak enyhe sajgást érzett, és időnként még bele-beledöfött a nemkülönösebben éles fájdalom.

Drizzt újabb összecsapást élt túl sértetlenül és szerencsésen – amikor pedig kétségeimerültek fel annak kapcsán, hogy jól döntött-e, mikor bemerészkedett a nagy táborba,kétségeit gyorsan elmosták az ott történtek emlékképei. Olyan csapást mért az orkokra, amitazok egyhamar nem felejtenek el.

De a Vadász tudta, hogy ennyi nem elég. Közel sem elég.Drizzt felpillantott a délelőtti égre, és azt számolgatta, hogy vajon visszahívhatja-e már

Guenhwyvart. A párducnak pihenésre volt szüksége az Asztrális Síkon, de Drizzt tudta, hogyhamarosan készen áll a vadászatra – És ez a gondolat csúf vigyort csalt ébenfekete arcára.

Az orkok feltehetően égen-földön keresik őt – márpedig ha ez így van, akkor ő ésGuenhwyvar biztos találnak néhány elcsatangolt, levágható humanoidot.

Drizzt figyelme erről a kellemes gondolatról gyorsan elterelődött, és arra a két elfreösszpontosult, akik egy lapos szikláról figyelték őt.

Igen, a Vadász tudott róluk: Drizzt jelenlegi állapotában annyira ráhangolódott környezetére,hogy még a lapuló páros sem kerülhette el figyelmét. Azt nem tudta ugyan, hogy kiklehetnek, de tekintve utolsó, tragikus találkozását egy felszíni elffel, a lehetőségek nemnyűgözték le.

– Drow volt! – tiltakozott az ork olyan vehemensen, amennyire csak mert. – Én látni drow-t!

Vicsori Arganth a makacskodó ork elé ugrott, mire a sámán hatalmas, fogakból állónyaklánca meglendült és pofon csapta a kötekedőt.

– Drow-t láttál? – kérdezte a sámán.– Ippeg az imént mondtam! – hőbörgött az ork.Arganth ügyet sem vetett a válaszra, ehelyett megpördült és a többi sámán felé fordult, akik

mind odagyűltek Achtel bukásának színhelyére.– Vajon Ad'non Kareese tette ezt? – kérdezte az egyik sámán, akinek durva arcáról csak

úgy sütött a felháborodás.Arganth körülnézett, választ keresve, a legkevésbé sem csökkentve a gyilkosság drámai

jelentőségét – a szeszélyes természetű sámán a rejtélyt saját javára akarta kihasználni.Végül is Achtel volt az egyetlen, aki az összegyűlt sámánok közül ellenezte Arganthfelvetését, miszerint Obould királyt tekintsék Gruumsh megfelelőjének. Mivel Achtelnek nemállt szándékában feladni erős törzse függetlenségét, ezért felkeresett néhány sámánt, hogyelbeszélgessen velük, mennyire bölcs dolog Arganth egyesítési törekvése.

Achtel azonban nem csak egyszerűen meghalt, hanem nagyon úgy tűnt, hogy valakikiszemelte. Arganth számára egyértelmű volt a válasz: Achtel arcátlansága felbőszítetteEgyszemű Gruumshot, aki gyorsan és kérlelhetetlenül állt bosszút. Arganth persze elég bölcsvolt ahhoz, hogy felismerje: ha a többi sámán

valamilyen módon összefüggésbe hozza Obould drow barátait Achtel meggyilkolásával,akkor gyanakodni kezdhetnek, hogy létezik valamiféle gonosz szervezet, amelymegfélemlítés útján akarja meggyőzni a többieket – ami lényegében az ork módszereketidézte.

– Nem Ad'non volt – vágott közbe a szemtanú. – 0... volt az.Ahogy kimondta a furcsa mondatot, és ahogy suttogóra fogta hangját, ékesszólóan tudatta

a többiekkel, hogy kiről beszél. A hegyek mélyéről jött orkok és óriások között szóbeszédekkeringtek arról, hogy a halott Bruenor király szövetségese, egy magányos drow működik avonalaik mögött, méghozzá halálos

hatékonysággal.– A Drizzit – suttogta Arganth mély és fenyegető hangon. – Gruumsh az ellenségünket

használta fel az ellenségünk ellen.– Achtel az ellenségünk volt? – kérdezte az egyik sámán.– Achtel megtagadta, hogy lelkét Obould király testéhez csatolja – magyarázta Arganth. –

Ez világos. És ezt a jelet sem lehet félreérteni!Mormogás csapott fel körülötte, ahogy a nyomozást kiszélesítette politikai törekvései

támogatására, de a dünnyögő orkok zöme egyetértően bólintott.– Obould Gruumsh! – kockáztatta meg Arganth.Ezúttal senki sem tiltakozott.– Nem pazarolja az idejét – mondta Innovindil Tarathielnek, amikor rábukkant társára a

hegyoldalon növő sarjerdőben, amely arra a vidékre nézett, ahol Drizzt Do'Urdenösszetákolta menedékét.

– Máris elindult? – kérdezte Tarathiel, és felnézett az égre, megbizonyosodva arról, hogyvalóban órák vannak még hátra alkonyatig. – Azt hittem, hogy pihentetnie kell a csípőjét.

– Előhívta a párducot is – felelte Innovindil.Tarathiel bólintott, és ismét az égre nézett – kék szeme szinte ragyogott a napsütésben.– Attól tartok, hogy hibázott. A csípője jobban megsérült, mint ahogy azt gondolja. És ha a

sebe kibillenti az egyensúlyából...Innovindil előhúzta keskeny kardját, és vállat vont, majd arrafelé fordult, ahol a sötételf felé

vezető ösvény tekergett.– Talán egyedül kellene követnem – vetette fel Tarathiel. – Pirkadaton ülve, jó magasan a

vadászó macska fölött. Innovindil szúrós szemmel mérte végig.– Alkony még nem tud a hátára venni – érvelt Tarathiel. – Talán nemsokára már igen, de

most még nem.Innovindil nem igazán szállhatott szembe ezzel az érveléssel.

A Lapályostól északra, az óriásokkal vívott harcban a pegazusa megsebesült a szárnyán –nagy zúzódás keletkezett rajta, és a bőre is felszakadt. A seb láthatóan szépen gyógyult,köszönhetően annak, hogy a pegazusok sokat kibírtak, de Tarathiel megállapításával nemlehetett vitatkozni, és ezt Innovindil is tudta. Az elf nő nem merte volna arra kérni hátasát,hogy emelkedjen a levegőbe – főleg úgy nem, hogy még az ő súlya is ránehezedik.

Viszont Innovindilnek esze ágában sem volt kimaradni a történésekből.– Milyen remek célpontot nyújtasz majd a délutáni égen – szólalt meg végül. – Vagy talán

még mindig a levegőben leszel, amikor a nap lenyugszik, és mit sem látó hátasod nekirepülvalamelyik sziklanyúlványnak.

– Én csak attól tartok, hogy összetalálkozunk a Drizzt közelében kóborló párduccal –magyarázta Tarathiel. – Márpedig nem igazán vágyom arra, hogy összecsapjak vele!

– Erre nem kerül sor, ha óvatosak leszünk – makacskodott Innovindil.Az elf nő az ösvény felé intett. Tarathiel egy pillanat alatt mellette termett, és már futásnak

is eredtek – nesztelen léptekkel és fokozott figyelemmel szaladtak. Hamarosan rábukkantakDrizzt és Guenhwyvar nyomaira.

Az orkok olyan sűrűn ellepték a vidéket, hogy Drizzt és Guenhwyvar még napszállta előttrábukkant egy csapatra.

– Gerti mondja – nyafogott az egyik teremtmény, és egy vödröt merített a sebesen rohanóhegyi patakba. – Gerti mondja!

– Honnan tudjuk, hogy mit mond Gerti, és hogy amit az óriások mondanak, azt Gertimondja? – morgott egy másik, és ő is egy vödröt merített a vízbe.

– Gerti túl sokat beszél – bődült el egy harmadik.– Gerti – suttogta Drizzt Guenhwyvarnak. – Egy óriás?Az értelmes párduc, aki látszólag minden szavát megértette, a fejéhez lapította fülét. Drizzt

úgy vélte, hogy bölcsebb lesz előbb felmérni a csapat erejét, így intett Guenhwyvarnak, hogykerüljön jobbra, míg ő balra indult. Alig néhány perc múlva a drow rábukkant egy déróriásra,aki az egyik kanyar mögött a patak kövein üldögélt, és a fejét hátrahajtva élvezte a késődélutáni napsütést. Súlyos csizmáit a parton hagyta – az egyik egyenesen állt, míg a másikkétrét hajlott. A csizmák mellett feküdt az óriás hatalmas fejszéje is. Az óriásnő láthatóanteljesen megfeledkezett az őt körülvevő világról, miközben csupasz lábát áztatta a jegesvízben.

Drizzt észrevette Guenhwyvart a patak túlpartján, és intett neki, majd a sziesztázó óriásnőremutatott.

A Vadász kétrét görnyedve osont vissza a kanyaron túlra, ahol az orkok még mindigdolgoztak – láthatóan egy széles és sekély gödröt hordtak tele vízzel. A közelben tűzlobogott és köré köveket halmoztak. Időről időre egyik-másik ork belerugdosta valamelyikfelmelegedett követ a vízzel teli gödörbe.

– Egy fürdő? – suttogta Drizzt alig hallhatóan.A drow félredobta a lényegtelen gondolatot, és inkább az előtte álló feladatra

összpontosított. Öntudatlanul is megnyomkodta sérült csípőjét, miközben szemügyre vette akörnyéket, felmérve a lehetséges menekülési útvonalakat – sokkal inkább az orkokra, mintmagára gondolva. Tekintete végigsiklott a dimbes-dombos

terepen, és árulkodó jeleket keresett, hogy vajon a közelben vannak-e még más orkcsapatok is.

A kanyaron túlról mordulás hallatszott, amit meglepett sikoly követett – ez véget vetett anézelődésnek. A Vadász leugrott a sziklatömbről, és rohanni kezdett az orkok felé. Adisznóképű teremtmények kórusban bömböltek fel és hajították félre a vödröket.

Az egyik ork jobbra kezdett rohanni, a patak mentén, de Drizzt, akinek lépteit a bűvösbokapántok gyorsították, könnyedén beérte és levágta. A drow villámgyorsan megpördült –És majdnem felbukott a csípőjébe hasító éles fájdalomtól –, majd rohanni kezdett a többiekfelé.

A két legközelebbi ork felemelte lándzsáját, hogy lassítsa a rohamát, de Drizzt térden

csúszva érkezett eléjük, majd villámgyorsan felpattant, ahogy azok lefelé fordítottákfegyvereiket.

Drizzt két gyors lépéssel elsuhant balra, és a két lándzsa máris keresztbe lendült, hogyhárítson.

Csakhogy a Vadász ekkor már ismét jobbra tartott, és egy pillanatra ismét úgy tett, minthalebukna – csak annyi időre, míg a két lándzsa ismét lefelé fordult, miközben az orkokigyekeztek a lendülő lándzsákat megfordítani.

Drizzt felfelé és előre ugrott, majd kirúgott jobbra és balra – az egyik orkot arcon találta,másiknak pedig az alkarját találta el, mire az elejtette lándzsáját, és hárításra emelte kezét. AVadász könnyedén visszahuppant egyik lábára – És a csípőjébe ismét fájdalom hasított. Adrow azonnal megpördült tengelye körül, és szablyáit jó messze ellökte magától.

Mindkét ork elzuhant, és élénkpiros csíkok jelentek meg a testükön.A Vadász elrohant mellettük, egyenesen a legközelebbi ork felé. Egy csavarintás, egy

forgás, egy csel, majd egy újabb és az ork máris ide-oda forgolódott, miközben a drowelviharzott mellette.

Már csak egy könnyed csuklómozdulatra volt szükség, és az összezavarodott teremtményösszerogyott a gerincébe hatoló visszakezes szúrástól. Drizzt szemernyit sem lassítva rohanttovább, amikor a sarok mögül egetrengető üvöltés csapott fel, majd felhangzottak a patakbanrohanó óriásnő léptei.

A kanyarban feltűnt a patak nagy és csúszós kövein botladozó déróriás, aki kezét azarcához emelte, és megpróbálta letépni onnan a makacsul kapaszkodó párducot.

A Vadász újabb orkra támadott a kettős alsó döféssel, ami elöl a teremtmény hátraugrott,majd az egyensúlyvesztés megakadályozására önkéntelenül is előredőlt. A drow két csavartfelső vágással követte – egyiket a másik után mérte rá –, amelyek a lény nyakát és arcátérték. Még mielőtt a haldokló ork elesett volna, a Vadász máris megpördült és az óriásnőremeredt.

Látta, hogy Guenhwyvar végül elengedte a kolosszus megtépázott arcát, és látta azt is,ahogy a támolygó óriás a feje fölé emeli, majd elhajítja. Hallotta a panaszos és sebesültordítást, és egyetlen pillanatra ő is átélte a párduc fájdalmát.

De ő most a Vadász volt, nem pedig Drizzt, és nem nyúlt azon nyomban a szobrocska felé,hogy visszaküldje a sebesült macskát az Asztrális Síkra, ahol nyugalmat lelhet. Ehelyettmagasra emelt szablyákkal megrohanta a rettenetes sebeket kapott és láthatóan megvakultóriásnőt – előreszökkent és keményen hasba, majd hátba döfte –, majd futva megkerülteszörnyeteget, hogy állandó forgásban tartsa. Egy lépéssel mindig előtte járt, és a Vadászújra, meg újra lesújtott – amikor pedig a szívós óriásnő végre térdre rogyott, még vadabbulrohamozta, minden egyes csapásával a nyakát véve célba.

Vér fröcskölt mindenfelé, de ez csak még jobban felszította a Vadász dühét. Magárólmegfeledkezve csapott és sújtott le, még akkor is, amikor az óriásnő arccal előre a vízbezuhant. A Vadászt nem érdekelte, hogy mi történik körülötte. Csak azt látta, hogy Ellifainelzuhan egyik szablyája csapása alatt – csak azt látta, hogy Bruenor a lángoló toronnyalegyütt zuhan a mélybe. Teljes szívével és lelkével küzdött ezek ellen a képek ellen,szétzúzva őket, miközben pengéivel megrepesztette az óriásnő vaskos koponyáját. Aszörnyeteg lett

dühének fókuszpontja: arra a néhány féktelen másodpercre Drizzt Do'Urden megszabadulta lelkében dúló zűrzavartól.

A sebesült Guenhwyvar panaszos vinnyogása térítette magához őrjöngéséből, és szívébeaz őszinte megbánás hasított. A párduc a sebes sodrású patak túlsó partjánál hevert,megpróbálva kiszabadulni a víz szakadatlan vonzásából – remegő mancsokkal csapkodta avizet, míg testének kifacsarodott és mozdulatlan hátsó részét megpróbálta odébb vonszolni.Csípője szétzúzódott az óriásnő félelmetes szorításában.

A párduc mögött újabb orkok bukkantak fel – lándzsák emelkedtek a magasba, sőtnéhányan már el is hajították fegyvereiket Guenhwyvar felé.

– Menj haza, Guen – suttogta Drizzt, és kivette az ónix szobrocskát az erszényövéből.

Tudta, hogy a párduc majd szépen meggyógyul az Asztrális Síkon és tudta azt is, hogy azezen a létsíkon elszenvedett sérülései nem okoznak maradandó sebeket.

A kínt azonban Guenhwyvar is érezte, és most ez a perzselő agónia ott lüktetettüvöltésében, ami egészen Drizzt szívéig hatolt.

Egy lándzsa repült a párduc felé és célba talált.De akadálytalanul hatolt át rajta, ahogy Guenhwyvar alakja elhalványult és örvénylő szürke

köddé vált, amelyet elsodort a szél, majd a köd semmivé foszlott.Az orkok irányt váltottak, és a patak közepén álló drow felé rohantak. A Vadász kezdetben

észre sem vette őket – még mindig a fülében csengett a párduc ordítása, még mindig éreztea mindent lebíró fájdalmat.

Majd felpillantott a közeledő orkokra és megpróbált a fájdalomból ismét dühöt kovácsolni,ismét szabadjára engedve a Vadászt. Hallotta, hogy mögötte újabb bestiák közelednek.

Felemelte szablyáit, körülnézett, és látta, hogy ellenségei mennyivel többen vannak nála.Valószínűleg a kelleténél többen.

A Vadász azonban csak elmosolyodott......majd rohanni kezdett a záporozó lándzsák között. Szablyái előtte suhogtak és félreütötték

a lefelé hulló lándzsákat. Kitért, megpördült és érzékei annyira kiélesedtek, hogy nem iskellett odanéznie, anélkül is tudta, mikor fenyegeti a háta mögül eldobott lándzsa, és mégreagálni is maradt ideje – tökéletes egyensúllyal pördült meg és ütötte félre a veszélyeslövedéket.

Atrohant a patakon átvezető öt nedves kövön, és csupasz lába még csak meg semcsúszott. Őrületes sebességgel ért földet a szemközti sziklás és homokos parton, majdhirtelen előrebukfencezett, azután talpra szökkent és előreugrott, majd ismét oldalra vetettemagát.

Szablyával vágott magának utat az orkok sorain át. A mozdulatai elmosódtak, miközben holelőre, hol oldalra lépett, lábfeje hol előre, hol oldalra nézett – minden egyes lépése gyors ésbiztos volt, súlyát pedig minden erőfeszítés nélkül csoportosította át, hogy talpon maradjon.

Lendülete azonban fokozatosan kezdett alábbhagyni, habár még sokáig, nagyon sokáigfenntartotta rohamát. Az orkok azonban minden pördülésnél ott voltak, és husángjaikat,kardjaikat lengetve, lándzsáikkal döfködve hátraszorították. Csillám és Jéghalál megállásnélkül csattant fémen és fán, hárítva a fent vagy

lent előtörő pengéket, vagy oldalra lökve azokat, hogy Drizzt előre tudjon törni.Az orkok azonban nem voltak sem ostoba, sem gyáva teremtmények. A veszteségek nem

törték meg őket – fenntartották alakzatukat, és csoportjaik összehangoltan működtek, elzárvaminden lehetséges menekülési útvonalat a renegát drow előtt.

Végül a kimerült drow-t egy lapos mélyedésbe szorították a folyótól húszlábnyira emelkedőhomokfalon. Az orkok gyűrűbe fogták, de egyikük sem merészkedett csapástávolságonbelülre, így Drizzt védekező testtartást vett fel, és szablyáit készenlétben tartotta, hogyazonnal félreüthesse vele a felé hajított fegyvereket.

Az egyik ork egy parancsot vakkantott felé – egyetlen szót, amivel megadásra szólította fel.A Vadász elhatározta, hogy ez a lény hal meg először. Megmozdította lábait, és testhelyzetetváltoztatott. A körülötte levő orkok csak ijesztgettek: úgy tettek, mintha megindulnának, vagyeldobnák fegyvereiket, de nem

törték meg a szoros gyűrűt. A Vadász azt akarta, hogy először ők mozduljanak, rést nyitvasoraik között. Az orkok azonban nem moccantak.

A Vadász oldalra ugrott, neki az orkok vonalának, és vadul forgatta fegyvereit. Az orkokazonban kitartottak – összehangolt és szoros védelmükön nem nyílt rés.

Újra nekik rontott, és ismét visszaverték.A Vadász széles; csupafog mosolyukból látta, hogy egyre jobban bíznak magukban, és azt

is tudta, hogy magabiztosságuk nem alaptalan. Túl sokan voltak. Dühe a képességeitmeghaladó helyzetbe sodorta.

Bárcsak megtörnék a gyűrűt!Az oldalról felhangzó zsivaj hallatán arrafelé pördült, és fegyvereit hárításra emelte.

Azonban nem az orkok rohantak rá – sőt, azon az oldalon sokan még csak nem is felénéztek. Osztozott értetlenségükben, mert a hátsó sorok felbomlottak és szétszakadtak,ahogy az orkok szanaszét repültek.

Az orkok gyűrűjében széles rés támadt, és ebből a résből két karcsú alak táncolt előközvetlenül a Vadász előtt. Mindketten fehér tunikát és cserszínű nadrágot viseltek, erdőzöldköpenyük mögöttük lebegett, ahogy alkarjukat összefűzve közeledtek – egyikük a másikukatsegítette egyensúlyuk megtartásában, miközben forgószélként járták a kardok táncát.Hosszú és dús hajuk – az egyiké fekete, a másiké aranysárga – ide-oda lebbent, ahogy újrameg újra keresztezték egymás útját, mindvégig fenntartva a kapcsolatot – mindkettenegymástól függetlenül választották meg a támadásuk szögét, de közben tökéletesharmóniában maradtak a másik mozdulataival és döntéseivel.

Egyikük megpördült és lehajolt, a hozzá legközelebbi orkok pedig követték a mozdulatát:csakhogy eddigre a mozdulatsort indító elf – most már Drizzt is látta, hogy felszíni elfekrőlvan szó – már félre is penderült, társa pedig keményen lecsapott fentről, a védekezésreemelt fegyverek fölül sújtva le. Orkok sikoltoztak

és zuhantak el, de újabbak léptek helyükre.És ők is elestek.A Vadász kitépte magát a bámulatos bemutató bűbája alól – ez a tánc oly kecses és

tökéletes volt, amihez foghatót még sosem látott. Szándékosan hátat fordított a pörgő-forgópárosnak, hogy még véletlenül se tereljék el a figyelmét, majd rárontott a legközelebbiorkokra, akiket hirtelen érthető módon sokkal jobban érdekelt, hogy miként tűnhetnének elonnan.

Néhányat még elcsípett és levágott, de jóval többe voltak azok, akik üvöltve futásnakeredtek. A veszély elmúlt, és az összecsapást megnyerték. A Vadász ismeretlenszövetségeseire nézett, és egyik szablyájával tisztelgett nekik.

A kis csapat férfitagja, aki nehezen kapkodta a levegőt, finoman elmosolyodott ésviszonozta a köszöntést saját véres kardjával.

Majd az ezt követő egyszerű kijelentésétől a drow kis híján elájult.– Örülök, hogy ismét találkozunk, Drizzt Do'Urden.

7

AZ IDŐ VASFOGA

– Már hallottam a citadellátokról – mondta Nanfoodle Nikwillignek.A gnóm Mithrill Csarnok nyugati kapuja közelében őgyelgett, amikor összetalálkozott a

Harcpörölyök erődítményébe érkezett másik látogatóval, aki az Őrző Völgyében egy laposkövön üldögélt. Mindketten hallották az észak felől és fentről idehallatszó harc zaját.

– A fajtársim, Tred odafenn van – jegyezte meg Nikwillig.– Félted – vonta le a következtetést a gnóm.-Tredet? – nevetett fel a törpe. – Ugyan már, dehogy! Az én nevem Nikwillig, apróság. És

benned kit tisztelheték?-Nanfoodle Buswilligan vagyok, szolgálatodra, jó törpe – felelte a gnóm, és udvariasan

meghajolt. – Mithrill Csarnokba jöttem látogatóba, akárcsak te.– Ezüstholdból jövél?– Mirabarból – felelte Nanfoodle. – Én vagyok Elastul őrgróf főalkimistája.-Alkimista vagy? – kérdezte Nikwillig, és hangja elárulta, hogy nem bízik túlzottan ebben a

szakmában. – No, és mit csinál egy alkimista az országúton?Ez a kérdés beindította a vészharangokat Nanfoodle fejében, ami arra emlékeztette, hogy

nem kellene ennyire közlékenynek lennie, figyelembe véve eredeti feladatát. Biztos, hogyTorgar meg a többiek tudják, mivel foglalkozott a városban, de miért osztaná meg ezt csakúgy mindenkivel?

– Szerintem az őrgrófod jobban tette volna, ha inkább egy katonai tanácsadót küld – fűztehozzá a törpe.

– Csakhogy nem tudtuk, hogy Mithrill Csarnok háborúban áll – válaszolta Nanfoodle, ésebben a pillanatban kürtök harsantak odafent, amit az újabb rohamra induló törpéküdvrivalgása kísért. – A Jogarőrrel jöttem, a Mirabarból kivándorolt sok-sok törpe nyomában.

– Hallottam erről – mondta Nikwillig, és a mögöttük húzódó szirtfalra nézett, majd bólintott. –Torgar és fiai odafent vannak, már ha jól tudom.

– Mirabar büszke rájuk, még ha többé már nem is mirabariak.– Azért jövétek, hogy visszcsábítsátok őket, mi?Nanfoodle megrázta a fejét.– Azért jöttünk, hogy ellenőrizzük őket. Látni akartuk, hogy milyen volt az útjuk, és

megfelelő fogadtatásban részesültek-e itt. A hidakat újjá kell építeni – az ellenségeskedésnem szolgálja sem Mirabar, sem Mithrill Csarnok érdekeit.

Ó, Nanfoodle mennyire szeretett volna hinni abban, amit mondott!– Aha – dünnyögte Nikwillig. – No, hát akkor ne aggódjatok.Az egész világon nincs jobb házigazda Bruenor királynál és rokonainál, kivéve persze

Felbarr Citadelláját és Harckoronás Emerus király udvarát.– Jól bántak veled és a barátoddal?– Gondolád, hogy Bruenor király agya megzápult? Üldözőbe vette azokat az orkokat és

óriásokat, akik lecsaptak rám és Tredre. Mi is kivettük a részünket a dologból, bár a végénmár túl sok bűzös ork volt a csatatéren. Na egen... Harcpöröly Bruenornál nincs igazabbbarát.

– Mit fog tenni a királyotok, amikor értesül erről a támadásról? – kérdezte Nanfoodle, akitényleg kíváncsi volt.

A gnóm mindig is tisztában volt a törpék közti kötelékkel – És azok közé tartozott, akik alegnyomatékosabban figyelmeztették Elastul őrgrófot és tanácsadóit, hogy hatalmasathibáznak, ha

Pörölycsapó Torgarral úgy bánnak, ahogy végül tették.Nanfoodle valósággal meghatódott, amikor azt hallotta, hogy a Felbarr Citadellájából – a

Mithrill Csarnokhoz legközelebb eső törpe erősségből és annak kereskedelmi vetélytársából– érkezett törpe ilyen dicsérően szól Bruenorról és fajtársairól.

A gnóm felpillantott a magas szirtfalra, és azon mélázott, hogy Tred valószínűleg mostodafenn harcol, és kockára teszi az életét egy olyan királyságért, aminek ő még csak nem isaz alattvalója.

És Torgar is ott van fent, meg Zsindelyfi Shingles, és minden kétséget kizáróan ugyanolyandühödten verekszenek, mint amikor Mirabart védték.

Nanfoodle újabb kérdést akart feltenni, de ekkor a törpe hirtelen felszegte fejét, és a távolbameredt. Majd Nikwillig talpra szökkent, elrobogott a gnóm mellett, és elkapta egy hosszúköntöst viselő törpe karját.

– Mi újság Bruenor királyról? – kérdezte Nikwillig. – Nála valál?A fiatalnak, de egyben fáradtnak és megviseltnek tűnő törpe kihúzta magát, megigazgatta

köntösét, barna szakállát pedig betömködte övkendőjébe.– Üdv néked, Nikwillig, aki Felbarr Citadellájából jöttél.– Ő itten az új barátom, Nanfoodle – mutatta be a törpe a gnómot, és előretuszkolta.– Igen, tudom: Mirabarból, igaz? – kérdezte a törpe, majd megragadta Nanfoodle apró

kezét és megrázta. – Sütifejű Cordio, állok szolgálatodra.– Moradin papja – jegyezte meg a gnóm, mire Cordio mélyen meghajolt.– Való igaz, Bruenor királytól jövék, ahol enmagam és más papok ismét a végletekig

facsartuk a bennünk rejlő mágikus energiákat, hogy segítsünk rajta.– Eredménnyel? – kérdezte Nikwillig.– Először azt hittük – válaszolta a pap csüggedten. – Bruenor király korábban szólt néhány

szót, és már azt hittük, hogy megtalálta a hozzánk vezető visszautat. Csakhogy apjátszólongatta és apjának apját, figyelmeztetve őket az árnyra.

– Az árnyra? – tette fel a kérdést Nanfoodle.– Talán az árnysárkányra gondolt – fűzte hozzá Cordio.– Bruenor király a múltat látta – magyarázta Nikwillig. – A régmúltat látta, azt az időt, még

mielőtt a Harcpöröly Klánt elűzték volna Mithrill Csarnokból, még azelőtt hogy vándorlásrakényszerültek és letelepedtek volna a Jeges Szelek Völgyében.– Ahol én is születtem – mondta Cordio. – Mit sem tudtam Mithrill Csarnok létezéséről,

egészen addig, míg Bruenor király vissza nem foglalta. Mondhatom néked, az volt aztán aharc!

Egész végig ott voltam, és Dagnabit, az egész klán legremekebb ifjú harcosa oldalánküzdöttem!

– Dagnabit elesett Lapályosnál – tette hozzá magyarázatképpen Nikwillig, mire Nanfoodlerészvétét nyilvánítva, fejet hajtott Cordio előtt.

– Egy jó barátot vesztettem el azon a sötét napon – vallotta be Cordio. – De orkokkalküzdve halt meg, és egyetlen törpe sem kívánhat ennél jobb véget.

Cordio megfordult és néhány lépést eltávolodott a lapos sziklától. A környéken nyüzsögteka készleteket cipelő törpék – egyesek kötéllétrákat vittek fel Kérgesüllő Banaknak és fiainak,mások pedig nyugatra tartottak, ahol az odavezényelt csapatok ásták be magukat. Megintmások az északra emelkedő falon

ereszkedtek le a sebesültekkel és a halottakkal.– Ennek a vidéknek hosszú és véres a történelme – jegyezte meg Cordio. – Tele holt

törpékkel.– És még több halott orkkal – emlékeztette Nanfoodle. – És még ennél is több halott

goblinnal.Ez vigyorgásra késztette a fáradt papot, Nikwillig pedig barátságosan vállon veregette.– Mithrill Csarnok történelmében egyszerre és egy időben a legtöbb törpe itt halt meg: azon

a sziklán, ahol üldögéltetek – magarázta Cordio Nanfoodle-nak.– A drow-kkal vívott harcban? – kérdezte Nikwillig.– Ugyan! – felelte a pap. – Még jóval azelőtt. Még apám apja apjának ideje előtt. Még

akkoron, amikor Gandalug is csak kisfiú volt.Ennek hallatán Cordio két beszélgetőtársának tágra nyílt a szeme. Harcpöröly Gandalug

szinte legendává lett Mirabarban és Felbarr Citadellájában, valamint Észak más tájain is.

Évszázadokkal korábban ő volt Mithrill Csarnok büszke és tisztelt királya, akit mágikusanbebörtönöztek, és aki a menzoberranzani

Baenre Nagyasszonyanya karmai közé került. Amikor egy évtizeddel korábban a drow-kMithrill Csarnok ellen törtek, Bruenor megölte Baenrét, és kiszabadította Gandalugot.

Bruenor ezután visszatért a Jeges Szelek Völgyébe, amely évszázadokon át az otthonavolt, Mithrill Csarnokot pedig visszaadta ismét életre kelt ősének.

– Gandalug rengeteg mindent elregélt nékem a régmúltról – folytatta Sütifejű Cordio, akinekszürke tekintete a távolba révedt, túl téren és időn. – Gyakorta sétálgatánk mi ketten itt, azŐrző Völgyében. A völgy az ő gyerekkorában még nem az a katlan volt, mint ma... –Szüntetet tartott, és kurta karjával köríves mozdulatot tett, átfogva az egész völgyet. – Ez aterület akkor egy hatalmas bejárat volt, amely Mithrill Csarnokba vezetett. De micsodabejárat volt az! Hatalmas tornyok állottak... – Elnevette magát és az Őrző Völgyét tarkítóegyik obeliszkre mutatott. – Tudjátok, mindegyiket vésetek boríták el. Csodás vésetek. Régi

csatákról szólottak, még Mithrill Csarnok alapításának korából.Ma már nem láthatjátok őket... a szél elkoptatá, és az idő vasfoga megőrölte mindet.-Tudjátok, úgy van ez, mint a holtakkal. Amikor már nem emlékezünk rájuk többé, eltűnnek

és elenyésznek. – Cordio önkéntelenül is kuncogni kezdett, majd hozzáfűzte: – Bár azt nemhiszem, hogy Gandalugot vagy akár Dagnabitot egy jó darabig ez a veszély fenyegetné!

Nanfoodle némán ült, és a különös törpét bámulta, valamint azon merengett, hogy mindezmilyen hatással lehetett Nikwilligre. A kettejük közti kötelék mélyen meghatotta a gnómot. Ezéppen olyan erősnek tűnt, akár egy törpe kézfogása vagy az a korsó mézsör, amelyet atörpék szenteltvíznek becéztek.

Nikwillig ekkor megkérdezte, hogy mi okozott ilyen hatalmas pusztítást egy ekkora helyen,mint az Őrző Völgye. Amikor Nanfoodle körülnézett, megdöbbenve ébredt rá, hogy seholsincsenek széthasadt sziklák vagy dombbá nőtt törmelékhalmok.

– A sárkányok röpte? – kérdezte Nikwillig, és még mielőtt Cordio felelhetett volna,Nanfoodle máris "nemmel" válaszolt.

Mindkét törpe a gnómra pillantott.– Ismered a regét? – érdeklődött Cordio.– Alattunk alagutak voltak – következtetett Nanfoodle. – Bányák. És berobbant a fojtólég.A sok-sok évet az alagutakban dolgozó törpéknek nem kellett elmagyarázni, hogy milyen

veszélyeket és katasztrófákat rejt magában a "sújtólég" vagyis a felgyülemlett természetesgázmennyiség. Nem volt olyan törpe, aki ne lett volna képes órákon át eldiskurálni sajátalagútjaik vagy a még mélyebben fekvő Mélysötét veszélyeiről – a goblinokról, azillúzióbestiákról, a drowkról vagy az árnysárkányokról. Azonban csak néhányan beszélteknyíltan a sújtólégről, mivel az olyan gyilkos volt, amelyet nem lehetett agyonütni egykalapáccsal vagy szétvágni egy fejszével.

Nanfoodle-nak nem volt könnyű dolga, amikor megpróbálta elképzelni az Őrző Völgyét sújtókatasztrófa nagyságát. Hatalmas mennyiségű sújtólégnek kellett a területre áramlania,méghozzá nagyon rövid idő alatt – És ezt már csak akkor vették észre, amikor túl késő lett.A gnóm elképzelte magában azokat a kétségbeesett, utolsó pillanatokat – a törpéknek talánmég maradt annyi idejük, hogy felfedezzék a láthatatlan gyilkost. Majd bekövetkezett arobbanás – narancsvörös tűzgolyó lobbant, és sziklák zúzódtak darabokra. Az Őrző Völgyétövező vidéket mindenfelé kőtömbök borították. Nanfoodle nagyon jól el tudta képzelni, hogymiként kerülhettek oda.

– Ma már nincsenek bányák az Orzó Völgye alatt – jegyezte meg Sütifejű Cordio. –Évszázadokkal ezelőtt lezáránk mindet.

Méghozzá jó alaposan!Nanfoodle helyeslően biccentett. Mielőtt kisétált volna a völgybe, körbejárta Mithrill Csarnok

hatalmas Alsóvárosát, megnézte a kovácsműhelyek sorát és a működő bányákból felfelévezető utakat, ahol az érccel megrakott csillék gördültek elő.

Számos térképet is talált – régit és újat egyaránt –, és ahogy maga elé képzelte őket,valóban úgy tűnt, mintha a Mithrill Csarnokba vezető nyugati kapu mind odalent, mind idefent

a legnyugatibb pontja lenne a törpe erősségnek.A gondolataikba merült beszélgetőtársakat ekkor az északi szirtfal tetejéről felhangzó

kiáltozás és csatazaj rezzentette fel.Sütifejű Cordio felpillantott és nagyot sóhajtott.– Most mennem kell pihenni egy keveset – közölte. – Attól tartok, nemsokára ismét szükség

lesz a tudásomra.– Átkozott orkok – motyogta Nikwillig.Nanfoodle sokáig mustrálgatta a felbarri törpét, majd visszabaktatott a kapuhoz, és belépett

Mithrill Csarnokba, Az Alsóváros felé indult, hogy megnézze a térképeket – ismét látni akartaőket, most, hogy megismerte Cordio történetét.

Regis meglepődött, amikor Pörölycsapó Torgar még aznap audienciát kért tőle.– Üdvözöllek, Regis háznagy – köszöntötte a mirabari törpe, és mélyen meghajolt.– Jól alakul az ütközet?– Az orkok nem igazán ránk fenik a fogukat – felelte Torgar és megvonta a vállát. – Inkább

azon mesterkednek, hogy áttörjék a védelmünket, és meggátoljanak minket abban, hogybeássuk magunkat. Én legalábbis így sejdítem.

– Egészen addig, míg meg nem jönnek a szövetségeseik – vonta le a következtetést Regis,mire Torgar bólintott.

– Egy csapat óriást láttanak errefelé közeledni.– Akkor viszont meglepő, hogy itt talállak.– Nem maradok soká. Csak azért jövék, hogy négyszemközt beszélhessünk. Amikor az est

leszáll, kivonám a mirabari törpéket Banak balszárnyáról. A hegynyúlvány alatti alagutakatkell majd tartanunk.

– Mi pedig minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy védjüka hátatokat az Őrző Völgyének nyugati szélénél. Mostanra minden törpe kivonult már

Mithrill Csarnokból – leszámítva a legszükségesebb munkákat végzőket –, de nem tudtam túlsokat kiküldeni. Híreket kaptunk, hogy tőlünk délnyugatra, nem is olyan messze innen,Nesmében bajok vannak, és a bányáinkhoz onnan is vezetnek alagutak.

– Minden áron védjétek meg a Csarnokot – javasolta Torgar.– Akik odakint vannak, oda bármikor bemenekülhetének, ha a szükség úgy hozná.Regis erre szívélyesen elmosolyodott, mivel örömmel vett minden megjegyzést, ami arra

utalt, hogy jó döntést hozott. A háznagyság súlyos teherként nehezedett rá – még úgy is,hogy tudta, Bruenor távollétében Mithrill Csarnok igazi vezérei a Harcpöröly Klán törpéi, akiknem engednék, hogy olyasmit tegyen, amivel ők nem értenek egyet.

– Azért jöttem most ide, hogy megbeszéljem véled a Csarnok megvédésének ügyét –folytatta Torgar. – Azt mondották nékem, hogy újabb látogatók érkeztenek hozzádMirabarból.

– Maga a jogarőr és egy gnóm – erősítette meg az értesülést Regis.– Viszonylag rendes népek – felelte Torgar. – Viszont azt tartsd észben, hogy Mirabar

jelenleg szörnyű helyzetbe került, köszönhetően annak, hogy enmagam, meg a fajtársimeljövénk onnan.

Nanfoodle okos fickó, Shoudra pedig jelentős mágikus erőknek parancsol.– Szerinted azért küldték őket ide, hogy megnézzék, szívesen látunk-e titeket?– Nem tudhatám – ismerte be Torgar. – De amikor Catti-brie-től azt hallottam, hogy

idejöttenek, először arra gondoltam, hogy erre a kettőre jó lészen figyelni.– De csak messziről – tette hozzá Regis, mire Torgar ismét bólintott.– Úgy, ahogy azt te a legjobbnak gondolád, Regis háznagy – mondta a törpe, a félszerzet

pedig majdnem összerezzent címének említésére. – Én csak arra gondoltam, hogy a legjobblesz idejőni, megosztani véled, amit gondolok, és nyíltan figyelmeztetni tenmagad.

– És ezt nagyra értékeljük, Torgar – felelte gyorsan Regis. – Jobban, mint ahogyképzelnéd. Te és mirabari fiaid már bebizonyítottátok, hogy a Csarnok barátai vagytok, ésúgy vélem, hogy Bruenornak bőven lesz mondanivalója a számodra, amikor majd felébred.Végtére is szereti személyesen üdvözölni klánjának legújabb tagjait.

Regis tudta, hogy tökéletesen fogalmazta meg, amit mondani akart, amikor Torgar szőrösarcát beragyogta a mosoly. A törpe bólintott, meghajolt, majd távozott, magára hagyva Regista figyelmeztetéssel.

Mi legyen Shoudrával és Nanfoodle-lal? – töprengett magában a félszerzet. Registelbűvölte az audiencián mutatott kedvességük, nyíltságuk, és valóban, értelmes népeknektűntek.

Mithrill Csarnok háznagya azonban nem zárhatta ki a bajkeverés lehetőségé sem – főlegmost nem, amikor minden ártó szándék végzetesnek és katasztrofálisnak bizonyulhat aHarcpöröly Klán számára.

– Megértheted, hogy ide egyedül nem jöhettél le – mondta Csillagizzás ShoudraNanfoodle-nak, amikor végre beérte a gnómot az Alsóvárosban.

Körülöttük mindenfelé kalapácsok csengtek, és füst töltötte meg a kellemetlenül forrólevegőt – minden egyes kohó teljes erővel működött, minden egyes üllőt használatba vettek.Oldalt hatalmas köszörűkövek visítottak szakadatlanul, ahogy egyik fegyver a másik utánkerült a kerekük alá, hogy elnyerjék csodás

élüket, majd ezt követően az orkokkal küzdő harcosokhoz szállíthassák őket.– Elég tapintatosak – felelte a gnóm arra a két törpére utalva, akik néma árnyékként

követték őket a folyosókon. Nanfoodle letörölte a verítéket az arcáról, majd levette vörösköntösét, és nekiállt kifordítani. A finom gúnyára tapadt kormot szemrevételezve felhúzta azorrát, leporolta a köntöst, majd átfordította vörösből viharvert barnára. – Számíthattunkmásra?

– Persze hogy nem – bólintott Shoudra. – Annyi bizonyos, hogy nincs okom panaszra abánásmód miatt. Regis háznagy pazar házigazda. Viszont ha véghez akarjuk vinni atervünket, szükségünk lehet egy kis félrevezető mágiára. Amit elég könnyen végrehajthatunk.

A jogarőr tekintete összeszűkült, amikor szemügyre vette Nanfoodle savanyú ábrázatát.A gnóm azonban csak vállat vont, és ment tovább, Shoudra pedig tartotta vele a lépést.– Miért itt? – kérdezte a nő. – Nem nyílna rá jobb lehetőség az alsó átrakodó termekben,

ahonnan a szétválogatott ércet szállítják tovább?Nanfoodle továbbra is savanyú képet vágott, és felgyorsított.– Vagy netán elfelejtetted, hogy miért merészkedtünk be Mithrill Csarnokba?– Nem felejtettem el semmit! – csattant fel Nanfoodle.– Akkor hát megváltozott a véleményed?– Láttad, hogy miként fogadta Mithrill Csarnok Torgart és a többieket?– Regisnek szüksége van a harcosokra – felelte Shoudra. -Torgar kézenfekvő pótlásnak tűnt.Nanfoodle megtorpant, és szúrósan meredt a nőre.A jogarőr tehetetlenül mosolygott rá. A gnómnak természetesen igaza volt, és ezt Shoudra

is tudta. Való igaz, hogy Torgar és a többi mirabari törpe segített Mithrill Csarnoknak,méghozzá döntő szerepet játszva – És éppen ez a létfontosságú szerep igazolta Nanfoodleérvelését. Bruenor befogadta a mirabari törpéket,

anélkül, hogy megkérdőjelezte volna szavukat vagy tisztességüket. Ami nem voltcsekélység ilyen vészterhes időkben.

– Úgy hallottam, hogy összebarátkoztál egy másik látogatóval -jegyezte meg Shoudra,amikor Nanfoodle ismét továbbindult.

– Nikwillig Felbarr Citadellájából jött: márpedig annyi bizonyos, hogy az a hely legalábbannyira Mithrill Csarnok vetélytársa, mint Mirabar – magyarázta a gnóm. – Hallottad atörténetét?

– Most azt fogod mondani, hogy Bruenor azért esett el, mert bosszút akart állni érte –jósolta Shoudra, aki valóban hallotta a történetet.

Ekkor egy hatalmas, fából és kőből készült táblához értek – a tábla elülső részéngalambdúcszerű rekeszek sorakoztak, és mindegyik rekeszbe egy összegöngyölt pergamentdugtak. Nanfoodle lehajolt és elolvasta a feliratokat, majd előhúzott egy térképet éskigöngyölte a tábla lejtős tetején. Gyorsan átfutotta, majd csalódottan felsóhajtott – ezután

ismét lehajolt, és egy másik térképet keresett.– Nincs náluk jobb, ha egy fejszét kell megfenni, de valaki igazán gondolhatna már arra is,

hogy megtanítsa a törpéknek, miként címkézzenek fel egy térképet! – panaszkodott.Shoudra a vállára tette a kezét, magára vonva a gnóm figyelmét.– Mint tudod, figyelnek minket.– Persze hogy tudom.– Akkor meg mit csinálsz?Nanfoodle előhúzott egy újabb térképet, kiegyenesedett, majd a földabroszt ráterítette az

előzőre.– Azt próbálom eldönteni, hogy miként segíthetném a Harcpöröly klán ügyét – felelte a

gnóm tényszerűen.Shoudra tenyerével rácsapott a térképre.– Bruenor Felbarr törpéiért küzd – felelte a gnóm. – Maga Bruenor! És egy vetélytársáért

harcol. Vajon Elastul őrgróf gondolna ilyesmire? ,– A mi dolgunk ennek megítélése?– Talán nem?Shoudra aprócska társára meredt – de inkább csak igyekezett fenyegetően nézni, mivel

igencsak nehezére esett megvédenie a feladatot, amiért őket ideküldték. Azért jöttek, hogyNanfoodle alkímiával előállított főzetével titokban tönkretegyék Mithrill Csarnokérckészletének javarészét, és így Mithrill Csarnok gyengébb minőségű árut állítson elő – amitalán elég lesz ahhoz, hogy az északi kereskedők körében a Csarnok hírneve csorbátszenvedjen. Ha így történik, Mirabar előnyre tenne szert a kereskedelmi háborúban.

– Milyen kicsinyesek vagyunk mi ketten, Shoudra – mondta Nanfoodle halkan. – Az igaz,hogy az őrgróf jól megfizet, de miként tagadhatnám meg azt, amit saját szemmel látok? Ezeka törpék csak és kizárólag az igazság ösvényén járnak. Szívesen fogadták Torgart, aFelbarrból érkezetteknek pedig menedéket nyújtottak.

– Törpe a törpének – felelte a jogarőr szkeptikusan.– És törpe a gnómnak, meg törpe a jogarőrnek – vágott vissza Nanfoodle. – Hasonlítsd

össze, hogy miként fogadtak minket itt, és miként köszöntötte Elastul Bruenor királyt.– Kezdesz túlságosan is olyan hangot megütni, mint Pörölycsapó Torgar – jegyezte meg a

sudár és gyönyörű nő.– Nem ellenezted Torgar álláspontját.– Mint ahogy Bruenor király fogadását sem – ismerte el Shoudra. – De Mirabar

elhagyásával egyáltalán nem értettem egyet, Nanfoodle. Örülök, hogy így fogadtak minket,és ebben nincs okod kételkedni. Mint ahogy nem viseltetek rossz szándékkal Bruenor ésklánja iránt sem, de én elsősorban és legfőként Mirabar Jogarőre vagyok, így a hűségemelső fokon odaköt.

– Ne kérd tőlem, hogy mérget öntsek a fémkészletükre – esdekelt Nanfoodle. Most ne...könyörgöm.

Shoudra egy darabig meredten nézte a gnómot, majd hátralépett és felemelte kezét atérképről.

– Rendben. Rendben – bólintott, mire Nanfoodle hatalmasat sóhajtottmegkönnyebbülésében. – Ez a lépés nem csak a kereskedelmüket sújtaná, de valószínűlegaz ocsmány orkokkal viaskodók közül is sokak életét követelné. Elastul nyilván egyetérteneazzal a döntéssel, hogy megszakítjuk a feladatunkat... egyelőre.

Nanfoodle elmosolyodott és bólintott, de arckifejezése elárulta Shoudrának, hogy alegkevésbé sem hiszi el a nő utolsó mondatát – mint ahogy a jogarőr sem hitt benne.Shoudra tudta – És ez a tudat fájdalommal töltötte el –, hogy Elastul őrgróf mégerőszakosabban követelné az érc beszennyezését, ha úgy vélné, ezzel

még nagyobb katasztrófát okozhatna Mithrill Csarnoknak.– Akkor viszont mondd meg, hogy mit keresel és mi a terved?– kérdezte a gnómot és átkukucskált Nanfoodle válla fölött.Rögtön felismerte Mithrill Csarnok legnyugatibb szegletét, az Őrző Völgyébe nyíló kaput és

a lenti alagutakat.– Még nem tudom – vallotta be a gnóm. – De utánajárok, aminek csak tudok, és

megpróbálok módot találni arra, hogy szakértelmemet Mithrill Csarnok javára fordítsam.– Jobb ajánlatot remélsz Bruenor királytól? – kérdezte Shoudra, és féloldalasan

elmosolyodott.Nanfoodle tiltakozni kezdett, egészen addig, amíg fel nem nézett a nő arcába.– Még csak néhány napja vagyok itt, de Mithrill Csarnokot már most inkább otthonomnak

érzem, mint Mirabart valaha is – ismerte be.Shoudra nem szállt vele vitába. Őt korántsem nyűgözte le annyira a hely, mivel minden a

föld alatt terült el, de ettől függetlenül tökéletesen meg tudta érteni a gnómot.-Neked is tanulnod kellene – szólalt meg Nanfoodle, és figyelme máris visszaterelődött a

térképre. – A mágiában való jártasságod nagy szolgálatot tehet a Harcpöröly Klánnakezekben a sötét időkben.

A kimerült és újabb sebeket szerzett Catti-brie éppen csak visszaért aznap éjszaka MithrillCsarnokba, amikor nagy zsivajra lett figyelmes: papok rohantak Bruenor ágyához. A nőledobta köpenyét, íját, sőt még kardövét is a folyosóban, és száguldani kezdett a betegszobafelé, ahol már egy csapat pap és Tömbváll

Pikel sürgölődött apja ágya körül. Mindannyian kántáltak, imádkoztak és kezüket finomanBruenor mellkasára tették, majd szabadjára engedték gyógyító mágiájukat.

A szertartás felénél Bruenor megmozdult egy kicsit, sőt még köhintett is egyet, de azutánvisszasüppedt a teljes eszméletvesztésbe.

Sütifejű Cordio és Karmoló Stumpet – a két legmagasabb rangú pap – egy darabigvizsgálgatták Bruenort, majd körülnéztek, és elégedetten bólintottak. Újabb esetlegeskatasztrófát hárítottak el és ismét visszahozták Bruenort a halál torkából.

Catti-brie tekintete sokkal tovább időzött el a papokon, mint mozdulatlan atyján. Akadtakegyesek, akik mindent kiadtak magukból, és most Bruenor ágyának támaszkodtak. És báréppen most hajtottak végre egy újabb csodát, egyikük sem tűnt különösebben elégedettnek –még az örökösen boldog Pikel sem.

Kisvártatva elkezdtek kifelé sorjázni a szobából, elhaladva Catti-brie mellett – többségükvállon veregette a lányt.

– Minden nap idejövünk – mondta Sütifejű Cordio, amikor már csak ő és Catti-brie maradtbenn Bruenorral.

A nő apjához lépett, és letérdelt az ágy mellé. A kezébe fogta a kezét, és a melléhezszorította. Bruenor keze olyan hűvös volt, mintha életenergiája szinte semmivé foszlott volna.Catti-brie gyorsan körülpillantott a szobában, tekintete végigsiklott a számos gyertyán, ameleg takarókon, és megpróbálta emlékeztetni

magát arra, hogy ez a szoba nagyon különbözik a Withegroo összeomlott tornya alatti szűk,sötét és nedves alagutaktól, ott Lapályosban. Bizonyos, hogy ez a hely kényelmesebb,jobban szellőzik és megfelelően meg van világítva – de Catti-brie ennek dacára sem látottkülönbséget. Az ifjú nő soha nem a bútorzatra figyelt, nem is a megvilágítására, hanem aszoba közepén teljesen mozdulatlanul fekvő alakra.

Amikor Catti-brie ránézett apjára, abban a pillanatban eszébe jutott egy másik, szinténhaláltusáját vívó barátja. Nyugaton, a Kardpart mentén ő és a többiek éppen ilyen állapotbantaláltak rá Drizzt Do'Urdenre, aki halálos sebet kapva hevert a terem egyik felében, míg atragikus sorsú elf, Le'lorinel – Ellifain – feküdt a másikban, ugyanolyan állapotban. Drizztarra kérte Catti-brie-t, hogy Ellifaint mentse meg helyette, hogy varázslatos főzettel az elfsebét és ne az övét gyógyítsa be.

Bruenor volt az, aki azonnal elvetette még a gondolatot is, így Drizzt túlélte azt a napot.Drizzt aznap nehéz választás elé állította Catti-brie-t és a többieket, akik saját szívük szerintés a nagyobb jó érdekében döntöttek. Szerencsére úgy tűnt, a két dolog egybeesik.

De most mi a helyzet? Saját – esetleg önző – vágyaik miatt lépjenek olyan útra, amely nema nagyobb jó érdekét szolgálja?

A papok hősiessége életben tartotta Bruenort – már ha ezt az állapotot életnek lehetett

nevezni. Naponta általában többször is rohanniuk kellett, hogy minden gyógyítóképességüket latba vetve visszahozzák a királyt a halálhoz hasonló kómaszerű állapotba.

– Hagynunk kellene, hogy elmenj? – kérdezte Catti-brie csendesen Bruenortól.– Mit mondál? – kérdezte Cordio, és odanyomakodott a nő Catti-brie felpillantott a törpére,

szemügyre vette aggódó arcát, majd elmosolyodott, és így szólt:– Semmi különöset, Cordio. Csak apámat szólítottam.Tekintete visszavándorolt Bruenor szürke arcára, és hozzá-– Csakhogy nem hall engem.– De tudja, hogy itten vagy – suttogta a törpe, és a nő vállára tette kezét, hogy erőt öntsön

belé.– Tudja? Én nem hiszem – felelte Catti-brie. – Lehet, hogy ez itt a gond. Talán elvesztéd a

bátorságot és a reményt? – kérdezte Bruenortól. – Azt hiszed, hogy meghaltam, akárcsakWulfgar, Regis, meg Drizzt? Annyit tudsz, hogy az orkok győztek Lapályosnál, igaz-e?

Egy pillanatra tekintete még elidőzött Bruenoron, majd felnézett Cordióra, és a törpearckifejezése megadta azt a bizonyosságot, amire szüksége volt.

– Rendben van?! – kiáltotta ekkor egy hang az ajtóból, mire mindketten felpillantottak: Regisszaladt be a szobába, nyomában Wulfgarral.

Cordio megnyugtatta őket, hogy Bruenor jól van, majd távozott, de előtte még odahajoltCatti-brie-hez, és csókot nyomott az arcára.

– Beszélj még hozzá – suttogta a törpe.Catti-brie erre még erősebben megszorította Bruenor kezét, és minden érzékével a kezére

összpontosított, hogy kap-e valamiféle visszajelzést, valami aprócska jelet, ami arra vall,hogy Bruenor érzékeli jelenlétét.

Semmi. Csak a hűvös, láthatóan élettelen bőrt tapintotta.A nő nagy levegőt vett, újra megszorította a kezet, majd erővel talpra állt, és barátaihoz

fordult.– Vannak bizonyos döntések, amelyeket meg kell hoznunk – közölte, és rezzenetlen hangja

nagy elszánásról árulkodott.Wulfgar érdeklődve nézett rá, de Regis – aki jobban ismerte a Csarnok ügyeit – hatalmasat

sóhajtott.– A papok napról napra egyre csalódottabbak – mondta.– És máshol legalább olyan nagy szükség van rájuk, mint itt – ismerte be Catti-brie önmaga

előtt is, habár minden egyes szó késként döfött belé. Tekintete visszatért szegény Bruenorra,aki olyan halkan lélegzett, hogy mellkasa még csak nem is emelkedett és süllyedt. –Sebesültjeink vannak, akiket el kell látni.

– Szerinted magukra hagynák a királyukat? – kérdezte Wulfgar, és árnyalatnyi haraglopózott a hangjába. – Bruenor maga Mithrill Csarnok. O hozta vissza ide a klánt, és ő emeltefel őket. Adósai minden erőfeszítéséért és még sok minden másért.

– És szerinted Bruenor ezt akarná? – kérdezte Regis, mielőtt Catti-brie megszólalhatottvolna. – Ha tudná, hogy a többiek szenvednek, sőt haldokolnak, mert itt ilyen sok pap vanlekötve, akik mind azt a kevéske életet próbálják megóvni, ami még megmaradt benne...akkor nem örülne.

– Hogy mondhatsz ilyet?! – ordított fel Wulfgar. – Azok után, hogy Bruenor...– Egyikünk sem szereti kevésbé őt, mint ahogy te szereted – szakította félbe Catti-brie.

Odalépett Wulfgarhoz, és félrelökte a barbár vádlóan felemelt ujját, majd egy pillanatnyiküszködés után

átölelte a férfit, és magához húzta. – Sem én, sem Bendőkorgi.Végezetül még szorosabban magához ölelte Wulfgart, aki nem ellenkezett.– Egyikünk sem léphet a helyébe – jelentette ki Regis. – Én vagyok Mithrill Csarnok

háznagya, de csak azért, mert Bruenor nevében szólok, még nem szólhatok Bruenor vagy aHarcpöröly Klán beleegyezése nélkül.

– Mint ahogy én sem, és te sem, Wulfgar, de még Drizzt sem – bólintott Catti-brie, éselengedte a legyőzött barbárt, majd hátralépett. – Csak egy törpe lehet Mithrill Csarnok

királya, de úgy vélem, hogy hármunknak, mint Bruenor családjának és barátainak jelentősbeleszólásunk lesz abban, hogy ki kövesse őt. Tartozunk annyival Bruenornak, hogy jólválasszunk.

– Szerintem Dagnabit lehetett volna az utód – szólt Regis.– Akkor esetleg az apja? – kérdezte Catti-brie, és bár ő kezdeményezte a dolgot, szinte

nem hitt a fülének, hogy ilyen szörnyű ügyekről kell tárgyalniuk.Regis megrázta a fejét.– Dagna nem fogadná el... mint ahogy a háznagyi tisztet is visszautasította. Persze

beszélhetünk 'vele, de csekély érdeklődést mutat a dolog iránt.– Akkor hát ki legyen? – kérdezte Wulfgar.– Sütifejű Cordio bámulatos vezére a Csarnok törpéinek – közölte Regis. – Csodálatosan

szervezte meg az alsó alagutak védelmét, mint ahogy azt is ő tervezte meg, hogy a papokváltásokban gondoskodjanak a sebesültekről és Bruenorról.

– Csakhogy Cordio nem Harcpöröly – emlékeztette a félszerzetet Catti-brie. – És pap mégsosem állt Mithrill Csarnok élén.

– Bruenor legközelebbi rokonai a Kérgesüllők – mondta Wulfgar. – És annyi bizonyos, hogynem akad köztük senki, aki Banaknál jobban kitűnt volna a Csarnokon kívül folyó harcban.

Két barátja töprengett egy darabig, majd egyszerre bólintottak helyeslésük jeléül.– Akkor legyen hát Banak – mondta ki a végszót Regis. – Már ha túléli az orkokkal vívott

háborút.– És ha... – fűzte hozzá Catti-brie, de elakadt a szava, és tekintete ismét Bruenorra

vándorolt.Banakot fogják javasolni Mithrill Csarnok új királyának, de csak azt követően, hogy apja – a

drága vén törpe, aki magához vette az elárvult lánykát, majd méltóságot és reményt advaneki, felnevelte – eltávozik a hús-vér lények világából.

MÁSODIK RÉSZ

TÜKÖRBE NÉZVE

Tévedtem – mint ahogy tudtam is, hogy így lesz. Azokban a pillanatokban, amikor képesvoltam Levetkőzni haragomat, már egy ideje tudtam, hogy lépéseim a vakmerőség határátsúrolják, és hogy végül utolér a végzet a hegyek lejtőjén.

Vajon erre vágytam mindvégig Lapályos eleste óta? Kínjaim elmúlását reméltem egylándzsadöféstől?

Ez az ork támadás sokkal többről szól, mint ahogy azt hittük, amikor találkoztunk a FelbarrCitadellájából jött két sebesült és eltévedt törpével. Az orkok szervezettséget ésegyüttműködést alakítottak ki – legalábbis annyira, hogy kifent kardjukat a közös ellenségnektartogatják. Annyi bizonyos, hogy egész Északot veszély fenyegeti – különösen MithrillCsarnokot – És a legkevésbé sem lepődnék meg azon, ha azt hallanám, hogy a törpékmáris visszahúzódtak sötét csarnokaikba, és lezárták a hatalmas kapukat, nehogy a mindentelsöprő ork horda bezúduljon rajta.

Talán a felismerés, hogy ez a horda fenyegetést jelent a helyre, amely oly sokáig azotthonom volt, talán ez űzött engem, amikor lecsaptam a martalócokra. Talán a tetteimkeltettek némi nyugtalanságot a támadókban és nyújtottak némi segítséget a törpéknek.

Vagy ez a gondolatszál csupán önigazolás? Beismerhetem ezt legalább önmagam előtt? Aszívem mélyén ugyanis tudom, hogy ha az orkok visszavonultak volna odúikba Lapályoseleste után, én akkor sem tértem volna vissza Mithrill Csarnokba. Követtem volna az orkokata legsötétebb zugokba is, magasra emelt, csapásra kész szablyákkal, oldalamonGuenhwyvarral. Keményen sújtottam volna le rájuk – éppen úgy, mint most –, egyetlenörömet lelvén még az életben: látni az orkok kiömlő meleg vérét.

Ó, mennyire gyűlölöm őket!Vagy ezzel az ő szintjükre süllyedek?Minden olyan zavaros előttem. Keményen sújtok le, miközben gondolatban magam előtt

látom Bruenort a lángoló torony tetején, amint alázuhan a halálba. Keményen sújtok le,miközben gondolatban magam előtt látom a terem túlsó felében sebsülten heverő Ellifaint,amint eljön érte a halál.

Keményen sújtok le, és ha szerencsés vagyok, nem látok semmit, de semmit – csak apillanat kavargását. Amikor ösztöneim elsöprik a racionális gondolatokat, békét lelek.

Abban a pillanatban azonban, amint az ösztöneim visszahúzódtak, mert az orkok meghaltakvagy elmenekültek, gyakran szembesültem tetteim nemkívánatos és szándékolatlankövetkezményeivel.

Milyen fájdalmat okoztam az elmúlt napokban Guenhwyvarnak!A párduc azonnal megjelenik hívásomra, és utasításaim, valamint ösztönei alapján küzd.

Arra kérem, hogy veszélyes ellenfelekkel szálljon szembe, és ő zokszó nélkülengedelmeskedik. Hallom sebesült üvöltését, miközben az óriás markában vergődik, de mégezzel a hörgéssel sem vádol engem. És amikor ismét szólítom – miután kipihente magát azAsztrális Síkon – ott terem mellettem, és nem panaszkodik, nem ítélkezik.

Most minden olyan, mint akkor volt, amikor a Mélysötétben éltem, miután elhagytamMenzoberranzant. Guen az egyetlen kapcsolatom a bennem élő emberséggel, szívemre éslelkemre nyíló egyetlen ablak.

Tudom, hogy el kellene szakadnom tőle, hogy át kellene adnom egy nálamérdemesebbnek, mivel nem reménykedem abban, hogy túlélem ezt a megpróbáltatást.Milyen sebet ejt rajtam a gondolat, hogy a

Guenhavyvart megidéző szobrocska; a párduc asztrális szelleméhez vezető kapocs egy orkkezébe kerül!

És mégis azon kapom magam, hogy nem tudok visszatérni Mithrill Csarnokba, és odaadni apárducot a törpéknek. Ezen az úton nem járhatok nélküle, és erről az útról nem tudok letérni.

Talán gyenge vagyok, de az is lehet, hogy bolond. Bárhogy legyen is, még nem állok

készem arra, hogy bevégezzem ezt a háborút: még nem állok készen arra, hogy lemondjakaz orkok kiömlő meleg véréről. Ezek a fenevadak fájdalmat okoztak nekem, amit én ezerszerés ezerszer fizetek vissza nekik, egészen addig, amíg szablyáim ki nem csúsznak elernyedőujjaim közül, és holtan a földre nem zuhanok.

Csak reménykedhetem, hogy Guenhwyvar legyőzi a varázslatos szobrocska késztetését, ésakarata diadalmaskodik annak sürgetésén.

Hiszek abban, hogy így lesz, és ha egy ork elveszi a holttestemről a szobrocskát, majdvalamilyen úton-módon rájön, hogy miként használja, önnön halálát idézi meg vele.

Legalábbis ebben reménykedem.Talán ez is csak egy újabb hazugság, egy újabb önigazolás.Talán annyira belegabalyodtam már a hazugságok finom pókhálójába, hogy már nincs kiút.Csak a fájdalmas emlékek és a vadászat öröme maradt. Ezt az örömöt hajszolom ezután –

mindhalálig.Drizzt Do’Urden

8

KEDÉLYÁLLAPOT

Drizzt szúrósan meredt az elfre, aki éppen az imént mondta ki a nevét. A felismerés szikrájavillant fel a drow-ban – de ebben nem volt semmi megfogható, semmi olyasmi, amibebelekapaszkodhatott volna.

– Van kenőcsünk, amely segíthet begyógyítani a sebedet – kötölte az elf.Lépett egyet előre – mire Drizzt lépett egyet hátra.Az elf megtorpant, és mindkét kezét felemelte.– Számos év telt el, és örömmel látom, hogy jól vagy.Drizzt önkéntelenül is összerezzent a kijelentésben csengő irónia hallatán, mivel

sokféleképpen érezte magát, de "jól" semmiképpen. Gondolatai azonban elkalandoztak errőla témáról, és :inkább arra az utalásra összpontosított, miszerint ő már találkozott ezzel azelffel – most megpróbálta felidézni, hogy hol és mikor történt mindez. Kevés felszíni elfetismert meg azóta, hogy elhagyta Mélysötétet. Tízvárosban nem sokan éltek közülük, ésDrizzt amúgy sem került túl közeli barátságba sok városlakóval – szívesebben töltötte idejéta törpék között, vagy odakint a nyílt.

Ahogy azonban Ellifainra gondolt, a szegény, megtévedt elfre, a világ és egyben saját életevégéig üldözte őt, azonnal megértette az összefüggést.

– A Hold-erdőből jöttetek – mondta.A férfi társára pillantott és meghajolt.– Tarathiel vagyok, szolgálatodra.Ekkor Drizztnek minden eszébe jutott. Évekkel ezelőtt, amikor Mélysötétbe tartott, átutazott

a Hold-erdőn, ahol találkozott Ellifain klánjával. Ez az elf, Tarathiel vezette ki onnan, sőt mégazt is megengedte, hogy egy darabig az elf törzs egyik pompás paripáján lovagoljon.Találkozásuk kurta volt és kiélezett, de kölcsönös tisztelettel és bizonyos fokú bizalommalzárult.

– Bocsássatok meg gyatra memóriámért – felelte Drizzt.Ki akarta fejezni háláját Tarathiel korábbi nagylelkűségéért, és amiért a páros a

közelmúltban a segítségére sietett a harcban, de azután meggondolta magát. Drizztráébredt, hogy nem áll szándékában beszélgetésbe bocsátkozni. Vajon tudnak az elfek arról,hogy Ellifain üldözte és végül rátámadt? Elmondhatja-e nekik,

mi lett Ellifain sorsa, hogy halálát ugyanazok a szablyák okozták, amelyeket most Drizzt akezében tart?

– Örvendek, hogy ismét találkoztunk, Tarathiel – szólt Drizzt, kissé kurtán.– És Innovindil – fejezte be a mondatot az elf férfi, gyönyörű és halálos társa felé intve.Drizzt kissé mereven meghajolt.– Az orkok hamarosan visszatérnek – szólalt meg Innovindil, aki a rövid beszélgetés alatt a

környéket fürkészte. – Menjünk oda, ahol kényelmesen elbeszélgethetünk a múltról, valaminta vidéket sújtó jelenlegi veszélyről.

A két elf elindult, és intettek Drizztnek, hogy zárkózzon fel hozzájuk, de a drow nem tette.– Nem könnyíthetjük meg ellenségeink dolgát azzal, hogy mindannyian egy irányba

menekülünk. Talán útjaink ismét keresztezik egymást.Ezzel meghajolt, tokjukba csúsztatta a szablyákat, és elrohant az ellenkező irányba.Tarathiel Drizzt után indult és kiáltani akart, de ekkor Innovindil megragadta a karját.– Hadd menjen – suttogta a nő. – Nem áll készen arra, hogy beszéljen velünk.-Tudni akarom, hogy mi történt Ellifainnal – tiltakozott Tarathiel.– Most már tud rólunk, és felkeres minket, ha készen áll – magyarázta Innovindil.– Legalább figyelmezetni kellene Ellifainra.Innovindil megvonta a vállát, mintha ez mit sem számítana.– Vajon errefelé kószál? Ha így is van, vajon Drizzt Do'Urden üldözése érdekében teljesen

megfeledkezik a józan észről? A vidéken sokkal közvetlenebb veszélyekkel kell számolnia.

Tarathiel nem vette le tekintetét a távolodó drow-ról, és még mindig úgy tűnt, mint aki azonnyomban utánaered, de nem tépte ki magát Innovindil makacs szorításából.

– Felkeres minket, méghozzá hamarosan – jósolta Innovindil.– Úgy beszélsz, mintha ismernéd – felelte erre Tarathiel.Amikor a férfi Innovindilre nézett, látta, hogy ő is a távolodó drow után bámul.Az elf nő lassan bólintott.– Talán így is van.Háromöklű Urlgen rohamcsapatainak utolsó – túlnyomórészt goblinokból álló – hullámát

figyelte, amint az a veszélyekre fittyet hányva, felrobog a sziklás lejtőn, és nekizúdul a törpékvédőállásának. Az ork vezér ügyet sem vetett a csatakiáltásokat felváltó fájdalomüvöltésekre,inkább a magaslatot tartó védőkre

összpontosított.A törpék pazar pontossággal manővereztek, de az ork vezérnek úgy tűnt, mintha vonalaik

most már valamivel lassabban rendeződnének el, mintha kezdenének fáradni. Urlgenagyaras szája csúfondáros vigyorra húzódott. Tudta, hogy előbb-utóbb elfáradnak, mivel nemhagyott nekik egy perc nyugtot sem. Nappal az ork erők csaptak le rájuk, éjjel pedig a goblinrohamcsapatok. A törpék még a visszavonulás és az átcsoportosítás óráiban sempihenhettek, mivel védelmük még mindig nem készült el teljesen.

A törpe vonalak jobbszárnyán – Urlgentől balra – a sudár ork villanásokra figyelt fel. Atörpék állásukat ismét a két csodálatos harcos köré csoportosították – egyikük egy hatalmastermetű férfi volt, akinek ereje az óriásokéval vetekedett, a másik pedig egy íjásznő, akinekvarázslatos íja minden egyes támadásnál elsöpörte Urlgen balszárnyának legvégét. Urlgentudta, hogy mindketten ott voltak Lapályos ostrománál, mivel nagyon jól emlékezett mégazokra a ragyogó mágikus nyilakra – a halálos ezüstcsíkokra – És a barbárra, aki rettegéstébresztett az orkok soraiban. A hatalmas harcos egymaga tartotta a lapályosi fal centrumát,szinte játszi könnyedséggel szórva szét a támadókat.

Ökle éppen olyan keményen sújtott le, mint akármelyik vasfegyver, és pörölyének egyetlensuhintásával egy időben két-három orkot söpört le a falról.

Urlgen megfigyelte, hogy a goblinok közül egyre kevesebben igyekeznek abba az irányba –támadásukat inkább a centrumra és a jobbszárnyra összpontosították.

De a varázslatos íj még mindig szórta lövedékeit, és Urlgennek a legcsekélyebb kétségesem volt afelől, hogy a barbár harcos is talál leölni való ellenséget.

A támadás hamarosan kifulladt, a szervezetlen és megvert goblinok pedig rohanni kezdtekvisszafelé a köves terepen. Talán a törpék egyre fokozódó kimerültségét mutatta az .is, hogykorántsem üldözték a goblinokat olyan messzire, mint a korábbi támadásoknál, és Urlgenkezdett bízni abban, hogy kifáraszthatja őket.

A sudár ork ezen töprengett, és a válla fölött hátranézett, a tőle északra elterülő vidékre.Jelentéseket kapott arról, hogy az ork törzsek nagy számban gyülekeznek, és atyja seregeegyre nő.

De vajon hol lehetnek?Urlgent tépelődésre késztették a kérdésben megbúvó lehetőségek. Egyrészt tudta, hogy

egyszerűen nincs annyi harcosa, amennyivel kivethetné a törpéket állásaikból, ezért aztkívánta, bárcsak megérkezne már az erősítés, ami segítene leszorítani a csúfteremtményeket a sziklafalról, és visszaűzni őket Mithrill Csarnok bűzhödt üregeibe.Másrészt viszont Urlgent nem nyűgözte le különösebben az a gondolat, hogy öntelt atyjamentse meg – annak pedig még kevésbé örült volna, ha Gerti Orelsdottr érkezik megjelentős számú óriásával és söpri el a megmaradt törpéket.

Talán az lenne a legjobb, ha a dolgok úgy folytatódnának, mint eddig – hiszen napról napraígy is újabb harcosok csatlakoztak Urlgen csapataihoz. Habár a hegy lejtőjén több száz orkés goblin hevert holtan, Urlgen serege mostanra nagyobb lett, mint amikor sikerült sarokbaszorítania a törpéket.

Azt nem kockáztathatja meg, hogy mindent elsöprő rohamot indítson a törpék ellen.De a felmorzsoló taktika eredményre vezet majd.

Kezdte megfeszíteni a húrt, de a lény már túl közel jutott. A rögtönzésre mindig készCatti-brie megpördítette a fegyvert, és felfelé dobta, majd mindkét kezével elkapta a végét ésnagyot suhintott vele, arcon találva a csúf goblint.

A teremtény hátratántorodott, de nem esett el a csapástól. Végre úgy tűnt, hogy sikerült réstütni a rettentő páros védelmén, így társaival együtt felbömbölt és megrohanta a nőt.

Catti-brie azonban már eldobta íját, és előrántotta Khazid'heát – az értelmes és halálosanéles penge lelkesen dorombolt a kezében. Megrohanta a rohamozó goblinokat – keresztbevágott, előredöfött, majd megismételte a mozdulatsort. A Vágó becenévre hallgatóKhazid'hea megfelelt hírnevének, és átmetszett mindent, ami az útjába került: lándzsákat,gyenge fapajzsokat és nem egy goblin kart.

A goblinok azonban nyomultak tovább, bár sokkal inkább a lendület, mintsem a lelkesedésvitte őket előre – de Catti-brie nem hátrált. Egy visszakezes vágással lemetszett egylándzsahegyet, még mielőtt az túl közel került volna hozzá, majd az ezt követő lefelé irányulólapvágás végleg kihúzta a talajt a már így is egyensúlyát vesztett teremtmény alól, hogyazután egy gyors visszafordítás után Khazid'hea szépen kettészelje a goblin fejét.

Remek munka! – kiáltotta a kard telepátia útján.– Az effajta munka kész öröm – dünnyögte Catti-brie.Keresztbe rántotta a kardot, majd oldalra csusszant, mert megérezte, hogy valaki nagy

sebességgel közeledik a háta mögött.Wulfgar tökéletes időzítéssel rohant el a nő mellett, és vetette magát a rohamozó goblinok

útjába. Szinte le sem lassítva, egyszerűen átrobogott az első kettőn, félretaszítva őket azútból, majd újabb kettőt takarított el, meglendítve a hatalmas Égisz-agyart. Most az őpihenésének ideje jött el – így körbe és felfelé lendítette pörölyét, hogy Catti-brie át tudjonfutni felemelt karja alatt, szorgalmasan döfködve Vágóval.

A goblinoknak nem kellett sok idő, hogy felfogják, elérkezett a végzetük – így a félelmetespároshoz legközelebb állók egymást taposva, egymáson átesve és őrjöngve iszkoltak minéltávolabb.

Eddigre az összes goblin futásnak eredt, az egész törpe védvonal teljes hosszában.Wulfgar a nyomukba szegődött, és egyik kezével elkapott egy tarkót. A barbár felmorrant,majd a levegőbe emelte a lényt – amikor pedig az megpróbált ellenállni és husángjávalvisszafelé ütni, Wulfgar olyan vadul rázta meg, hogy a

goblin szája lebernyegszerűen csapkodott, teste vadul rázkódott, husángja meg jó messzireelrepült. A goblin hamarosan követte fegyverét, amikor Wulfgar magasan és jó messzireeldobta – át az aprócska szurdokon, amely a törpe vonalak végét jelezte.

A barbár megfordult, és látta, hogy Catti-brie célra emeli Taulmarilt. A barbár visszasétált anőhöz, aki még megeresztett néhány lövést a visszavonuló goblinokra.

– Ez az átkozott kard folyton panaszkodik – mondta neki Catti-brie. – Oda akar menni, hogyellenségeket öljön. – A nő felhorkant. – Vágónak mindegy, hogy ellenségeket vagy barátokatöldököl!

-Attól tartok, hogy megkapja, amire vágyik, sőt még annál többet is – felelte Wulfgar.– A nyomorultakat még az sem érdekli, ha lemészároljuk őket.Nem másért rohamoznak, csak azért, hogy ne tudjunk pihenni, de közben halomra öljük

őket.– És a végén elfoglalják majd a gerincet – tette hozzá Wulfgar Karját Catti-brie válla köré

fonta és hátrapillantott, mire a nő is követte példáját.A törpék eddigre már elszállították sebesültjeiket, rákötözve őket a kötéllétrára erősített

saroglyákhoz, és kezdték leengedni azokat a szirtfal mentén, csigasorok segítségével.Természetesen csak a legsúlyosabb sebeket kapott törpék kerültek le, mivel a ! keményharcosokat nem volt könnyű kiiktatni – de még így is jó

néhányan kezdték meg útjukat a sziklafal mentén lefelé, az Őrző Völgyébe, ahol már vártákőket.

Azok a törpék, akik szintén elhagyták a csatateret, külön csoportot alkottak oldalt – de senkisem sietett, hogy minél gyorsabban lejutassa őket. Rajtuk már egyetlen pap sem segíthetett.

-A varázsos tegez révén éjjel-nappal tudok nyilazni Szívkeresővel, és sosem fogyok ki avesszőkből – szólalt meg Catti-brie.

Nem úgy, mint Banak harcosai, akiknek vonala egyre vékonyabb és vékonyabb. Lentrőlnem fogunk több segítséget kapni, mivel minden erejüket leköti az alsó csarnokok ésalagutak, valamint a keleti kapu, meg az Őrző Völgyének a biztosítása.

– Banak jó hasznát látná a tiedhez hasonló tegeznek, csak neki olyan kellene, ami mágikusnyilak helyett törpe harcosokat termel – bólintott Wulfgar.

Catti-brie nagy nehezen ki tudott préselni egy apró mosolyt a tréfa hallatán, de amikorWulfgarra nézett, rögtön látta, hogy barátja egyáltalán nem viccnek szánta a megjegyzést.

A makacs törpék máris visszatértek másféle elfoglaltságaikhoz – falakat és állásokatépítettek, de Catti-brie-nek úgy tűnt, hogy a kalapácsok most már kicsit lassabban sújtanakle.

Az orkok és a goblinok kifárasztották őket.És a szörnyetegeket nem érdekelték a halottaik.Nesztelenül lépett a hatalmas sziklatömb szélére – csupasz lába könnyedén és egyensúlyát

mindvégig megtartva lökte előre.Drizzt hasra vetette magát, lekukucskált és szinte azonnal észre is vette a barlangnyílást.Miközben figyelt, az elf nő bukkant fel egy pegazust vezetve.A hatalmas hátas egyik szárnyát az oldalához kötözték, de Drizzt tudta, hogy ezzel nem a

szárnyas ló repülését akarták meggátolni – inkább tűnt a dolog valamiféle elsősegélynek. Ateremtményt láthatóan nem nagyon zavarta a kötés.

Miközben Drizzt folytatta a leskelődést, a nap a háta mögött a láthatár felé csúszott, az elfnő pedig nekiállt lecsutakolni a csillogó fehér szőrű pegazust, és halkan énekelni kezdett.Édes hangja eljutott Drizzt fülébe is.

Minden olyan... normálisnak tetszett. Meghittnek és csendesnek.Ekkor feltűnt a másik pegazus is, és Drizzt kicsit visszahúzódott, amikor a lény hátán ülő

Tarathiel lefelé irányította a szárnyas lovat, társa mögé érkezve. Ahogy a hátas patáimegérintették a követ, az elf egyetlen kecses mozdulattal lepattant a nyeregből – bal lábátjobbra lendítette át a nyereg fölött, majd a nyeregben oldalra fordulva, egy hátraszaltóvalelrugaszkodott.

Könnyedén ért földet, és társához indult, aki azonmód egy kefét nyomott a kezébe, amivellecsutakolhatta pegazusát.

Drizzt még egy darabig figyelte kettejüket – a keserűség és a remény viaskodott benne.Bennük meglátta az Ellifainban rejlő lehetőséget – látta, hogy kivé válhatott volna a lány,hogy ki kellett volna hogy váljon. A történtek igazságtalanságára gondolva ökölbe szorította akezét, összepréselte száját, és nem vágyott másra, csak hogy most azonnal elrohanjon ésújabb, elpusztítani való ellenségeket találjon.

A nap lejjebb bukott, és alkony ereszkedett a tájra. A két elf egymás mellett lépdelvevezette át a pegazusokat a barlangszáján.

Drizzt a hátára gördült, és az égen felbukkanó pislákoló csillagokat nézte. Megmasszíroztaarcát, és újra Ellifainra, meg Bruenorra gondolt.

És újra azon merengett, hogy miről szólt ez az egész, hogy mi értelme volt az áldozatnak,hogy milyen értékeket talál az erkölcsi szabályokhoz való ragaszkodásban. Tudta, hogyazonnal `Mithrill Csarnok felé kellene indulnia, hogy megtudja, barátai ''közül túlélte-e valaki alapályosi ork támadást.

De nem tudta rászánni magát. Most nem.Tudta, hogy le kellene másznia erről a szikláról, és beszélnie kellene ezekkel az elfekkel –

Ellifain népével –, hogy elmondja milyen véget ért társuk, és kifejezze szomorúságát.De már attól megdermedt, ha arra gondolt, hogy Tarathiellel ilyen komor híreket kell

közölnie.Újra maga előtt látta a ledőlő tornyot, és ismét maga előtt látta legkedvesebb barátja

halálát.Drizzt életének legszomorítóbb napja kristálytisztán rajzolódott ki előtte, és kezdte lehúzni a

csüggedés sötét vermébe. Ekkor felállt a sziklán és elrohant a szürkületben – jó egymérföldet futott saját aprócska barlangjáig, ahol még sokáig üldögélt, kezében tartva a romokközött talált egytülkű sisakot.

Szomorúsága egyre nőtt, miközben kezében forgatta a sisakot.Érezte, hogy a feketeség körülöleli, megragadja, és tudta, hogy felfalja és elpusztítja őt.Drizzt egyetlen fegyverét vetette be a kétségbeesés ellen. Szívesen előhívta volna

Guenhwyvart, de ezt nem tehette meg, mivel a párduc még nem pihent eleget, még nemheverte ki az óriás okozta sebeket.

Így a Vadász egyedül indult neki a sötét éjszakának, hogy újabb ellenfelekkel végezzen.

9

GRUUMSH FIGYEL

Obould király kemény harcosokból álló fallal vette körül magát, amikor áthaladt a Lapályosromjait körülvevő hatalmas sátortáboron. A nagytermetű ork aznap tétova hangulatban volt,mivel az Achtel meggyilkolása vetette hullámok még mindig nem ültek el, és Obould márazon töprengett, hogy ez a kedvezőtlen fordulat nem fordítja-e ellene és ügye ellenvalamelyik törzset. A terület szélén posztoló ork őrök reagálása azonban reménykeltőnekbizonyult, mert többen hasra vetették magukat Obould előtt, és ott csúsztak-másztak – ez azork királyt mindig örömmel töltötte el –, de a többiek is mélyen meghajoltak, és így maradtak,szemüket lesütve, tisztelettudóan válaszolva az ork király esetleg hozzájuk intézettkérdéseire. Az őrszemek Obouldot egybehangzóan Vicsori Arganthhoz irányították.

A színpompás sámánt nem volt nehéz megtalálni. Rikító öltözékével, tollas fejdíszével, ahalott Achteltől megszerzett köpenyével a megállás nélkül ide-oda forgó Arganthmindenkinek a figyelmét felkeltette. Azonban minden neheztelés, amit Obould érzett azesetleges vetélytársként fellépő sámán iránt, szinte azonnal szertefoszlott, ahogy a sámánmegpillantotta az ork királyt. Amint észrevette Obouldot, azonnal hasra vágta

agát – mintha csak egy óriás elhajította szikla találta volna.– Sokvesszős Obould! – sikoltotta Arganth, és hangjából egyértelműen kihallatszott, hogy

szinte visít örömében. – Obould!Obould! Obould!Az Arganth körül álló orkok szintén a földre vetették magukat, és ők is diadalittasan

ordibáltak.Obould furcsálkodva nézett testőreire, és amikor azok csak a vállukat vonogatták, hirtelen

fensőbbséges arckifejezést öltött.Igen, élvezte az előadást! Elmélázott azon is, hogy talán többet kellene követelnie a hozzá

legközelebb állóktól...– Te vagy Vicsori? Vicsori Arganth? – kérdezte a király, és az arcra borult, ide-oda vonagló

sámán fölé tornyosult.– Obould szól hozzám! – kiáltott fel Arganth. – Gruumsh áldása rajtam!– Kelj fel! – parancsolt rá az uralkodó.Amikor a sámán habozott, megragadta Arganthot a tarkójánál fogva és talpra rántotta.– Már vártuk az érkezésedet, hatalmas uram – hadarta .Arganth azonnal, és lesütötte a szemét.Az egyensúlya megtartása miatt kissé hátradőlt tartású Obould ráébredt, hogy ez a

látványos, túlzásba vitt hűség nem lehet más, csak egy merénylet nyitánya, megragadta asámán állát, és kényszerítette, hogy felfelé nézzen.

– Beszélni fogunk! – dörögte az ork király.Úgy tűnt, hogy Arganth végre lecsillapodott. Véreres tekintete végigsöpört a földre borult

többi orkon, majd összekapcsolódott Obould fenyegető pillantásával.– A sátramban, hatalmas uram? – kérdezte reménykedve.Obould elengedte és intett neki, hogy mutassa az utat. Egyben jelzett az őreinek is, hogy

maradjanak éberek, és ne távolodjanak el tőle messzire.Arganth teljesen más arcát mutatta, amikor ő és a király eltűntek a sátorban, és az orkok

már nem láthatták őket.– Jó, hogy eljöttél, Sokvesszős Obould király – kezdte a sámán, akinek hangjában még

mindig ott bujkált a tisztelet, de belső erőt is sugallt, amit eddig nem lehetett észrevenni. – Atörzsek már türelmetlenkednek és készen állnak az öldöklésre.

– Volt egy... kis gondotok – jegyezte meg Obould.– Achtel nem hitt, így Achtelt meggyilkolták – felelte Arganth.– Mit nem hitt?– Hogy Obould Gruumsh és hogy Gruumsh Obould – jelentette ki bátran Arganth.

Ettől még az ork király is hátrahőkölt. Sötét szeme összeszűkült, tekintélyes szemöldökénekkét szára pedig összeszaladt.

– Magam láttam, hogy ez így lesz! – magyarázta Arganth. – Obould király hatalmas, mertObould király mindig is hatalmas volt. Obould király azonban most még hatalmasabb, mert azEgyszemű egy lesz vele.

Obould arckifejezése mit sem enyhült: egyértelműnek tűnt, hogy szkeptikusan fogadja abejelentést.

– A törpék szentségtörést követtek el, amikor a bálványt használták! – rikoltotta Arganth.Obould bólintott, mint aki kezdi érteni.– Megszentségtelenítették és meggyalázták Gruumshot, az Egyszemű pedig nem örül

ennek! – süvítette Arganth, és hangja egyre élesebb lett, míg végül fejhangú visításba mentát. – Az Egyszemű bosszút áll mindnyájukon! Csizmája talpa alá gyűri őket! Levágja őketpallosával! Átharapja torkukat, és hátrahagyja őket, hogy hörögve fetrengjenek a földön, mígel nem jön értük a halál!

Obould egy szót sem szólt, csak némán nézett, majd felemelte kezét, hogy megpróbáljalecsillapítani az egyre hevesebb sámánt.

– A csizmája – mondta Arganth, és Obould lábbelijére mutatott. – A pallosa – folytatta asámán, és az Obould izmos hátára szíjazott hatalmas fegyverre bökött. – Obould Gruumsheszköze.

Obould Gruumsh. Gruumsh Obould. Magam láttam ezt!Obould nagy, csúf feje előrebillent, ahogy szemügyre vette a sámánt, valami jel után

kutatva, ami elárulná, hogy Arganth csak gúnyolódik vele.– Achtel nem fogadta el ezt az igazságot – közölte Arganth. – Gruumsh nem is védte meg,

amikor a dühös drow megérkezett.A többiek mind elfogadják ezt, és tudják, hogy Obould Gruumsh.Mindezt érted tettem, királyom... istenem.A nagydarab ork király gyanakvó tekintetét széles és csúfondáros mosoly váltotta fel.– És mit kíván Arganth cserébe azért, hogy Obouldot szolgálja?– A törpék fejét! – kiáltotta a sámán a legcsekélyebb habozás nélkül. – Meg kell halniuk.

Mindnek! És Obould király meg is teszi ezt.– Igen – mélázott el Obould. – Igen.– Elfogadod Gruumsh áldását, amelyet Arganth és a többi egybegyűlt sámán ad majd át? –

kérdezte az ork pap, és láthatóan összehúzta magát, amiért bármit is kérni merészeltObouldtól. Még a tekintetét is a földre szegezte.

– Miféle áldást?– Hatalmas vagy, Obould! – sikoltotta Arganth rémülten, habár Obould kérdésében nem

rejlett nyílt fenyegetés.– Igen, Obould hatalmas – felelte a király. – Szóval miféle áldást?– Obouldnak adjuk a bikák erejét és a macskák fürgeségét – csillant fel Arganth véreres

szeme. – Nagy hatalmat adunk Obouldnak. Gruumsh adománya lesz ez. Én magam láttam.– Az efféle varázslatok nem szokatlanok – felelte Obould csípős hangon. – Ennél

kevesebbet nem is követelhetnék...– Nem varázslat! – szakította félbe Arganth, és majdnem elájult, amikor ráébredt, hogy mit

tett. Egy pillanatig elhallgatott, szemmel láthatóan abban a reményben, hogy a hatalmas orknem zúzza porrá a csontjait. – Bár mégis egy varázslat, de ez az örökkévalóságig tart!Obould Gruumsh. Obould erős lesz... még erősebb! – hadarta, majd pontosította kijelentését,amikor meglátta az Obould ronda arcára kiülő rosszallást. – Gruumsh isteni áldása ritka éscsodálatos ajándék – magyarázta Arganth. – Száz éve nem kapta meg senki, de te,hatalmas Obould, te megkapod. Én magam láttam ezt. Elfogadod, és részt veszel aszertartáson?

Obould szúrós szemmel, sokáig meredt a sámánra, mert fogalma sem volt róla, hogy azmiről beszél. Még sosem hallott "Gruumsh isteni áldásáról". Azt viszont látta, hogy Arganthfél, és az őszinte tisztelet beszél belőle. A papok eddig még mindig kedvelték Obouldot. Miért

is ne tették volna, amikor minden hódítását kötelességtudóan a hatalmas Egyszeműnekszentelte?

– Obould elfogadja az áldást – felelte Arganthnak, mire a sámán kis híján pattintott egyetujjával izgalmában.

Obould azonban gyorsan józanságra intette: megragadta a gallérját, és könnyedénfelemelte, majd olyan közel húzta magához, hogy a sámán érezte a király forró leheletét.

– Ha csalódást okozol nekem, Arganth, egy karóval a falhoz szögeztetlek, majd megeszlek–az ujjaiddal kezdem, és a karodon haladok felfelé.

Arganth erre kis híján majdnem újra elájult, mivel közszájon forogtak olyan híreszelések,miszerint Obould tett már ilyet, nem is egyszer.

-Ne okoz nekem csalódást.A sámán válasza egyformán lehetett "igen" vagy "nem". Obouldnak azonban mindegy volt,

mivel a válasz hangszíne, a � kurta és szánalmas visítás minden kérdését megválaszolta.

-Vajon amit teszek, azzal kivívnám a tiszteletüket? – kérdezte Drizzt Guenhwyvartól.Az új otthonának felét kitevő kősziklán üldögélt, és kecses ujjaival Bruenor egytülkű sisakját

forgatta. Guenhwyvar mellette feküdt, az oldalához simulva, és tekintete a hegyvidéketkémlelte. A szél aznap este nagy erővel fújt, és némi hideget is hozott.

-Tudom, hogy elmenekülhetek a fájdalom elől, ha harcolok – folytatta a drow.Tekintete lesiklott a sisakról és a környező vidékre tévedt. Sokkal inkább magához beszélt,

mint a macskához – mintha csak Guenhwyvar lett volna a saját lelkiismeretéhez vezetőcsatorna.

Mint ahogy ez mindig is így volt.– Amikor az adott feladatra összpontosítok, megfeledkezem a veszteségről – ez a

szabadság pillanata. És azt is tudom, hogy az itt végzett tevékenységünk fontos MithrillCsarnok törpéinek. Ha az orkokat ki tudjuk billenteni az egyensúlyukból, ha el tudjuk érni,hogy félve merészkedjenek elő hegyi üregeik mélyéről,

akkor a barátainkra nehezedő nyomás csökkeni fog.Mindez tökéletesen logikusnak tűnt, de Drizzt mégis valahogy sekélyesnek érezte a

szavakat, mintha túl észszerűek lettek volna. Mélyen legbelül érezte, hogy nem kellett volnaitt maradnia, hanem Lapályosból egyenesen Mithrill Csarnokba kellett volna indulnia – mégakkor is, ha minden jel arra vallott, hogy senki

sem menekült meg. Hallgatnia kellett volna az ösztöneire, és megerősítést kellett volnakeresnie arra, hogy drága barátai közül valóban senki nem élte túl az öldöklést. Már csak aHarcpöröly klán megmaradt törpéinek érdekében is így kellett volna cselekednie, beszámolvakirályuk elestéről és segítve őket a védelem megszervezésében.

A drow hosszú sóhajtással fújta ki bűntudatát. A törpék mostanra valószínűleg márbezárkóztak hatalmas vas– És kőkapuik mögé.

Nem kétséges, hogy az orkok nagy felfordulást okoznak majd Északon, főként a miriádnyivároskának okozva majd komoly fejtörést, de Drizzt kételkedett abban, hogy a humanoidokkomoly fenyegetést jelentenének Mithrill Csarnokra, még úgy sem, ha Bruenor király elesett.Végtére is Menzoberranzan sötételfjei hasonló háborút indítottak, és bár sokkal nagyobberőforrások, valamint a Mélysötéten átvezető sokkal jobb megközelítési utak álltakrendelkezésükre, mégis csúfosan elbuktak. Bruenor népe rugalmas és szervezett haderőttudhatott magáénak.

– Hiányoznak, Guenhwyvar – suttogta a drow, és amikor a monológ folytatódott, a párducfelemelte fejét, széles pofáját és jámbor tekintetét barátja felé fordítva. – Természetesentudtam, hogy ez történik majd: mindannyian tudtuk. Valójában számítottam is erre. Túlsokszor menekültünk meg hajszál híján, túl sokszor segített rajtunk a szerencse. Végekellett, hogy legyen, és ez a mi esetünkben a bukást jelenti. De mindig úgy képzeltem, hogyén esem el elsőnek, nem pedig utolsónak, és a többiek lesznek tanúi vesztemnek, nem pedigén az övéknek.

Lehunyta szemét, és újra maga előtt látta Bruenor bukását, a rettenetes képet, amely

kitörölhetetlenül beleégett az elméjébe.És újra maga előtt látta Ellifain bukását, és sok tekintetben az a messze-messze vívott

csata még mélyebben megsebezte. Bruenor eleste személy szerint neki okozott fájdalmat,de ez összeegyeztethető volt azokkal az alapelvekkel, amelyek Drizztet egész életén átvezérelték. A drow úgy hitte, hogy nem rossz dolog meghalni barátaink és a közösségvédelmében, és bár a lapályosi katasztrófa a tőrt döfött a szívébe, a Kardparton, a SheilaKree menedékében lezajlott dráma még nagyobb sebet ejtett rajta – súlyos sebet ejtetthitének alapjain. Az Ellifain bukására utaló minden egyes emlék visszarepítette Drizztetifjúkorának arra a rettenetes napjára, amikor először merészkedett a felszínre egy portyárainduló csapat tagjaként– majd az a csapat megtámadott és lemészárolt egy csoportnyiártatlan felszíni elfet. Ez volt alapelveinek első igazi

próbatétele, első élet-halál döntése, amellyel Drizzt szembekerült. Azon a réges-régivégzetes éjszakán – az első, csillagos ég alatt töltött éjkán – Drizztnek a dolgokról alkotottfelfogása véglegesen megváltozott. Az a végzetes éjszaka jelentette menzoberranzanitartózása végének kezdetét, a pillanatot, amikor Drizzt Do'Urden ténylegesen szembesültnépének gonoszságával, a megbocsáthatatlan és eltűrhetetlen gonoszággal – ami messzeerősebb volt annál, mint amivel Drizzt a siker reményében szembeszállhatott.

Zaknafein kis híján megölte őt az átkozott felszíni portya után – csak azért nem tette, mertmegtudta, hogy Drizzt valójában nem vett részt az öldöklésben, sőt még meg is tévesztettetársait és a Pókkirálynőt, amikor élve hagyta az egyik elf gyermeket.

Amikor évekkel ezelőtt bemerészkedett a Hold-erdőbe, majd véletlenül összetalálkozottEllifainnal és népével, mekkora fájdalmat okozott Drizztnek a tudat, hogy az elf gyermekfelnőtt ugyan, de a düh szinte elvette az eszét és eltorzította látásmódját.

A Kardparton vívott csatában pedig minden szándéka dacára megölte a lányt!Drizztnek úgy tűnt, hogy Ellifain halála számos értelemben gúnyt űz alapelveiből, és

életének javát – ha nem is hazugsággá, de egy ostoba küldetéssé – degradálja.A drow megdörgölte arcát, majd kezét Guenhwyvarra tette, aki mostanra fejét a drow lábán

nyugtatta, miközben lassan és ritmikusan szuszogott. Drizzt örömét lelte a Guenhwyvarraltöltött pillanatokban – amikor nem harcoltak, hanem csak pihentek, élvezték az átmenetiszünetet és a hegyi szellők simogatását.

A Vadász ösztönei azt súgták, hogy el kellene bocsátania a macskát, hadd pihenje ki magátasztrális otthonában. Mert sokkal nagyobb szüksége lesz majd rá, ha orkok és óriásokszorongatják.

Csakhogy ebben a pillanatban Drizzt és nem a Vadász tépelődött és csatázott önmagával –így nem hallgatott gyakorlatias énjére.

Lehunyta szemét és a barátaira gondolt –, de nem az elestükre.Ismét maga előtt látta a Maer Dualdon partján a gondoktól mentes életet élő Regist, amint a

tó sötét vizében horgászik. Tudta, hogy a horogra még csak csalit sem akasztott, és hogy ahorgászzsinór nem volt más, csak ürügy egy kis pihenésre.

Újra maga előtt látta Bruenort, amint a Kelvin Halmát körülölelő barlangokban jár fel-alámorcosan, parancsokat kiabálva és öklét lengetve – És időnként Drizztre kacsintva, hogyjelezze, a mogorvaság csak álca.

Ismét maga előtt látta a fiatal fiút, Wulfgart, amint Drizzt és Bruenor atyáskodása alatt felnő.Emlékezett a verbeegek tanyáján vívott harcra, ahol ő és Wulfgar fejetlenül rontottak be aveszedelmes ellenségekkel teli barlangrendszerbe. Emlékezett a Jéghalállal a jégbarlangbanvívott harcra, amikor az okos és szerencsés Wulfgar leomlasztotta a gigantikus jégcsapot, ésezzel legyőzték a sárkányt.

Ismét maga előtt látta Catti-brie-t, a kislányt, aki először üdvözülte őt Kelvin Halmánaklejtőjén. Az ifjú lány először mutatta meg neki az igazságot a drow felszínen élt életéről egymesszi déli sivatagban. Látta a nőt, aki mellette maradt, a sötételf minden kétsége ésfélelme, minden hibája és minden diadala dacára. Amikor Drizzt ostobán visszatértMenzoberranzanba, hogy megpróbálja megszabadítani barátait örökségének béklyóitól,Catti-brie bemerészkedett Mélysötétbe, hogy megmentse őt a drow-któl és saját magától. A

nő volt a lelkiismerete, aki mindig megmondta neki, ha úgy érezte, hogy barátja téved. Detöbb volt ennél: barát volt, aki valójában sosem ítélkezett fölötte. Egyetlen gyengédérintésével el tudta oszlatni a kétely és a félelem szilánkjait. Az a csábos szempár egyetlenpillantással belelátott a lelkébe, és látta, hogy mely érzelmei valódiak, szétszakítva a Drizztarcára erőltetett maszkot. Amikor a lány arcon csókolta, azzal arra emlékeztette a drow-t,hogy barátok veszik körül, akik mindig ott lesznek mellette, és hogy a barátai vetette fénybenigazából semmi sem tudja őt megsebezni.

A barátai vetette fényben...Erre az utolsó gondolatra Drizzt feje a karjára bukott, és kurtábban, erőlködve vette a

levegőt, válla pedig rázkódott a zokogástól. Úgy érezte, hogy minden eddiginél erősebbbánat önti el lelkét, és belehull egy sötét, üres verembe, ahol tehetetlenségre vankárhoztatva.

Mindig ott lesznek? .És Ellifain? Ezek voltak hát Drizzt Do'Urden életének hazugságai?Látta, ahogy Zaknafein aláhull a savtóba. Látta Withegroo tornyát, azt az irtózatos tornyot,

amint lángok emésztik el, és porrá omlik.Még mélyebbre zuhant, és tudta, hogy a veremből csak egy út vezet ki.A Vadász a párducot szólította.– Gyere, Guenhwyvar.Lába rezzenetlen volt, akárcsak két keze, amely most előhúzta szablyáit. A Vadász szeme

a távoli vidéket kémlelte – a fájdalmas visszaemlékezésekre csábító szikrázó csillagokontúlra nézett, a pislákoló tábortüzekre, amelyek harcot ígértek.

Amelyek bosszút ígértek.Az orkok ellen.A hazugságok ellen.A fájdalom ellen.

Az egyik éjszakán több ezer ork gyűlt Egyszemű Gruumsh széthullt szobra köré,tiszteletteljes távolságot tartva, ahogy arra lelki vezetőik utasították őket. Egymás közöttsustorogtak és tülekedtek, hogy minél jobb helyről láthassák a csodálatos eseményt. Adulakodás azonban a lehető leghalkabban folyt, mivel a sámánok ígéretet tettek, hogy bárkiis zavarja meg a szertartást, azt feláldozzák Gruumshnak. A papok fenyegetésükalátámasztására már eddig is tucatnyi balszerencsés orkot fogattak le, a csatatérenelkövetett bűnökkel vádolva őket.

Gerti Orelsdottr is jelen volt ezen az éjszakán, akárcsak közel száz déróriás fajtársa.Csapatát a szobortól még távolabb helyezte el, mivel látni akarta ugyan az orkokateksztázisba hergelő, beígért csodát, de ugyanakkor nem akart túl nagy hitelt adni neki azzal,hogy ő maga is jelen van.

– Visszafogott mosolyt kérek – utasította fajtársait. – Ne nagyon mutassátok kiaggodalmatokat, és csak titokban vigyorogjatok.

Az eseményt két másik szempár is figyelte. Kaer'lic Suun Wett és Tos'un Armgo kezdetbenGerti csapatának közelében maradtak – mivel az este folyamán már találkoztak adéróriásnővel, hamarosan közelebb araszoltak. Főként a drow papnő akart többet látni.

A szobor közelében álló sámánok csendet parancsoltak, és azokat az orkokat, akik nemengedelmeskedtek azonnal, Obouldnak a tömegben szétszóródott katonái gyorsanfigyelmeztették – általában egy lándzsanyéllel vagy egy fájdalmas Sok sámán – üzenteTos'un Kaer'licnek, a drow-k bonyolult kézjeleit használva.

Nagy összeolvadó varázslat – magyarázta Kaer'lic. – Egyáltalán m szokatlan a drow-kközött, de tudomásom szerint csak ritkán alkalmazzák ilyen célra az alacsonyabbrendű fajok.Talán ez a szertartás valóban olyan fontos, mint ahogy az orkok utaltak rá.

Nincs nagy hatalmuk! – vitatkozott Arm'go, és a mondat végén megragadta a nagyujját,hangsúlyossá téve mondandóját.

Egymagukban nincs is – helyeselt Kaer'lic. – De ne becsüld alá egyesült sámánok hatalmát.Sem az ork isten erejét. Talán Gruumsh tényleg meghallja hívásukat.

Kaer'lic elmosolyodott, amikor észrevette, hogy Tos'un nyugtalanul fészkelődik, és keze acsípőjén viselt ikerfegyverekre siklott. A papnő korántsem aggódott ennyire. Ismerte Obouldtervét és tudta, hogy ezek nem nagyon különböznek sem az ő, sem társai, sem Gerticéljaitól. Biztosra vette, hogy ez a szertartás nem fordítja az orkokat szövetségeseik ellen.

Merengése félbeszakadt, amikor váratlanul egy alak jelent meg az ork isten csúffá tettbálványán. Az Achtel vörös köpenyét és saját jellegzetes fejdíszét viselő Vicsori Arganthfelugrott szétrombolt szobor legmagasabb pontjára, és karját a magasba lökte – mindkétkezében egy-egy égő fáklyát tartott. A lángok táncot jártak az éjszakában. A sámán vörösreés fehérre festette oát – mindkét karját tucatnyi fogakból álló karkötő ékítette.

Váratlanul elrikoltotta magát, és még feljebb lökte karját, mikor két tucat újabb fáklyalobbant lángra, gyűrűbe fogva a szobrot.

Kaer'lic gondosan szemügyre vette a lenti fáklyatartókat – mind sámánok voltak, mind kivoltak festve, és még egy orkhoz képest is rikító öltözéket viseltek. A drow még sosem látottennyi ork sámánt egy helyen, és tekintve az erőszakos faj általános butaságát, meglepődött,hogy ilyen sokan akadnak, akik kiérdemelték a sámánok palástját!

A bálványon álló Arganth lassan megfordult. Erre a lenti sámánok is elindultak komótosan aszobor körül, járás közben apró köröket írva le tengelyük körül. Arganth egyre gyorsabbanforgott, mire az odalent lépdelők is gyorsítottak – fürgébben pörögtek, és sietősebbre vettéklépteiket. Mindenegyes lépés gyorsabb volt, mint az előző, és lassan tánccá alakult át. Afáklyák ide-oda billegtek és hajladoztak.

Ez így folytatódott perceken át, és a sámánok láthatóan egyáltalán nem fáradtak – ez márönmagában is elárulta az éber Kaer'licnek, hogy itt valamiféle mágia működik. A drow papnőszeme összeszűkült, és most még jobban figyelt.

Végül Arganth váratlanul megtorpant, mire az odalent állók is megálltak ugyanabban apillanatban, egyszerűen kővé dermedve álltó helyükben.

Kaer'lic levegőért kapkodott – csakis az eggyéválás magasabbrendű tudatállapotahangolhatta így össze a sámánok mozgását.

Gyakorlott tánccsoportra vallott, ahogy a sámánok ide-oda himbálóztak és pörögtek, mígvégül megálltak, a fáklyákat rezzenetlen kézzel nyújtva a magasba – a sámánok azonbannem voltak gyakorlott táncosok, hiszen zömük különböző törzsekből jött, és csak néhánynapja ismerték egymást. Ekkor jelent meg Obould.

És ekkor a tömeg – beleértve Kaer'licet, drow társát, Gertit és száznyi óriását – levegő utánkapott.

Az ork király meztelen volt, és izmos testét élénk színekre festették: pirosra, fehérre,sárgára. Szemkörnyékét fehérre pingálták, amitől a szeme sokkal nagyobbnak látszott – ettőlminden jelenlevőnek úgy tűnt, mintha Obould csakis őt méregetné, és a tömeg ösztönösen ishátrahőkölt.

Amint Kaer'lic visszanyerte lelki nyugalmát, ráébredt, hogy mennyire különleges ez amostani szertartás, mivel Obould nem viselte csodálatos és mesteri vértjét. Az ork királyhajlandó volt sebezhetően kiállni ide, még akkor is, ha messze nem tűnt tehetetlenáldozatnak. Törzsén minden egyes lépésnél hullámozni

kezdtek a túl feszesnek tűnő izmok – inas izmai megfeszültek, és szinte az elpattanássalfenyegettek. A hatalmas ork sok tekintetben minden ízében éppen olyan tekintélyesnektetszett csupaszon, mint teljes páncélzatban és fegyverzetben. Arca eltorzult, ahogy szájátelhúzta és fenyegetően felmordult – úgy tűnt, mintha ereje annyira megnőtt volna, hogy aztnyomorúságos halandó porhüvelye már be sem tudja fogadni.

Az odafent álló Arganth vízszintesen kinyújtotta fáklyáját és megsuhogtatta. Ekkor őrei azelső ork foglyot Obould elé hurcolták, és térdre kényszerítették királya előtt.

A teremtmény szánalmasan vonyított, de visítását gyorsan elnyomta az istenük nevétkántáló sámánok hangja. A kántálás átterjedt a tömeg első soraira is, majd fokozatosan azegész tömegre, míg végül több ezer ork kiáltozta Gruumsh nevét. A kántálásnak olyanhipnotikus ereje volt, hogy még Kaer'lic is azon kapta magát, hogy halkan mormolja a nevet.A drow erre idegesen körülpillantott, remélve, hogy Tos'un nem vette észre, majd

elmosolyodott, mert látta, hogy társa szintén az ork istenség nevét suttogja.Ekkor erősen oldalba könyökölte, hogy emlékeztetesse rá, ki is ő.Kaer'lic tekintete visszatért a szertartásra, éppen akkor, amikor Arganth felsikoltott, majd két

fáklyáját egyetlen gyors és határozott mozdulattal keresztezte maga előtt, mire a tömegelhallgatott. Kaer'lic Obouldra pillantott, és látta, hogy az ork király valahonnan előszedett egyhatalmas pengét, majd lassan a feje fölé emelte. Egyet kiáltott, majd villámgyorsan lesújtottés leszelte az előtte térdeplő ork tejét.

A tömeg felbömbölt.Egy újabb ork foglyot vonszoltak oda, és nyomtak térdre az előző áldozat lefejezett teteme

mellé.És ez így ment tovább – a kántálás és a lefejezés folytatódott, míg végül már tíz tetem

hevert a földön. Minden egyes kivégzés után egyre erősebb lett a Gruumshot dicsőítőordítás.

És Obould minden egyes alkalommal valamivel magasabbnak és erősebbnek tűnt –hatalmas mellkasa egyre jobban kidülledt feszes bőre alatt.

Amikor a gyilkosságok befejeződtek, a sámánok ismét körtáncba kezdtek, a tömeg pedigcsatlakozott az Egyszemű nevét kántálókhoz.

Ekkor újabb lényt vezettek elő, egy hatalmas bikát, amelynek lábait erős kötelekkelbéklyózták meg. Az állatot körülvevő orkok lándzsáikkal döfködték a lényt, és nem hagytakneki semmi kibúvót, hanem egyenesen fenséges királyuk elé terelték.

Obould sokáig meredt szúrós szemmel a bikára – És mintha mindketten transzba estekvolna. Az ork király végül megragadta a bikát szarvánál fogva, és ők ketten mozdulatlanulálltak, egymásra meredve.

Arganth lemászott a bálványról, mire az összes sámán körülvette és felsorakoztak a bikakörül. Egyszerre kezdtek varázsolni, minden egyes mondat végén Gruumsh nevét kiáltva,istenük áldását kérve.

Kaer'lic annyit felismert a szavakból, hogy tudja, ez egy elég gyakori varázslat, egyelőszólítás, ami átmenetileg megnöveli az alany erejét. A drow azonban tudta, hogy ebben avarázslatban van egy különleges csavar is – a varázslat olyan erőt hordozott magában, hogymég a távolból is érezte a mágia keltette bizsergést.

Hátborzongató, sokszínű fények – zöld, sárga, rózsaszín – folyták körül a bikát és Obouldot.Úgy tűnt, mintha a bikából egyre több és több fény szüremlene elő, hogy azután süvítveborítsa be az ork királyt, és tűnjön el benne. Úgy tetszett, hogy minden egyes fénypászmávalfogy egy kicsit a bika ereje, majd az állat lábai hamarosan remegni kezdtek – És közbenObould egyre félelmetesebbnek tűnt.

Azután a fények elhalványultak, és Kaer'lic csak ekkor vette észre, hogy menetközbenlevágták a béklyókat a bikáról, így az állatot csak Obould tartotta, öklébe fogva egy-egyszarvát.

Mindenki elnémult, és a várakozás csöndje ülte meg a tömeget. Obould és a teremtménytovábbra is farkasszemet nézett, miközben teltek-múltak a másodpercek. Azután az ork királynem várt erővel és sebességgel a bika nyaka köré fonta karját, és felfelé rántotta az állatfejét. Obould ekkor fogást váltott és teljesen körberántotta a szerencsétlen teremtmény fejét,háromszázhatvan fokot írva le vele.

Obould még egy hosszú másodpercig állt ott, továbbra is bika szemébe nézve. Majdelengedte az állatot, amely a földre rogyott.

Az ork király az ég felé lökte karját, és felordított: -Gruumsh!Testéből energiahullám csapott ki a kábult és néma tömeg Kaer'licnek beletelt egy

pillanatba, mire ráeszmélt, hogy valaki térdre lökte őt, mint ahogy arra is, hogy körülöttemindenki térdel. Hátrapillantott a déróriásokra, és látta, hogy ők is térdre rogytak – mintahogy látta azt is, hogy egyiküket sem tölti el féktelen örömmel ez a tény. Főként nem Gertit.

A sámánok ismét vad táncba kezdtek a szétzúzott bálvány körül, és senki sem mert felállni– ehelyett mindenki azonnal csatlakozott a kántáláshoz.

Ami hirtelen félbeszakadt.

Egy újabb teremtményt vezettek elő – egy nagy hegyi pumát, melynek nyakára hosszúsiklóhurkokat vetettek. A lény felmordult, ahogy Obould közelébe ért, de az ork király mégcsak hátra sem hőkölt. Sőt előrehajolt, négykézlábra állt, és a nagymacska szemébe nézett.

A segédek kiengedték a hurkokat, szabadjára engedve a fenevadat. Az ork és a pumatovábbra is farkasszemet néztek – a várakozó csöndjét nem törte meg semmi. Anagymacska ekkor előrevetette magát – felbömbölt, fogait csattogtatta, és megvillantakkarmai. Obould pedig megragadta az állatot.

A nagymacska karmai nem tudtak belemélyedni Obould húsába.A nagymacska fogai nem találtak fogást a testen.Obould felállt és kihúzta magát, könnyűszerrel a feje fölé emelve a vergődő, csapkodó

pumát.Az ork király hosszú-hosszú másodperceken keresztül állt így, majd ismét Gruumsh nevét

kiáltotta, és elkezdett forogni. Minden egyes lépéssel egyre gyorsult, mégis tökéletesenmegtartotta egyensúlyát minden egyes pördülésnél és ugrásnál. Azután az őrjöngés közepénhirtelen megtorpant, kezével pedig váratlanul

csavaró mozdulatot tett. A puma felordított, majd elhallgatott, és teste elernyedt. Obould aföldre lökte az élettelen testet – a halott bika mellé.

A tömeg üvöltésben tört ki. A sámánok énekelni és táncolni kezdtek, körbefogva az orkkirályt, a halott foglyokat és az állatokat.

Arganth belépett a körbe, majd közölte, hogy elérkezett a tánc csúcspontja. A sámánokvezetője ekkor ritmikusan himbálózni kezdett, és varázsszavakat suttogott, amelyeketKaer'lic nem hallott a távolból.

A tíz fejnélküli ork ekkor felállt, és némán, kétsoros vonalban felsorakozott Obould mögött.Arganth ismét varázsolni kezdett, mire mind a bika, mind a puma talpra szökkent, teli

energiával.Nagyon is életerősnek tűntek!A megzavarodott és rémült teremtmények ide-oda ugráltak, majd elrohantak az éjszakába.

Az orkok felujjongtak – egyedül Obould állt némán.Kaer'lic most már valóban levegőért kapkodott. A hullák feltámasztása nem tűnt valami

egetrengető cselekedetnek – bár egyáltalán nem számított ilyesmire egy ork sámántól,mindazonáltal ez a varázslat nem kívánt túl nagy mágikus erőt. Ami viszont az állatokfeltámasztását illeti... Miként volt ez lehetséges, és főként miként volt erre képes egy ork?

Kaer'lic azonban már tudta a választ – időközben rájött, hogy mi történt. Gruumsh maga isjelen volt a szertartáson – legalábbis a szelleme. Az orkoknak istenükhöz intézett kiáltásameghallgatásra talált, és az Egyszemű áldását adta Obouldra.

Kaer'lic tisztán látta mindezt, amikor alaposabban szemügyre vette a higgadt ork királyt.Még a távolból is érezte a belőle áradó ünnepélyességet, és felismerte az uralkodó hatalmastestét elöntő természetfeletti erőt és gyorsaságot.

A törpék hibáztak – méghozzá nagyot hibáztak. Most már tudta. Cselük során Gruumshképmását használták arra, hogy becsapják az ork isten szolgáit, és ezzel felszították azistenség dühét – ami Sokvesszős Obould alakjában öltött testet.

Kaer'lic Suun Wett hirtelen rettenetesen megijedt. Hirtelen ráébredt, hogy a törpékkelcsatázó szövetségesek közti hatalmi egyensúly felbillent.

És nem a kedvező irányba.

10

AMIKOR A TANÍTVÁNY ELŐRELÉP

– Lenyűgöző volt – ismerte el Kaer'lic Suun Wett ünnepélyesen.A mellette álló Tos'un erre felhorkant, míg a velük szemközt Donnia és Ad'non néma

csendben állt, tátott szájjal.– Ezek csupán orkok – szólalt meg a Barrison Del'Armgo Ház számkivetettje. – Mindez

csak illúzió volt, az érzelmek kivetülése.Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Kaer'lic mindjárt képen törli Tos'unt – arcán megfeszült a bőr,

izmai kidagadtak.– Hát persze – kuncogott lekicsinylően Donnia. – Az egész ceremónia hangulata, a tömeg...

a szertartást sokszorosára erősítette az...– Hallgass! – dörrent rá Kaer'lic, de olyan hangerővel, hogy mind Donnia, mind Ad'non a

fegyverére csúsztatta a kezét. – Ha most alábecsüljük Obouldot, az katasztrófához vezet. Eza

sámán... a Vicsori törzsből való Arganth... ösztönzést kapott. Méghozzá isteni ösztönzést.– Legalábbis ezt állítja – jegyezte meg csendesen Ad'non.– Ez olyasmi, amit már láttam korábban, egy olyan szertartáson, ahol több yochlol is jelen

volt – oszlatta el kétségeit Kaer'lic. – Felismerem az isteni ösztönzést, ha látom. – A papnőTos'un felé fordult. – Téged olyan könnyű becsapni, hogy most arról győzködöd magad, nemis azt láttad, amit láttál?

– Ismerem a hangulat szülte trükköket – felelte tétován Tos'un.– A bika fejét körbecsavarták – mordult rá Kaer'lic, de ez a többieknek is szólt. – A lény

előbb halott volt, majd azután már nem: és az efféle feltámasztás egyszerűen meghaladja azork sámánok hatalmát.

– Átlagos esetben igen – szólt most Ad'non. – De talán Arganth az, akit nem kellenealábecsülnünk.

Kaer'lic folyamatosan ingatta a fejét.– Arganth valóban nagy tudású, már faji örökségéhez viszonyítva. Őrjöngve imádja

Gruumshot, és okosan aknázta ki Achtel előre nem látható halálát. De ha olyan papi hatalombirtokában lett volna, amivel két állatot is fel tud támasztani, akkor egyszerűen legyűriAchtelt, és elveti kétségeit, még mielőtt a sámán halálát leli. Csakhogy nem tette – még csakkísérletet sem tett rá.

– Szerinted Achtel halála szerencsés egybeesésnek tudható be? – kérdezte Donnia.– A sámánnőt Drizzt Do'Urden ölte meg – válaszolta Kaer'lic.– Efelől nincs kétségem. Látták is, méghozzá szablyáival a kezében. A drow megölte a

sámánnőt, feldúlta tábort, majd elmenekült az éjszakába. Kétlem, hogy Gruumsh eszközelenne. Csakhogy Arganth ezt adta be a tompa agyú orkoknak, amivel megerősítette sajátszavát és egyben a sikerét is.

– És most már azt is tudjuk, hogy Drizzt szövetkezett a felszíni elfekkel – jegyezte megTos'un.

– De milyen mértékben? – kérdezte Donnia, akit a pataknál lezajlott harcról szóló hírek semgyőztek meg.

– Ez másodlagos – emlékeztette őket Kaer'lic nyomatékosan.– Drizzt Do'Urden nem a mi gondunk!– Mindig ezt mondogatod – szakította félbe Ad'non.– Mivel úgy tűnik, hogy még mindig nem értitek – felelte a papnő. – Drizzt nem a mi

gondunk, mint ahogy ő sem törődik velünk addig, amíg tudomást nem szerez alétezésünkről. Ő Obould és Gerti gondja. Mi pedig rájuk hagyjuk, hogy elbánjanak vele. Főlegmost, hogy Gruumsh megajándékozta Obouldot.

A Kaer'lic-kel szemközt álló páros horkantásai arról árulkodtak, hogy ők még mindigkételkednek.

– Ha most alábecsülitek őt, az veszélyt jelent számotokra – felelte Kaer'lic, hallván afelhorkanásokat. – Obould láthatóan erősebb lett, és hihetetlen fürgeség birtokába jutott. MégTos'un, aki azt hiszi, hogy becsapták, még ő sem tagadhatja ezt. Obould most már sokkalfélelmetesebb, mint korábban.

Erre Tos'un habozva bólintott – de bólintott.– Obould mindig is félelmetes volt – vágott vissza Ad'non. – Már a szertartás előtt sem

szívesen bocsátkoztam volna vele nyílt harcba. Az is biztos, hogy egyikünk sem akarmegküzdeni Gerti

Orelsdottrral. De hogy a sámánok eszesebbé és okosabbá tegyék a ork királyt?! Ezt aztánnem hiszem!

– Mindenekelőtt felruházták őt a kiválasztottak magabiztosságával és azzal a mindentelsöprő tudattal, hogy istene vele lesz vállalkozása során – mutatott rá a lényegre Kaer'lic. –Ennek a

két nyereségnek a jelentőségét ne tévesszétek szem elől.Obouldban most már nyoma sem lesz a bizonytalanságnak, sem a belső kételyeknek,

amelyeket kihasználhatnánk. Magabiztosan, erőtől duzzadva, önmagában bízva fog haladniútján. Sokkal

inkább figyel majd minden szavunkra, amelyek esetleg ütköznek az ösztöneivel, és méginkább megfontolja majd azokat a javaslatainkat, amelyek eltérnek korábbi elhatározásaitól.Most erősebb és gyorsabban zúduló áramlattá vált, amelyet sokkal nehezebb lesz abba azirányba terelni, amerre mi akarjuk.

A kétkedő somolygások helyét gyorsan homlokráncolás váltotta fel.– Viszont hiszek abban, hogy a folyót már korábban sikerült a megfelelő mederbe terelni –

folytatta Kaer'lic. – Továbbra is manipulálnunk kell Obouldot, mivel elszántan végig akarjavinni azt a háborút, amelyet eltervezett... és úgy tűnik, erre most minden korábbinál jobbesélye van.

– Szóval váljunk el tőle, és élvezzük az előadást? – kérdezte Tos'un.Kaer'lic vállat vont.– Ez nem egy rossz elfoglaltság.Donnia és Ad'non kétkedő pillantásokat váltottak – sőt Ad'non még a fejét is megrázta.– Még mindig ott van Gerti ügye – jelentette ki. – És ez az Obould-szertartás valószínűleg

csak még óvatosabbá teszi majd az óriásnőt. Obould erejének megnövekedése talán jobbanösszetartja majd az ork törzseket, de feltehetően kétségeket ébreszt Gertiben. Ha úgy van,ahogy hiszed, és az ork király valóban birtokolja ezeket a képességeket, attól még továbbrais szüksége lesz Gertire, meg az óriásaira, hogy visszazavarja a törpéket üregeikbe, ésletarolja a hegyvidéket.

– Akkor viszont gondoskodnunk kell arról, hogy Gerti továbbra is kövesse Obouldot –mondta Tos'un.

A másik három némileg savanyú pillantást vetett rá, néma szemrehányással árasztva eldrow-t, aki láthatóan még mindig nem értette a dolgot. A sötételf megalázkodva fogadta amegrovó tekinteteket. Ő volt a legfiatalabb a csapatban, így messze ő bírt a legkevesebbtapasztalattal ezen a téren.

– Nem. Nem követnie kell – javította ki Donnia. – Azt kell elérnünk, hogy útja továbbra ispárhuzamosan fusson Obouldéval, és gondoskodnunk kell arról is, hogy az ork királymegértse: útja párhuzamosan vezet Gertiével, és nem ő vezeti az óriásnőt.

A többiek bólintottak: a különbség csekély volt, de mégis roppant fontos.Ad'non és Donnia azonnal elindult, ahogy a nap lement, kilépve a mélyre nyúló barlang

száján, amely ideiglenes lakóhelyükként szolgált, nem túl messze Lapályos romjaitól – keletiirányban. A két drow egy darabig még pislogott, miután kiértek a felszínre, mivel a hold márfelkelt, és a viszonylag világos éjszaka kezdetben kényelmetlen érzéssel töltötte el őket.

Donnia keletre pillantott, a meredek lejtőkön és szirteken túlra, ahol a Surbrin tekergőzöttdél felé, és a csillagok fénye szikrázva járta táncát a rohanó habokon. A folyó túlpartján terültel a sötétbe borult Hold-erdő, ahol Donnia tudomása szerint az elfek éltek. A négy drow

annyit tudott, hogy az elfek közül eddig csak ketten ártották bele magukat Obould dolgaiba –ugyanis a drow-k kérésének eleget téve, az ork király eddig még nem lépte át jelentőserőkkel a folyót.

– Talán előbújnak erdei otthonuk mélyéről – szólt oda Ad'non Donniának, olvasva a nőgondolataiban és vágyaiban.

A férfi alattomosan elvigyorodott és halkan felnevetett.Mindketten remélték, hogy az elfek serege egyszer csak felbukkan majd. Donnia tudta,

hogy Obould el tud bánni a kis létszámú klánnal – milyen édes élvezet lenne látni az orkokelőtt

holtan heverő tündéket! Ennél is jobb lenne – vajon reménykedhet-e ilyesmiben? –, hafoglyokat ejtenének, akiket átadnák Donniának, meg a társainak, hogy kedvüket töltsékvelük.

– Kaer'lic állandóan attól fél, hogy Drizzt is belekeveredik a dologba – szólalt meg ismétAd'non.

– Tos'un szerint a renegát félelmetes harcos.– Ez így igaz, és cseppet sem kételkedem menzoberranzani barátunk szavahihetőségében.

Csakhogy...– Úgy tűnik, Kaer'lic mostanában szinte mindentől megriad – fejezte be helyette a mondatot

Donnia. – Szó szerint remegett, amikor Obouldról beszélt. Egy egyszerű orkról!-Talán túl régóta él távol népétől. Talán újra fel kellene keresnie Mélysötétet – vissza

kellene térnie Ched Nasadba, vagy Menzoberranzanba, ha ezt Tos'un el tudja intézni.-Ahol otthontalan csavargók lennénk, amíg valamelyik nagyasszonyanya úgy nem dönt,

hogy menedéket kínál nekünk... és ha cserébe felesküszünk a rabszolgájának – felelteDonnia savanyúan, Ad'non meg csak a vállát vonogatta a távoli eshetőségre.

– Kaer'lic nem örülne, ha tudná, hogy mit szándékozunk tenni ma éjjel – jegyezte megDonnia kisvártatva.

Ad'non erre megint csak vállat vont.– Nem vagyok köteles engedelmeskedni Kaer'licnek.– Még akkor sem, ha érvelése jogosnak tűnik?Ad'non sokáig mélázott ezen a kérdésen.– Végtére is nem Drizzt Do'Urdent keressük – felelte végül.Ez valóban igaz volt, még ha csak formailag is. A páros úgy döntött, hogy utánajár az

Obould vonalai mögött támadt gondoknak, amelyek az elmúlt néhány tíznapbanrendszeresen ismétlődtek. Természetesen tudták, hogy Drizzt Do'Urden áll a felfordulásközéppontjában, csakhogy nem ő csalta ki a két drow-t mélyen fekvő rejtekükről – Kaer'licérvelése és Tos'un figyelmeztetése meggyőzte őket, ráadásul Donnia és Ad'non úgy tudta,hogy a környéken akad értékesebb préda is. Volt ott két felszíni elf is, akiket Gerti óriásailáttak, amint – szárnyas lovak hátán utaztak – a hátasok pedig igazán remek trófeáklennének!

A két drow egy órán belül elérte a legutolsó támadás színhelyét, a hegyek között tekergőfolyócskát – inkább patakot. A földön még mindig ork tetemek hevertek, mivel senki semvette a fáradtságot, hogy eltemesse őket. Az öldöklés nyomait követve a két drowhamarosan megállapította, hogy merre vezetett Drizzt útja, és a körben heverő számos orkhullája azt is elárulta nekik, hogy a két felszíni elf hol csatlakozott az összecsapáshoz.

Több mint húszan haltak meg, pedig csak három ellenféllel álltak szemben – villantakDonnia ujjai, aki gondosan ügyelt arra, hogy semmi neszt ne üssön.

Nem kétséges, hogy a legtöbbet Drizzt vágta le, még mielőtt a másik kettő megérkezettvolna – érkezett Ad'non válasza.

Még egy darabig mászkáltak a csatatéren, próbálva minél többet megtudni, mind ahalottakon ejtett vágásokról, mind az elesettek ellenfeleinek harci stílusáról. Donnia jópárszor elismerően jelzett Ad'nonnak egy-egy szép kardvágás láttán, és Ad'non sokszoregyet értett vele. Mivel az éjszaka fele nagyjából eltelt, elindultak felderíteni a közvetlenkörnyéket – először körbejártak, hogy megtalálják az utat, amelyen a győztesek távoztak.

Meglepetésükre és örömükre elég könnyen rábukkantak a keresett csapásra, és alábnyomokból, meg a meghajlott fűszálakból tudták, hogy legalább két, de az is lehet, hogyhárom ellenségük

járt itt.A felszíni elfek voltak – villantak Ad'non ujjai. – Arra számítottam, hogy gondosabban

álcázzak majd nyomaikat.Lehet, hogy úgy gondolták, csak az orkok követik ezt a csapást – töprengett Donnia

"hangosan". – Szerintem ezeket a finom nyomokat csak kevés ork tudná követni, bár a miképzett szemünk könnyen megleli őket.

A mi képzett szemünk és talán Drizzt Do'Urdené is? – kérdezték finom ujjai.Donnia elvigyorodott és lehajolt, hogy megvizsgáljon egy bokrot. Igen – a dolognak így már

volt értelme. A képzett sötételfek éles szemének és nyomkövető képességénekköszönhetően a nyomok tisztán látszottak, de az is biztos, hogy egyetlen ork sem lelné megés tudná követni őket. Donnia azonban ennek dacára – És a felszíni elfekről szerzetttapasztalatainak köszönhetően – tudta, hogy a csapás a legjobb esetben is valóságosországútnak tűnik. Minél többet látott belőle, annál inkább hajlott arra, hogy elfogadja Ad'nonfinom utalását, miszerint a csapást Drizztnek hagyták. Az elfek ellenségeiknek tekintették azorkokat, a goblinokat és az óriásokat, viszont úgy vélték, hogy ez a bizonyos sötételf aszövetségeseik közé tartozik.

Az öldöklést túlélt orkok megfigyelték, hogy a felszíni elfek és a sötételf külön úton távoztaka harc után: talán a felszíni elfek így akartak gondoskodni arról, hogy Drizzt Do'Urdenmegtalálja őket, ha szüksége van rájuk.

Megyünk és szórakozunk egyet? – mozgatta meg ujjait Ad'non.Donna mindkét kezét maga elé emelete, kifejezve a mozdulat fontosságát és saját izgalmát,

majd összeütötte két nagyujját.Naná!A feszültség szinte megült a levegőben, mire Kaer'lic és Tos'un belépett Obould hatalmas

sátrába. A két drow rápillantott Gertire, aki két zord arcú őr között törökülésben foglalt helyet– bár feje még így is szinte az íves, őzbőrből varrt sátortetőt verte –, és ennyi elég is voltnekik, hogy megállapítsák, a megbeszélés eddig nem alakul túl jól.

– Nesmét lerohanták délen – folytatta Gerti, ahogy a két újonnan jött helyet foglalt szemköztés Obouldtól jobbra. – Proffitt és nyomorult trolljai nagyobb sikert értek el rövid idő alatt, mintmi.

– Ellenségeik közel sem voltak olyan félelmetesek, mint a mieink – vágott vissza Obould. –Nyitott falvakban élő emberekkel csatáztak, miközben mi törpéket ugrasztottunk ki mélyenfekvő

üregeikből.– Mélyen fekvő üregekből? – bömbölte Gerti. – Még csak Mithrill Csarnok közelébe se

jutottunk. Te, meg a semmirekellő fiad mindössze apróbb településekbe, meg egy kisebbtörpe csapatba botlott! És Urlgen még ezt a csekély haderőt sem tudta leszorítani a szirtről,hogy visszazavarja őket Mithrill Csarnokba.

Ez nem győzelem. Ez patthelyzet, és közben az alávaló Proffitt már meg is indult aTroll-mocsárból!

Proffitt? – kérdezte Tos'un kézjelekkel Kaer'lictől.A trollok vezére – felelte Kaer'lic, aki persze csak találgatott, mivel valójában keveset tudott

a déli fertályon történtekről.Kaer'lic ezután figyelmét teljes egészében az óriásnőre és az ork vezérre összpontosította,

mert az Obould arcán honoló kifejezés vészharangokat kondított meg a fejében.– Obould király fia azt mondja, hogy Harcpöröly Bruenor feje is trófeák között van – szólt

közbe a drow papnő, megpróbálva oldani a hangulatot.Kaer'lic még csak kezdte kapiskálni az ork királyban végbement változás mértékét, és

felmerült benne, hogy Obould újonnan meglelt magabiztosságára, valamintrettenthetetlenségére támaszkodva esetleg kihívja Gertit, vagy ráuszítja légióit az óriásnőre

és harcosaira.– Én nem láttam semmiféle fejet – felelte Gerti élesen.– Sokan látták, ahogy lezuhant – vette védelmébe Obouldot Kaer'lic. – És a torony is ledőlt.– Az óriásaimnak nem kis része van ebben.– Való igaz – felelte Kaer'lic, mielőtt Obould kirobbanhatott volna: és ettől láthatóan nem

sok választotta már el. – Úgyhogy a mi diadalaink a legrosszabb esetben is felérnek ezzel. atrolléval... Proffittéval?

– Profittéval – erősítette meg a nevet Obould. – Ő hajtotta uralma alá a trollokat és acserjelényeket. Ő vezette ki őket minden eddiginél nagyobb számban a Troll-mocsárból.

– Délről fogja majd szorongatni Mithrill Csarnokot? – érdeklődött Kaer'lic.Obould előrehajolt, és öklével megtámasztotta állát, miközben a kérdésen töprengett.– Jobb, ha az alagutak felől jön – vélekedett Tos'un, mire mind a három vezér rápillantott.– Szorongassa csak Proffitt a törpéket – folytatta a drow. – Hadd küzdjön meg velük az

alagutakban, azt követően, hogy a szakállasokat beszorítottuk Mithrill Csarnokba. Mi majdletaroljuk a vidéket, meghúzzuk a határokat, és azután foglakozunk a törpékkel.

Kaer'lic arca rezzenetlen maradt, de a hála jelét mutatta Tos'un felé, köszönetképpen azokos gondolatért.

-Nesmé eleste és a trollok jelenléte valószínűleg cselekvésre sarkallja majd Ezüstholdat –fűzte hozzá Kaer'lic. – Ezt pedig nem akarjuk. Menjenek hát a föld alá, és csatázzanak ottMithrill

Csarnokkal, ahogy azt Barrison Del'Armgo fia javasolta. Akkor talán még legnagyobbellenségeink is azt hiszik majd, hogy Proffitt és nyomorúságos teremtményei visszavonultaka Troll-mocsárba, ahová még lady Alustriel sem üldözi őket.

Obould biccentett, de Kaer'lic figyelmét nem kerülte el a Gerti arcára telepedő rosszallás,mint ahogy kék szeme is folyamatosan figyelte Obould királyt. Kaer'lic ráébredt, hogy ittnemcsak a Mithrill Csarnok elleni hadjárat lassúságáról van szó. Gerti elsődlegesen Obouldjól látható átalakulása miatt fortyogott. Vajon féltékeny volt? Netán... félt?

Ez a gondolat egy pillanatra halálra rémítette Kaer'licet. Ebben a kritikus szakaszban azóriások és az orkok közötti szakítás lehetővé tenné a törpéknek, hogy átcsoportosítsanak éselsöpörjék minden tervüket.

Azonban ez csak egy röpke gondolat volt, mert máris felötlött Kaer'licben, hogy az egymásellen forduló orkok és óriások éppen olyan remek előadást produkálhatnak, mint amit atörpék elleni háború jelenthet.

– Ez a javaslat érdekel – mondta Obould Tos'unnak. – Majd még beszélünk róla.Üzenetet küldök Proffittnak, hogy forduljon keletre, a Surbrin, és északnak, Mithrill Csarnokkeleti kapuja felé, ahol majd találkozunk, miután visszaűztük a törpéket üregeikbe.

– Egyenesen délnek kell tartanunk, és meg kell törnünk a tehetetlen fiad előtt magasodóellenállást – dörögte Gerti.

Urlgen erőit lemészárolják, és bár nem okoz fájdalmat nekem, ha azt látom, hogy orkokat ésgoblinokat tépnek szét, attól tartok, már így is túl nagyok a veszteségeik.

Obould arcára mindent elsöprő utálat költözött a szavak hallatán, Kaer'lic pedig máriskezdte előkészíteni varázslatát, amellyel fedezheti Tos'un és az ő menekülését, ha az orkkirály Gertire vetné magát.

Az ork király azonban csak hátradőlt ültében, és szúrós szemmel méregette az óriásnőt.– Seregem megháromszorozódott Lapályos eleste óta – emlékeztette az ork uralkodó

Gertit.– A törpék lemészárolják a fiad csapatait.– És eközben ők is súlyos veszteségeket szenvednek. Ráadásul egyre fáradtabbak, mivel

nincs sok tartalékuk, miközben Urlgen seregéhez minden nap újabb harcosok csatlakoznak.Ha az óriások is részt vennének az összecsapásban, a törpék veszteségei még nagyobbaklennének.

– Nem áldozom fel a harcosaimat.Obould kuncogni kezdett.

– Ebben a hadjáratban óriások fognak meghalni, Gerti Orelsdottr.Az ork hangjából áradó nyers erő hallatán Kaer'lic oldalra billentette fejét, hogy minden

mozdulatot jól lásson. Egyértelmű volt, hogy a szertartás tett valamit Oboulddal, hogy olyanönbizalmat csepegtetett belé, aminek következtében úgy viselkedett Gertivel, hogy az mégKaer'lic legvadabb várakozását is felülmúlta.

– A választás továbbra is rajtad áll – folytatta Obould. – Ha félsz a veszteségektől, vonuljvissza a Világ Hátára, Hófehér biztonságába. Ha a jutalmadat akarod, nyomulj előre. AHarcpörölyöket vissza fogjuk űzni üregeikbe, és miénk lesz a Világ Háta.

Amint ezt elértük, kifüstöljük a törpéket az odújukból, és Mithrill Csarnokot átkereszteljükSokvesszős Obould Citadellájára. Ez a bejelentés mindenkit meglepett a helyiségben –leszámítva az orkokat. Amióta csak Kaer'lic ismerte Obouldot, az uralkodónak egyetlenvágya volt: visszaszerezni az elvesztett Felbarr Citadelláját. Vajon felhagyott ezzel a tervével,és inkább a közelebb fekvő Mithrill Csarnokot választotta?

– És vajon miként reagál majd erre Harckoronás Emerus király? – szúrt oda Gertialattomosan, aki szintén felfigyelt erre a következetlenségre, és nem túl finomanemlékeztette Obouldot arra, hogy más céljai voltak.

– Nem kelhetünk át a Surbrinon – vágott vissza Obould a legcsekélyebb habozás nélkül. –Nem engedhetem, hogy Észak nagyhatalmai szövetkezzenek ellenünk... most nem. PerszeFelbarr Citadellája segítséget és harcosokat küld majd a Harcpöröly Klánhoz, de amikormegtudják, hogy Mithrill Csarnok elesett és Bruenor meghalt, a keleten élő törpék inkábbazzal lesznek elfoglalva, hogy helyet keressenek a Csarnok menekültjeinek mélyen fekvőüregeikben. Amint a szomszédos alagutakat is biztosítottuk, győzelmünk teljes lesz, és ahegyektől Surbrinig, délen pedig a Troll-mocsárig terjedő terület a miénk lesz.

Ez kisebb falat – jelezte Tos'un Kaer'licnek.De bölcsebb terv – villantak a papnő ujjai. – Obould most már nem csak bosszút és harcot

akar. Most már győzelemre tör.A gondolat magát Kaer'licet is megdöbbentette, miközben kecses ujjai továbbították az

üzenetet Tos'un felé. Habár Obould mindig is kiemelkedett alantas fajtársai közül, Kaer'licmég sosem látta ilyen agyafúrtnak. Azóta, hogy először találkozott vele, az ork király szintesoha nem beszélt másról, csak Felbarr Citadellájának visszavételéről, ami – tekintettel MithrillCsarnok visszahódítására és a törpe triumvirátus (Mithrill Csarnok, Felbarr Citadellája, AdbarCitadellája) közti szövetség megerősödésére – elérhetetlen álomnak tűnt. Amikor a négyfondorkodó sötételf bátorította az orkok és óriások szövetségkötését és ezt a hadjáratot,mindvégig azzal számoltak, hogy Obould eléri majd célját: a teljes katasztrófát. Kaer'lic éstársai sosem gondolták, hogy Obould valódi és tartós győzelmet arathat – ők csupán aháborúból fakadó káoszt akarták élvezni és kihasználni.

Vajon az Arganth sámán vezette szertartás mélyebb bölcsességgel is felruházta az orkkirályt? Vajon a törpék megszentségtelenítette Gruumsh-bálvány elhozta a valódi és tartósgyőzelem

lehetőségét Obouldnak és egyre nagyobb létszámú hívének?Kaer'lic ügyelt arra, hogy ne szabaduljanak el ezek a gondolatfüzérek, és emlékeztette

magát, hogy ezek csupán orkok, bármilyen sokan legyenek is. Elég volt egyetlen pillantástvetnie a Gerti szemében sistergő gyűlöletre, hogy ráébredjen: Obould tervei bármelyikpillanatban széthullhatnak és meghiúsulhatnak.

-Az uralmunk alatt álló térséget a tél beálltával lezárjuk – magyarázta Obould. – A törpéketvisszakényszerítjük odúikba, és a felszínen minden területet biztosítunk egészen ahegyvidékig. A telet pedig arra használjuk fel, hogy az alagutakon át bejussunk MithrillCsarnokba.

– A törpék még félelmetesebb ellenfelek lesznek föld alatti csarnokaikban – szólt közbeKaer'lic.

– De mennyi ideig lehetnek el odalent? – kérdezte Obould. – Bruenor király halott, és nemfognak tudni kereskedni, úgyhogy meg kell próbálniuk kitörni.

Ennek van értelme, ismerte el magában Kaer'lic, és ez a gondolat egyszerre ébresztett

benne lelkesedést és félelmet. Talán Obould túlságosan is eszessé vált. Az egészvállalkozást mindig is

szkepszissel figyelő drow papnő jól látta a felemelkedés lehetőségét – de a még nagyobbbukás eshetőségét is.

A legrosszabb azonban az volt, hogy Obould királyt hirtelen sokkal kevésbé lehetett asötételfek terveinek és fondorlatainak megfelelően formálni.

Ami veszedelmessé tette az ork uralkodót.Kaer'lic Gertire nézett, és ráébredt, hogy az óriásnő pontosan ugyanerre a következtetésre

jutott.

11

BÉKLYÓK NÉLKÜL

A pihenés egyik ritka pillanata jött el, így a kimerült Wulfgar nekitámaszkodott az egyiksziklatömbnek, és lepillantott, az Őrző Völgyére. Tekintete Mithrill Csarnok nyugati kapujáratévedt.

– Bruenorra gondolsz – szólalt meg Catti-brie, amikor mellélépett.– Igen – suttogta a hatalmas ember. A nőre nézett, és majdnem elnevette magát: bár ez

inkább beletörődő kuncogás lett volna, mindenféle vidámság nélkül. Catti-brie-t ugyanistetőtől talpig vér borította: szőke haja a fejéhez tapadt, ruhája lucskos volt, még csizmájára isalvadt vér tapadt. – Attól tartok, a kardod túl mélyre vág.

Catti-brie beletúrt ragacsos hajába és felsóhajtott.– Sosem gondoltam, hogy egy napon majd azt mondom, hányingerem támad attól, ha

orkokat vagy goblinokat kell ölnöm.És mit sem számít, hogy mennyit ölünk meg, mivel úgy tűnik, egy elesett helyére tucatnyian

lépnek.Wulfgar erre csak bólintott, és tekintete ismét visszatért a völgyre.– Regis parancsot adott, hogy a papok mostantól fogva nem ápolhatják Bruenort –

emlékeztette őt Catti-brie.– Ott kellene lennünk, amikor meghal? – kérdezte Wulfgar, és nagyon nehezére esett

összefüggően beszélni.Amikor meghallotta, hogy a nő közelebb lép, nem fordult felé, mert attól félt, hogy ha

Catti-brie szemébe néz, abban a pillanatban kirobban belőle a zokogás. Márpedig ezt nemtehette meg – ezt nem engedhette meg magának.

– Nem – felelte Catti-brie, majd a megszokott, nyugtató mozdulattal Wulfgar széles válláratette kezét, azután pedig átölelte, és a mellére hajtotta a fejét. – Ő már elveszett számunkra– suttogta. – Láttuk, ahogy elesett Lapályosnál. A mi Bruenorunk ekkor halt meg, nem akkor,amikor utoljára vesz levegőt. A papok miattunk tartották életben, nem pedig Bruenorérdekében.

Bruenor már rég eltávozott, és valószínűleg egy asztalnál ül Gandaluggal, meg Dagnabittal,miközben miattunk zsörtölődik, meg azon, ahogy siratjuk őt.

Wulfgar hatalmas karjával átfogta Catti-brie-t, és ránézett a nőre, némán fejezve kiköszönetét megnyugtató szavaiért. Azonban még mindig bizonytalanság gyötörte: úgy éreztemagát, mintha elárulta volna Bruenort, amiért nincs mellette, amikor eltávozik a másvilágra.De hát miképpen nélkülözhetné őt most Banak, meg a többi törpe, na és persze Catti-brie,amikor ők ketten oly sokat tesznek társaik buzdításáért?

És talán nem vágná pofon Bruenor, ha tudná, hogy mit tett?– Még nem állok készen rá, hogy búcsút mondjak neki – vallotta be Wulfgar.– Amikor azt hittük, hogy meghaltál a yochlollal vívott küzdelemben, Bruenor tíz– És

tíznapokon át kínlódott. Mintha a szívét tépték volna ki a melléből. – A nő hátralépett, és kétkezébe fogta Wulfgar arcát, majd tekintetét a férfi szemébe fúrta. – De továbblépett. És azelső napokban, amikor csak úgy nyüzsögtek mindenfelé a gyilkos sötételfek, a dühérehagyatkozott. Amikor azt hitte, hogy nem hallja senki, egyfolytában azt dünnyögte: "Nincs időgyászolni."

– És nekünk is hasonlóan erősnek kell lennünk.Ezt persze már korábban is átbeszélték, ugyanilyen határozottan mondván ki ugyanezeket

a szavakat. Wulfgar megértette, hogy neki és Catti-brie-nek azért van szüksége a dologújabb és

újabb felemlegetésére, mert ezzel csökkenteni tudják mélyen gyökerező kételyeiket ésfélelmeiket. Ezeket a félelmeket az szülte, hogy bármikor olyan helyzetbe kerülhetnek, aholkisiklik kezükből az irányítás.

– Harcpöröly Bruenor könnyebben tér meg őseihez, ha tudja, hogy Mithrill Csarnok

biztonságban van, és. hogy barátai, meg a családja az ő nevében és az ő ügyéért küzd –folytatta a barbár.

Catti-brie homlokon csókolta a férfit, és szorosan átölelte, Wulfgar pedig egy nagy sóhajformájában kifújta minden fájdalmát – bár tudta, hogy ez csak ideiglenes menedék. Egészvilága

megváltozott, majd ismét változni fog – de ezúttal nem előnyére, amikor majd Bruenorkirályt ősei mellé temetik. Catti-brie-nek igaza volt, és Wulfgar is tudta, hogy Bruenordicsőségesen halt meg a lapályosi csatában – úgy, ahogy egy törpének meg kell halnia; úgy,ahogy azt Bruenor is választotta volna.

A felismerés azonban csak kevéssé könnyítette meg a dolgot.Nagyon kevéssé.– És mi van veled? – kérdezte Wulfgar Catti-brie-t. – Téged rettenetesen aggaszt, hogy a

többiek miként érzik magukat, de ez a kék szempár ugyanakkor hatalmas fájdalomrólárulkodik, barátom.

-Miféle fajzat lennék, ha nem sebezné meg a szívemet annak az elvesztése, aki sajátgyermekeként nevelt fel?

Wulfgar erősen megragadta a nő alkarját.– Én Drizztre gondoltam – mondta halkan.-Nem hiszem, hogy halott lenne – felelte Catti-brie határozottan.Wulfgar minden egyes szóra rábólintott – tökéletesen egyetértett.-Orkok és óriások? Ugyan már! Drizzt életben van, nincs semmi baja, és valószínűleg annyi

ellenséggel végez, mint ez az egész sereg itt!Catti-brie erőltetett mosolyra húzta száját.– Csakhogy nem erre gondoltam – folytatta Wulfgar. – Ismerem a benned rejtőző zűrzavart,

mint ahogy világos ez mindenki előtt, aki ismer és szeret téged.– Butaságokat beszélsz – felelte Catti-brie, és megpróbált elhúzódni, amivel elárulta magát.Wulfgar azonban nem eresztette.– Szereted őt? – kérdezte.– Ugyanezt kérdezhetném Wulfgartól is, és biztosra veszem hogy ugyanazt a választ

kapnám.– Tudod, hogy értem – makacskodott a barbár. – Hát persze, hogy barátként szereted

Drizztet, mint ahogy én is, meg ahogy Regis és Bruenor is. Amikor visszatértem hozzátok, azén négy barátomhoz, tudtam, hogy megmenekülök az ital és a kínzások emlékénekbörtönéből. Mert ti igaz barátaim vagytok, és egyben a családom is. És te pontosan tudod,hogy mit kérdezek. Tehát szereted őt?

Elengedte Catti-brie-t, mire a lány hátralépett, de rezzenetlenül állta Wulfgar kristálykékszemének pillantását.

– Amikor elmentél... – kezdte tétován.Wulfgar felnevetett, amikor rájött, hogy Catti-brie nem akar fájdalmat okozni neki.– Ennek semmi köze hozzám! Illetve csak annyi, hogy a barátod vagyok. Olyasvalaki, aki

törődik veled. A saját érdekedben kérlek, ne kerülgesd tovább a kérdést. Szóval: szeretedőt?

Catti-brie nagyot sóhajtott, és lesütötte a szemét.– Drizzt számos tekintetben különlegesebb számomra, mint a csapat többi tagja.– És le is feküdtetek?A nyers és személyes kérdés hallatán a nő tekintete visszavillant a barbárra. A férfi

szemében azonban csak valódi érdeklődést látott, így Catti-brie nem robbant ki.– Éveket töltöttünk együtt – felelte csendesen. – Azt követően hogy "elestél" és elvesztél

számunkra, éveket töltöttem el Drizzt társaságában, Deudermonttal hajózva.– Ezek alatt az évek alatt a szerelem vagy a barátság vezérelte lépteiteket?Catti-brie ezen mélázott egy darabig, és tekintete a messzeségbe révedt.– Csakis a barátság. Ebből sosem engedtünk. Mindenekfölött a barátság és a bajtársiasság

tartott minket az úton.

– És most fájdalommal tölt el a dolog, mert számodra többről szóltak azok az évek –következtetett Wulfgar – És amikor azt gondoltad, hogy azok az orkok megölnek, a fájdalommég élesebb lett, mivel úgy érezted, még többet vesztettél el.

Catti-brie csak bámult barátjára, szóra képtelenül.– Mondd hát el, drága barátom, készen állsz megadni magad az útnak? – kérdezte Wulfgar

– Készen állsz felhagyni a kalandokkal?– Csak annyira, amennyire Bruenor akarta volna! – csattant fel Catti-brie a legcsekélyebb

habozás nélkül.Wulfgar szélesen elmosolyodott, mivel most már minden kirajzolódott előtte, és hitte, hogy

képes lesz segíteni barátján.– Szeretnél gyerekeket?Catti-brie hitetlenkedve meredt rá.– Ez meg miféle kérdés?-Olyan, amilyet egy barát kérdez – válaszolta Wulfgar, és megismételte a kérdést.Catti-brie zord pillantása megenyhült, Wulfgar pedig teljes bizonyossággal tudta, hogy most

lelke legmélyére néz, és talán életében először őszintén felteszi magának ezt a kérdést.– Nem tudom – ismerte el végül a nő. – Mindig is úgy véltem, hogy ez könnyű kérdés

lészen, és persze szeretnék is gyermekeket. Csakhogy nem vagyok biztos enmagamban,habár lassan kezdek kifutni az időből.

-És Drizzttől szeretnél gyerekeket?Catti-brie tekintetébe pánik lopózott, és szeme tágra nyílt félelmében, de azután ismét

nyugalom költözött belé. Wulfgar világosan látta, hogy tépelődik, és erre számított is.Lényegében ez volt a kritikus pont, kapcsolatuk súrlódási felülete. Drizzt drow volt – vajonCatti-brie teljes szívvel rá tud-e lépni erre az útra?

Vajon tényleg akar-e olyan gyerekeket, akik félig magukban hordozzák a drow-körökségét? Annyi biztos volt, hogy kétféle válasz létezik a kérdésre: egy szívből fakadó igenés egy logikus nem.

Wulfgar ekkor kuncogni kezdett.– Gúnyolódol vélem – mondta erre Catti-brie, Wulfgar pedig észrevette, hogy minél

izgatottabb a barátja, annál inkább úgy beszél, mint egy törpe.– Nem, nem – csitította a nőt a barbár, és védekezően felemelte a kezét. – Csak

belegondoltam az egész ügy ironikusságába, és azon mulatok, hogy még mindig kíváncsivagy az én tanácsaimra. Annak ellenére, hogy igencsak furcsa helyről választottammagamnak feleséget, és hogy egy olyan gyermeket nevelek, aki nem az enyém, de mégcsak nem is az én különleges feleségemé.

Ahogy Catti-brie meghallotta a magyarázatot, ő is elmosolyodott.– Mi pedig egy olyan családhoz tartozunk, ahol egy törpe apa sajátjaként nevelt fel két

ember gyermeket.– Kezdjem netán sorolni a Drizzt Do'Urdennel kapcsolatos ironikus dolgokat? – kérdezte

Wulfgar.Catti-brie úgy nevetett, hogy már az oldalát fogta.– Akkor mondhatjuk azt, hogy közöttünk Regis a legnormálisabb?– Attól tartok, igen! – jelentette ki Wulfgar drámai hangsúllyal, mire Catti-brie még jobban

nevetett. – Talán éppen ez az irónia vezetett minket azokra az utakra, amelyeket végülválasztottunk.

Catti-brie kissé elkomorodott erre a kijelentésre, és kacagása is elült, arcára árnyaktelepedtek – És Wulfgar tudta, hogy a beszélgetés visszakanyarodott oda, ahonnan indult:vissza Harcpöröly Bruenor állapotához.

– Talán így van – bólintott a nő. – Egészen mostanáig, amikor is Bruenor eltávozott, Drizztpedig valahol odakint van.

– Nem! – tiltakozott Wulfgar, és felugrott a szikláról, felmagasodva a nő előtt. – Ez mégmindig így van!

Catti-brie felsóhajtott. Válaszolni akart, de Wulfgar megelőzte.

– A Mithrill Csarnokban hagyott feleségemre és gyermekemre gondolok – mondta a harcos.– Valahányszor kilépek onnan, tudom, hogy talán soha többé nem látom viszont Dellyt ésColsont. Én mégis megyek, mert az út hív... mint ahogy beismerted, hogy téged is szólít. Elkell fogadnunk, hogy Bruenor elment és hogy Drizzt... nos, ki tudhatja, merre száguld éppena drow? Ki tudja meg, ha egy ork lándzsa átjárja a szívét, és mindörökre leteríti? Sem én,sem te nem tudhatjuk, viszont mindketten azért imádkozunk, hogy ne essen semmi baja, éstérjen vissza hozzánk minél hamarabb.

– De még ha nem is tenné meg, még ha Regis el is fogadná az örökös háznagyi vagytanácsadói tisztséget, még ha Kérgesüllő Banak lenne is Mithrill Csarnok királya, én akkorsem mondanék le az útról. Ez az életem – amikor szél csap az arcomba, és a csillagokkupolaként borulnak fölém. Ez a sorsom – hogy orkokkal, óriásokkal és mindenki mássalcsatázzak, aki a vidék jóravaló népét fenyegeti. Keblemre ölelem a sorsomat, örömömetlelem benne, és addig teszem ezt, amíg túl öreg nem leszek ahhoz, hogy a hegyi ösvényeketjárjam, vagy amíg az ellenség pengéje le nem terít.

– Delly tudja ezt. A feleségem elfogadja, hogy kevés időt töltők vele Mithrill Csarnokban. – Abarbár lekicsinylően felhorkant. – Vajon hívhatom-e őt ténylegesen a feleségemnek? ÉsColsont a fiamnak?

-Jó férje vagy a feleségednek, és remek apja a kicsinek.Wulfgar köszönetképpen bólintott.– Csakhogy mégsem mondok le az útról, és Delly Curtie sem akarja, hogy lemondjak róla.

És én ezt szeretem benne a legjobban. Ezért bíztam meg azzal, hogy a távollétembennevelje Colsont: hogy ha engem megölnének, akkor Colson hű legyen ahhoz a Colsonhoz,aki lenni akar.

– Legyen hű a természetéhez?– A függetlenség az, ami számít – magyarázta Wulfgar. – És sokkal, de sokkal nehezebb

megszabadulnunk saját béklyóinktól, mint azoktól, amelyeket mások csatolnak ránk.Az egyszerű szavak hallatán Catti-brie majdnem elájult.– Egyszer ugyanezt mondtam az egyik barátunknak.– Drizztnek?A nő bólintott.– Akkor hallgass saját magadra – tanácsolta neki Wulfgar. – Szereted őt és szereted az

utat. Mi több kellhet még ennél?– De ha saját gyermekeket szeretnék...– Akkor majd tudni fogod, hogy eljött az ideje, és életed ösvényét ehhez igazítod –

válaszolta Wulfgar. – Persze az is lehet, hogy minden elővigyázatosság dacára a sorsközbeszól, és megkapod, amire nem biztos, hogy vágytál.

Catti-brie levegő után kapkodott.– És tényleg olyan szörnyű dolog lenne, ha te lennél Drizzt Do'Urden gyermekének anyja?

– kérdezte Wulfgar – Ha a kisbaba csak fele olyan ügyes és tizedannyira bátor lesz, mint ő,még így is Észak nagyjai között tartják majd számon.

Catti-brie felsóhajtott, és kézfejével megtörölte a szemét.– Ha Bruenor fel tudott nevelni két olyan csibészt, mint mi... – somolygott Wulfgar, és nem

fejezte be a mondatot.Catti-brie felnevetett, majd kedvesen és hálásan a barátjára mosolygott.– Fogadd el azt a szerelmet és azt az örömöt, amit találsz – tanácsolta Wulfgar. – Ne

aggódj túl sokat jövő miatt, mert különben észre sem veszed a gyorsan lepergő jelent.Boldog vagy Drizzt mellett. Kell még ennél többet tudnod?

– Éppen úgy beszélsz, akár ő – válaszolta Catti-brie. – Csak akkor nem nekem adotttanácsot, hanem magának. Most arra kérsz, hogy keressem fel azt a helyet, amelyet Drizztválasztott, élvezzem ugyanúgy a pillanatot, és egy fikarcnyit se törődjek mással.

– Amikor Drizzt megtalálta a helyét, te kételkedni kezdtél – közölte Wulfgar halványmosollyal. – Amikor rálelt arra a helyre, ahol megpihenhetett és elfogadást talált, ahol mindenakadály elhárult előletek, akkor te előhúztad félelmeidet, csakhogy minden maradjon úgy,

mint régen.Catti-brie a fejét rázta, de Wulfgar látta, hogy nem tagadóan.– Kövesd, amit a szíved súg – mondta a hatalmas ember halkan. – Minden percben és

minden napon. Hadd fusson a folyó kedve szerint, ahelyett, hogy lebéklyóznád magad olyanfélelmekkel, amelyek talán sosem válnak valóra.

Catti-brie felnézett rá és bólintott. Wulfgar örült, hogy sikerült valamelyest megnyugtatnia ésjó tanácsokkal ellátnia – a barátjához hajolt hát, és homlokon csókolta.

Ez széles, hálás mosolyt csalt Catti-brie arcára, és Wulfgar hosszú idő óta először látta úgy,hogy megbékélt önmagával.

Wulfgar arra kényszerítette barátját, hogy érzelmeit a jelenre összpontosítsa, és ezzelCatti-brie megszabadult az őt megbéklyózó félelmektől. Ugyan miért áldozná fel a jelenörömeit – a veszélyes utakat, barátainak társaságát, Drizzt szerelmét – holmi bizonytalan,jövőbeli kívánsággal kapcsolatos félelmek miatt?

A barbár látta, ahogy a nő láthatóan ellazul, mosolya pedig egyre őszintébb és tartósabblesz. Látta, ahogy lehullnak róla az érzelmi béklyók.

– Mikor lettél ilyen okos? – kérdezte Catti-brie.-A pokolban, és miután kijutottam onnan – felelte Wulfgar.-A pokolban, amelyet Errtu teremtett, és a pokolban, amelyet Wulfgar teremtett.Catti-brie félrebillentette a fejét, és szúrósan meredt a barbárra.-És most már szabad vagy? Tényleg szabad?Wulfgar mosolya versenyre kelt az övével, sőt még túl is szárnyalta azt – kisfiús vigyora

széles volt, őszinte, szívből jövő... és igen: szabad.– Menjünk és terítsünk le néhány orkot – mondta Wulfgar, és a szavak muzsikaként

csendültek Catti-brie fülében.

12

FORTÉLY

Végigrobogtak a Lapályos és az Őrző Völgyétől északra elterülő hegység közti völgyön –hatalmas, földhöz láncolt viharként, éjsötét fellegként, üvöltő fergetegként törtek előre.Obould-aki-Gruumsh vezette az ork hordát, amely földbe tiporta a bokrokat és menekülésrekésztetett minden élőlényt– az orkok mellett ott

dübörögtek a déróriások, akik évszázadok óta nem gyűltek össze olyan számban, mintmost.

Több tíznap óta most találkozott először Sokvesszős Obould király a fiával, Urlgennel – egyvédett hasadékban, északra onnan, ahol a törpék beásták magukat a sziklás lejtőn.

Urlgen dühöngve érkezett a megbeszélésre, és arra készült, hogy még több katonát követelmajd, hogy a törpéket leszoríthassa és visszaűzhesse üregeikbe. Urlgen félt attól, hogyObould és Gerti őt hibáztatják majd a döntő győzelem elmaradásáért, ezért úgy döntött,támadásba megy át: megvádolja apját, amiért

nem bocsátott a rendelkezésére elegendő haderőt, amivel a magaslatokat tartó törpéketkimozdíthatta volna állásaikból.

Azonban alig lépett be apja sátrába, az ifjú ork füstölgését értetlenség váltotta fel. Már azelső pillanatban látta, hogy az előtte ülő hatalmas alak nem olyan, mint amilyennek apjátismerte, hanem több annál. Több és hatalmasabb.

Obould mellett, de a királynál lejjebb foglalt helyet egy tollas fejdíszt és élénkvörös köpenytviselő sámán, akit Urglen nem ismert. A sátor másik felében ült Gerti Orelsdottr, és az ifjúorknak úgy tűnt, hogy nincs éppen jókedvében.

Urlgen azonban főként Obouldra összpontosított – a hetyke ifjú ork szinte képtelen voltlevenni a szemét apjáról, a hatalmas termetű ork erős karján dagadozó izmokról vagyObould félelmetes arcáról, amely arról árulkodott, hogy az uralkodó mindjárt felrobbandühében. Obouldnál ez nem számított éppen ritkaságnak, de Urlgen felfogta, hogy apja mostsokkal veszedelmesebb, mint bármikor korábban.

– Nem kényszerítetted vissza őket Mithrill Csarnokba – jelentette ki Obould mindenfélebevezető nélkül.

Urlgen képtelen volt megállapítani, hogy ez egy egyszerű ténymegállapítás volt-e vagyvezetői képességeinek bírálata.

– Kemény ellenfelek – vallotta be Urlgen. – Előttünk értek a magaslatra, és azonnalnekiálltak megszervezni a védekezést.

– Úgyhogy mostanra beásták magukat?– Nem! – jelentett ki Urlgen valamivel magabiztosabban. – Ahhoz túl gyakran csaptunk le

rájuk. Folyamatosan dolgoznak, de a karjuk már fáradt a sok csatározástól.– Akkor csapj le rájuk újra, meg újra! – dörögte Obould, és hirtelen fenyegetően előredőlt

ültében. – Pusztuljanak el a kimerültségtől, ha nem egy ork lándzsáján végzik! Fáradjanak kiannyira a csatározásokban, hogy kénytelenek legyenek visszavonulni sötét üregeik mélyére!

– Több harcosra van szükségem.– Semmire nincs szükséged! – ordított rá a fiára Obould, majd felpattant székéből és arcát

szinte a fiához nyomta. – Harcolj velük és kaszabold le őket! Zúzd szét a törpéket, és taposdbele őket a sziklába!

Urlgen csak hatalmas erőfeszítéssel állt apja pillantását, de nem hátrált – sőt, még többharag öntötte el a szavak hallatán Obould az övénél tízszer nagyobb sereggel érkezett, megegy hordányi óriással. Egyetlen összehangolt támadás azonnali visszavonulásra késztetné atörpéket, akiket Mithrill Csarnokig üldözhetnének.

– Én keletnek tartok – közölte Obould. – Lezárom a törpéknek a Surbrinra nyíló kapuját, éslekergetem őket a föld alá. Ott találkozom Proffitt-tal, a trollal, aki lerohanta Nesmét, éselintézem, hogy a föld alatt kezdje el szorongatni a törpéket.

– Előbb zárjuk le a nyugati kaput – javasolta Urlgen, de még mielőtt befejezhette volna, apja

felmordult és ráordított:-Nem! Nem – ismételte meg Obould. – Az nem elég, ha hagyjuk, hogy ezek a bűzhödt

törpék visszameneküljenek Mithrill Csarnokba. Többé már nem. Úgy határoztak, hogyszembeszállnak velünk, úgyhogy ezért meghalnak! Itt kell tartanod és meg kell szorongatnodőket! Tartsd itt a törpéket és fáraszd ki őket. Hamarosan visszatérek, és akkor végzünkvelük.

– Már több száz katonát vesztettem – tiltakozott Urlgen.– És még újabb százakat fogsz veszíteni – felelte Obould higgadtan.– A harcosaim sorai fel fognak bomlani és elfutnak majd – dacolt apjával Urlgen. –

Fajtársaik vérében fognak gázolni. Ork hullákon törnek keresztül, hogy elérjék a törpéket.Obould hosszan és mélyen felmordult, majd megragadta Urlgen tunikáját. A fiatalabb ork

erre két kézzel ráfogott apja karjára és megpróbált kiszabadulni, de Obould egyetlenkönnyed mozdulattal átrepítette meghökkent fiát a helyiség túlsó felébe.

Urlgen belecsapódott a sátorponyvába.– Nem mernek majd menekülni – közölte rendíthetetlen hangon Obould, és a vörös

köpenyes sámánhoz fordult. – Mert látni fogják majd Obould dicsőségét.– Obould Gruumsh! – bizonygatta Vicsori Arganth.Urlgen hitetlenkedve meredt apjára – elkábította Obould nyers ereje és perzselő sárga

szemének féktelen tüze. A Gertire vetett pillantás azt is elárulta Urlgennek, hogy az óriásnőtelrémítette a bemutató, és őt is csalódottság kerítette hatalmába.

Urlgennek leginkább a csalódottság szúrt szemet, de az csak most ötlött az eszébe, hogyGerti nem szólt egy szót sem.

Gerti Orelsdottr, a nagy Szürkekéz lánya, aki mindig fölényesen társalgott az orkokkal, mostnem szólt egy szót sem.

Obould király orkjainak áradata hatalmas, mindent elnyelő folyóként hömpölygött tovább –immár irányt váltott, és kelet felé zúdult.

A megsértett és rémült Háromöklű Urlgen saját csapatai mögül, egy gerincről figyelte,ahogy a hatalmas sereg elfordul, és menetel tovább. Apja küldött neki ugyan erősítést, desemmi komolyabbat. Ahhoz elég lesz, hogy kitartson, hogy a törpéket tovább szorongassa,de ahhoz nem, hogy ki is verje őket az állásaikból.

Mert Obould király váratlanul nem akarta kiverni őket onnan. Érvelése logikusnak tűnt –harccal lekötni a törpéket, elvágni őket a többiektől egészen addig, amíg teljesen körül nemveszik őket, majd annyit megölni közülük, amennyit csak lehet, mielőtt Mithrill Csarnoknyugati kapuja döngve becsukódna – csakhogy Urlgen képtelen volt lerázni magáról azt azérzést, hogy a halogató taktika igazi oka nem más, mint hogy Obould maga akarjabezsebelni a sikert, semmit sem hagyva belőle Urlgennek.

A háta mögül és alulról felhangzó nesz felrázta az elmélázó Urlgent.– Már attól tartottam, hogy nem jössz – mondta az ork Gertinek, amikor az óriásnő megállt

valamivel lejjebb, így arca éppen egy magasságba került az övével.– Talán nem én kértelek arra, hogy gyere ide Urlgen elharapta az ajkára toluló

visszavágást, mivel még mindig nem sikerült kibékülnie a Gertivel folytatott beszélgetés –gondolatával. Bármilyen fontos legyen is a most következő találkozó, az óriásnő irántiutálatán nem tett túl.

– Kezdesz félni az apámtól – közölte az ork.– Te talán másként érzel? – kérdezte Gerti.– Megerősödött.– Obould uralkodni akar.– Obould király – javította ki Urlgen. – Arra kérsz, hogy segítsek az óriásoknak

megakadályozni az orkok felemelkedését?– Nem az orkokét – pontosított Gerti. – Urlgen, és nem Gerti érdekében kérlek arra, hogy

tartsd kordában Obould király felemelkedését. Hol lesz helye Urlgennek az istenalak mellett,akivé Obould egyre inkább válik?

A kérdés súlyát mérlegelő Urlgen most nem javította ki az apja címét ismét elhagyó Gertit.

-Urlgennek talán jut majd dicsőség és hírnév? –kérdezte Gerti. – Vagy csak kapóra jönmajd, mint bűnbak, ha beüt a katasztrófa?

Urlgen ajka vicsorra görbült, és bármennyire szerette volna is megütni az óriásnőt – perszesosem mert volna ilyesmivel próbálkozni! – dühe sokkal inkább abból fakadt, hogy úgyérezte, Gerti logikusan érvel, nem pedig őt akarja sértegetni. Obould megfosztja őt egy nagydiadaltól, de ha Urlgen kudarcot vallana, akkor minden kétséget kizáróan lesújtana ráhatalmas apja haragja.

– Mit akarsz tőlem? – lepte meg Gerti az orkot a kérdéssel.Urlgen lepillantott az odalent menetelő ezrekre, majd kíváncsi arccal ismét az óriásnőre

nézett, megpróbálva megfejteni a szavak mögött megbúvó jelentést.-Amikor eljön az itt küzdő törpék elpusztításának az ideje, gondoskodni akarsz arról, hogy

az orkok Urlgent dicsőítsék – gondolkodott fennhangon Gerti. – Ebben segíteni fogok neked.Urglen összevonta a szemöldökét, de minden kétkedése dacára bólintott.– És azok az orkok Gertit is dicsőítik majd – jelentette ki.– Ha osztozunk Obould dicsőségében, azzal elérjük azt is, hogy nem csak minket fogak

kárhoztatni a kudarcokért.Ebben volt valami, de Urlgennek ez az egész valószerűtlennek – tetszett. Sosem állt közel

Gertihez – semmilyen értelemben.Gyakran vitatkozott apjával, amikor a király az óriásokat is szövetségesévé akarta tenni.

Ami azt illeti, Urlgen tisztában volt ve1e, hogy Gerti még jobban megveti őt, mint ahogy azóriásnő utálja Obouldot és az orkokat. Gerti számára Urlgen nem volt más, csak egy hitványgazfickó.

De most mégis itt voltak mindketten, és terveket szövögettek Obould háta mögött.Urlgen elkapta tekintetét Gertiről, és dél felé, a meredek emelkedőre nézett, ahol a távolban

a törpék táboroztak.– Szükségem van óriásokra a vonalaim biztosítására, és hogy sziklákat hajigáljanak!– A magaslat előnyhöz juttatja a törpéket – felelte Gerti. – Nem hagyom, hogy az orkok

tetemén az enyéim heverjenek.– Akkor mit ajánlasz fel? – kérdezte Urlgen, aki percről percre egyre csalódottabb lett.A két vezér szemügyre vette a környező terepet.– Ott – mutatott rá az óriásnő egy magas gerincre, messze nyugaton. – A népemet a törpék

ott nem érhetik el, és az a gerinc egy magasságban van az ő magaslatukkal. A fajtársaim ottoldalvédként szolgálnak majd, és ők lesznek a tüzérséged.

– Onnan még egy óriásnak is nagyot kell dobnia.– De egy óriás méretű katapultnak nem.– A gerinc alatt alagutak húzódnak – magyarázta az ork. – A törpék elfoglalták és

biztosították őket. Nehéz lesz...– Olyan nehéz, mint megvédeni magad, amikor majd azt jelented apádnak, hogy elbuktál?Urlgen erre kihúzta magát, és még egyszer átgondolta a dolgot.– Foglaljátok el a gerincet, én pedig harcosokat adok, akik majd biztosítják azt, és

lecsapnak a törpékre. Mindkettőnk dicsőségére – közölte Gerti.-Nem könnyű feladat.Gerti tekintete visszasiklott az emelkedőre – Urlgené követte –, és megállapodott a délelőtti

napsütésben rothadó ork hullahegyeken: az óriásnőnek nem is kellett semmit mondania.

-A szentségit! Már megint harcolnak, mi meg csak itt kuksolánk és nézzük! – panaszkodottZsindelyfi Shingles, a vén törpe Pörölycsapó Torgarnak.

Torgar a gerinc keleti falában tátongó nyíláshoz lépett, és lepillantott az oly sok napjacsatatérként szolgáló lejtőre. Igaz, ami igaz, ismét kezdetét vette egy újabb roham: orkok ésgoblinok robogtak felfelé a lejtőn, bömbölve és üvöltve minden egyes lépésnél. A törpetekintete dél felé rebbent, és látta, hogy fajtársai

már készen várják a rohamot, az alakzatok már el is rendeződtek. Catti-brie félelmetes íjamáris sziszegve surrogott és lőtte ki nyilait a felfelé özönlő hordára. Időnként kisebb

robbanások rázták meg a rohamozó orkok első sorát, mire Torgar elmosolyodott: tudta, hogyilyenkor Tömbváll Iván hozta működésbe trükkös kézi számszeríját.

Habár tökéletesen biztos volt abban, hogy Banak és a többiek visszaverik a támadást,mégis csalódottan harapdálta alsóajkát, amiért ő, meg a Mirabarból jött törpék egyik fele nemállhat mellettük.

-Szükségük vagyon itt mireánk – emlékeztette Shingles Torgart, és keményenmegszorította barátja izmos vállát. – Jól szolgáljuk Bruenor királyt.

-Amikor olyan alagutakat védünk, amelyeket meg se támadának – dünnyögte Torgar.Alig hagyták el ajkát ezek a szavak, amikor kiáltások harsantak az északra nyúló, mélyen

fekvő alagutakból.– Orkok! – kiáltotta valaki. – Orkok az alagutakban!Shingles és Torgar tágra nyílt szemmel bámult egymásra, majd arcukat vicsorba gyűrte a

harci düh.– Orkok – motyogták egyszerre.– Orkok! – dörögte Shingles, hogy a közelben lévő törpék is meghallják, főként azok, akik a

déli bejáratnál őrködtek. – Kapjátok fel a fejszéiteket, fiúk! Ölnivaló orkok érkezének!A mirabari törpék nagy lendülettel, lelkesen – sőt vidáman – foglalták el előre kijelölt

állásaikat, készen arra, hogy támogatást adjanak északi társaiknak – a szinte azonnalfelhangzó fémcsengés, harag– És fájdalomkiáltások pedig még azt is elárulták nekik, hogy acsata kezdetét vette.

Torgar parancsokat vakkantott, mindenkit emlékeztetve feladatára, habár tudta, hogyfegyelmezett harcosainak igazából erre nincs szükségük. A mirabari törpék tudták, mit kelltenniük, mivel már napok óta az alagutakban tartózkodtak – ismertek minden kanyarulatot ésminden üreget, ahol védekezni lehetett, és mostanra már el is foglalták ezeket a helyeket.Torgar ennek dacára parancsokat osztogatott, emlékeztetve társait, hogy ők most HarcpörölyBruenor és Mithrill Csarnok dicsőségéért küzdenek – új királyukért és új otthonukért.

Torgar gondosan állította fel a védelmet, úgy tervezve meg azt, hogy se ő, se Shingles nemaradjon ki a harcból. A két barát végigrohant a lejtős folyosón, és útjuk egy párkányon értvéget, amely egy ovális barlangüregre nézett, ahol már orkok küzdöttek több mint egy tucatmirabari törpével.

Torgar szinte le sem lassított, úgy vetette le magát a párkányról és érkezett az orkoksűrűjébe, kettőt rögtön le is döntve a lábáról. A törpe egy szempillantás alatt talpon termett ésfejszéje máris jobbra-balra lendült – de gondosan kiszámított mozdulatokkal. Shingles ekkormár szintén a levegőben járt, nyomában újabb törpékkel, akik a párost követték.

Az eddig a barlangban küzdők – látva az erősítést – fokozták nyomásukat, és utat vágtakmaguknak az orkokon át, hogy csatlakozzanak Torgarhoz és a többiekhez. A csata szinteazonnal a törpék javára billent. Orkok hullottak, és orkok próbáltak menekülni, de ebben sajátcsökönyös fajtársaik gátolták meg őket,

akik még mindig özönlöttek az alagutakból és kapcsolódtak be az összecsapásba.-Ha eleget megölünk közülük, elfutnak! – bömbölte Torgar, kifejezve az általános

várakozást, ha orkokról és harcról volt szó.Percekkel később a földet bőven öntözte az orkok vére, a törpék pedig elérték az alagút

bejáratát, visszaszorítva a támadókat.A mirabariak ívben sorakoztak fel a keskeny nyílás körül – középen Torgarral –, így többen

is le tudtak csapni, ha egy ork előretört. Az orkok meglepő módon még mindig özönlöttek,egyik a másik után – elviselték a rájuk mért csapásokat, és megmászták elhullott társaikegyre magasodó halmát. Csak jöttek és jöttek – minden sebet kapott és visszavonulásrakényszerült törpére öt ork jutott.

-A fenébe a makacs fajtájukkal! – kiáltotta a Torgar mellett lépkedő Shingles.Káromkodásának alátámasztására megsuhintotta kalapácsát, leterített vele egy újabb

böszme alakot.-Túl makacsak – felelte Torgar... de éppen csak hallhatóan.Nem akarta megriasztani a többieket. Torgar szinte hinni sem, hogy az orkok még mindig

befelé préselik magukat az alagutakba. Egyetlenegynek sem sikerült még egy lépésnyi teretsem nyernie, de még mindig jöttek, hiába vágták le őket.

A közeli alagutakból kiáltások harsantak, amelyek elárulták Torgarnak, hogy ebben acsatában ez általános jelenség, és hogy minden oldalról szorongatják.

A percek csak teltek – egyre több ork nyomult be a terembe és zuhant holtan a földre.Torgar felpillantott a párkányra, ahol egy futártörpe várakozott.– Kettes állás! – kiáltotta az ifjú hírnöknek, mire a törpe elrohant, futás közben ismételve a

parancsot.– Hallottátok! – kiáltotta oda Shingles a barlangteremben küzdőknek. – Sorokat zárni!Shingles mondandója végeztével egy hatalmas szikla mögé ugrott, amelyet még korábban

a bejárati folyosó oldalához görgettek, és most nekivetette hátát az ingatag kődarabnak.– Amikor majd kiált! – harsogta Shingles.Torgar vadul nekirontott a legközelebbi orknak, és úgy helyezkedett, hogy az alagútból

legközelebb kilépő ellenfelével pontosan szemközt legyen. Mögötte a fiai őrjöngeni kezdtek,és végeztek a terembe bejutó összes orkkal.

Amikor Torgar úgy vélte, hogy a bejáratot ideiglenesen biztosították, elordította magát:– Most!Shingles hatalmasat taszított a sziklatömbön, amely átgördült a bejáraton, kis híján a földbe

passzírozva Torgart, aki az utolsó pillanatban ugrott félre.– Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! – harsogta Shingles.A törpék felkapkodták a sebesülteket és a halottakat, majd gyorsan visszavonultak a

barlangterem túlsó felébe, és dél felé indultak.Mielőtt azonban elérhették volna a másik kijáratot, az orkok máris átküzdötték magukat a

hevenyészett barikádon, és két lándzsa röppent a törpék felé. Az egyik szegény Shinglesttalálta el.

– O, az ülepim! – kiáltott fel a sebesült, és megragadta a jobb farpofájából kiálló lándzsanyelét.

Habár Torgar egyik vállán már egy eszméletlen törpét cipelt, hóna alá kapta legkedvesebbbarátját, és kirángatta a teremből, be a déli folyosóba, ahol több kőomlást is előkészítettek,hogy lelassítsák esetleges üldözőiket, ha a helyzet úgy kívánja. A nyugati gerinc alattialagútrengetegben a törpék mindenütt

visszavonulásra kényszerültek, de mindezt szervezetten tették; – ráadásul már napok ótaaz alagutakban voltak, és ez több mint elég volt a törpéknek, hogy megfelelő védelmetállítsanak fel.

Torgar hamarosan ismét visszatért a harcba, a sántikáló Shinglesszel az oldalán, akiveszettül forgatta kalapácsát. Ők, meg még vagy tucatnyi törpe egy cseppkövekkel teliteremben küzdött – mögöttük egy emelkedő húzódott dél felé. A törpék elszánták magukat,hogy a széles üregben minden egyes lábnyi

ork előnyomulásért vérrel fizetnek – ennek megfelelően őrjöngve küzdöttek, és hamarosanismét ork vérben tocsogtak, az orkok tetemei pedig ismét halomba gyűltek.

A csökönyös humanoidok azonban egyre csak jöttek.– A fenébe a makacs fajtájukkal! – kiáltotta ismét Shingles. Torgar nem is fárasztotta magát

azzal, hogy feleljen barátja egyértelmű és egyben rejtett véleményére. Kezdték megérteni,hogy az orkok bármi áron el akarják foglalni az alagutakat. Ez a nyugtalanító gondolatkisvártatva újabb megerősítést nyert, amikor váratlanul egy csapat törpe csörtetett be aterembe a nyugati folyosóból.

– Óriások! – kiáltották, még mielőtt Torgar megkérdezhette volna őket, miért nemrendezetten vonulnak vissza a termen át.

– Óriások az alagutakban!– Óriások? – visszhangozta Shingles. – Ez túl alacsony az óriásoknak.Az újonnan jött törpék rohamra lendültek, és belevetették magukat a küzdelembe, levágva a

közéjük és Torgar csoportja közé szorult orkokat.– Óriások! – ismételte egyikük, amikor vezére elé állhatott.

Torgar nem kérdezett semmit, mivel a törpe válla fölött átpillantva már látta, hogy a harcosigazat mondott: a nyugati alagút bejáratához egy óriás – pontosabban egy óriásnő – érkezett:meggörnyedve, időnként szinte kúszva-mászva haladt előre.

– Kapjátok el! – dörögte Torgar, alig várva, hogy megszerezzék ezt a kiváló skalpot.Fiai elrobogtak mellette, és az újonnan jöttek mellett is, majd dobásra emelték harci

pörölyeiket, ügyet sem vetve frissen érkezett társaik kiáltozásaira, hogy maradjanak.Tucatnyi pöröly szelte át pörögve a levegőt és láthatóan mindegyik talált is – egészen addig

így gondolta mindenki, míg a kalapácsok elérték a sápadt, kékes bőrű lényt, aki előttegyszerűen elkanyarodtak.

– Mágia? – suttogta Torgar.Mintha csak az óriásnő meghallotta volna, vagy csak gúnyolódni akarna vele,

csúfondárosan elvigyorodott és megrovóan megrázta az ujját.Torgar fiai rohamra lendültek.Majd elvakítva botladozni és csúszkálni kezdtek, ahogy hirtelen jeges dara robbant a

terembe, finom jégréteggel vonva be a talajt.– Sorokat zárj! – bömbölte túl Torgar a mágikus vihar dühöngését.Fényes tűzgolyó robbant a barlangüreg tetejénél, és elemésztette azt a három törpét, aki

engedelmeskedni próbált a parancsnak.– Fussunk! – kiáltotta Shingles.– Nem – dünnyögte Torgar, és szemében szinte olyan fényesen lobbant a harag, mint az

óriásnő tüze. A mirabari száműzött csúszkálva indult meg a jégpáncélon a térdeplőkolosszus felé.

A nő ránézett – szemében izzott a gyűlölet – És újabb varázslatot mormolt.Torgar futásra váltott át és felemelte fejszéjét. Hangja túlharsogta a zsivajt, túlharsogta a

vihart, túl saját félelmét és túl a mágia zaját.Már csak két lépésre járt, és ekkor előrevetette magát.Ebben a pillanatban pokoli kín hasított belé, ahogy hirtelen egy bűbájszőtte marok szorította

össze a szívét, megdermesztve testét ugrás közben. Torgar megpróbálta meglendítenikarját, hogy lecsapjon fejszéjével, de az nem engedelmeskedett parancsának. Képtelen voltlegyűrni a perzselő agóniát, az elképesztő fájdalom szorítását.

Torgar nekizuhant az óriásnőnek, aki egy hüvelyket sem moccant, és lepattant róla. Egypillanatig küszködve próbálta visszanyerni egyensúlyát, de lába éppen olyan használhatatlanvolt, akár a karja. Torgar hátratántorodott két-három lépést. Értetlenül és hitetlenkedvemeredt az óriásnőre.

Majd összeesett.Mögötte újabb törpék özönlöttek a terembe, vezérük nevét kiáltozva – mindannyian

előregörnyedve csúszkáltak a jégborította talajon. Gerti – mivel Gerti volt az, akiszemélyesen avatkozott bele a küzdelembe – bölcsen visszavonult, amikor legerősebbvarázslata elmúlt. Visszavonulását kitűnően fedezte a háta

mögül előrontó orkok serege.A tomporában lüktető fájdalomra ügyet sem vetve, a lábán végigcsörgedező vércsíkot és

friss sebeit figyelmen kívül hagyva, Shingles Torgarhoz támolygott. Keményen pofon csaptaa törpét, és ráordított, hogy ébredjen fel.

Torgar zihálva meredt rá barátjára.– Fáj – suttogta. – Moradinra, összezúzta a szívemet!– Ugyan már! A te szíved kőből vagyon – mordult rá Shingles.– Úgyhogy hagyd abba a nyavalygást!Ezzel Shingles a vállára kapta Torgart, és határozott léptekkel megindult a másik irányba –

mindazonáltal óvatosan rakosgatta lábát, miközben a jeges emelkedőn tartott felfelé drágabarátjával.

Sikerült kijutniuk a teremből, majd még több másikból is – a harc ott tombolt körös-körül, ésa mirabari törpék minden egyes darabka földért megharcoltak.

De az orkok sem engedtek, és készek voltak akár tizet is elveszteni soraikból egyetlen

törpéért cserébe. Létszámfölényük folytán fokozatosan törtek előre, folyosóról folyosóra,teremtől

Az alagútrendszer déli végétől nem messze Shingles elrendelte az utolsó és egybenlegfontosabb mennyezet leomlasztását, majd így szólt fiaihoz, még a sebesültekhez is:

– Most beássátok magatokat és felkészültök a halálra, Mithrill Csarnok dicsőségéért. AHarcpörölyök testvéreikként fogadtak minket, mi pedig nem okozunk csalódást nekik.

Ujjongás csapott tel körülötte, de Shingles kihallotta belőle az erőltetettséget. Négyszáz fősseregük harmada elveszett – köztük Torgar, valamint szívük és lelkük is.

Ám a törpék mégis tették, amit Shingles parancsolt, méghozzá egyetlen zokszó nélkül. Azalagutak utolsó szakaszát készíttették elő a legjobban – elsőként ezt foglalták el, amikormegjelentek az alagútrendszerben –, és ha az orkok ki akarják őket szorítania az ŐrzőVölgyére néző sziklaszirt közelébe, akkor több száz főt vesztenek majd.

A törpék így hát beásták magukat és vártak.A sérült lábakat sínbe tették – ezek a törpék könnyebb fegyvereket kaptak –, majd vártak.A komolyabb sebeket jajszó nélkül kötözték be – egyesek még fegyvereket is erősítettek

törött karjukhoz –, majd vártak.Búcsúzóul megcsókolták halottaikat és vártak.De a barlangrendszer háromnegyedét elfoglaló orkok nem jöttek.

– Eddig ez volt a legkitartóbb roham – jegyezte meg Banak, amikor az orkok és goblinokvégül megfordultak és visszavonultak a lejtőn. Több mint egy órán át jöttek, önmagukat semkímélve vetették magukat az ütközetbe, és ebben az utolsó összecsapásban több ork ésgoblin maradt holtan a véráztatta lejtőn,

mint az ezt megelőzőkben összesen. A törpék azonban mindvégig megtartottákalakzatukat, szorosan védőállásaik köré csoportosultak, és az orkok egyetlenegyszer semérezhették azt, hogy közel a győzelem.

De azért csak jöttek.– A legkitartóbb? Vagy a legostobább? – kérdezett vissza Bütyökfi Tred.– A legostobább – döntött Tömbváll Iván.A fivére is hozzászólt:– Hi-hi-h. . .Pikel nevetése félbeszakadt, és Banaknak is torkán akadt a szó, mert ekkor látták meg

nyugaton a Torgar visszavonulásáról árulkodó első jeleket – ekkor látták meg az alagutakbólkiözönlő sérült törpék sorát, akik halottaikat cipelték.

– Moradinra – tátogta Banak, aki most ébredt rá, hogy a lejtőn vívott nagy csata csupáncsel volt, aminek révén megakadályozták, hogy erősítést küldjenek Torgar csapatának.

Banak hunyorogva nézte a barlangrendszer déli bejáratából kiáramló bicegő sebesülteket,akik a hátukon cipelték halottaikat, mire újra, meg újra összerezzent. Ezek a törpék csaknemrég csatlakoztak Mithrill Csarnokhoz – a zömük még sosem látta azt a helyet, ahovamirabari otthonuk biztonságát feladva elindultak.

– Szervezett a visszavonulás – jegyzete meg Tömbváll Iván. -Ha jól sejdítém, nem zavarták szét őket, csak visszaszorították Torgarékat.– Találjátok meg Torgart – parancsolta Banak. – Vagy azt, aki parancsnokol. Nézzetek

utána, szükségük vagyon-é a segítségünkre!Pikel elkiáltotta magát – "Óó-oj!" – És a Tömbváll fivérek elrohantak.Tred biccentett Banaknak, és utánuk szaladt.Ebben a pillanatban két másik, komor arcú, ork vértől lucskos alak lépett a vezérhez.– Mi értelme ennek? – kérdezte Catti-brie, szemügyre véve a vonalakat. – Jó sokan

meghaltak, hogy bevegyék az alagutakat, de végeredményben mire jó ez nekik? Egyik alagútsem kapcsolódik magához Mithrill Csarnokhoz: még csak a közelébe sem érnek.

– Csakhogy ők ezt nem tudják – felelte Banak.Catti-brie ezt nem vette be. Úgy vélte, hogy valami zajlik ott, és amikor Wulfgarra nézett,

látta, hogy barátja is erre gondol.

– Menjünk – mondta Wulfgar.– Már elküldtem a Tömbvállékat és Tredet Torgarhoz – közölte velük Banak.Wulfgar megrázta a fejét.– Nem Torgarhoz megyünk – világosította fel a törpét a barbár. – Azokban az alagutakban

nincs semmi, ami értékes lenne az ellenségnek – tette hozzá és kezével körbemutatott,átfogva a hegyi lejtőn az imént lezajlott vérontás maradványait.

Banak beleegyezően bólintott, de nem mondta ki félelmeit.Tudta, hogy a többiek is rájöttek már, miért küzdöttek olyan kétségbeesetten az orkok

azokért az alagutakért.Az óriások miatt.Wulfgar és Catti-brie elrohant, és nemsokára utolérték, majd lehagyták a Torgar

felkutatására indult törpéket.– Felmegyünk – magyarázta nekik futás közben Catti-brie.– Akkor vigyétek a fivéremet! – kiáltotta oda Iván. – Többet segíthet kint, mint bent.– A fivérim! – rikoltotta Pikel, majd elkanyarodott a két másik törpétől, és Wulfgarék

nyomába eredt.Catti-brie és Wulfgar folytatták útjukat – egyetlen zokszót sem ejtettek, mivel már régen

megtanulták, hogy ne becsüljék alá a kifejezetten hasznos törpe "dú-dad"-ot. Elérték a gerincdéli végét, és nekiálltak felkapaszkodni rajta az alagút bejárata mellett, ahol még mindigsorjáztak kifelé a sebesültek.

– Kitartunk! – kiáltott oda nekik büszkén az egyik súlyosan sebesült, de járni tudó törpe.– Sosem kétkedénk abban, hogy ez így lészen! – kiáltott vissza Catti-brie, és ügyelt rá,

hogy törpe akcentusa a szokásosnál erősebben érződjön. A törpe feleletképpen a levegőbelökte öklét.

A mozdulattól fájdalmas grimaszba torzult az arca, bár mindent megtett, hogy ne mutassaki.

Wulfgar ment elől a sziklás lejtőn – hatalmas ereje és hosszú lába révén könnyedén másztameg a repedezett falat. A nehezebb részeknél megállt, megfordult, és könnyedén felrántottamaga mellé Catti-brie-t. Az egyik ponton azonban sokkal nagyobb kihívással került szembe,mert hiába feküdt hasra a sziklán, Wulfgar még így sem érte el a zömök Pikelt.

Pikel azonban elmosolyodott, intett, hogy lépjen hátra, majd kántálni és forogni kezdett –végül megtorpant, rámeredt a sima kőfalra és közben kuncogott. A zöld szakállú törpefelnyújtotta kezét, amely belemélyedt a hirtelen elmálló kőbe. Ezután egymás után lépcsőketvájt bele, majd a még mindig vihorászó törpe egyszerűen felsétált a két emberhez, és intett,hogy induljanak tovább.

A gerinc teteje repedezett és egyenetlen volt, de azért járható – még úgy is, hogy balróljobbra heves szélrohamok zúdultak a három hegymászóra. Mivel szélirányban voltak, előbbérezték meg ellenségeik szagát, minthogy meglátták volna őket.

Így behúzódtak egy magas kiszögellés mögé, és nézték, ahogy az első déróriásfelkapaszkodik a gerincre.

Catti-brie lekapta Taulmarilt és célzásra emelte halálos íját, de Pikel megragadta a vesszőt,megrázta bozontos fejét, és nemet intett szabad kezének mutatóujjával, majd észak felémutatott.

Ahol újabb óriások tűntek fel.-Egy lövés – suttogta Wulfgar, és megragadta Égisz-agyart. – Ahogy lőttél, azonnal eredj

futásnak.– Kész vagyok – közölte Catti-brie, majd intett Pikelnek, hogy engedje el a vesszőt, ő maga

pedig induljon.Pikel malacszerű visítást hallatott, és kirohant a kiszögellés mögül, teljes sebességgel tartva

dél felé. A legközelebbi óriás 'felordított és rámutatott, majd a nyomába szegődött.De ekkor egy süvítő nyílvessző csapódott a kolosszus mellébe, amitől hátratántorodott,

majd máris érkezett egy pörgő harci kalapács, amely szinte ugyanoda vágódott be. Az óriásettől még inkább megingott és lebucskázott a nyugati gerincről.

Wulfgar és Catti-brie hallották ugyan az ordítást, de az óriást nem látták, mivel ekkor márfejvesztetten futottak. A déli perem közelébe utolérték Pikelt, akit Wulfgar szó nélkülfelkapott, és már futott is tovább, párkányról párkányra ugrálva lefelé, míg le nem ért. Aligértek le, amikor sziklák kezdtek záporozni körülöttük, és ők hárman sietve kezdték beterelni amég a környéken bóklászó törpéket a biztonságos alagútba.

Nem sokkal beljebb összefutottak Ivánnal, Treddel, meg Zsindelyfi Shinglesszel és egyerősen megviselt Pörölycsapó Torgarral.

– Varázsolók – magyarázta Shingles. – Az óriásboszorkány kis híján összezúzta a barátomszívét!

A mondat végeztével vigyázva vállon veregette Torgart.– Fáj – motyogta Torgar, akinek szinte alig lehetett hallani a hangját. – Nagyon fáj.– Ugyan már, te tú1 kemény vagy ahhoz, hogy lebírjon egy egyszerű boszorkányos trükk –

nyugtatgatta barátját Shingles, és ismét vállon akarta veregetni barátját, de Torgar felemeltekarját, hogy kivédje az ütést.

– Odafent óriások vannak – tudatta Wulfgar a törpékkel. – Beljebb kellene mennünk, háthalejönnek.

– Nem fognak dél felé menni – töprengett hangosan Catti-brie. – A magaslatot akarták, ésmeg is szerezték.

– És azok az orkok sem jőnek – mondta Shingles. – Rájuk rogyasztottuk ugyan amennyezetet, de mostanra ideérhettek volna, ha akarnak.

– Már megszerezték, amiért jöttek – felelte Catti-brie.A nő visszapillantott a déli kijárat felé, ahol ismét minden nyugodtnak tűnt – a sziklazápor

véget ért. Wulfgar és a többiek azonban csak jó idő elteltével merészkedtek ki az alagútból.Odakint az alkony már hosszúra nyújtotta az árnyékokat, és az egész vidékre nyugtalanító

csend telepedett.Catti-brie a messze keleten táborozó törpe fősereg felé nézett.– Túl messze van ahhoz, hogy egy óriás eldobhasson odáig – mondta és felpillantott a

gerincre.Wulfgar azonnal elindult felfelé, nyomában Catti-brie-vel. Az egyre sűrűbb sötétség dacára

a gerinccsúcsra érve gyorsan megértették, hogy mire ment ki az egész támadás. A gerincészaki végén az óriások hatalmas farönköket cipeltek fel a nyugati lejtőn, míg mások egygigantikus hadigépet szereltek össze a tönkökből. Catti-brie dermedten pillantott a törpékállásai felé. Valóban túl messze voltak ahhoz, hogy egy óriás eldobhasson odáig, de vajonelég messzire voltak ahhoz is, hogy ne érje el őket egy óriás méretű katapultból kilőttlövedék?

Ebben a pillanatban döbbent rá, hogy valójában milyen nagy bajban is vannak: Az orkoksaját fajtájukból oly sokat áldoztak fel – több százan estek el eddig –, egyszerűen csak azért,hogy harcászati előnyt csikarjanak ki a csatatéren, és ez olyan eltökéltségre és ravaszságravallott, amilyet a nő eddig fel sem tételezett a nyomorult, disznóképű teremtményekről.

– Bruenor gyakran mondogatta, hogy az orkok és a goblinok csak egyetlen okból nemhódították meg eddig egész Északot: azért, mert túl ostobák ahhoz, hogy együtt küzdjenek –suttogta Wulfgarnak.

– És most Bruenor halott, vagy hamarosan az lesz – felelte a barbár.Komor hangja elárulta Catti-brie-nek, hogy barátja ugyanazt a következtetést vonta le.Bajban voltak.

13

A HATÁROK MEGHÚZÁSA

– Az istenekre, William, te képes lennél egész nap szunyókálni, hogy aztán éjszakára islepihenj – mondta Kérgesüllő Brusco, aki Banaknak, a Mithrill Csarnoktól nyugatra húzódóhegyek között bámulatos hírnevet szerző neves hadvezérnek volt az elsőági unokafivére.

– Jep – felelte erre a vén Huskennugget William (barátainak csak Bill), és fejét márisnekitámasztotta a törpe erősség keleti bejáratát jelző kis torony kőfalának. Alattuk a Surbrinhömpölygött fenségesen, szikrázva a délutáni napsütésben.

Nem sokkal azután, hogy hírek érkeztek a Mithrill Csarnokot észak felől háborgatószörnyetegekről, a törpék jelenlegi állásától északra egy jelentős tábort állítottak fel, az egyikhegykaréj tetején. De a kétségbeesett lapályosi menekülés és a nyugaton megkezdődőháború következtében a tábor hamarosan kiürült és csak néhány felderítő maradt hátra. Atörpéknek egyszerűen nem maradt nélkülözhető harcosuk, az orkok pedig keményenszorongatták őket az Őrző Völgyétől északra húzódó hegyek felől. A Nesméből szállingózóhírek arra kényszerítették a Harcpöröly Klánt, hogy megerősítsék az alagutak védelmét is,mivel földalatti támadástól tartottak.

Keleten azonban nem történt semmi, csak a Surbrin hömpölygött békésen, és az unalomhosszú órái teltek, amit még elviseltetlenebbé tett a tudat, hogy eközben fajtársaik nyugatonverekednek és halnak.

Így hát miközben Banak, Pwent és katonáik – a mirabari törpékkel vállvetve – hírnevetszereztek maguknak, megállítva az özönlő hordát, addig Brusco, Bill, meg a többiek keletencsak lehunyták szemüket, hátrahajtották fejüket, és reménykedtek, hogy még nekik is leszalkalmuk orkokat ölni, mielőtt a háború véget érne.

– Napok óta nem látám Filbedót – jegezte meg Brusco.Bill álmosan kinyitotta az egyik szemét, és megszólalt:– Nyugatra ment, túl az Őrző völgyén... legalábbis így hallottam.– Egen, bezony, így volt – szólt le erre fentről Tésztásszakállú Kingred, aki a nyitott

csapóajtó mellett üldögélt, nekitámasztva hátát az építmény nyitott tetejét öveződerékmagasságú falnak.

– Többé már nincs tizenöt-tizenöt váltás. Mivel a hegységnek ezen az oldalán már csakhuszonöten maradánk, akad majd olyan is, aki egymás után két váltásba is békerül.

– Bah! – horkant fel Brusco. – Bárcsak enmagam kértek volna fel arra, hogy menjeknyugatra!

– Mindannyian így vagyunk ezzel – felelte Kingred, és nagyot szortyintott. – Kivéve perszeBillt. Bill csak aludni vágyik.

– Jep – bólintott Bill. – És elvállalom a kettős váltást. Sőt, ha akarátok, akár a hármast is. Akilenc pokolra, itt maradok végig, éjjel és nappal.

– És végigszundikálod az őrséget – fűzte hozzá Kingred.– Jep – érkezett Bill válasza.– No, ha aludni mégy, akkor majd Kingred levált – dörögte Brusco. – Olyasvalaki legyen itt,

akivel lehet csontokat vetni.– Jep – ásított egyet Bill. Nagy nehézségek árán az oldalára gördült és feltápászkodott,

majd fáradtan elindult felfelé.Kingred, Brusco és az alagutakból előbújó néhány másik törpe kockázni kezdett, de a zsivaj

nem nagyon zavarta az örökké fáradt törpét, aki hamarosan elégedetten szuszogott.

A torony külső falán, nagyjából félúton gubbasztó Tos'un Armgo, aki egy sötét mélyedésbefészkelte be magát – ott, ahol a hegyből kifaragott torony összeért az eredeti kőzettel –, jólhallotta az egész beszélgetést. A drow megpihent az egyik eresztéknél, miközben csendesenátkozódott – már nem először! –, amiatt, hogy sem Donnia, sem Ad'non nincs itt. Végtére isők lopakodtak a legjobban a csapatban, míg Tos'un csak egy egyszer harcos volt. Legalábbis

Donnia és Ad'non ezt igyekeztek elhitetni vele.Kaer'lic rámondott ugyan néhány varázslatot, hogy segítse őt, mint Obould előretolt

felderítőjét, de Tos'unt mégsem nyűgözte le kiszolgáltatottsága – végtére is egyedül volt akemény törpék őrhelyén.

Obould nincs messze, mondogatta magában. Valószínű, hogy az ork király és talpnyalóirövid időn belül lerohanják a tábor gyengécske védelmét.

A drow erre nagy levegőt vett, helyet változtatott és kapaszkodót keresett. Eddigre az égengunnyasztó átkozott lángoló tűzgömb már a hegyek mögé bukott, és szerencsére hosszúárnyakat

vetett a keleti lejtőre; meg a környező vidékre. Tos'un azonban még mindig kellemetlennektalálta fényét.

De már sötétedett.És közelgett a drow-k ideje.Brusco belefújt összekulcsolt markába, majd jó erősen megrázta, megcsörgetve a bütykös

ujjai és kérges tenyere közé fogott csontokat. Még egyszer rájuk fújt, és gyors imát rebegettDumathoinnak, a hegyek alatti titkok őrzőjének.

Ezt megismételte egyszer, majd még egyszer, egészen addig, míg a megtisztított dobóteretkörülállók panaszkodni nem kezdtek, sőt egyikük még jól tarkón is sózta.

– Eldobád már végre azokat az átkozott csontokat, he?A törpék csalódottságát érthetővé tette az a tény, hogy az ezüstérmék zöme Brusco előtt

halmozódott – a törpe az órákkal ezelőtt beállt napnyugta óta egyfolytában nyert.– Ki kelletik várni, míg a jó öreg Dum meg nem mondja nékem, hogy mi merre hány lépés –

felelte Brusco.– Dobd már el végre azokat az átkozott csontokat! – kiáltottak rá többen is.– Bah! – horkant fel erre Brusco, és dobásra lendítette kezét.Ekkor felrivallt egy kürt – tisztán és ércesen szólt a hangja – mire minden törpe

megdermedt.– Mit látál, Bill?! – kiáltott fel Kingred.A többiek kiszaladtak a toronyból, magasabb pontokat keresve, ahonnan megláthatják a

déli jelzőtüzeket.– Bill?! – kiáltott fel ismét Kingred. – Ébredj fel, te tökfilkó! Bill!Válasz nem érkezett.És Kingred ráébredt, hogy szuszogást sem hall – méghozzá már jó ideje.– Bill? – kérdezte, de ezúttal jóval halkabban és sokkal aggódóbban.– Mi történt vala? – kérdezte a visszarohanó Brusco.Kingred felfelé nézett és arckifejezése mindent elárult a másik törpének.– Bill?! – ordította Brusco is.A létrához rohant és gyorsan mászni kezdett felfelé.– Trollok délen! – kiáltotta valaki a tornyon kívülről, jó messziről. – Trollok délen!Brusco megtorpant mászás közben és arra gondolt: "Trollok?A kilenc pokolra, mit keresnek itt a trollok?"Újabb kürt harsant, ezúttal északon.– Irány a vájat! – üvöltött le Brusco Kingrednek. – Vigyélmindenkit a vájatokba, és készüljetek fel a lezárásukra!Kingred eldübörgött, Brusco pedig felpillantott és megláttaBill egyik lábát, amelyik belógott a nyitott csapóajtóba.-Bill?! – kiáltotta ismét.A láb gazdája meg se moccant.Ekkor Bruscónak borzalmas sejtése támadt, de mászott tovább -csak immár lassabban,

vigyázva lépkedett felfelé. A csapóajtó alá érve óvatosan kinyújtotta a kezét, megragadta Billlábát és

megrángatta.– Bill?

Semmi mozgás, semmi válasz – még csak hortyogást sem hallott.És Brusco váratlanul megvakult, teljes sötétség fogta körül. Ösztönösen elengedte a létrát

és összehúzta magát – lezuhant a köves talajra, majd nehézkesen oldalra gördült. De miretalpra

szökkent, a veterán harcosnak már kard villant a kezében és legalább annyi öröme lehetett,hogy nem vakult meg – most már látta, hogy sötétségvarázst bocsátottak rá, amely mégbeburkolta a létra tetejét, viszont benne nem tett kárt.

– Ide! – kiáltott oda társainak. – Mágia! És valami elkapta Kingred vezetésével törpékrohantak oda hozzá.

– Hozzatok takarókat! – adta ki a parancsot Brusco.Visszarohant a létra aljához, és elindult felfelé, ezúttal sokkal fürgébben. A többi törpe

felkapott két takarót, majd azokat kétrét hajtották. Ezután mindenki megfogta a takarók egyiksarkát széthúzták azokat a csapóajtó alatt.

Odafent zsivaj támadt, majd Brusco Bill nevét kiáltotta és végül felnyögött valaki.Egy törpe zuhant le a magasból, rázuhant a takarók szélére, majd onnan lepattanva

végiggurult a földön.-Bill! – kiáltotta egyszerre a négy törpe, és ledobva a takarókat, lezuhant társukhoz

rohantak, akinek élénkvörös vércsík húzódott a torkán.– Vigyétek egy paphoz! – kiáltotta valaki, mire nekiláttak elvonszolni Billt.A törpék az ajtó felé szaladtak, de azután megtorpantak, és Brusco nevét kiáltozták, amikor

odafent ismét lárma támadt.Brusco hullott alá a sötétségből és csapódott nagy erővel a földnek. Felállt, oldalra

tántorodott, majd ismét elesett volna, ha Kingred nem ugrik oda hozzá és kapja el.– Az átkozott izé megdöfe! – zihált Brusco.Megtapogatta a hátát, majd amikor elhúzta a kezét, látta, hogy csurom vér. Ekkor minden

erő kifutott belőle és Kingrednek össze kellett szednie magát, hogy megtartsa a súlyostörpét.

– Valaki! – kiáltotta el magát, mire egy törpe szaladt oda, és támasztotta meg a sérültBruscót a másik oldalról.

– A vájatokba – emlékeztette őket Brusco, miközben vért köpött.Amikor kiértek a kis toronyból – ketten Billt cipelték, ketten pedig Bruscót támogatták –

meglátták társaikat, akik dél felől rohantak feléjük, és meghallották az észak felől visszafelétartók kiabálását is.

A délről jövők ezt kiáltozták:– Trollok!Az északról érkezők így ordítottak:– Orkok!Kingred intett egy másik törpének, hogy támogassa tovább Bruscót, ő maga pedig

előrerohant, és futás közben övéből előrántotta kalapácsát. Mithrill Csarnok hatalmasvaskapuja előtt fékezett csak, majd keményen lesújtott egyszer, kétszer... szünetet tartott,majd lecsapott harmadszor is. Várt egy kicsit, majd újra és újra leadta a jelet – majd mégegyszer, még sürgetőbben, amikor meghallotta a kapu mögött a felemelkedő zárórúdhangját.

Ebben a pillanatban semmit sem kívánt kevésbé, minthogy kinyissák azokat a betörhetetlenajtókat!

Ekkor a főbejárat mellett csikorgás ütötte meg a fülét, és egy kisebb szikla gördült télre,felfedve egy sötét alagútvájatot. A törpék egymás után beslisszoltak rajta, miközben Kingredodakint állt és sürgette őket. Törpék érkeztek északról és délről, éppen csak megelőzve azelőnyomuló seregeket – a délről érkező trollokat és az északról özönlő orkokat. Kingred márlátta a szomorú igazságot: habár kinyitottak egy második alagútvájatot is, valószínűleg nemfog minden törpe átjutni rajta, mielőtt megérkeznének a szörnyetegek. Már majdnemelkiáltotta magát, hogy nyissák ki a főkaput, de leküzdötte magában a késztetést ésvisszafojtotta félelmeit. Neki és még másoknak idekint kell maradniuk, hogy a végsőkig

verekedve feltartsák a támadókat.Kingred kardot rántott és karjára szíjazta pajzsát, miközben folyamatosan kiáltozott a

vájatok felé rohanóknak.– Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! Húzzátok bé az ülepeteket, és vonszoljátok azokat gyorsan!Elsőként a trollok érkeztek meg – rettentő bűzük eltömte Kingred orrát, ahogy megrohanta

őket. A törpe erős karja fáradhatatlanul kaszabolta a bestiákat, visszaszorítva őket. Egymancs belemart a vállába, mély sebet ejtve, de Kingred lerázta magáról és megpördült,lecsapva támadójára. Kingred egymás után verte vissza rohamukat. Kingred megszállottkéntharcolt, úgy, mint az a törpe, aki tudja, hogy számára minden elveszett. Felmordult ésküzdött tovább.

Egy hatalmas kétfejű troll – a legrondább lény, amelyet Kingred valaha is látott, a lehetőlegocsmányabb lidércnyomás, amit Kingred csak elképzelni tudott – ekkor félrelökte előtteálló fajtársait és törpe fölé tornyosult. Kingred elfojtotta rettegését, felordított és megrohanta afenevadat – ekkor azonban meg lendült egy irdatlan tüskés husáng, a törpe pedigfelemelkedett a

földről és messze, nagyon messze repült.Ebben a pillanatban észak felől megérkeztek az orkok is – áradatuk üvöltve, hujjogva,

köveket hajigálva lendült rohamra.– Vagy egy tucatnyian odakint rekedtek! – kiabálta Sziklavadász Bayle, a belső kapuőrség

egyik tagja. – Nyissátok ki azt a feneette kaput!A törpe vállára kapott egy nehéz csákányt, és a bejárat felé rohant – többen követték.– Ez lehetetlen! – kiáltott fel a sebesült Brusco. – Tudjátok, hol vala a helyetek!Ez lelassította a bejárat felé rohanókat – a kapukat nem lehetett kinyitni, csak akkor, ha a

klánvezérek erre engedélyt adtak.Ők viszont a barlangrendszer nyugati felében tartózkodtak jelen pillanatban: A keleti

kapunál állomásozó törpéket semmi esetre sem lehetett seregnek nevezni – csupánőrszemek és figyelők

voltak, akiknek mindenáron tartaniuk kellett a csarnokokat. Ha megnyitják a kaput, akkorharcba bocsátkoznak az ellenséggel, amelyik viszont beözönlik a termekbe.

De ha nem nyitják meg a kapukat, akkor halálra ítélik a kint rekedteket.– Nem hagyhatjuk őket magukra! – ordította Bayle.– Ha viszont kinyitod a kaput, akkor megfosztád őket mindattól, amiért meghaltak – felelte

Brusco sokkal visszafogottabban.A halk szavak láthatóan minden lázongást kiszívtak a haragvó ifjú törpéből.– Addig tartsátok nyitva az alagútvájatokat, ameddig csak lehet – szólalt meg egy másik

törpe.Azon a végzetes estén kétszer húsz törpe jutott be Mithrill Csarnok biztonságába, míg

Kingreddel együtt tucatnyian maradtak az alagútvájatokon és a hatalmas, lezárt kapun kívül.Végül a bent levők kelletlenül ugyan, de meghúzták a karokat, amelyek működésbe hozták avájatokat eltorlaszoló köveket mozgásba lendítő ellensúlyokat, ezzel kizárva fajtársaikat ésmegpecsételve végzetüket. Brusco és társai nehéz szívvel zárták le az alagútvájatokat, majdígéretet tettek, hogy Kingredet és a többieket nem felejtik el, dalt írnak róluk, amelyet majdminden tavernában énekelni fognak.

Obould király, Gerti Orelsdottr és Proffitt, a troll kissé távolabb álltak a toronytól, meg akaputól, és onnan nézték, ahogy az óriások, orkok és trollok hatalmas köveket halmoznakMithrill Csarnok keleti bejárata elé. A bentről kihallatszó zajok arról árulkodtak, hogy a törpékhasonlóképpen cselekednek, de Obouldnak nem állt szándékában kockáztatni. Az volt acélja, hogy lezárja a keleti kaput és most éppen ez történt.

– Miénk a vidék a Surbrinig – közölte az ork két vezértársával. Az árnyékok között megbúvóKaer'lic és Tos'un éberen figyeltek.

Tos'un kihallotta az Obould hangjában csengő szarkazmust, bár ennél sokkal jobbanlenyűgözte Obould sikere. Figyelembe véve a nyomást, amelyet Urlgen gyakorolt aHarcpöröly Klánra, a győzelem túl könnyű volt. Néhány halott ork, néhány halott törpe és

Obould máris birtokba vette a Surbrin nyugati partját, a Világ Hátától egészen a MithrillCsarnoktól délre nyúló hegyekig. Innen északra, a folyó mentén máris védőállásokat kezdteképíteni, ami azért nem volt csekélység.

-A törpék majd találnak másik kivezető utat – jelentette ki Gerti és Tos'un Kaer'lichezhasonlóan tudta, hogy az óriásnő csupán az ork király dicsőségét próbálja kisebbíteni.

Obould összevont szemöldökkel meredt Gertire, de azután tekintete a kétfejű trollra,Proffittra irányult.

– Remek munkát végeztetek – gratulált a trollnak. – Lenyűgöző teljesítmény volt ez amenetelés.

– A trollok nem... – kezdte a bal oldali fej...fáradnak el – fejezte be a jobb oldali.– És rögvest vissza is tértek délre, amint itt végeztünk – mondta Obould, mire mindkét fej

rábólintott.– A Surbrinig nyújtjuk a vonalainkat – magyarázta Obould Gertinek. – Megvédjük

szerzeményünket, bárki próbálná is meg elorozni tőlünk. Eközben a főerő északnyugatra tart.– Proffitt pedig visszatér a Troll-mocsárba? – kérdezte Gerti.A bűzös troll iránti undora szinte kézzel fogható volt.– A déli alagutakhoz – javította ki Obould. – A Mithrill Csarnokba futó alagutakhoz. Proffitt

és népe belülről kezdi meg a törpe erősségért vívott csatát. Mi idekint győzzük le a törpéketés szerezzük meg a királyságot.

Ábrándokat kerget – jelezték Kaer'lic ujjai.Tos'un elrejtette mosolyát, mivel tisztán látta, hogy társa egyre jobban nyugtalankodik

Obould miatt. A négy ravasz drow szította ezt az egész ügyet, de egyikük sem hitte, hogyObould képes lesz kézzelfogható, és diadalt ígérő terveket kovácsolni! Vajon mi történne –töprengett magában Tos'un, aki tudta, hogy társai is ezen méláznak –, ha az ork királynakvalahogy sikerülne megszilárdítania hatalmát északon, a Troll-mocsár és a Világ Háta, aSurbrin és az Ádáz-hágó között? Mi történne, ha az erős királyság fölött uralkodó ork véglegkiűzné a törpéket Mithrill

Csarnokból? Mit tenne Ezüsthold? Vagy Mirabar? Adbar és Felbarr Citadellája?Ugyan mit tehetnek? Minden jelentés arról szól, hogy egyre több ork özönlik elő a hegyek

közül. Lehet, hogy Tos'un és társai véletlenül olyan helyzetbe hozták Obouldot, hogy az orkkirály kicsúszik az irányításuk alól?

Egy ork királyság fészkelte be magát a különféle – ember, elf és törpe – birodalmak közé.Vajon hány törzs bújik még elő, hogy osztozzon Obould dicsőségében? Vajon Obouldegyezkedni fog a

városokkal, netán kereskedni is hajlandó?Mindez abszurdnak tűnt Tos'un számára – de egyben mulattatta is. Amikor azonban Gertire

pillantott, látta, hogy az óriásnő arca továbbra is komor, habár látszólag egyetért az orkkirállyal. A sötételf így hát emlékeztette magát, hogy a szövetségnek még számos buktatóvalkell megküzdenie.

Tos'un csak ekkor vette észre, hogy Kaer'lic elindult a három vezér felé és Obould őt isodahívta. Gyorsan felzárkózott hát Lolth papnője mellé.

– Te Proffitt-tal mész – utasította az ork király a Barrison Del'Armgo Ház egykori harcosát.– Én? – kérdezte Tos'un hitetlenkedve, és a nem túl kellemes gondolat hatására tisztán

kiérződött hangjából az undor.– Proffitt a Mélysötét felső szintjein fog összecsapni a törpékkel – magyarázta Obould. –

Éppen úgy, ahogy a városod is tette.Tos'un meglepetten nézett Kaer'licre, és azon töprengett, hogy az ork király vajon honnan

tehetett szert erre az értesülésre.Ez lesz a legjobb – villantotta felé titokban ujjait Kaer'lic, megszabadítva őt a további

töprengéstől a titokzatos hírforrást illetően.– Ismered a Mithrill Csarnokhoz vezető alagutakat – érvelt Obould. – Magad is jártál ott.– Keveset tudok – vitatkozott a drow.

– De ez is több annál, mint amit bárki más tud – felelte Obould. – Azonnal megkezdjük aCsarnok elleni támadást, amint a felszínt biztosan a kezünkbe tudjuk. Te fogod mutatni azutat Proffittnak.

Obould hangja elárulta, hogy nem tűr ellenvetést, és amikor Tos'un ennek ellenére szóranyitotta száját, hogy folytassa a vitát, megvillantak Kaer'lic ujjai:

Jobb ez így!– Én is vele tartok – jelentette ki a papnő. – Ismerek néhány alagutat, és Proffittnak is jobb,

ha két sötételf kalauzolja a csapatait.Obould bólintott, és más ügyekkel kezdett foglalkozni – főként a hatalmas kapuk

eltorlaszolása foglalkoztatta.Miért csináltad ezt? – kérdezték Tos'un ujjai Kaer'lictől, amikor ők ketten szép lassan

kikerültek a megbeszélés középpontjából.Jobb, ha eltűnünk – érkezett a válasz.Mi lesz Ad'nonnal és Donniával?Kaer'lic vállat vont.Majd ügyelnek magukra. Mindig is ezt tették. Most az a legjobb, ha délre megyünk.Miért?Mert Drizzt Do'Urden északon van.Tos'un furcsálkodva meredt meglepetésekkel teli társára.Kaer'lic komolyan aggódott Drizzt miatt, de csak azért menjenek jó messzire, mert a

renegát drow a környéken kóborol? Ennek nem volt semmi értelme.Amióta Tos'un csatlakozott a renegátok csapatához, és elmesélte, hogy miként vallott

Menzoberranzan csúfos kudarcot Mithrill Csarnoknál, Kaer'lic Suun Wett egyfolytában attólfélt,

hogy Drizzt sokkal több annál, mint aminek bárki is tartotta Menzoberranzanban.Ebben a renegát drow-ban a harci képességein felül volt valami különleges – mintha egy

isten áldotta volna meg. Kaer'lic mindig is okos nő volt, de most majdhogynem gyűlölte éleseszét, mert a gyanakvás markában vergődve megértette, hogy lényegében saját magátbünteti ezzel. Lehet, hogy ez a megvilágosodás ára?

Lolth papnője ugyanis gondosan titkolt valamit társai előtt, valamit, aminek igazáról meg voltgyőződve – valami elképesztően alattomos dolgot, amitől minden erő kifutott a tagjaiból.

Kaer'lic meg volt győződve róla, hogy Drizzt Do'Urden Lolth kegyét élvezi.

14

ELF SZÚNYOGOK

Eldobálták fegyvereiket, és buzgón szedték a lábukat – a két ork úgy döntött, hogy nemharcol tovább a repülő lovon ülő halálos elf harcossal. Látván három, immár földön heverőtársuk halálát, ez több mint elég volt a gyáva teremtényeknek, hogy elhajigálják fegyvereiket,és futásnak eredjenek – vadul trappoltak a sziklás ösvényen, miközben segítségértkiáltoztak.

Az elf mögöttük és felettük repült gyönyörű hófehér paripája hátán – a pegazus hatalmasszárnyai könnyedén hajtották előre a teremtményt. Annyi biztos volt, hogy az orkok nemtudják lehagyni őt, mint ahogy menedéket sem lelnek, hacsak nem jutnak be valahogy a földalá.

Az elf azonban tudta, hogy nem fognak.Balra fordította Pirkadatot, és a két orkot a keskeny főcsapás felé terelte.Az orkok nem figyeltek semmi másra, csak a pegazusra és az elfre, így elkanyarodtak és

még gyorsabban rohantak. Egymás mögött érték el a kanyart, majd felrohantak egy enyheemelkedőn, megkerülve egy sziklatömböt.

Legalábbis szerették volna megkerülni a tömböt.De ekkor egy másik elf jelent meg – éppen olyan gyönyörű volt, mint amilyen halálos. A

szikla mögül, bal kéz felől perdült elő. Az első ork felsikoltott és megtorpant, maga elé lökvekezét – de az elf nem csapott le rá. Ehelyett pörögve elvillant mellette, arra használva; hogytakarásban maradjon társa elől. A második is gyorsan lefékezett, amint látta, hogy társaváratlanul megáll, de csak akkor vette észre a társa jobbján felbukkanó karcsú alakot, amikormár késő volt.

Egy kard járta át a mellét.Az első ork ismét kinyitotta a szemét, és mivel túlélte a támadást, arra gondolt, hogy az elf

nő valahogy elvéthette. Az orknak azonban nem állt szándékában leállni és elmélázni ezen aszerencsés fordulaton, így azonnal futásnak eredt.

Már majdnem megtette az első lépést, amikor egy kard vesén döfte. Majdnem sikerült mégegyet lépnie, amikor a penge ismét lesújtott. Majdnem túl volt a harmadik lépésén, amikor ahalálos kard ismét megvillant és belemetszett a tarkójába.

– Kezdem érteni, hogy Drizzt Do'Urden miért leli örömét ebben – szólalt meg Tarathiel, akihátasa mellett lépkedve közeledett Innovindilhez.

– Én nem hiszen, hogy örömét lelné benne – felelte Innovindil. A sziklatömb mögé pillantott,füttyentett egyet, mire Alkony bukkant elő és ügetett felé. – A dühe hajtja, és semmiféle örömnem érinti meg. Mi is láttuk, amikor a segítségére siettünk. Még a mi nagylelkűségünket semfogadta el.

Tarathiel megtörölte véres kardját az egyik levágott ork koszlott tunikájában. Amikor ő ésInnovindil rábukkant Drizztre a patak partján, azt remélte, hogy sikerül kapcsolatotteremteniük

a sötételffel. Tarathiel remélte, hogy tud vele beszélni Ellifainról, hogy megtudhatja, mitörtént a lánnyal vagy figyelmeztetheti Drizztet: Ellifain elvesztette józan eszét, és most rávadászik.

De azon a napon beszélgetésük még csak nem is érintette ezt a kérdést, és pontosanazokból az okokból kifolyólag, amelyeket Innovindil az imént felvetett.

– Valahol mélyen belül nyilván örömét leli ezeknek az ocsmány lényeknek a megölésében –jelentette ki Tarathiel. – Nyilván felismeri, hogy tettei a világ javát szolgálják.

– Reméljük, hogy így van – szólt Innovindil, de hangja nem csengett túl meggyőzően.Miközben ezt mondta, felfelé nézett, majd körbepillantott, mintha csak Drizztet keresné.A két elf hamarosan felkerekedett, mivel jól tudták, hogy a környéken már gyülekeznek az

orkok, és ádázul keresik az elfek által megölt öt ork sikoltozásának forrását. A pegazusokjobbára ügettek, de a szurdokok és a kisebb szirtek fölött repülve haladtak át, hogy ezzel is

összezavarják üldözőiket. Az elfek szinte teljesen bizonyosak voltak benne, hogy a földhözkötött orkok nem

érik be őket.Azon az éjszakán nem tértek vissza barlangjukba, hanem nagyobb körben végeztek

felderítést, miközben zsákmány után kutattak.Lehet, hogy Drizztet valóban a düh hajtotta, viszont Tarathiel és Innovindil úgy érezték,

hogy tettek valamit, sőt bizonyos fokig még örömüket is lelték a hajszában. Levadászni valóorkok pedig bőségesen akadtak.

Donnia még csak az öröm jelét sem mutatta Ad'nonnak, amikor a hőfolt egytrágyakupachoz vezette őket – minden másnál ékesebben beszélt gonosz mosolya.

Ad'non arca elárulta, hogy ő is osztozik társa örömében.A drow-k látták, hogy a meleg nagy része már távozott a kupacból, amit viszonyítási

pontként használhattak arra, hogy mikor keletkezett a trágyahalom. A sötételfek márkiskorukban elsajátították azt a tudást, hogy megítéljék, milyen gyorsan szivárog el a hő azürülékből – ez a kupac ráadásul méretét és összetételét illetően nagyon hasonló volt azoknaka rothéknak a trágyájához, amelyeket a sötételfek tenyésztettek földalatti városaikban.

A két drow kézjelekkel üzenetet váltott, majd elindultak körbe, fel a hegyoldalon.Sziklaszirtről sziklaszirtre, kőről kőre, fáról fára szökellve haladtak előre. Az újabbtrágyakupac vigyort csalt

az arcukra.Majd újabbakra bukkantak, amikor letekintettek egy lapos sziklateraszról.Barlang – mutatta Ad'non, és hasra vetette magát Donnia mellett.A két sötételf nem tudta, hogy ugyanazon a kövön lapulnak, amelyről Drizzt először

pillantotta meg Tarathiel és Innovindil barlangját.Donnia jelek sorát villantotta Ad'non felé, majd előrekúszott egészen a sziklalap széléig.

Körülpillantott – És megbizonyosodott róla, hogy Ad'non kezében már ott van a kézinyílpuska -,

majd a peremet megragadva átbukfencezetett a sziklapárkányon, hogy azután tíz lábatcsúszva lefelé, a barlanggal szemközt érjen földet. A sötét bejárattól oldal helyezkedett, majdelőhúzta kardját és kézi számszeríját.

Ad'non követte társa példáját és fürgén odaosont a bejárat másik oldalához, szembenDonniával.

Meleg hamu – villantotta a nő, ami arra vallott, hogy táborhellyel van dolguk.Ad'non lekuporodott, és belesett, hogy ő is felmérhesse a helyet.Üres – jelezte társának. – De nem elhagyatott.Egyiküknek sem kellett jeleznie, hogy lest fognak vetni.A drow-k körüljárták a barlangot, jó rálátást ígérő magaslatot keresve a rajtaütéshez. Nem

mentek túl közel a barlanghoz és főleg nem merészkedtek be – tisztelték ennyireveszedelmes ellenfeleiket. Nem sokkal később Donnia egy még ígéretesebb dolograbukkant: egy másik barlangra.

Ez mélyebb – jelezte.Ad'non odalépett a kicsiny alagút szájához, és szemügyre vette a mögötte kezdődő lejtőt,

felmérte annak ereszkedési szögét, majd irányát összehasonlította azzal a barlanggal,amelyet a felszíni elfek láthatóan táborhelyként használtak. Intett Donniának, majd hasrafeküdt, fejét oldalra fordította, miközben óvatosan benyúlt a barlangba – gyakorlott és finomujjai körültapogatták a szegélyt, ravasz csapdák után kutatva. Ad'non fokozatosan haladtegyre beljebb, kitapogatva minden egyes hüvelyket.

A drow férfi vetett még egy pillantást Donniára, majd becsúszott a lyukba, és eltűnt szemelől.

Donnia is odalépett a bejárathoz, és még időben nézett be, hogy lássa, amint Ad'non lábaeltűnik az alagút első kanyarulatában. Körülpillantott, majd fülét a kőhöz nyomta. Az előremegbeszélt kopogó jelzésre mozgásba lendült – hasra vágta magát és becsusszant. A járategyre szűkült, még az első kanyaron túl is, míg végül Donnia a földön tátongó lyukhoz

érkezett, amelybe csak fejjel előre lehetett becsúszni, és ahol tökéletes sötétség uralkodott.Az értelmes lények közül csak kevesen haladtak volna tovább, látva az előttük tornyosulóakadályt, de a sötételfeknek, akik több évtizedet töltöttek el ilyen folyosókban csúszkálva améhkasszerűen átlyuggatott Mélysötétben, nem jelentett akkora kihívást.

A lyuk alatt kezdődő folyosó valamivel szélesebb volt, bár a mennyezet túl alacsonyan voltmég ahhoz is, hogy Donnia kúszás közben felemelje a fejét. A járat azonban fokozatosankiszélesedett, míg végül egy magasabb üregbe torkollott, ahol a drow nő ráakadt társára, akiegy kövön üldögélt.

Lefelé kellene mennünk – javasolta Ad'non, és a választási lehetőségek felé intett. Azüregből két folyosó vezetett kifelé: a szélesebb egy meredek emelkedőn haladt felfelé azegymásra hányt

kövekből rakott falszerűségen át, míg a repedezett falú sziklás járat lefelé tekergőzött.Donnia okosabb volt annál, semhogy vitába szálljon Ad'nonnal, ha a földalatti

tájékozódásról volt szó: a felderítő már többször bizonyította, milyen remekül kiismeri magátaz efféle alagutakban. Finom ösztönei segítették a tájékozódásban – mintha csak képes lettvolna érzékelni a barlangrendszerek szerkezetét, mintha csak egy kisebb részterület alapjánképes lett volna felmérni az egész környéket. Talán a légáramlatok, talán a hő vagy a fényváltakozása segítette – bárhogy volt is, Ad'non láthatóan mindig megtalálta a legjobb utat azalagutak labirintusában.

Miután a sötételfek átszuszakolták magukat a sziklás aknán, átkúsztak egy mélyre nyúlósziklanyúlvány alatt és keresztülmásztak egy újabb tekergőző alagúton, végül egy apróüregbe jutottak. A távolabbi fal mögül enyhe huzat simított végig arcukon. A huzat szinteészrevehetetlen volt – de a sötételfek éles hallását nem kerülte el.

Zsákutca? – kérdezte Donnia.Ad'non jelzett neki, hogy legyen türelemmel, majd a falhoz lépett és nekilátott megtapogatni

a követ. Hátranézett és csúfondárosan elvigyorodott, majd amikor Donnia odarohant hozzá,már a nő is értette a mosoly okát.

A felszíni elfek táborhelynek használt barlangjával szomszédos üregbe jutottak – És bárátjárás nem volt a kettő között, a sötételfek annyi követ el tudtak hordani, hogy belássanak amásik üregbe.

Miután ezzel megvoltak, a köveket gondosan visszarakták a helyükre, majd kiosontak azéjszakába.

Drizzt fél térdre ereszkedett és végigpásztázta a kora reggeli tájat. A számos hegyi patakrólköd szállt fel, elmosva a gerincek, kiszögellések éles vonalát, bizarrá változtatva a reggelfényét, szerteszórva azt narancs– És citromsárga párává. A köd a hangokat is elfojtotta. Amadarak rikoltását, a meginduló kövek robaját, a száguldó patakok csobogását.

És az orkok sikolyait.Drizzt a sikolyokat követve átkelt egy völgyön, és elérte a szemközti gerincet, ahol ki tudta

venni egy pegazus szárnyas alakját, amint éppen a levegőbe emelkedik, majd hirtelenalábukik, hogy aztán ismét felemelkedjen, mialatt lovasa egy hosszúíjból nyilak sorát lövi ki.

Ez Tarathiel lesz, következtetett Drizzt, mivel tudta, hogy általában az elf férfi csaljaInnovindil kelepcéjébe az orkokat.

Drizzt megcsóválta fejét, és elvigyorodott az elfek hatékonyságára gondolva: a páros előzőalkonyatkor még vadászott, most pedig a pirkadat első fényében ismét kint voltak.Gyanította,

hogy éjszakára vissza sem tértek a barlangjukba. Még egy darabig figyelte a fogócskázást,majd nesztelenül elsuhant egy liget felé, amelyről tudta, hogy nincs messze innen. Amikormegérkezett, keresett egy nyugalmas szegletet, ahonnan anélkül figyelhette a füves tisztást,hogy észrevették volna és várt.

Alig egy félóra telt el, amikor két pegazus ügetett be a rétre – a két elf mellettük lépkedettkönnyed csevegésbe bonyolódva.

A hátasoknak pihenniük, enniük kellett, és le is kellett őket csutakolni – fehér szőrzetük csakúgy csillogott a verítéktől.

Drizzt éppen erre számított, és az elfek úgy cselekedtek, ahogy várta tőlük. Ismétbefészkelte magát a gondolat a fejébe, hogy odamegy hozzájuk. Vagy talán nem tartoziknekik annyival, hogy beszámoljon Ellifainról és a nyugaton történt tragédiáról?

A percek teltek-múltak, Tarathiel és Innovindil lecsutakolták a pegazusokat – de a drow nemmozdult.

Figyelte őket, ahogy gyengéden lemossák gyönyörű hátasaikat a közeli csermelyből mertvízzel. Nézte, ahogy Tarathiel mindkét pegazus elé letesz egy vödör vizet, majd gyengédenmegsimogatja fejüket, amikor azok lehajoltak, hogy igyanak. Nézte, ahogy Innovindilgyökérféleségeket vesz elő. Az elf nő félig a szájába vette az egyik gyökeret, majd odaállthátasa elé, mire a pegazus a szájával vette át a rágcsálnivalót – miközben szinte csókotváltottak. A paripa ekkor felágaskodott – de egyáltalán nem fenyegetően –, mire Innovindilnevetni kezdett, és még akkor sem mozdult, amikor a hatalmas teremtény mellső patái ottkaszáltak az orra előtt.

Drizzt a bensőséges látvány hatására az erszényövéhez nyúlt, ahol az ónix szobrocskalapult – Tarathiel és Innovindil szemmel láthatóan nem egyszerű gazdaként viselkedtekhátasaikkal, hanem sokkal inkább barátként. Drizzt pedig mindenki másnál jobban ismerte azefféle kötődést.

A drow ismét érezte a késztetést, hogy odamenjen hozzájuk, hogy beszéljen velük, hogyelmondja nekik az igazságot. Lesütötte, majd behunyta a szemét, és magában újra átélte azta végzetes összecsapást a megzavarodott Ellifainnal. Hosszú perceken át némán ült,felidézve a találkozást – És azt a korábbit is, amikor a Hold-erdőben akadt össze Ellifainnalés Tarathiellel. Tudta, hogy

Tarathielt milyen fájdalmasan érinti majd, ha értesül Ellifain haláláról, mivel a drowvilágosan látta, mennyire szánja az elf a megzavarodott elf nőt.

Nem akart fájdalmat okozni ennek a kettőnek.De joguk volt tudni, és az ő kötelessége elmondani nekik.Igen: el kell mondania nekik.De amikor felnézett, az elfek már eltűntek. Drizzt kilépett rejtekhelyéről, az összehajló fák

adta fedezékből. A tisztás szélére ment, körülpillantott és még látta a rét másik felén alevegőbe

emelkedő pegazusokat.Drizzt tudta, hogy nem vadászni indulnak. A hátasok túl fáradtak voltak és valószínűleg az

elfek is. Nézte, hogy merre tartanak, és az útjukat találgatta.Visszamennek a barlangjukba.Drizzt eltöprengett, hogy vajon van-e annyi ereje, hogy odamenjen hozzájuk, és elmondja,

mi is történt.– Vissza kellene térnünk a Hold-erdőbe, hogy összehívjuk a klánt – mondta Tarathiel

társának, miután hátasaikat elvezették a barlangüreg előtti tisztásra.– Még semmit sem tudtál meg Ellfainról, de máris kész lennél lemondani Drizzt

Do'Urdenről? – felelte Innovindil.– Előbb-utóbb indulni kellene – felelte Tarathiel.Nekiállt kigombolni vérmocskos ruháját, gondosan felakasztotta kardövét egy

falkiszögellésre a hálózsákja fölé, majd lehúzta tunikáját. A vállán észrevett egy friss sebet,mire odalépett

kardszíjához és az egyik tasakból elővette a kenőcsös tégelyt.Innovindil szintén vetkőzni kezdett, gondosan összehajtogatva koszos ruháit.-Az egyik vállon talált – jegyezte meg, amikor észrevette a hosszú vágást Tarathiel vállán

és felkarján.-Azt hiszem egy ág volt – javította ki a férfi és összerezzent, amikor a fertőtlenítő kencét

bedörzsölte a sebbe. – Amikor Pirkadat lebukott, akkor szereztem.Visszatette a tégelyre a fedelét, lerogyott hálózsákjára, lehúzta nadrágját, majd letérdelt,

hogy elsimítsa a takarót.-Nem túl mély? – kérdezte Innovindil.

-Egyáltalán ne... – nyugtatta meg őt társa, de válasza hirtelen félbeszakadt, és amikorInnovindil ránézett, látta, hogy a férfi egyszerűen rárogy a hálózsákra.

-Ennyire fáradt vagy? – kérdezte csipkelődve, mert először semmi rosszra nem gondolt.A másodpercek lassan peregtek.-Tarathiel? – kérdezte a nő, de a férfi még mindig nem felelt, hanem némán hevert a

takarókon. Innovindil hozzálépett és föléhajolt. – Tarathiel?A halk nesz hallatán a barlang hátsó falára nézett, ahol rögvest észrevette a lyukat, meg az

abból kinyúló apró szerkezetet – kézi nyílpuskát.A zárszerkezet kattanása hallatán torkában ragadt a kérdés és tisztán látta, hogy az

aprócska lövedék átszeli a csekélyke távolságot. Megpróbált ugyan elvetődni, de a távolságtúl kicsi volt.

Ösztönösen is maga elé rántotta mindkét kezét, de eddigre a lövedék már elsüvített mellette– elzúgott felcsapódó karja mellett és mélyen belefúródott a nyaka tövébe, alig valamivel akulcscsontja fölött.

Innovindil hátratántorodott, még mindig maga előtt tartva a karját. A keze hevesenremegett, amit csak akkor vett észre, amikor rápillantott. A drow méreg máris eljutott azereibe, elzsibbasztotta a tagjait és eltompította a gondolatait. Ráébredt, hogy valamikor leült– pedig esze ágában sem volt.

Majd már a hátán feküdt és a barlang mennyezetét bámulta.Megpróbált kiáltani, de ajka nem engedelmeskedett a parancsnak. Megpróbálta fejét társa

felé fordítani, de mozdulni sem bírt.A fal mögött lapuló Ad'non és Donnia egymásra vigyorgott, majd felpattantak. Alig néhány

perc alatt kijutottak a hátsó alagútból, és a dombot megkerülve elérték a barlang bejáratát.Mindketten megidézték velük született mágiájukat és sötétséggömböt bocsátottak a

barlangszáj körül őgyelgő pegazusokra. A pegazusok nyerítettek és tiltakozva kapálták aföldet – közben a

sötételfek gyorsan elsurrantak mellettük.Ad'non érte el először a két megbénított felszíni elfet – Innovindil a hátán feküdt, Tarathiel

pedig mögötte hevert embriópózba dermedve.– Gyönyörű, meztelen és magatehetetlen – szólalt meg Ad'non, miközben buján méregette

az elf nőt.A drow szélesen elvigyorodott, vetett egy pillantást a válla fölött Donniára, majd

lekuporodott és cirógatni kezdte az elf nő csupasz vállát. Innovindil megborzongott ésgörcsösen összerándult, ahogy próbált összegömbölyödni és igyekezett eltakarni testét adrow-k elől.

Erre Ad'non és Donnia kuncogni kezdett – a drow nő is örömét lelte az előadásban.– Gyönyörű, meztelen és magatehetetlen – mondta ismét Ad'non, és társára pillantott. –

Pont így szeretem a tündérkéket.

HARMADIK RÉSZ

BÁTORSÁGRÓL, GYÁVASÁGRÓL

Milyen furcsa volt látni a két elfet, akik a pataknál a segítségemre siettek! Mennyirekibillentem a lelki egyensúlyomból, mennyire másnak éreztem magam! Arról persze tudtam,hogy ők ketten a környéken vadásznak, de a velük való tényleges találkozás odarepített,ahova korábban nem merészkedtem.

A találkozás visszavitt messze nyugatra, a barlangba, ahol barátjuk, Ellifain feküdt holtan –pengéim az ő vérében áztak.

Mennyire kezemre játszott a helyzet akkor, a felismerés pillanatában: hiszen volt igazságabban, amikor azt mondtam, hogy külön utakon menekülve tévesszük meg üldözőinket.Ezzel alá is támasztottam az okfejtésemet.

De az igazságot nem rejthetem el saját magam elől. Azért rohantam el másfelé, mert féltem– mert a csatában és a személyes vagy érzelmi ügyekben tanúsított bátorság gyakran kétkülönböző dolog. És hiába dúskál valaki az egyikben, az nem szükségszerűen jelenti azt,hogy a másikban is ugyanilyen bőségjutott neki.

Nem nagyon tartok az ellenségeimtől. Annál jobban félek a barátaimtól. És ez életemparadoxona. Kivont karddal és lelkesedéssel a szívemben tudok szembenézni óriásokkal,démonokkal, sárkányokkal, de évekbe telt, hogy beismerjem Catti-brie iránti érzéseimet,hogy elszakadjak félelmeimtől, és kapcsolatunkat életem legszebb tapasztalatai közésoroljam.

Gondolkodás nélkül vetettem magam az orkok csapatára, lendítettem meg pengéimet észengtem harci dalt, de amikor Tarathiel és Innovindil megjelent előttem, csupasznak éstehetetlennek éreztem magam. Ismét gyerek voltam Menzoberranzban, aki anyja ésalattomos nővérei elől bujdosik. Nem hiszem, hogy ők ketten ártanának nekem: nemsegítettek volna nekem a csatában csak azért az örömért, hogy ők maguk végezhessenekvelem. Nyíltan jöttek hozzám, tudván,

hogy ki vagyok.Azt viszont szinte teljesen biztosra veszem, hogy nem tudnak szegény Ellifainnal történt

találkozásomról.El kellett volna mondanom nekik. Mindent be kellett volna vallanom. Meg kellett volna

értetnem fájdalmamat, és hogy mennyire sajnáltam; szomorúan és alázatosan fejet kellettvolna hajtanom előttük, és imádkoznom kellett volna velük együtt szegény Ellifain lelkiüdvéért.

Bíznom kellett volna bennük. Tarathiel ismer, és egyszer még a Hold-erdő egyik értékeslovát is rám bízta. Tarathiel látta az igazságot és hitt abban, hogy nemesen cselekedtemazon a réges-régi

éjjelen, amikor a drow martalócok előbújtak Mélysötétből, hogy lemészárolják Ellifainklánját. O meg fogja érteni, ami történt. Látni fogja kárbaveszett próbálkozásomat, valamintszívem és lelkem őszinte kínját.

És meg kellene tudnia, hogy mi történt régi barátjával. Neki és Innovindilnek minden jogamegvan rá, hogy tudjanak Ellifain haláláról; arról, hogy miként esett el, és akkor talán együttazt is

megfejthetjük, hogy miért halt meg.De én nem tudtam elmondani nekik. Akkor és ott nem. Olyan hatalmas pánik öntött el,

amihez foghatót még sosem éreztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy miként juthatnékminél messzebb onnan, hogy miként szakadhatnék el két szövetségesemtől, a halott Ellifainkét barátjáról.

Úgyhogy elrohantam.Szablyáimmal a kezemben én vagyok Drizzt, a Bátor, aki nem riad vissza egyetlen csatától

sem. Én vagyok Drizzt, aki oldalamon Wulfgarral és Guenhwyvarral besétáltam a verbeegektanyájára, tudva, hogy ellenségeink mindenféle tekintetben túlerőben vannak – És tettem

mindezt félelem nélkül! Én vagyok Drizzt, aki egy évtizedet élt egymagában a Mélysötétben,aki elfogadta sorsát és az elkerülhetetlennek hitt halált, de nem engedett azokból azalapelvekből, amelyekről tudtam, hogy létemnek valódi irányt szabnak.

De egyben én vagyok Drizzt, a Gyáva is, aki a fizikai küzdelemtől nem fél ugyan, deképtelen érzelmileg közeledni Catti-brie-hez. Én vagyok Drizzt, a Gyáva, aki elmenekülTarathiel elől, mert képtelen beismerni tetteit.

Én vagyok Drizzt, aki nem tért vissza Mithrill Csarnokba Lapályos eleste után, hogymeggyőződjön arról, amiről tudom, hogy igaz: tudom, hogy összes barátom halott. Azért nemtértem vissza, hogy dédelgethessem a remény szikráját, hogy valahogy mégis sikerültkijutniuk az öldöklésből. Regis talán a rubinfüggőt használva rávette az orkokat, hogy vigyékőt Bruenor ölelő karjaiba. Wulfgar talán minden eddigit felülmúló haragba lovallta magát,felidézte az Abyssban töltött időt, a leküzdhetetlen fájdalmat és haragot, majd addig szórtaszanaszét az orkokat, míg azok meg nem futamodtak, és már nem merték üldözni.

És talán Catti-brie is vele volt.Persze tudom, hogy csak magamat bolondítom.Hallottam az orkokat. Tudom, mi az igazság.Megdöbbent, hogy mennyire a pengéim mögé rejtőzöm. Megdöbbent, hogy milyen kevéssé

félek a haláltól, és mégis milyen rettegés önt el, ha arra gondolok, hogy el kell mondanom azigazságot

Ellifainról Tarathielnek.Ennek dacára tudom, hogy mi a kötelességem. Tudom, hogy ez az igaz és követendő út.Tudom, hogy így van.A szív dolgaiban a bátorság addig nem győzi le a gyávaságot, amíg becsületes nem leszek

magammal, amíg be nem ismerem magamnak az igazságot.Amikor aznap a pataknál elfutottam az elfek elől, az okfejtésem logikus volt, és a

kíváncsiskodásuk megelőzését szolgálta. De az okfejtés egyben hazug is volt, mivel mégnem mertem szembenézni velük. Tudom, hogy így van.

Drizzt Do'Urden

15

HARCÁSZATI HÁTRÁNY

Catti-brie nekivetette a hátát a lapos kőfalnak, kitérve a mellette elsüvítő szikla elől, amelymegpattant a talajon, majd gellert kapva átzúgott az Őrző Völgyére néző szakadékba. A nő

azonban nem követhette tovább a kődarab útját, mert a korábban rárontó három orkbólkettő még mindig keményen szorongatta.

Taulmarillal leszedett egyet, de azután a messzi nyugati gerincen állomásozó óriásokkőzáport zúdítottak rájuk. Nagy köveket nem tudtak a törpék állásaira hajigálni, ezértpalalapokat dobáltak – a pörgő, vékony és éles lövedékek a szél miatt kiszámíthatatlan ésösszevissza íveket írtak le. A legtöbb messze elkerülte a célpontot és őrülten pörögve szálltel messzire, a magaslat egyik vagy másik szélén csapódva be, de akadtak olyanok is,amelyek túl közel értek földet ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket.

Catti-brie újabb vesszőt illesztett az íjhúrra, és éppen abban a pillanatban feszítette meg azideget, amikor az első ork felemelt husánggal a kezében és kivicsorított fogakkal kibukkant asziklafal kanyarulata mögül.

A vessző a mellébe csapódott és elsöpörte – felemelte a földről és vagy egy tucat lábbalarrébb csapta a sziklás talajnak.

A nő ösztönösen elengedte az íjat, elkapta az egyik végét, és a háta mögött döfött előre,hogy megakassza a második ork támadását. Az íj görbe vége az ork álla alá döfött, Catti-briepedig tovább nyomta, miközben megpördült, fogást váltott az íjon, és immár szemből toltafelfelé a fegyvert. Ezzel a manőverrel arra késztette az orkot, hogy az lábujjhegyre álljon – alény karja meglendült, hogy elkapja az íjat és félretaszítsa.

Csakhogy Catti-brie gyorsabb volt nála – testtartást váltott, és hátát ismét nekinyomta akőfalnak, az íjat is más irányba terelve. Majd csavart és lökött egyet a testén, amitől az orkhátrálni kényszerült és megpördült.

Az ork balszerencséjére minderre az Őrző Völgyére néző szakadék peremén került sorZuhanása közben sikerült elkapnia az íjat, amelyet Catti-brie kénytelen volt elengedni. A nőgrimaszt vágott,

amikor látta, hogy Taulmaril átzuhan a peremen. Nem örült a veszteségnek, de bánkódáshelyett gyorsan előrántotta Khazid'heát és megpördült, hogy szembenézzen az újabbfenyegetéssel.

Egy ronda orkpofa köszöntötte, amely a lapos kőfal túlsó feléről acsargott rá. A lény jobbracselezett, mire Catti-brie arrafelé lökte kardját. Az ork gyorsan váltott balra, mire a nő követtea

mozdulatot. Az ork ekkor gyorsan visszazárt középre, és úgy tett, mintha megbotlott volnaegy kőben.

Catti-brie azonban belefáradt már a játékba, és egyenesen előredöfött – mesés kardjaátszúrt a kőfalat és a mögötte levő ork mellét is.

A lény véreres szeme hitetlenkedve meredt rá az áthasított fal túloldaláról.– Majdnem bolonddá tevél – kacsintott rá Catti-brie.Ekkor újabb ork vetette rá magát nesztelenül és minden figyelmeztetés nélkül – a lény

hatalmasat ugrott.Akkor jött rá, hogy nem is ugrott, amikor a csapkodó lény elzúgott mellette, egyenesen bele

a völgyre néző szakadékba.Catti-brie rögvest megértette, hogy mi történt, amikor felbukkant Wulfgar, pörölyével a

kezében.– Készítsd az íjad – kérte a nőt. – Most is visszaverjük őket!Catti-brie tehetetlenül tárta szét a karját és a szakadék felé intett. De azután vállat vont,

mert látta, hogy Wulfgar már nem is figyel rá, hanem máris visszaindul a harcba. Így a nő iselőreszökkent, átvetődött a kőfal fölött, barbár barátja nyomába szegődve.

Egymás oldalán gázoltak az orkok sűrűjébe. Égisz-agyar előre-hátralendült, szanaszét

szórva a legközelebbi ellenfeleket.Catti-brie oldalra ugrott, ahol egy ork maga elé kapta pajzsát.De ez gyengécske védelem volt Khazid'hea ellen. A penge átszelte a fapajzsot, átmetszette

a hozzászíjazott kart, majd az ork mellébe hasított.A lány keresztbesuhintott, hogy hárítsa egy másik lény támadását – a Vágó becenevét

kiérdemlő csodás penge pedig csontot, húst, fát szelve szakadt ki az első áldozatból.Catti-brie lefelé pördítve kardját állította meg az ork döfésre lendülő lándzsáját, leszelveannak hegyét. A pengét két gyors döféssel felfelé rántotta – az ork mellében két lyuktátongott. A teremtmény hátratántorodott és megpróbálta összeszedni magát, de ameglendülő Égisz-agyar hátba kapta és elrepítette Catti-brie mellett.

A nő a biztonság kedvéért még beledöfött egyet Vágóval, ahogy elrepült.Ezen az éjszakán remek vacsorában van részem! – hasított ekkor agyába egy gondolat.Bár a szavakat alig értette, a vérszomjat annál tisztábban érzékelte. Mielőtt még

elmélázhatott volna a szavak mögöttes értelmén, még mielőtt felismerte volna, hogy azértelmes kard felébredt és ismét utat talált a tudatába, máris rohamra lendült, elszáguldottWulfgar mellett, és ügyet sem vetve a veszélyre, az orkokra vetette magát.

A stílusos vívást a vadság váltotta fel – Vágó alattomosan lecsapott mindenkire, aki a nőközelébe jutott. Catti-brie balra döfött, átszelve egy ork mellét, pajzsát és karját. Gyorsanvisszarántotta a pengét, és keresztbe meglendítette maga előtt, amitől a szemközt álló kétork hátrahőkölt – a mozdulattal egyben leszelte egy jobbról érkező bestia lándzsájánakhegyét is. Catti-brie oldalt lépett, csavart egyet a csípőjén, majd váratlanul jobbra szökkent,és több szúrást engedett el, egyik lyukat a másik után ütve az összegörnyedő és sikoltozóorkon.

A nő ekkor ráébredt sebezhetőségére, és a megmaradt két ork felé pördült, majd lebukott,ahogy valami elsüvített mellette. Égisz-agyar az, villant belé, amikor az egyik ork egyszerűeneltűnt.

A mi tányérunkból eszik! – tiltakozott Khazid'hea, és a kard arra kényszerítette a nőt, hogymegrohanja a megmaradt orkot.

A megrémült teremtény a nő felé dobta a kardját, majd megfordult és elmenekült – bár afegyver eltalálta a nőt, Catti-brie szinte le sem lassított. Akkor érte utol az orkot, amikor azbeérte két társát – habozás nélkül, dühödten rontott rájuk, kardjával vagdalkozva ésdöfködve. Egy ütés eltalálta, de fel se vette – minden csapásért csapással akart fizetni, hogya csodálatos Khazid'heát összemérje az ork fegyverekkel.

A három ork elterült, Catti-brie pedig futott tovább.– Várj! – kiáltotta valaki a háta mögül.Wulfgar volt az, aki kiáltott, de hangja mintha nagyon messziről, erőtlenül szólt volna. Nem

vetekedhetett a gondolataiban lapuló éhséggel. Nem vetekedhetett az ereiben folyó tűzzel.Újabb ork esett el. Rácsapott egy másikra, és úgy tervezte, hogy mellette elfutva, hátrafelé

döfi majd le. Csakhogy a csapás túl erősre sikerült és a csodás penge átmetszette az orkfelkarját,

leszelte azt, majd mélyen belefúródott a lény oldalába, belevágva a törzsébe. A penge ittelakadt és beszorult, mivel a vágás lendületét megakasztotta a túlbuzgó Catti-brie, aki máriselőrelökte testét, még mielőtt befejezte volna a mozdulatot. A haldokló ork felbukott, a nőpedig kis híján elengedte a kardot. Catti-brie megpördült és vadul rántott egyet a fegyverén,tudván, hogy annak ki kell jönnie – következő ellenfele alig néhány lábnyira járt már csaktőle.

– Bah! Minden mókát elorzál! – kiáltott rá a közelgő lény.Catti-brie csak ekkor hagyta abba a beszorult penge rángatását. Csak ekkor döbbent rá,

hogy már elérte a törpe vonalak végét.Jámboran rámosolygott a törpére, nem árulva el neki, hogy ha pengéje véletlenül nem

ragad bele az orkba, akkor feltehetően ő is áldozatul esett volna Khazid'hea éhségének.A gondolattól feltüzelve némán elátkozta magában a kardot, aki persze tisztán hallott

mindent. Catti-brie a halott orknak feszítette lábát, és újra megpróbálta kitépni Khazid'heát,

de ekkormegállította egy kéz, amely megragadta a vállánál fogva.– Nyugalom – csitította Wulfgar. – Mi együtt harcolunk, egymás oldalán.Catti-brie elengedte a kardot és hátralépett, majd nagy levegőt vett.– A kard éhes volt – magyarázta.Wulfgar bólintott és elmosolyodott.– Ezt az éhséget a józan észnek kell csillapítania.Catti-brie visszanézett a maga vágta pusztító ösvényre, a felszabdalt és széthasogatott

orkokra, majd végül saját magán állapodott meg a tekintete – testét tetőtől talpig ork vérborította.

Nemcsak ork vér, döbbent rá és csak ekkor érezte meg a perzselő fájdalmat. Az elhajítottkard felhasította a bal karját, valamint a jobb csípőjére is kapott egyet és a jobb lábát is érteegy

Lándzsadöfés.– Papra van szükséged – mondta Wulfgar.Catti-brie megfeszítette állkapcsát, legyűrve a kínt, majd előrelépett és makacsul ismét

megragadta Khazid'heát. Durván kirántotta a pengét – És az orkból szökőkútként feltörővérzuhatag szépen beterítette.

– Meg egy fürdőre – jegyezte meg Wulfgar, félig tréfásan, félig szomorúan.Kérgesüllő Banak két vaskos ujját a szájába lökte és hatalmasat füttyentett. Az orkok ismét

visszavonultak, a törpék pedig üldözőbe vették őket, végig megtartva szoros alakzatukat.Banak

azonban a magaslat távolabbi pontjáról jól látta, hogy az orkok elkanyarodtak. Menekülésközben határozottan nyugat felé tartottak.

Banak újra és újra füttyentett, majd rákiabált a közelében lévő parancsnokokra, hogyfordítsák vissza a törpéket.

Még mielőtt azonban a parancsai eljuthattak volna az üldözőkhöz, minden törpe – aparancsnokoktól kezdve a közkatonákig – kezdte kapiskálni, hogy a hadvezér miért olyanizgatott. A vérszomj űzte törpék ugyanis túlságosan eltértek északnyugat felé; túlságosanközel kerültek a magas gerinchez és az ott várakozó óriásokhoz. Az alakzat megtorpant éshátraarcot csinált,

amint óriási sziklák kezdtek záporozni rájuk.A zárt fordulás hamarosan fejvesztett hátrálássá fajult, mire az eddig a csali szerepét játszó

orkok is megfordultak, és most már ők üldözték az előbbi üldözőket.– Átkozott ravasz disznók – zsörtölődött Banak.– Az ő kezükbe került a harcászati előny azáltal, hogy az óriások elfoglalták a gerincet –

bólintott a Banak mellett álló Torgar.Ez az előny valószínűleg teljes katasztrófához vezet majd. Az üldöző orkok, akiket az

óriások tüzérsége támogat, feltehetően mélyen behatolnak majd a törpék vonalaiba.A két törpe visszafojtotta lélegzetét, azon imádkozva, hogy az elkóborolt egységek

kijussanak az óriások hatótávjából, és azután még képesek legyenek valamiféle védelmetkialakítani az

orkok ellen. Banak és Torgar szemügyre vette a terepet, parancsokat kiáltozva atartaléknak, az összes megmaradt törpét felsorakoztatva, hogy megállítsák társaik futását, ésbátorságot öntsenek beléjük.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek, amikor a menekülő törpék közül kiváltegy csoport, és elképesztő vadsággal vetette rá magát az orkokra.

– Ez Pwent lészen – dünnyögte Banak.Torgar megbiccentette sisakját, kifejezve csodálatát a bátor Zsigerontók iránt.Az óriások figyelme is arrafelé fordult. Sziklák kezdtek hullani, csakhogy azon a részen

sokkal több ork volt, mint törpe – nagyjából öt az egyhez volt az arány – És ez az aránykifejezésre is jutott az óriások hajigálta sziklák találati arányát illetően.

Az üldözés véget ért, és a fő törpe csapattest vissza tudott vonulni a védhető állásokba.

Ekkor már minden tekintet a sziklákkal elárasztott területre szegeződött, ahol a korábbanbátran rohamra lendült Zsigerontók csapatának kevesebb, mint a fele rohant felfelébotladozva, ide-oda cikázva a meredek emelkedőn.

Banak katonái biztatták őket, ösztökélték őket és ilyeneket kiabáltak nekik: "Futás!","Lebukni!", "Gyerünk tovább!"

De a sziklák egyre csak záporoztak a cikk-cakkban szaladgáló csapatra, és amikor Pwentvalamelyik harcosa elterült, a szurkoló törpék egyként nyögtek fel.

Az egyik alak különösen felkeltette a nézők figyelmét. Ő volt Pwent, aki nem akárhogyrohant felfelé a lejtőn: mindkét hóna alá egy-egy sebesült törpét kapott.

Egyre többen biztatták és kiáltozták a nevét: "Pwent! Pwent!"Mivel a többiekhez képest lemaradt, az óriások is rá összpontosítottak. Sziklák hullottak

körülötte. A törpe azonban csak rohant tovább, minden egyes lépésnél ordítva valamit –elszánta magát, hogy sérült fiait kimenekíti a harctérről.

Egy kőtömb csapódott a földbe mögötte és csúszva suhant tovább, hátba találva és alevegőbe repítve Pwentet. A két sebesült törpe két irányba gurult szét és mindhármanhatalmas csattanással értek talajt.

A magaslaton álló társaik kiáltozását néma csend váltotta fel.Pwent erőlködve próbált talpra állni.Újabb kő súrolta, mire a földre zuhant.Ekkor a törpék soraiból két alak vált ki és hosszú lábaik gyorsan hajtották őket előre –

egyenesen a földre zuhant hármas felé száguldottak.Pwent döbbenetes módon ismét talpra küzdötte magát, és az óriások felé fordult. Maga elé

lendítette egyik karját, könyökben behajlította, másik kezét pedig könyökhajlatába csapta,miközben ökle továbbra is felfelé mutatott – jelen pillanatban ez volt a legdurvább mozdulat,amit meg tudott tenni.

Újabb szikla csapódott be pontosan előtte, átpattant fölötte, majd hatalmasat puffant a hátamögött.

Pwent azonban csak állt ott, és mozdulatával átkokat szórt az óriásokra.Catti-brie mennyire szerette volna, ha most nála van az íja!Akkor talán fedezhette volna az öngyilkos rohanást.Wulfgar mostanra megelőzte őt – keze üres volt, mivel Égisz-agyart a törpéknél hagyta.– Hozd Pwentet! – kiáltott oda neki a barbár, és a két súlyosan sebesült törpe egyike felé

kanyarodott.Catti-brie megragadta az önfejű harci tomboló néma átkot szóró karját.– Gyerünk, te fajankó! – kiáltott rá. – Különben szétlapítnak!– Ugyan! Éppen olyan ostobák, mint amilyen magasak! – ordított vissza Pwent.Kitépte karját Catti-brie markából, mindkét kezének egy-egy ujját szájába dugta, majd

széthúzta a száját és kiöltötte a nyelvét a távoli kolosszusokra.De szinte azonnal el is komorodott – bár nem Catti-brie folyamatos kérlelése hatotta meg,

hanem Wulfgar látványa, aki a vállán átvetve vitte az egyik eszméletlen törpét. Pwenttekintete követte a barbárt, aki a másik földre zuhant Zsigerontóhoz szavait, hatalmasmarkával megragadta a törpét tarkójánál fogva és könnyedén felkapta.

Amikor Catti-brie ismét megrántotta a karját, Pwent már nem ellenkezett, mire a nővonszolni kezdte felfelé lejtőn. A sziklazuhatag teljes erővel folytatódott, de a szerencse velükvolt, és Wulfgart szinte le sem lassította a két sérült törpe. Hamarosan kijutottak a az óriásokhatótávjából. A csalódott óriások ekkor ismét visszatértek a palalapok dobálásához – alevegőt hamarosan megtöltötték a pörgő-forgó, süvítve száguldozó borotvaéles kövek.

A törpék önfeledten ujjongtak, amikor az ötfős csoport megérkezett. Egy mozdulattal karokszázai lökődtek a levegőbe, néma káromlást küldve az óriások felé, fittyet hányva a sivítvarepkedő palalapokra.

-Készítsd elő a kötszeridet! – kiáltotta Banak Tömbváll Pikelnek, aki önfeledten ugrándozottmellette, körbe-körbe.

-Oó-oj! – rikoltotta vissza a törpe, majd megfordult és a levegőbe lökte kezét, hogy

tisztelegjen Banaknak.Ekkor egy éles paladarab süvített e1 arra, könyökből leszelve Pikel karját. A zöldszakállú

törpe értetlenül nézett és előretántorodott, majd vállat vont, mintha nem is értené, hogy mitörtént.

A szeme azonban kerekre tágult, amikor meglátta a karját -saját levágott karját! – a földönheverni.

Fivére, Iván azonnal mellette termett, köpenyét szorosan a vért spiccelő csonk köré tekerte,miközben a közelben álló törpék felüvöltöttek és rohantak segíteni.

Pikel eddigre már a földön ült, ahova fivére nyomta és csak ennyit mondott:-Óóóó.

16

A VADÁSZ ÖLELÉSÉBEN

Ad'non Kareese végighúzta hosszú, karcsú ujját Innovindil törékeny állán, a holdelfmadárszerűen vékony nyakán és megállapodott a kulcscsont fölött, a torkánál.

– Érzed ezt? – csipkelődött a drow, habár úgy vélte, hogy a megbénított elf nem érti anyelvét.

– Intézd el, amit akarsz, azután végezz vele – szólalt meg mögötte Donnia.Ad'non elmosolyodott, de arcát nem fordította társa felé, hogy az ne lássa, mennyire

mulattatja felháborodása. Donnia természetesen sokkal inkább lealacsonyodásnak tekintetteAd'non szándékait, és nem bármiféle érzelmi kötődés miatt szólt – mivel a nő maga is drowvolt, szinte biztos, hogy ő maga is megtalálja a saját szórakozását megbénított játékszerével–, de ugyanakkor a hangjában nagyon halványan érződött egyfajta izgatottság is.

És ez igazán mulatságos volt.– Ha puha leszel és meleg, talán életben hagylak egy darabig.Miközben beszélt, a felszíni elf szemét figyelte, és látta, hogy a nő ténylegesen reagál a

hangjára és az érintésére. Mozdulni ugyan nem tudott – a drow méreg remek munkát végzett–, de megértette, hogy mi történik, hogy Ad'non mit fog vele csinálni és megértette azt is,hogy esélye sincs a menekülésre.

Ez csak még édesebbé tette a dolgokat.Ad'non lejjebb csúsztatta a kezét, végigsimítva a nő apró keblein, majd hasán. Ekkor felállt

és hátralépett. Donniára pillantott, aki karbafont kézzel állt távolabb.– Egy másik barlangba kellene vinnünk őket – mondta Ad'non. – Legyenek a foglyaink.– A nő esetleg lehetne – felelte Donnia, és Innovindilre mutatott. – Erre a másikra azonban

a halál vár.Ez éppen elég volt Ad'nonnak, aki ismét az elf nőre nézett és rávigyorgott.Csakhogy nem látta őt – mert egy fekete gömb burkolta be őt és társát.A két sötételfet sosem lehetett teljesen meglepni – most is villámgyorsan perdültek körbe:

Ad'non előrántotta kardjait, Donnia pedig előhúzta pengéjét és kézi számszeríját. Abejáratnál álló alakot nem volt nehéz felismerni. A drow nyugodtan álldogált, ugrásra készen,kezébe kivont szablyáival.

– Áruló! – morrant fel Donnia. Felemelte a számszeríjat és lőtt.Drizzt remegett a dühtől, amikor belépett a barlangba és meglátta a két, földön heverő elfet,

akik fölött ott állt a két drow.Már azelőtt tudta, hogy baj van, mielőtt bement volna – a pegazusok nyerítése és földet

kapáló lábuk zaja már jóval korábban figyelmeztette. Anélkül, hogy átgondolta volna, a drowkósza futásnak eredt, leugrott a lapos szikláról, ahonnan a környéket figyelte, és átszáguldotta szárnyas lovak között, éppen akkor, amikor a sötétséggömbök elenyésztek.

Drizzt annyira megriadt, hogy még annyi időre sem állt meg, hogy előszólítsa Guenhwyvart.És most egyedül nézett farkasszemet a két drow-val.Nem látta a mozdulatot, de hallotta az árulkodó kattanást, és még jól emlékezett, mit is

jelent ez a jellegzetes hang. A kósza megpördült, széles ívben meglendítve köpenyét.A gyors mozdulat nyomán az apró lövedék elakadt suhogó köpenyében, de alig csapódott

be az első vessző, újabb kattanás hallatszott. Drizzt ismét körbepördült, de a második nyílátsüvített

lebbenő köpenyén és csípőn találta.Drizzt szinte azonnal megérezte a drow méreg zsibbasztó hidegét.A kijárat felé tántorodott és arra gondolt, hogy hívja Guenhwyvart. Azonban nem tudott

erszényövébe nyúlni, mivel mindkét kezével szorosan markolta szablyáit.– Milyen csodás, hogy te is csatlakozol hozzánk, Drizzt Do'Urden – mondta a drow nő.A szülőföldje nyelvén kiejtett szavak visszasodorták a múltba, felidézve Menzoberranzan, a

családja, a Do'Urden Ház, Zaknafein és a hőtől izzó Narbondel képét, valamint a nagyszerű

drow palotákat – a sztalagmit és sztalaktit palotákat, íves teraszaikkal, amint a sokszínűtündértűzben ragyognak.

Olyan tisztán látott mindent – a nővéreivel töltött napokat, a gyakorlást afegyvermesterekkel a drow harcosok iskolájában, a Melee-Magthere-ben.

A kőnek csattanó fém zajára riadt fel, és csak ekkor döbbent rá, hogy nehézkesen nekiesetta falnak és elejtette az egyik pengéjét.

– Ah, Drizzt Do'Urden, reméltem, hogy ennél jobb harcot vívhatunk – szólalt meg a drowférfi. Drizzt pusztán a hang alapján meg tudta ítélni, hogy a beszélő gyorsan közeledik. – Mároly sokat hallottam hősiességedről.

Drizzt képtelen volt nyitva tartani a szemét. Erezte, hogy a zsibbadás bekúszik a lábába,míg végül már nem érezte a talpának simuló követ sem. A gondolatait átszövő köd dacáramegértette, hogy csupán azért áll még, mert testét megtámasztja a fal.

A méreg hatalmába kerítette a testét és a kardos drow egyre közelebb ért.Drizzt megpróbálta leküzdeni a zsibbadást, keményen próbálta meglelni énjének magvát,

vadul próbálta lerázni elméjéről a rátelepedő fellegeket.De nem járt sikerrel.– No, most talán valódi játékszerre bukkantunk, Ad'non – hallotta a drow nő hangját

valahonnan messziről, nagyon messziről.– Ez túl veszélyes játékszer, drága Donnia – vitatkozott a férfi.– Gyorsan fog meghalni.– Legyen úgy...A nő hangja elhalt és Drizzt úgy érezte, mintha zuhanna lefelé, lefelé egy sötét verembe,

ahonnan nincs menekvés.

Wulfgar lefeküdt a földre és lekukucskált – próbálta megtalálni a legideálisabbmegközelítési útvonalat a párkányhoz, amelynek peremén ott hevert Taulmaril, félig-meddiga mélység fölé

nyúlva.Mögötte Catti-brie éppen kötelet kötött a derekára, és most annak hosszát méricskélte.– Az ördögi kard majdnem megigézett – ismerte be a nő Wulfgarnak, aki éppen a hátára

fordult és felült. – A hívását hónapok óta nem éreztem ilyen erősnek.– Ez azért van, mert fáradt vagy – felelte Wulfgar. – Mindannyian fáradtak vagyunk.

Hányszor rohamoztak meg minket az orkok? Egy tucatszor? Nem hagynak minket pihenni.– Csak dobjatok rá arra az átkozott vacakra egy követ, amitől a völgy fenekéig esik, majd

szedjétek fel – szólalt meg Torgar, aki Zsindelyfi Shinglesszel az oldalán érkezett.Mindketten sántikáltak, Shingles pedig egyik karját óvóan az oldalához szorította.– Már megpróbáltuk – felelte Wulfgar.– Hogy van Pikel? – érdeklődött Catti-brie. – Meg Pwent?– Pwent őrülten ugrándozik fel-alá – válaszolta Shingles.– Ebben nincs semmi új – jegyezte meg Catti-brie.– Pikel meg semmi mást nem mond, amióta elvesztette a karját, csak hogy "óóóó" – fűzte

még hozzá Shingles. – Szerintem jó időbe beletelik, mire hozzászokik. Banak leküldte őtMithrill Csarnokba, ahol jobban el tudják látni.

– Viszont él, és ez több, mint amit sokan elmondhatnak – tette hozzá Torgar.-No, siessetek annak az íjnak a visszaszerzésével – mondta Shingles. – Lehetséges, hogy

hamarosan mindannyian a Csarnokban leszünk. – A válla fölött hátrapillantott a távoligerincre, meg az óriásokra. – Addig állni tudjuk a sarat, míg nem követénk el olyanostobaságot, hogy az átkozott orkokat űzve a behemótok hatótávjába kerülünk. Csakhogy azóriások hatalmas farönköket cipelnek fel, és óriási katapultokat építenek.

Amint azok elkészülnek, és szórni kezdik az állást, mi gyorsan eltűnénk innen.Wulfgar és Catti-brie aggódó pillantásokat váltottak, mivel egyikük sem kérdőjelezte meg az

érvelés igazát.– Banak máris kiadná a visszavonulási parancsot, ha nem lennének erőink az Őrző

Völgyének nyugati végében. Nagyon jól tudja, hogy ha feladjuk ezt a terepet, az ördögmegette az egészet, mivel a visszavonulóknak az óriások tüzében kell majd elérniük anyugati kaput.

A két ember ismét aggódó pillantást váltott. Ellenségeik hatalmas harcászati előnyre tettekszert, aminek révén kiszoríthatják a törpéket az állásaikból, vissza egészen MithrillCsarnokba.

Ez szinte biztosnak tűnt.Mit jelent mindez a környező városkákra nézve?Mit jelent ez Mithrill Csarnoknak, ha nem lesz felszíni kereskedelem, és ha nem jutnak be

elegen, hogy később visszahódíthassák a vidéket?Wulfgarnak és Catti-brie-nek ezenkívül volt még egy nyugtalanító gondja.Ha a föld alá kényszerülnek, mit jelent mindez Drizzt Do'Urdenre nézve?Vajon megleli-e valaha a visszavezető utat?Látta, ahogy Zaknafein aláhull a savtóba.Látta, ahogy Ellifain lerogy a fal mellé.Látta, ahogy Bruenor alázuhan a toronyból.Érezte mindegyik veszteség fájdalmas szúrását, érezte a kínt és a haragot, de nem

taszította el magától. Nem: Drizzt a keblére ölelte őket, hívogatta az érzelmeket, megfürdöttbenne, még erősebbé téve azokat.

Elképzelte, ahogy Regist darabokra tépik az orkok.Elképzelte, ahogy Wulfgar elzuhan az ellenséges lándzsák tengerében.Elképzelte a földön heverő, magatehetetlen, száznyi sebből vérző Catti-brie-t, akit körülvesz

az ellenség.Elképzelte mindezt, és ezek a kitalált képek összeolvadtak az átélt, nagyon is valóságos és

fájdalmas emlékképekkel, a szomorúság és kétségbeesés képeivel – életének azokkal ajeleneteivel,

amelyek az érzelmi sötétség fekete vermébe hajították.Érezte, ahogy a Vadász előtör belőle. Minden kép egyszerre rohanta meg: a fájdalom, a

veszteség, a szomorúság, a megbánás hosszú sora – És mind közül a legtisztábban tört előa színtiszta, hamisítatlan düh.

Egy kard döfött Drizzt bal oldala felé, de a fémen csendülő fém hangja tisztán hallatszott,jelezve a két drow-nak, hogy mérgük nem tudta legyűrni a Vadászt. Az egyik szablyavisszakezes keresztvágásra lendült, és Ad'non döbbenten látta, hogy egy szemvillanás alattfelfelé és oldalt lendül, megállítva saját döfésre lendülő kardját, majd felfelé és kifelé üti azt.

Ad'non második kardja már jött is, a kiszámítható alsó szúrással, de hiába tudta avédekező, hogy a penge onnan érkezik és hiába tudta, hogy milyen szögben, gyakorlatilagesélye sem lehetett arra, hogy a szablyáját visszalendítse, mint ahogy arra sem, hogyfelkapja a másikat, amelyik a földön hevert.

Csakhogy ő volt a Vadász – így nem csak az első szablyát lendítette vissza, megállítvaAd'non kardját, jobb felé ütve maga előtt pördülés közben, hanem a hárítással egy ütemremozdulva már le is guggolt, felmarkolva a földre esett Csillámot. Miközben villámgyorsanfelegyenesedett, pengéi tökéletes harmóniában mozogtak – a felszedett szablya a kard fölékerült és még jobban oldalra nyomta.

Az első szablya ismét irányt váltott, és keményen felfelé csapott, ismét nekicsattanva azelső kardnak.

A támadó Ad'non így tehetetlenül állt, kardjait oldalra nyomták, míg a két halálos szablyapengéi belső ívének szorultak.

Hirtelen és brutális vég várt volna a meglepett Ad'nonra, ha társa nem rohanja meg hátulróla Vadászt. Egy váratlan lökés még jobban kinyomta Ad'non pengéit oldalra, a drow-nakpedig

hátra kellett lépnie, hogy valamennyire védhető állást foglaljon el. De nem volt szükségevédekezésre, mivel a Vadász odébb perdült, pengéit védekezésre emelve, miközben balróljobbra fordult.

Donnia felsikoltott, amikor kardját váratlanul félreütötték, de az ügyes drow nő követte aszablya mozdulatát és gyorsan belépett a penge mögé, tőrszúrásnyi távolságra.

A Vadász egyetlen csípőmozdulattal kerülte el a döfést. Drizzt ismét pördült, hárítva Ad'nonkettős döfését – szablyái átlósan felfelé csaptak, gyors egymásutánban tucatszor találva el akardokat, majd máris folytatta a pörgést, és surrogó pengéi visszanyomták a tőrt, hogyazután ismét keményen rásújtsanak

Donnia kardjára.A Vadász pedig csak forgott tovább, suhogó pengéi hol az egyik, hol a másik oldalon

csaptak le, mindig a megfelelő szögben hárítva – mintha csak a magányos drow mindenegyes támadást

várt volna, mintha minden egyes támadást előre látott volna.Csakhogy támadói sem voltak újoncok, és már sokszor, nagyon sokszor harcoltak együtt.

Folyamatosan egymással szemben maradtak, és összehangolt támadásokat vezettek –amivel jóval

kevesebb energiát veszettek, mint az ide-oda pörgő, védekezésre kényszerült drow. Dehiába csaptak le újra meg újra és ugrottak hátra, minden egyes döfésüket – jöjjön azmagasan vagy alacsonyan, balról vagy jobbról – tökéletesen mozduló szablyák ütötték félre.

Hirtelen a pörgés irama lassult, a két drow pedig támadott, de a Vadász ezúttal a másikirányba mozdult. Ismét fém csendült fémen, ahogy a két szablya keményen összecsattant ahárom karddal.

A pörgésnek eddigre szinte teljesen vége szakadt, és a Vadász most mindkét támadójáhozképest oldalt állt.

Ad'non pedig máris jött, a kettős felső döféssel.A Vadász lebukott, a férfi térde felé szúrt, majd átugrotta Donnia suhanó pengéjét, amikor

Ad'non hátralépett. Drizzt földet érés után lépett egyet Ad'non felé, keresztezve pengéit adrow egyforma magasságban mozduló pengéi között, és addig nyomta őket felfelé, mígkarjai össze nem értek a teste előtt, és amíg a szablyák markolatai neki nem nyomódtak apengéknek – ekkor ismét kifelé csapott velük, nagy ívben, majdnem kitépve a kardokatAd'non markából.

Ad'non hátravetette magát, akárcsak a Vadász, aki egy hátraszaltóval lendült át Donniadöfésre lendülő kardja fölött.

Könnyedén ért földet és folytatta a visszavonulást.Karjai kereszteztek, és ő hárított – az ügyes Donnia ekkor fogást váltott tőrén és a melle

felé hajította azt.Csakhogy a védekezésbe szorult drow jobb kezében tartott szablyája felfelé rándult,

könnyedén védve a dobást, és még mielőtt a félreütött tőr oldalra repülhetett volna ablokkolás erejétől, a bal oldali szablya máris alálendült és nekinyomta a felső pengének –egyetlen pillanatra mindössze, mielőtt visszavágott volna balra. Ettől a mozdulattól azonban atőr hátráló ellenfele felé zúgott. Ad'non kétségbeesett mozdulattal vetette hátra magát, de atőr még így is megvágta az arcát.

Donnia ismét támadásra lendült, egy korbácsot rántva elő övéből, miközben egyenesenszúrt.

A kard azonban még csak Drizzt közelébe sem jutott, mert a Vadász jobbja visszalendült –lefelé és körbe –, és megpördítette a szablyáját, majd felfelé rántotta. Ahogy a bal keze isvisszafelé mozdult, ismét rácsapott Donnia pengéjére, még feljebb emelve azt. A jobbkézben tartott szablya egyre magasabbra emelkedett, még magasabbra lökve a kardot.

Donnia minimális erőfeszítést tett arra, hogy kitépje fegyverét a blokkból, mivel másikkezében eddigre tökéletesen állt a korbács – tett egy cselnek szánt mozdulatot előrefelé,majd hirtelen a Vadász arca felé csapott vele.

Az egyik szablya az útjába lendült, de a varázslatos korbácsot nem tudta átvágni, ésugyanaz a mágia, amely meggátolta, hogy a penge átvágja, most engedelmeskedett Donniaparancsának, és élő csápként tekeredett a penge köré.

A drow nő csillogó szeme elárulta, hogy már közelinek érzi a diadalt, és megrántotta a

korbács fogta szablyát. Meglepte, hogy erős ellenfele milyen könnyen enged – egészenaddig, amíg rá

nem jött, hogy a magányos drow elengedte fegyverét, miközben megpördült és köpenyétlekanyarította a válláról.

Ad'non vadul támadott oldalról, de a Vadász tett egy villámgyors lépést előre a másikirányba, Donniát használva élő fedezéknek. Menetközben a feje fölött körbelendítetteköpenyét, és amikor Donnia megcsördítette korbácsát, elhajította azt.

A drow nő érezte, hogy a korbács erősen vállon találj a renegátot, miközben a repülőköpeny a feje köré csavarodott – de Donnia ezt több, mint kielégítő ellenértéknek tekintette.

Egészen addig, amíg hirtelen valami bele nem szúrt a nyakába – ekkor döbbent rá, hogy akilőtt mérgezett vessző még mindig ott fityeg a köpenyben –, az alattomos és ravasz harcospedig

pontosan olyan ívben dobta el a köpenyt, hogy a vessző mérgezett hegye nyakon találja.Egyetlen sikollyal vetette magát hátra és dobta el a köpenyt.Egyetlen szablya két karddal szemben – a Vadász azonban még így is tökéletesen hárított

és blokkolt, esélyt sem adva Ad'nonnak arra, hogy találatot vigyen be. Hárítás közben hátrált,úgy helyezkedve, hogy tökéletes pozícióba kerüljön elvesztett szablyája visszaszerzéséhez.

Ad'non követte, és egyre vehemensebben támadott – majd hirtelen és dühödten rohamralendült.

A Vadász oldalra ugrott, Ad'nontól balra, mire az ügyes gyilkos bal kezében tartott fegyverétazonnal arrafelé lendítette, és amikor azt félreütötték, a jobbjával előredöfött.

Azonban ezt a kísérletét is hárították, a Vadász pedig befelé pördült, háttal fordulvaAd'nonnak. Mindkét karját gyorsan előrelökte, majd kétszer hátrafelé ütött vele, amarkolatgombbal kétszer egymás után kőkeményen Ad'non arcába sújtva.

A drow imbolyogva tántorodott hátra, pengéivel pedig kétségbeesetten és dühödtenvagdalkozott. Kardjai azonban csak a levegőt találták, mire a drow arcára kiült a színtisztarettegés.

A Vadász azonban nem üldözte, ehelyett megfordult és elvesztett szablyája felé iramodott.Amikor elérte a pengét, sötétséggömb burkolta be, amire a sajátjával válaszolt – oda

célzott, ahol a nőt sejtette.A Vadász felkapta pengéjét, majd dühödten rohamra lendült – kitört a gömbből, vetett egy

bukfencet, majd megrohanta a másik gömböt (a saját gömbjét), és mély tartásban csúszvaérkezett, miközben pengéivel szaporán vagdalkozott.

Amikor kijutott a gömb túloldalára, látta, hogy a nő a férfi felé rohan, akinek arcán vérpatakcsordogált lefelé.

A Vadász félelmet nem ismerve indult meg feléjük.– Együtt, két oldalról – hallotta a Vadász a drow férfi hangját és Ad'non máris balra mozdult.A nő ekkor a nyakához kapott, és pánik suhant át az arcán.A Vadász kéken izzó lángokba burkolta – ártalmatlan tündértűzbe, ami könnyebb célponttá

tette.Amint Ad'non rohamra lendült, a nő megfordult és elrohant.A két küzdőfél olyan fürgén forgatta pengéit, hogy a kardok csattanása egyetlen folyamatos

csengéssé állt össze. Ad'non előbb az egyik, majd a másik karddal döfött, amit előbb egykettős bal oldali blokk, majd egy kettős jobb oldali blokk fogott meg – a Vadász mindkéttámadását nem egyetlen szablyával, hanem mindkettővel védte.

Egy keresztvágás szelte át a levegőt, de addigra a Vadász már lebukott. Ad'non szúrásacsak a levegőt érte, amikor a Vadász ügyesen kifordult, és a penge majdnem kiesett Ad'nonkezéből

amikor egy erős, visszakezes csapás eltalálta.– Donnia! – sikoltott fel a férfi.Felmordult és pengéivel csodálatos íveket rajzolt, ahogy átlós vágások sorozatát indította

meg, minden egyes szablyát csak annyi időre ütve meg, hogy azok ártalmatlanul suhanjanakel

mellette. A szablyák azonban olyan gyorsan jöttek, hogy Ad'non folyamatos hátrálásrakényszerült, és még csak reménye sem lehetett egy esetleges ellentámadásra.

A pengék azonban fokozatosan lassultak, egy kis rést hagyva.Ad'non ezt ki is használta – előrevette magát, és útjára küldte az elsöprő kettős alsó

szúrást.A szablyák azonban döbbenetes módon valahogy mégis felvették az egyetlen lehetséges

hárítási pozíciót, azt kettős alsó keresztet, ami lényegében döntetlent eredményezett –legalábbis Ad'non akkor még így vélte. Mivel Ad'non Kareese nem Mennoberranzanbólszármazott, így egyáltalán nem tudhatta, hogy ellenfele, Drizzt Do'Urden már réges-régenmegtalálta rá a megoldást.

Elképesztő egyensúlyérzékről és ügyességről téve tanúbizonyságot, a Vadász lábafelemelkedett a keresztezett szablyák fölött, és arcba rúgta Ad'nont, aki ismét hátrafelétántorodott.

A drow megpróbált védekezni, de a szablyák folytatták a megkezdett mozdulatsort,félreütötték kardjait, és amikor Ad'non nekizuhant a falnak, már nem tudta blokkolni azalázúduló görbe pengét.

A szablya egyenesen a melle felé tartott, mire a férfi felsikoltott.A Vadász pedig felmordult, és úgy hitte, itt a játszma vége.De a szablya nem ütötte át teljesen a drow ruháját. Mint ahogy a párja sem okozott halálos

sebet, amely keményen oldalba találta Ad'nont. Persze a két penge kínt fakasztott, de egyikcsapás sem ölte meg a drow harcost.

A hirtelen egyensúlyát veszetett Vadászt ez meglepetésként érte.Egy kard villant keresztbe, mindkét szablyát félreütve, mire a Vadász jobbról balra pördült.

Ad'non azonban ment vele, mögötte, jobbra tőle, folytatva támadását és arra kényszerítetteellenfelét, hogy fusson el mellette, mert ha nem teszi, kardok felnyársalják.

Csakhogy nem volt hova futni: ott már csak a fal volt. Ad'non tudta ezt és elmosolyodott,mivel az ördögi renegátnak immár

nem volt hova menekülnie. Ad'non rohamozott, mindkét pengéjét gyilkos csapásra lendítve.De a Vadász nem volt ott.Ad'non pengéi csak a csupasz követ találták, mire a drow tágra nyílt szemmel torpant meg.– Ó, ravasz Drizzt! – szólt hangosan, amint rájött, hogy Drizzt túljárt az eszén: felszaladt a

falra és egy hátraszaltóval mögötte ért földet.A szablya Ad'non válla fölött jött suhogva és lecsapta a drow fejét.Drizzt a két bénult elf irányába nézett, és megindult arra, de egy lépés után megtorpant. A

Vadász dühe korántsem csillapodott még, így kirohant a barlangból, bele az éjszakába.Odakint megállt, körülnézett és meglátta a nyugati lejtőn a tündértűz kékes izzását. A Vadászszeme olyan rideg volt, akár egy kődarab – előhúzta az ónix szobrocskát és Guenhwyvartszólította.

A kékes izzás még akkor is látszott, amikor a hatalmas párduc materializálódott mellette.Drizzt kinyújtotta a kezét.

– Kapd el, Guen! Kapd el és hozd ide nekem!A párduc egyet mordult, majd elszáguldott az éjszakába, hatalmas távolságot téve meg

minden egyes ugrással.

17

A HÁZNAGY ÉS A KÉMEK

Regis megszorította Bruenor kezét, és barátjára nézett, miközben azon töprengett, vajonmost látja-e a törpe királyt utoljára élve. Úgy tűnt neki, mintha Bruenor egyre gyengébbenszedné a levegőt, és a színe is mintha szürkésebbre váltott volna, mintha csak kőből lenne.Stumpet és Cordio azt mondta Regisnek, hogy valószínűleg már nincs túl sok ideje hátra, ésmost saját szemével is meggyőződhetett erről.

– Az adósod vagyok – suttogta a félszerzet, aki alig volt képes beszélni a torkába gyűltgombóctól. – Mint ahogy mindannyian.

Tudd meg, hogy amíg pihensz, Mithrill Csarnok változatlanul erős bástyaként áll. Nemengedem, hogy bárki is ledöntse.

A félszerzet gyengéden ismét megszorította a törpe kezét, majd a király mellére fektette.Egy pillanatig Bruenor mellkasa nem mozdult, és Regis már azon merengett, vajon a törpehallotta-e őt és végleg eltávozott-e.

De ekkor Bruenor levegőt vett.Még nem ment el.Regis megveregette a törpe kezét, és sietős léptekkel elhagyta a szobát, miközben mindent

megtett, hogy érzelmeit visszaterelje eredeti medrükbe. Gyorsan haladt az alagutakon át,tudva, hogy már így is késésben van a nesméi Galen Firth-szel megbeszélt találkozóról.Ráadásul még mindig nem tudta, hogy miként bánjon a féktelen harcossal. Vajon mifélesegítséget nyújthat a férfi a hatalmas nyomásnak kitett Mithrill Csarnoknak? A keleti kaputlezárták – a törpék még az alagutakat is beomlasztották, így gondoskodva arról, hogy azellenség semmiképpen ne juthasson be, hacsak nem vág magának utat húszlábnyi kövön át.

Az északról érkező jelentések sem voltak sokkal biztatóbbak: Kérgesüllő Banak arrólszámolt be, hogy nem tudja biztosan, meddig tarthatják még az állásaikat. Az óriásokkatapultokat állítanak fel a nyugati gerincen, és Banak attól tartott, hogy csapatai nemsokárahatalmas próbatétel vár.

Arra kérte Regist, hogy az Őrző Völgyének nyugati felében állomásozó haderőt küldjeészaknak, és a gerincet nyugat felől rohanják le, de a kérésben egyben figyelmeztetés isrejlett: csak akkor tegyék, ha ez kivitelezhető. Még az egyre kétségbeejtőbb helyzetbe kerülőBanak is felismerte egy ilyen hadmozdulat veszélyeit. Ezzel ugyanis nemcsak a kétmegmaradt felszíni sereg egyike kerülhet esetlegesen katasztrofális helyzetbe, hanem Regisazt is kockáztatná, hogy az Őrző Völgyében elfoglalt védhető állást elhagyó csapatoknyomán hatalmas rés nyílna Mithrill Csarnok nyugati kapuja előtt.

És Nesmét is komolyan szorongatták – valószínűleg mostanra már le is rohanták –, így afélszerzetnek védenie kell a nyugati útvonalat az esetlegesen dél felől megjelenő ellenségtőlis.

Túl sok gond kötötte le a félszerzet háznagy figyelmét. Túl sok probléma várt megoldásra.Az esetek felében azt sem tudta, hogy hol van, és valójában nem vágyott másra, csak egyvagy két hatalmas ebédre, egy puha ágyikóra, ahol nem zavarná semmi más, csak annak amindennél fontosabb döntésnek a meghozatala, hogy mit egyen másnap reggelire.

Regis a vállára nehezedő terhek alatt meggörnyedve ment tovább. De egyszer csakmegtorpant, visszanézett a gyertyafényes szobára, ahol Bruenor király feküdt, és eszébejutottak haldokló

barátjának mondott szavai.Regis ekkor kihúzta magát, ahogy kötelességtudata erőre kapott. Ígéretét nem veheti

félvállról, és bizonyos, hogy legalább ennyivel tartozik Bruenornak – de inkább sokkal többel.Egyszerre csak egy dolgot, döntötte el magában Regis, majd gyorsabban és

határozottabban lépkedett tovább, a Galen Firth-szel megbeszélt találkozóra. A férfi már akijelölt audienciateremben várakozott – ez kisebb és meghittebb volt, mint a nagyterem. AHarcpöröly Klán habzó söröskupás címerét mintázó vastag szőnyegen kényelmes székek

álltak – három bélelt karosszék, széles háttámlával. A négyszöget formázó beszélgetőteretegy kőkandalló egészítette ki, amelyben meghitt hangulatot árasztó lángok lobogtak.

A tagadhatatlanul kényelmes székek dacára Galen Firth fel-alá járkált, hátul összekulcsoltkézzel, tekintetével pedig a padlót fürkészte. Regis óhatatlanul arra gondolt, hogy a férfiképes-e időnként lecsillapodni.

– Örülök, hogy ismét találkozunk, nesméi Galen Firth – üdvözölte a félszerzet háznagyvendégét, amikor belépett a szobába. – Bocsásd meg késlekedésemet, de számos sürgetőprobléma vár megoldásra jelen pillanatban is.

-A mai késlekedésed sokkal megbocsáthatóbb, mint Mithrill Csarnok késlekedése akétségbeejtő helyzetben levő Nesmé kapcsán– felelte kifejezetten durván a mogorva alak.

Regis felsóhajtott, elballagott Galen mellett, és lehuppant az egyik székbe. Amikor a harcosmég csak hajlandóságot sem mutatott arra, hogy a tárgyalótérbe lépjen, a félszerzethatározott

mozdulattal rámutatott a vele szemközti székre, amely a tűztől jobbra állt.Nesmé Lovasa pislogás nélkül lépett székhez, és egy pillanatra sem vette le a szemét a

félszerzetről.– Mit kívánsz tőlem? – kérdezte Galent, amikor az végre leült.-Indíts útnak egy törpe sereget Nesmé megsegítésére, hogy visszaűzhessük a trollokat a

posványba, és hogy helyreállíthassuk a városunkat.– És amikor ez a sereg délnek menetel, nyomában a nála nagyobb ork és óriás haddal,

akkor mit kívánsz majd tőlünk? – érvelt Regis, mire Galen szeme összeszűkült. – Mint ahogyazt te is tudod, ez fog történni. Az orkok északról szorongatnak minket és Mithrill Csarnokkeleti kapuját már le is zárták. Hallottál az ott lefolyt csatáról, igaz? Az egyik seregem azŐrző Völgyétől északra álló szirten vív csatát minden áldott nap az orkokkal, de ha a keletioldalon előnyomuló sereg nagyságáról szóló beszámolók csak megközelítőleg is pontosak,akkor a harcosaimat még; jobban fogják majd szorongatni, és valószínűleg a magaslatfeladására kényszerülnek.

– Nem fogod fel teljesen, hogy mi zajlik körülöttünk, igaz? – kérdezte a félszerzet.Galen Firth zord arccal, némán ült székében.– Nem véletlen, hogy Nesmét éppen most támadták meg – magyarázta Regis. – Az északi

és déli ellenséges seregek összehangolták a mozgásukat.– Ez lehetetlen!– Nem hallottál részleteket arról, hogy mi történt Mithrill Csarnok keleti kapujánál.– Hallottam néhányat, de nem érdekel különös...– A kapun kívül állomásozó csapatokat északról érkezett orkok és óriások, valamint délről

jött trollok ostromolták – szakította félbe Regis, mire Galen teljesen elfeledkezettfüstölgéséről, sőt még a szája is tátva maradt.

– Úgy tűnik, hogy közös ellenségeink áradatként lepik el az egész vidéket a SurbrintólNesméig, a Troll-mocsártól a Világ Hátáig – folytatta Regis. – Így csak néhány település,Mithrill Csarnok és Nesmé maradt, ami megállíthatja őket, hacsak nem sikerült segítségetkapni a környező vidékekről.

– Akkor tehát elismered, hogy egyesítenünk kell erőinket – érvelt Galen. – Akkor belátod,hogy bölcs dolog minél gyorsabban haderőt küldeni Nesmébe.

– Igen és nem – felelte Regis. – Közösen kell fellépnünk, és így is teszünk, de szerintemrossz gondolat az az elképzelés, hogy Nesmében álljunk ellen. Mithrill Csarnok kitart, dekapuinkon

kívül minden elveszett – vagy hamarosan így lesz.-Miféle ostobaság ez?! – dörögte Galen, és haragtól lángoló szemmel pattant fel székéből.– Minden talpalatnyi földért megküzdünk – vágott vissza Regis, és hangja egy szemernyit

sem remegett, mint ahogy a fölé tornyosuló ember látványa sem feszültséget nem keltettbenne, sem meg nem rémítette. – És amikor már nem tartunk ki tovább, visszahúzódunkMithrill Csarnok védhető alagútjaiba. Ott nyitva tartjuk a Felbarr Citadellájába vezetőalagutakat – ezek lesznek a külvilágra nyíló szemünk, fülünk és szánk. Onnan folyamatos

kérésekkel áraszthatjuk el Ezüstholdat és Sundabart, hogy mozgósítsák csapataikat. Márisküldötteket indítottam útnak,

hogy találják meg az ezüstholdi lady Alustrielhez és a Sundabar elöljáróihoz vezetőalagutakat. Itt tartani tudjuk az egyetlen megmaradt erődöt a szörnyek seregének támadásaellen.

– És ezalatt a népem meghal?– Nem – felelete Regis. – Nem, ha segíthetünk nekik. Azt követően, hogy először felkerestél

minket, törpe felderítőket küldtem ki a föld alatt délnyugat felé, hogy keressenek utat Nesméfelé. Nagy iramban haladnak és én arra számítok, hogy találnak felszínre vezető kijáratot avárosod közelében, amelyen át csatlakozhatsz népedhez.

-Akkor küldj ki egy sereget és űzzük vissza a trollokat!– Elküldök mindenkit, akit nélkülözni tudok, de szerintem az általad felvázolt feladathoz

szükségesnél jóval kevesebben lesznek.-Akkor mi lesz? – kérdezte a hirtelen elcsüggedt harcos, aki visszarogyott székébe.Elfordította a fejét, öklére támasztotta állát és a lángokba bámult.– Megtaláljuk a népedet, és úgy segítünk rajtuk, ahogy tudunk magyarázta Regis. – Ha ez

járható megoldás, az oldalukon fogunk harcolni. Ha nem... vagy ha később válik ezmegoldhatatlanná, akkor visszavonulunk a Mélysötéten át Mithrill Csarnokba, és a népedet ismagunkkal hozzuk. Bár a törpéim a földfelszínen nem képesek legyőzni ellenségeinket, nemkétlem, hogy az alagutakat tartani tudják az üldöző szörnyetegek ellenében.

Galen Firth nem szólt egy szót sem, csak bámult a tűzbe.– Bárcsak többet nyújthatnék – folytatta Regis. – Bárcsak kiüríthetném Mithrill Csarnokot, és

délre rohanhatnék, elsöpörve a trollokat. De nem tehetem, és ezt neked is meg kell értened.Galen némán ült még jó darabig, majd arcát Regis felé fordította – a vonásai egészen

ellágyultak.– Valóban úgy hiszed, hogy az orkok és az óriások együttműködnek a Troll-mocsár

trolljaival?– A keleti kapu eleste erre utal – válaszolta a félszerzet.– És elárulja azt is, hogy népem szörnyű veszélyben forog – válaszolta Galen. – Ha a

trollok elég erősek ahhoz, hogy sereget küldjenek ennyire északkeletre, a Surbrinra nyílókaputokhoz, akkor...

– Nincs idő késlekedni – fejezte be a mondatot Regis. A mellényébe nyúlt, és előhúzott egyösszetekert pergament, és a férfinak nyújtotta. – Vidd ezt az Alsóvárosba és add át Fújtatóműhelymesternek. Az expedíció mostanra felszerelkezett és még a mai napon útnak indul.

Galen Firth hallgatott és a pergament bámulta, majd tekintete visszavándorolt Regisre,miközben lassan ismét felállt székéből. Egy szót sem szólt, de biccentése elég volt Regisnek,hogy

konstatálja: a férfi megértette érvelését, bár csak szükségből értett egyet.Galen enyhén meghajolt és távozott, mire a félszerzet megkönnyebbülten felsóhajtott, és

arra gondolt, hogy most már egy gonddal kevesebb nyomasztja majd.Regis visszasüppedt székébe és a tűz felé fordult, de még el sem lazulhatott, amikor az

ajtón felhangzó kopogásra ismét visszafordult.– Tessék – mondta, és arra számított, hogy Galen Firth jött vissza.Az ajtó kinyílt, és egy koromlepte törpe, Mithrill Csarnok egyik legjobb kovácsa – bizonyos

Vaskohó Miccarl – lépett be. Ez az egyed olyan szurtos volt, hogy széles, kurta szakállánakszínét

meg sem lehetett állapítani – azt rebesgették, hogy eredetileg vörös volt. Vastag bőrköténytés egyujjú fekete inget viselt – ebből a vastag, hőálló szövetből készült kesztyűje is. Csupaszjobb

karját korom csíkozta be – ez a karja közel kétszer olyan vaskos volt, mint a bal,köszönhetően a súlyos kalapácsok emelgetésével töltött sok-sok évnek.

– Már megint a gnóm? – kérdezte Regis.Miccarl az elmúlt tíznapban kétszer kereste fel, beszámolva arról, hogy a Mirabarból jött

aprócska látogató kifejezetten furcsán viselkedik, és az Alsóvárosban kémkedik.– A kicsi ismét a térképeket böngészte – magyarázta Miccarl.-Ugyanazokat a térképeket?– A nyugati alagutakat ábrázolókat. Amelyek jobbára használaton kívül állnak.– Most hol van?– Utoljára akkor láttam, amikor azokban az alagutakban járt – felelte Miccarl. – Szerintem

azt hiszi, hogy talál ott valamit.– És mi lehet ott?– Semmi olyasmi, amiről nekem vagy bárki másnak tudomása lenne. Azokat az alagutakat

vagy jó száz éve lezárák, és csak akkor nyiták meg őket újfent, amikor a duergarok éssárkány elfoglalták a Csarnokot. És azok, akik azt követően mentek le, hogy visszaszereztüka helyet, nem találtak semmit.

-Akkor mire jó ez az egész? Kivezető utat keres netán? Egy utat, amelyen Mirabar seregebejuthat? – kérdezte Regis. – Vagy ércet, amelyet ellophat Mithrill Csarnok kohóitól?

– Semmi ilyesmi nincs ott... még jó érc sem – felelte Miccarl.– Sosem volt ott semmi értékes, csak palatörmelék, meg szén a kohókhoz. Ha a kicsi azért

jött el idáig, hogy efféle lelőhelyre találjon, akkor nagyobb bolond, mint amilyennek tartád,mivel

odalent nincs semmi értékes. Ami meg van, abból Mirabarnak már így is több jutott akelleténél.

– Netán alagutak Mirabarba?Miccarl felhorkant.– Már éppen eleget ismerünk így is. Innen egy nap olyan messze juthatunk el nyugatra,

hogy anélkül mehetünk fel a felszínre, hogy ellenségeink elkapnának, és máris félútonlennénk

Mirabar felé. A kicsinek is tudnia kell ezt.– De akkor mi lehet ott? – kérdezte Regis ismét, de ezúttal halkan. A kérdést sokkal inkább

önmagához intézte, mint a törpéhez.Mit csinálhat odalent Nanfoodle? Miközben a félszerzet a lehetőségeken merengett,

kezével ösztönösen is megérintette nyakláncát.– Keresd meg Nanfoodle-t, és kérd meg, hogy jöjjön ide – utasította Regis a törpét.– Egenis – egyezett bele azonnal Miccarl. – Azt akarád, hogy idevonszoljam, vagy inkább

rugdossam feketére, és aztán cipeljem ide?– Azt akarom, hogy csald ide – felelte Regis. – Mondd meg neki, hogy híreim vannak

Mirabarról, és szükségem van a tanácsára.– Semmi móka – dünnyögte Miccarl, és távozott.A kovács távozása után hírvivők érkeztek egymás után – híreket hoztak keletről, híreket

hoztak nyugatról, beszámolva az odakint folyó csatáról, valamint az alagutak lezárásának ésbiztosításának előrehaladtáról. Regis mindet a lehető legnagyobb figyelemmel hallgatta meg,mérlegelt minden eshetőséget, és egy csomó kérdést fogalmazott meg magában a törpetanácsnokokhoz. Mostanra már tudta, hogy az ő feladata sokkal inkább az értesülésekösszefűzése, semmint a döntéshozás – ugyanakkor azt is felmérte, hogy tanácsai egyrenagyobb súllyal esnek latba, ahogy a törpék kezdenek megbízni javaslataiban.

Ez örömmel töltötte el Regist, és egyszersmind meg is rémítette.Vacsoráját ugyanabban a teremben tálalták fel, és étkezés alatt újabb hírvivő érkezett, aki

arról számolt be, hogy az ötvenfős törpe expedíció Galen Firth-szel együtt útra kelt dél felé.Regis szándékában állt meghívni a hírvivőt vacsorára, de ekkor Vaskohó Miccarl lépett be

az ajtón.– Újabb munka – magyarázta Regis a hírnöknek. A félszerzet bocsánatkérően vállat vont és

a székek közti asztalkára helyezett étellel teli tányérokra mutatott.– Jupi – szólt a törpe és az asztalhoz lépve, leemelt néhány fontnyi húst a tányérokról, majd

az egyik korsót színültig töltötte mézsörrel.Biccentett Regis felé, amitől némi mézsör kilöttyent a korsóból, majd távozott.

Miccarl és Nanfoodle belépett.– Mennem kell dolgozni – magyarázkodott a koromlepte kovács, majd miután ő is

felszerelkezett hússal és sörrel az Alsóvárosba vezető utazásra, távozott.– Ülj le, egyél és igyál – javasolta Regis a gnómnak.– Nem sokat hagytak – vigyorgott Nanfoodle, de alig ejtette ki a szavakat, két törpe lépett

be, húsokat hozva és teletöltötték a söröskriglit.A félszerzet és a gnóm – akiket egyetlen törpe sem múlhatott felül – nekiláttak hosszú, jóízű

vacsorájuknak.– Azt mondták, hogy híreid vannak Mirabarról vagy ...Mirabarnak – szólalt meg Nanfoodle,

két korty aranysárga mézsör között. – Vaskohó mester nem volt éppen bőbeszédű.– Egy kérésem lenne Mirabarhoz – magyarázta Regis két harapás között. – Remélem

tisztában vagy vele, hogy milyen fokú gondokkal nézünk szembe.– Igen, tudom, hogy sok-sok szörnnyel – felelte Nanfoodle, majd ismét harapott egyet a

báránysültből és kortyolt a mézsörből.– Többel, mint amennyiről tudsz – közölte Regis. – Az egész vidéket szorongatják. Nem

kétséges, hogy az ostromról, meg a mostanra talán már lerohant Nesméről szóló hírekeljutottak az

őrgrófodhoz is. Nem tudom, hogy mennyi ideig tarthatjuk magunkat a felszínen, ezértMirabarnak mozgósítania kell az erőit.

– Mithrill Csarnok javára? – kérdezte a gnóm.Ezen annyira meglepődött, hogy szájából kiesett a hússzelet, amikor előbuggyant belőle a

kérdés. De gyorsan lesöprögette szalvétájával, majd újabb hatalmas darabot harapott belőle.– Mirabar javára – javította ki Regis. – Vajon a szörnyek megállnak itt?Úgy tűnt, hogy erre a gnóm kicsit elkomorul, és az enyhén ideges Nanfoodle egyre többet

evett és ivott. Ez így jó – gondolta magában Regis, és folytatta a társalgást: részletesenbeszámolt a keleti kapu elestéről és a félelmekről, hogy a délről jött trollok egyesülnek azészakról érkezett orkokkal és óriásokkal, sőt, még az is elképzelhető, hogy a két seregmindvégig összehangoltan tevékenykedett. Egyetlen részletet sem hallgatott el, és a lehetőlegtovább nyújtotta a beszélgetést – mialatt Nanfoodle egyre több és több mézsört nyakaltbe.

Amikor a szolgák újabb adag ételt és italt hoztak, Regis magához intette az egyiket, és akövetkezőket súgta a fülébe:

– A következő adag italhoz tölts egy kis Zsigerontót. – A félszerzet a gnómra pillantott, ésmegpróbálta felmérni jelenlegi állapotát. – Húsz az egyhez arányban keverd a mézsörhöz –mondta szolgának, mivel nem akarta szegény gnómot teljesen kiütni.

Egy órával később Regis még mindig beszélt, Nanfoodle pedig még mindig ivott.– Te és a jogarőr azt mondjátok, hogy Torgart jöttetek megnézni, valamint a városaink közti

kapcsolatokat akarjátok erősíteni – mondta Regis jó hangosan. A beszélgetést szándékosankanyarította erre, eltávolodva a szörnyek és a harcók kérdésétől, egyben közelítve a

Mirabar és Mithrill Csarnok között fennálló gondokhoz. – Ez igaz, ugye?– H-hát persze... igaz – hebegte Nanfoodle. – Végtére is ezért jöttünk ide.– Való igaz – bólintott Regis.Megmoccant székében, és közelebb hajolt Nanfoodle-hoz.Előhúzta nyakláncát a mellénye alól, és piszkálgatni kezdte a rubinfüggőt, lassú pörgésre

bírva.– Persze mindannyian ezt akarjuk – folytatta a félszerzet, és észrevette, hogy Nanfoodle a

rubinra mered, majd felnéz, de tekintete ismét visszatér a rubinra. – Úgy értem, jobbkapcsolatokat akarunk.

– Igen, igen, hát persze – darálta a gnóm, és egyre inkább a varázslatos rubinfüggőhipnotikus pörgésére összpontosított.

Regis szokványos esetben sosem tett volna próbát a gnómmal.Nanfoodle ragyogó alkimista volt – legalábbis Torgar és Zsindelyfi Shingles így mondták

neki –, akiről azt is tudni lehetett, hogy belekontárkodott az illúziók mágiájába is. A gnóm

egyértelmű értelmi képességeihez még hozzájárult fajának természetes ellenállása azolyasféle varázslatokkal szemben, amilyet a rubin is sugárzott – ilyen körülmények közöttRegis nem sok hasznát látta volna a rubinnak.

Csakhogy Nanfoodle részeg volt.Még a tekintetét sem tudta többé levenni a rubinról – nyilvánvalóan teljesen elbűvölte a

folytonos pörgés és villózás.– Te pedig ezeket a kapcsolatokat Mithrill Csarnok legnyugatibb alagútjaiban véled

megtalálni? – kérdezte Regis mintegy mellékesen.– Ha? – értetlenkedett Nanfoodle.– Ott jártál, nem igaz? – erősködött Regis, de halkan beszélt, nem akarva, hogy a gnóm

gyanakvása megtörje az igézetet. – Úgy értem a nyugati alagutakban. Úgy hallottam, hogyeltöltöttél ott egy kis időt. A törpék ezt különösnek, sőt mulatságosnak találják, mivel nincs ottsemmi... vagy igen?

– Lezárt alagutak, szurokkal lekenve – felelte Nanfoodle a rubinra meredve.– És milyen fontossággal bírhat ez arra a feladatra nézve, amiért ilyen messzire jöttetek? –

érdeklődött a félszerzet. – Hiszen Torgart jöttetek megnézni, nem igaz? Valamint azért, hogyjavítsátok a Mirabar és a Mithrill Csarnok közti kapcsolatokat, nemde?

Nanfoodle felhorkant és megrázta a fejét.– Bárcsak ennyi lenne – dünnyögte.Regis megdermedt ültő helyében, és ellenállt a késztetésnek, hogy hátradőljön székében.

Ehelyett inkább újra megpörgette a rubint.– Való igaz, bárcsak ennyi! – lelkendezett. – Úgyhogy mondd csak el nekem jó gnóm, miért

jöttetek ide valójában. Rendben?Csillagizzás Shoudra tarkóján megmagyarázhatatlan módon felállt a szőr, amikor az egyik

törpe arról értesítette, hogy legjobb barátja Regis háznagynál vendégeskedik, immár többmint két órája. A jogarőr félig meddig futva végigsietett a folyosón, de gyakran lelassított,hogy megpróbálja összeszedni gondolatait.

Végtére is miért ilyen ideges és miért aggasztja ez a dolog?Nanfoodle-t megbízható társnak ismerte.Időközben megérkezett az előszobába, ahol három törpe állt laza testtartásban, kezükben

csúf kinézetű szálfegyverekkel.– Légy üdvöz -köszöntötte egyikük Shoudrát, és az audienciaterem ajtaja felé intett.Az ajtó mellett álló törpe belökte azt, Shoudra pedig nevetést hallott bentről és a tűz

melengető fénye ütötte meg a szemét.Ennek dacára sem nyugodott meg: érezte, hogy itt valami nincs rendjén. Odalépett a

bejárathoz és belesett: a párnázott székben ücsörgő Nanfoodle éppen idétlenül nevetgéltvalamin. Vele átellenben ült a némileg komorabb Regis, felkötött karral.

– Igazán kedves tőled, hogy csatlakozol hozzánk, Shoudra jogarőr – köszöntötte afélszerzet és az üres szék felé intett.

Shoudra belépett, majd összerezzent, ahogy az ajtó váratlanul becsapódott mögötte.– Nanfoodle és én éppen városaink kapcsolatának alakulásáról beszélgettünk –

magyarázta Regis, és ismét az üres szék felé intett, mivel a jogarőr meg sem moccant.Shoudra alig hallotta, mit mondott, mivel figyelmét a szoba átpásztázására fordította. A

falakon faliszőnyegek függtek – leszámítva a kandalló felőli oldalt – És a súlyos drapériáknem mindenütt simultak a falakhoz. Shoudra tekintete lejjebb kalandozott és a gobelinek alsószéle alól nem is egy pár csizmát látott kikandikálni.

A jogarőr lassan Regis felé fordította tekintetét.– Nem mondhatod, hogy nem érdekes a kapcsolat – folytatta a félszerzet, és a nő figyelmét

nem kerülte el hangszínének változása.– Egyként reméljük, hogy ezt erősíthetjük – felelte Shoudra, akinek tekintete az

egyértelműen berúgott Nanfoodle-ra vándorolt.– Valóban? – kérdezte Regis.Shoudra tekintete visszatért hozzá.

– Miként erősödhet kapcsolatunk Mithrill Csarnok ércének silányításával? – érdeklődött afélszerzet, majd előhúzott egy nagy batyut a szék háta mögül és Shoudra lábához hajította.

A nő lehajolt és felemelte a batyut, de nem is kellett kinyitnia ahhoz, hogy tudja, mi vanbenne: Nanfoodle gyengítő oldata.

A jogarőr döbbent tekintetét a gnómra szegezte, aki hatalmas hahotában tört ki, ésmajdnem leesett a székéről.

– Az én új barátom, a kedves Nanfoodle mindent elmondott – jelentette ki Regis.Csettintett egyet, mire a faliszőnyegek felcsapódtak és három, zord arcú törpe lépett elő. A

Shoudra mögötti ajtó is kinyílt, a jogarőr pedig tudta, hogy a hátának szálfegyvereketszegeznek.

– Elmondta nekem, hogy miként érkeztetek ide az őrgróf parancsára, azért, hogy azércünket használhatatlanná tegyétek – folytatta Regis. – Azt is elmondta, hogy Mirabar ilyenúton akarja megvívni a kereskedelmi háborút Mithrill Csarnokkal, bemocskolva hírnevünketés elorozva vásárlóinkat.

Shoudra a fejét rázta.– Meg kell értened – kezdte.– Megérteni? – szakította félbe Regis. – Silánnyá tett ércből készült fegyverekkel vívjuk az

ork horda elleni háborút? Meggyengített fémből emeljük védműveinket, amelyek távol tartjáka szörnyetegeket csarnokainktól? Mit kell ezen érteni, jogarőr?

– Nem tudtuk, hogy háborúban álltok! – buggyant ki Shoudrából.– Ó, akkor hát a kémkedésetek és a spionkodásotok nem is olyan fontos! – érkezett a

félszerzet gunyoros válasza.– Meg kell értened Elastul őrgróf vérmérsékletét – magyarázkodott Shoudra. Beszéd

közben Nanfoodle mellé lépett és mintegy véletlenül, a vállára tette a kezét. – Ez az ő... az őmódszere. Elastul őrgróf tart Mithrill Csarnoktól, ezért utasította Nanfoodle-t és engem, hogyjöjjünk ide, és tudjuk meg, vajon Torgar kifecsegi-e Mirabar titkait. El kell ismerned, hogyMithrill Csarnok váratlan előnyre tett szert a kereskedelmi háborúban, amikor négyszázmirabari törpe hagyta el városunkat, hogy csatlakozzon hozzátok.

– Igen, mindez hatalmas előny, amikor egy hordányi ork kopogtat kapuinkon.– Mi ezt nem tudtuk. – Shoudra nagy levegőt vett és folytatta: – És kétlem, hogy akár

Nanfoodle, akár én elég kőszívűek lettünk volna, hogy ilyen cselhez folyamodjunk, mégakkor is, ha nincs a háború. Egyikünk sem helyesli az őrgróf taktikáját, sem a Bruenorkirállyal és Mithrill Csarnokkal kapcsolatos állásfoglalását. Mi ketten jobb módszert keresünk.

– Most persze ezt mondod – szakította félbe Regis.Shoudra lehunyta szemét, hatalmasat sóhajtott és közben halkan motyogni kezdett.– Vigyétek és zárjátok be őket... de külön-külön – utasította az őröket Regis.A hat törpe odalépett a pároshoz, de azok egyszer csak eltűntek, mintha ott sem lettek

volna.– Az ajtót! – kiáltotta Regis, mire a kijárathoz legközelebb álló törpe odarohant és becsapta

az ajtót.A szoba másik felében hirtelen megjelent Shoudra és roppant meglepett képet vágó

Nanfoodle, mire a törpék hujjogva rohamra lendültek.Ők ketten ismét eltűntek, hogy alig néhány pillanattal később a kandalló előtt bukkanjanak

elő.– Ismét varázsol! Állítsátok meg! – kiabálta Regis, aki észrevette, hogy Shoudra ismét

mormolni kezd.– Vigyázzatok a tűzgolyóval! – kiáltotta az ajtónál álló törpe és feltépte az ajtót. Shoudra és

Nanfoodle eltűnt, majd azonnal ott teremtek, mintha csak a szerencse is őket segítené. Atörpe sikoltva esett hanyatt.

Nanfoodle ostobán kuncogott, mire Shoudra kirántotta a teremből, és maga után cibálvarohanni kezdett az előszobában a folyosó felé, nyomában az ordibáló törpékkel.

– Te idióta gnóm! – fortyant fel Shoudra, mire Nanfoodle csak még jobban vihogott.Mivel a törpék egyre közelebb kerültek, Nanfoodle pedig kezdett lemaradozni, Shoudra

kétségbeesetten felnyögött és felnyalábolta a gnómot.Átjutottak az ajtón, amelyet Shoudra azonnal becsapott, és bereteszelt, majd a termen

átrohanva kiszáguldott egy újabb folyosóra. A nyugati kapu felé rohant, miközbenriadókiáltások hangzottak fel körülöttük.

A törpék hamarosan ismét rájuk bukkantak, és tucatnyi kiáltás hangzott fel mindenoldalfolyosóból, amely mellett elrohantak. Végül a két menekülő befordult a hosszúfőfolyosóra, amely egy széles lépcsőfordulóba torkollt – a fordulót Mithrill Csarnok királyainakszobrai ékítették. Innen egy lefelé tartó lépcsősor indult egy kisebb terembe, amelynek túlsófelén a nappal utolsó fénysugarai szűrődtek be a hatalmas csarnok nyugati kapuján.

Shoudra felismerte, hogy a kapu nem marad sokáig nyitva, mivel a törpék márismegkezdték félretolni az ajtófogó tömböket, mialatt mások védővonalat formáltak a kapuelőtt.

– No, hát elkaptak minket – kuncogott Nanfoodle. – Jöhet a kínzás!– Fogd be, te bolond! – fortyant fel Shoudra.A nő körülpillantott, majd a legutolsó pillanatban berántotta Nanfoodle-t a legközelebbi

szobor mögé. És egy pillanatot sem késtek, mivel alig tűntek el, máris törpék rohantak elő,miközben azt ordibálták, hogy: "Zárjátok be a kaput!", meg "Torlaszoljátok el!"

Nanfoodle válaszul kiáltani akart, de Shoudra befogta a száját, és jó erősen rátapasztotta amarkát. A nő ezután nagy levegőt vett és összeszedve bátorságát, kikukucskált a külsőkapun, felmérve a mögötte látható terepet. Miután a részeg gnóm végre megnyugodott, ajogarőr újabb varázslatba fogott.

Elsuttogta a rítus szövegét, mire mindkét mutatóujjának hegye élénkkék színben kezdettragyogni. A jogarőr egy ajtó körvonalait rajzolta fel a levegőbe.

– Ott vannak! – kiáltotta valaki. Regis volt az, és amikor Shoudra hátranézett, látta, hogy afélszerzet, meg egy csapat törpe rohan feléjük.

A jogarőr habozás nélkül ismét felnyalábolta Nanfoodle-t, és amikor Mithrill Csarnokhatalmas nyugati kapuja döndülve bezárult, Nanfoodle-lal a vállán átlépett a portálon.

A dimenziókapu rögtön bezárult mögöttük, mire Shoudra megkönnyebbülten felsóhajtott,amikor ráébredt, hogy ő és társa kijutott a lezárt kapun, és most egyedül állnak az ŐrzőVölgyében.

– Számos trükköt ismersz – sipította Nanfoodle, és ismét nevetni kezdett.Shoudra tekintete villámokat szórt az ostoba alkimistára.– Többet, mint amennyiről tudsz – közölte sötéten.A vállára kapta a gnómot, és elindult a kapu oldalához, ahol egy lapos terület kezdődött –

az árnyak mostanra már birtokba is vették.Shoudra ott leült a félhomályban, de csak azután, hogy Nanfoodle-t is lenyomta a földre. A

gnóm megpróbált felállni, de Shoudra mindkét lábát rápakolta, a fölhöz nyomva az imbolygógnómot.

Nanfoodle tiltakozni kezdett, mire a nő ujja hegyét a gnóm hosszú és hegyes orránakoldalához nyomta.

– Hé! – kiáltott fel az alkimista.– Sss! – intette csendre Shoudra, és ujját összecsücsörített ajkához nyomta. Majd mély és

fenyegető hangon hozzátette: – Maradj csendben, vagy elcsendesítelek. Maradt még néhányvarázstrükköm.

Ennek hallatára Nanfoodle kicsit kijózanodott. Jól hallhatóan nyelt egyet, és nem szólttöbbet.

Némán ültek ott, miközben a délután alkonyba fordult, az alkony pedig éjszakába.Shoudrának pedig fogalma sem volt arról, hogy hova mehetnének.

18

A BARÁTSÁG KOCKÁZATA

Drizzt felhúzta magát a sötét színű sziklára, és ügyesen végigszaladt a támfalon.Nekikészült, hogy fürgén levesse magát a túloldalon, és tekintete máris a lenti terepetfürkészte – de ekkor megnyugodott és ellazult, mert látta, hogy Guenhwyvar tökéletesenuralja a helyzetet.

A drow nő fegyverrel a kézben állt odalent, a nagymacskához beszélt, arra kérveGuenhwyvart, hogy menjen el, és ne ölje meg őt.

-Talán ha a földre dobod a fegyvered, Guenhwyvar éhsége is alábbhagy – kiáltott le Drizzt,és őt magát is meglepte, hogy milyen könnyen gördülnek elő szájából a ritkán használt drowszavak.

-És amikor megteszem, utasítod a párducodat, hogy öljön meg – érkezett a válasz.-Akár most azonnal megparancsolhatnám – érvelt Drizzt. – biztosíthatlak, hogy hamar a

földre kerülnél. Kevés választásod van. Megadod magad, vagy harcolsz és meghalsz.A nő felpillantott rá – Drizzt még innen is jól látta a drow vicsorítását –, majd visszapillantott

Guenhwyvarra, és mérgesen a földre hajította kardját, meg a tőrét.A párduc tovább körözött körülötte, de nem lépett közelebb.– Hogy hívnak? – kérdezte Drizzt, és lefelé indult sziklán, követve a kövekkel teleszórt

ösvényt, amely az apró, sziklás mélyedésbe vezetett, ahol a párduc sarokba szorította a nőt.– A Soldou családból származom – felelte a nő némi habozás után. – Ismered ezt a nevet?– Nem – felelte Drizzt, aki váratlanul jelent meg a nőtől jobbra, miután gyors léptekkel

megkerülte az aprócska mélyedést.Hirtelen felbukkanása meglepte a nőt. – És az igazat megvallva a vezetékneved nem is

fontos nekem. Közel sem olyan fontos, mint az, hogy miért vagy itt.A nő lassan szembefordult vele. Drizzt magában konstatálta, hogy kifejezetten csinos.

Hosszú haját kettéválasztva hordta, úgy, hogy egyik fele eltakarta arcának felét, beleértveegyik vörhenyes szemét – a nőnek azonban nem az orkoknál gyakran látható, vérerekbehálózta szeme volt, hanem szemgolyója tükrözött pirosas árnyalatot.

– Hozzád hasonlóan én is elmenekültem Mélysötétből – mondta a nő, és utalása, miszerintismeri Drizzt életének ezt a részét, meglepte a kószát, aki azonban ügyesen lepleztemeghökkenését.

– Ha ismernéd a Soldou családot, akkor tudnád, hogy kiestünk a Pókkirálynő kegyeiből,méghozzá saját választásunkból. Egyként megtagadtuk a gonosz démonkirálynőt, és szintemind egy szálig az.

életünkkel fizettünk érte.– De te kijutottál?– Ezért állok itt.– Való igaz. Méghozzá olyan társaságban, ami kiválóan illik Lloth követőjéhez – felelte

Drizzt, majd egy szemvillanás alatt előrántotta Csillámot, és a penge élét nekinyomta a nőnyakának.

A drow meg se rezzent.– Csak így maradhattam életben – próbált magyarázatot adni Donnia. – Kijutottam, és még

mindig nem szoktam hozzá ehhez a tüzes gömbhöz, amely azon a hatalmas kupolán haladvégig.

– Időbe telik.– Rátaláltam egy másik drow-ra... Ad'nonnak hívják...– Hívták – pontosított Drizzt, és vállat vont.A nő meg se rezzent.– Hamarosan magam is megöltem volna – folytatta Donnia. – Tovább már nem tűrhettem

az ocsmányságát. Úgy terveztem, hogy amint levetkőzik, hogy magáévá tegye a bénult elfnőt, elintézem.

Drizzt bólintott, de persze egy szavát sem hitte. A nő – bár állítólag megtagadta drowtermészetét – láthatóan szívesen teletűzdelte volna egy-két nyíllal.

– Még mindig nem mondtad meg a nevedet.– Donnia – felelte a nő, mire Drizzt némileg megkönnyebbült, hogy végre hallhatott valami

igazat is. Hiszen hallotta, amikor a férfi a nő nevét kiáltotta. – Donnia Soldou vagyok, akiEillistraee kegyét keresi.

Ez a megjegyzés láthatóan kibillentette Drizztet egyensúlyából.– Hallottál a Tánc Hölgyéről? – érdeklődött Donnia.– Csak híreszteléseket.Természetesen úgy vélte, hogy a nő hazudik, de ennek ellenére meghökkent, mivel valóban

hallott már híreket Eillistraee istennőről és követőiről – olyan drow-król, akik állítólag hozzáhasonlóan gondolkodtak.

– Sajnálom, hogy ellened fordultam az elfek barlangjában – folytatta Donnia, és lesütötte aszemét. – Meg kell értened, hogy a társam hatalmas harcos volt, és egyedül csakjóindulatának köszönhetően maradtam életben. Ha gyanította volna, hogy áruló vagyok, márréges-rég megölt volna.

– És ezalatt egyetlen lehetőséged sem adódott, hogy megszabadulj tőle?Donnia szúrósan meredt rá.– Vagy nem ő az egyetlen társ, akire rátaláltál?– Csak Ad'non volt. Pontosabban Ad'non, meg a barátai: az óriások és az orkok. O már

évek óta itt élt, hozzám hasonló számkivetettként – bár szándékaink messzemenőenkülönböztek. Ő a Mélysötét felső alagútjait és a Világ Hátát rótta, saját szórakozását keresve.

– Akkor miért nem szabadultál meg tőle, és mentél tovább a magad útján?Donnia bólintott, és megmasszírozta arcát.– Mert akkor egyedül lettem volna – suttogta. – Egyedül idefent, ezen a helyen, amelyet

nem ismerek. Gyenge voltam, Drizzt Do'Urden. Megérted ezt?– Igen, megértem – bólintott Drizzt.Tokjába csúsztatta Jéghalált és elvette Csillámot a nő nyakáról. Szabad kezével nekilátott

megmotozni a nőt. Talált egy tőrt az övén, könnyű számszeríja mellett és egy erszényt, teliaprócska nyilakkal. Az egyik nyilacskát gyorsan és észrevétlenül saját övébe csúsztatta.Drizzt megmotozta a nő lábait, is és az egyik puha csizma szárában észrevett egy enyhekidudorodást. Szándékosan nem vett tudomást a dudorról, és keze a nő bokájára csúszott.Tudta, hogy egy tőrt találna ott, de úgy tett, mintha csak elkerülte volna a figyelmét.

– A fegyvereidet drow-k készítették – mondta Drizzt, és az elszedett tőrt, meg a kéziszámszeríjat a földre dobta a kard és a másik tőr mellé. – Idefent kevés hasznukat látod, haa napfényben akarsz élni. – Tokjába csúsztatta Csillámot is. – Gyere velem – parancsolt rá anőre, és elindult, szándékosan a földre hajított fegyverek mellett haladva el.

Visszapillantott Donniára – amikor látta, hogy a nő egyáltalán nem figyel rá: így Drizzt alábát a kézi számszeríj alá csúsztatta, és gyors mozdulattal saját szabad kezébe rúgta, majdaz övére

akasztotta.– Gyere velem – parancsolta újra, és ismét elindult.Hallotta, hogy Donnia halkan felsóhajt, miközben elhalad a fegyverek mellett, és tudta, hogy

mire gondol a nő. Donnia úgy hitte, hogy most teszik próbára: Drizzt készen áll, hogybármely

pillanatban előrántsa pengéit és megvédje magát, ha a nő valamelyik eldobott fegyvertfelkapná.

Amikor elhaladtak a fegyverek mellett, anélkül, hogy a nő bármelyikért nyúlt volna, Drizzttudta, hogy Donnia most úgy gondolja, átment a próbán. Nyilván nem jött rá, hogy az elsőlehetőség nem volt más, csupán csel.

– Guenhwyvar – kiáltott oda a kósza a párducnak, még édesebb csalit csempészve acsapdába. – Már túl sokáig maradtál itt.

Arra kérlek, hogy térj haza!

Drizzt oldalpillantást vetett Donniára, aki a nagymacskára meredt. Guenhwyvar köröznikezdett, és ezt addig folytatta, míg körvonalai el nem mosódtak, a párducból már csak szürkeköd maradt – először még egy macskaformájú pára, ami azután semmivé foszlott.

– Guenhwyvar korlátozott ideig maradhat csak itt – magyarázta Drizzt. – Könnyen elfárad,és ilyenkor vissza kell térnie az Asztrális Síkra, hogy kipihenje magát.

– Csodálatos társ – jegyezte meg Donnia.– Egyike a hármaknak – felelte Drizzt. – Vagy ötöknek, ha a pegazusokat is ide számítjuk.

Márpedig biztosíthatlak, hogy velük is számolni kell.– Akkor tehát szövetkeztél a felszíni elfekkel? – kérdezteDonnia, és mielőtt Drizzt felelhetett volna, még hozzáfűzte: – Ez jó: remek társak a mi

fajtánknak, akik megtagadtuk a Pókkirálynőt.– Hatalmas társak – bólintott Drizzt. – A nő az egyik elf isten, Corellon Larethian főpapnője.

Minden kétséget kizáróan beszélni akar majd veled, hogy megállapítsa, az igazat mondod-e.Észlelte a Donnia lépteibe költöző tétovázást, miközben a nő felzárkózott mögé.– Majd varázslatokat mond rád – vitte tovább a cselt Drizzt. – De ne félj, csupán azt

ellenőrzi, hogy nem hazudsz-e. Amint megtudja az igazságot Donnia Soldou-ról...Szavait még be sem fejezte, de máris balról jobbra perdült, és menetközben előrántotta a

jobb csípőjén viselt tokjából Jéghalált. Ahogy arra számított, a pánikba esett Donnia már rá isrontott, előrenyújtva kezét, amelyben a csizmájából előrántott tőrt tartotta.

Drizzt jobb keze lecsapott Donnia csuklójára, felfelé és oldalra rántva a döfésre lendülőpengét, mialatt szablyájával keményen a nő bordáira sújtott, hosszú sebet hasítva rajta.Donnia

megpördült és hátratántorodott, de előtte újabb sebet kapott kinyújtott kezére, amitőlelejtette tőrét. Baljával megmarkolta jobb karját, amelyet sérült oldalához szorított, éstántorogva tett újabb néhány lépést.

Drizzt rohanni kezdett felé.– Minden hazugság volt! Nem mintha mást vártam volna egy drow-tól! – kiáltotta, és

kiváltott oldalra, amikor a botladozva futó Donnia elkanyarodott.– Mondd el az igazságot most, vagy levágom a fejed! – dörögte Drizzt. – Miért vagy itt? És

a fajtádból még hányan vannak a csapatodban?– Százak jöttek! – rikoltotta Donnia, miközben tántorogva futott, egérutat keresve. – Ezrek,

Drizzt Do'Urden! És mindegyiküknek az a parancsa, hogy elvigyék a fejedet aPókkirálynőnek!

Drizzt irányt váltott, hogy elzárja az utat Donnia elől, mire a nő sötétséggömböt idézett köré.Majd egyenesen belerohant, jól sejtve, hogy a kósza vagy az egyik, vagy a másik oldalon

bukkan majd elő. Átrobogott a gömbön és előtört a sötétségből, egyenesen egy mélyszakadék peremére érkezve. A drow habozás nélkül leugrott, felidézve fajának veleszületettmágiáját. Még húsz lábat sem zuhant lefelé, amikor lassan ereszkedni kezdett.

– Csalódást okozol – hallotta meg Drizzt hangját a háta mögül és a feje fölül. Donniaőszinteséget vélt kicsendülni a kósza hangjából, mintha az valóban hinni akarta volna atörténetét.

És ez tényleg így is volt: Drizzt szeretett volna hinni neki.Mennyire vágyott Drizzt egy drow társra! Egy hozzá hasonló gondolkodású drow-ra, akivel

megoszthatja kalandjait, aki valóban megérti a szívében örökösen ott lapuló magányt.Donnia éppen mosolyra húzta száját, amikor meghallotta a háta mögött és a feje fölött a

kézi számszeríj kattanását. Majd valami váratlanul belemart a vállába. Megtartotta magát alevegőben, a levitációval teljesen kiküszöbölve a föld vonzását. Majd rámeredt a vállábólkiálló nyílra és érezte, ahogy a méreg beáramlik a sebébe.

Mozdulatlanul, magatehetetlenül függött a levegőben.Drizzt lepillantott rá és felsóhajtott. Eldobta a kézi nyílpuskát – Donnia kézi nyílpuskáját,

amelyet a fegyverek közül kapott fel, amikor elindultak –, és nézte, ahogy a fegyver lezuhana nő mellett. Egyre csak zuhant és zuhant, míg végül kétszáz lábbal lejjebb szétzúzódott asziklákon.

Drizzt leguggolt és a karjára támasztotta fejét. Nem nézett félre – elhatározta, hogyvégignézi, ami most következik.

A lebegésvarázslat hamarosan véget ért és a megbénított Donnia lezuhant. Még sikoltanisem tudott, miközben zuhant – az erős méreg még a hangszálait is mozdulatlanságrakényszerítette.

Drizzt az utolsó pillanatban félrekapta a fejét – nem akarta látni a becsapódást. De azutánlepillantott, és látta a sziklákon szétkenődött drow nőt, aki körül tócsába gyűlt meleg vére.

A kósza ismét sóhajtott, bár nem igazán lepte meg, hogy ez lett a vége. Ebben apillanatban azonban Drizztet egyetlen érzelem uralta csupán: a düh, egyedül csak a düh. Adolgok hiábavalósága felett érzett düh.

Nem sokkal később összeszedte magát, felidézve, hogy Tarathiel és Innovindil feltehetőenmég mindig magatehetetlenül hever a barlangban. Futva indult vissza, és a két elfetsértetlenül, épségben találta – sőt már egy kicsit mocorogni is kezdtek.

Innovindil éppen akkor nyúlt a ruhájáért, amikor Drizzt belépett – a drow azonnalfelnyalábolta az öltözékeket, és átadta az elfeknek, ő pedig visszaballagott a bejáratközelébe, és nekiállt feltakarítani Ad'non maradványait.

– Örülök, hogy újból találkoztunk, Drizzt Do'Urden – szólalt meg Tarathiel. – Ami egybenroppant szerencsés találkozás is... legalábbis nekünk.

– Elbántál a másik drow-val? – kérdezte Innovindil.– Halott – nyugtatta meg Drizzt komor hangon. – Lezuhant egy sziklaszirtről.– Fájdalmat okozott, hogy megölted? – tette fel a kérdést Innovindil.Drizzt a nő felé kapta a fejét, és a szeme összeszűkült.– Fájt? – kérdezte Innovindil újfent, és nem hátrált meg.Drizzt arcvonásai ellágyultak.– Mindig fáj – vallotta be.– Akkor hát a lelked sértetlen – mondta Tarathiel. – Akkor félj igazán, ha a gyilkolás többé

már nem hat meg.Drizztnek az elevenébe talált az egyszerű megjegyzés – annak a lénynek, aki fogságba

esett valahol valódi énje és a Vadász között.Annyi bizonyos, hogy sokkal lelketlenebbnek érezte magát akkor, amikor ő volt a Vadász. A

halál akkor mit sem számított neki. Amikor lefejezte Ad'nont, semmi mást nem érzett, csak agyőzelem elégedettségét, viszont Donnia halála jobban megsebezte.

Drizzt tudta, hogy kell lennie köztes terepnek: egy helynek, ahol Vadászként küzdhet, de alelke mégis az övé marad. Visszagondolt a maga mögött hagyott évekre és úgy vélte,egyszer már megtalálta ezt a helyet. Most csak remélhette, hogy ismét megleli majd.

Drizzt kiforgatta Ad'non zsebeit, nyomot keresve, ami elárulhatná, hogy ki volt a sötételf, ésmit keresett ott. Nem sok mindent talált, leszámítva néhány pénzérmét, amelyet nem ismert.

Egyvalami azonban szemet szúrt neki: a finom, világosszürke selyeming, amelyet Ad'non aköpenye alatt viselt. Ez az ing állította meg Drizzt szablyáit – látta is a bemélyedéseket, aholcsodás

pengéi eltalálták. Ezenkívül, bár a tetem körül minden csurom vér volt, egyetlen vércseppsem szennyezte be Ad'non ingét.

– Erős mágia – szólalt meg Innovindil, és amikor Drizzt rápillantott, intett, hogy vegye fel azinget. – A győztesé... – tette még hozzá.

Drizzt nekilátott levetkőztetni a drow-t. A Bruenor kovácsolta saját láncingére igencsak ráfértvolna már egy javítás – számos szem eltörött, mások pedig kellemetlenül dörzsölődtek neki abőrének.

– Roppant hálásak vagyunk neked. Ezzel tisztában vagy, ugye? – kérdezte Tarathiel.– Nem hagyhattam, hogy ártsanak nektek, mint ahogy ti is a segítségemre siettetek volna

hasonló helyzetben... amit meg is tettetek korábban – válaszolta Drizzt.– Nem vagyunk az ellenségeid – közölte Tarathiel, és hangszíne hallatán Drizzt keze

megállt mozdulat közben, a drow pedig elmélázott a szavain.– Sosem akartam egyetlenegy felszíni elf rosszallását sem kiváltani – felelte Drizzt, akinek

hanghordozása és szavai sok mindent elárultak.A figyelmét nem kerülte el, hogy Innovindil és Tarathiel aggódó pillantást vált.– El kell mondanunk, hogy egyikük az ellenségeddé vált – vallotta be Innovindil. – Bár nem

a te hibádból.– Emlékszel még Ellifainra – fűzte hozzá Tarathiel.– Élesen – erősítette meg állítását Drizzt, majd felsóhajtott és lesütötte a szemét. – Bár

amikor utoljára találkoztam vele, Le'lorinelnek nevezte, és férfinak álcázta magát.A két elf ismét egymásra nézett, Tarathiel pedig bólintott.– Így játszott ki minket Ezüstholdban – mondta társának.– Utánad indult – mondta Innovindil Drizztnek. – Azt tudtuk, hogy mi a célja, de azt nem,

hogy merrefelé lehet. Megpróbáltuk megállítani: el kell hinned, hogy Ellifain nem voltmagánál, és saját maga, valamint népe akarata ellen cselekedett.

– Valóban nem volt magánál – bólintott Drizzt.-Összecsaptatok? – kérdezte Tarathiel halkan, és hangjából csak úgy sütött az aggodalom.Drizzt rápillantott, de szinte azonnal lesütötte a szemét, és ismét felsóhajtott.– Nem vágytam erre... ha tudtam volna, akkor... – dadogta, majd vett egy nagy levegőt, és

tekintetét rászegezte a két elfre. – Azoknak a tolvajoknak a társaságában akadtam rá, akiketén és barátaim üldöztünk. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ő... még azt se tudtam, hogy nő...egészen addig, amíg össze nem csaptunk. Egészen addig...

– Amíg be nem vitted a halálos csapást – találgatott Tarathiel, mire Innovindil félrenézett.Drizzt hallgatása minden szónál ékesebben beszélt.– Tartottam tőle, hogy ez lesz a vége – mondta Tarathiel Drizztnek. – Megpróbáltuk

megmenteni Ellifaint önmagától, és kétségem sincs, hogy te is így tettél vagy így tettél volna,ha tudod, ki ő.

– Csakhogy a düh annyira eluralta, hogy minden értelem kiveszett belőle – fűzte hozzáInnovindil. – Minden egyes történet; amely a jóságos fajok szolgálatában végzetthőstetteidről szólt, csak még inkább felbőszítette. Meg volt győződve arról, hogy mindezhazugság. Meggyőződése volt, hogy Drizzt Do'Urden nem más, csupán hazugság.

Drizzt pislogás nélkül felelt.– Talán az is vagyok.– Valóban ezt hiszed? – kérdezte Innovindil, mire Drizzt csak a vállát vonogatta.– Nem ítélünk el azért, amiért megvédted magad Ellifainnal szemben – jegyezte meg

Tarathiel.– Semmin sem változatna, ha így tennétek – mondta Drizzt, és ez láthatóan kibillentette

egyensúlyából a két elfet.– Harcolhatunk együtt a közös ügyért. Egymás mellett.Drizzt egy ideig az elfre meredt, majd tekintete Innovindilre vándorolt. Csábító ajánlat volt,

de magában hordozta azt az elkötelezettséget, amelynek felvállalásra Drizzt még nem álltkészen. Visszapillantott Tarathielre, és megrázta a fejét.

– Egyedül vadászom – magyarázta. – De vész esetén támogatlak titeket, ha gondoljátok.Felmarkolta a csodálatos selyeminget, és elindult.– Mindig szükségünk lesz a segítségedre – szólt utána Tarathiel. – És te is erősebb lennél,

ha...– Hadd menjen – hallotta Drizzt Innovindil hangját. – Még nem áll készen.Másnap reggel Drizzt Do'Urden az elfek barlangjára néző szirtfokon ücsörgött, és Tarathiel

nagylelkű ajánlatán merengett. Nemrégiben ismerte be, hogy megölte barátjukat ésfajtársukat,

ők pedig mégsem ítélték meg túl szigorúan.Ez teljesen új színbe öltöztette az Ellifainnal történt sajnálatos eseményeket – de Drizzt

Do'Urden közel sem volt biztos benne, hogy ez az új szín ragyogóbb-e az előzőnél.Most pedig szembekerült egy új barátság, egy új szövetség lehetőségével, és bár a

gondolat alapvetően csábította, egyben meg is rémisztette.Egykor nagyszerű barátai voltak, akiknek emlékét még a legnagyszerűbb szövetségesek

sem homályosíthatják el soha.Egykor.Így hát csak ült és a távolba révedt, miközben gondolatok marcangolták belül – azon

töprengett, hogy mi várhat még rá, és mi várhatott volna még rá.De újra meg újra a széthulló, összeomló tornyot látta, ahogy Bruenor együtt zuhan vele.Drizzt késztetést érzett arra, hogy visszatérjen saját barlangjába, hogy megérintse az

egytülkű sisakot, hogy beszívja Bruenor illatát, és hogy felidézze elvesztett barátai emlékét.Elindult.

Mielőtt azonban a nap lenyugodott volna, ismét visszatért a szirtre, és tekintete végigsöpörta köves vidéken, amíg el nem érte Innovindil és Tarathiel barlangját.

Érdeklődve figyelte az egyik pegazust, amelyik éppen akkor szállt le a barlang bejárata elé,hátán Tarathiellel. Meglepetésére az elf leszállt, de nem ment be, hanem felé futott ésodakiáltott neki.

– Drizzt Do'Urden! Gyere! Mindannyiunkat érintő híreim vannak!Drizzt minden tartózkodása, a minden idegszálát átszövő mélységes fájdalom dacára azon

kapta magát, hogy futva indul a két elf felé.– Újabb törzs bújt elő sötét üregének mélyéből – mondta Innovindil Drizztnek, amikor a

drow belépett a barlangba. – Tarathiel látta őket, amint a Világ Hátának lábánál menetelnek.– Azért hívtatok ide, hogy a vidéken bóklászó orkokról meséljetek? – kérdezte hitetlenkedve

Drizzt. – Nem szenvedünk belőlük hiányt...– Ezek azonban nem akármilyen orkok, hanem egy új törzs – szakította félbe Tarathiel. –

Láttuk őket, amint előözönlöttek, egyik törzs a másik után. Most pedig egy olyan törzsrebukkantunk, amelyik még nem csatlakozott a többiekhez.

– Ha elég keményen sújtunk le rájuk, esetleg visszamenekülnek barlangjaik mélyére –magyarázta Innovindil. – Ez pedig nagy győzelem lenne nekünk. – Amikor Drizzt egy szótsem szólt, még hozzáfűzte: – Egyben nagy győzelem lenne a Mithrill Csarnokot védőtörpéknek is.

– Hányan vannak? – hallotta Drizzt saját hangját.– Kis törzs: talán ha ötvenen lehetnek – felelte Tarathiel.– Mi hárman akarunk megölni ötven orkot? – kérdezte Drizzt.– Elég megölni tízet, és a többi visszafordul – válaszolta Tarathiel.– Hadd suttogjanak azután az alagútjaikban arról, hogy mindenkire biztos halál vár, aki felel

az ork vezér hívására – tette még hozzá Innovindil.– Az orkok és az óriások hatalmas sereget gyűjtöttek egybe – magyarázta Tarathiel. – Attól

tartok, hogy több ezer ork és több száz óriás szállt hadba, és az igazat megvallva, a mierőfeszítéseink egy ilyen irdatlan nagy sereg ellen keveset számítnak a végkimenetelszempontjából. De a vidék népére, Mithrill Csarnok törpéire, a Hold-erdő elfjeire, Ezüstholdlakóira még baljósabb árnyékot vet a Világ Hátáról szünet nélkül özönlő erősítés.

– Több tízezer ork és goblin felelhet annak a hívására, aki ezt a sereget vezeti – szólt közbeInnovindil.

– De talán mi meggátolhatjuk a férgek áradatát – jelentette ki Tarathiel. – Fordítsuk visszaaz orkokat, akik majd figyelmeztetik társaikat, hogy milyen veszélyekkel jár a hegyekelhagyása.

Azoknál, akiket megölünk, sokszorta többen lesznek azok a szörnyetegek, akikgondolkodóba esnek, és nem csatlakoznak a háborúhoz. – Az elf elhallgatott, és szúrósanDrizztre meredt.

-Talán ez az egyetlen esélyünk, hogy mi hárman valódi eredményt mutassunk fel ebben aháborúban.

Drizzt nem tagadhatta a Tarathiel tervében megbúvó logikát.– Siessünk – szólt az elf férfi, amikor kiderült, hogy Drizzt nem fog vitatkozni. – Még azelőtt

kell lecsapnunk rájuk, hogy messzire jutnának a barlangjuktól. Még azelőtt, hogy leszáll az éj.Drizzt megcsodálta, hogy a két elf milyen finom mozdulatokkal irányítja a pegazusokat,

ügyelve arra, hogy a hátukba kapják a lenyugvó napot. Ereszkedni kezdtek, egyenesen az

orkok felé.A drow mellett Guenhwyvar idegesen felmordult, de Drizzt visszafogta.Előbb a szárnyas hátasokon ülő két elfen volt a sor – íjaik hamarosan megpendültek. Az

orkok erre sikoltozni kezdtek, és az ég felé mutogattak.– Most, Guen – suttogta Drizzt, és elengedte a párducot.Guenhwyvar az orkok sorától északra száguldott, míg Drizzt a másik irányba rohant, dél

felől kerítve a törzset. Hamarosan sorkerült az első összecsapásra is, éppen akkor, amikoraz orkok felsikoltottak rémületükben, mert meglátták Guenhwyvart a másik oldalon. Drizztfelugrott egy sziklatömbre és rámeredt arra a két orkra, akik ott kerestek menedéket az elfeknyilaitól. Megvárta,

amíg azok felpillantanak, majd rájuk vetette magát.Csillám már lendült is, gyilkos csapást mérve bal felé, míg Jéghalált lapjával fordította és

keményen lesújtott a jobb oldali orkra, amitől az hátratántorodott.Mögötte – tőle balra – a pegazusok leszálltak, mire a két elf újabb nyilakat lőtt ki, majd

leugrottak hátasaikról és előrántották fegyvereiket.– Hold-erdőért! – hallotta Drizzt Tarathiel kiáltását.Bár nem volt vesztegetni való ideje, Drizzt Do'Urden ennek ellenére vigyorogva rontott elő a

szikla mögül, szélviharként csapva le a legközelebbi orkokra.Valamivel távolabb Tarathiel és Innovindil összefűzték karjukat, és halálos táncra perdültek.Az orkok hátráltak. Egyikük parancsokat kiáltozott, hogy átcsoportosítsa őket, mire Drizzt

azonnal sötétséggömbbe vonta őt.Ekkor egy másik kezdett parancsokat harsogni – a következő pillanatban Guenhwyvar

maga alá gyűrte.Az orkok néhány másodperc elteltével rohanni kezdtek arra, amerről jöttek, és amikor a

nappal utolsó fénysugara is elhalt, még mindig futottak – Guenhwyvar még mindig ottnyargalt tőlük balra, Drizzt pedig tőlük jobbra, miközben Tarathiel és Innovindil hátulrólszorongatta őket, pegazusiak hátán ülve.

Nem sokkal később a drow konstatálhatta, hogy az utolsó két ork is berohan a széles, sötétbarlangba. Utánuk vetette magát, és fenyegetéseket szórt rájuk. Amikor egyikük lelassított éshátrafelé kezdett pillogni, felgyorsított és levágta a teremtményt.

A társa nem nézett vissza.Mint ahogy a törzsből senki más sem.Drizzt megállt a barlang bejáratánál, kezét csípőre tette, és tekintetével az előtte elterülő

sötét járatot fürkészte.Guenhwyvar odaügetett mellé, és hamarosan meghallották a pegazusok patáinak

dobogását is.– Éppen úgy történt, ahogy reméltem – szólalt meg Tarathiel, aki leszállt pegazusáról, és

Drizzt mellé lépett.Vállon veregette a drow-t, aki ugyan összerezzent, de nem húzódott el.-Módszerünk csak javulni fog a gyakorlással – mondta Innovindil, aki Drizzt másik oldalára

lépett.A drow mélyen a nő szembe nézett, és látta, hogy az épp az imént intézett hozzá újabb

kihívást, épp az imént hívta meg őt újra maguk közé.Nyíltan nem utasította el – mint ahogy el sem húzódott, amikor a nő még közelebb lépett

hozzá.

19

AZ ORK KIRÁLY ÁRNYÉKÁBAN

A Surbrin nyugati partján a munkálatok sietve folytak – az orkok és óriások védműveketemeltek a Mithrill Csarnok lezárt kapujánál emelkedő hegy déli nyúlványa mentén, az összesgázlónál. Obould király főként az egyik átkelőt tekintette veszélyesnek, ahol a folyókiszélesedett és sekélyebb lett – itt akár egy egész sereg átkelhetett rövid idő alatt. Obouldorkjainak zömét

munkára fogta, több tonnányi követ hozatott, amelyeket szorosan egymásra tornyoztatott,majd a réseket homokkal töltette fel, szűkebb medret alakítva ki, amitől a folyó mélyebb lett,sodrása pedig felgyorsult.

Gerti Orelsdottr nem hagyta, hogy lefőzzék – És egyben kockázatot sem akart vállalni –,így utasította óriásait, hogy gondoskodjanak a törpe kapu biztonságos lezárásáról. Ennekérdekében

még egy kisebb kőomlást is elindíttatott. A Harcpöröly Klán tagjai ugyan nem fognak ahátába kerülni!

A munkálatok éjjel-nappal folytak, és minden átkelőnél magas falakat emeltek. Az óriásoksziklákat halmoztak fel minden őrposztnál, hogy szükség esetén legyen lövedékük – mindenátkelési kísérlet kemény ellenállásba fog ütközni. Az orkok hasonlóképpen cselekedtek:sietve lándzsákat faragtak. Ha az erősítés a Surbrinon keresztül akar jönni, Gerti és Obouldmindent meg

fog tenni azért, hogy drágán megfizessenek minden talpalatnyi földért.A két vezér minden éjjel találkozott – a találkozókon részt vett még az Obould elsődleges

tanácsadójává előlépett Arganth is. A megbeszélés általában udvarias keretek között zajlott –leginkább arról folyt a szó, hogy miként tudnák a legjobban és leggyorsabban biztosítanieddigi hódításaikat –, de Gerti figyelmét nem kerülte el, hogy Obould minden témábanmagához ragadta

a kezdeményezést, hogy minden terve tele volt remek ötletekkel, hogy látásmódja hirtelenkiszélesedett. Ezért aztán, amikor az óriásnő távozott ezekről az éjszakai találkozókról,általában borzasztó rossz hangulatban volt, és minden egyes megbeszélésen egyre jobbancsikorgatta a fogát.

Ez volt a helyzet a Mithrill Csarnok keleti kapujának elestét követő első tíznap estéjén is.– Vissza kell térnünk nyugatra – kezdte Gerti a litániát, amellyel mostanában minden

megbeszélést nyitott. – A fiad döntetlenre áll a törpékkel, és nincs elég óriás szövetségese,hogy kimozdítsa őket állásaikból.

– Ennyire sietve szeretnéd visszakergetni őket Mithrill Csarnokba? – kérdezte Obouldközönyösen.

– Ha ez bekövetkezik, egy gonddal kevesebb lesz.– Jobb, ha a felmorzsolódás révén fizetnek súlyos árat. Jobb, ha kint tartjuk őket a nyílt

terepen – érvelt az ork király. – Gyengítsük az erőforrásokat, amelyeket fel tudnak majdhasználni Proffitt és bűzös trolljai ellen.

A gondolatra, hogy az ork király bármely más fajt "bűzösnek" nevezhet, Gerti nyilván jótnevetett volna, ha tréfás kedvében van.

– Szerinted az a néhány troll ki fogja űzni a Harcpöröly Klánt ősi otthonából?– Proffitt természetesen nem jár sikerrel – ismerte el Obould.– De nincs is szükségünk arra, hogy sikert arasson. Megpuhítja a törpéket, és szorosabbra

vonja körülöttük a gyűrűt. Minél jobban megszorongatjuk őket az alagutakban, annál jobb.– És ezzel kisöpörjük őket Északról? – kérdezte Gerti egy kicsit megzavarodva, mivel eddig

úgy tűnt neki, hogy Obould nem ezt forgatja a fejében. Még akkor sem, ha mindig ezthangozatta.

– Csodálatos lenne, ha meg tudnánk tenni – felelte az ork király. – Ha viszont nem, akkortalán a külvilágtól elzárt és az alagutakba kényszerített Harcpöröly Klán megállapodásra fog

törekedni.– Fegyverszünetet akar majd kötni? – kérdezte Gerti hitetlenkedve.– Mi egyéb választásuk marad? – kérdezett vissza Obould. – Netán az alagutakon át

bonyolítják majd kereskedelmüket Ezüstholddal és Felbarral?– Megtehetik.– És akkor mit tesznek, amikor végül megtaláljuk és beomlasztjuk ezeket a járatokat? –

érdeklődött a láthatóan tökéletesen magabiztos Obould. – Talán a törpék követik majd azt anyomorult Do'Urdent, és kereskedni kezdenek a Mélysötét drow-ival?

– Vagy talán semmi ilyesmit nem tesznek majd – vitatkozott Gerti. – Bizonyos, hogy MithrillCsarnok önellátó és önfenntartó közösség. A Harcpöröly Klán beérheti azzal is, hogyévszázadokon át üregeiben marad, ha szükséges. – Előrehajolt. – A te fajtád sosem akitartásáról volt híres, Obould. Az ork hódítások általában rövid életűek, és az esetekzömében az orkok egymás közti csatározása miatt vesznek el.

Ezt az utolsó megjegyzést szándékosan fogalmazta így, azzal a céllal, hogy felbosszantsaObouldot, aki nem is olyan régen hatalmas diadalt aratott, amikor kisöpörte a törpéketFelbarr Citadellájából és átnevezte Sokvesszős Citadellának. De ezután következett azelkerülhetetlen civakodás, ork fordult ork ellen, és a Harcpöröly Emerus király vezette törpéknem vesztegették az időt: szétzavarták Obould figyelmetlen és kaotikus híveit.

Gerti nem túl finoman emlékeztette Obouldot a katasztrófára – azzal a céllal, hogy kissévisszafogja vezértársa egyre terebélyesedő egóját. Az óriásnő azonban meglepődött – sőtkifejezetten bosszús lett –, mivel Obould higgadt maradt.

– Való igaz – ismerte el az ork király. – De talán még tanultunk is hibáinkból.Gerti szeretett volna rákérdezni, hogy valójában ki az a furcsa lény, akivel beszélget, és

ugyan mit tett azzal a nyavalygó bolonddal, Oboulddal.– Amint a vidék a mi kezünkbe kerül, és elég sokan leszünk, nekifogunk az ork városok

építésének – magyarázta a király és tekintete a távolba révedt, ahogy maga elé képzelte azt,amiről beszélt. – Kialakítjuk a kereskedelmünket, és rávesszük a környező városokat, hogykapcsolódjanak be.

– Követeket küldesz lady Alustrielhez és Harckoronás Emerushoz, kereskedelmiegyezményt kínálva nekik? – buggyant ki Gertiből a kérdés.

– Először Alustrielhez – felelte Obould nyugodtan. – Ezüsthold mindig is türelméről voltismert. Viszont úgy számítom, hogy Harckoronás királyt alaposabban meg kell majd győzni.

Az ork egyenesen Gertire nézett, és csúfondárosan elvigyorodott – agyarai felső ajka fölégörbültek.

– Csakhogy van mivel üzletelnünk, nem igaz? – kérdezte a király.– Milyen terméket állíthatsz elő te, amit máshonnan nem tudnak beszerezni?– Nálunk van a Harcpöröly Klán szabadságának kulcsa – magyarázta Obould. – Talán

beleegyezünk, hogy ismét megnyissák Mithrill Csarnok keleti kapuját. Talán egy hatalmashidat is emelünk ott a Surbrinon. Engedjük, hogy Mithrill Csarnok ismét kedvére kereskedjena felszínen. Persze ezért tizedet fizetne nekünk.

– Te megbolondultál – csattant fel Gerti. – Törpék estek áldozatul ork pengéknek! Bruenorkirály a fiad vezette rohamban esett el! Szerinted ilyen gyorsan elfelejtik majd ezt?

– Ki tudja? – vont vállat az ork király, és láthatóan nem izgatta a dolog. – Ezek csupánlehetőségek, melyek sikereinktől függően válnak egyre valóságosabbá. Ha az egész vidékegyetlen ork

erődítménnyé válik, vajon mindenki egyesíti erőit ellenünk, és nekünk támad? Hány ezrenáldozzák majd életüket ezért? Meddig tart majd elszántságuk, amikor fajtársaik húszasávalhullanak? Vagy százával és ezrével? És mindeközben ott lesz a nekik tett őszintebékeajánlat.

– Őszinte?– Őszinte – erősítette meg Obould. – Nem foglalhatjuk el Ezüstholdat vagy Sundabart, még

akkor sem, ha az én összes fajtársam, meg a te összes fajtársad, továbbá a Troll-mocsártrolljai

egyesítenék is erőiket. Éppen úgy tudod ezt, akárcsak én.A beismerés hallatán Gerti hitetlenkedve meredt az uralkodóra, mivel ezt ő már a kezdet

kezdetén tudta, de azt sosem gondolta, hogy Obould valaha is képes lesz megértenitényleges korlátaikat.

– És -és mi lesz Felbarr Citadellájával? – dadogta, remélve, hogy az ork király végre levetikülönös visszafogottságát.

– Majd meglátjuk, hogy meddig röpítenek minket győzelmeink – válaszolta Obould. – Talánmeghódítjuk Mithrill Csarnokot, ami semmivel sem lenne kisebb fegyvertény, mint Felbarr

elfoglalása. Talán a vidék biztosításához szükséges néhány hónap alatt a Hold-erdő is akezünkre kerül. Természetesen szükségünk lesz faanyagra, noha mi nem fogunk táncikálniaz élő fák között,

mint ahogy a bolond elfek teszik.A király ismét oldalra pillantott, és torokhangon felnevetett.– Túl messzire tekintünk előre – mondta az ork uralkodó. – Előbb biztosítsuk azt, ami

megvan. Zárjuk le a Surbrint azok elől, akik Mithrill Csarnokot támogatják. Proffittot érje utolvégzete

az alagutakban, Urlgen pedig űzze vissza teljesen a törpéket üregükbe, és zárja le anyugati kaput. Azután dönthetünk arról, hogy hogyan tovább.

Gerti nekidőlt a terem kőfalának, majd rámeredt uralkodótársára és a mellette ücsörgőönelégült sámánra. Leküzdötte a késztetést, hogy megragadja Arganthot és kipréselje belőlea szuszt – bár semmire sem vágyott jobban, még akkor is, ha a fickó csak egy ronda kisvakarék volt.

Ekkor felötlött benne a gondolat, hogy talán tényleg talpra kellene ugrania, de előbbObouldból kellene kiszorítania a szuszt. A vele szemközt ülő lény egyfolytában ámulattaltöltötte el, újra meg újra kibillentve lelki egyensúlyából. Obould már nem az a nyüszítő orkvolt, aki egykor törpe fejeket hozott neki ajándékba. Már nem az a kapzsi, saját végzetéberohanó hadvezér volt, akit saját mulattatására szövetségesének nevezett.

Obould kivárta a megfelelő pillanatot nyugaton, feláldozva a rövid távú sikereket a hosszútávú diadalért. Melyik ork gondolkodott így valaha is?

Gertinek úgy tűnt, mintha Obould tényleg mindent előre kitervelt volna, és ennél is nagyobbálmélkodásra késztette az, hogy úgy tűnt, van esélye a sikerre. Ami viszont arra késztette,hogy eltöprengjen azon, vajon az ork király mit tartogathat neki.

– Úgy bűzlenek, akár a rothé trágya az állott vízben – zsörtölődött Tos'un.Rosszkedve dacára Kaer'lic Suun Wett nem vitatkozott – az orra megtiltotta.– És Proffitt a legbüdösebb az egész csapatban – folytatta Tos'un.Kaer'lic figyelmeztető pillantást vetett rá, emlékeztetve társát, hogy egy troll sereg közepén

tartózkodnak, és talán nem a legokosabb dolog nyíltan sértegetni a szörnyetegek vezérét.– Talán éppen így került az élükre – fűzte hozzá Tos'un.Kaer'lic úgy vélte, hogy saját magát mulattatja, mivel ő semmi szórakoztatót nem talált a

dolgok jelenlegi állásában. Különös tekintettel saját döntésképtelenségére.Tos'un pedig csak nyavalygott, majd fel-alá kezdett járkálni. Hirtelen megtorpant, és

alaposabban is szemügyre vette az apró barlangot, amelyet Kaer'lic választott ki átmenetimenedéknek.

Imitt-amott rúnákat és szimbólumokat faragtak a falba, a papnő szertartásokon használtöltözéke pedig ki volt készítve.

– Ma nincs semmiféle szertartás, ugye? – kérdezte a drow férfi.– Nincs. – A papnő ennyit mondott mindössze.– Akkor összeolvadsz... talán azért, hogy megleld elveszett társainkat?– Nem.– Varázslatokat kérsz, amelyek segíthetnek nekünk és a trolloknak?– Nem?– Minden lehetőséget végigkérdeztem, ugye? Vagy semmiképpen sem mondanád el, hogy

mi folyik itt?

– Nem.Tos'un abbahagyta az újra kezdett járkálást, és a papnőt tanulmányozta – láthatóan nem

tudta hova tenni az utolsó választ.– Bocsáss meg, főpapnő – mondta gúnyosan, és amikor meghajolt, csak úgy sütött belőle a

kiábrándultság. – Elfeledtem, hogy hol a helye egy egyszerű hímnek.– Ó, fogd már be! – felelte Kaer'lic, és öltözékéhez lépett, majd vetkőzni kezdett. – Éppen

olyan zavart vagyok én is, akárcsak te.Ezen halkan felkacagott – végül is, miért ne mondhatná el Tos'unnak az igazat, hiszen jó

darabig ő lesz az egyetlen drow a közelében?– Nem lep meg, hogy Ad'non és Donnia elsurrantak – mondta Tos'un.– Mint ahogy engem sem – felelte Kaer'lic. – A zavartságomnak azonban semmi köze

hozzájuk.-Akkor mihez van köze? Obouldhoz?– Akár ő is a része lehetne – közölte a papnő. – Mint ahogy az is, amit faragatlan istene

adományozott neki.– Lenyűgöző szertartás volt.Kaer'lic hirtelen a férfi felé fordult, mit sem törődve azzal, hogy derékig meztelen.– Attól tartok, felbőszítettem Llothot – vallotta be.Tos'un először fel sem fogta, miről beszél, és már válaszra nyitotta a száját. Ekkor azonban

– látva a papnő elrévedő tekintetét –, megértette, hogy mit jelent mindez, és ennek súlyaszinte a földre teremtette a drow-t. Körbenézett, mintha csak azt várná, hogy az Abyss egyikteremténye bármelyik pillanatban előugrik az árnyak közül, és ott helyben felfalja őt.

– Mit jelent ez? – kérdezte remegő hangon.– Nem tudom – felelte Kaer'lic. – Még azt sem tudom, hogy pontos-e a megállapításom.– Szerinted Egyszemű Gruumsh adományának van hozzá...– Nem, ez még a szertartás előttről való – ismerte el Kaer'lic.– Akkor mi az oka?– Attól tartok, hogy a tanácsod miatt történt – válaszolta Kaer'lic őszintén.– Az én tanácsom miatt? – tiltakozott a férfi. – Mit tettem én, ami kihatással volt a

Pókkirálynőre? Semmit sem javasoltam...– Azt sugalltad, hogy az ügyünket az szolgálja a legjobban, ha elkerüljük Drizzt Do'Urdent,

nem igaz?Tos'un hátrahőkölt, a szeme pedig ide-oda villant, mint egy csapdába esett állaté.– Attól tartok, hogy saját gyanakvásom hálójába ragadtam – folytatta Kaer'lic. – Mivel

tanácsodra hallgatva, nem állt szándékomban összecsapni az árulóval, Talán emiattvesztettem el Lloth kegyét. De attól tartok, hogy ha Drizzt Do'Urden ellen törnék ésmegölném őt, azzal még jobban felbőszíteném a Pókkirálynőt!

Tos'un úgy nézett rá, mint aki rögtön hanyatt vágódik döbbenetében.– Az istennő elutasítja az eggyéválást?– Még megpróbálni is félek – vallotta be a papnő. – Lehetséges, hogy saját félelmeim is

ellenem dolgoznak.– A Drizzttől való félelmeid? – kérdezte a férfi, és a fejét rázta: láthatóan teljesen elvesztette

a fonalat.– Réges-régen döntésre jutottam a Do'Urden Ház renegátjával kapcsolatosan – magyarázta

Kaer'lic. – Még azelőtt, hogy megismertem volna Baenre nagyasszonyanya Mithrill Csarnokelleni háborújának történetét. Amikor csatlakoztam a kicsinyke csapathoz, mi, papnők márismertük Drizzt nevét. Attól tartok, hogy számos papnő téves következtetéseket vont le velekapcsolatosan... pontosabban hiszem, hogy így volt. A Pókkirálynő ellenségét láttákDrizztben.

– Hát persze – bólintott Tos'un. – Hogy is lehetne másként?– Csakhogy ő a káosz terjesztője! – szakította félbe Kaer'lic.Drizzt Do'Urden a maga ártatlan módján nagyobb káoszt okozott szülővárosában, mint

talán bárki őelőtte. Lehetne más Lloth akarata?

Tos'un szeme kerekre tágult – már-már kiesett üregéből.– Szerinted Lloth ösztönözte Drizzt Do'Urdent, hogy milyen utat kövessen? – kérdezte.– Igen – mondta Kaer'lic és elfordult. – Az okos Kaer'lic! Aki látja a lázadás iróniáját. Aki el

tudja képzelni Lloth tervének szépségét.– Ennek semmi értelme – nyögte ki a másik drow.– Bárhogy legyen is, akár jó a sejtésem, akár nem, mindenképpen saját hálómba ragadtam.Tos'un elélépett és furcsálkodva nézett rá.– Ha tévedek, akkor minden erőnkkel a renegát ellen kellene mennünk, éppen úgy, ahogy

szerintem Ad'non és Donnia is teszi. Ha viszont igazam van, akkor olyan tervre jöttem rá, amimessze túlnyúlik...

Hangja itt elhalt.– Ha igazad van, akkor a puszta tény, hogy megoldottad Drizzt Do'Urden rejtélyét,

önmagában is gyengíti Lloth úrnő tervét – vonta le a következtetést a férfi.– Tudni pedig nem tudhatjuk biztosan.Tos'un erre a fejét csóválta, és reszketni kezdett.– Te pedig elmondtad nekem.– Te kérdezted.– De... – dadogta a férfi. – De...– Nem tudunk semmit – emlékeztette őt Kaer'lic, és felemelte kezét, hogy lecsillapítsa a

remegő bolondot. – Mindez csak találgatás.– Akkor hagyjuk itt ezeket a nyomorult trollokat, és keressük meg Drizztet, hogy megtudjuk

az igazságot – javasolta Tos'un.– Hogy ezzel a felfedezésem a napvilágra kerüljön?Tos'un láthatóan gyorsan felfogta, mire céloz a papnő, mert lelkesedése villámgyorsan

elolvadt.– Akkor mi legyen?– Keresni fogom a válaszokat, miközben Proffitt-tal tartunk – magyarázta Kaer'lic. – Össze

kell szednem a bátorságomat, hogy egy komornát szólítsak elő, még ha félek is Lloth úrnőcselszövéseitől és a sorstól, ami azokra vár, akik átlátnak a tervein.

– A Zűrzavar Kora okozta a legnagyobb káoszt Menzoberranzanban – mondta a férfi. –Ekkor az Oblodra Ház (mely tagjainak pszionikus hatalma akkor is szolgált, amikor a mágialátszólag mindenki mást cserbenhagyott), magának követelte az Első Ház címét, és kis híjánel is nyerte azt. Lloth úrnő ezután természetesen meghallgatta a Baenre Ház könyörgéseit...még sosem láttam ahhoz fogható végzetet, ami akkor zúdult az Oblodrákra!

Kaer'lic bólintott, mivel a férfi már korábban elmesélte neki és társainak a történetet,egyetlen véres részletet sem hallgatva el.

– Zűrzavaros idők járnak most is – ismételte a papnő. – És ha nem lenne elég a félelem,amelyet Llothnak Drizzt Do'Urdennel kapcsolatos szándékai miatt érzek, még ott van az orksámánok igazi hatalmának ritka megnyilvánulása.

– Félsz Obouldtól. – Tos'un inkább mondta, mintsem kérdezte.– Bölcsen tennénk, ha vigyáznánk vele – felelte Kaer'lic, nem tagadva az igazságot. –

Nemcsak azért, mert váratlanul olyan erős és olyan fürge lett. Nem: azért kell óvatosanbánnunk Oboulddal, mert hirtelen neki lett igaza!

– Talán tévedtünk azt illetően, hogy Gruumsh valójában milyen adományt juttatott neki.Talán a sámánok nemcsak erővel és fürgeséggel ruházták fel – gondolkodott hangosanTos'un. – Lehetséges, hogy a szertartás során a bölcsesség adományából is részesült?

– Legalábbis tisztába jött azzal, hogy számára mi a legfontosabb – mondta Kaer'lic. –Haragját és éhségét olyan szintű értelem váltotta fel, amilyet még sosem láttam a disznófejűnépség körében. Töprengj csak el azon a feladaton, amelyet kaptunk... töprengj el azon,hogy Obould milyen könnyedén és milyen mértékben kihasználja Proffittot és trolljait! HaObould meg tudja szilárdítani a vidék feletti uralmát, és az orkok, meg goblinok továbbra isözönleni fognak hozzá a hegyekből, mialatt fenntartja erős szövetségét Proffitt-tal, akkorminden okunk megvan arra, hogy elhiggyük, sikerrel járhat, és ork államot alapíthat Északon.

Lehetséges, hogy Obould népe egyenrangú lesz Ezüstholddal és Sundabarral, hogy képeslesz kierőszakolni fegyverszünetet, de talán még kereskedelmi szerződéseket is?

– De hát ezek orkok! – tiltakozott Tos'un.– Hirtelen túl okossá váltak ahhoz, hogy orkok legyenek – merengett Kaer'lic. – Jól tennénk,

ha gondosan figyelnénk a fejleményeket, és addig nem kereszteznénk Obould terveit, míg elnem jön a mi időnk.

Kaer'licet és Tos'unt ismét meghökkentette a kijelentés igazságtartalma – ezt mármindketten megemésztették ugyan, de valahányszor ismét ugyanoda, ugyanarra avégkövetkeztetésre jutottak, mindannyiszor lenyűgözte őket az eredmény.

– Bárcsak Ad'non és Donnia nem rohantak volna el – mélázott el Tos'un. – Az lenne alegjobb, ha most mindannyian együtt lennénk.

– Hogy visszavonuljunk?– Ha a szükség így kívánja, akkor igen – vallotta be a Barrison Del'Armgo Ház harcosa. –

Mert hogyan és miként illünk mi bele Obould királyságába?– A legjobb esetben is igencsak kilógunk – felelte Kaer'lic. – De ne tarts ettől: megtaláljuk

saját mulatságunkat. Még ha Obould látomása valóra válik is és meg tudja tartani a magánakkövetelt birodalmat, meddig fog fennállni az ork királyság? Meddig birtokolta Obould FelbarrCitadelláját? Ne legyenek kétségeid afelől, hogy hamarosan részekre szakad a birodalom, mipedig megleljük saját szórakozásunkat... egészen addig, amíg okosan és körültekintőencselekszünk.

Miközben beszélt, ráébredt, hogy milyen önbizalomhiányról árulkodik mondandója, és ezőszintén szíven ütötte a papnőt.

Vajon azért érezte kényelmetlenül magát, mert félt attól, hogy milyen elsöprő hatalom állhata renegát Do'Urden mögött? Vagy az ork szertartás nyugtalanította? Kaer'licnek töprengeniekellett, hogy vajon önbizalomhiányának van-e alapja és vajon arányban áll-e ez az Obouldképességeibe vetett egyre gyarapodó hitével?

– És most milyen szórakozás vár ránk? – kérdezte Tos'un gunyorosan.– A trollok valóban rettentősen büdösek – felelte Kaer'lic. – De ránk hagyják a Mithrill

Csarnokhoz tartó alagutakban a vezetést, éppen úgy, ahogy kértük. Majd félreállunk éskimaradunk a harcból... mészárolják csak egymást önfeledten a trollok és a törpék. Mittörődünk mi azzal, hogy melyik oldal diadalmaskodik?

Tos'un néhány pillanatig fontolóra vette a papnő szavait, majd egyetértése jeléül bólintott.Azután pedig körülnézett a sietve feldíszített üregben.

– Szerinted sikerül valamikor visszakerülnöd Lloth kegyébe?– Ki ismerheti Lloth akaratát? – kérdezte Kaer'lic, akinek hangjában ott ólálkodott a

lemondás. – A renegát Do'Urden rejtélye rettenetesen zavar. Az olyan kaotikus időkben, mintamilyen ez a mostani, én vagyok Lloth úrnő főmegbízottja, aki szemtanúja volt EgyszeműGruumsh fenséges megnyilvánulásának.

Akár okosságom, akár badarságom miatt, de úgy esett, hogy én mozdítottam el Lloth Úrnőtaz őt megillető helyről, amit ebben az édes hódításban játszott volna.

– De talán van erre is ellenszer? – kérdezte Tos'un, és alattomosan elvigyorodott.– Még nem állok készen arra, hogy magamévá tegyem ezt a gondolatot, és űzőbe vegyem

Drizzt Do'Urdent – válaszolta Kaer'lic. – Ha Lloth azért haragszik rám, mert megsejtettem,hogy mi a szándéka a szökevénnyel kapcsolatban, akkor szükségem lesz az útmutatására,és egyben szükségem lesz az áldására is.

Tos'un bólintott és ismét körülpillantott.– Minden jót kívánok a kutatáshoz – mondta, majd megfordult és kifelé indult: – Mindkettőnk

érdekében kívánom.Kaer'lic az utolsó megjegyzést nagyra értékelte és jobban érezte magát, amiért úgy döntött,

hogy feltárja gyengeségét a harcos előtt. Általában egy sötételf sosem adna ekkora előnytegy másik sötételfnek, félve attól, hogy tőrt kap a hátába. Vajon Tos'un már azt számolgatja,hogy milyen kegyet kapna Llothtól Kaer'lic megöléséért? A papnő félrelökte a nyugtalanítógondolatot, emlékeztetve magát, hogy kicsiny csapatuk sok tekintetben nem tekinthető

szokványos drow társaságnak. Ok négyen a megszokottnál sokkal jobban megbíznakegymásban a közös védekezés, haszon és – bizony! – még a társaság kedvéért is. Milyenrettenetes lenne ez az utazás, ha Tos'un nem állna mellette. A papnő tudta, hogy a férfihasonlóan érzi magát, és éppen ez vezette ösztöneit, amikor úgy döntött, hogy feltárjaTos'un előtt az igazságot.

Mert ha az ügy személyes jellegű, ha Lloth azért dühös rá, mert szándékosan hátat fordítottDrizzt Do'Urdennek, akkor szüksége lesz Tos'un segítségére – valamint Ad'nonéra ésDonniáéra is, ha a renegát hírneve megalapozottnak bizonyul.

Kaer'lic nagyon is úgy gondolkodott, mint Tos'un. O is azt kívánta, bárcsak ne rohant volnael két társuk.

– Mi az? – kérdezte Gerti, amint belépett a folyó melletti tágas barlangüregbe, amelyetObould ideiglenes szállásnak rendeztetett be. Az ork király egy kövön ült – állát egyik öklénnyugtatta, és aggodalom felhőzte állatias arcát. Gerti a zavarba ejtő szertartás óta nem láttaennyire aggódónak.

– És zakról hírek jöttek – felelte Obould. – A Vörös Seb törzs elhagyta a Világ Hátát, hogycsatlakozzon ügyünkhöz.

Már maga a szóhasználat arra emlékeztette Gertit, hogy nem ugyanazzal az ork királlyalbeszél, aki egykor nyüszítve kereste fel őt a barlangjában.

Obould felnézett az óriásnőre.– De visszafordították őket.– Visszafordították? – kérdezte Gerti becsmérlő hangsúllyal. – Néped máris visszatért

önpusztító életmódjához? Máris egymás megtámadására készülnek, pedig még le semaratták a diadalt?

– Elfek fordították vissza őket – felelte Obould savanyúan, és olyan fenyegető pillantástvetett az óriásnőre, amilyet Gerti még sosem látott orktól.

– Az elfek átkeltek a Surbrinon? – kérdezte az óriásnő, bár különösebben nem aggódott.– Két elf fordította vissza őket... meg egy drow – tisztázta a dolgot Obould. – Ez már

ismerősen hangzik?– Ez a Vörös Seb törzs – kis létszámú?– Számít ez? – felelte Obould. – Mostanra visszafutottak alagútjaikba, és riasztanak

mindenkit, aki arra készül, hogy csatlakozzon hozzánk.– Csakhogy Arganth mindenfelé terjeszti Obould dicsőségét. Obould pedig maga Gruumsh,

nem igaz?Ahogy az ork összehúzta szemöldökét, Gerti megértette, hogy felfogta a hangjában rejlő

gúnyt – ami örömmel töltötte el.Ugyan nem akart nyílt ellenségeskedést, viszont örömmel tudatta az ork királlyal, hogy ő

ugyan nincs elájulva tőle.– Ne becsüld alá azokat az előnyöket, amelyeket Arganth és sámánjai jelentenek nekünk –

figyelmeztette Obould.– Nekünk vagy csak Obouldnak?– Mindkettőnknek – felelte a király határozottan. – Kiáltásuk messzire visszhangzik az

alagutakban. Talán ezerötszáz orkot és több ezer goblint szólítottam hadba, de ennektízszerese állhat rendelkezésünkre, ha elő tudjuk őket csalogatni. Nem hagyhatjuk, hogynyamvadt ellenségeink néhány ork visszavonulásából harcászati előnyt kovácsoljanak.

Gerti szívesen vitatkozott volna – főleg azért, mivel mindenen szívesen vitatkozott, amitObould mondott –, de nem talált rést az ork király érvelésében.

– És mit fogsz tenni? – hallotta magát, ahogy felteszi a kérdést.– Az itteni előkészületek rendben folynak, így magamhoz veszem erőim zömét, és azonnal

útra kelek, vissza északnyugatra – jelentette ki Obould. – Küldök némi erősítést Urlgennek,hogy

folytatni tudja a harcot az északi gerincen, egészen addig, míg a törpék elég ostobák ahhoz,hogy ott maradjanak és csatázzanak.

Bármennyi harcost is veszítünk, mi sokkal nagyobb veszteséget megengedhettünk

magunknak, mint ők.– Azt tervezem, hogy azonnal nyugatnak fordulok és bezárom a satut a törpék által az Őrző

Völgyének hívott helyen, majd visszaűzöm őket Mithrill Csarnokba – folytatta Obould. – Deelőbb északra megyek Arganthszal és néhány másik sámánnal, hogy utánanézzek ennek azügynek.

Gerti gyanakvóan meredt rá, és egyáltalán nem próbálta leplezni izgatottságát.– Számítok arra, hogy néhány fajtársadat mellém adod – válaszolta meg Obould a

pillantást. – Te is velem tarthatsz. Bárhogy döntesz, a hintóm oldalán két elf és egy drow fejefog himbálózni.

– Nincs is hintód – jegyzete meg az óriásnő.– Majd készítettek egyet – felelte Obould pillanatnyi habozás nélkül.Gerti erre nem felelt, csak megfordult és távozott. Ez a tény önmagában is jelezte az

Oboulddal fenntartott kapcsolatában beállt változást. Korábban mindig az ork király kerestefel őt Hófehérben, jeges hegyi otthonában, ha beszélni akart vele – de mostanában azóriásnő lett egyre gyakoribb vendég Obould egyre terjeszkedő birodalmában.

Mikor kilépett a napfénybe, a nyugtalanító gondolat ott dübörgött benne, mint ahogy ismétés ismét felhangzott fejében az ork király elbocsátó üzenete: "Te is velem tarthatsz." Gertiemlékeztette magát, hogy nem engedheti meg Obouldnak, hogy az ork túlságosan átlépje ahatárokat. Gondolatai kezdtek kikristályosodni – rájött, hogy ha az ork király magabiztosságaarcátlanságba csap át, akkor lehet, hogy meg kell ölnie őt. Az óriásnő azt is tudta, hogy azidőzítés dönt majd mindenről. Engednie kell, hogy Obould játssza kisded játékait, hogyvisszaűzze a törpéket az alagútjaikba, hogy nekilásson a Harcpöröly Klán teljeselsöprésének, és hogy Észak nagyhatalmai szemében ő legyen a háború központi alakja, haa dolgok addig fajulnának.

Gerti azt akarta, hogy ha elbuknak, akkor Obould is áldozatul essen a bukásnak. Ha pedigdicsőség és győzelem vár rájuk, akkor majd ő maga okozza Obould bukását, és akkor ő lépaz ork király megüresedett helyére.

Az óriásnő örömmel szorítja majd ki szuszt a pimasz és ronda orkból.Menet közben újra, meg újra ezt mondogatta magában.

20

AZ ELKERÜLHETETLEN ELODÁZÁSA

– És most mi lesz? Egyszerűen hazamegyünk? – kérdezte Nanfoodle Shoudrát.Az aprótermetű gnóm dacos testtartást vett fel, karba fonta kezét, lábával pedig

türelmetlenül topogott – vörös köntöse meg-meglebbent, ahogy a ruha takarta lábujjaitmozgatta.

– Még visszamennél azok után, hogy mindent kifecsegtél Regis háznagynak? – vágottvissza a jogarőr, és Nanfoodle háta mögött Mithrill Csarnok bezárt kapujára bökött. – Hamegengeded, én szívesebben tennék jelentést személyesen Elastul őrgrófnak, és nemvárnám meg, amíg a Harcpöröly Klán tálcán viszi elé levágott fejemet!

Nanfoodle füstölgése kicsit alábbhagyott annak felemlegetésére, hogy ő volt az, aki elárultaőket és lábával sem topogott már olyan vehemensen.

– Ez... ez volt az igazság – hebegte. – És amikor megismerik a teljes igazságot, meg fogjákérteni, hogy sosem állt szándékomban végrehajtani Elastul őrgróf ostoba parancsát.

– Akkor csak menj és mondd el Regisnek – javasolta Shoudra.-Biztosra veszem, hogy hinni fog neked.Nanfoodle motyogott valamit, és ismét felvette előbbi dacos testtartását.– Természetesen nem mehetünk vissza oda! Még nem. Előbb bizonyítanunk kell a

törpéknek – És miért is ne kellene? Hamis szándékkal és alávaló tervekkel érkeztünk ide.Mutassuk meg, hogy milyen az igazi Nanfoodle és Shoudra, hogy valójában mennyirekülönbözünk is Elastul őrgróftól.

– Jól beszélsz – felelte Shoudra, akinek hangja csak úgy csöpögött a gúnytól. – Menjünk éspusztítsuk el az ork hordát? Talán még alkonyat előtt visszaérhetünk a Csarnokba egy kissörre és

süteményre...Ekkor elhallgatott, látva, hogy Nanfoodle szeme kerekre tágul, és egy pillanatig azt hitte,

hogy a gnóm hitetlenkedve mered rá. De ekkor Shoudra a háta mögött meghallotta anyögést, és amikor megpördült, észrevette az észak felől közeledő három törpét. A középenhaladó zöld szakállút ketten fogták közre – a Tömbváll Pikel jobbján haladó törpe támogatta adruidát, míg balján lépdelő fivére, Iván, egy véráztatta rongyot szorított bal karjánakcsonkjához.

– Oóóó – sírta Pikel.Nanfoodle és Shoudra futva indultak a hármas felé.– Oóóó – nyögte Pikel.– Alaposan elbántak a fivéremmel! – bömbölte Iván. – Az óriások törte egyik palalap

lekaszálta a kezét. Átkozott balszerencse!– Most az övék a magaslat, és amint elkészülnek a hadigépeik, még sokkal többen kerülnek

majd ilyen állapotba – mondta a Pikelt támogató másik törpe. – Ez a seb semmi lesz ahhozképest, amit akkor fogunk látni.

A kis csapat egyenesen a kapu felé sietett, míg Shoudra és Nanfoodle bölcsen eltávolodotttőle.

– Nem hagyhatjuk őket magukra ebben a sötét órában – erősködött Nanfoodle.Shoudra egy hatalmas sziklatömb takarásából kukucskált kifele, amikor a kapu kitárult és a

három törpe besietett. A jogarőr azonban gyorsan visszahúzódott, mert törpe őrök jelentekmeg,

és nekiláttak átkutatni a környéket.-Mit tehet még értünk Nanfoodle, az alkimista? – kérdezte, és hátát nekivetette a

sziklatömbnek. Úgy tűnt, hogy ebben a sötét pillanatban neki is szüksége van támaszra. –Talán csatlakozhatnánk az orkokhoz, te pedig meggyengíthetnéd a fegyvereiket akotyvalékoddal.

Persze ezt viccnek szánta, de Nanfoodle arca láthatóan felragyogott, ahogy Shoudrára

nézett. Kurta ujjacskáival csettintgetni kezdett.– Meg tudjuk csinálni!Észak felé indult, miközben hozzálapult az egyenetlen, töredezett sziklafalhoz.– Miről beszélsz?! – dörögte Shoudra, és gyors léptekkel beérte.– Szükségük van ránk odafent, úgyhogy menjünk és nézzük meg, hogy segíthetünk-e –

felelte a gnóm.Shoudra megragadta a vállánál fogva és megállította.– Odafent? – ismételte, és felmutatott az északi szirtfal tetejére. – Odafent, ahol a csata

dühöng?Nanfoodle ismét karba fonta a kezét, és topogni kezdett.– Odafent – válaszolta.Shoudra felhorkant.– Tudod, hogy igazam van – vitatkozott a gnóm. – Tudod, hogy adósai vagyunk Harcpör...-Adósai vagyunk a Harcpöröly Klánnak? – kérdezte a jogarőr.– Hát persze – felelte Nanfoodle, és ezúttal rajta volt a sor, hogy szavait átitassa gúnnyal. –

Semmivel nem tartozunk nekik.Nincs közünk még a szörnyetegek ellen vívott harchoz sem. Még csak ne is gondoljunk

arra, hogy csak ők állnak az ork és óriás hordák, meg Mirabar között! Véletlenül se tegyükezt, csak azért, mert baráti jobbot nyújtottak Pörölycsapó Torgarnak és híveinek! Véletlenülse tegyük ezt, csak azért, mert befogadták őket otthonukba, megbíztak bennük úgy is, hogyerre valójában nem volt semmiféle okuk. Véletlenül se tegyük ezt, csak azért...

– Elég, Nanfoodle – mondta Shoudra, és megadóan felemelte a kezét. – Elég.A sudár és gyönyörű nő hatalmasat sóhajtott, ahogy felnézett a hatalmas sziklaszálra és az

ott végigfutó kötéllétrákra, amelyek párkánytól párkányig nyújtóztak.– Oda fel? – Ezt inkább mondta, semmint kérdezte.– Talán van olyan varázslatod, ami feljuttathat minket oda? – kérdezte a gnóm

reménykedve.Shoudra lepillantott rá, és megrázta a fejét.A gnóm erre elszontyolodott, de ezt gyorsan felváltotta frissen meglelt elszántsága. A kis

Nanfoodle megindult a szirt lábához és a legközelebbi kötéllétrához. Vetett egy pillantástShoudrára, majd mászni kezdett felfelé.

Több mint egy órába telt, mire feljutottak a szirtre – útközben minden szóba jöhetőpárkányon megpihentek. Amikor már majdnem elérték a csúcsot, nagy meghökkenésselkonstatálták, hogy nem törpék fogadják őket.

– Regis küldött titeket? – kérdezte Catti-brie, lepillantva fentről.Lenyújtotta kezét Nanfoodle-nak, miközben mellette Wulfgar hasra feküdt, és erős karjával

felhúzta Shoudrát.– Saját elhatározásunkból jöttünk – felelte Shoudra, amikor felért a platóra, és leverte

magáról a port. – Éppen indulni készülünk hazafelé Mirabarba, de azt gondoltuk, előbbkörülnézünk idefenn, hátha segíthetnénk valamit.

– Minden segítségre szükségünk van, amit csak találunk – felelte Wulfgar. Megfordult ésoldalt lépett, hogy az újonnan jöttek szemügyre vehessék az észak felé elterülő tájat, ahol ahatalmas ork-goblin sereg éppen sorait rendezte. – Újra és újra jönnek, általában napontatöbbször.

Tekintete végigsöpört a törpék és az orkok közti lejtőn, és Shoudra látta, hogy a barbár azigazat mondta – ezt ékesen bizonyították a levágott orkok és goblinok tetemei. A csatateretolyan vastagon borította a megalvadt vér, hogy úgy tűnt, mintha a szürke szikla vörösesárnyalatban fürödne.

– Minden elvesztett törpéért húszat ölünk meg közülük – közölte Catti-brie. – De mégmindig jönnek.

Shoudra Nanfoodle-ra nézett, aki komoran bólintott.– Megtesszük, ami tőlünk telik – nyugtatta meg a jogarőr Bruenor király két gyermekét.– Többet segélhetnétek, ha találnátok valami módot az óriások elintézésére – kiáltott oda

nekik Kérgesüllő Banak, aki akkor érkezett, hogy üdvözölje az újonnan érkezetteket.Miközben beszélt, hátrafelé intett, a nyugaton elterülő gerincre, amely északról dél felé

nyújtózott.– Kövekkel nem tudnak elérni minket – magyarázta Catti-brie. – Viszont nagyszerűen

rögtönöztek és lapos...– Palatöredékeket hajigálnak – fejezte be helyette a mondatot Shoudra, és bólintott. –

Találkoztunk a szerencsétlenül járt Tömbváll fivérekkel az Őrző Völgyében.– Szegény Pikel – mormolta Catti-brie.– Az óriások hamarosan többek lesznek egyszerű gondnál – vetette közbe Banak.Nem fejtette ki részletesen, hogy mire gondol, de erre nem is volt szükség: ahogy Shoudra

szemügyre vette a behemótok északnyugatra elterülő állásait, észrevette a gerincre cipelthatalmas farönköket, amelyekből már több vázat ácsoltak. A csatákhoz szokott CsillagizzásShoudra könnyedén kitalálta, hogy a kolosszusok mit készítenek.

– A palalapok is éppen elég idegesítőek és zavaróak – fejtegette Wulfgar. – De az igazatmegvallva, a repkedő darabok csak ritkán csapódnak be a közelben. Pikel esete a kivétel.Viszont ha felállítják és belövik azokat a katapultokat, akkor nem nagyon lesz hova elbújnunka kőzápor elől.

– Én úgy számítám, hogy holnapra néhány már el is készül és megkezdi a tüzelést – fűztehozzá Banak.

– Ez az előny pedig elég lesz ahhoz, hogy leszorítsanak minket a szirtről – gondolkodotthangosan Nanfoodle, és senki sem vitatkozott.

– Nos, mindenesetre örülénk, hogy itt vagytok, akármeddig maradátok is – szólalt meghirtelen és lelkesülten Banak, vidámságot csepegtetve a komor hangulatba. A törpeWulfgarhoz és Catti-brie-hez fordult. – Ti ketten vezessétek őket körül, hogy megtalálják anekik való feladatot.

Shoudra és Nanfoodle gyorsan felmérte, hogy a számos roham dacára a törpék remekmunkát végeztek a védőállások kialakítása terén. Bár a falak nem voltak sem túl vastagok,sem túl magasak, de éppen a megfelelő szögben emelték őket, hogy védelmet nyújtsanak arepkedő palalapok elől, és úgy tervezték őket, hogy a szakállas harcosok a mögöttük húzódóárkokban könnyedén eljuthassanak egyik állásból a másikba. A törpék számos összeszűkülőfolyosót hoztak létre a szirtfal közelében, ahol a helyhiány semlegesítette az orkok számbelifölényét. Shoudrának

nem esett nehezére elképzelnie, hogy a törpéket a szirtről leszorítani akaró orkok következőrohama milyen sokba kerül majd a támadóknak.

A törpék ugyanakkor felkészültek a visszavonulásra is. Mivel több száz főt kellettkimenekíteni, Shoudra számára egyértelmű volt, hogy sokan vesznek majd oda akötéllétrákon lefelé tartva – leterítik őket a fentről záporozó nyilak és dárdák, vagy a mélybezuhannak, ha a köteleket elvágják. Shoudra azonban látta, hogy számos mirabari mérnökkeményen dolgozik ennek a dilemmának a megoldásán. Egy alagutat vájtak ki –pontosabban egy csúszkát –, amelynek széles felső tölcsére egy keskeny csatornábatorkollt, amely a sziklafalban kanyargott lefelé, követve a szirt vonalát.

– Még te is beférsz ebbe? – kérdezte Shoudra a nagydarab Wulfgart.– Készítettek siklóköteleket is – magyarázta a barbár. – A csúszka a legutoljára távozó

törpéknek készült.– Van esetleg egy-két oly varázslatid, amivel bezsírozhatnád a járatot?! – kiáltott ki egy

ismerős hang a lyukból.Nanfoodle hasra feküdt és bekukucskált – a sötét járatból éppen Zsindelyfi Shingles

kecmergett kifelé.– Örülök, hogy újra látlak – köszöntötte Shoudra a lyukból kikapaszkodó törpét.– Felteszem, tényleg így van – felelete Shingles. – De sok fajtársam odaveszett, amikor a

ronda orkok elfoglalták a nyugati alagutakat.– Alagutakat?– A gerinc alatt húzódnak – magyarázta Catti-brie. – Torgar, Shingles és a Mirabarból jöttek

megpróbálták tartani őket, de túl nagy erővel támadtak rájuk. – A nő a koszos törpérepillantott.

– Az viszont biztos, hogy több ork halt meg, mint törpe – tette hozzá, mire Shingles kipréseltmagából egy mosolyt.

– Alagutak vannak a gerinc alatt? – érdeklődött Nanfoodle.– Valóságos alagúthálózat – fejtegette Shingles. – Nem túl szélesek és nincs belőlük sok,

de a hegynyúlvány egyik végétül a másikig fut.Nanfoodle láthatóan valamin töprengett, és felpillantott Shoudrára.– A gerincre nem egyszerű feljutni, ha arra gondolsz, hogy küzdjük át magunkat az

alagutakon, és úgy rohanjuk le az óriásokat – szólalt meg Catti-brie.Nanfoodle erre csak bólintott, és nyomorgatni kezdte az állát.Majd eltávolodott tőlük, és vetett egy röpke pillantást az Őrző Völgyére.– Mire gondol? – kérdezte Shingles.– Ugyan ki tudhatná? – felelte Shoudra, és vállat vont. – Viszont arra kérlek, mondd meg,

hogy van öreg barátom, Torgar?– Megvan – adott tömör választ Shingles.Északkelet felé pillantott, ahol egy csapat, szoros alakzatba rendeződött törpe helyezkedett

el az egyik fal mögött, készen arra, hogy szükség esetén előrontson és ellentámadástintézzen a rohamozó orkok ellen. Shoudra is szemügyre vette a csoportot és úgy vélte, kitudja venni Torgar mester ismerős alakját – a törpéét, akinek mirabari tettei láthatóan újra ésújra kihatással voltak mindannyiukra.

– A körülményekhez képest megvan – fűzte hozzá Shingles. – Nem túl boldog, hogyelveszítette az alagutakat.

– Túl sokan voltak az orkok – mondta Catti-brie. – És túl sok volt az óriás is. Akadt köztükegy, amelyik feketemágiát használt.

A mirabari törpék derekasan helytálltak addig, amíg tehették.– Egen, egen – legyintett Shingles.– Talán lesz esélyetek, hogy visszavegyétek – közölteNanfoodle, aki ismét visszatért a kis csoporthoz.– Talán megtesszük, de nem látám semmi értelmét – felelte Shingles. – Sokat nem

segítene abban, hogy az óriásoktól megszabaduljunk. Márpedig most az óriások jelentik alegnagyobb gondot. Fogalmam sincs, hogy miként állíthatnók meg őket.

Nanfoodle Shoudrára nézett, aki hatalmasat sóhajtott, és tett néhány lépést északkelet felé– leárnyékolta szemét, és szemügyre vette a magasra nyúló gerincet.

– A megoldás gyakran bonyolult – vigyorodott el szélesen a gnóm. – Kivéve akkor, halogikusan, lépésről lépésre dolgozod ki.

– Mire gondolsz? – kérdezte Catti-brie.– Arra gondolok, hogy az imént elém tártatok egy problémát.Egy olyat, amelyikre záros határidőn belül megoldást kell találni.– A még mindig mosolygó gnóm visszafordult Shoudrához (pontosabban annak hátához,

mivel a nő még mindig a gerincet fürkészte). – És te mit gondolsz, Shoudra?– Arra gondolok, hogy tudom, mire vagy képes a fémekkel, barátom – felelte a jogarőr. –

Vajon van hasonló oldatod a fához is?Nanfoodle hátranézett – Catti-brie, Wulfgar és Shingles hökkenten meredtek rájuk.Mire a gnóm szélesen rájuk mosolygott.A repülés furcsa érzés volt Wulfgarnak – majdnem annyira, mint a varázslat, amelyet

Shoudra mondott rá, hogy éjjel is éppen olyan élesen lásson, akár egy elf. Ő volt az egyetlen,akit a repülés képességével ruháztak fel – a többiek csupán lebegtek –, és ő volt az, akivégighúzta őket a hegygerinc átszegdelt vonulata fölött.

Folyamatosan hátrapislogott – mivel azonban láthatatlanok voltak, nem láthatta sem őket,sem a vonókötelet. Azonban tudta, hogy ott vannak, mivel érezte a súlyt mind a négykötélen: Catti-brie-én, Torgarén, Shoudráén és Nanfoodle-én.

Észben tartva Shoudra figyelmeztetését, miszerint a mágikus repülés megbízhatatlan,

Wulfgar olyan gyorsan leszállt, ahogy csak tudott, amikor úgy ítélte meg, hogy onnan márkönnyen, egy iramodással elérhetik az óriásokat és hadigépeiket. Megfeszítette izmait éslefelé bukott, jól tudva, hogy lebegő társai átvitorláznak majd fölötte. Egyesével ragadta mega köteleket és törte meg lendületüket, ahogy a különböző hosszúságú kötelek kilendültek –mindannyian igyekeztek némák maradni, amikor a barbár rántása nyomán húsukba vágott akötél, de Nantoodle még így is halkan felnyögött, mire mindannyian visszafojtottáklélegzetüket.

Az óriások láthatóan nem vették észre őket.Beletelt egy kis időbe, hogy az ötfős csapat minden tagja kibogozza és kioldja a testére

tekert kötelet, mivel egyedül csak Shoudra és Nanfoodle – akik mágikus látás varázslatotmondtak magukra – És zlelte a többieket. Végül azonban mindannyian ott kuporogtak egyaprócska kiszögellés mögött.

– Okosan tettük, hogy kijöttünk – suttogta Shoudra. – Az óriások katapultjai már majdnemelkészültek.

– Öt percre lesz szükségem – suttogta vissza Nanfoodle.– Ez nem olyan sok idő – mondta a jogarőr.– Hosszabb, mint gondolnád, ha húsz óriás bóklászik a közelben – susogta Catti-brie.Nanfoodle ekkor elindult, Shoudra pedig három láthatatlan társát keletre vezette, egy jól

védhető helyre.– Majd szólj, amikor indulni kell – kérte Catti-brie Shoudrát.– Amint támadtok, a láthatatlanság azon nyomban szertefoszlik – emlékeztette a többieket

a jogarőr.Catti-brie válaszul a kiszögellés fölé emelte Taulmarilt, célba véve a legközelebbi

óriáscsoportosulást. Csak ekkor ébredt rá, hogy nem igazán tud célozni a láthatatlanfegyverrel, mivel nincs viszonyítási alapja.

– Akkor ti ketten itt maradtok – bólintott Shoudra. – Hamarosan hallani fogjátok a jelet. – Ajogarőr kézen fogta Torgart, és elindult, északkelet felé távolodva el az óriások táborától.

– Valamivel jobban érezném magam, ha láthatnálak – suttogta Catti-brie Wulfgarnak.– Itt vagyok – nyugtatta meg a barbár.Wulfgar elhallgatott, akárcsak Catti-brie, mivel egy óriásnő haladt el a közvetlen

közelükben.Hosszú percek teltek el feszült csendben, amelyet csak a repedezett sziklák között suhanó

szél mormogása tört meg. De azon az éjjelen még a szél sem süvített a megszokott erővel –mintha

az egész világ visszafojtott lélegzettel várakozott volna.És akkor megkezdődött. Catti-brie és Wulfgar meglepetten ugrottak hátra, amikor észak

felől hirtelen hangzavar támadt – hatalmas zsivaj, mintha csak egy egész törpe sereg lendültvolna

rohamra. Az óriások azonnal reagáltak – felugráltak és a lárma irányába meredtek.Catti-brie célba vette az alig néhány lépésnyire álló kolosszust, és kilőtt egy kéken sistergő

nyilat, ami egyenesen az óriásnő hátának közepébe fúródott. A behemót felbömbölt ésnekiállt megfordulni, amikor Égisz-agyar vállon találta – az ütés ereje a földre küldte őt.

– Moradin dicsőségére! – bömbölte egy hang. Catti-brie Torgar mágikusan felerősítetthangjára ismert benne. Majd lecsapott egy villám, szétszaggatva a sötétséget és szanaszétszórva egy maroknyi óriást.

Catti-brie újabb nyílvesszőt lőtt ki az óriásnőre, és amint a varázslatos kalapács Wulfgarvárakozó markában termett, a barbár máris elhajította a legközelebbi óriás felé, aki éppenelesett társa

irányába fordult.Észak felől a törpe istenségnek címzett újabb kiáltások harsantak, majd az éjszakát újabb

villámcsapás fénye világította meg – ezt követte a hirtelen támadt vihar, amikor ólmos esőverte végig a sziklákat, nem messze Wulfgartól és Catti-brie-től.

A nő szinte szünet nélkül lőtte ki nyilait, egyik vesszőt a másik után küldve útjára – egyre

több óriás fordult meg és indult meg futva feléjük.És közülük számosan megcsúsztak a nedves köveken. Egyiküknek majdnem sikerült már

elérnie a kiszögellést, de ekkor Égisz-agyar a mellébe csapódott. Bár az óriás láthatóan jólviselte a hatalmas ütést, mégis hátratántorodott a becsapódás erejétől, és lábai kicsúsztakalóla.

Catti-brie arcon lőtte, amikor fenékre esett a nedves és csillogó sziklán.Egy hatalmas marok jelent meg közvetlenül a nő előtt – a kúszó-mászó óriásnőnek végre

sikerült eljutnia a kiszögellés másik oldalára. Hatalmas ordítással húzta fel magát, Catti-brielába alól pedig váratlanul kicsúszott a talaj.

Bruenor lánya azonban gyorsan felismerte, hogy nem az óriásnő a ludas a dologban:Wulfgar lökte félre őt, állt a helyére, és amikor az óriásnő feje megjelent a kiszögelléspereme fölött, a barbár elharsogta a hadisten nevét, és lecsapott Égisz-agyarral.

Catti-brie összerándult az éles reccsenésre, ami olyan volt, mint amikor kő csattan kövön –az óriásnő eltűnt a szeme elől.

De jöttek helyette újabbak – olyan gyorsan érkeztek, ahogy csak tudtak, átfutva a csúszóssziklákon. Mások egyéb módszert választottak – köveket szedtek fel, és azokkal hajigáltákmeg a két embert. Most Catti-brie-n volt a sor, hogy félrelökje Wulfgart – lebukott a fedezékmögé, és közben megmarkolta barátja bozontos sörényét, maga mellé rántva őt. Egypillanattal sem késett el

– a barbár még földet sem ért, amikor egy sziklatömb csapódott a kiszögellés peremébe, ésgellert kapva, továbbpattant.

Ők ketten gyorsan összeszedték magukat, és megpróbáltak talpra állni – ekkor meglepettenfelkiáltottak, mert a sötétségben egy kékes vonal jelent meg, amely egyenesen ésfüggőlegesen húzódott a levegőben, nagyjából hat láb hosszan. A vonal megnyúlt,kiszélesedett és fénylő ajtóvá alakult, amelyen át Shoudra és Torgar lépett ki.

– Futás! – kiáltotta Shoudra, és rángatni kezdte Catti-brie-t dél felé.– Nanfoodle?! – kiáltott vissza Catti-brie.– Futás! – ismételte Shoudra.És úgy tűnt, nincs más választásuk, mivel az óriások mindenfelől közeledtek, és látszott,

hogy hamarosan kiérnek a lefagyott területről – közben pedig egyre több szikla csapódott bekörülöttük.

A kis csapat botladozva, tántorogva futásnak eredt, és amikor egyikük elesett, a többiekmegragadták, és talpra rángatták. Az egyik széles és látszólag feneketlen hasadéknálWulfgar megragadta Catti-brie-t, és áthajította a nőt a szakadékon. Őt követte a tiltakozóTorgar, majd Shoudra. Miközben az óriások hajigálta sziklák záporesőként hulltak Wulfgarkörül, a barbár átugrotta a repedést.

Azután rohantak tovább, még azt sem kockáztatva meg, hogy hátranézzenek. A bombázásfokozatosan elmaradt, és a felbőszült ordításokat is elnyelte lassanként a messzeség.

A négyfős csapat tagjai zihálva és levegőért kapkodva húzódtak be egy sziklafal mögé.– Nanfoodle? – kérdezte Catti-brie ismét.– Ha szerencsénk van, az óriások még azt sem tudják meg, hogy ott járt – magyarázta

Shoudra. – A főzetei révén könnyedén kereket oldhat.– És ha nincs szerencsénk? – tette fel a kérdést Wulfgar.Shoudra komor arca éppen elegendő válasznak bizonyult.Wulfgar éppen elég óriást látott már korábban – És éppen elég déróriást –, hogy tudja,

milyen esélyei maradnak Nanfoodle-nak, ha felfedezik.– Nem tudom... hogy megöltünk-e egyet is... de ott van az...az óriásnő, aki biztosan... azt

kívánja, bárcsak ne mentünk volna oda – jegyezte meg Catti-brie levegőért kapkodva.– Biztosra veszem, hogy a villámom néhányukat megszurkálta – fűzte hozzá Shoudra. –

Viszont kétlem, hogy bármelyikükben is különösebb kárt tett volna.– De nem is ez volt a lényeg, nem igaz? – emlékeztette őket Torgar. – Gyerünk, tűnjünk el

erről a szikláról, mielőtt megindult a következő ork roham. Nem szívesen lófrálok az átkozottóriások

közelében, viszont szándékomban áll leszelni néhány ork fejét!Ezzel elviharzott, a többiek pedig követték – mindannyian szereztek néhány zúzódást és

horzsolást az éjszakai rohanás során. Mindannyian hátra-hátranéztek, abban a reményben,hogy megpillanthatják gnóm társukat.

Jobban tették volna, ha előrefelé figyelnek, mivel amikor visszaérkeztek a táborba, otttalálták a sziklafalnak támaszkodó Nanfoodle-t, aki egy túlméretezett pipát dugott a szájába,és mosolya fültől fülig ért.

– Érdekes reggelnek ígérkezik a mai – jegyezte meg a gnóm, és szélesen vigyorgott.Nem sokkal pirkadat után az óriások nekiláttak a tüzelésnek – pontosabban csak nekiláttak

volna.Minden törpe a messzeségből nézte, ahogy a két hatalmas katapult kövekkel megpakolt

kosara hátrahajlik, ahogy az óriások megfeszítik a lengőkart.Az orkok odalent felordítottak és rohamra lendültek, abban a reményben, hogy a törpék

sebezhetőek lesznek az óriások kőzápora alatt.Gerendák recsegtek-ropogtak... és a ropogás nem maradt abba.Az óriások nekikészültek, hogy kilőjék a köveket, de a katapultok egyszerűen darabokra

hullottak.A közelben minden tekintet Nanfoodle-ra szegeződött – a gnóm füttyentett egyet, és

előhúzott egy fiolát az erszényövéből, maga elé emelte, és meglötyögtette tartalmát, a zöldesfolyadékot.

– Valójában csak egyszerű sav – magyarázta a gnóm.– No, hát nyertetek nékünk némi időt – gratulált az ötfős csapatnak Kérgesüllő Banak, és

lepillantott a lejtőre, ahol az orkok töretlen lendülettel rohamoztak. – Legalábbis ami azóriásokat illeti.

A törpe ekkor parancsokat kiabálva elrohant, alakzatokba rendezve harcosait.– Számos új farönkre lesz szükségük, ha azt remélik, hogy újraépíthetik a hadigépeiket –

nyugtatta meg Nanfoodle a többieket.Persze egyiküket sem lepte meg, amikor még a felderítők aznap jelentették, hogy a

farönköket máris felvontatták az észak-nyugati gerincre. Az aprótermetű gnóm erremindössze ennyit

mondott:– Makacs egy társaság.

21

KÉT SISAK

A gyémántkemény él fogva tartotta tekintetét, a ragyogó penge kikristályosította gondolatait.Drizzt az aprócska barlangban üldögélt, ölében Jéghalállal – Bruenor sisakját a földbe szúrt

botra akasztotta. Odakint ragyogó és tiszta volt az idő, bár csípős szél fújt, és kicsinyfelhőpamacsok rohantak a kék égen.

A szél lüktetést hozott magával – az élet leheletét.Drizzt Do'Urdent egyszerre szégyenkezett és dühöngött emiatt. Itt kellett rejtőzködnie,

elbújva a megnyugtató sötétségben, érzelmeit olyan fal mögé rejtve, amelyen nem törhettekát.

Tarathiel és Innovindil ezt a falat ostromolták meg. Megbocsátásuk, nagylelkűségük,lenyűgöző – És hatékony – harci táncuk arról győzködte Drizztet, hogy el kell fogadniameghívásukat – mind a támadó orkok elleni közös ügy, mind saját érdekében.

Tudta, hogy csak a két elf révén kecmereghet ki az Ellifain szőtte sötétségből. Csak a két elfrévén dolgozhatja fel magában valamiképpen azt a rettenetes pillanatot, ott a kalózokrejtekhelyén.

De a válaszoknak és az ügy lezárásának keresése azt jelentette, hogy ki kell mozdulnia asebezhetetlenség fala mögül, amit a Vadász húzott fel.

Drizzt tekintete Jéghalál gyémántkemény éléről az egytülkű sisakra rebbent.Szinte azonnal megpróbált félrekapni a tekintetét – de ez mit sem számított, mivel úgyis

csak a sisakot látta maga előtt. Látta, ahogy a torony összeomlik. Látta, ahogy Ellifainösszeesik. Látta,

ahogy Kopáncs lerogy. Látta, ahogy Zaknafein alázuhan.Az évek alatt felgyülemlett összes fájdalom rázúdult Drizzt Do'Urdenre, ahogy ott üldögélt a

kicsiny barlangban. Csak amikor valami nedvesség csíkot hagyott az arcán; akkor ébredt rá,hogy az évek során milyen kevés könnyet is ejtett. Csak amikor a könnyek kiélesítettéklátását, csak akkor ébredt rá, hogy milyen hatalmas fájdalom lakozott benne.

Újra és újra eltemette magában a fájdalmat; a harag fátyla alá rejtette, amikor Vadásszávált, amikor a kín maga alá gyűrte volna. És ennél többet is rejtett a remény fátyla alá –ráeszmélt,

hogy ezt finomabban, de nem kevésbé önpusztítóan tette –, a logikus és eltökéltfelismerést, hogy az áldozatok elfogadhatóak, ha alapelvei töretlenül megmaradnak.

A jó halál képét.Drizzt mindig is azt remélte, hogy jó halála lesz – gonosz ellenségekkel csatázva vagy egy

barátját megmentve veszti életét. Ez a halál magában hordozta a becsületet és egyben alegigazabb örökséget, amit csak ismert. Halhat meg valami nemesebben, mint Zaknafein?

De ez sem enyhítette a veszteségek kínját. A kövön üldögélő Drizzt Do'Urden, akiszándékosan rontotta le a haragból és reményből emelt falat, csak ekkor kezdte felmérni,hogy valójában

sosem siratta meg Zaknafeint, sem a többieket.És a felismerés súlya alatt görnyedve, gyávának érezte magát. Egy aprócska mozdulattal

kezdődött, a drow vállának picinyke rándulásával. Először csak halk sóhaj hallatszott, egyleheletnyi horkantással.

Drizzt Do'Urden most először nem állt meg itt. Első alkalommal nem engedte, hogy aVadász a szíve köré kőfalat húzzon, és nem engedte, hogy alapelveinek és szándékainakigazolása eltompítsa az éles fájdalmat. Első alkalommal nem hátrált meg az ürességtől és atehetetlenségtől: nem ölelte keblére őket, de nem is futott el előlük.

Sírt Zaknafeinért és Kopáncsért. Sírt Ellifainért, mind közül a legtragikusabb veszteségért.Átgondolta saját életét – most először nem engedett a sajnálatnak, és félredobta a szokásosbúsongást, hogy miért nem térítette el barátait a hegyi kalandtól, hogy miért nem terelte őketegyenesen Mithrill Csarnok felé. Mindannyian figyelő tekintettel járták az utat. Mindannyian

ismerték az út veszélyeit, és számítottak az elkerülhetetlenre. A körülmények és abalszerencse vezette Drizztet az összeomlott toronyhoz és elvesztett barátja sisakjához. Útjasorán elérkezett élete legszomorúbb napja, a pillanat, amikor az elképzelhető legnagyobbveszteség érte. Egy pillanat alatt szinte mindenkit elvesztett, aki kedves volt neki: Bruenort,Wulfgart, Catti-brie-t és Regist.

De nem siratta meg őket.Ehelyett elfutott a fájdalom elől. Felhúzta a Vadász falát, felépítette az önigazolást, hogy

tovább tudjon harcolni – még jobban is, mint előtte –, és hogy megfizessen az ellenségeinek.Ez a módszer igaznak bizonyult. Volt célja és tagadhatatlanul hatékonyan működött.Amikor a fal leomlott, és könnyei ömleni kezdtek, Drizzt valahol nagyon mélyen megértette,

hogy egyben ára is volt. A szívével fizetett érte.A harag kövei mögé rejtőzve megtagadta magától az élet örömét. Csak ez választotta el az

orkoktól, akiket megölt. Csak ez szabott igaz célt a háború folytatásának, ez volt csupán a jóés

gonosz, az igaz és hamis közti különbség.Csak ez homályosította el Ellifain elestét.Csak ez tette lehetővé, hogy minden összefolyjon a Vadász szőtte fátyol mögött.Drizzt ekkor Artemis Entrerire gondolt. Ősellenségére... alteregójára? A Drizztben rejtőző

Vadász valójában Entreri volt, az ember, akit annyira elöntött a fájdalom és a harag, hogysaját szívét is megtagadta? Vajon Drizztnek az a. végzete, hogy erre a szenvedélymentesútra lépjen?

Drizzt hagyta, hadd csorogjanak könnyei. Sírt mindegyikükért, és sírt önmagáért, az őszinteveszteségért, ami minden örömtől megfosztotta szívét. Valahányszor felhorgadt benne aharag, mindannyiszor elfojtotta. Valahányszor előtört benne a kép, ahogy pengéje leszeli egyork fejét, felidézte a mosolygó Catti-brie-t, a mindentudóan rákacsintó Bruenort, a hegyiösvényen ügető és Tempus dalát zengő Wulfgart, vagy a Maer Dualdon partján heverő,lábujjára kötött zsinórral horgászó Regist. Drizzt a kínok dacára előszólította az emlékeket.

Alig-alig érzékelte az éj leszálltát hirdető egyre sötétebb árnyakat, ahogy ott hevert, valaholaz álom és az emlékek határán.

Mire ismét megvirradt, Drizzt elég erősnek érezte magát, hogy megtegye az első lépéseketa táborukat elköltöztető elfek követéséhez szükséges úton. Az első lépéseket ahhoz, hogyelfogadja

meghívásukat, és csatlakozzon hozzájuk a közös ügy érdekében.Eltette szablyáit és felcsatolta köpenyét, majd a barlangnyíláshoz lépett, ahonnan

visszanézett.Drizzt kesernyés mosollyal az arcán emelte le Bruenor sisakját a földbe szúrt karóról. A

kezében forgatta, és olyan közel emelte az arcához, hogy érezze Bruenor illatát. Majd ahátizsákjába tömte, és elhagyta a barlangot.

Néhány lépésre járt már csak a bejárattól, amikor megtorpant és majdnem elnevette magát,amikor lepillantott csupasz, kérges talpára.

Egy pillanattal később a drow már a kezében tartotta csizmáját. Elmerengett azon, hogyfelvegye-e – végül azonban a fűzőinél fogva összekötötte, és a vállára vetette őket.

Talán rátalál majd a boldog középútra.Amikor Drizzt éppen kezében forgatta Bruenor sisakját, nem is olyan messze tőle valaki

hasonlóképpen tanulmányozott egy másfajta páncélozott fejfedőt. A sisak fehér volt, akár acsont és

egy koponyára emlékeztetett, groteszken megnyúlt szemgödrökkel. A sisak "álladzója"messze túlnyúlt Obould állán, védelmet adva torkának is. A meghosszabbított szemnyílásokadták a fej-

fedő legegyedibb vonását, mivel nem üresen tátongtak. Tökéletesen áttetsző, üvegszerűanyag fedte őket.

– Üvegacél – magyarázta Arganth az orknak. – Nincs lándzsa, ami átfödné. Még a nagytörpe nyílpuska lövedéke sem üti át.

Obould halkan felmordult csodálatában, miközben kezében forgatta a sisakot. Majd lassanfelemelte és a fejére illesztette. A sisak a fejébe csúszott, egészen a járomcsontjáig.

Arganth felemelt egy fémmel szegett sálat.– Tekerd ezt a nyakad köré, és a sisak pontosan megül a fejeden – magyarázta a sámán. –

Nem lesz egyetlen rés sem.Az üvegacél lencsék mögött Obould szeme összeszűkült.-Kételkedsz a képességeimben?! – dörögte.– Nem lesz rés – erősködött Arganth bátran. – Obould Gruumsh reménysége! Obould a

kiválasztott.– És Gruumsh megbünteti Arganthot, ha Obould elbukik? – kérdezte az ork király.– Obould nem vall kudarcot – felelte a sámán, kitérve a válasz elől.Obould ejtette a témát, és figyelmét inkább a látszólag végtelen ajándékfolyamra fordította.

Valahányszor ökölbe szorította a kezét, érezte a markába gyűlő többleterőt; a repedezettsziklákon

megtett minden könnyed lépése felfokozott egyensúlyérzékére és gyorsaságáraemlékeztette. Lemezvértje alatt varázslatos, könnyű inget és nadrágot viselt, amelyekmegvédték őt a tűztől és a

jégtől – legalábbis a sámánok szerint.A sámánok áthatolhatatlan védelemmel ruházták fel, és mindennek ellenálló páncélzatot

adtak rá.De Obould tudta, hogy nem engedheti, hogy ez a tudat átjárja gondolatait, különben

ébersége lanyhulni fog.– Tetszik? – kérdezte Arganth, és izgatott hangja szinte sipítássá erősödött.A még mindig morgó Obould levette a sisakot, és átvette a fémszegélyes sálat a sámántól.– Obould elégedett.– Akkor Gruumsh is elégedett! – kiáltotta Arganth.Ezzel eltáncolt, vissza a sámánok várakozó csoportjához, akik mindannyian izgatottan

suttogtak. Obould úgy sejtette, hogy máris azon törik a fejüket, miként tegyék még erősebbéistenkirályukat. Az ork király reszelős hangon felnevetett. Korábban mindig alázatot követeltés ezt félelemmel, valamint erővel vívta ki. Az egyre erősödő fanatizmus azonban valamiegészen mást jelentett.

Remélhet ennél többet egy király?Obould tisztában volt vele, hogy az efféle fanatizmushoz várakozás is társult. Az ork király

végigjáratta tekintetét a sötét hegyeken. Arra kényszerült, hogy északnak meneteljen – éjjelés

nappal, megállás nélkül –, mivel nagyszabású terveit veszély fenyegette.Obouldnak pedig szándékában állt felszámolni ezt a veszélyt.A nyugatra vetett gyors pillantás elárulta Tarathielnek, hogy a szerencséjét kísérti, mivel a

nap alsó karimája már majdnem megérintette a láthatárt, Innovindillel közös táborukat pedigmég mindig nem érte el. Amikor a nap lenyugszik, le kell szállnia Pirkadattal, mivel azéjszaka sötétjében nem volt könnyű repülni, még az éles szemű elfnek sem.

Tarathiel vére szinte lüktetett a vadászat izgalmától – vagy egy tucat ork rohangált rémültena lenti hegyi ösvényeken –, amit csak fokozott a tudat, hogy Drizzt Do'Urden is errefelé jár.Miután együttes erővel sikerült visszafordítaniuk az ork törzset a Világ Hátához, a drow ismételment, Tarathiel és Innovindil pedig napokig nem látták őt. Az idekint vadászó Tarathielazonban ma

észrevette Drizztet, amint a barlang felé tartott, ahol ő és Innovindil ütötte fel új táborát.Drizzt intett az elfnek – persze ez még nem jelentett végleges megnyugvást, de Tarathieltöbb

reménykeltő jelet is észrevett. Drizzt elvesztett barátja sisakját is magával vitte – az elfészrevette a drow vállán viselt zsákból kikandikáló tülköt –, valamint a vállára vetettecsizmáját is.

Vajon a két elf ostroma hatására kezdett megtörni ellenállása?

Tarathiel egy újabb győzelem hírével – még ha kis győzelem hírével is – szeretett volnavisszatérni Innovindilhez, és remélhetően Drizzthez. Úgy tervezte, hogy legalább négyskalpot szerez, mielőtt hazatérne. Kettőt már begyűjtött, és mivel vagy egy tucatnyi jelöltrohangált odalent, nem tűnt valószínűtlennek, hogy kívánsága teljesül.

Az elf kényelmesen elhelyezkedett nyergében, és íját célra emelte, de az orkok bevettékmagukat egy keskeny sziklajáratba és eltűntek szem elől. Tarathiel félkört írt le Pirkadattal,átsuhanva a hasadék fölött, és látta, hogy a teremtmények még mindig rohannak. Pegazusátmegfordította, és a járat fölé kormányozta, követve annak futását és ismét felemelte íját.

Íjhúr pendült, de Tarathiel elvétette a célt, mivel a hasadék és a kiszemelt ork is jobbrakanyarodott. Az elfnek ismét kört kellett leírnia, hogy ne repüljön túl a menekülőkön.

Hamarosan ismét megpillantotta őket, és nyila ezúttal célba talált, végezve harmadikáldozatával. Hátasával azonban ismét széles ívben kellett fordulnia. Tarathiel nyugatra, alenyugvó nap felé tekintett, és tudta, hogy már nem maradt sok ideje.

Ismét lecsapott a rohanó orkokra. A kőfalú járat ereszkedni kezdett, követve a hegyoldalívét, két magas kőszál között haladva el, amelyeken túl nyílt terep terült el. Tarathiel úgyvélte, hogy elkaphatja őket, ahogy kijutnak a járatból és kiszemelheti azt a célpontot, akinagyjából a barlangjuk felé menekül.

A szélesen mosolygó, gyilkolásra kész Tarathiel a két sziklaszál közti résbe irányítottaPirkadatot.

Alig ért be közéjük, két hosszú rúd bukkant fel előtte, mindkét oldalról, átlósan elzárva azutat. Amíg Pirkadat belé nem robbant, az elf észre sem vette, hogy a rudakra hálóterősítettek.

A pegazus döbbenten felnyerített, majd a hátas és Tarathiel egyetlen gombóccá gyűrődött ahálóban – a pegazus szárnyai az állat teste alá szorultak. Még egy villanásnyit repültek előre,majd mögöttük a rudakat ismét keresztezték, teljesen bezárva a csapdát – azután az egészkészség a földre hullott.

Amint leértek, Tarathiel kicsavarta testét és Pirkadat alá küzdötte magát – a pegazus alattiszabad teret kihasználva kivonta kardját és nekiállt szétvagdosni a hálót. Az elf átmetszettnéhány fonalat és kikászálódott a csapdából. Körülnézett, arra számítva, hogy ellenségeimindjárt megrohanják.

Azután levegő után kapott, mert észrevette a háló rúdjait tartó lényeket – akik nem orkokvoltak, hanem két déróriás.

Ők azonban nem mozdultak, mire Tarathiel megpördült és nekiállt szétszabdalni a hálót,kétségbeesetten próbálva kiszabadítani Pirkadatot.

Mozdulata félbeszakadt, amikor fáklyák lobbantak körülötte.Megdermedt és teljes egészében felmérte a csapda komolyságát.Az elf lassan eltávolodott a vergődő pegazustól, majd elkezdett körözni Pirkadat körül,

előrenyújtott karddal védve őt, miközben szemét le nem vette a fáklyavivők köréről – amindmegannyi csúf orkról. Felültették, ő pedig beleszaladt a csapdába.

Fogalma sem volt, hogy miként kerülhetnének ki innen. Visszapillantott a pegazusra, éslátta, hogy Pirkadatnak sikerült valamelyest előrehaladást elérnie – de annyi biztos, hogynem lesz elég gyors. Az elf tudta, hogy vissza kell mennie, és még többet le kell vágnia ahálóból – ezért megfordult.

Pontosabban csak szeretett volna.Mert ekkor az orkok fala mögött egy olyan tartású és hatalmú lény jelent meg, akit Tarathiel

egyszerűen nem hagyhatott figyelmen kívül. A gyönyörűen megmunkált, tüskés, barázdáltlemezvértet, hosszúkás szemnyílású, ragyogó fogsorú, koponya formájú sisakot viselőnagydarab ork előlépett. Tarathiel észrevette a böszme alak jobb válla fölött átlósankikandikáló hatalmas kard

faragott markolatát.– Obould! – kezdtek kántálni az orkok. – Obould! Obould! Obould!Ezt a nevet Tarathiel jól ismerte – mint ahogy valószínűleg az Ezüst Gyepűkön élő összes

evilági lény is: az ork király nevét, aki térdre kényszerítette a hatalmas törpe fellegvárat.

Tarathiel legszívesebben visszafordult volna Pirkadathoz és a hálóhoz. Tudta, hogy eztkellene tennie, de nem tehette. Képtelen volt levenni tekintetét a fenséges Sokvesszős

Obould királyról.A nagytermetű ork megindult Tarathiel felé, és vaskos jobb keze felfelé lendült,

megmarkolva kardja faragott markolatát. Az ork lassan kinyújtotta kezét, előhúzva pallosát. Afegyvert kicsusszant a tokból, majd Obould vízszintesen a feje fölé emelte.

Még mindig közeledett – szinte alig lassított –, és arckifejezése egy szemernyit semváltozott – már amennyire ezt Tarathiel a széles szemréseken át meg tudta ítélni. Amagabiztos ork fegyverét egy gyors mozdulattal maga mellé lendítette.

A penge lángra lobbant.Tarathiel szabad kezével a lapockájához nyúlt, megérintve hajítótőrének markolatát. Tudta,

hogy gyorsan kell végeznie az orkkal – így megdöbbentheti a nézőket, és elég időt nyerhetahhoz, hogy visszajusson Pirkadathoz. Félelmeit félrelökte és a közeledő orkottanulmányozta, rést keresve annak védelmén-bármiféle rést.

Egyedül a véreres szemek tűntek sebezhetőnek – nem lesz könnyű dobás, de Tarathielnem hibázhat.

Előhúzta a tőrt tokjából és karját közönyös mozdulattal oldala, mellé ejtette, elrejtve afegyvert a markában, alkarjához szorítva a pengét.

Obould alig tizenöt lábnyira járt már, és jelét sem mutatta, hogy lassítani vagy beszélniakarna. Az ork újabb lépést tett meg hosszú lábaival.

Tarathiel karja meglendült, és az apró tőr pörögve útra kelt.Obould nem mozdult elég gyorsan, hogy kitérjen, vagy hárítson, de teste hirtelen

megfeszült, és a király még csak nem is pislogott.Tarathiel azonnal oldalra lépett, vissza Pirkadat felé – úgy hitte, hogy dobása a földre küldte

a hatalmas teremtű alakot. De alig lépett egyet, a becsapódás hangja eljutott a fülébe. A tőrhegye nekicsattant az áttetsző üvegacél lencsének, és ártalmatlanul lepattant róla.

A rettenetes koponyasisak fogsora mögött Obould király vigyorra húzta száját, és lelkesenfelmordult.

Tarathiel azonnal megtorpant és megpördült, hogy fogadja az ork villámgyors rohamát.Lebukott a király meglepően fürge egykezes vágása elől, érezve a feje fölött elsuhanó lángokhevét.

Ahogy Obould az elf fölé lépett, Tarathiel kardja az ork hasa felé döfött.De az ork nem ugrott hátra, hanem ismét bízva páncéljában, két kézre fogta kardját, és a

másik irányból átlósan lefelé csapott vele.Tarathiel pengéje célt ért, de mielőtt oldalra csúsztathatta volna, hogy rést keressen, vagy

egyszerűen csak keményebben döfhesse a vértbe, kénytelen volt felugrani és körbepördülni– minden izma vadul dolgozott, hogy távol tartsa testét az ork csodálatos kardjától.

Már háttal állt Obouldnak, de nem fejezte be a pörgést – ehelyett villámgyorsan előreugrott.Erezte ellenfele éhségét, az üldözés vágyát – És váratlanul visszapördült, irányt váltva,miközben

lekuporodott, és a mögötte imbolygó Obould eldübörgött mellette. Az elf ismét fordult éskardjával vadul lecsapott Obould törzsére – hátulról. Az ork felordított, miközben megpördült,hogy hárítson – pallosa lángcsóvát húzva, vad süvítéssel szelte a levegőt.

Tarathiel azonban nem hagyta ott a lábát, de nem is mozdította – ehelyett hátradobtamagát, karját széttárva. Még repült, amikor a halálos tűzkard elvillant a földdel szintepárhuzamoson, a mellkasa és arca fölött. Majd lenyűgöző fürgeségről és lábizmokról tévetanúbizonyságot, az elf szinte azonnal függőleges helyzetbe lendült, és kardjával kétszerelőredöfött.

Szikrák repkedtek, ahogy a remek elf penge nekicsattant az ork király fekete páncéljának –de egyik találat sem okozott sérülést Obouldnak, és még csak le sem lassította.

A pallos ismét jött, és Tarathiel ismét hátradobta magát – a fárasztó mozdulatból egy okoshátralépéssel mozdult ki. Obould nem lendítette meg ismét a feje fölött a pengét, de kardjaegy pillanatra sem hagyta nyugodni az elfet.

Tarathielnek azonban volt egy előnye – a fürgesége – És tudta, hogy ha nem hibázik, akkorképes távol tartani azt a rettentő kardot. Időt kell nyernie, ki kell használnia az adódólehetőségeket, és reménykednie kell abban, hogy a hatalmas ork idővel kifárad. Védekezniekell, egy lépéssel mindig megelőzve ellenfelét, egészen addig, míg az irdatlan kard vámotnem szed Obould erős karján – És amikor az majd egyre lanyhábban emelkedik,Tarathielnek meg kell találnia a páncélöltözet gyenge pontját, azt a pontot, ahol haláloscsapást mérhet az orkra.

Az elf mindezt egy szemvillanás alatt megértette, de az oldalra, a még mindig a hálóbagabalyodva küzdő Pirkadatra vetett pillantása emlékeztette arra, hogy nincs bővében azidőnek.

Obould máris jött, maga előtt terelve az elfet. Tarathiel hirtelen oldalra váltott,pörögve-forogva kerülve meg a döfködő pallost. Amint érzékelte, hogy a hatalmas fegyvermögé lendül, az elf a földre vetette magát, és egy váratlan mozdulattal az ork vaskoslábaihoz gördült, megpróbálva felbuktatni ellenfelét.

Ennyi erővel akár két, egészséges tölgyet is megpróbálhatott volna kidönteni – Obould mégcsak meg se rezdült, ellenben a becsapódástól az elf válla elzsibbadt.

Tarathiel gyorsan feldolgozta a meglepetést, és ide-oda hengergőzött az ork lábainál, nemnyitva rést védelmén, ahol a suhogó pallos átjuthatott volna. Sikerült talpra szökkennie, ésvédőállást vet fel, miközben Obould megpördült, hogy szemtől szembe kerüljenek.

Az ork hirtelen felbömbölt és már jött megint, majd megint – Tarathiel pedig táncolt és kitért,miközben rést keresett Obould védelmén, és azt leste, fárad-e vajon az ork király.

De nagy meglepetésére azt látta, hogy Obould még csak most lendült bele igazán a harcba.Innovindil némileg nyugtalanul pillantott a lenyugvó napra, tudva, hogy Tarathielnek már

meg kellett volna érkeznie. Kiment a barlang elé, hogy ott várja – nagyjából sejtette, hogypárja merrefelé tereli az esetleges ellenfeleket, és kiszámította azt is, hogy miként segíthetnétársa vadászatát.

De sem az üldözőnek, sem az űzötteknek nem volt nyoma. A nap pedig egyre lejjebbbukott, ami hamarosan a földre kényszeríti a pegazust.

– Hol vagy, szerelmem? – suttogta az elf nő az esti szélbe.Észak felé egy sötét árnyat vett észre, és elmosolyodott – némileg megnyugtatta, hogy

Drizzt Do'Urden az üldözöttek oldalába került.Azt mondogatta magában, hogy Tarathiel nyilván a közelben van, és hamar felidézte azokat

az eseteket, amikor vakmerő társa elrohant az éjszakába, hogy orkokra vadásszon. Ó,Tarathiel

mennyire szeretett orkokat ölni! Innovindil tehetetlenül és idegesen felsóhajtott, csendbenmegígérve magának, hogy alaposan megmossa párja fejét, amiért ennyire megriasztotta.Innovindil

elindult, felfelé a gerincen, amelyről jobb kilátás nyílt az észak-nyugatra elterülő tájra.Hamarosan meghallotta a kántálást, amely olyan volt, akár az egyre erősödő mennydörgés

tompa morajlása. "Obould! Obould! Obould!" – zengték a reszelős hangok, és bár Innovindilkezdetben nem ismerte fel a nevet, azt tudta, hogy orkok vannak a közelben... méghozzátúlságosan sok ork.

Megszokott esetben a gondolat nem izgatta volna az elfet.Megszokott esetben úgy vélte volna, hogy Tarathiel a közelben rejtőzik, és valószínűleg

éppen az orkok létszámát próbálja megbecsülni, olyan gyenge pontokat keresve, amelyeketők ketten

kihasználhatnának. De valamilyen oknál fogva Innovindilnek az a halvány sejtése támadt,hogy valami nincs rendjén, hogy Tarathiel nem húzódott be egy biztonságos sziklafal mögé.

Talán az egyre erősödő "Obould! Obould!" kántálás volt az oka – a kiáltásban éhség ésegyben ujjongás keveredett. Talán csak az egyre sötétebb éjszaka meghosszabbodó árnyaiokozták ezt az érzést. Bármi volt is az oka, Innovindil azon kapta magát, hogy ismétmozgásba lendül, és olyan gyorsan fut, ahogy csak tud a repedezett és sziklás emelkedőn –egyre közelebb jutva a távoli kántáláshoz.

Amikor végre elérte az északi gerincet és átjutott rajta, majd folytatta útját lefelé azegyenetlen talajon, ez elf szíve kihagyott egy ütemet. Az alatta elterülő sziklás völgyben többtucatnyi, kört formázó és kántáló ork fáklyája lobogott.

Innovindil ekkor már felismerte a nevet, de még nem jutott el tudatáig, hogy mindez mit isjelent. Tekintete végigpásztázta a sorokat, majd középre rebbent – És érezte, hogy szívébefájdalom hasít. Mert ott volt Tarathiel, aki lebukott és kitért, de mindig csak egytöredékpillanattal előzve meg a tűzben égő pallost. Mögötte, az árnyak között ott küszködötta hálóba gabalyodott Pirkadat.

A levegőért kapkodó Innovindil hátát egy sziklatömbnek vetette – valósággal hipnotizálta aküzdő felek tánca, és a nézők jelentette látvány. Szerelme és barátja lebukott, oldalragördült, gyönyörű ívben pördült, majd előreugrott és támadott – kardja villant és szikrákatvetett.

Majd ismét lebukott – a pallos csak egy hajszállal süvített el felette.Innovindil az orkok gyűrűjét fürkészte, módot keresve arra, hogy miként törhetné át– hogy

miként juthatna le Tarathiel mellé. Némán átkozta magát, amiért Pirkadatot új barlangjukbanhagyta, és arra gondolt, hogy gyorsan elrohan repülő hátasáért.

De vajon Tarathiel képes kitartani ilyen sokáig?Innovindil délnek indult, majd megtorpant és visszafordult észak felé. Majd rádöbbent, hogy

nincs más választása, így ismét dél és a barlangjuk felé pördült – majd visszanézett, ésgyors imát küldött az elf isteneknek, hogy óvják meg Tarathielt.

De ismét megtorpant, mert ismét hipnotizálta a harc, a tánc hevessége. Tarathiel elsuhantObould mellett, és erős döfést irányzott felé, de a pallos keresztbe villant a hátráló elf előtt.

Innovindil pislogott – És tudta, hogy Tarathiel is –, mivel a kardtüze váratlanul kihunyt.Innovindil szeme kidülledt, miközben szája néma sikolyra nyílt – rájött, hogy az elsötétedés

egyetlen pillanatra ugyan, de mégis használhatatlanná tette Tarathiel látását, aki még mindigaz utolsó tűzvillanásra figyelt, és azt hitte, hogy a penge még mindig odalent van.De már nem volt ott.Hanem magasra lendült, a másik irányba.– Obould! Obould! Obould! – kántálták az orkok hatalmas és ravasz vezérük nevét.A termetes ork előreugrott, és lesújtott kardjával, hatalmas, átlós ívet írva le.Tarathiel hátraugrott, és amikor nem repült el az ütés erejétől, Innovindil egy pillanatra azt

hitte, hogy valahogy sikerült kitérnie a csapás elől. Tudta, hogy ez lehetetlen, de párja mégmindig az ork király előtt állt.

Miként hibázhatta el Obould a csapást?Nem hibázta el. Nem hibázhatta el. A visszafojtott lélegzettel figyelő, mozdulatlan InnovindilTarathielt nézte, aki tökéletesen némán állt – az elf nő még ilyen messziről is látta, hogy

meghökkenve mered maga elé.A csapást nem hibázta el: a hatalmas kard átmetszette a kulcscsontját, majd balról jobbra,

átlósan lefelé folytatta útját, hogy a másik oldalon, valamivel a bordák felett törjön elő. A mégmindig hitetlenkedő elf két darabra hullott – törzse balra zuhant, lábai pedig megrogytakalatta.

– Obould! Obould! Obould! – sikoltották őrjöngve az orkok. Innovindil is sikoltott. Hatalmasatugrott, és rohanni kezdett lefelé a sziklás lejtőn, előrántva karcsú kardját.

Vagy legalábbis megpróbálta – mert ekkor oldalról valaki rávetette magát. Mielőtt földetérhetett és felsikolthatott volna meglepetésében, egy karcsú, de erős kéz tapadt szorosan aszájára. Egy pillanatig hiábavalóan küzdött – addig, amíg fel nem ismerte a fülébe suttogóhangot.

Drizzt Do'Urden továbbra is a földre szorította a nőt, és addig mondogatta, hogy mindenrendben, amíg a nő izmai el nem ernyedtek.

– Semmit nem tehetsz – mondta a drow újra meg újra. – Semmit nem tehetünk.Ülő helyzetbe rántotta Innovindilt, és együtt néztek le a sziklás völgyre, ahol az ork király –

akinek kezében ismét lángra lobbant a kardja – odalépett Tarathiel kettévágott testéhez, ahol

újabb hálókat dobtak szegény Pirkadatra, a földre kényszerítve a pegazust, és ahol óriások,valamint több tucat ork ujjongott és táncolt a fáklyafényben.

Ok ketten még sokáig, nagyon sokáig ültek ott, hitetlenkedve bámulva – És bár Drizzt olyanerősen fogta Innovindilt, ahogy csak tudta, az elf nő válla mégis rettenetesen rázkódott azokogástól, ahogy a bánat, a csüggedés és a fájdalom maga alá gyűrte.

Mivel Innovindil tekintete a lenti rettenetes látványra szegeződött, nem láthatta, hogy a hátamögött Drizzt is zokog.

NEGYEDIK RÉSZ

ÉS ELJŐ A SÖTÉTSÉG

Néztem, ahogy Obould kardja lesújt.Védtelen szívvel néztem, ahogy ismét barátok kerülnek veszélybe – És szívemet ismét

kettéhasították.Ismét minden zűrzavarba fúlt, amelyet csak fokozott a legérzékenyebb és legsebezhetőbb

pontjaimat döfködő kín, a szurkáló és égető kín – elhulló barátaim felvillanó képe. Tudom,hogy építhetek kőfalat, amivel elzárhatom ezeket a képeket, a haragfátylát borítva rájuk.Elrejthetem őket szemem és szívem elől – de nem vagyok benne biztos, hogy amegkönnyebbülés megéri-e az árat.

Ez az én dilemmám.Tarathiel halála Tarathiel ügye volt. Tudom, hogy ez nyilvánvaló, de gyakran kell

emlékeztetnem magam erre az igazságra. A világ nem az én játszóterem, nem egy színpad,ahol az én mulatságomra és szomorúságomra játszanak darabokat, és nem egy elvontgondolat Drizzt Do'Urden elméjében.

Bruenor eleste sokkal keserűbb volt Bruenornak, mint nekem.Mint ahogy Zaknafeiné is az volt Zaknafeinnek, vagy a többieké a többieknek. Ettől az

igazságtól függetlenül azonban létezik saját érzékenységem, saját látásmódom, sajátfájdalmam és önnön zavarodottságom. Hiszem, hogy a világot csak saját szemünkönkeresztül tudjuk szemlélni. Létezik beleérzés és együttérzés; gyakran tudatosan törekszünkarra, hogy egy barátot vagy ellenséget megértsünk – ez fontos eleme az igazság és améltányosság elvének, a közérdeket helyezve saját kívánságaink és igényeink elé. De végsősoron minden dolgot saját magunk érzékelünk a saját magunk módján, és minden, amitlátunk sokkal fontosabb nekünk, mint másoknak; még akkor is, ha valaki más élete egysorsdöntő pillanatának vagyunk szemtanúi.

Ebben a felismerésben tagadhatatlanul ott rejlik az önzés, de mégsem menekülök azigazság elől, mivel én nem tehetek semmit ez ellen – mint ahogy más sem. Amikorelveszítjük egyik szerettünket, a hasogató kín a miénk is. Biztosra veszem, hogy a szülő, akilátja szenvedő gyermekét, éppen úgy szenved, ha nem jobban, mint kínban fürdő gyermeke.

Ebben a pillanatban magamhoz ölelem ezt az önzést, és felteszem a kérdést magamnak:vajon Tarathiel bukása nem figyelmeztetés vagy próba volt-e? Bátran feltártam a szívem,amelyet darabokra szaggattak. Vajon ismét visszaváltozom azzá a lénnyé, aki lelkemet kőbeágyazta, áthatolhatatlan burkot húzva köré, megvédve az efféle fájdalomtól? Vagy ez aváratlan és előreláthatatlan veszteség a lelkemet teszi próbára, feltárva, hogy el tudom-efogadni a sors

kegyetlenségét, és hogy tudok-e ragaszkodni elképzeléseimhez, alapelveimhez ésreményeimhez, szemben ezekkel a fájdalmas emlékképekkel?

Úgy hiszem, hogy mindenkor döntéseket hozunk – különböző súlyú döntéseket. Mindennap, minden tíznap, amikor szembekerülünk valamivel, olyan választási lehetőségekrebukkanunk, amelyek alapvetően két utat jelölnek ki. Bármelyik utat is választjuk – akár azt,amelyet jobb és derűsebb időkben fektettünk le magunk elé, alapelveinkre és hitünkre építve,akár azt, amelyik könnyebbnek tűnik, kevesebb konfrontációt és több félmegoldást kínálva –mindkettő érzelmi

és fizikai síkon érint minket. Az egyének és gyakran a társadalmak is elzárkózássalreagálnak a fájdalomra és a félelemre, feláldozva szabadságukat és a gyakorlatiasságothelyezve az alapelvek fölé.

Én is ezt tettem Bruenor eleste óta? Az a vadászó lény, akivé váltam, nem volt más, csakegy taktika, hogy megszabaduljak a kínoktól?

Néhány évvel ezelőtt véletlenül alkalmam nyílt arra, hogy Ezüstholdban tanulmányozzam avidék történelmét, hogy szemügyre vegyem a lehetőségeket, amivel háborúk idején ez acsodálatos közösség szembesült. Amikor a fenyegetés alatt álló Ezüsthold elzárkózott és

félredobta felvilágosult alapelveit – főként azt a felismerést, hogy az egyéni cselekvésekfontosabbak az adott faj hírnevénél –, a történészek erről az időszakról nem éppen hízelgőennyilatkoztak, és az eredmény sem adott okot dicsőségre.

Azt hiszem ugyanez elmondható Drizzt Do'Urdenről is – már ha bárki is veszi a fáradtságot,hogy törődjön ezzel.

Abban a barlangban, ahol Tarathiel és Innovindil ütötte fel táborát, és amelyet mostmegosztok a gyászoló Innovindillel, van egy tavacska. Amikor a tükörképemet nézem avízben, furcsamód Artemis Entrerire gondolok.

Amikor én vagyok a Vadász, az ösztönlény, a szívét védekezően bezáró harcos,nagyon-nagyon hasonlítok hozzá. Amikor lesújtok az ellenségre, azt nem személyesvédelmemben vagy a közösség érdekében teszem, nem a helyes és a helytelen, a jó és arossz felismerése vezeti kezem – hanem a harag. És ilyenkor nagyon hasonlítok ahhoz azárkózott és érzelem nélküli lényhez, akivel először a duergarok uralta Mithrill Csarnokalagútjaiban találkoztam. Ezekben az esetekben pengémet nem a lelkiismeret vezérli, ésnem az igazság hajtja előre. Nem: a fájdalom vezérli, és a harag hajtja.

És ilyenkor elvesztem önmagam.Látom a szemközt ülő Innovindilt, aki még mindig szeretett Tarathieljének elvesztét siratja.

Nem fut el gyásza és bánata elől.Magához öleli, és lénye részévé teszi – önnön egy darabjává válik, hogy birtokolja azt, amit

nem birtokolhat.Vajon megvan bennem az erő, hogy ugyanígy tegyek?Imádkozom, hogy így legyen, mivel most már tudom, hogy csak úgy menekülhetek meg, ha

átélem a fájdalmat.Drizzt Do'Urden

22

CSÜGGESZTŐ IDŐK

– Uh-ó – suttogta Nanfoodle a jogarőrnek.Amikor a jogarőr ránézett, a kistermetű gnóm állával a szakadék szélén beszélgető

csoportosulás felé bökött. Ott volt Torgar, Shingles, Catti-brie, Wulfgar, Banak és Tred. Trednemrégiben tért vissza Mithrill Csarnokból a Pikelről – És mindenről kétséget kizáróan amirabari párosról – szóló hírekkel.

Banak és a többiek éppen ekkor nézték a gnóm és Shoudra irányába – arckifejezésükkelkönyveket lehetett volna megtölteni.

– Ideje mennünk – suttogta Shoudra, és megragadta Nanfoodle vállát.– Nem – erősködött a gnóm, és elhúzodott. – Nem: nem fogunk elmenekülni.– Alábecsülöd…– Segítettünk nekik az itteni gondjuk megoldásában. A törpék ezt értékelik – közölte

Nanfoodle, és elindult a csoport felé.– A kezdetektől sejtettem – mondta éppen Pörölycsapó Torgar, amikor Nanfoodle

megérkezett, mögötte az óvatosan lépkedő Shoudrával – De ti még mindig nem sejdítititekaz igazságot arról az átokverte őrgrófról.

– Nem menekültünk el, nem igaz? – vágott vissza Nanfoodle.– Feltehetően elég eszes vagy ahhoz, te apróság, hogy béfogd a szádat – jelentette ki

Shingles, és hangjában legalább annyi fenyegetés rejlett, mint őszinteség, vagy együttérzés.– Lépésről lépésre

egyre nagyobb bajba rántátok magatokat. Ezek a népek tisztességesen bánnak majdvéletek, és hamarosan úton lehettek hazafelé.

– Már most úton lehetnénk hazafelé, ha így döntünk – replikázott az önfejű Nanfoodle. –Csakhogy nem tettük.

– Mert tökfilkók valátok? – kérdezte Torgar.– Mert hisszük, hogy hasznossá tehetjük magunkat – vágott vissza Nanfoodle.– A mi oldalunkon vagy az orkokén? – szólt közbe Kérgesüllő Banak. – Azért jövétek ide,

hogy tönkretegyétek a fémünket...legalábbis ezt mondá Regis háznagy.– Ez még azelőtt történt, hogy tudtunk volna az ork seregről – magyarázta Nanfoodle.A gnóm megpróbált összpontosítani, megtalálni önmaga belső magvát – igyekezett minél

nyugodtabban lélegezni, és közben azt mondogatta magában, hogy bíznia kell az igazságerejében.

– És ez igazolhatóbbá teszi a dolgot?! – dörögte Banak.– Pontosan azt a parancsot követve jöttünk ide, amiről beszéltél– vallotta be Csillagizzás

Shoudra. Előrelépett, Nanfoodle mellé állt, és sikerült annyi időre eltépnie tekintetét Banakszúrós pillantásától, hogy bátorítóan nézhessen apró barátjára. – Távozásod nagy félelmetés aggodalmat váltott ki Mirabarban – címezte következő mondatát egyenesen Torgarnak. –És egyben

jelentősen meggyengítette városunkat.– Ez nem az én gondom – felelte a makacs törpe.– Nem, nem az – ismerte el Shoudra. – Ez az őrgróf gondja, akinek védelmeznie kell népét.– Jobban védelmezné őket, ha különbséget tudna tenni barát és ellenség között – vágott

vissza Torgar, és zömök ujjával Shoudrára bökött.A jogarőr felemelte kezét, hogy lecsillapítsa a törpét, és intett.– Ez az idő nem alkalmas arra, hogy felelevenítsük vitánkat.– Én úgy látám, hogy éppen olyan jó, mint bármely más időpont.– Nem azért jöttünk ide, hogy felfordulást okozzunk... – kezdte a jogarőr.– A kicsike már beismerte – közöltre Tred, aki a híreket hozta....hanem azért, hogy tájékozódjunk – folytatta Shoudra. – Tudnunk kellett, hogy fenyegeti-e

veszély Mirabart: ezt nyilván megértitek. Lehet, hogy a kivándorolt törpék visszatérnek a

városunkba, hátuk mögött a Harcpörölyökkel.– Ostobaságokat szólasz – dörmögte Torgar.Shoudra válaszolni akart, de azután csak sóhajtott, majd bólintott.– A dolgokat úgy mondom el, ahogy a Mirabar biztonságáért felelős Elastul őrgróf látja –

magyarázta a jogarőr.– Ahogy én is mondám – felelte Torgar szárazon.– Csak akkor használtuk volna az oldatot, ha okot látunk arra, hogy Mirabart közvetlen

veszély fenyegeti – amit egyikünk sem tartott valószínűnek. És éppen ez a főzet volt az,amivel

Nanfoodle elpusztította az óriások katapultjait. Hát már ilyen gyorsan elfeledkeztetek asegítségünkről?

– Természetesen nem – mondta Banak. – Ami még fájdalmasabbá teszi ezeket a híreket.Háborúban állunk, ti pediglen barátként érkezétek ide, vagy ellenségként? Amikor vér folyik,nincsen középút.

– Barátként vagyunk itt – jelentette ki Nanfoodle habozás nélkül. – Hazaszaladhattunkvolna, de nem tettük. Szabadon mozogtunk az Őrző Völgyében, és már régen elindulhattunkvolna nyugat felé, mire Mithrill Csarnokból megérkezik a hír, hogy elszöktünk. De hogytehettük volna meg, amikor tudtuk, hogy közös ellenségünkkel csatáztok idefenn? Hogytehettük volna meg, amikor tudtuk, hogy értékes segítséget nyújthatunk nektek? Ne aRegisnek mondott pityókás szavaim után ítéljetek... sosem akartam megfertőzni MithrillCsarnok fémét. Ez olyan feladat volt, aminek teljes erőmmel ellenszegültem, amióta csakelhagytuk Mirabart, és amit csak azért vállaltam, mert reméltem, hogy meg tudomakadályozni a megvalósítását. És hasonlót mondhatok Csillagizzás Shoudráról is, aki mindigis Pörölycsapó Torgar és Zsindelyfi Shingles barátja volt.

Banak, Tred, Catti-brie és Wulfgar a mirabari törpékre néztek, akik egyszerre bólintottak,egyetértve Nanfoodle kijelentésével.

– Akkor mit tegyek véletek, apróság? – kérdezte Banak. – Engedjelek futni titeket, egészenMirabarig?

Nanfoodle Shoudrára nézett, majd mosolyogva felpillantott a törpére.– Ne. Vigyél Regis elé, hogy megmagyarázhassuk ügyünket.Ha kell, meg is béklyózhattok.A kezét nyújtotta a törpe felé, aki félrelökte.– Itt segéltetek nékünk. Időt nyerétek. – Ha futni akartok, most van itt az ideje. Félrenézénk

addig, míg már jó messze nem jártok.Nanfoodle ismét Shoudrára pillantott, mielőtt egyenesen belenézett volna a törpe szemébe.– Ha úgy gondolnánk, hogy nem segíthetünk többet, elfogadnánk nagylelkű ajánlatodat, jó

törpe. – Nanfoodle tekintete a gerincre villant, ahol már újabb farönköket halmoztak fel. – Elkell bánnotok azokkal az óriásokkal, és szerintem én segíthetek.

Úgyhogy én nem távozom, és elfogadom Regis háznagy ítéletét.– Úgy tűnik, hogy a kicsikének van egy terve – szólalt meg Catti-brie.Nanfoodle erre még szélesebben mosolygott.Regis hátradőlt kényelmes székében, öklére támasztotta állát, és rámeredt a térképekre,

meg az ábrákra, amelyeket Nanfoodle teregetett szét a padlón.– Nem értem – vallotta be, és Shoudrára nézett.A jogarőr ugyanolyan értetlennek tűnt, és csak a vállát vonogatta.– Mindig ilyen elvont? – kérdezte a félszerzet.– Mindig – vallotta be töredelmesen Shoudra.A Regis melletti székben ülő Tömbváll Iván egy halom másik ábra fölé görnyedt, és beletelt

némi időbe, mire rájött, hogy a másik három jelenlevő őt nézi.– Elég egyszerű – mondta a törpe, elsősorban Regisnek címezve szavait. – Legalábbis a

doboz. Elég egyszerű szerkentyű.– A nyitott végű fémhengerek sem lesznek bonyolultabbak – közölte Nanfoodle.– Ezzel egyetértek, de az általad kívánt mennyiséggel már nem – nézett a gnómról Regisre

Iván. – Mithrill Csarnok minden kohójának éjjel-nappal kellene működnie ahhoz, hogy időbenelkészüljenek vélük.

Regis erre megrázta a fejét – nem tagadóan, hanem még értetlenebbül.– Ha igazam van... – kezdte Nanfoodle.-Még azt sem tudod, hogy nyitottak-e azok az alagutak – felelte Regis. – Mint ahogy azt

sem tudod, hogy mit találsz ott, ha így áll a helyzet.– Akkor legalább hadd nézzem meg – felelte a gnóm.-Addig nem állíthatom rá a kovácsaimat erre a munkára, amíg biztosat nem tudunk –

jelentette ki a háznagy.Az elutasítás – vagy inkább az elutasítás megfogalmazása – miatt Nanfoodle olyan

szélesen vigyorgott, hogy szinte lerepültek hatalmas fülei.– Rendben, menj – engedett Regis. Lenézett a térképek és ábrák halmára, majd

hitetlenkedve és kétkedve megcsóválta a fejét. – Bolond ábrándnak tűnik az egész, de hátennél jobb nincs

a tarsolyunkban.Nanfoodle meghajolt, majd újra és újra megismételte a mozdulatot, mintha csak

boldogságában bólogatott volna – általában akkor tett így, amikor valamelyik hatalmasságlehetőséget adott neki arra, hogy egy újabb vad ötletét megvalósíthassa. Végül sikerültIvánra szegeznie pillantását – a törpe kézművesként olyan hírnévnek örvendett, ami messzemegelőzte Mithrill Csarnokba érkeztét.

– Elkészíted a dobozt? – kérdezte a gnóm.– Minden megvagyon, ami kell – felelte a törpe. – Kivéve a tűzvizes főzetet.– Azt bízd csak rám: amikor eljön az idő, készen lesz – nyugtatta meg Nanfoodle. A gnóm

arcán ragyogó vidámság kicsit alábbhagyott, amikor feltette következő kérdését: – Holtalálom a fivéredet?

– A sötétben üldögél – felelte Iván. – Bárcsak szerencsével járnál és sikerülne magaddalráncigálnod őt az alagutakba. Mostanában semmihez nincs hangulata.

– Majd meglátjuk – szólt Nanfoodle.– Ha megengeded, visszatérnék Kérgesüllő mesterhez – szólt közbe Shoudra.– Bolondnak érzem magam, amiért megbízom bennetek azok után, amit bevallottatok –

mondta nekik Regis. – Mindkettőtöket láncra kellene veretnem, és nagy összegű váltságdíjatkellene követelnem Elastul őrgróftól, hogy egyben hazaérjetek.

Shoudra rámosolygott a félszerzetre.– De nem teszed meg.– Menj Banakhoz! – legyintett Regis.Shoudra elindult kifelé a teremből, de ekkor megtorpant és visszanézett a nagyvonalú

háznagyra.– És köszönöm.Amikor a jogarőr elhagyta a termet, arra gondolt, hogy miután visszatér Mirabarba, ellenezni

fogja Elastul őrgróf minden lépését, ami Mithrill Csarnok – Mirabar szomszédja ésszövetségese – ellen irányul.

Nanfoodle az ajtóhoz lépett, és bentről egy "Oóóó!"-t hallott, mire együttérzőenösszerezzent. A gnóm felemelte a kezét, hogy kopogjon, de azután meggondolta magát, ésmarka lassan a sárkányalakú ajtógombra csúszott, majd halkan elfordította. A tökéletesenkiegyensúlyozott és beolajozott ajtó hangtalanul tárult ki.

Pikel a szoba közepén ült lehajtott fejjel – megmaradt kezével szórakozottan ábrákatfirkálgatott a kőpadlót borító finom porba. A zöld szakállú törpe figyelmét annyira lekötötte eza tevékenység, hogy fel sem nézett, amikor Nanfoodle belépett és odament mellé. A törpeújra és újra szívet tépően "Oóóó"-zott.

– Még mindig fáj? – kérdezte Nanfoodle halkan.Pikel felpillantott rá– Uh-uh – közölte és meglengette csonka karját a gnóm felé.– Akkor hát szomorú vagy – szólt Nanfoodle, mire Pikel úgy nézett rá, mint aki a

nyilvánvalót mondja ki. – Szerinted most már nem lehetsz a Harcpöröly Klán hasznára?– He? – kérdezte a zöld szakállú törpe.Felemelte ép kezét, és megmozgatta ujjait.– Még mindig képes vagy varázsolni?– Jup-jup – felelte Pikel.– És mit csinálsz a padlón? – érdeklődött a gnóm.Előrelépett, és a még mindig a földön ücsörgő Pikel fölé hajolt -ahol azt látta, hogy a törpe

nem egyszerűen a kőpadló porát kavarja fel ujjaival, hanem magába a kőbe szánt mintákat.Nanfoodle arcán széles vigyor terült szét, mivel pontosan ilyen szerepet szánt Tömbváll

Ivánnak.A gnóm megkerülte Pikelt, és leguggolt, majd egyenesen a szemébe nézett.– A fivéred nekem dolgozik.– He?– Szükségem volt egy kézművesre, egy mérnökre – magyarázta Nanfoodle. – Nekem pedig

azt mondták, hogy, Iván az egyik legjobb.– Jup. Hi-hi... a fivérim.– És Regisnek igencsak érdekében állt azt mondania Ivánnak, hogy segítsen nekem, mivel

tudja, hogy a tervem megváltoztathatja a szirttetőn dúló csata kimenetelét. – A gnómszünetet tartott, és a törpét tanulmányozta, hogy meggyőződjön róla, sikerült felkeltenie Pikelfigyelmét. – Akarsz segíteni neki, igaz?

– Jup-jup.– Tudod, már most is rengeteg mindenre lenne szükségem – igyekezett megértetni magát

Nanfoodle. – Fontos dolgokat kell tenni, de a feladatok zöme kicsit eltér attól, mint amihez atörpék szokványos esetben értenek. És igen, van néhány olyan törpe, akiről Regis háznagyazt mondja, hogy egyik vagy másik feladatban hasznomra lehetnének, de csak egyetlenolyan nevet tudott említeni, aki mindegyik feladatban, végig a segítségemre lehetne.

– Pikelét? – kérdezte a törpe, és magára bökött... azzal az ujjával, amelyet gyorsanmegszilárduló kő borított.

– Pikelét – erősítette meg Nanfoodle, majd rámutatott a padlóba vésett ábrákra. – Emiatt ésazért, mert szükségem van az állatok segítségére is... megnyugtatlak, egyikük sem fogmegsérülni. Akkor nem, ha elég eszesek és gyorsak vagyunk.

– Hi-hi-hi.Nanfoodle szívét megmelengette a csüggedt törpe arcára költöző mosoly. Pikelt gyengéd

teremtésnek tartotta: már a puszta gondolat, hogy ilyen iszonyatos veszteség érte, nagyfájdalommal töltötte el a gnómot. De Nanfoodle azt is megértette, hogy Pikel fájdalma sokkalinkább érzelmi töltetű és nem fizikai eredetű: az ilyen esetekben gyakran az adott személyönbecsülése szenvedte a legnagyobb sérülést.

– Menjünk – szólt oda vidáman a törpének, és kinyújtotta a kezét, hogy talpra segítse Pikelt.– Rengeteg tennivalónk van.

– Csak ugratol – monda Kérgesüllő Wocco, Brusco fivére és Mithrill Csarnok hőshadvezérének büszke unokatestvére.

– Nem tevém. De ha mégis így tennék, ne légyenek kétségid, hogy a mennyezetigszökellnél – felelte Tömbváll Iván.

– Evvel az aprócska gnómmal sok baj vagyon – közölte Wocco. – Ugye nem olyan átkozottárkosbúzokat akar készítni, ugye nem? Hallánk arról, hogy azok az izék gyakrabbanrobbanának a te arcodba, mint az ellenségidébe.

– Ugyan, semmi ilyenről nincs szó – nyugtatta meg Iván.Wocco és a köré gyűlt többi kovács megkönnyebbülten sóhajtott fel. Iván mindazonáltal

szükségesnek tartotta a titoktartást.Ha ezek a törpék – akik egyszersmind bányászok is voltak – megtudnák, hogy mit forgat

Nanfoodle a fejében, egyáltalán nem örülnének.– Szóval csak fémcsöveket akarál? – kérdezte egy másik törpe.– De mindegyiknek egyforma átmérőjűnek kell lennie – válaszolta Iván.

– És a hosszuk?– Olyan hosszú lehet, amilyet csak akarátok.A kovácsok egymásra néztek.– És Regis azt akarja, hogy ezt csináljuk? – kérdezte egyikük – Látád a kézjegyét, nemde?

– kérdezte Iván, és rámutatott a pergamenre, amelyet korábban átnyújtott, és amelyen azutasítások mellett ott díszelgett Mithrill Csarnok háznagyának aláírása.

– De az összes műhely? – firtatta egy másik törpe.– Rengeteg javításra váró fegyverünk van, amire a fent harcolóknak szükségük lesz –

magyarázta Wocco. – Már így is lemaradásban vagyunk, miután felszereltük azt a csapatot,amelyet Regis küldött ki sietve a déli alagutakba.

– Ez előbbrevaló – jelentette ki Iván. – Ugyan már! Ha elég gyorsak valátok, és összeütiteka megfelelő formát, akár egy tucatot is készíthettek egyszerre!

A kovácsok ismét egymásra néztek, de most legalább néhányan már bólintottak.– Mennyire vagyon szükség? – tette fel a kérdést Wocco.– Ti csak csináljátok őket – válaszolta Iván.Elvigyorodott, és újabb összegöngyölt pergament húzott elő, majd kitekerte, hogy a többi

törpe is lássa. A lapon egy ábrát lehetett látni – ez az ábra sokkal bonyolultabb volt, mint azegyszerű fémhengerek készítését tartalmazó diagram.

– Robbanóolajjal fogok dolgozni – vihogott Iván.– Bumm? – érdeklődött Wocco.– Reménylem, hogy nem ütök mellé a kalapácsimmal – nevetett fel Iván, amihez a többiek

is csatlakoztak.– Bumm! – kiáltották egyszerre többen is.Wocco tisztelgett a pergamennel, majd intett társainak, hogy kövessék őt, vissza a

kohókhoz.Iván, akire sokkal finomabb munka várt, megfordult és elindult az ellenkező irányba, vissza

a kisebb munkaterületre, amelyet Regis adott át neki a fogadótermek közelében.Megállt, és tekintete végigsiklott az Alsóvároson, északnyugat felé – a ritkán használt

alagutakhoz vezető kapuhoz –, és gyorsan lehervadt a mosolya. Pikel odalent volt,Nanfoodle-lal együtt.

Iván csak remélhette, hogy fivére hamarosan rendbe jön, és ismét visszanyeri jókedélyét ésnevetését.

Pikel felemelte csonka kezét, mire a rajta ücsörgő kismadár nyugtalanul fészkelődnikezdett. A törpe druida közelebb emelte arcához a törékeny lényt, és nyugtató szavakatsusogott neki, majd leengedte karját, és elindult a lágy, vöröses fényben fürdőoldalfolyosóban.

– Biztos vagy benne? – kérdezte Nanfoodle a törpét. – Nem nagyon értek a fegyverekhez,és még azt sem tudom, hogy hatékony varázslataim hatnak-e az efféle lényekre.

Pikel válaszul Nanfoodle-ra nézett, és grimaszba gyűrte arcát, lehunyta szemét – a gnómemlékezetébe idézve, hogy ő ragaszkodott ahhoz, hogy kerüljék a tűz használatát az ezerveszélyt rejtő alagutakban.

– Igen, de... – próbált tiltakozni Nanfoodle.Pikel erre csak annyit mondott, hogy "Hi-hi-hi", és már indult is.Nanfoodle visszafordult a kíséretként kirendelt öt törpe felé és vállat vont – a törpék

hasonlóan tettek, bár láthatóan sokkal inkább jól mulattak a dolgon, mintsem aggódtak volna.– Csak poloskák vannak itt, apróság – magyarázta a csapat egyik tagja. – Nagy poloskák,

de végül is csak poloskák.A gnóm megnyugtatására a harcosok előhúzták fegyvereiket – köztük a két derengő,

elbűvölt hosszúkardot, amelyek az egyetlen fényforrást jelentették.Azonban nem volt szükségük azokra a fegyverekre, mivel Pikelnek nem okozott túl nagy

nehézséget, hogy meggyőzze esetleges ellenségeiket arról, hogy nincs értelme csatázni –így hamarosan mind a heten vörösen izzó mirigyekkel tarkított testű, hatalmas bogarak hátánlovagoltak. Világító mirigyeik miatt a tűzbogarak kedveltek voltak a Mélysötétben kalandozók

körében – a mirigyek még több nappal a teremtmények halála után is megőrizték izzásukat.Pikel módszere azonban még praktikusabbnak bizonyult, mivel az élő bogarak fénye sosemaludt ki.

Az alagutakban haladva a zöld szakállú törpe egyfolytában értekezett újdonsült "barátaival",különféle kaffogásokat és pukkanásokat hallatva – sikerült is némi értesülést kifacsarnia azóriásrovarokból. Legalábbis Pikel ezt állította.

Akár igazat szólt, akár nem, a törpe a lehető legfurcsább alagútba vezette őket, amelyészak felé lejtett és különösen büdös szagával tüntetett. Színes csíkok díszítették a sötétfalakat, de a vöröses fényben nehéz volt megállapítani, hogy milyen színűek.

– Sárgák – közölte velük Nanfoodle, mivel a gnóm jól ismerte a kén szagát. – Gondosanfigyeld a madaradat, Pikel. Hacsak nem akarod, hogy holtan bukjon le a karodról.

Pikel tiltakozva felvisított, és a bátor madárkát az arcához emelte. A madár szinte azonnalverdesni kezdett szárnyaival, Pikel pedig suttogott neki valamit, mire az aprócska szárnyaselrepült a tisztább levegőjű járatok felé.

A közelében ülő Nanfoodle azonnal megértette a visszajelzést és beljebb törtetett a bűzbe.Az alagút egy széles, magas barlangüregbe torkollt, amely felfelé keskenyedő

sztalagmitokkal volt zsúfolva – a sztalagmitok azután ismét kiszélesedtek, ahogycsatlakoztak a fentről függő hatalmas sztalaktitokhoz. A termet pára lengte be, és még aszívós törpéknek is az arcuk elé kellett húzniuk a Pikel által előkészített szövetdarabokat.

– Mindjárt kiadom a reggelimet – jelentette ki egyikük, mire a többiek egyetértőn bólintottak.Nanfoodle azonban túl izgatott volt ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Bogárhátasát

előreösztökélte, majd gyorsan lepattant a hátáról, és a kőpillérek között a földalatti tavacskaszéléhez merészkedett.

Elmosolyodott, amikor tekintete végre áthatolt a ködön és meglátta a kénfelhő forrását – atavacska vize fortyogott és bugyborgott, ami arról árulkodott, hogy a gázok valahol távoznitudnak.

– Ha itt most fáklyát gyújtotok, mindannyian szénné égünk – jelentette ki a gnómünnepélyesen.

– Akkor reméljük, hogy a reggelije nem volt túl fűszeres – kuncogott az egyik törpe, ésrámutatott egyik társára, aki négykézláb állva okádott.

Akik még képesek voltak mozogni, felzárkóztak Nanfoodle mellé, hogy szemügyre vegyék atavat.

– A gáz, amire szükségünk van, láthatatlan és szagtalan – magyarázta a gnóm.– Engem jól elbolondíta – jelentette ki az egyik törpe.– Nem, nem – magyarázta a gnóm. – A lenti nyomás következtében elkeveredik a többi

gázzal. De látjátok, hogy hol szökik ki? – kérdezte, és a buborékokra mutatott. – Igen, igen:minden a helyén van.

– Halvány lila fogalmam sincs, hogy miről hablatyolsz, te gnóm – felelte erre a törpe. – Demegtalálád, nemde-de? Úgy-hogy most már meheténk?

– Még egy kis türelmet kérek – felelte Nanfoodle. – Meg kell tudnunk, hogy milyen a kőzetállaga. Erre fel kell készülnünk, amikor majd visszatérünk, és ez nem lesz könnyű feladat.

Pikelre nézett, aki máris befelé figyelt – a törpe lehunyta szemét és karját lengette.Amikor végzett a varázslattal, kuncogott egyet, majd leheveredett a földre, és egyszerűen

beleolvadt a sziklába, eltűnve szem elől.– Ez sincs teljesen rendben... – motyogta egy teljesen összetört törpe.– Fogd be a bagólesőd és mássz vissza a bogaradra – jegyezte meg egy másik gúnyosan.– Dú-dad... – szólt hozzá a társalgáshoz egy harmadik, aki a fejét csóválta.Nanfoodle egyvégtében csak mosolygott.Nemsokára Pikel alakja tűnt elő a sziklából – olyan volt, akár a padlóba vésett

féldombormű. Majd teljes valójában kibontakozott, talpra szökkent, és leporolta magát.– Húú! – jelentette ki.-Milyen vastag? – faggatta az izgatott Nanfoodle.Pikel háromszor veregette meg a fejét.

– Tizenöt láb – dünnyögte Nanfoodle.– Ezt honnan tudá? – kíváncsiskodott az egyik törpe.– Három Pikel mély – felelte erre egy másik.– Megrémitsz engem, te gnóm – jegyezte meg a harmadik.– Át tudunk törni ilyen vastagságot? – kérdezte Nanfoodle Pikelt, ügyet se vetve a

többiekre.– Hi-hi-hi – felelte erre a zöld szakállú törpe.

23

MERENGŐ ELFEK, AGGÓDÓ ÓRIÁSOK

Drizzt egy nagy sziklán üldögélt a keleti lejtőn, és a pirkadatot figyelte, ahogy a hajnal előttiég mélykékből rózsa– És ibolyaszínre vált át. Megörült, amikor meghallotta a háta mögöttInnovindil

puha lépteit – az elf nő először merészkedett ki a barlangból Tarathiel eleste óta, aminekimmár két napja.

Az elf a drow mellé sétált, és nekitámaszkodott a sziklatömbnek.– Gyönyörű hajnalunk lesz – szólalt meg.-Mindegyik az – felelte Drizzt. – Még akkor is, ha felhők takarják a láthatárt: a nap

derengése a legkellemesebb látvány Mélysötétben megfáradt szememnek.– Még ennyi év után is?Drizzt Innovindilre pillantott, szelíd elf vonásaira – amelyek kevésbé tűntek szögletesnek a

pirkadatot megelőző lágy fényben –, és kék szemének mélyét fürkészte. A pirkadat illikleginkább

a szépségéhez, gondolta magában. A puhaság és a csend: mindannak ellentéte, ami acsatában látott kemény harcost jellemezte. Drizzt csak ebben a különleges pillanatban kezdteigazán felmérni Innovindil személyiségének mélységét.

– Hány éves vagy? – tette fel a kérdést, mielőtt még belegondolt volna, hogy mit kérdez.– Közeledik harmadik évszázadom vége – felelte a nő. -Tarathiel több évtizeddel idősebb volt nálam.– Ez lényegtelennek tűnik nekünk, akik osztozunk az elfek örökségében.Drizzt behunyta a szemét, miközben beszélt, és elmerengett azon, amit mondott. Vajon mi

vár rá élete második évszázadában? Vajon a rövidebb éltű fajok között leélt élet az előzőszázad megismétlését hozza? Vagy egyszerűen annak folytatását? A felkelő nap felépillantott, és elmélázott azon, hogy talán nem így lesz – remélte, hogy nem így lesz –, hogytalán minden

egyes "lét" – az emberek vagy akár a törpék élettartamával mérve – újabb rétegnyi tudásthalmoz a már meglévőre. Lepillantott Innovindilre, és abban reménykedett, hogy talánszemének mélyén talál valamiféle utalást erre – de a nő csak szélesen, szinte máranyáskodóan mosolygott rá.

– Nem érted, hogy mit jelent elfnek lenni, igaz? – kérdezte Innovindil.Drizzt rámeredt. Tudta, hogy mire utal, és hitte, hogy szavaiban jókora adag igazság rejlik.– Amikor elhagytad Mélysötétet, még gyermek voltál – folytatta Innovindil.– Már nem voltam olyan fiatal.– De sosem oktatták neked az elf kultúra távlatait.Drizzt vállat vont, és kénytelen volt egyetérteni – Menzoberranzanban töltött idejének zömét

azzal töltötte, hogy harcolni és ölni tanult.– Idefent pedig jobbára rövid éltű fajok társaságában éltél.– Bruenor már több évszázada él, akárcsak te – emlékeztette őt Drizzt.– A törpék nem az elfek módján szemlélik a világot.– Úgy beszélsz, mintha ez valamiféle megfogható dolog lenne.Drizzt ekkor elhallgatott, mint ahogy Innovindil is, mivel keleten az ég ragyogó rózsaszínbe

és bíborba öltözött. Eljött a dicső hajnal – csak néhány felhő sodródott az égen, amelyekelkapták a hajnali napsugarakat, hogy azután ezernyi színben és formában szórjákszanaszét őket.

– Vajon a pirkadat szépsége megfogható? – kérdezte Innovindil.Drizzt elmosolyodott, és sóhajtva adta meg magát.-Meg kell értened, hogy mit jelent évszázadokat élni, Drizzt Do'Urden. A saját érdekedben...

már ha elég szerencsés leszel, hogy kitérj ellenségeid csapásai elől, és megéred ezeket azéveket. Barátaidat a kevesebb fajok közül választottad, így meg kell ismerned, hogy mit is

jelent ez a választás.– Kevesebb... – kezdte Drizzt .megfogalmazni a kérdést, de Innovindil máris félbeszakította:– Kevesebb éltű fajok.Drizzt ismét válaszra nyitotta száját, de végül inkább hallgatott, és tekintete visszarebbent

kelet felé. A kiteljesedő hajnal szépségére összpontosított, megpróbálva elrejtőzni mögé, éseltakarni a szívébe nyilalló fájdalmat.

– Mi az? – erőltette Innovindil a témát.Drizzt hallgatott. Erezte, hogy az elf puhán a vállára teszi a kezét, és nem tagadhatta, hogy

érintésének melege térítette el az ismét a szíve körül emelt haragfal felhúzásától.– Drizzt? – kérdezte Innovindil halkan.– Jó barátok – felelte a drow remegő hangon.Innovindil nem engedte el a vállát – mire Drizzt az elf nőre nézett.– Többek, mint barátok?Drizzt szája vékony vonallá keskenyedett.– Bruenor lánya – gondolkodott fennhangon Innovindil. – Szereted Harcpöröly Bruenor

ember lányát, akit Catti-brie-nek neveznek.– Szerettem – pontosított Drizzt.Most Innovindilen volt a sor, hogy érdeklődve nézzen a másikra.-Elesett Lapályosnál, Bruenorral, Wulfgarral és Regisszel együtt – préselte ki magából

Drizzt nagy nehezen. – Magam választottam a barátaimat, és nem találhattam volna jobbtársakat, de...

A hangja reszelőssé vált, és tekintete gyorsan visszatért a keleti láthatárra, elmerülve aszínek pazar árjában – pillantása továbbra is keletre szegeződött, annak dacára, hogy afelkelő nap már szúrta a szemét. Mintha csak a szemében égő fájdalom valahogy útjátállhatná annak a másik, még sajgóbb kínnak.

Innovindil megszorította a vállát.– Megkérdőjelezed a választásodat?– Nem – közölte Drizzt a legcsekélyebb habozás nélkül.– És azt a döntésedet, hogy egy embert szeretsz?– Rosszul tettem? – kérdezett vissza Drizzt. Dacossága hirtelen elenyészett, és ismét

megismételte a kérdést, bár ezúttal halkabban, mintha csak őszinte választ várna: – Rosszultettem?

Drizzt elhallgatott, és nagy levegőt vett, majd még egyet és hátat fordított a felkelő napnak –szeme nemcsak az égető fény szúrásától volt nedves.

– Szerinted nem okos dolog, ha egy elf, aki akár hét vagy még több évszázadot ismegélhet, beleszeret egy emberbe, aki nem él addig, mint ő? – kérdezte Innovindil. –Szerinted rettenetes az a

gondolat, hogy ha egy embertől születnek gyermekeid, akkor azok korábban öregszenek éshalnak meg, mint te?

Drizzt mindkét kérdésnél összerezzent.– Nem tudom – vallotta be, hangja alig volt több suttogásnál.– Azért nem tudod, mert nem tudod, hogy mit jelent elfnek lenni – felelte Innovindil

határozottan.– Azt mondod, hogy tévedtem? – nézett rá Drizzt.Innovindil mosolya láttán szertefoszlott ingerültsége.– A mi átkunk az, hogy sokakat túlélünk azok közül, akiket ismerünk és szeretünk. Nekem

két emberi szerelmem is volt.Drizzt csak nézett – fogalma sem volt, hogy mit kezdjen ezzel a vallomással.– Az első férfi, akibe beleszerettem, ember volt, méghozzá az emberek mércéjével mérve

nem is fiatal ember – folytatta Innovindil, és most ő nézett a felkelő nap felé. – Jó ember voltés roppant tehetséges, mindenféle becsvágytól mentes varázsló.

– Innovindil szomorkásan kuncogni kezdett. – Ó, mennyire szerettem őt! Még sosemszerettem senkit annyira, mint őt! Az elfek mércéjével mérve még gyerek voltam, amikor

eltemettem:fiatalabb voltam, mint te most. Ó, mennyire fájt az...– Közel egy évszázad telt el, mire ismét elég bátor lettem, hogy beleszeressek egy másik

emberbe – folytatta az elf, és még mindig kelet felé nézett, pislogás nélkül.– És ő is meghalt – találgatott Drizzt.– De előtte három csodálatos évtizedet töltöttünk együtt – felelte Innovindil, és mosolyogni

kezdett. Sokáig hallgatott, majd megfordult, és ismét Drizzt szemébe nézett. – Valóban nemérted, hogy mit jelent elfnek lenni, Drizzt Do'Urden: mivel ezt senki sem mutatta meg neked.

Hangja elárulta Drizztnek, hogy Innovindil éppen most ajánlotta fel neki.De honnan merítse a bátorságot, hogy elfogadja ezt az ajánlatot? Honnan merítse a

bátorságot ahhoz, hogy ismét megnyissa a szívét, amelyet bármikor újra átjárhat a fájdalom?– Rengeteg tennivalónk van – szólalt meg a drow erős és határozott hangon. – Tarathiel

halála nem marad megbosszulatlan.– Megölöd az orkot, aki végzett vele?– A szavamat adom – jelentette ki Drizzt, és összeszorította a száját.Beletelt egy időbe, mire észrevette Innovindil szúrós pillantását. Ránézett az elfre, és

eltökéltsége megingott, ahogy szemügyre vette a nő tágra nyílt szemét és dühös tekintetét.– Ez hát a célunk? – kérdezte Innovindil. – Hogy megbosszuljuk Tarathielt?– Talán nem?– Bizony, hogy nem! – mordult rá az elf, és mintha megnőtt volna. Rettentőnek tűnt, ahogy

felemelkedett és Drizzt fölé tornyosult. – A célunk... a célom... nem gyűlöletről és bosszúrólszól.

Drizzt összehúzta magát.– Addig nem, amíg Pirkadatot könyörtelen és bestiális gazfickók tartják fogva – magyarázta

Innovindil. Az elf hátradőlt, és ismét önmagának tűnt. – Nem engedem, hogy a haragomkeresztezze a célomat, Drizzt Do'Urden. Nem engedem, hogy a haragom elfelhőzze alátásomat vagy letérítsen az ösvényről, amelyen járok. Pirkadat az én gondomra van bízva –És nem okozok

neki csalódást, csak azért, hogy csillapítsam a dühömet.Innovindil még egy pillanatig Drizztre meredt, majd megfordult, és visszasétált a barlangba.Egyedül hagyva Drizztet a sziklatömbön a kora reggel ferdén tűző napsugaraiban.– Kettévágta az elfet – mondta a Gertit felkereső két óriásból az egyik. – Olyan erővel

forgatta a kardot, akár egy Tierlann Gau – fűzte még hozzá, az óriások nevét saját nyelvükönejtve ki.

Gerti Orelsdottr összeszorította a száját. Obould ismét győzött, lenyűgöző előadástprodukálva azok előtt, akik már eddig is istenként tekintettek rá.

– Mi van a drow-val és a másik elffel?– Drizzt Do'Urdenről nem hallottunk semmit... bár... – mondta az óriás, és társára nézett, aki

szintén nemrégiben érkezett vissza északról.– Bár?– Találtak egy testet – magyarázta az óriás.– Egy drow-ét – fűzte hozzá a másik.– Drizztét?– Donnia Soldou-ét – közölte az első óriás, mire Gerti szeme kerekre tágult.– Holtan hevert a sziklák között – erősítette meg a második.– Finom pengék végeztek vele.Gerti eltöprengett a hallottakon. Donnia összefutott Drizzttel?Vagy talán a felszíni elfekkel? Gerti önkéntelenül is kuncogni kezdett, amikor arra gondolt,

hogy Donnia talán felbőszítette három társát. A drow-k már csak ilyenek, nem igaz?Olyannyira leköti

őket egymás legyilkolászása, hogy sosem marad idejük igazi hódításra.– Hiányozni fog – ismerte el Gerti. – Ő olyan... szórakoztató volt.A másik két óriás ellazult – láthatóan megkönnyebbültek, hogy Gerti nem vette nagyon a

szívére Donnia halálát.– Obould megölte a környéket rettegésben tartó egyik elfet – jelentette ki az óriásnő.– És elfogta annak szárnyas lovát – jelentette az egyik felderítő.Gerti szeme ismét kerekre tágult.– Egy pegazust? Obould hozzájutott egy pegazushoz?– Jobban szerettük volna megölni – magyarázta a felderítő. -Az elf és a hátasa alkotta a felét annak a párosnak, aki ránk támadott a lapályosi ostrom

alatt.– Egy kis lóhús ízletes csemege lett volna – tette hozzá társa.– Le kellett volna ölnötök a lényt – közölte Gerti rövid töprengés után. – Mialatt Obould az

elffel csatázott, odamehettetek és szétzúzhattátok volna a fejét!A két óriás ezen meglepődött, de Gerti folytatta:– Igen, tudom, hogy ezek gyönyörű lények, és én magam is örülnék egynek. De nem

akarom azt látni, hogy Sokvesszős Obould király a csatatér fölött repked, és onnan kiáltjaparancsait alattvalóinak. Nem akarom odafent látni, amint istenként lovagol az égen.

– Mi-mi nem tudhattuk – hebegte a felderítő.– Semmiképpen sem ölhettük volna meg az állatot – mondta a társa. – Több tucatnyi orkkal

kellett volna megvívnunk, ha megpróbáljuk.Gerti egy intéssel elbocsátotta őket, és megfordult – feje szinte kavargott a meglepő

hírektől. Obould ismét hős lett, ami áldásos abból a szempontból, hogy még több ork ésgoblin törzset

csal majd elő. A király dicsősége még szorosabbra fűzte kettejük kötelékét.De ebben a dicsőségben hol maradt hely a számára? Odalent a csatamezőn, miközben a

feje fölött Obould repül szárnyas lován?Kürtszó rángatta ki az óriásnőt gondolatai közül, és északra nézett, ahol az ork sereg

közeledett, az élükön lépdelő Obould király vezetésével.– Lépdel – suttogta Gerti, és ezt jó jelnek tekintette.Észrevette a pegazust is, ami valamivel távolabb, oldalt közeledett, megbéklyózott lábain

ugrálva – kurta kötelek fogták össze tagjait. Valóban gyönyörű lény volt – fenséges jelenésragyogó fehér szőrével és sörényével. Túl gyönyörű ahhoz, hogy tetszen az orkoknak –legalábbis Gerti így vélte. Rögtön el is határozta, hogy idővel követelni fogja a pegazust –igaz, sosem lovagolhat rajta, de egy ilyen lenyűgöző teremtmény milyen pazarul emeli majdHófehér fényét!

Ahogy a menetoszlop közelebb ért, Obould intett alattvalóinak, hogy menjenek tovább, őpedig Gerti felé indult, a sarkában ügető utálatos Arganthszal.

– Csak az egyiket találtuk meg – közölte a király. – De ez is elég lesz, hogy előcsalogassaaz orkokat az alagutakból.

– Honnan tudod? – kérdezte Gerti, és nem nézett az uralkodóra. Tekintete a távolbanelvesző pegazusra szegeződött.

– Igen: valóban királyi hátas – jegyezte meg Obould. – Már megkezdtük a betörését. Ahátán fogok ülni, amikor az az ezüstholdi ribanc, Alustriel könyörögve járul elém, arra kérve,hogy vessünk véget a hódításnak.

Gerti újabb pillantást vetett a távolodó pegazusra, és tisztán látta a teremtményen a durvaork idomítás nyomait. Korbács hagyta csíkok csúfították el a pegazus fehér szőrét.Valahányszor

a szárnyas ló megpróbálta büszkén felvetni a fejét, az előtte haladó ork azonnalvisszarántotta, mire a ló nyaka meghajlott.

Gerti csak találgathatta, hogy az orkok milyen aljas módszereket használnak arra, hogybetörjenek egy erős pegazust.

– Értesültem Donnia végzetéről – mondta Gerti, és visszafordult az ork királyhoz.– Halott, és a hegyoldalban rohad a teteme – felelte Obould.– Akkor minden kétséget kizáróan Drizzt Do'Urden él, és még mindig a környéken van.

Akárcsak a többi elf.

Obould bólintott és vállat vont, mintha nem igazán érdekelné a dolog.– Még egy darabig a környéken maradunk, hogy jobban elő tudjuk csalogatni azokat a

törzseket, akik csatlakozni akarnak hozzánk – magyarázta. – Arganth a sereg egy részévelvisszatér az északi alagutakba, hogy ott tovább terjessze győzelmem hírét, és reménytöntsön az orkokba. Talán megtaláljuk Drizzt Do'Urdent és a másik elfet is... vagy ha többenvannak, akkor azokat. És akkor ők is áldozatul esnek lángoló pengémnek.

Ha elég okosak, akkor átmenekülnek a Surbrinon, vissza a Hold-erdőbe. Bár lehet, hogy ottsem lesznek nagyobb biztonságban.

Az Obould mögött álló Arganth felvihogott.Gerti alaposan szemügyre vette az ork királyt. Talán ismét előtör belőle a butaság? Vajon

azt kezdi hinni, hogy számít, ha mások vállon veregetik? Lehet, hogy meggondolja magáttervezett királysága határainak kijelölésénél? Gerti tudta, hogy a Surbrinon való átkeléshatalmas és – minden valószínűség szerint – végzetes hiba lenne.

Ennek dacára remélte, hogy Obould megteszi.– Királyom, én amondó volnék, hogy délre kellene menned, a fiadhoz, ahol végeznél a

törpékkel – szólalt meg ekkor Vicsori Arganth hátulról.– Megkérdőjelezed a döntésemet?– Nem, királyom, nem! – hajbókolt Arganth sietve. – Attól tartok, hogy... Drizzt Do'Urden és

elf társa még mindig itt van... errefelé...Obould Gertire pillantott, majd ismét Arganthra nézett, aki kissé zavartnak tűnt. Majd az ork

király váratlanul, szívből jövően felröhögött.– Aggódsz a biztonságomért?– Obould Gruumsh! – kiáltotta a sámán, és a földre vetette magát. – Obould Gruumsh!– Állj fel!Arganth talpra szökkent, de továbbra is behajlította térdét.– Féltél, amikor az elffel csatáztam? – kérdezte Obould.– Nem, királyom! Semmi volt hozzád képest!– Viszont Drizzt Do'Urden...– O is semmi hozzád képest, királyom! – rikácsolta Arganth.– Tisztességes küzdelemben mindenképp. Csakhogy ő drow.Csalni fog. Amondó vagyok, hogy akkor jön, amikor majd alszol. Attól félek...– Hallgass! – mordult rá Obould.Arganth felnyüszített, és úgy tűnt, mindjárt elájul.Obould visszanézett Gertire, és arcát a harag rántotta maszkba.Gerti képtelen volt elrejteni, hogy milyen jól mulat – de nem is állt szándékában.– Bocsáss meg, királyom – suttogta Arganth, és Obould mögé lépett.Az ostoba egy visszakezes pofontól hatalmasat repült.– Én nem félek a szökevény drow-tól, sem elf társaitól, még ha sereggel jönnek, akkor sem

– mondta Obould Gertinek. – Ha az egész Hold-erdő felkerekedik, hogy bosszút álljonhalottukért,

akkor is örömmel rohanok majd a csatába.És rettentő halált halsz – gondolta magában Gerti reménykedve.– Már elég nagy a seregünk ahhoz, hogy a törpéket visszazavarjuk üregeikbe és megvédjük

a Surbrint – jegyezte meg az óriásnő.– Még nem – felelte Obould. – Azt akarom, hogy vérük tócsába gyűljön, amiért vették a

bátorságot, hogy szembeszálljanak Urlgennel. Folyjék még egy darabig a csata MithrillCsarnokon kívül. Proffittnak időre lesz szüksége, hogy délről megszorongassa őket.

– A környéken nem sok mindenre vadászhatsz Drizztet és az elfeket leszámítva. Azemberek meghaltak, vagy igen okosan elmenekültek.

Obould még egy darabig nézte az óriásnőt, miközben ezt dünnyögte:– Átgondolom a hadmozdulatainkat – És ezzel távozott.Ahogy elment mellette Gerti kis híján megütötte, amiért az ork király őt és óriásait is

számításba vette, mindenféle megkérdezés nélkül. Hogy merészel úgy cselekedni, mintha

döntései rá, Gertire is vonatkoznának? Hogy merészel...Gerti hagyta, hogy mérge elpárologjon – magának beismerte, hogy egyelőre talán bölcs

dolog együttműködni Oboulddal. A király egybegyűjtött híveinek hatalmas tömege igencsakmegszorongatná az óriásait, ha ellenségesre fordulna a viszony.

Az óriásnő körülhordozta pillantását a több száz orkon és maroknyi óriásán. Belenyilallt agondolat, hogy nem volt okos dolog szétforgácsolni erőit – rengetegen dolgoztak a Surbrinmentén, és vagy húszan segítettek Urlgennek.

Remélhetőleg a bolond ork arra használta fel óriásait, amire szánták őket, és mostanra márvisszaűzte a törpéket Mithrill Csarnokba.

Gerti szerette volna saját dicsőségét is elterjeszteni, nehogy minden Obould széles vállárahulljon.

Arra gondolt, hogy hamarosan kiderül, vajon sikerrel jár-e – hiszen Obould úgy döntött,visszatér délre, Urlgenhez és a csatatérre.

24

ILLÉKONY REMÉNYEK NYOMÁBAN

Regis a papírhalomban kotorászott – felderítői jelentések voltak –, majd az egészetfélrelökte. A szirttetőn Banak kitartott.

De hogyan? Vagy inkább az a kérdés, hogy miért? A Mithrill Csarnok keleti kapuját lezáróorkok és óriások serege minden beszámoló szerint hatalmas volt – És akkor még nem isbeszéltünk a trollokról! A Surbrin gázlóin most erődítéseket emeltek, de a szörnyseregjavarésze ennek ellenére eltávozott – a trollok délnek meneteltek, az orkok főserege pedigvisszakanyarodott észak felé. Ha ez a nagy sereg egyesül a Banakkal harcoló orkokkal,akkor a bátor törpét-és harcosait leszorítják a szirtről az Őrző Völgyébe, és visszaűzik MithrillCsarnokba. E

felől semmi kétség.Egyetlen kérdés nem hagyta nyugodni Regist: Miért nem tették meg ezt az orkok?A félszerzet felpillantott Catti-brie-re, aki vele szemben ült.Mondani akart valamit, de a nő láttán benneszakadt a szó és hallgatott. Catti-brie láthatóan

ellazult – legalábbis fizikai értelemben –, ahogy lábát felhúzva hátradőlt puha székében,miközben fejét oldalra fordítva a semmibe meredt. Egyik kezével szórakozottan simogattaállát és ajkát. Arcára volt írva a kimerültség – a fáradtság és az eltökéltség maszkja fedtevonásait.

Regis alaposabban is szemügyre vette – pillantása végighaladt kezének véraláfutásain,mutatóujjának apró sebein, amelyeket erős íjának megfeszítése okozott. Látta a vörösbarnahajába ragadt vérrögöket, a csíkokat és a csomókat. Leginkább azonban kék szemét vetteszemügyre – a nő tekintetéből sütő néma elszántságot, amit azonban beárnyékolt valamisötétebb érzés: annak az érzése, hogy minden erőfeszítésük dacára sem győzhetnek.

– A Surbrin nyugati partját erősítik – mondta a félszerzet Catti-brie-nek, mire a nő lassanfelé fordította a fejét. – Minden gázlónál és sekélyesnél dolgoznak.

– Azért teszik, hogy a hold-erdei elfeket és Ezüstholdi Alustrielt távoltartsák – felelteCatti-brie. – Így Felbarr csatlakozását is megakadályozzák.

– Felbarr katonái az alagutakon át fognak jönni – javította ki Regis.– Na egen, de ha felmennek a felszínre és harcolni fognak, akkor azt a Harcpöröly Klán

oldalán teszik. Így nem tudjuk satuba fogni az orkokat, hiszen csak egy helyről tudunkelőbújni.

– Ez lesz a helyzet az emberekkel is – közölte Regis. – Alustriellel és Ezüstholddal,valamint Sundabar népével, már ha sikerül mellénk álltani őket. Márpedig szükségünk vanrájuk.

Kihallotta a fájdalmat a saját hangjából – felismerte, hogy a Surbrinon való átkelésvalószínűleg rettenetes vámot szed majd reménybeli szövetségeseiktől.

– Az orkok a Surbrinnál felállított védelemmel akarják sakkban tartani őket – felelteCatti-brie, mintha csak olvasott volna a félszerzet gondolataiban.

– Egyes tanácsosok utaltak arra, hogy meg kellene nyitnom a keleti kijáratot, és hátulrólkellene lecsapnom a surbrini erődítményekre. Néhány száz törpét ki tudnánk csempészni, ésaz a néhány száz fő nagyobb veszteséget tudna okozni, mint a folyón átkelő tízezres sereg.

Catti-brie arcára azonnal a kétely felhői borultak.– Természetesen a támadást pontosan a szövetségeseink érkezésének idejére kellene

időzítenünk – tisztázta a félszerzet. – Különben a fenevadak visszaűznének minket, ésújjáépítenék védelmüket.

Catti-brie a fejét csóválta.– Nem értesz egyet? -kérdezte Regis.– Több mint ezren vannak odafent Banakkal, és másik ezer ássa be magát az Őrző

Völgyének nyugati végében – fejtegette a nő. – Híreket kaptunk a déli folyosókban feltűnőtrollokról, te pedig törpéket küldtél délnek, hogy kiderítsék, életben maradt-e bárki is

Nesmében.– Ezúttal nem nélkülözhetünk ötszáz harcost – felelte Regis.– De még ha megtehetnénk is... – halt el Catti-brie hangja és ismét megcsóválta a fejét.– Tudsz valamit?– Úgy tűnik, valami nincs rendjén... – fogott bele a nő a magyarázatba, majd hatalmasat

sóhajtott. – Beszoríthatnának minket ebbe az üregbe, de mégsem teszik.Regis tisztán hallotta a szavakat, és hagyta, hadd verjenek visszhangot a gondolatai között.

Egyszerű igazság volt ez, de jelentősége valahogy mégis elkerülte mindegyikük figyelmét.Nyilvánvalónak tűnt, hogy az orkok lekergethetnék Banakot a sziklaszirtről, és az egész

törpe sereget visszaszoríthatnákMithrill Csarnokba. Az ellenség túl sok katonát számlált és elsöprő fölényt alakított ki. De a

törpéknek nemcsak sikerült beásniuk magukat a szirttetőn, hanem egy másik védőállást is kitudtak alakítani nyugaton – most pedig azon töprengtek, hogy egy harmadik felszíni

csapattal rajtaüssenek az ellenségen keleten.-Csapdába akarnak csalni minket– hallotta Regis saját hangját, és szinte hinni sem akarta,

hogy ezek a szavak tőle származnak. Előredőlt székében, és szeme tágra nyílt a rémítőfelismeréstől. – Arra kényszerítenek minket, hogy a számukra kedvező feltételek közöttharcoljunk.

– A lejtőkön holtan heverő több száz ork és goblin nem értene egyet veled – felelteCatti-brie. – Banak valóságos mészárlás rendez köztük.

Ezúttal Regis csóválta fejét.– Elviselik a veszteséget, mert ezáltal többet nyerhetnek – fejtegette. – Megölhetünk ezret,

tízezret, de pótolni tudják őket. A mi erősítéseink lassabban jönnek, és amíg a felszínenharcolunk, addig az messzire hangzó kürtszóval ér fel: azt hirdeti a szomszédostelepüléseknek, hogy jöjjenek és csatlakozzanak a harchoz.

Regis szerint ennek már volt értelme. Az orkok a végsőkig feszítették a húrt. A MithrillCsarnok keleti kapujának lezárását követően északnak forduló hatalmas sereg végül Banakellen indul, és visszaűzi a törpéket üregeikbe. De addigra Ezüsthold és talán Sundabar iskijátssza kártyáit – akár jönnek, akár nem. És minden körülmény az orkok és az óriásokmellett szól. Regis hátradőlt ültében – pufók ujjai beletúrtak göndör barna hajába.

– Az orkok azt akarják, hogy odakint maradjunk.– Szerinted tehát be kellene mennünk?Regis egy pillanatig merengett Catti-brie kérdésen, majd tanácstalanul nézett a nőre.– Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Banak okozta veszteséget – mondta végül. – És

jelentések számolnak be arról, hogy a menekülők a csata helyszínétől nyugatra és északraveszik az irányt.

– Szünetet tartott, és beletúrt a pergamenhalomba, azt a beszámolót keresve, amely errőlértesítette. – Ha abbahagyjuk a harcot, a környéken lévőknek semmi reményük nem marad,mivel az orkok minden figyelmüket nekik szentelik majd.

– És köztük van Drizzt is – jegyezte meg Catti-brie, mire Regis dadogni kezdett, amikormegpróbálta folytatni gondolatmentét.

– Ne nyugtalankodj – mondta Catti-brie. – A döntés egy darabig még amúgy sem a tiéd.Banak szerint beletelik egy tíznapba, mire az óriások összerakják katapultjaikat. Ezúttal nemfogjuk megállítani őket. Amint azok a hatalmas hadigépek működésbe lépnek, vagyvisszavonulunk, vagy elsöpörnek minket.

– És ha a kezükbe kaparintják az Őrző Völgye feletti magaslatot, nincs más választásunk,minthogy visszavonuljunk a föld alá. Mindannyian – közölte Regis.

– És ha arra gondolnak, hogy mögöttünk benyomulhatnak, akkor levágjuk őket – jelentetteki Catti-brie zordan.

Ez azonban üres fenyegetésnek tűnt Regis számára, aki megértette, hogy az ellenségirányít mindent – az egész hadjáratot és az időzítést is.

– Visszatérek Banakhoz – lökte talpra magát Catti-brie.Felemelte a székhez támasztott Taulmarilt, majd egyetlen elszánt és dühödt mozdulattal

átvetette az íjat a vállán. De Regis jól látta az elszántság mögött a lopakodó fáradtságot.Mielőtt a nő távozhatott volna, kopogtattak és Mirabar két küldötte lépett be – a gnóm keze

tele volt vagy tucatnyi összetekert pergamennel.– Meg tudjuk csinálni – jelentette ki Nanfoodle, még mielőtt bárki is köszönhetett volna. –

Meg tudjuk csinálni!– Megcsinálni? – kérdezte Catti-brie és Regis felé fordult.Regis felemelte a kezét, hogy barátjába fojtsa a kérdések sorát.– Úgy van, ahogy gyanítottad? – tette fel a kérdést a gnómnak.– Hát persze. És a szerencse velünk van, mivel a réteg az Őrző Völgyének északi pereme

alatt húzódik, viszonylag közel a nyitott alagutakhoz. Így egyáltalán nem kell túl sok kőzetetátfúrnunk.

– Miről beszél az apróság? – érdeklődött halkan Catti-brie.Nanfoodle lelkendezve ugrált, míg Shoudra komolyabb arcot vágott.– Tömbváll Iván segítségével hamar össze tudjuk illeszteni a fémhengereket – magyarázta

Nanfoodle. – Akár egy nap alatt is, ha elég törpét tudsz a rendelkezésünkre bocsátani.– Hengerek? – kérdezte Catti-brie, és a gnómról Shoudrára nézett, aki erre csak vállat vont,

mire a nő tekintete visszatért Regisre.– Mit tudsz erről? – fordult a félszerzet Shoudrához.– Tudom, hogy Nanfoodle-t felizgatták a kilátások – közölte a jogarőr, amivel semmi újat

nem mondott, mivel az aprótermetű gnóm ide-oda ugrándozott, egyik lábáról a másikraszökellve.

– Meg tudjuk csinálni, Regis háznagy – erősködött Nanfoodle.– Csak add ki a parancsot, én majd megszervezem a munkálatokat. Pikellel, Ivánnal és

jómagammal együtt húszan végre tudjuk hajtani a feladatot. Ha ennél többen mennénk, csakegymás útjában lennénk! Ha-ha-ha!

– Regis! – dörrent Catti-brie hangja.A félszerzet szemére tapasztotta tenyerét, és nagyot sóhajtott.Meglepte, hogy a gnóm sikerrel járt és rábukkant a gázra – de ez nem volt kellemes

meglepetés. Nanfoodle jól látható lelkendezése dacára az új fejlemények csak újabbszögeket vertek a gondok gyötörte Regisbe. Igaz, a kovácsműhelyeket átállította, hogykészítsék el a gnóm által kért "hengereket", de ez a lépése végeredményben kevéskockázattal járt. Ha viszont követi a gnóm

terveit, a félszerzet háznagynak a törpéket veszedelmes csatába kell vezényelnie, ahol mársokkal nagyobb kockázatnak van kitéve mindenki – főként Banak és az északi szirtet védőharcosok.

És mi történik, ha Nanfoodle-nak igaza van, és beválik a terve?Borzongás futott végig Regis hátán, mire a félszerzet Catti-brie-hez fordult:– Vissza tudjuk foglalni a gerinc alatti alagutakat?– Az óriások alatt?– Igen.A nő ismét gnómra nézett, ezúttal furcsálkodva, majd leült, és eltöprengett a kérdésen.

Fogalma sem volt, hogy az orkok milyen elszántan védik az alagutakat, fejük felett azóriásokkal. Az ellenőrzés mértéke feltehetően jelentősen lecsökkent, mivel a labirintusstratégiai fontossága elhanyagolható volt.

– Szerintem meg tudnánk csinálni – felelte végül.Nanfoodle aprót sikkantott, és öklével a levegőbe csapott.– De nem lesz könnyű harc – fűzte hozzá a nő, lehűtve egy kissé az apróság jókedvét.Regis tekintete Nanfoodle-ról Shoudrára siklott, majd vissza, azután ismét Shoudrára –

tekintetével kérlelte a jogarőrt, hogy segítsen neki, mondja meg, megbízhat-e a gnóm őrülttervében.

Shoudra láthatóan elértette a célzást, és megbiccentette a fejét.– Mennyi időnk van még, mire az óriások felállítják azokat a katapultokat? – kérdezte a

félszerzet Catti-brie-től.

– Legfeljebb egy tíznap – felelte barátja. – De lehet, hogy csak három nap.– Akkor térj vissza Banakhoz, és állíts össze egy csapatot! Holnapután reggelre foglald el

nekem az alagutakat! – utasította a háznagy. – Nanfoodle még ma délután felküldi akülönleges egységét.

-Tömbváll Iván majd elmondja, hogy mik a további parancsok – szól közbe a gnóm.– Elmondanátok nékem, hogy miről van szó tulajdonképpen? – kérdezte Catti-brie.Regis ismét a két mirabarira nézett, majd felhorkant és vállat vont.– Félek megtenni – vallotta be. – Nem hinnél nekem, ha pedig mégis, akkor most és itt, ültő

helyemben vágnál le.Ekkor minden tekintet Nanfoodle-ra szegeződött, aki az egész ügy fő-fő kifőzőjének

számított.A gnóm megnyugtatott mindenkit.– Meg tudjuk csinálni.Bütyökfi Tred nem sokkal azt követően állt Pörölycsapó Torgar és Tömbváll Iván mellé,

hogy meghallotta, Banak önkénteseket toboroz a nyugati gerinc alatti alagutakvisszafoglalásához. A páros figyelmét valami más kötötte le, így észre sem vették a közelgőTredet. A két törpe a Torgar kezében tartott apró ládikára meredt – a doboz egyik oldala úgycsillogott, akár egy tükör, míg a másik három oldal és a tető sima fából készült.

– Üdv néktek – köszöntötte a Felbarr Citadellájából jött törpe a két másikat.– És néked is – mondta Iván.Torgar bólintott és elmosolyodott, majd visszatért a doboz tanulmányozásához.– Tenmagad fogod vezetni az alagutakért vívott harcot? – kérdezte Tred Torgart. –

Csatlakozhatnék enmagam is?– Egen... egen... – felelte Torgar. – Holnap reggel indulunk, hogy kiűzzük a bűzhödt

orkokat. Enmagam és a fiaim örülnek a társaságidnak.– Van valami hír arról, hogy miért tesszük? – érdeklődött Tred. – Nem hinném, hogy alulról

el tudjuk érni azokat a bűzös óriásokat.Torgar és Iván egymásra vigyorgott, Pörölycsapó pedig a magasba emelte a ládikát.– Itt van a miért – közölte.Tred érte nyúlt, de Torgar elhúzta előle.– Óvatosan bánj véle – figyelmeztette a másikat.– Telis, de tele van a nyílvesszőimből kinyert olajjal – magyarázta Iván, és kezét a robbanó

nyilakat rejtő heveder alá csúsztatta, majd felemelte azt. – Meg van benne az aprócska gnómkotyvalékából is... egy palacknyi tűzvíz, amelyik felrobban, amint érintkezésbe kerül alevegővel.

Tred arca grimaszba rándult, és visszahúzta a kezét.– Akkor hát bombákkal megyünk? – kérdezte Tred.– Ugyan! A fejszéinket és a pörölyeinket használjuk, hogy megszabaduljunk az átokverte

orkoktól – közölte Tred. – A bombákat később vetjük majd be.Tred kíváncsian nézett egyik törpéről a másikra, mire mindketten csak vállat vontak, és

hasonló arcot vágtak, mint Tred.– Egyikünk sem érti – vallotta be Torgar. – De Banak azt akarja, hogy foglaljuk el azokat az

alagutakat, így mi elfoglaljuk azokat. Majd meglátjuk, hogy később a gnóm miféle mágiát hozműködésbe.

– Lehetne rosszabb is – szólt közbe Iván. – Legalább leverhetünk néhány orkot.– Ami mindig jó szórakozás – helyeselt Torgar, mire Tred rábólintott.– Még egyezeregyszáz láb! – kiáltotta Kérgesüllő Wocco, amikor Nanfoodle kiterítette előtte

az ábrát.– Ezeregyszázharminc – pontosított Nanfoodle.– Egy újabb tíznapra lekötéd az összes műhelyt, te ostoba gnóm!– Egy újabb tíznapra? – kérdezte a gnóm. – Ó, ne! Nekem erre holnap van szükségem...

méghozzá az összesre. A segédeim egyenesen a hűtővályúkból fogják kivinni őket, egyikdarabot a másik után.

Wocco másodpercekig csak dadogni tudott – ajkai remegve formálták egyik szitkot a másikután, de hitetlenkedése olyan nagy volt, hogy minden szót visszanyelt, még mielőtt azkibukott volna belőle.

– Egy darab hét láb hosszú – sikerült végre kinyögnie. – Az egyszázötven darabot jelent!– Százhatvankettőt – javította ki Nanfoodle. – Ennek felét félretesszük.– Ezt nem tudjuk megcsinálni!– Meg kell csinálnotok – vágott vissza a gnóm. – Ha egy kereskedő megrendelését kellene

teljesíteni, máris izzásig hevítenétek a kohóitokat, és azonnal munkához látnátok.– A kufárok fizetének – felelte Wocco szárazon.– Akárcsak én – jelentette ki Nanfoodle.– És mivel fizetél, apróság?– Vagy húsz óriással – felelte a gnóm jó hangosan, mert észrevette, hogy eddigre már a

többi kovács is figyeli őket. – Egy húszassal fizetek, valamint Kérgesüllő Banak és MithrillCsarnok győzelmével. Ennél kevesebbet nem ajánlhatok, jó Kérgesüllő mester.

– Ezért készítjük a fegyvereket – tiltakozott a kovács.– Ez is egy fegyver – nyugtatta meg Nanfoodle. – A legnagyobb fegyver, amelyet valaha

készítettek. Százhatvankét darab.Meg tudjátok csinálni.Wocco a többi kovácsra pillantott.– Ez rengeteg fém – jelentette ki az egyik kovács.– Több mint a fele a készleteinknek – tette hozzá egy másik.– Sokkal több – szólt oda egy harmadik.– Meg tudjátok csinálni – mondta Nanfoodle Woccónak. -Meg kell csinálnotok. Banak és csapatai kifutnak az időből. Csalódást akartok okozni nekik?

Azt akarjátok, hogy leszorítsák őket a szirtfalról?A gnóm azonnal látta, hogy kényes pontot talált, mivel Wocco kidüllesztette a mellét és

felszegte az állát, miközben széles szájával dühödten csücsörített.Nanfoodle egy pillanatig azt hitte, hogy a törpe megüti őt, de mégsem hátrált meg, sőt

tovább ütötte a vasat:– Ez Banak egyetlen esélye, hogy kitartson a horda ellen. Ha ti itt nem végeztek hősies

munkát, akkor visszavonulásra kényszerül, ami végzetes lesz.Wocco testtartása egy fikarcnyit sem változott, de nem lépett előre, hogy behúzzon egyet a

gnómnak. Majd a törpe dühe szemmel láthatóan és lassanként elszántságnak adta át ahelyét.

Wocco a többi kovácsra nézett.– Nos, hallátok őt. Dolgunk van. – Wocco tekintete visszavándorolt Nanfoodle-ra. –

Megkapád az egyszázhatvankét darabot és még néhány tartalékot is, a biztonság kedvéért...arra az estre, ha a számításid mégsem lenne olyan jó.

Amikor a főkovács visszarobogott a műhelyébe, Nanfoodle hátradőlt székében. Nekiálltösszeszedni az ábrákat, de azután félbehagyta, és tenyerét a szemére tapasztotta – hirtelenminden

rázúdult. Szinte el sem akarta hinni, hogy mit csinál, hogy a törpék megbíznak benne ésfelvállalják ezt a kockázatot.

Remélte, hogy bizalmuk nem alaptalan – hiszen tudta, hogy ötletével a józan ész határaitfeszegeti, és bár szívósan védelmezte tervét Regisszel, Shoudrával, Kérgesüllő Woccóval ésmindenki mással szemben, magában el kellett ismernie, hogy szavai még a gondolatainál isfurcsábbnak tűnnek.

Nanfoodle őszintén remélte, hogy nem fogja elpusztítani Mithrill Csarnokot.

25

S ELHAL AZ UJJONGÁS

– Obould Gruumsh! – ordította Vicsori Arganth a hegy keleti oldalából nyíló alagúton átkiözönlő törzs tagjainak. – Megölte az elf démont... mindannyian láttuk diadalát! Ő akiválasztott! Ő vezet minket dicsőségre!

A mögötte álló tucatnyi sámán csatlakozott a kántáláshoz – a hegyből előjövő orkokkörbe-körbepillantgattak, majd fokozatosan ők is bekapcsolódtak.

– Ez egy veszedelmes alak – súgta oda Innovindil Drizztnek valamivel távolabb, egyalacsony sziklafal mögött guggolva. Már egy ideje hallgatták Arganthot, és mindkettejüketmegdöbbentette, hogy az ork sámán milyen hévvel dicsőíti Obouldot.

– Valóban azt hiszi, hogy Obould ocsmány istenük avatárja – felelte Drizzt.– Akkor majd megláthatja ocsmány istene halálát.Innovindilnek nem kellett Drizztre néznie ahhoz, hogy a drow tudja, az elfet most a harag

fűti – izzó szeme és szíve mindennél ékesebben beszélt. Drizzt arra gondolt, hogy esetlegrámutat, nem is olyan régen éppen Innovindil rótta meg őt hasonló düh– kitöréséért, arraintve, hogy ne a bosszúra gondoljon. De az elf mellett guggoló, a nő szép arcát profilból látódrow felismerte a vonásokba kövült fájdalmat. Természetes, hogy a nőt fájdalom gyötörte. Ésa neki mondott bölcsesség dacára, ez a fájdalom most utat talált önuralmán át, elhozva azInnovindilre egyáltalán nem jellemző gyengeség pillanatát. Drizzt, aki csak nemrégiben éltemeg kedves barátjának elestét, meg tudta érteni a nőt.

– Az ork király délnek fordult a seregével, de ez a fickó itt maradt – jegyezte meg a drow.– Azért, hogy felingerelje a hegyi üregek mélyéről előbújó csőcseléket.– Nem becsülhetjük alá ennek fontosságát. Ez az alak közel áll Obouldhoz... és tudhat

valamit.Innovindil körülpillantott, majd felpillantott a drow-ra – arckifejezése elárulta, hogy

tökéletesen érti, mire gondol társa.– Valószínűleg az alagutakban vertek tábort – jelentette ki.Drizzt keletre nézett és bólintott – a láthatáron túl már a pirkadat halványkékje festette meg

az eget. Az alagutakból jövő orkok pedig nem merészkedtek ki túl messzire.– Valószínűleg csak késő délután indulnak útnak – közölte Innovindil.Drizzt tekintete végigpásztázta a vidéket, majd vállon veregette Innovindilt, és intet neki,

hogy kövesse őt.– Előttük menjünk a földfelszín alá, és keressük meg a hozzájuk vezető utat javasolta.

-Almában lepjük meg a sámánt. Sok mindent szeretnék megtudni tőle.A két drow gyorsan haladt az alagutakban – éles szemük átvizsgált minden hasadékot,

minden kiszögellést, minden repedésekkel tarkított kaptatót. A Proffitt komótosan baktatótrolljait

jóval megelőző Kaer'lic és Tos'un számos alkalommal megtorpant és hallgatózott – És számos alkalommal voltak kénytelenek azt tapasztalni, hogy felderítésüket jelentősenhátráltatja a trollok csapta zaj.

Csak úgy dübörögnek – villantak Kaer'lic ujjai, és a papnő arcára kiült az undor.A törpék vérére áhítoznak – felelte Tos'un. – Proffitt ilyen lelkesen ácsingózik arra, hogy

találkozzon a törpék tüzével? A szakállas nép nagyon jól tudja, hogy miként vívjon meg atrollokkal!

Mielőtt Kaer'lic jelezhetett volna, hogy egyetért, a köveken visszhangzó hangok ütötték mega fülét. Ujjai azonnal megdermedtek mozdulat közben, és kinyújtotta balját, hogy csendreintse társát, majd odahajolt a sziklafalhoz. Eltéveszthetetlen volt a súlyos törpe csizmákdobogása.

Tos'un odalépett mellé.Ismét a barátaink? – kérdezték az ujjai.Kaer'lic bólintott.

– Jelentős erő – suttogta a nő. – Sejtésem szerint kétszer húszan vagy még többen islehetnek.

Milyen messze vannak?Kaer'lic egy pillanatig hallgatózott, majd megcsóválta a fejét.Nincsenek messze.. . – jelezték ujjai.De párhuzamosan haladnak – szakította félbe Tos'un. – És ki tudja, hol ágaznak el ezek a

folyosók?Egyvalami biztos – felelte Kaer'lic. – Ellenségeink délnek tartanak, vissza a Troll-mocsár

felé.Erősítés Nesmének?Kaer'lic a sziklafalra nézett, és arcára kiült a kétkedés.– Ha az, akkor is csak jelképes – suttogta. – Mithrill Csarnok gesztusa, amelyben

támogatásáról biztosítja szomszédját.A mögöttük lévő járatban hangok csaptak fel, ahogy trollok közeledtek. A két drow

egymásra nézett, feltéve ugyanazt a kérdést.– Proffitt üldözőbe akarja majd venni a törpéket, viszont ez a kitérő sokba kerül Obouldnak:

csak több napos késéssel valósul meg a törpékre dél felől nehezedő föld alatti nyomás –gondolkozott fennhangon Tos'un.

Ez az eshetőség különösebben nem izgatta Kaer'licet, és ez az arcán is látszott.– Talán alkalmunk nyílik egy kis szórakozásra, ha a törpe csapat nem olyan nagy – folytatta

Tos'un, és arcára mosoly ült ki.– Teljes sebességgel rohanj és keress egy olyan helyet, ahol keresztezhetjük ellenségeink

útját – utasította társát Kaer'lic. -Jobb, hogy ha dél felé zavarjuk a törpéket, mintha visszafordítanánk őket. Reméljük,

meglelik majd az átkozott felszínre vezető alagút kijáratát.Tos'un tiszteletteljesen fejet hajtott, majd megfordult és távozott.– Légy nagyon óvatos! – kiáltott utána Kaer'lic.A drow papnő meglepődött saját szavain. Csak nem egy barát szavai voltak ezek? És

Kaer'lic Suun Wett mióta tekintett bárkit is a barátjának? Donnia és Ad'non évek óta a társaivoltak, és viszontagságos utazásaik során egyetlenegyszer sem figyelmeztette őket ilyendrámaian arra, hogy vigyázzanak magukra. Többször előfordult, hogy halottnak hitteegyiküket-másikukat, de sosem siratta meg őket, sőt még igazából nem is törődött velük –leszámítva saját közvetlen érdekeit. Akkor most miért ragaszkodott ilyen állhatatosanTos'unhoz?

Ekkor döbbent rá, hogy az ok nem más, mint a félelem: félt attól, hogy sebezhető marad.Mivel Donnia és Ad'non a jó ég tudja, hova tűntek, Tos'un maradt az egyetlen valódi társa.

A trollok bűze egyre áthatóbb lett, ahogy Proffitt és csapata közeledett – a papnő szemébenez csak még inkább fokozta megmaradt drow társa értékét. Az élete aligha lenne elviselhetőTos'un nélkül.

Kaer'lic sokáig, nagyon sokáig nézte a sötét alagutat, ahol Tos'un eltűnt, miközben ezen afelismerésen rágódott.

Habár megpróbált a felszín teremtényévé válni, Drizzt Do'Urden azonnal ráébredt, hogymennyire a Mélysötét lakója maradt, amint mélyebbre hatoltak az alagutak sötétjében.

Innovindil az elfek kecsességével haladt az oldalán, de mozgása a járatokban korántsemvolt olyan könnyed és gördülékeny, mint a sötételfé. A Mélysötétben Drizzt éppen olyanfölényben volt vele szemben, mint az elf a felszínen.

Töredezett sziklás terepen haladtak át, majd felfelé tartottak egy természetes kürtőben,amely az alagútrendszer főfolyosójából ágazott el. Drizzt időnként rápillantott társnőjére, ésarcán látta

fenntartásait. Miért is ne lettek volna? Drizzt a főfolyosó fölé vezette – ha pedig az orkokbejönnek, akkor azt nyilván csapatosan teszik. Akár még tábort is üthetnek a járatban, talánéppen a páros alatt.

De Drizzt csak lenézett az alatta húzódó alagútra és visszafojtotta mosolyát. Innovindil nem

volt tisztában azzal, hogy egy drow milyen ügyesen ki tudja használni az efféle helyeket.Nem tudhatta, hogy ha az orkok valóban a kürtő alatt ütik fel táborukat, egy drow akkor iskönnyűszerrel át tud osonni köztük.

Drizzt Innovindilre pillantott, és biztatóan bólintott-ők ketten néma csendbe burkolóztak,miközben teltek-múltak a percek.

A drow érzékeny szeme elárulta, hogy a sötétségben némi derengés támadt: tudta, hogymessze keleten most már kezd pirkadni. Nemsokára ork lábak csosszantak, és a menetmegkezdte elvonulását alattuk. Drizzt úgy becsülte, hogy nagyjából két tucat ork jöhetett be –amikor elhaladtak, intett Innovindilnek, hogy maradjon a helyén, majd fejjel lefelé, pókokmódjára mászni kezdett a kürtőben. Egy pillanatra megállt hallgatózni, majd kidugta fejét atermészetes kéményből, és mindkét irányt végigpásztázta tekintetével. Az orkok beljebbmentek, de nem sokkal.

Hallotta őket, ahogy a közelében motoznak – feltehetően tábort vertek.Drizzt visszakapaszkodott.– Két óra – suttogta Innovindil fülébe.Az elf türelmesen bólintott. Mindketten kényelmesebb helyzetet kerestek, és Drizzt

meglepetésére Innovindil közelebb húzódott hozzá – feje most nő ölében nyugodott. Amikora drow ellazult, finoman simogatni kezdte hosszú és sűrű fehér haját, egyszer pedig méghomlokon is csókolta.

A hely kényelmes volt, a pillanat gyengéd, így Drizzt hagyta, hogy teste jobban ellazuljon,mint hosszú, nagyon hosszú idő óta bármikor.

A két óra túlságosan gyorsan eltelt a drow számára, de sikerült maga mögött hagynia anyugalom vizeit és felébresztenie a benne szunnyadó vadászösztönt. Ismét intett társának,hogy maradjon a helyén, és ismét mászni kezdett fejjel lefelé a kürtőben.

A folyosó üres volt. Drizzt erős ujjaival megragadta a kürtő peremét, majd bukfencet vetve,nesztelenül ért földet az alagútban. Előhúzta pengéit, és beljebb kúszott abarlangrendszerben -

hamarosan rábukkant a járatban felállított ork táborra és a két leágazó barlangüregre.A tekergőző és egyenetlen talajú folyosó rengeteg magaslati pontot kínált ellenségeinek

szemrevételezéséhez. Néhány ork ébren volt, és ide-oda járkált az aprócska főzőtűz körül,ketten pedig a távolabbi falnál ettek és beszélgettek. Mögöttük egy nyílás tátongott, amelyegy kissé magasabban elhelyezkedő üregbe nyílt, ahol több ork hortyogott. Ezzel szemköztnyílt a másik üreg, ahol még több drabális alak aludt. Drizzt észrevett egy orkot, aki mintha asámánok öltözetét viselte volna – de ez nem az a sámán volt.

Nem Arganth, akit Obould annyira nagyra tartott.A drow eltette szablyáit, és közelebb lopózott, várva a lehetőséget. A percek teltek, és

végre a tábor elcsendesedett valamelyest – a két beszélgető orkot leszámítva mindenki máslefeküdt és aludni tért. Drizzt nem is habozott. Szorosan maga köré csavarta köpenyét, ésmég közelebb kúszott, az aprócska főzőtűzzel – amely valójában nem volt több néhány izzóparázsnál – szemközti fal árnyékainak takarásában. A központi téren túljutva megállt ésmegvárta, amíg a beszélgető orkok figyelme másfelé terelődik, majd elosont mellettük ésbesurrant a szemközti kis üregbe.

Ott aludt a hangosan hortyogó Arganth.A drow kifelé menet ugyanazt az útvonalat követte, ahol bejött, és visszatért a kürtőhöz,

ahol Innovindil várt rá. Ismét átgondolta, amit a helyszínről megtudott, és suttogva felvázoltatervét – gyakran szünetet tartott, hogy hallgatózzon és megbizonyosodjon róla, nem riasztottfel senkit és semmit a közelben.

Az is eszébe villant, hogy talán meg kellene próbálnia megtanítania Innovindilt a drow-kkézjeleire, mire majdnem nevetésben tört ki.

Egyszer megpróbálta megtanítani Regist, de a félszerzet zömök ujjacskái – kivételesügyességük dacára – képtelenek voltak megformázni a megfelelő betűket. Drizzt elmondtabarátjának, hogy mozdulatai olyanok, mintha selypítve beszélne! Megpróbálta Catti-brie-t ismegtanítani és bizonyos mértékig sikerrel járt – de még egy olyan eszes ember, mint

Catti-brie, még ő sem volt képes olyan ügyesen mozgatni az ujjait, mint egy drow. Drizztazonban biztosra vette, hogy Innovindil rendelkezik a szükséges kecsességgel. Talán hatöbb idejük lesz erre, majd megmutatja neki.

– Gondjaid lehetnek a kijövetellel – mondta az elf, amikor Drizzt befejezte tervénekfelvázolását.

A drow-t meghatotta, hogy az elf nő láthatóan ennyire aggódik a biztonsága miatt – főkéntúgy, hogy ha minden a tervek szerint halad, akkor éppen Innovindilt fogja kergetni az orkokzöme.

Ezután kiosontak a járatból, hogy megbizonyosodjanak arról, miszerint a hegyet elhagyóork törzs nem táborozik túl közel – odakint még mindig félhomály honolt.

Majd ismét visszatértek az alagútba – a folyosón tábort vert orkokhoz vezető út utolsókanyarulatához. Vállon veregették egymást és biccentettek, majd Drizzt előreosont, korábbiútvonalát követve. Beletelt némi időbe, mivel a szemközti falnál ülő két ork hevesenvitatkozott valamin – de a drow-nak sikerült belopóznia az üregbe, ahol Arganth és másokaludtak.

Egymás után vágta el a torkukat, egyedül csak a fősámánt hagyva életben.Arganth ébredése durva volt – egy kéz tapadt a szájára, és egy szablya hegye feszült a

hátának.– Ha mocorogni próbálsz, kivágom a szívedet – ígérte Drizzt, és hangja alig volt több egy

bogár zümmögésénél.A falhoz húzta Arganthot, a megrémült sámánnal takarva magát, arra az esetre, ha valaki

esetleg bekukkantana kintről.Még egy büdös takarót is sikerült felkapnia és magukra terítenie, további óvintézkedésként.Drizzt várt. Arra kérte Innovindilt, hogy adjon neki bőségesen időt a sámán fülön csípésére.Egy sikoly tudatta vele, hogy az elf munkához látott.Az apró üreget leszámítva az orkok mindenütt talpra kászálódtak – egyesek elfutottak

Drizzték ürege mellett, az alagutak mélyén keresve menedéket. De a legtöbben a másikirányba tartottak vagy ide-oda szaladgáltak. Egyikük belépett az üreg nyílásába, éssegítségért kiáltott, de persze a kis barlangban senki sem moccant vagy felelt. Drizzt mégjobban betapasztotta az ork száját, és még jobban összekuporodott a takaró alatt.

Újabb sikoly tudatta vele, hogy Innovindil íja ismét célba talált.Néhány másodperc elteltével a drow maga alá húzta lábait, és talpra rántotta a sámánt,

majd az ajtóhoz vonszolta. Drizzt látta, hogy eljött a pillanat és kisurrant – balra tartott, azalagutak

mélye felé. Rögtön letért az első oldalfolyosónál, berántva Arganthot egy védett beugróba.Ismét várt – ezúttal arra, hogy a főfolyosón keletkezett lárma elhalkuljon. Amikor ez

megtörtént, még várt egy kicsit, majd foglyával együtt elindult visszafelé – az ork táboron úgyhaladtak

át, hogy élő ellenséggel nem találkoztak. Drizzt a járatban három halott orkot látott, akiketInnovindil íja terített le.

A drow és foglya elhagyták a járatot, és Drizzt csak odakint, a hajnali szürkületben engedteel a sámánt.

– Ha kiáltasz, átvágom a torkod – tett ígéretet, és az eszes Arganth arcára kiülőkifejezésből tudta, hogy az ork érti minden szavát.

– Obould meg fog öl... – kezdte a sámán, de elcsendesedett, amikor a szablya csodás élenekifeszült a torkának.

– Igen... Obould – felelte Drizzt. – Ígérem, hogy hosszasan fogunk beszélgetni Obouldról.– Nem mondok neked semmit!– Kérlek, gondold meg magad! – A szablya még jobban nekinyomódott a sámán torkának. –

Nem hiszem, hogy meg akarnál halni.Arganth ekkor hátborzongatóan elmosolyodott és meglepő módon még inkább nekinyomta

nyakát a pengének.– Gruumsh velem van! – kiáltotta, és váratlanul előrevetette magát.

De Drizzt gyorsabb volt, és visszahúzta szablyáját, a másikat pedig előrántotta tokjából, ésa markolattal keresztbeütött. A gomb nekicsapódott Arganth koponyájának, mire az ork aföldre rogyott. Megpróbált feltápászkodni és kiáltani, de Drizzt újra és újra lesújtott, amíg asámán el nem hallgatott.

Drizzt alig hallhatóan szitkozódott, majd eltette szablyáit és felnyalábolta a sámánt. Ezutánfutva indult meg a szürkületben.

Megkönnyebbült, amikor Innovindilt a barlangjukban találta, éppen úgy, ahogymegbeszélték. A nő arckifejezése egy szemernyit sem változott, amikor a drow a lábáhozhajította az eszméletlen sámánt.

– Hármat öltél meg a barlangban – mondta Drizzt.– És még néhányat odakint – felelte a nő, és zord arccal nézett rá. – Mindet megölhettem

volna, ha szívósabban üldöznek.Drizzt nem mondott semmit, mivel ezúttal nem akarta felingerelni Innovindilt. Módszeresen

megkötözte Arganthot, majd a falhoz vonszolta a sámánt, és ülő helyzetbe támasztotta.– Kicsikarjuk belőle azt, amit tudnunk kell, hogy megbosszuljuk Tarathielt – közölte a drow.A halott elf említésére Innovindil fájdalmas fintort vágott.– És amivel legyőzhetjük az ork hordát – sikerült kipréselnie a nőnek, bár a hangja kis híján

elcsuklott.– Hát persze – mosolygott rá Drizzt.Arganth mocorogni kezdett, mire Drizzt erősen sípcsonton rúgta. Eljött a beszélgetés ideje.– A nesméi kutyák szétszóródtak – mondta Proffitt egyik feje.– És menekülnek – tette hozzá a másik.– Meg bujdokolnak – jelentette ki egyszerre mindkettő.Kaer'lic az egyik fejről a másikra nézett, majd ismét vissza az elsőre, és megpróbálta nem

kimutatni, hogy mennyire kényelmetlenül érzi magát, amiért tárgyalnia kell a csúf, kétfejűfenevaddal.

– Talán a törpék őket keresik – felelte a drow.– Akkor kövesük a törpéket – mondta Proffitt egyik feje.– És öljük meg őket – fűzte hozzá a másik.– Tapossuk szét őket – tett rá egy lapáttal az első.– És faljuk fel őket – kontrázott a második.– Csak egy kis csapatnyi trollnak kellene hátramaradnia és felfalnia a törpéket, meg a

nesméi kutyákat – érvelt az első fej. – A többiek meg mennek tovább, hogy harcba szálljanakMithrill

Csarnok ellen.Kaer'lic elrejtette fintorát.– De talán több tucat törpe is lehet ott – felelte. – Félelmetes haderő. Ostobák lennénk, ha

alábecsülnénk őket.– Hmm – elmélkedett a két fej.– Jobb, ha mindannyian követjük a törpéket dél felé – érvelt Kaer'lic. – Jól belakunk, majd

visszafordulunk Mithrill Csarnok felé.– De Obould...– Nincs itt – szakította félbe Kaer'lic. – És még amúgy sem fogott hozzá Mithrill Csarnok

megszorongatásához.A drow egy pillanatra eltöprengett azon, hogy elmagyarázza Proffittnak, miszerint Obould

kihasználja őt, hogy a trollokat olyan csatába vezényli Mithrill Csarnok ellen, amelyről jóltudja, hogy rémisztő veszteségekkel jár majd, és hogy nincs igazi terve arra, miként küldhetsegítséget a felső kaputól. A drow azonban ellenállt a csábításnak, mivel ráébredt, hogy egydühös kétfejű troll valószínűleg szétzúz majd mindent, ami a keze ügyébe esik – beleértveegy magányos drow papnőt is. Emellett Kaer'lic bármenyire is nyugtalankodott Obould miatt,nem tartotta rossz ötletnek a Harcpöröly Klán megszorongatását. És ha közbenlemészárolnak néhány tucat trollt, mi abban a baj?

Proffitt felelni akart – Kaer'lic tudta, hogy egyet fog érteni –, de elhallgatott, amikor egy alak

bukkant fel futva a folyosóban.– Innen nem messze átjuthatunk a folyosóba, amelyet a törpék használtak – jelentette

Tos'un. – Az összekötő folyosó szűk lesz ugyan a barátainknak, de azért átférnek rajta.Beszéd közben a gigantikus termetű Proffittra nézett, és arckifejezése nem volt éppen

hízelgő.A tompaagyú Proffitt azonban nem vette észre a finom utalást.– Akkor hát megyünk – mondta Kaer'lic. – Követjük őket, és remélhetőleg elvezetnek minket

a nesméi menekültekhez, majd... – Itt szünetet tartott és Tos'unra nézett: – ...jól belakunk.Drow társának arca eltorzult az undortól, de Proffitt mindkét feje jóízű nevetésben tört ki –

agyarakkal teli pofájából csorgott a nyál.Milyen undorító egy teremtmény – jelezte Kaer'lic Tos’unnak. – De hasznos, ha Obould

felingerléséről van szó.Tos'un válaszul villámgyorsan megvillantotta kecses ujjait.És ez érdemes ügy.

26

ÁTOKVERTE GNÓM

Regis rezignáltan felsóhajtott, és a földre ejtette a pergament, amelyet a felderítő az iméntnyújtott át. Nézte, ahogy lefelé lebeg – előbb balra, majd jobbra lebbent, mielőtt az íróasztalsarkára hullt volna, veszedelmesen kilógva annak széle fölé. Mennyire odaillik ez a lap: egyújabb, zavart keltő értesülés az aggodalómhalomban – gondolta a félszerzet. A felderítődélről érkezett és azt jelentette, hogy a trollok egy része megfordult, és minden valószínűségszerint üldözőbe vette Galen Firth-öt és azt a csapatot, amelyet Regis küldött ki Nesmémegsegítésére.

A félszerzet ösztönei azt súgták, hogy össze kellene szednie egy sereget, és ezzel menteniki az ötven törpét.

De hogyan tehetné meg? Közel ezren még mindig a szirttetőn küzdöttek Banak oldalán, ésegy még ennél is nagyobb sereg állomásozott az Őrző Völgyének nyugati peremén, fedezveBanak oldalát és a Mithrill Csarnok nyugati kapujához vezető utat. A Mithrill Csarnokbanmaradt többi törpének pedig több mint elég dolga akadt – járőröztek az alagutakban,utánpótlást szállítottak a szirtfalra, lecipelték Banak sebesültjeit, pótolták a veszteségeket, ésmegállás nélkül működtették a műhelyeket, készítve a Nanfoodle által kért hengereket.

Regis savanyú arcot vágott, amikor a kovácsműhelyekre gondolt, és egy pillanatig átvillantaz agyán, hogy azonnal berekeszti Nanfoodle eszelős tervének megvalósítását. Ezzellegalább felszabadulna néhány törpe, akiket délre küldhetne.

A félszerzet ajkáról újabb sóhaj szakadt fel, és arcát a kezébe temette. Ekkor meghallotta,hogy kopogtatnak az ajtón, mire megdörgölte arcát, felnézett és beinvitálta a látogatót.

Egy harci öltözéket viselő törpe érkezett – egyedül a fejét borította kötés a megszokott sisakhelyett.

– Megkezdődött a harc az óriások gerince alatti alagutakban – jelentette a törpe. – Banakazt mondta nékem, hogy mondjam el néked.

– Mivel úgyis lejöttél, hogy kezeltesd a sebedet – találgatott Regis.– Ugyan, ez csak karcolás! – felelte a törpe. – Azért jöttem le, hogy hosszú lándzsákat

kerítsek, amit felhasználhatunk az újabb állások építéséhez.A törpe bólintott, és elindult kifelé– Hogy alakul a harc az alagutakban? – kérdezte Regis, miután összeszedte magát a törpe

válasza hallatán.A harcos sokkal rosszabb színben volt, mint ahogy azt mutatta. A fején díszelgő turbán

oldalát átitatta a vér, páncélját pedig tucatnyi horpadás és repedés csúfította.– Próbáltál valaha kiverni ellenséges csapatokat egy alagútból? – kérdezte. – Oly

ellenséget, aki elsáncolta magát, és készen áll a halálra?Regis próbált nem grimaszolni, miközben megrázta a fejét. A törpe erre zordan bólintott és

távozott.Regis ismét felsóhajtott, de csak azután, hogy a törpe behúzta az ajtót – nem állt

szándékában kimutatni csüggedését vagy gyengeségét. Pedig a helyzet lassan idáig fajult –érzelmileg a

kimerülés szélén állt. A törpék harcoltak és meghaltak – végső soron pedig az ő döntésetartotta őket odafent. A félszerzet háznagyként visszahívhatta volna Banakot és csapatait,visszavonhatta volna az egész Harcpöröly Klánt és az újonnan jötteket Mithrill Csarnok falaiközé. Az orkok meg csak próbálják kipiszkálni őket innen! Tekintve friss felfedezését –miszerint az elhúzódó csata éppen az orkok reményeit táplálja – talán a csapatokvisszavonása lenne a legkörültekintőbb hadmozdulat.

De egy ilyen lépéssel lényegében az egész vidéket átengedné a támadó orkoknak, és nemMithrill Csarnok lenne többé a jóakaratú népek közös ügyét szolgáló első számú királyság,amely a Világ Háta keleti nyúlványainak árnyékában elterülő vad vidéket ellenőrzi.

Minden olyan zavaros és nyomasztó lett.

– Nem vagyok vezér – suttogta Regis. – Átok reá, amiért ezt a feladatot kaptam.A csüggedés pillanata azonban gyorsan elmúlt, és felváltotta a szomorkás vigyor, amikor

Regis elképzelte, hogy Bruenor mit szólna, ha hallaná szavait.A törpe persze Bendőkorginak nevezné, és egy hatalmas tockost adna neki.– Ah, Bruenor – suttogta Regis. – Mi lenne, ha felébrednéd és látnád ezt a felfordulást?Lehunyta a szemét és elképzelte a némán és sápadtan heverő Bruenort. Minden éjjel

meglátogatta a királyt, és a törpe ágya melletti székben aludt. Drizztnek nyoma veszett,Catti-brie és Wulfgar pedig Banak oldalán harcolt odafent – Regis azonban eltökélte, hogyBruenor nem halhat meg úgy,, hogy legalább egyik közeli barátja ne legyen mellettevégóráján.

A félszerzet egyszerre félte és remélte a pillanat eljövetelét. Nem értette, hogy Bruenormiért él még mindig, hiszen a papok azt mondták neki, hogy nagyjából egy napja lehet méghátra az ápolásuk nélkül – ez pedig már napokkal ezelőtt volt.

Makacs vén törpe – gondolta Regis, és talpra kászálódott. Úgy döntött, felkeresi barátját, éselüldögél az ágya mellett. Általában nem szokta Bruenort ilyen kora este felkeresni – vacsoraelőtt

pedig határozottan nem –, de valami homályos októl vezérelve úgy érezte, hogy mostazonnal oda kell mennie. Talán csak Bruenor megnyugtató társaságára volt szüksége – amiarra emlékeztette,

hogy a törpe király a legközelebbi barátja, és emiatt helyesen cselekedett, amikor elfogadtaa Harcpöröly Klán háznagyi tisztét. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak erőt merít abból,ha

Bruenor mellett üldögél, mint ahogy azt oly sokszor megtette a múltban. Bruenor, akőkemény törpe példaként állt előtte hosszú évek óta – ő akkor sem hátrált, amikor másokelrohantak és

akkor is nevetett, amikor mások összehúzták magukat félelmükben.Miközben Regis kilépett az ajtón, eszébe villant valami, amitől minden nyugalomérzete

elszállt.Hirtelen ráébredt, hogy talán azért érzi szükségét Bruenor felkeresésének, mert a törpe

lelke valahogy érte kiált, és azt mondja neki, hogy siessen a betegágy mellé, ha valóbanjelen akar lenni, amikor barátja utoljára vesz levegőt.

– Ó, ne! – zihálta Regis, és rohanni kezdett a folyosón, olyan gyorsan, ahogy csak a lábabírta.

A szokatlanul korai látogatás – amire ráadásul futva érkezett – hirtelen megvilágosodássalszolgált: amikor belépett a szobába, nem csak Harcpöröly Bruenort találta ott – aki továbbrais eszméletlenül hevert az ágyon –, hanem egy másik törpét is, aki a király fölé görnyedvesuttogta Moradinnak szóló imáit.

Regis egy pillanatig azt hitte, hogy a pap Bruenornak segédkezik a másik part elérésében,és már elkésett, hogy jelen legyen, amikor barátja eltávozik.

De a félszerzet gyorsan ráébredt az igazságra, mert a pap – Sütifejű Cordio –, nemistenhozzádot mondott, hanem gyógyító mágiát szőtt Bruenor köré.

A tágra nyílt szemű Regis azon töprengett, hogy talán Bruenor tett valami olyat, amifelébresztette a reményt, és ezért van szükség a gyógyító varázslatokra. Regis közelebblépett az ágyhoz, ami

megriasztotta Cordiót – a törpe felnézett és hátrahőkölt, miközben levegőért kapkodott.Idegessége láttán Regis megértette, hogy hiábavalóan reménykedett – hogy mindenváltozatlan.

– Mit csinálsz itt? – kérdezte a félszerzet.– Minden nap eljövök, hogy imádkozzak Bruenor eltávozásáért – felelte a törpe zsémbesen.

Regis felismerte a féligazságot.– Úgy értem azért, hogy megkönnyítsem eltávozását – próbálta tisztázni a dolgokat a törpe.

– Azért imádkozom Moradinhoz, hogy gyengéden vegye magához.– Nekem azt mondtad, hogy Bruenor már Moradin mellett van.

– Egen... a lelke feltehetően ott van... egen... nyilván ott van – hebegte Cordio. – De nemakarjuk, hogy a teste kínok között távozzon, nemde?

Regis megfelelő válasz után kutatott, miközben azon töprengett, hogy barátjának,Bruenornak már napokkal ezelőtt meg kellett volna halnia, nem sokkal azt követően, hogymegparancsolta a papoknak, hagyják eltávozni.

Mit csinálsz itt, Cordio? – akarta a félszerzet kérdezni, de még bele se kezdett, amikorvalaki becsörtetett a szobába.

– Jön a házn... – nyitotta szóra a száját Karmoló Stumpet, ám rögtön be is csukta, amikorészrevette, hogy Regis már a szobában van.

A nő szeme kerekre tágult és úgy tűnt, mintha valami szitkot morzsolt volna szét az orraalatt, miközben egy lépést hátrált.

-Nos hát, Sütifejű Cordio, jön a háznagy, úgyhogy hagyd abba a gyógyító varázslatokat,amelyeket Bruenorra mondasz, és gyorsan tűnj el! – fejezte be Regis a mondatot.

Miközben beszélt, Cordio felé fordult, de a törpe nem hátrált meg.– Egen, Stumpet is valami hasonlót mondott volna, ha nem vagy itt.– Ti gyógyítjátok meg őt – szólt Regis rosszallóan, és rezzenéstelen pillantása

megállapodott a két törpén. – Minden nap idejöttök és mágiával árasztjátok el a testét,életben tartva őt. Nem hagyjátok meghalni.

– A teste itt van, de a lelke már rég eltávozott – felelte Cordio.– Akkor engedjétek meghalni! – háborgott Regis.– Nem tehetem – szólt Cordio.– Ez méltatlan dolog! – kiáltotta a félszerzet.– Igaz – bólintott Cordio. – De Bruenornak kötelessége van, és én gondoskodom arról, hogy

teljesítse azt. Nem engedhetem, hogy Bruenor teste eltávozzék.– Még nem – tette hozzá Stumpet.– De éppen ti mondtátok nekem, hogy nem tudjátok visszahozni, hogy a teste és a lelke

távol van egymástól, és nem hallgatnak a gyógyító erők hívására – érvelt a félszerzet. –Saját szavaitok nyomán hoztam meg a döntést, hogy hagyjuk Bruenort békében távozni. Ésmost ti dacoltok az akaratommal?

– Bruenor király addig nem csatlakozhat teljesen őseihez, amíg folyik a harc – magyaráztaCordio. – És nem Bruenor miatt. Ennek semmi köze Bruenorhoz.

– Ennek a királyhoz van köze és nem a törpéhez – fűzte hozzá Stumpet. – Ahhoz van köze,hogy akik Mithrill Csarnok falain kívül harcolának, azok Harcpöröly Bruenor király nevébencselekszik mindezt. Csak menj ki és mondd el Kérgesüllő Banaknak, hogy Bruenor meghalt...utána majd meglátád, mennyi ideig tudja tartani állását az ork nyomás ellenében.

– Ez nem Bruenorról szóla – mondta Cordio. – Ez azokról szóla, akik Bruenor nevébenharcolának. Meg kellene értened végre, hogy Mithrill Csarnoknak szüksége vagyon egykirályra. Regis vitatkozni próbált. Szája szóra nyílt, de egy hang sem tört elő belőle. Tekintetelefelé tévedt, Bruenor sápadt önmagára, barátjára, a királyra, aki halottfehéren ésmozdulatlanul hevert az ágyon, erős karját összekulcsolva egykor oly erős melle fölött.

– Ez méltatlan dolog... – suttogta a félszerzet, de szavai üresnek tűntek önmaga előtt is.Bruenor egész élete a becsületről, a kötelességtudatról és mindenekfelett a hűségről szólt.

A Klánhoz és a barátaihoz fűződő hűségről. Ha életben tartása segíti klánját és barátait –még akkor is, ha ez nagy kínokat okoz Bruenornak –, akkor a dühös törpe jól behúznaannak, aki megpróbálja meggátolni kötelessége teljesítésében.

Regisbe belehasított a fájdalom, ahogy ott állt és nézte barátját. Belehasított a fájdalom,amikor arra gondolt, hogy a papok Catti-brie és Wulfgar kívánsága ellenére cselekszenek –kettejük ellenére, akiknek a legtöbb beleszólása lenne fogadott apjuk sorsába.

De a félszerzet nem vitathatta a Cordio és Stumpet okfejtésében rejlő logikát. A két törpérenézett, majd anélkül, hogy bármit is mondott volna, lehajtott fejjel elhagyta a szobát, a válláranehezedő újabb teherrel.

A két súlyos vascső lezuhant a kőpadlóra, és egy darabig ide-oda pattogtak, míg végülNanfoodle-nak sikerült megfékeznie őket. A gnóm fújtatott és szuszogott, mire kicipelte a két

rudat a kovácsműhelyből. De le sem ült, hanem azonnal nekiállt összeállítani afémhengereket.

Tömbváll Pikel furcsálkodva nézte a csöveket, majd tekintete a lába előtt szétterülőagyaghalomra meredt. Tudta, hogy az agyagra mondott varázslat hamarosan szertefoszlik,és az anyag visszaváltozik az eredeti tömörségű kővé. A zöld szakállú törpe felmarkolt egydarab sarat és a két csőre kente, majd felemelte a henger egyik végét és megvizsgálta.

– Héj – mondta elismerően, mivel a törpék minden henger mindkét végére fabrikáltakperemet.

Maga mellé intette Nanfoodle-t, mire a gnóm felemelte a másik hengert, és gondosanhozzáillesztette a Pikel kezében levő darab végéhez.

Pikel segített neki összenyomni a két csövet, Nanfoodle pedig egy rongydarabbal gyorsankétszer körülhurkolta a csatlakozópontot. Pikel felemelte szabad kezét, és az ízesülésreagyagot csorgatott, majd Nanfoodle segítségével körültekintően a földre fektette a két csövet.A gnóm gyorsan kisebb kavicsokat kapott fel, és a két henger oldalához nyomta őket,megtámasztva azokat, miközben Pikel agyagja visszakeményedett kővé.

És ahogy megkeményedett, a két cső egyetlen hengerré állt össze.– Sssss – közölte Pikel, és rámutatott az illesztésre, miközben összecsippentette az orrát.– Igen, valóban eresztene, ha hagynánk – bólintott Nanfoodle. – De nem fogjuk hagyni.Kirohant, majd kisvártatva egy súlyos vödörrel tért vissza, amelyből egy széles ecset

markolata kandikált ki. Nanfoodle a földre tette a vödröt és kivette az ecsetet, amely ragadósszuroktól

csöpögött. A gnóm az illesztés fölé hajolt és bemázolta szurokkal. – Nem sssss – mondtaPikelnek, és meglengette ujját.

– Hi-hi-hi – bólogatott a zöldszakállú törpe.Nanfoodle melegséget érzett a szíve táján, látva Pikel jó hangulatát. A törpe búskomor lett

karja elvesztése óta és még kevesebbet beszélt, mint korábban. Nanfoodle azonbangondosan figyelte és arra a következtetésre jutott, hogy Pikel csüggedése sokkal inkábbfakad a tehetetlenségérzetből, mint a saját csonkasága felett érzett önsajnálatból – abból,hogy tehetetlenségre van kárhoztatva ebben a vészterhes időben.

A zöldszakállú törpét teljesen beavatta tervébe – hiszen valóban Pikel volt alegalkalmasabb ezeknek a feladatoknak elvégzésére –, ami ismét energiával töltötte fel atörpét és visszahozta

Pikel mosolyát. A földön üldögélő, követ agyaggá változtató Pikel most már a szokásosnálgyakrabban hallatta jellegzetes "Hi-hi-hi"-jét.

– Odafent harcolnak – szólalt meg Nanfoodle.– Oóóó – felelte erre Pikel.Felállt és megfordult, mintha azonnal el akarna rohanni a csatatérre.– Az óriások alatti alagutakban folyik a küzdelem – magyarázta Nanfoodle és megragadta

Pikel karját, visszatartva a törpét. – Ha szerencsénk van, a csata még azelőtt véget ér, hogybefejeznénk az illesztéseket. De nem kérhetjük arra a barátainkat, hogy sokáig tartsákazokat az alagutakat, mert ezzel nagyon meggyengítenénk Banak erőit.

– Oóóó.-Csak mi könnyíthetünk a helyzetükön. – Csak te és én, de csak akkor, ha gyorsan és

keményen dolgozunk.A fémhengerek sorára pillantott.– Uh-huh – bólogatott Pikel és visszatért a munkához, kiöntve egy nagy halom agyagot,

amely gyorsan visszaváltozott előző, tömör állagába.Nanfoodle bólintott és nagy levegőt vett. Tényleg eljött az ideje, hogy komolyan

nekilássanak. Átgondolta a kidolgozott tervet, és gyorsan megbecsülte azoknak a törpékneka számát, akiknek a segítségére szüksége lesz, és akik még nem akadályozzák egymásmunkáját. A gnóm tudta, hogy Regist könnyű lesz meggyőzni, mivel odafent már folyt azigazán kemény munka: az alagutak megtisztítása.

Nanfoodle elképzelte, hogy milyen lehet az odafent dühöngő ütközet.

És ettől még a hideg is végigfutott a hátán.– Átkozott íjászok! – kiáltotta Bütyökfi Tred.Az alagút oldalába vetette magát, egy sziklatömb mögött érve földet. A törpék viszonylag

könnyen elfoglalták az alagutak külső részeit, az Őrző Völgyéhez legközelebb eső déliterületeket, de ahogy beljebb hatoltak, az ellenállás úgy lett egyre erősebb és elszántabb.Tred csapata – benne Tömbváll Ivánnal és Tred felbarri barátjával, Nikwilliggel – az egyikhosszú és keskeny folyosóban megerődített állásba ütközött.

Nem messze tőlük az orkok beásták magukat egy kőhalom mögé, és több magaslati pontotis kézben tartottak, ahonnan nyíl– És hajítódárda záporral áraszthatták el a törpéket.

– Torgar tőlünk balra nyomul előre – kiáltott oda Iván a folyosó másik oldaláról, aholTredhez hasonlóan, ő is fedezékben lapult. – Már lehagyott minket, és a nagyobb csarnokokfelé tart.

Szüksége lészen a segítségünkre!– Bah! – horkant fel Tred, és elszántan kiugrott a sziklatömb mögül... mire azon nyomban

három nyíl találta el és lökte vissza a kiinduló pontra.– Te bolond! – kiáltott fel Iván.– Ez fájt – vallotta be Tred, és megmarkolta ez egyik remegő nyílszárat.– Kijuttatánk innen! – fogadkozott Iván.Tred felemelte a kezét, és megcsóválta a fejét, megnyugtatva a másik törpét, hogy vele

minden rendben.– Hátra kell őket szorítanunk! – kiáltotta a felbarri törpe.– A kilenc pokolra! – köpte a szót a felbőszült Iván.Hevederéből előkapott egy számszeríjvesszőt, és gondosan szemügyre vette. Barátja,

Cadderly tervezte ezeket a nyilakat, Iván segítségével. A mindkét végükön tömör, középenkivájt vesszőt

úgy alkották meg, hogy egy aprócska fiolát rejtsen. A fiola tele volt mágikus olajjal, amelyfelrobbant, amikor a vessző célba ért.

Iván megtöltötte aprócska számszeríját – ez Cadderly és az ő másik, tökélyre fejlesztettközös találmánya volt –, majd hasra feküdt, kidugta a fejét, és kilőtte a nyilat a folyosóra.

A vessző nem túl nagy sebességgel repült az orkok felé – végtére is csak egy kéziszámszeríjból lőtték ki. Belecsapódott a barikádot alkotó egyik sziklába és összetört. Az olajlángra lobbant és felrobbant, szétzúzva a sziklatömböt.

– Hadd csipegessem meg egy kicsit azt a falat! – kiáltott oda Iván Trednek. – Megfutamítjuka disznókat.

Újabb vesszőt töltött be és kilőtte, mire újabb aprócska robbanás hangzott fel a folyosóban.Az alagút pedig remegni kezdett.– Mit tevél? – kérdezte a tágra nyílt szemű Tred.Iván szeme szintén kerekre tágult.– Átkozott legyek, ha tudám! – ismerte be, miközben a dübörgés egyre hangosabb lett. Iván

lepillantott a hevederére, és előhúzott egy újabb nyilat. – Ez csak egy apróság! – kiáltotta, ésmegrázta a fejét, majd visszanézett az orkok felé.Csak ekkor jött rá, hogy a remegés nem elölről, hanem a háta mögül hallatszik.– Nem én voltam ám! – bömbölt fel Iván, és riadtan tekintgetett hátrafelé.– Bah! Barlangomlás! – harsogta Tred, aki kezdte kapiskálni, hogy mi történt. – Kifelé innen!

Kifelé mindenki!De nem barlangomlás volt, ahogy azt egy pillanattal később a két törpe és társaik

megtudták, mert ekkor a mennydörgést okozók éke befordult a sarkon és mindenre fittyethányva, végigrohant a folyosón.

– Nem omlás! – kiáltott fel az egyik törpe, aki hátrébb tartózkodott.– Zsigerontók! – ordított fel egy másik.– Pwent! – bömbölte Iván Trednek, és mindketten nagyon bölcsen nekilapultak a folyosó

falának.Válaszul egyetlen, elmosódott hangorkán csapott fel: a tömény felháborodás kiáltásai

keveredtek el a fémvértek reccsenésével és a súlyos csizmák dübörgésével. Az oszlopelszáguldott Iván mellett – az élen Thibbledorf Pwent haladt, egy hatalmas és súlyosnagypajzsot szorongatva a kezében. A pajzsba nyilak csapódtak, de az egyik megcsúszottrajta és egyenesen vállon találta Pwentet.

A törpe azonban ettől csak még hangosabban kurjongatott, és még gyorsabban rohant –égő lelkesedéssel lódult előre.

Az ork íjak folyamatosan pengtek, a lándzsák pedig csak úgy röpködtek a szűk folyosóban,de a Zsigerontók – akár a bátorság hajtotta őket, akár a butaság – még csak le semlassítottak. Többen

súlyos sérüléseket szenvedtek, és olyan sebeket kaptak, ami egy átlagos törpét leterítettvolna – de a Zsigerontó harcosok felfokozott érzelmi állapotukban látszólag fel sem vettékezeket a csípéseket.

Pwent teljes sebességgel rohant neki a sziklabarikádnak, és nekicsattant, majd a mögötterohanó törpék teljes sebességgel vágódtak neki és kapaszkodtak felfelé – valóságos törpefeljárót képezve, amelyen cimboráik felkapaszkodhattak.

A fal pedig összeomlott.A megmaradt néhány ork közül egyesek nyilaztak, mások csupán csapkodtak gyatra

fegyvereikkel – de akadtak olyanok is, akik kardot rántottak.A Zsigerontók szívüket-lelküket beleadva indultak rohamra és vetették rá magukat

ellenfeleikre – alattomos, fogazott vértjeikben ide-oda vonaglottak rajtuk, felnyársalták őketsisaktüskéikkel, vagy leterítették őket szöges kesztyűikkel.

Mire Iván segített lebicegni a beomlott barikádon a sebesült Trednek, egyetlen ork semmaradt sértetlen – sőt egyetlen sem maradt életben.

– Terítsétek le őket gyorsan, és ne engedjétek, hogy túl sokszor eltanáljanak – magyaráztaa szagos Thibbledorf Pwent.

Láthatóan teljesen elfeledkezett arról, hogy egyik izmos vállából két nyílvessző áll ki.– Gyerünk, kezel... – fogott bele Iván, de félbeszakította egy kiáltás, amely azt tudatta, hogy

távolabb egy újabb barikádra bukkantak.– Kapjuk el őket, fiúk! – bömbölte Pwent. – Jahaaaaaaa!Lerugdosta a pajzsát borító kődarabokat, és kirántotta alóluk a készséget. A körülötte

felhangzó általános örömujjongás közepette Pwent hanyatt-homlok ismét futásnak eredt.– Reméljük, hogy nem sokkal előbb érjük majd el a tágasabb csarnokokat, mint Torgar –

jegyezte meg Iván.Tred erre csak felhorkant és megcsóválta a fejét, majd Ivánra támaszkodva bicegve indult

tovább.

Távol a harctól és annál jóval lejjebb, az Őrző Völgye alatt húzódó kénes barlangbanNanfoodle, Pikel és egy csomó törpe szorgoskodott – mindannyiuk arcát vastag rongy fedte,megvédve őket az alattomos kipárolgástól.

Pikel abban a gödörben kuporgott, amelyet a sárgás víz szélén vájtak. Egy varázslat szavaitdünnyögte, egészséges és csonka karját egyaránt a kő fölött lengetve. Mellette egynagydarab törpe

tartotta az egyik csövet függőlegesen, amelynek alsó vége lándzsahegyszerűenkicsúcsosodott. Pikel végzett a varázslattal, és hátralépett, majd bólintott, miközben a törpebelenyomta a hosszú csövet a hirtelen szétmálló kőbe. Izmos karok nyomták lefelé ahengert, nagyjából félig nyomva be a fémrudat az agyagba.

– Sziklát ért – közölte a törpe.Pikel biccentett és elmosolyodott, ahogy Nanfoodle-ra nézett, aki megkönnyebbülten

sóhajtott fel. A gnóm úgy vélte, hogy ez lesz a legrázósabb rész. Először Pikel segítségévelkibányásztak tízlábnyi követ, mindössze ötlábnyi vékony réteget hagyva a csapdába esettgáz fölött. Tévedni nem nagyon lehetett.

Megvárták, amíg az elvarázsolt agyag visszaalakul kővé, majd a gnóm intésére két,hatalmas fakalapáccsal felszerelt törpe lépett elő, és nekiállt kalapálni a rúd felső végét.

Nanfoodle visszafojtotta a lélegzetét – tudta, hogy egyetlen szikra is végzetes lehet (bár eztaz aprócska információt nem osztotta meg a többiekkel).

Addig nem is nagyon sikerült levegőt vennie, amíg az egyik kalapácsos törpe meg nemszólalt:

– Átjutottunk.A másik törpe – miután a gnóm bólintott – előhúzta kését, és átvágta a csomót, amely a

lándzsahegyszerű csúcsot szorosan az alsó peremhez rögzítette. Az leesett, mire a. kéttörpe szinte

azonnal köpködni és legyezni kezdett, ahogy töményebb bűz áramlott felfelé a csövön át.Pikel örömében halkan felsikkantott és előreugrott, letapasztva a rúd végét azzal a

ragacsos anyaggal, amelyet Nanfoodle készített, majd nekiállt, hogy még jobbanmegszilárdítsa a cső állását, még több követ változtatva agyaggá.

– Ez a legeszelősebb dolog, amit valaha is láttam – jegyezte meg az egyik, oldalt álló törpe.– Átokverte gnóm – fűzte hozzá egy másik.Nanfoodle ezen csak mosolygott rongymaszkja mögött. Valójában még csak vitatkozni sem

tudott megállapításaikkal. A törpék az ő egyetlen szavára egy fémrúdsort vezettek ki abarlangüregből,

végig több alagúton, majd újabb tízlábnyi kövön át az Őrző Völgyének talajába. A törpék őegyetlen szavára végigvezették ezt a csősort a szirt aljába, majd újabb ötvenlábnyit haladtakészakra és kétszer annyit keletre. A törpék az ő egyetlen szavára felvezették a csősort a szirtoldalában – két– vagy háromszáz láb magasra –, és minden cső végét fémpeckekkelkapcsolták össze, hogy majd később Pikel agyaggá változtatott kővel pecsételje le őket.

A zöld szakállú törpe máris munkához látott, nyomában törpék sorjáztak – egyesekagyaggal, mások szurokkal teli vödröket cipeltek. Miközben a gödröt vájták, addig Pikelszinte az összes

föld alatti csövet összekapcsolta, így alig egy óra múlva a druida csapata már aföldfelszínen járt, az Őrző Völgyében haladva előre a szirt lábához. Pikel eddigre mármódfelett belejött a munkába, sőt még tökéletesítette is a technikáját, amikor a csöveket"kanyarítani" kellett egy-egy kanyarhoz érve.

Nanfoodle egy másik csapatot vezetett végig az összekapcsolt fémcsősor mentén, mégtöbb szurkot kenve a gyengébb részekre és kövekkel támasztva ki a fémrudakat. A gnómtudta, hogy nem hibázhatnak – főleg nem a földalatti szakaszokon.

A gnóm gyakran visszatért a kénbarlangba, csak azért, hogy megbizonyosodjon róla, adöntő fontosságú első henger még mindig szilárdan áll a helyén.

És hogy megnyugtassa magát: még nem vesztette el teljesen a józan eszét.Pwentnek a barikádnál aratott drámai diadalát követően a törpék egy órán belül elfoglalták

az óriások megszállta gerinc alatti alagutak zömét, a barlangrendszer északi végébe szorítvaaz

orkokat. Mivel Torgar nem akart újabb késedelmet, megparancsolta, hogy zárják le aterületet – ami természetesen mélységesen elszomorította Pwentet –, és mérnökei kőomlástidéztek elő, az orkok közelében. Miután Torgar megszemlélte a beomlott részt, közölte, hogymegnyerték a barlangrendszerért vívott csatát.

Az igazi munka azonban csak ekkor vette kezdetét. A törpék visszarohantak az alagút délivégébe, közel az Őrző Völgyéhez, és fegyvereiket visszadugták övükbe, miközben felkaptáka sötét színű, ragacsos szurokkal teli vödröket. Torgar csapatának egy része visszatért a földalá, kezükben vödrökkel és ecsetekkel, a többiek pedig nekiláttak köteleket és huzalokatleengedni az Őrző Völgyébe. Nem sokkal később már vödörláncot formáztak, szurokkalmegtöltött vödröket húzva fel és üres vödröket engedve le.

A barlangrendszerben a törpék nekiláttak lezárni minden repedést és hasadékot, amit csaktaláltak, a ragacsos anyaggal tömve el a falakat és a mennyezetet.

A Nanfoodle javasolta terv alapján egyes törpék hosszú kötelekkel biztosított hámokbaültek, és leereszkedtek a szirtfalon, nagyjából félúton helyezkedve e1 a kanyon alja és a szirtteteje között. Ezután nekifogtak fűzőlyuk-támasztékokat beverni a falba, egy támszerkezetet

hozva létre a talajtól a párkányig.Torgar, Iván és Tred – az utóbbi még mindig makacsul elzavart mindenkit, aki azt javasolta,

hogy esetleg el kellene látni a sebét – nekifogott átvizsgálni a terepet a gerinc alatt futóalagutak szélén,

középtájt. Azt keresték, hogy hol a legvékonyabb a kőzetréteg kelet felé, ahol a csata mégmost is dúlt. Torgar határozott léptekkel haladt – időnként megütögette a sziklát egy aprópöröllyel, majd

figyelmesen hallgatta a csengések visszhangját. Amikor megbizonyosodott róla, hogymegtalálta a legkedvezőbb pontot, munkára vezényelte az ásókat. Csapata hamarosanlyukat fúrt keleti irányban, áttörve a sziklás gerincet – már érezték a kintről beáramló levegősimogatását.

– Elég széles lesz? – kérdezte Torgar.Iván a tükrös oldalánál fogva felemelte a Nanfoodle utasításai alapján készített dobozkát.– Úgy tűnik, hogy belefér – felelte.Közelebb lépett, és belenyomta dobozt a résbe. Az ásók azonnal munkához láttak, úgy

formálva lyukat, hogy a doboz jobban és biztosabban elférjen benne, majd hátraléptek, mireIván addig nyomta be a ládikát, ameddig csak tudta. A törpe pedig csak nyomta a doboztbefelé – a tükrös oldal kifelé nézett –, egészen addig, ameddig a karja elért.

– Zárjátok le a lyukat – utasította Torgar a csapatát, majd ő és a másik két vezér visszafeléindult.

– Mi jár a fejében annak az átokverte gnómnak? – kérdezte Tred.– Még csak nem is sejdítém – vallotta be Torgar. – De Banak azt mondá nékem, hogy

foglaljuk el az átkozott alagutakat, úgyhogy elfoglaltam az átkozott alagutakat.– Megtevéd – bólintott Iván. – Megtevéd.– És ebből jó fog kisülni – helyeselt Tred.– Egen – fűzte hozzá Iván. – Ezek a Harcpörölyök értenek hozzá, hogyan nyerjenek meg

egy csatát.Torgar vállon veregette mindkét társát, és Ivánba ekkor villant bele, hogy milyen ironikus is

ez az egész, hogy ő, Tred és Torgar kapta meg a barlangrendszer visszafoglalásának fontosfeladatát, pedig egyikőjük sem tartozott Bruenor klánjához.

Merengését és a három törpe beszélgetését a harci tombolók csizmáinak dobogásaszakította félbe. Mindhárman megfordultak, és látták, hogy Thibbledorf Pwentrohamléptekben vezeti dél felé csapatát.

– Odakint megint kiújultak a harcok – magyarázta Pwent hármójuknak, miközben elviharzottmellettük, majd hátrakiáltott katonáinak: – Siessetek már, ti tökfejek! Minden mókáróllekésénk!

A Zsigerontó Brigád elsöprő ujjongással csörtetett tova.– Örülök, hogy a mi oldalunkon áll – jegyezte meg Tred, mire mindkét társa felhorkant.Még nem virradt fe1 a másnap hajnal, amikor Torgar és Iván a barlangrendszer legdélibb

pereménél állt, az Őrző Völgyébe aláhulló szakadék szélén – a harc változatlan hévveltombolt a keleti lejtőn, Tredet pedig elküldték, hogy a papok elláthassák a sebét.

– Jó törpék ontották a vérüket, csak azért, hogy lezárjuk az egészet – szólalt meg Torgar,és csalódottan felsóhajtott.

– Én azt gondolám, hogy a gnóm ki akarja füstölni az óriásokat a gerincről – felelte Iván, ésbelerúgott a csősorba, amely immár a szirtfalon vezetett fel, be az alagutak mélyére. – Ittvezeté majd fel a bűzt.

Kettejüktől nem messze egy csapat törpe munkálkodott szélsebesen, sziklákat halmozva fela hosszú fémcsősor körül, gondosan úgy helyezve el azokat, hogy szépen megtámasszákegymást, és ne nehezedjenek rá a fémhengerekre.

– Igencsak hathatós bűznek kell lennie, hogy elűzze az óriásokat a gerincről – mondtaTorgar.

– A fivérim azt mondá, hogy az lesz.Amikor a munkások végeztek, Iván intett az alagút két oldalán álló mérnököknek, jelezve,

hogy álljanak félre. Torgar és Iván felkapták súlyos fakalapácsaikat, és egyszerre ütötték ki akorábban beállított fatámasztékokat, mire a sziklaalagút vége beomlott, elborítva a bejáratotés a csősor közepét.

– Mindent zárjatok le – adta ki az ukázt Iván a munkásoknak.– Mindent kenjetek be szurokkal, tömjetek el földdel, majd újra kenjétek át szurokkal.

Egyikünk sem vágyik rá, hogy a bűz viszszaáramoljon hozzánk.A törpék bólintottak, és egyetlen zokszó nélkül munkához láttak.Iván viszonozta a bólintást, majd a szirtfalra pillantott és a hevederbe szíjazott törpékre, akik

egészen a völgy fenekéig sorakoztak, szépen egymás fölött, kötelekhez erősítve. Másokagyaggá változtatott követ húztak fel kötélen, megint mások pedig a fémcsöveket illesztettéka fűzőlyukakba.

Azt a rengeteg fémcsövet.Iván erre csak annyit mondott:– Átokverte gnóm.

27

A LELKIISMERET DÖNTÉSE

– Milyen szerencse, hogy azok az óriások úgy döntöttek, csat lakoznak hozzád – mondtaObould Urlgennek, amikor rábuk kant fiára annak táborában. Urlgen követte apja tekintetét,amely a nyugati gerincre irányult, ahol Gerti déróriás harcosai szorgosan építették az újkatapultokat. – Szerencse, hogy ennek a csapatnak éppen erre vitt az útja.

Sem Urglen, sem az Obould mellett álló Gerti figyelmét nem kerülte el az ork királyszarkazmusa, ami arra utalt, hogy az ural kodó tudja, hogy Gerti és Urlgen megpróbálta amaga kezébe venni a dolgok irányítását.

– Nem utasítottam el az értékes segítséget – felelte Urlgen, és többször is Gertire pillantott,támogatást várva.

– Értékes vajon diadalt aratni Obould nélkül? – kérdezte az ork király nyíltan, mire mindGerti, mind Urlgen összerezzent és idegesen topogni kezdtek. – Ennek ellenére... hiábasegített... mennyi is, olyan húsz óriás?... a törpék kitartanak.

– Elűzöm őket a szirtről! – fogadkozott Urlgen.– Azt teszed, amire utasítalak! – vágott vissza Obould. – Megfosztasz a győzelemtől?– Megfosztalak egy apró diadaltól, mivel egy sokkal nagyobb hullik a markunkba – fejtegette

Obould. – Minden a helyén van, hogy elűzzük a törpéket a szirtről. Szépen, csendbenmegduplá zom az erőidet úgy, hogy az ostoba törpéknek fel se tűnjön. Ez után Gerti és éndélnyugatnak menetelünk, és nyugatról, lentről megtámadjuk a völgyet. Ezután leűzöd atörpéket a szirtről. És nem lesz hova futniuk.

Urlgenről Gertire nézett – az óriásnő egyértelműen mérges volt és legalább ennyiremeghökkent, miközben a nyugati gerin cet kémlelte.

– Ennek már réges-régen meg kellett volna történnie – ismer te el az óriásnő, szavait sokkalinkább Urlgennek, mintsem Obouldnak címezve. – Magyarázd meg a késlekedés okát.

– Két nappal ezelőtt a katapultok készen álltak, hogy bevégez zék a munkát – morogtaUrlgen válaszul. – De az ellenségeink nekirontottak és az óriásaid nem tudták megvédeni ahadigépe ket. Újra nem történik meg.

– A jelentések szerint viszont a törpék visszafoglalták a kata pultok alatti alagutakat –emlékeztette Gerti, mivel a csatáról szóló hírek egész nap terjengtek a táborban.

– Ez igaz – ismerte el Urlgen. – Törpéket vesztegettek el arra, hogy visszafoglalják azalagutakat, amelyeket nem érdemes véde ni. Mire át tudnák fúrni a vastag követ, hogymegtámadják az óriásokat, a csata már régen véget ér a szirten.

– De szemmel láthatóan nem ez a szándékuk – folytatta. – Az alagutakat bűzzel árasztjákel. Olyan erős a bűz, hogy képtelenek vagyunk ellentámadásba lendülni, és az óriások ispanaszkodnak miatta. Ha alaposabban megnézitek őket, láthatjátok, hogy ken dőt kötöttek aszájuk elé, a bűz elleni védekezésül.

– Szaggal el lehet őket űzni a gerincről? – kérdezte Obould. – Ez csupán kellemetlenség,semmi több – magyarázta Urlgen. – A törpék így biztosították, hogy ne tudjunk az alagutakonát támadni. Azt hiszik, hogy ezzel megvédik az oldalukat, de mi ott semmiképpen semtámadtunk volna. Az alagutakban vívott harc nem hozott számukra sem megkönnyebbülést,sem győzel met.

Obould összehúzta véreres szemét, és a gerincre meredt. Akárhogy legyen is, úgy tűnt,hogy a katapultok már majdnem elkészültek, és a munka egyenletes sebességgel folyttovább.

– Tízmérföldnyi menetelés vár ránk, hogy elérjük a völgy nyu gati felét – jelentette ki a király.– Amikor délnyugat felől fel hangzik a csatazaj, kezd el szorongatni a törpéket. Teljes erővelronts rájuk és vess be mindent. Szorítsd le őket a szirtről, egye nesen várakozó karjaimba.Azután megsemmisítjük őket, és Mithrill Csarnok sosem nyeri vissza mostani dicsőségét.

Urlgen ismét Gertire pillantott, és láthatóan teljesen megrö könyödött.– Dicsőség Obouldnak – mondta az ifjú ork minden meggyő ződés nélkül.

– Obould Gruumsh – javította ki az ork király. – Dicsőség Gruumshnak!Obould király még figyelmeztetően rámordult fiára és az óri ásnőre, majd távozott.-Serege a sokszorosára nőtt – fejtegette Gerti Urlgennek. Több mint a duplájára növeli majd

a seregedet. Még a harcosa imra és a katapultokra sem lesz szükséged.– A törpék bűztrükkje nem fogja elzavarni őket a gerincről nyugtatta meg a nőt Urlgen. – A

katapultok szórják csak kövei ket és zúzzák szét a törpéket. Talán még a szirten túlra irányoz-hatunk is néhány lövést, egyenesen Obould útjába.

– Vigyázz, mit beszélsz! – intette Gerti.De képtelen volt elrejteni mosolyát – mulatságosnak találta a gondolatot, hogy Sokvesszős

Obouldot "véletlenül" kilapítja egy hatalmas szikla. A távolodó ork király után nézett – azöntelt kis vakarékra, aki az egész hadjáratot irányította.

Gerti erre még szélesebben mosolyogott.– Fanatizmusa a vallásában gyökerezik – magyarázta Inno vindil Drizztnek, miután órákat

töltöttek el hiábavalóan azzal, hogy valamiféle értesülést csikarjanak ki az elfogott sámánból. Nem fog mondani nekünk semmit. Nem fél sem a fájdalomtól, sem a haláltól... akkor nem, haátkozott bálványa nevében kell elviselnie.

Drizzt nekidőlt a barlang falának, és eltöprengett Innovindil szavainak igazságán. Megtudta,hogy Obould dél felé menetelt de ezt amúgy is kitalálta, még mielőtt elfogták a sámánt. Amá sik, bizonyos mértékben esetleg hasznosnak tűnő értesülés az volt, hogy Lapályosfeldúlója, Obould fia, Urlgen heves csatát ví vott a törpékkel Mithrill Csarnoktól északra.

– Készen állsz délnek indulni? – kérdezte Innovindil halkan a drow-t. – Készen állszszembenézni Mithrill Csarnok életben ma radt törpéivel, és megbizonyosodni félelmedigazáról?

Drizzt megdörgölte az arcát, és félretaszította Withegroo le omló tornyának iszonyatosemlékét. Tudta, hogy mit fog hallani, amikor megérkezik Mithrill Csarnokba.

És nem akarta hallani.– Menjünk délre – mondta végül a drow. – Dolgunk van ez zel az Obould királlyal, és minden

egyes lépésünktől egy hűséges pegazus élete függ. Szándékomban áll visszaszerezni ahátast és szándékomban áll megfizetni Obouldnak a tetteiért.

Innovindil ekkor már mosolygott, majd bólintott. Drizzt oldal ra pillantott, a melléküregnyílására, ahova a sámánt pakolták. – Mit csináljunk vele? – kérdezte. – Biztos, hogylelassítana minket.

Innovindil szó nélkül felállt, felvette íját, és az oldalüreg nyí lásához lépett.– Innovindil? – szólt utána kérdően Drizzt. A nő nyilat helyezett az idegre.– Innovindil?Drizzt összerezzent a döbbenettől, amikor az elf megfeszítette íját, és lőtt. Majd ismét lőtt,

és harmadszor is.– Amikor gyorsan és tisztán megöltem őket, több könyörüle tet tanúsítottam irántuk, mint

amit ők mutattak volna az irá nyunkba – felelte az elf teljesen érzelemmentes hangon.A nő Drizztre pillantott, és mindketten hallották az üregből felhangzó nyöszörgést. Innovindil

egy szó nélkül a földre ejtette íját és előhúzta keskeny kardját, majd besétált a kis barlangba.Tette valamiért zavarta Drizztet. Visszaemlékezett arra a gob linra, akivel egykor találkozott,

arra a meg nem értett rabszolgára, akit ember gazdája ok nélkül ütött-vert, míg végülmeggyilkolta.

A drow lerázta magáról az emléket. A lény, akit elfogtak, nem olyan volt, mint az a goblin.Egy gonosz istenség fanatikus köve tőjeként az ork sámán azért élt, hogy pusztítson,raboljon, gyúj togasson és hódítson. Drizzt elfogadta Innovindil indoklását, amely tökéletesenigaz volt: valóban több irgalmat tanúsított az orkok iránt, mint azok tették volna az őhelyében.

A drow nekilátott összegyűjteni a felszerelését, és tábort bon tott. Ideje volt dél felé indulni.Talán már régen itt volt az ideje.Regis a sötétben ült, felidézve a régi barátjával, Bruenorral együtt töltött időket. Mennyi időt

töltöttek együtt a Jeges Szelek Völgyében! Bruenor hányszor bukkant rá a Maer Dualdon

part ján, amint lustálkodva horgászgatott – vagy legalábbis úgy tett. Bruenor ilyenkor mindiglehordta – Regis fülében még most is élesen csengtek szavai.

"Bah, Bendőkorgi! A legkényelmesebb munkát végzéd, amit csak találhatsz, és még azt iscsak félszívvel teszed!"

Mosoly derengett fel a félszerzet arcán, ahogy felidézte magá ban, Bruenor milyen gyakranrogyott le mellé a tó partjára, "csak hogy megmutassa, hogy is kell ezt csinálni".

Remekül érezték magukat a Jeges Szelek Völgyben ritka kincsnek számító enyhe napokon.Bruenor még mindig életben volt. Regis gyanította, hogy Cordio és Stumpet esténként még

mindig felkeresi őt titokban, a testét életben tartó gyógyító varázslatokat mondva rá. Ebben akérdésben nem hallgatnak a parancsára – És Regis háznagyi tiszt je kevés befolyástbiztosított számára Mithrill Csarnok két fő papjával szemben.

Regis bizonyos mértékig örült annak, hogy helyette hoztak döntést. Nem tudta, hogy lettvolna-e szíve még egyszer azt kö vetelni, hogy hagyják meghalni Bruenort.

A félszerzet azonban még mindig nem tudta teljesen rábírni önmagát, hogy egyetértsen akét önfejű pappal, és azzal, hogy Mithrill Csarnok érdekében Bruenornak élnie kell.Harcpöröly Bruenort, mint jelképet használták érvelésük alátámasztására, de Regis számáranyilvánvalónak tűnt, hogy Bruenor többé nem királya senkinek.

Egyetlen király sem hevert volna ott tétlenül, ha tudja, hogy hívei szörnyű harcot vívnak,hogy közülük sokan megsebesültek vagy meghaltak.

– Kell lennie válasznak – dünnyögte Regis halkan a sötét szo bában ülve.A félszerzet belemeredt a feketeségbe. Több lehetőségnek kell lennie. Regis hirtelen

kihúzta magát ültében, amikor tekergőző gondolatai összeértek, és új mintákat rajzoltak ki.Felidézte Cordio és Stumpet szavait. Felidézte emlékeit régi barátjáról, Bruenorról és azegyütt töltött időről. Felidézte a törpe önfejű ségét, büszkeségét, hűségét és nagylelkűségét.

A sötétségbe burkolózó Regis meglelte a választ, amely meg felelt fejének és szívének.Regis, Mithrill Csarnok háznagya – nagyobb e(szántsággal, mint amit a bizonytalan

félszerzet hosszú-hosszú idő óta érzett, és tűzben égő kebellel – kirohant a szobából, ésrohanni kezdett a törpe alagútrendszerben, hogy meglelje Sütifejű Cordiót.

28 NANFOODLE SÁRKÁNYA– Tartsátok a négyszög alakzatot! – kiáltotta Kérgesüllő Banak a csapatainak...

megfogyatkozott csapatainak.Nemcsak a veszteségek kezdtek komoly gondot okozni a tör pe védőknek, hanem annak a

több tucat törpének a hiánya is, akik elhagyták az arcvonalat, és Nanfoodle-nak segédkeztek.Ok továbbra is folytatták az Őrző Völgye alatti alagutakból induló és szirtfalra felfutófémcsősor rögzítését. Emiatt a törpe hadvezér kénytelen volt védekezésbe átmenni, elhárítvaa legújabb heves rohamot – de ellentámadásra már nem maradt ereje.

Banak törpéi jól tartották magukat, és tartani is fogják állása ikat, amíg csak az orkokról vanszó. A törpe hadvezér azonban gyakran pillantott balra, az északnyugati gerincre, ahol azóriá sok szorgosan szerelték össze a hatalmas katapultokat. Időnként valami fehéren felvillanta gerincen. Banakkal a felderítői tudat ták, hogy a bűz, amelyet Nanfoodle irányított oda, mostmár sű rűn terjeng a hatalmas kolosszusok körül, átszivárog a sziklák kö zött és bűzös sárgafelhőként telepszik rá a gerincre. De Banak csalódottan látta, hogy ez a kellemetlenség nemelegendő az óri ások elüldözésére. A behemótok hatalmas arcát szövetdarabok fedték, és azirdatlan lények megállás nélkül folytatták munká jukat.

– Kifutánk az időből, Banak – szólalt meg valaki mellette.– Megállítjuk őket – pillantott a hadvezér Tömbváll Ivánra. – Ugyan, azok az orkok nem

érdekesek! – reccsent Iván hang ja. – De a kis szélhámos trükkje nem működik. Sajátszemiddel láthatád, hogy az óriások még mindig dolgoznak. A katapultok odafent vannak, ésműködésbe lépnek, még mielőtt holnap fel kel a nap. Az állásuk alapján szétlapítának minket.

Banak megdörgölte vizenyős szemét.– Jobb lenne visszahúzódni a völgybe – vetette fel Iván. Banak megrázta a fejét.– Az apróság még mindig ügyködik – fújtatta. – Egyszáz tör pém dolgozik véle.– Úgy hallám, hogy csak a csősor megerősítésén buzgólkodik. Intett Banaknak, hogy

kövesse, és nyugat felé indult, ahol tör pék himbálóztak köteleken az Őrző Völgyébe aláhullószirtfal mentén. A két törpe hamarosan megpillantotta Nanfoodle-t és Iván fivérét a szirttetőn,pergamenek és ábrák halma fölé gör nyedve. Nanfoodle időről időre kihajolt, és lekurjantott atörpék nek, hogy kenjék át szurokkal az illesztéseket – az összes illesztést.

– Ettől olyan büdös lészen, hogy az óriások nem bírják majd tovább? – kérdezte a gnómotBanak, amikor odaértek. Nanfoodle felpillantott rájuk, és minden vér kifutott az arcából,amelyre az aggodalom jól látható ráncokat vésett.

– Nyugalom, apróság – mondta Banak. – A bűz legalább lelassítá őket, és mi már ezért ishálásak vagyunk néked.

– Még csak bele sem szagoltak igazán! – harsogta Nanfoodle. – Ptúi! – köpte a szótegyetértése jeléül Pikel.

Iván a fivérére nézett és megcsóválta a fejét.– A szándékunk nem az, hogy bűzzel árasszuk el a gerincet próbálta Nanfoodle

elmagyarázni. – A cél az, hogy a forró le vegő... az alagutakat lezáró szurok... ehhezmegfelelő mértékű koncentrátum szükségeltetik...

Hebegett-habogott, felemelt egy pergamenlapot, amelyen szá mok és képletek voltakösszevissza – egy mukkot sem értett belőle.

– Értéd, hogy miről beszél? – kérdezte Banak Ivántól.– Az óriásokat nem kellene, hogy elárassza a bűz – tisztázta a helyzetet Iván.– De akkor minden további gond nélkül építhetik hadigépei ket – érvelt a hadvezér.– Jup – bólintott Iván.– De akkor... – érvelt tovább Banak, de inkább elhallgatott, és megcsóválta a fejét.A szeme sarkából rásandított Nanfoodle-ra, majd tanácstala nul ismét megcsóválta a fejét,

amikor lepillantott a számos tör pére, aki a fémcsöveket erősítette hozzá a szirtfalhoz – atörpék re, akik megerősíthették volna a védekező négyszögeket, ame lyek még így is tartottákmagukat az orkok nyomásával szemben.

Banak felhorkant és visszaindult a csatatér felé. – Nem érti – mentegetőzött NanfoodleIvánnak.

A sárga szakállú törpe felemelte bütykös kezét, hogy megnyugtassa az aprócska gnómot.– És sosem fogja megérteni – felelte Iván.– A gáznak nem lenne szabad szivárognia – próbálkozott Nanfoodle kézzel-lábbal

magyarázni.– Tudom, apróság – csitította Iván. – Bumm – dünnyögte halkan Pikel.– Egybe kell gyűjtenünk, hogy összesűrűsödjön... – erőltette a témát Nanfoodle.– Tudom, apróság – szakította félbe Iván, de a gnóm csak ha dart tovább.– A szag sosem fogja elűzni őket onnan... esetleg az alagutak ban levőket, ahol a sűrűség

nagyobb...– Apróság... – mondta Iván, és amikor Nanfoodle csak ha dart tovább, higgadtan

megismételte, amit mondott, majd ismét, mire sikerült magára vonnia az izgatott gnómfigyelmét.

– Apróság, figyelj: én építém a dobozod – emlékeztette Iván. Vállon veregette Nanfoodle-t,majd Banak után eredt, hogy segítsen a csata irányításában.

Iván menet közben nyugatra pillantott – de nem a gerincet nézte, hanem a mögötte elterülőhegyeket, amelyek mögé lebu kott a nap, és ahol már a szürkület kerítette markába a vidéket.Majd tekintete a gerincre siklott – És a szorgosan dolgozó óriá sok hatalmas sziluettjére.

Iván tudta, hogy gondjaik megsokszorozódnak, még mielőtt felkelne a nap.– A törpék terve nem működött, főnök – jelentette az egyik ork alparancsnok Urlgennek.Ok ketten az Urlgen irányítása alá tartozó két sereg szívében álltak: az ork király fiának

saját serege a lejtőn vívta harcát a tör pékkel, míg a másik, amelyet apja adott kölcsön, mégmindig a táborban pihent, rejtve az ellenség szeme elől.

Urlgen nyugat felé nézett, a gerincre és az óriásokra. A ho mokszemek peregni kezdtek,miközben folytatódott a csata: Obouldtól üzenet érkezett, hogy pirkadatkor megindítja a

táma dást nyugaton. Urlgen számára ez azt jelentette, hogy le kell szo rítania a törpéket agerincről – márpedig ez nem lesz könnyű fel adat az óriások katapultjai nélkül.

– Időre elkészülnek – jegyezte meg az ork alparancsnok. Urlgen rápillantott.– A törpék bűze nem állította meg az óriásokat – nyugtatgat ta az alparancsnok.Északon a csata tovább folyt, de nem teljes erőbedobással Urlgen szándéka ugyanis nem

ez volt. Ő csak annyit akart elér ni, hogy a törpék ne vonuljanak vissza. Ott kell tartania őketad dig, ameddig apja minden lehetséges menekülési útvonalat elzár.

Az ork vezér halkan felmordult, és oldala mellett ökölbe szo rította kezét – alig bírta fékeznimagát. A pirkadat elhozza élete legnagyobb diadalát.

Ennek ellenére önkéntelenül is ideges pillantást vetett a nyu gati gerincre, és azontöprengett, hogy az óriások katapultjai nél kül sokkal nehezebb lenne a feladata.

Nikwillig az apró tükröt ide-oda forgatta a kezében. Nyugat ra, a gerinc felé nézett, majdkeletre, a magas hegycsúcsok irá nyába. Tekintetét az egyik kisebb hegyoromraösszpontosította a szirt lábánál – rövid, de annál nehezebb mászással lehetett feljut ni acsúcsára. Ott kell majd befognia napsugarakat. Ha Banak veszít, akkor onnan gyakorlatilagnem lesz visszaút.

– Mit hallék! ? – kiáltotta oda neki Tred, felrezzentve a nyug talanító gondolataiba mélyedttörpét.

Nikwillig gyorsan közeledő cimboráját figyelte.– Mit hallék!? – dörögte Tred ismét, és odaviharzott az üldö gélő Nikwillighez.– Valakinek meg kell tennie.Tred csípőre tette kezét, és körülnézett a táborhely körül még mindig dühöngő csatán.

Éppen akkor érkezett vissza a harcból, két sebesült törpét vonszolva magával, de márkészült is, hogy visszatérjen.

– Azon töprengtem, hogy miért nem valál vélünk a harcvo nalban – mondta Tred.-Több bajt okoznék, mint amennyit segélnék, és ez te is tudád – felelte Nikwillig. – Sosem

voltam harcos.– Ugyan! Remekül csináltad!– Az ott nem az én helyem, Tred. És ezt te is tudád.– Akkor vissza kellett volna rohannod Emerus királyhoz, és megvinni néki a híreket – felelte

Tred. – Én kértelek, hogy ezt tedd... és éppen a te önfejűséged tartott itt mindkettőnket!– És ide is tartozunk – felelte gyorsan Nikwillig. – Sokat kö szönhetünk Bruenornak és

Mithrill Csarnoknak. És biztos le hetsz benne, hogy örülnek, amiért Tred ott harcola mellettük.– Meg Nikwillig!

– Ugyan! Hisz' még egy orkot sem öltem meg, engem viszont többször is levágtak volna, hanem ráncigálnak ki a harcból... akár te, akár valaki más.

– Szóval ezt az utat választád? – érkezett a hitetlenkedő kér dés.– Valakinek meg kell tennie – ismételte Nikwillig. – Úgy látám, hogy a leginkább

feláldozhatónak kell megtennie.– És mi van Pikellel? – kérdezte Tred. – Vagy az átokverte gnómmal, Nanfoodle-lal...

végtére is az ő eszelős terve volt az egész.– Pikel valószínűleg sosem lenne képes egy kézzel felmászni. Nanfoodle-ra meg

valószínűleg szükség lészen itt – de hát ezt te is tudád. Pikelre is szükség lészen, hiszeneddig is nagyon fontos szerep jutott néki. Úgyhogy Tred, hagyd abba a nyafogást. Ez re mekmunka nékem, és ezt te is tudád. Ezt meg tudám tenni, mint ahogy bárki más is, de rám vanitt a legkevésbé szükség.

Tred vitatkozni kezdett, de Nikwillig komor arca láttán elhalt társa háborgása.– És én szeretném is megtenni – jelentette ki Nikwillig. – Tel jes szívvel és lélekkel. Most

visszafizethetem a Harcpörölyök se gítségét.– Kemény dió lesz visszajutni. Vagy akárhova eljutni.– És ha ez így lészen, akkor reád és az összes ittlévőre is nehéz idők jönnek – horkant fel

Nikwillig, majd váratlanul nevetésben tört ki. – Tenmagad éppen arra készülsz, hogyfejvesztve bele vesd magad a bűzös orkok tengerébe, és még te féltesz engem?

Amikor Tred jobban belegondolt, önkéntelenül is felkacagott, majd vállon veregette régicimboráját.

– Nem tetszik nékem, hogy utunkat esetleg egymástól ily messze végezzük bé.– Mint ahogy nékem sem – viszonozta Nikwillig a vállverege tést. – De igyekszem minél

hasznosabbá tennem magam, és ez a feladat tökéletes Nikwillignek. – Tred ismét tiltakoznikezdett (már csak megszokásból is), de Nikwillig ismét félbeszakította

– És ezt te is tudád! – közölte kerek-perec.Tred elhallgatott, és egy hosszú pillanatig barátjára meredt, majd beismerve vereségét,

nagyon lassan bólintott.– Vigyázz tenmagadra.– Hát már elfeledéd? – kacsintott rá Nikwillig. – Tudám, mi ként fussak el!A lejtőről felharsanó ordítás magukra vonta a figyelmüket. Az orkok áttörték a törpék

védővonalát, éppen a két védekező négyszög között – a helyzet még nem volt súlyos, de aszakállas nép néhány tagja rögtön halálos veszélybe került.

– Moradin, az erőd öntse el karomat! – bömbölt fel Tred, és fejvesztve rohamra indult alejtőn.

Nikwillig elmosolyodott, amikor barátja elrohant, majd vissza fordult kelet, az impozánshegyek sötét sziluettje felé. Még egy szer megnézte a csúcsot, hogy felmérje, és elméjébevésse a hegy nyúlványt, majd egyetlen szó nélkül zsákjába dugta a tükröt, és elindult az útra,amelyről úgy gondolta, hogy az utolsó lesz az életében.

Néhány órával később Banak híreket kapott, hogy délnyuga ton orkokat láttak, akik gyorsanközelednek az Őrző Völgyének nyugati peremén felállított állásokhoz. A vidékre mégsötétség borult, de a láthatár keleti széle már a közelgő virradatot hirdet te. A törpe hadvezérgyorsan összehívta a vezéreket – valamint Nanfoodle-t, Pikelt és Csillagizzás Shoudrát (ajogarőr szállította az értesülést, aki mágikus képességei segítségével pásztázta a vi déknyugati felét).

– Jelentős erő – figyelmeztette a többieket Shoudra. – Nagy és erős sereg. A barátainkatkeményen megszorongatják majd, ha sokáig kell tartaniuk az állást.

A csüggesztő hírek hallatán a törpék egymásra pillogtak.– Azt mondád, hogy el kellene hagynunk a szirtet, és bevégez ni a csatát? – kérdezte

Banak.Shoudra erre nem tudott mit mondani, így a törpe vezér Nanfoodle-hoz fordult.– Remélem, hogy itt sikerül kicsikarnunk a győzelmet. – De akkor nincs esélyünk, ha az

óriások nekilátnak köveket szórni az oldalunkba. Itt jön a képbe a terved, gnóm.Nanfoodle megpróbált magabiztosnak tűnni – nem sok siker rel.– Ha mennünk kell, akkor megyünk – tudatta Banak minden kivel. – De én azt gondolám,

hogy ehhez le kell sújtani a disznó orkokra... méghozzá keményen.Thibbledorf Pwent felhorkant.– Hamarosan jönni fognak – szólt közbe Tömbváll Iván. Máris készülődnek északon, hogy

újabb rohamot indítsanak.– Mert tudják, hogy az óriások hamarosan megkezdik a tüze lést – fejtegette Wulfgar.– De ha az óriások nem hajigálóznak... – tette hozzá Banak alattomosan.Ismét Nanfoodle-ra nézett, és mindenki követte tekintetét. – Oó-oj! – lelkendezett Pikel, az

összegörnyedt gnómot támo gatásáról biztosítva.– Működni fog? – kérdezte Banak.– Oó-oj! – kiáltotta Pikel ismét, és öklével a levegőbe csapott. – A szagnak nem kellene... –

kezdte Nanfoodle, de azután meggondolta magát, és vett egy nagy levegőt. – Nem tudom vallotta be. – Szerintem...

– Te szerinted? – korholta Banak. – Több, mint ezer törpe va gyon idefenn, apróság. –Szerinted? Harcoljunk tovább, vagy azonnal induljunk lefelé?

Szegény Nanfoodle-nak fogalma sem volt, hogy mit feleljen, és képtelen volt aprócskavállaira venni a döntés súlyos terhét. – Oó-oj! – kiáltotta Pikel.

– Működni fog – fűzte hozzá Iván.

– Akkor maradjunk? – kérdezte Banak.– Eme döntést néked kell meghozni – felelte Iván. – De én azt gondolám, hogy az óriások

azt kívánják majd, bárcsak behúztuk volna a farkunkat, és elrohantunk volna!Odalépett Nanfoodle-hoz, és vállon veregette. – Oó-oj! – kiáltotta Pikel ismételten.– Az orkok ismét jönnek – szólalt meg egy másik törpe: Szik laalj, a pap. – Ezúttal nagy

rohamot indítanak.– Nagyon helyes. Már kezdtem unatkozni! – közölte Thibble dorf Pwent, akit már így is vér

és izzadtság lepett, még az esti harcból... egy része a sajátja volt, de a zöme balszerencsésellen feleié.

– Egy óra múlva pirkad – mondta Iván.– Nikwillig szikláján még hamarabb... már ha feljutott – tette hozzá Catti-brie.– Akkor hát továbbra is kitartunk – döntött Banak. Nanfoodle-ra nézett és bólintott – ebben a

bólintásban min den bátorítás benne volt, amit csak össze tudott szedni ebben a szorulthelyzetben. Banak sokat kockáztatott, és ezt tudta is mint ahogy a körülötte állók is. Ha azóriások elkezdik lövöldöz ni a sziklákat, az orkok pedig előrevonulnak, a törpéknek nem leszkönnyű lejutni a szirtről az Őrző Völgyébe. Ha Shoudra be számolója és helyzetértékelésepontos, az Őrző Völgyébe való le jutás lesz a legkisebb gondjuk, és egyben a legrosszabbdöntésük.

– Kergesd őket vissza, Thibbledorf Pwent – utasította Banak a harci tombolót. – Tartsd távoltőlünk a disznókat.

Pwent feleletképpen felemelt egy dudorodó vizestömlőt, tisz telgésül homlokon csaptamagát, majd elrohant, hogy csatlakoz zon véres és megviselt Zsigerontóihoz.

Minden tekintet Nanfoodle-ra szegeződött, aki láthatóan összetöppedt az aggódópillantások kereszttüzében. A tervének működnie kell – de az előjelek nem voltak kedvezők.

Hamarosan csatazaj verte fel a lejtő csendjét, ahogy Pwent el lentámadásra vezette törpéit.Nem sokkal később lentről szintén ütközet zaja szűrődött fel az Őrző Völgyének nyugati

pereméről.És kisvártatva az óriások első katapultja is működésbe lépett. Hatalmas sziklatömb

csapódott be és pattogott a törpe vonalak mögött, végig a szirtfal mentén.– Megvagynak a tömlők? – kérdezte Thibbledorf Pwent egy begyűlt Zsigerontóit, miután

visszakanyarodtak és rendezték so raikat. Minden egyes törpe dudorodó zsákot cipelt. –Lesznek köztetek olyanok, akiknek nem lészen szüksége rá – fűzte hozzá ünnepélyesen. –És lehetnek olyanok, akik nem lesznek képesek használni őket... de akkor is tudjátok, mi adolgotok!

A Zsigerontók egyszerre bömböltek fel, ujjongva.– Induljatok és törjétek át a vonalaikat – utasította társait a féktelen törpe. – Kergessétek

vissza őket, és vegyétek vissza ha lottaitok helyét!Újabb féktelen roham vette kezdetét, amely késként szelte át az ork vonalakat.

Védekezésről szó sem volt – Pwent messzebb vezette harcosait a lejtőn, mint ameddig törpevalaha is jutott. Szétzúzta az orkok és az őket támogató szövetségesek sorait. Cél juk sokkalinkább a felfordulás előidézése volt, semmint valódi károk okozása – ami nem volt éppenkönnyen emészthető fel adat az öldöklésre éhes Zsigerontók számára – És ezt el is érték.

Az orkok támadása megtört – sokan visszavonulásra kénysze rültek, vagy futásban kerestekmenedéket, hogy majd később rendezzék soraikat.

Thibbledorf Pwent szoros alakzatot tartott, és nem adott en gedélyt a Zsigerontók szokásosüldözési taktikájára. Tisztelgésre emelte vizestömlőjét, amivel egyben emlékeztette is atöbbieket. Majd felkapott egy törött fegyvert – későbbi használat céljára –, és rákacsintott aközelében levőkre, akik elértették szándékát.

Az orkok tengerárként zúdultak vissza és gyűjtöttek erőt a kö vetkező rohamra. A kurtaszünet alatt újabb óriási katapultok kezdték meg működésüket – hatalmas sziklákat hajigáltaka pir kadat előtti szürkeségben. Kezdetben csak néhány kőtömb jutott el céljáig, így az elsőlövések nem voltak eredményesek, de a tör pék tudták, hogy ez milyen gyorsan megváltozikmajd.

– Tartanunk kell a keleti oldalt! – kiáltott oda Tred a többiek nek (főként Wulfgarnak, aki mára kezdetektől remek munkát végzett, lezárva a védővonal legvégét).

Wulfgar zordan pillantott rá, és ez azonnal lehűtötte a felbar ri törpét, mert eszébe idézte azt,amit mindannyian tudtak: hogy Nikwillignek nagyon nehéz dolga lesz, ha vissza akar jutnihoz zájuk.

Banak idegesen járkált fel-alá a sziklapárkányon, és legalább olyan gyakran nézettdélnyugat felé, mint amilyen gyakran pil lantott az északi lejtőn dühöngő csatára.

Eljött hát az idő, gondolta magában.Eljött a pillanat, amelyben kicsúcsosodott mind az ő, mind az ellenség összes erőfeszítése.

Az orkok elkezdték összezárni a sa tut északon és nyugaton, miközben az óriások nekiláttakmegpu hítani Banak hátsó állásait.

Egy szikla csapódott be a közelben, és dübörgött el Banak mellett, kis híján a szakadékbataszítva a törpét.

A kemény törpe azonban még csak meg se rezzent, csak jár kált tovább, fel és alá.Tekintete egyre gyakrabban és gyakrabban tévedt a világosodó keleti láthatárra.

– Gyerünk, felbarri Nikwillig – suttogta, és alig ejtette ki a sza vakat, egy tükör villant meg amesszeségben, összegyűjtve a ke leti gerinc túloldalán a pirkadat első sugarait.

Mások is észrevették a villanást – egyesek izgatottan mutogat tak kelet felé. Catti-brie keletfelől futva érkezett Banakhoz, ke zében íjával – de rohanva jött Nanfoodle, Shoudra és Pikelis, nyugat felől.

– Mutasd, mutasd – kérlelte Shoudra halkan a törpét és a messzeségbe meredt.Nanfoodle ökölbe szorította kezét és szinte alig kapott leve gőt.– Ott van! – kiáltotta Catti-brie, és a gerincre mutatott, ahol a Nikwillig irányította napsugár

végre megvillant a második tük rön, szembántó ragyogást csalva elő. A nő felemelte íját.Banak visszafojtotta lélegzetét, akárcsak a többiek.Odalent a csata dühöngött tovább, és minden eddiginél több ork özönlötte el a lejtőt. Úgy

tűnt, mindent elsöprő támadás vet te kezdetét – körülöttük mindenfelé visszavonulástrendeltek el. Egyesek rémülten kiáltoztak, visszavonulásra szólítva fel min denkit, vissza azŐrző Völgyébe.

– Akkor hát mit tegyünk? – kérdezte Catti-brie és a többiek hez hasonlóan Nanfoodle-ranézett.

A gnóm fújtatott, szuszogott – láthatóan nem kapott levegőt, és egy pillanatig úgy tűnt, hogyazon nyomban elájul. Tekintete Pikelre rebbent, aki a esősor egyik széles illesztése mellettült.

Nanfoodle erőt merített a látványból: a zöld szakállú törpe he behurgya magabiztosságából.A gnóm nagy levegőt vett, és intett Pikelnek. – Oó-oj! – kiáltotta Tömbváll Pikel.A druida meglengette kezét a csöveket összekötő kőburok fö lött, majd keze belemélyedt a

hirtelen elmálló kőbe, széttörte azt és elzárta a gáz áramlásának útját.Nanfoodle újabb nagy levegőt vett, nyelt egy hatalmasat és megpróbált nyugalmat erőltetni

magára.– Egyenesen 1őj! – rikoltotta, majd felnyüszített és félrenézett. Catti-brie felemelte

Taulmarilt, és célba vette a ragyogó tük röt – a fénylő felületet, amelyből Iván a gerincenelhelyezett do bozka egyik oldalát készítette.

Újabb hatalmas kősziklák zuhogtak az égből – több törpe ré mülten felordított, amikor azirdatlan kövek célba értek a törpe vonalakon.

Catti-brie megfeszítette az ideget, de a keleten, a Nikwillig ke zében tartott tükör egy kicsitelmozdult és a gerincen elhelyezett fényes felület hirtelen elsötétült.

A nő testtartása nem változott – Bruenor lánya visszafojtotta lélegzetét, és továbbra ismegfeszítve tartotta a húrt.

– Áttörtek! – kiáltozták a törpék észak felől. – Lőj! – kérlelte a nőt Banak.Catti-brie nem vett levegőt, és nem lőtt – csak várt és várt, bízva Nikwilligben. Látta, ahogy

a visszatükrözött napfény vé gigkúszik a gerinc sötét felszínén, keresve a célját.– Gyerünk – suttogta Shoudra. – Mutasd meg... Banak futva hagyta ott őket.

– Visszavonulás! – kiáltotta a harcolók felé. – Alkossatok vo nalat! – kiáltotta a szirthez közelállomásozó tartaléknak: a tar taléknak, amely ide-oda rohangált, próbálva fedezéket találni azegyre erősödő sziklazápor elől.

Catti-brie mindent kitörölt a fejéből – tökéletesen mozdulat lanul és készen állt ott, egyedül avisszatükröződő napfényre összpontosítva. Egyedül csak a lassan kúszó fénycsík létezett.

És akkor a nyugati gerinc sötétjében valami fényesen megvillant.Taulmaril megpendült, és az ezüst csíkot húzó nyílvessző sü vítve indult útjára. Catti-brie lőtt

még egyszer, majd harmadszor is – ugyanoda célozva, ahova először.Kár volt aggódnia: már az első vessző célba talált, szétzúzta a tükör felszínét, majd

belefúródott a mögötte húzódó falapba. A lövés erejétől vezérelt vessző átfúrta a fát,széttörte a ládikába rejtett nagy fiolát, mire a mágikus robbanóolaj belobbant.

Egyetlen kurta pillanatig nem történt semmi, de azután... BUMM!A nyugati láthatár fénybe borult, mintha csak a nap átugrott volna arra a gerincre. Lángok

törtek elő a hegynyúlvány minden egyes repedéséből, a falakból és a mennyezetekből, adöbbent óriások és hatalmas katapultjaik fölé magasodva – magasabbra szöktek, mint amitaz áhítatba dermedt nézők közül bárki is lá tott. Nanfoodle narancssárga tűzcsóvája ezer lábmagasan lövellt a levegőbe, az éjszakát nappallá változtatva, földet, követ, hatal massziklákat ragadva magával és felrepítve az égbe.

A lángok csak egyetlen röpke pillanatig látszottak, mert a gáz egyetlen elsöprőrobbanásban szabadult fel – a jelenséget szemlélők levegő után kapkodtak. Forrólökéshullám söpört végig raj tuk – Catti-brie-n, Shoudrán, Nanfoodle-on, a visító Pikelen és atágra nyílt szemű Banakon, valamint a harcolókon (orkokon, törpéken egyaránt), a földrelökve mindnyájukat.

A forró léghullám még el sem ült, amikor megérkezett a tör melék – több tonnányi apró ésnagy kő záporozott a csatatérre. Mivel azonban a lejtő nagyobb része északon terült el, akőeső rosszabbik felét az orkok kapták – a hatalmas, felszabaduló ener gia százakat terítettle.

Nyugaton az egykor egyenletes felszínű gerincből csak egy fű részes, megtépázott csonkmaradt. Katapultok és óriások égtek már az a néhány, amelyik még valahogy ottmaradt: ahadigépek darabokra hulltak, a kolosszusok pedig ide-oda szaladgáltak.

Nanfoodle feltápászkodott a földről, és döbbenten meredt nyugat felé.– Emlékszel a tűzgolyóra, amelyről akkor meséltél, amikor évekkel ezelőtt elmentél a

mágusvásárra? – kérdezte a hasonló an megdöbbent Shoudrát.– Elminster varázslatára? Hát hogyne – felelte a kábult nő. A valaha kilőtt legnagyobb

tűzgolyó volt.Nanfoodle csettintett egyet. – Többé már nem.Tömbváll Pikel visítása tisztán hallatszott a csendben.

29

LÖKÉSHULLÁMOK

A derék Alkony zokszó nélkül szárnyalt a hegyek között, erős hátán két lovasával. Innovindilült elől és ő irányította a hátast, míg Drizzt közvetlenül mögötte foglalt helyet, szorosanátfogva az elf derekát.

Drizzt számára a repülés volt a legcsodálatosabb és legvarázs latosabb élmény, amit csakátélhetett. Utazóköpenye és hosszú fehér haja lobogott a szélben, és hunyorognia kellett,hogy a nagy sebességtől ne szökjenek könnyek a szemébe. Habár olyan lény hátán ült,amely nem az ő akaratának engedelmeskedett, a drow-t a szabadság hamisítatlan érzése –mintha csak a föld kö telékeiből való megszabadulás egyet jelentett volna a halandóságbilincseitől való elszakadással.

A repülés kezdetén még megpróbált beszélgetni Innovindillel, de a szél túl hangosan zúgottkörülöttük, így kiabálniuk kellett, hogy egyáltalán halljanak bármit is.

Így hát Drizzt hátradőlt, és élvezte az utazást – a süvítő szelet és a pirkadat előtti hideget.Délnek tartottak, messze lemaradva Obould király főseregé től. Végcéljuk tudata súlyos

teherként nehezedett Drizztre, aki nek a félelmeit valamelyest enyhítette a szárnyas lovon tettuta zás csodálatos élménye. Nem tudták, hogy mit találnak majd, ha Mithrill Csarnokközelébe érnek. Vajon Obould elzárta a törpé ket a külvilágtól, és Drizztnek, megInnovindilnek esélye sem lesz, hogy besurranjanak, és értesüléseket szerezzenek a törpék-től? Vajon a törpék állják-e a sarat a támadókkal szemben és Drizztnek, meg Innovindilnekmegcsonkított ork tetemekkel te li csatamező felett kell majd átrepülniük? Mivel oly soklehető ség állt fenn, Drizzt inkább hátradőlt, és átadta magát a repülés élményének.

Előttük még a pirkadatot megelőző sötétség honolt, de tőlük balra, keleten már a hajnalhalványkékje színezte az eget, a fel kelő nap rózsás peremének felbukkanását jelezve. Drizztáhítat tal figyelte a láthatárra kúszó, vörösen izzó napot és az eget csí kokra festő hajnalt.

– Gyönyörű – mormolta, bár tudta, hogy Innovindil nem hall hatja őt.Drizzt a magasból figyelhette a keletről nyugatra szétterülőpirkadat világosodó csíkját. Tekintete a messzeségbe tévedt, ; hogy még egy utolsó

pillantást vessen a távozó éjszakára. És hirtelen mindent elborított a ragyogó napsütés!Drizzt gyorsan felismerte, hogy ez nem napfény, hanem valami na rancsszín izzás, egy, azégre szökkenő, narancsszínű lángnyelv, valami olyan hatalmas tűz, ami egy szemvillanásalatt fénybe bo rította a környező tájat. A levegőbe tűznyelv szökött, de olyan magasra, hogya pegazusháton utazóknak hátra kellett hajtani a fejüket, hogy lássák, hol van a csúcsa.

Alkony a levegőt kapálta és felnyerített, mire a hasonlóan megdöbbent és összezavarodottInnovindil megrántotta a kantárt és lefelé ösztökélte hátasát. – Mi történt a világgal?! –kiáltotta.

Drizzt éppen ugyanezt akarta kérdezni, amikor a robbanás forró lökéshulláma elérte ésmeglegyintette őket szárnyaival, kis hí ján letaszítva a lovasokat a pegazus hátáról. A széltörmeléket és port hozott magával a tűzgolyóból, és mindhárman – az elf, a drow és apegazus – hunyorogni kényszerültek.

Egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek, ahogy Alkony vadul igye kezett lefelé. Innovindil szoroskézzel fogta a kantárt, és segített az irányításban, míg Drizzt kihasználta az alkalmat, ésszemügyre vette a gyorsan eloszló tűzlabda bevilágította vidéket, ahol alakok nyüzsögtek.Egy kurta pillanatra a drow megpillantotta a távoli csatateret, felismerte az Őrző Völgyébehulló szakadékhoz vezető lejtőt, és azonnal tudta, hogy a törpék vad harcban állnak.

– Mi történt a világgal? – kérdezte ismét az aggódó Innovindil, amint lábuk szilárd talajt ért.– Felébresztettek egy sárkányt? Drizzt nem tudott mit felelni, mivel még soha életében .nem

látott ilyen robbanást. Első gondolata egy bizonyos Harkle Harpell volt, egy roppant különcés veszedelmes varázsló, vala mint hasonlóan eszelős varázslókból álló famíliája. Vajon aHarpellek ismét Mithrill Csarnok segítségére siettek, új és irá nyíthatatlan mágiájukkalegyetemben?

De Drizzt ennek a magyarázatnak semmi értelmét nem látta, így nem tudott mit felelni atágra nyílt szemű és kétségbeesett Innovindilnek.

– Mit tettek? – kérdezte az e1f nő.Drizzt csak habogott és a fejét rázta. Majd így szólt:– Menjünk és nézzük meg.

Az orkok sorokban hevertek a földön, mint a szélvihar lelapí totta fűszálak. Akik elégszerencsések

voltak, hogy megússzák a repkedő törmeléket, így is a földre zuhantak – letaszították őketlábukról a lökéshullámok, amihez fogható erősségűről még csak nem is hallottak.

Urlgen is a sziklákra zuhant, de a büszke és erős ork nem kiál tott fel félelmében, és nem isrettent meg. Azonnal talpra szök kent, mit sem törődve a robbanás utólagos hőhullámaival, ésszemügyre vette a csatateret.

Kábult orkok és törpék kusza egyvelegét látta maga előtt. A sudár ork hitetlenkedve ésértetlenül rázta a fejét. A szétrobban tott gerincre pillantott, ahol egy fel-alá szaladgáló óriástlátott, aki a karját lengette, miközben egész teste lángolt.

Ahogy az élet kezdett visszatérni a csatatérre és az Urlgen kö rül heverő orkokba, Obould fiamegrettent kiáltásokat és siko lyokat hallott, és csak ekkor értette meg, hogy milyen veszéllyelis járt ez a dermesztő robbanás. Annyi biztos, hogy elvesztett né hány orkot és az óriásokoldaltámogatása sem létezett már, de az igazi veszélyt sokkal inkább a törpék jelentették,akik gyorsan rendezték soraikat és elsöprő rohamra indultak a megzavarodott és széthullottork sereg ellen.

Ennek nem így kell lennie! – gondolta Urlgen, és megrázta a fejét.Körülötte mindenütt kiáltások hangzottak fel, visszavonulásra és menekülésre buzdítva az

orkokat, és Urlgen egy pillanatig majd nem engedett is nekik – majdnem elrendelte avisszavonulást.

De csak majdnem – mert jobban átgondolva a dolgot, eszébe ötlött, hogy apja délnyugatonmég mindig diadalmaskodhat. Urlgen úgy tervezte, hogy egy darabig még puhítja a törpéket az óriások és saját ereje felhasználásával –, úgy alakítva a csata le folyását, hogy atörpéknek reményük se legyen a menekülésre. Azután előreküldte volna az apjától kapotterősítést, amely le hengerli a törpéket.

És mindez megváltozott egy pillanat alatt – a rettentő robba nás pillanata alatt.Urlgen üvöltése túlharsogta a feltápászkodó orkok zsivaját Obould fia figyelmet követelt.

Rohanni kezdett át a csatatéren, útját állva a menekülő orkoknak, és megfordította őket –puszta akaratával és fenyegetésekkel sikerült visszaterelnie katonáit a harcba.

És mindvégig a tartalékért ordított – a tartalékért, amelyet ed dig elrejtett a törpék elől.Urlgen minden haderejét bevetette egyetlen elsöprő és hatalmas rohamban.

– Öljétek meg mindet! – harsogta a sudár ork.Ahogy az orkok áradata fokozatosan előretört és összecsapott a rohamozó törpékkel,

Urlgen felemelte szöges vaskesztyűbe búj tatott ökleit, és első alkalommal avatkozott beszemélyesen is csatába. Nagyon jól tudta, hogy ez mindent vagy semmit helyzet. Döntőgyőzelmet arathat, vagy elveszthet mindent. Ha veszít, mindörökre dicsőséges atyjapalástjának árnyékába kényszerül már ha apja meghagyja az életét.

Kérgesüllő Banak levegő után kapkodott, amikor meglátta, hogy az ork horda megfordul ésmozgásba lendül. A fiai jobban viselték Nanfoodle robbantását, mint az orkok, és a lejtő alsóré szén ork hullák hevertek szanaszét. De a fiai még mindig lét számhátrányban voltak – És ez hátrány sokszorosára nőtt, ahogy az első ork sereg mögül egy második rontott elő.

Banak felmordult. A robbanás nagyságát tekintve, az volt a terve, hogy kitör és csatlakozika lent dúló döntő ütközethez, amelyben kiszorítják az orkokat Mithrill Csarnokból.

– Keményen csapjatok le és vonuljatok vissza, hogy tarthas suk a vonalat! – kiáltott odaBanak legközelebbi parancsnokai nak.

Ahogy azonban az alant meglóduló orkok rohamát nézte, nyilvánvalónak tűnt számára,

hogy ez a roham más, mint a töb bi: más az erőssége és más a célja. A veterán törpe szinteazon nal megértette, hogy ellenfeleik ezúttal nem "csapj le és fuss!" já tékot játszanak. A véntörpe beharapta az ajkát, felmérte az el lenség erejét és felmérte lehetőségeiket.

– Gyerünk hát! – dünnyögte alig hallhatóan.Szilárdan megvetette a lábát, elszánva magát, hogy tartja az állást. Ez az elhatározás

azonban egy pillanattal később nem cse kély mértékben megváltozott – a törpék töményharcossága már már csüggedéssé vált, amikor a nyugatra kirendelt felderítők ki áltásaivégigszálltak a vonalon, tudatva, hogy délnyugaton dü höng a csata, végig az ŐrzőVölgyének nyugati pereme mentén.

Banak keresett egy magaslatot, és az egyre élesebb napfényben délnyugat felé pillantott.Ahogy szemügyre vette a lenti ütközet méretét és a felvonuló ork sereg nagyságát, csakkevésen múlt, hogy nem ájult el.

– Moradinra, tartsátok őket – suttogta a vén törpe, aki alig ta lált szavakat.Visszapillantott észak felé, ahol Nanfoodle robbantásának utóhatása már elmúlt, és ahol az

orkok áradata tört felfelé, vis szaűzve a törpéket védőállásaikba. Banak ismét délnyugatra né-zett, ahol egyre hangosabb lett a csatazaj.

Azonnal felfogta, hogy mi az orkok terve.És azonnal észrevette a veszélyt.A hadúr elszánt mordulással meredt ismét a nyugati gerincen végbement pusztulásra. Az

orkok jó tervet készítettek – az összehangolt tervvel nemcsak győzelmet aratnak, de egybenmind egyszálig lemészárolják a törpe harcosokat is. Nanfoodle robban tása mindössze némilélegzethez juttatta őket egy időre – de ez talán elég lesz a meneküléshez.

– Moradin légyen veled, apróság – mondta Banak, szavait a messze álló gnómnakcímezve, aki persze nem hallhatta.

A délnyugaton dúló csatazaj hirtelen még erősebb lett – sok kal, de sokkal erősebb –, ésamikor Banak hátranézett, látta, hogy az óriások hordája is beavatkozott az ütközetbe.

Banak csak némán tátogott – szavak nem hagyták el az ajkát.– Moradin légyen mindannyiunkkal.

A törpék fővonalát áttörték, így a harcosok a parancs szerint járva el, visszavonultak – alejtőn felállított, megerődített állá sokba rohantak. Íjak és pörölyök szálltak harcba, segítveőket, és lelassítva a sarkukban loholó orkokat.

Azonban számos törpe nem volt elég gyors. Jó néhányan meg haltak – voltak, akiket az orklándzsák terítettek le, másokat pe dig Nanfoodle monumentális robbantásának repkedőtörmelé ke. Ezeknél azonban sokkal több törpe hevert a sziklákon, vérrel borítva – jóval százfölött volt a számuk.

A vér azonban nem sebektől, hanem a feltépett vizestömlök ből származott. ThibbledorfPwent és Zsigerontói – közük jó pár frissen toborzott újonc – a robbanást kihasználva, vérrelfröcs költe össze magát és terült el "holtan" a csatatéren. Egyesek mint Pwent is – sebeikvalódiságát alátámasztandó, a megfelelő szögbe rendezték a gondosan előkészítettfegyvereket. Most pe dig ott hevertek, tökéletesen mozdulatlanul, a rohamra lendülő orkhorda közepén – egyesekre még rá is tapostak.

Pwent kinyitotta egyik szemét, és mindent megtett, hogy elrejt se mosolyát. Talpra szökkentés szöges kesztyűjével a legközelebbi, meghökkent ork arcába vágott. Torkaszakadtábólfelrikoltott, mire Zsigerontói egy törpeként ugrottak fel – éppen az összezavarodott ellenségsűrűjében.

– Nyerjetek nékik időt! – kiáltotta a kőkemény vezér, és a Zsi gerontók ezt is tették:Őrjöngve, önfeledten csapkodva és vag dalkozva gáncsolták el az orkokat, majd rájukvetették magukat, és ide-oda hemperegtek ellenfeleiken, míg végül barázdált pán célzatukpéppé nem zúzta őket.

Thibbledorf Pwent pedig ott állt középen, és a csatát sokkal inkább példákkal, semmintszavakkal vezényelte. Most nem volt idő bújócskázásra. Pwent a legkevésbé sem vágyottösszehangolt és megjósolható eredménnyel záruló tervre. Ő csak egyet akart. Felfordulást.

Egyszerű és egyben gyönyörűséges felfordulást. A Zsigerontók jelmondatát a Zsigerontókörömére.

30

BRUENOR

Látva az ellentámadást – ahogy több ezer ork vérszomjas dühvel meglódult –, KérgesüllőBanak tudta, hogy a csatának vége. Ez lesz az utolsó összecsapás a lejtőn – akár győznek,akár veszíte nek, akár áttörnek, akár meghátrálnak. Látva az ork sereg pusz ta tömegét, azerősítésként érkezettek hatalmas számát, a törpét nem nyűgözte le a gondolat.

A mögötte és lent felhangzó csatazaj arra késztette, hogy meg forduljon, és a szirtpereméhez futva, csatlakozzon az ott bámész kodókhoz.

A vén törpe odalent nem látott mást, csak a végzetet.Az Őrző Völgyének nyugati peremét tartó törpék sorai máris felbomlottak. Hogy is

történhetett volna másképp? A velük szemben felvonuló sereg hatalmas volt, nagyobb, mintamilyet Banak valaha is látott hosszú élete során.

– Hány ork lehet ott? – kérdezte levegő után kapkodva, és a lenti haderő látványától mindenerei kifutott a tagjaiból. – Öt ezer? Tízezer?

– Hamarosan rázúdulnak a völgyre – figyelmeztette Pöröly csapó Torgar.Banak tudta, hogy ez az igazság.– Vidd le őket – adta ki a parancsot, és csak erővel, nagy ne hézségek árán tudta köpni a

szót összeszorított fogain keresz tül. – Mindenkit. El kell érnünk a völgyet és a Csarnokot.A visszavonulás ismeretlen fogalom volt mind a Harcpöröly Klán, mind Mirabar törpéi

számára – így egy pillanatra a Banak közelében álló összes parancsnok tátott szájjal meredta vén had vezérre.

– Az óriások halottak! – tiltakozott egyikük. – A gnóm felrob bantotta a gerincet és...De ahogy felfogták a valóságot, ahogy mindannyian megértet ték, mit jelent az északról

özönlő horda és mit jelentenek a völgyben felbomló sorok, ez maradt az egyetlen disszonánshang. Még mielőtt a zsörtölődő törpe befejezhette volna mondandóját, Torgar, Shingles, Iván,Tred, meg a többiek máris saját egysége ikhez rohantak, és kiabálva osztogatták aparancsokat, elrendel ve a teljes visszavonulást.

A hadvezér ügyet sem vetett a protestáló törpére, ehelyett fi gyelmét az északi lejtőreösszpontosította, ahol Thibbledorf Pwent és Zsigerontói kavartak káoszt az előrenyomulóorkok sű rűjében. A vén törpe elismerően bólintott – áldozatuk révén ér tékes időt nyernek amenekülésre.

– Harcolj keményen, Pwent – mormogta, bár tudta, 'hogy a harci tombolónak nincsszüksége biztatásra.

– Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! – buzdította Banak azokat a törpéket, akik a siklókötelek feléigyekeztek. – Addig le se lassít satok, míg le nem értek az Őrző Völgyébe!

Banak azokat a törpéket nézte, akik az ork rohamot fogadták – a négyszögek szorosabbalakzatot vettek fel, és fordulni kezd tek a lejtő felé.

– Meg kell törnünk az első sorokat, hogy az utolsóként indu lók is kijussanak – kiáltotta Tredjobbról és lentebbről.

Válaszul két ismerős alak rohant elő – Wulfgar és Catti-brie szá guldott lefelé a lejtőn, ésnekirontottak az orkok balszárnyának. Banak visszafojtotta a lélegzetét. Tudta, hogy Torgarráhibázott. Ha nem tudják megtörni az orkok lendületét, és nem képe sek legalább egy rövididőre meghátrálásra, és újrarendezésre késztetni az első sorokat, akkor aznap számos törpehal meg.

Mögötte veszekedés hangjai csaptak fel – több törpe azt kia bálta, hogy nem hajlandóakelfutni, míg fajtársaik harcolnak. Banak feléjük fordult és dühtől izzó pillantást vetett rájuk.

– Lefelé! – üvöltötte túl a vitatkozók hangját, mire mindenki ránézett.– Gyerünk! – parancsolta a vén hadvezér. -Tökfilkók, mind annyian elfutánk, de amíg el nem

tűntök, addig a mögöttetek le vők nem tudnak indulni!Az egyik csoport csépelni kezdte a másikat, és lökdösni kezd te a csoportot az egyik

siklókötél felé.

– Sose hagynék itt egy barátot – morgolódott az egyik törpe, de azután erős markába kaptaa kötelet és lelendült a párkány ról.

Banak visszapillantott a dühöngő csatára, majd lejjebb siklott tekintete a lejtőn, oda, aholPwentet és fiait minden oldalról kö rülvették, és tökéletesen megértette, hogy mit érzett azelőbb szóló törpe.

– Zúzzátok szét őket! – kiáltotta Obould király alárendeltjei nek, előreösztökélve őket. Az orkkirály nem hátulról osztogatta parancsait, hanem előretört az első sorok felé – letaposta alatt-valóit, félrerugdosta a halottakat és azokat a sebesülteket, akik már próbát tettek a félelmetestörpe védőkkel.

Obould szitkozódott balszerencséje láttán – úgy vélte, hogy el ső rohama átsöpört volna afalakon és az erődítményeken, ha nem rázkódik meg talpuk alatt a föld, amit azután mégkőeső is követett. Az ork királynak fogalma sem volt róla, hogy ugyan mi a pokol történhetett,de akkor nem is izgatta különösebben.

Akkor csak egyetlen célra összpontosított. – Zúzzátok szét őket! – kiáltotta ismét.Az ork király megpróbált előrenyomakodni a legelső sorba. Végre elérte a törpék védőfalát,

és meglendített pallosát, hogy félreüsse a törpék kinyújtott szálfegyvereit. Néhányanazonban elkerülték a csapást, és úgy igazították fegyvereiket, hogy gyor san ledöfhessék anagydarab orkot.

Azonban Mithrill Csarnok fegyverei – bármilyen pazar remek művek voltak is – éppen csakmegkarcolták az ork király csodá latos páncélját, mire Obould még jobban előrenyomakodottés lefelé vágott kardjával, miközben lángra lobbantott, annak pen géjét. Az egyikbalszerencsés törpe éppen akkor emelkedett fel a fal mögül, mire a kard kettészelte a fejét.Obould kardja akadály talanul tört lefelé, nekicsattant a kőmellvéd tetejének és egy je lentősdarabot kihasított belőle.

Az ork király újra és újra lecsapott, tisztára söpörve maga kö rül a terepet. Azutánelrugaszkodott és egyetlen ugrással a négy láb magas fal tetején termett.

Odafenn megállt – lángoló kardját csípőjéhez szorította, és ré zsútosan eltartotta a testétől,miközben másik – ökölbe szorított – kezét kinyújtotta.

Nyilak és számszeríjvesszők záporoztak rá és pattantak le róla. A közelében lévő törpékfelé indultak, megcélozva fegyvereikkel a nagydarab orkot és lecsaptak annak lábaira,megpróbálva fel buktatni a királyt.

– Zúzzátok szét őket! – süvítette Obould, és még csak meg se rezzent.A király látványától felbuzdult orkok megrohanták a falakat, míg a megrettent törpék

haboztak. Obouldtól messze jobbra az üvöltő óriások éke tört előre, sziklákat hajigálva azerődítésekre, majd a veszéllyel mit sem törődve rohamra lendültek.

Koponyaarcú sisakja takarásában az ork uralkodó alattomosan elvigyorodott. Gyanította,hogy vakmerő támadása azonnal cse lekvésre készteti Gertit és tétovázó fajtársait.

Az első erődítéseket ellepték a rohamozók. A törpék sorai fel bomlottak, és akik nem voltakelég gyorsak, azok a földre zuhan tak, ahol a sziklába taposta őket a sok ezer láb.

Obould maradt, ahol volt, a fal tetején – ordított, miközben kardja lángolt, öklét pedig amagasba lökte. Visszapillantott az északkeleten magasodó szirtre, és ismét eszébe ötlött ahatalmas robbanás. De csak rövid ideig töprengett azon, hogy mit jelent het mindez, merttekintete máris visszatért saját hatalmas sere gére és a törpék egyre jobban felbomló soraira.Obould tudta, hogy ha Urlgen kudarcot vall is északon, ő ennek ellenére még diadalt arathataz Őrző Völgyében.

Zárjuk be a kaput – mélázott el magában az ork király – És hagyjuk, hogy a felszínencsapdába esett törpék megpróbáljanak hazatalálni.

Drizzt nem látta a harcolók első sorát, de a középen és hátul összetorlódott ork harcosokelárulták neki, hogy a törpék ko moly ellenállást fejtenek ki a szirt szélénél. Egyben látta atőlük nagyjából száz yardra támadt kavarodást is az ork horda sűrűjé ben. Amikor észrevette,hogy az egyik ork pörögve légi útra kel, testéből pedig számtalan helyről spriccel a vér, adrow úgy gon dolta, hogy valószínűleg Thibbledorf Pwent keze van a dolog ban.

Drizzt azonban még csak el sem vigyorodhatott, mert máris az ork vonalak közelében járt

és számos lemaradozó figyelmét fel keltette.– Próbára fognak tenni – mondta társának, aki előtte botor kált hátrakötözött kézzel. –

Bíznod kell bennem.Innovindil megbotlott és elesett, mire Drizzt belül ösztönösen is összerándult – de kifelé

csak egy fintort vágott, mit sem árul va el érzelmeiből és hagyta, hogy a nő a földre zuhanjon.Azután megragadta a vállánál fogva és talpra rántotta – ismét leküzdöt te ösztönöskésztetését, hogy összeránduljon, amikor meglátta a nő arcán keletkezett zúzódást.

Így kellett tennie.Drizzt előrelökdöste a nőt, aki kis híján ismét elesett, mire a drow megbökdöste egyik

pengéjével. Két ork lépett elébük – sár ga szemük tágra nyílt, fogukat kivicsorították,fegyverüket pedig nekiszegezték a jövevényeknek. Az egyikük egyenesen Innovindil elélépett, mire a nő lesütötte a szemét.

– Fogoly Urlgennek – morogta Drizzt az orkok durva nyelvén. – Urlgennek! – ismételteerőteljesebben, amikor az egyik ork Innovindil felé nyúlt:

– Fogoly Donniától – tette hozzá a drow, amikor mindenfelől kétkedő pillantásokszegeződtek rá.

Az előttük álló ork intett a társának, mire az Innovindil mö gé rohant, és megrángatta akarjait, ellenőrizve a béklyókat. Drizzt hagyta, hogy az ork megvizsgálja a kötelekvalódiságát, majd intett neki, hogy tűnjön el.

– Urlgennek! – ordította ismét.Az előttük álló ork – akár próbaképp, akár rosszindulatból hirtelen előredöfött lándzsájával,

a felszíni elf gyomrát véve célba. Drizzt azonban máris körbeperdült, Innovindil mellettsuhanva előre, és szablyái lecsaptak, három gyors vágással félreterelve a lándzsát.

– Urlgennek! – kiáltotta ismét a drow, majd megpördült és szablyájával elmosódó köríveketrajzolt a levegőbe.

Az ork újra és újra összerezzent, majd elhátrált.A drow megállt az elf előtt, szablyáit az oldala mellett tartva. Az ork Drizztre pillantott, majd

tekintete saját törzsére té vedt, amelyen több mint tucatnyi fényes csík díszelgett – a mélysebekből vér csorgott. Az ork zsákként dőlt el.

– Vigyetek Urlgenhez! – követelte Drizzt a többiektől. – Vi gyetek oda!A drow Innovindil mögé lépett, és előretaszigálta, mire az orkok sorai úgy váltak szét, ahogy

a tó vize teszi a gyorsan hala dó hajó orra előtt.Ahogy felfelé haladtak a lejtőn, mindenhonnan tekintetek szegeződtek rájuk – de Drizzt

reménykedni kezdett, mert észre vette, hogy ezek közül az orkok közül csak kevesen akartaka kö zelükben maradni.

Ő maga hamarosan az előtte elterülő emelkedőre figyelt, ahol egy sudár termetű orkparancsokat osztogatott, és durván félre lökött mindenkit, aki a közelébe került.

A vezér volt. Csakis a vezér lehetett.Drizzt befelé koncentrált, meglelve önmaga belső magját, minden haragját, azt az ősi

teremtényt, amely a halandó burkon belül lakozott – az ösztönlény Vadászt –, de azutántúllépett a Vadászon is, és ráakadt a színtiszta összpontosításra. A körülötte kavargótömeget figyelembe véve, kevés reményt fűzött ahhoz, hogy ő és Innovindil kijuthat – így adrow úgy határozott, hogy mit sem törődik a tömeggel.

Vetett egy gyors pillantást Innovindilre, akinek kék szemét mintha kőből faragták volna,ahogy elsöprő gyűlölettel meredt az ork vezérre, annak a fenevadnak a fiára, aki brutálisanmeg fosztotta őt Tarathieltől.

Mielőtt belefogtak volna a cselvetésbe, Innovindil megígér tette Drizzttel, hogy Obould fiát,Urlgent ő ölheti meg.

A csatazaj egyre erősebb lett, és az ork vezér hangja késként szelte a levegőt, mireharcosai megindultak felfelé a lejtőn, ahol a makacs törpék még mindig tartották magukat.

Drizzt Do'Urden azonban mindezt kiszűrte és egyetlen képre összpontosított.Egy összeomló, lángoló, ledőlő toronyra, amelynek megdőlő tetején egy törpe rohangál

ide-oda, parancsokat kiáltozva a vég sőkig.

A Vadász Guenhwyvart szólította.

Tudták, hogy ki kell tartaniuk. A törpéknek fel kellett tartóz tatniuk a rohamozó hordát aszirttetőn álló fajtársaikért. Hova futhat Kérgesüllő Banak, ha őket visszaszorítják MithrillCsar nokba?

Az Őrző Völgyének nyugati peremén harcoló védők nagyon jól tudták, mi a helyzet, és ezthasználták fel a felmerülő kéte lyekkel szemben. Nem volt más választásuk: ki kelletttartaniuk.

De nem tudtak. És az egész vonalon hamarosan egyetlen, azonnali döntést követelőprobléma merült fel: választhattak, hogy visszavonulnak vagy ott halnak meg, ahol állnak.Sokan az utóbbit választották – vagy nem is maradt idejük választani –, míg mások hátrálnikezdtek a következő védőállás felé. De az ork horda ott lihegett a nyomukban, hömpölyögvetört előre, szétzúzva minden falat és körülrajzva minden akadályt.

A törpéket – mint a szökőár által hajtott uszadékfát – maga előtt terelte az ork hullám.A törpék futárokat küldtek az északi szirt lábához, teljes visszavonulásra szólítva fel

Banakot -.reményeik visszatértek, ami kor látták, hogy a kötéllétrákon már jönnek is lefelé azelső har cosok. A szirt lábához érkezettek azonnal terveket kezdtek ková csolni a közvetlenkörnyék megvédésére, integetve a lefelé tartó törpéknek, hogy igyekezzenek.

Más törpék kelet felé rohantak, a Mithrill Csarnok kapuinál posztoló őrökkel tudatva aközelgő katasztrófa hírét. Hamarosan az Őrző Völgyének összes védője látta már a ha talmasnyugati kaput – de hiábavaló volt minden bátorság és minden erőfeszítés, hogymegforduljanak és megállítsák az ork rohamot, megpróbálva előretörni nyugat felé.

Már majdnem elérték a szirtfalról lelógó siklókötelek vonalát, amikor újabb elszánt kísérletettettek az előnyomulás megféke zésére – tudták, hogy ha még hátrább szorítják őket, akkorBanak visszavonulásának gyorsan vége szakad.

– A Csarnok kapuja feltárul! – kiáltotta az egyik törpe, és hát ranézve a sziklafalra mutatott.Egy pillanatra minden törpe arrafelé pillantott, és látták, hogy Mithrill Csarnok hatalmas

kapuja kinyílik, válaszul segélyké résükre. A kapun erősítés áramlott ki – több tucatnyifajtársuk. Sokan még kovácskötényüket viselték, míg mások egyszerű szö vetruhákat viseltekvértezet helyett. Úgy tűnt, hogy minden tör pe elhagyta a Csarnokot – köztük azok asebesültek is, akiknek ágyban kellett volna maradniuk.

Mindannyian feleltek a kétségbeesett hívásra: mindannyian odahagyták az alagutakbiztonságát, hogy segítséget nyújtsanak a csatában.

Ahhoz biztosan nem voltak elegen, hogy győzelemmé változ tassák a vereséget – de úgytűnt, még ahhoz sincsenek elegen, hogy lelassítsák az orkok áradatát.

De a jövevények között volt egy bizonyos törpe, akit nem le hetett figyelmen kívül hagyni,akinek jelenléte messze túlszár nyalta egy egyszerű harcos jelenlétét.

Az erősítésként érkezettek élén egy legendává vált törpe ro hant.Az erősítésként érkezettek élén Harcpöröly Bruenor rohant.Banak fogait csikorgatta, miközben a lenti eseményeket fi gyelte, és hinni sem akarta,

milyen gyorsan lerohanták és vissza szorították az Őrző Völgyének védőit – hinni sem akartaaz újonnan érkezett ork sereg puszta nagyságát és vadságát.

A vén törpe elszakította tekintetét a látványtól és űzte-haj totta alárendeltjeit, át a párkányon– a törpék pedig hangyák ként lepték el a kötéllétrákat. A döntést gyorsan kellett meghoz ni,egy szemvillanás alatt, és amikor ez megtörtént, és Banak ki adta a parancsot, a hadvezérönkéntelenül is azon kezdett töp rengeni, jól tette-e.

Most már látta az Őrző Völgyében nyugatról keletre hömpöly gő sötét áradatot. Vajon amenekülő törpék közül eléri-e bárme lyik is a völgyet, még mielőtt a feketeség végigsöpörrajta? És ha igen, vajon képesek lesznek-e védelmet kialakítani, ahogy egyre többen éstöbben jönnek lefelé?

Kérgesüllő Banak tudta, hogy erre csak egyetlen válasz léte zik: ha nem így történik, az ateljes pusztulást jelenti – talán a rá bízott bátor teremtmények mindegyikének halálát.

Továbbra is visszavonulásra biztatta törpéit. Lekiáltott Pwentnek és fiainak, hogy küzdjék fel

magukat a lejtőn, majd odalépett a végső menekülő-útvonalhoz: a kürtőhöz, amelyet Torgarmérnökei alakítottak ki.

Wulfgar és Catti-brie is ide érkezett, éppen csak megelőzve Torgart, Tredet és Shinglest.– Ti ketten más úton menétek – utasította Banak a két em bert, akik közül az egyik sokkal,

de sokkal nagyobb volt annál, hogy lejusson a keskeny kürtőn. – Induljatok a kötelekhez ésereszkedjetek le.

– Akkor megyünk, amikor Pwent visszatér – közölte Catti brie.Mondandója alátámasztására felemelte Taulmarilt, és sistergős nyilat lőtt ki az orkok

tömegére. A vessző elveszett a tömegben, de senki sem kételkedett benne, hogy halálthozott valakire.

Wulfgar eközben két hosszú siklókötelet vonszolt közelebb a kürtőhöz, majd kétszeráthurkolta őket egymáson – így lehetet len volt őket kibogozni és sokkal nehezebb átvágni.

– Ne legyetek ostobák – vitatkozott velük Banak. – Bruenor király gyermekei valátok, és ígyszinte bizonyos, hogy nagy szük ség lészen rátok a Csarnokban. .

– Mint ahogy idefent is szükség van ránk – felelte Wulfgar.– Akkor megyünk, amikor Pwent visszatér – ismételte Catti -brie, és újra lőtt. – És egy

pillanattal sem előbb.Banak vitatkozni akart, de azután elhallgatott, mert képtelen volt szembeszállni ezzel az

egyszerű érveléssel. Rá is fontos szerep vár majd holnaptól Mithrill Csarnokban, de neki semállt szán dékában sehova sem menni addig, amíg a Zsigerontók be nem ugrálnak amenekülőkürtőbe.

Így azután Catti-brie elé lépett – balján Torgar és Shingles állt, míg jobbján Tred ésTömbváll Iván. Utóbbi éppen akkor érkezett vissza, miután gondoskodott róla, hogy a habozóPikel is elindul jon lefelé a kötélen.

– A fejem majd segít a célozásban – szólt oda Banak Catti brie-nek.Valóban így történt: Catti-brie pedig máris leterítette a legkö zelebbi orkot – egyet azok

közül, akik ordítva indultak rohamra ellenük.A nő kecses és könnyed mozgása éles ellentétben állt Urlgen hirtelen, rángó-vonagló

ütéseivel és csapásaival.Innovindil ide-oda suhant körülötte, szúrások és vágások so rát indítva útjára – a legtöbb

csak azt a célt szolgálta, hogy a nagydarab orkot a váratlan és elsöprő végső támadásirányába terelje.

Urlgen az elf felé pördült, és páncélozott karja meglendült, fél reütve minden támadást –lába követte teste forgását, és mindig megőrizte egyensúlyát, miközben az elf ott cikázottkörülötte, folytonosan az ork jobbján maradva.

Azután Innovindil eltűnt – mozgásának irányát visszafordította balra, és egy teljes kört írt le,hogy lendületet gyűjtsön, majd ezt a frissen nyert lendületet az ork szíve irányába mértszúrásba vitte át.

De Obould fia, Urlgen látta a mozdulatot, és még azt megelő zően riposztozott, hogy azútjára indult volna. Ahogy az elf el tűnt a szeme elől, az ork csípőből kifordult és karjátkeresztezte teste előtt. A döfés, amely szinte bármely más orkot felnyársalt volna, még csakközel sem járt a céljához.

Innovindil nem engedte, hogy a meglepetés kiüljön az arcára, mint ahogy a támadással semhagyott fel. Nem húzódott vissza, hogy átgondolja a taktikáját. Tudta, hogy erre nincs ideje,mivel Drizzt Do'Urden dühödten cikázott-jobbra balra, ide-oda szö kellve és pörögve – halálosszablyái levágták azokat az orkokat, akik a közelbe merészkedtek. Szemközt vele Innovindilmásik oldalát éppen ilyen hatékony, védte a hatalmas fekete párduc, amely most felordítottés ugrott. Éppen az egyik ork elé érkezett, aki kétségbeesetten próbált elmenekülni – anagymacska man csának egyetlen erőteljes suhintásával letépte a lény arcát, majd márisvisszarohant a másik irányba, újabb orkot terítve a földre.

Innovindil tudta, hogy két bátor barátja megadja neki a csa táját, – amire vágyott – de az időnem az ő oldalukon állt.

Az elf még vadabbul nyomult előre – szúrt jobbra, balra és kö zépre gyors egymásutánban.

Szikrák repkedtek, ahogy kardja ha talmasat csattant az egyik fém alkarvédőn, majd amásikon és a két alkarvédő ismét keresztezett pengéje fölött, leszorítva azt – a kard elsuhantUrlgen bal csípője mellett.

És ekkor az ork visszavágott, bár karját nem emelte támadás ra – de támadása jól tükröztenevét, a Háromöklűt. Urlgen elő rehajolt a blokkolt kard fölött, és a fejét hirtelen előrerántotta.Habár Innovindil elég fürge volt ahhoz, hogy félrekapja fejét a közvetlen találat elől, az orkfémsisakjának lemeze megstruccolta, amitől szédelegve tántorodott hátra.

Egyedül ösztönére hallgatva lendítette maga elé kardját, há rítva az ork szöges kesztyűinekcsapásait. Innovindil lassan kezd te összeszedni magát – legalább annyira, hogy a lábát ismétérez te, és sikerült megszilárdítani védelmét. Sőt, még sikerült is egyenlő állásbavisszaszorítani az orkot.

– Megtanultam a leckét – dünnyögte alig hallhatóan, és meg fogadta, hogy jobban fogfigyelni az elsöprő lefejelésre.

Bruenor egy sziklatömbön állt.Terpeszállásba helyezkedett és megvetette a lábát, magasra emelve sokrovátkás fejszéjét,

majd Mithrill Csarnok királya szó lította rokonait, szólította a Delzoun törpéket, kitartásrabuzdít va őket. És a Harcpöröly Klán törpéi engedelmeskedtek a hívás nak. Akár a szerencse,akár őseinek és istenének óvó keze volt az oka, de aznap egyetlen lándzsa sem találta elBruenort.

A törpék számára a reményt megtestesítő jelzőfényként állt a kavargó ork tenger közepén –a puszta akaraterő élő megnyilvá nulásaként. Lándzsákat hajítottak felé, ork kezek ragadtákmeg a király kurta lábait – de semmi sem mozdíthatta meg Bruenor királyt. Egy elhajítotthusáng arcon találta, hosszú sebet ejtve ar cán, mire a király egyik szeme lecsukódott.

Torkából azonban dühödt kiáltás tört elő.Egy ork észrevette a lehetőséget és felpattant a törpe mellé, majd lesújtott harci pörölyével.Bruenor állta az ütést, és még csak meg sem rezzent, majd fej széje halálos ívet írt le és

leterítette az orkot.Újabb ork ugrott fel mellé, majd egy újabb, majd még egy – És egy pillanatra úgy tűnt, hogy

a törpe királyt elborítja az ork tömeg. De azután az orkok repkedni kezdtek – egyik a másikután -,

ahogy Harcpöröly Bruenor ereje és elszántsága légi útra küldte őket. A király nem eshetettel, a király nem vallhatott kudarcot. Számos sebéből folyt a vér, és láthatóan akadt köztüktöbb súlyos is. De Bruenor nem fájdalmában és nem félelmében ordított. Dacos és erőstiltakozás volt ez, a halandó kötelékeket túlszár nyaló elszántságból fakadt.

Még soha egyetlen Delzoun szív nem dobogott olyan büszkén, mint aznap, amikor asziklatömbön álló Bruenor király felböm bölt!

A törpéknek nem volt választásuk. Ha visszavonulnak Brue noron túlra, akkor magukrahagyják azt a sok száz törpét, aki még mindig lefelé ereszkedett a szirtfalon. A törpéklogikája sze rint pedig jobb meghalni, mintsem magára hagyni egy fajtársat.

Bruenor erre emlékeztette őket. A halálos ágyából valahogy felkelt király jelenléte arraemlékeztette őket, hogy kik is ők, hogy mik is ők – de mindenekfelett két dolgot idézett felben nük: a fajtársakat és a bajtársiasságot.

A menekülő törpék egyszerre fordultak meg, vetették meg lá bukat és szálltak szembe azáradattal, pörölyt és fejszét szegezve a lándzsákkal szemben, törpe elszántságot az orkvérszomjjal szemben.

És ott, ahol a sziklatömbön Mithrill Csarnok királya állt, az orkok áradata lelassult ésmegtört.

Az öt törpe – középen Banakkal – vállt vállnak vetve és tö mény dühvel fogadta az elsőorkokat – egy törpeként lendültek előre és sújtott le a pöröly és a fejsze. Mögöttük Catti-brieel söprő hatékonysággal használta íját, lövéseit Wulfgar mozgásá hoz igazítva – a barbáride-oda rohangált a rövid védővonalon, meggátolva, hogy valamelyik ork az öt harcoló törpemögé ke rüljön.

– Pwent, siessetek! Mindenki lefelé! – harsogta Banak a Zsi gerontók végsőkig kimerült

csapatának, amely végre elindult felfelé, kétségbeesett kísérletet téve a sziklafal ésmenekülőkür tő elérésére.

Banak még csak azt sem látta, hogy Pwent él-e.– Te lány, segéld őket az íjaddal! – ordított hátra Tömbváll Iván.– Menj – unszolta Wulfgar, jelezve, hogy kézben tartja a hely zetet.És valóban úgy tűnt, hogy ez így igaz, mivel egyetlen ork sem kívánt összetűzésbe

keveredni a rettentő barbárral.Catti-brie meglódult és Iván mögött fékezett. Gyorsan felmér te az elébe táruló látványt – jól

látta azt a csapatnyi orkot, aki megfordult, hogy megpróbálja elvágni a vérző Zsigerontókútját.

Taulmaril, a Szívkereső felemelkedett és sistergő ezüstcsíkok kezdtek záporozni a törpevédvonal felől. Catti-brie jobbra és balra lőtt – középre nem mert célozni, attól valófélelmében, hogy varázslatos vesszői átfúrnak egy orkot és egy hátráló törpé be csapódnak.Gyorsan megtalálta a ritmust – balra lendült, majd jobbra, balra és jobbra. Minden egyeslövés pusztító hatás sal járt. Azok az orkok, akikre a halálos nyilak záporoztak, nem kaptaksegítséget, hogy feltartóztassák a dühöngő Zsigerontókat – ezt látva a Zsigerontók ennekmegfelelően cselekedtek: szoros ra zárták soraikat és ék alakban törtek felfelé a lejtőn.

– Most pedig tűnjetek el a szirtről! – förmedt rá Banak Catti- brie-re és Wulfgarra, amikor aZsigerontók közelebb jutottak. Mi gyorsabb úton jutánk le!

Catti-brie kissé habozott, de ellenérvet nem talált erre a logi kus érvelésre, így odarohantWulfgarhoz, majd mindketten futni kezdtek a szakadék felé. Vállukra kapták fegyvereiket,megragad tak egy-egy kötelet, és egymás oldalán lesiklottak a szirtfalról.

Hallották, ahogy odafent a Zsigerontók beugrálnak a mene külőkürtőbe – És ennyi elég isvolt. Még hallották, amint Banak hadarva biztatja cimboráikat, hogy ugorjanak.

És hallották az orkokat is – sok-sok orkot.Wulfgar kötele hirtelen megrándult, majd ez megismétlődött – Catti-brie barátja felé nyúlt, a

barbár pedig felé.Azután Wulfgar kötele elszabadult, ahogy odafent átvágták.

Obould nem látta, hogy csapatai megtorpannak a sziklatömb körül, amelyen Bruenor királyállt, mivel figyelmét ebben a pil lanatban más vonta magára – az északi hadállás, ahonnan atör pék gyors ütemben ereszkedtek lefelé a szirtfalon.

A törpék minden bizonnyal szívósan tartják majd magukat, de Obould számbeli fölénye elkell, hogy söpörje őket.

Ekkor azonban egy tűzgolyó robbant a sereg sűrűjében. És megmagyarázhatatlan módon,egy másik rohamozó csapat oldal ra kanyarodott, ahol harcba szállt... az ork király döbbentennézte, ahogy az orkok harcba szállnak a semmivel, egymással vagy a kősziklákkal.

Obould gyorsan körülnézett, és már látta is, mi a felfordulás oka: egy ember nő és egygnóm csatlakozott a védővonalhoz és most kezüket mozgatva bocsátották útjára mágiájukat.Fentről még több törpe érkezett, lehuppanva a völgy talajára, majd elő rántották fegyvereiket,és máris harcba vetették magukat, meg erősítve a védővonalat.

Az orkok sorai pedig kezdtek megbomlani!Kékes fényű villám csapódott a tömegbe, mire egy tucat ork zuhant a földre holtan és vagy

húszan kábultan, remegve omlot tak melléjük.Obould szépséges terve – hogy a törpéket nemcsak visszaűzi üregeikbe, hanem egyben

megsemmisíti a szirttetőn harcoló se reget is – kezdett széthullani, méghozzá az ork királydühödt te kintete előtt. Obould felbömbölt az előre nem Látott fordulat lát tán. A hatalmas orkuralkodó felmordult, majd ökölbe szorítot ta kezét – de olyan erővel, hogy marka most még akövet is szét zúzta volna –, és maga is rohanni kezdett az északi védőfal felé, eltökélve, hogyismét saját javára fordítja az ütközetet.

A törpék nem menekülhetnek el a csapdájából. Ezúttal nem.Banak fejjel előre, utolsóként vetette magát a járatba, miután behajította a kimerült és

vérborította Thibbledorf Pwentet. Ar ra számított, hogy lefelé csusszan majd a meredek lejtőn,

de alig jutott be a csúszdába, máris fennakadt valamin.A vén törpe csak ekkor döbbent rá, hogy egy lándzsa áll ki há tából és az szögezi oda a

kőhöz.Fölötte orkok rajzották körül a nyílást, és a lábát szabdalták, meg a testét szurkálták csúf

lándzsáikkal.Banak vadul rugdosódott lábaival, de tudta, hogy halott tudta, hogy innen sehogy sem

szabadíthatja ki magát.De ekkor egy kéz ragadta meg a gallérját és a bűzlő Pwent ka paszkodott fel hozzá.– Jer már, te tökfilkó! – kurjantotta Pwent.– Lándzsa – próbálta Banak megmagyarázni, de Pwent oda se bagózott, csak egyre cibálta

lefelé.Perzselő tűz robbant szegény Banak hátában, amikor a lándzsa fordult egyet, és a törpe

felbömbölt kínjában.Pwent pedig még erősebben cibálta, mivel tudta, hogy itt nincs más lehetősége, nincs más

választása.A lándzsa nyele elpattant, mire Banak és Pwent zuhanni kez dett – lecsusszantak a

csúszdán, amelyet Torgar mérnökei kürtővé alakítottak. Hamarosan következett egy teljesenfüggőleges sza kasz, majd átrepültek egy nyíláson, és több láb magasról lezuhan tak egyhalom szalmára, amelyet a kijárat alatt helyeztek el gon dos kezek. Eddigre természetesen aszéna nagy része szétszóródott a korábban érkezettek landolása folytán, így a két törpehatalmas csattanással ért földet, ahol nyögve hevertek egy darabig.

Durva kezek ragadták meg őket, ügyet sem vetve kiáltásaikra. Most nem jutott idő a sebekfelett borongani.

– Zárjátok le a kürtőt! – kiáltotta Pwent, de már elkésett, mi vel fentről már érkezett is az elsőüldöző: egy kis goblin, akit va lószínűleg tölteléknek hajítottak be a nagyobb termetű, drabáli-sabb orkok. A lény a még mindig kábult Banakon ért földet, mi re a törpe újabb elkínzottnyögést hallatott.

Pwent a hátára gördült, és szöges kesztyűjével arcba vágta a kábult goblint, majd ismétráordított a többiekre, hogy zárják le a kürtőt.

Pörölycsapó Torgar máris mozgásba lendült. Megrántott egy kart, kioldva a zárólapot, majdkézzel igazította helyére azt. A zárólap tetejét hosszú szögekkel verték ki, és a szögekhamarosan áldozatot is szedtek, mert alig zárult le a kürtő, egy ork vagy gob lin zuhant ráhatalmas csattanással és nyársalta fel magát.

Ahogy Thibbledorf Pwent felfogta, hogy mit is lát odalent, le rázta magáról kábultságát –vagy a keblére ölelte, de hát ezt ne héz volt megállapítani Pwentnél! –, és a párkány szélénlelógó kötelekhez botorkált.

– Előbb őt viszem le – szólalt meg Tömbváll Iván.Gondosan a vállára kapta Banakot, és a kötéllétrához lépett. Tred előtte indult el lefelé a

szirtfalon, alulról segítve társát. Torgar és Shingles fegyvert rántott, és őrt állt amenekülőüreg

bejáratánál, készen arra, hogy megvédjék barátaikat, amennyi ben a kürtő zárólapjaengedne, és az orkok lejutnának. Csak ak kor léptek a másik kötéllétrához, amikor Iván és atöbbiek már jó messze jutottak – a két mirabari törpe csak ekkor vette mene külőre a dolgot.

Ösztönösen fogta meg a nőt, ahogy az felé nyúlt. Megragadták egymás csuklóját, ésszorosan markolták, miközben a barbár le felé zuhant, majd megperdült tengelye körül, ahogylepattant a szirtfalról. Ahogy a hatalmas tömeg megrándult, majdnem letép te a nőt sajátköteléről, de Catti-brie makacsul kapaszkodott, összeszedve minden erejét és elszántságát.

Wulfgar kötele lefelé hullt, újra és újra végigvágva a nagyda rab férfin, mire az kis híjánismét kicsúszott Catti-brie markából.

De a nő nem engedhette el. Kinyújtott karral, sajgó izmokkal fogta – úgy érezte, hogy aválla mindjárt kiugrik a helyéből.

De nem engedhette el.Wulfgar felnézett rá, a félelemtől tágra nyílt szemmel – a nő tudta, hogy főként őt félti, mivel

nagyon úgy tűnt, hogy mindjárt lerántja Catti-brie-t, és mindketten lezuhannak a biztoshalálba.

De nem engedhette el. Catti-brie az élete árán sem engedhet te, hogy a barátja leessen.Perceknek tűnt az egész, pedig valójában a másodperc tört ré sze alatt történt minden.

Wulfgar végül szabad kezével elkapta Catti-brie kötelét, és átkulcsolta azt.– Menj! – sürgette a nő, amint sikerült magához térnie, és amint ráébredt, hogy Wulfgar

kötele után az övé következik. Wulfgar csak a kezével kapaszkodva indult meg lefelé, lényegében szinte futva a vaskos kötélen. Elért egy párkányt és átka paszkodott rá, majd

amennyire lehetett, megvetette a lábát. Catti-brie gyorsan érkezett mögötte, de nem eléggyorsan: az

ő kötele is elszabadult és lehullt. Wulfgar azonban elkapta a nőt, és magához rántotta, majdmindketten nekilapultak a szirtfal nak.

– Még félúton sem járunk – mondta Wulfgar egy másodperc cel később.Az aprócska párkány másik oldalára mutatott, ahova a követ kező kötélhágcsót erősítették.Drizzt kettős döféssel támadott, majd előrelépett, az orkot hátrálására kényszerítve, majd

hátrataszította, gátolva a közele dők útját.A drow azonnal megpördült, körbefordult, és szablyái széles ívben – de nem szertelenül –

kifelé lendültek – minden csapását tökéletesen uralta, minden vágása arra irányult, hogytávol tart sa azokat, aki be akartak avatkozni Innovindil és az ork vezér párharcába.

A drow újra megperdült és szemügyre vette a másik oldalon zajló történéseket, aholGuenhwyvar éppen egy orkra vetette magát, majd hirtelen elrugaszkodott és leterített egymásikat.

Drizzt tekintete a nagy csatára rebbent, miközben ismét for dult, hogy fogadja két újabbellenfele rohamát – ekkor észrevet te, hogy Urlgen keményen szorongatja elf barátját, akihátrálni kényszerült. Tudta, hogy oda kell mennie hozzá, de addig nem tehette, amíg két orkszorongatta.

– Támaszkodj a dühödre! – kiáltott oda Innovindilnek. – Em lékezz Tarathielre! Emlékezz aveszteségre, és öleld magadhoz a fájdalmat!

A drow minden egyes szónál, amit kiáltott, megsuhintotta pengéjét – támadott vagy hárított.Dühödten forgatta fegyvere it, hogy visszatartsa az egyre merészebb orkokat.

– Találd meg az egyensúlyt! – próbálta elmagyarázni a lénye get Innovindilnek. – Azegyensúlyt a dühöd és az elszántságod között! Használd a kínt az összpontosításra!

Tudta, hogy azt kéri a nőtől, váljon ő is Vadásszá. Azt kéri tő le, hogy adja fel logikus énjét,és hulljon vissza egy sokkal ősibb létállapotba, az érzelmek állapotába, az érzések és afélelem álla potába. Ahogy Innovindil megpróbálta őt kicsalogatni dühéből, ő éppen úgypróbálta most arrafelé terelni az elfet.

Létezett vajon más módszer?Drizzt elfeledkezett a barátja iránt érzett félelmeiről, és még inkább Vadász lett belőle. Az

orkok egyre jobban szorongatták, a drow szablyái pedig fergeteges táncba kezdtek,visszaűzve és le vágva őket.

Innovindil – hirtelen csüggesztővé váló helyzete, a vérszomjas ork ádáz támadásai és akörülöttük tömörülő szörnyetegek zsiva ja dacára – meghallotta Drizzt Do'Urden szavait.

Kardját dühödten forgatta, egyik csapást a másik után hárít va, ahogy a vad ork rárontott,veszettül suhogtatva szöges kesz tyűit. Ugyanez a kétségbeesés hajtotta lábait, ahogymegpróbál ta visszanyerni egyensúlyát, de állandóan arra kényszerült, hogy kitérjen éshátráljon. Igyekezett megtalálni saját ritmusát, de az ork harci stílusa a legjobb esetben isszokatlannak volt nevezhe tő – támadásait más és más pontokra irányította, igyekezve be ütniaz elf védelmén támadt réseken. Innovindil nem kételke dett abban, hogy idővel kiismernéellenfele stílusát, és megtud ná, hogyan vágjon vissza, ám azzal is tisztában volt, hogy nincsbővében az időnek.

Így hát hallgatott Drizzt Do'Urden szavaira, aki brilliánsan küzdve tartotta távol a többiellenfelüket. Az elf gondolata el kalandozott, felidézve Tarathiel elestének rettenetes emlékét.Érezte, hogy dühe felgyülemlik, és ezt elszántsággá alakította.

A kardja balra mozdult, megakasztva egy jobbhorgot, majd gyorsan visszavillant középre,ahol egy balegyenest blokkolt. Innovindil félredobta tudatos gondolatait, és átadta magát a

küzdelem érzésének és hömpölygésének. Szikrák pattogtak, ahogy kardja egy öklöncsattant, majd ismét, amint az ork másik fémkesztyűjével védte az elf szúrását.

Innovindil hirtelen felgyorsított, ismét magához ragadva a kezdeményezést, és végülmegfejtette ellenfele riposztjainak és hárításainak mintázatát.

Az elf ráébredt, hogy az ork lefejelésre készül, várva az alkal mat, hogy a megnyíló résen átgyilkos csapást mérjen. Innovindil együtt fordult az ütésekkel és eggyéolvadt a harc cal – mégmélyebbre hullt ösztönös énjébe, míg végül ottragadt valahol dühe és a tökéletesösszpontosítás között.

Lebukott az egyik ütés elől, és úgy tűnt, hogy tökéletesen el vesztette az egyensúlyát –olyan erővel lendült oldalra, hogy üres keze már őzbőr csizmájának csapódott. Máris jött azork válaszcsapása – amely komoly sérülést okozhatott volna. De a csapást nem nekiszánták, és ezt Innovindil is tudta. Urglen inkább a kardjára csapott le, nagy erővel ütve félrea pengét.

Ezzel megteremtve a vágyott rést az elf védelmén.Az ork előreszökkent és hátracsapta a fejét.Innovindil szabad keze felfelé lendült, a homloka fölé, hogy hárítsa a lefejelést, majd Urlgen

feje nagy erővel csapódott neki a tenyerének, a fejéhez taszítva azt. A nő hátracsúszott, ésmegpróbálta megőrizni egyensúlyát, de elbotlott és leült – most sebezhető helyzetbe került.

De Urglen nem vetette rá magát, mivel lefelé lendülő fejét nemcsak az elf keze akasztottameg, hanem az az aprócska tőr is, amelyet a nő olyan okosan előhúzott a csizmájából – afegyver a keresztvasig mélyedt Obould fiának a homlokába. Az ork hátratántorodott – a késmarkolata furcsa unikornis szarvként meredezett a homlokából. Fekete kesztyűivel a levegőtcsépelte, miközben ide-oda forgott, hátravetett fejjel – a tőr markolatgombja az ég felémeredt.

Ebben a pillanatban, amikor minden figyelem elterelődött róluk – mivel a közelben mindenork hitetlenkedve meredt vezéréré – Drizzt Do’Urden Innovindilhez rohant, durván talprarántotta, majd észak felé taszította, és futásnak eredt. A drow ide-oda szökkelt ameg-megbotolva futó, még mindig kába elf előtt, szablyáival tisztítva meg az utat. Amikorellenfeleik egy különösen összetömörült csapata állta újtukat. Guenhwyvar elébük ugrott, ésminden erejét összeszedve, rárontott az orkokra, szétszórva és leterítve őket.

Drizzt elrohant mellette, nyomában Innovindillel. A drow előkapott egy vékonyka kötelet és amásik végét a nő kezébe nyomta– az anyag érintése valahogy magához térítette a nőt,emlékeztetve arra, hogy mi a feladata. Intett Drizztnek, hogy rohanjon tovább, miközbenszabad kezét szájába kapta és éleset füttyentett.

Lefelé rohantak, az oldalt elterülő sík terület felé, és akkor megpillantották egyetlenreményüket: a felkelő nap alatt felbukkanó, gyorsan ereszkedő szárnyas lovat.

Alkony földet ért, és vágtába ugrott, szétszórva az útjába eső orkokat. Drizzt és Innovindil apegazus felé rohantak, mindketten más-más oldalról közelítették, kifeszítve a kezükbenszorongatott kötelet. Alkony fel sem vette az ütközést, ahogy nekirohant a kötélnek, a drowés az elf pedig a hirtelen rántást kihasználva, lebuktak a pegazus magasra emelt szárnyaialá. Innovindil ugrott fel elsőnek, majd rögtön utána Drizzt, miközben Alkony egy szemernyitsem lassított. Szélesre tárt szárnyai meglendültek, ahogy félig futva, félig repülveelrugaszkodott, maga mögött hagyva az üldözőket.

– Térj haza, Guenhwyvar! – kiáltott le Drizzt a párducnak, amely még mindig az orkokatszórta szét, és vadul harcolt tovább.

Gyorsan emelkedtek felfelé, észak felé tartva. Lándzsák repültek utánuk, de csak kevésjutott a közelükbe – azokat pedig a drow szablyáival ütötte félre. Végül biztonságostávolságra jutottak, és Drizzt visszanézett az egyre távolodó ütközetre.

Az orkok addigra már hatalmukba kerítették a sziklaszirtet, és a drow tudta, hogy a törpéketleszorították az Őrző Völgyébe.

Ha egyetlen perccel korábban emelkedik fel a pegazus az égre, Drizzt talán észrevehette

volna Taulmaril árulkodó ezüst villanását.

Csillagizzás Shoudra szeme elszántan csillogott, amint tűzgolyóját figyelte, amely elnyeltegy maroknyi orkot, számos másikat pedig menekülésre késztetett – az utóbbiak testétlángok falták.

A bűbájszövő elsöprő erővel sújtott le másodszor is – égető villámcsapása egész sor orkotterített le a horda centrumában.

Jó néhány törpe elismerően pillantott rá, ami csak még inkább ösztönözte a büszke ésnemes jogarőrt. Minden tekintetben Harcpöröllyé vált – éppen olyan vadul harcolt, minthaMithrill Csarnok az ő otthona is volna és a körülötte nyüzsgő törpék pe dig a rokonai.

Mellette az aprótermetű Nanfoodle csodákat tett – egész szá zadnyi orkot zavart összeillúziójával, aminek köszönhetően az orkok fejjel rohantak neki egy sziklafalnak.

– Ügyesen csináltad – gratulált neki Shoudra.A gnóm elmetrükkjét a jogarőr egy nagyon is valóságos vil lámcsapással egészítette ki, ami

szétszórta a megzavarodott orkokat, közülük sokat leterítve. Shoudra rákacsintottNanfoodle-ra, majd idegesen felpillantott a szirtre, ahol még mindig ereszkedtek lefelé atörpék. Mögötte meghallotta az első ként leérkezőket, amint valamiféle tervet próbáltakkovácsolni, amivel elérhetik Mithrill Csarnok hatalmas kapuját.

De addig ki kell tartaniuk, míg le nem ér mindenki.A jogarőr megfordult és levegő után kapkodott, amikor az egyik törpe éppen előtte zuhant

el, mellében egy lándzsával. Mi vel éppen senki sem akadt, aki betölthette volna a rést, ajogar őr előrelépett, kinyújtotta karját, és varázslövedékek sorozatával szorította vissza azorkokat. De a helyükre még többen léptek.

Shoudra megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor két törpe tör tetett elé – az egyik egysebesült fajtársa helyére állt, a másik pe dig a leterített törpe posztját foglalta el az alacsonykőfal mögött.

Az orkok pedig egyre csak jöttek.Shoudra körülnézett, hogy megtalálja a leghatékonyabb tere pet a következő robbantáshoz,

és ekkor figyelmét felkeltette egy ork – egy hatalmas, páncélos teremtmény, aki egyik erőskezé ben egy akkora kardot lengetett, mint amekkora a jogarőr volt. A lény átgázolt sajátsorain, az orkok pedig sietve kotródtak fél re az útjából, amint eltökélten megindult a falirányába.

Egy számszeríjvessző süvített elő és csapódott bele nagy erővel a fém mellvértbe, de nemütötte át, és még csak le sem lassította az orkot. Sőt, a teremtény felgyorsította lépteit, ésdübörgő ro hamra lendült.

Shoudra előszólította mágikus erejét, és egy villámcsapást lőtt ki az orkra, ami felkapta alevegőbe és visszahajította a tömegbe. Shoudra halottnak vélte, így figyelmét ismét atörpéket szoron gató orkok tömegére fordította, majd újabb tűzgolyót robban tott, közvetlenül atörpék vonala előtt – annyira közel, hogy még a törpék is hátrahőköltek a hőhullámtól.

Ismét lángoló orkok szaladgáltak jobbra-balra, és zuhantak ég ve a földre, de az így támadtrésben feltűnt egy ismerős alak – egy nagydarab ork, kezében egy hatalmas pallossal.

Shoudra szeme tágra nyílt, amikor megpillantotta – nincs olyan ork, aki ilyen könnyenvehetné egyik villámcsapását!

De a nő tudta, hogy ez ugyanaz az ork – És már jött is dühöng ve, barázdát szántva azokközött az orkok között, akik nem kot ródtak félre az útjából. Öles léptekkel érte el a falat és atörpék vonalát, majd kardja meglendült, szanaszét szórva a védőket. Az ork előreszegeztevállát és előreszökkent, egyenesen neki a siet ve emelt kőhányásnak, könnyedén lökve félrea súlyos kődara bokat.

Törpék rontottak rá, és törpék repültek szanaszét, ahogy az ork meglendített kardját,kicsapott szabad kezével, és kirúgott lábával.

Shoudra hirtelen ráébredt, hogy az ork eközben mindvégig őt néziA hatalmas ork pedig már jött is, mire Nanfoodle felsikoltott. Shoudra hallotta, hogy a gnóm

sietve varázsol, de ösztönösen is tudta, hogy a Nanfoodle nem fogja tudni eltéríteni a

fenevadat. A jogarőr maga elé emelte kezét, összeérintve két hüvelykujját.– Távozz, kicsi démon – suttogta és ujjaiból narancsszínű lán gok csaptak ki széles ívben.A jogarőr megfordult, a figyelemelterelést használva fel, hogy eltűnjön, de ekkor valami

megütötte – vagy legalábbis azt hitte, hogy megütötték. Megpróbált mozogni, de a lábamegcsúszott a kövön, ám furcsamód mégis egy helyben maradt. Shoudra hát ranézett, ésekkor megértette, hogy nem megütötték, hanem egy pallos döfött belé. Shoudra lepillantottés látta, hogy a pengének kevesebb, mint a fele mered előre a melléből, és tudta, hogy atöbbi átjárta a testét.

Az ork továbbra is egy kézzel tartotta a kardot, majd a levegő be emelte a felnyársaltCsillagizzás Shoudrát:

Shoudra hallotta, hogy Nanfoodle felsikolt, de valahogy olyan távolról jött a hang.Hallotta, hogy a törpék kiabálnak és – láthatóan félelmükben – ide-oda szaladgálnak.Hirtelen ezüstös fény villant, és érezte, hogy teste megrándul, amint a hatalmas ork

hátratántorodik.Catti-brie lábait a siklókötél köré fonta, és fejjel lefelé lógva, ismét felajzotta íját, majd újabb

lövést eresztett meg a szörnyeteg felé, amelyik a levegőbe emelte Shoudrát. Első nyila célbatalált, egyenesen a teremtmény mellébe csapódott és egyetlen lépést hátralökte az orkot.

De nem ütötte át a vértjét.– Kapd el! – kiáltott oda Catti-brie Wulfgarnak.A barbár levetette magát a földre, és máris az ork felé rohant. Kiáltása Tempushoz szállt,

majd meglendítette pörölyét – min den erejét beleadta a lendítésbe – És rávette magát azorkra, megpróbálva feldönteni azt.

Wulfgar elrepült, ahogy az ork hatalmas karja az útját állta, megállította és visszalökte. Azóriástermetű barbár, aki óriások csapásait is állta, most hátratántorodott és a földre rogyott.

Az ork még feljebb emelte kardos kezét, a magasba lökve a vergődő Shoudrát ésfelbömbölt. A kard életre lobbant, mire Shoudra üvöltése, még az orkét is túlszárnyalta. Ahatalmas ork vadul oldalra rántotta a pallost.

Csillagizzás Shoudra két darabra hullt.Catti-brie újabb vesszőt küldött a fenevadba, majd egy harma dikat, de az utolsó lövés után

az ork még csak hátra sem tánto rodott többé. Megfordult és Wulfgar felé indult.A pörögve közeledő Égisz-agyar hatalmas erővel találta el. Az ork hátratámolygott néhány

lépést, és majdnem elesett.De csak majdnem.És a szörnyeteg máris meglódult, őrjöngve rontott Wulfgarra. A barbár kezébe hívta

Égisz-agyart, és istenének szóló kiáltás sal fogadta a rohamot, miközben hatalmas harcipörölye retten tő ívet írt le. Kard csattant kalapácsnak, ahogy összecsaptak – a két titán abámészkodók fölé magasodott.

Égisz-agyar lesújtott, keményen vállon csapta az orkot, és ol dalra taszította azt. A lángolópallos a kalapáccsal átlósan hullt alá, mire Wulfgarnak hátra kellett tolnia a csípőjét, éppencsak elkerülve a találatot.

Az ork a nagy ívű vágást követve előreszökkent, miközben Wulfgar is előreugrott – a kéttest összecsattant, ahogy izmok fe szültek izmoknak.

Egy hatalmas ütéstől Wulfgar elrepült, és tántorogva ért földet – éppen csak sikerült talponmaradnia.

Az ork máris rajta volt, két marokra fogta a kardját, és gyilkos csapásra lendítette a fegyvert– a barbár ezt nem háríthatta. Egy nyílvessző csapódott az ork arcának, szikrákat hányva az

üvegacélon, de az ork csak jött megállíthatatlanul, és lecsapott a barbárra.De az ork csak azt hitte, hogy a barbárra sújt le – mert ott, ahol az erő és a tűz kudarcot

vallott, ott Nanfoodle sikert aratott. Fél revezette az orkot Wulfgar illúzióképével, ami egymásik ork gyors végzetét hozta el, aki túl közel állt a haragvó Obould királyhoz.

Catti-brie leugrott a sziklára, hóna alá fogta Wulfgart, és el rángatta onnan.Az ork már jött is, hogy elkapja őket – de csak próbált jönni, mert a lába körül a kő hirtelen

agyaggá változott, amiben egé szen bokáig süllyedt, majd az agyag ismét visszaalakult kővé.

– Csúnya ork! – kiáltotta oda egy zöld szakállú törpe, és meg lengette egyik ujját Obouldfelé.

A dühöngő ork király felbömbölt és vonaglani kezdett, majd lehajolt és rácsapott a kőre.Végül pedig – minden képzeletet fe lülmúló erőről téve tanúbizonyságot – kitépte a lábát asziklából.

– Oóóó – mondta erre a zöld szakállú törpe.Újabb segítség érkezett a Zsigerontók személyében, akik a pá ros körül szétszóródva

indultak rohamra. Aki azonban a hatal mas termetű ork közelébe jutott, gyorsan ésirgalmatlanul bevé gezte.

Érkezett Torgar, Tred, Shingles, Iván, meg a sebesült Banak és elsöpörve Catti-brie,Wulfgar, valamint a döbbent és síró Nanfoodle mellett, a nyomukban érkezőkkel együttrohanni kezdtek az Őrző Völgyében, Mithrill Csarnok kapuja felé véve az irányt.

Catti-brie csak ekkor vette észre azt a pillért, amely megállí totta a menekülő törpéket avölgyben vívott csatában, azt a le győzhetetlen erőt, amely szilárdan megvetette lábát egyszikla tömbön, miközben fejszéje suhogva kaszálta az orkokat, és tör pék gyűltek köré.

– Bruenor – motyogta Catti-brie, és fel nem tudta fogni, hogy ez miként történhetett: mikénttudott apja még egyszer életre támadni.

A völgy közepe táján álló Bruenor figyelmét nem kerülte el, hogy Banak visszavonulócsapatai futni kezdenek – köztük saját fia és lánya is –, és örömmel töltötte el, hogy életbenvannak.

Csapatai valahogy kitartottak az elsöprő túlerő ellenében is, megfékezve amegfékezhetetlen áradatot.

A törpe király tudta, hogy ez nagy árat követel majd, és tudta azt is, hogy az orkok tengerétnem lehet feltartóztatni – főként azért nem, mert az óriások máris gyors ütemben közeledtek,bá torsággal töltve el szövetségeseik sorait.

A sziklán álló király elrendelte a visszavonulást, utasítva fiait, hogy forduljanak meg ésrohanjanak a kapu felé. De Bruenor ad dig nem mozdult, amíg a sorok el nem kezdtekfelbomlani.

Fejszéjével vágott utat magának, amint a nyomukba eredt. Érez te, hogy lándzsák és kardokszúrnak felé, de a dühöngő Harcpöröly Bruenor védelmén nem nyílt rés. Megpördült ésfélreugrott. A ka pu felé rohant, majd megtorpant, irányt váltott, és levágta a legkö zelebbiorkot, mire a többiek megrettenve húzódtak vissza.

Amikor a kapu közelébe ért, maga elé terelt minden törpét, aki mögötte érkezett, és addignem volt hajlandó kibontakozni a harcból és elmenekülni, amíg be nem ért mindenki. Tíztörpe erejével és ezer szívével küzdött – sokrovátkás fejszéje több ro vátkát szerzett aznap,mint hosszú évek óta bármikor. Az ork tes tek halomba gyűltek körülötte, és vérvörösrefestették a talajt.

Tudta, hogy ideje indulni, és az ajtót fogók a nevét kiáltozták. Megsuhintotta fejszéjét,hátralökve az orkok falát, majd megfor dult és rohanni kezdett.

De éppen csak elindult, amikor mögötte felmagasodott egy ork és lándzsájával előredöfött –Bruenornak reménye sem lehe tett a hárításra. A törpe király látva a közelgő végzetet,tagadó an felbömbölt.

Az ork teste ekkor hátrarándult, ahogy egy hatalmas tüske tört elő a melléből. Bruenorfelismerte, hogy egy sisaktüske az Thibbledorf Pwent állt a támadó mögött, a fejére tűzöttorkot a levegőbe emelve.

Még mielőtt Bruenor egy szót is szólhatott volna, Pwent a sza kállánál fogva megragadta, ésbotladozva rohanni kezdett, átszá guldva a nyitott kapun.

Így Thibbledorf Pwent volt az utolsó, aki bejutott a törpe erősségbe azon a végzetes napon– a hatalmas kapu döngve csa pódott be mögötte, miközben a harci tomboló sisakján mégmin dig ott fityegett a halott ork, felnyársalva a hosszú tüskére.

31

TESTEK HALMA

Ez nem az a győzelem volt, aminek a kivívásában reménykedett, hiszen a Harcpöröly Klántörpéinek zöme – köztük azok, akik a szirttetőn harcoltak – visszajutott Mithrill Csarnokbiztonságá ba. Obould király keserűségét tetézte, hogy nem sok kétsége le hetett a törpevezér személyét illetően, aki gátat vetett a vissza vonulásnak. Bruenor király volt az, akirőlúgy gondolta, hogy meghalt, és Lapályos romjai alatt fekszik eltemetve.

A Harcpörölyök az ő nevét kántálták, amikor kirontottak a Csarnokból, és hirtelenmegerősödő védelmük, valamint az a ma kacsság és vadság, amivel újólag harcba szálltak,nem sok kétséget hagyott Obouldban afelől, hogy ki is lehet a vörös szakállú vezér.

Az ork király gondolatban emlékeztette magát, hogy ne felejt sen el beszélni fiával azesemények különös fordulatáról.

A király váratlan megjelenése és a törpéknek a szirtről törté nő sikeres visszavonulásadacára Obouldot elégedettséggel töl tötte el a tudat, hogy törpék nem tudtak diadalt aratni.Vissza szorították őket a Csarnokba, ahonnan kevés esélyük van egyha mar előbújni – És Gerti óriásai máris keményen dolgoztak, hogy eltorlaszolják a nyugati kaput. Az orkoknak azŐrző Völgyében elszenvedett vesztesége tetemes volt, de a törpék közül is sokan otthagytáka fogukat a csatatéren.

– Bruenor volt az! – kiáltotta Gerti Obelsdottr, és az óriásnő az ork királyhoz viharzott. –Bruenor személyesen! Mithrill Csar nok királya! Azt mondtad, hogy meghalt!

– Mint ahogy én is úgy tudtam a fiamtól és a te óriásaidtól felelte Obould nyugodtan éshalkan, emlékeztetve az óriásnőt, hogy honnan származott a hír.

– Bruenor halála volt a toborzásra szólító jel, te kutya!– Mérsékeld a hangod – közölte Obould az óriásnővel. – Győ zelmet arattunk. Ez a pillanat

nem alkalmas félelmeink hangoz tatására.Gerti összehúzta a szemöldökét, és halkan felmordult.– Egyetlen óriást sem vesztettél – emlékeztette Obould, és ez láthatóan kifogta a szelet

Gerti vitorlájából. – A Harcpörölyök üregeikben kushadnak, számuk lecsökkent, te pedigegyetlen óriást sem vesztettél.

Az óriásnő még mindig szúrós szemmel meredt az ork király ra, majd távozott, de a fogáttovább csikorgatta.

Obould tekintete a sziklafalra vándorolt, és eszébe ötlött a ha talmas robbanás, amely acsata kezdetét hirdette – És eszébe öt lött a törmelékeső. Remélte, hogy nem tévedettabban, amit Gertinek mondott. Remélte, hogy a szirttetőn vívott harc siker rel zárult.

Mert ha nem – döntötte el Obould –, akkor megöli a fiát.Catti-brie arcát izzadtság, könnyek, vér és sár borította, ahogy térde hullott apja előtt, és

szorosan átölelte.A heges és vérző arcú Bruenor, akinek szakálla félig leszakadt, egyik szeme pedig

bedagadt, és továbbra is csukva volt, felemel te egyik karját – a másik ernyedten lógott azoldala mellett – És viszonozta az ölelést.

– Hogy lehet ez? – kérdezte Kérgesüllő Banak.Sokakkal együtt ott állt a bejárati csarnokban és hitetlenked ve meredt a királyra, aki úgy

tűnt, mintha a halálból tért volna vissza.– Regis háznagy találta meg a választ – mondta Karmoló Stumpet.– O mutatta meg nekünk az utat – bólintott Sütifejű Cordio. Majd odalépett Regishez, és

olyan erővel verte vállon, hogy félszerzet megtántorodott és kis híján elesett.Minden tekintet – de főként Wulfgaré és Catti-brie-é Regisre szegeződött, aki láthatóan – És

rá nem jellemző módon zavarba jött.– Cordio ébresztette fel őt – közölte szégyenlősen.– Ugyan! Te mívelted azt a rubinoddal – javította ki Cordio. Regis az ékkő révén szólította

Bruenort. Azt mondta, hogy "egyetlen király sem feküdne itt és hagyná, hogy népe nélküleharcoljon".

– Néhány nappal ezelőtt ugyanezt mondtad te is.De Cordio ezen csak nevetett, ismét vállon paskolta a fél szerzetet, és folytatta a történetet.– Így hát belépett a testébe, és meglelte Bruenor szikráját, azt a kis darabkát, ami életben

tartotta a testet. És Regis elmondta néki, hogy mi történik. És amikor én, meg Stumpetvisszatér tünk gyógyító varázslatainkkal, Bruenor lelke már visszatért, hogy befogadja őket.Lelke meghallgatta hívásunkat, és teste is hajlandó volt meggyógyulni immár. Úgy sejdítém,hogy egyene sen Moradin mellől tért vissza!

Mindenki Bruenorra nézett, aki csak a vállát vonogatta és a fejét csóválta. Cordio hangjahirtelen ünnepélyesen komorrá vált, és a pap a törpe király mellé lépett.

– Így hát visszatértél, amikor szükségünk volt reád – mondta a pap halkan. – Visszahívánk,mert szükségünk volt reád, és te feleltél nékünk, ahogy az őseidhez illik. Egyetlen törpe semta gadhatja meg áldozatidat, én királyom, és egyetlen törpe sem kérhet tőled többet. Most ittállunk mindannyian, és a Csarno kot lezártuk ellenségeink elől. Megtevéd kötelességidetrokona id és a klán iránt.

Erre mindenki dörmögni kezdett, és mindenki közelebb ha jolt. Szinte azonnal el iscsendesedtek, és sokan visszafojtották lélegzetüket, ahogy Cordio szándéka világossá váltelőttük.

– Eljövél hozzánk, magának Moradinnak csarnokából térve vissza – mondta a papBruenornak, és felemelte mindkét kezét, mintha csak meg akarná áldani. – Nemkényszerítheténk, hogy maradj. Megtevéd kötelességidet, így elnyeréd a pihenést.

Ezt hallva mindenkinek tágra nyílt a szeme. Wulfgarnak meg kellett fognia Catti-brie-t, akiláthatóan az ájulás szélén állt. De valójában a barbárnak éppen olyan nagy szüksége lettvolna most támogatásra, mint barátjának.

Úgy tetszett, hogy Cordio szavai komoly hatással voltak Bruenorra. Szeme féliglecsukódott, teste előredőlt, válla meg roskadt.

– Nem kell több kínt érezned, királyom – folytatta Cordio el haló hangon.Megragadta Bruenor vállát, hogy megtámassza uralkodóját, mert úgy tűnt, hogy ha nem

teszi, a törpe azonnal elvágódik a földön.– Moradin vár reád. Hazatérhetsz.Regis levegőért kapkodott, és mindenfelől zokogás csapott fel. Bruenor lehunyta a szemét.Majd Bruenor kinyitotta a szemét – szembogara kerekre tá gult! Kihúzta magát, és olyan

hitetlenkedve meredt az előtte ál ló papra, mint még soha egyetlen törpe sem.– Te tökfej! – bömbölte. – Menjek haza, amikor az otthono mat bűzhödt orkok és óriások

rajzák körül? És te azt mondád, hogy feküdjek le, és haljak meg?– D-de... de... – hebegte Cordio.– Bah! – horkant fel Bruenor. – Elég ebből az ostoba karattyo lásból. Rengeteg dolgunk van!Egy pillanatig senki sem moccant, senki sem szólt, de még le vegőt sem vett. Majd olyan

ujjongás csapott fel Mithrill Csarnok falain belül, amilyet utoljára a drow-k évekkel ezelőttilegyőzése után hallottak a vén falak. Igaz, beűzték őket ide, és ezt aligha lehetettgyőzelemnek nevezni, de Bruenor ismét velük volt, és eszelősként küzdött.

– Mindenki éltesse Bruenort! – kiáltotta egy törpe, mire az egész tömeg felordított: – Ó anap hőse!

– Aki nem harcolt többet, mint bármelyikötők! – ordított vis sza Bruenor. – Köztünk vanazonban egyvalaki, aki megtalálta a módját, hogy hazahívjon.

Tekintete egy bizonyos félszerzetre szegeződött – mint ahogy mindenkié.– Akkor hát Regis háznagy a nap hőse! – kiáltotta hátulról egy törpe.– A sokból ő az egyik – felelte gyorsan Wulfgar. – Nanfoodle, a gnóm készítette elő

visszavonulásunkat odafentről.– És Pikel! – szólt közbe Tömbváll Iván.– Meg Pwent és fiai! – mondta Banak. – És Pwent nélkül Bruenor király holtan heverne a

kapu előtt!

Minden egyes név hallatán hatalmas ujjongás támadt. Bruenor mindezt jól hallotta, éshagyta, hadd folytassák, de ő már nem csatlakozott az éljenzőkhöz. Még mindig nem tudtabiz tosan, hogy mi történt vele. Emlékezett a révületre, a tökéletes bé kére, a helyre, amelyetsosem akart elhagyni. De azután a messze ségből meghallott egy segélykiáltást, egy ismerősfélszerzet kiáltását és rálépett a sötét ösvényre, amely visszavezette az élők világába.

Éppen időben, hogy azonnal harcba szállhasson. Bruenor tudta, hogy sokáig fog tartani,mire összeszedi emlékeit a homályos csa táról, és felméri, hogy most sikert arattak-e vagyvereséget szen vedtek-e, de ebben a pillanatban egy dolog biztos volt: a Harcpö röly Klántvisszaszorították Mithrill Csarnokba. Bármennyi legyen is a halottak száma – orkoké éstörpéké –, ez nem volt győzelem.

Bruenor tudta, hogy rá és fajtársaira még rengeteg tennivaló vár.Nanfoodle a bejárati csarnokba futó folyosó falánál ült és sírt. Wulfgar itt talált rá –

nyomában számos sebesült és ép törpe haladt.– Kiváló munkát végeztél ma – mondta a barbár, és lekuporo dott a gnóm mellé.Nanfoodle felemelte könnyáztatta arcát, amelyen újabb csep pek gördültek végig.– Shoudra – suttogta, és megrázta a fejét.Wulfgar a névre és az ahhoz kapcsolódó rettentő emlékre semmit sem tudott mondani, így

hát megveregette a gnóm ko bakját, és felállt. Kezével óvatosan megérintette a bordáit ésazon töprengett, hogy vajon mennyire sérült meg az irdatlan csa pástól, amelyet a hatalmasork mért rá.

De a barbár ekkor teljesen elfelejtette minden fájdalmát, mert észrevett egy ismerős alakot,amint a folyosón felé rohan.

Delly szoros ölelésbe rántotta férjét, és ahogy összeölelkeztek, láthatóan minden erő kifutotta nőből, és ahogy hozzátapadt Wulfgar mellkasához, vállai megrázkódtak a zokogástól.

Wulfgar pedig még szorosabban ölelte.Catti-brie a folyosó bejáratából látta a jelenetet, és mosolyog va bólintott.Obould az Őrző Völgyében nagyjából négyszer annyi orkot vesztett, mint amennyi törpe

elesett, ami elfogadható aránynak tűnt, tekintve a beásott és harchoz szokott védőket. Senkisem kérdőjelezhette meg, hogy a diadal megérte az árát, tekintve az elért nyereséget.

Obould azonban azt is tudta – anélkül, hogy megszámolták volna a tetemeket –, hogyodafent a szirtfalon a törpék sokkal magasabb vámot szedtek Urlgen csapatain – aveszteségek talán elérték a húsz az egyhez arányt is.

A gerinc eltűnt, és az összes ott állomásozó óriás meghalt, egy kivételével – És ez az egy,akit több száz lábnyira hajított a ret tentő robbanás, valószínűleg hamarosan szinténcsatlakozik majd eltávozott társaihoz.

Obould semmire sem vágyott jobban, minthogy felelősségre vonja fiát a katasztrófáért, éshogy az egész sereg szeme láttára végezzen az ostobával, mindenért a gyáva Urlgenthibáztatva.

– Menjetek és találjátok meg a fiamat! – ripakodott rá a körü lötte állókra, és görbe fogaiszinte egymásba csavarodtak, ahogy a szavakat köpte. – Hozzátok elém Urlgent!

Ide-oda rohangált, fiát keresve, és szinte minden lépésnél hol takra taposott. Kisvártatva egyork rohant felé, és idegesen újra, meg újra meghajolt, majd közölte a nagydarab királlyal,hogy fi át holtan találták a csatatéren. Obould torkon ragadta a hírnö köt, és egyetlen kézzelfogva, a levegőbe emelte.

– Honnan tudod ezt?! – dörögte, miközben előre hátra cibál ta az orkot.A szerencsétlen teremtény megpróbált felelni – felemelte mindkét kezét, és megpróbálta

megtörni a szorítást. De Obould erre csak fokozta a szorítást, mire az ork nyaka élesreccsenéssel eltört.

A király felmordult, és a halott hírnököt a földre lökte.A fia meghalt. A fia kudarcot vallott. Az ork király körülné zett, hogy felmérje a körülötte

reszkető orkok reakcióját. Felvillant előtte néhány emlékkép Urlgenről, és enyhe sajnálatkerítette hatalmába a vérszomjas ork kérges szívét, de ennek gyorsan vége szakadt.Gyorsan alárendelt mindent a szükség ter hének, a pillanat megkövetelte azonnali

feladatoknak.Urlgen meghalt. Ezt figyelembe véve, Obould tudta, hogy a nap sikeres mozzanataira kell

összpontosítania, arra a tényre, hogy a törpéket kiverték a szirtről és visszaszorították MithrillCsarnokba. Tudta, hogy ez döntő momentum csapatai és az egész hadjárat szempontjából.Meghódította királyságát, amely a Világ Hátától Mithrill Csarnokig, a Surbrintól azÁdáz-hágóig nyúlt. Nem sok ellenállás maradt a vidéken.

Azonban továbbra is fenn kell tartania harcosai lelkesedését, felkészülve az elkerülhetetlenellencsapásra. Bárcsak itt lett vol na most Arganth, azt kiáltozva, hogy ő Gruumsh.

Obould azonban hamarosan arról értesült, hogy Arganth ha lott – egy elf és egy drowvégzett vele.

– Ez tűrhetetlen! – mordult rá Gerti az ork királyra, miközben az éj ráterült a tájra, és atörődött sereg folytatta sorai rendezését. – A tieid közül tizenkilencen hulltak el, míg azenyéimből több ezren – vágott vissza az ork.

– Húszan – felelte Gerti.– Akkor húszan – bólintott Obould, mintha ez mindegy lenne. – Miféle fegyvert használtak?

– förmedt rá Gerti. – Miféle má gia szelte le a hegynyúlványt? Hogy engedhette a fiad, hogyez megtörténjen?

Obould még csak nem is pislogott, még csak hátra sem hőkölt az óriásnő fenyegetőpillantásának tüzében. Megfordult és ott hagyta Gertit.

A tokjából előcsusszanó kard árulkodó hangja ütötte meg a fülét, és kizárólag ösztönérehagyatkozva cselekedett, amikor megpördült, miközben elővonta pallosát és keresztbelendítette a pengét, hogy hárítsa Gerti hatalmas fegyverének csapását.

Az óriásnő bömbölve rontott rá, megpróbálva puszta méreté vel és erejével lehengerelni azok királyt. De Obould lángra lob bantotta kardját, és Gerti térde felé suhintott vele. A nőelkerül te a vágást – oldalra fordult és elrántotta lábát a tűztől.

Obould nekiugrott, és a vállával belebokszolt a combjába természetfeletti erő munkáltizmaiban.

Gerti őszinte meghökkenésére és a közelben állók – orkok, goblinok, óriások – ámulatára,az ork király a földre döntötte az óriásnőt. A hatalmas lendület hajtotta Gerti felbukott ésóriási csattanással, mindenféle méltóságot nélkülözve, arccal lefelé ért földet.

Megpróbált talpra kászálódni, de azután okosan félbehagyta a mozdulatot, amikormegérezte, hogy egy tűzben égő pallos láng jai nyaldossák a tarkóját.

– Itt már csak a törpe alagutak maradtak – mondta neki Obould. – Menj és védd meg aSurbrint vagy szedd össze a ha lottaidat, és térj vissza Hófehérbe. – Obould lehajolt és Gertifü lébe suttogott, hogy csak az óriásnő hallja: – De ha letérsz az utunkról, akkor tudd meg,hogy felkereslek, amint Mithrill Csar nok az enyém.

Ezzel hátralépett, és hagyta, hogy Gerti talpra kászálódjék – a nő nyílt gyűlölettel meredt rá.– Elég legyen ebből az ostobaságból, óriás – mondta Obould hangosan, hogy az ámuló

bámészkodók is jól hallják. – Mindket tőnket felbőszítettek, és mindkettőnket szomorúság ért.Saját fi am is a holtak között hever. .

– De ma nagy diadalt arattunk! – intézte szónoklatát az ork király a tömeghez. – A gyávatörpék elrohantak, és egyhamar nem is térnek vissza!

Erre kitört az ujjongás.Obould körbesétált, a győztesek módjára a magasba emelve a kezét – lángoló kardja volt a

közös diadal gyújtópontja. Az ork pillantása gyakran rebbent Gertire, aki egyedül maradtvéreres és sárgás szeméből kiolvasható izzó gyűlöletével és fenyegetésével.

Gerti számára minden bizonytalanságba fúlt.Akadt még valaki, aki a távolból figyelte a diadalittas orkokat, és látta, hogy a lángoló kard a

magasba emelkedik. A Felbarr Citadellájából származó Nikwilliget elégedettséggel töltötte el,hogy jól végezte munkáját, ami nagy előnyére szolgált a vissza vonuló törpéknek, így mostnekidőlt a hideg sziklának, és a tá volban izzó, lenyugvó napot figyelte.

A magaslatról nemcsak a szirttetőn folyó csata általános lefo lyását látta jól, hanem az ŐrzőVölgyében dúló ütközetet is, és tudta, hogy a törpéket a föld alá kényszerítették.

Tudta, hogy nincs hova futnia.Tudta, hogy hamarosan nem lesz hol elbújnia sem.De jól van ez így, ismerte el a törpe magában. Megtette a kö telességét. Segített a

fajtársainak.

UTÓHANG

– Mostanra már tudja, hogy a fia halott – mondta Drizzt. Éppen Alkonyt csutakolta, különügyelve arra a számos horzsolásra, amelyet az orkok közti vágta eredményezett.

– Akkor talán eljön értünk, és megkímél minket a fáradtság tól, hogy mi vadásszunk rá –felelte az elf Drizztnek az Innovindil zord hangja miatt érzett aggodalmát mintha szél fújtavolna el, amikor meglátta az elf széles moso lyát. Nézte, ahogy közeledik felé – képtelen voltlevenni róla a szemét. Innovindil már levetette harci öltözékét, és egyszerű, vékonyvilágoskék ruhába bújt – a ritkás anyagú ruhadarab rá tapadt a nő minden domborulatára.Innovindil mögött az utol só napsugarak világították meg a láthatárt, mennyei fénybe vonva azelfet, akinek csodálatos haja köré sárgás glóriát fontak a sugarak.

– Előcsaltad a haragomat – emlékeztette Innovindil a drow-t. – Megtaláltam az...összpontosítás helyét – próbálta Drizzt el magyarázni, lerázva magáról az elf látványát. – Atisztább elme állapotot. Amikor elhagytam otthonomat, egyedül jártam a Mélysötét sötét útjait.Tíz éven át vándoroltam jobbára egyedül. – Elvigyorodott, és feltartotta az ónix szobrocskát.– Leszámítva Guenhwyvart.

– Ha a Mélysötét olyan, mint ahogy hallottam, akkor nem lett volna szabad túlélned.– Nem is éltem volna túl sem én, sem Guen, ha nem bukka nok rá a Vadászra.– A Vadászra?– Az összpontosítás helyére – magyarázta Drizzt. – A helyre a szívemben és a fejemben,

ahol a düh összpontosítássá válik.– A legtöbben azzal érvelnének, hogy a düh elvakít. – És ez így is van, ha nem uralják –

bólintott Drizzt.– Te pedig a dühből és összpontosításból gyúrt lénnyé váltál... – És rá kellett jönnöm, hogy

súlyos árat fizetek. érte – fűzte hozzá Drizzt. – Az ár az öröm és a remény. Az ár...– A szeretet?– Nem tudom – vallotta be Drizzt. – Talán odabent van hely mindannak, aminek lennem

kell.– Hely Drizztnek és a Vadásznak? A drow csak a vállát vonogatta.– Sok tennivaló vár ránk – mondta Innovindil. – Most, hogy a törpék visszavonultak, egész

Észak veszélyben forog. Ki fogja harcba hívni a vidék erőit Obould ellen, ha nem Drizzt ésInnovindil?

Drizzt egyetértően bólintott, és teljesen komolyan hozzáfűzte: – De azután vagy azelőttszólítsuk hadba a világot, hogy vé geztünk Oboulddal?

Erre Innovindil szép arcára széles vigyor kúszott, megdöbben tő paradoxont alkotva abíborszemű drow számára. Ez a vigyor egyszerre volt gyönyörű és rettentő – a legmelegebbmosoly, amely a barátnak, és a leghalálosabb mosoly, amely az ellenség nek szólt.

– Vissza kell indulnunk – zsörtölődött Dagna. – Azok a trol lok a Csarnok felé tartának, nelegyenek kétségid!

– Nem tehetjük! – ordította Galen Firth. – Most nem! A né pem a közelben van... valaholerre.

Megállt és körülnézett, akárcsak a csapat számos tagja – vé gighordozta tekintetét a sárosvidéken, ahol néhány göcsörtös fa tört az ég felé, és amelynek talaját feldúlták a menetelő éscsatá zó hatalmas trollok, akikre Galen Firth figyelmeztette Mithrill Csarnokot. A csapat a délialagút kijáratától nem messze járt, amikor ráébredtek, hogy a nesméi lovas az igazat mondta– rá ébredtek, amikor egy halom ronda és bűzös troll keményen le csapott rájuk.

A gyors gondolkodás és a fürge lábak mentették meg a törpé ket – a csapat bebotladozottegy alagútba, amely túl alacsony volt ahhoz, hogy a nagytermetű trollok üldözzék őket. Ahosszú alagútban – amelynek első szakasza kőből épült, és csak később vált vegyes, kő– És földfolyosóvá – eljutottak a Troll-mocsár pe remére. Galen Firth úgy saccolta, hogy valaholkeletre lehetnek Nesmétől.

A zord arcú Dagna szúrós szemet meresztett az izgatott Galenre, és lassanként kezdtemegérteni az ember nézőpontját. Ahogy Dagna kötelességének érezte, hogy visszatérjen

Regishez és figyelmeztesse Mithrill Csarnokot, Galen Firth éppen ilyen vadul hitt abban, hogyaz ő dolga a kutatás, hogy meglelje népét, és biztonságba vezesse. Dagna ezt a kérést nemhagyhatta figyel men kívül. Azért küldték ide, hogy tőle telhetően segítsen a NesméiLovasnak.

– Három napot adok néked a vadászatra – enyhült meg Dagna. – Ezután én és a fiaimazonnal visszafordulánk Mithrill Csarnok felé. Azok a trollok nem üldözének minket... vagyismáris úton vannak az otthonom felé.

– Ezt nem tudhatod.– Érzem, hogy így van – vágott vissza Dagna. – Öreg csontja imban érzem a rokonaimra

leskelő veszélyt. Különben mit keres nének a Troll-mocsár trolljai azokban az alagutakban?– Talán a föld alá kergették Nesmé népét.Dagna bólintott, és remélte, hogy Galen Firthnek igaza van, és a trollok nem Mithrill

Csarnok felé menetelnek, hanem csu pán korábbi ügyletüket fejezik be.– Három nap – mondta az embernek.Galen Firth beleegyezően bólintott, mire az ötven törpe fel kapkodta csomagjait és

fegyvereit. Korábban órákon át rohantak és mindezt egy kemény, meneteléssel töltött napután. A nap gyorsan süllyedt a nyugati láthatár felé, és hosszú árnyak nyúj tóztak mindenfelé,sötétségbe borítva a vidéket.

De most nem volt idő pihenni.– Az elf odakint van – dünnyögte Bruenor újra és újra.Akik a király köré gyűltek – Regis, Catti-brie, Wulfgar, vala mint a törpék több vezére –

némán üldögéltek, és hagyták, hogy Bruenor megeméssze az értesülést. Elmesélték neki,hogy miként menekültek el Lapályosból, miként esett el Dagnabit, miként mentették meg őketa mirabari száműzöttek, és miként folyt le az ezt követő összes csata.

– Nos, felállítottuk a védelmünket körös-körül, fent a kapuk nál és lent az alagutakban –mondta végül a törpe király. – Sen ki sem tudja megmondani, hogy azok a disznók holcsapnak le.

– Már ha lecsapnak – szólt közbe Regis, mire minden tekintet rászegeződött. – Mi a tervük?Vajon megpróbálják teljessé tenni győzelmüket? Tudják, hogy nagy árat fizetnének érte.

– De akkor mi mást tehetnek? – kérdezte Bruenor.Regis megrázta a fejét, lehunyta a szemét, és elmerült a gon dolataiban. Megértette, hogy

azok az orkok, aki visszakergették őket a csarnokba, különböztek fajtársaiktól. Minden egyesalka lommal ésszel cselekedtek. Sokkal inkább úgy mozogtak, mint egy céltudatos sereg, ésnem úgy, mint a goblinfélékre jellemző vérszomjas csőcselék.

– Akár az óriások miatt tettek így – elmélkedett Regis –, akár a híres ork, SokvesszősObould az o...

– Átok szálljon a nevére! – köpött ki Bütyökfi Tred.– Annyi bizonyos, hogy te és a felbarri cimboráid jól ismeritek őt – mondta Bruenor Trednek.

– Szerinted betör hozzánk?Tred felhorkant és vállat vont.– Ha erre gondol, akkor egyben arra gondol, hogy minden cimboráját leöleti – fogadkozott

Kérgesüllő Banak, aki még min dig nem tudott ülni, így a szoba fala mellé állított kerevetre he-veredett.

Hiába gyógyítottak rajta Cordio és a többiek, a kemény, vén törpe még távolról sem épült fel– az az ork lándzsa nagyon mély sebet ejtett rajta. A fizikai gyengeség azonban alegkevésbé sem tudta eltántorítani az öreg törpét.

Mások is csatlakoztak a kijelentéshez.– Van valami hír délről? – fordult Bruenor Regishez.– Dagnától még semmi – felelte a félszerzet, és körbepillan tott, kissé félve. Végtére is ő

döntött úgy, hogy kiküldi a törpé ket Galen Firth-szel. – De az alsó alagutakban sor kerültnémi harcra. A trollok nagy erőkkel támadnak.

– Majd feltartóztatjuk őket – fogadkozott Banak. – Pwent és a fiai elindultak lefelé, hogycsatlakozzanak a harchoz. Pwent azt mondja, hogy kedveli a trollokat, mivel a darabjaik még

azután is rángatóznak, hogy levágta őket!Bruenor bólintott, minden értesülést megemésztve. Mithrill Csarnok szilárdan helytállt a

sötételfek támadása idején: bízott benne, hogy az orkok még a trollok és déróriásoksegítségével sem remélhetik, hogy kiszoríthatják onnan a Harcpöröly Klánt.

Még sokat kell tenniük a védelem megerősítéséért, nyalogat niuk kell sebeiket és meg kellszervezniük erőiket, de Bruenort megnyugtatta a tudat, hogy távollétében Mithrill Csarnok jóke zekben volt.

De míg tökéletesen megbízott klánjában és otthonában, addig a másik ügy, elveszettbarátjának ügye, súlyos teherként neheze dett a kérges törpe szívére.

– Az elf odakint van – dünnyögte újra és a fejét csóválta. Ar ca felragyogott, ahogyCatti-brie-re, Wulfgarra és Regisre nézett, sorban egymás után. – De ismerek egy kivezetőutat innen, meg egy másikat, amelyen át visszahozhatánk.

– Nem gondolhatod azt, hogy kimenj innét! – fortyogott Sütifejű Cordio és Bruenor mellépattant. – Éppen csak most jövél vissza hozzánk, úgyhogy nem mászkálhatsz el...

A mondatot már nem sikerült befejeznie, mert Bruenor vis szakezes pofonja a falnakrepítette.

– Hallgassatok ide, és jól nyissátok ki a fületeket – szólt Bruenor mindenkihez. – Látám amásik oldalt és mondhatám torkig vagyok véle. A királytoknak hívtok, és a királytok isleszek... de olyan király leszek, aki a saját módján teszi a dolgo kat.

Bruenor rápillantott három drága barátjára, és így szólt: – Az elf még mindig odakint van.– Akkor talán ki kellene mennünk érte – felelte Regis. Catti-brie és Wulfgar elszánt pillantást

vetett egymásra, majd Regisre és Bruenorra pillantottak.A kérdés eldöntetett.A sötételf egy magas ormon ült a szélfútta hegyoldalban és a naplementét figyelte. Az elébe

táruló látvány jelentőségén töp rengett – a sötét vonal mögé bukó fény jelentőségén. Azon,amit ez a látvány a számára jelentett. A napszak változását és talán egy újabb fejezetetDrizzt Do'Urden életében.

Elf volt – ahogy arra Innovindil emlékeztette. Még számos naplemenetét lát majd, hacsakelőbb le nem teríti egyik ellensé gének pengéje.

Ahogy belegondolt ebbe a nagyon is valószínű eshetőségbe, re zignált mosoly jelent meg aszája sarkában. Talán vele is ez törté nik majd, mint ahogy barátaival is megtörtént, vagyahogy meg történt – ahogy azt saját szemével látta – szegény Tarathiellel. De akkor és ottnémán megfogadta, hogy addig ez nem következik be, amíg az a rusnya ork, SokvesszősObould meg nem fizet. Mindenért.