Az USA kialakulása és alkotmányos fejlődése (1773-1870)

Észak-Amerika felfedezése és az első bevándorlók: Már a középkor elején viking hajósok felfedezték Észak-Amerikát, ám nem telepedtek le. A 15. századi földrajzi felfedezések során Kolumbusz Kristóf felfedezte az amerikai kontinenst (1492), és a következő században Közép- és Dél-Amerika egy részét a spanyolok gyarmatosították, létrehozták az új spanyolországi alkirályságot, Észak-Amerikai nyugati, délnyugati részét elfoglalták, arany után kutatva. A XVI. században a francia gyarmatosítók meghódították Kanadát, a Szent-Lőrinc folyó felől, valamint a XVII. században az angolok a Hudson-öböl felől valamint az Atlanti-óceán felől meghódították Észak-Amerika keleti részét, az Apalache-hegységig. Az angol telepesek főként vallási, gazdasági okok miatt hagyták el az óhazát, az első telepesek a Mayflower-el érkeztek, puritán telepesek. Kezdetben az élet megteremtése, és az indiánokkal való harc kötötte le a telepesek energiáit. A 13 angol gyarmat1732-re szövetségre léptek egymással (Massachusetts – Georgia, Atlanti-óceán – Apalache-hegység) Anglia és a gyarmatok között a 18. századig jó volt a kapcsolat, A gyarmatok viszonylag függetlenül fejlődhettek, a hétéves háborúk során a franciák kiszorultak a kontinensről. Az angolok háborúikhoz és a gyarmati közigazgatás kiépítéséhez nagy adókat vetettek ki, az amerikai polgárok részéről nagy ellenállásba ütköztek. Az amerikai lakosság bojkottálta Nagy-Britanniával a kereskedelmet. A brit kormány monopóliumot adott a teára, amerikaiak Boston kikötőjében a tengerbe borították a szállítmány teát (bostoni teadélután 1773), ezt az angolok megtorolták, és blokád alá vették Boston városát.

Az első politikai mozgalmak a felvilágosodás jegyében: A felvilágosodás nem csak a világszemléletet alakította át, hanem közvetlenül is hatott a politikai eseményekre. Előbb a központi kormányzatok politikusait „hódította meg”, főleg a periférián (felvilágosult abszolutizmus). A század utolsó harmadára pedig egyre nagyobb szerepük lesz azoknak a gondolkodóknak, politikusoknak és mozgalmaknak, melyek a felvilágosodás eszméivel felvértezve éppen a központi hatalommal szemben lépnek fel, és elsősorban egyes fejlettebb országokban. A felvilágosodás szülőhazájában, Angliában ezek a mozgalmak viszonylag szelídek, az újabb angol hagyományoknak megfelelően megegyezést keresőek voltak. Fő céljuk a választójog kiszélesítése, a választási visszaélések megszüntetése volt; vagyis nem a fennálló berendezkedés eltörlése, hanem tökéletesítése. Már komolyabb konfliktusok voltak Amerikában. Az egész kontinensen gyorsan szaporodtak a szabadkőmőves páholyok és egyre határozottabban terjedt az a nézet angol és spanyol telepesek, illetve meszticek, feketék, kreolok, indiánok körében, hogy az emberi és politikai jogok, az önrendelkezés joga gyarmati lakosokat is megilleti. Számos felkelés robbant ki a kontinensen. A legjelentősebb és legsikeresebb az észak-amerikai angol gyarmatok függetlenségi háborúja volt.

Függetlenségi háború (1775-1783): Az angol blokád hatására összeült a gyarmatok képviselői Philadelphiában, kinyilvánították a gyarmatok jogát a függetlenségre. Az európai felvilágosodás eszméje a gyarmatokon korlátlanul tudott terjedni a még kiépületlen közigazgatás miatt. Rousseau, John Locke, és Montesquieu nagy hatást gyakorolt a gyarmatok vezetőire, 1776 júl. 4-én kiadták a Függetlenségi Nyilatkozatot (Thomas Jefferson, Benjamin Franklin, John Adams, stb.) mely

tartalmazta a függetlenség kinyilvánításán kívül a hatalommegosztás elvét (Montesquieu), a szabadságjogokat, és a képviseleti kormányzat szükségességét. Franciák, spanyolok, hollandok, segítették a gyarmatokat, függetlenségük kivívásában,

� 1777, Saratoga: USA győzelme � USA támogatása 1778-tól: fr,, sp., holland hadak � 1781, Yorktown: USA döntő győzelme � 1783, Versailles: Nagy-Br. elismerte az USA függetlenségét

1787-ban Philadelphiában kiadták az USA alkotmányát, mely rögzítette a szabadságjogokat, a képviseleti rendszeren alapuló, hatalommegosztást megvalósító államberendezkedést. Az USA alkotmánya tekinthető az első modern alkotmánynak, a fejlett gazdaság és a hiányzó feudális hagyományok miatt a felvilágosodás eszméi akadálymentesen tudtak érvényesülni. Az 1791-es kiegészítések (Bill of rights) deklarálták a vallás-, a szólás- és a gyülekezés szabadságát. Ez tisztább demokrácia, mint az angol, elvben általános választójoggal. Ám az egyes államok a választójogot korlátozhatták, s nem rendelkeztek azzal a színesbőrűek és a nők. A rabszolgaságot sem törölték el. (Az összlakosság kb. 3-4%-ának volt választójoga.) itt is két nagy párt alakult, a konzervatívabb demokrata és a liberálisabb republikánus (arculatuk később megváltozott, ma a republikánus a konzervatív). A prezidenciális köztársaság: Az Egyesült Államokban a Montesquieu-féle hatalommegosztást valósították meg (törvényhozó és végrehajtó hatalom). A két kamarából álló kongresszusnak kizárólagos joga, hogy a törvényeket és a költségvetést megszavazza; az államtitkárokat az elnök jelöli ki, s ezeknek nincs semmi kapcsolatuk a képviselő-testületekkel. Minden az alkotmányban meghatározott törvényhozó hatalom a Kongresszust illeti, ami a Szenátusból és a Képviselőházból áll.

A Képviselőház az egyes államok népe által minden második évben választott

tagokból áll, a Szenátus pedig az egyes államokat

képviselő két-két szenátorból áll, akiket az állam törvényhozó

testülete választ 6 évre. Minden szenátor egy szavazattal

rendelkezik. Közvetlen az első választást követő összeülés után a szenátorokat a lehetőség

szerint három egyforma létszámú osztályba kell sorolni. Az első

osztályba tartozó szenátorok mandátuma a második év, a

második osztályba tartozó szenátorok mandátuma a

negyedik, a harmadik osztályba tartozó szenátorok mandátuma a hatodik év végén megszűnik, így

a Szenátus egyharmadát kétévente választják újjá.

A végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti. Hivatalát 4 éven át viseli (egyszer újraválasztható); az ugyan ilyen időtartamra megválasztott alelnökkel együtt. Az amerikai elnök megválasztása elektori rendszerű. A KONGRESSZUS ÉS AZ ELNÖK: A Képviselőház és a Szenátus által elfogadott törvényjavaslatot az elnök elé kell terjeszteni, egyetértése esetén aláírja, ellenkező esetben ellenvetéseivel együtt visszaküldi a Kongresszus ama Házának, amelyik a törvényjavaslatot kezdeményezte; e Ház az ellenvetések figyelembevételével újratárgyalja a törvényjavaslatot. Amennyiben a tárgyalás után az adott Ház kétharmada elfogadja a javaslatot, akkor azt az ellenvetésekkel együtt átküldi a Kongresszus másik Házának, amely azt hasonlóan újratárgyalja. E Ház tagjainak kétharmada által történt elfogadás esetén az törvényerőre emelkedik. Amerikai polgárháború (1861-1865): Az amerikai polgárháború (1861–1865) Észak-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államok területén lezajlott fegyveres konfliktus. 24 többnyire északi szövetségi állam (unionisták) és az Amerikai Államok Konföderációjába (konföderációsok v. szecesszionisták) tömörült 11 déli állam között. A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították az Uniótól való elszakadáshoz (szecesszió) való jogukat. A háború több mint 970 000 fő veszteséget követelt (a lakosság 3,09%-a), ebből kb. 56 300 elhalálozás (1,78%), ami magasabb veszteség, mint amit az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. A polgárháború okai (illetve maga a háború elnevezése is) vita tárgyát képezik. (A déli államok néhány szószólója nem fogadja el a polgárháború elnevezést, mondván független államok, államszövetségek közti konfliktusról van szó). Előzmények: A 19. században a spanyoloktól és franciáktól megszerezték a nyugati területeket, ha kellett megvásárolták, vagy fegyverrel hódították meg. A század során az aranyláz idején rengeteg bevándorló települt be amerikába, a lakosság megsokszorozódott, a kelet-nyugati közlekedésre vasutakat építettek. A sűrűn lakott keleti területek mind gazdaságilag, mind társadalmilag elkülönültek. Északon városias életforma alakult ki széles polgári társadalommal, manufaktúrák terjedtek az iparban, a mezőgazdaságban pedig farmgazdálkodás jött létre, mely kis parcella földeket jelentett, melyet intenzív módon bérmunkásokkal műveltettek meg. Ezzel szemben a déli államokban nagy külterjes ültetvények jöttek létre, melyen gyapotot, cukorrépát, rizst termesztettek, és a földeket néger rabszolgákkal műveltették meg. Kelet és nyugat között egyre jobban kiéleződött az ellentét, melynek gazdasági oka az eltérő vámpolitikában érdekeltség, társadalmi oka pedig a rabszolgatartás törvényességének kérdése volt. OKOK: Az ipari gazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között a század folyamán egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Sértette a déliek érdekeit, hogy az amerikai iparvállalatok vámokkal védték a belső piacot, így szabadulva meg az európai versenytől, míg a Dél biztosította az olcsó nyersanyagot és felvevőpiacot. Északon a farmerek kis parcellák foglalásában voltak érdelkeltek, ezzel szemben a déliek ültetvények kialakításában. Amikor egy új állam felvételére került sor, felmerült a kérdés, hogy engedélyezzék e ott a rabszolgatartást; hiszen ha engedélyezik, ültetvények, ha nem, farmok jönnek létre. A rabszolgatartást a lakosság nagy része ellenezte, így a század elején megjelent az abolicionista mozgalom, a feketék felszabadításáért küzdő mozgalom. Az ellentétek akkor éleződtek ki, amikor Kansas felvételekor a 1820-ban Missouri felvételekor a megoldást kompromisszummal halogatták. A Missouri-kompromisszum nem valósult meg, nem tudtak megegyezni a terület hovatartozásáról.

ESEMÉNYEK: 1861 januárjában Abraham Lincoln köztudottan rabszolgaságellenes volt, ezért az elnökké választásában fenyegetést látó Dél-Carolina kilépett az Egyesült Államokból. Tettét hat másik állam követte, (Mississippi, Alabama, Florida, Texas, Georgia és Louisiana). A kivált államok létrehozták az Amerikai Konföderációs Államokat. Februárban a Konföderációs Államok megfogalmazták saját alkotmányukat, és elnökükké választották Jefferson Davist. Márciusban a Konföderáció elkobozta a területén található Szövetségi erődöket, valamint visszavert egy a Sumter erődbe tartó, utánpótlást szállító hajót, mely visszatért New Yorkba. Áprilisban Lincoln utánpótlást küldött a Charlestoni-öbölben található Sumter erődbe. A déliek - cseltől tartva - az erőd parancsnokát megadásra szólították fel. A visszautasítás után tüzet nyitottak az erődre, melynek védelmét egynapos ostrom után parancsnoka, Robert Anderson őrnagy a szabad elvonulás ellenében feladott. Április 12-ével kezdetét vette a polgárháború. Májusban további négy állam csatlakozott a Konföderációhoz: (Virginia, Észak-Karolina, Tennessee és Arkansas). Virginia székhelye, Richmond lett a Konföderáció fővárosa. Júniusban Virginia nyugati megyéi nem támogatták a Konföderációt, megalkották Nyugat-Virginiát, mely 1863-ban felvételt nyert az Egyesült Államokba. Az északi csapatok tengeri blokádot hoztak létre, hogy elvágják a déli csapatok utánpótlási vonalait. 1865 májusában az utolsó konföderációs csapatok is megadták magukat. Május 10-én elfogták Jefferson Davis-t. A polgárháború befejeztével a két országrész ismét egyesült. Több mint 620 000 amerikai halt meg a harcokban, de a járványok miatt elhunytak száma ennek a kétszerese.