(1756-1784) boldogsÁgos szŰz mÁriÁhoz az Édes … · 1. csata ernő: «kedves melinda,...

APPENDICE/FÜGGELÉK______Rubrica delle opere della letteratura odierna e della pubblicistica ungherese in lingua originale______

LÍRIKA

Ányos Pál (1756-1784) BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁHOZ AZ ÉDESHAZÁNKÉRT

Magyarok Asszonya! Tekints elhagyott birodalmadra: Nincs másban oltalmunk, Csak tebenned bízunk Mi árva magyarjaid: Szemléljed ügyünket, gyászos ügyünket, Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket. Angyali koronánk Az ég kegyelméből szállott le hozzánk: E drága kincsünket, S véle nemzettünket István néked áldozta: Most örökségedet, örökségedet, El akarják vonni tőled, népedet! Ne nézd bűneinket, Hanem hozzád buzgó s hí őseinket. Sok verejtékkel, Ah mennyi vérekkel, Nedvesültek mezeink: Őérettek szánj meg, szánj meg bennünket, Vedd el: mi is néked áldjuk szívünket.

Csata Ernő ― Marosvásárhely/Erdély (Ro)ŐSI KAPOCS

Mario Alinei: Ősi kapocs c. könyve nyomán*

Ügyeskedemszékely vagyok,örömömbenfát faragok,ősök rójákkopjafámat,életfánakkapufámat.

Keservemetkőbe vésem,róvás jelétalig értem,toscanainagy harangok,üzenik,hogyjó helyt járok.

Akár gyula,akár kende,

életfánkat elültette,sírhalmaikösvényein,meglelema testvéreim.

(2006. március )

* Ezen könyv eredeti címe, olasz nyelven : Etrusco: Unaforma arcaica di ungherese.

Csata Ernő ― Marosvásárhely/Erdély (Ro)A CSODASZARVAS*

hány földjes hány hazájavolt Hunortól máigaz üngürüsznekidők sűrűjéngazok rejtekénhány helyénpróbálta gyökerétezen istenverte földnekálmábólhányszor riasztotttündöklő vadathívénhogy égi jels isteni akaratamiannyiszor csak reménys felszálló tüneménymaradthányszor ment nekia nagy hegyneks lett imádójamásúj istennekgyökértelen vagyhazádbanmondodde nem vagy egyedüla Kárpátok lankáina csodaszarvasálmaidban egyszertalánlábaid elé terül

Csata Ernő eredetileg 2003. március 3-án Tamás-TarrMelinda «Hontalan» c. versére írta, de azóta a versnekönálló élete lett «A csodaszarvas» címmel.

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XI - NN. 57/58 LU.-AGO./SETT.-OTT. 20071

Csata Ernő: «Kedves Melinda, fordításaid között kutatva,„Hontalan” című versedre lettem figyelmes, remélem mamár másképpen érzel, vagy mégse? Elküldöm Nekedvigaszomat arra az érzésre, amit ott leírsz, nem vagyegyedül.»

Dsida Jenő (1907-1938)HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm Istenem az édesanyámat!Köszönöm a lelkét, melyből reggel, esteImádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobbanItt e földön senki sem szerethet jobban!-Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!Álld meg édesanyám járását-kelését,Álld meg könnyhullatását, álld meg szenvedését!

Álld meg imádságát, melyben el nem fárad,Álld meg két kezeddel az édesanyámat!Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Dsida Jenő (1907-1938)ÉDESANYÁM KEZE

A legáldottabb kéz a földön,a te kezed jó AnyámRettentő semmi mélyén álltamKözelgő létem hajnalán;A te két kezed volt a mentőms a fényes földre helyezett...Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli megA napnak étkét, italátEz a kéz vállalt életéreGyilkos robotban rabigát,Ez tette értünk nappalokkáA nyugodalmi perceket...Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,Ha éjsötétbe dőlt a föld,

Hányszor csordúlt a bánat könnye,Amit szememről letörölt,Hányszor ölelt a szent kebelre,Mely csupa, csupa szeretet! –Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangjaKeresztvetésre tanitott,Felmutatott a csillagokra,Ugy magyarázta: ki van ott;Vasárnaponként kora reggelA kis templomba vezetett...Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha, néhaEl is tévedt az igaz út,Ujjaid rögtön megmutatták:Látod a vétek szörnyü rút! –Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykorFeledni birnám ezeket!...Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddelSoká vezess még, adja ég;Ha csókot merek adni rájaTudjam, hogy lelkem tiszta még.Tudtam, hogy egy más, szebb hazábanA szent jövendő nem veszett! –Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földönA te két kezed, jó Anyám!Mindenki áldja közeledben:Hát én hogy is ne áldanám?!Tudom megáldja Istenünk is,Az örök Jóság s Szeretet! –Némán, nagy, forró áhitattal,Csókolom meg a kezedet!

Erdős Olga ― HódmezővásárhelyDACOSAN

Mokkacukor kavicsokatejteküres csészédhallgatás kelyhébe.Egyiket a másik után -tompán.Válasz nincs,csak valami morajlás,ami lehet az óceánvagy egy sóhaja rúzsfoltoskávéházi szalvétán.

Harsány hetek utánnéma napok


ülnek le szembe velem.A háttérben minthaegy francia chanson szólna.Párizsra gondolok -még nem vitt el senki oda.Fanyar mosoly - te sosem értenéd.Se engem,se Yves Montand énekét.

Az ölemből mindenta földre söprök,ennyi maradt csak:néhány ígéret ízűmignon morzsa.Aztán dacosan az utolsókővé dermedt könnyemaz álnokul vigyorgótükör képébe dobom.És távozóban még látom,ahogy ezer darabra hulla kristály-pofonarcodon.

(2006. 01. 05)

KIIGAZÍTÁS: Az előző, nyomtatott számunkban ErdősOlga «Torino» címmel közölt versének helyes címe:«TORINO ŐSSZEL».

Kálló Gábor ― SzegedREMETEI ÜZENET Elmentem.Már utálok gyűlölni.Visszajövök,Ha tudok szeretni.

Németh Péter Mikola ― VácPARANCSOLAT Legyen meg a Te akaratoda kilakoltatott lélekben. Legyen meg a Te akaratoda kilakoltatott fejekben is.Azonképpen házkutatást tartass,úgymond önkéntes revíziót,hogy visszasejtesedjen;hogy visszasejtesíthesdmi benned mennyei ― azonképpen itt a Földön is,életre tévedt egyszeriséged.

Tamás-Tarr Melinda ― Ferrara (Italia)A MÚZSA

Hallgat a múzsa,Nem szól a lantja,Húrjai némánFeszülnek rajta.

Mit is zenghetne?Csak nyekeregne!Ezért oly némaA múzsa lantja.

Tolnai Bíró Ábel ― VeszprémMAGYAR ÜDVÖZLÉGY

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljesNépünk Patrónája, légy hozzánk kegyelmesÁldott vagy Te az asszonyok között,És áldott a Te méhednek gyümölcse― Kinek tanítása oltatott szívünkbe ―JézusA Krisztus.

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyjaKiket István ajánlott kegyes oltalmadba,Imádkozzál érettünk bűnösökért,Könyörögj elnyomott magyar népedért,Most és halálunk óráján,Hogy himnuszunkkal dicsérhessük trónodonÁmen.

(1993)

Tolnai Bíró Ábel ― VeszprémBALATONI NAPLEMENTE

Nézd a Balatont az alkonyatban:hogy szeretné elnyelni a napot― mint azt a három gyermeket ,akik a homokos mélyben fekszenek ―.Ám az ős Élet nem hagyja magátés felgyújtja a vizet és a partját:lángol a nádas és a tó akár egy izzó üstmégis, mi felette száll, nem tömjénszagú füst.Lám, milyen hűvös a lég is: hidegen száll a pára,mint a vízbefúltak végső sóhajtása...és a víz fölé a szél bús szavakat visz:«lux perpetua luceat eis».

(1993)

Dsida Jenő (1907-1938)

100 ÉVE SZÜLETETT DSIDAJENŐ (1907-1938)

Ha verskedvelő emberDsida-költeményeketolvas, hajlandó megfe-ledkezni mindenki más-ról, és el sem tudja kép-zelni, hogy egyáltalánlehet ennél szebb,

finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem voltválaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyestörténelmi útra vezérlő lángelme, nem volt


költészetével egyben történelmi alak. Valójábanamolyan kismester volt, de micsoda mester! Talánúgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyekközött; a meghitt magánélmények, a jelentéktelenapróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. Kilehet mutatni szövegkritikai elemzéssel, hogyKosztolányi és Tóth Árpád mennyire hatottak rá. Aztis el lehet magyarázni, hogy költészetének java részejelentéktelen apróságokról szól. De... de miközben azember Dsida-verseket olvas, nem is jutnak eszébeesztétikai vagy irodalomtudományi kérdések, hanem alélek együtt hullámzik a sorok dallamával, érzékiörömmel hallgatja az összecsengő rímeket,legszívesebben a maga szerelmének mondaná elazokat a szavakat, amelyeket Dsida Jenő Violánakvagy Violáról mondott, vele együtt ténfereg erdőben-mezőben, és eljátszogatna a költő kutyájával. Szigorú,szakszerű kritikus azt is mondhatná, hogy ez avitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosanfiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletébenközhelyekről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek:szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel,öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mintüldögélni egy havasi vendéglőben, sétálgatni egykutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a közhelyek:maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömétmásokkal is közli, az szebbé teszi embertársai életétis. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rosszember nem lehet. Dsida Jenőnél aligha szerette valakiis jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgyképzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehetrossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobbember lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gazdaglelki életű, szelíd embernek lenni. A Szatmárnémetiben született, élete nagy részébenKolozsvárott élő költő ifjúkorától kezdve szívbetegvolt, maga is tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet,de leszámítva néhány végső költeményét, nyomasincs benne a halálvárás komorságának. Derűsenszerette az életet és az irodalmat. Ha eszembe jut,úgy érzem: nemcsak költőnek volt úgyszólvánhibátlan, hanem írókról és irodalomról szóló esszéi,kritikái is kitűnő kisprózák, mondataikból kicseng,milyen élvezettel fogalmazott. Tizenkilenc éves korában -1926-ban -már verseijelentek meg kolozsvári lapokban. Ez időben még jólérezhető az akkor világdivatként ösztönzőexpresszionizmus hatása. Szabad verseket ír,szeszélyes gondolattársításokkal. A magagyakorlatából ismeri fel, hogy nem ez az ő költőivilága. Nem gomolygó lelkű, kifelé robbanóexpresszionista ő, hanem a külvilág élményeit szín-és hangérzékenyen befogadó impresszionista,formavilága pedig a ritmusok és rímek boldogságotadó játéka. Hamarosan felismeri, hogy igazi példái,mesterei a Nyugat nagy fegyelmű formaművészei.Nem az utánzójuk, hanem lélekbeli rokonuk.Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, nyilván Babits Mihályis úgy példaképe, hogy egyiket sem másolja. Talánnáluk is szenvedélyesebben játszik a versformáklehetőségeivel.Írták, mondták már azt is róla, hogy pesszimizmusrahajló lélek volt. Pedig csupán ismerte a

szomorúságot, mint magányélményt, a bánatosvágyakozásokat, mint ahogy ezt ismeri mindenvalamennyire értékes emberi lélek. De ezek abánatok nem komorították el a számára sem avilágot, sem a saját, eleve rövidre szabott életét. Akülső és belső rosszak is témákat adtak, amelyekkelmagát és másokat gyönyörködtetve játszott, olyantökéletes és fülnek kellemes formákat találvaszámukra, amelyek létrejöttükkel kétségessé teszik,hogy egy ilyen alkatú költőre érvényes lehet-e apesszimista jelző. Persze, nem volt naivan optimistasem, hiszen tudata világosan tartotta nyilván aveszélyekkel fenyegető valóságot. Gyermekkora azelső világháború éveiben telt, és ha a másodikvilágháború kezdetét már nem is érte meg, aharmincas években egyre ijesztőbben fenyegetettvilágégéssel a fasizmus. Tudta, hogy gyűlölet ésgonosz indulatok hálózata közt botladozik ajóindulatú ember. Éppen ezek elől rejtőzik aköltészet ritmus- és rímmámorába. És végsőéveiben, amikor betegsége is jobban kínozza, avilágveszedelem is növekszik, verseibe isbelopózkodik a csöndes bánatosság, amely azonbansokkal jobban emlékeztet a hajdaniszentimentalizmus érzelmes világfájdalmára, mint akortársak rémületeire és szorongásaira. Még meg ismosolyogja a kísértő szomorúságot: finom és bölcshumorral figyeli saját bánatát is (Hulló hajszálakelégiája). Mégis szüntelen fejlődést mutat rövid költői útja.Sorai minden újabb kötetben jobban fénylenek,érzelemgazdagsága bővül és mélyül, formajátékaegyre bravúrosabb, és a csúcspontot a halála utánmegjelenő végső kötetben éri el: ez az Angyalokciteráján. Ennek a könyvnek a költeményei jelzik ahalk bánatok növekedését is, az örömök teljességétis. Hiszen miközben kívülről-belülről kopogtat ahalál, a költő harmincéves korában felemelkedhet aszerelmi mámor mennyországáig: feleségül nyeri azoly derűs és oly mélységes áhítattal szeretett nőt.Haldoklása egyben nászünnepség. A következőévben, harmincegy éves korában meghal. Filozófiai sejtelmei alkalmasak még egy enyhemisztikával való játékra is, de nem annyira vallásosés nem annyira vallástalan, hogy versei akár erre,akár arra irányítsák vagy éppen vezéreljék alelkeket. Kritikái és irodalmi elmélkedései nagyhozzáértésre, érzékenységre, elmélyültségrevallanak, ugyanolyan műgonddal készültek, mintkölteményei. De ezekből sem bontakozik ki egybárki számára iránymutató esztétikai világnézet,azon túl, hogy jó élmény szép könyveket olvasni.Dsida gyönyörködtet, ezt azonban a legművészibbszínvonalon, mindig édes gyönyörűséget szerezveolvasóinak. Úgy vélem, Dsida Jenőt szeretni kell, ésnehéz is elképzelni olyan versolvasó embert, aki őtismervén, ne zárná szívébe, és ne érezné jóbarátjának az élet oly sok jót és oly sok rosszatkínáló kalandjai közt. [Hegedüs Géza]

FÁRAÓK SÍRJA FELÉ


Egyszer megtalálnak.Meg kell találjanak. Holdas éj lesz a sivatagon.Két karom, ujjaimkimerednek a homokból -Lebontják, ássák a fövenytés megtalálnak:a szívemet is,a kincsemet is,a titkomat is. Nyújtott énekkel, tevehátonügetnek velemremegő sugár-szőnyegenFáraók örök sírja felé.

MÉLYRE ÁSOK

Bábelújra-épülő, szörnyetegtornya sötéten áll fel.

Százanhordják a követ, vasat, márványt,gőgös, nagyzajú lázban.

Görbeásóval őszi udvaronjeleket írok körbe.

Reszketaz est a tölgyek sudarán,amikor ásni kezdek.

Másokminél nagyobb tornyot emelnek,annál mélyebbre ások.

KACAGNAK A HITETLENEK

Halad az ember-karaván.Förgeteges, sohase képzelt útakon,éjszakák rejtelmes viharain,félelmeken és csodákon át.

Már-már azt hiszik, hogy álom,megcsodálják, hogy vannaks hallgatják a vaksötét éjszakafojtott, titkos nyögéseit.

A rémület mereszti fel szemét,ha villámok vonala villan:Soha ilyen iszonyatosnaknem tetszett még a táj.

Mérhetetlen szakadék előlanyáik könnyével az alján;hátuk mögött a megrepedt bazalthegyugrani készül.

A halálos, dermedt rémületbecsak a hitetlen vakok röheje csattan:Semmit se látunk, semmit se látunk,megőrültetek!

APOKALIPSZIS

Amerre én megyeklángot vetnek a hazugság-erdők,bennégnek a kifacsart gondolatok,a maszkok lehullanak.Néhány gitár és hegedű vijjognagyon messziről:emlékek, emlékek, emlékek,nem komolyak, nem fájnak.Kiönt medréből a köd,elnyeli a sugarakat,elönti a tornyokat,templomok, házak nincsenek,az anyám sem mosolyog,keringő, szédült zuhanásvan a szívem helyén.S a tetőn, bolondságok fölöttkét kitárt kart meresztegy hívogató, fekete,borzalmas kereszt.

VALAMI ELTÖRÖTT

Az őszi alkony mély, paráznavággyal simúl a hegy fölé,beteg szélben lihega hamvadó nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznakfalán rikolt a nyomor-plakát.Autóbuszokon vézna emberekdöcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.Egy kisfiú a szívét fogja,a toronyra néz, a levegőbe:úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,de a sétatéren, a híd alatt,az ágyban, a csókban, a zsebébenvalamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,valahol valami nincsen rendjén.


...Künn a határban Kain zokoga holt Ábel fölött.

VERS EGY ÁGHOZ

Tavasz borít virágba? Rág a fagy?Fakóra perzsel július heve,vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?Te élsz s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád, - bármi a neveés földre hajtó súlya bármi nagy, -meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:ugyis elröppen, tudod eleve.

Te légy derüs példám, ha vakmerővarjú telepszik rám és egyre fent ül,míg szörnyü súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentülalább nyomott, annál több az erő,mellyel alázott ágam visszalendül.

Válogatás «Dsida Jenő összes költeményé»-ből.

Szerk. B. Tamás-Tarr Melinda

PRÓZA

Frigyesy Ágnes ― BudapestNAGYAPÁM SORSA

„Könnyezők, süketek, bénák, vakok,elesettek és félig-halottak,

néma társaim, kínzott magyarok,a győzteseknek sokan daloltak,

én nektek írok, szavatok vagyok.–„(Várkonyi: Én nektek írok)

A második világháború előtti történelemre akommunista diktatúra hosszú évtizedekrerányomta a hallgatás, torzítás, és elhallgatásvastag, sötét leplét. Hiába érkezett – kisséváratlanul – a rendszerváltozás, vagy ahogysokan mondják, csak némi változás, avilágháború előtti történelmet – soktekintetben – továbbra is homály fedi. Aszemélyes családi emlékekről: felfelé ívelő,majd a magasban kettétört emberi sorsokról,tragédiákról ma is alig hallunk. Szüleink,nagyszüleink szívében, lelkében – ha még élnek–, az egykori „illyési” zsarnokság bénítófélelme. A régi emlékek titkainak,mozzanatainak többségét továbbra is azalbumok mélye őrzi. Egy-két fotó azonbanvégre „mesél” a múltról…

Két fénykép él az emlékezetemben: az egyikNagyapám fiatal kori képe. Fotelban ül,megfoghatatlan elegancia lengi körül, tervek,megvalósítandó álmok és a jövőbe vetett optimistabizalom árad a tekintetéből. Akkor még nem tudhatta,milyen sors vár rá. A másik felvételen – anyaiNagyszüleim – mint ifjú pár bevonulása látható akecskeméti Nagytemplomba 1939. március 14-én.Nagyapám zöld színű atillában, nagyanyám karcsú,sudár alakjával karol törvényszéki bíró apjába.Díszmagyar, földig érő ruhája selyemből, brokátból,és halasi csipkéből készült, a kötényét arany sújtássaldíszítették. Az ifjú pár és a vendégek 14 hintónérkeztek a hírös város főterére, mely esküvőn résztvettek az akkori közélet kiválóságai. Mint például grófStomm Marcell, Nagyapám násznagya, akinek – mintismeretes – később a fronton lefagyott mindkét lába.Nagyanyám mesélte: mikor Stomm Marcellmeglátogatta a családot, mindig csokor virággalköszöntötte őt. Nagyanyám rendkívüli szépségét ma isemlegetik kortársai. Az ifjú pár ragyogó életút előttállt. Kassára mentek nászútra, hat gyermekrőlálmodoztak, ám a történelem közbeszólt... Hogy megértsük Nagyapám, Várkonyi Lászlókésőbbi sorsát, ugorjunk életének indulásához.Temesváron született 1907. augusztus 23-án. Családigyökereit Mátyás királyig vezette vissza. Egy Sántanevű lovas közkatona előd mentette meg Mátyáskirály életét a felé vágtató tatárok elől 1467-ben. AVásonkeöi nemesi előnév és a Várkony községrőlelnevezett Várkonyi név innen származtatható. „Költő vagyok, csak költő semmi más. Minden máscsak muszáj, megalkuvás” – írta egyik versében 1935-ben. Költői ambíciói már ifjú korában feltűntek, s ha1924-ben nem éri őt súlyos atrocitás Temesvár egyikelhagyott parkjában, talán sosem lesz katona.„Emlékeztető”jében így írt erről: „Mint VII. gimnazistatanuló, egy elhagyott parkban négy regátbeli (Ó-Románia) főiskolás körülvett. Piarista sapkámatfejemről letépve, gumibotokkal összevertek, többbordám megrepedt. Ekkor elhatároztam, nemmaradok tovább Temesváron, hanem kiszökömSzentesre, ahol anyám és nővérem már több éverepatriáltakként éltek, mert a megszálló (román)hatóságok nyolc napon belül elhagyni kényszerítettékőket otthonukból.” Az igazságtalan trianoni határmódosítás tehátbeleszólt a Várkonyi-Párvány család életébe.Édesanyjától és nővérétől elszakítva, továbbtanult atemesvári Piarista Gimnázium konviktusában, mintkredenciális diák. A parkban másodszor találkozott atrianoni tragédia következményeivel: most a románsovinizmussal. Nagyapám 17 évesen ekkor apjasírjához ment, nagybátyjával együtt, s ottmegfogadta: Magyarországon katonai pályára lép,hogy valamikor a visszakerülő megszállt területekremagyar katonaként vonuljon be. Tiszta, nemes hitét –emlékszem – fiatal lányként is csodáltam. Így került 1926-ban a Verbőczy gimnáziumba, aholleérettségizett, majd felvételizett a LudovikaAkadémiára. 1930-ban avatták hadnaggyá. Noha sokverse elveszett vagy elkobozták a későbbiekben –


mivel több példányban írta műveit, majd mindenkorszakról maradt írása. A Ludovikás társairól így írt1944-ben: „Fiatal fiúk még, de mind talpig férfi,/havállalni kellett a veszélyt és a bajt!/Arcukon méganyjuk puha csókja égett,/ de nem ismerték ők apanaszt vagy a jajt!” Később jelentkezett a vezérkari Akadémiára, ahovánegyven jelentkező közül őt is felvették. 1937-benkerült Kecskemétre, mint vezérkari próbaszolgálatosfőhadnagy. Itt ismerkedett meg Nagymamámmal,Orbán Erzsébettel, s kötöttek örök hűséget egymással1939. március idusán. A törvényszéki bíró lánya, akiFelvidékről, Gömör-megyéből, az alsóvályi kúriábólkerült Kecskemétre, szintén pontosan tudta, sőtátérezte, mit jelent a trianoni tragédia, a szülőföldelvesztése. Megértette hát társát, aki akkor már akatonai pálya felfelé ívelő szakaszában járt. 1940-1944 között Nagyapám a HonvédelmiMinisztérium Légügyi főcsoport főnökség Elvi- ésSzervezési Osztályának beosztottja, majdosztályvezetője lett. Ebben az időben megmentettekét zsidó származású barátját a gettóba zárás és amunkaszolgálat teljesítése alól. Idézzük megint őt:„Steiner József. rep. ezredest, mint zsidó származásúnyug. állományú tisztet úgy mentettem meg azsidótörvények zaklatása alól, hogy behívattamosztályomhoz, tényleges szolgálatra. Kértem, mindigegyenruhában járjon, s tartsa magánál állandóan azta katonai igazolványt, amivel elláttam, s ami igazoltatényleges katonai szolgálatát. 1944. március 14-énengem a frontra vezényeltek, de Steiner Józsefezredes ezideig semmilyen bántódást nem szenvedettszármazása miatt. 1946-ban Steiner ezredes leveletírt nekem, melyben közölte, ő lett a MASZOVLET(Magyar-Szovjet Légitársaság) vezérigazgatója, s amúltban neki tett szolgálataimért hálás köszönetetmondva, felajánlotta, ha szükségessé válna,mindenkor rendelkezésemre áll és felajánljasegítségét.” Steiner levelét később a Nagyapám ellen indítottelső koncepciós per kapcsán az egyik házkutatásánálelvitték. Nagyapám ellen indított második koncepcióspernél Steiner ismét felajánlotta segítségét, minttanú, ám a Népbíróság – dacára a védőügyvédkérésének – nem idézte be őt. Ugyanebben az időbenNagyapám Dr. Füredi András, budapesti zsidószármazású ügyvédnek is segítségére sietett. Amikormegtudta, hogy Füredit munkaszolgálatoskéntSzombathelyre vitték – felesége telefonált –, azonnalintézkedett és Dr. Füredi Andrást Budapestre, aLégügyi Parancsnokságra rendelte, ahol ellátta őt egyigazolvánnyal, mindaddig, míg a Svéd követségmentesítését megszervezte. Nagyapám a frontrólhazatérve tudta meg egy közös barátjától, hogy Dr.Füredi nyilas járőr áldozata lett. A svéd menlevelébenbízva, kiült a Duna korzó egyik kávéházánakteraszára. Ott egy nyilas járőr igazoltatta, s miközbena menlevelet széttépte, őt elvitte… Nagyapám felfelé ívelő katonai pályája végetért aII. világháború befejeztével. A frontról hazatérővezérkari főnököt a nyilas vezetőség leváltotta. 1945-májusában Németországba, Mettenbe került, majdamerikai-francia hadifogoly táborba hurcolták Mailly-

le Camp-ba. 1946-os hadifogságából hazatérve érte –véleményem szerint – a harmadik óriási trauma.(Első: Trianon, második: a sovinizmussal valótalálkozás). Kecskeméti utcai, három szoba hallosotthonát, mint „elhagyott javat” kiutalták másnak.Ottmaradt a lakás bútorzata, teljes katonai, polgáriruhatára, és a számára oly fontos íróasztala azirodalmi munkásságával együtt. Mivel a későbbi,„belső száműzetésben” töltött évtizedek ideje alattsokat mesélt gyermekeinek és unokáinak, sjegyzeteket is készített. Feljegyzéséből tudjuk, akitbeutaltak Budapesten a Kecskeméti utcai lakásába,nem volt más, mint a később világhírűvé vált Szent-Györgyi Albert professzor. „Tudás és jellem ütközése”címen írt Nagyapám az eseményről. Idézzük megintőt: „Mikor a szovjet csapatok Budapestet elfoglaltákés túlhaladtak rajta, a család az élelmezésinehézségek miatt Várkonyi László apósához,Kecskemétre leköltözött. A budapesti lakás kulcsait acsalád Neumann nevű szomszédnak adta átmegőrzésre. Várkonyi László édesanyja néhány hónapmúlva Kecskemétről felutazott Budapestre, hogy fialakását és annak állapotát megtekintse. Nagymeglepetésére az ajtón fia névtáblája mellett Szent-Györgyi Albert nevű cédulácskát is talált. Becsöngetvefia lakásába, mely nagyméretű három szoba halloslakás volt, két hölgy fogadta. Az édesanyabemutatkozott és közölte, szeretné fia lakásátmegtekinteni. A két hölgy teljesen ellenségesen csaka hallban fogadta, és közölte, itt semmi idegen bútornincs. Az anya ekkor a hallban egy kis asztalkán állószép nagy rádióra mutatva közölte a két hölggyel, ezta rádiót, melynek tetején beépített lemezjátszó van, ővette volt a fiának, a rádió alatt lévő matyóhimzésesfekete posztót ő saját kezűleg hímezte. Ez a darab (arádió és a posztóalátét) tehát feltétlenül a fiáé, ezértmeg szeretné nézni a többi szobát is: a többi bútor,valamint dísztárgy (ezüst tálcák stb.) valamint fiakönyvtára, íróasztala és a benne lévő fontos iratokkalmi van. A két hölgy egyike kikiáltott a konyhába acselédnek, hogy jöjjön be, és azt kérdezte tőle: –Mondja Julis, amikor a professzor urat beutalták ebbea lakásba, itt voltak-e bútorok? A cseléd válasza:Igen. A nagyságos úr az úriszobát átvitette a NemzetiMúzeumba. A hálószobát és az ebédlőt valamelyikbarátjához vitték el a rakodók.” S hogy tudjuk, milyen íróasztal került a NemzetiMúzeumba, Szent-Györgyi professzor akkori dolgozószobájába, megint idézzük Nagyapámat: „Az úriszobanagyon híres műbútorasztalos kiállításra kerültmintabútora volt, a hatalmas könyvszekrényen azíróasztalon, a rekamién és a négy fa fotelen összesentízezer finom csipkeszerű intarzia berakás volt... A kéthölgy az édesanyát nem engedte be a többi szobába,hanem a cseléd válaszára azt mondták: – Nézzenutána a Nemzeti Múzeumban, ha a fia bútoraitkeresi!...” Nem tudom, dédanyám bemerészkedhetett-e abbanaz időben a Nemzeti Múzeumba, Nagyapám pedig –biztosan tudom –, nem nézhetett utána bútorainak,hisz két koncepciós per vádlottjaként börtönök éskitelepítés várt rá. De hogy Nagyapám mennyireszerette Édesanyját, akit „Őszömnek” nevezett őszülő


haja miatt, álljon itt egy róla szóló vers (Anyámszemeiben a könnyek) néhány sora, melyet márhalála után, 1972-ben írt: „Mikor a bilincs csuklómrakattant/ és a pribékek megragadtak,/ anyám térdeireszketni kezdtek/ és a föld felé húzta/ – azelgyengült, kialvó testet/ az embertelen fájdalom, –nem esett össze,– állt!/ Ne lássa azt a gyilkosHatalom,/ hogy meg lehet törni,/ a Lét hordozóját,egy Anyát!/ Testét már csak lelke tartotta, nem azizmai./ Amíg látom, s a pribékek látják,– nem akartösszecsuklani...Torkában a hang halk jajjá törött,/kiszakadt a lélek tilalma alól,/de csak mikor a börtönajtaja/ becsapódott mögöttem,/ akkor hullott teste aföldre,–/eszmélet nélkül, összetörötten!//Most már így látom örökre/ anyám alakját, arcát,szemeit,–/Ő lehunyta mindörökre,–/ csakemlékezetem őrzi/ a szikrázó, gyémántgyöngysorokat,/ csorgó könnyeit, amint peregnek/ akínzott arc mély ráncaiban/...És hány anyának arcát látom/ ebben az egyetlenarcban,–/hány millió anya lelke/ vérzett így iszonyúharcban,–/hány millió anya térde/ remegett meg scsuklott össze/ halál-hírű táviratokra,/igaztalanítéletekre,/ hány anyának állt meg a szíve/ bosszú-szülte vádiratokra??!” A költői kérdésre tudjuk-e ma aválaszt? A diktatúra fél a „szellem emberé”-től.Természetrajza szerint: ha csak lehet, a gondolkodóértelmiségit megfosztja hazájától, otthonától,vagyonától, majd családjától, végül hivatásától.Ártalmatlanná tétele után – az áldozat perszegondolkodni még tud –, tehát veszélyes, ezért állandómegfigyelés alatt tartandó! Ezt a módszertalkalmazták Nagyapámmal szemben is. A trianonidöntés megfosztotta szülőföldjétől, – szeretettnővére, Valéria, aki Lyka Károly egyiklegtehetségesebb festő növendéke volt, hat hónapottöltött vagonokban, majd fiatalon tüdőbajban meghalt–, Budapesten elorozták otthonát és vagyonát, abörtön és kitelepítés évei alatt elszakítottákfeleségétől és három gyermekétől, végül pedighivatásától, hisz eltiltották minden szellemi munkától. Miután budapesti lakásába nem mehetett be,hátizsákkal hazatért Kecskemétre. Ottszőlőmunkásként, trágyahordással kereste kenyerét.1946 őszén a nyomozó hatóság váratlanul elfogta ésBudapestre szállította az első, a Mindszenty pertmegelőző, a Független Kisgazdapárt szétverését célzóún. Magyar Testvéri Közösség elleni koncepciósperben Nagyapámat egy évi fogházra ítélték. ABudapesti Népbíróság 1947. április 16. napjánbűnösnek ítélte: „a demokratikus államrend ésdemokratikus köztársaság megdöntésére irányulómozgalom feljelentése kötelezettségénekelmulasztása miatti vétségben.” Az egy évi fogházmellé hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásánakhárom évi felfüggesztésére ítélte. A Fővárosi Bíróságaz ítéletet semmisnek mondta ki 1990. júliusában. Ma már tudjuk, a Magyar Testvéri Közösség ellenRákosi Mátyás konstruált koncepciós pert, a MagyarKommunista Párt vezére 1947 elején, „a MagyarKöztársaság megdöntésére irányuló államellenesösszeesküvés vádjával.” – A hazug vádak ürügyek

voltak a kommunista diktatúra megszerzéséhez, merta szovjet katonai megszállás ellenére is a bölcs ésbátor nemzet 83 százalékban a polgári demokráciáraszavazott.” – mondta parlamenti felszólalásbanHorváth János országgyűlési képviselő 2002. július 9-én. Nagyapám még börtönben ült!!!, amikor a MagyarNépköztársaság nevében a Budapesti Népbíróságkörözést adott ki ellene, s 1949. évi február 21.napján a vádlott távollétében (a vádlott a Markó utcaibörtönben ült!!!) megtartott nyilvános főtárgyaláson akövetkező ítéletet hozta: „háborús bűntett miatt”Várkonyi Lászlót „öt évben megállapítottkényszermunkára, mint főbüntetésre,vagyonelkobzásra, állás és nyugdíjvesztésre, valamintpolitikai jogai gyakorlatának tíz évi felfüggesztésére,mint mellékbüntetésre ítélte.” Nagyapám a rendszerváltozáskor levélben –törvényességi óvással – fordult Dr. Solt Pálhoz, aMagyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökéhez éskérte a „törvénysértő” és „megalapozatlan” ítéletekmegsemmisítését. Mint írja, a „háborús bűntettet1942-ben követtem el, egy öt oldalas politikaihelyzetértékelés megírásával.” A helyzetértékelés,mely okot adott Nagyapám tönkretételére,természetesen a rendszerváltozásra eltűnt aziratanyagok közül! De idézzük tovább Nagyapám levelét: „1950. IV.13-án „találnak” meg, s veszik be géppisztolyosrohammal az ismert Kecskemét, Trombita u. 8. sz.alatti lakásnak azt a szobáját, ahol feleségemmel ésgyermekeimmel éltem. Meggyőződésem, hogy az„ütemezés” nem volt véletlen, az is a koncepció részétképezte…” Nagyapám jelenlétében megtartott másodiktárgyaláson az első ítélet megállapításait hatályonkívül helyezték, mivel „Várkonyi László cselekménye(öt oldalas tanulmány. Szerző megjegyzése) nemalkalmas a hatalom megszerzésére valósegítségnyújtásra…” A vádirat megállapítja, hogy az„Emlékirat” csupán két példányban készült, egyébkéntpedig faji gyűlöletre való utalást nem tartalmaz, ésnémetellenes tendenciájú.” Mindezek alapján az öt évkényszermunkát mint főbüntetést egy év és hat havibörtönre változtatták. „Az, hogy ezek után az 1 év hathónap mit büntet, nem derül ki az ítéletből” – írta SoltPálnak írt levelében Nagyapám. Ennek ellenére –Nagyapám fellebbezésére – a Legfelsőbb Bíróság1950. X. 25-én megtartott tárgyaláson a legelsőtárgyalás vádjait megerősítette és a főbüntetésthárom évre emelte. A márianosztrai börtönévek után az ikladi kitelepítéskövetkezett. A kényszerlakhelyen – ahová családjatermészetesen nem követhette őt –, kőműveskéntdolgoztatták. Az egy évig tartó kitelepítés feloldásaután Kecskemétre hazakerült és vasbetonszerelőkéntkereshette kenyerét nyugdíjba meneteléig. Ittjegyzem meg: választhatta volna a könnyebb sorsotis, ha beáll a Néphadseregbe, vagy adandóalkalommal Nyugatra távozik. Ő azonban soha nemakarta elhagyni hazáját, mert mint mondta: Haminden magyar elmegy, ki marad itthon?


A Magyar Köztársaság Legfelsőbb BíróságánakElnökségi Tanácsa Budapesten, 1992. év novemberhó 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghoztaa következő határozatot: Nagyapám ellen hozottítéletet „törvénysértőnek” mondta ki, az ítéletekethatályon kívül helyezte, a „háborús bűntett miattemelt vád alól” felmentette. A rendszerváltozás első honvédelmi minisztere, FürLajos pedig Várkonyi László t. őrnagyot 1991. március15-én előléptette tartalékos alezredessé. Vagyiselmondhatjuk: még életében rehabilitálták. A belsőszáműzetés évtizedeit, az elrabolt hazáját, otthonát ésvagyonát, valamint derékba tört pályáját azonbansoha nem adhatták vissza neki. Belső emigrációséveiről „Így ülök ma” című versében írt: „Így ülök ma,parancsolt csendben,/ elsorvasztó, nagynémaságban,/ de tépett hazámért,/ szenvedőnépemért,/ soha nem múló, égő aggódásban, / énVárkonyi László, a rab!” Nagyapámhoz a gimnáziumi évektől kezdődőenrendszeresen jártam. Mindenről mesélt, csak abörtön-béli atrocitásokról nem. Azt csupán versbefoglalta, s hogy mit tapasztalhatott a fogházakban:Vádollak és ítélkezem című verse sejteti. Tragikus életútja természetszerűen rávetült családjasorsára is. Felesége a TEFU-ban, mint sofőr kerestekenyerét. Soha nem panaszkodott, pedig, a sors másfeladatra predesztinálta. Nagyapám egyik Ikladonszületett verse végére ezt írta: „Feleségemnek, akiminden börtönnél súlyosabb sorsot visel.” 1972-ben tartották az utolsó házkutatástNagyapámnál. Szerencsére a családnak ekkor márszólt egy jóakaró, aki jelezte, mi várható néhány napmúlva. Nagyanyám és anyám ekkor – riadalmukban –több verset elégettek és elhurcoltak más, védetthelyre. A nyomozók nem találtak semmit. Anyámatazonban a házkutatás napján behívatta az iskolaigazgatója, ahol tanított és közölte vele: Keressenmagának új állást! Anyám nem látva azösszefüggéseket, bátran kijelentette: – Maga már régnem lesz igazgató, amikor én még ebben az iskolábantanítani fogok. Hozzáteszem: abban az iskolában,melynek nagymúltú igazgatója volt anyámnagybátyja, vitéz Orbán Nándor. Mivel Nagyapámnálsemmit nem találtak, másnap anyámtól elnézést kértaz iskola igazgatója. Nagyapám mindvégig megőrizte emberségét. Agyűlöletet, noha vele szemben alkalmazták, nemismerte. Megható verset írt sors-társaihoz 1954-ben,ikladi kitelepítése idején: „Könnyezők, süketek, bénák,vakok, /elesettek és félig-halottak, / néma társaim,kínzott magyarok, / a győzteseknek sokan daloltak, /én nektek írok, szavatok vagyok.” Hat szonettjének egyikében, a „Börtön”mesterszonettben tragikus pontossággal írja le lét-helyzetét: „Csak szám vagyok, nincs múltam, semjövőm, / családom, vágyam, sem akaratom.” Halálának utolsó pillanatáig küzdött tehetségefelmutatása érdekében. Pártbizottságokkal, „vonalas”szerkesztőségekkel levelezett, noha pontosan tudta: a„kiadásra beadott munkák az Aczél György vezetettpárt ellenőrzés letiltása folytán nem váltlehetségessé”.

Kecskemét város 600 éves fennállásának alkalmábólegy Kecskeméten játszódó drámájával és„Kecskemét” című szonettkoszorújával pályadíjatnyert. A jeligés pályaművet azonban – miutánkiderült, ki a szerző –, nem mutathatták be akecskeméti színházban. Sőt, csak a szonettkoszorútemlítették pályamunkaként az eredményhirdetéskor. Illyés Gyulának is elküldte verseit, aki a „XX. századmagyar katona költőjeként” üdvözölte. Horváth Jánosirodalomtörténész tehetséges költőnek ésdrámaírónak ismerte el. A kibontakozás azonbanlehetetlen volt számára. Néha még az Unoka is úgyérzi, mintha követné sorsát! A családja számára leírtEmlékeztetőben, amit 1992-ben már velemgépeltetett rossz látása miatt, ezt állapította meg:„Fentiek alapján világossá válik, hogy semmilyen bűnelkövetése mellett, hatalmas büntetésekkel tettéktönkre az életemet.” Szellemi hagyatékaként hagyta ránk 540 versét,három drámáját és hat szonettkoszorúját, valamintprózai munkáit. Munkásságának értékelése,felfedezése még előttünk áll! Szíjártó Istvánirodalomtörténész, e cikk szerzőjének főiskolai magyartanára olvasta a „Fegyverek rabszolgái” című Várkonyidrámát. Már az Eötvös Kollégium igazgatójaként írta1984-ben az alábbi értékelő sorokat: „Várkonyidrámáját jó lenne színpadon látnunk, s lehetővékellene tenni, hogy nyomtatásban többen olvassák, sne beavatottak szűk köre döntse el, hogy van-eközönségigény az ilyen művek bemutatására. Adrámáról szívesen írok részletes lektori jelentést.” Hátha megérjük, mi unokák és gyermekek ezt aszent időt!

Várkonyi LászlóVÁDOLLAK ÉS ÍTÉLKEZEM

Én nem felejtem el s meg nem bocsájtom,hogy akasztott embert arcul ütöttélés pimaszul, gyáván, égbekiáltón,kékült ajka közé szivart helyeztél!

Én nem felejtem el, hogy a védtelen s állapotos asszony méhébe rúgtálés sikolyra nyílt szájába, hirtelen,fullasztó, rongyból gyúrt gombócot dugtál!

Én meg nem bocsájtom, hogy gumibottal emberi testeket roncsokká vertél s cellákban új rabot, félig halottal – iszonyatos érvként – egybekevertél!

Én nem felejtem el, hogy téli fagyban, jeges folyosókon meztelen álltunk,

mert bárgyú, eltorzult, beteg agyadbanmindinkább félelmes vádlókká váltunk!

Én meg nem bocsájtom, hogy tudatlanulítélkezni mertél emberek felettés halálba küldtél – vizsgálatlanul –

harminc ezüstpénzért, bűnöst, bűntelent!


Én nem felejtem el, s meg nem bocsájtom,hogy rabszolgává lett egész nemzetem!A mindenségbe is belekiáltombűnödet: Vádollak és ítélkezem!

K.(ecskemét), 1962. IV. 14.

Kálló Gábor― SzegedGONDOLATOK

1. nap

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, aholmoly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek ésellopják a tolvajok!” Mt 6.20

A gazdagságról és szegénységről már annyimindent elmondtak és leírtak, hogy sokáig úgygondoltam erről nincs mit mondanom. De Gabifiammal beszélgetve rájöttem, hogy mennyiremásként gondolkodunk, már mi hívők is az erre utalóJÉZUSI TANÍTÁSRÓL. Ő mindenáron bizonyítaniakarta, a gazdagság jogosultságát, az általamidézettekről az volt a véleménye, „fordítási hiba…JÉZUS nem így mondta…”. A felmerülő kérdések közüli legjelentősebb.. Szabad-e, lehet-e JÉZUS TANÍTÁSÁT amindennapok, a nagy átfogó földi problémákmegoldására használni? A válasz egyszerű , akárszabad akár nem használták, használják. A gond csakaz, hogy többnyire egyoldalúan és hatalmi helyzetekmegszerzésére, vagy megtartására. De ne legyünk túlszigorúak magunkhoz ,örüljünk, mert sok esetbenKRISZTUSNAK tetsző módon is. Megindító volt az asok szeretetcsomagot szállító teherautó látványa,mely a romániai forradalom idején Szegeden átgurult.Én mégis azt gondolom, hogyha ezek az esetekmindennaposak is, nem állnak össze egységes és földiméretekben is átfogó „megoldó képletekké „Pedig abonyolult emberi ellentmon-dásokkal terhelt világunklétező valósága, az egyszerű, szép, ISTENIKINYALATKOZTATÁS.

Te tudod Uram, Még itt a puszta. A sátán. De kétezer éves Szenvedésünk: böjtölés Segíts! Győzzünk a kísértéseken!

(Szeged 2007. 03. 02.)

2. nap

„Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátánmegkísértse.” (Máté 4.1)

Nem győzhetsz sátán! Ha néma is, Mindenütt ott van az úr.

(Szeged 2007. 03. 03.)

3. nap

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék amennyek országa.” ( Máté 5.3.)

Nem tudom, hogy miért, de a meditációragondolok. Arra is, hogy a lélek, szellem, testhármasság. És a szenvedélyek, ösztönök világa? Harésze a léleknek, akkor minden érthető. Micsodanyugalom, béke a csend. Ha nem fűtenek vágyak, haa gondolat a reggelit megelőző, a tegnapi szellemikínlódások kinyilatkoztatás szintű válasza.

PusztaHalálillúzió,

A nemlét díszlete.Tábor – hegyiFények helyett

SötétSátáni mágia.

De,A forró kövek mögött,

MindenüttMeglapul az élet.Most még csend.

Újra hallható lesz itt is,Minden isteni szózat

És prófétálás.

(Szeged 2007. 03. 09.)

Szitányi György ― GödöllőSZŐRÖS GYEREKEIMIV.

Az élet lassan visszatért szokott medrébe, haleszámítom a Primusz-féle korai ébresztőket. Bencereggelente átabotában megmosdatta picihasonmását, és alászállt a kajához. Estefelé pedig akorábbinál sokkal enyhébb tűzzel iramodgatott Lonciután. Ezzel szemben eluralkodott rajta birtoklás ösztöne.Mindent megjelölt. Egy nap azzal állított haza a párom, hogy a kicsiknem maradhatnak, talált egy nagyon aranyos nénit aközelben, aki éppen cicákat szeretne, két unokájaszámára egyet-egyet. Egy ideig veszekedésgyanús vitáink voltak, de végülmeghátráltam. Betettük a kicsiket a kocsiba, ésmentünk. Lassacskán valóban tisztára diliháznak tűnt az édesotthon, Grácia néha zokogott a karnison, mertfelmászni képes volt ugyan, nem tudott lejönni, utánakellett másznom, közben Primusz a falon rohangált, anagyi mérgelődött, hogy ennek is én vagyok az oka,mert a szüleiket bezzeg megneveltem, de kicsiketbezzeg nem. A néni átvette a két csöppséget, leültetett bennünket.A kölykök pillanatok alatt az asztalterítőt kezdtékmarcangolni, mire engem halvány remény töltött el,


hogy a két néni, úgymint a számomra idegenellenség, és a hitves meggondolják magukat. Nem tették. Halkan szóltam a kicsiknek, hogy „nem szabad”,erre abbahagyták. A néni igen jóságosnak mímeltemagát, és azt mondta, csak játsszanak nyugodtan, dea picik ezen túl nem nyúltak már semmihez. Igazán otthon rendültem meg. A garázs előtt Loncibeugrott a kocsiba, és átkutatott mindent a gyerekekután. Végül belátta, hogy nincsenek többé, gyászosképpel elballagott. Látszott, hogy ez számárasorstragédia. Ebben ugyanazt éltük át. Nagyanyjuk ismeghökkent, amikor ezt látta, végre minthamegérintette volna a dolog lényege. Megkérdeztem, nem megyünk-e vissza a picikért. Nagyon begurult, és éles hangon közölte: nem! Bence is keresgélte a gyerekeket, végül ő isbeletörődött, hogy mi hatalmunknál fogva valamiolyat tettünk, amivel az ő esze nem ér fel. Egyszer, amikor már a Nagyi sem bírta,ellátogattunk a kicsikhez. Grácit nem láttuk, Primuszegy farakáson üldögélt az esőben, és maga elébámult. Szóltam hozzá: Primusz! A szeme sem rebbent.Hiába beszéltem, nem méltatott figyelemre. Akkorismerte be a párom, hogy mégis tévedés volt ide adnia kicsiket. Nemhogy a nevüket változtatták megvalamelyik aktuális mesefilm nyomán valami bugyutagyalogcica-névre, de a néni többé nem is engedteőket a házába. Ébredező nemiségüket – mint utóbbmegtudtam – erkölcstelenségnek nevezte, és nagyonfel volt háborodva a természet Isten adta lényegén. Első két unokám szűk félévet élt.

*

Bence időnként elkószált, és több házzal távolabbbeült egy körbe, amit kandúrok alkottak, és ámulvanézték a középen hempergő, tüzelő idegen nőcskét.Bence is üveges szemmel bámulta a dolgot, ésnéhány nap múlva hazajött. Sovány, szutykos és éhesvolt. A párom azt mondta, ez nem mehet tovább, mertlátta a szemközt lakó macskáknál is, és a forgalommiatt el fogják gázolni, amilyen eszetlen, akár aférfiak általában. Én természetesen tiltakoztam a tervezett merényletellen, amit mély együttérzéssel utasítottam el. Alakásban folyt a könnyünk, marta a szemünket akandúrjelek átható bűze. Elfogadtam, hogy mindenBencéé, és kértem, hagyja már abba ezt a büdösmarhaságot, elismerem, hogy minden az övé. Egyszer arra ébredtem, hogy férfigőgjétől vezérelvemár nemcsak az ágyamat jelölte körbe, hanemengem is megjelölt. Jó alaposan. A jelölésreébredtem, és nagyon dühös, nem kevésbé büdös islettem. Rárivalltam: megállj, kutyamacska, átadlak amostohádnak! Az én beleegyezésemmel felszámoltattuk a jelölgetőjószág nemiségét, de felszámoltuk Lonciét is. Eztviszont a párom nem akarta. Könnyen elfogadtaazonban, hogy semmit sem változtatna a helyzeten,ha idegenektől hozna haza gyereket.

Figyeltük, mi lesz, mert a szakkönyv szerint ettőlkezdve Bence lusta lesz és hízni fog, Lonci pedig,mivel szült már, normális marad. Ehhez képest leesett az állam, amikor láttam, hogyBence átcsalja abból a szomszéd kertből, a hovaleesése után bujdokolt, a Hercegnő nevű éjfeketecsajt, és biológia ide vagy oda, férfiaskodik, mintrégen. Párom azonnal elvonszolt az állatorvoshoz, hogyegyütt halljuk, ehhez mit szól.Az állatorvos nevetett, és azt mondta, asszonyom, minem adjuk fel olyan könnyen, ahogy gondolni tetszik.Utána hozzátette, hogy amíg a férfihormonok nemkerülnek ki teljesen Bence véréből, ez bizony így lesz. Bencének négy kicsit szült a koromfekete hercegnő,ebből három picit nyomban meggyilkoltak, és azegyiket, akit Kisbencének neveztünk el, meghagyták.Arcra tiszta apja volt, ugyanúgy adott puszit, amikorkézbe kaptam, és máris terveket szőttem. Hiába: a néni hirtelen meghalt, örököseiszéthúzgálták mindenét, Kisbence annyira elvadult,hogy mire nagyobbacska lett, amint embert látott,menekült. Meg tudtam érteni.

*

Bencével időnként elbeszélgettek, és volt, hogymessziről nem tudtam, melyikük az apa. Kisbencecsíkjai és pettyei sötétebbek, kissé kormosak voltak,ezt a Hercegnőtől örökölte, de egész jámborsága ésmaflasága apai örökség volt. Lonci is fittyet hányt a tudós szakkönyv szerzőjének.Teljesen visszaalakult gyerekké. Akkoriban volt egyolyan otthon használt pulóvere a páromnak, amin kisvirágok voltak két sorban. Lonci rárontott amostohájára, dagasztotta a pulóvert, és szopni kezdtea virágokat. Ami nevelési hajlam a műtétet követőenmegmaradt benne, azt a kölykeivel egy idős, és velükáltala nevelt Aba nevű tacskón élte ki. Aba anyja belehalt a szülésbe, mert rengetegkölyke közül kettő meghalt benne. Aba tehát egészéletében úgy vélekedett, hogy mi vagyunk a szülei, deLonci és Bence is azok. Nem volt szívem kiábrándítani, végül is a mikölykünk volt.

*

Abát nem lehet kihagyni a történetből. Apjahosszúszőrű, anyja normális köztacskó volt: Aba ennélfogva a szokottnál hosszabb és valamivel selymesebbszőrzettel bírt. A pedikűrösömmel huszonévesen kerültünk össze.Nem szerelem volt, hanem kemény munkakapcsolat.Annyira, hogy mint utóbb bevallotta, nem tévedtem,amikor feltételeztem, hogy a szakmát rajtam tanulta.Bő egy évvel fiatalabb nálam, ma már többszörösnagymama. Nagyjából két évtizede voltam hűvendége a boltban, amikor megkérdezte, nemszeretnék-e egy kiskutyát ingyen. Szerettem volna. Elkellett mennünk a lakásukra. Amikor beléptem,


megláttam egy játékkutyust. Olyat, amilyen akkoribannagyon sok autó hátsó szélvédője mögött bólogatottaz út hepehupáira válaszolva. Kerestem a kiskutyámat. Ő az, mondták. Az icipicibaba eleven kiskutya volt! Olyan kicsi volt, hogy mégnemigen bírta tartani a fejét, és ha nagyon belejött amozgásba, felborult. Munkacíme Csoki volt szép barnasága miatt, de énnem édességet akartam, hanem ebet. Így lett a neveAba, ami török eredetű magyar név (Aba Sámuel), ésjelentése ősapa. Anyukájában két halott kicsi volt, hiába küzdöttekérte, meghalt. A világ kicsi: Ősz Ferenc humoristaújságírónak, akivel egykor egy folyosón volt amunkahelyünk, sőt egyazon lakótelepen éltünk egydarabig, az özvegye volt Aba mamájának gazdája. Megkaptuk a recepteket, mifélegyermektápszerekkel etethető a fikarcnyi jószág,kaptunk hozzá szemcseppeket és újabb vényt, hogyezt kell neki felíratni, mert születés közben az egyikszeme fertőzést kapott, rendszeresen csöpögtetni kell. Hazaszállítottunk, már elkészített helye volt,gondosan elkerítve az ágyon, hogy se leesni, seelkallódni a bútorok alatt elkallódni ne tudjon.. Másnap reggel bevezettük hozzá Loncit és Bencét.Ez esetben én voltam az aggódó anya, ugrásrakészen figyeltem, nem lesz-e ebből baj. Loncimegnézte, és a továbbiakban nem érdekelte ez a kisvacak. Bence felnyújtózkodott hozzá, megbámulta,puszit adott neki, és figyelt, hogy most meg mi lesz.Nem lett semmi, a macskákat kivezettük Abalakosztályából. Amikor meglátott minket, és a kezünkben a pirosszigetelőszalaggal megjelölt, direkt neki rendelttányért, felült, parányi kezeit „kérem” (piti, azazeredetileg bitte) helyzetbe tette, vagyis pitizett,nagyokat nyalt a száján, és várta az ehető csodát.

*

Első oltása után összeengedtük a cicákkal. Bencében,amint vele alig később Grácival kapcsolatban iskiderült, egy anya veszett el, játszogatott ajövevénnyel. Később Lonci is beleszólt a kapcsolatba,és ők ketten kezdték nevelni. Ezen semmit semváltoztatott Primusz és Gráci születése: háromgyereket neveltek. Aba el volt ragadtatva, hogy ennyien foglalkozunkvele. Rémülten fedeztem fel, hogy az eb kifér az erkélylécei alatt, és ezt nagyon lassan növi ki. A megoldásaz volt, hogy bezártam az erkélyajtót. És közben nyár lett, mi pedig vagy kézben tartottukAbát, vagy kiszöktünk előle, ha lélegzethez akartunkjutni. A lakásban a gyerekek és a bezártság miattsavanyúoroszlán-szag és dögletes hőség volt, de nemengedtem a biztonságból. Aba végül is nem voltmacska, hogy megússzon egy leesést. Gráci Aba farkát rágcsálta, Primusz a hátán lovagolt,és gonosz pofával kínozgatta, de Aba boldog volt:foglalkoztak vele: szerették.

Ugatni azonban nem tudott. Igyekeztem e fontoskutyajellemzőre megtanítani. A párom hetekig Abánröhögött (pardon: hevesen kacagott), amikor kutyáspofát vágva az én hangomon fel-felugatott. Hosszú ideig engem utánozva ugatott, míg sétaközben többekkel megismerkedve másfajta, igaziugatásokat is elsajátított. A legjobban a pireneusijuhász dörgő hangja tetszett neki, de a kísérletezéstőlberekedt. Végül elfogadta korlátolt lehetőségeit, éskiskutyahangon kiáltozott. Ugatása így is mesebeli vakk-vakknak hangzott, ésezért a párom időnként vakvarjúnak szólította, deszerencsére, erre nem hallgatott. Igaz, el sem. A két nagy cica pedig, ha már ott volt a kölykeikközött, gondosan mosdatta őt is.

*

Szerk. Megj.: A tisztelt Olvasók találkozhatnak azelbeszélésben állatokkal kapcsolatban az „aki” vonatkozónévmással, amely helyesen „ami” lenne. Mivel itt az állatokemberként jönnek számításba – N.B. a valóságban sajnosaz állatok sokkal emberibbek maguknál az embereknél! – azíró ezért él ezzel – a nyelvtanilag helytelen – névmás-használattal.

4.) Folytatjuk

Tamás-Tarr Melinda ― Ferrara (It)MEGTÖRT VARÁZS(Lélektől lélekig fájdalmas üzenet)

«Édes Csillagom!

Micsoda borzalmas nap volt! Drága Hívó Tüzem,elválaszthatatlan Lelkem, nem volt egyetlen percedsem, hogy legalább egy pillanatra hallhassam édeshangodat? Miért nem jeleztél? Miért nem jelentkeztél?Megállás nélkül csak Rád gondoltam… Szerelmem,gondolatban egy percre sem távolodtam el Tőled. Egypillanatra sem tudtam megnyugodni, nem hagytálbékében! Jaj, de rosszul voltam! Belebetegedtem!Kisfaludy Sándor dalának alábbi sorai jutottakeszembe Rólad:

Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében; Nappal a nap aranyának Ragyogó láng-fényében; Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időpercenetben, Mindennémű szegeletben, Üldözőm vagy szünetlen – …

Óh, Istenem, miért is nem vagyok költő? Micsoda kína távolléted! Egész nap követtelek gondolatban: ott atengerparton… De szerettem volna tengeri sirály lennis fölötted repdesni, tekintetemet Rád szegezveelkísérni lépteid nyomán!


Szerettem volna a partot nyaldosó tengervíz lenni scsókjaimmal lábfejed beborítani. De szerettem volnaheves tengeri hullám lenni, s a friss tavaszitengervízbe merészkedő testedet egészen átölelni! Szerettem volna friss tengeri tavaszi szellő lenni sédesen belopakodva hajszálaid közé felborzolniazokat, lehelet finoman simogatni tarkódat, arcodat,válladat, nyakad, ajkad… Szerettem volna nappá lenni s forró csókjaimmal ésszerelmes simogatásaimmal bearanyozni Téged! Szerettem volna a lábaid alatti naptól felmelegedettparti homok lenni; napernyő lenni, mely árnyékávaloltalmazott Téged; szomjúságodat csillapító ivóvizedlenni, éhségedet feloldó táplálékod lenni… Szerettemvolna mindazzá válni, ami Téged körülvett sélvezhette jelenlétedet! Sajnos mindez nem lehettem, csak egyet tudtamtenni: szüntelenül, intenzíven Rád gondolni, addig míghalántékom fel nem robbant a kétségbeeséstől…Olyan vagy számomra mint egy halálos vírus, amikíméletlenül betelepedik az erekbe s kínzó fogyasztó,romboló lázzal gyötri az embert, amely ellen csakegyetlen gyógymódot ismerek: hangod édesdallamának zenéjét hallani fülemben és tündércsókodmézédes ízét érezni ajkamon. Ha hamarosan nemkapom meg Tőled a vírus ellenszerét, az egyre inkábbelviselhetetlen távolléted roncsokra romboljaszerencsétlen lényem, teljesen tönkretesz,megsemmisít engem! Kétségbeesetten könyörgöm,esdeklem segítsége-dért! Ámbár nem vagyok költő, de mégis csak írtam Nekedegy kis versikét:

Pillangó

Vörös rózsaszíromra szálló Hablenge kicsinyke pillangó Piros szirom szerelem rubinja Szívem gyújtja s marcangolja. Véletlentől küldött kis lepke Az alkonyi szürke egekbe Vidd magaddal tüzes szerelmem A messze lévő kedvesemnek.Biztos vezér lesz lépted nyomán Hozzá ki reggel még ragyogva vár. *

Meg kellett írnom, s kérlek ne gúnyold ki elsőpróbálkozásomat: soha az életben nem verseltem.Kérlek ne mosolyogj meg, Neked írtam irántad érzettlegtisztább, legnemesebb szerelmem legkétségbe-esettebb pillanatában! Nem akarlak elveszíteni, végre hogy a csillagokutamba vezettek Téged! Ez éltet engem… Maradjmeg nekem, nagyon kérlek el ne hagyj! Soha jobbkornem jöhettél volna életembe! Ha te, én vezetőcsillagom, drága Istennőm, nem maradsz mellettem,értelmetlenné válik életem! Nem tudok élni nélküled! Látod mennyire szeretlek? Nagyon hiányzol!Jelentkezz, ne hagyj a kétségbeesésben! Belehaloktávollétedbe! Hívó Tüzed»

A technika ördöge szólt közbe: a megígért éselküldött üzenet nem érkezett el hozzá. Mindkettenhiába várták egymás jelentkezését. De, mint akésőbbiekben kiderült, talán ennek így is kelletttörténnie... Nagy szépséghibája – visszatekintve -, hogymindezek a fenti szerelmes szavak sajnos hamisakvoltak. Mert aki valóban, őszintén ilyen nagyszerelmet érez valaki iránt, s nem színészkedik, akkora nehézségek árán is azon van, hogy a kínzó távollétenyhítésére - mint ahogy kezdetben -, mindenmódját megtalálja annak, hogy, ha csak pár percre is,de hallja a szeretett lény hangját, vagy olvassaválaszleveleit. De nem így történt, a nő - akithozzászoktatott a mindennapos telefonhívásokhoz, amindennapos levélkékhez – egyszer csak szomorúanazt tapasztalta, hogy a telefonhívások egyre ritkultak,majd teljesen elnémult a telefon. Az elektromos éshagyományos levelek is ugyanúgy csökkentek, mígvégül teljesen elmaradtak. Nem kapott semmi hírtfelőle.

CSEND

Síri csend van s de kong fájdalmasan,Szívem lüktet, óh milyen zajosan.Hallani szeretném búgó hangjátÉs szomjasan inni minden szavát.

Érdeklődő soraira nem jött válasz. Telefonhívásairakitérő válaszokat kapott és úgy érezte, mintha irritáltavolna érdeklődése. Ezzel elhatározta, többet nem hívja, nem ír neki egysort sem. Hosszú, átsírt éjszakák után lezárta magában azügyet, még ha nehezére is esett és nagy lelkifájdalommal járt. Lelki békéje ezt követelte meg tőle,de még reménykedett:

ISTEN VELED!…

Isten Veled drága, Nagy Szerelmem!Ez a legjobb mind Neked és nekem.Így döntöttem megfontoltan-bölcsen,Mert e helyzet elviselhetetlen.

Kérded: «Na és, most mit lehet tenni?»A válaszom csak annyi, hogy: «Semmit!»Értelmetlen így kínlódni, szenvedni:Gyáván az élet nem ér egy fikarcnyit!

Te vagy a mentőövem, - reméltem, De rájöttem, hogy ismét tévedtem.Vérzik szívem, csalódtam Tebenned:Megsebezte lelkemet a lelked.

De azért hálával gondolok Rád,Mert csodás álomba ringattál.Kár, hogy ebből fel kellett ébrednem


S rájönni: eltűntél Szerelmem!

Ha nem így van, kérlek szólj csak egy szót:Igazat s nehogy hazugságontót!Azért rendületlenül szeretlek,Még ha már el is veszítettelek!…

Még mielőtt végleg befejezettnek tekintette volna atörténetet még várt egy ideig, hátha..., de aztán csakmegszülettek az alábbi keserű gondolatai:

HITTEM S REMÉLTEM…

A sivár életem szürke színpadán,Ezen gettóban magamra maradván,Éveim teltek észrevétlen gyorsan,S a mindennapok hálátlan robotban.

Majd lesz másképpen, hittem és reméltem:Tán értelmessé válik az életem…De csak ábránd maradt mindez csupán,Mint mindig minden egy élet alkonyán.

Még egy utolsó nagy szikra lobbant,Mely szívemet és lelkem felajzotta,De sajnos a láng egyre inkább kihalt,Mert már nem gondozta ki azt szította.

Nincs többé már sem reményem, sem hitem,Megölték álmom, vágyam és a lelkem…Nincs többé célom, semmi ideálom,Márcsak a végső földi utam várom…

Egyszer csak hosszú hónapok hallgatása után ismétjelentkezett telefonon a valamikor Nagy Szerelménekhitt férfi, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna.Zúgott a feje, lüktetett az ér a halántékán: ismét ittvan, hallhatja őt... Erős maradt, megkeményítettemagát s annak újra közeledő szándékára, becézőszavaira csak ennyit mondott:

«Elrontottál mindent. Minden szó nélkül eltűntél,érdeklődéseimre nem reagáltál, sőt ha véletlenül igen,irritált volt a hangod... Ezek alatt az évek alatt nagytragédiák történtek családomban, jó lett volna, ha álltvolna mellettem valaki. Nekem is nagyon komolyegészségügyi gondjaim voltak, a legrosszabbragondoltam... Nem voltál mellettem még gondolatbansem. Nem kaptam Tőled egy vigasztaló szót sem.Nem érdeklődtél felőlem, hogy mi van velem, amikormegtudtad, hogy milyen komoly betegségem volt acsaládi tragédiák mellett. Teljesen magamra hagytál.Amikor a legjobban szükség lett volna csak egy-kétvigasztaló szóra, nem voltál sehol. Milyen szerelem,szeretet ez? Semmilyen. Hamis... Hogy gondolod,hogy ezek után úgy tehetek, mintha mi sem történtvolna? Ezt nem gondolhatod komolyan. Én írtamaggódó leveleket, érdeklődtem felőled, amikorelhallgattál, nem reagáltál. Aggódtam miattad.Válaszra sem méltattál. Fogalmad sincs, hány átsírtéjszakát töltöttem álmatlanul, különösen, amikor

megtudtam a diagnózisomat... Az igazi érzelmekkelbíró és őszinte ember nem tűnik el hosszú időreminden szó nélkül... sőt, ha bajban van szeretettismerőse, segítségére van, ha másban nem, lelkitámasza igyekszik lenni... Ezt sajnos nem éreztem arészedről. Most jelentkezel, mert fel akarodmelegíteni a félbeszakított kapcsolatot. Hogy-hogymost, több éves hallgatás után?! Milyen önző érdekvezérel? Hosszú átsírt éjszakák után döntöttem:számomra már nem vagy a Nagy Szerelmem, akinekhittelek. Ha az lettél volna, nem tűntél volna el hosszúideig nyomtalanul. Nem lehet úgy tenni, mintha misem történt volna. Szép volt, de miattad, csakismiattad véget ért. Egyedül csak magadnakköszönheted, hogy így alakult. Isten Veled és óvjonutadon!...»

Aztán végleg, sajgó szívvel elköszönt tőle és letettea telefonkagylót... Eszébe jutottak a korábban írtfájdalmas sorok, amelyek egy félreértés miattszülettek lelkében, az eltűnése előtti időkben:

MEGTÖRT VARÁZS(Lélektől lélekig fájdalmas üzenet)

Eljött az éjfél s beles a sötét lélek-ablakonEső zuhog, sűrű nagy fekete eső, monoton.Kettétört a varázs édes-izgalmas bűvköreS tompa húrja sajdul-zendül szomorú lelkemnek.

Félek, talán többé már nem pengethetem soha,Nehéz, fájó szívem fáradtan-lomhán megdobban.Lelkem titkos zugának örökkön szunnyadó álmaGonosz lidércek kegyetlen fényének marcangja.

Szép volt, be kár, az álom-lovag tüstént elillantA röpke öröm édes kelyhe kiürült egy perc alatt.Gonosz árnyak tréfát űznek kegyetlen-kacagvaS zokogva zokogom: én pedig ezt nem akartam!

Tudom: a ritka csillag itt volt, lebegett felettem,Isten-küldte őrködő drága fény átölelte lelkemet.Felé nyújthattam volna vágyva-remegő tenyerem,S mit tettem? Csak porba hullni hagytam fénytelen.

Hívó lobogó tűz soha többé már nem lobban?Óh, én kétkedő féreg mit tettem akaratlan?S most a rokon-lelkek együtt zendülő harmóniájaNem más mint szakadt húrok nyekergő kínlódása.

Mit ér a bölcsek bölcsessége?! Óh, bizony hasztalanHa egy ritka drágakincset meggondolatlan eltaszítanak!Elmúlt az éjfél… s a reggel sem hozott változást…Eső zuhog, nagy fekete eső… Se csillag, se napsugár

[(?!)…*

Az emlékezés ködébe vészve már csak egy szép ésfájdalmas emlék maradt egy csodálatosnak indult,tisztának hitt Nagy Szerelem története... A fentibefejező verssorokat most már csak az egykor nagyonszeretett férfi dalolhatta, hiszen ő taszított el


meggondolatlanul egy ritka drágakincset, akitvisszaakart, de már későn...

Forrás: Az elbeszéléshez felhasznált versek közül a *-gal jelzetteketaz «Osservatorio Letterario» kezdeti nyomtatott számaiból ésantológiáiból kölcsönöztem, a többieket az idő tájt a netvers.huinternetes oldalon publikáltakból.

Nota: Ez az írás először 2007. január 14-én, az «OsservatorioLetterario» online Web-oldalán jelent meg:http://www.osservatorioletterario.net/megtortvarazs.pdfLeközölték még ugyanezen a napon a Fullextra.hu irodalmi éskulturális internetes portálon is:http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2350

A Fullextra.hu portálon olvasható hozzászólá-sok:

Blue: Aki igazán szeret, soha nem hagyja el amásikat, hanem óvja és dédelgeti magában. Akiigazán szeret az tiszteli a másikat, és képes aszemébe nézni és nem telefonon közöl a másiknakrossz dolgokat. Aki igazán szeret, az figyel a másikrais és nem használja fel az érzéseit másra. Aki igazánszeret az sosem tűnik el, és ahogy addig meg tudoldani olyan dolgokat, mint a távolság, hiszen hanagyon szeretünk valaki, és nemcsak a vágyunk hajtfelé, akkor tudjuk, hogy minden nagykapu mellett otta kiskapu, és ha azt a másik fél nyitvahagyja, akkornyugodtan besétálhat rajta az illető, csak nehogy későlegyen, mint jelen esetben is már késő volt...Köszönöm, hogy olvashattam, van benne számomraegy kis tanulság.

Noa_Noa: Olyan érdeklődéssel olvastam, mint ahogyén a Szerelmeséleveleim-sorozatot írtam.Ezzel a kis képzavarral csak a dicséretemet szerettemvolna (elég sután) kifejezni.

Érdekes volt, Melindám, és sok sor továbbgördült afejembem, olyan átérezhető volt számomra: "Látodmennyire szeretlek? Nagyon hiányzol! Jelentkezz, nehagyj a kétségbeesésben! Belehalok távollétedbe!Hívó Tüzed" Ez a szerelem.Várom az újabb publikációdat.

Tithonos: Kedves Melinda! Élvezettel olvastamírásodat, hol versek vegyültek a próza szövetébe, demely szövet a költészet nemes indulatát is magánviselte.Igen, ilyen az embert, a lelket felemésztő nagyszerelem...

Pacal2: Kedves Melinda! Számomra is, nagytanulságokkal szolgál ez a remek írásod!Bár én, ezen a korszakomon, túl vagyok, mégis…Köszönöm, hogy olvashattalak! Pacal (Laci)

LunaPiena: Talán semmi sincs véletlenül, mindennekoka van, és bármennyire is szorító az érzés, azt

hiszem, igazán őszintén csak fájdalomból lehet írni. Ésettől lesz gyémánt a "megtört varázsból".

______Szerzői arckép______

FRIGYESY ÁGNES ÚJSÁGÍRÓ BEMUTATKOZIK

1963. május 3-án Kecskeméten,még a múlt rendszerbenszülettem. Szüleim, nagyszüleimelnyomást szenvedtek akommunista diktatúra évtize-deialatt. Anyai és apai ágon értelmi-ségi családból származom.Elődeim között találhatókpedagógusok, jegyzők, jogá-szok, földbirtokosok, iskolaala-

pítók, művészek stb. A híres Kodály Zoltán Ének-Zenei ÁltalánosIskolában és Gimnáziumban kezdtem megtanulmányaimat, (Basilides Mária éneskesnő,Medveczky Ádám karnagy anyai ágon rokon. FrigyesyJános a Magyar Rádió és az MTI 40-es évekbeliigazgatója Nagyapám testvére volt. A németmegszálláskor váltották le és került börtönbe. Szakmaihitelessége kötelez és példát mutat. Életpályája mégfelkutatásra vár) majd a kaposvári TanítóképzőFőiskolán szereztem diplomát 1984-ben. Szakdolgozatomat Sütő András írói munkásságáról(jelesre) írtam „Homlokodnak gondjai homlokomnakráncai" címmel (1984). Hét év tanítás után azújságírói pályát választottam. A tanítás mellettmagyar szakon megszereztem második diplomámat aszegedi Tanárképző Főiskolán. Az 1988-as rendszerváltozást nagy jelentőségűnektartom, magam is részt vettem benne, mint alapítóMDF-es (1988), noha ma már nagy hibának tartom,hogy az erkölcsi-, szellemi- és szakmai megtisztulásnem történt meg. (A párt irányváltása miatt – LezsákSándor kizárásakor – tiltakozásul azonnal kiléptem apártból, majd féléves várakozás után beléptem aFideszbe.) Egyidős vagyok a rendszerváltozással – szoktammondani viccesen, újságírói munkámat ui. arendszerváltozáskor kezdtem meg. Külső-, és belsőmunkatársa voltam a Kecskeméti Lapoknak 1989-től,az Új Magyarországnak, a Film, Színház Muzsikának, aHonismeretnek, a Magyarok Világszövetségelapjainak: a Világszövetségnek, a MagyarokViláglapjának és a Világlapnak. Megjelentek cikkeim aHeti Nemzeti Újságban, a Münchenben megjelenőNemzetőrben, valamint az Ausztráliai Magyar Életbenstb. A Kis Újság egyházi rovatvezetője voltam az előző(Orbán) kormány-ciklusban. Az ökumenikusszellemben vezetett és írt rovatot én indítottam be ahetilapban. Ez idő alatt komoly egyházi kapcsolatokratettem szert. Mindegyik történelmi egyházzalkiegyensúlyozott, jó kapcsolatot ápoltam (ápolok). 1994-ben a Lakitelek Alapítvány egyéves ösztön-díjban részesített, amikor a német nyelvterületen élőemigráns magyarokkal készítettem interjú-sorozatot.


1996-ban a Magyarországi Mindszenty Alapítványmunkatársa lettem. Az akkor működésnek indulóMindszenty (Magán)Levéltár anyagának itthonirendezését kezdtem meg. Betekintést nyertem aLiechtensteinben őrzött Mindszenty-hagyatékba.Három év alatt rendeztem a fotó-archívum anyagát. Többszáz interjút készítettem az elmúlt 15 év alatt.A legkiemelkedőbb egyházi személyiségek közöttemlítem Karl-Josef Rauber pápai nunciust, SeregélyIstván érseket, Erdő Péter (akkor még püspököt),Veres András, Gyulay Endre, Bábel Balázs, TempfliJózsef, Tőkés László, Bölcskei Gusztáv, Szebik Imre,Harmati Béla püspököket stb. valamint Semjén Zsoltés Balog Zoltán urakat, az Orbán kormány voltegyházi kormányvezetőit. De készítettem interjútközéletünk jeles magyar személyiségeivel, mintpéldául: Makovecz Imre építész, Kiszely Gábortörténész, Jókai Anna írónő stb., illetve jeles emigránshonfitársainkkal. Pl: Tollas Tibor költő, főszerkesztő,Varga László, a KDNP volt elnöke, Eva-Maria Barkinemzetközi jogász, Kölley György cserkészparancsnokstb. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciahírszolgálatánál, a Magyar Kurírnál – tudósítóként éskorrektorként – két évet töltöttem. Jelenleg az Erdélyi Örmény Gyökerek KulturálisEgyesület havilapjának, az Erdélyi Örmény Gyökerekfüzetek főszerkesztője vagyok, továbbá a Kolozsváronmegjelenő Krónika polgári napilap munkatársa, ésmás hazai lapok rendszeres szerzője, de biztosújságírói helyemet keresem! Pályám kezdetén Kodály Zoltán nemes gondolatahevített: „Akiben van tehetség, köteles azt kíművelnia legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennélnagyobb hasznára lehessen. Mert minden emberannyit ér, amennyit embertársainak használni,hazájának szolgálni tud.” Továbbra is szolgálniszeretnék! Magyarság, a Csonka-ország határain túl élőhonfitársaink, sorskérdéseink és kereszténység – etémák foglalkoztatnak, amióta tollat ragadtam.Írásaim beszélnek helyettem. A kommunista rendszertönkretett több százezer magyar családot. Tragikussorsuk, igaz történelmünk feltárása mellett a jó hír, azevangéliumi örömhír közvetítője kívánok lenni…

Címem: H–1071 Budapest Damjanich u. 54. 6. 25. MagyarországE-mail cím: [email protected] [email protected] [email protected]: 3413-294 (otthoni) Maroktel: 06-20/383-1417

Frigyesy Ágnes

KÖNYVISMERTETÉS

BIZÁCTÓL BIZÁNCIG Az orosz birodalmi gondolatMegjelent Gecse Géza legújabb kötete

Gecse Géza újonnanmegjelent könyve fő-címében megegyezik1993-as kiadású mű-vével, amelyben azELTE Új- és JelenkoriEgyetemes Történeti

Tanszékén 1990 óta tanító szerző főként a XIX.században született orosz nagyhatalmi ideológia, apánszlávizmus történetét kutatta. A Szovjetunió 1991-es felbomlása óta eltelt jó másfél évtized azonbanbebizonyította, hogy a pánszlávizmus mellett a szovjetbirodalmi tudat, illetve a liberalizmus mellett az eddigjórészt Oroszországban ismeretlen eurázsiai gondolatis nagyban befolyásolja a Jelcin- és Putyin-korszakorosz emberének gondolkodását. Jelen kiadás tehátmár a rendszerváltás óta eltelt időt is feldolgozza, ésOroszország birodalommá alakulásának idejétől,vagyis Rettegett Iván korától Putyin mandátumáigtekinti át az orosz állam, az orosz birodalmigondolkodás fejlődésének történetét, illetve ennekegyik fő ismérvét, a birodalmi szándék tagadását. A teljesen új lezáró fejezet mellett a kötetben akorábbinál nagyobb részletességgel olvashatunk abolsevik küldetéstudatról, továbbá az 1917 utánfőként az orosz emigrációban virágzó eurázsiaiirányzatról illetve a II. világháborúig az oroszemigránsok között népszerűségre szert tett orosznemzetiszocialista mozgalomról is. Vagyis mindarról,amiről az oroszok odahaza Gorbacsov peresztrojkájavagy 1991-es függetlenségük óta értesülhettek, amitazóta részben fel is dolgoztak – ami azonbanMagyarországon lényegét tekintve máig ismeretlen. A pánszlávizmusról mint meghatározó ideológiárólGecse Géza új könyvében a korábbiakhoz hasonlórészletességgel számol be. Magyarországon erről adoktrínáról: Európa szláv szempontok szerintiújjászervezéséről 1993-at megelőzően utoljára a II.világháború során jelenhettek meg komolyösszefoglaló munkák – Rátz Kálmán és Gogolák Lajosjóvoltából. 1945 után ugyanis még az„ellenforradalmi”, az ún. „reakciós pánszlávizmus”történetével sem volt „tanácsos” foglalkozni. Ezt RévaiJózsef kommunista kultúrpolitikus ugyan mégmegtehette, ám ő is „reakciós szellemidézésnek”, sőt„bűnnek” nevezte, ha valaki a Szovjetunióvalkapcsolatban használta a fogalmat. Számunkra,magyarok számára azonban máig ható jelentőséggelbír a „demokratikus pánszlávizmus” eszméje, hiszenaz a II. világháború, valamint az utána következőbékerendezés során, egészen az 1940-es évek végéigjelentősen befolyásolta szomszédaink és a szovjetdöntéshozók gondolkodását, s hatása mindmáigérezhető, még ha nem is akkora mértékben, mintegykor. A pánszlávizmus a szerző bemutatásában abelpolitikára, a más vallásokhoz és nemzetekhezfűződő viszonyra, a külpolitikára és tulajdonképpen atársadalmi élet minden területére útmutatást adóeszmerendszer, amelynek központi gondolata az oroszküldetéstudat, azzal a tartalommal, hogy Európa szlávnépeit orosz vezetés alatt szervezze föderációvá. Aszláv etnikumba ékelődő magyarság útjában állt


ennek a rendezésnek, ezért az eszme hirdetőinek igenjelentős része egyetértett Herder azon jóslatával,amely szerint a magyarság előbb vagy utóbb alámerülmajd a szláv tengerben. Gecse Géza meggyőzően mutatja be, hogy az 1880-as évektől – az ideologikus pánszlávizmus talaján –hogyan fejlődött ki az oroszok ázsiai terjeszkedésételőnyben részesítő „klasszikus pánszlávizmus” Európa-központúságával szakító „eurázsiai imperializmus”szellemi előképe. A szerző ismerteti, hogy hogyantudott a pánszlávizmus az 1905-ös forradalom után azorosz liberálisok segítségével megújulni, hogyanszenvedett ideiglenesen vereséget az I. világháborúsorán Oroszországban, majd a Szovjetunióban, éshogyan éledt újra 1941 után, amikor a szovjet vezetéselőször használta fel e nézetrendszert az ún.„demokratikus pánszlávizmus” formájábankülpolitikája alakításában. A szerző arra is vállalkozott,hogy magyarázatot adjon a pánszlávizmusvisszaszorulására, illetve a szovjet-orosz államnemzetielképzelések felülkerekedésére. Bemutatja, hogy amásodik világháború alatt és után a szláv szellemiségfontos ideológiai fegyverré lett, azonban virágzásaátmenetinek bizonyult, mert a szovjet külpolitikábanmásfajta megfontolások kerekedtek fölül, és a kelet-európai „védelmi övezetben” a szláv államoknakugyanaz a szerepkör jutott, mint a magyaroknak vagya románoknak: testükkel kellett védelmezniük aSzovjetuniót a nyugatról feltételezett támadássalszemben. Ami az 1992-vel beköszöntő Csonka-Oroszországgáalakulást, a szuperhatalmi státuszból regionálishatalommá zsugorodó Oroszország külpolitikaiellentmondásait illeti, Gecse Géza együtt keresi azolvasóval a választ a kérdésre, mivel magyarázható,hogy a Jelcin-korszakban nem következett be semszláv reneszánsz, sem orosz területi revízió, sembirodalmi restauráció. A szerző kitér a Jelcin- és aPutyin-korszak délszláv és Közép-Európa-politikájárais. A legújabb feldolgozásokat felhasználva próbáljaábrázolni Putyin elnök új külpolitikai „stratégiai jiu-jitsuját”, amelynek központi eleme az államhatalmiszervek segítségével az orosz nagyvállalatokfelhasználása az orosz külpolitika célkitűzéseinekvalóra váltásában, ami a legérzékletesebben az oroszenergiapolitika alakításában mutatkozik meg.

Niederhauser Emil akadémikus így ír Gecse Gézakönyvéről:

„Bizánctól Bizáncig – a könyv címével a szerzőamellett foglal állást, hogy Oroszország fejlődése akorai középkortól Bizánc jegyében alakult, átvette azottani önkényuralmat és a hit sértetlenmegtartásának az igényét. Ez a tradíció folytatódottaz új szovjet államban, a hit, vagyis a marxizmus-leninizmus tisztaságának a jegyében. A szovjet államegyfajta új Bizáncot jelentett, csak persze azegykorinál jóval félelmetesebb hatalommal. Gecse Géza könyve kitűnő szakmunka …,ugyanakkor mégsem a laikusok számára érthetetlenvagy érdektelen …, hanem olyan …, amely napjainkégető kérdései felé ível, … ezért szól ez a könyv

nemcsak a szakmabeliekhez, történészekhez, hanemnagyon széles olvasóközönség figyelmére tarthatszámot.”

A könyvet a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentette meg.A 2007. április 21-i könyvbemutatón a kötetet Dr.Habsburg Ottó, a Páneurópa Unió tiszteletbelielnöke és Schöpflin György politológus méltatta.

Frigyesy Ágnes

N.d.R.. Gecse Géza Honlapja:http://www.hhrf.org/gecse/maga.htmlForrás: http://www.osservatorioletterario.net/gecse.pdf

Michelangelo Naddeo HONFOGLALÁS…THE MAGYARS ARE BACK HOMEMichelangelo.cn, 2007, pp. 272 48,00 €

Egy nagyon kellemes meglepe-tésben részesült az OsservatorioLetterario szerkesztősége: május 11-

én adták fel ezt a kizárólagosan angolul írt könyvet,amelyet most szeretnék folyóiratunk tiszteltolvasóinak bemutatni. Nagyon szívesen teszem, márcsak azért is, mert az etruszk-magyar témák mellettjó hosszú ideje figyelemmel kísérem népünktörténelméről szóló legújabb kutatási eredményeket ismind szakmai továbbképzés miatt, mind természetesegyéni kíváncsiságból. Még nagyobb örömömreszolgál az a tény, hogy a hazaiak mellett másnemzetek kutatói, tudósai is foglalkoznak hazánk,népünk történelmével, és sok esetben hasonlóeredményekre jutnak, mint hazánk fiai. Míg az egészvilágon mozog a föld, addig a Magyar TudományosAkadémia továbbra is hallgat, statikus ez ügyekben,még meg sem cáfolja a legújabb eredményeket,amelyek a korábbi, általa el nem ismert kutatásieredményeket támasztják alá akár magyar, akáregyetemes történelmi viszonylatban. A szerző, Michelangelo Naddeo kutatási kritériumaiugyanazok voltak, amelyek szerint Kiszely István ésMagyar Adorján végezték kutatásaikat. A szerzőEurázsiában a pannonok (Közép-Európa szélesterületén élő őshonos nép) által hátrahagyottkulturális jelzőnyomra talált, amely alapjánrekonstruálható a vándorlásaik. [N.b. a pannonoktehát - dőlt betűvel szedve -!] Fontosnak tartom aláhúzni a szerző felhívását,hogy a könyvet ne soroljuk a linguisztikakategóriájába. Ez a könyv egy trilógia másodikkötete, amelyben elődeink honfoglalását terület-visszafoglalásnak nevezi, s hangsúlyozza a szerző,hogy e dokumentációkkal bizonyított – és nemfeltételezett – kutatási eredményei szerint Európaegész történelmét újra kell írni! Többek között tudomást szerezhetünk arról, hogyaz utolsó két évszázadban a történettudomány-kutatás, a régészet, a nyelvészet a legjobb európai


tartalékokat arra fordította, hogy bebizonyítsa ésvalorizálja kontinensünk idoeurópai identitását.

Azonban Európa nem volt lakatlan az idoeurópaisztyeppe lakók érkezésekor, mint ahogy egyesek ezt avéleményt tartották fent! Milyen örökséget kaptunkEurópa első őslakosaitók? Kik voltak ők, hogyan éltek,imádkoztak, beszéltek? Milyen társadalommal,művészettel intézményrendszerrel rendelkeztek?

A szerzőnek az a szándéka, hogy visszanyerjeeurópai öntudatunk számára legrégebbi őseinkörökségét. Ehhez hozzáfűzi – nem zárván ki afinnugor eredetet – az alábbiakat: «Célom, hogymindannyian együtt, egyformán és jogosanbüszkék lehessünk kultúránk közös finnugor,szaharai, és indoeurópai eredeteire.»

Íme e kötetben tárgyalt témakörök:

A pannonok kultúrális öröksége Európában,Az ugor-finn örökség (elő indo-európai) Európában,A pannonok vándorlásai (Out of Pannonia),A selyem útja,A rovások Ázsiában,A pannonok Közép-Ázsiában hagyott öröksége,A magyarok adalékai a kínai civilizációnak,A magyarok Japánban?A magyarok Európába hozott kulturális öröksége.

A fentiekben felsorolt témák keretében az alábbi,képanyaggal illusztrált írásokról és ábécékrőlolvashatunk: a kárpáti írás, az indián írás, Flavio-rovások (VUARK), Ogham kódja,a kelta fonológia,kriptográfia, ázsiai rovások, Esik-rovásírás, orkhoni(török) rovások, jeniszeji rovások, koki török rovások,pannon rovásírás, magyar rovásírás, etruszk írás,etrusz ábécé, etruszk számok, a finnugor elmélet, atochariáni nyelv, a tochariáni fonológia, a tochariánigenetikai szám stb. A szerző kifejezetten magyarkifejezéseket használ az angol nyelvű szövegében,mint pl. honfoglalás, magyar, rovás, rovásírás.

Az elmúlt két évszázadban az európai történelmi,régészeti és nyelvészeti kutatások azzal voltakelfoglalva, hogy a kontinensünk indoeurópaiidentitását bizonyítsák és hangsúlyozzák.

A könyv – a trilógia második kötete – angolul írtnyelvezete rendkívül tömör, nem tudományos; de azállítások (melyek nem feltételezések, hanemdokumentumokkal alátámasztott tények) lényegeminden könyv igazi értéke: ....Az „Old Europe” már 4000 éve tudott írni: afinnugor népek már akkor feltalálták az ábécét... Azindoeuropeisztika alapjaként tisztelt Grimm törvényei,tévesek... A magyarok még Európában voltak azidőszámításunk előtti II. évezred végén, és a„Honfoglalás” ősi területeik visszahódításavolt... A föníciaiak azoktól a pre-görög népektőlvették át az ábécéjüket, akikről már Hérodotosz is aztállította, hogy volt ábécéjük... Az etruszkoktól...


Ezekről és sok minden másról szól a trilógia: amásodik kötet alátámasztja az elsőt, és a harmadik(melyben egy Kr. előtt XVI. századból származó

dokumentumot tesz közzé a szerző) igazolja az aháromkötetes munka állításainak valódiságát.

Most pedig íme egy kis kóstoló a germánrovásokkal és a honfoglalással kapcsolatban:

I. A GERMÁN ROVÁSOK (RÚNÁK)... EGY FINNÁBÉCÉ!

Kr. előtt a II. évezred elején az észak-európaiFlaviában létezett egy 16 betűből álló rúnaábécé,melyet a Flavia területén élő finnugor népekhasználtak. Ez az ábécé egy olyan finn nyelv írásosmegjelenítésére született, melyből a mai finn nyelvalakult ki.

Amikor a sztyeppeiek (Steppici) a sztyeppékrőlEurópába érkeztek, nem volt ábécéjük, és nem tudtakírni! Kr. előtt a II. évezred második felében a germánok(Germanici), akik vegyes flavio-sztyeppei(flaviosteppico) nép volt, a flavio rúnaírást kezdtékhasználni, megváltoztatták bizonyos betűk kiejtését,később az ábécé végéhez hozzátettek betűket, végültöbb betűt is belefoglaltak. Összesen egy „ætt”-ttettek hozzá. Végül a rúnákból egy 24 betűből állóábécé lett. Amint azonban a germánok elvándoroltak,a vikingek ismét egy 16 betűből álló ábécét kezdtekhasználni, mely megfelelt régi fonológiájuknak.


A fonémák ilyen drasztikus és szokatlan csökkenéseeddig megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlanmaradt! Az indoeuropeisták úgy vélik, hogy az indoeurópaiegy [o] nyelv volt, mely egy bizonyos időszakban, a(protogermánban (protogermánicóban) [a]-váváltozott, hogy aztán ismét visszaváltozzék [o]-vá amodern germán nyelvekben. Az [a] időszak egy, az[o]-val nem rendelkező finn szubsztrátum általbeindított változás volt. Ugyanez okozta, hogy aváltozó indoeurópai hangsúly Flaviában az elsőszótagon állandósult. A szerző azt írja, hogy a finnek már azindoeurópaiak érkezésekor nemcsak írni tudtak,hanem egyenesen képesek voltak... beszélni is. Azt is olvashatjuk, hogy az ókori Európa nyelveinekfonológiája nagyon szűkös volt, míg az újonnanérkező indoeurópaiak hangtana gazdag volthehezetes mássalhangzókban és zöngés hangokban.A két nép nyelvének keveredéséből született a maieurópai fonológia. Ez a folyamat azonbanösszeegyeztethetetlen volt az indoeuropeisztikabizonyos “törvényeivel”. Grimm „törvénye”... egyikevolt a meséinek! Az indoeurópaiak érkezése előtt talán a baszk területkivételével Európa, ha nem is nyelvészeti, de hangtaniszempontból homogén terület volt.

II. HONFOGLALÁS... A MAGYAROK VISSZATÉ-RÉSE EURÓPAI HAZÁJUKBA

A Kr. e. második évszázadban a Pannonici (egyeurópai Flavio népesség mely megírta a Vinča jeleit) a16 betűs Flavio VUARK ábécét használták (ld. az előzőkötetet). A Kr. előtti első évezred határán, a keltaiasszimilálás előtt néhány pannon (Pannonico)elvándorolt és a Zungaria környékén Közép-Ázsiábanletelepedett. Ez a nép magával vitte saját ábécéjét,kodofikálta és Ázsia egy nagy területén terjesztette. A legrégibb VUARK Pannon írást Közép Ázsiábantalálták. Az írás a Kr. előtti V. századra vezethetővissza és megerősíti a rovás jóval korábbi létezését,mint ahogy eddig lehetségesnek vélték. Ez az írásolyan betűtípusokból áll, melyek léteztek már a Kr.előtti XIV. században a pannon (Pannonico)ábécében, az etruszk és a görög ábécében (ld. akövetkező kötetet). Az írás olyan betűjeleket éskötéseket tartalmaz, melyeket később Szibéria és Dél-Kína írásaiban használnak. A pannon (Pannonico) pazyrykói nép (közép-ázsiaiszent helyük nevéből) feltárták a Selyem Útját aZungaria Kapun keresztül legalább 2.500 évvel ezelőttés megalapították a "China Settlements"-et a SelyemÚtja mellett Loulantól (Tarim-medence) a Sárga folyótorkolatáig, egészen a dél-kínai Yunnanig. Gazdag nép lettek, aranyékszereket, keltai gyártásúselyemruhákat viseltek. Ugyanazt a kúpalakú kalapothasználták, amelyik Európában is használatos volt azindoeurópaiak érkezése előtt. Megengedhettek

maguknak egzotikus fűszereket és sírjaikba egészvagyonokat vittek magukkal. A Kr. e. 160-ban a mai Kína területéről származóPazyryko népesség, a kínaiak szövetségese áttelepülta Selyem Útja észak nyugati szakaszára, annyira,hogy megszakítás nélkül megszállták a TurrisLapideától a Donon fekvő Tanaisig nyúló szakaszt,mely a Selyem északi útjának nyugati végállomása.Egyidejűleg a kínaiak elkezdték a Gan Su folyómegszállását, Kr. e. 138-ban befejezték a Nagy KínaiFal meghosszabbítását, hogy a hunoktól meg tudjákvédeni a folyósót. A Kr. e. II. század végén teljesegészében ellenőrizték a Selyem Útja nyugatiszakaszát, Chang'antól Turris Lapideáig. A selyem útján a kereskedelem elszegényedettmiután a római fejedelem Kr. u. 166 - banmegnyitotta a tengeri utat; még jobban csökkentRóma hanyatlásával. Kr. u. 330-ban a kínaiakelhagyták az erődöket, amelyek a Selyem Útja keletiszakaszát védték. A IX. század közepén az uigurok - egy töröknépség -, elfoglalták a Tarim öblöt, ahol századok ótaaz arsik laktak, egy ugri nyelvű Pazyryko nép. Azarsik, az alánok, a seresek és más Flavio népek ekkorelhagyták Közép-Ázsiát, a Volga és a Don közöttiterületeken gyűltek össze, létesítettek egy federációtés 895-ben visszahódították az atavic földjeiktulajdonjogát (Pannonia – Honfoglalás). A magyarokmég ugyanazt a nyelvet, ugyanazt a rovást ésugyanazokat a számokat használták mint 2.000évvel azelőtt Európában. Az ábécék kutatása megerősít egy nagymennyiségű régi és új antropológusok, nyelvtudósok,örökléstan tudósok és történettudósok által mármegtalált bizonyítékot. Ezen bizonyítékok nagy részenem is új, hanem régi nyilvánvalóság, amit senki nemkapcsolt össze vagy nem volt érdeke összekapcsolni amagyarok történelmével... vagy inkább az „árják”-kalakarták összekapcsolni! Ez a könyv azt írja le, hogyan lettek a pannonok(Pannonici) előbb pazyrykók, majd magyarok. Ez a kutatás az orosz és kínai iratok újabbankönnyebb hozzáférhetőségének köszönhetően voltlehetséges. E cikk befejezéseként íme egy elődeink hónap-megjelölése szerint is beosztott ez évi (2007) naptár,amelynek hátlapján Magyar Adorján által összeállítottszékely-magyar rovássírás ábácéjét láthatjuk elődjeinkhőgyészi, várpalotai, törteli üstjeinek képével:


Íme a hónapok elnevezése (január/fergeteg hava,február/jégbontó hava, március/kikelet hava, ápri-lis/szelek hava, május/ígéret hava, június/napistenhava, július/áldás hava, augusztus/kenyér hava,szeptember/földanya hava, október/megvető hava,november/enyészet hava, december/álom hava):

Végezetül vessünk egy pillantást az alábbi ősmagyar,etruszk és római számjegyekre, amelyekre a könyv szerzőjefel is hívja az olvasók figyelmét:

A fenti számokkal kapcsolatban a szerző az alábbikérdéseket veti fel: «Hogy lehetséges, hogy a magyarok jóval azetruszkok előtt ugyanúgy írták a számaikat, mint 1500évvel ezelőtt, s nem az etruszkoktól vették át (pl.XIIII és nem XIV) és még egyenesen balról olvastak?Miért nem használták a római számokat, hiszen abbanaz időben egész Európa területén azokkonszolidálódtak? Miért voltai a Fláviók által kitaláltszámokkal teljesen megegyezők az övéik?»

A szerző zárójelben dőlt betűkkel szedvemegjegyzi: «A magyar számok túléltek, mert azEgyház azt gondolta, hogy római számokról van szó!»

1) Folytatjuk

B. Tamás-Tarr Melinda

ESSZÉ

AZ ETRUSZKOKRÓL ÉS ÍRÁSUKRÓL«Valóban etruszk írás?» Mit tudunk azetruszkokról?IV.

Álljunk csak meg egy pillanatra! Mit hagytak ránkezzel kapcsolatban az ókori történészek? Pl. a Kr. e.V. században élő görög történész, Herodotosz azttartotta, hogy az etruszkok Kis-Ázsiából, Lídiábólérkeztek tengeri úton. Más ókori történészek szerintviszont – mint pl. Diogini Alicarnasso szerint – azetruszkok egy italicus néptörzs, s már a legősibb időkóta tartózkodtak az itáliai félszigeten. Barbujani viszont (ld. az előző számban a cikket)azt mondja, hogy nem kell Törökországból Itáliábatörténő tömeges vándorlásra gondolni, csak egyesnépek mozgására, akik a Földközi-tenger keletinépeivel mély biológiai változásokon mentekkeresztül. Nem marad más számunkra, mint megvárni azezzel kapcsolatos kutatási fejleményeket. Egy dologazonban biztos: az etruszkok eredeténekproblematikája és nyelvük eredete még nemmegoldott kérdés. Az iskolákban ma is csak azttanítják, amit a továbbiakban szintetikusan közlök. Az etruszk nép eredetével kapcsolatosan a kutatókhárom hipotézist terjesztettek elő, amelyekalátámaszthatók de gyenge lábakon állnak:

1. Az etruszkok egy helyi nép, mindig Itáliaterületén élő emberek leszármazottai(autocton).

2. Az etruszkok egy keletről jött nép.3. Az etruszkok egy keverék nép: keletről emigrált

s összeolvadtak a helyi elemekkel.

Prerómai Itália

Több mint ötszáz éven keresztül – kb. Kr. e. 700-200 körül – virágzott azon a területen, ami magábanfoglalja a jelenlegi Lazio egy részét, amely az egész


ókori világ egyik legérdekesebb és legfejlettebbcivilizációja volt.

1.) Volterrai etruszk árkádos kapu. Az árkádalkalmazása az etruszk építészetben nagy újdonságvolt. 2.) Az ún. „Fátyolos Apolló”, kb. Kr. e. 500 körüli.

Keveset tudni az etruszkok politikai szervezetéről:nem volt egy egységes állam, több független városalkotta, amelyek egymás között szövetségben álltak.A kezdeti időkben (kb. Kr. e. 600 körül) voltakvezetőik, az ún. lucumoni, akik Etrúria legfőbb városielöljárói voltak, akiknek néhány város felett volthatalmuk; majd Kr. e. 500 körül megdöntötték amonarchiát és a városok kormányai különösen gazdagés erős emberek csoportjainak a kezébe kerültek. Ugyancsak keveset tudunk az etruszk társadalomrólis: semmiféle olyan írott anyag nem maradt fenn,amelyből megtudhatnánk hány gazdag, szegény,nemes és rabszolga volt. Az egyetlen nyomot afestmények és a szobrok szolgáltatják: ezekbőlsejthetjük, hogy voltak urak, szolgák, bűvészek,zenészek, kézművesek, külföldiek (idegenek).Ugyanezekből megtudhatjuk azt is, hogy az etruszknőknek ugyanolyan jogaik és méltóságaik voltak, minta férfiaknak, ellentétben az ugyanabban aszázadokban élő görög nőkkel.

Tarquinia, a Nőstény oroszlánok tombája (kriptája). Azetruszk civilizáció legteljesebb hírei a megtalált néhányszáz sírból származnak, ahonnan freskók, szobrok,különféle használati tárgyakra kerültek elő.

(A sírfestményeken gyakoriak a bankett-ábrázolások,ahol a nők ugyanúgy résztvevői mint a férfiak s azokoldalán derűsek, ünneplők.)

Aki meg szeretné ismerni az ókori Itália életét éscivilizációját, annak a félszigeten szétszórt régészetileletek állnak rendelkezésére (barlangok,nekropoliszok, városközpontok maradványai stb.),vagy a legfontosabb olasz és külföldi múzeumokgyűjteményei (fegyverek, munkaeszközök,temetkezési sztélák, láncok, fülbevalók, nyakékekstb.). Bizonyos érdeklődést kelthetnek az ókori íróknéhány oldalas alkotásai, amelyek az őskori és arómai kori Itáliáról szólnak (indirekt/közvetettforrások), valamint a kevés választási és temetkezésifeljegyzések, amelyeket különösen a nyelvészekmunkájának köszönhetően ismerhettünk meg. A kutatók arról panaszkodnak, hogy sajnos hiányzikaz irodalmi hagyomány, annak ellenére, hogy biztos,hogy a félsziget ókori lakóinál megszokotttevékenység volt az írás, csakhogy elveszett a latin ésa helyi nyelvek elterjedése következtében. Az ősietruszkokkal kapcsolatban is rengeteg régészetiemlékekre bukkantak a kutatók, s ezek segítségévelaz életük és civilizációjuk számos aspektusátmegismerhetjük, valamint betekintést nyerhetünk azókori művészet kifejezésvilágába, amelyek számunkraegyébként teljesen vagy részben ismeretleneklennének. Gondoljunk csak arra – a példa kedvéért – ,hogy a görög festészet majdnem teljesenmegsemmisült, s most, hogy adott az a tény, hogy azetruszk művészet a görög egyértelmű elágazása,nyilvánvaló Etrúria és a máshol talált sírleletekrendkívüli fontossága, mivel mindezek lehetővé tettéka pontosabb ismereteinket, elképzeléseinket az ókoriGörögország technikájáról, festői kifejezőké-pességéről.

A különböző etruszk kiterjedések Lazio felé, a Pó-síkságon,Korzika területén Kr. e. VI. sz. felében.

Ami az írásos forrásokat illeti, azonnal le kellszögeznünk, hogy azok csak minimálisan szolgáltatnakadalékot az etruszk történelem és civilizáció mélyebb


megismeréséhez. Ez két határozott tényezőnekköszönhető: az első egyedi, abból a tényből fakad,hogy a fennmaradt szövegek nagyon rövidek éskülönleges természetből jutottak el hozzánk. Annakellenére, hogy majdnem meghaladják a 10.000egységet, ezek elsősorban választási vagytemetkezési jellegű feliratok, amelyek sírköveken,szarkofágokon, urnákon, vázákon, edényeken stb.olvashatók, s éppen ezen jellegüknél fogva kevésbéjelentékenyek és korlátolt a történelemtudományiérdekeltsége: ismétlődhetnek hosszabb, detartalmilag eltérő szövegekben. Ilyenek pl. a Capuaiírott kő (300 szó), a perugiai határkő (120 szó), a 12lebenyű len lepel, amelyet a Zágrábi NemzetiMúzeumban (Horvátország) őriznek és egy formánsnői múmia védőburok (kb. 1500 szó, de ez aterjedelem a folytonos ismétlések miatt a negyedéreis csökkenhet). Az V. századi közeli Cerceretivel kapcsolatos néhányhír kivételével kevés előnyt jelentenek az 1964-benfeltárt kétnyelvű, etruszk-föníciai nyelven írt pyrgiaranylemezek: ezek a hírek a Cerveretiben lezajlottetruszk-karthágói kereskedelmi, valamint azon időkpolitikai kapcsolatokról tanúskodnak. A másik tényezőta szövegértelmezések nem teljesen kielégítőeredményei szolgáltatják. Az etruszkológusok, ha beis tudnak azonosítani bizonyos szavakat és bizonyoskönnyedséggel olvasni tudják a szövegeket agöröghöz hasonló karakterek segítségével, mégismarad a bizonytalanság. Éppen ezért csak bizonyosmennyiségű szó jelentését tudták meg: pl. usil = nap(sole [égitest]), sec = lánya valakinek (figlia), puia =feleség (moglie), lamnos = ló (cavallo), lanista =gladiátor (gladiatore), svalce = élt (visse), lupuce =meghalt (morì) stb. Mindez nagyon kevés a szöveglelke mélyére hatoláshoz. Ezért marad egy bizonyosrejtély. A dolgok ilyetén állása következtében hogyanlehetne eljutni az enigma megfejtéséhez, a problémamegoldásához? Talán csak akkor, ha sikerül újabb,egészen más és komplettebb írásemlékekhez jutnunk,amelyek között lennének kétnyelvű szövegek is, mintaz egyiptomi Rosetta felirata, amely megoldotta ahieroglif írás enigmáját. Sajnos igen kevés a reményarra, hogy olyan etruszkul írt szövegre bukkanjunk,amely megoldana minden rejtélyt ezzel a néppelkapcsolatban, amely a rómaiak politikai hatalma alákerült olyannyira, hogy asszimilálódtak azokkal. Tehátéppen ezért kellene figyelembe venni a legújabbhangokat ezzel kapcsolatban, mint pl. Dr. Alinei Mario,Bodnár Erika és sok más kutató, tudós, történész,nyelvész, régész hipotézisét, kutatási eredményét. Ígytalán megfejthető lehetne az enigma, s végrekijuthatnánk a zsákutcából. Figyelembe kellene venniőket még akkor is, ha esetleg ez régi, berögződött,eddig biztosnak vélt ismereteink megdöntéséveljárhat is. Az etruszkok voltak azok, akik magas fokra emeltéka civilizációt és a hatalmi erőt, akik Kr. e. VIII-VII.században a legtöbbet emlegetett nép volt. Az olaszok szerencséjére az egyik részrőlbizonytalanság uralkodik, a másik részről adott annaklehetősége, hogy az etruszk nép sajátos vonásait

megismerhessük, s mindezt a megtalált tombák(kripták), gazdag temetkezési helyek teszik lehetővéOlaszországban szerteszét: Közép-Itáliában, Lazióban,Emiliában. Elég lenne csak arra gondolni, hogy miminden leletet találtak a Pó folyó deltájánakhomokiszapja alatt, a ferrarai járásban ott, ahol azókori Spina város emelkedett. Rájöhetünk enépcivilizációjának magas fokára, amelynek aztánrejtélyesen nyoma veszett azután, hogy a rómaiakfennhatósága alá került. A X. században a letelepedésre kiválasztott területróluk kapta az Etrúria nevet, a latinok tuscinak hívtákaz etruszkokat, a görögök tirréneknek nevezték őket.Úgy tűnik, hogy önmagukat pedig rasenának (=emberek) hívták. Az itt élőket maguk alá hajtva nagygyorsasággal kiterjesztették hegemóniájukatUmbriára, Lazio egy részére s létrehozták az alábbitelepülésközpontokat: Volterra, Populonia, Vetulonia,Veio, Cere, Cortona, Arezzo, Perugia, amelyekérzékenyen reagáltak minden fejlődésre. Innenindultak el a kereskedelmi kapcsolataik s északra ésdélre jobban kiterjesztették hatalmukat, mégpedigolyannyira, hogy már a VII. században sikerültszámos és virágzó kolóniát alapítaniuk a Pó-síkságonés Campaniában is. Annyira, hogy ebben azidőszakban olyan erős volt a befolyásuk az egészfélszigeten a Pótól Seléig; hogy olyan egységes,befolyásuk alatt álló terület – ellentétben a szétszórtgörög-karthágói településekkel –, hogy soha máskornem volt ilyen közel a félsziget egyesítése, mintakkor. De ennek a szélesen kiterjedő föderációnaknem volt elég ereje ahhoz, hogy ellen tudjon állni ahelyi autonóm törekvéseknek, amelyek már az V.században jelentkeztek. Az etruszk politikairendszeren belül hiányoztak az egységes kötöttségek,a görög polisz rendszerhez hasonló berendezkedés.Más részről pedig az etruszk városállamok teljesenelkülönültek az italicus népektől, így nem tudtak velükegybeolvadni. Ez volt az oka annak, hogy le kellettmondaniuk a görögök és a föníciaiak nyomására Dél-Itália hegemóniájáért folytatott küzdelemről. Hasonlóeredményre jutottak Észak-Itáliában a gall és rómaiterjeszkedés következtében is. Így az etruszkok határai lassanként összezsugorodtakolyannyira, hogy 264-ben a rómaiak terjeszkedésükfolyamán végleg megfosztották őket a szabadságuktólés autonómiájuktól, akik az etruszk civilizációtól sokmindent átvettek. Amikor az etruszkok elértek Itália földjére, márakkor elég fejlett civilizációval rendelkeztek, amelykülönösen szembetűnő volt a földműveléstechni-kájukban, a lápos területek termőfölddé téte-lében és az öntözésben. Ismerjük a gazdaságot, amelyre az etrusz-kok alapították hatalmukat és gazdagságukat,amelyeknek három alappillére: a virágzó ter-mékeny földművelés, a tengeri domínium, afémkészletek ellenőrzése. - Földművelés: A búza jelentette a nagyobb ésfontosabb gazdasági erőt; sok bizonyítékunk van azetruszk földművelés termékenységéről.- Tengeri domínium: Az etruszkok által lakotttengerparti területek szétdaraboltak és szigetek által


védettek voltak, természetes menedékhelyekbenbővelkedtek, könnyen elérhetők voltak; ideálisakvoltak hajókikötésre s éppen ezért kedvelték atengerpart menti hajózást, a halászatot és a kiscserekereskedelmet. Tapasztalataiknak köszönhetőenaz etruszkok kimerészkedtek a nyílt tengerremegalapozván az egész Földközi-tenger felettikereskedelmi hatalmukat. Etruszk területeken számosgörög, szárd, észak-afrikai, keleti tárgyakra lehetettbukkanni; s ugyanígy etruszk tárgyakat lehetett találniSzardíniában, Sziciliában, Afrikában,Spanyolországban, Franciaországban, Görögország-ban, Cipruson. Fémkészletek ellenőrzése: Az etruszk területekmélyén – különösen az Elba szigetén (amelynek nevegörögül nem véletlenül aithalosból kialakult Aithalia,ami görögül kormot jelent, amely világosan a fémöntőkohókra utal) – voltak nagy vas-, réz-, ólomlelőhelyek: innen ered a jelentékeny gazdagságuk (azetruszkok az ásványkincseiket kicserélték aranyra,ezüstre, elefántcsontra) és erejük: a vas volt az egyiklegértékesebb ásványkincs az ókorban, amely tápláltaa virágzó fegyvergyártó kézművességet (pajzsok,sisakok, gerelyek, kardok) és különféle használatieszközök készítését (fejszék, kapák, sarlók,háromlábú állványok, mécsesek, edények). Nagyon fejlett volt az iparuk is, amely a fentemlített gazdag vas-, réz- valamint az ezüstkészletüknek volt köszönhető. Éppen ezért rendkívülvirágzó volt a helyi és távoli fémművességük, mint abronzművesség, amelynek alapanyaga a Cassitèridiszigetekről származott (Scilly, DNy-Anglia); azaranyat, ezüstöt keletről vásárolták. Mindezek fényesbizonyítékai az aranyékszerek, játékok, vázák, alegbizarabb bronzfigurák, míves fegyverek, vésettkövek, szobrok, amelyek a világ minden táján amúzeumokban még mai is megcsodálhatók. Arra törekedtek az etruszkok, hogy hűen, reálisanábrázolják a dolgokat, az embereket, az állatokat, azazokra jellemzőket. Ezekre példák a híresbronzdarabok, mint pl. az arezzói Chimera vagy acapitóliumi farkas.

Ez utóbbi a-propójából azalábbiakat kellmegemlíteni: Múlt év no-vemberében egyérdekes cikketolvashattunkAdriano La Re-

gina tollából, aki a Római Régészeti Tulajdon főta-nácsnoka volt, a római La Sapienza Tudo-mányegyetem tanára. Írása a La Repubblica országosnapilapban jelent meg «Róma: a csaló farkas, amelya középkorban „született”» címmel. Ebben a cikkbenaz olvasható, hogy Róma szimbóluma, legendáseredetének emblematikus képviselője, a capitóliumifarkas, az ókori világ egyik főművének tartottremekmű etruszk alkotás, és Vulcának tulajdonították.Az eddigi hivatalos leírásokban az olvashatómindenütt, hogy a Rómába hívott Veio nagy

szobrásza készítette, aki a VI. században a capitóliumiJupiter templomát díszítette és Kr. e. 480-radátumozták. De az is ismert, hogy a farkas szobráhozaz ikreket 1471-ben adták hozzá, kevéssé azután,hogy a Lateranóból a Capitoliumba helyezett IV.Sixtus odaajándékozta a bronzot Rómának. Most viszont megtámadhatatlanul azt bizonyítottákbe, hogy a bronzfarkas sem ókori keletkezésű.Technikai sajátosságok alapján, koherensen aközépkori nagy bronzkultúra körébe sorolható, mígnormális minőségi állapota alapján keletkezése akaroling-kor és a román kori művészet közöttiidőszakra is tehető. 1997-ben a szobor restaurálását Anna MariaCarruba művészettörténész-restaurátorra bízták, aki,hosszú évek óta foglalkozik az ókori bronzszobroktartósításával. Alapos vizsgálatot végzett a bronzöntéstechnikájának meghatározása céljából. E vizsgálatsorán kiderült, hogy a szobrot perzsa viaszbólegyetlen öntéssel készítették. Ez a technika aközépkorra jellemző, amely lehetővé tette a nagybronzszobrok és harangok forrasztás és hibák nélkülikiöntését, amely technika a harangoknak tisztahangokat garantált. Az ókori görög, etruszk, római bronzszobrokkülönböznek a középkoriaktól, amelyeket részletekbenöntöttek és forrasztottak össze. A hagyomány szerintKr. e. VI. századi két görög szobrász, Rhoikos ésTheodoros voltak – Pusaniát idézve - „az elsők, akik abronzot folyékonnyá tették a szobrok öntése céljából”,s ezzel elérték a még pontosabb öntés módját. Ezenújításuk felismerhető - s ez Anna Maria Carrubafelismerésének eredetisége -: mégpedig nem akisplasztikában is ismert öntés találmányában, haneminkább az elkülönített öntött részek forrasztásánakfeltalált technikájában, a keményforrasztásban,amelyet egy másik bronz, mint forrasztó anyagfelhasználásával nyertek. A görög világtól átvett, majd Etruriában ésRómában elterjesztett technika, amely rendkívüliállóképességet biztosít - még a márványét isfölülmúlja (ld. sírfeliratos táblák) - rendkívülienformálható, nagyon finom minőségű merész,márványokból készült alkotásoknál nemesebbkompozíciók formálására ad lehetőséget csökkentveaz öntési folyamat sikertelenségének veszélyét. A középkori öntéstechnika egyszeri öntésemegkívánja a sokkal merevebb formák alkalmazását,térben kevésbé szabadok, a használhatóságszempontjából, az eredményt illetően, kétesek azelőnyök, mint pl. a harangok esetében, s csak aReneszánsz korában érték el a magasabb technikaszintjét, amelynek segítségével az ókoribronzöntéshez hasonló eredményt érhettek el. A capitóliumi farkas furcsa helyet kapott aművészettörténetben: Ha kizárunk néhány XIX.századi tudóst, akik már bizonyítás nélkül gyanítottáka farkas középkori eredetét, ezt a kritikai adalékot aXX sz. legfontosabb eredményének tekinthetjük. Ezköszönhető Emanuel Ltwynak is, aki csak azelvégzett formális elemzések alapján már 1934-benkizárta a szobor etruszk-itáliai művészi jellegét.


A művészettörténeti kritika elsősorban a bronzbólkészült farkas ókori világba való besorolásáraorientálódott, először a nagy-görögországi eredetét,majd római s végül etruszk eredetét bizonyították. AXX. században Giulio Quirino Gigliolival, a veiói Apollófeltárásának lelkesedésében és a szerteágazónazionalizmus hevében a capitóliumi farkas„fenyegetően készen állt az őt dicsőítő népénekvédelmére”, amit Vulca művének tulajdonítottak. Nagyobb egyetértés kísérte Fridrich Matz (1951)feltételezését, aki Kr. e. 480-470 közötti évtizedretette a bronzfarkas keletkezését. Furcsán, ez adátumozás az új adatok megjelenését követően istovább él. 2000-ben a restaurációt követően acapitóliumi múzeumok is tétovázás nélkül ugyanerreaz időre teszik a szobor keletkezését. Anna Maria Carruba viszont megvonta a szobortólaz etruszk művészet főművének címét s keletkezésiidejét a középkorra tette. Ez az új dátumozás széleshorizontot nyújt az újabb etruszk művészettelkapcsolatos tanulmányoknak. Így pl. már könnyebbenérthető néhány stíluskapcsolat, mint a szasszanidszobrászat stílus és forma kereszteződése a VII-VIII.századi román művészetben. *

* Ezen cikk a múltkori számunkban jelent meg olaszul. Azebben a számban olvasható folytatást a következőszámunkban közöljük, amelyben szó van a ferraraiprofesszor Barbujani kutatócsoportjának legújabb kutatásieredményeiről, amelyben a tehenek igazolják az etruszkokkeletről jövetelét.

4.) Folytatjuk

Eredeti olasz nyelvű cikkét fordította © B. Tamás-Tarr Melinda

EGY IZGALMAS KALAND FELJEGYZÉSEI Egy enigma dokumentációja avagy kutatás a

«Madzsari Türki» kapcsánII.

Az alábbiakkal fejeztem be írásom első részét:A Palatics-kódexről, a Balassi-kiadó által kiadottkötetről megtudhatjuk – Sudár Balázs kutatómunkájának eredményeként –, hogy a török költészetés zene a XVI. századi hódoltságban a Palatics-kódexa XVI. századi török hódoltság kulturális életénekpáratlan, igen érdekes emléke. Magyar vagy németszármazású renegát írta 1588-1589-ben. Magyar,német és horvát versek mellett számos török ésperzsa költeményt is tartalmaz: díván- és ásik-verseket, dalszövegeket. A hódoltsági irodalmi ízléskeresztmetszetét adja, a legközvetlenebb hangú ásik-versektől a legmívesebb gázelekig és udvarló-versekigbezárólag.A muszlim és a keresztény kultúra közötti kapcsolatotmutatja be: hét nyelven íródott - törökül, perzsául,arabul, latinul, horvátul, németül és magyarul. Mit tudhatunk még meg a Palatics-kódexből? A szövegek sokféle témával foglalkoznak: találunkközöttük Luther-zsoltárokat, magyar karácsonyiéneket, török verseket és dalszövegeket, dekörömvágási babonákat, asztrológiai feljegyzéseket,

török-perzsa társalgási zsebkönyvet, sőt Korán-kommentárokat is. A török versgyűjtemények alapjána kézirat keletkezési ideje és helye is nagyvalószínűséggel meghatározható: a hódoltságbanállította össze egy valószínűleg magyar származásúrenegát 1855/89-ben. A három nagy csoportba -muszlim klasszikus költészet, török énekmondás,klasszikus dalszövegek - sorolható versek az oszmánköltészet teljes keresztmetszetét adják, s aztbizonyítják, hogy az oszmán-török kultúra még ahatárvidék mostoha körülményei között is virágzott. Eversek éppen azt a közeget villantják fel, amelyetjeles költőnk - s egyben első törökös műfordítónk -,Balassi Bálint is jól ismert. Az antológia háttereként ahódoltsági török művelődés, az oszmán zene- ésirodalomtörténet vázlatos ismertetése szolgál.

Sudár Balázs munkája eredményeként az ásik- ésdíván-versekről, az ásik költészet zenéjéről azalábbiakat tudhatjuk meg:

Az ásik-költészet

A török énekmondókat ásiknak nevezzük.Művészetük alapvetően szóbeli, éneküket hangszerrel- kopuzzal, csögürrel - kísérik. A 16. század elejétőlszaporodó lejegyzések már teljesen kiforrott, letisztultstílust tárnak elénk, amely csekély változásokkalnapjainkban is él. Az ásik-költészet eredete kettős:egyrészt nyelvileg, zeneileg a törökök hagyományos,iszlám előtti kultúrájának örököse. A versek mindigszótagszámlálóak, szerkezetük kötött: ún. kosma-formában íródtak. Másrészt - ezzel szemben - atartalom, a megfogalmazás erősen kötődik a perzsaszerelmi és misztikus költészethez. Számos fordulat,kép az eredeti perzsa mű tükörfordítása. Az ásikok egy sajátos török vallási irányzat - azanatóliai nomádok körében népszerű alevi-bektasi hits az ebből fejlődött bektasi dervisrend - szertartásizenészei, himnuszköltői. Mivel a janicsárok - ha csakformálisan is - a bektasi rend kötelékébe tartoztak, azásikok megjelentek a harctereken is. Az ásik-költészetet jól ismerték és széles körben művelték aHódoltságban. Egyfelől azért, mert a végeken, akatonaság körében mindig népszerűek voltak azénekmondók; másfelől az itt megtelepedő bektasidervisek gondoskodtak a terjesztéséről. Leghíresebbközpontjuk Gül Baba budai rendháza volt, de álltakkolostoraik Egerben, Fehérváron, Lippán is. A hódoltsági ásikokról számos keresztény útleírás,főúri levél vagy muszlim krónika emlékezik meg.Jelenlétükről beszédesen tanúskodnak a verseiketmegőrző török kéziratok (pl. a Palatics-kódex). Sokukneve csupán hódoltsági forrásokban bukkan fel, talánhelybeliek lehettek. Egyikük, Kul Pírí egy Tata alattelesett török vitéz, Deli Bajazid halálát siratta meg.Másikuk - Ramazán - Buda szépségét Bagdadéhozhasonlította. Karadzsaoglan Pétervárad kifosztásárólénekelt, Temesvárli Gázi Ásik Haszán pedig ahódoltsági területek elvesztése felett kesergett. A helyi költők mellett számosan csak rövid időre, egy-egy hadjárat erejéig tartózkodtak itt. Gevheri, az


egyik legjelesebb 17. századi ásik egy egri agátsiratott el. Kortársa, Ásik Ömer újabb Moháccsalfenyegette a "német királyt". Üszküdári Érsekújvárbevételéről énekelt, Kul Musztafa a Duna véreshullámai felett elmélkedett. A hadjáratról hadjáratravonuló költők, s persze a vándorló dervisekbiztosították az irodalmi ismeretek cseréjét abirodalom távoli részei között. Nem meglepő, hogyszámos olyan ásik műve is ismert volt itt, aki sosemjárt a Hódoltságban. A 14. századi Kajguszuz Abdálénekeit nyilván a bektasi dervisek hozták magukkal.Ásik Kerem pedig a török széphistóriák (hikáje)világából csöppent a Hódoltságba. Kereméhezhasonló szerelmi történet talán nálunk is termett, aKaradzsaoglan és Iszmigán Szultán.

Díván-irodalom

A díván-költészet az időmértékes (aruz) verseléstalapul vevő arab-perzsa irodalom hatása alattfejlődött. A török nyelv azonban kevéssé alkalmas ametrumok pontos betartására, s ez komoly fejtöréstokozott a költőknek: hol a nyelv, hol a verslábszenvedett csorbát. A megoldást az irodalmi nyelvmegváltozása hozta: fokozatosan feltöltődött arab ésperzsa szavak sokaságával, amelyek segítségével márbetartható volt az időmérték. E nyelvet - az oszmánlit- csak a kulturális elit használta, az egyszerű emberekmeg sem értették. A nyelv "eloszmánosodása" a 18-19. században tetőződött. Az oszmánli nyelv mint rétegnyelv a birodalomminden részébe eljutott, így a Hódoltságban is jólismerték. Ezt használták a hivatalnokok és a vallásiemberek, ezt tanították a medreszékben, stermészetesen e nyelven született minden elismertirodalmi alkotás. A díván-költészet alapeleme a bejt, ebből épül fel alegtöbb versforma: a gazel, a kaszíde, a mesznevi.Csekély számban léteztek nem bejten alapuló formákis, pl. a murabbá, a muhammesz. A verseket vagy aszerzők szerint rendezték kötetekbe (díván), vagyantológiákká (medzsmua) szerkesztették. A díván-költészetet jól ismerték a Hódoltságban.Közkézen forogtak a nagy elődök (Nizámi, Szádi,Ahmedi) és a kortárs költők (Fuzúli, Hataji, Záti,Reváni, Muhibbi, azaz Nagy Szulejmán) munkái. Többhelyi költőről is tudunk. Vüdzsudi Mehmed Budaszépségeit énekelte meg, Hiszáli pedig Gül Babáraemlékezett. Pesten nőtt fel a dervis Lámekáni, BudánMíri. Száji Szigetváron kádiskodott. Tasli-dzsali Jahjabég Szulejmán összes hadjáratát végigharcolta, aHódoltságban igen népszerű munkáit zvorniki birtokánírta. Evlia Cselebi szerint a 17. század közepéneklegjelesebb budai költői Gázi Cselebi, Názi Cselebi ésSzámi Cselebi voltak. A díván-költészet másik ágát az elbeszélőköltemények, verses regények (mesznevi) alkotják. Aműfaj nagy klasszikusait a Hódoltságban is forgatták:Mevlána Mesznevijét vagy Firdauszi Sahnáméját.Fuzuli Ópium és bor című munkájának parafrázisát II.Gázi Girej krími kán éppen Pécsen teleltében

készítette el (Kávé és Bor), bár az azóta elveszett műaligha lehetett itt közismert. A kimondottan a hadi eseményeket tárgyalómesznevik neve: gazavatnáme. Jónéhányuk témáját ahódoltsági háborúk szolgáltatták: Buda, Esztergom,Siklós, Győr, Kanizsa bevétele. Legtöbbet talánSzigetvár ostromáról írtak. Jóllehet a szerzők egyrésze maga is részt vett a hadjáratokban, munkáikatazonban már nem itt készítették. Ezért érdekes agörösgáli hősökről szóló mesznevi, melyet állítólag ahelybéli kádi szerzett, s amely Pecsevi krónikájábanfennmaradt. Neve alapján hódoltsági lehetett az aGyulevi (gyulai) is, aki Gyula bevételét verselte meg. A díván-irodalom prózai alkotásai közül elsősorban atörténeti munkák foglalkoznak a Hódoltsággal. Javarészük az Oszmán-ház történetét dolgozza fel (Nesri,Szádeddin, Lutfi Pasa). Ezek folytatásának tekinthetőa pécsi születésű Ibrahim Pecsevi Istvánffyt és Heltaitis felhasználó krónikája, s Kjátib Cselebi műve is.Születtek egy-egy uralkodó dicsőségét megörökítőalkotások, ezek közül elsősorban aSzulejmánnámékban akadunk hazai vonatkozásokra(Dzselálzáde). Néhányuk csupán egy-egy hadjáratotbeszél el, ilyen például Kemálpasazáde Mohács-náméja, amelynek egyik másolatát Ibrahim bin Alikészítette Szolnokon 1575-ben. (E kötet a hódoltságiminiatúrafestészet egyetlen emléke is.) Kimondottanhelyi eseményeket beszélnek el a Szokollu Musztafaés Tirjáki Haszán budai pasákról szóló krónikák.Kuriózumnak számít a Tárih-i Üngürüsz(Magyarország története), amelyet egy magyarszármazású renegát, Terdzsümán Mahmud írt. A díván-prózához sorolandók az útleírások, atudományos, vallási és misztikus értekezések. Azútleírások legjelentősebbje Evlia CselebiSzejáhatnámeja, amely a hódoltságiművelődéstörténet egyik legfontosabb forrása.Kevésbé fontos Behrám Dimiski szűkszavú értekezésea 17. század végéről. Tudományos és vallási munkákminden medreszében előfordultak. Ránk maradt egytankönyv, amely Korán-magyarázatot, jogot, verstanttartalmaz. A medreszék oktatói (hodzsa) azonbannéha maguk is tollat fogtak. Ömer Efendi, az egyikbudai iskolamester jogi könyvet írt, Ibrahim budai jogivéleményei (mufti fetva) kötetekre rúgnak. Ali DedeSzulejmán türbéjének őreként írogatta misztikusértekezéseit, Ahmed Dede pedig a pécsi mevlevikolostorban dolgozott. A 15. századi török misztikus,Ahmed Bídzsán értekezése magyarul is hozzáférhetővolt: Bethlen Gábor török deákja, Házi Jánosfordította magyarra, és 1626-ban Kassán ki isnyomtatta.

Az ásik-költészet zenéje

A török énekmondás, az ásik-költészet a végeken ésaz alevi-bektasi hitű társadalmi csoportok körébenvirágzott a 16-17. században. A verseket mindigénekelve, hangszerkísérettel adták elő. A dallamokáltalában egyszerűek, csupán egy-két zeneigondolatot vetnek fel. Jellemzők az ismétlések,gyakori a recitálás. A cél a szöveg érthetősége, a


dallamnak alkalmazkodnia kell ehhez. Ugyanakkor aritmus - melynek állandóságát a kísérő hangszerbiztosítja - sohasem vész el, legfeljebb elhalkul,háttérbe szorul. Abban a szerencsés helyzetbenvagyunk, hogy a már említett Ali Ufki révén kb.kétszáz 17. századi ásik-dallamot ismerünk. Az a tény,hogy közülük jónéhány ma is közszájon forog, az ásik-dallamok szívósságát, időtállóságát mutatja, s talánfeljogosít arra is, hogy az ismertetett előadóigyakorlatot a múltban is érvényesnek tekintsük. Bár a Hódoltság ásik-költészetét jól ismerjük,viszonylag kevés a konkrét zenei emlék. Mindösszehárom olyan, dallammal együtt lejegyzett versrőltudunk - kettő Karadzsaoglan, egy Temesvárli GáziÁsik Haszán műve - amelyek feltehetőleg hazánkbanis elhangzottak. Egy hódoltsági bektasi verseket őrzőkéziratban pedig, ha dallamokra nem is, de legalábbhangnem-jelölésekre (makám) bukkanunk. Közvetveszámos forrás emlékezik meg az ásikokról. A mohácsicsata előestéjén vagy Esztergom 1594-es ostromakorkopuz, tanbur, sestár, csögür kísérettel vitéziénekeket énekeltek, az oguzok tetteire emlékeztek akatonák. A végvidéki magyarok számos "törökkobzost" fogtak el, s Zrínyi is török kobzost említ aSzigeti veszedelemben. Egy helyi ásik - Mihaloglu - ígyénekel: "Ha a kopuz húrjait behangolják, a bégekjókedvre derülnek." Mit kell tudnunk a török irodalom hatásról?A törökök és a magyarok között szövődött kulturáliskapcsolatok elsősorban anyagi természetűek, azirodalom területén jelenleg alig mutathatók ki. Jelképértékű, hogy Balassi Bálint kitűnően ismerte a hódítókköltészetét. Két éneke ásik-vers hatására született (Ezvilág sem..., Minap mulatni mentemben...), azokeredeti dallamára. Egy harmadik, igen szabadfordításának török forrása felismerhetetlen (Kegyesvidám szemű). "Valahány török bejt, kit magyarrafordítottak" cím alatt - a díván-költészet körébetartozó - török bejteket, s azok átértelmezettfordításait gyűjtötte egybe. Balassi művein kívülcsupán néhány vers utal török eredetre: egy ásik-formában, de magyarul írt vers (Fekete szeműszemüdükű), egy kétnyelvű murabbá (Én nembántom...), s néhány, eddig meg nem határozotteredetű Török nóta. Könnyen elképzelhető azonban,hogy a magyar szerelmi költészet számos motívumamögött török előkép lappang.

KI SUDÁR BALÁZS?

Sudár Balázs (1972)Budapesten született. A Teleki Blanka Gimná-ziumban érettségizett 1990-ben. Egyetemi diplomáját azELTE Bölcsészkarán szereztetörök–történelem szakon.

Dolgozott az MTA Könyvtárának KeletiGyűjteményében, az ELTE Török Filológiai Tanszékén2003-ig ugyanitt tanársegédként, egyidejűleg adoktori képzésben is részt vett. PhD-disszertációját2004-ben védte meg A Palatics-kódex törökversgyűjteményei és a hódoltsági művelődéstörténet

címmel. 2003 őszétől az MTA TörténettudományiIntézetének¹ munkatársa. Kutatási területei: a törökáşik-költészet, a klasszikus iszlám zeneelmélet, ahódoltsági területek művelődéstörténete, főként abektasi dervisrend kultúraközvetítő szerepe, valaminta közép-ázsiai hangszerek története. Több könyvszerzője és társszerzője; számtalan tanulmánya ésműfordítása jelent meg az utóbbi években. Zenei tanulmányait az Óbudai Népzenei Iskolábankezdte, Kobzos Kiss Tamás koboz tanszakán. UgyanittErdal Şalıkoğlu isztambuli vendégtanár egy éves szaz-kurzusán is részt vett. Később, isztambuli kutatóutakalkalmával főként Yusuf Benli török mestermagánóráit látogatta, ahol a török zeneelméletet és aszaz (bağlama) játékmódját tanulmányozta. 1990-ben Kobzos Kiss Tamás tanítványaként kerülta Musica Historica Együttesbe, amellyel azóta isrendszeresen fellép (ének, koboz, baglama, lafta,mandolin, ütőhangszerek), elsősorban magyar ésközép-európai régizenét játszanak. 1997-benkimondottan a régi török zene előadása céljábólalapította meg a Canlar zenekart. Alkalmiközreműködőként más formációkban is megfordult. A muzsikáláson kívül az 1993-ban Szentbékkállánszínre vitt Aucasin és Nicolete c., középkori franciavásári komédia rendezése, valamint több hangszerrekonstrukciója és elkészítése is az ő nevéhez fűződik.

¹ http://www.tti.hu/

Sudár Balázs publikációi, tanulmányai:

Ágoston Gábor – Sudár Balázs: GÜL BABA ÉS AMAGYARORSZÁGI BEKTASI DERVISEK: http://terebess.hu/keletkultinfo/gul.htmlPalatics-kódex: http://www.google.com/search?sourceid=navclient&hl=hu&ie=UTF-8&oe=UTF-8&q=Palatics%2Dk%C3%B3dex

Felhasznált irodalom:

Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1523-1699), Encyclopedia Humana Hungarica 05. (http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/) A hódoltság török irodalma (http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index12.html#a2)Fénykép és szöveg: Musica Historica (http://www.musicahistorica.hu/tagok.html)

A cikk forrása: Az «Osservatorio Letterario» online magyarnyelvű melléklete (2006. november 28.): http://www.osservatorioletterario.net/madzsariturki.pdf

Visszhang:http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2274

1) Vége

B. Tamás-Tarr Melinda


EXKLUZÍV:

ÉLET ÉS EGÉSZSÉG, ORVOS ÉS BETEG, JOG ÉSERKÖLCS, AZ EMBERI MÉLTÓSÁG FOGALOMSZFÉRÁJÁBAN (Az orvoslási jog vázlata)

BEVEZETÉS

Ezen elmélkedés egy olyan multifaktoriálisproblematikát kíván feltárni, amelynekközéppontjában az ember áll. Megkíséreli egyeskevésbé ismert és megoldásra váró elméleti ésgyakorlati kérdéseket általános érdeklődési körbehozni, sőt megvilágítani. Megvilágítás alatt nemprobléma-megoldó magyarázatot értek, hanemegyrészt a problematika valós létét, másrészt annakegyes helyeken félhomályba burkolózó, azaz tisztánnem látható, más helyeken élesen elhatárolódó(világos és sötét) fény és árnyék módon megjelenőrészének bemutatására irányuló kísérletet.

Tulajdonképpen az emberi létezés alapjairól van szóezen elmélkedés gondolatkörében.

Az ember, de nem az elő s csupán fizikai létező,hanem az a ,,valaki" - a ,,valamivel" szemben -, akiegyéni tulajdonságok hordozója, s akinekméltósága saját ember voltának, valamintképességének, tulajdonságai összességének, abbóleredő tudata, hogy Isten a saját képmásárateremtette, miért is mint személy, a teremtésbenegyedülálló helyet foglal el. Az ember, aki (ezért)személy. Ember, személy, egyén egyértelműfogalmak, éppen ezért bármelyik fogalmatalkalmazzuk az emberkép alkotáskor, az ember amaga empíria felettiségében jelenik meg.

Az embernek Isten által saját képmásárateremtettségének ténye (igen: ténye és nemfeltételezettsége, vagy igaznak elfogadása, esetlegvalószínűsítése) nem áll ellentétben Darwinnak ,,A fajok eredete" című művében kifejtettekkel.Ezt a megállapítást támasztja alá Kellermayer Miklósegyetemi tanár sejtélettan-kutató «Darwinfelfedezése és megkísértettsége" címűtanulmányában.

Bármi erőtlen, esetleg ügyetlen kommentáláshelyett idézem Kellermayer professzor hivatkozottművének éppen itt szükséges és eme kérdésselfoglalkozó szövegét:

,,Darwin eredeti művének, a darwinizmushivatkozási alapjának áttanulmányozása során alegszembetűnőbb és egyben legmegdöbbentőbbellentmondás, hogy az evolution (evolúció =fejlődés) szó egyáltalán nincs benne ebben a műben.Még említésre sem kerül... kutatása során Darwinugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy azélőlények nem eredetüktől fogva olyanok, mintamilyenek az észlelés idején. A nyilvánvalóváltozatosság Darwin szerint arra utal, hogyvalamennyi élőlény egy közös őstől származik. Aközös ős leírásánál Darwin kimondatlanul az első élősejtre, a minden élő sejt közös ősére utal... Darwinóriási felfedezésének lényeges eleme még atökéletességre törekvés eleve ,,bekódoltságának"felismerése és kifejtése.

Ugyanis egyetlen őssejtből a Földön fellelhetőélőlények megszámlálhatatlan sokasága csak úgyjöhetett létre, ha a tökéletesedés felé irányultság elevebe volt kódolva az első sejtbe is, és az utána jövőminden leszármazottjába is... Darwin ezt a folyamatot,vagyis a Föld élőlényekkel való csodálatosbenépesítését az első őssejtből, az 1859-ben kiadott,eredeti művében nem nevezte evolúciónak... Az 1859-es első kiadás XIV. (utolsó) fejezetében egy mondatösszegezi Darwin felfedezését. Érdemes ezen ezt amondatot szó szerint idézni: ,,The whole history of the world, as at present,known, although of a length quite incomprehensibleby us will hereafter be recognised as a mere fragmentof time, compared with the first creature, theprogenitor of innumerable extinct and livingdescendants, was created." Azaz:,,Az egész világ története, ahogy ez ma tudott, bárhossza számunkra meglehetősen felfoghatatlan, csakegy töredéke annak az időnek ami valóban eltelt azelső élő teremtménytől, attól, amikor amegszámlálhatatlan kihalt és ma élő leszármazottközös őse teremtetett." ... Darwin az egyetlenőssejtnek eredetét a soha meg nem ismerhetőrégióba helyezte, sőt egyértelműen teremtettnekdeklarálta.» (Jel: - XI.evf. 6. szám 165-167. lap -) A létezésében egyedülálló helyet elfoglalóembernek - mint személynek - a méltósága alényegében rejlő és az életével együttjáró, tőleelválaszthatatlan tulajdonsága, mint az élő ésértelemmel rendelkező mivolta. Az eddig rögzítettekből következik, hogy aproblematika emberközpontúsága megkívánja, hogyazt konfokális látásmóddal szemlélve, azerkölcsfilozófia szempontjából is vizsgálat tárgyávátegyük. Vizsgálódásunk során minden területre kiterjedőtudományos - vallástudományi, politikai, gazdasági,szociális, kulturális, s nem utolsó sorban erkölcsi ésjogi dimenziók állítják elénk a saját optikájukat. Ígyválik vizsgálodásunk is multifokálissá. A problematika három - egymással szorosanösszefüggő és kölcsönhatáson álló - szakaszra -illetőleg alternatív, azaz egy másik megengedettmeghatározással viszonyítva - osztható, melyek akövetkezők:

- az ember eredetében gyökerezőenegyedülálló helye az általunk csak szerényenbecsülhető, de valójában ismeretlen idők óta létezővilágegyetemben, - annak erkölcsfilozófiaiszempontból az embernek Istenhez való viszonyát -,

- az ember életében, létében, egészségesállapotában, s azzal szoros összefüggésbenbekövetkezhető - jobbára fejlődő tendenciájú -változások, - amely az embernek önmagához valóviszonyát -,- az ember életének, életkörülményeinek ésegészségi állapotának mind nemzetközi svilágpolitikai, mind egy-egy államon belül országosszinten politikai tényezőként való megjelenése, -amely pedig az embernek embertársaihoz valóviszonyát jelenti.


A problematika eme három szakaszánakösszefüggése azt kívánná meg, hogy az államokbanegyütt élő emberek természeti, gazdasági, vallási,erkölcsi és jogi szükségletei összeillesztessenek,érdekeik hozassanak összhangba, érdekellentéteikhozassanak közös nevezőre, ugyanakkor az egyesállamokban az emberi élet igényei és érdekviszonyaiaz adott államban meglevő szüksegleteknekmegfelelően módosítassanak. Ez pedig az igaz ismeretek rendszerénekmegvalósítását kívánja meg. Ezen megvalósításnakviszont tudományos alapokon kell nyugodnia. A tudományos megismerésnek pedig háromirányúnak kell lennie, mégpedig:

- a tényeket - bárminemű kritikai állasfoglalásnélkül - meg kell ismerni,

- a tényeket - ugyanakkor - bizonyosmeghatározott szempontból kell megismerni, és

- törvényszerűségek feltárása illetvetörvények megállapítása, amelyekhez viszont márszükséges mind a tények leírása, mind pedig azoknakbírálata. A tényekkel összefüggésben még ki kellemelnünk, hogy vannak

- a természeti tények, amelyeket kénytelenekvagyunk elfogadni olyanokként, mint amilyenek, samelyekben nem változtathatunk, nemmagyarázhatunk különféle módon, sőt nem isalakíthatjuk, mert nem tőlünk függnek, és - a történeti tények, amelyek az emberimagatartástól függnek, miért is azok bírálhatók,magyarázhatók, sőt az ember egyéni akarata szerintváltoztathatók is. A természeti tényeket vizsgálni lehet, sőt kell is, deazok egy része ismeretének hiánya nem járhat azemberre súlyos hatással. A történeti tények felismerésében elkövetett hibaazonban súlyos következményeket vonhat maga után. [...]

A TEST ÉS LÉLEK ORVOSA

Noha nagyon is tudatában vagyok annak, hogyezen alcím alatt írottak olvasásakor az általammindenkor végtelenül tisztelt - a tudományokrendkívüli magaslatain megérdemelten lakozókiválóságok közül sokan, lekicsinylően, szájukatgúnyosan elhúzva, sőt fejüket rosszallóan csóválva,szigorúan összehúzzák szemöldöküket - mondván: miköze mindezeknek a joghoz -, e sorok szerzőjét neméppen kedvező jelzőkkel illetik, mégis leírom, hogy azorvoslási jog - orvosi jog -, a betegségekből eredőemberi problémákat nemcsak az ember alkottatörvények optikájából kell szemlélni, hanem az istenitörvények mikénti megítélése szempontjából is. AzonLétező Erők parancs-szférájából is, Aki által - mégDarwin szerint is az első közös őssejt mint - a márkihalt és ma is élő leszármazottak közös őse ,,teremtetett".

A betegségnek az emberben való megjelenéserémületet kelt, sőt nagyon sokszor testi szenvedést isokoz. Ezért a lelki és testi szenvedést okozó betegség

az ember legsúlyosabb megpróbáltatásai közétartozik.

Az ember a betegségben - különösen ha az súlyosés/vagy hosszadalmas - elmélkedővé lesz, kutatnikezdi betegsége okát, s nemegyszer rájön arra, hogybetegsége valami módon kapcsolatban áll bűnnel, sőta betegsége egyenesen a bűn következménye.

Azt is eredményezi azonban a betegség, hogy azember keresni kezdi elméjében Istent. Eszébe jut,hogy gyermekkorában tanult Róla és az Ő fiáról, akibetegeket is meggyógyított.

Valóban, Krisztus mindig együttérzett a szenvedő,beteg emberekkel. Számos beteget meggyógyított, denem csak a beteg testeket akarta gyógyítani, hanemazért jött közénk, hogy az ember testét és lelkétegyaránt gyógyítsa.

Ő az az orvos, aki minden beteget közel engedettmagához, aki megengedte, hogy a Tőle gyógyulástremélők megérintsék, s Ő az az orvos, aki ma is föléhajol minden betegnek, s akire a betegnek szükségevan, hogy meggyógyuljon.

Korunk orvosa is hajoljon a beteg fölé, ha a betegszólítja, s ha kéri, hogy hívjon hozzá papot, teljesítsekérését. Mert a betegségnek gyakran az azeredménye, hogy a beteg keresi Istent, hogyvisszatérjen hozzá, s mivel a betegség sokszormegsejteti a halált is, a beteg kérésére az orvos tegyelehetővé, hogy a lelket meggyógyítsa.

MIT ÜZEN A SZENT KORONA? Bizonyára csodálkozott a kedves olvasó e fejezetcímét olvasván, s mindjárt meg is fogant a kérdés,hogy mi köze az orvoslásnak a Szent Koronához, avagya Szent Koronának az orvosláshoz?A kérdést hallván ezt ajánlhatom a kérdésfeltevőjének, hogy mielőbb menjen el a Parlamentbe, svegye szemügyre a Szent Koronát. Miért? ... ... Ha alapos vizsgálódást folytatunk, láthatjuk, hogy aSzent Korona több mint egyszerű koronázási jelvény.Ám nem mondható történelmi emléknek, sőtművészettörténeti emléknek sem. Bár mívességét, sminden térre kiterjedő gazdagsága bármelyiknekminősíthetné, mégis érezzük, hogy nem erről azanyagiasságról van szó. Látván, más szférák zenéjecsendül fel lelkünkben, s úgy érezzük, hogy misztikustörténelmi múltunk üzen.De nemcsak üzen, hanem megmagyarázhatatlanjelenség, mivel ezzel kinyilvánítja, hogy miért létezik aharmadik évezredben is a magyarság. Tanúságtevő, deegyben jövőnk misztériumának tárháza is.A korona "broncs" részének elején Jézus Krisztus,az emberré lett fiú Isten képe alatt jobb oldalonMihály, bal oldalon Gábriel arkangyal. CsomorLajos szerint ők az isteni hírnök.1

Mihály mellett Szent György, a katonákvédőszentje, Gábriel mellett pedig Szent Demeter,az országvédő katona szent. Csomor Lajos szerint akét szentnek a király honvédő feladata betöltésébenvaló segítése a szerepe. E szentek mögött kétorvos, mégpedig balról Szent Damján, jobbrólSzent Kozma képe van.2


Kik is voltak ők?Ők a keleti egyház két nagy szentje, akik

ikertestvérek voltak, de akikről kevés adat állrendelkezésre. Az első hiteles tanúságot Círus várospüspökétől, Teodoretosztól kapjuk, aki az ötödikszázad közepén így emlékezik meg a két szentről, minta hit jeles bajnokairól és csodálatraméltó vértanúkról.

Szenvedéstörténetüket elbeszélő legenda szerintArábiában születtek. Nagy érdeklődést tanúsítottaka tudományok, különösképpen az orvoslástudománya iránt. Ezen különös érdeklődésüktőlhajtva, elhagyván szülőföldjüket, Szíriába mentektanulni. Tanulmányaik befejeztével Kilikiába mentek,s Égé városában telepedtek le. Itt keresztények isvoltak, így nemcsak orvosai, hanem apostolai islettek a városnak.Ők azonban nemcsak orvosok, hanem keresztényorvosok voltak. Az emberek különösen azértszerették meg, mert a gyógyításért soha nemfogadtak el pénzt, sőt a gyógyszerekért sem.Jóságuk és prédikálásuk hatására nagyon sokanmegtértek. Ezért, amikor a Diocletianus-féle üldözés akeleti egyházhoz is elért, Eisías helytartó elsőként őket,az apostol-orvosokat állította bíróság elé. Mivel nemtudták rákényszeríteni hitük megtagadására,különféle módokon próbálták őket megölni. Előszörmegkötözve a tengerbe dobták őket. A kötelékekazonban feloldódtak, s kiúszhattak a partra. Eztkövetően máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nemérték őket. Majd nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszőknem találták őket el. Végül is karddal ölték megmindkettőt.Vértanúságuk a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban következett be, s első templomuk a sírjuk föléépült.Tiszteletük tehát először vértanúságuk helyén, Círusvárosában, majd Juszticiánusz császár hatására ― akia súlyos betegségéből való meggyógyulását a szentorvosoknak köszönhette ―, a birodalom egész keletifelében elterjedt. Első római templomukat IV. Félixpápa (525-530) építtette a Fórumon. Ünnepük a VII.században került a liturgikus könyvekbe, feltehetőenezen bazilika felszentelése napjára, szeptember 27-re.Páli Szent Vince ünnepe miatt azonban egy nappalkorábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A rómaikánonban felsorolt szentek sorát ők zárták.Konstantinápolyi bazilikájuk zarándokhellyé vált, s az akülönös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikábanaludtak, mert így tapasztalták, hogy álmukban eljönhozzájuk a két szent orvos és vagy meggyógyítja őket,vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak,amelynek következtében később valóbanmeggyógyulnak. Ezekről a gyógyulásokról a hatodikszázadig visszamenő feljegyzések tanúskodnak.Moravcsik Gyula szerint mindketten az önzetlen égitudomány képviselői. Bálint Sándor szerint pedigfeladatuk a magyar király egészségének védelme.3

A Szent Korona előbb a királyi hatalomnak, majdkésőbb az egész magyar államiságnak szimbóluma lett.A Szent Korona-tan szerint pedig az államhatalom anemzettől ered, mely azt a Szent Koronával valókoronázás útján osztja meg a királlyal. Tehát a királyés a nemzet együtt teszik ki a Szent Koronát. A király a

Szent Korona feje, az állampolgárok annak tagjai, azállamterület a Szent Korona országa, az államjavak aSzent Korona javai.

Mit üzen tehát a Szent Korona? Azt, hogy azabroncsán lévő két orvos-szent védelmezi a fejének, svalamennyi tagjának - az állampolgároknak - azegészségét, következésképp az egész ország népénekegészségét úgy kell védeniük az orvosoknak, mint akét orvos-szent védte az emberek egészségét, s ahogygyógyította őket. A Szent Korona tehát maiaktualitással is üzen az orvosoknak.____________________________1, 2, 3 Csomor Lajos: Szent István koronája nyomában.Panoráma, 1987. 14. lap

Forrás: Dr. Tarr György: Élet, egészség, orvos és beteg, jogés erkölcs, az emberi méltóság fogalom szférájában, Püski2003, Budapest, 256 old.

A fentieket a szerző - aki az «Osservatorio Letterario»felelős főszerkesztő igazgatójának és kiadójának édesapja-hozzájárulásával közöljük.

© Lovag, Vitéz Dr. Tarr György PhD- Veszprém -

BESZÉLGETÉSEK

FOLYTONOS „SZELLEMI SZABADSÁGHARC-BAN” ÉLÜNK Beszélgetés Döbrentei Kornél József Attila díjas költővel

Vátesz az, aki előrelátóan megjósolja népejövőjét. Döbrentei Kornél magyarságunkvátesze. Nemzeti sorskérdéseinkről mártöbbször véleményt formált. Most, rendhagyómódon saját gondolataival szembesítjük aköltőt, arra kérve, fejtse ki bővebben egy-egymagvas gondolatának tartalmát. – „Felséges uram, Szent István király!Elöljáróban biztosítlak, hogy számomra a SzentJobb nem tetemcafat, a Szent Korona nemsvájcisapka – nem abba a kantonba tartozom.Szomorúan közlöm, országodat majdnem annyidarabra szakították, mint te annak idejénKoppány testét. Szándékod szerint azért tetted,hogy egységesítsd a népet, mert csak úgy tudmegmaradni. A trianoni gátlástalan újtrancsírozók célja éppen az ellenkezője volt;azt akarták, hogy a magyarság összetörjön,elvesszen, kihaljon. Jelentem: csonkán,erkölcsi, gazdasági jóvátétel nélkül bár, de mégmegvagyunk” – idézem önt Szent Istvánkirálynak 2004-ben írt nyílt leveléből. Holtartunk most megmaradási küzdelmünkben? – Magyar idő szerint eddig egyet előre léptünk,kettőt hátra, most sajnálatos módon bizonyosrendszeres visszalépések történnek. Ezek erkölcsi ésgazdasági fokon egyaránt érvényesek. Szent Istvánkirályhoz írt levelemben az európai tagozódás fölöttiörömömnek kívántam hangot adni, bár hamarosan


kiderült: az Európai Unió épp azon államocskákkalnem törődik valójában, akiknek szükségük lenne rá,sőt hagyja, hogy az elszakított Magyarország részeinaz úgynevezett gazda-államok a maguk módjánkijátsszák a törvényt. Miközben verik a délvidékimagyarokat mindmáig, széttörték és lepisilték Petőfiszobrát Felvidéken, Erdélyben megosztják amagyarokat, az autonómia ügyét pedig elnyomják.Ezen felül az Európai Unió alkotmányában nemszerepel a keresztény kifejezés, holott Balassi Bálintraépp úgy emlékeztünk, mint aki a kereszténységnevében, védelmében, illetve a szent Istvánigondolat nevében esett el. Mindeközben Európaelpogányosodott, eretnekké vált. Tudniillik akereszténység nem vallási-, hanem morális, tartásbelikérdés. Magyarországon sajnos tapasztalhatjuk, hogy nema szent istváni mű reformja valósul meg, hanemannak épp ellenkezője. Az ország lakosok már aligismerik az állam „védernyő” szerepét, a többévszázados, kemény helytállásra késztető hagyománysokáig megvédett bennünket. Tatárt, törököt,Trianont, az oroszt morálisan még kibírta ez a nép,hiába laktak vagonlakásokban azok a becsületestisztviselők, akik nem esküdtek fel az idegenhatalmakra az első világháború után. Ott laktak aFelvidékről, Erdélyből menekültek, s érdekes módon amagyarság autonómiája is megmaradt. A jelenlegi kormánykoalíció tagjai 1944-repróbálnak visszamutogatni. Összemossák a történelmiÁrpádsávos zászlót a nyilas zászlóval, holott a kettőnem ugyanaz, ezzel riogatnak, melynek történetétrosszul ismerik. Semmibe veszik a népet, csúnyaszóval baleknak, más szóval hülyének néznekbennünket. S miután a média-hatalom 95 százaléka akezükben van, több embert meg tudnak vásárolnihamis tézisek előállítására és értelmezésére. Arendszerváltás illetve a demokrácia bevezetésénekegyetlen komoly haszonélvezője egy nagyon szűkcsoport, amely a hatalma érdekében kisajátítja éstönkreteszi az egész magyar történelmet, az 1100évünket, összes hagyományainkkal együtt odadobja anagy tőkének, s ettől a perctől kezdve jelenpillanatban – beleértve az albánokat is – erkölcsileg,morálisan mi állunk a legrosszabbul. Félek, hogy efolyamatnak korán sincs vége. – Ismét nyílt leveléből idézek: „…Rabszolgatartóvá vált az állam, nem véd meg,ám kiszolgáltat, nem emel fel, de lenyom,kizsákmányol, követel és behajt, nemzedé-kekre érvényes távlatot nem teremt, debiztosítja a vegetáláshoz való lehetőséget.” Ezelég siralmas távlat…– Valóban. Nem vagyok államfilozófus, de ha egyállam az ország megtartását és lakosainak védelméttűzi ki célul, nem lehet egyoldalúan megszüntetni avédelmet. Végülis a magyar állam megszűnőben van,hisz a multinacionális nagytőke vette megMagyarországot. Trianon után a magyar kisvállalkozókés középvállalkozók húzták ki a gazdaságimélypontból Magyarországot. Horthy kormányzó úrazért hozta létre a Vitézi Rendet, hogy fontospozíciókban a valóban nemzeti sorskérdéseket vállaló

és átlátó, gazdaságilag és morálisan támogató rétegjöjjön létre. A jelenlegi vezetés arra használja felhatalmát, hogy még a maradékot is szétverje. Tehátnagyon nehéz helyzetben vagyunk. GyakorlatilagMagyarország már nem állam, mégha formailag van iszászlója, és toldozott-foldozott alkotmánya, attóltartok a jelenlegi hatalom a saját népét tartjaellenségnek. Minden állam saját vasúthálózattal ésenergia-politikával védi az országát. Mi épp eztárusítjuk ki. Megszervezik magukat az írek, a dánok, afinnek, a svédek, mert ez lét-parancs. Mi feladunkmindent. 1919-ről sok mindent olvastam, s a családtagjaimtóltudom: Herczeg Ferenc Tisza István nagy híve volt,mert egyetemes, európai kvalitású politikust látottbenne, aki egyedüliként vallotta, hogy nem szabadbelépni a háborúba. Később meggyilkolták, Károlyitartotta őt legnagyobb ellenfelének. Abban az időbenmég az utcán is tüntetett az értelmiségiek egy része,mert úgy megbolondították őket. Azt kiáltották: Le ahazával, le a hadsereggel, mert minket majdmegvédenek. Úgy ahogy nem védtek meg akkor,most sem védene meg senki. A mai magyar hadsereg olyan szintre süllyedt, minta trianoni leépítés idején, amikor betiltották aműködésüket. Közismert: aki nem tud parancsotteljesíteni, az nem tud kiadni sem. Vagyis, ha mi nemvédjük meg magunkat – ez Szent István, SzentLászló, továbbá az Árpád-házi királyok, s nem utolsósorban Mátyás király alapelmélete –, akkor nem védmeg senki. Jelen pillanatban mindent kiadtunk akezünkből, már a lelkünk is ott van – tisztelet akivételnek –, a kezükben. – Azt hiszem, jelenlegi helyzetünk köszönhetőaz árulóinknak is. „Az árulást, az árulkodástnem toroljuk meg soha, így még aztánanyaföldet, az egy személyes sírhelyet iskiszippantják alólunk. Balek népnek nincshazája... de párja sem. Akadnak országok,amelyek az olajra éhes agresszorokkalszemben felveszik a harcot, de legalább olyankeményen fellépnek a saját véreikből származókollaboránsok ellen is, nincs irgalom, de olyanflegma válasz sem, mint egy pufajkábólelődörmögött ’no és’”.– Vállalom, azóta is ez a véleményem. Csak egypéldát mondok: amikor kizárták Kovács Lehelt ésHantz Pétert, a Bolyai Egyetem két fiatal tanárát,rögtön akadt két másik magyar, aki nem átallottbeállni a helyükre. Másik példa: Kádár János hívta be az oroszokat1956-ban. Ez tény. Hruscsovék pontosan tudták, hogyle kell verni a forradalmat. Sajnos az árulásnak isvannak fokozatai. Ám ha mindig mindenre találunkolyan embereket, akik megvásárolhatók 30ezüstpénzért, akkor nincs kivezető út. Jelenleg otttartunk, ha egy ifjú számon mer kérni bizonyosdolgokat, mert az életére megy a „játék”, azonnalleszélsőjobboldalizzák. Ez megalázó, s ebben bizony a95 százalékos média hatalom képviselői elévülhetetlenbűnöket követtek el. Remélem egyszermegszenvednek érte.


– Most jutottunk el a következő gondolatához:„Félnek mindentől, amely s ami karakteresenmagyar. Minden haladó hagyománytól, melyattól haladó, hogy kitaszított, szent elszántakőrzik, ápolják, viszik a szellemünk a szívünkiránt, merthogy továbbadható.”– Emögött hatalmas koncepciót vélek felfedezni. Nemhiszek az összeesküvési elméletekben, nincs üldözésimániám, de a magyarságot üldözik bizonyosvonatkozásban. Egyszerűen nem érdeke Európánakés/vagy másoknak, hogy ez a nép „összeálljon”.Trianon tulajdonképpen erre vezethető vissza:országunkat széttrancsírozták. Jelenleg a népönazonosság tudatát szüntetik meg. Ha ugyanis egynemzet öntudatát, identitástudatát megszüntetik,bármit megtehetnek vele. Másodrangú emberként„használhatják”, mert a másodrangú állampolgárhamarosan elveszíti önérzetét saját hazájában.Európa kiszemelt szögletében élünk, mindig is komp-ország voltunk, ám most valakik megvásárolták ezt azországot. – Ez ön szerint már tény? – Hogy mennyire mélyen, nem tudom. De amitérzékelek, az nekem elég. Az az érzésem,Magyarország nem a magyaroké! S ebben benne vana magyarság egy részének megtévesztettsége,ostoba, lumpen-elemeinek választása, az egy tállencséért való kiszolgáltatás is. Olyan személyekirányítják ma Magyarországot, akiknek gyökereiidegenek, – s ez nem idegenszívűséget jelent –hanem egyszerűen javarészük az internacionalizmusnevében nőtt fel, s a nemzeti érdekek ellenkormányoznak. Számukra a magyar föld, melyetkihúznak a talpunk alól, üzlet tárgya. Ott a hazájuk,ahol a hasznuk. Ez magyar költőként nekem fáj. Ezértmondom: állj és ne tovább! Mert ebből nagytörténelmi botrány lesz előbb-utóbb. Megérlelődik aszívekben az ellenállás, s nagy baj lesz, csak ezt nemakarják látni, mert gátlástalanok. Irakban is háborúvan, hisz az iraki nép hazája került veszélybe… – Nálunk is háború van! – Folytonos „szellemi szabadságharc” folyik.Miközben akaratlanul alátámasztjuk a demokráciaképletét. Mert hirdethetik, hogy mindenki elmondhatjaa véleményét. Igaz, nem a televízióban, hanem amásodik nyilvánosság előtt… – Ezt követően ellehetetlenítik az embert… – Így van. Nem engednek kapcsolatba lépni egymásik hasonlóan gondolkodó emberrel, fondorlatosmódon atomizálnak bennünket. Ez komoly,stratégiailag kidolgozott, nem lebecsülendőforgatókönyv szerint zajlik. Március 15-e és október23-a is erről szólt. Még a kegyelet sem adatott meg,mert ott verték a tömeget, ahol ötven évvel ezelőttabbahagyták. Gyakorlatilag ehhez kapcsolódik anépegészségügy tönkretétele: hamar halunk meg ésnincs hová fordulnunk. Gyakorlatilag azonmunkálkodnak némelyek, amit a Világbank egyik lapjaírt Nyugaton: kívánatos lenne, ha a magyarságlélekszáma 7 millió alá esne. S miközben ezmegtörténik, betelepítéseket terveznek, üres lakásoksorozata vár valakikre, nem tudom, kikre, de hogynem az erdélyiekre, délvidékiekre, és nem a

felvidékiekre, az biztos. Ezzel a néppel nembecsületesek. Viszont be kell látni, hatalmas pénzeketvesznek fel, s miközben ők jól élnek, belehazudnak azarcunkba. – Mindennapi küzdelmeink Trianonhozvezethetők vissza. „Trianon nem kikezdhe-tetlen matematikai axióma, hanem durvabrutális történelmi „tévedés”, amelynekkiigazítását soha nem szorgalmazta Európa,amely bűneit meg nem bánva itt regnál.”Hogyan látja, a „nem, nem soha” akaratereje ittél-e közöttünk? – Mindennapi Trianonban élünk idestova 87esztendeje. Nyilvánvaló, ha a Nagyapjától jogtalanulelvettek valamit, még az unoka is emlékezik rá. Ahhozképest, hogy antiszemita országnak vagyunk beállítva,nem értem, miért költöznek ide oly sokan? Bizonyosköröknek érdekük, hogy ezt a népet antiszemitának,nacionalistának tüntessék fel, s a liberális lapokatteleírassák ezekkel a gondolatokkal. Március 15-éntöbb felpiszkált provokátor is jelen volt. Ez komolyérdekszférát érint, mert mondhatták: Íme, ilyenMagyarország! Az más kérdés, képesek rövidlátómódon olyan országot választani, mellyelkapcsolatban a trianoni békeszerződést még Lenin isjogtalannak tartotta. Ez a jogtalanság mai napig nemváltozott. – Költőhöz illő költői kérdés: lát kiutat? – A költő nem társadalom-politikus, nem filozófus, ésnem történész, bár kicsit mindegyik benne lehet.Gyakorlatilag a kiutat a belső szilárdságban látom,mely a magyarság kipróbált értékeinek őrzésétjelentette mindig. Vagyis vegyenek rendes irodalmat,olvassanak, meséljenek a Nagyapák az unokáknak.Olyan embereket kell választani az EU-ba, akikharcolnak érdekeinkért. A mindennapi Trianontovábbra is sokk, csonkulás, mely lelkileg mégbennünk él, s nem kaptunk rá elégtételt. Így nagyonnehéz az életünk! Az ellenfél gátlástalanná vált. Teháthibázik. A nép egy részének fel kellene ébrednie.Sajnálatos módon sok embert meg lehet fizetni, akiazzal érvel: ha nem vállalom, elvégzi helyettem más amunkát, aki jól jár. Ez a kis kurta mondat melyrészben morális, ez a kulcsa a megoldásnak. Vagyis,hogy ellent mondok. – Csakhogy az ellenállók egyre kevesebbenvannak.– Pedig ennek a szellemi ellenállásnak be kellkövetkeznie. Engem külön szomorúsággal tölt el, hogyszámos ember csak az anyagi megvonásokmegtapasztalása révén áll a jó oldalra. Ez zavar, mertidealista vagyok, mely ellen sosem tiltakoztam.Mostanában nagyot csalódtam az emberiminőségben. Engedjen meg egy példát: Minden csapat úgyjátszik, ahogy a másik engedi. Mi mindentmegengedünk, minden labdát elvesznek tőlünk, soköngólt rúgunk, de még a labdáért is minketszalajtanak. Ennek a folyamatnak próbálok ellenállni,még akkor is, ha sok helyzetben jól jön az ellenfélnekez a szétszabdalt ellenállás, mert a világnakmondhatja: kérem, nálunk demokrácia van, mindenki


elmondhatja a véleményét! Holott tudjuk, hogy nincsígy. Többen – ki nem mondva – fekete listán vannak. – A szellemi ellenálláshoz kellenek a jó éspéldamutató ősök…– Meggyőződésem, hogy sok szellemi ellenálló vanközöttünk, csak nem feltétlenül Budapesten kell őketkeresni, s persze nem géppuskát tartanak akezükben, csupán fejlett igazságérzetük van. Engemaz igazság kimondására neveltek öcsémmel éshúgommal együtt. Több katona harcolt a Döbrenteiekés Turcsányiak között, de akadtak a magyarközigazgatásban és kultúrában résztvevők is, akik úgynevelődtek, hogy ezt a hazát meg kell védeni. A„haza” nem patetikus fogalom. Ők bátor férfiakvoltak, akik vállalták döntéseiket és tetteiket. Detalálkoztam úgymond egyszerű emberekkel is, akinekfejlett igazságérzetük volt, s ez párosult a nyelvikifejező erővel és képességgel. Előttük meghajtom afejem. Példaként említhetem a legmélyebbről jövőSinka Istvánt. – Külön interjú témája lehetne, milyenhátrányokat szenvedett el azért, mert úgymondértelmiségi katona családból származott… – Valóban nem kényeztettek el bennünket. Sokminden lehettem volna, ha nem veszítjük el aháborút. Ám végül az, hogy író lehettem, amegpróbáltatások nekem gyémánt nyersanyagotjelentettek. Egyébként erdész szerettem volna lenni,de nem vettek fel a technikumra, bizonyos osztálymeghatározások miatt. Sok rendes hétköznapi hősselismerkedtem meg. Abban bízom, akármi történik,mindig lesz egy ember, aki átadja helyét egyvárandós édesanyának. Mert az élet ezektől alátszólag lényegtelen gesztusoktól függ. Mertsokunkban még létezik az emberi együttérzés. Bár amostani rezsim, amely a tengeren túlról jött, azemberi szolidaritást tejesen kiirtja, náluk csak a pénzuralkodik. Jelenleg félteni kell az anyanyelvünket, afajtánkat, mert kevesen vagyunk, s minket ismegosztanak. Helyre kell tennünk az igazságot! Mertha kettévágnak, Isten tudja, talán még összenő. De atrianoni körbeszabdalásra nincs példa a világon.Országunk hasonlatos az emberi szívhez. Képzeljük el,mi történne velünk, ha a szívünkből kijövő ereketkörbevágnák. Már pedig nekünk arra van szükségünk,hogy dobogjon a szívünk!*

Frigyesy Ágnes- Budapest -

* Az újságíró kolléga beküldte, az «Osservatorio Lettarario»nyomtatott formában is leközli.

Forrás:http://www.osservatorioletterario.net/beszdobrentei.pdf(2007. április 25.)

A POLITIKAI KÖZÍRÓk FÓRUMA

JÓ, JÓ, DE KIK?Csak nem boszorkányok?

Szilvásy Péter: Szándékosan keltettek vi-hartaugusztus 20-án2007-05-25 20:15 hírTV Jó, jó, de kik?

Csak nem boszorkányok?Honnan tudta ezt a máig felelőtlen városvezetés,hogy elhallgatta az időjárás-előrejelzést? Miért nem szakadt le az ég október 23-án? Nemmanipulálta senki a „kollektív tudatot”? Talán mégis. Abba semmi hangulatom beleszólni,hogy amikor Orbán ellen szólnak egyesek ebben arovatban, hogy ha kell, ha nem kell, mindenképzettség nélkül is lehetne tudni, hogy politikát nemlehet a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt nélkülcsinálni akkor sem, ha a programjának léte vitathatóis. Aki ezt nem érti, azzal nem érdemes vitatkozni.Nincs olyan politika, amelyik megkerülheti a tömegekáltal támogatott parlamenti erőt. Nem más, de mégis csak MÁS MARHASÁG.Amikor a Fidesz tagjai egyetemisták voltak, a KISZtömegszervezet volt. Aki kirítt a tömegből, nemmehetett egyetemre. Hogy lehetőleg értelmesembereket választott meg az a nemzedék KISZ-titkárnak, legalábbis a felsőoktatásban, a lehetőlegértelmesebb dolog volt, amit tehettek. Az,azonban, hogy KISZ-tagok kimászkáltak a nemzetiévfordulókon tüntetni a kommunista kormány ésrendszere ellen, irreális cselekedet volt, mint mindenhőstett. Mint példának okáért Skodacsek Andrásmutatványa a hídon biztosító háló és hatóságitámogatás nélkül. Tetszik érteni? Nem? Gondoltam. Ha pedig valaki valahonnan véve a gondolatot, aztrója fel, hogy valakit szerettek volna beszervezni aIII/III-ék, ne higgye, hogy okvetlenül dicsőség, havalakit se annyira értelmesnek nem gondoltak, hogynem is próbálkoztak vele, vagy éppen nemfeltételezték róla azt, hogy politikai tevékenységéthánytorgatva esetleg megzsarolható annyira, hogyakár családját, akár a saját bőrét védve, nemalaptalan félelmében, talán spicli lesz. Még egy apróság mindazoknak, akik egyre jobbantávol tartanak az ide – vagyis irományaik közé való –beírástól: aki utánaolvasott például a HVG honlapjánannak, kik, mik, miért és hogyan vettek részt a III/III.munkájában, tudhatja, hogy akiket megpróbáltakbeszervezni, a beszervezés sikerétől függetlenül,hivatalból rákerültek az ügynöklistára. Valószínűleg„konspirációs” okokból, hogy ha a cég valamelyárulója kiszivárogtatna valaha valamit, sose lehessenmegtudni, ki volt az igazi ügynök, és kik azok, akikbőlnem tudtak azt csinálni. Hogy az egész ország gyanús legyen mindenpolgára előtt.


A legismertebbnek, akit legalább én nem nevezeknevén, három kiváló képességű fia volt. Vagy azthiszik az ide beírók, hogy egy arisztokrata politikaielkötelezettségből vállalta jelentések írását? Hogy mennyire volt valós jelentés mindaz, amitírtak, azaz mennyire volt valóban ügynök az, akijelentett, arra talán megfelelő válasz a következõ. Pallagi Ferenctől, a III/III. legfőbb főnökének,Horváth Józsefnek helyettesétől megkérdezte a Duna-gate-nek is nevezett belügyi botrány, Horváth Istvánbelügyminiszter bukása után, egy újságíró (sajnálom,hogy az ő nevére nem emlékszem), hogyan képzeltékezt a törvénysértést és következményeit megúszni. Pallagi ezt válaszolta: „Talán meglepi, de mi ittkétezer évre rendezkedtünk be”. Elegánsabb technika volt a III/III. kompromittálásraépülő és ködösítő, állandó gyanakvást, félelmet szülőtevékenysége, mint Rákosiéké volt, de ugyanarra azáltalános fenyegetésre és hazudozásra épült. Végül is, úgy rémlik, munkásságukon túlnőve, máraitt az valósult meg, amit ők csak szerettek volna: akinem közéjük való, mindmáig vagy egymást marja,vagy belátja, hogy ha eddig nem tette, ezután semérdemes a korpa közé keverednie.

Dr. Szitányi György PhD- Gödöllő -

HIPPOKRATÉSZ MA: SEMMIESKÜ SENKIEMBERELŐTT Testvérmúzsák 2007.04.05. 08:44

Hippokratész keresztrefeszítése címmel írtamle e gondolatok előzményét, ami a kétévezredes eskü szellemiségéről és szövegénekmáig ható értelméről szólt. Ezzel szemben azutóbbi 60 év magyar történetében az ősiszöveg néhány kiragadott részletébőlgyártottak a mindenkori politikai igényeknekmegfelelő, lélektelen esküt. Ennekbizonyítására álljon itt egy 2006-ból származómagyar orvosi esküszöveg: „Én, ………… esküszöm, hogy az orvosihivatásomhoz mindenkor méltó magatartásttanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségekmegelőzésére, a betegek testi-lelki javára,betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulókbizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nemfogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmelés gondossággal gyógyítok minden embert.Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandóképzéssel magas szinten tartom, de ismereteim ésképességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosiműködésemmel kapcsolatos etikai követelményekettiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy azorvostudomány, valamint a …….. (városnév) Egyetemjó hírnevét öregbítsem és megbecsülésételőmozdítsam.” Egy eskü, aminek sok más XX-XXI. századi társávalegyütt nincs alapja. Esküdni csak valamire vagyvalakire lehet. A hippokratészi eskü így kezdődött:

„Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra …„ Későbbi korokban az eskü az élő Istenre, a Bibliára,a Szent Koronára, az Alkotmányra hivatkozott. Aszocialista eskütétel a légüres térbe történt, amint azelőbb idézett 2006-os „eurokommunista” párja is.Nem voltak szerencsésebbek azok amegfogalmazások sem, amelyek a MagyarNépköztársaság Alkotmányára (a máig élő sztálinistaAlkotmányra) vonatkoztak, a kor multával akár azesküt is jogvesztettnek lehetett tekinteni. E korban akisdobos fogadalomtól az orvosi esküig minden arrólszólt, hogy a Magyar Népköztársaság törvényeit megkell tartani. E jogszolgáltatás pedig ártatlanokszázainak kivégzését, és tízezrek meghurcoltatását isjelentette. A mai orvosi esküben nem csak a kezdet hibás, deteljes egészében kimaradt belőle a hippokratészi zárósor: „Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegemmeg, örvendhessek életem fogytáig tudományomnak,s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennekellenkezője.”

Az eskütétel sokszor egy senkiember előtt történik.Az önmagukat kinevező kormányok tagjai előtt letetttovábbi eskü nem más, mint hűségnyilatkozat. Akinapjaink botrányvilágában a miniszterelnöktőlkitüntetést vagy kinevezést vesz át, a pénzhatalomletéteményesei előtt hódol. Nem kivétel ez alól azorvosi eskü sem, hiszen egy orvos-rektori kinevezésátvételekor a jelen rendszerrel, annak képviselőivelkell alkut kötni. A jövő orvosai pedig ebben a láncbanpl. egy eurokommunista bérenc, akár egy orvosimunkát soha nem végzett doktor rektor kézfogásávalavatódnak orvossá. Tisztelet a kivételnek, de e sorokbizonyítékai egy másik írásban fognak következni. (Afordítottja is igaz: aki Molnár minisztert, Horváthállamtitkárnőt, Kóka minisztert egykor doktorráavatta, talán nem sejthette, hogy méltatlanra ruháztaaz orvoslás jogát.) A hippokratészi eskü a 4T gondolatköréből indul ki:tanáromat tisztelem, utódait tanítom, tehetségemhezés tudásomhoz mérten a betegek javára szolgálok,titkaikat megőrzöm. Aki ismét elolvassa a fentebbidézett mai esküszöveget, az emelkedetthangvételűnek távolról sem nevezhető sorokból iskiolvashatja, hogy minden orvosi igyekezetnek abeteg érdekét kell szolgálnia. Napjaink valósága, hogysorozatban történnek az egészségellenesintézkedések, ami ellen minden orvosnak pártállástólfüggetlenül kötelessége lenne tiltakozni. A múltkorielemzésből megismétlem azt a 4. pontot, ami aHippokratész óta élő titoktartásra vonatkozik: „Amitkezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésenkívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogomkifecsegni, hanem titokként megőrzöm.” Ma azorvosok mindegyike (!) a járó- és fekvőbetegellátásban dolgozók egyaránt olyan adatszolgáltatásikötelezettségnek tesz eleget, ami nem a betegérdekét, hanem az egészségrendőrség kémrendszerétszolgálja. A számítógépes adatfeldolgozók, a tolakodóbiztosító társaságok előtt nem titok az egyes ember


betegsége, egészségi állapota, amivel egy újabbszinten is kiszolgáltatottá válik. A recepten kötelezőenfeltüntetett személyi és betegségi kódok alapjánbárkinek bármilyen adata visszakereshető. Aszemélyiségi jog égbekiáltó ellentmondása, hogy errevaló hivatkozással számos információ megtagadható,a bűnök elkendőzhetők, miközben az egyénekegészségi állapotára vonatkozó legszemélyesebbadatok, betegségének titkai ország-világ előttnyilvánosak! Az orvosok az adatszolgáltatással egygyilkos rendszert működtetnek!

Dr. Nagy Attila, PhDorvos, közíró- Debrecen -

EPISZTOLA

Postaládánkból:

----- Original Message -----From: Horváth MagdiTo: Prof.ssa Bonani Tamás-Tarr Melinda Dr.Sent: Friday, September 29, 2006 12:56 AMSubject: Csengey Dénes verse

Kedves Melinda!

Fiatalon meghalt a rendszerváltás után, s csakévekkel később feszegették - némelyek tudni vélik, -hogy megölték...Prózában már olvastam a gondolatait, de ezt a versétnem ismertem, véletlenül találtam rá a Versnyi Hazámrovatban, Surján László Dr. honlapján (pontosabban aMagyarhon oldalán).Szeretettel üdvözöllek:

Horvát Magdi

Csengey DénesVÖRÖSMARTY KÖLTŐ LÁZBETEG ÉNEKE

Ez a föld, melyen annyiszor,ez a föld, melyen századszor is futunk,ez a föld minket nem tűr el.Menekül alólunk, lásd, édes Jézusunk!Ez a föld minket csak dobál,és leráz és összeráz, nagyon terhére vagyunk.Legjobbjaink rég elhulltanak.Holnaputánra magunktól elfogyunk.Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond?A sírban, hol nemzet süllyed el,Új kedvvel új ifjúság tolong,És bölcsőnek díszíti fel.

Micsoda rémek a bölcsőben,Úristen, micsoda rémséges babák!Felének halott arca van,felének véres mézeskalács.Gyermekké rémített magyar népem,ebben a bölcsőben temetnek, úgy lehet,mely nem ápol, nem ringat el,csak hányásig forgat tégedet.Magas ég, mire jut bomlott agyam?

szememre minő rémálom ül?Hogy őrzöm meg én már magamhazámnak rendületlenül?

Megrendülésünk súlytalan,Panaszunk sincsen, nincs már, csak vinnyogás.Túlélő alázat csendesít,de túlélhetetlen itt a hallgatás.Vaspatkós tervek, nagy fogat,parádés trojka vágtat szívünk felé.Midőn ezt írom, dől a hó.Dől minden itten – vasalt paták elé.Legázolt cigány, mit hozhat még,Mire virradhat babonás holnapod?Falhoz a poharat, és aztán húzd!Ameddig kihúzhatod.

Doszkocs Zsuzsa ― BudapestTŰNŐDÉS...

Túl vagyok a kómánÉlek, ahogy hagyják.És a gép duruzsol a fülembeMiközben levegőt juttat a tüdőmbe...

Nem kívánom NékedEzt a nehézséget!De belenézhetne a szemembeAki szerint túl nagy a létem költsége...

Szeretem a szépet,Festek is sok képet.És a gép duruzsol a fülembeMiközben levegőt juttat a tüdőmbe...

A gazdaság sáros?Haljak meg, tán már most!De belenézhetne a szemembeAki szerint túl nagy a létem költsége...

Igyekszem a jóra,Vágyom néhány szóra.És a gép duruzsol a fülembeMiközben levegőt juttat a tüdőmbe...

Hát Tisztelt Országház!Ez a humanitás?De belenézhetne a szemembeAki szerint túl nagy a létem költsége...

Komor ez a Világ,Nekem helyet nem ád.De belenézhetne a szívembeAki szerint nem vagyok méltó az életre.

Doszkocs Zsuzsa a Budai GyermekkórházLégzésrehabilitációs Osztály betege: «S.O.S. Sajnos abezárás réme fenyegeti a légzésbénult betegeketellátó Osztályunkat, mivel a Budai Gyermekkórház isfelkerült a bezárandók listájára! Egy krónikusosztályon a biztos halál vár ránk,mert az életünk és


nem csak az életünk minősége függ attól,hogy eztelkerülhessük!»

Továbbküldték, s mivel az «OsservatorioLetterario» kulturális és irodalmi folyóiratomlevelezőjére, Dr. Mario Alinei professzorravonatkozik, megjelenítjük:

----- Original Message ----- From: "Tharan Marianne" To: "Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr Bonani Dr." Sent: Friday, January 12, 2007 3:28 PMSubject: Fw: [arvisura:665] Etruszk

----- Original Message ----- From: "Štefan Szitás" To: > Sent: Friday, January 12, 2007 6:48 AM Subject: [arvisura:665] Etruszk

Etruszk leszármazottak is élnek a Kárpát-medencében 2005. szeptember 15.

A közelmúltban nagy visszhangot kapott dr. MarioAlinei olasz nyelvészprofesszor, miszerint azidőszámításunk előtti harmadik évezredben élt etruszknép nem tűnt el a történelem színpadáról,leszármazottaik a Kárpát-medencében, a maiMagyarország területén élnek és az etruszk nyelvkései változatát beszélik. „Magyarok Etruriában" címmel a professzorral filmetforgatott a soproni Föld Arca Filmstúdió, hogybemutassa őt és elméletét. A filmben a 80 éves tudós- aki számos külföldi egyetem tagja, szakmai szervezet elnöke - betekintést nyújt többmint húsz éves kutatási eredményébe, amelyekettörténelmi és genetikai tényekkel támaszt alá -mondta Czanik Csaba Árpád író, filmrendező. Czanik szerint sok a közös vonása az etruszkok ésa magyarok őstörténete között: a lovaglás, afegyverhasználat, a szavak hasonlósága mind azttámasztják alá, hogy nagyon erős volt a kapcsolat a két nép között. Meggyőződése szerint aVelence szó nem véletlenül fordul elő a magyar és azolasz helységnevek között, enneka szónak az alapja ugyanis az a szó, hogy belső, vagy„velő”. A filmstúdió eredeti terve szerint a filmben magyarnyelvész is megszólalt volna, de a MagyarTudományos Akadémia nem tudott olyan szakértőnyelvészprofesszort javasolni, aki az etruszk nyelv kutatásaiban is jártas lenne - olvasható a filmstúdió sajtóközleményében. Magyarországi tudományoskörökben ez az elmélet rendkívül nagy ellenállástváltott ki, mert amennyiben ennek igazabebizonyosodik, az maga után vonja a magyartörténelem újraírását, felborítva ezzel az évtizedek,évszázadok alatt bevésődött állításokat. A „Magyarok Etruriában” című film hamarosanlátható lesz valamelyik magyar tévécsatornán - asugárzás feltételeiről még folynak a tárgyalások.(Forrás: Múlt-kor/MTI)

A TESTVÉRMÚZSÁK PORTÁLRÓL:(http://www.testvermuzsak.gportal.hu)

S.O.S.2006.12.13. 15:25

Beküldte: Nemzeti Hírháló 2006. december 12.

*** Dokumentum 2006.12.12.****************************************

15 éve lehallgatnak! Segítséget kérek! Tisztelt Uraim, kedves Barátaim!

15 éve lehallgatnak. Elegem van! S mind a mai napignem hagyták abba!! 1996-ban kétéves újságírói munkám után(emigrációs interjú-sorozaton dolgoztam a LakitelekAlapítvány éves össztöndíjával, Tollas Tiborsegítségével) betörtek otthonomba 1996. október 12-én, aznap amikor megvettem egyszobás bpestilakásomat és elvitték az összes hangkazettát, a rádiós-és riporter magnómmal együtt. Egyértelműen politikaibetörés áldozata lettem! Ezt követték a következőaljas és egyértelmű megfigyelések: titkos-rendőrök ki-bejárkáltak a lakásomban. Ekkor még a MindszentyAlapítványnál dolgoztam. A lehallgatást sokszor úgymívelték, hogy halljam is, vagyis keményen búgott atelefonom. 1999-ben vagy 2000-ben - Szászfalvi Lászlóéknálvolt egy komoly egyházi rendezvény, melyenrésztvettem, már mint egyházi rovatvezető (KisÚjság), s hazaérkezésemkor csótányokat (élő állatok)találtam a konyhámban, amit behelyeztek a lakásba(sokk-módszere). Sem azelőtt, sem azt követően nemtalálkoztam velük. Elég jók az idegeim, sokmindentsokáig tűrtem, ekkor azonban felhívtam a sok börtönt-viselt Bartis Feri költő barátomat, illetve elmentemhozzá, és kértem segítségét. Szóltam a lehallgatás gyanújáról is. Marikaélettársával eljött hozzám, s egy készülék segítségévelkiderült, hogy valóban lehallgattak. A szerkentyűmindenre berezonált, mely elektromos árammalműködött: tévé, rádió, számítógép, telefon.Emlékszem, Feri, aki oly sok mindent átélt, fehérebblett a hónál. És nálam!!! Elmentek és ígérte, hogyintézkedik. Később tőle tudtam meg, hogy a házatilletékes személyek megvizsgálták, s lézerrelhatástalanították a törvénytelen lehallgatást!!! Kb. egy évig nem történt semmi. A kapucsengőmtisztán szólt! Ha rajta vannak, "repedtfazék" hangjavan!!!... Egy év elteltével ismét próbálkoztak. Ekkor beindultegy "húzd meg, ereszd el" játék. Ha úgy véltem, hogylehallgatnak, szóltam Ferinek, s ő intézkedett... Feriazonban meghalt. A lehallgatást azonban gátlástalanultovábbfolytatják az elvtársak! Sajnos a házban is élnéhány volt ÁVÓS, talán munkásőr stb. Azt isgyanítom, ki figyelte, figyeli talán ma is!!! alevelezésem!!... Uraim, kedves Barátaim!! Ez tovább nem megy!Segítséget kérek! Kérem, vizsgálják meg az 1071 Bp,


Damjanich u. 54. számú házat, különös tekintettel aFrigyesy lakást. Tarthatatlan, hogy így kelljen élnem.Arról már nem is szólok, hogy az APEH megint velemfoglalkozik, a 2002-es vizsgálat felmelegítésénfáradoznak. Velem, akinek nincs is rendes állása!!!Elegem van! Miféle rendszerváltozás ez? Azokat"szívatják" mindmáig, akik komolyan vették arendszerváltozást!! Segítséget kérek! Tarthatatlan,hogy lehallgassanak, tarthatatlan, hogy velemszórakozik az ÁVÓ-APEH. És tarthatatlan, hogy a bal-liberális oldal azon munkálkodik, hogy nekem sosemlegyen rendes újságírói állásom!! Ez felháborító!!! Segítséget kérek! Mellékelem a Kiszely Gábor (ÁVÓ-kutatóval) készültbeszélgetésemet, melyből kiderül: arendszerváltozáskor a házakon rajta maradtak alehallgatók!!! Vagyis véleményem szerint az ellenzékértelmiségi rétegét mai napig lehallgatják!!! Hogy vanez, uraim? Ez elképesztő!

Sürgős segítséget kér: Frigyesy Ágnesrendszerváltoztató újságíró (+36 06-20/383-1417)

HAMIS ÜGYNÖKLISTÁK A JOBBOLDAL LEJÁRA-TÁSÁRA ? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Házaszakmai igazgatójávalTestvérmúzsák 2006.12.13. 15:25

Idén év elején sorozatosan jelentek meg"ügynöklisták". Sokaknak feltűnt, hogy az első"ügynöklistán" szinte csak jobboldaliakszerepeltek: püspökök, papok, közéletiszemélyiségek. Ők az áldozatok, akiketbeszerveztek, vagy próbáltak beszervezni, demégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen alistán azok, akik működtették a rendszert. Vajonmiért? Olyan hír is felröppent, miszerint azizraeli titkosszolgálat áll az ügykirobbantásának hátterében. Tizenöt évvel arendszerváltozás után lehetnek-e hitelesek ezekaz "ügynöklisták"? - kezdjük beszélgetésünketKiszely Gábor történésszel, aki könyvet írt azÁVH, egy terrorszervezet történetéről.

- Egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincsügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkalfeldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának.Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. Előveszi atelefonkönyvet, kiírogat belőle tetszés szerint neveket,esetleg megszerzi hozzá a személyi adatokat: anyjanevét, születési idejét, helyét stb., és kineveziügynöklistának. Ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon,annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amit aközvélemény Antall-listának nevez. Ilyet bárki,bármikor gyárthat, amit feltehet az internetre. Ezzelkettészakíthatja a társadalmat. Persze az ilyen"kártevőket" ez nem érdekli, pontosabban lehet, hogyépp ez az érdekük.- Mikor hiteles egy ügynöklista? - Ahhoz, hogy valaki együttműködjön valamelyiktitkosszolgálattal - esetünkben a kommunista

titkosszolgálattal -, vannak kritériumai. Szükségeltetikjónéhány regisztrációs karton, amit maga az illetőtitkosszolgálat vezetett. Idetartozik a 6-os karton, abeszervezés lapjával. Vagyis az illető kényszer alatt,vagy kényszer nélkül, úgynevezett "hazafias" alaponcselekedett-e? Továbbá szerepel rajta a tartótisztneve. Egy másik lista, az úgynevezett adatlap, többkérdést tartalmaz a beszervezett jelleméről, morálisfelfogásáról, életmódjáról stb. Ezt a tartótiszt tölti ki.Ezenfelül szükség van egy káderlapra, amin látható abeszervezett fényképe. Végül mindehhez tartozik abeszervezési nyilatkozat, amit a beszervezettsajátkezűleg írt alá, sőt, lehetőleg saját kézzel írta anyilatkozatot, ilyen kitételekkel, hogy a MagyarNépköztársaság érdekei védelmében stb. Majd alegfontosabb a beszervezett által írt jelentés. Ha ezmind megvan valakiről, akkor is szükséges egykriminalisztikai vizsgálat. Egy szakembernek meg kellgyőződnie az originalitásról, igazolván, hogy a papírvastagsága, fényjele, az írógép átütése valóbankorabeli és eredeti-e, illetve írásszakértő megvizsgálja,valóban az illető aláírásáról vagy kézírásáról van-e szó.Ha valaki ezeknek a kritériumoknak megfelel, akkorállítható róla 100%-ig, hogy ügynök. Ha mindez nincsmeg, vagy csak egy dokumentum állrendelkezésünkre, már kétségeink támadhatnak. Az Antall-listán, mely a legnagyobb port kavarta,nem, hogy a negyede nem volt meg, de a nevekenkívül minden hiányzott. Puszta nevek alapján nemvádolható senki. Kérem, a 300 név mellé rakják odaezeket a hitelesített bizonyítékokat. Akkorbeszélhetünk ügynökről. Tehát nincs ügynöklista. - Bizonyára ezen a listán szerepelnek valódiügynökök, és olyan emberek, akiket be akartaksározni. Feltehetően ezeken a listákonkeveredtek az ügynökök a nem ügynökökkel.Vajon menyire hamisak ezek a listák? - Ami a kutatásaimat illeti, százalék nem állítható fel.Furcsa, még arra sem fordítottak különösebb gondot,hogy némileg hitelesnek ábrázolják a listát. Ugyanissokuk, akikről bebizonyosodott a kutatások során,hogy együttműködői voltak a kommunistabelügyminisztérium ilyen vagy olyan titkosszol-gálatának, hiányzik a neve. Olyanok viszont, akiksemmiképp nem voltak ügynökök, rajta vannak. - Mondana néhány nevet, akik biztosan nemvoltak ügynökök? - Nem, mert abban a pillanatban hitelesítjük a listát.Hogy mégis egy nevet említsek, Szőke atya(Mindszenty Alapítvány kurátora, Mindszenty Józsefboldoggá avatásának posztulátora) is szerepelt alistán. Mondtam neki, nem nála van a bizonyításikényszer, hanem az állítónál. Javasoltam, tegyenfeljelentést ismeretlen rágalmazó ellen. - Vagyis ő sem volt ügynök! - Persze, hogy nem. Nagyon sokan nem voltak azok. - Akkor ez gazemberség! - Rágalomhadjárat, méghozzá nagyon piszkos, alvilágimódszerekkel. Mert hamar sikerült elhitetni aközvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. De ez nemügynöklista, ez egy rosszhiszeműen összeállítottrágalom.


- Kinek az érdekében jelentették meg ezt ahamis névsort? - Ez nagy kérdés. Melyik politikai-, gazdaságicsoportnak érdeke ez? Lassan a MOSZAD-ot isbelekeverik. Kérem, aki azt mondja, hogy ezt aMOSZAD irányítja, tegyen ide egy-két parancsot aMOSZAD-tól, továbbá nevezze meg néhány MOSZADszakértő nevét, akik ezen dolgoznak. Akkor talánhiteles képet kapunk. Nem a MOSZAD-ot védem,csupán a tárgyilagosságot kérem számon. - Tehát nem tudjuk, ki áll a háttérben... - Nem. - Tizenöt évvel a rendszerváltozás utánegyébként előállítható lenne-e egy valódiügynöklista? Tudjuk, a rendszerváltáskor azelvtársak iratokat égettek. - Ez igaz: rengeteg iratot égettek el, de gondosanügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmátrögzítsék mágneses szalagon, vagy már számítógépen.A megsemmisített listák valamilyen formábantovábbélnek, ezt biztosra vehetjük. Hogy ezek holtalálhatók? Nem tartom valószínűnek, hogy a jelentitkosszolgálatoknál, amelyek közül egyik semjogutódja a feloszlatott III/III-nak, vagyis azÁllambiztonságnak. Hogy ezek a III/III archívumábantalálhatók, megint csak vélelmezhető. De nemkutathatók, az is igaz. Tehát megint bementünk egyzsákutcába. - Azt hiszem, beszélgetésünk során sok"zsákutca" lesz. Sokan emlékeznek rá: arendszerváltozás pillanatában leszerelték aMunkásőrséget. Mivel járt a feloszlatása?Közismert, hogy lehetett fegyverük, lehallgató-készüléket használhattak stb. Vissza kellett-eszolgáltatniuk ezeket az eszközöket? Vagymindmáig ott lehet egy-egy munkásőrnél, akimondjuk "önszorgalomból" működtet egylehallgatót. - Tudomásom szerint a fegyverzetüket,rohamsisakjukat, tehát a felszerelésüket le kellettadniuk. A lehallgató berendezések alkalmazása különszakma. Lehet, hogy segítettek a felszerelésében, deez nem az ő dolguk volt. Oda szakemberek kellettek. AMunkásőrséget arra képezték ki, hogy, ha kell avédtelen tömegbe lőjenek. Összefüggés perszelehetett a kommunista titkosszolgálat és aMunkásőrség között. A munkásőröket kötelezték arra,hogyha megjelent náluk egy titkosszolgálati tiszt,információkat adjanak neki, sőt információkatszerezzenek. Nagyon sok esetben fordultak a BM-esek, tehát aIII/III-as tisztek munkásőrökhöz és adták ki nekik amegbízatásokat, hogy ezt vagy azt figyeljék, erről vagyarról jelentsenek. Ők pedig rendelkezésre álltak.Kötelezte őket a párt iránti hűség és a munkásőr eskü.De a kör tágítható! Ugyanis majdnem egymillió párttagvolt Magyarországon. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy mindegyik be volt szervezve. Sőt, nagyonkeveset szerveztek be. Viszont a párttagnakugyancsak kutya kötelessége volt kommunistahitvallása és meggyőződése alapján rendelkezésre állniinformátorként. Tehát, ha valakihez kiment mondjukaz X elvtárs, és érdeklődött, mit tud erről, meg arról,

nyilatkoznia kellett. Az illetőt nem is kellettbeszervezni, nem nyitottak neki külön kartont. Havalaki nemet mondott, abban a pillanatbanpresszionálták, a párttagság-, és a haza irántielkötelezettséggel. Ha pedig valakiszembehelyezkedett a párttal, számolnia kellettbizonyos retorziókkal. A Munkásőrség nagyon ócskarendőri szolgálat volt. Feloszlásával természetesen lekellett adni a fegyvereket, és mivel megszűnt a III/III-as állambiztonság jogutód nélkül, nekik is megszűnt abeszámolási kötelezettségük. Mivel megszűnt a gazda,szétszéledt a nyáj is. Ami nagyon érdekes: azt atémát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa aMunkásőrség a III/III-nak, az Állambiztonságnak, sohasenki még nem kutatta. Ügynökvadászat folyik, vajonkit szerveztek be, de végülis nagyon sokan dolgoztakúgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csakkésőbb szépen el lehetett tűnni, mert sehol nemregisztrálták őket. - Hogy ment végbe a III/III feloszlatása? - Emlékszünk a Duna-Gate botrányra, amikor az egyikIII/III-as főtiszt már a Köztársaság kikiáltása utánlelkiismereti válságba kerülvén figyelni kezdte, mifolyik az országban. Leleplezte, hogy továbbfolytatódika lehallgatás, az egyének megfigyelése, jelentéstételekstb., holott ezt az október 23-i demokratikusalkotmány már kizárta. Az illető anyagot gyűjtött,kapcsolatba lépett akkori ellenzéki politikusokkal, ígykerült nyilvánosságra az alkotmánysértés. Az akkoribelügyminiszter ezt tagadta, majd miutánrábizonyították, hogy nem mondott igazat, lemondott. Nem sokkal később, az egész III/III-t, mintalkotmányellenes, a demokrácia jogállamiságávalellenkező szervezetet jogutód nélkül feloszlatták. Más kérdés: vajon hová kerültek az onnan elbocsátottemberek, kit integráltak más titkosszolgálatokba, mintszakembert. Vagy kikerült úgy az utcára, hogymagával vihetett jónéhány adatot erről vagy arról azügyről illetve személyről. Hogyan kerültek ezek atisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg isméta kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrétbizonyíték, ez ugyancsak vélelmezhető. - Hány lehallgató működött Magyarországon adiktatúrában? - Ha egy specialista odaáll, nagyon pontos képetkaphat róla a lehallgatottak alapján. Csak ez évekhosszú sorának munkálata. Egy jogállam sajátfennállása érdekében működteti a titkosszolgálatokat.Például a terrorizmus-, pénzmosás-, gazdaságikriminalitás ellen, embercsempészet-, vagydrogkereskedelem ellen. Ilyemkor kellenek az operatívmódszerek, vagyis a lehallgatás is. Ehhez alehallgatáshoz a III/IV-es részleg csapata kellett.Pontosan elolvasható, kit, mikor, mennyi ideighallgattak le. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonságirizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók.Egy lehetősége van a kutatónak: szépen bevonulhataz Állambiztonsági archívumba és ott végtelen végig,több kilométeren keresztül rághatja át magát azaktákon: kimindenkit hallgattak le? - Tízezerre, százezerre vagy még többre tehetőazok száma, akiket lehallgattak a diktatúrában?


- Százezer kicsit sok, de arrafelé tendál. Tekintetbekell vennünk, hogy van akit csak időlegesen hallgattakle, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a"poloskarendszert" 'rárakták' másra.- Elképzelhető, hogy ma is sok helyen fenn-maradtak ezek a régi lehallgató készülékek? - Mindenképp, legföljebb kicsit kiöregedtek már, mertazóta rengeteg korszerűsítés történt. A régivel mindigbaj van, mert nincs hozzá alkatrész. Elvilegnemzetbiztonsági érdekből csak titkosszolgálatokalkalmazhatják. Privát lehallgatók nincsenek. Ezt nemárulják az üzletekben. Ennek dacára nincs kizárva -mert nem láttam a leltárt -, hány lehallgatókészüléket adtak le használat után a rendszerváltásidején?! Ez megint nem kutatható. Hány maradt kint,többek között azoknál, akiket elbocsátottak a III/III-tól? Hány vitte magával és rekonstruáltatta atechnikáját? Egyszerűen önös, vagy gazdaságiérdekből. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták felszolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan,ez legfeljebb gyanítható, de nem bizonyítható, viszontnem is zárható ki. - Hasonlóan zajlott-e más kelet-európaiországokban az átalakulás, vagy ennélfeszesebben és szigorúbban?

- Pontosan tudjuk, Németországban nagyonradikálisan kapcsolták ki a lehallgatókat. Nemszámított, hogy ki mekkora szakértő. A németek eztnagyon hamar és hathatósan megoldották. - Tehát nem úgy, mint mi. - Nem. Sajnos nem volt Nyugat-Magyarország. Acseheknek volt problémájuk, a szlovákoknak is.Lengyelországban és Romániában is előfordult ehhezhasonló, tehát mondhatjuk - kivéve a hajdani NDK-t ,a legtöbb egykori kommunista államban ezek az ügyekbizony előfordultak. - Ma a dokumentumok alapján elkészíthető-eegy valóban hiteles ügynöklista? - Elkészítéséhez kellenek az előbb felsoroltkritériumok. De vajon hol vannak ezek az iratok? Abeszervezési nyilatkozatok, jelentések stb. stb. Ezekbőlsokat elégettek, de hol vannak a másolataik? Mialapján akarják nyilvánosságra hozni az ügynöklistát?Ha ezt állami szinten teszik meg, hitelesnek kellelfogadnunk. Ebben az esetben is bármikorrákérdezhetünk, hogy hopplá kérem, itt van az énnevem a listán. Ugyan kedves állambácsi, kedveselvtárs, tegyétek már az asztalra az egyébkritériumokat is. Vagyis bizonyítsátok, hogy ügynökvoltam! Erre az állam köteles válaszolni. Nemhivatkozhatnak arra, hogy nemzetbiztonsági érdekbőlnem hozzák nyilvánosságra az adatokat. - Tehát az a személy, akit besároztak... - Ha az állam hozza nyilvánosságra az adatokat, azérintett, akinek szerepel neve a listán, megteheti,hogy kérvényezi a többi irat számonkérését. Ha azállam nem hajlandó nyilvánosságra bocsátani akritériumoknak megfelelő dokumentumokat,Bírósághoz lehet fordulni az igazság kiderítésecéljából. - Az elmúlt időben találkozhattunk néhány ilyenesettel, gondoljunk Kondor Katalinra, vagy

Kaposvár polgármesterére. Ezzel a módszerrellejárathatnak közéleti személyiségeket ... - De mennyire. Ismeretes a kabátlopás esete: nem énloptam, tőlem lopták el a kabátot, mégis kabátlopásiügybe keveredtem. Ebben az esetben a jogeszközeivel kell kimásznom a csapdahelyzetből...

Frigyesy Ágnes*

* NOTA: Amikor Frigyesy Ágnes fenti sorait beküldték aszerkesztőségünkbe, akkor csak írásaiból ismertem ahonfitárs kolléganőt,. 2007. március 3-i levelében keresettfel engem, s azóta tart az episztola-ismeretség is.

HÍREK

KITÜNTETÉS: SÁNTA KUTYA DÍJ

Czakó Gábor, a neves író, a Magyar CenzúraNapjának Ünnepélyét Szervező Bizottság szóvivőjeértesít arról, hogy a Magyar Cenzúra NapjánakÜnnepélyét Szervező Bizottság gondos megfontolásután úgy találta, hogy a 2007. április 13-án, péntekenesedékes díjat GERGÉNYI PÉTER érdemelte ki:

----- Original Message ----- From: Czakó GáborTo: Prof.ssa Melinda Tamás-Tarr Bonani Dr. Sent: Friday, April 13, 2007 5:46 PMSubject: KitüntetésTisztelt Gergényi úr,

Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét SzervezőBizottság szóvivőjeként van szerencsém értesíteni öntkitüntetéséről.

Szeretettel: Czakó Gábor

Sánta Kutya Díj A Magyar Cenzúra Napjának ÜnnepélyétSzervező Bizottság gondos megfontolás utánúgy találta, hogy a 2007. április 13-án,pénteken esedékes díjat

Gergényi Péter

Öszödisztán fővárosának rendőrfőkapitányaérdemelte ki,

az 1956-os forradalom évfordulóján rendezett

jogszerű vérfürdőért; az emberbarát


lovasrohamért, a szakszerűen letagadottviperáért, a nemzeti jelképek igényes

tiprásáért, és egyáltalán az azonosító nélkülisánta kutya futtatásért.

Óbuda, Kerék Vendéglő, 2007. április 13.péntek. Alexa Károly,Czakó Gábor,Cseresnyés Géza,Jakab Bori,Kindler József,Kocsis Tamás,Maleczki József,Segesdi György,Sörös József,Szalay Károly,Szikora József,Urbán István

Nota: A Sánta Kutya Díjat 1994. szeptember 13.-aóta minden péntek 13-án ítélik oda azoknak, akik abizottság szerint "a közvélemény félretájé-koztatásában, félrevezeté-sében jeleskedtek".Legutóbb a magyar országgyűlés 207 főstöbbségének ítélték oda a díjat, de a "kitüntetettek"között szerepel még Bolgár György újságíró, MoldovaGyörgy író, Jancsó Miklós filmrendező, Konrád Györgyíró, Mester Ákos főszerkesztő és még mások. (ld.http://www.czakogabor.hu/sk.html)

Szépirodalmi Figyelő-díj 2006 A Szépirodalmi Figyelő szerkesztősége 2004-ben díjatalapított, amelyet először 2005 februárjában osztottakki.Idén a 2006-os díjat – a tavaly szemlézett művekszerzői közül – Temesi Ferencnek és RentzMátyásnak ítélte oda kuratórium. A kuratórium tagjai:Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnökeFábri György, a Magyar Tudományos Akadémiakommunikációs igazgatója, Szilágyi Mártonirodalomtörténész, az ELTE BTK docensePápay György, a Fiatal Írók Szövetségének alelnökeL. Simon László, a Szépirodalmi Figyelő leköszönőfőszerkesztője Thimár Attila, a Szépirodalmi Figyelőfőszerkesztője A díjakat, valamint a Pető Hunor képzőművésztervezte bronzplaketteket 2007. május 9-én a MagyarÍrószövetség klubjában rendezett ünnepségen adtákát. Ugyanekkor adja át a FISZ, Fiatal ÍrókSzövetsége a tavalyi alkotói pályázatának díjait.

Szépírók Díjának ünnepélyes átadása Május 24-én a Károly körúti Alexandra Könyvesház-ban átadták a Szépírók Társasága ez évi díjait. Az

elismeréseket egy háromtagú zsűri – Szilágyi Zsófia,Bodor Béla, Margócsy István – vers kategóriában Alegjobb nap című verses kötetéért Tandori Dezsőnek,próza kategóriában Apám barátja című regényéértGyöre Balázsnak, míg esszé műfajban Szerelmesköltészet című kötetéért Tábor Ádámnak ítélte oda. Adíjakat Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságánakelnöke és Matyi Dezső, az Alexandra Könyvesháztulajdonosa adták át.

Levéltárban Széchenyi halotti jegyzőkönyve

Átadta gróf Széchenyi István 1860-ban kelt halottijegyzőkönyvét a Magyar Országos Levéltárnak aKulturális Örökségvédelmi Hivatal. A négyoldalas,tintával írt papíron német nyelven egyebek mellett azolvasható, hogy Széchenyi István foglalkozásaföldbirtokos, titkos tanácsos és császári és királyikamarás volt. A levéltár várhatóan szeptemberbenállítja ki a nagyközönség számára a jegyzőkönyvet.A dokumentumot 1860-tól a soproni levéltárbanőrizték, onnan azonban eltűnt, és csaknem 130 évignem került elő. A jegyzőkönyv végül egy budapestiantikváriumban bukkant fel, ahova egy magánszemélyvitte be eladásra.A kereskedő restauráltatta, majd aukcióra bocsátottaa műkincset; a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalekkor élt a közgyűjteményi elhelyezést biztosító államielővásárlási jogával, és mintegy kétmillió forintértvette meg az iratot.Az esettel összefüggésben a hivatal műtárgy-felügyeleti irodájának vezetője és a levéltárfőigazgatója egyaránt hangsúlyozta: az idei államielővásárlási, illetve gyűjteménygyarapítási keretük isnulla forint. (inforadio.hu)


(1756-1784) boldogsÁgos szŰz mÁriÁhoz az Édes … · 1. csata ernő: «kedves melinda,...

Documents