Mesterek – a magyar Petofi és az észt Ellen Niit

Eesti Instituut Ungaris Magyarországi Észt Intézet Estonian Institute in Hungary

1055 BudapestFalk Miksa u. 22. fe. 2.www.esztorszag.hu

ftpy

Szabadság, szerelem!E ketto kell nekem.Szerelmemért föládozomAz életet,Szabadságért föládozomSzerelmemet.

(Petofi Sándor, 1847. január 1.)

Mu ülem ihaldus

on priius, armastus!

Ma armastuse eest

võin elu ohverda.

Kuid vabaduse eest

ka armu - annan ma!

(Gustav Wulff-Õis, 1887)

Vabadust, armastust ihkan ja vajan,

nendele kahele elu ma rajan.

Armastuse eest oma elu ma annan,

vabaduse ohvriks armugi kannan.

(Karl-Eduard Sööt, 1930-as évek)

Vabadus, armastus,

need on mu igatsus.

Elu ma ohverdan

sinu eest, armastus,

ohverdan armu ma

sinu eest, vabadus.

(Ellen Niit, 1955)

A kiállítást összeállította: Livia Viitol.Arculat: Angelika Schneider.Az Észt Intézet köszönetet mond: Ellen Niit, Észt Irodalmi Múzeum, Tartui Egyetem Történeti Múzeuma, Jaan Klõšeiko, Észt Kulturális Alap.

ftpy

Erns

t Kol

lom

fam

etsz

ete

2009

ft py

Kezdetek IA magyar irodalom Észtországban a 19. század utolsó negyedében kezdett ter-jedni.

Az észt nemzetiségu értelmiség - kiterjesztve kulturális kapcsolatainak föld-rajzi vonatkozásait is - ebben az idoben erosítette meg pozícióit. Ez volt az észt Nemzeti Ébredés kora.

Petofi muveire gyorsan felfigyeltek, de a közvetlen fordításhoz nem voltak még magyarul tudó irodalmárok. Verseinek elso fordításai német közvetítéssel szü-lettek meg. Ez nem volt váratlan, mivel az észt és az orosz mellett a német volt a harmadik nyelv Észtországban, ráadásul Petofi verseinek lendületes terjedése Európában a német nyelven keresztül indult meg.

sssssss

ss

Az elso Petofi-fordítások 1879-ben jelentek meg az észt sajtóban. Fordítójuk a fáradhatatlan újságíró, Harry Jannsen (1851–1913), a Nemzeti Ébredés legnagyobb költoje, Lydia Koidula (1843-1886) testvére, aki többek között 1894-ben Budapesten megalapította az oroszellenes irányvonalú nemzetközi újságot, a “West-östliche Rundschau”-t.

1885 és 1886 között Magyarországon

tartózkodott Mihkel Veske (1843–1890)

nyelvtudós és költo, aki látogatása hatására

megpróbálkozott Petofi verseinek fordításával:

a “Valgus” címu folyóiratban (1886, nr. 3) megjelenteti a “Lennék én folyóvíz” (“Mina olen

jooksev jõgi”) címu verset.

Petofi verseinek fordításait a

néprajzkutató és költo Matthias Johann Eisen

(1857–1934) “Helinad Emajõelt” (1884)

címu kötetében is megtalálhatjuk.

A külföldi látogatók sorában ott volt a magyar nyelvtudós és néprajzkutató, dr. Hunfalvy Pál is. Hunfalvy útleírása, az “Utazás a Balt-tenger vidékein I-II” két évvel késobb, 1872-ben jelent meg.

1869. Tartuban, Johann Voldemar Jannsen (1819–1890), a Nemzeti Ébredés nagy alakja kezdeményezésére megrendezték az elso észt dalosünnepet.

822 férfi énekes, 56 fúvós - csaknem mind észt földmuves - vett részt eloadóként. Észt nyelvu musoruk 25 darabot mutatott be. 15 000 ember gyult össze hallgatni oket. Ez volt az észt nemzeti mozgalom egyik csúcspontja, elso alkalommal itt hangzott el a “Mu isamaa, mu õnn ja rõõm”(J. V.Janssen)(Hazánk, ford. Bán Aladár), a jövo észt himnusza.

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Jaan Parv (1867–1899) Dél-Észtországból, a Võru megyei Kanepibol származik. 16 évesen kezdett dolgozni újságok szerkesztoségeiben, késobb járási és bírósági tudósító lett. Rövid élete során körülbelül 60 költeményt jelentetett meg és közel ennyi az általa készült klasszikusok (Heine, Schiller, Goethe, Lermontov stb.) fordításainak száma.

Kezdetek IIA következo években Petofi neve és muvei egyre ismertebbé váltak Észtország-ban, verseinek fordítása és sajtóban való megjelentetése az 1880-as évek végén érte el csúcspontját. Jókai Mórral együtt o a századforduló leginkább fordított magyar irodalmi alkotója.

A tartui “Postimees” címu újság 1888 elso felében tömegesen jelentette meg Petofi verseit úgy egyes versekként, mint verscsokrokként, néha több külön-bözo oldalon és néha egyenesen a focím alatt. Ezen versek fordítója az újságíró és költo Jaan Parv, a “Postimees” akkori foszerkesztoje és a késobbi irodalmi klasszikus Eduard Vilde (1865–1933) jó barátja.

A 20. század elejére Petofi körülbelül 30 versének fordítása jelent meg tíz fordító tollából. A korabeli fordítók azonban inkább lelkes amatorök voltak, a fordításaik pedig általában szabad átírások.

Muvészileg értékesebbként tartják számon

Petofi “Világosságot” (“Valgust”) címu

versének 1903-ban, a “Linda” címu lapban megjelent fordítását,

melynek szerzoje a költo, Gustav Suits

(1883–1956), Észtország egyik legfontosabb

irodalmi csoportja, a Noor-Eesti alapítója

és vezetoje, késobb a Tartui Egyetem irodalom

professzora.

Megemlékeztek Petofi halálának 50. évfordulójáról is: a “Postimees”-ben 1899. július 29-én jelent meg Friedrich Kuhlbars (1841–1924) tollából egy Petofi életét ismerteto írás és három versszak híres versébol, a “Nemzeti dalból” (“Üles, madjar!”).

Petofi alkotásai nagy hatással voltak a korabeli észt költészetre, ezt megfigyelhetjük Gustav Suits (“Pöörase laul”, “Mehed” (Férfiak, ford. Képes Géza), Juhan Liiv és Karl Eduard Sööt verseiben is.

1911-ben jelent meg észtül Petofi egyetlen regénye, “A hóhér kötele” (“Timuka köis”).

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

ft py

A magyar kultúra és Petofi Sándor muvei iránti érdeklodés az 1920-as években mélyült el: surusödtek a magyar-észt-finn kulturális kapcsolatok, a nyelvrokonsági mozgalom erot gyujtött és megszületett a finnugor kulturális kongresszusok tradíciója (1924. Tallinn, 1928. Budapest, 1931. Helsinki, majd 1936. ismét Tallinn).

Elmélyülés IA közvetlenül magyar nyelvrol fordítást Észtországban Julius Mark (1890–1959) nyelvész, a tartui egyetemi hungarológia elomozdítója, a Magyar Tudományos Akadémia késobbi külso tagja kezdte meg. 1914-ben jelentette meg “Ungari antoloogia”(“Magyar antológia”) címu kötetét, melyben több magyar prózaíró (Mikszáth Kálmán, Bársonyi István, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza, Jókai Mór stb.) szerepel. Verseket Julius Mark nem fordított, de 1921-ben megjelentette Molnár Ferenc “A Pál utcai fiúk” (“Pál-tänava poisid”) címu muvének észt nyelvu fordí-tását.

sssss

ss

sssss

ss

Petofi fordítójaként az 1920-as években

emelkedett ki Karl Eduard Sööt

(1862–1950) költo, a kulturális élet jeles

szereploje, aki 1924-tol a Petofi Társaság

levelezo tagja volt.

Sööt elso verseskötete (“Aasa õied I”, 1890) két Petofi-fordítást

tartalmaz (“A dal” - “Laps”, “Fekete kenyér” - “Leib”).

Petofi-fordításainak nagy részét az

1925- ben megjelent “Aastate kajastus”

címu kötetébe gyujti. Az Észt Kultúrtörténeti

Archívum gyujteményében több

mint hetven kéziratos, németbol készült Petofi

versfordítást oriznek K.E. Sööt tollából.

ft py“

1923-ban az Észt Irodalmi Társaság nagyvonalúan ünnepelte Petofi születésének 100. évfordulóját. A Tartui Egyetemen munkáját akkor kezdo elso magyar lektor, Virányi Elemér Petofi életét és muveit ismerteto eloadássorozattal lépett fel.

Julius Mark

III. Finnugor Kultúrkongresszus, Magyarország, 1928

V. Finnugor Kultúrkongresszus, Tallinn, 1936

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Elmélyülés II1935-ben jelent meg a “Keel ja Kirjandus” címu filológiai kiadványsorozatban Ants Murakin fordító és festumuvész tollából az “Ülevaade ungari kirjandusest” (“Áttekintés a magyar irodalomról”) címu cikk. Murakin lett az egyik legtermé-kenyebb magyar irodalom fordító: közel harminc regényt, egy sor színdarabot és verseket is fordított.

1937-ben jelent meg Tallinnban Bernhard Linde és Ants Murakin összeállítá-sában a “Valimik ungari kirjandust”(“Válogatott magyar irodalom”) irodalomtör-téneti adatokkal és a magyar irodalom áttekintésével. A kötetet, ami 24 magyar irodalmár szövegeit és életrajzi adatait, köztük tizenegy verset és Petofi “A pusz-ta, télen” (“Pusta”) címu leíró versét is tartalmazza, az észt államelnök adomá-nyozásában az iskolákban osztották szét.

August Sang (1914–1969) az “Arbujad” nevu költoi

csoport tagjaként az 1930-as években került be az irodalmi

köztudatba. 1950 és 1956 között kizárás miatt nem

lehetett az Észt Írószövetség tagja. Fo munkája hosszú

ideig a fordítás volt (Goethe: Faust, Heine, Moliére,

Schiller, Baudelaire, Gorkij, Paszternak, Catullus,

Beranger, Kafka, Keller, Feuchtwanger stb.). Az 1960-

as évek elejének politikai olvadása idején kezdett ismét

verseket publikálni.

Az elso világháború utáni elso Petofi-fordítások orosz nyelvi közvetítéssel születtek és 1949-ben, a költo halálának 100. évfordulója alkalmából jelentek meg.

1951-ben, a középiskolai világirodalmi olvasókönyv-ben négy Petofi-vers jelent meg August Sang fordí-tásában. A kor sötét kontextusát nézve bátor válo-gatás volt: a “Téli világ” (“Talvepäev”) mellett a “Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?” (“Lipp”), a “Nemzeti dal” (“Üles, madjar!”) és a “Van-e mostan olyan le-gény” (“Kus on mees”) szerepelt a kötetben. Nem nehéz elképzelni az észt olvasó érzéseit a “Van-e mostan olyan legényt” olvasva: a háromszínu zászló közvetlenül kapcsolható a szigorúan tiltott trikolor-ral, az észt kék-fekete-fehér zászlóval.

Jäägu kas või ainsam ellu kõikidest, kui ta ainult lahti pääseborjusest.Kangas kolmevärviline!Kaitstes sindmadjarile pole kallisükski hind!Tolmust oma tiivad tõsta,kerki sameie ette sinitaevalehvima!

Ha két magyar marad is aVilágon:(Csak e ketto szabad legyen)Nem bánom!Háromszinu magyar zászló,Dicso jel!Védelmezünk megfeszítettErovel,Kiemeltük a porból szentSzárnyadat,Röpulj elottünk a magasÉg alatt!

Felix Oinas (1911–2004), az elso hivatalos észt lektor Magyarországon (1938–1940). Tartui kollégájával, Fazekas Jenovel nagy magyar-észt szótár kiadását tervezték, ez azonban a második világháború és az azt követo események miatt sosem valósult meg. Mindkét férfi el kellett meneküljön hazájából. F. Oinas a számuzetésben világszerte elismert néprajzkutató lett, de lefordította Zilahy Lajos “A két fogoly” (“Kaks vangi”) és Nyíro József “Uz Bence” (“Mägede mees”) címu muveit is.

Ants Murakin (1892-1975) festomuvész és fordító. Muvészeti végzettségét Tartuban szerezte, majd 1917-1920 között Budapesten tanult tovább. Hazájába visszatérve a magyar irodalom egyik legtermékenyebb fordítója lett. 1944-ben menekült el Észtországból.

1939-ban az Észt Irodalmi Társaság “Suurmeeste elulood”(“Nagyságok élete”) címu sorozatában jelent meg a népköltészet és nyelvtudományok tudósa, Felix Oinas 162-oldalas “Petofi. Vabaduse ja armastuse laulik”(“Petofi. A szabadság és szerelem dalnoka”) címu monográfiája.

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Elkötelezettség I A háború utáni években a magyar nyelv oktatása tovább folytatódott a Tartui Egyetemen. Az új fordítói generáció neveloje az egyetem Finnugor nyelvek tan-székének tanára, Paula Palmeos lett, aki a második világháborút megelozoen a Tartui Egyetem ösztöndíjasaként járt Magyarországon.

Paula Palmeos céltudatos egyetemi tanári munkája az 1950-es évek második felében kezdett gyümölcsöt hozni, amikor tanítványai (Edvin Hiedel, Tiiu Kokla, Ellen Niit) lelkesen belevetették magukat a magyar irodalom fordításába.

Késobb csatlakozott hozzájuk Leidi Veskis, Ivar Sinimets, Ene Asu-Õunas, Sven Vabar és még sokan mások.

sssss

ss

Paula Palmeos (1911–1990) 1939-ben cum laude végzett a Tartui Egyetemen. 1936 és 1937 között ösztöndíjasként Magyarországon tanult és a budapesti egyetemen észt nyelvet tanított. 1944 és 1989 között a Tartui Egyetemen dolgozott, ahol egyéb feladatai mellett 89 szemeszteren át magyar nyelvet tanított, miközben maga is magyar irodalmat fordított. Többek között o az 1973-ban, Rigában megjelent lett nyelvu Petofi fordításkötet (“Sandors Petefi 100 dzejoli”) eloszavának szerzoje.

A magyar irodalom észtországi fordításának új csúcspontja az “arany” hatvanas évekkel érkezett, amikor a totalitárius rezsim szabad szellemre gyakorolt nyomása valamelyest lazulni kezdett. A politikai enyhülés a fordítandók kiválasztásában is követheto volt: megjelent Edvin Hiedel fordításában Fejes Endre “Rozsdatemeto” (“Vanarauahoov”), Fekete Gyula “Az orvos halála” (“Arsti surm”) és Kertész Ákos “Makra” címu muve.

Az 1980-as években az észt színházakban magyar dramaturgiai robbanás következett be. Voltak eloadások, melyeket több százszor is bemutattak.

Az 1990-as években az angol nyelvu fordítói irodalom beárnyékolta a többi nyelvrol történo fordítást, de 2000-tol kezdve a magyar irodalom átültetése ismét erore kapott.

Felélénkült a költészet fordítása is: 2004-ben jelent meg Jávorszky Béla összeállításában a “Mu ema must roos”(“Anyám fekete rózsa”)

címu nagy terjedelmu antológia a 20. század második felének magyar költészetérol. Minden

idok egyik legkiemelkedobb magyar költoje, Szabó Lorinc

verseit ebben a gyujteményben Ellen Niit fordította.

2006-ban, Észtországban két magyar lírai kötet jelent meg:

Tóth Erzsébet “Fehér madárral” (“Valge linnuga”) címu kötete Tiiu Kokla fordításában, és a tragikus sorsú József Attila

válogatáskötete, a “Vasút mentén” (“Raudtee ääres”) Ellen

Niit fordításában.A hosszú ideig készült fordítások

ismét tanúbizonyságot adtak Ellen Niit mesteri képességeirol.

Paula Palmeos Edvin Hiedel, fordító

Tiiu Kokla, fordító

Paula Palmeos diákjaival a tartui Toomemägin, 1948-ban

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Elkötelezettség IIEllen Niit – Petofi mesterfordítója IAmikor Észtország legfontosabb irodalmi folyóirata, a “Looming” cikkei között 1953-ban megjelennek a fiatal költono, Ellen Niit (lánykori nevén Hiob) Petofi versfordításai, hamar kiderül, hogy a fordítások szerzojének érdeklodése Petofi költészete iránt nem véletlen. Ellen Niit 1928. június 13-án született Tallinnban. 1947-ben a Tartui Állami Egye-temen észt nyelvet és irodalmat kezdett tanulni. Ekkorra irodalmi debütálása már megtörtént: az akkor tizenhat éves iskolás lány elso költeményét anyanyelvi tanára küldte el a “Noorte Hääl” címu lapnak.

sssss

ss

Ellen Niit: “Petofi verseinek segítségével kezdték nekünk a magyar nyelvet tanítani. Magyar nyelvu könyveket akkor nehéz volt szerezni. A vágy a fordítások folytatásához magától értetodo volt. És én fordítottam. /---/ Eleinte kicsit megrémített a feladat, de ha egyszer megérzed az észt és a magyar nyelv kapcsolatát és a két nyelv versrendszereinek hasonlóságait és különbségeit, a dolog muködni kezd.” (“Keel ja Kirjandus”, 7/1998)

Ellen Niit 122 Petofi verset fordított észtre, köztük a János vitéz címu alkotást is. Négy önálló Petofi fordításkötetet jelentetett meg:

1955 Valitud luuletused (Válogatott versek)1964 Vabadus, armastus: valik luuletusi ja poeeme (Szabadság, szerelem: válogatott versek és poémák)1973 Iginoor mees: luuletused ja poeemid (Örökifjú férfi: versek és poémák)1973 Sangar János (János vitéz)

ftpygtsdrtw

fpyt

Az egyetemista Ellen Niit félbehagyta költeményei publikálását, mert a kornak nem megfelelo, “igaztalan” költészettel vádolták meg: tanulmányai utolsó elotti szemeszterében csak egy hajszál választotta el az egyetemi kizárástól.

A magyar nyelvi eloadásokon ismerkedett meg Petofi Sándor eredeti verseivel, amik magukkal ragadták ot: egyetemi kötelezettségein felül is foglalkozott fordításukkal. Petofi alkotásaiban olyasvalamit talált, ami a saját érzéseit egyesítette a kor által megnyomorított nép érzéseivel. Petofi verseinek szabadságvágya, ellenállása és küzdelmessége volt az, amire az államiságát vesztett észtségnek az 1950-es években leginkább szüksége volt.

Petofi Sándor elso észt nyelvu verseskötete (1955), Ellen Niit fordításában

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Szabadság, szerelem!E ketto kell nekem.Szerelmemért föládozomAz életet,Szabadságért föládozomSzerelmemet.

Vabadus, armastus,need on mu igatsus.Elu ma ohverdansinu eest, armastus,ohverdan armu masinu eest, vabadus.

Fordította Ellen Niit,1955

Sok észt zeneszerzo (pl. Artur Kapp, Riho Päts, Eino Tamberg, Alfred Karindi) zenésítette meg Ellen Niit fordításában Petofi verseit, a versekre írt kórusmuveket koncerteken és dalosünnepeken adták elo. 1998-ban Karl Madis és könnyuzenei együttese, a “Karavan” CD-re énekelte Petofi versein alapuló dalait.

ftpy

Petofi évfordulóit az észt könyvtárakban 1949-tol felolvasói estekkel és könyvkiállításokkal ünnepelték. Különös jelentoséguek voltak Petofi szövegeinek nyilvános felolvasásai az 1956-os magyar forradalom idején, de fontosságuk késobb sem kopott meg: így szervezett például a makacs színész, Mauri Raus 1983-ban, egy politikailag sötét korszakban az Észt Drámaszínház színültig telt termében verseloadást Petofi muveibol.

Elkötelezettség IIIEllen Niit – Petofi mesterfordítója IIEllen Niitet megérintették Petofi költészetének leghangzatosabb dallamai, a ver-sek mágiáját és kortalanságát sikerrel emelte át az észt nyelvbe. Fordításainak és fordításköteteinek azonban van még egy fontos vonzata: Petofi szabadság-eszméje pont akkor jutott el az észtekhez, amikor a legnagyobb szükségük volt rá, az 1950-es évek sztálini szörnyuségeitol való lelki megszabadulás idején, az 1956-os magyar események idején, az 1960-as évek reményteli várakozásai és a prágai események idején és az 1970-es évek ismét szigorodó szovjet rezsim-jének idején.

ftpy

Elkötelezettség IVEllen Niit költo és gyerekkönyvíróEllen Niit nagyon fiatalon jelent meg az észt költészetben. Olvasóit elsosorban verseinek egyenessége és melegsége köti le. Niit elso felnotteknek írt verses-kötete, a “Maa on täis leidmist” a “helytelen verselés” bélyege miatt késik, csak 1960-ban jelenik meg. A hatalomhoz hu kritika Niit költészetét formalistának és dekadensnek kiáltotta ki, a független kritika viszont modernnek és avantgárdnak tartotta, de minden esetre mindkét oldal megsejtette az érzelemgazdag alkotó betörését a nagy észt költonok sorába.

Ellen Niit friss, érzelmes lírai fuvallatot, szárnyaló ritmust és nagy belso intenzivitást hozott az észt lírába. A szerelem, a haza, az otthon, a család és a generációk közötti kapcsolatok, a világ örökkévalósága – ezek költészetének fo fonalai.

1960 Maa on täis leidmist1970 Linnuvoolija (a címadó vers magyar fordítása: Madárszobrász, ford. Képes Géza, Agyagmadár-formázó, ford. Tandori Dezso)1977 Vee peal käija1978 Maailma pidevus1998, 2008 Paekivi laul (a címadó vers fordítása: Mészko-ének, ford. Képes Géza)(gyujteményes kötet)

Ellen Niit könyves debütálása az 1954-ben megjelent “Kuidas leiti nääripuu” (Hogyan találtak Karácsonyfát?, ford. Kiss Dénes) címu verses gyermektörténet. E. Niit a klasszikus gyermekirodalom tradícióit folytatja, amit azonban egyben továbbfejleszt. O az egyik legkedveltebb gyermekíró Észtországban, verses-, prózai- és színmuvei – összesen többtucat kötettel – az észt gyerekek elválaszthatatlan társai több mint fél évszázada. Több szövege és könyvszereploje egyenesen kultikus jelentoségre tett szert.Hosszú ideju kiemelkedo alkotói tevékenységéért 2009- ben Ellen Niit köztársasági kulturális életmudíjat kapott.

Néhány kötete:

1957 Rongisõit1963 Pille-Riini lood (A lenhajú kislány, ford. Rab Zsuzsa)1970 Triinu ja Taavi jutud1974 Midrimaa (Meskeország, ford. Kiss Dénes)(válogatáskötet)1983 Suur suislepapuu (válogatáskötet)1984 ”Enne punaseid palituid” (gyermekszíndarabok gyujteménye)1994 Tere, tere, lambatall! [K. E. Sööt gyermekirodalmi díj, 1994]1998 Onu Ööbiku ööpäev (gyujteményes mesék)1999 Ühel viivul vikervalgel (gyujteményes kötet)2006 Laste laulud (válogatáskötet)2008 Noorte lehtede päev (válogatáskötet)

Ellen Niit muveit magyar mellett finn, orosz, német, angol, lengyel, szlovák, cseh, olasz, holland, cseremisz, litván, lett, ukrán, grúz, kazah, román és eszperantó nyelvre is lefordították.

Költeményei tartalmassága, megformáltsága, vizualitása és pontossága csaknem minden ismertebb észt zeneszerzot megihletett. Legalább 120 megzenésített verse ismert, ezek nagy része gyermekkórusra írt darab.

Edgar Valter az ”Oma olemine, turteltulemine” (1979) címu gyermekverses kötethez készített illusztrációja

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Elkötelezettség VEllen Niit és Jaan Kross – hídverokEllen Niit magyar irodalom iránti érdeklodése férjét, a 20. század második felének legismertebb és leginkább fordított észt prózaíróját, Jaan Krosst (1920–2007) is a fordításra tüzelte. Kross 1954-ben tért vissza Szibériából és az 1950-es években költoként és versfordítóként kezdte útját az észt irodalomban. 1958-ban háza-sodott össze Ellen Niittel.

1970-ben Jaan Kross fordításában jelent meg Madách Imre “Az ember tragédi-ája” (“Inimese tra-göödia”)(nyersfordítás: Paula Palmeos). Egy évvel korábban, 1969- ben látott napvi-lágot Magyarországon a J. Kross által össze-állított észt irodalmi antológia, “Az észt iro-dalom kistükre”, az ebben található prózát Bereczki Gábor és Képes Géza fordította.

Bereczki Gábor és felesége, Bereczkiné Mai Kiisk - Ellen Niit Magyarországra költözött egyetemista-társa - érdemei az észt irodalom magyarországi közvetítésében elévülhetetlenek.

Jaan Kross: “Elso budapesti utazásunk eredménye az akkori magyar kulturális élet vezeto személyiségeivel, köztük például az észt irodalom fordításának szemszögébol nagyon tiszteletreméltó férfiúval, Fehérvári Gyozovel való ismeretség volt. Talán az elso magyarországi utunkon találkoztunk a magyar versfordítás egyik vezéralakjával, Rab Zsuzsával. És férjével, a költo Csanádi Imrével. /---/ Egyébként nem sokkal megismerkedésünk után Csanádi Imre írt egy verset “Észtek” címmel, amit Ellen le is fordított. És 1969. januárjában a “Noorus” címu folyóiratunk – talán kelet-német felügyelet alatt – ki is nyomtatta. Érthetetlen módon e körül semmilyen vita nem alakult ki annak ellenére, hogy valahogy úgy hangzott, mint ahogy nekünk magunknak sosem volt szabad kimondanunk.” (Jaan Kross emlékirataiból. Kallid kaasteelised II. 2008, p. 99).

Jaan Kross: “Amikor Bereczki Gábor Maival 1967. tavaszán nyári szabadságra Észtországba jött, magával hozta az “Európa kiadó” felvetését:valamikor a húszas-harmincas években az “Európa kiadó” – ha az akkor már létezett -, vagy annak elodje kiadta néhány európai nép irodalmának áttekintését egy “Kistükrök” nevu sorozatban. A második világháború ezt a kezdeményezést megszakította, és még nem jutottak el az észt irodalomig. Most az “Európa kiadó” – és ahogy értelmeztem, elsosorban Domokos, de néhány gondolkodótársa is - kész folytatni ezt a tradíciót, illetve a sorozatba bekapcsolni az észt irodalmat. /---/

Összeállításának körülbelül másfél éve alatt Gábor vagy Mai legalább három vagy négy alkalommal járt Észtországban. És vitték magukkal, minden esetben sikeresen – ez azt jelenti, hogy a szovjet vámon nem fennakadva – személyes papírjaik között a következo adag “Európa kiadónak” szánt küldeményt.” (Jaan Kross emlékirataiból. Kallid kaasteelised II. 2008, pp 153–154)

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Észt

Irod

alm

i Múz

eum

Jaan Kross

sssss

ss

Elkötelezettség VIEllen Niit költeményei 1966-tól kezdve jelentek meg Magyarországon különbözo irodalmi gyujteményekben és folyóiratokban. Érzékeny és gazdag képi világú lí-rájának máig közel harmadát sikerült magyarra fordítani. Az Ellen Niit versei (1986, Európa, Budapest) címu kötet a Magyarországon két évtized alatt megje-lent verseit tartalmazza, melyek fordítói Rab Zsuzsa, Képes Géza, Csanádi Imre, Tandori Dezso és Illyés Gyula.

1970-ben és 1979-ben Budapesten megjelent a “Pille-Riini lood” (A lenhajú kislány, ford. Rab Zsuzsa) címu kötete, 1977-ben pedig gyermekverses-kötete, a “Midrimaa” (Meskeország, ford. Kiss Dénes).

Ellen Niit: “Petofi a múlt századi magyar irodalom legnagyobb alakja, függetlenül attól, hogy már huszonhat évesen teljesült férfias vágya – elesett a szabadságért vívott csatában, nem adta fel, nem kötött kompromisszumokat.” (1964, “Vabadus, armastus”(“Szabadság, szerelem”). Utószó).

A magyar nyelven kívül Ellen Niit német (H. Heine), finn (E. Sinervo, A. Turtiainen), orosz (S. Jeszenyin, K. Csukovszkij, S. Mihalkov) és ógörög nyelvbol fordított, több magyar klasszikussal is foglalkozott (József Attila és Szabó Lorinc), de fordítói pályája egyetlen állócsillaga Petofi Sándor.

Bereczki Mai és Gábor, mellettük Rab Zsuzsa fordító Képes Géza, fordító

Ellen Niit autográfja: 2009. június 4-én.

Szabadság, szerelem, hunek maradni az anyaföldhöz, a néphez és a saját költoi énhez – ez Petofi Sándor legnagyobb észt fordítója, Ellen Niit hivatása.