1999. évi LXXVI. törvény

a szerzői jogról1

A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a kapcsolódó jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről. Az Országgyűlés e szempontokra figyelemmel - összhangban Magyarországnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaival - a következő törvényt alkotja:2

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A szerzői jogi védelem tárgya

1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.429/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.30.092/2013/6Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6Fővárosi Bíróság ...P..../2010/4Fővárosi Bíróság 27.P.21.653/2007/20Fővárosi Bíróság 14.K.30348/2007/12Pécsi Törvényszék G.20.693/2012/9Pécsi Törvényszék P.21.346/2011/10Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37Heves Megyei Bíróság 1.P.20.165/2010/23Pest Megyei Bíróság 11.P.23.343/2005/27

(2) Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:

a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű,Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.747/2008/4

b) a nyilvánosan tartott beszéd,

1 Kihirdetve: 1999. VII. 6.2 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 51. §. Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.

1

c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.858/2011/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.112/2008/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.445/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.367/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.032/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.230/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.791/2008/6Fővárosi Bíróság 8.P.24.232/2006/22Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.058/2008/39

d) a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték,e) a zenemű, szöveggel vagy anélkül,f) a rádió- és a televíziójáték,g) a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás),

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.725/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.684/2008/3Fővárosi Bíróság 8.P.

h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.337/2009/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.547/2009/4

i) a fotóművészeti alkotás,Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.465/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2009/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.462/2008/4Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37

j) a térképmű és más térképészeti alkotás,k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti

együttes terve,Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.595/2008/3Pest Megyei Bíróság 22.P.23.618/2005/24

l) a műszaki létesítmény terve,Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.467/2008/3Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7

m) az iparművészeti alkotás és annak terve,n)3 a jelmez, a díszlet és azok terve,

1. A törvény által előirányzott Szjt.-módosítások többségének célja, hogy a 2006/116/EK irányelv módosításáról szóló 2011/77/EU (2011. szeptember 27.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültesse, azaz az általa bevezetett módosításokkal összeegyeztethető hazai szabályozást alkosson.

3 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 33. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.

2

A 2011/77/EU irányelv által elvégzett módosítások fő célja a hangfelvételben rögzített előadóművészi teljesítmények védelmi idejének ötven évről hetven évre növelése, hogy az előadóművészek alkotó hozzájárulásának társadalmilag elismert fontosságát megfelelő szintű védelem tükrözze. Az előadóművészek általában fiatalon kezdik karrierjüket, így az ötven éves védelmi idő gyakran nem védi előadásaikat egész életük során, ezért életük vége felé jövedelem-kieséssel szembesülnek.

Emellett, az irányelv egységesíti a több szerzős szöveges zeneművek védelmi idejének számítását az Európai Unióban, elrendezve azon művek sorsát, amelyek zenéje vagy szövege már nem lenne védett a zeneszerzőre és a dalszövegíróra vonatkozó eltérő védelmi idő miatt.

A kétirányú irányelv-módosítás az Szjt. vonatkozó szabályainak lényeges módosítását csak az előadóművészi és hangfelvétel-előállítói jogok védelmi idejének felemelése terén teszi szükségessé. A közös művek védelmi idő számításának alapjaként az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napját meghatározó szabályozás az Szjt. 31. §-ának (2) bekezdéséből már 1999-ben is levezethető volt - a közös jogkezelés is minden esetben ezzel számol -, így az Szjt. vonatkozó, technikai jellegű kiigazítására csupán az egyértelműség megteremtése érdekében kerül sor. Elképzelhető ugyanakkor, hogy más tagállamban lejárhatott olyan - magyar szerző által alkotott - mű védelmi ideje, amelyre vonatkozóan a védelmi idő az ott már védelemben nem részesülő rész tekintetében is feléled az irányelv adott tagállami átültetése következtében.

Az Szjt. már az 1999. évi megalkotásakor tükrözte a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 1993/98/EGK irányelv rendelkezéseit, melyek harmonizálták a védelmi idővel kapcsolatos szabályokat az Európai Unióban (akkor még Európai Közösségben). A szomszédos jogok védelmi idejét meghatározó Szjt.-beli rendelkezések módosítását a Szellemi Tulajdon Világszervezetében az előadásokról és a hangfelvételekről megkötött - hazánk részéről az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozattal megerősített - nemzetközi szerződés (angol rövidítésével: WPPT) egy ízben már szükségessé tette. A WPPT-ből fakadó módosítási kötelezettséget a hazai jogalkotó a 2001. évi LXXVII. törvénnyel, az uniós jogalkotás pedig az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az információs társadalommal kapcsolatos szerzői és szomszédos jogokról kiadott 2001/29/EK irányelvével teljesítette. Ez utóbbi szintén a WPPT említett szabályával összhangban módosította a 1993/98/EGK irányelvet. Az ehhez kapcsolódó módosítások időközben szükségessé tették az irányelv újrakodifikálását. Ezt a szerzői jogról és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK irányelv végezte el. A most átültetendő 2011/77/EU irányelv ezt a 2006. évi, kodifikált irányelvet módosítja.

Tekintettel arra, hogy a 2011/77/EU irányelv által bevezetett átmeneti intézkedések bizonyos joghatások kiváltását 2013. november 1-jei hatállyal rendelik el és az irányelv tagállami átültetésének határideje is ez a nap, ezért a törvény is 2013. november 1-jét jelöli meg az irányelv átültetését szolgáló Szjt.-rendelkezésekre vonatkozó hatálybalépési időpontként.

Az Szjt. 1. § (2) bekezdése példálózva sorolja fel a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásokat. E felsorolás n) pontjában a jelmez- és díszlettervek szerepelnek, a tervezés tárgyi megvalósulási formái nem, ami a joggyakorlat számára értelmezési nehézséget jelent. A felsorolás példálózó jellegéből ugyanis egyrészről az következik, hogy függetlenül attól, hogy nincsenek kifejezetten nevesítve a felsorolásban, a védelem az Szjt. 1. § (3) bekezdése szerint a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg az alkotásokat. Másrészről a felsorolás h), k) és m) pontjainak

3

megszövegezéséből - „(...) alkotás és annak terve” - levonható az a következtetés is, hogy ahol a törvény nem említi magát az alkotást, ott nem értelmezhető kiterjesztően a felsorolás.

A bírói gyakorlattal összhangban a törvény a szerzői jogi védelmet a jelmezekre és díszletekre - és nemcsak azok terveire - is kiterjeszti, tekintettel arra, hogy a jelmezek és a díszletek használati célú műtárgyak, jellegüket tekintve a képzőművészeti illetve az iparművészeti alkotásokhoz állnak közel, ezért indokolt védelmük azonos szintjének biztosítása a jogszabályi felsorolás pontosítása által.

o) az ipari tervezőművészeti alkotás,p)4 a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.786/2008/5Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.30.092/2013/6Fővárosi Bíróság ...P..../2011/7Fővárosi Bíróság 8.P.22.575/2006/35Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.858/2008/22Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.854/2005/34Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.G.40.075/2005/7

(3) A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.337/2009/7Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.994/2007/5Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.372/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.547/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.479/2008/6Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.30.092/2013/6

(4)5 Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések.

Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.121/2008/14(5)6 A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló

tényekre vagy napi hírekre.Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.512/2008/5

4 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 1. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.5 Megállapította: 2001. évi XLVIII. törvény 67. § (1) k). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazni kell a korábban létrejött szabványokra, illetve intézkedésekre és tervezeteikre is azzal, hogy a korábban megkezdett felhasználás a 2002. I. 1-jén meglévő mértékben folytatható 2003. I. 1-ig.6 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 52. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

4

(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.

Kúria Pfv.IV.21.801/2012/4Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.30.092/2013/6Fővárosi Bíróság ...P..../2005/95

(7) A folklór kifejeződései nem részesülnek szerzői jogi védelemben. E rendelkezés nem érinti a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4(8)7 Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, a

filmelőállítók, valamint az adatbázis-előállítók teljesítményei az e törvényben meghatározott védelemben részesülnek.

Kúria Kfv.V.35.260/2011/11Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.487/2011/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.548/2010/4Fővárosi Bíróság 8.P.22.251/2006Zala Megyei Bíróság 1.P.21.855/2010/11Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.037/2009/3BDT2010. 2365. A hangfelvétel-, illetőleg filmelőállítók szerzői joggal szomszédos jogait sérti, ha hamisított hangfelvételt, annak többszörözött példányait üzletben forgalombahozatalra való felkínálással hozzáférhetővé teszik. A terjesztés miatt a jogosulatlan felhasználás akkor is megvalósul, ha a kereskedő az üzletében forgalmazott hamisított műpéldányokat az ilyen jellegű művek terjesztésével foglalkozó franchise partnerétől a többi, jogszerűen forgalmazott, egységesen csomagolt és leszállított hanghordozóval együtt szerezte be és a hamisított műpéldányokat nem ismerhette fel. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiért helytállással tartozik, a kártérítés felróhatósága alól azonban kimentheti magát.BDT2010. 2329. Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. A tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.BH2013. 11. A szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom tárgya nem ugyanaz. A szabadalmi bejelentés alapját képező műszaki megoldás nem minősül irodalmi, tudományos

7 Megállapította: 2001. évi LXXVII. törvény 2. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.

5

műnek, ezért nem áll szerzői jogi védelem alatt. A szabadalmi oltalom megszűnése miatt ugyanarra a műszaki megoldásra szerzői jogi igény nem érvényesíthető [1959. évi IV. törvény 86. § és 87. §, 1999. évi LXXVI. törvény 1. § (1) és (2) bekezdés].1. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) tárgyi hatálya, a szerzői jogi védelem alapjaSzerzői jogi védelem főszabályként az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott alkotásokat illeti meg, ugyanakkor a védelem tárgya nem is annyira maga az alkotás, hanem sokkal inkább a mű alkotóját és egyéb jogosultjait megillető jogok összessége. Mivel valamennyi műfaj, műtípus kimerítő felsorolása lehetetlen lenne, ezért indokolt az Szjt. 1. § (2) bekezdésének példálózó felsorolása, amely a legtipikusabb és leggyakrabban előforduló műtípusokat említi meg. Az Szjt.-ben e felsorolás kiegészült a fotóművészeti alkotással a térképművel és más térképészeti alkotással, amelyeket az 1969. évi III. törvényben (a továbbiakban: 1969-es Szjt.) ún. rokonjogi védelem illetett meg. Az Szjt. szerzői és szomszédos jogi védelmet állapít meg, a rokonjogi védelem fogalmát mellőzi, ezek az alkotások tehát az egyéb feltételek megléte esetén szerzői műnek tekinthetők.A szerzői jogi védelem tárgyát definiáló példálózó felsorolás módosul 2002. január 1-jétől az Szjt. 1. § (2) bekezdése kiegészült a p) ponttal, amely a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisra vonatkozik. A jogalkotói szándék nyilván annak elismerésére irányult, hogy a technikai és kommunikációs fejlődés eredményeképpen egyre nagyobb jelentőségük van a szerkesztett adatbázisoknak, és így helyük van a legtöbbször előforduló műtípusok felsorolásában. Arra nézve, hogy mi minősül gyűjteményes műnek, az Szjt. szintén a fenti törvénnyel módosított 7. §-a ad eligazítást, és definíciót. Az adatbázis fogalmát az Szjt. 60/A. §-a határozza meg.Az Szjt.-t 2013. április 1-jei hatállyal módosító 2013. évi XVI. törvény a felsorolás n) pontját kiegészítette a jelmezzel és díszlettel. A korábbi szabályozásban csupán ezek tervei szerepeltek, amiből arra lehetett következtetni, hogy csak a díszlet- és jelmeztervek állnak szerzői jogi védelem alatt, a tervezés tárgyi megvalósulási formái nem. Ahogy a törvénymódosítás miniszteri indokolása is rámutat, a jelmezek és a díszletek használati célú műtárgyak, jellegüket tekintve a képzőművészeti illetve az iparművészeti alkotásokhoz állnak közel, ezért indokolt az egyéb művekkel megegyező szintű védelmük biztosítása.2. Egyéni, eredeti jellegAz Szjt. tárgyi hatályának további részletezését az Szjt. 1. § (3) bekezdése adja, azonban ez is - nem véletlenül - igen általános, mintegy orientáló jellegű szabály. A szerzői jogi oltalom nem megjelenési formákhoz kötött, a védelmet a mű egyéni, eredeti jellege határozza meg. A szerzői jogi elmélet, és - az alábbiakban néhány példával illusztrált - gyakorlat e kérdésében mindig is az alkotás egyéni, eredeti jellegét, önálló, kreatív gondolatiságát kívánta meg.Az alkotások szerzői jogi védelmét megalapozó, fentiekben vázolt kritériumok általánosságához és az ebből eredő értelmezési problémákhoz nem fér kétség. Az alkotások szerzői jogi védelemben részesítésének esztétikai alapokra helyezése már alapvető emberi jogi problémákat vetne fel. Az Szjt. 1. § (1) bekezdés értelmezése tekintetében tehát különös jelentősége van a bírói gyakorlatnak és az ehhez kapcsolódó, Szerzői Jogi Szakértő Testület által adott szakvéleményeknek, amely szakkérdésekben a bíróság és más hatóságok valamint a jogvitában érintett felek közös kérelmére szerzői jogi kérdésekben - előzetes - szakvéleményt ad.

6

A bírói döntések is kerülik e bekezdés részletező elemzését, előtérbe helyezendő a konkrét jogviták során felmerülő értelmezés szükségét.A töredékes (pl. befejezetlen) művek tekintetében is felmerül a kérdés, hogy a műalkotás mikor tekinthető szerzői műnek. A filmalkotások esetén ez a probléma különös jelentőséggel bír, tekintettel a mű többszerzős jellegére és a filmhez kapcsolódó morális és felhasználási jogok elválására. A film alkotására irányuló, a film szerzői és annak előállítója közötti szerződésekben célszerű e kérdéseket rendezni, ennek hiányában ugyanis a szerző(k) hivatkozhat(nak) szerzői jogaik megsértésére, ha az előállító az elkészült filmtöredéket pl. más rendezővel fejezteti be. Kifejezett ilyen tartalmú szerződési rendelkezés hiányában, az Szjt. 9. § (1) bekezdésének szigorú értelmezése kizárná a befejezetlen műrészre a szerzői jogokat, hiszen ez a szabály a mű létrejöttéhez köti a szerzői jogok - személyhez fűződő és vagyoni jogok - keletkezését.Az átdolgozások, feldolgozások és fordítások esetében figyelmet érdemel, hogy a törvény kifejezetten az egyéni, eredeti jelleget hangsúlyozza, mint a származékos mű szerzői jogi oltalmának elemi kritériumát. A származékos művek kreatív jellegét akkor is megköveteli a törvény, ha az átdolgozáshoz a szerző hozzájárult, vagy a védelmi idő lejárt.3. Az Szjt. értelmében szerzői jogi védelemben nem részesülő szellemi termékekA (4)-(7) bekezdések együttes áttekintését az indokolja, hogy az itt felsorolt szellemi termékek jogalkotói döntés eredményeképpen nem élveznek szerzői jogi védelmet. Az Szjt. 1. § (4) bekezdésben felsorolt szellemi termékek annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát feltételeznek (pl. jogszabályok, kodifikációs anyagok) nem minősülnek szerzői műveknek. Ez a jogrendszerekben általánosan érvényesülő rendelkezés főként azzal indokolható, hogy kötelező erejű rendelkezések lévén, nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy ezek mind szélesebb körben és felhasználási módokon váljanak ismertté, mint az azokban megtestesülő kreativitás védelméhez. Jogszabályok vagy bírósági határozatok gyűjteményes műként vagy adattárként történő összeállításának alkotói munkája pl. az egyéni, eredeti módon való válogatás, szerkesztés, már szerzői védelemben részesülhet. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosította az Szjt. 1. § (4) és 6. § (1) bekezdését és hatályon kívül helyezte az Szjt. 1. § (5) bekezdését. Megjegyezzük, hogy e törvény, amely a korábban ipari mintaként ismert szellemi alkotásokat szabályozza újra, immár formatervezési minta néven az Szjt. 64. §-ában deklarálja a párhuzamos szerzői jogi védelmet a formatervezési minták számára, mint művészeti alkotások számára.Az Szjt. módosítások, amelyek 2002. január 1-jével léptek hatályba, pontosították a szerzői jogi védelem alá nem eső hivatalos iratok körét. 2002. január 1. előtt az Szjt. kissé pongyola fogalmazással élve, általában véve a nyilvános határozatokat vette ki a szerzői jogi védelem alól. A módosítás immár kizárólag a bírósági és hatósági határozatokat, és a hatósági vagy más hivatalos közleményt és ügyiratot és más hasonló rendelkezést tekinti ilyennek. Hogyan ragadható meg a hivatalos jelző ebben az összefüggésben?A jogalkotói cél nyilvánvalóan az volt - utalva az osztrák szerzői jogra, amely hasonló elvből kiindulva, mint a magyar jogfelfogással rokon szabályozás -, hogy a közérdeket szolgáló közhatalmi feladatot ellátó szerv vagy személy által kibocsátott rendelkezés és irányítási eszköz tartozzék csak e körbe. Ezt a szándékot támasztja alá az Szjt. 1. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése is, amelyek alapján a gazdálkodó szervezetek [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 685. § c) pont] és az ilyennek nem minősülő jogi személyek tevékenységi körén belül készült iratokra vagy azok tervezetére vonatkozóan immár nem kizárt a jogvédelem lehetősége,

7

feltéve persze, hogy az említett iratok Szjt. védelmet megalapozó kritériumainak megfelelnek. Érthető e distinkció közszféra és üzleti szféra relációjában, hiszen az utóbbi területen keletkezett és szerzői jogi védelemre érdemes ügyiratok jogvédelmének kizárása nem indokolható semmilyen közérdekkel. Éppen ellenkezőleg, ezek legtöbbször nem csupán a szerzői jog, hanem sokkal inkább üzleti szempontok miatt is célzott felhasználói kör számára készülnek.Említést érdemel a jogvédelmet kizáró rendelkezésnek az az Szjt. 1. § (4) bekezdésébe foglalt további szűkítése is, amely immár 2002. január 1-jétől, nem általában véve a szabványokat veszi ki a szerzői jogvédelem lehetősége alól, hanem csupán a jogszabállyal kötelezővé tett szabványokat. Melyek is ezek? A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése definiálja a szabvány fogalmát. E törvény 5. § (1) bekezdése a nemzeti szabvány fogalmát határozza meg. A két fogalom közötti distinkció abban áll, hogy a nemzeti szabványt kizárólag a Magyar Szabványügyi Testület mint köztestület alkothatja meg, vagy fogadhatja el, míg a szabványt általában bármilyen elismert szervezet. Az Szjt. 1. § (4) bekezdése csak a jogszabállyal kötelezően előírt szabványok esetében zárja ki a szerzői jogi védelem lehetőségét - ismét csak a közérdek miatt.Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítását megelőzően a törvény 36. § (1) bekezdése rendelkezett a tény és híranyagokat tartalmazó közleményekről. Ezen közlemények átvételét szabad felhasználásnak tekintette. Ez azonban nem felelt meg az 1975. évi 4. törvényerejű rendelettel (a továbbiakban: BUE) kihirdetett Berni Egyezmény 2. cikke (8) bekezdésében foglaltaknak. A szabad felhasználás ugyanis a szerzői jogi védelem alatt álló művekre vonatkozik, és azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a védett művek felhasználásához nem szükséges a jogosult engedélye, illetve a felhasználásért nem kell díjat fizetni. A BUE hivatkozott cikke azonban kifejezetten kimondja, hogy az egyszerű sajtóközlemény jellegű napi hírek nem tartoznak a védett művek körébe. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása ezért a tény- és híranyagokra vonatkozó rendelkezést kivette a szabad felhasználás köréből és a törvény jelen szakaszában helyezte el, egyértelművé téve, hogy a tény-és híranyagok nem tartoznak a védett művek körébe.Az újságírók, publicisták által feldolgozott, kommentált vagy más módon a tényt, és napi hírt egyéni, eredeti módon felhasznált (pl. szerkesztett) alkotások már szerzői jogi védelemben részesülnek. Igaz ez mind az írott mind az elektronikus sajtóra. Ugyanez igaz az adatbázis előállítók teljesítményére, ráfordítására tekintettel fennálló speciális, sui generis jogvédelemre, ahol szintén nem feltétel, hogy szerzői művek képezzék az adatbázis részét vagy egészét. (Szjt. XI/A. fejezet).Az Szjt. 1. § (6) bekezdése olyan új szabály, amely a nemzetközi egyezményeknek megfelelően rendezi az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek jogi sorsát, amennyiben azokat egységesen kiveszi a szerzői jogi védelem alól. Utalunk az Szjt. 58. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely a szoftver szerzői jogi védelme kapcsán visszautal e kivételekre, és e szabályt alkalmazni rendeli a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletekre, elvekre stb.Az Szjt. 1. § (7) bekezdése elveti a régi szerzői jogelmélet folklór művekre csak közvetetten és igen nehezen értelmezhető, ún. anonim művekként történő jogvédelmének elvét, és egyértelművé teszi, hogy a folklór alkotásai nem részesülnek szerzői jogvédelemben. Ha az egyébként egyéni, eredeti mű folklór elemeket is tartalmaz, pl. zenében gyakran találkozhatunk ilyen művekkel, természetesen lehet szerzői jogvédelem tárgya.4. A szerzői joggal szomszédos jogot megalapozó tevékenységek védelme

8

Az 1994. évi VII. törvény hatályon kívül helyezte a hangfelvételek előállítóinak védelméről szóló 1975. évi 19. törvényerejű rendeletet, amely az erre vonatkozó Genfi Egyezményben előírt nemzeti szabályozás kidolgozásának kívánalmát teljesítve, a hangfelvételek engedély nélküli sokszorosítása elleni védelemre vonatkozó szabályokat tartalmazta. A hangfelvételek előállítóinak védelmét különösen indokolja a digitális technika térhódítása, amely egyre többféle és egyre nehezebben kontrollálható felhasználási módot tesz lehetővé. Ugyanez mondható el a televízió- és rádió-szervezetek tekintetében, ahol pl. a kódolt adások (és ezzel párhuzamosan az illegális dekóderek) elterjedése jelzi, hogy egyre nagyobb üzleti érdek fűződik e szervezetek szerzői jogi védelméhez.Az Szjt. az 1. § (8) bekezdésében a korábbi szomszédos jogi jogosulti kör mellé a filmelőállítók személyében, egy új jogosulti kört is behozott, akikre (inkább amely gazdálkodó szervezetekre) az Szjt. 82. §-a speciális jogokat állapít meg.A filmelőállítók szomszédos jogainak külföldön, pl. Svájcban olyan kézzelfogható eredménye is van, hogy a közös jogkezelés során beszedett (ún. üres kazetta és kábeltelevíziós) jogdíjakból egyszerre két jogcímen is részesül a film előállítója. Egyfelől mint a származtatott szerzői vagyoni jogok jogosultja (Szjt. 66. §), másrészt szomszédos jogi alapon. A filmelőállítók pozícióját tehát feltétlenül erősíti a részükre biztosított szomszédos jog, nem feledve persze a megfilmesítési szerződés alapján megszerzett jogaikat. A 2001. évi LXXVII. törvény, amely ezen rendelkezést is módosította, az adatbázis-előállítók személyében, egy újabb szomszédos jogi jogosulti kört emelt be, amelyet a számukra biztosított sui generis jogvédelem bevezetése indokolt. Az adatbázis-előállítók esetében nem szükséges, hogy szerzői jogi védelmet élvező eredményt hozzanak létre, a jogalkotó a jelentős anyagi és technikai jellegű ráfordítást honorálja e jogvédelemmel. Ez mindenképpen kivételes és mint ilyen, nem kevés fórumon (pl. WIPO) vitatott jogvédelem a szerzői jogi szabályozásban. Gyökere és hazai szabályozásban való megjelenése az Európai Parlament és a Tanács 1996. március 11-i 96/9/EK irányelvére vezethető vissza. A szerzői és szomszédos jogok viszonyát az Szjt. 83. §-a szabályozza. Újdonság e rendelkezés kapcsán, hogy az arányos díjazásra való jogosultságot a szomszédos jogi jogosultaknál is bevezeti a törvény. A szomszédos jogi védelem tartalmának tárgyalására a XI. és XI/A. fejezet kapcsán kerül sor.Kapcsolódó joggyakorlatEBH2000. 382 Az egyéni, eredeti jellegű, önálló és kreatív gondolatiságot tükröző építészeti terv az az alkotás, amelynek tervezőjét szerzői jog illeti meg. Az építészeti tervek műszaki rajzolóinak kifizetett megbízási díj nem minősül szerzői díjnak, ezért társadalombiztosítási járulékköteles.BH1993. 545. A számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek.BH1992. 578. A fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, ezért szerzői jogokat nem keletkeztet.BH1980. 332. I. Szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.

9

Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.107/1970. A filmötlet ezért szerzői jogi védelemben nem részesülhet. A döntés értelmében ugyanis mű, a valamely formában megtestesített gondolat.SzJSzT 24/09. A szakvélemény építészeti vázlatrajzok egyéni, eredeti jellegével foglalkozik.SzJSzT 18/09. Ha az eredeti (autópálya) nyomvonalterv átdolgozása hivatalos irathoz kötődik, akkor az eredeti terv az új hivatalos ügyirat részévé válik, amellyel kapcsolatban az eredeti terv szerzője a szerzői jogait nem gyakorolhatja.SzJSzT 21/08. A hagyományos, a népművészetből ismert alaki és formai elemeket hordozó perbeli kulacsok mint a folklór kifejeződései, nem részesülnek szerzői jogi védelemben.SzJSzT 16/06. A szakvélemény a bankjegygrafika mint szerzői jogi alkotás és mint hivatalos irat minőségét vizsgálja.SzJSzT 33/05. A pedagógus-továbbképzési programok az adott államigazgatási, engedélyezési eljáráson kívüli felhasználásuk esetén szerzői jogi védelem alatt állnak.SzJSzT 31/05. A szakvélemény a fényjáték mint önállósodó művészeti kifejezési forma szerzői jogi védelmével foglalkozik.SzJSzT 30/05. Jellegzetes alak szerzői jogi oltalma és jogosulatlan felhasználása mesejáték bábfiguráinak rajzon történő ábrázolásával.SzJSzT 24/04. A folyóiratban megjelent, házakat ábrázoló fotóművészeti alkotásokat a szerzői jog ugyanolyan feltételekkel védi, mint az irodalmi és művészeti művek egyéb kategóriáit.SzJSzT 21/04. Az ételreceptek mint írásművek szerzői jogi védelem alatt állnak.SzJSzT 20/04. és 38/04. Font (betű-, illetve karakterkészlet) szerzői jogi védelme grafikai illetve számítógépi alkotásként.SzJSzT 23/03. A még be nem fejezett filmfelvétel szerzői jogi védelmével foglalkozik, megállapítja, hogy mivel az egyéni, eredeti jelleg fellelhető, ezért a be nem fejezettség nem akadálya a védelemnek.SzJSzT 19/03. Amint fellelhető egy tény és híranyag közlése mellett bármilyen egyéni, eredeti jellegű alkotói tevékenység (szerkesztés stb.) védetté teszi a közleményt. A szerkesztett közlemények nemcsak szerzői, hanem szomszédos jogi védelem alatt is állhatnak, hiszen az Szjt. 80. §-a a rádió és televízió szervezeteknek biztosítja azt a jogot, hogy műsoruk egyes felhasználásait engedélyezzék. Ez a védelem azt a teljesítményt, befektetést értékeli, amelynek révén a műsor elkészül. A műsornak része lehet a szerzői jogilag nem védett tény- és híranyag is.SzJSzT 09/01. Noha a bankjegy önmagában nem tartozik a Jogalkotási törvény hatálya alá, mivel azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni mint hivatalos iratot, valójában ebben a minőségében nem élvez szerzői jogvédelmet a bankjegyen szereplő kép sem. Ez azonban egy relatív jellegű jogviszony, vagyis ha a hivatalos rendeltetési céljától eltérő felhasználás valósulna meg (a bankjegynél ez elég szűk körű lehet) akkor a szerzői jogosult engedélye is szükséges lenne a felhasználáshoz.SzJSzT 08/01. A népművészeti motívumokat követő díszítőelemek porcelántárgyakon való felhasználásának szerzői jogi megítélését tárgyalja, és megállapítja az adott ügyben, hogy a dekoráció elkészítése nem védett szerzői jogilag, mivel az hűen követi a folklór jegyeit.SzJSzT 43/00. A techno-zene szerzői jogi védelmét állapítja meg egy büntetőügy kapcsán.SzJSzT 34/00. A nem kötelező szabványok szerzői jogi védelmének kérdéseit tárgyalja részletesen.SzJSzT 28/00. A televíziós műsorformátum védelmével foglalkozik, ebben az ügyben az eljáró tanács véleménye is megosztott volt.

10

SzJSzT 26/00. Egy rádióműsor kapcsán megállapítást nyert, hogy nem általában véve kizárt a szerzői jogi védelem, hiszen a műsorok szerkesztése adott esetben lehet egyéni és eredeti jellegű, ami szerzői minőséget ad a szerkesztőnek. Ebben az esetben viszont inkább ötletek gyűjteményéről lehetett szó. Az SzJSzT kifejtette, hogy hatályos jogunk ismeri a szomszédos jogi alapon fennálló jogvédelmet magára a műsorra (Szjt. 80. §), de szerzői jogi védelemről itt nem lehet szó, mert ötletek, elgondolások sem külön-külön, sem összességükben nem alapozzák meg a szerzői jogi védelmet.SzJSzT 09/00. Egy kereskedelmi televízió népszerű műsorainak formátumának szerzői jogi védelmét nem látta megalapozottnak az eljáró tanács.

A törvény hatálya

2. § Olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján a védelem megilleti.

EBH2013. B.9. Amennyiben a mű először külföldön került nyilvánosságra és szerzője külföldi, ő, illetve műve magyar szerzői jogi védelemben csak nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján részesülhet. Ezért a büntetőeljárás során a szerző (jogtulajdonos) honosságára és a mű első nyilvánosságra hozatalának helyére vonatkozó adatokat tisztázni kell. [1978. évi IV. törvény 329/A. §, 1999. évi LXXVI. törvény 2. §].Az Szjt. és a nemzetközi egyezmények az irányadó jog tekintetében. A territorialitásAz Szjt. 2. §-a közvetve kimondja, hogy olyan mű, szerzőjének honosságától függetlenül, amelyet először Magyarországon hoztak nyilvánosságra, e törvény hatálya alá tartozik. A nyilvánosságra hozatal fogalma nem azonos a nemzetközi szerződésekben általánosan használt megjelentetés fogalmával [BUE 3. cikk (3) bek.]. A megjelentetés már a mű felhasználására, terjesztésére utal. A BUE szerint nem tekinthető megjelenésnek pl. valamely zenemű bemutatása. A nyilvánosságra hozatal ezzel egyidőben is történhet, de meg is előzheti azt, pl. egy film premier előtti bemutatása keretében.Az Szjt. 2. §-a közvetlenül az először külföldön nyilvánosságra hozott művekre utal. Az ilyen alkotásokra az Szjt. hatálya csak bizonyos feltételek esetén terjed ki:a) ha a szerző magyar állampolgár (függetlenül a nyilvánosságra hozatal helyétől)b) ha a külföldi szerzőt nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság alapján illeti meg a védelem.Az Szjt. 2. §-a szempontjából BUE néhány vonatkozó cikkére térünk ki. A BUE világviszonylatban a legátfogóbb nemzetközi szerzői jogi egyezmény. Az egyezmény részletesen meghatározza a védett szerzők körét (3. cikk), a védett műveket (2. cikk) és az Szjt. 2. §-ának alkalmazásánál leginkább releváns egyenlő elbírálás (régime nationale) elvét (5. cikk). Az egyenlő elbírálás elve alapján a BUE minimálisan érvényesítendő szabályain kívül a szerzők függetlenül attól, hogy műveik a származási országban [5. cikk (4) bek.] védettek-e, az Unió valamennyi országában (kivéve a származási országot) olyan mértékű védelemben részesülnek, mint amilyet a lex loci protectionis állama a belföldieknek jelenleg, vagy a jövőben megad. A származási országban, amely általában a mű első megjelentetésének állama, a belföldi jogszabályok az irányadóak. Ha a szerző nem állampolgára a származási országnak, akkor is élvezi a belföldieket megillető védelmet. A származási ország joga ugyanis a külföldiek jogvédelmét adott esetben szűkebben állapíthatja meg mint a belföldiekét. Ez utóbbi rendelkezésnek az Szjt. 2. §-ánál gyakorlati jelentősége csekély. Ez az eset pl., ha a mű származási országa a BUE 5. cikke szerint

11

Magyarország, de az egyidejűleg más országban is megjelent. Az Szjt. 2. §-a által támasztott (a mű először Magyarországon történő nyilvánosságra hozatala) követelményének ilyenkor a külföldi szerző nem tesz eleget. Ekkor a BUE 3. cikke alapján élvezi a belföldieket megillető védelmet.A BUE egyenlő elbírálásának elve valójában az Szjt. 2. §-át annyiban egészíti ki, hogy a BUE által védett külföldi szerzők külföldön megjelent vagy meg nem jelent, valamint Magyarországon meg nem jelent műveik tekintetében, ha a védelmet Magyarországon igénylik, a belföldiekkel azonos védelmet élveznek.A fentiekből következően az egyenlő elbírálás elve nem jelenti azt, hogy a védelem azonos terjedelmű minden országban. Erre még a BUE által minimálisan megadandó jogvédelem érvényesülése sem jelent garanciát, mivel az Unió államai közül jó néhányan az Egyezmény különböző szövegeihez csatlakoztak, és az eltérő szövegek egyes felhasználási módokat különböző mértékben védenek. Annak megoldására, hogy a különböző szövegekhez csatlakozott országok egymás között melyik verziót alkalmazzák, a BUE 32. cikke ad eligazítást, de a problémát teljes egészében ez a cikk sem rendezi.

3. §8 A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint az e törvény hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni jogviszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.

Kúria Kfv.V.35.260/2011/11Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.112/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.350/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.791/2008/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.664/2007/6Győri Ítélőtábla Pf.V.20.167/2011/4Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13Fővárosi Bíróság ...P..../2007/24Pest Megyei Bíróság 21.P.20.806/2007/35Az Szjt. és a Ptk. viszonyaA magyar szerzői jogvédelem általános polgári jogi alapját az 1959-es Ptk. személyek polgári jogi védelméről szóló fejezetének szellemi alkotásokra vonatkozó része tartalmazta. Az 1959-es Ptk. 86. §-a miközben kimondta a szellemi alkotások e törvény általi védelmét, az ezen alkotások védelmére vonatkozó (témánk szempontjából fontos szerzői jogi) speciális szabályok megalkotását külön jogszabályokra bízta. A 2014. március 15-étől hatályos új Polgári törvénykönyv [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)] viszont szakít a szellemi alkotások kifejezéssel, és a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozóan beéri egy kisegítő szabállyal, amely szerint a Ptk.-t kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak. Változást hozott a Ptk. abban is, hogy szakított az ún. hézagmentes oltalom elvével, vagyis azon szellemi alkotások védelmével, amelyek az ágazati törvények keretében nem lehettek nevesítve [1959-es Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése], így 2014. március 15-e után már csak azok a szellemi alkotások élveznek védettséget, amelyeket az ágazati törvények kifejezetten védelemben részesítenek. Végül itt kell megemlíteni, hogy a Ptk.-ban a know-how - mint védett ismeret - az 1959-es Ptk. 86. §-ának (4) bekezdéséből az üzleti titokkal került egy §-ba. (Ptk. 2:47. §).

8 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 102. § (1). Hatályos: 2014. III. 15-től.

12

Jóllehet a Ptk. tehát kimondja a kódex háttérjogszabály-jellegét a szerzői jogi jogviszonyokra vonatkozóan, az évtizedes hagyományokat áttörő koncepcióváltozás okán - elsősorban a jogalkalmazás számára - világosabbá, egyértelműbbé és hangsúlyosabbá kellett tenni az Szjt. viszonyát a Ptk.-hoz. Ennek tudható be az Szjt. 2014. március 15-i hatállyal módosított 3. §-ának tartalmi bővülése. Amíg a korábbi Szjt.-beli normaszöveg általános jelleggel tekintette irányadónak a Ptk. rendelkezéseit minden olyan kérdésben, amit az Szjt. nem szabályoz, addig az új rendelkezés kifejezetten a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint az Szjt. hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni jogviszonyokban jelöli ki a Ptk.-t az Szjt. háttérjogszabályának.A szerzői jogi rendelkezések Ptk. szerinti alkalmazásának bírói gyakorlatára ugyanakkor néhány évet még várni kell.

A szerzői jog

4. § (1) A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző).Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.367/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.314/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.785/2008/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.625/2008/3Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.30.092/2013/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Fővárosi Bíróság 6.P.22.227/2006/17Fővárosi Bíróság 27.P.21.653/2007/20Nógrád Megyei Bíróság 15. P. 20.791/2009/15

(2) Szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.136/2008/5BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.BH2004. 415. Ha a külföldi irodalmi mű magyar nyelvű fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán - egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvű fordítás szerzői műnek minősül - A szerzői műnek minősülő magyar nyelvű fordítás szerzői jogvédelemben részesül a külföldi mű újabb, ismételt magyar nyelvű fordítása esetén is [1999. évi LXXVI. törvény 4. § (2) bekezdés, 16. § (1) bekezdés].1. A szerzői jog alanyi oldala

13

A szerzővé válás a mű alkotásával párhuzamos folyamat, vagyis a szerző által az Szjt. 4. § (1) bekezdése szerint megalkotott mű, mint a szerzői státusz alapja, nem feltétlenül követeli meg a mű befejezettségét. Előfordulhat egy ún. kényszer-társszerzői viszony, ha egy szerző kiesése folytán a művet (pl. filmnél) egy másik szerző fejezi be. Az alkotói tevékenység a szerző és a mű között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot feltételezi, jogunk ezt a kapcsolatot (ha az Szjt. kifejezetten nem is deklarálja) kizárólag magánszemélyek esetében ismeri el. Ebből nem következik az, hogy jogi személyek ne rendelkezhetnének a szerzői, illetve szomszédos jogok tartalmának bizonyos - akár személyhez fűződő - elemeivel, mint pl. a név feltüntetésének a joga a hangfelvételek előállítóinál, illetve a rádió- és televízió-szervezeteknél. Erre a Ptk. 3:1. §-ának (3) bekezdése is lehetőséget ad, amikor kimondja, hogy a jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg. Ezek a jogok azonban nem a szerzői státuszból fakadnak, hanem olyan tevékenységből, amelyet a jogalkotó a szerzőt illető védelemmel hasonló oltalomban kíván részesíteni.Vannak jogrendszerek, pl. az amerikai szerzői jog, amely szerzőnek tekinti azokat a jogalanyokat is, amelyek a művet intellektuális értelemben ugyan nem alkották meg, de létrehozásukat kezdeményezték, annak materiális feltételeit (beleértve az alkotók kiválasztását) biztosították. Eszerint a film szerzője az amerikai jog szerint a film producere, tehát a szerzői jogok eredeti jogosultja.A cselekvőképesség a szerzői jog viszonylatában speciális kérdéseket vet fel. A művészetek közül különösen a költészet és a zene területén gyakran találkozhatunk ifjú tehetségekkel, akik polgári jogi értelemben még nem, vagy csak korlátozottan cselekvőképesek (Ptk. Második könyv Második rész IV. Cím). Amennyiben az említett személyek szerzői jogi védelemre érdemes alkotásokat hoznak létre, szerzői státuszuk nem vitatható.A magyar jogban a szerzőket érintő speciális rendelkezés nincsen, így a Ptk. cselekvőképességre vonatkozó általános szabályai alkalmazandók. Ezek szerint pl. a 12 éves cselekvőképtelen szerző nevében mind a személyhez fűződő jogok (Ptk. 2:49. §), mind a szerzői vagyoni jogok vonatkozásában [Ptk. 5:13. § (2) bek.] törvényes képviselője tehet csak jognyilatkozatokat. Egy 16 éves szerző esetében azonban míg a vagyoni jogokkal kapcsolatban jognyilatkozatához törvényes képviselőjének beleegyezése szükséges [Ptk. 2:12. § bek.], személyhez fűződő jogainak védelmében a Ptk. 2:54. § (2) bekezdése szerint maga is felléphet. Az utóbbi esetben a párhuzamos joggyakorlás konfliktus forrásává is válhat. Amennyiben a párhuzamos joggyakorlás miatt jogvita keletkezne, úgy az eset összes körülményeire is figyelemmel, vélhetően a meghallgatandó ifjú tehetség (szerző) álláspontját akceptálná az eljáró bíróság.2. Származékos művek (átdolgozás, feldolgozás, fordítás)Az Szjt. 4. § (2) bekezdése értelmében átdolgozásnak az a származékos mű minősül, amely önmagában is az Szjt. 1. § szerint védelemre érdemes. Az eredeti és a származékos mű közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét. Amennyiben a származékos mű az eredetivel csupán távoli kapcsolatban van, pl. hasonló témát dolgoz fel, nem átdolgozásról, hanem új, eredeti műről van szó. Ennek megállapítása a bírói döntések feladata. Ez tipikusan olyan szakkérdést vet fel, amelyben legtöbbször a Szerzői Jogi Szakértő Testület nyújt szakvéleményt. Az átdolgozás, feldolgozás és fordítás, szerzői jogi természetét tekintve felhasználás. Ezért a védelmi időn belül, az eredeti mű szerzőjének hozzájárulásához kötött. Az engedélyezés főszabályként díjazás ellenében történik. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi időtől függetlenül érvényesül az a szabály, amely

14

szerint az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét ezeken fel kell tüntetni. Származékos műként szerzői jogi védelem alatt áll a fordítás is, ha az a szó szerinti nyersfordításnál kreatívabb fordítói tevékenység eredménye.A fordítások két fajtáját különbözteti meg a törvény, anélkül azonban, hogy az elhatárolás kritériumait taxatíve meghatározná. Főszabályként azt mondhatjuk, hogy műfordítás csak műről (szerzői jogi oltalomban részesülő alkotásról) készíthető. A nem műről készített, bármilyen szemléletes és önálló, kreatív gondolatokat is magában foglaló fordítás nem minősül műfordításnak. Abban az esetben, ha az említett fordítások szerzői mű jellegét öltik, inkább önálló szerzői műről van szó (pl. tanulmány), és nem az Szjt. 4. § (2) bekezdése szerinti fordításról. Ezt erősíti az Szjt. 4. § (2) bekezdésének a szövege is, amely más szerző művének fordítására utal. Ezzel kiveszi az oltalmat nem élvező szellemi termékeket az Szjt. 4. § (2) bekezdésének hatálya alól.A műről készült nyers szövegfordítás nem részesül szerzői jogi védelemben. Ahogyan arra a Szerzői Jogi Szakértői Testület az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda 1972-es megkeresése alapján kifejtette, egy fordítás szerzői műnek minősítése nem a műfajtól, hanem a fordítás jellegétől függ. Kevéssé valószínű viszont, hogy egy jogszabály, illetve hatósági határozat nem nyersfordításban jelenik meg. A jogszabályok fordításánál a nyersfordítást csupán vélelmezte a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleménye, nem zárta viszont ki a szerzői fordítás lehetőségét a konkrét esettől függően.Az Szjt. 4. § (2) bekezdés alkalmazhatóságának szempontjából tehát a téma lezárásaként azt mondhatjuk, hogy nemcsak a származékos, de az eredeti műnek is az Szjt. oltalmát kell élveznie.Kapcsolódó joggyakorlatBH2004. 415 Ha a külföldi irodalmi mű magyar nyelvű fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán - egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvű fordítás szerzői műnek minősül - A szerzői műnek minősülő magyar nyelvű fordítás szerzői jogvédelemben részesül a külföldi mű újabb, ismételt magyar nyelvű fordítása esetén is.Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 20 958/1971. A döntés a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményét figyelembe véve megállapította, hogy a felperes eredeti alkotásai (népművészeti babák) az Szjt. oltalma alatt állnak. Az alperes babái ezekkel jelentős hasonlóságot mutatnak, vagyis azok átdolgozásai. A felhasználásra azonban az alperes nem kért engedélyt, díjat sem fizetett, így kártérítés fizetésére kötelezte őt a bíróság, és eltiltotta a babák további gyártásától.SzJSzT 39/07. és 12/09. A szakvélemények színpadi díszletek, díszlettervek szerzői jogi oltalmának és átdolgozásának kérdéseivel foglalkozik.SzJSzT 22/04. A szakvélemény a szakfordítások szerzői műként való minősítésének feltételeit részletezi.SzJSzT 11/01. és 20/01. A remix fogalmát, szerzői jogi megítélését tárgyalja (az átdolgozás szintjét elérő, ill. azt el nem érő változtatások)

Közös művek

5. § (1) Több szerző közös művére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog együttesen és - kétség esetén - egyenlő arányban illeti meg a szerzőtársakat; a szerzői jog megsértése ellen azonban bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.671/2011/4

15

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13Fővárosi Bíróság ...P..../2005/95

(2) Ha a közös mű részei önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt művek), a saját rész tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamely részének más művel való összekapcsolásához az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.625/2008/3Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/31. Szerzőtársi/társszerzői viszony a közös műben: az elhatárolás problémáiA közös mű szétválaszthatóságának alapján esetenként meghatározott szerzőtársi (ha a mű részei nem használhatók fel önállóan), illetve társszerzői (ha a közös mű önálló részei külön-külön is felhasználhatóak) viszony megállapításában a bírói gyakorlat korábban nem volt egységes.2. A szerzőtársak jogi helyzeteA közös műben egymástól nehezen elhatárolható kreatív teljesítményük miatt a szerzőtársak jogai és kötelezettségei jelentősen eltérnek a társszerzőkétől. Indokolja ezt többek között az a tény, hogy a szerzőtársak a mű létrehozásának folyamatában egymás tevékenységének ismeretében, együttműködve alkotnak. Az Szjt. 5. § (1) bekezdése alapján a szerzőtársak, amennyiben eltérően nem állapodtak meg, a szerzői joggal egyenlő arányban rendelkeznek. A közös mű hasznosításához valamennyi szerzőtárs hozzájárulását ki kell kérnie a felhasználóak. A művel való rendelkezés a felhasználók irányában a Ptk. 6:29. §-a szerint a szerzők egyetemleges kötelezettségét valósítja meg. A szerzői jog megsértése ellen önállóan, tehát egymástól függetlenül is felléphetnek. A védelmi idő tekintetében az Szjt. 31. § (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz. Eszerint a hetvenéves védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.3. Összekapcsolt művek: a társszerzők jogi helyzeteE szabály az ún. összekapcsolt műveknél megalapozza a társszerző önálló szerzői jogát az általa alkotott rész tekintetében [Szjt. 5. § (2) bek.]. A társszerző csak az általa készített műrészt érintő jogsértés ellen léphet fel önállóan. A védelmi idő szempontjából is autonóm a társszerzők helyzete, vagyis a mű hasznosításánál a védelmi idő az Szjt. 31. § (1) bekezdése szerint külön-külön számítandó az egyes szerzők vonatkozásában.Új Ha az összekapcsolt mű részét az azt alkotó szerző, más szerző művéhez kívánja hozzákapcsolni, szükséges a többi rész szerzőjének a hozzájárulása is. Indokolt e rendelkezés, amelyet a konkrét törvényi szabály hiánya ellenére is követett a korábbi gyakorlat, mivel egy összekapcsolt mű egy részének esetleges későbbi felhasználásánál annak értékét, és így a hozzá kapcsolódó jogdíj mértékét befolyásolja magának az egész műnek a sikere, amelyhez hozzájárult a többi szerző részműve is.

Együttesen létrehozott művek9

6. § (1)10 Az együttesen létrehozott műre (pl. nemzeti szabványra) a szerzők jogutódjaként azt a természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot

9 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 34. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.10 Megállapította: 2001. évi XLVIII. törvény 67. § (1) l). Hatályos: 2002. I. 1-től.

16

illeti meg a szerzői jog, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.

(2) Együttesen létrehozottnak minősül a mű, ha a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni.

A kollektív mű fogalmaÚj, a közös művek körébe tartozó műkategóriaként vezette be az Szjt. az együttesen létrehozott vagy kollektív műveket, amelyeknél a szerzői jog a szerzők jogutódjaként azt illeti meg, aki vagy amely szervezet annak létrehozását kezdeményezte, illetve az alkotást irányította, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. Csak akkor tekinthető egy mű kollektív műnek, ha a fenti kritériumoknak megfelel és az egyes szerzői hozzájárulásokat külön-külön nem lehet meghatározni. Felmerülhet a kérdés, hogy pl. filmek esetére vonatkozik-e ez a szabály. Azon túl, hogy a filmre az Szjt. IX. fejezete speciális szabályokat állapít meg, így azok elsőbbséget élveznek e rendelkezéssel szemben, azért sem lehetne a filmet kollektív műnek tekinteni e szabály értelmében, mert a filmnél az egyes szerzők alkotói hozzájárulásai elkülöníthetők, meghatározhatók. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen típusú művek tartozhatnak e körbe. Indokolt e kérdés felvetése, amely az Szjt. kodifikációja során is felmerült. A szóban forgó művek szinte kivétel nélkül vagy a közös mű vagy a gyűjteményes mű, illetve adatbázis kategóriájában kaphatnak helyet. Így erre a kérdésre minden bizonnyal a bírói gyakorlat fogja majd megadni a választ. Tipikusan az adatbázis, a szoftver és egyes multimédiás, esetleg filmalkotásnak nem minősülő audiovizuális művek tartozhatnak e szabályozás alá. Ezekben a distinkció alapja, vagyis, hogy együttesen létrehozott mű-e, a csoportos alkotói munka jellege (elkülöníthetőek-e az egyes szerzői alkotások vagy sem). Míg az Szjt. 1. § (4) bekezdése nem teszi lehetővé a jogszabállyal kötelezővé tett (kizárólag nemzeti) szabványra a szerzői jogi védelmet, az Szjt. 6. § (1) bekezdése a nemzeti szabványra, mint az együttesen létrehozott mű egyik kiemelt példájára utal. Ebből tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a nemzeti szabványok közül a jogszabállyal kötelezővé nem tett nemzeti szabványok mindenképpen együttesen létrehozott műnek minősülnek, ahol a szerzői jogok az azt megrendelő szervezetet illetik (pl. a Magyar Szabványügyi Testületet).Kapcsolódó joggyakorlatBH1992. 324. Eljárásjogi vonatkozása miatt kiemelendő. Ez a döntés szerzőtársi és társszerzői minőség megállapítása iránti perben egyaránt irányadó. Az adott esetben musical szerzőtársi minőségének megállapítására irányuló kereset és viszontkereset elbírálásánál, a bíróság általános érvénnyel nélkülözhetetlennek vélte azoknak a perben állását, akik szerzői jogi igényt támaszthatnak. Tette ezt azért, mert a szerzőtársi minőség megállapítása kihat a többi jogosult szerzőségének arányára is. A felek perben állásának szükségességére hivatkozva, utalva a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaságra, az ítélet az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte.BH1986. 363. Az animációs film alapjául szolgáló irodalmi mű szerzőjét, aki a film gyártásakor már nem élt, és a film rendezőjét, aki a forgatókönyv egyik szerzője és a rajzfilm figuráinak is (mint grafikusművész) megalkotója volt egyben, a bíróság szerzőtársaknak minősítette. Ez pedig az adott ügyben azt jelentette, hogy az irodalmi mű szerzőjének (jogutódjának) is engedélyezési joga volt a másodlagos, ún. merchandising jogok (pl. a rajzfilmfigura ruhákon, írószereken stb. való hasznosítása) tekintetében. A szerzőtárs engedélyét a filmrendező hozzájárulása nem pótolhatta. E döntés vitathatóan messze ment a szerzőtársi viszony megállapításánál.

17

BH1986. 14. A megzenésített vers szerzőit társszerzőknek minősítette ugyan, de a mű címét oszthatatlannak tekintette. Ezért ebben a részben a szerzőket szerzőtársaknak minősítette. Ebből következően a mű címének felhasználásához a felperes engedélyére is szükség lett volna.Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 022/1982. Ugyanazon színpadi dalművet szétválasztható műnek, a szerzőket pedig társszerzőknek minősítette. (Ez egy időközben bekövetkezett jogszabályváltozásnak tudható be. Amíg ugyanis a módosítást megelőzően a gyakorlat az oszthatatlanságot esztétikai kérdésként kezelte, addig azt követően a ma hatályos szabályozás szerint is, ez ténykérdés.)Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 21 027/1974. Ugyanazon színpadi dalművet oszthatatlan, egységes alkotásnak, szerzőit szerzőtársaknak tekintetteSzJSzT 03/03. Színpadi mű és zenés színpadi mű összevetését tárgyalja abból a szempontból, hogy az utóbbihoz az előbbi szerzője alkotó módon hozzájárult-e, s így az utóbbi társszerzőjének számít-e.

Gyűjteményes mű

7. §11 (1) Szerzői jogi védelemben részesül a gyűjtemény, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű (gyűjteményes mű). A védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.671/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.747/2008/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.168/2009/4Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Fővárosi Bíróság 8.P.24.064/2006/15Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.21.474/2008/47Somogy Megyei Bíróság 23.P.21.913/2008/6

(2)12 A gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti, ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek és kapcsolódó jogi teljesítmények jogosultjainak önálló jogait.

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.168/2009/4Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Somogy Megyei Bíróság 23.P.21.913/2008/6

(3) A gyűjteményes mű szerzői jogi védelme nem terjed ki a gyűjteményes mű tartalmi elemeire.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.208/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.459/2007/31. A védelem feltételeiA 2001. évi XLVIII. törvény 2002. január 1-jei hatállyal főleg nyelvtani és logikai okokból, másrészt az adatbázisok átfogó új jogi szabályozása miatt módosította a 7. § (1) bekezdését. Míg korábban e rendelkezés a gyűjteményes művekről szólt, addig a megfogalmazás a

11 Megállapította: 2001. évi LXXVII. törvény 3. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.12 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.

18

módosítás folytán gyűjtemény, amely mint tágabb fogalom, magában foglalhat műveket vagy szerzői jogi védelmet nem élvező anyagokat. Tehát nem minden gyűjtemény szerzői mű. Az a gyűjtemény viszont, ami mű, az ún. gyűjteményes mű néven élvezi a védelmet. Hogy mikor lesz a gyűjtemény mű, azt világosan meghatározza e rendelkezés - egyébként már a módosítás előtti szövegben is. Az Szjt. az 1969-es Szjt. szabályozását annyiban egészítette ki, hogy deklarálja azt a korábbi gyakorlatban már élő szabályt, hogy a szerzői jogvédelmet nem élvező művekből felépülő gyűjtemény vagy adattár (új szóhasználattal adatbázis) is védett mint gyűjteményes mű, ha annak elrendezése egyéni, eredeti jellegű. Nem előfeltétele a szerkesztő szerzőségének megállapításánál, hogy a gyűjteményes műben foglalt részek, alkotó elemek önmagukban szerzői jogi védelem alatt álljanak. Így lehet gyűjteményes műként védett az Szjt. 1. § (4)-(6) bekezdésekben foglalt, szerzői jogvédelmet nem élvező szellemi termékek gyűjteménye is. Ez azt jelenti, hogy pl. nyers szövegfordítások, jogszabályok stb. is képezhetik a szerzői jogvédelmet élvező gyűjteményes mű alapját. Amennyiben egy gyűjtemény/adatbázis nem mű, a jelentős ráfordítással létrehozott adatbázis előállítója ettől még élvezheti a 2001. évi XLVIII. törvény által az Szjt. XI/A. fejezeteként beiktatott adatbázis előállítói sui generis jogosultságokat.2. A szerkesztőA szerkesztő szerzői jogi minősége akkor állapítható meg, ha a gyűjteményes mű létrehozására irányuló tevékenysége (művek kiválasztása, elrendezése stb.) egyéni, kreatív jellegű. A szerkesztő szerzői joga csak a gyűjteményes mű, mint egész tekintetében érvényesül, de nem érinti a gyűjteménybe felvett művek szerzőinek, és a 2001. évi XLVIII. törvény módosításának köszönhetően, a szomszédos jogi teljesítmények [Szjt. XI. és XI/A. fejezete] önálló jogait. Ez azt jelenti, hogy a gyűjteményes műbe foglalandó alkotások szerzőinek és szomszédos jogi jogosultjainak (pl. előadóművészek) a gyűjteményes mű előállítójával kötött szerződésekben át nem engedett jogaival a gyűjteménybe foglalt mű szerzői és szomszédos jogi jogosultjai rendelkeznek. A szerkesztő adott esetben lehet a gyűjteménybe foglalt művek mindegyikének egyben a szerzője is. Ez csak akkor lehetséges, ha a szerző szerkesztői minőségében is kreatív tevékenységet végzett.3. A gyűjtemény tartalmi elemeinek szerzői jogi védelme:A gyakorlatban mégsem olyan egyszerű annak meghatározása, hogy milyen szerkesztés tekinthető egyéninek, eredetinek. Hasonlóan problémás annak megítélése, hogy pl. egy televíziós műsor szerkesztője egyéni, eredeti alkotó munkát végez-e. Ez nyilván az adott eset ismeretében dönthető el, hiszen több olyan (irodalmi, művészeti) műsor van, amelynek hozzáadott értéket kölcsönöz a szerkesztési elv.A 2001. évi XLVIII. törvény módosító rendelkezése teljes mértékben átalakította az Szjt. 7. § (3) bekezdését. A 2002. január 1-jétől hatályos módosítás előtt e rendelkezés kizárólag a gyűjteményes műnek minősülő, számítástechnikai eszközökkel működtetett adattárra vonatkozóan deklarálta azt, hogy az abban foglalt adatok és egyéb alkotóelemek (amelyek nem szerzői művek), vagyis maga a tartalom nem részesül szerzői jogi védelemben attól, hogy maga a gyűjtemény műalkotás. Ezt az új szabály általános érvénnyel írja elő, vagyis a gyűjteményes műre, tekintet nélkül annak megjelenési, szerkesztési módjára, eszközére.Az adatbázis mint speciális gyűjteményes mű fontosságát jelzi az, hogy az Szjt. külön (VII. fejezetet) szentel e témának. A különös szabályokat részint az indokolja, hogy az Szjt. egyes esetekben megengedi a vagyoni jogok átruházását. Az adatbázis is e körbe tartozik. Itt érdemel említést az Európai Parlament és a Tanács 1996. március 11-i 96/9/EK irányelve az adatbázisok védelméről. Ezen irányelv tárgyát képező adatbázis ugyanis, ha annak bármilyen hordozón történő tárolása, elrendezése egyéni, eredeti jellegű, szerzői jogi

19

védelem alatt áll. A 96/9/EK irányelv egyedülálló módon a jelentős anyagi és humán befektetéssel készült adatbázisok sui generis védelmét is lehetővé teszi. Ez annyit jelent, hogy nemcsak az adatbázis elrendezése, egyéni rendszere oltalmazott, hanem az adatbázis tartalmi része is. E jog biztosítja az adatbázis létrehozójának engedélyezési jogát az adatbázis egészének vagy lényeges részének a felhasználását illetően. Ez quasi szerzői jognak tekinthető, amennyiben ez a jogosultság az egyébként szerzői műnek nem minősülő adatbázisok készítőit is megilleti. E sui generis jognak a védelmi ideje 15 év, amely minden újabb anyagi befektetéssel (pl. adatbázis kiterjesztése) korlátlanul meghosszabbítható.Kapcsolódó joggyakorlatBH1990. 258. I. Gyűjteményes műnek minősül a szerző már megjelent műveiből készült válogatás is, ha az a szerkesztés módja vagy a válogatás jellege folytán új, eredeti szemléletet fejez ki. A szerkesztő saját műveiből is alkothat gyűjteményes művet.SzJSzT 19/09. Jogtár mint adatbázis szerzői jogi és sui generis oltalmaSzJSzT 31/08. Interneten közzétett, használtautó-hirdetésekből összeállított adatbázis szerzői jogi és sui generis oltalmaSzJSzT 03/08. Gyűjteményes művek díjazása olyankor, amikor a szerző a szerkesztésen kívül a gyűjteményben szereplő művek alkotója isSzJSzT 31/04. Hasonló témájú, de önállóan létrehozott gyűjteményes művek oltalmaSzJSzT 25/03. Az adatbázisok szerzői jogi védelméhez ad iránymutatást.SzJSzT 22/03. A gyűjteményes művek oltalmának feltételeit vizsgálja meg tananyag esetébenSzJSzT 24/00. Reklámanyagokat tartalmazó gyűjtemény szerzői jogi védelmét tárgyaljaSzJSzT 18/97. Jogszabályokat tartalmazó adatbázisok szerzői jogi védelmét vizsgálja

Név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mű

8. § Ha a művet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra.

A szerző anonimitásaAz Szjt. 12. §-a rendezi a névjog, mint az egyik legalapvetőbb személyhez fűződő jognak a szabályait. Az anonim, vagy felvett néven [Szjt. 12. § (3) bek.] nyilvánosságra hozott műveknél a művet elsőként nyilvánosságra hozó személyt jogosítja fel a szerzői jogok gyakorlására. Természetesen amint a szerző fellép, ez a joggyakorlás elenyészik, az addig tett jognyilatkozatok hatályát azonban ez nem befolyásolja, feltéve, hogy a nyilvánosságra hozatal jogszerű volt.Az Szjt. 8. §-a speciális törvényi rendelkezéssel oldja meg a szerző azonosításából eredő bizonytalanságokat. A szerzői jogokat a szerző fellépéséig ugyanis az gyakorolja, aki a művet elsőként nyilvánosságra hozta. A szerző fellépéséig jogosultságát el kell ismerni még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ő a szerző. Ez a személy lényegében a szerző törvényes képviselője, akinek ezt a jogállását az alapozza meg, hogy olyan művet hoz nyilvánosságra, amelynek szerzője ismeretlenKapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 24/03. A szerző nevének feltüntetésére vonatkozó jog, mint személyhez fűződő jog kérdését tárgyalja

A szerzői jogok keletkezése, a szerzői jogok a vagyoni forgalomban

20

9. § (1) A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.022/2012/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.314/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.785/2008/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.126/2008/5Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6Fővárosi Bíróság 8.P.23.732/2007/11Nógrád Megyei Bíróság 15. P. 20.791/2009/15

(2) A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7

(3) A vagyoni jogok - a (4)-(6) bekezdésekben foglaltak kivételével - nem ruházhatók át, másként sem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.126/2008/5

(4) A vagyoni jogok örökölhetők, róluk halál esetére rendelkezni lehet.Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.833/2011/5Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.668/2010/6

(5) A vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek.

(6) A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.625/2008/3Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §).BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §].1. A szerzői jog tartalma

21

Az Szjt. az ún. monista (személyhez fűződő és vagyoni jogok egysége) szerzői jogi koncepcióból indul ki, ám ezt ötvözi az ún. dualista felfogással, és az egységet feloldja azokban az esetekben, amikor a vagyoni jogok átruházhatóságát (pl. adatbázis, szoftver, reklámozásra készített mű) lehetővé teszi. A szerzői jog e két oldalának szabályrendszere alapvetően a szerző és az általa létrehozott mű védelméhez és a mű közönséghez történő eljuttatásához fűződő (felhasználói) érdekek közötti jogalkotói mérlegelés eredménye. A szabad felhasználás szabályai pl. a felhasználó méltányolható érdekeit, a felhasználási szerződésekre vonatkozó szabályokban előforduló szerzőket védő garanciális szabályok a szerzői érdekek primátusát testesítik meg. Egyes szabályok, pl. a védelmi idő (Szjt. 31. §) a két érdekcsoport aktuális kompromisszumát tükrözik. Az általános tendencia e téren a védelmi idő kiterjesztése, sőt az Szjt. átmeneti rendelkezései folytán az 1994. évi VII. törvény folytán a védelemből kiesett művek és teljesítmények újra védelembe helyezése, vagyis a szerzői, ill. szomszédos jogi jogosultak érdekeinek fokozottabb elismerése.A személyhez fűződő (morális) jogokról való lemondás tilalma, valamint ezek átruházhatatlansága a szerző rendelkezési jogának korlátait képezik, a jogalkotó szándéka szerint a szerző érdekeinek védelmében. A felhasználók érdekeit tartja szem előtt a szerzői személyhez fűződő jogok gyakorlásának korlátozását lehetővé tevő néhány szabály (pl. munkaviszonyban alkotott műveknél), és ennek szerződésben történő szabályozásának lehetősége. Az Szjt. 15. §-ában foglalt szabály, amely szerint a felhasználó is felléphet a szerző személyhez fűződő jogai érdekében, ha ahhoz hozzájárult, a jogérvényesítés hatékonyságát fokozza.2. A személyhez fűződő jogok átruházhatóságának tilalma, és a vagyoni jogok forgalomképességeA személyhez fűződő jogok átruházását, átszállását és az arról való lemondást az Szjt. a 9. § (2)-(3) bekezdésekben, hasonlóan az 1969-es Szjt.-hez, kategorikusan kizárja. Mindez nem jelenti azt, hogy azok gyakorlására is csak maga a szerző jogosult. Ha a felhasználási szerződésben a szerző hozzájárult, a felhasználó is felléphet a személyhez fűződő jogok védelmében (Szjt. 15. §). A szerző halála után az Szjt. 14. §-ának megfelelően az ott megjelölt személyek, szervek is jogosultak a jogsértések elleni fellépésre. A szerző személyhez fűződő jogának gyakorlását viszont korlátozhatja, így pl. a név feltüntetésének mellőzésére. Sajátos speciális szabályt tartalmaz az Szjt. 65. § (3) bekezdése, amely - eltérő megállapodás hiányában - a filmszerzők egyes jogainak gyakorlása tekintetében a film rendezőjét képviseleti joggal ruházza fel.Figyelmet érdemel a házassági vagyonközösség és a szerzői jogok gyakorlásának és a jogdíjak kérdése. A szerző engedélyezési joga mint a szerző személyéhez kötődő rendelkezési jog nem oszlik meg a házastársak között, tehát annak gyakorlására kizárólag a szerző jogosult. Ami a jogdíjakat illeti, amennyiben azok esedékessége a házasság fennállta idejére tehető, a házassági vagyonközösségbe tartoznak. Természetesen a házastársak vagyonjogi szerződésben eltérően is szabályozhatják a szerzői jogok gyakorlásának kérdését, illetve a jogdíjak elosztását.Amíg az 1969-es Szjt. a személyhez fűződő jogok időbeli korlátlanságának elvén alapult, az Szjt. a személyhez fűződő jogok érvényesítését is - a névjog kivételével - csak a védelmi időn belül ismeri el. A személyhez fűződő jogok megsértése miatt a védelmi időn belül elsősorban nem a vagyoni jogokat öröklés jogcímén megszerző személy, hanem - ha a szerző ilyen személyt megjelölt - a szellemi hagyaték gondozásával megbízott személy jogosult. Fontos, hogy a jogsértés elleni fellépésre vonatkozik ez a szabály, a személyhez fűződő jog pozitív értelemben történő gyakorlása a szerző életében lehetséges.

22

A vagyoni jogok átruházásának és átszállásának eseteit szűk körben, de megengedi az Szjt.. Ez jelentős paradigmaváltást mutat az 1969-es Szjt.-hez képest. A vagyoni és személyhez fűződő jogok helyenként külön utakon történő járásának példája többek között az, hogy a vagyoni jogok örökölhetők, azokról halál esetére lehet rendelkezni.3. Halál esetére szóló rendelkezés a vagyoni jogokrólA vagyoni jogok egészéről való rendelkezési jogot az Szjt. csak a szerző életében korlátozza bizonyos esetekre, míg a halál esetére szóló rendelkezés az Szjt. 9. § (4) bekezdés alapján korlátlan. A Ptk. szabályai szerint, az öröklés lehet törvényes vagy végintézkedésen alapuló. Természetesen az általános szabályok szerint a végrendelet elsőbbséget élvez a törvényes örökléssel szemben. A szerző halála esetén a vagyoni jogok megszerezhetők különös jogutódlással, végrendeleti hagyományrendelés (Ptk. 7:31. §) folytán is. A hagyományos tipikusan egyes jogdíjak kedvezményezettje. A halál esetére szóló ajándékozás (Ptk. 7:53. §) tárgyát képezhetik a vagyoni jogok is. Már az örökhagyó életében lehetőséget ad a Ptk. 7:54. §-ra arra, hogy a leszármazók egymás között örökségi várományuk tárgyában szerződjenek egymással. Így elképzelhető, hogy a szerző halála előtt a vagyoni jogok tekintetében megegyezzenek a leszármazók. Ehhez hasonló, de mégis eltérő az Szjt. 9. § (5) bekezdésében foglalt szabály, amely az örökség megnyíltával ad lehetőséget a vagyoni jogokat öröklés címén megszerző személyeknek arra, hogy arról egymás (tehát nem harmadik személy) javára rendelkezzenek.Az 1969-es Szjt. az öröklés jogcímén történő jogszerzés fogalmát kerülte, és e körben semmilyen részletszabályt nem alakított ki. Így a joggyakorlat feladata maradt, hogy a szerzői jogok öröklése kapcsán felmerült kérdéseket megválaszolja, a Ptk. mint háttérjogszabály öröklésre vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával. Fontos kérdés, hogy a haszonélvező pl. az elhunyt szerző özvegye jogosult-e a jogdíjakra. Tekintve, hogy a szerzői jog, mint hasznot hajtó jog haszonélvezetére, a dolog haszonélvezetére vonatkozó szabályok alkalmazandók, így a jogdíjak mint a dolog hozama a haszonélvezőt illetik.4. Az örökösök rendelkezése a vagyoni jogokrólA szerzői vagyoni jogok öröklésénél egyrészt rendezésre vár az engedélyezési jogok kérdése, másrészt a jogdíjak kedvezményezettjének megjelölése. Amennyiben végintézkedés hátrahagyása mellett hunyt el a szerző, és abban megjelölte az engedélyezési jogok jogosultjá(ai)t, ez az irányadó. Elképzelhető az is, hogy az örökhagyó a jogdíjak (vagy bizonyos típusú jogdíjak) kedvezményezettjére is más-mást jelölt ki. Ha több örököst illet ugyanazon típusú engedélyezési jog, akkor célszerű, ha ezt egymás között rendezik, az Szjt. 9. § (5) bekezdése alapján. Ha ezt egymás között nem rendezik az örököstársak, akkor a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályainak analóg alkalmazása jöhet szóba.Sajátos helyzetet jelent, ha a törvényes öröklés rendje szerint, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten történik a szerzői jogok átadása az ún. állagörökösnek (pl. örökhagyó gyermeke). A jogdíjakra - a haszonélvezeti jog megváltásának hiányában, vagy más megállapodás híján - kizárólag az özvegy jogosult. Mi történik azonban a felhasználás engedélyezési jogával? Nyilvánvalóan, a haszonélvezeti jogosult megkerülésével jogszerűen nem lehet felhasználási engedélyt szerezni pusztán az állagörököstől, hiszen a jogdíjban történő megállapodás a felhasználási szerződés kötelező tartalmi kelléke, és ebben a haszonélvező dönt. Az sem jelent azonban megnyugtató helyzetet, ha a haszonélvező - akinek magára a szerzői jogra nézve nincsen rendelkezési joga - esetleg kihasználva a helyzetet az állagörökösre nézve igen előnytelen szerződést köt, pl. egyösszegű jelentős jogdíjban állapodik meg és a későbbi esetleg évtizedekig tartó felhasználás utáni bevételből

23

csak csekély részesedést köt ki (ami már majdan az állagörököst illetné). Ezért álláspontunk szerint, az állagörökös megkerülésével kötött szerződés sem köthető jogszerűen, különösen ha vagyoni jogátruházásra irányul, vagy a védelmi idő egészére történő felhasználási szerződést jelent. Az Szjt. 9. § (5) bekezdése ezért igen lényeges rendelkezés, mert ilyen konfliktus helyzetek megelőzését szolgálhatja az egymás javára való rendelkezés, arról nem is beszélve, hogy a felhasználók szempontjából is áttekinthetőbb helyzetet teremt.5. Vagyoni jogok átruházása, átszállásaA vagyoni jogok egésze az 1969. évi III. törvényben nem lehetett rendelkezési jog tárgya. Ezt a merev szabályt feloldja az Szjt. 9. § (6) bekezdése, amikor ha szűk körben is, de megengedi e jogok átruházását, az arról való lemondást és azok átszállását.A vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását lehetővé teszi a törvény az adattár, szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mű, együttesen létrehozott mű, munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból folyó kötelezettség teljesítése alapján alkotott művek esetében.Ahol tehát azt az Szjt. lehetővé teszi, a vagyoni jogok átruházhatók. Egyébként a vagyoni jogok hasznosítása a forgalomban, annak egyes részjogosítványain keresztül (Szjt. 16. §), a felhasználási jogok átruházása keretében történik. A felhasználási jogok általános, műfajtól független szabályait az Szjt. V. fejezete tartalmazza. Az Szjt. 55. §-a értelmében a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a vagyoni jogok átruházására is.Kapcsolódó joggyakorlatBH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre.BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható.SzJSzT 26/09. Számítógépi programalkotás (szoftver) szerzői jogának átruházása, az átruházásra vonatkozó szerződés értelmezéseSzJSzT 29/06. Reklámcélra készített művekre fennálló szerzői vagyoni jogok átruházásaSzJSzT 19/02. A vagyoni jogok átruházhatatlanságának a dogmájával és a merev monizmussal való szakítás az új Szjt.-ben, s annak jogi következményeit vizsgáljaSzJSzT 36/01. A filmalkotásokra vonatkozó vagyoni jogokat és azok átszállását a filmalkotások előállítóira a régi Szjt. alapján tekinti át

II. Fejezet

SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK

A mű nyilvánosságra hozatala

10. § (1) A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e.Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4

(2) A mű nyilvánosságra hozatala előtt annak lényeges tartalmáról csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni.

24

(3) A felhasználási szerződés alapján - ellenkező kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon.

(4) A szerző halála után fellelt művet - ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett vagy az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják - úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.167/2011/4Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.1. A nyilvánosságra hozatal jogaA szerző jogosult eldönteni, hogy művét a nyilvánosság elé tárja-e [Szjt. 10. § (1) bek.]. A nyilvánosságra hozatallal az alkotó lehetővé teszi, hogy a művét a szabad felhasználás körében engedély nélkül felhasználják. A még nyilvánosságra nem hozott művek engedély nélküli felhasználása nem jogszerű [Szjt. 33. § (1) bek.].A nyilvánosságra hozatal megállapításához elegendő a szerző által írásban, szóban tett egyoldalú jognyilatkozat vagy ráutaló magatartás. Az Szjt. 30. § (5) bekezdése a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban alkotott mű átadását annak nyilvánosságra hozatalához való szerzői hozzájárulásnak tekinti.Az Szjt. 11. § feltételeinek megfelelően a szerző vissza is vonhatja a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulását, illetve megtilthatja a már nyilvánosságra hozott műve további felhasználását.Az első nyilvánosságra hozatalnak fontos szerepe van, a név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott műveknél, [Szjt. 8. §] és a védelmi idő számításánál [Szjt. 31. § (4)-(5), (7) bek., 32. §].2. Tájékoztatás nyilvánosságra hozatal előttA (2) bekezdésben található rendelkezés a mű nyilvánosságra hozatalához való szerzői jog és a nyilvánosságra hozatalt megelőzően a közönség figyelmének felkeltése céljából történő tájékoztatás felhasználói érdeke közötti egyensúly megteremtését célozza.A mű nem lényeges tartalmát érintő tájékoztatáshoz a szerző hozzájárulása nem szükséges. Ha a felhasználó a mű nyilvánosságra hozatala előtt annak nem lényeges tartalmáról tájékoztatást ad, ezzel nem sérti a szerző személyhez fűződő jogát. (Amennyiben a tájékoztatás személyhez fűződő szerzői jogot nem, de pl. a Ptk. 2:45. §-a szerint a szerző jó hírnevét sérti, az Szjt.-ben és a Ptk.-ban foglalt személyhez fűződő jogok együttes és független alkalmazhatóságára figyelemmel lehetséges az, hogy a szerző a Ptk. 2:51-2:53. §-ának megfelelő igényeket támaszthassa.)A lényeges tartalmat érintő tájékoztatás akkor jogszerű, ha ahhoz a szerző hozzájárult. A hozzájárulás történhet egyoldalú nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással is. Annak eldöntése, hogy a tájékoztatás mennyiben érinti a mű lényeges tartalmát, bírói mérlegelés tárgya.3. A felhasználó tájékoztatási joga a mű tartalmárólAz Szjt. 10. § (3) bekezdésébe foglalt rendelkezés nem tesz különbséget lényeges és nem lényeges tartalom között. Tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés a 10. § (2) bekezdésében megfogalmazott általános szabályhoz képest speciális rendelkezés, arra az álláspontra

25

helyezkedünk, hogy ellenkező kikötés hiányában a felhasználó a mű lényeges tartalmáról is tájékoztatást adhat.A szerző felhasználási szerződés esetén is tehet olyan nyilatkozatot, amellyel a tájékoztatást a nyilvánosságra hozatal előtt megtiltja. Felmerülhet a kérdés, hogy a tájékoztatás megtiltása vonatkozhat-e a nem lényeges tartalmat érintő tájékoztatásra is, amelyhez az Szjt. 10. § (2) bekezdése szerint nem szükséges a szerző hozzájárulása. Amennyiben erre a megkülönböztetésre (lényeges nem lényeges tartalom) a felek nem fektetnek hangsúlyt a szerződésben, a tiltás a mű lényeges és nem lényeges tartalmát érintő tájékoztatásra is vonatkozik, mivel az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján a felhasználási szerződés azon pontját, amely nem egyértelmű, a szerző számára kedvezőbb módon kell értelmezni.4. A szerző halála után fellelt műAz Szjt. 10. § (4) bekezdése a szerző halála után fellelt mű tekintetében egy megdönthető törvényi vélelmet állít fel. Az ilyen mű esetében vélelmezni kell, hogy a szerző akarata arra irányult, hogy a mű a nyilvánosság elé kerüljön. A vélelem nem érvényesül, ha a szerző vagy jogutódja ezzel ellentétes nyilatkozatot tett, vagy - ilyen nyilatkozat hiányában - bizonyítják, hogy a szerző művét nem nyilvánosságra hozatalra szánta.Kapcsolódó joggyakorlatBH2004. 326. Az eredetileg a szerző hozzájárulásával készített, de rossz minősége miatt nyilvánosságra nem hozott rézkarc sokszorosított nyomatainak kereskedelmi forgalomba hozatala jogosulatlan felhasználásnak minősül. A szerző, illetve jogutódja a képgrafikai alkotás olyan felhasználási módja után követelheti a jogszerű felhasználás fejében járó díjat, amilyen módon (sokszorosítás) a felhasználás megtörtént.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.

11. § A szerző alapos okból, írásban visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását pedig megtilthatja; köteles azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni. Ez nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására, továbbá nem akadályozza a vagyoni jogok átruházása esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.

Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4A nyilvánosságra hozatal visszavonása, a nyilvánosságra hozott mű további felhasználásának tilalmaA felhasználó vagyoni befektetésének védelme érdekében a szerző csak feltételekhez kötötten vonhatja vissza a műve nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, illetve tilthatja meg a már nyilvánosságra hozott műve további felhasználását. A visszavonás/megtiltás csak alapos okból, írásban történhet. Emellett a szerző köteles a visszavonó/tiltó nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni. A kártérítési /valójában: kártalanítási/ kötelezettséget megalapozhatja pl. a felhasználó által a mű felhasználására, (megtiltás esetén: további felhasználására) tett előkészületekből eredő, a szerzői nyilatkozat időpontjáig felmerült kár.Abban az esetben, ha a szerző a fenti feltételeknek megfelelően visszavonó/tiltó nyilatkozatot tesz, a felhasználó a művet a továbbiakban nem használhatja fel. Ez nem vonatkozik- a munkáltatóra, illetve- arra, aki a felhasználási jogokat jogátruházás útján megszerezte.

26

Az Szjt. 30. § (5) bekezdése alapján a munkáltató ilyen esetben köteles a szerző anonimitását biztosítani.Az Szjt. 53. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy visszavonás/megtiltás esetén a szerző a felhasználási szerződést felmondja. A felhasználó érdekeinek védelmében azonban a felmondás joga csak biztosítékadás mellett gyakorolható [Szjt. 53. § (2) bek.].

A név feltüntetése

12. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.367/2012/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.928/2010/5Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.190/2007/7Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13Fővárosi Bíróság ...P..../2010/4Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37

(2) Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3(3) A szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra

hozni. A szerző a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mű újabb jogszerű felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a művét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel.

(4) A szerző követelheti, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe.Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.167/2011/4Fővárosi Törvényszék P.26.674/2008/641. A szerzőség elismerése, a név feltüntetéséhez való szerzői jogA szerzőségből eredő egyik alapvető személyhez fűződő jog, hogy a szerzőt e minőségében a mű bármilyen felhasználása esetén feltüntessék. E rendelkezés alapja a szerzői jog mögöttes jogszabályaként alkalmazandó Polgári Törvénykönyvben található [Ptk. 2:43. §]. A szerzőt ez a jog nemcsak a mű felhasználásakor, hanem az arra vonatkozó közlemény tekintetében is megilleti. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a mű propaganda célú ismertetése, reklámozása esetén, vagy éppen egy a művet bemutató cikkben a szerző nevét mellőzni.A szerző nevét szabad felhasználás esetén is meg kell jelölni (kivételek az Szjt. 36. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 37. §-ában szabályozott esetek).Az Szjt. 67. § (3) bekezdése alapján a látképen csak az ott meghatározott esetekben kell a szerző nevét feltüntetni.A szerzői minőség, illetve a név feltüntetésének módjára a felhasználási szerződésben célszerű kitérni. Amennyiben a felek erről nem rendelkeztek, a név feltüntetésének módját a felhasználás jellege határozza meg. Építészeti alkotások és műszaki létesítmények esetén a névfeltüntetésnél figyelemmel kell lenni a tulajdonos, használó vagy üzemeltető jogaira és törvényes érdekeire [Szjt. 67. § (2) bek.].

27

Utalunk arra, hogy a név feltüntetéséhez való jog - meghatározott felhasználások esetén - a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai közül az előadóművészeket, a hangfelvétel-előállítókat és rádió-televízió szervezeteket is megilleti [Szjt. 75. § (1) bek., 79. §, 81. §]. Az Szjt. azonban a név feltüntetéséhez való jogot csak az előadóművészek esetében nevezi személyhez fűződő jognak.2. A szerző nevének feltüntetése származékos művekenAz átdolgozás (Szjt. 29. §) fordítás, feldolgozás származékos műként védettek. Ezek az alapul szolgáló művel való kapcsolatuk miatt megkívánják, hogy azokon az eredeti mű szerzőjének a neve is fel legyen tüntetve. E kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a védelmi idő már eltelt, így az átdolgozáshoz egyébként nem szükséges a szerző vagy jogutódjának engedélye.3. A szerző anonimitásaA név mellőzésének, illetve a felvett név használatának joga éppúgy megilleti a szerzőt, mint a név feltüntetéséhez való jog.A szerző a nevének mellőzését nemcsak a mű nyilvánosságra hozatalakor, hanem a későbbi felhasználások során is kérheti. Annak sincs akadálya, hogy ismét kérje nevének feltüntetését, mivel a személyhez fűződő jogairól a szerző nem mondhat le [Szjt. 9. § (2) bek.].A név mellőzéséhez fűződő jognak fontos szerepe van azon szerzők esetében, akik műveiket munkaviszonyban hozzák létre [Szjt. 30. § (5) bek.].A felvett név tekintetében a Ptk. 2:49. § (1) bekezdése tartalmaz megkötést. Eszerint a felvett név (álnév) használatának egyedüli korlátja, hogy az álnév más személy lényeges jogos érdekének a sérelmével nem járhat. Amennyiben az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az e tevékenység folyatatója a korábban is hasonló tevékenységet folytató személy kérésére a nevét csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja.Utalunk az Szjt. 8. §-ára, mely szerint ha a művet név nélkül vagy felvett néven hozzák nyilvánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozza nyilvánosságra.4. A szerzői minőség elismeréséhez való jogA szerző követelheti, hogy az általa alkotott művet ne tulajdonítsák másénak (plágium), illetve más módon se vonják kétségbe azt, hogy a műnek ő a szerzője.Annak a személynek, aki más alkotását bitorolja, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 384. §-ában meghatározott feltételek teljesülése esetén büntetőjogi felelőssége is megállapítható.Kapcsolódó joggyakorlatBH1993. 226. A műfordítás szerzőjét is megilleti a jog, hogy művén szerzőként feltüntessékBH1990. 136. Művészi fénykép felhasználása esetén a szerző ilyen irányú igénye vagy hozzájárulása nélkül nem mellőzhető nevének feltüntetése.SzJSzT 16/06. A szerzőség feltüntetése átdolgozás esetében

A mű egységének védelme

28

13. §13 A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.

Kúria Pfv.IV.20.391/2013/5Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.744/2007/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.287/2012/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.167/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.170/2007/3Győri Ítélőtábla Pf.I.20.055/2011/7

A Berni Egyezmény és az Szjt. közötti összhangot illetően a „visszaélés” kifejezés jobban tükrözi mind a francia („atteinte”), mind az angol („derogatory action”) szövegváltozatot.

Egyértelművé kell tenni, hogy a mű bármiféle eltorzítása vagy megcsonkítása tiltott, és csak a megváltoztatás és egyéb visszaélés további feltétele a jogsértés megvalósulásához, hogy az a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes legyen.

A Szjt. 13. §-ának hatályos szövegéről is bebizonyosodott, hogy életszerű, alkalmazható a gyakorlatban és megfelelő egyensúlyt teremt a szerző és mások (felhasználók, más alkotók stb.) érdekei között. Ez a pontosítás a fennmaradó aggályokat is eloszlatja.BDT2010. 2329. Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. A tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.A mű integritásához való jogA mű egységének védelme nemcsak az alkotás fizikai egészének, hanem szellemi egységének, mondanivalójának sérthetetlenségére is vonatkozik.Az Szjt. 13. §-ában foglalt rendelkezést eredetileg kétféleképpen lehetett értelmezni. Az egyik értelmezés szerint az eltorzítás, megcsonkítás, megváltoztatás vagy megcsorbítás csak abban az esetben tiltott, ha az a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. A másik megközelítés szerint a törvény tiltja egyfelől a mű bármilyen eltorzítását vagy megcsonkítását, függetlenül attól, hogy az sérelmes-e a szerző becsületére vagy hírnevére. Másfelől jogsértő az olyan megváltoztatás vagy megcsorbítás, amely a szerző becsületét vagy hírnevét sérti.Az Szjt. 2013. április 1-jétől hatályos módosítása - igazodva a BUE francia szövegváltozatához - egyértelműbbé tette, hogy a mű bármiféle eltorzítása vagy megcsonkítása tiltott, és csak a megváltoztatás és egyéb visszaélés további feltétele a jogsértés megvalósulásához, hogy az a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes legyen.A szerzőnek a mű integritásához való jogát korlátozhatja:- maga a szerző, szerződéses vagy egyoldalú nyilatkozattal, ami nem jelenti azt, hogy a szerző e személyhez fűződő jogáról lemondana [Szjt. 9. § (2) bek.];- vagy jogszabály.A mű egységének megsértésére vonatkozóan speciális szabályt fogalmaz meg az Szjt. 67. § (1) bekezdése az építészeti alkotás illetve a műszaki létesítmény tervével kapcsolatban.

13 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 35. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.

29

Sajátos problémát jelent a kereskedelmi televíziókban a filmalkotások reklámokkal történő megszakítása. Amennyiben ehhez az érintett szerzők hozzájárulnak a szerződésben, ez jogszerű. Ha viszont ehhez a szerző nem járul hozzá, hivatkozhat arra, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) 33. §-ának (2) bekezdése szerint a műsorszám reklámmal történő megszakítása nem sértheti indokolatlan mértékben a műsorszám egységét, valamint a műsorszám szerzői vagy szomszédos jogi jogosultjának jogát vagy jogos érdekét.Megjegyezzük, hogy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai közül az előadóművészt is megilleti az előadás sérthetetlenségére vonatkozó személyhez fűződő jog [Szjt. 75. § (2) bek.].Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2329. Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. A tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.SzJSzT 39/07. Az integritási jog érvényesülésének kérdései színpadi díszlet megváltoztatása eseténSzJSzT 4/04. A mű integritásához fűződő jogok emblématerv megváltoztatása esetén

A személyhez fűződő jogok gyakorlása

14. § (1) A szerző halála után az e törvényben szabályozott személyhez fűződő jog megsértése miatt a védelmi időn (31. §) belül az léphet fel, akit a szerző irodalmi, tudományos vagy művészi hagyatékának gondozásával megbízott - ilyennek hiányában pedig vagy ha a megbízott nem intézkedik, az, aki a szerzői vagyoni jogokat öröklési jogcímen megszerezte.

(2)14 A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelő szervezet vagy szerzői érdek-képviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék.

Fellépés a személyhez fűződő jogok védelmében a szerző halála utánAz Szjt. 14. és 15. §-ai a személyhez fűződő jogok gyakorlásának egy aspektusát, nevezetesen a jogsértés miatti fellépést, az erre jogosultak körét szabályozzák.A személyhez fűződő jogok védelme érdekében - a vagyoni jogokhoz hasonlóan - a védelmi időn belül lehet fellépni [kivéve a 14. § (2) bekezdésében foglalt esetet]. A szerző halála után a védelmi időn belül az alkotó szellemi hagyatékával megbízott személy, ilyennek hiányában, vagy ha e személy nem intézkedne, a szerzői jogokat öröklés jogcímén megszerző személy(ek) jogosultak a személyhez fűződő jogsértés elleni fellépésre. E személyek valamennyi, Szjt.-ben biztosított személyhez fűződő jog megsértése ellen felléphetnek.A név feltüntetéséhez való jog az egyetlen személyhez fűződő jog, melyet a védelmi idő lejárta után is érvényesíteni lehet. E jog védelmében a védelmi idő után a 14. § (1) bekezdésében megjelölt személyek mellett az érintett közös jogkezelő vagy érdek-képviseleti szervek is jogosultak fellépni.

14 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).

30

Tekintettel arra, hogy a szerzői személyhez fűződő jogokat illetően az Szjt. 14. §-a speciális rendelkezést tartalmaz, a Ptk. 2:50. § (1) bekezdése alapján e személyhez fűződő jogok védelmében nem lehet fellépni. A Ptk. 2:50. § (1) bekezdése csak az egyéb - nem szerzői - személyiségi jogok érvényesítésére vonatkozik.

15. § A szerző meghatározott személyhez fűződő jogainak védelmében a felhasználó is felléphet, ha ahhoz a szerző a felhasználási szerződésben kifejezetten hozzájárult.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5A felhasználó fellépési joga a személyhez fűződő jogok védelmébenAdott esetben - főleg amikor a szerző felhasználási jogait is sérti a jogsértés - egy felhasználó hatékonyabban fel tud lépni a jogsértésekkel szemben, mint a szerző. Nem volna tehát indokolt a felhasználót kizárni a jogérvényesítésből. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha arra a felhasználási szerződésben a szerző kifejezetten felhatalmazást ad. Egy esetben az Szjt. külön szerződéses kikötés nélkül is lehetővé teszi a fellépést. Az Szjt. 65. § (4) bekezdése alapján a filmelőállító a szerzők személyhez fűződő jogainak védelmében is felléphet. Ez nem vonatkozik azokra a jogokra, melyeket a szerző és az előállító együtt gyakorolnak, hiszen itt a törvény éppen azért ír elő együttes joggyakorlást, hogy a szerző és az előállítói érdekek egyformán érvényre juthassanak.

III. Fejezet

VAGYONI JOGOK

A vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok

16. § (1)15 A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető.16

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.535/2010/8Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.676/2007/5Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.367/2012/7Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.378/2008/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.290/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.616/2013/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.950/2012/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.340/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.396/2011/8

15 Az első mondat szövegét megállapította: 2003. évi CII. törvény 53. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.16 Lásd a Magyar Közlöny 2002/162., 2006/11., 2006/24., 2007/19., 2007/68., 2008/18., 2008/20., 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményeket.

31

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.334/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.813/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.939/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.780/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.372/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.653/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.534/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2010/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.032/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.547/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2009/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.415/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.785/2008/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.462/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.512/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.684/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.126/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.369/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.044/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.467/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.679/2007/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.079/2007/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.256/2007/11Győri Ítélőtábla Pf.I.20.412/2009/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.381/2012/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.427/2007/4Fővárosi Törvényszék P.25.010/2007/60Fővárosi Törvényszék P.21.054/2010/23Fővárosi Bíróság ...P..../2010/11Fővárosi Bíróság ...P.../2009/7Fővárosi Bíróság 8.P.22.899/2007/14Fővárosi Bíróság 8.P.23.732/2007/11Fővárosi Bíróság 8.P.24.072/2006/11Fővárosi Bíróság 8.P.Fővárosi Bíróság 6.P.24.970/2006/7

32

Pécsi Törvényszék P.21.346/2011/10Kecskeméti Törvényszék 10.a.G.40.172/2011/27Kecskeméti Törvényszék 10.a.G.40.172/2011/27Kecskeméti Törvényszék 10.a.G.40.172/2011/27Kecskeméti Törvényszék 10.a.G.40.172/2011/27Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.G.40049/2011/10Bács-Kiskun Megyei Bíróság 7.G. 40.091/2007/15Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.G.40.050/2007/7Békés Megyei Bíróság 5.P.20128/2007/13Békés Megyei Bíróság 12.P.20.108/2007/9Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P.20.006/2007/14Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99Csongrád Megyei Bíróság 2.G.40.010/2007/26Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.121/2008/14Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.058/2008/39Debreceni Törvényszék 6.P.20.610/2012/30Egri Törvényszék 7.P.20.340/2012/10Heves Megyei Bíróság 1.P.20.165/2010/23Nógrád Megyei Bíróság 15. P. 20.791/2009/15Budapest Környéki Törvényszék 14.P.29.279/2010/25Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Budapest Környéki Törvényszék 14.P.29.279/2010/25Somogy Megyei Bíróság 24.P.21.372/2011/5Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 10.G.40.127/2007/32Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 10G.Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.40.114/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.Veszprém Megyei Bíróság 3.P.20.471/2009/8Veszprém Megyei Bíróság 5.P.20.018/2007/8

(2) A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is.Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.676/2007/5Szegedi Városi Bíróság 19.B.3025/2006/2

(3) A szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is.

Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.676/2007/5Szegedi Városi Bíróság 19.B.3025/2006/2

(4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.535/2010/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.340/2012/4

33

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.396/2011/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.813/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.939/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.534/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2010/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.539/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.032/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.475/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.247/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.747/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.044/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.256/2007/11Győri Ítélőtábla Pf.I.20.160/2009/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.381/2012/3Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.427/2007/4Fővárosi Törvényszék P.25.010/2007/60Fővárosi Bíróság ...P..../2008/58Fővárosi Bíróság 8.P.25.371/2006/18Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.G.40.050/2007/7Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.058/2008/39Heves Megyei Bíróság 1.P.20.165/2010/23

(5) A törvényben meghatározott esetekben a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna. A törvény kizárhatja az ilyen díjazásról való lemondás jogát; a szerző ilyen rendelkezés hiányában is csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2009/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.485/2011/3

(6) Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet.

Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.676/2007/5Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.534/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99Zala Megyei Bíróság 1.P.21.855/2010/11

34

(7)17 Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a felhasználó köteles a szerzőt vagy jogutódját, illetve a közös jogkezelő szervezetet a felhasználás módjáról és mértékéről tájékoztatni.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.167/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.625/2008/3Fővárosi Bíróság ...P..../2008/52Kaposvári Törvényszék G.40.023/2012/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.539/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.079/2007/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.BDT2008. 1793. A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani. BDT2006. 1467. I. Amennyiben a felhasználási szerződés napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre vonatkozik, annak írásbafoglalása nem kötelező érvényességi kellék.BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.BDT2002. 630. Ha a szerző a saját művét adja elő, az nem minősül felhasználásnak és nem tartozik a közös jogkezelés körébe, hiszen ilyen esetben a szerzői jog érvényesítése a szerző részéről egyedileg gyakorolható. Ha a közölt, a jogszabályban megállapított ár, díj stb., nem tartalmazza kifejezetten, hogy azon felül általános forgalmi adó is fizetendő, úgy az árat, díjat stb. olyannak kell tekinteni, amely a fizetendő adót már magában foglalja.BH2009. 232. I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében - történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg [1978. évi IV. törvény 329/A. §, 1999. évi LXXVI. törvény 16. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, (6) bekezdés, 17. § a) pont, 18. § (1) bekezdés a), b) pont és (2) bekezdés].BH2007. 116. Szerzői jogok megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a terhelt saját célú felhasználásra vásárol - más által jogdíj fizetése nélkül másolt és forgalomba hozott - CD lemezeket [1978. évi IV. törvény 29/A. § (1) bek.; szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 16. § (5) bek., 17. §].BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §).BH2004. 415. Ha a külföldi irodalmi mű magyar nyelvű fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán - egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvű fordítás szerzői műnek

17 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).

35

minősül - A szerzői műnek minősülő magyar nyelvű fordítás szerzői jogvédelemben részesül a külföldi mű újabb, ismételt magyar nyelvű fordítása esetén is [1999. évi LXXVI. törvény 4. § (2) bekezdés, 16. § (1) bekezdés].1. A vagyoni jogok tartalma, a felhasználási jogokAz Szjt. 9. §-ánál tárgyalt szerzői jogok keletkezésére és a szerzői jogok vagyoni forgalomban való részvételére vonatkozó szabályok alapozzák meg a felhasználásra és a felhasználás engedélyezésére vonatkozó szerzői jogosultságokat. Közelítve a gazdasági élet követelményeihez és a dualista felfogásként ismert, a vagyoni jogok elidegeníthetőségét lehetővé tevő elmélethez, az Szjt. a korábbi szabályozástól (1969-es Szjt.) eltérően rendezi a vagyoni jogok hasznosításának a kérdését. Főszabály továbbra is a vagyoni jogok egészben történő elidegeníthetetlensége marad, ám ez alól számos kivételt enged a törvény. A kivételek egyik típusa az, amikor a vagyoni jogok átruházását meghatározott esetekben lehetővé teszi a törvény (pl. az adatbázis, a szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mű esetében), de semmilyen vélelmet nem állít fel. Vannak viszont olyan esetek, amikor a szerző és a felhasználó közötti jogviszonytól függően, a törvény vélelmezi a vagyoni jogok egészének a felhasználóra történő átruházását, és az ettől való eltérést, az eltérésre utaló kifejezett (szinte mindig írásbeli) megállapodáshoz köti. Ez a helyzet pl. a munkaviszonyban vagy más hasonló (pl. köztisztviselői, közalkalmazotti) jogviszonyban létrehozott műveknél, avagy a megfilmesítési szerződésnél. Amennyiben a vagyoni jogok átruházása az erre vonatkozó szerződésben megtörténik, a szerzőt megillető felhasználási jogok és a felhasználás engedélyezésének joga - a szerződésben foglalt esetleges korlátozásokra figyelemmel - a felhasználóra szállnak át, az Szjt. 16. § (1) bekezdésében foglaltak jogokkal tehát már nem a szerző, hanem a felhasználó rendelkezik.Főszabály a felhasználási szerződés keretében történő jogszerzés, amely alól csak az Szjt. adhat kivételt (ilyen kivétel pl. szabad felhasználás, egyes jogosultságok díjigényre való korlátozása, mint pl. az ún. üres hordozó jogdíj).Amíg az 1969-es Szjt. vagyoni jogokra vonatkozó szabályait tucatnyi műfajspecifikus rendelet egészítette ki, addig az Szjt. keretszabályai általános és csak kivételesen műfajspecifikus (pl. film, szoftver stb.) módon rendezik a vagyoni jogokat.2. A mű sajátos címének felhasználásaA mű címének azonossága gyakran vezet a jogosulatlan felhasználás megállapításához. Természetesen a szerzői jogvédelem csak a sajátos címeket illeti meg, ez a kritérium összecseng a szerzői jogvédelem alapját képező egyéni, eredeti jelleg meglétének szükségességével, attól némiképp mégis különbözik. Egy mű címe ugyanis nem csak úgy válhat sajátossá, és így védetté, hogy önmagában különösebben egyéni, eredeti jellege lenne. Így abban az esetben is megállapítható a jogosulatlan felhasználás, ha pl. egy látszólag hétköznapi, ám egy közismert műhöz és szerzőhöz kapcsolódó filmcímet egy újabb film címéhez kölcsönöznek. Nem vitás, hogy két azonos filmcím, főleg ha az egy nyelvi régióhoz tartoznak, az összetéveszthetőség miatt sérti a jogosultak érdekeit a felhasználás során. Ilyen esetben, a későbbi jogsértő cím teljes vagy részleges megváltoztatásával szüntethető meg a jogsérelem. Sajátos problémát vetnek fel a lefordított címek. A gyakorlat, a fordításra vonatkozó szabályokat követve, arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy cím fordítása akkor sajátos, ha az meghaladja a nyersfordítást, és mint fordítás jogosult lenne a védelemre.3. Merchandising jogokAz ún. merchandising jogok általában a mű címének, vagy más jellegzetességének (pl. figura) kereskedelmi forgalomban lévő árukon (pl. ruhaneműkön, írószereken stb.) történő

36

feltüntetését jelenti. Fontos eleme a szabálynak, hogy csak a művel azonosítható, azzal összeforrott, jellegzetes, és eredeti alakra vonatkozó felhasználás engedélyköteles. Egyes jogok csak akkor tekintik engedélyhez kötöttnek a másodlagos felhasználást, ha a név vagy cím a film egy jellegzetes figurájával szereplőjével stb. együtt tüntetik fel pl. egy táskán.Korábbi szerzői jogi szabályaink nem rendezték kifejezett szabállyal az ún. merchandising jogokat. Az általános szabályokból korábban is levezethető volt, hogy ez is kizárólagos engedélyezési jog, így még azoknál a szerződéseknél is csak kifejezett erre vonatkozó rendelkezéssel szerezhette meg a felhasználó e jogokat, amelyeknél egyébként a törvényi vélelem folytán széles körű felhasználási jogok szálltak át a felhasználóra (pl. filmgyárra). Az Szjt. 16. § (4) bekezdésében foglalt, felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban álló díjazásra való jogosultság ennél a hasznosítási módnál különösen fontos, hiszen egyes műfajoknál (pl. rajzfilm) az ilyen bevételek meghaladhatják a mű elsődleges felhasználásából származó bevételeket.4. A szerző díjazásaJelentős változás a korábbi szabályozáshoz képest a felhasználásból származó bevétellel arányos díjazásra való jogosultság. Az Szjt. 83. § (2) bekezdése ezt a jogosultságot a szomszédos jogi teljesítmények esetében is elismeri. Ez a garanciális szabály csak kifejezetten ezzel ellentétes tartalmú szerződési nyilatkozattal iktatható ki a felek jogviszonyából. Az Szjt. pl. a filmalkotásokra vonatkozó speciális rendelkezéseknél megismétli ezt a rendelkezést, és ki is egészíti azt, amennyiben a támogatást is a felhasználásból elért bevételnek tekinti. A felhasználásból elért bevétel fogalmának értelmezése, és a szerző ellenőrzési jogának biztosítása e szabály legkényesebb eleme. Az arányos díjazás nyilván az egyes felhasználási módok bizonyos százalékában mérhető, de a felhasználási szerződés megkötésekor gyakran meg sem becsülhető, hogy mely hasznosítás milyen eredményre vezet a későbbiekben. Arról már nem is téve említést, hogy a felhasználót semmiféle szabály nem szankcionálja, amennyiben esetleg semmilyen bevételt nem ér el a mű hasznosításából. A jelenlegi szabály abból a feltételezésből indul ki, hogy a felhasználó bevételt realizál, és azt ki is mutatja mint a jogdíj alapját. Arányosnak tekinthető adott esetben az egyösszegű díjazás is, egyébként is lehetőség van a jogdíj bevételhez való igazítására az Szjt. 48. §-a alapján. A jogdíj százalékos formában történő megállapításánál, tekintettel a közös kockázatvállalás tényére, nehezen képzelhető el az arányosság utólagos korrigálása, hacsak már eleve nem feltűnően alacsony százalékban állapodtak meg a felek. Az általános szabályt mindenesetre célszerű lehet a szerződésekben pontosítani, meghatározva a felhasználó által elért bruttó bevétel fogalmát, az azzal szembeállítható és elszámolható költségek körét, ily módon jutva el a jogdíj alapját képező összeg meghatározásáig. Az is a gyakorlatban megválaszolandó kérdés, hogy a felhasználói láncolatra épülő műhasznosításnál, ki tekinthető a felhasználónak, azaz a láncolat mely pontján keletkező bevétel tekintendő a jogdíj alapjának. Különösen az adó- és járulék-szabályok szempontjából van annak jelentősége, hogy a kétféle (alkotói díj/felhasználási jog átruházása fejében járó díj) díjazás milyen arányban áll egymással.A felhasználási szerződés teljes időtartamára biztosítja a bevétellel arányos díjazás elvének érvényre juttatását az Szjt. 48. §-ában foglalt rendelkezés, amely visszautalva - az egyébként is általános mögöttes jogszabályra - a Polgári Törvénykönyvre, lehetőséget ad a szerződés bíróság által történő módosítására.A korábbi értelmezési gyakorlattól eltérően amely a díjazásról való lemondást nem kötötte alakisághoz, az Szjt. 16. § (4) bekezdése a díjazásról való kifejezett nyilatkozat

37

érvényességét is alakisághoz köti. Szóban csak akkor lehet érvényesen ilyen nyilatkozatot tenni, ha az érintett felhasználási szerződés érvényessége sincs írásbeli alakhoz kötve.5. Kizárólagos engedélyezési jog helyett díjigényTekintettel arra, hogy a felhasználási jog főszabályként engedélyezési jogból és ehhez kapcsolódó díjigényből is áll, csak az Szjt.-ben meghatározott esetekben korlátozódik a felhasználási jog díjigényre. Ezek tipikusan olyan tömeges felhasználásokhoz kapcsolódnak, amelyek kizárólag közös jogkezelés keretében érvényesíthetők. E körben említendők többek között az alábbi felhasználások:- már nyilvánosságra hozott irodalmi és zeneművek nyilvános előadása,- magáncélú másolás,- egyidejű vezetékes továbbközvetítés,- filmalkotások, hangfelvételben foglalt művek, szoftver (kizárólagos engedélyezési jog) kivételével a műpéldányok haszonkölcsönbe adása díjigényt keletkeztet, amelynek korlátja az Szjt. 39. §-ában foglalt szabad felhasználás,- audiovizuális művek, hangfelvételbe foglalt mű szerzőjének bérbeadás jogának átruházását követően fennálló díjigénye.A kötelezően közös jogkezeléssel érvényesíthető díjigényeknél a jogosult csak a felosztást követő hatállyal mondhat le a rá eső jogdíjról. A jogdíjról való lemondást tiltó szabályt indokolja az a veszély, hogy bizonyos esetekben (pl. filmalkotás bérbeadásánál) a felhasználó kihasználva domináns pozícióját esetleg lemondásra bírhatná a szerzőt.A követő jog esetében ugyan a közös jogkezelő szervezethez (HUNGART) kell átutalni a jogdíjat, ám itt a jogdíjak individuális kezelése folytán a lemondás nem tiltott, de az általános szabály folytán az kifejtett nyilatkozathoz kötött.6. A mű jogosulatlan felhasználása. Jogszabályi vagy a jogosult által történő engedély hiányaAz Szjt. 16. § (6) bekezdésébe foglalt rendelkezés első fordulata a jogszabályi (pl. szabad felhasználás) vagy a szerzői jogi jogosult engedélyének (pl. engedély nélküli átdolgozás) hiányát jelöli meg mint a jogosulatlan felhasználás több lehetséges módjának egyikét. Az engedély hiányában történő felhasználás a korábbi szabályozástól eltérően, amely a mű engedély nélküli megváltoztatását (személyhez fűződő jogsérelem) összemosta a vagyoni jellegű hátrányt okozó engedély nélküli felhasználással, személyhez fűződő jogsértést nem jelent. A jogosulatlan felhasználás megállapításakor a szerzői jogok megsértéséhez fűzött jogkövetkezmények alkalmazhatóak (Szjt. XIII. fejezet). Az Szjt. a korábbi szabályozásból ismert bírság szankciót elhagyja, mivel ez a jogintézmény idegen a magánjogi alapokon működő szerzői jogviszonytól. A jogosulatlan felhasználáshoz kapcsolódóan a sérelmet szenvedett szerző érdekeit megfelelően szolgálja a gazdagodás visszatérítésének követeléséhez való jog. Ez minimálisan a ki nem fizetett szerzői díjat jelenti.7. A felhasználási jogosultság túllépéseA jogosulatlan felhasználás gyakrabban előforduló esetköre az, amikor az egyébként jogszabályi vagy szerződési felhatalmazás folytán felhasználási joggal rendelkező felhasználó az általa megszerzett jogok kereteit túllépi. Ezek szerint jogsértő a felhasználási szerződésekben kikötött példányszám, területi, időbeli stb. korlátokat meghaladó felhasználás.8. A felhasználó tájékoztatási kötelezettsége a felhasználás módjáról és mértékérőlA felhasználás jogszerűségének, és a bevétellel arányos díjazásnak az ellenőrzését szolgálja e rendelkezés, ami a polgári jogi jogviszonyra vonatkozó általános alapelveknek (együttműködési, tájékoztatási kötelezettség stb.) a felhasználási szerződésekre

38

vonatkoztatott speciális szabálya. Ha az Szjt. eltérően nem rendelkezik, a felhasználó nem tagadhatja meg a tájékoztatást a szerzőtől, a szerző halála után, a védelmi időn belül annak jogutódjától és a közös jogkezelő szervezettől. Utóbbi azoknál a felhasználásoknál érintett, ahol törvény vagy a jogosultak elhatározása alapján ad a felhasználásra engedélyt, és saját nevében, saját igényeként érvényesítheti az igényeket [Szjt. 92. § (1) bek.]. Főként a felhasználás módja érinti a személyhez fűződő jogok gyakorlását, ezért az Szjt. 14. §-ának megfelelően a tájékoztatási kötelezettség e tekintetben is releváns. Amennyiben a tájékoztatási kötelezettségét a felhasználó megsérti, a jogosultak számadási kötelezettségének megállapítása iránt indíthatnak pert.Kapcsolódó joggyakorlatBH2007. 116. Szerzői jogok megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a terhelt saját célú felhasználásra vásárol - más által jogdíj fizetése nélkül másolt és forgalomba hozott - CD lemezeket.BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre.BH2004. 415. Ha a külföldi irodalmi mű magyar nyelvű fordítása - a fordítói tevékenység színvonala folytán - egyéni, eredeti jelleggel bír, a magyar nyelvű fordítás szerzői műnek minősül - A szerzői műnek minősülő magyar nyelvű fordítás szerzői jogvédelemben részesül a külföldi mű újabb, ismételt magyar nyelvű fordítása esetén is.BH1998. 324. A bűncselekmény kísérletét állapította meg a bíróság a jogosulatlanul másolt videokazetták értékesítésre történt felkínálásakor, mivel a befejezett bűncselekmény, vagyis az értékesítés, és a vagyoni hátrány bekövetkezte, a próbavásárlás miatt nem valósult meg.BH1996. 137. Ebben a büntetőjogi döntésben a bíróság rámutatott arra, hogy a kazetták otthoni jogosulatlan másolása, mivel azok forgalomba még nem kerültek, a szerzői és szomszédos jogok megsértésének kísérletének minősül. A befejezett bűncselekmény akkor valósult volna meg, ha a kazetták eladásra kerültek volna.BH1995. 623. A bűncselekmény kísérlete sem volt megállapítható, amikor a terhelt a jogszerűen birtokába került kalózkazetták forgalomba hozatalára csupán előkészületet tett, egy erre vonatkozó újsághirdetés közzétételével.BH1993. 227. Azzal, hogy a kiadói szerződésben az eladási ár meghatározott százalékában megjelölt szerzői díjnál nem a ténylegesen eladott kópiákból származó, hanem a piacra dobott kópiák száma alapján járó jogdíjat ítélte meg a szerzőnek, az adott esetben a kockázatviselést egyértelműen a felhasználóra hárította.BH1992. 633. Egy kiadói szerződés szerzői díjra vonatkozó értelmezésénél állapítja meg, hogy a szerzői díj nyereség függvényében való megállapítása nem eredményezheti a nyereség elmaradása esetén a szerzők díjazásának elmaradását. Ehhez ugyanis, a szerzőknek a nyereség elmaradásának esetére a díjazásról kifejezetten le kellett volna mondaniuk.SzJSzT 29/06. Díjmegállapítás jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés eseténSzJSzT 10/06. Vagyoni jogok sérelme képhamisítássalSzJSzT 30/04. Vagyoni jogok sérelmének kérdése építészeti terv jogosulatlan felhasználása eseténSzJSzT 19/04. Filmalkotás jellegzetes alakjának játékfiguraként való felhasználásaSzJSzT 25/03. A többszörözési és átdolgozási jog, illetve annak megsértése

39

SzJSzT 15/03. A műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének jogának kérdésében foglal állást, reklámfilm kapcsánSzJSzT 09/03. A többszörözési jog megsértése tankönyvek teljes terjedelemben való fénymásolása útján.SzJSzT 15/00. A szerzői jogok megsértésével okozott vagyoni hátrány kiszámításánál figyelembe veendő szempontokat tárgyalja.

17. § A mű felhasználásának minősül különösen:a) a többszörözés (18-19. §),b) a terjesztés (23. §),

Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99c) a nyilvános előadás (24-25. §),

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.396/2011/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.813/2011/5Fővárosi Bíróság 27.P.21.653/2007/20

d) a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként (26-27. §),Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.396/2011/8

e) a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése (28. §),

f) az átdolgozás (29. §),Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.684/2008/3

g) a kiállítás (69. §).Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.780/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.988/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.610/2009/2Fővárosi Bíróság ...P..../2010/4Fővárosi Bíróság ...P.../2009/7Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.121/2008/14Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37BH2009. 232. I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében - történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg [1978. évi IV. törvény 329/A. §, 1999. évi LXXVI. törvény 16. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, (6) bekezdés, 17. § a) pont, 18. § (1) bekezdés a), b) pont és (2) bekezdés].BH2007. 116. Szerzői jogok megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a terhelt saját célú felhasználásra vásárol - más által jogdíj fizetése nélkül másolt és forgalomba hozott - CD lemezeket [1978. évi IV. törvény 29/A. § (1) bek.; szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 16. § (5) bek., 17. §].BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §].1. A többszörözés joga

40

Felhasználásnak minősül a többszörözés (Szjt. 18-19. §) azaz a művek bármely, közvetve vagy közvetlenül megvalósuló érzékelhetővé tétele, így a mű rögzítése és akár egyetlen másolat készítése is, történjen az bármilyen célból. (Lásd: az Szjt. 18-19. §-ához fűzött magyarázatot.)2. A terjesztés jogaA terjesztés (Szjt. 23. §) azaz a művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredetijének és másolatainak a közönség számára adásvétel vagy egyéb tulajdon-átruházás révén történő hozzáférhetővé tételét - alapvetően a dologi műpéldányok vonatkozásában. [Lásd: az Szjt. 23. §-ához fűzött magyarázatot.]3. A nyilvános előadás jogaFelhasználás a nyilvános előadás (Szjt. 24-25. §), vagyis a mű nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történő bemutatása, illetve a műnek, a mű előadásának vagy képernyőn történő megjelenítésének - az előbbiekben meghatározott helyre -, vagy pedig a nagyközönséghez történő bemutatása vagy átvitele bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással, tekintet nélkül arra, hogy a nagyközönség azon tagjai, akiknek erre lehetőségük van, ugyanazon vagy különböző helyeken, illetve ugyanazon vagy különböző időpontokban vehetik a közvetítést. (Lásd: az Szjt. 24-25. §-ához fűzött magyarázatot.)4. Nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy máskéntA nyilvános előadás (Szjt. 24. §), amely a közösségi műélvezet legtipikusabb formája mellett a mű nem anyagi formában történő felhasználásának legelterjedtebb, és a kulturális piacon kétségkívül a legnagyobb anyagi és technikai lehetőségeket jelentő módja a művek nyilvánossághoz közvetítése. Ezen belül a művek sugárzása [Szjt. 26. § (1) bek.] és a műsorok vezetékes nyilvánossághoz közvetítése [Szjt. 26. § (7) bek.] mellett, amely már hosszabb múltra tekint vissza, az internetes felhasználások [Szjt. 26. § (8) bek.] egyre nagyobb teret nyernek. Utóbbi szabályozása újdonság az Szjt.-ben, és várhatóan, más jogszabályok is ki fognak térni bizonyos általános kérdésekre, (pl. a felelősség az interneten történő jogsértésekért), és a technikai fejlődés következtében felmerülő újabb kérdések megoldására. Az internetes műfelhasználások elterjedése miatt tehát egyre fontosabb az ún. egyedi, lehívásos műfelhasználás, amelyet a nemzetközi egyezményekkel összhangban az Szjt. a nyilvánossághoz közvetítés szabályai közé sorol [Szjt. 26. § (8) bek.]. (Lásd: az Szjt. 26-27. §-ához fűzött magyarázatot.)E felhasználások jogosítása történhet egyedi jogosítással (pl. filmalkotások sugárzása) vagy jellemzően a kisjogos műveknél közös jogkezelés keretében (Szjt. 27. §).5. A sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítéseA sugárzott művek továbbközvetítésének (Szjt. 28. §) két formáját szabályozza a törvény. Az Szjt. 28. § (1) bekezdése, mellőzve a közös jogkezelést, engedélyköteles felhasználásként szabályozza a sugárzott művek nem egyidejű, változatlan átvitelét (pl. egy film későbbi időpontban más tévé szervezet által történő továbbközvetítése). Az Szjt. 28. § (2) bekezdése a sugárzott művek egyidejű, vezetékes vagy más hasonló módon történő változatlan továbbközvetítésre (általában a kábeltelevíziós társaságok által történő egyidejű továbbközvetítés) vonatkozik, és e jogérvényesítést közös jogkezelésre bízza. Itt utalunk az Szjt. 26. §-ánál a kódolt sugárzás vonatkozásában írottakra, amely nem mellékes a sugárzás és a vezetékes továbbközvetítés elhatárolása szempontjából sem. (Lásd: az Szjt. 28. §-ához fűzött magyarázatot.)6. Az átdolgozás

41

Az átdolgozás (Szjt. 29. §) joga a felhasználási jogok olyan részjogosítványa, amely több ponton kötődik a szerző személyhez fűződő jogaihoz. A mű integritásához való jog (Szjt. 13. §) sérelmét is eredményezheti, ha a felhasználó nem jogszerűen gyakorolja az átdolgozás jogát, vagy arra nem szerez jogot a szerzőtől, vagy jogutódjától a védelmi időn belül. Az Szjt. 47. § (1) bekezdése is kiemelten kezeli az átdolgozás jogát, vagyis a felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén foglalja magában az átdolgozás jogát, így e jogosultság sosem érthető bele az általános felhasználási engedélybe. Az átdolgozás mindig meghaladja az Szjt. 50. §-ában foglalt szükséges, és a mű felhasználásához elengedhetetlenül szükséges változtatások elvégzését. (Lásd: az Szjt. 29. §-ához fűzött magyarázatot.)7. A kiállítás jogaVégül felhasználás a kiállítás (Szjt. 69. §) tehát tipikusan a képzőművészeti, illetve egyéb vizuális műalkotásokra jellemző felhasználási mód, elsősorban a dologi műpéldányok bemutatása, pl. közgyűjteményekben. (Lásd: az Szjt. 69. §-ához fűzött magyarázatot.)Kapcsolódó joggyakorlatBH2009. 232. I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében - történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg.BH2007. 116. Szerzői jogok megsértésének vétsége nem valósul meg, ha a terhelt saját célú felhasználásra vásárol - más által jogdíj fizetése nélkül másolt és forgalomba hozott - CD lemezeket.BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható.

A többszörözés joga

18. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze,18 és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:

a) a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint

b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.291/2008/4Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.625/2008/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5

(2) A mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is.

BH2009. 232. I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében - történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a

18 Lásd: FilmJus jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2008/39.

42

jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg [1978. évi IV. törvény 329/A. §, 1999. évi LXXVI. törvény 16. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, (6) bekezdés, 17. § a) pont, 18. § (1) bekezdés a), b) pont és (2) bekezdés].1. A többszörözés általános szabályaiAz Szjt. 18. § (1) bekezdése a többszörözés általános fogalmát határozza meg. Többszörözésnek minősül egyfelől a mű rögzítése, amennyiben:- anyagi, azaz fizikai, megfogható hordozón történik;- közvetlen vagy közvetett formában; A közvetett többszörözés a nem magáról az eredeti műpéldányról vagy akárcsak nem is a műpéldányról való rögzítés, például hangfelvételről sugárzott mű rögzítése.- a rögzítés módja közömbös, történhet bármilyen analóg vagy digitális technikával- nincs jelentősége annak, hogy a rögzítés mennyi időre történik. Az ideiglenes többszörözés megemlítése elsősorban a digitális felhasználások miatt fontos, ahol a mű gyakran igen rövid ideig tárolódik pl. a számítógépen. Az Szjt. alapján egyértelmű, hogy ez is többszörözésnek minősül.Abban az esetben, ha a fenti módon történő rögzítésről másolatot készítenek - akár egyetlen másolatot is - szerzői jogi értelemben többszörözés történik.Többszörözésnek minősül az is, ha a fenti cselekményeket nem az egész művel, hanem annak valamely azonosítható részével végzik. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése ugyanis általánosságban mondja ki, hogy a mű valamely azonosítható részének bármely felhasználása és a felhasználás engedélyezése is a szerző kizárólagos joga.A többszörözési engedélyről, annak értelmezéséről az Szjt. 47. § (2) és (4) bekezdése rendelkezik.2. A többszörözés fogalmának értelmezéseAz általános meghatározás mellett a törvény kifejezetten felsorolja a többszörözés bizonyos eseteit. Ezek egyfelől a legtipikusabb, leggyakrabban előforduló esetek (pl. nyomtatás), másfelől olyan tevékenységek, amelyeknél szükségesnek látszott egyértelműen rámutatni, hogy ezek is a többszörözés fogalma alá tartoznak.A sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára történő rögzítést azért fontos kiemelni, mert így egyértelművé válik, hogy ez egy önálló felhasználás, amire külön engedélyt kell szerezni. Ezért amikor a szerző engedélyt ad a mű sugárzására, ez nem jelenti azt, hogy ezzel pl. az archiválási célú rögzítésre is engedélyt adott volna. A sugárzási engedélybe - amennyiben a felek másban nem állapodnak meg - csak az ideiglenes, saját eszközzel és saját sugárzás céljára történő rögzítés tartozik bele.A művek digitális formában történő tárolása elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása a technikai, műszaki fejlődés révén kialakult esetekre, elsősorban az on-line felhasználásokra vonatkozó rendelkezés. Ez a fordulat egyértelművé teszi, hogy pl. a számítógép merevlemezére történő letöltés is többszörözésnek minősül.A (2) bekezdés utolsó mondata egyértelművé teszi, hogy építészeti alkotások esetén az első megépítés, az alkotás tervének kivitelezése is többszörözésnek minősül [az alkotás tervének rögzítése, lemásolása ugyancsak engedélyköteles többszörözés, tekintettel arra, hogy az Szjt. 1. § (2) bekezdésének k) pontja alapján a tervek is szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásnak minősülnek.]Kapcsolódó joggyakorlatBH2009. 232. I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében -

43

történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg.SzJSzT 07/08. A többszörözési, terjesztési és a nyilvánosság számára lehívás céljára való hozzáférhetővé tétel jogaSzJSzT 11/07. Sajtófigyelő szolgáltatás szerzői jogi kérdései; A többszörözés, terjesztés és a nyilvánosság számára letöltés céljára való hozzáférhetővé tétel joga

19. § (1)19 A zeneszerzők és a szövegírók a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek hangfelvételen való újabb többszörözésére és példányonkénti terjesztésére vonatkozó jogukat csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Az engedélyre és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a hangfelvétel-előállítóval.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.103/2011/19Fővárosi Bíróság ...P..../2006/25

- részletes szabályokkal fejleszti a közös jogkezelő szervezetek díjszabásai transzparens és a különböző érdekek kiegyensúlyozott figyelembevételére alkalmas jóváhagyását, a díjszabásokkal kapcsolatos jogorvoslatokat, továbbá átalakítja a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami feladatok ellátásának rendjét,

- megteremti az összhangot a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szerzői jogi szabályok és a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról szóló, a 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt 92/100/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: haszonkölcsönzési irányelv) között, továbbá

- megfelelő szabályokkal kívánja segíteni a kulturális megőrzést és a kultúra hozzáférhetővé tételét, ami az Európai Bizottság i2010 kezdeményezésének is kiemelt célja, összhangban a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről szóló 2006/585/EK bizottsági ajánlással (a továbbiakban: digitalizálási ajánlás).

Mindezek alapján az Szjt. módosítása az alábbi három fő témakört érinti.I.1. A közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozás kiigazítására a gyakorlatban

felmerült problémák miatt van szükség. A közös jogkezelő szervezetek által alkalmazott díjtételeket és egyéb szerződési feltételeket megállapító díjszabások miniszteri jóváhagyásának szabályai több ponton hiányosak, ezért a törvény a jelenleginél részletesebb szabályok bevezetésével kívánja jobban segíteni a közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival kapcsolatos jogosulti, felhasználói és egyéb érdekek kiegyensúlyozottabb érvényesülését. Ezt kívánja biztosítani a véleményezésbe kötelezően bevonni szükséges jelentős felhasználó fogalmának definiálása, vita esetén a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) mellett működő egyeztető testület bevonása lehetőségének szélesebbre nyitása, továbbá a jóváhagyás kritériumainak meghatározása. A törvény a ma létező jogorvoslatokon túl további jogorvoslatot biztosít a díjszabásokat jóváhagyó miniszteri határozattal, illetve magával a díjszabással kapcsolatban. Mindennek egyszerre

19 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 1. §. Hatályos: 2009. II. 1-től. Ezt követően adott felhasználási engedélyekre kell alkalmazni. Lásd még: 2008. évi CXII. törvény 26. § (1).

44

kell szolgálnia a felhasználói érdekek jobb figyelembevételét és a díjak érvényesíthetőségét is.

A közös jogkezelésre vonatkozóan a törvénynek az Szjt. 86-90/A. §-ait, továbbá a 93-94. §-ait, 100. §-át, valamint a 104-105. §-ait módosító, illetve beiktató 10-17. §-ai és 20-22. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket.

I.2. A törvény újraalkotja a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályozást. A haszonkölcsönzési irányelv szerint a szerzőnek kizárólagos joga van a műve nyilvános haszonkölcsönbe adásának engedélyezésére, amelyet a tagállam egyedi engedélyezési jog nélküli díjigényre korlátozhat, továbbá dönthet úgy, hogy még a díj megfizetése alól is mentesíti intézmények egyes típusait. A hatályos szerzői jogi szabályozás a díj megfizetése alól lényegében valamennyi nyilvános haszonkölcsönzést végző intézményt mentesít (a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakat), és így kiüresíti a szerző erre vonatkozó jogát. Figyelembe véve, hogy igen hasonló szabályozási megoldások miatt az Európai Bizottság már több tagállam ellen is sikerrel indított kötelezettségszegési eljárást, ezért a módosítás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy egy hasonló eljárás megindításának esélye Magyarország ellen csökkenthető legyen. A törvény egyúttal figyelemmel van a nyilvános haszonkölcsönzési jog nemzetközi szabályozási gyakorlatára és a kulturális szempontokra is. Erre vonatkozóan a törvény az Szjt. 23. §-át módosító, új 23/A. §-át beiktató és 39. §-át módosító 3-4. §-ai és 7. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket.

I.3. A Bizottság i2010 kezdeményezése keretében a Digital Libraries projekt nyomán került elfogadásra a digitalizálási ajánlás. Az ajánlás hangsúlyozza az ún. árva művek hozzáférhetővé tétele megkönnyítésének szükségességét, és ösztönzi a tagállamokat az ezzel kapcsolatban való fellépésre.

A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény alapján létrejött nemzeti filmvagyon hasznosításával, a filmek közönséghez jogszerű módon való eljuttatásának új módjaival kapcsolatban több elemzés, szakértői vélemény és tanulmány is leírja, hogy számos alkotás felhasználására amiatt nincs lehetőség, mert a jogosultak ismeretlenek, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, és így nem szerezhetők be a felhasználási engedélyek. Emiatt szükséges - többek között - a nemzeti kultúra e - még szerzői jogvédelem alatt álló - régebbi részének hozzáférhetővé válása érdekében a ma is működő szerző-, illetve műnyilvántartások, adatbázisok mellett speciális szerzői jogi szabályok alkotása útján lehetővé tenni a felhasználási engedély szerzését. Erre vonatkozóan a törvénynek az Szjt. 57/A-57/C. §-okat beiktató 8. §-a tartalmaz rendelkezéseket.

I.4. E három fő tárgykörön kívül a törvény elvégez néhány kisebb jelentőségű kiigazítást is az Szjt.-ben, amelyeket egyrészt az Szjt.-t értelmező jogalkalmazói gyakorlatban kialakult problémák, másrészt a gyakorlatban egyébként felgyűlt tapasztalatok, harmadrészt a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos hatáskörök átalakításából fakadó további hatásköri változtatások indokolnak.

A törvény összhangba hozza az Szjt. e rendelkezését az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9-i Berni Uniós Egyezmény (a továbbiakban: BUE, hatályos szövegét kihirdette az 1975. évi 4. tvr.) 13. cikkének (1) bekezdésével és 14. cikkének (3) bekezdésével oly módon, hogy egyértelművé teszi: a többszörözésre és a terjesztésre vonatkozó speciális engedélyezés lehetősége csak abban az esetben áll fenn, ha a felhasználás a nyilvánosságra hozott nem színpadi zenemű és zeneszöveg, illetve színpadi zenemű részletének újabb többszörözésére és terjesztésére irányul, és hangfelvételen valósul meg. A BUE értelmében a zenemű, illetve zeneszöveg önálló vagy együttes felhasználása más műben nem tartozhat kényszerengedélyezés alá, és nem terjedhet ki a

45

kényszerengedélyezés a más műben foglalt zeneműnek, illetve zeneszövegnek a más művel együtt való többszörözésére és terjesztésére sem. A normaszöveg átfogalmazása azt a célt is szolgálja, hogy nyilvánvalóvá váljon a joggyakorlat számára, hogy ez a jog kizárólagos módon közös jogkezelésben gyakorolható, egyedi érvényesítésére nincs lehetőség.

(2) Az átdolgozási jogra és e jog gyakorlására az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható.

1. A mechanikai jogokA már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneművek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részletek különböző hordozókon való többszörözése és terjesztése jelenti az ún. mechanikai jogokat. Ebbe a körbe tartozik a hangfelvétel-kiadás, a filmalkotások video-hordozón, DVD-n történő terjesztése vagy a CD-ROM-ok terjesztése is.A szerző mechanikai jogait egyedileg nem tudja gyakorolni (nem tudja pl. engedélyezni a zeneműve minden egyes hangfelvételen történő kiadását és beszedni az ezért járó jogdíjat). A szerző által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelő egyesületek (Szjt. 85-93. §). Az Szjt. 19. § (1) bekezdése alapján a mechanikai jogok érvényesítését csak közös jogkezelő szervezet végezheti. (Az ilyen, törvényi előíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelező közös jogkezelésnek nevezik.)A mechanikai jogokat az Szjt. előírása alapján az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet érvényesíti, vagyis az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület. A fentiek alapján tehát, ha valaki műsoros hangfelvételt ad ki, akkor az Artisjus-hoz kell fordulnia. Ez mind a magyar, mind a külföldi művek, illetve műrészletek kiadására vonatkozik.A mechanikai jogdíjtarifákat az Artisjus évente jogdíjközleményben állapítja meg, melyet az igazságügyért felelős miniszter hagy jóvá, és a Hivatalos Értesítőben tesz közzé. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bek.]2. Kivétel a mechanikai jogok alólAz átdolgozás (Szjt. 29. §) engedélyezése a szerző kizárólagos joga. A mű átdolgozására a közös jogkezelő szervezet nem adhat engedélyt. Ezért ha egy, a 19. § (1) bekezdésében meghatározott zeneművet vagy műrészletet átdolgozva szeretnénk kiadni, akkor ehhez - még mielőtt az Artisjus-hoz fordulnánk - meg kell szerezni a szerző engedélyét.

20. § (1)20 A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadó-művészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá filmek és hangfelvételek előállítóit műveik, előadó-művészi teljesítményeik, illetve filmjeik és hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.21

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.810/2010/4Győri Ítélőtábla Gf.I.20.007/2011/14Győri Ítélőtábla Pf.III.20.406/2009/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.386/2008/3Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.20.889/2010/23

20 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 54. § (1). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.21 Lásd: SJH közlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2002/162., 2006/11., 2007/19., 2008/18.

46

(2)22 Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben. A díj megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az érintett művek, előadó-művészi teljesítmények, valamint filmek és hangfelvételeik esetében alkalmaznak-e a szerzői jog, illetve az ahhoz kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedést (95. §). A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez a vámkezelés befejezésétől, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól vagy - ha ez a korábbi - a forgalomba hozatali céllal történő raktáron tartás megkezdésétől számított nyolc napon belül megfizetni. A jogdíj megfizetéséért az adott hordozó összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel.23

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.961/2011/5Győri Ítélőtábla Gf.I.20.007/2011/14Fővárosi Bíróság ...P.../2009/24Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.20.889/2010/23

1. A szellemi tulajdonra vonatkozó európai közösségi szabályozás alapvető célja az egységes belső piac megteremtése, illetve zavartalan működésének előmozdítása. A tagállamok szerzői jogi és iparjogvédelmi jogszabályai közötti különbségek különösen az áruk szabad mozgásának képezhetik akadályát, és torzíthatják a belső piacon folyó szabad versenyt. Ezeknek az akadályoknak a felszámolását célozta az a jogharmonizációs folyamat, amely az 1990-es évek elején indult meg. E jogharmonizációs folyamat alapvetően az anyagi jogi jogszabályok egységesítésére irányult. Mindez az iparjogvédelmi oltalmi formák tekintetében különösen az oltalmazhatósági feltételeknek, az oltalom tartalmának, korlátjainak és időtartamának a meghatározását jelentette. A szerzői jogi irányelvek szintén elsősorban az anyagi jogi kérdések egységesítésére irányultak.

A tagállami jogszabályok közelítésével párhuzamosan az Európai Közösség, élve az irányadó hatásköri szabályokkal, megteremtette a közösségi védjegy, a közösségi formatervezési minta, a közösségi növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány és egyes termékek tekintetében a közösségi földrajziárujelző-oltalom intézményeit, a közösségi szabadalom létrehozására pedig időről időre kísérletet tettek. Az ezeket az intézményeket szabályozó közösségi rendeletek azonban - az irányelvekhez hasonlóan - szintén jórészt a tagállamokra hagyják a jogérvényesítésre vonatkozó szabályozás kialakítását.

Az 1990-es évek végére világossá vált, hogy önmagában az anyagi jogi jogszabályok közelítése nem elégséges ahhoz, hogy a belső piacon fennálló, a szellemi tulajdonra vonatkozó tagállami szabályozások közötti különbségekből eredő akadályokat teljes mértékben felszámolják. A szellemi tulajdonjogok megsértésére vonatkozó statisztikai adatok is cselekvésre serkentették az Európai Bizottságot. Az Európai Bizottság a helyzet orvoslására 2000-ben egy cselekvési tervvel állt elő, amelyet az e tárgyban alkotott ún.

22 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 54. § (1). A harmadik mondat szövegét megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 18. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.23 Lásd: SJH közlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2007/19., 2008/18.

47

Zöld Könyvre alapított, széles körű konzultáció előzött meg. A cselekvési terv azonnali intézkedést igénylő feladatként jelölte meg különösen

- a jogérvényesítésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére irányelvjavaslat kidolgozását;

- a jogérvényesítéssel érintett hatóságok képzését és tájékoztatási szolgáltatások bevezetését;

- a jogsértésekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésére és elemzésére szolgáló módszertan elkészítését.

E cselekvési terv végrehajtásának első fontos eredménye a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én fogadott el. Az Irányelv célja az egységes belső piac zavartalan működésének a megteremtése, valamint az iparjogvédelmi és a szerzői jogok megsértése elleni fellépés hatékonyabbá tétele az e jogok érvényesítésére irányadó tagállami jogszabályok közelítése útján.

2. Az Irányelv 20. cikke értelmében a tagállamoknak 2006. április 29-ig kell az Irányelvnek megfelelő jogszabályaikat hatályba léptetniük.

A törvény az Irányelv teljes körű átültetését célozza a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.), a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.), a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosítása útján. A törvény a gyakorlati igényekre figyelemmel kisebb módosításokat is elvégez e törvényekben, és tartalmaz továbbá technikai kiigazításokat is, amelyek alapvetően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketvht.) miatt váltak szükségessé, nemcsak az Szt. és a Vt., hanem a többi iparjogvédelmi törvény, így különösen a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.) tekintetében is.

3. Az Irányelvnek - az egységes belső piac zavartalan működésének biztosítása mellett - további fontos célja a hatékony jogérvényesítés előmozdítása.

Az Irányelv preambulumbekezdései utalnak a jogérvényesítés kapcsán fennálló nemzetközi jogi környezetre: a (4) preambulumbekezdés hivatkozik arra, hogy mind az összes tagállam, mind pedig az Európai Közösség részese a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-megállapodásnak (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, a továbbiakban: TRIPS-megállapodás), amely a Kereskedelmi Világszervezet alapját képező megállapodások egyike. A TRIPS-megállapodást Magyarországon az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.

A TRIPS-megállapodás harmadik része foglalkozik a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével. A hatékony jogérvényesítést célzó általános kötelezettségek mellett több - a jogérvényesítéssel összefüggő eljárásokra vonatkozó - különös szabályt tartalmaz a megállapodás: 43. cikke a bizonyításra, 44. cikke az eltiltásra, 45. cikke a kártérítésre, 47. cikke pedig a tájékoztatáshoz való jogra vonatkozóan ír elő a TRIPS-megállapodásban részes tagok számára minimumszabályokat. E szabályok az Irányelvben is megtalálhatók, esetenként kiegészülve a TRIPS-megállapodásbeli szabályokhoz képest többletkövetelményt jelentő, ún. „TRIPS-plusz” rendelkezésekkel.

Magyarország a TRIPS-megállapodásból folyó kötelezettségeinek határidőben és maradéktalanul tett eleget, és erről a TRIPS Tanácsban számot is adott. A törvény

48

ennélfogva az Irányelvben többletelemeket jelentő rendelkezéseket ülteti át, egyúttal - a jogérvényesítés hatékonyságát előmozdítandó - a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel igazítja ki az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeket.

4. Az Irányelv tárgyi hatályát rögzítő 2. cikk kapcsán fontos kiemelni, hogy az Irányelv hatálya a szellemi tulajdon valamennyi - a tagállami jogokban és a közösségi jogban szabályozott - formájára kiterjed. Az Irányelv (13) preambulumbekezdése is leszögezi: az Irányelv tárgyi hatályát a lehető legszélesebb körben kell megállapítani.

Az Európai Bizottság 2005. április 13-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában nyilatkozatot tett közzé, amelyben meghatározta, hogy melyek azok a szellemi tulajdonjogok, amelyeket mindenképpen az Irányelv hatálya alá tartozónak tekint. A nyilatkozat a következőket sorolja fel: a szerzői jogok, a szerzői joggal szomszédos jogok és az adatbázis-előállítókat megillető jogok, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának szerzőjét megillető oltalom, védjegyoltalom, formatervezési mintaoltalom, szabadalmi oltalom, ideértve a kiegészítő oltalmi tanúsítványokat, földrajzi árujelző-oltalom, használati mintaoltalom, növényfajta-oltalom, valamint kereskedelmi nevek, amennyiben azokhoz kizárólagos jogok fűződnek az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban.

Az Irányelv hatálya mind a tagállami, mind pedig az európai közösségi jogszabályokban szabályozott oltalmi formákra, illetve jogokra kiterjed. A már említett (13) preambulumbekezdés ezen túl arra is utal, hogy a tagállamoknak módjukban áll, hogy az Irányelv rendelkezéseit a tisztességtelen versenycselekményekre (ideértve a szolgai utánzás cselekményeit is) alkalmazzák.

Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi nevek a magyar jogszabályok alapján nem részesülnek a szellemi tulajdonjogokkal megegyező, kizárólagosságon alapuló védelemben, azok tekintetében az Irányelvnek való megfelelés nem követelmény a hazai jogalkotóval szemben.

5. Az Irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján lehetőség van egyfelől a hatályos tagállami szabályok fenntartására, másfelől pedig az Irányelvtől eltérő szabályok megalkotására, feltéve, ha azok mindkét esetben kedvezőbbek a szellemi tulajdonjogok jogosultjaira nézve. E szabály a törvény több rendelkezése kapcsán is jelentőséghez jut (ld. a részletes indokolásban az egyes irányelvi cikkek ismertetését).

Az Irányelv hatálya kapcsán meg kell említeni az Irányelv alapelvi jellegű (17) preambulum bekezdését is. Ennek alapján az Irányelv szerinti eljárásokat, intézkedéseket és jogkövetkezményeket az egyes oltalmi formák sajátosságait figyelembe véve kell alkalmazni.

Fontos kiemelni az Irányelv 2. cikke (3) bekezdésének c) pontját, amely szerint az Irányelv rendelkezései nem érintik a szellemi tulajdonjogok megsértése esetére irányadó tagállami büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat. Az Európai Bizottság - az 1. pontban említett cselekvési tervének részeként - 2005. július 12-én terjesztett elő két jogszabály-tervezetet: egyfelől törvényt a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, másfelől pedig egy kerethatározat-tervezetet a szellemi tulajdont sértő bűncselekmények elleni küzdelem büntetőjogi kereteinek megerősítéséről [COM(2005)276 final]. Elfogadásuk esetén e két uniós jogszabály indokolttá teheti majd büntető jogszabályaink áttekintését és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) megfelelő, jogharmonizációs célú módosítását.

49

6. Az Irányelv 3. cikke előírja, hogy a tagállamok által bevezetendő intézkedéseknek, eljárásoknak és jogkövetkezményeknek tisztességesnek és méltányosnak kell lenniük, nem lehetnek szükségtelenül bonyolultak, költségesek vagy indokolatlanul hosszadalmasak. Már ezeknek az alapelvi jellegű rendelkezéseknek való megfelelés kapcsán szükséges rögzíteni, hogy az ilyesféle alapelvek nem szorítkozhatnak pusztán a szellemi tulajdonjogokat szabályozó jogszabályokra: olyan általános követelmények ezek, amelyeket a (polgári) peres eljárásokban alapelvi jelleggel érvényesíteni kell. Ennélfogva ezeknek az előírásoknak megfelelő szabályok a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) általános rendelkezései között találhatók. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése írja elő a bíróságok számára a felek jogainak érvényesítését a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez; a 2. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg.

Az Irányelv 4. cikke állapítja meg a szellemi tulajdonjogok megsértéséből származó igényeket érvényesíteni jogosult személyek körét. Az igényérvényesítésre jogosultak mindegyike esetében alapvető szabály, hogy e jogukat az irányadó jogszabályok keretei között, azokkal összhangban gyakorolhatják. Ebből következően e cikk nem nyújt valós harmonizációt az igényérvényesítésre jogosultak körét illetően, hanem pusztán megerősítő, deklaratív jellegű. Így a hazai jogszabályok módosítására is inkább csak a joggyakorlati igények figyelembevétele érdekében kerül sor.

(3) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki:a) az export céljából történő forgalomba hozatalra, továbbáb) a kizárólag olyan készülékhez (pl. stúdióberendezéshez, diktafonhoz) használható kép- és

hanghordozókra, amelyeket rendeltetésszerű felhasználás esetén nem használnak művek, előadóművészi teljesítmények, illetve hangfelvételek másolatainak magáncélú készítésére.

Fővárosi Bíróság...P..../2008/18Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.810/2010/4

(4)24 Hanghordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből - ha az érintett közös jogkezelő szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - negyvenöt százalék a zeneszerzőket és az írókat, harminc százalék az előadóművészeket, huszonöt százalék a hangfelvétel-előállítókat illeti meg.

(5) Képhordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből - ha az érintett közös jogkezelő szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmelőállítókat, huszonkét százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, négy százalék a képzőművészeket, az iparművészeket és a fotóművészeti alkotások szerzőit, tizenhat százalék a filmírókat, húsz százalék a zeneszerzőket és a zeneszöveg-írókat, valamint huszonöt százalék az előadóművészeket illeti meg.

(6) Az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet a díjaknak azt a részét, amely az általa a felosztást illetően nem képviselt szerzőknek és szerzői jogi jogosultaknak, az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak jár, a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek utalja át.

24 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 54. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

50

(7)25 A jogosultak díjigényüket csak közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.146/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.810/2010/4Fővárosi Bíróság 29.P.24.337/2009/22Fővárosi Bíróság 1.Gf.75.873/2010/6Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.607/2011/7Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.20.889/2010/231. Az ún. üres-hordozó jogdíjakA szerzői művek magáncélú másolása az Szjt. 35. § értelmében, az ott foglalt feltételek és kivételek figyelembe vételével szabad felhasználásnak minősül, tehát az, aki magáncélra lemásol egy művet, nem köteles a szerzőtől engedélyt kérni, illetve neki díjat fizetni. Az Szjt. 83. § (2) bekezdése értelmében ugyanez vonatkozik a szomszédos jogi jogosultakra (előadóművészekre stb.) is.A magáncélú másolás azonban csökkenti a kereskedelmi forgalomban lévő példányok iránti keresletet. Ez jövedelem-kiesést, elmaradt hasznot jelent a jogosultak körében. A szabad felhasználás általános feltétele, hogy az nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és nem károsíthatja indokolatlanul a szerzők jogos érdekeit [Szjt. 33. § (2) bek.]. Erre tekintettel vezette be a jogalkotó az ún. üres-hordozó jogdíj intézményét, amely magukra a hordozókra - illetve gyártóira, forgalmazóira stb. - hárítja a jogdíjfizetés kötelezettségét azon vélelemmel élve, hogy a jogdíjköteles felhasználás - azaz a másolás - mindenképpen ezeken történik meg.2. A díjak megállapításaAz üres-hordozó jogdíjakat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet, azaz az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület állapítja meg és szedi be. A jogdíjak megállapítása a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben történik [a szervezetek felsorolását ld. a (6) bekezdéshez fűzött magyarázatban]. A megállapított jogdíjakat tartalmazó jogdíjközleményt minden évben az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá, és teszi közzé a Hivatalos Értesítőben. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bekezdését.]Az Szjt. előírása szerint a díjak megállapításakor figyelembe kell venni, hogy alkalmaznak-e a művek és teljesítmények védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedést. Ez a rendelkezés az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 2001/29/EK irányelvével (a továbbiakban: INFOSOC irányelv) történő harmonizáció miatt került be az Szjt.-be. A rendelkezés célja, hogy abban az esetben, ha a műveket és teljesítményeket hatásos műszaki intézkedéssel védik (pl. másolásvédelem), akkor a jogosultakat kevesebb üres hordozó jogdíj illesse meg. Nagyon lényeges szempont, hogy az intézkedés alkalmazását csak akkor lehet figyelembe venni a díjszabásnál, ha az valóban hatásos. Igen sok jogvita bizonyítja világszerte, hogy igazán hatásos műszaki intézkedés nem létezik, vagyis ez a szempont egy ideig még nem fogja érdemben megrengetni a jelenlegi díjigény intézményét.A díjfizetésre kötelezettek körének meghatározásánál a jogalkotó figyelemmel volt arra, hogy az Európai Unió tagországai között az egységes belső piacon a művek, teljesítmények

25 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).

51

vámfizetés nélkül lépik át az országhatárt. Ilyen esetben a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy egyetemlegesen felel a jogdíj megfizetéséért, azaz bármelyiküktől követelhető a teljes jogdíjösszeg.A díjfizetésre kötelezettek az Szjt. 22. §-a szerint kötelesek adatokat szolgáltatni a közös jogkezelő szervezetnek.A magáncélú másolásokkal összefüggő üres-hordozó jogdíjközleményt az Artisjus állapítja meg a díjban érintett egyéb közös jogkezelő szervezetekkel (EJI, FilmJus, MAHASZ, HUNGART) egyetértésben. Abból a rendelkezésből, hogy a magáncélú másolás díjának megállapításakor figyelembe kell venni a hatásos műszaki intézkedések alkalmazását, az következik, hogy a díjnak tükröznie kell azt is, hogy alkalmaznak-e hatásos műszaki intézkedéseket a másolás megakadályozására, korlátok között vagy ellenőrzés alatt tartására. A díjfizetésre kötelezett személyi kör - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett - egyetemlegesen kiterjed a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön elsőként forgalomba hozó személyre is, pontosabban a forgalmazói lánc egészére.Az Szjt.-t 2006. január 1-jei hatállyal módosító 2005. évi CLXV. törvény kiigazítja a magáncélú másolásra tekintettel járó díj megfizetése határidejének kezdő időpontját abban az esetben, ha a behozott üres kép- és hanghordozót vámfizetési kötelezettség nem terheli. Ennek megfelelően a nyolcnapos határidőt a forgalomba hozatali céllal történő raktáron tartás megkezdésétől kell számítani, ha ez a forgalomba hozatalt megelőzi.3. Kivételek a díjfizetési kötelezettség alólAz export céljából történő forgalomba hozatal esetén ugyanarra a hordozóra kétszer kellene üres hordozó díjat fizetni, egyszer a belföldi gyártónak, majd az export célországában az import hordozók vámja megfizetésére kötelezett személynek. Ezt elkerülendő az egyes országok nemzeti jogszabályai egységesen állapítják meg ezt a kivételt.4. A díjak felosztásának törvényes mértéke és arányaiA törvény mind a hang- mind a képhordozók esetében pontosan meghatározza, hogy a beszedett jogdíjakból mekkora rész illeti meg az egyes jogosulti csoportokat. A törvényben rögzített arányok a lehető legnagyobb pontossággal rögzítik a valós felhasználások arányát. Emellett azonban lehetőség van arra, hogy a jogkezelők évente a törvényben meghatározottól eltérő megosztásban állapodjanak meg.5. A díjak kiutalása felosztás céljábólAz üres hordozó jogdíjakat valamennyi jogosulti csoport részére az Artisjus szedi be. Ezt követően az Artisjus a beszedett összeget a törvényben meghatározott vagy az érintett jogkezelő szervezetek megállapodásában rögzített arányok szerint szétosztja a jogosultakat képviselő közös jogkezelő szervezetek között. Ennek alapján:- a zeneművek szerzőit és az írókat megillető részt az Artisjus maga osztja fel a jogosultak között;- az előadóművészeket megillető jogdíjrészt az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek (EJIE) utalja át;- a hangfelvétel-előállítók részét a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (MAHASZ) kapja;- a filmelőállítók és a filmalkotások mozgóképi alkotói (pl. filmrendezők, operatőrök) része a FilmJus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületéhez (FilmJus) kerül;- a képző-ipar- és fotóművészek részét pedig a HUNGART Vizuális Művészek közös Jogkezelő Társasága Egyesületnek (HUNGART) utalja át.

52

A felsorolt jogkezelő szervezetek ellátják a jogdíjakkal kapcsolatos dokumentációs feladatokat és a jogdíjakat saját felosztási szabályzatuk szerint osztják fel a jogosultak között.6. A kötelező közös jogkezelésA magáncélú másolások nagy száma miatt az üres kazetta díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelő egyesületek (Szjt. 85-93. §). Az Szjt. 20. § (7) bekezdése alapján az üres hordozó díjakat csak a közös jogkezelő szervezetek érvényesíthetik (az ilyen, törvényi előíráson alapuló jogkezelést a gyakorlatban kötelező közös jogkezelésnek nevezik).Tekintettel arra, hogy a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelő egyesület rendelkezik [Szjt. 92. § (2) bek.] a jogosultak csak a felosztás időpontját követő hatállyal mondhatnak le jogdíjukról.Kapcsolódó joggyakorlat:SzJSzT 17/06. A magáncélú másolásra (többszörözésre) vonatkozó törvényi kivétel alkalmazásának hiánya online vagy más jogellenes forrásból történő másolás esetén

21. § (1)26 Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával) többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetében pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a készüléket az országba behozó személynek és az azt belföldön először forgalomba hozó személynek kell a 20. § (2) bekezdésének harmadik mondatában meghatározott határidőn belül megfizetnie. A jogdíj megfizetéséért az adott készülék összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjat fizetni. Mindkét díjat a közös jogkezelő szervezetnek kell befizetni.27

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.220/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.483/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.162/2007/12Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.131/2009/3Fővárosi Bíróság ...P..../2009/11Fővárosi Bíróság 8.P.23.762/2007/6Bács-Kiskun Megyei Bíróság 10.G.40.105/2007/14Csongrád Megyei Bíróság 2.P.22.372/2007/4Debreceni Törvényszék 6.P.21.529/2012/10

(2) Azoknak a készülékeknek a felsorolását, amelyek reprográfiára szolgálnak, külön jogszabály állapítja meg.28

26 Módosította: 2003. évi CII. törvény 55. § (1), 89. §. Az első mondat szövegét megállapította: 2008. évi CXII. törvény 2. § (1). Hatályos: 2009. II. 1-től.27 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.28 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.

53

(3) Az (1) bekezdésben említett díjat a közös jogkezelő szervezet állapítja meg.29 A díj megállapításakor figyelembe kell venni különösen a készülék használati módját, teljesítményét, az ellenérték fejében történő üzemeltetés esetében pedig a működés helyét is.30

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.483/2010/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.131/2009/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.386/2008/3Debreceni Törvényszék 6.P.21.529/2012/10

(4)31 Az (1) bekezdésben említett díj mértéke legfeljebb a reprográfiára szolgáló készülék gyártói kibocsátási árának 2%-a, illetve külföldön gyártott készülék esetében pedig legfeljebb a jogszabály szerinti vám alapjának 2%-a.32

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény nem rendelkezik a reprográfiai díj felső határáról, ami a reprográfiára szolgáló készülékek forgalmazási feltételeit - különösen az új típusú, alacsonyabb árfekvésű szegmensben - jelentősen torzíthatja. Ez a feketegazdaság terjedését erősítheti, ami végső soron az állami bevételek csökkenését eredményezheti.

A módosítás a reprográfiai díj mértékét - a környező országok gyakorlatához hasonlóan - legfeljebb 2%-ban maximálja, azonos versenyfeltételeket teremtve ezzel. Figyelembe véve a forgalmazott informatikai eszközök összértékének folyamatos növekedését, a %-os felső határ bevezetése az egyes eszközök árának csökkenése esetén sem okozza az összes reprográfiai díj volumenének csökkenését.

(5)33 A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a készülék export céljából történő forgalomba hozatalára.

(6)34 A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből negyven százalék a kiadókat illeti meg. A fennmaradó hatvan százalékból a szakirodalmi, tudományos művek szerzőit huszonöt, a többi irodalmi mű szerzőit huszonöt, a képzőművészeket és a fotóművészeket tíz százalék illeti meg. A díjakat e felosztási arányok szerint a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek kell átutalni.

A törvény feloldja azt a hatályos törvényszövegben megjelenő ellentmondást, amelyre az SzJSzT 21/07/01. számú szakértői véleménye is felhívta a figyelmet. E vélemény szerint a normaszövegből levezethető az, hogy a napilapokban megjelent műveknek a szerzőit megilleti reprográfiai jogdíj, a kiadóikat viszont nem. Figyelemmel azonban arra, hogy a gyakorlatban a napilapok szerzői sem részesülnek ma a díjból, mivel olyan csekély mértékben másolják ezeket magáncélra, ezért a szabályozás a kiadók tekintetében is csak annak a lehetőségét kívánja megteremteni, amit a szerzők tekintetében is biztosít: amennyiben mégis kimutatható mértékben történik meg a magáncélú többszörözés, akkor a

29 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2001/31.30 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.31 Beiktatta: 2005. évi XXVI. törvény 52. §. Hatályos: 2005. V. 10-től.32 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.33 Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 52. §.34 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 55. § (2). Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 52. §. Az első mondat szövegét megállapította: 2008. évi CXII. törvény 2. § (2). Hatályos: 2009. II. 1-től.

54

normaszöveg ne zárja ki azt az értelmezést, hogy a napilapok kiadói is részesülhessenek a díjból.

(7)35 A (6) bekezdésben meghatározott felosztási arányokat akkor kell alkalmazni, ha az érintett közös jogkezelő, illetve érdek-képviseleti szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg.

(8)36 A szerzők és a kiadók díjigényüket csak közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.492/2008/6BDT2011. 2421. I. A műszaki fejlődés révén elterjedt magáncélú másolásra tekintettel a törvény megadja az engedélyt a többszörözésre, de ahhoz díjfizetést - mintegy átalánykompenzációt - ír elő reprográfiai jogdíj formájában. A reprográfiai készülék ellenérték fejében történő üzemeltetése esetén a művek szerzőit megillető megfelelő díjazást a közös jogkezelő szervezethez kell befizetni.1. A reprográfiai jogdíj általános szabályaiA 20. § (1) bekezdéséhez írt magyarázatban kifejtettük, hogy a szerzői művek magáncélú másolása, mint szabad felhasználás, jelentős jövedelem-kiesést jelent a jogosultak számára. Műveket azonban nemcsak kép- és hanghordozókon másolnak, hanem fénymásolással és más hasonló módokon, azaz reprográfiával is. Erre tekintettel a reprográfiával többszörözött művek szerzőit és kiadóit is díjazás illeti meg.A törvény a díjfizetésre kötelezettek két csoportját határozza meg. Az első kört az üres hordozó díjnál megismertekkel azonos logika szerint állapítja meg. A második körbe a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetők tartoznak, akik szintén kötelesek díjat fizetni.A díjfizetés határideje megegyezik az üres hordozó díjnál megállapított határidővel.A díjfizetésre kötelezettek az Szjt. 22. §-a szerint kötelesek adatokat szolgáltatni a közös jogkezelő szervezetnek.Magyarországon a reprográfiai jogdíjakat a Magyar Reprográfiai Szövetség (RSZ) érvényesíti.2. A reprográfiára szolgáló készülékek köreAzon berendezéseket, melyek után díjat kell fizetni, jelenleg a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról szóló 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet és annak melléklete sorolja fel.3. A jogdíjak mértékének megállapításaA reprográfiai jogdíjak mértékét az RSZ [ld. az 1. pontban található magyarázatot] állapítja meg. A megállapított díjakat tartalmazó jogdíjközleményt évente az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá és a Hivatalos Értesítőben teszi közzé. [A jogdíjak megállapítására és jóváhagyására vonatkozóan ld. az Szjt. 90. § (1)-(3) bekezdését.]4. Kivételek a díjfizetési kötelezettség alólA kivétel indoka ugyanaz, mint az üres hordozó díjaknál [Szjt. 20. § (3) bek.]. Az export céljából történő forgalomba hozatal esetén ugyanarra a készülékre kétszer kellene reprográfiai díjat fizetni, egyszer a belföldi gyártónak, majd az export célországában az

35 Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 52. §. Módosította: 2008. évi CXII. törvény 29. § (1) a).36 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 55. § (3). Számozását módosította: 2005. évi XXVI. törvény 52. §.

55

import készülékek vámja megfizetésére kötelezett személynek. Ennek kiküszöbölésére a törvény az export célú forgalomba-hozatalt mentesíti a díjfizetés alól.5. A jogdíjak beszedése és felosztásaA reprográfiai díjakat az RSZ [ld. az 1. pontban található magyarázatot] szedi be. Az RSZ-nek négy tagszervezete van:- a zenei és irodalmi művek szerzőinek közös jogkezelő szervezete, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (Artisjus),- a képző-, ipar- és fotóművészeket képviselő Hungart Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület (Hungart),- a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE) és- a REPROPRESS Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete (REPROPRESS).Az RSZ a beszedett reprográfiai díjakat az Szjt. 21. § (5) bekezdésében meghatározott vagy a tagszervezetek megállapodásában [ld. Szjt. 21. § (6) bek.] rögzített arányok szerint szétosztja a tagszervezetei között. Az átutalt jogdíjakat e közös jogkezelő szervezetek saját felosztási szabályzatuk szerint osztják fel az egyes jogosultak között.6. A felosztás kialakítása megállapodás útjánEzen rendelkezéssel a jogszabály lehetőséget, sőt elsődlegességet biztosít az érintett jogkezelők megállapodásának, így biztosítva azt, hogy a felosztási arányok minél jobban közelítsenek a mindenkori tényleges felhasználásokhoz. Módosult 2009. februártól e szabály annyiban, hogy immár szélesebb körben a kiadókat (pl. zeneieket is) általában véve illeti meg a 40 százalék, nem szűkül tehát a jogosultság mint korábban csupán a könyv- és folyóiratok kiadóira. Új elem továbbá, hogy valamennyi jogdíjat az illetékes közös jogkezelő szervezetekhez kell befizetni, vagyis megszűnt az érdekképviseleti szervezetek tevékenysége e téren.7. A kötelező közös jogkezelésA magáncélú másolások nagy száma miatt a reprográfiai díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelő egyesületek (Szjt. 85-93. §). Az Szjt. 21. § (7) bekezdése alapján a reprográfiai díjakat csak a közös jogkezelő szervezetek érvényesíthetik.Tekintettel arra, hogy a megfizetett vagy beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelő egyesület rendelkezik [Szjt. 92. § (2) bek.] a jogosultak csak a felosztás időpontját követő hatállyal mondhatnak le jogdíjukról.Kapcsolódó joggyakorlatBDT2011. 2421. I. A műszaki fejlődés révén elterjedt magáncélú másolásra tekintettel a törvény megadja az engedélyt a többszörözésre, de ahhoz díjfizetést - mintegy átalánykompenzációt - ír elő reprográfiai jogdíj formájában. A reprográfiai készülék ellenérték fejében történő üzemeltetése esetén a művek szerzőit megillető megfelelő díjazást a közös jogkezelő szervezethez kell befizetni.

22. § (1)37 Aki a 20. §-ban meghatározott üres kép- vagy hanghordozót, vagy a 21. §-ban meghatározott készüléket üzletszerűen gyárt, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba behoz, vagy az így behozott hordozót először belföldi forgalomba hozza, illetve, aki ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett, minden naptári hónap tizedik napjáig, de legkésőbb a 20. § (2) bekezdésében meghatározott fizetési

37 Az első mondat szövegét megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 19. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

56

határidőn belül köteles tájékoztatni a közös jogkezelő szervezetet a forgalomba hozott vagy behozott mennyiségről, továbbá a hordozó vagy a készülék fajtájáról. A közös jogkezelő szervezet további felvilágosítást kérhet a forgalomba hozatali adatokról és a beszerzési forrásokról; a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőtől pedig a megfelelő díj megállapításához szükséges adatok szolgáltatását kérheti.38

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.961/2011/5Győri Ítélőtábla Gf.I.20.007/2011/14

A törvény 19. §-a az Szjt. 22. §-a (1) bekezdésének módosítása útján összehangolja az előzőekben jelzett nyolcnapos határidőt az üres kép- és hanghordozót, illetve a reprográfiára szolgáló készüléket terhelő díjjal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség határidejével oly módon, hogy az adatszolgáltatást a közös jogkezelő szervezet részére minden naptári hónap tizedik napjáig, de legkésőbb az előzőekben jelzett fizetési határidőn belül kell teljesíteniük azoknak, akik ilyen hordozót vagy készüléket üzletszerűen gyártanak, vámfizetési kötelezettség nélkül az országba behoznak, vagy az így behozott hordozót először belföldi forgalomba hozzák, illetve, akik ilyen kép- vagy hanghordozó vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezettek.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott tájékoztatási, felvilágosítási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének - akár részleges - elmulasztása esetén az egyébként járó díjazáson felül, a közös jogkezelő szervezet többletköltségeinek fedezésére költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendő díj összegével egyezik meg.39

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.810/2010/4Fővárosi Bíróság...P..../2008/18Győri Ítélőtábla Gf.I.20.007/2011/141. A díjfizetésre kötelezettek adatszolgáltatási kötelezettségeA felhasználásokhoz kapcsolódó általános tájékoztatási kötelezettségen túlmenően [Szjt. 16. § (7) bek.] a jogszabály ezen rendelkezése speciális adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az üres kép-, illetve hanghordozókkal, illetve a reprográfiára szolgáló készülékekkel kapcsolatban. Az adatszolgáltatás pontossága a közös jogkezelés hatékonyságának alapvető feltétele, és a jogosulatlan felhasználások felderítése szempontjából is megkerülhetetlen. Az adatszolgáltatásra kötelezettek körét a törvény az Szjt. 20. § (2) és 21. § (1) bekezdésével összhangban határozza meg. Az adatszolgáltatásra kötelezettek minden naptári hónap tízedik napjáig felszólítás nélkül kötelesek tájékoztatni azt a közös jogkezelő szervezetet, amely a díjakat beszedi (vagyis az Artisjust, illetve az RSZ-t).2. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeA rendelkezés indoka, hogy a közös jogkezelés során a legnagyobb költséget és munkaterhet a jogosulatlan felhasználások felderítése, és az ilyen felhasználók jogdíjfizetésre kötelezése jelenti. Ezen pluszmunkát kívánja a jogalkotó a jogosulatlan felhasználókkal megfizettetni.

A terjesztés joga

38 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.39 Lásd: Magyar Reprográfiai Szövetség jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/153., 2007/24., 2008/55.

57

23. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.40

Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.625/2008/6Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.291/2008/4Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.369/2007/4Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.587/2006/11

(2)41 A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A terjesztés jogának megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő.42

Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.625/2008/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.369/2007/4Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.587/2006/11

(3)43 A terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is. A hangfelvételben foglalt művek szerzői e jogukat a 78. § (2) bekezdésének megfelelően gyakorolhatják. A filmalkotások szerzői e jogukat szintén csak közös jogkezelés útján gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

A haszonkölcsönzési irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerző kizárólagos joga engedélyezni a műve haszonkölcsönbe adását, ha az korlátozott időtartamra, nem közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előnyszerzés érdekében, a nyilvánosság számára hozzáférhető intézményekben történik. A törvény ebből kiindulva a nyilvános haszonkölcsönzés jogának új rendszerben való szabályozását vezeti be azzal a céllal, hogy az Szjt.-nek a haszonkölcsönzési irányelvvel való teljes összhangját megteremtse. Az Szjt. nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályozásának fő pillérei az Szjt. 23. §-ának (3) bekezdése, 23/A. §-a és 39. §-a.

A szabályozás nem változik abból a szempontból, hogy a nyilvános haszonkölcsönzés joga továbbra is a terjesztési jog rész-jogosultságaként kerül elhelyezésre a törvényben. Mivel azonban a műpéldány feletti tulajdonjog a haszonkölcsönbe adás alkalmával nem száll át és a haszonkölcsönbe adás cselekménye ingyenes, e két jellemző együttese ezt a felhasználási módot a többitől jól elkülöníthetővé és emiatt önálló bekezdésben való szabályozásra érdemessé teszi.

Az új szabályozási rendszer valamennyi műtípus esetében kizárólagos engedélyezési jogot biztosít a jogosultaknak a műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adására vonatkozóan - függetlenül attól, hogy az eredeti vagy többszörözött műpéldány-e. A felhasználást a szerzők egyedileg engedélyezik. A hangfelvételben foglalt művek és a filmalkotások szerzői

40 Lásd: FilmJus jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2007/45., 2008/39.41 A második mondatot beiktatta: 2003. évi CII. törvény 57. § (1). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.42 Lásd: FilmJus jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2007/45., 2008/39.43 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 3. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.

58

e jogukat kötelező közös jogkezelésben érvényesíthetik, az e műtípusokkal érintett szomszédos jogi jogosultak közül az előadóművészek szintén kötelező közös jogkezelésben [Szjt. 78. § (2) bekezdés], a hangfelvétel-előállítók [Szjt. 78. § (1) bekezdés] és a filmelőállítók pedig egyénileg (vagy döntésük alapján önkéntes közös jogkezelés útján) gyakorolhatják e jogukat [Szjt. 82. § (1) bekezdés b) pont].

(4) A bérbeadással történő terjesztés joga az építészet, az iparművészet és az ipari tervezőművészet körében csak a tervekre vonatkozik.

(5)44 Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható.45

Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredő kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad áramlásának adtak elsőbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötődő, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben.

Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében az előzőekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.

Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás hatálya alá tartozik a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki.

(6)46 Ha a szerző a filmalkotásra vagy a hangfelvételben foglalt műre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel előállítójára ruházta, vagy egyébként engedélyezte számára e jog gyakorlását, a mű bérbeadással történő terjesztése ellenében továbbra is megfelelő díjazást

44 Megállapította: 2004. évi LXIX. törvény 7. § (1). Hatályos: 2004. VII. 10-től.45 Lásd: FilmJus jogdíjközleménye. Megjelent: Magyar Közlöny 2007/45., 2008/39.46 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).

59

követelhet a film vagy a hangfelvétel előállítójától. E díjról a szerző nem mondhat le, díjigényét azonban csak közös jogkezelő szervezet útján érvényesítheti.

(7)47

1. A terjesztés jogának általános fogalmaA 23. § (1) bekezdése a terjesztés általános fogalmát határozza meg. A terjesztés fogalmi elemei:- műpéldány(ok), azaz a mű anyagi hordozón [ld. a 18. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot] rögzített eredeti vagy másolati példánya(i);- nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele; A nyilvánosság fogalmát az Szjt. a terjesztésnél nem határozza meg. Az Szjt. 24. § (3) bekezdése a nyilvános előadás tekintetében rendelkezik arról, hogy az előadást milyen feltételek teljesülése esetén kell nyilvánosnak tekinteni. E szakasznak a terjesztés jogára történő megfelelő alkalmazásával azt mondhatjuk, hogy a nyilvánosság számára történő terjesztés akkor valósul meg, ha felhasználás a családi, társasági, ismerősi körnél szélesebb csoport számára történik.- forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra történő felkínálással; A forgalomba hozatal egyes módjait, illetve a terjesztés egyes további eseteit a 23. § (2) bekezdése határozza meg.2. A terjesztés különös nemei:A 23. § (2) bekezdése a terjesztés egyes különös nemeit sorolja fel. Ezek a következők:- a tulajdonjog átruházása; Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terjesztés megvalósulásának nem feltétele az ellenérték fejében történő tulajdon-átruházás, ezért pl. a műpéldányok nyilvánosság számára történő ajándékozása is terjesztésnek minősül.- bérbeadás; A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/115/EK irányelve (a továbbiakban: Bérlet irányelv) (2006. december 12.) 1. cikk 2. pontja értelmében a bérlet: határozott időre történő használatba adás közvetlen vagy közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előny érdekében. Bérbeadással történő terjesztésről tehát csak abban az esetben beszélhetünk, ha a műpéldányok átadása ellenérték megszerzése érdekében történik. Az ellenérték azonban nemcsak pénz lehet, hanem bármilyen gazdasági vagy kereskedelmi előny.Abban az esetben, ha a műpéldányok használatba adása ingyenesen történik, nem bérletről, hanem haszonkölcsönről beszélünk [Szjt. 23. § (3), (7) bek.].A műpéldányok bérbeadásának jellegzetes formája az ún. videotéka-üzemeltetés vagy videokölcsönzés, amely - mint az a fentiekből kitűnik - valójában nem kölcsönnek, hanem bérletnek minősül.A bérbeadás engedélyezésének kizárólagos joga minden mű szerzőjét megilleti, kivéve az építészeti, az iparművészeti és az ipari tervezőművészeti alkotások szerzőit [Szjt. 23. § (4) bek.].- importálás forgalomba hozatali céllal; Az Szjt. külön nevesíti a terjesztés ezen esetét, mely megelőzi a mű forgalomba hozatalát, illetve forgalomba hozatalra történő felkínálását. Az import jogának nevesítése összhangban áll a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a szellemi tulajdonról kötött megállapodással (1993/26. Nemzetközi szerződés), mely a terjesztéssel kapcsolatban ugyancsak kiemeli az importálás jogát II. Cikk 2. a) pont.

47 Hatályon kívül helyezte: 2008. évi CXII. törvény 30. § (2). Hatálytalan: 2009. II. 1-től.

60

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a szerző a mű terjesztésére engedélyt ad, ez csak kifejezett kikötés esetén foglalja magában az importálás jogát. [Szjt. 47. § (3) bek.].A 23. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint a terjesztési jog megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő. Ez a rendelkezés a számítógépi programok jogvédelméről szóló 91/250/EGK irányelvvel (a továbbiakban: Szoftver irányelv) történő harmonizáció érdekében került az Szjt.-be. Bár a Szoftver irányelv illetve az ennek helyébe lépett, 2013. évi XVI. törvénnyel beiktatott 2009/24/EK irányelv csak a számítógépi programokra vonatkozik, indokolt volt ezt a rendelkezést az Szjt.-ben valamennyi szerzői jogi védelem alá tartozó műre kiterjeszteni.3. Terjesztési jog haszonkölcsön esetébenA (3) bekezdés a terjesztési jog további esetét nevesíti, a nyilvános haszonkölcsönbe adást. A nyilvános haszonkölcsönzés engedélyezésének kizárólagos joga műtípusok tekintetében eltérően a korábbi szabályozástól általában véve megilleti a művek jogosultjait (ide nem értve a 39. §-ban vett kivételeket). Ugyanakkor a 2009. február 1-jétől hatályos szabályozás értelmében az egyedi engedélyezés szűkült, immár a filmalkotások szerzői és előadóművészei (de nem a filmek előállítói) is kizárólag közös jogkezelés útján részesülhetnek jogdíjban, azaz a kötelező közös jogkezelés kiterjed erre is. Ezt főképp az egyedi engedélyek beszerzésének nehézségei indokolják a jogosultak nagy számára tekintettel.Egyúttal a 2009. február 1-jétől életbe lépett módosítás értelmében hatályát vesztette a korábbi 23. § (7) bekezdésének szabálya, amely bizonyos művekre korlátozta a közös jogkezelés körében fennálló díjigényt. Mivel a módosítás általában véve a művekre vonatkoztatva biztosítja a nyilvános haszonkölcsön kizárólagos engedélyezési (nem közös jogkezelést) jogát, így egyrészt nem szűkíthető le a korábban itt szabályozott (pl. építészeti tervek) művekre a jogosultság, másrészt a közös jogkezelés intézménye sem vonatkozik immár ezekre.A Bérlet irányelv szerint a haszonkölcsön: határozott időre történő használatba adás, amely sem közvetlenül sem közvetetten nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előny megszerzésére. A haszonkölcsön tehát abban különbözik a bérlettől, hogy az előbbi ingyenesen történik [a bérlet fogalmát ld. a (2) bekezdéshez fűzött magyarázatban]4. Terjesztési jog építészeti alkotásoknálAz Szjt. 1. § (2) bekezdésének k), m) és o) pontja értelmében a (4) bekezdésben felsorolt művek, illetve azok tervei is szerzői jogi védelem alatt állnak. Főszabály szerint a szerzői jogi védelem alatt álló művek bérbeadásának engedélyezése a szerző kizárólagos joga. A törvény azonban a Bérlet irányelv 2. cikke 3. pontját figyelembe véve úgy rendelkezik, hogy az építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások esetében a bérbeadás joga csak a tervekre vonatkozik. A tervek bérbeadását tehát csak a szerző engedélyezheti. A kivitelezett (megépített stb.) alkotással kapcsolatban azonban ez a jog már nem illeti meg.5. A terjesztési jog kimerüléseAz Szjt. 23. § (5) bekezdésének rendelkezése a terjesztési jog kimerülését szabályozza. A jogkimerülés azt jelenti, hogy a szerző a terjesztési jogát a továbbiakban nem gyakorolhatja. A kimerülés bekövetkezhet egy meghatározott földrajzi területen (országban, régióban) vagy az egész világon.

61

Magyarországon ún. regionális jogkimerülés érvényesül, ami azt jelenti, hogy ha a műpéldányt a törvényben meghatározott feltételekkel az Európai Gazdasági Térségben (EGT) első ízben forgalomba hozzák, akkor a terjesztési jog az EGT területén kimerül, azaz nem gyakorolható. Innentől kezdve az EGT területén belül a műpéldányok szabadon terjeszthetők. Az EGT területén kívül azonban fennmarad a szerző kizárólagos joga, tehát itt a terjesztéshez az ő engedélye kell.Megjegyezzük, hogy a jogkimerülés csak a törvényben előírt feltételek együttes teljesülése esetén következik be. Ha a műpéldányt nem a jogosult vagy az általa kifejezetten feljogosított személy hozza forgalomba, vagy nem tulajdon-átruházással vagy nem az EGT területén, akkor a jogkimerülés nem következik be.Abban az esetben, ha a törvény által előírt feltételek teljesülnek, és a terjesztési jog kimerül, ez ekkor sem érinti a műpéldányok bérbe-, illetve haszonkölcsönbe adását, illetve az importot. Ezekhez a tevékenységekhez továbbra is a jogosult engedélye szükséges.6. A bérbeadás jogaAz Szjt. 23. § (6) bekezdése szerint a szerző a műpéldányok bérbeadásának jogát még azt követően is gyakorolhatja, hogy a terjesztési joga kimerült. A bérbeadás jogával a szerző szabadon rendelkezhet, így pl. maga engedélyezheti a műve bérbeadását vagy másnak engedélyt adhat arra, hogy ezt a jogot gyakorolja, illetve a törvényben meghatározott esetekben akár át is ruházhatja másra a bérbeadás jogát. Hangfelvételek és filmalkotások esetén a bérbeadás jogát a szerzők helyett a legtöbb esetben a hangfelvétel- előállító, illetve a filmproducer gyakorolja.A szerzői művek bérbeadása igen elterjedt (pl. videotékák). Ebből a felhasználásból jelentős bevétel származik. Emellett, a bérbeadás adott esetben csökkentheti a más felhasználási módokból származó bevételt. Különösen audiovizuális műveknél tendencia a kazetták, DVD-k kölcsönzése. A bérbe adott hordozók tömeges felhasználását követően általában a fogyasztók már nem vásárolják meg a műveket.A fentiekre tekintettel a Bérlet irányelv 4. cikkével összhangban a törvény úgy rendelkezik, hogy a szerzőt még abban az esetben is megfelelő díjazás illeti meg, ha a bérbeadás jogát nem ő gyakorolja. A díjat a hangfelvétel, illetve film előállítója köteles megfizetni.E díjazásról a szerző nem mondhat le. A filmalkotások tekintetében az Szjt. 66. § (2) bekezdése ismételten kimondja, hogy e díjra való jogot a szerző nem ruházza át a filmelőállítóra.A bérbeadások nagy száma miatt e díjakat a jogosultak egyedileg nem tudják érvényesíteni. A jogosultak által egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítésére jöttek létre az ún. közös jogkezelő egyesületek (Szjt. 85-93. §). Az Szjt. 23. § (6) bekezdése alapján a bérbeadásra tekintettel járó díjakat csak a közös jogkezelő szervezetek érvényesíthetik.Az Szjt. 76. § (3) bekezdése értelmében a 23. § (6) bekezdését az előadóművészekre is megfelelően alkalmazni kell.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 15/04. A terjesztés fogalma a terjesztési jog és annak kimerülése szempontjából

23/A. §48 (1) A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.

48 Beiktatta: 2008. évi CXII. törvény 4. §. Hatályos: 2009. II. 1-től. Lásd még: 2008. évi CXII. törvény 26. § (2).

62

(2) A díjat a közös jogkezelő szervezet az évenként megállapított jogdíjközleményében, a kultúráért felelős miniszter (e § alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) által felügyelt költségvetési fejezetben külön törvényi soron meghatározott összeg keretén belül állapítja meg.

(3) A szerzők díjigényüket csak közös jogkezelő szervezetük útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott művek példányainak a díj megállapításához és felosztásához szükséges azonosító adatairól és a haszonkölcsönzés céljára való kölcsönbeadásaik számáról a könyvtárak a közös jogkezelő szervezet, valamint a miniszter számára évente, a tárgyévet követő első naptári negyedév végéig adatot szolgáltatnak. A díj megállapításához és felosztásához szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett könyvtárak körét külön jogszabály állapítja meg.

(5)49 A díjat a kölcsönbeadások száma alapján kell felosztani, a díj a tárgyévet követőnaptári év november 1. napján esedékes.

A kulturális államtitkárság éves költségvetésében szerepel a közkönyvtári haszonkölcsönzések után járó díjazás, az idei költségvetési évben azonban az Szjt. 23/A. § (5) bekezdésében megjelölt határidő - július 1. - nem tartható. A felosztásra jogosult közös jogkezelő az összeget nem kapta meg, így nem tud eleget tenni az Szjt.-ben megjelölt kötelezettségének és nem tudja a jogosultak számára kifizetni a díjakat, aminek egyéb jogkövetkezményei is lehetnek a jogkezelő szervezetre nézve, melynek tevékenysége azonban ebben a kérdésben teljesen az állami költségvetési pénzek átutalásától függ. A helyzet megoldása, valamint a jövőbeli hasonló problémák kiküszöbölése érdekében a költségvetési pénz felosztásának végső határidejét célszerű későbbi időpontban meghatározni a közös jogkezelő szervezet számára, amely - ha a megfelelő anyagi eszközök rendelkezésre állnak - természetesen e határidő előtt is jogosult felosztani az összeget.Kivételek a kizárólagos engedélyezési jog alólA 2009. február 1-jétől életbe lépett módosítás az Szjt. 23. § (3) bekezdésében foglalt kizárólagos engedélyezési jog alóli kivételként jelöli meg az irodalmi műveket és kottákat, amelyekre díjigény vonatkozik és nem engedélyezési jog, amennyiben azokat nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban végzik. Ez alól a 39. § ad kivételeket egyes intézményeknél. A nem nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtáraknál továbbra is az engedélyezési jog az irányadó e műveknél is.A díjakat a felelős tárca költségvetéséből közvetlenül kell fedezni, a kultúráért felelős miniszter által felügyelt költségvetési fejezetben külön törvényi soron meghatározott összegből, a díjak forrása tehát kivételesen nem a felhasználói kör, hanem a központi költségvetés.Az egyedi jogkezelés e tekintetben megoldhatatlan volna, így értelemszerű volt e körben a kötelező közös jogkezelés bevezetése. A 2011 májusában nyilvántartásba vett Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) egyelőre a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi művek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megillető díjat érvényesíti. A kottában rögzített zeneművek tekintetében az Artisjus-szal történő megállapodást követően kerül sor a tevékenységi terület szélesítésére.A díjigény érvényesítéséhez szükséges, hogy a közös jogkezelő szervezet megfelelő adatokkal rendelkezzen a könyvtárak ezen tevékenységéről. Célszerűségi szempontok miatt az ezzel járó adminisztrációs kötelezettség nem az összes könyvtárat terheli. Az

49 Megállapította: 2012. évi CXCVI. törvény 5. §. Hatályos: 2013. I. 1-től.

63

adatszolgáltatásra kötelezett, reprezentatív könyvtárak körét, illetve a díj megállapításához és felosztásához szükséges adatokat a nyilvános haszonkölcsönzésért a szerzőt megillető díj megállapításához és felosztásához szükséges adatokról, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett nyilvános könyvtárakról szóló 14/2011. (IV. 7.) NEFMI rendelet tartalmazza. A jogszabály tárgyi hatálya kiterjed az irodalmi művek (könyvek) mellett a kottában rögzített zeneművekre (kottákra) is. Adatszolgáltatásra a következő, számítógépen vezetett nyilvántartással rendelkező könyvtárak kötelesek:a) a megyei könyvtárak,b) a fővárosi önkormányzat által fenntartott közkönyvtár,c) a városi könyvtárak,d) a községi könyvtárak,e) az állami egyetemek könyvtárai.A díj megállapítására és felosztására jogosult közös jogkezelő szervezet (MISZJE) által adatszolgáltatásra felkért könyvtáraknak a következő adatokat kell bejelenteniük: a kölcsönzött mű címe, szerzőségi adatai, megjelenésének helye, kiadójának neve, megjelenésének éve, ha van, akkor a nemzetközi azonosító száma, kölcsönzéseinek száma. Az adatgyűjtést a rendelet alapján 2011. május 1. napjától kellett megkezdeni, az első felosztásra pedig 2012-ben került sor.A díjakat a kijelölt könyvtárakból származó adatok alapján, a kölcsönbeadásokra tekintettel kell megállapítani és felosztani. A könyvtárak a tárgyévet követő első naptári negyedév végéig szolgáltatnak adatokat. 2013. január 1-jétől a díj megfizetése nem a tárgyévet követő év szeptember 1-jétől válik esedékessé, hanem november 1-jétől. Ennek a módosításnak a háttere az állami költségvetési pénzek átutalásának sajátosságaiban keresendő; a későbbi időpontban meghatározott határidő kellő biztonságot jelent a jogosultak számára történő kifizetésre. Annak ugyanakkor nincs akadálya, hogy ha a források rendelkezésre állnak, akkor a közös jogkezelő szervezet e határidő előtt is felossza az összeget.

A nyilvános előadás joga

24. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosan előadja, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Előadás a mű érzékelhetővé tétele jelenlévők számára.

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.753/2011/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.764/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.587/2007/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.144/2008/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.112/2008/5Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.147/2008/4Bács-Kiskun Megyei Bíróság 10.G.40.113/2007/10Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.321/2011/10

(2) Előadás különösena) a mű előadása közönség jelenlétében személyes előadóművészi teljesítménnyel, így például

a színpadi előadás, a hangverseny, a szavalóest, a felolvasás („élő előadás”);

64

b) a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel, így például a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy (műpéldányon) terjesztett mű hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyőn való megjelenítése.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5(3)50 Nyilvános az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely

más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Győri Ítélőtábla Pf.I.20.055/2011/7Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.753/2011/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.764/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.485/2011/3Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.321/2011/10

A törvény 20. §-a kiigazítja az Szjt. 24. §-ának (3) bekezdését, amellyel egyértelművé teszi: az előadás akkor nyilvános, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze (azaz pl. nyilvános az előadás, és fennáll a jogdíjfizetési kötelezettség, ha az étterem mint felhasználó az ott vendégül látott család számára szolgáltat zenét).BH2004. 287. A szoftver kizárólagos értékesítésének a joga - a tag vagyoni hozzájárulásaként - a gazdasági társaság tulajdonába adható [1997. évi CXLIV. tv. 12. § (1) bek., 208. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 17. §, 24. §].1. A nyilvános előadás jogának általános fogalmaA nyilvános előadás a művek élvezetének talán legismertebb és legelterjedtebb módja, a nem anyagi formában történő felhasználás egyik jellegzetes esete. Mind az 1884. évi XVI. törvénycikk, mind az 1921. évi LIV. törvénycikk a szerzői jogról ismerte és tartalmazta már a nyilvános előadása jogát színművek, zeneművek és zenés színművek vonatkozásában - az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet szabályozásának megfelelően -, teljes körűen, azaz a szerzőnek kizárólagos jogot biztosítva a műve bármilyen módon vagy eljárással való nyilvános előadásának engedélyezésére, ezen túlmenően kitért az ún. mechanikai előadás jogát is, azaz a közzétett művek vonatkozásában a művek átvitelének jogát - a szerző beleegyezése nélkül is - mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeikre (lemezekre, hengerekre stb.).2. A nyilvános előadás fogalmának értelmezéseA szabályozás alapvetően megfelelt mindazon nemzetközi egyezmények által támasztott követelményeknek, amelyeknek Magyarország is tagja. Az egyetlen szabályozási kérdés, mely további jogalkotói feladatot tartalmazott, a nyilvánosság fogalmának tisztázása volt, melynek tekintetében az 1993/26. Nemzetközi szerződéssel kihirdetett Magyar-Amerikai Megállapodás (mely létrejött a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról, 1993. szeptember 24., Magyar Közlöny 1993/173. szám) tartalmazott külön is rendelkezéseket. Ezen egyezmény értelmében a mű

50 Megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 20. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

65

nyilvánossághoz közvetítésére - így pl. nyilvános előadására - vagy ennek engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jog magában foglalja:- a mű nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történő bemutatását, ahol az átlagos családon és annak társasági ismerősi körén felül jelentős számú személy gyűlik össze, valamint- a műnek, a mű előadásának vagy képernyőn történő megjelenítésének - az előbbiekben meghatározott helyre - vagy pedig a nagyközönséghez történő bemutatását vagy átvitelét bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással, tekintet nélkül arra, hogy a nagyközönség azon tagjai, akiknek erre lehetőségük van, ugyanazon vagy különböző helyeken, illetve ugyanazon vagy különböző időpontokban vehetik a közvetítést.3. A nyilvánosság fogalma, illetőleg annak kiterjesztéseA szabályozás a nemzetközi megállapodások és a hazai bírói gyakorlat alapulvételével határozza meg a nyilvánosság fogalmát az előadások körében. A definíció két pillére: a nagyközönség számára nyitva álló helyek, illetve a családon és annak társasági, ismerősi körén kívül álló személyek összejövetele. Ezek a kritériumok természetesen a felhasználóra értendők, még akkor is, ha a normaszöveg ezt kifejezetten csak a 2005. évi CLXV. törvénnyel beiktatott módosítással tette egyértelművé.Igaz ugyan, hogy a korábbiakban a bírói gyakorlat maga is igen tágan értelmezte már eddig is a nyilvánosság fogalmát, így pl. zeneszolgáltatás esetén kizárólag azt kívánta meg feltételül, hogy az meghaladja a családiasság, háziasság körét, azaz a magánhasználatot, és ennek nem volt akadálya az sem, ha az előadás amúgy zártkörű volt. Nyilvánosnak minősült az egyetemi előadás keretében - tehát ugyancsak korlátorzott számú hallgató előtt - más kéziratos művének a felhasználása is. További újdonság a nyilvános előadás módjának meghatározása tekintetében a hagyományos, élő előadáson túlmenően az az eset, amikor ez bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel történik. Így pl. a képernyőn való megjelenítés - azaz a tipikusan az internet esetében történő felhasználási mód - most már nyilvánvalóan és egyértelműen a szerző kizárólagos engedélyezési jogának körébe esik. Ezen kör legjelentősebb eleme az ún. display eseti, melyek több nemzetközileg ismertté vált szerzői jogi pernek is volt tárgya. E körben a szabad felhasználás (Szjt. 38. §) terjedelme, elsősorban a magánhasználat tekintetében, azonban természetesen ugyancsak korlátot szab a szerző jogainak.Természetesen a nyilvános előadás jogának korlátot szab a 38. §-ban részletesen szabályozott szabad felhasználás esete, vagyis ha az előadás a jövedelemszerzés és jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, az ott taxatíve felsorolt esetekben nem szükséges az előadáshoz a szerző hozzájárulása, illetőleg jogdíj sem illeti meg.

25. § (1)51 Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében a már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű nyilvános előadásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díj mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval, kivéve, ha a szerző a 87. § (3) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tett.52

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.303/2008/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.567/2012/6

51 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 58. § (1). Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.52 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20. számában megjelent jogdíjközleményt.

66

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.753/2011/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.764/2011/6Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.290/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.616/2013/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.050/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.064/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.334/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.429/2011/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.179/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.893/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.653/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.386/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.402/2009/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.415/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.369/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.679/2007/5Győri Ítélőtábla Pf.I.20.262/2012/3Győri Ítélőtábla Pf.V.20.111/2011/4Győri Ítélőtábla Pf.I.20.412/2009/4Győri Ítélőtábla Pf.20.324/2008/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.381/2012/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.485/2011/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.045/2009/3Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.536/2007/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.527/2007/4Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.144/2008/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.147/2008/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.193/2007/5Fővárosi Bíróság ...P.../2010/11Fővárosi Bíróság 8.P.24.072/2006/11Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.G.40049/2011/10Bács-Kiskun Megyei Bíróság 7.G. 40.091/2007/15Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.G.40.050/2007/7Békés Megyei Bíróság 12.P.20.108/2007/9Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 23.P.21.724/2010/23Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 23.P.21.724/2010/23Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.498/2008/4Csongrád Megyei Bíróság 2.P.21.816/2007/8Győri Törvényszék P.20.908/2011/16Egri Törvényszék 7.P.20.340/2012/10Heves Megyei Bíróság 1.P.20.165/2010/23

67

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.P.20.077/2011/8Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.G.40.052/2007/5Budapest Környéki Törvényszék 23.P.28.005/2011/5Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság P.25.661/2010/9Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság 11.P.21.885/2008/12Budapest Környéki Törvényszék 23.P.28.005/2011/5Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.40.114/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.Vas Megyei Bíróság 15.G.40.016/2007/15Veszprém Megyei Bíróság 3.P.20.471/2009/8Veszprém Megyei Bíróság 5.P.20.018/2007/8

(2)53

(3)54 Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a színpadra szánt irodalmi művek és zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) előadására.

(4)55 Az (1) bekezdésben szabályozott esetekben a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a felhasználó köteles az (1) bekezdésben említett közös jogkezelő szervezetnek előzetesen bejelenteni. Ez a szervezet a felhasználást a helyszínen ellenőrizheti.56

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.440/2007/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.290/2007/3Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.327/2007/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.050/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.386/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.339/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.402/2009/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.415/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.641/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.679/2007/5Győri Ítélőtábla Pf.I.20.262/2012/3Győri Ítélőtábla Pf.V.20.111/2011/4Győri Ítélőtábla Pf.I.20.412/2009/4Győri Ítélőtábla Gf.I.20.091/2007/5Győri Ítélőtábla Gf.I.20.091/2007/5Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6

53 Hatályon kívül helyezte: 2003. évi CII. törvény 89. §. Hatálytalan: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától.54 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 58. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.55 Módosította: 2003. évi CII. törvény 89. §.56 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20. számában megjelent jogdíjközleményt.

68

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.381/2012/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.586/2011/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.075/2008/4Fővárosi Bíróság ...P.../2010/11Békés Megyei Bíróság 12.P.20.108/2007/9Győri Törvényszék P.20.908/2011/16Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.G.40.052/2007/5Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.G.40.075/2005/7Budapest Környéki Törvényszék 23.P.28.005/2011/5Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Budapest Környéki Törvényszék 23.P.28.005/2011/5Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.40.114/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.Vas Megyei Bíróság 15.G.40.016/2007/15

(5) A személyes előadóművészi teljesítménnyel megvalósuló nyilvános előadás jogdíját - a vendéglátó-ipari zeneszolgáltatás jogdíja kivételével - az előadástól számított három napon belül kell megfizetni. Egyéb esetekben a díjfizetéssel legalább negyedéves időszakra - ennél rövidebb idényjellegű üzemeltetés esetén pedig az üzemeltetés teljes időtartamára - kell előzetesen jogot szerezni a felhasználásra.57

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.386/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.402/2009/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.679/2007/5Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6

(6) Ha a felhasználó nem tesz eleget a (4) bekezdésben szabályozott bejelentési kötelezettségének és ennek következtében a közös jogkezelő szervezet csak az ellenőrzés során szerez tudomást a felhasználásról, a közös jogkezelő szervezet ellenőrzési költségeinek fedezésére az egyébként járó díjazáson felül költségátalányt kell fizetni, amelynek összege a fizetendő díj összegével egyezik meg.58

Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.527/2007/4Kaposvári Törvényszék G.40.023/2012/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.050/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.386/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.402/2009/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.679/2007/5Győri Törvényszék P.20.908/2011/16Pest Megyei Bíróság 7.P.23.808/2007/17Vas Megyei Bíróság 15.G.40.016/2007/15BDT2014. 3082. I. A felhasználási szerződés a vélelmezett képviselet szempontjából - a szerződő felek személyére és a szerződés tárgyára tekintettel - nem minősül egy kávézó-szendvicsbárban köthető szokásos szerződésnek: ez önmagában a vendéglátó-ipari üzlet jellegéből nem következik, és a felszolgálást végző, az adatszolgáltatási lapot és

57 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20. számában megjelent jogdíjközleményt.58 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20. számában megjelent jogdíjközleményt.

69

felhasználási engedélyt aláíró alkalmazott beosztása szerinti tevékenységi köre sem indokolja.BDT2008. 1793. A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani. BH2001. 307. A szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétségében - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem állapítható meg a vendéglátóipari magánvállalkozást folytató vádlott büntetőjogi felelőssége, aki az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel kötött megállapodás alapján vállalja, hogy a gépi zeneszolgáltatás fejében jogdíjat fizet, de ennek - a vállalkozás sikertelensége folytán - csak részben képes eleget tenni [1978. évi IV. törvény 10. § (2) bek., 329/A. § (1) bek., 1969. évi III. tv. 40. § (1) bek., 8/1992. (V. 8.) MKM r., 1999. évi LXXVI. tv. 25. § (1) és (5) bek.].1. Az ún. kisjogos közös jogkezelés zenei és irodalmi műveknélKülönbséget kell tennünk a nyilvános előadások esetén azok kisjogos - azaz a nem színpadra szánt zeneművek és a színpadra szánt zeneművek részletei előadása, illetőleg a nagyjogos - tehát a színpadra szánt zeneművek, illetve ezek nagyobb terjedelmű részleteinek, az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében a szakirodalmi műveknek és a nagyobb terjedelmű szépirodalmi műveknek a bemutatása között. Az első esetben érvényesül a kötelező közös jogkezelés szabálya, azzal, hogy az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében fenntartva a kiterjesztett közös jogkezelést, lehetőség van a kilépési nyilatkozat megtételére [Szjt. 91. § (2) bek.], a másodikban mind a szerző engedélyének beszerzése, mind a díjfizetés elvileg közvetlenül történik. Az ún. kisjogos felhasználás a technikai eszközök fejlődésével és terjedésével egyre tipikusabbá válik. A már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű esetén tehát a jogszabály olyan vélelmet állít fel, amely szerint a szerző hozzájárulását főszabályként tagsági viszonytól függetlenül a közös jogkezelés rendszerében adja meg (kiterjesztett közös jogkezelés), de az Szjt. 91. § (2) bekezdése lehetővé teszi ennek mellőzését is.A nyilvános előadási jogok tekintetében a közös jogkezelés a legrégebbi és legelterjedtebb jogérvényesítési mód. Ezen felhasználások engedélyezése és a felhasználásért járó jogdíjak begyűjtése egyedileg, a szerző által gyakorlatilag lehetetlen, ugyanakkor komoly bevételi forrást jelent. A nyilvános előadások a zeneművek felhasználása terén terjedtek el a legkorábban, hazánkban a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, a SEMERT és a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete folytatta elsőként a közös jogkezelést ezen a területen. Az ún. kisjogos előadások, tehát a közös jogkezelés útján jogosított felhasználások ma az Artisjus Egyesület feladat- és hatáskörébe tartoznak, melynek - mint az irodalmi és zenei szerzők képviseletét ellátó szerzői közös jogkezelő szervezetnek - bevételei között is a legjelentősebb részt jelentik. A felhasználásokért járó jogdíj mértéke tekintetében irányadó az Artisjus Egyesület évente, a Hivatalos Értesítőben megjelentetett, az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásával kiadott közleménye, az ott szereplő kategóriák és feltételek mellett.A beszedett jogdíjak felosztásának szabályait alapvetően az adott közös jogkezelő szervezet Felosztási Szabályzata állapítja meg, melyet az adott egyesület általában legmagasabb szintű döntéshozó fóruma, legtöbbször a Közgyűlés kell elfogadjon. Ilyen módon biztosított az érdekeltek, azaz a jogdíjak közvetlen jogosultjainak a beleszólása a tényleges pénzeszközök hovafordítása tekintetében. Ez a zenei jogdíjaknál egy igen sokrétű, különböző tényezőket figyelembe vevő felosztási rendszer alapján történik.

70

A korábbi szabályozás alapján a nyilvános előadási jogdíjakból a zenemű szövegírója csak abban az esetben részesült, ha a zenemű védelem alatt állt. Ez a rendelkezés azonban több szempontból is aggályos volt. Egyfelől ellentétben állt a BUE 11. Cikke (1) bekezdésével, amely a nyilvános előadási jog tekintetében nem tesz különbséget a zeneművek zeneszerzői és szövegírói között. Másfelől a korábbi rendelkezés a szövegíró művének védelmi idejét a zene védelmi idejéhez kötötte, ami nem állt összhangban a védelmi idő számításának a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének harmonizációjáról szóló 2006/116/EK irányelvben meghatározott és a magyar szerzői jog által is követett módjával. Az Szjt. 2003-as módosítása óta a törvény ezt a feltételt nem tartalmazza.2. Az ún. nagyjogos művekAz Szjt. 25. § (3) bekezdésében említett esetek a már említett ún. nagyjogos előadások, amikor mind a szerző engedélyének megszerzése, mind a jogdíjfizetés elvileg közvetlenül történik, e nagyjogos művek bővültek az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása értelmében a szakirodalmi művekkel, és a nagyobb terjedelmű szépirodalmi művekkel.3. A felhasználó bejelentési kötelezettségeA 25. § (4) bekezdése alapján a közös jogkezelés keretében kezelt jogok érvényesítésének alapvető feltétele, hogy a felhasználó is jóhiszeműen, körültekintően járjon el, így a tervezett felhasználást megelőzően szerezze meg a szükséges hozzájárulást, hiszen egyébként már eleve jogosulatlan a cselekménye. A jogdíjfizetés feltételeit a már említett jogdíjközlemény tartalmazza részletesen. Így annak V. fejezete, a Jogdíjközlemény alkalmazásával kapcsolatos fogalmak címszó alatt a következő részletszabályokat találhatjuk:1. A szerzői jogdíjat a műsoros előadás rendezője köteles megfizetni. A műsoros előadás rendezőjének azt kell tekinteni, akit a bármilyen formában szedett belépődíj, valamint a bármely jogcímen befolyó reklám- és szponzorbevétel stb. megillet.2. A jogdíjközlemény alkalmazásában belépődíjnak kell tekinteni minden olyan fizetést, amely előfeltétele a műsoros előadáson vagy táncmulatságon való részvételnek (belépőjegy, műsormegváltás, adományjegy, csoportok részére szervezett idegenforgalmi jellegű rendezvények részvételi díja stb.).3. A II. fejezet 1. és 2. pontja esetében a jogdíjszámítás alapja: a bármilyen forrásból származó befizetés (pl. a műsoros előadás jegybevétele, illetve egyéb, belépődíjnak minősülő bevétele, valamint bármilyen jogcímen befolyó reklám- és szponzorbevétele), továbbá dolog átadása vagy tevékenység végzésével nyújtott szolgáltatás, amelyekre az adott szervezet beszámolási/könyvvezetési kötelezettsége a mindenkor hatályos számviteli jogszabályok értelmében kiterjed. Ha a jogdíjszámítás alapja tárgya az áfának, abban az esetben az áfa nélküli bevétel értendő.4. Bármely szervezet köteles értesíteni a műsoros előadás rendezőjének megjelölésével az Artisjus-t műsoros előadás megtartására alkalmas helyiségének, területének műsoros előadás céljára történő bérbeadásáról, vagy arról, ha a helyiségben egyébként műsoros előadást rendeznek. Az értesítési kötelezettség elmulasztása esetén a szerzői jogdíj megfizetéséért a helyiséggel rendelkezni jogosult szervezet felel.5. A zenefelhasználás megkezdését, változtatását, megszüntetését a felhasználó írásban köteles az Artisjus-nak bejelenteni.6. a) Ha valamely vendéglátó-ipari üzlet helyiségében naponta többféle zenefelhasználás (pl. élőzene, technikai eszközökkel szolgáltatott zene, lemezlovas stb.) is van, a megfelelő jogdíj külön-külön fizetendő.

71

b) Ha valamely vendéglátó-ipari üzletben több eltérő profilú értékesítő helyen külön-külön szolgáltatnak zenét, mindegyik zenés helyiség után külön-külön kell a megfelelő jogdíjat megfizetni. A vezetékkel vagy egyéb gépi úton történő átvitel is külön zeneszolgáltatásnak minősül abban az esetben, ha az más jellegű üzlethelyiségben (eltérő profilú értékesítő helyen) történik (pl. étteremből borozóba vagy eszpresszóba stb.).4. A jogdíjak megfizetésének módjaA korábbi szabályok alapján, az itt, a 25. § (5) bekezdéssel törvényi szintre emelt rendelkezések mellett a rendezvények szervezői, ha a rendezvény megtartását megelőzően az Artisjus-szal kötött megállapodás szerint vállalják a várható bevétel alapján számított jogdíj 50 százalékának előlegként történő befizetését, a jogdíjat átalányszerződés szerint fizethetik.5. Az adatszolgáltatási kötelezettség megszegésének szankciójaAz Szjt. 25. § (6) bekezdésének rendelkezése az ún. duplumban marasztalás lehetősége - a reprográfia jogintézményénél részletezett indokok alapján - a közös jogkezelés hatékonyságának elősegítését szolgálja mindenekelőtt. Nyitva marad azonban az a kérdés, hogy a közös jogkezelésnek miért csak ezen területén - tehát az irodalmi és zeneművekkel kapcsolatosan - van erre lehetőség, miközben ez más területeken, így pl. a képzőművészet területén jellemző reprodukálási jogok megszerzésével kapcsolatosan éppúgy indokolt lenne. A felhasználó a kétszeres jogdíjat a zenefelhasználás írásos bejelentéséig, de legkevesebb a tarifatáblázatban megállapított szerzői jogdíj 90 napra vonatkozó összegét volt köteles a korábbiakban megfizetni.Kapcsolódó joggyakorlatBH2001. 307. A szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétségében - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem állapítható meg a vendéglátó-ipari magánvállalkozást folytató vádlott büntetőjogi felelőssége, aki az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel kötött megállapodás alapján vállalja, hogy a gépi zeneszolgáltatás fejében jogdíjat fizet, de ennek - a vállalkozás sikertelensége folytán - csak részben képes eleget tenni.BDT2008. 1793. A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani.

A mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga

26. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét sugárzással a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével.59

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.168/2009/4(2)60 A mű sugárzásának minősül a műhold útján történő sugárzás is, ha a sugárzott műsor a

nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A műhold útján sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül foghatónak minősül, ha a rádió- vagy televízió-szervezet felelősségével és

59 Lásd a Magyar Közlöny 2002/162., 2006/11., 2007/45., 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményeket.60 Megállapította: 2004. évi LXIX. törvény 7. § (2). Hatályos: 2004. VII. 10-től.

72

ellenőrzése alatt műsort hordozó jeleket juttatnak el a műholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. Műhold útján történő sugárzás esetén a felhasználás helye az Európai Gazdasági Térségnek kizárólag az a tagállama, amelyből a rádió- vagy televízió-szervezet felelősségével és ellenőrzése alatt a műsort hordozó jeleket eljuttatják a műholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítés útján azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. Arra a műhold útján történő sugárzásra, amelynek felhasználási helye az előző szabály alapján az Európai Gazdasági Térségen kívüli állam, a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.61

Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredő kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad áramlásának adtak elsőbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötődő, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben.

Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében az előzőekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.

Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás hatálya alá tartozik a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki.

(3)62 Sugárzásnak minősül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követően fogható közvetlenül, hogy a műsort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - arra alkalmassá tették. Az ilyen felhasználásért az eredeti rádió- vagy

61 Lásd a Magyar Közlöny 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.62 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 29. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

73

televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemlegesen felel.

3. Az Szjt. módosítása nem jelenti a hatályos szerzői jogi szabályozás átfogó felülvizsgálatát, azonban a kulturális ágazatban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett technológiai, piaci változások, valamint Magyarország uniós tagságával járó szabályozási igények indokolták az 1999 óta fennálló szerzői jogi szabályozás, különösen a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó rendelkezések áttekintését.

Ennek megfelelően a törvény elsősorban a közös jogkezeléssel, annak szervezeti rendszerével, valamint a közös jogkezelő szervezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos törvényi előírások módosítását tartalmazza, szem előtt tartva a közös jogkezelő egyesületek kialakult önkormányzatiságát, és a kulturális ágazatban betöltött egyedi szerepét. Az SZTNH által végzett átfogó elemzések és a közös jogkezelő szervezetek tekintetében gyakorolt, hatáskörébe tartozó eljárások során szerzett tapasztalatok rámutattak arra, hogy a hazai közös jogkezelés szervezeti rendszerét nehezen átlátható, kölcsönös strukturális, funkcionális és gazdasági függőségi kapcsolatok jellemzik, továbbá a közös jogkezelés tényleges megvalósulása során - számos esetben - a jogosultak érdekeivel ellentétes működés tapasztalható. A módosítás mind a jogosultak, mind a felhasználók érdekét szolgálja, és a közös jogkezelés fejlesztéséhez járul hozzá.

Az Szjt. előirányzott módosítása a közös jogkezelőkre irányadó számviteli és gazdálkodási követelmények részletes szabályozásával átláthatóvá teszi a közös jogkezelő szervezetek működését és gazdálkodását. Ennek érdekében részletesen szabályozza többek között a jogkezeléssel elért bevételből levonható kezelési költség indokoltságát, és előírja az egységes beszámoló készítési, valamint kettős könyvvitel-vezetési kötelezettséget, továbbá a beszámoló eredmény-kimutatásának továbbtagolását.

A módosítás megtöri a törvényi monopóliumot és versenyhelyzetet teremt a szerzői vagy kapcsolódó jogi jogosultak azonos jogainak közös jogkezelését ellátó szervezetek között, valamint a jelenleginél szigorúbb nyilvántartásba vételi szabályokat vezet be.

A törvény korlátok közé szorítja a jogosultaknak járó jogdíjakból történő levonást és megteremti a szociális-kulturális célú felhasználás kormányzati kontrollját. Ez azt jelenti, hogy a közös jogkezelő szervezet a bevételeinek meghatározott mértékét a jogosultak érdekében felhasználhatja. A jogkezelő szervezet ezen döntését a módosítás az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásához köti.

Az Szjt. módosítása megreformálja a díjszabások jóváhagyási rendjét azáltal, hogy kiszámítható menetrendet vezet be, és szélesebb körben írja elő a felhasználók bevonását a díjszabás-tervezetek véleményezésébe. Mindezek együttesen a felhasználók és a jogosultak jelenleginél jobb tájékozódását biztosítják.

A jogkezelési tevékenység átláthatóságának biztosítására az Szjt. módosítása meghatározott dokumentumoknak a közös jogkezelő szervezet saját honlapján történő közzétételét írja elő, és az SZTNH is közzéteszi honlapján a közös jogkezelő szervezetekről vezetett - bárki számára elérhető, közhiteles - nyilvántartását. A felügyelet részletszabályainak pontosítása szintén a közös jogkezelés átlátható és hatékony működését segíti elő.

A hatékonyságon alapuló, átlátható közös jogkezelési rendszer megteremtése elősegíti egy innovatívabb környezet kialakulását, egyúttal hozzájárul új üzleti modellek létrehozásához, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának támogatásához.

74

A törvény elősegíti az árva műnek minősülő kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, módosítja a sugárzás fogalmát, valamint a követő joggal és az ún. fizető köztulajdonnal kapcsolatos rendelkezéseket. Egyszerűsíti továbbá az SZTNH mellett működő Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői eljárását, és bővíti az egyeztető testület hatáskörét, amely utóbbi módosítás következtében e testület eljárásának eredményét a díjszabás jóváhagyási eljárásokban is figyelembe kell venni.

A módosítás összhangba hozza az Szjt. 26. §-a (3) bekezdését a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK (1993. szeptember 27.) tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjával. Nem szükséges, hogy a műsort hordozó jeleket a nyilvánossághoz közvetítő szervezet tegye közvetlenül foghatóvá a nyilvánosság körében.

(4) A mű sugárzásának minősül az is, ha a sugárzott műsor jeleit a nyilvánossághoz közvetítő szervezet kódolja és a mű zavartalan érzékelése a nyilvánosság tagjai számára csak az e szervezettel kötött külön megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett kódoldóval lehetséges.63

(5) Kódolt a sugárzás, ha a műsort hordozó jeleket bármilyen módon átalakítják, hogy a hozzáférést a nyilvánosság valamely szűkebb körére korlátozzák.64

(6) Az ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítéshez a szerző külön engedélye szükséges. A felvétel minden egyes felhasználásáért díjazás jár.65

(7) Saját műsornak a nyilvánossághoz vezeték útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon történő közvetítésére a sugárzásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.66

(8) A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.67

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.512/2008/5BDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.1. A sugárzási jog fogalma, tartalmaA sugárzás, a mű nyilvánossághoz közvetítésének ma legelterjedtebb formája. Újdonság, hogy az Szjt. viszonylag pontos definíciót tartalmaz, amely megkönnyíti az egyéb, látszólag sugárzásnak tűnő, mégis más jellegű nyilvánossághoz közvetítési formáktól (pl. pay per

63 Lásd a Magyar Közlöny 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.64 Lásd a Magyar Közlöny 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.65 Lásd a Magyar Közlöny 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.66 Lásd a Magyar Közlöny 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.67 Lásd a Magyar Közlöny 2007/19., 2007/45., 2007/68., 2008/18., 2008/28., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményt.

75

view/video-on-demand, ahol a néző maga választja meg a műélvezet idejét) való elhatárolást.Nem minősül tehát sugárzásnak - noha a sugárzás jogi sorsát osztja - az Szjt. 26. § (7) bekezdésében foglalt nyilvánossághoz közvetítés, amelyet a köznyelv leginkább kábeltévé adásként ismer. Ugyanígy pl. az AM mikro hullámain keresztül történő nyilvánossághoz közvetítés sem sugárzás, ez a vezetékes átvitel mellett szereplő más hasonló eszköz kategóriájába tartozik. Ami a televíziós földi sugárzást illeti, Magyarországon jelenleg három országos földi sugárzású televíziós csatorna működik (MTV1 - közszolgálati, TV2, RTL Klub - kereskedelmi). E médiaszolgáltatókra az Mttv. szabályai az irányadóak, valamint a kereskedelmi csatornák ún. műsorszolgáltatási szerződéseiben foglaltak. Felettük hatósági jogkört a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) gyakorol. Itt utalunk az Szjt. 26. § (2) bekezdéséhez írottakra, amely bizonyos feltételek esetén a műholdas sugárzást is sugárzásnak tekinti. A szerző, illetve a szerzői jogi jogosultaknak (pl. filmelőállító) kizárólagos a sugárzás, és a sugárzást lehetővé tevő rögzítés [Szjt. 26. § (6) bek.] engedélyezésének a joga. Az új szabályozás jóval koherensebb az 1969-es Szjt. és a sugárzásra vonatkozó, az Szjt. által hatályon kívül helyezett 5/1970. (VI. 12.) MM rendelet indokolatlanul és szükségtelenül részletes szabályainál. Természetesen e kizárólagos engedélyezési jog is korlátozódik, díjigényre (pl. az ún. kisjogos műveknél, Szjt. 27. §) vagy a szabad felhasználásnál (pl. egyes művek díszletként, jelmezként történő bemutatása, Szjt. 36. §). Utalunk az Szjt. XI. fejezetében részletezett szomszédos jogi jogosultak sugárzással kapcsolatos jogaira, amelyek esetenként kizárólagos engedélyezési jogot (pl. előadóművészek), máskor az egyedi jogérvényesítés nehézségei miatt közös kötelező jogkezelésre tartozó díjigény érvényesítést (kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek sugárzása) jelentenek.2. A műholdas sugárzásA műholdas sugárzás Szjt.-ben történő meghatározása és annak a sugárzás fogalmába való integrálása, az 1994. évi VII. törvény által történt módosítás eredményeként már az 1969-es Szjt.-ben is jelen volt. Ahogyan arra az akkori módosításhoz fűzött indokolás is utalt, a szabályozás követi a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló a Tanács 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK irányelvének (a továbbiakban: Műhold irányelv) koncepcióját. A vonatkozó Műhold irányelv 1. cikkében foglalt definíciókat szinte szövegszerűen átvette az 1999-es szabályozás is. A műholdas sugárzás ezek szerint a műhold jellegétől függetlenül sugárzásnak minősül, ha a jelek a nyilvánosság körében közvetlenül foghatók. A jelek akkor tekintendők közvetlenül foghatónak, ha azokat a rádió vagy televízió-szervezet felelőssége és ellenőrzése mellett juttatják el a műholdra és onnan a Földre. További feltétel, hogy a jelek közvetítése megszakítatlan láncolatot alkosson, és a közvetítés a nyilvánosság által történő vétel céljából történjen (Műhold. irányelv 1. Cikk 2. a) pont).A Műhold irányelv az ún. emissziós elv alapján szerzői jogi értelemben a felhasználási cselekményt ahhoz az államhoz köti, amely a fenti kritériumoknak megfelelő műsorhordozó jeleket kibocsátja. Ezzel ellentétben az ún. besugárzási elmélet alapján a sugárzás által érintett közönség helyének jogtulajdonosaitól is meg kell szerezni az engedélyt. Az európai jogban az emissziós elmélet nyert teret, bizonyos korrekciókkal, nyilván abban a reményben, hogy a nemzeti jogok a szerzői jog terén homogenizálódnak, így az ún. delokalizáció (a kedvezőbb nemzeti elbírálás érdekében egy másik országból történő sugárzás) idővel úgyis eltűnik. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása óta a

76

törvény a Műhold irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjával összhangban rendelkezik arról, hogy műhold útján történő sugárzás esetén a felhasználás helye a műsort hordozó jelek fellövésének helye. A Műhold irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja iránymutatást ad arra az esetre, ha a fellövés helye nem tagállam területén történik. Ilyenkor az alábbi kisegítő szabály érvényesül:- ha nincsen valamely tagállam területén elhelyezkedő, jeleket továbbító szervezet (uplink), de a tagállam területén székhellyel rendelkező műsorszolgáltató felelőssége mellett, annak megbízásából történik a sugárzás, akkor is fennáll a szabályozás területi hatálya, és a műsorszolgáltató felelősségre vonható.A felhasználás helyének meghatározása egyben az alkalmazandó jogot is kijelöli, amely egyébként egybeesik egyéb európai társ-jogterületek szabályozásával is [pl. a médiajogban a tagállamok az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) szóló az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelve]. . Az emissziós elv a kollektív jogkezelés szempontjából pl. azt jelenti, hogy a közvetlenül egyéni vételre szánt műholdas sugárzásért fizetendő kisjogos felhasználásért a jogdíjat az adó-állam jogvédő szervezetéhez kell befizetnie a műholdas sugárzást végző szervezetnek, és ezzel a felhasználás a többi államban is jogszerű. Ami az egyedi engedélyezés körét illeti, ezt az elvet követve, pl. egy filmalkotásnál elegendő egy több államban műholdon sugárzó televíziós szervezetnek a fellövés helyén e jogokkal rendelkező filmforgalmazótól engedélyt kérni. A műholdas sugárzás mint felhasználási cselekménynek éppen az adó-államra való korlátozása indokolja az irányelvben foglalt ajánlását, amely az emissziós elmélet korrekcióját jelenti. Ezek szerint a feleknek a szerződés megkötésénél tekintettel kell lenniük a sugárzással érintett országok potenciális közönségére, a mű nyelvi verziójára stb.Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredő kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad áramlásának adtak elsőbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötődő, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben.Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket.Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében az előzőekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás hatálya alá tartozik a Műhold irányelv, a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel az Szjt. teljes mértékben

77

összeegyeztethető szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki.3. Kódolt sugárzásAz 1969-es Szjt.-ben még nem szerepelt az a szabály, amely a kereskedelmi forgalomban nem kapható kódoldók segítségével történő kódolt sugárzást is sugárzásnak minősítette, ennek hiánya pedig nem kevés értelmezési problémához vezetett. E hiánypótló szabály most már egyértelművé teszi, hogy sugárzásnak számít nemcsak az olyan kódolt sugárzás, amikor a kódoldó a kereskedelmi forgalomban közvetlenül kapható, hanem az az eset is, amikor a kódoldót az eredeti rádió vagy televízió szervezet külön megállapodás alapján a nyilvánossághoz közvetítő szervezet számára (pl. kábeltévé társaság) rendelkezésre bocsátja, amely ezután teszi lehetővé a közönség számára a vételt. Így ez nem tekinthető az Szjt. 28. § (2) bekezdése szerinti vezetékes továbbításnak, és az Szjt. az ilyen felhasználásért megállapítja az eredeti sugárzó szervezet és a nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemleges felelősségét. A vezetékes rendszer üzemeltetőjének ilyenkor a rádió-televízió szervezet, mint szomszédos jogi jogosult engedélyét is be kell szereznie [Szjt. 80. § (1) bek. a) pont].Az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos jogharmonizációs célú módosítása törölte azt az előírást, amely a kódolt sugárzás esetében kifejezetten a nyilvánossághoz közvetítő szervezethez kötötte a műsort hordozó jeleknek a közönség számára történő hozzáférhetővé tételének biztosítását. Ezt követően erre az jogosult, aki erre vonatkozóan az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel megállapodást kötött.Az Szjt. 26. § (4) bekezdése egyértelművé teszi, hogy nem egyidejű továbbközvetítés az, ha azt közben egy közvetítő szervezet kódolja, hiszen az már nem megszakítatlan továbbközvetítés, így nem eshet a közös jogkezelésre tartozó Szjt. 28. § (2) bekezdése alá. Ha egy már sugárzott műsort maga a nyilvánossághoz közvetítő szervezet (kábeltévé társaság) kódol, pl. a fejállomáson, akkor ezt az új szabályozás szintén sugárzásnak tekinti, így a nyilvánossághoz közvetítő szervezetnek a szerzői és szomszédos jogi jogosultak engedélyét be kell szereznie ahhoz, hogy e felhasználást jogszerűen végezhesse.Az Szjt. 26. § (5) bekezdése értelmező szabály, amely magát a kódolás fogalmát rendezi. A műsorhordozó jelek bármilyen olyan átalakítása, amely az elérhető közönség szűkítését célozza, kódolásnak tekintendő. Természetesen nem tekinthető ennek alapján kódolt sugárzásnak a továbbközvetítőnél műszakilag mindig indokolt jelkonvertálás, csak az olyan átalakítás, amelynek következtében a közönségnek speciális kódoldó szoftverre, készülékre van szüksége, amelyet maga a kódoló szervezet bocsát rendelkezésére, külön előfizetői díj ellenében.4. Ismételt sugárzásNemcsak az ismételt sugárzást lehetővé tevő, de az első sugárzást lehetővé tevő rögzítés is engedélyköteles. Az 1969-es Szjt.-hez hasonlóan a szabályozás fenntartja azt a kógens szabályt, hogy a felvétel minden egyes felhasználásáért jár díj [a díjazásra való jogról kifejezett írásbeli nyilatkozattal lehet csak lemondani, lásd Szjt. 16. § (4) bek.].5. Saját műsor nem sugárzás útján történő nyilvánossághoz közvetítéseSzerzői jogi szempontból sugárzásnak minősül a műsorhordozó elektromágneses jelek bármilyen technikai megoldással (földfelszíni, műholdas) közönség általi közvetlen vételt célzó és arra alkalmas továbbítása [Szjt. 26. § (1) bek.]. A szabályozás egyértelművé teszi, hogy a kódolt sugárzás is sugárzás [Szjt. 26. § (3)-(5) bek.]. Az Szjt. 26. § (7) bekezdése mindarra, ami nem sugárzás, de saját műsort nyilvánossághoz vezeték vagy bármely más

78

hasonló eszköz útján (pl. kábeltelevíziós társaságok) történő átvitele, a sugárzásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli. Tipikusan e rendelkezés vonatkozik az ún. kábeltévé társaságok saját műsorszolgáltatására. E körbe tartozik pl. ha egy kábeltelevízió saját maga kódol egy műsort és azt azután kódoldó rendelkezésre bocsátásával közvetíti előfizetői számára. Nem tartozik ide az Szjt. 28. § (2) bekezdésében foglalt, és kötelezően közös jogkezelésre tartozó egyidejű, vezetékes továbbközvetítés, ahol nem kell engedélyt kérnie a közvetítőnek, csak díjfizetési kötelezettsége van.6. Az internetes nyilvánossághoz közvetítésAz Szjt. egyik talán leglényegesebb rendelkezése a technikai fejlődés következtében felmerült új szerzői jogi problémák rendezése szempontjából - még ha azt nem is nevesíti közérthetően a törvény - az internetes lehívásos interaktív felhasználás nyilvánossághoz közvetítés körében történő szabályozása. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy az internetre vonatkozó szabályozás ezen túlmenően igen szűkszavú. A többszörözés jogának szabályainál [Szjt. 18. § (2) bek.] az internetes felhasználásokra, a nyilvános előadás jogára való szabályok [Szjt. 24. §, a display/képernyőn való megjelenítés] között, illetve a szabad felhasználás ideiglenes másolatkészítésre vonatkozó szabályánál utal konkrétan a törvény az internetes felhasználásra.Az internetes műfelhasználás olyan összetett folyamat, amelynek egyes láncszemei más-más funkciót töltenek be, így a szerzői jogi felelősség szempontjából sem kezelhetők egyformán, noha a szerzői (és más) jogsértés hatékony visszaszorítása szempontjából nyilvánvalóan az egyetemleges, objektív típusú felelősség lenne a legcélravezetőbb. Ezt azonban a nemzetközi tendenciák csak részben követik, követhetik. Ezért kiemelt jelentőséget kapnak a tartalomszolgáltatók és a hozzáférést biztosító szolgáltatók közötti szolgáltatási szerződések felelősséget rendező, azokat a tartalomszolgáltatóra hárító szabályok.Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 13. §-a a jogsértő magatartások felelősségi szabályainak érvényesítését biztosító eljárást szabályozza. Mintát e szabályozáshoz leginkább az Amerikai Egyesült Államok 1998-as Digital Millennium Copyright Act (Digitális Millennium Szerzői Jogi Törvény) rendelkezései adtak. A szabályozás egy alapvetően peren kívüli, ezért gyors és hatékony jogvédelmet biztosít a jogosult számára a jogait feltételezhetően sértő tartalmú információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz való hozzáférés letiltatására vagy eltávolíttatására.A jogosult teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével személyesen vagy meghatalmazottja útján felhívhatja az e törvény 9-11. §-aiban meghatározott szolgáltatót a jogait sértő tartalmú információ eltávolítására. A szolgáltató felelősség alóli mentesülésének feltétele, hogy a jogsértő magatartásról való tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedjen a jogellenes tartalmú információ eltávolítása vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltása iránt.Az értesítési és eltávolítási eljárás részletes szabályainak, a különböző szolgáltatók felelősségének értelmezése tekintetében utalunk a 2001. évi CVIII. törvényhez írott kommentárra.Utalunk továbbá az Szjt. 45. §-ánál írottakra a szoftverek letöltésére, vagyis az ún. click on licence-re irányuló felhasználási szerződés létrejöttét és alakiságát illetően.Kapcsolódó joggyakorlatBDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való

79

közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.SzJSzT 37/01. A művek lehívásos felhasználása esetén alkalmazandó vagyoni jogok. A művek mobiltelefonos csengőhangok formájában való felhasználásának a megítélése az átdolgozási jog szempontjából.SzJSzT 35/01. A szerzői és szomszédos jogok megsértése televíziós programok engedély és díjfizetés nélküli közvetítésével. A kábelhálózatot a felhasználó megbízásából üzemeltető személy tevékenységének a szerzői jogi megítéléseSzJSzT 38/00. Kódolt sugárzott programok kábeltelevíziós hozzáférhetővé tételének jogi minősítése, a felhasználó kiléte és az ilyen felhasználási folyamatért fennálló egyetemleges felelősségSzJSzT 25/00. Védett művek az Internet útján hozzáférhetővé tételével kapcsolatos vagyoni jogokKapcsolódó jogi szabályozás2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről

27. §68 (1) Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik, valamint a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) felhasználása kivételével - a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval.69

(2) Műhold útján történő sugárzás esetén az (1) bekezdés akkor alkalmazható, haa) a műsort ugyanaz a rádió- vagy televízió-szervezet egyidejűleg földi sugárzás útján is

közvetíti a nyilvánossághoz, ésb)70 a szerző nem tett a 87. § (3) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot.(3)71 A zeneszerzők és a szövegírók képviseletében - a zenedrámai művek vagy jeleneteik,

illetve keresztmetszeteik kivételével - a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneművek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részletek tekintetében a 26. §-ban szabályozott egyéb - az (1) és a (2) bekezdésben nem említett - felhasználások engedélyezésére és az ennek fejében fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval, kivéve, ha a szerző a 87. § (3) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tett.72

Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13

68 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 60. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.69 Lásd: MSZSZ-EJI jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2005/31.70 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.71 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.72 Lásd: MSZSZ-EJI jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2006/12., 2007/19., 2007/35., 2008/18., 2008/28., 2008/39.

80

BDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).Az egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok értékesítéseA szerzői művek felhasználására főszabályként a szerzői jog jogosultja és a felhasználó egyedi felhasználási szerződést köt. Egyes felhasználások esetében viszont a felhasználási jog megszerzésének egyedi megállapodáshoz kötése nehézkessé vagy egyenesen lehetetlenné tenné a felhasználói jog gyakorlását. Ezért a jogalkotó az egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok értékesítését kizárólag a jogszabályban meghatározott esetekben a közös jogkezelés intézményére bízza. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása érintette mind a közös jogkezelés keretében jogosítható művek típusait (ún. kisjogos művek), mind a közös jogkezelés módját. Ennek alapján, a közös jogkezelés alá nem tartozó művek köre kibővült a szakirodalmi művekkel (pl. tudományos értekezések, terjedelemtől függetlenül) és a hosszabb terjedelmű szépirodalmi művekkel (pl. regény). A módosítás egyúttal - elsősorban a Műhold irányelv 3. cikkére tekintettel - két konjunktív feltételhez kötötte a kötelező közös jogkezelés érvényesülését műholdas sugárzásnál. Az egyik feltétel az, hogy egyidejűleg ugyanaz a rádió-televízió szervezet földi sugárzás útján is közvetítse a művet, a másik, hogy a szerző ne tegyen a közös jogkezelés alóli kilépési nyilatkozatot [Szjt. 91. § (2) bek.]. Valójában kevéssé életszerű helyzet az, hogy a szerzők ezt a jogosítást egyedileg eredményesebben képesek legyenek elvégezni, nyomon követni, eltekintve esetleg néhány kiemelkedően népszerű mű szerzőjétől. Másfelől behatárolt Magyarországon az a felhasználói kör, amely egyidejűleg földi sugárzással is közvetít. Lényeges változást jelentett, a nemzetközi kötelezettségvállalásokra tekintettel [WIPO Szerzői Jogi Szerződése (WCT) 8. cikk, INFOSOC irányelv 3. cikk] az Szjt. 27. § (3) bekezdésének beiktatása, amely a már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneművek és zeneszövegek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részletek tekintetében a kötelező kollektív jogkezelést kilépést lehetővé tevő kiterjesztett közös jogkezeléssé alakította át az Szjt. 26. § (3)-(8) bekezdéseiben foglalt felhasználásoknál [kódolt sugárzás, ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítés, saját műsor vezeték útján történő közvetítése, ún. interaktív, lehívásos műfelhasználás (Internet)]. Ez annyit jelent, hogy utóbbiaknál vélelmezett a kiterjesztett, tehát minden érintett jogosultra kiterjedő közös jogkezelés, kivéve, ha a szerző kilépési nyilatkozatot tett. Az Szjt. 27. §-ának rendelkezései az előadóművészek teljesítményeihez kapcsolódó egyes szomszédos (szerzői joghoz kapcsolódó) jogok kezelésére is megfelelően alkalmazandók [Szjt. 74. § (2) bek.].Az Szjt. 27. §-a szerinti jogosítást és a jogdíjak felosztását az érintett szerzők képviseletében az Artisjus végzi. A jogdíjak érvényesítésére és mértékére az erre vonatkozó, évente a Hivatalos Értesítőben közzétett Artisjus közleményben foglaltak az irányadóak. A színpadra szánt irodalmi művek és zenedrámai művek vagy ezek jeleneteinek, illetve

81

keresztmetszeteinek sugárzási jogát egyedi felhasználási szerződésben kell megszereznie a felhasználónak, csakúgy mint az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosításától kezdve a szakirodalmi és a nagyobb terjedelmű szépirodalmi művekét. A szerzői művek rádió-televízió műsor céljára történő rögzítéséért fizetendő jogdíjakra vonatkozó Artisjus Közlemény e kivétel további értelmezését adja. A kisjogos felhasználásért fizetendő jogdíj nem foglalja magában a zenés színpadi művek és a zenei nagyjog fogalmi körébe tartozó egyéb zeneművek sugárzását vagy a nyilvánossághoz vezetéken történő átvitelének szerzői jogdíját. Utalunk az Szjt. 63. § (4) bekezdésére, amely a reklám céljából történő műfelhasználás esetén, a már meglévő műveknél lehetőséget ad a feleknek, hogy a művet kizárólag a reklámcélú felhasználások tekintetében reklámozásra megrendelt műnek tekintsék. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben azt a közös jogkezelő szervezetnek bejelentették, arra a továbbiakban nem vonatkozik a közös jogkezelés.Kapcsolódó joggyakorlatBH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult.SzJSzT 37/01. A kötelező vagy kiterjesztett hatályú közös jogkezelés

28. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a sugárzással nyilvánossághoz közvetített művét sugárzással továbbközvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon.

(2)73 A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy a rádió- vagy televízió-szervezet, illetve a saját műsort a nyilvánossághoz vezeték útján vagy másként közvetítő műsorában sugárzott, illetve közvetített művének sugárzással, vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és csonkítatlan továbbközvetítésére engedélyt adjon.74

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.744/2007/6Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13

(3)75 A jogosultak a (2) bekezdésben meghatározott jogukat csak közös jogkezelés útján gyakorolhatják, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. A díjakat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben. A továbbközvetítő szervezet a megállapított díjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek köteles befizetni.76

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.744/2007/6

73 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 61. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.74 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20., 2008/28. számában megjelent jogdíjközleményt.75 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 61. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.76 Lásd a Magyar Közlöny 2008/20., 2008/28. számában megjelent jogdíjközleményt.

82

(4)77 A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegéből - ha az érintett közös jogkezelő szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmgyártókat, tizenkilenc százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, három százalék a képzőművészeket, az iparművészeket és a fotóművészeti alkotások szerzőit, tizennégy százalék a filmírókat, tizenöt és fél százalék a zeneszerzőket és zeneszöveg-írókat, huszonhat és fél százalék az előadóművészeket, valamint kilenc százalék a hangfelvétel-előállítókat illeti meg.

(5)78 Az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet a díjakból az általa a felosztást illetően nem képviselt műtípusok szerzőinek és szerzői jogi jogosultjainak, valamint az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak járó részt a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek utalja át.

(6)79 A magyar közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet műsorában sugárzott, vezetéken vagy másként közvetített művek továbbközvetítéséért járó díjakat a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapból kell megfizetni; erről az Alap kezelője gondoskodik.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.146/2008/4Fővárosi Bíróság 29.P.24.337/2009/22Fővárosi Bíróság 1.Gf.75.873/2010/61. A sugárzott mű továbbközvetítésének a kizárólagos engedélyezési jogaA sugárzás mint elsődleges felhasználási jog tartalmát és engedélyezésének módját az Szjt. 26. § és 27. §-ai szabályozzák. A sugárzott művek továbbközvetítéssel történő másodlagos felhasználása is jelentős piacot jelent, újabb közönség kap ezáltal lehetőséget a műélvezetre, így itt is indokolt a szerzői jog engedélyezése, illetve az erre tekintettel fennálló díjigény. A továbbközvetítés lehet egyidejű, változatlan, amely ha az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával történik (pl. kábeltelevíziós társaság), az Szjt. 28. § (2) bekezdése alá tartozó tevékenységnek minősül, és a feltételek fennállása esetén kötelezően közös jogkezelés alá tartozik. Ezzel szemben, ha a továbbközvetítés nem tartozik az Szjt. 28. § (2) bekezdése alá, akkor engedélyezési jogával élhet a szerző, az engedély megadása fejében természetesen díjazásra is jogosult.Az Szjt. 28. § (2) bekezdésében foglalt tevékenység nemzetközileg is elismert önálló felhasználásnak minősül. Az BUE 11bis cikkének (1) bekezdése szerint az önálló felhasználási cselekmény alapja az, hogy a sugárzott mű átvitelét az eredeti sugárzó szervezethez képest más szervezet végzi.Amennyiben az átvitelt az eredeti szervezethez képest más szervezet végzi, szerzői jogi értelemben releváns, újabb felhasználás történik.Az Mttv. 203. §-ának 50. pontja meghatározza a műsorterjesztés fogalmát, és utal arra, hogy a tíznél kevesebb vevőkészülék csatlakoztatására alkalmas hálózat segítségével történő jeltovábbítás nem tekinthető műsorterjesztésnek. A műsorterjesztés médiajogi fogalmát és a vezetékes továbbközvetítés szerzői jogi fogalmát élesen el kell határolni. A szerzői jogi szabályok ugyanis nem tesznek kivételt aszerint, hogy a továbbközvetítés milyen

77 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 61. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.78 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 61. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.79 Megállapította: 2010. évi CLXXXV. törvény 227. § (11). Hatályos: 2011. I. 1-től.

83

széles közönséget érint. Itt tehát akár a legkisebb vezetékes rendszer, amely ugyan médiajogilag még nem minősül műsorterjesztőnek, szerzői jogi értelemben felhasználást végez, így a jogdíjak megfizetése alól nem mentesül. Ez annál is inkább kiemelendő, mert a technikai fejlődés eredményeként egészen kis rendszereken keresztül is végezhető az említett felhasználás, és e tevékenység médiajogi és szerzői jogi minősítésének összemosásával megkerülhetővé válna a jogdíjfizetési kötelezettség. A műsorterjesztő szervezetek működési feltételeire, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal (NMHH) való viszonyára stb. az Mttv. Második részének VI. Fejezetének szabályai irányadóak. [Utalunk az Szjt. 28. § (6) bekezdésére, amely az ún. must carry jogdíjvonzatát rendezi, amennyiben annak megfizetését a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapra terheli.]A Műhold irányelv 8. Cikk 1. pontja előírja, hogy a tagállamok más tagállamokból eredő műsoroknak saját területükön történő vezetékes továbbközvetítése esetén a szerzőknek kizárólagos engedélyezési jogot kötelesek biztosítani. Ez az Szjt. korábbi rendelkezéseiből is levezethető volt. Az EU-csatlakozás óta az Szjt. 28. § (2) bekezdése kifejezetten rögzíti ezt a jogot, egyértelműbbé téve ezzel a törvényi szabályozást.2. Az egyidejű vezetékes továbbközvetítésre tekintettel járó díjak érvényesítéseA jogosultak az egyidejű vezetékes továbbközvetítésre tekintettel őket megillető díjakat csak közös jogkezelés keretében érvényesíthetik. Ez nem vonatkozik a rádió- és televízió-szervezetekre és a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőkre, melyek műsorukat illetően mind az Szjt. 28. § (1), mind az Szjt. 28. § (2) bekezdésekben foglalt felhasználás esetében egyedileg adnak engedélyt. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy hazánkban a műsorszolgáltató szervezetek európai szövetsége [European Broadcasting Union (a továbbiakban: EBU)] meghatalmazta a többi jogosult jogdíjait érvényesítő Artisjus-t, hogy képviselje e szervezeteket a kábeltelevízió szervezeteknél érvényesítendő jogdíjak tekintetében. (Az EBU az európai közszolgálati médiaszolgáltatókat tömörítő szervezet, amely 56 ország 73 tagszervezetének képviseletét látja el.)A közös jogkezelés jellegéből adódóan a jogdíjakról való lemondás csak megfelelő garanciális szabályok mellett gyakorolható, hiszen az egyes jogosultakat megillető jogdíj összege csak a felosztási szabályzat alapján történő számítás után állapítható meg. Ezzel függ össze az is, hogy az Szjt. 92. § (2) bekezdése a jogkezelő szervezet rendelkezési jogát állapítja meg a jogosultak közötti felosztásig. A jogosultak a jogdíjukról csak az őket illető összeg erejéig és csak a részükre történő felosztás időpontját követő hatállyal mondhatnak le.A jogdíjakat az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet (Artisjus) állapítja meg. A jogdíjak megállapítása - ugyanúgy, mint az üres kazetta jogdíjak esetében - a többi közös jogkezelő szervezet egyetértésével történik. A megállapított jogdíjak érvényesítéséhez az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyása szükséges. Az adott naptári évre jóváhagyott jogdíjakat tartalmazó Közlemény a Hivatalos Értesítőben kerül közzétételre.3. A díjak beszedése és felosztásaA megállapított jogdíjakat az Artisjus szedi be. A jogérvényesítés a jogosultakat képviselő Artisjus és a kábeltelevízió szervezeteket képviselő szövetségek közötti keretszerződések formájában realizálódik. Sajátossága e keretszerződéseknek többek között az, hogy a kábeltelevízió szervezeteket képviselő szövetségek (pl. Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség) elkülönített fedezeti alapot kötelesek rendelkezésre tartani, arra az esetre, ha egy tagszervezet esetlegesen nem, vagy késedelmesen fizetné meg a jogdíjat. Ez tehát az összes díjigényre jogosult érdekét szolgáló jelentős garanciális szabály. Utalunk az Szjt.

84

102-105/A. §-ainál tárgyalt szervezetre, az ún. Egyeztető Testületre, amelynek létrehozását a Műhold irányelv 11. cikkelye irányozza elő a tagállamoknak. A egyidejű vezetékes továbbközvetítésre tekintettel beszedett jogdíjakból az egyes jogosulti csoportokat az Szjt. 28. § (4) bekezdésében meghatározott rész illeti meg.4. Az Artisjus által nem képviselt jogosultakat megillető díjak rendezéseAz Artisjus az általa képviselt jogosultaknak járó jogdíjakat maga osztja fel, az általa nem képviselt jogosulti csoportokat megillető díjakat pedig, a kezelési költség levonása után, évente egy összegben az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezetinek utalja át (a közös jogkezelésről lásd bővebben a XII. fejezetet). Az egyes jogkezelők ezt követően saját felosztási szabályzatuk szerint végzik el a felosztást.Az egyes jogosulti csoportokat az alábbi közös jogkezelők képviselik:- filmírók, zeneszerzők, zeneszöveg-írók: Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület- filmelőállítók, filmalkotások mozgóképi alkotói: FilmJus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete- képzőművészek, iparművészek, fotóművészeti alkotások szerzői: HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület- előadóművészek: Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJIE)- hangfelvétel-előállítók: Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (MAHASZ)A jogosultak köre 2003-ban bővült ki a hangfelvétel-előállítókkal. A WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT) 15. cikke 1. bekezdése alapján ugyanis az egyidejű vezetékes továbbközvetítésre tekintettel megállapított jogdíj mind az előadóművészeket mind a hangfelvétel - előállítókat megilleti. A hangfelvétel-előállítók jogdíjrészét a többi jogosulti csoporttal történő kompromisszuma előzte meg, vagyis az utóbbiak engedtek le saját részükből egy bizonyos százalékot a hangfelvétel-előállítók javára. Ennek egyik oka, hogy a jogosulti oldal fontosnak tartotta, hogy fennmaradjon az összes jogosult képviseletében történő egységes, központi jogdíjbeszedés hagyománya.5. A must carry jogdíjvonzata, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap mint jogdíjfizetőAz üzembentartók 1996. július 1-jétől alapszolgáltatásként kötelesek elosztani a közszolgálati médiaszolgáltatók valamennyi műsorát, amennyiben ezek vételkörzete kiterjed az adott fejállomásra. Az Szjt. hatálybalépéséig az ilyen felhasználás jogdíjmentes volt, és ez jelentős sérelmet okozott a jogosultaknak.A továbbközvetítési kötelezettség, az ún. must carry, vagyis az Mttv. 74. §-ában foglalt továbbítási kötelezettség szerzői jogdíj vonatkozását rendezi az Szjt. 110. § b) pontja. Ezáltal a szerzői jogdíjak kifizetését nem befolyásolhatja a közszolgálati médiaszolgáltatók műsorának díjmentes továbbközvetítése.Tekintettel azonban arra, hogy ez a jogdíjösszeg nem hárítható át az előfizetőkre, az üzembentartók helyett az Szjt. 28. § (6) bekezdése alapján a jogdíjakat a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapból (Mttv. 136. §) kell megfizetni.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 31/07. Új internetalapú televíziós szolgáltatások (IPTV) szerzői jogi megítélése. Lehívásra hozzáférhetővé tétellel megvalósuló nyilvánossághoz közvetítésSzJSzT 39/03. A szerzői jogi műveket és szomszédos jogok által védett teljesítményeket tartalmazó sugárzott programok egyidejű, változtatás nélküli kábeles elosztása esetén fennálló kötelező közös jogkezelés. Az ilyen esetben fizetendő jogdíj megállapításának szempontjai és a díjmegállapításnál követendő eljárás. A közös jogkezelő szervezetek szerepe a díjmegállapításban kizárólagos jog, illetve törvényi engedély esetén

85

Az átdolgozás joga

29. § A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.684/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.521/2007/3Győri Ítélőtábla Pf.I.20.055/2011/7Fővárosi Törvényszék P.26.674/2008/64Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 3.P.21.040/2007/75Pest Megyei Bíróság 22.P.23.618/2005/24BDT2006. 1300. A szerzői műnek a szerző hozzájárulása nélküli megváltoztatása jogellenes. Ezzel szemben a szerzői mű átdolgozásáról akkor lehet beszélni, amikor a tevékenység következtében más eredeti, egyéni alkotás keletkezik.BDT2004. 977. Valamely termék angol nyelvű használati utasításának magyar nyelvű szövegfordítása nélkülözi az egyéni, eredeti jelleget, ezért a magyar nyelvű - egyébként kötelező - használati és kezelési útmutató szerzői műnek nem minősül és szerzői jogvédelemben nem részesül.Az átdolgozásFigyelemmel arra, hogy a gyakorlatban az átdolgozás fogalmával gyakrabban találkozunk, az alábbiakban az átdolgozásról írottak a feldolgozásokra is értelemszerűen irányadóak. Mind az átdolgozás mind a feldolgozás származékos művet keletkeztető szerzői tevékenység. A származékos mű egyaránt tartozhat ugyanabba a műfajba (pl. egy film újramegfilmesített/remake változata), vagy az eredetihez képest más műfajba (pl. regény filmváltozata).Átdolgozásnak az a származékos mű minősül, amely önmagában is szerzői jogi védelemre érdemes, vagyis egyéni, eredeti jellegű.Az eredeti és a származékos mű közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét. Amennyiben a származékos mű az eredetivel csupán távoli kapcsolatban van, pl. hasonló témát dolgoz fel, nem átdolgozásról, hanem új, eredeti műről van szó. Ennek megállapítása a bírói döntések feladata. Ez tipikusan olyan szakkérdést vet fel, amelyben legtöbbször a Szerzői Jogi Szakértő Testület nyújt szakvéleményt. Az átdolgozás, feldolgozás és fordítás, szerzői jogi természetét tekintve felhasználás. Ezért a védelmi időn belül, az Szjt. 16. § és 17. § f) pontjának megfelelően az eredeti mű szerzőjének, vagy az átdolgozás jogának jogosultjának (pl. filmelőállító) hozzájárulásához kötött. Az átdolgozásnak mint engedélyezési jognak pl. díjigényre való korlátozására az új technológiák keretében történő felhasználások esetében sem ad lehetőséget a törvény. Ezt pl. az Szjt. 19. §-a meg is erősíti, amikor egyes művek multimédia és elektronikus adattár céljából történő többszörözési jogának díjigényre való korlátozását csak a változatlan formában való felhasználásnál ismeri el, míg az átdolgozásnál megmarad a szerző kizárólagos engedélyezési joga.Az engedélyezés főszabályként díjazás ellenében történik, amelyről csak írásban, kifejezett nyilatkozattal mondhat le a szerző. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi időtől

86

függetlenül érvényesül az a szabály, amely szerint az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét ezeken fel kell tüntetni [Szjt. 12. § (2) bek.].Kapcsolódó joggyakorlatBDT2006. 1300. A szerzői műnek a szerző hozzájárulása nélküli megváltoztatása jogellenes. Ezzel szemben a szerzői mű átdolgozásáról akkor lehet beszélni, amikor a tevékenység következtében más eredeti, egyéni alkotás keletkezik.BDT2004. 977. Valamely termék angol nyelvű használati utasításának magyar nyelvű szövegfordítása nélkülözi az egyéni, eredeti jelleget, ezért a magyar nyelvű - egyébként kötelező - használati és kezelési útmutató szerzői műnek nem minősül és szerzői jogvédelemben nem részesül.SzJSzT 37/01. A művek lehívásos felhasználása esetén alkalmazandó vagyoni jogok. A művek mobiltelefonos csengőhangok formájában való felhasználásának a megítélése az átdolgozási jog szempontjából.SzJSzT 11/01. A zeneművek és az azok előadásait tartalmazó hangfelvételek újrakeverése-remix, az átdolgozás szintjét elérő, illetőleg azt el nem érő változtatásokSzJSzT 05/98. Műszaki leírások fordításainak szerzői jogi védelme

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű

30. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.201/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Bíróság 4.K.31.021/2007/7Fővárosi Bíróság 6.P.24.783/2005/31Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.732/2008/99Nógrád Megyei Bíróság 15. P. 20.791/2009/15

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.

(3) A szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.201/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.477/2011/5Fővárosi Bíróság 4.K.31.021/2007/7

(4) A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti.

(5)80 Ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat (11. §) esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.

(6) A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.

80 Módosította: 2003. évi CII. törvény 89. §.

87

(7) A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a művet.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.477/2011/5Fővárosi Bíróság 6.P.24.783/2005/31Nógrád Megyei Bíróság 15. P. 20.791/2009/15BH2013. 80. Az Építészeti Kamara etikai ügyben folytatott eljárása során szerzői jogi kérdésről nem dönthet. Eljárását csak kivételesen - már folyamatban lévő más ügyre tekintettel - függesztheti fel. Az eljárás során a panaszosnak kell bizonyítania, hogy a panaszolt etikai vétséget követett el [1999. évi LXXVI. törvény 30. § (1) bekezdés, 1996. évi LVIII. törvény 3. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés, 36. § (1) bekezdés, 36/C. § (3) bekezdés, 37. §, 40. §].1. Vagyoni jogok átruházása a munkaviszonyban alkotott műnélAz Szjt. a szerzői vagyoni jogok átruházását illetve átszállását csak meghatározott esetekben teszi lehetővé [Szjt. 9. § (3)-(4), (6) bek.]. Az egyik ilyen eset a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban alkotott műveké, melyekre vonatkozóan a szerző vagyoni jogai meghatározott feltételek teljesülése esetén átszállnak a munkáltatóra. E feltételek a következők:a) A mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége legyen. Emiatt igen fontos pontosan, írásban meghatározni, hogy mely művek elkészítése a szerző munkaköri kötelessége. A 2012. július 1-jétől hatályos új Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Munka tv.) 45. § (1) bekezdése értelmében a munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló munkaköréről. A munkaszerződés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni.b) Ha a szerző és a munkáltató nem állapodnak meg ettől eltérően. Lehetőség van arra, hogy a szerző és a munkáltató úgy állapodjanak meg, hogy a munkaköri kötelességként alkotott művekre vonatkozóan bizonyos jogok a szerzőnél maradnak. Az ilyen megállapodást írásba kell foglalni [Szjt. 30. § (6) bek.].A fenti feltételek együttes teljesülése esetén a mű átadásával a szerzőnek az adott műre vonatkozó vagyoni jogai automatikusan átszállnak a munkáltatóra. A jogátszálláshoz tehát nincs szükség semmilyen egyéb nyilatkozatra. Ettől kezdve az átszállt vagyoni jogokat a szerző nem gyakorolhatja. A szerző a továbbiakban csak olyan módon használhatja fel a művét, amely szabad felhasználásnak minősül. Emellett vannak bizonyos díjazások, melyekre a szerző a jogátszállás után is igényt tarthat [Szjt. 30. § (3)-(4) bek.].A munkaviszony megszűnése a munkáltató által megszerzett jogok gyakorlását nem befolyásolja.Egyetlen műtípus van, amelyre nem vonatkoznak a fenti rendelkezések: az Szjt. 65. § (5) bekezdése alapján a filmalkotásokra nem alkalmazhatók a 30. §-ban előírt szabályok. Ebből következően e művekre minden esetben az Szjt. IX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni, még akkor is, ha a filmalkotás szerzői a filmelőállítóval munkaviszonyban állnak.2. A vagyoni jogok sorsa a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásnálA jogátszállás a jogutódlás időpontjában következik be. A jogutódlás nemcsak a jogok, hanem a kötelességek (pl. szerzői díj megfizetésének kötelezettsége) átszállását is

88

eredményezi. A jogutódlás időpontjától kezdve tehát a szerzővel szemben fennálló kötelezettségekért a jogutód munkáltató köteles helytállni.Bizonyos esetekben azonban a kötelezettségekért a jogelőd munkáltató felelőssége is megállapítható. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. (a továbbiakban: Munka tv.) 39. §-a alapján a jogelőd munkáltató a munkavállalóval szemben, a jogutódlás időpontját megelőzően esedékessé vált munkavállalói követelésért a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen felelős abban az esetben, ha a munkavállaló az igényét a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesíti.A korábban hatályos 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (5) és (6) bekezdése meghatározott feltételek teljesülése esetén - bizonyos járandóságokért a jogelőd munkáltató kezesi felelősségét állapította meg, a kezesi felelősség jogintézményét azonban a Munka tv. mellőzi.3. A munkavállaló-szerző díjigénye a vagyoni, illetve felhasználási jogok harmadik személyre történő átruházásakorAbban az esetben, ha a munkáltató a művet saját maga használja fel, úgy kell tekinteni, hogy az alkotói díjat a munkabér magában foglalja, így a szerzőnek külön alkotói díjat nem kell fizetni.Abban az esetben azonban, ha a munkáltató a felhasználásra más személynek engedélyt ad, vagy másra átruházza a megszerzett jogait, akkor a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. E díjazásról a szerző csak írásban, kifejezett nyilatkozattal mondhat le. [Szjt. 16. § (4) bek., 30. § (6) bek.].A fenti díjazáshoz való jog nem illeti meg a munkaviszonyból eredő kötelesség teljesítéseként elkészített illetve összeállított szoftverek és adatbázisok alkotóit [Szjt. 58. § (4) bek., 61. § (3) bek.].4. A munkavállaló szerzőnél továbbra is fennmaradó díjigényekA szerzőt a felhasználási jogok átruházását követően is megilleti pl. az ún. üres kazetta jogdíj (Szjt. 20. §), az egyidejű vezetékes továbbközvetítés után járó jogdíj (Szjt. 28. §), a filmalkotások és hangfelvételbe foglalt művek bérbeadása után járó jogdíj [Szjt. 23. § (6) bek.]. Az említett díjakat csak ún. közös jogkezelő szervezetek útján lehet érvényesíteni. E díjakról a szerző előre nem mondhat le, csak azt követően, hogy a közös jogkezelő szervezet a díjakat felosztotta és megállapította az egyes szerzőknek járó díj összegét.A munkaviszonyból eredő kötelesség teljesítéseként elkészített illetve összeállított szoftverek és adatbázisok alkotóit e díjak nem illetik meg [Szjt. 58. § (4) bek., 61. § (3) bek.].5. A mű nyilvánosságra hozatala és a visszavonás joga munkaviszonyban alkotott műnélAz Szjt. 10. §-a szerint a szerző határozhat arról, hogy a műve nyilvánosságra hozható-e. A 30. § (5) bekezdése alapján ha a művet a szerző átadta a munkáltató részére, úgy kell tekinteni, hogy ezzel annak nyilvánosságra hozatalához is hozzájárult. A szerzőt megilleti az a jog is, hogy az Szjt. 11. §-ában meghatározott feltételekkel visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához adott hozzájárulását, illetve megtiltsa a már nyilvánosságra hozott műve további felhasználását. Ez azonban nem akadályozza meg a munkáltatót abban, hogy a művet a továbbiakban felhasználja (Szjt. 11. § 2. mondat). A munkáltató ilyen esetben csak arra köteles, hogy a művön a szerző nevét a továbbiakban ne tüntesse fel.A 30. § (1) bekezdése alapján, ha a szerző és a munkáltató nem állapodnak meg ettől eltérően, a munkáltató a mű átdolgozásának jogát is megszerzi. Ebből következően a művet a szerző engedélye nélkül megváltoztathatja. A munkáltatót mindössze két kötelezettség terheli. Egyfelől, amennyiben a szerző nevének mellőzését kéri, a munkáltató köteles a

89

kérésnek eleget tenni. Másfelől a munkáltató köteles tiszteletben tartani a szerzőnek a mű integritására vonatkozó személyhez fűződő jogát. A szerző személyhez fűződő jogai ugyanis nem szállnak át a munkáltatóra [mivel ezt az Szjt. 9. § (2) bekezdése kizárja]. Ennek megfelelően még a munkáltató számára is tilos a mű eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.6. Munkaviszonyban alkotott műnél kötelező írásbeliség valamennyi jognyilatkozatraTekintettel a szerző és a munkáltató közötti erőkülönbségre elsősorban az alkotó érdekét szolgálja az a szabály, hogy a munkaköri kötelesség körében készült művekre vonatkozó minden jognyilatkozatot írásban kell megtenni.Az Szjt. 30. § (1)-(6) bekezdésében foglaltak nem csak a Munka tv. hatálya alá tartozó munkaviszonyra, hanem más, e jogviszonyhoz hasonló, de más törvények hatálya alá tartozó jogviszonyokra is megfelelően alkalmazandóak.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 09/04. Tekintettel arra, hogy a munkaköri kötelességként alkotott művekre vonatkozóan a szerzői jog az általános szabályokhoz képest kivételt állapít meg, ha kétséges, hogy a mű megalkotása a szerző munkaköri kötelessége volt-e, akkor ezt a munkáltató terhére kell értékelni.SzJSzT 09/01. A munkaviszonyból folyó kötelesség objektív; nem attól függ, hogy mi a munkavállaló-szerző szándéka az alkotáskor. A szolgálati alkotás minősítésénél az sem számít, hogy az munkahelyen, munkaidőben történik-e, hiszen az alkotói tevékenységnek jellemzője, hogy nem mindig szorítható munkajogi ritmusba. A konkrét jogviszonyban a legszűkebb munkaköri leírásban, majd a munkaszerződésben, végül - ha az adott munkáltatónál létezik - a kollektív szerződésben meghatározott munkaköri feladatokból kell kiindulni. Ugyanebben az ügyben rögzítette a Testület azt is, hogy a mű átadását a munkáltató nem szerzői jogi, hanem munkajogi alapon követelheti.

A védelmi idő

31. § (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.

Fővárosi Törvényszék ...P.../2011/13(2)81 A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, közös művek

esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani.A módosítás a 2011/77/EU irányelv átültetésével összefüggésben végzi el az Szjt.

technikai jellegű kiigazítását. Az irányelv [1. cikk 1. pont] oly módon egységesíti a - magyar szabályozásban közös műveknek minősülő - több szerzős szöveges zeneművek védelmi idejének számítását az Európai Unióban, hogy a számítás kezdő időpontjaként az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napját határozza meg.

Az Szjt. az irányelvben foglalt rendelkezésnek változtatások nélkül is megfelel, indokolt azonban egyértelműsíteni, hogy az Szjt. 5. § (2) bekezdése alá tartozó esetekben is - ahol az Szjt. nem használja a szerzőtársak meghatározást - az Szjt. 31. § (2) bekezdése szerint kell számítani a védelmi időt, azaz az Szjt. 5. § (1) és (2) bekezdése alá eső esetekben egyaránt az utoljára elhunyt szerző halálát követő hetven évig tart a védelmi idő. A törvény ennek

81 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 36. § (1). Hatályos: 2013. XI. 1-től.

90

érdekében az Szjt. védelmiidő-számítással kapcsolatos 31. § (2) bekezdésében a „szerzőtársak” kifejezést a „közös művek” kifejezéssel váltja fel.

(3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani.

(4) Több részben nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani.

(5) Az együttesen létrehozott mű védelmi ideje a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év.

(6)82 A filmalkotás védelmi idejét a következő személyek közül utoljára elhunyt személy halálát követő év első napjától kell számítani, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként fel vannak-e tüntetve: a film rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője.

Az Szjt. 31. § (6) bekezdésének módosítása a filmszerzők körét pontosítja a védelmi idő számításának szempontjából a 2006/116/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A szabályozással a gyakorlatban könnyebbé válik az egyes filmalkotások védelmi idejének megállapítása azáltal, hogy az Szjt. pontosan meghatározza azon személyek körét, akiket a védelmiidő-számítás szempontjából figyelembe kell venni. Az új szabály alkalmazásához átmeneti rendelkezés beillesztésére nincs szükség, mert a módosítás hatálybalépését (2013. november 1.) követően az új szabályokat - az Szjt.-nek a törvény által módosított 109. §-ában foglalt kivétellel - valamennyi filmalkotásra alkalmazni kell (ideértve azokat is, amelyek 2013. november 1. előtt jöttek létre). Ez adott esetben egyes filmalkotásoknál a védelmi idő lerövidülését is eredményezheti.

(7) Ha a védelmi időt nem a szerző, illetve az utoljára elhunyt szerző vagy szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani, és a művet a létrehozását követő év első napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mű a továbbiakban nem részesülhet szerzői jogi védelemben.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/31. A védelmi idő számításaA szerzői jogok védelmi idejét az Szjt. a szerzői és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/116/EK irányelvével (a továbbiakban: Védelmi Idő irányelv) és az azt módosító az Európai Parlament és a Tanács 2011. szeptember 27-i 2011/77/EU irányelvével összhangban szabályozza. Az irányelv a vagyoni jogok védelmi idejére vonatkozik, a személyhez fűződő jogok védelmi idejét a tagállamok határozhatják meg.Az Szjt. szerint a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogainak védelmi ideje azonos. Egyetlen személyhez fűződő jog van, amely a védelmi idő lejárta után is fennmarad: a név feltüntetéséhez való jog [Szjt. 14. § (2) bek.].A szerzői jogok főszabály szerint a szerző életében és a halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A hetven évet a szerző (vagy az utoljára elhunyt szerző) halálát követő év első napjától, azaz január 1-jétől kell számítani. Így ha pl. a szerző 1968-ban hunyt el, a hetven évet 1969. január 1-jétől kell számítani.Az Szjt. a Védelmi Idő irányelvet követve következetesen azt a számítási módot alkalmazza, hogy a védelmi időt mindig az arra okot adó esemény bekövetkeztét követő év első napjától kell számítani.

82 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 36. § (2). Hatályos: 2013. XI. 1-től.

91

Az olyan művek esetében, amelyekkel kapcsolatban a védelmi idő a korábban hatályos rendelkezések szerint lejárt, a védelmi idő számításáról az Szjt. 108., 108/A. és 109. §-ai rendelkeznek.Abban az esetben, ha a szerző ismeretlen, a védelmi idő számításánál a mű (vagy műrészlet) első nyilvánosságra hozatalának időpontját kell alapul venni.A (3) bekezdés második mondata lehetőséget ad arra, hogy a védelmi időt a szerző számára kedvezőbben számítsák. Ha ugyanis a mű nyilvánosságra hozatalát követően a szerző jelentkezik, akkor a hetven év csak az ő halála után kezdődik, tehát a védelmi idő később ér véget.2. Az együttesen létrehozott művek védelmi idejeAz együttesen létrehozott mű esetén a védelmi idő számításának alapja kizárólag a mű első nyilvánosságra hozatala lehet, mivel e művekre nézve a szerzői jog a szerzők jogutódjaként azt a személyt illeti meg, amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta (Szjt. 6. §).3. Filmművek védelmi idejeA filmalkotások tekintetében, mivel e művekre különösen jellemző az, hogy több alkotó hozza őket létre, a jogszabály külön rendelkezést tartalmaz az időszámítás megkönnyítése érdekében, így a védelmi idő számításánál az utolsó filmszerző halálának napját kell figyelembe venni. Az Szjt. 2013. november 1-jétől hatályos módosítása tételesen meghatározza, hogy mely filmszerzők halálának napját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként fel vannak-e tüntetve: a film rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője.Az olyan filmalkotások esetében, amelyekkel kapcsolatban a védelmi idő a korábban hatályos rendelkezések szerint lejárt, a védelmi idő számításáról az Szjt. 108., 108/A. és 109. §-ai rendelkeznek.4. A védelem alól szabaddá váló művekAbban az esetben, ha a mű szerzője/szerzői ismeretlenek, ezért a védelmi időt nem lehet a szerző halálától számítani, és a művet a létrehozását követő év első napjától számított hetven éven belül nem hozzák nyilvánosságra, úgy kell tekinteni, hogy ezzel a szerző jogainak védelmi ideje lejárt. Ezt követően a mű közkinccsé válik, többé nem állhat védelem alatt. E rendelkezés célja, hogy biztosítsa a köz azon érdekét, hogy egy bizonyos méltányos időkorlát elteltével a művészet alkotásaihoz hozzáférhessen.

32. § A szerző vagyoni jogaihoz igazodó terjedelmű jogi védelem illeti meg azt, aki a védelmi idő vagy a 31. § (7) bekezdésében meghatározott időtartam lejártát követően jogszerűen nyilvánosságra hoz valamely korábban még nyilvánosságra nem hozott művet. E védelem időtartama az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított huszonöt év.

A védelmi idő leteltét követően első ízben nyilvánosságra hozott művek védelme, illetőleg annak tartamaA 32. § a Védelmi Idő Irányelv 4. Cikkében foglaltakat alkalmazva a korábban nyilvánosságra nem került műveket 25 évig védelem alá helyezi. E védelem jogosultja az a személy, aki az egyébként már letelt védelmi időt követően első ízben jogszerűen nyilvánosságra hozza a művet. A védelmi idő számításánál az első ily módon történő - jogszerű - nyilvánosságra hozatal időpontját kell figyelembe venni.

IV. Fejezet

A SZABAD FELHASZNÁLÁS ÉS A SZERZŐI JOG MÁS KORLÁTJAI

92

Általános szabályok

33. § (1) A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye nem szükséges. Csak a nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon e törvény rendelkezéseinek megfelelően.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.512/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.467/2008/3

(2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.(4) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az iskolai oktatás célját szolgálja a

felhasználás, ha az az óvodai nevelésben, az általános iskolai, középiskolai, szakmunkásképző iskolai, szakiskolai oktatásban, az alapfokú művészetoktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelően valósul meg.

BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).1. A szabad felhasználás mint a szerzői jog gyakorlásának egyik törvényi korlátjaA felhasználási jog gyakorlása főszabályként, a szerző hozzájárulásához és - a szerző kifejezett lemondó nyilatkozatának hiányában - megfelelő díjazáshoz kötött. Egyes jogok felhasználása azonban meghatározott díj fizetése esetén a szerző hozzájárulása nélkül is jogszerű lehet. Az ilyen felhasználás jogtechnikailag történhet törvényi engedéllyel (licence légale) és kötelező közös jogkezeléssel.A szerzői felhasználási jogok törvényi korlátja leginkább a szabad felhasználás intézményében él tovább. Egyéb korlátok még a jogkimerülés [Szjt. 23. § (5) bek.] és a kizárólagos engedélyezési jog díjigényre való korlátozása. A szerző személyhez fűződő jogai néhány törvényi korlátozástól eltekintve [név feltüntetésének mellőzése pl. Szjt. 36. § (2)-(3) bek.] a szabad felhasználás eseteiben ugyanúgy érvényesülnek mint az engedélyhez kötött felhasználásoknál. A nyilvánosságra még nem hozott mű ennek alapján semmilyen célból nem vehető át. Az Szjt. 11. §-a alapján a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedély visszavonásának gyakorlása azt eredményezi, hogy a művet szabadon sem lehet felhasználni, tekintve, hogy az ilyen felhasználás csak nyilvánosságra hozott művekkel kapcsolatban jogszerű. A szabad felhasználás sem gyakorolható tehát, ha a szerző jogszerűen gyakorolta a visszavonás jogát.A szerzői minőség elismeréséhez, a mű integritásához stb. való személyhez fűződő jogok a szabad felhasználás körében különös jelentőséggel bírnak.2. Rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye szabad felhasználásnál

93

Kiemelendő, hogy ezen általános szabály alapján még a szabad felhasználás speciális esetkörébe tartozó felhasználás is jogszerűtlen lehet. Ez a helyzet pl. ha az egyébként jogszerű magáncélú másolást valaki olyan nagy mennyiségben végzi, hogy az már indokolatlanul károsítja a szerző érdekeit. A rendeltetésszerű joggyakorlás speciálisan a szabad felhasználásra vonatkoztatott rendelkezését a bírói gyakorlat tölti meg konkrét tartalommal. Annak megállapítása ugyanis, hogy mikor válik a szabad felhasználás a mű rendes felhasználására sérelmessé, vagy az mikor károsítja indokolatlanul a szerző jogos érdekeit, a jogalkalmazó mérlegelésétől, és a konkrét esettől függ.3. A szabad felhasználásra vonatkozó szabályok értelmezéseA szabad felhasználásra vonatkozó részletes és a felhasználási jogok szabályozására egyébként nem jellemző kógens szabályozást a szabad felhasználás jellege indokolja. Az ilyen felhasználás ugyanis díjazáshoz és szerzői engedélyhez sincs kötve. Ezért a szerzői jog és a felhasználói (társadalmi) érdek védelmének egyensúlya csak akkor nem bomlik meg, ha a jogszabály a szabad felhasználás terjedelmét szigorú keretek közé szorítja. Az Szjt. IV. fejezete e két érdekkör aktuális mérlegét adják. A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések a szerzők, illetve a szomszédos jogi jogosultak [Szjt. 83. § (2) bek.] engedélyezési jogait és díjigényre való jogosultságát egyaránt kizárják. Ezért indokolt, hogy e szabályokat ne lehessen kiterjesztően értelmezni. A kiterjesztő értelmezés tilalma mellett, garanciális szabályt tartalmaz továbbá az Szjt. 33. § (2) bekezdése is.Az INFOSOC irányelvben a kivételek listája az eredetileg kilenc kivételről több mint huszonötre nőtt, és e terület tényleges jogharmonizációjának illúziója is elszállt. Ezek egy kivételével ugyanis opcionálisak a tagállamok számára, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy a felhasználók követelhetik az ún. európai kivételek átültetését nemzeti jogukba. Ezzel pedig hosszú távon a jogharmonizáció éppen a szerzői jogok gyengülésével járhat európai szinten. A kritikák más része azzal érvel, hogy a szabad felhasználás nem járhat együtt a szerzők díjazásának kizárásával, ezért minden olyan felhasználásnál, ahol az lehetséges, a szerzők megfelelő díjazásra való jogosultságát biztosítani kell. Látható tehát, hogy az EU tagállamainak is nagy kihívást jelent a digitális műfelhasználás korában egy olyan átfogó irányelv kidolgozása, amelynek feladata, hogy lehetőség szerint megtalálja az egyensúlyt a technikai vívmányok kiaknázása, a szerzői és a felhasználói érdekek között. Az INFOSOC irányelv elfogadása után szerzői jogunk is kénytelen volt szembenézni azzal a visszalépési lehetőséggel, ami az európai szintű esetleges szélesebb körű szabad felhasználás válthat ki. Lássuk a kivételeket:Az INFOSOC irányelv 5. cikkének 1. pontja, amely az egyetlen kötelező kivételt jelenti, végül is arra a megoldásra jutott, hogy szabad felhasználásnak tekinti az olyan felhasználásokat, melyek: átmenetiek és időlegesek, kizárólagos céljuk, hogy lehetővé tegyék a művek egyébként megtörténő felhasználását, így elválaszthatatlan részét képezik azon műszaki folyamatnak, amellyel mindez lehetővé válhat, illetőleg semmilyen önálló gazdasági jelentőségük sincs, feltéve, hogy az: harmadik személyek között a hálózati átvitel közvetítését, illetve a jogos felhasználást valósítja meg.[Ezen kivételről a szabad felhasználásnál, az Szjt. 35. § (6) bekezdésénél szólunk bővebben].Az INFOSOC irányelv 5. cikkének 2. pontja a)-e) alpontjai az alternatív, nem kötelező, a szerzői illetve szomszédos jogi jogosult engedélyéhez nem, de három esetben díjfizetéshez kötött (fair compensation) felhasználásokat definiálja. Ezek az alábbiak: a kották kivételével a papíralapú másolatkészítés, a magáncélú másolás, amelynek azonban igazodnia kell az esetleg alkalmazott műszaki intézkedésekhez (pl. kódolás), valamint az

94

egyes szociális, nonprofit intézményekben történő többszörözés (pl. kórház, börtön, szociális otthon). Két esetben a jogosultak engedélye és díjfizetés sem szükséges: a műsorszolgáltatók saját eszközeivel saját sugárzási célra és archiválási rögzített művek rögzítése, valamint a nonprofit keretek között működő nyilvános közkönyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok, archívumok által végzett többszörözés.Az INFOSOC irányelv 6. cikke az ún. hatásos műszaki intézkedések tekintetében viszonylag szabad kezet ad a jogosultaknak. A hatásos műszaki intézkedés alkalmazásának az lehet a következménye, figyelemmel az adott műfajtára, hogy az egyszerre célozza meg azt, hogy csak a jogosult engedélyével lehessen a művet érzékelni és felhasználni vagyis, az nemcsak a szerzői jogi értelemben vett felhasználást, hanem a szerzői jogilag egyébként szabad műérzékelést, műélvezetet is meggátol(hat)ja.Felmerül tehát a kérdés, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a művet érzékelni kívánó személy saját maga részére teszi lehetővé a műszaki intézkedés megkerülését?A technika önmagában nem eléggé intelligens ahhoz, hogy képes legyen megkülönböztetni azt, hogy mely cselekmények irányulnak jogos célokra, és melyek nem. Így meglehetősen valószínűtlen, hogy a megkerülést biztosító eszközök elsődlegesen az egyes engedélyezett kivételek megvalósítására jönnének létre. Ebben az esetben ugyanis a jogi védelem hatékonysága szenvedne csorbát, hiszen az ilyen eszközök gyártója hivatkozhatna arra, hogy termékének jog által engedélyezett céljai vannak: vagyis a megkerülés, még ha legitim is, megkerülésnek minősül, így azok megtétele elméletileg jogszabály által egyébként engedélyezett kivételek tilalmával is járhat. A technika viszont rohamosan fejlődik, és így nem zárhatjuk ki azt, hogy létrejöhet olyan intelligens megoldás, ami csak akkor aktiválódik amikor arra valóban szükség van. Ha ez megszületik, az ún. fair compensation elvére alapított közös jogkezelés (pl. magáncélú másolás) is erősen megkérdőjeleződhet A Közösség ennek a dilemmának a rendezésére, pontosabban a szerzői jogi kivételek és korlátozások betartatására a következő utat választotta: voltaképpen létrehozott egy biztonsági hálót, arra az esetre, ha az INFOSOC irányelvben lefektetett kivételek és korlátozások érvényesítése másképp nem lehetséges. A 6. cikk 4. pontja ugyanis azt mondja ki, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell a jogosultakat önkéntes intézkedések meghozatalára (beleértve a jogosultak és a többi érdekelt fél közötti megbeszélések lefolytatását és lezárását), azt biztosítandó, hogy a műszaki intézkedésekbe már a tervezéskor beépüljenek bizonyos szerzői jogok alóli kivételek, vagy másképpen biztosítsák azok megvalósulását. Továbbá, amennyiben ilyen önkéntes intézkedésekre vagy megállapodásra belátható időn belül nem kerül sor, a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetniük, hogy rászorítsák az egyes jogosultakat arra, hogy az 5. cikk 2-3. pontjaiban részletezett, nemzeti jogokban biztosítandó kivételek kedvezményezettjei részére garantált legyen a kivételek és korlátozások igénybevétele. A tagállamoknak erre a kötelezettségére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kedvezményezettek törvényes hozzáféréssel rendelkeznek a védett művekhez és teljesítményekhez. Másrészről a tagállamoknak is képesnek kell lenniük szinte azonnali és erőteljes fellépésre, ha a műszaki intézkedések ellehetetlenítenék a kivételek és korlátok érvényesítését.Azon kívül, hogy kétségek merülhetnek fel a betarthatósággal kapcsolatban, van még egy dolog, ami korlátot jelent: a 6. cikk 4. pontja nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a művek úgy kerülnek szerződésben meghatározott módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy annak tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ez akkor most azt jelenti, hogy a tagállamok nemcsak, hogy nem kötelezettek, de ha

95

akarnának is, tilos lenne a kivételek betarthatóságának felügyelete on-demand lehívásnál? Valószínű, mint ahogy egyes közösségi tisztviselők állítják, hogy ez a rendelkezés csak olyan szolgáltatásokra vonatkozik, mint pl. a videoküldő szolgálatok. Azaz, ha a jogosult a művet érvényes elektronikus szerződés alapján egyszeri megtekintésre adja át, nem kötelező a műszaki intézkedések módosítása a másolhatóság biztosítására.Az INFOSOC irányelv 5. cikkének 3. pontja a)-o) alpontjai a többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés joga alóli alternatív (tagállamok jogalkotói szándékától függő) kivételeket sorolja fel, amikor engedély és díjfizetési kötelezettség sem hárul a felhasználókra, feltételezve a felhasználások non-profit jellegét. Ezek az alábbiak:- oktatási, tudományos, illusztrációs célú felhasználás, a forrás és a szerző megjelölése kötelező,- fogyatékos személyek javát szolgáló felhasználások,- az írott és az elektronikus sajtó aktuális műsoraiban, tudósításaiban többszörözés és nyilvánossághoz közvetítés, amennyire az indokolt az információ közlés céljából, a szerző nevének megjelölésével,- kritika, ismertetés céljából történő idézés, a forrás és a szerző nevének megjelölésével,- hatósági és bírósági eljárásban, és közbiztonsági okokból, valamint bírósági, parlamenti ülések közvetítésénél,- egyházi és nemzeti ünnepségeken,- építészeti és szoborművek állandó kiállítása köztereken,- idézés,- képzőművészeti kiállítások és aukciók promóciós célú bemutatása,- karikatúra, paródia céljából történő felhasználás,- egy berendezés üzembe helyezése (demo) vagy annak javítása miatt szükséges műfelhasználás,- épület újjáépítése céljából felhasznált művek, vagy azok tervei,- oktatási intézményekben, archívumokban, múzeumokban, nyilvános közkönyvtárakban az intézmények területén elhelyezett számítógépeknél történő egyedi műfelhasználás kutatási, oktatási célból.Egyes más kisebb jelentőségű felhasználásoknál, amelyek már kivételként léteznek a tagállamok szerzői jogaiban, feltéve, hogy azok kizárólag az analóg felhasználást érintik és nem érintik az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elvét, és az egyéb, az INFOSOC irányelvben felsorolt kivételek jogszerű alkalmazását.Minden kivételre vonatkozik az az általános szabály, amely szerint ezek nem sérthetik indokolatlanul a jogosultak joggyakorlását, és jogos érdekeit.4. Az iskolai oktatás céljának fogalmaAz Szjt. 34. § (2), 35. § (5) bekezdése és az Szjt. 38. § (1) bekezdésének b) pontja a művek iskolai oktatás céljára történő szabad felhasználásának eseteit foglalja magában. Figyelemmel arra, hogy jelenleg igen sokszínű az iskolai oktatás palettája, mindenképpen indokolt az iskolai oktatás fogalmának szűkített értelmezése. Annak nincs jelentősége, hogy magán, vagy állami finanszírozású az oktatási intézmény, lényeg, hogy a felsorolásban foglalt általános jellegű képzés keretén belül maradjon a felhasználás. A művek felhasználása szempontjából különös jelentősége van a művészeti oktatásnak, itt a szabad felhasználást csak az alapfokú művészeti oktatásban ismeri el a törvény. A felsorolás keretein kívül eső oktatási célra történő felhasználás tehát nem tekinthető szabad felhasználásnak.

96

Az országban működő felsőoktatási intézmények felsorolását a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 1. sz. melléklete tartalmazza. Ezekben az intézményekben is csak az a felhasználás szabad, amely a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelel. Ami tehát ezen kívüli felhasználás, pl. egy nem a tanterv keretében történő zenemű előadása (pl. esti könnyűzenei előadás) nem tekinthető szabad felhasználásnak.Kapcsolódó joggyakorlatEBH2005. 1201 A tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása nem eredményezheti a tervezőnek az építményhez fűződő szerzői joga megsértését.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.

A szabad felhasználás esetei

34. § (1) A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.

Fővárosi Bíróság...P.../2008/29(2)83 Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen

önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.

(3)84 A (2) bekezdésben említett átvevő mű nem üzletszerű többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerző engedélye, ha az ilyen átvevő művet az irányadó jogszabályoknak megfelelően tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik.

(4)85 A mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.467/2008/3Az Szjt. átvételre vonatkozó szabályai értelmezési problémát okoztak a gyakorlatban,

mivel nem volt egyértelmű, hogy a képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás milyen feltételekkel használható fel szabad felhasználásnak minősülő átvételként. A törvény egységes szabályok alkalmazását írja elő az átvétel tekintetében a 34. § (2) bekezdésében jelenleg felsorolt műtípusok és a 68. § (2) bekezdésében felsorolt műtípusok tekintetében. Ez a szabályozás

83 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 5. § (1). Hatályos: 2009. II. 1-től.84 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 62. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.85 Beiktatta: 2008. évi CXII. törvény 5. § (2). Hatályos: 2009. II. 1-től.

97

megteremti az összhangot az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: INFOSOC-irányelv) 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjával is.

Az Szjt. jelenleg nem ismeri az oktatási célú, oktatási óra keretében a hallgatók aktív bevonásával megvalósuló átdolgozást, mint szabad felhasználást, ami pedig az új típusú oktatási módszerek alapeszköze, és különösen kiemelt szerepe lehet az új médiára vonatkozó ismeretek elsajátításában, de bármely más tantárgy interaktív oktatásában is. A szabad felhasználás ugyanakkor kizárólag az iskolai oktatás célját kívánja segíteni, vagyis az ilyen módon létrejött mű - az egyébként rendelkezésre álló szabad felhasználásokon túl - az oktatási órán kívül nem használható fel az eredeti mű szerzőjének engedélye nélkül. Természetesen a szabad felhasználás nem érinti az eredeti mű alkotója személyhez fűződő jogainak érvényesülését sem.BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.1. Az idézés és az átvétel elhatárolásaA szabad felhasználás egyik leggyakoribb esete az idézés. Ennek fogalmát az Szjt. nem határozza meg. Az idézés egyszerűen fogalmazva a mű kis részletének beemelése egy másik műbe.Idézni bármely műből lehet, kivéve a képző- fotó- és iparművészeti alkotásokat [Szjt. 67. § (5) bek.].Ez a felhasználás az Szjt. alapján akkor jogszerű, ha:- nyilvánosságra hozott műből idézünk;- változtatás nélkül; A változtatás tilalma nemcsak a beemelt részlet tényleges megváltoztatására vonatkozik, hanem arra is, hogy nem helyezhetjük a részletet olyan környezetbe, amellyel annak mondanivalója, üzenete módosul.- feltüntetjük a forrást, a műben megjelölt szerzőt, illetve, az Szjt.-ben meghatározott esetekben az előadóművész, a hangfelvétel-előállító vagy a rádió- televízió-szervezet nevét [Szjt. 75. § (1) bek., 79. §, 85. §]; A forrást és a szerzőt úgy kell feltüntetni, hogy egyértelmű legyen, melyik a saját mű és melyik az idézet.- a mű, amiben idézünk maga is önálló alkotásnak minősül;- az idézés az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben történik; Az indokolt terjedelem szerzői jogi megítélésénél nem a művészi vagy gazdasági szempontokat kell figyelembe venni. Az indokoltság terjedelmét az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében megfogalmazott feltételek határozzák meg. Ezek fényében kell megvizsgálni az idézetnek az eredeti műhöz, illetve az átvevő műhöz viszonyított arányát.Az átvétel fogalmával kapcsolatban a törvény az idézésre utal vissza. (Az idézésre vonatkozóan azonban az Szjt. nem ad pontos meghatározást.) Átvétel egy mű olyan mértékű felhasználása másik műben, amely az idézést meghaladja. Az átvétel két formában valósulhat meg:- egy mű részletének beemelése egy másik műbe- vagy egy kisebb önálló mű teljes beemelése;Átvenni csak irodalmi vagy zeneművekből lehetett az Szjt. 2009. február 1-jén hatályba lépett módosítása előtt. Ezt követően a művek köre kibővült a filmrészlettel. Egységessé vált az iskolai oktatási célból történő átvétel mint szabad felhasználás, amennyiben a fent nevezett művek köre immár a felsorolt korlátok mellett szabad felhasználás. További

98

feltétel, hogy a felhasználás kizárólag iskolai oktatás illetve tudományos kutatás céljából történhet. Az iskolai oktatási célú felhasználás fogalmát az Szjt. 33. § (4) bekezdése határozza meg. A szerzői művek iskolai oktatás céljából is csupán szemléltetés érdekében vehetők át. A cél által indokolt terjedelem meghatározásánál - akárcsak az idézés esetében - nem művészeti vagy gazdasági szempontokat, hanem a szabad felhasználásnak az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében írt általános feltételeit kell figyelembe venni.Az átvétel a fenti feltételek teljesülése esetén is csak akkor engedély- és díjmentes, ha az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Az üzletszerűség fogalmát az Szjt. nem határozza meg. Annak megállapításakor, hogy mi minősül üzletszerű felhasználásnak, támpontot adhat az a szerzői és kapcsolódó jogok bizonyos vonatkozásainak az INFOSOC irányelv 42. preambuluma, mely szerint a felhasználás üzletszerűségét a tevékenység jellege határozza meg. Az érintett intézmény (a felhasználó intézmény) szervezeti formája és a fenntartásának módja ebből a szempontból nem döntő tényező.2. Átvétel tankönyv és segédkönyv eseténAz Szjt. 34. § (3) bekezdése rendezi az átvétel szabályait, ha az átvevő művet tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás szabályait a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet állapítja meg.Arra vonatkozóan, hogy mi minősül üzletszerű tankönyvkiadói, illetve tankönyvforgalmazói tevékenységnek, a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 28. § (1) bekezdésének f) pontja ad eligazítást.3. Átdolgozás iskolai céllalA 34. § (4) bekezdésébe foglalt, 2009. február 1-je óta hatályos módosítás jelentősége elsősorban abban áll, hogy legalizálta a korszerű oktatás keretein belül szinte mindennapossá vált aktív, interaktív oktatás körében történő átdolgozás típusú műfelhasználást. Amíg ez az iskolai oktatás keretein belül valósul meg, addig ez immár szabad felhasználás, természetesen a személyhez fűződő jogok (név feltüntetés, jó hírnév) tiszteletben tartása mellett.Ugyanakkor, ha pl. egy vizsgafilm vagy más átdolgozott meglévő mű az iskolai oktatás keretein kívül kerül felhasználásra, pl. DVD-n terjeszti az alkotó, akkor ez már engedélyhez és díjfizetéshez kötött felhasználássá válik.Kapcsolódó joggyakorlatEBH2003. 947. A szabad felhasználás körébe tartozó átvétel csak akkor jogszerű, ha beazonosítható módon megállapítható, hogy a mű mely része az átvett rész, és annak ki a szerzője. Ha az átvett rész, illetve a szerző nem azonosítható, a felhasználó magatartása jogsértő. Az átvételnek célhoz kötött terjedelműnek kell lennie.SzJSzT 5/06. Idézeteket tartalmazó tanulmány online hozzáférhetővé tétele; nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak által végezhető szabad másolatkészítések feltételeiSzJSzT 22/03. Önmagában nem tekinthető a szerkesztőt megillető szerzői jogok megsértésének, ha a gyűjteményes műben szereplő műveket vagy szerzői jogi védelem alatt nem álló egyéb tartalmat más válogatás is tartalmaz, vagyis párhuzamosan is szerepelhetnek ugyanazon művek, más-más elvek alapján szerkesztett gyűjteményben... (Ilyen esetben) nem a... gyűjteményben szereplő, más könyvekből átvett művek, feladatok száma vagy aránya alapján, hanem az azonos, vagy nagyon hasonló szerkezeti felépítés miatt állapítható meg a szerkesztőt megillető szerzői jog megsértése.

99

35. § (1)86 Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)-d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.810/2010/4(2) Teljes könyv, továbbá a folyóirat vagy a napilap egésze magáncélra is csak kézírással vagy

írógéppel másolható.(3)87 Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha

a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra.(4)88 Nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.]

intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és

a) tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges,b) nyilvános könyvtári ellátás vagy a 38. § (5) bekezdésében meghatározott felhasználás céljára

készül,c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről belső intézményi célra

készül, vagyd) külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi.

Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontját átültető Szjt.-beli szabály, azaz az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése több szempontból is értelmezési nehézségeket vetett fel a gyakorlatban. Ezért a módosítás egyrészt a szöveg átláthatóbbá, másrészt egyértelművé tételét végzi el, tisztázva, hogy milyen speciális célok teljesülése érdekében végezhetnek a kedvezményezett intézmények szabad felhasználásként többszörözést. Ezek közül ki kell emelni, hogy megszűnik a saját példányról való többszörözés megszorítása, továbbá teljesen elválik egymástól az archiválási és a tudományos kutatási célú többszörözés. Fennmarad ugyanakkor a napilap-, folyóirat, illetve újság terminológiai megkülönböztetés az Szjt.-ben annak érdekében, hogy ahol az indokolt és releváns, ott a szabályok kiterjedjenek az online újságokra is.

Az Szjt. 35. § (4) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a nyilvános könyvtári ellátás céljára való többszörözést. A többszörözött példányok a nyilvános könyvtári ellátás keretében a nyilvános haszonkölcsönzés során osztják az eredeti példányok sorsát, vagyis a többszörözött példányokra a nyilvános haszonkölcsönzésre egyébként irányadó szabályok alkalmazandók, mivel ezek a szabályok nem tesznek különbséget az eredeti és a másolt műpéldányok között. Az eredeti példányok könyvtárak közötti átadása - mint szűk értelemben vett könyvtárközi kölcsönzés - a nyilvános haszonkölcsönzés beleértett előcselekménye, így természetesen nem keletkeztet külön nyilvános haszonkölcsönzési

86 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 63. § (1). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.87 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 63. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.88 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 6. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.

100

díjfizetési kötelezettséget, ezt a többszörözött példányok esetében az Szjt. 40. §-a külön is kimondja.

A magáncélú (és az ezzel szoros kapcsolatban álló intézményi célú) többszörözések szabad felhasználási szabályainak módosítására (korlátozására) amiatt van szükség, mert a jelenlegi szabályt a joggyakorlat többféleképpen is értelmezi abból a szempontból, hogy a jogsértő forrásból való többszörözés is a magáncélú többszörözés szabad felhasználásának hatálya alá tartozik-e vagy sem.

A szerzői kizárólagos jogok korlátozásának általános, a nemzetközi egyezményekben és a közösségi jogban is rögzített mércéje szerint akkor vezethet be egy ország korlátozást vagy kivételt, ha az érintett cselekmény a mű felhasználásai körében kivételes esetet képez, nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Az ún. háromlépcsős teszt alapján nem állítható ma már, hogy a jogsértő források igénybevételével zajló, az eredetihez hasonló minőségű műpéldányok előállítását korlátlanul lehetővé tevő (elsősorban) digitális többszörözések kivételesek lennének, illetve ne lennének sérelmesek a művek rendes felhasználásaira, továbbá a szerzők jogos érdekeire, még akkor sem, ha egyébként magáncélt vagy azzal rokon intézményi célt szolgálnak. Ilyen esetben a jogalkotó nemzetközi és közösségi jogi kötelezettsége az, hogy szüntesse meg a mű rendes felhasználására és a szerző jogos érdekére indokolatlanul sérelmes korlátozást vagy kivételt, illetve szorítsa azt olyan mértékre, amellyel visszaállhat a szerző és a szabad felhasználás kedvezményezettje érdekei közötti egyensúly. A szabad felhasználás teljes körű kizárása nem tipikus az Európai Unióban (jelenleg 23 tagállam szerzői jogi rendszere ismeri a többszörözési jog egyes magáncélok érdekében történő korlátozását), és nem segíti a szerzők érdekeinek megfelelő figyelembevételét sem, mivel az engedélykérés ilyen esetekben várhatóan elmaradna, így a jogsértő többszörözések száma még inkább fokozódna.

(5) Könyvként kiadott mű egyes részei, valamint újság- és folyóiratcikkek az iskolai oktatás céljára egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelő, illetve a köz- és felsőoktatási vizsgákhoz szükséges példányszámban többszörözhetők.

(6)89 Szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye

a) az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagyb) a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett

felhasználását.(7)90 Szabad felhasználás a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műről a

rádió- vagy televízió-szervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés. Ha a sugárzás engedélyezésére kötött szerződés másként nem rendelkezik, e rögzítést a rögzítés elkészítésének időpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve törölni kell. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek

89 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 63. § (3). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.90 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 63. § (4). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

101

rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők.

(8)91 Az (1), a (4) és az (5), valamint a (7) bekezdésben szabályozott szabad felhasználási esetek nem érintik a 20-22. §-okban foglaltak alkalmazását.

1. Magáncélú másolásA magáncélú másolás a szabad felhasználás legelterjedtebb formája. Egyes országok a szerzőket és szomszédos jogi jogosultakat a magáncélú másolás miatt elmaradt haszon kompenzálása céljából a szórakoztatóipar hardware (pl. videolejátszó, zenei berendezések stb.) előállítóit kötelezik jogdíjfizetésre. A magyar szabályozás az üres hang és képhordozók után állapít meg jogdíjfizetési kötelezettséget. Az eltérő jogtechnikáknak az előállítók szempontjából számottevő gyakorlati jelentőségük nincsen, mivel ezek a díjak a termékek árába beépülve, végül a fogyasztókra hárulnak.A hang- és képhordozó magáncélú másolására tekintettel az Artisjus évenként, a Hivatalos Értesítőben megjelentetett jogdíjközleménye tartalmazza a jogdíjak mértékét időtartam (MB vagy GB) és megnevezés (pl. DVD, CD-R) szerinti bontásban.A magáncélú másolásra tekintettel fizetendő jogdíjakat az említett hordozók gyártója, import esetén a vám fizetésére kötelezettnek kell befizetnie az Artisjus-hoz. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása ugyanakkor, a díjfizetésre kötelezett személyi kört - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett - egyetemlegesen kiterjeszti a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön először forgalomba hozó személyre is. (A jogdíjak felosztásának módját az Szjt. 20. §-ánál részletezzük).Az Szjt. 35. § (1) az ott megjelölt kivételektől eltekintve bármilyen nyilvánosságra hozott műnél megengedi a magáncélú másolat készítését. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása szerint viszont e szabad felhasználási eset kedvezményezettje 2004. május 1-jétől kizárólag természetes személy lehet, vagyis jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet már nem, illetve csak a 35. § (6) bekezdésében meghatározott szűk körben. Az ilyen tevékenység azonban nem irányulhat még közvetve sem jövedelemszerzésre. A jövedelemszerzés, illetve jövedelemfokozás értelmező rendelkezését az Szjt. 38. § (2) bekezdése adja. Büntetőjogi szankciót (Btk. 385. §) von pl. maga után, ha valaki otthonában engedély nélkül készít forgalomba hozatalra szánt másolati példányokat. Figyelemre méltó, hogy az Szjt. szűkítette a magáncélú másolás szabad felhasználási körét. Immáron a szoftver [Szjt. VI. fejezet], és számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázis (Szjt. VII. fejezet) magáncélú másolása nem tekinthető szabad felhasználásnak. Az Szjt. a magáncélú másolás egy speciális, mégis a technikai fejlődés miatt egyre elterjedtebb változatát is szabályozza. A mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra történő rögzítése (a nemzetközi gyakorlatban bootlegging néven ismert), még ha magáncélra is történik, nem tekinthető szabad felhasználásnak. Példaként említhető e tilalmi körben egy mozifilm vetítésének videokamerával történő rögzítése vagy egy élő koncert rögzítése.Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása továbbá kimondja, hogy kotta reprográfiával magáncélra sem többszörözhető, vagyis a kották többszörözése a szerzők és más jogosultak kizárólagos joga, ami nem korlátozható díjigényre és főszabályként nem engedhető meg a szabad felhasználásuk sem, egyetlen kivétellel: a zenei kultúra

91 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 63. § (4). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

102

(zeneoktatás, zenetudomány művelése) védelme érdekében továbbra is lehetőség lesz tudományos célra lemásolni e műveket. Ennek jogalapját az INFOSOC irányelv 5. cikkének (3) bekezdésének o) pontja teremti meg, amely lehetővé teszi szabad felhasználások megállapítását az olyan gazdasági szempontból jelentéktelen felhasználások esetében, amelyek már szerepelnek a nemzeti jogban, kizárólag analóg felhasználásokra vonatkoznak, továbbá nem akadályozzák az áruknak és szolgáltatásoknak a Közösségen belüli szabad mozgását és nem sértik más kivételek és korlátozások érvényesülését.2. Magáncélú másolás korlátozása papíralapú kiadványnálA papíralapú kiadványoknak - a tömeges, jó minőségű magáncélú másolás miatt - a hagyományos piacról történő kiszorulásának elkerülése végett az Szjt. a nyomtatott sajtó és egyéb művek egészének digitális formában történő magáncélú másolását (pl. scanner, fénymásoló) kiveszi a szabad felhasználás köréből. Továbbra is szabad felhasználásnak minősül egy könyv részeinek fénymásolása vagy egész könyv, napilap vagy folyóirat írógéppel, kézírással történő másolása. Itt utalunk az ún. reprográfiai jogdíjra, amelynek bevezetése komoly vitákat indukált már az Szjt. kodifikációja során is. A reprográfiai jogdíj a papíron vagy más hasonló hordozón történő, egyébként szabad felhasználásnak minősülő magáncélú másolásra tekintettel kivetett jogdíj, amely 2000. szeptember 1-jétől kerül bevezetésre. Részletes szabályait (jogdíjjal érintett berendezések körét, a jogdíj mértékét, a beszedésre jogosult jogkezelőt stb.) külön jogszabály állapítja majd meg, amelynek megalkotásáig még számos vita és egyeztetés várható az érdekeltek között.3. Magáncélú másolás korlátozása digitális másoltatásnálA műről számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra történő magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minősül szabad felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el. Ha tehát pl. egy CD lemezt valaki mással másoltat, hiába történik ez magáncélból, szabad felhasználásnak nem minősül. Ha azonban valaki saját maga rendelkezik egy erre alkalmas másoló berendezéssel, saját maga szabad felhasználás keretében megteheti a CD átírását. Ez az új szabály a művek tömeges másolását főként a digitális technikának köszönhetően kitűnő minőségben lehetővé tevő berendezések elterjedése miatt indokolt. Nem egyszer az ilyen berendezések üzemeltetői üzletszerűen folytatják e tevékenységet, természetesen nem jogszerűen. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása fenntartja ezt a szabályt, csupán szórendi változtatással teszi egyértelművé a más személy általi másolatkészítés tilalmát.4. Másolatkészítés saját, illetve belső intézményi célraE szabály eredetileg kiterjesztette a magáncélú másolást a saját vagy a vállalkozási tevékenységnek nem minősülő, belső, intézményi célból történő másolatkészítésre. Mindez viszont csak akkor minősült szabad felhasználásnak, ha az a célnak megfelelő módon és mértékig történt, jövedelemfokozás célját [Szjt. 38. § (2) bek.] közvetve sem szolgálta, és az Szjt. 35. § (4) bekezdésének a)-c) pontja közül valamelyik teljesült.Az INFOSOC irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja ugyanakkor csak meghatározott intézmények javára teszi lehetővé - minősíti szabad felhasználásnak - a belső intézményi célra történő másolatkészítést. Ezek az intézmények a következők: nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, múzeumok, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása ennek az irányelvi megszorításnak megfelelően módosítja (lényegében szűkíti) az Szjt.-t. Az Szjt. 35. §-a (4) bekezdésének d) pontja főként a nemzeti audiovizuális archívum (NAVA) sajátos igényeit, egyedinek ígérkező rögzítési, másolatkészítési és archiválási módszereit hivatott tükrözni.

103

5. Papíralapú kiadványok többszörözése iskolai célbólAz Szjt. 34. § (2) bekezdése megengedi az irodalmi és zeneművek iskolai oktatás céljából történő átvételét és az átvevő mű többszörözését és terjesztését, ha azokat tankönyvvé vagy segédanyaggá nyilvánították.Ez a rendelkezés még ennél is továbbmegy, amikor megengedi a könyvként kiadott művek egyes részeinek, újság- és folyóiratcikkek többszörözését. Ez csak akkor szabad felhasználás, ha a többszörözés egy-egy iskolai osztály vagy vizsgázó csoport létszámának megfelelő példányszámban történik. Nem vonatkozik azonban ez az engedmény a nem könyv formájában (pl. számítástechnikai adattár) kiadott művek többszörözésére.6. A mű időleges többszörözéseE rendelkezés különös jelentőséggel bír az információs társadalomban, az internetes felhasználásoknál.Kimondja az Szjt., hogy az időleges többszörözés csak akkor szabad felhasználás, ha az a szerző által engedélyezett műfelhasználás megvalósulásához szükséges műszaki folyamat része. Különös jelentősége van e kivételt engedő szabálynak a caching és browsing néven ismert folyamatoknál. Ezekben az esetekben az időleges műtárolás (többszörözés) keretében az internetes felhasználás gyorsabbá, hatékonyabbá válik.A caching névre hallgató technikai eljárás figyelmet érdemel. Ennek három alfaja jelentős szerzői jogi szempontból. Az ún. system caching valójában az egyetlen olyan technika, amely megfelel a szerzői jogi szabad felhasználás azon konjunktív feltételének, mely az INFOSOC irányelv szóhasználatával élve incidental and transient (járulékos és közbenső). Ezt az Szjt. 35. § (6) bekezdése az időleges szóban foglalta össze, talán kissé megfoghatatlanná téve ezáltal ezeket a technikailag igen precíz fogalmakat. A proxy, illetve mirror caching valójában már meghaladja a szorosan értelmezett adatátvitelhez szükséges többszörözést, és főleg az a célja, hogy a művek internetes hozzáférése gyorsabb, tömegesebb legyen. Ez tehát jogosan veti fel azt a kérdést, hogy vajon nem jár-e a szerzői jogosultak sérelmével, hogy az ennek következtében az internet szolgáltatóknál realizált bevételből a szerzői jogosultak nem részesedhetnek. Feltételezve, hogy a caching különleges esetnek tekintendő, a fő kérdés, hogy az normál felhasználás-e vagy sem, tehát elvárható-e általában véve, hogy a jogosult díjazásban részesüljön a felhasználásért? Jelenleg nem ez a helyzet: a caching nem valósít meg önálló hasznosítási módot az információtovábbítás során. A harmadik feltétel, az hogy a többszörözés indokolatlanul ne károsítsa a szerző jogos érdekeit, az esetek többségében szintén teljesül, kivéve az ún. time to live jelenségét, ugyanis a HTML nyelvezet lehetővé teszi azt is, hogy egy weboldal szerkesztője egyfajta lejárati időt határozzon meg, minden egyes, az adott honlapon elhelyezett, normális körülmények között a proxy által automatikusan szolgáltatott tartalom számára. Ezzel a weboldal gazdája képes lesz korlátozni, adott esetben megakadályozni a proxy cache működését.Felmerül a kérdés, hogy a felhasználó gépén a streaming technológia segítségével megjelenített audiovizuális információ átmeneti másolatai az engedélyezési jog alóli kivételnek minősülnek-e? Az ebben való döntés már csak azért is fontos, mert a közelmúltban számos új európai média társaság kezdte meg a streaming technikán alapuló internetes audio- vagy video szolgáltatását. Figyelembe kell venni, hogy a végső felhasználó gépén keletkező másolatok csak addig léteznek, amíg az egyes felhasználó a zenét hallgatja, vagy a videót megtekinti, vagyis a szerverhez való egyidejű kapcsolódás nélkül a file nem játszható le.

104

Az Szjt. 35. § (6) bekezdésének EU-csatlakozástól hatályos módosítása teremti meg a teljes összhangot az INFOSOC irányelv rendelkezésével. Eszerint 2004. május 1-jétől kizárólag a mű járulékos vagy közbenső többszörözése minősül szabad felhasználásnak, és ez is csak akkor, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által.7. A mű ideiglenes rögzítéseAz Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása - összhangban INFOSOC irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjával szabad felhasználásként vezeti be azt az esetet, amikor a rádió- vagy televízió-szervezet a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műről a saját eszközeivel készít másolatot (ideiglenes rögzítést). Az a további szabály, amely megköveteli a szóban forgó rögzítéseknek az elkészítés időpontjától számított három hónapon belül történő megsemmisítését, illetve törlését, csupán szerződéspótló (diszpozitív jellegű), vagyis csak eltérő szerződési kikötés hiányában érvényesül. E törvényi rendelkezés is csupán a megengedett leghosszabb időtartamot jelöli meg, tehát a megsemmisítésre és a törlésre sor kerülhet három hónapnál rövidebb időn belül is. E rögzítések közül azonban azok a - külön törvényben meghatározott - rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értéke van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők.8. Az üres-hordozó jogdíj és a reprográfiai jogdíj érvényesülése szabad felhasználás eseténAz Szjt. EU-csatlakozástól hatályos kiegészítése - az INFOSOC irányelvre és a hazai igényekre figyelemmel - egyértelművé teszi, hogy a magáncélú másolással kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják az ún. üres-hordozó jogdíjra és a reprográfiai jogdíjra vonatkozó rendelkezések érvényesülését, vagyis e díjigények - az említett szabad felhasználási estköröktől függetlenül - megilletik a jogosultakat.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 31/07. Új internet-alapú televíziós szolgáltatások (IPTV) szerzői jogi megítélése; Szabad felhasználás a nyilvánossághoz közvetítés szükségszerű, időleges, a műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőséggel nem rendelkező részfázisának számító többszörözés esetén.SzJSzT 28/03. A szerzői jog körében érvényes kivételek (szabad felhasználások) alkalmazása a szomszédos jogokra vonatkozóan. A magáncélú többszörözés mint szabad felhasználás feltételei.SzJSzT 41/00. A többszörözési jog megsértése tankönyvek teljes terjedelemben való fénymásolása útján

36. § (1)92 Nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. Az említett művek gyűjteményes kiadásához a szerző engedélye szükséges.

92 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 64. § (1). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

105

(2)93 Napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők - ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt [26. § (8) bek.] is -, feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.512/2008/5(3)94 Az audiovizuális médiaszolgáltatásban bármely képzőművészeti, fotóművészeti,

építészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás díszletként szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén a szerző nevének feltüntetése sem kötelező.

(4)95 A díszlet és jelmez céljára készült műveknek az audiovizuális médiaszolgáltatásban való felhasználásához a szerző engedélye és nevének feltüntetése szükséges.

(5)96 Eredeti műalkotások kiállítása vagy műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházása esetén a műalkotások szabadon többszörözhetők és terjeszthetők az esemény reklámozása céljából, az esemény népszerűsítése által indokolt mértékben és körben, amennyiben az egyéb jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál. Az eredeti műalkotás és a műkereskedő fogalmának meghatározására a 70. § (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni.

1. A tájékoztatás céljára történő szabad felhasználásA tájékoztatás és a közélet nyilvánosságának biztosítása érdekében nemzetközileg elismert a szabad felhasználásnak ezen módja. Az 1975. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett Berni Egyezmény 2bis cikk (1) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok törvényhozóinak arra, hogy a védelemből kizárják a bírósági tárgyalások során elhangzott valamint a politikai beszédeket. Az előadások, szónoki beszédek és más nyilvánosan elhangzott azonos jellegű művek tekintetében a 2bis cikk (2) bekezdés lehetővé teszi a törvényhozóknak, hogy megengedjék a tájékoztatás céljával összhangban az ilyen beszédek sajtóban való közzétételét, illetve az Egyezményben meghatározott módokon történő nyilvánossághoz közvetítését.Az Szjt. 36. § (1) bekezdése korábban a nyilvánosan tartott beszédek és a nem oktatási, tudományos, ismeretterjesztő, illetve szórakoztatás céljából tartott nyilvános előadások (tárgyalások) felhasználását bármely célra engedélyezte. Beszédek esetén ez nem vonatkozott a gyűjteményes kiadásra, melyhez a szerző engedélyét kellett kérni. Az Szjt. EU-csatlakozást követő módosítása biztosította az összhangot az INFOSOC irányelv 5. cikke (3) bekezdésének f) pontjában foglaltakkal. A módosítás leszűkítette a nyilvánosan tartott beszédeket a politikai beszédek szabad felhasználására, valamint mellőzte az előadások osztályozását a célhoz kötöttség szempontjából, azaz általában véve nem engedélyköteles a nyilvánosan tartott előadás felhasználása, függetlenül attól, hogy az előadást milyen célból tartották. Az előadások és beszédek szabad felhasználásának alapfeltétele, hogy már nyilvánosságra hozott műre vonatkozzon.

93 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 64. § (2). Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.94 Számozását módosította: 2003. évi CII. törvény 64. § (2). Módosítva: 2010. évi CLXXXV. törvény 226. § (5) 2. alapján.95 Számozását módosította: 2003. évi CII. törvény 64. § (2). Módosította: 2010. évi CLXXXV. törvény 226. § (5) 2.96 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 30. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

106

Zártkörű rendezvényeken elhangzott szónoki beszédek, felszólalások csak a szerző engedélyével használhatók fel. A nyilvánosságot ki nem záró előadások és politikai beszédek tartalma viszont - az alábbiakban rögzített feltételek betartása mellett - lényegében korlátok nélkül felhasználható. Itt lehetőség van az átvételnél meg nem engedett átszerkesztésre, részletekben való közlésre stb. Természetesen a személyhez fűződő jogokat nem sértheti az említett szabad felhasználás. A beszéd megjelentetése nem tüntethet fel való tényt hamis színben [Ptk. 2:45. § (2) bek.]. Ilyenkor ugyanis sajtó-helyreigazításnak van helye. Itt utalunk a PK 12. számú állásfoglalásra (A sajtó-helyreigazítás érvényesülési köre és az elbírálásnál irányadó szempontok).A nyilvános előadások és a politikai beszédek szabad felhasználásának további feltétele - az INFOSOC irányelvvel és a BUE-val összhangban- hogy a felhasználás csak tájékoztatás céljára, a cél által indokolt terjedelemben történhet. A forrás és a szerző nevének megjelölése főszabályként kötelező, de új elem, hogy amennyiben ezek megjelölése lehetetlennek bizonyul, a név és a forrás feltüntetésének hiánya nem teszi jogellenessé a felhasználást.Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása óta nem csupán a beszédek, hanem a törvény 36. § (1) bekezdése valamennyi műtípusának gyűjteményes műben való felhasználása engedélyköteles.Az Szjt. EU-csatlakozást követő módosítása iktatta be a 36. § (2) bekezdését, amelynek értelmében napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek - bizonyos feltételekkel - a sajtóban többszörözhetők és a nyilvánossághoz közvetíthetők. Lényeges, hogy a közérdek szempontjából jelentős témák (gazdasági, politikai) tartoznak csak a szabad felhasználás körébe, tehát pl. a tudományos, művészeti kategóriákra ez nem terjed ki. Ez az új rendelkezés (amely a régi szerzői jogi törvényben, az 1969. évi III. törvényben is megtalálható volt) megfelel mind a BUE 10bis cikkében, mind pedig az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak, és egyúttal előmozdíthatja a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapjog (Magyarország Alaptörvénye VI. cikk) érvényesülését.2. Képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások szabad felhasználása a televíziós műsorszolgáltatásbanKomoly problémát okozott a korábbi joggyakorlatban az a tény, hogy az 1969-es Szjt. rendelkezései szerint a televízió képzőművészeti, építészeti vagy iparművészeti alkotást, úgyszintén fényképet alkalomszerűen vagy díszletként szabadon felhasználhatott, és ilyen felhasználás esetében a szerző nevének feltüntetése sem volt kötelező. A jelenlegi rendelkezés az alkalomszerű felhasználás lehetőségét kivette e körből, mely kitétel a korábbiakban igen sokszor ezen joggal való visszaélésre adott lehetőséget, és a képző-, illetve iparművészeti alkotások szerzőinek jogos igényét a televíziós műsorszolgáltatásban gyakorlatilag kiiktatta. Az alkalomszerűség ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az adott képzőművészeti alkotás felhasználása az adásban inkább csak villanásszerű, és minden esetben járulékos, kiegészítő jellegű, esetleg mint kellék szerepel csupán, tehát az adásnak még részben sem célja a képzőművészeti stb. mű bemutatása (pl. külföldi úti beszámoló során az előadó felmutatja a kamerának magyar írók külföldön megjelent könyveit, amelyeknek címlapját grafikusművész alkotta). Ennek ellenére a gyakorlat azt mutatta, hogy a jogszabályhely értelmezése a televíziószerveteknek, mint felhasználóknak kedvezett, és segített az engedélyezés és a díjfizetés kötelezettsége alól felmentést adni. Ez a helyzet az Szjt. hatálybalépésétől nem áll fenn.

107

3. Képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások műpéldányainak reklámozási célú többszörözése és terjesztéseAz Szjt. 2012. január 1-jétől beiktatott 36. § (5) bekezdés jogharmonizációs rendelkezése lehetővé teszi a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások műpéldányainak reklámozási célú többszörözését és terjesztését, amennyiben ez a kiállított vagy a műkereskedelem keretében értékesített műalkotás reklámozását, népszerűsítését szolgálja. E többszörözésnek és terjesztésnek is meg kell felelnie a szabad felhasználás 33. § (2) bekezdésben foglalt előírásainak. Korábban az ilyen célú felhasználásokat a HUNGART jogosította önkéntes közös jogkezelés keretében.

37. §97 Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára - a cél által indokolt terjedelemben - szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást - a szerző nevével együtt - fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.

BH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.].A szerzői művek szabad felhasználásaA szerzői jogi jogosultak érdekét is szolgálja, hogy műveik bemutatásáról (pl. mozipremier, koncert stb.) a lehető legszélesebb körben tudomást szerezzen a közönség, vagyis a potenciális felhasználói kör. Az Szjt. 37. § (1) bekezdése a szerzői művek napi eseményekről történő tájékoztatás céljára történő felhasználását az INFOSOC irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel szabályozza. A törvény a korábbi szabályozáshoz képest kevésbé szűkíti le a szabad felhasználás körét, mert nem köti meg azt, hogy a felhasználás milyen típusú médiumban illetve műsorszámban történhet.A szabad felhasználás lehetősége az írott és az elektronikus sajtót egyaránt megilleti. A felhasználás azonban nem sértheti a szerzők érdekeit. Ez annyit jelent, hogy a műveket egyfelől csak az időszerű, napi eseményekkel kapcsolatos tájékoztatás céljára lehet felhasználni. Az időszerű esemény fogalma az Szjt. korábbi rendelkezéseiből levezethető, eszerint időszerű az adott időponthoz fűződő, meghatározott esemény. További szűkítő feltétel, hogy a tájékoztatásnak napi eseményről kell szólnia. Másfelől a felhasználás csak a tájékoztatási cél által indokolt mértékben történhet. Nem tekinthető szabad felhasználásnak pl. egy zenedarab egészének sugárzása csupán arra tekintettel, hogy az egy koncert műsorán szerepel, amelyről a híradó beszámol. A napi eseménynek természetesen kapcsolódnia kell a felhasznált műhöz, de ezt a kapcsolatot az Szjt. nem pontosítja. Ezért nem kizárt, hogy egy szerző új művét bemutató aktuális esemény közlésénél a szerző más, nagy sikerű, de az aktuális esemény műsorán nem szereplő alkotásából is mutasson be részletet pl. a híradó. A szerző nevének feltüntetését a felhasználó kivételesen mellőzheti, de csak akkor, ha annak feltüntetése lehetetlennek bizonyul.Kapcsolódó joggyakorlatBH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám

97 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 65. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

108

keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása.

38. § (1) Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek előadhatók a következő esetekben:

a) színpadi mű esetében műkedvelő művészeti csoportok előadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe,

b) iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken,c) szociális és időskori gondozás keretében,d)98

e)99 vallási közösségek vallásos szertartásain és vallásos ünnepségein,f) magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.(1a)100 Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, a

művek előadhatók nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken.1. A törvény által előirányzott Szjt.-módosítások többségének célja, hogy az árva művek

egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/28/EU (2012. október 25.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: irányelv) átültesse, azaz az irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethető hazai szabályozást alkosson.

Az irányelv az olyan szerzői jogi védelem alatt álló alkotások (művek és hangfelvételek) felhasználásának szabályait rendezi, amelyek jogosultja - a felkutatására tett gondos kutatás ellenére - ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik (árva művek). Az irányelv elfogadását az európai kulturális örökség digitalizálásának és hozzáférhetővé tételének előmozdítása tette szükségessé figyelemmel arra, hogy a gyűjteményeik digitalizálásával foglalkozó tagállami intézmények számára az árva művek közérdekű feladataik ellátása érdekében való felhasználása - a tagállamok részleges, illetve eltérő szabályozása következében - jelentős akadályokba ütközött. Az irányelv ezért olyan szabályozási keretet teremtett, amely egységesíti és megkönnyíti az egyes közfeladatokat ellátó intézmények gyűjteményeibe tartozó árva művek digitalizálását és hozzáférhetővé tételét, valamint az árva művek jogi helyzetének kölcsönös elismerése által lehetővé teszi azok jogszerű, határon átnyúló felhasználását.

Az Szjt. 2009. február 1-jétől tartalmaz az árva művek felhasználására vonatkozó rendelkezéseket [Szjt. 57/A-57/D. §], amelyek az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére - a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) által lefolytatott - hatósági eljárást vezettek be. Az irányelv a jelenleg hatályos magyar szabályozáshoz képest szűkebb tárgykörű. Az árva műveknek csak egy jól körülhatárolható, szűkebb felhasználói körben, és kizárólag a digitalizáláshoz, online hozzáférhetővé tételhez kapcsolódó felhasználását szabályozza. Az irányelv átültetésével szükségessé vált az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó hatályos magyar szabályozás felülvizsgálata és a bevezetendő új szabályokkal való összhang megteremtése. Ennek eredményeként az Szjt.-ben új, önálló fejezetbe (IV/A. Fejezet) került együttesen az árva művek felhasználására vonatkozó összes rendelkezés: az árva mű felhasználásának hatósági engedélyezésére irányadó szabályok éppúgy, mint az árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználására vonatkozó - az irányelv rendelkezéseivel

98 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CLIX. törvény 27. § a). Hatálytalan: 2013. X. 25-től.99 Megállapította: 2013. évi CXXXIII. törvény 85. §. Hatályos: 2013. VIII. 1-től.100 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 15. §. Hatályos: 2013. X. 25-től.

109

összhangban álló - rendelkezések. Tekintettel arra, hogy a kétféle árvamű-felhasználási rendszer számos közös elemmel rendelkezik, ez utóbbiak a szóban forgó fejezetben egybefoglalva, általános szabályokként jelennek meg.

Az új szabályok bevezetésével az Szjt. 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézményi kör és a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet - a gondos jogosultkutatás elvégzését és a kutatás eredményének a saját és az európai nyilvántartásban való rögzítését követően - hatósági engedély megszerzése nélkül, a törvény erejénél fogva felhasználhatja az állománya részét képező árva műveket, míg a kedvezményezetti körön kívüli felhasználók, illetve az irányelv hatályán kívüli felhasználási módok és műtípusok tekintetében továbbra is hatósági engedéllyel biztosítható a jogszerű felhasználás.

Tekintettel arra, hogy az irányelv által bevezetett felhasználások feltétele a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal részéről egy egységes online nyilvántartás létrehozása, amely az irányelv tagállami átültetésének határidejére (2014. október 29.) várható, az irányelv átültetését szolgáló Szjt. rendelkezések, valamint a törvénynek az árva művek felhasználására vonatkozó további rendelkezései tekintetében a törvény 2014. október 29-ét jelöli meg hatálybalépési időpontként.

A szerzői és szomszédos jogok hazai és nemzetközi jogszabályok által általánosan elismert védőhálója és egyben e jogok korlátozásának zsinórmértéke az ún. háromlépcsős teszt. A teszt értelmében az adott kivételt és korlátozást egyes különleges esetekre kell szorítani, az nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit. A szerzői jogok különleges esetekben történő korlátozásának szempontjából a nemzeti ünnepeken tartott állami és más ünnepségeken történő műfelhasználással összefüggésben megállapítható, hogy a nemzeti ünnepek kiemelkedő jelentőséggel bírnak egy államban, illetve számuk behatárolható (Magyarország Alaptörvényének J) cikke (1) bekezdése alapján ezek: március 15., augusztus 20. és október 23.), ezért indokolt az ezekkel összefüggő felhasználásokat a jogdíjfizetési kötelezettség alól mentesíteni. Ennek megvalósulása érdekében a következőképpen módosul a törvény: a nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken történő szabad felhasználás előfeltételei közül kiveszi az „és a közreműködők sem részesülnek díjazásban” feltételt, így az egyedüli előfeltétel az marad, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzési és jövedelemfokozási célt közvetve se szolgáljon.

(2) Jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja. Jövedelemszerzésnek minősül különösen a belépődíj szedése, akkor is, ha egyéb elnevezés alatt történik. Díjazásnak minősül a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költségeket meghaladó térítés is.

(3)101

(4) Zártkörű a gazdálkodó szervezetek, továbbá a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogi személyek által kizárólag tagjaik, tisztségviselőik, munkavállalóik részére rendezett összejövetel is.

(5)102 A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok

101 Hatályon kívül helyezte: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (2). Hatálytalan: 2012. I. 1-től.102 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 66. §. Módosította: 2008. évi CXII. törvény 29. § (1) b).

110

gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében - külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

BDT2012. 2797. Egyházak vallási szertartásain művek szabadon felhasználhatók, ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és az előadók nem részesülnek díjazásban. A hitélethez szükséges kiadványok, kegytárgyak árusítása nem tekinthető az egyház gazdasági-vállalkozási tevékenységének, ezért a szertartással egyidejűleg árusított kiadványokból származó bevétel szerzői jogi szempontból jövedelemnek nem tekinthető.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).1. Művek szabad előadásaAz 1969-es Szjt. ezen rendelkezését az Szjt. kibővítette a szociális és időskori gondozás keretében, az egyházi ünnepeken, egyházak vallási szertartásain történő előadás szabad felhasználássá minősítésével, feltéve, hogy ezeknél sem áll fenn még közvetve sem a jövedelemfokozás célja. Színpadi művek műkedvelő művészeti csoport előadásán, ha ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe szabadon előadhatók. Megtartja az Szjt. a művek magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen történő szabad előadását.A zártkörűség önmagában nem jelenti azt, hogy a felhasználó mentesülne pl. a zeneművek nyilvános előadása után való jogdíjfizetési kötelezettség alól. Nyilvános előadásnak tekintendő ugyanis minden, a magánhasználatot (családiasság, háziasság körét) meghaladó előadás. Az alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelek vagy tömegmegmozdulások alkalmával történő előadás akkor szabad felhasználás, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:- már nyilvánosságra hozott művek kerülnek előadásra- az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja- a közreműködők nem részesülnek díjazásban.2. Művek magánhasználatra történő előadása, illetve lejátszásaA mű magánhasználatra történő előadása vagy lejátszása az otthoni körben való felhasználásra korlátozott. Ez a felhasználás nem éri el a nyilvános előadás szintjét. A magánhasználat fogalma nem azonos a zártkörűség korábbiakban ismertetett jelentésével. Esetenként a magánhasználat és a zártkörűség közötti különbség elhatárolási problémát vethet fel. Az Szjt. ugyanis konkrétan nem határozza meg, pl. az előadáson résztvevők számának korlátozásával a magánhasználat jelentését. Az elhatárolási probléma az adott esetben bírói mérlegelés tárgya. Előfordulhat ugyanis, hogy egy családi rendezvény szélesebb körű felhasználást eredményez mint egy kisebb zárt körű rendezvény. Az utóbbi esetben a szabad felhasználás megállapítása szigorúbb feltételekhez kötött, itt a törvény ugyanis megköveteli az alkalomszerűséget, és a közreműködők díjazását sem engedi meg. A magánhasználat (otthoni körben) keretében történő előadás vagy lejátszás szabad

111

felhasználásnak minősítéséhez elegendő, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.3. Jövedelemfokozás céljának fogalmaA jövedelemfokozás, és a jövedelemszerzés célját a törvény igen tág körben határozza meg. A felhasználás ilyen célúnak tekintendő, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely stb.) vevőkörét növelje vagy a vendégek szórakozását szolgálja. A jogdíjfizetés alól az sem mentesíti a felhasználót, ha bizonyítani tudja, hogy az ilyen felhasználásból nem fokozta jövedelmét. A törvény a jövedelemszerzést is tágan értelmezi. A belépti díj kategóriájába tartozik pl. annak elnevezésétől függetlenül bármilyen díjbeszedés (pl. a magas ruhatári díj, meghívómegváltás stb.).Az Szjt. 38. § (2) bekezdése a közreműködők díjazásának tekint minden a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költség megtérítését meghaladó költségtérítést.4. A zártkörű rendezvény2012. január 1-jével a 38. § (3) bekezdését a jogalkotó hatályon kívül helyezte, így az iskolai táncmulatság e naptól ismét bekerül az oktatási célú szabad felhasználás körébe.A 38. § (4) bekezdés rendelkezése a gazdálkodó szervezetek vagy annak nem minősülő jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) által kizárólag tagjaik, tisztségviselőik és munkavállalóik részére rendezett összejövetelt is zártkörűnek tekinti. Természetesen a zártkörűség mellett az Szjt. 38. § (1) bekezdésében foglalt további követelményeknek is meg kell felelnie az összejövetelnek, ha a műveket engedély, illetve díjfizetés nélkül kívánja a rendező felhasználni.5. Művek szabad megjelenítése meghatározott intézményekbenAz Szjt. 38. § (5) bekezdésének EU-csatlakozástól hatályos módosítása új szabad felhasználási esetként vezeti be, hogy - a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában - a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ilyen célból üzembe állított számítógépes terminál képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, feltéve, hogy mindez non-profit jelleggel valósul meg. A megjelenítés a nyilvános előadás (Szjt. 24-25. §) egyik formájának, típusának tekinthető, míg a közvetítés értelemszerűen a mű nyilvánossághoz való közvetítésével (26-28. §) rokonítható.Ennek részleteit, pontosabban e szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit a 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet határozza meg. A rendelet kimondja, hogy e szabad felhasználással való visszaélés elkerülése érdekében a kedvezményezett intézmény köteles olyan műszaki intézkedés alkalmazására, amely megakadályozza a gyűjteménye hozzáférhetővé tett elemeinek- módosítását (felülírását);- engedély nélküli többszörözését (bármely hordozón való rögzítését, letöltését, nyomtatását vagy egyéb módon történő sokszorosítását);- az igénybevevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló engedély nélküli közvetítését (ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is).E szabad felhasználás alkalmazásának további feltétele, hogy a kedvezményezett intézmény belső szabályzatában a rendeletben foglaltaknak megfelelően meghatározza az

112

igénybevevők számára a számítógépes terminálokhoz való hozzáférés rendjét. Ez történhet oly módon is, hogy a hozzáférés feltételeként kikötik az igénybevevő nyilatkozatát arról, hogy a számítógépes terminálokat kizárólag a törvényben megfogalmazott tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából veszi igénybe.A dedikált hálózati hozzáférés biztosítása szempontjából fontos lehet az a rendelkezés is, miszerint a kedvezményezett intézmény gyűjteménye e szabad felhasználás alapján történő hozzáférhetővé tétel céljából bármely más, kedvezményezett intézmény gyűjteményével szabadon összekapcsolható. A kedvezményezett intézmény gyűjteménye más, vele összekapcsolt kedvezményezett intézményben felállított terminálon keresztül az igénybevevő számára a nyilvánossághoz közvetíthető. A kedvezményezett intézmények gyűjteményei összekapcsolásának ugyanakkor olyan biztonságos műszaki megoldáson kell alapulnia, amely kizárja, hogy az egyes intézmények gyűjteményeinek igénybevevőin kívül más is hozzáférjen a gyűjteményekhez.A rendelet alkalmazásában azt a műszaki megoldást kell biztonságosnak tekinteni, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott informatikai biztonsági tanúsítvány kiadásához szükséges feltételeknek.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 23/03. Kivételek (szabad felhasználások) a régi és az új Szjt. alapján

39. §103 Az országos szakkönyvtárak a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra.

A haszonkölcsönzési irányelv 6. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok az intézmények egyes típusait mentesítsék a nyilvános haszonkölcsönzés fejében járó díj megfizetésének kötelezettsége alól. Az Európai Közösségek Bíróságának vonatkozó esetjoga értelmében (Bizottság kontra Olaszország C-198/05. számú ügy, Bizottság kontra Portugália C-53/05. számú ügy, Bizottság kontra Spanyolország C-36-05. számú ügy, Bizottság kontra Luxemburg C-180/05. számú ügy, Bizottság kontra Írország C-175/05. számú ügy) a kivétel nem vonatkozhat valamennyi nyilvános haszonkölcsönzést végző intézményre vagy ezek többségére, mert ez a szerzők nyilvános haszonkölcsönzési jogának kiüresítésével jár, ami pedig az irányelv elégtelen, így a közösségi jogot sértő átültetését jelenti. Ezért a törvény a hatályos szabályozáshoz képest jóval szűkebb körben mentesíti a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakat a díjfizetési kötelezettség alól: csak azokra terjed ki a kivétel, amelyek szerepelnek a kulturális törvényben meghatározott országos szakkönyvtárak között. Ezek köre erősen korlátozott, és e könyvtárak olyan kiemelkedő kulturális, tudományos jelentőségű gyűjtemények, amelyek esetében különösen indokolt a hozzáférés szabad felhasználással való segítése. A kivétel azonban nem vonatkozik a szoftverekre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra, így ezek esetében a nyilvános haszonkölcsönbe adás továbbra is minden esetben a jogosultak kizárólagos engedélyezési joga alá tartozik.Szabad haszonkölcsön a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakban és a kivételekAz Szjt. eltérően szabályozza a szabad haszonkölcsön eseteit. Az 1969. évi III. tv. alapvetően megengedte a szabad haszonkölcsönt és csak a szoftvert vette ki e körből, illetve a filmalkotások és hangfelvételek haszonkölcsönét kizárólag a közkönyvtárakban tekintette szabadnak. Az Szjt. 39. §-a ezzel szemben a haszonkölcsönt alapvetően nem tekinti szabad felhasználásnak, ez alól kivételt csupán a kiemelt jelentőségű, a kulturális törvényben

103 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 7. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.

113

felsorolt nyilvános szolgáltatásokat nyújtó szakkönyvtárak kölcsönzése képez. Ezek tekintetében eltekint a 2009. február 1. óta hatályos módosítással beépített szabály az egyébként az Szjt. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt főszabálytól, amely közös jogkezelés körében díjigényre való jogosultságtól, ám kizárólag a felsorolt szakkönyvtárak vonatkozásában. A szoftvereket és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárat viszont még a kiemelt szakkönyvtárak sem adhatják azonban szabadon haszonkölcsönbe. Utóbbiakra nem a közös jogkezelés, hanem az egyedi engedélyezés vonatkozik.A haszonkölcsön tehát ezen kivételtől eltekintve a szerzők, illetve szomszédos jogi jogosultak engedélyéhez vagy díjfizetéshez kötött - tegyük hozzá, a gyakorlatban kevéssé elterjedt - felhasználás. Korábban a szabad haszonkölcsönbe adás csak a nyilvános könyvtárakra vonatkozott. Az Szjt. EU-csatlakozástól hatályos módosítása bővítette a szabad felhasználással érintett könyvtárak körét, azzal a látszólag jelentéktelen fogalmazásbeli változtatással, amely szerint immár a nyilvános szolgáltatást nyújtó könyvtárakra vonatkoztatja a szabad haszonkölcsönzést. Amíg a nyilvános könyvtárakról a kultúráért felelős minisztérium jegyzéket vezet, amelybe csak bizonyos kritériumok alapján lehet bekerülni, addig a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak köre ennél bővebb. Szerzői jogi értelemben szükségtelen a kulturális igazgatási szempontok szerinti megkülönböztetés.

40. §104 A szabad felhasználás keretében többszörözött példányok - a könyvtárközi kölcsönzés és a 36. § (5) bekezdésében foglalt eset kivételével - nem terjeszthetők a szerző engedélye nélkül.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK (2001. május 22.) irányelve 5. cikke (3) bekezdése j) pontjának értelmében a tagállamok az irányelv 2. és 3. cikkében szabályozott jogok vonatkozásában kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetben: „művészi alkotások nyilvános kiállításának vagy árusításának reklámozása céljából történő felhasználás, az esemény népszerűsítése által indokolt terjedelemben, az egyéb kereskedelmi célú felhasználás kizárásával”. Az irányelvi felhatalmazáshoz igazodva a módosítás a műalkotások kiállítás vagy kereskedelmi forgalomban való értékesítés céljából történő, a népszerűsítés által indokolt mértékű többszörözését, terjesztését - meghatározott feltételek mellett - szabad felhasználássá minősíti. Ehhez kapcsolódóan az Szjt. 40. §-a a szabad felhasználás keretében többszörözött műalkotások terjesztését a szerző kizárólagos engedélyezési joga alóli kivételként határozza meg.Szabad többszörözés és e példányok engedélyköteles terjesztéseA szabad felhasználás alapvetően a többszörözési jog és a nyilvános előadási jog, helyenként a sugárzási jog korlátjaként jelenik meg. A terjesztési jog a mű forgalomba hozatalát, közönség számára történő hozzáférhetővé tételét jelenti. Elkülönült részjogosultsága a szerző felhasználási jogainak, a szabad felhasználás kiszélesítése nem indokolt a terjesztési jogra. A szabad felhasználás lényege ugyanis éppen abban rejlik, hogy általában a többszörözési jog korlátozásával, egyes művek kizárólag meghatározott célközönség számára legyenek szabadon hozzáférhetőek (Szjt. 41. §). Ez pedig a terjesztési jog kis mértékű korlátozását jelenti ugyan, de alapvetően nem korlátozhatja a szerző, illetve más jogosultak ezen jogosultságát.

104 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 31. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

114

Az Szjt. 40. §-a két kivételt enged a terjesztési jog engedélyhez kötöttsége alól. Az egyik a könyvtárközi kölcsönzés, a másik a műalkotások műpéldányainak reklámozási célú terjesztése az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos 36. § (5) bekezdésének megfelelően.

41. § (1)105 A mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket.

(2)106 Bírósági, továbbá közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható.

(3)107 Az Országgyűlés törvényhozási feladata, valamint az ezzel összefüggő országgyűlési képviseleti feladatkörhöz tartozó tevékenységek ellátása céljából a mű e célnak megfelelő módon és mértékben szabadon felhasználható, ha a felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv 5. cikk (3) bekezdésének e) pontja tartalmaz olyan rendelkezést, mely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bevezessenek szabad felhasználási esetet a „közbiztonság érdekében történő, illetve közigazgatási, parlamenti vagy bírósági eljárások megfelelő lefolytatását, valamint ezekről készült tudósítások célját szolgáló felhasználás” esetén. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az itt biztosított lehetőség csupán a parlamenti eljárásokra utal, nem pedig az azokkal összefüggő, tágan megállapított szakmai munkára és a képviselők valamennyi feladatkörére.

Indokolt tehát a szabad felhasználási eset további garanciális célokhoz kötése is, mert felmerülhet, hogy a rendelkezés a Magyarországot kötelező szerzői jogi tárgyú nemzetközi szerződésekben és a szintén a hivatkozott irányelvbe iktatott három lépcsős tesztbe ütközne. A teszt szerint ugyanis a szabad felhasználási eset bevezetése csak annyiban megengedett, amennyiben az különleges esetekre és a művek felhasználásának szükséges mértékére terjed csupán ki és az nem sérelmes a mű rendes felhasználására, valamint indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. A felhasználás céljának tág meghatározása pedig a tesztbe való ütközést eredményezheti.

A módosítás azt célozza továbbá, hogy az Országgyűlésnek, valamint a rendelkezés második mondatában megjelölt személyeknek az Szjt. rendszerében idegen módon történő felsorolása helyett a rendelkezés inkábba szabad felhasználási eset céljából induljon ki.A szabad felhasználás egyéb eseteiAz Szjt. 1999. szeptember 1-jétől két új szabad felhasználási esetkört vezetett be. A fogyatékos személyek javára engedett szabad felhasználás 1999-ben csak a művek többszörözésére és terjesztésére vonatkozott. Ezt a szabályt 2003-ban az INFOSOC irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel módosították. A változás egyrészt megszüntette e szabad felhasználásnak a többszörözésre és a terjesztésre történő leszűkítését, vagyis valamennyi felhasználás szabadon történhet (nyilvános előadás, sugárzás stb.), másrészt egyértelművé tette, hogy a szabad felhasználás kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését

105 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 68. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.106 Módosította: 2009. évi LVI. törvény 207. §.107 Beiktatta: 2014. évi XIV. törvény 83. §. Hatályos: 2014. III. 4-től.

115

szolgálhatja. Egyszerre szűkített és lazított tehát a módosítás a fogyatékosokat megillető szabad felhasználás korábbi szabályán.Az Szjt. 41. § (1) bekezdéshez hasonló korlátozást már egyáltalán nem tartalmaz az Szjt. 41. § (2) bekezdése, amely a bírósági, államigazgatási vagy más hatósági (pl. rendőrségi vagy egy szakhatóság előtt folyó) eljárásban a felhasználást bármilyen formában megengedi. Itt a szabad felhasználás egyetlen feltétele, hogy az a célnak megfelelő módon történjen és a bizonyítás célját szolgálja. Sokszor éppen szerzői jogi perekben szükséges a művek levetítése, előadása stb., hogy pl. megállapítható legyen pl. a szerző személyhez fűződő jogainak megsértése (pl. mű eltorzítása).Az Szjt. 2014. március 4-étől beiktatott 41. § (3) bekezdésének eredője az INFOSOC irányelv 5. cikk (3) bekezdésének c) pontja, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bevezessenek szabad felhasználási esetet a közbiztonság érdekében történő, illetve közigazgatási, parlamenti vagy bírósági eljárások megfelelő lefolytatását, valamint ezekről készült tudósítások célját szolgáló felhasználás esetén. Ennek megfelelően az új rendelkezés a szűken vett parlamenti eljárásokban, az e tevékenységek folytatásában közvetlenül résztvevő személyek számára biztosítja a művek használatát, a szabad felhasználás általános, garanciális feltételeinek (33. §) betartása mellett.

IV/A. Fejezet108

ÁRVA MŰ FELHASZNÁLÁSA109

Általános szabályok110

41/A. §111 (1) Egy mű vagy szomszédos jogi teljesítmény (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: teljesítmény) akkor tekinthető árva műnek, ha jogosultja ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, jóhiszeműen elvégzett jogosultkutatás nem vezetett eredményre.

(2) A jogosultkutatás során legalább az árva mű felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokról szóló kormányrendeletben - az érintett mű vagy teljesítmény típusa szerint - meghatározott információforrásokat igénybe kell venni.

(3) A jogosultkutatást abban az országban kell elvégezni, amelyben a művet vagy teljesítményt először kiadták vagy - kiadás hiányában - először sugározták.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, a filmalkotással vagy más audiovizuális művel kapcsolatos jogosultkutatást az előállító székhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti országban kell elvégezni.

(5) A 41/F. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a jogosultkutatást Magyarország területén kell elvégezni.

(6) Ha a jogosultkutatás során felmerül, hogy más országban is található lényeges információ a jogosultról, a kutatást az ebben az országban rendelkezésre álló ilyen információforrást is igénybe véve kell elvégezni.

108 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.109 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.110 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.111 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

116

(7) Ha egy műnek vagy teljesítménynek több jogosultja van, akik között van ismert és ismert helyen tartózkodó jogosult, a felhasználáshoz e jogosult engedélye is szükséges.

(8) Az árva műnek tekintett mű vagy teljesítmény jogosultja - a saját jogai tekintetében - bármikor megszüntetheti a mű vagy teljesítmény árva mű jogállását és a további felhasználást illetően gyakorolhatja jogait.

(9) Az e fejezetben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a felhasználás jogosítása közös jogkezelésbe tartozik.

Magyarországon az Szjt. 2009. február 1-jével hatályba lépett módosítása vezette be az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása (árva mű) felhasználásának hatósági engedélyezését (az Szjt. - a törvény által áthelyezett- 57/A-57/D. §-a]. Az Szjt.-módosítás előzménye a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i 2006/585/EK bizottsági ajánlás volt, amelynek 6. a) és c) alpontja a tagállamok számára javasolta, hogy hozzanak létre mechanizmusokat az árva művek felhasználásának megkönnyítésére, illetve támogassák a köztudottan árva művek és a közkincsbe tartozó művek listáinak elérhetőségét. A magyar jogalkotó által elfogadott alacsonyabb jogforrási szintű részletszabályok [az árva mű egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 100/2009. (V. 8.) Korm. rendelet] 2009. június 16-án léptek hatályba, ezen időponttól kezdődően érkeztek kérelmek az SZTNH-hoz.

Az irányelv hazai átültetése kapcsán meg kellett vizsgálni a létező magyar hatósági engedélyezési modell Szjt.-beli helyét, valamint viszonyát az irányelv szerinti - a jogosult többszörözési, valamint nyilvánossághoz közvetítési jogát érintő - korlátozáshoz. Az Szjt. új, IV/A. fejezete az árva művek felhasználására vonatkozó két jogintézményt egy helyen tartalmazza. A törvény által beiktatott új fejezet „A szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátai”, valamint „A felhasználási szerződések” címet viselő IV. és V. fejezet között helyezkedik el, figyelemmel arra, hogy a benne található rendelkezések egy része szerzői jogi korlátozás, másik része pedig sajátos felhasználási engedélyként értelmezhető.

A kétféle felhasználási rendszer számos közös tulajdonságot mutat. Erre és az áttekinthetőségre figyelemmel a szabályok egy fejezetben történő egybefoglalása vált indokolttá. Az árva művek valamennyi lehetséges felhasználási esetére irányadó rendelkezéseket az „Általános szabályok” alcím tartalmazza, míg a fejezet további két alcíme a már ismert hatósági engedélyezés, és az irányelv rendelkezéseinek megfelelő felhasználások szabályait külön-külön állapítja meg.

Az Szjt.-nek e törvénnyel megállapított 41/A. § (1) bekezdése határozza meg az árva mű fogalmát. Ahhoz, hogy egy mű vagy teljesítmény árva műnek minősüljön a törvény a korábbi hatósági engedélyezés szabályaiból már ismert körülmény (a jogosult ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik) mellett az általában elvárható gondossággal és jóhiszeműen elvégzett jogosultkutatást írja elő. A jogosultkutatásnak az Szjt. 41/A. § (2) bekezdése szerint a jogosult személyének vagy hollétének megállapítása érdekében a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott információforrások igénybevételével kell történnie. A külön jogszabályban meghatározott információforrások ellenőrzése a felhasználás minimális előfeltétele azzal, hogy adott esetben a felhasználás jogszerű megvalósítása érdekében a felhasználó (kérelmező, kedvezményezett intézmény) részéről egyéb intézkedések megtétele sem mellőzhető. A gondos jogosultkutatás esszenciális elemét jelentő jóhiszeműség egyébként is megköveteli, hogy az előírt kutatási információforrások mellett a felhasználó szükség szerint (pl. a szerző személyére, hollétére vonatkozó köztudomású tény esetén) további intézkedéseket tegyen meg.

117

Az Szjt. új 41/A. § (3) bekezdése alapján a jogosultkutatást főszabály szerint az első kiadás, vagy annak hiányában, az első sugárzás szerinti országban kell elvégezni. A (6) bekezdés értelmében a kutatásnak ki kell terjednie a más országban rendelkezésre álló egyes információforrásokra is, amennyiben a kutatás során arra utaló bizonyíték (körülmény, adat) merül fel, hogy a jogosultra vonatkozó lényeges információ más országokban is rendelkezésre áll.

A műbe vagy hangfelvételbe foglalt művek és szomszédos jogi teljesítmények jogosultjainak gondos kutatását abban a tagállamban kell lefolytatni, ahol az azt tartalmazó műre vagy hangfelvételre vonatkozó jogosultkutatást végzik azzal, hogy ez esetben is szükség szerint alkalmazandó a 41/A. § (6) bekezdés kisegítő szabálya.

Az Szjt. - a törvény által megállapított - 41/A. § (4) bekezdése alapján a főszabálytól eltérően filmalkotás vagy más audiovizuális mű esetében az előállító székhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti országban kell a jogosultkutatást elvégezni. Amennyiben a filmalkotás vagy más audiovizuális mű létrehozatalában több előállító vett részt és székhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük eltérő tagállamban található, a jogosultkutatást értelemszerűen mindegyik tagállamban le kell folytatni.

A felhasználást lehetővé tevő jogosultkutatás Magyarország területén történik, amennyiben a kedvezményezett intézménynél a jogosult egyetértésével 2014. október 29. előtt elhelyezett művet vagy teljesítményt korábban nem hozták ugyan nyilvánosságra, de ezzel együtt alapos okkal feltehető, hogy a felhasználás ellen a jogosult nem tiltakozna [az Szjt. új 41/A. § (5) bekezdése alapján].

Ha legalább egy jogosult személye és tartózkodási helye ismert, a művet vagy teljesítményt nem lehet árva műnek tekinteni, mindazonáltal, ez nem jelent akadályt a felhasználásban, mivel az ismert és egyúttal ismert helyen tartózkodó jogosultak engedélye közvetlenül is megszerezhető. Így amennyiben e jogosultak a felhasználást engedélyezték, a közös és gyűjteményes művek (teljesítmények) felhasználhatók az Szjt. - a törvény által megállapított - 41/A. § (7) bekezdése alapján.

Az Szjt. 41/A. § (8) bekezdése időbeli korlátozás nélkül biztosítja a jogosult részére saját jogai tekintetében, hogy az alkotás árva mű jogállását [Szjt. új 41/A. § (1) bek.] megszüntesse. A jogosult fellépése révén az árva műnek tekintett alkotásra vonatkozóan a szerzői jog további korlátozása nem tartható fenn, a jogosultnak a mű vagy teljesítmény felhasználására vonatkozó kizárólagos engedélyezési joga „feléled”.

Az irányelv nem érinti a közös jogkezelésre, ideértve a kiterjesztett hatályú jogkezelésre vonatkozó tagállami rendelkezéseket. A felhasználás engedélyezésére vonatkozó - korábbi - szabályozás ezzel megegyezően zárta ki az SZTNH eljárását közös jogkezelés esetén, mivel a közös jogkezelés hatálya alá tartozó művek elárvulása a gyakorlatban nem következhet be. Az Szjt. 41/A. § (9) bekezdése az irányelv 1. cikkének (5) bekezdésével egyezően állapítja meg ezt az általános szabályt.

Árva mű felhasználásának engedélyezése112

41/B. §113 (1) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) kérelemre - a felhasználás módjához és mértékéhez igazodó díj megállapítása mellett - engedélyt ad az árva mű felhasználására. A felhasználási engedély legfeljebb öt évre szól, Magyarország területére terjed

112 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.113 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

118

ki, nem kizárólagos, nem átruházható, további felhasználási engedély adására és a mű átdolgozására (29. §) nem jogosít.

(2) Az (1) bekezdésben említett díjat a jogosult személyének vagy tartózkodási helyének ismertté válását követően kell megfizetni, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat a Hivatalnál letétbe kell helyezni. A díj letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele.

(3) Ha a jogosult személye vagy tartózkodási helye a felhasználási engedély hatálya alatt ismertté válik, a Hivatal a jogosult, illetve a felhasználó kérelmére a felhasználási engedélyt a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjával kezdődő hatállyal visszavonja azzal, hogy a felhasználás a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napján meglévő mértékig, az engedély alapján még hátralévő időtartamig, de legfeljebb a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjától egy évig folytatható.

(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezést alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjáig komoly előkészületeket tettek, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek a jogosult személye vagy tartózkodási helye ismertté válásakor meglévő mértékéig lehet megkezdeni és folytatni.

(5) A jogosult a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig követelheti a felhasználótól az őt megillető díj, illetve - a díj letétbe helyezése esetén - a Hivataltól az ott javára letétbe helyezett díj megfizetését. Az öt év lejártát követően a Hivatal átutalja a díjat annak a közös jogkezelő szervezetnek, amely az árva mű egyéb felhasználását jogosítja, ilyen szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak (a továbbiakban: NKA). Ha az árva mű egyéb felhasználásait több közös jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő arányban részesülnek. Az NKA a hozzá átutalt jogdíjat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja.

(6) Ha a jogosult a (3)-(5) bekezdés alapján a díj mértékét vitatja, ennek elbírálása - a szerzői jogi perekre irányadó szabályok szerint - bírósági útra tartozik.

(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelemért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.(8) Az árva művek felhasználásának engedélyezésével kapcsolatos részletes szabályokat és a

(7) bekezdés szerinti díj mértékét kormányrendelet állapítja meg.41/C. §114 (1) A Hivatalnak a 41/B. §-ban szabályozott eljárására a közigazgatási hatósági

eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek az eljárás megindításával kapcsolatos - hivatalból vagy kérelemre történő - értesítésre vonatkoznak;

b) a Hivatal a tényeket a kérelem keretei között, az ügyfél nyilatkozatai és állításai alapján vizsgálja;

c) nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a határozat közzétételére, az ügygondnokra, a költségmentességre és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezései;

d) a Hivatal döntéseivel szemben nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és felügyeleti eljárásnak, valamint az ügyészségről szóló törvény szerinti felhívás kibocsátásnak; a Hivatal határozatát, valamint azokat a végzéseit, amelyekkel szemben a közigazgatási hatósági eljárás

114 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

119

általános szabályairól szóló törvény szerint önálló fellebbezésnek van helye, a bíróság - a 41/D. §-ban foglaltak szerint - nemperes eljárásban vizsgálja felül;

e) nincs helye közmeghallgatásnak;f) az eljárásban rövid szöveges üzenet útján nincs helye kapcsolattartásnak, elektronikus úton

írásban csak a 41/E. §-ban meghatározott esetekben van helye kapcsolattartásnak.(2) A Hivatal által hozott határozat felülvizsgálatát az ügyész is kérheti; az eljárás

megindítására a Fővárosi Főügyészség rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A Hivatal a határozatát a Fővárosi Főügyészséggel is közli.

41/D. §115 (1) A 41/C. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nemperes eljárás megindítására irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Hivatalnál kell benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt - a (2) bekezdésben szabályozott eset kivételével - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.

(2) Ha a kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, a Hivatal e kérdésben írásbeli nyilatkozatot tehet és azt a kérelemmel, valamint az ügy irataival együtt harminc napon belül továbbítja a bírósághoz.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.

(4) Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.

(5) A 41/C. § (1) bekezdés d) pontja szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.

(6) Ha a Hivatal döntésének felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint az Alkotmánybíróság határozata alapján kérik, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje az alkotmánybírósági döntés kézbesítésétől számított harminc napra ismételten megnyílik.

(7) A Hivatal döntésének felülvizsgálatára irányuló eljárás a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.

(8) A polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályaiban meghatározott eseteken kívül az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt, aki

a) a Hivatal döntésének meghozatalában részt vett,b) az a) pontban említett személynek a polgári perrendtartásról szóló törvény általános - a bírák

kizárására vonatkozó - szabályaiban megjelölt hozzátartozója.(9) A (8) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is

alkalmazni kell.(10) A bírósági eljárásban félként a kérelmező vesz részt.(11) Ha a Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást ellene kell

megindítani.(12) Ha a bírósági eljárásban ellenérdekű fél is részt vett, az eljárási költségek előlegezésére,

illetve viselésére a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ellenérdekű fél hiányában a költségeket a kérelmező előlegezi, illetve viseli.

(13) Ha a Hivatal a (2) bekezdés vagy a 92/D. § (3) bekezdése szerinti írásbeli nyilatkozatot tett, az eljáró tanács elnöke e nyilatkozatot írásban közli a féllel, illetve a felekkel.

(14) Ha az ügy az iratok alapján elbírálható, a bíróság tárgyaláson kívül is hozhat határozatot, azonban a felet - kérésére - meg kell hallgatnia.

115 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

120

(15) Ha a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálja el, de az eljárás folyamán szükségét látja a tárgyalás megtartásának, a tárgyalást bármikor kitűzheti.

(16) A bírósági eljárásban nincs helye egyezségnek.(17) A bíróság mind az ügy érdemében, mind egyéb esetekben végzéssel határoz. A bíróság -

az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabálysértés megállapítása esetén a Hivatal döntését hatályon kívül helyezi és szükség esetén a Hivatalt új eljárásra kötelezi.

(18) Ha a kérelem bírósághoz való továbbítását követően a Hivatal a döntését visszavonta, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a Hivatal a döntését módosította, a bírósági eljárás folytatásának csak a még vitás kérdésekben van helye.

41/E. §116 (1) Az árva mű felhasználására vonatkozó engedély megadására és a felhasználási engedély visszavonására irányuló kérelmet - a Hivatal által erre a célra rendszeresített elektronikus űrlap használatával - elektronikus úton is be lehet nyújtani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott, elektronikus úton benyújtott kérelem megérkezéséről a Hivatal - az árva mű felhasználásának részletes szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott módon - elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld a kérelmezőnek.

(3) A Hivatal az (1) bekezdésben meghatározott, elektronikus úton benyújtott kérelem megérkezését követően haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.

(4) Elektronikus beküldés esetén az (1) bekezdésben meghatározott kérelem az elektronikus érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak a kérelmező részére történő elküldésével tekintendő benyújtottnak, kivéve ha a Hivatal a kapott dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg és erről az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.

(5) Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél a (4) bekezdés szerinti értesítés visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja vissza, a Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.

Az árva mű felhasználásának engedélyezésére vonatkozóan adott engedély - szemben a kedvezményezett intézmény által törvényi rendelkezés alapján végzett felhasználással - időben korlátozott, és nem ruházható át. Ugyanakkor a kérelmezhető felhasználási mód nem csupán digitalizálás, online hozzáférhetővé tétel lehet, hanem főszabály szerint - az átdolgozás kivételével - valamennyi felhasználási módra vonatkozóan kérelmet lehet előterjeszteni. Tekintettel arra, hogy a fejezet első alcímében meghatározott gondos jogosultkutatás mindkét (a hatósági engedély által érintett, valamint a kedvezményezett intézmények által történő) felhasználási esetkör vonatkozásában irányadó, az Szjt. eddigi 57/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést az Szjt. új 41/B. § (1) bekezdése ennek megfelelően módosította. Az árva művek felhasználásának engedélyezésére vonatkozó - az Szjt. 57/A-57/D. §-ából a 41/B-41/E. §-ába áthelyezett - törvényi rendelkezések egyebekben érdemben nem változnak.

Árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználása117

116 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.117 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

121

41/F. §118 (1) A 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézmény és a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet (a továbbiakban együtt: kedvezményezett intézmény) a gyűjteménye vagy archívuma részét képező árva művet a közérdekű feladata teljesítése érdekében

a) a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhetővé teheti oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg;

b) digitalizálás, az a) pont szerinti hozzáférhetővé tétel, indexelés, katalogizálás, megőrzés vagy helyreállítás céljából szabadon többszörözheti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat az olyana) irodalmi művekre,b) filmalkotásokra és más audiovizuális művekre,c) hangfelvételekre, valamintd) a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezet által 2002. december 31-ig

előállított és az archívumában található hangfelvételekre, filmalkotásokra és más audiovizuális művekrekell alkalmazni, amelyeket először az Európai Gazdasági Térség területén adtak ki vagy - kiadás hiányában - sugároztak.

(3) A kedvezményezett intézménynél a jogosult egyetértésével 2014. október 29. előtt elhelyezett, a (2) bekezdés szerinti olyan árva művet, amelyet nem adtak ki és nem sugároztak, a kedvezményezett intézmény az (1) bekezdés alapján akkor használhatja fel, ha alapos okkal feltehető, hogy az ellen a jogosult nem tiltakozna.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltakat a (2)-(3) bekezdésben felsorolt művekbe vagy hangfelvételekbe foglalt vagy azok szerves részét képező művekre és teljesítményekre is alkalmazni kell.

Az irányelv átültetése elsősorban az Szjt. új IV/A. fejezete - „Árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználása” - alcímének rendelkezéseivel valósul meg. A szabályozás célja, hogy a kedvezményezett intézményi körnek hatósági engedély nélkül lehetővé tegye a gyűjteményük (archívumuk) részét képező árva művek digitalizálását és a nyilvánosság számára történő online hozzáférhetővé tételét, feltéve hogy e felhasználások közérdekű feladataik ellátását, különösen a gyűjteményeik megőrzését, helyreállítását, vagy éppen művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgálják. Bár a felsorolt intézmények fő tevékenységei döntően a kultúrával kapcsolatosak, a szerzői joghoz nem ennyire nyilvánvaló módon köthető közérdekű feladataik megvalósítása is - az egyéb feltételek teljesítése mellett - lehetőséget nyújt számukra a jogszerű felhasználásokhoz. Az Szjt. új 41/F. § (1) bekezdése - összhangban az irányelv 6. cikk (4) bekezdésével - biztosítja annak lehetőséget, hogy az európai kulturális örökség digitalizálásának ösztönzése érdekében a kedvezményezett intézmények az általuk, vagy érdekükben elvégzett jogosultkutatást követően az árva művek digitalizálásának megvalósítására közreműködő személyeket vegyenek igénybe. Az ilyen megállapodásoknak nem szabad korlátozniuk a kedvezményezett intézményeket az árva művek felhasználásában, és nem ruházhatják fel a közreműködő (adott esetben) kereskedelmi partnert az árva művek felhasználásának ellenőrzésére vagy azok felhasználására irányuló hatáskörrel.

Az új 41/F. § meghatározza, hogy mely intézmények, milyen műtípusok és felhasználási módok tekintetében használhatnak fel hatósági engedély nélkül árva műveket, az alkotások

118 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

122

körét az Európai Gazdasági Térség területén kiadott vagy - kiadás hiányában - sugárzott művekre vagy hangfelvételekre szűkítve.

A felhasználás jogosultjai az Szjt. 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézmények - a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bek.] intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok - továbbá a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek lehetnek.

Az Szjt. 1. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásával összhangban a 41/F. § (2) bekezdésében felsorolt irodalmi mű megjelölés alá tartoznak a könyv, folyóirat, hírlap, magazin vagy egyéb írásmű formájában kiadott művek. A 41/F. § (2) bekezdés d) pontja a művek elárvulásának megakadályozása érdekében egy külön időbeli korlátról rendelkezik a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek által előállított hangfelvételek, filmalkotások és más audiovizuális művek tekintetében. A közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televízió-szervezetek által 2002. december 31-ig előállított filmalkotások, audiovizuális művek és hangfelvételek kapcsán [(2) bekezdés d) pont] fontos megemlíteni, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 203. § 33. pontjában található közszolgálati médiavagyon fogalmába tartozó alkotások köre tágabb, mint a kedvezményezett intézmény által ebből esetlegesen felhasználható árva műveké és teljesítményeké. Az egyes archívumba tartozó művek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban: MTVA) 2011. január 1-jei létrehozatalát megelőzően a közszolgálati Zrt.-k rész-, illetve kizárólagos tulajdonában álltak. E művek felhasználása érdekében lefolytatott gondos és jóhiszemű jogosultkutatáshoz az MTVA - mint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 100. §-a értelmében a közszolgálati médiavagyon tulajdonosi jogait kizárólagosan gyakorló szervezet - megkeresése elengedhetetlen. A hatályos médiaszabályozás szerint a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- és televízió-szervezetek saját archívummal nem rendelkeznek, így Magyarországon jelenleg nincs olyan közszolgálati médiaszolgáltató rádió- és televízió-szervezet, amely kedvezményezettje lehetne az irányelv szerinti felhasználásnak. Az MTVA nem mint közszolgálati médiaszolgáltató rádió- és televízió-szervezet, hanem - az Mttv. rendelkezése alapján - mint országos gyűjtőkörű közgyűjtemény válik az Szjt. 41/F. § (1) bekezdése szerinti felhasználások kedvezményezettjévé.

Árva művek a közszolgálati médiavagyon (Mttv. 203. § 33. pontja) körébe tartozó azon filmalkotások, audiovizuális művek, vagy hangfelvételek lehetnek, amelyek az Mttv. 84. § (1) bekezdésében meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók megbízásából azok kizárólagos felhasználása céljából készültek. Nem tartoznak az irányelv átültetésével bevezetésre kerülő rendelkezések hatálya alá azonban a közszolgálati médiavagyon Archívumában [Mttv. 100. § (3) bek.] található olyan művek és hangfelvételek, amelyeket nem az Mttv. 84. § (1) bekezdésében meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatók megbízásából készültek, hanem amelyek felhasználási jogát az Mttv. hatályba lépése előtt e médiaszolgáltatók, míg az Mttv. hatályba lépését követően az MTVA felhasználási szerződéssel szerezte meg.

Az Szjt. új 41/F. § (3) bekezdése azoknak az árva műveknek a felhasználását szabályozza, amelyeket nem adtak ki és sugárzásukra sem került sor, azonban a jogosult, vagy jogutódjának egyetértésével kerültek be a kedvezményezett intézmény gyűjteményébe, illetve archívumába. Az Szjt. új 41/A. § (5) bekezdése értelmében az ilyen nyilvánosságra nem hozott műveknél vagy teljesítményeknél a jogosultkutatást elsődlegesen Magyarország

123

területén kell lefolytatni. Az Szjt. új 41/F. § (3) bekezdése az ilyen árva művek felhasználásának további feltételeként határozza meg, hogy alapos okkal feltételezhető legyen, hogy a jogosult alkotása digitalizálásához és online hozzáférhetővé tételéhez hozzájárulna.

A 41/F. § (4) bekezdése az irányelv 1. cikk (4) bekezdésével összhangban teszi lehetővé a könyvekben, folyóiratokban, hírlapokban és magazinokban vagy egyéb kiadványokban megjelent vizuális művek (képzőművészeti és a fotóművészeti alkotások, illusztrációk, a tervezőművészeti és az építészeti alkotások képe vagy vázlata), továbbá a hangfelvételekbe, filmalkotásokba vagy más audiovizuális művekbe ágyazott, foglalt vagy azok szerves részét képező művek vagy teljesítmények árva műként való felhasználását is.

Ezekre a művekre vagy teljesítményekre nézve külön-külön el kell végezni az általános szabályok szerinti jogosultkutatást ahhoz, hogy a mű, amelyben megjelentek, digitalizálható, online nyilvánossághoz közvetíthető legyen.

41/G. §119 (1) A kedvezményezett intézmény köteles nyilvántartást vezetni az általa elvégzett jogosultkutatásról és a Hivatalnak elektronikus úton bejelenteni

a) a jogosultkutatás eredményét,b) a felhasználással kapcsolatos adatokat,c) az árva mű jogállásában bekövetkezett változást [41/A. § (8) bekezdés],d) a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő adatokat.(2) A Hivatal az (1) bekezdés szerinti adatokat haladéktalanul továbbítja a Belső Piaci

Harmonizációs Hivatalnak az általa vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartásban történő rögzítés céljából.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott nyilvántartásban történő rögzítés a felhasználás megkezdésének feltétele.

Az Szjt. új 41/G. §-sal történő kiegészítése az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott árva mű fogalom és a 3. cikk (5)-(6) bekezdésében előírt rendelkezések átültetését szolgálja.

A 41/F. §-ban meghatározott felhasználások megkezdésének feltétele, hogy az adott árva mű szerepeljen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartásban. Ennek a kedvezményezett intézmény részéről szükséges előfeltétele, hogy az általános szabályok szerint lefolytatott jogosultkutatásról nyilvántartást vezessen és az előírt adatokat bejelentse az SZTNH-nak, amely azokat haladéktalanul továbbítja a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal részére. A kedvezményezett intézmények legkorábban 2014. október 29-én élhetnek az új szabályozás szerinti felhasználás lehetőségével, tekintettel arra, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartás előreláthatólag ezen időpontra készül el, ekként a nyilvántartásba vétel (rögzítés) hiányában a felhasználás sem kezdhető meg.

Az árva művek hatósági engedélyezése kapcsán korábban is gyakorolt hatáskörére, egyéb, a szerzői jog terén meglévő hatósági feladataira, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatallal évek óta - leginkább a védjegy- és formatervezésiminta-oltalmi területen - fennálló szakmai kapcsolatra, együttműködésre tekintettel okszerű az SZTNH illetékes nemzeti hatóságként történő kijelölése a bejelentések fogadása és továbbítása tekintetében.

119 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

124

Az elvégzett jogosultkutatásra vonatkozó adatok SZTNH-nak történő bejelentése kizárólag elektronikus úton történik. Ennek részletszabályait külön jogszabály határozza meg. A nyilvántartásban történő rögzítés érdekében megküldött adat lehet többek között:

a) a jogosultkutatás eredménye (ideértve az azonosított jogosultakat, az elvégzett intézkedések helyét, idejét stb.),

b) a felhasználással kapcsolatos adatok (felhasználási mód, a felhasználás mértéke stb.),c) az árva mű jogállásában bekövetkezett változás (a jogosult fellépésének ténye,

időpontja stb.),d) a felhasználást folytató kedvezményezett intézménnyel való kapcsolatfelvételt lehetővé

tevő elérhetőségre vonatkozó információk.41/H. §120 (1) Az Európai Gazdasági Térség valamely más tagállamában az árva művek egyes

megengedett felhasználási módjairól szóló, 2012. október 25-i 2012/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban árva műnek tekintett mű vagy hangfelvétel Magyarországon is árva műnek tekintendő. A 41/G. § (2) bekezdésében meghatározott nyilvántartásban szereplő árva művet a kedvezményezett intézmény jogosultkutatás nélkül felhasználhatja a 41/F. § szerint, feltéve hogy az saját gyűjteménye vagy archívuma részét képezi. Ha a 41/G. § (2) bekezdésében meghatározott nyilvántartásban szereplő árva műnek több jogosultja van, a 41/A. § (7) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.

(2) A kedvezményezett intézmény az (1) bekezdés szerinti felhasználás esetén köteles a 41/G. § (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott információkat a Hivatalnak megküldeni.

Az Szjt. új 41/H. § - az árvamű-jogállás tagállamokban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó - rendelkezései az irányelv 4. cikkét ültetik át. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal által vezetett nyilvánosan hozzáférhető egységes online nyilvántartásban már szereplő árva műre vonatkozóan nincs szükség ismételt jogosultkutatásra, feltéve, hogy a felhasználó közfeladatot ellátó intézmény gyűjteményében az árva mű ugyancsak megtalálható.

A felhasználással kapcsolatos - külön jogszabályban részletezett - adatokat, a felhasználó intézmény kapcsolattartási adatait és a felhasználó tudomására jutott arra vonatkozó információt, hogy az árva műként felhasznált mű jogosultjának személye, illetve tartózkodási helye ismertté vált, az árvamű-jogállás kölcsönös elismerése alapján történő felhasználások esetén is el kell juttatni az SZTNH közreműködésével a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal részére. Abban az esetben, ha a kedvezményezett intézmény olyan mű vagy hangfelvétel felhasználását tervezi, amelynek több jogosultja van, attól függetlenül, hogy a mű (vagy hangfelvétel) már szerepel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal említett nyilvántartásában, a kedvezményezett intézménynek a felhasználás érdekében engedélyt kell szereznie az ismert és egyúttal ismert helyen tartózkodó valamennyi jogosulttól.

41/I. §121 (1) Az árva mű jogosultjának a 41/A. § (8) bekezdése szerinti fellépése esetén a kedvezményezett intézmény az érintett árva mű felhasználását a jogosult engedélye alapján folytathatja.

(2) A jogosult a műve vagy teljesítménye 41/F. § szerinti felhasználása fejében megfelelő díjazást követelhet.

Az Szjt. új 41/I. §-a - 2012/28/EU irányelv 5. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően - biztosítja a kedvezményezett intézmény által árva műként felhasznált mű

120 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.121 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

125

(vagy hangfelvétel) korábban ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosultja számára az árva mű jogállás megszüntetése érdekében történő fellépés lehetőségét, valamint a megvalósult felhasználás fejében történő megfelelő díjazásra vonatkozó jogosultságot. Az ismertté vált jogosult engedélye alapján a felhasználás folytatható.

41/J. §122 A kedvezményezett intézmény a 41/F. § szerinti felhasználásokkal összefüggésben elért bevételeit kizárólag az ilyen felhasználások megvalósításával felmerülő költségei fedezésére fordíthatja.

Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével egyezően, az Szjt. új 41/J. §-a értelmében a kedvezményezett intézmények a 41/F. § szerinti egyes felhasználások során bevételre tehetnek szert, amely bevételek lehetséges felhasználása azonban korlátozott, azok kizárólag árva művek digitalizálásával és nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével kapcsolatos költségek fedezésére fordíthatók. Ez a kedvezményezett intézmények gazdálkodását érintő szabály tehát nem zárja ki az egyes megengedett felhasználások tekintetében a jövedelemszerzést, de kötelezően előírja, hogy ezek a bevételek kizárólag az árva művek irányelv szerinti megengedett felhasználásaira fordíthatók.

41/K. §123 Az árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat és a 41/I. § (2) bekezdése szerinti megfelelő díjazás feltételeit kormányrendelet állapítja meg.

Az Szjt. új 41/K. § rendelkezései alapján az árva mű kedvezményezett intézmény által történő felhasználására vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg, amely a 41/I. § (2) bekezdése szerinti megfelelő díjazás feltételein túl tartalmazza a 41/G. §-ban előírt adatszolgáltatási kötelezettségekre és a kedvezményezett intézmény által lefolytatandó jogosultkutatásra vonatkozó részletes előírásokat és eljárási szabályokat.

V. Fejezet

A FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSEK

A felhasználási szerződések általános szabályai

42. § (1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.201/2008/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.349/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.249/2013/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.422/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.549/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.807/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.034/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.546/2006/5Győri Ítélőtábla Pf.I.20.046/2012/5Fővárosi Bíróság 4.K.31.021/2007/7Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.G.40.014/2008/2

122 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.123 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 16. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

126

Pest Megyei Bíróság 11.G.23.788/2009/10(2) A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási

szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja.

Kúria Kfv.V.35.260/2011/11Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.549/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.088/2010/4

(3) Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

Kúria Pfv.IV.22.317/2011/6Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.632/2010/6Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.239/2012/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.888/2009/15Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.032/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.601/2007/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.136/2008/5Győri Ítélőtábla Pf.V.20.167/2011/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.058/2008/39Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 4.P.20.188/2010/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.088/2010/4BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.1. Az engedélyezési jogon alapuló felhasználási szerződésAz Szjt. méltányolandó módon hatályon kívül helyezte az egyes műtípusokra korábban alkalmazott ágazati rendeleteket, és megteremtette a többé-kevésbé műfajtól független, általános és alapvetően diszpozitív szabályozási keretet szerző és felhasználó viszonyára. Ez nem jelenti azt, hogy ne maradtak volna műfaj specifikus szabályok (pl. film, szoftver, kiadói szerződés), ezek azonban a törvényben kaptak helyet.Felhasználási szerződést minden olyan esetben egyedileg kell kötnie a leendő felhasználónak a szerzővel vagy szerzői jogosulttal, amikor a felhasználás nem tartozik a felhasználási jog korlátait képező valamely esetkörbe. Bizonyos esetekben az engedélyre egyáltalán nincs szükség (pl. a védelmi idő lejárta után, szabad felhasználás esetén), míg más esetekben főleg az egyedi engedélyezés nehézségei miatt, a felhasználó egyedi engedély nélkül, csupán meghatározott jogdíj megfizetése ellenében jogosulttá válik a felhasználásra [Szjt. 16. § (5) bek.]. A díjigény érvényesítése ilyenkor általában közös jogkezelés keretében történik (Szjt. 20. §, 27-28. §). Az Szjt. 83. §-a a szomszédos jogi jogosultaknál is a szerzőkre vonatkozó engedély alóli kivételek megfelelő alkalmazását rendeli. Vagyis ahol a

127

szerzői mű felhasználása engedély nélkül jogszerű, ott a szomszédos jogi teljesítmény sem lehet engedélyhez kötött.Annak megítélése, hogy mi minősül felhasználásnak, az Szjt. 17. §-ának példálózó felsorolása ad eligazítást. A felhasználási szerződés főszabályként visszterhes szerződés, sőt, az Szjt. szinte kivétel nélkül a szerző írásban előterjesztett, kifejezetten lemondásra irányuló nyilatkozatához köti a díjazásról való lemondást, és a felhasználásból származó bevétellel arányos díjazáshoz való jogosultságot is kimondja [Szjt. 16. § (4) bek.]. Amennyiben a felhasználó engedély nélkül, vagy díjfizetés nélkül használja fel a művet, vagy szomszédos jogi teljesítményt, az Szjt. XIII. fejezetében foglalt joghátrányok alkalmazhatók vele szemben, és ha ezzel vagyoni hátrányt okoz, a Btk. 385. §-ában megjelölt bűncselekményt is megvalósítja.Ide kapcsolódik, hogy a Ptk. új jogintézményként bevezette a jogbérleti (franchise) szerződést. Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a saját nevében, saját javára eljáró jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles (Ptk. 6:376. §). A Ptk. a szerződés tárgyát a gyakorlatban jellemzően előforduló azon jogok körének kijelölésével határozza meg, melyek zavartalan gyakorlását a jogbérletbe adó - ellátási kötelezettséggel - a szerződés hatálya alatt biztosítani, bérbevevő pedig díjfizetés mellett felhasználni, hasznosítani, használni, az ismeretet megóvni s mindezekért díjat fizetni köteles (Ptk. 6:377-6:378. §) Hasonlóan a forgalmazási szerződéshez, a felek kötelesek a jó hírnév kölcsönös megóvására (Ptk. 6:379. §). A jogbérletbe adót széles körű utasítási és ellenőrzési jog illeti meg, jogosult továbbá a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni (Ptk. 6:380. §). A Ptk. 6:376. § (1) bekezdése tartalmazza a felek új megnevezése mellett a jogviszony pontos tartalmát is. Eszerint a jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles. A (2) bekezdés szerint az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el.2. A felhasználási szerződés létrejötte, tartalmaA felhasználási szerződés a szerző, szerzői vagy szomszédos jogi jogosult és a felhasználó közötti jogviszony foglalata. A felhasználási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő az Szjt. 55. §-a, ha a vagyoni jogok átruházására az Szjt.-ben meghatározott kivételes esetekben sor kerül (pl. adatbázis, szoftver, reklámozás céljára megrendelt mű).A felek az Szjt. vagy más jogszabály kógens szabályainak kivételével az Szjt.-ben foglalt bármely szabálytól eltérhetnek, ha ehhez mindegyik fél hozzájárul. Kiemelendő a más jogszabályok közül a Ptk. mint általános háttérjogszabály, és a munkaviszony vagy más hasonló jogviszonyra vonatkozó jogszabály (pl. Munka tv.), de természetesen többek között a szerzői jogok társadalombiztosítási és adójogi szabályaitól sem lehet eltérni. Szabályozható a szerződésben olyan kérdés is, amelyről az Szjt. nem rendelkezik, de az a felek jogviszonyában releváns. Nincsenek az Szjt.-ben kötelező szerződési kellékek, e

128

tekintetben az Szjt. 3. §-a alapján a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai az irányadóak, azzal a megkötéssel, hogy az Szjt. specifikus szabályai itt is elsőbbséget élveznek. A Ptk. 6:63. § (2) bekezdése tartalmazza az általános kötelező szerződési kellékeket, így ezeknek a felhasználási szerződésben is feltétlenül szerepelniük kell, hogy az létrejöhessen. Alapvető a szerződő feleknek, a szerződés tárgyának (mű, szomszédos jogi teljesítmény), a felhasználás módjának és a felhasználás ellenértékének a meghatározása. Egyéb kérdéseket akkor célszerű szabályozni, ha a felek az Szjt. diszpozitív szabályától el kívánnak térni (pl. a kizárólagosság, a felhasználás engedélyezésének a joga). Annál is inkább indokolt, főként a felhasználó érdekében a lényeges tartalmi kellékeken túlmenően a járulékos kérdéseket is részletesen rendezni, mert az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján az esetleges értelmezési nehézségek esetén a szerző, szerzői vagy szomszédos jogi jogosult számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.3. Szerzői érdekvédelem a felhasználási szerződés értelmezésénélAz Szjt. a kógens szabályoktól általában véve nem enged eltérést, a szerzői érdekeket pedig számos garanciális szabály védi. Az egyik legfontosabb ilyen általános jellegű garanciális szabály a felhasználási szerződés nem egyértelmű részeinek kötelezően a szerző számára kedvezőbb módon történő értelmezése. Ez természetesen csak abban az esetben alkalmazható, ha a szerződés tartalma nem állapítható meg. A gyakorlatban e szabály alkalmazásánál a szerződés egészének az áttekintése szükséges, azzal hogy a szerződés értelmezésére vonatkozóan a Ptk. 6:86. § (2) bekezdése itt is irányadó. Ha így sem állapítható meg a szerződés tartalma, akkor van lehetőség a szerző számára kedvezőbb értelmezésre. Igen fontos tehát, elsősorban a felhasználó szempontjából, hogy a felhasználási szerződés megkötése előtt a felek lehetőleg minden kérdést rendezzenek, és azt - tekintve hogy az írásbeli alak szinte mindig kötelező [kivétel: Szjt. 45. § (2) bek., 60. § (5) bek.] - írásban is rögzítsék.

43. § (1) A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.

(2) A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik.

(3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.088/2010/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Fővárosi Bíróság ...P..../2008/19

(4)124 Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély Magyarország területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik.

(5) Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

124 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.

129

BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.1. A nem kizárólagosság vélelmeAmíg az 1969. évi III. törvényhez kapcsolódó műfajspecifikus rendeletek többsége biztosította a felhasználó kizárólagos jogát (pl. megfilmesítési szerződés, zeneműkiadói szerződés), addig az Szjt. általános szabálya e körben ezt a felhasználási szerződés kifejezetten ilyen tartalmú kikötése esetében ismeri el. Amennyiben sem jogszabályi rendelkezés sem a felhasználási szerződés nem utal a felhasználó kizárólagos felhasználási jogára, a szerző egyszerre több felhasználóval is köthet hasonló tartalmú felhasználási szerződést. Természetesen egy mű esetében számos kizárólagos felhasználási szerződés köthető egyidejűleg, hiszen a felhasználási jogok (Szjt. 17. §) egyes csoportjai legtöbbször több különböző területen működő felhasználóhoz kapcsolódnak, és éppen az eltérő felhasználási jogosultság és ekként más-más célközönség miatt ezek a szerződések nem zárják ki egymást. Így pl. ha egy regény kiadására szerződik az író, ez nem zárja ki, hacsak a kiadóra nem ruházta át a megfilmesítési jogokat is, hogy azt külön szerződésben egy filmelőállítóra ruházza át. Így a kizárólagosság szempontjából rendkívül lényeges, hogy a szerződésben mely felhasználási módokra értendő a felhasználási jog.Elképzelhető olyan eset is, amikor egy szerző egy bizonyos művének felhasználási jogait korlátlanul és kizárólagosan (beleértve a merchandising jogokat is) átruházta, utóbb viszont egy olyan felhasználási mód vált ismertté, amelyre akkoriban még nem is gondolhattak a felek, így arra nem vonatkozhatott a felhasználási jog átruházása. Ez pl. a néhány évnél régebben kötött felhasználási szerződéseknél a napjainkban egyre elterjedtebb multimédia jellegű felhasználásoknál kerül előtérbe. Ilyenkor a felhasználási módot illetően, ha a felek megegyeznek, módosíthatják az eredeti szerződés tartalmát, ennek hiányában a felhasználó nem akadályozhatja meg, hogy a szerző más felhasználóval megállapodjon. Éppen a merchandising jogok gyakorlásánál fordulhat elő ennek ellenére a felhasználó között érdek-összeütközés, ha pl. egy népszerű alak hagyományos felhasználási módokon is piacra kerül és az új technikák révén megjelenő termékeken is. Elképzelhető olyan kikötés, amely csak meghatározott területre és meghatározott ideig biztosít kizárólagosságot a felhasználó számára.A kizárólagosság biztosítása általában a legfontosabb felhasználói érdek, különösen a nagy anyagi befektetéseket igénylő alkotásoknál (pl. film). Amikor az Szjt. lehetőséget ad a vagyoni jogok átruházására (munkaviszonyban alkotott mű, szoftver, reklámozás céljára megrendelt mű, adatbázis), a kizárólagosság a vagyoni jogok jogosultját illeti meg, így a szerződésnek ez külön értelemszerűen nem tárgya.A kizárólagos felhasználási szerződés a jövőre nézve szünteti meg a szerzőnek egyrészt azt a jogát, hogy saját maga a szerződésben foglalt jogokat gyakorolhassa, illetve hogy arra harmadik személynek engedélyt adjon. Abban az esetben, ha egy korábbi (nem kizárólagos) szerződésben már adott a szerző engedélyt a későbbi kizárólagos szerződésben foglalt felhasználásra, a korábbi szerződés sorsa az Szjt. 43. § (2) bekezdése szerint alakul. Az Szjt. 51. §-a a szerző hasznosításhoz fűződő érdeke védelmében lehetőséget biztosít a kizárólagosság megszüntetésére, vagy a szerződés felmondására, ha a felhasználó nem kezdi meg a felhasználást, vagy azt alkalmatlan módon gyakorolja. Utóbbi feltétel értelmezésének nehézségéhez nem fér kétség, a bírói gyakorlat adhat majd iránymutatást abban, hogy valójában mennyiben köteles élni a felhasználó megszerzett jogaival.2. Nem kizárólagos engedély és kizárólagos engedély viszonya

130

Az Szjt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kizárólagos engedélyezési jog nem zárja ki, hogy az azt megelőzően kötött nem kizárólagos szerződés továbbra is hatályban maradjon. Lehetőség van azonban a nem kizárólagos jogot biztosító szerződésben úgy rendelkezni, hogy amennyiben a szerző, szerzői vagy szomszédos jogosult később kizárólagos szerződést köt a szerződésben foglalt jogokra, úgy a nem kizárólagos jogot engedő szerződés hatályát veszti. Ha a szerződés nem tartalmaz ilyen kikötést, akkor a későbbiekben más felhasználónak engedett kizárólagosság nem befolyásolja a korábban kötött nem kizárólagos szerződést. A nem kizárólagos jogot szerző felhasználónak ezért érdekében áll, vagy egy ilyen rendelkezéssel védenie méltányolható gazdasági érdekeit, vagy ha ezzel nem él, a szerződés egyéb feltételeit erre tekintettel megállapítania.A szerzőnek a Ptk. 205. § (4) bekezdése alapján együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége van, így a nem kizárólagos szerződésről, mint lényeges körülményről tájékoztatni köteles a leendő kizárólagos felhasználót.3. A felhasználási engedély korlátozásaA felhasználási szerződés nem kötelező, de fontos tartalmi elemei közé tartozik a felhasználási jog területi, időbeli hatályának szabályozása, és a felhasználási módok megjelölése. Természetesen ezek hiányában is létrejön a szerződés, és az Szjt. 43. § (4)-(5) bekezdései rendezik e kérdéseket, de pl. a díjazás megállapítása szempontjából és a későbbi jogviták elkerülése végett mindenképpen ajánlott ezekről pontosan rendelkezni a feleknek. A területi hatály lényegében korlátlan is kehet, vagyis a világ minden tájára kiterjedhet. A szerződés köthető határozott vagy határozatlan időtartamra. Az időbeli korlátok közé tartozik értelemszerűen a védelmi idő (Szjt. 31. §), ezt követően a mű közkinccsé válik, a felhasználáshoz nem kell engedély, és díjfizetési kötelezettség sincsen], amely a szerzői és szomszédos jogi jogosultak felhasználási jogának elenyészését eredményezik. Az Szjt. 51. §-a felmondási jogot biztosít a szerzőnek arra az esetre, ha a felhasználó a felhasználást a szerződésben meghatározott, vagy általában elvárható időn belül ésszerű határidőn meg nem kezdi meg.Kizárt, hogy a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művére adjon felhasználási engedélyt, továbbá a szerződéskötéskor még nem ismert felhasználási módokra sem adható engedély (Szjt. 44. §). Utóbbi szabály csak megfelelő garanciák mellett biztosítja a rendeltetésszerű joggyakorlást. Ez a felhasználói igény tükröződik a jövőben ismertté váló felhasználási módok szűk értelmezését előíró szabályban.4. A felhasználási jog minimális terjedelmeAz Szjt. 42. §-a egyrészt kimondja, hogy a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, másrészt, ha annak tartalma nem állapítható meg, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ezek mellett az alapvető garanciális szabályok mellett a szerződés nem kötelező, de ajánlott tartalmi kellékeinek hiánya esetén, a szerző érdekében a felhasználás területi, időbeli hatályát és módját szűk körben állapítja meg a törvény. Alapvető érdeke tehát a felhasználónak az, hogy amennyiben pl. külföldön is fel kívánja használni a művet, úgy erről kifejezetten rendelkezzenek a szerződésben. A felhasználási jogot határozatlan időtartamra, vagy a szokásosnál hosszabb időtartamra is csak akkor szerzi meg a felhasználó, ha ezt kifejezetten kikötötték a szerződésben. A felhasználás módjának részletezése sem mellékes, mert ha erről csak általában rendelkeznek a felek, a felhasználás csak a hasonló műveknél szokásos módon és mértékben történhet. Természetesen a szokásos mód művenként, felhasználási módonként eltérő lehet.Kapcsolódó joggyakorlat

131

BH1992. 754. A televíziós filmsorozat elkészítésére és sugárzására a forgatókönyv szerzőjével kötött felhasználási szerződés csak a szerző kifejezett engedélyével jelentheti az abból készült irodalmi mű kiadásának jogát.BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.SzJSzT 14/02. A szerzői jogi felhasználási szerződések értelmezése a felhasználási módok megjelölésének hiányában

44. § (1) Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.462/2008/4(2) A szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási

engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerződés megkötését követően kialakuló módszere nem tekinthető a szerződés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszi lehetővé.

1. Az életmű szerződés érvénytelenségeA felhasználási szerződések jelentős része a szerződéskötés időpontjában még nem létező mű megalkotására és felhasználási jogainak átruházására irányul. Ez az eset pl. egy film forgatókönyvének megírására irányuló, filmzene megírására irányuló szerződésnél. Ilyenkor természetesen már körülírható a felhasználási szerződés tárgya, a jövőben megalkotandó mű (Szjt. 49. §) műfaja, terjedelme, ha azt más műben kívánják felhasználni, utóbbi körülírása is lehetséges. Ettől élesen el kell választani azt az esetet, amikor meghatározatlan számú jövőbeli művek felhasználására adna a szerző, illetve kérne a felhasználó engedélyt. Ennek engedélyezése kizárt, törvény nem enged eltérést ettől a szabálytól. Az ún. életmű szerződés tehát semmis. Elképzelhető azonban a polgári jog eszközeivel - figyelemmel annak korlátira is - egy olyan helyzet kialakítása, ahol pl. előszerződéssel biztosítják egymást arról a felek, hogy amennyiben a jövőben megalkotandó mű körülírható és konkretizálható, úgy a felek egymással kötnek felhasználási szerződést, immár jövőben megalkotandó mű felhasználására.2. A jövőben ismertté váló felhasználási módok és módszerekA szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módokra, vagy divatosabb megfogalmazással élve a jövőben ismertté váló felhasználási módokra adott felhasználási engedély semmis. Ez az 1969-es Szjt. hatálya alatt sem volt érvényes szerződési elem, noha a gyakorlatban ezt a felek igen gyakran beemelték szerződésükbe. Amikor a már engedélyezett felhasználásnak egy olyan új, a szerződéskötéskor még ismeretlen módját kívánja kiaknázni a felhasználó, arra csak akkor van lehetősége, ha a szerződést a felek közös megegyezéssel módosítják, és az új felhasználási mód ellenértékében is megállapodnak. Az Szjt. 44. § (1) bekezdésében foglalt életmű szerződés ugyan kizárt, mégis az ott említett előszerződés kötése itt sem kizárt, vagyis abban megállapodhatnak a felek, hogy az ilyen mód ismertté válásakor, a felek a felhasználási szerződést megfelelően módosítják, és a díjazásról is annak esedékességekor állapodnak meg. A felhasználásnak a korábban ismert felhasználási módot hatékonyabbá tevő, vagy azt gazdaságosabbá tevő

132

módszerét azonban nem tekinti a törvény jelentős változásnak a felek jogviszonyában, így azok a megszerzett felhasználási jogok keretein belül maradnak. Jogvita esetén, bírói mérlegelés - illetve a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleményének - tárgyát képezi annak elbírálása, hogy vajon mi is tekintendő új felhasználási módnak és mi az, ami csupán olyan módszer, amely elősegíti a hatékonyabb felhasználást. Az ún. bestseller klauzula révén, ebben az esetben is korrigálható a felek jogviszonyában az új módszerek miatt szélesebbé váló piacra tekintettel bekövetkező esetleges értékaránytalanság (Szjt. 48. §). Fontos az, hogy a felhasználási módokat a szerződés részletezze, egyébként ugyanis az Szjt. 43. § (5) bekezdése azokat a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozza.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 36/06. Grafikák diafilmben történő jogosulatlan felhasználását tárgyaljaSzJSzT 04/12. Szakirodalmi művek internetes oldalon jogsértő felhasználását tárgyalja

45. § (1) A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.22.010/2010/7Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.201/2008/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.367/2012/7Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.534/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.088/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.306/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.462/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.497/2008/4Győri Ítélőtábla Pf.V.20.167/2011/4Fővárosi Bíróság 4.K.31.021/2007/7

(2) Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.996/2011/4Fővárosi Bíróság ...P..../2008/32

(3)125 Ha a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon történő nyilvánossághoz közvetítést maga a szerző gyakorolja, a felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rögzített szerződéssel enged további felhasználást.

Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37A törvény 21. §-a a műértékesítéssel összefüggő elektronikus kereskedelem és a digitális

jogkezelési rendszerek várható terjedésére figyelemmel a felhasználási szerződések írásbeliségének követelményét enyhítendő vezet be megdönthetetlen törvényi vélelmet. Ennek alapján, ha az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdésében szabályozott módon történő nyilvánossághoz közvetítést maga a szerző gyakorolja, a felhasználási szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rögzített szerződéssel enged további felhasználást. Ez az enyhítés az Szjt. 55. §-ában foglalt utaló szabály alapján a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló, illetve az előadóművészi

125 Beiktatta: 2005. évi CLXV. törvény 21. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

133

teljesítmények felhasználására vonatkozó szerződésekre is irányadó (az egyéb kapcsolódó jogi teljesítményekre nem terjed ki az Szjt.-nek a felhasználási szerződésekre vonatkozó V. fejezete).

Az enyhítés alapvető célja, hogy a jogosult által engedélyezett, elektronikus úton megvalósuló felhasználási cselekmény jogi értékelését ne nehezítse meg az a tény, hogy a felhasználási szerződés az írásba foglalás miatt alaki okból érvénytelen. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében az elektronikus iratot akkor kell írásbelinek tekinteni, ha azt legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. Az egyre terjedő on-line felhasználások esetében azonban különösen gyakori, hogy a felek kötnek ugyan elektronikus úton szerződést, az azonban érvénytelen amiatt, mert nem látták el legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással. E szerződési nyilatkozatokat, ahol egyértelmű a szerző szándéka az engedély megadására, nem volna célszerű megfosztani a célzott joghatástól pusztán az alakiság megsértése miatt. A törvény által bevezetett vélelem kapcsán érvényesül az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 3. §-ának (1) bekezdésében rögzített alapelv, amelynek értelmében elektronikus aláírás, illetve elektronikus irat vagy dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási eszközként történő alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve az irat vagy dokumentum elektronikus formában létezik.BDT2006. 1468. Amennyiben a szerződés jövőben megalkotásra kerülő szerzői mű elkészítésére irányul, vélelem szól amellett, hogy az átadott szerzői művet a megrendelő felhasználhatja, a megállapodás így egyúttal felhasználási szerződés. Vélelem szól ezért amellett is, hogy a szerződésben kikötött díj a felhasználás ellenértékét (a szerzői jogdíjat) is magában foglalja. Ennek ellenkezőjét a szerzőnek kell bizonyítania.BDT2006. 1467. I. Amennyiben a felhasználási szerződés napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre vonatkozik, annak írásbafoglalása nem kötelező érvényességi kellék.1. Az írásbeliség mint a felhasználási szerződés alaki követelményeA felhasználási szerződés érvényességének alaki követelménye a szerződés írásba foglalása. Ezt a követelményt csak jogszabály oldhatja fel. Az írásbeli forma mint alaki követelmény megsértése a Ptk. 6:60. § (1) bekezdése szerint a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A bírói gyakorlat azonban nem kezeli mereven az írásbeliség követelményét. A konkrét felhasználási szerződés függvényében, ha az eredeti állapot nem állítható helyre (tipikusan ez az eset), a szerződést a határozathozatalig a bíróság hatályossá nyilvánítja. Ilyenkor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében a felek közötti elszámolásra kerül sor.2. Kivételek az írásbeli alakiság alól, írásbeliség az elektronikus kereskedelembenA törvény kizárólag a napilapokban, folyóiratokban történő közzététel céljára kötött szerződésnél, valamint az Szjt. 60. § (5) bekezdése alapján, a szoftver kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén nem teszi kötelezővé az írásbeliséget. Ilyenkor sem jöhet azonban létre érvényes szerződés, ha a Ptk. 6:63. § (2) bekezdés alapján a felek a szerződés lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésben nem állapodtak meg. Önmagában egy újságcikk elküldése a kiadónak ugyan a nyilvánosságra hozatalhoz történő hozzájárulásnak tekintendő, ám ezzel még önmagában nem adott a szerző felhasználási engedélyt, ehhez legalább szóbeli megállapodásban rögzíteni kell a felhasználás módját, ellenértékét.A digitális korszakban az írásbeliség formakényszerét megfelelő garanciák mellett ugyan, de rugalmasabban kell kezelnie a szerzői jognak is. Az elektronikus kereskedelemre (ide értve az internetes nyilvánossághoz közvetítés lehetővé tételét) vonatkozó szabályok célja

134

többek között annak biztosítása lesz, hogy a távollévő felek közötti jogügyletek létrejövetele, érvényessége, kötőereje azonos legyen a hagyományos (analóg) módon kötött adásvételi és felhasználási szerződésekkel. Vagyis, ha az ügylet (letöltés - click on) feltételeit a vevő (felhasználó) megismerheti, és azt regisztrálható módon elfogadja írásban, akkor a szerződés alakiságának is megfelel ez az engedélyezés.Az írásbeliség formakényszerének oldódását jelzi a Ptk. külön fejezete az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályairól (6:82-6:85. §-ok).Kapcsolódó joggyakorlatBDT2006. 1468. Amennyiben a szerződés jövőben megalkotásra kerülő szerzői mű elkészítésére irányul, vélelem szól amellett, hogy az átadott szerzői művet a megrendelő felhasználhatja, a megállapodás így egyúttal felhasználási szerződés. Vélelem szól ezért amellett is, hogy a szerződésben kikötött díj a felhasználás ellenértékét (a szerzői jogdíjat) is magában foglalja. Ennek ellenkezőjét a szerzőnek kell bizonyítania.BDT2006. 1467. I. Amennyiben a felhasználási szerződés napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre vonatkozik, annak írásbafoglalása nem kötelező érvényességi kellék.

46. § (1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.

Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Fővárosi Bíróság 6.P.24.970/2006/7

(2) A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra.

(3) Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért.

Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6Fővárosi Bíróság 8.P.634.313/2004/311. Felhasználási engedély átruházása harmadik személy részéreA felhasználási szerződésben a felhasználó főszabályként csak arra szerez jogot, hogy a szerződésben meghatározott körben saját maga felhasználhassa a művet. Amennyiben azonban a felhasználási jogot nem saját maga kívánja gyakorolni, hanem azt át kívánja ruházni egy újabb felhasználó részére, erre csak abban az esetben válik jogosulttá, ha a szerző ezt kifejezetten megengedte. Figyelemmel arra, hogy a kulturális piacon a felhasználói kör egy láncolatot alkot (pl. filmelőállító, filmforgalmazó, moziüzemeltető, sugárzó szervezet), a gyakorlatban a felhasználási szerződésekben szinte kivétel nélkül megtalálható nemcsak a felhasználás, hanem a felhasználás harmadik személynek történő engedélyezésének a joga. A felhasználás harmadik személynek történő engedélyezésével az eredeti felhasználónál tipikusan bevétel keletkezik, így a szerző bevétellel arányos díjazásra való jogosultsága [Szjt. 16. § (4) bek.] azt is jelenti, hogy az átruházás ellenértékének bizonyos hányadára is jogosult a szerző. Ez az eset pl. amikor a filmelőállító átruházza egy televíziós szervezetre a film sugárzási jogát. Ilyenkor a sugárzási jogdíjból a film rendezője jogosult részesedni, méghozzá az Szjt. 66. § (3) bekezdése alapján, hacsak e jogáról a szerző írásban le nem mondott.

135

Amennyiben a munkáltató a munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból származó kötelezettség alapján készített mű felhasználási jogait harmadik személyre átruházza, ugyan ezt a szerző külön engedélye nélkül is megteheti, ám megfelelő díjazásra ilyenkor is jogosult marad [Szjt. 30. § (3) bek.]. Nem vonatkozik ez a szabály a munkaviszony alapján készített szoftver felhasználási jogainak átruházásakor [Szjt. 58. § (4) bek.].2. A felhasználási jog további átruházásának feltétele, a felhasználási jog átszállása a felhasználó személyében bekövetkezett jogutódlás eseténFőszabályként a felhasználási jog harmadik személy részére történő átruházása csak a szerző kifejezett engedélyének birtokában jogszerű. Kivételt képez ez alól az az eset, amikor egy gazdálkodó szervezet jogutódlással szűnik meg. Az Szjt. nem definiálja, hogy mely szervezetekre vonatkozik e szabály. Figyelemmel arra, hogy az Szjt. háttérjogszabálya a Ptk., így a gazdálkodó szervezet fogalmának meghatározásakor a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit kell alapul venni. Az 1959-es Ptk. 685. § c) pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősült az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, és az egyéni vállalkozó, továbbá főszabály szerint az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, és az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Ptk. 2014. március 15-i hatályba lépésével a fenti szabályozás akképpen módosult, hogy a Ptk. a gazdálkodó szervezet fogalmát már nem használja, ellenben az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény továbbélteti az eredeti fogalmat azzal, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénybe (a továbbiakban: Pp.) helyezi át. Ennek megfelelően valamennyi szakigazgatási jogszabály (ideértve az Szjt.-t is) a korábbi gazdálkodó szervezet fogalom helyett a 2014. március 15-étől a Pp. szerinti gazdálkodó szervezet fogalmat használja. A Pp. 396. §-a a következőképpen határozza meg a gazdálkodó szervezet fogalmát: gazdálkodó szervezet a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezzel lényegében érdemi változás nem következik be a jogrendben, csak a gazdálkodó szervezet megjelölés válik úgymond bonyolultabbá.A kulturális piacon természetesen leggyakrabban a gazdasági társasági formában működő gazdálkodó szervezetekkel találkozhatunk. A Ptk. 3:135. §-a tartalmazza a gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatos felelősségi szabályokat. Az (1) bekezdés szerint az átalakulás során a társaságtól megváló tag a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén irányadó szabályok szerint köteles helytállni az átalakuló gazdasági társaságnak az átalakulással létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért. Többek között ez

136

a garanciális szabály is indokolja azt a kivételt, amely megengedi, hogy ilyenkor a szerző kifejezett engedélye nélkül is jogszerű e jogok átszállása. Felvetődik a kérdés, hogy a felhasználó jogutód nélküli megszűnése esetén mi történik a felhasználási jogokkal. Kívánatos lenne a jövőben e kérdés szerzői jogra vonatkoztatott konkrét rendezése, amelynek alapján - ahogy egyes külföldi jogokban ez ismert - például esetenként megengedhető lenne, hogy a felhasználási jogok visszaszálljanak a szerzőre Mindenképpen hiánypótló lenne egy ilyen szabály, mert abból, hogy a jogutódlással történő megszűnésnél ismeri csak el az Szjt. 46. § (2) bekezdése a szerző hozzájárulása nélküli jogátszállást, akár az is levonható, hogy a jogutód nélkül történő megszűnés esetében, a jogátszálláshoz minden esetben a szerző belegyezése szükséges.3. Az engedély nélkül harmadik személyre történő jogátszállás következményeiAz Szjt. 46. § (1) bekezdése alapján a szerző kifejezett engedélye nélkül nem jogosult a felhasználó harmadik személy részére átruházni a megszerzett felhasználási jogokat. Ha a felhasználó az engedély birtokában teszi ezt, akkor természetesen további helytállási kötelezettsége a felhasználási szerződés teljesítéséért (pl. jogdíjfizetés) nem áll fenn. További kivételt képez a felhasználó helytállási kötelezettsége alól az Szjt. 46. § (2) bekezdésében foglalt eset, amikor a felhasználó gazdálkodó szervezet jogutódlással szűnik meg, hiszen ilyenkor a jogutód felel a jogelőd kötelezettségeiért. Természetesen, ha a szerző nem felhasználási jogokat, hanem a törvényben meghatározott esetekben vagyoni jogokat ruház át a felhasználóra, ez az engedélyezési joga szintén elenyészik, illetve azt a vagyoni jogok jogosultja gyakorolja.Amennyiben a felhasználó - a kivételektől eltekintve - egyébként engedély nélkül ruházza át harmadik személyre a felhasználási jogait, egyetemlegesen felel a jogszerzővel a felhasználási szerződés teljesítéséért [Ptk. 6:29. § (1) bek.].Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 13/11. Számítógépi program jogi védelmét tárgyalja harmadik személy által megvalósított továbbfejlesztés esetébenSzJSzT 02/05. Szerzői felhasználási jogok sorsát tárgyalja gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén

47. § (1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.(2) A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak

jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.

(3) A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.

(4) A mű többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történő behozatalára.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.521/2007/3Pest Megyei Bíróság 22.P.23.618/2005/241. Kifejezett engedély szükségessége az átdolgozáshozAz átdolgozás engedélyezésének a kizárólagos joga (Szjt. 29. §) a szerzőt illeti meg. Az átdolgozás folytán egy új, származékos mű (pl. fordítás, irodalmi mű színpadi változata stb.) jön létre. Az átdolgozás a felhasználási jogok elkülönült részjogosítványa (Szjt. 17. § f) pont). Ahhoz, hogy a felhasználó a védelmi időn belül átdolgozhassa a felhasználási szerződésben megjelölt művet, a szerző külön, kifejezett engedélye szükséges. A védelmi idő

137

elteltét követően, az átdolgozás külön engedély nélkül is jogszerű, de az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét ilyen esetben is fel kell tüntetni a származékos művön. Az átdolgozás joga, minthogy az egyik legfontosabb személyhez fűződő jogot, a szerzőnek a mű integritásához való jogát is érinti, csak különös körültekintés mellett gyakorolható a védelmi időn belül. Erre vonatkozó engedély hiányában ugyanis a felhasználó a művet jogosulatlanul változtatja meg, és ezzel személyhez fűződő jogot sért (Szjt. 13. §). Az átdolgozás minden esetben meghaladja az Szjt. 50. §-ában foglalt minimális változtatás mértékét.2. A többszörözésre adott engedély korlátaiAz Szjt. 47. §-a a felhasználási jogok részjogosítványaira tartalmaz értelmező rendelkezéseket, amennyiben bizonyos részjogosultságok tekintetében korlátot szab az engedély kiterjesztő, és így a szerző számára hátrányos értelmezésének. Ez összecseng azzal az általános értelmező rendelkezéssel [Szjt. 42. § (3) bek.], amely szerint ha a szerződés tartalma nem állapítható meg, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Az Szjt. 47. § (1) bekezdése az átdolgozás jogát köti kifejezett engedélyhez.A mű többszörözési jogának (Szjt. 17. § a) pont) tartalmát az Szjt. 18. §-a adja meg, példálózó felsorolással. Ami e jogosultságok egyes elemeinek engedélyezését illeti, amennyiben a felhasználó a törvényi korlátoktól el kíván térni, érdeke mindenképpen azt kívánja, hogy a többszörözés minden általa hasznosítani kívánt részjogosítványára engedélyt szerezzen a szerződésben. Ha ugyanis a többszörözésre csak általában ad engedélyt a szerző, de kifejezetten a szerződés nem rendezi a kép-vagy hangfelvételen történő rögzítés vagy az elektronikus adathordozóra történő másolás jogát, akkor ezekre a felhasználó nem szerzi meg a felhasználási jogokat. Utóbbi részjogosultságok külön engedélyhez kötését indokolja többek között az, hogy ezek a technikai, gazdasági fejlődés miatt a jövőben a tömeges műélvezet, így pl. az internetes felhasználás alapját képezik.3. A többszörözési, a terjesztési jog és az importjog kapcsolataAz Szjt. 23. § (5) bekezdése, a szerzői jogok kimerülését szabályozza oly módon, hogy a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás jogát és az importjogot a jogkimerülés alóli kivételeknek ismeri el. Az új szabályozás a nemzeti jogkimerülés megoldását választotta, tekintettel több, nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségünkre, így elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú szerződésben vállalt jogalkotói feladatokra. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig e szabály csak a belföldön történő forgalomba hozatalnak tulajdoníthat a terjesztési jogot kimerítő hatást, a csatlakozást követően azonban az EU egész területén való forgalomba hozatalra ki kell terjednie.Figyelemmel arra, hogy az importjog elkülönült részjogosítvány, a terjesztési jog engedélyezésénél ez a jogosítvány csak akkor kerül a felhasználóhoz, ha arról kifejezetten így rendelkezik a szerződés. Egyébként az importjog engedélyezésére a szerző továbbra is jogosult marad attól függetlenül, hogy a terjesztési jogot a felhasználó megszerezte.A mű többszörözésére (Szjt. 18. §) adott engedély gyakorlása a felhasználó szempontjából alapvetően csak akkor válik jövedelmező felhasználási joggá, ha a többszörözött műpéldányokat a közönség számára hozzáférhetővé teheti, vagyis azt forgalomba hozhatja vagy forgalomba hozatalra felkínálhatja. Ez a jogosultság már a felhasználási jogok újabb részjogosítványának, a terjesztési jognak (Szjt. 23. §) a gyakorlását jelenti. A jogalkotó ezért a felhasználó méltányolható gazdasági érdeke védelmében, a felhasználási szerződés értelmezésére általánosan irányadó szerző-védő [Szjt. 42. § (3) bek.] rendelkezéstől ebben az esetben eltér, és ellenkező kikötés hiányában, biztosítja a felhasználó számára - az importjog kivételével - a terjesztés jogának külön engedély nélkül történő jogszerű

138

gyakorlását. Figyelemmel arra, hogy a terjesztés jogának engedélyezése nem foglalja magában az importjog engedélyezését is, ezért az Szjt. 47. § (4) bekezdésében foglaltak alapján, a terjesztési jogra közvetett módon történő jogszerzésnél sem lehet ez másként mint a terjesztési jog közvetlen engedélyezésénél [Szjt. 47. § (3) bek.].

48. § A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerződést, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

Bestseller klauzulaLényeges szabály az ún. bestseller-klauzula (Szjt. 48. §), amely lehetővé teszi a bíróság által történő szerződésmódosítást, ha a felhasználás során a mű iránti kereslet jelentős növekedése folytán a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség feltűnően nagy lenne. A polgári jog két szabályának, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbség [Ptk. 6:98. § (1) bek. ] és a Ptk. 6:192. §-ában foglalt bírósági szerződés módosítás szerzői jogba ültetett sajátos öszvér-megoldása ez a rendelkezés. Eltérően a Ptk. 6:98. § (1) bekezdésétől, itt a feltűnő értékkülönbséget a bíróság nem a szerződéskötéskor, hanem azt követően, a felhasználási jog gyakorlása alatt bekövetkezett esetleges kereslet növekedésre tekintettel küszöböli ki. Ez érthető, hiszen a szerződéskötéskor a felhasználó engedélyt szerez, de az bizonytalan, hogy a felhasználási jog ellenértékeként meghatározott jogdíj arányos lesz-e a felhasználó által elért bevétellel. Az Szjt. 16. § (4) bekezdése alapján a szerzőt a bevétellel arányos díjazás illeti meg, hacsak a felek ettől eltérően nem állapodnak meg. Eltérő megállapodás lehet az arányos díjazásról való kifejezett lemondás, de az is, ha a szerző hozzájárul a közös kockázatviseléshez, és a felek a bevétel meghatározott százalékában állapítják meg a jogdíjat. Ha a kikötött százalékos kulcs már a szerződéskötéskor feltűnően alacsony, a Ptk. 6:98. § (1) bekezdése alapján támadható meg a szerződés, mivel a kikötött százalékos kulcs már a szerződéskötés időpontjában nyilvánvaló feltűnő értékkülönbséget eredményezett, függetlenül a felhasználás gyakorlásától. Egyébként a százalékos díjazás minden esetben arányosnak tekinthető, hiszen ha nagyobb a bevétel, a szerző díjazása is arányosan nő.Figyelmet érdemel az is, hogy ellentétben a Ptk. 6:98. § (1) bekezdésében foglalt szabálytól, amely bármelyik szerződő fél számára lehetőséget ad a szerződés megtámadására, az Szjt. 48. §-a csak a szerző javára engedi meg a szerződés bíróság által történő módosítását. Az tehát nem fordulhat elő, hogy a felhasználási szerződésben kikötött jogdíjbevételből utóbb azért kelljen visszafizetnie a szerzőnek, mert a felhasználás a vártnál kevésbé eredményes.

49. § (1) A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.445/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.249/2013/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.807/2010/4Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.G.40.014/2008/2

(2) Ha a szerződés jövőben megalkotandó műre szól, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben - megfelelő határidő tűzésével - a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni.

139

(3) Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.445/2007/3Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.210/2007/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.807/2010/4

(4) Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.807/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.546/2006/5Győri Ítélőtábla Pf.I.20.160/2009/4Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.210/2007/4Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.P.20.964/2005/31BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.BH2015. 11. A jövőben megalkotandó szerzői műre vonatkozó szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott szavatossági jogokat érvényesítheti. A szerződés eltérő rendelkezése hiányában a mással való kijavíttatás joga nem illeti meg [1999. évi LXXVI. törvény 49. §].1. Jövőben megalkotandó művek elfogadása, és kijavításra történő visszaadásaA még nem létező művekre kötött felhasználási szerződés a szerző és a felhasználó számára is kiszolgáltatottabb helyzetet teremt. A felhasználási szerződés a megbízási és a vállalkozási szerződéshez közel álló, mégis önálló szerződéstípus. A jövőben megalkotandó műre irányuló megállapodásnál néhány garanciális szabály hivatott ellensúlyozni a felek fokozottabb kiszolgáltatottságát. Az Szjt. ezen szabályai a mű elfogadására, illetve a kijavításra való visszaadás feltételeit szabályozzák.Az Szjt. 49. § (1) bekezdése a jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű felhasználó által történő elfogadását a mű átadásától számított 2 hónapos határidőhöz köti. Az elfogadás valamint a kijavítási igény tekintetében a felhasználót nyilatkozattételi kötelezettség terheli. Ha a megadott határidőn belül a felhasználó nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni.2. Az elkészült mű kijavításra való visszaadásának feltételeiA teljesítésre vonatkozó általános polgári jogi szabályok is kimondják azt, hogy a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni [Ptk. 6:123. § (1) bek.]. A szolgáltatás alkalmatlanságát egy jogvitában a Pp. 164. § (1) szerint a felhasználónak kell bizonyítania. Ezért a felhasználónak alapvető érdeke, hogy a jövőben megalkotandó műre irányuló felhasználási szerződés pontosan tartalmazza a felhasználás céljának megfelelő mű tulajdonságait. A készítendő művel kapcsolatos egyéb felhasználói kívánalmakat nemcsak célszerű, de általában kötelező írásban rögzíteni. Ezek a garanciális szabályok mindkét fél érdekét szolgálják, és egy esetleges jogvita esetén a bizonyítást jelentősen megkönnyítik.

140

Az Szjt. 49. § (2) lehetőséget ad a felhasználónak arra, hogy akár többször is visszaadja kijavításra a művet. Ha a művet a felhasználó kijavítás végett visszaadta, az elfogadásra megszabott határidő kezdete a kijavított mű átadásához kötődik.A kijavításra visszaadás gyakorlására a rendeltetésszerű joggyakorlás általános elvén kívül (Ptk. 1:5. §) az Szjt. a szerzőt védő garanciális szabályokat is tartalmaz. A kijavítási igénynek ugyanis indokoltnak kell lennie és a kijavításra megfelelő határidőt kell kitűzni. A kijavításra az Szjt. 49. § (2) bekezdése csak indokolt esetben ad lehetőséget. Az indokoltság eldöntése mindig a konkrét esettől függ. Ehhez szorosan kapcsolódik a megfelelő határidő fogalma is, amely nyilvánvalóan a kijavítás terjedelmétől függ.3. A felhasználó díjfizetés nélküli elállási jogának feltételeiA felhasználó elállási jogát két esetben gyakorolhatja a szerzői díj megfizetésének kötelezettsége nélkül. Mindkét eset feltételezi viszont, hogy a felhasználó együttműködési kötelezettségét nem mulasztotta el.Alapos okkal tagadja meg a szerző a kijavítást akkor is, ha a felhasználási szerződésben meg nem határozott felhasználásra való alkalmasság elérésére irányul a felhasználó kijavítási kérelme. Az ilyen kérelem ugyanis burkoltan a felhasználási szerződés módosítására irányulhat.4. A szerző mérsékelt díjazásra való joga a mű alkalmatlansága eseténAmennyiben a kijavítás a felek együttműködése ellenére sem éri el a kívánatos célt, vagyis a mű a felhasználásra nem alkalmas, a szerzőt mérsékelt díjazás illeti meg. Ebben a szabályban nem a felhasználási szerződés megbízási, hanem inkább annak vállalkozói jellege mutatkozik meg. A Ptk. 6:276. § (2) bekezdésének b) pontja ugyanis a díj csökkentésének lehetőségét az eredmény elmaradásának arra az esetére biztosítja, ha az eredmény elmaradásáért a megbízott felelőssége állapítható meg. A mű kijavítás utáni alkalmatlanságának díjazást érintő jogkövetkezménye viszont független a szerző felelősségének kérdésétől. A felhasználásra való alkalmatlanság Szjt. 49. § (4) bekezdésének esete ezért inkább a vállalkozási szerződés teljesítés lehetetlenné válását eredményező, mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül felmerült okhoz hasonlítható. A felek közötti kockázat megosztásának ez a formája a Ptk. 6:248. § (1) bekezdésének c) pontjához (a vállalkozási díj arányos része illeti meg ilyen esetben a vállalkozót) hasonló eredményre vezet: a szerző az Szjt. 49. § (4) bekezdés szerint mérsékelt díjazásra tarthat igényt. Az hogy mi tekinthető mérsékelt díjazásnak ilyen esetben, a feleknek célszerű a szerződésben meghatározni.Kapcsolódó joggyakorlatBH1992. 524. A szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja: alapos okot jelenthet többek között az, ha a kijavítási kérelem nem részletezi kellő mértékben a kijavítandó részeket.BH1992. 389. Ha a felhasználó művel kapcsolatos kívánalmait a szerződés nem tartalmazza, utóbb a felhasználó nem hivatkozhat arra, hogy a mű nem alkalmas a rendeltetésének megfelelő felhasználásra. A konkrét esetben a szerző által kijavított számítógépi programokért kifizetett szerző díj töredékének visszafizetésére kötelezte a bíróság a szerzőt. Az indokolásból kitűnik, hogy a díj 10%-ának a visszafizetését a bíróság a Ptk. együttműködési kötelezettségre vonatkozó szabályaira alapozta. Az együttműködési kötelezettség megszegését ugyanis 10%-ban a szerzőnek és 90%-ban a felhasználónak rótta fel a bíróság.BDT2008. 1862. A felhasználási szerződés lényegi ismérve, hogy a szerző a felhasználásra ellenérték fejében engedélyt ad. A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés

141

esetében, amennyiben a felhasználó elfogadja az elkészített művet és megfizeti a díjat, megszerzi a mű felhasználására a szerződésben meghatározott terjedelmű felhasználási jogot is. Ezért a kikötött díj - a felek ellenkező megállapodásának hiányában - fedezi az engedély alapján megszerzett jog és az elvégzett tevékenység ellenértékét is.

50. § Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.744/2007/6A felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges változtatások végrehajtásaA felhasználót megilleti az a jog, hogy a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges és a mű lényegét nem érintő változtatásokat végrehajthassa. Ez csak akkor lehetséges, ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult. A felhasználás érdekében feltétlenül szükséges kisebb változtatások végrehajtására elsősorban a szerző jogosult. Amennyiben viszont a szerző ezt megtagadja vagy megfelelő határidőn belül nem végzi el, erre maga a felhasználó is jogosult. Az Szjt. 49. §-ában foglalt kijavítás és a kisebb változtatások elvégzése közötti alapvető különbség az, hogy a kijavítást a felhasználó maga nem végezheti el a szerző helyett.Egy mozifilm televíziós sugárzásra történő adaptálása pl. tipikusan a felhasználáshoz nélkülözhetetlen, de a mű lényegét nem érintő változtatásokat foglalja magában. A technikai fejlődés a kényszerű változtatások körét fokozatosan szűkíti. A példabeli televíziós adaptáció a 16/9-es formátumú televíziók viszonylatában lényegében nem érinti a mű integritását.Ez a szabály azonban szűken értelmezendő: a legkisebb olyan változtatás ugyanis, ami a felhasználáshoz nem elengedhetetlen, átdolgozásnak minősül (Szjt. 29. §) és a szerző engedélyéhez kötött. A felhasználónak nagyobb változtatások végrehajtása érdekében jogában áll a mű átvételétől számított 2 hónapon belül azt kijavításra visszaadni [Szjt. 49. § (1)-(2) bek.].

51. § (1) A szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, haa) a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy -

ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagyb) a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának

megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja.(2) Ha a felhasználási szerződést határozatlan vagy öt évnél hosszabb időtartamra kötötték, a

szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogát csak a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után gyakorolhatja.

(3) A felmondás jogát a szerző csak azt követően gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelő határidőt szabott és az eredménytelenül telt el.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogáról a szerző előzetesen nem mondhat le; gyakorlását szerződéssel csak a szerződéskötést vagy - ha ez a későbbi - a mű átadását követő legfeljebb ötéves időtartamra lehet kizárni.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3(5) Felmondás helyett a szerző - a felhasználásért fizetendő díj arányos csökkentése mellett -

megszüntetheti az engedély kizárólagosságát.

142

1. A felhasználási jog nem vagy nem rendeltetésszerű gyakorlásához fűződő jogkövetkezményekA szerző számára az Szjt. csak a kizárólagos engedélyt biztosító szerződés felmondását teszi lehetővé (a nem kizárólagos szerződésben is kiköthető természetesen a felmondási jog, bár nincs túl nagy jelentősége), haa) a felhasználó szerződésben meghatározott vagy ha ilyen nincs, az adott helyzetben elvárható időn belül nem kezdi meg a felhasználást. A felmondással a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a felek az addigi felhasználás tekintetében kötelesek egymással elszámolni [Ptk. 6:212. § ].E szabály mindenképpen indokolt a szerző érdekében, mivel a kizárólagos szerződést követően, sem maga a szerző nem gyakorolhatja a szerződés tárgyát képező jogokat, sem harmadik személynek nem adhat arra engedélyt [Szjt. 43. § (1) bek.]. Indokolt e felmondási jog annak ellenére, hogy a törvény nem kötelezi a felhasználót arra, hogy jogait gyakorolja. Különös jelentősége van e szabálynak akkor, ha a szerző díjazása, vagy annak egy része a felhasználó bevételéhez közvetlenül kapcsolódik. Az Szjt. általánosságban nem állapít meg határidőt a felhasználás megkezdésére, elsősorban a felek által kikötött határidő az irányadó. Ha ilyen határidőt nem állapítottak meg a felek, akkor az adott helyzetben általában elvárható időn belül kell a felhasználónak megkezdenie a felhasználást. Az Szjt. 66. § (6) bekezdése a megfilmesítés megkezdésére speciális határidőt állapít meg, amely 4 év. A film befejezésére azonban már csak az ésszerű határidő vonatkozik. Ez más műfajoknál is releváns, így mindig a konkrét szerződés ismeretében állapítható meg, hogy mi az az ésszerű határidő, amelyen belül a felhasználó kellő gondosság mellett megkezdhette volna a felhasználást. E szabály mindazonáltal igen tág teret hagy az értelmezéseknek. Egyrészt a mű felhasználásának megkezdése adott esetben megtörténik a mű közönség számára történő felkínálásával, ami azonban még nem feltétlenül találkozik a szerző érdekeivel. Ezt a problémát enyhíti némiképp az Szjt. 51. § (1) bekezdésének b) pontja, amely a másik felmondási jogra okot adó esetet szabályozza:b) a felhasználó szerződéssel megszerzett jogait nem rendeltetésszerűen, vagy a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon gyakorolja.Utóbbi szabály tehát nem objektív, határidőhöz kötött felmondási ok, hanem a felhasználó gondossági kötelmére vonatkozik. E szabálynak köszönhetően nem válik tehát a szerző kiszolgáltatottá, és a felhasználás elmulasztásában megnyilvánuló esetleges visszaélésekre sem ad lehetőséget. Előfordulhat ugyanis olyan helyzet, amikor pl. egy felhasználó versenykorlátozó szándékkal egy esetleges konkurencia elkerülése végett köt felhasználási szerződést, ám korántsem azzal a céllal, hogy a művet fel is használja. Ennek megakadályozására az általános polgári jogi és versenyjogi szabályok mellett az Szjt. 51. § (1) bekezdés b) pontja is rendelkezésre áll.2. A határozatlan idejű vagy 5 évnél hosszabb szerződésnél a felmondási jog korlátja, gyakorlásának feltételeiAmennyiben a felhasználó határozatlan időre, vagy 5 évnél hosszabb időre szerezte meg a felhasználási jogokat, erre tekintettel a felhasználási díj is magasabb általában, és a felhasználás is hosszabb távú üzletpolitika keretében valósítható meg. Mindezekre tekintettel indokolt az Szjt. 51. § (1) bekezdésben foglalt mindkét felmondási jogot korlátozni. Felmerül a kérdés, hogy ilyen szerződésnél köthető-e ki két évnél korábbi avagy későbbi időpontra a felmondási jog, vagyis ez kógens szabály-e. Ha a felhasználási szerződés diszpozitivitásából indulunk ki, akkor ennek nem lehet akadálya. Az Szjt. szakít az 1969. évi III. törvény szerző javát szolgáló egyoldalú kógencia elvével. Álláspontunk szerint

143

ezért a felek lefelé és felfelé egyaránt eltérhetnek a kétéves határidőtől, amely akkor irányadó, ha ezt a felek nem kívánják a szerződésben eltérően szabályozni. Az eltérés természetesen attól függően, hogy melyik fél érdekét szolgálja, befolyásolhatja a felhasználási díj mértékét. Utalunk arra, hogy a Ptk. 1:5. §-ában foglalt joggal való visszaélés tilalmának szabálya nem állapít meg időbeli korlátot. Az Szjt. 51. § (1) bekezdése természetesen ehhez hasonló, de speciális szabály a szerző és felhasználó viszonyára. Annyi talán előre jelezhető, hogy e rendelkezés még számos értelmezési problémát fog a jövőben felvetni, és csak az új bírói gyakorlat adhat majd iránymutatást.Garanciális szabály, ezúttal a felhasználó érdekének védelmében az, hogy a felmondási jog csak azt követően gyakorolható jogszerűen, ha a teljesítésre a szerző előzetesen megfelelő (általában a szerződésben meghatározott) határidőt szabott, és ez nem vezetett eredményre. Ez azt jelenti, hogy a szerzőnek fel kell szólítania a felhasználót az egyik esetben a felhasználási jog gyakorlására, a másik esetben pedig a szerződés céljának megvalósítására alkalmas, illetve rendeltetésszerű gyakorlására.3. Felmondási jog gyakorlásának kizárása, a kizárólagosság megszüntetése felmondási jog helyettA szerző Szjt. 51. § (1) bekezdésében foglalt felmondási jogáról érvényesen nem mondhat le előzetesen. Annak viszont nincs akadálya, hogy annak gyakorlását korlátozza a felhasználási szerződés. Ilyenkor viszont garanciális szabály védi a szerzőt, amennyiben e jog gyakorlása legfeljebb a szerződéskötést vagy ha ez későbbi, a mű átadását követő 5 évre zárható ki. Felmerül a kérdés, hogy az 5 évnél rövidebb tartamú szerződésnél alkalmazható-e ez a szabály, vagyis elképzelhető-e az, hogy ilyenkor a szerződés egész tartamára lemond a szerző felmondási jogáról. Ez pl. egy legfeljebb 5 évre kötött szerződésnél a felmondási jog gyakorlásának teljes kizártságát eredményezi. Figyelemmel arra, hogy a gyakorlat elismeri a szerzői jog létének és annak gyakorlásának különválasztását, azt mondhatjuk, hogy, ha a felek így állapodnak meg, ennek nincs akadálya. Természetesen a szerző ezt a lemondást piacképessé teheti, vagyis azt megfelelő ellenérték fejében is gyakorolhatja. Megjegyezzük, hogy a határozatlan vagy 5 évnél hosszabb szerződésnél e jogát a szerző egyébként, hacsak eltérően nem állapodnak meg a felek, csak a szerződéskötést követő 2 év után gyakorolhatja. E joggyakorlásról való lemondás jelentősen megnöveli a felhasználó szabadságát. Adott esetben éppen emiatt kedvezőbb feltételek mellett kezdheti meg a felhasználást, a szerző irányában viszont megfelelő díjazással kompenzálható. Ha a szerző felmondási jogát nem kívánja gyakorolni, választása szerint megszüntetheti a szerződés kizárólagosságát, ilyenkor a felhasználási díj csökkenésével kell számolnia. Ha a felmondási jog gyakorlására még nem jogosult a szerző [Szjt. 51. § (2) bek.] vagy azt szerződésben korlátozta, a kizárólagos engedély megszüntetésére sem jogosult, hiszen utóbbi a felmondási jog helyett alkalmazható. A kizárólagos engedély megszüntetése esetén is alkalmazandó a felmondási jog gyakorlására vonatkozó azon szabály, amely szerint az csak a teljesítésre megfelelő határidővel történt felszólítást követően gyakorolható.

52. § (1) Ha a felhasználási szerződést jövőben megalkotandó művekre úgy kötik meg, hogy a jövőbeli műveket csak fajtájuk vagy jellegük szerint jelölik meg, a szerződés megkötésétől számított öt év elteltével és azt követően újabb öt-öt év elteltével bármelyik fél hat hónapra felmondhatja a szerződést.

Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4(2) A szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogról előzetesen nem mondhat le.

144

Jövőben alkotandó, konkrétan meg nem határozott művekre kötött szerződésekAz Szjt. 44. § (1) bekezdése kimondja, hogy érvényesen nem köthető a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására engedély. Az Szjt. 49. §-a a jövőben megalkotandó művekre állapít meg speciális szabályokat, elsősorban a kijavítás, a mű elfogadása körében. Az Szjt. 52. §-a mintegy átmenetet képez a konkrétan körülhatárolt jövőben alkotandó mű és a szerző meghatározatlan számú műveire vonatkozó, - egyébként érvénytelen - életmű szerződés között. Ebben az esetben tehát igen fontos úgy körülírni a szerződés tárgyát, hogy a művek legalább fajtájuk és jellegük szerint azonosíthatóak legyenek, így még véletlenül se keltse az életmű szerződés látszatát a megállapodás. Ilyen lehet pl. ha a felhasználó a szerző valamennyi jövőben megalkotásra kerülő versének kiadására szerez jogot, de - mivel még azt a felek sem ismerik - konkrétabban nem jelölik meg annak jellegzetességeit. Tekintve, hogy az ilyen szerződés meglehetősen kevés konkrét rendelkezést tartalmaz, miközben időben sincs korlátozva a szerződés, a jogalkotó speciális felmondási jogot biztosít, ebben az esetben mind a szerzőnek mind pedig a felhasználónak. Ötévenként élhet bármely fél e felmondási jogával, 6 hónapos felmondási idővel. Abban az esetben, ha pl. öt évnél rövidebb időre kötnek szerződést a felek, felmondásra nincsen lehetőség, mert a törvény csak öt év elteltével és hathónapos felmondási idővel engedi meg a felmondást.A felmondási jogáról a szerző előzetesen nem mondhat le a szerződésben. Álláspontunk szerint a felmondási jogról való nem előzetes lemondás, annak felmerülésekor (amikor a szerző ezzel élni kíván) gyakorolható, természetesen általában ellenérték fejében. A törvény csak a szerző előzetes lemondását tiltja, a felhasználó oldalán ez lehetséges, bár ez kevéssé életszerű. A Ptk. 6:192. § alapján, a megfelelő feltételek fennállása esetén, e szerződés bíróság által történő módosításának is helye lehet, hiszen a felek tartós jogviszonya fennáll.

53. § (1) Ha a szerző alapos okból visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét vagy a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerződést felmondhatja.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3(2) A felmondási jog gyakorlásának feltétele, hogy a szerző adjon biztosítékot a nyilatkozat

időpontjáig felmerült kár megtérítésére.(3) Ha a felhasználási szerződésnek az (1) bekezdésben szabályozott okból történő felmondását

követően a szerző ismét hozzá kíván járulni a mű nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót előfelhasználói jog illeti meg.

(4) Az előfelhasználási jogra az elővásárlási jogra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

1. A mű visszavonásának joga, a felmondási jog gyakorlásának feltételeiA felhasználó vagyoni befektetésének védelméből eredően a szerző művének nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét az Szjt. 11. §-a alapján csak feltételekhez kötötten vonhatja vissza. A mű nyilvánosságra hozatala előtt a szerző a visszavonás alapos okát tartalmazó írásbeli nyilatkozatával megakadályozhatja a nyilvánosságra hozatalt. A felhasználó azonban, ha bizonyítani tudja, hogy a korábbi szerzői engedély birtokában olyan előkészületeket tett, amelyekre a szerző nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélye indította, a szerzői visszavonó nyilatkozat megtételéig felmerült kárának megtérítését - pontosabban kártalanítását - követelheti. A kár mértéke jelentős is lehet, amennyiben többféle felhasználó tett előkészületeket. Ilyen kár származhat például abból, ha a szerző egy kiadóval és egy filmproducerrel is megállapodik még nyilvánosságra nem hozott

145

művének későbbi felhasználásáról. A kár összege ilyenkor olyan számottevő lehet, hogy a szerzőnek nem áll érdekében visszavonó nyilatkozatát megtenni. Valójában e jogosultságával a gyakorlatban kevés szerző él. Nem véletlen tehát, hogy az Szjt. 53. §-a a felhasználási szerződés felmondásának egyik eseteként részletesen szabályozza ezt a kérdést, és a szerző erre alapított felmondási jogának gyakorlását a felmerült kár összegének megfelelő biztosíték adásához köti. E felmondási jogról való lemondás lehetőségét illetően érdekes következtetésre lehet jutni. A törvény nem tiltja meg e speciális felmondási jogról való lemondást. Elképzelhető tehát, hogy a felhasználó már előre bebiztosítja magát a felhasználási szerződés megkötésekor, természetesen általában ellenérték fejében. Talán egy ilyen kikötés érvényessége abból a szempontból lehetne megkérdőjelezhető, hogy a felmondási jog gyökere az Szjt. 11. §-ában foglalt személyhez fűződő jog gyakorlása, amelyről viszont nem lehet lemondani. Minthogy azonban a személyhez fűződő jog gyakorlása elválik e felmondási jog gyakorlásától, álláspontunk szerint a felmondási jog gyakorlása kizárható. Megjegyezzük, hogy csak a felmondási jog gyakorlása következtében hatályosul a felhasználó irányában az Szjt. 11. §-ában foglalt visszavonási jog.A mű nyilvánosságra hozatalát követően a szerző a további felhasználást az előbbiekben vázoltak betartásával tilthatja meg. A kár megtérítésének alapja ilyenkor - mivel a nyilatkozattételt megelőző felhasználást nem érinti a visszavonás - a szerző nyilatkozatáig a felhasználó által a további felhasználás érdekében tett előkészületekre vonatkozik.Az Szjt. 11. §-ában megjelölt visszavonási jog a felhasználási szerződésben speciális felmondási jog gyakorlásának a lehetőségét is jelenti egyben. A felmondás csak akkor gyakorolható, ha a szerző biztosítékot adott a felhasználót ért kár kompenzálására. Kártérítési, helyesebben kártalanítási kötelessége van tehát a szerzőnek. A felmondással a szerződés a jövőre nézve megszűnik, a felek a korábbi felhasználások tekintetében elszámolni kötelesek egymással.A munkáltató ebben az esetben is privilegizált felhasználónak minősül, vagyis az Szjt. 30. § (5) bekezdése szerint a visszavonó nyilatkozat a munkáltatónál csak a szerző nevének mellőzési kötelezettségét eredményezi, de a felhasználáshoz való jogát ez a nyilatkozat nem érinti, vagyis felmondási joga sincsen a szerzőnek. Ez a korábban is ismert kivétel az Szjt.-ben kiegészült a vagyoni jogokat átruházással megszerzőkre is, így a jogszerzőt a felhasználási jog gyakorlásában nem befolyásolja e nyilatkozat, felmondási joga tehát ebben az esetben sincsen a szerzőnek.2. Előfelhasználási jogA felhasználási szerződés felmondására a szerző az Szjt. alapján is különböző jogcímeken jogosult, és más esetekre is kiköthető felmondási jog a szerződésben. Példaként említhető a felhasználás elmulasztása vagy nem rendeltetésszerű gyakorlása miatt fennálló felmondási jog (Szjt. 51. §). A törvény mégis csak az Szjt. 53. § (1) bekezdése alapján biztosított, feltételhez kötött felmondási jog gyakorlását követő újrafelhasználás esetén biztosítja a felhasználó előfelhasználási jogát. Ennek oka főként az, hogy ez a felmondási jog semmi esetre sem a felhasználó érdekkörében felmerült, vagy neki felróható szerződésszegés következménye. Ezért jogosult kártalanításra is, és a kár összegének megfelelő biztosíték hiányában a szerző ezt a felmondási jogot nem is gyakorolhatja. A felhasználó adott esetben már élhetett jogával, komoly befektetéseket hajtott végre a felhasználás sikere érdekében, így indokolt az a rendelkezés, amely alapján ismételt engedélyezés esetén előfelhasználási joga van. Amennyiben a felhasználó előfelhasználási jogával él, és a szerző teljes körű kártalanítást adott, majd a felhasználó újból gyakorolja megszerzett

146

jogait, célszerű áttekinteni, hogy a teljes körű kártalanítás mennyiben kompenzálható az újabb felhasználási díj megállapításával arra tekintettel, hogy a visszavonó nyilatkozat és a felmondás csak ideiglenes volt, és így a felhasználó kára esetleg csekélyebb.

54. § A felhasználási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idő eltelt.

A felhasználási szerződés megszűnéseAmennyiben a felhasználási szerződés nem valamelyik fél felmondása vagy a felek nem közös megegyezésével szűnik meg, az megszűnhet a határozott idő lejártával, bizonyos bontó feltétel beálltával [Szjt. 43. § (3) bekezdésében foglalt esetkör, pl. ha meghatározott példányszámra szólt a szerződés, e mennyiség forgalomba hozatalával, vagy a szerződés betöltötte célját], és természetesen a védelmi idő (Szjt. 31. §) elteltével. A védelmi idő elteltével a felhasználó engedély és díjfizetés nélkül jogosult a felhasználásra, mivel a mű közkinccsé vált. Gyakorlatilag a felhasználási szerződés esetében, hasonlóan a megbízási és a vállalkozási szerződés egyes eseteihez, fogalmilag kizárt, hogy az ne a jövőre nézve szűnjön meg. Ezért az Szjt. - az Szjt. 49. § (3) bekezdésében foglalt esettől eltekintve - mellőzi az elállási jog fogalmát, és így a szerződés keletkezésének időpontjára visszamenőleges hatályú felbontása is kizárt.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 19/12. Épület integrált rekonstrukciójával kapcsolatos szerzői jogaira vonatkozó korábbi szerződések értelmezése

55. §126 (1) A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésre, valamint - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - az előadóművészi teljesítmények felhasználására és az előadóművészi vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződésre is.

(2) Ha a hangfelvétel forgalomba hozatalát vagy - ha erre nem kerül sor - a nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik év elteltével a hangfelvétel-előállító vagy az ő engedélye alapján más személy nem kínálja fel a hangfelvétel többszörözött példányait megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra, vagy nem teszi a hangfelvételt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg, az előadóművész felmondhatja az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződést.

(3) A (2) bekezdésben említett szerződés felmondásának joga akkor gyakorolható, ha a hangfelvétel-előállító az előadóművésznek a szerződés felmondására irányuló szándékáról szóló értesítését követő egy éven belül nem végzi el a (2) bekezdésben meghatározott mindkét felhasználási cselekményt.

Kúria Pfv.IV.20.560/2013/4(4) Az előadóművész a (2) bekezdésben szabályozott felmondási jogról nem mondhat le.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.136/2008/5A módosítást a 2011/77/EU irányelv 1. cikk 2. c) pontjában foglalt rendelkezések

átültetése indokolja. A módosítás az Szjt. 55. §-ának (1) bekezdésében a felhasználási szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések hatálya alá vonja az előadóművészi vagyoni jogok átruházására vonatkozó rendelkezéseket is azzal a kiegészítéssel, hogy az 55. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak ezekhez az általános szabályokhoz képest speciálisak.

126 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 37. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.

147

A módosítás a 2011/77/EU irányelvvel összhangban, annak érdekében vezet be egy speciális felmondási jogot, hogy azok az előadóművészek, akik kizárólagos jogaikat a hangfelvétel-előállítókra ruházták át, ténylegesen részesüljenek a védelmi idő meghosszabbításának előnyeiből.

Ezen speciális felmondási jog gyakorlásának lehetősége akkor nyílik meg, ha a hangfelvétel-előállító a védelmi idő kezdetétől számított ötven év elteltével nem kínálja fel a hangfelvétel többszörözött példányait megfelelő mennyiségben forgalomba hozatalra, vagy nem teszi a hangfelvételt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A megfelelő mennyiség megítélése esetről esetre való mérlegelést igényel, hiszen előadóművészenként, teljesítményenként, műfajonként, valamint a kiadás időpontjától függően más-más tekinthető a forgalomba hozatal szempontjából olyan megfelelő mennyiségnek, amely a szakmában kialakult gyakorlat szerint a hangfelvétel-előállító részéről a hangfelvétel felhasználása érdekében általában elvárható erőfeszítéseket tükrözi.

A törvény szerint az Szjt. 55. § (3) bekezdésébe kerülnek a speciális felmondási jog gyakorlásának feltételei, a (4) bekezdésbe pedig az e jog feltétlen érvényesülését szolgáló kitétel, amely szerint az előadóművész erről a jogáról érvényesen nem mondhat le.

A felmondási jog gyakorlása kapcsán irányadó az Szjt. 73. § (2) bekezdése, mely alapján az együttes tagjai jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják.A felhasználási szerződésekre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása egyéb szerződésekreÉrtelmező rendelkezéssel megfelelően rendeli alkalmazni a törvény a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat a vagyoni jogok átruházására [Szjt. 9. § (6) bek.] irányuló szerződésre, és az előadóművészi teljesítmények (Szjt. 73. §) felhasználására is. Ahol azonban speciális szabályok vonatkoznak, ott a megfelelő alkalmazás azt jelenti, hogy a speciális szabály elsőbbséget élvez. Ilyen eset pl. az Szjt. 11. §-a alapján gyakorolható felmondási jog, amely nem korlátozhatja a vagyoni jogokat megszerző személyt a felhasználási jog gyakorlásában.

Kiadói szerződés

56. § (1) Kiadói szerződés alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni és köteles a szerzőnek díjat fizetni.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.632/2010/6Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.111/2011/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.498/2010/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.888/2009/15Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.546/2006/5

(2) A kiadás joga - kétség esetén - a mű magyar nyelvű kiadására vonatkozik. A szerződés alapján gyakorolható kiadási jog - a gyűjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült művek kivételével - kizárólagos.

BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.

148

Kiadói szerződés írói művekreAz a diszpozitív rendelkezés, amely szerint a kiadás joga - kétség esetén - a mű magyar nyelvű kiadására vonatkozik, arra utal, hogy a törvény e szakaszai csak az írói művekre vonatkoznak. Az irodalmi művek kiadása még ma is igen jelentős, az Szjt. 56. §-a kapcsán csak az írói művek kiadásával foglalkozunk. Meg kell jegyezni, hogy az Szjt. éppen a kiadói szerződéseket érintően, az írói művek mellett más műfajokba tartozó művekre vonatkozó számos ágazati rendeletet hatályon kívül helyezett, így a kiadói szerződés Szjt.-beli szűkszavú rendelkezései mellett egyrészt a felhasználási szerződésre vonatkozó általános szabályok, másrészt a korábbi rendeletek továbbra is használható szabályait bizonyára továbbra is meg lehet majd találni a különböző műfajú művek kiadói szerződéseiben.A kiadói szerződés a szerzőt kötelezi a mű rendelkezésre bocsátására, a kiadót csak feljogosítja a kiadásra és a forgalomba hozatalra, igaz, azzal a feltétellel, hogy ha a kiadás és a forgalomba hozatal megtörténik, köteles szerzői díjat fizetni.Szerző alatt értelemszerűen a szerző jogutódját is érteni kell, legyen az akár természetes személy akár jogi személy (mint pl. a szerző örököse). A szerződésben biztosított kiadási jog kizárólagos jellegű, tehát amíg a szerződésben meghatározott idő le nem jár vagy a szerződésben meghatározott példányszám kiadásra nem kerül, a kiadón kívül senki más, maga a szerző sem jogosult a mű kiadására. Nem kizárólagos a kiadó joga a gyűjtemények, valamint a napilapok és folyóiratok számára készült művek esetében.A kiadó azért vállalkozik egy mű kiadására, hogy azt forgalomba is hozza, hiszen a forgalomba hozatal révén térülnek meg a kiadás költségei és jut a kiadó - ha ügyesen kalkulált - haszonhoz is. A szerződésben meghatározott időtartam alatt a kiadó többször is kiadhatja a művet, éspedig korlátlan példányszámban. A szerződés időtartama alatt forgalomba hozott, de el nem adott példányokat a kiadó továbbra is terjesztheti.A felhasználási szerződésre vonatkozó általános szabályok a kiadói szerződésnél is érvényesülnek. Így a napilapban, folyóiratban történő közlés kivételével a szerződés csak írásbeli alakban érvényes.A szerző felmondási jogára alkalmazandók a felhasználási szerződésre vonatkozó (Szjt. 51. §, 53. §), valamint a jövőben alkotandó mű kijavítására, elfogadására vonatkozó általános szabályok (Szjt. 49. §) szintén fontos szerepet kapnak a kiadói szerződésnél.Ha a kiadói szerződés megszűnt (akár azért, mert mindkét szerződő fél teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, akár más okból), a szerző visszanyeri rendelkezési jogát a mű fölött, és új kiadó után nézhet. Az új kiadó esetleges piaci sikere jelentős kárt okozhat az előző kiadónak, ha még eladatlan készletekkel rendelkezik, ez azonban a kiadó kockázati körébe tartozik.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 14/02. Könyvtárak állománygyarapítási tanácsadójának jogi védelme; internetes felhasználási jogának gyakorlása

57. § (1) Irodalmi mű kiadásánál képek alkalmazásához a szerző beleegyezése szükséges.(2) Ha a szerző beleegyezett abba, hogy művét képek alkalmazásával (illusztrációkkal) adják

ki, az egyes képek felhasználásához való hozzájárulását csak alapos okból tagadhatja meg.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.1. Illusztrációk alkalmazása a könyvkiadásbanAz alkalmazott grafikai művek felhasználási szerződéseinek feltételeit és szerzői díjait korábban (az Szjt. 1999. szeptember 1-jei hatályba lépéséig) ugyancsak külön rendelet

149

szabályozta, és előírta többek között, hogy a könyvkiadásban felhasználásra kerülő műre kötött szerződés időtartama az írói műre vonatkozó kiadói szerződés időtartamával azonos legyen, melyet ma is célszerű az ilyen típusú szerződések megkötésekor alkalmazni. A könyvkiadásban az írói művekkel együtt felhasznált művek esetén a szerző a mű második és további kiadásáért abban az esetben részesülhetett díjazásban, ha az írói mű szerzőjét is díjazás illette meg. Újabb felhasználásnak az írói mű új kiadásban történő felhasználását kell tekinteni.A fenti rendelkezésre leginkább az a tény szolgáltatott indokot, hogy az irodalmi mű kiadásakor annak illusztrálása, mely alapvetően határozza meg az írott szöveg jelentését is, döntően befolyásolja az irodalmi mű értelmezését, ezért természetes igénye lehet, hogy ő maga dönthessen ezek alkalmazása tekintetében.2. Az illusztrációk alkalmazásánál a szerző rendelkezési jogának korlátaiA fenti indokok alapján ugyan a szerző rendelkezési joga valóban indokolt az illusztrációk megválasztása tekintetében, azonban ennek indokolt - például a könyvkiadók jogos szempontjainak figyelembe vétele miatt is - olyan mértékű korlátozása, hogy a szerző se élhessen vissza a jogszabály által biztosított jogával, tehát az illusztrációk alkalmazásához adott elvi hozzájárulást követően a kiadónak is megmaradjon azon mozgástere, szabadsága, mely a mű megjelentetéséhez, kiadásához szükségesKapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 16/09. Kiadványban szereplő rajzok, illusztrációk egyéni, eredeti jellege

57/A-57/D. §127

MÁSODIK RÉSZ

EGYES MŰFAJOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

VI. Fejezet

A SZÁMÍTÓGÉPI PROGRAMALKOTÁS (SZOFTVER)

58. § (1) Az 1. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletre, elvre, elgondolásra, eljárásra, működési módszerre vagy matematikai műveletre is.

Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.367/2011/3(2) A 4. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell a szoftvernek az eredeti

programnyelvétől eltérő programnyelvre történő átírására is.(3) A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.601/2007/4(4) A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként elkészített szoftverre a 30. §

(3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.1. A szoftverek szerzői jogi védelmeA rendelkezés megismétli az Szjt. 1. § (6) bekezdésének szövegét a szoftver csatlakozó felületével (leginkább az algoritmussal) kapcsolatban. Eszerint a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletek, elgondolások stb. nem képezhetik szerzői jogi védelem

127 A korábbi alcímmel együtt hatályon kívül helyezte: 2013. évi CLIX. törvény 27. § b). Hatálytalan: 2014. X. 29-től.

150

tárgyát. Ebből következően, a szoftverek is akkor minősülnek szerzői műnek, amennyiben eredetiek, tehát alkotójuk saját szellemi alkotásának tekinthetőek, és ezen túlmenően semmilyen más ismérv alkalmazása nem szükséges a védelem alatt állásukhoz. Az Szjt. amúgy nem határozza meg a szoftver pontos fogalmát, csupán azt rögzíti, hogy szerzői jogi védelem alatt áll a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció, akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is [1. § (2) bekezdésének c) pontja].2. A szoftverek esetén a fordítás védelmeE szabály értelmében a szoftverfordítás, vagyis az eredeti programnyelvnek más programnyelvre történő átírása - amennyiben az egyéni, eredeti jellegű - szerzői műnek minősül. Egyéb esetben nyersfordításról beszélhetünk, amely nem áll szerzői jogi védelem alatt. A gyakorlatban valószínűbb és gyakoribb az ilyen tevékenységek nyersfordításkénti minősítése. Különösképp akkor, ha a fordítás egy meghatározott szoftver fejlesztési folyamatának egyik lépcsőfoka, és nem a befejezett program-művet vagy annak önálló alkotásként is oltalmazható valamely részét fordítja le az alkotóhoz (alkotói csoporthoz) képest kívülálló személy.3. A vagyoni jogok átruházhatósága szoftverek eseténA szerzői vagyoni jogok főszabályként átruházhatatlanok, másként sem szállhatnak át, illetve lemondani sem lehet róluk. Kivételt képeznek ezen szabály alól azon esetek, amikor a jogalkotó kifejezett rendelkezésével, meghatározott esetekben - amikor azt a művek létrehozásának és felhasználásának körülményei, sajátosságai indokolttá teszik, így pl. szoftverek tekintetében - megengedi az átruházást, átszállást, melyet követően a jogszerző - ellenkező szerződéses kikötés hiányában - a továbbiakban maga rendelkezhet ezen jogokkal. Ez a rendelkezés megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és a piaci igényeknek, követelményeknek egyaránt.4. A munkaviszonyban alkotott szoftverek sajátos szabályaiA munkaviszonyban vagy más hasonló jellegű (pl. közalkalmazotti, szolgálati) jogviszonyban létrehozott mű átadásával a szerzői vagyoni jogokat - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltató szerzi meg. Ez a jogszerzés azonban nem korlátlan, pontosabban fennmarad a szerző díjazás iránti igénye, ha a munkáltató a felhasználásra másnak (harmadik személynek) engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. A számítógépi programfejlesztés tetemes költségekkel jár és általában valamilyen előre megjelölt gazdasági eredmény elérését célozza, így a jogalkotó érthetően korlátozza a szerzők jogait az anyagi befektetéseket eszközlő megrendelő-felhasználóval szemben. Ez azt jelenti, hogy a szoftver átadásával a szerzők rendelkezési joga automatikusan megszűnik, további díjigényei elenyésznek, és csupán a nevük feltüntetésének mellőzését kérhetik (a személyhez fűződő jogok részeként). Az Szjt. ugyanakkor nem zárja ki a felek eltérő megállapodását, vagyis többletjogok biztosítását a szerzőknek.Kapcsolódó joggyakorlatEBH2002. 616: A számítógépi programoknak a szabad felhasználás joga nélkül való megszerzése mástól másolás céljára, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését valósítja meg.BH2009. 232 I. A nem ingyenes - a nem szabad felhasználás körébe tartozó - számítógépes programnak az interneten elérhető ún. kalózszerverek-ről - emelt díjas SMS-ek fejében - történő letöltése nem tekinthető jogszerű felhasználásnak, hanem olyan többszörözés, ami a

151

jogtulajdonosnak vagyoni hátrányt okozva a szerzői jogok megsértése bűncselekményét valósítja meg.BH2009. 232 II. Aki a nem ingyenes számítógépes programot kalóz szerverről tölti le - még ha a letöltés csak emelt-díjas SMS fejében történhet is -, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás nyilvánvaló aránytalansága folytán eredményesen nem hivatkozhat arra a téves feltevésre, hogy a többszörözés nem jogellenes, mert a programért az emelt-díjas SMS-sel ellenszolgáltatást fizetett.BH1993. 545. A számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek.SzJSzT 26/09. A nem védett ötlet és a védett egyéni, eredeti alkotás viszonya számítógépi programalkotás esetébenSzJSzT 05/09. Számítógépi program szerzői jogi oltalmának a megítélése olyankor, amikor a megoldandó feladatok és a megkívánt funkciók korlátozzák az egyéni, eredeti alkotás lehetőségétSzJSzT 29/05. A vagyoni hátrány kiszámítása számítógépi programalkotásokat érintő szerzői jogsértés eseténSzJSzT 22/05. Munkaviszonyban alkotott számítógépi programalkotásokra fennálló szerzői jogok átruházásaSzJSzT 37/04. Számítógépi programalkotás jogosulatlan felhasználása

59. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására - ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi.

(2) A felhasználási szerződésben sem zárható ki, hogy a felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges.

(3) Aki a szoftver valamely példányának felhasználására jogosult, a szerző engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver működését, továbbá kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje.

1. A szerző rendelkezési jogának korlátozása a szoftverek esetébenA szoftver mint bizonyos tekintetben funkcionális alkotás alapvető célja, megalkotásának értelme az általa betölteni kívánt cél elérése. E szempontot figyelembe véve szükséges a jogszerű felhasználó számára olyan lehetőségek biztosítása, amelyek lehetővé teszik számára ezen cél elérését, akár a szerző jogainak ellenében is. A szoftver mindenkori jogszerű megszerzője tehát ezeket a jogokat ipso iure, a törvény erejénél fogva szerzi meg ellenkező megállapodás hiányában azzal, hogy a rendeltetésszerű használathoz szükséges mértékben gyakorolhatja.2. A biztonsági másolat készítésének feltétlen jogaA biztonsági másolat készítésének joga olyan - ugyancsak a jogszerű felhasználó érdekeit védő - kógens rendelkezés, amely még ellenkező kikötés ellenében is érvényesül.3. A szoftverek működésének megismeréséhez fűződő jogEzen rendelkezés a kísérletezési szabadság kifejezett megjelenése a szerzői jogban, és célja a tudomány továbbfejlesztésének akadálymentessége. Lényege az, hogy a szerző engedélye nélkül is szabad a szoftver működésének megfigyelése, tanulmányozása a felhasználó számára, amit a felhasználási szerződésben sem lehet kizárni. Fontos tudni, hogy csakis

152

jogszerűen (pl. felhasználási szerződéssel) megszerzett szoftver használható fel megfigyelés és tanulmányozás érdekében, az illegális másolat nem.

60. § (1) A szerző engedélye nem szükséges a kód olyan többszörözéséhez vagy fordításához, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működtetéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, feltéve, hogy

a) e felhasználási cselekményeket a jogszerű felhasználó vagy a szoftver példányának felhasználására jogosult más személy, vagy az ő megbízottjuk végzi;

b) az együttes működtetéshez szükséges információ az a) pontban említett személyek számára nem vált könnyen hozzáférhetővé;

c) e felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.950/2012/3Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.367/2011/3Budapest Környéki Törvényszék 14.P.29.279/2010/25Budapest Környéki Törvényszék 14.P.29.279/2010/25

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása útján megszerzett információa) nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetésen kívüli

célra;b) mással nem közölhető, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes

működtetés ezt szükségessé teszi;c) nem használható fel a kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver

kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.

Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.367/2011/3(3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. § (2) bekezdését értelemszerűen

alkalmazni kell.(4) A 34. § (2) bekezdése és a 38. § (1) bekezdése a szoftverre nem alkalmazható. A 49. § (1)

bekezdésében szabályozott határidő szoftver esetében négy hónap.Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.249/2013/5Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.G.40.014/2008/2

(5) Nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.422/2010/31. A dekompiláció jogaA Szoftver Irányelv 6. Cikkelye rendelkezik a visszafejtés, azaz a dekompiláció jogáról, mely a szerző kizárólagos jogosultságai ellenében is érvényesülő jogokat ad a program mindenkori jogszerű felhasználójának. A dekompiláció joga lehetőséget biztosít az eredeti programinformáció másik programban való, kompatibilitási célú felhasználásához, mivel az itt megengedett szerzői jogilag releváns cselekmények nélkül minderre (jogszerűen) nem kerülhetne sor, elengedhetetlenek mindehhez. A 60. § (1) bekezdése a többszörözésre jogosultak személyét, míg a (2) bekezdése a felhasználás korlátjait határozza meg.2. A szoftverek szabad felhasználásának korlátaiA szabad felhasználás általános szabályai között felsorolt legalapvetőbb korlátok - azaz a szerző jogos érdekeinek védelme az indokolatlan károsítással szemben, a mű rendes felhasználásának sértetlenül hagyása, illetve a tisztesség követelményeinek és a szabad

153

felhasználás rendeltetésével összeférő célnak megfelelés - ezen rendelkezések alkalmazása során is irányadók.3. Az átvétel jogának kizárása, illetőleg a kijavítási határidő szoftvereknélA szabad felhasználás körében a szoftverek esetében az átvétel joga akár iskolai oktatás, akár tudományos ismeretterjesztés céljára nem lehetséges, mivel a programalkotások rendes hasznosítását akadályozná, és ezáltal sérelmes lenne szerzőjük jogaira. Ugyancsak emiatt kivételt képez a nyilvános előadás szabad lehetősége, akkor is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.A jövőben alkotandó műveknél az általánosan elrendelt 2 hónapos felhasználó általi elfogadási határidő lehetősége - ellenkező kikötés hiányában - a szoftverek esetén - tekintettel ezen művek sajátos, hosszas tesztelést követő értékelésének igényére - 4 hónapban került meghatározásra. Ha a művet kijavításra visszaadták, a határidő a kijavított mű visszaadásától kezdődik.4. Kivételek a felhasználási szerződések alakiságának szabályai alól szoftverek esetébenA szoftvereket általában a kereskedelmi forgalomban értékesítik. Mivel a dobozolt szoftvereknél az írásbeliség megkövetelése nehézségekkel jár és a nemzetközi gyakorlattal is ellentétes, indokolt volt kivételt engedni az írásbeliség általános követelménye alól.

VII. Fejezet

ADATBÁZIS128

60/A. §129 (1) E törvény alkalmazásában adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni.

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.738/2009/11(2) Az adatbázisra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az adatbázis

működtetéséhez, illetve tartalmának megismeréséhez szükséges dokumentációra is.(3) Az adatbázisra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a számítástechnikai

eszközökkel hozzáférhető tartalmú adatbázis előállításához vagy működtetéséhez felhasznált szoftverre.

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.520/2010/71. Az adatbázis fogalmaAz Szjt. módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvény 4. §-ával beiktatott rendelkezés (1) bekezdése az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelv (a továbbiakban: adatbázis-irányelv) definíciójára építve határozza meg az adatbázis fogalmát. Ezzel egyidejűleg került sor az Szjt.-ben korábban alkalmazott adattár helyett az adatbázis kifejezés bevezetésére. A fogalom-meghatározás nem csak az adatbázis-előállítói jogokra vonatkozó új, XI/A. fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásában, hanem a szerzői jogi fejezetek vonatkozásában is irányadó. A definíció mindössze két feltételt szab az önálló művekből, műrészletekből, műnek nem minősülő egyéb tartalmi elemekből (pl. hangokból, jelekből, számokból, tényekből, adatokból), vagy mindezek összetételéből álló

128 A címet megállapította: 2001. évi LXXVII. törvény 12. §. Hatályos: 2002. I. 1-től.129 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 4. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.

154

adatbázisoknak: a gyűjteményt valamely rendszer szerint vagy módszer szerint rendezzék el; a gyűjtemény tartalmi elemeihez egyedileg hozzá lehessen férni. Ezeknek a fogalmi ismérveknek megfelelő bármely gyűjtemény adatbázisnak számít, megjelenési formájától (papíralapú, elektronikus, on-line stb.) függetlenül.2. Az adatbázisra vonatkozó rendelkezések alkalmazásaA (2) bekezdés kiterjeszti az adatbázisokra vonatkozó rendelkezések alkalmazását az adatbázisok működtetéséhez, illetve tartalmuk megismeréséhez szükséges dokumentációra (pl. tárgy- és névmutató) összhangban az Szjt. 1. § (2) bekezdésének c) pontjával, amely a számítógépi programalkotás (szoftver) elválaszthatatlan részének tekinti a hozzá tartozó dokumentációt. A (3) bekezdés viszont kizárja az adatbázisokra vonatkozó rendelkezések alkalmazását az adatbázis előállításához vagy működtetéséhez felhasznált szoftver tekintetében, amelyre ebből következően az Szjt. 58-60. §-ait kell megfelelően alkalmazni.

61. § (1)130 Szerzői jogi védelemben részesül a gyűjteményes műnek (7. §) minősülő adatbázis.(2)131 Az adatbázisra vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók.(3)132 A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként összeállított adatbázisra a 30.

§ (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.A gyűjteményes műnek minősülő adatbázisok védelmeA gyűjteményes mű feltételeinek megfelelő adatbázisok szerzői jogi védelmét az Szjt. 7. §-a alapozza meg. A 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott (1) bekezdés ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis szerzői jogi védelemben részesül. Az Szjt. e módosítása tehát pontosabbá tette és az adatbázis-irányelvhez igazította a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis szerzői jogi védelmének szabályait.Az Szjt. főszabályaként a vagyoni jogok bizonyos kivételekkel - nem átruházhatók. Az egyik lényeges kivétel az adatbázisokkal kapcsolatos vagyoni jog, amely - az adatbázis előállítását, létrehozását kezdeményezők befektetői védelme érdekében - teljes egészében vagy részben átruházható.A 61. § (3) bekezdésénél is - a szoftvereknél megismert logika és érvelés alapján - a munkáltatónak többlet jogokat biztosítva, a jogalkotó kivételeket jelöl meg a munkaviszonyban, vagy más hasonló, munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkotó adatbázis szerzők (szerkesztők) tekintetében. Ennek megfelelően a szerzőnél amúgy megmaradó díjigényt vonja meg a szerkesztőtől, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy az adatbázis felhasználási jogát másra átruházza. Ugyanakkor nem kizárt a díjigény szerződéses kikötése sem.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 29/04. A gyűjteményes művek és az adatbázisok szerzői jogi oltalma

62. § (1)133 Nem szükséges a szerző engedélye ahhoz, hogy a - gyűjteményes műnek minősülő - adatbázist jogszerűen felhasználó személy az adatbázis tartalmához való hozzáféréshez és az adatbázis tartalmának rendeltetésszerű felhasználásához szükséges cselekményeket elvégezze.

130 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 5. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.131 Módosította: 2001. évi LXXVII. törvény 5. §, 12. §.132 Módosította: 2001. évi LXXVII. törvény 5. §, 12. §.133 Módosította: 2001. évi LXXVII. törvény 12. §.

155

(2)134 Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználására szereztek jogot, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az adatbázis e részére kell alkalmazni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott cselekményekre a 33. § (2) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

(4)135 Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amely eltér az (1) és a (2) bekezdésben foglaltaktól.

(5)136 Nem kötelező az adatbázis felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása az adatbázis műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.

Gyűjteményes műnek minősülő adatbázis felhasználásaA szerzőket megillető kizárólagos joggal szemben alkalmazható kivételek közül a jogalkotó itt azt az elemet alkalmazta, amikor ahhoz, hogy az adatbázis, vagy annak másolata jogszerű felhasználója az adatbázist előadja, vagy azt bármely, az előbbiekben felsorolt módon felhasználja - ha az említett felhasználási cselekmények célja az adatbázis tartalmához való hozzáférés, és annak rendeltetésszerű felhasználása - megengedi a szerző engedélyezési jogának korlátozását, és szabaddá teszi ezen felhasználói cselekményeket. Ha a jogszerű felhasználó csak az adatbázis egy részének felhasználására jogosult, e szabályt csak az adott rész tekintetében kell alkalmazni.A szabad felhasználás általános szabályai között felsorolt legalapvetőbb korlátok, azaz a szerző jogos érdekeinek védelme az indokolatlan károsítással szemben, a mű rendes felhasználásának sértetlenül hagyása, illetve a tisztesség követelményeinek és a szabad felhasználás rendeltetésével összeférő célnak megfelelés e rendelkezések alkalmazása során is irányadó.A 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott (4) bekezdés - az uniós irányelvvel összhangban - semmisnek nyilvánítja a felhasználási szerződésnek e § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaktól eltérő kikötéseit. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az adatbázis jogszerű felhasználója számára a felhasználási szerződések szintjén biztosítani kell ezeket a jogokat.Az ugyancsak a 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott (5) bekezdés pedig - a szoftverre irányadó szabályozással egyezően - mentesíti a feleket a felhasználási szerződés írásba foglalása alól, amennyiben az adatbázis műpéldányát a kereskedelmi forgalomban szerzik meg.

VIII. Fejezet

A REKLÁMOZÁS CÉLJÁRA MEGRENDELT MŰ

63. § (1) A reklámozás céljára megrendelt műre vonatkozó vagyoni jogok a felhasználóra átruházhatók.

(2) E vagyoni jogok átruházására irányuló szerződés létrejötte szempontjából lényeges kérdésnek minősül különösen a felhasználás módja, mértéke, földrajzi területe, időtartama, a reklám hordozójának meghatározása, valamint a szerzőnek járó díjazás.

(3) E művekre a közös jogkezelés nem terjed ki.

134 Módosította: 2001. évi LXXVII. törvény 12. §.135 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 6. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.136 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 6. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.

156

(4)137 Előzetesen meglévő műnek reklámozás céljára történő felhasználása esetén a szerző és a felhasználó megállapodhatnak abban, hogy a művet - kizárólag az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazása és a reklámozásban történő felhasználás szempontjából - reklámozás céljára megrendelt műnek tekintik. E megállapodás a közös jogkezelő szervezettel szemben csak akkor válik hatályossá, ha arról a szerző a szervezetet írásban értesíti.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.653/2011/41. Reklámozás céljára megrendelt mű vagyoni jogainak átruházhatóságaAz Szjt. 9. § (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy a törvényben meghatározott esetekben a vagyoni jogok átruházhatók legyenek. A szoftver, az adattár mellett a reklámozás céljára megrendelt mű is e körbe tartozik. Ez a kivétel főként a reklámpiac sajátosságaival magyarázható, valamint azzal, hogy e művekre már az utóbbi években is szinte csak így kötnek szerződéseket, így célszerűbb volt e helyzetet legalizálni. Külföldön is található erre példa, a francia szerzői jogi törvény pl. kifejezetten megengedi a művekre vagyoni jogok átruházását. E speciális rendelkezés hatályát illetően utalunk a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontjára, amely a gazdasági reklámot a következőképpen definiálja:Gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (a továbbiakban: reklám).2. A szerződés kötelező tartalmi elemeiA 63. § (2) bekezdésében említett vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződés alapvetően a felhasználási szerződéshez hasonló tartalmú, sőt, az Szjt. 55. §-a kifejezetten a felhasználási szerződés szabályait rendeli alkalmazni a vagyoni jog átruházására irányuló szerződésekre is. E rendelkezés mégis, műfajspecifikus kötelező tartalmi kellékeket is meghatároz. Minthogy ezek a szerződés létrejötténél lényeges körülménynek minősülnek, ezekben a feleknek meg kell állapodniuk. Az Szjt. VIII. fejezetben és a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az Szjt. V. fejezetének felhasználási szerződésekre vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Természetesen a törvény egyéb rendelkezéseit sem hagyhatják figyelmen kívül a felek, pl. a díjazásról való lemondás kifejezett nyilatkozathoz kötöttségét, vagy a kötelező írásbeliséget.3. Előzetesen meglévő művek reklám célú felhasználása, a közös jogkezelés szerepeFontos értelmező rendelkezéssel oldja fel a törvény 63. § (3) bekezdése a közös jogkezelés szerepét illető bizonytalanságot. A reklámozás céljára megrendelt műre a közös jogkezelés nem terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az engedélyt egyedileg kell a felhasználónak megszereznie a szerzői és szomszédos jogi jogosultaktól felhasználási szerződésben, ami a vagyoni jog átruházására is irányulhat. Meg kell különböztetni a már létező művek reklámozás céljára történő felhasználását és a kifejezetten a reklámozás céljára készítendő műveket. Amíg az utóbbiaknál a közös jogkezelés nem jut szerephez, addig az előbbieknél ez a felek megállapodásától függ. A 63. § (4) bekezdése szerint ha ugyanis pl. egy már meglévő slágert kívánnak egy reklámfilmben felhasználni, a felek eldönthetik, hogy a közös

137 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).

157

jogkezelő szervezet közreműködését (a konkrét esetben az Artisjus) igénybe kívánják-e venni. Dönthetnek úgy, hogy a művet kizárólag a reklámozási célú felhasználás tekintetében, reklámozás céljára megrendelt műnek tekintik, következésképpen a közös jogkezelés sem terjed erre ki. Erről azonban a közös jogkezelő szervezetet írásban kell értesíteni, az értesítésig az ilyen megállapodás a közös jogkezelő irányában nem hatályos.

IX. Fejezet

FILMALKOTÁSOK ÉS MÁS AUDIOVIZUÁLIS MŰVEK

Általános szabályok

64. § (1) Filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film.

(2) A filmalkotás szerzői a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a film rendezője és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a filmben felhasznált egyéb művek szerzőinek e törvényben biztosított jogait.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.309/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.928/2010/5Fővárosi Bíróság ...P.../2010/18

(3) A film előállítója (a továbbiakban: előállító) az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.549/2010/31. A filmalkotás fogalmaAz Szjt. IX. fejezete a filmre, mint speciális többszerzős műre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A régi szabályozáshoz képest e fejezet számos ponton korszerűbb és pontosabb rendelkezéseket tartalmaz.E körben említhető a film fogalmának a meghatározása, amely a filmet a rögzítés módjától függetlenül ismeri el műalkotásnak, és az egyes főbb filmtípusokat csak példálózó felsorolással említi. Ez biztosítja a jogvédelmet bármilyen technikai megoldást is használjanak, egyetlen ismérv itt is mint más műveknél, az 1. § (3) alapján az egyéni, eredeti jelleg. Ennélfogva a hagyományos, celluloidra készült film éppúgy mű, mint az elektronikus eszközökkel (digitális technikával) felvett film.2. A film szerzőiAz Szjt. a film szerzői között említi a filmrendezőt, együtt a film számára készült irodalmi és zenemű szerzőjével és mindazokkal, akik szintén alkotó módon hozzájárultak a film egészének kialakításához. A szerzői státus további pontosítást igényel, a film mint többszerzős mű sajátosságai miatt. Nem véletlen, hogy az Szjt. eltekint a film szerzőinek kimerítő felsorolásától. Az egyes műfajok és az adott film jellegétől függően ugyanis egyes

158

tevékenységek kiemelt szerepet kaphatnak, megalapozva a szerzőséget. A rajzfilmek jellegéből adódóan pl. a figuratervezők (animátorok, a figurák életre keltői) esetében az Szjt. 64. § (2) bekezdése szerinti szintén alkotó módon való hozzájárulásuk alapozza meg a szerzői minőséget. Az 1996/99. APEH iránymutatás a rajzfilmgyártásban részt vevők tevékenységének megítéléséről, a rajzfilmgyártás folyamatában jellemzően részt vevők körét sorolja fel. Az iránymutatás kifejti, hogy a szerzői minőség megállapítása nem formai, hanem tartalmi követelményektől függ. Ezért az egyes alkotásoknál egyedi megítélés tárgya, hogy bizonyos tevékenységek az adott filmet tekintve szerzői tevékenységnek minősíthetőek-e.A szerzői státus feltétele a szerzői műveknél az eredeti és alkotó tevékenység. A kizárólag a film alkotásának technikai (pl. világosító) vagy szervezési, gazdasági hátterét biztosító személyek (pl. gyártásvezető), bármennyire is fontos feladatuk, nem válnak a film szerzőivé.A rendező, a film gyártása során privilegizált szerző. Koordinálja a producerrel egyetértésben a többi szerző munkáját, meghatározva a mű egészének a jellegét. Az Szjt. 65. § (3) bekezdése szerint pl. a rendező képviseli egyes személyhez fűződő jogok gyakorlásában a többi szerzőt. Ezért találunk olyan felfogást, amely a rendezőt a film kizárólagos szerzőjének tekinti. Ez azonban a hatályos szerzői jogi szabályozás szintjén nem jelenik meg. A szerzői jog elméletében vitás kérdés, hogy a film szerzői szerzőtársaknak vagy társszerzőknek tekintendőek-e (Szjt. 5. §). A közös mű önálló hasznosíthatósága, mint a társszerzői státus legfőbb ismérve csak a filmben felhasznált irodalmi, zeneművek vagy képzőművészeti alkotások tekintetében releváns. E tekintetben az említett művek szerzői társszerzők. A rendező vagy az operatőr szerzői tevékenysége kizárólag a filmhez kötődik, alkotásuk önálló hasznosítása nehezen realizálható. A film számára készült irodalmi és zeneművek szerzői megőrzik hasznosítási jogaikat a nem filmes felhasználási jogok tekintetében, ha az előállító nem szerez a megfilmesítési jog mellett egyben kiadói vagy más jogot is az említett művekre (pl. könyv kiadása). A rendező esetében pl. ez a lehetőség nem adott, mivel az ő közreműködése a film szerves részévé válik, annak nem filmes felhasználása nem realizálható. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy (pl. animációs film esetében) a másodlagos (merchandising) jogok ne illetnék meg vagy ha e jogok az előállítót illetik meg a szerződés alapján, erre tekintettel díjazásra ne tarthatna igényt.3. A film előállítójaA korábbi értelmezési problémákat szüntette meg a film előállítójának definíciója [64. § (3) bek.], amely szakított a régi szabályozás kizárólagos állami filmgyártást tükröző filmgyártó vállalat meghatározásával.A fogalom kellő támpontot nyújt ahhoz, hogy meghatározható legyen kit, illetve mely céget is illetnek a film felhasználási jogai, amennyiben azt ismeri el előállítónak, aki saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről. Nem szűkíti le ugyanakkor a definíció az előállítók körét gazdasági társaságokra, amennyiben természetes személyek és jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) éppúgy lehetnek előállítók. Lényeges, és fontos, sok jogi bizonytalanságot megelőző eleme a szabálynak, hogy egyértelművé teszi, hogy a film anyagi hátterét biztosító, a filmért felelősséget vállaló producer rendelkezhet csak a felhasználási jogokkal, így a gyártásvezetői és más feladatokat ellátó producer (Executive Producer, Line Producer stb.) jogilag nem előállítója a filmnek.A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény nem csupán a filmelőállító fogalmát határozza meg az Szjt. 64. § (3) bekezdésével összhangban, hanem több más, a filmalkotásoknak a

159

Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatalán belül működő Nemzeti Filmirodánál történő besorolását meghatározó fogalmat is (mint pl. meghatározza a magyar filmelőállító fogalmát).A film előállítója a megszerzett felhasználási jogokat rendszerint nem maga hasznosítja, hanem forgalmazási szerződés keretében ad át egyes jogokat (pl. televíziós sugárzás, videokazettán történő forgalmazás stb.).A forgalmazó cég vagy televíziós szervezet (különösen a külföldi gyakorlatban) gyakran minimum garanciát fizet a film előállítójának, amelynek összege nem kötődik a forgalmazó által később realizált bevételhez. A minimum garancia kifizetésének szinte egyetlen feltétele általában az, hogy a film elkészüljön és azt az előállító a forgalmazó rendelkezésére bocsássa a kért időben és minőségben.A forgalmazó (hacsak saját maga nem üzemeltet mozit, videotékát stb.) bizonyos jogait a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló moziüzemeltetőknek, videotékáknak meghatározott időre engedi át. Ezt a jogátadást igen szigorúan értelmezi a gyakorlat. Újdonság figyelemmel az Szjt. 82. §-ánál írott magyarázatra is, hogy az Szjt., amely a filmek előállítóinak szomszédos jogi jogosultságokat biztosít. Megjegyezzük egyúttal, hogy ez az elsősorban jogharmonizációs szempontok miatt a törvénybe bekerült új jogosultság a gyakorlatban nem valószínű, hogy komoly szerephez jut majd.

65. § (1) A filmalkotás akkor befejezett, ha végleges változatát a szerzők és az előállító ilyenként elfogadják. Ezt követően a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan.

(2) A befejezett film hozzáadással, elhagyással vagy kicseréléssel való módosításához vagy bármilyen más megváltoztatásához a szerzők és az előállító engedélye szükséges.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogok gyakorlásakor - a szerzők közötti eltérő megállapodás hiányában - a rendező képviseli a többi szerzőt.

(4) Az előállító - az (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogok kivételével - a szerzők személyhez fűződő jogainak a védelmében is felléphet.

(5) A filmalkotásokra nem alkalmazhatók a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként megalkotott művekre vonatkozó általános szabályok (30. §).

1. Az utolsó vágás (final cut) joga, a film végső változataAz Szjt. 65. §-a igen dicséretes módon a szakmában eddig is ismert és gyakorolt utolsó vagy finomra vágás jogát határozza meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy a rendező és az előállító, vagy ha a szerződésben ezt a jogot csak a rendező gyakorolja, akkor ő határozza meg, hogy mi legyen a filmnek az a változata, amely később a mozikban, televízióban stb. látható. A filmnek nem kizárt, hogy több változata is legyen, pl. az egyes országok cenzurális törvényei miatt.Az utolsó vágás jogát az Szjt. 65. § (1) bekezdése szerint a előállító és a rendező együtt gyakorolják, utóbbi képviseli a többi szerzőt e tekintetben. Ez azzal indokolható, hogy egy film elkészítését jelentősen hátráltatná az, hogyha minden szerzőnek döntési joga lenne. A felek természetesen eltérően is szabályozhatják e kérdést is. A diszpozitív szabályt minden bizonnyal a szerződési gyakorlat a konkrét esetek fényében eltérően fogja kialakítani.Az utolsó vágás jogának gyakorlása után tekinthető a film befejezettnek, ennek megváltoztatása tehát a mű integritásának (Szjt. 13. §) a megsértését jelenti. A befejezett elfogadott film megváltoztatásához a szerzőket képviselő rendező és az előállító egyetértése szükséges. Az utolsó vágás jogának gyakorlásánál, illetve a végső filmváltozatának megváltoztatásánál az előállító nem léphet fel a személyhez fűződő jogok védelmében, mivel e két esetben közös a döntési jog.

160

2. Az előállító fellépési joga a személyhez fűződő jogok védelmébenAz előállító, mint a felhasználási jogosultja és esetenként mint a személyhez fűződő jogoknál is döntési helyzetben lévő személynek saját érdekét is szolgálja, hogy a film szerzőinek személyhez fűződő jogait tiszteletben tartsák. Így az utolsó vágás jogának, és a film integritásához való jog megsértése elleni fellépéstől eltekintve a személyhez fűződő jogok védelmében maga is felléphet.3. Filmalkotás és munkaviszonyFontos értelmező rendelkezéssel oldja föl a törvény 65. § (3) bekezdése a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a filmre, mint speciális többszerzős műre vonatkozó szabályok közötti értelmezési zavarokat. Ez azt jelenti, hogy abban az egyébként ritka esetben, ha a film szerzője munkaviszonyban rendezi a filmet, akkor is a IX. fejezet speciális szabályait kell alkalmazni és nem az Szjt. 30. §-át. Ez pl. a mű olyan megváltoztatásánál, amivel a szerző nem ért egyet fontos lehet, mivel a munkaviszonynál csupán nevének mellőzését kérheti ilyenkor a szerző. Ugyancsak jelentős eltérés, hogy míg a munkaviszonyban alkotott műnél vagyoni jogok átruházása történik a mű átadásával egyidejűleg, addig a filmnél csak felhasználási jogok, és a felhasználás engedélyezésének a joga kerülnek az előállítóhoz. Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben a szerző a felhasználási jogait teljes egészében, korlátlanul átruházza az előállítóra, lényegében a vagyoni jogok átruházásáról beszélhetünk.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 23/03. A még be nem fejezett filmfelvétel szerzői jogi védelmével foglalkozik, megállapítja, hogy mivel az egyéni, eredeti jelleg fellelhető, ezért a be nem fejezettség nem akadálya a védelemnek.

A megfilmesítési szerződés

66. § (1) A filmalkotás létrehozására kötött szerződés (a továbbiakban: megfilmesítési szerződés) alapján a szerző - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemű szerzőjét - ellenkező kikötés hiányában átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5Fővárosi Törvényszék P.25.010/2007/60

(2)138 A felhasználás engedélyezésére vonatkozó jog átruházása nem terjedhet ki a 20. §-ban, a 23. § (3) és (6) bekezdésében, valamint a 28. §-ban szabályozott vagyoni jogokra.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5(3) A szerzőt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A

felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül az a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az előállító köteles.139

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.340/2012/4Fővárosi Bíróság ...P..../2008/58

138 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 9. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.139 Lásd a Magyar Közlöny 2005/46., 2006/27., 2007/45., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményeket.

161

(4) Az előállító a szerződés alapján őt megillető jogokat más - akár belföldi, akár külföldi - természetes vagy jogi személlyel együttesen is gyakorolhatja.

(5) Az előállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeiről a szerzőnek felhasználási módonként írásban elszámolni.

(6) Ha az előállító a mű elfogadásától számított négy éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző felmondhatja a szerződést és arányos díj megfizetését követelheti. A szerzőt ilyen esetben a felvett előleg megilleti, a művel pedig szabadon rendelkezik.

(7) Ha a szerződést a film céljára jövőben megalkotandó műre kötik meg, az előállító köteles a mű átvételétől számított hat hónapon belül a szerzőt írásban értesíteni arról, hogy a művet elfogadja-e vagy annak kijavítását igényli. A mű kijavításra való visszaadása esetén a kijavítás elvégzésére megfelelő határidőt kell tűzni. A kijavított mű elfogadásáról az átvételtől számított három hónapon belül köteles az előállító nyilatkozni. A mű, illetőleg a kijavított mű elfogadására vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a művet elfogadottnak kell tekinteni.

(8) A szerző az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmben szereplő jellegzetes alakra, valamint - a felek megállapodása esetén - a szerzőnek a film céljára készített és felhasznált művével azonos témájú másik művére is.

EBD2013. P.1. A FILMJUS Egyesület, mint közös jogkezelő szervezet, a nyilvántartásba vételéről szóló határozata értelmében jogosult a filmszerzőknek felhasználási módonként külön-külön járó szerzői jogdíjak kezelésére. A filmalkotások szerzőit, ellenkező kikötés hiányában, díjazás illeti meg a filmelőállítóktól minden újabb felhasználás után, függetlenül attól, hogy a felhasználás engedélyezési joga a szerzőknél maradt, vagy az előállítót illeti meg [1999. évi LXXVI. törvény 66. § (3) bekezdése, 86., 87., 90. §].1. A megfilmesítési szerződés tárgyaA megfilmesítési szerződés, hasonlóan pl. a kiadói szerződéshez a nevesített felhasználási szerződések körébe tartozik.Lényege, hogy a film szerzői [Szjt. 64. § (2) bek.] a jövőben megalkotandó filmalkotás létrehozása és annak főszabályként filmes felhasználása céljából saját már elkészült vagy még a jövőben elkészítendő művük felhasználási jogait részben vagy egészben a film előállítójára ruházzák. Ez tipikusan a film alapjául szolgáló irodalmi műnek, a film forgatókönyvének a megfilmesítésére köttetik, valamint a filmben felhasználni kívánt zene felhasználási jogainak az átruházását tartalmazza. A film rendezője szintén szerződésben ruházza át a film felhasználásának a jogait, ám ezt a gyakorlatban nem megfilmesítési, hanem alkotói, rendezői felhasználási szerződésként ismerik. A kizárólagosság kérdését csak közvetve rendezi a törvény, az Szjt. 66. § (8) bekezdésében foglalt újra megfilmesítési jog 10 évben megállapított időbeli korláthoz kötésével.A megfilmesítési szerződés diszpozitív jellege azt jelenti, hogy, amennyiben a felek eltérően nem rendelkeznek, a filmelőállító a filmalkotáshoz fűződő valamennyi felhasználási jogot megszerzi. Lehetőség van tehát arra, hogy a szerző a szerződésben visszatartson magának bizonyos jogosultságokat (pl. multimédia jellegű felhasználási jogok), abban a - tegyük hozzá - nem túl gyakori esetben, ha az előállítóval így meg tud állapodni. Az Szjt. alapján elméletileg ara is mód van, hogy a szerző bizonyos díjazásra való jogosultságát pl. a közös jogkezelő szervezeten keresztül érvényesítse. Ilyenkor az előállító jogosult pl. a televíziós sugárzásra, a sugárzásból származó jogdíjat pedig a közös jogkezelő szervezet közvetlenül a műsorszolgáltatóval kötött megállapodás alapján érvényesíti. Ez - ahogyan azt a külföldi

162

minták is mutatják (pl. a francia SACD) - a gyakorlatban csak akkor kivitelezhető, ha a szerzők reprezentatív része igényli a közös jogkezelő szervezeten keresztül történő, a jogosultak önkéntes elhatározásán alapuló jogdíjkezelést. A felhasználók is csak akkor fogadják el a közös jogkezelő szervezet ez irányú tevékenységét, ha az kellő reprezentativitás alapján valamennyi jogosult irányában végezhető.Fontos, hogy a megfilmesítési szerződés alapján átruházott jogok a filmalkotás felhasználására vonatkoznak. Nem tartozik tehát ide külön megállapodás hiányában a filmalkotás alapján irodalmi mű kiadása, vagy a film zenéjének CD-n stb. történő felhasználásának a joga.A kötelezően közös jogkezelésre tartozó felhasználások (üres-hordozó, egyidejű vezetékes továbbközvetítés, bérbeadás után járó jogdíj) nem képezhetik a megfilmesítési szerződés tárgyát. 2009. február 1-jétől a kötelező közös jogkezelés kibővült az Szjt. 23. § (3) bekezdésében foglalt nyilvános haszonkölcsönbe adás után járó díjigénnyel, amely azonban a filmelőállítókat nem érinti, hiszen ők továbbra is egyedi engedély körében jogosíthatják a nyilvános haszonkölcsönbe adást.2. A felhasználási módonként fennálló díjazásra való jogosultságA szerzők jogait védő két fontos rendelkezés egyrészt az előállító legalább évenkénti, írásbeli elszámolási kötelezettsége a szerzők felé a felhasználásról [Szjt. 66. § (5) bek.], másrészt a felhasználási módonkénti díjazásra való jogosultság [Szjt. 66. § (3) bek.].A felhasználási módonként külön-külön történő díjazás az Szjt. 16. § (4) bekezdésénél is jobban kiemeli a szerző és a felhasználással elért bevétel közötti közvetlen kapcsolat fontosságát. A bevétellel lehet arányos a díjazás úgy is, ha az nem kötődik külön-külön minden egyes felhasználási módhoz. Ez tehát egy többletszabály, amelyet indokol a filmalkotások sokrétű felhasználási skálája, és a felhasználásért járó, esetenként nem jelentéktelen díjösszeg, amely tehát a szerző díjazásának alapját is jelenti. Az Szjt. 66. § (5) bekezdéséből, amely az előállítóra állapít meg elszámolási kötelezettséget, az is következik, hogy a jogdíj alapját az előállító által realizált bevétel képezi.A 66. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül az a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap viszont értelmezési problémákat vethet fel.A rendelkezés célja nyilván azt a gyakorlatot kívánta törvényi szintre emelni, amely szerint egy-egy szerző elismertsége a megvalósításhoz nélkülözhetetlen támogatások megítélésénél meghatározó, és így méltányolható a szerző azon igénye, hogy a támogatásból részesedjék. A gyártási, előállítót megillető támogatás viszont dogmatikailag semmiképpen nem tekinthető felhasználási bevételnek, hiszen a felhasználási bevétel alapja a film elkészítése. Nem egyértelmű továbbá a támogatás fogalma sem (sokszor a támogatás természetbeni juttatás formáját ölti pl. gyártási infrastruktúra ingyenes rendelkezésre bocsátása). Az is bizonytalanságot eredményezhet, hogy a szerzőkkel kötött szerződések időpontja általában megelőzi a támogatások folyósítását, ezért erről csak nagyon körültekintően lehet és kell rendelkezni a szerződéseknek.A filmszerzőket a filmalkotások sugárzással, vezeték útján vagy más hasonló eszközzel vagy módon történő nyilvánossághoz közvetítése, nyilvános előadással történő felhasználása, analóg vagy digitális hordozón többszörözött példányonkénti terjesztése és nyilvánosság számára lehívásra (on demand) hozzáférhetővé tétele után megillető jogdíjak kezelése jelenleg a jogosultak elhatározásán alapuló, önkéntes közös jogkezelés alá tartozik, amit a FilmJus végez.3. Joggyakorlás koprodukcióban készülő műveknél

163

Indokolt volt a törvénynek rendeznie azt az esetet, ha a film akár belföldi, akár külföldi koprodukcióban készül. Utalni kell a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvényre, amely szabályozza a koprodukciók különféle formáinak támogatási rendszerét. Figyelemmel a filmgyártás jelentős költségeire, a filmek többsége ma már több előállító, azaz koproducer közreműködésével készül. Több ország részvétele bizonyos nemzetközi filmtámogatások igénybevételének egyenesen feltétele is (pl. Eurimages). A megfilmesítési jogokat megszerző, általában a szerzővel honos koproducernek ezért fontos garanciális szabály az, hogy a szerző külön engedélye nélkül e jogokat együttesen is gyakorolhassa a koprodukciós partnerekkel. A koprodukciós partnerek általában már csak akkor kötnek szerződést, amikor a szerzők és az előállító közötti megfilmesítési szerződések már aláírásra kerültek, és e szerződések is megkövetelik azt, hogy e jogokat a partnerek együttesen gyakorolhassák.4. Az előállító évenkénti beszámolási kötelezettségeAz Szjt. 66. § (3) bekezdésében foglalt szabályból szinte egyenesen következik e rendelkezés, hiszen a felhasználási módonként külön-külön történő díjazás csak akkor ellenőrizhető, ha elszámolási kötelezettsége van az előállítónak. Ezt évenként minimum egyszer meg kell tennie az előállítónak, méghozzá írásban. A törvény tehát nem bízta a felek megállapodására az elszámolási kötelezettség esetleges szabályozását, hiszen az előállító visszaélve pozíciójával, egy ilyen szerződési kikötést valószínűleg nem fogadna el.5. A felhasználási jog nem gyakorlásának következménye a filmnélA felhasználási szerződésekre vonatkozó a felhasználás megfelelő határidőn belüli meg nem kezdését szankcionáló általános szabályt [Szjt. 51. § (1) bek. a) pont] a 66. § (6) bekezdése több szempontból is kiegészíti, illetve el is tér attól. A film esetében az 1969-es Szjt.-hez hasonlóan 4 évben állapította meg a törvény az előállító számára a filmrevitel megkezdésére rendelkezésre álló határidőt. A film befejezésére már a jogalkotó ésszerű határidőt ad, ami természetesen egyedi elbírálás tárgya, és mint ilyen az előállítóra kedvezőbb szabály. Utóbbi, rugalmasabb szabály indokolt a film gyártásának komplexitása, kockázatai és jelentős költségigénye miatt. A felmondást követően a szerző szabadon rendelkezhet művével, és arányos díjazásra is jogosult marad. Amennyiben előleget vett fel, azt nem kell visszafizetnie.6. Jövőben alkotandó művekre kötött szerződések sajátosságai a filmnélA jövőben alkotandó művekre vonatkozó általános szabályok (Szjt. 49. §) helyett, elsősorban a határidők tekintetében a film céljára megalkotandó művekre a 66. § (7) bekezdésében található eltérő szabályok irányadóak. Így a filmnél nem 2, hanem 6 hónap áll az előállító rendelkezésére, hogy a művet elfogadja. Amennyiben nem nyilatkozik, az elfogadásnak tekintendő. Az elutasító nyilatkozatot írásban kell az előállítónak megtennie, és a kijavításra megfelelő határidőt kell szabnia. A megfelelő határidő követelményét igen komolyan veszi a bírói gyakorlat, ennek elmulasztása esetén ugyanis nem tekinthető jogszerűnek a felhasználót az Szjt. 49. § (3)-(4) bekezdésében foglaltak alapján megillető elállási jog gyakorlása. A kijavított mű elfogadására 3 hónap áll az előállító rendelkezésére.7. Az újramegfilmesítési jog (remake) tartalmaA remake olyan felhasználási jogot jelent, amely megengedi a jogosultnak, hogy egy már meglévő, és szerzői jogi védelem alatt álló művet újra feldolgozzon, ám egy alapjában véve új, önálló szerzői jogi védelemre érdemes művet hozzon létre. Ahhoz, hogy remake-ről lehessen beszélni, az új filmnek egy már meglévő műtől eltérő, új alkotásnak kell lennie, de ahhoz - ha minimálisan is - kapcsolódnia kell.

164

A film alapjául szolgáló irodalmi mű szerzője és a zeneszerző általában megtartják azt a jogukat, hogy saját, önállóan életképes műveiket a filmtől függetlenül hasznosítsák.A szerző az előállítás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre (rajzfilm vagy bábfilm jellegzetes figurájára is) csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést. E határidőn belül is van lehetőség a remake-re, de ehhez a film előállítójának hozzájárulására van szükség. A jogalkotó szerint kb. 10 éven belül térül meg a produceri befektetés. Az Szjt. 66. § (8) bekezdése nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben a remake jogáról nem mondott le pl. az eredeti film alapjául szolgáló irodalmi mű szerzője a megfilmesítési szerződésben, a szerző egy másik előállítóval akár 10 éven belül előszerződést [Ptk. 6:73. §] kössön. Ehhez az előállító hozzájárulása sem kell.Az a tény, hogy a szerző remake joga időbeli korláthoz kötött, még nem jelenti azt, hogy a producer külön engedély nélkül élhetne ezzel a joggal. Az Szjt. 66. § (1) bekezdése ugyanis a előállító jogai között a filmalkotás felhasználását említi, vagyis szerződésben kell a remake jogáról a szerzőnek lemondania az előállító javára, a vagyoni jogok védelmi idején belül [Szjt. 31. § (6) bek.], ahhoz, hogy az előállító jogszerűen újabb filmet készíthessen a már elkészült film alapján.

X. Fejezet

KÉPZŐMŰVÉSZETI, FOTÓMŰVÉSZETI, ÉPÍTÉSZETI, IPARMŰVÉSZETI ÉS IPARI TERVEZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK, MŰSZAKI LÉTESÍTMÉNYEK

TERVEI

Személyhez fűződő jogok

67. § (1) A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.595/2008/3(2) A tervezőnek joga van meghatározni, hogy az épületen vagy a műszaki létesítményen a

nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel. E jogát azonban csak a tulajdonos, illetve a használó vagy az üzemeltető jogainak és törvényes érdekeinek indokolatlan vagy aránytalan sérelme nélkül gyakorolhatja.

(3) A szerző nevét abban az esetben kell a látképen feltüntetni, ha azon egy meghatározott képzőművészeti, építészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás, vagy műszaki létesítmény bemutatása szerepel. Ilyen alkotások tudományos ismeretterjesztő előadás, illetőleg iskolai oktatás céljára [33. § (4) bek.] történő felhasználásakor ugyancsak meg kell jelölni a szerzőt.

(4) Építészeti vagy műszaki alkotás tervének változatlan újabb felhasználása esetén csak az eredeti terv szerzőjét kell feltüntetni.

(5) A 34. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti alkotások felhasználására nem alkalmazható.

(6) A mű használója köteles tűrni, hogy a művet az arra jogosultak bemutassák és arról felvételeket készítsenek, ha ez méltányos érdekeit nem sérti.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.521/2007/3

165

BDT2010. 2329. Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. A tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.BDT2008. 1756. I. Nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak, ha a szerző az építészeti alkotás mint szerzői jogi védelem alatt álló mű jogosulatlan megváltoztatása esetén az utólag kért hozzájárulását megtagadja. Ezért a szerző jognyilatkozata bírósági ítélettel nem pótolható.1. Építészeti alkotások és műszaki létesítmények, mint alkotások szerzőinek védelmeAz ún. vizuális művészetek, tehát a képzőművészet - így elsősorban a festészet, a grafika, és a plasztika alkotásai, az iparművészet- - tehát a használati funkcióval is rendelkező műtárgyak köre -, valamint az ipari tervezőművészet - általában valamely termék külső megjelenésének esztétikai és műszaki szempontok szerint kialakított modellje - és az építészet alkotásai, a műszaki létesítmények tervei a szerzői jog rendszerében is sajátos, sok szempontból egyedi szabályozási rendszert igényelnek. Szemben pl. a zene-felhasználások esetkörével, mind a műalkotások élvezete - vizualitás -, mind a felhasználások alaptípusai - tehát elsősorban a tulajdonjog átruházása, és csak másodlagosan az egyéb, reprodukálási jellegű alkalmazás - szükségessé teszik az egyéni szempontrendszert.Mivel mind az építészeti alkotás, mind a műszaki létesítmény a kivitelezett mű rögzítését is magában foglaló terv formájában jön létre, az Szjt. a szerző hozzájárulásához köti a terv olyan megváltoztatását, amely a külső megjelenést befolyásolhatja. A rendeltetésszerű használatot befolyásoló megváltoztatás is érinti a külső megjelenést.Az SzJSzT szerint jogunkban az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény, mint alkotás fogalma kettős jellegű, beletartozik a terv és az épület (műszaki létesítmény) is, illetve hogy az építészetben szerzői mű a tér minden egyéni, eredeti alakítása. Ilyennek minősülnek azok az épületek, műszaki létesítmények tervei és mindazok a rajzok, a háromdimenziós modellek (vagyis együtt építészeti művekre vonatkozó alkotások), amelyek alapján ezek az épületek, műszaki létesítmények (vagyis együtt építészeti művek) létrehozhatók. Az egyéni eredeti vonások megnyilvánulhatnak akár az épület, létesítmény külsejében, akár belső képében, illetve az ezekre vonatkozó tervekben is. A szerzői jogi védelem nem terjed ki az építési technológiára, s a védelem szempontjából az épület céljának sincs jelentősége.2. Építészeti alkotások és műszaki létesítmények, mint alkotások szerzőinek névfeltüntetési jogaA szerzőnek (tervezőnek) különleges érdeke fűződik nevének, a tervezés idejének az épületen való feltüntetésére. A tulajdonos (üzemeltető, kezelő) csak a feltüntetés helyére és módjára nézve hivatkozhat méltányos érdekeire, a tervező nevét és a tervezés idejét (évét) mindenképpen fel kell tüntetnie, amennyiben azt a tervező igényli. A tervező és a munkáltató által megjelölt további személyek, valamint a munkáltató nevének, valamint a tervezés idejének feltüntetésén túlmenően a tulajdonos (üzemeltető, kezelő) további adatot nem köteles a feliraton szerepeltetni.3. Szabad felhasználás a vizuális műalkotások esetébenLátkép esetében akkor kötelező a szerző nevének feltüntetése, ha a kép kifejezetten egy bizonyos alkotás bemutatását célozza. Ha viszont a képeslapon csak mellékesen, a környezetbe simulva látható az alkotás, akkor nincs szükség a szerző nevének feltüntetésére.

166

A szabályozás a látképek ügyét tehát a szabad felhasználás egyik esetének minősíti, ennek megfelelően nem írja elő a szerző hozzájárulását műve látképen való felhasználásához, és díjigénye elé is akadályt gördít. Előírja viszont, hogy a szerző nevét feltüntessék ilyen esetekben is.4. Építészeti vagy műszaki alkotások terveinek újabb felhasználásaA tervek változatlan újabb felhasználása, illetve a típusterv ismételt felhasználása az eredeti mellett egy másik, (adaptáló) tervező közreműködését is igényelheti. Különösen így van ez akkor, ha a típusterv nem az épületre, hanem csak egyes szerkezeti megoldásokra, csomópontokra stb. vonatkozik, de egyébként nem köti meg teljesen a tervező kezét. Amennyiben - kisebb, jelentéktelen változtatásokkal - az eredeti terv kerül újból megvalósításra, csak az eredeti terv szerzőjének nevét kell feltüntetni.5. Az idézés tilalma a vizuális műalkotásoknálAz idézés joga, mint a szabad felhasználások legelterjedtebb esete tehát hogy a mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti, ezen művek esetében nem gyakorolható. A rendelkezés értelme az a tény, hogy a vizuális művészetek terén az idézés - tehát a mű meghatározott részének felhasználása - automatikusan a mű integritásának sérelmével is járna, így nem megengedett.6. A vizuális alkotások használóinak tűrési kötelezettségeAz építészeti alkotás és a műszaki létesítmény használójának méltányos érdeke, hogy a bemutatás, vagy felvételek készítése ne akadályozza a zavartalan használatot, esetleg ne adjon lehetőséget az ún. ipari kémkedésre. A tűrés kötelezettsége nem zárja ki, hogy megszabja a bemutatás és felvételek készítése feltételeit, amennyiben e feltételek nem lépik túl a méltányos érdek határait.Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2329. Az építmény tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet átépítse, ennek során külső megjelenését, építészeti kialakítását, rendeltetését módosítsa vagy azt elbontsa. A tulajdonos használati jogának rendeltetésszerű gyakorlásához kapcsolódó átépítés nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak sérelmét. A tervező szerzői joga szempontjából a felhasználó hasznosítási jogosultságait érdekösszeméréssel kell mérlegelni.BDT2008. 1756. I. Nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak, ha a szerző az építészeti alkotás mint szerzői jogi védelem alatt álló mű jogosulatlan megváltoztatása esetén az utólag kért hozzájárulását megtagadja. Ezért a szerző jognyilatkozata bírósági ítélettel nem pótolható.

A szabad felhasználás esetei

68. § (1) A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthető és felhasználható.

(2) Tudományos ismeretterjesztő előadás, továbbá iskolai oktatás céljára [33. § (4) bek.] képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint a fotóművészeti alkotás a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható.

1. A nyilvánosan kiállított műalkotások szabad felhasználásaA látkép elkészítésének és felhasználásának három feltétele van, amely feltételeknek együttesen meg kell lenniük ahhoz, hogy a felhasználás szabad legyen. Az alkotásnak

167

szabadban kell felállítva lennie (tehát nem lehet épületben), nyilvános helyen legyen (tehát nem lehet pl. egy magánház elkerített kertjében), és nem lehet alkalomszerűen vagy ideiglenes jelleggel felállítva.2. Szabad felhasználás tudományos, illetőleg ismeretterjesztési céllalA szabad felhasználás kategóriájába tartozik a képző- és iparművészeti, továbbá építészeti alkotások képének, valamint a művészi fényképnek tudományos vagy ismeretterjesztő előadás, továbbá oktatás céljára történő felhasználása, de a szerző megjelölése nem maradhat el. A korábbi szabályozástól eltérően - helyesen - az oktatási cél leszűkült az iskolai oktatás céljára, továbbá az ismeretterjesztő előadásnak feltétlenül tudományos kell legyen, összhangban a szabad felhasználás általános szabályaival [Szjt. 34. § (2) bek.].

A kiállítás joga

69. § (1) A képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás tulajdonosa köteles a művet a szerzői jog gyakorlása végett időlegesen a szerző rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti.

(2) Képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás kiállításához a szerző beleegyezése szükséges. A közgyűjteményben őrzött mű kiállításához nincs szükség a szerző beleegyezésére és azért a szerzőt díjazás sem illeti meg.

(3) A mű kiállítása esetén a szerző nevét fel kell tüntetni.1. A kiállítás jogaA korábbi szerzői jogi szabályozásban külön is nevesített rendelkezésnek - amely a jelenlegi szabályokból ugyancsak levezethető -, hogy a műpéldány tulajdonjogának átruházása nem jelenti egyúttal a szerzői jogok átruházását is, különösen a képzőművészeti és iparművészeti alkotásoknál van jelentősége, ahol a mű hasznosítása általában a műpéldány értékesítése útján történik. A tulajdonos ugyanis köteles a művet a szerző kívánságára átmeneti időre visszaadni a szerzőnek. De csak akkor, ha arra a szerzőnek valamely szerzői joga gyakorlása végett van szüksége, és a tulajdonos méltányos érdekét nem sérti. Milyen szerzői jogot gyakorolhat a szerző egy már eladott művel kapcsolatban? Számtalan variáció lehetséges az alkotás kiállítása, reprodukálása, másolat készítése stb. A tulajdonos méltányos érdeke már szűkebb körre korlátozható, és általában egyeztetés útján megoldható.2. A szerző rendelkezési joga műve kiállítása eseténA kiállításhoz a szerző belegyezése szükséges, akár a tulajdonában van még a mű, akár elidegenítette azt. A szerző nyilván nem fogja hozzájárulását adni, ha számára a kiállítás időpontja-időtartama, helyszíne, a kiállítandó alkotások összetétele, a kiállítás tematikája stb. nem megfelelő. A közgyűjtemények esetén ez mellőzhető, mivel itt bizonyos mértékig biztosítva van a szakszerűség, a szakmai hozzáértés.3. A szerző névfeltüntetési joga műve kiállítása eseténTermészetesen a névjog, mint alapvető személyhez fűződő jog, ebben az esetben sem csorbulhat.

A követő jog

168

70. §140 (1) Eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E rendelkezést csak a műalkotás tulajdonjogának első - a szerző részéről történő - átruházását követően kell alkalmazni. E díjazásról nem lehet lemondani.

(2) E § alkalmazásában eredeti műalkotás a képzőművészeti alkotás (pl. kép, kollázs, festmény, rajz, metszet, nyomat, litográfia, szobrászati alkotás), az iparművészeti alkotás (pl. falikárpit, kerámia, üvegtárgy) és a fotóművészeti alkotás, feltéve, hogy azt maga a szerző készítette, vagy olyan másolat, amely eredetinek minősül. Eredetinek minősül a másolat, ha korlátozott számban a szerző maga készítette, vagy az ő irányításával készült. A sorszámmal, a szerző kézjegyével ellátott, vagy más alkalmas módon a szerző által megjelölt műpéldányt ilyen másolatnak kell tekinteni.

(3) E § alkalmazásában műkereskedőnek minősül a műalkotásokat forgalmazó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.

(4)141 A szerzői díj mértéke a műalkotás - adót és más köztartozást nem tartalmazó - pénzben kifejezett vagy kifejezhető ellenértékének (a továbbiakban: vételárának)

a)142 4 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelő forintösszeget meg nem haladó részében;

Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2001. szeptember 27.) 4. cikkének (1) bekezdése szerint az eredeti műalkotás 50 000 euró alatti eladási ára esetén főszabály szerint 4% a követő jogi díj mértéke. Ettől eltérően, az irányelv hivatkozott cikkének (2) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok részére, hogy 50 000 euró alatti eladási ár esetén magasabb, 5%-os díjmértéket alkalmazzanak. Magyarország élt ezzel a lehetőséggel, azonban a piaci igények arra engednek következtetni, hogy a magasabb összegű díj fenntartása nem indokolt.

b) 3 százaléka a vételárnak az 50 000,01 és 200 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;

c) 1 százaléka a vételárnak a 200 000,01 és 350 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;

d) 0,5 százaléka a vételárnak a 350 000,01 és 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;

e) 0,25 százaléka a vételárnak az 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg feletti részében.(5) A díj mértéke nem haladhatja meg a 12 500 eurónak megfelelő forintösszeget.(6) A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki az (1) bekezdésben szabályozott átruházásra, ha az

adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár nem haladja meg az 5000 forintot.

(7) A forintösszeg számításánál a Magyar Nemzeti Banknak a szerződéskötés szerinti naptári negyedév első napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó.

(8) Ha muzeális intézmény nem műkereskedőtől szerzi meg az eredeti műalkotás tulajdonjogát, az (1) bekezdésben meghatározott szerzői díjat nem kell megfizetni, feltéve, hogy a muzeális intézmény működése jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

(9) A szerzői díjat a műkereskedő fizeti meg a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. Ha a tulajdonjog átruházását

140 Megállapította: 2005. évi CVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 4. § (2), 5. §.141 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (3).142 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 34. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

169

eredményező ügyletben több műkereskedő működik közre, a műkereskedők a díj megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. Ilyen esetben egymás között a kötelezettség a műkereskedők közül - ha eltérően nem állapodnak meg - az eladót terheli. Ha az ügyletben közreműködő műkereskedők közül egyik sem vesz részt eladóként az átruházásban, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség közülük a vevőt terheli.

(10) A műkereskedő a szerzői díjat negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig köteles megfizetni az adott negyedévben megkötött szerződések után a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. A szerzői díj megfizetésekor közölni kell a szerző nevét, hacsak az nem bizonyul lehetetlennek, valamint a mű címét, művenként a vételárat és a díj összegét. A közös jogkezelő szervezet a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki.

(11) A közös jogkezelő szervezet a műkereskedőtől az (1) bekezdésben meghatározott átruházásra vonatkozó szerződés megkötésétől számított három évig követelheti mindazoknak az adatoknak a megadását, amelyek a díj beszedéséhez szükségesek.

(12) Az (1)-(11) bekezdésben foglaltakat alkalmazni kella) arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának

állampolgára, továbbáb) az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira is, feltéve, hogy a szerző,

illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követő jogot az illető országban az Európai Gazdasági Térség tagállamaiból származó szerzők és jogutódjaik számára, vagy

c)143 arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van.

(13)144 A (12) bekezdés b) pontja tekintetében az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozata irányadó. Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó műalkotás esetében az igazságügyért felelős miniszter az Európai Bizottság által közzétett lista figyelembevételével adja ki a nyilatkozatot.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.304/2007/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.162/2007/12I.

Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetésének határideje 2006. január 1-je. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) módosításáról szóló törvény 2005 első félévében történő elfogadását indokolja, hogy az érintett szereplők számára kellő hosszúságú felkészülési idő maradjon. (A törvény mellékletét képezi az Irányelv cikkeit és a törvény ennek megfelelő szakaszait egymáshoz rendelő megfelelési táblázat.)

Ez a törvény megteremti az összhangot a magyar jog és az Irányelv között. Ennek érdekében módosítja a követő jogra vonatkozó szerzői jogi rendelkezéseket, különös tekintettel a díjfizetésre kötelezettek körére, valamint a díj mértékére és a fizetés részletszabályaira. A módosítás továbbá részben átalakítja a fizető köztulajdon (domain public payant) jogintézményének szabályozását is.II.

143 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 42. §.144 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 170. § (5) i).

170

2.1. A követő jog nemzetközi jogi háttereként az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE) Brüsszelben, 1948. június 26-án aláírt szövegébe iktatták be a 14ter cikket, amely a tagállamok számára opcionális jelleggel tette lehetővé a követő jogi szabályozás bevezetését.

2.2. A nemzetközi szerzői jogban (így a BUE-ban is) általánosan érvényesülő nemzeti elbánás elve alól engedett kivételként a BUE követő jogi szabálya lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy más tagállam állampolgárai számára csak az anyagi viszonosság fennállása esetén biztosítsák a követő jogot. Tekintettel arra, hogy ugyan az Európai Unió valamennyi tagállama részese a BUE-nak, ám a követő jogot nem mindegyik ismeri, kizárólag a viszonossági szabály alapján előfordulhatna, hogy az Európai Unióban az állampolgárságuk alapján különbséget tesznek a szerzők között.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSZ) 12. cikke tiltja az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetést, és az Európai Bíróság két, szerzői jogi tárgyú ítéletében éppen erre a diszkriminációtilalomra hivatkozva „írta felül” a nemzetközi szerzői jogi védelmi rendszer egyes, viszonosságra épülő elemeit.

Az Európai Bíróság esetjoga alapján a BUE viszonossági szabályát nem alkalmazhatja a tagállam abból a célból, hogy kizárja az igényérvényesítés lehetőségét más tagállamok állampolgárai esetében olyan szerzői jogokra nézve, amelyeket az adott tagállam saját állampolgárai javára biztosít. Az ilyen viszonossági szabály alkalmazása az állampolgárságon alapuló megkülönböztetésnek az EKSZ 12. cikkében rögzített közösségi szintű tilalmából következő egyenlő bánásmód követelményébe ütközik.III.

3.1. A követő jog intézménye a BUE-ban való szabályozását követően, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Szjt.) módosító és kiegészítő 1978. évi 27. törvényerejű rendelet 3. §-ával került a magyar szerzői jog rendszerébe.

A jogintézmény bevezetése mögött az a jogpolitikai megfontolás húzódott meg, hogy a képzőművészeti alkotások értéke a forgalomban gyakran gyorsan az eredeti vételárnak a többszörösére növekszik, és ennek hasznát már csak a műkereskedő élvezi, a szerző (mivel a későbbi eladásokban nem vesz részt) egyáltalán nem részesül belőle. Ezen a méltánytalan helyzeten kívánt javítani a követő jog bevezetése, amely biztosítja, hogy a mű sikeréből a művész is részesedjen. A követő jog segítségével megkíséreltek egyensúlyt létrehozni a képzőművészeti alkotások szerzőinek és azon alkotóknak a gazdasági helyzete között, akik műveik további hasznosításából az egyéb szerzői jogi eszközök útján juthatnak bevételhez. A követő jog alapján az alkotásnak a szerző általi első előadását követő minden további eladásából származó árból a szerző meghatározott részesedésre (5%-ra) volt jogosult.

3.2. Ezen a korábbi szabályozáson hatályos szerzői jogi kódexünk, az Szjt. sem változtatott sokat, amikor 70. §-ában kimondta, hogy eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közreműködésével történő átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerző részéről történő, első átruházását követően kell alkalmazni. Eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotásnak minősül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparművészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzői díj a vevőt terheli. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel. A muzeális intézmény és a muzeális közgyűjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség alól. A szerzői díjat a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös

171

kezelését végző szervezethez kell átutalni. A közös jogkezelő szervezet a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki. A kereskedelmi tevékenységet végző gazdálkodó szervezet a szerzői díjat negyedévenként - a negyedévet követő hónap 20. napjáig - köteles átutalni a közös jogkezelő szervezethez. Az átutaláskor közölni kell a szerző nevét - vagy azt, hogy a szerző nevét a művön nem tüntették fel -, valamint a mű címét, technikáját és művenként a díj összegét.IV.

A követő jog a szerző egyéb vagyoni jogaihoz hasonlóan a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított hetven évig áll fenn, ezután már nem érvényesíthető.

Az Szjt. 100. §-a a követő joghoz hasonló tartalommal írja elő a lejárt védelmi idejű eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közbejöttével történő átruházása utáni járulékfizetést. A fizető köztulajdon (domain public payant) intézménye a követő jogtól - amellett, hogy a védelmi idő lejárta után lép be - annyiban tér el, hogy a beszedett járulékot nem meghatározott szerző, illetve jogutódja kapja közvetlenül, hanem a közös jogkezelő szervezet a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira használja fel. Az átláthatóság követelményének megfelelően a járulék összegéről, felhasználásáról a nyilvánosságot évente a kulturális örökség minisztere hivatalos lapjában tájékoztatja. Jelenleg az Szjt. utaló szabálya alapján a járulék mértéke szintén 5%.

Tekintettel arra, hogy az Irányelv nem tartalmaz a fizető köztulajdonra vonatkozóan szabályozást, azaz ez a jogintézmény kívül esik az Irányelv által szabályozni kívánt körön, ennek fenntartása és a szabályozás részleteinek kidolgozása tagállami kompetenciába tartozik. A törvény annyiban módosítja a fizető köztulajdonra vonatkozó szabályokat, amennyiben a követő jogi szabályoktól való eltérés igénye azt indokolja.V.

A törvény benyújtását hosszú felkészülés előzte meg. Ennek részét képezte több konzultáció az Európai Bizottsággal, és más tagállamok jogalkotást előkészítő szerveivel. A törvényt az előkészítők az előkészítés korai szakaszától kezdődően széles körű szakmai és társadalmi vitára bocsátották.

A 70. § (1) bekezdéséhez

A 70. § (1) bekezdése értelmében a követő jog tárgyát képezi minden, a szerző által eszközölt első átruházást követő visszterhes tulajdonátruházás. Az ingyenes ügyletek (pl. ajándékozás) tehát mentesek a díjfizetési kötelezettségtől, de a visszterhes tulajdonátruházásra irányuló bármely ügylet (adásvétel, csere, illetve egyéb, a Ptk.-ban nem nevesített, visszterhes tulajdonátruházást eredményező ügylet) megalapozza a díjigényt.

A követő jog az Irányelv (1) preambulumbekezdése és 1. cikkének (1) bekezdése szerint nem átruházható, elidegeníthetetlen szerzői jogosultság, és előzetesen sem lehet róla lemondani. Az Irányelv ezen szabálya összhangban van a BUE 14ter cikkével, amely szintén a követő jog elidegeníthetetlenségéről rendelkezik. Tekintve, hogy a követő jogra vonatkozóan jelenleg az Szjt. nem tartalmaz a díjazásról való lemondás jogának kizárására vonatkozó szabályt, az Irányelvvel való összhang megteremtése érdekében szükséges ennek a kifejezett kimondása.

172

A 70. § (2) bekezdéséhez

A korábbi 70. § (2) bekezdésben foglalt taxatív felsorolás alapján a festmények, rajzok, sorszámmal, vagy az alkotó kézjegyével ellátott képgrafikák, iparművészeti alkotások, szobrászati alkotások és gobelinek újraeladása után érvényesíthető a követő jog. Ugyanakkor az Irányelvben említett kép, szobor, kerámia, üvegtárgy-fogalomnak nincs az Szjt.-ben megfelelője, a kollázs, metszet, nyomat, litográfia, egyáltalán nem feleltethető meg egyik hatályos fogalomnak sem, a fotóművészeti alkotás pedig egyértelműen nem tartozik a jelenleg díjigénnyel érintett körbe, ezért szükséges a 70. § (2) bekezdésében a felsorolás példálózóvá tétele, és az Irányelvnek jobban megfelelő fogalmi rendszer kialakítása. A törvény egyrészt példálózó felsorolást tartalmaz, másrészt összhangba hozza a műtípusok törvényi meghatározását az Irányelvével.

Az Irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében azok az alkotások minősülnek eredetinek, amelyeket korlátozott számban a művész készített, vagy az ő irányítása alatt készítettek. Az itt megkövetelt eredetiség nem áll összefüggésben az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyéni-eredeti jelleg követelményével. A műalkotásoknak egyéni eredeti jelleget kell felmutatnia ahhoz, hogy egyáltalán védelemben részesüljenek. A szerzői jogi védelem részét képezi a követő jog, amely azonban csak az eredeti vagy annak minősülő műpéldányok átruházása kapcsán érvényesül. Tehát a védelem feltétele a mű egyéni-eredeti jellege, a követő jog pedig csak az eredeti műpéldányokra vonatkozik.

Figyelembe véve azt, hogy a sorszámozás és a kézjegy elhelyezése a műalkotás példányán tipikus formája annak, hogy a szerző sajátjának ismeri el a művet, ezért a törvény ezeknek a műpéldányoknak az eredetiségét vélelmezi, ugyanakkor nem zárja ki egyéb elismerési módok lehetőségét sem.

Az Irányelv kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a követő jogi szabályozás általában kiterjedjen-e valamennyi iparművészeti alkotásokra is. Tekintettel arra, hogy a követő jog intézménye szempontjából az iparművészeti alkotások igen szoros rokonságot mutatnak a képzőművészeti alkotásokkal (mivel a műpéldány értéke ebben az esetben is közvetlenül összefügg a mű értékével), továbbá a magyar követő jogi szabályozás hagyományosan kiterjed az iparművészeti alkotások körére is, ezért a törvény ezeket az alkotásokat a díjigénnyel érintett körben tartja, és ezeket is a műalkotás-fogalomba tartozónak tekinti.

A 70. § (3) bekezdéséhez

Az Irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a követő jogot valamennyi átruházásra alkalmazni kell, amelyben a “műtárgypiac hivatásos szereplői” (art market professionals, Vertreter des Kunstmarkts, professionels du marché de l’art) - így például aukciós házak, művészeti galériák és általában bárki, aki műalkotásokat forgalmaz - eladóként, vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek. Az Irányelv nem definiálja a “műtárgypiac hivatásos szereplője” fogalmát. A magánszemélyek közti ügyleteket egyértelműen kizárja a díjigényből, ugyanakkor az Irányelv fogalmi rendszerében a muzeális intézmények is a “műtárgypiac hivatásos szereplőinek” minősülhetnek.

Noha az „art market professionals” irányelvi fogalmának szó szerinti fordítása a „műtárgypiac hivatásos szereplői” kifejezés volna, ez tartalmilag a műkereskedő fogalmának felel meg, ezért a törvény e fogalmat használja. Műkereskedőnek minősülnek a bármilyen szervezeti formában működő aukciós házak, galériák és a muzeális intézmények is, feltéve, hogy műalkotások forgalmazásával is foglalkoznak. A „forgalmaz” kifejezés a

173

tevékenység rendszeres jellegére utal. A muzeális intézmények gyűjtőtevékenységének pénzügyi hátteréhez szükséges, vagy egyéb okból eszközölt eseti eladások következésképpen nem eredményezik azt, hogy a muzeális intézmény is műkereskedőnek minősülne.

A 70. § (4) bekezdéséhez

Az Irányelv (20) preambulum bekezdése és 5. cikke egyértelműen rögzíti, hogy a díjigény alapjának az eladási árat kell tekinteni, amely azonban az adót nem tartalmazza. Vagyis a díjigény alapjaként a 70. § (4) bekezdésében is a nettó vételárat kell meghatározni, és nem az értéknövekedés révén elért többletbevételt, amiből következik, hogy a díj megfizetésének kötelezettsége független a műkereskedőnek az ügyletből származó hasznától.

Az Irányelv fenti előírásának megfelelően a követő jog számítási alapjához az eladási árat nem csak az áfával és a kulturális járulékkal, hanem minden más köztartozással is csökkenteni kell. Az irányelvi szabály célja ugyanis az, hogy a szerzőt annak a díjazásnak a megfelelő része illesse meg, amely az eladóhoz jut az értékesítéskor.

Ezért a törvényben a 70. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi köztartozást figyelmen kívül hagyni a díj számításakor.

Az Irányelv az eladási árnak az 50 000 euró (kb. 12 500 000 Ft) alatti részében lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a minimális 4%-os díjmértéktől: itt a magyar piaci helyzet figyelembevétele alapján a törvény szerint a hatályos - és az Irányelvben megállapított - 5%-os díj alkalmazása célszerű. A törvény a 3000 euró alatti értékű ügyletek esetében is az 5%-os ráta alkalmazását tartja indokoltnak, élve az Irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel.

A 70. § (5) bekezdéséhez

Tekintettel arra, hogy az Irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kifejezetten rögzíti a díjigény felső határát (12 500 euró; kb. 3 125 000 Ft), ezért szükséges ennek megállapítása a törvényben is.

A 70. § (6) bekezdéséhez

Az Irányelv abból kiindulva, hogy a kis értékű eladások nem befolyásolják jelentősen a belső piac működését, a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamokra bízza annak a legalacsonyabb eladási árnak a megállapítását, amely alatt az ügyletek mentesülnek a díjfizetési kötelezettség alól. Ez az eladási ár azonban a 3. cikk (2) bekezdése értelmében nem haladhatja meg a 3000 eurót (kb. 750 000 Ft-ot). A (22) preambulumbekezdés pedig hangsúlyozza, hogy ennek a minimumnak a megállapításánál figyelemmel kell lenni a pályakezdő művészek támogatásának általános kultúrpolitikai céljára. A magyar műtárgypiacon a díjigénnyel érintett ügyletek legnagyobb része messze az irányelvben rögzített határérték alatt marad. Figyelembe véve továbbá, hogy a magyar követő jogi szabályozás hagyományosan nem állapít meg alsó határt, a törvényben egy alacsony küszöbérték (5000 forint) került meghatározásra, ami adminisztratív korlátnak is tekinthető, mivel e szint alatt a kezelési költségek már meghaladják a kifizethető díjat.

A küszöbérték kizárólag forintban történő megállapítása azért célszerű, hogy az ne legyen bizonytalan az ügylet időpontjában (azaz biztosan lehessen tudni, hogy az adott ügylet díjfizetési kötelezettség alá tartozik-e vagy sem), illetve hogy ne függjön az árfolyam

174

esetleges ingadozásától. (Mivel a küszöbérték jóval az Irányelv által megjelölt 3000 euró alatt marad, nem valószínű, hogy a küszöbérték forintban történő megjelölése folytán az Szjt. a belátható jövőben az Irányelvvel ellentétbe kerülne.)

A 70. § (7) bekezdéséhez

A forintösszeg számításánál a műkereskedők és a közös jogkezelő szervezet által is könnyen alkalmazható, viszonylag stabil számítási módszerként a Magyar Nemzeti Banknak a szerződéskötés szerinti naptári negyedév első napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó.

A 70. § (8) bekezdéséhez

Az Irányelv fogalmi rendszerében a múzeumok is minősülhetnek műtárgypiac hivatásos szereplőjének. Az Irányelv rendelkező része nem tartalmaz kivételi szabályt arra az esetre, ha a nyilvánosság számára hozzáférhető, non-profit jelleggel működő múzeumok vásárolnak műalkotást, a (18) preambulumbekezdés értelmében azonban azok az ügyletek kivételt képeznek a díjfizetési kötelezettség alól, amelyek során a magánszemélyek adnak el ilyen múzeumnak műalkotást. A kivételi szabályozás indoka a múzeumok közérdekű gyűjtőtevékenységének elősegítése. Ez a kivétel azonban nem terjed ki azokra az esetekre, amikor a múzeum - a műtárgypiac hivatásos képviselőjeként eljárva - eladja az alkotást, illetve közvetítőként működik közre az ügyletben. Ilyen esetekben ugyanis nem áll fenn olyan közérdek, amely indokolná, hogy a szerző vagy más jogosult ne részesedjen az árból.

Az Szjt. szóhasználatát összhangba kell hozni a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: kulturális törvény) szövegével.

A kulturális törvény 48. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a közérdekű muzeális gyűjteményekre és kiállítóhelyekre egyebekben a múzeumokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A közösségi jog nem tartalmaz egységes múzeumfogalmat, ezért a tagállamok igen eltérő szakmai követelményeknek megfelelő intézményeket tehetnek kedvezményezetté. Tekintettel arra, hogy a kulturális törvény értelmében vett múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek egységes szakmai követelményeknek kell, hogy megfeleljenek, indokolt, hogy mindhárom intézmény-típus a kedvezményezetti körbe kerüljön.

Tekintettel arra, hogy a muzeális intézményként történő besorolásban nem játszik szerepet az a szempont, hogy az adott múzeum a tevékenységét non-profit alapon végzi-e, ki kell emelni a kedvezményezetti körből azokat az intézményeket, amelyek műkereskedelemmel is foglalkoznak, mivel esetükben egyértelműen kimutatható a jövedelemszerzési cél.

A 70. § (9) bekezdéséhez

Az Irányelv (28) preambulumbekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése alapján a követő jogot egyéni joggyakorlás útján, továbbá kötelező, illetve önkéntes közös jogkezelés útján is lehet érvényesíteni. Európában a követő jogot ismerő tagállamok közül számos a közös jogkezelés útján történő jogérvényesítést írja elő (Belgium, Dánia, Németország,

175

Észtország, Franciaország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália). A magyar szerzői jog e tekintetben hagyományosan kötelező közös jogkezelést állapít meg.

Figyelembe véve azt, hogy a közösségi jog a jogérvényesítés bármely módját lehetővé teszi, a gyakorlat pedig erre vonatkozóan különös problémákat nem jelzett, a törvény a 70. § (9) bekezdésében fenntartja a közös jogkezelést a joggyakorlás kizárólagos módjaként.

Az Irányelv (25) preambulumbekezdése és az 1. cikk (4) bekezdése alapján a követő jogdíj az eladót terheli. (Az eladó az a személy vagy vállalkozás, akinek vagy amelynek nevében az eladási ügyletet kötik.) Ugyanakkor, ha a műtárgypiac hivatásos szereplője nem eladóként vesz részt az ügyletben, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a műtárgypiac hivatásos szereplője egyedül vagy az eladóval együttesen feleljen a követő jogdíj megfizetéséért.

Az újonnan bevezetésre kerülő szabályozás célja megegyezik a hatályos Szjt.-ével: a díj legbiztosabb beszedését igyekszik garantálni. A törvény szerint a díjat a műkereskedő fizeti meg a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. A törvény abban az esetben tesz különbséget a díjfizetési kötelezettség alanya (akinek mögöttes a felelőssége), és a megfizetésért felelős személy között, ha több műkereskedő vesz részt az ügyletben. Így olyan esetben,

- ha az eladó műkereskedő, a vevő pedig nem, az alapszabály érvényesül, vagyis az eladó fizeti a jogdíjat, és a közös jogkezelő szervezet is tőle követelheti a jogdíj megfizetését (ld. tipikus esetben a galériától történő vásárlást);

- ha a vevő műkereskedő, az eladó pedig nem, akkor a vevőtől lehet követelni a díj megfizetését (pl. ha galéria vásárol a maga részére);

- ha sem az eladó, sem a vevő nem műkereskedő, azonban a közvetítő igen, akkor a közvetítőtől követelheti a közös jogkezelő szervezet a jogdíjat;

- ha az eladó és a vevő is (ill. a közvetítői is) műkereskedő, akkor a közös jogkezelő szervezet felé egyetemlegesen felelnek. A törvény a szerződési szabadság elvét figyelembe véve elsőbbséget ad a felek belső jogviszonyának, lehetővé téve azt, hogy maguk rendezzék, hogy ki lesz a díjfizetés végső kötelezettje. Abban az esetben, ha ez elmaradna, a szabályozás az ügyletben eladóként részt vevő műkereskedőre telepíti a kötelezettséget. Olyan esetben, ha az ügyletben részt vevő műkereskedők közül egyik sem az eladói pozícióban van, szintén csak eltérő megállapodás hiányában határozza meg a törvény, hogy közülük a vevő lesz a végső kötelezett;

- ha a műkereskedő első alkalommal szerzi meg a szerzőtől az alkotást, akkor az kívül esik a díjfizetési kötelezettség hatályán.

A 70. § (10) bekezdéséhez

A 70. § (10) bekezdése lényegét tekintve megőrzi a hatályos Szjt.-nek a díjfizetésre kialakult és bevált részletszabályait.

A 70. § (11) bekezdéséhez

Az Irányelv 9. cikke alapján a jogosultak számára biztosítani kell, hogy az újraeladást követő három éven belül követelhessék a műalkotás piac képviselőjétől mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követő jogdíj beszedéséhez szükségesek. A rendelkezés a jogérvényesítést kívánja erősíteni, különösen azokban a tagállamokban, ahol erre vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz garanciákat.

176

E rendelkezést ülteti át a törvény a 70. § (11) bekezdésével.Az információhoz jutáshoz kötődő hároméves határidő független a hatályos 70. §- ának

(6) bekezdésében, illetve a törvény szerinti 70. § (10) bekezdésében említett esedékességi határidőtől, amelyhez az általános elévülési idő kapcsolódik.

A 70. § (12)-(13) bekezdéséhez

Magyarországnak az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai számára az Európai Bíróság esetjoga alapján kell biztosítani a követő jogi védelmet [C-92/92. és C- 326/92. sz. Phil Collins kontra Imtrat Handelsgesellschaft mbH és Patricia Im- und Export Verwaltungsgesellschaft mbH és Leif Emanuel Kraul és EMI Electrola GmbH ügyben 1993. október 20-án hozott ítélet (EBHT 1993., I-05145. o.); C-360/00. sz. Land Hessen kontra G. Ricordi & Co. Bühnen- und Musikverlag GmbH ügyben 2002. június 6- án hozott ítélet (EBHT 2002., I-05089. o..)] Az Irányelv hatálya ugyanakkor nem csak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az EGT Vegyes Bizottságának az EGT Megállapodás XVII. Függelékét (Szellemi tulajdon) módosító, 2002. december 6-án elfogadott 171/2002. határozata alapján az EGT Megállapodásban részes országokra is, ezért a szabály személyi hatályát is ehhez kell igazítani.

Az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy azon szerzőket, akik harmadik országok állampolgárai, illetve az ő jogutódaikat csak akkor illeti meg a követő jog ezen Irányelv és az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően, ha a szerző, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követő jogot az illető országban a tagállamokból származó szerzők és jogutódaik számára. A viszonosság fennállásáról a Bizottság folyamatosan frissített listát tesz közzé, amely csupán tájékoztató jellegű, nem konstituálja önmagában a viszonosságot.

Az Európai Bizottság által közzétett indikatív lista legtöbb országa részese a BUEnak, így ezek tekintetében Magyarország a BUE alapján garantálja a viszonosságot. A BUE-n kívüli országok, amelyek azonban szerződő felei a Kereskedelmi Világszervezet létesítéséről szóló egyezményrendszer egyik elemének, a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó egyezmény (a továbbiakban: TRIPSegyezmény) 9. cikkének (1) bekezdése alapján a BUE rendelkezéseit követik. Viszont az Európai Bizottság által eddig közzétett listán már jelenleg is szerepel több olyan ország, amelyek nem részesei sem a BUE-nak, sem a TRIPS-egyezménynek, így ezek vonatkozásában kell rendelkezni arról, hogy Magyarország biztosítja állampolgáraik számára a követő jogot. Ezt a viszonossági szabály kimondásával teszi meg a törvény. Az Irányelv szerint a viszonosságnak a tagállamok szerzőivel és azok jogutódaival szemben kell fennállnia, vagyis nem elég az, hogy a magyar szerzők (vagy valamelyik másik tagállamban állampolgársággal rendelkező szerzők) illetve jogutódaik vonatkozásában biztosítja a harmadik ország a követő jogot, ezt minden EU-tagállammal szemben meg kell tennie, csak akkor fogja számára a magyar jog is azt biztosítani.

Az Irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok biztosítsák a követő jogot olyan szerzők számára is, akik nem állampolgárai az Európai Gazdasági Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helyük az adott tagállam területén van. E rendelkezés a törvényben - a többi szabályhoz hasonlóan - a jogutódokra is kiterjedő hatállyal került megfogalmazásra.1. A követői jogdíj eredete

177

A BUE 14ter cikke kimondja, hogy az írók és zeneszerzők eredeti műalkotását és eredeti kéziratát illetően a szerzőnek - halála után pedig azoknak a személyeknek vagy intézményeknek, akiket, illetőleg amelyeket a hazai törvényhozás erre feljogosít - elidegeníthetetlen joga, hogy a szerző által eszközölt első átruházást követően részt vegyenek a mű eladására vonatkozó műveletekben. Általában nem az írók és zeneszerzők eredeti műalkotására, kéziratára jellemző, hogy az első átruházást követően a kereskedelmi forgalom részesei legyenek. A műalkotásokon belül alapvetően a képzőművészeti és iparművészeti alkotások azok, amelyek hasznosítása az eredeti alkotás eladása útján történik E jogintézmény bevezetését annak felismerése indokolta, hogy a képzőművészeti alkotások értéke a forgalomban gyakran az eredeti vételárnak a többszörösére növekszik, és ennek hasznát már csak a műkereskedő élvezi, míg a későbbi eladásokból kimaradó szerző egyáltalán nem részesül belőle. Ezen a méltánytalan helyzeten kívánt javítani a követő jog bevezetése, amely biztosítja, hogy a mű további hasznosításából a művész is részesedjen. A követő jog alapján a műalkotásnak a szerző általi első előadását követő minden további eladásából származó árból a szerzőt 5 százalék részesedés illette meg.A fentieknek megfelelően, az Szjt. 70. §-a is úgy rendelkezett, hogy eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közreműködésével történő átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E rendelkezést csak az alkotás tulajdonjogának a szerző részéről történő, első átruházását követően kellett alkalmazni. Eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotásnak minősült a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparművészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzői díj a vevőt terhelte. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka volt, beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felelt. A muzeális intézmény és a muzeális közgyűjtemény mentesült a díjfizetési kötelezettség alól.Az Szjt. hatálybalépését követően került elfogadásra az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK irányelve (a továbbiakban: Követő jogi irányelv). A magyar szabályozással alapvetően összhangban lévő Követő jogi irányelv átültetésére a tagállamok 2006. január 1-jéig kaptak határidőt. Az Szjt. módosításáról szóló, 2006. január 1-jétől hatályos 2005. évi CVIII. törvény teremtette meg az összhangot a Követő jogi irányelvvel. A módosítás újraszabályozta a követő jogra vonatkozó szerzői jogi rendelkezéseket, de nem hagyta érintetlenül a fizető köztulajdon (domain public payant) jogintézményét (Szjt. 100. §-a) sem.A módosítás egyértelművé teszi, hogy a szabályozás hatálya kiterjed minden, a szerző által eszközölt első átruházást követő visszterhes tulajdonátruházásra. Az ingyenes ügyletek (pl. ajándékozás) mentesek a díjfizetési kötelezettségtől, de a visszterhes tulajdonátruházásra irányuló bármely ügylet (adásvétel, csere, illetve egyéb, a Ptk.-ban nem nevesített, visszterhes tulajdonátruházást eredményező ügylet) díjigényt eredményez. A Követő jogi irányelvvel való összhang megteremtése érdekében került sor a díjazásról való lemondás jogának kifejezett kizárására.2. Az eredeti műalkotások meghatározásaAz Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása egyfelől bővítette és a Követő jogi irányelvhez igazította a műtípusok törvényi meghatározását és példálózó felsorolását, másfelől - az Szjt. 70. §-a alkalmazásában - tisztázta az eredetiség fogalmát.A törvényi felsorolás példálózó jellegű, aminek a fő célja a jogalkalmazás segítése a tipikusan képzőművészeti vagy iparművészeti alkotások meghatározásában. Lehetőség van

178

tehát arra, hogy a bírói gyakorlat akár nem nevesített alkotásokat is besoroljon a műalkotások körébe. A népművészeti alkotások ezzel szemben nem tartoznak a követő jogi szabályozás körébe, mivel ezek az alkotások eleve nem állnak szerzői jogi védelem alatt az Szjt. 1. §-ának (7) bekezdése alapján. Abban az esetben azonban, ha elérik az egyéni-eredeti jellegnek a szerzői jogi védelemhez szükséges szintjét, megilleti őket a védelem, immár képzőművészeti alkotásként.A követő jogi szabályozás szerint azok a műalkotások minősülnek eredetinek, amelyeket a szerző maga készített, vagy amelyek eredetinek minősülő másolatok. Ez az eredetiség értelemszerűen nem azonos az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt egyéni, eredeti jelleg követelményével, amivel valamennyi műalkotásnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy szerzői műként védelemben részesüljön. A követő jogi szabályozás ezen annyiban megy tovább, hogy eredetinek minősíti azt a műpéldányt (műpéldányokat), amit (amelyeket) a szerző sajátjának ismer el. Ez azt is jelenti, hogy a szerző adott esetben több műpéldányt is úgy tekinthet, mintha azok egyetlen műpéldányok lennének (tipikusan ez jellemző a szerző által meghatározott példányszámban készülő, sorszámozott kisplasztikákra).3. A műkereskedő meghatározásaA Követő jogi irányelv fogalomrendszerében a műtárgypiac hivatásos szereplői kifejezés szerepel anélkül, hogy definiálná ezt a fogalmat. Magyarországon e fogalomnak leginkább a műkereskedő felel meg. Ide tartoznak a bármilyen szervezeti formában működő aukciós házak, művészeti galériák és általában bárki, aki műalkotásokat hivatásszerűen forgalmaz. Ebből az is következik, hogy a magánszemélyek közti ügyletek nem keletkeztetnek követő jogi díjigényt, míg a muzeális intézmények akkor minősülhetnek műkereskedőnek (műtárgypiac hivatásos szereplőinek), ha műalkotások forgalmazásával is foglalkoznak. A forgalmazó kifejezés a tevékenység rendszeres jellegére utal, tehát pl. egy múzeum gyűjtőtevékenységének pénzügyi hátteréhez szükséges, vagy egyéb okból megvalósított egyszeri vagy eseti műtárgy-eladása nem eredményezi az intézmény műkereskedővé válását.4. A követő jogi díj mértéke, alsó és felső határaA követő jogi díjigény alapja az Szjt. módosítását követően is a nettó, vagyis az áfával, egyéb járulékokkal és más közterhekkel csökkentett vételár. A szerzői díj alapja tehát független az értéknövekedés révén elért többletbevételtől, más szóval a műkereskedőnek az ügyletből származó hasznától.Az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosításáig a követő jogdíj mértéke minden ügylet után egységesen 5 százalék volt, ami viszont nem felelt meg a Követő jogi irányelv alsó és felső küszöbértéket tartalmazó, továbbá degresszíven növekvő kulcsú díjszámítási metodikát előíró rendelkezéseinek. Az irányelv szerint a minimum eladási ár nem haladhatja meg a 3 000 eurót (kb. 750 000 Ft-ot). Mivel a magyar műtárgypiacon a díjigénnyel érintett ügyletek legnagyobb része e határérték alatt marad, az Szjt.-módosítás egy ennél jóval alacsony küszöbértéket, 5 000 forintot határoz meg. A küszöbérték kizárólag forintban történő megállapításának elsődleges indoka az, hogy a díjfizetési kötelezettség ne függjön az árfolyam esetleges ingadozásától. Az irányelv az 50 000 euró (kb. 12 500 000 Ft) alatti eladási ár 4 százalékában határozza meg a jogdíj mértékét, de lehetővé teszi a tagállamok számára ugyanerre az ár-kategóriára vonatkozóan az 5 százalékos díj bevezetését. Élve ezzel a felhatalmazással, az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása - a magyar piaci helyzet figyelembevétele alapján - e kategóriában fenntartotta a korábbi, vagyis az 5 százalékos díjat. Az Szjt. ugyanakkor a 3 000 euró alatti értékű ügyletek esetében is az 5 százalékos rátát alkalmazza. Tekintettel arra, hogy az irányelv kifejezetten rögzíti a díjigény felső határát (12 500 euró; kb. 3 125 000 Ft), ezért szükséges ennek megállapítása

179

az Szjt.-ben is. A hazai műtárgypiac igényeire és sajátos helyzetére figyelemmel, az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos módosítása az 5 százalékos magasabb összegű díjmértéket 4 százalékra mérsékelte.A forintösszeg számításánál a műkereskedők és a HUNGART által is könnyen hozzáférhető, viszonylag stabil számítási módszerként a Magyar Nemzeti Banknak a szerződéskötés szerinti naptári negyedév első napján érvényes hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.5. Mentesség a díjfizetés alólMivel a Követő jogi irányelv fogalmi rendszerében a múzeumok is lehetnek műkereskedők, a jogalkotó e kivételi szabály beiktatásával mentesíti a nyilvánosság számára hozzáférhető, non-profit jelleggel működő múzeumok műalkotás-vásárlását. Erre az irányelv ad lehetőséget amikor kimondja, hogy azok az ügyletek kivételt képeznek a díjfizetési kötelezettség alól, amelyek során a magánszemélyek adnak el ilyen múzeumnak műalkotást. Ez a kivétel természetszerűen nem vonatkozhat azokra az esetekre, amikor a múzeum - műkereskedőként eljárva - eladja a műalkotást, illetve közvetítőként működik közre ilyen ügyletben. Ezekben esetekben nem áll fenn olyan közérdek (alapesetben a múzeumok közérdekű gyűjtőtevékenységének elősegítése), amely indokolná, hogy a szerző vagy más jogosult ne részesedjen az eladási árból.Az Szjt. e kedvezményezetti körbe sorolja a múzeumok mellett a közérdekű muzeális gyűjteményeket és kiállítóhelyeket is, összhangban a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény által támasztott egységes szakmai követelményrendszerrel. Ugyanakkor nem illeti meg ez a kedvezmény a műkereskedelemmel is foglalkozó muzeális intézményeket, mivel esetükben egyértelműen kimutatható a jövedelemszerzési cél.6. A díjfizetés kötelezettje és módjaBár a követő jogot egyéni joggyakorlás útján, továbbá kötelező, illetve önkéntes közös jogkezelés útján is lehet érvényesíteni, Magyarországon e tekintetben kötelező közös jogkezelés honosodott meg. Éppen ezért az Szjt. módosítása is a közös jogkezelést tartja fent a joggyakorlás kizárólagos módjaként. Ennek megfelelően, a szerzői díjat a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület számára kell megfizetni.A korábbi szabályozás a vevőt kötelezte a szerzői jogdíj megfizetésére. Az irányelv szerint ugyanakkor a követő jogdíj az eladót, vagyis azt a személyt vagy vállalkozást terheli, akinek vagy amelynek nevében az eladási ügyletet kötik. Ha azonban a műkereskedő nem eladóként vesz részt az ügyletben, a tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy a műkereskedő egyedül vagy az eladóval együttesen feleljen a követő jogdíj megfizetéséért. Mindezek alapján, az Szjt. módosítása is úgy rendelkezik, hogy a díjat a műkereskedő fizeti meg a HUNGART-nak. Ez alól csak azok az esetek képeznek kivételt, ha több műkereskedő vesz részt az ügyletben. Jogdíjfizetés szempontjából tehát, az alábbi esetek lehetségesek:- Ha az eladó műkereskedő, a vevő pedig nem, a főszabály szerint az eladó fizeti a jogdíjat, és a HUNGART is a műkereskedőtől követelheti a jogdíj megfizetését.- Ha a vevő műkereskedő, az eladó pedig nem (ha pl. galéria vásárol a maga részére), akkor a vevőtől lehet követelni a díj megfizetését.- Ha sem az eladó, sem a vevő nem műkereskedő, azonban a közvetítő igen, akkor a közvetítőtől követelheti a HUNGART a jogdíjat.- Ha az eladó és a vevő is (illetve a közvetítő is) műkereskedő, akkor egyetemlegesen felelnek a HUNGART felé.

180

- Az Szjt. megengedi, hogy a felek maguk rendezzék, ki lesz a díjfizetés végső kötelezettje. Abban az esetben, ha ez elmarad, a törvény az ügyletben eladóként részt vevő műkereskedőt kötelezi a jogdíj megfizetésére. Olyan esetben, ha az ügyletben részt vevő műkereskedők közül egyik sincs eladói pozícióban, szintén csak eltérő megállapodás hiányában határozza meg az Szjt., hogy közülük a vevő lesz a végső kötelezett.- Ha a műkereskedő első alkalommal szerzi meg a szerzőtől a műalkotást, akkor az ügylet után nem kell szerzői jogdíjat fizetni.A felhasználók adatszolgáltatásának, ami a szerzői jogi közös jogkezelés egyik alapvető feltétele, kiemelkedő jelentősége van a jogosultak beazonosításában és az őket megillető jogdíjak folyósításában. Minden olyan estben, amikor a közvetítő elmulasztja, vagy hiányosan teljesíti e kötelezettségét, a szerzők, illetve jogutódjait közvetlenül, anyagilag is károsodnak, hiszen a HUNGART az adatok hiányában nem képes számukra kifizetést teljesíteni.Az Szjt. 70. § (11) bekezdésének beiktatását a Követő jogi irányelv azon előírása tette szükségessé, amely szerint a jogosultak számára biztosítani kell, hogy az újraeladást követő három éven belül követelhessék a műkereskedőtől mindazon információk megadását, amelyek az újraeladással kapcsolatos követő jogdíj beszedéséhez szükségesek. A rendelkezés elsősorban azokban a tagállamokban kívánja erősíteni a jogérvényesítést, ahol erre vonatkozóan a szabályozás nem tartalmaz garanciákat. Az információhoz jutáshoz kötődő hároméves határidő független a 70. § (10) bekezdésében említett negyedéves (esedékességi) határidőtől, amelyhez az általános elévülési idő kapcsolódik.7. A jogosultak körének meghatározásaHazánknak az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai számára biztosítani kell a követő jogi védelmet. Ez következik abból, hogy a Követő jogi irányelv jogosultként a szerzőt állampolgárságra tekintet nélkül jelöli meg, továbbá korlátozásokat csak harmadik országok szerzőivel szemben enged meg. Az irányelv hatálya ugyanakkor nem csak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az Európai Gazdasági Térség (EGT) Megállapodásában részes országokra is, ezért a törvényi szabály személyi hatályát is ehhez kellett igazítani.Az irányelv alapján a tagállamok biztosítják, hogy azoknak a szerzőknek (illetve jogutódaiknak), akik harmadik országok állampolgárai, csak akkor jár szerzői jogdíj, ha a szerző (illetve jogutódja) állampolgársága szerinti ország jogszabályai is biztosítják a követő jogot az illető országban a tagállamokból származó szerzők és jogutódaik számára. A viszonosság fennállásáról a Bizottság tájékoztató jellegű listát tesz közzé, amely önmagában nem alapozza meg a viszonosságot. (Az Európai Bizottság által kiadott listán 2005. január 27-én szereplő országok: Algéria, Brazília, Bulgária, Burkina Faso, Chile, Kongó, Costa Rica, Horvátország, Ecuador, Jugoszláv Köztársaság, Guinea, Izland, Irak, Elefántcsontpart, Fülöp-szigetek, Laosz, Madagaszkár, Mali, Monaco, Marokkó, Norvégia, Peru, Románia, Orosz Föderáció, Szenegál, Tunézia, Törökország, Uruguay, Vatikán.) Az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok biztosítsák a követő jogot olyan szerzők számára is, akik nem állampolgárai az EGT egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helyük az adott tagállam területén van. Az Szjt. módosítása a jogutódokra is kiterjedő hatállyal vette át ezt a rendelkezést.

Egyéb rendelkezések

181

71. § Az ipari termelés célját szolgáló ipari tervezőművészeti és a belsőépítészeti alkotás tekintetében:

a) jogszabály vagy szerződés a törvény rendelkezéseitől eltérően rendezheti a név feltüntetéséhez való jogot;

b) a felhasználót megilleti - a szerződésben meghatározott körben - a kizárólagos felhasználás és a változtatás joga, a változtatás előtt azonban a tervező művészt meg kell hallgatni;

c) a szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a felhasználó az alkotást időhatárhoz kötötten vagy anélkül használja fel.

Az ipari tervezőművészeti alkotások védelmeMivel mind az ipari tervezőművészet, mind a belsőépítészet alkotásai tekintetében elsődleges szempont a célszerűség, használhatóság az esztétikai követelményeken túlmenően, így méltányolható a szerző jogainak korlátozását jelentő névfeltüntetési jog eltérő szabályozása. A tervezőművésznek az a joga, hogy a változtatás előtt ki kell kérni a véleményét, nem jelenti egyúttal azt is, hogy egyet nem értés esetén megakadályozhatja a változtatást.

72. § Megrendelésre készült képmás tekintetében a szerzői jog gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges.

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.092/2013/2A megrendelésre készült képmásokhoz fűződő jogokMinden olyan esetben, amikor a művészi fényképen ember felismerhető módon szerepel, az ábrázolt személy hozzájárulása nélkül a művészi fénykép nem hozható nyilvánosságra. Figyelemmel a Ptk. 2:48. §-ára, nincs szükség az érintett személy hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült fénykép esetén.Kapcsolódó jogi szabályozás2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

HARMADIK RÉSZ

A SZERZŐI JOGHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGOK145

XI. Fejezet

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.037/2009/3

A SZERZŐI JOGGAL SZOMSZÉDOS JOGOK VÉDELME

Az előadóművészek védelme

73. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az előadóművész hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy

a) rögzítetlen előadását rögzítsék;b) rögzítetlen előadását sugározzák vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítsék, kivéve, ha

az előadás, amelyet sugároznak vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítenek, már maga is sugárzott előadás;

145 A címet megállapította: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (1). Hatályos: 2002. I. 1-től.

182

c) rögzített előadását többszörözzék;d) rögzített előadását terjesszék;e) rögzített előadását vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a

nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.146

(2) Előadóművészek együttese esetében a közreműködők az (1) bekezdésben említett jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják.

(3) Ha az előadóművész hozzájárult ahhoz, hogy előadását filmalkotásban rögzítsék, a hozzájárulással - ellenkező kikötés hiányában - a film előállítójára [64. § (3) bek.] ruházza át az (1) bekezdésben említett vagyoni jogokat. Ez a rendelkezés nem érinti az előadóművészeknek a 20. § és a 28. § alapján fennálló díjigényét. A 23. § (6) bekezdését az előadóművészekre is megfelelően alkalmazni kell.

1. BevezetésAz 1969-es Szjt.-t módosító 1994. évi VII. törvény a nemzetközi és a jogharmonizációs követelményeknek megfelelően szabályozta újra az előadóművészeket, a hangfelvétel-előállítókat, valamint a rádió- és televízió-szervezeteket megillető jogok védelmét, azaz a szomszédos jogokat. Az 1994-es módosításkor megalkotott szabályok igazodtak az 1998. évi XLIV. törvénnyel megerősített, az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben Rómában létrejött Római Egyezmény követelményeihez, valamint a 92/100/EGK és a 93/98/EGK irányelvekhez. Ugyanakkor a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által elfogadott, az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződés [megerősítette: 57/1998. (IX. 29.) OGY h.] 7. és 8. cikkei indokolttá tették az Szjt. vonatkozó szomszédos jogi szakaszainak korszerűsítését.A 73. § (1) bekezdésében részletezett felhasználások közül a rögzítetlen előadások rögzítésének és sugárzásának (vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítésének) engedélyezési jogát gyakorolják közvetlenül az előadóművészek, a rögzített előadásokhoz kapcsolódó törvényi engedélyt pedig az előadóművészek közös jogkezelő szervezete (Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület - EJIE) adja meg. Ezeken túlmenően, az előadóművészeket engedélyezési jog nélküli díjigény illeti meg pl. a magáncélú másolás (Szjt. 20. §), az egyidejű vezetékes továbbközvetítés (Szjt. 28. §), valamint a hangfelvétel sugárzása és egyéb módon történő nyilvános közvetítése után (Szjt. 77. §). A WIPO előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződése 10. cikkének megfogalmazásában az előadóművészek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék hangfelvételeken rögzített előadásaiknak vezeték útján vagy vezeték nélkül a nyilvánossághoz oly módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy a közönség tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. Ez a kizárólagos jog a hangfelvételek számítógépes hálózati, interaktív lehívásos terjesztésével kapcsolatban illeti meg az előadóművészt.2. Együttesek képviseleteAz Szjt. az előadóművészi teljesítményt - korlátozás és megkötés nélkül - minden egyes előadóművész viszonylatában védelemben részesíti. Tekintettel azonban arra, hogy ebben a körben az előadóművészi teljesítmény gyakran csapatmunka, pontosabban közös néven együttműködő több előadóművész teljesítményének eredménye, az Szjt. 73. § (2) bekezdése megadja a lehetőségét annak, hogy az (1) bekezdésben foglalt engedélyezési jogokat az együttes képviselője (vezetője) gyakorolja. A díjazás természetesen nem korlátozódhat az

146 Lásd: MSZSZ-EJI jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2001/4., 2005/31., 2006/12., 2007/35., 2008/39.

183

együttest képviselő személyre. Nem állandó (alkalmi) együttes előadása esetén célszerű az előadásokat megelőzően kijelölni az adott fellépések viszonylatában a képviselő személyét. A jogbiztonság és a jogfolytonosság érdekében, az együttes tagjaiban beálló változás esetén a képviseleti jog automatikusan az új képviselő személyét illeti.3. Az audiovizuális művek előadóművészeinek jogvédelmeMivel a filmelőállító jelentős teljesítménnyel járul hozzá a film létrejöttéhez, a megfilmesítési szerződés alapján az előadóművész - a szerzőhöz hasonlóan - ellenkező kikötés hiányában átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot, vagyis a vagyoni jogok túlnyomó többségét [Szjt. 66. § (1) bek.]. Az előadóművészek esetében átfogóbban, valamennyi engedélyezési jogot érintően kerül kimondásra a jogátszállás: amennyiben ugyanis az előadóművész hozzájárult előadásának rögzítéséhez, ezzel a filmelőállítóra ruházza át az engedélyezési jogát, vagyis az Szjt. 73. § (1) bekezdésében felsorolt vagyoni jogokat. Ez alól az Szjt. több kivételt tesz, így a rögzítéshez való hozzájárulás esetén is megilletik az előadóművészt az alábbi jogok, illetve díjigény:Az előadóművészt a filmelőállítónak a vagyoni jogokra kiterjedő jogszerzése esetén is megilleti a magáncélú másolásra tekintettel fennálló díjigény (Szjt. 20. §), az egyidejű vezetékes továbbközvetítésre tekintettel fennálló díjigény (Szjt. 28. §), valamint a bérbeadás útján történő terjesztésért járó díjigény [Szjt. 23. § (6) bek.].Az előadóművészt a filmelőállító vagyoni jogokra kiterjedő jogszerzése esetén is megilletik az Szjt. 75. §-ában részletezett személyhez fűződő jogok (név feltüntetése, az előadás integritásához való jog).Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 6/06. Az előadóművészi jogok jogátszállási vélelmének érvényesülése filmszinkronizálás esetén. Az előadóművészek át nem ruházható díjigényei.

74. § (1) Az előadóművészt a 73. § (1) bekezdésében említett felhasználásokért - ha e törvény másként nem rendelkezik - díjazás illeti meg.

(2)147 Az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének [26. § (6) bek.] díjazására és a 73. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott jog gyakorlására a 27. § (3) bekezdésének rendelkezéseit az előadóművészek, illetve közös jogkezelő szervezetük esetében is megfelelően alkalmazni kell.148

1. Az előadóművészi teljesítmény felhasználása és az ehhez kapcsolódó díjigényFőszabályként került kimondásra, hogy az Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználásokért az előadóművésznek díjazás jár. Ide kapcsolódik a szerzői és a szomszédos jogok viszonyáról szóló alfejezet azon rendelkezése, amely szerint ha a szomszédos jogi jogosultnak a felhasználásért díjazás jár, akkor a díjnak - eltérő megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia [Szjt. 83. § (2) bek.]. E szabályok alól az Szjt. csak szűk körben enged kivételt: nem jár díjazás pl. azokban az esetekben, amikor az Szjt. a szerzői jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását [Szjt. 83. § (2) bek.]. Ide tartoznak a szabad felhasználás törvényi esetei (Szjt. 34-41. §).

147 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 69. §. Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).148 Lásd a Magyar Közlöny 2005/31., 2006/12., 2007/35., 2008/39. számában megjelent jogdíjközleményeket.

184

2. Az előadás sugárzás, vagy a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigényAz Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználási módok - főszabályként - az előadóművész engedélyéhez kötött felhasználások, melyek után az előadóművészt díjazás illeti meg. Ezzel szemben az Szjt. 74. § (2) bekezdése az előadás sugárzás vagy nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének díjazása, valamint az előadás vezeték útján vagy más módon és eszközzel történő (pl. interneten keresztül történő egyéni műlehívás) nyilvános közlése engedélyezésének gyakorlása tekintetében az Szjt. 27. §-ának (3) bekezdését rendeli megfelelően alkalmazni. Mindezt úgy kell érteni, hogy a szerzői műnek sugárzással vagy másként a nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozó szabályait nem teljes egészében, csak abban a sávban kell alkalmazni, amelyben az előadás rögzítésének díjazása és a vezetékes (vagy egyéni műlehívásos) nyilvános közlés engedélyezése értelmezhető. A hivatkozott Szjt. 27. § szerint pedig a szerzők képviseletében a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának és az Szjt. 26. §-ban szabályozott más felhasználások jogosítására és díjazására az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet (az Artisjus) köt szerződést a felhasználóval (a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása kivételével).Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása pontosítja a 74. § (2) bekezdésében foglalt hivatkozásokat. Erre egyrészről a 27. § módosítása miatt volt szükség, mivel e rendelkezés tartalmilag és szerkezetileg (három bekezdésre bővült) is változott. Másrészről pedig a pontosítás még egyértelműbbé tette, hogy a bekezdés első fordulata szerinti rögzítés díjazására a 26. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Az új szabályozással tehát a jogalkotó tisztázza egyrészt azt, hogy e felhasználás jogosítása két különböző, különálló részből áll, másrészt nyomatékosítja a 26. § (6) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazását. Más megközelítésben: az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésére az előadóművész egyedileg ad engedélyt. Az előadóművész hozzájárulásának, illetve a felhasználás jogszerűségének azonban feltétele az, hogy megállapodás szülessen a díjazásra vonatkozóan a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között.Kapcsolódó joggyakorlatSzJSzT 27/06. Az előadóművészeknek a televízió-műsorok ismételt sugárzásáért járó díjigény érvényesítése közös jogkezelés útján

74/A. §149 (1) Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződés az előadóművész számára nem ismétlődő díjazásra biztosít jogot, az előadóművész a hangfelvétel-előállítótól éves kiegészítő díjazásra válik jogosulttá a hangfelvétel forgalomba hozatalát vagy - ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik évet közvetlenül követő minden egyes teljes év vonatkozásában. E díjról az előadóművész nem mondhat le. A jogosultak a kiegészítő díjazás tekintetében fennálló díjigényüket csak közös jogkezelés útján érvényesíthetik.

(2) A hangfelvétel-előállító az (1) bekezdésben meghatározott díjazás kifizetése céljából az ötvenedik év elteltével köteles a díjazás kifizetésének tárgyévét megelőző év során az érintett hangfelvétel többszörözéséből, terjesztéséből és hozzáférhetővé tételéből [76. § (1) bekezdés c) pont] keletkezett és költségekkel nem csökkentett bevétele 20%-ának megfelelő összeget a közös jogkezelő szervezetnek átutalni. A hangfelvétel-előállító köteles a kiegészítő díjazásra

149 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 40. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.

185

jogosult és közös jogkezelő szervezete részére a kiegészítő díjazás felosztásához szükséges tájékoztatást megadni.

(3) Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződés alapján az előadóművész az előadás felhasználásából származó bevételekkel arányos ismétlődő díjazásra jogosult, az előadóművész a hangfelvétel forgalomba hozatalát, vagy - ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik évet követően díjazásra válik jogosulttá. E díjazás előlegfizetéssel vagy szerződésben meghatározott levonással történő csökkentésére irányuló rendelkezés semmis.

Az Szjt. új 74/A. §-sal való kiegészítését a 2011/77/EU irányelv 1. cikk (2) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezések átültetése indokolja.

A szabályozás célja, hogy a felek közötti szerződéses viszonyt a meghosszabbított védelmi idő ötven és hetven év közötti időtartamára nézve törvényi előírással rendezze annak függvényében, hogy az előadás rögzítéséhez való jogot az előadóművész ismétlődő vagy egyszeri díjazás fejében ruházta át korábban a hangfelvétel-előállítóra. Ismétlődő díjazásnak a hangfelvétel-előállító által az előadás felhasználásával elért árbevétellel, vagy annak meghatározott részével arányos, rendszeres időközönként fizetendő díjazást kell tekinteni, míg a nem ismétlődő díjazás esetében az előadó egyszeri díjfizetésben részesül előadása rögzítéséért, a hangfelvétel-előállító által elért jövőbeli forgalom változásától függetlenül.

Az Szjt. 74/A. § (1) bekezdésében elhelyezett kógens rendelkezések egyszeri díjazás ellenében átruházott jogok esetében a hangfelvételekre vonatkozó védelmi idő első napjától számított ötvenedik évet követően az előadóművész javára a hangfelvétel-előállító által fizetett rendszeres díjazást vezetnek be.

A díjazás kiszámítása szempontjából a hangfelvételnek a többszörözéséből, terjesztéséből és hozzáférhetővé tételéből [76. § (1) bek. c) pont] a hangfelvétel-előállítónál keletkezett teljes bevételt kell alapul venni a költségek (adók, járulékok) levonása nélkül. A hangfelvételek bérbeadásából keletkező bevételt, a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés, valamint a magáncélú másolásért kapott díjazást azonban nem kell figyelembe venni. A bevezetett díjigény érvényesítését a törvény a kötelező közös jogkezelés körébe utalja.

Abban az esetben, ha az előadás rögzítéséhez való jogot az előadóművész ismétlődő díjazás fejében ruházza át a hangfelvétel-előállítóra, annak érdekében, hogy az előadóművészek teljes mértékben kiaknázhassák a meghosszabbított védelmi időt, számukra a meghosszabbított idő alatt a hangfelvétel-előállítóknak olyan mértékű díjazást kell fizetniük, amelyet nem terhel előlegfizetés vagy szerződésben meghatározott levonás.

Az Szjt.-nek a módosítással bevezetett 74/A. §-a vonatkozik mind a 2013. november 1-jei hatályba lépést megelőzően megkötött szerződésekre, mind az azt követően létrejött megállapodásokra. A 2013. november 1. előtt született szerződéseknek az érvényességi idejére a törvény 51. §-a tartalmaz további rendelkezéseket.

75. § (1) A 73. § (1) bekezdésében említett felhasználások esetén az előadóművészt megilleti az a személyhez fűződő jog, hogy nevét - a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon - feltüntessék. Előadóművészek együttese esetében ez a jog az együttes, valamint az együttes vezetője és a főbb közreműködők nevének feltüntetésére terjed ki.

186

(2)150 Az előadóművész személyhez fűződő jogát sérti előadásának mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, más olyan megváltoztatása vagy az előadással kapcsolatos más olyan visszaélés, amely az előadóművész becsületére vagy hírnevére sérelmes.

Az előadóművész személyhez fűződő jogainak védelmeAz Szjt. 1994. évi VII. törvénnyel megállapított szövege ismerte el az előadóművészek személyhez fűződő jogait, melyhez képest az Szjt. annyi változást tartalmaz, hogy részletezi az előadás integritáshoz való jogának törvényi szabályát.A név feltüntetésének joga az Szjt. 73. § (1) bekezdésében foglalt felhasználások esetében illeti meg az előadóművészt. Az előadás rögzítésén, többszörözött példányain, sugárzásakor vagy más nyilvánossághoz való közvetítésekor, a konkrét felhasználás engedélyhez kötöttségétől függetlenül, az előadóművész nevét - a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodóan - minden esetben fel kell tüntetni. Ez többek között azt jelenti, hogy az Szjt. 83. § (2) bekezdése alapján engedélyhez nem kötött felhasználások (pl. szabad felhasználás) során is fel kell tüntetni az előadóművész nevét. Előadóművészek együtteseinél a név feltüntetése az együttes nevének, illetve annak vezetőjének és a főbb közreműködők (pl. zenekar esetében a karmester, szólisták stb.) nevének feltüntetésre terjed ki. Ez a szabály természetesen nem zárja ki, hogy az együttes felvett néven is működjön, amelyre szintén kiterjed a védelem.A mű integritásához való jog a szerzői jog egyik legrégibb eleme, melyre vonatkozóan a BUE 6bis Cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a szerző függetlenül vagyoni jogaitól, sőt még azok átruházása után is megtartja azt a jogát, hogy tiltakozzék a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes. Az Szjt. 75. § (2) bekezdése szó szerint ezt a meghatározást veszi át. Az előadóművészek vonatkozásában az előadás torzítását jelentheti, pl. ha egy énekes hangját rögzítő, forgalomba hozott hangfelvételen technikailag olyan alacsony színvonalú, amely a művészi teljesítményt élvezhetetlenné, befogadásra alkalmatlanná teszi. Torzítást eredményezhetnek az előadást átalakító különféle technikai megoldásokkal létrehozott hang- vagy kép-effektusok vagy egy előadóművész hangjának az eredetihez képest más személy hangjával való helyettesítése (reklámokban gyakran látni hasonlót).

A hangfelvételek előállítóinak védelme

76. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a hangfelvétel előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a hangfelvételt

a) többszörözzék;151

b) terjesszék;c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára

hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.152

Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.037/2009/3(2) A hangfelvétel előállítóját az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény

másképp nem rendelkezik - díjazás illeti meg.

150 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 17. §. Hatályos: 2013. X. 25-től.151 Lásd: MAHASZ jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2007/21., 2008/18.152 Lásd: MAHASZ jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar Közlöny 2001/4., 2005/31., 2006/4.

187

Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.121/2008/14BDT2010. 2365. A hangfelvétel-, illetőleg filmelőállítók szerzői joggal szomszédos jogait sérti, ha hamisított hangfelvételt, annak többszörözött példányait üzletben forgalombahozatalra való felkínálással hozzáférhetővé teszik. A terjesztés miatt a jogosulatlan felhasználás akkor is megvalósul, ha a kereskedő az üzletében forgalmazott hamisított műpéldányokat az ilyen jellegű művek terjesztésével foglalkozó franchise partnerétől a többi, jogszerűen forgalmazott, egységesen csomagolt és leszállított hanghordozóval együtt szerezte be és a hamisított műpéldányokat nem ismerhette fel. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiért helytállással tartozik, a kártérítés felróhatósága alól azonban kimentheti magát.A hangfelvétel-előállítók engedélyezési jogaiA hangfelvétel-előállító azt a személyt vagy jogi személyt jelenti, aki vagy amely egy előadás hangjának vagy más hangoknak, illetőleg hangok megjelenítéseinek az első rögzítését kezdeményezi, és az azzal kapcsolatos felelősséget viseli. A Római Egyezmény a felelősségviselésére vonatkozó klauzulát nem ismeri, de a lényeg nem is ezen, hanem az elsőbbség elvének kimondásán van: hangfelvétel-előállító az lehet, aki elsőként rögzíti az előadást vagy hangját. A hangfelvétel-előállítók jogai az Szjt. 76. § (1) bekezdése alapján a következők: a hangfelvétel többszörözése, a hangfelvétel terjesztése és a hangfelvétel vezeték útján vagy a nyilvánosság számára bármely más eszközzel vagy módon történő hozzáférhetővé tétele. Ez utóbbi felhasználás engedélyezésének jogát - a szerzőkkel és az előadóművészekkel ellentétben - a hangfelvétel-előállítók nem közös jogkezelés, hanem kizárólagos engedély keretében érvényesítik.Az Szjt. 76. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt felhasználásokért a hangfelvétel-előállítót díjazás illeti meg. Ellenkező kikötésre itt is lehetőség van, továbbá nincs szükség a hangfelvétel-előállító hozzájárulására azokban az esetekben, amikor a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását [Szjt. 83. § (2) bek.].Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2365. A hangfelvétel-, illetőleg filmelőállítók szerzői joggal szomszédos jogait sérti, ha hamisított hangfelvételt, annak többszörözött példányait üzletben forgalombahozatalra való felkínálással hozzáférhetővé teszik. A terjesztés miatt a jogosulatlan felhasználás akkor is megvalósul, ha a kereskedő az üzletében forgalmazott hamisított műpéldányokat az ilyen jellegű művek terjesztésével foglalkozó franchise partnerétől a többi, jogszerűen forgalmazott, egységesen csomagolt és leszállított hanghordozóval együtt szerezte be és a hamisított műpéldányokat nem ismerhette fel. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiért helytállással tartozik, a kártérítés felróhatósága alól azonban kimentheti magát.

77. § (1) Kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy arról készült másolatnak a sugárzásáért és bármilyen más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért a szerzői jogi védelem alatt álló művek felhasználásáért fizetendő díjon felül a felhasználónak további díjat kell fizetnie, amely - a jogosultak közötti eltérő megállapodás hiányában - fele-fele arányban illeti meg a hangfelvétel előállítóját és az előadóművészt.153

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.314/2012/3Győri Törvényszék P.20.960/2011/13

153 Lásd: MSZSZ-EJI-MAHASZ közös jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar közlöny 2001/4., 2005/31., 2006/12., 2007/35., 2008/20., 2008/39.

188

(2)154 Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a hangfelvételt kereskedelmi célból kiadottnak kell tekinteni, ha azt a 73. § (1) bekezdésének e) pontjában és a 76. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott módon teszik hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. Az (1) bekezdésben és a 73. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásában nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a 28. § (2) bekezdésében szabályozott felhasználást is. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásában továbbá nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a hangfelvétel jelenlévők számára történő hozzáférhetővé tételét [24. § (2) bek. b) pont] is.

(3)155 A jogosultak díjigényüket közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.156

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.314/2012/3Győri Törvényszék P.20.960/2011/13Az előadóművész díjigénye a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek nyilvánossághoz közvetítése utánAz Szjt. 74. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatnál jeleztük az előadóművész díjigényét a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek nyilvánossághoz közvetítése után. E díjigény jogalapját az Szjt. 77. § (1) bekezdése teremti meg. Erre vonatkozóan a szerzői jogosultakat is megilleti díjigény (Szjt. 27. §).Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása a fogalmi rendszer kiigazításával és az ebből eredő következmények érvényesítésével teremti meg a teljes összhangot a WIPO Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződése és a 77. § (2) bekezdése között. A módosítás értelmében - az Szjt. 77. §-a (1) bekezdésének és a 73. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések, vagyis a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek sugárzására tekintettel fennálló díjigényre és a rögzítetlen előadás sugárzása vagy más módon a nyilvánossághoz közvetítése tekintetében fennálló engedélyezési jogra vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazásában - nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítését is. Nyilvánossághoz való közvetítésnek kell tekinteni továbbá a hangfelvétel jelenlévők számára történő hozzáférhetővé tételét is.Az Szjt. 77. § (1) bekezdésében szabályozott felhasználásokért beszedett (befolyt) díjak egymás közötti felosztásáról a hangfelvétel-előállítók közös jogkezelő szervezete (MAHASZ) és az előadóművészek közös jogkezelő szervezete (EJIE) állapodik meg. Az Szjt. úgy rendelkezik, hogy eltérő megállapodás hiányában a jogdíjból azonos mértékben osztoznak.Az Szjt. 77. § (3) bekezdése a hangfelvételek sugárzására és nyilvánossághoz közvetítésére tekintettel a hangfelvétel-előállítókat megillető díjigénnyel kapcsolatban rögzíti azt a közös jogkezelés folyamatosságát és a díjbeszedés biztonságát szolgáló előírást, miszerint a jogosultak díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

78. § (1) A hangfelvétel forgalomba hozott példányainak nyilvános haszonkölcsönbe adásához, bérbeadásához - a hangfelvételben foglalt mű szerzőjének hozzájárulásán kívül - a hangfelvétel

154 A második és harmadik mondatot beiktatta: 2003. évi CII. törvény 70. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.155 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).156 Lásd: MSZSZ-EJI-MAHASZ közös jogdíjközlemény. Megjelent: Magyar közlöny 2001/4., 2005/31., 2006/12., 2007/35., 2008/39.

189

előállítójának, valamint - előadás hangfelvétele esetében - az előadóművésznek a hozzájárulása is szükséges.

(2)157 Az (1) bekezdésben meghatározott felhasználásért díjazás jár, amelyből a jogosultak - eltérő megállapodásuk hiányában - egyenlő arányban részesednek. A szerzők és az előadóművészek díjigényüket közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesíthetik, díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le.

A hangfelvételek haszonkölcsönbe és bérbeadása fejében járó díjazásA hangfelvételek haszonkölcsönbe és bérbeadása fejében a szerzőket, előadás hangfelvétele esetén az előadóművészeket és a hangfelvétel-előállítókat díjazás illeti meg. A felhasználásért járó díj csak akkor illeti meg egyenlő arányban a jogosultakat, ha e tekintetben közöttük eltérő megállapodás nem született. Az Szjt. 78. § (2) bekezdése teremti meg a jogalapot arra, hogy az EJIE és az Artisjus az előadóművészeknek, illetve a szerzőknek a hangfelvételek haszonkölcsönbe és bérbeadása után járó jogdíjakat érvényesítsék és e jogdíjakat felosszák az érintett jogosultaknak. Mivel az Szjt. a hangfelvétel-előállítók tekintetében változatlanul nem ír elő kötelező közös jogkezelést e két felhasználási módra, a jogosultak (hangfelvétel-előállítók) továbbra is egyedileg adnak engedélyt hangfelvételeik haszonkölcsönbe adására és bérbeadására.Az Szjt. 78. § (2) bekezdése garanciális okokból azt is előírja, hogy a szerzők és az előadóművészek a haszonkölcsönbe adás és a bérbeadás után járó díjukról csak a felosztás időpontját követő hatállyal, a rájuk jutó összeg erejéig mondhatnak le. Utalni kell továbbá az Szjt. 83. § (2) bekezdésére, mely szerint az engedélyezési jog nem illeti meg a szomszédos jogi jogosultakat azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását.

78/A. §158 Ha az előadóművész az előadása rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződést az 55. § (2)-(3) bekezdése alapján felmondja, a hangfelvétel-előállítónak a hangfelvételhez kapcsolódó valamennyi joga megszűnik.

Az Szjt. új 78/A. §-sal való kiegészítésére a 2011/77/EU irányelv 1. cikk (2) bekezdés c) pontjában foglalt egyik rendelkezés [a 2006/116/EK irányelv 3. cikkének új (2a) bekezdése] átültetése érdekében van szükség.

Az új rendelkezés bevezetése az Szjt. 55. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt speciális felmondási jog gyakorlásával függ össze. Az előadás rögzítésével összefüggő jogoknak a szerződés felmondásával vissza kell szállniuk az előadóművészre, a hangfelvétel-előállító hangfelvétellel kapcsolatos jogainak pedig egyidejűleg meg kell szűnniük egy olyan helyzet elkerülése érdekében, ahol e jogok egyidejűleg állnának fenn az előadóművész és a hangfelvétel-előállító javára.

79. § A hangfelvétel előállítóját megilleti az a jog, hogy nevét a hangfelvétel másolatain feltüntessék.

A hangfelvétel-előállító névfeltüntetési jogaAz 1969-es Szjt. 1994. évi VII. törvény általi módosítása a hangfelvétel-előállítók egyetlen személyhez fűződő jogaként iktatta be a név feltüntetésének jogát. Ennek eredményeként a hangfelvétel előállítóját is megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék az általa rögzített hangfelvétel másolatain. (Hasonló - szűkített - személyhez fűződő jog illeti meg a rádió- és televízió-szervezeteket és a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő kábelszervezeteket is az Szjt. 81. §-a alapján.)

157 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (1).158 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 41. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.

190

Az esetek túlnyomó többségében a hangfelvételek előállítói nem magánszemélyek, hanem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes, nem kizárólag természetes személyekhez kötődő személyhez fűződő jogokkal is rendelkezzenek [Ptk. 3:1. § (3) bek. ]. Az Szjt. említett rendelkezései a szomszédos jogi jogosultak közül a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és televízió-szervezetek, valamint a kábelszervezetek névfeltüntetési jogát biztosítják anélkül azonban, hogy ezt kifejezetten személyhez fűződő jogként említenék.Kapcsolódó jogi szabályozás2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

A rádió- és televízió-szervezetek védelme

80. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a rádió- vagy a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát

a) más rádió- vagy televízió-szervezetek, illetve vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítést végzők sugározzák, illetve a nyilvánossághoz közvetítsék;

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.210/2010/5b) rögzítsék;

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.210/2010/5c) rögzítés után többszörözzék, ha a rögzítés hozzájárulása nélkül készült, vagy ha a rögzítés a

83. § (2) bekezdése alapján készült, és a többszörözés más célra készül, mint amelyre a 83. § (2) bekezdése vonatkozik;

d)159 vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

(2) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a televízió-szervezet hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy műsorát a közönség részére közvetítsék olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a közönség számára.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - díjazás jár.

(4) Saját műsornak a nyilvánossághoz vezeték útján történő közvetítése [26. § (7) bek.] esetén az (1)-(3) bekezdéseket megfelelően alkalmazni kell.

BH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.].A rádió- és televízió-szervezetek engedélyezési jogaiA Magyarország által 1994-ben elfogadott és az 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett 1961-es Római Egyezmény 13. cikke tartalmazza a műsorsugárzó szervezeteket minimálisan megillető engedélyezési jogokat. Az 1969-es Szjt. 1994. évi VII. törvénnyel beiktatott módosítása már ennek megfelelően foglalja össze a rádió- és televízió-szervezetek egyedi engedélyezési jogait azzal a kiegészítéssel, hogy az itt felsorolt jogok nemcsak a

159 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 71. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

191

saját műsort sugárzó, hanem az ilyen műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivő szervezetekre (kábeltársaságokra) is alkalmazandó. A műsorszolgáltatókat műsoraik alábbi felhasználásai esetében illeti meg kizárólagos engedélyezési jog:- sugárzás, illetve a nyilvánossághoz közvetítés [Szjt. 80. § (1) bek. a) pont];- rögzítés [Szjt. 80. § (1) bek. b) pont];- hozzájárulás nélkül történt rögzítés esetén a műsor rögzítés után történő többszörözése [Szjt. 80. § (1) bek. c) pont];- engedélyhez nem kötött rögzítés engedélyhez kötött felhasználás céljából történő többszörözése [Szjt. 80. § (1) bek. c) pont];- közvetítés olyan helyiségben, amely belépti díj ellenében hozzáférhető a közönség számára [Szjt. 80. § (2) bek.];- vezeték útján történő nyilvánossághoz közvetítés [Szjt. 80. § (4) bek.];- nyilvánosság számára lehívásra való hozzáférhetővé tétel [Szjt. 80. § (1) bek. d) pont]. Ezt az engedélyezési jogot az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása iktatta be.Az SzJSzT szakvéleménye szerint a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogát (konkrétan többszörözési és terjesztési jogát) nem sérti a médiafigyelő-szolgálat által történő írásos rögzítés, viszont a sugárzott adásról a jogosult hozzájárulása nélkül készült audio-, illetve audiovizuális rögzítés, illetve többszörözés az Szjt. 80. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint az érintett rádió-, illetve televízió-szervezet kizárólagos jogát sérti, kivéve, ha szabad felhasználásnak minősül (SzJSzT 28/03).Kapcsolódó joggyakorlatBH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása.SzJSzT 02/08. A rádiós műsor fogalma. A műsorszámokról készült hangfelvételekre fennálló hangfelvétel-előállítói jogok

81. § A 80. §-ban említett felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezetet, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőt megilleti az a jog, hogy nevét feltüntessék.

A rádió- és televízió-szervezeteket és a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőket megillető névfeltüntetési jogA hangfelvétel-előállítókat az Szjt. 79. §-a alapján megillető névfeltüntetési jog az Szjt. 80. §-ában foglalt felhasználások esetén a rádió- vagy televízió-szervezeteket és a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőket is megilleti. A Ptk. 3:1. § (3) bekezdése a jogi személyekre is alkalmazni rendeli a nem kizárólag természetes személyek körében értelmezhető szabályokat. Az Szjt. említett rendelkezései tehát a szomszédos jogi jogosultak ezen körének biztosítják a névfeltüntetési jogot anélkül, hogy ezt kifejezetten személyhez fűződő jogként említenék.Kapcsolódó jogszabály2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

A filmek előállítóinak védelme

82. § (1) A film előállítójának [64. § (3) bek.] hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a filmeta) többszörözzék;

Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.625/2008/6

192

b) terjesszék, ideértve a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adást is;Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.625/2008/6

c) vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.549/2010/3Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.037/2009/3

(2) Az (1) bekezdésben említett felhasználásokért - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - díjazás jár.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.549/2010/3(3) A 2. §-t megfelelően alkalmazni kell a film előállítójának védelmére is.

Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.239/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.461/2012/5BDT2010. 2365. A hangfelvétel-, illetőleg filmelőállítók szerzői joggal szomszédos jogait sérti, ha hamisított hangfelvételt, annak többszörözött példányait üzletben forgalombahozatalra való felkínálással hozzáférhetővé teszik. A terjesztés miatt a jogosulatlan felhasználás akkor is megvalósul, ha a kereskedő az üzletében forgalmazott hamisított műpéldányokat az ilyen jellegű művek terjesztésével foglalkozó franchise partnerétől a többi, jogszerűen forgalmazott, egységesen csomagolt és leszállított hanghordozóval együtt szerezte be és a hamisított műpéldányokat nem ismerhette fel. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiért helytállással tartozik, a kártérítés felróhatósága alól azonban kimentheti magát.A film előállítójának engedélyezési jogaAz Szjt. 82. §-ában szabályozott jogvédelem eredete a filmelőállítót a megfilmesítési szerződés (Szjt. 66. §) alapján megillető vagyoni jogok (a filmalkotás felhasználása és a felhasználás engedélyezésének joga) sui generis jogként való elismerésének igényére vezethető vissza. A film előállítója jelentős szervezési teljesítménnyel, sok esetben a forrásoldal megteremtésével járul hozzá a film elkészítéséhez, így okkal tarthat igényt a hangfelvétel előállítójának a védelméhez hasonló szomszédos jogi oltalomra. Az Szjt. 82. § (1) bekezdése alapján a film előállítóját az alábbi felhasználások esetében illeti meg kizárólagos engedélyezési jog:- többszörözés,- terjesztés, ideértve a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adást,- a film vezeték útján vagy a nyilvánosság számára bármely módon történő olyan hozzáférhetővé tétele, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.E felhasználásokért a film előállítóját díjazás illeti meg, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. Ilyen törvényi kivételek a szabad felhasználás esetei, azzal az eltéréssel, hogy a nyilvános könyvtári kölcsönzéshez is szükség van a filmelőállító külön engedélyére az Szjt. 82. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.Az SzJSzT egy, a Seuso-kincsekről készített videofelvételről megállapította, hogy filmalkotói szempontból szerzői műnek nem minősíthető (hiányzik a filmalkotáshoz a törvény által megkövetelt egyéni, eredeti jelleg), ugyanakkor a videofelvétel előállítóját megilletik az Szjt. 82. §-ában biztosított szomszédos jogok, ideértve az engedélyezést és a díjigényt (SzJSzT 08/02).

193

Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2365. A hangfelvétel-, illetőleg filmelőállítók szerzői joggal szomszédos jogait sérti, ha hamisított hangfelvételt, annak többszörözött példányait üzletben forgalombahozatalra való felkínálással hozzáférhetővé teszik. A terjesztés miatt a jogosulatlan felhasználás akkor is megvalósul, ha a kereskedő az üzletében forgalmazott hamisított műpéldányokat az ilyen jellegű művek terjesztésével foglalkozó franchise partnerétől a többi, jogszerűen forgalmazott, egységesen csomagolt és leszállított hanghordozóval együtt szerezte be és a hamisított műpéldányokat nem ismerhette fel. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiért helytállással tartozik, a kártérítés felróhatósága alól azonban kimentheti magát.

A szerzői jog és a szomszédos jogok viszonya

83. § (1) Az e fejezetben szabályozott jogok védelme nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogok védelmét.

(2) Nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását. Ha e törvény szerint a szomszédos jogi jogosultnak a felhasználásért díjazás jár, a 16. § (4)-(5) bekezdésének első mondatában a díjazás arányos mértékére vonatkozó rendelkezést a szomszédos jogi jogosultak esetében is alkalmazni kell.

BH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.].A szerzői és a szomszédos jogok viszonyaAz Szjt. XI. fejezetében biztosított jogok semmilyen módon és formában nem befolyásolják az irodalmi és a művészeti alkotásokhoz fűződő szerzői jogok védelmét. Ebből következően a XI. fejezet egyetlen rendelkezése sem értelmezhető az ilyen védelme sérelmére, azaz a szomszédos jogok védelme nem csorbíthatja a szerzői jogok védelmét. Ugyanakkor itt nincs arról szó, hogy a szomszédos jogi jogosultak csakis a szerzők érdekeit szem előtt tartva gyakorolhatják jogaikat. Ha pl. egy hangfelvétel előállítója nem engedélyezi a hangfelvétel bérbeadását, a szerzők és előadóművészek említett jogai sem érvényesülnek. Éppúgy kihat a szerzők és az előadóművészek vonatkozó jogaira az az eset, amikor a televízió-szervezet nem engedélyezi műsora vezetékes továbbközvetítését.Az Szjt. 83. § (2) bekezdésének első mondata a szomszédos jogok érvényesülésének korlátozását a szerzői jogokkal azonos módon állapítja meg. Ahol nincs szükség a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához a szerző hozzájárulására, ott a szomszédos jogi jogosult sem támaszthat ilyen igényt. Ez lényegében az Szjt. IV. fejezetében a szerzői jog korlátait tartalmazó esetkört foglalja magában, ezen belül is leginkább a szabad felhasználás típusait. A szabad felhasználás egyes eseteinél a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak ha engedélyezési jogot nem is gyakorolnak, de bevételeik csökkenése miatt megfelelő kompenzációra tarthatnak igényt (pl. a magánmásolás után járó üres kazetta díj), a gyakoribb esetekben viszont semmiféle juttatásra nem jogosultak.Az Szjt. 83. § (2) bekezdésének második mondata a szomszédos jogi jogosultakra is kiterjeszti az Szjt. 16. § (4)-(5) bekezdésének első mondatának a díjazás arányos mértékére vonatkozó rendelkezéseket. A szerzőkhöz hasonlóan tehát a szomszédos jogi jogosultak

194

esetében is érvényesülnie kell a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányos díjazás elvének az engedélyezési joghoz kötött felhasználásoknál, a megfelelő díjazás elvének pedig a kizárólagos jog nélküli (díjigénnyel elismert) felhasználásoknál.Kapcsolódó joggyakorlatBH2005. 56. A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása.

A védelmi idő

84. §160 (1) Az e fejezetben szabályozott teljesítmények - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a következő időtartamokban részesülnek védelemben:

a) a nem rögzített előadások az előadás megtartását követő év első napjától számított ötven évig;

b) a nem hangfelvételben rögzített előadások a felvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától számított ötven évig vagy a felvétel elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a felvételt;

c) a hangfelvételben rögzített előadások a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától számított hetven évig vagy a hangfelvétel elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt;

d) a hangfelvételek a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától számított hetven évig vagy a hangfelvétel elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt;

e) a sugárzott műsorok vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz átvitt saját műsorok az első sugárzást vagy átvitelt követő év első napjától számított ötven évig;

f) a filmek az első forgalomba hozatalt követő év első napjától számított ötven évig, vagy a film elkészítését követő év első napjától számított ötven évig, ha ezalatt nem hozták forgalomba a filmet.

(2) Az (1) bekezdés b) és f) pontjában szabályozott ötvenéves időtartamot, valamint c) pontjában szabályozott hetvenéves időtartamot az első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítést követő év első napjától kell számítani, ha a teljesítményt az elkészítésétől számított ötven év alatt nem hozták forgalomba, de a nyilvánossághoz közvetítésére sor került, vagy a nyilvánossághoz közvetítés megelőzi a forgalomba hozatalt. Hangfelvételek esetében [(1) bekezdés d) pont] a hetvenéves időtartamot az első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítést követő év első napjától kell számítani, ha a hangfelvételt az elkészítésétől számított ötven év alatt nem hozták forgalomba, de ezalatt a nyilvánossághoz közvetítették.

A védelmi időre vonatkozó szabályok módosítását a 2011/77/EU irányelv 1. cikk 2. pontja írja elő. A módosítások bevezetésének előirányzott időpontja 2013. november 1.

A hangfelvételek és a nem rögzített előadások mellett az irányelv bevezeti a nem hangfelvételben rögzített előadások kategóriáját, ötven évben meghatározva a védelmi idejüket, amely a forgalomba hozatalukat, vagy ennek hiányában a rögzítésüket követő év első napjától kezdődik.

A nem rögzített előadások tekintetében a szabály változatlan marad, csak a felsorolásban való elhelyezése változik meg. Az Szjt. 84. § (1) bekezdés felsorolása a védelemben

160 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 42. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.

195

részesülő teljesítményekről ugyanis egyrészt kiegészül az irányelvvel bevezetett új - nem hangfelvételben rögzített előadás - kategóriával, másrészt szétválik a korábban egységesen kezelt hangfelvétel és a hangfelvételben rögzített előadás kategóriája, tekintettel a hangfelvétel-előállítókra és az előadóművészekre vonatkozó eltérő szabályokra.

A hangfelvételben rögzített előadások védelmi ideje az irányelv átültetésével bevezetésre kerülő új szabályok szerint hetven évre emelkedik. Ennek kezdő időpontja a hangfelvétel forgalomba hozatala vagy nyilvánossághoz közvetítése közül az, amelyikre előbb kerül sor.

A hangfelvételeknél főszabályként megmarad az ötven éves védelmi idő, ami abban az esetben hosszabbodik meg hetven évre, ha a hangfelvételt ezen időszakon belül forgalomba hozzák, vagy - ennek hiányában - nyilvánossághoz közvetítik.

Az Szjt. megfogalmazása az irányelvvel ellentétben nem a szomszédos jogi jogosultak személyéből, hanem a védelemben részesített teljesítményekből indul ki. A törvény megtartja az Szjt. jelenlegi szabályozási technikáját azzal, hogy a korábbi rendelkezés pontosításaként, a bekezdés első mondatában a „jogok” kifejezést „teljesítmények” kifejezéssel váltja fel.

Az előadóművészek jogainak védelmi idejét a nem rögzített előadásokra, a nem hangfelvételben rögzített előadásokra és a hangfelvételben rögzített előadásokra vonatkozó pontok szabályozzák [84. § (1) bekezdés a)-c) pont], a hangfelvételre vonatkozó pont [84. § (1) bekezdés d) pont] pedig kizárólag a hangfelvétel-előállítók védelmi idejéről rendelkezik.

Az Szjt. 84. §-ának módosított (2) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor a védelemben részesülő teljesítmény nyilvánossághoz való közvetítésére is sor kerül. A változás a korábbi szabályokhoz képest abban áll, hogy egy bekezdésben kerül meghatározásra az összes (1) bekezdésben felsorolt teljesítmény tekintetében a védelmiidő-számítás azon esetköre, amikor a nyilvánossághoz közvetítés határozza meg a védelmi idő számításának kezdő időpontját.

Az előadóművészek és filmelőállítók tekintetében - a korábbi filmelőállítókra vonatkozó (3) bekezdés fordulatával élve - abban az esetben számítódik a nyilvánossághoz közvetítést alapul véve a védelmi idő, ha ez megelőzi a forgalomba hozatalt és erre az elkészítéstől számított meghatározott időtartamokon belül kerül sor. Ez az időtartam az előadóművészekre vonatkozóan hetven, a filmelőállítók esetében ötven év. A hangfelvétel-előállítók tekintetében a védelmi idő kezdete csak akkor kötődhet az első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítéshez, ha a hangfelvételt nem hozzák forgalomba, viszont az elkészítését követő év első napjától számított ötven éven belül nyilvánossághoz közvetítik.A szomszédos jogok védelmi idejeA szerzői jogoknál a hetvenéves védelmi idő számításának kezdete a szerző halálához kapcsolódik. Az Szjt. már a filmalkotások védelmi idejét sem a bemutatásától, hanem az utoljára elhunyt szerzőjének halálától számított hetven évben határozza meg. A védelmi idő, illetve annak eltelte kiemelt szerepet játszik a szerzők személyhez fűződő jogainak gyakorlásánál (Szjt. 14. §), miközben ilyen szabályt a szomszédos jogi jogosultaknál nem találunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a védelmi idő lejárta után a szomszédos jogi jogosultak minden egyes személyhez fűződő joga elenyészik.Az 1994. évi VII. törvény a szomszédos jogi jogosultak védelmi idejét - 1994. július 1-jei hatállyal - húsz évről ötven évre (a szerzőkét ötvenről hetven évre) emelte fel. Mint ahogy az Szjt.-hez fűzött részletes indokolás is rámutat, az előadóművészek, valamint a rádió- és televízió-szervezetek esetében ez valójában a védelmi idő - addig hiányzó - tételes jogi meghatározásával ért fel. A törvény hatálybalépésekor még védett művek és szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje természetszerűleg meghosszabbodott. Azok a művek

196

(szomszédos jogi teljesítmények) viszont, melyeknek a védelmi ideje a törvény hatálybalépését megelőzően járt le, nem kerültek védelem alá, még akkor sem, ha a védelmi idő kezdő időpontjától még nem telt el hetven, illetve ötven év.Az 1994. évi VII. törvénnyel felemelt védelmi idő tehát nem érintette a korábbi szabályozás révén közkinccsé vált szerzői és szomszédos jogi teljesítményeket, nem terjesztette ki rájuk a jogi oltalmat, azaz kivonta a védelem alól azokat a rögzített előadásokat, amelyek hangfelvételét 1944. január 1-je és 1974. január 1-je között hozták forgalomba vagy készítettek el. Ezzel a megoldással az Szjt. ellentétbe került a vonatkozó nemzetközi egyezmények azon rendelkezéseivel, amelyek a védelmi idő meghosszabbításának visszaható hatályú alkalmazását követelték meg. Az Szjt. 108. §-ában foglalt átmeneti rendelkezések megfelelően rendezik a kérdést. Ennek megfelelően a szomszédos jogi jogosultakat az Szjt.-ben meghatározott jogok akkor is megilletik, ha az Szjt. 84. §-ban - rájuk vonatkozóan - említett év végétől számított húsz év az 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már eltelt. A visszaszámítás alapján tehát a szomszédos jogi jogosultak teljesítményei közül az 1948. december 31. és 1973. december 31. között forgalomba hozott vagy rögzített hangfelvételek, és a benne foglalt előadások, valamint - rögzítés hiányában - a tartott előadások és sugárzott műsorok védelme éled fel.Az Szjt. 2001. évi LXXVII. törvénnyel módosított 84. §-ának (2) bekezdése azt a kivételes esetet rögzíti, amikor a hangfelvételt nem hozzák forgalomba, viszont a nyilvánossághoz közvetítik az elkészítését követő év első napjától számított ötven éven belül. Ebben az esetben a védelmi idő kezdetét a hangfelvétel első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítésétől kell számítani.Az Szjt. 2001. évi LXXVII. törvénnyel módosított 84. §-ának (3) bekezdése a filmekre szűkíti azt az esetet, amikor a mű nyilvánossághoz közvetítése - sugárzással vagy másként (pl. vezeték útján) - megelőzi a forgalomba hozatalt. A törvényi rendelkezés szerint ebben az esetben az ötvenéves védelmi időt az első forgalomba hozatal éve helyett a nyilvánossághoz történő közvetítés évét alapul véve kell számítani.

XI/A. Fejezet161

AZ ADATBÁZISOK ELŐÁLLÍTÓINAK VÉDELME162

84/A. §163 (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az adatbázis (60/A. §) előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét

a) másolat készítése útján [18. § (1) bek. b) pont] többszörözzék (a továbbiakban: kimásolás);b) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék az adatbázis példányainak terjesztésével vagy

- a 26. § (8) bekezdésében szabályozott módon - a nyilvánossághoz való közvetítéssel (a továbbiakban: újrahasznosítás).

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett terjesztésen a terjesztés következő eseteit kell érteni: adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával való forgalomba hozatal, az

161 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).162 A címet beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).163 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).

197

országba forgalomba hozatali céllal történő behozatal és bérbeadás. A 23. § (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell az adatbázis előállítójának jogaira is.

(3) Az adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül ismételten és rendszeresen nem másolható ki, illetve nem hasznosítható újra az adatbázis tartalmának jelentéktelen része sem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben szabályozott felhasználásokért - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - díjazás jár.

(5) Az adatbázis előállítóját akkor illetik meg az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt.

(6) Az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok az adatbázis előállítójaként azt a természetes személyt, jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot illetik meg, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról.

(7) Az adatbázis előállítóját az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok attól függetlenül illetik meg, hogy az adatbázis szerzői jogi vagy bármilyen más jogi védelemben részesül-e. E jogok az adatbázis előállítóját megilletik akkor is, ha az adatbázis részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi - vagy bármilyen más jogi - védelemben.

(8) Az adatbázis előállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes művek szerzőinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat.

(9)164 Nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában az e törvényben meghatározott védelem akkor illeti meg az adatbázis előállítóját, ha

a) az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának állampolgára vagy szokásos tartózkodási helye az Európai Gazdasági Térség területén van;

b) olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amelyet az Európai Gazdasági Térség valamelyik tagállamának jogszabályaival összhangban vettek nyilvántartásba, és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térség területén van.

(10)165 A (9) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben az e törvényben meghatározott védelem akkor illeti meg azt a jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot, amelynek csak a létesítő okiratban megjelölt székhelye van az Európai Gazdasági Térség területén, ha működése ténylegesen és folyamatosan kapcsolódik valamelyik tagállam gazdaságához.

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.520/2010/7Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból

eredő kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad áramlásának adtak elsőbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötődő, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben.

164 Megállapította: 2004. évi LXIX. törvény 7. § (3). Hatályos: 2004. VII. 10-től.165 Megállapította: 2004. évi LXIX. törvény 7. § (3). Hatályos: 2004. VII. 10-től.

198

Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében az előzőekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.

Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás hatálya alá tartozik a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki.BDT2010. 2347. Az elektronikus hirdetési portálon közzétett adatbázishoz fűződő jogokat a szerzői jog védelemben részesíti, az adatbázis kimásolása a törvény szankcióit vonja maga után.Az adatbázis előállítójának engedélyezési jogaE külön védelem alapján az előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy - akár mennyiségi, akár minőségi, akár mindkét értelemben véve - jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A kimásolás az Szjt. fogalomrendszerében a többszörözés felhasználási cselekménynek felel meg, azzal, hogy az adatbázis tartalma esetében a többszörözés szükségképpen csak másolat készítése útján valósulhat meg. Az újrahasznosítás pedig a terjesztéssel és a nyilvánossághoz való közvetítés azon esetével azonosítható, amikor a művet (jelen esetben az adatbázist) úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (ez az internetes. ún. on demand típusú hozzáférés).A joggyakorlat biztonsága érdekében az Szjt. kimondja, hogy az adatbázis-előállítót megillető terjesztési jog csak az adatbázispéldány tulajdonjogának átruházása útján történő forgalomba hozatalra, a behozatalra (importjog) és az adatbázispéldány bérbeadására terjed ki. Az adatbázis-előállító terjesztési joga nem vonatkozik az adatbázis egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására. Ebből a szabályból az is következik, hogy a külön jogi védelemben részesülő adatbázisok nyilvános könyvtári kölcsönzéséhez nincs szükség az adatbázis-előállítók engedélyére.Az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét kimásolják vagy újrahasznosítsák, feltéve, hogy ez ismételten és rendszeresen történik, továbbá sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.Az adatbázis előállítóját megillető díjigény részben az Szjt. alapelvi szintű 16. § (4) bekezdésére, részben az Adatbázis irányelv előírására vezethető vissza. A díjigényt csak az Szjt. eltérő rendelkezései zárhatják ki (pl. a szabad felhasználások esetében).Az Szjt. 84/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében szabályozott jogok az adatbázis előállítóját akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése

199

jelentős ráfordítást igényelt. A ráfordítás mennyiségileg vagy minőségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentős. Hogy mi számít mennyiségileg vagy minőségileg jelentős ráfordításnak, azt majd a joggyakorlatnak kell kialakítania. A törvény ehhez csak annyi fogódzót ad, hogy kimondja: ráfordításon nemcsak pénzügyi befektetést kell érteni, hanem energia-, munka- és időráfordítást is. Az adatbázisra vonatkozó külön jogi védelem alanya az adatbázis előállítója. Azt, hogy ezalatt kit kell érteni, az Szjt. az Adatbázis irányelvben megadott szempontok alapján, a filmelőállítói definíciót alapul véve határozza meg.Az adatbázis előállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes művek szerzőinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat. Ez azt is jelenti, hogy az adatbázis-előállító jogai nem akadályozhatják az adatbázisba felvett mű szerzőjét vagy más ilyen szomszédos jogi teljesítmény jogosultját abban, hogy a mű, illetve teljesítmény felhasználását engedélyezzék harmadik személyek számára, feltéve, hogy e felhasználási cselekményeket illetően az adatbázis-előállító nem kapott kizárólagos felhasználási engedélyt a műnek (teljesítménynek) az adatbázisba való felvétele alkalmával. E szerzői (szomszédos jogi jogosulti) joggyakorlás további feltétele, hogy az említett harmadik személy ne az adatbázisból másolja ki a művet (teljesítményt), illetve ne az onnét kimásolt mű- vagy más példány alapján végezzen újrahasznosításnak számító felhasználási cselekményeket.Az Szjt.-t 2002. január 1-jei hatállyal módosító 2001. évi LXXVII. törvény értelmében a védelem csak akkor illeti meg az adatbázis előállítóját, ha magyar állampolgár, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén pedig akkor, ha belföldön vették nyilvántartásba és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye belföldön van. A lehetséges kedvezményezettek személyi körét tehát a hazai adatbázis-előállítókra szűkítve határozta meg az Szjt.-módosítás. Ennek az volt az indoka, hogy Magyarország sem az Európai Megállapodás, sem pedig az Adatbázis irányelv 11. cikke alapján nem köteles a csatlakozást megelőzően az Európai Unió tagállamaiban működő adatbázis-előállítóknak védelmet biztosítani. 2004. május 1-jétől azonban úgy módosultak ezek az előírások, hogy magyar állampolgár helyébe az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, míg belföld helyébe az Európai Közösség területe kifejezések kerültek.

84/B. §166 (1) Nem szükséges az adatbázis előállítójának hozzájárulása ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét - akár ismételten és rendszeresen is - kimásolja, illetve újrahasznosítsa.

(2) Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználására szereztek jogot, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az adatbázis e részére kell alkalmazni.

(3) A nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy sem végezhet olyan cselekményeket, amelyek sérelmesek az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítják az előállító jogos érdekeit.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az adatbázisba felvett egyes művek szerzőinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyéb elemeire vonatkozó szomszédos jogokat.

(5) Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amely eltér az (1)-(4) bekezdésben foglaltaktól.

166 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).

200

Az adatbázist jogszerűen felhasználó személy jogai és kötelezettségeiAz Szjt. - szerződéses eltérést nem engedő rendelkezésekkel - szabályozza az adatbázist jogszerűen felhasználó személy jogait, valamint az adatbázis-előállítói jogok alól engedett kivételeket is. A felhasználó tehát jogosult kimásolni és újrahasznosítani az adatbázis jelentéktelen részét. Ha a felhasználó az adatbázis valamely részének felhasználására szerzett jogot, akkor az említett hasznosítási cselekményeket is csak az adatbázis e részére kell alkalmazni. Az adatbázis előállítóját védi az a garanciális szabály, amely a jogszerű felhasználó számára is megtiltja az adatbázis elsődleges felhasználására sérelmes, az előállító jogos érdekeit indokolatlanul károsító felhasználási cselekményeket.A gyűjteményes művekre vonatkozó törvényi rendelkezéshez [7. § (2) bek.] hasonlóan, az adatbázis jogszerű felhasználása sem befolyásolja az egyéb lehetséges felhasználások engedélyezésére vonatkozó jogokat. Más szóval, ebben az esetben is fennmarad az adatbázis elállításához igénybe vett szerzői művek és egyéb teljesítmények szerzőinek és szomszédos jogi jogosultjainak engedélyezési joga műveik (teljesítményeik) vonatkozásában.A 84/B. § (1)-(4) bekezdésében szabályozott rendelkezések olyan kógens előírások, amelyektől a felek egyező akarattal sem térhetnek el a felhasználási szerződésben.

84/C. §167 (1) Magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmának jelentős részét is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra.

(2) A forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelő módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

(3) Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelő módon és mértékig.

(4) A szabad felhasználásnak az (1)-(3) bekezdésben szabályozott eseteire a 33. §-t megfelelően alkalmazni kell.

Az adatbázis-előállítói jogok alóli kivételekA szabad felhasználási lehetőségeket illetően az Szjt. lényegében teljes mértékben él az Adatbázis irányelvben biztosított szabályozási lehetőségekkel. Ezek a következők:- magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmát (akár jelentős részét is), ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra;- a forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelő módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja;- bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelő módon és mértékig.Ezekben az esetekben is alkalmazni kell azonban az Szjt.-nek a szabad felhasználás általános szabályait rögzítő Szjt. 33. §-át, azaz a szabad felhasználás nem lehet sérelmes az adatbázis rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsíthatja az előállító jogos

167 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).

201

érdekeit, meg kell felelnie a tisztesség követelményeinek és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

84/D. §168 (1) Az e fejezetben szabályozott jogok a következő időtartamban részesülnek védelemben: az adatbázis első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követő év első napjától számított tizenöt évig, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist.

(2) Az adatbázisnak az (1) bekezdés szerint számított védelmi ideje újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. Az adatbázis tartalmának jelentős megváltoztatása eredhet az egymást követő bővítések, elhagyások és módosítások halmozódásából is.

Az adatbázis előállítóját megillető jogok időtartamaAz Szjt. szerint az adatbázisok az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követő első év napjától számított tizenöt évig részesülnek védelemben, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist.Az Szjt.-t módosító 2001. évi LXXVII. törvény 13. §-a - az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelv (a továbbiakban: Adatbázis irányelv) vonatkozó cikkelyének megfelelően - módot ad arra, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően, de 1982. december 31-ét követően készült adatbázisok előállítói is részesedjenek az újonnan bevezetett jogi védelemben, amennyiben megfelelnek az Szjt. XI/A. fejezetében foglalt feltételeknek. Az Szjt. e tekintetben az Európai Unió egységes piacának követelményeit tartja szem előtt és az Adatbázis irányelv említett szabályával oly módon teremtett összhangot, hogy ugyanazokra az adatbázisokra, ugyanolyan időpontig biztosít védelmet, mint amelyekre és ameddig az Európai Unió tagállamai biztosítottak védelmet az Adatbázis irányelv alapján. Az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések értelmében ezeknek az adatbázisoknak a felhasználását (kimásolás, illetve újrahasznosítás) 2003. január 1-jéig lehetett folytatni a hatálybalépéskor meglévő mértékben.Ez a védelmi idő újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát úgy változtatják meg, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. Ezzel a szabállyal lényegében korlátlan ideig tartó védelmet biztosíthat a maga számára az előállító.

84/E. §169 (1) Az e fejezetben szabályozott jogokra a 83. § (1) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(2) Ha e törvény szerint az adatbázis előállítójának díjazás jár, a 16. § (4) bekezdésének első mondatában foglalt - a díjazás arányos mértékére vonatkozó - rendelkezést az adatbázis előállítója esetében is alkalmazni kell.

(3) Ahol más jogszabály szomszédos jogot vagy szomszédos jogokat említ, azon - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, illetve a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály kivételével - az adatbázis előállítójának jogát vagy jogait is érteni kell.

Az adatbázis-előállítói jogok és a szomszédos jogok viszonyaAz adatbázis-előállítói jogokra is vonatkozik az az általános alapelv, miszerint a szomszédos jogok (jelen esetben az adatbázis-előállítói jogok) védelme nem befolyásolhatja

168 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).169 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 8. § (2). Hatályos: 2002. I. 1-től. Alkalmazására lásd még: ugyane törvény 13. § (2)-(6).

202

az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogok védelmét, továbbá, hogy a felhasználás ellenében az adatbázis-előállítóknak is arányos díjazás jár. Az adatbázis-előállítói jogok és a szomszédos jogok rokonságát erősíti az a törvényi szabály is, amely szerint eltérő rendelkezés hiányában a szomszédos jogokat érintő egyéb jogszabályok értelemszerűen vonatkoznak az adatbázis-előállítói jogokra, illetve jogosultakra is.Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2347. Az elektronikus hirdetési portálon közzétett adatbázishoz fűződő jogokat a szerzői jog védelemben részesíti, az adatbázis kimásolása a törvény szankcióit vonja maga után.

NEGYEDIK RÉSZ

KÖZÖS JOGKEZELÉS ÉS A JOGSÉRTÉS KÖVETKEZMÉNYEI

XII. Fejezet170

A SZERZŐI JOGOK ÉS A SZERZŐI JOGHOZ KAPCSOLÓDÓ JOGOK KÖZÖS KEZELÉSE171

Közös jogkezelés172

85. §173 Közös jogkezelés a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó ilyen jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. A közös jogkezelés körében e szervezet a felhasználás engedélyezése vagy a díjigény [16. § (5) bek.] érvényesítése érdekében megállapítja a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit, figyelemmel kíséri a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználását, beszedi és felosztja vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek átadja a jogdíjakat, valamint fellép a szerzői jog vagy a kapcsolódó jog megsértésével szemben.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4A törvény pontosabbá és teljessé teszi a közös jogkezelési tevékenység fogalmának

törvényi meghatározását. A módosítás indokául az az évek alatt kialakult sajátos struktúra szolgál, amelynek eredményeként a közös jogkezelő szervezetek egy részének tevékenységét funkcionális kiüresedés jellemzi.

A jelenlegi rendszer nem homogén alapokon nyugszik, azaz az egyes jogosulti köröket képviselő szervezetek infrastrukturális fejlettségi szintje eltérő. Emiatt kétséges, hogy az egyes műtípusok jogosultjainak jogait egységes hatékonysággal és szakértelemmel képviselik-e. Az Európai Parlament (2005/737/EC) 2007. március 13-i állásfoglalásának - amelyet a Bizottság 2005. október 18-i, a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló ajánlásáról adott ki

170 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.171 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.172 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.173 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

203

(a továbbiakban: Állásfoglalás) - az R. pontjában található „a jogosultak különböző kategóriáinak tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletének” biztosítására vonatkozó követelmény, amely a hazai rendszerben nem tudott kielégítő mértékben érvényre jutni.

A Bizottságnak a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló ajánlása (2005. május 18.) (a továbbiakban: Ajánlás) a következőképpen határozza meg a közös jogkezelési tevékenységet [1. cikkének e) pontjában]: „[...] engedélyek megadása kereskedelmi felhasználók számára, a jogok ellenőrzése és felügyelete, a szerzői és szomszédos jogok végrehajtása, a jogdíjak beszedése és a jogdíjak elosztása a jogosultak között.”

A törvény szerinti definíció egyrészt - akárcsak az Szjt. hatályos 85. §-ának (1) bekezdése - utal a közös jogkezelő szervezetek tevékenységi körébe tartozó jogok jellegére, vagyis arra, hogy az ilyen jogok a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolhatók; másrészt - szintén az Szjt. jelenlegi 85. §-ának (1) bekezdéséhez hasonlóan - kitér arra, hogy a közös jogkezelés alapulhat törvényen vagy a jogosultak elhatározásán; végül felsorolja mindazokat a tevékenységi elemeket, amelyek együttesen alkotják a közös jogkezelő szervezetek funkcióit. Ezek közé tartoznak: a felhasználás engedélyezése vagy a díjigény érvényesítése, a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapításában való részvétel, a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználásának figyelemmel kísérése, a jogdíjak beszedése és felosztása vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek történő átadása, valamint a szerzői jog vagy a kapcsolódó jog megsértésével szembeni fellépés. A törvény a közös jogkezelési tevékenység egyes elemeit felsorolva teszi tehát egyértelművé a közös jogkezelő szervezetek feladatait.

A módosítással - az Szjt. 85. §-ának és a 89. §-a (1) bekezdésének együttes olvasatából következően - egyértelművé válik, hogy a közös jogkezelő szervezetnek legalább kétfajta tevékenységet kell közvetlenül ellátnia: egyrészt a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapítását (vagy az abban való részvételt), másrészt a jogdíjak felosztását (vagy - ehelyett - a jogdíjak beszedését és felosztás céljára más közös jogkezelő szervezetnek történő átadását).

A közös jogkezelő szervezetek egyesületi formája nem igényel módosítást; indokolt megerősíteni az Szjt. eredeti koncepcióját, azaz megmaradni egy olyan magánjogi forma előírásánál, amely lehetővé teszi a szerzői és kapcsolódó jogok kollektív gyakorlását. Az egyesület sajátosságai közé tartozik, hogy azt az érintett jogosultak önkéntesen hozzák létre, valamint, hogy tagsággal és önkormányzattal rendelkezik, továbbá a tevékenységét nonprofit jelleggel folytatja.

Az Szjt. jelenlegi 86. §-ának (2) bekezdésében szabályozott törvényi monopólium fenntartása ma már nem indokolt. E törvényi monopólium bevezetését korábban a zökkenőmentes és gördülékeny átmenet biztosítása indokolta, mégpedig az állami szervként működő Szerzői Jogvédő Hivatal helyett a jogosultak önszerveződésén alapuló rendszer kialakulásának érdekében. A jogosultak önszerveződésén alapuló közös jogkezelésre való átállás idején ugyanis még fennállt annak veszélye, hogy túlságosan tagolt, szétaprózódó szervezetrendszer jön létre, ami mind a jogosultak, mind a felhasználók számára kiszámíthatatlan és áttekinthetetlen viszonyokat eredményezett volna. Ma már ez az átmeneti időszak befejezettnek tekinthető, hiszen kialakult a közös jogkezelés stabil szervezeti háttere, ennélfogva a monopólium fenntartása nem indokolt.

A monopólium eltörlésének további indoka, hogy a kérdéses rendelkezés az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. cikkét (korábbi 43. cikk) és 56. cikkét (korábbi 49. cikk) sértheti, azáltal, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás

204

szabadságát korlátozza. Ismert tény, hogy erre tekintettel e privilegizált státusz felülvizsgálatának igénye már a Bizottság által Magyarország ellen 2007-ben indított kötelezettségszegési eljárás kapcsán is felmerült, és hogy ennek az eljárásnak a lezárására mindmáig nem került sor.

A jelenleg érvényes de jure monopólium nem teszi lehetővé az érintett jogosult számára a közös jogkezelő szervezetek közötti választást. Bár a hatályos Szjt. bizonyos esetekben biztosítja a kilépés lehetőségét, a kilépő jogosult nem tud egy másik, „azonos területen” működő közös jogkezelő szervezethez csatlakozni; mivel jelenleg ilyen - párhuzamosan működő, „versengő” - közös jogkezelő szervezet nem kerülhet be a nyilvántartásba. A korábban hivatkozott Állásfoglalás 3. pontja ugyanakkor előírja, hogy „a jogosultaknak lehetőségük van közös jogkezelőt választani, meghatározni a megbízás tárgyát képező online jogokat és azok területi hatályát, valamint jogukban áll visszavonni a jogokat a közös jogkezelőtől vagy azokat másik jogkezelőre bízni [...]”

Európában ugyan van példa a közös jogkezelő szervezetek de jure monopóliumát előíró szabályozásra, a tagállamok többségében nem ez a jellemző, sőt, az angolszász közös jogkezelő szervezetek ténylegesen versenyző vállalkozások formájában végeznek jogkezelést.

Mindezekre figyelemmel elérkezett az idő a törvényi monopólium feloldására és a verseny lehetőségének megteremtésére. E módosítás célja, hogy az a közös jogkezelő szervezetek által nyújtott szolgáltatások minőségének javulásához vezessen (ld. az Állásfoglalás 6. pontjának utolsó bekezdését), továbbá, hogy a közös jogkezelő szervezetek működése hatékonyabbá és transzparensebbé váljon.A közös jogkezelés fogalma, a közös jogkezelő szervezetek funkcióiAz Szjt. 16. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a törvényben meghatározott esetekben arra, hogy a felhasználó ne egyedi engedéllyel, hanem díjfizetés ellenében, vagy akár díjfizetés nélkül (szabad felhasználás) jogosulttá váljék a felhasználásra. A szerző díjigényének érvényesítése általában közös jogkezelés keretében történik. A 85. § első mondata - hasonlóan a korábbi (1) bekezdéshez - a közös jogkezelés fogalmát határozza meg, egyúttal nyomatékosítja: a közös jogkezelésre vonatkozó szabályok irányadóak függetlenül attól, hogy azt törvény írja elő, vagy az a jogosultak elhatározásán alapul. Ez utóbbit általában önkéntes közös jogkezelésnek hívjuk.A 85. § második mondatában sorolja fel a jogalkotó mindazokat a tevékenységi elemeket, amelyek együttesen alkotják a közös jogkezelő szervezetek funkcióit. Ezek közé tartoznak: a felhasználás engedélyezése vagy a díjigény érvényesítése, a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapításában való részvétel, a művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények felhasználásának figyelemmel kísérése, a jogdíjak beszedése és felosztása vagy felosztás céljára másik közös jogkezelő szervezetnek történő átadása, valamint a szerzői jog vagy a kapcsolódó jog megsértésével szembeni fellépés. A törvény a közös jogkezelési tevékenység egyes elemeit felsorolva teszi tehát egyértelművé a közös jogkezelő szervezetek feladatait.

A közös jogkezelés általános szabályai174

86. §175 (1) A közös jogkezelés nyilvántartásba vételhez kötött tevékenység.

174 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.175 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

205

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4(2) A nyilvántartásban fel kell tüntetni a közös jogkezelő szervezet által végzett jogkezelési

tevékenységet. Más személynek vagy szervezetnek történő díjfizetés, illetve más személlyel vagy szervezettel történő megállapodás az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében nyilvántartásba vett szervezet és az általa képviselt jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesít a szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei alól.

Somogy Megyei Bíróság G.40.158/2008/11Somogy Megyei Bíróság G.40.158/2008/11EBD2013. P.1. A FILMJUS Egyesület, mint közös jogkezelő szervezet, a nyilvántartásba vételéről szóló határozata értelmében jogosult a filmszerzőknek felhasználási módonként külön-külön járó szerzői jogdíjak kezelésére. A filmalkotások szerzőit, ellenkező kikötés hiányában, díjazás illeti meg a filmelőállítóktól minden újabb felhasználás után, függetlenül attól, hogy a felhasználás engedélyezési joga a szerzőknél maradt, vagy az előállítót illeti meg [1999. évi LXXVI. törvény 66. § (3) bekezdése, 86., 87., 90. §].A közös jogkezelő szervezet nyilvántartásaA 2011-től az SZTNH által működtetett nyilvántartás folyamatos vezetése, és ennek a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben való közzététele nélkül az a szabály sem érvényesülhetne, amely szerint más szervezetnek történt jogdíjfizetés az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében nyilvántartásba vett egyesület és az érintett jogosultak irányában nem hatályos, és nem mentesíti a befizetőt a szerzői jog megsértésének jogkövetkezményei alól.Az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos módosítása a szervezetek mellett a személyeket is beemeli a normaszövegbe mint olyanokat, akik felé nem hatályos a megállapodás illetve a díjfizetés, ha nem lettek nyilvántartásba véve az érintett jogkezelési tevékenység tekintetében.

87. §176 (1) Ha valamely jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére egy közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, és ez a közös jogkezelő szervezet valamely felhasználónak engedélyt ad a felhasználásra, illetve a felhasználóval szemben díjigényt érvényesít, a felhasználó jogosult a szervezet által végzett jogkezelés szempontjából érintett valamennyi jogosult - e törvény előírása vagy a jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés alá tartozó - azonos műfajú műveinek vagy kapcsolódó jogi teljesítményeinek felhasználására is, az ezekre a művekre vagy kapcsolódó jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett (kiterjesztett hatályú közös jogkezelés). Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, e rendelkezést - azokra a jogosultakra, akiket egyikük sem képvisel - a 92/E. § (3) bekezdésében említett megállapodás szerint kell alkalmazni.

(2) Ha a 92. § (4) bekezdése alapján több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, és azok a bejegyzést megelőzően nem állapodtak meg arról, hogy melyikük ad a felhasználónak engedélyt a felhasználásra vagy érvényesít díjigényt azon jogosultak tekintetében, akiket egyik közös jogkezelő szervezet sem képvisel, a közös jogkezelő szervezetek a bejegyzést követően is megállapodhatnak erről. A megállapodás hatálybalépéséhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3) bekezdésében meghatározott módon kell tájékoztatást adni. Ha nem állapodnak meg addig, amíg az az időszak, amelyre az előző díjszabást megállapították, le nem jár, a Hivatal azt a közös jogkezelő szervezetet jelöli ki - az egyikük által sem képviselt jogosultakat illetően - kiterjesztett hatályú közös jogkezelést végző szervezetnek,

176 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

206

amelyik a bejegyzés feltételeit összességében a leghatékonyabban tudja megvalósítani. E kijelölést a Hivatal a Hivatalos Értesítőben közzéteszi, és - szükség esetén - hivatalból megfelelően módosítja a nyilvántartásban a többi érintett közös jogkezelő szervezetre vonatkozó adatokat.

(3) Nincs helye kiterjesztett hatályú közös jogkezelésnek, ha a jogosult az érintett közös jogkezelő szervezethez intézett írásbeli nyilatkozatában előzetesen tiltakozik művei vagy kapcsolódó jogi teljesítményei felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen. A közös jogkezelő szervezet köteles a nyilatkozat szerint eljárni, ha azt több mint három hónappal a naptári év vége előtt, a következő év első napjánál nem korábbi hatállyal teszik meg. A jogosult azonban nem tiltakozhat a felhasználás ilyen módon történő engedélyezése ellen, ha a közös jogkezelést e törvény írja elő (kötelező közös jogkezelés).

(4) Ha ugyanazon jogosulti csoport engedélyezési jog nélkül fennálló ugyanolyan díjigényének érvényesítésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, a közös jogkezelő szervezeteknek a díjszabás megállapításáról és a díjak beszedéséről meg kell állapodniuk. A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3) bekezdésében meghatározott módon kell tájékoztatást adni. Megállapodás hiányában a Hivatal a (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával kijelöli a díjak megállapítására és beszedésére jogosult közös jogkezelő szervezetet.

(5) Ahol e törvény irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetet említ, azon azt a szervezetet kell érteni, amelyet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartása szerint az adott - irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos - engedélyezési jog vagy díjigény gyakorlására nyilvántartásba vettek, és amely e körben jogosult a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre. Ezt a szabályt megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha e törvény képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok kezelését végző szervezetet említ.

A Szjt. törvény szerinti 87. §-ában és 92. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések teremtik meg annak lehetőségét, hogy ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultsága tekintetében több közös jogkezelést végző szervezetet is nyilvántartásba lehessen venni. Ez nem jelenti azt, hogy egy jogosult ugyanazon joga tekintetében több szervezet is eljárhatna, mivel ez a joggyakorlás és az engedélyszerzés ellehetetlenüléséhez vezetne. A módosítás szerint ugyanis az ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon joga tekintetében bejegyzett több szervezet repertoárja, illetve a képviselt jogosultak köre egymással nem kerülhet átfedésbe.

Az Szjt. új 87. §-ának (1) bekezdése továbbra is lehetővé teszi, hogy a közös jogkezelést végző szervezet az egész világrepertoár tekintetében képviselje a jogosultakat (beleértve azokat a jogosultakat is, akik nem állnak magánjogi jogviszonyban az adott közös jogkezelő szervezettel), és engedélyt adhasson a felhasználásra vagy azzal összefüggésben díjigényt érvényesítsen.

A felhasználók részéről jogos igényként merül fel, hogy akkor is a teljes világrepertoárra vonatkozóan szerezhessenek engedélyt, ha Magyarország területén több letelepedett közös jogkezelést végző szervezet működik. Tekintettel azonban arra, hogy a jogkezelés ellehetetlenüléséhez és kaotikus viszonyokhoz, továbbá a felhasználók oldalán a költségek jelentős megnövekedéséhez vezetne, ha a 87. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés minden letelepedett közös jogkezelést végző szervezetre alkalmazni kellene (vagyis mindegyik letelepedett közös jogkezelést végző szervezet jogosult lenne az egyikük által sem képviselt jogosultak tekintetében az engedélyezésre, illetve díjigény-érvényesítésre), továbbra is szükséges annak biztosítása, hogy a nem képviselt jogosultak jogainak gyakorlását egyetlen szervezet végezze, azaz csak egyetlen szervezet láthasson el ún. kiterjesztett hatályú közös

207

jogkezelést. Ennek megfelelően, amennyiben ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba, e jogkezelő szervezetek megállapodása az irányadó arra vonatkozóan, hogy melyikük ad a felhasználónak engedélyt a felhasználásra, illetve érvényesít díjigényt azoknak a jogosultaknak a jogaival kapcsolatban, akiket egyikük sem képvisel [Szjt. új 92. §/E. § (3) bek.].

A kiterjesztettséget csak azon jogosultak tekintetében kell korlátozni (vagyis azok nevében nem adhat engedélyt a közös jogkezelést végző szervezet), akik a 87. § (3) bekezdése szerint tiltakoztak a műveik vagy kapcsolódó jogi teljesítményeik felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen.

Az Szjt. törvény szerinti 87. §-ának (2) bekezdése az érintett közös jogkezelő szervezetek közötti megegyezést támogatja e kérdésben: a közös jogkezelést végző szervezetek már a nyilvántartásba vétel előtt megállapodhatnak arról, hogy melyikük ad a felhasználónak engedélyt a felhasználásra vagy érvényesít díjigényt azon jogosultak tekintetében, akiket egyik közös jogkezelő szervezet sem képvisel. Emellett a törvény szerint a közös jogkezelő szervezetek a megállapodást a bejegyzést követően is megköthetik. A megállapodás hatálybalépéséhez mindkét esetben az SZTNH jóváhagyása szükséges. A hatósági jóváhagyás alkalmat ad a megállapodás tartalmi ellenőrzésére, főleg abból a szempontból, hogy az kielégíti-e a jogbiztonsági követelményeket, azaz a felhasználók és a jogosultak számára világos és kiszámítható helyzetet teremt-e.

Ugyanezt a szabályt tartalmazza a törvény arra az esetre, amikor ugyanazon jogosulti csoport engedélyezési jog nélkül fennálló ugyanolyan díjigényének érvényesítésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba. Ez esetben a közös jogkezelő szervezeteknek a díjszabás megállapításáról és a díjak beszedéséről meg kell állapodniuk. Abban az esetben, ha a közös jogkezelő szervezetek nem állapodnak meg, az SZTNH az Szjt. 87. §-ának (2) bekezdésének megfelelően kijelöli a díjak megállapítására és beszedésére jogosult közös jogkezelő szervezetet.

A megállapodás tartalmáról a 92/E. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározott módon kell tájékoztatást adni.

Ha a közös jogkezelő szervezetek nem állapodnak meg addig, amíg az az időszak, amelyre az előző díjszabást megállapították, le nem jár, az SZTNH azt a közös jogkezelő szervezetet jelöli ki - az egyikük által sem képviselt jogosultakat illetően - kiterjesztett hatályú közös jogkezelést végző szervezetnek, amelyik a bejegyzés feltételeit összességében a leghatékonyabban tudja megvalósítani. E kijelölést az SZTNH a Hivatalos Értesítőben közzéteszi, és - szükség esetén - hivatalból megfelelően módosítja a nyilvántartásban a többi érintett közös jogkezelő szervezetre vonatkozó adatokat.EBD2013. P.1. A FILMJUS Egyesület, mint közös jogkezelő szervezet, a nyilvántartásba vételéről szóló határozata értelmében jogosult a filmszerzőknek felhasználási módonként külön-külön járó szerzői jogdíjak kezelésére. A filmalkotások szerzőit, ellenkező kikötés hiányában, díjazás illeti meg a filmelőállítóktól minden újabb felhasználás után, függetlenül attól, hogy a felhasználás engedélyezési joga a szerzőknél maradt, vagy az előállítót illeti meg [1999. évi LXXVI. törvény 66. § (3) bekezdése, 86., 87., 90. §].Kiterjesztett hatályú és kötelező közös jogkezelésA kötelező közös jogkezelés esetén nincs választása a jogtulajdonosoknak, míg a kiterjesztett hatályú jogkezelés - mint ahogy az elnevezése is mutatja - úgy jön létre, hogy a jogtulajdonosok előbb önkéntesen létrehoznak egy közös jogkezelési rendszert, s annak hatályát terjeszti ki aztán a törvény a kívülálló jogtulajdonosokra megfelelő feltételek

208

megléte esetén. Egy további nagyon lényeges különbség az, hogy a kötelező közös jogkezelés esetén nincs módjuk a jogtulajdonosoknak arra, hogy kivonják jogaikat a közös rendszerből, míg a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés esetén ezt a lehetőséget biztosítani kell. Ez a kiterjesztés kötelező közös jogkezelés esetében korlátlan, a jogosultak döntésén alapuló kollektív jogkezelésnél viszont - érthető módon - korlátozott. Amennyiben nem kötelező a közös jogkezelés, a potenciális jogosult megfelelő határidőben az egyesületnek eljutatott írásbeli nyilatkozattal tiltakozhat művének vagy teljesítményének közös jogkezelése ellen. Erre nincs lehetősége a jogosultnak, ha a jogkezelés nem önkéntes, vagyis, ha az kötelező.Az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos új 87. § (1)-(3) bekezdései a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés szabályait pontosítják arra az esetre vonatkozóan, ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több közös jogkezelő szervezetet vettek nyilvántartásba. A nem képviselt jogosultak jogainak gyakorlására (kizárólagos képviseletére) az érintett közös jogkezelő szervezetek közötti megállapodást tekinti irányadónak a törvény, amit az SZTNH-nak kell jóváhagynia. Megállapodás hiányában az SZTNH jelöli ki a felhasználók felé eljárni jogosult szervezetet. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha engedélyezési jog nélkül fennálló ugyanolyan díjigény érvényesítésére vettek nyilvántartásba több közös jogkezelő szervezetet. Az Szjt. értelmében ilyen esetben a közös jogkezelő szervezetek megállapodásának ki kell térnie a díjszabás megállapítására és a díjak beszedésére is.

88. §177 (1) A közös jogkezelő szervezetet a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése során a szerzői vagy kapcsolódó jog jogosultjának kell tekinteni. Nem szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelő szervezet az igényét bíróság előtt érvényesítse.

(2) A közös jogkezelés útján érvényesített díjigényekkel, valamint a beszedett díjakkal a jogosultak közötti felosztásukig a közös jogkezelő szervezet rendelkezik.

(3) A közös jogkezelő szervezet a díjszabásban a felhasználás engedélyezésének feltételeként előírhatja, hogy a felhasználó fizesse meg a díjszabás szerinti díjat, továbbá szolgáltasson adatot a felhasznált művekről, illetve kapcsolódó jogi teljesítményekről. E rendelkezés nyilvános előadás esetén csak az élő előadásra [24. § (2) bek. a) pont] alkalmazható.

(4) A közös jogkezelés körében - a mechanikai többszörözés engedélyezése (19. §) kivételével - az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülnek.

(5) A közös jogkezelő szervezet az általa végzett jogkezelés körében a felhasználó írásbeli kérésére - költségtérítés ellenében - írásbeli tájékoztatást ad arról, hogy a felhasználó által egyedileg megjelölt mű, illetve szomszédos jogi teljesítmény védelemben részesül-e.

1. A közös jogkezelő szervezet perlési képességeAz Szjt. 2005. decemberében hatályos szövege úgy rendelkezett, hogy a nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság előtt saját nevében, saját igényként érvényesíthette. Ez a megfogalmazás egyfelől nem tett különbséget a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogai között, másfelől nem mindenben felelt meg a joggyakorlati igényeknek. A korábbi szabályozás ugyanis - jóllehet a peresítéshez nem írt elő semmilyen jogosulti felhatalmazást - a közös jogkezelő szervezet mellett megkövetelte az érintett szerzői vagy szomszédos jogi jogosultak perben állását is.

177 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

209

A közös jogkezelés körébe tartozó igényeket bíróság előtt saját nevében, saját igényként érvényesítheti a nyilvántartásba vett egyesület. Erre tehát nincs szükség semmilyen jogosulti felhatalmazásra. Ez több szempontból is indokolt. Egyrészt a közös jogkezelő szervezet az, amelyik - legyen az kötelező vagy önkéntes jogkezelés - a felhasználás jogosítását végzi, és így közvetlen, szerződéses kapcsolatban áll a felhasználókkal. Mivel a beszedett jogdíjakkal felosztásukig sajátjaként rendelkezik, a perlési képességének biztosítása feltétlenül szükséges. Az Szjt. 94/A. § (1) bekezdése az ideiglenes intézkedés [Pp. 156. § (1) bek.] kérelmezésére jogosultak között említi a szerzői jogok közös kezelését végző szervezeteket is, amennyiben saját nevükben léphetnek fel a jogsértésekkel szemben.2. A közös jogkezelő szervezet beszedett jogdíjakra vonatkozó rendelkezési jogaAz Szjt. 88. § (2) bekezdése utal arra, hogy a nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezet sajátjaként rendelkezik a beszedett jogdíjakról mindaddig, amíg azt fel nem osztja a jogosultaknak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kötelező közös jogkezelés keretében érvényesített díjigények beszedését követően a jogkezelő saját felosztási szabályzata szerint végzi el az egyedi a felosztást. Egyes jogdíjaknál (üres kazettajogdíj, Szjt. 20. §, és az egyidejű változatlan továbbközvetítésért járó jogdíj, Szjt. 28. §) célszerűségi szempontok miatt az Artisjus az egyetlen beszedő szervezet, így ezek a jogdíjak évenként egy összegben kerülnek átutalásra a többi érintett közös jogkezelő részére. Így ezeknél a jogdíjaknál a rendelkezési jog megoszlik, az átutalásig az Artisjus-t, azt követően a felosztásig a többi jogkezelő szervezetet illeti meg a rendelkezési jog. Ez azt is jelenti, hogy a közös jogkezelő szervezet saját bankszámláján vezeti a jogdíjakat és a kifizetéseket.3. A közös jogkezelő szervezet által előírható feltétel a felhasználási jog megszerzéséreAz Szjt. 2012. január 1-jével beiktatott 88. § (3) bekezdése megteremti a lehetőségét annak, hogy a közös jogkezelő szervezet a jogosítás előzetes feltételéül szabja a díj megfizetését és az adatszolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lehetőséggel praktikusan akkor fognak élni a jogkezelők, ha a felhasználás jellege és körülményei felvetik a jogdíj megfizetésének vagy beszedésének kockázatát.4. Vélelem a védelemről a közös jogkezelésbe tartozó esetekbenKizárólag a kötelező közös jogkezelésre tartozó esetekben állítja fel az Szjt. azt a vélelmet, amely szerint a felhasznált művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelmében részesülnek (védelmi idő még nem telt el stb.). Ez elsősorban azt jelenti, hogy az említett műveknél és teljesítményeknél vélelmezett az, hogy a védelmi idő (Szjt. 31. §) még nem telt el. A vélelem kiterjesztett értelmezéssel azt is magában foglalja, hogy a felhasználás az Szjt. által védelemben részesített műveket és szomszédos jogi teljesítményeket érint. Bizonyítható viszont mindennek az ellenkezője, vagyis az, hogy a védelmi idő lejárt, vagy a felhasználás nem szerzői vagy szomszédos jogi jogvédelem alá tartozó műveket, illetve teljesítményeket érintett, vagy szabad felhasználásnak minősül. Kivétel a védelem alól az Szjt. 19. §-a, amely a mechanikai többszörözés esetére a közös jogkezelő feladatává teszi, hogy igazolja a felhasználás védelemben részesülő műveket érint. Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása kiterjeszti a felhasznált művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények védelemben részesülésének vélelmét a kötelező közös jogkezelés esetein kívül a közös jogkezelés valamennyi változatára, így a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre is.5. A közös jogkezelő szervezet adatszolgáltatásaA közös jogkezelő szervezet kiegészítő szolgáltatásokat is végezhet. A közös jogkezelő szervezet nyilvántartása és adatkezelése lehetővé teszi azt, hogy a nyilvántartásban szereplő művek vagy szomszédos jogi teljesítmények védelmét és a jogosultakat érintő információt a felhasználó számára rendelkezésre bocsássa. Minderre az adatvédelmi

210

szabályok betartása mellett és a felhasználó írásbeli megkeresése alapján van lehetőség. Mivel ez túlmegy a közös jogkezelő szervezet alapszolgáltatásán, indokolt, hogy ennek költségeit ne az egyébként a jogdíjakból levont kezelési költségekből, vagy a jogdíjak kamataiból, hanem a felhasználó költségére végezze a jogkezelő.

A közös jogkezelő szervezet működése és gazdálkodása178

89. §179 (1) Az általa kezelt vagyoni jogok körében a közös jogkezelő szervezetnek közvetlenül el kell látnia legalább a következő közös jogkezelési tevékenységeket:

a) a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapítása - vagy az abban való részvétel - és

b) a jogdíjak felosztása az érintett jogosultak között, vagy a jogdíjak beszedése és felosztás céljára más közös jogkezelő szervezetnek történő átadása.

(2) A közös jogkezelő szervezet köteles adatbázist fenntartani az általa végzett közös jogkezelés alá tartozó bel- és külföldi művekről, kapcsolódó jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról.

(3) A közös jogkezelő szervezet saját honlapján köteles közzétenni:a) alapszabályát,b) szervezeti és működési szabályzatát,c) tagsági szabályzatát,d) az általa alkalmazott díjszabást (92/H. §),e) felosztási szabályzatát,f) éves beszámolóját,g) tagjainak és az általa képviselt jogosultak névsorát, valamint azoknak a szervezeteknek a

megnevezését, amelyekkel képviseleti szerződést kötött,h)180 a 20. § (4)-(5) bekezdésében, a 21. § (7) bekezdésében, valamint a 28. § (4)

bekezdésében említett megállapodásait, ha vannak ilyen - hatályban lévő - megállapodásai.A jogosultak és a felhasználók tájékoztatását és a közös jogkezelő szervezetek

működésének átláthatóságát javítja az Szjt. 89. § (3) bekezdésének kiegészítése, amely bővíti a közös jogkezelő szervezet közzétételi kötelezettségének tárgyi körét. A h) pontban foglalt kötelezettség előírásával az egyes jogosulti csoportokat az Szjt.-ben meghatározottakhoz képest eltérő arányban megillető jogdíjhányadokról szóló megállapodások tartalma válik elérhetővé.

(4) A közös jogkezelés vállalkozási tevékenységként nem végezhető. Ha a közös jogkezelő szervezet kiegészítő vállalkozási tevékenységet folytat, annak eredményét - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a közös jogkezelési tevékenység kezelési költségeinek csökkentésére használhatja fel.

(5)181 A közös jogkezelő szervezet a jogkezeléssel elért és az indokolt kezelési költséggel csökkentett bevételét felosztási szabályzata alapján felosztja az érintett jogosultak között, függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem. A közös jogkezelésből származó bevétel más célra - a (8), (10) és (11a) bekezdésben foglalt kivétellel - nem használható fel; a jogosultaknak

178 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.179 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.180 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 43. § (1). Hatályos: 2013. IV. 1-től.181 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 18. § (1). Hatályos: 2014. I. 1-től.

211

felosztandó jogdíjból - jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló fizetési kötelezettség kivételével - levonásnak nincs helye.

A módosítás a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjbevételeknek a jogosultak érdekében történő kulturális célú felhasználására vonatkozó szabályait érinti. 2012. január 1-jétől az NKA számára történő átadással valósul meg az ilyen célú felhasználás, az Szjt.-ben meghatározott mértékbeli korlátok keretei között a közös jogkezelő szervezet legfőbb szervének döntése alapján. A módosítás az NKA-nak való átadás eljárásának egyszerűsítését és kiszámíthatóságát szolgálja a közös jogkezelő szervezetek támogatási politikája jóváhagyási eljárásának elhagyásával, a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényben meghatározott támogatási célokkal való összhang előírásával és az átadási határidő meghatározásával.

(6) A kezelési költség indokolt, ha a közös jogkezelési tevékenység ellátásához szükséges, az érintett jogosultak számára hasznos, és a rendes és okszerű gazdálkodás során merült fel.

(7) Az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezetének felosztás céljára átadott jogdíjból csak a felosztás indokolt kezelési költségei vonhatók le.

(8) A közös jogkezelő szervezet az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó jogosultat megillető és emiatt fel nem osztható jogdíjakból, a tagdíjakból és a jogkezelésen kívüli tevékenységéből származó bevételét nem köteles teljes mértékben a jogosultak között felosztani, azt alapszabályával és legfőbb szervének eseti döntéseivel összhangban a (11) bekezdés szerint használhatja fel a jogosultak érdekét szolgáló egyéb - különösen szociális és kulturális - célokra (a továbbiakban: jogosultak érdekében történő felhasználás).

(9) A jogdíj csak akkor tekinthető fel nem oszthatónak amiatt, hogy a jogosult ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, ha a közös jogkezelő szervezet a jogosult felkutatására az érintett mű- vagy teljesítménytípus és felhasználási mód figyelembevételével megtette az adott helyzetben tőle elvárható intézkedéseket és a jogosult felkutatása nem járt eredménnyel, valamint, ha a közös jogkezelő szervezet a jogosultat megillető díjat elkülönített számlára helyezte, és ettől számítva egy év eltelt anélkül, hogy a jogosult személye és tartózkodási helye ismertté vált volna. Az a jogdíj, amelyet más belföldi közös jogkezelő szervezetnek kell felosztás céljára átadni vagy - erről szóló képviseleti szerződés alapján - külföldi közös jogkezelő szervezetnek kell átutalni, nem tekinthető fel nem oszthatónak és ilyen címen nem használható fel az átadásra vagy átutalásra köteles közös jogkezelő szervezetnél.

(10) A közös jogkezelő szervezet felosztási szabályzata rendelkezhet arról, hogy a felosztható jogdíjak is felhasználhatók a jogosultak érdekében a (11) bekezdéssel összhangban.

(11)182 A (8) bekezdésben meghatározott bevétel legfeljebb 25%-a, a (10) bekezdésben meghatározott bevétel legfeljebb 10%-a használható fel a jogosultak érdekében; erről a legfőbb szerv kizárólagos, nem átruházható hatáskörében esetileg dönt az alapszabályával és a felosztási szabályzat ilyen célú felhasználásra vonatkozó előírásaival (támogatási politika) összhangban. A legfőbb szerv döntése alapján a (10) bekezdésben meghatározott bevételből a jogosultak érdekében történő felhasználásra szánt összeg 70%-át a jogosultak érdekében kulturális célra kell felhasználni. A támogatási politika kulturális célú felhasználásról szóló rendelkezéseinek összhangban kell állniuk a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényben meghatározott támogatási célokkal. A közös jogkezelő szervezet kulturális célra az NKA számára történő átadással, a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvénnyel összhangban, a támogatási politika figyelembevételével használja fel a (8) és a (10) bekezdésben meghatározott bevételeit. A közös jogkezelő szervezet a (8) és a (10) bekezdésben meghatározott - a tárgyévet megelőző -

182 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 18. § (2). Hatályos: 2014. I. 1-től.

212

bevételeinek a kulturális célú felhasználásra szánt hányadát az éves beszámoló elfogadását követő 60 napon belül adja át az NKA számára.

(11a)183 A 20. és 21. §-ban meghatározott díjakból származó bevétel 25%-át a jogosultak érdekében kulturális célra kell felhasználni. A 20. és 21. §-ban meghatározott díjakat megállapító közös jogkezelő szervezet köteles az e bekezdés szerinti összeget kulturális célra az éves beszámoló elfogadását követő 60 napon belül az NKA számára átadni. Az NKA az átvett összeget a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényben foglalt támogatási célokra használja fel a 20. § (4)-(5) és 21. § (6) bekezdésben meghatározott jogosulti csoportok javára.

(11b)184 A (11a) bekezdés alkalmazását és az abban előírt átadási kötelezettséget nem érinti, ha a közös jogkezelő szervezet a 20. és 21. §-ban meghatározott díjakból származó bevételére is alkalmazza a (8), (10) és (11) bekezdést. A (11) bekezdésben meghatározott bevételi hányadok számítása során a 20. és 21. §-ban meghatározott díjakból származó teljes - a (11a) bekezdés szerint átadott összeggel nem csökkentett - bevételt kell figyelembe venni.

(12) A közös jogkezelő szervezet az üzemeltetési, fenntartási költségeit és az egyéb közvetett költségeit az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény előírása szerint osztja meg.

(13) A közös jogkezelő szervezet kettős könyvvitel vezetésére és a számvitelről szóló törvény szerinti éves - nem egyszerűsített - beszámoló készítésére köteles; beszámolóját könyvvizsgálóval kell felülvizsgáltatnia. A közös jogkezelő szervezet az eredménykimutatásában az egyéb, jogszabályban meghatározott adatokon túlmenően köteles feltüntetni az adott üzleti évben:

a) felosztott és fel nem osztható jogdíjak összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként és vagyoni jogonként,

b) levont kezelési költség összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként, vagyoni jogonként és jogcímenként,

c) a más közös jogkezelő szervezetnek felosztás céljára átadott jogdíjak összegét a művek vagy a teljesítmények fajtáiként, vagyoni jogonként és közös jogkezelő szervezetenként,

d) a (8) és (10) bekezdésekben foglalt bevételeknek a jogosultak érdekében történő felhasználását, megjelölve a támogatás nyújtásának időpontját, jogcímét, jogosultját, mértékét és egyéb lényeges feltételeit,

e) szerzett tagdíjbevételeit,f) kapott támogatásait.

Az Szjt. 89. §-ának (3) bekezdését érintő módosítás a közös jogkezelési tevékenység átláthatóságának biztosítását célozza. Az új rendelkezés előírja a felosztási szabályzat, a szervezeti és működési szabályzat, a tagsági szabályzat, a Hivatalos Értesítőben megjelentetett díjszabás és az éves beszámoló közzétételét a közös jogkezelő saját honlapján. E rendelkezéshez kapcsolódóan az Szjt. 90. §-ának (5) bekezdése értelmében az SZTNH is hozzáférést biztosít ezen iratokhoz.

Az Szjt. új 89. §-ának (5) bekezdése rögzíti az indokolt kezelési költséggel csökkentett, felosztandó jogdíjbevétel felhasználásának korlátait, míg az Szjt. 89. §-ának (6) bekezdése szerint a kezelési költség akkor tekinthető indokoltnak, ha az szükséges a közös jogkezelési tevékenység ellátásához, hasznos a jogosultak számára, és ha a rendes és okszerű gazdálkodás során merült fel. Az Szjt. 89. §-ának (7) bekezdése alapján csak a felosztás indokolt kezelési költsége vonható le a felosztás céljára átadott jogdíjbevételből, annak

183 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 18. § (2). Hatályos: 2014. I. 1-től.184 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 18. § (2). Hatályos: 2014. I. 1-től.

213

érdekében, hogy a továbbosztott jogdíj esetén a jogdíj indokolatlanul ismételten ne csökkenjen.

Az Szjt. új 89. §-ának (8)-(11) bekezdései meghatározzák a közös jogkezelő szervezet azon bevételeit, amelyek tekintetében a szervezet dönthet úgy, hogy azokat - a közöttük való felosztás nélkül - a jogosultak érdekében használja fel (pl. szociális vagy kulturális célra). Az Szjt. 89. §-ának (9) bekezdésében foglaltak szerint, ha a jogosult kiléte vagy tartózkodási helye ismeretlen, a jogosultat megillető jogdíj csak akkor minősül fel nem oszthatónak, ha a közös jogkezelő szervezet megtette a tőle elvárható intézkedéseket a jogosult felkutatása érdekében, az nem vezetett eredményre és a díjösszeget elkülönített számlára helyezte, valamint az ettől számított öt év anélkül telt el, hogy a jogosult személye és tartózkodási helye ismertté vált volna.

Az Szjt. 89. §-ának (10) bekezdése korlátozott mértékben megengedi a felosztható jogdíjak felhasználását a jogosultak valamilyen közös érdekében.

Az Szjt. 89. §-ának (11) bekezdése meghatározza egyes bevételnemenként azt a legmagasabb arányt, ameddig a közös jogkezelő szervezet dönthet úgy, hogy a bevétel e részét nem osztja fel, hanem felhasználja a jogosultak valamely közös érdekének a szolgálatában. E bekezdés előírja, hogy erről csak a legfőbb szerv dönthet, valamint részletezi az erre vonatkozó eseti döntés jóváhagyásának eljárásrendjét.

A közös jogkezelő szervezetek gazdálkodására vonatkozóan - beszámolóik és ellenőrzésük egységesítése, egyszerűsítése és a jogkezelési tevékenység átláthatóbbá tétele érdekében - az Szjt. új 89. §-ának (13) bekezdése a számviteli törvény szerinti éves - nem egyszerűsített - beszámoló készítési, valamint kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó kötelezettséget ír elő. A beszámoló eredmény-kimutatásának továbbtagolására vonatkozó rendelkezés alapján a közös jogkezelő szervezet feltünteti a felosztott és fel nem osztható jogdíjak összegét műtípusonként és vagyoni jogonként; a levont kezelési költség összegét műtípusonként, vagyoni jogonként és jogcímenként; a más közös jogkezelő szervezetnek felosztás céljára átadott jogdíjak összegét műtípusonként, vagyoni jogonként és közös jogkezelő szervezetenként; a bevételeinek a jogosultak érdekében történő felhasználását, megjelölve a támogatás nyújtásának időpontját, jogcímét, jogosultját, mértékét és egyéb lényeges feltételeit; a tagdíjbevételeit; a kapott támogatásait. Ezek az előírások a közös jogkezelő szervezet törvényben előírt gazdálkodási feltételeinek és felügyeleti díjfizetési kötelezettségének teljesítését és ellenőrzését szolgálják.1. A közös jogkezelő szervezet működéseAz Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos 89. § (1) bekezdése a jogdíjak (és a felhasználás egyéb feltételeinek) megállapítását, valamint a jogdíjak felosztását a közös jogkezelési tevékenység folytatásának minimum-felteleként határozza meg. A 89. § (2) bekezdése ugyancsak kötelező jelleggel írja elő a közös jogkezeléssel érintett művekről, kapcsolódó jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról vezetett adatbázis működtetését, míg a (3) bekezdés - a tevékenység fokozottabb átláthatósága érdekében - a közös jogkezelő szervezetek alapdokumentumainak saját honlapjukon történő közreadását teszi kötelezővé.Az Szjt.-t 2013. április 1-jei hatállyal módosító 2013. évi XVI. törvény a közös jogkezelő szervezet közzétételi kötelezettségének tárgyi körét kibővítette az üres-hordozó díj, a reprográfiai jogdíj és a kábel-jogdíj törvényben meghatározott arányokhoz képest eltérő felosztására vonatkozó megállapodásokkal.2. A közös jogkezelő szervezet gazdálkodásaAz Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos 89. § (4)-(13) bekezdései meghatározzák a közös jogkezelési tevékenység körében elszámolt kezelési költség levonásának alapvető

214

szabályait, a szociális és kulturális célokra történő felhasználás (az ún. jogosultak érdekében történő felhasználás) módját, valamint az éves beszámoló elkészítésének - az általános szabályokon túlmenő - többletelemeit.Az Szjt. alapján a közös jogkezelő szervezeteknek kizárólag a következő bevételei lehetnek:- tagdíj,- közös jogkezelésből származó bevétel (felosztható és fel nem osztható jogdíjak),- jogkezelésen kívüli tevékenységéből származó bevétel (pl. kiegészítő vállalkozási tevékenység bevétele),- kapott támogatás.A közös jogkezelő szervezetek a bevételeiket kizárólag a következő célokra használhatják fel:- közös jogkezelési tevékenység ellátásához szükséges indokolt kezelési költségekre,- az érintett jogosultak közötti felosztásra,- más közös jogkezelő szervezetnek felosztás céljára történő átadásra,- a jogosultak érdekét szolgáló egyéb - különösen szociális és kulturális - célokra (jogosultak érdekében történő felhasználás).Az új szabályozás csak a felosztható jogdíjakat említi, de nem rendelkezik a jogdíjak után fizetendő 27 százalékos mértékű, 2012-től új elnevezésű szociális hozzájárulási adó, továbbá a 20 százalékos ekhó forrásáról. Ezeknek a közterheknek a megfizetésére több megoldási lehetőség is szóba jöhet. Az egyik lehetőség az, ha a közös jogkezelő szervezet a felosztási szabályzat alapján kiszámolt jogdíjat nettó összegnek tekinti, ezt az összeget fizeti ki a jogosultnak, az ezt terhelő szociális hozzájárulási adót vagy ekhót pedig vagy az indokolt mértékű kezelési költségei vagy az egyéb bevételei terhére állapítja és fizeti meg. A másik lehetőség pedig az, hogy a közös jogkezelő szervezet a felosztási szabályzat alapján kiszámolt jogdíjat bruttó összegnek tekinti, és a megállapított (bruttó) jogdíjösszegből számolja vissza a munkáltatót, illetve a kifizetőt terhelő közterhet. Ezt a bizonytalanságot várhatóan egy adóhatósági állásfoglalás fogja feloldani.Az Szjt. 89. §-ának (11) bekezdése a kulturális célra szánt bevételek Nemzeti Kulturális Alap (NKA) számára történő átadásáról rendelkezik. A szabályozás 2013. április 1-jei hatállyal akként változott, hogy a közös jogkezelő szervezetek támogatási politikájának és bevételüknek a jogosultak érdekében történő felhasználására vonatkozó döntésének jóváhagyására irányuló eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, ugyanakkor az igazságügyért felelős miniszter e tárgyban hozott döntése ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye.

Nyilvántartás a közös jogkezelő szervezetekről185

90. §186 (1) A szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelő közös jogkezelő szervezetekről a Hivatal nyilvántartást vezet.

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.607/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.253/2012/6

185 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.186 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

215

Győri Törvényszék P.20.960/2011/13Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.20.889/2010/23Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.G.40.052/2007/5

(2) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartása tartalmazza:a) a közös jogkezelő szervezet nevét és címét, valamint képviselőjének nevét és címét,b) a közös jogkezelő szervezet által végzett közös jogkezelési tevékenység meghatározását,

feltüntetve az érintett vagyoni jogokat és a jogkezelési tevékenység típusát,c) a közös jogkezeléssel érintett jogosulti csoport meghatározását,d) a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának részletes szabályairól szóló

kormányrendeletben meghatározott egyéb - a közös jogkezelés céljainak megvalósításához szükséges - adatokat.

(3)187 Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás a (2) bekezdés b)-c) pontja szerinti adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4A módosítás indoka, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános

szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) módosította a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésével összefüggő törvények, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi CCX. törvény (a továbbiakban: Módtv.). A Módtv. a hatósági nyilvántartásokra vonatkozó, Ket.-ben található általános szabályokat kizárólag a közhiteles nyilvántartások körére állapította meg. Ezzel összefüggésben az Szjt. módosítása rögzíti, hogy az SZTNH által a közös jogkezelő szervezetekről vezetett nyilvántartás (Szjt. 90. §) és az önkéntes műnyilvántartás [Szjt. 94/B. § (2)] közhiteles nyilvántartásnak minősül. A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának adatai közül a módosítás hatálybalépését követően kizárólag a jogkezelési tevékenység meghatározása (ideértve az érintett vagyoni jogokat, a jogkezelési tevékenység típusát) és az érintett jogosulti csoport meghatározása minősül közhitelesnek. A Ket. - a Módtv. által megállapított - általános szabályainak [Ket. 86. § (1a) bek.] Szjt.-ben történő megismétlése szükségtelen, ezért az Szjt. 90. § (3) bekezdésében rögzített szabályokat a módosítás elhagyja.

(4) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartását bárki megtekintheti, ahhoz a Hivatal a honlapján elektronikus hozzáférést biztosít. A nyilvántartásban szereplő vagy az onnan törölt adatok nyilvánosak. Ezekről az adatokról bárki feljegyzést készíthet vagy - díj ellenében - hitelesített kivonatot kérhet.

(5) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásának részeként a Hivatal hozzáférést biztosít a közös jogkezelő szervezet

a) alapszabályához,b) szervezeti és működési szabályzatához,c) tagsági szabályzatához,d) által alkalmazott díjszabáshoz (92/H. §),e) felosztási szabályzatához,f) éves beszámolójához,

Az Szjt. 90. §-ának (2) bekezdése a közös jogkezelési tevékenység átláthatósága érdekében bővíti a nyilvántartási adatok körét. Az Szjt. 90. §-ának (3)-(5) bekezdései biztosítják a közhiteles nyilvántartás lehető legszélesebb körű nyilvánosságát.

187 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 19. §. Hatályos: 2013. X. 25-től.

216

g)188 azon megállapodásaihoz, amelyeket a 20. § (4)-(5) bekezdése, a 21. § (7) bekezdése, valamint a 28. § (4) bekezdése alapján kötött.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Somogy Megyei Bíróság G.40.158/2008/11Somogy Megyei Bíróság G.40.158/2008/11

Összhangban a közös jogkezelő szervezetek által honlapjukon közzéteendő adatkör bővítésével, indokolt, hogy az Szjt. 89. § (3) bekezdésének új h) pontjában felsorolt megállapodásokhoz az SZTNH is hozzáférést biztosítson a közös jogkezelő szervezetekről vezetett nyilvántartásban. A módosítás a jogosultak és felhasználók jobb tájékoztatását szolgálja.BDT2011. 2421. I. A műszaki fejlődés révén elterjedt magáncélú másolásra tekintettel a törvény megadja az engedélyt a többszörözésre, de ahhoz díjfizetést - mintegy átalánykompenzációt - ír elő reprográfiai jogdíj formájában. A reprográfiai készülék ellenérték fejében történő üzemeltetése esetén a művek szerzőit megillető megfelelő díjazást a közös jogkezelő szervezethez kell befizetni.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).EBD2013. P.1. A FILMJUS Egyesület, mint közös jogkezelő szervezet, a nyilvántartásba vételéről szóló határozata értelmében jogosult a filmszerzőknek felhasználási módonként külön-külön járó szerzői jogdíjak kezelésére. A filmalkotások szerzőit, ellenkező kikötés hiányában, díjazás illeti meg a filmelőállítóktól minden újabb felhasználás után, függetlenül attól, hogy a felhasználás engedélyezési joga a szerzőknél maradt, vagy az előállítót illeti meg [1999. évi LXXVI. törvény 66. § (3) bekezdése, 86., 87., 90. §].A közös jogkezelő szervezetekről vezetett nyilvántartásAz Szjt. 112. §-ának (4a) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került kiadásra a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról szóló 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet, amely az Szjt. 90. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően, további adatok szerepeltetését írta elő a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásában. Ennek megfelelően a nyilvántartásban a közös jogkezelő szervezet által végzett közös jogkezelési tevékenység meghatározását, az érintett vagyoni jogokat és a jogkezelési tevékenység típusát az Szjt. rendelkezéseire történő utalással kell feltüntetni. A nyilvántartás a közös jogkezelés céljainak megvalósításához szükséges egyéb adatok körében tartalmazza:- a közös jogkezelő szervezet elektronikus elérhetőségét (honlap, elektronikus levelezési cím),- a közös jogkezelő szervezet levelezési címét, amennyiben az nem azonos a székhelyével,- a közös jogkezelő szervezet valamennyi pénzforgalmi számláját, valamint az azokat vezető pénzforgalmi szolgáltatók nevét és székhelyét,-annak a - közös jogkezelési tevékenység szempontjából jelentős - szervezetnek a megjelölését, amelynek a közös jogkezelő szervezet a tagja,

188 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 44. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.

217

- a közös jogkezelő szervezet rövidített elnevezését, ha alapszabálya erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz,- a közös jogkezelő szervezet magyar nyelvű elnevezésének megfelelő idegen nyelvű elnevezését, ha alapszabálya erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz,- a közhasznú jogállású közös jogkezelő szervezet esetében az erre történő utalást.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvétel feltételei189

91. §190 (1) A nyilvántartásba közös jogkezelő szervezetként csak egyesület vehető fel.Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12

(2) Közös jogkezelő egyesület különösen a következő művekkel, illetve teljesítményekkel kapcsolatos jogok kezelésére vehető nyilvántartásba:

a) irodalmi és zenei művek,b) egyéb alkotóművészeti alkotások,c) filmalkotások,d) előadóművészi teljesítmények,e) hangfelvételek,f) filmelőállítói teljesítmények.(3) A jogosultak önrendelkezési jogának érvényesítése és a jogkezelés hatékonyságának

fokozása érdekében a (2) bekezdésben említett csoportosítástól el lehet térni, illetve a (2) bekezdésben említetteken kívüli jogok közös kezelésére alakult egyesület is nyilvántartásba vehető.

(4) A nyilvántartásba vett egyesület által végzett jogkezelési tevékenységre vonatkozó adatokat a Hivatal a nyilvántartásba vett egyesületek közötti megállapodás alapján módosítja, ha a nyilvántartásba vétel feltételei valamennyi érintett egyesületnél megvalósulnak az általuk végzett jogkezelési tevékenységnek a megállapodás szerinti módosítását követően is.

A nyilvántartásba vétel jogszabályi feltételeiAz Szjt. 91. §-a a törvény korábbi 86. §-ának feleltethető meg azzal a lényeges eltéréssel, hogy a szabályozás 2012. január 1-jétől lehetővé teszi ugyanazon jogosulti csoport ugyanazon jogosultságának kezelésére több egyesület nyilvántartásba vételét. Az ilyen helyzetekben alkalmazandó hatósági elbírálási szempontrendszert az Szjt. 92. § (4) és (5) bekezdései tartalmazzák.A de jure monopolhelyzet megszüntetése kétségkívül lehetővé teszi a jogosultak számára a választást, ugyanakkor meglehetősen kétséges annak a jogalkotói szándéknak a megalapozottsága, amely a verseny kialakulását, a közös jogkezelő szervezetek által nyújtott szolgáltatások minőségének javulását várja a törvényi monopólium feloldásától.

92. §191 (1) Az az egyesület vehető fel a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába,

189 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.190 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.191 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

218

a) amelyhez valamennyi érintett jogosult - megbízást adva az egyesületnek a közös jogkezelésre - csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén;

b) amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét képviseli azáltal, hogy

ba) e jogosultak tagjai vagy hozzá csatlakozni kívánnak, vagybb) e jogosultak vele jogaik közös kezelésére egyedi megállapodást kötöttek, ésbc) az e jogosultak jogainak közös kezelését végző, a bel- és külföldi felhasználás

szempontjából fontos külföldi szervezetekkel képviseleti szerződéseket kötött, vagy ilyen szerződések megkötésére irányuló szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;

c) amely az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentős részét is képviseli a ba)-bb) alpontjainak megfelelően.

d) amely - munkavállalói révén - rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelő szakismerettel és gyakorlattal;

e) amely felkészült a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére;f) amelynek alapszabályafa) a közös jogkezelést az egyesület céljaként határozza meg,fb) rendelkezik a 89. §-ban meghatározott működési és gazdálkodási követelmények

teljesítéséről,fc) legfőbb szervként a jogosultak taggyűlését, vagy az ilyen tagok által közvetlenül választott

testületet határozza meg,fd) rendelkezik arról, hogy az egyesülési jogról, a közhasznúságról, valamint a civil

szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényben meghatározott hatáskörökön kívül a legfőbb szerv kizárólagos, nem átruházható hatáskörében dönt a támogatási politikát is tartalmazó felosztási szabályzat, a szervezeti és működési szabályzat elfogadásáról, az éves költségvetés megállapításáról, valamint a számviteli beszámoló elfogadásáról.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.303/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.340/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.939/2011/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.653/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.386/2010/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.441/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Győri Ítélőtábla Pf.I.20.412/2009/4Fővárosi Bíróság ...P..../2008/58Fővárosi Bíróság ...P..../2008/52Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.G.40.050/2007/7Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Kaposvári Törvényszék G.40.023/2012/9Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.40.114/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 7.G.40.033/2007/26Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 7.G.Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.

219

(2) Annak megállapításakor, hogy az egyesület az érintett jogosultak jelentős részét képviseli-e, illetve, hogy több egyesület közül melyik képviseli az érintett jogosultak nagyobb részét, a jogosultak létszámát, műveik, illetve kapcsolódó jogi teljesítményeik felhasználási arányát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni.

(3) Az egyesületet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell tekinteni, ha fenn tudja tartani az általa képviselt jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó művek vagy kapcsolódó jogi teljesítmények, valamint a különböző felhasználások olyan adatbázisát, amely lehetővé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára.

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.262/2012/3(4) Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több vagy újabb - a

nyilvántartásba vétel feltételeinek egyébként megfelelő - egyesület kéri nyilvántartásba vételét, több egyesület vagy az újabb egyesület akkor vehető nyilvántartásba a kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében, ha ez a közös jogkezelés működőképességét és hatékonyságát - sem a jogosultak, sem a felhasználók, illetve a díj fizetésére kötelezettek oldalán - nem veszélyezteti.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltétel nem teljesül,a) több egyesület közül azt kell nyilvántartásba venni, amelyik az (1) bekezdésben előírt

feltételeket összességében a legjobban tudja megvalósítani;b) az újabb egyesületet kell nyilvántartásba venni és a korábban nyilvántartásba vett

egyesületet a nyilvántartásból törölni kell, ha az (1) bekezdésben előírt feltételeket az újabb egyesület összességében jobban meg tudja valósítani.

Az Szjt. új 92. §-ának (4) és (5) bekezdései a nyilvántartást vezető hatóság, vagyis az SZTNH döntésének mérlegelési szempontjait határozzák meg. Az új szabályozási rend alapvető rendelkezése a többes nyilvántartásba vétel legfontosabb szűrési szempontját határozza meg: a közös jogkezelő szervezetek abban az esetben vehetők nyilvántartásba a kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében, ha - az Szjt. új 91-92. §-aiban foglalt általános feltételeken túl - a többes nyilvántartásba vétel a jogosultak, a felhasználók, illetve a díjfizetésre kötelezettek oldalán nem veszélyezteti a közös jogkezelés működőképességét és hatékonyságát.

Ha a többes közös jogkezelés veszélyeztetheti a működőképességet, illetve a hatékonyságot, az Szjt. új 92. §-ának (5) bekezdése alapján a nyilvántartásba csak egyetlen közös jogkezelő szervezet vehető fel. Ha az adott területen még nem működik egyetlen közös jogkezelést végző szervezet sem, akkor a több kérelmező közül azt kell bejegyezni, amelyik a bejegyzés általános feltételeit összességében jobban teljesíti, ha pedig már van bejegyzett szervezet az érintett területen, de az újabb jelentkező az alapfeltételeket jobban teljesíti, ez utóbbi kerül bejegyzésre, és a régit törölni kell. Ennek indoka, hogy egy (várhatóan) hatékonyabban működő szervezet nyilvántartásba vételét nem akadályozhatja meg az a tény, hogy van már egy korábban bejegyzett szervezet.BH2005. 144. Az üdülő közösségi célokat szolgáló helyiségében elhelyezett televíziókészülék üzemeltetése szerzői díj fizetést von maga után, mert ez az üzemeltetési mód meghaladja a szabad felhasználást jelentő családiasság körét. A közös jogkezelést végző szervezet a szerzői jogi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek az érvényesítésére nem jogosult (1969. évi III. tv. 40. §; 1999. évi LXXVI. tv. 27. §, 33. §, 38. §, 90. §, 92. §).BH2003. 167. Az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket saját nevében, saját igényként érvényesíti a bíróság előtt, ezért erre a jogérvényesítésre az illetéktörvény 60. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható. Az

220

egyesület azonban - ha annak törvényi feltételei fennállnak - az illetéktörvény 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében személyes illetékmentességre lehet jogosult [Ptk. 61. §, 1989. évi II. tv. 3. § (1) bek., 1999. évi LXXVI. tv. 92. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (It.) 5. § (1) bek. d) pont, (3) bek., 60. § (2) bek. i) pont, Pp. 124. § (2) bek.].A nyilvántartásba vételi eljárásAz Szjt. 92. §-a részben a törvény korábbi 88. §-ának feleltethető meg azzal a különbséggel, hogy 2012. január 1-jétől egyfelől szigorodtak, másfelől részletezőbbek lettek a nyilvántartásba vétel feltételei. A törvényben meghatározott kellékeken túl, a 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet további adatok feltüntetését, megjelölését írja elő a nyilvántartásba történő felvételre irányuló kérelemben, melyek a következők:- azok az indokok, amelyek miatt a közösen kezelni kívánt jogot a jogosultak nem tudják, vagy nem kívánják egyedileg gyakorolni,- a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapítása,- a jogdíjak és a felhasználás egyéb feltételeinek megállapításában való részvétel,- a felhasználás engedélyezése,- a felhasználásért járó jogdíj beszedése,- a díjazás iránti igény érvényesítése,- a szerzői jog vagy a kapcsolódó jog megsértésével szemben történő fellépés,- a közös jogkezeléssel érintett felhasználások adatainak kezelése,- a közös jogkezeléssel érintett jogosultak, valamint műveik, illetve teljesítményeik adatainak kezelése,- a jogdíjak felosztása,- a jogdíjak felosztás céljára történő átadása az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezetének.A nyilvántartásba történő felvételre irányuló kérelemhez továbbá mellékelni kell- az egyesület alapszabályát,- az egyesület tagjainak, illetve az egyesülethez csatlakozni kívánó vagy azzal egyedi megállapodást kötő jogosultak teljes nevét, lakcímét vagy székhelyét jogosulti csoportonként,- az egyesülethez csatlakozni kívánó jogosultak szándéknyilatkozatát vagy a velük kötött egyedi megállapodást,- az egyesület képviselőjének nyilatkozatát a jogkezeléssel érintett jogosultak számáról, továbbá az érintett jogosultak műveinek, kapcsolódó jogi teljesítményeinek - tényleges vagy várható - felhasználási arányáról és a jogdíjakból való részesedésük - tényleges vagy várható - arányáról,- a jogosultak jogainak közös kezelését végző, bel- és külföldi felhasználás szempontjából fontos külföldi szervezetekkel kötött képviseleti szerződések vagy az erre irányuló szándéknyilatkozatok másolati példányait,- az előző pontokban említett iratokhoz kapcsolódóan vagy azok részeként annak igazolását, hogy az egyesület az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentős részét is képviseli oly módon, hogy e jogosultak az egyesület tagjai vagy ahhoz csatlakozni kívánnak vagy vele jogaik közös kezelésére egyedi megállapodást kötöttek,- az egyesület képviselőjének nyilatkozatát arról, hogy az egyesület rendelkezésére állnak a közös jogkezelő tevékenység ellátásához szükséges adatok, számítástechnikai eszközök, szoftverek és adatbázisok,

221

- az egyesület képviselőjének nyilatkozatát arról, hogy a munkavállalói és az általa munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott természetes személyek révén rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges szakismerettel és gyakorlattal,- ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan vagyoni jogának kezelésére több vagy újabb egyesület kéri nyilvántartásba vételét, akkor az egyesület képviselőjének indokolt nyilatkozatát és az azt alátámasztó iratokat arról, hogy több egyesület vagy az újabb egyesület nyilvántartásba vétele nem veszélyezteti a közös jogkezelés működőképességét és hatékonyságát, illetve ennek hiányában - az Szjt. 92. § (5) bekezdése szerinti esetben - arról, hogy a kérelmező nyilvántartásba történő felvételhez megkívánt feltételeket összességében a legjobban, illetve a korábban nyilvántartásba vett egyesületnél jobban tudja megvalósítani.Kapcsolódó joggyakorlatBH2003. 167. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a közös jogkezelés körébe tartozó igényeket saját nevében, saját igényként érvényesíti a bíróság előtt, ezért erre a jogérvényesítésre az illetéktörvény 60. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható. Az egyesület azonban - ha annak törvényi feltételei fennállnak - az illetéktörvény 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében személyes illetékmentességre lehet jogosult.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárások általános szabályai192

92/A. §193 (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban a Hivatal - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint jár el.

(2)194 A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az ügygondnokra és a közmeghallgatásra vonatkozó szabályait. Ezekben az eljárásokban a Hivatal döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és felügyeleti eljárásnak, valamint ügyészi felhívásnak.

(3) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg.

A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos jogforrásokAz Szjt. 92/A. §-a egyfelől törvényi szintre emelte a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos legalapvetőbb szabályokat, másfelől kormányrendeleti szintre utalta ezek részletes szabályait. Ennek megfelelően, a 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet állapítja meg a nyilvántartási adatok módosításának és a nyilvántartásból történő törlés eljárási szabályait.

192 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.193 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.194 Módosította: 2013. évi CLIX. törvény 20. §.

222

Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

92/B. §195 (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban a Hivatal és az ügyfél elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással.

(2) A Hivatal által erre rendszeresített elektronikus űrlap használatával kell a beadványokat elektronikus úton benyújtani.

(3) Az elektronikus úton benyújtott beadvány megérkezéséről a Hivatal - jogszabályban meghatározott módon - elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld az ügyfélnek.

(4) A Hivatal az elektronikus úton benyújtott beadvány megérkezését követően haladéktalanul megvizsgálja, hogy az megfelel-e az elektronikus ügyintézésre vonatkozó jogszabályi követelményeknek.

(5) A beadvány az elektronikus érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak az ügyfél részére történő elküldésével tekintendő benyújtottnak, kivéve, ha a Hivatal a kapott dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg és erről az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.

(6) Az értelmezhetetlen dokumentumot beküldő ügyfél az (5) bekezdés szerinti értesítés visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az értesítés átvételét tizenöt napon belül nem igazolja vissza, a Hivatal postai úton továbbítja számára az iratot.

(7) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg.

(8) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban tájékoztatás kérésének és teljesítésének rövid szöveges üzenet útján nincs helye.

Elektronikus ügyintézésAz Szjt. 92/B. §-a a nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban kötelezővé teszi az elektronikus kapcsolattartást az SZTNH és a közös jogkezelő szervezetek között. A törvényi szabályokon túl, a 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet mondja ki, hogy az SZTNH a nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban benyújtásra kerülő beadványok elektronikus úton történő fogadását - az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló jogszabály értelmében - párbeszédre épülő elektronikus ügyintézés útján biztosítja. Az elektronikus ügyintézés a kormányzati portálon keresztül vagy közvetlenül az SZTNH internetes honlapján üzemeltetett elektronikus ügyintézési rendszeren érhető el.A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával és felügyeletével kapcsolatos eljárásban a beadványokat elektronikus űrlap használatával kell elektronikus úton benyújtani. Az elektronikus űrlap díjtalanul áll rendelkezésre. Az ügyfél vagy képviselője az általa kitöltött elektronikus űrlapot az annak beérkezését követően megjelenített kapcsolati mutatón (linken) tekintheti meg és töltheti le. Az SZTNH a hozzá érkezett beadványt az ügyfél vagy képviselője elektronikus levélcímére nem küldi vissza. A beadványt az ügyfél vagy képviselője elektronikus úton, a Kormány által biztosított azonosítási szolgáltatáson keresztül történt bejelentkezést követően nyújthatja be az SZTNH elektronikus ügyintézési rendszerén keresztül. Az SZTNH is ilyen úton közli az ügyféllel vagy képviselőjével a döntéseit.

195 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

223

A közös jogkezelő szervezetek díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban az eljárás résztvevője vagy képviselője a beadványokat elektronikus úton az SZTNH-nak a honlapján közzétett elektronikus levélcímére küldi meg. Az eljárás résztvevője vagy képviselője a SZTNH-tól érkező elektronikus levél átvételét köteles a következő munkanap végéig elektronikus levélben visszaigazolni. Visszaigazolás hiányában az SZTNH ismételten megküldi elektronikus levelét. Ha az eljárás résztvevője vagy képviselője ezt sem igazolja vissza a következő munkanap végéig, az SZTNH az írásbeli kommunikáció más formáját alkalmazza. Az eljárás résztvevője vagy képviselője által küldött elektronikus levél beérkezését az SZTNH visszaigazolja a beérkezést követő munkanap végéig.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

92/C. §196 A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre és a jogkezelési tevékenységre vonatkozó bejegyzés módosítására irányuló kérelemért miniszteri rendeletben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely a Hivatal bevétele.

Eljárási díj megfizetéseA közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételéért és a jogkezelési tevékenységre vonatkozó bejegyzés módosításáért fizetendő díjról a közigazgatási és igazságügyi miniszter 37/2011. (XII. 23.) KIM rendelete a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó szabályokról intézkedik. Eszerint a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába történő felvételre irányuló kérelem igazgatási szolgáltatási díja 850 000 Ft. A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásában szereplő, a közös jogkezelési tevékenység és az érintett jogosulti csoport meghatározására vonatkozó adat módosítására irányuló kérelem díja 425 000 Ft. Ha olyan közös jogkezelési tevékenység tekintetében kérik a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába történő felvételét, amelyet a nyilvántartás más közös jogkezelő szervezet tevékenységeként tüntet fel, a kérelem díja 1 700 000 Ft. Az igazgatási szolgáltatási díjat az SZTNH-nak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01731842-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára átutalással vagy készpénz-átutalási megbízás útján kell befizetni, az azonosítási adatok (a közös jogkezelő szervezet neve, címe) és a rendeltetés (jogcím) feltüntetésével. A díj megfizetése a kérelem benyújtásával egyidejűleg esedékes; a díj megfizetését a kérelem benyújtásakor igazolni kell. Az ezzel kapcsolatos eljárásra a díjfizetési kötelezettség tekintetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 28. §-ának (2)-(3) bekezdésében foglaltakat, az elévülésre az Itv. 86. §-ában foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.Kapcsolódó jogi szabályozás37/2011. (XII. 23.) KIM rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó szabályokról;1990. évi XCIII. törvény az illetékekről 28. §, 86. §

92/D. §197 (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben a bíróság nemperes eljárásban vizsgálja felül

a) a Hivatal határozatát, továbbá

196 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.197 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

224

b) a Hivatalnak az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó, az eljárást felfüggesztő, az eljárási bírságot kiszabó végzését, valamint az iratbetekintést kizáró vagy korlátozó azt a végzését, amellyel szemben a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló jogorvoslatnak van helye.

(2) A nemperes eljárás megindítására irányuló kérelmet a döntés közlésétől számított harminc napon belül a Hivatalnál kell benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt - a (3) bekezdésben szabályozott eset kivételével - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. A kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok irányadók.

(3) Ha a kérelem elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, a Hivatal e kérdésben írásbeli nyilatkozatot tehet, és azt a kérelemmel, valamint az ügy irataival együtt harminc napon belül továbbítja a bírósághoz.

(4) Ha a (2) bekezdés szerinti kérelmet elkésetten nyújtották be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.

(5)198 Az 57/C. § (5)-(17) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell az (1) bekezdésben meghatározott döntések bírósági felülvizsgálatára is.

(6)199 Az e § szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.

Az Szjt. 92/D. § (5) és (6) bekezdéseit érintő módosítás révén a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban meghozott döntések elleni bírósági felülvizsgálati eljárásban az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésével kapcsolatos döntések bírósági felülvizsgálatának részletszabályait kell megfelelően alkalmazni. Az SZTNH által ellátott szerzői jogi hatósági eljárásokban a módosítás révén egységessé válik a jogorvoslati rend.A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben hozott határozatok és végzések bírósági felülvizsgálata Az Szjt. 92/D. §-a a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos ügyekben hozott határozatok és végzések bírósági felülvizsgálatának legfontosabb eljárási szabályait tartalmazza.Az Szjt.-t 2013. április 1-jei hatállyal módosító 2013. évi XVI. törvény értelmében a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban meghozott döntések elleni bírósági felülvizsgálati eljárásban az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésével kapcsolatos döntések bírósági felülvizsgálatának részletszabályait [57/C. § (5)-(17) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre irányuló eljárás200

92/E. §201 (1) A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásába való felvételre irányuló eljárás kérelemre indul.

(2) A kérelemhez csatolni kell a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek teljesítését igazoló iratokat. Az iratokban közölni kell az egyesület tagjainak, illetve az egyesülethez

198 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 45. § (1). Hatályos: 2013. IV. 1-től.199 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 45. § (2). Hatályos: 2013. IV. 1-től.200 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.201 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

225

csatlakozni kívánó vagy azzal egyedi megállapodást kötő jogosultaknak az egyedi azonosításra alkalmas adatait, amelyek a tagok és jogosultak teljes nevét és lakcímét vagy székhelyét tartalmazzák.

(3) A 92. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel teljesítése - egyebek mellett - igazolható az érintett egyesületek arra kiterjedő megállapodásával, hogy a kötelező vagy egyébként kiterjesztett hatályú közös jogkezelés körében melyikük ad a felhasználónak engedélyt a felhasználásra, illetve érvényesít díjigényt azoknak a jogosultaknak a jogaival kapcsolatban, akiket egyikük sem képvisel. A kérelmező nyilvántartásba vételét e megállapodás jóváhagyásának is kell tekinteni, és annak tartalmáról a (4) bekezdés szerinti közleményben kell tájékoztatást adni.

(4) A Hivatal a nyilvántartásba vételt a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. A nyilvántartásban szereplő egyesületekről és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységekről a Hivatal a Hivatalos Értesítőben - szükség szerint, de legalább évente egy alkalommal - közleményt jelentet meg.

A nyilvántartásba vétel szabályaiAz Szjt. 92/E. §-a a törvény korábbi 89. §-ának feleltethető meg azzal az eltéréssel, hogy a közleményre vonatkozóan a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 24/2010. (XII. 28.) KIM rendeletet 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyező 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmaz további részletszabályokat. Eszerint a nyilvántartásban szereplő egyesületekről és az általuk végzett közös jogkezelési tevékenységről vezetett közlemény tartalmazza:- a közös jogkezelő szervezet nyilvántartásba vételéről vagy a nyilvántartásban szereplő adatának módosításáról szóló tájékoztatást,- a közös jogkezelő szervezet nyilvántartásban szereplő adatait.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

Törlés a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásából202

92/F. §203 (1) A közös jogkezelő egyesületet a nyilvántartásból kérelmére vagy hivatalból kell törölni.

(2) Hivatalból kell törölni az egyesületet a nyilvántartásból a 92/K. § (6) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben, valamint akkor, ha a bíróság az egyesületet vagy az általa ellátott tevékenységek közül a közös jogkezelést törli a civil szervezetek közhiteles nyilvántartásából.

92/G. §204 (1) Ha a törvényben előírt közös jogkezelést végző közös jogkezelő egyesületet úgy törlik a nyilvántartásból, hogy nincs más olyan, nyilvántartásba vett egyesület, amely a törvényben előírt közös jogkezelést végezhetné, a Hivatal a honlapján és legalább két országos napilapban közzétett hirdetményében felhívja az érintett jogosultakat arra, hogy az általa kitűzött határidőn - de legfeljebb egy éven - belül kezdeményezzék egyesületük közös jogkezelő szervezetként való nyilvántartásba vételét.

202 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.203 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.204 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

226

(2) Az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig a jogdíjakat a törölt közös jogkezelő egyesület által alkalmazott díjszabás alapján kell megfizetni a Hivatal által a hirdetményben megjelölt módon. Ha az új közös jogkezelő egyesület nyilvántartásba vételét a kitűzött határidőn belül kezdeményezik, és az egyesületet nyilvántartásba veszik, az így megfizetett jogdíjakat az új közös jogkezelő egyesület osztja fel, ellenkező esetben a Hivatal kijelöli azt a közös jogkezelő egyesületet, amely a befolyt jogdíjakat a határidő elteltét követően a törlés időpontjában érvényes felosztási szabályzat alapján felosztja a jogosultak között.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett határidő elteltéig nem kezdeményezik a törvényben előírt közös jogkezelő egyesületként való nyilvántartásba vételt, azt mindaddig úgy kell tekinteni, hogy az érintett jogosultak a felhasználást egyedileg engedélyezhetik, ameddig az új közös jogkezelő egyesületet nyilvántartásba nem veszik.

(4) A közös jogkezelő egyesület a nyilvántartásból való törlése esetén a törlés jogerőre emelkedéséig megfizetett jogdíjakat köteles az érintett jogosultak között a törlés időpontjában érvényes felosztási szabályzat alapján felosztani.

Törlés a közös jogkezelő egyesületekről vezetett nyilvántartásbólAz Szjt. 92/F-92/G. §-ai a törvény korábbi 89/A. §-ának feleltethetők meg több eltéréssel. A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás meghatározza azokat az eseteket, amikor hivatalból kell törölni az egyesületet a nyilvántartásból. Ezek:- a törvényességi felügyeleti intézkedés nem járt eredménnyel, illetve nem várható tőle eredmény,- a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés helyreállítására megszabott határidő eredménytelenül telt el és a felügyeleti bírság kiszabásától sem várható eredmény,- a felügyeleti bírság - egyszeri vagy ismételt - kiszabása nem járt eredménnyel,- a bíróság az egyesületet vagy az általa ellátott tevékenységek közül a közös jogkezelést törölte a civil szervezetek közhiteles nyilvántartásából.A 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet állapítja meg a nyilvántartásból történő törlés iránti kérelem további részletszabályait. Eszerint a kérelemhez mellékelni kell:- a közös jogkezelő szervezet által beszedett és fel nem osztott jogdíjakról szóló kimutatást,- a jogdíjak felosztásához szükséges, a közös jogkezelő szervezetnél rendelkezésre álló adatokat.A kérelem benyújtása és a törlési határozat jogerőre emelkedésének időpontja között beszedett és felosztott jogdíjakról a közös jogkezelő szervezet kimutatást készít, amelyet meg kell küldenie az SZTNH-nak. Ha az új közös jogkezelő szervezetet a hirdetményben megjelölt időpontig nyilvántartásba veszik, a törlési határozat és a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontja között befolyt jogdíjakat felosztás céljából át kell utalni az új közös jogkezelő szervezet részére.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokrólA kapcsolódó kommentár a 92/F. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

A közös jogkezelés körében alkalmazott díjszabások jóváhagyása205

205 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

227

92/H. §206 (1) A közös jogkezelő egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, évente megállapítja és az e § szerinti jóváhagyási eljárás lefolytatása céljából legkésőbb minden év szeptember 1-jéig megküldi a Hivatalnak az egyes felhasználási módok tekintetében a jogdíjakat és a felhasználás egyéb feltételeit (a továbbiakban együtt: díjszabás). A tervezett alkalmazás kezdő időpontjaként a következő év január 1-jét kell megadni.

(2) A díjszabást az egyenlő bánásmód követelményével összhangban, az egyes felhasználók indokolatlan megkülönböztetése nélkül kell megállapítani és alkalmazni. A díj mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az érintett felhasználás valamennyi lényeges körülményét. A díjszabás megállapítása során és a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban figyelembe kell venni a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről az egyeztető testület (102-105. §) eljárásában a felek között létrejött megállapodást.

(3) A díjszabást az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá a Hivatal javaslatára a (4)-(11) bekezdés szerint lefolytatott eljárást követően. A jóváhagyás a díjszabás alkalmazásának és a Hivatalos Értesítőben való nyilvánosságra hozatalának feltétele; nem zárja ki, illetve nem érinti azonban az egyéb jogszabályok érvényesülését a díjszabás tekintetében.

(4)207 A díjszabáshoz indokolást és az azt alátámasztó iratokat kell csatolni. A 20. § (1) bekezdésében meghatározott díj megállapításához a magáncélú többszörözés mértékét reprezentatív módon megjelenítő felmérést is csatolni kell. A felmérés módszerének meghatározásához ki kell kérni a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményét. A felmérés eredményét a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban részt vevők számára hozzáférhetővé kell tenni.

A törvény a 92/H. § (4) bekezdését egészíti ki oly módon, hogy az Szjt. 20. §-ában szabályozott, a szerzőknek és a szomszédos jogi jogosultaknak a magáncélú másolásra tekintettel járó megfelelő díjazás megállapításának feltételeként előírja, hogy azt a magáncélú többszörözés mértékét reprezentatív módon megjelenítő felmérés támassza alá.

A rendelkezés támpontot ad mind a jogdíj fizetésére kötelezettek, mind a jogosultak számára a magáncélú felhasználások mértékéről, és az ebből következően a jogosultakat ért hátrányokról. A rendelkezés ezzel az átláthatóságot és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának való megfelelést is szolgálja. Az Európai Unió Bírósága által a C-467/08. számú ügyben (Padawan SL vs. Sociedad General de Autores y Editores de Espana) 2010. október 21-én meghozott ítélet rendelkező részének 3. pontja értelmében a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének magáncélú másolásra vonatkozó b) pontját úgy kell értelmezni, hogy szükség van a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj digitális többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók tekintetében történő alkalmazása és ez utóbbiak vélelmezett magáncélú többszörözésre szolgáló használata közötti kapcsolat fennállására. Ennek a kapcsolatnak a létét hivatott alátámasztani a 92/H. § (4) bekezdésének módosításával bevezetésre kerülő kötelezően elvégzendő felmérés. A felmérés eredményeinek a felhasználók általi elfogadottságát biztosítandó a felmérés rendelkezésre bocsátására kötelezett közös jogkezelő szervezet a felmérés módszertanának meghatározásakor a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményét köteles kikérni.

A felmérés eredményét a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás valamennyi résztvevője számára (ideértve a véleményezési joggal rendelkező szereplőket is) hozzáférhetővé kell tenni.

206 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.207 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 46. § (1). Hatályos: 2013. IV. 1-től.

228

Az újonnan nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezet díjszabásának első alkalommal történő jóváhagyása esetén célszerű és indokolt, hogy a véleményezési eljárásban azon felhasználók, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetek vehessenek részt, amelyek az azonos felhasználási módok tekintetében eljáró, korábban bejegyzett közös jogkezelő szervezet díjszabása alapján jelentős felhasználónak, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetnek minősültek.

(5) A Hivatal a díjszabásról annak kézhezvételét követően haladéktalanul véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdek-képviseleti szervezeteitől, valamint a kultúráért felelős minisztertől, továbbá - a nyilvános előadásra vonatkozó díjszabást illetően - a kereskedelemért, a turizmusért és a vendéglátásért felelős minisztertől. A 20-21. §-ban meghatározott díj vonatkozásában a fizetésre kötelezettek és azok érdek-képviseleti szervezetei minősülnek felhasználónak, illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezeteknek. A véleményezési eljárást a díjszabásnak a Hivatalhoz történő benyújtásától számított hatvan napon belül kell lefolytatni.

(6) A Hivatal attól a jelentős felhasználótól és felhasználói érdek-képviseleti szervezettől köteles véleményt kérni, aki vagy amely véleményezési szándékát a Hivatalnak az adott évben a Hivatal honlapján a díjszabás benyújtását követően haladéktalanul e célból közzétett felhívása alapján, a felhívás közzétételétől számított tizenöt napon belül írásban bejelenti, és egyidejűleg benyújtja a (7) vagy a (8) bekezdés szerinti nyilatkozatot.

(7)208 Jelentős felhasználó az a személy, aki az érintett közös jogkezelő egyesülethez intézett megkeresés alapján kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy a bejelentés évét megelőző naptári évben az általa fizetett jogdíj elérte az érintett díjszabás alapján vagy az érintett díjszabásban meghatározott valamely felhasználói csoport által megfizetett összes jogdíj 5%-át.

(8)209 Felhasználói érdek-képviseleti szervezet az a nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy, amely létesítő okirata szerinti tevékenységét országosan fejti ki, és tevékenysége kiterjed az érintett felhasználók érdekeinek a díjszabások véleményezése során történő képviseletére, továbbá a közös jogkezelő egyesület által az érdek-képviseleti szervezet megkeresésére kiadott nyilatkozattal igazolja, hogy az érdek-képviseleti szervezetnek tagja az adott díjszabással érintett felhasználók olyan köre, amely a bejelentés évét megelőző naptári évben az adott díjszabás alapján vagy az adott díjszabásban meghatározott valamely felhasználói csoport által megfizetett összes jogdíj legalább 10%-át megfizette.

Igazodva a már kialakult gyakorlathoz, egyes díjszabások esetében az Szjt. 92/H. § (7)-(8) bekezdésének kiegészítése lehetőséget ad arra, hogy azok véleményezésére ne csak a teljes díjszabás alapján megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizető felhasználók illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetek legyenek jogosultak, hanem az egyes díjszabások alapján nevesítetten fizetésre kötelezett, jól elhatárolható felhasználói csoportok szerinti bontásban megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizetők is. Az irodalmi és zeneművek nyilvános előadásának engedélyezése fejében fizetendő jogdíjakat szabályozó díjszabás esetében például két olyan jól elhatárolható felhasználói csoport - a vendéglátó üzletek és a szálláshelyek - a fizetésre kötelezettek, amely felhasználói csoportok tekintetében külön-külön is indokolt a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményezését lehetővé tenni. A véleményezők körének kibővített meghatározása jobban igazodik a szakmai érdek-képviseleti gyakorlatokhoz, továbbá növelheti a díjszabás véleményezésére jogosultak körét.

208 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 46. § (2). Hatályos: 2013. IV. 1-től.209 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 46. § (2). Hatályos: 2013. IV. 1-től.

229

(9) A közös jogkezelő egyesület a felhasználó vagy a felhasználói érdek-képviseleti szervezet megkeresésének beérkezését követően haladéktalanul kiadja a (7) vagy a (8) bekezdés szerinti nyilatkozatot, és azt megküldi a megkereső felhasználónak, illetve érdek-képviseleti szervezetnek, továbbá a Hivatalnak.

(9a)210 Ha a 92. § (4) bekezdése alapján a Hivatal több közös jogkezelő szervezetet vesz nyilvántartásba, a később nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezet díjszabásának első alkalommal történő jóváhagyására irányuló eljárásban jelentős felhasználónak és felhasználói érdek-képviseleti szervezetnek a korábban bejegyzett közös jogkezelő szervezet által az előző évben alkalmazott díjszabás tekintetében jelentősnek minősített felhasználókat és felhasználói érdek-képviseleti szervezeteket kell tekinteni. Az újabb jogkezelő szervezet díjszabásának első alkalommal történő jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban nem kell csatolni a (7) vagy (8) bekezdés szerinti nyilatkozatot.

(10) Az igazságügyért felelős miniszter a díjszabást akkor hagyja jóvá, ha az a szerzői jogi jogszabályokkal összhangban áll. Az igazságügyért felelős miniszter a jóváhagyásról a Hivatal javaslatának kézhezvételét követő harminc napon belül határozattal dönt. A miniszter csak a Kormány - általa kezdeményezett - döntése alapján hagy jóvá olyan díjszabást, amely a Központi Statisztikai Hivatal által az előző naptári évre megállapított fogyasztói árindexet meghaladó mértékű jogdíjemelést tartalmaz vagy a fizetésre kötelezett felhasználók körét bővíti. A miniszter határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, az a közléssel emelkedik jogerőre.

(11) A díjszabást a közös jogkezelő egyesület a jóváhagyást követően a Hivatalos Értesítőben a saját nevében nyilvánosságra hozza. Ennek megtörténtéig az előző időszakra megállapított és jóváhagyott - a Hivatalos Értesítőben korábban nyilvánosságra hozott - díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, időközben lejárt. E szabályokat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság a 92/J. § alapján az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyó határozatát jogerős határozattal hatályon kívül helyezi.

A törvény az Szjt. új 92/H-92/J. §-aiban a közös jogkezelő egyesületek által alkalmazott díjszabások véleményezésének és miniszteri jóváhagyásának eljárását szabályozza. E tekintetben a törvény számos módosítást tartalmaz. Az Szjt. új 92/H. §-ának (1) bekezdése alapján - a hatályos rendelkezésektől eltérően - a díjszabást évente kell benyújtani. Ennek határideje a módosítás szerint minden év szeptember 1-je. Az új szabályozás megállapítja a tervezett alkalmazás kezdő időpontját is: ez a következő év első napja. A módosítás alapján a továbbiakban nem lesz lehetőség arra, hogy a közös jogkezelő egyesület az előző időszakra megállapított és jóváhagyott díjszabásban meghatározott díjat a következő évben - külön jóváhagyási eljárás nélkül vagy a jóváhagyás hiányában - a Központi Statisztikai Hivatal által az adott időszakra megállapított fogyasztói árindexszel növelt mértékben alkalmazza tovább. E lehetőség megszűnése a határidő betartására és a felhasználókkal való érdemi párbeszédre ösztönzi a közös jogkezelő egyesületeket. Így tehát ha a jogkezelő szervezet szükségesnek tartja az emelést, díjszabását külön indokolással és iratokkal ellátva az előírt határidőben köteles a jóváhagyás érdekében előterjeszteni. Mivel az egyes közös jogkezelő egyesületek díjszabásai és az azokhoz fűzött indokolások több ponton is kapcsolódhatnak egymáshoz, a díjszabások azonos időben történő összehasonlíthatósága előnyökkel jár mind az SZTNH, mind az igazságügyért felelős miniszter, mind a felhasználók oldalán. A díjszabás előterjesztésére meghatározott határidő és a kiszámítható menetrend a felhasználók és a jogosultak jelenleginél jobb tájékozódását biztosítja.

210 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 46. § (3). Hatályos: 2013. IV. 1-től.

230

Az Szjt. új 92/H. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a díjszabás megállapítása során és a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban figyelembe kell venni a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről az egyeztető testület eljárásában a felek között létrejött megállapodást.

További változás, hogy az Szjt. törvény szerinti 92/H. §-ának (5) bekezdése értelmében az SZTNH a díjszabásról a jelentős felhasználóktól, a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint az érintett miniszterektől egy időben kér véleményt. Ez egyszerűsíti és gyorsítja az eljárást.

A törvény szélesebb körben teszi lehetővé a jelentős felhasználók és a felhasználói érdekképviseleti szervezetek bevonását a díjszabástervezetek véleményezésébe. Az Szjt. új 92/H. §-ának (7)-(8) bekezdései a jelentős felhasználók tekintetében 10%-ról 5%-ra, míg a felhasználói érdek-képviseleti szervezetek esetében 25%-ról 10%-ra csökkentik a véleményezésre való jogosultság küszöbének mértékét.

92/I. §211 (1) A díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, arra a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényt nem kell alkalmazni.

(2) A díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban a miniszterek, a Hivatal és az eljárás többi résztvevője elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással. A Hivatal a közös jogkezelő egyesületekkel, valamint a felhasználókkal és a felhasználói érdek-képviseleti szervezetekkel elektronikus úton tart kapcsolatot.

A díjszabások megállapításának és jóváhagyásának szabályaiAz Szjt. 92/H-92/I. §-ai a törvény korábbi 90. §-ának feleltethetők meg több lényeges eltéréssel. 2012-től a díjszabást kötelezően évente kell benyújtani minden év szeptember 1-jéig. Megszűnt az a korábbi lehetőség, hogy a közös jogkezelő egyesület az előző időszakra megállapított és jóváhagyott díjszabásban meghatározott díjat a következő évben - külön jóváhagyási eljárás nélkül vagy a jóváhagyás hiányában - a KSH által az adott időszakra megállapított fogyasztói árindexszel növelt mértékben alkalmazza tovább.Új elem a szabályozásban, hogy a díjszabás megállapítása során és a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárásban figyelembe kell venni a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről az egyeztető testület eljárásában a felek között létrejött megállapodást, továbbá az is, hogy az SZTNH a díjszabásról a jelentős felhasználóktól, a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől, valamint az érintett miniszterektől egy időben kér véleményt.A 2012-től hatályos Szjt.-módosítás a jelentős felhasználók tekintetében 10 százalékról 5 százalékra, míg a felhasználói érdek-képviseleti szervezetek esetében 25 százalékról 10 százalékra csökkentette a véleményezésre való jogosultság küszöbének mértékét.Az Szjt.-t 2013. április 1-jei hatállyal módosító 2013. évi XVI. törvény a 92/H. § (4) bekezdésének kiegészítésében előírta, hogy a magáncélú másolásra tekintettel benyújtásra kerülő díjszabás tervezetéhez a magáncélú többszörözés mértékét reprezentatív módon megjelenítő felmérést is csatolni kell. A normaszöveg nem rendelkezik arról, hogy a reprezentatív kutatás elvégzése kinek a feladata és költsége, de a törvénymódosítás miniszteri indokolásának szövege azt valószínűsíti, hogy ez az érintett közös jogkezelő szervezetekre hárul. Erre lehet következtetni abból az új törvényi szabályból is, mely szerint a felmérés rendelkezésre bocsátására kötelezett közös jogkezelő szervezet a felmérés

211 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

231

módszertanának meghatározásakor köteles kikérni a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményét.2013. április 1-jétől akként módosultak az Szjt. 92/H. § (7)-(8) bekezdései, hogy a díjszabások véleményezésére ne csak a teljes díjszabás alapján megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizető felhasználók illetve felhasználói érdek-képviseleti szervezetek legyenek jogosultak, hanem az egyes díjszabások alapján konkrétan fizetésre kötelezett, jól elhatárolható felhasználói csoportok szerinti bontásban megfizetett jogdíjak meghatározott hányadát megfizetők is. A törvénymódosítás miniszteri indokolásában szemléltetett példával élve: az irodalmi és zeneművek nyilvános előadásának engedélyezése fejében fizetendő jogdíjakat szabályozó díjszabás esetében két olyan jól elhatárolható felhasználói csoport - a vendéglátó üzletek és a szálláshelyek - kötelezett a jogdíj megfizetésre, amely felhasználói csoportok tekintetében külön-külön is indokolt a jelentős felhasználók és felhasználói érdek-képviseleti szervezetek véleményezését lehetővé tenni.Az Szjt. 92/I. §-a egyfelől a közigazgatási hatósági eljárás szabályai alól vonja ki a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárást, másfelől az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályoknak a díjszabás jóváhagyására irányuló eljárás során történő alkalmazását írja elő.A kapcsolódó kommentár a 92/H. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

92/J. §212 (1)213 Az igazságügyért felelős miniszter jóváhagyásról szóló határozatának felülvizsgálatát a díjszabás véleményezésére jogosult bármely szervezet és az érintett közös jogkezelő egyesület jogszabálysértésre hivatkozással a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérheti, amely a kérelmet a közigazgatási nemperes eljárás szabályai alapján soron kívül bírálja el. A nemperes eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható. Ha a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és az igazságügyért felelős minisztert új eljárásra utasítja, az új eljárásban hozott határozat alapján fizetendő díj és a megsemmisített határozat alapján fizetendő díj közötti különbözettel el kell számolni.

A díjszabás-jóváhagyási eljárásban meghozott miniszteri határozatok bírósági felülvizsgálatának soron kívüli lefolytatását írja elő a törvény. Ezt a díjszabások által érintett, jogdíjfizetésre kötelezett felhasználók, valamint a jogdíjbevételek jogosultjainak tömeges számából fakadó társadalmi és gazdasági érdek támasztja alá.

(2) A határozat megtámadása esetén a bíróság azt a kérelmezőt, aki a határozattal érintett díjszabás alapján díjfizetésre lenne kötelezett, biztosíték adására kötelezheti. A biztosíték összege megegyezik a megtámadott határozattal jóváhagyott díjszabás alapján fizetendő díj mértékével, illetve annak vitatott vagy még meg nem fizetett részével, kivéve, ha a bíróság az eset összes körülményére figyelemmel annak csökkentéséről határoz.

(3) A szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadhatóság szempontjából a díjszabás nem minősül jogszabály által megállapítottnak, illetve olyannak, mint amelyet jogszabály előírásának megfelelően határoztak meg. A díjszabás bírósági megtámadása esetén a közös jogkezelő egyesület kérelmére a bíróság az ellenérdekű felet biztosíték adására kötelezheti. A biztosíték összegére a (2) bekezdés szabályai megfelelően alkalmazandók.

A hatályos szabályozás szerint az igazságügyért felelős miniszter díjszabás-jóváhagyásról szóló határozatának felülvizsgálata, valamint a díjszabásnak a szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadása esetén a bíróság számára kötelező, hogy

212 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.213 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 47. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.

232

a jogkezelő szervezet kérelmére a kérelmezőt (aki díjfizetésre lenne kötelezett) biztosítékadásra kötelezze. Indokolt e körben a bírói mérlegelés, valamint - az eset összes körülményére figyelemmel - a biztosíték-leszállítás lehetővé tétele az Szjt. új 92/J. §-ának (2)-(3) bekezdései révén.A miniszteri határozat felülvizsgálataAz Szjt. 92/J. §-a a törvény korábbi 90/A. §-ának feleltethető meg azzal eltéréssel, hogy az igazságügyért felelős miniszter díjszabás-jóváhagyásról szóló határozatának felülvizsgálata, valamint a díjszabásnak a szerződési feltételek tisztességtelensége miatti megtámadása esetén a bíróság mérlegelheti a díjfizetésre kötelezett biztosítékadásra való kötelezését (korábban e tekintetben nem volt mérlegelési joga a bíróságnak), valamint - az eset összes körülményére figyelemmel - csökkentheti a biztosíték összegét.Az Szjt. 2013. április 1-jétől hatályos módosítása a díjszabás-jóváhagyási eljárásban meghozott miniszteri határozatok bírósági felülvizsgálatának soron kívüli lefolytatását írja elő.

A közös jogkezelés felügyelete214

92/K. §215 (1) A közös jogkezelési tevékenység felett gyakorolt felügyelet körében a Hivatal a hatósági ellenőrzés szabályai szerint évente, illetve szükség esetén ellenőrzi, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei a közös jogkezelő egyesületnél folyamatosan megvalósulnak-e, továbbá, hogy az alapszabály, a felosztási szabályzat és más belső szabályzat rendelkezései nem ütköznek-e a szerzői jogi jogszabályokba.

(2) Annak ellenőrzése során, hogy a közös jogkezelő szervezet az általa végzett jogkezelési tevékenységben érdekelt jogosultak jelentős részét képviseli-e, a nyilvántartásba vételt követő egy év elteltével figyelmen kívül kell hagyni a tagként való csatlakozásra irányuló nyilatkozatokat és a külföldi szervezettel való képviseleti szerződés megkötésére irányuló szándéknyilatkozatokat.

(3) A Hivatalnak a felügyelet ellátásához a közös jogkezelő egyesület megküldia) az alapszabályát,b) a szervezeti és működési szabályzatát,c) a tagsági szabályzatát,d) az ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak névsorát,e) a felosztási szabályzatát,f) az éves beszámolóját,g) a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött képviseleti szerződéseit.(4)216 A közös jogkezelő egyesület a legfőbb szerv összehívásáról a Hivatalt előzetesen - a

tagok értesítésével egyidejűleg - írásban, a napirend és a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontokhoz kapcsolódó iratok megküldésével tájékoztatja és a Hivatal képviselőjét az ülésre, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megtárgyalására meghívja.

A közös jogkezelő szervezetek felügyeletének fontos, 2012. január 1-jétől alkalmazható eszköze az, hogy az SZTNH képviselője részt vehet a közös jogkezelő szervezet legfőbb szervi ülésén, a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megvitatása kapcsán. A felügyelet ellátásának eddigi tapasztalatai alapján szükséges az a kiegészítő előírás, hogy

214 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.215 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.216 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 48. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.

233

ilyen esetben ne csupán a meghívót küldjék meg az SZTNH részére, hanem a felügyelet ellátásával kapcsolatos napirendi pontokhoz kapcsolódó iratokat is.

(5) A Hivatal a felügyelet ellátásához szükséges adatok közlése érdekében nyilatkozattételre hívhatja fel a közös jogkezelő egyesületet. A Hivatal a felügyeleti eljárásban szakértői véleményt kérhet vagy szakértőt hallgathat meg.

(6) A Hivatal a felügyelet körében - ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek hiányát vagy az (1) bekezdésben említett jogszabályok megsértését észleli - megteszi a következő intézkedéseket:

a) a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett felhívja a közös jogkezelő egyesület ügyintéző és képviseleti szervét a nyilvántartásba vétel feltételeinek, illetve a szerzői jogi jogszabályoknak megfelelő működés helyreállítására, és erre megfelelő határidőt tűz;

b) megkeresi az ügyészséget az egyesület törvényességi felügyelete körében meghozható intézkedések megtétele céljából;

c) felügyeleti bírságot szabhat ki, ha az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt el;d) törli a közös jogkezelő egyesületet a nyilvántartásból, és ezt a Hivatalos Értesítőben

közzéteszi, hada) a törvényességi felügyeleti intézkedés nem jár eredménnyel, illetve nem várható tőle

eredmény,db) az a) pontban említett határidő eredménytelenül telt el és a felügyeleti bírság kiszabásától

sem várható eredmény, vagydc) a felügyeleti bírság - egyszeri vagy ismételt - kiszabása nem járt eredménnyel.(7)217 Ha az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezelő egyesületek díjszabásaival

kapcsolatos feladata körében az (1) bekezdésben meghatározott jogszabályok megsértését észleli, a Hivatalnál felügyeleti intézkedést kezdeményez. Ha az NKA elnöke vagy alelnöke a közös jogkezelő egyesületek jogdíj- és más bevételeinek kulturális célra történő felhasználásával kapcsolatos feladata [89. § (11) és (11a) bekezdés] körében az (1) bekezdésben meghatározott jogszabályok megsértését észleli, a Hivatalnál felügyeleti intézkedést kezdeményez.

(8)218

A közös jogkezelés felügyeleteAz Szjt. 92/K. §-a a törvény korábbi 93. §-ának feleltethető meg azzal, hogy tovább bővítette a felügyeleti jog gyakorlásának eljárási szabályait és tartalmi elemeit. Ilyen új elem a közös jogkezelő egyesület tagsági szabályzata megküldésének előírása az SZTNH részére. A kontroll erősítését támasztja alá az előzetes írásbeli tájékoztatási kötelezettség a közös jogkezelő egyesület legfőbb szervének összehívásáról és a tárgyalásra kerülő napirendi pontokról, továbbá az SZTNH részvételi jogának biztosítása a felügyelet ellátásával összefüggő napirendi pontok megtárgyalásán. Szintén a felügyelet súlyának növelését szolgálja az adatok közlése érdekében történő nyilatkozattételre való felhívás, a külső szakértő bevonása és a felügyeleti bírság bevezetésének intézménye.A 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet további szabályokat állapít meg a közös jogkezelő szervezetek felett gyakorolt felügyeletre vonatkozóan. Ennek megfelelően az SZTNHa) a közös jogkezelő szervezetet - megfelelő, legalább 5 napos határidő tűzésével - végzésben nyilatkozattételre hívhatja fel, valamint adatszolgáltatást, iratbemutatást és egyéb tájékoztatást kérhet,b) helyszíni ellenőrzést tarthat,

217 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 21. §. Hatályos: 2014. I. 1-től.218 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CLIX. törvény 27. § c). Hatálytalan: 2014. I. 1-től.

234

c) szakértői véleményt kérhet és szakértőt hallgathat meg.A helyszíni ellenőrzésről a közös jogkezelő szervezetet előzetesen értesíteni kell, kivéve, ha az értesítés a helyszíni ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné. Ha a közös jogkezelő szervezet az a) pont szerinti felhívásban foglaltakat határidőben nem teljesíti, az SZTNH - 8 napos határidő tűzésével - hiánypótlásra hívja fel, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a felhívásban foglalt kötelezettségének elmulasztása vagy késedelmes teljesítése esetén a Hivatal az Szjt. 92/K. § (6) bekezdésében meghatározott intézkedések megtételéről a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ha az SZTNH- az éves felügyeleti eljárás eredményeként megállapítja, hogy a közös jogkezelő szervezet a jogszabályokban foglalt előírásokat nem sértette meg és nyilvántartásba vételének feltételei az ellenőrzött időszak alatt folyamatosan megvalósultak, erről a közös jogkezelő szervezetet értesíti,- a szükség esetén indított felügyeleti eljárás eredményeként megállapítja, hogy a közös jogkezelő szervezet a jogszabályokban foglalt előírásokat nem sértette meg, és nyilvántartásba vételének feltételei az ellenőrzött időszak alatt a szervezetnél folyamatosan megvalósultak, az eljárást megszünteti,- egy adott naptári évben szükség esetén indított felügyeleti eljárást folytatott le, az ezt követően legfeljebb hat hónappal indított felügyeleti eljárás során nem köteles ellenőrizni azon körülményeket, amelyekre a szükség szerint lefolytatott felügyeleti eljárás kiterjedt.Ha az igazságügyért felelős miniszter a közös jogkezelő egyesület díjszabásával kapcsolatos jogszabálysértés észlelése kapcsán felügyeleti intézkedést kezdeményez, az SZTNH köteles a jogszabálysértést érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének okáról a minisztert hatvan napon belül tájékoztatni.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

92/L. §219 (1) A felügyeleti bírság összegét az eset összes körülményére - különösen a jogsértő magatartás súlyára, ismétlődésére, a jogsértő állapot fennállásának időtartamára, valamint a hatékonyság követelményére és az arányosság elvére - figyelemmel kell meghatározni. A felügyeleti bírság mértéke nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző évre számított felügyeleti díj összegének ötszörösét.

(2) A bírságot az azt kiszabó végzés közlésétől számított tizenötödik napig kell megfizetni.(3) A határidőben meg nem fizetett bírság után az adózás rendjéről szóló törvény szerint kell

késedelmi pótlékot fizetni.(4) A bírságot és a késedelmi pótlékot adók módjára kell behajtani.

Az Szjt. új 92/L. §-a bevezeti a felügyeleti bírságot. Indokolt rendelkezni a felügyeleti ellenőrzés eredményeként alkalmazható diszkrecionális szankcióról, amelyet az SZTNH az írásbeli figyelmeztetésben foglaltak elmulasztásakor szabhat ki. A felügyeleti bírság összegét az SZTNH mérlegeléssel, az eset összes körülményére - különösen a jogsértő magatartás súlyára, ismétlődésére, a jogsértő állapot fennállásának időtartamára, valamint a hatékonyság követelményére és az arányosság elvére - figyelemmel határozza meg. A felügyeleti bírság mértéke nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző évre számított

219 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

235

felügyeleti díj összegének ötszörösét. A bírság és a késedelmi pótlék behajtására az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései az irányadók.Felügyeleti bírságAz Szjt. 92/L. §-a vezette be a felügyeleti bírságot, mint a felügyeleti ellenőrzéshez kapcsolódóan alkalmazható sajátos mulasztási bírságot. A törvény nem rendelkezik a jogorvoslat lehetőségéről, amiből az következik, hogy ennek kiszabása ellen nincs helye fellebbezésnek.

92/M. §220 (1)221 A Hivatal által a közös jogkezelés felett gyakorolt felügyelettel összefüggésben felmerült költségek fedezése érdekében a közös jogkezelő egyesületek a Hivatal javára évente felügyeleti díjat kötelesek fizetni.

(2) A felügyeleti díj mértéke a közös jogkezelő egyesület előző évi nettó bevételének 0,3%-a. A felügyeleti díjat a második naptári negyedév utolsó napjáig kell megfizetni. Új közös jogkezelő egyesület nyilvántartásba vétele esetén a nyilvántartásba vétel évében a felügyeleti díj mértéke a tervezett nettó bevétel 0,3%-a. Ebben az esetben a felügyeleti díjat a tárgyévet követő második naptári negyedév utolsó napjáig kell megfizetni.

Felügyeleti díjA közös jogkezelő egyesületek felügyeleti díjának megfizetésére vonatkozó részletes szabályokat is a 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazza, amely egyúttal hatályon kívül helyezte a 25/2010. (XII. 28.) KIM rendeletet. A fontosabb szabályok a következők:A közös jogkezelő szervezetek felügyeleti díjának megfizetése alól mentesség nem adható. A határidőre meg nem fizetett felügyeleti díj után késedelmi pótlék megfizetése alól, különös méltánylást érdemlő esetben részben vagy egészben mentesség adható. A felügyeleti díj alapjául a közös jogkezelő szervezet előző évi - általános forgalmi adót nem tartalmazó (nettó) - bevétele szolgál, ideértve a bevételnek a jogosultak érdekében történő felhasználás érdekében a Nemzeti Kulturális Alap által kezelt részét is. A felügyeleti díj alapjának kiszámításánál a bevételből le kell vonni az Szjt. vagy megállapodás alapján más közös jogkezelő szervezet részére felosztás céljára átadott jogdíjak nettó összegét, és azt az utóbbinál kell figyelembe venni. A közös jogkezelő szervezet a felügyeleti díjat a rá irányadó jogszabályok rendelkezései szerint összeállított, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámoló alapján számítja ki és fizeti meg. A felügyeleti díjat az SZTNH-nak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01731842-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára átutalással kell megfizetni az azonosításhoz szükséges adatok (a közös jogkezelő szervezet neve, címe) és a rendeltetés (jogcím) feltüntetésével.) Ha a felügyeleti díjat a második naptári negyedév utolsó napjáig nem vagy csak hiányosan fizették meg, az SZTNH - a mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés mellett - felhívja a közös jogkezelő szervezetet az elmaradt díjfizetés pótlására. A határidőre meg nem fizetett felügyeleti díj után az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 165-167. §-a szerinti késedelmi pótlékot kell fizetni. Az SZTNH elnöke engedélyezheti a felügyeleti díjnak a Korm. rendeletben meghatározottaktól eltérő módon történő megfizetését, ideértve a letéti számla útján történő díjfizetést is. Ha az SZTNH részére teljesített befizetés rendeltetése nem azonosítható, a befizetés jogcímét az SZTNH a befizetővel egyezteti. Ha a befizető nem azonosítható, nem értesíthető, vagy az egyeztetés eredménytelen, de a visszafizetéshez szükséges adatok az SZTNH rendelkezésére állnak, az SZTNH a befizetett összeget visszafizeti. Túlfizetés esetén a díjtöbbletet az SZTNH

220 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.221 Módosította: 2013. évi XVI. törvény 54. § j).

236

kérelemre visszatéríti, vagy a következő évi felügyeleti díjként vagy felügyeleti díjelőlegként figyelembe veszi. Az SZTNH nem téríti vissza azt a befizetést és díjtöbbletet, amelynek összege nem éri el az 500 forintot, vagy amelynek esetében a visszatérítés költségei elérik vagy meghaladják a visszafizetendő összeget. A felügyeleti díj az SZTNH bevételét képezi, azt az SZTNH szerzői jogi feladatainak ellátására kell fordítani. A felügyeleti díjak kezelésére, elszámolására és nyilvántartására az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

92/N. §222 (1) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban a Hivatal - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint jár el.

(2)223 A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az ügygondnokra, a közmeghallgatásra, az ellenőrzési terv és ellenőrzési jelentés készítésére, a helyszíni ellenőrzést megelőző értesítésre vonatkozó, valamint azokat a rendelkezéseit, amelyek az eljárás megindításával és az első kapcsolatfelvétellel összefüggő - hivatalból történő - értesítésre és figyelemfelhívásra, a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozat közzétételére, továbbá az ellenőrzés céljából vezetett nyilvántartásra vonatkoznak. Ezekben az eljárásokban a Hivatal döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, újrafelvételi és felügyeleti eljárásnak, valamint ügyészi felhívásnak.

(3) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat kormányrendelet állapítja meg.

A Ket. alkalmazási köre a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokbanAz Szjt. 92/N. §-a a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény alkalmazási körét határozza meg a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban.Kapcsolódó jogi szabályozás307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására, felügyeletére, felügyeleti díjára, valamint e szervezetek nyilvántartásával, felügyeletével és díjszabásának jóváhagyásával kapcsolatos eljárásokban az elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokról

92/O. §224 (1)225 A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos eljárásokban a Hivatal és a közös jogkezelő egyesületek elektronikus úton kötelesek kapcsolatot tartani egymással.

(2) A Hivatal a közös jogkezelő egyesületekkel a 92/B. § (2)-(8) bekezdésében foglaltakat alkalmazva tart elektronikus úton kapcsolatot.

222 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.223 Módosította: 2013. évi CLIX. törvény 20. §.224 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.225 Módosította: 2013. évi XVI. törvény 55. §.

237

Elektronikus úton történő kapcsolattartás a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekben Az Szjt. 92/O. §-a a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekben az érintett felek közötti eljárásokban 2002-től bevezeti az elektronikus úton történő kapcsolattartást. Ezt a korábbi szabályozás kifejezetten kizárta.

92/P. §226 (1) A közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekben a bíróság nemperes eljárásban vizsgálja felül

a) a Hivatal határozatát, továbbáb) a Hivatalnak az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli

jogállást megtagadó, az eljárást felfüggesztő, az eljárási bírságot kiszabó végzését, valamint az iratbetekintést kizáró vagy korlátozó azt a végzését, amellyel szemben a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerint önálló jogorvoslatnak van helye.

(2)227 Az (1) bekezdésben említett nemperes eljárásra alkalmazni kell a 92/D. § (2)-(6) bekezdését.

(3)228 Az e § szerinti nemperes eljárásra a polgári perrendtartásról szóló törvény általános szabályait - az e törvényben meghatározott és a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - kell alkalmazni.

A bírósági jogorvoslat esetkörei a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekbenAz Szjt. 92/P. §-a a bírósági jogorvoslat esetköreit rögzíti a közös jogkezelő egyesületek felügyeletével kapcsolatos ügyekben.Az Szjt. 2013. április 1-jei hatályos új 92/P. § (3) bekezdése kimondja, hogy a közös jogkezelő szervezetek felügyeletével és nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokban is az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére irányuló eljárásokban irányadó, a döntések bírósági felülvizsgálatára alkalmazandó részletszabályokat kell alkalmazni.

XIII. Fejezet

A SZERZŐI JOG MEGSÉRTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI

Polgári jogi jogkövetkezmények

94. §229 (1) Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;Kúria Pfv.IV.22.125/2012/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.060/2007/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.744/2007/6Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.287/2012/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.780/2010/5

226 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 35. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.227 Módosította: 2013. évi XVI. törvény 54. § k).228 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 49. §. Hatályos: 2013. IV. 1-től.229 Megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 23. §. Hatályos: 2006. IV. 15-től.

238

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2010/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.465/2009/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.785/2008/9Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.684/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.126/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.636/2007/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.521/2007/3Győri Ítélőtábla Pf.I.20.055/2011/7Fővárosi Törvényszék P.26.674/2008/64Fővárosi Bíróság ...P.../2009/7Fővárosi Bíróság 19.P.22.324/2006/11Fővárosi Bíróság 8.P.23.007/2006/11Zala Megyei Bíróság 1.P.21.855/2010/11

b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.780/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2010/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.812/2009/6Győri Ítélőtábla Pf.I.20.055/2011/7Zala Megyei Bíróság 1.P.21.855/2010/11

c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6Pest Megyei Bíróság 21.P. 22.998/2006/24

e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;Kúria Pfv.IV.22.125/2012/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.337/2009/7Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.303/2008/4Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.764/2011/6Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.234/2009/8Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.22.075/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.034/2009/6Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2008/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.147/2008/4Fővárosi Törvényszék P.26.674/2008/64Fővárosi Bíróság 27.P.21.653/2007/20

239

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.G.40.014/2007/82f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását,

továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.616/2013/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.207/2011/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.842/2010/12Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.653/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.210/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.928/2010/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.625/2008/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.170/2007/3Győri Ítélőtábla Gf.I.20.007/2011/14Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.485/2011/3Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.536/2007/4Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.193/2007/5Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.G.40049/2011/10Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.G.40089/2011/6Bács-Kiskun Megyei Bíróság 7.G. 40.091/2007/15Egri Törvényszék 7.P.20.340/2012/10Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Pest Megyei Bíróság 12.P.25.665/2011/12Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.40.114/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság G.Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3Fővárosi Törvényszék P.26.674/2008/64

(2)230 A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Az e törvényben szabályozott személyhez fűződő joga megsértése esetén a szerző a polgári jog általános szabályai szerint sérelemdíjat is követelhet.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.337/2009/7Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.060/2007/4Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.886/2007/6Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.224/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.267/2011/13Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.309/2012/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.034/2009/6Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.306/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.247/2008/4Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.300/2008/5Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.521/2007/3

230 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 102. § (2). Hatályos: 2014. III. 15-től.

240

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.562/2006/6Győri Ítélőtábla Pf.I.20.046/2012/5Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.417/2008/7Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.369/2007/4Fővárosi Bíróság ...P.../2010/18Fővárosi Bíróság 19.P. 631.863/2003Békés Megyei Bíróság 5.P.20078/2007/4Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 3.P.20.837/2008/8Pest Megyei Bíróság 21.P. 22.998/2006/24Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.G.40.014/2007/82Zala Megyei Bíróság 1.P.21.855/2010/11

(3) A szerző az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is támaszthatja, akinek szolgáltatásait a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették.

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.470/2011/4(4) A szerző az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is

támaszthatja, akia) kereskedelmi mértékben birtokolta a jogsértéssel érintett dolgokat;b) kereskedelmi mértékben vette igénybe a jogsértéssel érintett szolgáltatásokat;c) kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez;d) az a)-c) pontokban meghatározott személyek állítása szerint közreműködött a jogsértéssel

érintett dolgok előállításában és terjesztésében, illetve a jogsértéssel érintett szolgáltatások nyújtásában.

(5) A (4) bekezdés a)-c) pontjainak alkalmazásában a cselekmények kereskedelmi mértékűek, ha az érintett dolgok, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más gazdasági előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.

(6) Az (1) bekezdés d) pontja és a (4) bekezdés alapján a jogsértő, illetve a (4) bekezdésben meghatározott személy különösen a következő adatok szolgáltatására kötelezhető:

a) a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevők, a jogsértéssel érintett dolgokat birtoklók, valamint a forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe;

b) a jogsértéssel érintett dolgok, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott ellenérték.

(7) A bíróság a szerző kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, illetve dolgokat fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti az eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.

(8) A jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel érintett dolgok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a jogsértő tulajdonában, de a tulajdonos a jogsértésről tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna.

(9) A bíróság az (1) bekezdés f) pontjában és a (7) bekezdésben meghatározott intézkedéseket a jogsértő költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való eltérést indokolják. A

241

kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a jogsértés súlyosságával arányban álljon.

(10) A bíróság a szerző kérelmére elrendelheti a határozatnak a jogsértő költségére történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az internet útján történő közzétételt.

A törvény 23. §-a az Irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosítja a szerzői jog megsértése esetén támasztható polgári jogi igények körét.

A törvény a szabadalombitorlásra és a védjegybitorlásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekkel egyezően szabályozza a jogsértővel szemben támasztható polgári jogi igényeket, ideértve különösen a jogsértéssel közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyására, valamint a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok meghatározott személynek történő átadására, a kereskedelmi forgalomból történő visszahívására, az onnan való végleges kivonására, illetve megsemmisítésére vonatkozó igényeket, azzal az eltéréssel, hogy az Szjt. 94. §-a (1) bekezdésének f) pontjában immár a lefoglalás intézménye is szerepel, amelyet a hatályos Szjt. - szemben az iparjogvédelmi törvényekkel - mind ez ideig nem tartalmazott.

A törvény az Szjt. 94. §-ában az Szt. 35. §-ával, illetve a Vt. 27. §-ával azonos módon rögzíti azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a szerző harmadik személyekkel szemben támaszthat, továbbá az Szt., illetve a Vt. említett szakaszával egyezően rendelkezik az adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán szolgáltatandó adatok köréről, a kereskedelmi mérték fogalmáról, a nem a jogsértő tulajdonában lévő eszközök, anyagok és dolgok lefoglalásának lehetőségéről, egyes intézkedéseknek a jogsértő költségére történő elrendelése szabályairól és a határozatnak a szerző kérelmére történő nyilvánosságra hozataláról. (E szakaszhoz ld. a törvény 4. §-ához fűzött részletes indokolást.)

(11)231 Ha a jogosult a 35. § (8) bekezdésére figyelemmel az (1) bekezdés e) pontja, illetve a (2) bekezdés alapján igényt érvényesít, a gazdagodás, illetve a kártérítés mértékének megállapításakor figyelembe kell venni a többszörözéshez igénybe vett kép-, illetve hanghordozót terhelő és megfizetett díj mértékét.

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.168/2009/4Fővárosi Bíróság 19.P.22.324/2006/11Debreceni Törvényszék 10.P.21.775/2011/37

A szerzői jogi jogsértések esetén érvényesíthető szankciórendszer kiegészítésére amiatt van szükség, mert abban az esetben, ha valaki olyan hordozón valósít meg nem a szabad felhasználás alá eső többszörözést, amelynek tekintetében egyébként a magáncélú többszörözés fejében járó üres hordozó-díjat megfizették, akkor ennek a díjnak a mértékét a vele szemben érvényesített gazdagodási, illetve kártérítési összegbe be kell számítani (abból le kell vonni), mivel ilyen esetben nem indokolt, hogy e díjat ismételten meg kelljen fizetnie.BDT2014. 3229. Az egyszerű adatátvitelt és hozzáférést biztosító közvetítő szolgáltatása nem a fájlcserés letöltéshez (jogsértés elkövetéséhez) kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatás, ezért ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásban az internetszolgáltató nem kötelezhető az IP-címekhez tartozó előfizetők nevének és címének közlésére.

231 Beiktatta: 2008. évi CXII. törvény 18. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.

242

BDT2014. 3082. I. A felhasználási szerződés a vélelmezett képviselet szempontjából - a szerződő felek személyére és a szerződés tárgyára tekintettel - nem minősül egy kávézó-szendvicsbárban köthető szokásos szerződésnek: ez önmagában a vendéglátó-ipari üzlet jellegéből nem következik, és a felszolgálást végző, az adatszolgáltatási lapot és felhasználási engedélyt aláíró alkalmazott beosztása szerinti tevékenységi köre sem indokolja.BDT2008. 1793. A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani. BDT2008. 1756. I. Nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak, ha a szerző az építészeti alkotás mint szerzői jogi védelem alatt álló mű jogosulatlan megváltoztatása esetén az utólag kért hozzájárulását megtagadja. Ezért a szerző jognyilatkozata bírósági ítélettel nem pótolható.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.BDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.BDT2004. 976. Kínai étteremben szolgáltatott kínai zene - külföldi művek magyarországi felhasználása - tekintetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha étteremben a nyilvánosság számára nyitva álló helyen zeneszolgáltatásra alkalmas technikai eszköz (pl. music center) kerül elhelyezésre, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált művek szerzői jogi védelemben részesülnek. A törvény megdönthető vélelmet állít fel, e vélelem megdöntése érdekében azonban a felhasználónak bizonyítania kell, hogy kizárólag a folklór körébe eső hagyományos kínai népzenét sugároz, ezért az a törvény értelmében nem részesül szerzői jogi védelemben.BDT2003. 885. I. A szerzői jogsértés alapját, nemcsak a szó szerinti átvétel képezheti, hanem az megvalósulhat abban az esetben is, amikor a szóhasználatból, egyes adatokból, az előadásmódból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a kifogásolt rész más szerző művéből származik.BH2010. 328. Ha a filmgyár a szerző hozzájárulása nélkül engedélyezi harmadik személynek a rajzfilmfigura másodlagos hasznosítási jogát, és a hasznosító a szerző tiltakozása miatt kénytelen e gazdasági tevékenységet abbahagyni, az ebből eredő elmaradt vagyoni előnyét kárként nem érvényesítheti, mert a jogosulatlan gazdasági tevékenységből elért vagyoni előny jogszerűtlen (1959. évi IV. törvény 339. §, 355. §, 1999. évi LXXVI. törvény 94. §).

243

BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre (1999. évi LXXVI. tv. 9. §, 16. §, 94. §).Polgári jogi jogkövetkezmények és alkalmazásuk szerzői jogi jogsértés eseténA szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/48/EK irányelve (a továbbiakban: Jogérvényesítési irányelv), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én fogadott el számos új elemmel gazdagította és teheti a gyakorlat számára hatékonyabbá az egyre szaporodó, és egyre nehezebben tetten érhető és orvosolható jogsértésekkel szembeni fellépést.A legfontosabb újdonságok egyike, hogy az Szjt. 94. § (1) bek. b) pontja alapján immár nem csupán a jogsértés abbahagyását, és a jogsértő eltiltását kérheti a felperes jogosult, hanem a jogsértéssel közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását, illetve az attól való eltiltást is. A rendelkezés preventív jellegű, ami az egyre kevésbé nyomon követhető és felgyorsult ütemben végrehajtható jogsértések világában több esélyt ad a szerzői jogok védelmére. Az Szjt. 94. § (1) bek. f) pontja jelentősen kibővült a Jogérvényesítési irányelv irányelv átültetésekor: behozza a lefoglalás végrehajtási jogban ismert intézményét, jogsértő dolgoknak és a jogsértéshez használt eszközöknek meghatározott személyeknek történő átadását. Lényeges újdonság, hogy kérhető a jogsértő dolgoknak nem csupán a megsemmisítése, hanem azoknak a kereskedelmi forgalomból történő visszahívása, onnan való végleges kivonása is. A kettő között az a lényegi különbség, hogy míg a visszahívás esetében elképzelhető, hogy bizonyos feltételek fennálltakor visszakerülhetnek pl. a jogsértő módon többszörözött képhordozók utólagos jogdíjfizetés mellett történő fogalomba helyezésével, addig a megsemmisítéskor azok egyszer s mindenkorra kikerülnek a kereskedelmi forgalomból (pl. egyházaknak vagy egészségügyi intézményeknek felajánlhatóak)Utalunk az Szjt. 26. § (8) bekezdésénél írottakra, és a 2001. évi CVIII. törvény magyarázatára, amely tárgyalja az elektronikus információ továbbítás felelősségi kérdéseit, az ún. értesítési és eltávolítási eljárást, amely a jogosultnak per megelőző fellépést biztosít az internetes jogsértésekkel szemben.A Ptk. kártérítési szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő az Szjt. 94. § (2) bekezdése. Ez a bizonyítási teher szempontjából azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett fél bizonyítja a károkozó jogellenes magatartását, kárának bekövetkeztét, a kettő közötti okozati összefüggést, károkozó pedig azt, hogy úgy járt el ahogy az az adott helyzetben elvárható. A jogsértő személyét általában az különbözteti meg az Szjt. 94. § (3) bekezdésében megjelölt és ily módon kártérítésre nem kötelezhető személytől, hogy előbbi tudhatta, vagy legalábbis kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést követ el, és mint ilyet, a cselekményt általában elvárható módon nem lehetett volna szabad elkövetnie.A kár áll egyrészt az elmaradt haszonból, ami mellett ott áll az Szjt. 94. § (1) bek. e) pontban foglalt gazdagodás visszatérítése mint egyértelműen speciális szerzői jogi többlet jogkövetkezmény. A Ptk. 6:522. § (2)-(3) bekezdései alapján továbbá igényelhető a kár csökkentéséhez, illetve kiküszöböléséhez szükséges ráfordítások térítése is. A Ptk. 6:531. §-a ugyanakkor lehetőséget ad az általános kártérítés érvényesítésére, amennyiben a kártérítés mértékének megállapítása nem egyértelmű. Az általános kártérítés jellemzően el kell, hogy érje azt az összeget, amelyet a jogosult a jogszerű felhasználásért követelhetett volna, és egyébként alkalmasnak kell lennie a károsult teljes vagyoni és nem vagyoni kárpótlására. Nem egyszerű persze ennek a bírói mérlegelésre tartozó kérdésnek az

244

eldöntése, hiszen nehéz rekonstruálni az elmaradt jogdíj kapcsán egy olyan alku pozíciót, amely soha nem is jött volna valószínűleg létre, vagy, ha voltak is tárgyalások a jogdíjról ezek szélsőséges értékeket öltöttek mind felhasználói mind jogosulti oldalon. Ilyenkor támpont lehet, a piacon általában hasonló jogügyletért kialakult díj mértéke (ami tegyük hozzá éppen a szerzői jog területén igen kevéssé értelmezhető kategória)Az igénybe vett szolgáltató harmadik személy, amint az Szjt. 94. § (2) bekezdéséhez írottaknál is látható, alapvetően új szereplője a jogsértésben érintett felelősségre vonásban. Lényeges, hogy vele szemben kizárólag az Szjt. 94. § (1) b) pontjában foglalt igény érvényesíthető (eltiltás, abbahagyásra felszólítás). Ezzel szemben az ellen a szolgáltató ellen, aki a jogsértés elkövetéséhez kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást, az Szjt. 94. § (1) bek. d) pontban foglalt igény (adatkérés) is érvényesíthető.Az Szjt. 2014. március 15-étől hatályos módosítása a Ptk. sérelemdíjra vonatkozó szabályaihoz kapcsolódó utaló szabályt iktatott be a 94. § (2) bekezdésébe. A sérelemdíj intézményét a Ptk. új jogintézményként vezette be, megszüntetve a vele nagyrészt azonos szerepet betöltő korábbi nem vagyoni kártérítést. A sérelemdíj egy pénzbeli kompenzáció, elégtétel a sértett félnek, vagyis tulajdonképpen egy magánjogi büntetés. A személyiségi jogi sérelem nem vagyoni sérelem, a sérelemdíj viszont az annak orvoslására szolgáló vagyoni szankció. A sérelemdíj fizetésének feltételeire a Ptk. továbbra is a kártérítés szabályainak alkalmazását írja elő, miszerint bizonyítani kell a jogsértés tényét, valamint az okozati összefüggést a sérelmezett cselekmény és a személyiségi jog sérelme között. A jogsértő csak abban az esetben mentheti ki magát a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, vagyis az eljárása nem volt neki felróható. A Ptk. legfontosabb újítása, hogy a sérelmet szenvedett személynek a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztét nem kell bizonyítania, ez a szabályozás ugyanakkor nem hoz érdemi változást, mivel szintén a már kialakult évtizedes bírói gyakorlatot emelte be a törvény szövegébe.A Jogérvényesítési irányelv kiterjesztette az adatszolgáltatásra vonatkozó igényeket az Szjt. 94. § (4) bekezdésében felsorolt személyek által végzett egyes cselekmények elkövetőire is. Mindez azért lényeges, mert a jogérvényesítést (lefoglalás, termékek visszahívása vagy kivonása a forgalomból, megsemmisítés) jelentősen gyorsítja és hatékonyabbá teszi, ha a jogsértés folyamatában indirekt módon érintettek is kötelezettek az adatok szolgáltatásában. Az esetlegesen fel nem tárt üzleti kapcsolatok, és a jogsértésben résztvevők eltitkolása melegágya a további jogsértéseknek, valamint megnehezítik a kár mértékének megállapítását és a jogsértéssel elért gazdagodás meghatározását is.A kereskedelmi mérték fogalmát, amely az említett személyek cselekményeinek minősítő körülménye, az Szjt. 94. § (5) bekezdése határozza meg. A kereskedelmi mértékben birtokló (pl. szállító, raktározó), a kereskedelmi mértékben szolgáltatást nyújtó (pl. szállítási vállalkozó, aki a jogsértő termékeket fuvarozza) mellett a jogsértéssel érintett dolgokat kereskedelmi mértékben igénybe vevőket (a nem jóhiszeműen végzett fogyasztói cselekmény pl.) is ide sorolja az új rendelkezés. Elhatárolási problémát vethet fel az utóbbi, az Szjt. 94. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt személyi kör, hiszen elképzelhető, hogy egy jóhiszemű fogyasztó kereskedelmi mértékűnek tűnő cselekményei ide tartoznának. Erre ad pontosítást az Szjt. 94. § (5) bekezdés utolsó mondata, amely a jóhiszeműen végzett fogyasztó cselekményeket - megdönthető vélelemként-nem tekinti kereskedelmi mértékűnek. Ennek a nem egyszerű két kategóriának a határmezsgyéjét nyilván a bírói gyakorlat fogja kimunkálni.

245

Az Szjt. 94. § (4) bek. d) pontja még tovább szélesíti az adatszolgáltatásra kötelezhetők körét, amikor az a)-c) pontokban felsoroltak állítása szerint az előállításban, terjesztésben, és a jogsértéssel érintett szolgáltatások nyújtásában közreműködőkre is kiterjeszti az Szjt. 94. § (1) bek. d) pontjában megjelölt adatszolgáltatásra kötelezés lehetőségét.Eljárásjogi szempontból lényeges, hogy e harmadik személyek félként történő részvétele is szükséges az eljárásban. A Pp. keresetváltoztatásra (146. §), azon belül is a személyi keresetkiterjesztés ad lehetőséget az eljárás során feltárt személyek perlésére.A kereskedelmi mérték fogalmát a Jogérvényesítési irányelv preambuluma vezette be, egyfajta kompromisszumos megoldást kínálva a szélsőségesebb, büntetőjogi jellegű üzletszerű és a jóhiszemű fogyasztói magatartás között. A kereskedelmi mérték tehát nem azonos a kereskedelmi mennyiséggel, és nem feltételezi a haszonszerzési, ill. kereskedelmi, közvetlen előnyszerzési szándékot sem. A kereskedelmi mérték célzattól független, objektív jellegű kategória, amely olyan cselekményekre értendő, amelyek akárcsak közvetve is valamilyen gazdasági előny szerzését szolgálják, legyen annak kedvezményezettje a cselekményt végző vagy más személy. A jóhiszeműen végzett fogyasztói magatartást megdönthető vélelemként a Jogérvényesítési irányelvvel összhangban az Szjt. 94. § (5) bekezdésével kiemeli a kereskedelmi mértékű cselekmények alól.Az Szjt. 94. § (6) bekezdés nem kimerítő, hanem példálózó felsorolást ad azokra az adatokra, amelyekre a jogsértő és az érintett személyek kötelezhetőek. Ezek egyrészt azt szolgálják, hogy a jogsértés mértéke feltérképezhető továbbá, meghatározható legyen a jogsértők teljes köre. Ez egyrészt preventív jellegű, másrészt a jogosult kártalanításának, a gazdagodás mértékének meghatározásához elengedhetetlen olyan peresíthető igény, amely eddig a joggyakorlat számára nem biztosította a hatékony fellépés lehetőségét.A 94. § (7) bekezdése alapvetően két esetkört szabályoz, a szerző megfelelő erre irányuló kereseti kérelmét feltételezi: a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból kivont vagy visszahívott dolgok, anyagok stb. jogsértő mivoltától történő megfosztását (utólagos jogosulti engedély megadása (és pl. egyidejű jogdíjfizetés mellett), megsemmisítését. A megsemmisítést amolyan szubszidiárius szankcióként vezeti be a jogszabály, hiszen jellemzően csak akkor rendeli alkalmazni, ha a jogszerűvé tétel eredménytelen. Az, hogy miként értelmezendő a ha ez nem lehetséges fordulat, a bírói gyakorlatra háruló esetenként történő mérlegelést kíván meg. Példaként említhető egy olyan eset, amikor társszerzők jogai sérültek, és valamennyi társszerző nem járult hozzá a jogszerűvé tételhez, mert nem egyeztek meg a jogdíj mértékében. Megsemmisítés esetén maradhat a jogosult számára az Szjt. 94. § (2) bekezdésénél részletezett kártérítési, illetőleg a gazdagodás megtérítése iránti igény. A bíróság, immár önállóan, a szerző kérelmétől függetlenül indokolt esetben dönthet úgy is, hogy megsemmisítés helyett a Vht. (115-129. §) szabályai szerinti értékesítésre kerüljön sor. Adott esetben a szerző számára garancia lehet, ha a megsemmisítés helyett értékesítés történik, hiszen az alapja lehet kártérítési igényének részben vagy egészében történő megtérítésének.A 94. § (8) bekezdése garanciális szabály arra nézve, ha a jogsértő átruházta volna a jogsértő termékeket, bízva abban, hogy így kimentheti azokat. Harmadik személyek mint ezen dolgok tulajdonosai csak abban az esetben érintettek a lefoglalási eljárásban, ha a polgári jog szabályai szerint az adott helyzetben elvárható módon eljárva nem tudtak, nem tudhattak arról, hogy a tulajdonukba kerülő termékek, eszközök, anyagok jogsértéssel érintettek. Ennek bizonyítása - csakúgy mint a polgári jogban az elvárható gondosság bizonyítása - a tulajdonost terheli.

246

A végrehajtás körébe tartozó jogosulti igények érvényesítésének a költségei sokszor gondot okozhatnak a szerzőknek, amit az Szjt. 94. § (9) bekezdésében foglaltak főszabályként a jogsértőre hárítanak, ugyanakkor a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel dönthet ezzel ellentétesen, avagy dönthet a költségek előlegezésének megosztásáról is. Természetesen az eljárást befejező ügydöntő határozatban a költségek viselése alakulhat az előlegezésre vonatkozó határozattól eltérően is.A 94. § (10) bekezdésénél elsősorban a szerző erkölcsi kárának megtérítését szolgálja az, ha a kérelmére a határozat a nyilvánosság elé tárulhat. A szerző azonban nem határozhatja meg, hogy milyen fórumon kerüljön a jogsértésre utaló határozat megjelentetésre, arról a bíróság határoz. Természetesen megjelölheti a jogosult a kérelemben, hogy milyen fórumon látná indokoltnak a nyilvánosságra hozatalt. Nyilvánvalóan abban a körben indokolt ezt megtenni, ahol mind a jogsértő, mind a szerző, ismert, vagy ahol a jogsértés történt. A bíróság ugyanakkor mérlegeli a gazdaságossági szempontokat is, hiszen manapság a nyilvánosságra hozatal módja a költségek szempontjából jelentősen eltérhet. Általában az ítélet rendelkező részének a jogsértés megállapítására vonatkozó néhány mondatból álló része kerül a nyilvánosság elé. Abban a viszonylag ritka esetben, ha a szerző kérelmének a bíróság nem adna helyt, annak nincs akadálya, hogy a jogsértés nyilvánosságra hozatalára, a szerző saját költségén találjon fórumot (értelemszerűen az adatvédelmi rendelkezések betartása mellett).Az Szjt. 2009. február 1-jétől hatályos 94. § (11) bekezdése azt a helyzetet kívánja rendezni, ha valaki olyan hordozón valósít meg jogsértő módon többszörözést, amelynek tekintetében egyébként a magáncélú többszörözés fejében járó üres hordozó-díjat megfizette. Ebben az esetben ennek a díjnak a mértékét a vele szemben érvényesített gazdagodási, illetve kártérítési összegbe be kell számítani, mivel indokolatlan az, hogy e díjat ismételten meg kelljen fizetnie. Másfelől pedig a szabály azt is egyértelművé teszi, hogy a magáncélú többszörözések után a jogosultakat megillető üreshordozó-díjak mértékét az Szjt. 35. § új (8) bekezdése nem befolyásolja. A díj továbbra is a jogszerű többszörözések után jár, így azt, hogy a hordozóra nem ilyen, hanem jogszerűtlen tartalom került, esetenként és utólag kell figyelembe venni.Kapcsolódó joggyakorlatBH2010. 328. Ha a filmgyár a szerző hozzájárulása nélkül engedélyezi harmadik személynek a rajzfilmfigura másodlagos hasznosítási jogát, és a hasznosító a szerző tiltakozása miatt kénytelen e gazdasági tevékenységet abbahagyni, az ebből eredő elmaradt vagyoni előnyét kárként nem érvényesítheti, mert a jogosulatlan gazdasági tevékenységből elért vagyoni előny jogszerűtlen.BH2005. 143. II. A tulajdonosnak a hasznosítással, hasznok szedésével kapcsolatos jogát sérti az a magatartás, ha a házát lefényképezik, és e fényképet gazdasági reklámtevékenység során felhasználják. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt megtérítésre.BH1992. 687. A szerző szóbeli megállapodás alapján reklámfotókat adott át a megrendelőnek, aki csak részben fizetett. A bíróság biztatási kár megtérítéseként a szóbeli megállapodás szerinti összeget ítélte meg.BDT2008. 1793. A szerzői jogdíj iránti igény érvényesítésének nem feltétele a felhasználási szerződés előzetes megkötése. A jogosulatlan felhasználás önmagában megalapozza a közös jogkezelő díjkövetelését, a felhasználás tényét pedig bármilyen bizonyítékkal alá lehet támasztani.

247

BDT2008. 1756. I. Nem minősül visszaélésszerű joggyakorlásnak, ha a szerző az építészeti alkotás mint szerzői jogi védelem alatt álló mű jogosulatlan megváltoztatása esetén az utólag kért hozzájárulását megtagadja. Ezért a szerző jognyilatkozata bírósági ítélettel nem pótolható.BDT2006. 1319. I. Szellemi termék ugyan, de nem részesül szerzői jogi védelemben valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát tükröz.BDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.BDT2004. 1037. I. Szerzői mű engedély nélküli felhasználására alapított kereseti követelésekkel szemben a szabad felhasználással védekező alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szabad felhasználás körébe esett a felhasználás.BDT2004. 976. Kínai étteremben szolgáltatott kínai zene - külföldi művek magyarországi felhasználása - tekintetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha étteremben a nyilvánosság számára nyitva álló helyen zeneszolgáltatásra alkalmas technikai eszköz (pl. music center) kerül elhelyezésre, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a felhasznált művek szerzői jogi védelemben részesülnek. A törvény megdönthető vélelmet állít fel, e vélelem megdöntése érdekében azonban a felhasználónak bizonyítania kell, hogy kizárólag a folklór körébe eső hagyományos kínai népzenét sugároz, ezért az a törvény értelmében nem részesül szerzői jogi védelemben.BDT2003. 885. I. A szerzői jogsértés alapját, nemcsak a szó szerinti átvétel képezheti, hanem az megvalósulhat abban az esetben is, amikor a szóhasználatból, egyes adatokból, az előadásmódból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a kifogásolt rész más szerző művéből származik.

94/A. §232 (1) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést - az ellenkező valószínűsítéséig - a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ő a szerző, a szerző jogutóda vagy a mű olyan felhasználója, illetve a szerzői jogok közös kezelését végző olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzői jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(3) A szerzői jog megsértése esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtását megelőzően is előterjeszthető, amelyet a bíróság nemperes eljárásban bírál el. Az ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásra e törvény, valamint a Pp. általános szabályai - a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelően irányadók. Ha a kérelmező a (7) bekezdésben foglaltak szerint a szerzői jog megsértése miatt a pert megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget kell megfizetni.

232 Beiktatta: 2005. évi CLXV. törvény 24. §. Hatályos: 2006. IV. 15-től.

248

(4) A szerző - a jogsértés esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól

a) biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, ha valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és a jogsértés kereskedelmi mértékű [94. § (5) bek.];

b) a jogsértő kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak közlésére, illetve bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából;

c) biztosíték adását, ha ennek fejében - a jogsértés abbahagyásának követelése helyett - hozzájárul a feltételezett jogsértő cselekmények jogsértő általi folytatásához.

(5) A biztosíték letételét a (4) bekezdés c) pontja alapján a bíróság a szerző erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a szerző előterjesztett kérelmet a jogsértés abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.

(6) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz. Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül, legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírálja el.

(7) A bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés tárgyában - a (4) és az (5) bekezdést is ideértve - hozott határozatát az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szerző a pert a szerzői jog megsértése miatt az ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(8) Ha a szerzői jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti

a) a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére;

b) kereskedelmi mértékű [94. § (5) bek.] jogsértés esetén banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen iratok bemutatására.

(9)233 Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a szerző a jogsértés tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a szerző lakóhelye szerint illetékes törvényszéknél vagy annál a törvényszéknél lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.

(10) A bíróság az előzetes bizonyítást elrendelő határozatot az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a szerző a pert a szerzői jog megsértése miatt nem indította meg az előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. A bíróság az előzetes bizonyítás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(11) Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség esetének minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés - ideértve a (4) és az (5) bekezdést is - elrendelésének kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel az előzetes bizonyítás elrendelésének

233 Módosította: 2011. évi CCI. törvény 184. § b).

249

kérdésében az ellenfél meghallgatása mellőzhető. Az ellenfél meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell közölni. A határozat közlését követően az ellenfél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes intézkedést, illetve az előzetes bizonyítást elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.

(12) A bíróság az előzetes bizonyítás és - a (4) bekezdés c) pontját és az (5) bekezdést kivéve - az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

(13) Ha a (4) bekezdés c) pontjában, az (5) bekezdésben és a (12) bekezdésben meghatározott esetekben a biztosíték összegéből való kielégítésre jogosult fél igényét az előzetes bizonyítás, illetve az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzést hatályon kívül helyező határozat, illetve az ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül nem érvényesíti, a letevő a biztosíték visszaadását kérheti a bíróságtól.

A törvény 24. §-a - a szabadalmi és a védjegyperekre vonatkozó szabályokkal azonos módon - átfogóan módosítja és egy önálló szakaszban helyezi el az Szjt.-nek a szerzői jog megsértése miatt indított perekre irányadó különös szabályait.

Az Szjt.-nek a törvény 24. §-ával megállapított 94/A. §-a a törvény 9. §-ában foglaltakkal egyezően állapítja meg a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjeszthető ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálására és az így elrendelt határozat hatályon kívül helyezésére vonatkozó szabályokat, a biztosítási intézkedésre, az ellenbiztosítékra, az ellenfél bizonyításra kötelezésére, továbbá a biztosíték letételére és az annak összegéből való kielégítés határidejére irányadó rendelkezéseket, az előzetes bizonyítás különös szabályait, valamint az ellenfél meghallgatásának mellőzésére vonatkozó rendelkezéseket.

A különös méltánylást érdemlő jogvédelemhez kapcsolódó vélelmet a törvény az Szjt. 94/A. §-ának (1) bekezdésében szintén megdönthetővé teszi, azzal az eltéréssel, hogy e rendelkezés a mérlegeléshez további szempontokat nem tartalmaz, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szóban forgó vélelem megdöntésének a szerzői jog megsértése miatt indult perekben is az eset összes körülményei alapján lehet helye. Az Szjt. 94/A. §-a (4) bekezdésének a) pontja és (8) bekezdésének b) pontja tartalmazza továbbá a kereskedelmi mértékre történő utalást, figyelemmel arra, hogy a szerzői jog megsértése esetében - szemben a szabadalom-, illetve a védjegybitorlással - nem feltétel az, hogy a jogsértés a gazdasági tevékenység körébe eső cselekményekkel valósuljon meg. A szerzői jog megsértése miatt indult perekben és az iparjogvédelmi bitorlási perekben irányadó hatásköri és illetékességi szabályok különbözősége miatt az előzetes bizonyítás elrendelése körében az Szjt. 94/A. §-ának (9) bekezdése - a Fővárosi Bíróságra történő utalás helyett - kimondja, hogy ha a per a szerzői jog megsértése miatt még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a szerző lakóhelye szerint illetékes megyei bíróságnál vagy annál a megyei bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le. (E szakaszhoz ld. a törvény 9. §-ához fűzött részletes indokolást.)BDT2014. 3229. Az egyszerű adatátvitelt és hozzáférést biztosító közvetítő szolgáltatása nem a fájlcserés letöltéshez (jogsértés elkövetéséhez) kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatás, ezért ideiglenes intézkedés iránti nemperes eljárásban az internetszolgáltató nem kötelezhető az IP-címekhez tartozó előfizetők nevének és címének közlésére.BDT2012. 2815. A szerzői jog körébe eső biztosítási intézkedés szabályai csak a szerzői mű jogosulatlan felhasználójával szemben alkalmazhatók, ha a mű felhasználása engedély nélkül történik, illetve a felhasználó a szerzőtől kapott engedélyt túllépi.BDT2008. 1734. A szerzői jogi perben kérelmezett ideiglenes intézkedéshez szükséges feltételek értékelése1. Ideiglenes intézkedések szerzői jogi jogsértés esetén

250

A polgári peres eljárásban elrendelhető ideiglenes intézkedések feltételeit a Pp. 156. §-a határozza meg. Eszerint az ideiglenes intézkedés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha az közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező külön méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. Az Szjt. 94/A. § (1) bekezdése akkor tekinti a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek az ideiglenes intézkedést, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ő az, aki jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben. Ez azonban egy olyan, a kérelmező jogérvényesítését könnyítő vélelem, amelyet az alperes bármely konjunktív feltétel ellenbizonyításával megdönthet.Az (1) bekezdésnél vázolt általános polgári eljárásjogi (Pp. 156. §) - és nem az Szjt. 94/A. § (1) szerinti feltételek mellett kérhet azonban már csak a kérelmező ideiglenes intézkedést, hogyha az itt említett határidők elteltek. A szubjektív jellegű határidő hatvan nap, amit attól az időponttól kell számítani, amikor a kérelmező a jogsértésről és a jogsértő személyéről tudomást szerzett. Az objektív határidő a jogsértés megkezdésétől számított hat hónap, amelynek eltelte után a kérelmező akkor sem kérhet ideiglenes intézkedést, ha a jogsértésről vagy a jogsértést elkövető személy kilétéről csak később szerzett tudomást.A Jogérvényesítési irányelv hatására a törvény 94/A. § (3) bekezdése az ideiglenes intézkedés előterjeszthetőségét lehetővé teszi a kérelmező számára a per megindítása előtt is. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a kérelmező rövid határidőn belül [Szjt. 94/A. § (6) bek.] az érvényesíthető polgári jogi igények [Szjt. 94. § (1) bek.] többségét előterjessze, méghozzá azonnal végrehajtható módon. A pertől független előterjeszthetőségből következik egyrészt az, hogy az ideiglenes intézkedés elbírálása ilyen esetben nem peres eljárásban történik, hiszen a peres eljárás megindulása a keresetlevél benyújtásához kötött. Illeték szempontjából is különbség van, amelyre nézve az Itv. 39-42. §-ai adnak eligazítást. Amennyiben perré alakul az ügy, vagyis a kérelmező keresetet nyújt be, úgy az illeték a peres eljárás illetékére kiegészítendő.2. Biztosítási intézkedés, adatszolgáltatásra és iratközlésre kötelezés, biztosíték adásaA kérelmező az Szjt. 94. § (1) bekezdésében foglalt igényeken túlmenően a 94/A. § (4) bekezdésében található három, igen fontos, az irányelvnek köszönhetően meghonosított kérelmet terjeszthet elő, méghozzá a per megindítása előtt, amelyekre az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételek teljesülése mellett van lehetőség:- biztosítási intézkedés: két konjunktív feltétel mellett (a kártérítés, a gazdagodás visszatérítése veszélyben forog és a jogsértés kereskedelmi mértékű). A Vht. 187. § (1) bek. b) sorolja fel a biztosítási intézkedés lehetőségeként azt az esetet, ha a szerzői jogok megsértése miatt eljárást indítottak. Ilyenkor az intézkedés foganatosítása körében a Vht. általános szabályai szerint jár el a bíróság- a biztosítási intézkedés elrendelése céljából a jogsértő banki/pénzügyi adatszolgáltatásra és iratközlésre kötelezése- biztosíték adása a jogosult utólagos hozzájárulása esetén a jogsértőnek vélt cselekmény folytatásához. Ebben az esetben előadódhat az, hogy a felperes későbbiekben bármely okból a polgári jogi igények érvényesítésekor a jogsértő helyzetet hozzájárulás adásával megszünteti, de az ennek fejében járó jogdíj/kártérítés összegét kívánja előzetesen biztosítani pernyertessége esetére. A biztosíték letételére további szabály az Szjt. 94/A. § (5) bekezdése.3. Biztosíték adására kötelezés bírósági hatáskörben

251

A biztosíték adása - a 94/A. § (5) bekezdése alapján - nem csupán a kérelmező erre irányuló igénye alapján terjeszthető elő, hanem arról a bíróság saját hatáskörében is dönthet, de csak abban az esetben, ha a jogsértés abbahagyására az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján előterjesztett kérelemnek a bíróság nem ad helyt.Erre elsősorban akkor kerülhet sor, ha a bíróság az eset összes körülményei alapján az eljárás ezen szakaszában nem látja indokoltnak az abbahagyás elrendelését, noha az ideiglenes intézkedés elrendelésének feltételei egyébként fennállnak a kérelmezőnél. Kissé más aspektusba kerül a biztosíték fogalma ennél a rendelkezésnél, eltérően a Pp.-ben foglalt általában ismert jogintézménytől. A Pp. alapján ugyanis alapvetően a kérelmező kötelezhető biztosíték adására annak érdekében, hogyha utóbb bebizonyosodna, hogy perbeli követelése megalapozatlan, úgy az ellenérdekű félnek okozott hátrány kompenzálása biztosított legyen. Ez egyébként az Szjt. 94/A. § (12) bekezdésében is megtalálható mint, a 94/A. § (4) bekezdés c) pontja és az (5) bekezdés kivételével alkalmazható általános eljárásjogi jogintézményItt viszont éppen az alperes az, aki kvázi a kérelmezői pozícióba kerül, mivel folytathatja a jogsértőnek vélt cselekményt, hiszen elmarad az abbahagyásra kötelezése, ám az eljárás érdemi elbírálásáig biztosítékot ad a szerzői jogosultnak, ha utóbb bebizonyosodik, hogy az általa folytatott cselekmények jogsértőek. A biztosítéknak, amelynek mértékéről a bíróság dönt, nyilvánvalóan olyan mértékűnek kell lennie, hogy alkalmas legyen az eljárás végén az Szjt. 94/A. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltak érvényesíthetőségére. A letevő által adott biztosíték visszakövetelhetőségét az Szjt. 94/A. § (13) bekezdése szabályozza.4. Ideiglenes intézkedésekkel érintett eljárások soron kívüli jellegeJelentősen felgyorsulhat az ideiglenes intézkedésekkel érintett eljárások végrehajtása a Jogérvényesítési irányelv hatásaként a 94/A. § (6) bekezdésébe beépített soron kívüli, a bíróságot kötő, legfeljebb 15 napos elsőfokú határozathozatali határidőnek köszönhetően, valamint a szintén legfeljebb 15 napos fellebbezés elbírálására irányadó határidő miatt.A 94/A. § (7) bekezdése a Jogérvényesítési irányelv átültetéséből következik, vagyis a per megindítása előtt előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem alapján hozott határozat, nyilvánvalóan csak akkor nem eredményezi az ellenérdekű fél méltánytalan kiszolgáltatottságát, ha meghatározott határidőn belül a kérelmező perindítása megtörténik. Ennek határidejét a jogszabály az ideiglenes intézkedést tartalmazó határozat közlésétől számított 15 napban határozza meg. Ez tehát az a határidő, amelyen belül az eddigi kérelmező felperesként be kell, hogy adja határozott kereseti kérelmét. A határozatok közlésére a Pp. 218-219. §-ai vonatkoznak, meg kell azonban jegyezni, hogy nem peres eljárásról lévén szó, a közlés módja a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelő alkalmazásával a kézbesítést jelenti. Az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyező határozat meghozatalára vonatkoztatva is megjelenik a bíróságot kötő soron kívüli, legfeljebb 15 napos döntési határidő.5. Az elvárható mértékű valószínűsítés és következménye a bizonyítás soránA 94/A. § (8) bekezdése alapján a bizonyítékok bemutatására, szemle lehetővé tételére, valamint a kereskedelmi mértékű jogsértés esetén az adatszolgáltatásra kötelezés elrendelhetőségéhez elegendő már az is, ha a perben a tényállításokat az egyik fél elvárható mértékben valószínűsítette. Elvárható valószínűsítésnek tekinthető pl. az, ha a szerző bemutat a bíróságon néhány jogsértő kalózpéldányt egy DVD-n jogsértően forgalmazott filmből, avagy engedély nélkül terjesztett rajzfilmfigura alapján készített játékfigurából. Nyilvánvalóan jellemzően a bizonyító fél a szerzői jogosult. Az itt felsorolt információk adhatnak a bizonyítási eljárásban bizonyítékokat egyrészt a jogalap

252

tisztázására (történt-e jogsértés, a jogsértést az alperes követte-e el stb.) valamint a kereseti követelés összegszerűségére, hiszen a könyvelési, pénzügyi adatokból a bíróság megállapíthatja a gazdagodás mértékét, és a jogsértéssel okozott kár mértékét. A Jogérvényesítési irányelv figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy az így feltárt bizalmas adatokat védeni kell. Erre a Pp. 5. § (2) bekezdése és a Pp. 119. § (2) bekezdése ad garanciális szabályokat.6. Az előzetes bizonyítás speciális szabályai a szerzői jogbanA Pp. 207-211. §-ai az előzetes bizonyítás általános szabályait tartalmazzák. Az Szjt. 94/A. § (9) bekezdése az itt szabályozott feltétel mellett (jogsértés vagy annak veszélyének kellő valószínűsítése) a per megindítása előtt ebben az esetben is lehetővé teszi az előzetes bizonyítást. Nem kell tehát ehhez, hogy bekövetkezzen a jogsértés, elegendő az is, ha annak veszélye fennáll, és mindezt sikerül valószínűsíteni. Erre utaló jel lehet, ha a szerző tudomást szerez arról, hogy művének engedélye nélküli felhasználásra készül valaki, így például erre vonatkozó jogügyletekről szerez tudomást. Előzetes bizonyítás és ideiglenes intézkedéssel elrendelhető intézkedések között némi átfedés előfordulhat, elsősorban az Szjt. 94. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt intézkedések tekintetében. Az előzetes bizonyítás lényege és specifikuma mégis az, hogy a bizonyítékokat gyorsan, a célszerűségi, területi szempontok figyelembe vételével meg lehessen indítani, az eljárás olyan szakaszában, amikor a jogsértők kiléte, és a velük kapcsolatban álló harmadik személyek kiléte esetleg ismeretlen, hiszen arra éppen az előzetes bizonyítástól várja a kérelmező a bizonyítékokat. Lényeges speciális szabály, az ellenérdekű fél számára az, hogy ellentétben a Pp. 209. § (2) bekezdésével, az elrendelő határozat is megfellebbezhető.A per megindítása előtt előterjesztett előzetes bizonyítás iránti kérelem alapján hozott elrendelő határozat, nyilvánvalóan csak akkor nem eredményezi az ellenérdekű fél méltánytalan kiszolgáltatottságát, ha meghatározott határidőn belül a kérelmező perindítása megtörténik. Ennek határidejét a 94/A. § (10) bekezdése az ideiglenes intézkedést tartalmazó határozat közlésétől számított 15 napban határozza meg. Ez tehát az a határidő, amelyen belül az eddigi kérelmező felperesként be kell, hogy adja határozott kereseti kérelmét. A határozatok közlésére a Pp. 218-219. §-ai vonatkoznak, meg kell azonban jegyezni, hogy nem peres eljárásról lévén szó, a közlés módja a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelő alkalmazásával a kézbesítést jelenti. A hatályon kívül helyező határozat meghozatalára vonatkoztatva is megjelenik a bíróságot kötő soron kívüli, legfeljebb 15 napos döntési határidő.7. A felek meghallgatásának mellőzéseA 94/A. § (11) bekezdése a Jogérvényesítési irányelv hatására pontosított szabály, a gyakorlatban korábban tapasztalt értelmezési anomáliát annyiban oszlatja el, hogy a Pp. 156. § (4) bekezdést tovább értelmezi, amennyiben a felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében mellőzhető. Szerzői jogsértés esetében rendkívül sürgős szükségnek tekintendő, ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna. Nyilvánvaló, hogy amikor a jogosult ideiglenes intézkedést kér, akkor egyrészt alapvető érdeke, hogy a jogsértő erről lehetőség szerint ne szerezzen tudomást csak akkor, amikor az intézkedés foganatosítása megtörténik, így biztosítva ezzel különösen a jogsértés bizonyíthatóságát, a jogsértő tevékenység tetten érhetőségét, a további jogsértések elkerülését. Ugyanez az előzetes bizonyítás elrendelésénél kibővül azzal, hogy a Pp. 209. § (1) bekezdése értelmében az ellenfél meghallgatása mellőzhető nem csupán a késedelemből eredő helyrehozhatatlan kár, hanem a bizonyítékok megsemmisítésének kockázata esetén is, mivel mindkettő sürgős esetnek számít. Az ellenféllel közölni kell a meghallgatása nélkül hozott határozatot, a

253

foganatosítással egy időben. A határozat közlését követően a jogsértő kérheti az ellenfél a meghallgatását és a határozat hatályon kívül helyezését illetve megváltoztatását. Az ideiglenes intézkedést a bíróság kérelemre maga is megváltoztathatja, illetve hatályon kívül helyezheti.8. Biztosíték letételére kötelezésLényegét tekintve az ideiglenes intézkedés és az előzetes bizonyítás szerzői jogi ügyekben egy valószínűsítésen, egy egyébként ellenbizonyítható vélelmen alapul. Bármily körültekintéssel is járjon el elrendelésekor a bíróság, nem zárható ki az, hogy a perben, a bizonyítási eljárás során az ideiglenes intézkedésben foglaltak megalapozatlannak, avagy túlzónak bizonyuljanak, kárt okozva ezzel az alperesnek. Annak érdekében, hogy az ilyen esetekben az alperes kárának megtérítése ne forogjon veszélyben, 94/A. § (12) bekezdése alapján a bíróság kötelezheti a kérelmezőt, hogy megfelelő biztosítékot helyezzen letétbe [a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rend.]. A kárigény előterjeszthető az alapeljárásban viszontkereset formájában (Pp. 147. §), de ha bármely okból ez elmarad, nem kizárt annak külön eljárásban kártérítési perben történő érvényesítése sem. Minden esetben határt szab ezen igényérvényesítésnek az Szjt. 94/A. § (13) bekezdésében foglalt határidő.A biztosítékot elhelyező fél jogvédelmét szolgálja a 94/A. § (13) bekezdése, amely egyértelművé teszi, hogy a jogosultnak a biztosítékból történő kielégítésének határideje van, amelynek elteltével a letevő visszakérheti a letett biztosítékot. Ez a határidő az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyező jogerős határozat, illetve jogerős ítélet vagy permegszüntető végzés jogerőre (Pp. 227-230. §) emelkedésétől számított három hónap elteltével nyílik meg a letevő számára, ha ebben a határidőben az igényt nem terjeszti elő a jogosult a letétből történő kielégítés szabályai szerint [27/2003. (VII. 2.) IM r.].Kapcsolódó joggyakorlatBDT2008. 1734. A szerzői jogi perben kérelmezett ideiglenes intézkedéshez szükséges feltételek értékeléseKapcsolódó jogi szabályozás2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról1990. évi XCIII. törvény az illetékekről1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról27/2003. (VII. 2.) IM rendelet a bíróságon kezelt letétekről

94/B. §234 (1) Az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, akinek a nevét ilyenként a művön a szokásos módon feltüntették.

(2)235 Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Hivatalnál vezetett - közhitelesnek minősülő - önkéntes műnyilvántartásba vetette és ezt közokirattal igazolja. A mű nyilvántartásba vételéért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

(3)236 Ha a (2) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó művekről,

234 Beiktatta: 2005. évi CLXV. törvény 24. §. Hatályos: 2006. IV. 15-től.235 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 22. §. Hatályos: 2013. X. 25-től.236 Módosította: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (4).

254

szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki.

(4) Ha a (3) bekezdés sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra.

A szerzőség vélelmére vonatkozó alapvető szabályt az 1975. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Uniós Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált szövege 15. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. E szabály értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bizonyításáig szerzőnek tekintsék, elegendő, hogy nevük a műveiken a szokásos módon szerepeljen. Ezt a vélelmet rögzíti az Irányelv 5. cikkének a) pontja, és ennek megfelelően az Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése a törvény 24. §-ában.

A név feltüntetéséhez való jogot az Szjt. 12. §-a szabályozza. A 12. § (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében a szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebből következik, hogy a művek egyes típusai, illetve egyes felhasználási módok esetében, vagy ha a névfeltüntetési jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem mozdítja elő a jogérvényesítést, és kedvezőtlen a szerzők számára. A törvény ennélfogva - a jelzett joggyakorlati igényekre is figyelemmel - többes vélelmet vezet be. Abban az esetben, ha az Szjt. új 94/B. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, kisegítő szabályként az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál önkéntes műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. A Magyar Szabadalmi Hivatal által az önkéntes műnyilvántartás során kiadott igazolást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 83. §-a értelmében hatósági bizonyítványnak kell tekinteni, amelynek tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatalnál vezetett műnyilvántartás alapján fennálló vélelem nem alkalmazható, az Szjt. új 94/B. §-ának (3) bekezdése alapján bevezetett vélelem értelmében az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis [88. § (1) bek. f) 2. pont] alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki.

Ha a közös jogkezelő szervezet adatbázisa alapján fennálló vélelem sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig - az Szjt. új 94/B. §-ának (4) bekezdése alapján - azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra. Figyelemmel arra, hogy a szerzők számára e többes vélelem megkönnyíti a szerzőként való azonosítást, az Szjt. új 94/B. §-a a jogosultakra az Irányelv 4. cikkben foglaltaknál kedvezőbb szabályt tartalmaz, így megfelel az Irányelv 2. cikke (1) bekezdésének is. A vélelmek bevezetéséről rendelkező szabály kapcsán szükséges leszögezni, hogy az természetesen nem köti semmilyen alakszerűséghez a szerzői jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerző számára könnyíti meg - különösen jogvita esetén - szerzői mivoltának bizonyítását.

Az Irányelv 5. cikkének b) pontja értelmében az a) pont szerinti vélelmet megfelelően alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira a védelem alatt álló teljesítményeik tekintetében. Figyelemmel arra, hogy az Szjt.-nek a törvény 26. §-ában módosuló 99. §-a értelmében a 94-98. §-ok rendelkezéseit alkalmazni kell a szomszédos

255

jogi jogosultakra és az adatbázis-előállítókra egyaránt, a vélelmeknek az új 94/B. §-ban történő elhelyezésével teljesül az Irányelv 5. cikkének b) pontjában szereplő követelmény is.BDT2010. 2307. I. A zenemű szerzőjének megállapítására irányuló perben a hatályos szerzői jogi törvény rendelkezései az irányadóak akkor is, ha az alkotás a korábbi törvény hatálya alatt keletkezett, feltéve, hogy a szerző csak az új törvény hatálybalépését követően lépett fel szerzőségi igénnyel.A szerzőség vélelme és bizonyításaA BUE értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bizonyításáig szerzőnek tekintsék, elegendő, hogy nevük a műveiken a szokásos módon szerepeljen. Az Szjt. hatályos 12. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében a szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebből következik, hogy a művek egyes típusai, illetve egyes felhasználási módok esetében, ha nincs feltüntetve a szerző neve, vagy ha a névfeltüntetési jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem tudja előmozdítani a jogérvényesítést, és kedvezőtlen a szerzők számára.A fenti probléma kiküszöbölése érdekében az Szjt.-be beiktatott 94/B. §-a többes vélelmet vezetett be. Ez azt jelenti, hogy a soron következő vélelem akkor lép be, ha az előző vélelem valamilyen oknál fogva nem alkalmazható. Ennek megfelelően az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni,- akinek a nevét ilyenként a művön a szokásos módon feltüntették,- aki a művet sajátjaként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SZTNH) önkéntes műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja,- aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja,- aki a művet először hozta nyilvánosságra.A vélelmek bevezetéséről rendelkező fenti szabályozás természetesen nem köti semmilyen alakszerűséghez a szerzői jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerző számára könnyíti meg - különösen jogvita esetén - szerzői mivoltának bizonyítását. A vélelmet megfelelően alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira (a szomszédos jogi jogosultakra és az adatbázis-előállítókra) a védelem alatt álló teljesítményeik tekintetében is.Az Szjt. 112. §-ának (5) bekezdése hatalmazta fel az igazságügyért felelős minisztert - az SZTNH elnökének egyetértésével - az önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól szóló 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet (a továbbiakban: Ömvr.) kiadására.Az Ömvr. 1. §-a fogalmazza meg, hogy az Szjt. hatálya alá tartozó művek - ideértve a kapcsolódó jogi teljesítményeket is - önkéntes műnyilvántartásba vételét a szerző, illetve a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultja kérheti az SZTNH-tól. A szerző helyett és nevében képviselő (meghatalmazott) is eljárhat. A képviseleti jogot magánokirattal (meghatalmazás) vagy közokirattal kell igazolni. Az önkéntes műnyilvántartás az Szjt. hatálya alá tartozó valamennyi műtípusra, illetve kapcsolódó jogi teljesítményre kiterjed. Tekintettel arra, hogy az Szjt. 1. §-ának (2) bekezdésében szereplő felsorolás maga is példálózó, a jogszabály sem határozza meg kimerítően a nyilvántartásba vehető művek körét.Az Ömvr. 2. §-a a kérelem benyújtásának formai és tartalmi követelményeit határozza meg. A mű önkéntes műnyilvántartásba vételére irányuló kérelmet az SZTNH által rendszeresített formanyomtatványon, személyesen vagy képviselő útján kell benyújtani az

256

ügyfélszolgálaton. A formanyomtatvány rögzíti a szerző(k) nevét és címét, képviselőjének (meghatalmazottjának) nevét és címét (székhelyét), a nyilvántartásba venni kért mű címét, műfaját és hordozóját, továbbá (szükség esetén) a mű egyedi azonosítását segítő további adatokat. A kérelemhez mellékelni kell a mű eredeti vagy másolati példányát. A műpéldánynak olyan méretűnek kell lennie, hogy egy A/4-es szabványméretű borítékban elhelyezhető legyen. Ha a műpéldány ezt meghaladó méretű, műpéldányként a művet tartósan rögzítő és a mű azonosítására alkalmas, legfeljebb A/4-es szabványméretű nem haladó hordozót (pl. fényképet, elektronikus adathordozót, mágnesszalagot) kell mellékelni.Az Ömvr. 3. §-a - a kérelemért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat 5000 forintban határozza meg, amely az SZTNH bevétele. A díjat az SZTNH pénztárában készpénzben vagy bankkártyával POS-terminál útján adott fizetési rendelkezéssel kell az SZTNH kincstári keretszámlájára megfizetni, a kérelem benyújtásával egyidejűleg. A díjra vonatkozóan kedvezménynek és mentességnek nincs helye. Egyéb, a díj kezelésére, elszámolására, nyilvántartására és visszatérítésére vonatkozó kérdésben az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.Az Ömvr. 4. §-a az SZTNH eljárását határozza meg. Ennek alapján az SZTNH Ügyfélszolgálati Osztálya - az előírt követelmények teljesítése esetén - a kérelmet azonnal, a szerzőségi tanúsítvány kiállításával és kiadásával teljesíti. Az okiratban az SZTNH azt igazolja, hogy a kérelmező (kérelmezők) a mellékelt dokumentumot saját műveként (művükként), előadásaként (előadásukként), hangfelvételeként (hangfelvételükként), filmjeként (filmjükként), rádióműsoraként (rádióműsorukként), televízió-műsoraként (televízió-műsorukként), adatbázisaként (adatbázisukként) vetette (vetették) nyilvántartásba. A tanúsítvány a szellemi alkotásra vonatkozóan sem szerzői jogi, sem más jogi védelmet nem keletkeztet, csupán bizonyítási eszközként szolgál annak igazolására, hogy a bejelentő által a sajátjaként nyilvántartásba vett alkotás a tanúsítvány kiállításának napján a tanúsítványhoz hozzáfűzött műpéldány szerinti tartalommal létezett.A tanúsítvány és az ahhoz hozzáfűzött lezárt borítékban elhelyezett műpéldány az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelmet megalapozó igazoláshoz akkor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes állapotban van.Az Ömvr. 5. §-a a tanúsítvány visszavonására irányadó eljárásról rendelkezik. A szerző az SZTNH által rendszeresített formanyomtatványon bármikor kérheti a tanúsítvány visszavonását. A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselő útján benyújtani, amelyhez - hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul - csatolni kell a tanúsítványt és az ahhoz hozzáfűzött, a műpéldányt tartalmazó lezárt borítékot. Az SZTNH a személyesen vagy képviselő által személyesen átadott irat útján benyújtott kérelmet - díjmentesen és az előírt feltételek megléte esetén - azonnal, a más módon benyújtott kérelmet a benyújtástól számított 30 napon belül teljesíti, és a tanúsítványt érvényteleníti, valamint a visszavonó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerző részére átadja.Az Ömvr. 6. §-a rögzíti, hogy abban az esetben, ha bírósági eljárásban jogerősen megállapításra kerül a szerző személye és az nem azonos a műnyilvántartásban ekként megjelölt személlyel, a szerző kérheti e személy törlését az önkéntes műnyilvántartásból. A törlés szabályai lényegében megegyeznek a visszavonás szabályaival, azzal, hogy a kérelemhez a jogerős bírósági határozatot csatolni kell, továbbá, hogy az SZTNH a korábban szerzőként bejegyzett személlyel is közli a törlésről hozott határozatát. Értelemszerűen a tényleges szerző a korábban kiadott tanúsítványt és a hozzáfűzött, lezárt

257

borítékot nem tudja csatolni a kérelemhez. Az önkéntes műnyilvántartásból való törlésre irányuló kérelem ugyancsak díjmentes.Az Ömvr. 7. §-a arról rendelkezik, hogy a szerző írásban megadott hozzájárulása esetén az SZTNH a formanyomtatványon megadott adatokat nyilvánosságra hozhatja, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkeszthet. Az erre vonatkozó külön szerzői hozzájárulást (nyilatkozatot) a műnyilvántartás iránti kérelem tartalmazza.Kapcsolódó joggyakorlatBDT2010. 2307. I. A zenemű szerzőjének megállapítására irányuló perben a hatályos szerzői jogi törvény rendelkezései az irányadóak akkor is, ha az alkotás a korábbi törvény hatálya alatt keletkezett, feltéve, hogy a szerző csak az új törvény hatálybalépését követően lépett fel szerzőségi igénnyel.

Védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben

95. §237 (1) A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedés megkerülésére, feltéve, hogy az említett cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése.

(2) A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni olyan eszköz, termék vagy alkatrész előállítására, behozatalára, terjesztésére, eladására, bérbeadására, eladás vagy bérbeadás céljából történő reklámozására, kereskedelmi céllal való birtoklására, illetve olyan szolgáltatás nyújtására,

a) amelyet a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából kínálnak, reklámoznak vagy forgalmaznak;

b) amelynek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja; vagy

c) amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában műszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket - rendeltetésszerű működése révén - megelőzze, illetve megakadályozza. A műszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha a mű felhasználását a jogosultak a hozzáférést ellenőrző vagy védelmet nyújtó olyan eljárás - különösen kódolás vagy a mű egyéb átalakítása, vagy másolatkészítést ellenőrző mechanizmus - útján ellenőrzik, amely alkalmas a védelem céljának elérésére.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik az 59. §-ban és a 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását. Szoftver esetében a (2) bekezdést csak olyan eszköz, termék vagy alkatrész forgalomba hozatalára vagy kereskedelmi céllal történő birtoklására kell alkalmazni, amelynek egyedüli szándékolt célja, hogy megkönnyítse a szoftver védelmére szolgáló műszaki megoldás engedély nélküli megkerülését vagy eltávolítását.

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.738/2009/11

237 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 78. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

258

BDT2010. 2347. Az elektronikus hirdetési portálon közzétett adatbázishoz fűződő jogokat a szerzői jog védelemben részesíti, az adatbázis kimásolása a törvény szankcióit vonja maga után.1. A műszaki intézkedés fogalma, megkerülésének következményeiA Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői Jogi Szerződésének 11. cikke, valamint az előadásokról és a hangfelvételekről szóló szerződésének 18. cikke alapján [mindkét szerződést az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozat erősítette meg] kerültek az Szjt.-be a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemre vonatkozó előírások. Főleg a dekóderek (az Szjt. szóhasználata szerint kódoldók) gyártását, forgalmazását és felhasználását kívánják szankcionálni. A műszaki intézkedések megkerülését szolgáló cselekmények a szerzői jog megsértését jelentik. A jogsértésnek polgári jogi (Szjt. 94. §), vámjogi (Szjt. 97. §) és büntetőjogi (Btk. 385. §) jogkövetkezményei lehetnek. De amíg az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján érvényesíthető polgári jogi igények, és a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedések [Szjt. 97. § (1) bek.] objektív jellegűek, tehát függetlenek attól, hogy a jogsértés felróható-e az elkövetőnek, a műszaki intézkedések megkerülése esetén szándékosság vagy gondatlanság szükséges. A Btk. 385. § alkalmazásának pedig a szándékosságon vagy gondatlanságon túlmenően az is feltétele, hogy a cselekmény vagyoni hátrányt okozzon.Az Szjt. egyfelől megfogalmazta, hogy a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre, amely jogosulatlanul teszi lehetővé vagy könnyíti meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja. Másfelől az Szjt. meghatározta a műszaki intézkedés és a hatásos műszaki intézkedés fogalmát. Ugyanakkor szükségessé vált az Szjt. 95. §-át hozzáigazítani a 2001-ben elfogadott INFOSOC irányelvnek a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelemre vonatkozó 6. cikkének (1)-(3) bekezdéseihez, a teljes összeegyeztethetőség megteremtése érdekében. Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos kiegészítése értelmében tehát, a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének, azaz a szerzői jog megsértésének minősül - az eszközök gyártása, forgalmazása, szolgáltatása mellett - a termék vagy alkatrész behozatala, eladás vagy bérbeadás céljából történő reklámozása és kereskedelmi céllal való birtoklása is. A szerzői jog megsértésének következményeit továbbá alkalmazni kell minden olyan eszköz, illetve olyan szolgáltatás nyújtására, amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek.2. Kivételek a műszaki intézkedés megkerülése alólAz INFOSOC irányelv preambulumának (50) bekezdésére és 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel az Szjt. 95. §-ának 2004. május 1-jei hatállyal beiktatott (4) bekezdése azt mondta ki, hogy a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének szabályai nem érintik a számítógépi programalkotások szerzői jogi védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Ebből következően, a szoftver jogszerű felhasználója által végzett egyes felhasználási cselekmények (pl. biztonsági másolat készítése, analizáló programteszt, dekompiláció) nem minősülnek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének.

259

95/A. §238 (1) A reprográfiával [21. § (1) bek.] történő magáncélú másolás [35. § (1) bek.], továbbá a 34. § (2) bekezdésében, a 35. § (4) és (7) bekezdésében és a 41. §-ban szabályozott szabad felhasználási esetek tekintetében a szabad felhasználás kedvezményezettje követelheti, hogy a jogosult a műszaki intézkedések megkerülésével szemben a 95. § alapján biztosított védelem ellenére tegye lehetővé számára a szabad felhasználást, feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a műhöz jogszerűen férhet hozzá. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetővé tételének feltételeiről, a felek bármelyike kezdeményezheti a 105/A. § alapján történő eljárást.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a művet szerződés alapján teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg [26. § (8) bek., 73. § (1) bek. e) pont, 76. § (1) bek. c) pont, 80. § (1) bek. d) pont, 82. § (1) bek. c) pont].

A szabad felhasználás lehetővé tételére vonatkozó igényAz INFOSOC irányelv 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdése szerint a tagállamok - a jogosultak önkéntes intézkedéseinek a hiányában - kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy a jogosultak egyes, taxatíve meghatározott kivételek (szabad felhasználások) kedvezményezettjeinek bocsássák rendelkezésére a korlátozás (védelem) feloldásához szükséges eszközöket. E feloldás feltétele, hogy a kedvezményezetteknek az érintett - és műszaki védelemmel ellátott - művekhez jogszerű hozzáférésük legyen. Az ilyen eszközökhöz való folyamodás feltétele az INFOSOC irányelv alapján minden esetben a kedvezményezettek és a jogosultak közötti önkéntes megállapodás hiánya. További megkötés: a feloldást, hozzáférést csak olyan mértékben kell a jogtulajdonosnak biztosítani, amennyiben ez az adott kivétel vagy korlátozás nyújtotta lehetőségekkel való éléshez szükséges.Az Szjt. 2003. évi CII. törvénnyel beiktatott (2004. május 1-jétől hatályos) 95/A. §-a igényjogosultságot biztosít a törvényben tételesen meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy - a fentebb részletezett feltételek fennállása esetén - a szabad felhasználásnak a jogosult részéről történő lehetővé tételét vagy közvetlenül bírósági úton követeljék, vagy pedig - a bírói utat megelőzően, illetve azt helyettesítően - az egyeztető testület (Szjt. 105/A. §-a) eljárását kezdeményezzék az ilyen eljárásra megállapított új szabályok alapján. A szabad felhasználás kedvezményezettjei számára bevezetett - a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetővé tételére vonatkozó - igényjogosultság a közvetlenül bírósághoz való fordulás helyett vagy azt megelőzően 2004. május 1-jétől érvényesíthető egyeztető testületi eljárás útján is. Bírósághoz fordulás esetén pedig értelemszerűen a szerzői jogi perekre irányadó szabályokat kell alkalmazni.

A jogkezelési adatok védelme

96. § (1)239 A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan művek jogosulatlan

238 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 79. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.239 Megállapította: 2003. évi CII. törvény 80. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

260

terjesztésére, terjesztés céljából történő behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történő közvetítésére, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövető személy tudja, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett e személynek tudnia kellene, hogy cselekményével lehetővé teszi, megkönnyíti vagy leplezi a szerzői jog megsértését, vagy mást arra indít.

(2) Jogkezelési adat a jogosultaktól származó minden olyan adat, amely a művet, a szerzőt vagy a műre vonatkozó jogok más jogosultját azonosítja, vagy a felhasználás feltételeiről tájékoztat, ideértve az ilyen adatokat megjelenítő számokat vagy jelzéseket is, feltéve, hogy az adatokat a mű példányához kapcsolják, illetve a mű nyilvánossághoz történő közvetítésével összefüggésben jelenítik meg.

A védelem fogalma, feltételei A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői Jogi Szerződésének 12. cikke, valamint az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződésének 19. cikke alapján kerültek az Szjt.-be a jogkezelési adatok védelmére vonatkozó rendelkezések. (A jogkövetkezmények, illetve az érvényesíthető igények azonosak az Szjt. 95. §-ához fűzött kommentárban foglaltakkal.)Az Szjt. értelmében a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan művek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történő behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történő közvetítésére, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot, feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövető személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy cselekményével lehetővé teszi vagy megkönnyíti a szerzői jog megsértését, vagy mást arra indít. 2004. május 1-jét követően a szerzői jog megsértésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni annak a személynek az eljárására is, aki cselekményével a szerzői jog megsértését leplezi vagy mást arra indít.

A szerzői jog megsértésének vámjogi következményei

97. §240 A szerzői jog megsértése esetén a szerző - külön jogszabály rendelkezései szerint - követelheti a vámhatóság intézkedését a jogsértéssel érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására.

Az alkalmazandó jogszabály és hatályaMagyarország uniós csatlakozását követően, a szerzői jogok érvényesítése kapcsán a vámhatóságok eljárásában uniós és nemzeti jogszabályokat egyaránt alkalmazni kell. A szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. június 12-i 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az annak végrehajtására szolgáló bizottsági rendeletek által nem szabályozott kérdésekben az egyes szellemi tulajdonjogokat sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről szóló 556/2013. (XII. 31.) Korm. rendelet az alkalmazandó szabály.Kapcsolódó jogi szabályozás2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

240 Módosította: 2003. évi CII. törvény 89. §.

261

556/2013. (XII. 31.) Korm. rendelet az egyes szellemi tulajdonjogokat sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről

Jogkövetkezmények felhasználási engedély esetén

98. § (1)241 A szerző vagyoni jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt a 43. § (1) bekezdése alapján megszerző személy felhívhatja a szerzőt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerző a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerző saját nevében felléphet a jogsértés miatt.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.766/2009/3Fővárosi Törvényszék P.21.054/2010/23

(2) A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerző az (1) bekezdés szerint csak a felhasználási szerződés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.022/2012/7A jogsértéssel szembeni fellépés feltételei felhasználási engedély eseténA szerzőt, a szerző jogutódját és a szerzői jog más jogosultjait [Szjt. 105. § (1) bek.] korlátozás nélkül megilleti az a jog, hogy saját nevükben fellépjenek szerzői jogaik megsértése esetén. A felhasználók azonban csak meghatározott feltételek megléte esetén tehetik ezt. A nem kizárólagos felhasználási engedély jogosultja csak akkor léphet fel a szerző vagyoni jogainak megsértése miatt, ha erre maga a felhasználási szerződés kifejezetten feljogosítja. A kizárólagos felhasználási engedély jogosultja viszont szerződéses felhatalmazás nélkül is felléphet, feltéve, hogy előzetesen felszólította a szerzőt a szükséges intézkedések megtételére, de az a felszólításnak harminc napon belül nem tett eleget.

A szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének következményei242

99. §243 A 94-98. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a XI. és a XI/A. fejezet szabályainak megsértése esetén, illetve az e fejezetekben szabályozott jogokkal kapcsolatos műszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelmére is. A XI/A. fejezet alkalmazásában a 95/A. § (1) bekezdésében meghatározott szabad felhasználási eseteken a 84/C. § (1) bekezdésben meghatározott - reprográfiával [21. § (1) bek.] történő - magáncélú másolást, valamint a 84/C. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott szabad felhasználási eseteket kell érteni.

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.520/2010/7Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.210/2010/5Csongrád Megyei Bíróság 2.P.20.121/2008/14

Az Irányelv 4. cikkének b) pontjában igényérvényesítésre jogosultként a szellemi tulajdonjogok engedélyesei szerepelnek, ideértve különösen a szerződés alapján hasznosító,

241 Az első mondat szövegét megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 25. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.242 A címet megállapította: 2001. évi LXXVII. törvény 10. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.243 A második mondatot beiktatta: 2003. évi CII. törvény 81. §. Az első mondat szövegét megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 26. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

262

használó, illetve felhasználásra jogosult személyeket, az irányadó jogszabályokkal összhangban. Az Szjt. 98. §-a kimondja, hogy a szerző jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt megszerző személy felhívhatja a szerzőt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a szerző a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerző saját nevében felléphet a jogsértés miatt. A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerző az előzőek szerint csak a felhasználási szerződés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel. Figyelemmel arra, hogy a szerzők személyhez fűződő jogainak megsértése esetén a felhasználó által történő fellépés lehetőségéről az Szjt. 15. §-a rendelkezik, indokolt, hogy az Szjt. 98. §-a kizárólag a szerző vagyoni jogaira vonatkozzék: erre figyelemmel módosítja a törvény 25. §-a az Szjt. 98. §-át. Nincs továbbá nyomós oka annak sem, hogy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok esetében ne érvényesüljenek az Szjt. 98. §-ában foglalt rendelkezések, azaz a kapcsolódó jogok tekintetében felhasználási engedélyt szerző személyek számára is biztosítani szükséges a jogsértés esetén történő fellépés lehetőségét: e célt elérendő módosítja a törvény 26. §-a az Szjt. 99. §-át.A jogosultak köre, az őket megillető védelemA szomszédos jogok jogosultak polgári jogi igényérvényesítési jogosultsága 1999. szeptember 1-jétől úgy bővült, hogy a szomszédos jogi jogosultakat a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem, és a jogkezelői adatok védelme is megilleti, továbbá a szomszédos jogok esetében is érvényesülnek a szerzői jog megsértésének vámjogi következményei. 2002. január 1-jétől terjed ki a szerzői jogok megsértésének jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozás hatálya az adatbázis-előállítók jogaira is. Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása ezt a szabályt azzal egészítette ki, hogy az adatbázisok előállítóinak védelméről szóló rendelkezések alkalmazásában az Szjt. 95/A. §-ában, vagyis a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások ütközésének rendezésére hivatott törvényi rendelkezésben meghatározott szabad felhasználási eseteken a 84/C. §-ban részletezett szabad felhasználási eseteket (magáncélú kimásolás; iskolai vagy tudományos kutatási célú kimásolás; bírósági, államigazgatási vagy más hatósági célú kimásolás) kell érteni. Az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása pedig a szomszédos jogi jogosultaktól és a nem eredeti adatbázisok előállítóitól kizárólagos felhasználási engedélyt szerző személyekre terjeszti ki a 98. §-t, vagyis a jogsértés elleni önálló fellépés jogát.

ÖTÖDIK RÉSZ

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XIV. Fejezet

JÁRULÉKFIZETÉS A VÉDELMI IDŐ ELTELTE UTÁN

100. § (1)244 A szerzői jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházásakor járulékot kell fizetni.

244 Megállapította: 2005. évi CVIII. törvény 2. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 4. § (2), 5. §.

263

(2)245 A járulék mértéke az adót és más köztartozást nem tartalmazó vételár négy százaléka. Az eredeti műalkotások körének és a vételár fogalmának meghatározására, valamint a járulék kötelezettjére, beszedésére és átutalására a 70. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelő szervezet a megfizetett járulékot az alkotó tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira használja fel.

A törvény módosítja az Szjt.-nek az ún. fizető köztulajdonra vonatkozó egyes - a fizetendő járulék mértékét, valamint a nyilvánosságnak a közös jogkezelő egyesület által történő tájékoztatását érintő - rendelkezéseit.

A módosítás az Szjt. 100. §-ának (2) bekezdésében szabályozott járulék mértékét szállítja le 5%-ról 4%-ra. A módosítás indoka, hogy e járulék mértéke is igazodjon a követő jog alapján a szerzőt megillető, sávosan megállapított és a törvény értelmében 4%-ra csökkentett díj maximális mértékéhez [Szjt. 70. §-a (4) bekezdésének a) pontja].

(3)246 Nem kell a járulékot megfizetni, ha az eredeti műalkotás tulajdonjogát muzeális intézmény szerzi meg vagy ilyen intézménytől szerzik meg.

(4)247 A közös jogkezelő szervezet a járulék címén befolyt összeget külön köteles kezelni és nyilvántartani.

(5)248 A közös jogkezelő egyesület a járulék összegéről, annak felhasználásáról a nyilvánosságot évente, a Hivatal hivatalos lapja útján tájékoztatja; az erre vonatkozó közleményét a tárgyévet követő év második negyedévének végéig köteles megküldeni a Hivatal részére.

A törvény módosítja továbbá az Szjt. 100. §-ának (5) bekezdését, akként, hogy a közös jogkezelő egyesület a tárgyévet követő év első negyedévéig köteles megküldeni az SZTNH részére a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló közleményét a járulék összegéről és felhasználásáról, míg a hatályos szabályozás csupán annyit tartalmaz, hogy a közös jogkezelő egyesület évente tájékoztatja a nyilvánosságot az SZTNH hivatalos lapja útján.1. A járulék (fizető köztulajdon) intézményeAz Szjt. 100. §-a döntően a követő joghoz hasonló szabályrendszert állapít meg a lejárt védelmi idejű eredeti műalkotások műkereskedő közbejöttével történő visszterhes átruházása utáni járulékfizetésre. A fizető köztulajdon (domain public payant) intézménye a követő jogtól egyrészt abban tér el, hogy a 70 éves védelmi idő lejárta után kell megfizetni, másrészt abban, hogy a beszedett járulékot nem közvetlenül a szerző, illetve jogutódja kapja. Felhasználása úgy történik, hogy a HUNGART a hozzá átutalt járulékot - pályázatok útján - az alkotói tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira fordítja. Az átláthatóság követelményének megfelelően a járulék összegéről, felhasználásáról a nyilvánosságot évente a kulturális örökség minisztere hivatalos lapjában tájékoztatja.A Követő jogi irányelv nem tartalmaz a fizető köztulajdonra vonatkozóan szabályozást, azaz e jogintézmény kívül esik az Unió által szabályozni kívánt körön. Mivel ennek fenntartása és a szabályozás részleteinek kidolgozása a tagállamok kompetenciájába tartozik, az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása is csak annyiban módosította a

245 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 36. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.246 Beiktatta: 2005. évi CVIII. törvény 2. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 4. § (2), 5. §.247 Számozását módosította: 2005. évi CVIII. törvény 2. §.248 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 37. §. Módosította: 2013. évi XVI. törvény 54. § l).

264

fizető köztulajdonra vonatkozó szabályokat, amennyiben a követő jogi szabályoktól való eltérés igénye azt indokolta.2. A járulék mértéke, megfizetése és felhasználásaAz Szjt. 100. § (2) bekezdésének 2012. január 1-jétől hatályos módosítása az ún. fizető köztulajdon (más néven járulék) mértékét szállította le 5 százalékról 4 százalékra. A módosítással a jogalkotó a járulék mértékét kívánta hozzáigazítani a követő jog alapján a sávosan megállapított és a sávhatár végén 4 százalékra csökkentett díj mértékéhez.A 100. § (3) bekezdése szerint a díjfizetési kötelezettség nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyekben muzeális intézmény eladóként vagy vevőként működik közre. [Erről bővebben lásd az Szjt. 70. §-ának (8) bekezdéséhez fűzött magyarázatot.]3. A járulékok kezelésének módja és a nyilvánosság tájékoztatásaA 100. § (4) bekezdése alapján a járulékot a HUNGART az egyéb bevételeitől (pl. a követő jog címén befolyt összegektől) elkülönülten kezeli és azok felhasználásáról évente közleményt tesz közzé az Oktatási és Kulturális Közlönyben. Az Szjt. 2009. február 1-jétől hatályos módosítása tartalmilag nem változtat a szövegen, csupán a kultúráért felelős minisztert nevesítésére került sor az Szjt. rövidítési rendszerének változása miatt.Az Szjt. 100. § (5) bekezdés 2012. január 1-jétől hatályos módosítása szigorította a járulék összegére és felhasználására vonatkozó, a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületet terhelő tájékoztatási kötelezettséget.

XV. Fejezet

A SZERZŐI JOGI JOGVITÁK RENDEZÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEZETEK

Szerzői jogi szakértő testület

101. § (1)249 Szerzői jogi jogvitás ügyben felmerülő szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok szakvéleményt kérhetnek a Hivatal mellett működő szakértő testülettől. A testület tagjait az igazságügyért felelős miniszter a kultúráért felelős miniszterrel egyetértésben ötéves időtartamra nevezi ki.

(2)250

(3) A szerzői jogi szakértő testület felkérésre peren kívül is adhat szakvéleményt a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben.

(4)251 Ha bíróság vagy más hatóság kér szakvéleményt a szerzői jogi szakértő testülettől, az ügy érdemében hozott határozatról - egy példányának megküldésével - a testületet értesíteni kell.

(5)252 A testület szervezetének és működésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

BDT2005. 1122. I. Az internetes nyilvánossághoz közvetítés körében a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való

249 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 170. § (5) i), 2013. évi XVI. törvény 54. § b).250 Hatályon kívül helyezte: 2011. évi CLXXIII. törvény 43. § (5). Hatálytalan: 2012. I. 1-től.251 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 82. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.252 Számozását módosította: 2003. évi CII. törvény 82. §.

265

közvetítést, ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Amennyiben csak az internetes szolgáltató aktív közreműködésével válik lehetővé a szerzői műnek a weboldalon történő megjelenítése, és a szolgáltatónak megfelelő lehetősége és ráhatása van arra, hogy a honlapján csak olyan szerzői mű jelenhessen meg, amellyel szerzői jogsértés nem valósul meg, felelőssége - szerzői jogsértés esetén - megállapítható.A Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezete és működéseA Szerzői Jogi Szakértő Testület (SzJSzT) szervezetéről és működéséről a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet intézkedik. Ez a szervezet korábban az Artisjus mellett tevékenykedett, az Szjt. hatályba lépése után, vagyis 1999. szeptember 1-jétől viszont a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SzTNH) mellett működik. Az SzJSzT perben álló felek közötti jogvitában játszik szerepet, de arra is lehetőség van, hogy peren kívül vagy a pert megelőzően kérjék fel szakvélemény adására. Az sem kizárt természetesen, hogy csak az egyik fél forduljon az SzJSzT-hez. Az SzJSzT általában háromtagú tanácsban jár el, bonyolultabb ügyekben pedig öttagú tanácsban. Az ügy előadóját és - a jogi szakvizsgával rendelkező testületi tagok közül - az eljáró tanács elnökét az SzJSzT elnöke jelöli ki. Különleges szakértelmet igénylő ügyben külső szakértő közreműködése is igénybe vehető. A szakértői vélemény elkészítésének alapdíja háromtagú tanács esetében 180 000 Ft, öttagú tanács esetében 285 000 Ft, amit az SzJSzT elnöke 50%-kal megemelhet, ha azt az ügy bonyolultsága indokolja.Az Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos módosítása hatályon kívül helyezte a 101. § (2) bekezdését, amely azt a szabályt rögzítette, hogy a testület szakvéleményét három- vagy öttagú tanácsban, szótöbbséggel alakítja ki. A módosítás alapozta meg az egyesszakértő kijelölésének lehetőségét; ennek részletszabályait a 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelettel módosított a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. Egyesszakértő jelölhető ki különösen, ha az ügy megítélése egyszerű, és a kirendelésben vagy megbízásban feltett kérdések megválaszolásához a Szakértő Testület egyetlen tagja teljes körben megfelelő szakértelemmel rendelkezik. Az egyesszakértő eljárására az eljáró tanácsra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az egyesszakértő véleményének alapdíja: 110 000 Ft. A módosítás ugyanakkor nem érintette a 2004 óta változatlan szakértői díjösszegeket (háromtagú tanács esetén 180 000 Ft, öttagú tanács esetén 285 000 Ft), amelyekből nem csak a szakértőt terhelő, hanem a kifizetői közterheket is le kell vonni.A szerzői jogi társadalom régi igényét hivatott teljesíteni az Szjt. 101. §-ának 2004. május 1-jétől hatályos (4) bekezdéssel történő kiegészítése, amely a joggyakorlat alakulásának követése érdekében és a Szerzői Jogi Szakértő Testület éves beszámolójának előkészítéséhez előírja a bíróságok és más hatóságok számára, hogy a Testület részére küldjék meg az azokban az ügyekben hozott érdemi határozatokat, amelyekben a Testület szakvéleményt adott. A módosítást követően a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változott.Kapcsolódó jogi szabályozás156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről

Egyeztető testület

102. §253 Ha a felhasználó és a jogosult között, vagy a felhasználók vagy érdekképviseleti szervezetük és a jogosultak közös jogkezelő egyesülete között nem jön létre megállapodás a

253 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 38. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

266

díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről, bármelyik fél a 103. § alapján létrehozott egyeztető testülethez fordulhat.

Az egyeztető testülethez fordulás jogaAz Szjt. 2012. január 1-jétől hatályos módosítása a jogosultak és a felhasználók közötti intézményes mediációt szélesíti annak kimondásával, hogy bármelyik fél egyoldalúan az egyeztető testülethez fordulhat. Korábban erre csak a felek közös megegyezése alapján volt lehetőség, ezért (ennek hiányában) egyetlen esetben sem járt el ez a testület.Kapcsolódó jogi szabályozás1994. évi LXXI. törvény a választott bíráskodásról

103. § (1) Az egyeztető testület megalakítására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztető testület tagjait a szerzői jogi szakértő testület (101. §) tagjai közül kell kijelölni.

(2) Az egyeztető testület a szerzői jogi szakértő testületen belül működik.Az egyeztető testület megalakításának szabályaiA választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 11-17. §-ai foglalkoznak a választott bírák kijelölésével. A 11. § leszögezi, hogy a választott bírák függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott körülmények tekintetében, az eljárás megszűnése után is. A 12. § azt határozza meg, hogy ki nem lehet választott bíró (bár egyébként tagja a szerzői jogi szakértő testületnek). A 13. § szerint a felek a választott bírák számában - amely csak páratlan szám lehet - szabadon állapodnak meg, megállapodás hiányában a választott bírák száma három. A 14-17. §-ok a választott bírák kijelölésének eljárási szabályait tartalmazzák. A 18-22. §-ok ismertetik a választott bírói megbízatás megszűnésének eseteit.Kapcsolódó jogi szabályozás1994. évi LXXI. törvény a választottbíráskodásról

104. § (1)254 Az egyeztető testület eljárásának célja, hogy a felek közötti megállapodás létrehozását elősegítse. A közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi eljárásról a testület haladéktalanul tájékoztatja az igazságügyért felelős minisztert, a kultúráért felelős minisztert és a Hivatalt.

(2) Ha a felek között nem jön létre megállapodás, az egyeztető testület javaslatot készít a megállapodás tartalmára, amelyet a felekkel írásban közöl.

(3) A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják. Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstől számított három hónapon belül nem kifogásolja az egyeztető testületnél.

(4) Ha az egyeztető testület a 105. §-ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a sérelmet szenvedett fél az egyeztető testület döntése alapján létrejött megállapodást az annak hatálybalépésétől számított három hónapon belül bíróság előtt megtámadhatja.

(5)255 A (4) bekezdésben említett eljárás a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.

Megállapodás az egyeztető testület előtti eljárásbanAz egyeztető testület nem hoz határozatot. Ha a felek nem tudnak megállapodni, megállapodás-tervezetet készít és ad át a feleknek. Ha a felek (vagy egyikük) a javasolt

254 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 21. §. A második mondat szövegét megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 39. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.255 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 84. § (2). Módosította: 2011. évi CCI. törvény 184. § c).

267

megállapodást sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem fogadják el, az egyeztető testület eljárása eredménytelen. Ha a megállapodás a felek eltérő piaci pozíciójából eredően hiúsult meg, a gazdasági erőfölényével visszaélő féllel szemben általános polgári jogi és versenyjogi eszközök igénybevételére van lehetőség. Egyébként a létrejött megállapodás bírósági megtámadására csak akkor van lehetőség, amennyiben az egyeztető testület eljárási szabályt sértett.2004. május 1-jei hatállyal egyrészről kikerült a 104. § (1) bekezdéséből az a fordulat, hogy a testület nem járhat el a díjmegállapítás, díjazás kapcsán felmerülő vitákban. Másrészről pedig bekerült az Szjt.-be, hogy a testület haladéktalanul tájékoztatja a kultúráért felelős minisztert (a 2009. február 1-jétől illetve 2012. január 1-jétől hatályos törvénymódosítások alapján az igazságügyért felelős minisztert és az SzTNH-t is) a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi eljárásról. Ezen információ birtokában a miniszter eldöntheti, hogy folytatja-e a vitában érintett díjközlemény jóváhagyási eljárását vagy felfüggeszti azt az egyeztető testület eljárásának befejezéséig.Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása kiegészíti a 104. §-t egy (5) bekezdéssel. Eszerint eljárási, alaki szabályok megsértése miatt megtámadott egyeztető testületi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás a Fővárosi Törvényszék (korábban Fővárosi Bíróság) hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.

105. § (1) Az egyeztető testület eljárása során a feleket egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget, hogy álláspontját előadhassa. Az egyeztető testület a feleket az eljárásban való részvételre, eljárási cselekmények lefolytatására nem kötelezheti, kivéve, ha a felek ebben megállapodnak. Egyebekben az egyeztető testület - a (2) bekezdésben említett szabályzat keretein belül - az eljárási szabályait, valamint a díjszabását maga állapítja meg.

(2)256 Az egyeztető testület eljárási szabályzatát a szerzői jogi szakértő testület dolgozza ki, és az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyást megelőzően be kell szerezni a Hivatal felügyeletét ellátó miniszternek, valamint a kultúráért felelős miniszternek a véleményét.

Az egyeztető testület előtti eljárás szabályaiHiába fordul valaki vagy valamely szervezet az egyeztető testülethez, ha a másik fél nem óhajt az eljárásban részt venni, a testület tehetetlen. A felek ilyen irányú megállapodásának hiányában eljárási cselekményre sem utasíthatja a testület a feleket.A Szerzői Jogi Szakértő Testület 2001-ben kidolgozta és kihirdette az egyeztető testület eljárási szabályzatát. Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítását követően pedig sor került a szabályzat módosítására (kiegészítésére) az egyeztető testület hatáskörének bővülése kapcsán.

105/A. §257 (1) Ha a szabad felhasználás kedvezményezettje és a jogosult között nem jön létre megállapodás arról, hogy a szabad felhasználást a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelem (95. §) ellenére milyen feltételekkel teszik lehetővé (95/A. §), a felek bármelyike az egyeztető testülethez fordulhat.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárást a kedvezményezettek érdek-képviseleti szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztető testület döntése alapján létrejött

256 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 22. §. Módosította: 2010. évi CXLVIII. törvény 152. §, 2013. évi XVI. törvény 54. § b).257 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 85. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.

268

megállapodás hatálya - ellenkező kikötés hiányában - az érdek-képviseleti szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei is.

(3) Az egyeztető testület megalakítására a 103. §-t kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az egyeztető testület tagjait a szerzői jogi szakértő testület elnöke jelöli ki, ha a felek az egyeztető testület tagjainak személyében - az eljárás megindításától számított nyolc napon belül - nem állapodnak meg.

(4) Az egyeztető testület eljárására a 104. § (1)-(2) bekezdéseit és a 105. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(5) A javasolt megállapodást a felek kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadhatják. Hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni, ha a megállapodási javaslatot a fél a kézbesítéstől számított harminc napon belül nem kifogásolja az egyeztető testületnél.

(6) Ha az egyeztető testület a 105. §-ban foglalt szabályok megsértésével járt el, a sérelmet szenvedett fél az egyeztető testület javaslata alapján létrejött megállapodást annak létrejöttétől számított 30 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja.

(7) Ha a megállapodás az (5) bekezdés alapján nem jött létre, a szabad felhasználás kedvezményezettje az (5) bekezdésben megállapított határidő lejártát követő 15 napon belül a bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy a bíróság kötelezze a jogosultat a szabad felhasználásnak a keresetben meghatározott feltételek szerinti lehetővé tételére.

(8) A (6) és a (7) bekezdésben meghatározott perindítás joga - az ott megjelölt határidőn belül - a kedvezményezettek érdek-képviseleti szervezeteit is megilleti azzal, hogy a jogerős érdemi határozat hatálya e szervezeteknek az e törvény értelmében kedvezményezett tagjaira terjed ki.

(9)258 Az e § alapján indított perekre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.(10) Az e § alapján létrejött megállapodás vagy jogerős határozat alapján végrehajtandó

műszaki intézkedésre a 95. §-t megfelelően alkalmazni kell, feltéve, hogy a műszaki intézkedés kielégíti a 95. § (3) bekezdésében foglalt feltételeket.

Az egyeztető testület hatáskörének kibővítéseAz Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások esetleges ütközésének (Szjt. 95/A. §) rendezésére hivatott megfelelő intézkedések biztosítása érdekében sommás, permegelőző egyeztetési eljárással segíti elő a megállapodás, megegyezés létrejöttét a jogosultak és a törvényben meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei között (Szjt. 105/A. §). Az egyeztető testület ezen eljárását nemcsak a szabad felhasználás kedvezményezettjei, hanem a kedvezményezettek érdekképviseleti szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztető testület által hozott döntés hatálya e szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei, és egyidejűleg hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyen döntés hatálya reájuk kiterjedjen. Erre az eljárásra is a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztető testület tagjait az SzJSzT tagjai közül kell kijelölni.Kapcsolódó jogi szabályozás1994. évi LXXI. törvény a választott bíráskodásról

XVI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

258 Módosította: 2011. évi CCI. törvény 184. § c).

269

A szerzői jog más jogosultjai

106. § (1) Ahol e törvény szerzőt említ, azon megfelelően érteni kell a szerző jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is.

Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.500/2009/3Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.671/2013/3

(2) Ha az elhunyt személy hagyatékához szerzői jog tartozik, a közjegyző a hagyatéki eljárás megindításáról értesíti az elhunyt személy műveivel kapcsolatban érintett közös jogkezelő szervezetet. Ha nem állapítható meg, hogy melyik az érintett közös jogkezelő szervezet vagy a művek nem tartoznak a közös jogkezelés körébe, az értesítést az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek kell küldeni.

(3) A hagyatékhoz tartozó szerzői jog örökösnek történő átadásáról a közjegyző kivonatos hagyatékátadó végzés, a bíróság pedig kivonatos jogerős ítélet egy példányának megküldésével - a (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával - értesíti az érintett közös jogkezelő szervezetet.

(4) A kivonatos hagyatékátadó végzésre, illetőleg a kivonatos ítéletre a hagyatékátadó végzésre és az ítéletre vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy azok csak a hagyatékhoz tartozó szerzői jog örökösnek történő átadására vonatkozó adatokat tartalmazhatják.

(5) A (3) bekezdésben említett kivonatos hagyatékátadó végzés és kivonatos ítélet a (4) bekezdésben foglaltakon kívül tartalmazza a „kivonat” minőség megjelölését, valamint azt, hogy az milyen célra használható fel.

(6) Az (5) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a végzés egyébként sem tartalmazna más rendelkezést, mint amit a (4) bekezdés előír.

(7) Az érintett közös jogkezelő szervezet köteles az örökösökről nyilvántartást vezetni, és abból a felhasználók számára a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok keretei között adatot szolgáltatni.

(8)259 Az (1)-(7) bekezdésekben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjaira és az e jogosultakat megillető jogokra.

Az Irányelv 4. cikkének a) pontja igényérvényesítésre jogosultként a szellemi tulajdonjogok jogosultjait jelöli meg. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogi védelem a szerző életében és halálától számított hetven évig áll fenn, a szerzői jogok gyakorlása és érvényesítése a szerző halálát követően annak jogutódjára tartozik. Erre figyelemmel rendelkezik úgy az Szjt. 106. §-ának (1) bekezdése, hogy ahol az Szjt. szerzőt említ, azon megfelelően érteni kell a szerző jogutódját, illetve a szerzői jog más jogosultját is. Az Szjt. 106. §-a megállapít továbbá szabályokat a hagyatéki eljárással és a közös jogkezelő szervezet által az örökösökről vezetett nyilvántartással kapcsolatban is. Az Szjt. e rendelkezéseket a kapcsolódó jogi jogosultak közül kizárólag az előadóművészekre és az előadóművészi jogokra rendeli megfelelően alkalmazni. Nem indokolt azonban e különbségtétel a kapcsolódó jogi jogosultak között, hiszen jogutódlás nyilvánvalóan bármelyik kapcsolódó jogi teljesítmény esetében bekövetkezhet, és az előadóművészeken kívüli kapcsolódó jogi jogosultak között is lehetnek olyan természetes személyek, akiknek halála esetén helye van hagyatéki eljárásnak. Az Szjt. 64. §-ának (3) bekezdése értelmében például filmelőállító is lehet természetes személy; ugyanilyen szabályt tartalmaz az Szjt. 84/A. §-ának (6) bekezdése is az adatbázisok előállítói kapcsán. Erre figyelemmel a törvény

259 Megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 27. §. Hatályos: 2006. I. 1-től. Ezt követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

270

27. §-a módosítja az Szjt. 106. §-ának (8) bekezdését, kiterjesztve az említett szabályok hatályát valamennyi kapcsolódó jogi jogosultra.A szerzői jog jogosultjai öröklés, jogátruházás illetve jogátszállás eseténAz Szjt. a szerzői jogok és kötelezettségek alanyaként mindenhol a szerző kifejezést használja. A 106. § (1) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor a természetes személy szerzők kívül más is lehet szerzői jogi jogalany (örökösök, jogutódlás révén jogosulttá válók stb.), az Szjt. rájuk nézve is a szerző kifejezést alkalmazza. Ezek az esetek a következők: az Szjt. 9. § (4) bekezdése szerint a vagyoni jogok örökölhetők, az (5) bekezdésben foglaltak szerint pedig a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. Ilyen esetek: az együttesen létrehozott művek (Szjt. 6. §), a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként létrehozott művek [Szjt. 30. § (1) bek.], a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok [Szjt. 58. § (3) bek.], az adattárakkal kapcsolatos vagyoni jogok [Szjt. 61. § (1) bek.], a reklámozás céljára megrendelt művek [Szjt. 63. § (1) bek.] és a megfilmesítési szerződéssel létrehozott művek (Szjt. 66. §).Az Szjt. 106. §-ának (2)-(6) bekezdései megteremtették a jogutód-nyilvántartás és jogutód-adatközlés törvényi alapját és szabályozták a hatósági adatközlés módját. A szerzői jogi művel, illetve szomszédos jogi teljesítménnyel érintett hagyatéki eljárás tekintetében is irányadó a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény. Az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok kezelését végző szervezet az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület. A közjegyző a kivonatos hagyatékátadó végzést a jogerőre emelkedés bevárása nélkül, míg a bíróság a már jogerős kivonatos ítéletet küldi meg az érintett közös jogkezelő szervezetnek.A 106. §-ban meghatározott nyilvántartási és adatközlési feladatok 1999. szeptember 1-jétől általánosan kötelező érvényűek valamennyi szerzői és előadóművészi jogot kezelő közös jogkezelő szervezet számára; e tevékenységük a miniszteri nyilvántartásba vételük egyik alapfeltétele [88. § (1) bek. f) 2. pont]. Az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása ugyanakkor az (1)-(7) bekezdésekben foglaltak alkalmazását kiterjeszti valamennyi szomszédos jogi jogosultra és a nem eredeti adatbázisok előállítóira is.Kapcsolódó jogi szabályozás2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról

106/A. §260 E törvénynek a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisok szerkesztőinek és az adatbázisok előállítóinak szerzői, illetve a XI/A. fejezet szerinti védelmére vonatkozó rendelkezései nem érintik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok érvényesülését.

A személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályok elsőbbségeA törvény egyértelművé teszi, hogy az adatbázisok szerzői jogi és külön jogi védelmével kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályok érvényesülését, vagyis ez utóbbiak elsőbbséget élveznek az Szjt.-vel szemben.

260 Beiktatta: 2001. évi LXXVII. törvény 11. §. Hatályos: 2002. I. 1-től. Ezt követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.

271

A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályok

107. § (1) E törvény 1999. szeptember 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni.

Somogy Megyei Bíróság 21.P.21.052/2008/57(2) A törvény 21. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint a 22. §-ának a reprográfiára szolgáló

készülékkel kapcsolatos előírásait 2000. szeptember 1-jétől kell alkalmazni.(3) A 111. § (1)-(2) bekezdésével megállapított rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését

követően indult végrehajtási eljárásokban kell alkalmazni.1. A törvény hatálybalépéseAz Szjt. rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni, tehát az 1999. augusztus 31-e előtt létrejött felhasználási szerződések teljesítése, értelmezése, megszegése stb. során felmerülő kérdésekre a választ továbbra is az Szjt. 110. § a) és d)-r) pontjai által hatályon kívül helyezett jogszabályokban kell keresni, illetve az ezen időpont előtt végzett felhasználási cselekmények - akár érvényes szerződésen alapultak, akár jogosulatlanok voltak - a korábbi szabályok szerint fognak minősülni.2. A reprográfia szabályainak csúsztatott hatálybalépéseA reprográfiai szabályoknak 2000. szeptember 1-jével történő hatályba lépését az indokolta, hogy a díj megfizetésében érintett piaci szereplők számára hosszabb alkalmazkodási idő álljon rendelkezésre. A hatálybalépés elhalasztása mellett szóltak mindazok az érvek is, amelyek a reprográfia intézményét, illetve a fizetésre kötelezettek körét tették kritika tárgyává, így azonban hosszabb felkészülési idő maradt a végrehajtási szabály megalkotására.Kapcsolódó jogi szabályozás158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról

108. § (1) A 31. § rendelkezéseit alkalmazni kell olyan művekre is, amelyeknek a korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már lejárt.

(2) Az előadóművészeket, a hangfelvételek előállítóit, a rádió- és televízió-szervezeteket, valamint a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz átvivőket az e törvényben meghatározott jogok akkor is megilletik, ha a 84. §-ban - rájuk vonatkozóan - említett év végétől számított húsz év az 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig már eltelt.

(3) Ha a szerzői vagyoni jogok vagy a szerzői joggal szomszédos jogok védelmi ideje az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelőzően lejárt, a lejárat és az e törvény hatálybalépése közötti időtartamban végzett felhasználás szabad felhasználásnak minősül, függetlenül attól, hogy e jogok újra védelemben részesülnek-e e törvény hatálybalépését követően.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott felhasználás e törvény hatálybalépését követően - a hangfelvételek esetében a hatálybalépésig már előállított műpéldányokra vonatkozóan - még további egy évig folytatható, de csak a hatálybalépéskor meglévő mértékben. A gazdasági tevékenység körében folytatott ilyen felhasználás jogát csak a jogosult gazdálkodó szervezettel vagy annak - a felhasználást folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni. A törvény hatálybalépését követően is folytatott felhasználás ellenében a jogosultnak méltányos díjazás jár.

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.487/2007/8

272

(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra e törvény kihirdetésének napjáig komoly előkészületeket tettek azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek az e törvény kihirdetésekor meglévő mértékéig lehet megkezdeni és folytatni.

(6) A (3) bekezdésben meghatározott időtartamban végzett átdolgozást, feldolgozást vagy fordítást úgy kell tekinteni, mintha az a szerző hozzájárulásával készült volna.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott átdolgozás, feldolgozás és fordítás e törvény hatálybalépését követő felhasználása ellenében az alapul szolgáló műre vonatkozó szerzői jog jogosultjának méltányos díjazás jár.

(8) A (3) és a (7) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján járó díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak.

(9) Az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelőzően kötött felhasználási szerződés alapján a teljes védelmi időre, illetve határozatlan időre megszerzett felhasználási jog e törvény hatálybalépését követően - a felhasználási szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően - újra megilleti a felhasználót, ha a szerzői jog vagy az azzal szomszédos jog e törvény szerint újra védelemben részesül.

1. A korábban szabaddá vált művek újabb védettségeA korábban végzett felhasználási cselekmények nem minősülhetnek visszamenőleg jogosulatlannak, ha a felhasználás idején jogszerűnek számítottak. Hasonlóképpen gondoskodni kellett a szerzett jogok és a törvényes várakozások megfelelő védelméről is, annál is inkább, mivel az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezése e várakozások megalapozottságát csak fokozta. Megfelelő felkészülési idő biztosításával lehetett elérni, hogy a korábban szabadon felhasználható, de védelem alá kerülő hangfelvételeknek a jogosulttól különböző gyártói korábban jogszerűnek minősülő tevékenységüket - bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal - mindaddig folytathassák, ameddig ez indokolt jogaik és várakozásaik alkotmányossági szempontból aggályos sérelmének elkerülése érdekében.2. A korábban szabaddá vált szomszédos jogi jogosultságok újabb védettségeAz egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény II. fejezetében szabályozta újra a védelmi idő alkalmazását mind a szerzői jogi, mind a szomszédos jogi védelem tekintetében. Bizonyos jogok tekintetében, így pl. az előadóművészek esetében, ezen jogszabály teremtette meg a védelem intézményét, másoknál a már meglévő védelmet terjesztette ki - pl. a hangfelvételek esetében tartalmilag is -, illetőleg módosította tartamát. Az 1994-es rendelkezések ármeneti szabályai azonban nem megfelelően terjedtek ki a védelem alól az akkori rendelkezések hatályba lépéséig már kikerült alkotásokra. Ezt a hiányt, illetve hibás szabályozást korrigálta a 108. § (2) bekezdése, amikor is a védelmet kiterjesztette az akkor tévesen szabadnak minősített művekre is, mégpedig a számítás kezdeti időpontjaként 1999. szeptember 1. napját határozta meg, tehát ezen időponttól visszafele számítva kell most már meghatározni, hogy az adott konkrét mű, teljesítmény, hangelvétel stb. ma még védelemben részesülne-e.3. A szerzett jogok védelmeA jogalkotó hibás rendelkezése semmilyen módon nem eredményezheti a jóhiszeműen és jogszerűen megszerzett jogosultságok gyakorlásának akadályát, mivel ez a jogbiztonság alkotmányos követelményébe ütközne, így a 108. § (3) bekezdése egyértelművé teszi az ilyen módon szerzett jogok tiszteletben tartását.4. A szerzett jogok további gyakorlásának módjaA jogbiztonsági követelmény azonban nem lehet abszolút, értelemszerű korlátját jelenti a jelen szabályok hatálybalépésekor már meglévő jogosultságok terjedelmének át nem lépése,

273

azaz a szerzett jogok további 1 évig való gyakorlásának engedélyezése - hangfelvételek tekintetében azonban ez is csak a már korábban előállított műpéldányokra igaz -, illetve a már meglévő mértékre korlátozása. A felhasználási cselekmények jogszerűnek minősítése azonban nem jelenti azt, hogy ennek ellenére a szerzőt, illetve jogosultját ne illetné meg az a méltányos díjazás, ami egyebekben, a későbbiekben, azonos felhasználás tekintetében járna.5. A szerzett jogok alapján végzett előkészületek védelmeA 108. § (4) bekezdésében foglalt korlát alkalmazandó olyan esetekben is, amikor a szerzett jogok tényleges gyakorlása ugyan még nem valósult meg, azonban akár vagyoni kötelezettség-vállalások, kiadások, terhek mellett már a felhasználáshoz szükséges előkészítő lépések, beruházások megtörténtek. Ezen cselekedetek - mivel ugyancsak a jóhiszeműen vélelmezett jogok gyakorlása érdekében történtek - éppúgy védelmet élveznek. Azt megakadályozandó, hogy a szerzett jogok védelme a másik oldalon ne eredményezze a velük a való visszaélés lehetőségét, a jogalkotó kifejezetten megtiltja az ilyen módon megszerzett jogosultságok átruházásának lehetőségét, tehát az ezen jogokból származó előnyök kiaknázásának lehetőségét harmadik személyek által. Kivétel ezen szabály alól az az eset, amikor maga a jogszerző gazdálkodó szervezet, illetve annak a felhasználást ténylegesen gyakorló egysége személyében áll be változás, hiszen ezen esetekben a jóhiszeműen jogszerző tulajdonképpen ugyanaz marad, és nem lép be a jogviszonyba e tekintetben harmadik személy.6. A szerzett jog alapján végzett átdolgozások, feldolgozások és fordítások védelmeA 108. § (6) bekezdése egyértelművé teszi nemcsak a felhasználás, hanem az ugyancsak a szerző kizárólagos engedélyezése alá eső átdolgozás, fordítás, feldolgozás joga gyakorlásának védelmét is, mivel ezen cselekmények - a mű szabad felhasználása melletti jogos vélelem okán - ugyancsak jóhiszeműen és jogszerűen történhettek meg a hibás jogszabályi alkalmazás miatt.7. A szerzett jog alapján végzett átdolgozások, feldolgozások és fordítások esetén fizetendő jogdíjBár a jogalkotó az előzőekben nyilvánvalóvá teszi az átdolgozási, feldolgozási. Fordítási cselekmények jogosságát, azonban amennyiben az ezekből származó művek valós, tényleges felhasználása, természetesen az anyagi előnyök kihasználása mellett, még nem kezdődött el 1999. szeptember 1. napjáig, úgy a szerző, illetve jogutódja méltányos díjazás iránti igénye megalapozott lehet.8. A jogviták peres útra tereléseMivel komoly valószínűséggel bíró lehetősége van a korábbi és a mostani átmeneti szabályok alkalmazásából eredő jogvitáknak - hiszen valóban nehezen lesz eldönthető igen sok esetben a védelem fennállásának, vagy fenn nem állásának ténye - így a jogalkotó ezen vitás és problémás esetek eldöntését explicite bírói útra tereli, kizárva ezzel a Szerzői Jogi Szakértő Testület hatáskörét, azaz eljárásának lehetőségét.9. A szerzett felhasználási jogosultságok védelmeMíg az eddigi rendelkezések alapvetően a szerzők, illetve az ő jogukon jogutódjaik, jogosultjaik érdekeinek védelmét szolgálták, addig ezen rendelkezés a másik oldalra is tekintettel, a felhasználók jogainak és jogos érdekeiknek a biztosítását is elrendeli azzal, hogy felhasználási jogosultságuk éppúgy feléled - amennyiben a téves jogszabály alkalmazása miatt szűnt meg -, mint a szerzők jogai.Kapcsolódó joggyakorlat

274

SzJSzT 15/04. Hangfelvételpéldányok terjesztési joga a szomszédos jogi védelem 1999-es újjáéledése után; az ún. visszaható hatály

108/A. §261 (1)262 A 31. § és a 84. § rendelkezéseit - a 2001. évi LXXVII. törvény 13. §-a (7) bekezdésének első mondatában szabályozott kivétellel - alkalmazni kell olyan művekre és szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Gazdasági Térség legalább egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig.

Iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink hatályos szövege értelmében az oltalomból eredő kizárólagos jog, illetve a terjesztés joga akkor terjed ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekményekre, vagyis e kizárólagos jog akkor merül ki, ha a terméket belföldön hozták forgalomba. Az Európai Unió egységes piacán azonban a jogkimerülés területi hatálya ennél szélesebb: az Európai Unió bármely tagállamában történő forgalomba hozatal (ha azt a jogosult vagy bárki más az ő hozzájárulásával végzi) az Európai Unió egész területén kiváltja a kizárólagos hasznosítási jog kimerülését. Az Európai Bíróság e tárgyban hozott határozatai végső soron az áruk szabad áramlásának adtak elsőbbséget a szellemi tulajdonvédelmi jogok területéhez kötődő, piacmegosztó hatású gyakorlásával szemben.

Az Európai Bíróság e joggyakorlata nyomán a közösségi jogalkotás szintjén is megfogalmazódott a közösségi jogkimerülés tana: a védjegyek és a formatervezési minták oltalmával kapcsolatban a tagállamok jogszabályait összehangoló irányelvek már tartalmaztak e kérdésben rendelkezéseket, híven tükrözve a Bíróság joggyakorlatában kikristályosodott elveket.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás értelmében az előzőekben ismertetett jogkimerülés elve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok, azaz az Európai Gazdasági Térség területének egészére kiterjed.

Tekintettel arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás hatálya alá tartozik a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK tanácsi irányelv, a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK tanácsi irányelv és az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyekkel a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremtett, szükséges az Szjt. kiigazítása, oly módon, hogy annak területi és személyi hatálya ne az Európai Unióra, hanem az Európai Gazdasági Térségre terjedjen ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett művekre a 108. § (3)-(9) bekezdéseiben foglalt szabályok megfelelően irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és e törvény hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az (1) bekezdés alkalmazásában a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni.

A védelmi idő felemelésével kapcsolatos EU-s jogharmonizációÚjabb átmeneti szabályok Szjt.-be iktatását tette szükségessé, hogy a védelmi idő felemelésével összefüggő - csak a Közösség egységes piacán alkalmazható - átmeneti

261 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 86. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.262 Megállapította: 2004. évi LXIX. törvény 7. § (4). Hatályos: 2004. VII. 10-től.

275

rendelkezések esetében a kormányzati jogharmonizációs programok a csatlakozás napjához kötötték a közösségi joggal való teljes összhang megteremtését. Az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása értelmében a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak védelmi idejére vonatkozó rendelkezéseit - azoknak a hangfelvételeknek a kivételével, amelyeknek a védelmi ideje a korábban hatályos rendelkezések szerint már lejárt - alkalmazni kell olyan művekre és szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Közösség legalább egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig. Ezekre a művekre az Szjt.-nek a korábban szabaddá vált művek újabb védettségéről intézkedő átmeneti szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és az Szjt.-t módosító törvény hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az előzőek alkalmazásában a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni.

109. §263 E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI. törvénnyel megállapított 31. § (6) bekezdését akkor kell alkalmazni, ha az nem eredményezi az e törvény hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezések szerint számított védelmi idő megrövidülését. E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI. törvénnyel megállapított 31. § (6) bekezdését alkalmazni kell az olyan filmalkotásra is, amelynek védelmi ideje e törvény hatálybalépésekor már eltelt. A 108. § (3)-(9) bekezdését ilyen esetben is alkalmazni kell azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény hatálybalépése helyett e törvény hatálybalépését kell érteni.

A filmalkotások védelmi idejének számítási módja, illetve a korábban szabaddá vált ilyen művek újabb védettségeAz Szjt. 109. §-ának beiktatása eredetileg azt a célt szolgálta, hogy lehetőséget biztosítson a filmszerző számára az 1999. szeptember 1. előtt hatályos szabályok szerinti védelmiidő-számítás alkalmazására abban az esetben, ha az a filmszerző számára előnyösebb. E § 2013. november 1-jétől hatályos módosítása a Védelmi Idő irányelv átültetésekor a filmalkotásokra is kiterjedő védelmiidő-számítások [Szjt. 31. § (6) bek.] változása miatt vált szükségessé. A felhasználók méltányolható érdekeinek védelmét szolgálja a leginkább a hangfelvétel-előállítók szerzett jogainak védelmét és joggyakorlását szolgáló szabályok alkalmazásának kiterjesztése a filmelőállítókra.

109/A. §264 E törvénynek a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXLVIII. törvénnyel megállapított 90. § (2) és (4) bekezdését, valamint 93. § (4)-(6) bekezdését a 2011. január 1-jét követően indult díjszabás-jóváhagyási eljárásokban kell alkalmazni.

A felügyeleti eljárásrend összhangjának megteremtéseAz Szjt.-be 2011. január 1-jei hatállyal beiktatott átmeneti szabály a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával illetve felügyeletével összefüggő egyes szabályok alkalmazásának kezdő időpontját határozza meg, így teremtve összhangot a felügyeleti eljárásrendben.

110. §265 (1) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvénnyel megállapított 89. § (13) bekezdésében foglaltakat első alkalommal a 2012. évre vonatkozó beszámolóra kell alkalmazni.

263 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 50. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.264 Beiktatta: 2010. évi CXLVIII. törvény 149. §. Hatályos: 2011. I. 1-től.265 Megállapította: 2011. évi CLXXIII. törvény 40. §. Hatályos: 2012. I. 1-től.

276

(2) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIII. törvénnyel megállapított 92. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesítéséről a közös jogkezelő egyesület 2012. május 1-jéig köteles tájékoztatni a Hivatalt az alapszabály módosításának tudomásulvételéről szóló bírósági jogerős végzés, valamint az alapszabály megküldésével.

Jogalkalmazási útmutatásA 2012. január 1-jével beiktatott 110. § a 89. § (13) bekezdésében, valamint a 92. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásában nyújt segítséget.

111. §266 (1) E törvénynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvénnyel az adatbázis-előállítók védelmére vonatkozóan megállapított rendelkezéseit alkalmazni kell arra az adatbázisra is, amelyet 1982. december 31. és 2002. január 1. között készítettek el, feltéve, hogy 2002. január 1-jén az adatbázis megfelelt - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvénnyel megállapított - XI/A. fejezetben szabályozott védelem feltételeinek. Az ilyen adatbázis előállítójának jogai 2002. január 1-jétől kezdődően 2013. január 1-jéig részesülnek védelemben.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatbázis felhasználására vonatkozóan az annak előállítójával 2002. január 1-jét megelőzően megkötött szerződés alapján végzett cselekményre e törvénynek a szerződés megkötésekor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni 2002. január 1-jét követően is.

(3) E törvénynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvénnyel megállapított 84. § (2) bekezdését nem lehet alkalmazni olyan hangfelvételre, amelynek a korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje már lejárt. E rendelkezés nem érinti a 108. § alkalmazását.

111/A. §267 E törvénynek az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit - a 2004. május 1-jét megelőzően elvégzett cselekmények és az így szerzett jogok kivételével - mindazokra a művekre, szomszédos jogi és adatbázis-előállítói teljesítményekre alkalmazni kell, amelyek az Európai Unió tagállamainak jogszabályai szerint védelemben részesültek 2002. december 22-én, vagy amelyeket megilletett a védelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek alapján.

A kapcsolódó kommentár a 111. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.111/B. §268 E törvénynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló

2005. évi CVIII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit - az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre is figyelemmel - a 2006. január 1-jét követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

A kapcsolódó kommentár a 111. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.111/C. §269 (1) E törvénynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról

szóló 2008. évi CXII. törvénnyel megállapított 19. § (1) bekezdését a 2009. február 1-jét követően adott felhasználási engedélyekre kell alkalmazni.

(2) A szerzőt a 23/A. § alapján megillető díjat a 2010. december 31-ét követően kölcsönzött műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adása után kell megfizetni. A szerzőt a 23/A. § alapján

266 Megállapította: 2012. évi LXXVI. törvény 50. §. Hatályos: 2012. VI. 27-től.267 Beiktatta: 2012. évi LXXVI. törvény 50. §. Hatályos: 2012. VI. 27-től.268 Beiktatta: 2012. évi LXXVI. törvény 50. §. Hatályos: 2012. VI. 27-től.269 Beiktatta: 2012. évi LXXVI. törvény 50. §. Hatályos: 2012. VI. 27-től.

277

megillető díjat 2012-ben kell először felosztani a 23/A. § (4) bekezdése szerinti, 2011. január 1-jétől szolgáltatott adatok alapján.

A deregulációs törvény miatti átmeneti rendelkezésekAz Szjt. 2012. június 27-étől hatállyal beiktatott 111-111/C. §-ai átmeneti rendelkezésekként azt biztosítják, hogy az egyes törvényeknek és törvényi rendelkezéseknek a jogrendszer túlszabályozottságának megszüntetése érdekében szükséges technikai deregulációjáról szóló 2012. évi LXXVI. törvénnyel (a továbbiakban: deregulációs törvény) hatályon kívül helyezett Szjt.-t érintő törvények, törvényi rendelkezések hatályvesztése ne érintse, illetve ne veszélyeztesse az azok alapján keletkezett, megszüntetett vagy módosított jogviszonyokban szerzett jogokat és vállalt kötelezettségeket, valamint a deregulációs törvény hatálybalépése előtt megkezdett eljárásokban való alkalmazásukat.A kapcsolódó kommentár a 111. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

111/D. §270 (1) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI. törvénnyel megállapított 55. § (2)-(3) bekezdésében, 74/A. § (1)-(3) bekezdésében, 78/A. §-ban, valamint 84. § (1) bekezdés b)-d) pontjában és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések azon rögzített előadásokra és hangfelvételekre vonatkoznak, amelyek esetében a védelmi idő 84. § szerinti kezdő napjától számított ötven év 2013. november 1-jéig még nem telt el, valamint azon rögzített előadásokra és hangfelvételekre is, amelyek ezen időpont után születnek.

(2) Ha az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött szerződésben nincs egyértelmű utalás az ellenkezőjére, akkor a 2013. november 1. előtt kötött ilyen szerződés hatályosnak tekintendő azon időponton túl is, amikor az (1) bekezdés szerinti ötven év már eltelt.

(3) Az előadás rögzítésére vonatkozó, a hangfelvétel-előállítóval kötött, az előadóművészeket ismétlődő díjazásra jogosító azon szerződéseket [74/A. § (3) bekezdés], amelyeket 2013. november 1. előtt kötöttek, a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát, vagy - ha erre nem kerül sor - a hangfelvétel nyilvánossághoz közvetítését követő év első napjától számított ötvenedik év elteltével az előadóművész javára abban az esetben is módosítani lehet, ha ezt a lehetőséget a felek eredetileg kizárták. Ha a hangfelvétel-előállító és az előadóművész között nem jön létre megállapodás, akkor bármelyik fél a 103. § alapján létrehozott egyeztető testülethez fordulhat.

A hangfelvételen rögzített előadások és hangfelvételek védelmi idejének 70 évre emeléseA hangfelvételen rögzített előadások és hangfelvételek védelmi idejének 50-ről 70 évre emelését a jogalkotó a 2001. évi LXXVII. törvénnyel iktatta be az Szjt.-be 2013. november 1-jei hatállyal. A védelmi idő felemelése nem csak az Szjt. 84. §-ának módosítását, hanem speciális átmeneti rendelkezések megalkotását is szükségessé tette a korábban megszerzett szomszédos jogok újbóli védettségét és további gyakorlásának módját szabályozó 108. §-ban foglalt rendelkezésekhez hasonlóan. A 111/D. § három lényeges kérdésben mégis változást mutat a 108. §-hoz képest, ezáltal is csökkentve a védelmi idő felemelésével a hangfelvétel előállító javára keletkezett esetleges előnyöket:- a védelmi idő meghosszabbításának kedvezménye csak akkor terjed ki az előadás rögzítésére és terjesztésére még a védelmi idő lejárta előtt jogátruházási vagy felhasználási szerződést kötő hangfelvétel előállítóra is, ha a régi szerződésben ennek ellenkezőjére nincs egyértelmű utalás;

270 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 51. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.

278

- szerződésmódosítási lehetőséget (lényegében felmondási jogot) biztosít az előadóművésznek a hangfelvételen rögzített előadás, illetve hangfelvétel hasznosításának elmaradása miatt,- az előadóművész és a hangfelvétel-előállító új megállapodásának sikertelensége esetén bármelyik fél egyoldalúan is az egyeztető testülethez (lásd: Szjt. 102. §) fordulhat.

111/E. §271 E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozóegyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI. törvénnyel megállapított 55. § (2) bekezdésében szabályozott felmondási jog az e törvény hatálybalépése előtt kötött szerződések tekintetében is csak írásban gyakorolható.

Az írásbeliség követelménye az 50 évnél régebbi hangfelvételen rögzített előadás, illetve hangfelvétel hasznosítására kötött szerződések felmondásánálAz Szjt. 2013. november 1-jétől hatályos módosítása az írásbeliség követelményét támasztja az előadóművésznek az 50 évnél régebbi hangfelvételen rögzített előadás, illetve hangfelvétel hasznosítására kötött szerződések felmondásánál. Ezeket a szerződéseket ugyanis még 1999. szeptember 1-je előtt kötötték az 1959-es Ptk. általános szerződéskötési szabályai alapján, amikor az írásbeliség nem volt a szerzői és szomszédos jogi felhasználási és jogátruházási szerződések érvényességének feltétele.

111/F. §272 (1) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CLIX. törvénnyel megállapított 89. § (11) és (11b) bekezdésében foglaltakat az NKA számára 2014. január 1-jét követően átadott bevételekre kell alkalmazni.

(2) E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CLIX. törvénnyel megállapított 89. § (11a) bekezdésében foglaltakat első alkalommal a 2013. évben beszedett bevételekre kell alkalmazni. A közös jogkezelő szervezet által a 20. és 21. §-ban meghatározott díjakból származó, 2013. évben beszedett bevételéből 2014. január 1-jét megelőzően az NKA részére kulturális célú felhasználásra átadott összeget a 89. § (11a) bekezdésében előírt átadási kötelezettség teljesítése során be kell számítani.

Átmeneti rendelkezések az NKA kulturális célú felhasználására rendelt jogdíjak számítására és az átadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó Szjt.-beli szabályok időbeli alkalmazásáraAz Szjt. 2014. január 1-jétől hatályos módosítása a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kulturális célú felhasználására rendelt jogdíjak számítására és az átadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó Szjt.-beli szabályok [89. §-ának (11)-(11b) bek.] időbeli alkalmazására állapít meg átmeneti rendelkezéseket.

111/G. §273 E törvénynek a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CLIX. törvénnyel megállapított 41/F-41/K. §-át az olyan műre és hangfelvételre kell alkalmazni, amelyet 2014. október 29-én vagy azt követően e törvény szerint védelem illet meg.

Felhatalmazások

112. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a reprográfiára szolgáló készülékek körét - az érintett érdek-képviseleti szervek véleményének figyelembevételével - rendelettel meghatározza.274

271 Beiktatta: 2013. évi XVI. törvény 52. §. Hatályos: 2013. XI. 1-től.272 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 23. §. Hatályos: 2014. I. 1-től.273 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 24. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.274 Lásd: 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet.

279

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel megállapítsa a szerzői jogi szakértő testület szervezetének és működésének részletes szabályait.275

(3)276 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit rendelettel meghatározza.277

(4)278 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az árva mű felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat, a jogosultat megillető megfelelő díjazás feltételeit, a felhasználással összefüggő eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének, visszatérítésének módját, továbbá az árva művek felhasználására vonatkozóan kiadott engedélyek nyilvántartásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.279

(4a)280 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza mega) a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartására és felügyeletére vonatkozó részletes

szabályokat, valamint a közös jogkezelő szervezetek felügyeleti díjának kezelésére, nyilvántartására, felhasználására, megfizetése módjára, a felügyeleti díj mértéke kiszámításának módjára és a megfizetés elmulasztásának jogkövetkezményeire vonatkozó részletes szabályokat,281

b) a közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak jóváhagyására irányuló eljárásokban elektronikus úton történő kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokat.282

(5)283 Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogya)284 a Hivatal elnöke véleményének kikérésével, a kultúráért felelős miniszterrel egyetértésben

a Hivatal által vezetett önkéntes műnyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint285

b)286 a Hivatal elnöke véleményének kikérésével, az adópolitikáért felelős miniszterrel, a kultúráért felelős miniszterrel és a Hivatal felett felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben az önkéntes műnyilvántartással összefüggő eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének és visszatérítésének módját rendelettel megállapítsa.287

(6)288 Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, beszedésének és visszatérítésének módját az adópolitikáért felelős miniszterrel, a kultúráért felelős miniszterrel és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala felett felügyeletet

275 Lásd: 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet.276 Beiktatta: 2003. évi CII. törvény 87. §. Hatályos: a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától. Alkalmazására lásd: ugyane törvény 108. §.277 Lásd: 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet.278 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 25. § (1). Hatályos: 2013. X. 25-től.279 Lásd: 138/2014. (IV. 30.) Korm. rendelet.280 Beiktatta: 2011. évi CLXXIII. törvény 41. § (1). Hatályos: 2012. I. 1-től.281 Lásd: 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet.282 Lásd: 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet.283 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 23. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.284 Módosítva: 2013. évi XVI. törvény 54. § b) alapján.285 Lásd: 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet.286 Módosítva: 2013. évi XVI. törvény 54. § b) alapján.287 Lásd: 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet.288 Megállapította: 2013. évi CLIX. törvény 25. § (2). Hatályos: 2013. X. 25-től.

280

gyakorló miniszterrel egyetértésben, valamint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke véleményének kikérésével rendeletben szabályozza.

(7)289 Felhatalmazást kap a kultúráért felelős miniszter, hogy - az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben - az e törvény 23/A. §-ának (4) bekezdése alapján a nyilvános haszonkölcsönzésért a szerzőt megillető díj megállapításához és felosztásához szükséges adatok, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett nyilvános könyvtárak körét rendelettel megállapítsa.290

Az egyes részletszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezésekA reprográfiai díjigény (Szjt. 21-22. §-ai) érvényesítésének, pontosabban a kötelezettek által fizetendő díjak megállapításának elengedhetetlen feltétele a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározása. A csúsztatott (2000. szeptember 1-je) hatálybalépés és az érintett érdekképviseleti szervekkel lefolytatott hosszas egyeztetést követően került elfogadásra és kihirdetésre a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról szóló 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet, melynek melléklete sorolja fel a reprográfiai készülékeket.A 112. § (2) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján született meg a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet, amely a Magyar Közlöny 97. számában került kihirdetésre, és 1999. november 11-én lépett hatályba. Részletes ismertetése az Szjt. 101. §-ához fűzött kommentár végén található.A 112. § (3) bekezdése az Szjt. 2004. május 1-jétől hatályos 38. §-ának (5) bekezdésében foglalt szabad felhasználás (a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek szabad megjelenítése) technikai részletszabályait, a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit meghatározó 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet kiadására adott felhatalmazást.A 112. § (4) bekezdése az árva művek felhasználásával kapcsolatos részletes szabályok megalkotására adott felhatalmazást a Kormánynak, amit a jogalkotó a 100/2009. (V. 8.) Korm. rendelet (Árvaműr.) kiadásával teljesített (bővebben lásd az 57/B. §-hoz fűzött magyarázatnál).A 112. § (4a) bekezdése a közös jogkezelő szervezetek nyilvántartása, felügyelete, velük elektronikus hatósági kapcsolattartás részletes szabályaira vonatkozó 307/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet kiadását alapozta meg.A 112. § (5) bekezdésének a) és b) pontja hatalmazta fel az igazságügyért felelős minisztert az önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól szóló 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet kiadására, amely a Magyar Közlöny 199. számában került közzétételre, és 2011. január 1-jén lépett hatályba, egyidejűleg hatályon kívül helyezte a korábbi 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendeletet és a 18/2006. (IV. 12.) IM rendeletet.Kapcsolódó jogi szabályozás24/2010. (XII. 28.) KIM rendelet a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról

289 Beiktatta: 2008. évi CXII. törvény 23. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.290 Lásd: 14/2011. (IV. 7.) NEFMI rendelet.

281

158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről

Az Európai Unió jogának való megfelelés291

113. §292 E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:a)293 az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a számítógépi

programok jogi védelméről;b) a Tanács 93/83/EGK irányelve (1993. szeptember 27.) a műholdas műsorsugárzásra és a

vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról;

c) az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről;

d) az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról;

e) az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról;

f) az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről;

g) az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról;

h)294 az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről és az azt módosító 2011/77/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv;

i) a Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről 6. (a) és (c) alpontja;

j)295 az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve (2012. október 25.) az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól.

A nemzetközi kötelezettségekAz 1994. évi I. törvény 3. §-a úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéseinek előkészítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak az Európai Megállapodással való összhangját. A jogszabályok előkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. cikkében meghatározott követelményeket. Az Európai Megállapodás 67. cikke szerint a Szerződő Felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség

291 Megállapította: 2005. évi CLXV. törvény 29. § (1). Hatályos: 2006. IV. 15-től.292 Megállapította: 2008. évi CXII. törvény 24. §. Hatályos: 2009. II. 1-től.293 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 53. § (1). Hatályos: 2013. IV. 1-től.294 Megállapította: 2013. évi XVI. törvény 53. § (2). Hatályos: 2013. XI. 1-től.295 Beiktatta: 2013. évi CLIX. törvény 26. §. Hatályos: 2014. X. 29-től.

282

jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetőek lesznek.Mindezekre figyelemmel, az Szjt. 113. §-a sorolja fel azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekkel az Szjt. összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Az Szjt. 2004. május 1-jétől (Magyarország uniós csatlakozásától) hatályos módosítása e felsorolást kiegészítette az INFOSOC irányelvvel, másrészt - az Európai Unióhoz történő csatlakozásra figyelemmel - elmarad a jogharmonizációs klauzulából az Európai Megállapodásra való hivatkozás. A lista 2006. január 1-jével bővült az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001/84/EK irányelvvel, amelyet az Szjt. 2006. január 1-jétől hatályos módosítása ültetett át teljes körűen a hazai törvényi szabályozásba. A felsorolást a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve követi, amit a 2005. évi CLXV. törvény 2006. április 15-i hatállyal iktatott be az Szjt.-be. Ugyancsak jogharmonizációs kötelezettség folytán került a 113. §-ba a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról szóló 2006/115/EK irányelv, ami a nyilvános könyvtári haszonkölcsönzés 2009. február 1-jétől hatályos törvényi bevezetése (Szjt. 23/A. §) során kapott nagyobb figyelmet. A harmonizált irányelvek sorát az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről és az azt módosító 2011/77/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv zárja. Végül, a felsorolás a Bizottság a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről szóló 2006/585/EK ajánlásával zárul, mely jogforrásnak leginkább a NAVA sajátos igényei és feladatai szempontjából van jelentősége [lásd Szjt. 35. § (4) bekezdését].

283