Á Fordulat

A MAGYARSÁG ÉS A KELET II. ŐSTÖRTÉNETI KONFERENCIATHE HUNGARIANS AND THE ORIENT

II. CONFERENCE ONANCESTRAL HISTORY

RÉGÉSZET ÉS ÍRÁSOS FORRÁSOK, TÖRTÉNELMI SZEKCIÓ

Szekcióelnök: Or. Magyar Kálmán Az előadások helye: MVSZ-Magyarok Háza E-mail: ostortenet1.konferenc1a®m7vk.net

© Magyarok Világszövetsége, 2008

A Magyarok VII. Világkongresszusának kötetei

I - V I I .

i i .

A kötetbe szerkesztés, s a nyomdai előkészítés a HONLEVEL Szerkesztőségének munkája

Tekintettel a kötetben foglalt információ jellegére - közlésre küldött tudományos dolgozatok a kapott szöveget nem szerkesztettük, cstipán a súlyosabb és szembetűnő hibákat javítottuk

ISB N 978-963-87998-5-2

K iad ja a M agyarok Világszövetsége Budapest, 2008.

Készült a M ackensen N yom dában

AJÁNLÁSA MAGYAROK VII. VILÁGKONGRESSZUSÁNAK

KÖTETEI ELÉ

Az alapításának 70. évfordulójához érkező Magyarok Világszövetsége 2008. augusztus 16- 20. között megszervezi a Magyarok VII. Világkongresszusát, a legátfogóbb legitimitást! magyar köztestületet, amelyen tizenkét konferencia keretében több mint 250 magyar és nem-magyar tudós, kutató és közéleti személyiség ad eló - kiutat keresve - mintegy 230 dolgozatot a magyar nemzet eredetéről, kultúrájáról és drámai sorsáról. Az eddigi Világkongresszusok történetében először, sikerült az előadásra kerülő dolgozatok java részét a nyitónap előtt bekérnünk, és hét kötetben, nyomtatva közzé tennünk. A kedves olvasó e kötetek egyikét tartja most kezében.

A Magyarok VII. Világkongresszusa ezer küldöttének ezeket a köteteket a Nyitó- konferencia előtt átadjuk, és kivágjuk, hogy korszakos határozatokat fogadjanak el. Olyan határozatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet életében kiváltsák azt az erkölcsi valamint szellemi fordulatot, amely elodázhatatlan, ha ez a nemzet élni akar, és amely határozatok méltóak ahhoz a nemzethez, ahhoz a Világkongresszushoz, amelyet a húsz-huszonegyedik század két kiemelkedő személyisége nagy odafigyeléssel üdvözölt.

Tisztelt küldött-társak, kedves olvasók! Kérem, fogadják ajánlásként Mario Alinei professzor, a talán legismertebb európai nyelvtörténész, a monumentális Atlas Llnguarum Európáé alapító főszerkesztője és Ószentsége a Dalai Láma üzenetét, mely a magyarok számára - fejléces papírjának címerével is - sokatmondó.

Budapest-Kolozsvár, 2008. augusztus 6-án

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének

elnöke

Dear President, dea rfr ien d s an d colleagues o f the O rganízing C om m ittee, L adies an d fe n tie m e n .

To m y deepest regret I canno t a tten d th is im portan t World Congress, the organizers o f w hich have been so k in d as to n o m ina te m e H onorary President. Though Ife e l I do nőt deserve th is honour, I am deep ly touched by your conv ic tion th a t I do.

I have tea m ed to know H ungárián people through m y stud ies, a n d I have been stru ck by th e ir c rea tiv ity , the ir intelligence a n d the ir spec ia l qualities, w hich are alsó reflected in the com plex ities o f the ir language an d culture.

M y d iscovery th a t m o d em H ungarians are the heirs o f the K urgan invaders o f H ungary in the C opper Age, an d o f the anc ien t fo u n d ers o f the E truscan c iv iliza tion , has nő t yet been accep ted by o ffic ia l academ ies. B út I have no doubt th a t e ven tua lly i t w ill, a n d H ungarians w ill be recognized as the founders o f one o f the m ost orig ina l a n d im portan t Bronze a n d Iron-Age civ iliza tio n s o f Europe.

I w ish a great success to your Congress, an d express the conv ic tion tha t H ungary w ill occupy a n increasing ly im portan t p iacé in Europe.

M ario A linei

K edves E lnök úr, kedves Szervező bizo ttság i bará tok és ko llegák. H ölgyeim és Uraim!

M élységesen sajnálom , hogy n em vehetek részt ezen a je len tő s V ilágkongresz- szuson, a m elynek szervezői vo lta k oly kedvesek engem T iszteletbeli E lnökké (fő véd n ö kké - fo rd .) k inevezn i. Jóllehet úgy érzem, hogy nem érdem eltem k i ezt a m egtiszte lte tést, m élyen m egérint az Ö nök m eggyőződése, m ely s zerin t megér- demlem.

A m agyar em bereket tan u lm á n ya im révén ism ertem meg, és m egdöbben­te tt k rea tiv itá su k , in te lligenc iá juk va la m in t különleges képességeik , a m elyek ug ya n csa k tükröződnek n ye lvükben és ku ltú rá jukban .

A zt a felfedezésem et, hogy a m a i m agyarok azon kurgános tem etkezésü népek örökösei, a k ik M agyarországot a b ronzkorban ára szto ttá k el, és örökösei a z ősi etruszk c iv ilizá c ió m ega lap ító inak, a h iva ta los tu d o m á n y m ég nem fo g a d ta el. Á m n incs kétségem afelől, hogy végül el kell fo g a d n ia , és a m a gyaroka t e lfo g já k ism erni, m in t a bronz- és vaskori Európa egy ik legeredetibb és legjelentősebb c iv ilizá c ió já n a k m egalapító it.

K ongresszusuknak nagy sikert k ívá n o k , és a n n a k a m eggyőződésem nek adok hangot, hogy M agyarország egyre jelen tősebb helyet fo g la l m a jd el Európában.

M ario A linei

; \uvii'i :«'"s

A Dalai Lám a

Ü zenet

Ö röm m el é rte sü ltem arról, hogy A m agyarság és a Kelet címmel, 2008. a u ­gusztus 16-20. k ö zö tt B u d ap esten m egrendezik a M agyarok VII. Világkongresz- szusát. Sajnálom , hogy ezzel a rendezvénnyel azonos idő p o n tb an zajló egyéb u tazása im m ia tt nem tu d o m kedves m eghívásukat elfogadni.

F ö lö ttéb b d icsére tesnek ta r to m azokat az erőfeszítéseket, am elyekkel az 1929-ben első ízben ülésező M agyarok V ilágkongresszusa, és az 1938-ban alap í­to t t M agyarok V ilágszövetsége p róbálja a m agyar nem zet szellem i és ku lturális egységét megőrizni. M inket, tib e tiek e t m egih le the tnek az Önök erőfeszítései, m iu tán nekünk is azonosak a törekvéseink.

Különleges k apcso la t jö t t lé tre k ö zö ttünk az ú ttö rő m agyar tudós. Körösi Csorna S ándor révén, aki 1831-ben m eg írta az első Tibeti-A ngol sz ó tá r t és nyelv­ta n t. K orábbi m agyarországi ú tja im so rán nagy ö röm et okozott, hogy m eg te ­k in th e ttem K örösi Csorna S ándor egyéb m űveit is, és ekképp m egism erhettem abbéli érdem eit, am elyekkel százötven évvel eze lő tt „M agyarországra hozta T ib e t-e t”. E zért nagy e lég téte l szám om ra, hogy m eleg üdvözletem et kü ldhetem valam ennyi részvevőnek, és kifejezhetem nagyrabecsü lésem et a konferencia szervezői irán t. Sok s ikert k ívánok Ö nöknek.

2008. au g u sz tu s 2-án

A Dalai Lám a

TARTALOMJEGYZÉK

REGESZET ES ÍRÁSOS FORRÁSOK, TÖRTÉNELEM SZEKCIÓ

P rogram ....................................................................................................................................... 9

Dr. M agyar K álm án: A m agyar ő s tö r té n e t és a „ke ttő s” hon fog la lás..................13

Dr. Bencze Lóránt: B izonytalansági tényezők, m in t a b iztonságos k u ta tá s fe lté t­elei (A m agyar ő s tö r té n e t k u ta tá sá n a k m ó d sze rtan a ).............................................31

Dr. Z achar József: A m agyar lovasság keleti e rede tének ő s tö rtén e ti vonatkozá­sai (a 99 éves Nagy K álm án félévszázad ó ta fo ly ta to tt k u ta tá sa i tü k ré b e n ) .... 41

Dr. Gömöri János: Az avar, onogur és m agyar „lovasnépek” pannóniai vaskohá­sza tán ak keleti kapcso la ta i (V etítésse l)........................................................................ 63

Dr. Érdy M iklós (USA): A korai m agyarság nyom ai k eleten és h un kapcsolatai..83

Dr. O brusánszky Borbála: A hun á llam szervezet........................................................91

Dr. Bárdi László: Az ujgurok egykor é s m a (V etítéssel)..........................................103

Dr. Juhász Zoltán: A m agyar népzene eurázsiai k apcso latainak v izsgálata m es­te rséges intelligenciák seg ítségéve l...............................................................................117

Dr. K h in a ya t B ábakhum ar (K azakisztán): A m agyarság nyom a a kazak kö z tu ­d a tb a n és szá jhagyom ányban ..........................................................................................131

Dr. A lim bay N ursan(K azakisztán): K u ta tási kategóriák és fogalm ak rendszere a m o d em nom adológiában (orosz nyelven, to lm ácsolással) ..................................137

Dr. K um ekov B u la tiK azakisztán): A m agyar-kazak etn ikai kapcsolatokról (kip- csak kom ponens) az a rab források alapján (orosz nyelven, to lm ácso lássa l).. 139

Dr. B otalov Sergey <Orosz Föderáció): The nom adie civilization and th e Ural- Siberian e thn ic cu ltu ra l u nity (angol nyelven, to lm ácsolással) /A nom ád civilizá­ció és az uráli-szibériai etn ikai kulturális egység/.....................................................155

Dr. B aasan jav E nkhjargal (M ongolisztán): S tudy petroglyphs in M ongolia (vetí­téssel, angol nyelven, to lm ácsolással) /A m ongóliai sziklába v ése tt írások ta n u l­m ányozása /.............................................................................................................................157

Dr. D iim aajav E rdenebaatar (M ongolisztán): F ea tu res of A ristocratic X iongnu T om bs (vetítéssel, angol nyelven, to lm ácsolással) /Az a risz to k ra ta xiongnu sírok je llem ző i/................................................................................................................................. 159

Hou Yong-jian, Cao Zhi-hong: Investigation and R esearch on th e Im p o rtan t C apital S ite of T ongw ancheng in E urasian G rassland Z o n e ................................163

Nicole Pétrin (Kanada): T he M assagetas B ecam e th e Alani (vetítéssel, angol nyelven, tolm ácsolással) /A m asszagétákbó l le ttek az a lán iak /.......................... 173

Dr. Bíró József: „A ttila, a bölcs k irály” ......................................................................... 179

Dr. Csajághy György: „Lehel k ü r t” (ve títésse l).........................................................195

Dr. Tábori László: A p á rtu s kérdés és a m agyar ő s tö rté n e t (v e títé sse l) ..........197

Dr. Parkasinszky Tibor: T izenegy k örü lm ény(csoport), am ely a m agyarok Urmia- tó vidéki őshazájának létezését igazolja, vagy e rősen valószínűsíti (vetítéssel) 199

Agócs Gergely - Juhász Zo ltán - S ipos János: A kaukázusi karacsájok n épzené­jén ek m agyar k a p c so la ta i..................................................................................................211

Veres Péter: Az észak-kaukázusi népek szerepe a m agyar ő s tö r té n e tb e n .......229

N yitra y Szabolcs - M übariz Helilov (A zerbajdzsán): Ó sm agyarok leszárm azo t­ta i A ze rba jdzsánban ........................................................................................................... 239

REGESZET ES ÍRÁSOS FORRÁSOK, TÖRTÉNELEM

SZEKCIÓSzekcióelnök: Dr. M agyar K álm án

Az előadások helye: M V SZ-M agyarok Háza, Széchenyi-terem

2008. augusztus 17. (vasárnap)9:00 - 9:30 Dr. Bencze Lóránt

Bizonytalansági tényezők, m in t a biz tonságos k u ta tá s feltételei (A m agyar ő s tö r té n e t k u ta tá sán ak m ódszertana)

9:30 - 10:00 Dr. Zachar JózsefA m agyar lovasság keleti e rede tének ő s tö rtén e ti vonatkozásai (a 99 éves Nagy K álm án félévszázad ó ta fo ly ta to tt k u ta tá sa i tü k ­rében)

10:00 - 10:30 Dr. Gömöri JáJiosAz avar, onogur és m agyar „lovasnépek” pannóniai vaskohásza­tá n a k keleti kapcso la ta i (Vetítéssel)

10:30 - 11:00 H ozzászólások, SZÜNET

11:00 - 11:30 Dr. É rdy M iklós (USA)A korai m agyarság nyom ai kele ten és hun kapcso lata i

11:30 - 12:00 Dr. O brusánszky Borbála A hun állam szervezet

12:00 - 12:30 Dr. B árdy LászlóAz ujgurok egykor és m a (Vetítéssel)

12:30 - 14:00 H ozzászólások, EBÉDSZÜNET

14:00 - 14:30 Dr. Juhász ZoltánA m agyar népzene eurázsiai k apcso latainak v izsgálata m este r­séges intelligenciák segítségével

14:30 - 15:00 Dr. K h inaya t B aba kh u m a r (K a za k isztá n )A m agyarság nyom a a kazak k ö z tu d a tb an és szájhagyom ány­b an

15:00 - 15:30 Dr. A lim bay N ursan íK azak isztán )K uta tá si ka tegóriák és fogalm ak rendszere a m odem nom adológiában (orosz nyelven, to lm ácsolással)

15:30 - 16:00 Hozzászólások, SZÜNET

16:00 - 16:30 Dr. K um ekov B u la ttK azak isz tán )A m agyar-kazak e tn ikai kapcso latokró l (kipcsak kom ponens) az a rab források alap ján (orosz nyelven, to lm ácsolással)

16:30 - 17:00 Dr. K usein Isaev (K irgizisztán):T he in s titu te of kinsh ip of Kyrgyz people in m odem ism and trad itio n (angol nyelven, tolm ácso lással) /A kirgiz vérrokonság intézm énye a m odern izációban és a trad íciókban/

17:00 - 17:30 H ozzászólás, elnöki összegzés

2008. augusztus 18. (hétfő)Az előadások helye: Széchenyi-terem

9:30 - 10:00 Dr. Szabó Is tván M ihályA székely nép ő s tö rtén e te (A székelyek, palócok, csángók, m a­tyók, k iskunok és az Ő rség népeinek etnogenezise)

10:00 - 10:30 Dr. Botalov Sergey (Orosz Föderáció)T he nom adie civilization and th e U ral-S iberian e thn ic cu ltural un ity (angol nyelven, to lm ácsolással) /A nom ád civilizáció és az uráli-szibériai etn ikai kulturális egység/

10:30 - 11:00 H ozzászólás. SZÜNET

11:00 - 11:30 Dr. B aasan jav E nkhjargal (M ongolisztán)S tudy petrog lyphs in M ongolia (vetítéssel, angol nyelven, to lm á­csolással)/A m ongóliai sziklába v ése tt írások tanulm ányozása/

11:30 - 12:00 Dr. D iim aajav E rdenebaatar (M ongolisztán)F eatu res of A ristocratic X iongnu Tom bs (vetítéssel, angol nyel­ven, to lm ácsolással) /Az a risz to k ra ta x iongnu sírok jellem zői/

12:00 - 14:00 H ozzászólás, EBÉDSZÜNET

14:00 - 14:30 Nicole Pétrin (K anada)T he M assagetas B ecam e th e Alani (vetítéssel, angol nyelven, to lm ácsolással) /A m asszagé tákbó l le ttek az alániak/

14:30 - 15:00 Dr. Bíró Józse f„Attila, a bölcs király”

15:00 - 15:30 Dr. Csajághy György„Lehel k ü r t” (vetítéssel)

15:30 - 16:00 H ozzászólás, SZÜNET

16:00 - 16:30 Dr. Tábori LászlóA p á rtu s kérdés és a m agyar ő s tö r tén e t (vetítéssel)

16:30 - 17:00 Dr. F arkasinszky TiborTizenegy körülm ény (csoport), amely a m agyarok U rm ia-tó v idé­ki őshazájának lé tezésé t igazolja, vagy e rősen valószínűsíti (vetí­téssel)

17:00 - 17:30 Agócs Gergely - Juhász Z oltán - S ipos JánosA k aukázusi karacsájok n épzenéjének m agyar k apcso latai

17:30 - 18:00 Veres PéterAz észak-kaukázusi népek szerepe a m agyar ő s tö rtén e tb en

18:00 - 18:30 N yitra y Szabolcs - M iibariz Helilov (A zerbajdzsán) Ó sm agyarok leszárm azo tta i A zerbajdzsánban

18:30 - 19:00 H ozzászólások, a SZEKCIÓ BEZÁRÁSA

Magyar KálmánRippl-Rónai M úzeum , K aposvár

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET ÉS

A „KETTŐS HONFOGLALÁS”Elhangzott a M agyarok Világszövetsége A M agyarság

és Kelet című Ő störténeti Konferenciáján, Budapest, 2004. jú n iu s 4-én

T isz te lt E lnök Úr! T isz te lt H allgatóság!Kedves Kollégák! Kedves B arátaim !

Bevezetés

Előadásom m o ttó ja az a m ondás, hogy „nincs jövője annak a nem zetnek, am ely elfelejti m ú ltjá t és elveszíti tö rténe lm i h iv a tá s tu d a tá t." Szerin tem leg­alább olyan rossz az, ha nincs valós m últja, vagyis hite les tö rténe lm e és tö r té ­nelm i tu d a ta a nem zetnek .

D om okos Péter nyelvész m ár 1990-ben az t írta: „darázsfészekbe nyúlni jóval veszélytelenebb vállalkozás, m in t az ő s tö r té n e t kérdéskörében m egnyilatkoz­ni.” Bencze Lóránt szerin t „N em csak a h a ta lom nak a lárendelve vá lha tunk h ite l­telenné, hanem azzal is, ha folyton b izonygatni akarjuk azt, például a finnugor rokonság tényét, am it tudom ányosan m ár nem kellene.” Mi az t m ondjuk, hogy az ő s tö r té n e t nálunk előbb politikai üggyé, de m ára m ár v alam iképpen közügy- gyé is vált. N épünk eredetérő l, egykori m űveltségéről igen sokaknak van sa já t vélem ényük. É ppen ezért a szak tudom ány - a m aga belsőnek szán t eszm ecse­réinek, új eredm ényeinek a m egbeszélésével - is egyre kevésbé m arad h a t m eg a s^ já t keretei, korlátai, falai között. Egyetlen honfitársunktó l, így a hazánk h a ­tá ra in kívül élő m agyaroktól sem tag ad h a tju k m eg azt, hogy a m agyar ő s tö r té ­ne tte l foglalkozzanak. Vagyis azt, hogy a kezde tek tő l m egism erjék a m agyarság m ú ltjá t a honfoglalásig és az az t követő száz esztendeig, vagyis Vajk-István m eg­koronázásáig. Nyilvánvaló, hogy m indenkinek te rm észe tes joga van é rdeklődnie anyanyelve és az ó t kibocsátó közösség bárm ely kérdése irán t, beleértve a m a­gyar ő s tö r té n e te t is. Egyet kell érten ü n k azzal a reális ku ta tó i m egállapítással, am ely szerint, „ha vélem énye n em egyezik az éppen ak tuális h ivatalos á lláspon t­tal, az n em felté tlenül az ő h ibája, hanem sokkal inkább a tudom ányé, az iskoláé, a tankönyveké. Ezek ugyanis a nem zeti tudom ányok e redm ényeinek közkinccsé té te lében , közvetítésében , sohasem álltak, s m a sem állnak a h iva tásuk m agas­la tá n .” É ppen ezért tö b b m in t furcsa volt, am ikor 1996-ban, a honfoglalás 1100.

Évfordulójának ü nnepségso roza ta k ezde tén akadém iánk akkori tö rtén ész elnö­ke, Kosáry D om okos k ih irde tte , hogy „a rom an tikus tö rténe lem szem lé le t eddig is szám os helytelen e lm életet szült, ilyen például a k e ttő s honfoglalás és a hun szárm azás g ondo la ta .” Ezzel egyszerűen tö b b kiváló k u ta tó , így László G yula el­m éle te it is a valóban b u ijánzó d ile ttán s vélem ények közé helyezte. A tudom ány és a po litika ha ta lm i szavával nem lehet m egszabni egy ilyen ö ssze te tt, azaz kom plex tudom ánynak , m in t a m agyar ő stö rténe tem k u ta tá sán ak , v izsgálatá­nak a h a tá rá t. Ú jra Bencze Lóránt nyelvészt idézem :” Ne bélyegezzük „szellemi alvilágnak” a m ai tö rök vagy sum ér rokonságo t h irde tőke t, főként ne tegye ezt a M agyar Tudom ányos A kadém ia tag ja , em lékezve arra , m ennyi zöldség je len t m eg az Akadém ia tám ogatásával, akadém iai kiadványban és az Akadém ia égisze a la tt a XX. század m ásodik felében...N e csodálkozzunk, ha a finnugor rokonság ténye sokak tu d a tá b a n összek ö tő d ö tt az idegen elnyom ással és az á lta la ránk e rő lte te tt bu taságokkal.” Az olasz m atem atikusok és az ő szám ítógép töm öritó program juk m ondja azt, hogy „ a m agyar nyelv a m ai á llap o táb an a m ai tö rök és az üzbég nyelvhez áll közel, és m eglehetősen m essze áll a finnugor nyelvektől.” E zt m ár nem lehet e lintézni a szokásos „hóbortos m agyar naciona listák”, „déli­bábos tö rökösök”, „szittyázók” s tb . m egbélyegzésekkel.

1. R öviden a ..kettős honfoglalás" elm életéről

T öbb tanu lm ányban írtam m ár erről az elm életről, illetőleg annak somogyi vonatkozásairól. M ost a rendelkezésem re álló időben egy rövid összegzést adnék csak róla. Az elm élet „újjászületése" László G yula 1960-as évektől k ia d o tt m u n ­káival kapcso lha tó össze. László G yula szerin t a m agyarság volt a legnagyobb lé­lekszám ú finnugor nép. Az elóm agyarság finnugor nyelvekkel ro kon ítha tó része szerin te m ár a b ronzkorban a Volga kazanyi könyöke tá ján é lh e te tt, azon a t e ­rü leten , am elyet a tö r té n e ti források M agna H ungáriának neveznek. H erodotos görög tö rtén e tíró szerin t m integy ké t és félezer évvel eze lő tt i t t a szk íták északi perem népei éltek. M ásfélezer év u tá n B íborban sz ü le te tt K o n stan tin a B iroda­lom K orm ányzásáról ír t m unkájában egy VI-VII. századi esem ényt em lít, amely nyom án ez az ősi volgai m agyarság három részre szakad t. Az egyik rész M agna H ungáriában m arad t. Ó két ta lá lta m eg Ju lianus 1235-ben. A m ásik rész a K a­u kázus déli lejtőin te lep ed e tt meg, m íg a harm ad ik nyugatra , azaz Pannón iába vándorolt. László G yula a z t a k e ttő sség e t fedezte fel, am ellyel m ár régebben is foglalkozott a m agyar régészeti k u ta tá s . H iszen K rónikáink, akárcsak m ondáink is k é tfa jta s z á rm azás tö rtén e te t ő riz tek meg. Az egyik a sztyepprő l a M eotisz irá ­nyából, vagyis a K aukázus tövéből, m íg a m ásik a Volga m entérő l s zá rm az ta tta a m agyarságot. László G yula éppen ezt a m agyar ő s tö r té n e t és a honfoglalás k u ­ta tá sa k o r m egfigyelhető „k e ttő ssége t” k ívánta feloldani. E zért 1969-ben közölte először a „ ke ttő s” honfoglalás e lm életét. E lm életének fon tos k iindulópontja az a tézis, am elyet tő le idézünk szó szerint: „ eléggé m egb ízha tóan ism erjük a tö r té ­ne ti M agyarország XI. századi n épességét. Az akkori n épessége t K niézsa Is tván je lö lte té rk ép ek en ...” László G yula észrevette , hogy Á rpád m agyaijai n em száll­

tá k m eg m indazokat a te rü le tek e t, ahol előzőleg a griffes indások (670 u tá n b e ­k erü lt avar népesség) éltek. S zerin te Á rpád m agyarjai részben k ikerü lték őket, s nyilván azért, m ert azok sű rű n lak o tt te rü le tek voltak. E szerin t a X. századi M agyarországon a m agyar helyneveket m u ta tó te rü le tek e t Á rpád m agyaljai és a griffes- indás k ései avarok n ép es íte tték be. A 670-ben b e jö tt késő avarok, azaz onogurok neve (és nyelve!) nagyrészt m ár m agyar ke lle tt hogy legyen... Ezzel k ap cso la tban tö b b bizonyítékot is felsorol, így a tem ető in k em bertan i anyagát is. E lm életének többszö ri közlését viharos és sokszor lekicsinylő szakm ai véle­m ények fogadták. Nyílt szakm ai kiállás m elle tte és az e lm élet továbbfejlesztése c sak 1990-től tö r té n t meg. V ékony Gábor és M akkay János , m ajd az előadó is a többszö ri és a tö b b időben tö rtén ő K árp á t m edencébe való m agyar m eg te ­lepedést, azaz a többszö ri hona lap itások kérd ésé t v e te tte fel. Például M akkay sze rin t „a m agyarokat az őshazából elsodró népek a k eletrő l áram ló tö rök hullá­m ok voltak, kezdve a hunoktól. K risztus u tá n 375 tá ján vonu ltak á t a hunok az Uralon. M akkay sze rin t az ősm agyar nyelvet beszélő népes közösségek K risztus u tá n 375-öt követően bárm elyik Ny-ra ha to ló tö rök fajú és nyelvű nép vezetése és kényszere a la tt e lju th a ttak a K árpát-m edencébe. A nnak e llenére, hogy erre a tö r té n e ti források nem u ta lnak ... Szerin te m ár Szűcs Jenő b izony íto tta a tö rök uralkodó ré tegek álta l v ég reh a jto tt három népszervezési folyam atot. E nnek az a lényege, hogy Á rpád és honfoglalói tö rök nyelvet b eszéltek . Á rpád népének el- m agyarosodására 895 u tá n a K árpá t-m edencében k erü lt volna sor. Az onogur és egy m agyar néprész összeolvadásából jö t t lé tre a m agy-eri. Az összeolvadáskor az ősm agyar volt a sztrá tum és a tö rök , a 670-es onogurok, m ajd az Á rpád-népe á lta l k épviselt elem a szuper sztrá tum . Szűcs Jenó sze rin t a tö rökök szavaka t ad ­tak , de á tv e tté k a m agyar nyelvet. M a kka y sze rin t a m agyarul beszélő székelyek a VII. század ó ta avar, illetve onogur uralom a la tt éltek. A IX. század végére m ár ók m agyarosíto tták el az avar, onogur u ralkodó ré tege t. Ók, m in t ősm agyar nyelvet beszélő nép fogadták Á rpád h arcosait... M indkét n épcsoport legfőbb vezető inek hun e re d e ttu d a ta volt és ezért szá rm az ta tták m agukat A ttilától. Szűcs Jenő b izonyító anyaga m elle tt nagyon fontos bizonyítékokat népm eséink és népzenéink adják. Ezek Ázsia és K elet tö rökös rétegei felé m u ta tn ak ."

2. A ..kettős honfogla lás" elm életének b izonu ítéka i

A tö rtén észek egyik csoportja , am elynek vezéralakja Kristó G yula volt, a z t á llíto tta , „hogy az avarok töm egei aligha élték m eg a m agyar honfoglalást,... az avarok rákényszerü ltek a szláv nyelv á tv é te lé re ...” E z t az á llásp o n to t - tö bbek k ö zö tt - a nyelvészek is kifogásolták. K irá ly Péter példáu l fe lte tte a kérdést: "m iképpen ju to t ta k hozzá a finnugor nyelvű m agyarok a tü rk -tö rök e red e tű népnévhez? S zerin te erre csak egy válasz lehetséges, hogy a kései avar ko rban m ár éltek finnugor/ósm agyar népek a K árpát-m edencében , onogur vezető n é ­pek a la tt .” A nyelvészeti ad a to k m elle tt ez t a n éze te t igazolja E ngel Pál tö r té ­nész is. Szerin te is „az ősm agyar nyelvet beszélő népek m ár a VII. század végén bek ö ltö zh e ttek a K árpát-m edencébe. H iszen 700 u tá n nem ism eretesek olyan

A FORDULAT Dr. Magyar Kálmán

népm ozgalm ak, am elyek ilyen vándorlásokra k ész te ttek volna. "Váczy Péter sze rin t az Á rpád-féle honfoglalás népei nem B askíriából, hanem a K aspi ten g er nyugati partszakaszáró l é rkeztek P annóniába. Ezek szerin t i t t le tt volna Á rpád népének az őshazája. E zt m ár N agy Géza régész is észrevette , am ikor a z t írta: „a m agyar faj régebbi i tt, m in t a honfoglalás. Lehetséges, hogy m ár az avarokkal is jö ttek , de ha előbb nem is, a VII. század uto lsó negyedében a m agyar beván ­dorlás m egkezdődött. M ondáink a székelyekben k eresik ennek az első rajnak az ivadékait.” A székelyek avar kori e re d e té t m anapság B álin t C sanád akadém ikus is vallja, am ikor ez t írja: „a székely e red e t kérdésében az avaroknak kell, illetve lehet d ön tő szerepe t tu lsydonitan i.” Je lez tük már, hogy a székelyeknél és az Ár­pád d inasztiánál is m eg m arad t a h u n e red e t tu d a ta . E z t állítja - tö b b ek k özö tt- Róna-Tas A ndrás és B álin t C sanád is. A tu rkológusok, köztük D ávid Géza sze ­rin t „a honfoglaló m agyarság állam rendjében , anyagi é s szellem i m űveltségében nem sokkal k ü lönbözö tt k ü lönbözö tt a sztyeppei tö rökség tó l.” B álin t Csanád is m egállapítja, „hiszen az a tény, hogy a m agyarság kultúrája , em b ertan i ösz- sze té te le rendkívül m essze k erü lt a nyelvrokonokétól. Ez nem véletlen, mivel az ósm agyarság finnugor nyelvet beszélő csoportja m ár 2500 éve elszakad t tő lük .” Nem kell azonban ezen csodálkoznunk, hiszen ez a k e ttő s vagy tö b b néprészból való ö sszeolvadás m egvan a franciáknál, akik például a germ án e red e tű frankok­ból és az őshonos kelta, gall, róm ai néprészból a laku ltak ki. Ide kell soro lnunk m ásokat is, m in t az angolokat, görögöket. T erm észetes, hogy a m agyarság is különböző időszakban és tö b b népből a lakult ki. és o lvadt egybe.

A régészeti k u ta tó k közül m ég tö b b en ta lá ltak fon tos bizonyítékokat a k e t­tős, vagy a tö b b h u llám ú K árpá t-m edence i m agyar m eg telepedéssel k ap cso la t­ban. Kiss A ttila - h a ta lm as régészeti anyag alap ján - á llap íto tta meg, „hogy a K árpá t-m edence te rü le tén a X XI. században csak késő avar kori és X. századi köznépi tem e tő k ta lá lha tók . Szerin te nagyon sok helyről, am ely m agyar u ra l­mi te rü le t volt, h iányzik Á rpád honfoglalóinak az un. k lasszikus le le tanyaga.” M adaras László régész is arró l írt, hogy a XI. századi m agyar te lep ü léste rü le t nagyobb, m in t a X. századi honfoglalás kori tem etők , sírok e lte ijedési te rü le ­te. T öbb k u ta tó m eg á llap íto tta azt, hogy az Á rpádok tö b b ősi szá lláste rü le tén többnyire csak késő avar kori és az úgynevezett köznépi tem e tő k sírjai kerü l­tek elő. Ez a helyzet T olnában, B aranyában , D élkelet-D unántúlon, Szekszárd tó l egészen a Dráváig. N yugodtan e lm ondhatjuk te h á t, hogy it t n incs m eg a rangos, a klasszikus vezető ré teg honfoglalás kori leletanyaga, de alig van az úgyneve­ze tt középső réteghez ta rto zó lovas tem etk ezés is. G yakorlatilag Som ogyban is ez a helyzet. Vagyis erről a nagy terü le trő l főképpen csak avar tem e tő és te lep ü ­lésnyom ok, valam in t a X-XII. századi úgynevezett k öznépi tem ető k kerü ltek elő. Ez szerin tünk is azzal m agyarázható , hogy Á rpád népének k a tona i ereje nem szállta m eg e z t a déli te rü le te t, csak u ra lta azt. A X. század első felében csupán jo b b á ra a késő avar kori lakosság m agyarsága élt itt. E z t igazolná az itten i nyel­vészeti k u ta tá s anyaga is (Ld. M aár Ferenc Géza és Tálos Géza e re d m é n y e it). M aár szerin t Som od (Somogy) neve avar kori is lehet.

Az avar-m agyar együtté lés legfontosabb bizonyítékát a V örs-P apkertben fel­tá r t tem e tő sírjai adják. E bben a tem e tő b en Költő László szerin t a VIII. század

végétől a X. század végéig fo lyam atosan tem etkez tek . Az i t t e lőkerü lt anyag részletes és m inden irányú v izsgálata is m eg tö rtén t. Bizonyítva az avar to v áb b ­élést és asszim ilációt. Ilyen IX. századi avar tem e tő a K aposvár 61-es ú ti is. Az országból tö b b helyről ism erünk ilyen VII-IX. századi tem e tő t, am elynek te le ­pesei a lk o tták az egykori köznépet, akik te lepeiknek a m agyar nevet ad ták . Iga­zo lást n yert az em b ertan i anyag alap ján az is, hogy az avar kor lakosságának továbbélése m ég a X-XI. században is ta r to tt .

E hhez az avar kori továbbéléshez is ad fon tos bizonyítékot a Bodrog-Alsó-Bú vasolvasztó te lepén előkerü lt fúvókalelet. Ezen a lele ten m eg ta lá lha tó a legősibb székely m agyar rovásírás. V ékony G ábor egyetem i docens /ELTE B udapest, R é­gészeti In téze t / érte lm ezése szerin t a fo/unák, vagyis a fúnák felirat van rajta . Ez a fúvókalelet a z t is bizonyítja, hogy a VII-VIII. század tó l legalább a K á rp á t­m edencében éló székelyek m agyarul beszélő népcsoportja a X. század elején a rovásírást is ism erte. Vékony nyelvészeti érvekkel az t is b izony íto tta már, hogy a finnugor nyelvú m agyarság m ár ennek elő tte , a VIII. században - de tö r té ­ne ti okok m ia tt te rm észe tesen ko ráb b an - a K árpá t-m edencében élt. A széke­lyek régi finnugor m agyar nyelvűségét a náluk fennm arad t írás, így a legutóbb Bodrog-Alsó-Bún előkerü lt em léke, bizonyítja. E zt az írá s t ugyanis a korábbi kárpát-m edencei, avar kori írás a lap ján a lak íto tta valaki, éppen m agyar nyelvű szövegeik rögzítésére a IX. század ha tv an as éveiben. Tegyük hozzá: éppen a k e ­resztény té rítés , illetve ta n ítá s eszközéül..."Pázm ány P é te r m ég ism ert egy ilyen ősi m agyar nyelvű b ib liá t, am elynek fo rd ítása „a 4. század u tán , de jóval a 12. század eleje, só t 896 e lő tt készü lt.”

3, A „kettős honfoglalás” és a tora i magyar kereszténység

V ilágosan bizonyítható , hogy az ós-és a honfoglaló m agyarság bizonyos r é te ­gei m ár a K árpát-m edencében , illetőleg a K aukázus vidékétől kezdve k ap cso la t­b a kerü ltek a kereszténység e lsősorban keleti, az ún. görög ágával. A régészeti leletek tan úsítják , hogy avarkortó l kezdve m egkeresztelkedett, illetve a keresz­tény je lképeke t is használó avar-m agyar népesség élt a K árpát-m edencében . A K aukázus irányából a K árpá t-m edencébe érkező Á rpád-és n épe m ár ugyancsak egy keresztény réteggel rendelkezett. Az avar é s az ún. honfoglaló népesség k e ­resztény je lkép rendszert m u ta tó tárgyain egy onogur-török, illetve erós iráni, perzsa a lap h a tá s figyelhető meg. Ezek a kü lönböző ha tá so k szerin tem - az á lta ­lunk tá rg y a lt ó stö rtén e ti-és honfoglalás kori tudom ányos p roblém ák b e m u ta tá ­sa nélkül - igazán nem é rth e tő k m eg.

Bencze Lóránt nyelvész tö b b év tizedes m unkássága u tá n nap ja inkban publi­ká lta az ezekre vonatkozó eredm ényeket. S zerin te „biztos, hogy folyam atosan lak o tt volt P annónia a róm ai hódo ltság tó l a honfoglalásig. B iztos, hogy A ttilá ­val ó tö rök nyelvű tö rzsek is jö tte k a K árpát-m edencébe. L ehetséges, hogy ugor, p ro tom agyar tö rzsek is voltak köztük. B iztos, hogy az avaroknak püspökeik vo ltak és nagyon valószínű, hogy anyanyelvi liturgiájuk és bibliájuk volt. L e­hetséges, hogy a m ásodik avar hu llám m agyar volt, és akkor nagyon valószínű.

hogy a 800 körül m egsem m isíte tt avar püspökségeknek m agyar litu rg iájuk és bibliájuk, vagy legalábbis bib liarészleteik vo ltak .” E rre lá tszik a lapvető bizonyí­ték n ak a keresztény szókincs- Bencze á lta l elvégzett- vizsgálata. M egállap ítása szerint: "...a keresztény vallásos szókincsünk a lapvetően k é t ré teg re tagolódik, m égpedig egy (régebbi) ősi, e lsősorban ó török, illetve jo b b hjján ism eretlennek , vagy n e tá n alánnak m on d h ató rétegre . A m ásik ré teg a későbbi, am ely görög, szláv, la tin e red e tű .” A nem régen m eghalt B ozsóky Pál (Geró szerzetes) sze­rint: ”...a hunok népei hosszú vándorlásaik so rán te rm észe tesen m egism erked­h e tte k a kereszténységgel is. Ö rm ény források szerin t Világosító S zen t Gergely jegyezte fel, hogy „a hunok közül sokan hallgatják /tanulják az evangélium ot. A nagy bibliafordító . S zen t Je rom os írta 407-ben k e lteze tt levelében, hogy a h u ­nok közt szám osán m ár tanu lják a zso ltárok éneklését is. M ás források arról szólnak, hogy Kr. u. V. században N icetas rem esian i és T heo tim us töm i p ü sp ö ­kök a D una m en ti népek köz t h ird e tték az evangélium ot.” U gyancsak Bozsóky írta, hogy voltak az avarok közt keresztények is. A nnak, hogy valóban m agya­rul beszélő keresztény népcsoportok m ár é lhe ttek legalább az avarkor m áso ­dik, a 670-tól szám íto tt felében a K árpá t-m edencében , m in t arról m ár szó ltunk , B encze Lóránt nyelvészeti v izsgálatai a d tá k a b izonyítékokat. Az is b iztos, hogy a m agyarok onogur ósei - a lán és főképpen örm ény szom szédaik révén - m ár a VI. században m egism erkedtek a keleti kereszténységgel. Az örm ény krónikák szerin t 530 tá ján Q ard u c t és M aq örm ény püspökök h ird e tték az evangélium ot a M eotisz- p a r ti o nogurok közt. S zen t Cirill éppen a k azár kagánhoz u ta z o tt 860 és 861-ben, am ikor ta lá lkozo tt egy népes m agyar csoportta l. H úsz évvel később Cirill öccse, M etód püspök az A l-D unánál ta lá lkozo tt a m agyarokkal és a vezér s á tráb an lá tta vendégül M etódot, kikérdezte ta n ítá sa felöl, só t m ég m ag á t is a „szent férfiú im áiba a ján lo tta .” A párizsi N em zeti K önyvtár XIV. századi görög kéz ira ta szerin t a VIII. században a go thai m e tropo lita püspökei közt szerepel egy „hunok p ü spöke” és egy „onogurok püspöke”. M oravcsik G yula is a z t írta, hogy a M eotisz vidékén éló onogurok vagy m agyarok voltak, vagy a k ia laku ­ló m agyarság egyik e lem ét a lko th a tták . T ehá t m ár kö zö ttü k té r í te t t a vándor vagy m issziós püspök. P ár he te ír tu n k egy tan u lm ány t Á rpád népének vallási é letéről. E bben részletesen k ifejte ttük , hogy az E telközben készült bezdédi ta r ­solylem ezen m ár m egjelent az életfa á lta l körülölelt kereszt. Kijev közelében, a szubboticai m agyar tem etőbő l szárm azó övcsaton m agának az A tyaistennek az áb rázolása is szerepelt. Egy erős iráni h a tá s vagy gyökér ő rződö tt m eg az Á rpád—középkori S zen t László legenda ábrázolásainál is. N épballadáink pedig, példáu l a M olnár A nna-ballada m áig m egőrizték a tö r té n e t egyes m otívum ait. A so rt lehe tne folytatni a szk íták kedvenc szarvas áb rázo lásátó l kezdve egészen László és G éza hercegek v ad ásza tán a XI. század m ásodik felében szerepló, a szarvai közt gyertyával m egjelenő „csodaszarvasig”.

S zerin tünk a rendkívül bonyolu ltnak látszó, a m agyarság tö b b szálon futó eredetével kapcso la to s tudom ányos k u ta tá so k csupán az úgynevezett „ke ttő s honfoglalás” eredm ényeinek figyelem bevételével m agyarázhatók meg. Ennek lényege az, hogy az avarkortó l kezdve részben m egkeresz te lkede tt avar-m agyar n épesség é lt a K árpát-m edencében .

Összegzés

E lőadásunkban a rendelkezésünkre álló rövid időn belül m egkíséreltük b e ­m u ta tn i, illetőleg inkább felvázolni a m agyar ő s tö r té n e t k u ta tá sa szem pon tjá ­ból szerin tünk alapvetően fontos „kettős, illetőleg tö b b ü tem b en tö r té n ő ” úgy­n eveze tt honfoglalást. M a m ár politikai ko rlá tozás nélkül lehet, sz igorúan tu ­dom ányos a lapon is foglalkoznunk ezzel a kérdéssel. N em áll fenn az a helyzet, m in t az 1980-as években, am ikor a M agvető K iadó so roza t szerkesztő jét te lefo­n on halálosan m egfenyegették , m ert ki a k a r ta adni a Tarihi Ü ngürüszt. M iért k e lle tt a P rágában élő m agyar tu rkológussal le fo rd ítta tn i a k ézirato t? Ennyire b izonytalan lábakon állna a finnugor rokonság, hogy Bencze Lórántot idézve: "aljas hatalm i szóval k e lle tt m egvédeni a „török rokonság” fenyegetésétől? Szó sincs róla. De ennyire politikai- tá rsada lm i kérdés m inden tudom ányos elmélet! Igen az! B álin t C sanád akadém ikus ír ta m ég 1994-ben, hogy egy vezető állású szlovák k u ta tó fehérasztalnál a ján la to t t e t t neki, hogy bizonyos elm életeikről ők is lem ondanak cserébe azért „am ennyiben a m agyarok lem ondanak a k e t­tő s honfoglalás teóriá járó l.” Nyilván a szlovák k u ta tó , m in t ahogy m ás is tu d ta , hogyha ez a tudom ányos elm élet bebizonyosodik, akkor ez t politikai célból is hasznosítan i lehet. Például abból a tényből, h ogy a m agyarság bizonyos csoport­ja i m ár az V. század tó l a K árpát-m edencében v a n n a k egészen n a p ja ink ig , még p o lit ik a i töké t is lehetne, m in t a zt m ás népek tesz ik a m aguk ja vá ra ) kovácso l­ni. Úgy érzem , hogy e zé r t is lá tsz ik ez a szigorúan tudom ányos kérdés, jó lleh e t feleslegesen, kü lönösen kényesnek. A lényeg az, hogy kom oly ku ta tók: Engel Pál és Váczy Péter történészek, K irá ly Péter és Bencze Lóránt nye lvészek és a régészkuta tók: László G yula, M akkay János, V ékony G ábor és m ások nem csak fe lve te tték , hanem m a is n ap irenden ta rtjá k az ú gynevezett „kettős vagy a több­szörös h onfogla lás” tém á já n a k a tudom ányos v izsgála tá t. Ú ttörőink N agy Géza és Vám béry Á rm in vo ltak. Az u tóbb i így irt m ár vagy száz éve: ”...a tu la jd o n k ép ­peni m agvat az ugorok a lko tták ... ám de éppoly bizonyos, hogy a tö rök elem m ár nagyon korán hozzácsa tlakozo tt az ugorhoz.” Az előadásom ban közölt összes k u ta tó m ind erre a finnugor közös a lap ra ép ít, am elytől beva llo ttan legalább 2500 éve m ár e lszakad t a m agyarság. A finnugor n épek tő l m inden té ren k ap cso ­la t nélkül m aradó ős-m agyarságnál az időben és té rb en is többszö rös és dom i­n án s tö rökös ha tá so k érvényesülése figyelhető meg. E nnek nyelvészeti lényegét így fogalm azta m eg Bencze Lóránt-. „Ahhoz ugyanis, hogy ótö rök alapnyelvú sza­vak, tes tré szek (térd , k a r stb .) legyenek a finnugor a lapnyelvben, igen hosszú együ tté lés szükséges. G o n d o lu n k csak arra, hogy a 150 éves oszm án-török hó ­d ítá s so rán egyetlen tö rök szó sem kerü lt a m agyar alapszókészletbe. Nem csak a m ár e m líte tt te s tré szek és a keresztény szakkifejezések ré tege ó török, hanem a lovas-nom ád tá rsada lom , a politikai berendezkedés, a földművelés, a ruházat, a bü rok rác ia (betú , ír, szám ) első rétege is.” M agam is úgy összegezném ezt, hogy ez egy „török h a tá sso ro za t”. Nyilván azon m ár lehe t v itatkozni, hogy mi­kor, m ilyen te rü le ten és m iben érvényesült erősebben ez a tö rök h a tás? Az á ta ­dó vagy együtté lésbe bekerü lő (többnyire rá te lepedő!) népek sem m indig b iz­to san m eghatá rozha tók , így m in t m inden tudom ányos kérdés, ók is v ita to ttak

lehetnek . Jól lá tja V ékony Gábor: ”... M a m ár honfoglalás he lye tt a m agyarság K árpát-m edencei m egtelepedési folyam atáról kell beszélnünk, am elynek a IX. század végi esem énycsoporthoz kevés köze van. Ezek a kérdések - szom orúan kell m ondanunk - nem igen v e tődnek fel a „ke ttő s honfoglalás” k apcsán k ialaku­ló v ita nélkül, ennek felvetése v iszont László G yula é rdem e.” A kérdés további sa rk itása vég e tt vegyük ligyelem be M akkay János ezzel kapcso la to s vélem ényét is. Szerin te „ósm agyar nyelvű e m berek m egszám lá lha ta tlan sokaságának ke lle tt 670 körül K-ról beköltöznie a K árpá t-m edencébe. Csakis így tö r té n h e te t t meg, hogy e 300 ezer négyzetk ilom éteres te rü le t ősidők ó ta ta rk a és vegyes lakossága a XI. században egységes finnugor-m agyar nyelvű volt... A helynevek és a legko­rábbi szem élynevek viszont p o n to san m agyar K árp á t-m ed en cé t m u ta tnak ...A m egszám lá lha ta tlan sokaságú ósm agyar nyelvúek csakis 670-680 körül jö h e ttek be H ungáriába. Nem Á rpád népének 896-os honfoglalása h o z ta el ide a m agyar nyelvet. A dataink voltak arra , hogy a kései avarok-onogurok idejében é lt ó m a­gyarságnak m ár 896, Á rpád honfoglalása e lő tt volt m agyar nyelvre le fo rd íto tt bibliája.” 867-ben V elencében m o n d o tt beszédében C irill-K onstantin szerzetes em líte tte , hogy az avarok, a tü rkök/azaz a m agyarok /, a kazárok és az a lánok m ár a síyát nyelvükön m ag asz ta lták az U rat. Pázm ány P é te r m ég o lvaso tt egy ilyen ősrégi, bizonnyal 896 elő tti, görögből le fo rd íto tt m agyar Bibliát. Bodrog- A lsó-Bún előkerü lt az Á rpád honfoglalása e lő tti időből való székely-m agyar ro ­vásírásos nyelvem lék is.

A „ke ttő s vagy tö b b honfoglalás” e se téb en úgy gondolom , hogy a kü lönbö­ző, többnyire a tö rö k v ezető réteggel rendelkező m agyarságnak tö b b lépcsőben tö rtén ő K árpá t-m edence i bejöveteléről lehet szó. Ez a bejövetel, ta lá n az első úgynevezett honfoglalás a IV. század végén a hunokkal b e sodort finnugor alap- nyelvú m agyarokkal k ezd ő d h ete tt. Msgd fo ly ta tódo tt az avar k o rban és később az Á rpád-féle 895-96-os, az úgynevezett h ivatalo san elfogadott honfoglalással. A lényeg a b b an van szerin tem ezeknél a bejöveteleknél vagy honfoglalásoknál, hogy tö b b alkalom m al és m indig a m agyar nyelvű tö b b ség (nevezhetjük őket avaroknak, onoguroknak vagy székelyeknek) o lv asz to tta m agába az idegen, e l­sőso rban tö rök nyelvű rokon népességet, á lta lában , m in t az Á rpádoknál a v eze­tő ré teget.

Ezeket az e redm ényeket kellene figyelembe vennie a „h ivatalosnak is m on­d o t t” tudom ányos k u ta tá sn ak . Jó lenne m eg ism erte tn i a felfedezéseit a széle­sebb nagyközönséggel és főképpen a legszélesebb bázissal, az é rdeklődő ta n u ló ­ifjúsággal rendelkező iskolai o k ta tá sn a k lehe tne rá nagy szüksége.

K öszönöm a fig ye lm ü ke t. Köszönöm, hogy m eghallga ttak!

THE HUNGÁRIÁN PREHISTORY AND THE „DOUBLE-SETTLEMENT”

L ectu re of K álm án M agyar /R ippl-R ónai M úzeum , K aposvár / a t th e confer- ence of an c ien t h isto ry o f th e H ungarians and th e E ast o rganised by th e H un­

gárián W orld A ssociation, B udapest, 4 Ju n e 2004

L adies and G entlem en, Mr. C hairm an,My d ea r C olleagues an d Friends,

In tro d u c tio n

T he m o tto of my lectu re is:” a nation, w hich forgets his p á s t and loses his h istorical faith. has no fu tu re” I believe th a t it is as bad as w hen a nation has no reál pást, nam ely au th en tic history and historical identity.

Dr. Péter Domokos, a linguist w rote in 1990: „ touching a w asp -nest is less dan- gerous th a n com m enting on th e H ungárián prehistory.” By Dr. Lóránt Bencze, a linguist „We m ight becom e infidels n ő t only th ro u g h being subserv ien t of th e authority , b ú t alsó when we are try ing to prove th e F inno-Ugric re la tionsh ip scientifically continuously, although we should n ő t do it anym ore.” We say th a t p reh istory is a m a tte r of politics; how ever it is a lready a public-m atter. M any of u s have form ed own opinions ab o u t th e origin of our n a tion and ab o u t its a n ­c ien t cu lture . Therefore, th is specific Science - w ith its in te rná l discussions and researches - c an n o t s tay w ithin i ts fram es, lim its and walls anym ore. I t m ay nő t be p roh ib ited to research th e H ungárián p reh istory by any experts in H ungary and abroad . I t m ay nőt be proh ib ited fór people to leam a b o u t th e p á s t of th e H ungarians in th e period of th e se ttlem en t and in th e hu n d red s of years after, nam ely un til th e crow n-cerem ony ofV ajk-István1, as well. I t is obvious, th a t eve- rybody has th e righ t to have an in te re s t in his native language and any o th er q uestions a b o u t th e cu ltu re of his o r h e r com m unity, including its p rehistory. We should agree on th e conclusion of a realistic research th a t says: “if your opinion d oes n ő t m a tch w ith th e ac tua l official opinion, it is n ő t a defau lt fault of the ones, b ú t m ore th e fau lt of th e science, th e educa tion and th e stu d y books.” T hese are too ls to p rom ote and d is trib u te th e resu lts of th e na tiona l scientific researches, while th e ir s tan d a rd s as n ő t high as they should be.” T h a t is why it is so s trange to h ear dT.Domonkos K osáry , academ ician in history and p residen t o f th e A cadem y of H ungárián Science, having said a t th e opening cerem ony of th e 1100th anniversary of th e H ungárián S e ttlem en t in 1996 th a t „rom anticising th e histo ry has a lready m ade som é inapp rop ria te theo ries such as th e “double- se ttlem en t" or th e “H uns-ancestry”. By th is s ta te m e n t he places opinions of several g rea t experts, fór instance, th e one of Dr. G yula László, archaeologist to th e opinions of d ile ttan tes . I t is u n accep tab le having se t a lim it to a com plex1 VaJk-István: name of Saint Stephen I (1000-1038),the flrst king of Hungary, whereas Vajk Is his flrst name given at birth, while István (Stephen) was given at his christianity.

Science such as th e preh isto ric Science by political power. Hereby, I would like to c ite again Dr. Lóránt Bencze, a linguist:" No one, especially n ő t a m em ber of th e A cadem y of H ungárián Science should s tigm atise an ex p ert as “in tellectual n e th e r world” ju s t because he or she su p p o rts th e relationsh ip w ith T urks or S um erians. He m ay n ő t do th a t fór a reason such as th e several s tud ies and theo ries th a t h ad been pub lished by th e A cadem y a fte r th e mid-20,h century, a n d w hich w ere found inap p ro p ria te la te r on. ... We should n ő t be su rp rised on th a t th e fact of th e F inn-U gric-relationship has been assoc ia ted to th e for- e igners ' oppression and th e ir forced theo ries in th e com m on sense a t a ló t of people .” I ta lian m athem atics , based on th e ir calcu lation by co m p u ter program , s ta te d th a t “th e H ungárián language in i ts c u rren t s ta tu s is very nea r to th e cur- re n t T urkish and Uzbek languages, while it is ra th e r far írom th e Finno-Ugric languages.” T hese findings are facts and those can n o t be s tigm atised w ith “ec- cen tric n a tiona lis t H ungarians” and similar.

1. Brieflu on the theorv o f..double settlem ent"

I have already published several s tu d ies and essays ab o u t th e theory, b ú t m ore specifically its references and relevancies in Som ogy Province. In my lec- tu re I w ould like to com m ent on th e theory briefly. T he “re b ir th ” of th e theory can be d a te d to w hen Dr. G yula László w as publish ing his stu d ies in th e years of th e 1960s. A ccording to Dr. G yula László, H ungarians were th e largest group am ong th e F inno-U gric folks. The pre-H ungarians, whose language does have a re la tion to th e F inno-U gric languages, m ight have lived in th e a reas of th e river Volga in K azan in th e Bronzé Ages. T h a t a rea is alsó know n as M agna H ungaria. By H erodotus, a G reek h is tó rián (cca. 485 B.C. - cca. 425-420 B.C.) th e N orthern S cyth ians had been living in th e sam e area fór m ore th a n tw o and a half thou - sandsyears . C onstantine VII, the Purple-bom B yzantine em pero r (905-959) w rote h is work a b o u t Ruling th e B yzantine Em pire. In his w ork h e m en tions a h istoric event, w hich m ade th e group of th e anc ien t H ungarians a t th e river Volga broke in tő th ree groups in th e 6 th and 7 th century. O ne p a r t stayed in M agna H un­garia. - They were found by Ju lianus, a m onk in 1235). - T he o th e r p a r t m oved to th e S o u th e rn m oun ta in of th e Caucasus, while th e th ird p a r t m oved to th e West and se ttled in P annónia2. Dr. G yula László d iscovered th e duplicity, which h ad b een a lready u nder d iscussion by H ungárián a rchaeologists. T he H ungárián chronicles and legends recorded alsó two so rts of sto ries ab o u t th e se ttlem en t. O ne of th em says th a t H ungarians cam e from th e d irection of th e s tep p e by

2 Pannónia is an ancient country bounded north and east by the Danube, conterminous westward with Noricum and upper Italy, and southward with Dalmatia and upper Moesia. Pannónia was located in the territory of present-day countries: Austria, Croatia, Hungary, Serbia, Slovenia, Slovakia and Bosnia and Hercegovina.Today, the term Pannónia is usually used fór what is called Transdanubia (Dunántúl) in Hungary and fór the northem parts of former 'VUgoslavia which are located in the Panno­nian piain.

M eothis, close to th e C aucasus; th e o th e r one says th a t H ungarians cam e from th e a rea of th e river Volga. Dr. G yula L ászló d iscovered th is duplicity, w hich h ad been already an issue a t th e H ungárián archaeology. B ú t alsó, th e C hronicles are ta lk ing ab o u t tw o s to ries a b o u t th e origins, nam ely one is Írom th e s tep p e in th e d irection of M eotis, C aucasus, and th e o th e r one from th e areas of th e river Vol­ga. Dr. G yula László tr ied to deliver a so lu tion fór th e duplicity by his theo ry of „double s e ttle m e n t”. T he s ta r tin g p o in t of h is theory is th e following im p o rtan t sta tem en t: „we know th e popu la tion of H ungary in th e 1 l th cen tu ry w ith high certainty. T he p opu la tion was m apped by István K niézsa3...." Dr. G yula László reaüsed th a t th e H ungarians of Á rpád4 d id n ő t s e ttled on th o se a reas w here grif- fin scrollers sh ad been living before. By Dr. G yula László th e Á rpádians avoided settlin g on those areas, p robably because th o se were over p opu la ted . Therefore H ungary in th e lOth cen tu ry w as po p u la ted by Á rpádian H ungarians and griffs- scrollers i.e. Late-A varians as we can consider it based on th e nam es of th e set- tlem en ts. The Late-A varians i.e. th e Onogurs, who se ttled dow n in 670, m u st have been H ungarians. He lists several sources to prove his theory such as the anthropological resu lts of th e archaeological findings in cem eteries. W hen his theory w as pub lished th e audience, including s c ien tis ts and o th e r experts took it w ith scepticism . In th e years of 1990 it reached a tu m in g poin t, and th e theory was developed further. Dr. Gábor V ékony , a h istorian-linguist-archaeologist and Dr. János M akkay , an archaeologist, b ú t alsó Dr. K álm án M agyar, an archae- ologist opened th e issue of th e m ultip le se ttlem en ts of H ungarians in th e Car- p a th ian Basin. Fór in stance , Dr. M a kka y says: „H ungarians w ere m ade move from th e ir original hom e tow ards th e West by several T urks s tream s. The first ones, who left, were th e H uns. The H uns passed th e m oun ta in U rals a round 375 A.D. By Dr. M akkay, th e se people were speaking old H ungárián. As th e Turks stream s w ere push ing th em fu rther to West, even u nder T urk leadersh ip , they could ge t in tő th e C a rpa th ian Basin a fte r 375 A.D. easily. U nfortunately, we can- n o t find any h istorical do cu m en ta tio n th a t can prove th is s ta tem en t. ...”.As he says, Dr. Jenó Szűcs, a h istó rián has a lready show ed evidences fór th a t th e T urk govem m ent h ad already reorganised peoples and na tions th ree tim es by th a t tim e. Á rpád and his people m ight have spoken T urks. They were hungarian ised only a fter 895 in th e C a rpa th ian Basin. H ere, th e m agy-eri got form ed by th e assim ilation of th e O nugors and th e H ungarians. Stra tum 8 w ere th e old H un­garians a t th e assim ilation, while th e Turks, th e O nugors ltom 670s, and th e Á rpádians were th e su p erstra tu m 7. Dr. Jenó Szűcs says th a t they p icked up th e H ungárián language, a lthough they enriched th e language w ith T urks w ords, as well. Dr. M a kka y says th a t Seklers 8 , who are speaking H ungárián, h ad been

3 Kniézsa István, linguist, Slavinist (1898-1965)4 Árpád (cca. 850-907) is the leader of the Hungárián conquer and settlement In 896. The Hungárián kings and queens are members of the Árpád dynasty/monarchy until 1308.5 Avarians after 670 AD.6 Stratum: „sztrátum” in Hungárián7 Superstratum: „szuperszrtátum” in Hungárián8 Sekler: „székely” in Hungárián

living u n d e r th e rule of th e Avarians, i.e. O nugors since th e 7 th century. And they w ere th e ones who hungarian ised th e Avarian, o r O nugor aristocracy and leaders. They, w ho w ere speaking old H ungárián, w ere th e o nes who received th e people an d w arriors of Á rp á d . ... B o th groups of people believed th a t they w ere th e descen d an ts of Huns, therefo re they were th e people of A ttila”. B esides th e thesis of dr. Jenő Szűcs, we can find o th e r p roo f and ev idences th a t su p p o rt th is theory such as folk sto ries and folk music. T hese ones a re po in ting to th e direc- tion of Asian and th e E a s te m T urks areas .”

Z.Evidences o f the theoru o f..double se ttlem en t”

A group of h is to rians rep re sen ted by dr. G yula Kristó, a h istó rián says th a t „it is ha rd to believe th a t m o st of th e Avarians who lived a t th e tim e of th e H u n ­gárián s e t t l e m e n t ... and th a t Avarians took over th e Slavic language in neces- s ity ...” T his s tan d p o in t was ob jected - even by linguists. Fór instance, dr. Péter K irály, a linguist ra ised th e q u estion of: „how did a n a tio n w ith Finn-Ugric origin get a Turk-Turkish nam e? He th inks th a t „there is only o ne answ er to th is q u es­tion, i.e. th e la té Avarian period F inn-Ugric or A ncien t H ungarians h ad already lived in th e C arpa th ian Basin having led by an O nugor n a tio n .” B esides linguis- t ic facts a nd evidences dr. Pál Engel, an academ ician in history, alsó agrees w ith th is opinion. As he says: „The n a tio n who spoke an c ien t H ungárián s e ttled in th e C a rpa th ian Basin probably by th e end of th e 6 th century. After 700 A.D. th e re is no any m ovem ents know n th a t m ade n a tions and people to move.” Ac- cording to prof. dr. Péter Vácz, a h istórián , th e Á rpádian H ungarians d id n ő t com e to Pannón ia from Bashkiria, b ú t from th e W estern side of th e C asp ian Sea. T h a t m u s t be th e anc ien t hom eland of th e n a tion of Árpád. Dr. G éza N agy, an archaeologist recognised th a t „ the H ungárián genus is m uch older th a n th e se ttlem en t. I t m igh t be th a t they cam e w ith th e Avarians; and they began to se ttle in th e la s t q u a rte r of th e 7 th cen tu ry or earlier. O ur legends were to find th e t ru th of th e origin in Seklers and th e ir f irst sons.” T his opinion is su p p o rted by Dr. C sanád B álint, academ ics w riting th a t: „we have to search th e answ er of th e Seklers-issue in th e Avarians. T hey m u st have played a very im p o rtan t role th e re .” As we have already said, th e Seklers, ju s t like th e Á rpádian H ungarians, k ep t conscious on th e ir H un origin. This one is alsó m en tioned by dr. A ndrás Róna-Tas, a h istó rián and dr. C sanád Bálin t, b ú t alsó o thers. Turkologists, such as dr. Géza D ávid, a h istórián , says th a t ” govem ing and ruling th e system of th e H ungarians a t th e tim e of th e se ttlem en t, ju s t like th e ir m ateria l an d spir- itual civilisation did n ő t difTer m uch from th e ones of th e Turks in th e s tep p es .” Dr.Csa n á d B á lin t agrees w ith it by saying: „it is a fact th a t th e cu ltu re of th e H ungarians an d th e an thropological com position diverged from th e ones in th e language-fam ily significantly. I t is n ő t a surprise. The group of th e an c ien t H u n ­garians, who spoke th e Finn-Ugric language, w en t on sep a ra te ways th a n o th e r F inn-Ugric groups 2500 ago.” S uch an am algation took piacé a t o th e r nations,

9 Attila, the leader of the Huns (406-453)

fór in stance th e F rench , too. T he F rench was form ed by th e assim ilation of m ore nations, nam ely th e G erm án F ranks an d th e anc ien t h a b ita n ts of Celts, Gallic, Rom ans. We can con tinue th e list w ith th e cu ltu re form ation of th e English or th e G reeks and so on. T herefore it is n ő t s trange, th a t th e H ungarians w ere alsó form ed by th e assim ilation of m ore n a tions th ro u g h th e cen turies.

A rchaeologists have been found m ore evidences th a t are im p o rtan t in rela- tion of th e “d o u b le -se ttlem en t” in th e C arpa th ian Basin. Dr. A ttila Kis, an ar- chaeologist s ta te d based on a g rea t nu m b er of archaeological findings th a t „only L até Avarian and p lebeian cem eteries from th e lOth cen tu ry can be found in th e C arpa th ian B asin. They have n ő t found any classical archaeological findings of th e Á rpádians in m any places, which were ru led by th em .” Dr. László M a­daras, an archaeologist w ro te th a t th e H ungárián se ttlem en t-a rea were larger th a n th e sp read ing a rea of th e cem eteries in th e period of th e se ttlem en t tim e i.e. lOth century. M any researchers found th e sam e, i.e. only cem eteries of Laté A variana and plebeians h ad been found, yet. T his is typical fór th e provinces of Tolna, Baranya, and S o u th em -E ast D anube from Szekszárd to th e river Drava. We can S tate th a t th e re is no pa tric ian s ' archeolical findings in th is area, b ú t alsó we can n o t find any kn ig h ts ' cem eterical findings either. T h a t is th e case in th e Som ogy Province, too. Therefore, here we can only find Avarian and p lebe­ian cem eteries an d m arks of th e ir s e ttlem en ts in th e 10th-12th cen turies. These sym ptom s m ight explain th a t w arriors of Á rpád did n ő t invade th e S o u thern p a r t of th e country, a lthough they ruled it. In th e lOth cen tu ry th e H ungarians of th e L até Avarians lived here. A ccepting th is explanation , i t would alsó explain th e linguistic findings. (R ead th e resu lts of Dr. Ferenc Géza Maár, an a rchaeo lo ­g ist a nd Mr. G éza Tálos, an e xpert in runa-w riting ). By Dr. Maár, th e n am e of th e province Som ogy has alsó an Avarian origin such as Som od.

T he m ost im p o rtan t evidence fór th e sym biosis of th e Avarians and H ungar­ians were found in V örs-Papkert10. T here we found cem eteries from th e 8th-10th cen turies, w hich w ere u sed in th is period continuously accord ing to dr. László Költő, an archaeologist. T he archaeological findings w ere investigated in all as- pects. T h a t proves th e sym biosis th a t la te r on tu rn éd to assim ilation. S im ilar Avarian cem ete iy w as found alsó along th e road nr. 61 a t Kaposvár. We know m ore cem eteries from th e 7 th - 9 th cen tu ries in th e whole country. T hese were cem eteries of th e in h ab itan ts , th e p lebeians who gave H ungárián n am es to th e ir se ttlem en ts . T he an thropological findings confirm th a t Avarians lived in th e a rea still in th e lOth and l l t h century.

O ne of th e evidences fór th e Avarians" life in th is p eriod is th e b low er th a t was found in an iron -sm elter in Bodrog-Alsó-Bú. We can see th e earliest Sekler rune w riting carved in th e blower. Dr. Gábor Vékony, an associate professor (ELTE B udapest, Archaeology In s titu te ) reads th e rune te x t a s „fo/unák” o r „funák” (in English: they would blow). This blow er m eans th a t alsó a group of Seklers, who spoke H ungárián had lived in th e C arpa th ian Basin since th e 7 th or 8 th cen tury and they had w ritten in runes a t th e beginn ing of th e lOth century. Dr. Vékony p roved w ith linguistic m ethod , th a t H ungarians, w ho spoke Finn-Ugric language

10 Vörs-Papkert: Location in Western Hungary

h ad lived in th e C a rpa th ian B asin in th e 8 th cen tu ry - even fór historical rea- sons, m uch earlier. T he fact th a t th e Seklers spoke th e old Finn-Ugric language w as proved by th is blower, w hich h as been found in Bodrog-Alsó-Bún, recently. T his w riting w as form ulated by som eone b ased on th e Early C arpath ian-B asin or Avarian w ritings in o rder to record H ungárián tex ts a round 860. We need to add, th a t th is w as done in an educative pu rpose fór th e sake of C hristian ity ... „P é te r P ázm ány" d id know old Bibié w ritten in old H ungárián, w hich h ad been m ade a fte r th e 4 th century, definitely m uch earlier th a n th e 12th century, even before 89612.

3. Earlu H ungárián C hris tian ity an d the ..double se ttlem en t”

I t is obvious th a t anc ien t H ungarians and certa in social classes of th e Á rpá­d ian H ungarians h ad re lationsh ip w ith C hristians, especially w ith th e E astem , o r G reek C hristians in th e C arpa th ian B asin, b ú t alsó w hen they h ad been in th e C aucasus. A rchaeological findings prove th a t they h ad been ch ris tened a t least since th e A varian age; fu rtherm ore th e A varian-H ungarian popu la tion h ad used C hristian sym bols in th e C arpa th ian B asin. T here were C hristian groups am ong th e Á rpádians com ing from th e C aucasus. We can recognise a stro n g influence of Onugor-Turks, Iran ians an d P ersians on th e ob jec ts of th e Avarians a n d while th e Á rpádian ones w ere d eco ra ted w ith C hristian sym bol system . T hese influ- ences can n o t be und ersto o d w ithou t p resen ting th e scientific p rob lem s of th e anc ien t and th e se ttlem en t-age history.

Dr. Lóránt Bencze, a linguist h as recently published th e relevant re su lts o f his researches in th e la s t decades. He says th a t „P annónia was pop u la ted from th e R om án Age un til th e S e ttlem en t Age. I t is sure, th a t old-Turks tr ib e s arrived in th e C a rpa th ian Basin to g e th e r w ith A ttila, th e Hun. I t is possible, t h a t th e re were Ugric, P ro to -H ungarians trib es am ong them , as well. I t is alsó sure, th a t th e Avarians h ad bishops and they had Bibié and liturgies in th e ir own native languages. I t is possible, th a t th e second A varian-stream w as H ungárián; th e Avarian b ishoprics, which were elim inated around 800, h ad H ungárián liturgies a nd Bibié - o r a t least fragm ents of th e Bibié.” The C hristian vocabulary - ex-am ined by dr. Bencze - seem s to deliver qu ite a stro n g evidence. He w r i te s : .....ou r C hristian vocabulary has tw o basic layers. O ne of th em is an old (th e earli- est) Turks, and th e o th e r one, w hich is a lm ost unknow n, m ight be Alanic. This second one is th e la te r one, and it h a s Greek-, Slavic-, and Latin origin.” Dr.Pál Gerő Bozsóky, a m onk - who h as d ied recently - s a y s ...... it is obvious th a tth e H uns m e t C hristians during th e ir long peregrination . In A rm enian sources we found th e n o te s of St. Gregory, th e Illum inator(cca. 257-cca. 337), w here he w rites th a t m any H uns h ad l istened and leam t th e evangélium . T he g rea t t ran s-

11 Pázmány, Péter (1570-1637), archbishop in Esztergom, Hungary. Founder of the Uni- versity ELTE (former in Nagyszombat.)12 896: the year of the officially accepted Hungárián conquest and settlement by the Árpádians.

lator, S a in t Je rom e (cca.340-cca.420) w rites in his le tte r in 407, th a t m any H uns had been leam ing to sing psalm s. O ther sources te lis N icetas from R em esian and T heo tim us ffom Tóm, b ishops were evangelising am ong th e n a tions living along th e river D anube in th e 5 th century.” B ozsóky says alsó, th a t th e re were C hristians am ong th e Avarians, too. We have already said a t th e beginning of our lectu re th a t n a tio n s speaking H ungárián, and being C hristian had lived in th e C a rpa th ian B asin aro u n d 670, i.e. in th e second or L até Avarian Age. This s ta te m e n t is well su p p o rted alsó by th e linguistic resu lts of Dr. Lóránt Bencze. I t is alsó su re th a t th e O nugor ancesto rs of th e H ungarians got know n w ith th e E a s te m C hristian ity - especiaUy by th e ir A rm enian and A lenian neighbours- in th e 6 th century. T he A rm enian chronicles say th a t Q u arduc t and M aq, A rm eni­an b ishops w ere evangelising am ong th e O nogurs a long th e river M eotis a round 530. S a in t Cyril (cca. 827-869) was on his way to th e K hazar k h ag an a te in 860- 861, where he m e t a large group of H ungarians. 20 years later, S a in t M ethod (died in 885), bishop and th e b ro th e r of S a in t Cyril m et H ungarians a t th e low river D anube. He w as a guest of th e H ungárián leader in his te n t. He w as asked a b o u t his teach ing and he w as b idden in „the pray of th e sa in t m án ”. T here is a G reek m an u scrip t from th e 14th c en tu ry in th e N ational L ibrary in Paris. I t says th a t th e re w ere a „bishop of H uns” a nd a „bishop of O nogurs” m en tioned am ong th e b ishops of M etropolita in G o th in th e 8 th century. Dr. G yula M oravcsik, a h istó rián w rites th a t ones have been living along th e river M eotis were e ither O nugors or H ungarians. They m ight have been th e ones who estab lished th e H ungárián com m unity in classic term . The bishop evangelised am ong them .

Few w eeks ago a stu d y was published a b o u t th e religious life of th e Á rpádi­ans. T his stu d y explains th a t th e life-tree, w hich rounds th e cross, w as already carved on th e p la te cover of th e fiat bag (tarsoly) found in T iszabezdéd , and w hich w as m ade in E telköz (area by th e river Volga). O n a belt-clip found in a H ungárián cem etery in Sobbotic , n ea r to Kiev, we can see th e face of th e Lord carved in.

T he very s tro n g Iran ian effect on th e roo ts can be recognised a t th e im agery of th e Á rpád -S ain t László (L adislaus)13 in th e M iddle Age. T hese effects can be recognised in m any m otifs in ou r folk-ballads, such as th e Ballad of A nna Molnár. T here are m otifs such as th e m ost p opu lar deer-figure or th e h un ting of th e P rinces LászlóM and G éza15 fór th e deer w ith a candle in its s ta g h ó m i.e. th e „magic d ee r” of th e l l t h century. We believe scientific researches of th e m ultiple lines of origin of th e H ungarians can be only run and explained by considering th e re su lts of th e researches of th e „double s e ttle m e n t”. I ts essence is th a t th e C hristian A varian-H ungarian n a tions have been living in th e C arpa th ian Basin since th e Avarian Age.

13 Saint László (Ladislaus) (1040-1095): Hungárián king, who was canonized in 1192.14 PrinceLászló see Saint Ladislaus, King of Hungary between 1077-1095.15 Prince Géza , King Géza I. king of Hungary between 1074-1077, brother of Prince László.

Today we tried to p re sen t th e theory of „double, o r m ultip le s e ttle m e n t”, which is very im p o rtan t in th e a sp ec t of th e researches of th e A ncien t H un­gárián history. Today, we can deal w ith th is h istorical issue a t stric tly scientific level w ithou t any political restric tion . No one receives deadly th rea ten s , which h appened in 1980s, fór instance, w hen th e ed ito r of th e M agvető Pub lisher was th re a te n e d deadly ju s t because he w an ted to publish th e „Tarihi Ü ngürüsz”. Of course we can alsó raise th e question th a t why th is m an u scrip t h ad to be tran s- la ted by a H ungárián Turkologist, who lived in P rague. Does th e issue of th e F inn -U gric re la tionsh ip s ta n d such on u n certa in ty th a t it had to be p ro tec ted írom th e Turk-rela tionsh ip by th e a u tho rity on pow er? - asked d r .Lóránt Bencze. No, it does nő t, b ú t here all scientific theo ries are im p o rtan t political and social issues, as well. Yes, th a t i t is! Dr. C sanád Bálint, academ ician w rote in 1994 th a t he had been offered by a leader Slovakian researcher w ith th e following: they would have given up certa in theo ries if th e H ungarians h ad h ad given u p th e theory of th e „double s e ttle m e n t”. I t is obvious th a t th e S lovakian researcher realised th a t if th is theo ry h ad found proof th a t c an b e u sed fór political p urpos- es. Fór in stance, th e fact of th e presence of H ungarians in th e C a rpa th ian Basin since th e 5 th cen tu ry m ight c rea te a political Capital, ju s t like sim ilar h istorical facts are c rea ting ones, too, a t o th e r na tions fór th e ir own fortunes. I feel th a t th is is th e reason why such a stric tly scientific q uestion becam e so ex trao rd ina iy sensitive - although I am sure, th a t it is unnecessary. T he p o in t is th a t such highly recognised researchers: dr. Pál Engel a n d prof.dr.Péter V áczy h istorians, Dr. Péter K irá ly and dr. Lóránt Bencze lingu ists and dr. G yula László, dr. János M akkay, Dr. G ábor V ékony archaeologists and o th e rs p ú t th e issue of th e „dou­ble or m ultip le se ttle m e n t” and its scientific investigation on th e ir agenda, and keep it here.

O ur p ioneers were dr.G éza N agy and Á rm in Vámbéry, a linguist an d tu rk o lo ­gist. Vám béry w rote 100 years a g o : .....th e ac tu a l cores were th e U gors... how-ever, it is abso lu tely sure, th a t T urks jo ined to th em a t th e early s tag e .” All re ­searchers m entioned in my lecture bu ilt th e ir theo ries on th is com m on Finn-Ug- ric re lation, ltom w hich th e H ungarians w ent on s ep a ra te w ays a b o u t 2500 y ears ago. T he an c ien t H ungarians did n ő t have any re la tions to th e Finn-Ugric e ither in tim e or piacé, while they were influenced by m ultip le and d om inan t Turk- effects. T he linguistic essence of th is w as explained by dr.Lóránt Bencze-. „In o rder to have old-Turk w ords fór p a r ts of a body (té rd= knee , k a r= a rm etc .) in Finn-Ugric language, it is necessary to live in sym biosis fór a long tim e. J u s t tak e th e exam ple of th e 150-year O tto m an C onquest, w here d u ring th is 150 years n ő t a single w ord enriched th e H ungárián basic vocabulary. N őt only th e vocabu- lary fór body and C hristian ity has an old-Turk origin, b ú t th e first layer of th e political set-up , th e agriculture, clothing, bureaucracy (b e tü= le tte r, ir=w rite, szám = num ber) of th is rider-nom ad society.”

I would sum m arise th is as a „series of Turk-effects". We can discuss fu rther when, on which te rrito iy and in w hat d id th e se stro n g T urks effect prevail. The

tra n sm itte r nations, o r th e ones who assim ilated du ring a sym biosis can be de- fined fór certa in . T hese issues can be alsó a m a tte r of a discussion, ju s t like o th e r scientific issues having been raised. Dr.Gábor V ékony sees w e ll”...Today we should d iscuss th e progress of th e se ttlem en t of th e H ungarians in th e Car­p a th ian Basin, which has n o th ing to do w ith th e series of th e h istorical e vents a t th e end of th e 9 th century, ra th e r th en th e „ se ttlem en t o f th e H ungarians” itself. T hese questions, however, have n o t.o r hardly been raised, unfortunately, during th e d iscussion of th e „double se tt le m e n t”. Why th is issue w as m en tioned a t all, it is th e m erít of dr. G yula László . Sharpen ing th e q uestion we should consider th e opinion of dr. János M akkay. He says th a t „great n um bers of o ld-H ungarians m u s t have m oved in tő th e C arpa th ian B asin a round 670. T his can explain only th e fact th a t th e 300 th o u san d square m e te r te rrito ry w ith its m ixed popu lation spoke Finn Ugric - H ungárián in th e l l t h cen tu ry uniformly. ... However, th e nam es of locations, th e earliest persona! nam es are po in ting to th e C arpa th ian B asin.... T he g rea t num bers of H ungarians speaking old H ungárián m u s t have com e to H ungary around 670-680. I t was n ő t th e Á rpádians, who b rough t th e H ungárián language here by th e s e ttlem en t in 896. We have facts and sources th a t they h ad already lived here in th e L a té A varian-O nogur Ages and before th e se ttlem en t led by Á rpád in 896 a Bibié having tran s la ted to H ungárián al­ready ex isted .” K yril C onstantine, a m onk m en tioned in his speech in Venice in 867 th a t th e Avarians, th e T urks (i.e. H ungarians), th e K hazars and th e Alans had been praising th e Lord in th e ir native languages. Péter P ázm ány h ad still read such an anc ien t Bibié, w hich w as tra n s la te d from G reek to old H ungárián before 896. The blow er w ith Sekler-H ungarian runes found in Bodrog-Alsó-Bú is d a te d alsó back to th e years before th e s e ttlem en t of Á rpádians. My opinion ab o u t th e „double o r m ultip le s e ttle m e n t” of th e H ungarians is th a t they w ith a certa in T urk leadersh ip m igh t have e n te red th e C arpa th ian B asin in m ore s teps. T his se ttlem en t-p rocess m ight have begun a t th e end of th e 4 th cen tu ry w ith th e H ungarians having spoken F inn Ugor basic language, who w ere drifted by th e H un-m ovem ent. L a te r th is p rocess h ad a p rogress a t th e Avarian Age, and finished by th e Á rpád ian -se ttlem en t in 895-896, which is officially accepted . The m ain issue of th e se en te ring and settlin g is th a t w henever it happened , always th e H ungárián m ajority had assim ilated th e foreign ones, b ú t m ainly T urk-ori­gin n a tions in them selves, in generál. T his is w hat we can alsó see in th e case of th e leader eláss of Á rpádians. T hese issues m u s t be considered a t th e „official” scientific researches, as well. T hese resu lts should be know n by th e com m on public, especially th ro u g h th e educa tion of s tu d en ts . They m ight need it very m uch.

T hank you fó r your presence an d y our a tten tion .

Bencze LórántZsigm ond Király Főiskola B u dapest

Bizonytalansági tényezők, mint a biztonságos kutatás

feltételei1A m agyar őstörténet ku ta tásán ak m ódszertanához

A b strac t

E lem en ts o f un ce rta in ty as cond itions o f safe research (M ethod ab o u t the R esearch o f H ungárián A ncien t H istory)

H ungárián h istorical and linguistic research and generally research in hum an isties and social sciences seem to be reliable in th e ir fields of in te re st and in th e ir m ethods, yet they often fail to satisfy generál scientific p rinciples.This questions and underm ines th e validity of th e resu lts of th ese researches. This p ap e r a tte m p ts to s e t off som é generál p rincip les of Science a nd scholarsh ip and to illu stra te them w ith linguistic and h istorical exam ples in o rder to p o in t a u t th e m ain sho rtcom ings in H ungárián research . Am ong o thers th e shortcom ings are as follows:-the grade of ce rta in ty of th e scientific s ta te m e n t in question is n ő t published, -the grade of certa in ty is sh ifted on th e certa in ty scale w ith one degree(e.g.

som eth ing probable is qualified as certa in),-no d is tinc tion is m ade betw een certa in and probable, they are published

together, suggesting th a t- th e re is no difference betw een them ,-ignorance of facts w hich do n ő t fit in tő th e ir p re sen t scientific paradigm , -ignorance of th e possibility th a t if som eth ing canno t be proved a t p resen t, may

be proved in th e fu ture,-ignorance of th e possibility th a t a p roof c an be false, ye t an accep tab le proof

can tű m up in th e future,-sim ply neg lecting facts th a t h ad been proven by th em earlier o r they do n ő t

d raw th e conclusions from th a t a facts th a t they proved earlier; th e reasons fór th e se c an be e ith e r political d isadvan tage or th a t a fact o r a conclusion would d is in teg ra te th e ir o r o th e rs ’ parad igm s or would n ő t fit in tő th e fashionable scientific parad igm or they are simply lazy, etc.

1 Előadásomat, illetve tanulmányomat eddigi kutatásaim összefoglalójának szántam e té ­mában. Innen adódik az önidézés vagy a korábban megjelentek részbeni ismétlése.

A FORDULAT Dr. Bencze Lóránt

K ivonatA m agyar tö r té n e ti és nyelvészeti k u ta tá so k és egyálta lán a m agyar h um án

és tá rsad a lo m tö rtén e ti k u ta tá so k gyakran az t a benyom ást keltik, hogy b á r a szak te rü le tükön és szakm ódszertanukban alaposak , h iányzanak belőlük, illetve a k u ta tá so k m ögül bizonyos á lta lános tudom ányelm életi a lapelvek, és ez b izony m egkérdőjelezi, a láássa a k u ta tá s i eredm ények érvényességét. Az előadás néhány á lta lános tu d o m án y tö rtén e ti a lapelvet kiem elve és k o nkré t példákkal b em u ta tv a igyekszik felhívni a figyelmet a főbb hiányosságokra e té ren . Ilyen h iányosságok tö b b ek k özött, hogy

- nem közlik az a d o tt tudom ányos á llítás bizonyossági fokát,- eggyel e lto lják a bizonyossági fokot (például a valószínűt b iz to snak

m inősítik )2,- m eg nem k ülönböztetve e g yü ttesen közlik a b iztos é s a c supán fe lté te leze tt

a d a to k a t vagy következ te téseke t, és ezzel a z t sugallják, hogy az u tó b b iak is b iztosak,

- nem fogadnak el olyan a d a to k a t, am elyek sa já t tudom ányáguk jelenlegi parad igm ájába nem illenek bele,

- nincsenek tek in te tte l arra, hogy am i p illanatnyilag nem b izonyítható , az lehetséges, hogy egykor b izonyíthatóvá válik,

- só t az is lehetséges, hogy ad o tt bizonyíték nem helytálló, de msgd egyszer szü letik helytálló bizonyíték,

- egyszerűen elhanyagolnak álta luk m ár b izony íto tt tényeket, illetve nem voryák le a k ö v e tkez te téseke t á lta luk m ár b izony íto tt tényekből, vagy azért, m e rt politikailag nem előnyös, vagy azért, m e rt fe lborítaná SEtfát m aguk vagy m ások korábbi rendszeré t, vagy nem illeszkedne az éppen uralkodó tudom ányos divathoz, vagy p u sz tán szellem i lustaságból, és így tovább.

M inden ism ere tü n k tá rsad a lm ilag jóv áh ag y o tt ism ere t (socially ju stif ied know ledge), m ég a m a tem a tik a is. Nem leh e t elégszer ism ételn i Philip Davisnek, az am erikai m a tem a tik u sn ak ez t a té te lé t3. B árm it m ondunk , cselekszünk, a d o tt földrajzi, tá rsada lm i, tö r té n e ti, k u ltu rá lis és egyénileg is m eg h a tá ro zo tt körü lm ények k ö zö tt tesszük . H a anyanyelvűnk nem is bö rtö n , am in t Sapir é s W horf vélte egyszer-m ásszor, de m in d enképpen kom oly m eghatá rozó ja v ilág lá tásunknak (W eltanschauung). A csernobili k a ta sz tró fa m egértéséhez szo rosan h ozzá ta rtoz ik , hogy az orosz nyelvben n incs m eg a b iztonság - secu rity fogalm a, csak a veszélyte lenség - fiewnácnocmh, am i egészen m ás világszem léletre vall. A m ikor te h á t a szakkifejezéseinket m egalkotjuk , akkor sem c su p án a m egfigyelt je lenség szám ít, hanem an n ak szociokulturális, illetve

2 Bencze Lóránt. 1993. “Hungarians Have a Lót of Cultivated Lands” (Ibn Rusta). On the Relationship of Hungárián, Old Turkish and Slavic Languages. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. I-III. Szerk. Békési Imre et al. Nemzet­közi Magyar Filológiai Társaság - Scriptum Kft. Budapest - Szeged. A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások. Szeged, 1991. augusztus 12-16. III. köt. 1231-12353 Davis, Philip J. 1980. Applied mathematics as social contract. ZDM. 1.10-15

nyelvi m eg h a tá ro zo ttság a . Az angol m ea n in g - je len té s te rm in u s tech n icu s elsőd leges és k iinduló je len tésjegye a 'szán d ék ’, m íg a m agyar je len té s te rm in u sb ó l ez teljességgel hiányzik, h iszen a je l - sign tó bó l szárm azik , v iszont az angollal e llen té tb en összefügg a je le n t - report igével is. E zért ném ileg n eve tséges a m agyar v ilág látás szám ára az angolszászok m onom án iás k ín lódása a je le n té s ta n b a n a szá n d ék - in ten tio n fogalm ával. M ásrész t m íg a je le n té s m eg hatá rozásáva l az angol szaknyelv a lap ján p róbálkozunk, a m etafo ra te rm in u s t és m eg h a tá ro zásá t az ógörögből és a la tinból, e lsőso rban A riszto telésztő l és Q u in tilianustó l v e ttü k . T eh á t a görög-róm ai és zsidó­k eresz tény ö tv öze tű eu rópa i k u ltú rá b a n és b enne a m agyar k u ltú rá b a n vándor jellegű, toposz-szerű szakkifejezésekkel é lünk, vagyis m ár a középkor ó ta van e rő te ljes globalizált szocioku ltu rális m eg h a tá ro zo ttság u n k is, m iközben lé teznek finom, n éha tu d a t ta la n e lté rések vagy nem tu d a to su lt eltérések , főként a nem zetközi d iva tszavak m eg h a tá ro zásáb an (asszim iláció , ku ltú ra s tb .)4. Ezek a je lenségek , azaz m aguk a szakkifejezések is bizony sok zavar forrásai. Ezekre az ese tleges zavarokra, s z é tta r tó je lenségek re analógiákkal világítok rá. Az ana lóg iáka t igyekszem példákkal is közel hozni, de a k u ta tó k , je len hallgató im sa já t p é ldá juk száza it asszoc iá lha tják egy-egy analógiához tu d o m án y te rü le tü k tö r té n e té b ő l és nap i gyakorla tukból.

Az ép ítésze t évszázadokon á t kép te len volt nagyobb távolságok vízszintes, kőgerendákkal való á th ida lására . Ez m égis lehetségessé vált, am ikor a 19. században felta lá lták a p o r íto tt kőanyag egy vá ltoza tá t, a cem en te t, m ajd a v asbe ton t. M iután a beton , akár a te rm észe tes kőanyagok, a nyom ást m eglehetősen bírják, a h ú zás t m ár nem , a 20. században felta lá lták a b e tonhéjszerkezet, am ely viszonylag könnyű, m ert egyes részein, a te te jén , m eglehetősen vékony, és a korábbi kóbo ltoza tná l jóval nagyobb té r befedésére a lkalm as. A tudom ányok fejlődésében te h á t m indig ki vagyunk téve annak , hogy a ko ráb b an leh e te tlen lehetségessé válik (például karbon k o rm eghatározás s tb .). R utherford lehe te tlennek ta r to t ta a m agenerg ia felhasználását, és alig k é t évtized m egcáfo lta ő t. H asonlóan a kóolajpárla t, a benzin gőze levegővel, illetve oxigénnel keveredve ro bbanha t, m ég az üresnek ta r to t t benz in ta rtá ly is fe lrobbanva ö ltm árem b ert.A z O ttó -m otor kis robbanások sorozatával hasznossá te t te ezt a káros, só t veszélyes jelenséget, és ezzel k o rábban b e lá th a ta tlan környezetszennyeződést, kóolajrab lást, szegény sivatagi és haszon ta lan te rü le tek m eggazdagodását és tá rsada lm i m ob ilitást idéze tt elő. Jelen leg a m agenerg ia egy része h aszn o síth a tó (uránnal m űködő atom erőm űvek), m ás része csak rom bolóan (hidrogénbom ba). A h idrogénbom ba párhuzam ának , m integy ’O tto -m o to rján ak ’ fe lta lá lása m ég vá ra t m agára, de az is lehet, hogy sohasem lesz lehetséges, és egészen m ás irányban ta lá lnak új energiaforrásra. A m ikor az elsó em beri sz ív á tü lte tés m eg tö rtén t Dél-Afrikában, a k u ta tá s és

4 vő. Bencze Lóránt: Genocídium - asszimiláció - integráció - koegzisztencia - interkulturalitás. Egy nép vagy népcsoport és nyelvének, kultúrájának lehetséges sorsa. In: Heltai P (szerk.) Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. A XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Gödöllő, 2006. április 10-12. MANYE - Szent István Egyetem, Pécs-Gödölló, 3/2. kötet. 53-66

az ipar ráá llt olyan se rtések kitenyésztésére , am elyek szíve kü lönösképpen alkalm as le tt volna em beri szív pó tlására . Időközben leálltak a tenyésztéssel, m e rt egészen m ás irányba m en t el a kardiológia. Az 1960-as években ké tszer is végigolvastam Á rpád-házi S zen t M argitnak halála u tá n p á r évvel készült és részben fennm arad t la tin nyelvű szen tté avatási bírósági ak tá it, illetve tanúvallom ásokat. M agyar nyelvi a d a to k a t kerestem benne, de nem talá ltam . Viszont ta lá ltam szám om ra izgalm as zene tö rtén e ti és o rvostö rténe ti ad a to k a t, am elyekhez, úgy véltem , nem é rtek , te h á t nem foglalkoztam velük, de féló, hogy azó ta sem dolgozták föl őket.

H a Jan cs i és U uska tü n d é ro rszág i u ta z á s i iroda szervezésében á trá n d u ln á n a k a M agyar K ö z tá rsa ság nevű ták o lm án y b a , m o nd juk a B akonyba C sesznek v á rá t m egnézni, és Jan cs i a v ár falu felőli o lda lá ró l nézné a ro m o t, I lu ska ped ig a G yór-V eszprém o rszágú tró l, akkor Ja n c s i sz e r in t a vár m eg m ászh a ta tlan , m e rt kifelé hajló m ered ek szik lao rm on áll, m íg Iluska s ze rin t m eg m ászh a tó , m e rt lankás, füves le jtő veze t föl a falakhoz. És jól ö sszevesznének . A 19. század i poz itiv is ta tö r té n e tírá s óriási a d a th a lm a z t h o z o tt lé tre , a 20. század m ásod ik felében m égis egészen új tö r té n e ti m u n k ák szü le ttek , m e rt a k u ta tó k a t nem an n y ira a királyok, hadvezérek te t te i é rd ek e lték , h an em p é ld áu l a ko ráb b i korok em b erén ek m in dennap ja i. M eglévő a d a to k a t, le le tek e t, té n y e k e t te lje sen m á sk é n t tu d u n k feldolgozni, m egközelíten i egy m ásik tá rsad a lm i- tö r té n e ti-k u ltu rá lis p a rad ig m áb an . Az U dána-m ese e z t a vakok és az e le fán t tö r té n e té n e k analógiájával é rzéke lte ti. A szerin t, hogy m elyik vak m elyik ré sz é t t a p o g a t ta m eg az e le fán tn ak , az egyik h o rdóhoz h a so n líto tta (a h a s á t é rin tv e ) , a m ásik ekéhez (ag y ará t m egfogva), a h a rm ad ik sö p rú h ö z (fa rokszó ré t m arkolva) s tb ., és összevereked tek . G yakran a tu d ó so k v itá i sem kü lö n b ö zn ek a vakokétó l, és ez a láza to sság ra kellene, hogy in tse őke t. N aiv itás és gőg ak adém ia i tö r té n é sz e in k b e n az a tu d a t, hogy ő k e t nem befo lyáso lja sem m i, ók az ob jek tív tu d o m á n y t m űvelik. C sakhogy ilyen úgy, ahogy ók e lavu lt m ódon képzelik , nincs, és K uhn p a rad ig m av á ltá s e lm éle te ó ta tu d ju k is, hogy nincs. S okáig m eg van n ak győződve olyasm iről, am inek az ellenkező jé t m ár régen b e b izo n y íto tták , m in t m íüd lá tju k a c ím zetes p ü sp ö k k érd éséb en . „Fontos e lm éle tek , am elyeke t az ellenük szóló b izonyíték fe lfedezése m ár ha lá lra í té lt, r i tk á n h a ln ak m eg szerző jük e lő t t”4. Vígon hány m agyar tö r té n é sz v e tte figyelem be, hogy egészen a 20. század elejéig a p áp a i bu llák a t, h a jó l em lékszem , m árc ius 21-ig az előző évre ke ltez ték ? Azaz m o nd juk egy 1525. m árc iu s 15-re k e lte z e tt bu lla v a ló jában 1526-os bulla?! É rd em es volna ennek u tán a já rn i, m e rt az egész m agyar tö r té n e ti k rono lóg iá t ille tően leh e tn ek következm ényei.

Ném a és gyanús csend övezi Király P é te r szlavista professzor cáfo lhatatlan , kézzelfogható, d o k u m en tá lt b izonyítékait (honfoglalás e lő tti m agyar ada to k a m ai B ajorország és C sehország terü letérő l), egyszerűen elha llga tták m ind a nyelvészek, m ind a tö rténészek , m ert ezek m egin t csak fenekestól fe lforgatták volna kellően m eg nem a lapozo tt e lm életeiket. Ugyanez a helyzet M agyar

5 Max Planck, id. Paul D. McLean, 1. Bencze Lóránt. 1996. Stílus és értelmezés a nyelvi kommunikációban 1-2. Corvinus: Budapest, 1996,28

K álm án közelm últbeli ásatásaival, am elyek nagy valószínűséggel igazolják a „honfoglalás e lő tti” m agyar je len lé te t.8

M inden, a tém ával foglalkozó k u ta tó tud ja , ta lá n m eg is lep ő d ö tt egyik-m ásikuk, de nem eléggé ahhoz, hogy to v ábbku tasson , és a megfelelő k öve tkez te téseke t levonja, ti. hogy a bibliai részle teket, idéze teke t ta rta lm azó k ódexeinknek ké t jól elkü lön íthető család ja van. A kü lönbségeket m ásolási h ibákkal m agyarázták7. Ám a valóság az, hogy van olyan bibliai hely, am elyet m ind a ké t kódexcsalád idéz nagyon eltérően fordítva, és ebből az e ltérő ford ításból egyérte lm űen kiderül, hogy az egyik görögből készült, a m ásik ped ig latinból, m ert a la tin és a görög e rede ti té r el szögesen egym ástól. T ehá t nem m ásolási h ibák az eltérések , hanem b iz to san lé teze tt görögből készült m agyar b ib liaford ítás is, nagy valószínűséggel a 12. század elő ttró l, de lehetséges, hogy m ég annál jóval elóbb, akár m ár az 5. m ár az század e lő ttró l8.

Az is előfordul, hogy am i az egyik tudom ányos (társadalm i, tö rtén e ti, ku lturális) p arad igm ában m ego ldha ta tlan , egy m ásikban sem oldódik meg, hanem egyszerűen eltűnik. A p to lem aioszi világképben a világm indenség középpontja a Föld, k ö rü lö tte keringenek a csillagok. E bben a parad igm ában egyes csillagok (m a m ár tud juk , hogy bolygók) hurokm ozgása é rthe te tlen , m ego ldha ta tlan prob lém a volt. A kepleri-kopem ikusi rendszerben , ahol a Föld a N ap körül kering, illetve m ég a n ap sem a világegyetem középpontja , a hurokm ozgás kérdése nem o ld ó d o tt meg, hanem egyszerűen n incs. P á r éve - é s részben m ég m anapság is - az ó sse jtk u ta tá s és az őssejtekkel való gyógyítás b o trán y t b o trány ra halm ozva em beri em briókat h a szná lt föl. Egy-két éve, úgy tűn ik , nem lesz szükség erre a b a rb á r e ljárásra, h iszen a betegek ssyát se jtje it tu d ju k visszaalak ítan i őssejtekké, hogy velük gyógyítsunk. A régészetben , nyelvészetben egyetlen új ad a t fe lbukkanása halom ra d ö n th e t korábbi e lm életeket. Feldolgozatlanok a grúz és az örm ény kolostorok könyvtárai, ira ttá ra i. C supán egy m agyarországi örm ény szárm azású , örm ényül tu d ó k u ta tó n ak kellene végigjárni Ö rm ényországot, és csak azokat a szövegeket keresni és m egnézni, am elyek ugyan örm ény betűkkel v annak írva, de az örm ény szerzetesek nem értik*. M áshonnan is e lőkerü lhetnek m ég kéziratok n e tán p a lim psest eljárással. Például a Nagy K ároly á lta l 800 körül legyőzött avarok elhurco lt kincsei k özö tt könyvek is lehe ttek , m ert biztos, hogy tö b b püspökségük volt. A nyanyelvükön k e lle tt lennie a bibliának, a liturgikus könyveknek, a teológiai fejtegetéseknek . Az is biztos, tö b b ek k özö tt Szent Cirill és M etód m űködéséből, összeütközéseiből a nyugati püspökökkel és a p áp a általi m egvédésükből, hogy a 8-9. század e lő tt a latinizáció m ég nem volt

6 L. Bencze Lóránt. 1993. 1231-1235 ; Magyar Kálmán, A bodrog-alsóbúi nemzetségi köz­pont régészeti kutatása (1979-1999). Somogyi Múzeumok Közleményei. XIV. Kaposvár, 2000. 115-161.7 L. Szerecz Alajos Imre 1916. Kódexeink párhuzamos szentíási töredékei. Franklin- Társulat: Budapest8 Bencze Lóránt. 1989. „ym fjrw nekeod". (A középkori bibliafordítás eredetéről). Magyar Nyelvőr. 113/4. 379-4019 1988-89-ben már megvolt a grúziai meghívásom egy ilyen tanulmányútra, de a rendszer- váltások elvitték a lehetőséget.

A FORDULAT Dr. Bencze Lóránt

olyan erős, m in t a 10-11. században . Vagyis a korábbi, az óskereszténységgel kezdődő té rítő i szokás szerin t anyanyelven h ird e tték a té rítő k az evangélium ot m inden népnek , anyanyelvre fo rd íto tták a B ibliát, anyanyelven fo ly ta tták az is ten tisz te le teke t. K övetkezésképpen ezeknek az avar püspökségeknek avar nyelvű bib liá juknak és litu rg ikus könyveiknek ke lle tt lennie. Ez biztos. H a v iszont igaza van László G yulának, hogy ezek az avarok m ár m agyarul beszéltek , akkor a litu rg iájuk és a Bibliájuk is m ár m agyar nyelvű volt. H a pedig a k orábbi 5-7. századi avar állam alak itási hu llám ok nyelve ó török volt, akárcsak a hunoké, am in t ez t á lta lánosan feltételezik, akkor lehetséges, hogy a m agyar teológiai szakkifejezések ó tö rök rétege innen eredhe t, m égpedig a K árpát-m edencéből, és nem felté tlenül a K aukázus vidékéről, b á r az sincs kizárva, hiszen o tt görög m issziós püspökök té r íte tté k az onoguroka t és a hu n o k a t a 4. században . A hivatalos, akadém iai m agyar tö r té n e tírá s és nye lv tö rténe tírás sem m it sem tö rő d ö tt - vagy sem m it sem tu d o t t kezdeni - azzal, am it m ár G om bocz Z oltán és Bárczi G éza b eb izony íto tt10, vagyis hogy a m agyarban m ind a földművelés, m ind pedig a keresztény teológia első szókészlete, a lapszókincse ótörök, m árpedig a 7-8. század e ló tt lehetséges ó tö rök m isszionáriusokról nem szól a h ivatalos tö rténelem , csak szláv, n ém et és olasz m isszionáriusokról a 10-11. században . A m ai m agyar kato likus egyháznak sem érdeke, hogy ezer évnél, a la tin kereszténység felvételénél ko rább ra keltezze lé tezését, és visszavezesse egy se nem latin , se nem görög, hanem például egy k ihalt m agyar vagy ó tö rök rítusra , ped ig ennek lehe tőségé t nem zá ija ki a sa já to san m agyar középkori egyházjogi és litu rg ikus hagyom ány". G o n d o lu n k p u sz tán a rra a tényre, hogy S zen t G ellértte l együ tt B eszteréd , Bőd és B ené ta m agyar püspökök (papok?) is vértan ú ság o t szenvedtek , egyikük ugyan tú lé lte a m eghurco lta tást, m e rt a király em berei m egérkeztek , m égsem em legetjük őke t sehol, és nincs tisz te le tü k a m agyar kato likus egyházban. U gyan m iért? Az egyetlen m agyarázat, hogy nem latin , só t nem is görög rítu sú ak voltak, hanem valam i m ás, a görög és a la tin rítu s e ló tt vagy azzal párhuzam osan k ialakult ósegyházi szervezet tagjai!?

Az 1960-as években a nyolc évig R óm ában tan u lt, h é t nyelven elóadóképes és m ég tö b b nyelven olvasó bencés szerzetes, dr. Dezsényi Lóránt, a m ereven róm ahű kánonjogász és biblikus rideg k ím életlenséggel és a m etsző éllel h a s íto tta föl a héber, arám , arab , görög, la tin é s m agyar szövegeket, h ihe te tlenü l p on tos m egfigyelésekkel és k ényszerítő logikával m u ta to tt rá a n yelvtani alakok és a szavak erdejében m egbúvó legapróbb je llegzetességekre is, sa já t m agánál és m inden földi jóná l inkább szeretve és követve az a d o tt tudom ány p illanatnyi á llása szerin ti igazságot. M indeközben olyan bibliai és m agyar ő stö rtén e ti összefüggésekre u ta lt, am elyeket nem m ert leírni, és gépírásos jegyzeteit is úgy fogalm azta, hogy csak az érti, aki az e lőadásán rész t vett. M agam sem m erem közzétenni őket, m e rt egyrészt nem a sa já t k u ta tá s i eredm ényeim , m ásrész t ő

10 Bárczi Géza. 1958. A magyar szókincs eredete. 2. bővített kiadás. Tankönyvkiadó: Bu­dapest11 Bencze Lóránt. 2001. A magyar kereszténység eredetéről. In: „Újat és régit”. Szennay András pannonhalmi főapát úr 80. születésnapjára közreadják, szerkesztették és lektorál­ták: rendtársai. Bencés Kiadó: Pannonhalma. 393-410

m ár nem igazolhatja, hogy az övé, és engedély t sem ad h a t m eg je len te tésük re12. T ehá t politikai és gazdaság i d ik ta tú ra nélkül is kem ényen érvényesülnek a tudom ányos k u ta tá s szociokulturális korlátozásai.

A m agyar tö r té n e tírá sb a n m ég m indig érvényesül a szovjet-orosz m arxizm us á lszen t félelme és p rüdéríá ja m indennel szem ben, am i keresztény, főként pedig, am i „katolikus”. Ám a nyelvészeti k u ta tá so k b an az is közre já tszo tt, hogy a m agyar nyelvészek nagyobb része hagyom ányosan p ro te stán s. H a az a d o tt nyelvész vagy tö rtén ész n e tán kato likus volt, akkor éppen kato likus egyházi ism eretei veze tték félre, hiszen a 20. századi kato likus teológia és egyházjog éppen a k u ta tá s t érin tő sa rka la to s p o n tokon m eglehetősen e lté r az első keresztény századok, a 8. vagy 14. századi teo lógiától és egyházjogtól, nem is szólva a középkori bizánci teológiáról és egyházjogról. E zért tö r té n h e te tt meg, hogy neves m agyar akadém ikus tö rtén ész egyetlen m o n d a táb an szerepel anakronizm us és anatop izm us, am elyek a legm erészebb fan táziájú m esék és költem ények s u t j a i . H ozzájuk ragaszkodik m ég m a is az egész h ivatalos tö r tén e tírá s (!). Egyetlen tö rtén ész sem tu d ta - vagy nem m erte - helyreigazítani ót. Pedig m indnyájuknak csak annyit k e lle tt volna tenni, hogy leem eljék a M agyar T udom ányos A kadém ia könyvtára olvasó term ének kézi könyvtárából, szabad polcáról a L exikon fú r Theologie un d K irche egyik k ö te té t, és fellapozzák a megfelelő cím szót, am ely a cím zetes p ü sp ö k fogalm ának és hagyom ányának kia laku lásá t ism erteti. Ebből nyilvánvaló, hogy S zen t M etód nem le h e te tt c ím zetes sirm ium i érsek, am in t ezt akadém ikus tö rtén észü n k a tu d a tlan ság h a tá ro zo ttság áv a l á llíto tta , hiszen S irm iu m sohasem volt a rabok elfoglalta te rü le t, és a c ím zetes püspöki kinevezés szokása is csak tö b b évszázaddal S zen t M etód halála u tá n ke le tkeze tt, és m ég később rögzült. Persze, ha S zen t M etód nem leh e te tt c ím zetes érsek, akkor csak valódi érsek leh e te tt, és akkor a lap ta lan és légből k ap o tt lesz egy csom ó tö rténész i elm élet, tö b b ek közö tt az e lm élet a Nagy-M orva birodalom elhelyezkedéséről a m ai Szlovákia te rü le tén stb . A kkor a Nagy-M orva b irodalom valahol a m ai H orvátország, Dalm ácia, Szerbia, M ontenegró te rü le tén helyezkedett el, és a m ai M orvaországhoz vagy Szlovákiához sem m i köze. Az oklevelek alap ján egyébként is S irm ium töl közvetlenül keletre és nyugatra eső te rü le tek re teszik Szen t Cirill és M etód té rítés i te rü le té t (lásd a N em zeti M úzeum 2000. évi k iállításának té rk ép é t), és nem kell tö b b száz k ilom étert á tugorva e lju tnunk a m ai Szlovákiába11.

N em egyszer fordult elő a tu d o m án y tö r tén e tb en , hogy az érvelés hely telen volt, de am i m elle tt érveltek, igaz. Hunfalvy és B udenz é rveinek igen nagy része m ára m ár tévesnek b izonyult, de nem cáfo lható a m agyar nyelv finn és ugor stb . ro k o n ság a14. E z t m ég olasz k u ta tó k nem rég iben k ész íte tt szám ítógépes bizonyítékai is csak lá tszó lag cáfolják, ti. hogy a m ai m agyar és a m ai tö rök

12 Egyszer vettem a bátorságot, hogy elmondjam egyik felvetését nyelvész kollégámnak nemzetközi konferenciára repültünkben, akkor is majdnem lezuhant a repülőgép. így jobbnak láttam hallgatni róla.13 L. Püspöki-Nagy Péter kutatásait és írásait.14 Pusztay János. 1977. Az „ugor-török háború" után. Fejezetek a magyar nyelvhasonlítás történetéből. Magvető: Budapest

áll közel egym áshoz, a m ai finn és a m agyar ped ig igen távoli v iszonyban v an n ak 11.

Rendkívül hiányolom a tudom ányos szövegekből a m odális jellegű m inősítéseket: biztos, valószínű, lehetséges, lehetséges, de nem valószínű. A 20. század m ásodik felében a m agyar tö rtén észek és nyelv történészek m unkássága azé rt is te ljességgel bizonytalansághalm az, m ert a m odalitás is hiányzik, nem csak a középkori teológiai és jogi m űveltség. N em lehet ké tségbe vonni a m agyar és a finnugor nyelvek rokonságát. Ez biz to s tény. Ám nyelv történészeink a b iz to s ténnyel együ tt elad ják a valószínűt és a lehetséges, d e n em valószínűt is. Vagyis hogy mikor, hol tö r té n t a m agyarság elválása e ttő l vagy a ttó l a finnugor népség tő l, ez nem biztos tény, legföljebb valószínűsíthető . A m ásik gyakori csú sz ta tás , am elyről sz in tén m ár k o ráb b an írtam az, hogy a valószínű t a b iz tos ka tegó riába csúsz ta tják , a lehe tségest ped ig a valószínűbe10. 2001-ben ezért fogalm aztam m eg nyelvészeti és tö r tén e ti alapokon nyugvó elm éle tem et a m agyar k u ltú ra é s kereszténység e rede té rő l az alábbi m ódon:- biztos, hogy fo lyam atosan lak o tt volt P annónia a róm ai hódo ltság tó l

honfoglalásig (és te rm észe tesen jóval e lő tte a vértesszőlősi és egyéb leletek szerin t),

- biztos, hogy keresztények lak tak benne a h arm ad ik századtó l, de- valószínű, hogy m ár az első század tó l erős, önálló Pál aposto li a lap ítással,- biztos, hogy a Kr. u. 3. századtó l a 9. századig anyanyelvű litu rg iájuk és

bibliájuk volt az ú jonnan m egtérő keresztényeknek,- biztos, hogy A ttilával ó tö rök nyelvű tö rzsek is jö tte k a K árpát-m edencébe,- lehetséges, hogy ugor, p ro tom agyar tö rzsek is v o lta k öztük,- biztos, hogy az avaroknak püspökeik voltak, és- nagyon valószínű, hogy a Kr. u. 800 körül m egsem m isíte tt avar püspökségeknek

m agyar liturgiájuk, teológiai írásaik és B ibliájuk vagy legalább bib liarészleteik voltak,

- lehetséges, hogy p ro tom agyaroka t (onogurokat) té r íte tte k keresztény h itre m ár a 4. század tó l a K aukázus vidékén, ahol a gó t bibliaford ítás k e letkezett, és akkor nekik is kelle tt, hogy legyen anyanyelvi bibliájuk vagy legalább bibliarészleteik,

- nem valószínű, de lehetséges, hogy a szk íta elnevezésű lovas nom ád népek között, ak iket A ndrás aposto l té r íte tt , vo ltak pro tom agyarok is,

- biztos, hogy A ndrás aposto l, környezete és a következő nem zedék (Kelem en p ápa) anyanyelvükön té r íte tte a szk ítákat, az akkor szokásos inkulturációval különálló hagyom ányt terem tve,

- biztos, hogy a középkori m agyar egyházban olyan szokások is voltak, am elyek sem a görög, sem a la tin egyházban nem voltak m eg m ár Kr. u. 300 ó ta,

15 Bencze Lóránt - Csébfalvi Károly. 2003. Genetika - számítástechnika - tudásszoci­ológia. Az ugor-török háború új szakasza avagy vége? In: A nyelvtörténeti kutatások Újabb eredményei. III. Magyar és finnugor jelentéstörténet. 2002. október 16-17. Szerk. Büky László és Forgács Tamás. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék. 7-1316 Bencze Lóránt, i.m. 1993

- lehetséges, hogy a m agyar kereszténység e rede te az első század ra megy vissza, de

- valószínűleg az első századokra,- lehetséges, hogy a K aukázus vidékén,- valószínűbb, hogy a K árpá t-m edencében , és- az sem lehetetlen , hogy am in t a (pro to) m agyarság szétszóródva é lt P erzsiátó l

B ajorországig, ugyanúgy egy ősi, aposto li (Pál, A ndrás) kereszténység harapófogóba fogta ő k e t a K rím félszigettől Pannóniáig,

- b iztos, hogy G éza fejedelem és S zen t Is tván a la tt a nyugati, róm ai la tin keresz ténysége t v e tte föl a m agyarság,

- b iztos, hogy a görög kereszténységgel is szoros k apcso la ta volt évszázadokon á t, volt je len tő s görög keresztény egyházszervezete, am ely m egszűn t a ta tá r já rá s sa l17. R em élem , hogy ez a m ód, a bizonyosságok és bizonytalanságok óvatos, gradációs kezelése m in táu l szo lgálhat és e lte rjedhe t m ás tém ák, tények , ad a to k m egszövegezésében is.

17 Bencze Lóránt l.m. 2001. 407

Zachar JózsefE sterházy K ároly Főiskola, Eger; BTK, T örtén e ttu d o m án y i In téze t

A MAGYAR LOVASSÁG KELETI EREDETÉNEK ŐSTÖRTÉNETI

VONATKOZÁSAIA 99 ÉVES NAGY KÁLMÁN FÉLÉVSZÁZAD ÓTA FOLYTA­

TOTT k u t a t á s a i t ü k r é b e n

József Zachar, d oc to r of h ist0 ty_sc ien c es (H ungárián A cadem y of Sciences, HAS), hab ilita tion , university profeSsor, m em ber of th e public body of th e HAS. Chairm an of th e N ational C om m ittee of H ungárián H istorians of Military History, C o-C hairm an of th e Working G ro ^p for M ilitary H istory a t th e II. Section of th e HAS, M em ber of th e E ditorial B o^rcj 0 f H ungárián periodical H adtö rténe lm i K özlem ények, M em ber for M ilita ry H istory of th e Scientific Advisory C om m ittee of th e A ustrian M inistry for N ational Defense, C hairm an of th e Scientific B oard of th e Zürich A ssociation for H ungárián History, and o th e r p revious a nd c u rren t scientific and science-organizing charges. M ost in tim ate assoc ia te of K álm án Nagy, re tired hussar-colonel, f o i t ^ r D eputy-C hairm an of th e D ep a rtm en t for th e H istory of M ilitary Á rts a t th e zrínyi Miklós A cademy.

T he g enerál q uestions of th e scientific w ork of th e 99 y ears o ld K álm án N agy - who is still w orking and is in b e s t m en tá i ou tfit -- in th e la s t half cen tu ry are the preh isto ric in te rre la tions of th e © astem (orientál) origins of H ungárián cavalry, th e cam paigns which lead to th e definitive H ungárián conquest, th e realization of th e H ungárián co nquest and t^ e cam paigns to secure and to defend th e new hom e. The lec tu rer was active p ^ r tic ip an t o f th e b irth of m any of th e scientific p apers and lec tu res of K álm án Isiagy. O n accoun t of th e problem s caused by th e high age - read ing difficultieSi sudden enervations and tem porary loss of m em ory - K álm án Nagy can n ő t partic ip a te personally in th e congress. The lec tu rer rep lacing hím is him self a re tired colonel, an in tem a tio n a l well-known researcher of th e field of H ungarian H ussars and cavalry-art. T he lec tu re r who h as a long in tim ate persona] co n ta c t w ith Nagy, is th e b e s t choice to tran sm it th e new est scientific resu lts of th e old researcher.

BEVEZETÉS

A m agyar nép tö rtén e ti, h ad tö r té n e ti esem ényeiről az eddig ism ert íro tt (arab, perzsa, tö rök , görög, szláv, la tin ) források a IX. század harm incas éveitől kezdve em lékeznek meg.

E bben az időszakban a m agyar nép m ár a lovaskultúra te ljes k ifejlettségében je len t m eg K elet-E urópa sztyeppe vidékén. A IX. és X. században hosszú ideig szinte legyözhetetlennek ta r to t t m agyar k a tona i erő sok évszázados-évezredes fejlődés u tá n é rh e tte csak el e z t a színvonalat.

A hun , avar, tü rk , onogur, szabir, szk íta n épnek t a r to t t és neveze tt m agyar­ság különböző előnépek u tá n a h é t tö rzsbő l (Nyék, Magyar, K ürtgyarm at, T ar­ján , Jenő , Kéri, Keszi) és a c sa tlak o zo tt három k ab a r tö rzsbő l egyesü lt egy néppé. A vérszerzódés m egkötésével m eg e rő s íte tte egységét, m e g te re m te tte an n ak jogi, á llam szervezési és k a to n a i a lap já t. Á rpád fejedelem m é v á lasztása , hadvezérré em elése b iz to s íto tta a h aderő m egszervezését, a ka to n a i tevékeny­ségek egységes v eze tésé t, te rv szerű irány ításá t. M int az a rab forrás leszögezte: „/.../azt az em b ert, aki k irá lyként u ralkodik fö lö ttük , G .l.h-nak (gyula) hívják. M inden m agyar a G.l.h. nevű főnökük p a ra n c sa it követi a háb o rú dolgában , a védelem ben és m ás ügyekben”. A tö rzsek vezetői azé rt a k a rták Á rp ád o t fe­jede lm üknek , m ert „nagyra b ecsü lték bö lcsességéért, m eg fo n to ltság áért és v itézségéért, és r á te rm e tt volt erre a tisz tség re és így /.../pajzsra em elvén feje­delem m é te t té k ”. A b izánciak ped ig e ttő l fogva a „m egás a rk h o n ” = nagyfeje­delem cím m el ille tték .

A források k e ttő s fejedelemségről beszélnek: főnöknek a neve K.n.d.h. (kende, vagy kündü). Ez a nagyobbik királyuk neve. Azt a főnököt, aki az (állami) ügyeket intézi, G.l.h-nak nevezik. A magyarok az t teszik, am it a G.l.h. parancso l”.

Volt teh á t, vagy le h e te tt egy ideiglenes k e ttő s h a ta lom a m agyar tö rzsszö ­vetség élén, de az állam i és k a to n a i ügyek in tézése a legfőbb hadúr, a hadvezér kezében egyesült, összpon tosu lt. A gyula te h á t te l jh a ta lm ú ig in tézk ed h e te tt. B ár valószínűleg fon tos állam i kérdésekben a vezért tan ács ha tá ro zo tt, az b i­zonyos, hogy például a szövetségkötési, követfogadási ügyekben a gyula és a k ende együ ttm űköd tek . T udjuk, hogy a bizánci udvar 894-ben a k é t fejedelem ­nek címezve k ü ld te el köve té t N iketász K léroszt és vele az aranypecsé tes szö- vetségkéró okm ányokat. Ami arra m u ta t, hogy a főfejedelem egyeduralm a m ég nem a laku lt ki, vagy arról m ég nem érte sü ltek B izáncban. K ésőbb m ár tud juk , kü lönösen a kende halála u tán , hogy a fejedelem ha ta lm a te ljes volt.

K onstan tin o sn á l é s m ás fo rrásokban is a m agyar n ép re és a vele k apcso la to s ka to n a i k érdések re (pl. vezetés, szervezet, fegyelem, harci szellem , s tb .) t e t t egyes á lta lán o s m egállap ítások érvényessége nagyon viszonylagos, nem leh e t tudn i, hogy p o n to san m elyik, pl. a tö rzsszöve tség m egkö tése e lő tti, a la tti, vagy a honfoglalás u tá n i időszak ra vonatkoznak-e, csak va lószínűsíten i leh e t ő ke t bizonyos idő ta rtam o k ra . Ilyen például, hogy „A tü rk ö k n ek (m agyaroknak) ez a nyolc tö rzse nem h unyászkodik m eg a m aga fejedelm ei e lő tt, de m egegyezésük van a rra nézve, hogy a folyóknál, bárm ely részen ü t ki a h áború , te ljes o d a a d á s ­sal és buzgalom m al eg y ü tt harco ln ak ”. A honfoglalás ko rán ak íro tt forrásai c. m ű (a H K IF-gyújtem ény) 130. o. 370. jegyzete errő l ez t írja: „a je len fejezet is m u ta tja , hogy a folyók nagy sze rep e t já ts z o tta k a m agyarok é le téb en ”. Ez így igaz, de eb b en a m eg állap ításb an tö b b rő l van szó. A k a to n a i a lá ren d e ltség és az engede lm esség viszonylagos id ő szak á t v ilágítja m eg, am ikor a tö rzsek feje­delm eik (főnökeik) u ta s ítá sa it csak akkor ta r to z ta k te ljesíten i, úgy lá tszik , ha

a folyóknál bárm ely részen h áb o rú ü tö t t ki. Vagyis a szám ukra é le tfon tosságú (ita tá s , v ízszükséglet, á tke lő helyek, védelm i vonal, kereskedelm i-, szállásköz­po n t, és így to vább) te rü le te k elvesztése fo rgo tt kockán ellenséges tá m a d á s következ tében .

Ez a helyzet egy kezdeti á llap o tra leh e te tt jellem ző, am ikor m ég a belső szer­vezkedés á llapo táná l ta r to t ta k és az egyes n em zetségek viaskodtak egym ással a vezető helyért. E bből az időből bizonyára rossz ta p a sz ta la to k a t szerezhe ttek az együ ttm űködés hiánya m ia tt bekövetkező vereségek, terü le tvesz tések , anyagi károk, személyi áldozatok következtében és ezért v e te tték alá m agukat önkén t a fejedelm i vezetésnek és az ebből adódó fegyelemnek.

F elté te lezhető az is, hogy a törzsi- és törzsszövetség i m egállapodások nem ­csak közös m egegyezéssel tö rtén tek , a szem benállók m eggyőzésével, hanem az ellenkezők rákényszerítése ú tján is és e lő fordulhato tt, hogy a m eg nem egyező k isebb néprészek különválásának ilyen oka is leh e te tt.

A FEJED ELM I HADERŐ (LOVASSÁG) EMBERANYAGA

A kato n a i em beranyag a legfontosabb elem e és a lap ja m inden haderőnek . A m agyar tö rzsszövetség harcosai szárm azh a ttak b á r kissé eltérő, de á lta lában hasonló e red e tű és é le tm ódo t folytató, rokonnépekből, egyben b iz to san egysé­gesek voltak: a harckészségben , b á to rság b an és edze ttségben . E zeket a tu la j­d onságoka t to vább ö rö k íte tték az egységessé a laku lt m agyarságba.

I t t m o st a rra akarok kitérni, hogy népegyéniségük m ilyen vonásokból tevő ­d ö t t össze. Mi volt a valódi a rcu la tuk a m agyar harcosoknak , az egykori gyűlöl­ködő krónikaírók te h e te tle n félelméből, rém ületéből fakadó kép te len vácijaival a vérivó, nőgyalázó, az ellenség szívét fe laprítva fogyasztó, em berevő, a lovával sz in te összenő tt, fék telenül gyilkoló szörnyeteg rém képével szem ben.

A lovaglás is bizonyos külön tu lajdonságokat fejleszt ki az em berekben, bizo­nyos fokú báto rságo t, nagyobb b iztonságérzetet kölcsönöz szám ukra. Aki először ü lt lóra, b izonyára érezte, milyen furcsa, ism eretlen, e setleg félelemérzés tö lti el az a la tta levő élőlény, a ló m ozgására, am íg m eg nem szokja és a z t te rm észetesnek is veszi. A lovas lóháton két-három m éter m agasról nézi a világot, m esszebbre ellát, szélesebb lesz a látóköre, nagyobb te rü le te t tu d bejárni, gyorsabban, m in t gyalog. Tutaja, hogy lova odamegy, ahová ö akaija, a zu tán az eléje kerülő akadályok leküz­dése, á tu g ra tá sa u tá n ehhez m ég bizonyos bátorság, m erészség is hozzájárul, a sikerélmény! H a végül szem bekerül egy gyalog ellenféllel, m ár fölényét is érzi.

Ezek a lovaglásból, lovas é letbő l eredő tu la jdonságok egészen a m ásodik vi­lágháború végéig fennálltak a lovas fegyvernem eknél, ta p asz ta lh a tó volt a h u ­szárok harci m ag a ta rtá sáb an , akik később, lóról szállva, a legnehezebb hadi helyzetekben is, a m ostoha időjárási viszonyok k özö tt is kiválóan m egállták a helyüket. E z t s zám ta lan sok p é lda bizonyítja.

A lovasnépek szem élyi á llom ányának a gyalogos népek fö lötti harci fölénye, a kiváló harcm ód juk m ellett, ebből a lovaglásból eredő erő tö b b le th a tá sb ó l is táp lálkozo tt.

Milyen volt a honfoglaló m agyar harcos, m in t em ber? A kegyetlen e m b erte ­lenség távol állt tőle, távolabb , m in t pl. a 8000 h a rco s t m egvak ítta tó „bolgár- öló”-nek neveze tt b izánci c sászártó l é s népétó l, vagy a m agukat m egadó m agyar k a to n ák a t legyilkoló I. O ttó császártó l A ugsburgnál, ha az úgynevezett „gyász­m agyarok” m egcsonkítására , a róm aiak k eresz tre feszítési m ódjára gondolunk, nem is beszélve a XX. század re tte n e te s rém tette irő l!

Tudjuk, hogy a lovasnépek, köz tük a m agyarok nem gyilkolták m eg a m agu­k a t m egadó ellenfeleiket, pl. a hazai szlávokat sem . K elle tt a m unkaerő is, igaz, de m ég a harcosok közé is befogad ták k ésőbb az idegeneket. A m agyar „befoga- dó -nép” volt, m ai szóval élve.

A m agyar népnek azok a tulajdonságai, am elyek Jókai, G árdonyi, Móra, Arany János, Petőfi, Ady, Szabó Dezső, N ém eth László, B ibó I s tván írásaiból k itúnnek , szerin tem javarész t a honfoglaló m agyarokban is m egvoltak.

A honfoglaló m agyaroktó l m inden em beri é rzést m egtagadó , gyűlölködő k ró ­nikaírók írásaiból is kiderül, hogy kénytelenek elism erni a m agyar h arcosok ka­tonai, te s ti és erkölcsi kiválóságát. Ha figyelemmel olvassuk a keleti írásokat, a m agyarok civilizáltsága és m űvészi igénye is k ifejezésre ju t bennük.

A háborús viszonyok között, ahol é le t-halál k érdése forgott kockán, te rm észe ­tesen harco lt ellenfeleivel a m agyar harcos is, v éd te a sa já t é le té t, de i t t se volt rosszabb a többieknél, se vérszom jasabb, se kegyetlenebb.

A honfoglalók derúsebb k ép é t is m egism erhetjük . H eribald galleni szerzetes le írásából a jókedvú, vidám, kissé hetyke, táncoló , daloló, tré fás legények hite les rajza tú n ik e lénk. H eribald, ak it tá rsa i igazm ondása m ia tt k issé félkegyelm únek ta r to tta k , m ikor m egkérdezték tőle, hogy m ilyenek v oltak a m agyarok, így vála­szolt: „Nem em lékszem vidám abb em berekre k o lo s to runkban”.

Az egykori források is ism erte tik vélem ényüket a m agyar harcosok tu la jd o n sá ­gairól. VI. (Bölcs) Leó a haderő em beranyagának ism erte téséb en igen részletes és h ite les a d a to k a t szo lgá lta to tt, am ikor közölte, hogy ezeket az é r tesü léseke t „m eglehetős tapasz ta la to k b ó l ta n u ltu k m eg, m ikor szövetségesként h aszná ltuk fel őke t a bolgárokkal szem ben". Ugyanis a m agyarokhoz k ü ld ö tt követség és a velük harcoló görög t isz tek tag jaitó l is v e tte tá jékozódásá t.

M ár h ivatkoztam arra a vélem ényére is, hogy „férfiakban gazdag és szabad ez a nép, s egyéb p o m p á t és bősége t mellőzvén, csupán a rra van gongja, hogy vitézül viselkedjék a m aga ellenségeivel szem ben”, amivel harci szellem üket is­m erte el.

L iudprand crem onai érsek elfogult és irányzatos szellem ű írásából is k itűn ik a tö rh e te tlen h arci szellem, b á r ó e z t m in t elité lendő tu la jd o n ság o t igyekszik fel­tü n te tn i: „Nem lá th a t az e m ber oly szom jűhozót, aki h evesebben vágyna egy ita l húsítő vízre, m in t am ennyire ez a kegyetlen nép áh ítja a c sa ta n ap já t, ugyanis a harcon kívül sem m i m ásban nem leli k edvé t”. L iudprand is azok k ö zö tt van, akik szerin t „hogy m ég jo b b an re tteg jenek tő lük , i t ta k a legyilkoltak véréből" az ó jelzője szerin t a m agyarok népe „felettébb gyalázatos”, m á su tt „a m agyarok ö ldöklést szonyazó, s h arcra áh ítozó serege” - a szöveg. I t t kell m egem lítenem , hogy m indezzel az A ntapodosis - görögül: B osszú-t je len tó cím ű könyvében B erengár itáliai király udvarából való e ltávo lítása m ia tt ak a rt b osszú t állni, s

mivel a m agyarok szövetségesei v oltak B erengám ak, ra jtu k is ü tn i akart. Ennyit a hiteléül.

B ár az t m ég m eg kell róla á llapítani, hogy m indem elle tt sok e rede ti hírt, ada- i o t is közölt.

R egino prüm i érsek C hronicon cím ű évkönyvében hasonlóan , m ás forrásokból (‘s m ásokról szóló le írásokat agga t a m agyarokra, m in t pl. „a m agyarok féktelen cs m inden fenevadnál kegyetlenebb n ép e”, am i tu la jdonképpen u tó lagos b e to l­dás - állap ítja m eg Györffy György is. V iszont ugyanő ú ja le róluk, hogy „Nincs a lopásnál sú lyosabb bún n á luk” irayd tovább: „Nem törekszenek úgy az arany os az ezüst u tán , m in t a tö b b i ha lan d ó ”, vagy „A fáradalm akban és a harcokban kem ények, te s ti erejük ro p p an t nagy.” Ó volt az, aki a m agyarokkal feldarabol- la t ta ugyan az ellenség szívét és m eg e te tte velük, de m in t a forrásgyűjtem ény is m egállapítja, ez a rendkívül kedvezőtlen m egíté lésük nem tap asz ta lá sb ó l szár­m azo tt, hanem középkori m endem ondákból, közhelyekből.

A had rafoghatóság szem pontjából a szellem iek m e lle tt igen fon tos a harcos te s ti állapota , ed ze ttsége és á llóképessége is. A korabeli m agyar k a to n á t így l á t­ta az idegen: fáradalm akat, n ehézségeket d erekasan túri, dacol a hőséggel és a faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, lévén nom ád n ép ”.

A m agyarok te tsze tő s m egjelenését írja le G ardézi: „Ezek a m agyarok szem re- való és szép külsejű em berek. R uhájuk b roká t, fegyvereik e zü stte l vannak kiver­ve és gyönggyel b e ra k o tta k ”. Fegyvereik d ísz ítésé t a régészeti le le tek is bősége­sen igazolják, am i szépérzéküket és fejle tt m űvészi igényüket bizonyítja.

"/.../félelmetesek. Az összes kö rü lö ttü k lakó pogányokkal háborúskodnak , és a m agyarok szoktak győztesek lenni” - így jellem zi ő ke t az a rab földrajzi m ű a H udúd al-Álam.

M arvazi szerin t „/.../szemrevaló és szép külsejű em berek és nagy tes tű ek . Va­gyonosak és szem betűnően gazdagok, am it kereskedelm üknek köszönhe tnek”.

Al-M aszúdi írásáb an a m agyarok „R észben nom ádok és részben le te lepültek . V éderejük nagy és igen harc iasak”.

Am ikor a nyugati germ ánok és egyebek to rzonborz szakálla t v iseltek, a „vad” m agyarok boro tválkoztak . Az a rab földrajztudós, J á k u t kérdésére így válaszol­ta k „Azok, akik közülünk katonáskodnak , borotválkoznak/.../”. Ám nem csak szakállukat, de a fejüket is kopaszra boro tválták , m in t ez t T h eo tm ár salzburgi érsek a pápához (IX. János) in téze tt levelében m egírta. Ahogy Regino is kö ­zölte: J.../szívük nem hajlik sem m iféle könyörületre. A h a ju k a t egészen a bőrig levágják késsel”. Az összefüggés nem é r th e tő éppen, de lehet, hogy a ford ítás a hibás. K ülönben a boro tválkozás nyilván egészségügyi okokból tö r té n t - az e se t­leges d ivat m elle tt -, nehogy a háb o rú b an élősd it szedjenek össze.

Összefoglalva, a h iva tkozo tt tíz forrás (1 görög, 4 la tin és 5 a rab) - több rő l ilyen vonatkozásban nincs tudom ásom -1 1 d icsérő jelzője és m egállap ítása m el­le tt 5 gyűlölködő, való tlan v ádaskodást ta rta lm az , de m ég ezek m e lle tt is kény­te len elism erő v élem ényeket nyilvánítani. A célzatos k ép te lenségeke t a vára tlan veszéllyel szem ben teh e te tlen , félelem ből fakadó gyűlölet e ltú lzo tt kifejezésé­nek tek in the tjük . Tankönyveink az 1241-es ta tá r já rá s m ongoljait is hasonlóan „kutyafejú” ta tá ro k n ak nevezték.

A felsorolt norm álisan jellem ző, valószínűleg m egvolt tu la jdonságok elénk á l­lítják a honfoglaló m agyarok harcos férfinépének h ite les képét. Ezek a harc ra kész, bátor, edze tt, kiváló m agyar k a tonák m inden nehézségen felülemelkedve, sikeresen vívták m eg népük so rsdön tő nagy c sa tá it, s v itték d iada lra a honfogla­lás nagy m űvét. E hhez a kim agasló te ljesítm ényhez ilyen férfiakra volt szükség!

A MAGYAR LOVAS HADERŐ A IX. SZÁZAD EURÓPÁJÁBAN

A m agyarság helyére, helyze té re vona tkozóan m eg állap ítha tó , hogy a nép ism ert önálló tö r té n e te azzal k e zd ő d ö tt a 830-as években, hogy a k azár b iro ­dalom m al való, közel három évszázadon á t ta r tó eg y ü ttm űködés, a lá ren d e ­lés vagy gyengülő szövetségi viszony u tá n különváltak , m ajd a M eotisz, Volga, D on körüli te rü le trő l, az a ttó l nyu g a tra esó folyóközbe, valószínűleg a D on és a D nyeszter, A l-D una k ö zö tti te rü le tre k ö ltöz tek á t. A v á lto zást tö b b ok idézte elő. E lsőso rban a k azár b iroda lom ban dúló belső po lgárháború , m ásodszo r tö ­rekvésük az ú jonnan s zerv eze tt tö rzsszöve tség i á llam uk önálló ságának a k ia la­k ítá sá ra és, végül h arm ad szo r a keletrő l fenyegető n om ád tám ad áso k fennálló veszélye.

A k azár szövetség idején is m eglevő önálló hadi szervezetükkel sikeresen v e t­tek rész t a kazárok a rabok elleni védelm i háború iban . A nép és vezetője hadi s ikereinek és érdem einek elism erése szól a következő szövegből, mely fényt vet a m agyar-kazár kapcso latokra: „/.../m inden h ábo rú jukban együ tt harco lnak a kazárokkal. K azária fejedelme, a kagán v itézségükért és szövetségükért nem es k azár n ő t a d o tt feleségül a tü rkök első vajdájának, /.../ v itézségének nagy híre és nem zetsége fénye m ia tt”. Ez m indenese tre b izonyítéka a kazár-m agyar - és sikeres! - k a tona i együttm űködésnek .

A kazár b irodalom ból való kiválásuk u tá n is m e g ta r to ttá k a jószom szédi vi­szonyt a környező népekkel, m in t a z t Al-M aszúdi a M urug al-D ahab c. m unkájá ­b an lejegyezte: „Békében élnek a kazár királlyal és ugyanúgy az alán fejedelem ­m el is. T erü leteik a kazárok országával határosak". Ez a m egállap ítás nyilvánva­lóan a honfoglalás e lő tti és a k azároktó l való elválás u tán i időszakra vonatkozik, mivel később te rü le te ik nem voltak ha tá ro sak K azáriával.

E nnek az á llításn ak ném ileg ellen t m ondan i lá tsz ik Ib n R u sz ta m ás fo rrás­ból, hallom ásból v e tt következő idézete: „Azt m ondják , hogy a kazárok rég eb ­b en k ö rü lsánco lták m ag u k a t a m agyarok és az o rszágukkal szom szédos m ás n épek e llen”. Ugyanis 838-ban a k azá r fejedelem k érésére T heoph ilo s (829-842) b izánci császár a D on alsó folyása m en tén , a keleti oldalon, a h a tá ro n m eg­é p íte tte S arké i várá t. M indez azo n b an m ég nem bizonyítja, hogy a kazárok és m agyarok k ö zö tt ka to n a i összeü tközésre k e rü lt volna sor, ilyenről egyetlen a d a t sincs. S arkéi ép ítése a k azár fejedelem részérő l te rm észe te s önvédelm i tevékenység volt a harc ias és je len tő s ka to n a i e rő t képviselő m agyarok k iválá­sa u tán . De ez nem je len ti azt, hogy h á b o rú sk o d tak volna. A hallom ásból v e tt h ír m ás szom széd népek rő l is beszél. T eh á t S arkéi v á rá t nem csak a m agyarok ellen é p íte tték .

H a ez az a d a t m egfelel a valóságnak, akkor az az t is m u ta tja , hogy a m agya­roknak olyan félelm es ka to n a i erejük volt m ár akkor, amellyel szem ben a kazár birodalom nak a doni h a tá r m en tén komoly e rőd rendszert k e lle tt építenie.

T erü le tüke t, m ely kb. 360.000 km2 volt, (100 x 100 farszakh) délről a Fekete- l cnger ha tá ro lta . N yugaton az A l-D unától a K eleti-K árpátok vonaláig terjedő Bolgáriával egészen a 895. évi háború jukig békés, só t szövetségi viszonyban is voltak. Északra, a szláv tö rzsek felé m ás a helyzet. Ö t a rab forrásból é rte sü lh e ­tü n k róla, hogy ezekkel télen-nyáron , á llandóan ellenséges viszonyban vannak, (>lelmiszer-adókat ve tnek ki rájuk, foglyokat szednek közülük és a fekete-tengeri kikötőkben, B izáncban eladják őket. Az ö t a rab forrás D zsajháni a X. században irt m unkájának hagyom ánya, így egy forrásnak vehető, m elyet az u tód-írók kü ­lönböző m ódon kiszínezve szerk esz te ttek m eg.

Északi ha tá ru k o n ez az ellenséges helyzet a h áborús viszonyokkal velejáró (Tószakos cselekm ényeket idézte elő. Az orosz-szláv hatalm i, szervezeti és h a ­tárviszonyok rendezetlensége ebben a korban , határvillongások, legelő terü letek m ia tti ö sszetűzések , ese tleg az ellenfél k ihívásai (provokáció), tám ad ó fellépése, a közeli fegyveres csoportok zsákm ány- és fogolyszerzési visszaélései következ­téb en tö r tén h e ttek . V iszont fe ltehető az is, hogy a h a tá rm en ti k a tona i felderítés, a határvédelem , a h a tá rb iz to s ítá s közben előforduló helyi beszerzések, rekvi- rá lások ügyét el is tú loz ták , s azok a polgári felfogás szerin t zsákm ányolásnak, rab lásnak vehetők.

A tu la jd o n u k at kü lönben jogosan védő fegyveres polgári szem élyeket (mai nevükön p artizán o k a t) m inden hadsereg , a m ai napig is a legkegyetlenebb m eg­to rlássa l bün te ti, végezteti ki, vagy viszi fogságba. Ez az ese t á llh a to tt elő a IX. századbeli viszonyok közt. Az is ism eretes, hogy ezzel a szláv-orosz n épességgel a kazár, n o rm ann és kijevi szláv előkelők is u gyanezt te tté k , rabszolga-vadászat, sarcolás, zsákm ányolás, ad ó z ta tá so k form ájában.

„Á llandóan legyőzik a zo k a t a szlávokat, ak ik közel lak n ak ho zzá ju k .” „Ál­lan d ó an p o rty á ra m en n ek a szlávok ellen. A m agyarok tó l a szlávokig tízn ap i járó fö ldny i ú t van. A szlávok h a tá rv id ék e ih ez közel egy város van/.../”, „Az ösz- szes, k ö rü lö ttü k lakó pogányokkal h á b o rú sk o d n ak , és a m agyarok szo k tak a győz tesek len n i”. E zekből a szövegekből a rra leh e t k ö v e tk ez te tn i, hogy m in t h arcos, lovas nép , a m agyarok is lovas felderítő , h a tá rb iz to s ító tev ék en y ség e t f e jte tte k ki, a legkevésbé véd h e tő , északi, szláv h a tá ru k m en tén . Ez a ha tá r- b iz to s ítá s á llan d ó an ta r to t t , a „hozzájuk legközelebb lakók” nyilván a h a tá r m e n té n lak tak , ezek tíz m en e tn ap n y i táv o lság ra vo ltak , és a „h a tá rv id ék ek ­rő l” is szó e se tt.

Ezekben az ese tek b en te h á t sem m iképpen csak kegyetlen, ism étlődő rabló betö rések rő l lehe t szó, hanem ka tona i felderítő, b iz tosító tevékenységekről, m elyeket nem hozzáértők írtak le és nem h a d tö r té n e ti szem pon tbó l é rtéke lték eddig. V égeredm ényben leszögezhető, hogy a m agyar tö rzsszövetségnek a EX. században az északi h a tá ra m en tén valószínűleg szervezett k a tona i h a tá rvéde l­m e volt. A folyók m en tén húzódó nyugati és keleti h a tá rokon elegendő volt való­színűleg az ugyancsak felállíto tt határvédelm i figyelő- és járőrszo lgálat, k isebb erőkkel, állandó figyelóhelyekkel, vagy a szálláskörle tek b iztosító erőinek a be-

A FORDULAT Dr. Zachar József

vonásával. A te n g e rp a rto n is hasonló volt a helyzet. Úgy gondolom , hogy ezek a m egállap ítások sem m iképp sem e rő lte te tt m agyarázkodások.

M int szom szédos néppel, a besenyőkkel való h a tá r m en ti kérdések IX. szá­zadbeli viszonyáról leh e tn e m ég szó. M iután azonban a m agyar könnyűlovas- ság k ialaku lására a besenyőknek sem m ilyen befolyása nem leh e te tt, így ezzel i t t m ost nem foglalkozom. A honfoglalásról szóló tan u lm án y b an kerítek so rt a besenyő-kérdésre.

A MAGYAR LOVASSÁG LÉTSZÁMA ÉS „HARCI SZELLEM E”

Az e m b ertan ad a ta i u tá n vizsgáljuk m eg a korabeli n épességszám kérdését. A nép lélekszám ának m egállap ítása azért je len tő s h ad tö rtén e lm i szem pontból, m ert belőle leh e t k öve tkez te tn i a nép álta l k iá llítható katona-m ennyiségre, a rra az eróre, am ely az elő tte álló, rendkívül nagy je len tőségű , nem zetpolitikai célok m egvalósítására alkalm as.

V égiggondolva a m egelőző időszak tö rtén ése it, ezen a te rü le ten , bizonyosra vehető, hogy a m agyar tö rzsszövetség népességszám a a 830-as években keve­sebb volt, m in t a IX. század eló tt. Ugyanis az elózó VI. század közepe és a IX. század első fele közé eső időszakban , de inkább 750 eló tt, valószínűleg a k a ­zárokkal való együtté lés idején, lé tszám veszteség é rte a m agyarságot. B izánci forrás szerin t, ugyan nem b izonyítható id őpon tban és helyen, de egy keletrő l jö tt , á llítólag besenyő tá m a d á s h a tá sá ra egy szám belileg m eg nem h a tá ro zh a tó m agyar n ép cso p o rt kü lönvált és dél-keletre, a K aukázuson tú lra , Perzsia h a tá r­vidékére kö ltözött.

U gyanakkor a nép tö bbsége n yuga tra vándorolt, m eg n em h a tá ro zh a tó hely­re, ta lán L ebéd iába vagy E telközbe. Egy kisebb, harm ad ik csoportjuk pedig, egyes feltevések szerint, ekkor táv o zo tt észak felé, a Volga-Káma vidékére, B as­kíriába.

A délre táv o zo tt, s görögül „sabarto i asphalo i”-nak, „ren d íth e te tlen szab im ak ” neveze tt népcsoportró l VI-VIII. századi szír források Ö rm ényország, Perzsia és B izánc ha tá rv idékén tesznek em lítést. K aukázus egyes körzeteihez szab ir h a ­gyom ányok kötődnek . Ezekkel a népcsoportokkal a K árpá t-m edencébő l még kapcso la to k a t ta r to tta k fönn a m agyarok. Ez a k ap cso la tta rtá s „kétség telen bi­zonyítéka az etn ikai összefüggés tu d a tá n a k ” - á llap íto tta m eg S zűcs Jenő.

A közös nyelv, a közös szárm azás tu d a ta , a közös hagyom ányok a n ép h a d ­ere jé t is e zé rt tu d tá k szellem i erővel te líten i. Ez volt egyik fe lté te le annak , hogy a haderő m ás nyelvű ré teg e it is az egységes nyelvú m agyarok mellé á llíto tták . E zt e rő s íte tté k te rm észe te sen a közös hadi sikerek. A tö re tlen harci szellem , a közös nyelv, m in t összekötő kapocs, m ajd a közös keresztény vallás felvétele, az ősi fejedelm i család kiváló tag jainak vezetése olyan egységet a d o tt később is a m agyarságnak , hogy hadere je a legnagyobb k a tona i m eg p ró b á lta táso k u tá n is m indig ú jra ta lp ra állt, ső t visszaütésre is képes volt.

A m agyar nyelvú, te h á t m agyar nép ré tegek tú lsú lya a törzsszövetségen , msgd az ország n épe in belül egyik fon tos tényezője is volt annak , hogy m iért nem fosz-

o l t szé t a m agyar hatalom , m iért nem tű n t el a m agyar nép az avarokhoz és m nokhoz hasonlóan a k ésőbbi évszázadok legsúlyosabb csapásai a la tt sem.

Az előző századokban is szám olnunk keli m ég a m agyarság előnépeinek m ás iptszám -csökkenésével. A népvándorlás országűtja , a dél-orosz sztyeppe-vidék közelében élő egyes csoportja ikat, vagy azok harcos részeit a hunok, avarok nagy nyugati e lőretörése ellenállhatatlanu l m agával s o do rha tta .

„Aligha v ita th a tó , hogy a kialakuló, vagy m ár k ialakult m agyarság b e le ta r to ­zott a hun birodalom ba, s ennek em lékét őrzi fejedelm i csa ládunk hun hagyo­mánya és a székelységnél is szívósan élő szá rm azás tu d a t” - szögezi le László i lyula.

A rendelkezésre álló forrásokból a népesség és a haderő lé tszám ára ké t ad a t olvasható ki.

Az egyik: a közism ert húszezer lovas, D zsajháni, Ibn R uszta , G ardézi, M arvazi adata.

„Főnökük 20 ezer lovassal vonul ki” - írták , am iből százezer család ra és m eg­közelítőleg ö tszázezer főnyi lakosságra következtetnek .

Á ltalában ez t az a d a to t fogadják el és veszik alapul á lta lánosan a IX. század ­beli m agyar tö rzsszövetség n épessége és haderejének lé tszám ára vonatkozóan.

Ez a szám ítás a népességre vonatkozóan elvileg elfogadható (20-100-500), á lta lában ez a h ivatalosan b eve tt lé tszám -értékelés. Viszont a teljes tö rzsszö ­vetségi haderő lé tszám ára a húszezer lovas m ár erősen kétséges. Úgy vagyunk vele, m in t a leg több írásos forrással. A leírt esem ény m ég csak elfogadható, de a keltezés a szám ad a t m ár e rősen viszonylagos.

Ez a húszezres lé tszám m egfelel olyan vonatkozásban , m in t a források szö­vege m ondja, hogy „a főnökük 20 ezer lovassal vonul ki”, am i úgy is é rte lm ez­hető, hogy a k a tona i főparancsnok, a gyula-fejedelem közvetlen rendelkezésű, állandóan fegyverben álló, azonnal m ozgatha tó és a lkalm azható k a tona i erő it hatá rozza meg, am elybe a közvetlen ka to n a i k ísé re t és a te s tó rség is b e le ta r­tozik. Ez lehet az a készen lé tben álló haderő , am ely a tö rzsszövetség népének b iztonságára szolgál m inden v ára tlan veszéllyel szem ben, amíg, szükség esetén , a n ép többi, h ad ra fogható része is fegyverbe lép. Egyben ez az erő szo lgálhat a tö rzsszövetség belső rendjének fe n n ta rtá sá ra is.

A ka tona i k ísé re t m eglétének feltevését a lá tám asz tja H udúd al-Álam erre vonatkozó m eghatározása: „Ennek az országnak 20 ezer férfija van, akik a k irá­lyukkal lovagolnak ki”. T ehá t nem csak háború , harc e se tén állnak rendelkezés­re, hanem m ás ese tek b en is, „vele lovagolnak ki.” Ezzel b izto sítják is szem élyét cs a m éltóságának , rangjának megfelelő díszk íséretet.

Egy m ásik forrás, Sukrallah így írja: J...I& tö rökök közül valók /.../Bárhova u taznak , együ tt u tazn ak ingóságaikkal, sá trukkal, (az uralkodó) kíséretével, az uralkodó udvarával és az á lla tokkal”.

A haderő lé tszám m egállap ításánál figyelembe kell v ennünk, hogy a lakosság szám ából k ö v e tkez te the tő k a tona i lé tszám aránya a lovas népeknél lényegesen c lté r a lete lepült, gyalog közlekedő, földm űves vagy városi népekétő l. Míg az u tóbb iakná l sokkal kevesebb a fegyveresek főleg gyalogharcosok szám a, addig a nagyá lla tta rtó , nom ád, vagy félnom ád népeknél h a ta lm as állatállom ányuk

ta r tá sá ra , legelte tésére , terelésére , vadálla tok tó l és rab lók tó l való m egvédésére igen nagyszám ú, lovas-fegyveres pász to rok ra van szükség. A nagy kite ijedésú , főleg sík te rü le tek en m inden férfi, nő, só t a gyerm ekek is lóhá ton já rnak , közle­kednek, am i a nagy távolságok, szállásváltások m ia tt elkerü lhetetlen .

Az egyéni- és közbiztonság is m egkövetelte a nagy szabad pusz tákon , hogy m inden szem ély fegyvert hord jon m agánál. Ez végsó soron az t je len ti, hogy a tö rzsszövetség m inden tag ja, h a kell, m ég a nók is fegyvert ragadnak és harcos m ódon küzdenek.

Feltehető , hogy m in t a tö b b i ósi, lovasnépeknél, a m agyar nók se m arad tak bá ­to rság do lgában a férfiak m ögö tt, h iszen k iskoruktó l fogva á llandóan nyeregben voltak, lóhá ton éltek, ső t vadásztak , h aszn á lták fegyvereiket is. Regino prüm i ap á t a szk ítákró l v e tt h írad ásá t a m agyarokra v o n a tkoz ta tva - és valószínúleg nem ok nélkül - így te t te szóvá: „/.../a férfiak vitézsége sem m ivel se fényesebb, m in t az asszonyoké/.../ a férfiak és a nók te t te i t vizsgálva teljességgel bizonyta­lan, hogy m elyik nem volt náluk a k iválóbb”. Az ókori görögök írói (Hom érosz, H érodotosz, stb .) az addig ism eretlen lovasokat félig em ber- félig ló alak jában képzelték el, a lovas n őke t pedig a m isztikus-m itikus am azonok harcias m egje­lenésében tisz te lték . És valószínúleg nem hiába!

A realitáshoz visszatérve, a férfi népesség kb. a 18. é le tév tő l egészen az 50-60. évig, ahogy a m ai nom ád népeknél is van, az é le tm ódban , az idő járás v iszontag­ságaiban m egedzódve, az á llandó lovaglásban, nagy távolságok m egtételeiben , a legelte tések , v adásza tok során, a n aponkén ti gyakorlással a fegyverforgatásban, á llandóan jó form ában m arad . így a férfiak nagyobb szám ú igénybevételével, h á ­bo rús időben a haderő húszezres a lap lé tszám a a többszö rösére is fölem elhető, 40-48.000 főre is m egnövelhető. M indenesetre ennyi fegyveressel szám olha ttak .

A törzsszövetség, 500.000 fő lé tszám á t form álisan véve, egy tö rzsre (á 8 törzs) 62.500 fő, á 12.500 csa lád ra oszlik. Ez k iá llítha t tö rz sen k én t 5-6.000, összesen 40- 48.000 harcost, 2-3 csa ládonkén t 1-2 férfi fegyverbe lép te té sé t. Ezek persze csak m erev szám adatok , de ese tleg szám íthatók .

Ezzel az egész fegyveres férfi lé tszám ot azonban m ég nem v e ttü k igénybe, ezeken kívül m arad tak m ég a tovább i fegyveres pásztorok , szállás-, fejedelmi-, törzsfói-, nem zetség tő l központok őrségei, ha tárvédő , b iztosító erők, felderítő osztagok, á tkelési helyek védelmezői.

A tö rzsszövetség hadereje ö sszlétszám ának a 20.000 fő sem m iképp se fogad­h a tó el. Ilyen csekély lé tszám ú erővel m ég az etelközi ha ta lm as te rü le t b iz to n ­ság á t se le h e te tt volna ellátni, nem hogy a nagy közép-európai hadásza ti fel­d erítések e t (862-tól 894-ig), a honfoglalás hadm űvelete it, m ajd a nagy európai h ad jára to k a t.

A m ásik fo rrásad a t a tö rzsszövetség létszám viszonyainál kevésbé h aszná lha­tó, de röviden szólok róla: M adzsar Tarihi (A m agyarok tö rtén e te ) tö rök for­rás az t ú ja le, hogy 200.000 főnyi m adzsar nép m ásodszo r fe lkerekedett a Nagy Sztyeppéró l és a régebbi hazájába, M adzsarisz tánba költözött, melynek m egszállása u tá n o tt m eg te lep ed e tt”. T ö rtén t ped ig m indez a forrás szerin t „a H idzsrája u tá n kb. 157 évvel”, am i a m oham edán időszám ítás kezdete , 622. VII. 16. u tá n 622 + 157 = a 779. évre vonatkozik.

Ez a 200.000-es a d a t sem m iképp sem fogadható el a honfoglalás korára, se az i bból k iszám ítha tó haderő létszám ra. I t t a m eg ad o tt időpon t e jth e t gondolko­dásra . Vajon nem a források keltezési h ibája áll-e fönn i t t is, és ez a kö ltözés vala­milyen k orábbi n épm ozgást tü n te t-e fel, ese tleg a 670-es avar - onogur - m agyar (?) népm ozgást?

K érdésünk szem pontjából ez a tö rö k forrás nem ad m egoldást, nem m ozdítja d ó a m agyar lovasnép, a m agyar könnyűlovasság k ialakulásának a k u ta tá sá t, a t isz tán lá tást. így tárgykörünkben nem használhatjuk .

A népességszám vizsgálatával k ap cso la tban egy népességtudom ányi kérdés kerü lt e lő térbe. Á lta lában a IX. századbeli m agyar népesség szám áró l igen sok, egym ástól eltérő, vá ltoza tos vélem ény a laku lt ki.

V izsgálódásunkat ezen a téren , m in t á lta láb an az egész k érdéskö rben is, a k o ­rabeli források m elle tt a leletek, á brázolások felhasználásával, de fóleg a későbbi ism eretes ad a tokbó l való v isszakövetkeztetések m ódszerének az alkalm azásá­val végezhetjük el, mivel erről rendkívül kevés fo rrásada tunk van.

A népesedés s zám ad ata ira a későbbi, ism ert, rész le tesebb ada tokbó l és ezek­kel összefüggő, m értékadó tényezőkből lehe t visszakövetkeztetn i a m agyarság IX. századbeli népesedési viszonyaira.

Györffy György D zsajháni húszezres a d a tá ra alapozva a honfoglaló m agyar­ságo t m integy félmillió fóré becsü lte . Véleménye szerin t a honfoglaló harcok vesztesége igen súlyos volt, elérte a százezer főt is. A K árpá t-m edencében t e h á t c sak m integy négyszázezer m agyar te le p e d e tt volna le, am i ha hozzávesszük az it t ta lá lt és á lta la k e ttő százezerre b ecsü lt tü rk , avar, szláv népességet, összesen h a tszázezerre em elkedett.

K ováts Zoltán, kiváló dem ográfusunk e zeket a szám okat az új népesedési k u ­ta tá so k ra hivatkozva, a v isszakövetkeztetés m ódszerével élve részben cáfolja. K övetkeztetése a lapjául a m agyarság XV. század végi népesedési ad a ta it veszi. V éleménye szerin t a M átyás király korabeli k incstá ri szám adási ada tok , s az adózó jo bbágyporták szám ából következtetve a m agyarság népessége ez idő ­ben nem 3,5-4 m illiót t e t t ki, hanem egy millióval tö b b e t, 5-5 és fél milliót. Ez a lé tszám pedig a középkori á tlagos 1-2 ezrelékes te rm észe tes szaporodás m el­le tt a IX. század ha tszázezres lakosságszám ából sem m iképp se volt e lérhető. A te rm észe tes szaporodás, a be te lep ítések és a nem zetiségi beszivárgások okozta n övekedést, m ásrész t a háborúk , a ta tá ijá rá s és a közben fellépő nagyarányú járványok p u sz títá sa it is figyelembe véve, a dem ográfiai /népesedési/ szám ítá ­sok eredm énye szerin t a honfoglalók és az i t t ta lá lt, tö b bségében m agyar nyel­vú népesség szám a elé rte az 500-500.000 főt, így a X. század összm agyarsága az egymilliót.

Voltak egyéb lé tszám becslések is, m egem líthető pl. D eér József, aki „a hon ­foglaló m agyarok lé tszám á t szolgák és család jaik nélkül 200-300.000-re” becsü l­te, szerin te „ez a csekély lé tszám elegendő volt, hogy a honfoglalókat a IX. szá­zadban gyéren lak o tt K árpá t-m edence uralkodó etn ikai elem évé tegye” - írta.

M arkó Á rpád, a kiváló R ákóczi-kutató elfogadja a húszezres lé tszám ot, a la­kosságo t k é tszázötvenezerre teszi. Ennél sokkal m egfelelőbbnek ta r th a tó a M a­gyarország h ad tö rtén e tén ek a m eghatározása, eszerin t a húszezer lovas m elle tt

A FORDULAT Dr. Zachar József

szükség e se tén a köznépi, h arcos elem ek, főként a fegyverviseló pász to rok lénye­gesen m egem elhe tték e z t a lé tszám ot; v iszont a n épesség lé tszám áról óvatosan hallgat. „A m agyar ka tona-v itézségünk ezeréve” k ö te tb en erről író szerző egyik lé tszám ról se ny ila tkozott. Padányi V iktor 350 - 400.000-re becsüli a m agyarság lé lekszám át, hozzátéve, hogy a 19 és 40. év k özö tti férfiak szám a e lé rh e tte a GO­TO ezret.

Az bizonyos, hogy ezekben a lé tszám -kérdésekben csak becslésekre szo rít­kozhatunk .

A tovább iakban az ö tszázezer fős népességszám ot veszem alapul, ekörül van a leg több szakértő i vélem ény is.

A törzsszövetség i haderő részletes kérdései á lta láb an a legszorosabb k ap cso ­la tb an vannak a m agyar tö rzsek , főleg a tö rzsszövetség kialakulásával.

A MAGYARSÁG KORAI LOVASKULTÚRÁJA(Források az ősi m agyar ló tenyésztésről)

A bevezetőben m ár em líte ttem , i t t újból kiem elem és felhívom rá a figyelmet, hogy m ennyire helytelen az az európai tá rsada lom tudom ányokban e lte ijed t tö r tén e ti értékelm élet, am ely a középkori (ókori) n ép ek e t é le tform ájuk alap ján le te lep ed e tt, te h á t fe lsóbbrendú, ku ltú rá lt é s lovas-, lovasnom ád, vagyis alacso- nyabb-rendű „barbár” o sztályozásba sorolja. Ez a vélem ényezés jellem ző a m ai m agyarországi tö rtén észek nagy részére is.

H elytelen lenne ugyanis m inden keletről jö tt , vagy o n nan szárm azó ku ltú ra , elm élet, civilizáció, vagy nép leosztályozása csak azért, m ert m ás, m in t a nyu­gat-európai. H iszen o nnan, K eletről szárm azik a legősibb em beri m űvelődés, o tt szü le ttek a szellem i tudom ányok, a hitvilág, a civilizáció csodá la to s értékei. És ezek közé kell sorolni a nagy lovas-, lovasnom ád népek alko tásait, az ősi M e­zopotám ia, Kína, Perzsia, Ind ia hatása iva l gazdag, m agukkal h o zo tt értékeke t, ku lturális, anyagi, m űvészi és sportvonalon.

A lovas népek v ilág tö rténeti szerepéből és ha tá sáb ó l csak az árnyoldalakat, a háborús p u sz títá so k a t lá tn i és hangsúlyozni kissé eltúlozva olyan, m in th a a görögök an tik ku ltú rá já t pl. Nagy S ándor h ad já ra ta in ak perzsiai, vagy m á su tt e lköve te tt p usztításaibó l, a róm ai b irodalom érték e it c sak a légiók kon tinen tá lis m ére tű had já ra ta i egyes kilengéseiből íté lnénk meg. Vagy vegyük a g yarm ato ­sító népeke t, spanyolokat, portugá loka t, franciákat, angolokat, ezeknél is volt sok hasonlóság a te rü le tek m egszerzésében, a népek elnyom ásában. Végül is a ném e tek e t a k é t v ilágháború h a ta lm as h ad já ra ta i u tá n nom ád, b a rb á r népnek ki nevezhetné tudom ányos színvonalon?

É ppen ilyen tu d o m án y ta lan a le te lep ed e tt = civilizált és a lovas = b a rb á r m eghatározás. Ezek nem civilizációs fokot, hanem külön civilizációs form át a l­ko tnak .

Felhívom a figyelmet Padányi Viktor: D entu-M agyaria cím ű m unkájának I. fejezetére. Ezekkel a kérdésekkel k ap cso la tban szám os, meggyőző, ú jszerű m eg­állap ítás t te tt .

A honfoglaló m agyar n ép e t például, mivel ló h á to n jö t t é s lovaskultúrával ren ­delkezett, valam int új sz íneket, é rték ek e t ho zo tt E u rópába, barb árn ak ta r ta n i •s h irde tn i tu d o m án y ta lan és k áros lenne.

Az ilyen felfogás ellen fel kell lépni és harcolni kell ellene, sem m iképpen nem hirdetni.

Mi ta rtoz ik a lovaskultúra fogalom körébe?M indaz, am it a ló, m in t szállító és harci eszköz az em beri é letform a kialakí­

tásában , a n em helyhez k ö tö tt, m ozgó éle tm ódban , vagy a viszonylagos helyvál­toz ta tá so k b an szervezeti, személyi, anyagi, ku ltu rális és civilizációs vona tkozás­iján e lőidézett.

A IX . és részben a X. században ez volt a földm űvelés fe jle tt form ája m elle tt a honfoglaló m agyar nép éle tform ája is.

A lovaskultúra legfőbb tényezője te rm észe tesen a ló volt, vagyis a lótenyész- i és, a lovaglás és a lovas harcm ód m eg terem tése , fen n ta rtá sa és fejlesztése. Ide i artozik m ég a lónak a világ tö r tén e téb en b e tö ltö tt szerepe, a könnyúlovasság kialakulásában pedig a m agyarság és a ló kapcso la ta inak a kialakulása.

A lóval azért ta rtom szükségesnek részletesen foglalkozni, mivel eléggé ism e­retlenek történe tének körülményei és csak a legutóbbi 15 évben sikerült a régé­szeknek szinte áttö résszerúen új m ódszereket találniuk az összegyűjtött hatalm as lócsont-anyag, egész E urópára k iterjedően és eléggé egységes szem pontok szerinti tudom ányos feldolgozására. Ezek a vizsgálatok a vad- és a háziasíto tt formák m eg­különböztetése te rén fennálló nehézségeket leküzdve lehetővé teszik a ló tö rtén e ­tének és háziasításának, m agyarosabban m egszelídítésének jobb megism erését.

M iu tán így m a m ár jo b b an ism eijük a ló m egszelíd ítésének helyét é s folyam a­tá t, a szelídítési k ö zpon toka t és a lovak főleg K elet-E urópában tö r té n t e lte rje ­dését, közelebb k e rü lhe tünk v izsgálatunk tárgyához, hogy hol, hogyan és m ikor a lakult ki a m agyar lovas ku ltúra .

A ló a szívünkhöz is legközelebb álló háziállat, a ku tyával együtt, am elynek a legszorosabb k apcso la ta volt és van m ég m a is az em berrel.

A ló a tö rténe lem k ezde tén á ta la k íto tta az em beri fejlődés m eneté t, m in t Kyors szállító é s hadieszköz. E lőbb harci kocsival száguldó „új csodafegyver” le tt a m aga korában , m ajd a lovassal a h á tá n b iroda lm akat m egdön tő és nagyha ta l­m akat te rem tő erő, m íg végül m a m ár csak szab ad id ő t szó rakoz ta tássa l e ltöltő és spo rtcé lra szolgál, de ennél m ég m a is több: segítő b^ jtárs, és nem é lette len sp o rttá rgy csupán , hanem ennél m ásabb , lovasával együ tt dolgozó, küzdő, va­lódi sp o rttá rs .

A ló legelső őse, tudom ányos m egállap ítások szerin t a róka nagyságú, ta lpon járó, négyiyjú ún. E oh ippus volt, am ely rendkívül je len tő s fejlődésen m en t át, am íg végül, kb. egymillió évvel ezelő tt, m in t a m ai háziló őse je len t m eg az E quus caballus.

Ekkor, ezidóben csoporto san éltek m ég nagy és k ö zép term etű lovak, msúd ezekből a k ö zép te rm etűek m a rad tak meg, m íg végül a jégkorszak pu sz títá sa it csak egyetlen lófajta é lte túl, az E quus ferus B oddaert, am ely azu tán h a ta lm as te rü le tek e t n é p e s íte tt be egész E urázsiában , kivéve a legészakibb és legdélibb részeket.

Ez a lófajta végül ké t a l fá ra oszlo tt, ta rp á n ra (E quus ferus Gmelini) és a tak ira (E quus ferus Przew alski). M indkét lófajta a m ai lovakhoz k ép es t a lacso ­nyabb, a ta rp á n kicsi, de erős testfe lép ítésű , rövid fejű, lapos hom lokú, kosorrú. Ez az á lla t a XIX. század végén U krajnában kipusz tu lt. A m ásik, a tak i valamivel m agasabb a ta rp án n á l, kb. 120-140 cm m arm agasságú , zömök, nagyfejű, erős, rövid nyakú. M indkét lófcyta felálló sörényú, farkuk, fejük, lábuk is s ö té t színű. A tak i k is szám ban m ég szabadon él állítólag M ongólia környékén.

E urópa m ás v idékem is v o ltak lófajok, de kisebb szám uk m ia tt nehezen m eg­á llap ítha tók . Egyes angol vélem ények m ég k é t m ásik lófEútát is m egneveznek, a k iha lt erdei lovat és az északkelet-szibéria i tund ra lova t. Ezek azonban nem voltak a lovak fejlődésére h a tással.

Az em ber és ló viszonyának kezdeti a m ú ltak hom ályába vesznek. Első á b ­rázo lt jelei az ősi barlangrajzokban fedezhetők fel, am elyeket a hom o sap iens ősei karco ltak , rajzoltak, fe s te ttek a szám ukra m enedéke t nyújtó barlangok fa­lára. Ilyen álla tra jzok N yugat-E urópában és S zibériában ta lá lh a tó k kb. a Kr. e. 100.000-tól a Kr. e. 60.000-ig ta r tó időszakban lezajló u to lsó őskori eljegesedés idejéből, s a m agdaléni-, au rignaci-ku ltúra ő sem berétő l szárm aznak . Ezek olyan á lla toka t ábrázolnak , k öztük a lovat, am elyeknek az e m ber ö n fen n ta rtá sa szem ­pon tjábó l elsődleges je len tőségük volt.

Az em ber és a ló első ta lá lkozása a vadász és az e le jtendő vad ta lá lkozása volt, m in t a tö b b i állatoknál. H áz iasítása a zsákm ányolt fia ta labb lovak, a csikók fog­lyul e jtése és em berhez s zo k ta tá sa révén képzelhető el.

Az em ber ham ar fe lism erhette , hogy húsáná l jóval é rtékesebb a ló gyors m oz­gása. E nnek felhasználásával gyökeresen m egváltozo tt az em beri élet. A gyalog kis k ite rjedésben és lassan m ozgó em ber 50-60 km nap i távolság gyors legyő­zésére is képessé vált. E ltú lzo ttn ak ta lá lom a h iv a tkozo tt könyvnek az t az á l­lításá t, hogy az em ber m ozgása a ló segítségével nap i 150-160 km távolságra is m egnő tt. T apasz ta la tbó l tudom , hogy ez gyakorlatilag nem m egoldható . Olyan távlovagláson ve ttem részt, ahol egyfolytában 120 km -t ke lle tt v ág tában m eg­tenni. É s hasonló távolság u tá n 1941. jú lius 12-én a 2.12. huszárszázadom m int felderítő o sz tag a D nyeszteren tú l Z wanczyk irányában h a t o t t végre m en e te t és a cél e ló tt kb. 20 km -re a 300-ból kb. 30-40-et le h e te tt kiválogatni, m ert a lovak olyan fá rad tak voltak, hogy az u to lsó átnyergeléskor egyszerűen lefeküdtek a földre. Igaz, hogy m ár egy he te e rő lte te tt m en e te t h a jto ttu n k végre. Az előbbi példa pedig egy egyéni verseny volt. A lónak is m egvan a teljesítóképességi h a ­tá ra . Egyszer-egyszer lehe t nagy távolságokat m egkövetelni, de fo lyam atosan nem , m ert a lovak tönkrem ennek .

A ló m egszelídítéséről, jelenlegi ism ereteink szerin t, a legkorábbi a d a tu n k a Kr. e lő tti 4. évezredből való. Lócsont- és agancsból ké sz íte tt zablapálca-le- le tek a lap ján Dél-U krajnában, a D nyepertől nyugatra , K rem jencsug közelében D ereivka és K azahsz tánban egy Botig nevű hely nevezhető m eg a ló legkorábbi háziasítási helye gyanánt. V iszont közvetlenül ezu tán , m ég a Kr. e. 4. évezred végén m ár szám os m ás helyre is e lju to ttak a lovak. így nyugat felé M oldáviába, a H avasalföldre, a K árpá t-m edencébe, H orvátország te rü le té re , kele ten a K auká­zusba, K elet-A natoliába és P erzsiába is. E u rópa nyugati részé t a Kr. e. 3. évezred

m ásodik felében é rtek el a lovak. M ezopotám iába, K özel-K eletre is ekkor ju to t ­tak. Kr. e. 1900 u tá n G örögországban is nagyarányú ló tenyésztés indu lt meg, de < ■/. később lehanyatlo tt.

U krajnától keletre , a T ien-san ig és M ongóliáig te ljed ó füves sztyeppék te rü ­li'lén kóborló k isebb m énesek , nagyobb lócsapa tok m egszelídítéséről n incsenek ada ta ink , ped ig i t t a nagy lovasnépek ősi h azá jában b izonyára so r kerü lt, nem is akárhogy, a lovak felhasználására.

A lovaglás k ezdeti időp o n tjá t az á lta lános néze tek a Kr. e. 1. évezredre teszik, a nagy lovashadseregek K özép-Á zsiából kiindulva pedig m ár ezu tán 500 évvel m egkezdték hód ító ú tja ika t. A „lovaglás ő s tö r té n e te ” cím ú tanu lm ány pedig forradalm i elm éle tkén t a z t közölte, hogy a lovaglás egyidejű a ló m egszelíd ítésé­vel, azaz ha teze r éves!

A feltevés azon alapszik, hogy a dereivkai ósló elózápfogán zabla okozta fog­kopás nyom ait ta lá lták meg, s e z t rön tgen-fluoroszkopos felvételekkel is rögzí- i e tték . Ez úgy fordulhat elő, hogy felkantározásnál a zabla nem m indig kerül oda a helyére, a nyelvére és a fogínyére felfeküdve, a m etszőfogak és az elózápfogak közti foghíjas részbe illeszkedve, m ert a ló a nyelvét felemelve és h á trahúzva a /a b lá t á trak ja az e lső elózápfogakra, hogy az ne to lód jon fájdalm at okozva az é r­zékeny pofarészbe. A h a ta lm as eró a csúszkálás közben jellegzetesen lekop ta tja a fogakat. A szerzők ebből a nyom ból kö v e tk ez te ttek arra , hogy a dereivkai óslo- vat tenyészésével egyidóben kezd ték lovagolni, s ezért k erü lt a szájába a zabla, s mivel a kocsit csak 500 évvel később kezd ték használni, ebből következik, hogy lovagoltak, s nem leh e te tt előbb kocsiba fogva.

Azon lehe t vitázni, hogy a m egszelíd íte tt lovat előbb haszná lták -e lovaglásra vagy kocsiba fogva, az v iszont tö rténe lm i tény, hogy h ad ihaszná la tra e lőbb harci kocsiba fogva je len t m eg a ló és csak a zu tán lovas a la tt. M int a leg több ta lá l­m ánynál tö r té n t, a lovat is e lőbb a lkalm azták harceszközként és csak később fedezték föl az á lla ti energiájából eredő, békés fe lhasználása lehetőségét.

Az évezredek so rán a v ilághatalm i küzdelm ekben sokszor d ö n tő tényezőként v e ttek rész t a lovak milliói, s e z t a s zerepüke t m eg is ta r to t tá k az em beriség tö r ­tén e tén ek következő ö tezer évében is.

M eglehetősen hosszú idő te lt el addig, am íg a ló harci felhasználásának a m ódja déli irányban, a K özel-K eletre is á tte ije d t. Am ikor a lovak Kr. e. 2200-2000 k özö tt i t t m egjelentek, a z t a szerepe t ve tték á t, am it e lő ttü k a szam ár-vadsza- m ár hibridje tö l tö t t be: befogták őke t a harci kocsikba. Az e rő te le seb b , gyor­sabb lovakkal az irány ítás új m ódszere, a zab la bevezetésével tö k é le tesed tek a harci szekerek.

Az ókor egyik legnagyobb csa tá jában , az O ron tes folyó m elletti Q uadesnél Kr. e. 1296-ban M uw atta lis h e tti ta király könnyúlovas harci kocsis csapataival h a ta lm as küzdelm et v ívott II. R am ses egyiptom i fáraó seregével. A h e tti tá k si­kereit az teszi é rthe tővé , hogy szám ukra a ló idom ítás első tankönyvét Kr. e. 1440 tá ján ír ta kb. ezer so r te ljedelem ben , ég e te tt agyagtáb lákra a h u rrita nem zeti­ségű Kikkuli.

A lovas h arci kocsis alkalm azás szerin tem azért e lőzte m eg a lovas harcos fel- haszná lásá t, m e rt hám ba, kocsiba fogni a lovat sokkal könnyebb, m in t belova­

golni és hozzá a lovast is m eg tan ítan i lovaglásra és a lovas harcra , am ihez előbb szükség volt jó nyerget szerkeszten i és hozzá a kengyelt is kitalálni.

A lovas harci kocsikat használó ókori népek, szum írok, asszírok, egyip to­m iak, h e ttiták , perzsák, görögök, róm aiak évezredes harcai u tá n és közben a lovaskultúra és ab b an a ló tenyésztés igazi nagy fellendülése a lovasnépekkel, a szk íták és a népvándorás tö b b i lovas-nom ád n épeinél k ö ve tkeze tt be. N yugaton a kelták vo ltak je les lótenyésztők . A vaskorban az ó lovaik vo ltak az uralkodó lófajták E urópában , a B écstől Velencéig húzódó h a tá rvona ltó l nyugatra . Ezek a lovak azonban a 126-127 cm m arm agasságukkal a lacsonyabbak voltak a szk íta lovaknál. A nyugat-európai lovas hagyom ányok a k e lták tó l szárm aznak .

Ugyanakkor, a vaskorban ha ta lm as új lovashullám h a to lt be K özép-E urópá- ba. A K árpát-m edencéig benyom ult szk íták nagy m ennyiségű, kiváló sztyeppei lovat h oz tak m agukkal, am elyből j u to t t m ég A usztria és Itá lia te rü le té re is. A Velence körüli venétek a K árpá t-m edencében vásáro lták a szk íta lovakat, m e ­lyek h íres v ersenylovakként vá ltak k özism ertté .

Az európai háziló-fajták k ia laku lásá t a keleti lovasnépek lovai a lapoz ták m eg teh á t, a következő nagy befolyást ló tenyésztésükre az arab , végül az angol te li­vér lovak je len te tték .

A szk íta ló a rendkívül sok csontle le tbó l, de m űvészeti és m ás tárgyakró l is jól ism ert. T alán legszebb áb rázo lása a kubáni csertom liki ku rgán (arany-ezüst ötvözetű) e lek tron vázáján lá th a tó , mely a Kr. e. IV. századból szárm azik.

A persepolisi (Irán) P ad an a pa lo ta kő dom borm űvein a jándék lovaka t ve­zető szk íták áb rázo lásábó l is jó l lá th a tó az em berek m elléig érő szk íta lovak m arján ak a m agassága, am i m egegyezik kb. a régésze ti m ére tek 130-135 cm -es adataival.

A szk íta lovak pom pás, nem es álla tok voltak, leg inkább a m ai a rab te livérek­hez h aso n líto ttak . M egjelenésük: kicsi fej, hom orú profil, zászlós fa rok ta rtássa l. Ami eltérő volt e ttő l, az a vaskos nyak és tö rzs volt. A lovak külső tu la jdonsága i­ból és a tö rténe lem bő l ism ert nagy m enette ljesítm ényeiből köve tk ez te th e tü n k a szk íták m agas fokú lótenyésztésére . Tervszerűségüket is bizonyítja a lótenyész­té sb en az a gyakorlat, hogy m énlovaikat iv a rta lan íto tták , a lovak elkorcsosulá- sának elkerülése céljából, és csak a k ivá lasz to tt kiváló tenyészm éneke t hagyták meg. Harci lónak a p aripa a legkiválóbb, m ert a m énnél sok e se tb en nyugod- tab b , a kancáknál tem peram en tum osabb . A hím egyedre jellem zó erősebb és ideálisabb testfe lép ítésse l rendelkezik. R ejtőzködésnél az idegen lovak közele­d ésekor is nyugodt m arad , nem hívja fel m agára a figyelmet. Nem sáriik, te h á t időszakosan sem lustu l el és nem lesz fáradékonyabb.

A hunok lovát k isebb te rm etű , széles hom lokú és rövid fejú ta rp á n n a k írják le, amely a nyugati sztyeppék lófEytája, s csak a Kr. e. II. századtó l tú n t föl k e le teb b ­re, a hun-kínai hadszín téren . A hun ló jo b b volt a kínainál, am ely a m ongóliai sztyeppe vadlovának, az E quus Przew alskinak, a tak in ak a lófajtája. Feljegyzik, hogy a hun lovasság k önnyebben m ozog és m ég a dö n tő harc e ló tt kifárasztja a k ínaiakat.

T erm észetszerűen adódik, hogy a szkíta, m ^jd a hu n lovasság k ialakulásának a helye a nagy k iterjedésű eurázsiai síkságokon volt, ahol a nagy álla tá llom ány­

iák szükséges élelem és víz b iz to sítása v ége tt évszakonként a rréb b kelle tt köl- (>zni. A nyugat felé irányuló nagy népvándorlásoka t a legelőváltások m ellett az s előidézhette , hogy a sztyeppe keleti vidéke kevésbé volt kedvezőbb éghajlati •s növényzeti szem pontból, m in t a nyugati része. K eleten nagy szárazság volt, i nappali nagy forróságot éjjel nagy h ideg v á lto tta föl, b á r a növényzet i t t is apanyagokban dús volt. N yugaton c sapadékosabb volt az idő és d ú sab b a nö ­

vényzet.K étség telen , hogy az első lovasnom ád nép a szk íta volt, s u tá n a a szarm aták ,

íz alánok, hunok következtek , v iszont éppen a K árpá t-m edence te rü le tén sike- ult 1939-ben k im u ta tn i egy p reszk íta lovasnom ád nép nyom ait. A történelem - ion m indig lehe tnek ú jabb felfedezések, m egállap ítások , László Gyula szerin t mondva, „így is le h e te tt”.

H érodotosz vélem énye ez volt a szkítákról: „kem ényen b írnak m inden fára- lalm at, te s tileg is nagyok, a harcb an pedig vitézek voltak. Sem m i se le h e te tt i világon, am it ne te t te k volna kockára, ha sérelem e se tt r í ttu k ... A sz ittya k e ­mény volt a harcb an és gyors a lovakon... az üjal, nyíllal kü lönbül b án t, m in t a ^ilág összes n em zetei közül akárm elyik". Ók v oltak „az já sz o k n ép e”.

A hunok a h ad tö rténe lem ben , m in t híres és kiváló lovasok váltak ism ertté . [ .ovaik k im o ndo ttan p usz ta i lovak, k ita rtók , igénytelenek, sok fá radságo t kibír­lak. Lovaikat m egbecsülik , szeretik , kímélik, tisz te le tte l adóznak nekik. A ló „az >g á lla ta”.

Látjuk, hogy a m it a szkítákról, hunokró l á llítanak , m indaz t a bizánci, arab , de még a nyugati források is ugyanúgy m egállap ítják a m agyarokról is. Ez a köny- nyúlovasság egészen a huszárokig gyors, mozgékony, túzerós, m eglepő ra jta ü té ­sekre m indig kész volt és ezért v ált félelm etessé.

H ogyan le ttek a lovasnépek ilyen kiváló lovasok? Az ókori források egyönte- i uen leszögezik, ehhez az életm ódhoz ko rán hozzá k e lle tt szokni. A gyerek alig, liogy já rn i kezd, fe lü ltetik a lóra, o t t lesz ifjú, kem ény h arcos, m inden fáradságo t os nélkü lözést m egtanul, eggyé válik a lovával. A hosszú u tak a t, a b iztos ü lést, íz ijjal való lövést, a kardvívást, kop jave tést a hunok a kengyel a lkalm azásá­val teszik b iz to ssá és lehetővé, a kengyelt a népvándorlással ism eri m eg a világ. A hunokró l és a tö b b i lovasnépekról a róm ai írók hasonló le írásokat közölnek, valószínűleg sa já t képzeletük szerin t. így A m m ianus, C laudianus, S idonius sze­rint: éjjel-nappal á llandóan apró és rú t idom ú, de gyors és élénk lovaikon ü lnek, esznek, alusznak, nyeregben végeznek m indent, o tt tanácskoznak , tárgyalnak, liogy m ár a gyaloglásra is a lka lm atlanná váltak. E zeket a m egállap ításoka t tú l­zásnak vélem, m ert az igazi lovasem ber, ezek az őseink pedig igazán azok voltak, szere tték lovaikat és é pp ezért kím élték is, nem ü ltek állandóan a ló h á tán , tud - mk. hogy m ár a partu szo k is, de m ég a görögök is - ahogy X enophon a lovasság­ról íro tt É rtekezés-ében m eg h atáro z ta „m enetben , lépés já rm o d b an lovaikról ieszállva veze tték gyakran lovaikat a ló és lovas m egkím élése céljából”. U gyan­ezt a lka lm azta az 1. m agyar lovasdandár 1941-ben a keleti fronton, e rő lte te tt m enetek a la tt különösen.

A nagy görög lovas tudós, m ert értekezéséből ez világlik ki, olyan k a tona i el­veket, szabályokat és tan ácso k a t fogalm azott meg, am elyek a legutolsó időig, a

lovasság egész fennállása a la tt v o n a tk o zo tt a lovas k a to n ára , a lovak kiválasztá­sá tó l kezdve a lóraszállástól, a kiképzésig, a m enetek szabályozásáig, a harcok vezetéséig é s le írásának m inden po n tja m a is érvényes, h aszn á lh a tó e lveket t a r ­talm az.

A honfoglaló m agyarok lovaira a szk íta-hun korszak lovairól való ism ereteink a lap ján k ö v e tkez te the tünk , illetve az ása tá so k lócsont-le le te in végze tt tu d o m á ­nyos v izsgálatok ad a ta i a m érvadók.

A sztyeppén éló m agyarok földm űveléssel k iegész íte tt lege lte téses á lla tta r­tá sá ra a folyók közti te rü le t a legkedvezőbb felté te leket b iz to síto tta . Az éghajla t enyhébb és csapadékosabb volt, a v ízház ta rtás eléggé k iegyensúlyozott, s ezért a legelők növényzete őszig ü de m arad t. Lóállom ányuk típ u s és a lk a t szem p o n t­jábó l nem volt egységes, a szom szédos kazár lovakkal azo n b an rokonságban állt. E zek a könnyű, m elegvérű lovak keleti t íp u sá t k épviselték é s egyes vonásaikban az altsgi lovakhoz h aso n líto ttak .

A honfoglalás kori m agyar lovak szárm azásáró l a kezdeti időszakban a ránylag egységes volt az a h ivatalos vélemény, amely szerin t a hazai cson tle le tek a lap ­já n a m agyarság a IX. és X. században a nyugati tö rök nép ré teg , az ős-törökök (ós-altájiak) á lta l te n y é sz te tt lovakat, az ún. Przewalski-féle lovakat h asználta , azoka t is tenyész te tte . Ez a ló fajta a M ongóliában m a is, b á r kis lé tszám ban élő vadlóval, a m ongol nevén tak i (m a tah -n ak hívják) lóval vo lna rokonságban . A m ai székely ló is rokonságban van a takival, volt olyan vélem ény is, hogy „a tak i e red e t a honfoglalás kori m agyar lovakon á tü tő je llegű”. E z t a v élem ényt á llíto t­ta M atolcsi József is.

A ló ism ereti tudom ány m ai á lláspon tja szerin t a m agyarok lovai a honfoglalás k o rában az őskori dél-orosz lónak, a ta rp án -n ak a leszárm azottja i. M ás véle­m ény szerin t a honfoglalás kori lókoponyák á lta lános típ u sa i ta rp á n jellem voná­so k a t m u ta tn ak . Olyan vélem ény is o lvasható, hogy a honfoglaló m agyarok lovai perzsa (arab) vérrel n em es íte tt keleti lovak voltak.

Legújabb, tö b b száz ló te tem genetikai vizsgálatával a lá tá m a sz to tt k u ta tá so k szerin t a m agyar ló: a rab h a tá s t m u ta tó , ta rp á n ivadék volt. A v izsgálatok a p é ­csi egyetem en je len leg is folynak.

M indezek a keleti szárm azású lovak szilárd szervezetükkel, m ég fokozott igénybevétel ese tén is, nagy életerővel, ellenálló képességgel és szívóssággal rendelkeztek .

A kis te rm etű lovak lépte gyors, de a hátm ozgásuk kicsi. Kengyel alkalmazásával térdből lemozogható. M ár a lovas csípője - így a fegyverövén elhelyezett fegyverek sem végeznek függőleges irányú elmozdulást. A rövid csúd jobban bírja a közel­harcban szükséges gyors, dinam ikus irányváltásokat, a harcos és felszerelésének nagy súlyával m egterhelve is. Az ízület nehezebben csavarodik, illetve sérül.

A lovak tenyésztésénél a lovak igénytelensége, edze ttsége , erős te s ta lk a ta , gyorsasága, m ozgékonysága, nagy te ljesítőképessége volt a cél, vagyis e lsősor­b an a h ad ihaszná lha tóság szem pon tja it é rvényesíte tték , a szép küllem n em j á t ­s z o tt szerepet, illetve m ás volt a szépségideái.

R ideg ta r tá sb a n , á llandóan a szabadban , 20-40 fős k isebb m énescsoportokban , a m aguk ta lá lta eleségre bízva, a lakóhelytől félnapi lovaglásnyi távo lságra le ­

te lte k a lovak. A nagy h idegekben is a szabad ég a la tt ta rtó zk o d tak , ilyenkor valami v éd e tteb b völgybe, ligetbe h a jto ttá k őket, a nyáron gyű jtö tt szénával, i öli lom bbal p ó to lták a h iányt. Am it a hó alól k ikapartak , az volt az élelem. Ilyen sanyarú viszonyok kö zö tt a legéletrevalóbb fajták m arad tak m eg és ö rökíte t- ték jó tu lajdonságaikat. H ozzá idom ultak az életkörülm ényeikhez, hosszabb szőrük nő tt, a lábuk se le tt kényes a nedvességre, a lucskos h ó ban se kap tak rsúdsöm ört, am i napjaink e lkény ez te te tt lovainál oly gyakran előfordult. Igény­telenségük, e dze ttségük , k ita rtá su k a legkitűnőbb tu lajdonságok voltak katona i alkalm azásuk szem pontjából.

A lovak ta r tá sá n á l igen fontos tényező volt m ég az ivó-itatóvíz szükséglet biz­tosítása . AIX-X. században ez m ég nem volt olyan nagy je len tőségű , mivel m in­d en ü tt - a siva tagoka t kivéve - volt e legendő víz, egészséges m inőségben, igen sok p a tak , folyó, tó , k iön tés, m ocsár b o r íto tta a te rü le tek e t. C sak évszázadok m úlva szabályozták úgy a vizeket, hogy k iszárad tak földrészeink, nem is beszél­ve a m érh e te tlen szennyezésekről.

„Türk ellenfeleinknek h á trányos a legelők hiánya, tek in tve a m agukkal v itt lovak so k aság á t” - á llap íto tta m eg VI. (Bölcs) Leó. Valóban a legelő a legfon­to sabb kérdés a ló ta rtó népeknél. Á tlagos viszonyú te rü le tek en elegendő volt cvente három szor végrehajtan i a szállásváltást, tavasszal, nyáron és télen , per­sze csak a kisebb, két-három családnyi közösségeknél. N agyobb m éneseknél, u ralkodói, törzsfói v iszonylatban egész országrésznyi te rü le teken , állandó, lassú v ándorlással tu d tá k a legelte tés k érdésé t m egoldani.

A lovak ta rtásáva l, nevelésével, kiválasztásával, o k ta tásáva l kapcso la tban m ég igen sok a d a to t lehe t ta lá ln i a m ai nom ád népek szokásaiban. H asonló életkörülm ényeiknél fogva valószínűsíthető , igen nagym értékben , sok m inden a honfoglalók lovas ku ltúrájához.

A szopós álla to k a t sá tra ik n á l pányvára kö tö tték , o d a jö ttek szo p ta tn i nap o n ­ta három szor az anyaállatok, u tá n a fejték m eg ókét, s nyár végére e lkészült a savanykás, üd ítő , táp lá ló ital, a kumisz. A csikók m árcius-áprilisban lá tják m eg a napvilágot, s helyileg h ideg lévén, a k isebbeke t a ju r tá b a n helyezik el, később m eleg b árán y b ó rt k ö tnek a gazdák a h á tuk ra . A m ének ivarta lan ítása a m agya­roknál is éppúgy, hasonló vagy azonos elvek alap ján tö r té n t, m in t a szk ítáknál és a hunoknál, m u ta tv a a ló tenyésztés szakszerűségét. Az iv a rta lan íto tt lovak a ránya a m agyaroknál sem le h e te tt kevés, ez B ökönyi S ándor 1974-ben k ész íte tt s ta tisz tik a i ad a ta ibó l k itűnik. Az á lta la vizsgált 76 honfoglalás kori sírból e lőke­rü lt lovak 65,8%-a m énnek, 2,6%-a k ancának bizonyult, a fennm arad t 31,6%-ot nem le h e te tt m eghatározni. M indehhez h o zzá te tte , hogy a honfoglalás kori sí­rokban - k é t k anca k ivételével - m indig m ének vagy h eré itek feküdtek . Ez u tó b ­b iak hosszú, karcsú végtagcsontja i m inden korabeli m agyar te lepüléshelyen nagy m ennyiségben felta lá lhatok voltak.

A m ének közül első lépésben nagyjából kétéves koruk be tö lté se u tá n kivá­la sz to tták a to vább tenyész tésre n em k ívánatos é s e setlegesen a közös m unkára is a lka lm atlan egyedeket. E zeket iv a r ta lan íto tták . Ahol lehetőség volt rá, o t t a tenyész tésre a lkalm as egyedek közül később az együ tt végze tt m unka ta p a sz ­ta la ta i a lap ján k ivá lasz to tták a legjobb képességű lovakat, am elyek m entálisan

és fizikailag is a legjobb te ljes ítm ény t n y ú jto tták , és csak ezeke t enged ték sza­porodni. A tö b b iek e t a kancalovaktó l gondosan elkü lön íte tték , vagy ivartalaní- to tták .

A kétéves kor u tá n kerü lt so r a lovak kezdő lovashoz szo k ta tására , h a t-tíz éves k isfiúkat ü lte tte k lóra, akiknek a súlya nem te rh e lte m eg károsan a lovat. T ehá t egészen korán k ezd ték hozzászok ta tn i a lovagláshoz a lovat is, m eg a lo ­vasát. Lovaglási s tílu suk ra jellem ző, hogy a tes tsú ly áthelyezésével, com bjuk szorításával irány íto tták a lovukat, szárral jó form án sem m it, s a rk an ty ú t egyál­ta lán nem használtak , a ló m egindítására , gyorsabb já rm ó d ra nó g a tá sra ped ig lovagló o s to ru k a t használták .

A lovaskultúra te rjede lm ét és színességét m u ta tja k é t jellem ző ada t: a ló ko ­rának a m eghatá rozására igen sok szó van m indegyik lovasnép nyelvében - a kor m eghatározása, az ism ert m ódon, a ló fogainak a kopásából lehetséges-, a m ásik a lószínek szavainak a sz in te m érh e te tlen nagy szám a.

A lovak színének érdekesen nagy je len tősége volt a lovasnépeknél, m elynek egyes vonatkozásai nap jaink ig fennálltak. Egyes népeknél a tö rz sek e t az á lta ­luk haszná lt, azonos fedószór-színú lovak szerin t nevezték el, pl. a besenyőknél. M ost az kérdéses, hogy valóban tu d tak -e annyi azonos színű lovat tenyészten i, vagy összegyűjteni, am ennyi a tö rz s összes lovait k ite tte . Ennek örök léstan i ak a ­dályai vannak. Csak a sá rga színű lovaktól szárm aznak azonos színűek, a tö b b i­eknél ez kérdéses, tov áb b á v annak k o rukban m egváltozó színű lovak is. Valószí­nű az a feltevés, hogy nem az egész tö rzs lovai egyszínúek, hanem csak a tö rzs had ierejének a lovai vo ltak egyform a színúekből kiválogatva. M agyar e red e tű lófestésról is vannak leírások. I t t a lovaknak a hosszú szőrzetét, sörényét, fa rká t fe s te tték meg. H úsz ilyen a d a to t ism ernek az oszm án-török időkből, a k u ruc és tö rök korból is van négy ese tünk . Szóba k erü lt m ég a különböző zászlók színe is, a lófarkas zászló, a thug kérdése. A besenyő kérdésrő l á lta láb an Györffy György részletes feldolgozásai ad n ak é rtékes képet.

A lószíneknek ka tona i je len tőségük volt. A parancsnok tu d h a tta , hogy táv o ­labb levő egységei hol és hogyan m űködnek , az egyes lovas harcos pedig, ha m esszebb kerü lt egységétől, lá tta , m erre kell ta rtan ia , hogy oda visszajusson, m ert a lovak színéről tá jékozódo tt.

A honfoglaló m agyaroknál a lovak színek szerin ti b eo sz tásáró l n incs tu d o ­m ásunk , b á r valószínű, hogy az előd lovasnépek ta p a s z ta la ta it felhasználva, egyes h arco s egységeiket lovak szerin t is, azonos színúekből á ll íto ttá k össze. Ez a színek szerin ti b eo sz tá s azo n b an h u zam o sab b ideig nem ta r th a tó fenn, m ert egyes harc i tevékenységek olyan lé tszám hiányokat ok o zh a ttak , hogy a kiegészítés ese tleg csak m ás színú lovakból vo lt lehe tséges. M eg k e lle tt azo n ­b an ennek lenni náluk is, m e rt ez az elv é rvényesült pé ldáu l m ég a m agyar honvédségben is a lovas alaku la tokná l, egészen a negyvenes évekig, a h uszár alegységeknél, ahol század o n k én t lehető leg a zonos színű lovaka t o sz to tta k be, m agam is tudom . De így volt ez a lovastüzéreknél is, ahogy erre H a rm a tta J á ­nos h iv a tkozo tt.

A huszár- és te s tvéra laku la toknál ez a lovak szerin ti csap a tb eo sz tá s a legna­gyobb valószínűség szerin t a honfoglalóktól ö rökölt lovas hagyom ánynak tek in t-

x'tó. H a n yugati lovas a laku la tná l ez m egvolt, valószínűleg az t is a huszároktó l .e tté k át, am in t a ru h á z a to t és felszerelést is a XVII-XVIII. századtól.

A k a tona i egységek lószínek szerin ti fe losztására jellem ző m aradvány volt a székelyeknek a ta rk a lovak-népe elnevezés, ugyanis a székelyeknek hagyom á­nyosan ta rk a lovaik voltak. A hajdani székely lovas h a tá rő rezred és a m egszűné­se u tá n lé te s íte tt székely h uszárezred lovai is, a sok évszázados hagyom ányhoz Inven - ahogy B alázs G ábor m ondja -, fehér lábű lovak voltak.

Ezek a lovak voltak az id éze tt tak i-vérrel azonos fa jtájú lovak. „Maga a szé­kely szó is szervezetre m u ta t. Je len tése szerin t négy lábán és esetleg h om lokán is fehér ló”. Igen sok ilyen, m ég k u ta tá s ra váró kapcso lat, a d a t van, am i ezeket a hagyom ányokat rejti.

L ó tenyésztésük szervezeti form ája a m énes volt. A m agyar elnevezés abból red, olyan lócsoporto t je len t, am elyben hím állat, m én is volt. T udunk kisebb,

két-három család á lta l ta r to t t m énesekről, m elyek egy csódör, ö t-h a t kanca, ezek i-sikói, egy- és kétévesek és néhány h eré ltbő l álltak, és a nem zetségek , tö rzsek v ezetői, a fejedelem nagyobb lé tszám ú m éneseiről. A ló tenyésztés és ló elhelye­zés rendszerére v isszaköve tkez te the tünk a K árpá t-m edencében a honfoglalás u tán i hasonló szervezetekről.

Anonym us krónikájából ism eretes, hogy Á rpád fejedelem Csepel szigetén köz­pon to t lé te s íte tt m aga és nem esei szám ára, s lovait is oda rendelte : „A hosszú ú ttó l elcsigázott lovaikat oda te re lték , és p a ran csá ra legelte tték , lovászainak m esterévé ped ig egy kun t, egy C sepel nevű, igen bölcs férfiút t e t t m eg”.

A je len tő s szám ú királyi m énesek m elle tt a vezéri udvarhelyek közelében lo­vász, lovas elnevezésű helységek u ta ln ak a ló tenyésztés helyeire (pl. Lovasberény, Lovászi, stb .) a hadi- „főutak és m egyehatárok m e tszéspon tján királyi m én e­sek vo ltak elhelyezve - így - az 1067-i szíhalm i h a tá rjá rá s szerin t”. Tövábbá a különböző törzsfók, nem zetségfők, a belőlük és m elle ttük alakuló gazdasági és k a tona i vezetők hason lóan nagy m énesek fölött rendelkeztek . Ezek voltak a lókiegészítés fő alapjai.

A harcos jobbágy közép ré teg is annyi sok lovat tu d o t t ta rtan i, hogy „gazdasá- ííí üzem ük nem érez te meg, ha lovon ka tona i szo lgálato t ad tak".

Nagy álla tá llom ányuk m eg lé té t bizonyítják a bizánci források is. VI. (Bölcs) l.eó írja Taktikájában: „Követi ő ke t nagy c sap a t ló, m én és k anca is, részin t t á p ­lálékul és tejivás vég e tt”.

A kedvező feltételek, a bőséges növényzetú, részben folyóparti nagy legeló-i őrü letek te t té k lehetővé, hogy a vezetők nagy központi m énesei m elle tt a köz­nép á lla ttenyésztéssel foglalkozó nagycsaládjai lovakat is vagy főleg lovakat (enyész the ttek . A k ite ijed t ló ta r tá s e redm ényeként a lovas k a tona i kíséret, de m aga a törzsszövetség i haderő is á llandó ló- és lovas u tán p ó tlá s t k a p h a to tt a szabad köznép fiaival együtt. A csak földm űvelő tá rsad a lo m b an ez a lehetőség nem á llh a to tt fönn, mivel h á tasló csak a szabadok b irto k áb an leh e te tt, a tö b b i­ek alig egy-egy igásá lla tta l rendelkeztek . A „pusztai tá rsad a lm ak b an a ló nem a kiváltságos ré teg sajátja , hanem m indenki á lta l b irtoko lt közlekedési eszköz” - ezért a lovas h aderő tag jai is - a szegényebb elem ek kivételével - sa já t hátaslóval es tarta lék lóval v onu ltak hadba.

H a lovaik szám áról ak aru n k kép e t kapni, m ivel ada ta in k n incsenek, akkor ö sszehasonlításu l az újkori nom ád népek ad a ta ira kell tám aszkodnunk . „A nyáj nagysága M ongóliában c sa ládonkén t 150 juh , P erzsiában 200-500 b irka, az Altáj- b an 10-20 ló és 200-300 ju h volt a XIX. század végén - a XX. század elején. Ekkor­tá j t M ongóliában félmillió em bernek 20 millió á lla ta volt. M inthogy a honfoglaló m agyarság lé lekszám a is közel félmillióra tehe tő , h a ta lm as álla tvagyonnal kell szám olnunk.

A lócsontle le tekból csu p án az á llap ítha tó meg, hogy az á lla ttenyész tésen b e ­lül a háziálla tok közül m ennyi a lovak százaléka. A Don v idékén a volt sarkeli e rőd közelében például 39% szarvasm arha m ellett 24% volt a lóból, a hely köze­lében egy m ásik a d a t 30% szarvasm arha m elle tt 18% lovat á llap íto tt meg.

A lovak rideg ta r tá sa m elle tt a fé lte ttebb , kiválóbb lovak istálló-féle e lhelyezé­sérő l kevés a d a t van. A takarm ányozásra ugyancsak. A takarm ány term elés m ár a honfoglalás u tá n te rjed erősebben .

E telköz füves sztyeppe te rü le tén a VII-X. században a ló húst fogyaszto tták . E rről értesü lü n k VI. Leó T aktikájából, ahol a m agyarokat követő lovakról írt. Ism ere tes a honfoglalás korából a ló tejnek és a belőle k ész íte tt kum isznak az álta lános fogyasztása. A lóhúsevés szokása a lovas tem etkezés u tán i to ro n ism e­rős, a tá ltosló , a lókultusz nagy je len tősége is ide tartozik .

Lovaik h íressé váltak egész E urópában és el is te rjed tek a fejedelm i kor h a d ­já ra ta i során, de a kereskedem ú tján is.

H a egyedül ló tenyésztésük szem pon tja it vázoljuk föl és végzett m unkájuk e redm ényekén t az ism ert, e lé rt te ljesítm ényekre m u ta tu n k rá, a következő fel­sorolás kép e t ad h a t a m agyar lovasnép ló tenyésztésének valódi je lentőségéről.

A tenyésztési cél: h arcra használható , gyors, mozgékony, nagy m enet-te ljesít­m ényekre képes, erős te s ta lk a tú , súlybíró, folyóátkeléseknél jól úszó és irányítha­tó, kitartó , szívós, edzett, igénytelen, engedelm es, jó indulatú , könnyen kezelhető, idom ítható , vezethető, fo rdítható, gyors já rm odban m egállítható, állásból vágtá­b a beugra tha tó , sebes járású ; te s ti állapotában: szabályos tes ta lka tú , csontozatú , tisz ta lábú, egészséges, kem ény p atájú , jó erónlétú lovak e lőterem tése.

M indezek a követelm ények a következő lovas-te ljesítm ényekben valósu ltak meg: a 895-900. évi honfoglalás hadm űveleteiben , a fejedelm i kor 862-től 970-ig ta r tó had já ra ta ib an E urópa - észako t kivéve - az összes hadszín terein , a sok ezer kilom éteres m enetek sikeres v ég rehajtásában , d ö n tően győzelm es harcok m egvívása közben, a legváltozatosabb te rep - és talajviszonyok között. H om o­kos, puha, k ö tö tt, kem ény és sziklás ta lp o n , síkság, erdó, m ocsárvidék, közép - és m agas hegységeken át, szám ta lan sokszor. Ezek közt voltak: a K árpátok , a B alkán hegység, az Alpok, A ppenninek, P ireneusok. Fölyam és folyóátkelése- ken: Volga, Don, Dnyeper, Búg, Dnyeszter, D una, T isza, Dráva, Pó, E nns, Inn, Rqjna, Rhone, Thaya, Ebro. M indezek sportte ljesítm énynek is csodálatosak .

A m agyar ló kiváló tu lajdonságait és jó hírnevét nem különleges szárm azásának, hanem egyedül őseink nagyszerű tenyésztő m unkájának köszönhette. Nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy a m agyar nép szívében a ló szeretetének és ku ltu­szának olyan mély hagyom ánya van, m ert ez a m últ évezredeibe nyúlik vissza.

Dr. Gömöri JánosFórum M úzeum S carban tia

Az avar, onogur és magyar „lovas-népek” pannóniai vaskohászatának keleti

kapcsolatárólT he E a s te m C onnections o f th e Iron P roduction o f th e P annonian Avar,

O nogur a nd H ungárián „E questrian People” t

The O nogur tr ib es who se ttled in th e C arpa th ian B asin from th e second half of ihe 7 th cen tu ry in troduced a c harac te ris tic iron p roduction w ithin th e s tru c tu re of th e Avar Em pire. T he groups of th is popu la tion survived till th e (Á rpád’s) H ungárián co nquest (896-900 A.D.).The au th o r surveys th e archaeological rem ains of early iron m etallurgy of th e Avar, O nogur and M agyar „equestrian tr ib e s” from Tuva to th e C arpath ian- Basin in th e zone of th e earlier s tay ing of th is people.The folk’s and co u n try ’s nam e th e H ungarians (M agyars) derives from th e denom ination Onogur. T he fact, th a t th e techn ique of m etallu rgy of th e la té Avar-Onogur trib e s con tinued in th e H ungárián C onquest tim e, can be proved because typ ical fum aces írom th is tim e w ere found nex t to se ttlem en ts of conquering trib es as T a ijan and Kér. F rom th e second half of th e lOth cen tury significant changes took piacé in th e o rganisation of iron m etallu rgy which can be followed in th e shape of th e fum aces an d th e w orkshops (F^jsz type and Im o­la ty p e ) . T his change is th e consequence of th e building up of th e new econom ic system of th e early H ungárián principality, la te r (after 1000) kingdom .

M iután 1973-81 közö tt a Pannonhalm a m elletti T a ijánpusz tán az első pannóniai avar kori vaskohász-település részletét feltártam , a rra a kérdésre k elle tt m egtalá l­nom a választ, hogy valóban egy nom ád lovas-nép vasterm elésének m aradványai bukkantak-e elő az ása tá s során napvilágra kerü lt falu házai között. És ha igen, milyen kapcso lat lehet a m agyar törzsi helynév és az intenzív avar kori vaste rm e­lés között? Egyáltalán lehet-e kapcsolat, avagy a véletlen múve, hogy az (avar kori népességtől elhagyott?) helyen te lep ed e tt m eg az egyik 10. századi tö rzs falukö­zössége?

A T arján tö rzsi nevet viselő falunál azért is fo ly ta ttam tervszerű k o h ó k u ta tá ­sokat, m ert k o rábban (1971-1973) a S opron megyei N em eskér m elle tt ta lá ltu n k olyan kohókat, am elyek felép ítésükben kü lönböztek az 1960-as években feltárt

H a lovaik szám áról ak aru n k kép e t kapni, m ivel ada ta in k n incsenek, akkor ö sszehasonlításu l az újkori nom ád népek ad a ta ira kell tám aszkodnunk . „A nyáj nagysága M ongóliában c sa ládonkén t 150 juh , P erzsiában 200-500 b irka, az Altáj- b an 10-20 ló és 200-300 ju h volt a XIX. század végén - a XX. század elején. Ekkor­tá j t M ongóliában félmillió em bernek 20 millió á lla ta volt. M inthogy a honfoglaló m agyarság lé lekszám a is közel félmillióra tehe tő , h a ta lm as álla tvagyonnal kell szám olnunk.

A lócsontle le tekből csu p án az á llap ítha tó meg, hogy az á lla ttenyész tésen b e ­lül a háziálla tok közül m ennyi a lovak százaléka. A Don v idékén a volt sarkeli e rőd közelében például 39% szarvasm arha m ellett 24% volt a lóból, a hely köze­lében egy m ásik a d a t 30% szarvasm arha m elle tt 18% lovat á llap íto tt meg.

A lovak rideg ta r tá sa m elle tt a fé lte ttebb , kiválóbb lovak istálló-féle e lhelyezé­sérő l kevés a d a t van. A takarm ányozásra ugyancsak. A takarm ány term elés m ár a honfoglalás u tá n te rjed erősebben .

E telköz füves sztyeppe te rü le tén a VII-X. században a ló húst fogyaszto tták . E rről értesü lü n k VI. Leó T aktikájából, ahol a m agyarokat követő lovakról írt. Ism ere tes a honfoglalás korából a ló tejnek és a belőle k ész íte tt kum isznak az álta lános fogyasztása. A lóhúsevés szokása a lovas tem etkezés u tán i to ro n ism e­rős, a tá ltosló , a lókultusz nagy je len tősége is ide tartozik .

Lovaik h íressé váltak egész E urópában és el is te rjed tek a fejedelm i kor h a d ­já ra ta i során, de a kereskedem ú tján is.

H a egyedül ló tenyésztésük szem pon tja it vázoljuk föl és végzett m unkájuk e redm ényekén t az ism ert, e lé rt te ljesítm ényekre m u ta tu n k rá, a következő fel­sorolás kép e t ad h a t a m agyar lovasnép ló tenyésztésének valódi je lentőségéről.

A tenyésztési cél: h arcra használható , gyors, mozgékony, nagy m enet-te ljesít­m ényekre képes, erős te s ta lk a tú , súlybíró, folyóátkeléseknél jól úszó és irányítha­tó, kitartó , szívós, edzett, igénytelen, engedelm es, jó indulatú , könnyen kezelhető, idom ítható , vezethető, fo rdítható, gyors já rm odban m egállítható, állásból vágtá­b a beugra tha tó , sebes járású ; te s ti állapotában: szabályos tes ta lka tú , csontozatú , tisz ta lábú, egészséges, kem ény p atájú , jó erónlétú lovak e lőterem tése.

M indezek a követelm ények a következő lovas-te ljesítm ényekben valósu ltak meg: a 895-900. évi honfoglalás hadm űveleteiben , a fejedelm i kor 862-től 970-ig ta r tó had já ra ta ib an E urópa - észako t kivéve - az összes hadszín terein , a sok ezer kilom éteres m enetek sikeres v ég rehajtásában , d ö n tően győzelm es harcok m egvívása közben, a legváltozatosabb te rep - és talajviszonyok között. H om o­kos, puha, k ö tö tt, kem ény és sziklás ta lp o n , síkság, erdó, m ocsárvidék, közép - és m agas hegységeken át, szám ta lan sokszor. Ezek közt voltak: a K árpátok , a B alkán hegység, az Alpok, A ppenninek, P ireneusok. Fölyam és folyóátkelése- ken: Volga, Don, Dnyeper, Búg, Dnyeszter, D una, T isza, Dráva, Pó, E nns, Inn, Rajna, Rhone, Thaya, Ebro. M indezek sportte ljesítm énynek is csodálatosak .

A m agyar ló kiváló tu lajdonságait és jó hírnevét nem különleges szárm azásának, hanem egyedül őseink nagyszerű tenyésztő m unkájának köszönhette. Nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy a m agyar nép szívében a ló szeretetének és ku ltu­szának olyan mély hagyom ánya van, m ert ez a m últ évezredeibe nyúlik vissza.

Dr. Gömöri JánosFórum M úzeum S carban tia

Az avar, onogur és magyar „lovas-népek” pannóniai vaskohászatának keleti

kapcsolatárólT he E as tem C onnections o f th e Iron P roduction o f th e P annonian Avar,

O nogur a nd H ungárián „E questrian People” t

The O nogur tr ib es who se ttled in th e C arpa th ian B asin from th e second half of the 7 th cen tu ry in troduced a c harac te ris tic iron p roduction w ithin th e s tru c tu re of th e Avar Em pire. T he groups of th is popu lation survived till th e (Á rpád’s) H ungárián co nquest (896-900 A.D.).The au th o r surveys th e archaeological rem ains of early iron m etallurgy of th e Avar, O nogur and M agyar „equestrian tr ib e s” from T uva to th e C arpath ian- Basin in th e zone of th e earlier s tay ing of th is people.The folk’s and co u n try ’s nam e th e H ungarians (M agyars) derives from th e denom ination Onogur. T he fact, th a t th e techn ique of m etallurgy of th e la té Avar-Onogur trib e s con tinued in th e H ungárián C onquest tim e, can be proved because typ ical fum aces from th is tim e w ere found nex t to se ttlem en ts of conquering trib es as T a ijan and Kér. F rom th e second half of th e lOth cen tury significant changes took p iacé in th e o rganisation of iron m etallu rgy which can be followed in th e shape of th e fum aces an d th e w orkshops (Fájsz type and Im o­la type). This change is th e consequence of th e bu ilding up of th e new econom ic system of th e early H ungárián principality, la te r (after 1000) kingdom .

M iután 1973-81 közö tt a Pannonhalm a m elletti T arjánpusztán az első pannóniai avar kori vaskohász-település részletét feltártam , a rra a kérdésre k elle tt m egtalá l­nom a választ, hogy valóban egy nom ád lovas-nép vasterm elésének m aradványai bukkantak-e elő az ása tá s során napvilágra kerü lt falu házai között. És ha igen, milyen kapcso lat lehet a m agyar törzsi helynév és az intenzív avar kori v aste rm e­lés között? Egyáltalán lehet-e kapcsolat, avagy a véletlen műve, hogy az (avar kori népességtől elhagyott?) helyen te lep ed e tt m eg az egyik 10. századi tö rzs falukö­zössége?

A T arján tö rzsi nevet viselő falunál azé rt is fo ly ta ttam tervszerű k o h ó k u ta tá ­sokat, m ert k o rábban (1971-1973) a S opron megyei N em eskér m elle tt ta lá ltu n k olyan kohókat, am elyek felép ítésükben kü lönböztek az 1960-as években feltárt

és ism e r te te tt1 vasolvasztó kem encéktő l2. A nem eskéri m agas fe lép ítésű kohók nem csak form ailag té r te k el az Á rpád-kori vasasok kem encéitől, hanem - a szór­ványos k erám ia-le le tek a lap ján - ko ráb b ra vo ltak ke ltezhe tók3. A régészeti, c se ­rép tipológiai korm eghatá rozások b izony ta lanságá t kü lönböző fizikai korm eg­ha tá rozások4 segítségével igyekeztünk kiküszöbölni. K iderü lt, hogy a m agyar honfoglalás kori törzsi helynevek m e lle tt - néhány e se tb en - avar kori k ohászati te lepek ta lá lha tók . A fentiek m elle tt példáu l a Som ogy m egyei M agyaratád - Kéri h a tá rra dű lőben is.

A 7-9. sz. közö tti időszakból közel 40 vasipari lelőhelyet ism erünk M agyaror­szág terü letérő l, 19 kohó te lep ism ert, de ezek közül csak 16 helyen tö r té n t o lyan á sa tás , am ely a kohóm aradványokat is felszínre hoz ta

A pannóniai, agyagból é p íte tt kohók 30-35 cm belső étm éró jűek , m agas fel­ép ítésűek (a korább iak kissé bem ély íte ttek ), e lő ttü k kifolyt vassalak ta lá l­h a tó és jellegzetességük a fúvókat m agukba foglaló agyag m ellfalazatok. Az úgynevezett “avar t íp u s” és a “nem eskéri t íp u s” kohóm aradványai5 zöm m el

1 Novaki Gyula: Überreste des Eisenhüttenwesens in Westungam, WAB 35. (1966) 166- 198.; U.a.: Archáologische Denkmáler dér Eisenverhüttung in Nordostungam aus dem X-XII. Jahrhundert.. ActaArchHung 21. (1969) 299-331.2 És itt álljunk meg egy mondat erejéig: vasolvasztó és nem vasöntő kemencékről van szó. Bár ebben a dolgozatban a technikatörténeti kérdésekkel csak érintőlegesen foglakozom, emlékeztetni kell arra a tényre, hogy a vaskor kezdetétől a „direkt" vasolvasztás folyama­tában, a bucavas kohósításakor a faszénnel vegyített ércdarabokból szemcsékben olvadt ki a vas, fehéren izzó, „szivacsszeni" masszává összeállva. Ezt tömörítve már kovácsolható vasat, magasabb széntartalom esetében acélt kaptak a kohászok. Európa szerte csak a 12- 13. századtól, a vizikerék Kutatásban való elterjedésének időszakától tudtak 1250 °C-nál magasabb hómérsékletet biztosítani a kohókban, ezután már kifolyhatott a kemencék­ből a teljesen megolvadt, nagy széntartalmú, önthető vasolvadék, amely megszilárdulva, ridegsége miatt közvetlenül nem kovácsolással nem alakítható, csak „indirekt” módon Újabb olvasztással nyerhettek kovácsolható vasat. Európa korai középkori vaskohászai - a kelta és római kori vastermeléshez hasonlóan - a bucakohászat direkt vasolvasztási technikájának változatos módszereit alkalmazták. H eckenast Gusztáv - Novaki Gyula - V astaoii Gábor - Zoi.tay Endre: A magyarországi vaskohászat története a korai középkor­ban ( A honfoglalástól a 13. sz. közepéig). Budapest 1968.3 Gomori János: Lovasnépek vaskohászata Pannóniában. Az őshazától a Kárpátokig. Panoráma (Szombathy Viktor szerk.) Budapest 1985, 314-359.4 Gomori János- M ahton Péter - H erte len d i Ede - Bknkó Lázár: Dating of Iron Smelting Fumaces Using Physical Methods. Vasolvasztó kohók fizikai kormeghatározásai. In: Traditions and Innovations in the Early Medieval Iron Production. Hagyományok és Újítások a korai középkori vaskohászatban, (szerk. Gömöri J.) Sopron-Somogyfíysz,1999., 142-148.; Gomori János: Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlé­kei Pannóniában. Magyarország iparrégészeti lelóhelykatasztere I. Vasmüvesség. The Archaeometallurgical Sites in Pannónia from the Avar and Early Árpád Period. Register of industrial archaeological sites in Hungary I. Ironworking. Sopron 2000.5 Gomori János: Az Árpád-kori vaskohászat avar kori előzményeinek kérdése. In: Ta­nulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. A Miskolcon 2000. március 24-25. napján

;iz ország É-Ny-i részén kerü ltek elő, hozzávetőlegesen azon a te rü le ten , ahol [{05-ben “in te r Sabariam et C am un tum " m enedéke t k ap tak a szlávok üldözé­sei elöl le te lep íte tt „hunok”-nak neveze tt avarok, vagy onogurok*. A k o h ó te ­lepek kö zö tt vo ltak ha ta lm as k ite ijedésúek , m in t Taijánpuszta-V asasföld és Zamárdi-Kútvölgy, és a valamivel későbbi N em eskér-Tüskésrét. K isebb te le ­peket is m egfigyelhettünk, ilyen volt T öm örd’-Csepregi erdő, (ko rábban S op­

megtartott emlékkonferencia előadásai (Szerk.: Bessenyei József). Miskolc 2001.17-35.; i) LÁSZLÓ Gyula, „Inter Sabariam et Camuntum...” SSz 26. (1972) 320-333.; SZÓKE Béla Miklós: A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok. In: A magyarok térben i‘s időben. Tudományos füzetek 11. Komárom-Esztergom Megyei Múz. Szervezet. Tata 1999. 73-103.; U.a.: SSz 51. (2000) 310-342.7 ATömördhelynévésatürk (török) temir = ‘vas’szó összefüggésbe hozását HECKENAST1968,140., 159. is kérdésesnek tartotta, mert az I. László kori pannonhalmi birtokösszeirás szerint a Komárom megyei Tömörd egy colonusról kapta a nevét. A Vas megyei Tömördról lielynévi környezete és a vassalakleletek alapján azonban “szinte bizonyosnak” tarto t­ta, hogy a vasmúvességgel lehet kapcsolatban. A Komárom megyei Tömörd (1002-ben, a pannonhalmi alapítólevélben villa Temirdi, 1093 körüli második okleveles említésekor predium...Tumurdi) szerint is “személynévi erdetúnek látszik", a közeli Vasi-val együtt, amely 1273-ban már a királyi szekerészek földje volt. GYÖRFFY György szerint (Történel­mi Szle. 15.1975.286.100. jegyz.) az 1000 előtti keletkezésű Komárom megyei Tömörd név

jogi iratban szokatlan — magyarázata, esetleges birtokigényeket elhárító “célzatossá­got árul el." A Somogy megyei Tömör és a Vas megyei Tömörd helyneveket, a közeli Vasad, illetve Rednek elnevezések, illetve a környék vassalakleletei miatt HECKENAST (1968. 139-141.) és GYÖRFFY (Tört. Szle. 1972. 286) is a korai vaskohászat emlékeihez kapcsolta. : A 10. sz. közepéről, a Biborbanszületett Konstantinos császár által készíttetett kivonat­okból ismerjük azokat a jelentéseket, amelyeket Menandrosz 6. századi bizánci történetíró az 569. és az 576. évi, türkökhöz küldött bizánci követjárásokról feljegyzett. Igaz, hogy a leírás a türkök fennhatósága alatt élő iráni népre, a szogdiatákra (a mai Üzbegisztán terü­lete) vonatkozik, mégis hiteles történeti forrásnak fogadhatjuk el arra vonatkozóan, hogy a Türk Birodalomban szervezett vaskohászat és kovácsmesterség létezett. Az idézet: “...A türkök közül egyesek, akiket nyilván e célból küldtek ki. vasat kínáltak nekik megvétel­re. úgy gondolom azért, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy vannak vasbányáik. Azt beszélik ugyanis, hogy náluk a vas nem egykönnyen megszerezhető portéka. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezzel a fitoglatással arra céloznak, hogy van nekik vastermó földjük.” (Közli GYÖRFFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp. 1958. 44.).; Említethetjük (HARMATTA nyomán) Zamárdi vonatkozásában, hogy a nyugati türk területekről érkeztek mesteremberek, kereskedők. A Türk Birodalomból származó szogd ötvösök az avar kori Pannóniában is tevékenykedtek, akik’szogd írással türk (ó-török) neveket véstek Somogy megyei fémtárgyakra.A Vas megyei Tömördön olyan kohászati maradványok kerültek eló, amelyek használatá­nak időszakában ótörök (?) nyelven beszélő csoportok is éltek a vidéken. Vö. Uuangariorum marcha, 860. évi okleveles említése, amelynek alapján Savaria és Kirschlag között té te ­lezhető fel a wangarok határhegyeként megjelölt tereppont (BÓNA 1984, 352.); OLAJOS Teréz (1969) kapcsolta össze az uuangarius nevet az onogurok névével. VÉKONY Gá­bor (Életünk 1997/10, 1153) feltételezte, hogy a “meglehetősen közönséges” 'rét, mező' =

ron megye, m a Vas megye) és D énesfa-Szíkas dúló. Dörfl (Dérföld, rég. Sopron m „ m a B urgenland), D rassm ark t (D erecske, rég. S opron m., m a B urgen land )' S opron-M agashíd, H arka-K ányaszurdok , Ravazd-Sim ahegy. Som ogy m egyében a Z am árdi-K útvölgyben fe ltá rt k ohók form ai te k in te tb e n és keltezés szem p o n t­jábó l is p o n to s megfelelői a P annonhalm a m elle tti Tarjánpuszta-V asasföld9 ko ­hóinak. A pannóniai avar vasolvasztó m űhelyek te h á t annak ellenére egységes k ép e t m u ta tn ak , hogy a kohótelepek szerkeze tében kisebb különbségek megfi­gyelhetők. Közös jellem zőjük azonban, hogy faszénégető boksák, ércpörkölók, egyes e se tekben kovácsm ühelyek is k im u ta th a tó k a kohók közelében. S ó t a kohók gyakran lakótelepeken, falvak házai és szab ad té ri kenyérsü tó kem encéi m e lle tt ta lá lha tók . Az “avar t íp u s”-ba soroljuk a nem teljesen szabadon álló, alsó m edencerészükkel 30-50 cm -t földbe m élyesz te tt kohókat, am elyek korább iak a te ljesen szabadon álló vasolvasztó kem encéknél és inkább k ö tődnek lakó te lep ­ülésekhez. A “nem eskéri t íp u s”-ba a te ljesen felszínre é p íte tt k ohóka t soroljuk, am elyek nem lakótelepeken álltak, v iszont faszénégető boksák, kovácsm úhe- lyek ta lá lh a tó k m elle ttük , te h á t a vaso lvasztás előkészítésének (fűtőanyag) és a feldolgozási m unkafo lyam atoknak (kovácsolás) az ob jektum ai, te h á t a te ljes m unkafo lyam at m inden lényeges ta rtozéka . M indenképpen eltérő m unkaszer­vezeti fo rm ákat ta k a rn ak ezek a — korban is e lkü löníthető — jellegzetességek.

A pannóniai 7-8. századi vasolvasztó te lepek abból a korszakból valók, am i­ko r a közeli m orvaországi vasérclelóhelyeken m ég nem tu d n ak k im u ta tn i kohá­sza ti em lékeket. Illetve a legkorábbi kohók D él-N yugat-M orvaországban is 8. századiak, de azok m ás (Zelehovicei) típ u sb a ta r to z n a k 10. E z t a t íp u s t az o ttan i wang keleti bajor szó (-ári képzős alakja) rejlik a wangari névben, vagyis nem onogurokat jelentene, hanem mezőségen, rétségen lakó emberek csoportját. “Az más kérdés, hogy ezek a wangariak kik voltak”, nem zárható ki hogy éppen onogurok és említésük éppen a VÉKONY által ugyanitt idézett marhari= ‘morva' mintájára képzett szóval történt. Hogy a 9-10. században Tömörd valóban személynévi eredetű helynév is lehetett, az oklevele­sen jól dokumentált adatok sorával bizonyítható, ezért a név elterjedtsége alapján joggal kételkedhetünk abban, hogy minden Tömörd helynév vasmúvességel volt konkrét kap­csolatban. Távolabbról is említhetünk Árpád-kori adatokat: Jaroszlav szuzdali fejedelem egyik vitéze, aki tolmácsként is tevékenykedett a mongol kán udvarában, szintén a Temer nevet viselte, amint arról a Piano Carpini-ból származó Johannes, ferences szerzetes je ­lentésében, a 40. fejezetben olvashatunk (Piano Carpini 1245-1247 között, a pápa meg­bízásából a mongol kánnál járt követségben, jelentését jegyzetekkel ellátva GYÖRFFY György (Napkelet felfedezése. Bp. 1965.104. old.) adta közre, Ruitz Izabella fordításában. Joggal gondolhatunk arra, hogy ezek a nevek esetleg valami “vasgyúró” jelentésű, türk eredetű (vasbabonához kapcsolódó) személynevek voltak. 1001-ben, a pannonhalmi ala­pítólevélben a halászok között szerepel egy Temirdi nevű ember.8 E két lelőhelyre: BIELENIN 1977, 59-61. 7. kép.9 A 7-K. században folyt in a vasolvasztás. I:z.l a kormeghatározást a TI. mérések (780-850 AD. BI-NKÖ L.) és az areheomágneses adatok ( 650 - - 60 A.D.. TÓTH J.) is megerősítették. A feltárt kohók a/onos típusba tartoztak és minden települési objektum fcltöllésébcn találtunk vassalakot. Tehát a 7-8. sz.-i telep fennállása során végig itt dolgozlak a kohászok.10 SOUC'HOPOVÁ V.: Poőatky západoslovenskcho hutnietvi zcleza ve svctle pramenö z Moravy. The Beginnings of the Metallurgy of Iron among Western Slavs in the Light o f Sourccs from Moravia.

tipológia szerin t a “széles fa laza tú” b e é p íte tt kem encék közé sorolják. Az á sa tó so uchopová vélem énye szerin t a „keskeny fa laza tú” — a b eép íte tt ((im olaival megegyező) — kohókkal kap cso la tb an az a kérdés vetődik fel, hogy “helyi ta- lalmány-e, vagyis szláv-e, avagy m orva-e ez a kem encetípus, vagy m agyar t e ­rü letrő l id eszárm azo tt techn ika i ú jítá s”. M orvaorszában, O lom uéany le lőhe­lyen is ta lá ltak nem eskéri t íp u sú kohóknak ta r to t t kohó m edence-részeket, a z t azonban m ár az o tta n i vaskohásza t késői, 10-11. századi periódusára keltezik11. Souchopová szerin t “a szabadon álló aknakem ence a legkésőbbi kohótípus, am elyet a „Nagy-M orva b irodalom ” kohászai h a szn á ltak ”. T eh á t az pannóniai avar k o h ásza to t nem a nyugati szláv irányból é rték az innovációs ha tások . A m agyar vasverők szókincsén inkább déli szláv h a tá s érződik (kovács, kalapács), ennek régészeti nyom ai azonban egyelőre nem foghatók m eg úgy, m in t pl. a bol- tíár-török12 (onogur) nyelvészeti és régészeti em lékanyagbeli egyezések a föld­m űvelés és á lla ttenyész tés tárgykörében .

Az avarkori kohók előzm ényei, illetve nagyjából korabeli párhuzam aik az ÉK-i K árpátok hegyláncaihoz K felól csatlakozó Podóliai h á tsá g 13 6-7. századi falva­iban, illetve v askohászati cen tru m a ib an fe ltá rt vasolvasztó kem encék k özö tt is m egtalálhatók: Szem enki, Szam tincsi, G ajvoran (itt négy cso p o rtb an ö ssze­sen 21 vasolvasztó kem ece ta lá lh a tó ). T öbb te lepü lésen ta lá ltak vassalakokat

Studie Archeologického Úslavu Akadernie Ved Í R v Bmé, Bmo 1995, 102. "In Central Kurope, having íven colonized by Slavs during the 6>k century AD. the archaeological evidcncc of iron smclting ippers as relativcly laté- first bloomeries ctncrgc in the K1* century..."11 SOUCHOPOVÁ 1995, 106. Nemeskéri típusú, szabadon álló kohók, sekély mélységű tüzelötér- icl cs mcllfalazattal Moraviában: “Ennek a típusnak a felépítménye enyhén fordított csonkakúp alakú iormát mutat, a tüzelöterck tál alakúan vannak bcmélycsztvc a földbe és többféle típusuk létezik. Az egyedül álló kemencék széles körben elteijcdtek. de a szóban forgó típus abban különbözik a töb- lntöl. hogy egy széles agyag mcllfalazattal is rendelkezik, melyet az ovális kcmcnccszáj lezárására lias/náltak. F.z a falazat foglalta magában a fúvót. A nyugati szlávoknál ez a forma a 9. században i tinik fel, mégpedig a Nagy-Morva időszakra keltezhető Olomutany lelőhelyen, ahol kél különböző kcmcncetipus figyelhető meg. A szabadon álló példány teljes mértékben a magyarországi leletekkel egyezik meg. ahol az széles körben használatban volt, a 9-10. századra keltezik. P.nnck az előzménye i félig Ibidbe mélyített avar típusú kemence, amelyet a 7-8. századra kelteznek" . Megjegyzendő, liogy a Blansko körzetében található Olomuéany 98/1 erdőrcszen feltárt VIII. (Tab. 13/2) és VI. és VII. (Tab. 14/2) kohók maradványai a közölt fényképfelvételek szerint jobban hasonlítanak az ilul foldmcbényíicu. körtcalakú tüzclötcrü kohókhoz, amelyeknek a mühclybövítésck során elmet­szett alsó részei (pl. több "fajszi-" vagy “imolai típusú" kohótelepen) Pannóniában is hasonlóképpen iclcntkcznek. Emellett a morva kohótclcpekröl nem említik a szabadon álló ncmcskéri típusú kohók lellcgzclcsségci, a kemence fal oldaltörcdékckel sem. A pannóniai szabadonálló kohók az időrend pontosítása után inkábba 8-9. sz.-ra, legkésőbb a X. sz. elejére kcltczhctök.12 F o d o r István: Bolgár török jövevényszavaink és a régészet. Magyar őstörténeti tanul­mányok. Budapest 1977, 79 -114.I * PRIIIODNYUK 1974. 54-56. O. M. flPMXO/lHIOK. Cjiob'wih na IIo.iíjijií. ( VI-VII. c.t. ii. e.) Kiiíb 1974.: PANKOV. S. V.: The Main Stagcs int he History of Ancient Ferrous Metallurgy int he South-West Arca o f Eastem Europe. In: HAGYOMÁNYOK... Sopron Somogyfajsz 1999. fig. 3: 9. I n.: Pankov, Sz. V.: Csorna mctalurgija naszelcnnya Ukrainckává liszosztepú (Persá poloviná I . tisz. r. e.) Kyiv 1993.

a P annón iában is gyakori kerám ia tö redékek k íséretében , félig földbe m élyí­te t t , kőkem encés házak m ellett: pl. G orodka, B akota , Berezova, D nyisztijanci, N adka. A Déli-Bug folyó völgyében fekvő Vinnyica elnevezése (gondoljunk csak a K árpá t-m edence i ‘vihnye’ földrajzi nevekre14) fe ltehe tően a k örnyék korai v as­ko h ásza tán ak em lékét őrizi. A D nyeper-síkság és a K özép-orosz h á tság perem - te rü le tén , az orosz-ukrán h a tá r közelében, a szaltovói k u ltú ra H arkov környéki kohó te lep e in 15 k é t koh ó típ u st em lítenek. A 8. sz. és 10. sz. eleje közé keltezik a Donyec folyó m elletti, volcsanszki, szabadonálló kohókat, am elyek a nem eskéri típushoz állnak közel. A szaltovói ku ltú ra É-i, Felsó-Don vidéki körze tének bol­gár-alán tö rzse i a Donyec felső folyásánál és mellékfolyója, az Oszkol völgyé­ben tö b b kohásza ti te lep e t lé te s íte ttek , közülük h a t lelőhelyet té rk ép ez tek fel. Ju tan o v k áb an egy eddig párhuzam ok nélküli, 9-10. századi k ohó t tá r ta k fel. A bem ély íte tt, kö rte a lakú kem ence m ére téb en és form ájában hason lít a magyar- országi imolai típ u sú kenecékhez, azonban fú jta tási rendszere — ferdén lefúrt légcsatom áivar* — teljesen e lté rő 17. M oldáviában18 az im olai típ u s előzm ényei le lhetők fel. Az ukrajnai kohókat á lta láb an agyagból kész íte tték , de M oldáviá­ban kóból é p íte tt kem encé t is ta lá lta k 16. V iták tá rg y á t képezheti, hogy a tuvai20 és hakásziai21, m unkagödörbe é p íte tt kohók lehetnek-e a pannón ia i avar kohók párhuzam ai. A m orva-szláv kohók feltárója22 is felteszi a kérdést: lehetséges-e, hogy a m orvaországiakhoz hasonló pannóniai b em ély íte tt kohók K-ról, esetleg az avarok egy csoportjának egészen távoli őshazájából kerü ltek a K árpát-m e-14 HECKENAST 1968. 140.15 SRAMKO-MII IEEV1969. 2. kép.: B. A. I1IPAMKO- B. K. MIXH3B, Ao mht«iiihh npo BiipoöiimiCTOBO la.iiia y fiojimpo-ajiaucKiix m/icmcii ca.nTiiRci.KO Ky.Trypn. Bíciiiik XapxicKoro yiiiBcpcMTCry. Icropii'ina ccpin. HimycK 3. 35. (1969). : Vovcsanszk (Nova Pokrovka közelében a harkovi körzetben) 104 s/abadonálló kohó maradványait tárták fel 1966-ban. A kemencék a nemcskéri típusba tartoznak, magasságukat kb. 106 cm-re rekonstruálják, alsó átmérőjük 70 cm, az agyagfal vastagsága 12 cm. A fúvócsöveket nem közölnek, a kemence falban kialakított 2 lyuk s/olgált a fújuuáshoz.:16 AFANASZJEV, G. E. -NIKOLAENKO, A.G.: O szaltovszkom tipe szürodutnogo goma. Szovjetszksya Archeológia Nr. 2. 1982, 168- 175. 1982, 3., 7. és 6. kép. ; PANKOV 1999,. 2: 8. kép.17 Itt jegyezzük meg, hogy a jutanovkai kohó metszetét közli BAKAY Koméi: Őstörténetünk ré­gészeti fonásai II. Nyíregyháza 1998. 160. 128. kép. azonban tévesen a fémöntésnél szerepelteti a vasolvasztó kohók ábráit, mintha s/inesfémol vas/lók lennének. A felső ábrán a Zclehovicci típusú (PLIiINF.R 1958. 214. 57. kép), morvaországi vaskohót a szaltovói kultúra fémolvasztó kemencé­jeként mutatja be. illetve ugyanide sorolja a Stáraja Rjazanyban (KOLC'SIN 1953, 27-28. 3. kép) fertárt XII. sz.-i szláv vasolvas/tó kemencét is, mintegy illusztrálva, mennyi még a bizonytalanság a korai fém- és vasipar régészeti emlékanyagának értelmezésében.18 TELNOV Isszledovanie szlavjánszkogo szelísa Skok. In: Arheologicseszkie isszledovanyija v Moldavii v 1983 g. Kisinyev-Stiinca 1988.101-113., 6. kép.19 PANKOV 1999, 73.20 SZUNCSUGASEV, J. I.: Gomoe gyelo i vüplavka metallov v drevnyej Tuve. Moszkva 1969.21 SZUNCSUGASEV, J. I.: Drevnaja m etallurgia Hakaszii. Novoszibirszk 1979.22 SOUCHOPOVÁ. 1995, 105-106.

:ncébe? V élem ényünk szerin t a helyi an tik m úhely trad íciók (egyelőre régé- e tileg ki nem m u ta th a tó ) , de fe lté te lezhető továbbélése m elle tt a K-i h a tások h etóségét is figyelembe kell vennünk, hiszen a szk íta k ortó l a h u n és avar kor­ákon á t egészen a m agyar honfoglalásig em berek és tárgyak23 töm egei kerül- k a K árpát-m edencébe, velük ú jabb szokások, m unkaeljárások , m úhelyhagyo- ányok hon o so d tak meg.A szabadonálló , n em eskén típ u sú a knakem ecék , m in t pl. Ivá n és D énesfa ké- ava r-ko ria kn a k b izonyu ltak , tehá t a z “a va r típ u sú " Zam árdi, Tarjánpuszta, ivazd , M agyaratád le lőhelyekkel n agyjából e gykorúak, bár részben eltérő je l- gúek. A 9. sz. végéig, esetleg a 10. sz. elejéig m űködő nem eskéri szabadonálló ■>hók, 70-80 cm m agas, 30-40 cm belső á tm érőjű a g yagkem encék vo ltak. H iteles ko n stru kc ió ju ka t az á sa tások leletei a la p já n e lkészíth e ttü k és 1:1 m éretű m á- la tu kb a n k ísérle ti o lvasztást vég eztü n k1*. B izonytalan (a M eroving kori ana- giákkal je llem ezhető) kőből é p íte tt H arka-K ányaszurdokban fe ltá rt avar kori )hók besorolása.H a a pannón iai avar vaskohásza t tö r té n e ti h á tte ré t vizsgáljuk, fe lte tt kér­

éseink tú lm u ta tn a k a kohók m űködésének techn ikai rekonstrukció ján és a unkaszervezet lehetséges vá ltoza ta inak felvázolásán. Fon tos kérdés, hogy ilyen h a ta lom a la tt és kik te rm e lh e tték a v asa t ezekben a m űhelyekben. A isas m este rem bereke t, m in t az ö tvösöket is a h ábo rúkban gyakran e lrabolták , te lep íte tték . B ékésebb időszakban befogadták , vagy kedvezm ényekkel behív- ik. Ism erve az avar kohók keleti párhuzam ait, fon tosak lehe tnek azok a soka t éz e tt avar kori, b izánci tö r tén e ti források25, am elyek arról é rtes ítik az u tókort, így az onogur tö rzsszövetség egyik vezetője k íséretével 670 körül P annóniában ért le te lepedési engedély t az avar k agántó l. A k érdést legu tóbb B álin t C sanád iglalta26. m eggondolandó é rveket hozva fel a m elle tt, hogy a szórványos és eset- ges tö r té n e ti forrásokkal „nem lehe t és nem szab ad ” a régészeti je lenségeket te lm ezn i. Lehet, hogy K uber pannóniai szerep lése valóban „m úló esem ény”

; Bár kuriózumnak számít, ezért nem általánosítható, de Hakászia területéről a mongol vázió időszakában is kerültek vastárgyak Magyarországra. MESTERHÁZY Károly: akasz (jenyiszeji kirgiz) leletek Rakamazról. ArchÉrt 111. (1984) 225-236. A korróziónak lenálló korai avar vaskengyelek is az altEtfi kovácsok készítményei. Kérdés, hozhattak-e agukkal a korai avarok vasmúveseket is?1 A mai Magyarország területén feltárt 8-9. századi “avar” és “nemeskéri típusú” icakemencék mellett talált salakok, vasércek és kemence-faldarab kémiai, metallo- áfiai és ásványtani vizsgálatainak eredményeiről: TÖRÖK Béla: About the technical vestigation of őre, slag and wall-fra gment samples found next to the sites of Nemeskér pe fumaces. Nemeskéri típusú vasolvasztó kemencék lelőhelyén talált ércek, salakok és ■mencefal darabok műszaki vizsgálatai. HAGYOMÁNYOK... 1999,160-169 i Nlkephorus Patriarcha p. 33,13-34,19 (Glossar B 1 131); Theophanes a. m. 6171 (p.'5. 8-358,11) (Glossar B I 156); Miracula Snacti Demetri II (5) 284-288 (Glossar B I 127). ozli: SZÁDECZKY-KARDOS Samu: Az avar történelem forrásai. Magyar Őstörténeti onyvtár 12. Bp. 1998. 218-220.> Bálint Csanád: A középavar kor kezdete és Kuber bevándorlása. Archaeológiai Értesi- i 129. (2004) 35-65.

volt, am ely nem m ozg a to tt m eg nagyobb n ép töm egeke t és ezért nem hagyo tt régészetileg h a tá ro z o tta n k im u ta th a tó nyom okat Avaria é le tében.

Az onogur bevándorlás hívei nyilván abból a tényből indu lnak ki, hogy a m a­gyarok m egnevezésére h aszná lt egyik népnév (a korai szláv ongri, a la tin H ungari közvetítés) alap ján nem zárh a tó ki, hogy a m agyarság egy része, huzam osabb ideig az onogurok törzsszövetségének tag ja volt. Az onogurok egyes nem zetsé­gei, ta lán tö rzsei ezért fe ltehetően beszélték a m agyar nyelv korai v á lto za tá t27. É s mivel H ungaria (Ungaria, U hersko...) a K á rpá t-m edencében van, valam ikor idekerü ltek ezek a névadó em bertöm egek . K érdés, hogy csak az Á rpád vezette honfoglalókkal, avagy részben m ár ko rábban , az avar ko rban b ek ö ltö zö tt bo lgá­rokkal jö ttek -e? A régészek és tö rtén észek 2* egy része tén y k én t ism eri el, hogy a D él-Orosz p usz tákon felbom lott O nogur-B olgár B irodalom (630/635-680) n é ­peiből nagy töm egek költöz tek Ny felé. Egy csoportjuk K uber (Küver) irány ítá ­sával az Avar B irodalom ba, a K árpá t-m edencébe k é r t b eb o csá tást. A viselet-, fegyverzet-, ku ltú ra -vá ltás a korszak régészetével foglalkozó k u ta tó k szem ébe tű n ik a tem e tő k le le tanyagának tanulm ányozásakor, de eddig m egm agyarázni egészen nem tu d tu k ennek a je len tő s változásnak az okait. Ú jabb felté te lezé­sek szerin t, egyszerűen helyi népességnövekedés és divat-váltás is le h e te tt az anyagi k u ltú ráb an m u ta tkozó új jelenségek oka. E m lékez te tnünk kell a rra , hogy az első vaskohótelepek is ekkor Jelennek m eg P annóniában , am ikor - az avariai népesség és hatalm i te rü le t növekedése a lap ján ítélve - fe ltehetően nagyobb csoportokban , szervezetten érkező fegyveres segédcsapa tok m elle tt az avarok befogad ták a beszivárgó földm űves te lepeseke t, a vándorló kézm űveseket és pász to ro k a t is. F elté te lezhető ugyanis, hogy K uber „hadserege” vagy népe m el­le tt m ás kisebb, ad ó z ta th a tó , szo lgálatra fogható cso p o rto k a t is befogadtak az avarok. A beköltözők ku ltúrája , kézm űves ism eretei fe ltehetően je len tő s v á lto ­zásoka t h o zh a ttak a helyben ta lá lt, heterogén össze té te lű avar népesség éle té ­ben, am elynek a régészeti le le tanyagában tö b b irányból érkező h a tá so k a t m u­t a t ta k ki a szakrégészek. A fém m űvesség em lékei k özött, pl. a b izánci és germ án ö tvösök és kovácsok szerszám ai, (sót sírjai) m elle tt töm egesebben je len tek m eg a keleti bronzm úvesek term ékei. így volt ez a vaskohászat és kovácsm esterség

27 MORAVCSIK Gyula: Az onogurok történetéhez. Magyar Nyelv 1930, 99.; LÁSZLÓ 1970; LÁSZLÓ 1978; LÁSZLÓ 1986; LÁSZLÓ Gy.: Őseinkről. A „kettős honfoglalás”: igen és nem. Bp. 1990. 151-157.; LÁSZLÓ Gy.: The Magyars. Their Life and Civilisation. Bp. 1996.; RÓNA-TAS 1996, 181.; GÖMÖRI János: Nemeskér type iron smelting workshops ftom the time of the Onogur colonization of Pannónia. Excavations in Zamárdi. Nemeskéri típusú vasolvasztó műhelyek Pannónia onogur kolonizációjának időszaká­ból. A zamárdi kohótelep. In: Traditions and Innovations in the Early Medieval Iron Production. Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban, 1997. (Szerk. Gömöri János) Sopron-Somogyfajsz 1999. 149-159.; GÖMÖRI 2000/a. 234-237.; ENGEL 2001, 11.; GÖMÖRI 2001/a. 28.28 BÓNA 1984, 325, 227-336. kiemeli a 670 körüli onogur beköltözést követő nagy belső átalakulást, amely “után három-négy évtizeddel olyan régészeti kultúra bontakozott ki s terjedt el egészen az avar birodalomban határai között, amelynek értelmezésével a régé­szet és történettudomány sokáig nem tudott megbirkózni”. ; RÓNA-TAS 1996, 219.

vonatkozásában is. N em kerü lhe tjük el a kérdés feltevését: m inek nevezhető azii folyam at, am elynek köve tkez tében az Avar B irodalom a földm űvesek, kézm ű­vesek, és szabad harcosok beköltözése u tá n úgy á ta laku lt, hogy külső háborúk nőikül is m eg erő sö d h e te tt, h a tá ra it az E nns folyóig to lh a tta előre?

A 8. századi avar gazdaság ra m ár a nagy á lla tta rtá s és a földm űvelés volt je l­lemző.29 F igyelem be véve az ú jab b an m eg ta lá lt kohásza ti lelőhelyeket, fel kell i ete leznünk, hogy hasonló kolonizációs folyam at já ts z ó d h a to tt le a 7-8. századi A varországban, m in t a — régészeti és tö r té n e ti k u ta tá s álta l — vaskori “k e lta ko- lonizáció”-nak, 6-9. századi “szláv kolonizáció”-nakM, vagy 9. és 11-13. sz.-i “frank­ik o r , vagy ném e t kolonizáció”-nak31 m eg h a tá ro zo tt folyam atok esetében . Pel-

:») BÓNA 1984, 227-336. Nem hiszi, hogy LÁSZLÓ Gyula (1970) kettős honfoglalás ■ lmélete feleletet adhatna ezekre a kérdésekre. Kiemeli, hogy elképzelhető is onogur-ma- iryar csoportok részvétele a késői avarság etnikai színezésében, koránt sem tekinthetők kizárólagosnak, vagy döntőnek".; GYÖRFFY György: Honfoglalás és megtelepedés i Honfoglaló őseink. Szerk. Veszprémi L.) Bp. 1996,45., hogy a kettős (hun és magyar) honfoglalás elmélete már a 13. században megszületett, “amely a mült századig szinte i orténeti dogmává vált, s napjainkig fel-feléled az avar kori és árpádi kettős honfoglalás elméletében”. Ebből a feltevésből annyit tart elfogadhatónak, hogy “ a magyarok ungar nevét kölcsönző onogur bolgárok csoportjai a 7. sz. végén beköltöztek a Kárpát-meden- rcbe, tehát élhetett itt egy néprész az avarok, gepidák és szlávok mellett, amely valaha ;i magyarság kialakulásában is szerepet játszó onogur törökök leszármazottja volt”. IIÓNA-TAS 1996, 219. megállapítja, hogy “ma már források sokasága támasztja alá azt ;i véleményt, amely szerint 642 után onogurok éltek a Kárpát-medencében”. VÉKONY ( labor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században Életünk 1997/10,1162., írja, hogy “a Kárpát-medence urainak a VIII. sz. vége felé több köze volt a 700 táján bevándorolt onogundorokhoz, mint az avarokhoz. Kérdés azonban, hogy a helyenként következetes avar (és az azt helyettesítő hun) névhasználat egyes forráscsoportokban csak a hagyományos név egyszerű továbbélését jelenti-e. vagy annál többet?”; MAKKAY János: Indul a magyar Attila földjére. Bp. 1996, 33. (fentebb kifejtett nézetünktől eltérő­en) úgy véli. hogy fegyverforgató onogurok és “szolganépeik” özönlötték el 670-680 körül Avariát, ez “a letelepedés irányába m utató folyamatot zavarta meg”; BAKAY Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II. Nyíregyháza 1998, 245. egyenesen azt állítja, hogy a “ Kárpát medence, amely az avarnak nevezett nép országa volt, minden bizonnyal a kazár lökagán uralma alatt állt, megtartva természetesen nagyfokú önállóságát és hatalmi súlyát". Szerinte a kazár kagán segítségével “630/642 után nagy számban költöznek be a Kárpát-medencébe onogur-magyarok és valamivel később (678/80) onogundur bolgárok ;i Duna D-i oldalára".:i0 SOUCHOPOVÁ 1995,102. “In Central Europe, having been colcnized by Slavs during t he 6th century A.D., the archaeological evidence of iron smelting appers as relatively laté- first bloomeries emerge in the 8th century..."; PLEINER, Antikvarist Arkiv 40,16.:u ADLER, Horst: Die frühgeschichtliche Zeit in Mannersdorf am Leithagebirge und Umgebung. In: Museum Mannersdorf. Katalog. Hóm é.n. 50. “Mit dér Besiegung dér Magyarén am Lechfeld 955 und dér daraulhin einsetzenden babenbergischen oder sogenannten zweiten Kolonisation dér österreichischen Donaulánder endet auch fúr den Raum Mannersdorf die frúhgeschichtliche Zeit.”

tevésünk szerin t az onogurok és m ás fegyveres egységek behívása, le te lep ítése m ásrészről hasonlít az Á rpád-kori besenyők, jászok , kunok beengedéséhez32 is, a szabad és k iváltságokkal e llá to tt harcosok33 k íséretkén t, ha tá rő rség k én t való alkalm azásához, nem zetségek , esetleg tö rzsek szerin ti félfogadásához és föld­höz ju tta tá sá h o z . A ta tá ijá rá s és tö rökdú lás u tán i te lep ítések is ugyanilyen in- d ít ta tá sú a k voltak, h iszen hason lóképpen fö ldm űveseket és m este rem bereke t h ív tak be az országba, h a tá rő rv idékeke t szerveztek egész országrészek b en é ­pesítésével. Az eltérő tö r té n e ti körülm ények ellenére fel kell té te leznünk , hogy valam i hasonló te lepes h ullám m al é rkezhe ttek az avar kori kohászok is, akiknek nyom ait egyelőre csak a D unántú lon , elsősorban az avar tu d u n te rü le tén ta lá l­tu k meg. A 670 körül kezdődő nagy vá ltá s t m unkah ipo téz iskén t “onogur kolo- nizáció”-nak nevezhetjük, akkor, hogyha feltételezzük, hogy K uber bejövetele és lázadása, csak a szem élyiség fon tossága m ia tt m eg ö rö k íte tt esemény, am ely k iem elkede tt a (középkori és újkori „vlach kolonizáció”-hozM h ason lítha tó ) n é ­pességm ozgási folyam atokból. A nalógiáink te rm észe tesen csak megfelelő k riti­kával a lkalm azhatók , k é tség te len azonban, hogy az avar kornak a 7. század 2. fe­lére eső szakaszában k é t irányból is je len tk ezh e te tt igény ennek a fo lyam atnak a beteljesítésére . A B izánctól e lszenvede tt vereség, mzúd a 632. évi be lháború u tán a krízisen á te s e tt Avar B irodalom nak m unkás kezekre és haderejének m egerő­s ítésére volt szüksége. A D nyeper vidékén K uvrát (K obratos) kagán ö t részre b om lo tt Onogur-Bolgár B irodalm ának35 népei v iszont a kazárok tám ad ása kö ­ve tkez tében kényszerű m ozgásba lendültek . Egyik bo lgár csoportjuk A szparuch vezetésével D -Ny-ra vándorolva (679/680 körül) lé treh o z ta a dunai B ulgáriát. De vajon nem volt-e hasonlóan je len tő s nagyságú K uvrát negyedik fia, K uber bolgár herceg “sítfát (onugur) n ép e”, am ely “h a d á t” követve, b ek ö ltö zö tt a K árp á t-m e­dencébe. A népszövetség neve a m agyarság (külföldön h aszn á lt38) nevekén t is fennm aradt. A b ek ö ltö zö tt e lőkelők fe ltehetően úgy szereztek je len tő s befolyást a kagán h a ta lm a a la tt, hogy az avar nem esség m e g ta r to tta h a ta lm át. T alán az o nogur beköltözők közül k erü lt ki az egyik fóm éltóság, a jugu rrus. K uber fontos hely ta rtó i kinevezéshez ju to t t37. L ázadása u tán , fegyveres k íséretével és a tö b b

32 PÁLÓCZI HORVÁTH András: Besenyők, űzök, kunok. In: Magyarrá lett keleti népek. (Szerk.: Szombathy V.) Bp. 1988.; MESTERHÁZY Károly: Izmaeliták, böszörmények, vol- gai bolgárok. A H ^dúsági Múzeum Évkönyve. Hajdúböszörmény 1973. 37-48.33 U. Géza (1141-1162) uralkodása idején érkezett Magyarországra “a Volga torkolatánál épült Szakszin városában élő arab kereskedő”, Abu Hamid al Granada Mikor visszaindult hazájába, a király azt mondta neki: “Én veled a muzulmánokhoz követet küldök, aki összegyűjti nekem a szegény sínylődő muzulmánokat és törököket, akik olyan jól bánnak a nyíllal”. Közli HARASZ­TI Sándor-PETÓ Tibor Útikalandok a régi Magyarországon. Bp. 1963,40.34 Popovics Tibor Miklós: Vlach jog - vlach kolonizáció. www.oszk.hu/repscr/wwwi32.exe35 RÓNA-TAS András: A Honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 181. megjegyzi, hogy Kuvrát “birodalmának földrajzi körülményei igen nagy mértékben emlékeztetnek Etelköz kör­nyékére". “Ez a terület egyébként szerepel még Fekete Bulgária néven is”.36 KIRÁLY Péter: A magyarok elnevezése korai európai forrásokban. In: Honfoglalás és nyelvészet. Bp. 1997. 111-118.37 Kuber nem m aradhatott a bevándorolt népének vezetője, hanem a görög eredetű,

in in t 60 évvel aze lő tt e lhurco lt, keresztény hadifoglyok leszórm azotta ival — és egyes feltevések szerin t a k agáni k in cstá r3’ egy részével — h arcok közben visz- szavonult Thessaloniké felé. Az onogur-bolgár és avar v eze tó ré tege t m egosztó- a bizánci dip lom ácia á lta l is sz íto tt, tö b b , m it egy évszázadra visszanyúló —

ellen tét, a legk ritikusabb helyzetben, a 8/9. sz. fo rdulóján a kagán és a Ju g u m is véres be lh áb o rú jáb a to rko llo tt. Az első nagy frank tám ad ás nem d ö n tö tte m eg az Avar B irodalm at, azonban a k é t fóm éltóság k ö zö tt k itö r t (fe ltehetően az avar <‘s onogur v eze tő ré teg ellen té te ire visszavezethető) be lháborúk szétzilá lták az iillam v eze tésé t és m ego sz to tták a Avaria népeit. Az e le se tt ju g u rru s in tézm é­nye m egszűnt. A sz in tén m eggyilkolt k agán székhelyét, a Duna-Tisza közén álló líringet, 795. október-novem berében , az E rik friauli (Forum iulium -i) herceg csa­pa ta i k irabo lták M ajd 796-ban Pippin, N agy K ároly fia, I tá lia királya e lő tt hódo lt a m ár m egkeresz te lkede tt ÚJ kagán és felesége a k a tu n , akik m eghívták, m qjd m egajándékozták P ipp in t a kagáni székhelyen. Az esem ény t (Ann. A lem ann ic ia. 796) kü lönbözőképpen érte lm ezi a k u ta tá s3*. Az egyik h ite lesnek tű n ő forrás a lap ján B óna Is tv án e m líte tt egy re jté lyes „frankvezető”-t, U nguim er-t, aki ekkor az avar k agáni család v esz té t követelte. Felvetődik a kérdés, hogy nem az ono- (íur népnévből k ép ze tt szem élynév viselőjét lá tha tjuk -e U nguim er a lak jában40,

volt kelet-római hadifoglyok leszármazottainak vezetőjévé nevezték ki. Az Árpád-kori onogundur zsupán” azaz nándorispán tisztségnevünk alapján esetleg feltételezhetjük,

hogy ha az avarokat nem Is emlegetik a korai geszták és krónikák, onogurok meghatáro­zott csoportjai kezdetben külön ispán alá tartoztak. RÓNA-TAS: 1. m. 1996.101. feltéte­lezi, hogy a nándorispán a (bolgár)török eredetű lakosság főnöke volt, míg a székelyispán

székelyeké.:i8 WERNER, Joachlm: Dér Schatz elnes awarischen Kagans des 7. Jahrhunderts aus Vrap (Albanlen). In: Probleml na prabulgarskata istorija 1 kultura. SoQ|a 1989.19-31.:<9 BÓNA 1994, 72-73.; SZÓKE 1996, 22.10 SZÁDECZKY-KARDOSS 998,292-293. közli a Rhytmus de Pippini regis victoria Avarica (Olossar A 1 221) szövegének fordítását, idézve a korábbi kutatásoknak az Unguimeri névre vonatkozó feltételezéseit, amelyek szerint a név lehetett: 1. Ingoiumer(us), az egyik (Tacitusnál szereplő) germán király személynevének megfelelő, avar korban továbbélő ge­pida személy neve (POHL). 2. SZÁDECZKY-KARDOSS, u. o. 293. valószínűbbnek tartja, hogy egy avarokhoz menekült langobard személy nevéről lehet szó. 3. Más feltevés szerint Unguimer nem egy germán személy, hanem a szláv Voinlmlr neve (LE2NY). A „gyenge latinságú, balladaszerű szöveg” olvasata — a közreadó SZÁDECZKY-KARDOSS szerint -bizonytalan, a leírás mégis viszonylag pontosan adja vissza (személynevekként) az avar

méltóságneveket (fordításban:. Cacanus király = kagán, Catuna asszony = katun. Tárcán= larkan). Feltételezhetjük, hogy a megnevezett Unguimer, aki a leírás szerint „az ava­rok nemzetségéből” való volt, és aki a történet szerint jeléggé félt, s eléggé nyomatékkai mondotta: ‘Te átkozott kagán” , az avar birodalmi szervezetben az ellenpárthoz tartozó, onogur (wangar, uungar, ungur)- „nemzetiségű” — helyesebben kifejezve, inkább onogur politikai kötődésű— (avar) udvari(?) tisztviselő személy volt: neve tehát esetleg: Uneu(r) ímer. Azt a lehetőséget is meg kell vizsgálni, hogy nem egyszerűen „onogur” (ungu/r/im-) ..férfl" (-er) „férfia” (-éri) jelentésű-e, mivel a törökben az er. Ír ember, férfl. ere, éri, irt fér­fija jelentésű. NÉMETH 1991, 58. erre kiváló példákat is hoz Houtsma glosszáriumából.

akinek az avar kagán elleni fe llépésében az a belső e llen té t n y ilvánu lha to tt meg, amely egy évvel k o rábban (795-ben) a v éres avar belharcok kiváltója volt.

A bolgár kán h e ly ta rtóka t, t a r ta n o k a t k ü ld ö tt Avaria m eg h ó d íto tt kö rzetei­nek élére. Az egyik T isza vidéki tá rk án y (O nogeban41) a K üviár nem ből42, fe lte­h e tő en az avar kagánnal szem benálló , G örögországba m enekü lt K uber (Küver) nem zetségéből szárm azo tt. A szlávokra te le p e d e tt dunai bo lgárok m egszervez­ték a v ask ohásza to t43, a rra n incs ad a tunk , hogy az erdélyi és dél-alföldi bolgár végeken foglalkoztak a vasm űvességgel. K ohászati lelőhelyeken bu k k an h a t fel olyan agyagba ró t t ü zene t (m in t a 10. századi bodrog-alsóbúi rovásfelirat44 tö ­redék), am ely seg íth e t az üzenethagyó nyelvének m eghatá rozásában . A duna i bo lgár és a k azáriai le ltanyagban is gyakoriak a kerám iára íro tt, vagy rajzo lt szö­vegrészletek, vagy ábrák.

Az avar kag an á tu s m egszűnése u tán , a 810-820-as évektől a K aroling közigaz­g a tá s a R ábátó l é szakra eső te rü le te t Pannónia Superio r néven szervezetileg és gazdaságilag is a frank-bajor érdekszférába kapcso lta . N em eskér és T öm örd le­lőhelyek fe ltehetően a Ratbod (Ratpot) grófság te rü le té re estek , e ttő l délebbre, S avaria környékén te rü lt el R ihharius grófsága (Ratpoti et R ihharii com ita tu s)4S. A bsgor fö ldbirtokosok a helyi avar kohászokat is birtokaik ellá tására , vassal való adózásra k ö te lezhe tték46. Egy ingo lstad ti tö redékes kohóleletnek a nem eskéri kohókhoz való hasonlósága esetleg a későavar é s a frank-bsyor te rü le tek v aste r­m előinek k apcso la tá ra is u ta lh a t, vagyis bajor h a tá s t is je lö lhet. A 840-es évek elejétől tö r té n e ti forrásokkal viszonylag jól doku m en tá lt Priw ina (Pribina) féle grófságban (M osaburg) a zalavári tem plom ok ép ítéséhez Salzburgból k értek m este rem bereke t, kovácsokat is. M egjegyzendő, hogy az itten i b irtok e llá tására összegyűjtö tt szlávok gödör-kovácsm űhelyeket (Z alaszabar-B otjúállás sziget) haszná ltak , am elyek közelében kohókat — eddigi ism ereteink szerin t — nem ta lá ltak . A sa já to s m úhelyform a ezen a te rü le ten a korai Á rpád-korban is m eg­m arad t (C sonkahegyhát, C satár), am i a lakosság k on tinu itásáva l m agyarázha-

amelyból itt csak egyet idézek: turuk(e)ri= ‘ein Türke’. türk férfi; Többen feltételezik, hogy mi, akik— Anonymus szavaival élve — „a ssuát nyelvükön magyaroknak... neveztetnek” „in sua lingua propria mogerii vocantur" hasonlóképpen (-eri)képzett népnevet viselünk. RÓNA-TASS 1996, 230.41 VÉKONY, Életünk 1997/10, 1161. szerint: N.+.govanü (szláv nevű) tarqan42 BÓNA SSz 1965, 3743 MAMZHR. Henrik.: Studia nad mclallurgi;| zeloza na (urcnic Pótnocno-Wschodniéj Rulgarii \vc wc/csnym srcdniowicczu. Stúdiós in iron metállurgy in Norl-F.astcm Uulgaria in the Karly Middtc Ages. Wroclaw- Warsawa-Kraków. I9HK.44 GÖMÖRI-MAOYAR 1999, 212-225.; VÉKONY 1999, 226-229. VÉKONY 2000.45 SZÓKE Béla Miklós: A keresztény térítés kezdetei Pannóniában a Karoling korban. (A petóházi Cundpald kehely és a sopronkőhidai temető helye és szerepe). SSz 51. (2000) 337.46 Nem csak a Karoling kori temetkezések fegyverleletei, de számos, különböző jellegű történeti adat is mutatja a 9. sz.-i vasmúvesség jelentőségét: kolostoroknak vassal adózó közösségek (La SALV1A 1999), Nagy Károly fegyverkiviteli tilalmai (PLEINER: Handel mit Eisen in östlichen Mitteleuropa...).

l ó47. A K-i A lpokalja te rü le té n helyben m a ra d h a to tt a késői avar, jó ré sz t onogur e rede tű4* n épesség és a k isebb lé tszám ú szláv csoportok .

Az Itá liából visszatérő m agyar c sapa tok , fe ltehe tően a h ark a vezetésével 900 tavaszán elfoglalták a frank O stm ark R áb á tó l N y-ra eső részé t és (a 9. századi forrásokban m ég A variának n evezett) későbbi m agyar gyepűvidéket. A k o hó tí­pusok te rü le ti e lkülönülése szem pon tjábó l is fon tos kérdés, hogy az Anonym us álta l lejegyzett, hagyom ány, am ely szerin t Á rpád honfoglalóinak csak a R ábáig ns Vasvárig ke lle tt elónyom ulnia, nem valam i ko rább i (K aroling kori közigazga­tási-) h a tá r figyelem bevételét je le n te tte -e ? Ezzel k ap cso la tb an figyelembe kell vennünk egy v ita to tt helynév csoporto t:

A Tárkány helynevek országos e lte ijedésé t m u ta tó té rképek4’ a D unántú lon (-sak Somogy K-i, te h á t nem elszlávosodott vidékén és a R ábátó l K-re m egm arad t avarok te rü le tén tü n te tn e k fel T árkány helynevet. A R ábátó l K-re eső te rü le t 9. sz.-i népességére vonatkozó ad a to k a t ezért a laposabban elem eznünk kell” . Mi­vel a to rko n (m oham edán és iráni forrásokban törtem , tö rök nyelvekben: tarxqn, mongolban: darqan, m agyar helynévi anyagban: Tárkány, tö rzsi helynévben Tarján ) a tö rköknél, bolgár-törököknél, avaroknál, kazároknál m agasrangú h e ­lyi közigazgatási m éltóságot je len t, feltételezhető, hogy bizonyos késő avar (vagy dunai bolgár) szervezeti központok a honfoglalás u tán i időszakra is átöröklőd- liettek. B ár B óna Is tván idéze tt té rk ép é t figyelembe véve, éppen a bolgár végek­től É -ra eső részeken, így a T isza vidéki Ava(ro)rum solitudo, a K örös- és Tem es vidéki Vulga (ro)rum fin e s és a B alaton tó l É -ra é s K-re lokalizálható (avarok lak­ta) Pannoniorum so litudo te rü le tén m u ta th a tó k ki a Tárkány központok. A 18 T árkány helynév közül egyetlen sem ta lá lh a tó a R ábátó l Ny-ra, a K aroling biro­dalom ba határgrófságok k ialakításával beszervezett terü leten , ahol a nem eskéri típusú k ohókat m egtaláltuk . Egyedül k é t Tárkány fordul elő olyan vidéken, ahol késő avar kori, vagy 9. századi helynév az avar kor u tán i á tszervezések m ia tt el­vileg nehezebben ő rző d h e te tt meg: a H on t megyei Tárkány a m orva végeken (M arahensium fin e s ), a G aram tól Ny-ra, N yitrától (N) nem tú lságosan m essze fekszik; tov áb b á Zala m egye K-i részén, a C sabrendek m elletti T árkány a pannon- szláv lelőhelyek övezetének h a tá rán ta lá lható . Mivel az ú jabb k u ta tá sM kétségbe

17 VALTER 1979,198118 Az onogurok határhegye (mons Uuangariorum marcha) szerepel Német Lajos király egyik Savaria környéki birtokadományozási oklevelében (860. május 8.). BÓNA István: Wangarok. In: Korai Magyar Töténeti Lexikon. Bp. 1994,737.; KISS Oábor-TÓTH Endre- /.ÁGORHIDICZIOÁNY Balázs: Savaria-Szombathely története. Szombathely 1998,88.19 GYÖRFFY1972,283., 4. kép 15 helynévvel, SÁNDORFI György: Korai helyneveik vizs­gálata. Miskolc 1989,47., 30. kép. 18 helynévvel.r>0 OLAJOS Teréz (Antik Tanulmányok 16. /1969/ 87-90) nyomán a uuangarlus nevet a kutatás sz onogur névvel kapcsolja össze. VÉKONY, Életünk 1997/10,1153. ezt kétségbe vonja, azonban megállapítja, hogy “a Bécsi erdő és a Répce-Rába közötti területen az egész 9. században a 805-ben ldetelepltett “hunok" utódai éltek, passaui térítópüspöktől keresztelve, birodalmi adófizetőként. A Rábától K-re eső terület pedig egyáltalán nem tar­tozott a karoling birodalomhoz”.T)l LIGETI L.: MNy 75. (1979) 139-141., MÁRTON Alfréd: Tarkán. In: Korai Magy. Tört.

vonja, hogy a helynév a ‘szakrális kovács’ intézm ényével kapcso latba hozható, feltehetően terü leti közigazgatási cen trum okat, (illetve, ahol egym áshoz közel vannak, m in t Som ogyban, Szabolcs-Szatm árban és Heves megyében, a közpon­tokhoz ta rto zó b irtokokat is) je lö lhetnek a Tárkány helynevek. E z t a fe ltételezést látszik alátám asztan i, hogy az avar kori m aradvány népesség álta l lako tt, a frank, morva, vagy bolgár b irodalm ak á lta l csak perem vidékeknek tek in te tt te rü le tek e t nagyjából egységes körzetekkel fedik le ezek a helynevek, kivéve a Duna-Tisza kö­zét, ahol az egykori avar kagáni székhely, Regia Avarorum, H ring (RA), m ajd a9. sz.-ban bolgár-frank gyepűvidék lehe te tt. Á ltalánosan elfogadott nézet, hogy a Várkony helynevek a továbbélő avar tö rzstö redékek em lékét őrzik. A zt sem vonja senki kétségbe, hogy C songrád és hasonló szláv nevű erősségek nevei honfoglalás e lő tti helynévi örökségek. K érdés azonban, hogy fennm aradha to tt-e a késő avar korszakból ilyen összefüggő te rü le ti szervezetet m u ta tó helynévcsoport, m in t a Tárkány? Erre csak akkor volt lehetőség, ha eredeti funkciójukból is m egőriztek valam it ezek a helyek, vagyis egy ideig m ég a honfoglalás u tán is b e tö ltö tték a te rü le ti központ szerepét. A kérdést úgy is feltehetjük, hogy nem a legkorábbi tü rk-m agyar terü leti szervezet tárkánya it jelölik-e a helynevek, amelyek a R ábától nyugatra, a korábbi avar tu d u n te rü le té t b irtokba vevő harka o ttan i korai (900 évi) foglalása m ia tt hiányoznak.

Hogyha az avar kori és 9. századi kohóm aradványokat ugyanerre a té rk é p ­re vetítve v izsgájuk , m egállap íthatjuk , hogy Som ogyban (IV) és G yór m egyé­ben (III) a korábbi “avar típ u s” kohói kerü ltek elő. A Karoling b irodalom ba in­k ább b eszervezett tö r té n e ti S opron m egyében (II) a “nem eskéri típusú" kohók, részben avar koriak (pl. Iván, D énesfa), részben 9. századiak (pl. N em eskér). A m orvaországi O lom uöany (I) 9. századi vaskohói különböznek a korabeli pan- nóniai vasolvasztó kem encéktő l. A Bolgár Birodalom te rü le tén (VI) m egfigyelt kohóm aradványok k ö zö tt egyelőre nem ta lá ltu k m eg a pannóniai vasolvasztó kem encék po n to s párhuzam ait. A ké t te rü le t kö zö tt összekötő kapocs lehet az a 8 kg-os alföldi vasbucalele t, am elyet E perjes h a tá rá b a n (V) avar te lepü lés kö­zelében B álin t C sanád ta lá lt. E zt a b u c á t a zonban - nagyobb m éretébő l ítélve- a fen t b e m u ta to tt a pannóniai avar kori kohóktó l e ltérő t íp u sú vasolvasztó k em encében kész íthe tték .

Ö sszefoglalva m egállap ítha tó , hogy az avar kori pannón iai v askohásza tnak róm ai kori, vagy longobard helyi előzm ényei nem voltak . Je len ism ere te ink sze­rin t, valószínűleg keletrő l é rk e z e tt vasasoknak köszönhető a 7. századi Avaria v aste rm elésének m egindítása . A déli, b izánci v askohászati p árhuzam ok egyelő­re fe lderíte tlenek , a nyugati, b a jo r vasm űves-kapcso latok v iszont joggal fe lté­te lezhetők .

Lex. Bp. 1994,661.

After the dislntegratlon of the Avar Empire In the 9th century, northwest Pannónia (as a part of the Ostmark) was an organised mllltary bordér zone of the Rranklsh alliance.The Great Hungárián Pia In (Alföld) take up by the Bulgárián khan Krum, the leaders of the local adminlstratlon centres were Tarchans.

Érdy Miklós

A korai MAGYARSÁG nyomai KELETEN és HUN kapcsolatai

T races of th e E arly M agyars in th e E ast a n d th e ir H unnic connections.

T he top ics of th e above title are n ő t d ea lt w ith by official historiography. Should som eone, however, wish to deal w ith th ese in a book, th e question aríses: w hat could be, and w hat should be included in th e book? T his is why I try to uutline my research a n d field work accom plished in th e end of th e 20th c. in th e regions of th e D anube, K ur River, Yenisey, and Yellow River.

In P a r t I, I deal w ith th e field work in th e m iddle and fa r-eastem regions of Eurasia. The im p o rtan t a reas were:

C entral Asia, Sam arkand , B okhara.A long th e K ur River in th e S o u thern C aucasus, G eorgia, A zerbaidzhan,

Armenia.T his is followed by K hiva in th e anc ien t K horezm , along th e R iver O xus.A m ost im p o rtan t a rea of my research w as th e land of th e U jghurs in Xiiyiang;

to reach th a t was his m o st a rd en t desire [of Csorna de K örös]”.Finally we crossed th e Ural M ountains by th e T ranssiberian E xpress observing

how could m o u n ted nom ads cross in tő E urope from th e E ast. The rou te of the M agyars are dem arca ted by th e locations of th e ir early cem eteries.

In P a rt II, p reh isto ric re lations, archaeological and ethnograph ic parallels follow. The ch ap te rs are:

T he origin of th e tu lip m o tif and its C entral A sian gene center.T he b o rdér of th e coronation m antle , w hich has never been analyzed, w here

a large tu lip - th e flower of life - and w atchful c ranes su rround th e royal pair and the saints.

T he kö d v iö n 's, (a lea th e r garm en t) never exam ined d istrib u tio n in Eurasia, followed by th a t of th e szű r , guba and o th e r c lo th garm ents.

T he red lea th e r appliques of a ködm ön a t Pazirik and num erous identical o m am en ta l m otifs connec t th e early M agyars to th e cu ltu re of Scy th ian tim es.

Fór H ungárián preh isto ry th e m ost im p o rtan t are th e p artia l horse buria ls in which six iden tical custom s d irec t th e early M agyar h isto iy tow ard th e world of th e Huns.

T hese parallels are su p p o rted by th e use of th e face covers w ith m etallic eye p la te le ts reach ing back to th e 8 th c. BC.

A t th e end we d iscuss th e size of th e p opu la tion of th e land -tak ing M agyars, the m erely m yth ical role of th e P e tchenegs, th e legend of M agyar rem n an ts in

th e O rdos-steppe , th e gu idance of főik m usic and th e g enetic m arkers to th e P ár E ast.

T he in tro d u c tio n of a new m ethod of m ap-stra tifica tio n in H ungárián preh isto ry sum s up th is recen t synthesis.

A c ím ben foglalt tém ával a h ivatalos tö rtén e ttu d o m án y nem foglalkozik. H a v a­laki m égis könyvet ak arn a erről írni, fe ltehető a kérdés: Mi az, am it be lehetne, és am it be kellene venni a könyvbe? E zért p róbálom felvázolni a 20. sz. végén végzett k u ta tá sa im a t és te rep já rá sa im a t a D una, a K ur folyó, a Jenyiszej és a Sárga-folyó m entén .

I. rész. Az I. részben felvázolom a k u ta tó u ta k a t E urázsia középső és távo l­ke le ti térségeibe. A főbb állom ások:

DÉL-KAUKÁZUS. O tt a je lenben G rúzia, A zerbajdzsán és Ö rm ényország fek­szik. Ez egy igen különleges te rü le t. A m agyarság korai tö r té n e té n e k szám os ködös szála vezet a K aukázus felé, tá n valam i régi hagyom ányt tükrözve. E m i­a t t m en t oda az 1200-as években O ttó b a rá t négy tá rsáva l nwúd röviddel u tá n a Ju lianus b a rá t szin tén négy társával. De gróf Zichy Jenő is a rra indu lt a nagyhírű P o s ta Béla régésszel. Továbbá A rany J án o s is ír t a B uda H alálában arról, hogy a m agyarok a K aspi tó alól jö tte k fel a tü zek földjén. E m ellett K örösi C sorna is úgy vélte, hogy a K aspi a la tt jö ttü n k b e E urópába.

De h á t a N im ródi hagyom ány és a C sodaszarvas legenda k iindulási helyeként is P erzsia északi vidéke van megjelölve. Azon kívül a K ur folyó vidéke a villó- dzóan a m ezőben égő földgáz, a tú z földje. A perzsa G ardézi ú ja: a m agyarok túzim ádók. Ezen kívül a K um a folyó m entén , a K aukázus fö lö tt volt M agyar városa.

K ét k ép e t fogok b em uta tn i:Az egyik délről a K ur folyóba ömlő Tavusz folyó vidéke (1) am ely a h ím eves

sabarto i asfa lo i ősi m agyar nép tö red ék k ielem zett helye. Ez a Londoni Egyetem kaukázusi szakértő jének M inorskinak a levezetése. P á r száz évvel később ezek­nek a szabarto iaknak szavárd, szevordi (örm ényül), sziyavurdi (arabul) volt a helyi népesség álta l h a szná lt neve. Lakhelyüket p edig M inorszki nyom án a m ost v e tí te tt té rk ép m u ta tja .

A (2). kép, am it m u ta to k MAGYAR városában a 300 éve m ég fennm arad t rom ok képe, ahol a té rk ép há tu ljá ra így van a város neve írva: MADZSARY. A város T im ur Lénk európai h ad já ra ta idején ro m bo lódo tt le (1395). E z t a ra jzot Nagy P é te r c á r p aran csá ra egy tü zé rtisz t k é sz íte tte 1726-ban

Földrajzilag a következő állom ásom az ŐSI KHOREZM te rü le te az A rai-tónál. E nnek volt a fővárosa K hiva (3), am ely m ost m úzeum város, melyről Vámbéry írt e lragad ta tássa l. A m agyar korai tö r té n e t szem pon tjábó l K horezm ia nagyon fontos. A m agyar krón ikákban az t olvassuk, hogy nem csak az A páknak, de az Á rpádoknak is az ősanyja K horezm iából szárm azó asszony, aki a hu n C saba királyfi felesége. Az nagyon is igaz, hogy a korai M agyarországra sok káliz jö t t be a kabarokkal. Káliz a m oham edán khorezm iak neve, akik főleg a pénzverés-

cl. ötvösséggel és a királyi jövedelm ek kezelésével foglalkoztak. Ez oklevelek­ü l ism ert, m ásré sz t főképp a rab forrás szám ol be a kálizokról (Abu H am id al íam ati) .

K horezm iában , a m ecse tek és to ro n y -m in are tek falait b o rító csem péken , a lam in t a fafaragásokon, (4) kü lönlegesen gazdag p á rh u zam a it ta lá lta m m eg i m agyar d ísz ítőm otívum oknak . E zek u tá n 23 m agyar d ísz ítőm otívum ot (5) nelyból 18-at ta lá lta m m eg K horezm ben, szám os közép-ázsiai n ép m otívu- naival ugyanakkor finnugor népekéivel is tá b lá z a to sá n összeh aso n líto ttam és lem eztem .

Ezen a té rk ép en (6) lá th a tju k a te rü le tek e t, am elyeken k u ta tá s t végeztem i 20 sz. végén. Tehát: D él-K aukázus, K horezm ia és Khíva, m ajd K özép-Ázsia szam arkanddal, és Bokharával, végül pedig Mongólia és Xinjiang, vagy rég éb ­e n Sinkiang, azaz K elet T u rkesztán , az U jgurok hazája. Idézem K örösi Csorna wvosának feljegyzését: „oda elju tn i volt végcélja legforróbb ó h a jtása in ak ”, ír ta l )r. C am pbell

K örösi Csorna a nagyenyedi professzorokhoz írt levelében, m elyet végrende­l té n e k is tek in tenek , előre u ta t m u ta tv a ez t írta: „ .. indulok a mi E leink legré­gibb hazá jába nagy és k is B ukáriába” . . . s h a u tam végre nem ha jth a tn ám , aki a á n a m m egindul, „egyenesen az em líte tt országokba m enjen".

Ez az ú tm u ta tá s egybevágott lehetőségeim m el és terveim m el. E zért m en­őm 1982-ben egy cso p o rtta l K özép-Á zsiának középső részébe, a „CSODÁS”

SZAMARKAND, é s a „NEM ES” BOKHARA té rségébe, mely a C sorna á lta l emlí- o tt Nagy Bukária, azaz a k orábbi B okharai kánság. Ez a nagy eurázsiai s teppe- ívben fekszik. I t t főleg az ép ítm ények gyönyörúsége a R egisztán té ren (7), és a orténelm i levegő (T im ur Lénk m auzóleum a) az (8), amely az em b ert m egkapja, ■s am inek m eg lá to g a tásáért az á lruhás Vám béry Á rm in h azánkfia többszö rösen le té t kockáz ta tta . A szerzetesnek á lcázo tt Vám béry a B okharában a lap íto tt,

uakisbendi szerzetesrendhez ta r to zo tt. Egyik kép az á llam titk ár tav án ak part- lan a teázó (9), a m ásik egy nagyon sz e re te tt m esehős, N aszreddin nagy szobra Mokharában, (10) e lő tte a szerző.

Ennek az ú tn ak az alkalm ával tu d ta m elvégezni a ködm ön, b ó rrá té te s vagy h ím zett b öny jas eurázsiai e lterjedését, vizsgáló k u ta tá so m a t, am ely a könyv 10. lofejezetét képezi. Soha ilyen tárgyú m unka nem je len t m eg M agyarországon. M okharában tu d ta m m eg 1982-ben, hogy m ár be lehet m enni K ínai vagy Kelet- m rk esz tán b a (Kis B ukáriába), m elynek elérése volt K örösi Csorna leghóbben vágyott végcélja.

KELET-TURKESZTÁNBA, az UJGUROK h azá jába a következő évben, 1983- i >an ju to tta m el először. I t t a legkülönlegesebb ism eret, am i b irtokom ba ju to t t újra és ú jra az volt, hogy a helyi u jgurok mi m ódon em lékeztek m iránk, magya- i okra, és hogy tá n népem lékeze tkén t m it tu d ta k rólunk. Ezekről m inden rész­le tte l beszám olok a könyvben.

A g y ú jto tt ujgur népzene egyes darab ja inak erős hasonlósága a m agyar n é p ­zenéhez, s e rk e n te tt arra, hogy a B artók h agyatékba beleássam m agam . így B ar­iok olyan k ívánatos, ő stö rtén e ti vonatkozású m egállap ításai kerü ltek felszínre nelyek ism eretlenek voltak. A M agyaroszágon k iado tt, angol nyelvű könyvet,

m elynek szerzője a tö rök A dnan Saygun, aki T ö rökországban a kísérője volt. B artók nem finnugoros konklúziója m ia tt idehaza nem le h e te tt üz le tben m eg­venni. Az egyetlen példány, am elyet én New Yorkban v ettem , szakadozo ttan m ár h é t éve po ro so d o tt a legm agasabb polcon.

A ztán az évszázad végén tö b b szö r vo ltam M ongóliában, to v áb b á az akkori Szovjetun ióban és É szak-K ínában. Végül 1992-ben a (11) TRANSZSZIBÉR1AI EXPRESSZEN k eresz tez tü k nyugat felé Szibériá t, és az U ral-hegységet, akkor B árdi László bará tom m al és k u ta tó tá rsam m al együtt. K ínából egy régésze­ti konferenciáról az E xpresszel hazatérve, igyekeztem megfigyelni azt, hogyan tu d h a tta k nom ád lovasnépek E urópába ha to ln i Keletről.

A kép, am it b em u ta to k , az e redetileg a hun á ldozati b ronzüstök előfordulási térképe. F e ltűn t nekem azonban , hogy egy helyen az üstle le tek libaso rban so ­rakoznak az Ural- hegység elő terében , u tá n a ped ig szé tte rü lnek . Az expressz is a rra megy. V izsgálódásaim a földrajzi A tlaszokban az t m u ta ttá k , hogy i t t egy alacsonyan fekvő hegyvonulat, avagy nyereg van az U ral-hegységben, úgy 40- 50 km -es szélességben. A zt ta lá ltam , hogy it t van a jek a te rinbu rg i átjáró , ké t kis folyóval, am ely m en tén nom ád népek könnyen keresztezn i tu d ják az Ural- hegységet. Egy m ost nem közölt néprajzi té rk ép m u ta tja , hogy nem csak a h u ­nok, hanem csuvasok és a tö rök f£yú kazáni ta tá ro k is i t t k e resz tez ték az U ralt állandó é rin tkezésben finnugor népekkel.

A m agyarságú tjaszerencsére világosan kirqjzolódika (12) lovastem etkezéseket re jtő Ural-vidék korai m agyar tem ető inek térképérő l.

M egvizsgálva te h á t az Ural vidéki m ost m ár m agyar lovas tem ető k e t, a z t lá t­juk , hogy m íg a hunok üstje i a jek a te rinbu rg i-á tjá ró t, és az Ural folyó völgyét jelölik ki a hunok E urópába vivő ú tjakén t, a honfoglaló m agyarság nem kettő , hanem három ú tvonalon keresz tez te i t t az U ral-hegységet.

M agán az á tjá ró n á th a lad ó nép é r rnsyd a K ám a folyó to rko la ti részéhez, a tip ikusan m agyar jellegű Bolshie T igani tem etőhöz. M ásodsorban m eh e ttek az Ural folyó völgye m en tén is a tem ető k szerint, de a legnagyobb rész a csak 20 km -el a rréb b fekvő Bjeleja folyó forrása m en tén h a to lt be és annak völgyében te le p e d e tt meg. Ez tö r tén e te sen o t t van Baskíria közvetlen szom szédságában , am ely té rség b en Ju liánusz m agyar tö red ék e t ta lá lt, b á r anélkül hogy azokat részletesen le írta és ism erte tte volna.

II. rész. így te h á t e lju to ttu n k a II. részhez, m elyben az őstörténeti v o n a tko zá ­sok, régészeti és népra jzi p á rhuzam ok feldolgozása következik. Az i t t következő fejezetek lényegét ism ertetem .

Elsőnek a nagyon sze re te tt m agyar tu lipán m otívum e rede té rő l szám olok be.Erről a h ivatalos nép rajztudom ány az t tan ítja , hogy a tu lip án m otívum a 17.

sz.-ban kerü lt hozzánk H ollandiából, m ajd a 18. század ra népm űvésze tünk m o­tívum a le tt és szélesen elte ijed t.

Csakhogy én egy igen széleskörű gyűjtést és ö sszehason lítást végeztem , am elynek nagy részé t közlöm a könyvben. A zt ta lá ltam , hogy a tu lip án m otívum vissza az időben 100 évenkén t m egta lá lha tó a honfoglalás idejéig.

Kz Ajtony (13) cím ere, tu lip á n t ta r tó oroszlán, 10. századi, GYÖRFFY nyo­mon és 10 századi sztfvég Tocik 1968 u tán . A tu lip án m eg ta lá lha tó tex tilen , kó- i i rágásként, fe s te tt m ln ia tú rákon és m űvészi fém m unkákon. De m ég tovább lö v e th e tő v issza az időben egészen Kr.e. a 8. sz.-ig a szk íta időkig, am ikor is n em >-.s;ik a tu lipán , hanem összesen 23 növényi m otívum unk m u ta t nagyfokú p árhu- a ino t a K elettel, ezeknek nagy részé t K horezm iában gyűjtö ttem .

De a tu lipánna l kapcso la to s legfontosabb e redm ényt m ég b em uta tom . Ez a növény g én cen trum ának a té rk ép e (14), am elynek központja a Pam ír lankái, a i'ii'n-san hegyoldalai és a környező s tep p e vidék. I t t egy 1000 km -es sugarú kör­ben a v ad tu lipánnak 51 fa jtá ja él. Ilyen a virágzó legelő (15), am ikor a hó elolva- < lasa u tá n vad tu lipán szőnyeg bo rítja a s tep p é t, am eddig csak a szem ellát. S ha i m agyarság erről a vidékről jö tt, bőven nyílt alkalm a arra, hogy a növény szere- i i i c m élyen a népm űvésze tünkbe ivódjon. É rdekesen a vad tu lipán m ásodlagos rrn e e n tru m a a K aspi tó n yugati oldalán van, a rra felé, am erre a korai m agyarság nyomai sz in tén m egtalálhatók .

A következő fejezet a ko ronázási p a lá s tn ak a szegélyével foglalkozik. A sze- rrly a m in tásán szövött, vagy h ím zéses d araboknak az a része, am ely leginkább m egőrizte a hagyom ányt, a régi m otívum okat (16). A p a lá s to t részle te iben so ­kat elem ezték és írtak róla, de a pa lá st szegélyére nem fo rd íto ttak gondot. Csák ■ T lelem nélküli d íszítésnek vélték. G ondos vizsgálatom azonban az t m u ta tja , hogy a p a lá s t szegélyén van egy nagy ö to sz ta tú tu lipán , am elyet k é t h osszú n yá­lul. daruszerú m ad á r őriz. T izenkét ilyen m ad á rp á r volt az e redetileg m iseruha segé lyen (egy m ad á r m ost hiányzik, a z t k ivágták). Ezek a korongokban a szén­ieké t és a királyi p á r t vigyázzák, m in t ő rm adarak . C ím ereinkről és 13. sz.-i p é n ­zeinkről ism erjük az ó rdaruka t, ezeket lá tjuk a pa lá s t szegélyén is elem zésem szerint.

Ilyen ö to sz ta tú tu lip án t lá tu n k egy (17) honfoglalás kori e züst karperecen , de i-uy khorezm i fafaragáson is. H ihe te tlen a k e ttő k özö tt a hasonlóság.

K övetkezik a ködm ön és a szű r eurázsiai elterjedése. Az eurázsiai ködm önt soha n em vizsgálták, erről tan u lm ány t nem találunk . M ost csak a z t tu d o m m eg­m utatn i, hogy m elyek azok a népek E urázsiában , am elyek ködm ön t viselnek, mely lehe t derékig érő rövid ködm ön, vagy bokáig érő hosszú ködm ön. A lényeg

hogy ez egy szőrm ével befelé fo rd íto tt kabátféle u ijas viselet. L ehet g azdagon d ísz íte tt, de lehe t d íszíte tlen . Ez a (18) ködm ön e lterjedésének a térképe. De erre a té rkép re rá van ré tegezve a szúr e lterjedésének a té rképe, am ely a fiatalon elhunyt, k anada i m úzeum ban dolgozó, M olnár Veronika m unkája.

Ugyanis m ost e lju to ttu n k a té rk é p rétegezés elvéhez. Ez az elv az eddig tá r ­gyalt m inden m otívum ese téb en alkalm azható . Az elv i t t az, hogy keressük a vizsgált té rk ép ek átlapo ló közös m agvát. A n em átlapoló ü res széleket elhanya­goljuk. És akkor az t m ondjuk, csak nem akarja valaki a z t állítani, hogy ha 8-10 korai m agyar vonatkozású régészeti és néprajzi té rk ép n ek van átlapoló közös magva, hogy az nem fokozo ttabb m értékben jelez egy olyan te rü le te t, amely a korai m agyarság o tth o n ak én t fokozott figyelemmel veendő szám ba. Ez adja meg szám unkra az t a té rsége t, a z t az irányt, am ely felé a korai m agyarság ő sha­záját keresnünk kell.

Mit ta lá lunk azonban a korai szk ita k u ltú rának , és a m agyarnak a kapcso la tá ­ról. H a m egvizsgáljuk K özép-Á zsiában, Pazirikban a halom sírokat, am elyeket a Kr.e. 8. sz.-tól a 4. századig d a tá lnak , akkor az t talá ljuk , hogy P azirikban nagyon sok hu n jelleg van a tem etkezési szokásokban . U gyanakkor 10-12 te ljes lovat tem e tn ek el a ha lo tta l. A te ljes lóval való tem etk ezés azonban nem hun, m ert m in t a lább lá tn i fogjuk a hunok m indig részleges vagy je lképes lovas te m e t­kezést használnak . Az irodalom ban, a tudom ányos közlem ényekben Pazirikot szk ítának szokták besorolni.

Van azonban i t t egy különleges dolog (19). N em színes az illusztráció, de rész­le tesen le íiják a p iro s b ó rrá té te s ködm ön je len lé té t a 2. szám ú halom sírban. K akastaréjo s b ó rrá té tekke l van díszítve, m elyeket vékony ínból készü lt szállal varrtak fel. Hogy n é z h e te tt ki ez a piros b ó rrá té te s ködm ön? A kár csak a köd- m önök Som ogyban, m elyeket ezen a d ián lá tunk .

T eh á t nem csak v á ra tlan m ódon p iros b ó rrá té te s k ö d m ö n t ta lá lu n k Pazirikban , hanem a 23 v izsgált m agyar m o tívum unk közül 16-nak azonos m á­sá t ta lá ljuk a halom sírokban . Le kell vonnunk a k ö v e tk ez te té st, a ködm ön és a d ísz ítóm otívum ok összekapcsolják a m agyarságo t a korai idók szk ita k u ltú ­r á v a l .

A m agyar ő s tö r té n e t szem pon tjábó l azonban leg fontosabbak a h un o k rész le ­ges lovastem etkezései, am elyekben h a t a lapvető szokás azonos a ko ra i m agyar lovastem ekezésekkel. Ez nagyon súlyos régészeti párhuzam . E zeket eddig soha nem ism erték fel és ezekről soha nem je len t m eg közlemény. E lőször csakis a hun tem etkezési fo rm ákat fogom b em uta tn i, u tá n a p edig a m agyar pá rh u zam o ­kat. T ek in tsük á t a Fekete ten g e r fölötti pusz ták o n levők közül k ivá lasz to tt négy h u n sír fa jtá t (20):

1. Ezek részleges lovastem etkezések , a ló koponyája és alsó lábszárai v annak a sírban.

2. Je lképes lovastem etkezés, lófej nincs tem etve , csak je lképesen a zabla.3. H árom féle fö ldalatti sírszerkeze te t lá tu n k m ost, az egyszerű, tég la lap alakú

aknasírt, a pad k ás s írt és a padm alyos sírt, am elynél egy bő vá ja to t k észítenek a sír alján, és ab b a to lják be a h a lo tta t, hogy megvécljék a lezuhanó rögtől.

4. A lófejen kívül m ás háziálla tok feje, com bja, bo rdá ja is van a s írokban a tú lvilágra szán t eleségként.

5. K erekaljú, széles szájú k is agyagedények (21) vannak az Irtis-folyam m enti hun k u rgán -tem etóben a fejhez közel, rovátko lt perem m el.

6. Arany, ezüst és bronzlem ezek, néha selyem lem ezek vannak a szem ek h e ­lyére varrva a ha lo tti szem fedőkön. Kis b ronzlem ezeket (22) v a rrtak a kender- vászon szem fedókre m ár a Kr.e. 8. században shan rong elóhun tem ető k b en a Távol-K eleten. Nagyon fontos szem pon t (!), m e rt bárm ilyen vára tlan is, de u gyanebben a shanrong, e lóhun tem e tő b en ta lá ltu k a legkorábbi p á rh u zam á t a részleges lovastem etkezésnek a Kr.e. 8. századból. A helység neve Y ühuangm iao, K ínában.

így á tte k in te tte m a fóbb h u n tem etk ezési szokásokat, és m o s t b em u ta to m ezek azonos p á rh u zam a it korai m agyar és honfoglaló m agyar te m e tő k b en (23).

1. K ét részleges lovastem etkezés honfoglaló sírban , lábhoz t e t t és luútoga- i o t t lóbőrös forma. A knasírokat, azaz egyszerű, szokásos tég lalapalakú sírokat lá ttunk ezen a d ián Révész László nyom án a karosi tem etőből.

2. Je lképes lovastem etkezés honfoglaló sírban.3. P adkás (24) honfoglaló tem e tk ezést lá tu n k B udakesziről fényképen,

i brányból rjgzot, Szolnokról p edig padm alyos tem etkezést.4. Azt hogy lovon kívül m ás áldozati házi álla t részé t is m egtalálják honfoglaló

sírokban, a z t á sa tó régész (Vörös István) d o k u m en tá lt m egjegyzéséből tud juk .5. Kerekaljú. széles szájú agyagedénykék (25) jellem zik az U ral környéki ko ­

rai m agyar lovassirokat, am ely a K azáni Egyetem o ro sz -ta tá r régészeinek m u n ­kája nyom án ism ert. Ez a kép Bolsüe T iganiból való a korai, legjellegzetesebben m agyar tem etőből.

6. L átjuk egyben az ezüstből készü lt szem fedő lem ez m aradványát is ebben a sírban. Ez pedig egy gyönyörű m agyar lovassír az etelközi pusztáró l, szélesen i e rí te tt szemfedóvel.

M ost o lyan azonos p árh u zam o k at lá ttu n k h un és m agyar régészeti le letek kö­zött, am elyek egy nép lelkivilágából és vallási m eggyőződéséből fakadnak, és a párhuzam okat nagyszám ú példa tám asz tja alá.

C sak m egem lítem , hogy m ég tovább i három párhuzam is van, m elyeknek k e ­vesebb előfordulását ta lá ltam . Ilyenek a női láncos ékszerek haszná la ta , a ket- i osfejű lovak fém veretei a sírokban és a sírba t e t t lókoponya szétvágásának a rit ka szokása.

B efejezésként tárgyalni fogjuk a honfoglalók lélekszám át és a besenyők nem létező m itikussá vált szerepét. Ugyanis, am it K onstatinosz P orphirogenetosz ír, :izt nem írja az ó apja. B ölcs Leó császár, aki a ko rtá rs é s szem tanú volt, és ó volt, iki a m agyarokkal szövetségre lépe tt, sem pedig nem írják m ás perzsa és eu ­

rópai források, am elyek gondosan beszám olnak m inden 9. sz. végi esem ényről. Tehát nem volt besenyő tám ad ás a honfoglalás előestéjén, hanem egy évtizeddel korábban m ég há tu l a D onnál, am ely a sab a rto i asfaloi c soport e lszakadásá t előidézte. E zekben a forrásokban ta lá lt szám adatok seg ítenek a honfoglalók lé- lekszám ának elem zésében, am ely elem zés 600,000 lelket eredm ényez. Ez a kép összeáll, D zsajhani, a Fuldai Évkönyv, a N esztor K rónika és a K épes K rónika híradásából.

Ezen kívül tárgyalom m ég az O rdos-pusztai m agyar tö red ék lé tének vizsgá­latá t, am ely expedíció t B árdi László és a k ínai Du Y axiong tá rsa ság áb an te tte m meg, to vábbá a m agyar népzene és a genetikai jelzők m essze keletre m u ta tá sá t • \s m ég néhány m ás tém át. A té rkép ré tegezés új m ódszerének a b e m u ta tá sa fog­lalja össze a m agyar ő s tö r tén e t szintézisét.

Ily m ódon szere ttem volna felvázolni, hogy milyen ad a to k várják, azt, hogy nyom dafestéket kap janak , és könyvként napvilágot lássanak a m agyarság k e ­leti és hun kapcsolatairól. Mivel a kiadó, am ely készült a könyvet m egjelen tetn i gazdasági nehézségeire hivatkozva nem tu d ja vállalni m ost a k iadást, jelenleg k iadót keresek, és h a valaki tan ácso t tu d ebben adni, az előadás u tá n szívesen m eghallgatom .

Az előadó az a lább felsorolt képeket m u ta tta be e lőadásán dián:

A diák sorrendben:1. Szevordik, a korábbi szabarto iak szálláshelye a Tavusz folyónál (a K ur-tól

délre).2. M agyar (M adzsary) város rondái 1726-ban.3. K hivában, az ősi K horezm ben, a c sonka m in a re t környéke.4. K hivában fafaragások, faoszlopokon.5. 23 azonos díszítőelem ünk K özép-Á zsiában.6. Ázsiai ku ta tó ú tja im7. A R egisztán té r S zam arkandban .8. T im ur Lénk gerezdes dóm ú m auzóleum a.9. Bokhara. Az á llam titkár tavának partján , a Teázó.10. Bokhara. N aszreddin m esehős szobránál a szerző.11. A Transszibéria i Expressz ú tvonala a hun üst-té rképen .12. A jek a te rinbu rg i á tjá ró környékének térképe.13. A jtony tu lip án t ta r tó oroszlános cím ere (Györffy u tán ) és 10. századi szíjvég

(Tocik u tán ).14. A v ad tu lipán g éncen trum a és e lte ijedésének a térképe.15. V adtulipán-szőnyeg a tavaszi s tep p én16. A koronázási pa lá s t szegélyén egy nagy tu lip án és órm adarak .17. E züst honfoglaló k arperec és khorezm i fafaragás.18. A ködm ön és a szúr r é teg ze tt térképe.19. P iros b ő rrá té te s ködm ön Pazirikban és ködm önök Som ogyban.20. Négy hun sír a Fekete T enger fölötti pusztákon . Jellegzetes tem etkezések ­

kel.21. K erekayú agyagedény Irtis folyó m en ti hun halom sírban.22. S han rong fejpadkás lovassír b ronz szem lem ezekkel Kr.e. 8. sz.23. Honfoglalók síijai részleges és je lképes lovastem etkezésekkel (K aros II. t e ­

m ető , R évész u tán ).24. Padkás tem etkezések (balról B udakeszi és Ibrány-Erdélyi és Istvánovits

u tán ), jobb ró l padm alyos tem etkezés Szolnokon (M adarász u tán ) m agyar sírokban.

25. K erekayú agyagedény és ezü st szem lem ezes szem födél korai m agyar sírban, Bolsije T iganiban.

Obrusánszky Borbála

Hun államszervezetA hunok állam iságával az e lm ú lt évszázadok so rán tö b b k u ta tó -tö rtén ész , jog tö rténész , o r ien ta lis ta - is foglalkozott. Az európai, de főleg a m agyar szakirodalom A ttila eu rópai birodalm a k erü lt a k u ta tá s középpon tjába, bár arról többnyire tö redékes feljegyzések m arad tak a 4-5. századi késő an tik feljegyzésekben. A 20. században a tö rténészek , o rien ta listák szám ára k iderült, hogy egyedül azokra tám aszkodva, nem k ap h a tn ak teljes k ép e t a ha ta lm as birodalom szervezetéről. É ppen ezé rt sokan az összehasonlító m ódszert kezdték el a lkalm azni a h u n állam szervezet rekonstruá lására , és tö b b tu d om ány terü le t (régészet, tö r té n e ti néprajz, filológia, tö rténe lem ) együ ttes eredm ényét felhasználva elem ezték a nom ád b irodalm akat.

A legbóvebbfo rrásanyagnakahunokravonatkozó k ínaiforr áso k a ttek in th e tjü k , am elyek részletesen beszám olnak a hunok életéről és állam ukról. H a azokat ö sszevetjük a késö-an tik é s k aukázusi forrásokkal, akkor érte lm ezhetővé válnak az európai írók tö redékes feljegyzései. L egújabban az indiai források, a perzsa S ahnám e eposz, só t a belső-ázsiai hóseposzok is belekerü ltek a vizsgálandó fo rrásada tok közé, am ely szin tén jó k iegészítésül szo lgálhatnak a térség tö rtén e téh ez .1 Ezek ö sszessége alap ján m ár viszonylag po n to s k ép e t k apha tunk a p u sz ta i birodalm ak állam szervezetéről, valam int az t is m eg tudha tjuk , hogyan m ű k ö d h e te tt a „korai nom ád állam".

T örtén e ti forrásokból és az európai tö rténe lem bő l is jól ism ert a hunok m eghatározó szerepe t já ts z o tta k a világ történelem ben. A sztyeppei népek szk íták és hunok - a lk o tták m eg az ókori világ legha ta lm asabb állam át, anirh többszö röse volt a m akedón Nagy S án d o r tiszavirág életú birodalm ának, fim jóval hosszabb ideig fennállt, m in t bárm ely ókori állam. A források ad a ta i alnplm ■ ism ert, hogy a h un állam egységesen a Kr. e. I. század közepéig, a széttagolt Imi. állam ok pedig egészen a Kr. u. 6-7. századig fennm arad tak az eurázsiai kontlnr i • tö b b részén, É szak-K ínától, É szak-Indián á t a K aukázusig, só t az európai n'n/< ■ .D obrudzsában és a K árpá t-m edencében is m arad tak hun egységek. A ........k u ta tó k legújabb eredm ényeiből az t lá tjuk, hogy a h u n állam iság felbomin ■ u tá n m ég évszázadokig é ltek hunok egykori te rü le tükön , hiszen némelyeit k.i m ég a 9. század végén is van forrás. A kkor n em elképzelhetetlen , hogy a pír. • ■népek álta l u ra lt kelet-európai sz tyeppén is m egm arad tak a hunok, ign/ .....tö rzsek fennhatósága a la tt éltek, így a hun név m ár kevésszer fordul elrt n/ .......

1 Ucsiraltu, 2008. 15.

forrásokban. A fentiek alap ján lá tha tó , hogy az egységes hun állam szervezet és k u ltú ra legalább ezer évig m eg h atá ro z ta az eurázsia i kon tinens népeinek közjogi rendszerét.

A hun állam m egalakulását m a Kr. e. 209-re helyezik a tö rténészek , a kijelölt d á tu m helyességét azonban a k ínai források n em tám asz tják alá. Sim a Q ian Shi Ji cím ú krónikája szerin t a fen t m egjelölt időpon t csak egy puccs volt, am ikor M ao tu n (B átor) erőszakosan m egszerezte a h a ta lm a t ap játó l, Tou m an-tó l (T üm en). A kínai forrásokból egyérte lm űen kiderül, hogy a hun á llam alap ítónak ta r to t t M ao-tun e lő tt is lé teze tt a hun fókirályi cím, h iszen a források m ár az a p á t, Tou m an -t is shanyunek, vagyis főkirálynak nevezik. M ás forrásból is kiderül, hogy a főkirályi ran g (shanyu vagy danhu) m ár jóval Mao tu n e lő tt, tö b b ek k ö zö tt Kr. e. 265-ben m egjelenik az írásos anyagokban.2 S im a Q ian kevésbé id éze tt m o n d a táb an tö m ö r összefoglalást ad a hu n állam ról: „Több, m in t ezer év te lt el C hunw eitöl T ou-m an uralkodásáig, ez idő a la tt a tö rzsek tö b b c soportra oszlo ttak , szám uk n éha gyarapodott. így leh e te tlen beszám oló t adni a hun vezérek leszárm azásáró l.”3

A nom ád népek legkorábbi dön téshozó szerve a tö rzsi gyűlés volt, am ely -a tö rtén észek szerin t - a korai nem zetség i összejövetelekből fe jlődött ki. Ezen a fórum on, m elynek korai m ongol neve eje volt, szabad p ász to rok és nem zetség i vezetők v eh e ttek részt.4 A szó a m ongol nyelvben eg y e té rtés t je len t, és arra u tal, hogy a gyűlésen fe lvetődött kérdésekben végül egységes vélem ényt k e lle tt k ia lak ítan i a résztvevőknek.5 Ebből fe jlődött ki az országgyűlés intézm énye, amely a m ongoloknál a ku riltá j nevet k a p ta .9

A p usz ta i népek törvényhozása az akkori tá rsada lm i viszonyok alap ján nagyon dem okra tikusnak szám íto tt, h iszen o t t a résztvevők közös ak a ra tta l vá la sz to ttak m aguk fölé uralkodót, k a tona i és civil vezető t, háb o rú és béke kérdésében d ö n tö ttek , valam int a n em zetségen belüli p rob lém ákat és v itás ügyeket is m egtárgyalták . A gyűlés h a tá ro z a ta it a m indenkori törzsfő, rnsyd később a k án is elfogadta. A m ennyiben az e lhunyt kán nem jelö lte ki u tó d já t, akkor o t t d ö n tö tte k arról, hogy ki legyen az u tód . Vlagyimircov ezt a fa jta szerveződési form át p usz ta i dem okráciának nevezte, am i nagyon ta lá ló kifejezés, h iszen az akkori viszonyok k özö tt valóban m ind az eje, m ind a kuriltáj nagyon h atékonyan m űködö tt.

A törvényhozás m ár m egvolt a hunok tö rtén e téb en is, h iszen a kínai Shi Ji krónika beszám ol arról, hogy a hunok évente három országgyűlést ta rto tta k , ahol

2 Shi Ji 81. In: Csornai. 2007. 44.3 Shi Ji. 110.4 Gongor, 1978. 8, MNT 152, 154.5 A mongolok titkos története szövegében a gyűlések sokszor eje néven szerepelnek. Csak a birodalomalapítás után hívják őket kuriltájnak. A későbbi történeti krónikák, mint pél­dául a 17. zázadi AJtan Tobcsi is használja az eje szót.6 Vladimircov. 1934. 100. Gongor, 1978. 8.

m egvitatták a birodalom hadi, politikai, gazdasági ügyeit, és m indig á ldozato t m u ta ttak be az ősöknek és isteneknek. „Az év első havában a különböző vezérek k isebb gyűlést ta rtan ak a shanyu sá trában , és á ldozatokat m u ta tn ak be. Az ötödik hónapban nagygyűlést ta r ta n a k Longcheng-ben, ahol ugyancsak á ldozato t m u ta tn ak be a hun ősöknek, égnek és földnek, az isteneknek és szellemeknek. Ósszel, am ikor a lovak kövérek, ism ét nagy gyülekezetet ta rtan ak . Ekkor szerta rtásosan körülnyargalnak egy erdőt, és ú jabb á ldozato t m u ta tn ak be.7 B ár a kínai tö rtén e tíró a hunok vallási teendő it hangsúlyozza, mongol analógiából tudjuk, hogy o tt fontos állam ügyeket tárgyaltak meg. M ongol analógia a lapján tudjuk, hogy az év eleji országgyűléseken az ország nagyjai az éves teen d ő k et beszélték meg, ősszel pedig b eszed ték az adókat, vagyis szám ba vették a jószágokat. A kínai k rónikák beszám olnak arról, hogy a hunok ezen a fórum on d ö n tö ttek háború és béke k érdésében, illetve arról is, hogy kikkel kössenek szövetséget. A forrásokból kiderül, hogy m ár a hun korszakban is az országgyúlés ik ta tta be az u ralkodót is, csak ezzel a fe lhatalm azással leh e te tt egy d anhu vagy shanyu legitim uralkodó. Az országgyúlés h a tá roza ta i kötelező érvényűek voltak m indenki szám ára, és az o tt beszélteket nem volt szabad elm ondani senkinek, aki elfecsegte az o tt m egtárgyalt tém ákat, az t örökre kizárták a gyűlésből.8 A m ongol források arra is u talnak , hogy a gyűlés u tán a résztvevők közösen áldom ást ittak , ezzel a szerta rtássa l szen tesíte tték a h a tá roza toka t.9 A m egállapodás áldom ással való szen tesítése nem csak a mongol hagyom ányban, de a m agyarban is m egm aradt. Anonym us krónikája beszám ol a K árpát-m edencébe bejövő m agyar tö rzsek á ldom ásairól. A szokás továbbélését jól jelzi az a tény, hogy m ég 1545-ben a to rdai rendeletek is m egtiltják a pogány szokás alkalm azását az adásvételben. A székely hagyom ány szerint ez a szokás szkita e red e tű .10

A kínai krónikák arró l is beszám olnak, hogy a hun shanyu-nek/danhunak voltak tanácsadó i, ők a lk o ttak egy bölcsek tanácsához , vagy királyi tanácshoz hasonló szervezetet. E z t a Shi Ji szerin t 24 da chen, vagyis nagy m iniszter a lko tta . O m eljan P ritsak nagyoknak nevezte őket, szerin te ók lehe ttek az uralkodó legfőbb tanácsadói, akik a birodalm i gyúlések e lő tt vagy korm ányzás folyam án seg íte ttek az állam irány ításában ."

7 Sima Qian, 1997.39. A szertartásos erdő körüllovaglása a magyaroknál is megvolt, Tarcal vitéz történetében is megtaláljuk. Anonymus: Gcsta Ungarorum 16. In: GyörfFy, 1986. 149.8 MNT 154. Belgütej elmondta a kurultáj döntéseit idegeneknek, ezért ó többé nem ve­hetett részt rsúta.9 MNT 154. Az áldomás szó a mongol forrásban „ötök”, amelyet a nyelvészek ismeretlen eredetűnek tartanak. Ucsiraltu szerint az etü/ötü gyök az ősi pusztai Földanya kultusszal áll kapcsolatban. (Ucsiraltu, 2008. 89) A mongol nyelvész szerint az ősök kultuszával kap­csolatos szó lehetett a mongol korban, amely mára kihalt. A mongolok az ősi áldomást máig megőrizték, és a szent halmoknál, az obóknál mindenki közös pohárból iszik az ősök tiszteletére.10 Az áldomás fontosságáról a magyarok között Ipolyi, 1853. 528-532.11 A törzsi vezető vagy uralkodó mellett lévó bölcsek, vagy vének tanácsa eléggé gyakori volt mind az ázsiai, mind az európai történelemben. Pritsak,

Közigazgatás

A hun b irodalom köz igazgatásának elem zése nem ta rto z ik a szak irodalom ban népszerű tém ák közé. A nyugati szak irodalom ban kevéssé fon tosnak ta r tjá k ennek v izsgálatát, és főleg a keleti (mongol, jap án , koreai, orosz) k u ta tó k m unkájának eredm ényekén t lá tta k kom oly elem zések napvilágot, akik s^ já t hagyom ányaikat és íro tt fo rrásoka t felhasználva, nagyon alaposan elem ezték a nom ád állam szerkezeti rendszeré t, m elyet a hunok tó l kezd tek vizsgálni. Ebből m eg tudhatjuk , hogy a hun birodalom , ahogyan a későbbi p usz ta i állam ok is három részből á llt (kar). A középső szárnya t a főha ta lm at gyakorló uralkodó, a kínai forrásokban d anhu-nak vagy sokszor shanyu-nak12 neveze tt irány íto tta , az ó székhelye volt egyben a birodalom központja, m elyet valószínűleg m ár a h u n k o rban (h)o rdu -nak neveztek. U csiraltu szerin t a szó t a k ínaiak „yu tu”-nak írták á t .13 A fontos m űveltségi szó régen törzsi, fejedelm i közpon t érte lem ben volt haszná la to s, és a korai tü rk nyelvben uralkodói székhelyet je le n te tt .14 K ésőbb k a tona i kifejezés le tt belőle m ind a m ongoloknál, m ind az oszm ánoknál. Ide ta r to z h a t az o r tu 15 közép je len tésű szó is, h iszen a fejedelem m indig a középpon tban , a legvéde ttebb helyen élt. Az orosz etim ológiai szó tá r szerin t a „gorod” városnak régi a lakja a „ghordhos” volt, am ely valószínűleg a horda szóból szárm azh a t.16 A fenti a d a t a lap ján m egkérdőjelezhető, hogy annak e red e te a szláv m űveltségből ered-e, hiszen azok e lő tt tö b b száz, só t ezer évig pusz ta i népek u ra lták a k e let-európai sztyeppét, só t a K á rpá t-m edencé t is.

A fentiekből lá tha tjuk , hogy az uralkodói közpon tban , a ho rd áb an ta r to t tá k a b irodalm i gyűléseket, és az volt a b irodalm i adm inisztráció m indenkori központja . A k é t (bal és jobb ) szárnya t a x ia n w ang (bölcs b á n )17 irány íto tta , ók á lta láb an a hu n uralkodó nem zetség tag jaibó l kerü ltek ki. H un szokás szerin t a bal oldali x ia n w ang te rü le te a m indenkori trónö rökösé volt, am inek az volt a célja, hogy az u tó d felkészüljön a későbbi korm ányzásra. A szárny vezetője az a d o tt te rü le ten katonai, civil és bírósági ügyekben d ö n tö tt. Ilyen nagyfokú h a ta lm a t m ajd később az erdélyi vajda és a m agyar bánok kapnak a M agyar

12 A hun főkirályi cím értelmezésével több kutató is foglalkozott, Pulleyblank a török tarkhan méltóságnév rokonának tartja. (Csornai, 2007. 363.) Ucsiraltu szerint viszont in­kább a Tengri kán, vagyis tenger népet összegyűjtő kán lehetett az értelme, amely csingisz alakban maradhatott meg a hunoknál. Kínai fordítás alapján egyébként a danhu/shanyu cím: tian wang. Boodberg egyetért Banzarov azon feltételezésével, mely szerint a shanyu/ danhu ugyanaz a cím lehet, mint később a mongoloknál használt Chingis szó. Legutóbb Ishjamts és Kürsat-Ahlers állította ugyanezt. In: Christian, 1998. 206.13 Ucsiraltu, 2008. 84.14 Clauson, 1972. 203.15 Clauson, 1972. 204.16 A szótár a szó gyökének *gher alakot ad meg, amely nagyon hasonlít a mongol ger, vagyis kerek sátor szóhoz. Ráadásul a gorod magyarázata a szótár szerint a következő: kör alakú települési pont. amely adminisztratív és kulturális központ volt. A szó újraértel­mezése a magyar és a közép-kelet-európai történelem szempontjából mindenképpen ildo­mos lenne, hiszen a Kárpát-medencében lévő sok grád végzódésú településnév eredetéről meg kellene állapítani, hogy köze van-e a belső-ázsiai horda szóhoz. Csemih, 1993. 206.17 A wang eredetileg nem kínai méltóságnév volt, hanem a pusztai népeké volt. Erről bő­vebben: Obrusánszky, 2007. 130-134.

K irályságban. A k ínai forrás tu d n i véli, hogy a x ian bölcs szó hu n nyelven tu q i,ie mely m egfejtésével sok nyelvész fog lalkozott az e lm últ m ásfél évszázadban. U csiraltu a h u n k o rban m egjelenő teg in , m ajd a m ongol szecsen szóval való k ap cso la tá t m u ta t ta ki.1' A m agyar Czuczor-Fogarasi szó tá rb an a szerzőpáros a szó gyökerének a m agyar „ tu d ” szó t ad ják meg, és az t rok o n íto tták a m ongol lüsim el, tisz tviselő szóval. Szerin tük a legkésőbbi m egjelenése a m ongol to d u n szó, m elyet világos, é r th e tő je len tésse l rendelkezik. A m agyar nyelvészek ide soro lták az avaroknál és a tü rköknél előforduló tu d u n m éltóságnevet, hiszen azok a későbbi forrásokban nagy te rü le tek ig azg a tásá t végezték.10

A hunok tö rté n e té b e n előforduló wang, vagyis király szó t sokan kínai ered e tű n ek vélték, ho lo tt a kínai nyelvben ism ere tlen e red e tű m éltóságnév,21 te h á t valószínúleg a sztyeppei á llam szervezetből kerü lt á t a kínaiakhoz, és m ás népekhez. A kínai w ang b án /ban a lakban m eg ta lá lha tó a pártu soknál, nwyd a perzsáknál, de a kelet-eu rópai középkori állam okban is. A m agyar k u ta tó k szerin t az avarok h o n o s íto tták m eg a 6. századtó l, de a kínai ad a to k az t m u ta tják , hogy e red e te ko rábbra, a h u n ko rszak ra m ehet vissza. A középkori M agyar K irályságban a bánok egy-egy önálló kö rze t k o rlá tlan urai voltak, és a h a tá r m en ti te rü le tek e t igazgatták . A m agyar m éltóságnév e re d e té t a 19. század m ásodik felében Fogarasi Ján o s nyelvész a kínai wang, a m ongol ong és a perzsa b án alakkal ho z ta kapcso la tba . A szó je len té sé t ped ig úr, nagyság, fejedelem alakban fe jte tte m eg.22 E lm éle té t később m ás, külföldi k u ta tó k is igazolták. L egutóbb L ittle to n és M alcor szerzőpáros a b á n t a szarm atákná l m éltóságneveként azo n o síto tták .23

A fe losztásban a bal és jo b b oldali yu-li w ang (gyiukla bán ),24 amely szin tén m agas rangú közigazgatási vezetői ran g n ak szám íto tt, a x ian w ang u tán következe tt a rangsorban . Ez a m éltóságnév (gyula/dulo/yula) te h á t nem csak az európai kon tinensre é rk eze tt népek kö zö tt volt meg, hanem m ár az ókortól egészen napjaink ig előfordul a belső-ázsiai sztyeppei népek közö tt.2* A korai hun állam szervezetben a Kr. e. 8. században m egjelenik a shouban , zhai-wang m éltóságnév.2* A 4. századi déli hun e red e tű H an-d inasz tia uralkodói korszaka

18 Shi Ji, 110.19 Ucsiraltu, 2008. 18-28.20 Czuczor-Fogarasi, 2003.21 Hucker, 1985. 562.22 Czuczor-Fogarasi, 2003.23 Littleton-Malcor, 2005. 113.24 Csornai Katalin szerint a méltóságnév régi olvasata gyiukla, amely a magyar gyula méltóságnéwel mutat azonosságot. (Csornai, 2007. 365.) Érdekes párhuzama lehet az in­diai hun (hellalita) Mihira Gúla neve is, ahol a Gúla szintén a gyula név egyik változata. Erről először Moravcsik Gyula te tt említést. A bizánci forrásokban a ’gollas’ a magyar gyu­la méltóságnév indiai változata, amely Mihiragula heftalita király nevében maradt meg. (Moravcsik, 1942. II. 108.) Ezt az álláspontot elfogadta Aradi Éva indológus is. A magyar gyula rokonának tekinthető a mongol Dzsangar eposzban szereplő Dzsula név, valamint ;i dzsoloo szó is, utóbbi gyeplőt jelent. (Szentkatolnai, 1877. 23)25 A 10. században uralkodó kitEU Yila törzsből származott Abaoqi, a Liao-dinaszi i;i megalapítója. (Mote, 1999. 37)26 Obrusánszky, 2007. 133.

és m éltóságneve a zhao w ang volt,27 ugyanez a m éltóságnév a perzsáknál su p an néven bukkan fel. Ez valószínűleg a m agyar csobán név távoli rokona lehet.28 Az nem tis z tá z o tt pon tosan , hogy mi volt a fe ladata , a rendelkezésre álló források szerin t egy-egy te rü le t k a to n a i és közigazgatási vezetője leh e te tt, m in t k ésőbb a szláv zsupánok, vagy a m agyar ispánok. A m agyar tö r té n e ti k rón ikákban C saba királyfi neve ő rizhe tte m eg a csoban m éltóságnevet, ahogyan e rre m ár id. Fehér G éza felhívta a figyelmet. S ó t ugyanő a rra is u ta lt, hogy a besenyők k ö zö tt volt egy Csobán/ C saban törzsnév. E zt a fe lté te lezést M oravcsik G yula b írálta , ezért nem vált elfogadott nézeté , annak ellenére, hogy forrásgyűjtem ényében ó is m egem líti a korai, 6. századi csoban , csab an a lakot.29 K ésőbb Ligeti L ^jos le írta, hogy a csu p án az onogurok egyik tö rzsfó jének a neve volt, de ez az a d a to t azó ta sem h aszn á lta fel senki, peig ez bizonyítja a szó korai, hu n e red e té t.30 D arkó Jenó ism éte lten felhívta a figyelm et a C saba - m onda fon tosságára , ó szin tén e lképzelhetőnek ta r tja a csobán m éltóságnév és a m agyar krónikákból ism ert C saba név összefüggését. D arkó a 6. században élt perzsa B ahram -C sobin tö r té n e té re u tal, aki a K aukázusban h arco lt B izánccal. A kínai krónikaíró fon tos m egjegyzése az volt, hogy a hun m éltóságok örökölhetők, ahogyan a későbbi p u sz ta i népeknél is ez a folyam at figyelhető meg.

A kínai források alap ján sok ku ta tó úgy véli, hogy a vezető tisz tségeke t az uralkodóval rokon nem zetségek tagjai tö ltö tték be.31 B oodberg egyenesen a hun fóm éltóságok neveit rokonsági kifejezéseknek ta rtja . 32Valószínúleg az öröklési ren d e t az állam alkotó vérszerzódésben szabályozták, ahogyan a m agyarban is van erre u ta lás. A krónikaíró p on tosan m egadja a hun szárnyak elhelyezkedését is, eszerin t a keleti szárny a m ai K oreáig húzódott, m íg a jo b b szárny a yue-chi területig .33 A központi szárny pedig a legtöbb k u ta tó szerin t a m ai Észak-K ínában volt, legvalószínűbb az O rdosz északi része, illetve a Y in-shan hegység környéke. A h un á llam ban nagyon fontos feladat volt a helyi k özigazgatás m egszervezése is. A kínai krónikák beszám olnak arról, hogy a hunok nem zetségekben és tö rzsekben é ltek együtt, és e kere t fölé helyeződött a tízes szervezet, amely civil és katonai közigazgatási irányítási rendszer volt, amely a tö rzsek irány ításá t volt h iv a to tt ellátni a vidéki terü leteken , az képviselte a fókirály u ra lm át a törzsi vezetők felett. A k ínai k rónikák arról is tá jékoztatnak , hogy m ár a hunoknál m ilyen ren d eze tt és jól fe lép íte tt rendszer m űködö tt, és az t ve tték alapul a későbbi pu sz tán megjelenő törzsszövetségek is, így a m agyar tö rzsek is. Ez a felosztás jól nyom on követhető egészen a mongol korig, egészen a Dzsingisz kán és szövetségesei álta l lé trehozo tt m ongol birodalomig. A m agyar tö rténészek által k ialak íto tt jelenlegi á lláspont szerin t a m agyarok a türk- kazár állam szervezeti e lem eket vehe tték át. Magyar

27 Csornai Katalin tájékoztatása szerint28 A bolgár etimológiai szótár a csobán és a csobánin alakot perzsa eredetűnek véli. Georgijev, 1971. 627.29 Moravcsik, 1942. II. 121.30 Ügeti. 1986. 140.31 Yamada, 1989. 297. A Shi Ji szerint a luanti, a hu-yan és a xubu törzsek viseltek magas udvari méltóságokat.32 Boodberg, 1977. 5.33 Shi Ji. 110.

kutató i elképzelések nem hibásak olyan tek in te tben , hogy valóban sok hasonlóság van közöttük , de azok nem egym ástól v e tt kölcsönzések voltak, hanem m ind a magyar, m ind a tü rk-kazár állam szervezet a lapja egy korábbi, jól m egszervezett keret, a hun lehe te tt. Fontos tisztázni, hogy a belső-ázsiai e red e tű tü rkök, és a K elet-E urópában feltűnő kazárok e ló tt hunok u ra lták a sztyeppei térséget. A tü rkök hun e redetére is vannak kínai fo rrásadatok. A Sui-shu 84. fejezete, t ovábbá a Chou shu 50. fejezete megemlíti, hogy a tü rkök vezető nem zetsége, az Asina h un nem esi családból ered t, d e nem a danhu vagy a shanyu nem zetségéből, lianem valószínűleg a m ai G ansu -ta rtom ányban egykor u ra lkodo tt Északi-Liang- dinasztiából, akik a zsuanzsuan tám ad ás elől m enekültek nyugatra. A kínai ada tok szerin t eredeti lakóhelyük Ping Liang volt.34

B íráskodás

A hun korral foglalkozó tö rtén észek szerin t az ítélkezés tö rzsi kere tek közö tt tö r té n t, a birodalm i időkben pedig a tízes szervezet helyi vezetői d ö n tö tte k v itás ügyekben. A b íráskodás a helyi szokásjog a lap ján folyt, am ely egy-egy tö rzs sa já tja volt.35 S im a Q ian krónikája és a későbbi kínai források is leírnak egy-egy, szám ukra kegyetlen íté le te t, ső t m eg is jegyzik, hogy azoka t könnyű b e ta rtan i,3* így a korm ányzás is könnyű feladat a hunoknál. A Shi Ji 110. fe jezetben a következő törvények m arad tak fent: „Hun törvények szerint, aki békés időben tö b b m in t fél singre kihúzza k a ra já t a hüvelyből, halálra ítélik. Akit lopásért íté lnek el, annak összes vagyonát elkobozzák. K isebb k ihágásokért já ró b ü n te té s a b okacson t zúzása. Komoly bű n ö k ért halál jár. Senk it sem börtönöznek be tíz napná l hosszabb időre, és a bö rtö n b en lévők szám a sem tö b b egy m aroknyinál az egész o rszágban .”37 N éhány hun törvény, m in t a lopásért vagy komoly b ű nökért já ró azonnali ha lá lb ü n te té s m eg ta lá lha tó a későbbi m ongol b irodalm i törvénykönyvben, a D zsaszagban, am i arra u tal, hogy a pusz ta i népek egym ástól ö rökö lhették a jogszokásokat is. É rdekes párhuzam az is, hogy a pusz ta i népeknél nem volt szokásban a b ö rtö n b ü n te té s , hanem a b ű n ö st vagy m egölték, vagy kárpó to ln ia k e lle tt azt, ak it m egkárosíto tt.

Ahogyan a törvényhozás és a közigazgatás, úgy a b íráskodás vezetője is a shanyu vagy a d anhu volt. A zonban m ár a h u n tö r téne lem ben is m egfigyelhető az a folyam at, hogy a fókirály egyes fe lada ta it á tru h á z ta m egbízható tisztviselőire, esetleg rokonaira, így a Kr. u. évtizedekben m ár önálló főbírói m éltó ság jö h e te tt létre. E nnek idejét po n to san nehéz m eghatározni, h iszen a leg tö b b e t tu d ó sító kínai k rónikák csak néhány tö redékes in form ációt írnak erről. A források alap ján a k u ta tó k kétféle bírói cím et ta lá ltak .

B oldbaatar, m ongol tö rtén ész szerin t a Q ian-H an-shu-ban em lítés t tesznek arról, hogy a bal szárny e se tében a hu-yan, a jo b b szárnynál pedig a x u-bu vezeti a tö rvénykezést. A kínai ad a to k szerin t a hun főkirály, a shanyu szóban bízza34 Yamada. 1989. 315. Christian, 1998. 249.35 Boldbaatar. 1997. 19. Yamada. 1989. 301.36 Shi Ji 110.37 Shi Ji. 110.

m eg ókét, és ellenőrzi ítélkezési gyakorlatukat, a végső íté le te t ó m o n d ta ki.“ Y am ada sz in tén úgy véli, hogy a tö rzsi v ezetők b íráskod tak , ső t u ta l a H ou-H an- shu 119. fejezetére, am elyben leírják, hogy a három vezető n em zetség (hu-yan, xubu és lan) tagjai vezetik a b írásk o d ást a déli hunoknál.3" L á tha tó , hogy ez a kkorra m ár egy jól kialakult rendszer leh e te tt. Csornai K atalin a k ínai források e lem zésekor az t ta lá lta , hogy a hu-yan szó régi kiejtése nagyon hasonló a m agyar h orka szóhoz, aki a m agyarságnál bírói fe lada to t lá to tt el. A kínai források szerin t v itás ügyekben d ö n tö ttek .40A szó t a tö rök nyelvből m agyarázták m eg ku ta tó ink , d e elképzelhető, hogy annak korai, hun gyökerei vannak.

M ásik, hu n e red e tű bírói m éltó ság a ku tugu , vagy a m agyar k rón ikákban szereplő kadar. S im a Q ian szerin t a gudouhou-k a shanyu-nek seg ítenek a korm ányzásban . U csiraltu szerin t a gudouhou a b íráskodásban v e tt részt, és akkori hu n kiejtése ku tu g u leh e te tt.41 A m ongol nyelvész szerin t a Kr. u. 2. századtó l m ár főbíróról tesznek em lítést a kínai források. Ez a m éltóságnév párh u zam b a á llítha tó a m agyar tö r té n e ti k rónikák hu n tö r té n e té b e n fennm arad t K adarral, aki sz in tén főbírói szerepe t tö l tö tt be. A Kézai-féle krónikában , m ajd a K épes K rónikában fennm arad t tö r té n e t szerin t a K árp á t-m ed en cé t elfoglaló h unok főbírót vá lasz to ttak m aguknak, a T orda-nem beli K adar szem élyében.42 E bben a tö r té n e tb e n a m éltóságnév szem élynév alakban m arad t fent. M oravcsik G yula a d a ta i szerin t a kadourioi hun nép cso p o rt m egjelenik T heophanes krónikájában , m ás bizánci források pedig em lítés t tesznek a kadirenoi nevű h u n népcsoportró l, akik az 5-6. századi P erzsia h a tá ra in é ltek .43 Elképzelhető, hogy onnan szárm azik a kazár kadir m éltóságnév, m elyet a k ad a r rokonának ta r to t t Györffy György.44 H ardzsaubaj az u jgur nevek elem zésekor ju to t t a rra az eredm ényre, hogy az egyik tö rzs, am ely a kínai k rón ikákban k u tugu alakban je len ik meg, az való jában kadar-nak olvasandó.45 A M ongolok titk o s tö r té n e té b e n tö bbszö r szerepel ku tu k tu , ku tu , kadagin, katag in , stb . alak, azok lehe tnek szem élynevek és tö rzsnevek. M indez az t m u ta tja , hogy a hun k u tugu m éltóságnév nagyon változatos form ákban volt je len az eurázsiai té rségben .4*

38 Boldbaatar, 1997. 20.39 Yamada, 1989. 301.40 Csornai, 2007. 368.41 Ucsiraltu, 2008.42-49. A mongol nyelvész utal a kínai nyelvészek azon megállapí­tására, amely szerint a kutugu név mellett létezett egy másik változat, amely katagu-nak hangozhatott. Ez alapján érdekes lehet a magyar Kadart méltóságnév, amelyet ez idáig egyetlen magyar történész sem kutatott alaposan. A fenti álláspontot igazolja az, hogy a mongol krónikákban szerepel a katagin törzs.42 Képes Krónika 7. Györffy, 1986. 185. (Kézai Simon krónikája)43 Moravcsik, 1942. II. 133.44 Györffy, 1986. 293. A 399. lábjegyzetben a magyar történész a következőket írja: „Kadir-kazár méltóságnév, mely az Árpád-kori Magyarországon személynevekben, hely­nevekben és a Kadarkalauz nemzetségnévben jelentkezik.” Mivel a Kaukázus vidékén megszülető kazár birodalom is hun alapokra épült, nem zárhatjuk ki azt, hogy ók is a hun örökség jelentős részét megőrizték államszervezetükben.45 Hardzsaubaj, 1986, 46-47.46 MNT névmutató 224. oldal kadagin, 225. oldal katagin. kutu. kudu, stb. alakok 226- 227. oldalon találhatók.

Irodalom :BÁLINT, Is tván Ján o s (szerk.) 2000 P riszkosz ré to r töredékeiből. Magyar Ház

Könyvek 6. B ud ap est BARFIELD, T. J. 1981 T he H siung-nu im perial confederacy: organisation and

foreign policy. In: JA S 41. 41-61.BATSZAJHAN, Zagd, 2006. A hun népek tö rtén e te . F o rd íto tta : O brusánszky

Borbála. F arkas Lőrinc Im re, B u dapest BELLUS, Ibolya (ford.) K épes K rónika. I-II. H asonm ás kiadás. Helikon,

B u d ap estBO ODBERG, Peter, A., 1979. S elected p ap e r of P e te r A. Boodberg. University of

Califom ia Press, B erkeley and Los Angeles.BRASINSZKIJ, I. B, 1985. S zk íta kincsek nyom ában. Helikon, B udapest BURNHAM, Philip. 1979. S pa tia l M obility and Political C entralization in

P asto ra l Societies. In: P asto ra l P roduc tion and society. L ’Equipe écologie e t an thropologie d es societies p asto ra ls. C am bridge U niversity P ress, New York- C am bridge

CEVEENDORDZS, D. - BAYAR, D. -ERDENEBAT, U„ 2007. Mongolin ertniy h o t suu rin sudalgaa. In: 139-190. M ongolin arheologiyn shinjleh uhaan. M ongolUlsin Shiryleh U haani akadem i. U laan b aa ta r

CHANG, Ch., 1974. Chinese civilization. H arvard University Press. London- M assach u se tts

CLAUSON G erald, 1972 An E tim ological d ictionary of P re -th irteen th cen tu ry Turkish. Oxford: Oxford U niversity P ress

COSMO, Nicola di, 1996. A ncien t X injiang betw een C en tral A sia a nd China. T he N om adic Factor. In: A nthropology & A rchaeology of Eurasia . 87-100.

C sem ih, P Ja , 1993. Is to rika etim ologicseszkü szlovar szovrem ennogo russzkogo jazika. Russzkjj jazik, Moszkva.

CSORNAI, K atalin , 2007. Négy ég tájon b a rb á r csillag ragyog. Az ázsiai hunok a k ínai forrásokban. László G yula Egyesület, B u dapest

CZUCZOR Gergely - FOGARASI Ján o s 2003., A m agyar nyelv szó tára . Arcanum , B udapest, CD ROM

D eG R O O T J. J. M. 2006., H unok és kínaiak. A hunok tö r té n e te a Kr. sz. e lő tti évszázadokban - kínai források alapján. K özzéteszi: B akay K om él-C som ai K atalin . R aspenna, B udapest.

DESCHODT, Eric, 2006. A ttila. Gallim ard.D om anszkij, J. V. , 1985. A K aukázus a késő bronzkorban és a korai vaskorban.

11-15. In: A szk íták aranya. A leningrádi E rm itázs vendégkiállítása. K atalógus. Szépm űvészeti M úzeum , B u d ap est

EBERHARD, W„ 1952. C onquerors and R ulers. Brill, Leiden.1969. A H istory of China. U niversity of Califom ia P ress. Berkely-Los Angeles. ECSEDY, Ildikó, 1965. Old Turk ish title s of Chinese origin. In: AOH. 83-91.1987. A korai kínai állam kezdetei. A kadém iai K iadó, B udapest.ERDÉLYI, István , 2000. A rchaeological expeditions in M ongolia. M undus Press,

B u d ap estÉRDY, Miklós, 2001. A hun lovastem etkezések . M agyarországért, É des

H azánkért, B udapest.FEH ÉR, Géza, 1940. A bolgár-törökök szerepe és m űveltsége. B udapest, Királyi

M agyar Egyetem i Nyom da FOGARASI, János, 1864. Székely N épköltészet. In: Nyelvtudom ányi

Közlem ények, 3. 361-388.GEORGIJEV, Vlagyimir (föszerk), 1971. Bolgarszkij e tim ologicsen recsnik.

B olgátr tudom ányos akadém ia, Sofia GERNET, Jaques, 2001. A kínai civilizáció tö rtén e te . Osiris K iadó, B u d ap est GROUSSET, René, 1979. T he E m pire of th e S teppes. A H istory of C entral Asia.

T ran sla ted from th e F rench by N aom i Walford. R u tgers U niversity Press, New Jersey.

GUMILJOV, L. N, 1974. H unni v K ittje . T ri véka voji Ki tá j a so step p en i narodam i.3-6 v. N auka, Moskva.

GYÖRFFY, György (szerk.), 1986. A m agyarok elődeiről és a honfoglalásáról.G ondolat, B udapest.

H ardzsaub^j, Sz., 1986. Toguz-oguz ba on-iygur. In: Arheologyn sudlal. Tóm. XI. Fasc. 3. 23- 50.

HERBERT, F ran k - TW ITCHETT, D enis (eds), 1994. T he C am bridge H istory of China. Vol. 6. C am bridge U niversity P ress. C am bridge

HOU, Yonjiang (ed), 2004. Tongw anchengyizh i zong he yan jiu. (Tongw ancheng rom város tanulm ányozása, v izsgáata) SangQ in, X ian

Hucker, C harles O., 1985. A D ictionary of Official title s in Im perial China. Stan fo rd U niverstiy P ress. C alifom ia

HULSEWE, A. F. P, 1979. China in C en tral Asia. T he Early stage: 125 BC - A.D23.Leiden, E. J. Brill.

KHAZANOV, A. M„ 1984. N om ads an d th e ou ts ide world. T ran sla ted by Jú lia Crookenden. C am bridge U niversty P ress. C am bridge.

KRAGYIN, Nikolay N., 2002. G ift econom y and s tru c tu re of p ow er in nom adic em pires. In: T he 8 th In te rn a tio n a l Congress of M ongolists. S um m aries of C ongress Papers. Secre ta ries LAMS, U la a n b a a ta r , 195.

LIGETI, Lajos, 1986. A pannóniai avarok etn ikum a és nyelve. In: M agyar Nyelv. LXXXII. 129-151-

LIU, Mau-Tsai, 1958 Die C hinesischen N achrich ten zű r G eschich te d é r O st- T ü rken (T ’u-küe) I-III. G ö ttinger A siatische Forschungen. O ttó H arrasow itz, W iesbaden.

LUVSZANDANZAN, 1984 A ltan Tobcsi. (Arany Foglalat) H öhhot: Belsó- M ongóliai N épi K iadó

M AENCHEN-HELFEN, O ttó , 1973. T he world of H uns. U niversity of Califom ia P ress, Berkeley, Los A ngeles and London.

M ASPERO, Henri, 1978 Az ókori K ína. G ondolat, B udapest.MORAVCSIK, Gyula, 1942. B yzantino turcica I-II. die B yzantin ischen quellen

d ér G esch ich te D ér Türkvölker. Pázm ány P é te r Tudom ányegyetem i G örög Filozófiai In téze t, B udapest.

M OTE, F. W., 1999. Im perial China 900-1800. H arvard U niversity P ress. Cam bridge, M assauchuse tts , London

MURAKÖZI G yula (ford.), 2002 H érodotosz: G örög-perzsa háborúk . B udapest, O siris K iadó

MÉMETH, Gyula, 1986. A ttila és hunjai. B udapest, A kadém iai K iadó. 2 .kiadás 1991. A honfoglaló m agyarság kialakulása. A kadém iai K iadó, B udapest. 2. k iadás

( )BRUSÁNSZKY B orbála, 2005 A m ongolnépek tö rtén e te . F arkas Lőrinc Im re K önyvkiadó, B u d ap est

!006. A hunok k u ltú rtö rtén e te . F arkas Lőrinc Im re Könyvkiadó, B u dapest !006. a. A nesz to riánus kereszténység. F arkas Lőrinc Im re K önyvkiadó,

B u dapest'007. Four A ssum able H unnic-C hinese N am es of D ignitaries in th e H ungárián

and Slavic M edieval T rad ition in C entral E urope. In: E u rasian S tud ies Yearbook (79) 130-138.

!008. H unok a Selyem úton. M asszi, B u d ap estl’AULER, Gyula- SZILÁGYI, Sándor, 1900. A m agyar honfoglalás kútfői. M agyar

Tudom ányos akadém ia, B u dapest i’ERLEE, H„ 1961. Mongol a rd ulsin ért, du n d ad uye-yin h o t suurin tovchoon.

Ulsin Hevlelyin erh leh horoo. U laanbaatar.I ’REOBRAZHENSKIY, A. G„ 1959. E tim ologicheskiy slovar russkogo yazika. I.

Moskow, A cadem y of SSSR PRITSAK, O m eljan, 1954. K u ltu r und Schprache d é r H unnen. In: Festschrifl

D m ytro Chyzhewskiy zum 60. G eburstag . Berlin, H arrasow itz, 239-249. PRUSEK, Jaroslav, 1971. Chinese S ta te le ss and th e N orthern B arbarian in th e

period 1400-300 BC. D ordrecht, Reidel.I’ULLEYBLANK, E. G, 1952 A Sogdian colony in Inner Mongolia. In: T ’oung

Pao. Pp. 317-356.SERRUYS, Henry, 1958. Arrow and o a th s am ong th e M ongols. In: Jo u rn a l of

am erican O rien tál society. (78). 279-293.SINOR, D enis (ed), 1994 T he C am bridge H istory of Early Inner Asia. Cam bridge

U niverstiy P ress, London TEKIN Sinasi-TEK IN Gönül A lnav. 1998. R asid-ad-din: Jam i - a t taw arikh.

H arvard University Press VLAGYIMIRCOV, B. J., 1934 O bcsesztvenny sztroj mongolov. N auka, Leningrád.

(Form álisan m egjelent)WATSON, B urton 1961., R ecords of th e G rand h istó rián of China. T ransla ted

from th e Shih-chi of Ssu-m a-Chien. New York- London, I-II.YAMADA, N obuo, 1989. The form ation of th e H siung-nu nom adic State. The

case of H siung-nu. In: H istorical s tu d ies of nom adic peoples in North-Asia. Tokyo U niversity Press, Tokyo. 295-304.

WU, Mu Zhu, 2005. X iong nu shi yan ju . Key R esearch In s titu te in University. Lanzhou University, L anzhou

Bárdi LászlóPécsi T udom ányegyetem , TTK, Ázsia K özpont

UJGUROK- JUGUROK Uygurs of Pást and Present

M ost of th e researchers are approving th a t Uygurs - ex isting now adays in Inner Asia - are th e d escen d an ts of X iongnu-s, th e m ost s ign iíican t anc ien t no- m adic people, consequently they have a very im p o rtan t role in w itness thereo f to clarify th e e a s te m origin of H ungarians.

T he au th o r observed and analyzed these questions as resu lts of a lót of re ­search trip s and investigations tak en on th e sp o t fór two decades, and in his p aper he is d ra fting th ese resu lts orig inated from th e chronicles, archaeological finds, recently found ethnograph ica l and m usicological trad itions.

Uygurs - som etim es on a lte m a te nam es - are m entioned in th e Chinese chronicles from II.c B.C. T h a t tim es they lived on th e M ongolian g rasslands and form ed a trib a l p a r t of T urk Em pire. After 745 - w hen co llapsed th e E astem Turk E m pire - U ygurs founded th e ir own em pire. T his h isto ric period w as full w ith c on tinuous fighting and a struggle fór life. After th e declining and d efeating th is State, th e Uygurs w andered in tő th e ir p re sen t hom eland.

N ow adays w hat ab o u t X ir^iang Uygur A utonom ous Region, th e population, world of trad ition . T he so -called “yellow U ygurs” (“Y ügurs”) special folks m usic has go tten a very stro n g parallelism w ith H ungárián folksongs.

Activity of H ungárián researchers on th e s p o t ; scientific p erspectives of forth- com ing investigations and researches.

A m agyarság e rede tének szerteágazó gyökereiből fe ltehetően azok közé ta rto zn ak a belső-ázsiai u jgurok és a jugurok , akik a keletről é rk eze tt antik lovasnom ád népek közül a leg inkább „gyanúsíthatok” egyfajta szélesebb é rte l­m ezésű rokonsággal.

(Rokonság a la tt term észetesen nem értem az egyoldalú m erevséggel érvelő, csupán az összehasonlító nyelvtudom ányra alapozo tt beszűkült álláspontot. A tudom ányos érvrendszer nyüvánvalóan nem nélkülözheti a nyelvészet megálla­pításait, de hasonlóképpen nem tek in th e t el a régészet, a tö rténettudom ány, a genetika, a néprajz, az összehasonlító zenetudom ány, a v allástö rténet á ltal feltárt bizonyítékoktól, ism eretek tő l sem. Az e red e tk u ta tá s kom plex tudom ányterület, ennélfogva csakis kom plex m ódon lehet a k u ta tá so k a t végezni és a tanulságokat leszűrni. Az így érte lm eze tt szélesebb értelm ezésű civilizációs rokonságfogalom legújabb elm életi elem zései és gyakorlati, helyszíni vizsgálatai egyre több jogala­p o t a dnak a m agyarság keleti, dön tően ázsiai e redetének feltételezéséhez.)

Szakmai képesítésemre alapozott több évtizedes szakirányú tanulmányaim, majd két évtizede végzett csaknem harminc ázsiai kutatóutam tapasztalatai alapján magam is egyre valószínűbbnek tartom, hogy - Széchenyi szavait idézve- joggal tarthatjuk magunkat Kelet népének.

A klasszikus keleti lovasnomád népek prototípusaként a hunokra szokás el­sősorban utalni, s tucatnyi utódnépüknek sorából - amelyek közé sorolja egyre több szaktudós a magyarokat is, - kiemelt figyelemre tarthatnak számot az ujgurok. A szűkre szabott időkeretek miatt most csupán őróluk szeretnék rövi­den beszámolni, ahogyan ezt a megelőző elméleti tanulmányaim során, majd a hatalmas ujgurlakta területen tapasztaltam a gyakorlatban is az 1989-től kez­dett, majd folyamatosan végzett terepvizsgálataim alkalmával, valamint az ott gyűjtött tárgyi leletek, irodalmi anyagok és szellemi hagyományok alapján (ld. a mellékelt térképvázlatot).

A teljességre törekvő - bár a helyzet miatt most kényszerűen csak elnagyolt- áttekintés érdekében célszerű felvázolni az ujgur nép történetét.

1, Az ujgurok, korai története

A történelem sokat emlegetett színpadjáról egyetlen nép sem. tűnik el nyom­talanul.

A nevük ugyan lassan kimaradhat a történeti feljegyzésekből, de genetikai sa­játosságaik év-tízezredeken keresztül öröklődnek az utódnépekben, emléküket megőrzik a régészeti leletek, és élteti a hajdani ősöket a nemzedékről-nemze- dékre szálló hagyományvilág is.

Természetesen az a legeszményibb, ha a különböző tárgyi és szellemi emlékek együttesen maradnak meg, de ettől eltérően a legkisebb utalásnak is jelzésérté­kű szerepe van. Azokból lehet ugyanis visszakövetkeztetni az egykori népekre, életkörülményeikre, életmódjukra, szokásaikra, vagyis mindazokra az egyedi jel­lemzőkre, amelyek megkülönböztetik az egyik népet a másiktól.

Az egykori legendás keleti nomád lovasnépek, amelyek kimagasló csoportját jelentették a hunok, ugyancsak számos tárgyi és szellemi nyomot hagytak ma­guk után. Ők sem tűntek el tehát az emberiség történelméből, mert az utódaik­ban, az utódaik nevén élnek tovább.

Számos olyan mai nép van, amelyik a hunok leszármazottainak vallja magát, s közülük az egyik legjelentősebbnek a Belső-Ázsiában élő uygurokat -magya­ros helyesírással: ujgurokat- tekinthetjük.

Az uygur nép döntő többsége jelenleg a Kínai Népköztársaság politikai ha­tárain belül él. A Xinjiang Uygur Nemzetiségi Autonóm Terület valójában 1955 óta tartományi jogokkal rendelkezik, s az 1,709.400 km2-es területen - hazánk területének tizennyolcszorosán, - még tízmillió lakosa sincs1.

Uygurok egyébként a saját kínai tartományukon kívül még hét országban élnek őslakosként (így Pakisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán,

1 A hivatalos 2004-es kínai statisztika 8,68 millió uygurról beszél Xinjiang területén, míg a in'inhivatalos xinjiangi könyvek 15 millió körüli lakosságszámról írnak.

Mongólia, Oroszország, sőt Törökország területén, de modernkori bevándorló tömbjeik más nyugati országokban is megtalálhatók).

Maga az „uygur” szó a szövetségre, egységre u ta l; a kifejezés modem kínai megfelelője, a „wei wu er” szó szerint is annyit jelent, hogy „összekapcsolva öten együtt’’. Ez az elnevezés talán a legfontosabb törzsek számára utal, amelyekből létrejött a korabeli nemzeti egység. Az uygur népnév tehát nem jelent egyetlen- azonos nyelven beszélő, azonos hagyományokat őrző, azonos viseletű, azonos életmódot folytató - népcsoportot jelöl, hanem éppolyan gyűjtőnév, mint a ko­rabeli nomád népnevek bármelyike. Annakidején természetes társadalmi jelen­ség volt, hogy a nagycsaládok- bán együttélő kisebb létszámú hagyományos csa­ládok, majd a törzsekké épült nagycsaládok, végezetül meg a - hol lazább, hol feszesen szervezettebb, hol csupán a közvetlen genetikai és nyelvi rokonságra, hol pedig más népekre is kiterjedő - törzsszövetség jelentette az antik nomád világ szervezetét, felépítését.

Az uygurokról, de elődeikről, majd a kortársaikról is elsősorban a kínai tör­téneti források alapján tudunk tájékozódni. Ezek közöl a legfontosabbak a Jiu Tang shu (az „Ősi Tang krónika”) és a Xin Tang shu (az „Új Tang krónika”), a Wei shu (a ”Wei krónika”), meg a Tong dián (az „Összetett alapmű” ; NB: „„öszetett”, mert történelmi, földrajzi, néprajzi, szociológiai tényeket egyformán közöl). A legtöbb dinasztia krónikája felhasználta a császári udvar Történetírók Hivatalá­nak hiteles dokumentumait, a Shi lu („Történelmi Feljegyzések”) anyagát.

Az „uygur” szó -korabeli kínai szóhasználattal „weihu” változatban (= „ösz- szekapcsolva egymással”) - legelőször az Északi Wei-dinasztia idejében (Kr.u. 386-534) jelent meg.

Akkoriban az uygurok, akiket a kínai források még tiele néven is emleget­nek, a Bajkál-tó térségében, és attól délre, a mai Mongólia füves pusztaságain, más türk csoportokkal együtt telepedtek meg. Velük együtt a xueyantuo (syr-l.ardush/tardus) a basmil (baximi), azoguz (wuhu) és a yaku t (guligan) törzsek voltak még ebben a térségben, tehát eredetileg valóban az uygur népnév kínai jelentésére utaló öt nagyobb rokon törzs, - feltételezhető hun utódnép - jelen­tette az együttélő népeket.

A jelenlegi uygurok tehát eredetileg nem a mai, meglehetősen ritkán be­népesített területükön éltek Kína távol-nyugati vidékén a hatalmas Tarim- medencében és Dzsungáriában. Ez csupán a második honfoglalásuk alkalmával megszerzett új hazájuk.

A Krisztus előtti harmadik évszázadban, sőt feltételezhetően ezt megelőzően is az proto-(elő-)uyguroknak a Bajkál-tótól délre, valamint a Bajkál (= Bei hai

Északi tenger; kínai) és a Jeniszej-folyó (= Ana sai = Anya-folyó, Folyó anyánk türk), valamint az Irtis közti tájakon volt a legősibb szállásterületük, ugyan­

abban a térségben, ahol annakidején a hunok2 is éltek. Számos kutató állítása, vagy feltételezése szerint e két nép között közvetlen leszármazási kapcsolat áll lenn. Több forrás szerint a pásztorkodás mellett a kovácsmesterséghez is értet-

A „hun” szóhoz szükségtelennek érzem az „ázsiai” vagy az „európai” megkülönböztetés iiiwzáfűzését, hiszen a számos generáció váltakozása és változása ellenére is genetikailag • i, (mos népről van szól, akiknek csupán a pillanatnyi megtelepedési helyére utalna a kap­csolt geográfiai jelző.

tek. Miután a Jeniszej-völgyében bőséges vasérc-előfordulás volt, ők készítették a náluk erősebb hun „rokonaiknak” a fém fegyvereket, nyílhegyeket.

A legrégibb kínai feljegyzésekben csak gyűjtőnéven szerepeltették a szom­szédságukban élő törzseket: a kínaiak dingiing néven foglaltak össze minden, tőlük északra élő nomád népet. Napjainkban történnek érdekes, és számunkra is sokatmondó kísérletek a kínai történészek körében - elsősorban Lin Gan, a Hohhoti Egyetem történelmi intézetének egykori vezetője részéről, - ahogyan a dingling törzseket próbálják szétválasztani, elkülöníteni egymástól3.

A dingling gyűjtőnév alá sorolt rokonnépeket a kínai krónikákban a későbbi­ekben tiele, tieli, chile és gaoche néven emlegették.

Közülük különösen figyelemreméltó a gaoche nép, akiknek a neve a „magas kocsik” népére utal. Megemlítendő, hogy a gaoche - kiejtés szerint: kaocs0- név, a ’magas kocsik népének’ az elnevezése formai és tartalmi tekintetben teljesen egybeesik a magyar kocsi szóval.

A régi krónikákban a népek elnevezése nem mindig követhető egyértelműen. Ennek több oka is van. Nem ritka jelenség volt, hogy egy-egy erősebb egyéniség, jól szervező törzsfőnök meghódított a saját, növekvő szükségleteinek kielégíté­sére újabb legeltető területeket az ott élő kisebb törzsekkel, népekkel együtt. Attól kezdve a legyőzöttek elhagyták a korábbi elnevezésüket, az új uraik nevét vették fel, már ők is a győztesek közé sorolták önmagukat. Hasonlóképpen cse­lekedtek az önként meghódolt népek is. Természetesen ezeket a változó önel­nevezéseket - ha bizonyos késéssel is, - követték a szomszédos országokban, így az írásos emlékekben, feljegyzésekben is. Ezért van az, hogy a régi nomád világra vonatkozó krónikákban, írott forrásokban néha azonos népek különböző néven szerepelnek, s ugyanakkor meg különböző népek meg azonos néven is előfordulnak.

A Krisztus előtti II. században, 138-ban, majd 119-ben az első hivatalos kínai diplomáciai küldött, az ifjú Zhang Qian tábornok jutott el olyan távoli nyuga­ti területekre is, mint a Tarim-medencébe, majd a Tian Shan hágóin túl fekvő termékeny Ferganai-medencébe. Ő hozott elsőként pontos híreket a különböző türk eredetűnek feltételezett népekről, így az uygurokról is.

Az uygurok gyakorlatilag váltakozva élveztek egyfajta laza politikai függet­lenséget, máskor meg egyfajta nomád-hűbéri függőségi helyzetet. A folyamato­san növekvő lélekszámú, és minden irányban új legeltető- és szállásterületeket kereső uygur törzsek megközelítően a Krisztus utáni 73. évtől keveredtek a tő ­lük délre élő kínaiakkal egy folyamatos, csaknem három évtizedig tartó konflik­tussorozatba.

A Krisztus utáni V. századtól a gaoche népcsoport felett a yuanhe törzs sze­rezte meg a főhatalmat. A század közepén, 450 körül gaoche vezetéssel felkelést szerveztek a rouran -vagy más néven a ruanruan- nép ellen. A rouran népeket a későbbi európai avarral szokták azonosítani, bár egyelőre a bizonyítékok még nem teljesen meggyőzőek. Őket nem sokkal később leverte az újonnan feltűnt

3 Lin Gan professzor kutatásai során kimutatott egy olyan népcsoportot, amelyik a ké­sőbb nyugatra vándoroltak között élt. Őket „mondzsen”, vagy feltételezhető korabeli kiej­téssel „mondzser"’ névvel különíti el. (I.m.151-152. old.)

és szokatlan „gyorsasággal megerősödött új -egykor rouran vazallus- nép, az ótörök törzsek nagy családjából kiemelkedő, a tulajdonképpeni névadó nép, a türk.

Válójában ez volt az az időszak, amikor a kínai források már egyértelműen beszélnek az uygur népről, mint egy csekély, mintegy 10 000 jurtás kis népről a Bajkál-tótól délre. Ekkor az uygurok egy olyan szövetségi rendszerben éltek, amit a keleti türkök egyik nagy rokon tiele törzse, a syr-tardush (tardus) - kínai néven a xueyantuo - irányított.

Ettől az időtől a kínai krónikák már tiele néven szerepeltetik a korábbi gaoche népet is. Ez nyilvánvalóan tükrözi a belső átalakulást, a más népekkel történt gyarapodást, a kiszélesedett szövetségesi kapcsolatokat.

A koalíció a kínai Sui-dinasztiával is átmeneti szövetségre lépett, ami 603-630 között állott fenn. Ennek utolsó évtizedei már a Tang-dinasztia korára estek, amikor a Göktürk Kaganátus4, a Keleti Türk Birodalom vereséget szenvedett a kínai császári haderőtől. Közben az uygurok szerepe egyre erősebb lett, s aVII. század végére -megdöntve a syr-tardush vezetést, - a függetlenségüket is kinyilvánították.

Amikor a második Göktürk Kaganátus megalakult, más rokonnépekkel együtt az uygurok is csatlakoztak hozzá. Az első és második türk birodalmat szokás még nyugati és keleti türk államnak/kaganátusnak is nevezni.

A türkök nagy uralkodóik, Kül tegin és Bilge kagan (= „Bölcs kagán”), vala­mint mindkettőjük tanácsadója, hadvezére, Tonjukuk emlékére hatalmas szté­léket állítottak fel birodalmuk akkori központjában, a mai Mongólia területén, az Orkhon és mellékfolyója, a Tuul (Tola) partján.

A hatalmas kőoszlopok négy oldalán rovásírásos feliratban, meglepően ma­gas irodalmi színvonalon foglalták össze a türk állam létrejöttét, a sokéves ádáz harcokat, végezetül pedig a türk népek egyesítését és győzelmét. E szövegek sok egyéb m ellett- egyértelműen bizonyítják azt is, hogy a türk nép volt az első

olyan keleti lovasnomád nép, amelyik saját írásrendszerrel rendelkezett.Köztudott dolog, hogy amikor a népvándorlás során a magyarok eljutottak

Európába, a legelső feljegyzéseket készítő bizánci krónikások mindig türköknek nevezték őseinket.

Ennek oka döntően az volt, hogy amikor az egymást követő keleti lovasnomád hullámok - a hunok, az avarok, majd a magyarok, - elérték a Római Birodalom határait, a megrettent emberekben a történelmi folyamatosság teljesen azonos képzetét keltették. Egyforma volt az idegenek varkocsba befont haja, a bőrruhá­ja, fegyverzete, egyformának hangzott a beszédük - tehát joggal tartották azo­nos család összetartozó gyermekeinek őket.

Amikor az 1980-as évek legvégén meglátogathattam e hatalmas emlékoszlo­pokat a mongóliai végtelen füves pusztaságban, akkor még csak gyönyörködtemI A Göktürk Kaganátus elnevezése nem csupán a Kék Türk Kaganátus névre fordítha­tó. A „kék” egyúttal az „ég", „a menny” szimbóluma is volt, ami az egyistenhívő keleti nomád népek esetében azonos értékű volt a személytelen „Isten” fogalommal is. A „kök Irngri" sem egyszerűen a „kék tenger" jelentésű, hanem értelemszerűen „as ég tengere", ■;i)t az „ég istene”, „égi isten” szavakkal is fordítható. Ennek alapján elfogadható a Göktürk Kaganátus esetében a Mennye/Isteni Türk Kaganátus értelmezés is.

a magyarok számára oly ismerős rovásjelekben, de aztán idehaza megismerhet­tem Kakuk Zsuzsa ihletett fordítását is Bilge kagán és Tonjukuk szavairól:

„...Az ember f ia i fölött ősapám, Bumin kagán és Istemi kagán uralkodott. Trónra kerülvén megszervezték a türk nép birodalmát, és megszabták törvénye­it. A négy világtáj m ind ellenségük volt, de hadakat vezetvén e négy égtáj népeit mind meghódították, mind engedelmessé tették...

... Hogy a népet felemeljem, tizenkét nagy hadjáratot vezettem: északra az oguzok ellen, keletre a kitajok és a tatábik ellen, délre a kínaiak ellen...

...Éjjel nem volt álmom, nappal nem volt nyugovásom, piros véremet ontot­tam, sötét verejtéket izzadtam, munkámat és erőmet áldoztam én, s én magam hosszú lovas-hadjáratokat küldöttem5...’’

Szakmailag egyértelműen indokoltnak tűnik, hogy ezt a személy- és népne­vekben bővelkedő, különösen gazdag történelmi háttérismereteket tartalmazó hosszú szövegeket, a történettudományban „orkhoni fe liratok” néven ismert, kopott kőhasábokra vésett hosszú összefoglalásokat a magyar történészek is alaposan újra elemezzék, hiszen mindez a magyarság eredetével kapcsolatosan is fontos új adalékokat foglalhat magában.

Az imént említett Bilge kagán halála után, 734-et követően a türk birodalom las­san a hanyatló szakaszba jutott. Ehhez hozzájárultak a kínaiak is, akik több türk-el- lenes felkelést is a háttérből bátorítottak. Ezalatt a folyamatosan erősödő uygurok Új szövetséget hoztak létre, amit „tokuz oguz” - kilenc oguz, kilenc türk törzs - né­ven ismer a történettudomány. Kezdetben az uygurok ennek a törzsszövetségnek csak az egyik résztvevő tagját alkották, majd hamarosan a vezetői lettek.

744-745-ben az uygurok katonai ereje annyira megnőtt, hogy - más, leigázott törzsekkel, a basmilokkal és a karlukokkal közösen, - meg tudták dönteni a Ke­leti Türk Birodalmat, a Göktürk Kaganátust. így jött létre az Uygur Kaganátusl Birodalom a keleti nomád népek őstörténetéből és hősmondákból jólismert le­gendás Ötüken hegyen.

Ekkor még átmenetileg megmaradt a korábbi tokuz oguz - a kilenc oguz - el­nevezés is, de már feltűnik az on uygur - a tíz uygur - névhasználat is. Ez utóbbi utal arra az új történelmi helyzetre, hogy a korábbi kilenc oguz türk törzs mellett megjelent, sőt már a szövetség vezetője, névadó ereje az uygur törzs lett.

Az Uygur Birodalom csaknem pontosan egy évszázados fennállása szinte fo­lyamatosan harcokkal telt el.

Folyamatos küzdelmet kellett folytatni a szomszédos nomád népekkel, de még a kínai Tang-dinasztia (618-907) virágkorában is sikeres rajtaütésekkel nyugtalanították hatalmas déli szomszédjukat. A Selyemút megrakott karaván­jai sem voltak teljes biztonságban az uygurok támadásai elől.

Volt ugyan egy viszonylag rövid ideig tartó időszak a VIII. század második fe­lében, Bügü kagán húsz évig tartó uralkodása idejében (759-779), ami az Uygur Birodalom/Kaganátus aranykora volt.

Az állam katonai ereje érzékelhetően megnőtt, még az egykori kínai fővárost, Luoyangot is elfoglalták.

5 Az orkhoni feliratok ; 57-75. old. In: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Sajtó alá rendezte Györffy György ; Gondolat Kiadó, Budapest, 1986

A szomszédos népekkel folytatott kereskedelem gazdaggá tette őket. Jellem­ző az államközi kapcsolatokra, hogy az uygur nyelv egyfajta általánosan hasz­nált, összekötő nyelvvé lépett elő. Még évszázadokkal később is megesett, - így a mongol Arany Horda államigazgatási gyakorlatában is, - hogy más nyelven megfogalmazott fontos iratokat uygur írással jegyeztek fel. Kulturális fejlődé­sükre és írásbeliségükre komoly hatást gyakorolt a manicheus vallás felvétele.

A külső küzdelmek mellett a később kiújuló belső anarchia, az alvezérek lá­zongásai, a leigázott kisebb népek meg-megújuló felkelései jelentősen hozzájá­rultak az Uygur Birodalom ingatag létéhez, majd folyamatos gyengüléséhez.

A küzdelmek végtelen sorát végezetül az északról -a Jeniszej-folyó felső fo­lyásvidékéről és a mai Tuva területéről- betörő kirgiz seregek zárták le, amikor pontot tettek 840-ben az uygur történelem első szakaszára, megdöntve a biro­dalmukat.

A birodalom ugyan felbomlott, de az uygurok történelmi jelentősége és szere­pe egyáltalában nem szűnt meg, hanem más helyen és más körülmények között folytatódott.

2, Az uygurok újkori történelme

Az Uygur Birodalom/Kaganátus bukását követően az uygurok többsége szét- N/.óródott: többségük az Altáj hegységtől délnyugatra, a Tarim-folyó medencéjé­be, a mai Xinjiang középső területére vándorolt, mások meg ennek keleti részé­re, a mai Turfan környékére.

Az előbbiek részben keveredtek a térségben élő más türk népekkel, akik itt, :i Tianshan hegységtől északra éltek, később pedig egyéb, még délebbre élőkkel is, aztán tibetiekkel, khitanokkal (qidanokkal) és mongol maradványnépekkel, s ii',y alakult ki a mai uygur nép.

Valószínűsíthető, hogy ebben az időszakban jött létre a „sárga uygurok” („sharigh uyghur”), más néven a „yugurok” (magyaros helyesírással: jugurok) 'T.yre jobban önállósuló csoportjais, akik az előbb említett, népesebb törzsektől keletebbre, a mai Gansu tartomány középső vidékére települtek át.

Ők a sárga melléknevet nem a világosabb bőrszínük miatt kapták, ahogyan r / l még magyar antropológusok is feltételezték róluk, hanem ez a megkülön- i x'iztető elnevezés még az egykori uygur-őshazabeli, mongóliai állapotokra em­lékeztetett.

A korabeli nomád szállásrend békeidőben ugyanis nem akárhogyan, hanem meghatározott rend szerint épült ki, s ez egybeesett a háborúskodó idő katonai, valamint hadbavonulási rendjével.

Az egyes világtájakat6 színekkel azonosították, s a legfontosabb, a közép a .:.ir£a színnel volt azonos, az életet adó napfény és a gazdagságot szimbolizáló u ;iny közös színével. Ez volt a kagán és a vezérek szálláshelye, a település legje­

lentősebb, tehát egyben a legvédettebb pontja.

(. Kolet antik népei nem csupán a nálunk is honos négy világtájban gondolkodtak, hanem ■ >i.i xliknek közéjük sorolták a közös kiinduló-pontot, a közepet is.

A többi harcos és családjuk e köré települt le a világtájakra jellemző színekkel jelölt irányokban. Ez ugyanis azt jelentette, hogy hadbavonulás esetében min­denki már kezdettől tudta, hogy a sereg mely szárnyára kell vonulnia, például a feketének északra, a zöldnek/kéknek nyugatra. A vezérnek és közvetlen kísé­retének - a sárga színnel megkülönböztetett személyeknek - természetesen a sereg közepén volt a kijelölt helye.

A kirgiz nomád csapatok elől nyilván a legvédettebb helyre kellett átköltöznie a vezéri nagycsaládnak, s így került az uygurok sárga uygur (= yugur) csoportja a mai Gansu tartományban a Qilian-hegység legvédettebb fennsíkjaira, elzárt, lefolyástalan kis medencéibe.

Mindmáig itt élnek a sárga uygurok, a yugurok (jugurokj. A korabeli kínai feljegyzések „huangtou huihe" („sárgafejű uygurok”) névvel hivatkoznak rájuk, de most már egyértelműbb, hogy miért viselnek sárga fejfedőket. A sárga süveg ugyan jellemző a buddhista „sárga szektára” is, de ez a vallás csak a későbbiek­ben jutott el közéjük. A keletebben élő népcsoportjuk jelenleg is ezt a vallást követi.

Amikor az utóbbi években ismételten meglátogattam őket, örömmel kellett arra felfigyelnem, hogy az elzárt megtelepedésük miatt - a mindenhol erőteljes urbanizációs folyamat ellenére,- mennyire jól megőrizték egykori gazdag kultu­rális hagyományaikat, népviseletüket, a szájról-szájra továbbadott legendákat, népmeséket, szólásmondásokat, balladákat, ősi népdalaikat.

Erre az utóbbira azért kell feltétlenül utalni, mert az ősi magyar népdalaink ereszkedő dallamvonalú pentatonikus szerkezete, vagy a kvintváltós dallamfel­építés kizárólag csak az ő közegükben található meg. Du Yaxiong kínai zenetu­dós összehasonlító tanulmányai rendkívül fontos magyar-yugur zenei párhuza­mokra utalnak, s ő a közös gyökereket a hun zenei világból eredezteti.

Némiképp meglepő, hogy ez a jelenleg már ugyancsak csekély lélekszámra fogyatkozott yugur (jugur) népesség - 2005-ös adatok szerint 13719 fő, - is két csoportra tagolódik. A türk nyelvcsoporthoz tartozik a nyugatabbra megtele­pültek yaohuer - ’ sar'ígh yoghir’ - ága, akik muszlimok ; a keletebbre meg­települt engleer - ’shera yoghor’- csoport egy mongol dialektust beszél, s ők a buddhizmusnak a mongol lámaista irányzatát követik.

Ayugur (jugur) népcsoportnak a többségi uygur (ujgur) tömbről történt elneve­zésbeli leválása a XIII. században történt meg Wilhelm Rubruquis flamand szárma­zású ferences rendi hittérítő feljegyzése szerint, aki a mongol káni udvarban járt kö­vetként. Ő jegyezte fel ezt a hangátvetést - két hang felcserélését, - amikor először nevezte latin nyelvű feljegyzésében iugures-nek az uygurok egy csoportját.

A yugurok (jugurok) tibeti nyelvű, tehát az úgynevezett külső elnevezése a jugar.

(Ezt az elnevezést, valamint a jogur változatát gyakran megtaláljuk a ma­gyar közleményekben is ; ez ugyanaz a jószándékú tájékozatlanság, mintha a „Hungárián” szót használnánk magyar nyelvű szövegben a „magyar” megneve­zés helyett.)

Valószínűleg Körösi Csorna Sándor is ezt a jugar nevet hallotta göttingeni tanulmányai során, akiket mindenképpen szeretett volna felkeresni, mert ben­

nük gyanította a magyarság őseit. Valószínűleg azonban nem erről a kisebb cso­portról lehetett szó, hanem a népesebb ujgurokról, akikről a korabeli európai tudományosság tudhatott.

Az ujgurok új hazájuk területén, a mai Xinjiangban gyors társadalmi, gazda­sági és egyben kulturális fejlődést éltek meg.

Bár a legelőváltó nomadizáló állattartás, - ahogyan ezt magam is sokszor tapasztaltam itteni kutatóútjaim alkalmával az 1990-es évek derekán, majd a 2000-es évek elején, - túlélte a történelmet, de lassan meghonosodtak a megte­lepedett életmóddal együtt a földművelés, kézműves háziipar, meg egyéb gaz­dasági ágazatok is.

A Tarim-medence régóta ismert találkozóhelye volt az eltérő civilizációknak. E terület a különböző népek és kultúrák, vallások útkereszteződése volt, s ez nem sokat változott az ujgurok idetelepülése után sem. Kialakult egy sajátos összekötő szerep e nyugati vidék törzsei, valamint a távolabb fekvő, keleti kínai területek között. A Selyemút forgalmának élénkebbé válása még nagyobb lép­tékű nemzetközi kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat indított el a szomszé­dos, sőt a még távolabbi országok irányába is.

A korábbi törzsek egyértelműen az államszerveződés irányába léptek előre. Nem alakult ki az új hazában egységes ujgur állam, inkább önálló és félfüggetlen oázisvárosok jöttek létre, bár két jelentősebb ujgur kánságot, „királyságot” is megszerveztek a Tarim-medence északi részén Kuqa (Kucsa), délkeleten pedig Turfan központtal. Ezek fontos szerepet töltöttek be a Selyemút kétirányú for­galmában, és annak következtében, hogy az egykori egységes Ujgur Birodalom/ Kaganátustól eltérően most közvetlen kapcsolatba kerültek az arab országok­hoz, egyre gyorsabban hódított a körükben az új vallás, az iszlám. A mai Xinjiang ujgur lakossága körében mindmáig ez maradt a meghatározó vallás.

Megtartották, pontosabban továbbfejlesztették a türkök rovásírását, sőt a szogd írás - amit korábban már a szogd közvetítéssel átvett manicheus vallás szövegeinek leírására alkalmaztak, - lett végezetül a ma is használatos ujgur írás alapja.

A manicheus vallás felvétele, sőt gyakorlatilag államvallássá tétele még a korábbi óhazában, az Ujgur Birodalom/Kaganátus rövid fénykorában történt aVIII. század második felében.

Ebben a fontos kagáni, uralkodói döntésben szerepe lehetett annak, hogy Kí­nától, s ezzel együtt a kínai befolyás minden formájától látványosan kívántak •'lhatárolódni. Ennek végső eredménye elsősorban az volt, hogy az ujgurok sem akkor, sem később nem olvadtak be -m ás belső-ázsiai népekhez hasonlóan,- a kínai civilizációba.

A manicheizmusra történt áttérésnek elsősorban a kultúrára, a műveltség l.oijedésére és az írásbeliség magas színvonalára volt hatása. Sok fontos korabeli írás, elsősorban manicheus és buddhista vallási szövegek, amelyek a történelmi viharok során elkallódtak, az ujgur fordításuk révén maradtak meg.

A későbbi századokban a kisebb ujgur kánságok és oázisállamok függet­lensége, vagy látszólagos függetlensége tovább mérséklődött, ahogyan a kínai császárság ereje és nyugatra történő terjeszkedése növekedett. A történelmi

együttélés azzal járt együtt, hogy nem csupán ujgur kereskedők, hanem más polgári és katonai személyek is átköltöztek - főleg a mongol Yuan-dinasztia idő­szakától (1271-1368), - a Mennyei Birodalom fővárosába. Sokan lettek magas rangú politikusok, vagy katonai vezetők, de neves írók, történészek is kikerültek közülük. Alkotásaik közül Mahmud al-Kashgari, az évezreddel ezelőtt élt híres ujgur lexikográfus terjedelmes türk szótára, lexikonja bizonyára kivételesen fon­tos foírásműve lesz a magyar őstörténelem kutatatóinak (jelenleg készül a ma­gyar fordítása).

A későbbi Ming-dinasztia császárai alatt (1368-1644) ugyanez a folyamat zaj­lott tovább. Új vonása volt a kapcsolatoknak, hogy az ujgur határvidék hivatalo­san is határőrizeti feladatot kapott, amit -az egykori nomád vüág örökségeként megőrzött- harcias szellemű lakossága testhezálló feladatként fogadott el.

Ugyanakkor éppen ez a határmenti fekvés keltette fel az Ázsiában is terjesz­kedni vágyó európai nagyhatalmak, elsősorban Anglia és Oroszország figyelmét. Ez nem csupán abban állt, hogy Xinjiangra is ki akarták terjeszteni a közvetlen befolyásukat, hanem esetenként még az ujgurok elszakadási törekvéseit is tá­mogatták. A szakadár lázadók leghíresebb vezére Yakub bég volt a XIX. század második felében. Ilyesféle mozgalmak néha még napjainkban is fellángolnak, de a jelenkori Kína nem kíván támogatni semmiféle nemzetiségi elszakadási szán­dékot, s az ujgurlaMa területet a politikailag érzékeny térségek közé sorolják.

3, Az ujgurok jelenkori élete

A mai ujgur lakosság külső antropológiai jegyei, arcvonásaik, ruházatuk, ét­rendjük, jellegzetes népművészetük, népzenéjük és táncaik, gondosan megőr­zött és féltve ápolt hagyományaik jól felismerhetően őrzik az ősi gyökereket. Megjelenésük élesen eltér az államalkotó többséget jelentő kínai - han - la­kosságétól, s egyáltalában nem tűnnek idegennek a magyar ízlésvilág számára sem.

Az ujgur férfiak és nők, öregek és fiatalok mindennapi viseletének elengedhe­tetlen tartozéka az évezredes hagyományokat őrző kerek sapka, a duopa, ame­lyet négy sarokra lehet hajtogatni. Ezernyi változatú színpompás virágmintás hímzése miatt ’virágsapkának’ is hívják ; motívumvilága különösen ismerős le­het a matyó és a kalotaszegi népművészet ismerőinek.

A férfiak gyakran tűznek - harcos hagyományaik máig élő emlékeként, - hosz- szú kaftánjuk, a qiapan övébe díszes tőrt. Ennek markolatát stilizált madárfej díszíti, sokan ezért „turulmadaras tőrnek” is hívják.

Jóllehet ezúttal csak önkényesen szemezgetünk sokoldalú jelenükben, de két apróságra még érdemes odafigyelnünk.

Lendületes táncaik között van egy számunkra különösen ismerős: ők is gya­korolják a nálunk is honos 'üveges’ táncot.

Helyenként - főleg a hegyvidéki tájakon - még megtartották azt a nomád­kori temetési szokást, hogy a tetem sírba helyezése előtt belenyilaznak a ki­ásott gödörbe. Ezzel akarják egyrészt megakadályozni a későbbi kísértetjárást,

másrészt pedig az elhunytra ólálkodó gonosz szellemet kívánják ártalmatlanná tenni. Ugyanezt a különleges szokást írja le Benedek Elek7 is: „...aXVIII. század utolján, mielőtt a koporsót a sírba leeresztették, háromszor lőttek bele. Ugyan­így tettek hajdan a székelyek is...”. A keletről hozott ősi magyar szokást meg­őrizte szólásmondásunk is: „lőttek már szegénynek”, mondjuk kissé tréfásan a gyász enyhítésére.

Az említett különleges jelenségek kétségtelenül a meglévő keleti gyökereink­re utalnak.

Ugyanakkor a tárgyi és szellemi néprajz anyagai, adatai mellett a népi emlé­kezet, ami szintén nem hanyagolható el a történelmi kutatások során, is őrzi a nomád múlt mellett az egykor együttélő népek összetartozásának az emlékét is.

Ilyenkor talán szükségtelen arra utalni, hogy nem a jelenleg élő népek jelenleg élő rokonairól van szó, hanem arról, hogy őseink feltételezhetően milyen más népek őseivel élhettek együtt.

A mai Gansu és főleg Xinjiang területén az ott végzett sokszori kutatóút so­rán ismételten találkoztam azzal a ténnyel, hogy a ma ott élő ujgurok és más türk eredetű nemzetiségek körében mennyire élő a népi emlékezet jeleként a magyarsággal való rokonságtudat.

Az ujgur fővárosban, Ürümqiben (Ürümcsiben) ismételten találkoztam olya­nokkal, akik nem azért állítottak meg és fogtak körül, mert „messziről jött ide­gen” voltam, hanem azért, mert számukra ismerős, számontartott „magyar” voltam. Tudtak Magyarországról, mi több: Budapestről és a Dunáról is. (Ugyan, hány magyar tud ma a budapesti utcákon az ujgurokról, meg a mienkénél jóval nagyobb fővárosukról?).

Kashgarban egy kéretlenül érdeklődő ujgur - megtudván, hogy magyarral beszélget, - összeérintette a mutató és a középső ujját. „Látod, ezek voltunk mi, együtt nőttünk fel, együtt voltunk." „De ti, - folytatta, s a tenyerembe írta a számot, hogy ne tévesszem el, - kétezer éve elmentetek nyugatra.” Nem aka­démikus volt, nem történelemtanár, hanem egyszerű kashgari járókelő a péntek délutáni közös muszlim ima után.

Hasonlóan emlékezetes volt, amikor a Takla Makan sivatag egyik legendás oázisában, Qarkilik-ban - aliol száz éve honfitársunk, Stein Aurél kitűnő állapot­ban lévő, kaukázusi típusú múmiákat talált, - a településnek és egyszemélyben a kis régészeti gyűjteménynek vezetője megkérdezte a szokásos őstörténeti esz­mecsere után : „Tulajdonképpen most hányan is maradtatok ott nyugaton?” „Úgy tízm illióan” - próbáltam kikerekíteni a statisztikai adatot. Erre egy másik helybéli politikai vezetővel némi tanakodásuk következett, aztán kijelentette a bátorító közös álláspontot: „Akkor, ha visszajönnétek ide, itt még földet is kap­hat mindenki'."

Nehéz szavakban méltatni az ilyesféle élmények értékét és hatását. Ilyenkor felidéződnek a régi személyes emlékek, mint bizonyára mindenki másban is. Eszembe jut a francia jogásznő, aki megkérdezte: „Most mondjam meg, de őszin­tén. Magyarország tulajdonképpen Európában van?”

7 Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene I-II., 11/459.old ; Athenaeum, Budapest, 1898

Ilyenkor leh e t m eggyőződéssel é rten i és érezni az ujgurok vázlatos tö rtén e l­m éből Is m egism erhető tö rténe lm i tan u lságo t: az erede ttuda t a m egtartó nem ­ze ttu d a t része, a hite les történelm i tá jékozo ttság erőt ad.

Ne legyünk sem tá jékoza tlanok , sem e rő tlen ek !

Irodalom:B a y S o u y i (1982, ed.): A n O utline H istory o f Chinaú Foreign L anguages P ress,

B ering , ChinaB á r d i L á s z ló (1999): Belsó-Ázsia népe in ek seregszemléje l-II-III. In: Túrán , II.

évf. 2-3-4. sz., B ud ap est B á r d i L á s z ló (2000): Ősi lovasnom ád nép ek m ai n yo m a i Belső-Ázsiában In:

K örösi C sorna S ándor és a m agyarság keleti eredete K C S S K özm űvelődési E gyesület, K ovászna

C z e o lé d y K á r o ly (1969): N om ád n ép ek vándorlása N apke le ttő l N a pnyuga tig K örösi Csorna K iskönyvtár 8., A kadém iai K iadó, B u d ap est

Du Y axiono (1993): Zhonggtio ge shaoshu m in zu m in jian y in yu e ga ishu („Kína n em zeti k isebbségei zenéjének összefoglaló le írása”)

S haoushu m inzu yinyue congshu („Nem zeti K isebbségek Zenei Könyvso­ro za ta”), R enm in yinyue c hubanshe („Népi Zenei Könyvkiadó”), B e rin g

Du Y ax io n o (1995): Zhongguo m in zu jib e n yue li („Kina nem zetiségeinek a la p ve ­tő zenetudom ánya") Zhongguo m inzu yinyue w enhua congshu („Kina nem ze­tiség i zenéjének ku ltu rális könyvsorozata”), Bering, China

D u Yaxiong (1998): R okon vonások a m agyar és é szak-kína i népzene kö zö tt F ő­nix K önyvek 13., angolból ford.: Végvári József Dél-Nyírségi Tájvéd. és Kult. É rtékő rző Egyesület, D ebrecen

E cs ed y I ld ik ó (1979): N om ádok és kereskedők K ína ha tára in K örösi Csorna K is­könyvtár 16; A kadém iai K iadó, B u d ap est

F e i H s ia o T u n o (1981): Toward a People's A nthropology C hina S tu d ie s Series, New World Press, Bejjing, China

Q r o u s s e t , R e n é (1939): The E m pire o f the Steppes, A H istory o f C entral A sia R utgers, N ew B runsw ick, (new edition: 1970, transl. N aom i Walford)

H o rv á th , I z a b e l l a & D u Y ax io n o (1995): X in jia n g ’s P opulation o f the pre-Turkic Age in the L ight o fC h inese A nrcheology a n d H istorical Sources In: E u rasian S tu d ies Y earbook 67(1995) Eurolingua, Berlin-B loom ington-London-Paris- T oronto

K am alo v A b le t K ajum ov ics (2001): D revnyije itjguri („A régi ujgurok") N as Mir („A m l világunk"), A lm ati, K azah isztan

L m G a n (1987, ed.): Tujue y u hu ihe lish i lunw en x u a n ji I-II („Válogatott törté­ne lm i tan u lm á n yo k a tü rk és uyg u r népekrő l I-II” Z honghua shuju („Kina K önyvkiadó”), B ering , China

L ó r in c z L á s z ló (1977): M ongólia története G ondolat, B u d ap est M a c k e r r a s , C o l in (1972): The Uighur E m pire A ccording to the T a n g D ynastic

H istories ; A sian pub lica tions series no. 2 A ustralian N ational U niversity P ress, C anberra

M a Y in (1989, ed.): C h ina ’s M inority Nalionalities Second edition 1994, Poreign L anguages P ress, Beijing, China

Y an o F u x u e -N iu R u j i (1995): Shazhou hu ihu jiq i w enxian („A shazhoui uygurok és a kapcso lódó dokum en tum ok") G ansu wenhua chubanshe („Gansui Kul­tu rá lis K iadó”), Lanzhou, China

V á sá ry Is tv á n (2003): A régi Belsó-Ázsia története (m ásodik, á tdo lgozott kiadás) M agyar Ő s tö rtén e ti K önyvtár 19, Balassi Kiadó, B u d ap est

Z h a n o W eiw en-Z eno Q in o n ia n (1993): In Search o f C h ina ’s M inorities New World P ress, Beijing, C hina

Juhász ZoltánMűszaki Fizikai és A nyagtudom ányi K u ta tó in téze t

A magyar népzene eurázsiai kapcsolatainak vizsgálata mesterséges intelligenciák

segítségévelA study on musical relations of Hungárián folk music in

Eurasia using artificial intelligences

T he resu lts of a com pu ter-aided com parative analysis of 16 difTerent folksong corpora in E urasia are show n in th e paper. O ur co m p u ter system genera tes inu ltidim ensional m elody vectors to describe th e varia tion of th e p itch level in a given melody, and d e te rm ines th e classes of sim ilar con tou rs in a given d a ta base autom atically, u sing th e so-called „self organizing m ap ” a special varian t of a widely used k ind of th e self-leam ing artificial intelligences. A fürther, cross- c u ltural com parison of th e sim ilar m elody classes in th e 16 difTerent national cu ltu res allows u s to decide if th e correla tions show n by th e resu lts should be a ttr ib u te d to reál cu ltu ra l in te rac tions or occasional even ts of a n in d ependen t m usical evolution. T he resu lts ind icate a well defined group of com m on m elody types, existing in H ungárián, Slovak, Chinese, Mongolian, M ari-Chuvash-Tatar, Charachay, A nato lian an d Sicilian m usical trad itio n s in parallel. We alsó show th a t determ in istic co n ta c ts betw een th e above group of m usical cu ltu res to the West (including Polish, Finnish, G erm án, Luxem bourgish, S panish and Celtic cu ltures) are b ased solely on th e veiy charac te ris tic co n ta c ts betw een H ungárián as well a s F innish, Celtic a n d S pan ish m usical trad itions. The resu lts are illu stra ted by concre te m elody exam ples having found w ith th e aid of th e com pu ter system .

B evezetés

K odály 1937-es tanu lm ánya a m agyar népzene Volga-vidéki kapcso lata iró l, a B artók 1936-os anató lia i gy íy tóútján felfedezett m agyar-török dallam párhuza­mok, később pedig a keleti n ép zen ek u ta tá s t folytató és je len tő sen kiterjesztő S ipos Ján o s eredm ényei is rám u ta tn ak , hogy a népzenei ku ltú rák összevetése igen je len tő s köve tkez te tések re vezethet, m ind a zene fejlődéstö rténe té t, m ind a n épek tö rténe lm i kapcso la ta inak vizsgálatát illetően (Kodály 1937; B artók 1949; S ipos 2004). Ezek a felfedezések a zenei fonnák m egdöbben tő á llandóságára is

rám u ta tn ak , h iszen ő s tö rtén e tü n k idejére ke ltezhető közös formákat m utatnak ki a m ai népzenében . Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy tö b b zenekultúra m ódsze­res, m indenre k ite ijedó összevetése - tö b b ezer dallam os példatárak dallam ai­n ak egyenkénti összehason lítga tása - em bertelenül nehéz feladat elé állítja az egyént, v iszont ideális te re p e t kínál a m esterséges intelligencia - ku ta tás és az un. ad a tb án y ásza t m űvelői szám ára. Nyilván nem véletlen, hogy a m atem atikai- szám ítógépes n ép zen ek u ta tá s gondo lata is K odályban m erült fel először, és az ú ttö rő m u n k á t m agyar n ép zen ek u ta tó k és m atem atikusok kezdték m eg az ó felvetése alap ján , m ég a 60-as években (Csébfalvi, Havass, Járdányi, Vargyas, 1965).

Ez a tanu lm ány egy 10 éve k ezdődö tt, 16 eurázsiai n ép zenéjére kiteijedó, szá­m ítógépes összehasonlító v izsgálat eddigi eredm ényeit foglalja össze. A vizsgá­la tokhoz szükséges digitális dallam gyűjtem ényeket részben saját m agunk digi­ta lizá ltuk íro tt forrásokból, részben pedig olyan m ár meglévő és hozzáférhető digitális népzenei adatbáz isokbó l szereztük , m in t az Essen Collection, a Finnish Folksong D atabase , a Régi M agyar N épdaltípusok , vagy éppen az im ént emlí­te t t ú ttö rő m unka során d ig ita lizált sok ezer dallam . A feldolgozáshoz szüksé­ges ada tm enny iség je lenleg az a lábbi 16 nép, ill. régió zenéjének vizsgálatát teszi lehetővé.

Magyar: 2323 dallamSzlovák: 1940 dallamVolga-vidék: 1604 dallamKínai: 2041 dallamM ongol 1568 dallamK aracsáj-balkár 1099 dallamA natóliai tö rök 2299 dallamSzicíliai: 1380 dallamBulgár: 1040 dallamFinn: 2400 dallamLengyel: 1572 dallamSkót-ír-angol: 2207 dallamFrancia: 2048 dallamN ém et: 2421 dallamL uxem burgi+ Lotaringiai 1200 dallamSpanyol: 1418 dallam

A vizsgálati m ódszer

A népzene igen ö ssze te tt je lenség - a dallam vonalat, a ritm ust, az o m am en tác ió t, a p illanatnyi előadásm ód ezernyi ö sszetevőjét m ind figyelem­be véve b izonyára egyetlen da llam -párt sem nevezhetnénk hasonlónak. Ki kell te h á t választan i az t a zenei jellem zőt, am ely a leghívebben tükrözi a népdalok lényeges tulíydonságait. Az egyszólam ú dallam ok körében - ada tbázisunk p e ­

dig csak ilyenekből áll - a dallam vonal az a jellem ző, am ely a n ép zen ek u ta tá s álláspontja szerint a leg inkább kiem eli a dallam , m in t ö ssz e te tt je lenség lénye­gét. Vizsgálati m ódszerünk ezé rt a dallam vonal m atem a tik a i le írására épül, az 1. áb ra szerinti m ódon, egy időben egym ást követő hangm agasság é rték ek e t ta r ­talm azó számsor form ájában . A k o t ta a lap ján először m egalkotjuk az un. hang- m agasság- idő függvényt. Az 1. áb rán a v a stag lépcsős vonal m u ta tja , hogy e b ­ben a félhang-ugrásnak egységnyi, a nagyszekund lépésnek k é t egységnyi, stb . változás felel m eg. A függvényben a h angok id ő ta r ta m a is m egjelenik, így az a ritm us lényeges je llem zőit is leképezi. A folytonos h angm agasság-idő függvényt alkalmasan m egválaszto tt D db egyenlő szakaszra bon tjuk , és m inden szaka­szon m intát veszünk a hangm agasságból. A d a llam soroka t leíró hangm agasság ­m inták sorozata így egy-egy D elem ű szám so rb an ( D dim enziós vektorban) jelenik meg. A k - ad ik dallam hangm agasság-idő függvényéből az á b rán x -el jelölt számsort (vektort) a lk o th a tju k meg.

« -|U ... 14, 12.12.9.9,7 ... 7.12... I2|

1. ábra. A da llam vona la t leiró vek to r szárm azta tása . A hangm agasság-idő függvényből a pon to kb a n veszünk m in tá t, és e zeke t a z vek to rban tároljuk. A vektor dim enziószám a a m in tá k s zám áva l egyenlő.

Könnyen be lá tha tó , hogy ké t dallam vonal e lté ré sé t - pl. a k -ad ik és / -edik dallam ét - az un. Euklideszi távo lság híven jellem zi, m ely az a lább i kép le tte l szá­m ítható:

Tu = (</,2+L + d f + L + d 2n ), (1)

ahol az / -edik koo rd in á ták kü lönbségé t je lö ltük d t = x k i - x u -vei. Ezzel az eszközzel két te tsző leges dallam vonal e lté ré sé t „lem érhetjük”, vagyis egy távol­ság-értelm ű skalár szám m al je llem ezhetjük (Juhász, 2006).

A népzenei d allam ok a n épzene szerves é lete, az állandó variá lás k övetkezté­ben kisebb-nagyobb típ u s-c so p o rto k b a rendeződnek . A 2323 m agyar dallam dal­lam vonala pl. b iz tonságosan beso ro lha tó kb. 400 típusba . E t íp u so k elfogulatlan m eghatározására a fen ti távo lság definíció segítségével egy olyan m esterséges

in telligenciát - az un. K ohonen-féle önszervező té rk é p e t - a lkalm aztunk , mely egy au to m a tik u s ön -tanu ló fo lyam at eredm ényekén t a felsorolt 16 zen ek u ltú ra bárm ely ikében m eg találja a jellem ző dallam vonal típ u so k a t. E zeke t az algorit­m us egy n égyzetrács egyes rácspon tja ihoz rendeli, úgy, hogy egym ás szom széd­ság áb an a hasonló dallam vonalak helyezkednek el (Lásd a 2. áb rá t) . H a te h á t egy önszervező té rk é p e t egy a d o t t n em zet dallam aival tan ítu n k , az így kialakuló n égyzetrácso t a hozzá ta r to z ó dallam vonal típusokka l b ízvást nevezhetjük az a d o tt n épzene té rképének . Az e ljá rást a 16 vizsgált k u ltú rá ra egyenkén t elvé­gezve 16 ilyen té rképhez , és a hozzájuk ta r to zó 16 dallam vonal-típus készlethez Ju tu n k (Juhász 2006,2007). A vizsgálat to vább i lépéseiben m ár ezeke t a d allam ­vonal-típusok hason lítjuk össze, kiküszöbölve ezzel a v á ltoza tok elté rő szám á­ból a dódó h iba-lehetőségeket.

2. ábra. A z önszervező térkép. A hasonló da llam okból szá rm a zta to tt da lla m ­vona l fü g g vén yek (szám sorok) a rács egy a d o tt p o n tjá n á tlago lódnak a ta n u lá ­s ifo lya m a tb a n . íg y k e le tke zn ek a d a llam vona l t ípusok.

K ét zeneku ltú ra k ap cso la tán ak erősségé t hasonló típ u sa ik szám a jellemzi. H asonló dallam vonalak azonban külön fejlődés során, m in tegy véletlenül is ki­a laku lha tnak k é t n ép zenéjében. K érdés te h á t, hogy hány rokon típ u s szükséges ahhoz, hogy közvetlen tö rténe lm i érin tkezésre k ö ve tkez te thessünk . E rre a k ér­désre az a lábbi m ódon válaszo lhatunk: E lőször is m eghatározzuk a 16 ku ltú ra típ u sa in ak eg y esíte tt halm azát. E hhez m ég egy önszervező té rk ép ta n ítá sá ra van szükség, m elyen a különféle n em zetek és régiók rokon dallam vonal-típu- sai közös „ős”- t íp u so k b an egyesülhetnek . H a ez t a közös té rk é p e t alkalm asan nagynak választjuk - a nem zeti té rképeknél je len tő sen nagyobbnak - akkor a 16 k u ltú ra összes fon tos típ u sa m egjelenik rsuta, de csak egyszer, egyetlen közös típ u sb an . Egy nem zet, ill. régió t íp u s készlete nyilván ennek a közös zenei „ős­

i i velvnek” valam ely részhalm aza. Ezeket a részha lm azokat úgy ha tá rozzuk meg, l iogy az ósnyelv té rk ép én az 1. képlet segítségével kijelöljük m indazoka t az ős-tí- i tusokat, m elyeknek van rokona a nemzeti típus-kész le tben (van olyan nem zeti i ipus, m elynek távolsága a közős típustól k isebb egy kü sz ö b é rté k n é l) . A 3. áb ra pl. 6 n em zet „gerjesz te tt” ta rtom ányát m u ta tja a közös térképen . Jó l lá tha tó , hogy a magyar, a tö rö k és a k ínai tartom ányok átfed ik egym ást egy je len tős te rü ­leten, a n ém et és a k ínai folt ellenben szinte te ljesen elkülönül egym ástól.

Anal Ma9y Ném

3. ábra. A közös zenei ó snyelv térképén kü lönböző ta rto m á n yo ka t fog la ln a k el a kü lönböző zenei k u ltú rák .

L ehet-e véletlen pl. a m agyar és a kínai ta rto m án y átfedése? Jelöljük a m a­gyar és a kínai ta r tom ányok (részhalm azok) típ u sa in ak szám á t A-val é s B-vel, a közös nyelv típusa inak s zám át pedig N-nel. Legyen to v áb b á a k é t halm az közös elem einek szám a X. A nnak a valószínűsége, hogy az N m ére tű közös halm azból véletlenül k iválasztva egy A és egy B m ére tű részhalm azt, azok á tfedése éppen x, az alábbi:

A nnak a valószínűsége pedig, hogy a fenti véletlen v á lasz tás az X m ére tű á t ­fedésnél k isebb re adódik

/> (* ) = | > ( * ) . 3.

H a ez a valószínűség egyhez közeli, akkor a k é t k u ltú rának szükségszerűen érin tkeznie kell, vagy kelle tt, h iszen m inden valószínűség szerint kevesebbnek kéne lenni az átfedésnek , h a bizonyos dallam vonal típusok csak úgy, véletlenül a laku ltak volna hasonlóvá. E zé rt a tovább iakban e z t a valószínűséget tek in tjük k é t k u ltú ra k apcso la tának m érőszám aként. M agyar-kínai viszonylatban pl. az o kszerű kapcso la t valószínűsége nagyobb, m in t 0,999, m ig a ném et-kínai oksze­rű k apcso la t valószínűsége 0,02.

Eredm ények

A 16 népdalgyűjtem ény k ap cso la tán ak e rősségét páronkén t kiszám ítva, a 4. áb rán lá th a tó eredm ényre ju tu n k . A gyűjtem ényeket jelképező körök között csak akkor je lö ltünk kapcso la to t, ha 2. és 3. kép let 0,999-nél nagyobb valószí­n űsége t je lze tt az okszerű (nem véletlen) kapcso latra . Az ábrán két a lrendszer világosan kirajzolódik: a felső a magyar, m ongol, karacsáj-balkár, Volga-vidéki, kínai, anatóliai, szicíliai és szlovák, a m ásik a finn, ír-skót-angol, lengyel, fran­cia, luxem burgi-lotaringiai, ném e t cso p o rto t egyesíti. A ké t alrendszer tagjai k ö zö tt te ljes a kapcso la t rendszer, vagyis m indegyik ta g mindegyik taggal ok­szerű k ap cso la tb an áll. A bolgár gyűjtem ény erős anató lia i rokonsága révén a felsó, „keletinek” nevezhető csopo rthoz csatlakozik, de a többi taghoz való k ap ­c so la ta gyengébb annál, sem hogy az t ilyen szigorú érte lem ben is okszerűnek tek in thessük . M eglepő a k é t m ed ite rrán gyűjtem ény erős keleti kapcsolata: a szicíliai a keleti c soport egyik m eghatá rozó tag ja, de a spanyolt is ide fűzi erős K árpá t-m edence i rokonsága. Az alsó, „nyugatinak” m o ndható csoportban is te l­jes a kapcso la t rendszer, b á r azé rt jellem zően gyengébbek a kapcsolatok, m int a k eletiben. A k é t a lrendszer k ö zö tt csak a k é t K árpát-m edencei, ill. a finn és az ír-skót-angol gyűjtem ény erós rokonsága te rem ti m eg az ö sszekötte tést. A finn n ép zen é t néhány m ásik k eleti gyűjtem ényhez is erős szálak fűzik, de keleti k ap ­c so la trendszere az a d o tt fe ltétel m elle tt nem teljes.

L á ttu k az t is, hogy a 16 gyűjtem ény összefüggő kapcso latrendszere k e tté ­szakadna, ha a m agyar é s a szlovák, illetőleg a finn és ír-skót-angol kapcso latok ereje egybe nem kapcsolná.

Az eredm ény tö rténe lm i m agyaráza tá ra je len sorok írója nem vállalkozhat, azt azonban kije len theti, hogy annak érvényességét szám os párhuzam os k ísérlettel is ellenőrizte. Felvetődik a kérdés - melyek a legjellem zőbb közös magyar-finn, ill. m agyar-ír-skót-angol dallam form ák? Nos, szám os egyéb közös form a közül kiem elkedik a felfelé kvintváltó , kupolás d allam ok c soportja - az a c soport, mely az un. ú js tílu sban ju to t t elsöprő erőre a m agyar népzenében a XIX század óta, és ugyanilyen m eghatározó gyakoriságú pl. az A ppalache-i skót és ír szárm a­zású te lepesek régebbi e red e tű dallam ai között. Ezek, és néhány kaukázusi és m ongol p árhuzam arra figyelm eztetnek, hogy m aga a forma, ha nem is a m osta-

ni e lsöprő erővel, de m ár sokkal ko ráb b an is lé te z h e te tt népzenénkben . A nnál is inkább , m ert r i tk áb b an bár, de a finneknél is m egta lá lha tó . U gyanakkor o tt szám os ereszkedő kvintváló d allam is közvetlen kap cso la tb an van m agyar dalla­mokkal. Az 1. k o ttá n p é ld ák a t m u ta tu n k b e az e m líte tt k é t tip ikus form ára.

A 3. á b rá n lá ttu k , hogy a m agyar, az a n a tó lia i és a k ína i részh a lm azo k kö ­zös ta r to m á n y t je lö lnek ki az ősnyelv té rk ép én . Vqjon m ely g y ű jtem énye­k e t v e h e tn é n k be m ég a h á ro m m ellé úgy, hogy a közös ta r to m á n y a lehe tő leg k ev eseb b e t zsugorod jon? M ás oldalró l közelítve: m elyek azok a da llam ­form ák, am elyek a leg tö b b k u ltú rá b a n v an n ak je len egyidejűleg? A ké rd és m eg válaszo lására k ido lg o z tu n k egy a lg o ritm u s t, am ely k iv á la sz to tta a 16 gyűjtem ény azo n részh a lm aza it, am elyek ta g sz á m a és az ősnyelv té rk é p é n g e r je sz te tt ta r to m á n y a ik á tla p o ló d á sa egyszerre a le h e tő legnagyobb. A k é t köve te lm ény nyilvánvalóan e llen té te s , h iszen a közös rész an n á l k isebb , m i­nél tö b b k u ltú ráh o z kell egyszerre ta r to z n ia . A lgo ritm usunk te h á t lényegé­ben a k é t e lle n té te s k öve te lm énynek e gyszerre m egfelelő o p tim u m o t k ereste . A k e re sé s e redm énye egy olyan h é tta g ú c so p o rt - a k ínai, m ongol, szicíliai, karacsá j-ba lkár, an a tó lia i, m agyar és szlovák gyű jtem ények c so p o rtja - le tt , am ely kilenc te lje sen közös dallam v o n al-típ u ssa l rendelkezik . A k ilenc t íp u s a 5. á b rá n lá th a tó m ód o n egym ás szo ros s zo m széd ság áb an he lyezkedik el az

Ki-Mo-Szic-AnKar-Ma-Szl. 9 Szic-An-Kar-Ma. 49 Fi-Ném-lux-Fr. Le-Fi-Ném-ISA 6mAw í -

5. ábra. Bal: A ke le ti m ag típ u sa i a z ősnyelv térképén , néh á n y je llem ző d a l­lam vonallal. Jobb: négy n yu g a ti ku ltú ra közös típ u sa i a térképen, és n éhány dallam vonal.

A da lla m vo n a la k a z ö tvonalas k o ttá n értelm ezhetők. A ke le tie k egységes nagy hangterjedelm ű ereszkedő, a n y u g a tia k k is hangterjedelm ű, vá lto za tos t í ­pusok.

ősnyelv té rk ép én , te h á t összefüggő zenei re n d sz e r t a lk o tn ak . Az igen e rős 7 k u ltú rá s követelm énybő l engedve, a 6-5-4 k u ltú rá s cso p o rto k k ö z t is m indig a fen ti 7 ta g ú ke le ti c so p o rt valam elyik részh a lm aza b izonyu lt a leg e rő seb b ­nek, a V olga-vidékkel k ibővülve - a leg tö b b közös dallam vonal típ u su k ezek­nek van. A köve te lm ény laz ításáv a l sem m i egyéb nem tö r tén ik , csak a 9 tag ú szo ro san összefüggő m aghoz k ap cso ló d n ak m ég típ u so k az ósnyelv té rk ép én , egyre bővülő kö rben . A közös rész te h á t v á lto za tlan u l összefüggő, egym ással szoros k a p c so la tb a n álló da llam v o n al-típ u so k b ó l tevőd ik össze. E zek a t íp u ­sok ok táv han g te rjed e lm ú , e reszkedő , bizonyos e s te k b e n p o n to s kv in tváltó , leg tö b b szö r négyso ros d a llam o k a t írn ak le. A 2. k o ttá n az egyik ilyen t íp u s ­hoz ta r to z ó p é ld á k a t m u ta tu n k be, m elyek m in th a m ind a m agyar dallam közeli v á lto za ta i lennének .

A fenti 7 tag ú keleti csoporthoz nem ta rto zó gyűjtem ények átfedése sokkal kisebb. L egerősebb csoportjuk a 4 tag ú finn - ném et - luxem burgi-lotaringiai- francia c soport, 9 közös típussal, m iközben a legnagyobb á tfedés a 4 tag ú rész­halm azok k özö tt a m agyar - karacsáj-balkár - anató lia i - szicíliai c soportban 49 típ u s t ta rta lm az . A nyugati típusok szé tszó rtan helyezkednek el az ősnyelv térképén , te h á t nem a lko tnak egységes stílu st, és kis hangterjedelm ú, gyakran plagális dallam okra u ta lnak . A m ásodik legnagyobb közös része a nyugati kör­ben a lengyel - ném e t - luxem burgi-lotaringiai - ír-skót-angol c soportnak van, ám elég m eglepő m ódon ez egyálta lán nem fed á t a fentivel. K im ondhatjuk t e ­há t, hogy a nyugati rendszer nem szerveződik egyetlen közös m ag köré. B ár az á tfedések p áro n k én t elég erősek a gyűjtem ények között, de m ás és m ás dallam - form ákra épülnek.

A zt h ihetnénk , hogy a közös m ag - h a lé tezik ilyen - szükségszerűen prim i­tív, kis hangterjedelm ú, laza szerkezetű dallam okat ta rta lm az . M int lá ttuk , a sokkal gyérebb nyugati á tfedések valóban ilyen dallam okat hoznak a felszínre. Nem így a keleti közös mag, mely igen fejle tt szerkezetű , nagy hang teijedelm ú dallam okat tá r elénk - lényegében a m agyar népzene „régi ereszkedő kvintváltó stílusnak" neveze tt ré teg é t (Dobszay, Szendrei 1992).

Ö sszegzés

A rendelkezésünkre álló 16 eurázsiai népzenei gyűjtem ény k ap cso la ta it elő­ször páro n k én t való összevetéssel, a rokon dallam vonal-típusok szám a alapján e lem eztük. M eghatároz tuk a nnak valószínűségét, hogy az a d o tt m ennyiségű ro ­kon dallam vonal típ u s véletlenül, független fejlődés so rán alakuljon ki, és csakis ab b an az ese tb en m o nd tuk ki ké t k u ltú ra k apcso la tának okszerűségét, ha ez a valószínűség igen kicsinek - vagyis az okszerű k apcso laté igen nagynak - b izo­nyult. Ezzel a m ódszerrel ké t elkülönülő ren d szert k ap tu n k - ezeket keleti és nyugati rendszereknek neveztük el. A k é t c sopo rt tag jai közö tt a kapcso latok szorossága hozzávetőleg egyforma, b á r a keletiben jellem zően erősebb , m in t a nyugatiban . A ké t ren d szert lényegében négy zeneku ltú ra erős kapcso lódásai fűzűt össze egyetlen nagy egységgé: a keleti oldalon a m agyar és a szlovák, a

nyugatin a finn és az ír-skót-angol gyűjtem ények azok, m elyeket szoros szálak kö tnek egymáshoz.

Azok után , hogy Kodály a Volga-vidéken, B artók és S ipos A nató liában , ill. S ipos Mongóliában k im u ta tták a szoros m agyar zenei kapcso la to t, nem tú l m eglepő, hogy n épzenénk egyform a erővel k ö tődik a keleti c so p o rt m inden ta g ­jához. M ostani eredm ényünk vo ltaképpen az ő eredm ényeiket álta lánosítja . Az a tovább i á lta lánosítás azonban, hogy a kapcso latok a csopo rton belüli b árm i­lyen párosításban is egyform án erősek, m ár nem volt m egjóso lható az eddigi eredményekből.

E zu tán m egvizsgáltuk, hogy k im u ta th a tó k -e olyan zenei form ák, melyek a 16 gyűjtem ény nagyobb csoportja iban is közösek. Azt ta lá ltuk , hogy a keleti ren d ­szerben valóban létezik ilyen m ag, m éghozzá egy egységes, fejlett, ok táv hang- te ijedelm ú, négysoros, ereszkedő stílu st alkotva, mely m agába foglal bizonyos kv in tváltó szerkezeteket is. A nyugati cso p o rtb an ezzel szem ben nem ta lá ltu n k ilyen közös magot. A kétségkívül je len tős páros kapcso la tok te h á t lazán, lánc­szerűen fűzik össze a ku ltú rák a t ebben a k örben.

A nyugati rendszer laza szerkezete m ég jo b b an a lá tám asz tja a keleti közös m ag jelentőségét, hiszen kiválóan példázza, hogy ilyen m ag lé te egyáltalán nem szükségszerű. N ehéz lenne m ásk én t érte lm ezni m indezt, m in t hogy a k e ­leti rendszerbe ta rtozó zenei hagyom ányok egy közös forrásból erednek. B ár az idők során eltérő irányú fejlődésen is á tm en tek , kapcso la tuk igen erős m a is, és m indnyájan őriznek egy olyan közös m agot, mely m inden bizonnyal m egvolt m ár a forrás-kultúrában is. A keleti c sopo rt ku ltú rá i köz t nagyjából hom ogén kapcso lat-rendszert lá tunk , a K árpá t-m edencének m égis különös szerep ju t a keleti és a nyugati rendszer ö sszekapcsolásában , szoros finn, ír-skót-angol és spanyol kötődései révén.

A magyarság és a Kelet II. őstörténeti konferencia - Régészet

magyar Appalache

1. ko tta . Jellegzetes m a g ya r - A ppalache-i és m agyar-finn párhuzam ok.

K ották

magyar kar-bal

r r * -I r V 7 ^ - ?

kína

_ - jL -f~ jL _______ ff- fl. - ^ _ - _ i L . |—

monSZ1C

£ > •1 ? ; ? ? I f ? i

... « *.* < . ..._r_T

„ ■ r ^ r r ^ t m

2. /coMa. A /ceíeti m ag egy ik típ u sá n a k vá lto za ta i kü lönböző nem zetekné l

H ivatkozások

B artók Béla (1937): N épdalgyűjtés Törökországban . Nyugat, 1937. (III.) évfo­lyam 3. (m árcius) szám , 173-181.1. In: B artók Béla összegyűjtött írása. Zene­m űkiadó. B u d ap est 1966.

Usébfalvy K, H avass M, Já rdány i p V argyas L. (1965). Systematization ofTunes by C om putere. S tu d ia M usicologica VII. (1965) pp. 253-257

Dobszay, L., Szendrei, J. (1992). A m agyar n épda ltípusok katalógusa. MTA Ze­ne tudom ányi In téze t (1988) B udapest.

Juhász, Z. (2006): A S ystem atic C om parison of DifTerent European Fölk Music T rad itions U sing Self-O rganizing M aps. Journal o f New Music Research, 2006, Vol. 35, No. 2, pp 95-112.

Juhász, Z. (2006): A zene ósnyelve. Fríg k iadó 2006.Juhász, Z (2007). Analysis of M elody R oo ts in H ungárián Folk Music Using Self-

O rganizing M aps w ith A daptively W eighted Dynam ic Time Warping. Applied Artificial Intelligence, Vol. 21. N um ber 1. 2007 Jan u ary pp. 35-55.

Kodály Zoltán: A m agyar népzene. A p é ld a tá ra t szerk. Vargyas L^jos. (1976) Ze­nem űkiadó, B u dapest

K ohonen, T (1995) Self-organising M aps. Berlin:Springer-VerlagS ipos J (1994): Török népzene I. B udapest, MTA ZTI.S ipos J (2004): N éhány m egjegyzés a m agyar népzene török-mongol kapcsolata­

ihoz. In A z idő rostájában.I. tan u lm á n yo k Vargyas Lajos 9o. születésnapjára. 235-267.1.

Toiviainen, P (2000). Sym bolic AI Versus C onnectionism in Music Research. In E. M irinda (Ed.), Readings in M usic an d A rtific ia l Intelligence. Amsterdam: H arw ood A cadem ic P ublishers (2000).

Források

Bacon, L: A H andbook of M orris D ances - T he „Black Book”C anteloube, Joseph: A nthologie des C han ts Populaires Francais I-IV (1951) Pa­

ris, D urand & C..C laret: «Cancionero Popu lar de la Provincia de Huesca» de Juan Jós, de Mur

(Ed. Claret,Barcelona,1986)Eerola, T„ Sí Toiviainen, P (2004). Suom en K ansan eSávelmát. Finnish Folk

Song D atabase. [11.3.2004]. Available: http://www.jyu.fi/musica/sks/.G arcia: Cancionero P opular d e E x tram aduraD’H arcourt, M arguirete & Raoul. (1956): C hansons Folcloriques Francaises au

C anada (1956) Q uébec - Paris.Dobszay, L., Szendrei, J. (1992). A m agyar népdaJtípusok katalógusa. MTA Ze­

n e tudom ányi In téze t (1988) B udapest.Favara, A. 1957. C orpus di m usiche popolari siciliane. 2 vols edited by O. Tiby.

Palerm o: A ccadem ia di Scienze L e tte re ed Arti.Régi m agyar n ép da ltípusok CD ROM. Főszerkesztő Pávai István.

Schaffrath, H. (1995). The Essen fo lk so n g collection in k é m fo rm á t, [com pu ter d a tab ase ]. M enlo Park, CA: C entre fór C om puter A ssisted R esearch in th e H um anities.

Sharp (1932): English Folk Songs from th e A ppalachians co llected by Cecil J.Sh arp M I. (1932) London.

Sipos J (1994): T örök népzene I. B udapest, MTA ZTI.Slovenské L ’udové Piesne, (1950) Bratislava.S toin, Vassil: C h an ts P opulaires de la P artié C entrale de la Bulgarie du Nord.

(1931) SophiaT unes from B ruce an d S tokoe, “N orthum brian M instrelsy”, 1882 Vikár L., B ereczki G.( 1971): Cherem is Folksongs. Akadém iai K iadó, B u dapest

1971.Vikár L„ Bereczki G.(1979): C huvashs Folksongs. A kadém iai K iadó, B u d ap est

1979.Vikár L., Bereczki G.(1989): Votyak Folksongs. A kadém iai K iadó, B u d ap est

1989.Vikár L., Bereczki G.(1999): T a ta r Folksongs. A kadém iai K iadó, B u d ap est 1971.

Babakumar KhinayatK azak Á llam i K özponti M iizeum föm unka társa . A Történelem tudom ány K andi­dátusa , A lm a ty (K azakhsztan )

A KAZAK-MAGYAROK TÖRTÉNETÉHEZ

(E lőadás előzetes vá lto za ta az MVSZ Kongresszusa 2008. augusztusi tudom ányos ülésére)

„K öztársaságunkban a po lgárok többsége keveset tu d M agyarországról. P e ­dig a kazakok és a m agyarok rokonok, gyökereink közösek. K azakisztán ősla­kosai kö zö tt vannak m agyar nem zetségek, elsősorban a k ipcsakok között, de m ás tö rzsekben is.” A m irzsanov K aliakpar Köskimbaüev akszakal, újságíró, az A lm atiban és környékén éló m agyar kipcsak közösség egyik vezetője, M agyaror­szágo t ism erte tő ú jságcikkében olyan inform ációkat a d o tt közre, am elyek újak a k azakok többsége szám ára is. Ugyanis a K azak K öztársaságban e lte rjed t vala­m elyest a h ír a Torgsy-vidéki argün-m agyárokról, de a k ipcsakok m agyar tö rzsé­ről, ráadásu l arról, hogy ez lenne a kazakságba beolvadt legnagyobb lé tszám ú keleti m agyar (ahogy nálunk m ondják: kazak-m agyar) nép tö redék , alig tu d bár­ki is, a tö rzs tag ja it kivéve.

A közép-ázsiai tö rök nyelvű törzsszövetségekbe be tag o zó d o tt keleti m agya­rok tö r tén e te , így a k ipcsak-m agyarok tö rtén e te , is a XIII. századig, Dzsingisz kán hódításáig, msúd az A ranyhorda kialakulásáig, illetve az Urál-vidéki M agna H ungária lé tezésének m egszűn tének idejéig nyúlik vissza.

B a tu kán 1237-42-es had já ra ta i nyom án k ialakult m inden idők legnagyobb nom ád birodalm a, am ely az Irtistö l, vagy inkább a Jen iszejtó l az Urál-Volga- vidékig, a K aukázus-vidéken és a m ai u k rán sz tyeppéken keresztü l a K á rp á t­m edencéig te rjed t. E zt a b iroda lm at később orosz források alapján, főként E u ­rópában , A ranyhordának nevezték. A keletiek em lékezetében viszont inkább D est-i-K ipsakkén t m a ra d t fenn. B a tu kán és testvérei u tódai, Dzsingisz kán első fiának: D zsucsi kánnak a leszárm azo tta i u ra lkod tak ezen a h a ta lm as t e ­rü le ten m ég a XIV-XV. századok során is, ped ig add ig ra a b irodalom egysége m ár felbom lott. D est-i-K ipcsak m agába foglalt több , k o rábban önálló állam ot, így például az Urál-Volga-vidéken az egykor nagyhatalm ú Volgái B ulgáriát és a keleti m agyarok állam át, M agna H ungáriá t is. A XIV. század elejéig a D zsucsida kánok v azallusa volt R usz valam ennyi korábbi hercegsége, beleértve ebbe Kije- vet, N ovgorodot, M oszkvát.

A keleti m agyarok szám ára M agna H ungária önálló ságának m egszűnte nem je le n te tte fizikai m egsem m isülésüket. Egy nagy b iroda lom ba kerüllek be. és beso ro lták ő ke t annak te rü le ti és k a to n a i rendszerébe. A kn>iiii<ni< szám os napjaink ig fennm arad t, a kazakság gerincét képező ló rz .v .............. ...

vétség m elle tt, - pl.: argün , dzsalair, kereit, k ipcsak , ku n g ra t, na jm an, stb .- a m ad zsa ro k a t is em litik a D zsucsi U lusz tö rzse i közö tt. A M u n tak h ab a t- T avarikh cím ű középkori perzsa k rónika a köve tkezőket írja: Toktaj k án u ra l­kodása idején (1290-1312) az A ranyhordán belül a jo b b szárnyhoz, vagyis B atu kán tes tv ére , S ejban i u tó d a in ak , a S e jb an idáknak a to b o rzási te rü le té re (az ún. K eleti D est-i-K ipcsak ) o sz to ttá k be tö b b ek k ö zö tt a M adzsar. (m agyar), B ular (bolgár), B asg ird (bask ír), Ász (jász) k ö rze teke t, Ib ir-S z ib irt és a m ai A sztrahany közelében A k-szarajt is. A XIV. század végén az A ranyhorda T i­m u r Lénk p u sz tító c sap ása i a la t t részeire b o m lo tt. A következő év tizedekben a M oszkvai N agyfejedelem ség veze tése a la tt fokozatosan függetlenné váló o ro ­szok nyom ása is egyre e rősebb le tt a Volga-U rál-vidékre. A Se jban ida kánok, a K eleti D est-i-K ip csak urai érez ték , hogy e ló b b -u tó b b elvesztik a Volga és az Urál folyó k özö tti füves p u sz tá k a t. E lh a tá ro z ták , hogy v isszahúzódnak Kö- zép-Á zsiába, és az A m u-D arja-Szir-D arja vidékén, va lam in t a H étfolyóközben keresnek m ás, vízzel sz in tén bőségesen e llá to tt, nom ád é le tre a lka lm as lege­lőket. A bulhair kán 1462-1468-as és M uham m ad Sejbani k án 1500-as k ö zép ­ázsiai h a d já ra ta ib an , a keleti m agyarok is ré sz t v e ttek . A k rónikák szerin t a kazak nom ád állam o t m egalap ító k é t kán, seregének vezérei, hősei kerü ltek ki közülük. így k e rü ltek fel a keleti m agyarok is a 92 honfoglaló kazak tö rz s lis­tá já ra . A zonban a keleti m agyarok röv idesen végképp e lvesz te tték . Urál-Volga vidéki lege lte tési te rü le te ik e t. Északi cso p o rtju k beh ó d o lt az oroszoknak Ka- zany 1530-as bevétele u tán . T eljesen beo lvad tak , nevüke t csak néhány helység ő riz te m eg a Volga p a rtv idékén (M ozsarovó, M ozsarszk a jo b b p a rto n , M adjar, V jazm a környékén, stb .).

A keleti m agyaroknak a közép-ázsiai új honfoglalásban résztvevő déli cso p o rt­ja valószínúleg a kipcsak törzsszövetséghez csa tlak o zo tt a sikeres „visszatérés” u tá n Ázsiába. A k ipcsakokkal együ tt é lhe ttek m integy kétszáz évig, egészen a XVII. század végéig, a m ai K azakisztán déli te rü le tén , a K ara Tau hegységben. E zt a tö r tén e ti hagyom ányt tö b b ek k özö tt igazolni lá tszik az a Torg^j-vidéken e lte rjed t legenda is, am ely szerin t az argün-m agyarok ősét, M adijar vezírt a K ara Tau hegység lábainál ép ü lt ősi T u rkesz tán városában A hm ed A szabi Ho- dzsa m auzó leum ában te m e tté k el. A XVIII. század elején, m iu tán a kalm ükök elvonultak északi sztyeppéinkról, a k ipcsakok és a hozzájuk csatlakozó m agya­rok a bőséges legelőket nyújtó északi k azak sztyeppékre kö ltöztek . Egy részük a Tazok egy csoportjával együ tt le szak ad h a to tt a Torgaj-vidéken, c sa tlak o zh a to tt az a rgün törzsszövetséghez, és m a is o t t él a Szarükopán (A nom ádok vonu­lásuk során gyakran hagynak m aguk u tá n tö rzseket, nem zetségeket, n é p tö re ­dékeket). A tö b b i kipcsak és m agyar Észak- és É szakkelet-K azakisztánba, és az Irtis-vidékre kö ltözö tt. O m szk környékén 1728-ban je len t m eg a k ipcsakok B ultun-féle, karak ipcsak ága, köztük a K ulan-kipcsakok, Szagal-kipcsakok és a magyar-kipcsakok. M aradékaik m a is o tt élnek, és fon tos szerepe t tö lten ek be a kazakság m ú ltja hagyom ányainak m éltó ápolásában .

S zó lnunk ke ll n éhány szót Kazakföldről, erről a z Európát Á zsiáva l összekötő h id a t a lko tó ha ta lm as területről, am elyen a ka za k nép honfoglalása u tá n élt és évszázadokon keresztü l küzdö tt, a különféle h ó d ítók és az orosz ko lon izáció

ellen, egészen addig, am ig végül 1992-ben elnyerhette teljes függetlenségét, szu ­verenitását.

A K azak K öztársaság kétm illió -hétszázhuszonnégyezer n égyzetkilom éternyi, javarészt siva tagokból, fü v e s és erdős sztyeppékbó l álló területe nyu g a t-ke le ­ti irányban az Urál ke le ti oldalától, a Kaszpi-tengertöl az Ir tis fo lyó ig terjed, esza k-d é li irá nyban ped ig a T ien-San hegyvonula tá tó l a szibériai tajgazónáig. Tizenötm illió la kosának több m in t a fe le ka za k , de élnek ka za ko k nem zetiség­ként, m in tegy m ásfél m illióan. K ína i Turkesztánban, a Mongol A lta jban és Dél­nyugat-, N yugat-Szibériában is. Vannak o lyan m agyar k u ta tók, a k ik az észak i ka za k sz tyeppékre, a z Isim és a Tobol fo lyó kö zö tti fü v e s síkságokra kép ze lik a m agyar őstörténet kezdetét. Kétségtelen, hogy a végtelen ka za k p u sztákon vé ­gigvonult a népvándorlás va lam etinyi hu llám a, uto ljára Dzsingisz k á n és B atu ká n hadserege is. A k a za k n ép három hordája, a „Kis Zsiisz, a Középső Zsüsz és a N agy Z süsz" a XV. századtó l kezdve, a k a za k honfoglalás u tán a laku lt k i ug ya n ­ezen a területen. B onyolult, pusztító háborúk fo ly ta k arrafelé a X VII-XVIII. században, a d zsu n g á ria ia k és a ka lm ü kö k ellen, m a jd XVIII. század közepé­től kezdve a cári ko lon izác ió s törekvések ellen. A z orosz gyarm atosító hód ítá s nem m en t könnyen . L ázadások, háborúk köve tték egym ást az líráitól az Irtisig terjedő sz tyep p éken a X IX század során sz in te végig, és a XX. század első ké t évtizedében is. Az első világháború idején a m a i K azakisztán t a lko tó négy cári fókorrnányzóság: az A sztrahanyi F őkorm ányzóság, a z O renburgi F ókorm ányzó- ság, a S ztyep p e i Fókorrnányzóság és a Turkesztán i Fókorrnányzóság területén tu la jdonképpen h a d iá llapo t volt. Török n ye lve t beszélő népek la k ta k ezeken a tá jakon . Törökország ped ig O roszország ellenfele volt a z első világháborúban. A javarészt n om ád ka za k o k m in d ig is k észek v o ltak fe lke ln i a gyűlölt cári uralom ellen. Ezért az orosz birodalm i hadsereg fő p arancsnoksága nem, m ert sorozni k a za ko ka t fegyveres ka to n á n a k . M unkaszo lgá la tra a ka r tá k őket behívni. Ezt a m egalázást a büszke k a za k o k nem vise lték el. 1916-ban a m ai K azakfö ldön á l­ta lá n o sfe lke lé s tört k i, am elynek leverése során a cári bün tetőexped íciók egy­m illió ko zá ko t ö ltek meg. A bolsevik fo rrada lom u tán, a polgárháború során a k a za k o k végül is a n e k ik függe tlen á llam ot ígérő szovjetrendszer m ellé á lltak. A z 1930-as években a ztá n a kolhozositás és a ku lá k ta lan ítá s , a sz tá lin i terror e lpusztíto tt és em igrációba sodort m ég három m illió kozákot. A nom ád élet a k ­k ortá jt szűn t meg végképp K azakföldön. Ezzel vá lt teljessé az orosz cárok á lta l a XVII. században kezdem ényeze tt k özép -ázsia i orosz hód ítá s és gyarm atosítás. A m á so d ik világháborúban m ár nem m unkaszo lgála tosként, hanem fegyverrel harco ltak a k a za k o k a Szov je tun ió védelm ében. H őstetteket ha jto tta k végre, többek közö tt m egvédték a h itleri hadsereg ellen M oszkvát. A fegyveres harcot kü lső ellenséggel szem ben ez a harcias nép sohasem ta rto tta m egalázónak. A k itü n te te tt világháborús ve teránoka t m áig is nagy tiszte le t övezi Kazakföldön.

A m ásodik v ilágháború u tá n szin te az egész K azah Szovjet Szocialista K öz­tá rsa ság a külvilág elöl e lzárt z á rt had iipari-katonai cen trum m á le tt. I t t volt a szovjet „G ulag-ország” központja, ide szá llíto tták tö b b ek k ö zö tt a „szám ­ű zö tt n ép ek e t”: a volgai ném eteke t, a hábo rú idején a ném etek oldalán harcoló csecseneket, krím i ta tá ro k a t, a h áború so rán e jte tt hadifoglyokat. K ésőbb ná-

lünk folytak a súlyos környezetszennyezést okozó szem ipalatyinszki a tom kísér­le tek és a bsykonuri űrkísérle tek . M ár k o rábban is, a kolonizáció k ezdete ó ta sok orosz te lep ü lt á t K azakföldre. H ruscsov fő titkársága során, a „szúzföldek feltö­rése" idején, az oroszok és m ás nem zetiségek szám a m ég tovább növekedett. Je lenleg 130 n em zetiség él h azánkban . A független K azak K öztá rsaság h ivatalos nyelve a kazak, azonban a nem zetiségek közö tti közvetítő nyelv m indm áig az orosz m arad t.

A független K azak K öztá rsaságban szabad az u tazás, a tudom ányos k u ta ­tás, ezen belül a tö rténe ti-nép ra jz i k u ta tá s A fen tebb le írt esem ények m agya­ráza to t adnak arra , hogy m iért van szám os olyan hely Észak-K azakisztánban , ahol csak álom a ta lá lkozás a régi lakosságnak m ég a nyom aival is, és hogy a lehetséges adatközlők m egszó la lta tása m iért ü tközik időnkén t komoly nehéz­ségekbe. Egykor m inden kazak férfinak tu d n ia ke lle tt legalább h é t nem zedékre visszam enőleg férfi ősei nevét. M ára m ár sokan és sok helyen elfeledkeztek a hasonló adatokró l, hiszen a kazakok többsége távol él azoktó l a földektől, ahol ősei szü lettek . M ások pedig nem szívesen beszélnek idegenek e ló tt szárm azá­sukról, hagyom ányaikról, m últjukról, hiszen ez m ég nem is o lyan régen tilos volt, „nacionalizm usnak” m inősült, b ö rtönbe le h e te tt kerülni érte . C é ltuda tos terep -, könyvtári és levéltári k u ta tá s ra , valam int szerencsére egyarán t szüksége van a kazak néprajz és tö rtén e lem k u ta tó ján ak , az „oral h isto ry” ku ta tó ján ak ahhoz, hogy m unkája sikerrel járjon.

2002-ben Benkó M ihállyal együ tt a Torgaj-vidéken, az a rgün törzsszövetség m agyar tö rzsénél já rtu n k . A következő években e lju to ttu n k oda, ahol m a is él a m agyar-kipcsakok magja: az Irtis p artjá ra , az orosz-kazak határv idékre. K u ta ­tá sa in k a t N yugat-Szibériában, közvetlenül az orosz-kazak h a tá r közelében, de m ár O roszország te rü le tén foly tattuk . Az Irtis bal p a rtján elterü lő síkság Om szk- tó l délre, 150 kilom éternyire úgynevezett „senki földje”, ahol idegen gyakorlatilag sohasem jár. Az Irtis folyó partv idékének tö r té n e te a r égm últba nyúlik v issza. A nagy folyam m en tén m ár nagyon k o rán m eg te leped tek az iráni és tö rök e red e tű nom ád népek. Valaha éppen az Irtis középső folyása m en tén és az Isim-Tobol v idéken volt a finnugornak te k in te tt szarga tka i k u ltú ra központja . Az i. sz. I. év­ezred első felében a népvándorlás k ezde tén a hunok ta lán é ppen innen sodortak m agukkal a K árpá t-m edencébe finnugorokat is. Az i. u. VI-VII. századok során az Irtis-v idéken volt a nyugati tü rk birodalom egyik központi szállásterü lete . A XIII. század közepétő l ped ig odáig te r jed t ki az Urál-hegységtől az A ranyhorda keleti szárnya: a S ejbanidák b irodalm a. M integy ké t évszázaddal a XV-XVI szá­zadi kazak honfoglalás u tán , a XVIII. század első évtizedeiben a kazak K özépső H orda kipcsak tö rzsszövetségének B ultun-ágához ta rto zó törzsei, a kara-kip- csakok te lep ed tek m eg végig az Irtis ké t p a r tja m entén , és Észak-K azakisztán keleti terü letein . A kara-k ipcsak törzsek , köztük a m agyar-kipcsakok is, rész t ve ttek valam ennyi lázadásban az ellen a cári kolonizáció ellen, am elynek egyik irányító közpon tja az 1716-ban közvetlen közelükben a la p íto tt O m szk volt.

A négy éven keresztü l fo ly ta to tt közös kazak-m agyar expedíciók során a m a­gyar-kipcsakok közö tt folytatott, tö rténelm i-néprajzi k u ta tása in k n ak végül is l)(is(‘K«‘s voll az ..ara tasa" I^y a kazak <\s m agyar ku ta tok kozul mi lat t.uk es fény­

k épez tük első alkalom m al a Kara-Tal-i tem e tő t. Nagy fontosságú írásos doku­m en tum okat: genealógiai táb láza to k a t, ún. sezseréke t g y ú jthe ttünk az Omszk- vidéken, a RuszkEua Poljana-i körzetben , a m agyar-kipcsakok egykori központi te rü le tén . Ezeket, az írásos forrásokat mi lá th a ttu n k először, korábbi k u ta tó k csak h a llo ttak létezésükről. Van k ö zö ttük egy 1935 e lő tt készült, m ég a rab b e tű ­vel íro tt tö rzsi sezsere is. Ez a d o kum en tum a kazak nom ádkor végső alkonyán készült, fe ltehető leg korábbi változatok alapján. További négy nagy terjedelm ű cirill b e tű s sezserét fénym ásoltunk. Olyan táb láza to k a t sikerü lt gyűjtenünk, am elyekben a M agyar név m egjelenését követően a táb láza ton , vagyis a m agya­roknak a k ipcsakokhoz csa tlakozásának és asszim ilációjának valószínű ideje u tán , 13-14 nem zedék tö b b száz - az egyikben tö b b m in t kilencszáz - férfi neve szerepel. G yű jtö tt anyagunkban szerepel továbbá egy elbeszélő kö ltem ény a m a­gyar-kipcsakok XVIII. századi hőséről, Szarúbáj vitézről, A kö ltem ényt m aga a költő, K udajbergen O rdabajev celinjei ta n ító a d ta á t nekünk kazakisztán i m eg­je len te tésre . A 150 szakaszos vers A lm atiban a „Kazak b atyrlari ” (K azak hősök) cím ű ú jságban 2006 n ovem berében kazak nyelven m egjelent. K u ta tása in k során az Omszk-vidéki m agyar-kipcsakok elm eséltek nekünk ké t olyan legendát is, am elyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy hagyom ányaikban m ég n apjainkban is élénken élnek az em lékek egykor N yugatra táv o zo tt testvéreikről, a K á rp á t­m edencei magyarokról.

K u ta tá sa in k eredm ényeit a K azak K öztársaságban , a legm agasabb politikai szinten, is a m agyar és kazak nép e t összekötő kapocskén t értékelik . E lnökünk, N urszu ltan Nazarbégev 2007-es m agyarországi lá to g a tása során a következő­k éppen nyilatkozott:

„E urópában n incs a kazakokhoz közelebb álló nép a k u ltú rá t és a hagyom á­nyokat tekintve, m in t a magyar. M int ism eretes, m ég a XIII. században a kip- csak tö rzsek egy része az Önök o rszágában te le p e d e tt le, és je len tősen hozzájá­ru lt annak fejlődéséhez. Ma M agyarország m integy 200 ezer lakosa kunnak vallja m agát, vagyis a k ipcsakok leszárm azottjának . A m agyar k u ta tó k pedig felállítot­tak egy h ipotézist, am ely szerin t a m agyar nem zetségből szárm azó kazakok a m agyarok közeli rokonainak bizonyulhatnak . Ez fontos a lap ja ku lturális-hum a- n itárius kapcso lata ink további fejlődésének."

M agyar ku ta tó tá rsu n k , B enkő M ihály pom pás színes képekkel itt, a M agya­rok h ázában is te ije sz te tt illusztrá lt könyve a m agyar-kipcsakok kö zö tt folyta- i o tt, közös m agyar-kazak expedíciók fordulatos tö rténe téve l ism erte ti m eg az olvasót. M indazok figyelmébe sgánlom ez t a könyvet, aki rész le tesebben is kí­váncsi ku ta tá sa in k ra az Irtis-vidéken, azon a tá jon , am elyet sokan a m agyarok őshazájának ta rtan ak , és ahol m ég m a is sokan úgy vélik, hogy a K árpát-m eden- cei m agyarok az ó, távoli N yugatra táv o zo tt testvéreik.

Botalov SergeyRUSSIAN ACADEMY O F SCIENCE, SOUTH URAL DEPORTAM ENT OFIN STITU TE H ISTORY AND ARCHEOLOGY, SOUTH URAL STATE UNI- VERCITY, ARCHEOLOGICAL SCIEN S CENTRE Director, professor, academ ican WTA

The nomadic civilization and the Ural-Siberian ethnic cultural unity

The no tion itself of th e “E urasian nom adic civilization” has appeared quite re- cently. I t im plies th e ex istence of a large social and political un ity of th e s te p p e ’s nom adic popu lation a t a ce rta in s tage of i ts ’ social developm ent. S uch unity began to form in th e earliest period, w hen th e first com m unities of anc ien t Asian nom ads s ta r te d to appear. The final s tage of th e un ity ’s form ation, however, was only over by th e m iddle of th e I m illennium AD. I t had been closely connected w ith th e appearance of th e em pires of E uropean and Asian H uns First, and later, w ith th e adven t of th e G rea t T urkish S ta te , o r K aganat. D uring th is tim e, the s tep p e p assage of E urasia tu rn éd in tő a single contain ing area, w ith practically un lim ited capabilities fór com m unication. T he m ain co n s titu en ts of th e civiliza­tion u n d e r consideration were th e appearance of runic w ritten language, the form ation of th e global e thn ic and political hierarchy of nom adic com m unities, along w ith th e appearance of large in ter-tribal khan h eadquarte rs , which were th e p ro to type of a specific phenom enon and la te r becam e know n as “nom adic cities”. A particularly specific s tage of th e s tep p e and th e neighboring forest s tep p e region’s developm ent began du ring th e second half of th e I m illennium AD. Since then , all th e political, ethn ic and cu ltural events, th a t w ere h appening w ithin th e boundaries of th e region from O rdos to th e C arpa th ian Basin, were closely an d logically in te rconnec ted . The huge ocean of peoples and tribes, th a t becam e an im ated , w as experiencing p articu la r transfo rm ations in th e m iddle p a r t of th e continent, in th e Volga-Kazakh s tep p e and th e U ral-S iberian forest s teppe. T he long-term m igration of th e popu la tion from th is region to Pricher- nom orye on the w est an d th e basin of th e D anube river had been perm anent. I t w as tak in g piacé continuously during th e I m illennium AD. i hús le tting m any g roups of Bulgarians and H ungarians find th e ir hom eland. which la le r becam e know n as th e G reat M igration process.

Baasanjav EnkhjargalS tudy pe trog lyphs in M ongoliaG rad u a te s tu d e n t o f Faculty Social Sciences of th e U laan b aa ta r University.

Study petroglyphs in MongoliaMongolia is rich of rock p ic tu res which co n stitu te archaeological relics of an anc ien t m an ’s m ultifaceted prim itive, social and cu ltu ra l life. By th e style and m anner of d raw ing and chronologically these petrog lyphs perta in to different h istorical periods.

In 1952 a geographer O .N am nandoij was first to discoverancien t draw ings in th e H óit T senkher Cave of th e M ankhan sum in Hovd province. L a te r Rus- sian academ ician A .PO kladnikov m ade an independen t stu d y and published several scientific artic les where he suggested th a t those petrog lyphs re la ted to the Paleolithic period a n o tion w hich th e overw helm ing msgority of scholars and researchers had com e to support. T he H óit T senkher Cave is s itu a ted 25 km to the w est of M ankhan sum cen tre an d is a lim estone gave. Its inner he igh t is nearly 15 m, length is 30 m and w idth is alm ost 40 m. T here are several anc ien t draw ings on th e rear wall in th e no rth ern p a r t of th e gave.

T here are m any types of anim als, wood and a n um ber of d o ts draw n on th e b righ te r wall of th e gave. T he m ale an im als m ay be recognized by th e way they are draw n w ith big hom s. T here are alsó e lephants, ostriches, wild g oa ts and bicons draw n on th e ceiling th e re are m any do ts above th e ostrich. Similary, th ere is a lished th a t a trad itio n of cave pain ting of anim als and d ifferent figures orig inated in th e U pper Paleolithic period.

M any cave pain tings such as in th e Von deG om , Lyasko, Castillio, T hree- B ro ther cave, M ontinyak, Combar-lla, Nio and A ltam ir found in W estern Europe, F rancé and Spain have been s tud ied carefully. S c ien tis ts now consider a no tion th a t cave pa in ting which is a m ost anc ien t classical relic of th e prim itive a r t as orig inated in E aste rn Europe is no Longer valid because relics from th e E ast, S iberia and C entral Asia.

S cien tists have alsó estab lished th a t th e H óit Tsenkher cave pain tings are sim- ilar to th e petroglyphs perta in ing to the W estern European Paleolithis period. A n um ber of do ts above the anim als in th e Hóit T senhker cave pain tings denoting the num ber of anim als, is a characteristic tea tu re of th e Palaeolithic period art. T hrees draw n in th e Hóit Tsenhker cave paintings are alsó sim ilar to those P alae­olithic period pain tings found in W estern Europe caves such as Castillio and Nio. T here is a good reason to a ttrib u te these petroglyphs to th e U pper Palaeolithic period because ap a r t from deers, wild sheep, cam els and bicons dep ic ted on the cave pain tings in H óit Tsenhker cave wihc are ex isten t u p to now, th ere are tigers, e lephan ts and ostirich wihc inha b ited ancien t M ongolia b ú t la te r d isappeared.

A single-rock hilltop n ear th e B uyant Goi river b ridge to th e n o rth -eas t of Hovd A im ag B uyant sum is called C handm ani H ar uzuur. T here are m any ani-

m ais engraved on th e m irror-like rock looking to th e w est side of th e C handm ani H ar uzuur. T he m ain su b jec ts d ep ic ted are an im als w here horses, bicons, deers, wild sheep an d s tep p e goats prevail while wolves, foxes and snakes are draw n rarely. Anim als are draw n b eing calm and com fortable. A s trik ing te a tu re is how he and she an im als differ from each other. T he m ale d eers and horses a re d raw n in a c lear-cu t style while m ares are d raw n to g e th e r w ith younglings. By th e style, d esign and subject, sc ien tis ts a ttr ib u te C handm ani H ar u zuur rock p ic tu res to th e Palaeo lith ic period.

Anim ál p ic tu res a re d raw n n ő t like they are in n a tú ré b ú t specificities a re o ut- lined. Particularly, a big h ó m of bison, a horse ea r and tail, a d eer antler, a t iger’s fúr strip , a cam el h um p are draw n very artistically. P resence of a snake p ic tu re in th e pe trog lyphs im plies th a t it is a trad itiona l im age in th e Palaeolithic period a rt. I t is in te resting th a t a lion p ic tu re a ttr ib u ta b le to th e Palaeolithic e poch has n ő t been found ne ith e r in M ongolia no r in any o th e r neighbouring country b ú t on th e rock drawings.

Diimaajav ErdenebaatarDean o f Ffeculty Social Sciences o f th e U laan b aa ta r University.

Features of Aristocratic Xiongnu Tombs

During th e course of research on th e X iongnu’s h istory and culture, issues re- garding th e ir social organization, economy, and cu ltu re have becom e n ő t ju s t a com plicated top ic in M ongolian anc ien t history, b ú t have alsó becom e a dis- p u ted issue inside th e realm of th e social and political h istory of ancien t na tions in n o rth e a s te m Asia a t the end of th e first m illennium BCE.

A bout a h u ndred years ago, a t th e tim e of R ussian an thropologist Yu.D.Taliko- G rin tsev ich’s excavations of of tom bs located in Buryatia, it was unknow n th a t they were X iongnu period tom bs. B ú t in 1912, a technician nam ed BaUod work- ing a t th e “M ongol-Or” gold m ine in M ongolia uncovered anc ien t burial m ateri- als while search ing fór gold sources; they were la te r identified as X iongnu re- m ains a nd announced th roughou t th e w ord over a period o f 10 years. A research team se n t from th e Russian A cadem y of Sciences to w ork in Mongolia a nd T ibet from 1923-1926 excavated a t Noyon Uul while w ating fór C hinese visas in 1924, add ing th e ir d iscovery to the body of world X ionhnu research and giving a huge bo o st to th e stu d y of X iongnu history.

Since then , X iongnu archaeological s tru c tu re s have been actively stu d ied in p resen t-day M ongolian and R ussian lands, and research regarding th e X iong­n u ’s se ttlem en ts , aristocratic and com m on to m b s has continued nonstop . The m ain original sources about the ir national form ation and th e process of the ir c u ltu ra l developm ent, aside from descrip tions of them w ritten in ancien t Chi­nese h istorical a cco u n ts1, include th e rem ains of com m on2 and royal to m b s1, a nd se ttlem en ts4, and the research works ab o u t th e ir study. Fór exam ple, to look a t th e m any research w orks devoted to th e burial custom s of ordinary citi-lL.A.Borovkova. Tsarstva <<Zapadnogo Kraya>> M„ 2001 ( in Ruusian laung....)2 Ts. Dorjsuren. “Umard Hunnu” UB., 1962, ; RB.Konovalov. Hunnu v Zabaikalie. (Pogrebalinie pamyatniki) Ulan-Ude., 1976,; A.V.Davidova. Ivolginskii archaeologicheskii kompleks. Tóm.2. Ivolginskii mogilnik.- Archaeologicheskie pamyatniki Xiongnu. Vip.2. Sankt-Peterburg., 1996.; S.S.Minyaev. Direstuiskii mogilnik. Sankt-Peterburg., 1998.; Ts. Batsaihkan, Hunnu. UB., 2002., Ts, Torbat. Hunnugiin jiriin irgediin bulsh. UB.. 2004.3 Ya.N. Hodukin. Pervie raskopki v gorahk Noyon Ula. Irkutsk., 1926.; Camilla Trever. Excavations in Northern Mongolia. (1924-1925) Leningrad., 1932.; S.Umehara. Studies of Noin-Ula finds in North Mongolia.- The Tokyo Bunkó publications. Series A, No.276 Tokyo., 1960.; PK.Kozlov. Nauchnoe nasledstvo. Dneviki Mongolo-Tibetskoi ekspeditsii. 1923-1926. Sank-Peterburg., 2003.4 A.V. Davidova. Ivolginskii archaeologicheskii kompleks. Tom.l. Ivolginskoe gorodishe. - Archaeologicheskie pamyatniki Xiongnu, Vip., 1. Sankt-Peterburg., 1995. ; A.V.Davidova, S.S.Minyaev. Kompleks pamyatnikov u sela Dureni. - Archaeologicheskie pamytniki Xion­gnu. Vip.5 Sankt-peterburg., 2003. ; L.R.Kizlasov. Gunnskii dvorets na Enisee.M., 2001.: S.V.Danilov. Goroda v kochevihk obshestvahk Tsentralinoi Azii. Ulan-Ude., 2004.

zens, th e sacrificial custom s fór th e burial of th e deceased from m any levels of society were generally co n sis ten t an d developing, and have been revealed by th e m ateria l ob jects, anim als, and hu m án sacrifices offered as p a r t of th e burial custom s.

As of now, in ju s t looking a t a r is tocra tic to m b s d iscovered in M ongolian terri- to ry a n d excluding those in Russia, they have b een found in 6 areas: Noyon U ul\ a t th e boundary of tov and Selenge aim ags; D uurlag na rs in Bayan-A darga sum and B orbulag in B a tsh iree t sum , K hentii aimag"; Goi mod-1 in th e K hunui river valley in K hairkhan sum 7 and Goi m od-2 in th e K hanui river valley in Ondor- U laan sum , A rkhangai aim ag;8, and T akhilt dep ression in M ankhan sum , Khovd aimag®. If we co u n t th e places such as T saram , Ilim ovaya p ad i10, an d Chere- m ukhovaya p ad i in B uryatia" , th e places w here X iongnu royal tom bs have been discovered can be divided in tő th ree generál zones; th e Central, ea stem , and w estern zones. A m ong these royal tö m b locations, th e re have been m uch com- parative research w ith th e o b jec ts of Noyon Uul. S ince th e 1990’s, m ore research and excavation work has s ta r te d to em erge.

M ongolian archaeologist T s.D otjsuren b egan w ork in 1955 a t Goi mod-1 cem- etery and p ub lished his work “N orthern K hu n n u ” a b o u t 26 com m on to m b s12, He s ta r te d w ork a t tö m b num ber-1, b ú t could n ő t finish. M ongolian-French a rchae- ologists began to con tinue his work a t tö m b num ber-1 in 2000.

T he jo in t M ongolian-A m erican te a m d iscovered Goi m od-2 cem etery in 2001 an d m ad e a d e ta ile d m ap of th e s ite , th a t show s m ore c learly th e fea- tu re s of royal cem eteries . O th e r m ap s w ere very d ifficult to see s a te llite buri- als an d full c o n s tru c tio n of th e tö m b m ounds. B ecause m any new fea tu re s of tö m b c o n s tru c tio n were found, like th e s to n e lines, G oi m od-2 cem etery is m aybe th e m o s t im p o r ta n t exam ple o f X iongnu royal to m b s. A lm ost all o f th e X iongnu royal cem e te rie s w ith large sd u a re to m b s - G oi m od-1. G oi mod-2, D uurlig nars , B or bulag, T akhilt, T saram , Ilm ovaya p ad i - w ere all d u g in tő large san d a reas. T h is becau se san d is very good fór th e c o n s tru c tio n sty le a nd d eep p its.

In Goi m od-2 cem etery Tomb-1, seen here from th e so u th side and w est side, have som é evidence of tö m b construc tion . F rom th e n o rth side, we can see

5 PK.Kozlov. Sevemaya Mongoliya. Noyon uliskie pamyatniki. S prüoj. Kopii soglashiniya 1925.1-12 pp. Otd.l. 2 pic. - Institute of the History of Academy Sciences of tne Mongolia6 D.Tseveendorj. Novie pamyatniki Hunnskoi znati. - 100 let gunnskoi archaeologü. Nomadism proshloe, nastoyashee v globalinom kontekste I istoricheskoi perspective. Gunnskii fenomen. (Tezisii dokladov) 1 chasti. Ulan-Ude., 1996.7 Mongolie Le premier empire des steppes. - Actes sud. Mission archaeologique Francaise en Mongolie. Monaco. 2003.8 Francis Allard, D.Erdenebaatar, N.Batbold&Bryan Miller. A Xiongnu cemetery found in Mogolia. - ANTIQUITY 76(2002)9 D. Navaan. Hunnugiin ov soyol. UB., 2000. (In Mongolian laungech)10 S.S.Minyaev, L.M.Sakharovskaya. Soprovoditelinie zahoronenlya <<Tsarskogo>> kompleksa 1 7 v mogilinlke Tsaram.- Archaeologicheskie vesti. '9. Sankt-Peterburg., 2004. pp. 86-11811 PB.Konovalov. Hunnu v Zabalkalie. (Pogrebalinie pamyatniki). Ulan-Ude., 1976.12 Ts.Dotjsuren. “Umard Hunnu” UB., 1962,

dearly th e sto n e wall of th e m ound. A round tom b-1 is a long line sa te llite buri- ils (P ig.l)

Before th e discovery of Goi mod-2, R ussian archaeologist Minayev began work on a tö m b of sim ilar co n stru c tio n and plán. Goi mod-2 tom b-1 is veiy spe- l ial tö m b b ecause th e tö m b is th e largest an d th e re are m any sm all satellite burials aro u n d it; 30 burials all-together. T he M ongol-Am erician team in th ree sum m ers excavated all th e sm all burials excep t th e one large round burial. To i he n o rth side we excavated a sm all burial which w as n ő t a hum án buria l b ú t a liorse w ith no a rtifac ts and no head. (Pig-2) I t is m o st likely assoc ia ted w ith th e i om b m ound and there-fore p a r t of th e tö m b com plex.

I w ould like to ta lk now ab o u t th e cha rio ts o f th e X iongnu b ecau se in all th e large tö m b m ounds m a teria ls from ch a rio ts w ere found in side th e burial. M ost of th e m ate ria ls of th e se c hario ts , like a t N oyon Uul, are very sim ilar to C hinese chario ts. Im ages of cha rio ts a re found on b irch bark lids and on sto n e inscrip- tions. T he p iacem en t of cha rio st in X iongnu to m b s were a very im p o rta n t p a r t of th e funeral cerem ony. T he la te r cu ltu re s of th e T urks and M ongolian use ea rts in funerals an d o fteh tű m th em over and do n ő t u se th em fór th re e days after.

All of th e sm all burials w ere loo ted in an c ien t tim es, b ú t still m any th ings have been found. M any of th e burials m ay be from th e se rvan ts o f th e ruler. T he bones of very young ch ildren an d babies did n ő t preserve, b ú t from coffin size and som é bones we can teli th e age.

Burial-2 gives us very good inform ation ab o u t iron a r tifac ts and th e ir use. Many X iongnu coffins h ad th ree be lts w rapped a round th e ciffin, o ften fór th e aristocra tic tom bs. M any o f th e iron a rtifac ts w ere horse riding. And m any bu ri­als alsó alsó h ad horse heads. N őt only horse h eads were in th e burials. We alsó found cow, sheep, and goa t skulls, lower legs, and even scapula.

Burial-3 is ex trem ely in teresting . H ere we found alm ost 300 ankle bones. The trad itio n of ankle bones fór chil gam es ex isted in anc ien t tim es and in p resen t tim es. Som é of th e ankle bones have different m arks, very sim ilar to m arks from o th e r periods. T he m ark on th is ankle boné is very im p o rtan t b ecause i t h as four m arks toge ther; th e sün, a trid en t, and tw o o th e r m arks. T he t r id e n t s hape m ark was a very im p o rtan t m ark fór soldiers.

We alsó found th e sam e m ark on a ceram ic b o tto m in burial-24. all nom adic peoples use m arks use m arks fór possession. Even a Chinese lacquer cup has a m ark p ú t on th e b o tto m after if cam e to th e Xiongnu.

In th e m iddle of th e line of burials-20-21, and burial-22, we found th ree bronze m irrors. O ne was half of a C hinese bronze mirror, w hich are often found in Xion­gnu tom bs. Whole Chinese m irrors are n ő t o ften found in X iongnu tom bs. T hese m irrors were only fór o m am en ts , deco ra tion and s ta tu s .

T he o th e r two bronze m irrors, found w rapped in textile, are very im p o rtan t item s fór sham anism . S ham ans u sed bronze m irrors in ritua ls to look intő, and to speak w ith th e cosm os.

In burial-21, we found a bronze m irror exactly like a X iongnu bronze m irror from e a s te m Mongolia. T his bronze m orror is now being analyzed a t Sm ithso-

nian C onservation L abora to ries by Leslie Weder. This X-ray ph o to show s th a t it is exactly like th e bronze m orror from e a s te m M ongolia.

Burial-27 is very im p o rtan t b ecause th e skull h as well preserved pathological evidence in a c u t m ark on th e face. Alsó th is töm b is very im p o rtan t because the ou tside of th e coffin w as deco ra ted w ith iron flowers and la ttice .

This la ttic e is found in gold, b ronze and iron on m any a ris tocra tic coffins. T he im age of th e la ttice com es from th e co n stru c tio n of th e trad itio n a l h om es o f the nom ads. T h a t th is la ttic e im age m akes th e coffin like a hom e in th e after-life. Even in T urk ish burials, we see th e la ttice p a t te m on th e s tone box burials.

M any a rchaeologists ask why th e co n stru c tio n of fUneral cham bers fór X ion­gnu royal burials are like th e large Chinese tom bs. T his is because of th e close cu ltu ra l an d political in te rac tion betw een th e se tw o em pires.

A t Goi mod-1 a handle of a large bronze p la tte r w as found w hich is very sim i­lar to Chinese style. We can see th e sam e im age in Q in and H an m ateria ls. Goi m od-2 n ő t only h as m any tom bs, b ú t is a t th e cen te r of th e K hangai m oun ta in s area. T his region of M ongolia is th e cen te r of X iongnu archaeological s ites, w ith m any cem eteries and se ttlem en ts . T here will be m any difficulties to excavate th e c en te r m ound b ú t we p lán to begin slowly so we can see all fea tu res of the funeral cerem ony in th e burial an d töm b com plex. T his sum m er we will s ta r t c leaning th e surface, and hope to have m any m ore new discoveries ab o u t an ­c ien t X iongnu royal tom bs.

HOU Yong-jian & CAO Zhi-hongc e n te r fór H istorical E nvironm ent and Socio-Econom ic D evelopm ent in N orthw est China of Shaanxi N orm ál University, Xi’an, Shaanxi

Investigation and Research on the Important Capital Site of Tongwancheng in Eurasian

Grassland ZoneA bstract:T his p ap e r is a com prehensive in troduc tion of th e academ ic research and

field investigation on th e anc ien t cap ita l city s ite of Hun nam ed Tongw ancheng City w hich con stru c ted in sandy a rea in E u rasian grassland zone.

E urasian grassland zone w as rntyor com m unication passage fór th e O rien tál and W estern nations during anc ien t times. And th e righ t no ticeable location of T ongw ancheng City is a t th e so u th of M ongolian g rassland th a t reflects th e com m unication betw een nom adic na tions and agricu ltural na tions in history. And th e construc tions of th e Capital city rem ained th e nom adic style. Therefore, th e research on th e T ongw ancheng City site will be an effective means to uncover the h istorical Communications. And as a fixed capital, it is alsó has great meaning on investigating the floating nom adic n a tio n s’ history. The research on it can uncover th e h istorical references of com m unication betw een th e O rien tál and W estern na tions and cu ltu res which w as covered in th e an c ien t city site located in th e E urasian grassland zone.

Keywords:H un; H elian Bobo; cap ita l city; th e T ongw ancheng City site; Eurasian

g rassland zone; p ro tec tion of h istorical relics

I. G enera l Inform ation of th e S ite

T he anc ien t Capital site of Tongw ancheng City was bu ilt in th e no rth side of th e Hongliu River which is on th e u pper reaches of W uding River. A nd th e site lies in Baichengze Viliágé, H ongdunjie Town which is in th e n o rth of Jingbian County, Shaanxi Province, People’s Republic of China. In C hinese h istorical lite ra tu re s such asJ in Shu ,Wei Shu, The H istories o f S ix teen K ingdom s, H istory as a Mirror, it is clearly reco rded th a t th e bu ilder of th e city w as H elian Bobo who w as a descendan t of H un and leader of Tiefu tribe. I t w as said th a t the m agnificent and im pregnable city was con tinuous co n stru c ted fór 6 years

(A.D.413-A.D.418) by 100,000 people driven by Helian Bobo and h is army.The physical geographical location of th e city is in th e O rdos P la teau and

along th e so u th edge of th e Mu Us S and land w hich belong to th e desert-loess transitiona l zone. In history, it was am ong th e A gro-pastoral zigzagging zone and sim ultaneously a site sp o t to th e so u th of M ongolia grassland w ithin E urasian grassland Zone. D uring th e period of S ix teen K ingdom s, th e re w ere m any different nationalities w ithin th e b road O rdos P lateau , such as X ianbei tribe of T uoba nationality , W uhuan nationality living in Shuofang County, d escen d an ts of H un such as Tuge tribe , H u people from Qiuci S ta te in w este rn region, Di people, Q iang people and Chile and so on, am ong those which c ou ldn ’t be distinguished is generally called Mixed Hús. Accordingly, w ithin th e T ongw ancheng City, were living b o th th e H an people an d m any o th e r nationalities. Inside th e T ongw ancheng City, th e acreage is 9.3 km 2 m easu red in year 2002 which was wide enough to accom m odate large num bers of people. A ccording to Chinese scho la rs’ studying, th e h ighest popu la tion in th e city during h istory w as from 82,000 up to 107,000.

T he long history of th e T ongw ancheng City since its beginning building u ntil kep t to today being 1595 years. A lthough locating in th e boundary a rea of Inner M ongolia and Shaaiud Province w here th e re síre few hum án hab ita tions, and even undergoing th e long-term landing and piling of san d blown by th e wind th ro u g h long h istorical pe rio d s(a t th e so u thw est co m er inside th e w est city, th e re is a dune w ith th e height o f 1187.5m) , th e m ain city wall rem ains, lofty tu rre ts ( th e h ighest one is a t th e so u th w est co m er w ith th e heigh t of 31.62m) and h a th p ace were com paratively well m ain ta ined un til now adays, owes to th e following special factors: firstly, th e a rch itec tu ra l m atéria] was particu larly w hich w as th e local e a r th called “w hite e a r th ”; secondly, th e construc ting m ethod w as particularly, w hich used pouring and ram m ing altem ate ly ; thirdly, th e well organization on constructing , th e hard-w ork co n stru c tio n w orkers and th e rigorous s ta n d a rd of co nstruc tion quality w ere all well m anaged . T he T ongw ancheng City is regarded as a m ost significant, in frequent and large anc ien t Capital city s ite th a t s itu a ted on sand land am ong E urasian grassland zone. In 1996, it w as au tho rized as one of The M ajor H istorical and C ultural S ites un d e r S ta te P ro tec tion by S ta te Council, w hich is p resen tly p ro tec ting and m anaging by H istorical Relics In s ti tu te of Tongw an City ( 7 5 ).

II. Investigations a nd R esearches on th e S ite

I t was in th e m iddle period of th e 19th cen tu ry th a t th e city site w as confirm ed to be one cap ita l-c ity rem ains of th e G rea t Xia Dynasty, and in th e S ep tem ber of 1956, th e site w as firstly nam ed as T ongw ancheng City w hen The G roup of Investigation and C ollection on C ultural Relic in N orth Shaanxi cam e to investigate on it. And, later, th e G roup published a p ap e r titled Survey on the S ite o f Tong w an C ity in which th e au th o rs concluded th a t th e Tongw ancheng City is well w orthy of fu rther investigation and research fór th e na tiona l history

. a rch itec tu re and archeology of C h in a .1In th e July of 1973, H ou Renzhi, th e well-known p rofessor on h istorical

geography of Peking U niversity led a group to investigate on T ongw ancheng City and p ublished th e p ap e r of Exploring The V icissitude o f Mu Us Desert According to the A nc ien t C ity R em ains in H ongliu R iver A rea ,2 in which th e T ongw ancheng City was researched as a typ ical case of h istorical geographic investigation, and concluded th a t th o se anc ien t rem ains of m ank ind ’s activ ities covered in th e d esert has significant scientific m eaning fór environm ental research.

Until 1990, th e book of H elian Bobo A nd Tongwancheng City ’w ritten by researcher Dai Yingxin who worked in th e Shaanxi Archeology In stitu te was published in Xi’an, which is an in tegrated works fór th e continual investigation of th e site. In the book, th e au tho r sum m arized th a t “it is undoubtedly th a t the presen t excavation, investigation and research on th e city site has supplied valuable references, and further m ore detail inform ation abou t the physically stra tu m under th e city site, the cultural characteristics during different historical periods, the layout of th e s tree ts and constructions, and th e custom and religion of th e people living in th e ancient city etc. will m ust be uncovered soon by füture excavation and investigations as the quick developm ent of th e Communications and economy.”

In 2001, th e govem m ent of Jingb ian C ounty ra ised a p lán of p resen tin g th e T ongw ancheng City to apply fór th e World C ultural H eritage, su p p o rted by th e C ultural Relics B ureau of Shaanxi Province and th e govem m ent of Yülin City. A nd th e w orkers of th e B ureau of C ulture an d C ultural Relics of Jingbian County and th e H istorical Relics In s titu te of T ongw an City w ent o u t visiting, investigating a nd leam ing experiences as th e p lán w as rep o rted by m édia.

T he year of 2002 w as a m o st no ticeab le year in th e h istory of T ongw ancheng City because of m uch m ore a tten tio n , research, investigation and p ro tec tion activities were focused on it.

In April, th e P rogram of R es to ra tion O pera tions of G reen C apita l of Tong wan City was p resen ted by th e C en ter fór H istorical E nvironm ent and Socio- Econom ic D evelopm ent in N orthw est C hina of S haanxi N orm ál U niversity (following abbr.The C enter) an d som é NGOs an d govem m ental d ep artm en ts . L a te r a fte r th a t, th e resto ra tio n base w as estab lished a t th e so u th w est to th e site w ith financing su s te n ta tio n and techn ical su p p o rt by D ongcheng Xianzhi who is a Jap an ese tree -p lan tin g expert. T h a t m eans new a tte m p t of ecologic environm ental res to ra tio n activ ities in th e so u th edge of Mu Us Sand land got a new beginning. And th e base has becom e to an im p o rtan t field investigation piacé fór T he C en ter fór research on environm ental change and resto ra tio n in desert-loess b o rdér a rea and fór th e teaching.

In June , vice researcher X ing R ilai from Shaanxi Archeology In s ti tu te ( S í í d irec ted th e pro tective excavation of th e city wall and m o a t of th e

1 Yu Shaoyi & The Group of Investigation and Collection on Cultural Relic in North Shaanxi. “Survey on the Site of Tong wan City”, References o f Cultural Relic, vol.10 (1957).2 Hou Renzhi. “Exploring The Vicissitude of Mu Us Desert According to the Ancient City Remains in HongUu River Area”, Cultural Relic, vol.ll (1973).3 Dai Yingxin. Helian Bobo And Tongwancheng Cií{/.Xi'an:Shaanxi People's Press, !!>!»<>

so u th w est tu r re t to th e w est city, an d th e Yong’an F ru s ta (which is alsó called L ong D un by local people m ean ing D ragon F ru s ta a nd w as p robably th e anc ien t d ru m -tow er of th e city) inside th e city. After cleaned up all th e deposit and dig adow n to th e anc ien t original g round w hen th e city w as built, they found th a t th e ground was covered by san d which m eans th a t th e city was originally bu ilt on sandy land.

in Septem ber, Shaanxi C ultural Relics P ro tec tio n In s titu teorganized professional reconnaissance d e p a rtm e n ts m easu red th e

Tongw ancheng City site, and g o t th e acreage of th e site is 9.3 km 2 , w hich p rep a red well fór th e p ro tec tion layout of th e site.

O n O ctober 25‘\ Shaanxi Archeology In s ti tu te assoc ia ted w ith th e C en ter of ftem o te S ensing and A rcheology of H istory M useum of China m ade an aerial survey to th e T ongw ancheng City s ite and pho to g rap h ed a n um ber of la te s t a irscape d a ta of th e unknow n dep o sit a round th e city site , which w as d isp layed and com m unica ted on T he F irs t Conference of R em ote S ensing & Archeology neld on D ecem ber 17,h in Beüing.

D uring S ep tem b er 21-23th, 2003, th e “Conference of th e R esearch on A ncien t C apita l City in D esert- Tongw ancheng City” w as held in Yujing H otel,Jingbian C o u n ty . A bou t 100 rep re sen ta tiv e s from universities all over th e county, research iiis titu te s and local g ovem m enta l officials a nd w orkers a tte n d e d the conference. And all th e pap e rs were pub lished in th e book titled C om prehensive S tu d y in g on Tongw ancheng C ity E d ite d by T he C enter, which is a m ost cen tralized com prehensive research book on Tongw ancheng City.

O n th e m om ing of May l l t h , 2008, a m eeting to eva lua te and com m en t th e p ro tec tio n P lán on T ongw ancheng City S ite w as h eld in X i’an city. T he P lán w as vvorked o u t by th e Shaanxi Provinciái In s ti tu te fór th e D esign & C onservation of A ncien t A rch itec tu re an d succeeded passed by experts, which will finally be r e p o r te d to th e N ational B ureau of C u ltu ral Relics, and th en , will be au tho rized to publicize.

III.H isto rica l Valuc o f th e S ite

On th e agriculture and pastu ring bordér area betw een Inner M ongoliaM unicipality and Shaanxi Province, there d istribu tes m any ancien t sites. In the sou th is th e Great Wall rem ains and Yulin Town of Ming Dynasty. In th e no rthem desert-loess bordér area, the physical location an d historical position of Tongw ancheng City is quite im portan t. I t has ab o u t 1,300-year adm inistrative d is tric t history since th e Hun descendan t Helian Bobo began building it a t year A.D. 413 until Dangxiang Nationality inhabited th is m ilitaiy fortress after West X ia Pow er set up. And it experienced th e adm inistrative distric t evolution from Tongw ancheng City to Xiazhou City during th e history so th a t it is regarded as a valuable piacé th a t can be continually stud ied and investigated fór academ ic research.

4 Center fór Historical Environment and Socio-Economic Development in Northwest China of Shaanxi Normál University. Comprehensive Studying on Tongwancheng City. Xi’an: Sanqin Press, 2004.

T he value of th e s ite is i ts physical g eographical location a nd th e surround ing environm ent change. As well know n th a t th e city locates especially on th e O rdos P la teau and along th e so u th edge of th e Mu Us Sandland w here th e environm ent typically changed. T he reconnaissance during 1975-1977 u ncovered th a t “u nder th e bu ild ing w as na tu ra l cum ula ted g rit un til to 13m deep to th e base of the city wall. T h a t m eans before th e city was bu ilt there was sand land .” 5 This discovery to ld th a t th e environm ent w hen th e Tongwancheng City w as bu ilt was m ainly sand land, w hich is co n sis ten t w ith th e geological investigation on O rdos P la teau th a t th e re w as lo ts of sand in Q uatem aiy Period. Therefore, th e research on T ongw ancheng City can provide im portan t evidence fór th e research of environm ental change history. E xcept th a t, researching on it c an alsó provide references ab o u t city history, a rch itec tu re history, nationalities history, m ilitary history, com m unication history and cu ltu re h istory and so on.

As to th e historical cultural position and propaganda of Tongwancheng City, somé said th a t it should be oriented as “th e only Capital city site built by n o rthem m inority power during ancient tim es which is perfect well rem ained” while somé others said th a t it is “th e only rem ained H un’s Capital city w ith over 1,000-year history”, etc.. While, th is paper mainly advised to regard the city as “D esert Ancient Capital City” o r “H un’s C apital City” .And its value can be sum m arized as follow:

1. I t h as nearly 1,600 y ears of history since T he G reat Xia began to build it a t A.D. 413.

2. I ts history of adm in istra tive evolution and ever inhabited n a tions is qu ite clear an d doubtless, alsó its m ilitary function of recovery is obviously, w hich is one p a r t of th e h istory of nationa lities com m unication of agricultural people and pastu rin g people.

3. I ts 2km 2 acreage of city base is qu ite well rem ained, the m ateria l w as special local e a r th w ith obvious local cu ltu re and m inority culture ch aracters.

4. I t is an anc ien t city site loca ted a t th e desert-loess bo rdér a rea w ith the com plete record of th e local h istorical env ironm ental change.

5. T he outlook of th e rem ained so u thw est tu r re t in the w est city h as rare facticity and s tro n g convulsion which expressed the s trong w ishes of the tem pora l people to m ake living and endeavor developing in d esert area, which has been th e sym bol of th e city.

6. All th e research papers, books and even m édia works on th e T ongw ancheng City s ite is now gettin g m ore an d m ore influential all over th e world.

IYSignifícance As an Im p o rta n t C apita l C ity S ite in E urasian G rassland Zone

Since He Z henya’s p ap e r The H un an d H ungary* was published in 1937, the p o in ts ab o u t Hun an d H ungary w ere paid m uch m ore a tten tion .5 Committee of Cultural Relics of Shaanxi Provmce."Reconnaissance Record of Tong­wancheng City"Archeology. vol.3 (1981).6 He Zhenya.“The Hun and Hungary”, Culture o f China and Abroa.y ol.l-l (1937),in Collection of Papers on H un’s History (1919-1979). edited by Lin Gan.Beüing: Zhonghua Publishing House, 1983:107-119.

In China, m ost scholars researched on th e T ongw ancheng City w ith th e background of an c ien t Silk R oad. Fór exam ple, Professor R ong X injiang in H istory D ep a rtm en t of Peking U niversity th o u g h t th a t “T here w as m ultina tiona l cu ltu re in th e T ongw ancheng City during Chinese anc ien t period, w ith Hun, Xianbei, J ihu, H an, and D angxiang na tiona lities living inside th e city. O n c erta in periods, it w as a traversing piacé of th e Silk R oad so th a t th e re w ere alsó p eople from M iddle and W estern Asia living in it and bring ing th e ir cu ltu ra l influence, so d id m any traveling m erchan ts, legates and p assengers.” 7

Professor Li X iaocong of th e sam e d e p a rtm e n t has d iscussed th e h istorical position of T ongw ancheng City u n d e r th e b road com m unication background. He com m anded th a t “T ongw ancheng City once becom e a régiónál cen te r city from Wei and J in D ynasties to T ang and S ong D ynasties because of good com m unication. In history, m any people from M iddle Asia cam e to China going th rough T ongw ancheng City excep t fór C hang’an City in O uanzhong Piain. They e ith e r s e ttled in th e city or only passed th ro u g h it. Therefore, w hen we ta lked ab o u t th e Silk R oad. we should investigate m ore rou tew ays b ú t n ő t only focused on th e only trad itio n a l ro u te .” "And th e recen t excavations of to m b s and im plem ents w ith M iddle Asian cu ltu ra l ch a rac te rs proved th e view.

P rofessor Zhou Weizhou of Shaanxi N orm ál U niversity pa id m uch m ore a tte n tio n to th e h istory of T ongw ancheng City during Yuan Dynasty. W ith studying on th e tw o excavated copper ta b le ts from th e city site, he com m anded th a t during Yuan Dynasty, “th e T ongw ancheng City w as still an im p o rtan t traversing piacé of b usiness road fór th e m erch an ts b o th from In n e r M ongolia and Shaanxi. So th e re were b o th in h ab itan ts and nom adic nationalities living in it. A nd th e ta b le ts show ed th a t people of Wanggu T ribe th a t believing in N estorian ism usually passed th ro u g h th e road to tra d e in G uanzhong Piain or stay in T ongw ancheng City now and then , th a t is why th e c rossed co p p er ta b le ts were left in th e city or near areas. T his m eans th e influence of N estorian ism has com e to th e n o rth of Shaanxi a t th a t tim e.”9 In 1841, th e county m ag istra te He B ingxun of H uaiyuan C ounty (which p ré sé t is H engshan C ounty) w ent investigating th e city site. T here, he saw “a m ansion w ith arched roof w ith one half co llapsed an d one half hanging tow er" inside th e city w hich is lately explained to be th e a rch itec tu re style o f Yuan Dynasty. While u n til S ep tem b er of 1956 w hen th e G roup of Investigation and CoUection on C ultural Relic in N orth Shaanxi cam e to investigate , th e re h a s d isappeared th e m ansion and th e tower. T h a t m eans th e re were people living in th e anc ien t city s ite so th a t th e cu ltu ra l relics w ere partly destroyed .

7 Rong Xinjiang. “The Ancient Tongwan City in the Traflic History of the Occident and China During the Middle Ancient Times”,in Comprehensive Studying on Tongwancheng City .Xi an: Sanqln Press, 2004: 29-33.8 Li Xiaocong.Communication, Settlements and Culture along the Neighboring between Agrlculture and Nomad in the Chinese History. Comprehensive Studying on Tong­wancheng City .Xi’an: Sanqin Press, 2004: 39-50.9 Zhou Weizhou. “The Texual Research on the Crossed Bronze Brand ofYuan Dynasty Unearthed in Tongwan City”, in Comprehensive Studying on Tongwancheng City .Xi’an: Sanqin Press. 2004:51-54.

E urasian grassland zone w as a m ajor com m unication passage fór th e O rien tál and W estern nations during an c ien t tim es. And th e righ t no ticeable location of T ongw ancheng City is a t th e so u th of M ongolian g rassland th a t reflects th e com m unication betw een nom adic n a tio n s and agricu ltural n a tio n s in history. And th e c o n s tr u c t io n s of th e Capital city rem ained th e nom adic style. T herefore, th e research on th e Tongwancheng City s ite will b e an efTective m eans to uncover th e an c ien t C om m unications history. And as a fixed Capital, it is alsó has grea t m eaning on in v e s tig a tin g th e floating nom adic n a tio n s’ history.

B ecause of th e long history, th e T ongw ancheng City s ite h ad ever long fallen in tő disuse, and no great u n earth ed cu ltu ra l relics w ere excavated. Archeologists regard th a t it w as because of th e th ick covered san d covered over half o f th e city. If th e covered sand is cleaned and enough archeological work is invested, th e reál ou tlook of th e city with series of h istorical in form ation and references will be su re to uncover to the world.

V. P ro tec tion on the Site

N ow adays th e most im portan t problem is how to enhance th e p ro tec tion of th e T ongw ancheng City site. O n S ep tem b er 15,2000, th e People’s G overnm ent of Jingb ian C ounty has passed th e Tem porary Provision C oncem ing the Protection o fth e S ite o f Tongwan City w ith tota lly 25 articles, in w hich th e 15th one no ted th a t “Any organization and person have no rig h t to co n d u ct th e following activ ities in th e protecting rangé of th e s ite of Tongw an City: l.Exploding, drilling, lifting soil and exploiting sand; 2. Modifying te rra in and ground feature;3. The o th e r destructive activ ities of destroy ing th e s ite of Tongw an City.” In Ju n e of 2003, Shaanxi Provinciái In s titu te fór th e Design & C onservation of A ncient A rchitecture fielcl m easu red an d investigated th e city site and w orked o u t th e Protection program o f the S ite o f Tongwan C ity w hich provided legal su p p o rt fór local government an d advanced th e p ro tec tio n work on th e site.

T he m ost im portan t problem is to realize th e na tu ra l and hum áné dam age factors an d im plem ent efTective, high techn ical p ro tec tio n m easu res to th e site. The na tu ra l damage Tactors are erosion by ra in and w ind and w orm -eaten dam age And th e h u m á n é dam ages factors are clim bing and riding on th e site, digging caves in city walls and carrying ea rth from th e caves, cu ltivating land and shepherd ing dom estic anim als in th e city by local people and tou ris ts . Therefore, th e exploring p lán and developing m easu res m ade by local governm ent should com ply w ith th e basic rule of “p ro tec tin g prim arily and p erm anen tly”. So, it is critical to enhance the m anagem en t and effectively p ro tec t th e site w ith new techn ical m easures right now. On May l l ,h of 2008, th e d irec to r d ep a rtm en t has passed th e Protection Plon on Tongwancheng C ity S ite which will be quickly im plem ented .

The scientific r e se a rc h in s titu te th a t th e a u th o rs of th is p ap e r affiliated to, which is se t up in Shaanxi N orm ál University, h a s m anaged con tinuous field investigation a nd aca d e m ic research and activ ities on th e site o f T ongw ancheng

city since 1998. Leading by th e in s titu te , 1 Base of R esto ra tio n O pera tions of G reen C apita l of Tong w an City w as estab lished to th e so u thw est o f th e s ite in 2002; 7 activ ities of foresting on th e san d land a round th e s ite w as organized w ith in 6 years; 1 “S ym posium of th e A ncient C apita l City of T ongw ancheng” w as held in 2003; 2 books (Tongw ancheng City: An A ncient C apita l City in D esert is Show ing up to th e World; C om prehensive S tudy ing on T ongw ancheng City) w ere pub lished in 2003 and 2004; 3 collections on field investigations of th e s ite w ere ed ited an d p rin ted since th e y ear 2005 to 2007, and th e one of 2008 is alsó ongoing. All th o se activ ities is to provide scientific research , ab u n d an t know ledge a n d reliable do cu m en ts fór nationa lities com m unication and cu ltural sp read ing b road betw een th e O rien t and th e West w hich c an be reflected by the an c ien t c ap ita l sites in E urasian grassland.

T able of H istorical R ecord of Tongw ancheng-X iazhou City

Popular Year Countine

Chinese Historic Year Countine Historic Record Remarks

AD. 413

the 1“ year of Fengnang ofXia Kingdom

The Hun leader Helian Bobo drove 100,000 people building the Tongwancheng City, and finished building in November of 418.

“Legend of Helian Bobo”,in Jin S/iu.vol.130.

A.D. 418

the 5“ year of Fengxiang ofXia Kingdom

Helian Bobo defeated the East Jin and drove intő lts capital Chang'an City. and regarded Tongwancheng City as his northem caoital.

“Legend of Helian Bobo”,in Jin 5Au.vol.130,

A.D.427

the 411’ year of Shiguangof Taiwu Emperor In North Wei Dynasty

In June, the North Wei defeated Helian Chang and captured Tongwancheng City, then established Tongwan Town here.

“Legend ofTai wu Emperor”,in Wei Shu, vol.4

A.D.487the 111,1 year of TaiheofXiaowen Emperor in North Wei Dvnastv

The North Wei changed the Tongwan Town intő Xiazhou.

“Geographic Record ”,in Wei Shu. vol.106

A.D. 605early years of Daye of Yang Emperor in Sui Dynasty

The Sui Dynasty changed the Xiazhou intő Shuofang Eparchy in charge of 3 counties.

“Geographic Record ".in Sui Shu, vol.9

A.D.627the 1“ year of Zhenguan ofTai Emperor ofTang Dvnastv

Warlord Liang Shidu captured Xiazhou and named hlmself emperor, and established Liane Kinedom.

“Legend of Liang Shidu",in Old Tang Shu .vol.56,

A.D.628

the 2“ year of Zhenguan ofTal Emperor ofTang Dynasty

The Tang Dynasty successftilly attacked Llang Shidu and set Xiazhou Commander Manslon In charge of Xia, Sül and Yin three eparchles.

“Geographic Record ",in Old Tang Shu, vol.38

A.D.787

the 3“ year of Zhenyuan ofDe Emperor ofTang Dynasty

The Tang Dynasty set Xiazhou Inspector Mansion in charge of Xia, Sui, Yin and You four eparchies.

“Record of Towns",ln New Tang S/i«,vol.64;“Record of Guannei Circuit",in Yuan He Jun Xian Zftt.vol.4

A.D.994

In April of the 5'" year of Chunhua ofTal Emperor of Song Dynasty

During North Song Dynasty, in order to prevent the Dangxiang nationality occupy the city to strengthen their power, the Emperor ordered to discard and destroy the Xiazhou City, and immigrated the people to Yin and Sui Eparchies.

“Imperial Rescript of Discarding the Old City of Xiazhou”,in Collection of Imperial Rescripts of Song Dynasty;vol.159

A.D.997

in December of the 3rt year of Zhidao ofTai Emperor of Song Dynasty

The North Song authorized Li Jiqian as prefectural govemor of Xiazhou, who is descendent of Tuoba tribe of Danexiane nationality.

Record of Xia Kingdom , in The History of Song Dynasty;vol. 485.

A.D.1310

the 3rt year ofZhida ofWu Emperor of ■ftian Dynasty

The YUan Dynasty set marshal mansion at Chahan Naor City which probably at the site of ancient Xiazhou City.

Zhou Qingshu. Historical Geography of Inner Mongolia. Huhe Haote: Press of Inner Mongollá Universitv,1994:128-129.

A.D.1841

the 21° year of Daoguang of Qing Dynasty

The county magistrate He Bingxun of Huaiyuan County investigated the white city inside the county and reported that it was the ancient Xiazhou City site.

Hou Yong-jian, “Reasons fór the Survey of the Ancient Site ofXiazhou(the Site of Tongwan) in the Reign of Emperor Daoguang of the Qing Dynasty”, Journal of Shaanxi Normál University (SocialScience) No.4(2003):87-94.

1956.9

The Group of Investigation and Collectlon on Cultural Relic in North Shaanxi began the investigate on Tongwancheng City site.

YU Shaoyi & The Group of Investigation and Collectlon on Cultural Relic in North Shaanxi. “Survey on the Site of Tong wan City”, References of Cultural Relic, vol.10 (1957).

1975-1977

Committee of Cultural Relics oí Shaanxi Province lnvestigated, measured and excavated the Tongwancheng City site 3 times.

Committee of Cultural Relics of Shaanxi Province.uReconnaissance Record of Tongwancheng City” Mcheology. vol.3 (1981).

1982.10Historical Relics Institute of Tongwan City was established.

Govemmental Archives of Jingbian County, No.063(1982)

1983.9

The Tongwancheng City site was classified as one of the ftrst group of cultural relics under protection by Jingbian County.

Govemmental Archives of Jingbian County, No.046(1983)

1992.4

The Tongwancheng City site was classified as one of the third groups of cultural relics under provinciái protection bv Shaanxi Province.

Govemmental Archives of Shaanxi Province, No.034 (1992)

1996.11.20

The Tongwancheng City site was classified as one of the fourth groups of cultural relics under protection by State Council.

Shaanxi Provinciái Institute fór the Design & Conservation of Ancient Architecture.Proleclton Program of the Site of Tongwan CHj/,2003.

2002.4

The Base of Restoration Operations of Oreen Capital of Tong wan City was established at the southwest to the site.

Hou Yong-jian & Li Lingfti. Tongwancheng City: An Ancient Capital City in Desert is Showing up to the World. Xi'an: Sanqin Press, 2003.

2003.9.21-23

The “Conference of the Research on Ancient Capital City in Desert- Tongwancheng City” was held in Jingbian County.

Center fór Historical Environment and Socio- Economic Development in Northwest China of Shaanxi Normál University Comprehensive Studying on Tongwancheng Ciíy.Xi'an: Sanain Press. 2004.

2008.5.11

The meeting to evaluate and comment the Protection Plán on Tongwancheng City Site was held in Xi'an city.

Shaanxi Provinciái Institute Tor the Design & Conservation of Ancient Architecture. Protection Plán on Tongwancheng City Site and related references of the meeting.

Nicole Petrin

T he M assagetae B ecome the A lani: D ating the Name C hange

In my m ost recen t article, «The Geography of Orosius», I described and evalu- a ted th e h istorical evidence on the Huns in th e period before A ttila. T hough th is w as n ő t my purpose, I th ink I have dem o n stra ted th a t th e H ungarians are descended from th e Huns of Scythia. Bút there is an o th e r n a tio n m en tioned in the sam e anc ien t sources, neighbours and frequent allies of th e H uns, who de- serves th e sam e atten tion : th e Alans. Known fór cen tu ries to th e Byzantines, and alsó to th e Kievan Rus’ w here they w ere called Yasy, th e Alans who dwelled in m o d em A zerbayan appear to have been a racial and linguistic m ix of Finno- U grian and Iran ian peoples. To H erodotus, th e ir ancesto rs w ere know n as M assagetae.

Beginning in th e second century of th e C hristian éra, a nu m b er of ancien t a u th o rs inform us th a t the M assagetae h ad changed th e ir nam e to Alani. These w itnesses include th e Chinese Wei lio, d a ted to AD 125-150; C assius Dió w riting before AD 220; A m m ianus w riting tow ards th e close of th e fourth cen tury ; and his con tem porary S t Jerom e, th e great C hristian philologist.

T hese la te r a u th o rs m ention th a t th e Alans of th e ir own tim es were th e M assagetae of old. B út the nam e Alani tu m s up earlier - am ongst sources of th e first cen tu ry of th e C hristian éra -- w ithou t references to th e M assagetae. T hese early m en tions are n ő t self-evident because they are som etim es confused in th e m anuscrip t trad ition with th e Albani of m odem D aghestan . I now pro- pose to estab lish th e earliest da ted reference to th e new nam e Alani and so rt o u t th e confusion w ith the Albani

We will look a t five au tho rs from the early C hristian éra: Lucán [39-651, Pliny [died AD 791, Valerius F laccus [died ca AD 90|, and Flavius Jo sep h u s 135-100], S ueton ius [died AD 130]. T he tex ts them selves and th e d a te s are a little vague. L ucán died in AD 65, after a failed rebellion against Nero, leaving his epic poem , th e P harsa lia . unfinished. Pliny th e Elder is famously know n to have perished during th e eru p tio n o f M ount Vesuvius: AD 79; he had c om pleted h is m onum en- ta l N atu ral H istorv by AD 75. Valerius Flaccus vanished w ithou t a trace in th e g rea t purge un d e r Em peror Dom itian, leaving his A reonau tica to th e k indness of stran g e rs am ongst his posterity. Suetonius w rote a b o u t th e F lavian dynasty u nder th e m uch safer rule of th e ir successors, so he does n ő t ofTer con tem porary accounts; b ú t he d id have access to first eláss sources.

W hen Valerius Flaccus com posed his A reonau tica . th e sto ry of Ja so n ’s qu est fór th e G olden Fleece was a lready a t least 500 years old and h ad insp ired sev­eral poets, th e b e s t known being A pollonius R hodius. Valerius’ in te re s t in th is

C aucasian adven tu re m ay have been stim u la ted by E m peror V espasian’s O rien tál policy b ú t he alsó knew th e anc ien t trad itio n well and he w orked closely w ithin it. O n several occasions, he m en tions b o th A lbani and Alani, w ithou t confusing th e ones w ith th e o thers. T he p rincess and en ch an tress M edea is engaged to be m arried to th e A lbánián ruler, while th e A lans have th e ir own leader who is n ő t M edea’s fiancé: «The fiery Alani and fierce H eniochi h ad Anausis...» (6,42, Mozley’s tra n s la tio n ) . N evertheless w hat Valerius w rote is a work of lite ra tu re , n ő t history.

O ur m ost usefUl w itness seem s to be Flavius Josephus [AD 35- before 100], He is b e st known fór his Jew ish War a nd his A ntiquities of th e Jew s b ú t he is alsó an im portan t source fór th e generál history of th e R om án Em pire, especially th e E astem provinces, and R om e’s foreign policy in th e East. Jo sephus is possibly th e earliest a u th o r who m entions unam biguously th e nam e of th e Scythian Alani as he describes events da ted to th e reign of Vespasian [69-79]. «The Alani - a race of Scythians, as we have som ew here rem arked, inhabiting th e banks of th e river Tanais and th e Laké M aeotis - contem plating a t th is period incursions intő M edia and beyond...-* (Jew ish War 7:244, Loeb transla tion by T hackeray e t al). Jo sephus does n ő t inform his readers th a t th is nam e Alani has recently changed from som eth ing else b ú t th e care he - o r his source - takes in locating th ese Alani ind icates th a t h e expects h is readers to be perhaps unfam iliar w ith them .

T he reference is unam biguous because of th e geographical setting : in th is passage, Jo sep h u s c an n o t possibly b e referríng to th e C aucasian A lbanians who alsó m ake an ap p earan ce in his works: «the kings of b o th th e Iberians an d of th e A lbanians (...) d id bring in th e Alani aga inst A rtabanes by allowing them free tra n s it th ro u g h th e ir own te rrito ry a fte r th row ing o pen th e C aspian Gates» (Jew ish A n tiau ities 18:97, in th e Loeb transla tion ).

Jo sep h u s knew b o th of th e se peoples, one in Scythia, th e o th e r in th e C aucasus, and he d id n ő t confuse one w ith th e other. B ú t how recen t w as th e a ppearance of th e nam e Alani in his days? We will look a t his contem porary, Lucán, fór clues.

T he S pan ish b ő m Lucán was a favourite of Nero b ú t when th e a rtis tic em ­p ero r becam e jea lous of his su b jec t’s ta le n ts - so we are to ld - Lucán jo ined P iso ’s conspiracy. C ondem ned to d e a th fór sed ition in 65, he took his own life. H e w as n ő t qu ite 26 years old. He left beh ind an unfm ished epic poem , know n to p o ste rity variously as T he Civil War o r Ph a rsaü a . which his young widow Polla A rgentaria p reserved and published a fte r th e d e a th of Nero. L ucán m en tions th e Alani twice:

si uos, o Parth i, p e te rem cum Caspia c laustra e t sequerer d u ros ae tem i M artis Alános, p a ssu s A chaem eniis la té decu rre re cam pis

(8:222-224)[...] quem non v iolasset A lanus, non Scytha, non fixo qui lud it in hosp ite M aurus

(10:454-455).

Su san n a B raund offers th is ftee verse tran sla tio n based on th e ed itions by H ousm an and Shack leton Bailey:

«Do th is if, w hen I headed fór th e C aspian G a te s and chased th e hardy ev- er-w arring Alani, I ever le t you freely race across th e A chaem enid p lains and never drove you trem b ling in tő B abylon 's safety, O Parth ians» (8:222, page 159 in B raund).

•The m án whom th e A lán would n ő t have ou trag ed nor th e Scyth ian nor th e M oor w ho ridicules th e w ounded stranger» (10:454-455, page 219 in B raund).

T he Alani m en tioned in th e se tw o p assages from L ucán apparen tly dwell in th e C aucasus, neighbours of th e P arth ians. T hey are specifically n ő t Scythians: in th e second passage, L ucán lists th e S cyth ian who dwells in th e N orth, th en th e Moor, w hose hom e lies S outh . C onsidering th e deep respec t which ancien t au th o rs h ad fór sym m etry, we expec t his th ird exam ple, th e Alán, to be an E astem er. B ú t th e A lans w ere N orthern Scythians. Could he have m ean t th e E as tem Albani?

We have grounds to su sp ec t th a t Lucán d id n ő t m ean here, like Cassius Dió, th e Alani who are th e M assagetae. Lucán does refer to th e M assagetae in th e P harsalia - as a tran sd an u b ian people. «M assageten Scyth icus non adliget Ister» (2,50). «Longaque Sarm atic i solvens ieiunia belli // M assagetes quo fugit equo» (3,281-283). T he first p assage is very specific c oncem ing th e geography of th e M assagetae: they dwell in th e D anubian regions. T he second p assage refers to w ars w ith th e S arm atians who w ere D anubian n eighbours of th e Rom ans. On th e o th e r h and , in th e invocation by Pom pey in 8:222, a C aucasian environm ent is ind icated .

In th e first p assage, L ucan ’s Alani a re assoc ia ted w ith th e C aspian G ates. We know from m any a u th o rs and we have ju s t seen in Jo sephus th a t th e Caspian G a te s lay som ew here in th e te rrito ry of e ither th e A lbani (m odem D aghestan) or th e Iberians (G eorgians), o r p erh ap s on th e confines of b o th . T he C aspian G a te s w ere a favourite po in t of en try fór S cyth ian ban d s raid ing th e P arth ian em pire, Syria, C appadocia; therefore th e w ords C aspia c lau stra evokes th e nam e A lani. n ő t because they lived there , b ú t because they crossed it on their m araud ing expeditions.

B ú t a re we read ing L ucán correctly? S tan d a rd ed itions all have C aspia c laus­t ra b ú t som é m anuscrip ts have Caspia reema. i.e. th e C aspian nations, n ő t the C aspian G ates. The w ord c laustra has been accep ted unquestion ingly by edi- to rs; if reen a should tű m to be th e co rrec t reading, th en C aspia reen a could only apply to th e A lbani. n ő t to th e A lani.

The cryptic style u sed by ed ito rs m akes it difficult to recover w hat is actually found in th e m anuscrip ts, while th e m anuscrip ts them selves are n ő t easily ac- cessible fór an indep en d en t scholar opera ting w ithou t a g ran t in N orth America. The fundam en ta l m an u scrip ts of th e P harsalia a re th e g rea t C arolingian copies of fifth cen tu ry redactions, and they are: th e A shbum ham ensis, Erlangensis, B em ensis, Taurinensis, M on tepessu lanus and th e G em blacensis. F rom th e col- la tions and th e a p p a ra tu s criticus a tta ch ed to each of th e m ost im p o rtan t ed i­tions, it seem s th a t th e w ord in th e ac tu a l m anuscrip ts is repna w ith p o rti tu m -

ing up as a correction in th e M ontepessu lanus; c lau stra as a correction in th e A shbum ham sensis; c lau stra as a gloss in th e Erlangensis.

T ransla tions often provide built-in com m entaries. H ere is R ó b ert Graves on th is passage in his tran sla tio n of th e P harsa lia : «You will recall th a t w hen I m arched th ro u g h th e C aspian G a te s aga in st th e bellicose A lans I left P arth ia in peace; your ho rsem en were free to scour th e p lains in stead of tak ing refuge behind th e walls o f Seleucia (Babylon]» (page 179). Like B raund , G raves uses th e H ousm an edition; unlike her he aim s a t a self-contained, self-explanatory transla tion ; he brings th e foo tno tes in tő th e te x t (see his in troduc tion ).

G raves renders th e generál sense correctly: th e defea ted Pompey, seeking refuge a fte r th e d isa ste r a t Pharsalus, is add ressing th e Parth ians. He rem inds th em th a t he left th em stric tly a lone w hen he sub d u ed th e Caucasus; he now expec ts generosity in re tu m . B ú t in show ing Pom pey a t w ar aga inst th e Alans th rough th e C aspian G ates, G raves places too m uch reliance on H ousm an. The C aspian G ates w ere u sed by th e A lans and o th e r Scy ths to invade P arth ia , Syria, C appadocia -- b ú t no R om án generál would him self m arch th rough th is defile aga inst th e Alans. To do th a t he w ould need first to invade P arth ia - a consid- erable d e to u r - which Pom pey expressly s ta te s he did n ő t do. The h istorical Pom pey m u st have m ean t Albani, n ő t Alani.

I propose th e following tran sla tio n based n ő t on th e u n certa in m anuscrip t trad itio n o r th e even m ore confusing ed ito ria l trad ition , b ú t on th e known h is to ­ry of th e region: «Parth ians, w hen I sub d u ed th e C aucasus an d chased th e har- dy ever-w arring A lbani [nő t Alani], I le t you freely race across th e A chaem enid p lains and never drove you trem b ling in tő B abylon’s safety. Now do th is fór me...» Pom pey finalized th e co nquest of th e C aucasus (succeeding Lucullus, w ho h ad been sen t by th e S en a te to deal w ith M ith rid a tes’ revolt), including th e ir m ost warlike nation , th e Albani, w ithou t en te ring in tő conflict w ith th e Parth ians. Now they owe him a favour - so he suggests.

Over a cen tu ry ago, Charles H askins suggested th a t Alani in L ucán 8:222 and 10:454 should be em ended to A lbani (1887:280). He was ne ith er th e first to p ro ­pose this, no r to be unheeded . We find th e sam e recom m endation , m ore devel- oped, in th e ed ition by C om elius Schrevelius (A m sterdam 1658, w ith no tes by G ro tiu s and F am aby), and a reference to P lu tarch .

In A eesilas and P om peius. P lu ta rch refers to th e sam e event as Lucán, nam e- ly Pom pey’s cam paign against M ith rida tes 8 32-41. The c am paign tak es p iacé in th e C aucasus only, n ő t in Scythia, and P lu ta rch describes th e A lbani’s lands as «facing ea st and th e C aspian sea» (§ 34,2). This reference su p p o rts an em enda- tion from Alani to A lbani in Lucán.

The earliest au th o r who provides unam biguous evidence fór th e nam e of th e Alani rem ains Jo sep h u s - su p p o rted by Pliny, S ue ton ius an d Valerius Flaccus. B ased on th e arg u m en t p re sen ted here, I can n o t consider L ucán a serious con- tender. N evertheless, Lucán provides possible evidence th a t un d e r Nero, th e n am e M assaee tae w as still in use. Possible, only: an c ien t nam es con tinued to b e u sed long p á s t th e ir na tu ra l lifespan. Jo sephus, w riting un d e r N ero’s succes- sor, uses th e nam e A lani.

T here rem ains S uetonius, w riting a t th e beginning of th e second century. In th e Life of D om itian (T he Twelve C aesars). we find a m en tion of th e Alans: «when Vologaesus, king of th e Parth ians, h ad asked fór auxiliaries aga inst th e Alans and fór one of Vespasian’s sons as th e ir leader, D om itian u sed every effort to have him self s e n t ra th e r th a n [his b ro ther] T itus» (2,2). The political back- ground to th is juicy and - - 1 th in k - apocryphal b it of co u rt gossip can be d a ted from C assius Dió to AD 75. I t refers to th e A lans in th e days of V espasian - n ő t to P om pey’s cam paign. B ú t it does su p p o rt th e u se of th e nam e Alani u nder Vespasian.

This p re sen ta tio n is e x trac ted from an a rtic le in p rogress w hich I p lán to sub- m it to E urasian S tud ies Y earbook. T he bibliography on th is research p ro jec t is im m ense; please consu lt m y weblog w w w .tex ttransm ission .b logspot.com where it is posted .

Bíró József

ATILLA, A BÖLCS KIRÁLYT örténelm i szem pontból vizsgálva a hunok ás m agyarok közötti rokonságot, v isszautasítom az t a vélem ényt, mely m áig uralkodik a m agyar „hivatalos tu ­dósok" és á lta láb an a nyugati tö rtén észek k özö tt is, akik az t h irdetik , hogy a hunok b a rb á r ho rdák voltak és királyuk, A tilla primitív, b ru tá lis és kegyetlen uralkodó volt. E zért nem állja m eg a helyét az az érvelésük, hogy a hun-m agyar rokonság n em előnyös, nem vet jó fényt a m agyarokra. A reform kori m agyar tu ­d ósok a hun-m agyar rokonság m elle tt tö rnek lándzsát: K örösi Csorna Sándor, K atona István , Jem ey János, H orváth István, költőink, íróink: Petőfi Sándor, A rany János, V örösm arty Mihály, G árdonyi Géza, stb . is h ite t te tte k a hun-m a- gyar rokonság m ellett.

A hun-m agyar kapcso la tok ra és Atilla nagy hu n uralkodóra vonatkozó érve­lésem et k é t k itűnő könyvre alapozom : Sz.P Tolsztov, orosz régész 1946-os expe­díciója folyam án K orezm ben az Arai tó m ellett, a m ai K azalinsk és környékén a fehér h unokra vonatkozó fontos régészeti le le teke t h o zo tt napvilágra. Az ósi K orezm cím ű könyvében b em u ta tja a hunok 6000 évvel ezelő tti m agas fokú m e­zőgazdaságát, ép íté sze té t és m űvészetét.

Atilla bölcsességének igazolására bőven idézek Wess R oberts 1990-ben ki­ad o tt „A hu n A tilla vezetési t i tk a i” cím ű könyvéből. Az am erikai szerző - e redeti görög fo rrásada tok alap ján - A tillát, m in t bölcs hadvezért, po litikust, d ip lom a­tá t , vállalkozót, szervezőt, vendégszerető k irályt m u ta tja be. M a a legnagyobb am erikai vállalatok v ezetőinek is tan ítják az ú tm u ta tá sa it.

ATILLA, T H E WISE KING

Analysing from historical p o in t of view th e k inship betw een th e H uns and H ungarians /M agyars/, I re ject th e opinion d om inan t am ong th e H ungárián „official scho lars” and m ost of th e w estern historians, considering th e H uns as a b arb arian horde and th e ir king, Atilla as a prim itive, b ru ta l and cruel ruler. T herefore th e re is th e a rgum en t of th e H ungárián scholars th a t m ain tain ing re la tionsh ip w ith th e H uns is qu ite derogatory fór th e M agyars. Critisizing th is „official” views, I refer to such scholars as A lexander Csorna de Körös, István K atona, Ján o s Jem ey, Is tván H orváth, as well as to fam ous H ungárián poe ts and w riters: S ándor Petőfi, Ján o s Arany, Mihály Vörösmarty, G éza G árdonyi, etc. who confessed th e opposite opinion and were proud of th e H un-M agyar kinship.

I base my a rgum en ts on tw o o u ts tan d in g handbooks, dealing w ith th e H uns and th e ir king: Atilla. After exploring in 1946 som é anc ien t se ttlem en ts of th e „W hite H uns” in C horezm /n ear th e Laké Arai/, th e m odem Kazalinks and th e su rround ing area, S .P Tolstov, R ussian archeologist in his book „The ancien t

C horezm ” pubüshed his resu lts providing th e h ighest level of th e W hite H uns in agriculture, a rch itec tu re and á r ts a round 6000 y ears ago.

Fór my a rgum en ts on A tilla’s wisdom , I ab u ndan tly qu o te from th e „Leadership secre ts of Atilla, th e H un”, published in 1990 by R ó b e rt Wess, Am erican au th o r p resen ting - based on original G reek sources - q u ite flatteríng passages concem ing Atilla, as excellent m ilitary leader, politician, d iplom ate, hőst, en trep ren eu r and organiser. His tim eless virtues today is ta u g h t to th e leaders of th e b iggest A m erican com panies.

Atilla, a hunok királya a m agyar m ú lt legkiem elkedőbb tö rténe lm i alakja. Tőle szárm azik Árpád, honvisszafoglaló nagyfejedelm ünk is. A hunok is őseink, rokonaink.

De 150 évig valótlan finnugor e red e t-e lm éle te t e rő lte ttek a népünkre az el­nyom óink, m egham isítva, elhallgatva a tö rténe lm i igazságot. E zért adózzunk tisz te le tte l azoknak a tudósoknak , akik a valós tö rtén e lm ü n k e t ku ta tják , bizo­nyítják és tan ítják . B á tran hangozta tják , hogy ú jra kell értéke lnünk a m agyar ö stö rténe lm et. Például Bakay K om éi és Kiszely Is tván egyetem en is tan ítják és h irdetik a hun-m agyar azonosságot.

2004. nyarán a M agyarok Világszövetsége egy h e te s nagyszabású kongresz- szusán a világ m inden tá járó l ö sszesereg le tt tudósok nyilván íto tták vélem ényü­k e t szám os tudo m án y te rü le t eredm ényeiről: tö rténészek , régészek, nyelvészek, genetikusok , orvosok, n ép ra jzku ta tók . Például A radi Éva indológus és Sash i in ­d iai p rofesszor m egállapítják, hogy a hunok a saka, szk ita népcsoportbó l szár­m aznak. Béres Ju d it geneológus kijelenti, hogy k u ta tó cso p o rtja sem m i geneti­kai rokonságo t sem tu d m egállap ítan i a finn és a m agyar n ép e tn ikum k özött.

Még 1993. tavaszán írtam egy újságcikket az egyik am erikai m agyar lapban , amely M agyarországon is m egjelent, A finnugorizm us bu k ásán ak előjelei cím en. A kkor m ég nem gondoltam , hogy ez a tém a m ára időszerűvé válik és a házai tö r ­ténészek , k u ta tó k is nyíltan vallják, hogy a finnugor tö rténe lem -szem lé le t n ap ja leáldozott.

a szabir-m agyarok ő s tö rtén e te és a szabir-m agyarpk a „sum irok" ta n ító m es-

i. e.-i tized ik évezred végétől M ezopotám iából, a Felső és Alsó Zab folyók völ­gyéből és a szab ir-m agyarokra ép ítem fel a szab ir-onogur e red et-elm életem et. H angsúlyozom , hogy a hunok ennek a földművelő, á lla ttenyész tő népnek a le ­szárm azotta i.

B adiny Jó s Ferenc professzor K áldeátó l Ister-G am ig cím ű könyvéből idé­zem:

„M unkatársam - Dr. N ovotny - felvette a k ap cso la to t az orosz nye lv tudom á­nyi k u ta tó k egyik legkiválóbbjával -D jakonov professzorral - és az ide vonatkozó a d a to k a t az ő leveléből közlöm:

„Tolsztov akadém ikus vezetése a la tt egy orosz régészeti expedíció 10 éven á t á sa tá so k a t végze tt B elsó-Á zsiában a régi Chorezm te rü le tén fekvő hom oksiva­tagokban . Tolsztov könyvében beszám ol a m eglepő eredm ényekről.

A sum ir nyelv és a sum ir nyelv han g tö rtén e tén ek ism ere tében m egállap íto t­tam , hogy a Tolsztov expedicíó nem csak a könyvében em líte tt su b a rean (vagyis szabir) népe t, hanem az ősi sum ir nép e t is m egtalálta , te h á t tu la jdonképpen .subar (m agyaros k iejtéssel szabir) és sum ir em lékeket fedeze tt fel (S ubar = S um ir)’.”

Ezzel k ap cso la tb an egy ú jabb id éze te t olvasok fel, ezú tta l N ovotny Elem ér Sum ir nyelv-m agyar nyelv cím ű könyvének 52. oldaláról:

„A kiváló szovjet-orosz k u ta tó Szergej Pavlovics Tolsztov, 10 éves régészeti expedíciója során, - a világ b ám u la tá ra - az ósi Ku-Ma-Ar-Iz-Ma (Chorezm , a mai nyugat-T urkesztán) - nom ádok lak ta te rü le tén - m agas k u ltú rá t és ön tözé­ses c sa to rna-rendszereke t fedeze tt fel. S zerin te az i. e. XIII. században - délről és nyugatró l (nyilván az asszírok nyom ására) szabar-hu rrita népesség é rkeze tt

a szen t K anga (Ki-en-gi) - , illetve Ku-Ma-Ar-Iz-Ma te rü letére .A sum irok je len lé té t i t t igazolják - a korabeli n ép és királynevek, valam int a

földrajzi é s ország nevek! (E rre a je len tős k örülm ényre T olsztov a kadém ikusnak levél ú tján hív tam fel a figyelmét 1967-ben) Tolsztov is ez t a népessége t 'k e ttő s e red e tű n ek ’ nevezi! A szabarokból v áltak ki k ésőbb a h unok -, m in t e n ép -je len ­tős- népcsoportja .”

A h ivatalos m agyar tö r tén e tírá s a hu n o k a t nem te k in te tte a m agyar m ú lt ré ­szének az e lm últ m ásfél évszázadban , sem az o sz trák e lnyom atás a la tt, m ég az 1867-es kiegyezés u tá n sem , de a szovjet m egszállás idején sem . A tillá t és h u n ja ­it m egbélyegezték - főleg görög-róm ai és a későbbi nyugati tö rtén e tíró k m unkái a lap ján - barbár, vérengző, kegyetlen nom ád, rab ló h o rdának nevezték és a m a­gyarországi finnugorista tö rtén észek is a z t hango z ta tták , hogy n em jó nekünk a hun rokonsággal dicsekedni.

P edig a hun-m agyar rokonság fogalm a a nép h itében , regéinkben és m ondá­inkban m áig is él. A hun-m agyar rokonság m elle tt t e t t h ite t K örösi Csorna S án ­dor, a legnagyobb m agyar k u ta tó és nyelvész, k o rtá rsa i és követői: K ato n a I s t ­ván, Fejér György, Kállay Ferenc, Jem ey János, H orváth Is tván stb ., m ég a XIX. századi nagy íróink, költőink: Petőfi Sándor, Arany János, V örösm arty Mihály, Jókai Mór, Gárdonyi G éza s tb . is tu d ták , hogy közös őstő l szárm azunk.

De had d cáfoljam a finnugor erede t-e lm éle t hunokra és A tillára vonatkozó téves, szynos m ég m a is ha tó állításait.

A hun név- és népm egjelölés m ár nagyon korán m egjelenik az ő s tö rténe lem ­ben. Az ős-egyiptom i feliratokon, vagy Dáriusz H ystapsesz sziklafeliratán is lá th a tó UNNU, UNUT form ában. A sum ir asztrológiai té rképeken LU-HUN-GA form ában, am i sum irul földm űvest je len t (R ené L ab a t sum irológus 356. sz. ék­jele), KUN és HUN értékkel is kifejezhető, é rte lm e hatalom , fegyver, a GA pedig te lepü lést je len t (L abat 235. sz. jele). T ehá t sum ir észjárás szerin t úgy is m ond­ha tn án k , hogy a LU-HUN-GA egy h a ta lm as földművelő nép neve. A szabir- m agyarok ő s tö rtén e te c. könyvem első kö te téb en részletesen b em u ta to m , hogy ósszabir őseink nevéhez fűződik a növénynem esítés, az álla tok háziasítása , m e­lyet a tudom ány agrárforradalom nak nevez. A Kis és Nagy Zab folyók m en té ­ről (M ezopotám iából) szárm azó szabir őseinket m ár az időszám ítás e lő tti 10. évezred végétől azonosítom a tudósok , k u ta tó k m unkái alapján. K önyveim ben

bizonyítom a hun nép ós-szab ir e red e té t. Sajnos m ég a m agyar írók to llából is olvasható o lyan tö rténe lm i tévedés, mely a hu n o k a t c sak nom ád, b a rb á r népnek állítja be, akik rab lássa l szerezték a m ezőgazdasági javaka t, só t m ég a nő k e t is. Pedig a hunok az ősi földművelő, m este rségeke t kifejlesztő, írásbeli és m űvészeti k u ltú rák a t m egalkotó nép leszárm azotta i. A hunok földm űveléssel kapcso latos tevékenységére és ku lturális em lékeire v onatkozóan idézem Sz. P Tolsztov híres orosz régész Az ősi C horezm c. könyvének 213. oldaláról:

„Az efta líták , fehér hunok kialakulásának színhelye k ezde tben valószínűleg C horezm észak-keleti határv idéke volt, az a v idék, m elyet e ko rban m ég az Amu D arja és Szír D aija régi közös d e ltá ja a lko to tt.

1946-ban végze tt á sa tása im folyam án ezen a te rü le ten néhány rendkívül sa ­já to s te lep e t tá r tu n k fel. Ezeket m inden valószínűség szerin t az e fta lita k u ltú ra abból az időből eredő em lékeinek tek in the tjük , mely déli, hód ító vándorlásukat m egelőzte.

Ez a nép, m ely jellegzetes kom plex álla ttenyésztő , halász, földművelő gazdál­k o d ást fo ly tato tt, m égsem volt n om ád jellegű, hanem letelepült, vagy legalábbis félig le te lepü lt é le tm ódo t fo ly tato tt, s m eg erő síte tt közösségi te lepeken 'város­o kban ' lako tt. Az e fta líták 'városi' életéről á llandóan o lvashatunk a bizánci írók­nál, a kaiszarei P rokopiosznál és M enandrosznál is.

E te lepü lések alaprajzából Ítélve, to v áb b á az írásos em lékekre tám aszkodva az t kell h innünk, hogy a nem zetségi-közösségi hagyom ányok az efta liták köré­ben m ég e levenek voltak .”

Tolstov sorai te h á t bizonyítják, hogy hun elődeink, rokonaink nem voltak n o ­m ád barbárok .

Az orosz régészek a XX. század negyvenes évei ó ta igen bőséges és érdekes- h unokra vonatkozó - régészeti le le teket hoznak felszínre. C horezm en kívül az Alt^j- té rség b en és a B ^jkál-tótól északra elterü lő vidéken az ása tá so k i. e.VI. évszázadi hun ép ítm ényeket tá r ta k fel. A. L. M ongait orosz régész közlése szerin t az ása tá so k földsáncokkal, vizesárkokkal körü lvett, őrtornyokkal m eg­e rő síte tt, k apubejára tokka l e llá to tt erőd ítm ények m aradványait h oz ták felszín­re, m elyekben a várú r lakásán és a gazdasági épü le teken kívül szám os k isebb lakás épült, - az északibb Alt áj- rég ióban - m elyeket egy központi kazánból, a föld a la tt v eze te tt agyagcsövek rendszerén á t fű tö tték . (A szabir-m agyarok a „sum irok” ta n ító m esterei c. könyvem ben beszám oltam arról, hogy a Kr. e.- i VI. évezredben a M ezopotám iából á tte lep ü lő szabir-m agyarok az O lt folyó völgyi „Körös K u ltú rkö rben” hasonlóképpen fű tö tték a lakásokat.) Az orosz régészek álta l a XX. század negyvenes éveiben fe ltá rt sírok fényűző hun tem etkezések ­ről adnak szám ot. A gerendavázzal bélelt sírkam rákba felszerszám ozott lova­k a t (hat-tizennégy) tem e ttek , és szekereket, haszná la ti tárgyaka t, h áz ta rtá s i és fényűzési cikkeket.

A régészeti ása tásokbó l és a kínai évkönyvek ada ta ibó l m egállap ítható , hogy a hunok feudális fe lépítésű m onarch iában éltek e korai időszakban is. Nos ezek a tények m egcáfolják az ókori görög-róm ai, só t ném elyik jelenlegi n yugati tö r té ­netíró á llítása it is, m iszerin t a hunok vérengző, vad, b a rb á r Ázsiából szab ad u lt n éphordák le ttek volna. E zeku tán enyhén szólva tö rténe lm ie tlen , de tisz tesség ­

te len is becsm érelni, gyalázni őseink em lékét. K ülönösen Atilláról a hunok és egyben a m agyar és rokon népek legnagyobb királyáról, hadvezéréről ír tak leala­csonyító m ódon.

M indenekelő tt Atilla nevét kell m egm agyaráznom . Aki nem ism eri nevének ósi vallási je len tésé t, helytelenül k é t t-vel és egy 1-lel írja. Bizonyítékul té rjünk vissza a m ú ltba , az ós-szab ir-sum ir n épek hitvilágához:

S zabir-m agyar őseink kultikus szobrai gyakorta kis tá lacsk ák a t ta r ta n a k k e ­zükben, mely kissé m egbillen, é s „az é let vize lassan folyik ki belőle”. Jelképesen , a m in t kiürül az edény, akk én t ér véget az é le t is. Ez a ku ltikus ábrázolás az ő s­kori M ezopotám iából ered, és á lta lánosan elte rjed t az „ős-tu rán inak” nevezett szabir-m agyar népek körében. Az ósi nép folyókkal, tavakkal, vizekkel kap cso ­latos elképzelését tükrözi, a D una ósi neve Ister, azaz „az éle t vize”. A 895-96-os honvisszafoglalásunk e lő tti szállásterü let, D entum agyaria folyói is hasonlóan az é le t fogalm át kifejező nevet viselnek: a Don szabir neve Ten, a Donecé Teniz, a D nyeperé Ten-úr. A tö rténe lm i források m egerősítik , hogy D entum agyariában őseink m ég szabiroknak nevezték m agukat. A sum ir nyelvben a TEN = ÉLET, IS-TEN = Ö RÖK ÉLET. A TEN je len tése még: alap, csend, nyugalom (L.736. jele). T IN = ÉLET és ÉLNI (L. 465. jele). Az a kkádok a TIN sum ir szó t BALATU- ra v á lto z ta tták , m elyből levezetve BALATON az É LET TAVA-ként é lt az ósi m a­gyar n éph itben .

ATILLA nagy hun királyunk nevének je len tése: az É LET VIZE. A = víz ) L.579) TI-LA = ÉLET (G add 192.)

1991. tavaszán p illan to ttam m eg egy New York-i repü lő téri könyvesboltban az am erikai író, Wess R oberts: Leadersh ip sec re ts of A ttila th e hun (1990). (A hun Atilla vezetési titkai) c. könyvét. A tillát nagy hadvezérkén t és nagyon bölcs, h u ­m ánus u ralkodókén t m u ta tja be. E rede ti görög forrásokból, a helyszínen évekig k u ta t ta m unkatársaival együ tt Atilla éle té t. Wess R oberts könyve az 500 legna­gyobb am erikai válla la t vezetőinek m agas sz ín tű továbbképzésére szolgál. Még az üzleti é le tben is pé ldaképüknek tek in tik A tillát A m erikában ma, olyannyira, hogy s tra tég ia i m ódszereit, tan ítá sa it, ú tm u ta tá sa it követendő példának , a si­ker zálogának ta rtják .

W ess R o b e rts k önyvének e lő szavában írja, hogy A tillá t m a úgy je llem ezh e t­nénk , m in t k itű n ő válla lkozót, d ip lo m a tá t, szociális ú jító t, á llam férfit, kiváló h ad v ezért, szervező t és k itű n ő h áz ig azd á t. De nem ezek é rt a tulEudonságo- k é r t v á la sz to tta A tillá t könyve k ö v etendő főhősévé, han em h a tá ro z o tts á g á ­é rt, bö lc se sség éé rt, sz ilá rd - és m eg alkuvást nem tú ró , p é ld a m u ta tó egyéni­ség éé rt, aki nem riad vissza a leg nehezebb fe lad a to k tó l sem , aki d icsőséges te t te k e t visz véghez, a m e g o ld h a ta tla n n a k lá tszó p ro b lém ák a t is m ego ldo tta . A m ai v eze tőknek is p é ld á t m u ta tv a o sz tja m eg a s ikeres veze té s t i tk a i t az olvasóval.

W. R. m inden fejezetet az A tilla é le téből v e tt ú tm u ta tá so k k a l szem léltet, a m in t a tá b o rtű z m elle tt a különböző vezetési m ódszerekre ta n ítja a tö rzsfóket és a hu n harcosokat. B ár a helyszín, a körülm ények m eglehetősen különböznek a m aiaktól, ennek ellenére idótáUók Atilla tan ítá sa i, velős m ondásai, m a is a lkal­m azha tók bárm elyik vezetői ülésen, tanfolyam on továbbképzésen .

B em uta tok néhány gondo la to t a könyvből. A fejezeteket Wess R oberts vezeti be, e zu tán A tilla tan ítá sa i következnek.

A RÓMAI UDVARBAN

W. R.: A róm ai udvar ügyes szokása volt, hogy gyerm ek tú szo k a t cserélt, m ás országok befolyásolására, hogy s a já t szo lgálatára c sáb ítsa ókét.

M iután Rugila, a hunok királya m egelégelte A tilla ö rökös b írá la ta it a róm ai b iroda lm at seg ítő po litikája m ia tt, a 12 éves A tillá t a róm ai ud v arb a k üld te . Azt rem élte, hogy o t t m ajd m egváltozik Atilla jellem e és h a za té rte u tá n könnyebben e lb án h a t vele.

A tilla m eg v ete tte a róm ai u dvar p om páját, a cifra ruháka t, a lakom ákat, a dő­zsölést, am it a tá rsa i oly nagyra becsü ltek . S ikerte len szökési k ísérle te u tá n el­ha tá ro z ta , hogy ideiglenesen belenyugszik a so rsáb a és tanu lm ányozza a róm ai udvart. M egism erte az u dvar bel- és kü lpolitikáját, a róm ai h adsereg felépítését, fegyvereit, a c sa ta vezetési m ódszeré t - észreve tte egy erős tengeri flo tta h iá­nyát. Megfigyelte a lá toga tó m inisztereket, a b irodalom cselszövéseit, a politikai m ódszereket és a diplom áciát...

Megyjegyzem, hogy A tilla négy nyelven b eszé lt és a világ történelem egyik leg­jo b b an felkészült, legm űveltebb bölcs uralkodója és hadvezére volt, aki tu d á sá t és ta p a sz ta la ta it a nem zete javára ford íto tta .

ATILLA: A V EZETÉS M IN Ő SÉG I KÖVETELM ÉNYEI

A zért gyűltünk össze a tábo rtűzné l, hogy én, A tilla m egosszam veletek a leg­bensőbb gondo la ta im at a vezetés irán t tá m a sz to tt követelm ényekről.

M inden sz in ten olyan v ezetők á ldanak a h u n n ép szo lgálatában , ak iket r á te r­m ettségük , ügyességük, képességük és od aad ásu k alkalm assá te sz h iva tásuk sikeres gyakorlására.

De a vezetői tu la jdonságok kifejlesztése nem könnyű feladat. É letre szóló el­kö telezettség , a hunok sohasem hagyhatják ab b a a tan u lá s t, a rra kell tö rek ed ­niük, hogy az új helyzetekbe bep illan tást n yeljenek, gondolják á t, értékeljék ki a helyzeteket, keressék a m egoldás új m ódszereit.

A vezetőinknek korán el kell sajá títan iu k az alapkövetelm ényeket a szolgála­tu k ellá tása érdekében , és lehe tősége t kell k apn iuk az önfejlesztésre.

A fiatal h arcosa inka t tan ítan i kell arra, hogy jó tö rzsfókké fejlődhessenek.A lovaglás, lasszodobás, íjazás és d árd av e tés elégséges alap ism ere t a h a rco ­

soknak, de nem a vezetőknek.A nem zetnek ügyes, gyakorlo tt vezetőkre van szüksége, akik m este ri m ódon

bán n ak az adottságaikkal:A v ezetők legfontosabb tu lajdonságai:HÚSÉG: A legfontosabb alapkövetelm ény. De a vélem énykülönbség nem b iz­

tos, hogy hűtlenség . M indig m eg kell hallgatn i a z t a hun t, aki a tö rzs é rdekében vélem ényt nyilvánít.

BÁTORSÁG: A törzsfőnek bá to rságbó l p é ld á t kell m u ta tn ia , a v eze te tt h u ­nok e lő tt kell járn ia , a fe lad a tá t k övetkezetesen végre kell hajtania...

BECSVÁGY: Becsvágy nélkül nem sokáig m arad a p osz tján a törzsfő.LELKIERÓ: Az egyre m agasabb v ezetési sz in tek egyre n agyobb érzelm i meg-

i e rhelést je len tenek . A vezető m inden sz in ten legyen k épes felülem elkedni a n e ­héz helyzeteken, lelki válságon, csalódásokon...

FIZIKAI ÁLLÓ K ÉPESSÉG : A hunoknak olyan törzsfőkre van szükségük, akik b u ják a vezetés fizikai m egterheléseit. E gészségesen kell táp lálkozniuk . Aki soka t eszik és iszik, annak n incs elég energiája. Ép te s tb e n ép lélek. Ágyból n em lehet c sa tá t irányítani, ed ze ttn ek kell lenniük.

EGYÜTTÉRZÉS K ÉPESSÉG E: A törzsfónek m eg kell é rten ie m ásokat, ké­pesnek kell lennie beleélni m agát m ások helyzetébe, tisz te le te t, m egbecsü lést kell tan ú s ítan ia m ások kultúrája , h ite és hagyom ányai irán t.

D Ö N TÉSK ÉPESSÉG : A fiatal tö rzsfőnek ki kell fejlesztenie m agában a d ö n ­tés képességét, tu d n ia kell m érlegelni, m ikor kell cselekedni és m ikor nem , az ad o tt helyzetre vonatkozó lehető összes jelzés figyelem bevételével kell e lh a tá ­roznia a d ö n tést, és az t k övetkezetesen kell végrehajtan ia . A habozás és haloga­tá s m egzavaija és e lbá to rta lan ítja az a la ttva lóka t, a tá rsa it é s a fele tteseit, és az e llenség jav á t szolgálja.

ELŐRELÁTÁS: A m egfigyelés á lta l összegyű jtö tt tapasz ta la to k b ó l kell kö­vetkeztetn i. B ár ez bizonyos k o ckáza tta l jár, am inek a veszélyét vállalnia kell, és nem ta r th a tja a legfontosabbnak m indenekfelett a s a já t kényelm ét és b iztonsá- gát.

ID Ő ZÍTÉS K ÉPESSÉG E: A vezetés m inden m o zzana tában szükséges az idő­zítés, úgy a tervezés, m in t a cselekvés idején. N incsenek b ev e tt szabályok en ­nek a képességnek a kifejlesztésére, á lta láb an csak a ssyát károdon ta n u lh a to d meg.

V ERSENYKÉPESSÉG: A m indenkori győzniakarás belső k ész te tése elen­gedhe te tlen , de csak a fon tos versenyt kell m egnyerni...

ÖNBIZALOM: M egfelelő képzéssel és önfejlesztéssel k ia lak ítha tó egy olyan szem élyes biztonságérzet, am ellyel le tu d ja győzni a vezetés nehézségeit...

FELELŐ SSÉG : Se király, se törzsfó, se a la ttva ló nem alkalm as v ezetőnek, ha nem vállasa a felelősséget, ha nem képes elvégeztetn i a m unkát, és b e ta r ta tn i az u tasítá so k a t.

HITELESSÉG : A vezetőnek hite les szem élynek kell lennie, aki m éltón k ép ­viseli a hu n o k a t szavaival, cselekedeteivel és egész m ag ata rtásáv a l b a rá t és el­lenség e lő tt egyaránt. A zonnal le kell váltan i az olyan vezető t, aki e lvesz te tte a h ite lé t, m ert nem lehet tö b b é m egbízni benne.

ÁLLHATATOSSÁG: A vezető a lapvető tu la jdonsága a m egalkuvást nem tú ró igyekezet, a k a ra t a ráb ízo tt fe ladatok végrehajtására . A gyenge csak akkor ki­ta rtó , h a a dolgok úgy m ennek, m in t a karikacsapás.

MEGBÍZHATÓSÁG: H a egy vezetőben nem lehe t m egbízni, hogy m inden helyzetben te ljesítse a fe lad a tá t és vállalja a sa já t felelősségét, vá ltsd le...

GONDOSSÁG: A vezető alapvető tulajdonságai közé tartozik a gondoskodás képes­sége. Úgy kell szolgálnia a népét és társait, hogy bizalmat, hűséget érezzenek iránta.

W. R o b erts A tilláról a lk o to tt vélem énye és A tilláról írt m ondanivalója igen el­té r a nyugati tö rtén e tíró k tö b bségének m unkáitó l, akik csaknem kivétel nélkül lealacsonyító jelzőkkel ír tak a világ történelem egyik legnagyobb k a to n a veze­tő jéről és nagy uralkodójáról. Jo rd an es - Atilla k o rtá rsa - aki úgy átkozódo tt, hogy A tilla boszorkánytó l és farkastó l szárm azo tt, m ^jd később a nyugati tö r­téne tíró k já r ta k elől a hunok és A tilla becsm érlésében . W. R obertsnek is fe ltűn t az a tény, hogy A tillát m ilyen m o stohán kezeli a nyugati tö rtén e tírá s , idézem a könyvének 12. és 13. oldaláról:

"A nyugati tö r té n e tírá s nem ad ja m eg a t is z te le te t A tillának, kegyetlennek, rendkívül könyörtelennek ú ja le, a gonoszság jelképévé te tte . A következő ge­nerációk m inden k ritika nélkül, au to m a tik u san á tv e tték ez t a m egbélyegzést, és gyakran példálóznak is vele, a m ai napig.”

(M egjegyzem: Ez az a lap ta lan , igazságtalanul elte ijed t e lő íté le t az oka annak, hogy sokak tu d a tá b a n a hunok, m agyarok és Atilla neve negatív fogalom.)

“Mégis, A ttilá t m áig büszkeséggel em legetik a leszárm azotta i, a m agyarok. T alán a ném e t N ibelungen-D al fejezi ki a legszebben: Volt egy ha ta lm as király a h unok földjén, kinek a jó sága és bölcsessége p á ra tlan volt.

A ttila annak a vezető -tipusnak a m in taképe, aki sosem önelégült, aki b á tra n kezdem ényez, inkább cselekszik, m in t té tlen .

A ttila nem volt olyan kegyetlen, m in t a róm aiak, akik ezerszám ra d o b ták a ke ­resz tényeke t a vadálla tok elé, egyszerű szórakozásból. Ö sszehasonlításképpen: nem volt olyan kegyetlen, m in t R e tte g e tt Iván, C ortez vagy P izarro. A tilla m eg­kím élte R óm át, tö b b könyörü le te t m u ta to tt , m in t G enserich, Belizar, a skand i­návok, germ ánok és a spanyol zsoldosok, akik m ind k ifoszto tták R óm át.

A ttila szellem ei öröksége á lta láb an ism eretlen a nyugati v ilágban. Nem ism e­rik a tö rténe lm i je len tőségé t: m in t ku ltú rá lt, elfogulatlan, gazdag szem élyiségű és széles lá tókö rű zseni, m inden t egybevetve m agasan felülm últa Nagy S án d o rt és Cézárt.

Atilla, th e king of th e H uns, is th e m ost rem arkable historical person of th e H ungárián p ást. He is th e an cesto r of Árpád, the great reigning prince, th e reconquerer of ou r land. T he H uns are ou r ancestors, our relatives. I re ject th e opinion, d om inan t am ong th e H ungárián „official scholars” and m ost of th e w es­te rn historians, considering th e H uns as a b arbarian horde and th e ir k ing A tilla as a prim itive, b ru ta l and cruel ruler. T herefore the argum ent of th e H ungárián scholars, th a t m ain tan ing relationsh ip w ith th e H uns is qu ite derogatory fór th e M agyars. C ritisizing th is „official” views I refer to such scholars as S ándor K örösi Csorna, István K atona, Ján o s Jem ey, István Horváth, as well as fam ous H ungárián po e ts and writers, S ándor Petőfi, János Arany, M ihály Vörösmarty, M ór Jókai, G éza G árdonyi, etc., who confessed the opposite opinion and were proud of hun-m agyar k inship.

T herefore le t’s pay th e tr ib u te of adm ira tion to those scholars, who research, prove a nd teach th e reál H ungárián history, e. g. professors K om éi Bakay és I s t­ván Kiszely teach in university too th e H un-H ungarian kinship.

In th e sum m er of 2004. on The H ungárián World F edera tion ’s Congress, scholars, scien tists, h isto rians, linguists, genetics, physicians, e thnographers etc. assem bled from all p a r ts of th e w orld to give their a ccoun t on num erous scientific fields. E. g. Éva A radi indiologist and professor S ash i from India estab lished th a t th e H uns orig inated from th e Saka, Scythian group of people. Ju d it B éres geneologist d eclared th a t her research-group found no genetical re la tionsh ip betw een th e F'innish and H ungárián people.

In th e sp ring of 1993 already I have w ritten an artic le in an Am erican- H ungarian new spaper, w hich alsó ap p eared in Hungary, w ith th e title: The signs of th e downfall of th e finno-ugrian theory. A t th a t tim e I d id n ő t th ink , th a t th is top ic will be tim ly today and historians, researchers in H ungary too will openly acqnow ledge th a th e flnno-ugrian theory is dead.

In my books: The an c ien t h istory of th e Subarian-H ungarians and T he S ubarian-H ungarians m as te rs of th e „Sum erians” I try to prove th e anc ien t history of th e H ungárián people from M esopotam ia already from th e end of the X. m illeneum B.C. in th e valleys of th e U pper and Lower Zab rivers and I build up m y subarian -onogurian origin-theory of th e H ungarians.

I em phasize th a t th e H uns w ere an agricu lturist and stock-breeding people. I qu o te from professor Ferenc Jós B adinyi’s book: From K aldea to Ister-G am : „My co-w orker D r E lem ér N ovotny has con tac ted professor D jakonov - one of th e b est linguist - and I will disclose th e concem ing d a ta s from his le tter: ’An archeological te am h ad carried o u t an expedition u n d e r th e academ ician Tolstov fór 10 years in Inner-Asia, in th e sandy deserts of old Chorezm . In his book Tolstov gave acco u n t of th e suprizing results.

In th e know ledge of th e Sum erian language and the S um erian phonology I h ad estab lished th a t th e Tolstov expedition nő t only found th e S ubarians / nam ely szabir/ people, b ú t th e anc ien t Sum erian people as well, consequently he h as discovered S u b ar (w ith H ungárián expression szabir) and Sum erian a rtifacts. (S ubar = S u m ir)’.

In connection I will n o te an o th e r q u o ta tio n on th is them e from Elem ér Novotny’s book: Sum ir langugage, H ungárián language (p. 52): „The p rom inent S oyjet-R ussian researcher Sergej Pavlovics Tolsztov in th e course of his 10 years archeological expedition - fór th e a sh ton ism en t of the world - in th e ancien t KU- MA-AR-IZ-MA - (Chorezm , W estern T urkm ania today) on th e te rito ry occupied by nom ads, he has discovered high culture and irrigational canal-system . A ccording to hím in th e XIII. cen tu ry B.C. from the South and N orth (possible because of th e p ressu re of th e A ssyrians) Subarian-H urrite p eople arrived in th e te rrito ry - th e holy K anga (Ki-en-gi) -, respectively Ku-Ma-Ar-Iz-Ma.

T he p resence of th e Sum erians here are verified by the com tem porary people a n d king nam es and alsó geographical and country names! (Fór th is significant c ircum stance I notified academ ician T olsztov in a letter in 1967.)

Tolsztov alsó nam es th is people ’double originated’. F rom th is Subarians seceded la te r th e H uns - as a p rom inen t p a r t o f this people.”

T he official H ungárián h isto riog raphy did n ő t regard th e H uns as p a r t of th e H ungárián p á s t in th e la s t 150 years, n e ither in th e A ustrian oppression

or a fte r th e concilia tion w ith th e A ustrians in 1867, no r u n d e r th e R ussian occupation .

The w orks of th e classical greek an d rom án, an d la te r th e w estern h istorians denounced A tilla and th e H uns - they u sed nam es as barbarians, bloodthirsty , cruel nom ads, m araud ing ho rds to descríbe th em - and th e H ungárián finno- ugrian his to rians alsó asse rted th a t it is bad fór u s to b rag a b o u t th e kinsh ip w ith th e H uns. However th e no tion of th e H un-H ungarian k inship has long survived- and alsó survives today - in th e H ungárián folklores, legends and trad itions.

S ándor Csorna K örösi th e g rea te s t H ungárián researcher and linguist gave evidence on th e H un-H ungarian kinship, his contem poraries and followers I s t­ván K atona, György Fejér, Ferenc Kállay, Ján o s Jem ey, István H orváth etc. and th e g rea t H ungárián po e ts a nd w riters of th e XIX. cen tury : S ándor Petőfi, Ján o s Arany, M ihály Vörösm arty, M ór Jókai, G éza G árdonyi e tc., they all knew th a t we d ecended from a m u tu a l ancestor.

B ú t le t m e deny th e a ssertion of th e finno-ugrian scholars ab o u t A tilla and th e Huns.

T he nam e of th e H uns ap p ea rs very early in an c ien t history. In th e anc ien t E gyptian in scrip tions or th e rock-inscription of D arius H ystapses in th e form of UNNU, UNNUT. O n th e astro log ical landm arks of th e Sum erian c lay-tab lets we find an inscrip tion as LU-HUN-GA. In Sum erian it m eans ag ricu ltu ris t (René L abat sum ero log ist’s n um ber 356. cuniform sign). I t is expressab le alsó as KUN and HUN. I t ’s m eaning = power, m ight, w eapon. T he GA however = se ttlem en t. (L ab a t’s 235. cuniform sign). T herefore we could say - accoding to Sum erian reasoning - th e LU-HUN-GA is th e nam e of a m ighty agricu ltural people.

In th e first p a r t of my book: T he anc ien t h istory of th e Subarian-H ungarians, I p re sen ted in d e ta il th a t th e p lán t im provem ents, th e tam in g of wild anim als belong to th e S ubarian people in M esopotam ia. Science nam es th is process: agricu ltural revolution. I identify th is people - our ancesto rs - as S ubarians from th e river valleys of th e G rea te r and Lesser Zab rivers (Left-bank rivers of th e Tiger) a lready from th e end of th e X. m illeneum B. C. by th e works of m any fam ous orien talists, archeologists, and linguists. In my books I prove, th a t th e H uns w ere orig inated from th is people. However it is sad, th a t even H ungárián w riters n o te th a t th e H uns w ere a barbarian , nom ad hord, who o b ta ined agricu ltural goods and even wives by robbery. A lthough th e H uns were decen d an t of an agricultural, trad es , professons, and cra fts developer people, who alsó developed writing, th e wheel an d num erous a rtis tica l achivem ents.

C oncem ing th e a gricu ltural a ctiv ities and cu ltu ra l a ch ievem ents o f th e H uns, we find rem arkably in te resting d a ta s from S. R T olstov’s book: T he A ncient C horezm (p. 213): „The developem ent of th e ep h ta litan s (W hite H uns) in th e beginning w as probably in n o rth -e a s te m C horezm in th e de lta of th e A m u D arja and S ir D aija rivers.

In 1946 in th e course of ou r archeological diggings in th is a rea we disvovered a very un ique se ttlem en t. T his s e ttlem en t and th e a r tifac ts found w ere by all m eans from th e period of th e W hite H uns, which p receded th e ir conqouering w onderings tow ard th e South". A fter th is Tolstov gives a deta iled accoun t and

prescrip tion of th e agricu ltural and cu ltu ra l a r tifac ts of th e W hite H uns, th a n continues: „This people which have con tinued a carac te ris tic com plex stock- breeding, fishing, agricu ltural activity, w as n ő t a t all nom adic, b ú t con tinued se ttled or a t least half-settled life in well fortified com m unical se ttlem en t, th a t is they lived in ’to w n s’. A bout th is ’tow n living’ we can read ftom th e bizan tic w riters, th e kaisarei P rokopios and M enandros.

F rom th e ground-p lan of th is se ttlem en t and relying on th e w ritten d a ta s we can conclude th a t th e national com m unial trad itio n s were lively am ong th e m ”.

H ence th e lines of Tolstov prove th a t ou r H un a n cesto rs were n ő t nom ads and barbarians!

T he R ussian archaeologist b rough t to light very significant a r tifac ts - regard ing th e H uns - from th e fourties of th e XX. century. Beside Chorezm , in th e A ltai region and n o rth of th e Laké Baikal a rea they d iscovered plentifull an d very in te resting H un artifacts, especially from th e 6. cen tu ry B. C. A ccording to th e R ussian archaeologists M ongait they found castles a nd fortification s u rrounded by en tren ch m en ts , m oats, fortified ga tes and guard-tow ers, and besides of th e lodging of th e lord of th e castle and th e farm -buildings th e re were bu ilt num erous living q u a rte rs - w hich were hea ted in th e co lder A ltai region - w ith a Central hea ting system (they used boilers and clay u nderg round tubes. In my book The Subarian -H ungarians th e m aste rs of th e „Sum erians” I h ad m en tioned th a t ou r S ubarian ancesto rs u sed th is m eth o d already in th e VI. m illeneum B. C. to h ea t th e ir hom e in th e period of th e K örös-Cultur.) The R ussian archeologists gave p len ty of acco u n t of luxurious H un burials. T he graves w ere covered inside by w ooden beam s, they found h am essed ho rses (six-fourteen), carríages and artic les of com sum ption . They alsó found k itchen utencils and luxurious item s in th e graves. F rom th e archeological diggings and C hinese Year Books we can safley conclude, th a t th e H uns lived a t th is tim e in a feudálist, com m unal m onarchy. H ence th is facts deny th e greek-rom an h is to rians and la te r w estern writers, th a t th e H uns w ould have been barbar, nom adic, b lood th irsty people. Especially they w rote ab o u t Atilla -th e g rea te s t king of th e H uns - derogatory lines.

Above all I have to explain th e r igh t pronouncia tion of A tilla’s nam e. Fór proof le t u s re tu m to th e p á s t to th e an c ian t world of th e S ubarians and Sum erians:

The m istical s ta tu e s of ou r ancesto rs offen show a little bowl a t th e ir s tom ach as th e „w ater of life slowly pours o u t o f th e m ”. Symbolicly as th e bowl em pties so will life end. T his ancien t sym bol orig inates ftom M esopotam ia and generally sp readed am ong th e socalled T uran ian peoples. T his an c ien t peop le’s im m agination reflects to rela tionsh ip w ith rivers, lakes, etc. T he an c ien t n am e of th e D anube is Ister: th a t is „the w ater of life”. Before ou r n a tio n ’s reoccupation of 895-96 A. D. our ancesto rs lived in D entum agyaria and th e nam es of th e ir rivers alsó expressed th e no tion of life:

T he Subarian nam e of th e Don is Ten, of th e D onec = Teniz, th e D nyeper = Tenur. The h istorical d a ta s fortify th a t ou r an cesto rs in D en tum agyaria still nam ed them selves Subarians.).

In th e Sum erian language Ten = Life. Is ten (God) = E tem a l Life.

O th e r m eaning of Ten: base, qu ietness, tran q u ality (L aba t 736.).TIN = LIFE, LTVE (L. 465). T he A ccadians changed th e sumir nam e TIN to

BALATU, from w hich LAKÉ BALATON derived a s th e w ater of life in Hungárián folklore.

H ence th e nean ing of th e nam e of ATILLA = th e w ate r of life.A = WATER (L. 579). TI-LA = LIFE (G add 192.).Back in th e sp ring of 19911 have n o ticed th e book of th e American w riter Wess

R oberts, titled : L eadersh ip sec re ts of ATTILA th e HUN. (199o).T he book den o te s Atilla as a g rea t m ilitary leader, hum anist an d very wise

king. Wess R o b erts a nd his te am researched th e life of A tilla from original G reek sou rces fór m any years. Today Wess R o b e rt’s book is u sed fór the advancem ent of th e leaders of th e F o rtune 500 Am erican Com panies. (The b iggest 500 com panies.). Even in th e A m erican business life they use today A tilla’s wise s tra teg ica l m ethods, teach ings and adw ises as gu idence to success.

Wess R o b erts w rites in his in tro d u c tio n th a t we could characterize Atilla today as a succesfull undertaker, d ip lom át, social innovator, s ta tesm an, great com m ander, organizer and exellen t hőst. B ú t n ő t fór th ese qualities d id Wess R o b erts chose A tilla as his exam plary hero of his book, b ú t fór his positiveness, his wisdom , solid and uncom prom izing c h a rrac te r an d th e one who solves th e visibly unsolvable problem s too. Who shares th e secre ts of success w ith his people. A nd give an exam ple o f th e leaders of today. Wess R oberts dem o n stra te s in each c h ap te r th e d irections o f A tilla as he teach es th e chieftains and H uns by th e cam p-fire fór th e d ifferent m eth o d s of leadersh ip . A lthough th e piacé and circum stances are q u ite different from th e life today, still Atilla’s teach ings are durab le , and could be u sed on any leaders conference, lecture and co n tiuna tion course.

I will d em o n s tra te som é exam ples from th e book. Wess R oberts will in troduce th e ch ap te rs and Atilla’s teach ings will follow:

IN TH E ROMÁN COURT

Wess R oberts: I t w as a skillful custom of th e R om án C ourt th a t they exchanged child h ostages to influence o th e r coun tries to induce th em fór their own use.

After Rugila, th e king of th e H uns, could n ő t s tom ach any more th e co n s tan t com plain ts o f A tilla because of th e king’s policy to help th e Rom án Em pire, he s e n t 12 years old A tilla to th e R om án C ourt, hoping th a t Atilla’s a tt i tű d é will change and he can deal w ith him easier w hen he re tu m s.

A tilla h ad re jec ted th e pom p of th e R om án C ourt, th e om am en ted clothes, th e festive b anque ts , th e carouses, w hat his com panions so esteem ed. A fter his unsuccessful a tte m p t to escape, he decided to resign him self to h is fa te and he decided th a t he will s tudy th e R om án C ourt. He aq u a in ted him self w ith th e C ourts in te rná l and foreign affairs, th e bu ild-up of th e R om án army, th e ir w eapons and co m b at m ethods. He observed th e visiting n o tab ilities, the m achination of th e court, th e political m eth o d s and th e diplomacy.

L et u s n o te th a t A tilla spoke four languages and he w as one of th e b e s t p repared and cu ltu red w ise king a n d com m ander in history, who used his ta len t fór th e benefit and advencem en t of his people.

ATILLA: TH E R EQ U IREM EN TS O F QUALITY L EA D ERSH IP

We have assem bled here to g e th e r by th e cam p-fire th a t I A tilla share w ith you my m o st inner th o u g h ts a b o u t th e requ irem en ts of leadership. A t every level should stay such leaders a t th e to p of th e H uns, who are su itab le , skilful, clever and capab le to practice th e ir office. B ú t to aquire quality is n ő t an easy task . It is a b ind fór oneself fór life. The H uns should never s to p leam ing, they should s trive to be able to look in tő new situa tions, they should evaluate th e positions and seek th e m ethods to solve th e problem s.

T he leaders have to a tta in early th e b asic requ irem en ts in order to fullfill the ir du ties and they m u st have an opp o rtu n ity fór self-developm ent. We have to teach our young warriors, so they could becom e good tribal-ch ifta ins. Riding, lasso- throw ing, archery and spear-th row ing is sufficiant know ledge fór th e warriors, b ú t n ő t fór th e leaders.

T he nation needs skilled, tra in e d leaders, who m asterfully handle th e ir given ta len ts . T he m ost im p o rtan t qualities of a leader are: (quo ted from pages 17- 22 )

„LOYALTY - Above all th ings, a H un m u st be loyal. D isagreem ent is n ő t necessarily disloyalty. A H un who, in th e b e s t in te re s t of th e tribe, d isagrees should be lisened to. O n th e o th e r hand , a H un who actively pa rtic ip a te s in or encourages action th a t are co u n te r to th e good of th e trib e is disloyal. These H uns, w hether w arrior o r chieftain , m u s t be expeditiously rem oved. T heir ability to influence and discourage loyal H uns is a contag ious disease. In cases w here disloyal ac tions and a tt i tu d e s can n o t b e changed , h arsh a ction m u s t be tak en to rid ourselves of those am ong u s who see no value in a nd subvert ou r cause.

COURAGE - Chieftains who lead ou r H uns m u s t have courage. They m u st be fearless and have th e fo rtitude to carry o u t assignm en ts given th em - the gallan try to accep t th e risk of leadersh ip . They m u st n ő t balk a t th e sigh t of obstacles, no r m u st they becom e bew ildered w hen in th e p resence of adversity. T he role of a ch iefta in h as in heren t periods of lonelines, dispair, ridicule and rejection. Chieftains m u s t be long-suffering in th e ir d u ties - they m u s t have th e courage to ac t w ith confidence and to excel in tim es of u n certa in ty o r danger a s well as in tim es of posperity.

D ESIR E - Few H uns will su sta in them self as ch ieftains w ithou t s trong personal desire - an in heren t com m itm en t to influencing people, p rocesses and outcom es. Weak is th e ch ieftain who d oes n ő t w an t to be one. We m u st be careful to avoid p iacing capable w arriors in tő positions of leadersh ip th a t they have no desire to fulfill.

EM OTIONAL STAMINA - Each succeedingly h igher level of leadersh ip p laces increasing d em ands on th e em otions of chieftains. We m u st ensu re th a t our

leaders a t every level have th e s tam in a to recover rapidly from d isappo in tm en t- to bounce back from d iscouragem ent, to carry o u t th e responsib ilities of th e ir Office w ithou t becom ing d is to rted in their views - w ithou t losing clear perspective, as well as th e em otional s tren g th to pe rs is t in th e face of seemingly difficult circum tances.

PHYSICAL STAMINA - H uns m u s t have chieftains who can endure the physical d em ands of th e ir leadersh ip du ties. C hieftains m u s t n u rtu re th e ir bodies w ith th e basic, healthfu l stap les . Chieftains cannot lead from th e ir bedside. They lack energie w hen fiiled w ith to o m uch food and drink. The d is to rtin g p o tions of th e R om ans only confuse m inds. A body n ő t properly u sed becom es abused .

A hea lthy body su p p o rts a healthy m ind. Our ch ieftains m u s t be s tro n g in ord e r to lead th e charge.

EMPATHY - C hiefta ins m u s t develop em pathy - an a p p ritia tio n fór an u n d e rs tan d in g of th e values of o thers , a sensitiv ity fór o th e r cu ltu res , beliefs an d t rad itio n s . However, em p a th y m u s t n ő t be confused w ith sym pathy, w hich m ay re su lt in unw ise conso la tion in tim es when, above all o th e r th ings, th e good of th e trib e or n a tio n m u s t b e p u rsu ed w ith ad ro it d iplom acy o r ba ttle fie ld action .

D ECISIVENESS . Young chiefta ins m u s t leam to be decisive, knowing when to a c t and w hen n ő t to ac t, tak ing in tő accoun t all facts bearing on th e situ a tio n and th en responsibly can y in g ou t th e ir leadersh ip role.Vacillation and p rocra stin a tio n confuse and discourage subord inates, peers and superiors and serve th e enem y well.

ANICIPATION - Leam ing by observation and th ro u g h in stin c t sharpened by te s te d experience, our chiefta ins m u s t an tic ipa te th o ugh ts , ac tions and consequences. A nticipation bea rs a level of risk th a t is willingly accep ted by a ch ieftain who will excel w hen o th e rs tű m to th e com fort of personal security.

TIM IN G - E ssen tia l of all a c ts of leadersh ip is the tim ing of recom m andations and actions. T here is no m agic form ula fór developing a sence of tim ing. One often gains th is leadersh ip skill by applying th e lessons leam ed th ro u g h failure. Knowing w hom you are dealing with, th e ir motives, charac te rs , priorities and am bitions are critical e lem en ts even w hen seeking approval of th e sim plest recom m endation .

COM PETITIVENESS - An essen tia l quality of leadersh ip is an in trinsic desire to win. I t is n ő t necessary to win all th e tim e; it is n ecessary to win th e im p o rtan t con test. C hieftains m u st u n d e rs tan d th a t th e com petition inside and ou tside ou r n a tion is s tro n g and n ő t to be tak en lightly...

SELF-CONFIDENCE - P ro p er tra in ing and experience developes in ch ieftains a personal feeling of assu rance w ith w hich to m eet th e in h eren t challenges of leadersh ip . T hose who p o rtray a lack of self-confidence in th e ir abilities to carry ou t leadersh ip a ssignem en ts give sign to th e ir subo rd inates, p eers and superiors th a t th e se du tie s are beyond th e ir capabilities. They becom e, therefore , weak leaders and useless chieftains.

ACCOUNTABILITY - L eam ing to accoun t fór personal actions and th o se of su b o rd in a tes is fundam en tal to leadership. Chieftains m u s t never h eap praise

or lay b lam e on o th e rs fór w h at th ey th em se lf achieve or fail to accomplish, no m atte r how glorious o r grave th e co nsequences.

R ESPO N SIBILITY - L eaders are only necessary w hen someone is to bei esponsible to see th a t ac tio n s a re carried o u t and d irections followed. No king, chieftain or su b o rd in a te le ad e r should ever be allowed to serve who will nőt accept full responsib ility fór his actions.

CREDIBILITY - C hiefta ins m u s t be credible. Their w ords and actions m ust be believable to b o th friend an d foe. They m u st be tru s ted to have the intelligence and in tegrity to p rovide co rrec t in form ation . Leaders lacking in credibility will n ő t gain p ro p e r influence a n d are to be hastily rem oved from positions of responsibility, fór they can n o t be tru s ted .

TENACITY - T he quality of unyeald ing drive to accom plish assigm ents in a desirable and essen tia l quality of leadersh ip . The w eak p ersis t only when things KO th e ir way. T he s tro n g pe rs is t and pu rsue th rough d is c o u r a g e m e n t , deception and even personal ab an d o n m en t. P ertinacy is often th e key to achieving difficult assignam ents or m eeting challenging goals.

DEPENDABILITY - If a ch iefta in can n o t be depended upon in all situations to carry o u t his roles an d responsib ilities, relieve him of them . A king c a n n o t observe each and evcry ac tion of his su b o rd in a te chieftains; therefore, he m ust depend upon th em to ge t th ings d o n e . ...

STEW ARDSHIP - O ur leaders m u st have th e essential quality of stewardship, a care taker quality. T hey m u st serve in a m anner th a t encourages con fid e n ce , tru s t and loyalty. S u b o rd in a tes are n ő t to be abused; th ey are to be guided, developed and rew arded fór th e ir p erform ance. Pun ishm en t is to be reserved as a consequence of la s t re so rt and sparingly applied only w hen all o ther a t te m p ts have failed to encourage th e rebellious to comply. W ithout a flock th e re can be no shepherd . W ithout an arm y th e re can be no b a ttle captains. Without subord inates th e re can be no leaders. L eadres are, therefore, ca retakers of the in te rest and w ell-being of those and th e pu rposes they serve....

L eam these leadersh ip qualities well. Teach them to th e Huns. Only th an will we expand our ability to lead ou r v ast n a tion in p u rsu it of world conquest.”

Wess R oberts re jec ts th e opinion, d om inan t am ong th e w estern historians, considering Atilla as a prim itive, b ru ta l and cruel ruler. He writes a bou t Ailla the following on pages 12-13 of his book:

„Yet Atilla is proudly rem em bered by m any of his rem nan t people, the H ungarians. Perhaps th e G erm án N ibelungen-L ied said it b e s t fór th em when he w rote, ’There w as a m ighty king in th e land of th e H uns whose goodness and wisdom had no eq u a l’.

A ttila is an exam ple of th e type of leader w ho is never satisfied - p referring to take th e initiative, ac ting ra th e r th an doing nothing.

A ttila was less savage th an th e R om ans, who e a s t th o u san d s of Chistians to wild anim als fór m ere en te rta inm en t. In com parition, he was less cruel th an Iván th e Terrible, C ortés or Pizarro. In his sparing of Rom é, he show ed more mercy th an d id G enserich, Belizar, th e Norsem en, th e G erm ans and th e Spanish mercenaries, who all pillaged it w ithout regard.

A ttila ’s legacy is generaUy u nfam iliar to u s in th e W estern World. We are naive ab o u t his h isto rical im portance as a genius civilizer, his open -m indedness and richness of views, in all of which he far exceeded A lexander th e G rea t o r C ae­sar.”

Dr. Csajághy György

A „Lehel-kürt”az előadás rö v id k ivona ta

Az előadás röv iden k ité r a (kürt) hangszerből (m indenekelő tt a pusz ta i lovasnépek kezén) kife jlődött méltóságjelző ivókürtökre <rh y to n o kra ), melyek né lkülözhetetlen szakrális-rituális eszközök voltak. Nagy valószínűséggel az u tó b b iak közé ta r to z ik a J ász M úzeum ereklyéje, a sok v itá t kiváltó „Lehel-kürt­j e ” is. A korábbi vélem ények ez t a k ü rtö t je lzóhangszem ek ism erik. A felületén lévő faragványok a lap ján többnyire besorolják más, E u rópában ta lá lh a tó ún. „olifantok” közé, m elyek töb b ség é t bizá jic i k é szítm én ykén t h a tá rozzák meg, m ás e se tekben az t állitják, hogy az egyes p éldányok a ko n sta n tin á p o ly i ku ltú ra h a tására jö tte k lé tre . M ára e m egállap ítások váltak „h ivatalossá”, s a m ás m eg­közelítés leh e tő ség é t e lu tasítják .

A „Lehel-kürthöz m onda is társu l, de vívjon igaz-e Lél vezér legendája? A m á­sik fon tos kérdés, hogy hihetünk-e a „h iv a ta lo síto tt” vélem ényeknek? Létezik ugyanis m ás m egoldás is. A „L ehel-kürtnek” (m ár az 1700-as évek elején kezdő­dő) terjedelm es szakirodalm a van, m elyben részben hasonló, m ásrész t a legelté­rőbb vélem ények fogalm azódnak m eg. Egyeseket csapongó k épzeletük vezérelt. M ás szerzők részigazságai m éltánylandók, ám félrevezetők. A m a elfogadott m egállap ítások azonban koncepcionálisak, e rő lte te ttek , így ebből adódóan k é t­ségesek. Je len előadó (aki a fenti tárgykörben könyvet is írt), a „L ehel-kürtö t” a lovasnépek ku ltú rá jához köti, s feltételezi, hogy esetleg az avarkorban készül­h e te tt ; a m este re avar, vagy (az avarok közt élő) m agyar szem ély is leh e te tt. Csajághy György és felesége Csajághyné D uha Ju lianna zenetanárok , hivatásos m uzsikusok. A k u ta tá s i eredm ényekhez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy Cs. Gy. és kü rtm úvész felesége a „L ehel-kürt” m egszólalta tási lehetőségeit sem hagyták figyelmen kívül, s az ereklyét a gyakorló zenész szem szögéből is m eg­vizsgálták.

T he p re sen ta tio n will discuss th e m usical in ts tru m en ts of d ignity know n as drink ing h o m s (rhy tons), which especially underw en t a transfo rm ation am ong th e peoples of th e s tepp . T hese were ind ispensable sacral-ritual in strum en ts . In all likelihood th e relic of th e Jász M useum belongs to th e la tte r ones. Earlier views identified th is hó m as an id icating in strum en t. B ased on th e engravings on its surface, it is often ranked am ong o th e r „olifants", th e máj őrity of which is B yzantine. O thers rep re sen t th e view th a t C onstan tinople had a role. Now it is th e official view, o th e r app roaches are dism issed.

A legend is linked to th e „ Lehel-hom ”. T he question , however, rem ains, if the legend of th e leader Lél is true. T he o th e r significant q uestion is if we c an believe th e „official” views. T here is, namely, a n o th e r solution, too. T he „L ehel-hom ” has an ex tensive lite ra tu re beginning a t th e early 1700s. In th is som é similar, som é

con trastin g opinions w ere voiced, som é led by u n certa in fan tasm a.O th er au th o rs have p artia l t ru th s b ú t th e se can be m isleading. T he now,, canonized” s ta te m e n ts are b u ilt on p re-co n cep ts and a re therefo re doubtful. T his researcher, w ho w rote a book on this, links th e „ L ehel-hom ” to th e cu ltu re o f th e horsem en, supposing th a t it can have been m ade in th e Avar period, its m as te r c an have b een Avar or a H ungárián living am ong them . György C sajághy and his wife Mrs. C sajághy are m usic te ach e rs and professional m usicians.T he research w as com pleted by th e fact th a t György C sajághy and his wife Mrs. Csajághy (D uha Ju lianna) w ho is a m as te r of horn d id n ő t ignore th e ways th e „ L ehel-hom ” could have b een played and they exam ined th e relic from th e view point o f p rac tic ing m usicians.

Dr. Tábori László

A párthus-kérdés és a magyar őstörténet

DIA-képes előadásI. Az A rsakida-d inasztia , am ely az A rai-térségből, vagy B aktriából szárm azo tt, a D aha tö rzsbő l szárm azó pam -okkal törzsszövetségben , a hajdan i A chaim enida d inasz tia egyik adófizető kerü letében , P á rth iáb an új á llam ot a lapít. Az Aráakida- idószám ítás a Kr.e. 247-ben kezdődik és Kr.u. 2247226-ig ta rt.

II. Az előadás felsorolja a p á r th u s állam sa já to ssága it, harcm odorá t, szoká­sait, m űvészetének jellem zőit, te h á t m indazoka t a lényeges vonásokat, am elyek p árhuzam ba á llítha tóak a m agyar ő s tö r té n e tte l /vérszerzódés, lovas-íjász ha rc ­modor, a koronák fejlődése, a N ap és a Hold tiszte le te , stb./.

III. R öviden m egkíséreljük felvázolni R óm a és P á rth ia k apcso la tá t, a p á rth u so k vallását, az állam bu k ásá t és azt, hogy az ő ke t követő perzsa Szászanidák h o ­gyan tö rö lték ki őke t a tö rténe lem bő l és m i az oka annak , hogy a m űvelt világ m a sem ism eri őket? M indez szin tén a m agyar ő s tö rtén e tte l hozha tó összefüg­gésbe.

IV. Végül bebizonyítjuk, hogy az A rai-térség, m elyben m ind a D aha /szkita törzs/, m ind a m agyar etnogenezis le já tszódo tt, milyen fon tos te rü le t, h iszen lévén az ANDRONOVO-i k u ltú ra te rü le te , a lapjául szolgált m ind a szarm ata , m ind a p á r th u s nép k ialakulásának. E zeket a szk ítáknak neveze tt n ép ek e t a n t­ropológiai és kulturális, néprajzi párhuzam ok jellem zik. Az e lőadás é rthetővé teszi, m it é r te tte k a m agyar k rónikások S zkítia a la tt?

T he „P arth ian -question" and th e H ungárián H istory

1. T he origin of th e A ráacid-dinasty. T he P am ian s were of C entral A sian orifgin and cam e from th e tribe of th e DAHAS who lived S o u th of th e Laké Arai. AráakI. or A rsaces becam e king of th e Parn ians m oved to P arth ia an an c ien t d is tric t of th e Persian Em pire. They ad o p ted a new nam e and a new, W estern Iran ian language.

2. T he lecture speaks a b o u t th e m ain fea tu res of P arth ian history, religion and árts. E n u m era tes th e sim iliraties w ith th e H uns and anc ien t H ungarians, too / way of fighting, th e developm ent of crown-form s, respec ting th e Sun and th e Moon, e tc ./.

3. T he H ungarians can d iscover a ló t of co rrespondences w ith th e ir own p á s t because th e ancesto rs of th e M agyars lived a couple of hu n d red m iles from th e te rrito ry /O xus-Jaxartes region/ where th e D ahas lived.

4. T he lec tu re hopefully gives a solid p roof fór th e fact: how deep are the cu ltu ra l roo t of th e peoples of th e s teppe.

DR. FARKASINSZKY TIBORMBE Nagy Layos M agánegyetem e

Tizenhárom körülmény(csoport), mely a magyarok Urmia-tó vidéki

őshazáját igazolja, vagy erősen valószínűsíti

Ezideig 13 ilyen körülm ényt, vagy kö rü lm énycsoporto t ta lá ltam . L ehet azonban jóval több , ső t b izonyára van is.

1. A bolgár és a m agyar e red e tm o n d a h asonlósága.1 E szerin t m indkét n ép h it­regei őshazája a régi, a K aszpi-tengerbe öm lő A m u-daija folyó té rségében volt. Innen m indkét nép egyik ága kelet felé vonult és részben e ltö rökösödött, m ásik ága nyugat felé kö ltözött, s nem tö rö k ö sö d ö tt el.2

A T árihi Ü ngürüsz c. krónika szerin t „H unor egész népével a ta tá r kánhoz folya­m o d o tt s őnála te le p e d e tt le Szkítia ta tá r* ta rtom ányban , mely S zam arkandtó l a F ekete-tengerig te rjed .”3

* A ta tá ro k egyfelől kipcsák török, vagy e ltö rökösödö tt nyelvű népek (pl. ka- záni, krim i stb . ta tá ro k ), m ásfelől a m ongolok egy régi tö rzse is. Az európai for­rások az ún. ta tá r já rá s idó tá ján a többféle nép e t összefogó m ongol birodalom n épe it nevezték ta tá ro k n ak .

M agor népe azonban nem vonult keletre. Helyben m arad t, vagy nyugat felé kö ltözött. Ez u tó b b it igazolják a tö r tén e ti források.

2. A m agyar nép őseit a m agyar népnév je len tése (Mad-i/j-ar = A legfensége­sebb anya [istennő]) és a név azonos je len tésű régi változatai a lap ján lehet k e ­resn i és m egtaláln i a tö rténe lm i írásokban, m égpedig legkorábban az Urm ia-tó környékén élő n épkén t jelezve. Ilyen nevek:

Bérosszosz (Kr. e. 340-270) (p ro to )m éd (a Kr. e. 9. században m egjelenő á rja m édek álta l á tv e tt nevű, a későbbi M édia te rü le tén ko rábban éló néphez ta rtozó ) d inasz tia uralkodásáró l tu d ó s ít B abilonban Kr. e. 2234-2158 között;

[A (p ro to )m éd népnév vá lto za tá t a M egyer/M edjer tö rzsünk neve is órzi.l

1 Bakhshi Imán: Djagfar Tarihi, Ghazi-Baradj Tarihi 1229-1246 AD Vol. 1. F. Nurutdinov. Collection of Bulgárián Annals. Orenburg. 1993. 8/9-10/11. (Interneten megtalálható Djagfar Tarihi címszónál a sophistikatedkids.com honlapon)2 Farkasinszky Tibor: A magyarok hitregei őshazája és a felezés meótiszi rejtöki régi világ­törvénye. MBE Nagy Lajos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2006. 98-102.3 Terdzsüman, Mahmud: Magyarország története. (Tárihi Üngürüsz.) II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus. Cleveland. Ohio. U. S. A. 1988. 20-21.

4. T he lec tu re hopefully gives a solid p roof fór th e fact: how deep are the cu ltu ra l roo t of th e peoples of th e s teppe.

DR. FARKASINSZKY TIBORMBE Nagy Layos M agánegyetem e

Tizenhárom körülmény(csoport), mely a magyarok Urmia-tó vidéki

őshazáját igazolja, vagy erősen valószínűsíti

Ezideig 13 ilyen körülm ényt, vagy kö rü lm énycsoporto t ta lá ltam . L ehet azonban jóval több , ső t b izonyára van is.

1. A bolgár és a m agyar e red e tm o n d a h asonlósága.1 E szerin t m indkét n ép h it­regei őshazája a régi, a K aszpi-tengerbe öm lő A m u-daija folyó té rségében volt. Innen m indkét nép egyik ága kelet felé vonult és részben e ltö rökösödött, m ásik ága nyugat felé kö ltözött, s nem tö rö k ö sö d ö tt el.2

A T árihi Ü ngürüsz c. krónika szerin t „H unor egész népével a ta tá r kánhoz folya­m o d o tt s őnála te le p e d e tt le Szkítia ta tá r* ta rtom ányban , mely S zam arkandtó l a F ekete-tengerig te rjed .”3

* A ta tá ro k egyfelől kipcsák török, vagy e ltö rökösödö tt nyelvű népek (pl. ka- záni, krim i stb . ta tá ro k ), m ásfelől a m ongolok egy régi tö rzse is. Az európai for­rások az ún. ta tá ijá rá s idó tá ján a többféle nép e t összefogó m ongol birodalom n épe it nevezték ta tá ro k n ak .

M agor népe azonban nem vonult keletre. Helyben m arad t, vagy nyugat felé kö ltözött. Ez u tó b b it igazolják a tö r tén e ti források.

2. A m agyar nép őseit a m agyar népnév je len tése (Mad-i/j-ar = A legfensége­sebb anya [istennő]) és a név azonos je len tésű régi változatai a lap ján lehet k e ­resn i és m egtaláln i a tö rténe lm i írásokban, m égpedig legkorábban az Urm ia-tó környékén éló n épkén t jelezve. Ilyen nevek:

Bérosszosz (Kr. e. 340-270) (p ro to )m éd (a Kr. e. 9. században m egjelenő á lja m édek álta l á tv e tt nevű, a későbbi M édia te rü le tén ko rábban éló néphez ta rtozó ) d inasz tia uralkodásáró l tu d ó s ít B abilonban Kr. e. 2234-2158 között;

[A (p ro to )m éd népnév vá lto za tá t a M egyer/M edjer tö rzsünk neve is őrzi.]

1 Bakhshi Imán: Djagfar Tarihi, Ghazi-Baradj Tarihi 1229-1246 AD Vol. 1. F. Nurutdinov. Collection of Bulgárián Annals. Orenburg. 1993. 8/9-10/11. (Interneten megtalálható Djagfar Tarihi címszónál a sophistikatedkids.com honlapon)2 Farkasinszky Tibor: A magyarok hitregei őshazája és a felezés meótiszi rejtöki régi világ­törvénye. MBE Nagy Lsgos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2006. 98-102.3 Terdzsüman, Mahmud: Magyarország története. (Tárihi Üngürüsz.) II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus. Cleveland. Ohio. U. S. A. 1988. 20-21.

guti és hu rrí ö tvözetű p ro tom éd: medán és midián nevű népek szerepelnek a B ibliában Á brahám korátó l Izsyás koráig (Kr. e. kb. 19/157-8. század között);

Mitanni állam (Kr. e. kb. 17-14. században) és u tódá llam ai (Kr. e. kb. 1350- 800) azonos vagy hasonló nevű népe;

K ésőbb M an(na)(i), Mantiana, Matiana ország matian, m atien népe szere­pel különböző forrásokban:

[Diakonoff orosz akadém ikus szerin t is „M itanni (= M atien )’’].4

Ez a nép él, lakik, szerepel- az asszír királyi feljegyzésekben (Kr. e. 9-7. században) az U rm ia-tó v idékén;- H érodotosz, H ecateus, X an th u s írása iban (Kr. e. 6-5. században) az Urm ia-tó

és a kisázsiai Halys folyó vidékén;- Polübiosznál (Kr. e. 2. században) az U rm ia-tó környékén;- P to lem aiosznál (Kr. e. 2. században) mater(n) néven a Déli-Urai és a Kaszpi-,

Aral-tó közö tti té rségben;- S z trabónnál (Kr. e. 1. és Kr. u. 1. században) matianok az U rm ia-tónál;- O vidiusnál ugyanabban az időben m aterea , m e te rea (tú rba) = magyeri, m e ­

gyeri (népek) az A l-Duna északi partv idékén kolchisiekkel együ tt em lítve a K aukázus északi előteréből; ahol szám os, a m agyarral azonosítha tó népnév közül é rdekesek a P to lem aiosz á lta l em líte tt m edok, m odok, am adok és a Plinius á lta l e m líte tt im adokh nevek, m elyeket a kár a tö bbesszám ú alanyeset m agyar form ájában is feljegyezhettek;

- Plinius M aiom ál (az 1. században) matianok a Iax a rte s (Szir-Darja) folyónál szerepelnek;

- P to lem aiosz és Plinius M aior a Balkán-félsziget északi részén te lep ü lt szikulótákról ír. VII. K o n stan tin bizánci császár (Kr. u. 10. században) pedig a 7. századi esem ények ism erte téséné l u gyano tt le te lepü lt zachlum (= zakul) nép e t em leget. A sziku ló ta és a zachlum /zakul sz lávosíto tt név a székely név­vel azonosítható .M inderről részletesen írtam egy könyvem ben.4M inden kiem elt névváltozat az an y a is ten n ó t nevezi meg, ak inek a népe va­

gyunk. A népnév ko rább i -an/-en v égződései később -ar/-er hangzásúvá váltak , a ti/te han g cso p o rt ped ig a görög, la tin íróknál a m agyar gy/ty h an g o t is je lez ­heti.

Az em líte tt szerzők idő- és földrajzi helym egjelölése alap ján az U rm ia-tó-vidéki m agyarság főleg asszír, perzsa, á lja m éd nyom ásra három irányba elvonult:

- nyugatra , K isázsiába a K izil-irmak (Halys) folyó v idékére [nyugati népág],- keletre, a Szir-daija (Iaxartes) folyó térségébe [keleti népág] és- északra, a K aukázus északi e lő terébe [északi népág].Msud e három n épcsoport nagyobb része különböző időben, tö b b hu llám ban

a K árpá t-m edencébe költözö tt:4 Diakonoff, I. M.: Evidence on the ethnic division ofthe Hurrians. Studieson the civilization and culture of Nuzi and the Hurrians. Vol. 5. Institut Vostokovedenya Leningrad. U. S. S. R. 1981. 89.5 Farkasinszky Tibor: Magyar őstörténet új alapokon Kr. e. kb. 2000-tól. MBE Nagy Lajos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2004.

I. hullám : M atianok, szikulóták, zachlum /zakul sz é k e ly e k é s m ás m agyarrokon népek (Kr. e. 2. - Kr. u. 1. sz.).

II. hullám : M aterea/m eterea tú rb a = magyeri/megyeri népek és szárm aták i Kr. e. 1. - Kr. u. 1. sz. fordulója tá ján).

III. hullám : M aterok és m ás m agyarrokon népek, továbbá h unok (4—5. sz.).IV: hullám : M aterok, m atianok és m ás m agyarrokon népek, to v áb b á avarok

luar-ch ioniták vagy várkunok] (7. sz.).V.hullám: Megyer és m ás m agyar tö rzsek Álmos és Árpád vezérletével (9.

sz.).

3. M inden m agyar tényleges ő stö rtén e ti ism ere t a 2. pontban felvázolt ren d ­szerbe illeszkedik. Fontos té te l: A ren d sze r és illeszkedő elem ei kölcsönösen igazolják egym ást.

4. A Djagfar Tarihi volgai bolgár, tö rök nyelvű krónikából* kü lönösen fontos m egállap ítások (a 360-378 e lő tti időkben tö r té n t e se m é n y e k rő l) :

„A b ashkortok (baskírok) m aszgu tok (m asszagéták) és urm iaiak keveréke voltak és urm iai nyelven beszéltek.

...Bulüm ar tü rkm én n yom ásra lojális h unokkal é s m a ss z a g é tá k k a l nyugat felé vonult a baskírokhoz, akik o lta lm ukba ve tték a hunokat, akik a bask íroktó l a szebersz (= szabírok = „szövetségesek”) nevet k a p ták .”

IA krónika angol fo rd ításában „Sebers” („allies”) = 1) szövetséges, szöve tke­zett, tá rsu lt hatalm ak; 2) azonos jellegű, hasonló, rokon, kapcsolatos; 3) (bioi) azonos családbeli, fqjtaazonos népek.]

„A tü rk ö k ugüroknak nevezték a b ask írokat, akik Alp Baradj is te n t tisz te lték , ám M ad jam ak nevezték. H itük szerin t M adjar volt az Élet o ltalm azója. K ezde t­ben Baradj/M adjar a K af (K aukázus) hegységben lakott, m ajd a kum an (kun) pu sz táb a repült, azu tán m en t a bask írokhoz.”

A bask írok kialakulásában is je len tős szerepe t j á t s z o t t a m agyarok keletre vonult ága, m elyet a k rónika urm iaiaknak (az U rm ia-tótól jö t t népnek) nevez és m agyar nyelvüket u rm iai nyelvnek nevezi.

A baskír-m agyarok ugür neve később az onogur n é v b e n is m egjelenik, ám egyik nép sem török.

M adjar/M agyar népnevünk isten(nói) je len tése is kiem elkedően fontos az­zal együtt, hogy m ad ár je lképében rep ü lt a K aukázus vidékéről (b izonyára az Urm ia-tó térségéből) a sz tyeppén á t a baskír-m agyar néphez, an n ak m agyar ágával együtt.

5. III. Béla királyunk a rézpénzén [a M agyar E gyetem es É rem tá r I/VII/98. sor­szám ú érm éjén] la tin be tű - és m ezopotám iai képjel-írással ez t közli:7

S zen t Mária* = Szent M adiarIM agyar [ = L e g fe n s é g e s e b b anya];= M adian f = Égi fenséges, vagy legfenségesebb anya];

6 Bakhshi 1903.4/12.7 Farkasinszky Tibor: III. Béla király „rejtett” közlései pénzein az ősi magyar istenségről, népről, hazáról, dinasztiáról. MBE Nagy Lqjos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2005. 105-108.

= M adias [= Egy, egyetlen, egyedüli te rem tő anya];ké t is tennő hárm as egysége, női szen t hárm asságú egyistenség;az ország, a dicső h aza N agyasszonya;M an(na) ország m a tien je in ek vagy m adsaren je inek = m a g ya rja in a k sors-

m eghatározó istenasszonya .* A „M ária” szó be tű i a szokásostó l eltérő, az érm én je lze tt m ódon „Madiar/

M agyarénak és „M adian”-nak, „M adias”-nak is o lvashatóak.

Nagy királyunk is tan ú ság o t te sz az anyaistennónkrő l, az őshazánkró l és a régi népnevünkről.

6. Evlya Cselebi oszm án-törők világutazónak az 1660-as években kelt írása szerin t a m agyarok ősatyái, népe. nyelve és koronája is perzsa e red e tű (= nem szűkén é rte lm eze tt perzsa népi, hanem az egykori, sok n ép e t összefogó perzsa birodalm i, iráni te rü le trő l való). Ez is m u ta tja a birodalm i név alkalm azásának szívós fennm aradásá t.

S u d á r B alázs h ív ta fel a figyelm et8 Evlija Cselebi szövegére, m ert a 19-20. sz. fordulóján készü lt m agyar ford ításaibó l fon tos részek k im arad tak .

Evlija C selebi ez t ú ja :9„Ez a kerek korona H úseng sah u tá n Nagy S ándorhoz/Iszkenderhez ju to tt .

A zután sok pad isah u tá n az Igazságos A núsirvánhoz került.A korona... az igazságos A núsírván [szászánida K hoszrau (531-579) ] koronája

volt, m ely M enúcsehr [ N im ród 1 fiai révén a m agyar népé le tt....a bécsi vár pa lo tá jáb an a király fején lá ttam Iszkender koronáját... kupolács-

káján egy ékkövekkel d ísz íte tt nagy ka r ik a van....A m agyarok ősei M enúcsehr fiai, a k iket ezek a szobrok (a régi N agyváradon)

ábrázolnak. így a m agyarok e rede tének gyökere k ezde tben a p erzsa (adzsem , iráni) nép.

Az em líte tt tes tv érek A dzsem országából e tisz tafö ldú M agyarországra jö t­tek , és i t t sokasod tak , s a m agyar n ép nagy szám ú lett.

M enúcsehr fiai am ikor M áveráünnehrből* | N im ród iráni o rszágából 1 e rre az ég tá jra jö ttek , négy szerencsés hercegfi voltak (N im ródnak k e ttőné l tö b b fia volt 1. T őlük a tö b b i h ite tlenek az t kérdezték : kik vagytok? Ezek perzsáu l [ = iráni nyelven 1 az t válaszolták: M encsár, azaz négy hercegfi vagyunk. A m encsár idő ­vel m adzsar hangzásúvá torzu lt. E zért az tán a m agyar n yelv a perzsából szár­mazik, s a m agyarban jónéhány perzsa szó ta lá lha tó . A m agyarok M enúcsehrtó l szárm aznak , s egy régi n ép .” (7,159-160.)

8 Sudár Balázs: Egy XVII. századi török utazó a magyar korona perzsa eredetéről. VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. Debrecen. Az előadások összefoglalói. 2006. 300.9 Evliyá Qelebi (b. Dervis Mehemmed Zilli) Seyahatnámesi. Topkapi Sarayi Kütüphanesi. BaOdat 307 Yazmasimn Transkripsiyonu - Dizini. 5. Kitap. Ed. by Y. DaOli, S. A. Kahraman, I. Sezgin. Istambul 2001; Evliyá Qelebi Seyahatnámesi. Topkapi Sarayi Kütüphanesi. BaOdat 308 Numarali Yazmanin Transkripsiyonu - Dizini. 7. Kitap. Ház Y. DaűU, S. A. Kahraman. R. DankofT. Istambul 2003. (In the following: Evliyá V-VII.) Fordította Sudár Balázs (nyersfordítás). 2006. (IX. 12.)

A fen tebb [ ] zárójelbe t e t t m egjegyzések tő lem (F. T.) szárm aznak .♦M áveráünnehr tö b b össze té te lben sum er nyelven vizsgált neve egyarán t az

Elburz-hegység és a K aszpi-tenger déli p artv idéke közötti és akörüli szu b tró p u ­si éghajla tú vidékre u tal. PL:

M a-u/w-e-ra, U n l2-ner = A 600 [a 3600 je lzőszám ú világ 1/6-a] (ner) urának , királyának, népének (u n 12) [ itt N im ródnak s n épének); a szilárdan fennálló (ra^) nagy hegység, víz, vizesárok [folyóm eder], földfal [gát] (e) fenséges istenségé­nek, urának/úrnőjének , királyának/királynőjének (u/w) országa (Ma).

E földrajzi jellem zők szerin t is ez az ország a m ai M asanderan ta rto m án y vi­déke és környéke lehe t a régi (K aszpi-tengerbe ömlő) A m u-daija és a m ai Safid, K úra folyók alsó szakaszának térségével együtt.

E vidék keleti része le h e te tt a c sodaszarvas m ondájának a helyszíne.Az előbbiekkel ö sszhangban a G ilgam es-eposzban pedig a hős ú tján ak le írá­

sánál szereplő M asú/M as-u hegység (maá = N im urta/N im ród isten, az ik e r te s t­vérek s tb .) N im ród és család ja hegysége, mely az E lburz-hegységgel azonosít­ha tó az ú t földrajzi jellem zőinek egym ást követő sorában . [Vö. erről az egyik könyvem ben íro tta k a t.10]

S u d á r B alázs jegyze te a lap ján H úseng valószínűleg Pasang , F eridun irá ­ni ő sa ty a unokája (T úrnak , a tu rá n i n épek a ty jának a fia). T ú r tes tvérének , Irad zsn ak (az iráni népek aty jának ) az u nokája M anócsihr, v. M enúcsehr, v. M inúcsehr (aki a m agyar hagyom ányban M enrot-N im róddal azo n o s íth a ­tó ), s aki így F eridun d éd u nokája [Sahnám e, 372-373]. A m agyarok ősatyái M inúcsehr/N im ród fiai.

így a m agyarok az ősatyáik szerin t is iráni n ép - összegezhető a leszárm az­ta tá s .

É rdem es megjegyezni a z t is, hogy E ndrey A ntal N im ródot szin tén iráni, hurri/ kassz ita u ra lkodónak ta r tja .11

M ind Evlyá Qelebi, m ind Endrey A ntal szövege lényegében összhangban van a m agyar krónikák többségével, pl. T erdzsüm an M ahm úd, K álti M árk, ThuróczyJán o s és K ézai Sim on krónikájával, aki s z e r in t .... a vízözön u tán a 201. évbenaz ó riás M enrot, T h an a fia, Ja p h e t véréből, egész rokonságával együ tt egy to r­nyot k ezd e tt építeni... Az ó riás M enro tnak E neen kívül m ég tö b b felesége is volt, ak ik tő l H unoron és M agoron kívül tö b b fia és leánya is volt. Ezek gyerm ekei és ezek ivadékai a Persis ta r to m án y á t lakják, te rm e tü k re és színükre a hunokhoz hasonlítanak , csak beszéd jükben különböznek tő lük egy kevéssé, m in t a szá­szok a thü ring iaiak tó l.”12

É rdem es m egem líteni még, hogy(1) A tö rö k ö s íte tt nevek közül sum er nyelven M encsár =a) M én, 4-áar2 = A világ k o ronázo tt királya;b) Men„-5ar2 = Man^-Sar, = A v ilágm indenség anyja - M ad-Sar2 = Ugyanaz.így a M adsar a M encsár egyik je len tésvá ltoza tának is tek in the tő .

10 Farkaslnszky 2006. 39-47.11 Endrey Antal: A magyarság eredete. Magyar Intézet. Melbourne. 1982.108-109.12 Kézai Simon: Magyar krónika. Ford. Császár Mihály. Lampel Róbert könyvkereskedésének kiadá­sa. Budapest. 1901. 10-12.

(2) A Kolozsvári tes tv é rek nagyváradi királyszobrairól (Szt. István , Szt. Imre és Szt. László szobrairól) Szenei M olnár A lbert 1604-ben ez t i r ta :13

„(Az em berek) a szűz is tennőn kívül különösen a közönségesen három kirá­lyoknak n eveze tt keleti bö lcseket tisztelik , mivel őke t tu la jdon őseiknek vélik. E zért is á llíto tták fel bronz szob ra ika t (m in t a k é t szen t király és a szen t herceg szobrát) V áradon a főtem plom e lő tti té ren .”

Szenei M olnár és Evliyá h írad ása lényegében összhangban van.

7. A m agyar krónikák szerzői (pl. Kézai Sim on, K álti M árk, Terdzsüm an M ahm úd, Thuróczy János) a hitregei ő shazánkat, a M eótiszt Perzsia-Irán ha­tárv idékén , a K aszpi-tenger déli té rségében jelzik. A tényleges ő shaza ennek kö­zelében leh e te tt.

8. A m agyar népm űvészet és m ás régi m agyar m űalko tások elem einek, tá r­gyainak, áb rázo lásainak tú lnyom ó többsége szoros m ezopotám iai p árhuzam ok­kal rendelkezik, am i az ő shazánk m ezopotám iai szom szédságára u ta l (pl. a Mis- ka-kancsó tó l a Lehel kürtjéig, a nagyszentm iklósi kincs edényeinek áb rá itó l a m agyar népm űvészeti m in ták ig stb .).

Hasonló a helyzet a vallással, tudom ánnyal, uralom m al kapcso la to s régi sza­vaink nagy részénél is (pl. isten , p ap stb .).

9. S zám os m agyar k u ta tó ÉN y-Iránban, ill. a K aukázus déli té rségében való­sz ín ű síte tte az ő shazánkat. Pl.:- Bakay K ornél (1997., 2004. 81.): A m u-D aija té rsége - K ásp i-tó déli oldala - Dél

K aukázia;- Bíró József (1986. 5-13.): (ős)szabirok Észak-M ezopotám iában a Nagy Zab fo­

lyó felső szakaszánál, Jarm o, H assuna-S am arra városok vidékén, msyd széle­sebb té rségben;

- Dorosm ai Im re (1995. 10., 53.): T ranszkaukázia , a K aukázustó l délre a mai G rúzia, Örm ényország, A zerbajdzsán te rü le te és ezektő l kissé délebbre;

- E ndrey A ntal (1982. 95., 111.): Tigris folyó és Zagrosz hegység térsége, Ffilsó-M ezopotám ia, S u b a rtu és T ranszkaukázia;

- Fáy Elek Dr. (1910. 116.): A rm enia - K urd isztán és a ttó l D-re eső te rü le t, azaza m ai Ö rm ényország és a ku rd lak ta v idékek;14

- H orvát Is tván (1825., 2001. 76.): G eorgia (a m ai G rúzia régen nagyobb terü le-te);

- Lukácsy K ristó f (1870. 2000. 205.): Nagy-Ö rm ényország északi része, a hajdaniFelsó-Arm enia és az A raxes folyó m elléke; m ajd forrásai nyom án három t e ­rü leten jelez m agyarokat: az e lőbb em líte tt v idéken, É -K aukáziában és Kö- zép-Á zsiában az Oxus (A m u-daija folyó) környékén - ism erte ti a C s e r - D arai szerzópár15;

- Padánvi Viktor (1963, 1989. 120-121.): „m egcáfo lhatatlan érvénnyel ki lehet13 Szenczi Molnár Albert Válogatott művei. Magvető Kiadó. Budapest. 1976.179.14 Fáy Elek Dr.: A magyarok óshona. Budapest. 1910., Fáy Társaság K.H.E. Budapest. 2000. 116. passim.15 Cser Ferenc - Darai Lajos: Európa mi vagyunk.I-II. Fríg Kiadó. Budapest. 2008.1/153.

m ondani, hogy a GmagyarO népnévre feltűnően hasonlító nevű nép, vagy n é ­pek a Kr. e. 17. és Kr. u. 10. századok közti ko rb an E lóázsiában lé teze tt, vagy lé tez tek ”, és ism erte ti a névvá ltoza toka t is (pl.: m ada(i), m itanni, m anni, m atian i, m adirra, m atchar, m adzar, madjyr, m adar, m adzsar s tb .);

Továbbá m ások, m in t Fejér György, Jem yei János, Kállay Ferenc, K a to n a I s t ­ván, akik m indannyian a K aukázus, a Kaszpi-tenger, illetve T ranszkaukázia és P erzsia (Irán) té rség éb en keresték és o t t va ló sz ínűsíte tték a m agyarság erede ti hazáját.

10. A Lehel-kürtön áb rázo lt vá ra t vagy várost az egykori M an(a), M anna(i) ország U rm iate nevű városával lehe t azonosítan i az U rm ia-tó térségében .

A középm ező felső sávja eg yü ttesen m egjeleníti:a m agyarok U rm ia-tó vidéki. M án napországi ő shazájának (a hitregei ő s­

hazára is u ta lva)U rm ia te nevű fő városát;k é t m agyar vallásfelekezeti népág szövetségi (szabir) á llam ában a k e ttő s

fejedelem ség in tézm ényét három m etsze tben : a k é t népágnak m egfelelően ké t lovas világi, ké t dobos pap i fejedelem, azaz n ép ág an k én t egy világi és egy pap i fejedelem jelzésével;

a m agyarok ké t vallásfelekezeti n ép ágának istenség i je lk ép é t (szarvas- m adár-em ber és oroszlán-em ber), valam int a nevé t (szabartu i-aszpalu i és on o ­gur m agyar n é p á g ) .18

11. A m atienek (= m agyarok) U rm ia-tó vidéki szom szédairól H érodotosz ez t írta:

„A m atienek , szaszpeirek és a larodok 200 ta len tu m adó fizetésére vo ltak kö­telezve. Ez volt a 18. sza trap ia .” (A sza trap ia hely tartóság , vagy kerü let/járás az ókori perzsa birodalom ban.) 1111/94]

Feltűnő H érodotosznál, hogy csak a fen t id éze tt egy alkalom m al em líti m eg együ tt a m atien ek e t é s a szaszpeireket ugyanabban a té rség b en lakó népekként. Az írásában m ás helyeken 4 alkalom m al csak m atienekró l, 5 a lkalom m al pedig csak szaszpeirekről tu d ó s ít m in t az em líte tt té rségben élő népről.

E bből a rra is lehet következtetn i, hogy lényegében ugyanarra a nép re a lkal­m azza a m atien és a szaszpeir elnevezést.

E zt m egerősíti, hogy a szaszpeir név sum er je len tése: k a tona i szövetségesek:- Sza-bir./pir2 = Szabir = ka to n a i kötelék, k a tona i szövetség(es).A sum er nyelvben a tö b b esszám o t az alany, vagy a főnév ism étlésével is kife­

jezték , így:- Sza-sza-bir/pir., = ka tona i (bir^/pir,) szövetségesek (sza-sza = szász) =

Szaszpeir.[A szó ism étlésnél az ilyen rövidülés (a végm agánhangzó eltűnése) a sum er

nyelvben szabályszerű, pl.: li-li = lil, ni-ni = nin, szi-szi = szisz, zi-zi = ziz, stb .] H érodotosz k o rában így a szaszpeir = szaszpír név valójában n em népnév, h a ­

nem a „katonai szövetségesek” elnevezése leh e te tt. Ám H érodotosz fe ltehetően

16 Farkasinszky Tibor: A Lehel kürtje faragványainak jelentéséről. MBE Nagy Lajos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2007. 84-98.

nem tu d ta ezt, de ta lá n érezte , s ezért ille tte egy alkalom kivételével a n ép e t vagy m atien , vagy szaszpeir elnevezéssel.

A szab írok tehát k a to n a i szövetséges m agyar (éslvagy m agyarrokon) n ép ­ágak együttes elnevezése.

Jó l kifejezi ez t a m ár em líte tt D jagfar Tarihi c. k rón ikában a szeber = szab ir = angolul „allies” érte lm ezés is.

Ú gyszintén összhangban van a fentiekkel a Lehel kü rtje faragványán je lze tt ké t m agyar népág szövetsége a k e ttő s világi és pap i fejedelem ség egysége k ere­téb en m ár az U rm ia-tó vidéki őshazában . így a szaszpír/szab ír név je len tése m eg is erősíti ennek az ő shazának a lé tezését.

A 18. perzsa sza trap iáb an az alarod népnév az alán és az alar, ba-alar, belar, bular, valar, velar = bu lgár te s tv ém ép e in k gyűjtőnevének bizonyul (ezzel azon­b an i t t rész le tesebben nem foglalkozom).

A szabírok tovább i szerep lésé t illetően:Pto lem aiosz Kr. e. a 2. sz .-ban a D on és a Volga folyók k ö zö tt lakónak jelzi a

szuard (en ) n é p e t.17Ezek a szuardenek (szovardenek) a szu b artu i szaszpír, szabir, szabard ,

szavard szövetséges n éppel a zonosíthatók . H érodotosz és P to lem aiosz kora, Kr. e. az 5-2. sz. k ö zö tt kö ltö zh e ttek á t H érodotosz szaszpítja i a K aukázus északi e lő terébe, ahol P to lem aiosz szuarden n éven em líti őket. (N évváltozataik to v áb ­bá: szuard in , szeardén , uardén .)

A szabírok így nem középázsiai, vagy szibériai e rede tűek , Szibéria neve sem tő lük szárm azik, s nem törökök, szem ben Györffy György vélekedésével.10

Az 1. és 4. pon tn á l ism e rte te tt D jagfar Tarihi c. krónika az AD 360-378. évek e lő tti időkben jelzi, hogy az urm iai nyelven beszélő bask írok egy h u n (vagy h u n ­nak neveze tt keleti m agyar) nép cso p o rto t neveztek szeber = szabir (= allies, szövetségesek) néven.

A Kr. u tán i századokban to v áb b á a szabírokról szóló tu d ó s ítá so k a t B akay K ornél idéze tekben is ism erte ti,1* s Kiszely Is tván is összefoglalja a fen teb b h i­v a tk o zo tt helyen.

A h íradások lényege, hogy először Priszkosz rh é tó rtó l (szónoktól, állam fér­fitől) tu d ju k meg, hogy Kr. u. 463-ban a szab írok elűzik az onogurokat, akik a kaukázusi alánok m elle tt lak tak ; azu tán Jo rdanesz , Prokopiosz, M alalasz, S zim okatta , M enandrosz ism ertetik , hogy a szab írok a K aukázus északi e lő te ­rében élnek, harco lnak , onnan indu lnak h ad já ra tok ra , hunoknak is nevezik ő ket (m iként pl. Malalasz* a m agyar nevű királyok: G ordas és M uger vagy M ogyer m agyar n ép é t is hunoknak nevezi); u to ljá ra 578-ban esik szó a szabírokról, m iu ­tá n a tü rk ö k m eghódítják őket.

*Malalasz (6. sz.), később T heophanesz (9. sz), m ajd K edrenosz írása iban az em líte tt k irályok neve eltérő be tű - és hangváltozatokkal szerepel. Pl. az egyik király neve M alalasznál M ougel/Mugel, T heophanesznél M uagerisz; e vá lto ­17 Ptolemaeus Claudlus: Geographia. Vol. la+ lb. Ford. Carolus MüUerus. Parislls. 1901. 915.18 Kiszely István: A magyarság őstörténete MI. Püski Kiadó. Budapest. 1996.1.247-248.19 Bakay Koméi: Őstörténetünk régészeti forrásai I-II. Miskolci Bölcsész Egyesület. Miskolc. 1997- 1998. II. 55.

za tokból a Muger/M ogyer név adódik (gyakori 1/r hangváltással és a görög -isz végződés e lhagyásával). A O ordás név o lvasa tá t m egerősíti a M arosvásárhelybe o lv asz to tt egykori G ordásfalva község neve.

Az így feljegyzett 115 éves szerep lésük u tá n nagy részük b izonyára beolvadt a m agyarok közé, mivel évszázadok ó ta szövetséges tes tvém épek , vagy m agyar népágak voltak.

A magyar, vagy m agyarrokon szabírok e red e te te h á t H érodotosz koráig és az U rm ia- vagy M atian-tó v idékéig k övethető.

[A M agyar Nagylexikon szerin t azonban nem tud ják , hogy kik voltak a szabírok:20

„szabírok: ism eretlen erede tű , ált. tö röknek ta r to t t nép. Az ad a to k alapján összefüggő tö r té n e tü k nem írh a tó meg. Kr. u. 463-ban (m ások szerin t 506 k.) egy K-ról induló népvándorlás során te lep ed tek le a K aszpi-tengertó l É-ra, a Volga alsó folyása m entén . I t t sikerrel vívták ki függetlenségüket az ogurokkal szem ben, de az a varok m eg d ö n tö tték u ra lm ukat (557). A szab ir népnév e rede te bizonytalan, egyesek bolgár-török, m ások iráni ered e tű n ek ta rtják , tö b b en Szi­béria nevét s zárm azta tják belőle. Lehet, hogy azonosak a kazárokka l, m ert ók a szab írok bukása u tá n tű n tek fel ugyanazon a te rü le ten , és tö rök nevük szabr. A szabírokkal egyesek szerin t k apcso la tba hozha tó a volgai bolgároknál szerepló Szuvar nép- és városnév, ill. a szavárd m agyarság (szavárdok).”]

12. A geológus, filozófus és örm ény nyelvész D etre C saba közli 6-7. századi (jelenleg az iráni Iszfahán ta rto m án y b an lévó Szurb K hács ko losto rban őrzö tt) ö rm ény ira tok alapján,21 hogy „a K aukázus északi e lő te rében Kr. u. 500 körül olyan nép élt, am ely önm agát ’h u n ’-nak nevezte, s a rendelkezésre álló szókész­le tének m integy a fele rokon ítha tó a m ai m agyar nyelv szavaival,...a szókészlet­ben a m ásodik rokon ítha tó nyelv” - D etre ú r szíves szóbeli közlése szerin t kb. 15-20 % arányban - „az örmény. Ez v onatkozik a nyelv tanra is. E vonatkozásban ta lán közelebb kerü ltünk a magyar-rokon, vagy a k á r ’hung a ro id ’ és indoeuró­p a i n ye lvek közös gyökeréhez...Feltűnő, hogy alig ta lá lkozunk kife jezetten tö rök e red e tű szavakkal,..."

A m agyarral és az örm énnyel azonosítha tó szavak együ ttesen kb. 65-70 %-os a ránya a z t je lezheti, hogy b izonyára hún b irodalm i névvel i lle te tt m agyar nép szavairól van szó. M agyarok és örm ények ugyanis az U rm ia-tó környékén é rin t­k ezhe ttek ta r tó sa n úgy, hogy a m agyarok nyelvébe szám ottevő arányú örm ény szó k everedhe te tt. Ez a valódi húnokkal nem igen fo rd u lh a to tt elő.

így a m agyar és örm ény szavak túlnyom ó aránya az em líte tt ’h u n ’-nak neve­z e tt nyelvben a m agyarok Urm ia-tó környéki ő shazájának lé tezésé t tám asz tja alá.

E gyébként a fen t em líte tt „hun” nép azonosítha tó a 6. századi M alalas és a 9. századi T heophanes k rónikájában a B osporos (mai Keres) közelében lakó20 Magyar Nagylexikon 16. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest. 2003. 401-402.21 Detre Csaba: Hun szavak, szövegek. In: Körösi Csorna Sándor és Kelet népei. Tanul­mányok. Szerkesztették: Gazda József és Szabó Etelka. Körösi Csorna Sándor Közműve­lődési Egyesület. Budapest. 2005.85. és: Bérezi Szaniszló. Detre Csaba: A hunok művé­szete. Kifestő füzet. Budapest. 2004. utolsó oldal.

hunokkal, kiknek M u(a)gel/r|isz] {Moger, Mogyer) és G ordas nevű k irályaikban tö b b m agyar k u ta tó , pl. Szabó Károly (1873), T hury József (1896), H óm an B á­lin t (1925), M oravcsik G yula (1927), stb . m agyar (nevű) k irályokat lá to tt.

E királyok drám ájához kapcso lódhat a nagyszentm iklósi m agyar kincs ed é ­nyei egy részének, a d íszesebbeknek elkészítése. G ordas bizánci k ereszténység­re a k a r ta té ríten i a népet, az ósi vallásuk isten jelképeit beo lv asz tta tta , ám ó t m egölték és M uger visszaállította a régi vallást. A b eo lvasz to tt vallási je lképek p ó tlása k örébe so ro lható a nagyszentm iklósi kincs edényei egy részének elkészí­tése. Erről részle tesebben lehet olvasni az egyik könyvem ben.22

13. Az orvos genetikus Czeizel E ndre genetikai távolság-vizsgálatai szerint*3 feltűnő az iráni m in ta közelsége különösen a székely, a csángó, a jász , a m atyó, a kiskun m intához. Mindez - a m agyarságot leg tisz táb b an őrző székely, csángó és m atyó népcsoportok ra tek in tette l - a m agyarok a lapvetően iráni e re d e té t t á ­m asztja alá.

T h irteen (groups of) circum stances proving o r m ak ing very p robablethe exislence of th e Hungárián country o f originin th e region by th e Laké of U nn ia

Till th is tim e I have found thirteen so (groups of) circum stances, the ir num ber is con tinuousty increasing.

1) The sim ilarity between the Bulgárián and the Hungárián legends o f origin. Both peoples have a m ythical country o f origin by the riverside o f the old Amu-Darja, thai flew intő the Caspian-sea. In the H ungárián legend the progenitors are Sun-Hunor and Moon-Magor, in the Bulgárián legend Sun-Imen and Moon-Sind(u).

From tha t r iver one branch of each peop le im m igrated to th e east an d p a rtia lly becam e Turkified, another branch proceeded to the w est a n d d id nő t become Turkified.

According to the cronicle Tarihi Üngürüs „Hunor w ith h is w hole people (Huns) tu rnéd to the T a(r)tarkhan an d se ttled in his T a (r)ta r territory, S ky th ia , tha t e x ten d ed fro m Samarkand to the Black-sea. ”

The people o f Magor (Magyars/Hungarians), however, d id nőt proceed to the east, s ta yed a t the original piacé, or im m igrated to the west. The la tter is ju stified by the h istorica l sources.

Both the Bulgar an d the H ungárián people appeared f ir s t in the h istorica l w ritings as a people liv ing to the south o f the Caucasus.

2) H istorians o f antiquity IBerossos, the Bibéi, A ssyrian royal notices, Herodotos, H ecataeus, Xanthus, Polybios, Strabon, P tolemaios, P lin ius M., O vi­d ius, VII. K onstantinos! signalize the anc ien t H ungarians by the o ld varie ties

22 Farkasinszky Tibor: A magyarok aranya a nagyszentmiklósi kincs, edényein ósi istenségük jelképeivel. MBE Nagy Mjos Király Magánegyeteme. Miskolc. 2002., Második kiadás 2005. 51-56.23 Vö. Kiszely István: A magyarság embertana. Magyar Ház.Budapest. 2007. 174-178.

o f the M agyar = M adyar p eo p le ’s nam e I (proto)M ede, M adai, M edan, M idian, M itanni, M atian, M atien as well as g o d ’s- an d p eo p le ’s nam es: S ikil(-la ), Sabartu-Aspalu, UgurlOnogurl fir s tly in the region by the Laké o f Urmia;

- la ter in A sia M inor / M atian , M atien, M aticeta a n d in the B alcan Peninsula Siku lo ta , Zachlum IZacull;

- in the n o r th em foreground o f the Caucasus IM aterea/M eterea túrba, Mater, Meot, Meet, S a n n a ta e tc .l and

- by the riverside o f la xa rtes (present Sir-D arya) /M atian , M atem , M aticon, Mater, Syrm a la , P an th im a ti(an ), Ugur/Onogur etc.l;

f in a lly a great deal o f these 3 people ’s branches im m igra tes in tő the C arpath ian Basin in several (5) w aves an d d ifferen t periods:

Wave I. M atians, S iculotas, Z achlum s a n d H ungarian-rela ted peoples as w ell as others <BC 2. - AD 1. cen tury).

Wave II. M aterea/M eterea túrba an d Sarm a tians (B C 1. - AD 1. cen tu ry ).Wave III. M aters a n d H ungarian-rela ted peoples as well as others e.g. H uns

(AD 4-5. century).Wave IV. Maters, M atians, Ugurs/Onogurs and o ther H ungarian-related

peoples a s w ell as Avars {U ar-C hionitas} (AD 7. century).Wave V M ediljer an d other M agyar peoples ru led by A lm osh an d A rpad (AD

9. cen tury).3) All the reál H ungárián preh isto rica l know ledge f i ts in the system o f course

ou tlined above l in the 2) item l. It is an im portan t thesis: The system a n d its f i t t in g e lem ents m u tu a lly verify each other.

4) D jagfar Tarih i, the Volga-Bulgarian cronicle m entions the e a s te m branch o f H ungarians as Urmians, w ho spoke U rm ian language and w orsh ipped g odship M adjar (Magyar).

They took part in fo rm a tio n o f the B a sh k ir people th a t becam e a m ix ture o f M assagetas an d Urmians (M agyars).

5) H ungárián k in g Béla the III. on h is copper-coin gives in fo rm a tion on M atiens or M adsharens <= M agyars) o f the country M án (na) by the Laké o f Urmia.

On the co in it can be read in diversely readable Latin, m oreover M esopotam ian pic tu re sym bol-w ritings a sfo llow s:

„Sancta Maria, or M adiar (= Magyar, Most m ajestic m other), orM adian (= M atian, Most m a jestic m other), orM adias (= One, unique, alone m other);Triple u n ity IT rin ity l o f tw o goddesses;(Great) L ady o f the g lorious fa therlm otherland;Goddess determ in ing d estin y to M atiens/M adsharens o f M an(na)-land .”6) E vlijá (Jelebi O sm anli-Turkish traveller writes about the Persian = Persian

im peria l, A d jem -lran ian origin o f the progenitors, people, language a n d crow n o f M agyars.

According to h im th e progenitors o fth e H ungarians are the sons o f M enutshehr = M enrot/N imrod, w ho w as a grandson o f Iradzsh, the fa th e r o f the Irán ion peoples.

The la n d o f M enutshehr (M averaünnehr> in Irán can be id en tified as the territory o f the p resent M asanderan betw een the E lburz M ountains an d the C aspian-sea.

The H ungárián people a n d language o rig inate fro m AdjemlIranIPersian Em ­p ire - asserts Evlija .

So the H ungarians according to the ir progenitors, people and language are sp ru n g fro m Irán.

7) H ungárián cronicles m ark the H ungárián m yth ica l country o f orig in by the borderland o f Persia/Iran.

The reál coun try o f orig in could be in its v ic in ity .8) The overw helm ing m a jo rity o f the H ungárián trad itions has close

M esopotam ian parallels.E.g. the M ishka-jug, Lehel’s bugle, p ic tu res on the pots o f the H ungárián

golden treasures fro m N agyszentm iklós, p a tte m s o ffo lk art etc.9) M any H ungárián researchers m ade the H ungárián coun try o f origin

probable to have been in N orth-w estem -Iran, respectively in the sou th o f the Caucasus.

N am ely e.g. Kornél B akay, Jó zse f Bíró, Im re Dorosmai, A n ta l Endrey, E lek Fáy, Is tván Horvát, K ris tó f Lukácsy, V iktor P adányi, György Fejér, János Jem ye i, Ferenc K állay, István K atona etc.

10) On the carving o f the Lehel's bugle the tow n o f Urmiate o f the country M án (na) can be identified . This coun try w as the a llied (Sabir) sta te o f two H ungárián p eo p le ’s branches (Sabartu-aspalu a n d UnugurlOnogur).

11) In the territory o f the 18. Persian sa tra p ia Herodotos excep t in one case, on 4-5 occasions m entions a lte m a te ly M atiens or Sasp irs ISabirs) w ho can be a llied H ungarians (Sasp ir/Sabir = Allied).

12) Geologist, philosopher, Armenian linguist Csaba D etre’s investigations pointed out, th a t the words and gram m ar of the so-caUed ’Hun’ writings - guarded in the m onastery Surb Khatch, territory Isfahan, Irán - can be identified more or less in 50 % with the words and gram m ar of the recent H ungárián language and in 15-20 % with those of the Armenian language. T he words are derived from the 5-6. century AD, from the ’H un” State existed in the no rthem foreground of the Caucasus.

The to tá l 65-70 % ind icates, th a t th e re can be ’H un’ labelled or nam ed linguistic reco rds of th e early H ungárián language. Only th is H ungárián, an d nő t th e reál H un language could b e m ixed w ith A rm enian w ords and g ram m ar in th e region by th e U rm ia Laké, w here th e A rm enians and alsó th e M atians/M agyars lived close to each o th e r fór a long tim e.

So th e se linguistic records alsó confirm th e ex istence of th e H ungárián country of origin in th e region by th e Laké of Urmia.

13) M edical genetic E ndre Czeizel es tab lished (2003), th a t th e genetic d is tances betw een th e Iran ian and th e Székely/Sekely, C sángó/Tshango, M atyó/ M atyó, K iskun/L ittle-C um an sam ples are relatively small.

T he above m en tioned H ungárián peop le ’s groups rep re sen t m o st purely th e whole H ungárián people. So th e sm all genetic d is tances confirm th e fundam entally Iran ian origin of th e H ungárián people.

Agócs Gergely(H agyom ányok H áza),

Juhász Zoltán(M űszaki Fizikai és A nyagtudom ányi K u ta tó in téze t),

Sípos JánosZ enetudom ányi In téze t)

A kaukázusi karacsáj-balkár népzene magyar kapcsolatai

Az előadásban á ttek in tjü k a K eletre irányuló m agyar népzenei k u ta tá so k a t, kü ­lönös te k in te tte l a K aukázus-vidéken az u tó b b i években végzett k ite ijed t gyűj­tésekre . Ezek a gyűjtések egy átfogó keleti k u ta tá s részei, és nem csak rendkívül é rtékes népzenei anyagot h oz tak felszínre, de szám os m ás te rü le ten is je len tő ­sen gazd ag íto tták a vidékkel kapcso la to s ism ereteinket. így például a m agyar regösénekek egyik típusával szoros k apcso la tban álló hősénekek is felbukkan­tak . A m integy 1100 dallam ot szám láló karacsáj-balkár gyűjtem ény je llegzetes d allam típusait, illetve azok m agyar k ap cso la ta it egy szám ítógépes rendszer segítségével té rk ép ez tü k fel, és igen nagy szám ban ta lá ltu n k m egdöbben tően szoros dallam -párhuzam okat. Az anyagot egy nagyobb, 16 eurázsiai n em zetre k iterjedő, kb. 25 000 dallam ot szám láló gyűjtem énnyel is ö sszevetettük , és m eg­á llap íto ttuk , hogy a kaukázusi gyűjtem ény a m agyar népzenével áll a legszo­rosabb k apcso latban . A m eglévő dallam egyezések nagy szám át b izonyíthatóan nem lehe t véletlen egybeesésekkel m agyarázni, vagyis a ké t népzene k apcso lata óriási valószínűséggel valódi k ö lcsönha tás következm énye.

C on tac ts betw een C harachay-B alkar a nd H ungárián folk m usic trad itio n s.

T he p re sen ta tio n gives an overview a b o u t H ungárián ethno-m usicological researches a t th e E ast, no tab ly th e recen t fieldworks in th e region of th e C aucasus. T hese fieldworks, being a p a r t of an ex tended research in E as tem E urope and Asia, resu lted in a very valuable folksong collection, and enriched ou r know ledge concem ing th e area of th e C aucasus in num erous o th e r fields, too. Fór instance, a group of epic songs has been found, being in very close co n tac t w ith a certa in type of H ungárián “regösének”. The charac te ris tic m elody types of th e C harachay-B alkar collection, coun ting 1100 m elodies, w ere d e te rm ined by a c om p u te r system , and th e sam e system allowed us to find a very high num ber of m elodic re la tions to H ungárián folk music. The C harachay-B alkar collection h as alsó been com pared to a d a tab ase consisting of nearly 25 000 m elodies of 16

Veres PéterMTA N éprajzi K u ta tó in téze t, B u d ap est

A kaukázusi népek szerepe a magyar őstörténetben

The Ethnogenesis of the Hungárián people

In th e tw o cen tu ries p receding th e C onquest 895-96 th e sym biosis of sém i n o m a d - pasto ra i stock -b reed ing and ag ricu ltu re am ong th e H ungarians - which m ay have prim arily reflected ethn ic d iversity led to a higher form of the previous in teg ra tion and e thn ic conso lidation owing to m u tu a l econom ic in te rdependence. T his resu lted in th e assim ilation of Turkic sem i-nom adic g roups and, sim ultaneously, th e econom y of th e H ungarians w as favourably m odified tow ards complexity. T hese econom ic changes and assim ilation processes m arked significant phases in th e e thn ic h istory of th e H ungárián people. T his la te r B ulgarian-Turkic and K hazar e thn ic influence can n o t be in te rp re ted as th e ethnogenesis of th e H ungarians, i.e. it c an n o t be considered to have been th e form ation of th e H ungárián people in th e so u th e m R ussian s teppes, as has been done by a n um ber of H ungárián scholars. T he em ergence of th e H ungarians and th e problem of how th e H ungárián language and th e H ungárián e thn ic group survived on th e E urasian s tep p e am ong o th e r peoples such is th e Iran ians and th e T urks - who probably ou tn u m b ered by far th e H ungarians - can only be resolved by assum ing th a t d u ring the ir m igration from th e w estern S iberian s tep p e to th e C arpa th ian Basin th e anc ien t H ungarians had already acquired th e ir distinctive e thn ic ch a rac te ris tics long before th e C onquest period. The p ro to -H ungarians h ad already in th e s tep p e spoken a d is tin c t language th a t was only charac te ris tic of them . T he survival o f th e F inno-U grian H ungárián language to th e p re sen t day is in itself convincing evidence th a t a fter th e ir sep a ra tio n from th e U grian com m unity a t th e tim e of tran sitio n to eq u estrian nom adism , th e ancesto rs of H ungarians p robably lived in a c losed linguistic system - even íf only on th e d iálectal level - which in sp ite of various influences and som é changes, none the less survived to th e p re sen t day. T h a t th e e thn ic com m unity of th e H ungarians rem ained relatively closed can, a p a r t from th e language, be ascribed to th e p rac tice of endogam ous m arriages. I t h as been suggested th a t th e preva len t m atrim onial preferences w ithin a com m unity, in th is case endogam y, is a specific p ro tec tive m echan ism w hich th rough th e in stitu tio n of th e family ensu res n ő t only th e rep ro d u c tio n of th e population , b ú t alsó th e con tinuous transm ission of e thno cu ltu ra l in form ation

betw een generations. The endogam ous m atrim onial p rac tices of th e equestrian nom adic p ro to -H ungarians ensu red th e cu ltu ra l and linguistic stab ility of the e thn ic g roup an d thereby enab led th e ir sep ara tio n from o th e r peoples. I t should alsó be recalled th a t th e an c ien t H ungarians eryoyed a linguistic independencc* am ong th e nom ads speaking to n g u es belonging to the Indo -E uropean and Altaic language families. T his fact a lone could have considerably re stric ted or even p reven ted th e possibility of e thn ic in term ingling with Iran ian and Turkic groups. As a resu lt of th e ir own language and th e considerable endogam ous closeness. th e differences betw een th e an c ien t H ungarians and neighbouring language c om m unities m u s t have been so strik ing th a t it gradually led to a d istinction of „we - they”, i.e. to a d is tinc tion of „own - a lien”, and to a group iden tity as well as to a self-denom ination, an e thn ic nam e which, beside language, is an ind ispensable a ttr ib u te of all e thn ic groups. T he p ro to-H ungarians who had s ep a ra ted from th e k indred g roups h ad p robably perceived q u ite soon th a t their e thn ic com m unity w as linguistically iso lated . I t canno t be m ere coincidence th a t - as th e etym ological evidence ind ica tes - the original m eaning of the n am e fór th e H ungárián people (m agyar) m ay have been ’ta lk ing m án ’. This, is suggested by th e coincidence of th e an te rio r co n stitu en t „magy-” w ith the nom en verbum m eaning *maccc’ ’to teli > ta le ’ of the Ugrian age, even m ore so since th e m eaning of th e p o ste rio r c o n s titu en t ,,-”ar” - w hether we consider a U grian or a Turkic etym ology - is ’m an ’. T he available evidence would suggest th a t p rio r to th e C onquest, during th e cen turies-long Bulgárián, Turkic and K hazar-tu rk influence, th e H ungarians who un til then p rac ticed a one-sided a nd specialized eq u estrian nom adism , w ere in troduced to a new b ran ch of econom y w ith p loughing cultivation, no tab ly during th e close re la tions w ith th e Turkic peoples speaking a C huvash type language. A typologically sim ilar process has been n o ted in th e h istory of th e M ongolians and of th e C aucasian Alans. S imilarly to th e H ungarians, th e la tte r too, had no agricu ltural term inology of th e ir own e xcep t fór millet. R egard less of th e little we know of H ungárián p ro to- history, it is none the less clear th a t du ring th e ir one th o u san d year m igration over th e E urasian steppes, th e eq u estrian nom adic H ungarians already ex isted a s an ethn ic group, fór o therw ise they would n ő t have been able to joum ey as far as th e C arpa th ians and would soon have been assim ilated. A part from the ir language, th e anc ien t H ungarians possessed a closed system of endogamy, th e ir e thn ic nam e an d an ethn ic identity. T hese e thn ic fea tu res can n o t yet be reco n stru c ted , prim arily because th e m ateria l and sp iritual cu ltu re of th e various nom adic stock-breeding peoples of th e E u rasian s tep p e zone was ex trem ely h om ogeneous. Moreover, in consequence of th e ir high-level econom ic specialization and of th e specific tra its of th e ir c a ttle -b reed ing th e p ro to - H ungarians did n ő t pu rsue ag ricu ltu ral activities fór a long tim e and they left few trace s in th e archaeological record. I t is difficult to d istinguish betw een th e scan ty and, generally hom ogeneous archaeological m ateria l left by equestrian nom ads c onstan tly on th e m ove one of th e reasons why it h as p roven p ractically im possible to archaeologically trace th e H ungarians from th e C a rpa th ian B asin back to th e anc ien t U grian hom eland. N őt one archaeological cu ltu re can be

eonvincingly identified w ith th e archaeological heritage of th e H ungárián trib es in th e region e a s t of th e C arpath ians. T his p aradox situa tion , however, is largely due to th e fact th a t th e E urasian s tep p es have n ő t been sufficiently explored. In our opinion, la te r a tte m p ts to trace th e H ungarians’ m igration archaeologically will alsó fail. We can m ore or less define th e direction of th e m igration of the H ungárián nom ad tribes. T he pro to -H ungarians who form ed a specialized ca ttle -b reed ing cu ltu re s ta r te d th e ir long joum ey from th e forested m eadow s of w estern Siberia, in tru d ed th e s tep p e zone from th e no rth , and from the a rea of K azakhstan a nd Laké A rai followed th e u sua l w estw ard ro u te of th e nom ads u p to th e C arpath ians.

A m agyar nép honfoglalás e lő tti tö r té n e té n e k k u ta tá sa a K aukázusban , és környékén éló népekkel foglalkozó tudom ányok egyik kulcsfontosságú kérdése. Ez a p rob lém akör azonban egyelőre m ég nem eléggé kidolgozott. Ö sszefoglaló­an ezzel k apcso ltban az t m ondhatjuk , hogy a 20. század m ásik év tizedétő l kezd­ve különböző okok következtében nem volt intenzív m agyar-kaukázusi nyelvi, ku lturális és e tn ikai kapcso latok prob lem atikájának vizsgálata. Egyebek közö tt tö b b je len tős tudom ányos fé lreértés is zavarta m eg a t isz tá n lá tá s t a hazai ő s­tö r té n e ti szak irodalom ban, am elyet egyesek tévesen in te rp re tá ltak , mivel rosz- szul vagy m ódszertan i szem pontból egyoldalúan ism erik a m agyar etnogenezis v izsgálatának erősen in terd iszcip lináris jellegű tud o m án y tö rtén e té t. R áadásul sokszor főleg nyelvi okok következtében nem tájékozód tak eléggé a vonatkozó gazdag orosz nyelvű, m ég inkább azeri, grúz, vagy örm ény tud ó so k álta l publi­k á lt szak irodalom ban sem . Jó llehet e té ren a neves k e le tku ta tó ink Tardy Lajos vagy S chü tz Ö dön ké tségen kívül szám os eredm ény t é rtek el. Rezo Khucissvili A m agyarság k a u ká zu s i története cím ű könyvére is é rdem es felhívni a hazai tu ­dósok figyelmét, am ely 1994-ben je len t m eg Tbilisziben

A m agyaroknak a K árpá t-m edencébe tö rtén ő so rsdön tő átkö ltözésé t, vagyis a honfoglalás e lő tt a K aukázushoz közel fekvő sztyeppés szá llás te rü le ten élő lovas nom ád é le tm ódo t folytató ősm agyarság le települési fo lyam atát a nyelvészek és a régészek h a th a tó s együ ttm űködése sikeresen rekonstruá lta . N agyjából a K azár K aganátussa l azonosítha tó sza ltovó archeológiái k u ltú ra te rü le tén főleg csuva- sos típusú , h ozzávetőleg 240 tö rök jövevényszavat veh e ttü k á t az onugoroktó l és kazároktól, akikkel a 7. század közepétő l sokáig sa já to s gazdasági szim biózisban éltek a tip ikus lovas nom ád éle tm ódo t folytató m agyar tö rzsek . M indezt a lá tá ­m asz tja a sztyeppei szaltovói régészeti m űveltség, illetve Á rpád-kori hazai te le ­pülések k ö zö tt k im u ta to tt szerkezeti hasonlóság, a fé lnom ád, azaz le te lepülés felé híóló g azdálkodási s tru k tú ra , b eleértve e bbe az ekés és ö n tözéses földm űve­lést is, tov áb b á a K árpád-m edence és a tő le keletre, a K aukázus közelében fekvő m ezóségi te rü le t közvetlen honfoglalás e lő tti időből szárm azó állatállom ánynak össze té te lében m egm utatkozó nagyfokú egyezés. Közös vonás m ég a je llegzetes cserépüstök , am elyre Fodor István h ív ta fel a hazai k u ta tá s figyelmet. K elet-Eu- rópa sztyeppei archeológiái anyagát gondosan elem ezve a rra a köve tkez te tésre ju to tt , hogy a 10-11. századi gazdálkodást eleink a Feke te -tenger közeléből, a

Pontus vidékéről hoz ták m agukkal, az eurázsiai sz tyeppe övezet nyugati szé­lén fekvő új hazájukba, ahová a globális k lím aváltozás elől h úzód tak 896 körül. A K árpá t-m edencében fe jlesz te tték sikeresen to vább é le tm ód juka t őseink a honfoglalással csaknem egy időben kezdődő európai agrárforradalom ha tására . Egyesek feltételezik, hogy a K aukázus irányából é szak ra vonuló és o t t a lom bos erdő zóna szélén fekvő ligetes sztyeppén le te lepü lt a lán csoportok a tö rökök á lta l nyelvileg asszim ilálódtak. így közvetve ók gyakoro lhattak gazdasági té ren je len tős h a tá s t őseinkre. C sakhogy a nagyszám ú csuvasos típ u sú tö rök átvé te l m ellett, nem sikerü lt nyelvünkben k im u ta tn i e korból szárm azó iráni e red e tű növényterm esztési term inológiát. Ez különös, mivel az ekés földm űveléssel is je llem zett szaltovói k u ltú ra a k u ta tó k fe ltételezése szerin t a K aukázusból kiin­duló alán h a tá s ra jö t t létre. C sakhogy a kelet-európai sztyeppei szá lláste rü le te ­ken lovas nom ád őseinkkel szo rosabb k ap cso la tba k erü lt alánok u tódaiknál, az oszéteknél éppenséggel a növényterm esztésre u ta ló iráni e red e tű földm űvelési term inológia te ljesen hiányzik. E zeket a kaukázusi őshonos nyelvekből á tv e tt jövevényszavak helyettesítik , a köles kivételével.

F elté tlenül figyelembe kell m ég venni, hogy ú jab b an felm erült a tö rök népek ­kel azon o síto tt h íres szaltovói régészeti k u ltú ra k ia lak ításában az iráni alánok m elle tt a kaukázusi nyelven beszélő népek, tö b b ek k ö zö tt a kegység keleti ré ­szén élő dagesztán iak , vagyis az avarok, lezgek, lakok, tabaszaránok , dardik, valam int nyugaton az adige etn ikum kezdem ényező szerepe is. Az u tó b b iak az újkorig te lepüléseikkel a K aukázus nyugati ingoványos e lő te ré t is b en ép e ­s íte tték a M eotoszi m ocsarak ig és az A zovi-tengerig bezáró lag M indenesetre B íb o rbanszü le te tt K onsz tan tín 950 körül ír t h íres m üvében, zih , az ókori forrá­sokban pedig m eot néven szerepnek. Az e lm ondo ttak következ tében ő s tö r té n e t­k u ta tá su n k b an az u tóbb i időben fontos problém ává vált a m agyaroknak a K a­ukázusban illetve a hegység elő te rében való ta rtó zk o d ása körül k ib o n tak o zo tt ő stö rtén e ti d iskurzus. M éghozzá annak e llenére, hogy az u tó b b i év tizedekben a hazai k u ta tó k M oór E lem ér jóvoltából á lta lában szkep tikusan nyila tkoztak e b ­ben a kérdésben . Ezzel k ap cso la tb an nem lehe t egyetérten i a nem rég elhunyt K ristó G yula 1980-ban k ife jte tt katego rikus véleményévével, m iszerin t a hazai k u ta tá sb a n állítólag „m egkezdődött a kaukázusi őshaza-elm élet pozíciójának lassú feladása, am ely nap jaikban lényegében befe jeződö tt” A m agyar ő s tö r té ­n e t-k u ta tá s tud o m án y tö rtén e tb ő l köz tu d o tt, hogy a m ásodik világháború e lő tti időben tö b b en is h a tá ro z o tta n á llást foglaltak a-kaukázusi népek és a K á rp á t­m edence felé ta r tó lovas nom ád m agyarok etnoku ltu rá lis kapcso la ta inak reális lehetősége m ellett, őseink egyik szá llás te rü le té t, éppen a K aukázus vidékére helyzeték. Haűdú P é te r akadém ikus vélem énye szerin t a lovas nom ád á lla tta r tá s ­sal foglakozó ősm agyarok hosszú vándorlása so rán az eurázsiai sztyeppe zóná­b an feltétlenül szám olnunk kell a ka u ká zu s i n ye lvekhez fű ző d ő kapcso la tokka l. Nyilvánvaló, hogyha m égis alig tu d u n k valam it m ondani erről, annak a legfőbb oka a kaukázusi népeknek a m agyarokkal való tö r té n e ti érin tkezések m a m ég jó rész t fö lderitetlensége. Jellem ző, hogy Bevezetés a m a g ya r őstörténet k u ta ­tá sa in a k fo rrása iba cím ű egyetem i tankönyvsorozat, nem sorol fel egyetlenegy tudom ányos m u n k át sem a kaukázusi népekről. Az em líte tt szegedi ő s tö rtén e ti

kiadványban arró l sem tö rtén ik em lítés, hogy a K aukázusban és környékén élő etn ikum ok elődei a m agyarokkal m eglehetősen szoros ku lturális k apcso la tban állh a ttak a nagy népvándorlás idején. S ó t az a fon tos tu d o m án y tö rtén e ti tény is kim aradt, m iszerin t a legújabb nem zetközi k u ta tá so k szerin t lé tezik észak-kau­kázusi nyelvcsalád, illetve sino-kaukázusi nyelvtörzs. Ezzel k ap cso la tban é rd e ­kes tu d o m án y tö rtén e ti tény, hogy a kaukázusi nyelvcsaládba ta rto zó eló-ázsiai h a tti rejté lyét e lsőként m agyar k e le tk u ta tó o ld o tta m eg az abház és cserkesz nyelvekkel rokon az ub ih segítségével. M észáros G yula tudom ányos p rio ritá sá t H a rm a tta Ján o s és M akkay Ján o s inszinuációival szem ben az a d o tt nyelvészeti p roblém a m ego ldásában m a m ár azonban külföldön elism erik. S ajnos a v o na tko ­zó nyugati tudom ányos kiadványok tö b b ség éb en rendszerin t hiányozni szoko tt a kaukázusi és sino-kaukázusi nyelvcsalád b em u ta tá sa . M indez különös, mivel a F öldünkön m eg ta lá lha tó 5300-7765 nyelvet összefogó három száz nyelvcsaládja közö tt a kaukázusiak m áig h a tó m űvelődéstö rténe ti szerepe t já tsz o tta k . Nyil­vánvaló, hogy a m agyar ő s tö rtén e ttő l függetlenül is é rdem es a K aukázusban élő etn ikum ok tö r té n e té re a figyelm et felhívni, hiszen ezek a népek szerepe a világ k u ltú r tö r tén e téb en egyedülálló, m ivel anató lia i óhazájukban éppenséggel k au ­kázusi nyelven beszélő e tn ikum ok ta lá lták fel elsőkén t a term elógazdálkodást, a földm űvelést, á lla tta r tá s t és a fém m űvességet Eló-Ázsiában.

Ma m ár kevesen tud ják , hogy M oór E lem ér (1881-1968) n épünk ő s tö r té n té ­vel sikeresen foglakozó szegedi nyelvészprofesszor m ég a h áború e lő tti időből szárm azó koncepciója nyom án a hazai szak irodalom ban az u tó b b i h a tvan év­ben e lte ijed t téves m unkahipotézise . Ez csaknem k é t em berö ltőn keresztü l zsák u tcáb a ju ta t ta a vonatkozó m agyar ő s tö r té n e t-k u ta tá s t. N apjainkig h a tó m egalapozatlan hipotézise szerin t elődeink állítólag a Közép-Volgánál fekvő ős­h azából tö rtén ő elvándorlásuk során ugyan rövid időre b e lekerü lhe ttek a k e le t­európai sz tyeppe övezetében , de sohasem ta r tó z k o d h a tta k o t t hosszabb id e ­ig, főleg nem annak déli részén, a K aukázus környékén. K övetkezésképpen a hegység elő te rében elhelyezkedő sztyeppén , ligetes m ezóségen vagy sivatagos, félsivatagos te rü le ten vándorlásuk során szerin te a m agyarok á llítólag sohasem ta rtó zk o d h a ttak . C sakhogy ennek népszerű felté te lezésnek e llen tm ond szám os körülmény, am elyet eddig k ritiká tlanu l negligált a kérdéssel fogalakozók k u ta ­ta tó k többsége. így egy véletlenül fé lreé rte tt tudom ányos p rob lém a szin te ké t em berö ltőn keresztü l fé lrevezette a hazai ő s tö r té n e t-k u ta tá s t, mivel a tö r té n é ­szek sokáig kritiká tlanu l m egbíztak M oór álta l h iva tkozo tt életföldrajzi ad a to k helyességében. Pedig a n eves p rofesszor m ár koncepció jának kidolgozása idején is h ibás ad a to k a t ta rta lm azó n ém et e rd ó tö rtén e ti m unkából m e ríte tte félreve­zető érveit.

E rdélyi István h ív ta fel a figyelm ünket, hogy szerin te a honfoglaló m agyarok fegyvereihez és d íszítő m űvészetéhez hasonló régészeti anyag kerü lt elő a 10. század körüli időből a kelet-eu rópai sz tyeppe délibb te rü le téhez kapcso lódó K a­ukázus északnyugati részén, az Adigeföld fővárosától, M ajkophoz közel fekvő K oloszovka elnevezésű lelőhelyen, a Farsza folyó völgyében. M ás jellegű bizo­nyítékok sz in tén a m agyarok K aukázus elő te rében való ta rtó zk o d ásán ak nagy valószínűsége m elle tt szólnak. E zt a figyelemre m éltó p rob lém át a hazai k u ta ­

tá s szám os ok m ia tt m ég nem tu d ta a laposabban m egvizsgálni, ped ig érdem es lenne. E ltérően a m últtó l, je len leg nyugati tu d ó so k m ár néprajzi, nyelvészeti, népzenei, valam int fizikai an tropo lóg ia te re p k u ta tá so k a t is végezhetnek O rosz­országban . A K aukázussal foglakozó k u ta tá so k az u tóbb i időben tö r té n e t je ­len tős m egélénkülésére egyérte lm űen u tal, hogy Sz. A. S ztaroszty in (1955-2005) a kadém ikus jóvoltából néhány éve m egjelen t a kaukázusi nyelvek etim ológiai szó tára . Ez az é rtékes kiadvány a m agyar nép korai e tn ik a tö rtén e ti vizsgálatá­b an fon tos fejleménye, mivel új tö r té n e ti fo rrásnak szám it. A m agyar ő s tö rtén e t m a m ár nem tanu lm ányozha tó S.A Strostin-AV.-Dybo-O.B.M udrak 2003-ban L ejdenben m egjelen t korszakalkotó m unkája nélkül sem , am elynek cím e An E tym ologiacal D ictionary of A ltaic Lauguages. A további félreértések elkerülése v ége tt megjegyezzük, hogy a ja p á n nyelv, a koreaival eg y ü tt egyérte lm űen az a ltá ji nyelvcsaládba tartozik .

S a jná la to s m ódon m a m ár e lfelejtődött, hogy a 19. század 30-as éveiben, iraúd pedig, annak vége felé és a századfordulón komoly kísérle tek tö r té n te k a m a­gyar-kaukázusi e tnoku ltu rá lis kapcso la tok vizsgálatában . Ezek közül a legje­len tősebben eredm ény t M unkácsi B em á t m elle tt ké tségen kívül B álint G ábor (1834-1913) o r ien ta lis ta nyelvészünk é r t el, aki gróf Zichy Jenő veze tte ázsiai expedíció keretében , aki 1895-ben az adige n yelvet, p o n to sab b an annak , keleti ka bard d ia lek tus-csoportjá t b eh a tó an tanu lm ányozta . A Kolozsvári Egyetem 1892-1912 k ö zö tt a lt^jisztikai tanszékvezető je ko rának színvonalán álló tö b b m u n k á t is publikált a K aukázusi hegység észak-nyugati részén élő adigék, h a ­gyom ányos szóhaszná la t szerin t cserkeszek nyelvéről. 1904-ben egy nagy ad ige- m agyar-la tin sz ó tá r t a d o tt ki Lexicon cabardico-hungarico-la tinum c ím en A szóban forgó m unka igencsak szétágazó nyelvészeti tevékenységének m a rad an ­dó c súcspon tja le tt, am ivel a kaukazológia te rén nevét be írta a világ tudom ány- tö rtén e téb e . M égpedig azzal, hogy a cserkesz nyelv m indm áig legteljesebb, 611 o ldalas kb. 10 000 szóegységet ta rta lm azó sz ó tá rá t 1904-ben k iad ta K olozsvá­ro tt. B álin t G ábor álta l 1895-ben a helyszínen a Zichy Jen ő gróf álta l szervezett expedíció kere téb en tan u lm án y o zo tt adige nyelv k ab ard d ia lek tuscsoportjá t, mivel Zichy m egvolt győződve, hogy a m agyar és cserkesz rokonnyelve. Ez azon ­b an végül is nem igazolódott be. M indazonálta l k é tség te len je len tő s tudom ány- tö r tén e ti tény, hogy egy évtizede á lta lunk ú jra fe lfedezett B álint G ábor kabard szó tára , m inden te k in te tb e n je len tősen felülm úlja a m ostaná ig k iadásra kerü lt ilyen jellegű külföldi m unkákat. így „Lexicon cabard ico -hungarico -la tinum ” szó tá ra k im eríthe te tlen fo rrásm unkának tek in th e tő nem csak a kaukazológia, p o n to sab b an az adige-nyelv tudom ány és kab a rd dielektológia szem pontjából, hanem a m agyar nép honfoglalás e lő tti e tn ikai tö r tén e tén ek rek o n stru á lá sá t il­le tően is. H iszen harcos lovas nom ád é le tm ódo t fo lytató elődeink közvetlenül a K aukázus elő te rében elterü lő sztyeppén és ligetes m ezóségen, előzőleg p e ­dig az É szak-K aspihoz csatlakozó félsivatagos vidéken hosszú időn keresztü l ta rtó zk o d tak , ahol ak tívan k ivették részüke t a v ilág tö rténe ti je len tőségű lovas nom adizm us k ia lak ításában a Kr.e. 2-1 évezred fordulóján. Ez eddig nem volt ism ert. Nem m eh etü n k el szó nélkül, hogy sapszug, tem irgoji, bzseduh, abadzeh, valam int a ta tá r já rá s t követően kialakult kabard , vagyis az adige nyelvjárások

m indegyikében k im u ta th a tó a szilfa m egnevezése. Ez fon tos körülm ény szám ít az életföldrajzi m ódszerrel dolgozó k u ta tá su n k szám ára, mivel az európai lom ­bos e rdő tip ikus fa jának m egléte m egb ízhatóan ad a to lh a tó a K aukázusban és nem csak észak e lő terében , hanem egészen a kelet-eu rópai e rdóövezetig bezáró ­lag. M indenesetre a szilfa adige m egnevezése a keleti, k abard d ia lek tu scso p o rt­ban hlu a nyugatiban , az S >ó szabályos hangváltozásnak megfelelően blaclW lesz. A szom szédos irán i e red e tű oszétnyelvben a K aukázus középső részén a szil elnevezése szin tén megvan, m égpedig hárm án alakban.

M indezek az életföldrajzzal kapcso lato s fe le ttébb fontos faelnevezések a m agyar ő s tö r tén e t szem pontjából M oór E lem érnek a Közép-Volga m ellékére lokalizált népszerű őshaza koncepció ját m egkérdőjelezik. Ezek az ad a to k egy­érte lm űen am elle tt szólnak, hogy az e lm últ korokban a szil jól ism ert volt nem ­csak közvetlenül a K aukázusban és az e lő terében lévő sztyeppén , ahol őseink a pusz ta i n ag y álla tta rtássa l foglakozva nom adizáltak , hanem K elet-E urópában szin te egész vidékén m in denü tt, kivéve a szubark tikus tu n d ra - és ta jgavidéket. E rre a biogeográfiai jellegű ökológiai körülm ényre azért szükséges u talni, m ert nyelvünkben a szil kulcsfontosságú helym eghatározó é rtékű ósi fanév. H iszen a m agyarok őshazájának m eghatározásában alapvető szerepe t já tsz ik az ósi e re ­d e tű szil szó m egléte, m iközben a tö lgyfa elnevezés átvé te l jellegére m u ta tn ak rá a kérdéssel foglalkozó m érvadó nyelvészeink. A K aukázus észak-nyugati részén éló adigék legkülönbözőbb d ia lek tusa iban m egta lá lha tó a szóban forgó szilfa neve a F eke te -tenger partjá tó l egészen az E lbrusz p lató jáig bezárólag, am elyet a kabardok O síennek hívnak. Ebből kifolyólag a szilfa őshonos je len léte nyel­vészetileg és életföldrajzilag m egbízhatóan ad a to lt. L egalább ilyen fontos élet- földrajzi körülmény, hogy m íg szil nevét a nom adizáló m agyarok nem v e tték á t a velük szom szédos kaukázusi n épektől, addig a lom bhullató erdő legfontosabb fájának nevét tölgy szó a m agyarban, az adigék k abard nyelvjárásától keletről szom szédos oszétból való iráni jövevényszó nálunk. A m a k k szóval k ap cso la t­b an M unkácsi B e m á t á lta l fe lvetett kaukázusi e rede té t, mivel a tölgy te rm ésé ­nek elnevezése az észak-kaukázusi nyelvcsalád keleti, dagesz tán i csoportjába ta rto zó avaroktól k e rü lh e te tt őseinkhez. E bben a dagesztán i nyelvben a m akk m aqq hangzású , és je len tésű nem csak a tölgyfa m aqq neve, hanem egyú tta l te r ­m ésének m egnevezésére is szolgál. M indebből a rra lehe t következtetn i, hogy a lovas nom ád éle tm ódo t folytató m agyarok igencsak nagy valószínűséggel ta r ­tó zk o d h a ttak a K aukázus sztyeppei elő terében , ahol jól ism ert volt nem csak a szilfa, hanem a m akkal együ tt a tölgy is. Jó llehe t ezt a lehetőséget M oór Elem ér haláláig m egpróbált ka tegorikusan cáfolni, am ellyel a hazai ő s tö r té n e t-k u ta tá s t hosszú időn keresztü l akara tlanu l is sikerü lt m egtévesztenie. A lom bos erdő fá­ira vonatkozó ku lcsfontosságú életföldrajzi adok segítségével, a z t szeretnénk bizonyítani, hogy teljesen ta r th a ta tla n az a m áig népszerű hipotézis, m iszerint a m agyarok állítólag nem nom ad izá lha ttak a kelet-európai sztyeppe övezetben, annak déli részének közelében, következésképpen a K aukázus e lő terében fek­vő m ezóségeken. A neves szegedi tu d ó s nagyot tév ed e tt, am ikor téves ada tok a lap ján feltételezte, hogy a K elet-európai sztyeppén és a kapcsolódó K aukázus e lő te rében állítólag te je s e n h iányoznának az európai lom bos erdő tip ikus fái

a szil, tölgy és a hárs. M oór professzor e lvetélt ő s tö rtén e ti koncepciója szerin t ugyanis a m agyarok éppenséggel az európai lom bos erdó fáinak álta la fe lté te le ­z e tt h iánya m ia tt n em já rh a tta k a kelet-eu rópai sztyeppés v idékeken. Csakhogy ez egy félévszázadon keresz tü l so k ak a t m egtévesztő hipotézis nem felel m eg az a dél-orosz és u k rán m ezőségen uralkodó ökológiai rea litásn ak a holocénkor fo­lyam án. A je len leg rendelkezésünkre álló életföldrajzi ad a to k te ljes m értékben ellen tm ondanak M oór E lem ér egykoron te tsze tő sn ek tűnő , de az e rd ó tö rtén e ti valóságtól erősen elrugaszkodó elh am ark o d o tt feltételezésének.

S um m a sum m arum : a felsorolt életföldrEyzi ad a to k és az ennek m egfelelő­en a K aukázus környékén a lom bos erdő összes fa jának m egléte, beleértve a szilt is, illetve az iráni ő szét tölgy, to vábbá a d agesztán i avar e red e tű m a k k szavak átkerü lése nyelvünkbe valószínűsítik , m iszerin t a tip ikus lovas nom ád é le tm ódo t folytató m agyarok ke le ttő l nyugat felé irányuló hosszú vándorlásá­nak során, m ás p usz ta i nagyállat ta r tó népekhez hasonlóan , huzam osabb ideig ta r tó z k o d h a tta k a K aukázustó l északra elterü lő sztyeppés vidéken. O tt, ahol egykori vándorlásuk idején nem sokkal a honfoglalás e lő tt az alánok, a tö rök nyelvú bolgár-onogurok és a kazárok te lepülései voltak, m éghozzá az észak-ka­ukázusi nyelven beszélő népekkel je len tő s m érték b en keverten. M indenesetre m a m ár biztos, hogy az észak-kaukázusi nyelvekből k erü lt m agyarba a tölgy és a m akk szavak, só t ta lán m ég az Is ten név is. Ez u tó b b i fe ltehetően az abház- zal, adigével, abazával és ub ihhel közelei nyelvrokon ha ttib ó l szárm azik Eé-ten, ’N ap -is ten ’ je len tésben , ah onnan á tk e rü lt a h u rritáb a (E sten) és az indoeu ró ­pai h e tt i tá b a (Iá tenu), valam int az akkádba, só t m ég a perzsába (Yazdan) is. Valószínűleg ide ta rtoz ik az ő szét (Isteaen) m elle tt a cserkesz OSten toponim is. F igyelem re m éltó, hogy relik tum form ában m eg ta lá lha tó a s ino-kaukázusi mak- ro-nyelvcsaládba ta rto zó ke tben , kínaiban és e tru szk b an is. A világhírű irán is taV.I. Abzúeev (1991-2001) m ár 1965-ben figyelm eztetett arra, hogy az o szé tb an és m agyarban a k im u ta to tt azonos a lakú isten szó nem leh e t iráni erede tú , am i cáfolja H a rm a tta Ján o s és Rédei Károly vonatkozó etim ológiai h ipo tézisét. A h a tti e red e tú és ista „fekete" je len té sú szó azonban nem ta rto z ik ide, ahogyan az t M akkay J án o s feltételezi a h e tt i ta p an teo n b an szerepló alvilágban uralkodó is tennnő ném ileg h asonló neve alapján.

Feltúnó, hogy az adigék keleti d ia lek tu s csoportjánál, a kabardoknál, a ló te ­nyésztés rendkívül m agas sz in te t é r t el. Ism eretes, hogy a középkor folyam án a m agyarok is szívesen vásáro ltak a K aukázusból k ab ard lovakat. S zu ltán Han- G irej-nek a cári udvar szám ára 1848-ban az adigékről készült részletes néprajzi le írásából tud juk , régebben a cserkesz harcosok lovas tak tik á ja hasonló volt a honfoglaló m agyarok harcm odorához. A cserkeszek könnyű lovassága - a m a­gyar huszársághoz hasonlóan - az európai ágyuk alkalm azásáig a világon a leg­jo b b n ak m o ndható volt. Még a világhódító m ongolokat, m ajd később T im ur Lénkét is legyőzték főleg a cserkeszekből és kipcsak tö rö k nyelvú csoportokból álló m am elukök , akik tö b b évszádon keresztü l u ra lk o d tak E gyiptom ban.

Istvánovits M árton (1924-1991) folklorista elég jól ism erte az adige nyelv kabard d ia lek tust, am elyet m ég a Tbiliszi E gyetem en tanu lm ányozo tt, am i­kor grúz középkori forrásokban a m agyarokra u ta ló nyom okat p ró b á lt ke re s­

ni. Is tvánovits a kaukázusi sám ánizm usró l ír t tan u lm án y áb an k ifejte tte , hogy a „Gólya, gólya gilice, m itől véres a láb ad ?” k ezde tű m agyar gyerm ekm ondóka szerin te k ap cso la tb a h ozha tó a cserkeszek trad icionális k u ltú rá jában szerepe t já tszó „csaps” elnevezésű, b e teg ség e t gyógyító hagyom ányos szokásával, népi o rvoslással”. Az e lm o n d o ttak a t ki kell egészíten i m ég azzal, hogy, a cserkeszek népda la inak az iszlám hit e lterjedése e lő tti időből szárm azó archaikus ré tege k im o ndo ttan p en ta to n jellegű. A kaukázusi régészeti anyagban a késói b ronz­kor ó ta rendkívül gyakori a sám án hitvilággal kapcso la to s keresztábrázolás is. Ez paradox m ódon az iszlám jellegű cserkesz és csecsen népi k u ltú rában m áig m egőrződött, m in t balelhárító szim bólum , am it fe ltehető leg kapcso la tba lehe t hozni a honfoglaló m agyarok m űvészetében a tarsolylem ezeken m eg ta lá lha tó k eresz t jellel. Mivel az iráni nyelvű o szétek an tropológiai a rcu la ta etnogenezisük so rán a szu b sz trá tu m h a tá sa következtében te ljesen kaukázusi jellegű, gene­tikai m arkereik sz in tén az őshonos, végső soron elő-ázsiai erede tű kaukázusi b e h a tá s t tükrözik.

M indet összevetve a földrajzi, tö rtén e ti, antropológiai és genetikai m egfon­to lások alapján, am ihez m ég n é p r^ z i és folklorisztikai adalékokat is kapcso l­h a tunk , a to v ább iakban nem lehe t katego rikusan k izárnunk a n ag y á lla tta rtá s ­sal foglalkozó nom adizáló éle tm ó d o t folytató m agyar tö rzsek egykori hosszabb ta rtó zk o d ásán ak lehe tőségé t a K aukázus száraz sztyeppei, illetve félsivatagos elő terében . Az eddig ism ert m agyar-oszét kapcso latok m ellett, a honfoglalás e lő tti m agyar-ad ige ku ltu rális egym ásra h a tá sa h é tté rb e szorult. H acsak nem szám ítjuk ide cserkesz-m agyar nyelvi párhuzam okkal kapcso latos gyakran el­s ie te tt etim ológia feltevéseket. M indenesetre m a m ár éppen B álint G ábor a la ­pos m unkái a lap ján joggal cáfo lható az észak-kaukázusi nyelvcsaládba ta rto zó adige állítólagos „genetikai” k apcso la ta a m agyarral. Nyilvánvaló, hogy m eg­a lapoza tlan felté te lezés az is, m iszerin t a cserkesz állítólag nyelvrokona lenne nem csak a m agyarnak, hanem a jap án n ak is, teljesen elavult hipotézis, am ely M ax M üller h a tá sá t tükrözi, am ely k ö z tu d o tta n nyelvi tipológián és s tru k tu rá lis egyezésen alapult. A fen tebb felsorolt észak-kaukázusi népek - az iráni e red e tű o szétek és tá to k , valam in t a tö rök nyelven beszélő karacsáj-balkárok, nogajok és kum ükok kivételével c egy közös nyelvcsaládot a lko tnak , am elyet a szak iro­dalom ban észak-kaukázusi n yelvcsaládnak h ívnak. N em k öz tudo tt, hogy e bbe a kaukázusi nyelvcsaládba be le ta rtoz ik m ég a K is-Á zsiában a Kr.e. 2 évezredben kultu rá lisan dom ináló h a tti és hu rrita is, am ely etn ikum ok a világ történelem ­b en kiem elkedő szerepe t já tszo ttak . H iszen az előbbiek ta lá lták fel a v asa t é s az acélt, az u tó b b iak pedig a harci szekeret. Ezek a nyelvek a m ai észak-kaukázusi cso p o rtta l k ap cso la tban álló közeli rokonnyelveknek szám ítanak. A kaukázusi e red e tű hatti, azonban nem tévesz tendő össze a később rájuk te lepü lt az in d o ­európai h e ttitáva l. M észáros Gyula (1883-1957) a 20. század harm incas éveiben elsőkén t b izony íto tta be, hogy a kaukázusi nyelvek északnyugati ágával áll roko ­ni kapcso la tban , am elybe az adige (cserkesz), az abház és az abaza, to v áb b á a m ár k ihalt ubih tartozik . A h u n i (hu rrita) ped ig a csecsen-ingus-bac (vajnah) és dagesz tán i nyelvekhez k apcso lható , ahogyan ez t 1985-ben M ünchenben k iad o tt angol nyelvű m onográfiá jukban I.M G yjakonov és Sz.A. Sztaroszty in m egbíz­

h a tó m ódon ad a to lták . Sztaroszty in m unkájával egyú tta l m egcáfo lta az u tóbb i időben egyre népszerűvé váló orosz, grúz és angolszász tud ó so k népszerű m u n ­kah ipotézisét, így Colin Renfirew, koncepció ját is, m iszerin t Eló-Á zsiában a n eo ­litikus ag rárfo rrada lm at állítólag az indoeurópaiak ősei in d íto tták volna el. E n ­n ek ugyanis teljesen ellentm ond, hogy az indoeurópai nyelvek földm űvelésre és á lla tta r tá s ra , valam int fém m űvességre vonatkozó ősi term inológiai rendszeré­n ek etim ológiái egyértelm űen kaukázusi e redetűek . A sum er a legú jabb külföldi ku ta tá so k alap ján a sino-kaukázusi szuper-nyelvcsaládba ta rto z ik és ezen belül az ó tibe tihez áll a legközelebb. A kaukázusi nyelvek a nyelvrokonság m e lle tt a földrajzi közelség m ia tt je len tős m érték b en m ásodlagos sum er k u ltu rális h a tá s ­nak is ki vo ltak téve, akárcsak az indoeurópai e red e tú örmény. Az u tó b b iak m e­d ite rrán an tropológiai a rcu la ta egyezik a sum erokkal és hurritákkal, valam int a hattikkal. N em véletlen, hogy önelnevezésük h a jk sz in té h a tti erede tú , legalább ­is a nem rég elhunyt n eves o rien talista é s sum erológos, G yjakononov p rofesszor m árvadó vélem énye szerint.

Nyitray Szabolcs-Mübariz HelilovtAzerbajdzsán)M BE Nagy Líyos M agánegyetem e

ŐSMAGYAROKLESZÁRMAZOTTAI

AZERBAJDZSÁNBANKicsi- és Ulu M adzsar a D erbendnám éban

A K au kázusban a m agyarokkal és m űveltségükkel k a p cso la tb an az első ad a to k a t, az V-XI. századokban ke le tk eze tt, a helyi fo rrásoka t egy gyű jte­m ényben összefoglaló D erbendnám e szo lgálta tja . N agyon valószínű, hogy a D e rbendnám ét, m in t egységes gyűjtem ényt, a XI. század b an rö g z íte tték írá s ­ban (ebben nem té r el a szakem berek vélem énye), m ajd a kéz ira to k a t tovább m áso lták és le is fo rd íto tták , am it a z tá n a ford ítók a sa já t m egjegyzéseikkel eg ész íte ttek ki. Az A bbászgulu aga B akihanov (1794-1847) azerbeydzsán tö r té ­nész á lta l közölt a d a to k alap ján , a D erbendnám e egyik fo rd ítása a XVII. szá­zadbó l szárm azik , am ikor is M ehem m ed E w a b i A ktasi (Agdasi) fo rd íto tta le azerb a jd zsán nyelvre az Indiri fa luban m egőrzö tt, perzsa nyelvű kéz ira to s szö­vegeket, ugyanakkor a D rebendnám e a rab nyelven is fennm arad t. M agát az e red e ti D e rb en d n ám é t m int, összefoglaló forrásgyű jtem énykén t a fe lté te lezé­sek szerin t először a rab nyelven jegy ezh e tték le e lsőso rban a helyi szájhagyo­m ányok alap ján . D erb en tb en szü le ttek m ás tö rtén e lm i m űvek is a rab nyelven ak k o rtá jt vagy az a k örüli időkben. Ilyen pé ldáu l a T arikh el-B áb (D erben t tö r ­té n e te ) , am it sz in tén a rab nyelven írtak 1106-ban. M aga a D erbendnám e leír­ja , hogy a Szaszan ida u ra lkodóházból szárm azó perzsa nagykirály I. H oszrau A nósírván (531-579-ig u ra lk o d o tt) , D agesz tán te rü le té n fe lép íte tte <<K icsi (!!!) M adzsar> > és < <Ulu M adzsar> > városokat. Az ulu\ tö rök szó, je len tése: nagy, a „kicsi” e se téb en nem tévedésrő l vagy elírásról van szó, így szerepelnek az e red e ti D e rbendnám éban m ind perzsa, m ind arab , m ind ped ig az azerb a j­d zsán -tö rök nyelvű fo rd ításában , de az o roszban , ango lban és az összes tö b b i­ben is. Az 'K icsi-’ és 'U lu-' e se téb en nem egyszerűen csak je lzős szerkeze tek ­ről van szó, hanem szerves részé t képezik a k é t város nevének és ilyenform án nem is lehe t ő ke t leford ítan i c sak is je len téstan i-e tim o lóg ia i szin ten . T eh á t m ég csak véletlenül sem elírásról vagy p o n ta tlan ság ró l van szó egy hasonló h a n ­galakú, rokon törökségi giccsi, kü csü k , k ic s ik , k ics in e , k ic s in e k stb . szóval. A tovább i forráselem zés végett tisz tázn i kell, hogy a m ai D agesz tán i K ö ztá r­saság nem azonos a tö rtén e lm i D agesztánnal. D agesztán , m in t földrajzi foga­lom, a d e rb en ti szo rostó l a Szulák folyóig ta r t , m ég p o n to sa b b a n fogalm azva, an n ak vízgyűjtő m edencéjéig te ije d ki északon és e tim ológiájában H egy(ek)-

h a tó m ódon ad a to lták . Sztaroszty in m unkájával egyú tta l m egcáfo lta az u tóbb i időben egyre népszerűvé váló orosz, grúz és angolszász tud ó so k népszerű m u n ­kah ipotézisét, így Colin Renfirew, koncepció ját is, m iszerin t Eló-Á zsiában a n eo ­litikus ag rárfo rrada lm at állítólag az indoeurópaiak ősei in d íto tták volna el. E n ­n ek ugyanis teljesen ellentm ond, hogy az indoeurópai nyelvek földm űvelésre és á lla tta r tá s ra , valam int fém m űvességre vonatkozó ósi term inológiai rendszeré­n ek etim ológiái egyértelm űen kaukázusi e redetűek . A sum er a legú jabb külföldi ku ta tá so k alap ján a sino-kaukázusi szuper-nyelvcsaládba ta rto z ik és ezen belül az ó tibe tihez áll a legközelebb. A kaukázusi nyelvek a nyelvrokonság m e lle tt a földrajzi közelség m ia tt je len tős m érték b en m ásodlagos sum er k u ltu rális h a tá s ­nak is ki vo ltak téve, akárcsak az indoeurópai e red e tú örmény. Az u tó b b iak m e­d ite rrán an tropológiai a rcu la ta egyezik a sum erokkal és hurritákkal, valam int a hattikkal. N em véletlen, hogy önelnevezésük h a jk sz in té h a tti erede tú , legalább ­is a nem rég elhunyt n eves o rien talista é s sum erológos, G yjakononov p rofesszor m árvadó vélem énye szerint.

Nyitray Szabolcs-Mübariz HelilovtAzerbajdzsán)M BE Nagy Líyos M agánegyetem e

ŐSMAGYAROKLESZÁRMAZOTTAI

AZERBAJDZSÁNBANKicsi- és Ulu M adzsar a D erbendnám éban

A K au kázusban a m agyarokkal és m űveltségükkel k a p cso la tb an az első ad a to k a t, az V-XI. századokban ke le tk eze tt, a helyi fo rrásoka t egy gyű jte­m ényben összefoglaló D erbendnám e szo lgálta tja . N agyon valószínű, hogy a D e rbendnám ét, m in t egységes gyűjtem ényt, a XI. század b an rö g z íte tték írá s ­ban (ebben nem té r el a szakem berek vélem énye), m ajd a kéz ira to k a t tovább m áso lták és le is fo rd íto tták , am it a z tá n a ford ítók a sa já t m egjegyzéseikkel eg ész íte ttek ki. Az A bbászgulu aga B akihanov (1794-1847) azerbeydzsán tö r té ­nész á lta l közölt a d a to k alap ján , a D erbendnám e egyik fo rd ítása a XVII. szá­zadbó l szárm azik , am ikor is M ehem m ed E w a b i A ktasi (Agdasi) fo rd íto tta le azerb a jd zsán nyelvre az Indiri fa luban m egőrzö tt, perzsa nyelvú kéz ira to s szö­vegeket, ugyanakkor a D rebendnám e a rab nyelven is fennm arad t. M agát az e red e ti D e rb en d n ám é t m int, összefoglaló forrásgyű jtem énykén t a fe lté te lezé­sek szerin t először a rab nyelven jegy ezh e tték le e lsőso rban a helyi szájhagyo­m ányok alap ján . D erb en tb en szü le ttek m ás tö rtén e lm i m űvek is a rab nyelven ak k o rtá jt vagy az a k örüli időkben. Ilyen pé ldáu l a T arikh el-B áb (D erben t tö r ­té n e te ) , am it sz in tén a rab nyelven írtak 1106-ban. M aga a D erbendnám e leír­ja , hogy a Szaszan ida u ra lkodóházból szárm azó perzsa nagykirály I. H oszrau A nósírván (531-579-ig u ra lk o d o tt) , D agesz tán te rü le té n fe lép íte tte <<K icsi (!!!) M adzsar> > és < <Ulu M adzsar> > városokat. Az ulu\ tö rök sz ó je le n té se : nagy, a „kicsi” e se téb en nem tévedésrő l vagy elírásról van szó, így szerepelnek az e red e ti D e rbendnám éban m ind perzsa, m ind arab , m ind ped ig az azerb£ú- d z sán -tö rök nyelvű fo rd ításában , de az o roszban , ango lban és az összes tö b b i­ben is. Az 'K icsi-’ és 'U lu-' e se téb en nem egyszerűen csak je lzős szerkeze tek ­ről van szó, hanem szerves részé t képezik a k é t város nevének és ilyenform án nem is lehe t ő ke t leford ítan i c sak is je len téstan i-e tim o lóg ia i szin ten . T eh á t m ég csak véletlenül sem elírásról vagy p o n ta tlan ság ró l van szó egy hasonló h a n ­galakú, rokon törökségi giccsi, kü csü k , k ic s ik , k ics in e , k ic s in e k stb . szóval. A tovább i forráselem zés végett tisz tázn i kell, hogy a m ai D agesz tán i K ö ztá r­saság nem azonos a tö rtén e lm i D agesztánnal. D agesztán , m in t földrsuzi foga­lom, a d e rb en ti szo rostó l a Szulák folyóig ta r t , m ég p o n to sa b b a n fogalm azva, an n ak vízgyűjtő m edencéjéig te ije d ki északon és e tim ológiájában H egy(ek)-

O rszágá t je le n t (dag-[e)sztán \ tö rö k és p erzsa szóössze té te lbő l), így a m ai D agesztán i K öztá rsaság , m in t O roszország egyik m űvileg k reá lt a u to n ó m ta r ­to m ánya p o n t k é tsze r akko ra te rü le te t takar, m in t az e red e ti D ag esz tán egy egységes földrajzi m egnevezésként. E zé rt a z tán , am ikor a D agesz tán k ifejezést fogjuk használn i, nem a m ai D agesz tán i K ö ztársaság ra , hanem a tö rtén e lm i D agesz tán ra , m in t földrajzi fogalom ra kel] gondolni. M adzsar -és a n n ak néhány hangalak i v á ltoza ta - a világ összes tö rö k nyelvén, a rab , perzsa , grúz, csecsen stb . nyelveken m agyart je len t, só t m ég m ai m agyarországi nye lv járásokban is h aszn án ak a m ad zsa r k ifejezést, p é ld án ak o k áé rt „a Vas megyei Ő rvidéken és a Székelyföldön, va lam in t a csángók kö zö tt m a is él a m a d zsa r névalak .” A nyel­vészek akadém ia ilag is e lfogado tt á llásp o n tja szerin t „az ósm agyar d zs- t a kor végén, m ár gy-nek e j te tté k ”, ebből az következik, hogy a m agyar n évalak m in ­den b izonnyal e red e ti m agyar nyelven is m ad zsam ak h an g zo tt, lévén, hogy ez egy „kétirányú h angrend i kiegyenlítődéssel” k e le tk eze tt és egyidejűleg p á rh u ­zam osan k é t h angalak i v á lto za tb an is m eglévő szó; m egyer-m agyar. T ö bben is úgy vélik, hogy Mogyeri (M o d zsa n ) hu n király neve 527-528-ból közvetlen ösz- szefüggésben állh a t a m a g ya r szóalakkal, e z t u tó lag e rősíten i lá tszik az, hogy ez időben és té rb e n nagyon közeli k ap cso la to t m u ta t a te ljesen független for­rá sk én t szolgáló D erbendnám e adataival. R áad ásu l ez a hun királynév hang- ró l-hangra m egegyezik a „régi m ogyeri a lak ”-al. Az v itán felül áll, hogy a régi m agyar nyelvben ugyanúgy nem volt gy hang, m in t ahogy a tö rök nyelvekben m a sincs, só t m ég a k ie jtésükkel is n agyon m eg kell b irkózniuk, ha gyak o ro lta t­ja velük az em ber, ezé rt a z tán nagyon valószínű, hogy a tö rö k ö s hunok nyelvé­b en ép p en úgy nem volt gy hang, m in t ahogyan e rede tileg a m agyarban sem . M ásrészről az összes tö rö k nyelvben rendkívül e rő te ljesen érvényesül a m a- gánhangzó-harm ónia, am i a z t je len ti, hogy ism ere tlenek a vegyes han g ren d ű szavak (am ik vannak azok nem tö rök e red e tű ek vagy ped ig ö s sz e te tt szavak) és a m ély vagy m agas han g ren d ű szóhoz m ég a to lda lék és b enne a különféle ragok is csak is m ély vagy m agas han g ren d ű ek lehe tnek (m ég a tö rö k „és”-nek is van egy m agas és egy m ély p árosa, a ttó l függően, hogy az e lő tte álló szó m agas vagy mély h angrendű). M indebből az következik, hogy a görög lejegyzé- sú k é t v á lto za tb an is fen n m arad t M uajerisz és M uagerisz h u n királynév, am it H óm an B álin t u tá n N ém eth G yula és Györffy György is e rede tileg M ogyeri e jtésűnek , va lam in t D ü m m erth D ezső A íagor-nak vél, sokkal in kább le h e te tt egy M odzsar< i)-M odzsgar(i), de ak á r egy M adzsar-M adzsgar hanga lak is. Az i; a tö rök nyelvekben egy a m agyar i-hez hasonló , de m ély han g ren d ű han g -m int az orosz <> (jeri)-, am it a görög és a m agyar nyelv is eg yarán t i han g k én t ad n a vissza, de e rre való jában nincs is szükség, m ert az -isz lényegében csak egy a nevek végén lévő á lta lános görögös végződés, ezé rt az tá n n y ugod tan valószínű­s íth e tő egy M odzs(g)arlM adzs(g)ar a lak is. Györffy György szó -szerin t úgy fo­galm az, hogy: „A M uageris név e lte r je d t felfogás szerin t a m a g ya r népnév első előfordulása; ez a feltevés tovább i b izony ításra szoru l.” valam in t: „Az u tó b b i szem élynévben tö b b en a m agyar nép n ev e t lá tják , s felteszik, hogy i t t m á r m a­gyarokról v an szó.” M indezt ráad ásu l egy rendkívül neves akadém ikusunk és a m agyar ő s tö r té n e t egyik legnagyobb szak tek in té lye fogalm azta meg, m éghoz­

zá írásban , b iz to sak vagyunk benne, hogy az előbbi fe lté te les k ité te lének , m ár m o st sem m a ra d tu n k adósa i egy t e je s e n független forrás a D e rbendnám e egy­idős VI. századi (KICSI!) M ADZSAR a dataival, ped ig b izony ításunk lán co la tá ­n ak ez m indösszesen m ég c sak az első szem e. A „m agyar” kifejezés e tim ológiai m egfejtésének p ro b lem atik á já ra és e llen tm ondása ira , m ég v issza té rünk .

Ulu M adzsart, Kicsi M ad zsart és an n ak u ra lkodó it a D e rbendnám e a 722.- évnek a tö rténe lm i-po litika i esem ényeivel, a k azár-a rab háborúva l is k a p c so ­la tb a hozza. A. B akihanov helyszíni k u ta tá sa i a lap ján p o n to s íto tta , hogy Ulu M adzsart m egszún te u tá n később T a tá r to p n ak , mEtfd az ő ide jében (XIX. sz. első fele) M inare tnek „k eresz te lték ” á t, K icsi M adzsar v iszont az Ind iri nevű falunak a felső részén egy C sum lu’nak h ív o tt helyen á llt valaha. A néha i Indiri falu, azonos a kum úkök É ndréj nevú településével, am i D ag esz tán északi ré ­szén a Szulák folyó bal o ldalán ta lá lh a tó . Vajon van e kap cso la t az ősi folyó- név és a m agyar nevú Szulák vadvirág k özö tt? B akihanov he lym eghatározási k u ta tá s a it erősíti, hogy 1913-ban H aszav ju rt közelében, m ég < < M azsg ar> > földrajzi név és < < M azsg ar-ju rt> > nevú falu is volt (jurt\ tö rö k szó, je le n té ­se: haza, föld, szállás, o tth o n ). Ezen helynevek topográfia i ad a to lá sa i o roszul tö r té n te k , v iszont az orosz nyelv nem ism eri a dzs h an g o t és < < m azsg a r> > valam in t < < m azsg a r-ju rt> > lejegyzése, m ég a XIX. század ra nyú lnak vissza, am ikor is az oroszok nem a lka lm azták a d és zs h angok egy ü tte s összevonásá t (d-zs) a dzs h an g kifejezésére, m e rt ez az e ljárás csak a szov je tha ta lom évei­ben vá lt á lta lán o s gyakorla ttá , ehe ly e tt egyszerűen -oroszos m egoldással- egy zs hanggal h e ly e tte s íte tté k be a tu la jd o n k ép p en i dzs-1. A zt is tu d n i kell, hogy a m ai helybéli lakosság k um ük k ipcsak -tö rök nyelvével ebbő l a szem pon tbó l ugyanaz a helyzet, m in t az orosszal, vagyis egy e red e ti dzs h an g o t ők a u to m a ­tik u san 2S-nek e jten ek a sa já t nyelvükön. K övetkezésképpen könnyen előfor­d u lh a t, hogy való jában m adzsgar és m adzsgar-jurt han g zo tt, hajszál p o n to san úgy, ahogy a m agyar név ez idáig ism ert legkorábbi tö rtén e lm i lejegyzése Ib n R u sz tán á l a X. század elejéről m adzsgar néven. N em m in th a egy fél han g e lté ­résnek bárm ilyen je len tősége is lenne, de m égiscsak fényesebben m u ta t egy­m ás m elle tt az ab szo lú t kü lönbség nélküli dag esz tán i és a ra b madzsgar-, ezen a d a to lt helynevek XX. század eleji m eg lé tének az igazolása, m ár ö n m agában véve is dö n tő felfedezés, só t n y ugod tan m o n d h a tó ak á r szenzációnak is, m ert ren g e teg m indenre te sz p o n to t a m agyar ő s tö r té n e t kapcsán , b izonyítja azt, am it m ár am úgy is sokan á llíto ttak , m égpedig hogy a m agyarok az Északke- le t-K aukázusban é ltek és m ég csak a legelején vagyunk az e szm efu tta tá su n k ­nak ...

Jelen leg a D agesztán i K öztársasághoz ta rtozó , de a tö rténe lm i A zerbajdzsán szerves részé t képező D erben t m egyétől északra, m ind a m ai napig létezik egy << Kicsi (!!!) G am ri> > nevű te lepü lés és D erben t várostó l délre van egy < <Kicsi-Kaf> > nevú barlang is. É ndréj-au l’tól, azaz -korábbi nevén- Indiri te le ­püléstő l északi irányban 2 km távolságra a S zovjetunió régészei egy város helyé­re ta lá ltak rá a m eglévő alapokkal. A régészeti á lláspon t szerin t a szóban forgó várost a II-III. században é p íte tté k és valam ikor a VIII-IX. század eleje közti időszakban n ép te len ed e tt el.

A Derbendnáme (az eredetinek már a másolók általi kiegészített és bővített változata) szerint Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar később aztán a Dzsulád és Ta­tár neveket kapta.

A Derbendnáme, Klaproth által kiadott példányában szerepel, hogy Tatár vá­ros (<<Tatartup>>) lakosságát, a város lerombolása után a Krími Kánságba hurcolták, majd onnan aztán, már tatárokkal együtt telepítették vissza őket. Ugyanabban a kiadásban, Klaproth Dzsulád települést a Terek folyó medencé­jébe, Kis-Kabardia területére helyezi és ő maga azonosnak tartja Dzsuládot Ta­tár várossal. Ugyanakkor néhány oldallal később már Kicsi Madzsart, Dzsuládot és Tatárt is három egymástól független városnak gondolja, így saját magával kerül ellentmondásba. Mindennek az ég világon semmi jelentősége sincs a két madzsar várost illetően, mindösszesen csak egy ember elmélkedéséről van szó 800 évvel az eredeti mű írásba foglalása után, amiben Dzsulád és Tatár még nem is szerepeltek. Pontosan ugyan ez a helyzet áll fenn a Derbendnáme utólagos, helyi másolói esetében is, akik Klaproth előtt, Dzsuláddal és Tatárral vélték azo­nosnak a Derbendnáméban szereplő Ulu- és Kicsi Madzsart és mint azt még látni fogjuk Németh Gyulánál is „csak” ez történt... Lényegét tekintve, az hogy Ulu Madzsar a későbbi Dzsuláddal, Kicsi Madzsar meg Tatárral lenne azonos, vagy hogy Dzsulád és Tatár nem is két, hanem egy ugyanazon város, mindez már csak utólagos vélekedés kérdése és érdemileg nincs összefüggésben az eredeti Derbendnáméval, mert pusztán teóriákról van szó.

Dzsulád valószínűleg az észak-oszétiai határhoz közeli szomszédos Kabard-és Balkárföldön lévő Felső Dzsulát és Alsó Dzsulát falvakkal állhat kapcsolatban. Lehetséges, hogy az Azovi-tengertől dél-keletre elterülő VIII-IX. századig léte­ző onogur püspökségnek itt volt a székhelye. Tatártop későbbi nevén Minaret majdnem biztos, hogy Felső Dzsuláttal azonos, ugyanis ebben a faluban maradt fenn építészeti emlékműként egy híres minaret. A Derbendnáme utólagos má­solói a hajdani Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar, a jóval későbbi saját korukbeli vá­rosokkal való azonosítása kapcsán tévedhettek ugyan és van is némi ellentmon­dás Bakihanov és köztük a helymeghatározásában, de az eredeti Derbendnáme a meghatározó és az elsődleges, ami viszont egyértelműen Dagesztánról ír a madzsar városok esetében, tehát ez a kiindulási alap.

Magából az eredeti Derbendnáméből viszont kiderül, hogy az ősmagyarok a VI-VIII. századokban Észak-Dagesztánban éltek, és a Szaszanida-Iránnak, majd a kazár kagánnak alárendelt, saját uralkodóik voltak (név szerint nincsenek megemlítve). A Derbendnáme ezen adatai olyannyira egybevágnak a történelmi valósággal, hogy Németh Gyula maga íija le, Barthold és Thury nyomdokain hogy; „...a VII. században a kazárok uralma Perzsiának bizonyos északi, kauká­zusi területeire is kiterjedt;”

Azonos-e Kicsi- és Ulu Madzsar, Kummadzsar (al-Madzsar) várossal?

Egyes kutatók, Kicsi Madzsart és Ulu Madzsart a XIV századi arab szerzők által emlegetett Madzsar várossal azonosítják. Ibn Battuta, al-Ömeri és Abul

Fida, al-Madzsar városnak a leírásáról és annak területi elhelyezkedéséről lé­nyeges információkat adnak. T. Levitski lengyel kutató 1978-ban megjelenő ta­nulmányában, Madzsar várost Oroszország Sztavropol körzetébe, Prikumszkij város szélére helyezte. Kisebb félreértésre adhat okot, hogy a mai Prikumszkij eleve nem is Sztavropolban van, hanem a Kalmük Autonóm Köztársaság terüle­tén található. Ő minden bizonnyal alapul vette Bendefy László és Németh Gyula ötven évvel korábbi kutatásait, ahol a mai Bugyonnovszk város, még Prikumszk néven szerepelt, csak miután 1973-ban Szemjon Bugyonnij szovjet tábornok meghalt, a tiszteletére a neve után átkeresztelték a várost és egyúttal visszatér­tek egyik korábbi névalakjához is. Ezért lehetséges, hogy Levitski összekever­te a korábbi Prikumszk nevet a ma is álló, de 150 km-rel északkeletebbre lévő kalmükföldi Prikumszkij város nevével, de lényegében al-Madzsar város helyét az elődei nyomán ő is helyesen határozta meg. Ezenfelül -hogy még jobban bo­nyolítsa az amúgy sem egyszerű helyzetet-, a szóban forgó város a Prikumszk név előtt a Szvjatoj Kreszt nevet is viselte, sőt nagyjából egyidejűleg nevezték még Buggyennovszknak (!) és Praszkovejának is, úgyhogy a(z al-)Madzsartól a mai Bugyonnovszkig legalább hat különböző neve volt ugyanannak a helynek. A fentiekből is kitűnik, hogy al-Madzsar város körül, nem kis keveredés van, Bakay Kornél például Madzsar várost a Kuma folyó bal partján, a Kaszpi-ten- gerhez közel feltételezi. A régészeti kutatások eredményeként, a késő középkori Madzsar város romjaira, a Sztavropoli Határterületen a Kuma folyó bal partján, a mai Bugyonnovszk város szélén bukkantak rá. Mindezt Bendefy László, már 1941-ben megjelenő Kummagyaria könyvében helyesen lokalizálta. T. Levitski, a Sztavropoli Határterületnek ezt a részét, az 1627-ben Oroszország földrajzá­ról készült Nagy vonal könyve című leírásban lévő Mazsarov Jurttal azonosítja. Nagyon valószínű, hogy ez a falu azonos a már korábban említett és Dagesztán területén lévő Mazsgar-jurttal ugyanis a Mazsar’ov-ból az ov csak orosz tolda­lék. A X. századi arab szerző Ibn Ruszta a magyar nevet, mint kifejezést egészen pontosan „eZ-madzsgar’y a ”-ként emlegeti (a dőlt betűs rész nem egyéb, mint az arab névelő és toldalék), már a 903-13-ig írt fő művében is (Az értékes drága­gyöngyök könyve). (Igaz a szakemberek vitatkoznak a mű pontos keletkezési idejéről, és ez egyúttal érvényes a magyarokról forrásul szolgáló alig korábbi Az utak és birodalmak könyvére is al-Dzsajhánitól -ez utóbbi történetírói munka, viszont nem maradt fenn eredeti formájában, csak másodlagos kivonatokban-; végeredményét tekintve az itt meglévő néhány évtizedes különbségeknek nincs érdemi jelentősége az esetünkben.) Tehát tényszerűen nem igaz Németh Gyulá­nak az a megállapítása, hogy „a magyarság neve 1200-1250-ig nem magyar, ha­nem mogyeri, esetleg mogyori, mogyuri,”. Erre aztán Németh ugyanazon köny­vén belül kieszközöl magának még egy hihetetlen ellentmondást: „Kronológiai tekintetben valószínű, hogy a Hét Magyar a VII-VIII. században állt össze. (Nem olyan sötét korról van szó, melyről semmit sem mondhatnánk.)...A magyarság­nak nagy szerencséje volt (?). A jóval magasabb műveltségű hun-bolgárok be­szervezték birodalmukba az itt lakó magyarokat (sic!), természetesen Magyar (!!!) néven. Ehhez a nagy finnugor törzshöz (sic!) azután hun-bolgár módra hoz­zájött még hat törzs finnugor és bolgár elemekből (sic!). így jött létre a 600-700

körül a Káma és Bjelaja vidékén (sic!) a magyarság magja, a Hét Magyar nép.” Több mint valószínű, hogy az egymáshoz nagyon hasonló két falunév; Mazsar és Mazsgar, valójában egyazon települést takarja, a minimális hangalaki eltérés adódhat mindössze abból, hogy az előbbi 1627-es, míg az utóbbi 1913-as adat. Feltételezésünk szerint ezért Levitski ezt a falut a neve alapján tévesen azo­nosította a Sztavropolban fekvő hajdani al-Madzsar várossal. Akárhogy is tör­tént ennek gyakorlatilag azért nincs jelentősége, mert magát a késő középkori Madzsar várost -mint ahogy arról, már esett szó-jó helyre tette.

1332-33-ban Krímből, Asztrahánba (Hesterhán) utazó híres arab földrajztu­dós Ibn Battuta Madzsar városban is megfordult és széleskörű leírást adott róla. Eszerint Madzsar város egy nagy folyó partján fekszik, és a saját méreteihez képest nagy jelentőséggel bír. Madzsar város a török törzsek fanhatósága alatt lévő városok legszebbike. Abul Fida ezt a várost, már Kummadzsar néven emle­geti. T. Levitski nézete szerint a Kummadzsar névből a Kum szó a Kuma folyót jeleni, és egyúttal Madzsar várost a Kuma folyó partjára helyezi. Abul Fida, Kummadzsar várost Vaskapu, azaz Derbent és Al-Azaq (Azovi-tenger) között félúton jelöli meg, ez nagyjából megfelel a Kuma folyó medencéjének. Bugyonnovszk valóban félúton található Derbent és az Azovi-tenger között, maga Németh Gyula is azt írja Madzsar városról Klaproth alapján, hogy a „Kuma mellett volt, ott, ahol a Bujvola (ma Mokraja Bujvola) a Kumába ömlik”, vagyis ezzel Németh is a Bugyonnovszk melletti helymeghatározással ért egyet, csak­hogy ő a Derbendnáméből ismert Kicsi Madzsarral és Ulu Madzsarral azonosítja al-Madzsar várost (méghozzá tévesen). Ugyanakkor tagadja a Derbendnáméban adatolt; VI. századi keltezésüket. Talán az állhatna (!), Németh téves azonosítá­sa mögött, hogy Bendefy László, már 1941-ben beszámolt a néhai Madzsar város környéki romokról, amiket ő maga Kummagyaria című könyvében Felső- Magyarnak és Alsó-Magyarnak nevez, csakhogy Bendefy soha nem nevezte se Kicsi-nek se Nagy-nak legkevésbé pedig Ulu-nak, sőt ez ellen határozottan ki­kelt, mint ahogy azt, még látni fogjuk. Nézzük meg mit írt Bendefy és ő maga, hogyan is nevezte a Prikumszk (ma; Bugyonnovszk) körüli maradványokat, amik még csak nem is egy időből valóak; „Magyar (ez a tényleges XIV. századi al-Madzsar város, ami pontosan a Kuma és a Bujvola kereszteződésének hajla­tában van ) közelében, attól délnyugatra kisebb külváros feküdt. Romjait Felső- Magyarnak nevezik. Keleti irányban a Bujvola torkolatától 19 km-re találunk ismét romokat. Ezen a helyen három majorság köré csoportosult kisebb falu ál­lott. Romjai Alsó-Magyar néven ismeretesek.” Ami Bendefynél még szimplán Magyar (Madzsar), illetve Felső- és Alsó- volt, ugyanaz már Bakaynál Nagy-, Fel­ső- és Kicsi-ként szerepel: „A Kuma folyó partján települt Kicsi-Madzsar (ez Bendefynél, még Alsó-Madzsar), az ettől 18 versznyire (1 verszt=1.0668 km) fek­vő Nagy-Madzsar (ez Bendefynél egyszerűen; Magyar vagy Madzsar mindenféle jelző nélkül) és ettől további 3 versznyire Felső (Verhnyij) Madzsar (az egyetlen, ami egyezik Bendefy je lö lé s é v e l ) Természetesen egy VI. századi eredeti nyel­ven (értsd; fordítás nélkül) <<kicsi (!!!)>> és <<ulu (=nagy)>> jelzőknek az égvilágon semmi köze sincs XX. századi, kései, szín-tiszta orosz nyelvű Málenkij, „Bolsije” és „Verhnyij” jelzőkhöz, talán ez senki számára nem szorul további ma­

gyarázatra... Visszatérve a kiindulási ponthoz, ahol Németh egy megdöbbentő csúsztatást végzett az ominózus idézet pontosan úgy hangzik, hogy: „Pár évti­zeddel később Ibn Battuta ad róla hírt el-madzs.r (értsd; al-Madzsar vagy Kummadzsar) néven. Az 1600 körül írott Derbend-náme szerint e várost (!!!) Anósírván perzsa király építette a VI. század első felében (Ezen állításának ter­mészetesen semmi alapja sincs).” E két teljesen különböző forrásadatot, csak Németh kapcsolta össze, abszolút önkényes alapon, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz azon túl, hogy szerepel bennük a ’madzsar’ névalak... Ráadásul ezt aztán egyetlen bekezdéssel odébb a következő oldalon még egyszer elköveti és „természetesen” még durvább formában: „Madzsar több részből állott (itt hivatkozik Bendefyre 111-es lábjegyzet a la tt) a Derbend-náme Kicsi-Madzsart és Ulu-Madzsart említ (itt meg hivatkozik 112-es lábjegyzettel a Kazein Bég áltál kiadott Derbendnáméra)". Annyi még igaz, amit Bendefy kutatásai alapján tud­ni vél, hogy a néhai al-Madzsar város viszonylagos közelségében elhelyezkedő romok több részből állottak, csak éppen a Derbendnáme által említett Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar nem arra a városra vonatkoznak és soha nem is vonat­koztak senki másnál, egyetlenegy történelmi forrásban sem, de még történé­szeknél sem, se Klaprothnál se Bendefynél, akire folyton folyvást hivatkozik Kummadzsar (al-Madzsar) kapcsán. Mégis mi az, ami alapot adhatott Németh- nek egy ekkora - végzetesnek bizonyuló-, tévedésnek a levonására Bendefy könyvében. Ő maga ugyanis egészen konkrétan az 1942-ben megjelent A ma­gyarság kaukázusi őshazája című könyv 348. oldalára hivatkozik a 111-es láb­jegyzetében. Nézzük meg, hogy vajon mi is lehetett az, ami esetleg elfogadható okot szolgáltathatott Némethnek egy ilyen mérvű „félreértés” levonására, ab­ban az esetben, ha jóhiszeműek vagyunk. Rögtön kezdjük egy oldallal korábban a Bendefy által írt könyvben, ez ugyanis, már eleve sok mindent megmagyaráz: „Már csupán kegyeletből is célszerű lesz, ha megtartjuk a Gmelin által beveze­tett Alsó-, ill. Felsőmagyar elnevezéseket, azonban a középütt fekvő székvárosra fölösleges a megkülönböztető > >Középső< < -jelző megtartása, annál is inkább mert...” Mindebből rögtön kiderül, hogy csupán teljesen tetszőleges, fiktív elne­vezésekről van szó a romvárosok esetében és nem a történelmi nevükről, tehát semmi jelentősége sincs annak, hogy most Málenkij, „Bolsije” vagy „Verhnyij” jelzőkkel illetjük a romokat, mert ezek mind csak utólagos műnevek, amelyek közül eleve csak az egyiket -a középütt lévőt- hozzák kapcsolatba a késő közép­kori Madzsar várossal. Most nézzük a 348. oldalt, amire Németh hivatkozik: „Gmelin a romokat 1772. szeptember 21.-én kereste fel... (S. G. Gmelin német kutatóról van szó Klaproth elődjéről, aki elsőként foglalkozott érdemben al- Madzsarral, mint történész) A Kuma és Bujvola torkolatától 19 km-rel keletre találta az első romokat. Ezeket Első-, vagy Alsó-Magyarnak nevezte. E romok közelében fekszik a ma is virágzó (!) Kavszkaj-Uszvjet, vagy más néven Borgon- Madzsar (vagy egyszerűen: Madzsar) község. Borgon-Madzsar nevét onnét vet­te, hogy Skarzinszki nevű földesura burgundi szőlőt ültetett a határban. A kör­nyék tatár lakossága Kicsine-Madzsarnak nevezi...Ma az oroszok a romokat (itt már a tényleges al-Madzsar romjairól van szó) Szerednoj-Madzsarinak (Közép­ső Magyar) nevezik.” Tehát, még csak nem is a romvárosról van szó, amire Né­

meth célozhat a Derbendnáméban szereplő Kicsi Madzsar kapcsán, hanem egy virágzó településről, amit történetesen a helyi tatárok a saját nyelvükön KICSINE jelzővel illetnek... Azt természetesen tudni kell, hogy a „KICSI” telje­sen magyar szó, még akkor is, ha a török megfelelői hasonlóak, de ettől még tá­volról sem összekeverendőek! A magyar nyelv történeti- etimológiai szótára sze­rint: „Megfelelője, ma csak a csuvasból van kimutatva; vö. csuvas közön ’kicsi’.. .A magyarban eredetibb k icsin -k icsin y-bői rövidüléssel keletkezett a kicsi.” Most azon lehetne vitatkozni, hogy melyik az „eredetibb”, de a lényeg, hogy a kicsi teljesen magyar szó, sőt az etimológiai szótár szerint, ez már a magyar nyelven belül egy másodlagosan keletkezett alak. Az egy irányba kutakodó nyelvészeink ezek szerint nem tudják, de valójában a magyaron kívül még a türkmén (értsd; ez esetben a türkmenisztáni türkmén) és a kirgiz nyelvben is megtalálható a kicsi szó, csakhogy ezen népek soha nem jártak, sem a Kaukázusban, sem a kelet-európai sztyeppén, de egész Európa és Elő-Ázsia egyetlen pontján sem, így bizonyos, hogy a Derbendnáméban sem utánuk maradt hátra a VI. századi Kicsi Madzsar; ráadásul pont egy „magyar” jelentésű alakkal együtt... Az osz- mán-törökben ugyanez a szó kücsük, míg az azerbajdzsánban, már kicsik, de ettől, még egyetlen azerbajdzsáninak sem állna rá a szája, hogy kicsik helyett magyarul kicsi-1 mondjon, mint ahogy mi sem mondanánk csak úgy kicsi he­lyett fcics-et, nagy helyett na-1, vagy magas helyett m aga-t, talán ez mindenki számára könnyen belátható; arról nem is szólva, hogy a VI. században még a környéken sem voltak az oszmánok és azerbajdzsánok nyelvi elődjei az oguz- törökök, sem az észak-kaukázusi népek kipcsak nyelvű ősei. A kumükök kipcsak nyelvében a magyar ’kicsi’ már giccsi k nélkül, de a Derbendnáméban se nem azerbajdzsánul Kicsik Madzsar se nem kumükül Giccsi Madzsar, hanem telje­sen magyar nyelven „Kicsi Madzsar” ('magyar’; régi magyar nyelven „madzsar”, erről már volt szó). A történelmi Albánia hozzávetőleges határai a Kaukázusban a VII-VIII. század tájékán. (Artamonov 1962, 200.)] Félreértések elkerülése vé­gett, még egyszer kihangsúlyozandó, hogy a Derbendnáme ráadásul még csak nem is török nyelvű forrás (!), hanem perzsa (vagy még valószínűbb, hogy az arab az elsődleges nyelv, amin írásban rögzítették a XI. században a helyiek -értsd az őslakosság; „albánok” /semminemű kapcsolatban nem állnák a balkán- félszigeti albánokkal/ és dagesztániak- elmondása alapján). Természetesen messze nem mindegy egy történelmi forrás tekintetében, hogy Kicsi- vagy tatá­rul Kicsine- valami! Megdöbbentő, hogy Németh Gyula turkológus és nyelvész létére egy Derbent környéki (magyar) KICSI szót „egy” romváros kapcsán ösz- szekeverne a XVIII. század végi sztavropoli tatár KICSINE szóval, ami ráadásul egy teljesen ép településre vonatkozik; amennyiben ő nem ezt vette a hivatkozá­sa alapjául, még akkor is az egymásra épülő, sokszoros csúsztatások valóságos attrakciójától van módunk hüledezni... Ugyanis, ha erre célzott, ha nem, min­denféleképpen egy hihetetlenül felületes összemosásról van szó; egy ideig a mi számunkra is kérdés volt, hogy ez tudatos volt-e Németh Gyula részéről, vagy sem? Lényegét tekintve két teljesen különböző forrást kapcsol össze a legna­gyobb lezserséggel, amit aztán azzal tetéz, hogy a Kazem Beg-féle 1851-es kiadá­sú Derbendnáméban szereplő Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar kapcsán, egyene­

sen azt írja bele annak lábjegyzetébe, hogy „cromjai között ma is van Madzsar nevű helység>”, holott még csak nem is egyazon helyről van szó és al-Madzsar várost ő előtte soha senki nem is azonosította a Derbendnáméban szereplő Ki- csi- és Ulu Madzsarral. Azontúl, hogy Dagesztánban voltak, azt se lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy hol vannak a romjaik, amennyiben egyáltalán ma­radtak utánuk számottevő maradványok, e tekintetben soha nem is történtek ásatások. Bakihanov Indiri-Éndréj falunál egy Csumlu nevezetű helyen véli a néhai Kicsi Madzsart, pontosan ott, ahol viszont még az 1913-ban kiadott orosz földrajzi munkákban is 2 <<mazsgar>> nevű helynév szerepel egymás mellet Haszavjurt körzetében. A Dernetnáme kései másolói, már Ulu Madzsart Dzsulád, Kicsi Madzsart meg Tatár várossal azonosítják, úgy hogy közben minden való­színűség szerint Dzsulád és Tatár eleve azonosak voltak, tehát ellentmondásos­nak tűnik a másolók megjegyzése. Netán, ha Ulu- vagy Kicsi Madzsar város azo­nos lenne ezzel a kései várossal (vagy mindkét Madzsar város azonos lenne Dzsulád és Tatár várossal külön-külön, amennyiben ez utóbbiak nem egyek) még abban az esetben is Klaproth Dzsulád várost Kis-Kabardiába a Terek mel­lékére helyezi, ami megint csak messze nem azonos a Kuma menti al-Madzsarral. (Az, hogy az utólagos másolók több mint 500 évvel később (!), mit fűztek hozzá az eredeti forráshoz, e tekintetben teljesen mellékes.) Na most az igaz probléma ott van Némethnél, hogy ugyanezt a megdöbbentő felületességet, vagy tudatos csúsztatást, már korábban is elkövette, mégpedig a könyve első kiadásában, amikor még mit sem tudott Kicsine-Madzsar vagy más néven Borgon-Madzsar/ Kavszkaj-Uszvjet XVIII. századi „virágzó” településről, ugyanis Bedefynek csak 12 évvel később, 1942-ben jelent meg a kutatómunkája, és Németh csak ezután a második kiadású bővített könyvében hivatkozik arra a bizonyos oldalra, amin az általunk idézet -Gmelinig visszamenő- megállapítások is szerepelnek. 1930- ban Németh Gyula mindenféle hivatkozás nélkül az alábbiakat írja a Kuma menti al-Madzsar városról: „Abul Fida adja róla az első tudósítást 1321-ben. Kummadzs.r-nak, Kuma melletti Madzsar-nak nevezi a várost. Pár évtizeddel később Ibn Battuta ad róla hírt el-madzs.r néven. Az 1600 körül írott Derbend­náme szerint e várost Anósírván perzsa király építette a VI. század első felében. (Ezen állításának természetesen semmi alapja sincs.) (Igen ám, csakhogy a Derbendnáme nem is erről a városról ír\) ...Madzsar több részből állott; a Derbend-náme Kicsi-Madzsar-1 és Ulu-Madzsar-t említ.” Megint csak összekap­csolja a nem összetartozókat és ez alkalommal nem utal se Kicsine-Madzsarra se a környék 3 romjára, mert Bendefy könyve még csak több mint egy évtizeddel később fog megjelenni. Ugyan később se közvetlenül Kicsine-Madzsarra hivat­kozik, hanem csak arra, hogy Bendefynél is a Kuma menti „Madzsar több rész­ből állott”, de akkor ez megint csak egy óriási nagy csúsztatás vagy jobb esetben is egy megengedhetetlen felületesség volna, mert ezúttal sincs semmi köze a Derbendnáméhoz... Bendefy pontosan emiatt, nagyon alaposan és teljes joggal le is korholta Némethet a könyvében, amit még közölni fogunk és egyúttal rávi­lágítunk, hogy hogyan is történhetett egy ilyen mértékű „kisiklás”, ami döntő jelentőségűnek bizonyult a későbbiek folyamán. Ezek után nem lehet rajta cso­dálkozni, hogy egy tévesen megítélt és minden másnál fajsúlyosabb történelmi

alapkérdés, már a kezdeteknél így félrevitte a teljes magyar őstörténet kuta­tást... Tisztában kell lennünk, hogy Németh részéről, egyszerűen egy olyan mód­szertani hibával állunk szemben, ami már túl van a minősítés határán, ilyet tény­leg csak a legnagyobb kontárok képesek elkövetni. Igaz ugyan, hogy ő nem is történész volt, hanem nyelvész (csak akkor miért foglalkozik forráselemzéssel, ha nem ért hozzá...); gyakorlatilag a forráskezelés és elemzés teljes hozzá nem értéséről tanúskodik az, amit ebben az esetben (is) művelt. Jobb helyeken, tör­ténelem szakon ugyan ezért, az előadó az első szenvedélyes felindulás után, ud­variasan de annál határozottabb módon tanácsolta volna el a hallgatót tanul­mányainak a további folytatásától, mondván hogy reménytelen eset az illető, talán az egyetem parkolójából is kitiltották volna, nemhogy még akadémiai tag­sággal jutalmazzák... így lehet két teljesen különböző dolog esetében az egyiket kiütni és hitelteleníteni és egyúttal óriási zavart kelteni, ami máig él és hat a magyar őstörténettel foglalkozók körében. Mert ki az, aki Magyarországon ér­demben ismeri a Derbendnámét...? Megkockáztatom, hogy a magyar történé­szek 99.9 %-a még csak a nevével sem találkozott soha életében, de attól, hogy nem ismerik még létezik és hiteles; az biztos, hogy az egész országban egyetlen egy ember sem akad, aki mélységében ismerné, mint történész, mert akkor már réges-régen szenzáció lett volna belőle. Ezért aztán a sok magyar történész jobb esetben is olvas két tőmondatot (!) Némethnél a Derbendnáméről és gond nél­kül átsiklik felette, hogy akkor az biztosan úgy is van, mert ő már csak tudja, pláne akkor, ha az illető először találkozik a forrás nevével... Amilyen alapon Németh azonosítatta a Derbendnáméban szereplő Kicsi Madzsart és Ulu Madzsart, a Kuma menti al-Madzsarral, ugyanezzel a (hibás) logikával ezt még jó néhány Madzsar nevű településsel is megtehette volna szerte a Kaukázusban, mert ahogyan azt a későbbiek folyamán még látni fogjuk több is van belőlük. Abba, már nem is érdemes belemenni, hogy az említett Prikumszk-Bugyonnovszk környéki romok nem is egykorúak (Verhnyij vagy Felső Madzsar például jóval későbbi keltezésű) és csakis a Kuma-Bujvola könyökében lévő Madzsarnak ne­vezett főromot tartják a Timur Lénk által elpusztított XIV. századi al-Madzsar városnak. Ezért is végeztek kizárólag itt ásatásokat és a Derbendnáméban még csak véletlenül sem szerepel a Kuma folyó, mert ahogy az nevéből is kitűnik ki­zárólag a Derbent környéki azerbajdzsáni és dagesztáni eseményekkel foglalko­zik, mégpedig a XI. századdal bezárólag! Tehát nagyon finoman szólva is „fölöt­tébb érdekes” az azonosításnak az a módja, amikor két a VIII. század harmadá­tól, már nem is létező dagesztáni várost azonosítanak egy a XIII-XIV. századnál nem korábbi sztavropoli várossal.

Németh egyúttal azt is állítja -mindenféle magyarázat nélkül-, hogy a Derbendnáme az 1600-as években íródott, ami azért is meghökkentő, mert minden egyes szakértő -köztük maga Klaproth is-, elsősorban a korábbi száj- hagyományok alapján, egészen az V. századtól kezdődően felölelő, majd a XI. században lejegyzésre került teljesen hiteles forrásgyűjteménynek tartja a Derbendnámét. A Derbendnáme keletezését illetően, legfeljebb az téveszthette meg Némethet, hogy a fordítók általi XVI. századi kiegészített változatát vette alapul, az viszont, már egy bővített változata az eredeti írásműnek, vagy mint

Bendefy ő is-a fordítót hitte a Derbendnáme szerzőjének. A lényeg, hogy Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar története az eredeti alap-Derbendnáméban szerepel, méghozzá pontosan a 722/723-as kazár-arab háborúkig, aminek már önmagában is óriási nagy jelentősége van.

Végkövetkeztetés a három Madzsar városra vonatkozólag

Összefoglalva; Madzsar város a Bugyonnovszk melletti késő középkori régé­szeti réteggel azonosítható, míg ezzel szemben Kicsi Madzsar és Ulu MadzsarVI. századi alapjainak a lerakása a Derbendnáméből ismert. Ezenfelül Kicsi Madzsart és Ulu Madzsart a Derbendnáme egymástól távol eső, két teljesen különálló helységként írja le, ellentétben al-Madzsarral, ami mindössze 1 vá­ros volt, már önmagában ezért is kizárt az egymással történő azonosításuk. A bővített-Derbendnáméből ismertté válik, hogy az egyik magyar-városnak az utódja (amit később Tatárnak hívtak), a Krími Kánság idejében hanyatlott le, vagyis ez azt jelenti, hogy a Krimi Kánság XV. századi létrejöttét megelőzően ez nem következhetett be. Mindezen utótörténet és a történelmi (értsd: ere­deti) Derbendnáme másolásának-fordításainak ideje közötti eltelt időt figye­lembe véve megállapítható, hogy a Derbendnáméban, a Kicsi Madzsarra ás Ulu Madzsarra vonatkozó eredeti (!) adatok és információk teljesen megbízhatónak tekinthetők. Ugyan úgy, ahogyan a helyi történészek is bizonyítottan hitelesnek tartják a Derbendnáme adatait a szaszanida korra vonatkozóan, mind Azerbaj­dzsán, mind pedig Dagesztán tekintetében. A tények világossá teszik, hogy Ki­csi Madzsar-Ulu Madzsar és al-Madzsar városok térben és időben is teljesen kü­lönböző települések voltak és a „kettőt” (egész pontosan hármat) később aztán teljesen tévesen próbálta összemosni -elsősorban Németh Gyula nyomán-, az említetteken kívül, még történészek egész sora (ennek okaira idővel, még visz- szatérünk), al-Madzsar városra egy korabeli utazó sem használta soha a Kicsi, vagy Ulu (=nagy) jelzőket és Kicsi Madzsar valamint Ulu Madzsar városok csak­is és kizárólag a Derbendnáméban találhatók meg és semmilyen más történelmi forrás, vagy szóbeli hagyomány nem említi őket. A Derbendnáméban szereplő összes létező helynév közül, Derbenttől a legtávolabbra eső hely, az Gendzse (délnyugatra) és (északnyugatra) az a Gulbakh, ahol maga Indiri falu is feküdt. (Indiri falu és a néhai Kicsi Madzsar város egymással történő azonosítása kap­csán, nem muszáj ugyan hinni Bakihanovnak, de tudomásul kell venni egyrészt a Haszavjurt melletti <<mazsgar>> helyneveket -ezek ugyanis tények-, más­részről megkerülhetetlen az eredeti alap-Derbendnáme, ami teljesen világosan és egyértelműen Dagesztán területén írja le a két Madzsar várost.) Gulbakh a valamikori történelmi Dagesztánnak a legészakibb területe volt és egyúttal a Derbendnáméban szereplő legtávolabbi hely, ez már önmagában is kizárja Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar városoknak a Sztavropolban fekvő al-Madzsar város­sal történő azonosítását. A Derbendnáme eseményeinek lineáris időrendje a XI. században teljesen a végére ér (!), ami azt jelenti, hogy nem is keletkezhetett ké­sőbb, mert ha így lenne, akkor a XI. század utáni események is folytatólagosan

lejegyzésre kerültek volna benne (a másolók által történő utólagos kiegészítések és megjegyzések természetesen nem tartoznak az eredeti forrásműhöz). Ezen­felül Kicsi Madzsar, Ulu Madzsar, Kojkab, Sahabad városok, valamint Ihrán, Gulbakh földrajzi nevek semmilyen más forrásban nem szerepelnek, kizárólag a Derbendnáméből ismertek. Ezek a tényezők mind a Derbendnáme hitelességét és eredetiségét támasztják alá. A Derbendnámét kivétel nélkül az összes azer- bajdzsáni történész teljes mértékben hiteles és alap-forrásnak tartja, a térség történetét illetően, ez még csak nem is vitakérdés a hozzáértők körében!

A „szavárd-magyarok”

AIX-X. századi arab forrásokban (Baladzuri, Maszudi) egy szij avurdi/szijavardi nevű népcsoportról emlékeznek meg, akik 752 körül Azerbajdzsánban, Semkir (Samhor) városát elfoglalták, majd azt követően teljesen romba is döntötték (a város, tégla és kő építésű monumentális falai ma is állnak és még romjaik­ban is rendkívül impozánsak). Komoly hiányosságnak tekintendő, hogy „Petrik” Istvánt leszámítva a magyar történészek (eltekintve néhány amatőr kutatótól) mit sem tudnak a szavárdok semkiri ostromáról (még maga Németh Gyula a leginkább lexikális jellegű adatgyűjtő és forrásfeldolgozó is csak azt ismeri, hogy Baladzuri említi először a Kaukázuson túl megjelenő szavárdokat), mert csak Marquart és a többi XIX. század végi német polihisztor forrásfeldolgozásaiból mindössze csak közvetve kutatnak, amik gyakran pontatlanok és ezért csak részeredményekhez vezetnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az azerbajdzsánok (és oroszok is) amennyire csak lehet, visszamennek egészen az eredeti forráso­kig, hogy minél hitelesebben feldolgozzák a saját történelmüket.

Az arab történészek által lejegyzett szijavurdi törzseket a középkori örmény forrásokban szereplő szevordi népcsoporttal azonosítják. Bíborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár (913-959) A birodalom kormányzásáról című művében a magyarokat szavardi-aszfalünek nevezi (aszfalü v. asz fali annyi mint; rendíthetetlen). A szevordikat először 1881-ben K. Y. Qrot azonosította a VII. -Bíborbanszületett- Konsztantinosz által lejegyzett szavardi néppel, ezek után egy egész sor külföldi és magyar történész azonosult ezzel a megállapí­tással (pl.: Thury József, Németh Gyula, Györffy György, Czeglédy Károly). AVII. Konsztantinosz által leírtak alapján, Levédiában (az Azovi-tenger melléke a Kubán folyóig) a magyarokat ért besenyő támadás után a -türköknek neve­zett- magyarok hadserege két részre szakadt. „Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, és ezeket a türkök (értsd: magyarok) régi nevén mostaná­ig sabartoi asphaloi-nak hívják,” (A „sabartoi asphaloi” ejtése; szavar ti aszfali/ szavardi aszfalü/szavaríü aszfali.) Csakhogy, ez az esemény a történészek több­ségének véleménye szerint jóval később volt, mint az előbb említett arab for­rások által leirt 752-es semkiri ostrom. Korábban mindenki elfogadta a Regino prümi apát által lejegyzett 889-es dátumot, mint a magyarok és a besenyők kö­zötti „első” összecsapás idejét. Ezt látszik megerősíteni, VII. Konsztantinosz azon kitétele is, mi szerint a magyarokat a Levédiában ért első besenyő támadás

és az azt követő rövid időn belül lezajlott események -a kazár kagán és Levedi közötti találkozó, majd Árpád pajzsra emelése- után, „néhány év múlva” a be­senyők ismét (másodjára) rátörtek a magyarokra. Ez utóbbiról kétséget kizá­róan tudjuk, hogy 895-ben lehetett, hogyha a Honfoglalást vesszük alapul. Van egyszer a Regino prümi apát által lejegyzett 889-es dátum, mint egy besenyő támadás időpontja (ő ugyanis nem említ két besenyő támadást), és van másod­szor a 895-ös Honfoglalás, amit részben, az azt közvetlenül megelőző besenyő támadásra vezetnek vissza. A 889 és a 895-ös dátum között a Konsztantinosz által leírtaknak megfelelően valóban csak „néhány év” különbség van, csakhogy Regino minden magyarokkal kapcsolatos adatát a 889-es évszám mögé írta be és ő eleve csak egy besenyő támadást örökít meg, ellentétben Konsztantinosszal. Ezért Györffy György jogosan vetette fel, hogy a Regino által lejegyzett 889-es dátum nem alkalmas semmiféle esetleges első besenyő támadás és a Levédiából Etelközbe történő átköltözés időpontjának a meghatározására. Jó harminc éve a magyar őstörténettel foglalkozó kutatók többsége, elkezdett korábbi időpon­tokat keresni a Levédiából, Etelközbe történő áttelepüléshez. Esetünkben en­nek azért van jelentősége, mert Konsztantinosz szerint ez az időpont egyúttal a magyarok, egy a kisebbik részének Perzsia vidékére történő elszakadásával is egybeesik, amit minden történész a Kaukázusontúllal azonosít. Az időpontok a 830-as évektől egészen a korábban általánosan elfogadott 889-ig szóródnak; Harmatta János: 830, Benkő Loránd: 860 és így tovább. Jelenlegi ismereteink alapján a kérdésre nem lehet egyértelmű-határozott választ adni, a másik prob­léma, hogy több szerzőnél is a Levédiából való elköltözés és az „első” besenyő támadás (nagy kérdés, hogy volt-e egyáltalán második is...) időpontjai nem es­nek egybe. Györffy György a 750-es évekre teszi a magyarokat ért első besenyő támadást, így a többségi magyarokból kivált szavárd-magyarok Perzsia vidéké­re költözését is. Ez esetben ez az adat tökéletesen egybeesne, a Baladzuri által lejegyzett Azerbajdzsánban felbukkanó szijavurdikkal, akik 752 körül kifosztot­ták Semkirt, viszont ezzel azt állítja, hogy Konsztantinosz rosszul jegyezte le mind az időt, mind a helyet, mert ez csakis 150 évvel korábban, valahol a Volga könyökben történhetett, nem pedig Levédiában. Elméletileg persze abból is ki­indulhatunk, hogy Konsztantinosz jól jegyezte le mind az egymás utáni bese­nyő támadásokat, mind pedig a helyszint, és a magyarok egy része tudatosan délkelet felé vette az irányt, hogy a már -hozzávetőlegesen- 150 éve a Kauká­zuson túl élő testvéreik, biztonságos szállásterületeire költözve csatlakozzanak hozzájuk. Györffy Györgyön kívül Czeglédy Károly és Dümmerth Dezső is egy a Konsztantinosz által leírtaknál 200 (!) évvel korábbi besenyő támadást vallott, mondván, hogy a nép kollektív emlékezetében és az emberi memóriában össze­sűrűsödnek az események. Később aztán Czeglédy felülvizsgálta korábbi állás­pontját és a „szavarti aszfali (magyarok) Kaukázusba költözését 854-re helyezi, amikor a két nagy kaukázusi hegyszoroson biztosított volt részükre az átkelés. Az áttelepülést pedig a kangar-besenyő és a szavárd magyarok csatája idézte elő.” Mindenesetre, ha M. I. Artamonov és Györffy György, VII. Konsztantinoszt az első besenyő támadás -és egyúttal a szavárd magyaroknak Perzsiába költö­zése- idejének és helyének összekeverésével „vádolják” is, a magyaroknak egy

esetleges IX. századi második hullámát a Dél-Kaukázusba (az első a Baladzuri által lejegyzett adatot megelőzően történt) minden további nélkül el lehet fo­gadni. „Baladuri tudósítása ellenben semmiképpen sem kifogásolható, így te ­hát a szavárdik Örményországban (valójában Albánia-Azerbajdzsán: a könyv szerzői) való megjelenését a 750 és 760 közötti időre tehetjük.” Komoly prob­lémát jelent azonban az, hogy legújabban, már azt mondják, hogy soha nem is volt „korai, első besenyő támadás”, mert a besenyők csak 894-ben kezdték meg átlépni a Volga vonalát a közép ázsiai úz támadás következtében, amikor a ma­gyarok, már legalább 150 éve a Fekete-tenger partvidékén éltek. Emiatt aztán a két nép, korábban soha nem is találkozhatott egymással, sem Levédiában sem attól keletebbre. így csak éppen arra nincs magyarázat, hogy akkor a magyarok egy része, megőrizve a magyarok régi szavárd nevét miért költözik „700 után” Levédiából a Dél-Kaukázusba az elfogadott akadémiai álláspont szerint, úgy is lehet fogalmazni, hogy van egy hihetetlen nagy ellentmondás, amit mind a mai napig nem tudnak feloldani. Ezért aztán Azerbajdzsán területén a VIII. század történelmi eseményeivel kapcsolatban lejegyzett szevordik, nagyon valószínű, hogy a VI-VIII. századokban fennálló magyarok dagesztáni kolóniájával (Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar) hozható összefüggésbe. Ez már pusztán a földrajzi kö­zelség és a történelmi kapcsolatok is (dagesztáni hunok, szabírok, majd kazárok és Albánia-Azerbajdzsán között) önmaguktól magyaráznák, mint a logikailag legkézenfekvőbb megoldást. Attól sem tekinthetünk el, hogy történészek egész nemzedéke „vádolta” meg Konsztantinoszt, hogy keveri az időt és a helyet; Igen ez könnyen előfordulhat, csak éppen nem északkeleten a Volga-könyök vidékén szakadt ketté a magyarság, hanem délkeleten Alánia-Dagesztán területén (ami­nek következtében egy rész a Dél-Kaukázusba települt át) és nem besenyő, ha­nem arab támadás következtében, mert ezzel az erővel, ez utóbbit is ugyanúgy nyugodtan összekeverhette Konsztantinosz jó 200 év távlatából...

A IX. században élt Baladzuri leírása alapján, Semkirre egyszerre több kü­lönböző irányból özönlöttek a szijavurdik. Ez áttételesen utalhat talán a szijavurdiknak, egy nagy területen történő tömeges megtelepedésére. A X. szá­zadi híres arab történetíró, Maszudi a szijavurdikat, a már Tiflisz utáni Kür (Kur v. Kúra) folyó partjaira (völgyébe) teszi -„Samkur városa mellett”- és rettegett, erős-harcos népként ír róluk, ugyanakkor egy örmény etnikai csoportnak tart­ja őket. (Ehhez egy nagyon hasonló megjegyzés maradt fenn, al-Isztakhrinak, Az utak és birodalmak könyve című művének egyik példányában lévő későbbi betoldásában; „Barda és Samkur mögött van egy szijavardi nevű örményfajta haszontalan romlott rablónép.”) Maszudinak ez utóbbi megállapítása, mi sze­rint a szevordik örmények lettek volna, lényegében két okra vezethető vissza, az első egy népetimológiai észrevétel. A szevordi alak, már az eredeti és valódi szavárd alaknak az örmény nyelvbe átkerült torzult változata. Ugyanis a szev örményül feketét jelent, az ordi meg fiú jelentéssel bír örmény nyelven, így az eredeti szavárdi-ból (szav-ardi), lett szev-ordi ’fekete-fiú’ (mindösszesen 2 ma­gánhangzó eltéréssel), mert a szavárdi alak hangzásában teljesen véletlenül ha­sonlított, egy eredetileg etimológiai kapcsolatban nem álló örmény szóösszevo­násra. Mindezeket maga Németh Gyula is világosan leírja: „Ennek megfelelője a

magyar szavárdi, amelyben a -di magyar képző... A szavárdi alakot látjuk Kons­tantinos Porphyrogennetosnál és a IX. századi Baladurinál. A szavárdi alakból magyarázható örmény népetimológiával a szevordik 'fekete fiúk’ örmény forma. S ugyancsak egy 'fekete’jelentésű perzsa szóval, & szijáh-vsi összevegyülve jött létre az arab szijávardi alak. Az örmény szevordi alak elkerült a görögbe is. Kons­tantinos a De caerimoniis c. művében Eíp|toxi[[]v] [=lc|Jopri-] (szerboti /=szeborti/) néven említi a szavárdokat, s nevüket le is fordítja ilyen formán: MaGpa iraiSía 'fekete fiúk’... A nép neve magyarul szavárdi volt, ebből minden további nélkül keletkezett az örmény szevordi 'fekete fiú’ alak, népetimológiás elváltozással.”

Madzsar Garaolan és Garaolan

Az ősmagyarok kaukázusi töredéknépe, a külföldi földrajztudósok előtt is is­mert volt; Tai’dy Lajos nevéhez kötődik annak a bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzött titokzatos XVI. századi térképnek a felfedezése, ami a Fekete és Kaszpi- tenger között ábrázolt Grúziát (valójában a teljes Észak- és Dél-Kaukázust), mint a „hajdani Magyarország”-ot tünteti fel. A kéziratos latin szöveg eredetije; „Georgia seu Hungaria antiqua”, ami annyit tesz; „Grúzia, vagyis a hajdani Ma­gyarország”. Igaz ez így ebben a formában -ami szerint „Grúzia” alatt voltakép­pen az egész Kaukázust értették- vonatkozhatott egyben a tényleges dagesztá­ni magyar őshazára is.

Amint arról, már esett szó, az összes magyar szaktörténész magyaroknak tartja a szevordikat, talán tömörségével mégis mindközül Bendefy László fo­galmaz a legpontosabban, amikor azt úja, hogy: „A kurvidéki Szevortik, azaz Szavárd-föld, XI. századi tájnév aligha vonatkozhatik másra, mint az említett, a Kur folyó vidékére menekült és Udi tartományban letelepült szavárd-magyar népre...” Tudni kell azt, hogy abban az időben Albánia-Azerbajdzsán, etnikai értelemben véve, még egy nagyon tarka képet mutatott, ahol ugyan mindig is az albánok tették ki a relatív többséget, de mellettük, még több tucat másik nép is élt. Ezekből az egyik, a többségi magyarokból, valamikor a 700-as évek első felében kivált tősgyökeres magyar szavárd/szevordi nép volt, akikről azt tartja a teljes magyar és nemzetközi történész társadalom, hogy legkésőbb a XIV. szá­zadban nyomtalanul „beolvadtak” a ma azerbajdzsánoknak nevezett török ajkú népbe. Helyesebb összeolvadásról és etnogenezisről beszélni, annál is inkább, mert a területen sok a magyarokkal rokon török nép volt található, ráadásul magának a mai azerbajdzsán népnek a létrejötte egy évszázadokon keresztül tartó több lépcsőfokból álló folyamat volt, amiben a sok nép alakulat eltérő mér­tékben ugyan, de szerves alapját képezte a közös etnogenezisnek. A nyelvet adó oguz-török etnikai csoport egy elenyésző kisebbségét alkotta az össznépesség- nek, ugyan úgy, mint például a keltibér „hispánok” (mai spanyolok, portugálok és katalánok) esetében a latin nyelvű római telepesek. Németh úgy fogalmaz, Thury József forráskutatásai alapján, hogy: „A második évezred elején még előfordul a Szevortik, mint egy kerületnek a neve, aztán nem esik többé szó a szavárdokról.” Pedig nem így van...:

Maga az örmény elnevezésű népetimológiás szevordi (feketefiú) kifejezés, a középkorban teijedt el a szavárd okkal szomszédos népek körében (útik, ör­mények, albánok, alánok stb.). A XIX. (és XX.) századi Azerbajdzsán területén létező Madzsar Garaolan (Macar Qaraoglan) falunév /vagyis; Magyar Feketefiú/ egészen biztos, hogy erre a népetimológiás elnevezésre vezethető vissza (az azer­bajdzsán nyelvű gara-olan magyarul fekete-fiút jelent, az olan első jelentése; fiú, második jelentése; gyerek). A madzsar és fekete-fiú elnevezések egyidejű alkal­mazása, a bizonyítás tekintetében kölcsönösen erősítik egymást, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy feltevésünk ezáltal, pusztán a falunevekkel, duplán, 200 szá­zalékosan bizonyítást nyert. Madzsar Garaolan faluval együtt a XIX. században létezett egy Madzsarli (Macarli) nevű település is, jelentése; a magyar néptörzs­ből való vagy oda tartozó, régies kifejezésben „magyari”, de akár „magyaros” alakban is fordítható /lásd; Németh Gy. egy egészen másik, de teljesen azonos hangalakú településnév kapcsán: „Madzarly (>>magyari, magyaros<<)”/. Né­meth Gyula felveti annak a lehetőségét, hogy: „A -li képző különben bizonyos (vagyis nem mindegyik) néprésznevekhez minden különösebb jelentés nélkül is hozzájárulhat (tehát ez sem törvényszerű).” Ezek szerint, csak szimplán „Ma­gyar” jelentést takarna a Madzsarli, ugyanakkor ez sem biztos; a magunk ré­széről nem is értünk egyet Németh ezen kitételével, még akkor sem, hacsak egy lehetőséget feltételez. A Madzsarli pontosan azt jelenti, amit ír (és ahogyan ír), vagyis nyomatékosítja, hogy „a magyar néptörzsbe tartozó”. Madzsarli falu mára már elnéptelenedett és így megszűnt létezni (a pontos helyét egyelőre nem lehet tudni). Garaolan néven két falu is maradt a Kür folyó bal partján, az egyik Agdas (Agda§) megyében, a másik a szomszédos Jévlakh (Yevlax) megyében található, pontosan ott, ahol annak idején az ősi Úti tartomány volt, és ahol aztán ma­guk a szavárd-magyarok is letelepedtek. Itt említi őket oly szemléletes módon Isztakhri műve is, mint akik vad-rablónépként a Bardát Samkurral összekötő képzeletbeli vonaltól északra laknak. Erre az arab a Bagdad központúságból kiindulva a déli nézőponthoz igazodva a „mögött” kifejezést használja és a le­írásnak megfelelően, pontosan ott áll ma is a két magyar eredetű falu. Az 1920-as évekbeli Azerbajdzsán szovjet tagköztársaságot ábrázoló részletes térképeken (az Orosz Birodalom idejében készült cári térkép újból kiadott változata) a mai Jévlakh megyében található Garaolan falut, még Madzsar Garaolanként tün­tetik fel. A nevéből eltüntetett Madzsar (Magyar) előtag, minden valószínűség szerint a II. világháborúval kapcsolatos magyarellenes szovjet politikának a kö­vetkezménye. A népetimológiás örmény eredetű szevordi (feketefiú) elnevezés bizonyosan ismert és elterjedt volt a késő középkorban is az azerbajdzsánok körében és emiatt kapcsolták aztán össze az „eredetileg azonos jelentéssel bíró (szavárd=magyar)” és egymásra vonatkozó Madzsarral. Ez a falunév egyúttal bi­zonyítja azt is, hogy az ősmagyaroknak ugyan abban az időben -mint, ahogy ezt Bíborbanszületett Konsztantinosz is megerősíti-, párhuzamosan két nevük volt. Méghozzá saját maguk által, saját magukra alkalmazott két különböző népne­vet viseltek és a két kifejezés; ’madzsar’ és ’szavárd’, eredetileg is egy azon népet jelölte és nem arról van szó, hogy egy esetleges etnogenezis során egyé olvadt, eredendően két különálló etnikai népcsoportot takart volna a kétféle elnevezés.

Az már egy más kérdés, hogy maguk a szabírok milyen mértékben vettek részt egy magyar /=szavárd/ etnogenezisben, abban az esetben, ha ugyan nem telje­sen azonos népről van szó. Az is vitatott, hogy a szavárd népnév etimológiailag mennyire felel meg a szavír/szabír névnek, Németh Gyula szerint teljes mérték­ben, más történészek ezt vitatják és állítják, hogy a szavír és szavárd népnevek, sem etimológiailag, sem történelmileg nem kapcsolódnak egymáshoz (eltekint­ve egy több évszázados szabir és szavárd /=magyar/ valamint „kaukázusi-hun” együttélést Dagesztán területén, amiből aztán valószínűsíthető egy későbbi részleges összeolvadás, ez ugyanis már most is bizonyítható). Annyi azonban bizonyos, hogy a szavárd népnév egyértelműen a magyarokat jelentette. Ezeken a valóban ősmagyarok által lakott falvakon kívül (ahol az egyenes ági leszárma­zottaik mind a mai napig élnek), Nakhcsiván (Nahicseván) Serur megyéjében Dasarkh település mellett, mind a mai napig létezik egy Madzsar-jeri azaz; Ma­gyar-hely nevű terület is. Ráadásul ez már jóval a szavárd-magyarok szálláste­rületén túl található, hiszen arról a Nakhcsivánról van szó, ami nem is áll szá­razföldi összeköttetésben az Azerbajdzsán állam törzsterületével, mert ez egy tulajdonképpeni enkláve a mai Irán és Örményország közé ékelődve az Ararát keleti völgyében az Araksz folyó bal medrében, Madzsar-jeri földrajzi név, pedig az Araksz és Árpa folyó (!) összefolyásától 13 km-re, délkeleti irányban található (a magyar és török ’árpa’ szó azonos). Nincs ugyan közvetlen összefüggés, pláne nem mutatható ki bármiféle kapcsolat ezzel a magyar helynévvel, de érdekes a Györffy által elénk tárt adat arról, hogy „Rubruk 1253-ban visszatérő útján az Araksz mellett fekvő Naxua városban (azerbajdzsánul: Nakhcsiván, oroszosán Nahicseván) találkozott egy magyar domonkossal, ki -Tebrizből- Tifliszbe volt menendő.” Ezért aztán okkal feltételezi Györffy György, hogy ez a kárpát-me­dencei magyar térítő, akár találkozhatott is a szavárd-magyarokkal, mert kel­lett, hogy tudjon róluk; igaz erre vonatkozólag már nincs utalás Rubruknál, de attól még ésszerű az elgondolás.

Azerbajdzsánban a magyarok utáni nyomok, nem csupán az írásos források formájában és helységnevekben maradtak fenn. Vannak tárgyi bizonyítékok is, amik a magyarok Azerbajdzsánban való jelenlétének az emlékét őrzik. Azerbaj­dzsánban, különösképpen Guba-Hacsmaz és Lenkorán megyékben madzsar- (arába)-nak nevezett, négy kerekű kocsi (szekér) típus használata terjedt el. Egy pár állat (ökör, bivaly vagy ló) befogásával a madzsar típusú kocsi más sze­kerektől abban különbözik, hogy viszonylag hosszú és az oldalai magasak. A Madzsar (magyar) típusú szekérnek, a Kaukázuson kívül Ukrajna déli részén és a Krímben is elterjedt a használata, mindez közvetlenül az ősmagyarokhoz, mint lovas-néphez köthető. Az ősmagyarok dél-ukrajnai és krími (Levédia és Etelköz) rajtütéseikről, írott források is beszámolnak. A magyar-kocsi Azerbaj­dzsánban való megjelenése és elterjedése az ősmagyaroktól történő közvetlen átvételt feltételezi.