2001/2002 t…l dec/jan/feb lek zdeni a biztons⁄gra · hogy a szıvets”g mik”nt t⁄mogatja...

Leküzdeni a biztonságra leselkedô új fenyegetéseket

Leküzdeni a biztonságra leselkedô új fenyegetéseket

NATONATOtükör2001/2002 TÉL DEC/JAN/FEB

InterjúTed Whiteside-dal 22-23. oldal

A hidegháborússzövetségekújraértékelése31-33. oldal

NATO tükör2 2001/2002. tél

tartalom

A CÍMLAPON

Manhattan szeptember 12-én.

© R

eute

rs

FÓKUSZBAN A NATO4NATO-hírek röviden

LEKÜZDENI A BIZTONSÁGRA

LESELKEDÔ ÚJ FENYEGETÉSEKET

6Amerika támogatásaChristopher Bennett megvizsgálja,

hogy a Szövetség miként támogatja

az Egyesült Államokat szeptember

11. óta, és mivel járul hozzá a terro-

rizmus elleni kampányhoz

8A biztonság újragondolásaRobert Hall és Carl Fox szerint új,

átfogó és transznacionális stratégi-

ákra van szükség a XXI. század biz-

tonsági kihívásainak kezelésére.

12Harc a terrorizmus ellenFrank J. Cilluffo és Daniel Rankin

egy rugalmas, átfogó és összehan-

golt stratégia elfogadását sürgeti a

terrorizmus elleni harc érdekében

16A kibernetikai háború ellenTimothy Shimeall, Phil Williams és

Casey Dunlevy azt állítja, hogy a

védelmi tervezésnek magában kell

foglalnia a virtuális világot azért,

hogy a valós világban korlátozni le-

hessen a fizikai károkat.

REFLEKTORFÉNYBEN

19Úton egy új stratégiai partnerség felé

Willem Matser a NATO-orosz

kapcsolatokat és a szorosabb együtt-

mûködés kilátásait vizsgálja szep-

tember 11. fényében.

INTERJÚ

22Ted Whiteside:

A NATO WMD-Központjának

vezetôje

NATOA Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelenfolyóirat célja, hogy konstruktív módonjáruljon hozzá az atlanti kérdésekrôlszóló vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik vissza a NATO-tagállamok kormányainak hiva-talos véleményét vagy politikáját.

FÔSZERKESZTÔ: Christopher BennettFÔSZERKESZTÔ-HELYETTES: Vicki NielsenPRODUKCIÓS MUNKATÁRS: Felicity BreezeNYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS:: NATO Grafikai Stúdió

Felelôs kiadó:Az információs és sajtószolgálat IgazgatójaNATO, 1110 Brüsszel, Belgium

Nyomás: Pharma Press, Magyarország© NATO

[email protected]@hq.nato.int

A megjelent cikkek a Fôszerkesztô általi enge-délyezést követôen reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és azaláírt cikkek a szerzô nevének feltüntetéséveljelennek meg.

A NATO tükör idôszakosan jelenik meg angol,cseh (NATO Review), dán (NATO Nyt), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO), hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglad NATO),magyar (NATO tükör) német (NATO Brief), nor-vég (NATO Nytt), portugál (Notícias da OTAN),spanyol (Revista de la OTAN), és török (NATODergisi) nyelven. Izlandi nyelven évente egyszerjelenik meg (NATO Fréttir). Alkalmi jelleggrelmegjelenik orosz és ukrán nyelven is.

A NATO tükör angolul és franciául az Internetenis megjelenik http://www.nato.int./ címen.

A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadvá-nyok az alábbi címen igényelhetôk:

NNAATTOO OOffffiiccee ooff IInnffoorrmmaattiioonn aanndd PPrreessss1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-MAIL: [email protected]

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság e kiad-ványban történô minden egyes megemlítése egy(*)-gal kerül ellátásra, mint lábjegyzet arravonatkozólag, hogy Törökország a MacedónKöztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.

NATOtükör

2001/2002. tél NATO tükör 3

fôsz

erkes

ztôi

üze

net

A szeptember 11-i események – amikor a terroristák azeltérített utasszállító gépekkel belerepültek a Pentagonba ésa Világkereskedelmi Központba – olyan nagy hatást gyako-roltak, hogy a dátum már beleivódott az emberiség kollek-tív tudatába. Kevés ma élô ember fogja valaha is elfelejteni,hogy hol volt vagy mit csinált, amikor meghallotta a híre-ket. Ezért a NATO tükör mostani száma az új biztonságiveszélyekre és az ellenük való küzdelem módjaira összpon-tosít. A témában született négy cikk közül az elsôben átte-kintem, hogy a Szövetség miként segíti az Egyesült Álla-mokat a szeptember 11-i támadásokat követôen. EzutánRobert Hall és Carl Fox arról ír, hogy új, átfogó és nemze-teken átnyúló stratégiákra van szükség a XIX. század biz-tonsági kihívásainak kezeléséhez. Frank J. Cilluffo és Dani-el Rankin, a Stratégiai és Nemzetközi TanulmányokKözpontjának munkatársai egy rugalmas, átfogó és koordi-nált stratégia megalkotását sürgetik a terrorizmus ellenesharc céljára. Timothy Shimeall, Phil Williams és CaseyDunlevy a pennsylvaniai Pittsburgben lévô Carnegie Mel-lon Egyetem CERT Elemzô Központjától azt állítják,hogy a védelmi tervezésbe be kell vonni a virtuális világot,hogy csökkenteni lehessen a valós világban elszenvedett fi-zikai károkat. Egy másik cikkben Willem Matser, a NATOközép- és kelet-európai különleges tanácsadója hivatalánakmunkatársa a NATO-orosz kapcsolatok szeptember 11-étkövetô fejlôdését vizsgálja, míg Osman Yavuzalp a NATOPolitikai Igazgatóságától a Szövetség és közép-ázsiai part-nerei kapcsolatáról ír. Az interjú rovatban Ted Whiteside, aNATO WMD Központjának munkatársa arról számol be,hogy milyen tevékenységet végez szervezete. A vita rovat-ban Keith Payne, a Közérdek Nemzeti Intézetétôl és Jo-seph Cirincione a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány-tól, azt vitatja meg, hogy miként illeszkedik arakétavédelem szeptember 11. nyomán a biztonsági kiadá-sok prioritásai közé. A szemle rovatban Petr Lunak, aNATO Információs és Sajtóirodájának segédszerkesztôjeáttekinti, hogy a Varsói Szerzôdés archívumaiban felleltdokumentumok milyen hatást gyakorolnak és miként von-ják kétségbe a hidegháborús szövetségek hagyományos ér-telmezését. A statisztikák a nemzetközi terrorizmust mu-tatják be, végül pedig egy térkép azt mutatja ki, hogymilyen nemzetiségûek voltak szeptember 11. áldozatai.

Christopher Bennett

49. szám

2001/2002 tél

BEMUTATÁS

24Az arcvonalon

Miután a NATO közép-ázsiai part-

nerei határozottan kiállnak a terro-

rizmus ellenes nemzetközi koalíció

mellett, Osman Yavuzalp megvizs-

gálja a Szövetség kapcsolatát ezek-

kel az országokkal.

VITA

26Hogyan illeszkedik a rakéta-védelem szeptember 11. után a biztonsági kiadások prioritásai közé?KEITH B. PAYNE

kontra JOSEPH CIRINCIONE

Mik a legnagyobb biztonsági

fenyegetések? Milyen erôforrásokat

célszerû a rakétavédelemre fordítani?

SZEMLE

31A háborús szövetségekújraértékelésePetr Lunak megvizsgálja, hogy a

Varsói Szerzôdés archívumaiban ta-

lált dokumentumok milyen hatást

gyakorolnak, és hogyan kérdôjelezik

meg a hidegháborús szövetségek

hagyományos értelmezését.

STATISZTIKA

34Nemzetközi terrorizmus

KAZAHSZTÁN

KaszpiTenger

ÜZBEGISZTÁNKIRGIZ

KÖZTÁRSASÁG

TADZSIKISZTÁN

AFGANISZTÁNIRÁN

TÜRKMENISZTÁN KÍNA

PAKISZTÁN

AralTenger

Üresedések a NATO-ban

A NATO-tagországok állampolgárai a NATO Nemzetközi Titkárságának minden helyére jelentkezhetnek. Az üresedésekrôl, a felvételi eljárásról

szóló részletek és a jelentkezési lapok a NATO honlapján találhatók meg, a következô címen:

http://www.nato.int/structur/recruit/index.htm

Robertson Oroszországban

Lord Robertson NATO-fôtitkár no-vember 21-23-i oroszországi útja so-rán Moszkvában találkozott Vlagyi-mir Putyin orosz elnökkel, IgorIvanov külügyminiszterrel, SzergejIvanov védelmi miniszterrel és Vla-gyimir Rusajloval, a Nemzetbizton-sági Tanács elnökével. A megbeszélé-sek arra a javaslatcsomagraösszpontosítottak, amelynek céljaegy mélyrehatóbb együttmûködés ki-alakítása, különösen a terrorizmus el-leni harc vonatkozásában.

November 20-21-én, a NATO-köz-pontban került sor a NATO-tagorszá-gok vezérkari fônökeinek éves ülésé-re. Az ülés után a vezérkari fônökökkülön megbeszéléseket folytattak kol-légáikkal az Euro-atlanti PartnerségiTanács országokból, Oroszországbólés Ukrajnából.

Harald Kujat, a német légierô tábor-noka lesz 2002 júniusától – háromévig – Guido Venturoni tengernagyutódja a Katonai Bizottság elnöki szé-kében.

Visszatérés a normáliséletbeLord Robertson üdvözölte a novem-ber 17-én Koszovóban lezajlott, azideiglenes nemzetgyûlés felállításátcélzó választások békés lefolyását,mint „jelentôs lépést a normális élet-be való visszatérés felé”, amely min-den közösségnek megadja „a lehetô-séget, hogy egy valóbandemokratikus, többnemzetiségû ésprosperáló társadalmat építsen fel”.

Lord Robertson november 15-énmegbecsülését fejezte ki a volt Jugo-szláv Macedón Tagköztársaság*parlamentjének azért, hogy elfogadtaaz Alkotmány 15 rendbeli módosítá-sát, amely méltányosabb elbánástbiztosít a kisebbségeknek.

A NATO-tagjelölteknél tett látogatásokrészeként Lord Robertson november

12-én a szlovéniai Ljubljanában járt,ahol Milan Kucan elnökkel, JanezDrnovsek miniszterelnökkel és AntonGrizold védelmi miniszterrel, vala-mint a parlament tagjaival megvitattaaz ország elôrelépését a tagsági felté-telek teljesítésében.

Balkáni látogatásA polgári nyugtalanságnak a volt Ju-goszláv Macedón Tagköztársaság-ban* történt újabb fellángolását köve-tôen Lord Robertson november 7-én,Szkopjében vezetô kormánypolitiku-sokkal találkozott, hogy ösztönzéstadjon a beígért belsô reformok meg-valósításának. A következô napon akoszovói Pristinába utazott, ahol ta-lálkozott Hans Haekkerup-pal, azENSZ különmegbízottjával és MarcelValentin tábornokkal, a KFOR pa-rancsnokával, hogy megvitassák anovember 17-re tervezett, az új nem-zetgyûlésrôl szóló választások elôké-születeit.

A Nemzeti Fegyverzeti IgazgatókKonferenciája november 5-6-án aNATO-központban megvitatta a NATOvédelmi képességeinek erôsítését, apartnerekkel való védelmi együttmû-ködés további lehetôségeit, a NATOhadszíntéri rakétavédelmi programjá-nak és a Szövetséges Szárazföldi Fel-derítô tervnek a helyzetét. A partne-rországoknak elôször voltlehetôségük arra, hogy a konferenciabizonyos részein részt vegyenek.

Körút a fôvárosokbanLord Robertson november 5-én, Po-zsonyban kezdte a kilenc, NATO-tag-ságra aspiráló országot érintô kôrút-ját. Találkozott Rudolf Schusterelnökkel, Mikulas Dzurinda minisz-terelnökkel, Eduard Kukan külügymi-niszterrel, Jozef Stank védelmi mi-niszterrel és szlovák parlamentiképviselôkkel.

14 NATO- és 13 partnerország mint-egy 2500 katonája vett részt novem-ber 5. és 20. között a lengyelországiWroclawban az Allied Effort 2001 fe-dônevû gyakorlaton. A SzövetségesHaderôk Északi Parancsnoksága ál-tal szervezett gyakorlat célja az volt,hogy begyakoroltassa a Többnemze-tiségû Összhaderônemi Alkalmi HarciKötelék fôparancsnokságának és aztutóbbi alkotó parancsnokságoknak abéketámogató mûveletek tervezésétés levezetését.

Az SFOR katonái október 29-30-ánkét illegális fegyverrejtekhelyet fe-deztek fel egy a szerbek által ellenôr-zött bosznia-hercegovinai faluban,Han Pijesak-ban, amely a boszniai

háború idején a boszniai szerbek fô-hadiszállása volt.

A NATO Tudományos Bizottsága ok-tóber 29-i, tbiliszi ülésén útjára indí-totta a Virtuális Selyemsztráda pro-jektet, hogy mûholdas hálózatsegítségével Internet hozzáférést biz-tosítson a Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia nyolc országa tudományos éskutató közösségeinek.

9 NATO és 11 partnerország vett résztnovember 5-16. között Bakuban aCooperative Determination 2001 fe-dônevû gyakorlaton. A SzövetségesHaderôk Déli Parancsnoksága általszervezett, számítógéppel támogatottvezetési gyakorlat célja a katonai inte-roperabilitás növelése volt a válság-kezelô mûveletekben.

A NATO és a partnerországok parla-menti képviselôi október 25-27-énBukarestben találkoztak egy „a NATOszerepe a Fekete-tenger térségénekbiztonságában” címmel tartott szemi-nárium keretében, amelyet a NATOParlamenti Közgyûlése a román kép-viselôházzal együttmûködésben szer-vezett.

Október 26-án „A partnerség és azegyüttmûködés tíz éve” címmel nem-zetközi konferenciára került sor aNATO-központban, hogy megemlé-kezzenek az Észak-atlanti Együttmû-ködési Tanács létrehozásának tizedikévfordulójáról.

Friss hírek a rakétavéde-lemrôlOktóber 25-én magas rangú ameri-kai diplomaták tájékoztatták a NATO-nagyköveteket a rakétavédelmi pajzs-ról szóló amerikai tervekrôl.Tájékoztatást adtak az elôzô hétvégénlezajlott orosz-amerikai elnöki találko-zóról, amire Sanghajban került sor, ésami az 1972-es Rakétaelhárító Rend-szerekrôl szóló Szerzôdésrôl szólt.

Október 24-én Gregory G. Johnsonamerikai tengernagy lett James Ellisamerikai tengernagy utódja a Szövet-séges Haderôk Dél-európai Pa-rancsnokának szerepében. Ez az aNápolyban található regionális pa-rancsnokság, amely felelôs a NATO-vezette balkáni béketámogató mûve-letekért .

Lord Robertson október 24-25-énLisszabonba látogatott, ahol találko-zott Jorge Sampaio portugál elnök-kel, António Guterres miniszterelnök-kel, Jaime Gama külügyminiszterrel

és Rui Pena védelmi miniszterrel, va-lamint beszédet mondott egy, a tran-szatlanti kapcsolat jövôjérôl szólókonferencián.

Október 23-án, a NATO-központbankerült sor az Észak-atlanti Tanács ésaz Európai Unió Politikai és Bizton-sági Bizottságának nyolcadik talál-kozójára, amelyen a terrorizmus elle-ni nemzetközi koalícióhoz tetthozzájárulásokkal, a macedóniai bé-kefolyamattal és az EU-NATO együtt-mûködéshez szükséges megállapo-dások terén elért elôrehaladássalfoglalkoztak.

Simeon Saxe-Coburg Gotha bolgárminiszterelnök és volt cár október 22-én a NATO-központban találkozottLord Robertsonnal.


FÓKUSZBAN A NATO

ˇ

Október 17. és 23. között a bulgáriaiBorovecben került sor a CooperativeSupport 2001 fedônevû gyakorlatra,amelynek célja a NATO- és partnere-rôk felkészítése volt a béketámogatómûveletek logisztikai feladataira, be-leértve a haditengerészeti, szárazföl-di, légi, kétéltû és orvosi komponen-seket is.

Az Állandó Atlanti HaditengerészetiErô október 23-án elhagyta a belgiu-mi Zeebrugge haditengerészeti bá-zist, hogy csatlakozzon az ÁllandóFöldközi-tengeri HaditengerészetiErôhöz a Földközi-tenger keleti részén, a terrorizmus ellen életbe lépett 5.cikkelyes mûveletek támogatása ér-dekében.

Október 18-án Lord Robertson és Jo-seph Ralston tábornok, a Szövetsé-ges Haderôk Európai Fôparancsnokacsatlakozott az Európai Unió és az Eu-rópai Biztonsági és EgyüttmûködésiSzervezet képviselôibôl álló magasrangú delegációhoz, amely sürgette avolt Jugoszláv Macedón Tagköztár-saság* kormányzati és ellenzéki erô-it, hogy folytassák a belsô reformfo-lyamatot.

NATO eszközök telepítéseOktóber 9-én, a NATO története soránelôször, szövetségi eszközöket telepí-tettek az 5. cikkely szerinti mûvele-tek támogatására. Öt fedélzeti elôre-

jelzô és ellenôrzô rendszerrel ellátottrepülôt (AWACS) küldtek az EgyesültÁllamoknak, hogy tehermentesítsékaz afganisztáni mûveletben résztvevôamerikai gépeket. Az Állandó Földkö-zi-tengeri Haditengerészeti Erôtvisszarendelték, hogy biztosítsa aNATO jelenlétet a Földközi-tenger ke-leti részében. Ezzel lerövidült a hadi-tengerészeti, légi és kétéltû erôk évesgyakorlata, az eredetileg október 5-23-ra tervezett Destined Glory 2001.

Lord Robertson október 8-10-iészak-amerikai útján találkozott JeanChrétien kanadai miniszterelnökkel,George Bush amerikai elnökkel és apolitikai élet más fontos szereplôivel.

A megbeszélések a terrorizmus ellenitevékenységre és a Tartós SzabadságHadmûvelethez való hozzájárulások-ra összpontosultak.

5. cikkely szerinti intézke-désekA NATO-szövetségesek az EgyesültÁllamok kérésére október 4-én meg-állapodtak arról, hogy, hogy egyéni-leg vagy kollektív jelleggel nyolcfajtaintézkedést vezetnek be, hogy meg-növeljék a terrorizmus elleni fellépéseszköztárát. Ezek közé tartozik a Szö-vetség állandó haditengerészeti erôi-nek kötelékébôl hajók telepítése aFöldközi-tenger keleti részén, vala-mint AWACS repülôk telepítése azEgyesült Államokba.

Lord Robertson október 4-5-én Szó-fiában találkozott a „vilniusi cso-port” – Albánia, Bulgária, Észtország,Horvátország, Lettország, Litvánia,Macedónia, Románia, Szlovákia ésSzlovénia – államfôivel. A megbe-széléseken az Egyesült Államok elleniterroristatámadásokat követô új glo-bális biztonsági kihívásokra összpon-tosítottak.

Találkozó PutyinnalVlagyimir Putyin, október 3-án,Brüsszelben találkozott Lord Robert-sonnal, aki elôtt megerôsítette or-szágra szándékát a terrorizmus elleniglobális kampányhoz történô hozzájá-rulásra. Megvitatták a csecsenföldihelyzetet, a rakétavédelem kérdését, aNATO-orosz kapcsolatok jövôjét ésazt, hogy a jelenlegi együttmûködéstmiként lehetne kiterjeszteni új terüle-tekre.

A francia Marcel Valentin tábornokváltotta fel október 3-án a norvégThorstein Skiaker tábornokot aKFOR parancsnoki beosztásában. Be-

osztását egy évig fogja betölteni, miu-tán a korábbi hathónapos váltásirendszert a KFOR átszervezésének ré-szeként meghosszabbították.

Október 3-6-án az Atlanti Társasá-gok Szövetségének a szlovéniai Bled-ben éves közgyûlésén „Új NATO –Trendek, kihívások, remények és le-hetôsek” címmel rendeztek vitát.

Az 5. cikkely megerôsítéseLord Robertson október 2-án meg-erôsítette az 5. cikkely életbe lépésétaz után, hogy az Egyesült Államokküldöttei tájékoztatták a NATO-nagy-követeket a szeptember 11-i terrortá-madásokkal kapcsolatos nyomozáseredményérôl. Az amerikai küldöttekmegerôsítették, hogy a támadásokatkülföldrôl irányította az Osama binLaden által vezetett al-Kaida terroris-tahálózat.

Aleksander Kwasniewski lengyel el-nök október 2-án, a NATO-központ-ban találkozott Lord Robertsonnal.Kifejezte országa készségét a terroriz-mus elleni harchoz való hozzájárulás-ra, és balkáni békefenntartói jelenlété-nek növelésére. A megbeszélésekenszó volt a lengyel haderô modernizá-lását célzó védelmi reformról és az1999-ben elindított hatéves tervrôl.

Lord Robertson október 1-én Berlin-ben találkozott Rudolf Scharping vé-delmi miniszterrel, Joschka Fischerkülügyminiszterrel és Angela Mer-kellel, az ellenzéki CDU elnökével.Megvitatták a terrorizmus elleni küz-delem német támogatását, valamintaz ország vezetô szerepét a volt Ju-goszláv Macedón Tagköztársaság-ban* tevékenykedô Borostyán RókaHarci Kötelékben, amely az EU és azEBESZ megfigyelôk részére nyújt biz-tonságot.

Október 1-25. között 14 NATO-országmintegy 2000 katonája vett részészaknyugat-Törökországban az Ex-change Adventure 2001 fedônevûgyakorlaton, hogy gyakorolják az 5.cikkely szerinti mûveletekre való ma-gas készültséget.

Lord Robertson szeptember 28-án aNATO római Védelmi Kollégiumá-ban részt vett a Kollégium 50. évfor-dulója alkalmából rendezett ünnep-ségen.

Szeptember 28-29-én, Belgrádban azelsô NATO által támogatott szeminári-umon megvitatták a Jugoszláv Szö-vetségi Köztársaság csatlakozásiesélyeit a Békepartnerséghez és azeuro-atlanti biztonsági közösséghez.

Védelmi miniszteri ülésA NATO védelmi miniszterei szep-tember 26-án, a NATO-központbantartották informális találkozójukat. Aszeptember 11-i terroristatámadásoknyomán kifejezték szolidaritásukat azEgyesült Államokkal és elkötelezett-ségüket az 5. cikkely elve iránt. PaulWolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes tájékoztatta a minisztereket,hogy a terrorizmus elleni harc érdeké-ben széleskörû, hosszú távra szólómegközelítést dolgoznak ki. Megvitat-ták a terrortámadások hatását a NATOjövôbeni szerkezetére és feladataira, arugalmasabb erô és felderítési adat-csere szükségességét, továbbá aNATO balkáni kötelezettségvállalásait.

Szeptember 25-én, egy nappal az Es-sential Harvest mûvelet befejezôdé-sét megelôzôen (30 napos misszió,amelynek célja a kisebbségi albán fel-kelôk lefegyverzése Macedóniában)Lord Robertson Szkopjébe látoga-

tott, ahol kormányzati vezetôkkel ta-lálkozott, és megvitatott egy újabbmisszióról szóló megállapodást,amely hozzájárul a nemzetközi megfi-gyelôk biztonságának növeléséhez.


További információkata NATO Update nyújt a

www.nato.int/docu/update/index.htm címen.

FÓKUSZBAN A NATO


NATO-orosz együttmûködésnek ki kell terjednie a nemzetkö-zi terrorizmussal való küzdelemre is. Szeptember 14-én aNATO-Ukrajna Bizottság ítélte el az Egyesül Államok ellenitámadásokat, és bejelentette, hogy készen áll a teljes hozzájá-ruláshoz annak biztosítása érdekében, hogy a támadások fele-lôsei bíróság elé kerüljenek.

Az 5. cikk életbe léptetésével a szövetségesek október 4-én – az Egyesült Államok kérésére – megállapodtak abban,hogy nyolc intézkedést vezetnek be és hajtanak végre, vala-mint kiterjesztik a terrorizmus elleni harcban rendelkezésreálló opciókat. Külön ki kell emelni, hogy megállapodtak azolyan hírszerzési információk fokozottabb cseréjében ésegyüttmûködésben – kétoldalú és NATO-keretek közöttegyaránt –, amelyek a terrorizmus fenyegetéséhez és az elle-ne való fellépéshez kapcsolódik. Megállapodtak abban is,hogy egyénileg vagy közösen – képességeikhez mérten – se-gítik azokat a szövetségeseket és más országokat, amelyek kivannak vagy ki lehetnek téve a megnövekedett terrorista ve-szélynek azért, mert támogatják a terrorizmus elleni kam-pányt. Végül pedig megállapodtak abban is, hogy megfelelôintézkedéseket tesznek az Egyesült Államok és más szövet-ségesek területükön található létesítményei fokozottabb biz-tonságának érdekében.

A szövetségesek abban is egyetértettek, hogy pótolják azo-kat a kiválasztott szövetségi eszközöket, amelyek szüksége-sek a terrorizmus elleni mûveletek támogatásához; általánosátrepülési engedélyt adnak a terrorizmus elleni mûveletekbenrésztvevô amerikai és más szövetséges katonai légijármûnek;valamint a terrorizmus elleni mûveletek során megnyitják azamerikai és más szövetségesek elôtt a NATO-nemzetek terü-letén lévô kikötôket és repülôtereket. Ezen túlmenôen a NACelfogadta, hogy a Szövetség készen áll állandó haditengeré-szeti erôinek egy részét a Földközi-tenger keleti térségébe,valamint öt AWACS-gépet az Egyesült Államokba telepíteni,hogy támogassa a terrorizmus elleni mûveleteket.

Október 8-án öt NATO AWACS-repülô és azok személyze-te – amelynek tagjai Belgiumból, Dániából, az Egyesült Álla-mokból, az Egyesült Királyságból, Görögországból, Hollan-diából, Kanadából, Németországból, Norvégiából,Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból és Törökor-szágból kerültek ki– az Egyesült Államokba repült, hogy tá-mogassa a terrorizmus elleni mûveleteket. A telepítés kezdet-ben hat hónapra szól, az elsô váltásra hat hét után került sor.Ez alatt az idô alatt a francia AWACS-gépek látják el azokat afeladatokat, amelyeket normális esetben a NATO-gépek haj-tanak végre, elsôsorban Bosznia-Hercegovinában.

Christopher Bennett a NATO tükör fôszerkesztôje.

Az elmúlt hónapokban, miután a terroristák az eltérítettutasszállító gépekkel belerepültek a Pentagonba és aVilágkereskedelmi Központba, a NATO-szövetsége-

sek és -partnerek felsorakoztak az Egyesült Államok mögött,példa nélküli támogatásról és szolidaritásról számot adó mó-don. A támadások után az 5. cikk azonnali életbe léptetésétôla Szövetség fedélzeti elôrejelzô és ellenôrzô rendszerekkel el-látott gépeinek (AWACS) az Egyesült Államok rendelkezésé-re bocsátásáig és egy lehetséges afganisztáni humanitáriusmûveletre való felkészülésig, a tettek a szavaknál hangosab-ban mutatták meg Európa és Amerika egységét a közös biz-tonsági kihívásokkal szemben.

A szeptember 12-i döntés, amellyel életbe léptették a Was-hingtoni Szerzôdés 5. cikkét – a NATO alapító okiratának leg-fontosabb kitételét, amely kimondja, hogy valamely európaivagy észak-amerikai szövetséges elleni fegyveres támadást azösszes szövetséges elleni támadásnak kell tekinteni – tovább-ra is a szövetségesek közötti szolidaritás kifejezésének leg-hangsúlyosabb módja marad. A cikket elôször feltételesenléptették életbe, attól függôen, hogy az Egyesült Államok el-leni támadást külföldrôl irányították-e. Késôbb azonban – ok-tóber 2-án – a NATO fôtitkára, Lord Robertson ezt megerôsí-tette azt követôen, hogy az amerikai küldöttek tájékoztattákaz Észak-atlanti Tanácsot (North Atlantic Council – NAC) atámadásokkal kapcsolatos nyomozás eredményeirôl.

A Szövetség alapító atyjai közül csak kevesen tudták volnaelképzelni, hogy az 5. cikk elsô életbe léptetésére az EgyesültÁllamok, és nem egy európai szövetséges elleni támadás nyo-mán kerül sor. Azonban mindegyikükre nagy hatást gyakoroltvolna a válaszadás sebessége és a mutatott egység mértéke.Sôt, a NAC történelmi jelentôségû döntése csupán egy volt aNATO-központban az Egyesült Államok támogatásának kife-jezésre juttatását és a támadások elítélését jelentôk közül aszeptember 11-ét követô napokban.

Szeptember 12-én az Euro-atlanti Partnerségi Tanács 46tagja – 19 szövetséges és 27 partner – is feltétel nélkül brutá-lisnak és értelmetlennek ítélte a támadásokat, mint amelyekközös értékeik ellen irányultak. Ezen túlmenôen egyetértettekabban, hogy ezeket az elveket nem veszélyeztethetik azok,akik erôszakot alkalmaznak, és elkötelezték magukat arra,hogy közösen fognak küzdeni a terrorizmus veszélye ellen.Szeptember 13-án a NATO-Oroszország Közös Állandó Ta-nács elítélte a támadásokat, és egyetértett abban, hogy a

Amerika támogatásaChristopher Bennett megvizsgálja, hogy a Szövetség miként támogatja az Egyesült

Államokat szeptember 11. óta, és mivel járul hozzá a terrorizmus elleni kampányhoz

A NATO Állandó Földközi-tengeri Haditengerészeti Erôi –amelyek nyolc ország fregattjaiból és egy logisztikai támogatóhajójából állnak – október 9-én elindultak a Földközi-tenger ke-leti térségébe. Ezek a brit parancsnokság alatt álló erôk nem vesz-nek részt harci mûveletekben, de jelzik a Szövetség eltökéltségétés részvételét a terrorizmus elleni kampányban. Ráadásul másmûveletekben is részt tudnak venni, például olyan diplomáciaikezdeményezésekben, mint a Szövetség Mediterrán Párbeszéde,amely a szélesebb értelemben vett mediterrán térség országaivalmegvalósuló párbeszéd és együttmûködés fóruma a NATO-ban.

Október 7-én az Egyesült Államok és az Egyesült Királyságkatonai mûveletet indított az al-Kaida terrorista hálózat és a szá-mára Afganisztánban menedéket biztosító tálib rendszer ellen.Noha ez a folyamatban lévô mûvelet nem NATO-mûvelet, min-den szövetséges támogatja, és sokan közülük szárazföldi csapa-tokat és más katonai esz-közöket ajánlottak fel akampány támogatásáraés humanitárius segélytaz afgán emberek megse-gítésére. A Balkánon ál-lomásozó NATO-erôk ishozzájárulnak a terroriz-mus elleni harchoz. Szá-mos, az al-Kaida hálózat-hoz kapcsolódó,terrorizmussal gyanúsí-tott személyt tartóztattakle, és folytatják a nyomo-zást azokkal a külföldiek-kel kapcsolatban, akik aharcok idején önkénteskatonaként érkeztek a tér-ségbe és ott is maradtak.

Válaszul a humanitári-us helyzet súlyosbodásá-nak lehetôségére, a NACnovember 13-án megbíz-ta a NATO katonai szerveit, hogy készítsenek elôzetes terveketegy lehetséges humanitárius mûveletre Afganisztánban és kör-nyékén. ASzövetség szakértelemmel és tapasztalattal is rendelke-zik ezen a területen, valamint jelentôs logisztikai képességekkelis, ahogy az 1999-es koszovói válság során is megmutatkozott. Ajelenlegi válság esetében a NATO esetleges hozzájárulása azEgyesült Nemzetek felkérésére történne, szoros együttmûködés-ben az ENSZ hivatalaival és más humanitárius szervezetekkel.Rendkívül hasznosnak bizonyulhat súlyos körülmények között azaz egyedülálló együttmûködés a NATO hadseregei között, amelyhozzájárult az egy évtizeddel ezelôtti, Irak elleni koalíciós kam-pányt és a Balkánon folyó béketámogató mûveletek sikeréhez.

Szeptember 11. után a Szövetség minden területen jelentô-sen növelte a tömegpusztító fegyvereket (Weapons of MassDestruction, WMD) használó terroristák által jelentett veszélyelleni erôfeszítéseit, beleértve a politikai, katonai és orvosi esz-közöket is. A szövetségesek nagyobb mértékben és gyakrabban

cserélnek információt a WMD-terrorizmushoz kapcsolódó kér-désekrôl. AWMD Központ pedig (ld. a WMD Központ vezetô-jével, Ted Whiteside-dal készült interjút a 22-23. oldalon) hoz-zájárul a NATO-központban az összes WMD-vel kapcsolatostevékenység fokozottabb koordinálásához.

Október 25-26-án a szövetséges és partnerországok polgáriveszélyhelyzeti tervezéssel foglalkozó szervezeteinek vezetôia NATO-központban találkoztak, hogy megvitassák a szep-tember 11-i támadások következményeit. Megállapodtak ab-ban, hogy elkészítik a nemzeti képességek leltárát, beleértve aszállító, orvosi és tudományos eszközöket, amelyek hozzáfér-hetôek lennének biológiai, vegyi vagy sugártámadás esetén acivil lakosság hatékonyabb védelme érdekében. Szükség ese-tén az Euro-atlanti Katasztrófaelhárító Koordinációs Központ– amelynek székhelye a NATO-ban van, és amelynek állomá-

nya számos NATO éspartnerország szakértôi-bôl tevôdik össze – nem-zetközi segítséget nyújt-hat clearing-house(tárház) mechanizmusá-val, hasonlóképpen ah-hoz, ahogy azt az elmúltévekben számos termé-szeti katasztrófára adottválasz esetében tette.

Szeptember 11. óta aNATO egyre szorosabbkapcsolatot épít ki azEurópai Unióval, hogysegítsen kezelni a terro-rista veszélyt. A NAC ésaz Európai Unió Politi-kai és Biztonsági Bizott-ságának szeptember 24-iülésén a nagykövetekegyetértettek a két szer-vezet közötti szoros

konzultációk és együttmûködés fontosságában. Október 12-énLord Robertson tájékoztatta az EU védelmi minisztereit aNATO azon lépéseirôl, amelyeket az Egyesült Államok kéré-seire vagy a NATO katonai szerveinek javaslatára tettek meg.A terrorizmus elleni kampány elôkelô helyen szerepelt az EUés a NATO külügyminisztereinek december 6-án, Brüsszelbensorra került együttes ülésén is.

A szeptember 11-i események új lendületet adtak a NATO-Oroszország kapcsolatnak is (lsd. a 19., 20. és 21. oldalon lévôcikket). A terroristatámadásokra adott válaszok a NATO-Orosz-ország Közös Állandó Tanács üléseinek rendszeres témáivá vál-tak. Sôt, Lord Robertson október 3-án Brüsszelben és november22-én Moszkvában is találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnök-kel, hogy megvitassák, miként tud a NATO és Oroszországegyüttmûködni a terrorizmus elleni harcban, és hogyan lehetolyan szorosabb kapcsolatot kialakítani, ami visszatükrözi azegyüttmûködést ezen a területen és más területeken is. ■

LEKÜZDENI A BIZTONSÁGRA LESELKEDÔ ÚJ FENYEGETÉSEKET


© R

eute

rs

Felszállás: Öt NATO AVACS-gép került telepítésre az Egyesült Államokban a terroriz-musellenes mûveletek segítése céljából


tézményei. Még ennél is fontosabb azonban, hogy alkotmányosértelemben alkalmatlannak tûnnek arra, hogy felülemelkedjeneka biztonsági kihívások változó természetén. Amint egyre nyil-vánvalóbbá válik az alkalmatlanság, úgy nô a régi rendszerrelszembeni kiábrándultság. Ezzel az ördögi kör bezárul.

Mostanáig az ilyen jellegû kihívásokra elôírt gyógymód általá-ban különleges és hivatalos szervezetek jobbára hírszerzésennyugvó tevékenységén alapult, ami az érintett szektorok közöttifokozottabb együttmûködéssel és partnerséggel párosult. Aközel-múlt eseményei további lökést adtak ennek a megközelítésnek.Noha van pozitív elmozdulás ezeken a területeken, az nem elégjelentôs és nem elég gyors ahhoz, hogy kezelni lehessen a fokozó-dó kihívásokat. Az igazságszolgáltatás szervei például legalábbegy évtizeddel le vannak maradva az új kor bûnözôi mögött a ve-zetô technológiák beszerzését és alkalmazását illetôen, miközbena hírszerzésre támaszkodó rendôri erôk csupán nem több mint tízszázalékát tudják egy adott országba érkezô illegális kábítószer-nek vagy illegális bevándorlónak lefülelni. Ezen hiányosságokmiatt az igazi hatalom már túllépett a nemzetállamok határain ésaz olyan intézményeken, mint a G8-ak (a hét legfejlettebb ipari or-szág és Oroszország) és a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesz-tési Szervezet. Akérdések özöne egyre inkább elárasztja ezeket azintézeteket, vagy éppenséggel lehetetlenné teszi mûködésüket.

Stratégiai megközelítésMiközben a helyi kérdések valószínûleg a politikai tevé-

kenység alapkövei maradnak, és az üzleti siker mindig azonfog múlni, hogy valaki képes-e gyorsan reagálni a piaci kihívá-sokra, a nagyobb, stratégiai kép gyakran hiányzik. Ennek kétalapvetô ok miatt meg kell változnia. Elôször is, az új bizton-sági kihívások mindent átható és veszedelmes jellege hatásáttekintve világméretû. A transznacionális támadásoknak transz-nacionális áldozatai vannak. Másodszor, ezek közül a kérdé-sek közül több összekapcsolódik. Nem lehet többé elválaszta-ni a terrorizmust a pénzmosástól vagy a szervezett bûnözést akábítószer-csempészettôl. Hasonlóképpen lehetetlen háborútvívni ezek egyike ellen, kizárva a többit.

A migráció egy újabb példája az egymáshoz kapcsolódó kér-déseknek. A menekültek és menedékjogot kérôk nemcsak belsôbiztonsági problémákat okoznak, hanem gerjeszthetik az ide-gengyûlöletet és a konfliktusokat, mivel veszélyeztethetik a ha-gyományos munkalehetôségeket. Ezzel egy idôben a tömegesvándorlás az embereket és az állatállományt egyaránt veszélyez-tetô fertôzô betegségek megjelenésének lehetôségét is magábanhordozza. A migrációt a klímaváltozásból eredô környezeti ins-tabilitás is súlyosbítja. A tengerszint egyméteres emelkedése –az elmúlt században ennek mintegy harmada volt az emelkedés

Robert Hall a LE&NS Global Forum projektigazgatója és a

Nemzeti Bûnözési Hírszerzô Szolgálat (National Criminal Intel-

ligence Service, NCIS) elemzô részlegének volt korábbi vezetôje.

Carl Fox korábban az NCIS egyik magas beosztású elemzôje volt.

Pont azon a napon nyílt meg az Egyesült Királyságban egykiállítás a korszerû katonai felszerelésekrôl, amelyen aterroristák lecsaptak az Egyesült Államok szívére. A két

esemény egybeesése véletlenszerû volt. Azonban a kettôegyüttvéve annak az alapvetô elmozdulásnak a jelképe, amelya nemzetközi biztonság világában végbement. Ennek egyik ele-me, hogy napjainkban a veszélyek teljesen más természetûek ésmértékûek, mint korábban. A másik az, hogy a rájuk adható je-lenlegi válaszok egyre kevésbé elégségesek. Az elmúlt évezredvégének veszélyeivel való küzdelemre tervezett háborús fegy-verek nem lesznek megfelelôek a következô évezredben. A kü-lönleges technológiákon túl azonban friss gondolatokra is szük-ség van az új környezettel való megbirkózáshoz.

Az új megközelítés kulcsfontosságú, mivel a terrorizmuscsak egyike a számtalan nem hagyományos biztonsági kihívás-nak. Ide tartoznak az etnikai és vallási konfliktusok, a kábító-szer-csempészet, a tömeges migráció, a környezeti instabilitás,a korrupció, a pénzmosás, a félkatonai csoportok tevékenységeés az információlopás. Ezek a veszélyek – amelyek esetében akonfliktus és a bûnözés gyakran egybeolvad – nem ismernekhatárokat. Az esetek legnagyobb részében nincsenek vezetôkvagy hadtestek, amelyekre összpontosítani lehetne a figyelmet,vagy amelyek ellen irányulhatna a válasz. Sôt, ezeknek a tevé-kenységeknek a hatóköre – mind az érintett tömeget, mind a rá-fordított pénzt illetôen – olyan nagy, hogy akadályozza sok or-szág nemzetgazdaságának növekedését. A veszélyekalááshatják a nemzeti és nemzetközi intézményeket, továbbátönkreteszik a munkaadókat és a munkavállalókat is.

Ezzel egyidejûleg a határokon átnyúlva mûködô törvényesszervezetek is egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tesznekszert, ezért technikailag képesek alkalmazkodni az új környezet-hez. A valutaspekulánsoknak, az árucikk-kereskedôknek, a mul-tinacionális vállalatoknak és az Internet-szolgáltatóknak jelentôshatása van a mindennapi életre. Az információs technológia for-radalmával párosult globalizáció miatt ezek a magánintézetekvezetô pozícióba kerültek. Az ellenôrzést sokkal inkább a pénz-ügyi piacok gyakorolják, mint valamilyen jól körülírható geopo-litikai struktúra, és a zavarok is hasonló módon keletkeznek.Ezért talán nem meglepô, hogy úgy tûnik, veszélyben vannak azolyan, a határok és a rend eszméjén alapuló hagyományos államimechanizmusok, mint a monarchiák, a rendôrség, a hatalom in-

A biztonság újragondolásaRobert Hall és Carl Fox szerint új, átfogó és transznacionális stratégiákra van

szükség a XXI. század biztonsági kihívásainak kezelésére

– 300 millió embert fog világszerte lakóhelye elhagyására kény-szeríteni, és sós víz fogja elönteni az olyan országok megmûveltterületeinek több mint a felét, mint Banglades. Paradox módonszámos ország sokkal több idôt fordít a bevándorlás fizikai kor-látjainak kiépítésére, mint azokra az eszközökre, amelyek a ke-letkezés helyén segítenek megszüntetni a migráció okait vagyszembeszállni a környezeti szennyezés okaival. Válaszaink –ahelyett, hogy megelôzô jellegûek lennének és már a probléma-felmerülése elôtt megszületnének – mindaddig utólagosak ésmegkésettek lesznek, amíg továbbra is szûklátókörûen gondol-kodunk, korlátokat emelünk és elvetjük a gyors megoldásokat.

Annak a stratégiai gondolkodásmódnak, ami ahhoz szükséges,hogy felülkerekedjünk ezeken az egymáshoz kapcsolódó bizton-sági kihívásokon, hasonlóképpen egymásba kapcsolódónak éssokkal pluralistábbnakkell lennie. Ennek elsô lé-péseként minden eddigi-nél szorosabb kapcsolatravan szükség az igazság-szolgáltatási és nemzet-biztonsági hivatalok kö-zött. Teljesegyüttmûködésre vanszükség a többi kormány-zati intézmény részérôl is– beleértve a katonaságotis –, akiknek az üzleti életszereplôivel összehangol-tan kell fellépniük. AzEgyesült Államokban el-követett támadások meg-erôsítik egy integrált, dip-lomáciai, katonai ésgazdasági elemeket is tar-talmazó megközelítésiránti igényt. Ez az átfogómegközelítés visszatük-rözi a probléma természe-tét és összetettségét, ésebben a vonatkozásban atöbbi nemzetközi bizton-sági kérdés sem különbö-zô. A szervezetek közöttiegyüttmûködés egyes esetekben hasznot hoz, csak így lehet ered-ményt elérni. Ez az érintett hivatalok és intézmények hatóköre,bürokráciája, hagyományaik és szerzett jogaik miatt van így.

Egy hatékony stratégiai keret létrehozásán fáradozva foglal-kozni kell a nagyobb mértékû globális kormányzás kérdésével.Ez sok helyütt nem népszerû téma. Minél késôbb kezdenek el apolitikusok foglalkozni vele, annál nagyobb lesz az instabilitásés annál fájdalmasabb lesz a tényleges átmenet. Miközben ter-mészetesen nagy gyanakvás vesz körül minden nemzetek felettitestületet – különösen az olyanokat, amelyek nem választásokútján jöttek létre –, nehéz elkerülni azt a következtetést, hogyegy globális stratégiához végül is szükség van valamilyen glo-bális felügyeletre. Ez nem egyenlô a globális kormánnyal. Gya-

korlatilag azt jelenti, hogy biztosítjuk a globális intézmény szá-mára a forrásokat, a struktúrákat és mindenek felett a megfelelôhatáskört, hogy hatékonyan megküzdjön a problémával.

Bármekkora is az átruházott hatáskör végsô mértéke vagy azegyüttmûködés foka, minden stratégiai megközelítés igényli,hogy nagyobb hangsúly kerüljön a fentrôl lefelé irányuló megkö-zelítésre, aminek nagyfokú fogadókészséggel és alárendeltséggelkell párosulnia azok részérôl, akik a magasztosabb cél iránti küz-delemben lejjebb helyezkednek el a piramisban. Nagyszabású jö-vôképet és egységes tervet igényel, amelyet úgy dolgoztak ki,hogy a véges erôforrások segítségével elérje a közös célt. Egyilyen terv részletes végrehajtását lehet a körülményekhez és az in-tézményekhez mérten alakítani, de csak egy közös útmutatás ke-retén belül. A tervnek rendelkeznie kell a szükséges hatáskörrel,

és az azt felügyelô embe-reknek a betartatásáhozszükséges eszközökkel.

A felülrôl lefelé irá-nyuló megközelítés nemazt jelenti, hogy irrele-váns a lentrôl érkezô in-put. Ellenkezôleg, a szé-les néprétegektôl érkezôinformáció alapvetô ah-hoz, hogy megelôzzük alégüres térben történôtervezést. Azonban a pi-ramis alján lévôk – akörnyezet miatt, amely-ben élnek – nem remél-hetik, hogy látják a telje-sebb képet, és nemlehetnek tudatában azidôközben felbukkanó,nagyobb befolyást gya-korló tényezôknek. Astratégiának utat kellmutatnia ahhoz, ami tör-ténik, és még inkább ah-hoz, ami valószínûlegtörténni fog. Sôt, a korlá-tozott erôforrások miatt

az iránymutatás egy részének világosan jeleznie kell a minden-ki által követendô prioritásokat. Sajnos a stratégiai tervek gyak-ran a széleskörû szándék egyenes leképezései, kivetítve a jelen-legi fejleményeket 10, 20, 30 %-os célokra a következô 5, 10vagy 15 évre. Ezeket a célokat az alacsonyabb szinten lévôk le-másolják anélkül, hogy ténylegesen értenék a nagy jövôképet.

A hatékony stratégia végrehajtásában az egyik legnagyobbkihívás az, hogy a fókuszt el kell tolni a rövidtávú válságoktólés az éves teljesítési kritériumoktól a hosszabb távú gondolko-dás felé, magasabb síkon és tágabb látókörrel. A rövid távúveszteségeket lehet, hogy el kell fogadni azért, hogy hosszú tá-von nyereségre tegyünk szert. Miközben ezt nehezen fogadjákel a részvényesek, nem lehetetlen – még az ötéves mandátum-



© R

eute

rs

A terroriznus arcai: A terroriznust többé nem lehet elválasztani a pénzmosástól, aszervezett bûnözéstôl és a kábítószerkereskedelemtôl.

mal rendelkezô – kormányok számára sem, hogy végrehajtsák.Ez olyan, mint a helyes vezetés: a lényeg az, hogy szemünketaz úton, és ne a pedálon tartsuk. Bölcsen elôre kell látni az ese-ményeket, de képesnek kell lenni arra is, hogy gyorsan manô-verezzünk meglepetések esetén. Az elôrelátás a politikában astratégiai tudatosságtól és tervezéstôl függ, ez pedig a hatéko-nyabb hosszú távú hírszerzéstôl.

Hírszerzô struktúrákA siker attól is függ, hogy a helyükön vannak-e a megfele-

lô hírszerzô struktúrák. Mostanáig az volt a tendencia, hogyállandósították a hagyományos ellenségekkel való küzdelem-re létrehozott és kifejlesztett hírszerzô szerveket. A régótafennálló birodalmak közötti hivatalos határok szilárdan a he-lyükön maradnak. A vámhivatalok, a rendôrség, maguk a hír-szerzô hivatalok, valamint a fontosabb kormányzati hivatalokés a hadsereg mind rendelkeznek saját hírszerzô vagy elemzôrészleggel, erôteljesen támaszkodnak bizonyos információkátadásakor a szolgálatok közötti vagy kétoldalú megállapodá-sokra, valamint számos találkozót és bizottsági ülést tartanak,hogy megmutassák: kapcsolatuk a koordináción és a konszen-zuson alapul. Ez az esetek legnagyobb részében mûködhet, denem megfelelô válasz napjaink biztonsági környezetére.

A legjobb megoldást úgy lehet elérni, hogy túllépünk a ko-ordináción és a konszenzus-építésen, egy ellenôrzô, közpon-tosító szerv létrehozásával a döntéshozatali folyamatban. Másszóval, szükség lehet arra, hogy végrehajtó hatalmat adjunkegy közös hatóságnak, amely szert tud tenni a kollektív hír-szerzési információkra, meg tudja határozni a kollektív vála-szokat, és aztán úgy tudja irányítani a különbözô hivatalokat,hogy azok egy adott és összehangolt módon lépjenek fel. Azalárendelt hivatalok válaszadási módját egyénileg határoznákmeg, az elfogadott stratégiai megközelítés részeként. Számosmodellt javasoltak ennek a folyamatnak a támogatására, denem álltak eléggé széles alapokon ahhoz, hogy általánosan el-fogadták volna ôket, és nem voltak eléggé piacorientáltak ah-hoz, hogy biztosítsák létjogosultságukat.

A központosítás ötlete nem az, amivel a hagyományos mó-don irányított, függetlenségükhöz hevesen ragaszkodó intéz-mények szeretnek együtt élni. A központosítástól való félelemmár halálra ítélt egy, az elôzô amerikai adminisztráció elé ter-jesztett javaslatot arról, hogy olvasszák egybe a SzövetségiNyomozóhivatalt, a Kábítószer Elleni Küzdelemmel Foglal-kozó Hivatalt és az Alkohol-, Dohány- és Tûzfegyver-Hiva-talt, hogy egy intézményként küzdjenek napjaink súlyos bû-nüldözési kérdéseivel. Egy Franciaország és Németországáltal 1999-ben javasolt EU Hírszerzô Hivatal ötletét is gyor-san elvetette a többi tag. Ugyanakkor mindenki elismeri, hogymind az Europol, mind az Interpol értékes hozzájárulást nyújta bûnözés elleni harchoz – ezért a közelmúltban erôfeszítése-ket tettek az Europol megerôsítésére a terrorizmus elleni harcérdekében. Az Europolt azonban jelenleg akadályozza a nem-zeti hozzájárulások mértéke és értéke, az átfogó jogi szabá-lyozás és a korlátozott források. Minden erôfeszítés ellenérelassú vagy nincs is elôrelépés az információgyûjtés és a mû-veletek központosításában.



Hírszerzés kontra bizonyítékokAmint a veszélyek egyre változatosabbak és egyre inkább egye-

temesek lesznek, a rájuk adandó válaszok pedig minden hivatalközremûködését igénylik, a „hírszerzés vagy bizonyíték” közpon-ti dilemma fel fog merülni a kellemetlen pillanatokban. Bizonyosfajta veszélyek, úgy tûnik, kiaknázzák az igazságszolgáltatás és anemzetbiztonság egymással szembeni természetes ellenszenvét.Miközben az elôbbi a bizonyítékgyûjtéssel és -ôrzéssel van elfog-lalva, addig az utóbbi a hírszerzési információk gyûjtésével éselemzésével. Ennek eredményeként az igazságszolgáltatás hivata-lai hajlamosabbak a nyitottságra és a polgári szabadságjogok te-kintetbe vételére, mint nemzetbiztonsági partnereik.

Mindezek az igazságszolgáltatási finomságok és megosztott-ságok hátráltatják a válaszadást bizonyos támadásokra, különö-sen akkor, ha az elkövetô ismeretlen. Egy rendôr számára egyszámítógépes vírust terjesztô bûnözô olyan valaki, akit el kellfogni, a megszerzett adat pedig a bíróságon felhasználandó bi-zonyíték. A számítógépes terrorizmus szakértôje számára azon-ban a támadás megállítása vagy hatásainak enyhítése az elsôszámú érdek, a letartóztatás pedig hasznos második lépés. Saj-nos a kibernetikus világban az ember nem tudja, mi a helyzet ad-dig, amíg a nyomozás nem kezdôdött el. A katasztrófa elhárítá-sa érdekében a válasz sebessége azonban alapvetô lehet. Ezt akét, egymást kölcsönösen kizáró prioritást csak két módon lehetösszehangolni. Az egyik egy olyan szervezet létrehozása, amiegy igazságszolgáltatási hivatal hatáskörével, továbbá az igaz-ságszolgáltatási és a nemzetbiztonsági hivatalok képességeivelegyaránt rendelkezik. A másik a hivatalok egyértelmû felülvizs-gálata, ami lehetôvé teszi a funkcionális korlátok ledöntését.

Azok a hírszerzési kudarcok, amik elvezettek az Egyesült Ál-lamok elleni terroristatámadásokhoz, kétségtelenül fel fogjákrázni az országban mind az igazságszolgáltatási, mind a nemzet-biztonsági hivatalokat. A 30 milliárd dolláros éves hírszerzésiköltségvetések és csupán a szeptember 11-i események ennél jó-val nagyobb gazdasági költségei közötti különbség hatalmasösztönzés arra, hogy a jövôben jobban tegyék a dolgukat. Bizo-nyos, hogy mindenfajta felülvizsgálatnak kulcseleme lesz a jobbminôségû emberi hírszerzés iránti igény. Ezzel együtt azonbanvannak a hírszerzés szempontjából kihasználandó tartalékok anyilvános irodalomban és a magánszektorban. Az újságírók ésaz üzletemberek is folytatnak tevékenységet számos problémásterületen, ezért nagymennyiségû háttér-információval tudnakhozzájárulni a problémák megoldásához, hiszen naponta keze-lik a biztonsági kérdéseket. A globális problémák elleni küzde-lemben a tehermegosztás a hírszerzésben ugyanolyan jogos,mint más legitim tevékenységekben.

A magánszektorVilágos, hogy a kormányok a biztonság növekvô veszélyei-

vel harcolva felismerik, hogy a magánszektor bevonása életbe-vágóan fontos összetevô. A legegyszerûbb szinten ezt azokbana kikötôkben valósul meg, ahol a szállítócégeket megbüntetik,ha nem ellenôrzik megfelelôen az engedéllyel nem rendelke-zôk mozgását. Egy másik példája lehet ennek az ahhoz való ra-gaszkodás, hogy az internetszolgáltatók gyûjtsenek kézzelfog-ható segítség gyanánt történelmi adatokat.

Ezek a partnerség felé vezetô lépések érthetôek, de eddig ahangsúly a kormányzat részérôl az üzleti élettel szembeni el-várásokra helyezôdött a jó társasági vezetés részeként. Eddignem igazán látszik, hogy megértették volna az üzleti élet szük-ségleteit. Ez azonban gyorsan elkezd megváltozni az elektro-nikus kereskedelemmel, az információs biztonság iránti igén-nyel és szeptember 11., azaz annak felismerése óta, hogy abukás súlyosan érint sok gazdaságot.

A fontosabb üzleti szereplôk jelentôs hozzájárulók lehetnek,mivel a nemzeti határokon átnyúlva tevékenykednek, viszony-lag jók szellemi tulajdonaik védelmében és általában a legutol-só technológiát használják. Rendelkeznek erôforrásokkal is.Azonban megfelelô szereppel kell rendelkezniük az informá-ció kétirányú mozgásában és a stratégiai tervezési folyamat-ban. A – néha üzletileg érzékeny – információ iránti automati-kus igény nem fogja bátorítani a részvételt. A bizalom hiányaegy olyan igazságszolgáltatási közösséggel való információ-megosztásban, amelyik hisz abban, hogy minden körülményekközött joga van eljárást indítani, szintén nem fogja kinyitni azajtókat ott, ahol kellene.

Amikor az üzleti élet legfontosabb szereplôi és a kormányösszefog, hogy megvitassák a nemzetbiztonságot, valamint atörvényességet és rendet érintô ügyeket, felmerülhet a szándé-kok félreértelmezése, különösen a polgári aktivisták köreiben.Ezért tehát fontos felfedni a kapcsolat teljes célját, és megmu-tatni a stratégiai csere eredményei közötti relevanciát a helyiközösségek számára. Végül, a kolumbiai kábítószer-termesz-tôk vagy az albániai embercsempészek elleni fellépés hatéko-nyabb lehet, mint több rendôr a vidéki városok utcáin. Egyér-telmûen a politikusok dolga, hogy emellett érveljenek.

Annak érdekében, hogy az új évezredben kezelni lehessen anövekvô számú biztonsági kihívást, a múltbéli politikák és régieljárások folytatása nem elegendô. A problémák egyszerûen po-litikailag túl makacsak, tematikusan túlságosan kapcsolódnakegymáshoz és gazdaságilag túlságosan költségesek. A szoro-sabb együttmûködés és megosztás köré épített jó szándék – kü-lönösen egy jelentôs tragédia esetén – nem lesz elegendô vagyhosszú távon fenntartható. Amire szükség van, az egy korlátlan,átfogó és transznacionális stratégia, amely a közvetlen kérdése-ken túlra és a horizont felé irányítja a figyelmet. A jövô elôrejel-zése mindig csapdákkal fog járni, de ez nem ok az észrevehetôtrendek és fejlemények figyelmen kívül hagyására egy gyorsanváltozó világban, vagy elszigetelt politikákat alkalmazására ab-ban a reményben, hogy az események továbblépnek rajtuk.

Dupla tragédiát jelent, hogy a szeptember 11-i események-nek kellett a világ erôfeszítéseit feltüzelni egy olyan problémá-val való küzdelemre, amely nem új, de jól jellemzi a modern vi-lág nem állami szereplôi által jelentett veszélyeket és anemzetállamok alkalmatlanságát arra, hogy megfelelôen meg-védjék magukat. A tankoktól és a trombitáktól a felderítés és alopakodó-technika irányába végbemenô elkerülhetetlen hang-súlybeli eltolódásnak jelentôs hatása lesz, és nemcsak a hagyo-mányos fegyverszektorban. A nemzetközi biztonságra új kor-szak köszöntött. ■



További észrevételek a www.lensforum.com címen.

Lord Robertson NATO-fôtitkár tartotta a bevezetôelôadást az évenként megrendezésre kerülô GlobálisRendvédelmi és Nemzetbiztonsági Fórum (LE&NS)alakuló rendezvényén, amelyre 2001.júniusában ke-rült sor a skóciai Edinburghben. Lord Robertson egyelôre felvett videoüzenetben beszélt a katonai bizton-ság és a politika közötti választóvonalak elmosódá-sáról és mindkét szférát az új biztonsági kihívásokravaló alkalmazkodásra, a kormányokat pedig az ezzelkapcsolatos kiadások növelésére szólította fel.

Az LE&NS Globális Fórum három céllal jött létre.Ezek: eszközként szolgálni a biztonságot az elkövet-kezendô két évtizedben elôreláthólag befolyásoló té-nyezôk megvitatására és elemzésére; hídszerep be-töltése a világ rendvédelmi és nemzetbiztonságiszereplôi között az egyre inkább nemzetekfeletti jel-leget öltô fenyegetésekkel szembeni közös fellépéstelôsegítendô; valamint lehetôséget kínálni az államiés magánszektor számára eszmecserék folytatásáhozés a biztonsági kihívásokkal szembeni fellépésre vo-natkozó közös megoldások kidolgozásához.

A LE&NS alapító Globális Fóruma négy fô aján-lást fogalmazott meg. Ezek: felhívni a figyelmet amodern kor kihívásaira; stratégiai szempontok ki-hangsúlyozása; befektetni a globális intézményekbe;valamint az együttmûködés tovább fejlesztése az ál-lami és magánszektor között. A LE&NS másodikGlobális Fórumára 2002.júniusában Londonban ke-rül sor „Biztonsági Útmutatások az Új KihívásoknakTörténô Megfelelés végett – Partneri KapcsolatokTeremtése és Megoldások Kidolgozása” címmel.

LE&NS Globális Fórum


kisebb mértékûek, valamint nehezebb látni ôket és harcolni el-lenük. Mivel ezek az új veszélyek természetüknél fogva dina-mikusak, alaktalanok és mozgó célpontnak számítanak, min-den ellenük való küzdelemre irányuló erôfeszítésnekrugalmasnak, átfogónak és összehangoltnak kell lennie.

A terrorizmus nem egy országból, egy térségbôl vagy akáregy csoporttól ered, hanem hálózatokból áll, amelyek keresz-tül-kasul átívelik a földgolyót és nem ismernek nemzeti hat-árokat. Nemzeteken átívelô fenyegetés, amely nemzeteken átí-velô választ igényel. A Pentagon és a VilágkereskedelmiKözpont elleni támadásokat ugyan amerikai földön hajtottákvégre, de a sokkhatástól az egész világ visszhangzik. Mikéntválaszoljunk erre? Miként védje meg magát, érdekeit és szö-vetségeseit az Egyesült Államok? Mik legyenek a rövidtávúcéljaink? És melyek legyenek a hosszú távúak?

A válasznak minden lényeges területre ki kell terjednie. Aszervezés, az együttmûködés és a koordináció a probléma keze-

Frank J. Cilluffo a közelmúltban a Stratégiai és Nemzetközi

Tanulmányok Központja (Center for Strategic & Internatio-

nal Studies, CSIS) két, a honvédeemmel és a terrorizmus elle-

ni küzdelemmel foglalkozó bizottságának elnöke volt. E cikk

megírását követôen Bush elnök kiemelt nemzetbiztonsági

munkatársa lett. Daniel Rankin védelmi és nemzetbiztonsági

elemzô a CSIS-nél.

Aszeptember 11-i események megváltoztatták Amerikát,az amerikaiak viselkedését és a világot, amelybenélünk. Az Egyesült Államok többé már nem bízhat an-

nak a két óceánnak a védelmében, amely hagyományosan meg-óvta az országot és az embereket. A terrortámadások közérthe-tôvé tették azt a tényt, hogy a hidegháború vége óta a veszélyekösszetettebbek és nagyobb horderejûek lettek. Ahelyett, hogyegyetlen olyan, alapvetôen katonai jellegû veszéllyel néznénkszembe, amely el tudná söpörni a föld színérôl az egész nemze-tet (és a világot), veszélyek tízezreivel állunk szemben, amik

Harc a terrorizmus ellenFrank J. Cilluffo és Daniel Rankin egy rugalmas, átfogó és összehangolt stratégia

elfogadását sürgeti a terrorizmus elleni harc érdekében

© R

eute

rs

Lépfene-riadó: A szeptember 11-i események és az ezt követô lépfene-támadások felhívták a figyelmet a terrorista fenyegetések iránti fokozott figyelem szükségesséhére

lésének kulcsát képezik. Elôször azt kell megnéznünk, miként kí-vánjuk válaszainkat formába önteni, majd erôfeszítéseinket arrakell összpontosítani, hogy a világon fellelhetô erôforrások felso-rakoztatásával egységes globális választ dolgozzunk ki. Erôfe-szítéseink jelentôs részénél a hatékonyság érdekében be kell von-ni más nemzeteket és szervezeteket is. Az összefogás ezekkel anemzetekkel alapvetô fontosságú a terrorizmusellenes és terro-relhárító törekvések szempontjából, ahol az együttmûködés és amegértés a siker kulcsa. Alaposan szemügyre véve, egy ilyenegyüttmûködés mûködôképes. A jordániai hatóságok például amillenniumi ünnepségek idején számtalan amerikai élet meg-mentésében segédkeztek azzal, hogy megakadályozták az ameri-kai és más turisták ellen a Közel-Keleten tervezett támadásokat.

Annak ellenére, hogy jelenleg nagy hangsúly helyezôdik a nemállami szereplôkre, fontos, hogy továbbra is figyeljünk az államivagy államok által támogatott szereplôkre. Mégpedig azért, mertmég mindig veszélyt jelentenek, továbbá megoszthatják az infor-mációt, a technológiát és a képességeket a nem állami szereplôk-kel. A Nemzeti Hírszerzô Tanács egyik, biológiai fegyverekrôlszóló jelentése szerint jelenleg több mint egy tucat államról is-mert, hogy rendelkezik támadó jellegû biológiai képességekkelvagy aktívan törekszik annak megszerzésére. Talán nem meglepô,hogy a legtöbb ún. haramia állam rajta van ezen a listán.

Nehéz általánosítani az államok szándékaival, a tömegpusztí-tó fegyverek (weapons of mass destruction, WMD) fejlesztésé-vel, lehetséges használatával vagy átadásával kapcsolatban, mertezek országról országra különböznek. Miközben igaz, hogy azállami szereplôk a nem állami szereplôknél több erôforrással ren-delkeznek ilyen fegyverek fejlesztésére, államok általi használa-tukat bizonyos mértékig korlátozza a büntetés vagy a megtorláslehetôsége. Ugyanez nem jellemzô a nem állami szereplôkre.

Hagyományos értelemben a terrorizmus politikai taktika,amit azért használnak alkalmazói, hogy kierôszakolják helyü-ket a tárgyalóasztalnál. Alacsony költséggel és nagy befolyá-soló erôvel járó módszer, amely lehetôvé teszi a kis államok, anemzeteknél kisebb csoportok és még az egyének számára is,hogy kijátsszák a hagyományos nemzeti hatalmat. A mai cso-portok egy része azonban – amelyeket radikális vallási vagynacionalista hiedelmek motiválnak – többé már nem arra tö-rekszik, hogy helyet kapjon az asztalnál, hanem arra, hogy fel-robbantsa azt, és valami mást építsen a helyére. A legjobb pél-da erre Oszama Bin Laden és szervezete, az al-Kaida.Valójában Bin Laden radikális terroristák olyan, egymáshozlazán kapcsolódó csoportjainak a vezetôje és pénzügyi fôtiszt-ségviselôje, amelyek megosztják egymással az erôforrásokat,az eszközöket és a szakértelmet, és amelyek összeállhatnakegy mûvelet idejére, hogy azután szétszéledjenek. Az al-Kaidaegyszerûen a hidra legkönnyebben észrevehetô feje.

Az évek során a terroristák teljes mértékben szakértôi lettek azolyan hagyományos fegyverek használatának, mint a robbanó-szerek és a lôfegyverek. Ezek voltak és lesznek továbbra is az ál-taluk leginkább kedvelt fegyverek. Olcsók, könnyû ôket besze-rezni és használni, elôállításuk és alkalmazásuk nem kíván megkiterjedt tudományos képességeket, nem feltûnôek és nehéz elle-

nük védekezni. Mi több, a terroristák egyre innovatívabb módonhasználják ôket, és ezek a módszerek egyre halálosabbak lettek.

A terroristák növekvô érdeklôdést tanúsítanak a tömegpusztítófegyverek beszerzése és használata iránt is. Bin Laden nyilvánosankijelentette, hogy vallási kötelességének tartja beszerzésüket. Ave-gyi fegyverek használata pusztító hatású lenne, de csak bizonyoshatárok között. Avegyi hatóanyagok azonnal hatnak, de az áldoza-tokból az ellenanyag gyors beadásával betegek lesznek A radioló-giai vagy nukleáris fegyverek terroristák általi használata kevésbévalószínû. Ezen fegyverek kutatásának, fejlesztésének és telepíté-sének folyamata hihetetlenül bonyolult a nem állami szereplôkszámára. A szükséges infrastruktúrát nehéz elrejteni vagy mozgat-ni – különösen a nem állami szereplôk számára – és fejlesztésüketszámos módon le lehet leleplezni a mai módszerekkel és technoló-giákkal. A veszély itt abban rejlik, hogy a terroristák egy velükszimpatizáló államtól kaphatnak anyagokat vagy fegyvereket, el-lophatják azokat egy rosszul ôrzött létesítménybôl vagy megvehe-tik egy elégedetlen vagy rosszul fizetett ôrtôl vagy tudóstól.

A biológiai fegyverek adják a legtöbb okot az aggodalomra.Jelentôs különbség van a biológiai és más veszélyek között, mertegy biológiai támadás esetében az esemény után adott idôvelnem biztos, hogy még ki lehet deríteni, mikor, hol vagy hogyankezdôdött. A biológiai veszély összetettsége hatóanyagai nagyrészének nagyfokú fertôzô természetében rejlik – például olyanbetegségek esetében, mint himlô vagy a pestis –, ami hatványo-zottan megsokszorozza a kezdeti hatást, ha szétterjed a népesség-ben. Ezeket a „csendes gyilkosokat” nem lehet látni, nem hívjákfel magukra a figyelmet addig, amíg a tünetek nem jelentkeznek,és a tünetek gyakran jóval az alkalmazás kezdetét követôen je-lennek meg. Ez a bizonytalanság – a bomba látható, véges felrob-banásával szemben – a haláleseteken túlmenôen jelentôs pánikotés paranoiát okozhat. Ezek a fertôzô hatóanyagok bizonyítják alegjobban egy olyan rendszer felépítésének a fontosságát, aminemcsak egyetlen adott veszély ellen kínál opciókat, hanem esz-közöket is nyújt a lehetôségek változatainak kezelésére. Mivel aveszély sokoldalú, a védelemnek is annak kell lennie.

A rémálomszerû forgatókönyv az, amikor egy terrorista szer-vezet a támadások kombinációját alkalmazza, vagy egy államiés egy nem állami szereplô összehangoltan tevékenykedik. Ezlehet mérgezôanyag kibocsátása egy bevásárló utcában, össze-kapcsolva egy erômû felrobbantásával – hogy megfosszanakegy területet az energiaellátástól – és a telefonrendszer megron-gálásával, a kommunikáció megakadályozása érdekében. Azalacsony és a magas technikai szintû megoldások elegyítéseveszélyes lehetôség: míg Bin Laden ujja egy AK-47-es ravaszánvan, addig unokaöccséé egy számítógépes egéren. Ez az egysze-rû, de ijesztô példa sokkal inkább egy integrált, átfogó megköze-lítés szükségességét mutatja, mint egy olyanét, ami egyszerûenegyetlen veszélyt próbál meg elszigetelni, és harcolni ellene.

A szeptember 11-i események és az azt követô lépfene támadá-sok megmutatták: túl azon, hogy fenn kell tartani az éberséget a ha-gyományos frontokon, több figyelmet és erôforrást kell szentelni aterrorizmus veszélyének. Szeptember 11. elôtt nem volt konszen-zus arról, hogy mi is jelenti az elsôdleges veszélyt az Egyesült Ál-



lamok számára. Néhányan azt gondolták, hogy a külföldön lévôamerikai katonai létesítmények elleni terrortámadások, mások úgyhitték, hogy Kína felemelkedése, egy másik csoport szerint egyészak-koreai támadás Dél-Korea ellen, megint mások szerint pedigegy haramia állam, amely rakétát lô ki az Egyesült Államokra.Még ma is, amikor konszenzus van abban, hogy a terrorizmus alegkiemelkedôbb veszély, van némi véleménykülönbség arról,hogy milyen formában ölthet testet. Aközvélemény túlnyomórészta biológiai támadásoktól tart, különösen a lépfenétôl. Ezen aggo-dalmak miatt és azért, mert saját munkavállalói voltak a lépfene tá-madások célpontjai, a Kongresszus a biológiai hatóanyagokraösszpontosít. A Pentagon ezzel ellentétben elsôsorban külföldönlévô állományának védelmével és egy lehetséges interkontinentá-lis ballisztikus rakétatámadással van elfoglalva. E különbözô meg-közelítések ellenére fontos, hogy ne csak a probléma egyik vonat-kozására összpontosítsunk – a többi területen meglévô képességekkárára –, és így ennek következtében ne hívjunk fel támadásra azo-kon a területeken, ahol a legkevésbé vagyunk felkészültek.

Az úton elôrehaladva fontos, hogy bonyolult kérdések egészsorára keressünk választ. Elegendôek-e a már meglévô struktú-rák, politikák és intézmények? Mi az, amit jól csinálunk, és mitkell még fejleszteni? Elérkezett az ideje egyhideg fejjel végrehajtandó számvetésnek ésértékelésnek a jelenlegi megközelítésekrôl,amely számba veszi és értékeli azt, ami mû-ködik és azt, amivel nem foglalkoztunkmegfelelôen. Csak ezután lehet továbbmen-ni egy lépéssel egy hatékony terrorizmusel-lenes stratégia kidolgozása felé.

Míg a WMD-terrorizmus több területetátszelô jelenség, addig a kormány vertikáli-san van megszervezve. A kormánynak egy-értelmûen módosítania kell ezen, hogy képes legyen a WMD-ter-rorizmus által jelentett többdimenziójú kérdések tízezreivelmegküzdeni és kezelni azokat. Az egycsatornás feladatvégzésnem fog mûködni. Ahatékony szervezet koncepciója nem csak azátfogó nemzeti terrorizmusellenes stratégia központi eleme, ha-nem annak alapja is – az elejétôl (az esemény bekövetkeztét meg-akadályozó, a megelôzô csapást és a készültségi eszközöket értvealatta) a végéig (esemény utáni válság- és következménykezelésés válaszadás). Jelenleg mesterséges határvonal van a válságkeze-lés és a következmények kezelés között. Ez a megkülönböztetésnem mûködik a gyakorlatban. A válságkezelés (azonnali válasz-adás és az elkövetôk elfogása) és a következmények kezelése (atömeges halálesetek kezelése és az alapvetô szolgáltatások vissza-állítása) egyszerre történik és egyszerre is kell foglalkozni velük.

Nemzeti biztonsági tervezési koncepciónkat ki kell egészíte-ni, hogy magába foglalja a WMD-terrorizmus elleni harcot, va-lamint az olyan alapvetô infrastruktúrák védelmét, mint a tele-kommunikáció, az elektromos energiarendszerek, az olaj és agáz, a banki és pénzügyi, a szállítási és vízellátó rendszerek, kor-mányzati szolgáltatások és a sürgôsségi ellátás. Fel kell ismer-nünk, hogy ez egyik szövetségi hivatalnak sem stratégiai felada-ta, hogy a nemzeti biztonság többé nem kizárólag azonhivatalok felelôssége, amelyeket hagyományosan megbíztak



vele. Új szereplôknek kell a színre lépni, például az egészség-ügyi és humánszolgáltatásoknak, állami és helyi szerveknek, va-lamint a magánszektornak. Minden eszközt integrálni és össz-pontosítani kell. Jelenleg viszont sok hivatal önállóantevékenykedik. Ez átfedést és zavart okoz a hatáskör kérdésé-ben, a képességek megkettôzését, együttmûködni képtelen rend-szereket és elvesztegetett kiadásokat, továbbá szükségtelenülmegnövelt kockázatot okoz. Számos állam, helyi kormányzat ésszövetségi hivatal ért el elôrelépést a terroristatámadásokra valófelkészültségben. Amivel nem rendelkeznek, az a kohézió. Épí-tenünk kell azokra a kiemelkedô képességû központokra, amikmár léteznek, és egy összefüggô és átfogó nemzeti stratégiávákell összegyúrnunk ôket. Ebben a vonatkozásban példaértékûvolt George Bush elnök felhívása Dick Cheney alelnök felé aszeptember 11-i események elôtt, hogy dolgozza ki a NemzetiKészültségi Hivatal nemzeti tervét és állítsa fel a hivatalt. Sôt, eza lendület fennmaradt a Haza Biztonsági Hivatalának létrehozá-sával, Tom Ridge volt pennsylvaniai kormányzó irányítása alatt.

Minden képességet fel kell használni ezen erôfeszítések so-rán. Az orvosi, közegészségügyi és humánszolgáltatási közössé-gek különösen jelentôsek a bioterrorizmusra való készültség és

a válaszadás tekintetében. Napokig vagyakár hetekig is eltarthat, amíg a biológiaihatóanyag szimptómái jelentkeznek. Eb-ben az esetben az elsô válaszadó, a jéghelycsúcsa, valószínûleg egy elsôsegélyt nyúj-tó orvos, egészségügyi szolgáltató, állator-vos, mezôgazdasági ellenôr, patológusvagy éppen talán egy rovarszakértô. Itt újracsak feltûnô ellentét van a hatékony szer-vezet iránti szükséglet és a dolgok mostaniállása között. Ehhez képest a folyamatbanlévô lépfene támadások elleni válaszadás

csodálatraméltó. Bizonyítja annak szükségességét, hogy új sze-replôknek kell megjelenni a színen, és idôszerû tapasztalatokatkínál arról, hogy miként kell fejleszteni a válaszadást.

A terrorizmus elleni harc talán legfontosabb eszköze a hírszer-zés. A pontos és idôszerû információ, megfelelô elemzéssel tár-sulva, a terrorizmus elleni küzdelem éltetô eleme. A küzdelemminden vonatkozása, a diplomáciai, katonai, pénzügyi és politi-kai mûveletektôl a jövôbeni támadásokra való figyelmeztetésrôlvaló gondoskodásig nagyrészt hírszerzésünkre támaszkodik.Pontosabban a terrorista veszély kiterjedése, mélysége és bizony-talansága a hírszerzési folyamatba történô jelentôs befektetést, afolyamatok összehangolását és új eszközök biztosítását követelimeg a támadás elôtti (figyelmeztetés), támadás alatti (megelôzôcsapás) és támadás utáni („nyomozati”) szakaszokban. A több te-rületre kiterjedô hírszerzési adatgyûjtés alapvetô ahhoz, hogy alehetséges támadásról jelzéseket és figyelmeztetést tudjanaknyújtani – beleértve a terrorista szervezetek kultúrájába és gon-dolatvilágába való bepillantást –, és rá tudjanak világítani azokraa fôbb gyenge pontokra, amelyeket ki lehet használni, és amelye-ket befolyásolni lehet a terrorista tevékenység megakadályozása,megelôzô csapás mérése vagy a terrorizmus szétzúzása érdeké-ben. Mostanáig a híradós hírszerzés látta el a döntéshozókat alegfontosabb terrorizmusellenes mûveleti információkkal. Mi-

Míg Bin Laden ujja

egy AK-47-es ravaszán

van, addig unokaöccséé

egy számítógépes

egéren.

közben fontos a nagyszabású technikai hírszerzô képesség meg-léte, még fontosabb a humán hírszerzési képességeink növelése.Ebben a kérdésben az Egyesült Államoknak erôsítenie kell a kül-földi hírszerzô szolgálatokkal meglévô partneri viszonyát.

Lehetetlen ugyan közvetlenül tárgyalni az olyan szélsôsége-sekkel, mint Bin Laden, ám a diplomácia fontos szerepet játszika terrorizmus elleni küzdelemben. Az elmozdulás a politikaialapú terrorizmustól az ideológiai felé azt jelenti, hogy több or-szág lett az eszkalálódó cselekmények közvetlen célpontja. En-nek eredményeként számos országnak most már erôteljes érde-ke a terrorizmus tanulmányozása. Többen már olyan szintûtudással és tapasztalattal rendelkeznek a kérdésben, amit azEgyesült Államoknak igénybe kéne vennie. A közös érdekekkooperatív követése az ügyes diplomácia jele és gyakran vezettovábbi együttmûködéshez egyéb területeken is.

Az átfogó, terrorizmus elleni stratégiának tartalmaznia kell atevékenységek teljes skáláját, a megelôzéstôl és az elrettentéstôla megtorláson és a perbefogáson át a hazai válaszadó képességig.A stratégia ezen elemeivel túl sokszor csak elszigetelten foglal-koznak. Egy ilyen stratégiának tartalmaznia kell mind a hazaierôforrások felsorakoztatását, mind a nemzetközi szövetségesekés eszközök bekapcsolását. Szükség van a stratégia értelmébenvégrehajtott fôbb programok hatékonyságának felügyeletére ésmérésére is („benchmarking”) azért, hogy az közös szabványok-hoz, gyakorlathoz és eljárásokhoz vezessen el.

Egy teljes terrorizmusellenes WMD-stratégia magában foglal-ja mind egy támadás bekövetkeztének megelôzését – ideértve azelrettentést, a non-proliferációt, az ellen-proliferációt és a meg-elôzô csapást – mind a szövetségi, állami, helyi, magánszektor-beli és nem kormányzati képességek felkészítését egy ténylegestámadásra adandó válaszra. Röviden szólva meg kell erôsíteni,áramvonalasítani, és azután együttmûködôvé tenni a terrorizmusellenes képességeinket és szervezeteinket, így a hatékony meg-elôzés növelni fogja a hazai válaszadási készültséget, és viszont.

Minden lehetôséget figyelembe kell venni ennek az összesítés-nek és értékelésnek az elvégzése és a nemzeti stratégia kidolgozá-sa során. Nem védhetjük meg magunkat mindentôl, mindenütt,mindig, minden ellenségtôl és mindenfajta támadástól. Fontossá-gi sorrendet kell felállítanunk, tudva, hogy maradnak sérülékenyterületek. El kell fogadnunk ezeknek a sérülékeny területeknek alétét, minimalizálnunk kell ôket és nem szabad megengednünk,hogy akadályozzák erôfeszítéseinket. Rá fogunk jönni, hogy en-nek a befektetésnek pozitív másodlagos és harmadlagos hozadé-kai is lesznek. A legtöbb olyan intézményi változtatás, amivel fej-lesztjük a szervezetet, az együttmûködést és a koordinációt,hasznot hoz minden területen, nemcsak a WMD-esetekben. Akü-lönleges, és különösen a katasztrofális események kezelése olyaneszközöket és képességeket ad, amelyek ugyanolyan értékesek azolyan „közönséges” helyzetek kezelésénél, mint például a termé-szeti csapások. Arémálomszerû forgatókönyvek kezelésére kidol-gozott megelôzô intézkedéseknek is van napi funkciója és haszna.

A szövetségi kormányzaton belül, a terrorizmus elleni küzde-lem érdekében, a hivatalok között és a hivatalokon belül ki kell



A CSIS elemzését a terrorista veszélyrôl és az arra ad-ható válaszokról, kiegészítve egy gyakorlat részleteivel,

amely egy, az Egyesült Államok elleni bioterrorista támadáshatásait vizsgálta, a következô címen lehet megtalálni:http://www.csis.org

alakítani a zavartalan koordináció és együttmûködés csatornáit.Számos hivatalnak csekély a tapasztalata az együttmûködésben,így például a hírszerzô közösségnek és a védelemnek, az igazság-ügynek, az egészségügyi és humán szolgáltatásoknak, a mezôgaz-daságnak és az energiaügyi hivataloknak, továbbá a SzövetségiSzükséghelyzet Kezelési Hivatalnak és a Nemzeti EgészségügyiIntézetnek. Természetesen jobb partneri kapcsolat elérését kellcélként kitûzni a Szövetségi Szükséghelyzet Kezelési Hivatal és aNemzeti Egészségügyi Intézet között, ami válaszul a bioterroriz-musra képes ösztönözni a közegészségügyet és az orvosi szektort.Ezen túlmenôen és különös tekintettel a magánszektorra, a keres-kedelmi gyógyszerészeti és biotechnológiai szektorok szakértel-mét is természetesen ki kell használni.

Az Egyesült Államoknak integrált azonosítási képességeketkell kifejlesztenie az egész egészségügyi ellátórendszer számára.Elôször is azonosítanunk kell minden létezô eszközt és azt, hogymiként lehet azokat mozgósítani. Aztán mûködô stratégiákra vanszükségünk, hogy képesek legyünk megnövelni a szolgáltatás-nyújtó erôfeszítéseket, regionális és nemzeti szinten egyaránt. To-vábbá kapcsolatot kell létesítenünk a nemzetközi egészségügyi el-látó közösséggel az erôfeszítések koordinálása érdekében és azért,hogy globális járványügyi ôrizeti és felügyeleti képességgel ren-delkezzünk, valamint erôforrásokkal, hogy azonnal válaszolhas-sunk egy válsághelyzetre. A globális fertôzô betegségek felügye-lete segít a szakértelem és a kutatás építésében, és elôzetesfigyelmeztetést adhat egy bioterrorista cselekményre. Ez egyújabb példa arra, ahol a nemzeti és nemzetközi biztonsági célokraszánt erôforrások azonnali erôsítésének közvetlen másodlagos ésharmadlagos pozitív hatása volna.

A biológiai hatóanyagok is világosan rámutatnak, hogy az ál-lamvezetés miért bír hatalmas fontossággal. Számos biológiai ésvegyi hatóanyagot ki lehet titokban fejleszteni, olyan nehézkes-sé téve a programok és/vagy a biológiai/vegyi képességek meg-szerzésének felfedezését, ahogy azt Irak esetében is látjuk. Ezentúlmenôen, mivel a legtöbb biotechnológiai kutatás és fejlesztéstermészeténél fogva kettôs felhasználású, a törvényes kutatásleple alá lehet rejteni a támadó jellegû biológiai hatóanyagok be-szerzésére irányuló erôfeszítéseket. Jelentôs annak veszélye,hogy Oroszországból tulajdonítanak el ilyen hatóanyagot, vagyegyes országok megosztják a terroristákkal az információt, atechnológiát vagy az alapanyagokat.

A feladat hatalmas és számos fronton kíván erôfeszítést:ilyen az igazságszolgáltatás, a katonaság, a hírszerzés, a pénz-ügyek, a diplomácia, az anyaország védelme és az egészség-ügyi ellátás. Ennek az állami erôfeszítésnek a lehetô legna-gyobb nemzetközi koalíciót kell létrehoznia és minden elérhetôerôforrást csatarendbe állítania a kihívással való szembenézésérdekében. Nem ijedhetünk meg tôle azért, mert olyan hatal-mas. Felül tudunk és felül is kell kerekednünk rajta. ■


Mivel a számítógépes technológia egyre inkább részéve válika modern katonai szervezeteknek, a katonai tervezôk egyszerretekintik célpontnak és fegyvernek, pontosan úgy, mint másösszetevôket és erôket. A modern katonaság többi eleméhez ha-sonlóan a kibernetikai erôk nagy valószínûséggel integrálódnakmajd egy átfogó harci stratégiába, egy egyesített fegyveres kam-pány részeként. A számítógépes technológia azonban abban kü-lönbözik a többi katonai eszköztôl, hogy az összes többi eszközszerves összetevôje a modern hadseregekben. Ebbôl a szem-szögbôl nézve ez az egyetlen kritikus elem, amelytôl sok modernkatonaság függ, és ezen a területen olyan mértékû a függôség,hogy nem szabad vereséget szenvedni a lehetséges ellenféltôl.

Az országok világszerte meg olyan kibernetikai stratégiákatfejlesztenek ki és valósítanak meg, amelyeket arra terveztek,hogy gyakoroljanak hatást az ellenség vezetési és irányítás struk-túrájára, logisztikájára, szállítására, korai elôrejelzô rendszeréreés más alapvetô, katonai funkcióira. Ehhez járul az is, hogy anemzetek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a kiberne-tikai stratégiák használata jelentôsen megsokszorozhatja és kie-gyenlítheti az erôket. A kisebb országok, amelyek soha nem tud-nának versenyezni a hagyományos katonai értelemben vévenagyobb szomszédaikkal, olyan képességet fejleszthetnek ki, ami

Timothy Shimeall a CERT Analysis Center of Carnegie

Mellon University egyik vezetô elemzôje, aki kiemelten ér-

deklôdik a kibernetikus háború és a kibernetikus terrorizmus

iránt. Phil Williams, volt NATO kutató, a University of

Pittsburgh professzora, és külsô tudományos munkatárs a

CERT Analysis Center-nél. Casey Dunlevy volt hírszerzô

elemzô, a CERT Analysis Center vezetôje.

Sokakban a kibernetikai háború fogalma olyan halálos,rosszindulatú programok képét idézi fel, amelyek lefa-gyasztják a számítógépes rendszereket, tönkreteszik a

fegyverrendszereket, visszájára fordítják a felmagasztalt tech-nológiai erôt a vérontás nélküli hódítás érdekében. Ez a kép –amelyben a kibernetikai háború el van szigetelve a szélesebbértelemben vett konfliktustól, összességében más körülmé-nyek között mûködik, mint a hagyományos háború, és véron-tás nélküli alternatívát kínál a modern hadviselés veszélyeireés árára – vonzó, de nem reális. Egy ilyen forgatókönyv nemmegy ugyan túl a lehetôségek birodalmán, de valószínûtlen. Akibernetikai hadviselésnek csaknem bizonyosan lesznek na-gyon is valós fizikai következményei.

A kibernetikai háború ellen

© R

eute

rs

Vírustámadás: Az információs infrastruktúra pusztítása vonzó opciót jelent olyan országok számára, amelyeknek hiányzik a képességük arra, hogy verseny-képesek legyenek a hagyományos csatamezôkön.

Timothy Shimeall, Phil Williams és Casey Dunlevy azt állítja, hogy a védelmitervezésnek magában kell foglalnia a virtuális világot azért, hogy a valós világ-

ban korlátozni lehessen a fizikai károkat.

stratégiai elônyt ad számukra, ha azt megfelelôen használják.Ahogy arra egy Rand Corporation tanulmány rámutatott a kilenc-venes évek közepén, egy kibernetikai háború megkezdésénekköltségei rendkívül szerények. Nem meglepô tehát, hogy azok azországok, amelyek nem annyira függnek katonai felépítményük-ben a csúcstechnológiától, ezt a fajta függôséget ellenségeik le-hetséges „Achilles-ínjának” tekintik.

A fejlett, poszt-indusztriális társadalmak és gazdaságok nagy-mértékben függnek az egymáshoz kapcsolt számítógépes informá-ciós és kommunikációs rendszerektôl. A kifinomultság az ellenségszámára kiaknázható sebezhetôség egyik formájává vált. A civilinfrastruktúrák tönkretétele vonzó lehetôség azon országok számá-ra, amelyek aszimmetrikus hadviselést kívánnak folytatni, és nemversenyképesek a hagyományos csatatéren. Az információs infra-struktúrák annyira fontosak, hogy egyre több ország véleményeszerint az ellenük való támadás egyenlô a stratégiai csapással.

Aháború és a béke közötti hagyományos vonalak egyre inkább el-mosódnak. Ezt a fejlôdést már sejtetni engedte a hidegháború, demég nyilvánvalóbb a szeptember 11-i, a Világkereskedelmi Központés a Pentagon elleni támadások nyomán megindult terrorizmus ellen-es háborúban. Azt jelzi, hogy a NATO-tagországok számítógépes in-formációs rendszerei valószínûleg folyamatos célpontjai a nem ha-gyományos ellenség támadásainak, akinek fô célja a fizikai pusztításés rombolás, és aki minden fellelhetô gyengeséget kihasznál.

Ezzel kapcsolatban érdemes kihangsúlyozni, hogy a kibernetikaiháború nem a rivális nemzet, szervezet vagy politikai mozgalomhonlapjának megrongálása. Még akkor is, amikor egyéb feszültésé-gekkel vagy ellenségeskedéssel is együtt járnak – ahogy az történt aNATO koszovói légicsapásai idején, 1999-ben – ezek a honlapok el-leni támadások leginkább a zaklatás vagy a grafiti egyfajta formái,és nem maga a kibernetikai háború. Akibernetikai háborúnak mind-azonáltal számos szintje van, amelyek közül három érdemel emlí-tést: kibernetikai háború katonai mûveletek kiegészítéseként, korlá-tozott kibernetikai háború és korlátlan kibernetikai háború.

Amikor a modern katonaság katonai szembenállás részese,kulcsfontosságú célkitûzés az információs fölény vagy informáci-ós dominancia elérése a csatatéren. Ehhez szükség van az ellen-ség légvédelmének elhallgattatására, a radarok mûködésénekmegakadályozására vagy szétzúzásukra és ehhez hasonló dolgok-ra. A cél, Clausewitz-i kifejezéssel élve, a „háború ködjének” nö-velése az ellenség számára, és csökkentése a saját erôk esetében.Ezt el lehet érni közvetlen katonai csapásokkal, amelyeket úgyterveznek meg, hogy gyengítsék az ellenség információs eljárása-it és kommunikációs rendszereit vagy úgy, hogy a rendszereketbelülrôl támadják, hogy ne a szolgáltatás, hanem a képesség meg-szûnését érjék el. Valójában a kibernetikai háború ezen formájaszinte kizárólag a katonai kibernetikai célpontokra összpontosít.

Korlátozott kibernetikai háborúban az információs infrastruk-túra a támadás közvetítôje, célpontja és fegyvere, továbbá kevésvagy semmilyen valós világbeli akcióval nem jár, ami a támadástkísérné. A támadás közvetítôjeként az információs infrastruktúraaz a hordozó, amellyel a támadást eljuttatják a célponthoz – gyak-ran az ellenség és szövetségesei közötti kapcsolatok révén, fel-

használva az erôforrás és adatmegosztás terén meglévô kapcsola-tokat, vagy széles területet átfogó hálózati kapcsolatokat. Alterna-tív megoldás egy belsô ügynök, aki rosszindulatú szoftvert he-lyezhet közvetlenül az ellenség hálózataira.

A támadás célpontjaként az infrastruktúra az eszköz, amellyelaz ellenség hatékonysága csökkenthetô. A hálózatok megkönnyí-tik a szervezetben a missziók végzését. A hálózat megrongálásameggátolja vagy megelôzi azokat a mûveleteket, amelyek a há-lózattól függnek. A szolgáltatás szintjének csökkentése a hálóza-ton arra kényszerítheti az ellenséget, hogy egyes mûveletek ese-tében támogató eszközöket vegyen igénybe, ami továbbisebezhetôséget jelenthet. Az adatok minôségének csökkentése ahálózaton ara kényszerítheti az ellenséget, hogy megkérdôjelez-ze a döntéshozatalhoz rendelkezésre álló információ minôségét.A támadás fegyvereként az infrastruktúra felhasználható sajátmaga megtámadására – rosszindulatú több részbôl álló szoftve-rek beültetésével vagy olyan szándékos cselekedetekkel, ame-lyek kihasználják a gyengeségeket. Ezt a fajta korlátozott kiber-netikai háborút lehet úgy tervezni, hogy a gazdasági hadviselésrészeként lelassítsa az ellenség készülôdését a katonai beavatko-zásra, vagy olyan manôverezés része is lehet, amely tipikusan kí-sér egy válságot vagy államok közötti konfrontációt.

A korlátozott kibernetikai háborúnál sokkal súlyosabb és talánsokkal valószínûbb az, amit korlátlan kibernetikai háborúnak le-het nevezni. A hadviselés e fajtájának három fô jellemzôje van.Elôször is hatókörét és célpontjai tekintve átfogó, nem tesz kü-lönbséget a katonai és civil célpontok vagy a hátország és a harc-vonal között. Másodszor, a korlátlan kibernetikai háborúnak fizi-kai következményei és áldozatai vannak. Ezek közül néhányolyan támadások eredménye, amelynek szándékosan a csonkításés a pusztítás volt a célja, néhány pedig annak a pusztulásnak akövetkezménye, ami a civil vezetési és irányítási képességekbenkövetkezik be olyan területeken, mint a légi közlekedés irányítá-sa, sürgôsségi ellátás, vízgazdálkodás és energiaellátás. Harmad-szor, a gazdasági és társadalmi hatás – az emberéletekben bekö-vetkezett veszteségeken túl – mélyreható lehet.

Egy korlátlan kibernetikai kampány csaknem bizonyosan el-sôdlegesen a célpont ország alapvetô nemzeti infrastruktúrája el-len irányulna: energiaszállítás, pénzügyek, víz, kommunikációs,sürgôsségi ellátás és maga az információs infrastruktúra. Valószí-nûleg a kormányzati és a magánszektort egyaránt érintené, és hakifinomult és összehangolt, azonnali hatása és késleltetett követ-kezményei is lennének. Végül pedig egy korlátlan kibernetikaitámadás valószínûleg jelentôs emberáldozatokat követelne, vala-mint gazdasági és társadalmi visszaeséssel járna.

A szolgáltatás megszakítását célzó támadások új értelmet nyer-nek ott, ahol a szolgáltatások nem egyszerûen Internet-hozzáféré-sek, hanem olyan rendszerek, amelyek alapvetô nemzeti infrast-ruktúrákat támogatnak; olyan rendszerek, amelyeket nemhosszabb áramszünetekre terveztek. Az energia-elôállítási és -ellá-tási képességek tartós elvesztése például jelenetôs hatást gyakorol-na az orvosi és más sürgôsségi ellátásokra, a kommunikációs ké-pességekre és az irányítási képességekre. A sürgôsségi ellátásleállása a nagyobb városokban nemcsak azok halálát eredményez-



né, akiknek erre a szolgáltatásra szüksége volna, hanem a kor-mányzat azon képességébe vetett bizalom elvesztését is, hogy azképes alapvetô szolgáltatások és védelem nyújtására.

Amint láthatóvá válna, hogy a támadás hatást gyakorol más inf-rastruktúrákra is – például a kommunikációra, szállításra és vízszol-gáltatásra –, a félelem szintje és a bizalomvesztés hatást kezdene gya-korolni az alapvetô társadalmi szerkezetre. Apénzügyi infrastruktúraelleni támadások lehetetlenné tennék, hogy az üzleti élet normálisanmûködjön, a közvéleményben pedig kérdések merülnének fel szem-élyes pénzügyeikkel kapcsolatban, beleértve nyugdíjszámláikat, be-fektetéseiket és személyes megtakarításaikat. A katonai hálózatok –mindazok, amelyek kereskedelmi kommunikációs eszközöket hasz-nálnak – szintén akadályoztatva lennének mûködésükben, aláásva avezetés-irányítást, a logisztikát, valamint a készültséget és a mûvele-teket. A korlátlan kibernetikai hadviselésben a virtuális támadások-nak valós, alapos és messzemenô következményei lehetnek.

Az ironikus az, hogy az olyan nemzetek, mint az Egyesült Álla-mok és NATO szövetségesei – amelyek rendelkeznek azzal a képes-séggel, hogy felülkerekedjenek az ellenségen egy olyan kibernetikaiháborúban, ami kiegészíti a katonai mûveleteket, és információs do-minanciára tudnak szert tenni a csatatéren – a legsebezhetôbbek egykorlátlan kibernetikai háborúban. Vannak azonban olyan eszközök,amelyekkel csökkenteni lehet a sebezhetôséget.

A kibernetikai hadviselés alapvetôen nem különbözik a hagyo-mányos, fizikai hadviseléstôl. Amikor egy nemzetállam folytatkibernetikai hadviselést, integrálja azt egy meghatározott stratégi-ába és doktrínába, a katonai tervezés részévé válik és adott para-métereken belül hajtják végre. Ennek következtében nagyjábólugyanannyira alanya az elemzésnek és elôrejelzésnek, mint máskatonai mûveletek. Számos módja van a kibernetikai háborúokozta sebezhetôség csökkentésének. Idetartozik a megelôzés ésértékelés, a megelôzô és elrettentô eszközök, a védelmi eszközökés a kárenyhítô és újraszervezô eszközök.

Az a Clausewitz-i fogalom, amely szerint a háború a politikafolytatása más eszközökkel adja az alapot a kibernetikai veszély el-len létrehozott megbízható figyelmezetô rendszer kifejlesztéséhezés mûködtetéséhez. Egy támadást megelôzôen – legyen az kiberne-tikai vagy hagyományos – rendszerint jelen van a politikai szembe-nállás eleme. Egy eszkalálódó politikai konfliktus tudatosítása, egykialakuló kibernetikai hadviselô képesség felismerése és elemzése,a támadás elôfutárainak észlelése és értékelése mind figyelmeztetésa küszöbön álló kibernetikai támadásra. Noha még mindig fejlesz-tés alatt állnak, a figyelmeztetésre használható módszereket elegyí-teni lehet az összehangolt és kifinomult túlélési stratégiákkal azért,hogy növeljük a felismerés, a válaszadás és az összehangolt kiber-netikai támadásból való kilábalás valószínûségét.

A figyelmezetô módszerek messze a legfontosabbak egy kifino-mult kibernetikai támadás azonosításából és értékelésébôl adódó ne-hézségek miatt. Nem lehet gyorsan és könnyen különbséget tenni ahálózatok elleni támadás és a véletlen tényezôk (például tömegesigény egy bizonyos információ iránt a hálózaton) vagy alkalmazásihibák (például egy, a hálózati forgalmat bonyolító szerver operációsrendszerének felosztásában meglévô hiba) között. Sôt, még akkor is,



amikor világos, hogy támadás van folyamatban, a védekezônek azinformáció számos darabját kell összerakni (mindegyik kétes minô-ségû), hogy jobban megértse a támadást, mielôtt elhatározza, mi alegmegfelelôbb válasz. Ahálózati szolgáltatás, az adatminôség vagya képesség megrongálása ezt nehézzé teszi, különösen akkor, hanem lehet megbízni a hálózaton lévô adat valóságtartalmában.

A megelôzô vagy elrettentô eszközöket nehéz a kibernetikai vi-lágban alkalmazni, részben azért, mert a támadók rendelkeznek az-zal a képességgel, hogy ismeretlenek maradjanak. Egy korlátlan ki-bernetikai háborús támadás azonban szinte bizonyosan adna néhányötletet kilétükre vonatkozóan. Ezért az egyik kérdés, amivel aNATO-tagországok döntéshozóinak a jövôben foglalkozniuk kell,hogy ezek a támadások egyszerûen kibernetikai válaszcsapást igé-nyelnek-e vagy a fizikai világban megvalósuló válaszcselekmé-nyekre van-e szükség, avagy mindkettôre. Az olyan, a hidegháború-ban ismerôs fogalmakat, mint a kapcsolat, az eszkaláció és azelrettentés újra meg kell vizsgálni az újfajta eshetôségekkel kapcso-latban. Lehetséges, hogy az elrettentési stratégiáknak hatása lehet akibernetikai világban – legalábbis a korlátlan támadások ellen.

A védelmet a siker reményében is lehet fejleszteni. Rövidtávona modern hálózati támadás csaknem mindig az agresszort részesí-ti elônyben. Hosszú távon azonban ez az elôny a védekezô javáramozdulhat el, mivel azonosítják a támadás eszközeit, és blokkol-ják azokat a sebezhetôség megszüntetésével és a hálózati kapcso-latok elszigetelésével. Mi több, az információs hálózatokat erô-sebbé lehet tenni. az alapvetô hálózati szolgáltatásokat el lehetszigetelni annak érdekében, hogy fennmaradjon a küldetés végre-hajtásának képessége. A fizikai biztonság és személyi képzés mi-nimalizálhatja az ellenséges belsô tevékenység veszélyét. A tûzfa-lakat és a behatolás észlelését végzô rendszereket lehet úgykonfigurálni, hogy azok a köz- és magán infrastruktúrák számáraegyaránt nyújtsanak figyelmeztetést és választ.

Végül pedig ki kell fejleszteni a kárenyhítés és az újraszervezésképességét. A hálózati tervnek magában kell foglalnia az erô és túl-élôképesség jellemzôit (részben más eszközökre alapozva, amelyekaz alapvetô küldetéseket végre tudják hajtani), miközben fontos,hogy az alapvetô szerepek és küldetések folyamatos végrehajtásárakidolgozott tervváltozatok jóval kevesebb kibernetikai kapcsolódásttartalmazzanak. Ebben a vonatkozásban azok az elszigetelt belsô há-lózatok, amelyek hatékonyan és biztonságosan tudnak mûködni szé-lesebb kapcsolatok nélkül, jelentôs reményt kínálnak.

Mindezt persze könnyebb leírni, mint végrehajtani. Akiterjedt há-lózati túlélôképesség meglétének számos és sokféle akadálya van. Abiztonság sok esetben inkább egy utólag felmerülô gondolat, és nema hálózati terv szerves része. A kormányzat és az üzleti élet máskéntközelíti meg a biztonságot és annak megteremtését. A számítógépeshálózatoktól való függôséget sokszor nem is kérdôjelezik meg. Akormányzatban ráadásul a felelôsségi körök homályosak és zavaro-sak az egymást átfedô és egymással versengô hatáskörök miatt.Azonban mindezeken a nehézségeken felül lehet kerekedni a politi-kai akarat, a szervezeti elkötelezettség, a gondos tervezés és a sziszte-matikus végrehajtás elegyének segítségével. A háborús tervezésnekmagában kell foglalnia a virtuális világot, ha azt akarjuk, hogy legyenesély a valós világban bekövetkezô fizikai károk csökkentésére. ■


a Kölcsönös Kapcsolatokról, Együttmûködésrôl és a Bizton-ságról szóló NATO-Oroszország Alapító Okirat aláírásával aNATO és Oroszország állam- és kormányfôi elkötelezték ma-gukat „a korábbi konfrontáción és versengésen való felül-emelkedés, valamint a kölcsönös bizalom és együttmûködéserôsítése iránt, ezzel is jelezve, hogy alapvetôen új kapcsolatjött létre a NATO és Oroszország között, és hogy így kívánjákkialakítani egy erôs, stabil és tartós partnerséget”. Létrehoz-ták a NATO-Oroszország Közös Állandó Tanácsot (Perma-nent Joint Council, PJC) is, hogy „konzultációs és koordináci-ós mechanizmust hozzanak létre, valamint egy megfelelôeszközt – szükség esetén – a lehetô legnagyobb mértékben aközös döntésekhez és közös akciókhoz is”.

Azóta a NATO-Oroszország kapcsolat számtalan hullám-völgyön ment már keresztül. Ezen utazás során számtalanszemélyiség játszott valamilyen szerepet, politikai paradig-mák változtak meg és sürgetô biztonsági kihívások merül-tek fel, például a balkáni konfliktusok, az elsô csecsen há-ború, a NATO koszovói légi csapásai, a második csecsenháború, most pedig a nemzetközi koalíció háborúja a terro-rizmus ellen.

Willem Matser a NATO közép- és kelet-európai különleges

tanácsadója hivatalában dolgozik

Kevés esemény hozza össze hatásosabban az embereket,mint egy tragédia, és kevés eseménynek voltak na-gyobb vagy messzebbre ható következményei, mint a

szeptember 11-én bekövetkezettnek. Túl azon a több ezer ame-rikain, aki életét vesztette, közel 800 haltak meg a többi NATO-ország állampolgárai közül, és csaknem 100 orosz is életétvesztette, amikor a Világkereskedelmi Központ ikertornyai le-omlottak, amit világszerte milliók nézték a televízió élô adásá-ban. Ennek a közös katasztrófának a nyomán a szövetségesekés Oroszország célkitûzésének egysége a közös veszéllyelszemben a nemzetközi koalíció terrorizmus elleni háborújánakkulcselemévé vált. Mi több, az elmúlt hónapokban az ingázódiplomácia, a csúcstalálkozók és az új javaslatok özöne egyér-telmûen új lehetôségeket teremtett a NATO és Oroszország kö-zött a szorosabb együttmûködésre és a mélyebb kapcsolatra.

Természetesen nem ez az elsô alkalom, hogy ilyen nagyoka NATO-orosz kapcsolatokkal szembeni elvárások. 1997-ben

Úton egy új stratégiai partnerség feléWillem Matser a NATO-orosz kapcsolatokat és a szorosabb együttmûködés

kilátásait vizsgálja szeptember 11. fényében.

Moszkvai találkozó: Az elmúlt hónapok közeledése lehetôvé tette széles hatókörû javaslatok elôterjesztését is.

© N

ATO

Ezért tehát amikor biztos alapokra kívánjuk helyezni aNATO-orosz viszonyt, fontos annak megvizsgálása, hogy azmikor, hol és hogyan öltött keserû szájízt a múltban, és fontosmeghatározni, hogy ebbôl le lehet-e a jövô számára is vonni atanulságokat. Ezt az elemzést talán már korábban el kellettvolna végezni, ámezt a közelmúltig meggátolta a NATO-orosz viszonyra és különösen a PJC mûködésére nehezedôpolitikai teher súlya.

Ahhoz, hogy teljes mértékben értékeljük a mostani helyze-tet és összegezzük azon nehézségek természetét, amelyekenfelül kell kerekednünk, történelmi összefüggéseiben kellmegvizsgálnunk a NATO-orosz viszonyt. Mindenekelôtt mégcsak alig több mint egy évtized telt el a hidegháború vége óta,és az akkori magatartás továbbra is befolyásolja a gondolko-dásmódot. Noha az orosz társadalom csúcsán volt néhány sze-mély a kilencvenes évek elején, aki égett a vágytól, hogyNyugat-barát politikát folytasson, sok idôsebb tisztségviselô-nek nehezére esett elfogadnia a VarsóiSzerzôdés és a Szovjetunió felbomlását,és a szuperhatalmi státusz ezzel járó el-vesztését. Sok esetben megalázónak ta-lálták, hogy továbbra is foglalkozniukkellett a NATO-val, amelyet ôk „gyôze-delmes hidegháborús ellenségnek” tekin-tettek. Sok orosz becsapásnak tekintetteazt, hogy a NATO továbbra is létezett.Miért van még mindig szükség a nyugatikatonai szövetségre, ha a Szovjetunió és aVarsói Szerzôdés – azok a veszélyek,amik ellen létrehozták a NATO-t – meg-szûntek?

Miközben Oroszország azért küzdött,hogy beintegrálódjon a nyugati intézmé-nyekbe, a gazdasági nehézségek össze-zúzták a hétköznapi orosz emberek álmáta kapitalista jólétrôl, a kiábrándultság pe-dig egyre nôtt. Ugyanakkor a NATO nemtalálta meg a megfelelô hangot az Oroszországgal való kap-csolat fejlesztése során, és ezért képtelen volt meggyôzni azorosz bürokráciát pozitív szándékairól. Az orosz külügy- ésvédelmi minisztériumi tisztviselôk csalódást éreztek amiatt,hogy nem kezelik ôket másként az Észak-atlanti Együttmûkö-dési Tanácsban, a mai Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-atlantic Partnership Council, EAPC) elôdjében, mint kollégá-ikat a volt Varsói Szerzôdés országokból és más volt szovjetköztársaságokból. A Szövetség vezetôi által az 1994-esbrüsszeli csúcstalálkozón hozott döntés, miszerint megerôsí-tik:, hogy a NATO ajtaja nyitva áll az új tagok elôtt, amelyet1995-ben a Bôvítési Tanulmány kiadása követett, tovább nö-velte a kapcsolat iránti bizalom hiányát. Az oroszok szemébena NATO nem csak túlélte azokat a veszélyeket, amik életrehívták, hanem az orosz határhoz egyre közelebb terjesztette kikatonai és politikai befolyását.

Primakov külügyminiszterré történt kinevezése 1996-banfordulópontnak bizonyult és egy éven belül elvezetett a

REFLEKTORFÉNYBEN


NATO-Oroszország Alapító Okirat aláírásához. Attól a pilla-nattól kezdve, hogy Primakov lett a külügyminiszter, Oroszor-szág kül- és biztonságpolitikája egységesebb és rámenôsebblett. A NATO-Oroszország Alapító Okirat jelentôségét aláhúzóegyik célkitûzés az volt, hogy Oroszországnak legyen szava akulcsfontosságú euro-atlanti biztonsági intézményekben és ha-tással lehessen azok döntéshozatali folyamataira. Mivel a PJCaz elképzelések szerint magában foglalta a közös döntéshoza-tal és a közös akciók mechanizmusát is, Oroszország úgy te-kintett rá, mint lehetôségre a fenti célkitûzés eléréséhez.

A korai optimizmus ellenére gyorsan világossá vált, hogy aPJC nem úgy mûködött, ahogy szerették volna. A PJC fogya-tékosságai közül néhánynak az oka a kulturális különbségek-ben kereshetô. A NATO konszenzus alapján mûködik, ezért azegyüttmûködés során a lentrôl-felfelé megközelítést alkal-mazza. Ez feltételezi, hogy a NATO-központban a szövetsé-gesek állandó képviselôi egymással folyamatosan informális

konzultációkat tartanak azért, hogyegyengessék a megegyezés felé vezetôutat, néhány alkalommal olyan megálla-podásokra jutva, amikkel elkerülik bizo-nyos területeken a viszályt. A PJC támo-gatása ellenére Primakov úgy döntött,hogy nem létesítenek állandó jelenlétet aNATO központban. Ez a döntés – amikorazt az együttmûködés moszkvai, fentrôl-lefelé zajló megközelítésével együtt te-kintjük – kritikus volt, mivel komolyankorlátozta a potenciális orosz részvételtebben a konszenzus-építô folyamatban.

Még nagyobb akadály volt azonban aza mindkét oldalon meglévô vonakodás at-tól, hogy túllépjenek a hidegháborús be-idegzôdéseken. Oroszország, azon Prima-kov-i vágytól vezérelve, hogyvisszaállítsa országa nagyhatalmi státu-szát a multipoláris világban, továbbra is

arra összpontosított, hogy gátolja a szövetségesi szolidaritásérvényesülését. A szövetségesek úgy válaszoltak erre, hogyegyetlen megbeszélésre sem kerülhetett sor Oroszországgalanélkül, hogy ne lett volna hivatalosan elfogadott NATO állás-pont. Az oroszok számára annak a lehetôségnek a megtagadá-sa, hogy a döntések meghozatala elôtt befolyásolják a Szövet-ség politikáit, a 19+1-es kört „19 az 1 ellen”-es körré tette, aNATO-Oroszország véleménycserék pedig sok esetben nemvoltak többek, mint a már jól ismert álláspontok megismétlô-dései. A PJC 1999 elejétôl nem ült össze, amikor is Oroszor-szág kivonult a testületbôl a NATO azon döntése ellen tiltakoz-va, hogy légi csapásokat kezd a koszovói etnikai tisztogatásmegállítása érdekében. A NATO-orosz kapcsolatok eme befa-gyása azonban mindenekfelett annak a megerôsítése volt,hogy már korábban is léteztek nehézségek a kapcsolatban, éshogy a PJC-vel kapcsolatban eltértek a megközelítések.

Habár az Egyesült Államok elleni terroristatámadások és aterrorizmus elleni nemzetközi koalíció építése bizonyosan

Az Egyesült Államok

elleni terrorista

támadások pótlólagos

ösztönzést adtak a

NATO-orosz

kapcsolatok

fejlesztéséhez, de a

jobb viszony gyökerei

szeptember 11-e

elôttig nyúlnak vissza.

többletlendületet adott a NATO-orosz kapcsolatnak és a sür-gôsség érzetét vitte bele a megbeszélésekbe, a jobb kapcsolatgyökerei szeptember 11. elôttre nyúlnak vissza. Már 2000 ele-jén Vlagyimir Putyin elnöki kinevezése megnyitotta az utat azúj és konstruktívabb kapcsolat felé, és még ugyanazon év má-jusában a PJC újrakezdte tevékenységét. Azóta, a csecsenföl-di orosz mûveletek miatt nyugati fenntartások ellenére, aNATO és Oroszország képes volt folyamatosan növelni a kö-zös tevékenységek kiterjedését és számát.

2001 tavaszára a PJC munkaprogramja már a kölcsönös ér-deklôdésre számot tartó kérdések széles skálájára terjedt ki,így például a Balkánon folyó együttmûködésre és a balkáni bé-kefenntartásról folytatott konzultációkra, a stratégiákról ésdoktrínákról szóló megbeszélésekre, a fegyverzet-ellenôrzés, aproliferáció, a katonai infrastruktúra, a nukleáris kérdések és ahadszíntéri rakétavédelem témáiban folytatott együttmûködés-re , valamint az elbocsátott katonai személyzet átképzésére ésa tengeri kutatás-mentésre. A program csaknem olyan gazdagvolt, mint az 1998. végi változat. 2001 februárjában, egy évnyitárgyalás után, Lord Robertson NATO-fôtitkár Moszkvábanfelavathatta a NATO Információs Hivatalt. Ebben a kedvezôbblégkörben zajlott le két konstruktív találkozó Lord Robertsonés Putyin orosz elnök között 2001 során késôbb.

Az októberi, brüsszeli és a novemberi, moszkvai Putyin-Ro-bertson találkozók és ugyanebben az idôszakban a Bush és Pu-tyin elnökök közötti többi megbeszélés egyértelmûen új ala-pokra helyezték mind a NATO-orosz, mind az orosz-amerikaiviszonyt. Novemberi. a texasi Crawfordban tartott csúcstalál-kozót követô közös nyilatkozatában a két elnök ígéretet tett ar-ra, hogy Oroszország és az Egyesült Államok „a NATO-val ésmás NATO-tagokkal közösen fog dolgozni a NATO és Orosz-ország közötti kapcsolat fejlesztéséért, erôsítéséért és bôvítésé-ért úgy, hogy új, hatékony konzultációs, együttmûködési, közösdöntéshozatali és koordinált/közös cselekvési mechanizmustalakítsanak ki”. Sôt, a decemberi külügyminiszteri értekezle-ten, a NATO-központban lezajlott PJC-ülésen a NATO ésOroszország elkötelezte magát arra, hogy „új kapcsolatot alakitki”, és megbízták a nagyköveteket, hogy vizsgálják meg a „ha-tékony konzultációs, együttmûködési, közös döntéshozatali éskoordinált/közös cselekvési mechanizmusokat”.

Az elmúlt hónapokban bekövetkezett közeledés lehetôvétette olyan messze ható javaslatok napirendre tûzését, mint aNATO-orosz együttmûködés intézményesítése 20-as körben.Ez nagy várakozásokat keltett mindkét oldalon, amelyek kö-zül nem mindegyik realista. Olyan mechanizmusok kialakítá-sa, amelyek lehetôvé teszik a 20-as körû találkozókat Orosz-országgal – elôre egyeztetett szövetségi álláspont nélkül –nem jelentik azt, hogy Oroszország megvétózhatja a Szövet-ség döntéseit. A Szövetség továbbra is 19-es körben fog mû-ködni, és megtartja minden olyan kérdésben a döntéshozatalés a cselekvés szabadságát, amely egybevág a WashingtoniSzerzôdésben megfogalmazott felelôsségi körökkel. Ottazonban, ahol közös álláspontot lehet kialakítani és a NATOés Oroszország együtt tud dolgozni, fontos kiépíteni azokat amechanizmusokat, amik ezt lehetôvé teszik.

Sok nyugati elemzô úgy véli, hogy Putyin elnök jelenlegjóval meghaladja a többi orosz szereplôt a biztonsági és vé-delmi közösségben. Néhányan azt is hiszik, hogy túl sokatvállal magára és ezzel sebezhetôvé teszi magát. Bármi ishelyzetének pontos természete, a siker iránti igény jelentôs– mind Putyin elnök, mind a NATO szempontjából –, ésegyre fontosabb lesz, hogy konkrét eredményeket érjenekel, amint közeledik a prágai csúcstalálkozó, és amint aNATO-bôvítés kérdése egyre inkább elôtérbe kerül. Elôre-mutató lépések gondosan megfontolt és koordinált csomag-ja segíthet Putyin elnöknek, hogy áthidalja a szakadékot,ami elválasztja biztonsági elitjének konzervatívabb tagjai-tól. Ezen felül szükség van egy körültekintô, a közvéle-ményt formáló információs politikára is, mivel a média el-várásai és/vagy a spekuláció kockázata veszélyes mértékûnyomást gyakorolhat arra, ami elkerülhetetlenül összetettpolitikai folyamat lesz.

A NATO-orosz kapcsolat legtöbb intézményes szereplôjé-nek alapvetô magatartása nem változott. Ennek eredménye-képpen az „áttörések” a legfelsôbb politikai szinten és/vagyaz informális megbeszélések konstruktív légköre nem fog au-tomatikusan megmutatkozni a gyakorlati eredményekben. Akonkrét javaslatokat és programokat továbbra is ugyanazokona bürokratikus csatornákon keresztül kell végrehajtani, né-hány esetben pedig azok ellenére. Noha az együttmûködéslégköre úgy tûnik, hozzájárul az elôrelépéshez, a siker mégnincs bebiztosítva és a hangsúlyos kezdeményezések nem fel-tétlenül járnak azonnali eredménnyel, sôt, esetleg egyáltalánnem lesznek eredményesek. Realistább megközelítés lehet te-hát a kisebb, hivatalos és nem hivatalos, de azért lényegi kér-dések elôtérbe helyezésének idôigényes folyamata.

Oroszország fô célkitûzése nem változott. Mindenekelôtttovábbra is azt akarja, hogy érett, befolyásos partnerként ke-zeljék, valamint hogy szava legyen a legfontosabb euro-atlan-ti biztonsági intézményekben és a védelmi és biztonsággalkapcsolatos döntéshozatalban. Ha a szövetségesek nem akar-nak vagy nem tudnak tartalmat adni ennek a célkitûzésnek, avisszahatás súlyos és hosszan tarató lehet. Habár értékkel bír-hatnak az elôremutató szimbolikus lépések is, a folyamatottartalommal is meg kell tölteni. Az új együttmûködési mecha-nizmusok segíthetnek felülkerekedni a múltbeli bizalmatlan-ságon, és mederbe terelni azt a képességünket, hogy amikorlehet, közösen cselekedjünk. Azonban az új mechanizmusokegymagukban nem alkothatják egy erôs, tartós NATO-oroszpartnerség alapját. Újfajta hozzáállásra van szükség, különö-sen az orosz oldalon.

Amikor a politika formálói és a politikai vezetôk megkísér-lik megragadni a történelmi lehetôséget, meg kell érteniük,hogy mi forog kockán. A helytelen megmozdulások komo-lyan alááshatják az elmúlt hónapokban felépített jóakaratot, ésténylegesen visszavethetik a kapcsolatot. Ha azonban a kér-dés összetettsége és érzékenysége ellenére a NATO és Orosz-ország közös nevezôre tud jutni és új stratégai partnerségettud kialakítani, az jelentôs elônyökkel fog járni, amelyek túl-mutatnak a két partner közös érdekein. ■

REFLEKTORFÉNYBEN


NATO-bizottság munkáját támogatjuk. A kétlegfontosabb a Proliferációval FoglalkozóPolitikai-katonai Vezetô Munkacsoport és aProliferációval Foglalkozó Vezetô VédelmiMunkacsoport. Ehhez járul még az is, hogy aWMD-Központ aktívan támogatja a az EmeltSzintû Politikai Bizottságot a rakétavédelem-mel, Oroszországgal való kapcsolatával és aSzövetségnek az Egyesült Államok ellenszeptember 11-én elkövetett terrortámadásraadandó válaszaival kapcsolatos munkájában.

NT: Hogyan változott meg a WMD-Központmunkarendje szeptember 11.-ét követôen?TW: Szeptember 11. nyomán sokkal világo-

sabban tudatosult bennünk, hogy nem állami szereplôk is használ-hatják a tömegpusztító fegyvereket. A megnövekedett figyelemeredményeként a Központ módosította munkaprogramját az álta-lunk támogatott bizottságok kéréseinek megfelelôen. Ezzel együttazonban nagyfokú folyamatosság figyelhetô meg az olyan bizott-ságok munkájában, mint a Proliferációval Foglalkozó Vezetô Vé-delmi Munkacsoport – abban az értelemben, amit az elmúlt évek-ben tett a katonai készültség növeléséért azzal a céllal, hogyWMD-környezetben is tudjunk mûveletet végrehajtani. Sokolyan gyakorlati lépést, amit a szövetségesek tettek – a saját erôkvédelmével, a felderítéssel, az azonosítással és az orvosi válasz-adással kapcsolatban –, alkalmazni lehet azokra a kockázatokra,amik a tömegpusztító fegyverek nem állami szereplôk általi hasz-nálathoz kapcsolódnak. Ezért tehát arra törekszünk, hogy a létezômunkára és kezdeményezésekre építsünk. Habár munkarendünknem módosult lényegesen, nyilvánvalóan külön hangsúly helye-zôdik a biológiai hatóanyagokra. Többet kell megtudnunk a bio-lógiai, vegyi és radiológiai eszközök nem állai szereplôk általi le-hetséges használatáról, és ezt be kell építeni gondolkodásunkba,annak fontos részeként. Ezen túlmenôen át kell tekintenünk, hogymiként lehet a legjobban együtt dolgozni a polgári lakosság védel-me érdekében ezek ellen a kockázatok ellen.

NT: A média úgy tûnik, hogy a bioterrorizmus megszállottjalett az Egyesült Államokbeli, lépfene-kórokozót tartalmazó le-véláradat eredményeképpen. Mennyire komoly a háború emeformájának veszélye?


NATO Tükör: Mi a WMD-Központ és miérthozták létre?Ted Whiteside: A WMD-Központ egy inter-diszciplináris csapat a NATO Politikai ÜgyekIgazgatóságán. Azért hozták létre, hogy támo-gassa a proliferációval foglalkozó bizottsá-gok és munkacsoportok tevékenységét. AWMD-Központ mandátumát közvetlenül aSzövetség 1999-es Washingtoni Csúcstalál-kozójától és a WMD-Kezdeményezéstôl kap-ta. Alapvetôen hat széleskörû célkitûzése van.Ezek a következôk: élénkebb vita ösztönzésea NATO-ban, amely elvezet egy megerôsö-dött közös szövetségi állásponthoz a WMDkérdéseiben és abban, hogy miként válaszol-junk azokra; a hírszerzés minôségének és mennyiségének, va-lamint az információ megosztásának javítása a szövetségesekközött a proliferációs kérdésekben; egy közvéleményt tájékoz-tató stratégia kifejlesztésének támogatása azért, hogy fokozzuka proliferáció iránti figyelmet és a szövetségek erôfeszítéseit anon-proliferációs küzdelem támogatása érdekében; a katonaikészültség fokozása azért, hogy WMD-környezetben is tudjunkmûveletet végrehajtani, és szembe tudjunk szállni a WMD-ve-szélyekkel; információcsere a kétoldalú WMD megsemmisítôés támogató nemzeti programokról – különösen arról, hogy mi-ként segítjük Oroszországot vegyifegyver-készleteinek meg-semmisítésében; bôvíteni annak lehetôségét, hogy a szövetsé-gesek segítsék egymást a polgári lakosság WMD-kockázatokelleni védelmében. Amint Ön is látja ezekbôl a célkitûzésekbôl,a Szövetségnek nagyon aktív munkaprogramja van a WMD-kockázatokkal és veszélyekkel kapcsolatban, és a Központezen erôfeszítések támogatásának fókuszában áll.

NT: Hogyan mûködik a WMD-Központ? Hány NATO-tisztvi-selô és hány nemzeti szakértô dolgozik ott?TW: Három nemzetközi tisztviselônk és hét nemzeti szakér-tônk van. A hét nemzeti szakértô a tapasztalatok széles skálájáthozta magával. Szakértelemmel bírunk a vegyi fegyverek, a bi-ológiai hatóanyagok, a ballisztikus rakéták tekintetében, tudás-sal és szakértelemmel rendelkezünk a saját erôk védelme, a hír-szerzés, valamint a fegyverzetellenôrzés és non-proliferációsrezsimek politikai vonatkozásának tekintetében. Számos

Ted Whiteside: A NATO WMD-Központjának vezetôje

Ted Whiteside 2000 ôszétôl, azaz létrehozásától vezeti a NATO Tömegpusztító Fegy-verek (Weapons of Mass Destruction – WMD) Központját. 1999 szeptemberében kez-dett el dolgozni a NATO-ban a Politikai Ügyek Igazgatóság Leszerelési, Fegyverzetel-lenôrzési és Kooperatív Biztonsági Osztálya helyettes vezetôjeként, miután a kanadai

NATO-delegációnál és Kanada bonni nagykövetségén is teljesített szolgálatot.

© N

ATO


INTERJÚ

TW: A biológiai hatóanyagok nem-állami szereplôk általi le-hetséges használata jelentôs probléma. A nem-állami szerep-lôk megmutatták, hogy képesek ilyen fegyvereket létrehozniés használni. A biológiai hatóanyagok egyik fô jellegzetessége,ami miatt annyira vonzónak találják ôket a nem-állami szerep-lôk, a mérgezô jelleg. Rendkívül romboló volna, ha ezeket ahatóanyagokat a terroristák vagy bûnözô elemek használnák.Ezek a hatóanyagok alattomosak, nehéz a nyomukra bukkanniés rendkívül sok erôforrást igényel az ellenük való küzdelem,mind orvosi, mind jogalkotási vonatkozásban. A proliferációeme formájával való küzdelemhez kapcsolódó nehézségeketsúlyosbítják a kettôs felhasználású technológiák és a modernbiológiai iparágakhoz kapcsolódó széles körû szakértelem.Habár az 1972-es, a Biológiai és Toxikus Fegyverek Kifejlesz-tését, Elôállítását és Raktározását Tiltó Egyezmény elfogadásaóta tilos a biológiai fegyverek használata és birtoklása, tovább-ra is rendkívül nehéz megfelelô ellenôrzô eszközöket alkal-mazni. A hagyományos fegyverzetellenôrzési rezsimekkel el-lentétben, ahol meg lehet számolni az egyes elemeket, példáula tankokat és a tüzérségi eszközöket, és ellenôrzési szinteketlehet megállapítani, ez a lehetôség nem érhetô el egykönnyena biológiai hatóanyagok esetében. Fontos marad az erôfeszíté-sek kifejtése annak biztosítására, hogy az 1972-es Konvencióhatékony eszköz legyen a biológiai fegyverek jelentette nö-vekvô veszély elleni harcban.

NT: Milyen egyéb kockázatok tûnnek jelenleg a legveszélye-sebbnek Önnek?TW: A biológiai és vegyi hatóanyagokhoz, a toxikus ipari kemi-káliákhoz és a radiológiai eszközökhöz egyaránt kapcsolódnakkockázatok. Ezen túlmenôen továbbra is súlyos aggodalommaltölti el a Szövetséget a ballisztikus rakéták elterjedése is. Ezen aterületen a Szövetség határozottan elkötelezett marad a Rakéta-technológiai Ellenôrzô Rendszer, az Ausztrália Csoport és aZangger és Nukleáris Támogatók Csoportok iránt, amelyek fon-tos elemei azon erôfeszítésünknek, hogy küzdjünk a tömegpusz-tító fegyverek és azok hordozóeszközeinek elterjedése ellen.

NT: Van-e születôben szövetségi álláspont a proliferációról?Esetleg a rakétavédelemrôl?TW: ASzövetség a kilencvenes évek elején felismerte, hogy fon-tos megerôsíteni a proliferáció elleni erôfeszítéseket. A fô cél azmarad, hogy a proliferációt megelôzzük, vagy ha ez nem sikerül,akkor vissza lehessen fordítani diplomáciai eszközökkel. Ehhez amegközelítéshez szorosan kapcsolódik az, hogy biztosítjuk a tö-

ANATO TUDOMÁNYOS PROGRAMJAA„Tudósok együtt , a haladásért és a békéért”

A NATO Tudományos Programja együttmûködési projekteket támogat szövetséges és partnerországok tudósai részvételével. A katonai kérdésekkel nem foglalkozó program arra

irányul, hogy elômozdítsa az együttmûködést a különbözô hátterekkel rendelkezô tudósok között,a kutatók közötti tartós kapcsolatok megteremtése és a partnerországok tudományos közösségei

fenntartásának elôsegítése érdekében.

Részletek a NATO honlapján találhatók a http://www.nato.int/science címen.

megpusztító fegyverek lehetséges használata elleni megfelelô vé-delmi struktúrát. A Szövetség védelmi struktúrájának képesnekkell lennie arra, hogy megfelelôen és hatékonyan szálljon szembea tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése általjelentett veszélyekkel. Alapvetô fontosságú fenntartani a Szövet-ség erôinek rugalmasságát és hatékonyságát a nukleáris, biológiaiés vegyi fegyverek jelenléte, a velük való fenyegetettség vagy ahasználatuk ellenére. Ebben a vonatkozásban a Szövetség számoseszközre támaszkodik a proliferáció elleni harcban, beleértve azelrettentô, támadó és védekezô erôket, a fegyverzetellenôrzés, le-szerelés és non-proliferáció hatékonyságának növelését, valaminta diplomáciai és az ellenproliferációs eszközöket.

NT: Oroszország kifejezte érdeklôdését a NATO-val valóegyüttmûködésre a harcászati rakétavédelem területén. Milyenirányt vethet ez az együttmûködés?TW: Több szoros és intenzív konzultációs zajlott Oroszország-gal a rakétavédelemrôl. Ezek a konzultációk a jövôben is foly-tatódni fognak, valószínûleg két vagy három általános terüle-ten. Elôször is, megvitathatjuk a ballisztikus rakétákkalkapcsolatos globális fejlemények természetét, a problémárólalkotott véleményünket, annak hatókörét és az ellene való küz-delem lehetséges módjait. Másodszor, megvitathatunk olyankoncepciókat, mint a rakétavédelemrôl alkotott közös véle-mény; az, hogy miként lehet azt integrálni a Kiterjesztett Lég-védelem átfogó koncepciójába; hogyan mûködik a kommuni-káció és a vezetés-irányítás vonatozásában, és mit feltételez akiképzés esetében. Megvizsgálhatjuk a NATO és az orosz rend-szerek fô képességeit és egy átfogó hadszíntéri rakétavédelmikoncepció keretében kiegészítô telepítések kivitelezhetôségét.

NT: Szerepel a tervekben a WMD-Központ tevékenységénekkiterjesztése a partnerországok bevonásával?TW: A partnerek már folytattak néhány konzultációt a Szövet-séggel a proliferációról. Specifikus, elmélyült kétoldalú meg-beszélések zajlottak Oroszországgal és Ukrajnával. Általánosmegbeszélések voltak az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban,és a múlthoz hasonlóan folytatódni fognak a leszerelési sza-kértôk találkozói a partnerekkel. Reméljük, hogy ez ki fog ter-jedni a bizottsági munkára is, hogy minden partner esetébennövekvô mértékben tudjunk foglalkozni a proliferációval kap-csolatos kihívásokkal. Megtörtént a kapcsolatfelvétel és meg-kezdôdtek a konzultációk a Mediterrán Párbeszéd országaivalis. Zajlik a további munka, hogy fokozzuk és elmélyítsük min-dezeket a konzultációkat. ■


Szeptember 11. közvetlen következményeként a közép-ázsiaiországok csatlakoztak az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Partnership Council (EAPC)) többi tagjához a támadá-sok feltétel nélküli elitélésben, és elkötelezték magukat arra,hogy minden erôfeszítéssel küzdeni fognak a terrorizmus ellen.Azóta elkötelezettségüket bizonyítva elérhetôvé tették területü-ket és eszközeiket a nemzetközi koalíció számára. Kazahsztánszeptember 24-én bejelentette készségét, hogy minden rendel-kezésére álló erôvel támogatja az Egyesült Államok vezette ko-alíciót. Hozzá hasonlóan a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán ésTürkmenisztán is egyértelmûvé tette, hogy támogatják a terro-rizmus elleni harcot. Üzbegisztán alapvetô elemmé vált a táli-bok elleni kampánynak azzal, hogy október 5-én bejelentette:megnyitja légterét az amerikai gépek számára, és lehetôvé teszia kutató-mentô és humanitárius missziók számára az üzbég terü-leten való leszállást. Figyelembe véve, hogy ezekben az orszá-gokban túlnyomórészt muzulmánok népesség él, támogatásukazt bizonyítja, hogy Bin Laden vádjaival ellentétben a terror el-leni nemzetközi kampány nem az iszlám elleni keresztes hadjá-rat, és nem is a civilizációk közötti összeütközés.

A szeptember 11-i támadások megmutatták az euro-atlantitérség biztonságának oszthatatlanságát. Most már minden or-szág ugyanazokkal a veszélyekkel néz szembe, legyen azÉszak-Amerikában, Európában vagy Közép-Ázsiában. Sôt, atámadások és az azt követô terrorizmus elleni kampány kö-zéppontba állította Közép-Ázsia fontosságát az euro-atlantibiztonság számára, és a szorosabb együttmûködés szükséges-ségét a NATO és közép-ázsiai partnerei között – nemcsak amostani válság esetében, hanem azon túlmenôen is.

Közép-Ázsia és Európa régóta szoros kapcsolatban áll egy-mással. A XIX. században a térség mind a brit, mind az oroszbirodalom figyelmét magára vonta, mert a Nagy Selyemút,ami az Európát a Távol-Kelettel összekötô fô kereskedelmiútvonal, keresztül haladt rajta. Ma Közép-Ázsia energiakész-letei magukban hordozzák a jólét, a térség fejlôdésének lehe-tôségét. Azonban a NATO az elmúlt évtizedben nem a közép-ázsiai történelem eredményeként és nem is gazdaságipotenciálja miatt érdeklôdött a térség iránt. A Szövetség elôkívánta mozdítani a biztonságot Közép-Ázsiában azon straté-giájának részeként, amelynek keretében partnerséget alakít kia fejlôdô demokráciákkal, választ keres a biztonság kihívása-ira és elômozdítja a stabilitást az egész euro-atlanti térségben.A békepartnerségi program és az EAPC keretében a szoro-sabb partnerség és együttmûködés kialakítására irányuló erô-feszítések mindenki számára elônyösek.

Osman Yavuzalp a NATO Politikai Ügyek Igazgatóságán

dolgozik, ahol a NATO bôvítéssel és a Szövetség közép-ázsiai

partnereivel fenntartott kapcsolatokkal foglalkozik.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szeptember 11-i ter-roristatámadásokat az Egyesült Államok ellen OszamaBin Laden afganisztáni székhelyû al-Kaida hálózata

követte el, a támadások kegyetlensége és vakmerôsége alighalepte meg a közép-ázsiai országokat. A nemzetközi közösségtermészetesen tudatában volt az egyre romló afganisztáni hely-zetnek, és kifejezte aggodalmát az emberi jogok megsértése, abuddhista szobrok önkényes lerombolása és a nemzetközi se-gélymunkások azon indokkal történt letartóztatása miatt, hogyállítólag terjesztik a kereszténységet. A Kirgiz Köztársaság,Tádzsikisztán, Üzbegisztán és , bár kisebb mértékben , de Ka-zahsztán is elsô kézbôl ismerték az afganisztáni tálib rezsimveszélyeit, régóta szenvedtek a kábítószerkereskedelem követ-kezményeitôl és 1998 óta számos alkalommal váltak az al-Ka-idához kapcsolódó terrorista behatolások áldozatává.

Közép-Ázsia országai az elsôk között hívták fel a világ fi-gyelmét az afganisztáni helyzet romlására és annak a nemzet-közi biztonságra gyakorolt lehetséges kockázataira. Már2000. szeptember 8-án – egy évvel az Egyesült Államok ellenelkövetett támadások elôtt – Iszlam Karimov üzbég elnök akövetkezôképpen figyelmeztette az ENSZ-közgyûlését: „Af-ganisztán a nemzetközi terrorizmus gyakorlóterévé és meleg-ágyává vált” és hogy „a szûnni nem akaró háború Afganisz-tánban nemcsak a közép-ázsiai térség államaira, hanem azegész világra veszélyt jelent.”

Tekintettel arra, hogy szükség van a törvényesség és a rendhelyreállítására, valamint az afgán nép szenvedéseinek meg-szüntetésére, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán1999 óta az afgán válság békés megoldása érdekében fárado-zik az úgynevezett „hat plusz kettes” csoport keretében,amelynek Kína, Irán és Pakisztán is tagja, és amelyet Orosz-ország és az Egyesült Államok is támogat. A csoport a közel-múltban, New York-ban, szeptember 12-én, az ENSZ Köz-gyûlés margóján találkozott Lakdar Brahimi nagykövettel, azENSZ térségbeli különmegbízottjával, hogy megbeszéléseketfolytasson a tálib korszak utáni Afganisztánról. A megbeszé-lésen a hat szomszédos ország képviselôi kifejezték támoga-tásukat egy széles alapokon nyugvó, többnemzetiségû és sza-badon választott poszt-tálib kormány létrehozása iránt.

Az arcvonalonMiután a NATO közép-ázsiai partnerei határozottan kiállnak a terrorizmusellenes nemzetközi koalíció mellett, Osman Yavuzalp megvizsgálja a Szövetség

kapcsolatát ezekkel az országokkal.

A Békepartnerség a biztonsághoz kapcsolódó tevékenysé-gek széles skáláját kínálja s olyan területeket fed le, mint apolgári veszélyhelyzeti tervezés, a válságkezelés, a nyelvkép-zés, a tudományos együttmûködés és a haderôk interoperabi-litása. Ebbôl a menübôl minden partner egyéni követelményeiés prioritásai szerint választhat. Mi több, a partnerség égiszealatt a NATO szövetségesek bármely partnerrel konzultálnakannak igénye szerint, ha az a partner úgy látja, hogy közvetlenveszély fenegeti területi épségét, politikai függetlenségétvagy biztonságát.

A Békepartnerséget két alapelv határozza meg. Az egyikaz, hogy nem irányul harmadik fél érdekei ellen. Semleges or-szágok is – például Ausztria, Írország, Moldova és Svájc – ré-szesei a tevékenységek széleskörû jótékony hatásának. A má-sik pedig az, hogy nem helyettesíteni vagy duplikálni kívánjaa többi kooperatív kezdeményezést, hanem sokkal inkább ki-egészíteni azokat, hiszen a NATO mindig tisztelte partnereiegyéni érdekeit és regionális megfontolásait. Délkelet-Euró-pában például az országok számos párhuzamos nemzetközi

kezdeményezésben vesznek részt, és különleges kétoldalúkapcsolatokat tartanak fenn egymással azon túl, hogy aNATO-val együttmûködnek. A Szövetség hasonlóképpenkész támogatni azokat a kooperatív tevékenységi formákat,amelyeknek néhány közép-ázsiai partner részese, például aSanghaji Együttmûködési Szervezet vagy az Ázsiai Interak-ció és Bizalomépítô Intézkedések Konferenciája. Továbbátiszteletben tartja a történelmi, geopolitikai és társadalmi-gaz-dasági okokból Oroszországgal kialakított kapcsolatukat.

E felfogás alapján a NATO és a közép-ázsiai partnerek szá-mos területen tudnak együttmûködést létesíteni. Strukturáltpárbeszéd zajlik a Szövetség tagjai és a 27 partnerország közötttulajdonképpen minden közös érdeklôdésre okot adó kérdés-ben, az EAPC keretében. E a többnemzetiségû fórum segítsé-gével a közép-ázsiai partnerek folyamatosan tájékoztatni tudjáka szövetségeseket és a többi partnert a térségükben végbemenôfejleményekrôl, a tálibok által támogatott terrorizmus megszü-letése óta. Az EAPC égisze alatt számos regionális, a biztonsá-gi együttmûködésrôl szóló szemináriumot rendeztek, amely a

közép-ázsiai biztonsági kérdésekkel foglalkozott. Ezeket ma-gában a térségben tartották, hogy a NATO-szövetségesek és atöbbi partner jobban megértse az ottani viszonyokat. Az elsôreTaskentben, Üzbegisztánban került sor 1999 októberében. En-nek a kezdeményezésnek a sikere elvezetett egy második sze-mináriumhoz 2000 novemberében Biskekben, a Kirgiz Köztár-saságban, és egy harmadikhoz 2001 szeptemberébenAlmatiban, Kazahsztánban – alig néhány nappal az EgyesültÁllamok ellen elkövetett terroristatámadások után.

A polgári veszélyhelyzeti tervezés az együttmûködés másikkulcsfontosságú területe. A közép-ázsiai országok ki vannak té-ve az olyan természeti katasztrófáknak, mint a földrengések ésáradások, ezért készek megvizsgálni a magas kockázatú zónák-ban fekvô városok és azok lakossága védelmének módjait. Apolgári veszélyhelyzeti tervezést és a civil-katonai együttmû-ködés formájának meghatározását a katasztrófaelhárító mûve-letekben megkönnyíti a részvétel a Békepartnerség keretébenrendezett munkamûhelyekben és tevékenységekben. Ezértegyéni igényeknek megfelelô tanfolyamokra került sor 1996-

ban, a Kirgiz Köztársaságban, 1999-ben, Üz-begisztánban és 2001-ben, Kazahsztánban.

A NATO és közép-ázsiai partnerei annak alehetôségnek is haszonélvezôi, hogy együttdolgoznak a tudományos és technológiai ku-tatás területén. Mintegy 120 NATO tudomá-nyos és technológiai adományt kapott az ötközép-ázsiai ország az elmúlt nyolc évben,amióta a NATO Tudományos Programjátmegnyitották a partnerországok elôtt. Ez évoktóberében a Tudományos Program egynagyszabású tervet indított el, a „Virtuális Se-lyemutat”, hogy mûholdhálózat segítségévelaz Internethez való hozzáférést biztosítsa anyolc közép-ázsiai és dél-kaukázusi országtudományos és kutató közösségei számára. ANATO által támogatott tudományos projektek

közé tartoznak Közép-Ázsiában a következôk is: egy 2001 feb-ruárjában elindított kísérleti tanulmány a fenntartható fejlôdésérdekében végzett környezeti döntéshozatalról, amelynek Ka-zahsztán, a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán és Üzbegisztán isrészese; olyan projektek, amelyek a radioaktivitás problémájá-val foglalkoznak a kazahsztáni Sarzal régióban található szemi-palatyinszki volt nukleáris kísérleti telepen; és kezdeményezé-sek az Aral-tó szennyezettsége elleni küzdelemre.

Közép-Ázsia, amely egykoron a „Great Game” (Nagy Mér-kôzés) színtere volt, a XXI. század elejére alapvetô, továbbrais stratégiai fontossággal bíró térség maradt. A múlt nulla-összegû játékai azonban eltûntek a történelem süllyesztôjében.A közelmúltbeli események újra megmutatták, hogy bölcs do-log az együttmûködés, a stabilitás és a biztonság elômozdításaaz egész euro-atlanti térségben. A Szövetség ugyan nem kíván-ja sem ott, sem másutt megoldani az összes problémát, de egy-re inkább világos, hogy a hosszú távú befektetés a kapcsolatoképítésébe, a megértés fokozásába és az együttmûködés kiter-jesztésébe mindenki számára erôsíti a biztonságot. ■

BEMUTATÁS


KAZAHSZTÁN

KászpiTenger

AralTó

ÜZBÉGISZTÁNKIRGIZ

KÖZTÁRSASÁG

TADZSIKISZTÁN

AFGANISZTÁNIRÁN

TÜRKMÉNISZTÁN KÍNA

PAKISZTÁN

Vita

Hogyan illeszkedik a rakétavéde-lem szeptember 11. után a bizton-

sági kiadások prioritásai közé?

Elsôdleges prioritás:

Keith B. Payne a Nemzeti Inté-

zet a Közérdekért elnöke, a védel-

mi miniszter hivatalában az El-

rettentési Koncepciók Tanácsadó

Csoportjának elnöke, a George-

town Egyetem docense

Nemprioritás:Joseph Cirincioneis,

a Carnegie Alapítvány

a Nemzetközi Békéért

Non-Proliferációs

Projektjének igazgató-

janál.

Kedves Joseph,

Washingtonban kétpárti konszenzustámogatja azt a javaslatot, hogy a rakéta-védelemnek az amerikai védelmi kiadá-sok prioritásai között van a helye, továbbáaz amerikai közvélemény is évek óta erô-teljesen támogatja a rakétavédelmi rend-szer kiépítését. Az amerikai embereknekkörülbelül kétharmada azt hiszi, hogy márvédi ôket a rakétapajzs. Legtöbbjük nemörül majd, amikor felfedezi az igazságot.

A rakétavédelem prioritássá tételéneklegalapvetôbb oka a fokozódó, sokrétûballisztikus rakétafenyegetés. A NemzetiHírszerzô Tanács 1999. szeptemberi nyíltjelentése – Külföldi rakéták fejlesztésé-nek helyzete és a ballisztikus rakétafenye-getés az Egyesült Államokra nézve 2015-ig címmel – azt vetíti elôre, hogy: „Akövetkezô 15 évben az Egyesült Államokszinte bizonyosan szembe fog kerülniOroszországból, Kínából és Észak-Kore-ából, esetleg Iránból és valószínûleg Irak-ból származó ICBM-[intercontinentalballistic missile: interkontinentális bal-lisztikus rakéta] fenyegetéssel”. Ajelentésazt is megjegyzi, hogy a közepes hatótá-volságú ballisztikus rakéták proliferációja„közvetlen, komoly és növekvô veszélyt

jelent az amerikai erôkre, érdekekre ésszövetségesekre nézve, és jelentôsenmegváltoztatta a stratégiai egyensúlyt aKözel-Keleten és Ázsiában”. Az a tény,hogy néhány olyan ország, amely rendel-kezik rakétaprogrammal, nukleáris, bio-lógiai és vegyi (nuclear, biological andchemical, NBC-) fegyverek fejlesztésénis dolgozik, valamint támogatja/menedé-ket biztosít a terroristáknak, közel hozzaezt a növekvô veszélyt.

A jelenlegi proliferációs veszély álta-lában az ICBM rakéták hatótávolságaalatti rakétákkal kapcsolatos. Azonban eznem jelenti azt, hogy a nagy hatótávolsá-gú rakéták elleni védelem alacsony fokúprioritást érdemel. Ellenkezôleg, a két-párti Rumsfeld-bizottság 1998 augusztu-sában megállapította, hogy a feltörekvôballisztikus rakéta hatalmak szert tehet-nek ICBM-képességre egy erre vonatko-zó döntés megszületésétôl számított ötéven belül, és ezen idôszak nagy részé-ben nem is feltétlenül tudjuk, hogy szüle-tett ilyen döntés. Idôben figyelmeztettekminket a további ICBM-fenyegetésekgyors erôsödésének lehetôségére. Né-hány esetben, például Észak-Korea ese-tében, úgy tûnik, az óra már ketyeg, ésnem volna bölcs ráérôs választ adni.

Még akkor is, ha a nagyobb mértékûrakétafenyegetés csak 5-15 múlva érez-teti hatását, a védelmünk valószínûlegnem lesz felkészülve rá a veszély vilá-gossá és közvetlenné válása esetén, hanem kezdünk most bele egy nagyszabá-sú programba. Várni egy észak-koreai,iráni és/vagy iraki NBC-fegyverzettel el-látott ICBM nyilvánvaló megszületéséreazelôtt, hogy a rakétavédelmet a legfon-tosabb prioritások közé sorolnánk, azt akockázatot rejtené magában, hogy meg-hosszabbítjuk a példátlan sebezhetôségidôszakát.

Ráadásul Donald Rumsfeld védelmiminiszter nyilvánosan kijelentette, hogyegy bizonyos „haramiaállam” hajóról le-adott tesztlövést végzett egy interkonti-nentális távolság alatti ballisztikus raké-tával a tengeren. Ennek következtébenhiba volna az állítani, hogy az EgyesültÁllamokra nézve csak az ICBM-ek je-lentik a rakétafenyegetést.

Az a tény, hogy a haramiaállamok ra-kétái nem lehetnek különösképpen kifi-nomultak, nem ad biztonságot. A vesz-élyeztetéshez vagy városokmegtámadásához nincs szükség pontos-ságra. Annak a gyakran hangoztatott, ma-


gabiztos állításnak sem lehet hitelt adni,hogy alacsony a valószínûsége egy hara-miaállam által elkövetett NBC-rakéta-támadásnak. Senki nem ismeri egy ilyenesemény bekövetkeztének valószínûsé-gét. Amit most, a NATO tükör 26.,2001/2002-es téli számának kiadásakortudunk az, hogy egy rakétatámadás ame-rikai és szövetséges állampolgárok szá-zezreit, sôt, milliót ölheti meg egyetlencsapással. Egy ilyen rakétatámadás való-színûsége ismeretlen, de a következmé-nyei katasztrofálisak lennének. Az elsôd-leges prioritások között kell szerepelnieannak, hogy erre a növekvô veszélyreidôben választ adjunk.

A rakétavédelem természetesen nemteljes válasz erre a fenyegetésre. Azon-ban mindenféle válasznak alapvetô ele-me. A szeptember 11-i terrortámadásokillusztrálják azoknak a kényelmes és he-lyénvalónak tûnô állításoknak az ostoba-ságát, hogy az ellenfelek „nem mernekmajd” különösen magas kockázattal járócselekményeket elkövetni. A történelemhemzseg az elrettentés kudarcaitól, merta vezetôk alkalmanként hajlandóak me-részek lenni. Még a hidegháborút is azértvészelte át az Egyesült Államok és aSzovjetunió, mert „nekünk kedvezett aszerencse”, ahogy Robert S. McNamaravédelmi miniszter mondta. Az elrettentéshiteles mûködéséhez szükséges feltéte-lek a hidegháború utáni környezetbenmég kevésbé valószínû, hogy fennma-radnak. Ez nem azért van így, mert a „ha-ramia” vezetôk irracionálisak, hanemmert számos, a hidegháború idején meg-lévô, az elrettentés kiszámítható mûkö-déséhez szükséges alapvetô feltétel töb-bé nem tekinthetô adottnak.

A rakéta- és a tömegpusztító fegyve-rek (weapons of mass destruction,WMD) által jelentett veszély valós és fo-kozódik. Az elrettentés nem megfelelô,és ha a közeli jövôben szükség van a ra-kétavédelemre, hát prioritásnak kell len-nie. Szerencsére az Elnök, a Kongresszusés a közvélemény azzá tette.

Üdvözlettel,Keith

Kedves Keith,

Az indulatos, elfogult politikai csatáro-zás, ami a kilencvenes évek közepe óta jel-lemezte a washingtoni politikai kérdéseket,mára szerencsére lecsendesedett. Mind-annyian azt reméljük, hogy az új szellemi-ség a mostani válság után is megmarad.Azonban a kulcskérdésekben, különösen arakétavédelemben, az elvi különbségekmegmaradnak. Nincs kétpárti konszenzus.

John Spratt képviselô, az amerikai kép-viselôház egyik kulcsfontosságú mérsé-kelt demokrata vezetôje azt mondta ne-künk a Carnegie Alapítványnál, hogy ademokraták szeptember 11. után visszavo-nultak a rakétavédelmi vitából, „mert nemakartuk ebben a kritikus idôszakban túlsá-gosan bírálni az adminisztrációt”. Carl Le-vin, a Fegyveres Szolgálatok SzenátusiBizottságának elnöke azt írja: „Azok kö-zölünk, akik azzal érveltek, hogy a rakéta-védelmi rendszer egyoldalú telepítése azEgyesült Államok biztonságát csökkente-né, és nem növelné, üdítô bizonyítékot ta-láltak álláspontjukra az adminisztrációcsodálnivaló, sokoldalú válaszában, amit aközelmúltbeli terrortámadásokra adott”.

Még mindig mély választóvonal húzó-dik a rakétavédelem telepítésének veszélye,technikai megvalósíthatósága, ütemezése,ára és stratégiai következményei miatt.Amint Te is tudod, alapvetô egyetértés vanabban, hogy szükség van a rövid hatótávol-ságú vagy hadszíntéri rakétavédelmi rend-szerek telepítésének elômozdítására. Ebbenaz esetben ugyanis érzékelhetô a veszély, ésnagyobb esély van egy olyan rendszer tény-leges üzembeállítására, ami legalább némiképességgel rendelkezik a kb. 180 km ható-távolságú Scudok és a valamivel kisebb ha-tótávolságú társaik ellen. APatriot nem mû-ködött az Öböl-háborúban – a kezdeti hibáspercepciók és a késôbbi hibás állítások el-lenére –, de 2002-ben egy továbbfejlesztettváltozatot végre hadrendbe állítanak, és en-nek sokkal hatékonyabbnak kell lennie azegyszerû, rövid hatótávolságú fenyegeté-sekkel szemben. A nagy hatótávolságú vé-delem kapcsán létrejött választóvonal azon-ban fennmarad, és nemcsak a pártok között.A Külügyminisztérium és a Védelmi Mi-

nisztérium tisztségviselôi közül számosélesen eltérô nézeteket vall a programról ésaz ABM- szerzôdés fenntartásának hasz-nosságáról. Mindeközben a védelmi éspénzügyi hiénák a republikánus többséggelrendelkezô Képviselôházban a költségekenvitatkoznak egymással.

Ennek a megosztottságnak – és a prog-ramot sújtó komoly technológiai gondok-nak – egyik példája a Képviselôház Költ-ségvetési Felhatalmazási Bizottságánakaz a novemberi döntése, hogy törli azt amûholdrendszert, ami nélkülözhetetlen anagy hatótávolságú rakétavédelmi rend-szerekhez. A Világûr Bázisú InfravörösRendszer terve évekkel el van maradva azütemtervtôl, és a program becsült költsé-ge csak a múlt évben 10 milliárd dollárról23 milliárdra nôtt, állította a Bizottság. APentagon tisztségviselôi azt mondják,hogy a rakétavédelem nem mûködôképesa mûholdak nélkül. A Bizottság republi-kánus vezetôi azt mondják, hogy a prog-ramot technikai és tervezési problémáksújtják, és egyszerûen túl költségessé vált.

Ez csak egy azon technikai problémáktucatjai közül, ami a rakétavédelem tá-mogatóit arra késztette, hogy közhelyek-kel söpörjék félre az amerikai technikaiképességekkel kapcsolatos gondolato-kat. Azonban évekig is el fog tartani,amíg megtudjuk, hogy a rendszer mûkö-dôképes lesz-e. Amint azt Rumsfeld vé-delmi miniszter mondta ez év júliusában:„Nem rendelkezünk rendszerrel. Nemrendelkezünk architektúrával. Nincs ja-vaslatunk az architektúrára. Mindösszeegy pármaroknyi nagyon érdekes kutatá-si, fejlesztési és tesztprogramunk van”.

Míg szeptember 11. láthatóan nemváltoztatta meg sem a támogatók, sem azellenzôk véleményét – és Te, Keith megén erre kitûnô példák vagyunk –, alapo-san megváltoztatta a diplomáciai, politi-kai és pénzügyi környezetet. Ennek az ÚjVilágnak a rakétavédelmi programok va-lószínûleg kárvallottjai lesznek. „Az or-szágos rakétavédelem támogatói sohatöbbé nem tudják majd azt állítani, amitBush elnök májusban, azaz, hogy a hara-miaállamok kezében lévô ballisztikus ra-


KEITH B. PAYNEkontraJOSEPH CIRINCIONE

kéták jelentik ’ma a legsürgetôbb ve-szélyt” mondja Levin szenátor. „A bal-lisztikus rakéták nem a terroristák eszkö-zei, és a terroristák valószínûleg nem isfognak jövôbeni támadásaikhoz balliszti-kus rakétákra szert tenni. Amikor a raké-tavédelmi vita újrakezdôdik, újra kell ér-tékelni azt, hogy minden dollár, amit alegkisebb veszélyt jelentô ballisztikus ra-kétákra költünk olyan dollár, amit nemköltünk a legvalószínûbb veszélyt jelentôfenyegetésre, a terrorizmusra”.

Aterrorizmussal vívott új háború szám-lái egyre gyûlnek. Apostai szolgáltatásnakmilliárdokra van szüksége csak azért,hogy fertôtlenítse postai létesítményeit; abioterrorizmus elleni védelem tízmilliár-dokba fog kerülni; a reptéri biztonságújabb milliárdokba; és csak a katonai mû-velet egymagában elviszi a Kongresszusáltal szeptemberben elfogadott 40 milliárddolláros válságkeret felét. A rakétavéde-lemnek most már versenyeznie kell az újvédelmi igényekkel, amelyek legtöbbjétaz amerikai emberek sokkal súlyosabb fe-nyegetésekre adandó válaszként értékelik.Ezek nem hipotetikus „mi van akkor, ha”típusú, hanem „már-megtörtént-és-bármi-kor-újra-megtörténhet” típusú veszélyek.

A haza védelme megnövelt biztonsá-got jelent az olyan alapvetô fontosságúinfrastruktúráknak, mint a gátak, a nuk-leáris reaktorok, a vegyi üzemek, a hi-dak, az alagutak és a stadionok. Ez nemcsak az oltások raktározását jelenti –ahogy az elnök akarja –, hanem többpénz költését a sürgôsségi osztályokraés klinikákra, hogy több embert tudja-nak foglalkozatni, azokat jobban tudjákképezni és több érzékelô felszerelésüklegyen – ahogy a Kongresszus akarja.Ez már eddig is azt jelentette, hogy azEgyesült Államok kétfrontos háborútvív – Afganisztánban és az amerikai re-pülôtereken és postahivatalokban. A ra-

kétavédelem irreleváns mindkét háború-ban. Ez egy teljesen új ütközet.

Üdvözlettel,Joseph

Kedves Joseph,

Azzal, hogy John Spratt képviselô ésCarl Levin szenátor nyilatkozatait idézed,vitatod azt az állításomat, hogy létezik po-litikai konszenzus arról, hogy a rakétavé-delmi kiadások prioritásnak számítanak.A kiragadott idézetek gyakran nem a tel-jes képet nyújtják. Azonban, ha ezt a fajtabizonyítékot értékeled, nekem is idéznemkell a következô megjegyzéseket, ugya-nazoktól a kongresszusi vezetôktôl.

Ellentétben azzal az állításoddal, hogynincs „kimutatható” nagy hatótávolságúrakétafenyegetés, Spratt képviselô eztmondja: „Azt hiszem, létezik és növekszikegy véletlenül, önkényesen vagy egy hara-miaállam által elkövetett rakétatámadásveszélye, és azt hiszem, bölcs dolog volnarendelkezni egy rakétavédelmi rendszer-rel, hogy szembeszálljunk ezzel a fenye-getéssel.” Szemben azzal az állításoddal,hogy csak a rövid hatótávolságú védelemélvez általános támogatást, Spratt képvise-lô a rakétavédelem mellett áll ki: „Régótagondolkodom azon, hogy a legmegfele-lôbb elsô lépés egy földi bázisú, két helyretelepített védelmi rendszer volna.”

Levin szenátor hasonlóképpen nyilat-kozott: „Egyetértek azzal a céllal, hogyhatékony védelmet nyújtsunk az amerikainép számára a haramiaállamok nagy ható-távolságú rakétáival szemben”. Valamint,hogy nyomatékot adjak álláspontomnak,jegyezzük meg, hogy Joseph Liebermanszenátor, a közelmúltbeli demokrata alel-nökjelölt azt mondta, hogy „szükségünkvan az országos rakétavédelemre. Valós ésnövekvô veszéllyel nézünk szembe, ame-lyet nem lehet leküzdeni hagyományoserôinkkel, és amelyet nem lehet elrettente-ni a megtorlással való fenyegetéssel”.

Azt állítod továbbá, hogy a szeptember11-i terroristatámadások hatására a rakéta-védelem támogatása szempontjából nega-tív változások mentek végbe a politikai klí-

mában. Ennek ellenkezôjének legutóbbi ésleghatározottabb bizonyítéka a jelenlegitörvényhozási nyilvántartás. A Képviselô-ház Fegyveres Szolgálatok Bizottságánakjelentése, amit nem sokkal szeptember 11.elôtt adtak ki, azt mondja: „A bizottság tá-mogatja az Elnök ballisztikus rakétavéde-lemrôl alkotott megközelítését, és bátorító-nak találja, hogy a javasolt rakétavédelmiprogram magában foglalja egy többrétegûvédelmi rendszer és a realisztikus tesztelésterveit, továbbá megvizsgálja a technológi-ák teljes skáláját. Mint olyan, a bizottságszerény változtatásokkal támogatja az ad-minisztráció rakétavédelmi programját, ésa ballisztikus rakétavédelem további fej-lesztésére 8,2 milliárd dollárt javasol, 2,9milliárddal többet a 2001-es pénzügyi évszintjénél”. 2001. szeptember 25-én végül ateljes Képviselôház elfogadta, 398 igenszavazattal 17 ellenében, a 2002-es Nem-zetvédelmi Felhatalmazási törvényt. Ez 7,9milliárd dollárt adna a rakétavédelemre, 25milliárddal többet, mint 2001-ben, és csak-nem 1 milliárd dollárral többet, mint amit a2002-es költségvetés igényelt. A rakétavé-delem végsô költségvetési számai nyilván-valóan a folyamatban lévô Szenátusi-kép-viselôházi tanácskozás végkimenetelétôlfüggnek, és a Szenátus alacsonyabb finan-szírozási szinteket javasolt. Jelenleg azon-ban világos, hogy a rakétavédelemre szántösszeg jelentôsen nôni fog 2001 után.

Az általam vázolt konszenzus megvan,és ennek jó oka van. Szeptember 11. nemzúzta szét a közvélemény vagy a politikakonszenzusát a rakétavédelmi kiadásokról.Ehelyett megmutatta, hogy milyen arro-gáns és ostoba a „nem-lesz-bátorságuk-csapást-mérni-ránk” hozzáállás, és ezértmilyen komoly a növekvô ballisztikus ra-kétafenyegetés. Az Egyesült Államoknaknem szabad feladni a rakétavédelmet azért,hogy más programokat finanszírozzon.Nincs választási lehetôség, ahogy azt te ál-lítod. Amint azt a növekvô rakétavédelmiköltségvetés és a 40 milliárd dolláros anti-terrorista válságkeret mutatja, az EgyesültÁllamok a veszélyek széles spektrumábanfogja finanszírozni a védelmi képessége-ket, beleértve a rakétatámadást is.

Üdvözlettel,Keith


KEITH B. PAYNE

A felemelkedô balliszti-kus rakétahatalmak a

döntést követô öt évenbelül tehetnek szertICBM képességekre


Kedves Keith,

Én, Te, az amerikai Kongresszus, aNATO és Oroszország mindannyian tá-mogatjuk a rakétavédelmet. azonbanezen a látható konszenzuson belül szélesszakadék tátong. Minden attól függ, ho-gyan definiálod a „rakétavédelmet”. Alegtöbben támogatják a kutatást, a rövidhatótávolságú védelmet és a nemzetvé-delmi lehetôségek kiaknázását. Azonbanszéles körben ellenzik az ABM-szerzô-dés megszüntetését és egy olyan gyorsí-tott program lefolytatását, ami nem haté-kony elfogóeszközökre telepít.

A rakétavédelmi költségvetés ténylegfelfújódott idén, ez azonban a tetôpontlehet. A politikai és újságírói közvéle-mény Egyesült Államok és Európa szer-te túlnyomórészt annak a szerzôdésrend-szernek a megôrzését támogatja, amely50 éven át segített biztonságban tartaninemzeteinket, és amely ennek megfelelôköltségvetésekkel rendelkezett. Így pél-dául a USA Today, az ország legszéle-sebb körben terjesztett sajtóterméke úgyérvelt a szerzôi elôszóban október 22-én,hogy: „A rakétavédelmi program annaka kínos elismerése, hogy az Egyesült Ál-lamok az elmúlt évtizedben jelentôs idôtés pénzt szentelt a legkevésbé valószínûveszély elhárítására, azaz arra, hogy egyharamiaállam nemzeti öngyilkosságotkíván elkövetni azzal, hogy nukleárisrobbanófejjel ellátott rakétákat lô ki.Nem vették figyelembe az alacsony költ-ségvetéssel, ám gazdag képzelôerôvelrendelkezô terroristák jóval sürgetôbbfenyegetését.

A 2002-es pénzügyi évre a szövetségikormány 1,7 milliárd dollárt tervezett aköltségvetésbe a WMD terrorizmus elle-ni harcra, ami részét képezi az átfogó an-titerrorista erôfeszítések 9.7 milliárd dol-láros költségvetésének. Mi mégis, ahogymegjegyezted, 7,9 milliárd dollárt köl-tünk rakétavédelemre. Vissza kell állíta-nunk valamiféle egyensúlyt.

Ha Oszama bin Ladennek lenne nuk-leáris fegyvere, kevesen kételkednénekabban, hogy használná is. De honnanszerezne egyet? A legvalószínûbb, hogy

az Oroszországban és más volt szovjetállamokban maradt rengeteg, szegénye-sen biztosított alapanyagraktárból,fegyverekbôl és szakértelembôl – mindezmintegy 800 km-re van Afganisztántól.Ezért olyan fontos, hogy biztosítsuk ésmegsemmisítsük a 20.000 orosz nuk-leáris fegyvert és 1.100 tonnahasadóanyagot, valamint munkáttaláljunk az állástalan nukleáris tudósokés biológiai hadviseléssel foglalkozó sza-kértôk ezreinek. Meg kell háromszoroz-nunk azt az évi 700 millió dollárt, amit azamerikai kormány költ azOroszországgal meglévô kooperatívveszélycsökkentô programra (éssegítenünk kell az Európai Uniót meg-gyôzni arról, hogy kezdjen el ô is komolyösszeget fordítani erre). Amennyiben eztmegtennénk, nyolc éven belül biztosítanitudnánk, és meg tudnánk semmisíteni aveszély legnagyobb részét.

Ez a crawdfordi Bush-Putyintalálkozó tragédiája. Minden jókedv és jóétel dacára továbbra is üresen maradt azúj stratégiai keret. Elszalasztották alehetôséget, hogy a kötelezô erejûfegyverzetcsökkentés erôsíétésére és azorosz arzenálnak a terroristák lopásaivalszembeni biztosítására. Mindezt azokmiatt az álláspontok miatt, amelyeket Teés mások ünnepeltek. Az egyet nem értésegy olyan rakétavédelmi rendszerrôl, amicsak papíron létezik, megakadályozta,hogy elôrelépés történjen a hiteles nuk-leáris fenyegetés csökkentésében.

Még az után is, hogy a nemzetközikoalíció összezúzza az al-Kaidát ésgyökerestül elpusztítja amerikai és euró-pai sejtjeit, más terrorista fenyegetésekfennmaradnak. Mindig lesz terroristak-ereslet a tömegpusztító fegyverek iránt.A legjobb védekezési mód az utánpótlásbeszûkítése. Ez az, ahol végül is Te és énmáshogy látjuk a dolgokat. A raké-tavédelemnek van szerepe az átfogóvédelemben. Számodra ez vezetôszerepet jelent. Számomra egy kis szere-plô egy nagyobb és sürgetôbbdrámában.


Kedves Joseph,

Értékelem, hogy elfogadod rakétavé-delmet és értékelem, hogy egyetérteszazzal a bevezetô gondolatommal, hogyAmerikában politikai konszenzus van ar-ról, hogy a rakétavédelmi kiadások prio-ritást élveznek. Nincs bizonyíték arra,hogy ez a politikai konszenzus felbomló-ban volna. A Pew Kutató Központ közel-múltbeli felmérése például azt mutatja,hogy szeptember 11. óta megnôtt az ad-dig is erôs közvéleményi támogatottság avédelmi költségek és a rakétavédelem te-kintetében.

Egyetértek Veled abban, hogy a raké-tavédelem az amerikai és szövetségesbiztonsági igények közül csak egy. Azon-ban a rakétavédelem alapvetô fontossá-gú, és nincs választási kényszer közte ésmás biztonsági szükségletek között, sempénzügyi, sem mûveleti szempontból. AKongresszus helyesen és nyilvánvalóanfinanszírozni fogja a rakétavédelmet ésmás igényeket. A közelmúltbeli 40 milli-árd dolláros antiterrorista válságkeretpéldául a létezô civil és katonai elhárítóeszközökre fog építeni.

Egyetértünk az egyensúly szükséges-ségében is. A létezô „egyensúlytalanság-ban” azonban egyáltalán nincs jelen a ra-kétavédelem, az Egyesült Államok ésszövetségesei teljes sebezhetôségét jelen-ti egy rakétatámadással szemben. Semmi-lyen másfajta sebezhetôséget nem fogad-tak el ilyen nyugalommal. Arra fogunktörekedni, hogy megszüntessük ezt azegyensúlytalanságot, hogy a jövôbeni abiológiai vagy nukleáris fegyverrel ellá-tott rakéták ne találják olyan felkészület-lennek Amerikát, mint amilyen szeptem-ber 11-én volt. A rakétavédelemrôl való


JOSEPH CIRINCIONE

A rakétavédelemnek újvédelmi követelmények-

hez kell felnônie, amelyektöbbségére az amerikainép úgy tekint, mint a

sürgetôbb fenyegetések-kel szembeni fellépésre


lemondás most, egy nyilvánvalóan nö-vekvô rakétafenyegetéssel szemben,ugyanolyan gondatlanság lenne, mint azÁltalad helyesen támogatott non-prolfe-rációs és terrorizmusellenes intézkedésekvégrehajtásának elhagyása.

Különös a crawfordi csúcstalálkozóróladott leírásod. Arégi ellenségeskedést, tel-jes mértékben kedvezô légkörben, egyér-telmûen megszüntették. Miközben élet-ben tartottak minden START- korlátot ésellenôrzési eszközt, Bush elnök példanél-küli csökkentéseket jelentett be az ameri-kai nukleáris erôkben, és Vlagyimir Pu-tyin orosz elnök hasonlóan cselekedett. Ezaz áttörés csak az archaikus hidegháborústárgyalási stílus meghaladásával valósul-hatott meg. Néhányan meggyászolták ahidegháborús hozzáállás eltûnését, de azakadállyá vált a barátibb politikai kapcso-latoknak és a megfelelô nukleáris csök-kentéseknek. Sôt, Crawfordban és elôtte,Bush elnök világosan kifejezte óhaját,hogy kooperatív megoldást találjanak azABM-szerzôdés kérdésére, és Putyin el-nök jelentôs rugalmasságot mutatott. Ez akooperatív megoldás úgy tûnik, bosszantnéhány rakétavédelmi kritikust. Crawfordúj napot jelentett az amerikai-orosz kap-csolatokban, egyszer és mindenkorra.

Üdvözlettel,Keith

Kedves Keith,

Nem az „archaikus” fegyverzetellenôr-zési folyamat volt az, ami megakadályoz-ta a nukleáris csökkentést, hanem a repub-likánus Kongresszus. A republikánusokelfogadtak egy jogszabályt, ami megtiltot-ta Clinton elnöknek, hogy azt tegye, amitBush elnök éppen most tett meg. A repub-likánusok megakadályozták Clinton ésBorisz Jelcin elnököket abban, hogymindkét oldalon 2,000-2,500-re csökkent-

sék a robbanófejek számát. Az EgyesültÁllamok és Oroszország egyetértett a kér-désben, csak nem tudták a maguk oldaláraállítani a Kongresszust.

Bush elnök alapvetôen magáévá tetteaz 1997-es Clinton-Jelcin-féle célt, kivé-ve azt az ellenôrzési rendszert, amelyetegy szerzôdés nyújt. Az általa javasoltszámok – 1,700-2,200 – csak azért ala-csonyabbak, mert többé nem fogják „tele-pítettnek” számolni a nagyjavításon lévôtengeralattjárókon és bombázókon lévôfejeket. Tekintve, hogy egy idôben egyvagy két tengeralattjáró mindig nagyjaví-táson van, mindegyik 192 robbanófejjel,ez mágikus módon csökkenti a számokatanélkül, hogy megváltoztatná az erôvi-szonyokat. Elsô ránézésre többet mutat az„áttörés”, mint ami a tényleges tartalma.

Éppúgy, mint a rakétavédelem. Ragasz-kodsz ahhoz, hogy megpróbálod ezt a prog-ramot beburkolni valamiféle nagy konszen-zusba, valamiféle elsöprô vágyba aközvélemény részérôl. Azonban egyik semlétezik. Lépjünk tovább ezen az évtizedesvitán. Itt van az, ahol Te és én és a Szövet-ség többi tagja egyet tud érteni. Hajtsunkvégre egy agresszív rakétavédelmi tesztp-rogramot, ami túlmegy az egyszerûsítettbemutató lövéseken, összetett célok ellenivalós harci körülményeket teremt reáliscsalikkal és reális visszatérési sebességgel.Amennyiben ez a fajta védelem mûködik,ki tudunk dolgozni olyan kooperatív telepí-tési terveket, amelyek növelik, és nemcsökkentik az Egyesült Államok biztonsá-gát azzal, hogy új konfliktusokat okoznak.

Mindaz, amire szükségünk van, azABM-szerzôdés apró módosítása. Azoroszok készek arra, hogy belegyezzenekegy új alaszkai kísérleti telep létesítésébeés a radarok tesztelésébe az Aegis hajó-kon – ez az a két terület, ahol a mostanitesztek a szerzôdésbe ütköznek. Ahogyazt Colin Powell külügyminiszter nemré-giben kijelentette a New York Timesban:„Nem tudjuk ezt végrehajtani személyikapcsolatokra alapozva. Mindig a nem-zeti érdekeink alapján kell állni”. Ami aztjelenti Powell szerint, hogy „valamilyenmódon írásba kell foglalni”.

Magunk mögött hagyva az ABM-szerzôdést övezô vitát, a rakétavédelemcsak egyikévé válik azon programoknak,amelyek versenyeznek a pénzekért, ésérdemeik szerint maradnak majd fenn.Meg fogjuk ôrizni azt a nemzetközi koa-líciót és a cél tekintetében kialakult nem-zeti egységét, amelyet ma élvezünk. Le-hetôvé fogja tenni számunkra, hogyegyütt dolgozzunk azon veszélyek csök-kentésén, amelyek mindannyiunk szerinta legsürgetôbb nemzetközi prioritások.


Szinopszis: Mindkét vitapartner egye-tértett azzal, hogy a szeptember 11-i ese-mények a biztonsági veszélyek szélesskálájában mutattak rá az Egyesült Álla-mok és szövetségesei sebezhetôségére,amely azonnali figyelmet és megnöveltkiadásokat igényel. Üdvözölték, hogy aKongresszus 40 milliárd dollárnyi válság-keretet fogadott el szeptemberben és üd-vözölték azt a kétpárti megközelítést,amivel a mostani válságot kezelik. Nemértettek azonban egyet abban, hogy, vajona 2002-ben a rakétavédelemre elôirány-zott 7,9 milliárd dollár ezeknek a forrá-soknak a legjobb felhasználása-e. KeithB. Payne számára alapvetô volt, hogy mabefektessenek azért, hogy betömjenekegy jelentôs biztonsági szakadékot, neve-zetesen azt, amit az 1998-as Rumsfeld Bi-zottság által azonosított ICBM-fenyege-tés jelent. Ezen túlmenôen nem voltkonfliktus abban sem, hogy a rakétavéde-lemre vagy más prioritási területekre kell-e költeni. Joseph Cirincione számára a ra-kétavédelem ára, technikaimegvalósíthatósága, fenyegetése és stra-tégiai következményei miatt alacsonyabbprioritást élvez, mint az olyan területek,mint a bioterrorizmus elleni védelem, arepülôterek biztonsága, a kooperatív ve-szélycsökkentô programok és az elretten-tés, amelyekkel azonnal kell foglalkozni.


KEITH B. PAYNE

A rakétavédelem nélkü-lözhetetlen és nem jelentszükségszerûen alternatí-vát más biztonsági kihí-

vásokkal szemben


JOSEPH CIRINCIONE

A rakétavédelem részlet-szereplô egy nagyobb

szabású drámában


Az események ilyetén in-terpretációját azóta számoskutató kétségbe vonta. Attól ameggyôzôdéstôl vezérelve,hogy a Szovjetunió sosem voltilyen félelmetes ellenség, aVojtech Mastny cseh születésûamerikai történész például ar-ra a következtetésre jutott „Ahidegháború és a szovjet bi-zonytalanság: a sztálini évek”(Cambridge University Press,1996) címû mûvében, hogyéppen Sztálin tartott egy kü-

szöbön álló nyugati támadástól Európában, amely szerinte a Ko-reában bekövetkezett sorozatos nyugati vereségek nyomán jöttvolna el. Ennek eredményeképpen Mastny azzal érvelt, hogyamit sokan egy Nyugat elleni támadásra való felhívásként értel-meztek, valójában a Kelet megvédésére irányuló felszólítás volt.

A volt keleti blokk archívumaiban felfedezett új bizonyítékokMastny állításait látszanak igazolni. Különösen az 1951-es moszk-vai értekezlet Emil Bodnaras román hadügyminiszter által készí-tett átirata – amelyet nemrég találtak meg Bukarestben – látszikmegerôsíteni Sztálin szándékainak védelmi jellegét. Ezt az inter-pretációt még inkább alátámasztja az a tény, hogy akkoriban nemtettek elôkészületeket Nyugat-Európa megszállására. Az ötvenesévek nagy részében minden európai kommunista hadsereg a terü-letvédelemre összpontosított. A csehszlovák archívumokból pél-dául tudjuk, hogy habár a katonai gyakorlatok esetenként támadómûveleteket is magukba foglaltak, azok szinte sosem játszódtak leCsehszlovákián kívül. Az a néhány eset, amikor külföldi területek-re hatoltak be, csak egy sikeres ellentámadásnak volt a része.

A csehszlovák archívumok dokumentumai talán csak közve-tett bizonyítékként szolgálnak, a Lengyelországban nemrégibenfellelt anyagok viszont meggyôzôbben bizonyítják az akkori ke-leti blokk gondolkodásmódjának védelmi jellegét. A lengyelhadsereg 1951-es háborús terve – amelyet akkor készítettek,amikor Lengyelország védelmi minisztere Konsztantyin Ro-kosszovszkij szovjet marsall volt – azon feltételezésen alapult,hogy a nyugati katonai invázió elkerülhetetlen, és ezért a lengyelterületen megvalósuló védelmi cselekményekre kell összponto-sítani. A náci Németország 1941-es meglepetésszerû támadásá-nak emlékétôl kísértve a keleti katonai stratégák nem tudták más-

Petr Lunak segédszerkesztô a NATO Információs és Sajtóiro-

dájánál, valamint a „NATO és a Varsói Szerzôdés párhuza-

mos történelme” projekt cseh résztvevôje, kutatója.

Ahidegháború vége ótaeltelt idôszak különö-sen ösztönzôen hatott

az akkori idôszakot kutatótörténészekre. Miközben nor-mális körülmények között akutatóknak több évtizedet kellvárni arra, hogy a minôsítettdokumentumokat nyilvános-ságra hozzák, a keleti blokkösszeomlását azonnal követtenéhány volt Varsói Szerzôdéstagország archívumának meg-nyitása, ami eddig elképzel-hetetlen kutatási lehetôséget nyújt. 1999-ben nemzetközi pro-jekt jött létre „A NATO és a Varsói Szerzôdés párhuzamostörténelme” címmel, amelyben keleti és nyugati kutatók egya-ránt részt vesznek, hogy értékeljék a két szövetség hidegháborústevékenységét. A folyamat során újra megvizsgálják az olyankulcsfontosságú vitás kérdéseket, mint a Varsói Szerzôdés felôljövô veszély természete, a nukleáris elrettentés viszonylagos je-lentôsége és a keleti tömb bukásának okai, új bizonyítékokat tár-va fel, amelyek kétségbe vonják a hagyományos felfogásokat.

A hagyományos gondolkodás szerint a korai ötvenes évekbenvolt a legnagyobb annak a veszélye, hogy a hidegháborúból va-lós háború lesz, az után, hogy Észak-Korea elfoglalta Dél-Kore-át. Ahogyan Konrad Adenauer visszaemlékszik: „Sztálin a kore-aihoz hasonló eljárást kívánt alkalmazni Nyugat-Németországesetében is.” Az ötvenes években sok történész tényleg elôreve-títette egy küszöbön álló, Nyugat-Európába türténô szovjet be-vonulás képét. Közéjük tartozik Karel Kaplan cseh emigráns„Dans les Archives du Comité Central: Trente ans de secrets duBloc Sovietique” (A Központi Bizottság archívumaiban: a szov-jet blokk harmincéves titkai) címû, 1978-ban kiadott mûve.Kaplan – aki elméletét a volt csehszlovák védelmi miniszterrel,Alexej Cepickával készített interjújára alapozta – azt állította,hogy Sztálin felszólította az 1951. januári moszkvai találkozóna kelet-európai kommunista vezetôket arra, hogy készüljenekfel Nyugat-Európa megszállására.

A hidegháborús szövetségekújraértékelése

Petr Lunak megvizsgálja, hogy a Varsói Szerzôdés archívumaiban talált doku-mentumok milyen hatást gyakorolnak, és hogyan kérdôjelezik meg a hidegháborús

szövetségek hagyományos értelmezését.

Hidegháborús harcok: a „NATO és a Varsói Szerzôdés párhuzamos története”címû project keleti és nyugati tudósokat hozott össze

ként elképzelni a következô háborút, mint úgy, hogy az egy nyu-gati támadással kezdôdik. Paradox módon tehát akkor, amikor anyugati döntéshozók a szovjet veszélytôl tartottak, a keleti kato-nai tervezôk semmit nem kívántak jobban, mint annak feltartóz-tatását, amit ôk küszöbön álló nyugati inváziónak láttak.

Ha a kora ötvenes évekbeli szovjet szándékokat ma kevésbéambiciózusabbnak látjuk, mint azt egykoron hitték, igazolja-e ezazokat, akik megkérdôjelezték azoknak a nyugati erôfeszítések-nek a szükségességét, amelyek egy küszöbön állónak hitt szovjettámadás megelôzését szolgálták a NATO-n keresztül? Ahhoz,hogy dönteni lehessen, számos további tényezôt is figyelembekell venni. Elôször is, amit ma tudunk, nem azonos azzal, amit akorabeli nyugati vezetôk tudtak. Másodszor, habár tudjuk, hogySztálin nem akarta Európában megismételni a koreai kísérletet,nem világos, hogy hozzáállása ugyanaz lett volna, ha nem létezika NATO. Az a döntése ugyanis, hogy kezdjék meg Dél-Korea tá-madását 1950 nyarán valószínû-leg annak az amerikai reakció-nak a feltehetô félreértésénalapult, amikor az akkori ameri-kai külügyminiszter, Dean Ache-son nyilvánosan kizárta a koreai-félszigetet az amerikaibiztonsági szférából. Miután azEgyesült Államok beavatkozottKoreában, Sztálin csaknem bizo-nyos lehetett abban, hogy Euró-pában is tiszteletben tartaná aWashingtoni Szerzôdésben fog-lalt kötelezettségeit. Ezért tehátha a NATO léte nem rettentetteugyan el a kommunista támadástKoreában, mindazonáltal nélkü-lözhetetlen volt azt követôen aNyugat számára mint biztosíték.

Ironikus módon az elmozdulása Varsói Szerzôdésben a védeke-zô felfogástól a támadóig abbanaz idôszakban ment végbe,amelyre hagyományosan úgy te-kintenek, mint a kelet-nyugatikapcsolatok javulásának idôszaka Sztálin halálát követôen. Ez azátalakulás szorosan kapcsolódott a nukleáris fegyverek szerepé-nek újraértékeléséhez. Habár Sztálin égett a vágytól, hogy nukle-áris fegyverekre tegyen szert, nem tekintette azokat stratégiai té-nyezônek, többek között alacsony számuk miatt. Sztálin halálanyomán a szovjet stratégák elkezdték megvitatni egy nukleárisháború hatásait, éppen akkor, amikor a nukleáris fegyverek már aNATO tömeges megtorlás doktrínájának sarokkövét képezték.Így tehát a nukleáris fegyverek az ötvenes évek közepén, megkés-ve, a kelet európai hadseregek stratégiai terveinek részévé váltak.Ezt a vitát és annak eredményeit briliáns módon írja le HerbertDinerstein a „Háború és a Szovjetunió: nukleáris fegyverek ésforradalom a szovjet katonai és politikai gondolkodásban” (Prae-ger, 1959) címû mûvében, valamint Raymond Garthoff a „Szov-jet stratégia a nukleáris korban” (Praeger, 1958) címû könyvében.

SZEMLE


Ahogyan ezek a szerzôk és mások is rámutatnak, alapvetôvolt a különbség a Kelet és a Nyugat között a nukleáris konf-liktus és annak lehetséges következményeinek értelmezésé-ben. A korabeli szovjet katonai tervezôk szerint a nukleárisfegyverek meghatároznák a háború sebességét, de nem annakteljes jellegét. Mivel a nukleáris fegyverek jelentôsen lerövidí-tik a háború szakaszait, a szovjet stratégák azzal érveltek, hogymagukhoz kéne ragadni a kezdeményezést egy erôteljes, meg-elôzô nukleáris és hagyományos csapással. Miközben a nyu-gati tervezôk sosem foglalkoztak a kezdeti, tömeges nukleárisösszecsapáson túli akciókkal – ahogy az kiderül a GregoryPedlow által szerkesztett a „NATO stratégiai dokumentumai:1949-1969” (NATO, 1997) címû kötetbôl -, a szovjet stratégákúgy tartották, hogy masszív csapásuk elôkészíti az utat a szá-razföldi offenzívához. Meg lévén gyôzôdve, hogy megnyerhe-tik a nukleáris háborút, a keleti blokk mûveleti tervei egy ilyenkonfliktust reális forgatókönyvnek tekintettek, ezáltal leérté-

keltek a nyugati elrettentés je-lentôségét, és a háborút vesz-élyes módon sokkalvalószínûbbé tették, mint az va-lójában volt.

Ez a nyers katonai gondolko-dás látható abban a tervben is,amit én magam fedeztem fel aprágai katonai archívumban, ésamelynek adata megtalálhatók a„NATO és a Varsói Szerzôdéspárhuzamos történelme” honlap-ján, és amelyet a „Nemzetközihidegháborús történelmi köz-löny” következô számában fo-gok elemezni. E szerint az 1964-bôl származó dokumentumszerint az akkori csehszlovák ésszovjet katonai tervezôk arra szá-mítottak, hogy Franciaországignyomulnak majd elôre a háborúkitörésétôl számított néhány na-pon belül, a kilencedik napon el-foglalva Lyont, Nyugat-Európátnukleáris pokollá változtatva.

Az 1964.évi csehszlovák háborús terv nem vette figyelembeegy nem nukleáris háború lehetôségét Európában, és feltételezte,hogy a háború egy tömeges nyugati nukleáris csapással fog kez-dôdni. Az 1963-as, Nukleáris Kísérleteket Betiltó Szerzôdés -amelyet az elsô fegyverzetellenôrzési megállapodás utáni enyhülé-si idôszakban fogalmaztak meg - azt mutatja, hogy a szovjet veze-tôk akkoriban makacsul ragaszkodtak az agresszív nyugati blokklenini képzetéhez, és ezt a szovjet vezetôk és kelet-európai szövet-ségeseik a nyolcvanas évek nagy részében megôriztek. A tervmeglepetésként hatott, mivel úgy tûnik, hogy a NATO rugalmasválaszadáson nyugvó doktrínája, amely ki akarta terjeszteni az el-rettentés határait azzal, hogy a konfliktust egy feltehetôen kezelhe-tô szintre határolja be, nem tudta eltéríteni a szovjeteket attól a né-zetüktôl, hogy megnyerhetik a nukleáris háborút. Sôt, azt jelzi,

Az 1964-es Csehszlovák haditerv

A „NATO és a Varsói Szerzôdés párhuzamos törté-nelme” projekt, továbbá a történelmi kutatás mindenkulcsfontosságú dokumentuma és eredménye elér-

hetô Interneten, a következô címen: www.isn.ethz.ch/php

hogy a szovjetek nem tápláltak illúziókat azzal kapcsolatban, hogyhagyományos vagy korlátozott nukleáris háborút kell-e vívniuk.

Habár az amerikai nukleáris fölény nem tudta eltéríteni aszovjet vezetôket attól, hogy a hidegháború két nagy válságaalatt elmerüljenek a nukleáris katasztrófapolitikában – 1961-benBerlin, és 1962-ben Kuba miatt -, a nyugati nukleáris fegyverekelrettentô hatását általános adottságnak tekintették. Azonbanahogy azt John Mueller állítja a „Meghátrálás az utolsó ítéletelôtt: egy nagyszabású háború elsorvadása” (Basic Books, 1989)címû könyvében, a Nyugat függése a nukleáris elrettentéstôl úgytûnik, nem volt sem az egyetlen elképzelhetô, sem a legmegbíz-hatóbb módja a harmadik világháború megakadályozásának. A„Párhuzamos történelem” címû projekt keretében fellelt iratokszerint sokkal inkább úgy tûnik, hogy a hidegháború utolsó évti-zedében a szovjetek kevésbé aggódtak a két oldal birtokában lé-vô nukleáris fegyverek pontos száma miatt, viszont egyre többetamiatt, hogy lemaradnak a hagyományos fegy-verek tekintetében – különösen a csúcstechnoló-giájú, nagy találati pontosságú fegyverek eseté-ben -, ahol valaha vitathatatlan fölénnyelrendelkeztek. Habár le-záratlan marad a vitaarról, hogy milyenhatása volt a nyugatielrettentésnek a szov-jetekre, a Nyugat ha-gyományos fegyveri ésa világos szándék, hogyhasználják ôket, úgy tû-nik, legalább annyira ha-tékony elrettentésnek bi-zonyultak, mint a nukleárisArmageddon veszélye.

Lehet-e azt állítani, hogya keleti blokk saját hibái sú-lya alatt roppant össze és a Nyugat csak marginális szerepet ját-szott összeomlásában? Vagy a Nyugat, pontosabban a NATOalapvetô szerepet játszott-e ebben? A válasz nehezen megfogha-tó. Ahogy Mastny érvel az ô nagyszerû kutatásokkal alátámasz-tott „Az ellenségtôl tanulni: a NATO mint a Varsó Szerzôdésmodellje” (Zürcher Beiträge zur Sicherheitspolitik und Konf-liktsforschung, Nr. 58, 2001) címû mûvében, a NATO nem csakegy ellenség volt, hanem több szempontból is modell arra, ho-gyan kezeljék a Varsói Szerzôdés állandó válságát. Azonban,ahogy azt Mastny leírja, a NATO felülmúlására irányuló külön-bözô szándékok végül elmélyítetek a válságot.

A NATO és a Varsói Szerzôdés közötti különbség olyan nyil-vánvaló volt, mint amilyen alapvetô. A NATO-t a nyugat-euró-pai országok kormányainak kérésére hozták létre, és az EgyesültÁllamok vitathatatlan vezetô szerepe ellenére az egyenlôk kö-zössége volt. Ezzel szemben a Varsó Szerzôdés a Szovjetuniókreációja volt, ahol a többi tagnak a kezdetekben minimális be-folyása volt. Amikor 1955-ben Nyikita Hruscsov létrehozta aVarsói Szerzôdést, állítólag válaszul arra, hogy a Német Szövet-ségi Köztársaság belépett a NATO-ba, a döntés mindenekfelett

taktikai húzásnak volt tekinthetô. Mindkét szövetség párhuza-mos megszüntetését javasolva Hruscsov azt hitte, hogy meg tudszabadulni a NATO-tól, miközben fenntartja a kelet-európainemzetekkel a kétoldalú védelmi megállapodások rendszerét.

Mindazonáltal amint létrejött a Varsói Szerzôdés, a szovjetvezetôk egyre nehezebben tudták visszaverni kelet-európai szö-vetségeseik azon szándékait, hogy azt egy valós szövetséggéalakítsák át, a NATO-hoz hasonlóan. Amikor a kezdeti reformoknem hoztak számottevô eredményt, a szovjetek azon képességé-nek hiánya, hogy egyetértésre jussanak szövetségeseikkel egyegyenlôbb státuszról néhány kelet-európai szövetséges esetébenaláásta a lelkesedést az újonnan létrehozott szövetséggel szem-ben. A Szovjetunió kelet-európai szövetségesei egyre inkább ab-ban a helyzetben találták magukat, hogy kötelesek voltak osz-tozni a szovjet vállalkozásokkal járó kockázatokban anélkül,hogy beleszólhattak volna azok kezelésébe. Így például az

1962-es kubai rakétaválság esetében tudjuk: Bu-karest titokban tudatta Washingtonnal, hogy Ro-

mánia semleges maradna egy nukleáriskonfliktus esetén.

M i k ö z b e nMoszkva nem volthajlandó a szükséges-nél nagyobb beleszó-lást engedni a kelet-eu-rópai szövetségeseinek,ahogy Mastny írja, felis-merték annak szükséges-ségét, hogy az összetarto-zás érzését nyújtsák nekika folyamatos román elsza-kadás és az 1968-ascsehszlovákiai invázió nyo-mán. Azonban ezeknek a fo-lyamatos reformoknak az

eredménye vegyes volt. Miközben megpróbálták a szövetségeseikazon vágyát kielégíteni, hogy egyenlôbb legyen a szövetség, ha-marosan világossá vált, hogy a szovjetek nem lettek volna képesekmegadni nekik azt, amit akartak: azt a konzultációs jelleget, amit anyugat-európai nemzetek biztosítottak a NATO segítségével. Más-részrôl a szovjeteknek sikerült egy Moszkvához hû tiszti rétegetkitanítani azzal, hogy egyenlôbb kapcsolatra törekedtek a külön-bözô kelet-európai országok katonaságaival. Ez megmentette ôketpéldául attól, hogy el kelljen foglalniuk Lengyelországot a nyolc-vanas évek elején, mivel ott a válságot átmenetileg Wojciech Jaru-zelski tábornok katonai hatalomátvétele oldotta meg. Amikorazonban az utolsó szovjet vezetô, Mihail Gorbacsov megpróbált újéletet lehelni a keleti blokkba, az a reménye, hogy összeházasítja anyugati stílusú egyenlôk szövetségét az átalakított szovjet rend-szerrel csak elmélyítette a Varsói Szerzôdés válságát és felgyorsí-totta összeomlását.

SZEMLE


Leleplezô olvasmányok


STATISZTIKA

Nemzetközi terrorizmusA 2001. szeptember 11-i támadás áldozatainak hovatartozása országok szerint

Nemzetközi terrorizmus térségekre bontva 1995-2000 között

Az áldozatok a kékkel jelölt országokból kerültek ki

Afrika Ázsia Eurázsia Latin Közel- Észak- Nyugat-Amerika Kelet Afrika Európa

860

28

344

5379

185

102

29 20 27

610

3

4618 11 9 20

445

1097

480

3169

0 0 7 0 0

287

503

17 164

5639

1507

635

12

195

68

0

405

690

898

Nemzetközi támadások térségekre bontva 1995-2000 között

Afrika Ázsia Eurázsia Latin Közel- Észak- Nyugat-Amerika Kelet Afrika Európa

10 11 1121

5255

1611

2149

7298

524

42

3531

9284

128

121

193

45 4537

2516

0 013

20

272

121

52

8530

14

111

31

0

48

1995

1996

1997

1998

1999

2000

A fenti térkép és az adatok az Egyesült Államok Külügyminisztériumának honlapjáról származnak: www.state.gov

NATO kézikönyvÁtfogó útmutató a NATO céljairól és tevékenységérôl, jelenlegi politikájáról és struktúrájáról, a Szövetség történetének kronológiájával.

A NATO a XXI. századbanBevezetô kiadvány a Szövetségrôl, amely áttekintést ad

annak történetérôl, politikájáról és tevékenységérôl

NATO 2000CD-Rom, amely megjeleníti a Szövetség fejlôdését és bemutatja azt az adaptációs folyamatot, amelynek célja választ adni a XXI. század biztonsági kihívásaira

Partnerség a gyakorlatbanA kiadvány visszatekint a partnerség eszméjének megszületésére és fejlôdésére, továbbá megvizsgálja, hogy miként mûködik a gyakorlatban

NATO témákVizuális bemutató a Szövetségrôl, amely felvázoljaa a NATO fejlôdésének mérföldköveit és a jelenleg napirenden lévô kérdéseket.(csak elektronikus kiadás: www.nato.int/docu/topics/2000/home.htm).

A NATO és Oroszország: partnerek a békefenntartásbanTájékoztató anyag az orosz és a NATO-békefenntartók között

a Balkánon megvalósuló gyakorlati együttmûködésrôl.

Olvasói útmutató a washingtoni csúcstalálkozóhozA NATO 1999. áprilisi, washingtoni csúcstalálkozóján kiadott

összes hivatalos szöveg és nyilatkozat gyûjteménye, beleértvea Szövetség programjairól és tevékenységérôl szóló háttér-

információkat is

NATO UpdateHetente megjelenô webes hírlevél, amely röviden foglalkozik a NATO

tevékenységével és eseményeivel és széleskörû áttekintést ad a Szövetség kezdeményezéseirôl (csak elektronikus kiadás:

www.nato.int/docu/update/home.htm).

VALAMENNYI KIADVÁNY HOZZÁFÉRHETÔ ANGOL ÉS FRANCIA NYELVEN, EGYESEK MÁS NYELVEKEN IS:

A nyomtatott példányokkal kapcsolatos érdeklôdéssel és megrendelésekkel forduljon a következô címhez:Office of Information and Press - Distribution UnitBld Leopold III - 1110 BRUSSELSTel: 00-32-2 707 5009Fax : 00-32-2 707 12 52E-mail : [email protected]

Jelen kiadványok elektronikus formában elérhetôk a NATO honlapján a www.nato.int címen

A honlap hivatalos nyilatkozatokat, sajtóközleményeket ésbeszédeket és közread, valamint más, a Szövetség struktú-rájával, politikájával és tevékenységével kapcsolatos infor-mációkat, valamint különféle on-line szolgáltatásokat kínál.

észak-atlanti szerzôdés szervezetebelgium

cseh köztársaságdánia

egyesült államokegyesült királyság

franciaországgörögországhollandia

izlandkanada

lengyelországluxemburg

magyarországnémetország

norvégiaolaszországportugália

spanyolországtörökország

A NATO tükör halad az idôvel és a jövôben csak elektronikus for-mában jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szám az utolsó,amelyik nyomtatott formában jelenik meg. Döntésünk, hogy a jövô-ben az Interneten jelentetjük meg kiadványunk, visszatükrözi mind azelmúlt évek kommunikációs forradalmát, mind a Szövetség tevékeny-sége iránti fokozott érdeklôdést. Az Internet rohamosan növekvôhasználata – így a NATO honlapjára kattintók száma évente megdup-lázódik – olvasók minden eddiginél szélesebb köre számára tettehozzáférhetôvé a NATO tükröt , mint bármikor, amikor a folyóiratcsak nyomtatott formában volt hozzáférhetôvé. Ugyanakkor a kiad-vány 17 nyelven történô megjelentetésének nyomdai költségei annyi-ra megnôttek, hogy a NATO tagállamainak újra kellett gondolniuk ki-

adási politikájuk prioritásait.A NATO tükör továbbra is negyedéven-ként jelenik meg a NATO 15 nyelvén, valamint oroszul és ukránul éstovábbra is hozzá kíván járulni a NATO-val kapcsolatos kérdésekkonstruktív szellemben történô megvitatásához. A jövôben az olva-sók a kiadványt a www.nato.int címen megjelenô honlapunkon olvas-hatják. A NATO tükör csupán az Interneten megjelenô kiadásánakdizájnja visszatükrözi a XXI. század szellemét. Azok az olvasók, akika NATO tükör jövôbeni kiadásait megjelenésük után minél elôbb lekívánják tölteni, küldjenek egy e-mailt a [email protected] címreés abban fejtsék ki, hogy milyen nyelven kívánják olvasni kiadványun-kat, címüket pedig automatikusan betápláljuk az elektronikus elosz-tólistába, amelynek révén tájékoztatást kapnak a megjelenésrôl.

A NATO tükör elektronikussá válik.

2001/2002 t…l dec/jan/feb lek zdeni a biztons⁄gra · hogy a szıvets”g mik”nt t⁄mogatja...

Documents