3. szám – 2006. június

ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

A TARTALOMBÓL:

Wacha Imre:A „tetten ért” költõ

F

Balázs Géza:Miért érdekes?

F

Zimányi Árpád:Változó vonzatok

F

Kemény Gábor:Mit tehetünk

a „goblein” ellen?

F

Grétsy László:Egy új címtípusról

F

Dóra Zoltán:„Hulla jó”

F

Jakab István:Szer szavunk és

„szerelékei”

F

És:konferencia-felhívások,

nyelvi játékok, új szavak,új könyvek

XXVIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2006. JÚNIUS ÁRA: 120 FORINT

A 6–3-as szabály,avagy a magyar–angol focimeccs emléke kísért?

Nagyon tanulságos és szellemes cikket közölt Kardos Tamás, a Nyelvtudo-mányi Intézet munkatársa az Édes Anyanyelvünk 2005. decemberi számá-ban Orwell kísértete, avagy egy helyesírási homoiusion címmel. Az írásban azt akérdést veti fel a szerzõ, hogy szükség van-e az úgynevezett 6–3-as szabály-pontra (ezért hozakodtam elõ a fenti címmel), azaz arra, hogy a három szó-ból álló összetételeket hat szótagig egybeírjuk, afölött pedig kötõjellel.Ugyanakkor e szabályponthoz kapcsolódnak egyéb kiegészítõ megszorítá-sok is, s ezek végképp bonyolulttá teszik a helyesírást. Alapjában egyetérthe-tünk a szerzõvel, de úgy vélem, szükség van a probléma némi árnyalására.

Mindenekelõtt azt célszerû tisztázni, hogy kinek nehéz a helyesírás, mihezképest nehéz a helyesírás. Az átlagos nyelvhasználónak természetesen az, sebben nincs semmi kivetnivaló. Hiszen az autó mûködése is bonyolult az át-lagos autóhasználónak. Tehát például: van jogosítványom, mûszaki ismere-tekbõl is vizsgáztam, azonban eszembe nem jutna, hogy magam lássak hozzáaz autó javításához. Sõt még az olajcseréhez sem fognék hozzá! Autószerelõ-höz viszem, akinek viszont eszébe sem jut korrektori munkát vállalni, bárérettségizett magyar nyelvbõl. Ha igényes, és a cégtábláját, feliratát magánakkészíti el, akkor megkérdezi a gondot okozó szó helyesírását. Ha dekoratõr-rel készítteti el, akkor neki (ti. a címfestõnek) már illenék utánanéznie. Eztnem mindig teszik meg, s ezért olvasható ehhez hasonló felirat sokfelé: Bútorkészítés (Bútorkészítés helyett). Az más kérdés, hogy nagy fejtörést okozhatneki pl. a Víz-, gáz-, központifûtés-szerelõ felirat, ez ugyanis nincs szótározva.

Visszatérve a 6–3-ashoz, a kötõjel elhagyása mint hiba az érettségi dolgo-zatban a központozás vétségével egyenrangú, három ilyen aláhúzás egy hiba-pont. Ha tehát egybeírja, például magánokirathamisítás, telefontolvajcsapat(helyesen: magánokirat-hamisítás, telefontolvaj-csapat). Ha külön, az már sú-lyosabbnak számít, de ilyenkor is függ attól, hogy mennyire gyakori az adottkifejezés. S ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami szerintem inkább gond:egybe- vagy különírjunk egy-egy szót? Például a közszolgálati televízió Hír-adójának inzertjében szerepelt a következõ: kórház privatizáció. Ez jelöletlenbirtokos jelzõs összetétel, tehát a 6–3-as szabály alapján, mivel a kórház mármaga is összetett szó, kötõjellel írandó (kórház-privatizáció). Sõt elõfordult,hogy fölösleges kötõjelezéssel találkozhattunk: szaloncukor-affér, holott nemhaladja meg a hat szótagot, tehát helyesen szaloncukoraffér. Vajon mégisszolgálja a könnyebb olvashatóságot a szabály? Ez az „elírás” mintha arrautalna. A költõi nyelvben viszont rendre elõfordul, természetesen ilyenkor aszokatlanság, egyediség jelölõjeként is, például köd-jövendõ (Ady), honfi-vér(Arany László), eszme-tûzben (Reviczky).

Külön bonyolítja a szabály alkalmazását, azaz még több grammatikai is-meretet igényel az, hogy a szótagszámláláskor csak a képzõket vesszük figye-lembe, valamint a két vagy több szótagú igekötõket. (Ezzel részletesen fog-lalkozott Dobsonyi Sándor Helyesírási szabályzatunk 11. kiadásának mérlegecímû tanulmányában (Bozsik Gabriella–V. Raisz Rózsa szerk.: Helyesírá-sunk idõszerû kérdései a 21. század kezdetén. Eger, 2001–2002). Az utóbbi-val, az igekötõvel a számítógép sem tud mit kezdeni, hiszen természetesennem tud megkülönböztetni egy alapszófajt a viszonyszótól, ezért húzza alá

(folytatás a 8. oldalon)

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/3.

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F I. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap:www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)Villámposta:[email protected]

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: [email protected],fax: 303-3440.Információ, reklamáció: 06 80 444-444.További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 120 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Böszörményi út 20–22.Tel./fax: 3555-590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadásátaz EGIS Gyógyszergyár Rt.,

az OktatásiMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisÖrökségMinisztériuma,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapprogramsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

TARTALOM

Minya Károly: A 6–3-as szabály, avagy a magyar–angol focimeccsemléke kísért? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Wacha Imre: A „tetten ért” költõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Dénes Pál: Miért érdekes a Miért érdekes? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Balázs Géza: Miért érdekes? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Zimányi Árpád: Változó vonzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Kemény Gábor: Mit tehetünk a „goblein” ellen? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Grétsy László: Egy új címtípusról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Dóra Zoltán: „Hulla jó” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Jakab István: Szer szavunk és „szerelékei” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Fazekas Beáta: Költõi eszközök a reklámokban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Vezényi Pál: Röszti és Bratislava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Pintérné Bujtás Tímea: Csörög a mobcsi. No-ki-a?. . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Dr. Del Medico Imre: Tisztelt Szerkesztõség! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Holczer József: Rafinált finomságok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Graf Rezsõ: Duopack – triopack – multipack . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Szloboda János: Kakukktojás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11H. Varga Márta: Kérjünk-e „egy 20 dekát” valamibõl? . . . . . . . . . . . . . . . . 12Büky László: Mínuszos hír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Miklós Józsefné: „Mondjuk szëbben!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13M. B.: Hogyan változik a nyelv? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Pais Józsefné: Hunglish Party 2006 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Rubóczky István: Az Európai Unió és a nyelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Kemény Gábor: Írásjeltan és gyakorlókönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Eõry Vilma: Fiak, fiat – férfiak, férfit – baromfiak, baromfit . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (40.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Új nyelvészeti kiadványok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Zábó Gyula: Kecskerímparádé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Fiatal nyelvmûvelõk 3. találkozója

Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a MagyarNyelvi Szolgáltató Iroda harmadik alkalommal rendezi meg elsõsorban középiskolások, felsõ-oktatási intézmények hallgatói, doktoranduszai, illetve minden érdeklõdõ számára nyelvmûvelõtalálkozóját. A találkozó helyszíne és idõpontja: Bük, 2006. november 3–5. A program elõadá-sokból, valamint tipikus nyelvi jelenségek közös megbeszélésébõl áll.

A tervezett program:1. Hogyan változik a nyelv? (elméletek, elemzések)2. Esettanulmányok3. A nyelvmûvelõ irodalom kritikai olvasása4. Szabadelõadások diákoknak, hallgatóknakJelentkezni lehet elõadáscímekkel, illetve résztvevõként 2006. szeptember 15-ig.A teljes részvételi díjhoz elõreláthatólag 10 000 forinttal kell hozzájárulni (ez magában foglal-

ja a szállást és az étkezést).Részletek folyamatosan a www.e-nyelv.hu honlapon.Jelentkezés: az [email protected] címen vagy a 30/318-9666-os telefonszámon.

4. Semiotica Agriensis – Fiatal szemiotikusok konferenciája

A Magyar Szemiotikai Társaság kommunikációs szekciója 2006. október 20–21-én Eger-ben rendezi meg a 4. Semiotica Agriensis konferenciáját. A konferencia fõ témája a Szövegfaj-ták – szövegtípusok interdiszciplináris megközelítése lesz. A Fiatal szemiotikusok konferenciá-ján bármilyen, a szemiotika körébe sorolható témáról lehet elõadást tartani. A konferenciákanyaga könyv alakban is megjelenik.

Jelentkezés: 2006. június 20-ig a Magyar Szemiotikai Társaság címén (1088 Budapest,Múzeum krt. 6–8. fszt. 19.), illetve a következõ e-mailen: [email protected].

ÉDES ANYANYELVÜNK 2006/3. 3

A „tetten ért” költõVan József Attilának egy töredéke, amelyet talán

úgy dobott el – a Babitshoz írt Magad emésztõ kez-detû vers szavait idézve –, „ahogy az égbolt az úntcsillagot ejti le”. Ebben „tetten érhetjük”, mikéntjön létre egy sûrített, komplex költõi képe. A töre-dék szövege a következõ:

A csipogó árnyakból fiókáitösszegyûjti a szürkület.

Már ég a lámpa, de még nem világít –ami fehér volt, szürke lett.

Az ég színe, mint könnyû nõi ingbenkék s rózsaszín selyempapír.

Ez a pár sornyi tö-redék képeivel, rímei-vel, fõleg a szürkület –szürke lett rímmel kí-sértetiesen emlékez-tet Babits MihályPaysages intimes cik-lusának 6. darabjára:

Mennyei színjátékLáttad?Piros kis fellegek fedték imént a fél egetmint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett,

szürke lett,mint óriási lõtt madár tolla, ha hullva szerteszáll.És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind,

fehér.Szerettem rajtuk ezt a színt.

De jött egy szél s elvitte mind.Láttad?

A József Attila verstöredékének ránk maradtkéziratán olvasható beszúrásoknak a segítségévelszinte tökéletesen rekonstruálhatjuk azt a folyama-tot, miképpen jutott el a költõ a töredék elsõ két so-rának megfogalmazásakor az elsõ gondolatcsírátóla „végleges” formáig, a pár szóba sûrített képig.

A két sor elsõ változatát – mint a hasonmáson islátható – így vetette papírra József Attila:

Az árnyékból elindul lassanhûs szárnyakkal a szürkület.

A gondolat csírája nagyon is konkrét megfigye-lésbõl táplálkozik: alkonyattájban hûvösebbé válikaz idõ, és – amint megy lefelé a nap – megnyúlnak,növekedni kezdenek, mintegy elindulnak, mozog-nak az árnyékok. Az „emelt szintet”, a költõiségetebben a képben még csak annyi jelenti, hogy nem

az árnyékok indulnak el, hanem a szürkület, és aszürkületnek hûs szárnya van. És éppen ez a – ma-dárra, madarak alkonyati vonulására utaló – szólendíti tovább a költõ fantáziáját. Javít, így:

Az árnyékból elindul lassancsapatosan a szürkület.

Ismét továbblép. Mi az, aminek szárnya van, éscsapatosan jár? Valamilyen anyamadár a fiókáival.Íme az újabb változat:

Az árnyakból – csipogva – fiókáitösszegyûjti a szürkület.

De nem az anyama-dár szokott csipogni!S különben is1924-ben már alkotottegy hasonló képet aköltõ, a Figyel a kan-csal címû versében:

[…] Gügyögve gyûjti már a hajnalpihés csibéit. . . Alszom? Vagy élek? A kancsalparazsat dobál a hátamra. Jajdulok: […]

S máris újabb javítást találunk a kéziraton:

Az árnyakból csipogó fiókáitösszegyûjti a szürkület.

Egy utolsó javítással válik igazán tömörré a kép:

A csipogó árnyakból fiókáitösszegyûjti a szürkület.

Ebben az utolsó változatban már nincs szó szár-nyakról, nincs szó lassúságról, nincs szó csapatról.A csipogó árnyak többes száma magában rejti a csa-patosan szót, a csipogás felidézi a csapatosságot ésaz anyamadarat is, amely összegyûjti a fiókákat. Ésaz összegyûjtés nem gyors, hanem lassú folyamat,tehát elmaradhat a lassan határozó is.

Kész a költõi kép. A végsõ változatot olvasva –József Attila néhány sorát szabadon idézve – úgyvagyunk, mint a „csupaszem” utazó, aki a hegy te-tejére érve körülnéz: látja az egész tájat, de az alat-ta lévõ fák miatt nem láthatja a csúcsra felvezetõutat.

Wacha Imre


Miért érdekes a Miért érdekes?(Magánhangzó-kihagyás: Érdks? Érdkl?)

Nagy érdeklõdéssel olvastam Ba-lázs Géza Miért érdekes? címmelközölt fejtegetését (ÉA. 2006/1: 5).Mivel évtizedek óta a betû, az írás akenyerem, a tanultak és némi ta-pasztalat alapján kedvem támadtegy kis vitára.

A cikkének elsõ négy bekezdésé-ben leírtak természetesen vitatha-tatlan tények, de ha egy kicsit szívün-kön viseljük édes anyanyelvünk sor-sát, e tényeket szomorúan vesszüktudomásul. Ezért úgy gondolom,hogy aki teheti, ott és akkor, ahol ésamikor módja van rá, küzdjön min-den, a nyelvünket ért ártalom ellen.Félõ ugyanis, hogy a mobiltelefon-„kultúra” révén ifjúságunk kifeje-zéskultúrája lassan a falfirkákhozfog hasonlítani. Talán lehetne vala-mit segíteni, ha csak tanácsadássalis, bizonyos mederbe, értelmes, logi-kus rendbe terelni rövidítési szándé-kait.

Amióta az ember az írást feltalál-ta, mindig megvolt a törekvése, hogyidõt, fáradságot megtakarítva rövi-dítsen. Nem véletlen, hogy akár többezer éves múltja van a cikk szerzõjeáltal is hivatkozott gyorsírásnak.Cikkének éppen ezt a részét szeret-ném kiegészíteni és remélhetõleghelyesbíteni a cikkébõl levonhatókövetkeztetést.

A gyorsíró elméletileg és gyakor-latilag a hallott beszédet írja, illetvesaját gondolatait fogalmazza meg.Akár a konkrétan hallott beszédetírja, illetve saját gondolatait fogal-mazza meg, akár a valóságosan hal-lott, akár fogalmazás közben a belsõhang alapján írja szövegét, mindigbizonyos hangkép alapján dolgozik.Amikor sztenogramját a normálírásba teszi át, mindenképpenvisszaidézi a hallottakat. A gyors-írással leírt sztenogram mintegy vir-tuálisan megjeleníti a hallott teljesszóképet, újra hallja az elhangzotta-kat. Hogy mennyit rögzített,mennyit hagyott el a hangzó szöveg-bõl, az a felkészültségétõl függ. Rö-vidítési tevékenységében használ ál-landó rövidítéseket, melyeket – minta tanult idegen nyelv szavait – begya-korolta, de azon kívül és zömmel ahallott „hangözönbõl” annyit rögzít,

amennyi alapján vissza tudja idézniaz elhangzottakat. A saját maga általkreált rövidítéseket is bizonyos – ta-nult – módszer alapján alakítja ki. Agyorsírás „egyszemélyes” játék, sajátnyelvén, általában saját magának ír-ja a sztenogramot az író. A szavakatúgy és annyira rövidíti meg, hogymajd biztosan el tudja olvasni. Amobiltelefonon írt sms viszont leg-alább „kétszemélyes”. Eredményeskommunikáció két vagy több emberközött csak közös nyelven, megbíz-ható és fegyelmezetten betartottegyezményes jelekkel lehetséges.Legyen az KRESZ, mûszaki leírás,híradás stb.

A mindennapi életben kialakultegyfajta rövidítési szokás, éspedigáltalában szókezdõ hangzós rövidí-tés (kg, cm, pl., db, KM stb.). Ha be-lenézünk egy rövidítési szótárba, va-lóban szinte kivétel nélkül mással-hangzós rövidítéseket látunk. Igen,de ezek nem a szó belsejébõl kiha-gyott magánhangzós rövidítések, ittnincs szó hangugratásról, mint pl. arégi magyar, ún. rovásírásban. E rö-vidítésekbõl a gyakran elõforduló-kat megtanuljuk, egyébként elõ-vesszük a 400 oldalas rövidítési szó-tárt. E rövidítések is csak megfelelõszövegkörnyezetben értelmezhetõk.Gondolatközlésre önmagukbannem alkalmasak.

Az élõbeszédben viszont az ahelyzet, hogy mégis a magánhang-zók dominálnak annak ellenére,hogy a magyar nyelvben kb. 4 : 6 amagán-, illetve a mássalhangzókaránya. Éppen ezért a magyar gyors-írás nagyon is törekszik arra, hogyamennyire csak lehetséges, jelölje amagánhangzókat. Talán úgy is fogal-mazhatnék, hogy a mássalhangzók aszavak, a beszéd csontváza, s arra ra-kódnak rá a magánhangzók, aminekeredményeképpen ráismerünk amondanivaló „arcára”.

Természetesen a gyorsírásban arövidítési módoknak megvan az ál-talános szabálya. A nyelvtani szerke-zetre és gyakorlati tapasztalatokraépítõ szabályok biztosítják az egyér-telmû visszaolvasást, pontos munkaesetén egy másik személy számára is.E rövidítési szabályok a gyorsírás vi-

lágában természetesen nyelvenkéntváltoznak. A rövidítési játékot nagy-ban elõsegíti a magyar nyelv sajátsá-gos jellege: magyar szavaink zömevagy tiszta magas hangú vagy mélyhangú. Ez teszi lehetõvé a grafitce-ruza használatát, mellyel nagyon fi-noman lehet írni vékony és vastagvonalakat, így külön jel nélkül, csu-pán e vonalkülönbséggel jelölni tud-juk a szó mély, illetve magas hangját.

Azt is meg kell említenem, hogy amagyar gyorsírás hagy ugyan ki ma-gánhangzókat, „ugrat”, de a leg-többjét jelképesen jelöli. Mindezekmellett a gyorsírástudomány alkal-mazásának elengedhetetlen feltéte-le a helyes nyelvismeret, a jó memó-ria, a kombinációs készség, a széleskörû tárgyismeret stb.

Lehet, hogy kissé hosszúra sike-rült a hozzászólásom, de az idézettcikk révén felmerült egy – talán vad-nak tûnõ – gondolatom: hátha segít-séget jelentene valamilyen rövid kiscsevegési rövidítésszótár, „mobil-le-velezõ szótár” a mobiltelefonon be-szélgetõk, levelezõk számára. Háthasegítené a rövid, kulturált, eredmé-nyes és ugyanakkor gyors informá-ciócserét.

Csak ízelítõül néhány példát amagánhangzós rövidítés „védelmé-ben”: érdekel – éekel; kávézik – ávé-zik; kilépett – iépet; fogd be – ogbe;elment – emet; biztos – ito.

S ha még alkalmaznánk a gyors-írásból „ellopva” az egytagú szavakkezdõbetûs rövidítését, a szókezdõ háltalános elhagyását, a szavak végénigen gyakori -ik, -ni és hasonló tolda-lékok elhagyását stb., sok karaktertés másodpercet tudnánk megtakarí-tani. A rövidítések alkalmazásakormindig figyelembe kell venni e rövi-dített szavak mondatbeli kapcsola-tát, összefüggéseit.

Talán egy kis füzetben elférne egykis szótár, néhány gyakori minta-mondat megfelelõ magyarázattal.Egy kis lépés anyanyelvünk érdeké-ben.

Dénes Pál


Miért érdekes?

TikókA Costa Rica-iak (oly kedvesen ropogtat-

ják: „costarrricense”) januártól márciusignyaralnak. Magukat sok-sok kicsinyítõ képzõ-jük (ti, co) miatt kedveskedve „tikóknak” hív-ják. Mi augusztusban mentünk, a szezon vé-gén. A karibi és a csendes-óceáni tengerpartolyan elhagyatott, mint Kolumbusz idején.Homokos tengerpart, pálmafa-dzsungel, ár-válkodó csónakok. A bõrét féltõ európainak aszûrt nap és a 30 fokos tenger maga az álom.Ha hagyják elrévedni. A kihalt tengerpartidzsungelben a hétvégi ház fölött hajnalbanvonulnak, rikoltoznak a majmok. A föld pedigmozog a sok kis ráktól, iguánától (leguántól),a levegõ a kolibriktól és a lepkéktõl. Costa Ri-ca a biológiai sokféleség csodája. Az országegy óriási nemzeti park. Kilenc mûködõ vul-kánja van. A Poás vulkán színpompás varázs-lat. A San José melletti Irazu 1964-ben köve-ket és port öntött a városra. Állítólag bármikorel is tüntetheti, de ez 500 éve, mióta fõváros,nem történt meg. Az Arenal ma is tüzet okád.

NevekCosta Rica a be nem fejezettség, az átme-

netiség állapotában van. A 19. században el-indult itt minden: vasutat építettek a hegyekenát a Karib-tengertõl a Csendes-óceánig – deaz 1980-as években leállították a forgalmat. Asínek, a hidak megvannak, ám az óriási teher-forgalom ma a keskeny országutakon höm-pölyög. A füstokádó kamionok az ezerméte-res esõerdõkben törnek utat maguknak. Anégyzethálós szerkezetû San Joséban kaoti-kus a közlekedés. Alig vannak utcanevek (leg-följebb ilyenek: C. 12., Av. 35.), az autóbu-szok a „megszokott”, de a külföldi számáraismeretlen helyekrõl indulnak. Utcanevek hí-ján a postacímek is sajátosak. Vendéglátóm-nak, egykori egyetemi hallgatótársamnak pél-dául ez a címe: San Luis de Sante, Domingode Heredia (ez a helynév), azután: a LasJuntas bár mellett, 100 lépés keletre, 25 lépésészakra és 25 lépés nyugatra. Megkérdeztem,mi lesz, ha becsukják a Las Juntast. „Akkorazt írjuk a levélre: a volt Las Juntas bár mel-lett...” Házszámmal is hiába próbálkozott akormányzat. Bár Emilióék fölraktak egy69-est. Nekik az tetszett.

Településneveik is hasonlóan „tájékozta-tó” jellegûek. A nevek több mint fele San ésSanta kezdetû, a többi Pueblo, Puerto. SanJoséból „csak” 8 van, San Rafaelbõl már 18.Furcsa érzés, amikor az országúton azt látjuk,hogy 50 kilométerre vagyunk Cartagótól, Li-bériától vagy éppen Coloradótól.

BanánköztársaságAz ország neve magyarra fordítva: „gaz-

dag part”, állítólag Kolumbusz a névadója, aki

1502. szeptember 18-án kötött ki PuertoLimón közelében. Kolumbuszra emlékeztetma a pénznem, a „colón”. Szívesen terjesztikmagukról, hogy õk „Közép-Amerika Svájca”,bár a pénzvilágnak aligha központja, gazda-ságból adódó gazdagsága nincs (a nemzetiössztermék mutatója szerint), a politikai sem-legesség viszont kétségtelen. 1947-ben föl-számolták a hadsereget. A többi latin-ameri-kai országgal együtt nevezik „banánköztársa-ságnak” is, de hozzáteszik, a „legjobb érte-lemben”, hiszen Costa Rica jeles gyümölcs-és persze kávétermelõ ország.

Mondják azt is,hogy Costa Rica aközép-amerikai or-szágok között a„legnagyobb”, merta történelem sze-szélye folytán Cocoszigete (a Kókusz-sziget) is hozzá tar-tozik, messze aCsendes-óceánban(lakatlan, érintetlensziget, csak különle-ges engedéllyel láto-gatható); egyébkéntpersze az egyik leg-kisebb...

Békeszeretõ nép.Elnökük a nicaragu-ai konfliktus megol-dásáért Nobel-bé-kedíjat kapott. Meg-kérdeztem ismerõ-seimet, ha nincs hadseregük, ha nincs vasút-juk, ha nincs állami buszvállalatuk, mire megyel az a rengeteg pénz, amelyet más országokerre költenek. A válasz ez volt: egészségügyreés oktatásra. Két állami és hatvan magán-egyetemük van. De a nagyobb idegenforgal-mú helyeket leszámítva csak mosolyogtakrajtam, ha angolul kérdeztem valamit. Hja, aspanyol világnyelv, nincsenek rászorulva köz-vetítõ nyelvre. Megható bájossággal ült le reg-gelizés közben sámarai vendéglátó asszo-nyunk, és kérdezett-mesélt, mi pedig kapar-gattuk össze latin- és spanyoltudásunk ma-radványait.

Costa Rica „gazdagsága”

De nézzük a dolgok másik oldalát! CostaRicának „gazdagsága” mégis van, sõt egyrenagyobb. Az érintetlen természet. Valamint azemberi kapcsolatok. Földrajzosok, biológu-sok írták le, hogy a világon ma Costa Ricábana legnagyobb az egyetlen négyzetméterre jutóbiológiai sokféleség. Costa Ricában mindiglehet új növényt vagy állatfajt találni. Nemcsodálkoznék, ha egy új emberi népcsoport

(indián, mulatt, mesztic?) és nyelv is felbuk-kanna – mondjuk az õserdõ fölötti (canopy-)túra során. Földünk legnagyobb kincsét, a ter-mészet és az ember sokféleségét õrzik.

A hosszú buszutazások során gyakranszállnak föl gyümölcsárusok. Az embereknem csokit vagy kekszet nassolnak, hanemgyümölcsöt. Büszkék a virágaikra, házi kertje-ikre. Ez a természetközeliség emberközeli-séggel is együtt jár. „Amigos”, „caballeros”kiabálnak egymás után utánozhatatlan szere-tettel. Mindenki mindig segít. A Costa Rica-ivilág jórészt a szóbeliségre épül. A „folyama-tos jelenben” mindenki nézi a spanyol szap-panoperákat (telenovela). Nem jegyzetelnek,nem böngésznek térképet, mindent mindigmegkérdeznek. Folyamatosan telefonálnak.Mindenütt szól a zene, olykor egy-egy angolszám is, de fõként közép-amerikai spanyol

zene. A fiatalok kö-zött menõ most areggaeton, amely akaribi térség híreszenéjének a moder-nizált változata. Ésmég valami. Gyak-ran utaztunk hajnaliés délutáni munkás-buszokon. A trópusihõségben kellemesillatot árasztottak azemberek. És utolér-hetetlen kedvesség-gel, már a másodikviszontlátáskor a bu-szon is így köszön-nek a Costa Rica-iak: Pura vida! (Vala-mi olyasmit jelent:„Csak élet!”) Persze,kicsi ország, kis vá-rosokkal, sok isme-

rõssel, nagy barátsággal.

NyelvápolásNemcsak zenéjüket, hanem nyelvüket is

ápolják. A „tikók” a spanyolnak latin-amerikais azon belül természetesen Costa Rica-i vál-tozatát beszélik. És ápolják! Náluk is vannyelvmûvelés (consulta lingüistica), éppenott jártamkor halt meg Alfonso Lopez (65 éve-sen), a 13-as közszolgálati tévécsatorna napiötperces nyelvápoló mûsorának a nyelvésze.A La Nación címû napilapjuknak is van nyelv-mûvelõ rovata.

Húngaro?Mit tudnak rólunk, magyarokról? „Hún-

garo?” Többnyire tudják, hogy Közép-Euró-pában élünk. San Joséban az igen kevés utca-név között van egy Hungría Libre (Szabad Ma-gyarország). Más népnek nincs utcája! CostaRicában minden iskolás gyermek ismer egydalt egy (valószínûleg) emigráns magyarról,aki visszavágyik szülõföldjére (Hungría miamor – Magyarország a szerelmem). És senkinem tudja megmondani, hogy honnan is van.

Balázs Géza

„Csak élet!” Közép-Amerika Svájca

Costa Rica Nicaragua és Panama, valamint a Karib-tenger és a Csen-des-óceán közé szorított kis ország. Területe: 51 ezer négyzetkilométer, lakos-sága több mint négymillió fõ. Keskeny szoros, összekötõ kapocs Észak- ésDél-Amerika között.


Változó vonzatokA nyelvhasználat módosulásának sa-

játos esete a vonzatváltás. Mivel nemtartozik a leggyakoribb jelenségek közé,és nem is túl feltûnõ, érthetõ módonkönnyen elkerüli a közfigyelmet. A sza-porodó példák miatt mégis érdemes velebehatóan foglalkozni.

Nyelvmûvelésünk korábban sokszorjelezte, hogy bizonyos igék határozóra-gos vonzatát kezdi felváltani a tárgy rag-ja: elõfizet az újságra – elõfizeti az újságot,felügyel a vizsgára – felügyeli a vizsgát, le-késik a vonatról – lekési a vonatot. A Ma-gyar értelmezõ kéziszótár több mint há-rom évtizeddel ezelõtti elsõ kiadása mégcsak a határozóragos formákat tartottaelfogadhatónak, a közelmúltban megje-lent új kiadásban viszont már módosult amegítélés. A tárgyragos változat manap-ság már egyre megszokottabb, s a Nyelv-mûvelõ kéziszótár szerint sem hibáztat-ható.

Hasonló vonzatváltást tapasztalha-tunk két olyan ige esetében is, amely asajtónyelvben igen gyakori. Ilyen mon-datokat olvasunk és hallunk újabban: Aminiszterek megállapodtak a jövõ évi költ-ségvetés sarokszámairól. – A tárgyaló felekmegegyeztek a diplomák honosításáról.Tehát: megállapodik, illetõleg megegyezikvalamirõl – legalábbis a mai fül számára.Hagyományosan viszont a -ban, -ben ra-got használták mindkét igével, azaz meg-állapodtak a sarokszámokban, megegyez-tek a diplomák honosításában. Idõsebbújságírók, szerkesztõk, korrektorok ér-zékenyek erre a kis különbségre, és to-vábbra is ragaszkodnak az utóbbi fogal-mazásmódhoz.

Ezek a kettõsségek a XX. századbanhosszabb idõ alatt alakultak ki, továbbipéldáink viszont az utóbbi egy-két évti-zed nyelvhasználatának módosulását ta-núsítják. Szemünk elõtt zajlott le a kom-munikál ige jelentésének és vonzatszer-kezetének átalakulása. Naponta tapasz-talhatjuk, hogy a korábbi szaknyelvi kife-jezés egyszerû köznyelvi szavakat helyet-tesít: mond, kijelent, kifejez, jelez, nyilat-kozik. Egészen friss fejlemény, hogy amindeddig tárgyatlan kommunikál igetárggyal is bõvül: A kormány azt kommu-nikálja a választóknak, hogy... Ennek azújszerû használatnak egyik oka az, hogya szó magyar megfelelõi tárggyal bõvít-hetõ, tárgyas igék: azt mondta, kijelentettvalamit, kifejezte sajnálatát. Elõsegíthet-te a tárgyassá válást az angolból szárma-zó sajtónyelvi tükörfordítás, mivel ott acommunicate már eleve bõvíthetõ ezzela mondatrésszel.

Ugyancsak feltételezhetünk némiidegen hatást a túlél vonzatvesztésében.Szabályosan kizárólag tárggyal együtthasználtuk: túlélte a balesetet, túlélte amegpróbáltatásokat. Manapság viszont atágabb jelentésû angol survive fordításá-ra akkor is ezt a magyar megfelelõt al-kalmazzák, amikor helyesebb volna másmegoldást választani: A 26 hetes koraszü-lött általában túlél. Itt jobbnak tarthatjuk

az életben marad kifejezést, máskor vi-szont a fennmarad illik a mondatba: Ezaz endemikus faj a mostoha körülményekközött is évezredek óta túlél.

A vonzatváltás következõ esetében azeredetileg igekötõ nélküli formákhozutóbb igekötõ társul, s ezek az igekötõsszármazékok már tárgyasak: elnököl azülésen – leelnökli az ülést; reagál valamire– lereagál valamit. Az utóbbi változatzsargonszerûnek minõsíthetõ, és semmi-képpen sem köznyelvi. Érdekes módonaz igekötõ elhagyásával is módosulhat anyelvtani szerkezet. Sajtónyelvi rövidü-lést találunk ebben a címben: A miniszté-rium nem szivárogtat. (Mármint nem szi-várogtatja ki a híreket.) Következõ idéze-tünk szintén igekötõvel megszokottabb:Nem mindegy, hogyan közelítjük a problé-mát. A manapság elõforduló közelít vala-mit szerkezetvegyülés eredménye: meg-közelít valamit, illetõleg közelít valami-hez, tehát itt is a tárgy váltakozik a hatá-rozóval. Szintén a hírekben tûnik föl atárgyi bõvítményét nélkülözõ aláír, pl. Aköztársasági elnök aláírt. Ismét a címmelszembeni alapkövetelmény, a tömörségokozza ezt a rövidülést, amelyet a szö-vegkörnyezetbõl és ismereteink alapjántudatunkban kiegészíthetünk: ...aláírta atörvényt. A sporttudósításokban viszontújabb határozói vonzatot kap ez az ige.Az aláír valakinek jelentése: ’<sporto-ló> (le)szerzõdik valamilyen egyesület-hez’, pl. Sarkadi aláírt a Fehérvárnak.

Az eddigiekben a mindennapoknyelvhasználatából merítettünk. Érde-mes tovább vizsgálódnunk a szépiroda-lomban is, mert kiderül, hogyan alakít-ják, gyúrják nyelvünk anyagát a mûvé-szek. Az egyéni szóhasználat remekbeszabott példái és az egyedi költõi képal-kotás mellett kevésbé ismert és kevésbégyakori eljárás a tudatos nyelvtani sza-bálytalanság, az úgynevezett grammati-kai metafora. Bármilyen nyelvtani sza-bályszerûséggel elõfordulhat, így a von-zatváltással is, mint ahogy Petõfi Sándorelbeszélõ költeményében, a János vitéz-ben találjuk: Amint ezt gondolta, szaladniis kezdett, / S az óriás felett átmente a vizet.Az átmegy ige vonzatszerkezetébe ahelyhatározó tartozik bele: átmegy vala-min vagy valami fölött, a tárgy nem, idé-zetünkben mégis az utóbbi szerepel, ésettõl válik egyedivé a szövegrészlet. Ha-sonló jelenséget tapasztalunk József At-tila Köntösök címû versében, ahol szin-tén az igéhez kapcsolódó tárgy jelenti azújítást: Remegni kell a vérsötét, / gyökérzõBánat köntösét...

A nyelvtani szerkezetek, jelesül avonzatok kisebb-nagyobb módosulása éstudatos módosítása tehát egyaránt léte-zik. Az ilyen változások nemcsak felszínijelenségek, mint szókincsünk bõvüléseúj szavakkal vagy új jelentésekkel, ha-nem – grammatikai jellegüknél fogva –nyelvünk mélyebb rétegeit is érintik.

Zimányi Árpád

Mit tehetünk a„goblein” ellen?A francia eredetû gobelin (he-

lyesen kiejtve: goblen) szó, mintismeretes, „minta után kézzelszõtt mûvészi falikárpit”-ot jelent(a Bakos-szótár nyomán).

Már az egykori Nyelvi mozaik-ban is szóvá tettem, hogy e fõ-nevet elég gyakran helytelenül,„goblejn” alakban mondják ki hi-vatásos beszélõk (riporterek, mû-sorvezetõk) is. Írott adatom vi-szont nem volt rá, így azt hittem,hogy csak a félmûveltek beszéltnyelvében él.

Most azonban nyomtatásban iselibém került, mégpedig nem isakárhol, hanem a legnagyobb ha-gyományú s nyelvhasználatábanis gondos (ráadásul több mintnégy évtizede nyelvmûvelõ rova-tot is fenntartó) magyar ismeret-terjesztõ lap, az Élet és Tudomány2006. március 31-i számának 414.oldalán:

Bizonyára vannak olyanok,akik egy kézlegyintéssel napi-rendre térnének a dolog fölött,mondván: egy sajtóhibából nemkell ügyet csinálni. Csakhogy ez ahiba szerintem nem közönségessajtóhiba, hanem olyan – nyilvánmár a kéziratban is meglevõ – el-írás, amely arról árulkodik, hogy atudósítás szerzõje a kérdéses szót„goblejn”-nek ejti (és tetejébe né-metesen írja!).

Hogyan vehetnénk elejét azilyen – ismeretterjesztõ lapbankülönösen kínos – hibáknak? Be-fejezésül megismétlem egykori ja-vaslatomat (ÉA. 2001/1: 5): a he-lyesírási szabályzat legközelebbikiadásába már fonetikusan írvavegyük fel ezt a szót, vagyis goblenalakban. Így a helyes kiejtését istámogatnánk, erõsítenénk, és aleírásával sem lenne gond. Még azÉlet és Tudományban sem...

Kemény Gábor


Egy új címtípusrólMinden tollforgató tudja, hogy a címadás igen fontos, sõt

a címmel ellátott mû fogadtatása, sikere vagy kudarca tekin-tetében olykor sorsdöntõ jelentõségû dolog. A jó cím már félsiker, hatását tekintve nemegyszer fontosabb, mint maga amû. És talán minden másnál – versnél, regénynél, képzõmû-vészeti alkotásnál stb. – érvényesebb ez a megállapítás a saj-tóban megjelenõ írások, az újságcikkek címére. Az ötletes,ügyes cím megfogja az olvasót, s a cikk elolvasására készteti.Enélkül talán olvasatlanul átfutna a szemünk a szerzõ írá-sán, bármilyen hasznos és tanulságos is az.

Nem meglepõ hát, hogy szinte minden újságíró nagy fon-tosságot tulajdonít a címnek; az is érthetõ, hogy a nagy la-poknál, filmstúdiókban és egyéb olyan helyeken, ahol a cím-adásnak kiemelkedõ jelentõsége van, erre szakosodottzsonglõrei, specialistái is vannak ennek a szakterületnek, smindezek tudatában azon sincs okunk csodálkozni, hogy né-mi mûfaji elkülönüléssel, illetve szóródással még címdiva-tokról is beszélhetünk. Persze a divat mindig idõszakhoz,korhoz kötõdik. A filmek világában éppen úgy, mint a hírlapicikkekében. Másfél-két évtizede például nagy divatjuk kere-kedett a zárójeles címeknek, amelyeknek varázsát az adta, il-letve a divat csökkenése, leszálló ágba kerülése ellenére adjamég ma is, hogy a cím egy részének, akár csupán egy-két be-tûjének zárójelbe tételével kétféle jelentés villan fel az olva-só tudatában. Politikai (v)iszonyok, olvashattuk egy cikk cí-meként, de a viszonyok szó v-je zárójelbe volt téve, hogy aziszony fogalma is belesûrûsödjék a címbe. E (záró)jelbengyõzni fogsz? – áll a Mondd és írd! címû, 2002-ben megjelentkötetben található cikknek az élén a Minya Károly nyelvésztársunktól származó szellemes cím, amelynek szellemessé-gét éppen az adja, hogy a cím egyúttal remek példája is an-nak, amirõl az az írás, valamint részben az enyém is szól.Ugyanis a címbeli összetett szó elõtagja, a záró igenév csak-ugyan zárójelben szerepel a címben, s így a cím egyaránt utalaz In hoc signo vinces szállóige magyar megfelelõjére, továb-bá magára a zárójel szóra s még arra a stiláris szerepre is,amelyet ez a zárójel a címekben betölt.

Mindezek elõrebocsátása után úgy érzem, itt az ideje,hogy – miután a rádióban pár hónapja már szóltam róla –írásban is hírt adjak egy újabb sajtónyelvi címadási szokásról.Alig egy éve figyeltem fel rá, de példáim száma tudatos kere-sés nélkül is túl van már a hatvanon. A címadás lényege egyösszetett szónak elemeire bontása, de a sorrend megtartásá-val, úgy, hogy a cím ezáltal az összetett szó elemeinek jelen-tésére, tartalmára is utaljon, ugyanakkor pedig az összetételegyüttese is éreztesse hatását. Íme, néhány példa az utóbbihónapok anyagából. Mivel az összetétel tagjainak szétvá-lasztását e címtípusban többnyire a vesszõ is jelzi, természe-tesen ezt is feltüntetem.

A Vasárnapi Hírekbõl: Elnök, választás. A Népszabad-ságból: Atom, csapás. (Ez utóbbihoz magyarázat is szüksé-ges. Ez egy sporttárgyú cikk címe. Arról szól, hogy a paksikosárlabda-együttes, az általában csak Atom-nak nevezettAtomerõmû SE csapást mért a Debreceni Vadkakasokegyüttesére.) Magyar Nemzet: Macska, jaj. (A cikk szerzõjea jó nevû író, Temesi Ferenc.) Népszabadság: Hivatás, tudat,pénz. (Bár csak a cím elsõ két tagja alkot egyúttal összetételt,ez ugyanaz a címtípus, mint a többi, hiszen annak a háromkis írásnak, amely e cím alatt található, lényegében az a fõ té-mája, hogy pusztán hivatástudatért lehet-e bármit is kapni.)Magyar Nemzet: Lokál, patriotizmus. Hócipõ: Csatorna,töltelék (rovatcím). Magyar Nemzet: Úr, vezetõ. Színes Bul-várlap: Vád, alku.

Szinte bizonyos, hogy elvétve korábban is születtek ilyencímek, de hogy mostanában váltak önálló, jól körvonalazha-tó típussá, azt nagyon valószínûnek tartom. Alapjában vévenem baj, hogy létrejött ez a címtípus. Grammatikailag nemszabálytalan, és határozottan van benne valamilyen stilárisújszerûség, mozgósító erõ. Csak legyünk résen, nehogy köz-hellyé kopjon, s vagy nekünk, vagy valamelyik utódunknakezzel a címmel kelljen írnia róla: Sablon, cím.

Grétsy László

„Hulla jó”Hogy a szókincs mely rétegébõl választunk, amikor

írunk vagy beszélünk, az függ a beszédhelyzettõl, a kom-munikáció céljától és a mûfajtól is.

Közismert, hogy a tudományos értekezés gyakran hasz-nálja az idegen szavakat, a bírósági tárgyaláson pedig a jo-gi nyelv szakszavai is elõfordulnak, más az egyházi nyelvstílusa, az ünnepi beszédé, és természetesen mindezektõleltér a magánbeszélgetésé.

A magánbeszélgetés ugyanis általában szûkebb körû,ezért nyelvtanilag lazább szerkesztésû, és szóhasználatasem mindig választékos. Nem is tekintjük súlyos hibának,legfeljebb pongyolaságnak, a társalgási nyelvben felbuk-kanó szlenget sem. Közismert, hogy a szleng kevésbé dur-va, mint az argó, és újabban az ifjúság nyelvébõl a felnõt-tek nyelvhasználatába is bekerült.

Mint említettem, a magánbeszélgetést illetõen a nyelv-mûvelés engedékenyebb. Ezzel szemben a nyilvános meg-szólalástól, különösen annak írásbeli formájától, elvárjuka mûvelt köznyelv használatát. Ez az elvárás nemcsak avilágos, pontos fogalmazásra terjed ki, hanem arra is, hogya megszólaló a nyelvi kultúra követelményeinek eleget te-gyen.

A sajtó nyelvének, mivel igen nagy nyilvánossághozszól, mind a szöveg szerkesztettségét, mind a nyelvhelyes-séget illetõen mértékadónak kell lennie. Hogy a szókincsmely rétegébõl választ, azt elsõsorban a mûfaj határozzameg. Márpedig a sajtó többféle mûfajjal él: riport, tudósí-

tás, interjú, glossza stb. A tudósítás kommunikációs célja atájékoztatás, ezért a közérthetõség igen fontos követel-mény. Az újságírónak, ezt a célt követve, a szókincs köz-nyelvi változatát kell használnia, mellõzve a bombasztikusnagy szavakat, valamint a vulgáris kifejezéseket.

Ezért tesszük szóvá az egyik vidéki lapunk elsõ oldalánolvasható tudósításnak a címét: Hulla jó hely Szõdligetnéla 2/A-n. A cikkhez képet is mellékelnek, amelyen egyösszeroncsolt áldozat látható, majd ezt olvassuk: „Szõd-ligetnél a 2/A úton két év alatt három halott, két súlyos sé-rült és több tucat olyan ember, aki éppen csak megúszta agyalogos átkelést.”

Nos, a hulla jó a szlengben ’nagyszerû, csodálatos’ je-lentésû. A szókapcsolat tehát nemcsak hogy nem illik a tu-dósítás mûfajához, illetve a közölt tartalomhoz, hanembántóan ízléstelen is. Néhány évvel ezelõtt egy másik cik-kemben idéztem Koltói Ádámtól a „farmernyelv” minõsí-tést. Ezt a szóalkotást nagyon szellemesnek tartom. Azilyen nyelv, miként a farmernadrág, elnyûtt, hiszen egye-sek az alkalomtól függetlenül hordják. Ahogy a farmer vi-selésének, úgy a szóhasználatnak is megvannak a követel-ményei. A nyelvi elemek között tehát válogatnunk kell,gondosan mérlegelve, mikor melyikre van szükség.

A tudósítás szerzõje, amikor az idézett címet leírta, egy-részt nem odaillõ szót használt, másrészt vétett az illendõ-ség, azaz a jó ízlés ellen.

Dóra Zoltán


például a konverterfelhasználó kifejezést. S az is igaz,hogy a -féle, -szerû képzõszerû utótaggal létrejött szavaknem sorolhatók be tiszta kategóriába, ezért is vette feljoggal a Magyar grammatika (szerk. Keszler Borbála,2000) a szóösszetételek csoportjába az úgynevezett mor-fológiai típusú összetételeket. Sõt az igekötõs igék is ide-tartoznak – természetesen szótagszámtól függetlenül.

Továbbszõve viszont a Kardos Tamás által elindítottdiskurzust, szerintem az anyagnévi jelzõs összetételekhelyesírása is igen nagy gondot okozhat, még a nyelvész-nek is, ugyanis ebben az esetben a szemantika játszik fõ-szerepet. Talán többen tudják, az 1954-es szabályzatbana 169. szabálypont (rövidítve) a következõképpen szólt:Ha a fõnév tulajdonságjelzõje szintén fõnév, az alkalmiés a hosszabb kapcsolatban a fõnévi jelzõt különírjuk:alumínium edény, keramit burkolat, nylon (sic!) harisnya.(Mai szabályzatunk szerint: alumíniumedény, keramit-burkolat, nejlonharisnya.) Egybeírjuk azonban a jelzettfõnévvel a fõnévi tulajdonságjelzõt akkor, ha a kapcsolatrövidebb és megszokottabb: aranygyûrû, fapad, jégcsap.Kétségtelen, a viszonylagosság igen nagy kerékkötõjevolt e szabály alkalmazásának, hiszen kinek mi hosszúvagy rövid, mi alkalmi vagy megszokott.

Ezért indokoltan változott az 1984-es szabályzatbanez a pont: az anyagnévi jelzõt jelzett szavával egybeírjuk,de ha ezekben a kapcsolatokban akár a jelzõ, akár a jel-zett szó összetétel, akkor külön: vas karfa, mûanyag ab-lak stb. Ez valóban egyértelmû és könnyen alkalmazha-tó. Látszólag. Itt azonban a szemantikai kritérium miattanyagismerettel és kémiatudással kell felvérteznie ma-gát a helyesírónak. Vajon anyagnév a csipke, a sodrony, aszögesdrót, az ostya? Mert ha igen, akkor például szöges-drót akadály a helyes írásmód, ha nem, akkor szögesdrót-akadály (jelentéssûrítõ összetételként). Ily módon „ál-anyagnévi” jelzõs összetétel a grafitceruza (hiszen csakrészben van grafitból) és a pamutgombolyag (hiszen ezaz állapota csak átmeneti). A mûanyag kábeldarab kü-lönírandó az anyagnévi szabály szerint, a mozgószabályalapján azonban – jelöletlen birtokos jelzõs összetétel-ként – kötõjellel kell írni: mûanyagkábel-darab. Az ele-fántcsont-faragás kötõjellel írandó, ha -ás képzõje a cse-lekvés folyamatát jelenti (6–3-as szabály), de különíran-dó: elefántcsont faragás, ha a cselekvés eredményét(anyagnévi szabály). Vajon a szabályzat bonyolult, nem anyelv? S ez nem természetes? Én úgy vélem, hogy az„ítélethozatalkor” mindenképpen célszerû a fenti szem-pontokat is figyelembe venni.

Minya Károly

Szer szavunk és „szerelékei”Nyelvmûvelõi tevékenységem elsõdleges céljának a

nyelvhasználati tanácsadást tartom: írásaim témáinak meg-választásában is ez a cél vezérel. Persze a nyelvmûvelés-nek célja az is, hogy a tanácsadás keretében – lehetõségszerint – megismertesse a nyelvet használóival, közelebbvigye hozzájuk. Szívesen teszek hát eleget egy érdeklõdõkérésének: írjak már valamikor a szer szavunkról is, mert õsok más szavunkban benne érzi ezt.

Jól érzi: benne is van sok magyar szóban. Õsi örökség-nek tartjuk; az uráli korból való. A rokon nyelvek közül is töb-ben elõfordul, természetesen bizonyos alaki eltéréssel, deilyen jelentésekben: mód, állapot, minõség, faj, fajta, szo-kás, népszokás, mesterség, képesség, ügyesség, lelkület,felépítés, szerkezet stb. Egyik-másik rokon nyelvi jelentésbizony hasonlít némely olyan magyar szó jelentéséhez,amelynek köze van a szer szóhoz. Ez az elem nagyon gaz-dag szócsalád alapja lett nyelvünkben. Még önmagában iselõfordul, de fõként származékokban találkozunk vele.Önálló szóként – de gyakran jelzõvel ellátva – jelentheti azeszközt, amelyet bizonyos cselekvés vagy munka végzésé-re használunk: harci szerek, asztali szerek, ásó szerek; a tor-naszer vagy a szertorna összetett szavak utó-, illetve elõtag-jából is gyakran önállósodik, például akkor, amikor eztmondjuk: Szép gyakorlatokat végez a szeren. Még gyak-rabban használjuk ’orvosság’, ’kémiai anyag’ értelemben:fejfájás elleni szer, érzéstelenítõ szer, növényvédelmi szerstb. Módot, eljárást is jelöl e szó, például ezekben: jó szer-rel, könnyûszerrel, szerét ejti valaminek, szert tesz valamire.Állandósult szókapcsolatokban mennyiséget is jelölhet: seszeri, se száma valaminek. Gyakori elõfordulása miatt el-mondhatjuk, hogy se szeri, se száma azoknak az összetettszavaknak, amelyekben elõ- vagy utótagként elõfordul. Elõ-tagként ezekben: szerfa, szerfölött, szerkamra, szerkocsi,szerkovács, szerkönyv, szerpap, szertartás, szertár. Utótag-ként: altatószer, csávázószer, csodaszer, élelmiszer, ellen-

szer, gyógyszer, hajtószer, hangszer, illatszer, írószer, izga-tószer, játékszer, kegyszer, kötszer, módszer, mosószer,mûszer, patikaszer, rendszer, tanszer, tápszer, tisztítószer,varázsszer, védõszer, vegyszer és még sok más összetettszóban. Ezekben viszonylag könnyen felismerhetõ a szertag, mert világos számunkra még mindkét tagjuk, de elõfor-dul olyan összetételekben is, amelyeknek az elemzéséhezmár bizonyos nyelvtörténeti ismeretekre van szükség. Ilyenpl. maga a szerszám szó is. A mai átlagmagyar felismeriugyan benne a szer-t is, meg a ’mennyiség’ jelentésû számszót is, de a két szó összekapcsolásának mikéntjét márnemigen érti. Az összetapadást elõsegítették a se szeri, seszáma szóláshoz hasonló állandósult szókapcsolatok, smaga a szerszám szó kezdetben az egészet alkotó részekrevonatkozott, majd magát az egész eszközt jelölte.

De nemcsak összetett szavak alkotórészeként fordul elõa szer szó, hanem származékok töveként is. Egyik-másikszóban még biztosan felismerjük, pl. a szerel igében vagy aszerelék fõnévben. De már számos olyan szavunk, sõt tol-dalékunk is van, amelyekkel kapcsolatban csak gyanak-szunk a jelenlétére. Ilyen pl. a szerez ige, a szerzõdés fõnév,a szerkeszt, szerkezet szók, sõt a nyelvújítás kori szerep fõ-név is, de a szerint névutó meg a -szor, -szer, -ször toldalék-szer alakja úgyszintén. Jelentései között is akad olyan,amelyet a mai magyarok közül már kevesen ismernek:egy-egy településnek valamelyik részét vagy az utcának va-lamelyik oldalát is jelölheti. Pl. Nagymegyer egyik részét mais Kurtaszer néven ismerik. Több elavult jelentését is szá-mon tartják a szótárak: a szer egykor önmagában is jelen-tette a szövetséget, szerzõdést (szert köt), a szerzõdéskötõgyûlést (szert ülnek), ünnepélyes szertartást (ünnepi szer);ma ezekkel már csak történelmi tárgyú irodalmi mûvekbentalálkozhatunk.

Jakab István

(folytatás az 1. oldalról)

A 6–3-as szabály,avagy a magyar–angol focimeccs emléke kísért?


Költõi eszközök a reklámokban

A reklám nyelvének, akárcsak a költészetnek, folyamatosanújításokkal kell elõállnia, s ebben jelentõs szerepük lehet a köl-tõi eszközöknek, hiszen a metrikai eszközök õsidõktõl fogvanemcsak költõi célok megvalósítására szolgálnak, hanem azemlékezetbe vésés eszközei is lehetnek.

Nálunk a szerzõk a szójáték divatjának hódolva, legtöbb-ször a rím kedvéért, gyakran megváltoztatják a beszélt nyelvfordulatait. A „rímes furcsa játék” figyelmet kelt ugyan, deegyúttal elvész az otthonos kifejezés meggyõzõ ereje. A nyel-vészeket ezzel kapcsolatban az szokta bántani, hogy a játék he-vében gyakran megsértik a nyelv szabályait, és kifacsart, élette-len kifejezéseket hoznak létre – jegyezte meg Bíró Ágnes egycikkében. A „bárgyú versikék” legunalmasabb fajtájának hir-detnivalója csupán egy szó vagy név; rím és ritmus csak arra va-ló, hogy ezt mechanikusan belénk sulykolja, mert a szöveg töb-bi része semmi információt nem tartalmaz. Erre lehet példa akövetkezõ újsághirdetés versikéje, amely egy üdítõital-márkátreklámoz a következõ módon:

KINYITOM AIHATOM ABARÁTOM AATOM A...

Ez a nyelvi játékra épülõ versike ragrímet próbál használni,de még ezzel sem éri el a célját, mert nincs üzenetértéke. Hanem lenne az újságban a szöveg mellett egy kép a Toma nevûüdítõitalról, akkor a közönség azt sem tudná, hogy mit akartakneki bemutatni. A másik hiba – ami sokkal súlyosabb annál,hogy nem éri el a célját a reklám –, hogy a „vers” utolsó sorá-ban lévõ ATOM A teljesen helytelen elgondolása a „vers” foly-tatásának. Míg a kinyitom, ihatom, barátom alak tartalmilag ismegfelelõ a versike számára, az atom csak hangzásbeli hason-lósága miatt került oda.

Gyakran verses vagy legalábbis rímes formában jelennekmeg a szójátékok is. Ezek nagy része a többjelentésû szavaktöbbféle felhasználásával igyekszik felkelteni a figyelmet. Aszellemes szójáték azonban önmagában is élvezetes, a sikeres

rejtvényfejtés örömével ajándékozza meg hallgatóját. A rek-lám akkor tölti be igazán a szerepét, ha épp a játékos kifejezésbuzdít a vásárlásra vagy más cselekvésre az értelemre vagy azérzelmekre ható érvekkel. Ebben sokszor segítség lehet a rímés a ritmus, amely segít megjegyezni a szöveget a szójáték meg-fejtéséhez szükséges idõre, és így járul hozzá annak sikeréhez.

Egy orrcsepp reklámját például a ritmus, a rím és a szembe-állítás együttmûködése teszi hatásossá: Eldugult az orra?Vibrocil a nyitja! Ennek a reklámszövegnek a nyitja a valami-nek a nyitja ’valaminek a megoldása’ kifejezés alkalmi(vissza)konkretizálása.

A költõi eszközök közé tartozik a fokozás is. Ezzel azonbancsínján kell bánni, mert a túlzások a szavahihetõség rovásáramehetnek. A „leg”-ekben elõadott szöveg, a márkanév szótö-véhez hozzákapcsolt szuper-, hiper- elõtag nem erõsíti, hanemgyengíti a tartalom hitelét. Ha pedig felsorolással kívánja elér-ni a fokozás a hatást, akkor arra kell vigyázni, hogy a mondani-valót variálni kell, hiszen az egymásra utaló információk jól ki-egészíthetik és felerõsíthetik egymást.

A Nestlé szlogenjében fõnevet fokoznak melléknév módjá-ra: A legcsokoládébb. A nyelvõrök közül sokan figyelmeztetnekarra, hogy ez hibás, szabálytalan, tehát kijavítandó. KeményGábor szerint azonban nincs igazuk „a magyar nyelv túlbuzgóõreinek, mert nyelvünkben, ha nem is gyakran, fokozhatunkfõneveket is. Szerb Antal írja A Pendragon-legendában: »A té-ma az õ legtémább témája lehetett.« A játékosság, az egyedi-ség-egyszeriség persze nyilvánvaló, de hol van itt a nyelvrontás,a hiba? Ha pedig a fõnév egyszersmind melléknév is (csokoládéarcszíne általános irigység tárgya volt), ugyan miért ne fokoz-hatnánk?”

Ugyanez jelenik meg egy chips reklámjában is: A leg-csúcsabb sajtos chips (újsághirdetés). Másféle költõi eszközzelél egy jégkrém reklámja, mely rövid, frappáns szlogenbõl áll:Családi csalétek (óriásplakát). Ez a reklám hatását alliteráció-val és paronímiával (hasonlóalakúsággal) éri el.

Fazekas Beáta

Röszti és BratislavaEgy hazai vendéglõ étlapján ötlik szemembe a szó:

röszti. Már hozzászoktam, hogy a vendéglátóipar idegenételek nevét a maga módján átmagyarosítja. Nem lefordít-ja, hanem egyéni ízlése szerint átalakítja. Gyakorlott rejt-vényfejtõ vagyok, így többnyire sikerül kitalálnom, mit iskínál számomra a magyar étlap.

A német nyelvben az st mássalhangzópárt nem ejtikminden esetben „szt”-nek, a szó elején soha. A Stadt szókiejtése nem „sztadt”, a Stuhl nem „sztul” és így tovább. Aszó belsejében és végén a kiejtés rendszerint valóban„szt”, a szabálytól azonban eltérnek az egyes nyelvjárá-sok. A rösti reszelt burgonyából készült jellegzetes svájciétel. A német-svájci nyelvjárásokban az st-t következete-sen „st”-nek, nem pedig „szt”-nek ejtik. Az említett étel te-hát semmi esetre sem „röszti”, hanem „rösti”, ahogy ma-gyarul is olvassuk. Svájcban egyes vendéglõk étlapján –minden tévedés elkerülésére – már Röschti-ként is szo-kott szerepelni. Érthetetlen, miért akarják a magyar ven-déglõsök a svájci étel nevét jobban tudni a svájciaknál.

Budapesten hallom a hangosbemondó szavait, amintaz érkezõ és induló vonatokat jelenti. Megtudom, hogy azegyik vonat Wien-be indul, a másik éppen Bratislavá-ból

érkezik. Számos olyan külföldi városnak van nyelvünkbenmeghonosodott magyar neve, amelyiknek a történelemfolyamán szorosabb kapcsolata volt Magyarországgal. Amagyar ember nem Wien-be, hanem Bécsbe, nemVeneziá-ba, hanem Velencébe, nem Leipzig-be, hanemLipcsébe utazik. Bratislava és Košice esetében az idegenelnevezés még furcsábban hangzik magyar fül számára,mivel ezek a városok évszázadokon át Pozsony és Kassanéven Magyarországhoz tartoztak.

Hasonló jelenség más nyelvek esetében is gyakori.A franciák Münchent Munich-nek, Kölnt Cologne-nak,Regensburgot Ratisbonne-nak, Mainzot Mayance-naknevezik, az olasz számára München Monaco, FreiburgFriburgo, a németek számára Sopron Ödenburg, GyõrRaab, Esztergom Gran, Eger Erlau. Az említett országok-ban egy pillanatig sem tartanak attól, hogy ezek az elne-vezések netán sérthetnék más népek nemzeti érzékeny-ségét. Nem is sértik. Csak egyesek képzelik, akik mahol-nap ezen az alapon talán már magyarul sem mernekmegszólalni.

Vezényi Pál


Tisztelt Szerkesztõség!Minden magyar embert nagy örömmel töltött el az,

hogy visszakaptuk a sárospataki könyvtár külföldrevitt legértékesebb darabjait. Bizonyára örül ennek azelíziumi mezõkön sétáló Rákóczi Zsuzsanna, akinek –ahogyan az a Magyar életrajzi lexikonban olvasható –a pataki kollégium sorsa különösen szívügye volt. Õ isazoknak a nagyszerû magyar nagyasszonyoknak a so-rába tartozik, mint amilyen az az özvegy volt, akirõlArany János oly szívhez szólóan tesz említést HunyadiErzsébet levelét megírta… kezdetû balladájában.Vagy a hõs lelkû asszony, aki két éven át védte az ost-romló császári csapatokkal szemben Munkács várát:Thököly Ilona!

Tisztelt olvasó! Ne bosszankodjék tudatlanságo-mon! Tisztában vagyok azzal, hogy a sárospataki kollé-giumot patronáló hölgy Lórántffy Zsuzsannaként sze-repel a magyar mûvelõdés történetében, igazságosMátyás édesanyját róla írott versében Szilágyi Erzsé-betként szerepelteti Arany János, Munkács várábanpedig Zrínyi Ilona dacolt két éven át a labancokkal. Éncsak azt tettem, hogy a XXI. század eleji hazai gyakor-lat, azaz az egyre terjedõ hazai gyakorlat szerint nevez-tem meg e hölgyeket. Úgy, ahogyan ezt az írott és azelektronikus sajtóban tapasztalni kénytelen vagyok.

Hiszen arról számolnak be, hogy pl. a megnyitáson je-len volt Sólyom László és felesége, Sólyom Erzsébet.De korábban is nemegyszer találkoztam a Göncz Ár-pád és Göncz Zsuzsa, ill. a Mádl Ferenc és MádlDalma nevekkel.

Átvettük, sajnos, azt a külföldi gyakorlatot, misze-rint a feleség családneve elvész, és keresztneve elõtt aférj családneve olvasható. Még a házastársi mivoltrautaló -né képzõnek sincs helye a sajtóprotokollban. Amagyar szokás az volt, hogy a neves személyiség felesé-ge X.Y.-néként vagy X.Y. feleségeként, olykor fellen-gõsen hitveseként szerepelt a jelentésekben. Így pl.annak idején a kormányzó felesége Horthy Miklós fe-lesége (hitvese), esetleg Horthyné Purgly Magdolna,de sohasem Horthy Magdolna névvel jelent meg azegykori sajtóközleményekben és a rádióban. Elisme-résem illeti meg a magyar közélet azon szereplõit,akiknek felesége nem mint Gyurcsány Ferencné,Kuncze Gáborné, Orbán Viktorné, hanem DobrevKlára, Fellegi Katalin, Lévai Anikó névvel jelenik mega nyilvánosság elõtt. Én ezt hagyománytiszteletnek,haladó konzervativizmusnak nevezem. Követendõpélda!

Dr. Del Medico Imre

Csörög a mobcsi. No-ki-a?Telefonál az egész iskola... Az igazgató rádiótelefonon

egyezteti a tárgyalás idõpontját, a tanárok táskájában csö-rög a mobil. A szünetben pittyegve jelzi a diákoknak amobcsi, hogy új sms érkezett. Táskába rejtve vagy nyakbaakasztva szinte mindenkinél ott van korunk egyik legfonto-sabb kommunikációs eszköze, a mobiltelefon.

Egy nyelvhasználati kérdõívben afelõl érdeklõdtem, mi-lyen szinonimákat ismernek és használnak a diákok e ké-szülék megnevezésére. A megkérdezett 265 szombathelyitanuló összesen 61 különbözõ szót adott meg válaszában.Elterjedt csoportnyelvi kifejezések és egyedi szóalkotásokegyaránt találhatók közöttük, tovább gyarapítva velük nyel-vünk szókincsét. A diákok nyelvi kreativitását nemcsak a ro-kon értelmû szavak nagy száma, hanem a szóalkotási mó-dok változatossága (szórövidülés, szóképzés, szóelvonásés ezek keveréke), valamint stilisztikai sokszínûsége is mu-tatja. Különféle stílusárnyalatú metaforikus, metonimikus éshangutánzó szavakat egyaránt olvashatunk a szinonimákközött.

A telefonkészülék eredetére utal a kissé régies hatásútelegrács és távbeszélõ szóalak. A mobiltelefon megneve-zésére azonban a semleges mellett bizalmas, tréfás, sõtironikus árnyalatú kifejezéseket is említenek a fiatalok. Habecézik, akkor egyszerûen csak telcsi, telka, telkó, telókavagy a mobil szóból képezve mobci, mobcsi, mobika arádiótelcsi. A fiúk kedveskedve aranyomnak is szólíthatják,de vigyázzanak, nehogy félreértse a barátnõjük! Leggyak-rabban a szórövidüléssel létrehozott tel, telo, teló, mob,mobtel alakokat használják. Az egyik diáknál tecso, mocskóvagy moto csörög, míg a másiknál idegen (angol, francia,szláv) mintára telly, telaj, mobics, mobáj lafón, phone vagyfóne jelez.

A diáknyelvi szóalakok jelentõs része a mobiltelefon sa-játos jellemzõihez kapcsolódik. A jó maroktelefon kézre áll,ezért neve angol mintára handy vagy fonetikusan írva hendi.Nagyságára a zsebtelefon, alakjára a tégla, féltégla,téglafon elnevezés utal. Van, aki számára ez a csevegõ csu-pán üres fecsegésre alkalmas dumakészülék vagy duma-gép. Jellegzetes hangjai alapján ezt a beszélõmasinát csi-pogónak, pityegõnek, csörgõnek vagy továbbképezvecsörgettyûnek hívják a tanulók. Az sms írása sok fiatal szá-mára nehézkes, a pötyögõ szinonima a betû- vagy számke-resés lassú, szaggatott cselekvését emeli ki. Gyakran nemjó a vétel a beszélgetés során, a zörgõ, recsegõ elnevezés anem megfelelõ mûködésre utal. Ha sok a gond vele, ez akacat csak nyúldobálónak lesz jó.

A szolgáltató nevével játszik a pannon, t-fon vagy a szel-lemes no-ki-a (= No, ki az?) és szokia (= szó + nokia) alak.

A nyelvi humor jelenik meg a metaforikus röfi kifejezés-ben. A léptetõgombok elhelyezkedése ugyanis egy malacorrára emlékeztet, ezért kapta ez a kütyü ezt a tréfás elneve-zést.

Az ironikus és szlenges stílusárnyalatú gagyifon,debilfon, tahofon vagy bunkofon az elterjedt sztereotípiákalapján a telefon használóját is negatívan minõsíti.

A kutatások rávilágítottak, hogy egyre több fiatalnál pszi-chés probléma a mobilfüggõség. A telefonnak mindig, min-denhol velük kell lennie, hogy elérhetõk legyenek, s õk is el-érjenek másokat. Számukra a mobiltelefon igazi elektromospóráz. Fogva tart.

Telefonál az egész iskola... Igazgató, tanár és diák. Mobila nyelv, mobil a kommunikáció, de ügyeljünk arra, hogy nelegyen mobil a hozzá kapcsolódó illem. A nyelvi illem se!

Pintérné Bujtás Tímea


KakukktojásA vasárnap kellemességei közé tartozik számomra a meg-

hosszabbított ágyban maradás keretében a nyelvhelyességiöt perc meghallgatása is a Kossuth rádióban. Különösen Ba-lázs Géza rövid és csattanós elõadásait élvezem, minthogytanulságos voltuk mellett rendszerint még mulatságosak,tréfásak is.

Ezt erõsítette meg a 2006. február 5-én elhangzott adás is,amelyben a tanár úr a mai hivatali nyelv néhány csodaboga-rát tûzte tollhegyre a „semmisítõszék”-tõl (helyesen: semmí-tõszék) a „helyszínlelés”-ig (helyszínelés). A mintegy féltucat-nyi találó példa között akadt azonban egy kakukktojás is: azujjperec – ujjperc, amelyek közül (Balázs tanár úr szerint)csak a második alakváltozat helyes, hiszen a perec a Magyarértelmezõ kéziszótár szerint 1. (Kenyértésztából) kettõs hu-rokba v. karikába font, vékony rúd alakú, ropogós sütemény.2. rég (Karon viselt) karika alakú ékszer, karperec. 3. táj Fe-jen hordott teher alatt: ruhafélébõl kör alakú tekercs; míg aperc szó 5. jelentése: „Az ujj egy íze.”

Ez így rendben is volna, ám ha továbblapozunk a Magyarértelmezõ kéziszótárban, az 1392. oldalon megtaláljuk azujjperc és az ujjperec szót is, méghozzá közvetlenül egymásután, „Az ujj egyik íze”, illetve „ujjperc” értelmezéssel ésmindkettõt 5-ös gyakorisági indexszel, ami azt jelenti, hogy amai magyar nyelvben teljesen azonos a használatuk.

Ha emellett még az Új magyar tájszótár megfelelõ köte-teit (I., IV.) is fellapozzuk, ott az ujjperc – ujjperec tájnyelvialakjai között megtalálható a berc és a börc, a përc (középzárt

ë-vel) és a pörc is, bár az utóbbinál gyûjtési helyként nem sze-repel Zenta neve, holott az egyébként elég következetesenközépzárt ë-zõ helységben még elég elterjedt szólás a pörcirekoppint, jól a pörcire ütöttek.

Az ujjperec az ujjperc-hez képest tehát nem szótévesztés,csupán alakváltozat, bátran használhatjuk bármelyiket.

Szloboda János(Zenta)

*A perc és a perec között valóban van átjárás. A perc ma-

gyar szó, szép családja is van: perceg ~ porcog, sõt pörcög. Azelsõ jelentései: ’az ujj egy íze’, illetve ’porcika’, ’bõrkés, sültszalonna; töpörtyû’. (Az idõt jelölõ perc is innen származik;talán az óra percenése mintájára.) Az ujjperec a TESz. sze-rint a vállperec hatására keletkezett. A perec viszont németeredetû (Brezte, Prezte). A magyar perec ejtéskönnyítõ ma-gánhangzóval jött létre. A vállperec a perec alakú sütemény-fajta alakjáról kap(hat)ta nevét. S állítólag ez lenne az elõ-képe a magyar ujjperecnek...

Mindenesetre a perc Õ perec váltás a magyarban is meg-történhetett (ugyanolyan ejtéskönnyítõ jelleggel), s az ujj-perc biztosan régebbi megjelölés lehet, mint a német mintáraalakulhatott ujjperec. Ballagi szótárában (1867) még nincsbenne az ujjperec változat. Szloboda Jánosnak igaza van, maa két szó alakváltozat, akkor is, ha a perec esetleg késõbbi, aperc pedig õriz valami régi bájt. Köszönöm a helyreigazítást!

B. G.

Rafinált finomságokElsõ látásra talán észre sem vesszük, hogy tudálékos, ravasz szó-

szaporítás áldozataivá lettünk. Pedig a rafinált finomság együtt annyittesz: ’finom finomság’. A kifejezés idegen nyelvbõl (itt: a latinból) át-vett tagja és a vele együtt említõdõ magyar szó lényegében ugyanaztjelenti. Pleonazmusnak mondja e jelenséget a nyelvtudomány: szó-fölösleget értünk rajta.

„… a Bajai Városháza [így!] mûemléki védelem alatt álló épületéreelõregyártott beton paneleket szerelnek fel” – olvashatjuk egy építé-szeti szakkönyvben. Ha hiszik, ha nem: a panel magában foglalja az’elõre gyártott’ értelmet! Helyette ez a fordulat ajánlható: „elõre gyár-tott betonelemeket”.

Következõ példám egy ókortudományi munka fordításából való:„Az itt tisztelt Artemisz-kultusz igen sokáig tartotta magát…” A kul-tusz magyarul: ’tisztelet’. A „tisztelt tisztelet” tehát kettõzésként hat.Ellenben épp a magyar szó helyébe írhatunk más, még rokon-értelmûséggel is alig vádolható jelzõt, pl.: itt dívó, itt jellemzõ, ittelterjedt vagy ismert. Mindegyik kapcsolódhat immár a kultusz-hoz,a tisztelet-hez.

Rokon jelenség, bár ebben alig gondolnánk ráduplázásra… Pedigezúttal is emiatt kell közbelépnünk! „Sokat isznak, hangosan randalí-roznak, nem tartják be a közlekedési szabályokat, egyszóval kivetkõz-nek magukból” – állítja a Szabad Föld 2006. évi kalendáriuma. Mi itt abaj? Nos: látott-e már a kedves olvasó halkan randalírozókat? Vagyisvagy egyszerûen randalíroznak, vagy pedig hangoskodnak.

Utolsó példánk a Történelmi fogalomtárból való: „Colosseum: el-lipszis alakú, 3 emeletes, 90 ezer embert befogadó gladiátorviadalokhelyszíne.” Van itt gond bõven; a szórend javítgatásába ne is fogjunkbele! A gladiátorviadalok igazából ’vívóviadalok’. A viadal-nak nagyonis köze van a ví(v) tõhöz. (A latin gladium = ’kard’, a gladiolusz =’kardvirág’.) Persze, ez már valóban finomság. Ám aki igényesebbenkíván fogalmazni, mondjon inkább gladiátorküzdelmet.

Holczer József

Duopack – triopack – multipackEzt a három összetett szót olvashatjuk egy országos hálózatú ke-

reskedelmi cég idõszakos reklámkiadványának egyik oldalán, azt tu-datva, milyen kedvezményes áron kaphatjuk meg mi magyar fogyasz-tók a kínált terméket kettõs, hármas vagy négyes csomagban, csoma-golásban; kereskedelmi szaknyelven kiszerelésben.

Hát ide jutottunk az anyanyelvet mellõzõ, a nyelvhasználatban isuniformizálásra törekvõ – már majdnem általánossá váló – divatban.

Több mint hetven évvel ezelõtt Kosztolányi a következõkre figyel-meztetett: „Az utca nyelve, a tömeg nyelve bejön az ajtónkon és az ab-lakunkon, s elõbb-utóbb azt a nyelvet beszéljük és írjuk, melyet a tö-meg és az utca. […] A közelmúltban szerkesztettem egy nyelvkönyvet.Abban van egy szótár is, mely az újabban gyökeret vert idegen szókmagyar egyértékûit közli. Nem szerepelnek itt a régebben meghonosultjövevényszók, s az újabbak közül azok sem, melyeket csak a mûvel-tebbek használnak. Pusztán azokat vettem föl, melyekkel mindenkilépten-nyomon él. Az átlagember szókincse egy életen át nem többkét-háromezer szónál. Nem tudom, mit gondol a tisztelt értekezlet,hogy ma körülbelül hány olyan fölösleges idegen szó kering nyelvünk-ben, melyet magyarral mindig jobban pótolhatunk. Hatezer ilyen szóvan, kétszerese egy átlagember egész szókincsének. Ez azt jelenti,hogy mi hatezer idegen szónak adtunk tanyát és munkát nyelvünkben,és legalább tizenkétezer magyar szavunkat tettük földönfutóvá és mun-kanélkülivé.”

Tényleges felmérési adatok hiányában is megkockáztatjuk azt azállítást, hogy ma lényegesen több szavunk válik vagy vált „földönfutó-vá” és „munkanélkülivé”, mint a harmincas években. Ezt a tényt igazol-ják idézett példaszavaink is. A duo olasz eredetû szakszó, jelentésekettõs; a trio szintén olasz eredetû szakszó, jelentése hármas; a multilatin eredetû idegen szó, jelentése sokszoros, többszörös; az ismétlõ-dõ utótag, a pack pedig német eredetû idegen szó, jelentése csomag.(Irodalmi tanulmányaiból mindenki jól ismerheti: Nyilas Misi pakkotkap.) Végül pedig e szóalakokat már régóta magyarosan írjuk: duó(MHSZ 109), trió (MHSZ 528), pakk (MHSZ 406).

Graf Rezsõ


Kérjünk-e „egy 20 dekát” valamibõl?Töprengés a hozzávetõlegesség egyik újabb kifejezésérõl

A hozzávetõlegességet, körülbelüliséget a magyarban (1) toldalé-kokkal: (a) a gyakori és termékeny -nyi képzõvel (pl. liternyi, tenyérnyi,ujjnyi), (b) ritkábban a mérték- és idõtartam-jelölõ szókból alakult -sképzõs melléknevekkel (pl. mázsás súlyokat cipel a hátán, méteres hóvan odakint, filléres dolgokat vásárol), (2) kettõs jelöléssel (pl. 18–20éves) és (3) az úgynevezett becslõ partikulák segítségével fejezhetjükki. Ezek a grammatikai eszközök a mennyiségnek mindig csak a meg-közelítõ pontosságára utalnak.

A becslõ partikulák általában konkrét, határozott mennyiséget,mértéket kifejezõ névszók elõtt állnak. A hozzávetõlegesség kifejezé-sére pl. a következõ rokon értelmû megfelelõk közül választhatunk: kö-rülbelül ~ kábé ~ kb., cirka ~ cca., mintegy, alig, mindössze, közel,megközelítõleg, hozzávetõleg(esen) ~ hozzávetõen, körül, csaknem,majd’, majdnem, majdhogynem, jóformán, nagyjából, szinte, vagy,idestova, úgy, kis/kevés híján, úgyszólván, olyan.

Becslõ partikulai minõségben újabban mind gyakrabban figyelhe-tünk fel az egy-re is, elsõsorban szóbeli megnyilatkozásokban, pl. Egy20 dekát kérek!, Az utazás eltartott egy 40 percig. Ez a szerkesztés-mód nemcsak furcsa és szokatlan, de talán több okból sem helyesel-hetõ. Egyrészt a körülbelüliség kifejezésére a becslõ partikulák „fény-ûzõ bõsége” áll rendelkezésünkre, így egy újabb szinonima bevezetéseszükségtelennek és feleslegesnek tûnik. Másrészt ezekben a kifejezé-sekben hangsúlytalan ugyan az egy (tehát határozatlan névelõi funkci-óban van), eredeti számnévi jelentésétõl mégsem tudjuk teljesen füg-getleníteni magunkat. Ez pedig zavart idéz(het) elõ az értelmezésben,dekódoláskor ugyanis úgy tûnhet (alakilag legalábbis), hogy két szám-név kerül egymás mellé (egy húsz dekát kérek). Mindebbõl pedig azkövetkezik, hogy a hozzávetõlegesség kifejezésére az egy 20 deka

típusú szerkesztésmód helyett egyelõre célszerûbbnek látszik valamimást választani: a becslõ partikulák sokasága bõven kínál erre lehetõ-séget.

Kiegészítésképp említem meg, hogy mértéket, mennyiséget kifeje-zõ szavakkal együtt az egy névelõt bizonyos esetekben természetesenhelyes és ajánlatos is használnunk. Ezek a következõk:

– Határozatlan mértéket, mennyiséget jelentõ névszók és határozó-szók elõtt; ilyenkor az a funkciója, hogy kiemelje a határozatlanságot,pl. egy csomó ember, egy csapat diák, egy darabka kenyér, egy falatétel, egy ideig hallgatott, egy keveset olvastam. Ezeket a kifejezéseketaz élõbeszédben, a társalgás nyelvében (és írásban is) gyakran halljuk,illetve látjuk névelõ nélkül is. A névelõ nélküli szerkesztésmód általábannem hibáztatható (legföljebb némi pongyolaság érzõdik rajta), csakakkor helytelen, ha a névelõs és a névelõ nélküli forma közöttjeIentésbeli különbség van, pl. kis kenyeret kérek ’nem nagyot’ � egykis kenyeret kérek ’keveset, nem sokat’; keveset tanult ’nem sokat’ �egy keveset tanult ’valamennyit’; kevés esõ lesz ’nem sok’ � egy kevésesõ lesz ’valamennyi’.

– Konkrét mértékegységet és idõtartamot jelölõ fõnevek elõtt iscélszerû használni az egy-et; ilyenkor – hangsúlyozástól függetlenül –nem is annyira határozatlan névelõi, mint inkább számnévi jelentéserealizálódik, pl. egy csepp rumot öntött a kávéba, egy kanál vízbenmegfojtaná, egy kilométerre van innen, egy óra hosszat vártam, egyperc alatt elkészült.

– A -nyi képzõs mértékjelölõ szók elõtt is természetes a névelõi ésa számnévi szerepû egy használata, pl. egy ujjnyi vastag por, egy te-nyérnyi széles szalag.

H. Varga Márta

Mínuszos hírEzt a kifejezést jobbára a sajtó nyelvébõl ismerjük. Effélékre emlé-

kezhetünk: „A [...] magyar sajtónak eddig még nem nyílt módja arra,hogy mínuszos hírnél nagyobb terjedelemben tudassa a világ számárais láthatóan meghatározó eseményt”, vagy: „Egy kutya megharapta apostást, ez bizony csak mínuszos hír.”

A mínusz szót többnyire számtani mûveletek kapcsán használjuk. Amagyar nyelv értelmezõ szótára ’nullánál kisebb értékû szám, mennyi-ség’-ként határozza meg. A szótár a mínuszos származékot is föltünteti.E mellett az alapjelentés mellett fõleg hõmérséklet- és vízállásmérés-ben szokásos a használata ’középértéknél – amelyet rendszerint a nullapont jelöl – kisebb, alacsonyabb értékû’ értelemben, vagyis mérhetünkmínusz tizenöt fokos hõmérsékletet és egy folyón mínusz ötvenháromértékû vízállást. A mûszaki nyelvben általában ’valamely középértéktõl,az alapértéktõl negatív irányban eltérõ’ jelentésben gyakori a használa-ta. A mínusz latin eredetû, a minus ’kisebb, kevesebb’ szóból.

A számoknak vagy mennyiségeknek negatív értékét, illetõleg a kivo-nás számtani mûveletét az úgynevezett mínuszjel szokta mutatni,amely az írás sorának közepén lévõ hosszabb vonalka: „—”. Ezt a kivo-nás jelének vagy negatív elõjelnek szokás nevezni. A magyar helyes-írás szabályai 11. kiadásának (1984) az írásjelekkel foglalkozó részé-ben a 275. pont kitér erre a jelre is: „— a kivonás jele”. Ugyanezt a jelet,tehát ezt a viszonylag hosszú vonalkát a helyesírási szabályzat egyéb-ként gondolatjelként emlegeti (a 246., 248., 250–252., 256., 258. és259. pontokban). A gondolatjelet angol eredetûnek tartják az írásjel-használat történetével foglalkozó kutatók. A kisebb vonalkát kötõjelnekszokás nevezni, tehát ezt: „-”. A szabályzatban a 62., 94., 97. és mégtöbb pontban is így van. Ugyanakkor létezik a nagykötõjel is: „—”, a sza-bályzatban: „angol—magyar szótár” (a 263. pontból idézzük). Foglaljukössze: a helyesírási szabályzatban van tehát kötõjel (-), gondolatjel(—), és van ez utóbbival megegyezõ méretben mínuszjel vagy kivonás-jel (—). A nyomdászok szaknyelvében diviz-nek hívják a kötõjelet, illetõ-leg az elválasztójelet; a szó a francia divise hazai megfelelõje.

A különféle kiadványok azonban a kisebb és nagyobb vonalkák mel-lett egy harmadikat szoktak használni gondolatjelként is, mínuszjelkéntis, ezt: –. Így jár el a Magyar értelmezõ kéziszótár új kiadása is. Ebben a

nagykötõjel címszónál nincs grafikus példa, ám megjegyzi a szótár,hogy a gondolatjellel azonos alakú. A gondolatjel magyarázatában ottaz írásjel is: „–”. A mínusz jele e szótárban ugyanilyen méretû vonás.Egy, a közelmúltban megjelentetett másfél ezer oldalas helyesírási út-mutatóban szintén ilyen méretû vonalka a gondolatjel és a nagykötõjel,amelynek használatával a kötet részletesen foglalkozik is, és a mínusz-jel is ugyanekkora, amelyet a matematikai jelek listájában találhatunk.

Talán nem is csoda eme jelek rajzolatának változatossága, tarkasá-ga (amelyben egyébként igyekeznek rendet vágni a helyesírással, szá-mítógépes szövegírással foglalkozók), hiszen a mínuszjel kialakulása ismeglehetõs homályban van. A + jele egyesek szerint Nicole d’OresmeXIV. században írott könyvébõl való (Algorismus proportionum), és a la-tin et ’és’ szó grafikai származéka. Egyes vélemények szerint a + jelesetleg a hajózásból származik, ugyanis megjelölték a (tele) rakomá-nyos hajót P betûvel, majd ezt gyors (kéz)írással mintegy áthúzva: P,ebbõl lett a + (pluszjel), de a P fölé húzott forma is lehetett: P, ebbõlugyanúgy a + alakult ki. Hasonlóképpen az M fölé: M, ebbõl lett a – (mí-nuszjel). Johannes Widman kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó mun-kájában (Mercantile aritmetic, Lipcse 1489) a deficit kapcsán találkoz-hatni elõször nyomtatásban a – és a + jelekkel. (Az egyenlõségjelRobert Recorde The Whetstone of Witte címû könyvében tûnik föl1557-ben.)

A különféle méretû kötõjelek, divizek használata a nyomtatott szö-veg egészének vagy részletének grafikai képét is befolyásolja. Némely-kor szokás, fõként olyan fölsorolásokban, amelyekben az egyes soro-zattagok új sort kezdenek, divizzel vagy gondolatjellel (mínuszjellel) in-dítani a szövegdarabokat. Így szoktak eljárni az apróbb és kevéssé je-lentõs, néhány szövegmondatnyi hírek, események fölsorolásakor né-mely újságban. Az ily módon közölt és nyomtatott híreket hívja az újság-írói zsargon mínuszos hír-nek. Vagyis a grafikai kép alapján nevezikmeg a mûfajt, s egyúttal arra is utal a kifejezésben levõ mínuszos szó,hogy valami olyan dologról van szó, ami a szokásosnál kisebb, alacso-nyabb értékû. Ha a fentebb írott esemény másként történt volna, azaz apostás harapta volna meg a kutyát, az bizony nem mínuszos hír lenne.

Büky László


„Mondjuk szëbben!”2006. március 23-án különleges versenyt rendezett a komáromi

Jókai Mór Gimnázium magyar munkaközössége, az iskolai nyelvmû-velõ szakkör és a budapesti Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány. Tíz tanulóvállalta azt a nem könnyû feladatot, hogy a vers mûvészi megformálá-sa mellett nagyon figyel a tizenötödik magánhangzó, a zárt ë ejtéséreis. (A Bárczi Géza Kiejtési Alapítványt éppen ebbõl a célból hozta létreBuvári Márta nyelvész.)

A zsûriben Tóth Bertalanné és Oláh Kálmán, az iskola magyartaná-rai, a mûvészi elõadást figyelték, Buvári Márta, Mészáros András (azalapítvány képviselõi) és Czanek Gyuláné Sárika néni – aki nagyonszépen ejti a zárt ë hangzót is – a kiejtésre figyeltek elsõsorban.Klasszikus költõk versei hangzottak el, Ady Endre, Juhász Gyula, TóthÁrpád, Bajza József, Fodor András, Szabó Lõrinc, Nagy László,Kányádi Sándor költeményei, ízes magyarsággal, tizenöt magánhang-zóval. A zárt ë hangzót is jelölõ szövegeket az alapítvány küldte meg aziskolának. Még januárban megkaptuk a bõséges anyagot interneten,ebbõl választhatott minden jelentkezõ neki tetszõ verset. (Prózát iskaptunk, de azt senki nem akart mondani.)

A szabadon választott vers elõadása mellett feladat volt az is, hogya Kalevalából egy-egy kis részletet olvassanak fel a versenyzõk, isme-retlen szövegként. Ezt a vers elmondása után kapták csak meg, s amígtársaik szavaltak, fel tudtak készülni az olvasásra. (A Bárczi Alapítvány2002-ben jelentette meg a finn nemzeti eposzt Szente Imre fordításá-ban, a zárt ë jelölésével. A kötetet egy korábbi anyanyelvi találkozónminden jelen lévõ iskola megkapta az alapítványtól ajándékba.

A zsûri nem a hagyományos módon díjazta az indulókat. Nemállapítottak meg elsõ, második, harmadik helyezést, hanem három ka-tegóriába sorolták a diákokat, annak megfelelõen, hogy ki mennyiretudta a zárt ë-t használni az elõadása során.

Kiemelkedõ teljesítményt nyújtott Peresztegi Anita, Vass Csaba,Miklós Éva és Bera Eszter. Jutalmuk könyvcsomag és hanglemezek,természetesen az írott és a hangzó anyag is tizenöt magánhangzóval.Az alapítvány azonban nemcsak õket jutalmazta, senki nem tért hazaüres kézzel.

A versenyt pogácsás-teás vendéglátás tette még barátságosabbászintén az alapítvány jóvoltából. Az eredményhirdetés utáni kötetlenbeszélgetés során a diákok elmondták, hogy egyikük sem hozta ott-honról a zárt ë ejtését, de izgalmas dolog, kihívás volt számukra amegtanulása. Mivel az iskolában kaptak ehhez segítséget, vállalnimerték a versenyen való részvételt. Egyikük – aki nem volt megeléged-ve a saját teljesítményével – megjegyezte: Nem baj, majd jövõre! Megis egyeztünk, hogy szívesen folytatjuk, akár más iskolák bevonásávalis.

Nagyon érdekes kísérlet volt ez a kiejtési verseny. Azt igazolta, hogynem lehetetlen a Bárczi Géza Alapítvány célkitûzése, vissza lehet hozninyelvünkbe a tizenötödik magánhangzót. Hol kell kezdeni? Az iskolá-ban. Kellenek hozzá nyitott, érdeklõdõ diákok, az ügyet felkaroló taná-rok – aztán már csak idõ kérdése az eredmény.

Tapasztalatainkat ezúton felajánljuk minden érdeklõdõnek.Miklós Józsefné

Hogyan változik a nyelv?A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport

konferenciái

2006-ban folytatódott a Magyar Nyelvstratégiai Kutató-csoport konferenciasorozata. Áprilisban két fõ témában: amédianyelv és a nyelvi változás témájában mutatták be ku-tatásaikat. 2006. április 8-án Egerben az Eszterházy KárolyFõiskola Kommunikáció Tanszéke és a Magyar SzemiotikaiTársaság kommunikációs szekciója meghívására a kutató-csoport tudományos ülést tartott. A kutatócsoport vezetõje,Balázs Géza Médiaszöveg – médiapedagógia címmel tar-tott elõadást, amelyben a médiaszövegeknek a mindennapiszövegvilágra gyakorolt hatását vizsgálta. Dede Éva a tele-fonos rádiómûsorokban a beszédpartnerek (mûsorveze-tõ–hallgató) kapcsolatát, különösen a közbeszólásokat ele-mezte. Minya Károly a neologizmusokat vizsgálta a sajtónyelvében. Zimányi Árpád a Magyar Rádió nyelvi bizottsá-gának mûsorelemzéseirõl számolt be. A kutatócsoportmeghívására elõadást tartott még Bódi Zoltán az elektroni-kus sajtó nyelvezetérõl, Nemesi Attila a szappanoperáknyelvi és viselkedésbeli mintáiról, Ferenczy Judit a rádióshírek szerkezetérõl. A konferencia szekcióiban Bencze Ló-ránt, Varga Gyula, Aczél Petra, Andok Mónika, Tomesz Tí-mea, Viszlay Anita, Wacha Imre, Domonkosi Ágnes, HajnalJózsef elõadásait hallgathatták meg az érdeklõdõk. A kon-ferencia teljes anyaga kötetben is megjelenik.

A kutatócsoport hagyományos tavaszi konferenciáját2006. április 12-én Érden, az érdi önkormányzat és a Vörös-marty Gimnázium meghívására tartotta Hogyan változik anyelv? címmel. Az elõadások kulcsszava a változás volt. Ba-lázs Géza a nyelvi változás szintjeirõl, sebességérõl, DedeÉva a nyelvi változás pszichológiai magyarázatairól, MinyaKároly a rendszerváltás óta eltelt idõszak szókincsváltozá-sáról, Zimányi Árpád a helyesírási változásokról számolt be.A kutatócsoport meghívására Horváth Péter Iván A fordításmint a nyelvi változás oka címmel tartott elõadást.

Mind az egri, mind pedig az érdi konferenciára sokanvoltak kíváncsiak, ami azt bizonyítja, hogy élénk a nyelvikérdések iránti figyelem.

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport programjairól awww.e-nyelv.hu honlapon lehet tájékozódni.

M. B.

A Zalai Hírlap február 16-i számában akadtunk rá a lap egyik olvasójának, Pais Józsefnének egy napjaink társalgási nyelvétgörbe tükörben bemutató versikéjére. Mivel a szerzõ sokunk tanítómesterének, Pais Dezsõ professzornak közeli rokona, e kis versközlésével mesterünk, a jeles nyelvtörténész emlékének is adózunk. Az eredeti címet (Randevú 2006) mi fordítottuk „magygolra”.(A szerk.)

Hunglish Party 2006Reánk tört az éhség-feeling,shoppingoljunk egyet,

darling!Vagy üljünk be a mekibe?Most van money, lehet,

gyere!

Melyik fitness club volna jó?Jól van baby, legyen diszkó,az, ahol a George a jockay?Jó lesz az is, menjünk, okay!

Reggel derül ki a bibi,pénztárcámban nincs

már money.Ez a meeting nem volt olcsó,jobb lett volna tán

egy talkshow!

S milyen tré volt az a zene!No de most már: egye fene!Juj, ez magyarul volt! Sorry,de hát így kerek a story.

Pais Józsefné


K Ö N Y V E K R Õ LAz Európai Unió és a nyelvek

Magyarország 2004. május 1-je óta az EurópaiUnió tagja, s ezzel magyar nyelvünk is a közösség hi-vatalos nyelve lett, egy az Unió 21 hivatalos nyelve kö-zül. A közösség dokumentumai hangsúlyozzák a kul-turális és a nyelvi sokszínûség fenntartását, így meg-õrizhetõk az anyanyelvek, magyar nyelvünk ápolásaés korszerûsítése azonban rajtunk múlik. Arra kell tö-rekednünk, hogy anyanyelvünk megõrizze nemzetivonásait, hagyományait, értékeit. Szükség van emel-lett más nyelvek elsajátítására is; az anyanyelv alapostudása az idegen nyelvek megtanulását is elõsegíti.Felmerül a közös európai uniós nyelv használatának,kialakításának a gondolata is;fontos foglalkozni azzal, hogymilyen nyelveken fognak beszél-ni az EU polgárai, s milyen leszezeknek a nyelveknek az okta-táspolitikája. Ezekkel a kérdé-sekkel kapcsolatban a NemzetiKulturális Örökség Minisztériu-ma az Anyanyelvápolók Szövet-ségével közösen pályázatot hir-detett Az Európai Unió és a nyel-vek címen. A sok beérkezett pá-lyázatból válogatás készültGrétsy László és Balázs Gézaszerkesztésében, a Tinta Könyv-kiadó gondozásában.

A kiválasztott 13 pályázattöbbsége az Európai Unió közösnyelvének témakörével, gondo-latával foglalkozik. A pécsi Bara-nyai Eszperantó Egyesület pályá-zatában azt bizonyítja, hogy azeszperantó tudja legkönnyeb-ben átvenni a különbözõ nemze-ti nyelvek sajátosságait, fogal-mazási rendszerét, a szöveget pedig mindegyik nem-zet lefordíthatja a saját nyelvére. Cowderoy Natália azegynyelvûség (vagy angol, vagy eszperantó, vagy la-tin), a háromnyelvûség (angol–német–francia), a tel-jes többnyelvûség és a jelenlegi rendszer lehetõsége-it vizsgálva a hivatalos és az elõkészítés során hasz-nált munkanyelv alkalmazásával számol az EurópaiUnió intézményeiben. Csizmár Edina azt hangsúlyoz-za, hogy egyetlen szaknyelv sem létezhet az anya-nyelv alapos tudása nélkül. Csomor Ágnes Fabiólaszükségesnek tartja, hogy a magyar nyelv és kultúraaz Unión belül is megfelelõ súlyt kapjon, de a haté-konyság érdekében az angol, a francia és a németnyelv munkanyelvként való használatát tartja indo-koltnak. Frank Ágnes az Unió intézményeinek a nyelv-használatával, a nyelvtudás és a nyelvoktatás kérdé-sével, az EU bõvítésének a nyelvhasználatra gyako-rolt hatásával és a hazánk elõtt álló feladatokkal fog-lalkozik. Rámutat, hogy – bár nõtt nálunk a nyelvekettudók aránya – még mindig csak nagyon kevesen ké-pesek idegen nyelven kommunikálni.

Gaál Tímea azt a gondolatot veti fel, hogy érde-mes-e az Unió eddigi nyelvhasználati rendszerét

megváltoztatni; ki döntheti el: melyik nyelv fonto-sabb? Figyelembe kell venni a hasznosságot, a meg-tanulhatóságot és – nem utolsósorban – a nép akara-tát. Az Unió a sokszínûség megõrzésére törekszik, dea magyar nyelv mûvelése az érdeklõdés hiánya miattháttérbe szorult. Javasolja ezért, hogy már az óvodák-ban nagyobb súlyt helyezzenek az anyanyelv tudatoshasználatára, igényes oktatására. Gados László a kö-zös nyelv kérdésének a megoldását az eszperantóbevezetésében látja. Célszerûbb EU-nyelvpolitikát ja-vasol, amit az uniós kapcsolatokban részt vevõ ma-gyar képviselõknek szorgalmazniuk kellene. Muráth

Péter szerint nyelvünk nem ke-rült hátrányba, és mind az anya-nyelv, mind pedig az idegennyelvek oktatását fejleszteni kell.Murvai Béla az angolt tartja aleginkább esélyesnek a közvetí-tõ nyelv szerepére, de ez szerin-te nem lenne szerencsés megol-dás. Németh Balázs az Unióbaújonnan belépõ két finnugornyelvû népnek – az észtnek és amagyarnak – a szláv, a német ésa finn nyelvekkel fenntartott kap-csolatait elemzi, majd felhívja afigyelmet arra, hogy hazánkbanis biztosítani kell a kisebb nép-csoportok számára az anyanyel-ven történõ oktatást.

Temesvári Csaba tanulmá-nyában kifejti, hogy a németnyelv az angollal és a franciávalszemben háttérbe szorul, bárEurópában legtöbben a németetbeszélik anyanyelvükként. TóthSzabolcs Barnabás szükséges-

nek tartja a nem hivatalos nyelvek fokozatos beveze-tését a közösségi programokba, s ezeknek a nyelvek-nek a használatát olyan területeken, amelyek az ál-lampolgárokkal állnak szoros kapcsolatban. Zágo-rec-Csuka Judit a muravidéki magyarság szempont-jából világítja meg a kétnyelvû oktatás elõnyeit és hát-rányait. Elõnye, hogy lehetõséget nyújt a továbbtanu-láshoz Magyarországon is, Szlovéniában is, de a két-nyelvû nyelvhasználat a gyakorlatban, a gazdasági ésa közéletben háttérbe szorul. Az Európai Unió nyelv-stratégiai törvényei lehetõséget nyújthatnának a mu-ravidéki magyar nemzetiségnek és a rábavidéki szlo-vénségnek egy közös felsõoktatási intézmény létre-hozására az EU-régión belül.

A változatos témájú pályázatok számos gondolatotébresztenek az olvasóban az Európai Unió közösnyelvhasználatáról, a közösség fordítási és tolmácso-lási problémáiról s a kisebbségi nyelvek helyzetérõl.(Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – TintaKönyvkiadó, Budapest, 2004. 204 oldal.)

Rubóczky István


Írásjeltan és gyakorlókönyveKeszler Borbála: Írásjeltan.

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2004. 276 l.Keszler Borbála: Írásjel-használati gyakorlókönyv.

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2006. 208 l.

Ennek a két felsõoktatási tankönyvnek a tárgyát közösalcímük így jelöli meg: „Az írásjelhasználat szabályai,problémái és története”. Szerzõjük Keszler Borbálaegyetemi tanár, az MTA doktora, a Magyar Nyelvõr felelõsszerkesztõje, a leíró nyelvtan új egyetemi tankönyvének, aMagyar grammatikának a társszerzõje és fõszerkesztõje.

A magyar nyelvészetben, tankönyvírásban az írásjeltaneddig mostohagyerek volt, sõt tudomásom szerint maga aszó sem létezett: e könyvek szerzõje alkotta meg a nyelv-tan, hangtan, mondattan, szövegtan analógiájára. Pedig azírásjelek használatának története, szabályai ezer szállalkapcsolódnak a grammatikához, a stilisztikához, a szemio-tikához és így tovább, vagyis nem korlátozódnak a helyes-írásra. Az interpunk-ció (központozás,írásjelezés) elsõrangúfontosságú tényezõjea gondolat és az érze-lem kifejezésének,olykor épp a hiányá-val (mint Apollinaire-nél és utánzóinál)vagy a szokásostól el-térõ jellegû alkalma-zásával (pl. Ady tuda-tosan mellõzte a fel-kiáltójelet, mások vi-szont, mint Füst Mi-lán, valósággal tob-zódtak benne). En-nek ellenére ez az ér-dekes témakör sokáignem részesült kellõ figyelemben. Zolnai Béla nagy tanul-mánya (A látható nyelv, 1926) után legfeljebb Inczefi Gézakutatásai említhetõk (két rövid tanulmány a Nyelvõrbentöbb mint harminc évvel ezelõtt). A téma felélesztése ésméltó kidolgozása Keszler Borbálának köszönhetõ, akimonográfiában foglalta össze a magyar írásjelhasználattörténetét a XVII. század közepéig (Nyelvtudományi Érte-kezések, 141. szám, 1995), s errõl szóló disszertációivalszerezte meg mind a kandidátusi, mind a nagydoktori fo-kozatot. Reméljük, hogy ennek a két újabb könyvének ahatására most már megélénkül az érdeklõdés az írásjeltankérdései iránt az egyetemi és fõiskolai hallgatók, szakdol-gozatírók körében is.

De mit is kell értenünk az írásjel fogalmán? A tankönyvaz írásjeleknek három fajtáját különbözteti meg:

a) a tulajdonképpeni írásjelek (pont, hárompont, kérdõ-jel, felkiáltójel, vesszõ, pontosvesszõ, kettõspont, kötõjel,nagykötõjel, gondolatjel, zárójel, idézõjel);

b) a ritkábban használatos írásjelek és jelképek, pl. adõlt vagy álló elválasztó vonal (az ún. virgula), a négy alap-mûvelet, az egyenlõség, az egyenlõtlenség, a százalék, aparagrafus, a hõfok, az ismétl(õd)és, a váltakozás stb. jele;

ide tartozik napjaink legnépszerûbb írásjele, a villámpos-tai címekben használatos @ (kukac) is;

c) a másodlagos írásjelek (a mondatkezdõ nagybetû, aszóköz, a sorköz, a bekezdés, a fejezet).

A továbbiakban a magyar írásjelhasználat szabályait is-merteti a tankönyv, mégpedig az akadémiai helyesírásiszabályzatnál jóval részletesebben (ott 15, itt 57 oldalt teszki ennek tárgyalása). Ezután a szövegtagolás általánostörténetével ismerkedhetünk meg az ókortól a XX. századelejéig. A magyar írásjelhasználat történetét külön terje-delmes fejezet taglalja. Ennek ismertetésére itt nincs te-rünk, de kiemelnék egy roppant tanulságos mozzanatot:Gáti István református lelkész, tanár, szakíró, az elsõ ma-

gyar gyorsírási rend-szer kidolgozója az1810-es évekbenolyan kiegészítõ írás-jelek bevezetését ja-vasolta, amelyekfunkciójukban közelállnak a mai elektro-nikus kommunikációún. mosolykódjaihoz(l. a keretes mellékle-tet!).

A rövidítés- és for-rásjegyzék, majd aközel 200 magyar, an-gol, német, francia,orosz stb. nyelvûszakmunkát tartal-

mazó bibliográfia után több mint száz oldalnyi színes il-lusztráció teszi teljessé az írásjeltan tankönyvét. A legko-rábbi egy Kr. e. 2600-ból való ékírásos agyagtáblát, alegkésõbbi egy 1806-ban megjelent könyv egy oldalát ábrá-zolja. Ezek a fakszimilék azoknak az olvasóknak is esztéti-kai élményt szereznek, akik nem tudják elolvasni a régikéziratokat és õsnyomtatványokat (e sorok írója is közéjüktartozik). A szép kiállítású mûmellékletek nagy erõvel su-gallják az írás kultúrateremtõ és -fenntartó mivoltát, ami-re korszakunkban (némelyek szerint az új írástudatlanságkorában) a lehetõ legnagyobb szükség van.

A közelmúltban napvilágot látott a tankönyvhöz szoro-san kapcsolódó gyakorlókönyv is. Ennek elméleti fejezeteinagyjából azonosak a tankönyv megfelelõ részeivel (bár újpéldákkal és elemzésekkel is találkozhatunk), így a gya-korlókönyv a tankönyvtõl függetlenül is használható. Újviszont a feladatokat és azok megoldását tartalmazó rész,a könyv második fele. Itt is van rövidítésjegyzék, forrás-jegyzék és bibliográfia. Bízzunk benne, hogy ehhez a kétalapos munkával összeállított felsõoktatási tankönyvhözkerül majd kellõ számú tanár és tanítvány is, aki használ-ni, hasznosítani fogja.

Kemény Gábor


A Nyelvtudományi Intézet nyelvmûvelõ mûhelyébõl

Fiak, fiat – férfiak, férfit –baromfiak, baromfit

A toldalékok, illetve a szótövek változatai a ma-gyarban meglehetõsen bonyolult képet mutatnak, sez a nyelvhasználóknak – teljesen érthetõ módon –olykor gondot is okoz. Természetesen nem azok a tí-pusok, amelyek régóta egyfajta alakban használato-sak, mint a ház–házak–házai–háza, vagy a kert–ker-tek–kertet–kertje, vagy a bokor–bokrok–bokrot–bokra,bár ez utóbbi szónak a birtokos személyjeles alakjalehet, bár ritkán, bokorja is. Ez a példa is arra utal,hogy sok tõ, illetõleg toldalék napjainkban is folyto-nos változásban van.

A közelmúltban kérdezte egy nyelvhasználó, akiEU-s anyagok fordításán dolgozik, hogy a baromfiakvagy a baromfik alakot használja-e, ugyanis egyretöbbször hallja az utóbbit. Mielõtt a választ megfo-galmaznánk, nézzük meg részletesebben a szó utó-tagjának, a fi szónak a családját.

A fi szó a mai köznyelvben alapalakjában márnem él, legföljebb nyelvjárásokban. Ragozott alakjaiközül a régi fik, fit már ugyancsak nem használatos,de a fiak, fiat, fia (’fiúgyermeke valakinek’) igen. Afiak, fiat nem nagyon gyakori, de elõfordul, pl. Azapák és fiak nemzedéke másképpen vélekedik a kér-désrõl. Az állat általában 2-3 fiat szül. Az egyes számharmadik személyû birtokos személyjeles fia azon-ban teljesen közhasználatú, sõt szótáraink ebben azalakban címszóként is fölveszik (személyjeles alak-jai: fiam, fiad, fia, fiunk, fiatok, fiuk, többes számú-ak: fiaim, fiaid, fiai stb., tárgyragos alakjai: fiamat,fiadat, fiát stb.).

A szócsalád tagja a fiú szó is, amely vagy a fi tõnekegy változata, vagy egy régen kialakult, kicsinyítõképzõs alakja. Ragozott formái: fiúk, fiút, fiúja (’ba-rátja, udvarlója, partnere valakinek’) stb.

Az összetételekre gyakran jellemzõ, hogy toldalé-kolásuk más képet mutat, mint utótagjuk toldaléko-lása. Vajon hogyan alakul ez a kép a -fi utótagú össze-tételek esetében? Az egyik legrégibb -fi utótagúösszetétel a férfi, ez a korai példákban túlnyomó-részt, de késõbb is gyakran férfiú alakú volt (a fér-elõtag azonos a férj szóval + -fi vagy -fiú). Ma egyér-telmûen a férfi a gyakoribb, ragozott alakjai: férfiak(igen ritkán férfik), de férfit (régi szövegekben férfiatis) és férfija (ritkábban és kissé régiesen: férfia). Lát-ható, hogy magánhangzós és magánhangzó nélküliváltozata egyaránt él a toldalékos alakokban, s egyikesetben az egyik, másik esetben a másik a gyakoribb.

Hasonló a helyzet más -fi utótagú összetételekesetében is. Többes számukban általában a magán-hangzós forma fordul elõ többször, a szótárak is in-

kább ezt ajánlják: atyafi–atyafiak, hazafi–hazafiak,de hazafik is, királyfi–királyfiak, de királyfik is, úr-

fi–úrfiak, de úrfik is, egyházfi–egyházfiak, de egyház-

fik is, világfi–világfiak, de világfik is, baromfi–ba-

romfiak, de baromfik is. Tárgyragos alakban azon-ban inkább a magánhangzó nélküli változat haszná-latos: atyafit, hazafit, királyfit, úrfit, egyházfit, világ-

fit, baromfit, magánhangzós változatuk vagy egyál-talán nincs, vagy csak szórványosan fordul elõ. Bir-tokos személyjeles alakjuk mutatja a legtarkább ké-pet: atyafija, hazafia vagy hazafija, királyfia, kisebbarányban, de nem ritkán: királyfija, úrfija, egyház-

fia, világfia, de baromfija, és csak ritkán baromfia.Ezt a változatos képet elsõsorban az adja, hogy a tár-gyalt összetételeknek nemigen van birtokos sze-mélyjeles alakjuk a mindennapi nyelvhasználatban,nem alakult tehát ki olyan egyértelmû alakjuk, minta fi tõnek. A másik ok az lehet, hogy az összetett sza-vak a birtoklásnak különféle formáiban vehetnekrészt, illetve különféle formáit képviselhetik, pl.atyafija, úrfija, baromfija inkább valakinek, valakik-nek lehet, közvetlen összetartozást vagy birtoklástfejez tehát ki, de királyfia, egyházfia, világfia inkábbegy közösségnek van, s ezekben az összetételekbentalán jobban él az eredeti jelentés is: ’a királynak afia’, ’az egyháznak a fia’, ’a világnak a fia’.

A baromfi lehetséges toldalékos alakjai tehát a kö-vetkezõk: baromfiak vagy baromfik (ízlésünk szerintválaszthatunk közülük, bár az elsõ talán inkábbajánlható), baromfit és inkább baromfija, mint ba-

romfia.

Végül levonhatjuk azt az általános következte-tést, hogy a -fi utótagú összetételek többes számbaninkább magánhangzós toldalékot kapnak, tárgyra-gos formában azonban inkább magánhangzó nélkü-lit, s hogy a túlsúly nem zárja ki a másikfajta tolda-lék használatát. Toldalékolásuk eltér azonban a fi

szónak a toldalékolásától: többes számban az alap-szó egyikfajta ragozott alakját részesíti elõnyben,tárgyragos alakban a másikat. Mindez azt mutatja,hogy az összetett szók ragozása eltávolodhat az utó-tag toldalékolásától, s hogy ez a megõrzés-eltávolo-dás folyamatos. Ezért fordulhat elõ, hogy nem lehetegyértelmûen válaszolni arra a kérdésre, hogy egyösszetett szó toldalékolt alakjai közül melyik a jó,legföljebb arra lehet válaszolni, melyik a gyakoribb,illetve melyik alakot milyen stíluscéllal használjuk.

Eõry Vilma


Új szavak, kifejezések(40.)

Az új értelmezõ kéziszótárban nem találha-tó szavakból és kifejezésekbõl nem okvetlenülaz elsõ elõfordulásokat szemlézzük. Várjuk ol-vasóink észrevételeit is!

antidiszkriminációs jelzõrendszer (ADJ)– az egyenlõ bánásmódról és esélyegyenlõség-rõl szóló törvény alapján létrejött, a jogorvosla-tot elõsegítõ hálózat (Népszabadság, 2006.jan. 7.).

bluetooth (angol, e.: blútúsz) – zsinór nél-küli, rádiófrekvenciás adatátviteli technológia,melynek segítségével a hordozható eszközökés azok tartozékai összekapcsolhatók. Pl. „Mamár nem újdonság a ~-szal ellátott telefon”.

cikkel – cikket ír („A Gólya Áruházról fogok~ni...” – Metro, 2006. márc. 10.).

csendes gyilkos – (különösen kéményes)gázüzemû fûtõberendezések elromlása miattvisszaáramló égéstermék, szénmonoxid okoz-ta halál (Népszabadság, 2004. nov. 22.).

égvényes – éghetõ, gyúlékony. Pl. „AzEgyetemi Gyógyszertár úgynevezett ~ raktárá-ban az ott tárolt benzinbõl, acetonból és szesz-bõl nagyobb mennyiség volt található, mint akönyv szerinti érték” (Gyógyszerészet).

gigapláza – óriási bevásárló- és szórakoz-tató központ. Pl. „~ az Ügetõ helyén” (Népsza-badság, 2006. márc. 8.).

IQ-törpe – alacsony intelligenciahányadosú(ember) (RTL Klub, 2006. márc. 29.).

legálfal – firkálásra engedélyezett fal („A te-hetséges firkálók ~lal is beérik” – Vas Népe,2006. jan. 25.).

lógásgátló – csipkártyás beléptetõrend-szer; a nem engedélyezett iskolai hiányzásokmeggátlására hivatott eszköz (Népszabadság,2006. jan. 6.).

mezítlábas taxi – taxitársasághoz nem tar-tozó taxi (TV2 Napló, 2006. márc. 19.).

punnyad – nyomottan, fásultan (el)pihen.roppancs – az olasz grossini magyar válto-

zata (Konyhamûvészet, 2006/2.).sms-intõ – a szülõnek sms-ben küldött intõ

(figyelmeztetés) (Népszabadság, 2006. jan. 6.).technopolisz – egy jól körülhatárolható ré-

gió intézményeinek, szervezeteinek együttmû-ködése. Pl. „~ – olvashatjuk mind gyakrabbanMiskolc 2007–2013 közötti fejlesztési terveivelkapcsolatban... Tevékenysége legelõször szûktechnológiai területre korlátozódik, ahol erõ-fölényre tehet szert” (Népszabadság, 2006.márc. 8.).

üvegbeton – optikai szálakkal ellátott spe-ciális beton, amely a hagyományos beton me-chanikai tulajdonságai mellett áttetszõ, átsejlõ(Losonczi Áron találmánya) (Népszabadság,2004. dec. 11.).

vírusíró – internetes vírust, férget készítõ(ember) (Világgazdaság, 2004. jún. 10.).

Batár Levente, Bedõ István és Láng Mik-lós beküldött példáiból is válogattunk.

A rovat 1998–2005. között megjelent anya-gát teljes egészében tartalmazza a következõkötet: Jelentés a magyar nyelvrõl (2000–2005).Szerk.: Balázs Géza. Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 2005.

B. [email protected]

A katolikus püspöki kar sajtóirodájabemutatta az egyházi kifejezések helyes-írásáról szóló kiadványt. Mivel több kér-désben nem sikerült nyugvópontra jutni,a helyesírási szabályozás folytatódik. Akésõbbiekben a katolikusok más egyhá-zakkal is egyeztetni szeretnének. A ter-vek szerint elkészül az egyházi kifejezé-sek közös, ökumenikus helyesírási szótá-ra is.

*

Beszámoló a modern beszédkutatá-sokról a Magyar Rádióban. A MagyarRádió nyelvi bizottsága 2006-ban foneti-kai elõadás-sorozatot szervezett, hogy arádiósok hasznosíthassák a modern ku-tatások eredményeit. Januárban BollaKálmán a hangtani változásokról, febru-árban Bóna Judit a beszédtempóról,márciusban Gósy Mária a megakadás-jelenségekrõl tartott elõadást a Rádió-ban.

H Í R E K

Új nyelvészeti kiadványokBalázs Géza és Grétsy László szerk.:

Nyelv és nyelvhasználat a családban. Vá-logatás a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma anyanyelvi pályázataiból.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005.

Bura László: Nevek tanúsága, szak-mák emléke. Státus Kiadó, Csíkszereda,2005.

Galgóczi László és Vass László szerk.:„A Word elszáll...” Emlékülés CsefkóGyula halálának 50. évfordulója tiszte-letére. Tanulmányok. Juhász Gyula Fel-sõoktatási Kiadó, Szeged, 2006.

Hevesi Mihály: A nyelvtanulás mûvé-szetérõl. Szépnap Könyvek, 2004.

Lantos Erzsébet: Beszédhez valóviszony a magyar felsõoktatásban.HangÁr Hangmûvészeti és Beszédokta-tó Mûhely, Budapest, 2005.

Murvai Olga: Vers-rekviem. Kismo-nográfia Kányádi Sándor Halottak napjaBécsben címû poémájáról. Kriterion,Kolozsvár, 2005.

Murvai Olga: Viseltes szavak. Hocest transsylvanicum. Tanulmánygyûjte-mény. Pallas-Akadémia Könyvkiadó,Csíkszereda, 2006.

Nagy Ágnes, B.–Szépe György szerk.:Anyanyelvi nevelési tanulmányok I.Iskolakultúra, Pécs, 2005.

Serdián Miklós György: Lipót-alsó.Szleng-regény. Hungarus, 2005.

Szikszainé Nagy Irma szerk.: JózsefAttila, a stílus mûvésze. TanulmányokJózsef Attila stílusmûvészetérõl. DEMagyar Nyelvtudományi Intézete, Deb-recen, 2005.

Tótfalusi István: Kiejtési szótár. Ide-gen nevek, szavak, kifejezések és szólá-sok helyes kiejtése. Tinta Könyvkiadó,Budapest, 2006.

Varga Gyula, H. szerk.: Ismeretek anyelvrõl. Diamond, Eger, 2003.

Nyitott ajtók – Magyar nyelv határoknélkül címmel rendezett konferenciát aHungarian Language School 2006. már-cius 24–25-én. A konferencia kerekasz-tal-beszélgetésén részt vett Csányi Vil-mos, Pogátsa Zoltán, Pók Attila és Ba-lázs Géza.

*

A Kárpátaljai napok címû rendezvé-nyen a Magyarok Házában 2006. márci-us 31-én elhangzott Kótyuk István elõ-adása A magyar köznyelv Kárpátalján,valamint Csernicskó István elõadásaNyelvészeti kutatások Kárpátalján cím-mel.

*

Fülöp Lajos nyelvész-etnográfusBerze Nagy János és Heves megye címmeltartott elõadást 2006. április 6-án a Nép-rajzi Múzeumban.

*

A Pécsi Mûvészeti Szakközépiskolatanárai és tanulói 2006. április 7-én mû-vészeti jótékonysági estet rendeztek aRekecsinben épülõ Csángó Magyar Isko-la javára. Az est vendégeit az iskola igaz-gatója, Fükéné Walter Mária köszön-tötte, megnyitóbeszédet Deme László,az Anyanyelvápolók Szövetségének társ-elnöke mondott.

*

A mondat: kaland címmel 70 szerzõköszöntötte egy tanulmánykötettel Sze-geden 2006. április 20-án Békési Imreprofesszort 70. születésnapján.

*

Száz éve született a jeles erdélyi ma-gyar nyelvtudós, Szabó T. Attila. Ebbõlaz alkalomból rendeztek emlékülést2006. április 27-én a Magyar Tudomá-nyos Akadémián, s ezen elõadott KissJenõ, Benkõ Loránd, Benkõ Samu, ÉderZoltán, Péntek János, Kósa László,Szathmári István és Hajdú Mihály.

*

A magyar nyelv hetének az idén negy-venedszer megrendezett eseménysoro-zatát május 3-án nyitotta meg EgerbenMádl Ferenc volt köztársasági elnök ésVizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Ez-után Balázs Géza és H. Varga Gyula tar-tott elõadást.

*

Kultúra, nemzet, identitás címmel2006. augusztus 22–26. között Debre-cenben rendezik meg a VI. NemzetköziHungarológiai Kongresszust. (Részle-tek: [email protected].)

*

A magyar mint veszélyeztetett nyelvcímmel rendez kétnapos konferenciát2006. november 9–10-én a BerzsenyiDániel Fõiskola alkalmazott nyelvészetiés uralisztikai egyetemi tanszéke.


P O N T O Z ÓMindenekelõtt az idei 1. számunkbeli rejtvények helyes

megfejtését adjuk közre.I. Nobel-díjasok randevúja. 1. François Mauriac. 2. Grazia

Deledda. 3. Romain Rolland. 4. Borisz Paszternak. 5. RogerMartin du Gard.

II. Szótagrejtvény. 1. Kenyérgondok. 2. Kalandozás. 3. Man-dulafa. 4. Elbirtoklás. 5. Franciaágy. 6. Fiókkönyvtár. 7. Fõ-pénztárnok. 8. Rezesbanda. A harmadik szótagokból össze-olvasható verscím: Gondolatok a könyvtárban. A költeményszerzõje Vörösmarty Mihály.

III. Nyolcszor nyolc. 1. Csongrád. 2. Parsifal. 3. Intrikus. 4.Midinett. 5. Évfolyam. 6. Gerevich. 7. Sárarany. 8. Idestova. A100 éve elhunyt író Henrik Ibsen, elsõ darabjának címeCatilina, közismert verses drámájáé pedig: Peer Gynt.

IV. Betût a belsejébe! 1. leér–ledér, kiakad–kifakad, sín–szín,fika–fióka, alak–ablak, rendel–rendjel, lejt–leejt, erdõ–eredõ,ránt–ráunt, sótlan–szótlan, harag–harang, pát–pást. 2. ke-reszt–kiereszt, kint–kiont, kies–kiles, cikk–csikk, fóka–fióka,hat–hant, kopasz–kompasz, pici–piaci, menõ–mentõ, sors–so-ros, hites–hitves, sereg–serleg. A betoldott betûkbõl az elsõszócsoportban Budenz Józsefnek, a másodikban Tolnai Vil-mosnak a neve rakható össze.

V. Jókai Anna a nyelvrõl. Idegen nyelven az ember azt mond-ja el, amit tud, anyanyelvén azt, amit akar.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 80 pontot, ezúttal a követ-kezõk részesülnek könyvjutalomban: Fleischmann Andorné,Budapest, Nezsider park 11. (1142); Képes Gáborné, Máté-szalka, Bajcsy-Zsilinszky u. 27. (4700); Nagy Sándorné, Kar-cag, Damjanich u. 50/a (5300); Stéhli Ferenc, Budapest, Nyitrau. 5. (1183); Szatmári Ágota, a Krúdy Gyula Gimnázium PéchyBlanka beszédmûvelõ körének tagja, Nyíregyháza, Epreskertu. 64. (4401); Szerényi Antalné, Budapest, Rozs u. 11. (1045);Tapodi Katalin, Kecskemét, Mikszáth Kálmán krt. 45. (6000);a Tiszaparti Gimnázium Könyvtára, Szolnok, Tiszaparti sétány4. (5000); Turó Mária, Komárom, Mártírok u. 21/A (2900);Váradiné Bíró Zsuzsanna, Komárom, Koppány vezér u. 11.(2903). Gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Elbújtatott állatok. Közzéteszünk tíz rövid mondatot, de

úgy, hogy a mondatok néhány betûnyi része nincs odaírva, csu-pán pontokkal jelöltük a hiányzó betûjegyeket. Ahhoz, hogy amondatok értelmessé váljanak, megfejtõinknek meg kell talál-niuk s intarziaszerûen be kell illeszteniük a mondatba az odaillõ állatneveket. Megfejtésül csupán ezeket kell beküldeni.Minden megtalált állat 2 pontot ér, a hibátlan megoldás tehát20-at.

1. Ez a be . . . . . . lemen kedvenc ruhája.2. A haj . . . . . . is eredményes volt.3. Egy csa . . . . . . . a repült a fa tetejére.4. Ez a len . . . . . . ezsõ és Edit.5. A túrázó háro . . . . . . . kar megmászni.6. Most ol . . . . . bátot lehet vásárolni.7. Éva gé . . . . . . . tálva a szöveget.8. Irma a szolid mintáza . . . . . nit szereti.9. A kínaiak ri . . . . . . niálisan jó.

10. A vi . . . . . tönkreteheti a háztetõt.II. Két kérdésre – egy szóval! Rejtvényünk hatszor két kér-

désbõl áll. Mindegyik kérdéspár mindkét mondatára ugyanaz-zal az egyetlen szóval kell válaszolni, megfejtésül tehát mind-össze hat szót kérünk. Melyik ez a hat szó? Mindegyik szó 3pontot ér, a teljes megfejtés értéke tehát 18 pont.

1. Mire ácsingóznak szüret idején az arra járók? – Mi a ka-tonai szemle, sorozás régi neve?

2. Mije koppan egyet-egyet a hazafelé tartó hadirokkant-nak? – Egy erdélyi városunknak mely részébe építettek be egyasszonyt?

3. Mije van Zrínyi Miklósnak Szigetváron? – Hova utazzon,aki a Börzsöny Múzeum kincseire kíváncsi?

4. Mit tesz az az edény, amelyikbõl kiszivárog a folyadék? –Mit épít a kõmûves esõvédõül a házra?

5. Mi az elsõ világháború idején elterjedt, afro-kubai erede-tû, hangsúlyozott csípõmozgással járt páros tánc neve? – Mi-lyen, szintén kubai eredetû italba fojtja sok ember a bánatát?

6. Mit csinálnak a békák Arany János Családi körében? –Milyennek nevezzük a többnyire haragoszöld héjú, piros húsúdinnyét?

III. Csupa irodalom! Feladványunk vízszintes sorai mindegy-egy irodalmi alak nevét rejtik. Hogy mely nevet, az a meg-határozásokból derül ki, ugyanis mindegyik meghatározás an-nak a mûnek a címe, amelyben az érintett név megtalálható.Ha olvasóink megfejtése helyes, akkor a rejtvényábra középsõfüggõleges oszlopában egy idén 205 éve született s 125 éve el-hunyt világhírû író kisregényének címére bukkanhatnak A re-gény címéért 8, a szerzõ nevéért további 8 pont jár, összesen te-hát 16.

IV. Két közmondás. A rejtvényben hét, a Magyar értelmezõkéziszótár alapján összeszerkesztett meghatározás olvasható.Minden meghatározásnak egyetlen szó felel meg. Az így nyerthét szóból megfejtõink két jól ismert közmondást állíthatnakössze. Mindkettõért 8 pont jár, a helyes megfejtés tehát 16pontot ér.1. Állandó lakhelynek való épület:2. Olyan mennyiségû, olyan számú:3. Nagy súlyú; nem könnyen emészthetõ:4. Kezdõ mozzanat, a megindulás szakasza:5. A gyakorlat során kialakult és valamely közösségben elter-jedt cselekvési mód:6. Amilyen számú, mennyiségû, amilyen sok:7. Valakiknek, valamiknek az összessége, valamik együttvéve:

V. Babits Mihály a nyelvrõl. Keresztrejtvényünk fõ soraibana hatvanöt éve, 1941. augusztus 4-én elhunyt költõnek és író-nak egy nyelvünkre és általában a nyelvekre vonatkozó, meg-szívlelésre érdemes megállapítását rejtettük el. Ezt kell bekül-deni. Megfejtése 25 pont.

Az e számunkban közölt fejtörõk együttes értéke 95 pont,de már 80 pont is elég ahhoz, hogy valaki részt vehessen a sor-solásban, és egy értékes könyv nyertese lehessen. Könyvjuta-lomban tízen részesülnek. A rejtvények megoldását 2006.szeptember 15-ig kell beküldeni címünkre: Édes Anyanyel-vünk, Pontozó, 1364 Pf. 122.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak jó szórakozást, a rejtvé-nyekkel való sikeres megbirkózást és kellemes nyári idõtöltéstkívánnak a feladványok készítõi:

Bencze Imre (IV.), Grétsy László (II.),Harmati Gizella (III.), Schmidt János (V.), Varga István (I.)

1. Az arany ember

2. Carmen

3. A méla Tempefõi

4. Hamlet, dán királyfi

5. Tariménes utazása

6. Aeneis

7. Toldi szerelme

8. Julius Caesar


KÖLCSÖNHATÁS

VÍZSZINTES: 1. ... Anyanyelvünk; 1979-ben indult folyóirat. 5. BabitsMihály tanácsának kezdõ szavai. 10. E zenekarunk egyik albuma a Bál azoperában. 13. Égési maradvány. 14. Fizikus, az elektromotor és a dinamófeltalálója (Ányos, 1800–1895). 16. A rénium vegyjele. 17. Egy vegyértékûatomcsoport. 18. Égéstermék, régies szóval. 19. Méltatlankodik, óg-móg. 21.Padot, ablakkeretet stb. fest. 23. Felnémet nyelvjárás (egykori germán törzsis). 25. Los ...; atomkutató központ az USA Új-Mexikó államában. 26.Szerémségi városka Ópazovától északnyugatra. 27. ... Croce; templom Fi-renzében. 28. A végén elfogó! 29. Levesbetét! 30. Sebész és bélyeggyûjtõeszköze! 32. Oszmán-török tiszti rang. 34. Kitöltendõ rejtvényhálózat. 36.Öreg ... õzikéje; Fazekas Anna meséje. 41. Csalit harapdál a hal. 42. „A Bala-ton festõje” (József). 43. Scotland Yard (a londoni rendõrség), röv. 45. A la-kás szobáinak egyike. 48. Perecdarab! 50. Aki á-t mond, mondjon ezt is! 51.Ollót használ. 53. Abba az irányba. 54. USA-beli fizikus, 1960-ban Nobel-dí-jat kapott (Donald Arthur). 56. A stadion nézõterének önálló része. 59. Z je-lû, fekete álarcos filmhõs. 60. A Búsuló juhász címû szobor alkotója (Mik-lós). 62. ... halunk meg!; Koltai Róbert filmje. 63. A szomszédba. 64. Talány,rejtvény. 66. Rétoromán. 67. Tudományos akadémiánk névbetûi. 68. Igenritka nõi nevünk. 69. Török pálinkaféleség.

FÜGGÕLEGES: 1. Babits tanácsának második, befejezõ része. 2. Kuko-ricát is õrölnek vele. 3. Az Erzsébettel rokon nõi név (a Pygmalion hõsnõjeis!). 4. Richard Strauss operája. 6. Szájszél. 7. Tagadószó. 8. ... bolond; királyimulattató. 9. Kétell! 11. Harc helye. 12. Huszonnégy órával ezelõtt. 15. Bol-gár hegycsúcs. 20. Ellentéte a káros. 22. Település Pápától 17 km-re. 24. Bo-rít, takar. 26. A Galápagos-szigetek legnagyobb tagja. 30. ...-magnoni õsem-ber; távoli elõdünk. 31. Konyhafõnök. 33. Debussy zenemûve. 35. Középendobják! 37. Két program azonos idõpontban van. 38. Turay ...; Janikát is ala-kító néhai színmûvésznõ. 39. Bolgár és olasz autók jelzése. 40. Az argonvegyjele. 44. Dátum része. 46. ... primo; elõször, elsõsorban, latinul. 47. ...Boito; a Mefistofele címû opera zeneszerzõje. 49. Julius ...; római hadvezér.52. Csuromvizes. 55. Cseh autómárka. 57. Krisztus elõtt, röv. 58. Csupán. 61.Zala Megyei Levéltár, röv. 65. Ipari, röv.

Schmidt János

KecskerímparádéHála a fuvarért

Hogyha el fogsz vinni a lóval,Jól ellátlak innivalóval.

Költségvetés a színháznál

Túl sok volt a felsõ elvonás,Rossz is lett az elsõ felvonás.

Szeszéhség

Tetõled csak kömény tellett,Nekem pedig tömény kellett.

Életkép a francia forradalomidejébõl

Künn az ágyú dörög a hanton,Tiló alatt hörög „a” Danton.

Behordták az ülõhelyeket

Most, hogy végre bent a széke,Legyen immár szent a béke!

Nem mindegy!

A gázgyújtó szikrát lobbant,A tûzszerész sziklát robbant.

A húsáru élõ reklámja

Nem volt semmi homorú SzentesenA nagy, kövér, szomorú hentesen.

A filmrendezõ panasza

Siránkozik Jancsó: „Kár,Nekem csak egy kancsó jár.”

Számonkérésa cukrászüzemben

A fõnök a portán terem:„Miért nincs a tortán perem?”

Hangszerjavító libapásztor

Megtalálta a lanton a hibát,S terelgette a hanton a libát.

Zábó Gyula


„Gyermekcse. Erre a különlegesen szép szóra egy választási szó-rólapon figyeltem fel. Ballagi Mór szótárában még ilyen szavak ol-vashatók: királycsa, asszonycsa, magcsa!” (Örömmel adtunk helyetBencze Imre budapesti olvasónk adatának és sorainak. Mi is úgy vél-jük, hogy ebben a rovatban nemcsak a hibás, humoros, hanem az ér-tékes vagy legalábbis figyelemre érdemes példáknak is van helyük.Többi olvasónktól is szívesen fogadunk hasonlókat is! G. L.)

Az akvizitõröket és promótereket divízióba promotáljuk!(B. G.)

Elöl magyarul, hátul németül, nekünkmégis „kínaiul” van ez a felirat. (A kor- éscímfestõ adalékot Gerõ Zoltán találta azinterneten. Közzéteszi: K. G.)

Ez a szótévesztés kb. 70 évvel ezelõtt, a berlini „olimpiász” idejében volt divat-ban. Nem hittem volna, hogy még 2006-ban is felbukkan (a Vasárnapi Hírek ápri-lis 23-i számában). Helyesen: ... a pekingi olimpia. (Az olimpiász a két olimpiaközötti négyéves idõszakot jelenti.) (K. G.)

Nemcsak kapni szeretnénk 8-at (a szabályok szerint), ha-nem fizetni is, de csak 7-et! (A Tesco március havi áruismerte-tõjében bukkant rá Papp József pécsi olvasónk.)

Lyé? (B. G.)

NYELVÉSZ-LELETEK, NYELV-ÉSZLELETEK

3. szám – 2006. június

Documents