5 kedd 1976, októbe. 5. r Ékezet csajkovszkij...

1
5 Kedd, 1976. október 5. Ékezet Szegeden, a Sárkány Szál- lóban forgatja az Objektív Stúdió 60 fős stábja az Éke- • 7.et című színes nagy játék- film néhány jelenetét. Mun- kások május elsejei ünnep- ségét rögzíti filmszalagra Kende János operatőr, Kar- dos István író munkáját testvére, Kardos Ferenc ren- dezi. A filmet jövőre mu- tatják be, melynek fősz- replője Halmágyi Sándor. A íontosabb szerepeket Sinko- vits Imre, Szirtes Ádám, a jugoszláv Éva Ras, őze La- jos, Monori Lili. Hőgye Zsu- zsa és a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Kovács János alakítja. Felvételün- ket Kende János szegedi „műhelyében" készítettük. Acs S. Sándor felvétele Csajkovszkij eredeti fináléjával Román vendégrendező állítja színpadra az Anyegint Hét végén bemutatót tart az opera is. Hosszabb idő után két szereposztásban költözik vissza a szegedi színház- ba Csajkovszkij Anyeginje, melyről a jeles honfitárs, Aszafjev, a komponista és zenetudós, válósággal áradozott: „zenéje olyan üde, mint az évente megújhodást hozó ta- vasz". Az első szereposztásban Szalatsy István vezényleté- vel látjuk szombaton, de a román vendégrendező, Sigis- mund Massini, már mindkét gárdával dolgozik javában. Precizitásáról, a parányi részleteket is beszabályozó szigo- ráról lassan legendák keringenek a színház tájékán. Műtörténettől a máig Kiállítási napló A múzeumi hónap művé- szettörténeti ritkaságokat be- mutató tárlata a Móra Fe- renc Múzeum Horváth Mi- hály utcai Képtárában a Szépművészeti Múzeum anya- gából rendezett Németalföldi festészet című kiállítás. E tárlatnak több kimagasló ér- téke-élménye van. Eredeti- ben élvezhetjük a művészet- történet nagyszerű alkotásait; a jó válogatás keresztmetsze- tét adja a XVI—XVIII. szá- zad németalföldi piktúrájá- nak, tehát oktatási célokat is szolgál; végül elgondolkoztat társadalom és művészet kap- csolatáról. A flamand és holland mű- vészetet szinte „kivesézte" már a műtörténet. Nem is művészettörténeti értékelésre vállalkozunk, csupán néhány érdekes és figyelemre méltó jelenségre szeretnénk felhív- ni a figyelmet. Nagyszerűen megfigyelhető például, hogy a németalföldi szabadságtö- rekvések, a flamand keres- kedővárosok és holland ha- jósközpontok kialakulásával és erősödésével miként fej- lődik az ellenreformáció erő- sen egyházi töltésű festmé- nyeiből először a házi ájta- tosságot szolgáló, sajátos vi- rágfüzérrel díszített képtípus, majd ebből hogyan válik ket- a németalföldi művészet- re oly jellemző csendélet- festészet életképközpontú piktúra, melyből ismét egye- 1 nes következmény részint a tájábrázolás, részint pedig az oly magas művészi fokon művelt portréfestészet. Szintén érdemes megfigyel- Emlékezés egy nagyasszonyra Másfél évtizedig a pesti Kerepesi úti temetőben az egykori Nemzeti Színház kö- veiből rakott egyszerű sírkő állt. Ez volt olvasható rajta: Jászai Mari, meghalt 19 . . . A számsor 1926. október 5-én — ma ötven éve — egészült ki, amikor is 76 éves korában elhunyt a magyar színpad nagyasszonya. Egy ászári uradalmi cse- ládlakásban született 1850. február 24-én. Hároméves, amikor Győrbe költöznek, ahol apja ácsmesterkedik'. Anyja másfél évre meg- hal, s a család felbomlik. Ma- ri íejkötőpucoló ángyához ke- rül Pannonhalmára. Itt éri élete nagy élménye: megta- nul olvasni. Aztán Visszake- rül a családhoz, a mostohá- hoz. Milyen szomorú olvasni sorait: „...kevesebb szere- tettel nem neveltek föl gye- reket, mert én emberi kezet nem éreztem hozzám érni, csak ha ütött". Mi minden volt? Nehéz el- sorolni is: pesztonka Győrött, kiscseléd Bécsben és Pesten, markotányosnő a königrátzi csatatéren. Aztán: egy éjjel megszökik egy színtársulat után Székesfehérvárra. A társulat két tagjára mosott- súrolt, mígnem statisztálha- tott a Peleskei nótáriusban. Pestre jutásáig — 1872 — so- kat éhezett. „Kolozsváron —• írja — az utcán összeszedtem a sajt- és kenyérhéjakat, tű- re szúrtam otthon, körül- égettem és megettem, mert vacsorám nem volt. Sem reg- gelim .. Pesten, mint a Nemzeti Színház tagja kezd emberi életet élni, és válik rövide- sen a színpad feledhetetlen Iragíkájává — megtestesítője a romantikus túlzásnak', a hősi pátosznak. „Ha beszélt: mennydörgött. Mozdulatai villámlottak" írja róla Kárpáti Aurél. A színháztör- ténet 200 szerepalakítását tartja nyilván — aligha volt a színjátszásnak olyan jelen- tős szerepe, melyet ne ját- szott volna. És ... és végül nagysága teljében őt is utol- éri a sors: lealkonyul a Já- szai képviselte „szavalóstí- lus"-nak, a fiatalság ember- ábrázolása, természetessége, átélési készsége meghódítja a színpadot. Ez a tragika tragédiája! Jászai Mari nemcsak szí- nésznek — írónak is kitűnő volt. „Emlékezések"-je, „Nap- lójegyzetek"-je, cikkei és sze- repelemzései kimeríthetetlen bányái az akkori színházi életnek. A magyar sajtó örömmel közölte írásait így jelent meg a Délmagyar- országi Közlönyben „Mi és szerepeink" (1900), a Délma- gyarországban „Tömörkény István" (1917), „Színész és közönség" (1918) című írása. Hangját nem őrzi hang-, alakítását filmszalag. Emléke mégis él a kortársi írások- ban, kritikákban színészi nagysága révén. Az ember Jászai? Ez már kérdőjeles. „Elnézés, megértés, megbo- csátás, ami nélkü] nincs sze- retet, az ő szivétől idegenek voltak... Ezért nem lehetett boldog, sem mint asszony, sem mint ember: tragika volt az életben is" — írja Csa- thó Kálmán. Jászai saját éle- téről másként vélekedik: „Szép volt, azt csináltam, amit szerettem és tudtam csinálni." Nem árt néha emélkezni e nagyasszonyra! - Sz. E. ni a németalföldi művészek valóságközeliségét, a termé- szet és az ember tiszteletét, aprólékos realizmusukat, fes- tői technikájuk pompás anyagszerűségét, finom la- zurjaikat, részletező pontos- ságukat. Portréikon, életké- peiken a kor jellemző típu- sai sorakoznak, táj ábrázolá- saikon pedig a németalföldi táj és a tenger csodálatos részletei vonulnak föl. Né- hány e nagyszerű művek kö- zött is kiemelkedő alkotást is láthatunk a tárlaton, pél- dául Frans Hals Férjikép- mását, Rembrandt Mészár- székét, Jákob Jordaens Fér- fiképmását. A szegedi mú- zeum eléggé nem dicsérhető törekvése, hogy időnként a legnagyobb budapesti gyűj- teményekből rendez nemcsak szép és értékes, de ismeret- terjesztő-közművelő célzatú tárlatokat is. * A Képtár alsó szintjén Czóbel Béla nagyközönség előtt még ismeretlen alkotá- saiból nyílt gyönyörű kiállí- tás. A jórészt magángyűjtők tulajdonában, másrészt a ha- gyatékban maradt alkotások a XX. századi magyar festé- szet egyik legkiemelkedőbb művészének immár művé- szettörténeti értékű alkotá- sai. A képek nagy része 1974 —76-os szignójú, tehát az idős mester halála előtti két évben készültek. A jórészt portrékat, csendéleteket és néhány kertrészletet és in- terieurt felvonultató kiállítás egy ízig-vérig tevékeny, ere- deti művész mestermunkái. * Somos Miklós kortársunk. A mai magyar festészet kö- zépgenerációjának egyik ki- magasló mestere. Festmé- nyeiből a November 7. Mű- velődési Központ rendezett szép kiállítást. Somos a lírai hangulatok, a visszafogott színek, a hu- manizált tárgyak, a szép rend, az üveges áttünések festője. Kiállításának több darabja tárgyakból összeállí- tott és átírt csendélet. Mégis, számomra figurális alkotásai a legemelékezete- sebbek. Ezek hordozzák a leg- összetettebb, legkomplexebb művészi üzenetet, ezeken szintetizálja csendéleteinek tanulságait (A tékozló férfi hazatérése, A vendég, Eskü- vői kép fürdőszobatükörben, Legenda). Tandi Lajos A romániai koncertiroda impresszáriója rendezőként 1962 óta járja a külföldet: a magyarországi Interkon- cert meghívására először van nálunk, s korábban tíz évig dolgozott a Szovjetunióban Jereván, Baku, Harkov, Ka- zan, Kisinyov, Szmolenszk operatársulatainál, sőt Alma Atában drámát is rendezett, a Rómeót. Művésznevén csak úgy szólítják: Bob. (Fiatalon válogatott birkózó volt, innen a becenév.) Ami közvetlenül a családi örökséghez tarto- zik, nem indult üres kézzel a pályán.. Édesanyja neves díva, 21 évvel ezelőtt Szege- den is énekelte Toscát, Ponchielli pedig nagyanyjá- nak ajánlotta a Giocondát. Édesapja karmesterként tet- te ismertté világszerte a család nevét: 1930-ban tele- pedett le Romániában, s mint a Bukaresti Állami Opera alapító tagja, mell- szobra ott áll a romániai operaházban. Csajkovszkij művének megjelölésekor óvatosan ke- rülte az opera kifejezést azt írta a partitúrára: lírai jelenetek. Hogyan értelmezi Sigismund Massini ezt a sze- gedi előadásban? — Anyegin személyiségé- ből, valamint Puskin és Csajkovszkij alkotásainak együttes elemzéséből indul- tam ki. A hagyományos ér- telmezés szerint Anyegin összetöri Tatjana szivét, te- hát negatív figura. Ám, ala- posabban tanulmányozva Puskin verses regényét, ki- derül, Anyegin voltaképpen haladó gondolkodású, dekab- rista szellemiségű: megszün- tette birtokán a jobbágysá- got, ami földesúri társainak ellenszenvét váltotta ki. Csajkovszkij is megírja: Anyegin tulajdonképpen szé- pen viselkedett Tatjánával, azért utasította vissza sze- relmét, hogy megkímélje a maga viszontagságos és zak- latott életétől. A társadalom- mal szemben ironikus Anye- gin politikailag haladóbb né- zetű, mint a többi szereplő. Mást ne mondjak, Larina például leírta Puskin maga is verte a parasztjait, a feudális önkényúr típusa. Meg kell magyaráznom az opera fináléját, ami a szege- di előadásban döntően kü- lönbözik minden mástól, va- lójában pedig Csajkovszkij első variációja. A szerelemre lobbant Anyegint még min- dig szereti Tatjana, el kell mennie vele, amit észre vesz az asszony férje, Gremin herceg is. Észreveszi és meg- érti, nem csupán kalandról van szó, hanem két ember egymásra találásáról, meg- alapozott szerelméről, ezért szabad utat enged nekik. Hogy mégsem távoznak együtt, annak oka Tatjana önfeláldozása: méltányolva Gremin emberi nagyságát, lemond érzelmeinek szabad- ságáról, a házastársi hűség javára. Tehát mindhárom hős tisztán, emberien, huma- nistán fejezi be a törté- netet. Ezt a változatot letil- totta a cári kormányzat an- nak idején, most viszont be- bizonyíthatjuk, nincs benne semmi öncélúság — az ope- rának ez a befejezése indo- kolt és megérthető — a mai ember helyzetéből. Olgát is szeretnénk úgy beállítani, mint, aki sohasem volt sze- relmes Lenszkijbe, csupán gyermekkori játszótársának tekintette, flörtje Anyeginnel tehát nem egy romlott kalandja, hanem egy fiatal nőt először megérintő érzésé — ebből fakaszt Lenszkij tragédiát. A színpadi próbák ta- núsítják, nem lesz könnyű dolga az együttesnek, hiszen a megszokott, karmester- centrikus mozgások helyett teljesen önálló színpad ki- alakításán fáradozik a ren- dező. Mi a véleménye a tár- sulatról? — Egy színpadon és pró- bateremmel harmadik pre- mierjét készíti elő a színház, rendkívül rövid idő alatt, ami önmagáért beszél. Bi- zony sok tennivaló , akad. kiváltképp a kórussal. Rend- kívül aktív viszont a balett, dr. Baróthy Zoltánné na- gyon sokat segít abban, hogy a rutintalan kórus el- lenére éppen a táncosokkal tudjuk megoldani a színpad tervezett mozgásképét. A ket szereposztás minőségé- ről mondjon véleményt a közönség. Magam csak any- nyit tennék hozzá, nagy ál- talánosságban a premieren látjuk a rutinosabb, a má- sodik szereposztásban pedig a kevesebb operai gyakor- lattal rendelkező énekeseket. Ügy érzem, ahol nincs az opera követelményeihez iga- zodó szólistatípus, ott a ze- nei megvalósítást próbáljuk igazítani az énekes adottsá- gaihoz. Nikolényi István Atápai búcsú Gyermekkoromtól fogva évenként megújuló izgalom- mal várom a tápai búcsút. „A nép, az istenadta nép" már hetekkel előtte takarí- tott: tapasztott, meszelt, mázolt. A gyerekek ott se- gítettek, ahol csak tehették, hiszen készült az új bár- sony ruha. A szülők az egész évi szorgalmas mun- kát jutalmazták gyerme- keiknek a búcsúra vett, vagy csináltatott ruhával, a hozzávaló lábbelivel, meg a kiskalappal. Olyan tiszták voltak az- idő tájt a házak kívül-belől, mert egyben az őszi nagytakarítást is elvégezték —. hogy akár mindegyik házra kiszegezhették volna „Tiszta udvar, rendes ház" táblácskát. A lányok a ház- ban tettek rendet, a hófe- hérre meszelt nagyházban teljes díszében pompázott a sublót, a főlveíős ágy, a pit- varban is ünnepi nyuga- lommal lógtak a fölakasztós tányérok, tálak. Az udvar, a gazdasági épület, meg minden odatartozó rendben tartása a gyerekek, a legé- nyek dolga volt. A gazda- sági udvarban katonás rend- ben állott a szalmakazal, a szénaboglya. a szárkúpok mellett a trágyadomb is. Egy ottfelejtett gazszál sem hevert a fölsöpört telken. A Kikötő 2 ezer csónaknak A velencei ifjúsági üdülőközpont közelében létesítik a Velencei-tó legnagyobb csónakkikötőjét. Több mint két- ezer horgászladiknak biztosítanak majd itt „szálláshe- lyet^ (MTI) búcsú szombatja már ün- nepi hangulatot árasztott minden házra, az egész fa- lura. Vasárnap, a búcsú nap- ján, a nap már talpon ta- lálta a falu népét. Igyekez- tek mielőbb „elvégezkönniy" a jószágok körül, hogy mi- nél több időt tölthessenek a búcsúban. Főként a gyere- kek iparkodtak, akik a szü- lőkön túl a náluk megszálló vidékiektől, a nagyszülők- től, meg a keresztszülőktől kapott búcsúfiára valóval hamar kiugrottak szétnézni, mit érdemes megvenni dél- után. Ha máskor nem is. de búcsúkor összeszaporodott szépen a lénung. Mi, gyere- kek szombat este azért ki- biztosítottuk magunkat: né- hány tojást, 10—20 cső ku- koricát, esetleg egy két ké- ve herét elcsentünk a for- gósnénak. Ezért másnap „ingyenforgózásban, ladik- hintázásban" részesültünk. Az igazi búcsú délután kez- dődött. A forgósok rezes- bandái, a céllövöldék puffo- gásai keveredtek a rikkan- csos szerencsehúzó papagá- lyok sikítozásával. Közben leakasztották a legszebb „tükörös mézaskalácsszive- ket" a sétyéráknak. A lány- cimborák virágos, sublótra való bögrékkel, poharakkal, fésű és kefetartóval lepték meg egymást. A legények ,az alkalmilag fölállított sá- toroskocsma borospúltja mellől nézték ki a lányo- kat. akiket a vecsörnye utá- ni bálra majd elkérnek tisz- telettel a szülőktől. Néhány katonaviselt koma a céllö- völdésnél ellenőrizte, jól hord e a puska. Másik része meg a nagykalapáccsal vert „ki többre" kilót az üllőre. Az idősebbek csak késő es- te sétáltak ki széjjel nézni. Aztán elmentek komázni, rokont látogatni, ahol haj- nalig kártyáztak, daloltak. A fiatalok meg bálázták. A búcsú nagy esemény Tápén ma is. De a meghitt, tágabb értelmű családi ün- nepet fölváltotta a vendég- várás : birkapörkölt, fröccs mellett nézik a tévét. Ebéd utáni sétaképpen kigyalo. gólnak a búcsúra. A gyere- kek százasokkal a zseb- ben ődöngnek a sátrak között, vennének valamit. Ám a müanyagjáték nem- igen kell m ár senkinek se. Mintha éreznék, hogy nem ez az igazi búcsúfia. A pi- ci gyerek, tudatlan még az igényben, elfogadja. A na- gyobbak meg csak céltala- nul mennek egyik sátortól a másikig, forgózni sincs ked- vük. Unalmasan, rágógumit csámcsogva bemennek Sze- gedre szórakozni. Én meg azon gondolkodom, mennyi- vel jobb a buzsákiaknak, ahol a búcsú régi szokásai kezdnek visszatérni soktíz- évvel ezelőtti, igazabb való- jukhoz. Talán nemsokára eljön Táoén is az idő, ami- kor a giccses sátrakat, a filléres holmikat súlyos fo- rintokért árusító exbazáro- sokat fölváltja az eredeti termékeket játékokat, használati eszközöket — kí- náló kisiparosok és szövet- kezetek sátra, és rangos népiegyüttes találkozóját, népművészeti kiállításokat szervezhetünk! I f i Leifi József

Upload: others

Post on 01-Mar-2021

1 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

Page 1: 5 Kedd 1976, októbe. 5. r Ékezet Csajkovszkij eredetidigit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01976/00235/dm_1976... · 2016. 10. 10. · Anyegin tulajdonképpe szé- n pen viselkedet

5 Kedd, 1976. október 5.

Ékezet Szegeden, a Sárkány Szál-

lóban forgatja az Objektív Stúdió 60 fős stábja az Éke- • 7.et című színes nagy játék-film néhány jelenetét. Mun-kások május elsejei ünnep-ségét rögzíti filmszalagra Kende János operatőr, Kar-dos István író munkáját testvére, Kardos Ferenc ren-dezi. A filmet jövőre mu-ta t ják be, melynek fősz-

replője Halmágyi Sándor. A íontosabb szerepeket Sinko-vits Imre, Szirtes Ádám, a jugoszláv Éva Ras, őze La-jos, Monori Lili. Hőgye Zsu-zsa és a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Kovács János alakítja. Felvételün-ket Kende János szegedi „műhelyében" készítettük.

Acs S. S á n d o r f e l v é t e l e

Csajkovszkij eredeti fináléjával

Román vendégrendező állítja színpadra az Anyegint Hét végén bemutatót tart az opera is. Hosszabb idő

után két szereposztásban költözik vissza a szegedi színház-ba Csajkovszkij Anyeginje, melyről a jeles honfitárs, Aszafjev, a komponista és zenetudós, válósággal áradozott: „zenéje olyan üde, mint az évente megújhodást hozó ta-vasz". Az első szereposztásban Szalatsy István vezényleté-vel látjuk szombaton, de a román vendégrendező, Sigis-mund Massini, már mindkét gárdával dolgozik javában. Precizitásáról, a parányi részleteket is beszabályozó szigo-ráról lassan legendák keringenek a színház tájékán.

Műtörténettől a máig Kiállítási napló

A múzeumi hónap művé-szettörténeti ritkaságokat be-mutató tárlata a Móra Fe-renc Múzeum Horváth Mi-hály utcai Képtárában a Szépművészeti Múzeum anya-gából rendezett Németalföldi festészet című kiállítás. E tárlatnak több kimagasló ér-téke-élménye van. Eredeti-ben élvezhetjük a művészet-történet nagyszerű alkotásait; a jó válogatás keresztmetsze-tét adja a XVI—XVIII. szá-zad németalföldi piktúrájá-nak, tehát oktatási célokat is szolgál; végül elgondolkoztat társadalom és művészet kap-csolatáról.

A flamand és holland mű-vészetet szinte „kivesézte" már a műtörténet. Nem is művészettörténeti értékelésre vállalkozunk, csupán néhány

érdekes és figyelemre méltó jelenségre szeretnénk felhív-ni a figyelmet. Nagyszerűen megfigyelhető például, hogy a németalföldi szabadságtö-rekvések, a flamand keres-kedővárosok és holland ha-jósközpontok kialakulásával és erősödésével miként fej-lődik az ellenreformáció erő-sen egyházi töltésű festmé-nyeiből először a házi áj ta-tosságot szolgáló, sajátos vi-rágfüzérrel díszített képtípus, majd ebből hogyan válik ket-té a németalföldi művészet-re oly jellemző csendélet-festészet életképközpontú piktúra, melyből ismét egye-

1 nes következmény részint a tájábrázolás, részint pedig az oly magas művészi fokon művelt portréfestészet.

Szintén érdemes megfigyel-

Emlékezés egy nagyasszonyra

Másfél évtizedig a pesti Kerepesi úti temetőben az egykori Nemzeti Színház kö-veiből rakott egyszerű sírkő állt. Ez volt olvasható raj ta: Jászai Mari, meghalt 19 . . . A számsor 1926. október 5-én — ma ötven éve — egészült ki, amikor is 76 éves korában elhunyt a magyar színpad nagyasszonya.

Egy ászári uradalmi cse-ládlakásban született 1850. február 24-én. Hároméves, amikor Győrbe költöznek, ahol apja ácsmesterkedik'. Anyja másfél évre rá meg-hal, s a család felbomlik. Ma-ri íejkötőpucoló ángyához ke-rül Pannonhalmára. Itt éri élete nagy élménye: megta-nul olvasni. Aztán Visszake-rül a családhoz, a mostohá-hoz. Milyen szomorú olvasni sorait: „ . . . kevesebb szere-tettel nem neveltek föl gye-reket, mert én emberi kezet nem éreztem hozzám érni, csak ha ütött".

Mi minden volt? Nehéz el-sorolni is: pesztonka Győrött, kiscseléd Bécsben és Pesten, markotányosnő a königrátzi csatatéren. Aztán: egy éjjel megszökik egy színtársulat után Székesfehérvárra. A társulat két tagjára mosott-súrolt, mígnem statisztálha-tott a Peleskei nótáriusban. Pestre jutásáig — 1872 — so-kat éhezett. „Kolozsváron —• í r ja — az utcán összeszedtem a saj t- és kenyérhéjakat, tű-re szúrtam otthon, körül-égettem és megettem, mert vacsorám nem volt. Sem reg-gelim . .

Pesten, mint a Nemzeti Színház tagja kezd emberi életet élni, és válik rövide-sen a színpad feledhetetlen Iragíkájává — megtestesítője

a romantikus túlzásnak', a hősi pátosznak. „Ha beszélt: mennydörgött. Mozdulatai villámlottak" — írja róla Kárpáti Aurél. A színháztör-ténet 200 szerepalakítását tart ja nyilván — aligha volt a színjátszásnak olyan jelen-tős szerepe, melyet ne ját-szott volna. És . . . és végül nagysága teljében őt is utol-éri a sors: lealkonyul a Já-szai képviselte „szavalóstí-lus"-nak, a fiatalság ember-ábrázolása, természetessége, átélési készsége meghódítja a színpadot.

Ez a tragika tragédiája! Jászai Mari nemcsak szí-

nésznek — írónak is kitűnő volt. „Emlékezések"-je, „Nap-lójegyzetek"-je, cikkei és sze-repelemzései kimeríthetetlen bányái az akkori színházi életnek. A magyar sajtó örömmel közölte írásait — így jelent meg a Délmagyar-országi Közlönyben „Mi és szerepeink" (1900), a Délma-gyarországban „Tömörkény István" (1917), „Színész és közönség" (1918) című írása.

Hangját nem őrzi hang-, alakítását filmszalag. Emléke mégis él a kortársi írások-ban, kritikákban színészi nagysága révén. Az ember Jászai? Ez már kérdőjeles. „Elnézés, megértés, megbo-csátás, ami nélkü] nincs sze-retet, az ő szivétől idegenek vo l t ak . . . Ezért nem lehetett boldog, sem mint asszony, sem mint ember: tragika volt az életben is" — ír ja Csa-thó Kálmán. Jászai saját éle-téről másként vélekedik:

„Szép volt, azt csináltam, amit szerettem és tudtam csinálni."

Nem árt néha emélkezni e nagyasszonyra!

- Sz. E.

ni a németalföldi művészek valóságközeliségét, a termé-szet és az ember tiszteletét, aprólékos realizmusukat, fes-tői technikájuk pompás anyagszerűségét, finom la-zurjaikat, részletező pontos-ságukat. Portréikon, életké-peiken a kor jellemző típu-sai sorakoznak, táj ábrázolá-saikon pedig a németalföldi tá j és a tenger csodálatos részletei vonulnak föl. Né-hány e nagyszerű művek kö-zött is kiemelkedő alkotást is láthatunk a tárlaton, pél-dául Frans Hals Férjikép-mását, Rembrandt Mészár-székét, Jákob Jordaens Fér-fiképmását. A szegedi mú-zeum eléggé nem dicsérhető törekvése, hogy időnként a legnagyobb budapesti gyűj-teményekből rendez nemcsak szép és értékes, de ismeret-terjesztő-közművelő célzatú tárlatokat is.

*

A Képtár alsó szintjén Czóbel Béla nagyközönség előtt még ismeretlen alkotá-saiból nyílt gyönyörű kiállí-tás. A jórészt magángyűjtők tulajdonában, másrészt a ha-gyatékban maradt alkotások a XX. századi magyar festé-szet egyik legkiemelkedőbb művészének immár művé-szettörténeti értékű alkotá-sai. A képek nagy része 1974 —76-os szignójú, tehát az idős mester halála előtti két évben készültek. A jórészt portrékat, csendéleteket és néhány kertrészletet és in-terieurt felvonultató kiállítás egy ízig-vérig tevékeny, ere-deti művész mestermunkái.

*

Somos Miklós kortársunk. A mai magyar festészet kö-zépgenerációjának egyik ki-magasló mestere. Festmé-nyeiből a November 7. Mű-velődési Központ rendezett szép kiállítást.

Somos a lírai hangulatok, a visszafogott színek, a hu-manizált tárgyak, a szép rend, az üveges áttünések festője. Kiállításának több darabja tárgyakból összeállí-tott és átírt csendélet.

Mégis, számomra figurális alkotásai a legemelékezete-sebbek. Ezek hordozzák a leg-összetettebb, legkomplexebb művészi üzenetet, ezeken szintetizálja csendéleteinek tanulságait (A tékozló férfi hazatérése, A vendég, Eskü-vői kép fürdőszobatükörben, Legenda).

Tandi Lajos

A romániai koncertiroda impresszáriója rendezőként 1962 óta jár ja a külföldet: a magyarországi Interkon-cert meghívására először van nálunk, s korábban tíz évig dolgozott a Szovjetunióban Jereván, Baku, Harkov, Ka-zan, Kisinyov, Szmolenszk operatársulatainál, sőt Alma Atában drámát is rendezett, a Rómeót. Művésznevén csak úgy szólítják: Bob. (Fiatalon válogatott birkózó volt, innen a becenév.) Ami közvetlenül a családi örökséghez tarto-zik, nem indult üres kézzel a pályán.. Édesanyja neves díva, 21 évvel ezelőtt Szege-den is énekelte Toscát, Ponchielli pedig nagyanyjá-nak ajánlotta a Giocondát. Édesapja karmesterként tet-te ismertté világszerte a család nevét: 1930-ban tele-pedett le Romániában, s mint a Bukaresti Állami Opera alapító tagja, mell-szobra ott áll a romániai operaházban.

— Csajkovszkij művének megjelölésekor óvatosan ke-rülte az opera kifejezést — azt írta a partitúrára: lírai jelenetek. Hogyan értelmezi Sigismund Massini ezt a sze-gedi előadásban?

— Anyegin személyiségé-ből, valamint Puskin és Csajkovszkij alkotásainak együttes elemzéséből indul-tam ki. A hagyományos ér-telmezés szerint Anyegin összetöri Tatjana szivét, te-hát negatív figura. Ám, ala-posabban tanulmányozva

Puskin verses regényét, ki-derül, Anyegin voltaképpen haladó gondolkodású, dekab-rista szellemiségű: megszün-tette birtokán a jobbágysá-got, ami földesúri társainak ellenszenvét váltotta ki. Csajkovszkij is megírja: Anyegin tulajdonképpen szé-pen viselkedett Tatjánával, azért utasította vissza sze-relmét, hogy megkímélje a maga viszontagságos és zak-latott életétől. A társadalom-mal szemben ironikus Anye-gin politikailag haladóbb né-zetű, mint a többi szereplő. Mást ne mondjak, Larina például — leírta Puskin — maga is verte a parasztjait, a feudális önkényúr típusa. Meg kell magyaráznom az opera fináléját, ami a szege-di előadásban döntően kü-lönbözik minden mástól, va-lójában pedig Csajkovszkij első variációja. A szerelemre lobbant Anyegint még min-dig szereti Tatjana, el kell mennie vele, amit észre vesz az asszony férje, Gremin herceg is. Észreveszi és meg-érti, nem csupán kalandról van szó, hanem két ember egymásra találásáról, meg-alapozott szerelméről, ezért szabad utat enged nekik. Hogy mégsem távoznak együtt, annak oka Tatjana önfeláldozása: méltányolva Gremin emberi nagyságát, lemond érzelmeinek szabad-ságáról, a házastársi hűség javára. Tehát mindhárom hős tisztán, emberien, huma-nistán fejezi be a törté-netet. Ezt a változatot letil-

totta a cári kormányzat an-nak idején, most viszont be-bizonyíthatjuk, nincs benne semmi öncélúság — az ope-rának ez a befejezése indo-kolt és megérthető — a mai ember helyzetéből. Olgát is szeretnénk úgy beállítani, mint, aki sohasem volt sze-relmes Lenszkijbe, csupán gyermekkori játszótársának tekintette, flörtje Anyeginnel tehát nem egy romlott nő kalandja, hanem egy fiatal nőt először megérintő érzésé — ebből fakaszt Lenszkij tragédiát.

— A színpadi próbák ta-núsítják, nem lesz könnyű dolga az együttesnek, hiszen a megszokott, karmester-centrikus mozgások helyett teljesen önálló színpad ki-alakításán fáradozik a ren-dező. Mi a véleménye a tár-sulatról?

— Egy színpadon és pró-bateremmel harmadik pre-mierjét készíti elő a színház, rendkívül rövid idő alatt, ami önmagáért beszél. Bi-zony sok tennivaló , akad. kiváltképp a kórussal. Rend-kívül aktív viszont a balett, dr. Baróthy Zoltánné na-gyon sokat segít abban, hogy a rutintalan kórus el-lenére éppen a táncosokkal tudjuk megoldani a színpad tervezett mozgásképét. A ket szereposztás minőségé-ről mondjon véleményt a közönség. Magam csak any-nyit tennék hozzá, nagy ál-talánosságban a premieren látjuk a rutinosabb, a má-sodik szereposztásban pedig a kevesebb operai gyakor-lattal rendelkező énekeseket. Ügy érzem, ahol nincs az opera követelményeihez iga-zodó szólistatípus, ott a ze-nei megvalósítást próbáljuk igazítani az énekes adottsá-gaihoz.

Nikolényi István

Atápai búcsú Gyermekkoromtól fogva

évenként megújuló izgalom-mal várom a tápai búcsút. „A nép, az istenadta nép" már hetekkel előtte takarí-tott: tapasztott, meszelt, mázolt. A gyerekek ott se-gítettek, ahol csak tehették, hiszen készült az ú j bár-sony ruha. A szülők az egész évi szorgalmas mun-kát jutalmazták gyerme-keiknek a búcsúra vett, vagy csináltatott ruhával, a hozzávaló lábbelivel, meg a kiskalappal.

Olyan tiszták voltak az-idő tájt a házak kívül-belől, — mert egyben az őszi nagytakarítást is elvégezték —. hogy akár mindegyik házra kiszegezhették volna „Tiszta udvar, rendes ház" táblácskát. A lányok a ház-ban tettek rendet, a hófe-hérre meszelt nagyházban teljes díszében pompázott a sublót, a főlveíős ágy, a pit-varban is ünnepi nyuga-lommal lógtak a fölakasztós tányérok, tálak. Az udvar, a gazdasági épület, meg minden odatartozó rendben tartása a gyerekek, a legé-nyek dolga volt. A gazda-sági udvarban katonás rend-ben állott a szalmakazal, a szénaboglya. a szárkúpok mellett a trágyadomb is. Egy ottfelejtett gazszál sem hevert a fölsöpört telken. A

Kikötő — 2 ezer csónaknak A velencei ifjúsági üdülőközpont közelében létesítik a

Velencei-tó legnagyobb csónakkikötőjét. Több mint két-ezer horgászladiknak biztosítanak majd itt „szálláshe-lyet^ (MTI)

búcsú szombatja már ün-nepi hangulatot árasztott minden házra, az egész fa-lura.

Vasárnap, a búcsú nap-ján, a nap már talpon ta-lálta a falu népét. Igyekez-tek mielőbb „elvégezkönniy" a jószágok körül, hogy mi-nél több időt tölthessenek a búcsúban. Főként a gyere-kek iparkodtak, akik a szü-lőkön túl a náluk megszálló vidékiektől, a nagyszülők-től, meg a keresztszülőktől kapott búcsúfiára valóval hamar kiugrottak szétnézni, mit érdemes megvenni dél-után. Ha máskor nem is. de búcsúkor összeszaporodott szépen a lénung. Mi, gyere-kek szombat este azért ki-biztosítottuk magunkat: né-hány tojást, 10—20 cső ku-koricát, esetleg egy két ké-ve herét elcsentünk a for-gósnénak. Ezért másnap „ingyenforgózásban, ladik-hintázásban" részesültünk. Az igazi búcsú délután kez-dődött. A forgósok rezes-bandái, a céllövöldék puffo-gásai keveredtek a rikkan-csos szerencsehúzó papagá-lyok sikítozásával. Közben leakasztották a legszebb „tükörös mézaskalácsszive-ket" a sétyéráknak. A lány-cimborák virágos, sublótra való bögrékkel, poharakkal, fésű és kefetartóval lepték meg egymást. A legények ,az alkalmilag fölállított sá-toroskocsma borospúltja mellől nézték ki a lányo-kat. akiket a vecsörnye utá-ni bálra majd elkérnek tisz-telettel a szülőktől. Néhány katonaviselt koma a céllö-völdésnél ellenőrizte, jól hord e a puska. Másik része meg a nagy kalapáccsal vert

„ki többre" kilót az üllőre. Az idősebbek csak késő es-te sétáltak ki széjjel nézni. Aztán elmentek komázni, rokont látogatni, ahol haj-nalig kártyáztak, daloltak. A fiatalok meg bálázták.

A búcsú nagy esemény Tápén ma is. De a meghitt, tágabb értelmű családi ün-nepet fölváltotta a vendég-várás : birkapörkölt, fröccs mellett nézik a tévét. Ebéd utáni sétaképpen kigyalo. gólnak a búcsúra. A gyere-kek — százasokkal a zseb-ben — ődöngnek a sátrak között, vennének valamit. Ám a müanyagjáték nem-igen kell m á r senkinek se. Mintha éreznék, hogy nem ez az igazi búcsúfia. A pi-ci gyerek, tudatlan még az igényben, elfogadja. A na-gyobbak meg csak céltala-nul mennek egyik sátortól a másikig, forgózni sincs ked-vük. Unalmasan, rágógumit csámcsogva bemennek Sze-gedre szórakozni. Én meg azon gondolkodom, mennyi-vel jobb a buzsákiaknak, ahol a búcsú régi szokásai kezdnek visszatérni soktíz-évvel ezelőtti, igazabb való-

jukhoz. Talán nemsokára eljön Táoén is az idő, ami-kor a giccses sátrakat, a filléres holmikat súlyos fo-rintokért árusító exbazáro-sokat fölváltja az eredeti termékeket — játékokat, használati eszközöket — kí-náló kisiparosok és szövet-kezetek sátra, és rangos népiegyüttes találkozóját, népművészeti kiállításokat szervezhetünk!

I f i Leifi József