A programon számos iskola, kulturá-lis intézmény képviseltette magát, saj-nos többen – köztük a helyi egyetem-és az oktatási intézmények egy része-távol maradtak. Az első nap reggelénmegtelt a terem.

A megnyitót Paszternák Tamás, aKomáromi Zsidó Hitközség program-koordinátora tartotta, aki bemutatta a„Mi is itt vagyunk oktatási program”alapelveit, illetve az oktatási programrészeit.

Tóth Erzsébet Fanni szociálpszicho-lógus előadásából megtudhattuk, mitgondolnak a zsidókról a mai diákok.

Kenesei Marcell, a Centropa ma-gyarországi képviselője az általa veze-tett, családtörténetek feldolgozásávalés bemutatásával foglalkozó szerve-zetet és az együttműködés lehetősé-geit mutatta be.

Heller Zsolt debreceni etnográfus ésfolklorista „A zsidó folklór jellegzetes-ségei és gyakorlati oktatási lehetősé-gek” címmel tartott érdekes előadást.

A konferencián kerekasztal beszél-getés során mutattuk be a komáromi jógyakorlatokat, Számadó Emese, aKlapka György Múzeum igazgatója adél- komáromi zsidósággal kapcsola-tos kutatásait ismertette, számos eddig

nem látott fénykép segítségével. BeróLászló, a Jókai Mór Gimnázium taná-ra, eddigi utazó kiállításaikat, publiká-cióit és a diákokkal végzett számosérdekes feladatot mutatott be. SzivákJuli, a fiatalos lendülettel mesélteel, hogy kapcsolódott be a gimnáziumiprogramokba Komáromban, majd Bu-dapestre kerülve hogyan lett önkéntesa Holokauszt Emlékközpontban.

Az ebéd után L. Juhász Ilona, a Fó-rum Intézet etnológusa A komáromizsidó temető néprajzi-történeti szem-pontból címmel számos érdekességetprezentált, melyek az elmúlt évekbenvégzett kutatásai eredményei. Érdekesszemélyiségek, izgalmas sírfeliratoksokasága bukkant elő.

(Folytatás a 3. oldalon)

Beszámoló oktatási konferenciánkról

„Mi is itt vagyunk“

Támogatónk

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

A LAP ALAPÍTVA 5756-BAN

h́ ́ b187. SZÁM

2011. DECEMBER – KISLEV-TEVET 5772. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA IX. REG. ÉVFOLYAM 12. SZÁM

NEM AZ A ZSIDÓ, AKINEK A SZÜLEI AZOK VOLTAK, HANEM AKINEK A GYERMEKE IS AZ LESZ! (Simon Peres)

Gerendás Péter koncertje

CsaládregényA „Mi is itt vagyunk” program részekéntnovember 30-án, szerdán este Geren-dás Péter: Családregény című koncert-jét láthatta a közönség a Matica slo-venská székházának nagytermében.Első alkalommal szerveztünk koncertetzsinagógánkon kívül, maga a helyszínmegtalálása is nagy kihívást jelentett.Szerencsére sokan eljöttek a hitközségtagjai és szimpatizánsaink közül is. Aszerző a tavaly megjelent azonos címűCD-jét mutatta be. Sz.Koncz Istvánverseire írt zenét.

A koncert múlt század keserűségét,örömeit, hangulatait adta vissza. Kü-lönlegesség az volt, hogy a Gerendáscsalád alkotta a zenekar nagy részét.Dani dobokon, gitáron, Hanna fuvolánés zongorán kísérte édesapját. Köz-reműködött Rozsnyói Judit hegedűnPengő Csaba bőgőn. A közönség na-gyon élvezte a közel kétórás produk-ciót, melynek végén lehetőség nyíltCD-k vásárlására.

Ezúton köszönjük a Szlovák Köztár-saság Kormányhivatala támogatását,illetve mindenkinek, aki a szervezés-ben közreműködött, Soós Emesének,a Zsidó Nyári Fesztivál (Budapest)szervezőjének, az ötletet. Jozef Čer-neknek, a ház igazgatójának és mun-katársainak a sok segítséget, a gyorsés pozitív hozzáállást, Varga Attilának,a hangosítás zavartalan lebonyolítását.

PT

November utolsó és december első napján a Menház Wallenstein Zoltán ter-me adott otthont a „Mi is itt vagyunk program” keretében tartott oktatásikonferenciánknak, amelyre minden érdeklődőt várt közösségünk. Neves elő-adókat hívtunk távoli városokból, köztük többen először jártak nálunk.

Diákok és felnőttek a hallgatóság soraiban

2 HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 2011. december

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti (tá -mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Kérjük a támogatását!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klu-bot támogatták: Navrátil Vera néni(Pozsony), Koníčeková Agneša (Ko-márom) Bruckner Ibolya (Ógyalla) ésanonimitásukat kérő adományozók.Köszönjük!

� A Schnitzer Ármin Mikromúzeumkiállításának megújításához fényké-pekkel járultak hozzá: Glatz Péter(USA), Wilheim Parnes Ágnes (Izra-el), Wohlstein Sándor (Pozsony), Pas-ternák Anna (Komárom). Köszönjük!

� A budapesti Magyar Zsidó Levél-tárban folyik dokumentumaink és a te-metői jegyzékünk digitalizálása. A ko-máromi Állami Levéltár korabeli tér-képmásolatokkal segítette munkánkat.

� A budapesti Vértes család adomá-nyából és pályázati támogatásokbólúj könyvek érkeztek a Spitzer BélaKiskönyvtárba. Köszönjük!

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát a Ma -gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge (MAZSIHISZ) ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. Lapunk Önnek készült, kérjük ne dobja el! S finanènou podporouMinisterstva kultúry Slovenskej republiky – a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával.

Mindenki chanukájaA Komáromi Zsidó Hitközség idén első alka-lommal kapcsolódik be a budapesti Bálint ZsidóKözösségi Ház által szervezett „Mindenki cha-nukája” című programba. Az egyes zsidó szer-vezetek december elején húztak egy másikat, arésztvevők közül. Az ajándékokat december21-én közös ünnepség keretében adják át. Azeseményről januári számunkban beszámolunk.

Temetői hírekFolytatódott a sírkövek felállítása. Bizton-ságosan rögzítették többek között MilchEmánuel évekig dőléssel fenyegetőnagyméretű sírkövét, a hitközség felújít-tatta egykori kedves tagunk, MessingerHajnalka néni sírkövét, amely nagyonrossz állapotban volt. A munkálatok azidőjárástól függően folytatódnak.

Chanuka ünnepeAz első gyertyagyújtás 2011. december 20-án kedden este van, az utolsó gyer-tyát december 27-én kedden kell meggyújtani.

Macesz 5772Ezúton kérjük hittestvéreinket, hogy az idei pészachra szükséges, macesz, ma-ceszliszt és bor igényüket december 31-ig szíveskedjenek jelezni a 7731-224-es telefonszámon vagy a menhaz@menhaz.sk e-mail címen.

2011. december HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 3

„Mi is itt vagyunk“(Folytatás az 1. oldalról)A nap záró előadását Jaroslav Franek,a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szö-vetségének szóvivője, a Pozsonyi Zsi-dó Hitközség aktív tagja tartotta, fő ér-deklődési területéről „Az európai zsidó-ság változásai – út a jelenhez” címmel.

A második nap különösen érdekestémával kezdődött. Toronyi Zsuzsan-na, a Magyar Zsidó Levéltár vezetőjea közelmúltban kapott felkérést aSchnitzer Ármin Mikromúzeum kiállí-tásának megújítására. Elképzeléseit –A komáromi zsidó közösség bemutat-kozási lehetőségei – gondolatok aSchnitzer Ármin Mikromúzeum lehet-séges koncepciójához című prezentá-ciójában ismertette.

Ezt követően a gyakorlaté volt a fő-szerep. Az Ipari Középiskola egyik osz-tálya kereste fel a zsinagógát, akiknekdr. Balázs Gábor mutatta be az épü-letet- köztük a Tórákat. A diákok szá-mos kérdést intéztek az előadóhoz.

Gábor a zsidóság irányzataiba ésalapfogalmaiba nyújtott betekintést.

A történelmi szekció másik előadójaZima András volt, aki először járt ná-lunk, „ A magyar zsidóság missziója“modernizáló zsidó integrációs straté-giák Magyarországon a 19-20. századfordulóján című előadása sok kérdéstvetett fel a korszakkal kapcsolatban.

Délután a temetőkutatás oktatási le-hetőségeibe pillanthattunk be BányaiViktória, az MTA Kisebbségkutató In-tézet Judaisztikai Kutatócsoportjánakmunkatársa segítségével.

A program záró előadásaként a po-zsonyi Holokauszt Dokumentációs Köz-pont – küldetését és feladatait JánHlavinka történész ismertette.

Paszternák Tamás koordinátor zár-szavával ért véget a kétnapos, tartal-mas rendezvény, melyen a professzio-nális magyar-szlovák szinkrontolmá-csolást Vadász Magda végezte. Kö-

szönet a segítségért Haas Judit iroda-vezetőnek, Pasternák Antalnak ésZsuzsának, Ing. Weissová Alicánakés Piczek Ferencnek.

A program a Szlovák KöztársaságKormányhivatala, az Orange Alapít-vány és a Szlovák Gázművek Alapítvá-nya támogatásával jöhetett létre.

PT

L. Juhász Ilona a Fórum Intézetetnológusa

Beró László, a Jókai Mór Gimná-zium tanára

Szivák Juli, fiatalos lendülettel me-sélte el, hogyan kapcsolódott be agimnáziumi programokba Komá-romban

Tóth Erzsébet Fanni szociálpszichológus

4 HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 2011. december

Jövõnk, ami összeköt – a régió oldala

Ő volt az elsők egyike a régióban. AKomáromi Zsidó Hitközség által bizto-sított előadók azóta is minden évben

visszatérnek a csallóközi kisvárosba.Az idei emléknap több szempontból

különleges volt. Varga tanár úr nyug-díjba vonult, de szerencsére ezzel nemszakadt meg a sorozat, tavaly bemuta-

tott fiatal utódja, Sörös Angéla viszi to-vább a kezdeményezést, amely példa-

értékű lehet az egész régió számára. Atanár úr ezúttal a hátsó sorban ülve né-zője volt a programnak.

Végh Zsuzsanna igazgatónő kedvesköszöntésével vette kezdetét a kétcsoportban mintegy száz diák részvé-telével zajlott esemény, december 2-ánpénteken. Az első részben PaszternákTamás, a KZSH programkoordinátoratartott interaktív foglalkozást a zsidó-ságról, mint életformáról. Az első cso-portban több olyan diák is volt, akikmár tavaly részt vettek a foglalkozá-son. Jó volt látni, hogy ők sok minden-re emlékeztek, az egy éve elhangzot-takból. A „haladó” csoport extra felada-tokat is kapott. A második csoportbana foglalkozás egyszerre zajlott kétnyelven, szlovákul és magyarul.

A második órában a Vészkorszakraemlékeztek a iskola tanulói Sörös An-géla tanárnő vezetésével. Bízunk ab-ban, hogy jövőre is találkozunk,és anagymegyeri iskola példáját sokan kö-vetik.

PT

Majdnem egy évtizede már annak, hogy Varga László, a nagymegyeri kö-zépiskola történelemtanára úgy gondolta, az intézmény oktatási program-jának részévé kell tenni az egykor itt élt zsidó közösségről és annak tra-gédiájáról való megemlékezést.

Generációváltás – Holokauszt emléknap Nagymegyeren

A felújított Arany 17 rendezvényköz-pontban került sor az Auschwitz Al-bum című utazó kiállítás megnyitójára

Dél-Komáromban, melyen PasternákAntal elnök és neje képviselték hit-községünket. A budapesti Holokauszt

Emlékközpont kiállítását a KossuthSzabadegyetem és a Soha többéSoá Alapítvány hozták a városba. Tú-ri Bálint alpolgármester a város nevé-ben köszöntötte a tárlatot.

A Kossuth Szabadegyetem részérőldr. Grüll Tibor szólt. Pécsi Tibor azemlékközpont oktatási felelőse bemu-tatta a kiállítást. Einhorn László, aMAZSIHISZ Komárom-Esztergommegyei képviselője is mondott kö-szöntőt. A megnyitó kultúrműsorral ésfogadással zárult.

Az egy hét alatt diák tárlatvezetőksegítették a kiállítás megtekintését aváros polgárainak és diákjainak. Aszervezésben dr. Zsilka Ilona ésSzámadó Emese működtek közre.

PZS

Az Auschwitz Album Dél-Komáromban

2011. december HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 5

4. FEJEZET 1. RÉSZ1928. április tizenhetedikén, anyukám el-beszélése szerint reggel három órakorszülettem a kassai városi kórházban. Aszületési bizonyítványban a szlovák neve-men, mint Juraj Feuerstein szerepelek, deazóta különböző nyelvű iratokban voltamJiři csehül, George angolul, Georg néme-tül és svédül, amelyek mind sárkányölőSzent György nevének változatai, akineka névnapján láttam napvilágot. Hogy a do-log egyszerűbb legyen a Bar-Micvámra aTórához, Azriél Jaakov ben Mordechaiben Lájis ben Méir néven hívtak fel, a szo-kással ellentétben még két generációthozzáadva, megtisztelésként.

Az első Azriel Jaakov Altmann egy len-gyelországi vértanú volt, akit 1650 körülgyilkoltak meg egy pogromban, az özve-gye a két gyermekével Németországbamenekült majd onnan ő vagy az utódaiSzlovákiába. Azóta hagyomány a család-ban, hogy minden második nemzedékminden elsőszülöttje, mind női, mind férfi-ágon, ezt a nevet örökli. Az én nagyapám,Azriel Jaakov (polgári nevén Izidor) Alt-mann 1850-es születésű és Eperjesen élt,szigorú vallásos nevelést kapott, amelyet,mint autodidakta, olvasás által széleskörűvilági ismeretekkel egészített ki. Ifjú férfi-kora az 1880-as évekre esett, amikor máraz eperjesi hitközség vezetői között volt.Ez volt az az időszak, amikor az egész eu-rópai zsidóság nyakig volt a konzervatívortodoxia és az újítani akaró neológ ésstatus-quo mozgalmak közötti harcban. Anagyapánk az ortodoxia élén állt és nagy-ban neki köszönhető, hogy az eperjesi zsi-dóság zöme hű maradt a konzervatív fel-fogáshoz. Ennek dacára, Herzlnek és acionizmusnak nagy híve és a vallásos cio-nista Mizráchi szlovenszkói megalapítójavolt, amelyet a Cionista Kongresszusbanis képviselt.

Széleskörű társadalmi működése mellettnagyon tehetséges és sikeres üzletembervolt. Az Eperjes fő utcáján lévő korcsmájátelőször vendéglővel, majd kis szállodávalis bővítette és megvette a hatalmas telket,amely azután a család központja lett. A fe-leségével, a Gutmann családból való Fru-mettel együtt hat lányt, köztük az anyámat,és három fiút nevelt fel, akikről majd akönyvem végén számolok be, ahol emlé-ket állítok azoknak, akik a Holocaust áldo-

zatai lettek. Altmann Izidor halálakor 1910-ben a Monarchia zsidóságának a központilapjában, a Budapesten megjelenő Jüdisc-he Allgemeine Rundschauban egy elisme-rő és méltató nekrológ jelent meg, amely acsalád büszkesége volt, és féltve őriztekminden fényképalbumban.

A nagyanyám, Frumett Altmann tizen-két évvel Izidor után halt meg és ez alatt,az utolsó években a vejének, Krauss Ár-minnak a segítségével tehetségesen ve-zette a családot és az üzletet. Frumett aGutmann családból való volt, amely acsaládfáját – kissé kanyargós utakon-messzire vezette vissza. Az anyja, EszterChana Gubiner és a dédnagyapja Avra-ham (Avili) Gubiner a „Magen Avraham”szerzője, aki viszont Rabbi Slomo Lurie(Hamaharsal) utódai közé tartozott. Acsaládfa Joszelmanon keresztül, akit Né-metországban a „zsidók királyának” ne-veztek, Rasihoz a Talmud kommentárokszerzőjéhez vezet, aki viszont a Talmud-ban szereplő Rabbi Napcha utódja és ez,mint mindenki tudja, egyenes leszárma-zottja Dávid királynak. Q.E.D. Én ilyenkormeg szoktam jegyezni az elbeszélőneknagy bosszúságára, aki szent tűzzel aszemében sorolta fel előkelő őseinket,hogy minél mélyebben ásunk a családgyökerei felé, annál közelebb kerülünk amajomhoz, de tény, hogy hízelgőbb eljut-ni Dávid királyhoz, mint azt a pár koldustés egy-egy elvétve talán található akasz-tófavirágot keresni a családfa elszáradtágain. Tény, hogy a cinikus mosoly elle-nére én is elismételtem ezt a mesét, hi-szen azon nagyon kevesek között va-gyok, akik elmesélhetik.

Apai részről a családfa ugyan lényege-sen rövidebb, de nem kevésbé „bekóved”.Az első, akiről tudunk a dédnagyapám,Feuerstein Lajos, aki állítólag az első tízzsidó között volt, akiknek megengedték,hogy emeletes házat építsen Kassán a ti-zenkilencedik század elején, eddig a me-se. A fia, a dédapám Feuerstein Méir aKassa-Oberberg vasútvonal fővállalkozójavolt. Ez az első vasút volt, amely Kassátérintette. Egy kétemeletes háza volt, ésannyira megszedte magát, hogy fiának, anagyapámnak, Feuerstein Lajosnak, aki1866-ban született, az Osztrák-MagyarMonarchia egy előkelő egységében tisztirangot vett. Szolgálni csak öt-tíz évig szol-

gált, részt vett az akkor gyakori balkánibüntetőhadjáratokban, annyira beleéltemagát a dzsentri és nagybirtkos tiszttársaipazarló és kártyázó légkörébe, hogy a le-szereléséig az apját is leszerelte a nem kisvagyonának jó részéről. Utána feleségülvette a nagymamámat, Bottenstein Adéltegy jó nevű, de szegény család lányát, ésa kis hozományból vett egy korcsmát Kas-sa egyik elővárosában. Két lányuk és négyfiúk született, akik ugyan nem nőttek felnyomasztó szegénységben, de szűkös kö-rülmények kőzött éltek, amíg az apám megnem alapozta üzletét és kissé rendbehoz-ta a család szénáját. Ebből az egész csa-ládból én maradtam meg egyedül, a töb-bieket a nácik elpusztították. A továbbiaksorán majd egyenként megemlítem őket.Mielőtt folytatom anyám, apám és magamtörténetét, egy pár szót Kassáról.

Kassa az Osztrák-Magyar Monarchiamagyar részéhez tartozott az első világ-háború végéig, 1918-ig, amikor az újon-nan megalakult Csehszlovákia része lettés maradt 1938-ig, akkor visszacsatoltákMagyarországhoz egészen 1945-ig, a má-sodik világháború végéig. Mindezek a vál-tozások alatt és ellenére Kassa megma-radt annak, ami volt, Kelet- Szlovenszkófővárosa, megyei székhely, ahol a kerüle-ti hadtestparancsnokság, a középfokú bí-róság, a kerületi rendőrparancsnokságülésezett. Az épületeket, amelyekbenezek a hatóságok székeltek a régi monar-chia szabályai szerint építették és soknemzedékre szóló maradandóságot sugá-roztak. Mindezek felett a dóm, amely min-den kassai származású albumjában dísz-helyen szerepel, felette nagy park szökő-kúttal, majd a pompás városi színház,ahova rövid idővel a premier után mindendarab lejött Pestről. Utána még egy, sokszoborral teli park és még egy szökőkút,amely esténként a szivárvány összes szí-nében tündökölt (piros, kék, zöld és fehér),az első és egyetlen színes szökőkút voltegész Szlovenszkón, míg a pozsonyiakmegirigyelték, de szavahihető emberek –kassaiak – szerint a miénk sokkal szebbvolt. Ez a zöld sáv, amely a dóm alatt isfolytatódott kettéosztotta a rendkívül szé-les Fő utcát, a szökőkút után bezárult ésszáz méterrel utána, az utca közepén állóvillanyórával fejeződött be, amely az egyikoldalon az Andrássy palotával és az üzle-tünkkel, a másik oldalon a Tivoli mozivalés a Posta utcával volt szemben és a szi-get, amelyen állt a villamosmegálló.

Folytatása következik...

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL – a Hitközségi Híradó kulturális oldalaAz oldal a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával jött létre!

6 HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 2011. december

V. rész: Párhuzamok

(2011. június 15., szerda) A tegnapi nap egész jól indult. Reggel

sikerült elkapnom a munkabiztonságosnénit, így elvileg a jövő hétfőn megka-pom a szokásos, kötelező kiképzést.Van persze, ami nem megy ilyen simán.Másfél hete küzdök egy e-mail címért,amely egyben belépő a hálózatra is.Még szerencse, hogy hoztam a lapto-pom, különben egy jelszavazott gép előttülhetnék tétlenül. Amíg nincs jelszó, nemtudok irodalmazni, nem érem el a cikke-ket, nem tudok nyomtatni… Aláírtammár egy hosszú héber nyelvű kérvényt,voltam a munkaügyis néninél, a titkársá-gon, kétszer beszéltem a rendszergaz-dával, ráuszítottam a témára a főnö-köm… Ma este kaptam, végül egy mailt,de még nem működött 18:00-kor oda-

bent. Bezzeg otthon az MTA Kémiai Ku-tatóközpontban, csak tárcsázta az em-ber a 118-at, s hárman is ugrottak azon-nal… Hát igen, amikor az ember kisza-kad valahonnan, akkor kezdi meglátni ahely igazi értékeit!!

A tegnapi nap munkával telt, este be-tértem a pár napja felfedezett buszvég-állomás melletti boltba, egy kicsit vásá-rolni. Aztán megejtettem első szentföldiruhavásárlásomat is a Negba utcában,három ing gazdagította a 20 kg-os súly-korlát miatt meglehetősen “szegényes”ruhatáramat. A vásárlás megterhelő pil-lanatait egy falafel elfogyasztásával ol-dottam… fenséges volt, olyan, mint aszarvasi táborban szokott lenni… ahogyettem, lélekben az alföldi város határá-ban lévő táborban jártam…

Ma reggel ismét lenyűgözött az egye-temre vezető gyaloghíd. Észak felé du-gó, délre üresség… órákig tudnék itt áll-ni. Valahogy mindig kényszert érzek ar-

ra, hogy fotózzak egy-egy képet. A déle-lőtt során felkerestem a pásztázó elekt-ronmikroszkópos (SEM) labort, majd Or-nával találkoztam, aki itt írja az egyete-men a doktoriját, s konzultációra jött. Aze-mail címes rohangálás miatt sajnoscsak kis időt tölthettem vele.

11-kor tanszéki szemináriumra men-tünk, amelyet egy prof. emlékére tartot-tak, a szemeszter végéhez közeledve acsalád jutalomban részesített két kie-melkedő eredményt elért diákot. Az an-gol nyelvű előadás előtt, melyet a BenGurion Egyetem egy nanotechnológiá-val foglalkozó professzora tartott, heti-szakasz magyarázat volt, sajnos hébe-rül, így nem értettem. Hihetetlen, egy ké-miai szeminárium előtt hetiszakasz ma-gyarázat. Ez volt a szemeszter utolsótanszéki összejövetele, szóval legköze-lebb októberben…

A délután gyorsan elrepült, most be-széltem Nathalieval, az unokatesómmal,hívott péntek estére. Holnap csütörtök,az utolsó munkanap. Majd este eldön-töm, mi is legyen a hét végén…

Megkaptam első levelemet is itt Izrael-ben. Pont összefutottam a házinénivel,aki mondta, hogy a küszöbömre tette. ABank írt egy háromoldalas héber leveletTODÁ!

Megy a TV, a 10-es csatorna, s neki-álltam mosni egy kicsit…

(2011. június 17., péntek)A csütörtök reggel szokásosan indult.

Séta a Negba, majd a Hagana utcán.Azon tűnődtem, mennyi iskolabusz járerre… Kicsik, nagyok, vagy 10-12, amígvégigérek az utcákon. A macskák ishelyben vannak, feketék (:)), fehérek,tarkák… a lehető legváratlanabb helyek-ről ugranak elő.

Odabent ismét első voltam. A nap las-

san indult, küzdöttem egyet az e-maillel,ami még mindig nem megy, utána a jö-vő heti konferenciára, szemináriumra ké-szültem. Felkerestem a bankot, ahol át-vettem életem első héber nyelvű bank-kártyáját, majd a kampusz felfedezésé-re indultam. Betértem a nagy könyves-boltba, amely csomó hasznos, tanulástsegítő kellékkel volt tele. Láttam a men-zát végre, egy ruha, ajándék és élelmi-szerboltot.

Az ebédemet két „csoporttársammal“közösen fogyasztottam el, a lány izrae-li, a srác Marokkóból alijázott 17 éve-sen. Az események délután kezdtekfelpörögni. A főnököm szólt, hogy ér-kezett egy cég képviselője, aki egy mű-szert szeretne eladni nekünk, s foglal-kozzam vele.

Ah, új műszer, azok beüzemelésétszeretem, az mindig olyan simán, egy-szerűen, gond nélkül megy, legyen szóakár német, amerikai vagy orosz cég-ről (kedves MTA Kémiai Kutatóköz-pontos Olvasóim, kéretik most nemmosolyogni!).

Végül simán vettük az akadályokat, smunka közben, amíg a számítógép dol-gozott, megismertem a szerelő-kereske-dő élettörténetét, amely Moszkvából ve-zetett immár 22 éve a Szentföldre.

A műszer üzembe helyezése elhúzó-dott, utolsó munkanap lévén, lassan azemberek is kezdtek elszállingózni. Végülaz egyik diákkal, a szerelővel hármas-ban maradtunk az osztályon. Sor kerültegy-két mérésre, majd vasárnapig fel-függesztettük a műveletet. Fél hétkor vé-geztünk, de ekkor még hátra volt né-hány nitrogénpalack átszerelése. Valamiprobléma volt a reduktorral – gondoltukelsőre – jó pár palack átmozgatása utánazonban kiderült, inkább az új palackkalvan valami gond.

Lassan sötétedett mire hazaindultam.Lement az első laboros napom, pedignem is gondoltam reggel, hogy csütörtö-kön kezdünk majd bármilyen érdemimunkába. Jó érzés volt fehér köpeny-ben, gumikesztyűben lenni újra!

Most hétvégi pihenés, vasárnaptólkonferencia, munka, szeminárium, mun-kavédelmi képzés. Sok minden egyszer-re, egy időben… no majd mesélek.

Az Interneten folyamatosan publikált Posztdok Napló alapján –

www.kispaszti.com

Egy év Izraelben – Dr. Paszternák András útinaplója

2011. december HITKÖZSÉGI HÍRADÓ 7

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Mikor írom ezenket a sorokat, elképze-lem Kedves Olvasóimat, ahogy olvassáka történet címét, régi hangok visszhan-goznak a fülembe. A modern héberbena szefárd kiejtést használják, illetve ahangsúly az utolsó szótagon van, de amagyar anyanyelvűek, mikor héberülbeszélnek, az első szótagot hangsú-lyozzák, és gondolom, hogy a KedvesOlvasóim is pont úgy ejtik ki ezt a kétszót, mint azok, akik a emlékeimbenrészt vesznek.

A mi szomszédságukban főleg ma-gyar nyelvűek laktak, akiknek nehéz voltaz új országot és főleg a nyelvét meg-szokni. Próbáltak beilleszkedni, a fiata-loknak sikerült n a nyelvet gyorsan meg-tanulni, hamarosan úgy beszéltek, minta szábrék. Ismeretes hogy, az Izraelbenszületetteket szábrénak becézik ez egysivatagi kaktusz, amelynek a gyümölcseédes, a külseje tüskés. Hogy ez a bece-név valójában jellemzi, az itt születette-ket- arról majd máskor fogok írni.

Spitzék fia Éliyáhu, akit mindenki Éli-nek hívott feleségült vett egy Szábrelányt, akivel az egyetemen találkozott,Tálit. Spitzék büszkék voltak fiukra, sze-rették a menyüket, de egy kifogásuk volt.Táli szerintük nem tudott főzni. Nagyszomorúságukra Táli biztos volt benne,hogy ő jó szakács és az otthon tanultételek, amelyeket Élinek tálalt, nagyonízlettek neki. Spitzné nem akart vitatkoz-

ni, de mikor elmesélte barátnőinek Éli ésTáli napi étlapját, a barátnők egyhangú-lag igazat adtak neki.

Egy téli napon Spitzné felhívta Élit, akipont aznap nem ment munkába, mertkönnyen megfázott. Spitzné mindent fél-re tett, szaladt a zöldségeshez, a hen-teshez. Hamarosan a konyhájából afriss húsleves étvágygerjesztő illata ter-jedt az utcán. Mikor a leves kész volt,Spitzné átszűrte, külön dobozba rakta ahúst és a zöldséget, kifőzött leves tész-tát. A három dobozzal felült a buszra, aváros másik oldalára utazott ahol Éli ésTáli lakott.

Éli csodálkozva nyitott, ajtót, moso-lyogva mondta anyjának, kár hogy any-nyit fáradozott, ő már jól van, miután márkétszer evett márák kátomot, amelyetTáli főzött és teljes gyógyulást hozzottneki. Spitzné örült, hogy a fia egészsé-ges és mégse kérdezte, hogy mi fán te-rem az a márák kátom, de ami biztos azbiztos, a húslevest ott hagyta. Talán azinfluenza bacilus csak rövid időre távo-zott, és ha visszajön, ott van a gyógy-szer, a húsleves.

Mondanom sem kell, hogy a barát-nőknek Spitzné beszámolt a márák ká-tomrol, de egyikük se tudta, hogy mirőlvan szó, Próbálták lefordítani magyarra:narancsszínű leves, lehet, hogy a levesnarancsból van?

Pár napra rá az egyik szomszéd lettbeteg, ez is influenza volt, mivel ő vege-táriánus a húsleves kizárt volt. Éli és Tá-

li Spitzéknél voltak látogatóban, mikor Élihallotta, hogy a szomszéd beteg, rögtönajánlotta, hogy ő lefordítja a márák kátomreceptjét, hogy a szomszéd is élvezze afinom levest és a gyorsan gyógyuljon.

Így tudódott ki, mi az a márák kátom,amelynek a fordítása valójában na-rancssárga leves, de nincs benne egycsepp narancs sem, hanem más sok fi-nom zöldség sok vitaminnal, amelyeknemcsak influenza ellen segítenek. Hi-deg téli napokon finom és laktató levesmindenkinek. Ez a két szó szlogennévált, és aki a márák kátomot főzte a csa-ládjának, úgy érezte, hogy még egy ko-moly lépést tett az Izraeli szokások elfo-gadása felé.

A hozzávalók: 4 sárgarépa, 2 édeskrumpli, ha kisebbek, akkor 4 db, 30 dkgsütőtök, 1 zeller gumó, 2 dl főzőtejszín, 1fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 4 ka-nál olaj, ha lehetséges oliva, só, bors,szerecsendió.

Elkészítése: A hagymát és a fokhagy-mát apróra vágjuk és kevés olajbanmegpároljuk, a többi zöldséget kis dara-bokra vágjuk és hozzá adjuk a hagymá-hoz, annyi vizet adunk hozzá hogy el-fedje. Mikor megpuhultak, hozzáadjuk atejszínt és a fűszereket, 3 percig főzzük,lassú tűzön. Turmixgéppel, összetörjük,addig passzírozzuk, míg teljesen simanem lesz. Tálaláskor meghintjük apróravágott zöldhagymával vagy kaporral,esetleg snidlinggel.

Orna Mondshein

Márák Kátom

Návrh programov ŽNO v Komárne na rok 2012 Tervezett programok 2012-ben

29. 1. 2012 nedeľa – vasárnap Deň Holocaustu OSN – ENSZ Holokauszt emléknap12. 2. 2012 nedeľa – vasárnap TuBiSvat – Shalom klub11. 3. 2012 nedeľa – vasárnap Purim – Shalom klub6. 4. 2012 péntek – piatok 1. séderová večera – I. szérder este1. 5. 2012 utorok – kedd Komárňanské dni – Komáromi Napok27. 5. 2012 nedeľa – vasárnap Savuot – Shalom klub17. 6. 2012 nedeľa – vasárnap Deň martýrov – mártírnap2. 9. 2012 nedeľa – vasárnap Európsky deň židovskej kultúry – Zsidó Kultúra Európai Napja16. 9. 2012 nedeľa – vasárnap Erev Rosh Hasanah17-18. 9. 2012 po-ut, hétfő-kedd Rosh Hasanah25. 9. 2012 utorok – kedd Kol Nidre26. 9. 2012 streda – szerda Jom Kippur7. 10. 2012 nedeľa – vasárnap Sukkor – Shalom klub4. 11. 2012 nedeľa – vasárnap Shalom klub9. 12. 2012 nedeľa – vasárnap Chanuka

December 2011 SPRAVODAJCA 5

Nitrianska synagóga(Pokračovanie zo strany 4.)Vnútorná výzdoba synagógy je skrom-ná, nie sú v nej žiadne obrazy, sochyalebo iné napodobeniny Boha. Vyplývato zo základných článkov židovskej vie-ry, kde sa hovorí, že Božie bytie má inúpodstatu ako ľudské. Preto je zakázanéspodobňovanie Boha formou výtvarné-ho diela, vytvoreného človekom. Von-kajšiu podobu a architektonické riešenietradícia a náboženský predpis neobme-dzuje. Dodržiavajú sa iba základné pr-vky, ako je orientácia budovy na východ,t.j. k Jeruzalemu, jej umiestnenie na ta-kom mieste, aby podľa možností domi-novala okolitej zástavbe a rozdeleniepriestoru synagógy na mužskú a ženskúčasť. Interiér synagógy tvorí sieňovýpriestor otvorený do ústrednej kupoly,ktorú nesú štyri piliere s ozdobnými hla-vicami. Po stranách centrálneho priesto-ru obieha empora, prístupná z trochstrán točitým schodiskom.

Osudy Príbeh nitrianskej synagógy je pozna-

čený krutými udalosťami, ktoré zasiahliEurópu a tunajšie židovstvo v období ho-lokaustu a následných rokov determino-vaných komunistickou ideológiou, ktorámala negatívny vzťah k cirkvám a nábo-ženstvu. Prerušila sa kontinuita vzájom-ného spolužitia viacerých etník a nábo-ženských skupín. Sakrálne objekty savyužívali ako sklady, chátrali. Zdecimo-vaná židovská komunita na Slovenskunebola v stave postarať sa o ich údržbua prevádzku.

Pôvodným vlastníkom synagógy bolaŽidovská náboženská obec v Nitre, odroku 1982 mesto Nitra. Obnova schátra-nej budovy sa začala už v roku 1982. Pr-vé dve etapy boli ukončené v roku 1990,ďalšie dve sa z dôvodu stagnácie pro-jektovej prípravy a nedostatku financiíneuskutočnili v plánovanom období. Si-tuácia sa čiastočne zlepšila až v roku1996, keď sa odborníci spracovávajúciprojektovú dokumentáciu zamerali navyužitie jej špecifika, vynikajúcej akusti-ky a pokračovalo sa v rekonštrukcii inte-riéru. Morálne i finančne sa na nej po-dieľali aj partnerské mestá, holandskýZootermeer a americký Naperville. Kul-túrnej verejnosti bola synagóga sprístup-nená v roku 2003. Vznikol tu vzácnypriestor na realizáciu kultúrnych a spolo-čenských podujatí. Svoje miesto tu má

expozícia Múzea židovskej kultúry Slo-venského národného múzea v Bratisla-ve pod názvom Osudy slovenských Ži-dov, aj stála výstava významného izrael-ského výtvarníka Shragu Weila (1918-2009), rodáka z Nitry. Od roku 2009 jesynagóga súčasťou projektu Slovenskejcesty židovského kultúrneho dedičstva.

Staviteľ synagóg Leopold BaumhornNepatril medzi najvýznamnejších ar-

chitektov svojej doby, ako bol ÖdönLechner či Béla Lajta, ktorý vytvorili vUhorsku nový dobový štýl, spájajúci pr-vky ľudového umenia a nastupujúcej se-cesie, no bol svojou tvorbou jedinečný.Aj keď sa na jeho stole zrodili projektyvýznamných svetských stavieb, banko-vých domov, palácov, škôl, monumen-

tálnych pomníkov, historiografia si houchová ako najväčšieho a najplodnej-šieho staviteľa synagóg na konci 19. azačiatku 20. storočia. V rokoch 1888 až1932 ich naprojektoval 22, viac, ako ho-ciktorý európsky architekt. Podpísal sa ajpod rekonštrukciu mnohých ďalších. Súto monumentálne, elegantné chrámyveľkých i menších miest po celej monar-chii, ktoré sa nestali iba pýchou tamoj-ších židovských náboženských obcí, aleaj miest, ktoré zdobili. Ostrihom, Rijeku,Temešvár, Brašov, Kaposvár, Segedín,Pécs, Czegléd, Mako, Szatmár, NoviSad, Arad, Györ, Kecskemét, Eger, Gy-öngyös...Budapešť, na území SlovenskaNitru, Trenčín, Lučenec či Liptovský sv.

Mikuláš (rekonštrukcia). Sú svedkamiemancipačných snáh stredoeurópskehožidovstva na prelome 19. a 20. storočia.

Nová doba – nové požiadavkyVýstavba synagóg bola v tej dobe v

podstate poľom neoraným. Neologickéhnutie si vyžadovalo modernejší a veľ-korysejší štýl, odlišujúci sa od ortodox-ného. Objednávatelia si priali chrámyveľkých rozmerov, s vežami, zdobnýmiindividuálnymi prvkami. Preto boli žia-daní stavitelia, ktorí síce poznali tradí-cie, ale mali schopnosť vytvoriť projek-ty nového štýlu. L. Baumhorn bol jed-ným z nich. Sám spomína, aké po-chybnosti ním zmietali, keď dostal prvúobjednávku na synagógu v Ostrihome.„Som už dostatočne zrelý a duchovnepripravený na takúto úlohu?“ vravel si.Každá objednávka bola novou výzvou.Odjakživa ho fascinovala hra s detail-mi. Umelecky vkladal do nich prvky ži-dovskej tradície. Najkrajšie spomienkyho viazali k času, keď staval synagóguv Segedíne a o každom detaile, rastlin-ných a zvieracích motívoch viažucichsa k židovským sviatkom, živo diskuto-val s tamojším veľkým učencom, rabí-nom Imanuelom Löwom.

Curriculum vitaeLeopold Baumhorn sa narodil v roku

1860 v obci Kisbér v Komárňanskej žu-pe, v rodine učiteľa. Reálne gymnáziumabsolvoval v Györi. Otec ho potom po-slal na štúdiá na Vysokú školu technickúdo Viedne, kde bol žiakom vychýrenýchstaviteľov – profesorov Königa, Ferstela,Weyra. Po absolutóriu sa nakrátko vrátildo rodiska, no onedlho presídlil do Bu-dapešti a zamestnal sa v projekčnomústave Gyulu Pártosa a Ödöna Lechne-ra, kde pobudol 12 rokov. Potom si otvo-ril vlastný ateliér, v ktorom navrhol nielenmnožstvo synagóg, ale aj civilných sta-vieb. Jeho tvorbu počas celého životadeterminovala ľahká kresba, jemné abohaté zdobenie. Bol to typický „baum-hornovský“ eklektizmus s maurskými,byzantskými a secesnými prvkami. Ar-chitekt zomrel v roku 1932. Na jeho ná-hrobníku na židovskom cintoríne v Bu-dapešti, na Kozmovej ulici, je zvečnenákupola synagógy v Segedíne, týčiaca sanad oblaky. Práve tento chrám sa po-važuje za jeho majstrovské dielo. Podľamnohých je to jedna z najkrajších syna-góg na svete.

KP

4 SPRAVODAJCA December 2011

2. časťSlávnosť zasvätenia v sále radniceotvoril predstavený židovskej obceArtúr Verö, ktorý podal výklad o his-tórii a obraz kultúrnej činnosti obceza posledných šesťdesiat rokov. Ob-jasnil každú fázu nového neologické-ho hnutia, ocenil všetky, aj tie naj-menšie morálne zásluhy a hmotnéobete, vyslovil úradom a jednotliv-com vďaku za doterajšiu podporu.

Sprievod sa odobral potom do nové-ho božieho stánku, kde architekt Leo-pold Baumhorn po krátkom príhovoreodovzdal predstavenému obce kľúč.Ten ho podal rabínovi dr. DezideroviKleinovi so žiadosťou, aby otvoril brá-nu chrámu. Krásne priestory sa čo-skoro naplnili. Bolo tu miesto pre 500veriacich, z toho 250 miest na prízemía 250 na emporách. Nachádzali sa tudrevené lavice zdobené na začiatku ra-du Dávidovou hviezdou. Priestory boliosvetlené kovanými závesnými svietid-lami, slohovo zapadajúcimi do orientál-nej architektúry interiéru.

Hostia zaujali čestné miesta. Hlavnýkantor Simon Deutsch odrecitoval zasprievodu organu modlitbu, na to zchóru odznela štátna hymna. Rabín dr.Silberfeld zapálil večné svetlo a priho-voril sa prítomným. Zaoberal sa témousvetla a temnoty a vyslovil prianie, abyv človeku prebývajúce božské prome-teovské iskry ožili. Potom boli do pos-vätnej skrinky uložené zvitky Tóry a od-znela modlitba „mincha“. Po nej vstúpilrabín dr. Klein na bimu a predniesolverš: „Keď vyslovím meno Božie,vzdajte chvály nášmu Bohu.“ Napokonsa prítomným prihovoril rabín dr. Ar-nold Kis, rovnako zdatný básnik, ako ajduchovný.

Slávnosť zasvätenia chrámu zanecha-la podľa dobovej tlače v prítomných ne-zabudnuteľný zážitok. Zúčastnil sa nanej župan Štefan Graus, vrchný notárLanghammer, stoličný fiškál dr. GézaGyürky, prezident súdu Lotár Nyéthegyi,starosta Lajos Tóth, vrchní rabíni z Bu-dapešti, Košíc a Zlatých Moraviec, depu-tácie viacerých susedných nábožen-ských obcí, dôstojníci nitrianskeho vo-jenského pluku a žandárstva, viacerí krá-ľovskí sudcovia a úradníci správy. Po

slávnosti nasledovala večera v tzv. Schil-lerovej záhrade.

Synagóga očami veriaceho...Synagóga je centrom náboženského

života Židov. Slovo je gréckeho pôvodua používali ho pravdepodobne helénskiŽidia vo význame zhromaždenie, spolo-čenstvo. Synagóga bola po stáročia nie-len strediskom náboženského, ale i so-ciálneho života obce, v ktorej plnila tri zá-kladné funkcie: modlitebne, školy na vy-učovanie náboženského zákona a mies-ta verejných rokovaní obce. V ďalšomhistorickom vývoji sa však ako hlavný vý-znam synagógy ustálilo jej poslanie du-chovného centra. Aj forma bohoslužbystanovená talmudom ostala prakticky vpriebehu storočí nezmenená. Prelína satu verejná i osobná modlitba, jednotlivecsa sústreďuje na svoju vlastnú modlitbua súčasne spolu s celou obcou počúvačítanie biblických textov a ich výklad.

Bohoslužbu, na ktorej je predpísanýminimálny počet desiatich mužov (min-jan), vedie kantor, ktorý je zástupcomzhromaždenej obce. Riadi modlitby,predčituje ich v mene všetkých a v prí-slušných častiach liturgie predspevujemelodické partie. Rabína, duchovnéhopredstaviteľa židovskej obce, treba chá-pať ako učiteľa a znalca Tóry, nie akokňaza. Nie je prostredníkom medzi Bo-hom a človekom. Rozhoduje aj v záleži-tostiach náboženského práva, pôsobíako duchovný radca a hovorca svojejobce, i ako učiteľ a vychovávateľ. V sy-nagóge býva kazateľom a vykonáva ajniektoré náboženské obrady, svadbu,bar micva a pod. Rabíni boli veľmi vzde-laní ľudia, ktorých povesť bola tvorenáhlavne vzdelanosťou a spôsobom života.K najvýznamnejším historickým osob-nostiam mesta Nitry patrí viacero tu pô-sobiacich rabínov, napríklad zázračnýrabín Ezechiel Baneth, Samuel Ungar,dynastia Katzovcov a iní.

Ústredným momentom synagogálnejbohoslužby je čítanie Tóry, preto aj vnú-torné usporiadanie synagógy s tým úzkosúvisí. Na východnej strane priestoru bý-va architektonicky stvárnená archa –svätostánok, ktorý slúžil na uloženie zvit-kov Tóry, najcennejšieho predmetu v sy-nagóge. Archa, ktorú tu vidíme, je stvár-nená v podobe predstavanej edikuly na

trojiciach mramorových stĺpov, preklenu-tých masívnou archivoltou a ukončenejplným trojhranným štítom. V tympanoneštítu je umiestnená doska Desatora.Dvere svätostánku boli zdobené mosa-dzným kovaním a madlom a zakrývali sazdobenou oponou s motívmi zo židov-skej symboliky. Pred svätostánkom sanachádza večné svetlo ako pripomienkasvietnika v starom chráme. Aby všetci vsynagóge dobre počuli čítanie Tóry,predčituje sa na vyvýšenom mieste - ka-tedre, známej ako almemor alebo bima.Ortodoxné usporiadanie synagógy urču-je, aby bola v strede. Almemor tejto sy-nagógy bol na toto miesto posunutý po r.1946, keď bola pôvodne neologická sy-nagóga upravená na ortodoxnú. K sta-novenému priestorovému členeniu sy-nagóg patrí aj vestibul, odkiaľ prichádza-jú veriaci do hlavnej siene. Tradícia totižhovorí, že do kostola sa nemá prichá-dzať rovno z ulice, ale cez vestibul, kdekaždý pred vstupom do svätyne môžeodložiť starosti a problémy, ktoré ho ťažiavo vonkajšom svete. Muži i ženy vstupu-jú do synagógy s pokrytou hlavou. Roz-delenie modlitebne na hlavnú, mužskúloď a priestor pre ženy určuje Talmud.Chlapci do 13. roku veku a dievčatá do12. rokov sú deti, takže sa môžu pohy-bovať, kde sa im páči. Po zavŕšení spo-mínaného veku sa už zaraďujú medzimužov alebo ženy.

...a architektaNitrianska synagóga je vzácnou archi-

tektonickou pamiatkou, zapísanou vÚstrednom zozname pamiatkového fon-du Slovenskej republiky. Stojí v pamiat-kovej zóne a v ochrannom pásme mest-skej pamiatkovej rezervácie. Má centrál-ny štvorcový pôdorys, rozšírený na juž-nej strane o polygonálny rizalit. Hlavnývstup je situovaný na južnom priečelíorientovanom do ulice a je architektonic-ky stvárnený edikulovým portálom s mo-tívom oslieho chrbta. Tvoria ho dvojkríd-lové vstupné dvere s bohatým ozdob-ným kovaním a kovanou kľučkou. Zahlavným vstupom sa nachádza pamätnátabuľa s menami zakladateľov a darcov,ktorí finančne prispeli na jej výstavbu.Stavba je ukončená centrálnou kupolous polygonálnym plášťom a nárožnýmikupolami.

(Pokračovanie na strane 5.)

Nitrianska synagóga 1911–2011

December 2011 SPRAVODAJCA 3

Aj my sme tu(Pokračovanie zo strany 1.)Po obede nasledovala prednáška et-nologičky z Inštitútu Fórum v KomárneIlony L. Juhász, ktorá prezentovalacelý rad zaujímavostí o etnológii – his-tórii židovského cintorína v Komárne,čo je výsledok jej výskumnej práce vy-konanej v posledných rokoch. Na hro-boch v cintoríne našla mnoho zaujíma-vých nápisov

Posledná prednáška v ten deň od-znela od hovorcu ÚZ ŽNO, aktívnehočlena bratislavskej komunity od Jaro-slava Franeka, ktorý hovoril o „Zme-nách európskeho židovstva – cesty kprítomnosti“.

Druhý deň sa začal s mimoriadne za-ujímavou témou. Riaditeľka Maďarskéhožidovského archívu Zsuzsanna Toronyimala prednášku na tému Myšlienky o

možnej koncepcii Mikromúzea ÁrminaSchnitzera, nakoľko nedávno dostala

poverenie od komunity na obnovu vý-stavy. Svojimi predstavami oboznámilaprítomných poslucháčov.

Po teórii nasledovala prax. Študentijednej triedy zo Strednej priemyselnejškoly prišli do synagógy, ktorú predsta-vil dr. Gábor Balázs. Medzi inými ho-voril aj o Tóre. Následne mali študentimnoho otázok.

Program pokračoval prednáškami,Gábor oboznámil prítomných so smer-mi a základnými pojmami židovstva.

Druhý prednášateľ sekcie histórii bolAndrás Zima, ktorý bol prvýkrát medzinami. Hovoril o „Misii maďarského žido-vstva“ stratégii modernizácie v Uhorskuna prelome 19. a 20. storočia. Nastolilniekoľko otázok o tomto období.

Po obede sa naskytla možnosť na-zrieť do výskumu cintorínov a ich pred-stavenia v rámci školení pomocou pra-covníčky Výskumného ústavu menšínpri Maďarskej akadémii vied ViktórieBányai.

Na záver hovoril historik Ján Hlavin-ka o poslaní a úlohách Dokumentačné-ho strediska Holokaustu v Bratislave.

Dvojdňovú konferenciu ukončil koor-dinátor Tamás Paszternák, profesio-nálne tlmočila Magda Vadászová. Ďa-kujeme za pomoc vedúcej kancelárieJudite Haasovej, Zsuzsanne a Anto-novi Pasternákovi, Ing. Alici Weis-sovej a Ferencovi Piczekovi.

Program sa realizoval s pomocouÚradu vlády Slovenskej republiky, Na-dácie Orange a Nadácie SPP.

PT

Zsuzsanna Toronyi – riaditeľka Maďarského židovského archívu

V rámci konferencie Aj my sme tu v stredu večer 30. novembra malo obe-censtvo možnosť si vypočuť vo veľkej sále sídla Matice slovenskej koncertRodinný román – od Pétera Gerendása.

2 SPRAVODAJCA December 2011

Žiadame Vašu podporuZmena ÈÍSLA ÚÈTU!

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO v Ko-márne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Spravodajcu, Komárňanskú ži-dovskú náboženskú obec a klub Ša-lom podporili: Viera Navrátilová (Bra-tislava) a darcovia, ktorí si priali zostaťv anonymite. Ďakujeme!

� K expozícii výstavy v MikromúzeuÁrmina Schnitzera prispeli fotogra-fiami Peter Glatz (USA), WilheimParnes Ágnes (Izrael), AlexanderWohlstein (Bratislava), Anna Paster-nák (Komárom). Ďakujeme!

� V Maďarskom židovskom archívev Budapešti prebieha digitalizácianášho cintorína. V práci pomáhajúdobové kópie máp zo Štátneho ar-chívu v Komárne.

� Naša knižnica Bélu Spitzera ob-držala dar od rodiny Vértesovcovz Budapešti, z nadačnej podporysme nakúpili nové knihy.

Správy z cintorínaPokračovali práce na cintoríne, postavili sa ďalšie náhrobné kamene. Medzi iný-mi bezpečne zafixovali aj veľký náhrobný kameň Emánuela Milcha, ktorá bol uždlhšie v zlom stave. ŽNO obnovila náhrobný kameň našej bývalej milej členkyHajnalky Messingerovej, ktorý bol tak isto v zlom stave. Práce budú pokračovaťv závislosti od počasia.

Maces 5772Touto cestou prosíme našich súveren-cov, aby do 31. decembra t.r. nahlásilipotrebu macesu, macesovej múčky avína na telefónnom čísle 7731-224,alebo na e-mailovej adrese menhaz@menhaz.sk.

Sviatok ChanukyPrvú sviečku zapaľujeme v tomto rokuv utorok 20. decembra a poslednúv utorok 27. decembra 2011.

Pamätný deň Holokaustu vo Veľkom Mederi

Zmena generáciiUž uplynulo skoro desať rokov odvtedy keď stredoškolský profesor vo VeľkomMederi László Varga si myslel, že treba vložiť do učebnej osnovy inštitúcie spo-mienku na kedysi tu žijúcej židovskej komunity a na ich tragédiu. V regióne pa-tril medzi prvých ktoré sa zaoberali touto tematikou a odvtedy ŽNO v Komárnesa vždy postará o to, aby prednášajúci o tejto tematike vždy prišli do tohto mes-ta na Žitnom ostrove. Tohoročný spomienkový deň 2. decembra bol z viacerýchhľadísk mimoriadny. Pán profesor Varga odišiel do dôchodku, ale na šťastie saprogram nezastavil. Akciou sa zaoberá z vlaňajška známa mladá profesorka An-géla Sörös, jej akcia môže slúžiť príkladom pre ostatné mestá regiónu. Pán pro-fesor sedel ako divák v poslednom rade hľadiska.

Program zahájila riaditeľka Zsuzsanna Végh, následne skoro 100 študentovrozdelili do dvoch skupín. V prvej časti programový koordinátor Tamás Paszter-nák v interaktívnej prednáške hovoril o židovstve ako o forme života. V prvej sku-pine bolo niekoľko žiakov, ktorí sa zúčastnili na tomto programe už aj vlani. Bo-lo dobré vidieť a počuť, že sa pamätali na vlaňajšiu spomienku. Táto skupina do-stala aj extra úlohu. Zaujímavosťou v druhej skupine bolo to, že na zamestnanísa hovorilo dvoma jazykmi, po slovenský a po maďarský.

Druhú hodinu zasvätili študenti pod vedením profesorky Angely Sörös pamiat-ke Holokaustu. Veríme tomu, že príklad školy vo Veľkom Mederi budú nasledo-vať aj iné školy a na budúci rok sa opäť stretneme.

h́ ́ b

ZALOžENÉ V ROKU 5756 DECEMBER 2011. – KISLEV-TEVET 5772. MESAÈNÍK žNO V KOMÁRNE IX. ROÈNÍK 12. ÈÍSLO

SPRAVODAJCA

Posledný deň novembra a prvý deňdecembra sme usporiadali v Menház vsále Zoltána Wallensteina vzdelávaciukonferenciu s názvom „Aj my sme tu“,na ktorú sme očakávali záujemcov otúto tému z celej krajiny. Pozvali smeznámych odborníkov zo vzdialených

miest, niektorí boli u nás prvýkrát. Naprogramoch boli prítomní študenti zoškôl, predstavitelia kultúrnych inštitúcii,žiaľ viacerí, medzi nimi predstaviteliamiestnej univerzity a niektorých škôlneprišli. Prvý deň ráno bola sála plná.

Hostí na začiatku privítal koordinátor

programov ŽNO v Komárne Tamás Pa-szternák, predstavil základné princípyvzdelávacieho programu „Aj my sme tu“,resp. aj niektoré časti programu.

Z prednášky sociálnej psychologič-ky Erzsébet Fanni Tóth sme sa do-zvedeli to, že čo si myslia dnešní štu-denti o Židoch.

Marcell Kenesei zástupca organizá-cie Centropa v Maďarsku predstavil or-ganizáciu, ktorá sa zaoberá spracova-ním rodinných histórií, ktoré nadácianásledne predstaví, načrtol aj možnos-ti spolupráce.

Etnograf a folklorista z Debrecína ZsoltHeller mal zaujímavú prednášku s ná-zvom „Charakteristika židovského folkló-ru a praktické možnosti vzdelávania.

Na konferencii bol aj rozhovor priokrúhlom stole, kde sme predstavilidobrú prax v našom regióne. EmeseSzámadó, riaditeľka Múzea Gy. Klap-ku z Komáromu hovorila o výskumesúvisiacom so židovstvom v meste,premietla celý rad doteraz neznámychfotografií. Profesor z gymnázia MóraJókaiho z Komáromu predstavil putov-né výstavy, publikácie a celý rad prác,realizovaných svojimi študentmi. JuliSzivák s elánom mladých prednieslato, akým spôsobom sa zapojila do pro-gramov usporiadaných gymnáziomv Komárome a následne, keď začalaštudovať v Budapešti ako sa zapojilaako dobrovoľníčka do práce Pamätné-ho strediska Holokaustu.

(Pokračovanie na strane 3.)

Aj my sme tu – referát z konferencie o vzdelávaní

V rámci konferencie Aj my sme tu v stredu večer 30. novembra malo obecenstvomožnosť si vypočuť vo veľkej sále sídla Matice slovenskej koncert Rodinný román– od Pétera Gerendása. Prvý ráz sme organizovali koncert mimo synagógy,vlastné hľadanie vhodného miesta skrývalo veľa výziev. Našťastie prišlo mnohoposlucháčov nie iba spomedzi členov komunity ale prišli aj naši sympatizanti. Pánumelec predstavil svoje vlaňajšie CD-čko, na ktorom sú piesne skomponovanéna texty veršov Sz. Koncz Istvána.

Koncert aj CD-čko vracia poslucháčov do trpkosti, nálady a radostí minuléhostoročia. Zvláštnosťou koncertu bolo aj to, že členovia rodiny Gerendás tvorili väč-šinu členov orchestra, Dani hral na bicích nástrojoch a gitare, Hana na flétne a naklavíry doprevádzala svojho otca. V orchestri hrala Judit Rozsnyai na husliach aCsaba Pengő na base. Obecenstvu sa veľmi páčil skoro dvojhodinový program,kde na konci bola možnosť nákupu CD-čka.

Touto cestou ďakujeme za podporu Úradu vlády SR, resp. každému, kto spo-lupracoval v organizácii tejto akcie. Vyjadrujeme vďaku za nápad organizátorkeLetného židovského festivalu v Budapešti Emese Soós, riaditeľovi Domu Maticeslovenskej pánu Černekovi a jeho spolupracovníkom za pomoc, za rýchly a pozi-tívny prístup, za nerušenú zvukovú techniku ďakujeme Attilovi Vargovi.

PT

„R e a l i z o v a n és finančnou podporou

Úradu vlády SR – programKultúra národnostných

menšín 2011“

Koncert Pétera Gerendása v Komárne

Rodinný román