5778. kiszlev, XX. évfolyam 5. szám, 2017. november

„Címünkről: Sófár, de miért?A sófárt, mint a Ros Ha'sana legfőbb kel-lékét nem kell bemutatni a zsidó olvasó-nak, azonban az talán magyarázatra szo-rul, hogy ennek a hangszernek – mert asófár tulajdonképpen hangszer – a nevemiért alkalmas arra, hogy egy újságot ne-vezzünk el róla. A sófárt nem csak újévkorhasználjuk, hanem egész elul hónapban asábesz kivételével minden sáchresz után,egyben jelezve a Félelmetes Napok eljöve-telét, illetve Jom Kippur végén a Neila imaután, mely jelzi a böjtnap végét, sorsunkmegíratásának lepecsételését. Mindezekmellett őseink használták a sófárt olyan al-kalmakkor is, amikor ki akartak hirdetnivalamit, így a sófár hangjával hívták összea közösséget. Szeretnénk, ha a mi újságunkis ilyen célt szolgálna: …olyan tagokat istoborozna, akik beállnak a hitközség aktívtagjainak sorai közé, gyarapítva program-jaink résztvevőit és felpezsdítve a szabolcsizsidó életet.”

1997. november elsejei dátummal, ezzela ma is aktuális befejezésű beköszöntővelindult útjára a Sófár. Szellemi atyja, ala-pítója és első szerkesztője Tóth Péter (csa-ládnevét később Tóth-Ábrira változtatta),aki egy tokaji hitközségi kiránduláson ve-

tette fel az újságkiadás ötletét. 2009-igszerkesztett és ő látta el a tördelői teendő-ket is; remek fotói, amint az átállás a fej-lettebb nyomdatechnikára lehetővé tette,minden számban megjelentek. Nyolc évvelezelőtt Pristyák József vette át a tördelést,majd 2014-től Talpas Sándor, ez év köze-pétől pedig a Gprint Iroda, amely 2004-tőlvégzi a nyomdai munkálatokat is.

Elismerés és köszönet mindnyájuknak!

Az első számból megtudhatjuk, hogyKertész Gábor személyében új elnököt vá-lasztott a hitközség. Ő volt az első elnök,aki a háború után született nemzedékbőlkerült ki. Kezdetben hét-, majd öttagú ve-zetőség élén állt 2011-ben történt lemon-dásáig. Az 1997. végén megválasztott ve-zetőség további tagjai voltak: MarkovicsGyula elnökhelyettes, Feiler Herman val-lási vezető, Nánási Mihályné, a nőegyletvezetője, Galambos Zoltán, a kegyeleti

helyek felelőse, Sárosi György fenntartásiés fejlesztési vezető, végül György Andráskulturális és tájékoztatási felelős. A felso-roltak közül hárman sajnos már nincsenekköztünk…

Az első, mindössze négyoldalas szám„Mi történt?” című rovatának egyik rövidhíre megemlíti, hogy ellátogatott a hitköz-ségbe egy izraeli küldöttség a Haifa mellettiKiryat Motzkin városából. A Chajim Tzuripolgármeter által vezetett delegáció azértérkezett Nyíregyházára, hogy előkészítse atestvérvárosi kapcsolat felvételét. 1998-ban realizálódott a terv, ezután több kultu-rális és diákcsere program valósult meg.Néhány éve minden különösebb ok nélkülszünetel az együttműködés. Hitközségünkez év elején megpróbált közvetíteni a kétváros önkormányzata között. Reméljük,hogy jövőre, a 20. évfordulón felújítják azéveken át mindkét fél számára gyümölcsö-zőnek bizonyult kapcsolatot.

2014-ben a Sófár Raoul Wallenberg díjatkapott, azóta látható a fejlécen a tragikussorsú svéd zsidómentő diplomata portréja.

Két évtized szerzőinek nevét felsorolnihosszadalmas lenne. A régi számok ol-vashatók honlapunkon: www.sofar-ujsag.hu, de többségükből megtalálhatóegy-két nyomtatott példány a hitközségirodájában is.

Köszönjük minden eddigi állandó ésalkalmi szerzőnknek az önkéntes munkát,köszönjük olvasóinknak az odafigyelést ésa visszajelzéseket! Bízunk benne, hogylesz, aki a további kerek évfordulókon visz-szatekintsen a lap történetére.

20 ÉVES A NYÍREGYHÁZIZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA

Önarckép. Tóth-Ábri Péter fotója

A Sófár első számának fejléce

2

Emlékeink

A TEKERCSEK SORSA

A mi hitközségünk legrégibb tárgyi emlékenéhány tóratekercs. Számunkra ezek fel-becsülhetetlen értékűek. Korukat nem tud-juk biztosan, de nagyon valószínű, hogy aháborút túlélve valamilyen égi csoda vagyemberi segítség folytán maradtak meg.Többször próbáltunk a végére járni egy le-gendának, ami szerint az evangélikus egy-háznak köszönhető a tekercsek megmara-dása, de ezt sem Bozorády Zoltán lelkészúr, sem más hiteles egyházi személy nemtudta megerősíteni. Akárhogy is történt,ezeket a pergamentekercseket, bár néme-lyikük kisebb-nagyobb javításra szorult, amai napig használjuk az istentiszteleteken,és remélhetőleg még az utánunk következőnemzedékek is ezekből olvassák majd azigét.

A megye több kisebb közössége tórá-jának és különböző kegytárgyainak sor-sáról tudunk; érdekes módon a legtöbbtörténet nem zsidó emberektől származik.Szép László nyírbátori lakos, volt iskola-igazgató elbeszélése:

„Mátészalkán a hatvanas-hetvenes évek-ben nagyon rossz állapotban volt a zsina-góga belseje. Egy öregember vigyázott azépületre. Tőle tudtam meg, miért pusztultakel a kis zsidó temetők a nyírségi települése-ken: az a hiedelem járta, hogy oda pénztrejtettek el, és hát nekiálltak megkeresni.Ugyanezért kapartak a zsinagóga alapza-tánál is. Majdnem összedőlt az épület, any-nyit keresgéltek körülötte. Volt ott szana-szét hányva jónéhány tóratekercs, talán 10-15 darab. Kértem a gondnokot, adjonnekem egyet. Előbb vonakodott, de mikormondtam, hogy elviszem az iskolábakiállítani, mégis adott, ha nem is teljeset, dehárom töredéket. Készítettem egy tokot,abban tartjuk. Hogy mi lett a sorsa a többitekercsnek, nem tudom.

Kaptam egyszer egy tóratekercs töredé-ket Nyírvasváriban, ott tanítottam azötvenes években – folytatta az elbeszélést.Egy gyerek hozta be az iskolába azzal,hogy a tyúkpadláson tartották. Egy részé-

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár felkérésére 2017. szeptember 14-énelőadást tartottam a könyvtár konferenciatermében Zsidó emlékek Nyíregyházán ésSzabolcs-Szatmár-Bereg megyében címmel. Többek között az ún. oral history-rólbeszéltem, amelynek leggyakoribb magyar fordítása: elbeszélt történelem, és amelyma már elfogadott műfaj kutatói körökben. A módszer egyéni történetek, interjúkfeldolgozására épül, és a mi esetünkben, mivel hitközségünknél elenyészően kevésaz írásos dokumentum (nem mellesleg: a fotódokumentum és a tárgyi emlék is),különösen fontosnak bizonyul.Néhány, akkor még feldolgozatlan történetet is megemlítettem, ezek közül adokközre most hármat.

ből dobot készítettek, mivel a pergament,úgy látszik, alkalmasnak találták a dobbőrpótlására. Megpróbáltam először lemosniróla a koszt, de a szer a festéket is felol-dotta, úgyhogy inkább meghagytam abbanaz állapotában, amiben volt, és kiállítottamaz iskolában.”

A HAAS CSALÁDNÁL

Nyár közepén egy fiatalember keresettfel, hogy megmutassa hetekkel azelőttelhunyt nagymamája hagyatékáról készültfotókat. Érdekesnek bizonyult a furcsaDávid csillaggal díszített hátlapú ingaóra,de annál is érdekesebb volt számomra anagymama, özvegy Hegedűs Mihálynészül. Ignáth Szakál Julianna füzetbe írtvisszaemlékezésének részlete, amely HaasSándorról szól:

„…Én tiszta élettel jöttem férjhez. 24éves voltam, de angyali életet éltem, pedigszerettem táncolni, dalolni. Nagy bálbancsak háromszor voltam, de minden napIstent dicsérő éneket énekeltem. 15 éves

koromtól dolgoztam, mert heten voltunktestvérek és én voltam a legelső gyerek, énsegítettem a család jövedelmét gyarapítani.Tanultam is, mert engemet a szüleimtől egynagy úriasszony kért, hogy adjanak nekiörökbe, és énnekem jó lesz, és a családunk-nak is. Mikor ez történt, a kérés, még akkorzsidó volt (az úriasszony), és szüleim nemadtak. Két év múlva Rómában, a pápánálmegkeresztelkedtek katolikusnak. Ígylettek zsidó-keresztények, hogy ne vigyékel őket, és én így kerültem hozzájuk.Tanítottak szeretetre, és amit mi tanultunkaz iskolában, mert katolikus iskolábajártam. Építettek egy szép kis kápolnát, éntartottam rendben az oltárt, és mindenvasárnap a család embereinek családostulkellett menni a kápolnába misére. Keme-cséről jött a plébános úr, Gyuriss Dénesnekhívták. Szombat délután akár református,akár katolikus és 3 zsidó család is, minden-kinek jönni kellett, hogy megtanuljuk azénekeket és a szertartást. Olyan összetartásvolt az emberek között, azt nem tudomleírni, elmondani. Én voltam a kántor,vagyis a helyettese, és én mindig a nagy-ságos asszony és az úr mellett voltam. Őkúgy tanulták meg a szertartást, hogy kijárthozzájuk a városból minden nagy ember.52 cselédjük volt, aki ott laktak a tanyán.

Haas Sándornak hívták a családfőt, mal-ma, olajütője, szeszgyára és sertéshizlal-dája volt, és napszámos emberei is voltak.Nagyon jó ember volt, minden emberszerette és mindenkivel kezet fogott ésmegkérdezte mindenkitől, hogy van. Énezek között az emberek között éltem, mintfogadott gyermek, és mint alkalmazott.Szüleimnél is tartózkodtam és náluk is, ésígy példás életet éltem, mert én nem ahhozmentem volna férjhez, akihez akartam.Átéltem leányfejjel azt a piszkálást, amitazzal a gazdag emberrel, a feleségével és

A nyírvasvári Tóratekercs töredéke

3

A FŐKÁNTOR UNOKÁJA

Dr. Giora Ram (sz. 1947. Budapest) Iz-raelben, Ramat ha'saronban él, interdisz-ciplináris kutató a fizika, matematika, in-formatika és orvostudomány területén.Egyetemi tamulmányait a rechovoti Weiz-mann Intézetben és Londonban végezte.Orvosi fizikából doktorált, megalapítója éselnöke az IMEXCO General Ltd-nek. Civiléletében műgyűjtő, a konditermek meg-szállott látogatója és az erős paprika nagykedvelője. 11 könyve jelent meg héberül ésangolul, emellett filmekben és sorozatok-ban statisztál. És – mint az alábbiakbólkiderül – van nyíregyházi kötődése is…

Nagyapád, híres kántorWeiser Fülöpvolt Nyíregyházán. 2004-ben oda is elutaz-tál a gyökerek után kutatva. Mit kerestél ésmit találtál? Milyen benyomást tett rádNyíregyháza?

Az volt az első alkalom 1956 óta, hogyMagyarországon voltam. Semmit nem vár-tam, de élményekkel gazdagon, meg-hatottan tértem vissza. A Dohány utcai zsi-nagógában vettem egy CD-t, amin kánto-rok énekeltek, és amin két felvétel vannagyapámtól. Elérzékenyülve léptem be azsinagógába, ahol hirtelen eszembe jutott,hogy voltam ott apámmal, sőt, bevillant azis, hol ültünk… Nyíregyháza ma modern,szép, tiszta város.

Miként hagytátok el Magyarországot?A negyvenes évek végén otthonunk az

illegális ifjúsági alija utolsó átmeneti állo-másaként működött. 1949-ben a bátyám ésa nővérem átlépték az osztrák határt éskivándoroltak Izraelbe. Apám, anyám (akiakkor állapotos volt) és én, aki két évesvoltam akkor, másnap megpróbáltunk utá-nuk menni, de a határon elfogtak minket.Egy évre börtönbe kerültünk. Csak hétévvel később, 1956 márciusában kaptukmeg a vizumot, így indulhattunk el Izra-elbe a Genovából Haifára tartó Salomnevű hajóval.

Az Izraelben élő magyaroknak két főtípusát ismerem: az egyik még sok év utánsem tanult meg héberül, a másik márcsaknem elfelejtett magyarul. Te ahhoz a

ritka fajtához tartozol, amelyik mind a kétnyelvet bírja, sőt, angolul és németül istudsz. Könyveket írsz héberül, verseket ma-gyarul, és ahogy írtad: magyarul főzöl.Magyarul is álmodsz? Része a magyar kul-túra az életednek?

Nem, a magyar kultúra nem az életemrésze, soha nem is volt az. Nem álmodommagyarul, de magyarul számolok… Szere-tem az ételrecepteket és a magyar konyhát,főként azért, mert az otthont juttatjákeszembe: anyám diploma nélküli séf volt.Elváltként randevúzgatok, komoly előny-ben van az a hölgy, aki beszél magyarul. Eztalán arra mutat, hogy mégis csak vonzó-dom a magyar kultúrához, mivel vonzódoma magyar nőkhöz…

A háború utáni magyarországi antiszemi-tizmusról az egyik könyvedben azt írtad:mikor megkérdezték édesapádtól, miértakar kivándorolni Izraelbe, így felelt: ha ottazt mondják majd nekem: büdös zsidó, tud-ni fogom, hogy meg kell mosakodnom. Vanszemélyes tapasztalatod is az antiszemitiz-musról?

Van személyes tapasztalatom, gyerekko-romból jól emlékszem a büdös zsidó-félekifejezésekre. Máig érződik az antiszemi-tizmus Magyarországon, ott lebeg a leve-gőben.

Voltak valaha előnyeid vagy hátrányaid amagyar származásból?

A származásból se előnyök, se jelentőshátrányok nem voltak. Amikor Izraelbentanulni kezdtem, mégis volt két magammalhozott előnyöm: az egyik, hogy egy kicsittudtam héberül, mert Pesten jártam cháj-derba, a másik, hogy az osztályban én vol-tam a legjobb matematikából.

Nem látszol vallásos életet élő zsidónak,

Weiser Fülöp 1879-ben születettZemplén megyében. Egy ideig Bu-dapesten a Rumbach utcai zsina-gógában kántorkodott, majd Nyíregy-házára került a status quo ante hit-község Szarvas utcai zsinagógájába.1932-ben munkaképtelennek nyilvá-nították. Néhány évvel később vissza-költözött Budapestre, ahol 1940-benhunyt el.

kislányával tettek. Nagyon szerették volnamegmenteni őket, az egész nép, négy faluemberei is... Egy nap bejöttünk Nyíregy-házára. A Szabolcs utca sarkán egy eme-letes házból jöttünk lefelé, hogy menjünk kia villamoshoz, mert ott állt meg. Akkor jöttnégy csendőr és megfogták mindhármó-jukat és elvitték. Nekem azt mondták, men-jek szépen haza, előbb előttem leplombáz-ták az ajtókat, és oda senkinek nem lehetettbemenni…”

Eddig tart a feljegyzés Haas családot érin-tő részlete.Afolytatáshoz nem fér kétség…

de a hit természetesen más dolog. Hívő em-ber vagy?

Igen, hívő vagyok, ortodox múlttal. Izra-elben vallásos gimnáziumba jártam, min-den nap tfilint tekertem. Ma nem vagyokvallásos, de a hitem megmaradt.

Így szólott Giora címmel írtál bölcselke-déseket. Giora – vagy Zarathustra? Vanvalami közös Nietzsche és a te filozófiádközött, vagy csak a szójáték kedvéért vá-lasztottad ezt a formát?

Nietzschéről sokat írtak és sok mindentfélreértelmeztek tőle, főként a nácik. Nemakarok most vitákba bocsátkozni ebben atémában, mert elméletei nem voltakkülönösebben meghatározók; így is, úgy isértelmezhetők. Csak egyetlen gondolatátidézem: Az ember Isten egyik tévedése,vagy Isten az emberé?

Aranyköpések az „Így szólott Giora”sorozatból:

Én vagyok az egyetlen, aki úgy gondol-kodik, ahogy én.

Az asszonyok mindent megbocsátanak,máskülönben az emberiség már kihaltvolna.

Amit nem lehet elérni szeretettel, azt ellehet érni több szeretettel…

Somos Péter

4

„Pár napig otthon voltam szülővárosombanegy gyászesettel kapcsolatban. Ahogyelnéztem a régi bútorokat, nagyapámkönyvszekrényét, pipatartóját, a régi gyer-tyatartókat, tükröket, mind egy-egy képetindított meg bennem. Már régebben isgyakran egy-egy tárgy indított munkára. Atárgyaknak külön élete van. Egyiket-mási-kat egész sajátos légkör vesz körül. Ezek-nek az emlékképeknek a kivetítései érde-kelnek újabban” – a bejegyzés 1935.december 21-ről való, írója Ámos Imre, és aszülőváros Nagykálló.

A festő képeinek ismerői ezt az arspoeticának is felfogható bejegyzést úgy isértékelhetik, mint Ámos új festői korszakátjelentő, önálló művésszé válásának kezde-tét. Ekkor csak huszonnyolc éves, de márszámos sikerrel és érdemmel elismert festő,aki eddigi eredményeit a mások tudásánakgyors elsajátításával szerezte. Ám haennyire fontosnak tartotta maga is a gyer-mekkort, nézzük, milyen volt az.

1907. december 7-én Nagykállóban szü-letett és itt élt az érettségi megszerzéséig.Apját korán elveszítette, anyja, nagyanyjanevelte vallásos szellemben.Aváros múltjaegyébként is a hagyományok, a régmúlttiszteletére figyelmeztetett. Az izraelitákmindig elég jelentős számban lakták, külö-nösen, amíg itt volt a megyeszékhely, devallási kegyhely is lett az idők során, mivelsok száz ember látogatta a csodarabbi, TaubEizik Izsák sírját, itthagyva kis papírkákraírott kívánságaikat. A régi világ történeteiéppúgy elevenek még az ő gyermekkorá-ban, mint a talmudot magyarázó nagyapameséi. Az élet ezt egy időre elfelejtetiugyan a festővé váló fiúval, de egész művé-szetének a gyökere, meghatározó élménye,kiapadhatatlan forrása Nagykálló, a családiháttér, a bútorok jelképpé és önálló szim-bólummá váló útravalója. Az árva és márakár keresőképesnek is mondható fiatalem-ber nevelését egyik nagybátyja vállalja ma-gára, beíratja a Műegyetemre.Ajóindulatottisztelve igyekszik meggyőzni a nagybácsita fiatalember, mondván, hogy szívesebbentanulna festészetet. 1933-ban már a TavasziSzalon oklevelét kapja, egy év múltán elsődíjat nyer. A következő évben egy csopor-tos kiállításon már feleségével, Anna Mar-gittal közösen állítanak ki képeket. A fel-sorolt díjak úgy értékelték őt, mint akinekművészetére nagy hatással van RudnayGyula, Berény Róbert, Rippl-Rónai József.Valójában rövidítve végigjárja Ámos azt azutat, amit a XX. század forradalmai a festé-szetben jelentettek. A pillanatok pontszerűmegörökítése, esetleg a kontúrok hangsú-

lyozása, hol átmenet nélkül használt erősszínek, hol elmosódó víziószerű képek ej-tették ámulatba a közönséget. Ez utóbbihozérkezett el Ámos a harmincas évek máso-dik felétől. A maga útját hasonlítani is tudtaa nemzetközi hírnév alapján jobban ismertfestőtárs, Chagall művészetéhez. Mindket-ten hasonló élményvilággal rendelkeztek.Otthonról a zsidó vallás sok emlékét, tárgyiés rituális szokások alapján megelevenítettjelképeit festették. Chagall az orosz zsi-dóság sorsát azonban saját fantáziáján szűr-te meg, és ha ez úgy kívánta, a realitástól iselszakadva ábrázolta mondandóját.

tisztában lennie, hogy ez a gyakran vízió-szerű munkásság egyfajta tükröződése a30-as évek második felében már nagyonisközeli veszélyérzetnek, a fasizmusnak.

Az emberhez méltatlannak tartotta azt amegkülönböztetést, amit a zsidóság számá-ra is jelentett ez az őrület. Hiába választot-ták be a Nemzeti Galéria tagjai közé, eznem mentette meg attól, hogy műtermébőlkilakoltassák, megélhetésétől megfosszák.Arról is tudunk tőle, és utóbb felesége visz-szaemlékezése alapján, hogy volt idő, mi-kor megélhetésükhöz kulacsok díszítésétvállalták el. Az igazi megpróbáltatás azon-ban még csak ezután következett. 1940-benmár munkaszolgálatra osztják be, és csakrövid szabadságok adnak lehetőséget az al-kotáshoz. Képei egyre inkább a halálrólszólnak. Mintha érezné, hogy az ő temetéseelmarad, hogy abból az iszonyatból, amikészül, nem maradhat ki ő sem. A festmé-nyeken gyakran saját halálát festi, imasállalbetekert teste valóban csak a festményekrőlismert, mert haláláról szinte semmit nemtudunk. Arról még fennmaradt naplója tá-jékoztat, hogy a lágerben milyen sok súlyosbetegségen esett át, és hogy csak az éltette,hogy haza szeretett volna térni feleségéhez,de 1944 végén vagy 1945 elején – valószí-nű egy szászországi táborban – meghalt.

Azóta tanulmányok, vázlatkönyve, nap-lója megjelenése tették nyilvánvalóvá,hogy benne a magyar képzőművészetnekegy nemzetközi méretekben is kiemelkedőtehetségű festőjét tisztelhetjük. Képeinekszuggesztív hatású látomásai ma is figyel-meztetnek: soha többé ne ismétlődhessenmeg sorsa.

Láczay Magdolna

SORSOK A MÚLTUNKBÓL110 éve született Ámos (Ungár) Imre

Látszólag ugyanazokat atárgyakat festette ÁmosImre is. A lényeges kü-lönbség, hogy bár a színeknem valóságosak, bár amondanivaló jól érzékel-hetően látomásszerű, jel-képpé emelkedő, de reáliskötődésű. Nála az egy-szerre megjelenő generá-ciók víziója sem tűnik el-képzelhetetlennek, mert aszobabelső valóságos tár-gyai között tűnnek fel. Azelemzés csak több képmegidézésével lehetneteljes, ami illusztrálás nél-kül nehezen lehetséges.Az Ámos művészeténekmotivációit és eredmé-nyeit értelmezni kívánó-nak inkább azzal kell

Önarckép kalappal

Sötét idők

5

Az előrejelzések szerint jövő vasárnap ér-kezik az Irma hurrikán Miamiba. 91 évesédesanyám, aki az elmúlt években márrossz egészségi állapotban volt, napról nap-ra egyre gyengébb lett. Négy hurrikánt éltát, miután apámmal Floridába költöztek, ésmintha már nem akart volna egy újabb ször-nyű vihart megérni.Kinézett az otthon ablakán, amelyben két

éve lakott és érezte, hogy az Atlanti-óceá-non közeledik a hurrikán. Átélte a 20. szá-zad borzalmait: Auschwitz, Ravensbrück,Frankfurt és Bergen-Belsen koncentrációstáborainak túlélője volt, és nem akart időskorában még egy katasztrófát látni. Édes-anyám, Ilona öt nappal a hurrikán megér-kezése és öt héttel a 92. születésnapja előttörökre elaludt.Életében erős volt, és soha nem vesztette

el a hitét. Több mint 60 évvel ezelőtt mene-kült a családunk Magyarországról az oszt-rák határon keresztül orosz katonákkal ahátunk mögött. Éjszaka volt, én anyám ke-zét fogtam, miközben apám az ölében vittea kisöcsémet.Anyám gyakran mondogatta: „A múltat

nem felejtem, minden nap velem van.”Ahaláltáborok tizenéves túlélője volt, ami

azt jelentette, hogy erősnek kellett lennie,hiszen zsidók milliói vesztették életüket aholokauszt idején.A háború előtt egy kis faluban, Nyírturán

élt özvegy édesanyjával, Idával. NyírturaÉszak-Magyarországon található, Nyír-egyháza város közelében. Szüleim a háborúután ebben a városban házasodtak össze.1944. április 16-án, közvetlenül peszachután, hajnali 5 órakor, amikor a nácik el-rendelték a deportálást, ő, az édesanyja ésrokonaik gyalog indultak el a hosszú úton anyíregyházi gettóba. Május 14-én és június4-én mintegy 6.500 környékbeli zsidót te-reltek a vasútállomásokra. Mindegyik szál-lítmány legalább 40 marhavagonból állt,ezek mindegyikébe 70-100 embert zsúfol-tak össze. Az emberek kénytelenek voltakállni az egész utazás alatt ennivaló és víznélkül. A 250 mérföldes út Auschwitzbatöbb napot vett igénybe, a vagonokban so-kan megfulladtak.Testvérem, Steve a Washingtoni Holo-

kauszt Múzeum kutatója. Megosztotta ve-lem kutatási eredményeit az Auschwitzba

A holokauszt túlélő utolsó utazása

vitt transzportokról, mivel a németek min-denről aprólékos nyilvántartást vezettek.Anyámat 1944. május 20-án szombatondeportálták 3.274 társával együtt Kassánkeresztül. Május 23-án, sziván hó elsőnapján érkeztek megAuschwitzba.Az életben maradottak az éhségtől és

szomjúságtól szédelegve szálltak ki a va-gonokból. Anyámat elválasztották a nagy-mamámtól, akit az idősekkel, betegekkel éskisgyermekes anyákkal együtt azonnal agázkamrába küldtek.A vonatok 1944 nyarán még hét hétig ér-

keztek, és 437.000 magyar zsidót szállí-tottak a haláltáborba. A legtöbben meghal-tak Auschwitzban, kivéve az erős testalka-túakat, mint amilyen anyám is volt, őket aNémet Birodalomban rabszolgaként alkal-mazták.Édesapám, Ferenc munkaszolgálatos volt,

ő nem került Auschwitzba, nem úgy, mint aszülei és testvérei, akik mind ott haltakmeg.A nácik már elvesztették a háborút. A szö-

vetségesek keleti és déli irányba is támad-tak, közeledett a D-nap, már csak néhánynap volt hátra. A gyilkos gépezet azonbannem állt meg.Auschwitzban meghalt több mint 1,1

millió ember, egyharmaduk 1944 nyarán.

„A rombolás mechanizmusa szerkezetilegnem különbözött a szervezett német társa-dalom egészének struktúrájától” – írta RaulHillberg történész „Az európai zsidók meg-semmisítése” című, úttörőnek számító ho-lokauszt tanulmányában. A vonatok érkez-tek időről időre, rendelkezésre állt a mérgesgáz a gyilkoláshoz, a foglyokat kifosztot-ták, elrabolt holmijaikat küldték rendsze-resen a birodalomba.Abrit történész, HughTrevor-Roper a holokausztot „a történelemlegnagyobb kitervelt bűnelkövetésének”nevezte.Anyám három hónapig volt Auschwitz-

ban. Egy író szemével figyelte a részleteket.Hallotta a cigányok sírását, akiket a mel-lette lévő barakkban tartottak. A nyár fo-lyamán mintegy 20.000 cigányt gázosítot-tak el. Sokan ellenálltak, de ugyanúgy be-nyomták őket a gázkamrába, mint milliómás embert.A hét hét alatt naponta öt szállítmány ér-

kezett Auschwitzba mintegy 16.000 zsidó-val Nikolaus Wachsmann, a közelmúltbanközreadott „KL: A náci koncentrációstáborok története” szerzője szerint. Könyvea legteljesebb tanulmány a náci népirtásról,valósághű leírás jól megrajzolt térképekkelés statisztikákkal, amelyeket az egyszerűolvasók is könnyen követhetnek. A haláltá-borokban nem voltak tinédzser túlélők.Amikor a németek kezdtek tárgyalni a szö-vetségesekkel, fogolycsere érdekében azegyik transzportot, amelyben volt egy fiatalanya a gyermekeivel, Auschwitzon kívülállították meg.Anyám napra pontosan egy évig volt fo-

goly: 1944. április 16-án ment be a gettó-ba, és 1945. április 15-én szabadította fel abrit hadsereg. Apámat a mauthauseni kon-centrációs táborban az Egyesült ÁllamokHadserege 1945. május 5-én szabadítottafel. A táborba belépő fekete katonák sírtakattól, amit ott láttak.Édesanyámat múlt szerdán temettettem el

apám mellé, a Mt. Sinai temetőben Miami-ban, két rabbi részvételével. A temetés zsi-dó szokás szerint történt kevesebb, mint 24órával azután, hogy elhunyt.Az én szüleim-nek van saját sírjuk, szemben az ő szüleik-kel, több tucat rokonukkal és a több millióáldozattal, akiket gázzal megöltek, elham-vasztottak, kiknek füstje és lelkeAuschwitzkéményei fölé emelkedett, hamvaik szét-szóródtak valahol a lengyel földbe.Anyám pontosan 10 év és egy hónappal

apám után halt meg. A halála utáni he-tekben enyhe eső esett Arkansasra az Irmahurrikán utóhatásaként. Mintha az égboltsiratta volna az ember okozta és a termé-szeti katasztrófák áldozatait.Ők már többé nem rettegnek semmitől.

Fordította: Dr. Klein Éva

Garrick Feldman az Egyesült Államokban, Arkansas államban Jacksonville város-ban megjelenő, 1987-ben alapított „The Leader” elnevezésű újság főszerkesztője ésszerzője.Édesanyja halála után, 2017. szeptember 12-én jelentette meg a következő írását, me-lyet elküldött a Nyíregyházi Zsidó Hitközséghez is.

„Mert az Úr ismeri az igazak útját, de a gonoszok útja el fog veszni." – ZsoltárokKönyve 1:6

Ferenc és Ilona Feldman

6

Egy szabolcsi földesúr: Bleuer MórEgy évvel ezelőtt kezdtem el kutatni a fia-talon elhunyt életét, kinek te-Bleuer Rózsahetségét csupán sírkövére vésett versei jel-zik. Érzelmi indíttatású érdeklődésem egyreszélesebbé vált, amint újabb és újabb tagjátismertem meg e szerteágazó szabolcsi csa-ládnak, kik példamutató életvitelükkel ma-radandó értékeket teremtettek szűkebb éstágabb környezetükben. A Sófár hasábjainmutattam be a kivételesen karizmatikusnagykállói orvost és takarékpénztári igaz-gatót, ; a magyar igaz-dr. Bleuer Miklóstságszolgáltatást tollával is szolgáló dr.Bleuer Samu ügyvédet; valamint a ma élőunoka, dédunoka visszaemlékezése alapjána rokonszenves, tehetséges ibrányi és sza-kolyi földbirtokos Bleuer – Benedekcsaládot, melynek négy tagja is a vészkor-szak áldozata lett. , akiről a kö-Bleuer Mórvetkező írás szól, ez utóbbi családnakegyenesági fölmenője: nagyapja, illetvedédapja. Országos elismerést szerzett föld-birtokos, Szabolcs megye fejlesztésén mun-kálkodó reformer, Ibrány hűséges lokálpat-riótája, és nem utolsósorban a családi ha-gyományokat követő, jótékonyságáról hí-res adakozó.

A Bleuer család a XIX. század közepetáján került Ibrányba. Mór édesapja, Leo-pold először földbérlő volt a faluban, majdmegvásárolta a korábbi földesúr, IbrányiFerenc birtokának egy részét, s innen kezd-ve a saját földjein gazdálkodott. Birtoka az1870-es évek végén már 1480 kataszteriholdat tett ki. Fiai az ő hivatását folytatták:1

Sámuel Bujon, Mór és Lajos Ibránybangazdálkodott, de életvitelszerűen csak Mórélt a faluban, Lajos Nyíregyházán lakott.Bleuer Mór 1839-ben született, s 1865-

ben vette feleségül unokatestvérét, dr.Bleuer Miklós legidősebb lányát, Bertát,akivel példásan szép házasságban élt. Há-zasságkötésük 25. évfordulóján nagy ün-nepség keretében (melyen nem csupán acsalád, de Ibrány apraja-nagyja is résztvett) megismételték fogadalmukat, és azsidó házaspárt – meglehetősen formabon-tó módon – a berceli református lelkész ad-ta újra össze. A díszebéden résztvevők szá-mára természetes volt, hogy – a házigazdaindítványára – egy nagyobb összeget ado-mányoztak a helyi izraelita iskolaház meg-vételére.2

Mórnak és Bertának hat gyermeke szüle-tett: Samu, Bertalan, Anna, Jenő, Ödön ésRozália (Lilly). Anna kétévesen meghalt,sírköve az ibrányi temetőben áll. Samu bu-dapesti ügyvéd lett, Bertalan és Jenő tanul-mányaik befejezése után Ibrányban marad-tak a földbirtokon, Ödön pedig mérnöknektanult, s a fővárosban voltak vállalkozásai.Cégének kivitelezésében készült el pl. anyíregyházi Takarékpalota, de vasútvona-lak építése is fűződik nevéhez. Lilly Buda-pestre ment férjhez, s egy közgazdaságicikke bizonyítja, hogy ő is magas képzett-séget szerzett.

Bleuer Mór sokoldalúan művelt ember ésiskolázott mezőgazda volt. Ez utóbbit nemcsupán írásainak szakmai színvonalaigazolja, de az a tény is, hogy gr. LónyayMenyhért rétközi uradalmának egy időben4

ő volt a jószágfelügyelője, 1884-ben pediga kormányzat kinevezte a bogdányi járásállandó gazdasági tudósítójának. Írásaiból5

kiderül, hogy rendkívül problémaérzékenyés – ma úgy mondanánk – innovatív szak-ember volt, aki nem csupán saját birtoká-nak fejlesztése ügyében munkálkodott, delépten-nyomon rávilágított egy-egy javas-latának a magyar gazdaság egészére kihatóelőnyeire. Egyik ilyen munkája a turfa (tő-zeg) ipari és mezőgazdasági hasznosítá-sáról szól, mely önálló könyvként is meg-jelent, de többször publikált e témában a6

Nyírvidék és más lapok hasábjain is.Ibrányban – így az ő birtokán is – a Tisza

szabályozása előtti időkben nagy területe-ken láp, ingovány volt, melynek maradvá-

nyaként a talaj felszíne alatt tőzegréteghúzódott. Bleuer Mór az elsők közt volt, aki– főleg a német tapasztalatok alapján –fölismerte a tőzeg nemzetgazdasági hasz-nát. Saját birtokán is nagy lehetőséget látotte kincsnek a kiaknázásában, mert pl. azalmozásnál helyettesíteni lehetett vele aszalmát, melyből a szabolcsi vidéken so-sem termett elegendő, ezenkívül fertőtlení-tő anyagként és tüzelőként is föl lehetetthasználni a tőzeget. Bleuer Mór nagy ér-deklődéssel, nyitottsággal kezdte tanulmá-nyozni a témát. Idehaza megkereste az eb-ben jártas szakembereket, ajánlásuk alap-

ján elolvasta a föllelhető német és magyarszakirodalmat, majd elhatározta, hogyelutazik külföldre, hogy személyesen islássa, hogyan működik a turfaipar. Bécsbe,majd Münchenbe utazott, s tanulmányút-járól hazatérve az ibrányi birtokon ő magais belevágott a turfa hasznosításába. Ta-pasztalatait – a kiemeléstől a fölhasz-nálásig, a munkaeszközöktől a költségekig– a legapróbb részletekre kiterjedő pon-tossággal írta le. Bántotta, hogy bár a kor-7

mány is belátta, hogy ennek az anyagnakszámos előnye van, a magyarországi turfa-ipar megteremtésének ügye nagyon lassanment előre: „…ideje már, hogy a tervelgetésteréről a cselekvés terére lépjünk” – írta.8

A megvalósulásnak azonban ezen a vidé-ken volt egy másik akadálya is: a szállítás-hoz szükséges szabolcsi utak rendkívülrossz állapota, illetve az ártéri vicinális va-sút hiánya. Bleuer Mórnak e problémamegoldására is voltak javaslatai, amint ezkiderül a fönt említett cikkéből, valamintLónyay Menyhértnek sok évvel korábbanhozzá írott leveléből, melyet – a téma újranapirendre kerülése miatt – 1896-ban meg-jelentetett a Nyírvidék. Bleuer Mór ekkor9

már két éve az ibrányi temetőben nyugo-dott. (A megálmodott kisvasút végül 1905-ben készült el.)

1 Hegedűs Dezső – Szurdoki Miklós, A rétközi Ibrány. 2. kiadás. Ibrány, 2000. 42., 150.Nyírvidék, 1890. márc. 30.2

A nagyüzemek és a kormányzat. Szociálpolitika Szemle, 1912. 2. évf. 21.sz. 318-319.3

Gr. Lónyay Menyhért (1822–1884) politikus, miniszterelnök, publicista, az MTA tagja.4

Budapesti Közlöny, 1884. márc. 5.5

A turfa mezőgazdasági és ipari használata. Révai Kiadó, Budapest, 1890.6

A turfa-iparról. Emlékirat Kállay András főispán Úrhoz. Nyírvidék, 1891. febr. 15., márc. 1., 8., ápr. 5.7

A tőzegről. Földmívelési Értesítő, 1892. okt.16. 1097-1099.8

Nyírvidék, 1896. máj. 24.9

7

Ennek a vidéknek egyik fő mezőgazdasági profilja volt a dohány-termesztés. Bleuer Mórnak – mint dohánytermelő földbirtokosnak– ezzel kapcsolatban is voltak reformelképzelései, melyeket egy1869-ben megjelent könyvében („Dohány-egyedárusági10reform”)publikált. Rá jellemzően a könyv tiszta jövedelmét az MTA alap-tőkéjének gyarapítására ajánlotta fel. A témával kapcsolatos szak-11

értelmének más forrásokban is lehet tanúbizonyságát találni. Ilyenpéldául a Nyírvidék mellékletében megjelent „Dohány-termelé-sünk és az egyed-árúság” c. írása, melyben nagy rálátással, szakér-12

telemmel és precizitással – számos logikus és indokolt változtatástjavasolva – foglalkozik a dohányültetéstől a -beváltásig tartó mun-kafolyamat minden apró fázisával, esetleges problémáival.

Bleuer Mór tagja volt több olyan testületnek, bizottságnak is,mely Szabolcs megye gazdasági fejlesztését szolgálta. Az ülése-ken való felszólalásaiból nagy felelősségérzet, naprakész tájéko-zottság derül ki, és nem utolsósorban az, hogy szinte minden fölve-tődő problémára voltak megoldási javaslatai. Ahogyan nekrológ-13

jában is olvashatjuk, külön szívügye volt a Felső-szabolcsi TiszaiÁrmentesítési Társulatban való tevékenység. S nem csupán a tár-sulati üléseken, de árvizek idején a helyszínen is kivette részét amunkából. Az 1888-as árvízveszély idején például ő volt a térségvészbizottsági elnöke.14

Édesapjához és a család többi tagjához hasonlóan ő is nagyonsokat jótékonykodott. Nevét megtaláljuk országos listákon (pl.pénzt adott a bukaresti református templom építésére vagy a va-gyontalan honvédözvegyek és -árvák javára ), a legtöbbször azon-15

ban a megyében, de főleg Ibrányban támogatott nemes célokat ésszegény embereket. Egy nagyobb összeggel járult hozzá (édesap-jával együtt) a Szabolcs megyei gyermekmenhely létesítéséhez, s16

az ő kezdeményezésére lett Ibrányban izraelita iskola. De pénz-jutalommal ösztönözte az ibrányi református elemi iskolásokat is aszorgalmas tanulásra. Kemény teleken fűteni való szalmát osztott17

szét a szegény lakosok között, az 1893-as kolerajárvány idején pe-dig két társával együtt ingyenes gyógyszerekkel és erősítő táp-lálékkal látta el a betegeket. „18 A Bleuer család túltett e kor más föld-birtokosain humanitárius téren” – olvashatjuk Hegedűs Dezső ésSzurdoki Miklós Ibrányról szóló könyvében. Ennek egyik legszebbpéldája az első ibrányi óvoda megalapítása. A Bleuer Lipót és Móráltal létrehozott óvodaalapból a család 1890-ben megvásárolt egyépületet a felekezet nélküli kisdedóvó számára. Eleinte nyárióvodát működtettek itt, majd egyéb célokra is használták. Végül aBleuer család 1911-ben átalakíttatta az épületet, és mindennaposközségi óvoda lett belőle. Évtizedeken át nagyon sok ibrányi kis-gyereknek adott második otthont, mígnem 1996-ban lebontották.Az emléktábla, mely az óvoda falán állított emléket az adományo-zóknak, most az ibrányi helytörténeti múzeumban látható. BleuerMór végrendeletében azonos összeget hagyományozott a kisded-óvó fejlesztésére és az izraelita elemi iskolába járó szegény gye-rekek tandíjára. Pénzt hagyott ezen kívül a szegényalapra, a sze-gények közötti azonnali szétosztásra, valamint egy nagyobb össze-get a 10 évnél régebben nála szolgáló cselédeire.19

Ibrányban mintaszerű jelenség volt, ahogyan a keresztény és azsidó közösség együtt, egymást segítve élt. Mint fentebb láttuk,Bleuer Mór felekezetre való tekintet nélkül támogatta a faluszegényeit, iskolásait, óvodásait. A hála azonban nem maradt el afalu részéről sem, ezt bizonyítja egy szép történet. Az ibrányi zsidóhitközség 1893-ban elhatározta, hogy templomot épít. Önerőből

azonban ezt nem tudták volna megvalósítani, de „Ibrány köz-ségének keresztyén vallású gazdaközönsége hozzá járult e szentczélhoz azzal, hogy négy vasúti kocsi terméskövet szállítottak Ke-mecséről és az építkezésre szükséges fának hazaszállítását isígérték” – adja hírül a Nyírvidékben Bleuer Mór hitközségi elnök ésBoschán Jakab alelnök.20

Bleuer Mór már nem érte meg az izraelita vallás törvényesegyenjogúsítását, de ő és hittársai megkapták ezt jóval korábban Ib-rány lakosaitól. S meggyőződésem, hogy ebben elvitathatatlan sze-repe volt ennek a nemes szívű földesúrnak, aki egész életével bizo-nyította, ami a nekrológjában is áll: „Igaz ember volt a legnemesebbértelmében a szónak.”

Hosszas szenvedés után élete 55. évében hagyta itt ezt a világot,melynek jobbításán, boldogításán egész életében fáradozott. Te-metésén a nyíregyházi izraelita hitközség gyászéneke után Szik-szay András református lelkész tartott gyászbeszédet. Szerető csa-ládja, rokonsága, barátai, tisztelői és a falu lakossága harangzúgásmellett kísérték koporsóját a zsidó temetőbe.21

Utóhang

Az ibrányi birtokot Bleuer Mór két fia, Bertalan és Jenő vette át,majd Bertalan korai halála után az ő részét özvegye, majd az ő kétfia, Pál és Béla tette egyre virágzóbbá, modernebbé. Pál fiatalonmeghalt, így Béla a szakolyi birtokával párhuzamosan felügyelte azibrányi gazdaságot is. Jenő, aki szintén gyönyörűen prosperálógazdaságot vezetett, 1934-ben beköltözött Nyíregyházára, de 1943-ban bekövetkezett halála után Ibrányban temették el. Béla élete1944-ben a melki haláltáborban ért véget…

Nyíregyháza, 2017. november 10.Urbán Terézia

10 Az egyedáruság az államnak azt a jogát jelenti, hogy dohányt csak az állam engedélyévelszabad termelni és csak neki eladni.Akadémiai Értesítő, 1869/5. 176.11

Nyírvidék, Gazdasági Értesítő. A Nyírvidék melléklete, 1885. máj. 3., 17., 31., júl. 5., aug. 2.12

Pl. Nyírvidék, 1885. márc. 1.13

Nyírvidék, 1888. márc. 24.14

Protestáns Iskolai Lap, 1866. ápr. 1., Budapesti Közlöny, 1878. márc. 29.15

Nyírvidék, 1885. ápr. 12.16

Nyírvidék, 1893. júl. 16.17

Nyírvidék, 1881. jan. 8., 1893. dec. 24.18

Hegedűs Dezső – Szurdoki Miklós, A rétközi Ibrány. 2. kiadás. Ibrány, 2000. 88-89.19

Nyírvidék, 1893. júl. 2.20

Nyírvidék, 1894. febr. 25.21

Az emléktábla, amely az azóta elbontott óvoda falán állt

8

Ezzel a címmel jelent meg dr. Vácz Ele-mér tanulmánya, mely a Szabolcsi Szemle1940. évi 8. számának 123-137. oldalánolvasható. Nyitó gondolatai a követke-zők:„A mai magyar élet egyik nagy problé-mája a zsidókérdés, az elmúlt száz év alattoly rendkívüli mértékben elszaporodott,főkép a beszivárgott zsidóság vissza-, illet-ve kiszorítása a gazdasági és kulturáliséletből. Megoldásra váró kérdés azonbana mai magyarországi zsidóság számának acsökkentése is, a zsidóság kitelepítése,mert már egyszerű itt létük is károsan ésártalmasan befolyásolja nemzeti éle-tünket. A zsidóság elszaporodásáról Sza-bolcs vármegyében hatalmas kötetet le-hetne és kellene írni.”

Ezen értekezésből kiderül, hogy Szabolcsvármegye levéltárában már 1770. és 1848.évekből maradt fenn részletes zsidóössze-írás. Dr. Vácz Elemér felvetette ezek hite-lességét, mert az összeírások módja is ké-telyeket támaszthat, de szerinte ez nemérinti az összeírások számszerű adatait. Aszámok tárgyilagos képet adnak elfogult-ság és beállítottság nélkül.

Az 1720. évi népesség összeírásnál a zsi-dók száma az egész országban alig volttöbb 11 ezernél (Szabolcsban 30 fő).

Szabolcs vármegyében 1770-ben 1001zsidó élt. A legtöbben Újfehértón 55 fő,

Kisvárdán 38 fő, Balkányban 35 fő élt.Nyíregyházán és még 20 községben nemlaktak zsidók.

1787-ben II. József általános népössze-írást rendelt el. Szabolcs megye összlakos-sága 104.805, a zsidók lélekszáma 2.776(465 család) volt.

Részletes és csaknem teljes összeírás1848-ból maradt fenn, amiből megtudhat-juk, hogy minden Szabolcs megyei köz-ségben laktak zsidók, számuk 10.184 fő.Újfehértón 830, Kisvárdán 708, Nagy-kállóban 588, Balkányban 438, Tisza-lökön 366, Nyíregyházán 68 lélek élt.

1930-ban Szabolcs megyében 25.575zsidót számláltak: Nyíregyházán 5.134,Kisvárdán 3.658, Újfehértón 1.228 főt.

A zsidóságot a magyar nép testére fonódógyűrűzethez hasonlította Bartha Miklósegyik munkájában, amely gyűrűzetnekvégső munkaeredménye lett volna a ma-gyarság megfulladása.

A statisztikai adatok szerint 1899-1913között Szabolcs megyéből 37.310 lakosvándorolt ki és ezek közül 37.214 szín-magyar. Az ismertetett zsidó összeírásokbizonyítják, hogy a szabolcsi magyarságkivándorlásával párhuzamosan hogyanszivárgott be a zsidóság, hogyan növeke-dett száma 1770-1930-ig 1.001 lélekről25.575 lélekre.

Az értekezés végén részletes táblázat

mutatja be helységenként az 1770. és 1880.évi zsidóösszeírás adatait.

A Központi Statisztikai Hivatal 2011-benvégzett népszámlálási adatai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkoztatva: amegye összlakossága: 559.272 fő, ebbőlzsidó vallású 117 fő. Nyíregyházán 68 lélekvallotta magát zsidónak, a megye többivárosában 33, nagyközségekben 16 lélek.

Dr. Vácz Elemér (1908-1996) történész,főlevéltáros, lapszerkesztő. Bölcsészettu-dományi és tanári oklevele mellé a levél-tárosi szakképesítést is megszerezte, ötéven át dolgozott az Országos Levéltárban,mielőtt Nyíregyházára került. 1938-tól1944-ig tevékenykedett Szabolcs várme-gye levéltára élén. Nyíregyházán a Besse-nyei Társaság táj- és népkutató szakosztá-lyának elnöke, a népfőiskola igazgatója, anyíregyházi Kaszinó főtitkára tisztségekettöltötte be. Az Országos Luther Szövetségigazgatója is volt. 1941-ben az evangélikustemplomban feleségül vette HogyanMáriát. A háború után emigrált és 1948-tólhaláláig Argentínában élt. „Leánya dr.Besenyi Károlyné Vácz Zsuzsanna 2013-ban a levéltárnak adományozta levelezését,cikkeinek, előadásainak kéziratait és azargentínai egyházszervezésről írt esszé-jét.” (szabarchiv.hu)

Életrajzi lexikonokban hiába keresnénk,nem emlékeznek meg róla.

Timár Éva

Chesván hó 20. napjánismét örvendetes esemény

színhelye volt anyíregyházi zsinagóga:Sharon és Maya álltak

chupa alá. A szertartást VerőTamás rabbi vezette le.

Nógrádi Gergely főkántoréneke sokáig emlékezetes

marad a megjelentekszámára.

Mazel tov az ifjú párnak!

„Szaporodjatok és sokasodjatok…”

„A zsidóság elszaporodása Szabolcs vármegyében”

Tóth-Ábri Péter felvételei

9

A Civitas Europica Centralis Alapítványmunkatársai 2015-ben kezdték azt akutatást, aminek a témája Az egyházak sze-repének vizsgálata korabeli sajtó és levél-tári anyagok alapján az antiszemitizmusmegerősödésében Csehszlovákiában Ma-gyarországon és Romániában a két világ-háború közötti időszakban.

Hipotézisük megfogalmazásakor abbólindultak ki a kutatásban, hogy a II. vi-lágháború utáni Közép-Kelet-Európa or-szágaiban elmaradt a történtekkel valószembenézés, s ennek következtében azújabb és újabb társadalmi sérülések egy-másra torlódása mélyen elfedte – és elfedimind máig – az egykori szereplők, intéz-mények, így az egyházak felelősséget .

Holott „Nem elég magára az embertelennáci rezsimre emlékezni, a teljes képhez azis hozzátartozik, hogy miként működötteközben a társadalom többsége. Felléle-gezve, ha az ember maga nem volt érintett?Vagy kis előnyöket kicsavarva az üldözöttekrovására? Vagy egyszerűen félrenézve,hogy aztán önfelmentést keresve mindent apolitikai vezetésre fogjon? Hogy másoknaksemmi felelősségük nem lett volna abban,hogy idáig fajultak a dolgok?” – mondottaAngela Merkel Dachauban 2013 augusztu-sában.

Tegyük mindjárt hozzá: a társadalomtöbbségének működését Közép-Kelet-Európa országaiban a politika mellett el-sősorban az egyházak alakították, befo-lyásolták a vizsgált időszakban. A kuta-tás tehát arra kereste a választ, hogy akét világháború között az egyházak mi-lyen módon tudták és akarták befolyá-solni a társadalmat, a politikát, vajonvolt-e, s ha igen, mekkora volt a keresz-tény egyházak felelőssége és szerepe azantiszemitizmus társadalmi térnyerésé-ben? És vajon minden történelmi egyházazonos mértékben vett-e részt azokban afolyamatokban, melyek a holokauszthozvezettek? A klerikális zsidóellenességnekmekkora volt a szerepe a zsidóság jog-

fosztásában, a lakosság dezinformálásá-ban, olykor elaljasításában?

Visszatekintve, a korabeli egyházi sajtóés levéltári anyagok alapján világosan ki-rajzolódik, hogy az egyes országokban mi-lyen az adott kor társadalmi állapota, mi-lyen az egyes vallások helyzete, szerepe,ill. az államalakulatok változásával az adottkorszakokban az egyházi szereplők milyenmódon reagáltak a folyamatokra, a politikaiváltozásokra.

Magyarországon a katolikus, reformá-tus, evangélikus egyházakat, ill. a katolikusszerzetesrendeket a katoli-, Romániábankus, református, görög katolikus és unitá-rius egyházakat, a katolikus,Szlovákiábanreformátus és evangélikus egyházakatvontuk be a kutatás körébe.

A kutatás során 3 típus rajzolódott ki.Ezek az egyes országokban és korszakok-ban, ill. egyházakban különböző arányok-ban voltak jelen.

PASSZÍV: alkalmazkodó, tájba simuló,inkább mulasztással vádolható. Az egyháziszereplők nagy része ebbe a típusba tartozikszinte valamennyi vizsgált egyházban;

NYÍLTAN ANTISZEMITA: a vizsgáltországokban az államhatárok magyarok ja-vára történő változásával arányuk megnő,több lesz az olyan aktív, faji ideológia általbefolyásolt egyházi szereplő, aki nem a ke-resztényi szeretetet, szolidaritást prédikáljaa szószékről és az újságokban, ill. sajátos,dogmatikai értelmezések mentén segédke-zet nyújt a politikának a zsidótörvényeklegitimizálásában, a zsidó emberek teljesjogfosztásában;

SZOLIDÁRIS: vannak az egyházakban,akik a hatalommal szemben is kockázatotvállaló, szolidáris, segítőkész személyek.Kiváló emberek, akik akár életüket is koc-káztatják az embertelenség tombolása kö-zepette.Arányuk csekély.

Ugyanakkor nem tipizálható, amikoregyházi vezető személy kettős szerepben –úgy is, mint morálisan hiteles, nagy tisz-teletnek örvendő egyházi vezető és úgy is,

mint a parlament felsőházának tagja – járulhozzá az erkölcsi normák relativizálásá-hoz, s ezzel a társadalom tagjainak lezül-lesztéséhez.

A kutatás eredményeként elkészült 9 ta-nulmány, elkészültek az egyes egyházakszellemiségéhez kapcsolódó országos éshelyi egyházi napilapok, hetilapok, havi-lapok és folyóiratok listái, ill. az ezek alap-ján kialakított adatbázisok (amelyek tar-talmazzák a publikált zsidóságra vonatko-zó cikkek és tanulmányok szerzőit, címeités megjelenési adatait), továbbá elkészül-tek az ezekhez kapcsolódó szöveggyűjte-mények.

A kutatási eredmények azt mutatják ne-künk, ma élő embereknek, hogy amikor amorál vélt reálpolitikai feltételeknek akarmegfelelni, szörnyű tévedések következ-nek be, s hatásuk beláthatatlan következ-ményekkel jár. A történelem sajnos ismétlimagát. Mivel Közép-Kelet-Európa tár-sadalmai nem néztek szembe múltjuk-kal, ennek következményei súlyosan visz-szaköszönnek. A közelmúlt éveiben, de kü-lönösen a 2010. utáni időszakban a fajgyű-lölet, az idegengyűlölet, a xenofóbia újramindennapi élményünk. A politika, a társa-dalom, az egyházak menekültkrízisre adottválaszai is ebből a múltból táplálkoznak.

A szereplők kísértetiesen hasonlóan kez-denek viselkedni, mint a két világháborúközött.Az egyházak ebben a térségben jobbesetben hallgatnak, Ferenc pápa szavai idenagyon szűrten érkeznek el.

Úgy gondoljuk tehát. hogy a kutatás aktu-alitása napról napra indokoltabb, a feltártjelenségekkel való szembesülés talán segít-het a jelen kihívásainak emberséges meg-válaszolásában.

Az érdeklődők számára a www.cecidnethonlapon érhető el az EGYHÁZAK – HO-LOKAUSZT / CHURCHES – HOLO-CAUST c. kötet

Törzsök Erikaa Civitas Europica Centralis Alapítvány

elnöke

Keresztény egyházak – holokauszt

Megjelent az 1929-es Zsidó Lexikon reprint kiadásaRandolph l. Braham professzor ajánlásával

„A két világháború közötti magyar lexikon kiadás kimagasló teljesítménye a könyv, amit Ön most akezében tart. Fontos tényeket ölel fel az akkori magyar zsidó személyiségekről – írók, művészek, teo-lógusok, bankárok és gyáriparosok –, akik gazdagították nem csak hazájuk, de az egész világ kulturálisörökségét.”Megvásárolható a Láng Téka Könyvesboltban(1137 Budapest, Pozsonyi út 5., telefon: +36 1 340 4023)Vászonkötésben (500 példány): 11 900 FtFekete kecskebőrkötésben, díszdobozban, sorszámozva (50 példány): 39 900 FtMegrendelhető a kiadónál (viszonteladóknak kedvezménnyel).E-mail: kiado@lang.hu Telefon: +36 30 931 3999, Rupp Erzsébet

10

Családi cseréptöredékek:Megszületett a negyedik unokám Philadel-phiában. Jó lenne, ha két szívem lenne éskülön tudnának dobogni Pesten és Ameri-kában. Sajnos ez egy teljesíthetetlen fikció.Most azonban mi ketten, a lányom és kétmagyar unokám együtt repültünk megcso-dálni az új jövevényt, Louis Samuelt, azazSamukát, aki 3800 grammal és 53 centiveljött a világra közel félnapi vajúdás után. Ér-dekes, hogy a körülmetélést már a kórház-ban elvégzik külön kérés nélkül. A fiamrólröviden: Tamás 16 éve él az Egyesült Álla-mokban kisebb megszakításokkal. Dolgo-zott több egyetemen, így Pittsburgban,Bostonban a Harvardon, jelenleg Philadel-phiában. PhD fokozatot szerzett tüdőgyó-gyászatból, letett három szakvizsgát, sze-repelt több neves nemzetközi fórumon elő-adóként, jelentős publikációit közölték is-mert szaklapok. Három és fél éve megnő-sült, amerikai orvosnőt vett feleségül. Elsőgyermeke Jackson Lóránt, jelenleg két ésfél éves. A fiam csak magyarul beszél vele,az anyja angolul. Két nyelven ért és meg isszólal.

Néhány cseréptöredék zsidókról:Amerika egy hatalmas olvasztótégely,rendkívüli találkozások és elválások szín-tere. Itt a zsidó nem vallás, nem kisebbség,hanem a nemzet alkotórésze a mindenkorilétezés színterén. A fiamék egy közeli li-getes elővárosban laknak, ahol mindenkibérlő, és gyakran változnak a lakók.Amint-egy 120 házban három év alatt 70% új bér-lő. A bérlők között néhány érdekes zsidócsaláddal sikerült megismerkedni. Yogenés Floren tanulni jöttek Philadelphiába Iz-raelből. Néhány év múlva vissza is szeret-

nének költözni. Két gyerekük: Elmog ésSarah, az utcát már belakták, élvezik amókusok fickándozását, amelyet ők törnekmeg gyakorta.Az apa tudós, a feleség fény-képész. Érdeklődőek, nyitottak a világra.Lara és Ben szintén Izraelből jöttek, mind-ketten diplomásak.Aférj marokkói ősökkelrendelkezik, a hölgy askenázi, európai szár-mazású. Hiányzik nekik a pezsgő élet, aszikrázó napsütés, a meleg; de kevésbé afegyverropogás. Három gyermekük köny-nyen beilleszkedett, élvezik az amerikai fo-cit, a szerepjátékokat, övék a jövő, szívesenmaradnának. Sarah és Jonatán: a hölgy ma-gyar zsidó elszármazott, a férj spanyolajkú,de Indiában született. Párizsban ismerked-tek meg, mindketten pszichológusok. Agyermek három éves, egészen jól beszélmagyarul, az apa egy kukkot sem. Neki na-gyon tetszik ez a helyzet. Sokat profitál amegismert viszonyokból. A család szereti anyugalmat, csendet, szeretik őket és igye-keznek viszonozni a szeretetet.

Amerikai cseréptöredékek:Mi az ünnepek elején érkeztünk. Hatalmasa Halloween ünnep. Mindenütt tökkifara-gások és felvonulások. Innen aztán nincsmegállás. Jelmezes csinadratták, majd jön aMikulás csilingelő szánon. A parkokbanröpködnek az angyalkák.Akarácsony meg-számlálhatatlan csillogó-villogó díszekkel.Már küszöbön az újesztendő és persze a far-sang millió giccsel és cirkusszal. Még bor-sosak az árak, a zenélő hóemberek és azaranyló maszkok árai, de lesznek még ol-csóbbak is, csak vissza kell jönni és felvá-sárolni a sok kacatot a szezon után. A gyer-mekkultusz mindenütt óriási. A parkok, azáruházak tele vannak játszóterekkel, ját-

szóházakkal, játékokkal. Ugye ez a mi jö-vőnk is?Elutazásunk előtti napon lányom és uno-kám mindenáron NewYorkba akartak men-ni vonattal. A vonatút mindössze egyórá-nyi. Városnéző busszal végigjárták a ne-vezetességeket, megcsodálták a hatalmastízmilliós város minden szépségét és csú-nyaságát. Párszáz méterre voltak attól ahelytől, ahol egy őrült üzbég menekült el-gázolt és megölt több mint tíz embert, míglelőtték. Ez isAmerika.

Utazási cseréptöredékek:Kértünk a repülőjegyekhez belső reptéritranszfert nyavalyáinkból adódóan, mivelgyalog nem tudtuk volna megtenni az ir-datlan távolságokat. A frankfurti repülőtérolyan hatalmas, hogy könnyen eltéved azegyszerű halandó, de ha ismeri is a viszo-nyokat, nehezen tud eligazodni a kapuk kö-zött. Már vártak bennünket kerekesszékek-kel vagy elektromos kiskocsikkal, unoká-ink bánatára nem engedték őket felülni.Philadelphiában már a bejáratnál várt ben-nünket két tündéri fekete leányzó. Minden-hová elkalauzoltak minket, egészen a cso-magkiadásig. Frankfurtban egy elektromoskiskocsival cikázott velünk egy úr a tömeg-ben, így odaértünk az indulásra. A Liszt Fe-renc repülőtéren két férfi kerekesszékekkelvárt bennünket, egészen a futószalagig tol-tak, sőt, leszedték a csomagjainkat is. Fele-ségem igyekezett meghálálni a segítség-nyújtást és egy méltányos összeget adott átaz egyik úrnak. A válasz is megérkezett:Tessék még egy másikat is alácsúsztatni,mivel ketten vagyunk… Ekkor végképpmegéreztük, hogy itthon vagyunk, hazaér-keztünk.

Dr. Dolinay Tamás

Cserépdarabok Amerikából

SIMON GYULÁNÉ

SZ. ROTH ELVIRA

ז''ֹל ירמיה בת פערֹל פײגה1922.12.22-2017.11.03.

EMLÉKE LEGYEN

ÁLDOTT!

TEMETŐI NYITVATARTÁSVasárnaptól csütörtökig 9-től 12 óráig.

Pénteken és szombaton,állami és zsidó vallási ünnepeken,

valamint munkaszüneti napokon zárva.Elérhetőség: +36-30-966-5719

11

1917. november 2-ánArthur James Balfourbrit külügyminiszter Walter Rothschildnak,a Brit Zsidó Közösség vezetőjének küldöttlevelében leszögezte, hogy „Őfelsége kor-mánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzetihaza megteremtésére Palesztinában, ésminden tőle telhetőt megtesz e cél elérésé-nek elősegítésére, miközben világosan kelllátnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Pa-lesztinában fennálló nem zsidó közösségekpolgári és vallási jogait, illetve a bármelymás országban élő zsidók jogait és politikaistátusát.”1

Ezen nyilatkozat fontosságát nem leheteléggé hangsúlyozni. Ez volt az első alka-lom, amikor egy vezető világhatalom bizto-sította támogatását a zsidó nacionalizmus, acionizmus iránt. Ugyanakkor a nyilatkozateredményeképpen a Brit-Kelet-Afrikábanlétrehozandó zsidó államot támogató cio-nista hangok csillapodni kezdtek. AmikorBalfour egyszer Rotschildot megkérdezte,hogy ő személy szerint miért ellenzi a kelet-afrikai tervet, Rotschild azt válaszolta,hogy Jeruzsálem ugyanazt jelenti a zsidók-nak, mint London az angoloknak.

A nyilatkozat megszületése előtt a világkülönböző részein élő zsidó emberek elle-nezték a cionizmust, féltek az antiszemitakövetkezményektől.Azáltal azonban, hogymaguk mögött tudhatták a Brit Birodalmat,a zsidóságában az anticionista hangok mi-nimálisra csökkentek. Még a legortodo-xabb zsidók is – akik teológiai alapon elle-nezték egy zsidó állam megalapítását –csatlakoztak a nagyrészt szekuláris cionistamozgalomhoz.

Természetesen nem lehetett szemet huny-ni a területen élő arab többségi lakosság fe-lett sem (akik később kialakították maguk-nak a palesztin identitást). Ez a közösségnem nézte jó szemmel a Palesztinába tartózsidó migrációt. Ezzel kapcsolatban idén azEgyesült Királyság kormánya kijelentette,hogy az 1917-ben Palesztinában élő arablakosság jólétét figyelembe kellett volnavenni.

A Balfour Nyilatkozat ugyanakkor fi-gyelembe vette az arabok jólétének hely-zetét. Világosan szerepel benne a Palesz-tinában élő nem zsidó lakosság jogainakmegőrzése, habár ez a kritizálók számáranem egyértelmű, hiszen a nyilatkozat nemtudott részletesebben kitérni a nem zsidólakosság jogaira, tekintettel arra, hogy apalesztinai arab lakosság 1917-ben híjánvolt a nemzeti önazonosságtudatnak ésszerveződésnek. A jeruzsálemi muftin kí-vül (aki maga sem vallotta saját magát pa-lesztinnak) nem volt senki az arab közös-ségben, akivel tárgyalni lehetett volna.

Valójában a területet technikailag az Ot-tomán Birodalom irányította. Ráadásul arégióban inkább zsidók vertek gyökeret,mintsem az akkoriban nagyrészt nomádéletvitelt folytató arabok.

Mind a mai napig a palesztinai arabok va-lós törekvései meghatározhatatlanok, hi-szen nincs saját országuk. Figyelembe vé-ve, hogy a Balfour Nyilatkozat ténylegesenutalt a Palesztinában élő arabok jogaira,helytelen azt állítani, hogy ez a nyilatkozatvetette el az arab-izraeli konfliktus magját.

Mindenesetre a Balfour Nyilatkozat (abritek következő évekbeli visszatáncolásaellenére) szükségszerűvé tette egy zsidó ál-lam megszületését Palesztinában. Megte-

remtette annak lehetőségét, hogy létrejöj-jön a Közel-Kelet egyetlen demokráciája,ahol még az ott élő arabok is több jogot él-veznek, mint a többi arab a környezőországokban. Ez tette lehetővé a világ zsi-dósága számára, hogy az álmaikban élőzsidó állam valósággá váljon.

1 https://hu.wikipedia.org/wiki/Balfour-n y i l a t k o z a t _ ( 1 9 1 7 ) H o z z á f é r é s :2017.11.11.

John O'Neill 2017. november 11-én adetroitnews.com oldalon elérhető cikkealapján szerkesztette:

Sugár Károly

CENTENÁRIUMIdén száz éves a Balfour nyilatkozat

Theresa May brit miniszterelnök büszkeséggel beszél Nagy-Britannia szerepérőlIzrael állam megszületésében

A szó a (=„Sion”) szóból ered, amely először Sámuel próféta könyvében jelenikcionizmus Cionmeg. Cion Jeruzsálem egyik erődítményének a neve. Miután Dávid király elfoglalta Jeru-zsálemet a jebuzitáktól, Cion helyén épült fel „Dávid városa”. Cion szimbolikusan nem csakJeruzsálemet, hanem az egész országot jelenti a zsidók számára (lásd 137. Zsoltár). A zsidók adiaszpórában sem feledkeztek meg Cionról, a középkorban írta Jehuda Halevi „Cion énekeit”.A mozgalom előfutárai voltak: Jehuda Alkalay szarajevói származású rabbi, a lengyel szár-mazású Kalischer rabbi, a magyar származású Natonek József rabbi és Moses Hess filozófus.Natonek már a 19. század közepén írt a független zsidó államról, a töbiekkel ellentétben azon-ban ő nem vallási, hanem történelmi érvekre hivatkozott. Konstantinápolyba utazott, hogy aszultántól engedélyt kérjen a zsidó nép letelepítésére, így ő volt az első politikai cionista. Ma-gyarországon nem adták ki műveit.Moses Hess 1862-ben publikálta című művét, melyben előrevetítette a zsi-Rom und Jerusalemdó nép nemzeti újjászületését. Utalt rá, hogy a cionizmus az európai kis népek szabadságmoz-galmaihoz csatlakozik.Aszázad vége felé egyre kiterjedtebbé vált a Chibat Cion mozgalom, amely Rothschild báró se-gítségével földművelő telepeseket küldött Palesztinába.A cionizmus szót először Nathan Birnbaum használta, a mozgalomról azonban először a Drey-fus per nyomán született , Herzl Tivadar műve ír. Ezt tekintik a cionizmus alapmű-Judenstaatvének.1897-ben ült össze az I. Cionista Világkongresszus Bázelben, és megalakult a Cionista Világ-szervezet. Herzl így írt erről naplójában: „Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha mostmég nevet is ezen valaki, várjatok öt vagy legfeljebb ötven évig és meglátjátok.”Herzl jóslata szinte időre beteljesedett: 1947-ben, tehát ötven évvel a bejegyzés után osztottákfel a brit palesztin mandátumot egy zsidó és egy arab államra.

Forrás: Wikipédia

12

A Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirataPostacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6. • E-mail: sofarujsag@gmail.com • Tel./fax: (36)-42-417-939

Web: wwwsofar-ujsaghu • Számlaszám: OTP 11744003-20331427 • Főszerkesztő: Somos Péter • Felelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó HitközségTördelés, nyomtatás: Gprint Iroda (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)

A folyóirat ingyenes!

SÓFÁR

A lap MAZSÖK támogatásból valósult meg.

Ezúttal – a Soul exodus után – ismét egy magyar filmet ajánlok aSófár nyájas olvasóinak figyelmébe. 1945 című,Török FerencSzántó T. Gábor elbeszéléséből készült alkotása tavasszal került amozikba, s bár nem vetekedhet olyan, nagy közönségsikert aratófilmekkel, mint például a Kincsem, megfontolásra érdemesgondolatokat vet fel.A címben szereplő év augusztusában a western filmekre emlé-

keztető módon két titokzatos, szótlan, fekete ruhás idegen jelenikmeg egy magyar falu vasútállomásán. Közben – a szovjet meg-szálló katonák vigyázó tekintetével kísérve – a népek a nagyha-talmú, gátlástalan törtető, kiskirály jegyző fiának esküvőjérekészülnek. Amikor a bajt szimatoló állomásfőnök nekiered, hogyjelentse a jövevények érkezését, elszabadul a pokol, titkok, bűnök,árulások kerülnek elő.

Az öreg és a fiatal zsidó felbukkanása nyomán előbújik az attólvaló félelem, hogy a halottnak hitt zsidó szomszéd lábakelt javait(varrógépet, ágyneműt, evőeszközöket…) vissza kell szolgáltatni,a megürült házakból ki kell költözni. S eluralkodik az irígység, afelelősség el- és áthárításának jellegzetes emberi érzelme, ma-gatartási formája, vagyis a film a nem zsidók szemszögéből mutatjabe a tetteinkkel való elmaradt szembenézés szükségességét, máignem törlesztett adósságunkat. Ide kívánkozik a korabeli vicc: ami-kor az egyik falubéli a hazatérő munkaszolgálatos életkezdési le-hetőségei felől érdeklődik, ő így panaszkodik: Nem maradt sem-mim, csak az, ami rajtad van. Manapság nem ildomos AczélGyörgyöt idézni, én most mégis megteszem. Életinterjújábanolvasható: „… összehívtam a zempléni zsidókat, és azt mondtam,hogy kérem,… hagyják abba a falu felforgatását, hogy hol van ahokedlijük. Ha itt akarnak élni, akkor békét kell kötni valahogy azemberekkel.”A megbékélés, a hazatérők által talált kialakulatlan, rendezetlen,

hektikusan formálódó hatalmi viszonyok konszolidálása elenged-hetetlenné teszi a történtek olykor bizony fájdalmas vizsgálatát. Be-vallom, először arra gondoltam, ez egy tipikusan közép-európaitörténet, amely a világ más, szerencsésebb tájain nem vagy kevésséhat. Tévedtem, s ezt nem csupán az elnyert díjak sokasága bizo-nyítja, hanem az is, hogy – mondjuk – az Egyesült Államokban isnapirenden van, indulatokat kelt a réges régen volt polgárháborútörténetének feldolgozatlansága, kibeszéletlensége. Azt hiszem,ezért is egyetemes érvényű Török Ferenc munkája, s akkor mégnem is ejtettünk szót a remek színészi alakításokról, a film le-nyűgöző képi világáról, a pontos, korhű jelmezekről, eszközökről.Egyszóval: fogadják meg a címbéli felszólítást!

Fekete Antal

Gyerünk a moziba be!

CHANUKAI RENDEZVÉNYSzeretettel várunk minden érdeklődőt

2017. december 18-án hétfőn 17 órától

az 5778. évi chanukai összejövetelünkre.

Az ünnepi gyertyagyújtást követő műsorban fellép:

ésGerendás Péter Kardos Dániel