ISSN 2335 – 0350

E HAVI SZÁMUNKBÓL

7. sZÁM 2014. november FÜGGETLEN INGYENES POLGÁRI LAP

Az idei enyhe novemberi idő ellenére is ez a hónap valami-képpen az elmúlásról szól, az év végéhez közeledvén, pedig nö-vekvő késztetést érzünk, hogy elszámoljunk a mögöttünk lévő hónapokkal. A mérleg pozitív oldalára elsőként a civilek össze-fogását helyezném, mindannak,

amit az idén sikerült a faluban megvalósítani, az ennek köszön-hető. E nélkül a mérleg nyelve egyértelműen a másik irányba húzna. A legnagyobb összefogás talán a falu rendbe tételére irá-nyuló kezdeményezés volt, amely valóban látványos eredményeket hozott, nemcsak a köztereinkben, a közösségünkbe is némi lendü-letet hoztak. Véleményem szerint egyetlen hibát követtek csak el, mégpedig, hogy túlzott nyilvános-ságot adtak neki a közösségi oldalon, ahol törvényszerűen min-dig vannak szélsőséges megnyil-vánulások is, amelyek indulatokat generálnak. Ám ettől függetlenül a kezdeményezés és a tetteik egyértelműen a közösség javát szolgálták. Továbbá a kézilabda-klub kezdeményezésre sikerült

idén beüzemelni a horgosi medencét, a fociklub öltözőinek felújítása, sőt egyáltalán a klub felélesztése is inspiráló ered-mény. Az idén 10 éves Iringó Civil Szervezetnek pedig talán ebben az évben sikerült a leg-látványosabb terveket megva-lósítani, hiszen az iskola szabad-

téri tanterme, a műanyagpalack-gyűjtő, és az I. Vajdasági Ifjúsági Honismereti Akadémia is az ő nevükhöz fűződik. De nem szabad megfeledkezni a már működő szervezetek akcióiról, akik évről-évre teszik a dolgukat, mert tudják, hogy számítanak rájuk. Közéjük tartozik többek között például a Fészek Nagy-családosok Egyesülete, az Ön-kéntes Tűzöltó Egyesület, a Vöröskereszt vagy a Caritas. A Horgosi Könyvtár szervezésében tartott kiállításoknak és irodalmi esteknek pedig a kultúra átadásán kívül, szintén közösségépítő szerepük is van. S elérkeztünk a helyi és köz-ségi vezetőkhöz, s nekik köszön-hetően felépült a ravatalozóhoz egy előtér.

Mérlegen az idei év

Látogatás Reök Iván sírjánál; (Fotó:Farkas Krisztián)

TANYA A SZOMSZÉDBAN

ASZÓDI ÉLMÉNYEK

MENNI VAGY MARADNI?

DIÁKOK VÁLASZOLTAK

72

CIP – A készülő kiadvány katalogizálásaA Szerb Matica Könyvtára, Újvidék

659.3 (497.113 Horgos)

HORGOSI Mozaik: független ingyenes polgári lap / főszerkesztő: Kozma Rita. – 1. évf. 1. sz. (2014 május) – Horgos: Iringó Környezetvédő és Honismereti Civil Szervezet, 2014 -.- Ilustr.; 30 cm

Havonta.ISSN 2335 – 0350 = Horgosi MozaikCOBISS.SR – ID 285762311

JanuárBörcsök Tibor (57)Király Rozália (94)Malatenszki Sándor (73)Almási Dezső (82)Bende Ferenc (84)Kolompár Attila (27)Bicskei Emerencia (87)Kolonics Ferenc (52)Kovács Emilia (70)Szűcs Dénes (66)Apró Gáspár (76)Almási Katalin (67)Kalmár Etel (96)FebruárPapp József (84)Szolnoki Anna (87)Papdi Sándor (47)Radics István (82)Zakić Anđelko (66)Juhász Julianna (72)Bite József (57)Rövid Alekszandra (Marcelka) (84)Takács Tibor (48)Szloboda István (77)Berényi István (83)MárciusDemus Magdolna (71)Bálint Rozália (92)Siskovits Jolán (85)Törőcsik Katica (62)Pósa Imre (87)Almási Irén (74)ÁprilisSzolnoki Ferenc (61)Nyers Aranka (70)Ilia Katica (72)Kolompár Mária (74)Berényi Vilmos (63)Miladinov Svetislav (93)MájusHuszák Ilona (63)Nagy Frigyes (77)Danyi Piroska (86)Szabó Ilona (84)Fülöp Ferenc (65)Miladinov Katica (84)Bata Sándor (77)JúniusĐurić Živko (82)Bajtai József (76)Polih Éva (72)

Faragó Mária (92)Ördög János (77)Csákány Mária (87)Huszák József (64)Radics Ilona (65)JúliusSlávik Erzsébet (83)Szalma Imre (73)Berényi Géza (78)Magyari József (40)Ábrahám József (72)Lukács Etelka (59)Kenyeres György (71)AugusztusKolompár Mihály (64)Berta András (81)Varga Mária (58)Deák István (67)Molnár Erzsébet (94)SzeptemberFodor Jenő (67)Tóth Vásár Róbert (47)Csontos István (76)Krstin Zoran (55)Grgić Anđa (92)Käply Margit (84)Papdi Mária (87)Szalma Ferenc (78)Berényi Ferenc (82)Fülöp Verona (88)Körmendi Ferenc (78)Oláh Ferenc (74)Berényi István (60)OktóberMomirov Vladimir (84)Krstin Ljubomir (72)Bíró Károly(78)Bozsin M. Krunica (64)Molnár Franciska (60)Pataki Erzsébet (Ilona) (95)Molnár János (84)Kolompár Szidónia (55)Doszlop Sándor (86)NovemberLovas Rozália (82)

A jelentésért köszönet a Requiem Temetkezési Magánvállalatnak.

2014-ben elhunytak Szlovák éremeső

A horgosi „Kyokushin Karate – Oyama Dojo Center” karatékái 2014. október 19-én részt vettek Muzslán a 17. Szlovák Nyílt Nemzetközi Bajnokságon. E meghívásos versenyre ezúttal Ausztriából, Csehországból, Horvátországból, Magyarországról, Szlovákiából, és Vajdaságból érkezett 177 versenyző. A hagyományos versenyt az idősebbeknek Knockdown Kumite (leütéses küzdelem), a fiatalabbaknak pedig Kata (formagyakorlat) versenyszámban rendezték meg.

Délvidékről ezúttal hat horgosi Oyama Dojo versenyzője lépett a küzdőtérre. Végül a pontok összesítésében a következő eredménnyel végeztek: Kárász Imre - 1. hely (0.-9. kyu férfi 1995-), Engi Viktor - 1.hely (0.-9. kyu fiú 2004-2005), Turu István - 1.hely (0.-9. kyu fiú 1998-99), Major Zsuzsanna - 2.hely (8.-7. kyu lány 2000-2001), Szalma Bence - 2.hely (8.-7. kyu fiú 2002-2004), és Halász Martin ezúttal dicséretben részesült. A Vajdasági Kyokushin Karate szakképviselője, SENSEI Nagygyörgy Zoltán 3. danos mester versenybíróként lépett a tatamira. Halász Zalán a klub elnöke és Szalma István aktivista voltak kísérőink.

SENSEI Nagygyörgy Zoltán

Tudta-e?

A 23718 Horgos a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida (kisbolygó), amelyet a horgosi származású Kiss László csillagász fedezett fel 1998. április 2-án.

Ehhez a kérdéshez szóltak hozzá iskolánk 8/2 osztályának tanulói is. Részleteket emeltünk ki egy-egy véleményből. „…Én itt szeretnék maradni, mert itt van a családom, itt élnek szeretteim, a barátaim, és nehe-zen hagynám őket itt… A jövőmet itt képzelem el, …és miután befejeztem a középiskolát, szeret-nék apukám nyomdokaiba lépni, és a szüleimnek segíteni. Igaz, talán külföldön jobb lenne az élet, mint itthon, de engem minden ideköt, lehet, hogy jobb munkát találnék, de a szüleimnek kell a segítség. „ (Bíró Kornél) „ …Magyarországra akarnak továbbküldeni iskolába, de én félek, és nem akarom itt hagyni őket. A gimnázium után talán az egyetemet fejezném ott be. Egy jól fizető állást szeretnék, egy biztos állást, és nem olyat, ahol bár-melyik nap felmondhatnak, és aztán kapkodhatom a fejem! … Fontos, hogy az ember nézze, hogy hol érzi biztonságban magát.” (Szabó Noémi) „…Mivel szüleim nem en-gednek el Szegedre gimibe, Szabadkára megyek. A testvérem nyomdokaiba lépek, amit kitapo-sott előttem… Pestre utazom, és ott leszek egyetemista. Vele fogok lakni, mert neki valószínű addig-ra már lesz munkája és talán családja is. Mindketten szeret-nénk egymás közelében lenni. Haza is fogok látogatni, csak úgy nem hagyom itt a szülőfölde-met!... Horgos a szívemhez nőtt, Szerbia nem!... Ez a döntésem végleges. Fizikus szeretnék lenni, és magyar nyelven több lehetőséget látok odaát. Azt akarom, hogy anyáék büszkék legyenek rám!” (Földi Petra) „…Környezetemből sokan ki-mentek a jobb megélhetés remé-

nyében. Először az apukák, aztán utánuk a család… Nagy bátorság kell ahhoz, hogy kirángassák gye-rekeiket a megszokott környezet-ből, a barátoktól, az iskolából. Eleinte talán érdekes az új kör-nyezet, a vidék, mert mindent újra kell felfedezni, én mégis úgy érzem, hogy egy idő után előtör a honvágy érzése a szívekben. Meg-szokod az új helyzetet, és mégis a hétköznapokat fogcsikorgatva is élheted, mert szorít a honvágy. …Én Magyarország mellett édes-anyám és nagybátyám miatt döntöttem, ugyanis mindketten ott tanultak tovább. …Olyan szakot, amit én választottam, nem is nyitnak magyar nyelven…” (Szalai Bence) „…Sokan kimentek, és ki is fognak menni külföldre, még ha most van is munkájuk. Az itteni fizetések olyan nevetségesek, hogy úgy érzik az emberek, itt már nincs is életük. Máról holnapra élnek… Én a középiskolával együtt elvég-zek egy nyelvi iskolát, és Magyar-országon szeretnék tovább-tanulni. … Biztosan hiányozni fog majd az otthon, de szerencsét kell próbálni, a boldogulás reményé-ben!” (Mészáros Klementina) „…A korombeliek közül nagy-on sokan maradnak, én i s szeretnék itt maradni. Félek a jövőtől, de jobban érzem magam ott, hol családommal, barátaim-mal és ismerőseimmel lehetek együtt. (Csikós Csilla) „…Erősen és szépen fogok tanulni,… reménykedek abban, hogy sikereket érek el az életben. Tervezem, hogy elvégzem az egyetemet, és személyi kézilabda-edző leszek. Népszerű és sikeres a szakmámban, és bajnokokat fogok faragni a gyerekekből…” (Bóka

Kinga)

Válogatta: Kiss-Iván Anna

Menni vagy maradni, hogyan képzelem el a jövőmet?

Ugyan volt néhány próbál-kozás, amikor a fenti civil kezde-ményezések némelyikéhez csa-pódott egy-egy politikus, s aztán ezt a saját pártjának vagy szemé-lyének fényezéséhez kívánta felhasználni. Ez igen visszásnak hat, ha belegondolunk, hogy az ő feladatuk lenne a közösség érdekét szolgáló fejlesztések megvalósítása. S amíg ők ezért a munkáért (ha elvégzik, ha nem) havi fix fizetést kapnak, addig a civilek önkéntesen, munka mellett végzik a dolgukat. Senki sem várja el egy vezetőtől, hogy virágot ültessen, vagy kapálja a gazt. Sok minden más, nagyobb gondja van a falunak, amelyről gondoskodniuk kellene, a virá-gokat bízzák csak ide. Viszont dicséretre méltó volt az az összefogás is, amit a rekord mennyiségű esőzéskor tanú-sítottak a civilekkel együtt. Azonban sajnos a ravatalozó és a vizes árkok nem fedik el azokat a hiányosságokat, amelyek a falut jellemzik. A Művelődési Ház ügye legalább akkora szégyen, mint a szabadkai Népszínház épületéé, s bár egyesek szerint a felelősök tartományi szinten keresendők, ennek ellenére ez a helyi és a községi vezetőségre is rossz fényt vet. Településünk mindig is a kultúrájáról volt híres, s most is, mikor épület híján a táncosok, a kézműves kör, a színjátszók csendben teszik a dolgukat, és viszik a falu hírét, amerre csak járnak. S nem véletlen az sem, hogy amikor a nyomtatott sajtót temetik, és csökken az olvasói közönség, akkor éppen itt születik meg a Horgosi Mozaik, mely a helyi vállalkozók és magánszemélyek adományából jelenhet meg. A horgosi civil szféra idén bizonyított . Meglátjuk ezt hogyan díjazzák jövőre azok, akik a közpénzeket osztják.

R

6 3

a jó hangulatú, igényes szabadtéri események kedvelt helyszíne. A rendezvénytermünk, csakúgy, mint a terasz, ötven fő befoga-dására alkalmas. Az igényesen berendezett, otthonos hangulatú nagy szoba, amit ma rendezvény-teremként használunk, ebédek, vacsorák, hagyományokhoz kötődő zenés estek befogadó-helye. Tanyasi vendégházunk, amely babaággyal is rendelkezik, vendégeink – babák, gyermekek és édesanyák - kényelmét szolgálja. A tanya legfiatalabb épülete a boltíves borpince, amelyben 20 főt tudunk ülő-

hellyel kínálni, hangulatos bor-kóstolók, borbemutatók hely-színe. Konyhánkra különösen büsz-kék vagyunk. Nálunk, a vendég elé kerülő étel, ital egy-egy környékbeli faluhoz, termelőhöz, a helyi földekhez kötődik. A minőség és a helyben termelt a lapanyagok felhasználása egyaránt fontos szempont. Vendégeinket gondos figyelem-mel és szeretettel elkészített, minőségi é tkekkel vár juk, amelyek a különböző nemzeti konyhákra jellemző ízvilágok izgalmas ötvözetével készülnek. A velünk együtt élő nemzetek és a szomszédos országok konyhái-

nak harmonikus együtthatása teszi izgalmassá gasztronómiai kínálatunkat.

A változatos étkekhez kizárólag vajdasági borászatok minőségű borait kínáljuk. Pincénkben megtalálhatóak a magyarkanizsai Nagy-Sagmeister és Harmath Borászat Borai, a horgosi Bálint Pincészet borai, valamint a hajdújárási Maurer Borászat, a szabadkai DiBonis Borászat, a kelebiai Kasza Pincészet és a topolyai Brindza Borászat borai is. A Rózsa Major Tanya egész évben várja látogatóit. Saját

rendezvényeinkkel, szervezett turistacsoportok fogadásával, családi, baráti és céges események szervezésével állunk vendégeink rendelkezésére. Nálunk helye van a családi-baráti ünnepeknek (névnapok, születésnapok, eljegy-zések, legény- és leánybúcsúk, házassági évfordulók), kötetlen baráti összejeveteleknek, balla-gási banketteknek, osztály-találkozóknak, csapatépítő trénin-geknek, borkóstolóknak, bor-vacsoráknak. Tanyánkat csalá-doknak, a természet kedvelőinek ajnáljuk és mindazoknak, akik a zajos, tömeges helyszínek helyett az intim hangulatú vendéglátást részesítik előnyben.

És végezetül – mert ősz van – álljon itt egy, az évszakról szóló személyes vallomás:

Mi tagadás: szeretem az őszt. Még, akkor is, amikor esik az eső. Talán azért, mert kora ősszel születtem. Vagy inkább a színek hangulata, az ízek soka-sága, a környezet harmóniája ragad magával. Vagy még-inkább az újrakezdés ténye boldogít. Mert ősszel egyszer csak kezdődik minden előről: letisztultan, teli reménnyel, kilátással, ráhangolódással, eséllyel.

Ő s s z e l m i n d e n s o k k a l egyértelműbb lesz. Rendezett, konkrét, kitapintható. Kissé talán le is lassul az élet. De ez nem olyan eltunyult, unott lassúság. Inkább figyelős. Odaérős. Valahogyan jut idő olyasmire is, ami nyáron csak egy kósza gondolat volt. Az ötletek beérnek, megvalósulnak.

“Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.” (Albert Camus)

Arra bátorítok mindenkit, tapasztalja meg közelről ezt az őszt, éljen vele barátságban, békességben. Egy őszi séta, egy beszélgetés, egy baráti talál-kozó, családi összejövetel sokat adó lelki és testi feltöltődést jelent.

A Rózsa Major Tanyán is várjuk szeretettel!

Horgosiak Aszódon, a XIX. Honismereti Akadémián

Alapos készülődés után indultunk Aszódra, hogy bemutassuk a munkánkat, és hogy együtt töltsünk pár napot a többi diákkal. Az Aszódi Evangélikus Gimnázium kollégiumában, egy nagyon modern és jól felszerelt iskolában szállásoltak el bennünket. Az ismerkedési esten sorban bemutatkoztunk, elmondtuk hova járunk iskolába és honnan jöttünk. Ezután egy játékos feladatot kaptunk, hogy kitaláljunk egy rövid színdarabot, amihez plakátot is kellet készítenünk. Tamarával nem egy csapatba ke-rültünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Másnap zajlottak a diák-korreferátu-mok. Mindenki na-gyon a l apos é s s zép munkát végzett. Délután megnéz-tük az evangélikus templomot, a város iskoláit, nevezetességeit. Megtudtuk, hogy sokáig itt élt, és itt járt iskolába Petőfi Sándor. Bennünket a Podmaniczky-kastély hozott lázba, amely épp felújítás alatt állt. A kis kiruccanás után további diák-korreferátumokon vettünk részt. Mi voltunk aznap az utolsók. A horgosi amatőr színjátszás múltját és jelenét mutattuk be. Nagyon izgultunk, kezünk, lábunk reszketett, de szerintünk mégis jól teljesítettünk. A közönség tapssal díjazott minket, örülünk, hogy sokuknak tetszett az előadásunk. Következő nap kirándultunk a közeli településekre, Turára, Bagra és Zsámbokra. Az utóbbi helyen a néptánc csapat meglepetés fellépéssel készült. A műsor után Aszód polgármestere finom vacsorával vendégelt meg mindannyinkat. Mivel az volt az utolsó esténk együtt, megünnepeltük egy jó kis énekes-zenés-táncos bulival, ami nagyszerűre sikeredett. Hétfőre már a búcsúzás és az utazás maradt. Szeretnénk megköszönni Kiss-Iván Anna tanár-nőnek, hogy felkészített minket az előadásra, nagyon sokat segített, így az előadásmódunk is sokat javult. Örültünk, hogy eljutottunk Aszódra, mert ott rengeteg élményben volt részünk, és még tanulásra is volt lehetőségünk.

Sárkány Enikő és Varga Tamara

ÚJ KÖNYV

Bizarr mesék felnőtteknekBalázs Attila: Szép kis történetek

Honi irodalmunk-ban kevés a jó mesé-lő. Gion, Tolnai Ottó, Németh István – s talán még néhá-n y a n . S z e r z ő n k m i n d e n k é p p e n közéjük sorolható, nem elhanyagol-hatóan a csevegő nyelvezete révén. Annak ide j én a vajdasági irodalom-ba is a prózai for-mák megújítójaként robbant be. Tegyük hozzá, az 1955 novemberében született Balázs Attila annak a nemzedéknek a tagja, amely számára – egykoron inkább, de még ma is – az úton levés természetes állapot volt. Ő is sokat utazott (bejárta például Amerikát), s találkozott közben honfitársakkal: az úgynevezett magyarságszál végigvonul jelen kötetében is. Amelynek megírásához a Kinek Észak, kinek Dél c. könyvének megjelenése után látott hozzá, sok esztendő gyűjtött anyagát újrarendszerezve, új koncepciót kialakítva – így adódott, hogy a kötet hősei jórészt kivándorolt magyarok. E panoptikum pedig igencsak tágas: megjelenik a színen például az Újvilágba is eljutó Kossuth Lajos, majd elfelejtett költőként Kerényi Frigyes, Petőfi pályatársa, aztán hirtelen bizonyos Gregory Pack, azaz Pék György, a furcsa szenvedélyű delfinidomár. És feltűnnek a Beatles-korszak legendás figurái is, meg Gina, az öntörvényű újvidéki énekesnő, majd Figo, a portugál focista, akinek nincs is nyaka... Kritikusunk, Fekete J. József úgy véli, ami igazán közös ezekben a „szép kis történetekben”, az a szellemesség, a humor, a derű meg az irónia. Meg a páratlanul könnyed, mégis kacskaringós utakra vezető meseszövés adottsága. Balázs Attila Sinkó-, Füst Milán- és József Attila-díjas írónk, tagja volt az Új Symposion szerkesztőségének, dolgozott az Újvidéki Rádióban, majd az Újvidéki Televízióban, 1991 ősze óta él Budapesten. Az elbeszéléseit tartalmazó Szép kis történetek című kötete az idén jelent meg a zEtna kiadásában.

Virág Ibolya

(Sárkány Enikő, Varga Tamara, Kiss-Iván Anna)

Szilágyi Dorottya

4 5

A Rózsa Major Tanya Horgos első szomszédja. Amikor a horgosiak a régi nemzetközi úton Szabadka felé indulnak, először a Szelevényi Pusztát, a Tratyikot, majd a Rózsa Major Tanyát láthatják az út jobb oldalán.

A nyárfák ölelésében pihenő tanya Szabadka utolsó parcellája, Királyhalom település Horgosba ékelődő csücske. Királyhalom történetét dr. Horváth Mátyás dolgozta fel, monográfiájában többek között az olvasható, hogy ez a vidék már az Árpád-háziak idejében is lakott volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a horogosiak számára is ismerős Templom-domb, ahol 1230 körül épült templom romjai láthatóak. A vidéket először 1502-ben kiállított Birtoklevélben említik, jóval később pedig, 1749-ben ez a terület Kárász Miklós tulajdoná-ba került. Akkoriban három tanya, illetve major létezett itt: a Szelevény, a Rózsa és a Pörös major. Korabeli térképeken látható, hogy a tanyánk területe a Rózsa major része volt, így teljesen természetesnek találtuk, hogy továbbra is a Rózsa Major nevet viselje. Habár idősebb környékbeliek Libás tanyának is ismerték. A névadás történetét gyakran meséljük el vendégeink-nek, ugyanis sokan vannak azzal

a meggyőződéssel, hogy a tanya jelen tulajdnosának család- vagy keresztnevét viseli.Nálunk a természeté a főszerep. A természetesség, az igényes egyszerűség és harmonikus nyugalom lengi át a vízfelüle-

tekkel tarkított, ma rendezvény-he lysz ínkén t működő tanyát. A Szelevényi-puszták termé-szetvédelmi te-rület közvetlen közelében elte-rülő tanyán, a nyár-, az olaj-, a dió- és az eper-fák, a nád és a

gyékény, a madarak, a békák, a szitakötők és a halak birodal-mában az egyik legfontosabb feladatunknak a természet meg-óvását tekintjük. Azt a közeget óvjuk, ahol minden pillanatban különleges élmények várnak ránk: végigkövethetjük egy teknős útját, a nádastól a kemence alatti fatárolóig. Megleshetjük a szalakótát, amelynek jelenlétéről először csak az elejtett tolla árul-kodik A szár-csa is előbuk-kan a kicsi-nyeivel, csen-des és nyugodt pillanatokban partra vezeti az apróságo-kat . A sötét felhőre emlé-keztető parti fecskék soka-ságát csodál-hatjuk, aho-gyan a számukra ízes falatokat kínáló nádas felett nyüzsögnek. És itt vannak a tekintélyt paran-csoló, vadászó nagymadarak is.

No, meg a kaszálón száguldó hosszú fülű, hosszú lábú, nagy-szemű mezei nyúl, és az alkonyat-kor hangoskodó békák, tücskök. Meg a városi embernek szokatlan, vérfagyasztó hangot adó bagoly is. Örülhetünk az első rózsa-bimbónak. A kedves virágkáka szerény, halványrózsaszínű virá-gainak és a vízinövények buja sokaságának. A hat hektáros terület egy része kaszáló, amelyet manapság is takarmányt adó fű borít. A területen keresztül folyik a Dobó-csatorna, amely közel egy hektárnyi területre szélesedik ki, nádast alkotva. A víz, a nádas, a sziget rejtelmei, a csonakázás izgalmai, a röplabda- és kisfoci pálya, a játszótér és egyéb, az aktív pihenést szolgáló tartalmak egyaránt csábítóak a gyerekek és a felnőttek számára. Fekete István közkedvelt regényének hangu-latát idéző táj mindenkit magával ragad, elvarázsol és felszabadít. Ebbe a természetes közegbe illeszkednek a tanya épületei. Vendégeink kedvenc helye a szabadtéri terasz, amely még a téli zimankóban, csípős hidegben is

vonzó. Ilyenkor persze a nyitot kemence a központi hely, a benne ropogó tűz kellemes melege. Tavasszal, nyáron és ősszel pedig

Tanya a szomszédban

„Szombaton délután 14 órakor kezdődött az Összetartó hagyományok elnevezésű séta. Nagy létszámban gyáltünk össze, úgy tűnik, sok gyere-ket, felnőttet érdekelnek az ilyen jellegű prog-ramok.” „A gyülekező a központban volt. Vihettünk műanyag flakonokat a szelektív hulladékgyűjtőbe. Így védjük a környezetünket és segíthetünk a rászorulókon is. Aki hozott valamit, az bevásárló-táskát és golyóstollat kapott cserébe. Aznap meg is telt a gyűjtő.” „Elindultunk a kamarási erdőbe Gonczlik Ákos vezetésével. Megnéztük a régi villákat, néhány fel van újítva, de legtöbb romos állapotban van.” „A régi villák közül volt olyan is, amely még épségben, jó állapotban van. Mindegyikről ejtett pár szót Ákos, így sok érdekességet megtudhattunk.” „Útközben megálltunk a régi kamarási vasút-

állomásnál is, elszomorító, hogy milyen rossz állapotban van, az egyszer szebb időket is megélt épület.” „Odaértünk a védett területet jelző táblához, bár ezt sajnos sokan nem veszik észre, és szemetelnek az erdőben is.” „A kamarási erdőben felfrissültünk az ártézi kút vizétől. Megnéztük a bagolyvárat, amelyről megtudtam néhány érdekes-séget.” „Onnan elindultunk a sírhoz. Ott Ákos mesélt nekünk Reök Iván életéről.”„Lelopták a képet és a feszületet róla. Közös énekkel és imával emlékeztünk Reök Ivánra.”„Hazafelé felmentünk az Attila-dombra. Örültem, hogy ott lehettem, sok új, érdekes információval lettem gazdagabb a falum múltjáról. Remélem még sok hasonló sétán vehetek részt.” „Nekem nagyon tetszett ez a túra, többet is lehetne ilyen.”

Kecskés Liza (8/4), Rác Petra (8/4), Gazdag Áron (6/4)

Séta Reök Iván sírjáhozMozaik-beszámoló a diákok

tollából

Hírek a Vöröskeresztből

Október 26-án tartották a Napsugaras Ősz című rendezvényt, melyen minden idős személyt szeretettel köszöntöttek. A jelenlevők közül megválasztották a legidősebb nénit Nagy Piroska személyében, aki 85 éves, a legidősebb bácsit Szilágyi Mihály személyében, aki 86 éves, valamint azt a házaspárt, akik a legtöbb éve vannak együtt. Ők Szecsei András és Margit, akik 35 éve élnek házasságban, akik apró ajándékban részesültek. Az ünnepség jó hangulatú beszélgetéssel folytatódott, üdítő és sütemény mellett. Október elseje az Idősek Nemzetközi Napja. Ebben a hónapban még több figyelemmel fordulunk az idősek problémáinak megoldása felé. Az idősebb aktivisták 10 diákparlamenti taggal 30 idős beteg egyént látogattak meg, elbeszélgettek velük és szerény kis ajándékot adtak nekik. Ismét működik a Népkonyha. Az iskolában 50 tanuló kap meleg ebédet, emellett 20 felnőtt rászoruló viheti haza napi meleg étel és kenyér adagját. Ifjú vöröskereszteseink elsősegély bemutatót tartott az ifjoncoknak (ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos tanulóknak) a horgosi iskolaudvarban.

Kabók Dániel

Szólótánc Fesztiválok

A Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület szervezésében hetedik alkalommal tartották meg a páros és szólótánc fesztiválját októberben Horgo-son, amelyre ezúttal kizárólag magyarországi táncosok jelentkeztek. A zsűri tagja, Mihályi Gábor szomorúan konstatálta a vajdaságiak kimaradását. – Szomorú, hogy itt van Vajdaságban a VII. Szólótánc Fesztivál, és pont a vajdaságiak hiányoznak. Nagyon jó ezeket a tehetséges fiatalokat látni, a határon túlon meg még inkább, hiszen tudom, hogy itt minden sokkal nehezebb, a szervezés, az anyagiak biztosítása. A legjobb eredményeket érték el: 1. Gazsi László, 2. Harmati Patrik, 3. Drimba Máté; Páros kategóriában:1. Kabdeben Szabolcs és Magyar Fanni; 2. Szugyiczki Julieta és Baracsi Lajos Gergő; 3. Nagy Péter Gábor és Mohácsy Kisfalusi Renáta.

Taroltak a Horgosi Cibere tánccsoport szólistái II. Vajdasági Gyermek Szólótánc versenyen Szabad-kán. Díjazottak: Kiss Enikő, Biró Lehel, Cérna Gábor, Csongradac Zonett, Fehér Viktória;