a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának...

2015. KARÁCSONY23. évfolyam 86. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

18-25. oldal

Tart

alo

mTa

rtal

om

Havasi Gábor: Kávéházi gondolatok 1Szinger Eszter (8.A), Erős Eszter (11.D), Köntös Réka (9.D): „Legyen a zene mindekié!” 2-5

Tarlós Ferenc (11.B), Köntös Réka (9.D), Szinger Eszter (8.A): Hangszeres diákjaink 6-8dr. Horvtáh Olga O.Cist.: A ciszterci rend 9-11

A Ciszterci Nővérek Érdi Mundi Regina Apátsága 12Miért nem hisznek az emberek? 13-15

10. évfolyam: Első tapasztalatok a szeretszolgálatról 16-17 Fehér-Fekete 18-25

Erős Eszter (11.D): A lélek éegszebb hangai 26-27Weisz Pál (10.C): task Robotika_szakkör()} 28

Vonyó Péter András (10.C): Oltárszentelés iskolánkban 29Erős Eszter (11.D): Ahol még a Dodó* sem jár 30-31

Besenczi Berta (12.D): Márton napi libasütés 32Szilovics Lilla (9.D): Római tanulmányút 33-34

11.B: Mit adott nekem Róma? 34Winterverber László (11.C): Pécsről Szegedre lézerért, Szegedről Bajára távcsőért 35

Czimmermann Csilla: Bertók László köszöntése 36költőtoll 37

Soós Anna (11.A): Játék a kastélyban 38Soós Anna (11.A): Az igazi ajándék 39-40Köntös Réka (9.D): Karácsony előtt 41-42

dr. Varga Tamásné Haraszti Krisztina: Iskolai vívóverseny Pannonhalmán 43historia Domus 44

impresszumKiadja:

Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos GimnáziumaFelelős kiadó:Dobosi László

Főszerkesztő:Czimmermann Csilla

Diák szerkesztők:Köntös Réka (9.D), Szinger Eszter (8.A), Soós Anna (11.A),

Erős Eszter (11.D), Nagy Tamás (12.C)Címlapfotó: Az új oltár iskolánk káplonájában

(Bérczi Bernát O.Cist.)

Elérhetőség:7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy • www.crnl.hu • [email protected]

Nyomdai munkálatok:Molnár Nyomda és Kiadó Kft. • 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Színes Fehér/Fekete • 23. évfolyam 86. szám 1

Káv

éházi G

on

do

latok

Kávéházi gondolatokHavasi Gábor

„Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.”

Kedvenc Jókai-novellámból idéztem, melynek címe: Melyiket a kilenc közül? A kávészür-csölgetés közben a minap került kezembe ez a gyönyörű írás, amit először még gimnázium-ban hallottam az akkori osztályfőnökömtől. Nagyon tetszett János gazda és a 9 gyermek karácsonyi története. Akkor gondoltam arra, de jó lenne, ha egyszer én is János gazda lehet-nék. Biztos sokan ismerjük ezt a szép írást, melyben az apa, aki felesége halála miatt egyedül neveli a gyerekeit, karácsonyi ajándékként egy gyönyörű éneket tanít gyerekeinek: Krisztus Urunknak áldott születésén.

A házban fölöttük élt egy nőtlen gazdag úr, aki magányában éppen azon gondolkodott, hogy az ételnek miért nincs íze, hogy a hírlapokban miért nincs semmi érdekes, hogy a puha ágyában miért nincs csendes álom. Eközben felharsant a karácsnyi ének a 9 gyermek tor-kából. Az öreg dühösen vonult le a hálókabátjában János mester szállására. Az úr megkérte Jánost, hogy adja neki egyik gyermekét, akit ő felnevel és gazdag lesz, de az apa nem tu-dott választani közülük, a gyermekek is mind ragaszkodtak hozzá. Ekkor a gazdag úr 1000 pengőt adott neki, hogy ne énekeljenek tovább és őt ne zavarják. János mester zavarában

elfogadta a pénzt és megpróbáltak az úr kí-vánságának megfelelni, de a gyerekek, bár egymást csitították, nem tudták elviselni a hideg csendet. Egyszer csak újra elkezdtek énekelni. Az énekszó felszabadította őket és boldogan énekeltek.

„– Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik; mert az több ezer forintnál.

Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valameny-nyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közé-jük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra:

„Krisztus urunknak áldott születésén.”Bárcsak lenne sok János mester közöttünk!

Áldott Karácsonyt és kegyelemben gazdagúj esztendőt kívánunk minden olvasónknak!

2 23. évfolyam 86. szám • Színes Fehér/Fekete

RiP

ort

ré

„Legyen a zene mindenkié!” Szinger Eszter 8.A, Erős Eszter 11.D, Köntös Réka 9.D

„A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tuda-tosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.”Iskolánk sokszínűségét tükrözi az, hogy növendékei és tanárai nem csak szeretik a zenét, hanem közülük többen ját-szanak valamilyen hangszeren is. Őket kérdeztük a hangszerválasztásról, zenei ízlésükről.

Jánosi László tanár úr:Szinger Eszter: Milyen hangszereken játszik? Melyik a kedvenc hangszere?J.L.: Játszani komolyabban egy hangszeren sem játszom, ennek fő oka, hogy általános iskola el-ső év végén gyakorlatilag kidobtak a szolfézsról, és ez annyira elvette a kedvemet, hogy húsz éves koromig nem is mertem hangszerhez nyúlni. Ekkor akadt a kezembe egy hatlyukú pásztorfu-rulya, amin szépen lassan magamtól elkezdtem tanulgatni. Jelenleg ezen a hangszeren kívül még próbálkozom a somogyi hosszúfuruglával (talán ez a hangszer áll legközelebb a szívemhez), és a dudával több kevesebb sikerrel.

Sz. E.: Milyen zenét szeret hallgatni? Van kedvenc előadója/együttese?J.L.: Zenét hallgatni nem szeretek. Annál na-gyobb kín talán nincs is számomra, amikor egy koncertre be kell ÜLNÖM. Nekem ugyanis a zene, a tánc és az éneklés szerves egységet jelent, és ezeket leginkább együtt szeretem CSINÁLNI.

Nem szeretek külső szemlélő lenni. Stílusokat tekintve a népzene áll hozzám a legközelebb, abból is az autentikushoz legközelebb álló irányzatok, de nem vagyok ellensége a feldolgozá-soknak és a modern zenének sem, ha jó minőségű. Kedvenc együtteseim vannak, ezek közül most talán legtöbbször az „Egyszólam” nevű, leginkább somogyi és gyimesi népzenét játszó együttest hallgatom. Az előadók közül, nagyon nagy tiszteletet érzek Sebestyén Márta és Sebő Ferenc iránt, és most lehet, hogy sokan felnevetnek, de Halász Judit iránt is, akinek olyan sok köze a népzenéhez nincs, azonban a gyermekeim révén elég sokat hallgatom mos-tanában az ő dalait is, és így felnőtt fejjel, is csodálatba ejt az, hogy attól, hogy gyermekek-nek énekel, nagyon igényesen teszi ezt, és nagyon sok jóra neveli ezzel a gyerekeket.

Dömény Anita tanárnő:

Köntös Réka: Mióta hegedül? Honnan jött a hegedülés ötlete? Gyerekként is ugyanannyira szerette a zenét, mint ma?D.A.: Kisgyermekként kezdtem zenélni. Ének-zenei általános iskolába jártam, ahol az ének-kar és a heti öt énekóra mellett kötelező volt szolfézsra és hangszeres órára járni. Klasszi-kus hegedűre íratott be édesanyám, amit nagyon nem szerettem, mert eleinte a gyakorlás


RiP

ortr

ékínszenvedés volt füleimnek. Mire élvezetessé vált volna, addigra elment tőle a kedvem. Szerintem valójában hegedülni az tud jól megtanulni, aki képes huzamosabb ideig tartó macskanyávogás elviselésére. Igazán csodálom a hegedűtanárokat! A népzene szeretete ma-tek-, fizika- és néptánctanár édesanyámtól ered, aki már kiskoromban is gyakran elvitt tánc-házakba. Tizennégy éves koromban kezdtem el népi hegedűt tanulni a bonyhádi zeneiskola népzene tanszakán. Óriási volt a különbség a gyermekkori hegedülős-nyávogós emlékeim-hez képest! Egy hónapja tanultam muzsikálni, mikor hatalmas repertoárom okán (három dunántúli ugrós dallam) kedves tanárom, Siklósi Krisztián odaállított három fiú mellé: „Itt a zenekarod! Muzsikáljatok!” Hatalmas élmény volt, hogy a fiúk - népzenész szakzsargonnal mondva - lekísértek! Három dallammal prímás lettem, én irányítottam a kíséretet, és jól szólt! Óriási motivációt és örömöt jelentett a rendszeres együttmuzsikálás. Nem volt többé macskanyávogós-magányos-kottabogarászós száműzetés!

K.R.: Gondolom szereti a zenét, hiszen a mai napig játszik. Jól tudom, hogy zenekarban is hasz-nosítja ezt a tudást? Mondhatjuk, hogy a zene szeretete átjárja a hétköznapjait?D.A.: A rendszeres pén-tek délutáni bonyhádi muzsikálások során jó barátság alakult ki a mu-zsikustársakkal. Egyre gyakrabban hívtak min-ket városi ünnepségekre, néptáncegyütteseknek, táncházakba zenélni, így megalakult a Favi-rág zenekar. Néhány év múlva bővült a zeneka-runk, cimbalmosunk is lett. Így a már öttagú Favirággal rengeteg kö-zös élményt szereztünk a néptánctalálkozókon és -versenyeken, nemzetközi folklórfesztiválokon és táncházakban, ahol muzsikáltunk. 2010-ben azonban egyéb elfoglaltságaink miatt (egyetem, család, munka…) hivatalosan megszűnt a zenekarunk, bár természetesen azóta is zenélünk együtt alkalmanként. Jelenleg nincs állandó bandám, leggyakrabban férjemmel és pécsi barátokkal zenélek együtt. A zene a mindennapjaim része. Számomra a magyar népzene és népdalkincs olyan, mint az anya-nyelv: a legtermészetesebb módon fejezhetjük ki vele örömünket, bánatunkat.

K.R.: A hangszerek és a zene témánál maradva: van kedvenc zenéje, előadója? Mit hallgat szabadidejében? D. A.: Magyar népzenét gyakran hallgatok, elsősorban falvakban „felgyűjtött”, autentikus felvételeket. Ugyanis népzenét nem lehet kottából tanulni, hanem hangfelvételek hallgatásá-val és személyes találkozásokkal lehet elsajátítani. A magyarországi népzenét játszó zenekar-ok felvételeiből nekem hiányzik valami, hiányzik az „íz”. A zenehallgatás nálam is hangu-latfüggő: szoktam elektronikus zenét (Brains, Sayag Jazz Machine, Paris Combo), reggae-t (Groundation), balkáni jellegű (Lemon Bucket Orchestra, Taraf de Haidouks), klasszikus zenét (Csajkovszkij és Dvorák), jazz-t (Oscar Peterson Trio, Ella Fitzgerald, Dresch Qartett) is hallgatni, de kamaszkori lázadásom óta örök kedvencem a Doors. A franciát tanulóknak pedig ajánlom a zseniális George Brassens számait!


RiP

ort

ré

K. R.: Jól tudom, hogy mostanában volt az esküvője? Milyen zene szólt ott?D. A.: Jók az értesülései! Sorban állás volt a zenélési lehetőségért, mivel a férjem családjának és a baráti körünknek fele zenész. Többnapos hagyományos lagzink volt a közös előkészüle-tektől a legutolsó vendég (szerdai!) távozásáig, így szerencsére mindenki sorra került: mulat-hattunk magyar népzenére, hallgathattunk francia sanzonokat és free jazz-t.

K.R.: Milyen zenét ajánl a diákoknakt?D. A.: Bármilyen zenét, ami igényes és építő jellegű. A jó zenétől jókedvünk lesz, felszaba-dulunk vagy megnyugszunk. A kodályi gondolatokkal mélyen egyetértek, miszerint a zene lelki táplálék és felvirágozza életünket. A saját népzenénk pedig (nem a magyar nótákról van szó!) alap, hogy normál!

Andrásfalvy Péter tanár úr:

K.R.: Milyen hangszeren játszik és miért éppen azt választotta?A.P.: Csellón és nagybőgőn játszom. Csellózni 8 évig tanultam, és már nem emlékszem, hogy miért épp ezt választottam. Azt hiszem, ha lett volna otthon zongoránk, azt választot-tam volna.

K. R.: Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni vele?A. P.: A gimnáziumban kezdtem el a nagybőgővel foglalkozni. Bergics tanár úrtól tanultam és évekig néptáncegyütteseket kísértünk. Nagyon élveztem.

K. R.: Mostanában is játszik a hangszerén, akár hobbiszerűen, vagy esetleg rendszeresen, pl. zenekarban?A. P.: Csak alkalmanként játszom. Nagybőgőzni az Osztályéneklési Fesztiválon szoktam, csellózni pedig családi alkalmakon. Amúgy hiányzik a rendszeres zenélés, nagyon örülnék, ha rendszeresen játszhatnék.


RiP

ortr

éMostbacher Éva tanárnő:

Erős Eszter: Mikor és hol tanulta a hegedülést?M.É.: Nem zenész család-ból származom, de a zenét a beszéddel együtt tanultam. Édesanyám nagyon szépen énekelt, Édesapám pedig sok hangszeren játszott, így ter-mészetes volt, hogy a testvé-remmel mi is választottunk valamilyen zeneszerszámot. Én zongorázni szerettem volna, de mivel nem volt ott-hon hangszerünk, szüleim és szolfézs tanárom javasla-tára 8 éves koromban hege-dülni kezdtem a Liszt Fe-renc Állami Zeneiskolában. Kezdetben nagy volt a lelkesedésem, élveztem, hogy megszólal a kezemben a hangszer, és szép dallamokat tudok belőle előcsalogatni. A kezdeti lelkesedés azonban néhány év múl-va alábbhagyott és inkább fuvolázni szerettem volna. Szüleim azt mondták, hogy ennek semmi akadálya, ha már olyan technikai szinten állok hegedűből, hogy a vonósnégyesben bármelyik szólamot el tudom játszani, akkor a hegedű mellé jöhet a többi. Így maradtam a hegedűnél és nem bántam meg.

E.E.: Milyen alkalmakkor szokott játszani? M.É.: A pályaválasztásnál tanárom javaslatára a zenei pálya is felmerült, de végül a kémia tudománya úgy elvarázsolt, hogy a hegedülés megmaradt hobbynak. Több kamaracsoport-nak, valamint az Ifjúsági Ház zenekarának is tagja voltam, sok szép koncert emlékét őrzöm a szívemben. Sajnos a megnövekedett feladatok miatt egyre kevesebb időm van a szervezett muzsikálásra, de az a szerencsém, hogy a családban is van lehetőség az együtt zenélésre.Számomra a hegedülés az önkifejezés egyik legfontosabb formája, úgy érzem, hogy az ima mellett ez tud a legközelebb emelni az Istenhez. A Pius templom kamaraegyüttesével, amely-nek a családból már hárman is tagjai vagyunk, a nyáron a salzburgi dómban játszottunk Mozartot.

E.E.: Van-e kedvenc hegedűműve?M.É.: A barokk zene a kedvencem, ezért nagyon szívesen játszom Vivaldi, Corelli, Bach műveit, de minden jó zenére vevő vagyok.Babits Mihállyal vallom: „Mindenik embernek a lelkében dal van,és a saját lelkét hallja minden dalban.És akinek szép a lelkében az ének,az hallja a mások énekét is szépnek.”

E.E.: Köszönjük a beszélgetéseket!


RiP

ort

ré

Hangszeres diákjainkTarlós Ferenc (11.B), Köntös Réka 9.D, Szinger Eszter 8. A

Hangszeren játszani öröm annak is, aki megszólaltatja és annak is, aki hallgatja. Iskolai rendezvényeink, ünnepeink, osztálymiséink elképzelhetetlenek lennének hangszeres diákjaink nélkül, akik szerencsére szép számmal képviselte-tik magukat. Közülük kérdeztünk néhányat – elsősorban a zenéről.

Palancsa Bence 12. A - gitárTarlós Ferenc: Mióta játszol hangszeren? Annak idején miért döntöttél a gitár mellett? P. B.: A gitár már kiskorom óta érdekel, más hangszert el sem tudnék képzelni magamnak. Apának a gitárján pengettem, amikor még azt sem tudtam, hogy milyen hangokat fogok – talán 5-6 éves lehettem. Komolyabban 9 éves korom-ban kezdtem foglalkozni a hangszerrel. A Szent Mórban kezdtem el tanulni klasszikus gitárt, otthon apától tanultam el a rock stílus alapjait. Kezdetben a rockzene jobban érdekelt – nem vé-letlen, hisz apának volt egy metál zenekara még anno a '80-as években –, emiatt kevesebbet fog-

lalkoztam a klasszikus zenével. Mára ez már máshogy van, mindkettő egyformán fontos (na jó, csak majdnem egyformán :), kiegészítik egymást. Rengeteg olyan elem, technika van, amit át lehet ültetni egyik műfajból a másikba, így sokkal egyedibbé teszik a játékot mindkét stílusban.

T.F.: Úgy tudom, több zenekarban is játszol. Volt már alkalmad szólóban játszani? P. B.: A Szent Mór által szervezett hangversenyeken szoktam fellépni viszonylag gyakran, itt szólóban játszom. Jelenleg két rockzenekar tagja vagyok, a Siberia aktív, az OrangeNight most épül. Játszom a ClassAcoustica gitártrióban, mellyel – többek közt – már a Pécsi Nemzeti Színházban is felléptünk.

T. F.: Közeledik a karácsony. Gondolom, a karácsonyi számok külön örömet jelentenek. Milyen gyakran játszol a családodnak?P. B.: Természetesen a karácsonyi időszak izgalmasabb, ilyenkor egészen más érzés játszani. December 3-án lesz is egy adventi hangverseny a Kőtárban, erre én is készülök egy rövid műsorral. Külön nem szoktam a családomnak „koncertet adni”, de amikor gyakorlok, azt mindig hallgatják, így tulajdonképpen gyakran játszom nekik.

T. F.: Követed a profi zenészek tevékenységeit? Tervezed, hogy a jövőben a zenével fogsz foglal-kozni? P. B.: Természetesen mindig is voltak példaképeim. Szeretem hallgatni, ahogy más játszik, sok jó dolgot el lehet lesni más zenészektől. Sokszor volt már, hogy elmentünk a haverokkal koncertre, és rajtam kívül mindenki ugrált és élvezte a zenét, én meg a gitárost néztem, hogy éppen mit csinál, milyen hangot fog, milyen skálát játszik stb.. (de természetesen én is jól szórakoztam :D). Ha Isten is úgy akarja, a jövőmet is meghatározza a zene. Amíg élek, addig zenélek. Megélni csak szerencsés esetben lehet a zenélésből (nem is ez az elsődleges célom), ami rajtam múlik, azt meg fogom tenni. Bízom benne, hogy egyszer majd egy gigabuli után is készít valaki velem egy interjút. Talán éppen te.


RiP

ortr

éJán Szilárd 12. A - hegedűT. F.: Mióta játszol hangszeren? Annak idején miért döntöttél a hegedű mellett?J. Sz.: 2005. szeptemberében kezdtem „pályafutásomat” a barcsi zeneiskolában Vránicsné Jancsi Erika tanárnő kezei alatt. A testvérem akkor már hegedülni tanult. Én is jó kapcsolatba kerültem Erika nénivel, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is hegedülni szeretnék. 2010-ben, amikor „Lajosista” éve-imet kezdtem, váltanom kellett, így átkerültem a Szent Margit zeneiskolába Norgauer Eszter néni szárnyai alá. Az első év nehéz volt számomra, aztán egyre inkább élveztem a hegedülést. Az elsődleges cél az alapfokú vizsga megszerzése volt, később azonban „függővé” váltam és folytattam.

T. F.: Úgy tudom, hogy az ORFF zenekar tagja vagy. Szólóban is szoktál játszani?J. Sz.: Csák Lili tanárnő invitálására kerültem az ORFF-ba. Az ottani évek nagyban hoz-zájárultak mind lelki, mind szakmai fejlődésemhez. Utóbbit Bergics tanár úrnak is köszön-hetem. Szólót a zenei hangversenyek alkalmával sokszor játszottam, viszont a legmeghatá-rozóbb élményem a tavalyi szalagavatón való részvétel volt. Thais meditációját adtam elő. (Remélem, a közönség is olyannyira élvezte, mint én.) Szintén emlékezetes marad, mikor Mosztbacher Éva tanárnővel az egyik volt tanítványának esküvőjén játszhattunk a Pius templomban.

T. F.: Ebben az időszakban is sokat zenélsz?J. Sz.: Szeretem a karácsonyi hangulatot, a kollégiumi karácsonykor, a Roraték alkalmával és az otthoni adventi Istentiszteletekkor is szívesen szerepelek.A családom előtt feszélyezetten érzem magam, mert úgy gondolom ők a legnagyobb kriti-kusaim.

T. F.: A klasszikus zene vagy a könnyű zene áll közelebb a szívedhez?J. Sz.: Hallgatni a könnyű zenét szeretem, viszont ha hegedülök, szinte csak komoly zenét játszom. Nagy kedvencem Vivaldi. Alkotói tevékenysége, darabjainak könnyedsége, ám de frappánssága, virtuozitása lenyűgöz.

T. F.: Később is szeretnél zenével foglalkozni? J. Sz.: Mindig figyelemmel kísérem a „nagy” zenészeket. Örülök, hogy Pécs rengeteg lehe-tőséget biztosít a zenei kibontakozásra. Nagyon becsülöm és szeretem a Pannon Filharmo-nikusokat. Egyszerűen oda vagyok értük. Boldog vagyok, hogy néhányukat személyesen is ismerem. Hobbi szinten mindenképp szeretném folytatni a muzsikálást. Zenekarban is szívesen játszanék továbbra is. Viszont hivatásomat pedagógiai pályán képzelem el.

Ribly Zita 9. A - hegedűKöntös Réka: Mióta hegedülsz pontosan? Miért kezdted el?R. Z.: Ezt elég nehéz lenne megmondani, mármint pontosan. Nálunk az egész család zenélt vagy zenél még a mai napig is. Apukám családjában majdnem mindenki zenélt, és azzal is foglalkozott/foglalkozik munkaszerűen. Anyukám pedig orgonázni tanult. Apa hegedűtanár, már nagyon fiatalon belépett az életembe a komolyzene. Vannak olyan régi felvételeink, ahol a testvéreim vagy én még egész kicsiként föllépünk a család előtt karácsonykor, szóval körülbelül 3 évesen már "Süss fel nap"-oztunk apával, de zeneiskolai szinten csak később kezdtem el tanulni. Negyedikben egy évig fuvo-lára jártam, de az nem nagyon akart összejönni. Ezután tértem át a hegedűre, és azóta is azt tanulok.K. R.: Szereted a hangszered, mármint vannak -e olyan napok, amikor


RiP

ort

ré

inkább kihagynád a gyakorlást, de attól még gyakorolsz csupán a zene szeretete miatt?R. Z.: Szerintem nincs olyan, hogy valaki ne akarná néha a hangszerét kalapácsnak használ-ni. Velem elég gyakran előfordul, hogy valami egymás után sokszor nem sikerül, és olyankor általában a szekrény jár rosszul. A hegedűt, magát a hangszert nem tudom, hogy szeretem-e. Szeretek szólós darabokat hallgatni, de annyira nem szokott lekötni, viszont ha egy darabot hallasz, aztán vagy ugyanúgy, vagy nem, de eljátszod, na az nagyon jó érzés. Vegyük például az osztályéneklésit: iszonyúan élveztem, ahogy a dallam egy pár húzástól teljesen átalakult. Ami mondjuk csak gitárral és zongorával szomorú dallam volt, az attól a hangtól hirtelen vidámabb kicsengésű lett. A gyakorlásról annyit, hogy igyekszem megtartani a napi 1-1,5 órát, de most, hogy már gimnazista vagyok, kezdem azt érezni, hogy ez kicsit sok, nem jut rá elég idő.

K. R.: Szoktál-e spontán játszani, csak úgy másoknak vagy magadnak?R. Z.: Az attól függ. Ha nem kell tanulni, megvan a kötelező órára kellő gyakorlás és nem vagyok agyhalott állapotban, akkor előfordul, de csak nagy ritkán. Bár most a nyáron volt rá példa, hogy fogtam a fülesem meg a hegedűt, egyik fülemben szólt az eredeti filmzene, én pedig igyekeztem lekísérni. Apáék nagyon hálásak voltak, amikor lemerült a zenelejátszó.

K. R.: Milyen zenét hallgatsz?R. Z.: Mindenfélét. Nagyon szeretem a filmzenéket, és azt nem csak hallgatni, de játszani is. Szeretem a komolyzenét, de nem mondanám, hogy azzal kelek és azzal fekszek. Szeretem még a lassú, (kedves barátnőm szerint: nyálas) zenéket, mint például Sam Smith-t. Tulaj-donképpen mindegy, mit hallgatok, csak a szöveg és hangerő elviselhető legyen.

Csorbai Virág 10. A – elektromos gitárSzinger Eszter: Sokak szerint inkább fiús az elektromos gitár. Szerinted? Ajánlod lányoknak is?Cs. V.: Úgy gondolom, (bár lehet, hogy közhelyes) a zene mindenkié. Ha valakinek meg-tetszik bármilyen hangszer, bátran kezdjen el rajta játszani, persze csak ha megvan a kellő lelkesedése, hozzáállása. Gitározni bárki könnyedén megtanulhat, egy kis kitartás kell hoz-zá, de én bátran javaslom mindenki számára. Nem muszáj mindenkinek elektromos gitáron játszani, hiszen az akusztikusnak is megvan a maga csodája. Kihez mi áll közelebb, ezt csak ő tudhatja.

Sz. E.: Mióta zenélsz? Mennyit gyakorolsz?Cs. V.: Pár hónapos korom óta mániákusan észreveszem a ritmikát mindenben. Nem is volt kérdés, hogy később hangszeren is játszani akarok majd. Több mindent érdekelt, néhány hangszert ki is próbáltam, de végül pár éve a gitár mellett kötöttem ki. Klasszikus és basszus-gitáron is játszom, bár elég kevés volt rá az időm az elmúlt néhány évben, így folyamatosan tanulok, és próbálok fejlődni. Ha csak néhány percem is van naponta, hogy gyakoroljak, akkor azt kihasználom, hiszen az is több mint a semmi:)

Sz. E.: Milyen zenét hallgatsz? Melyik a kedvenc előadód/együttesed?Cs. V.: Elég széles körű a zenei ízlésem. Szeretem a komolyzenét is, de valahogyan megfogott az alternatív és a rock zene is. A mai "rádiós slágereket" nem igazán kedvelem, mert úgy gondo-lom, nagyrészt elvesztették jelentésüket, és legfeljebb felszínes mondanivalójuk van (elnézést, ha ezzel bárkit megbántottam). Konkrét favorit előadóm nincs, de nagyon kedvelem többek közt a Red Hot Chili Peppers-t, a Guns N’ Roses-t, a 30y-t, a Tankcsapdát és persze örök klasszikusként a Metallica-t.Köszönjük a válaszokat!


Hitélet

A szerzetesek éveA ciszterci rendA rendeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében a kismarosi és az érdi ciszterci nővérekhez látogatunk.

A monasztikus élet lángja a kismarosi ciszterci monostorban

Ciszterci gyökereink A ciszterci élet Cîteaux alapításával indult el 1098-ban a 11. századi reformmozgalom új mo-nostoraként. Molesmes-i Szent Róbert, Szent Alberik és Harding Szent István, Cistercium első apátjai Szent Benedek Reguláját követve megalkuvás nélküli monasztikus életre vágy-tak, hogy a gyökeres szegénység, egyszerűség által egyedül Isten töltse be életüket. Isten keresésére mentek, hogy találkozzanak Vele.Saint-Thierry Vilmos ezt írja cîteaux-i látogatása után: „Ezek az emberek, noha közösségben élnek, mégis remeték benyomását keltik, annyira egyesülnek Istennel.” 1Belső életrendjükben a ciszterciek visszaállították azt az egyensúlyt az imádság és a munka között, mely a kor kihívásai közepette sok monostorban felborult.A későbbi századok is csodálattal adóztak a Harding Szent István által megfogalmazott Charta Caritatisnak, mely biztosítja az apátságok egységét azáltal, hogy bölcs középutat mutat minden monostor teljes önállósága és a túlzott függés között.1113-ban jelentkezett Cîteaux-ba Bernát, társaival együtt. Egyénisége, elkötelezett élete al-kalmassá tette őt arra, hogy Clairvaux apátjaként a Szentlélek rajta keresztül lobbantsa láng-ra az isteni szeretet misztikus tüzét a ciszterci rendben. 25 év alatt, Szent Bernát halálának évéig 278 új monostort alapítottak. A női ág 1129 körül kapcsolódott a rendhez.Hazánkban az első ciszterci apátságot még Szent Bernát idejében alapították. II. Géza király Heiligenkreuz-ból hívta be a szerzeteseket 1142-ben Cikádorra. Ezt követte számos alapítás, összesen 18. Köztük 1182-ben Zircen, 1232-ben a mai Bélapátfalván. Az öt női apátság

1 THOMAS, R., Spiritualité cistercienne, in Pain de Cîteaux 13, Chambarand 1962, 26.


Hit

élet

közül a veszprémvölgyi volt számottevő.Közösségi életünk kezdetei Mint ahogy az apostolok korában, így a 20-ik században sem tudta megakadályozni semmi Isten hívó szavát, és nem tilthatta meg semmi a meghívott személy válaszát.Ezért lehetséges, hogy közösségünk a szerzetesrendek működésének megszüntetését célzó államhatalmi rendelet után öt évvel, 1955. szeptember 8-án, Budapesten, egy albérleti szo-bában, a monasztikus élet minden külső feltétele és lehetősége nélkül indult útjára. Tímár Ágnes örökfogadalmas ciszterci nővér és még három fiatal lány az evangélium és Szent Be-nedek Regulájának vezetésével válaszoltak Isten hívó szavára. Az 1961-es koncepciós perhullámban letartóztatták a közösség elöljáróját és még három nővért. Amikor a házkutatás befejeződött a „kinn maradottak”, Tímár Ágnes kényszerű távollétének idejére, Mónikát választották meg elöljárónak. Ő a bentiekért ajánlotta fel éle-tét, és mindent elkövetett, hogy sorsközösségben legyen velük. „Szeretném, ha megvernének, feldarabolnának, ha bezárnának és soha többé nem láthatnám ezeket a piros futórózsákat, sose sütne rám a nap, nem fújna a szél, nem látnék senkit, akit szeretek… Azt is szeretném, szeret-ném, szeretném, vágyódom utána, amitől irtózom; kívánom, amitől rettegek, daloló örömmel tudnám mindezt elviselni, ha egy picit könnyítenék! Bármelyikükért az életemet adnám!” 2Életáldozatát az Úristen elfogadta. 1962. december 13-án bekövetkezett halála. 1963. már-cius 21-én általános amnesztiával mindenki, aki egyházi ügyben volt elítélve, szabadult. Március 21-e Szent Benedek ünnepe és egyben Mónika születésnapja. Küzdelmeit, lelki fejlődését, és mély hittel átitatott szeretetét ismerhetjük meg feljegyzéseiből, leveleiből, nap-lójából.Az 1966-os egyházellenes koncepciós perben ismét letartóztatták az elöljárót. Miután 1969-ben szabadult, a közösség Kismaroson talált otthonra, ahol egy kis telken felépült az „első monostor”, egy faház, később az első kőépület, majd a fordulat után a jelenlegi monostor.Életünk pillérei 60 éves történetünk monasztikus vonásai a kemény történelmi adottságok között formálód-tak radikális Krisztus követéssé. Megrázó valóságként éltük át, amiről Tertullianus így írt: „Vetőmag a keresztények vére.”3Kismaroson jelenleg 18-an élünk: 2 növendék és 16 örökfogadalmas nővér.4 A monasztikus hagyományt követve együtt imádkozunk és dolgozunk. Hogy imádságunkat élő szeretettel végezzük, hangszerekkel (szitár, kora, hárfa) kísérjük a zsolozsmát, szentmisét.A vigília után a Szentírás olvasására jövünk össze a scriptoriumban, Csendben odahallgatva engedjük Istent munkálkodni bennünk.A ciszterci atyák tanítása szerint az imádságunk akkor lesz az isteni szeretet megtapasztalása, ha szolgálatunk által gyümölcsöt terem. Ennek elengedhetetlen alapja a helyes önismeret, mely elvezet a helyes istenismeretre és szeretetre. Szent Bernát így tanít: „Amikor az ember ott kezdi, hogy megismeri önmagát hiányosságaiban, és az Úrhoz „kiált”, aki „meghallgatja” (Zsolt 90,15), ezt válaszolja neki: „Megszabadítalak, és te dicsérni fogsz.” (Zsolt 49,15) Így önismereted az egyik lépés, mely elvezet Isten ismeretéhez. Az ő képmása által, mely megújul benned (Kol 3,10), ő maga is látni engedi magát, miközben te „bizalommal szemlélve az Úr dicsőséges arcát, mely feltárul előtted, átalakulsz ugyanerre a képmásra világosságról vilá-gosságra, mintegy az Úr Lelke által” (2 Kor 3,18).5 Bár a 12. századi ciszterci szerzeteseknek semmi sem volt kedvesebb a maguk választotta „va-don” magányánál, mindig is termékeny kapcsolatot ápoltak környezetükkel. Ennek egyik hatékony eszköze volt a vendéglátás, amely a mi életünkben is a hagyományos monasztikus

2 Mónika naplója, Vigília, Budapest 1990, 206. 3 TERTULLIANUS, Apológia 50.13, in Ókeresztény írók művei, XII., 148. 4 Rendünk központi nyilvántartása szerint a világban jelenleg 1626 férfi és 825 női ciszterci szerzetes él. Ma-gyarországon a Zirci Apátsághoz 22 rendtársunk tartozik, az Érdi Regina Mundi Apátságban 17 nővér él.5 BERNARD DE CLAIRVAUX, Sermons sur le Cantique 36,6, in Sources Chrétiennes 452, Cerf, Paris 2000, 121.


Hitélet

szeretetszolgálat kifejeződése.A vendégszeretet szokásos szolgálatain kívül sok ciszterci apátság – mintegy kórházat tartva fenn – irgalmas szamaritánusként befogadta a környék szegény sorsú betegeit. Testet-lelket gyógyító „missziós” munkánk által monostorunk is kapcsolódik ehhez a hagyományhoz. 25 éve működik alapítványi mozgásszervi rendelőnk a faluban, közösségünkhöz tartozó oblátusok vezetésével. A ciszterciek úgy tekintettek a munkára, hogy nem annak jellege adja az ember értékét. Az ember létének legmélyebb lényege – Isten képmása, Isten gyermeke - teszi értékessé a munkát. Ez a tanítás segíti bennünk a belső szabadság kimun-kálását, amivel szellemi tevékenységeinket és kétkezi munkánkat (gyümölcsfel-dolgozás, méhészet) végezzük.A jövőre tekintve Elődeink példája ma is arra figyelmeztet minket, hogy a kényelem, a karrier és a közöny világában szabadok vagyunk Isten mellett dönteni. Ma is hivatásunknak és küldetésünknek tartjuk, hogy a minket előbb szerető Istennek adott radikális válaszunkkal, életformánk eszközei és a ciszterci hagyomány által hűségesen táp-láljuk a ránk bízott monasztikus lángot, hogy mások számára is az Örök Szeretet fénye lehessen. Hogyan látjuk a szerzetesrendek mai helyzetét? Minden szerzetes, szerzetesközösség a tér-idő adott keretein belül él. Isten hívó sza-va a mai társadalom adottságai között szól, és itt adja meg a hívást beteljesítő kegyelmét is. Ami külső, látható, fogható jellemzője a mai kornak – társadalmi szinten is – az elkötelezett életre vállalkozók létszámának csökkenése. A számok azonban önmagukban nem tükröznek minőségi életjellemzőt, sem rosszat, sem jót. A szerzetesek éve páratlan lehetőség, hogy megismerjük a hazánkban élő 69 féle szerzetesrendet, imádkozzunk testvéreinkért és segítsük egymást a hiteles tanúságtevésben. 1610 szerzetes 61 féle szolgálati területen adja tovább Krisztus életét a mai ember-nek. A Szentlélek új lendületével, a kölcsönös testvéri szeretet megélésével járjuk zarándok-utunkat. A karizmák sokfélék, mindegyiknek a forrása azonban az egyetlen Isten meghívó szeretete, melyről úgy szeretnének tanúságot tenni a szerzetesek, hogy minél több emberhez eljusson Isten országának örömhíre.

dr. Horváth Olga o.cist.apátnő


Hit

élet

A Ciszterci NővérekÉrdi Regina Mundi Apátsága A nővérek közössége Szent Benedeknek a monasztikus szerzeteseknek írt Regulája szerint él. Rendalapítóik a Regulából kihangsúlyozták az egyszerűséget, a szegénységet és a magányt. Magyarországon 300 év szünet után a Regina Mundi-monostorának megalapításával Na-szályi Emil O.Cist élesztette fel újra a rend női ágát Endrédy Vendel zirci apát magbízásából 1945. június 11-én.A közösség két legfontosabb tevékenysége az imádság és a fizikai munka. A közös imád-ság mellett életükben nagyon fontos szerepe van az elmélkedésnek, a lelkiolvasmánynak, a szentírásolvasásnak és a magánimádságnak.Másik fő elfoglaltságuk a fizikai munka: a Krisztus iránti szeretetből vállalt megélhetésük-höz szükséges földművelés, a vendéglátás és a vendégházak gondozása. A monostor kertjében és a város másik szélén lévő földükön zöldséget és gyümölcsöt termelnek. A vendéglátásban sokféle csoportot fogadnak: lelkigyakorlatozóktól kezdve a tanfolyamokon résztvevőkig. Punk M. Gemma Ocist. apátnő 2009. Karácsonyán kelt levelét idézzük:

Puer natus est nobisEgy halk hang állított szóra: miért mentek végig, a hosszú, jeges-deres úton, vagy tócsákkal belepett sáros, csúszós úton Betlehembe? Későn indultok, lélekszakadva és elkésve érkeztek, lehuppantok a tömeg szélén, már semmit sem láttok és hallotok? Miért nem indultok el idejében, jó korán és mentek egyenesen a mennynek aranykapujá-hoz, hogy ott várakozva, a kiszűrődő égi éneket hallgatva, lélegzetvisszafojtva éljétek meg a nagyszerű pillanatot, amikor kinyílik a kapu és elindul a végeláthatatlan menet, amely a világ Megváltóját kíséri diadalútján a mennyből a: Fénycsóvákból szőtt aranyos ruhájában, az angyalok, szentek, kerubok övezerében. Akkor azonnal Eléje borulhatnátok és együtt zenghetnétekdicséretét a mennyei sereggel, s tán Ö is vetne rátok egy pillantást és örülne, hogy jelen vagytok ebben a fölséges pillanat-ban... és megéreznétek szeretetének mélységes mélyét, amint aranyruhája egyre fakul a föld légköréhez közeledve ...míg egészen szürke és szegényessé válik...Akkor egy meghatározhatatlan rövid idre rnegsejthetnétek: Kicsoda a világ Megváltója, Aki érettünk Emberré lett.... Fogadjátok meg tanácsomat: a mennynek kapujához siessünk, ott kérjük ki áldását, a szent karácsony Kegyelemét, az új esztendő boldogabb jövőjét, ott öleljük meg egymást békességgel, új életet kezdő új szívvel, hogy Isten áldása kísérje napjainkat... Punk M. Gemma Ocistapátnő és közössége


Hitélet

A HitrőlMiért nem hisznek ma az emberek?A 8. A osztály tanulóinak gondolataiból

Sokan azt gondolják, amit nem látnak, az nem létezik.Az emberek a tényeknek hisznek!Fölöslegesnek tartják, hiszen szerintük Isten nélkül is jól elvannak.Egyre inkább a technika világában élnek.A tudomány és a filmek azt mutatják, hogy nincs Isten!Nem merik vállalni a hitüket.Nem értik a mise lényegét.Meg sem próbálnak közelebb kerülni Istenhez.Isten mindig csak a bajban jut az emberek eszébe.Sokan azt gondolják, ha lenne Isten, nem ilyen lenne a világ.Mindennek van oka és célja, ezt nem veszik észre!Manapság sok ember egyhangúan csinálja a napi rutinját, és csak azt csinálják, aminekik azonnal jó. Szerintük túl macerás minden vasárnap templomba menni. Hallgatnaka bűneikről. A Bibliát nem olvassák, mert az nem menő. Nincs erejük változtatni.

Miért hiszek Istenben?Érzem, hogy az Úr körülvesz, segít. Átszövi a mindennapjaimat a hit.A hitnek nincsenek okai. Én csupán kinyitottam a szemem és láttam.Isten nélkül üres lenne a világ.Szüleim is erre neveltek, de sok megmagyarázhatatlan dolog is volt az életemben, amiIsten jelenlétére utalt.Őt mindig segítségül lehet hívni.A hit nekem erőt ad.


Hit

élet

Nem lehet megmagyarázni. Aki hisz, annak nem kell okokat mondani. Annak elég, hogy hiszi, hogy Isten van, szeret és segít a bajban.Még keresem Istent.Hiszem, hogy a lelkünk nem tud meghalni.Mert bízom Istenben!A hit ajándék, és ezt megkaptam Istentől.Jó, hogy van kinek köszönetet mondani, hálát adni, és Tőle tudunk segítséget is kérni.Már többször meggyógyított, és így még erősebb a hitem.Felismertem a jeleit, és ez terel a hit felé. Ahogy a zsoltárokban is olvashatjuk.Hiszek, de még nem tudom, hogy miért.Igazán boldogok akkor leszünk, ha követünk egy utat.Egy könyvtárba rendszeresen betérő 16 éves fiatalember sóhajtása egy borongós hétfőn:„Tudja Tanárnő, mi a baj?Mindenki siet.Mindenki a saját hibáját a másikra tolja.Mindenki kihasználja a másikat.Mindenki a saját dolgait akarja érvényre juttatni.Mindenki kihasználja a másikat.Nincs összetartás.

Attól tartok, igaza van! De próbáljunk meg tenni ellene!


SZESZ

Első tapasztalatoka szeretetszolgálatrólKollár Johanna Bettina 10.A

Az Irgalmas Rendnél végzem munkámat mint betegápoló. A nénik, bácsik, akikkel talál-kozunk, mind 90 év felett vannak. Meglepő, hogy több néni van, mint bácsi. Ezek az idős emberek sokkal barátságosabbak, mint néhány fiatalabb felnőtt.A betegekkel való foglalkozás abból áll, hogy a nővérek lehozzák a betegeket hozzánk, a kö-zösségi szobába, és mi irodalmi terápiát tartunk nekik. Történeteket, vicceket mesélünk, de gyakran csak beszélgetünk velük. A téma mindig róluk szól, hisz ők idősek és gyakran nincs senkijük, akiknek elmondhatnák érzéseiket, gondolataikat. A pozitív látásmód nemcsak az új ismerőseimet jellemzi, hanem az egész Irgalmas Rendet.Az épület maga egy labirintus, de a portás a bejáratnál kitűnő eligazítást tud adni, Hor-váth Annamária, a mentorunk pedig arra tanít bennünket, hogy nyitottak és elfogadóak legyünk.

Idősek otthonaCsizmadia Luca 10.B

„Az Alkotmány utcai idősek otthonában lakókról nem gondoltam volna, hogy ennyire jól esik nekik, ha beszélgethetnek valakivel csak úgy, akármiről. Mikor már elmeséltek maguk-ról mindent -de tényleg mindent- akkor már csak az érdekli őket, hogy mi történt velünk a hét folyamán. Amikor bemegyünk egy-egy szobába, mindig más és más a hangulat. Egyszer nagyon könnyű megmosolyogtatni őket, máskor pedig beszélgetni sincs kedvük. Legtöbb-jüknek jól esik a társaság, és egy idő után nagyon szeretnék viszonozni, hogy mi ott vagyunk velük például pár szem szőlővel, egy kis teával vagy egy kenyér és egy szalámi szelettel. De a legjobb érzést bennem az kelltette, hogy mivel nem olyan "gyorsak" mint mi, ezért le kell lassítanunk hozzájuk. Jó egy kicsit nyugodtnak lenni a sok rohanás után. Amikor eljön a látogatás idejének a vége, mindig elhangzik: "Ugye jöttök még?".

Tóth Viktória 10.E

„Nagyon élvezem a beszélgetést az idősekkel. Nyugodt a környezet és kedvesek az emberek. Szívesen járok oda, és ha meglesz az 50 órám, akkor még vissza fogok járni. Örülök, hogy ezt a helyet választottam, most sem döntenék másként.”

Klósz Máté 10.E

„Megismerkedtem Józsi bácsival, aki bár testileg nem a legfrissebb, de szellemileg nagyon friss. Nagyon jókat lehet vele beszélgetni akár tudományokról is. Persze nem csak a férfiak-kal beszélgetek, hanem a nőkkel is. Irénke nénivel a főzés tudományát és sok minden mást is megbeszélünk.”

Molnár Kata Sára 10.C„Főként Margit nénihez járok, aki még viszonylag újnak számít az otthonban és még az otthonából is járnak hozzá. Ennek ellenére látszik, hogy nagyon boldog, amikor ott vagyok, és ezt tudatja is velem. Múlt alkalommal, amikor meglátogattam, vittem neki egy csokor


SZES

Zvirágot, és nem győzött dicsekedni velem, hogy ilyen szerencsés. Nagyon boldog vagyok, hogy segíthetek neki, és az is boldoggá tesz, hogy vár engem és mindig kérdezi a többieket, hogy jövök –e.”

Nagycsaládosok egyesületeHesz Anna 10.B

„A szeretet szolgálat keretén belül egy másfél éves kisfiúra vigyázok hetente kétszer. Eleinte félve álltam neki a feladatomnak. Tartottam attól, hogy mi lesz, ha ha nem tudunk összeba-rátkozni, összeszokni egymással, valamint attól is féltem, hogy valamit majd esetleg rosszul csinálok. Szerencsére a kételyeim már az első alkalommal elmúltak. Bár én eredetileg még az előző tanévben nem ezt a feladatot választottam, hanem az óvodai gyermekfelügyeletet, azonban most őszintén kijelenthetem, hogy szerencsésnek érzem magam, amiért a nagycsa-ládosokhoz kerültem. Így egy olyan élményben lehet részem, amire biztosan örökké emlé-kezni fogok.”

Pukli Réka 10. E

„Október elsejétől minden kedden járok egy családhoz, vigyázni a gyerekekre és játszani velük. A kezdetektől fogva jól kijövünk a szülőkkel is; sokat beszélgetek Eszterrel és jó érzés, hogy a kicsik is szívesen játszanak velem. Gördülékenyen és rugalmasan kezeljük az extrább időpontokat is. Eddig minden szempontból pozitívnak élem meg ezt a „közösségi munkát”. Sokat tanulok tőlük, a türelmem és a figyelmem is fejlődik a velük eltöltött idő alatt. Örülök, hogy őket választottam, ők pedig befogadtak engem.”

Fogd a kezem alapítványSütő Gréta 10.E

„Sérült felnőttekkel ("fiatalokkal") foglalkozom Patacson.Az első alkalommal nagyon izgultam, de pozitívan álltam a dologhoz, és nagyon jó véle-ménnyel távoztam az első találkozás után. A sérültek és az ott dolgozók is nagyon rende-sek.Mostanáig a karácsonyi vásárra készítünk kézműves dolgokat a fiatalokkal, amiket az adven-ti vásáron segíthetünk majd eladni.Borcsával hamar összebarátkoztunk, ő egy fiatal lány, aki nagyon szereti a történelmet. So-kat beszélgetünk, nagyon megkedveltem, és úgy érzem Ő is a hamar a szívébe zárt.Nagyon jól érzem magam a fiatalokkal, rengeteg energiát adnak, és még a legrosszabb nap-jaimon is képesek megnevettetni.Örülök, hogy ezt a helyet választottam az 50 óra teljesítésére."

Dávid Sára 10.D

„Nagyon aranyosak a fiatalok és a felnőttek is. Annak ellenére, hogy sérültek, nagyon jól lehet velük beszélgetni. Jól esik, hogy mindig várnak, és örülnek, ha megyek.”


SZESZ

Papnevelde utcai óvodaEgy 10.C osztályos tanuló

„Az óvodát a gyerekek szeretete miatt választottam, bár nem nagycsaládban élek, sőt még testvérem sincs…Az óvodában más foglalkozni a gyerekekkel, mint otthon, mert ott sokkal többen vannak és nagyon eltérő a jellemük. Nagyon sok türelem és megértés kell ehhez a feladathoz, illetve néha keménységre is szükség van. Emlékszem egy esetre, amikor egy kislányt kellett volna kivinni az udvarra, de ez nem ment könnyen. Végül fél óra könyörgés után a kislány engedett és felhúzta a harisnyáját is, amit szerinte nem kellett volna, mondván nincs olyan hideg. A gyerekek hatalmas energiával töltenek el. Amikor eljövök tőlük, sokkal boldogabb vagyok, mint amikor odamegyek.”

Vágyi Adelheid 10. D

Khetanipe Romano Centro„Egyszer elmentem megnézni ezt a családi napközit, és nagyon megtetszett. Azóta oda járok, cigánygyerekeknek segítek tanulni, házit csinálni. Megszerettem őket nagyon, és jó látni, mennyire örülnek, hogy valaki foglalkozik velük. Az egyik lánnyal rengeteget szok-tunk beszélgetni. Mondta, hogy nagyon hiányzok neki, amikor nem vagyok ott. Néha még levelezünk is… szerintem akkor is fogok járni, ha már végeztem a szeretetszolgálattal.”

Fábián Anna 10.A

„Amikor belépek a kis terembe, olyan mintha egy másik világba lépnék be. Ahol nem utál senki senkit, ahol nem számít hogy honnan jöttél, milyen jegyeid vannak és nem érdekel senkit a másik bőrszíne. Itt csak az számít hogy mi vagy legbelül, hogy mit tudsz adni a másiknak, amitől neki jobb lessz. Összeségében elmondható, hogy tökéletes levezetése a hétnek, hiszen nem csak szeretetet adunk, hanem kapunk is.”

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XXV. évf. 26. (94.) szám, 2015. Karácsony

Az advent öröme

Beszélgetés Berecz Tiborral

Knoch Júlia 11.A.

Berecz Tibor idén ősszel került plébániánkra, a Kertvárosi Szent Erzsébet Plébániára. Iskolánk tanulója volt, 2009-ben érettségizett. Diakónus-sá idén október 10-én szentelték Rómában. Pap-pá szentelésére pedig várhatóan jövő év júniusá-ban kerül sor. Vele beszélgettem egy borongós novemberi délutánon advent előtt.

K. J.: Mesélnél a gyermekkorodról? B. T.: Egy kis faluból származom, Szakadátról. A gyermekkorom egyszerű volt, kint voltunk a határban, játszottunk, bunkit építettünk elmen-tünk biciklizni… Otthon meg állatokat tartot-tunk, általánosban még voltak saját kecskéim is, akiket én gondoztam.K. J.: Mikor kaptad a hivatásodat?B. T.: Az én családom nem hívő, de nincsenek Isten vagy az Egyház ellen, így azon az alapon, hogy rosszat nem tanulok, beírattak hittanra elsős koromban. Így tehát jártam hittanórára, megkeresztelkedtem, utána elsőáldozó lettem. Hetedik osztály végén volt a bérmálkozásom 2004. május 2-án és az után körülbelül két héttel éreztem, hogy milyen jó lenne papnak lenni.K. J.: Előtte voltak valami más terveid?

B. T.: Terveim nem voltak, csak kis ötleteim. A mezőgazdaság meg az állattartás érdekeltek. Aztán utána jött a hivatás. Természetesen később a gimiben is volt, ami érdekelt. Mátyásné Nyúl Etelka ta-nárnő szerette meg még jobban földrajzot. A német nyelv például a gimnáziumban tetszett meg, Vida Tamás tanár úr tanította. Akkor önállóan is tanultam elég sokat.K. J.: Milyenek voltak a gimnáziumi éveid?B. T.: A gimnáziumi évek számomra egy kis aranykor volt, örömmel emlékszem rájuk vissza. Persze több összetevője is volt: a Nagy Lajos, az Antiochia, a pécsi lét, a Laudate kórus (amit akkor még Nagy Ernő tanár úr vezetett), ezek mind nagyon meghatározók voltak ezekben az években.Az osztályfőnökünk Novacsek Krisztina tanárnő volt, mi voltunk az első osztálya. K. J.: Említetted az Antiochiát. Mi is pontosan ez? Mondanál róla szót?

2015. KArácsony 2

B. T.: Az Antiochia egy lelkiségi mozgalom, ahol fiatalok szolgálnak fiataloknak. A háttérben termé-szetesen felnőttek segítenek, de főként a középiskolás és fiatal egyetemista korosztályt célozza meg. Amiben nekem sokat adott, hogy sok keresztény barátom lett, és mély dolgokról komolyan tudtunk beszélgetni.K. J.: Ezek után hol folytattad a tanulmányaidat?B. T.: Érettségi után jelentkeztem a pécsi püspöknél, aki Pestre küldött tanulni a Pázmány Péter Egyetem hittudományi karára. Itt három évet töltöttem. Nyilván hat évig tartott volna, de közben áthelyeztek egy társammal együtt Rómába. Az elején váratlanul jött, hogy oda kerülök, ugyanis nem tudtam olaszul, úgyhogy az első év a nyelvtanulással és a helyzet elfogadásával telt. A második év már könnyebb volt, és nekem mindig harmadik év, amikor úgy érzem, hogy igazán kitapasztaltam, hogy mennek itt a dolgok, és az emberekkel is eléggé közel kerülünk egymáshoz, úgyhogy a harmadik év volt számomra a legjobb. Nagyon becsülöm Rómát és hálás vagyok, hogy felfedezhettem az Egyház földi központját, és hogy olyan sok más országbeli elkötelezett keresztényt (papokat és hívőket egyaránt) megismerhettem.K. J.: Három év külföldön eléggé meg tudja változtatni az embert.B. T.: Igen, ez nekem is sokat jelentett, úgy érzem, hogy a szemléletmódomban tudtam nyílni, magamra is, másokra is, Magyarországra is máshogy tekintek. Ottlétem alatt a társakon keresztül igazából több más országot is eléggé megismertem, nem csak Olaszországot, és a határon túli honfitársak révén a kül-honi létbe is nap mint nap bele-bele pillanthattam. K. J.: Van valami mottód, vagy akár egy bibliai idézet, ami sokat jelent neked?B. T.: Rómában volt egy-két bibliai idézet, amit felragasztgattam. Az egyik volt az ˝Evezz a mélyre!˝ (Lk 5, 4) Ezt Jézus mondja Péteréknek a csodálatos halfogásnál. A másik a kedvenc zsoltárom, a 130. zsoltár. Bár az egy dolog, hogy a kedvencem, az is nyilván feladat, hogy az ember megélje a zsoltárt.K. J.: Köszönöm a beszélgetést és kegyelemben gazdag, örömteli adventet!

Uram, nem fuvalkodik fel a szívem,és nem néz magasra szemem,nem járok nagy dolgok után,erőmet meghaladó csodák után,

hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet.Mint a gyermek anyja ölén,mint a kisgyermek,olyan most a lelkem.

Bízzon Izrael az Úrban,most és mindörökké. (130. zsoltár)

3 2015. KArácsony

„Nem abban áll a szentség, hogy nincs hibám, hanem, hogy nem alkuszom meg gyarlóságaimmal. Belenyugszom-e? Ha százszor elbukom, százszor fölkelek, és erős lélekkelFolytatom a harcot…Az igaz szeretet tettekben, izmaink erejével és arcunk verejtékével szerezhető meg.”

(Kaszap István)

Van célom!

Antal Emília

Ez a kijelentés a mottója a Kaszap István emlékévnek. Ez volt a témája annak a Konferenciának is, melyet a Kaszap István emlékév lezárásaként rendeztek meg Székesfehérváron a Ciszterci Szent Ist-ván Gimnáziumban 2015. november 20-án, s melyen Dobosi László igazgató úr és Meszéna Tamás igazgatóhelyettes társaságában részt vehettem.

Van célom! Mit jelent ez? Azzá kell válnunk, aminek Isten elgondolt bennünket! Ez érvényes a mai világban is, amikor a sok információ és a sok feladat érdektelenné tesz bennünket.

Hogy kapcsolódik ez a Kaszap István emlékévhez?

Ki volt Kaszap István?

1916.március 25-én született Székesfehérváron. Szülővárosában a ciszterciek nyolcosztályos Gimnáziumában tanult, tagja a 85.számú Zrínyi Miklós cserkészcsapatnak, a Mária-kongregárciónak. Rend-szeresen ministrál, és nagyon jól sportol. Szertornázik, sorra nyeri asportversenyeket, a tankerület ifjúsági tornászbajnoka, kétszeres dunántúli bajnok. Kemény munkával javítja tanulmányi eredményét, nyelveket tanul, bővíti történelmi és tudományos ismereteit, remekműveket olvas. Szinte sosem lehetett látni könyv nélkül. „Az én tanulásomat Is-ten szava irányítja, a kötelesség hű teljesítése.” – írja. Az érettségin

színjeles bizonyítványt szerzett. Istennek szerette volna szentelni az életét. 1934. június 30-án belépett a je-zsuita rendbe. Sokat imádkozott, minden megbízatást, szolgálatot örömmel és lelkesen végez. A gyermek-korában egészséges sportoló fiún különféle betegségek törtek ki. Mandulagyulladás, mellhártyagyulladás, szepszis, amely miatt egész testén fájdalmas kelések keletkeztek. Szótlanul tűrte a fájdalmakat, beszélni és enni sem tudott. Szenvedéseit az Úrnak ajánlotta fel. A kórházban minden nap elimádkozta a Te Deumot. 19 évet, nyolc hónapot, 22 napot élt – 1935. december 17-én lépett át az örökkévalóságba. Előtte néhány so-ros írásban így búcsúzott szüleitől: „ Isten veletek! Odafönn talákozunk. Ne sírjatok! Mennyei születésnap ez. A Jóisten áldjon meg benneteket!” Sírja Székesfehérváron a Prohászka Emléktemplomba található. Az imameghallgatások száma egyre nő. Boldoggá avatása folyamatban van!

Érdemes elgondolkodni életén, s feltenni magunknak is a kérdést: Van célom?

2015. KArácsony 4

Hermann István Egyed(1895 – 1970)

1895. február 17-én született Bátaszéken, Tolna megyében. Ősei a középbádeni telepesekkel jöttek Bátaszékre, valamennyien földműveléssel foglalkoztak. Szülei - bátaszéki fogalmak szerint a - jómódú - paraszt réteghez tartoztak. Öten voltak testvérek, András öccse a bajai ciszter gimnáziumban meg-kezdett tanulmányait a háborús események miatt Egerben folytatta, ott is érettségizett, ciszter diákként. Édesapja 47, édesanyja 49 éves korában hunyt el. A bátaszéki elemi iskola után a szekszárdi reálgimnázi-um következett, amikor a családi tanács elhatározta, hogy papi pályán folytassa életét. Az 1909–1910-ik tanévre a ciszterci rend pécsi gimnáziumába került. Tanárai felkeltették benne a vágyat, hogy szerzetes-tanár legyen. A sors azonban azt hozta számára, hogy ne a ciszterek közé kerüljön, hanem a premontrei rendbe, ahol 1914-ben szerzetesi fogadalmat tett, majd teológiai tanulmányai folytatására a nemzetközi hírnévvel bíró innsbrucki egyetemre vezényelték. 1918.szeptember 30-án szentelték pappá, pár év múl-va, 1921-ben a hittudományok doktorává avatták.

Hivatását 1925-ben gödöllői reálgimnáziumi hittanárként, némettanárként gyakorolta, majd a budapesti bölcsészeti karon megszerezte a bölcsészettudományi doktorátust. Disszertációja témája: „A bátaszéki németek és népdalaik 1929.” Négy év múlva, 1933-ban egyetemi magántanár lett, majd 1938-ban meg-kapta az egyetemi rendkívüli tanári címet és a Szent István Akadémia rendes tagjává választotta. Ezt követően az 1940-ben alakult szegedi Horthy Miklós Egyetem bölcsészeti karának magyar-történelem tanszékére nevezte ki Hóman Bálint kultuszminiszter. Az 1944-45. tanévre a kar dékánnak választotta. A háborús események miatt kiürült egyetemet fel kellett tölteni, az egyetem rektora és prorektora is el-menekült, ezért Hermann Egyednek kellett átvennie az egyetem vezetését.

Az 1948–49-es politikai fordulat miatt - nem várta meg az elbocsátást – nyugdíjazását kérte. Szegedről hazaköltözött Bátaszékre, a szülői házba, nőtestvéréhez. A szerzetesrendek feloszlatása után a veszprémi ferences templomba került kisegítő lelkésznek és megbízták a püspöki levéltár kezelésével. Ezt a munkát kénytelen volt abbahagyni, újból Bátaszékre költözött, ahol a helyi plébánián végezte a papi teendőket.Dr. Hermann István Egyed premontrei kanonok, nyugalmazott egyetemi tanár, rektor életének75.évében hunyt el, 1970.március 24-én temette dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök.Sajnos élete – külföldön megírt - főműve csak halála után pár évvel jelenhetett meg: „ A katolikus egy-ház története Magyarországon 1914-ig. München 1973.”

l995. május 20-án Bátaszéken ünnepi szentmisével avatták fel emléktábláját és tudományos konferenci-ával emlékeztek születésének 100. évfordulójára. 2015-ben a bátaszéki templommal szembeni épületben átadták a Hermann Egyed emlékszobát, melynek berendezése, bővítése jelenleg folyamatban van.Számára két csodálatos eseményt nem adott meg a Mindenható: egyháztörténeti könyvének megjelené-se csak 1973-ban, halála után három évvel történhetett meg és a bátaszéki templom melletti parkban a „cikádori”, első ciszter apátság romjait csak 2000-ben tárták fel.

Hermann István élete, szerzetestanári hivatása, egyetemi tanárként való működése, tudományos kuta-tásai alapján kiérdemelte, hogy nevét Nagy Lajos Gimnázium kiemelkedő diákjainak sorában említhes-sük.

Dr. Zalavári László

Amikor a történelem nem ismétli meg önmagát1922. – 1948. vs. 1989. – 2015.

A jó történetek mindig az elején kezdődnek.Lassan 100 éve már, hogy az „alapító atyáink” – Gaál Gaszton, gr. Klebersberg Kunó és gr. Zichy János – életre hívták a Ciszterci Diákszövetséget. Az akkori társadalmi miliőt – amiben ennek a kezdeménye-zésnek a magja megfogant és szárba szökkent – ma már csak a történelem lapjairól ismerhetjük. Ahogyan az ekkoriban végzett és tevékenykedő zseniális társaink névsorát, valamint rövid történelmünk első feje-zetének a végnapjait is. Élt 26 évet. Jött az államhatalom és a keresztény konzervatív értelmiség egy időre illegalitásba vonult. De a vérzivataros 40 év alatt is – Kerekes Károly apát úr sokat idézett szavaival – „bú-vópatak” életet élve őriztük tovább a lángot.Végül 1989-ben, a karnyújtásnyira lévő szabadság érzésétől fűtve, Nagyvenyimben 131 diáktársunk jelen-létében a Ciszterci Diákszövetség szíve újra megdobbant, és attól kezdve folyamatosan ver. A szervezetünk – dr. Farkas András elnökségével – ugyan ismét megalakult, de a szocialista diktatúra alatt a társadalmi környezet nagyon sokat változott. Így új célok és feladatok fogalmazódtak meg és álltak előttünk. Lénye-gében újra fel kellett építeni – inkább lelki, mint fizikai értelemben – mindent, ami közösséggé formált minket. A rendet, a plébániákat, az iskolákat, a cserkészetet és az öregdiákságot. Az elmúlt 26 év – törté-nelmünk második fejezete – ezzel az építkezéssel telt.Álljunk meg most egy röpke pillanatra, és nézzünk egy picit vissza, hogy honnan is indultunk. Majd néz-zünk körül, hogy végül mit is sikerült összehoznunk. Adjunk hálát, köszönjük meg és legyünk nagyon büszkék erre a fejezetre is. Nagyon sok társunk áldozatos munkája és lelkesedése köszön vissza ránk történelmünk ezen lapjairól.És aztán elérkezett 2015. és Ferenc pápa meghirdette a szerzetesek és közvetve a szerzetesrendek (valamint a hozzá kapcsolódó szervezetek) évét. A Ciszterci Diákszövetség életében is változások következtek. „Sze-nior” barátaink azt mondták, hogy „Fiatalok, itt az idő!”. Leültünk egymással és egyetértésben a renddel, a gimnáziumokkal, az alapszervezetekkel, megújítottuk a Ciszterci Diákszövetséget. A mi történetünk csak most kezdődik. Ez is az elején. A harmadik fejezet… Új alapszabályunk küldetés-nyilatkozatában a következők állnak:„Miközben napjainkban az egyéni érdekek túlsúlyának korát éljük, mi, a ciszterci rend által fenntartott öt gimnázium egykori tanulói, tudatában vagyunk a közösség erejének fontosságával. Abban a hitben, hogy egy közösség építése és életben tartása a saját kezében van, és abban a reményben, hogy közösségünkhöz csatlakoznak a közel 50 év után újraindult ciszterci iskolák egykori tanulói is, megújítjuk a Magyar Cisz-terci Diákok Szövetségét. Tesszük ezt abban a meggyőződésünkben, hogy a szeretet és igazság, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, valamint a ciszterci szellemű nevelésből fakadó közös hagyományok és értékek összetartó ereje vezetnek minket a céljaink elérésében.”Az új elnökség pedig a négy gimnázium (Buda, Eger, Pécs, Székesfehérvár) egyes osztályának képvise-lőjeként fogta meg a stafétabotot, hogy az országos (ernyő)szervezet működésével – amelynek csak az osztályok tagjai, saját tagsága nincs - a helyi szervezetek életét serkentse, támogassa. Terveink között szerepel több országos szintű megmozdulás is, amelynek célja az osztályok összekötése, országos hálózat építése. A renddel és a gimnáziumokkal összhangban szeretnénk jelentős tényezővé válni a ciszterci család és a magyar társadalom életében.

Horváth soma (Buda) a ciszterci Diákszövetség elnöke,Pólya Viktor (Pécs) a ciszterci Diákszövetség alelnöke

5 2015. KArácsony

2015. KArácsony 6

Beszámoló a CDPO éves közgyűléséről

A CDPO éves, rendes közgyűlésére 2015 november 21-én, szombaton került sor. A közgyűlés a meghirde-tett napirendi pontok alapján zajlott. A gimnáziumról és a pénzügyekről szólóbeszámolót követően, a köz-gyűlés egyhangúan elfogadta az elnökségnek azt a javaslatát, miszerint nem indít külön ifjúsági tagozatot a fiatalok növekvő aránya ellenére sem, hanem továbbra is egységesen működnek együtt a korosztályok.A 47-esz számú Szent László Király Cserkészcsapat parancsnoka ismertette a csapat 100 éves fennállásá-nak kapcsán tervezett jubileumi év programokat, eseményeket.Pólya Viktor iskolánk volt diákja, aki a CDPO tagja és egyben Ciszterci Diákszövetség országos veze-tőségében alelnöki feladatokat lát el, beszámolt az országos ügyekről, továbbá vázolta helyi szervezetek együttműködési lehetőségeit.Ezt követően több egyéb felvetés mellett megfogalmazódott az öregdiák találkozó újra indításának igénye, melyre várhatóan 2016 őszén kerülne sor. A CDPO szeretné a jövőben a világhálón való jelenlétét is erő-síteni a facebook-on való elérhetőségéggel. Döntés születtet arról is, hogy a továbbiakban lehetőség lesz a tagdíj átutalással való befizetésére is.A közgyűlést követő héten az egy éve elfogadott új alapszabályra és új elnökségre vonatkozó kérelemre végre válasz érkezett a Pécsi Törvényszék Cégbíróságától, melyben hiánypótlást kérnek, a ügyek tovább-viteléhez.Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel segítették a CDPO munkáját, egyben minden diák-társunknak áldott ádventi készületet és békés karácsonyt kívánunk!

CDPO elnöksége nevében nyisztor Zsolt

Fájdalommal értesültünk, hogy Dr. Harász Tibor (1947) ügyvéd (szül.: 1929) 2015. november 10-én elhunyt.Diáktársunk sokirányú közéleti tevékenysége mellett kiemelkedő személyisége volt Diákszövetsé-günknek is.Szűk családi körben temették el Pécsett 2015. november 17-én.Nyugodjon Isten békéjében!

Útmutató az egyetemválasztáshoz leendő pszichológusok számára

Marján Babett (2013)

Közeledik a felvételi és ezzel együtt a döntés, hogy milyen sorrendet állítsatok föl a kiszemelt egyete-mek között. Ehhez szeretnék segítséget kínálni azok számára, akik úgy döntöttek, Budapesten szeretnék elvégezni a pszichológia alapképzést. Bemutatom nektek az ETE, a Károli és a Pázmány képzéseinek előnyeit és hátrányait, valamint a lehetőségeket, amik várnak rátok: ösztöndíjak, programok, de talán ami még ennél is fontosabb: dióhéjban ismertetem a képzés jellegét.

1. Mi a legnagyobb előnye annak, ha erre az egyetemre jársz?

ELTE - Eltésnek lenni státuszszimbólum. Az egyetemnek nagy neve van mind itthon, mind külföldön, így rengeteg híres pszichológus akad a tanárok között, sok a kutatási és ösztöndíj lehetőség. Ezáltal köny-nyebb megalapozni a szakmai kapcsolatokat, ami nagy előnyt jelenthet a pszichológusi karrier kezdetén. Ezenkívül nagyon összetartó és segítőkész a diákok közössége. PPKE - Legnagyobb előnye, hogy bár gyakorlatias a képzés, az elméletre is nagy hangsúlyt fektetnek: lehetőség adódik arra, hogy a hallgatók prezentáljanak, előadjanak, és kipróbálják magukat, ami segít az előadói készségük, kiállásuk és stílusuk csiszolásában, ami egy pszichológusnál elengedhetetlen. KrE – A Károli neve egybeforrt a gyakorlatiassággal. Első évtől kezdve számtalan lehetőség nyílik rá, hogy a hallgatók belehelyezkedjenek a segítő szerepébe, különböző módszereket próbálhassanak ki, kutatásokban vehessenek részt, és a tanárok közötti igazi mentorokat találjanak maguk számára, akikkel közvetlen, motiváló kapcsolatot alakíthatnak ki.

2. Mi a legnagyobb hátránya annak, ha ezt az egyetemet választod?

ELTE – A megnövekedett létszám. Újabban rengeteg jelentkezőt felvesznek BA-ra, és ez felőrli a ta-nárok energiáját, megnehezítve azt, hogy valódi mentor-tanítvány kapcsolat alakulhasson ki. A diákok részéről nagy motivációt és kitartást igényel, hogy felfigyeljenek rá a professzorok. PPKE - Sok szóbeli vizsga van, ami önmagában nem hátrány (sőt!), de a beugró + szóbeli kombinációja a vizsgaidőszak legnagyobb stressz-forrása. Egy példát kiemelve: az anatómia vizsgán egy beugrót és két szóbeli vizsgát kell teljesíteni ahhoz, hogy sikeres vizsgát tegyél. Ha bármelyik körön megbuksz, elölről kell kezdened. Hasonló rendszer van a legtöbb szakmai tantárgynál. KrE – A távolság. A Pszichológiai Intézet a Bécsi út legvégén kapott helyet, így a belvárosból indulva minimum egy órát kell utazni több átszállással, nem számítva az esetleges forgalmi dugókat. Így ha egyik napon esetleg csak egy kurzusod van, kétszer is meggondolod, hogy két órát utazz azért, hogy másfél órát tölts az egyetemen. Érdemes az egyetem környékén albérletet keresni!

3. Milyen országokba lehet eljutni különböző ösztöndíjak által?

ELTE - Ausztria, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Írország, Lichtenstein, Norvé-gia, Olaszország, Svédország, • Belgium, Ciprus, Csehország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Luxemburg, Németország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia, Törökország, Bulgária, Észtor-szág, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Macedónia, Románia, Szlovákia. PPKE - Belgium (Antwerpen), Belgium (Leuven), Spanyolország (Madrid), Franciaország (Toulouse), Horvátország (Zágráb), Lengyelország (Varsó), Anglia (London), Románia (Nagyvárad).KrE – Franciaország (Nizza), Hollandia (Groningen), Lengyelország (Białystok), Litvánia (Klaipėda), Németország (Wittenberg, Jéna), Olaszország (Roma, Padova, Foggia), Portugália (Lisszabon), Románia

7 2015. KArácsony

2015. KArácsony 8

(Kolozsvár), Spanyolország (Salamanca), Törökország (Bolu), Egyesült Államok (Grand Rapids).

4. Támogatja-e az egyetem azokat, akik önköltséges képzésen vannak?

ELTE - Tanulmányi ösztöndíjak állnak a rendelkezésükre. PPKE - Tanulmányi ösztöndíjak állnak a rendelkezésükre.KrE - A Károli-ösztöndíj keretében jó tanulmányi átlag és (a szeretetszolgálathoz hasonló) önkéntesség arányában az egyetem magára vállalja a költségek egy részét.

5. Inkább gyakorlati vagy elméleti a képzés?

ELTE – Az ELTE híres az elméleti beállítottságáról. Nagyon átfogó alapozás folyik, amely segít elsajá-títani a szakmai alapelveket, a kutatások megszervezésének képességét és azt, hogyan adj elő a nagykö-zönség számára. Emellett azonban hiányzik a gyakorlat – hogy kipróbálhasd a tanultakat, és hogy elin-dulj az önismeret útján. Azoknak, akik nem szeretnek olvasni, magolni és elmerülni egy-egy témában, az ELTE talán nem a legjobb választás. PPKE - Inkább gyakorlati jellegű. Hogy csak egy példát említsek: az egyik gyakorlat keretében egy éven át dolgozhatnak különböző korú gyermekekkel. KrE – Erősen gyakorlati. Nagy a hangsúly az önismereten, ami a pszichológus-képzés alapja, és a ta-nárok rengeteg segítséget és önállóságot adnak abban, hogy megismerkedhess a különböző tesztekkel, interjú-technikákkal és magával a segítő szereppel.

6. Milyen pszichológiai előadásokat, programokat kínál az egyetem?

ELTE – Évközben rendszeresen vannak ingyenesen látogatható előadások, de a legnagyobb esemény a PSZINAPSZIS, egy három napos rendezvénysorozat tavasszal, ahol a szakma legnevesebb professzorai (külföldieket és hazaiakat egyaránt) tartanak előadást, és számtalan műhelyre lehet jelentkezni, ahol a különböző módszerekkel ismerkedhetünk meg testközelből. (A PSZINAPSZIS nem az ELTE saját ren-dezvénye, azonban onnan jelentkezik a legtöbb önkéntes, így őket illeti a dicséret). PPKE – Egy Kortárs Segítő csoport működik, akikhez bármilyen problémával lehet fordulni. Ők tarta-nak megbeszéléseket, vitákat különböző témákban, vagy épp szórakozató összejövetelekre invitálják a diákokat. KrE – Minden hónapban megrendezésre kerül a Lélekmorzsa, ahol hazai nagy nevek bukkannak fel és tartanak ingyenes előadást. Ezen kívül ősszel megrendezik a Lélekképzőt, ami segít eligazodni a pszichológus-képzés útvesztőjében, tavasszal pedig a Szakmai Napokra látogathatunk el, ahol egy-egy aktuális témát járnak körbe a meghívott előadók, és a műhelyek során különböző módszerek kerülnek bemutatásra. (A programokat látogatni nem csak károlisként lehet, azonban szervezni és önkénteskedni igen). Ezen kívül a Károlin működik a SOULító nevű kortárs szervezet, ahol pszichológushallgatóként kipróbálhatod magadat segítő szerepben. Sok sikert a felvételihez, és remélem, mindannyian megtaláljátok, melyik egyetem illik hozzátok a leg-jobban!


Lyu

kasó

ra

A lélek legszebb hangjaiErős Eszter 11. D

„Te is hangszer vagy, hegedű. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és min-den léleknek megvan a maga zenésze.” (Csitáry-Hock Tamás)

Napjainkban sokan nem figyelnek a lélek hangjaira, de teljes mértékben mégsem lehet el-hallgattatni. Mindenkiben rejtőzik valami titkos dolog, amit szeretne közölni a világgal. Ez megvalósulhat a művészet akármelyik ágában, így a zenében is. A hangszerekről általá-nosságban szerintem nagyon nehéz írni, mert mondhatjuk, hogy ahány karakter, annyiféle hangszer. Mindenkinek van egy, amelynek a zenéjét különösen szereti hallgatni, mert a szívéhez közel áll. Ez lehet az a hangszer, amin játszik, de személyes emlék miatt is kötődhet hozzá.

Nagyon szeretem a zenét, és mindig valamilyen földöntúli csodának láttam, amiben csu-pán néhány kiválasztott ember részesülhet. Én nem játszom semmilyen hangszeren, mert általános iskolás koromban nem volt rá lehetőségem, jelenleg pedig nem fér bele az időm-be az intenzív zenetanulás. Mégis, kedves élmények kötnek a zenéhez, és sok különböző hangszerhez. Régen mindig szerettem volna egy gitárt, ezt tizenöt évesen meg is szereztem, és gyakran ezen vezetem le a feszültséget, amikor nem hallja senki. Nem tudok semmit a zeneelméletből, de szerintem a zene bizonyos szinten minden magyar embernek a vérében van, még ha egyáltalán nem tökéletes, akkor is.

A gitár mellett még a népi hangszerek a kedvenceim. Nagyjából ötödikes korom óta arra


Lyuk

asó

ra

készültem, hogy néprajzot tanuljak, és mindig érdekelt a zene is, de a döntő pillanat 2014. szeptember 27-én volt, amikor otthon a falumban Szent Mihály nap alkalmából „Magyar-ország Szeretlek!” - rendezvényt tartottak. Ekkor ismerkedtem meg a párommal, aki népze-nész, ezért ettől a naptól kezdve minden sokkal jobban érdekelt. Ott hallottam először igazi dudaszót, azóta a duda a legkedvesebb hangszerem, bár megszólaltatni valószínűleg soha nem fogom.

Ez a hangszer mind külsőre, mind hangzásra egy nagyon különleges eszköz. Érdekes, hogy szinte minden nép történetében megjelent, és mindenhol különböző hiedelmeket kötnek hozzá. Számos népszokásunkhoz kapcsolódik, általában a pásztorünnepekhez (okt. 20. Ven-del; okt. 26. Dömötör), de így karácsonyhoz közeledve meg kell említeni a kántálást is, amit a Felvidéken dudával is kísértek. Ebben a szokásban az a legszebb, hogy az emberek nemcsak azért végezték, hogy ajándékot kapjanak érte, hanem mert az volt a céljuk, hogy valami jót cselekedjenek, közöljék az örömhírt. Ez az a dolog, amiről sokan a nagy karácsonyi előké-születekben sajnos megfeledkeznek.

Egyik leghíresebb dudásunk Pál Pista bácsi volt, aki idén márciusban halt meg. Őt azért is fontos megemlíteni, mert nem csak játszott ezen a hangszeren, hanem pásztorkodott is, és még egy teljesen más világba született, mint mi, és ennek szokásait élete végéig megőrizte. A páromat ő tanította dudálni, ezért sokat hallottam róla, amit szerintem mindenkinek hallani kellene.

A bevezető idézet szerzőjét nem ismerem, véletlenül találtam meg, és semmit nem tudok róla, csupán annyit, hogy ezzel a pár sorral nekem sokat mondott, és ezt minél több emberrel szeretném megosztani. A zene csak akkor lesz az igazi, ha abban az embernek a lelke benne van, mert az tölti meg élettel. Nem véletlen, hogy a régi világban nem volt ennyi lelki beteg ember, mint most. Szerintem ebből a mai divatos gépekkel összeszerkesztett hangzavarból már kiveszett ez a lélek, mert a készítői nem azzal a nagy szeretettek csinálják, mint régen. Azonban számomra mindenképpen pozitív észrevétel, hogy az iskolából is sokan játszanak „igazi, élő” hangszereken, és hogy ezt szeretik. Amíg örömet lelnek benne, addig él bennük egy morzsa a régi lélekből. Ez soha nem veszhet el, ezt üzenem mindenkinek, hogy a sok más elfoglaltsága mellett mindig jusson egy kis idejük az ilyen apró dolgokra, mert sokszor nem is gondolnánk, hogy hol gyökerezik ez a sok szorongás, ami fogva tartja a világot.


Lyu

kasó

ra

task Robotika_szakkör(){Weisz Pál 10.C

/* A robot szó hallatán legtöbbünknek egy két lábon járó, emberszabású intelligens lény jut eszébe, darabos mozgással és géphangokkal. Valójában egy robot sokkal egyszerűbb lehet, mint gondolnánk. Akár legóból is megépíthető, emiatt számtalan feladat elvégzésére al-kalmas, különféle formájú robot rakható össze: a variációk számának főleg a képzelet szab határt. A vonalkövető vagy a labirintusból kijutó jármű, illetve a tárgyat felkutató és el-szállító targonca csak néhány a sok közül. Robotokat nem csak az iparban, kutatásokhoz, gyógyászatban használnak, hanem egyre inkább a mindennapi életben is, sőt szórakozási, oktatási célra is.Talán kevesen tudják, hogy iskolánkban működik robotika szakkör Bernát atya vezeté-sével. Nem is akármilyen eszközök állnak rendelkezésünkre: legújabb generációs LEGO MINDSTORMS EV3 és NXT 2.0 robotok, érzékelőkkel, motorokkal felszerelve. Az érzé-kelők segítségével színeket képesek megkülönbözetni, tárgyakat látnak, tapintani, hőmér-sékletet érezni tudnak. A robot fő alkatrésze a ”tégla”, gyakorlatilag ez a robot agya, egy mini számítógép. Ezen futnak a programok. A téglához 4 érzékelő és 4 motor csalatkoztatható, SD-kártya és USB bővítőport, WiFi, Bluetooth és LCD kijelző található rajta. Távirányítani is lehet egy robotot egy másik téglával.A szakkör elsődleges feladata, hogy a résztvevők elsajátítsák a robotépítést és az ehhez kap-csolódó programozást az alapoktól kezdve. Bárki, akit érdekelnek a robotok, a mechanika vagy a programozás, van kedve a robotépítéshez, bátran jöjjön! Nincs szükség semmilyen előképzettségre. Ha valaki kedvet kap, elszántságra és sok-sok időre lesz szükség, mert a legózást és a programozást is nehéz abbahagyni az újabb és újabb ötletek miatt. Nem létezik tökéletes robot és tökéletes program sem, mindig újabb ötletek születnek, végül az idő ha-tározza meg, mikor van ”kész” a robot.Szakkörön tehát robotokat építünk, mondhatnánk, hogy csak legózunk, de már az össze-szerelés is kihívást jelent, mert mi tervezzük meg – általában két fős csapatokban – ho-gyan működjön a robot, ez viszont gyakran bonyolult feladat. Egy ipari robotnak, vagy egy marsjárónak szüksége van energiaforrásra, érzékelőkre, mozgáshoz szükséges eszközökre (motorokra). Ezek az alkatrészek a legóban is megtalálhatóak, így az igaziakhoz teljesen ha-sonló önműködő gépeket tudunk készíteni. Szerencsére egy robot nem csak a megépítésből áll, meg is kell tanítani mindenféle dologra, be kell programozni. Programozáskor a robot-nak utasításokat adunk, melyeket felismer és a környezetében létrejövő megfelelő változás hatására végrehajtja őket.Legózni mindenki tud és programozni sem bonyolultabb, mint ezt a cikket megírni. Érde-kességképpen ezt a szöveget úgy formáztam, mintha egy valódi program lenne. Az alábbi kódrészlet egy robot megépítését és beprogramozását végeztetné el egy emberrel.*/while(kesz_a_robot()!=true){ episd_meg();}programozd_be();/* Robotszakkörre járni nemcsak az építés, programozás, problémamegoldó képesség fej-lesztéséért érdemes, de léteznek kifejezetten lego robotok számára meghirdetett versenyek például robot foci, szumó, tárgyak mentése akadályokon keresztül. A továbbtanulásban is előnyt jelenthetnek a robotikai ismeretek, de aki nem szeretne ezzel a hobbi szintnél komo-lyabban foglalkozni, annak sincs semmilyen vesztenivalója, hiszen kiváló alkalom tapaszta-latszerzésre és szórakozva tanulásra.*/}


Eset-lesOltárszentelés iskolánkbanVonyó Péter András 10.C

2015. november 27-én fontos, közös ünneplésen vehettünk részt. Udvardy György püspök úr felszentelte a rendházi kápolnában található új oltárt. Talán többen nem tudják, hogy régebben a kápolna a mai sekrestye helyén volt, de mivelhogy az a kápolna igen kicsi volt, 2013-ben kezdeményezték az atyák egy valamicskével nagyobb kápolna kialakítását, ami képes akár egy egész osztály befogadására is. Az atyák elkészíttették a szentélyben található stallumokat, amit a napi szerzetesi imádság során használnak, de az oltár még a kicsi kápol-nához szabott régi oltár maradt. Most készült el az új oltár, amit a püspök úr egy ünnepélyes szentmise keretében krizmával szentelt meg, és egyben megáldotta az immáron teljesen fel-újított kápolnát is. Püspök úr szentbeszédében ráirányította figyelmünket, hogy az oltár a keresztény életünk középpontja és forrása. Ezúton is szeretnénk megköszönni Havasi Gábor tanár úrnak és a kórusos fiúknak, hogy énekükkel szebbé tették az ünnepélyes szentmisét. A kápolna az elkészült oltárral együtt immár szerves egységet alkot. Az oltárkép – ami a zirci bazilika egyik freskójának részlete – a Szűz Anyát ábrázolja a kisded Jézussal. Ez utal karácsonyra, Jézus első eljövetelére. Alatta a kereszt, a tabernákulummal Jézus áldozatára és feltámadására, a húsvétra utal, s emlékeztet, hogy velünk maradt az Oltáriszentségben. Végül legalul az oltár díszítése pedig a beteljesedésre utal, Jézus második eljövetelére. A fel-áldozott és győztes Bárány képe a Jelenések könyvének 5. fejezetében található. Jézus, aki önmagát adta értünk, az idők végén eljön, felnyitja az élet könyvét és ítéletet tart a történe-lem fölött. A szentély tehát elénk tárja hitünk legfontosabb titkait, miközben Jézus oltáráról táplál és megerősít áldozatával, szeretetével.


Eset

-les

Ahol még a Dodó* sem járErős Eszter 11.D

Az Erasmus+ projekt keretében iskolánk három tanára, Páll Csaba, Nyisztor Zsolt és Nádudvary Tamás tanár urak nemzetközi találkozón vettek részt Reunion szigetén. Az egy éve futó projekt tevékenységeit kiértékelték és a fenn-maradó két év ütemtervét megvitatták. Vendéglátóik az ott töltött idő alatt megmutatták nekik a sziget látványossá-gait. Személyes élményeikről kérdeztük őket.

E. E.: Hogyan készültek erre a hosszú útra?

P.Cs.: Az interneten kerestem a szigetekről szóló leírásokat, illetve olyan oldalakat, amelyek a szigetekre utazóknak adnak hasznos tanácsokat. Hosszú utazással kapcsolatosan már volt egy tapasztalatom, ezért az nem jelentett meglepetést.

Ny.Zs.: Először is beadattuk magunknak az ajánlott védőoltásokat, és összeállítottunk egy elsősegélynyújtó felszerelést. Engem személyesen nagyon érdekelt a sziget élővilága, ennek próbáltam alaposabban utána nézni. Ezen kívül összeállítottam egy kis "túlélőfelszerelést" a váratlan helyzetekre (fogó, csipesz, ragasztó, drót, stb.)

N.T.: Sokfelé jártam már a világban, de egy hosszú útra valamiért másképp készül fel az ember. Az egyenlítőn túl, egy parányi sziget az óceán közepén meghaladta az álmaimat. Nagyobb gondot fordítottam arra, hogy mit hogyan hagyok itt, mint arra, hogy mit vigyek magammal. De azért a búvárszemüveg feltétlenül bekerült a bőröndbe.

E. E.: Mi az, ami más volt, mint amilyennek elképzelték?

P.Cs.: Nem volt semmilyen elvárásom és igazán elképzelésem sem, így csak kellemes meg-lepetésekben volt részem. Hagytam, hogy a táj, az emberek és minden élmény, amivel talál-kozom megérintsen. Meg is tette :)

Ny.Zs.: Az Indiai óceán még annál is szebb, mint amilyennek el lehet képzelni a képek, vagy a filmek alapján. Én nem tudtam betelni az óceán ezernyi színével a kis halacskáktól a naplementéig.

N.T.: Az odafele úton érintettük Mauritius szigetét. Ez volt az újdonság első élménye; a nö-vények, virágok élénk forma- és színvilága, a táj szépsége, az emberek közvetlensége, az angol kresz. Ez más kontextusba helyezte a Réunion szigetén szerzett élményeinket. Az összeha-sonlítás révén sokkal árnyaltabb képet kaptunk arról a szigetről, ami egyébként az Európai Unió része, Franciaország.

E. E.: Milyenek ott az emberek?

P.Cs.: Erre nem tudok válaszolni. Mi csak azt láthattuk meg, hogy hogyan viselkednek a turistákkal.Hasonló módon viselkedtek, mint a hazai vendéglátók. Az a benyomásom volt, hogy az élet ott nyugodtabb. Úgy láttam, hogy nincs akkora roha-nás. Viszont annak a kis szigetnek sok az az autó mennyiség, ami közlekedik. Kevés olyan nagyvárost láttam, ahol ekkora forgalmi dugók lennének.

Ny.Zs.: A talán felhőkbe törő vulkanikus hegyek és az évente ismétlődő trópusi ciklonok


Eset-lesokozzák, ezt nem tudom, de nekem úgy tűnt, hogy nagyon fontos számukra a természettel való összhang. Ezzel együtt nagyon erős a Mária tisztelet is. Ahogy nálunk az útszéli keresz-teket, úgy ott sok helyen látni kisebb-nagyobb Szűz Mária szobrocskákat, kis kőfülkében elhelyezve. És ami még biztosan elmondható, hogy nyugodtabban élnek mint mi itthon.

N.T.: Családok, baráti közösségek esténként kirajzanak a tengerpartra piknikezni. Beszél-getnek, énekelnek, Maloját járnak, gyermeket ringatnak… Réunion egy szeszélyes sziget, működő vulkánjával – egy héttel érkezésünk előtt tört ki-, a gyakori ciklonokkal, ragadozó halaival. A többségében” Creole” őslakos népcsoport, megtanult harmóniában élni a termé-szettel és mély vallásosság jellemzi őket.

E. E.: Mi volt a legfelejthetetlenebb élményük?

P.Cs.: Mindegyik élmény felejthetetlen volt. Nem a hely tette felejthetetlenné utazásunkat, hanem az a tény, hogy két nagyszerű kollégával tehettem ezt együtt.

Ny.Zs.: Erre nagyon nehéz válaszolni, hiszen a számos kisebb nagyobb élménnyel együtt az egész út egy óriási kaland volt, aminek sok-sok apró részlete jut eszembe nap-mint nap. Amit biztosan hazahoztunk magunkkal az a barátság Nádudvary Tamás és Páll Csaba tanár úrral. Legszívesebben talán a közös kirándulásokra és búvárkodásokra emlékszem vissza.

N.T.: A korallok világa. De méginkább az utazó tapasztalata, hogy egyes találkozásokban az út folytatásához áldást és erőt kapunk.

* A dodó[1] (gyakran Mauritius szigeti dodó, mauritiusi dodó, remetegalamb, dodógalamb vagy ritkábban dronte-madár) (Raphus cucullatus) a madarak (Aves) osztályába a galamb-alakúak (Columbiformes) rendjébe és a dodófélék (Raphidae) családjába tartozó röpképtelen kihalt faj. A dodógalamb az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált.


Eset

-les

Márton napi libasütés,időjóslásBesenczi Berta 12.D

„ Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik.”

Remélhetőleg a Nagy Lajos diákjai nem fognak a következő évben éhezni, hiszen Pámer tanár úr jóvoltából idén is lehetőségünk volt a kemencénél egy kis libakóstolásra. Ebben az évben volt szerencsém az egész Márton napi libasütést egészen közelről átélni, és a vágást kivéve minden folyamatban részt venni, hiszen azt a megtisztelő feladatot kaptuk egyik osztálytársammal a tanár úrtól, hogy segíthettünk a libasütésben. Pámer tanár úr már évek óta rendezi meg iskolánkban ezt a libanapi kóstolást él�

a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának...

Documents