a fenntarthatóság interdiszciplináris megközelítése és az...
TRANSCRIPT
Miskolci Egyetem
Gazdaságtudományi Kar
Humán Erőforrás Intézeti tanszék
A fenntarthatóság interdiszciplináris megközelítése és az
önkéntesség, mint lehetőség a szociális fenntarthatóság
kialakításában és megőrzésében
szakdolgozat
Készítette: Turcsik Ferenc
(QDXZU9)
Humánerőforrás menedzsment
posztgraduális képzés 3. évfolyam
2013.
Tartalomjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK 2
BEVEZETÉS 4
1 TÁRSADALOM ÉS FENNTARTHATÓSÁG: ELMÉLETI HÁTTÉR 6
1.1 JOHN RAWLS 6 1.1.1 AZ IGAZSÁGOSSÁG ELMÉLETE 6 1.1.1.1 Általános jellemvonások 6 1.1.1.2 Rawls elméletének speciális ismertetőjelei 9 1.1.2 A NÉPEK JOGA 11 1.1.3 A MÉLTÁNYOSSÁGKÉNT FELFOGOTT IGAZSÁGOSSÁG ÚJRAFOGALMAZÁSA 13 1.2 REINHOLD NIEBUHR: „A BŰNNEL MEGALKUVÓ SZERETET” TEOLÓGUSA 13 1.2.1 AZ IGAZSÁGOSSÁG REINHOLD NIEBUHR TEOLÓGIÁJÁBAN 14 1.2.2 ERŐSSÉGEK ÉS GYENGESÉGEK NIEBUHRNÁL 19 1.3 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS (LEHETSÉGES) GAZDASÁGI PILLÉRE 21 1.3.1 A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS, AVAGY A DISZKONTÁLÁS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A
FENNTARTHATÓSÁG VISZONYLATÁBAN 22 1.3.1.1 Az időpreferencia társadalmi határrátája módszer 25 1.3.1.2 A tőke marginális társadalmi alternatív költsége módszer 26 1.3.1.3 A súlyozott átlag módszer 26 1.3.1.4 A tőke árnyékárának módszere 27 1.3.2 A DISZKONTÁLÁS HASZNÁLHATÓSÁGÁRÓL 28 1.4 A FENNTARTHATÓSÁG KERETPILLÉREI 29
2 A FENNTARTHATÓSÁG FOGALMA ÉS FEJLŐDÉSE 30
2.1 FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSA 31 2.2 KÖRNYEZETI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 35 2.2.1 A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI 35 2.2.2 A GAZDASÁGI FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI 40 2.2.3 A TÁRSADALMI-SZOCIÁLIS FENNTARTHATÓSÁG ÉS MUTATÓI 43 1. Népességnövekedési ráta 43 2. Migrációs ráta 44 3. Termékenységi ráta 44 4. Gyermekhalandóság 44 5. Születéskor várható élettartam 45 6. Egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában 45 7. Halálozási arány a legelterjedtebb betegségekben 46 8. Gyermekek betegségek elleni beoltása 46 9. Munkanélküliségi ráta 46 10. Népsűrűség 47 11. Urbanizált területen élő népesség aránya 47 2.3 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS – EGY MÁSIK MEGKÖZELÍTÉS 47
3 AZ ÖNKÉNTESSÉG, MINT A SZOCIÁLIS FENNTARTHATÓSÁG ESZKÖZE 48
3.1 A FIATALOK HELYZETE EURÓPÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁGRA 51
3.1.1 MUNKANÉLKÜLISÉG 51 3.1.2 KÉPZÉSI LEHETŐSÉGEK 56 3.2 AZ EURÓPAI UNIÓ, AZ EDYN ÉS A HOSSZÚTÁVÚ NEMZETKÖZI ÖNKÉNTESSÉG 57 3.2.1 EURÓPAI ÖNKÉNTES SZOLGÁLAT 58 3.2.2 ECUMENICAL DIACONAL YEAR NETWORK (EDYN) 60 Az önkéntesség helye a négy életdimenzió mátrixában 60 1. SZEMÉLYES FEJLŐDÉS 60 2. TÁRSADALMI FEJLŐDÉS 61 3. GLOBÁLIS (ÁLTALÁNOS) FEJLŐDÉS 61 4. SPIRITUÁLIS FEJLŐDÉS 62 Tréningek 62 1. ELŐKÉSZÍTŐ SZEMINÁRIUM 63 2. ORIENTÁCIÓS SZEMINÁRIUM 63 3. FÉLIDŐS KIÉRTÉKELŐ SZEMINÁRIUM 64 4. ZÁRÓ SZEMINÁRIUM 64 5. VISSZAILLESZKEDÉS SZEMINÁRIUM 64 3.2.2.1 A magyarországi önkéntesek 65 3.2.3 KIAKNÁZATLAN ÉS KIAKNÁZÁSRA VÁRÓ LEHETŐSÉGEK A HOSSZÚTÁVÚ NEMZETKÖZI
ÖNKÉNTESSÉGBEN 68 Mérhetőség 68 3.2.3.1 Kiterjeszthetőség 73
ÖSSZEGZÉS 74
SUMMARY 76
BIBLIOGRÁFIA 77
Bevezetés
Dolgozatom témája egy természetes felismerés következménye. Eddigi tanulmányaim
és a mindennapok tapasztalatai alapján fogalmazódott meg bennem, hogy a jövő olyan
kihívásokat állít elénk, amelyekkel kapcsolatban az egymásért való felelősség, de a
mindenkori legkorrektebb viselkedés is arra indít, hogy foglalkozzunk vele.
Dolgozatomban első lépésként alappillérek lefektetésére törekszem. Három ilyen
alappillért mutatok be, amelyek mindegyike egy-egy olyan területről származik, amelyek
fontosak akkor, ha témánk vizsgálatába kezdünk. (1) Mivel a mai magyar demokrácia, és
általában a nyugati világ államformája is a liberális demokrácia, így egy liberális politikai
gondolkodót választottam arra, hogy ilyen alapon mutassam meg annak a lehetőségét, hogy
politikailag, de egyben liberálisan is lehet és kell is a fenntarthatóság mellett érvelni.
Természetesen más lehetőség is van, hiszen a közösségelvű politikai filozófia inherensen
tartalmazza a fenntarthatóság alátámasztására szolgáló érvrendszert, de döntésem indoka,
hogy a gazdaság és a politikai berendezkedés alapvetően liberális beállítottságú. Szeretném
megmutatni, hogy innen indulva is lehet a fenntarthatóság mellett érvelni. (2) Nem csupán az
interdiszciplinaritás, de annak alapján is, hogy az ember meghatározásához sokkal mélyebb és
átfogóbb képet kell látnunk, mint, amit az egymástól sokszor szeparáltan jelenlévő
tudományterületek adnak, egy teológus gondolatai alapján érvelek amellett, hogy az ember és
az emberek által alkotott csoportok alapvetően nem a jóra törekszenek. Ezzel nem vitatkozni
szeretnék Adam Smith láthatatlan keze ellen, hanem arra törekszem, hogy bemutassam,
minden valóságalapja ellenére sem mutat teljes képet az emberről és annak tevékenységeiről
az a kép, amely az emberi jóra való törekvésre, illetve ennek kiterjesztéseként a vállalati vagy
szervezeti „lehető legjobb” felé való haladásban bízik – minden egyéb beavatkozás nélkül. (3)
A harmadik pillér közgazdasági, ahol a diszkontálás fogalmának segítségül hívásával
szeretném megmutatni, hogy a korábbiak számokkal is leírhatóak. A diszkontálás az a
művelet, melynek során egy jövőbeli értéket a pénz időértékét kifejező diszkontráta
segítségével korábban (jelenértéken) számolnak el. Ennek a tételnek a fenntarthatóságra való
alkalmazásával szeretném megmutatni, hogy bár nem mindig egyszerű, de lehetséges
számokban kifejezni azt, ami sokszor csak etikai, filozófiai vagy ezekhez hasonló alapokon
határozunk meg, vagy legalábbis segít a válaszadásban.
Ezután a fenntarthatóság gyakorlati oldalát is megvizsgáljuk, és megnézzük, hogy
milyen mutatókkal lehet megvizsgálni egy-egy területet, annak a fenntarthatósághoz való
viszonyát, illetve, hogyan is lehetséges ennek bármiféle mérése.
Az összegzés előtti utolsó fejezetben pedig konkrétan az önkormányzati szinten fogom
megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek és imperatívuszok vannak a fenntarthatósággal
kapcsolatban. Mivel nagyon összetett a kérdés, hiszen sokféle szempontból és sokféle
területre alkalmazva lehet vizsgálódni, kiválasztottam egy szegmenst, amelyiken belül
vizsgálódni fogok.
1 Társadalom és fenntarthatóság: elméleti háttér
1.1 John Rawls
Michael J. Sandel szerint John Rawls (1921-2002)1 elméletének jelentősége abban áll2,
hogy az a liberalizmusnak olyan „nyilatkozata”, mely magában foglalja annak legfőbb
jellemvonásait. Ez valósul meg azáltal, hogy (1) a magántulajdont a termelőeszközök sorába
helyezi, (2) az elosztást és cserét esetleges dologként kezeli ahelyett, hogy elméletének
lényegi részét képezné és (3) az elosztás olyan elvét vezeti be, amelynek – megfelelően
magyarázva és bizonyos konkrét feltevések esetében – egalitárius implikációi lehetségesek.3
Már Francis Fukuyama is rávilágított a fejlett országokkal kapcsolatban, hogy az ott meglévő
liberális demokráciák mutatkoztak a legjobb választható lehetőségnek (bár a ma is érezhető
gazdasági válság alkalmat és lehetőséget adott a korábbiaknál is hangosabb kritikákra). Ezért
fontos, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatban is lehessen politikai filozófiai, és így
gyakorlati politikai alapon is érvelni.
1.1.1 Az igazságosság elmélete
1.1.1.1 Általános jellemvonások
Rawls elmélete a deontológiai liberalizmus4 filozófiai irányzatához tartozik. Elmélete
a liberalizmus olyan formáját képviseli, amelyben az igazságosság elmélete és az egyén jogai
központi szerepet játszanak. A deontológiai liberalizmust meghatározhatjuk, mint az
igazságosságról szóló olyan elméletet, melyben az igazságosság elsőbbséget élvez a többi
morális és politikai eszménnyel szemben. Egy társadalom, amely olyan egyének sokaságából
áll, akik egyen-egyenként rendelkeznek saját érdekekkel, célokkal és a jóról alkotott
felfogással, olyan elvek alapján rendezhető be a legjobban, amelyek a jóról alkotott egyetlen
felfogást sem előfeltételeznek. Ezek az elvek azáltal nyernek igazolást, hogy összhangban
1 A törzsszövegeket a következő könyvek képezik: John Rawls, Az igazságosság elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 1997. (Az eredeti kiadás John Rawls, A Theory of Justice, Oxford, 1973.); John Rawls, Political Liberalism, New York, Columbia University Press, 1993; John Rawls, The Law of Peoples, Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1999; John Rawls, Justice As Fairness: A Restatement, (Edited by Erin Kelly). Cambridge, Mass.: The Belknap Press/Harvard University Press, 2001. 2 Ezt az IE-re mondja, de éppígy alkalmazható Rawls elméletének egészére is. 3 Michael J. Sandel, Liberalism and the Limits of Justice, New York, Cambridge University Press, 1987, 1. o. 4 Brian Barry, The Liberal Theory of Justice. A Critical Examination of the Principal Doctrines in A Theory of Justice by John Rawls, Oxford, Clarendon Press, 1973, 166. o.
vannak a helyesről kialkotott koncepcióval. A helyes, mint erkölcsi kategória, előnyt élvez a
jóval szemben és attól független.
A deontológiai liberalizmus feltételezi a helyes jóval szembeni prioritását erkölcsileg,
hiszen az igazságosság az a morális princípium, amelynek minden körülmények között eleget
kell tenni, még azelőtt, hogy bármilyen más elv megvédésre és realizálásra kerülne.
Hasonlóképpen episztemológiailag is, ugyanis az igazságosságnak nem kell önmagán kívül
más erkölcsi elv(ek)hez folyamodnia igazolásért, mivel már önmagában is cél.5 Az
igazságosságra azonban nemcsak ez igaz, hanem az is, hogy prioritást élvez egyéb célokkal és
szabályokkal szemben. Immanuel Kant szerint a deontológia etikájának e két aspektusa
egymástól elválaszthatatlan, hiszen a morális prioritás csakis és kizárólag az episztemológiai
prioritás által válik lehetségessé.
Mi lehet a helyes alapja? Az bizonyos, hogy ennek az alapnak minden egyéb célt meg
kell előznie. Kant arra mutat rá, hogy az erkölcsi törvény alappillére abban a szubjektumban
(alany) található meg, amely képes autonóm módon akarni. Ez az alany éppúgy előnyt élvez
céljaival szemben, ahogyan a helyes a jóval szemben.
Kant különbséget tesz az etika empirikus és transzcendentális levezetése között. Úgy
érvel, hogy az etika alapjául csakis egy metafizikai „talapzat” szolgálhat, mely alap rejtve
bennünk, az emberben önmagában, mint autonóm erkölcsi alanyban rejlik.6 Ez nem egy
empirikusan megtapasztalható szubjektum, hanem mindenféle megismerésnek az előfeltétele.
Az én azonban nem csak a tapasztalás szubjektuma (alanya), hanem objektuma (tárgya) is. A
tapasztalás objektumaként a tapasztalati világhoz tartozik. Cselekedeteit, akárcsak más
objektumok esetében, a természet törvényei és az ok-okozat szabályszerűsége határozzák
meg. Ebben az értelemben azonban az ember nem írható le szabad és autonóm lényként. Ez
csak akkor történhet meg, ha önmagát a tapasztalás szubjektumának tekinti, ugyanis mint a
tapasztalás alanya, egy, csak az értelem által felfogható vagy egy tapasztalaton túli világhoz
tartozik. Így tehát olyan valakiként létezik, aki független a természet törvényeitől, képes az
autonómiára és arra, hogy az önmaga számára adott törvényt követve cselekedjen.7 Csak
ebben az utóbbi értelemben lehet az embert független, autonóm személynek tekinteni.
Ez az autonóm én nemcsak minden etika kritériuma, hanem egyben előfeltétele is, ez
teszi ugyanis lehetővé az etikát. Ennek az alanynak az autonómiája és szabadsága, soha nem
lesz empirikusan bebizonyítható. Az ezzel szembenálló szociológiai kritika is kihívást jelent,
5 Frits de Lange, 1993, 72. o.; Michael J. Sandel, 1987, 2. o. 6 Frits de Lange, 1993, 72. o. 7 Michael J. Sandel, 1987, 9. o.
de John Rawls elmélete is. Michael J. Sandel szerint a szociológiai kritika elvéti célját,
hiszen félreérti a liberalizmus e formája által képviselt neutralitást, ugyanis a semlegesség
nem az eredményt írja le, hanem a kiindulási pontot. Ezenkívül az is igaz, hogy az eredmény
kevésbé korlátozott, mint ahogy azt a szociológiai kritika gondolja, hiszen az egyén szabad
arra, hogy a jó után kutasson, mindaddig, amíg igazságtalanul nem cselekszik. Az sem világos
tovább, hogy a szociológiai kritika képviselői hogyan akarják a függetlenség deontológiai
eszméjét hamisnak nyilvánítani, hiszen a deontológia állítása nem pszichológiai, hanem
episztemológiai (a szubjektum függetlensége azt jelenti, hogy az egyén értékei és céljai nem
határozzák meg, nem definiálják az egyén identitását).8
A második kihívás Rawlsé. Rawls a kantiánus transzcendentális alapot eltávolítva,
veszi az „anyagi egzisztenciájától radikálisan megfosztott alanyt” és igazságot szolgáltat a
Hume-i tradíciónak, ugyanis a kantiánus felfogást ötvözi a „radikálisan a körülményekhez
kötött alany”9 fogalmával, így belehelyezve az egyént abba a konkrét szociális valóságba,
amely az emberi együttműködést nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi (Hume).10
Rawls azt az alaphelyzetet, amelyben a szerződő felek egymással szerződést kötnek,
eredeti helyzetnek nevezi. A társadalmi szerződéselmélet hagyományosan olyan módszer volt,
amely a politikai kötelesség problémáját próbálta megoldani.
Rawls szerint az igazságosság problémájának elméleti szintű megoldását kell
megtalálni arra, ami a társadalmi együttműködésből származó előnyökkel kapcsolatos
igények összeegyeztethetetlenségéből származik. Ez az egyet-nem-értés egy szerződés által
egyetértéssé alakulhat át, életre hívva az egyetértést az igazságosság elveiről, melynek
keretein belül az állam nem csupán az élet és a tulajdon védelmét biztosítja, s így ez már nem
a természeti állapotban lévő társadalom.11 Ez a megállapodás „az értékek cseréjének, illetve
pontosabban, az emberek által egymásnak, illetve a közösségnek adott értékek
(„teljesítmények”) és az értük viszonzásul kapott értékek („jövedelmek”) cseréjének az a
sajátos arányrendszere, amelyet az adott közösség természetesnek tart vagy legalábbis
elfogad”12. Ez azonban Rawls esetében nem értelmezhető közvetlen módon érvényesülő
racionális érdekkalkulációként. A szerződés megkötéséhez ugyanis „nem racionalista
érdekkalkuláció vezet – az utilitarianizmus a rawlsi liberalizmus bête noire-ja –, hanem az
8 Michael J. Sandel, 1987, 12. o. 9 Uo. 21. o. 10 John Rawls, 1997, 161. o. A 22. §-ban lehet “Az igazságosság körülményeiről” (The circumstances of justice) olvasni. Lásd 161-165 o. 11 Anthony de Jasay, Az állam, Budapest, Osiris Kiadó, 2002, 203. o. 29. lábjegyzet 12 Hankiss Elemér, ‘Az igazságosságról (A társadalmi együttélés egyik sarkalatos, de ellentmondásos értékéről)’, Magyar Filozófiai Szemle, 20.4 (1976), 536. o. Kiemelés eredeti.
egyenlő jogok és kötelezettségek általános elfogadása, melyet egy nagyon fontos alapelv
egészít ki: egyenlőtlenség csak mindenki érdekében engedhető meg”.13
1.1.1.2 Rawls elméletének speciális ismertetőjelei
Az eredeti helyzet egy olyan hipotetikus állapot, melynek értelme, hogy az
igazságosság egy meghatározott elméletéhez vezessen, mégpedig racionális döntés által,
biztosítva, hogy az alapmegegyezés méltányos legyen. Rawls megpróbálja pusztán a
racionalitásra alapozva felépíteni elméletét. Ebben a racionalitásban van egy megfontolási és
egy instrumentális momentum: megfontolási, hiszen az az ésszerű, hogy az emberek saját
érdeküket maximalizálják és instrumentális, mert az emberek saját céljaik realizálásához
keresnek megfelelő eszközöket.14
Ebben az elképzelt helyzetben választja ki egy csoport az igazságosság elveit. Ezeknek
az elveknek a méltányossága függ annak a helyzetnek a méltányosságától, amelyben
megválasztásra kerülnek. Senki sem lehet domináns, ugyanis az igazságosság elvei
hatálytalanítják a természeti javak „baleseteit” és a szociális körülmények esetlegességeit. Az
elveket méltányos választás eredményeként fogalmazzák meg és ezek alapján születik meg a
„méltányosságként felfogott igazságosság”.
A résztvevők teljes szabadságban és egyenlőségben választanak. A megegyezés
betartásában az autonómia garantálja az önkéntességet, a kölcsönösség pedig az
elkötelezettséget. Az eredeti helyzet előfeltételei úgy rendszerezhetők, mint ami a tudást illeti
(vannak bizonyos dolgok, melyeket tudnak és vannak bizonyosak, amelyeket nem) és ami a
motivációt illeti (a résztvevők racionálisak és nem altruisták).15 Rawls feltételezi, hogy a
szerződő felek „a tudatlanság fátyla” mögött vannak az eredeti helyzetben. A tudatlanság
fátyla egyúttal a „nyelv fátyla” is, tehát a felek ideális beszéd-szituációban is vannak
egymással, még azelőtt, hogy a „törzsi nyelv” hatásának ki lennének téve.16
A „tudatlanság fátyla” kifejezés alatt Rawls azt érti, hogy a felek döntésüket bizonyos
tudás hiányában hozzák meg döntésüket. Amit a felek tudnak, hogy az a társadalom,
amelyben élnek, alá van vetve az igazságosság körülményeinek, azaz a helyzet konfliktus és 13 Ludassy Mária, ‘Rawls és kritikusai’, Magyar Filozófiai Szemle, 26.1 (1982), 112. o. Ez a cikk új kiadásban is megtalálható: Ludassy Mária, Szabadság, Egyenlőség, Igazságosság, Budapest, Magvető Kiadó, 1989, 95-96. o. Kiemelés eredeti. 14 Frits de Lange, 1993, 74. o. 15 Brian Barry, 1973, 10. o. 16 George Armstrong Kelly, ‘Veils: The Poetics of John Rawls’, Journal of the History of Ideas, 57.2 (1996) 364. o.
kooperáció által jellemezhető. Az együttműködés nem csupán lehetséges, de egyben előnyös
is. A pártok, Rawls kifejezésével élve, „kölcsönösen közömbösek”, ami azt jelenti, hogy
senki más nem tudja jobban, hogy az adott személynek mire van szüksége, mint maga az
érintett személy. Az igazságosság körülményei akkor állnak fenn, ha a kölcsönösen
elfogulatlan emberek egymással szemben ellentétes igényeket támasztanak a társadalmi
előnyök elosztására, a mérsékelt szűkösség feltételei alatt. Enélkül szó sem lehetne az
igazságosságra irányuló kérdésről, hiszen ha a kiváltó ok megszűnne, azzal együtt a kérdés is
irrelevánssá válna. Valamennyire ismerniük kell a gazdaságelméletet, általánosságokat
tudniuk kell az emberi társadalomról, és járatosaknak kell lenniük a pszichológiában is, hiszen
e tudás nélkül nem tudnának döntést hozni.
A felek azonban semmit nem tudnak arról, hogy milyen pozíciót töltenek be a
társadalomban, milyen célokkal és tervekkel rendelkeznek az életben. Nincsenek tudatában,
hogy melyik generációhoz tartoznak, vagy milyen társadalomban élnek. Ennek a
„tudatlanságnak” a következménye, hogy a felek kizárólag általános szempontok alapján
értékelhetik az igazságosság elveit. Bár arról nincs információjuk, hogy saját életükre nézve
milyen tervekkel rendelkeznek, de annyi bizonyos, hogy azokból az alapvető javakból
(elsődleges javak, általános célú eszközök17) többet akarnak, amelyek ezt a tervet, legyen az
bármilyen, támogatják. A tudatlanság fátyla garantálja, hogy az igazságosság elvei pártatlan
folyamat során, a méltányosság és egyenlőség körülményei között kerüljenek kiválasztásra,
anélkül, hogy a társadalmi javak elosztásának esetlegességei bármiféle hatással lennének erre
a döntésre.
Rawls szerint az eredeti helyzetben a résztvevők az elvek kiválasztásában „biztosra
mennének”. Rawls itt modern játék-elmélet egyik alapfelvetését használja, azaz a
legrosszabb eredményeket elkerülő, szigorúan kockázatkerülő stratégiát.18 Az emberek
bizonytalan helyzetben a maximin szabályt választanák, mely szerint akkor hoznak jó döntés,
ha a lehetséges legrosszabb eredmények közül a legjobbat választják. Ennek értelmében az
eredeti helyzetben lévő pártok a következő két elv mellett döntenének19:
♦ Az első elv:
17 Amartya Sen, A fejlődés mint szabadság, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003, 120-121. o. 18 Bara Zoltán, ‘A tisztességes elosztás makroökonómiai elmélete’, Közgazdasági Szemle, 45 (1998), 563. o. 19 A PL-ban ez a két elv némileg újrafogalmazásra kerül. Rawls arra vonatkozóan is ad magyarázatot, hogy mi húzódik meg az első elv változtatása mögött. Vö. John Rawls, The Basic Liberties and Their Priority, 1981. www.tannerlectures.utah.edu, utoljára látogatva 2012.04.16.
„Minden személynek egyenlő joggal kell rendelkeznie az egyenlő alapvető szabadságoknak
ahhoz a legkiterjedtebb teljes rendszeréhez, ami összeegyeztethető a szabadság egy mindenki
számára hasonló rendszerével.”20
♦ A második elv:
„A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket olyanképpen kell alakítanunk, hogy
� ezek a legkevésbé előnyös helyzetűek számára a legelőnyösebbek legyenek az igazságos
megtakarítás elvével összhangban, és ugyanakkor
� a tisztségek és pozíciók, amelyekhez kapcsolódnak, álljanak nyitva mindenki előtt a
méltányos esélyegyenlőség feltételei mellett.”21
1.1.2 A népek joga22
Az LP egy nemzetközi szintű eredeti helyzetet bemutat be, melyben a népek23
csoportjai „a népek társadalmának” tagjai, akik ebben a helyzetben a következő
princípiumokat választanák:24
1. A népek szabadok és függetlenek, és ezt a szabadságukat és függetlenségüket más
népeknek tiszteletben kell tartaniuk.
2. A népeknek tartaniuk kell magukat a megegyezésekhez és a kötelezettségekhez.
3. A népek egyenlők és az őket összekötő megegyezés felei (azaz közöttük jön létre a
megegyezés).
4. A népek kötelesek betartani a be nem avatkozás kötelességét.
5. A népeknek megvan az önvédelemre való joguk, de semmilyen más okból nem
kezdeményezhetnek háborút.
6. A népeknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat.
7. A népeknek háború vezetése esetén bizonyos meghatározott megszorításokhoz kell
tartaniuk magukat.
8. A népek kötelessége, hogy segítsenek olyan népeknek, akiket kedvezőtlen körülményeik
gátolnak abban, hogy igazságos vagy megfelelő politikai és szociális kormányzásuk
legyen.25
20 John Rawls, 1997, 361. o. 21 John Rawls, 1997, 361. o. 22 A továbbiakban LP (Law of Peoples) rövidítést használom. 23 A következőkben „népek”-nek fordítom Rawls peoples kifejezését, mellyel Rawls nem egy államot, vagy egy társadalmat jelöl, hanem egy adott állam területén élő emberek csoportját. 24 Rawls, 1999, 37. o.
Ezek az elvek a nemzetközi igazságosság alapelvei. A nyilvánvaló hasonlóságok
mellett, vannak különbségek is Rawls elméletének az egy államra, illetve a népek közötti
(nemzetközi) helyzetre nézve megfogalmazott elvek között. E különbségek közül a
legnyilvánvalóbb az, hogy az LP-ben nincs szó világkormányzatról, ugyanis Rawls szerint a
modern liberális demokratikus államok (illetve a megfelelő politikai berendezkedésű államok)
nem bocsátkoznak egymással háborúba, és idővel létrejön a békés együttműködés
folyamatosan szilárdabbá váló hálója. A másik fontos különbség az, hogy a nemzetközi
vonatkozású elméletben valójában két eredeti helyzetről beszélhetünk.26 Az egyik a liberális
demokratikus népek nézőpontját, míg a másik a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem
liberális népek csoportjáét szemlélteti.
A liberális demokratikus és a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális
népek közötti különbségtétel alapvető fontosságú Rawls elmélete szempontjából. Azt vallja
ugyanis, hogy bizonyos kulturális különbözőség kikerülhetetlen, amely kifejezésre is jut a
különböző politikai formákban. A liberális népek jellemzői a következők: a társadalom
alapstruktúrája magában foglalja az alkotmányos kormányzást, amely bizonyos jól ismert
alapvető jogokat és szabadságokat tiszteletben tart; ezeknek a jogoknak és szabadságoknak a
védelme olyan elsőbbséget élvez, amely elé helyezi ezek tiszteletben tartását a társadalmi jó
és a perfekcionista értékek célkitűzéseinél is; az alapvető (elsődleges) javakhoz való olyan
hozzáférést biztosít, hogy az állampolgárok valóban tudjanak élni szabadságjogaikkal.27
A megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népek külpolitikája nem
agresszív és tiszteletben tartják más társadalmak függetlenségét. Ezenkívül rendelkeznek az
igazságosság olyan általánosan elfogadott jó koncepciójával, amelyben mindenkinek az
érdekével számolnak az általános, mindenkit érintő döntések során. Az ilyen állam garantálja
mindenkinek az emberi jogokat, tehát minden embert úgy kezel, mint akinek törvényes jogai
és kötelességei vannak. A bírók és egyéb tisztségviselők az igazságosság általánosan
elfogadott jó koncepcióját alkalmazzák, amikor a közért való felelősségükkel élnek.28 Rawls
azért kezeli a megfelelő politikai berendezkedésű népeket külön, mivel különböző
25 A charta azért érdekes, mert itt olyan elemeket lehet találni, ami az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (Universal Declaration of Human Rights, lásd http://www.ohchr.org/en/udhr/pages/introduction.aspx, utoljára látogatva 2013.02.26.) is megtalálható – és ez az alapdokumentuma a liberális berendezkedésű államoknak, és ennél fogva ez választja el a megfelelő politikai berendezkedésű, de nem liberális népektől is! Mindamellett éppen az egyik kritika azt fogalmazza meg, hogy nem elég mélyreható – azaz megengedő például a nők képzésével és a munkára való alkalmazásukban való egyenlőségével kapcsolatos jogait megvonó társadalmakkal kapcsolatban – és így a személyek és a kissebség kérdését Rawls (túlságosan) kurtán elintézi. Allen Buchanan, ‘Rawls’s Law of Peoples: Rules for a Vanished Westphalian World’, Ethics, 110 (2000), 697-698. o. 26 Charles R. Beitz, ‘Rawls’s Law of Peoples’, Ethics, 110 (2000), 674. o. 27 Rawls, 1999, 14. o. 28 Uo. 63-67. o.
„érdekeket” képviselnek és különbözőségük ellenére a más népek általi, velük való
egyenlőség elfogadását és elismerését várják.29
A nemzetközi szintű eredeti helyzet tagjai közé nem tartoznak azok a népek, amelyek
a rawlsi nem-megfelelő kategóriába esnek. Így a népek állama semmi esetre sem tekinthető
valamiféle ius gentium-nak, hiszen nem egy egyetemesen, mindenki által elfogadott charta
egyes elemei az igazságosság nemzetközi elvei (függetlenül attól, hogy milyen államról
legyen szó).
A Rawls nemzetközi szintre kiterjesztett elmélete a társadalmi liberalizmus követői
közé sorolja őt. Ez a fajta látásmód – ellentétben a kozmopolita látásmóddal – úgy szemléli a
nemzetközi közösséget, mint az egyes társadalmak által alkotott közösséget, amelyet a
munkamegosztás jellemez. A társadalmi liberalizmus azt vallja, hogy a nemzetközi közösség
elveit azáltal tekinthetjük igazoltnak, hogy ha ezeket hozzámérjük azoknak a társadalmaknak
az alapvető érdekeihez, amelyek ezt a közösséget alkotják. A kozmopolita liberalizmus nem
kölcsönöz semmiféle erkölcsi privilégiumot az egyes államoknak.30
1.1.3 A méltányosságként felfogott igazságosság újrafogalmazása31
Rawls elméletének ebben az újrafogalmazásában sem tesz mást, mint a demokratikus
keretek között élő államokra nézve fejti ki mondanivalóját. Kiindulópontja az, hogy az
emberek lényeges kérdéseket illetően másként vélekednek, ami abból következik, hogy a jóról
különböző átfogó erkölcsi koncepciókat vallanak magukénak. Ez az ésszerű pluralizmus.
Egy demokratikus államban ez minden ember tapasztalata, sőt azt is tudjuk, hogy ezzel együtt
kell élnünk. Azonban Rawls azt mondja, hogy félre kell tennünk ezeket az elméleteket a
nyilvános eszmecsere érdekében. Tehát Rawls javaslatát követve minden állampolgár
félreteszi saját jóról alkotott elméletét és így él együtt a többiekkel.
1.2 Reinhold Niebuhr: „a bűnnel megalkuvó szeretet” teológusa
Niebuhr álláspontja dinamikus és nem fogadja el kérdések és kritika nélkül a liberális
változásokat. A szeretet és a bűn közötti dialektikus karakterről szóló elmélete nem
29 Uo. 34-35. o. 30 Charles R. Beitz, 2000, 677. o. 31 A rövid összefoglaláshoz lásd David Gordon, Rawls’s Ballet, http://www.mises.org/misesreview_detail.asp?control=194&sortorder=issue, utoljára látogatva 2002.06.06.
princípiumokat fektet le, hanem olyan kiindulási pontot ad, ahonnan a realitást szemlélni
lehet.32 Metodológiai köre a következő: keresztyén szimbólumokat használ az emberi dráma
megvilágítására, és azután e szimbólumok artikulációjának a revízióját hajtja végre az emberi
dráma fényében, ahogy az megmutatkozik.33
1.2.1 Az igazságosság Reinhold Niebuhr teológiájában34
Niebuhr a „profétikus vallást”35 tekinti a vallás adekvát formájának, ugyanis ez a
véges és a végtelen kombinációja. Ez a forma nemcsak a történelmet, hanem a
transzcendentális normát is komolyan veszi. Nem akar elmenekülni a történelemből, de
éppígy célját sem tudja a történelemben elérni.
Minden autentikus mítosz tartalmaz paradoxonokat a véges és az örökkévaló viszonyát
illetően, ami nem realizálódhat tökéletesen anélkül, hogy az igaz vallás szellemét el ne
pusztítaná.36 Jézus ebbe a realitásba jött el, de ezzel együtt a másik realitás reprezentánsa is. Ő
adta nekünk a szeretet parancsolatát, mint végső parancsolatot. Etikai ideálja az Isten
akaratának való teljes szolgálatkészség és engedelmesség. Jézus testesíti meg Isten szeretetét,
az agapét.37
A szeretetnek végső és meghatározó szava van a keresztyén hitben és etikában. Ez a
hit derivátuma. Emellett a szeretetnek van egy közösségi dimenziója is. Az individuum
ugyanis izoláltságban nem lehet valódi én.38 A közösség természetes szükségszerűség az
egyén számára, és önmagát csak embertársaival kapcsolatban tudja realizálni. Természetének
primér törvényét kell a testvériségben megélnie.39 Ez a szeretet lehet kölcsönös, vagy
önfeláldozó. Kölcsönös szeretetről akkor beszélhetünk, amikor egy személynek a másik felőli
aggódása kölcsönös szeretetre és ragaszkodásra sarkallja. Ez a fajta szeretet soha sem igazán
32 Niebuhr teológiai gondolatait és azok gyakorlati applikációit legjobban igehirdetéseiben lehet végigkövetni. Lásd, pl. Reinhold Niebuhr, Beyond Tragedy, New York, Charles Scribner’s Sons, 1936. 33 Larry Rasmussen, Reinhold Niebuhr: Theologian of Public Life, San Francisco, Harper @& R ow, 1989, 2. o. 34 Itt Niebuhrnak az An Interpretation of Christian Ethics, New York: Meridian Books, 1956 (1956a) című munkáját (ami eredetileg a Rauschenbusch Memorial Lectures szövege 1934-ből) annyiban követem, amennyiben az Niebuhr későbbi munkáiban megerősítésre kerül. Vö. Reinhold Niebuhr, ‘Reply to Interpretation and Criticism’, in Charles W. Kegley és Robert W. Bretall (szerk.), Reinhold Niebuhr: His Religious, Social, and Political Thought, New York, The Macmillan Company, 1956 (1956b), 434-435. o. 35 Reinhold Niebuhr, 1956a. 36 Reinhold Niebuhr, 1956a, 22. o. 37 Reinhold Niebuhr, The Nature and Destiny of Man, 2 vols., New York: Charles Scribner's Sons, 1945 (1945a), vol. 2. Human Destiny, 71. o. 38 Reinhold Niebuhr, The Children of Light and The Children of Darkness: a vindication of democracy and a critique of its traditional defence, New York: Charles Scribner's Sons, 1945 (1945b), 5. o. 39 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 244. o.
szabad az önérdektől, és így nem is lehet a szeretet legtisztább formája. Az önfeláldozó
szeretet viszont önfeláldozó azonosulás a másik szükségével. Ez az embernek önmaga felé
irányuló érdektelenséget jelent (az önérdek hiánya). Ebben a hiányban találkozik ember és
embertárs. Krisztus tökéletesen érdektelen volt ebben az értelemben. Ő másokért jött.
Cselekedete az abszolút önfeláldozás tette volt. A kereszt éppen ezért a végső tökéletesség
szimbóluma.40 A történelemben ez a fajta önfeláldozás az egyén, vagy a csoportok, nemzetek
számára nem áll fenn Niebuhr szerint. Amennyiben ez a tökéletes önfeláldozás lehetséges
volna, akkor ez tökéletes szeretetté változhatna át. Sajnos ez az eshetőség a bűn miatt nem
létezik. Ez Niebuhr szociáletikájának realista alapja. Niebuhr a teremtéstörténetben a
hangsúlyt nem az Imago Dei-re helyezi, hanem a bűnesetre és az ember bukására. A szeretet
parancsolata és a bűn ténye egymás mellett állnak. Amennyiben a kölcsönös szeretet nem
töltekezik fel a kegyelem impulzusaival, amelyben nincs szó a kölcsönös előnyökön alapuló
számolgatásról, akkor ezek a kölcsönös kapcsolatok elkorcsosodnak és degradálódnak először
is ezeknek az előnyöknek a, rideg kalkulációjáig, majd pedig a minden valós kapcsolatból
elkerülhetetlenül hiányzó teljes reciprocitás miatti bosszankodásig.41
A bűnnek két dimenziója van: egy vallási és egy erkölcsi. A vallási dimenzió a
bálványimádás, vagyis, hogy az ember Isten helyére szeretne lépni, és megpróbálja magát
megisteníteni. Ennek a bálványimádásnak az egyik általános formája, ha érdekeinket és
privilégiumainkat egyenlővé tesszük a közösség érdekeivel, vagy ha azt gondoljuk, hogy az
igazság, az általunk felfogott formában az igazság.42 A bűn erkölcsi dimenziója az, ha az ego
önmagát a létezés központjának tekinti, és így a többi életet is önmaga alá rendeli.43 A bűn
tehát ez esetben az, ha mások árán akarunk erősebbé válni. A mások magunk alá rendelésére
irányuló vágyunk miatt kell az igazságosságnak helyet kapnia a társadalomban. A bűn
erkölcsi dimenziója az igazságtalanság. A tökéletes önfeláldozó szeretet ideálja túlságosan
kérlelhetetlen és tökéletes ahhoz, hogy jelen gazdasági és politikai problémáinkban
közvetlenül alkalmazzuk.44 Niebuhr realizmusa arra figyelmeztet, hogy az erkölcsi és szociális
tettek minden szintjén számolnunk kell a bűn engedetlenségével. Az önfeláldozó szeretet
lehetetlen az egyén számára, ha azonban az egyéntől a közösség felé haladunk, akkor ez még
lehetetlenebbé válik, mivel ebben az esetben az individuumnak mások érdekeivel is számolnia
40 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 69-72. o. 41 Reinhold Niebuhr, Faith and History: A Comparison of Christian and Modern Views of History, New York, Charles Scribner’s Sons, 1949, 185. o. 42 Reinhold Niebuhr, Moral Man and Immoral Society, New York, Charles Scribner’s Sons, 1960, 117. o. 43 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 179. o. 44 D. B. Robertson (szerk.), Love and Justice: Selections from the Shorter Writings of Reinhold Niebuhr, Westminster John Knox Press 1992, 30. o.
kell és így az önfeláldozó szeretet esetében jogtalanul lenne hűtlen mások érdekeihez.45
Csoportok, nemzetek, vagy osztályok esetében tehát még nehezebb ez az önfeláldozás46 – ha
nem teljesen lehetetlen. A szeretet tehát „lehetetlen lehetőség” marad Niebuhr számára.47
Ezáltal ítélhetjük meg a cselekedeteket (lehetőség), de közvetlen alkalmazása nem lehetséges
(lehetetlenség). A politikai és gazdasági ügyekben a „szépen kiszámított több-kevesebb”
igazságossága szolgál útmutatóul.
Niebuhr gondolatainak, teológiájának legjobb analíziséhez az út a szeretet és
igazságosság kapcsolatának többdimenziós kapcsolatának vizsgálatán keresztül vezet.
A tökéletes igazságosság „a testvériség” lenne, de a jelen körülményei között az
igazságosság csak a testvériség megközelítése lehet.48 Szeretet nélkül nincs igazságosság. Az
az igazságosság, ami csak igazságosság, kevesebb, mint az igazságosság.49 A tökéletes
igazságosság lehetetlen a bűn világában. Egy társadalom az igazságosság bármilyen szintjét is
éri el, mindig tökéletlen marad. Ehhez a tökéletlen igazságossághoz hozzátartozik a
különböző érdekek és jogok, stb. kalkulációja. Ez a „relatív igazságosság”50 komplex
kapcsolatban van a szeretettel. Az igazságosság szabályainak fontos szerepe van annak
kötelességekké való kiterjesztésében. Ezek pedig ekképp már sokkal meghatározottabbak,
összetettebbek és közösségibbek, a szeretet törvényével pozitív kapcsolatban állnak,51 és így
„a testvériség szellemét” szolgálják.
Ha az igazságosság relatív és tökéletlen (azaz egy adott szituációban a legrosszabbak
közül a legjobb), akkor mindig van a lehetőség javulásra. Az igazságosság az adott
körülmények között a legjobb lehetséges harmónia, de nem az elképzelhető legjobb. Az
igazságosság törvényei és szabályai tehát bizonyos feltételek között igazságosak, hiszen
egyben az emberi perspektívák részrehajlását és elfogultságát is tükrözik. Az igazságosságnak
a bűn miatt kell léteznie, azonban az utolsó szó mindig a szereteté. A szeretet minden erkölcsi
rendszer vége. A szeretetben az igazságosság nem csak betöltésre, hanem eltörlésre is kerül.
A szeretet betölti az igazságosságot: a szeretetben az életnek a másik élet felé irányuló
kötelessége teljesebben találkozik, mint bármilyen igazságosságban vagy méltányosságban. A
szeretetben valami olyan történik, ami csak a szeretetben történhet, mert itt a „szépen
kiszámított több-kevesebb” szabálya nincs jelen, így tehát nem is érvényesül és a másik
45 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 72. o.; egy példa erre Reinhold Niebuhr, 1960, 267. o. 46 Reinhold Niebuhr, 1960, 75, 84, 91. o. 47 Reinhold Niebuhr, 1956a, 110. o. 48 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 252. o. 49 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 28, 32. o.; Reinhold Niebuhr, 1960, 258. o. 50 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 162. o. 51 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 248. o.
szüksége és az én az egyén önmaga iránti törődése nélkül találkoznak.52 Ez a beteljesedés és
eltörlés azért szükséges, mert az igazságosság mindig javulhat ekképpen tehát a tökéletes
ítélete alá tartozik.53 Mindkettőre szükség van tehát, hiszen önmagában egyik sem elégséges.
Az igazságosság követelményei az igazságosság szabályaiban és struktúráiban54
kerülnek kidolgozásra. Az igazságosság történelmi megjelenési formája mindig
igazságtalanság marad ott, ahol jelen vannak egyrészt az elnyomók, másrészt az elnyomottak
is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazságosság a relativizmus területéhez tartozna, mert
vannak az igazságosságnak lényegüket tekintve univerzális elvei. E princípiumok közül a
szabadság és az egyenlőség azok, amelyeket Niebuhr a legfontosabbnak tekint.
A szabadság bár lényeges, de mint szociális elv önmagában nem elegendő.
Kapcsolatban kell állnia az igazságossággal, a közösséggel és az egyenlőséggel,55 mert az
ember visszaélhet a szabadsággal.
Az egyenlőség az igazságosság regulatív elve,56 és a szeretet törvényének racionális,
politikai verziója. Az igazságosság minden sémája ez alatt az elv alatt áll. Ez a szeretet egyik
szimbóluma. Az egyenlőségnek központi szerepe van, mert mint a szeretet szimbóluma,
minden erkölcsi döntésnek része. Az egyenlőség az igazságosság csúcsa, mert arra a
szeretetre mutat, amely az igazságosság végső normája. Az egyenlő igazságosság, ami a
legracionálisabb lehetséges társadalmi cél, a testvériség megközelítése. Egy magasabb fokú
igazságosság mindig egyenlőbb igazságosságot jelent. Az egyenlőség ideáljában mindig
hallható a szeretet törvényének visszhangja.57 Az igazságosság szabályai mind a folyamat,
mind pedig az egyenlőség, mint független cél figyelembevételére vonatkoznak. Azonban az
egyenlőség is a „többi tökéletlen értékhez” tartozik, ugyanis éppoly kevéssé elérhető, mint
azok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus egyenlőtlenségeit, vagy
bármilyen más olyan rendszert, amely igazságtalan, el kellene fogadnunk. A szükségletek,
illetve a társadalmi funkciót illető különbségek lehetetlenné teszik a társadalomban a teljes
egyenlőség elérését. Az egyenlőség a szociális kohézió által kvalifikált, és az ember
bűnössége által megromlott. Az igazságosság eszméje mindig továbbmegy, mint az
egyenlőség, a másik élete speciális szükségének figyelembevétele felé. Vannak az adott
rendszer kihasználói és azok, akiket a rendszer kihasznál; a társadalomban egy magasabb fokú
52 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 295. o. 53 Uo. 285. o.; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 246. o. 54 A Nature and Destiny of Man című munkában található egy külön rész az igazságosság szabályairól és törvényeiről. Lásd Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 247-256. o. 55 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 95. o. 56 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 95. o. 57 Reinhold Niebuhr, 1956a, 101. o.
igazságosság elérését célba vevő, változásokra sarkalló kihívás többnyire az elnyomottak és
nem az elnyomók számára jelent lehetőséget.58
Az igazságosság szabályait a struktúrák és rendszerek59, a társadalom szervezetei és
mechanizmusai foglalják magukba. Az igazságosság realizálásánál az értelem fontos szerepet
játszik, és így ez lényeges elem az igazságosság szabályaiban. Segít az ítélkezésben úgy, hogy
ezt sokkal „objektívebb” álláspontról tudjuk képviselni. Ez az egyének és csoportok ítéletét
mélyenszántóbbá, éléslátóbbá és pártatlanabbá teszi. Ezek a döntések így nem a tradícióval
vagy a szokásokkal vannak összhangban, hanem az igazságosság racionális ideáljával.60
A Biblia az ember három alapvető vonását mutatja be:
♦ az ember Imago Dei;
♦ az ember creatura;
♦ az ember bűnös.
Ez alól az értelem sem kivétel, tehát hiba lenne, ha az értelem megbízhatóságába vetett hitből
univerzális normákat vezetnénk le. A történelemben nincs semmiféle univerzális értelem,
mozgatórugó vagy pártatlan perspektíva. A jogok és érdekek racionális értékelése és
megítélése mindig bizonytalan, behatárolt és a vágy és önérdek romlottságával fertőzött a
mások jogainak kalkulációjával kapcsolatban.61 A mi igazságunk soha nem az igazság.62
A történelem nem csak egyszerű racionális, hanem egyben vitális folyamat is. Az
igazságosság a történelemben az egyensúly megtalálásáról szól: egyensúly a
hatalomviszonyokban, a „vitalitásokban” és az erőviszonyokban. Az érdekek közötti
egyensúly eléréséhez lehet kényszert alkalmazni, amennyiben ez szükségszerű, ugyanis az
igazságosság ezen alapul.63 A hatalomnak szüksége van az igazságosságra, mert különben
érintkezik az igazságtalansággal.64
Niebuhr szerint ma a gazdasági hatalom a legfontosabb hatalomközpont (a
gazdasági és a politikai hatalom közül).65 Ezzel az előfeltételezéssel Niebuhr azt a liberális
elvet követi, mely szerint az ember tulajdonosként, birtoklóként írható le. Az igazságosság
alapvető mechanizmusai egyre inkább gazdaságiakká váltak és így vált a gazdaság
58 Reinhold Niebuhr, 1960, 234. o. 59 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 256-269. o. 60 Reinhold Niebuhr, 1960, 30-32. o. 61 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 252. o. 62 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 214. o. 63 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 173. o. 64 Uo. p. 173; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 262. o.; Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 1, 223. o. 65 Reinhold Niebuhr, 1960, 163. o.
társadalmunkban a legfontosabb hatalommá és éppen ezért nem lehetséges az igazságos
politikai rend elérése a gazdasági rend rekonstrukciója nélkül.66
Az igazságosság az erők egyensúlyát követeli meg, mely egyensúlyba hozás a bűn
világában történik, ahol a gazdasági harcban politikai részvételt és politikai hatalmat kell
használni. A társadalomban az igazságért folytatott harc mindig harc marad,67 így a
társadalomban való élet konfliktus nélkül nem is lehetséges.68 Néhányan úgy haszonélvezői
egy erőszakos rendszernek, hogy nem tudják, vagy nem realizálják ezt. Niebuhr, véleménye
alátámasztására a kvékerek69 és a polgári egyház70 példáit hozza fel.
Niebuhr teológiájának a politikai implikációkkal kapcsolatos másik fontos pontja a
demokráciával kapcsolatos érvelése. Niebuhr a liberális demokrácia biztosította feltételek
között élt. A demokráciát az ember igazságosságra való képessége teszi lehetségessé, de
az igazságtalanságra való hajlama teszi szükségessé – írja Niebuhr a The Children of Light
and the Children of Darkness előszavában. Már a cím is dichotómiát sugall a demokrácia
természetét illetően. Niebuhr megmutatja, hogy a liberális előfeltételezés nem elég erős a
demokrácia megalapozására. Szerinte ugyanis az ember természetét illető keresztyén
látásmód sokkal adekvátabb alapul szolgálhat a liberális társadalom fejlődését illetően, mint a
liberális. Ő az ember természetét bűnösnek látja, ami, mint bármilyen államforma alapja, a
formá(ka)t relatívvá teszi. Ez a „pesszimisztikus” kép nem engedi meg, hogy a liberális
demokráciát tökéletesként szemléljük (még akkor sem, ha ez az eddig ismertek közül a
legjobb).
Ezzel visszakanyarodtunk ennek az alfejezetnek a címéhez, ahol Reinhold Niebuhrt „a
bűnnel megalkuvó szeretet” teológusának neveztük. Ez egyfelől realizmust jelent: az
igazságosság területén a hit által való igazolás azt jelenti, hogy ennek a világnak a szabályai
és normái nem bírnak abszolút értelemben vett normatív súllyal; másfelől pedig az is
hangsúlyt kap, hogy a lelkiismeretünket sem akarjuk azáltal megnyugtatni, hogy nem
vállalunk részt benne.71
1.2.2 Erősségek és gyengeségek Niebuhrnál
66 Reinhold Niebuhr, 1956a, 165. o. 67 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 38. o. 68 Reinhold Niebuhr, 1960, 192. o. 69 D. B. Robertson (szerk.), 1992, 255. o. 70 Reinhold Niebuhr, 1956a, 167. o. 71 Reinhold Niebuhr, 1945a, vol. 2, 284. o.
Az a két vonal, ami Niebuhr teológiáját illetően a kritikák tüzében áll, teológiájának
nemcsak gyenge pontjai, hanem egyúttal erősségei is. Jól látja, hogy a politikai érdekek
konfliktusban állnak egymással, ahogy azt is, hogy a mai formák nem a végső formák – értve
ezt az utolsó előtti dolgok kategóriáján belül (is), és nekünk egy jobb út keresésére kell
indulnunk. Nincs olyan „tiszta igazságosság”, amely számunkra megismerhető lenne, mert
embervoltunkból és bűnös egzisztenciánkból fakadóan végesek és behatároltak vagyunk.
Ebben az értelemben az sem hiba, hogy Niebuhr nem szabatos és világos szabályokkal és
definíciókkal szolgál, mert ez is a valóság természetének komplementer jellegéhez tartozik.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy igazságosság, mint olyan nem létezik, hanem sokkal
inkább azt, hogy különböző esetek különböző válaszok után kiáltanak, ugyanis sohasem
biztos, hogy egy döntés vagy ítélet egy másik helyzetben is megállja a helyét. Ez a
magyarázat azonban nem zárja ki, hogy vannak olyan princípiumok, amelyeket követnünk
kell, ugyanis a realizmus nem minden körülmények között és nem feltétlenül cinizmus.72
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a jobbra törekvés lehetőségét mindenképpen kifejezi
azzal, hogy egy ajtót nyitva hagy a jobb lehetőség előtt.
A bibliai alapokon nyugvó antropológia két, egymással látszólag ellentétes elemet
foglal magába: az egyes ember (individuum) méltóságát és csodáját és az emberség szégyenét,
az emberi természet dicsőségét és az egyes ember bűnét és egoizmusát. Ez a két megközelítési
mód különböző megközelítéseket eredményez a társadalmi és politikai élettel kapcsolatban is.
Niebuhr realizmusa – az augusztinuszi és reformátori vonalat követve – a második
megközelítési módra helyezi a hangsúlyt. Ezzel együtt is fontos, hogy mindkét aspektust
figyelembe vegyüki és elegyíteni kell a helyi és a nemzetközi igazságos politikai
berendezkedés előmozdítására és fenntartására irányuló vágyat az igazságosságra irányuló
idealisztikus elvek igényeivel.73
Niebuhr teológiája a szentimentalizmus és a cinizmus között helyezkedik el. A
szentimentalizmus azt kívánja, hogy az álmok realitássá váljanak, míg a cinizmus azt
feltételezi, hogy amit az emberek álmodnak az egyfajta „gyéren leplezett” jelentés közvetlen
érdekeikről. Ezek elhomályosítják a végső jó szimbólumai és az emberek által a politikai
szituációkban támasztott igények közötti kapcsolatot.74 Niebuhr teológiájának legjobb
72 Ruurd Veldhuis, Realism Versus Utopianism? Reinhold Niebuhr Christian Realism and the Relevance of Utopian Thought for Social Ethics, Assen, van Gorcum & Comp. B. V., 1975, 155. o. 73 Mark R. Amstutz, ‘The Quest for Peace and Justice: a Biblical Code of International Relations’, elhangzott Washingtonban a Justice and Global Witness Conference alkalmával (1991. július 8-10.), http://www.ijm.org/Amstutz.pdf, utoljára látogatva 2002.06.29. 74 Robin W. Lovin, Reinhold Niebuhr and Christian Realism, Cambridge, Cambridge University Press, 1995, 234. o.
összefoglalása az ún. Serenity Prayer lehet. Azért is megfelelő ez, mert jól megvilágítja és
alátámasztja azt a tényt, hogy gondolatai nem akadémiai légkörben születtek, hanem
úgymond, a konkrét helyzet szorítása teremtette.75 Ez az imádság a következőképpen hangzik:
„Istenünk, ajándékozz meg kegyelmeddel,
hogy el tudjuk fogadni azt, amin nem tudunk változtatni.
bátorsággal, hogy megváltoztassuk azt, aminek meg kell változnia,
és bölcsességgel, hogy ezeket meg tudjuk különböztetni egymástól.
Napjainkat a maga idejében megélni,
a pillanatot a maga idejében élvezni,
a viszontagságokat a békéhez vezető útként elfogadni,
vállalni, mint Jézus tette,
ezt a bűnös világot úgy, ahogyan van
és nem úgy, ahogyan én szeretném,
bízva abban, hogy Te helyére teszel minden dolgot,
ha átadom magam Neked,
azért, hogy a körülményekhez képest boldog lehessek már ebben az életben,
és tökéletesen boldog Veled, örökké, az elkövetkezőben. Ámen.”76
1.3 A fenntartható fejlődés (lehetséges) gazdasági pillére
A liberális gondolkodás és a jövő generáció jogairól való gondolkodás és számbavétel
nem idegenek egymástól, hiszen a Rawlsi eredeti helyzetben a résztvevők nem tudják, melyik
generáció tagjai, így, az erőforrások s ezek allokációja és felhasználása sem pusztán az
aktuális jelen kérdése, hanem a mindenkori jelené. A felvázolt Rawls-i elmélet alapjaira
építve, annak építőköveit felhasználva, nem csupán az igazságosságért és az emberek jogaiért
lehet harcolni, hanem a fenntarthatósági törekvések is nagyon jól illeszkednek a koncepcióba
(pontosan a jogokra alapozva). Bár, tegyük hozzá, ezt nem annyira közösségi vagy generációs
alapon tehetjük meg, hanem elsősorban individualista módon. Analógia, vagy egyfajta
75 Paul Foreman, ‘The Neo-Orthodox Theology of Reinhold Niebuhr’, http://www.leaderu.com/isot/docs/niehbr3.html, utoljára látogatva 2002.07.07. 76 Reinhold Niebuhr, The Serenity Prayer, http://www.skdesigns.com/internet/articles/prose/serenity_t.html, 2002.06.29.
továbbgondolás ott lehetséges, hogy ahogyan a nemzetek is tekintetőek egyfajta egységként,
ugyanúgy a nemzedékek is kezelhetőek egybe tartozó entitásként is, azaz nem csak, mint
különálló egyéneket lehet őket szemlélni.
A fenntarthatósággal kapcsolatban a generációkat és így kisebb-nagyobb
időintervallumokat átívelő döntéseket kell hozni az adott gazdasági/társadalmi kérdésekben.
„Az intertemporális – azaz különböző időpontokban megjelenő költségek és hasznok közötti
átváltásokat magukba foglaló – döntések fontosak, és mindenütt jelen vannak. E döntések
nem csak az egyén egészségi állapotát, vagyonát és boldogságát befolyásolják, de – amint azt
Adam Smith elsőként felismerte – a nemzetek prosperitását is meghatározhatják.”77 Ezeknek
a döntéseknek a társadalmi életben olyan holdudvaruk van, amelyek egyértelműen holisztikus
látásmódot kívánnak meg. Ezt nem szükségszerűen a szűk és sok esetben korlátok közé
szorított racionális (és sokszor elméleti) döntéshozatali folyamat kívánja meg, hanem a
sokféleség és sokszínűség teszi mindenképpen szükségessé. Ebben, természetesen, helye van
a közgazdasági szemléletnek is. Persze sok kérdés marad fenn és kerül elő a számítások és
azok alkalmazása során is, de annyi mindenesetre elmondható, hogy a költség-haszon elemzés
„legfontosabb célja a társadalmi döntéshozatal segítése. Pontosabban azt szolgálja, hogy a
társadalom megfelelő döntést tudjon hozni a rendelkezésére álló szűkös erőforrások hatékony
felhasználásáról. A közgazdaságtan egyik fő tétele, hogy tökéletesen működő piacok esetén az
egyéni önérdek az erőforrások hatékony elosztásához vezet. A kormányzati beavatkozás
akkor lehet indokolt, ha a piacok valamilyen torzításnak köszönhetően nem tökéletesek. Az
irodalomban ezeket összefoglaló néven piaci kudarcoknak nevezik ... Az ilyen esetekben
azonban be kell tudni mutatni, hogy egy konkrét beavatkozás más alternatívákhoz képest
miért hatékonyabb, az alternatívák közé értve a status quo-t (vagyis a nem-beavatkozás
lehetőségét) is.”78
1.3.1 A költség-haszon elemzés, avagy a diszkontálás alkalmazásának lehetősége a fenntarthatóság viszonylatában
A költség-haszon elemzés megpróbálja egy adott projekt, beruházás társadalmi
előnyeit és hátrányait számszerűsíteni, azokat pénzértékben kifejezni. „A költség-haszon
elemzés során egy adott beruházás, projekt során felmerülő költségeket és hasznokat 77 Shane Frederick, George Loewenstein és Ted O’Donoghue, Idődiszkontálás és időpreferencia: kritikai áttekintés, Kormányzás, IV. évfolyam, 1. szám 81. o. 78 Fejlesztéspolitikai intézkedések teljes társadalmi költségének becslése, 5.o. www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a767.pdf, utoljára látogatva 2012. augusztus 7.
hasonlítjuk össze. Ezek rendszerint nem egyazon időszakban merülnek fel, így értéküket
jelenértékre számítjuk át egy meghatározott diszkontráta segítségével. Ha egy projekt egyik
alternatívája pozitív nettó jelenértékkel rendelkezik, akkor általában életképes alternatívaként
kerül elszámolásra. Általában a legmagasabb nettó jelenértékkel rendelkező projektet
választjuk, minden más változatlansága mellett. A döntés függ a költségek és hasznok
számításának megbízhatóságától is.”79
„A diszkontálás adott beruházáshoz vagy közpolitikához kötődő jövőbeni költség- és
haszonáramok jelenértékének kiszámítását jelenti”.80 Amennyiben a diszkontálással
kiszámított haszonérték alapján a hasznok minden periódusban meghaladják a befektetett
költségeket, akkor a jelenérték bármilyen diszkontráta mellett pozitív lesz. A diszkontráta
megválasztása azonban nem teljesen egyértelmű, s megválasztása nagyban függ attól, hogy
milyen feltételeket fogadunk el a valóságot lehető legjobban leírónak.
A közgazdászok, minden esetleges ellenérzés vagy ellenvélemény dacára, a realitásra
hivatkozva, igazoltnak látják a diszkontálás folyamatát a jövőre nézve. Ennek oka pedig az,
hogy – érvelésükkel összhangban – az embereknek alapvetően ez az időpreferenciájuk.81 „Az
egyének a hasznokat szívesebben élvezik most, mint később.”82
A diszkontráta, egy példán keresztül, azt jelenti, hogy az egyének a megtakarításuk
terhére döntenek a jelenbeli fogyasztásuk szintjéről. A megtakarítások összegzése után
kialakul a kölcsöntőke kínálata. A jelenbeli fogyasztás csökkentésével arányosan növekszik a
jövőbeli jövedelem a tőke hozamán keresztül. Amennyiben tökéletes versenyről beszélhetünk,
a megtakarítások (és az így kialakult kölcsöntőke kínálata) és a beruházások egy sajátos
egyensúlyt hoznak létre. Ebben az esetben a a tőke hozamának határrátája egyenlő az
időpreferencia határrátájával, azaz a végeredmény egy(etlen) diszkontráta. Az egyéni döntés
során ezt a két elvet kell figyelembe venni. Az előbbit az időpreferencia határrátájával, utóbbit
pedig a beruházások marginális hozamával mérjük, ami tökéletes piacok esetén a piaci
kamatlábbal egyezik meg. Ennek igazolásaként tegyük fel, hogy a fogyasztó hasznossága a
jelen- és jövőbeli fogyasztástól függ. Legyen C1 a jelenbeli, a C2 pedig a jövőbeli fogyasztás.
A fogyasztó az összhasznosságát maximalizálja egy költségvetési korlát figyelembe vételével,
melyben m a jövedelem, és i a piaci kamatláb.
79 Kerekes Sándor és Csutora Mária (szerk.), Fenntartható fogyasztás? Trendek és lehetőségek Magyarországon, Aula Kiadó, Budapest, 2012, 143-144.o (lásd http://ebookbrowse.com/zarokotet-06-11-2-pdf-d359747017, utoljára látogatva 2012.08.14-én) 80 Clive L. Spash, Közgazdaságtan, etika és a hosszú távú környezeti károk, in: Pataki György – Takács-Sánta András (szerk.), Természet és gazdaság, TypotexKiadó, 2004, 247. o. 81 Az időpreferencia az azonnali hasznosságnak a késleltetett hasznossággal szembeni preferálását jelenti. 82 Clive L. Spash, 2004, 247. o.
A probléma grafikusan a következőképpen ábrázolható (optimális fogyasztói döntés
két jószág esetén):83
1. ábra Optimális fogyasztói döntés két jószág esetén
Az ábrán két közömbösségi görbét találunk, ahol U2 magasabb, U1 pedig alacsonyabb
hasznossági szinthez tartozó görbe. „Egy adott közömbösségi görbéhez húzott érintő
meredeksége a két időszak fogyasztására vonatkozóan mutatja a helyettesítési határrátát. A
helyettesítési határráta (1+r)-rel egyezik meg, ahol r az időpreferencia határrátája. Az
időpreferencia azt mutatja, hogy mekkora összeggel kell holnap kompenzálni a fogyasztót
((1+r)-rel) ahhoz, hogy ma hajlandó legyen lemondani 1 Ft-ról. Az ábrán látható, hogy r
változik, ahogy elmozdulunk a közömbösségi görbén. A költségvetési korlátból kiderül, hogy
ha a fogyasztó az első periódusban elkölti a teljes jövedelmét, akkor C1 = m és C2 = 0, ha
pedig a második periódusban költi el a teljes jövedelmét, akkor C1 = 0 és C2 = (1+i)m. Ez
kijelöl két pontot a vízszintes és függőleges tengelyen, és a fogyasztó a jövedelme teljes
elköltésével bármelyik kombinációt választhatja a két pontot összekötő (költségvetési)
egyenesen, melynek meredeksége -(1+i). Ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy 1 Ft-nyi mai
fogyasztás (1+i) Ft-nyi holnapi fogyasztásról történő lemondást jelent.
83 Boardman, A.E, D.H. Weinberg, A.R. Vining és D.L. Weimer: Cost-Benefit Analysis: Concepts and Practice, Prentice Hall, Upper Sadle River, New Jersey, 1996.
Az optimális pontban a költségvetési egyenes éppen érinti a megfelelő közömbösségi
görbét. Ebben a pontban a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe meredeksége
megegyezik. Ebben az esetben az optimális kombináció (C1*, C2
*). Az időpreferencia és a
kamatláb egyenlősége minden optimalizáló fogyasztóra igaz, és mivel minden fogyasztó
ugyanazzal a piaci kamatlábbal szembesül, ezért tökéletes piacok esetén a piaci kamatláb
társadalmi diszkontrátaként interpretálható.”84
Tökéletes tőkepiacok esetén a fogyasztók a jelen- és jövőbeli fogyasztás arányának
meghatározásához a piaci kamatláb figyelembevételével hozzák meg döntésüket. A jelen- és
jövőbeli termelés meghatározásakor a termelők is a piaci kamatlábat veszik figyelembe.
Összegezve, ez azt jelenti, hogy tökéletes piacok esetén az egyének időpreferenciájának
határrátája, a beruházások marginális hozama és a (banki) piaci kamatláb megegyezik. A
helyzet sokkal bonyolultabbá válik, ha nem-tökéletes tőkepiaci feltétetelek alatt vizsgáljuk
meg ugyanezeket a folyamatokat. Ez esetben nem csupán egy kamatláb lesz, sőt további
tényezőket is figyelembe kell venni (kockázat, tranzakciós költségek). A tökéletes tőkepiac
feltételének feloldásával a beruházások hozama és az időpreferencia határrátája már nem
egyezik meg. Az irodalomban négy módszer ismeretes a társadalmi diszkontráta
meghatározására:
• Az időpreferencia társadalmi határrátája (marginal social rate of time preference);
• A tőke marginális társadalmi alternatív költsége (marginal social opportunity cost of
capital);
• A súlyozott átlag módszer (weighted average method);
• A tőke árnyékára (shadow price of capital)85
1.3.1.1 Az időpreferencia társadalmi határrátája módszer
A bemutatott modellben a fogyasztók a két időszakra vonatkozó teljes fogyasztásuk
jelenértékét az időpreferenciájuk határrátáját a megtakarításokon elérhető hozammal
egyenlővé téve maximalizálták. Amennyiben az adókat is figyelembe kell venni, akkor az
optimumban az időpreferencia határrátájának a megtakarítások adózás utáni reálhozamával
kell megegyeznie.
84 Fejlesztéspolitikai intézkedések teljes társadalmi költségének becslése, 35. o. www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a767.pdf, utoljára látogatva 2012. augusztus 7. 85 Uo. 36. o.
Az időpreferencia társadalmi rátája az az arány, amin a társadalom hajlandó a jelenben
megvalósuló fogyasztását a csak a jövőben realizálódó javára lemondani. Ez különbözhet az
egyéni időpreferencia rátá(k)tól, melyek amúgy is egyénenként különbözhetnek. A legtöbb
érv amellett szól, hogy a társadalmi ráta alacsonyabb, mint az egyéni. Ennek egyik oka lehet,
hogy míg az egyének életpályája véges, a társadalomé végtelen (legalábbis nem tudjuk, hogy
lesz-e vége vagy sem, illetve mikor, amennyiben igen). A jelenben élők megtehetik, hogy
nem veszik figyelembe a jövő generációk fogyasztási lehetőségeit, ugyanis a még meg nem
született generációk nem tudják a jelenben kifejezni az igényeiket, amivel azonban egy teljes
költség-haszon elemzésnek szükséges (lenne) számolnia.86
1.3.1.2 A tőke marginális társadalmi alternatív költsége módszer
Amennyiben tételezzük, hogy az állami és a magánszektor alapvetően ugyanazokért az
erőforrásokért versenyez, akkor az erőforrások hatékony elosztásának elvét érvényesítve arra
jutunk, hogy a magán és az állami beruházások határhozamának meg kell egyeznie (más
esetben az erőforrásokat a magasabb hozamú szektor felé kell átcsoportosítani). Adott
közösségi projekt értékelésénél a magánszektor számára hozzáférhető erőforrások marginális
társadalmi alternatív költségét (a tőke marginális társadalmi alternatív költségét) kell
használni, amit a magánberuházások marginális adózás előtti hozamával mérni. Az így kapott
értéket azonban több okból is lefelé szokták korrigálni: a magánszektorban
- a hozamok olyan piacokon határozódnak meg, amelyeken negatív externáliák vagy
monopolista árazás vannak jelen;
- a hozamokba beépülnek kockázati prémiumok is.
A legtöbb állami projekt kevésbé kockázatos, ezért ez is a lefelé történő korrekció irányába
mutat.87
1.3.1.3 A súlyozott átlag módszer
Annak a lehetőségge is megvan, hogy a társadalmi diszkontrátát az adott projekt során
felhasznált erőforrások eredetének megfelelően számoljuk ki. Amennyiben a közösségi
projekt erőforrásai teljesen a jelenbeli magánfogyasztás terhére valósulnak meg, akkor az
86 Uo. 36-37. o. 87 Uo. 37. o.
időpreferencia társadalmi határrátája (SRTP), viszont ha teljesen a jelenbeli magánberuházás
terhére, akkor a tőke marginális társadalmi alternatív költsége (SOC) a megfelelő mérőszám.
A súlyozott átlag módszer szerint a társadalmi diszkontrátának a két mérőszám súlyozott
átlagával kell megegyeznie. Ezt pedig a felhasznált erőforrások arányában határozzák meg.
Képletben ez leírható, mint
WA = α SOC + (1- α)SRTP
ahol α az elveszített magánberuházás, (1- α) pedig az elveszített magánfogyasztás arányát
mutatja. A korábban ismertetett két módszer saját problémáin túl ebben az esetben még a
meghatározása körüli problémákkal is számolni kell, ugyanis nincs egyetértés abban, hogy az
állami beruházásnak pontosan mire van negatív hatása (a megtakarításokra, a
(magán)beruházásokra, valamilyen egyéb forrásra).88
1.3.1.4 A tőke árnyékárának módszere
Az eddig bemutatott háromtól lényegesen eltérő módszer, ha az összes költséget és
hasznot a fogyasztásban bekövetkező változásként kezeljük, és az időpreferencia határrátáját
használjuk diszkontrátaként. Elemzők a legtöbb esetben a hasznokat a fogyasztásban
bekövetkező növekedésként értelmezik, a költségek oldalán azonban vagy a fogyasztásban
vagy a magánberuházásban bekövetkező csökkenésről beszélnek. A tőke árnyékárának
módszere szerint viszont a magánberuházásban bekövetkező csökkenést is át kell konvertálni
fogyasztássá, úgy, hogy az adott magánberuházás mekkora fogyasztásnövekedést okozott
volna. A konverzió elvégzéséhez szükség van a tőke „árnyékárának” meghatározására (az
„árnyék” kifejezés arra utal, hogy ez az ár a piacon nem megfigyelhető, hiszen becslésen
alapul).
Randolph M. Lyon a következő képletet adja a tőke árnyékárának meghatározására:
� = � − ��
� + � − ��
ahol w a magántőke adózás előtti bruttó (amortizáció nélküli) hozama, δ az amortizációs ráta,
s a bruttó megtakarítási ráta, d pedig az időpreferencia határrátája.89
88 Uo. 37-38. o. 89 Uo. 38. o.
1.3.2 A diszkontálás használhatóságáról
Azt a törekvést, mely szerint valamilyen formában szükséges mérni azokat a
felhasznált forrásokat, amelyek egyértelműen nem csupán egy nemzedék vagy egyes
emberek/vállalatok tulajdonát képezik, hanem olyan, akár az egész emberiséget is érintő
változásokat idéz(het) elő a fogyásuk, amelyek negatívan befolyásolják mások életét,
mindenképpen fontosnak látom. Még akkor is, ha adott esetben ezeknek a forrásoknak (vagy
ezek egyikének) a várható költsége (közel) nulla.
A használhatóság vizsgálatával a lehetőségeket szeretném felvázolni. Ez nem azt
jelenti, hogy a veszélyekre és az alkalmazhatatlanságra nem fordítok figyelmet, hanem inkább
azt, hogy azt a lehetséges keretrendszert vázolom fel, ahol a diszkontálás, mint olyan,
alkalmazható. Amennyiben ugyanis csak úgy tekintek a diszkontálásra, mint amelyben a jelen
nemzedék időpreferenciája játszik szerepet, akkor itt fontos meghatároznunk azt, hogy ez
pozitív, negatív vagy éppen nulla legyen. Ennek meghatározásához azonban le kell fektetnük
olyan elveket, amelyek alapján döntést lehet hozni egy-egy adott kérdéssel kapcsolatban.
A társadalmi diszkontráta megválasztása alapján a következő csoportokra oszthatjuk a
közgazdászokat:
1) a diszkontráta végtelen;
2) intergenerációs vagy intertemporális kontextusban a diszkontrátának nullánál
nagyobbnak, de végtelennél kisebbnek kell lennie;
3a) az adott időszakon belül, illetve a nemzedékek vagy időszakok közötti
diszkontrátának azonosnak kell lennie;
3b) a társadalmi diszkontrátának diszkontrátának nullának kell lennie;
4) az intertemporális diszkontrátának negatívnak kell lennie.90
Lemons szerint a probléma filozófiai megközelítéseit három csoportba oszthatjuk:
1) a közvetlen jövőn túl nem kell erkölcsi kötelezettséggel számolni;
2) a jövővel szemben van erkölcsi kötelessége a jelen generációjának, de ennek súlya
kisebb a jelennél;
3) a jövő nemzedékének tagjai ugyanolyan jogokkal és érdekekkel rendelkeznek,
mint a jelenben élők.
90 Clive L. Splash, The rights and wrongs of intergenerational externalities, http://mpra.ub.uni-muenchen.de/39253/, utoljára látogatva 2012. szeptember 19., 4. o.
A felsorolás azonban nem teljes, hiszen e lehetőségek mellet még azt is számításba kell
vennünk, hogy lehetséges az a megközelítés is, mely szerint
4) a jövőre vonatkozóan nagyobb hansúlyt kell fektetni a morális felelősségre, mint a
jelenben élőkkel kapcsolatban.91
„Elfogadni azt, hogy az időszakok közötti elosztás problémájában a diszkontálás a
megfelelő megközelítés, tagadhatatlanul erkölcsi ítélet. A zérus diszkontráta alkalmazása a
nemzedékek közötti döntéseknél megakadályozza, hogy a jövőbeli környezeti károk
figyelmen kívül maradjanak, ugyanis minden egyes jövőbeli hatással úgy számol, mintha
azok most azonnal történnének meg. Másrészről viszont csak abban a szélsőséges esetben
fordul elő, hogy a jelen cselekedetek semmilyen jövőbeli hatása nem kerül mérlegelésre, ha
végtelen diszkontrátát választunk. Leggyakrabban egy tetszőleges, de pozitív diszkontrátát
alkalmaznak. Ez alapján a jövőt ugyan bizonyos fokig figyelembe veszik, de a választott
rátától függ, hogy milyen mértékben.”92
1.4 A fenntarthatóság keretpillérei
Egy egalitárius alapokon lefektetett filozófiai tézissel indítottam a dolgozatot, amelyet
nem elsősorban azért választottam, mert az elitista, a neoklasszikus utilitarista vagy akár a
pareto elvének etika szabályát alkalmazó rendszer kizárásos alapon ezt az egy lehetőséget
hagyta meg, hanem más oka volt. Ahogy a pareto elv is, mely szerint a jólét (az egyes
nemzedékek közötti erőforrás ellátottság) semmiféle újraelosztása nem engedhető meg,
kivéve, ha a változással legalább egy valaki (vagy egy nemzedék) jobban nem jár – úgy, hogy
a többi nem veszít, úgy Rawls elmélete is egyfajta szinten tartást feltételez. A nagy különbség
abban van, hogy Rawlsnál nem mindegy ki jár jobban: egy eleve előnyös pozícióban élő vagy
pedig az, aki a sorban leghátul kullog. Bár mindegy, hogy ez esetben ki jár jobban, a
társadalmi ranglétra kedvezményezettjei vagy pedig az elmaradottak (hiszen nemzedékekről
beszélünk), és a Pareto-féle kritáriummal összhangban „a következő nemzedék helyzete
legalább olyan jó lehet, mint amilyen jóléti szintet örökül kapott... a transzfereknek legalább
ezt a szinvonalat fenn kell tartaniuk”.93 Ami miatt mégis egy „jobb” keretet biztosít Rawls
elmélete, az az eredeti helyzet, amelyben mindenki úgy dönt a jelenére nézve, hogy nem
tudja, hol helyezkedik el a nemzedékek sorában.
91 Uo. 92 Clive L. Spash, 2004, 251. o. 93 Clive L. Spash, 2004, 258. o.
Azért fontos ez, mert nem véletlenül hangsúlyozzák a közgazdászok, hogy a pozitv
időprefenrencia, amely a jelent részesíti előnyben a jövővel szemben a döntések során,
szerepe kikerülhetetlen. Ezzel összhangban tehát nem mondhatjuk, hogy az emberek
alapvetően altruista módon viselkednek, tehát nem szívesen mondanak le saját „hasznukról” a
jövő érdekében – amit ráadásul nem is élvezhetnek. Konkrét helyzetekben ez okozza a
feszültséget a szabadság és a korlátozás között, hiszen az ember szabadsága csak nehezen tűri
el a korlátozásokat, amikor e korlátokkal azért kell élnie, mert másoknak is életteret kell
biztosítania, ráadásul úgy, hogy ez adott esetben lemondással is jár(hat). Az ember alapvető
törekvése – különösen a XXI. században – hogy hasznot hajtson, különösen saját magának.
Ez egyéni és közösségi szinten egyaránt érvényes.
Mivel érvényesül az a bizonyos erősen ironikus mondás, hogy ti. „minden szentnek
maga felé hajlik a keze”, a Niebuhr-i alapokon nagyon megfelelő táptalajt találunk a Ralws-i
eredeti helyzet hipotézisének. Itt ugyanis mindenki úgy dönt, hogy nem tudja hol is
helyezkedik el a nemzedékek nagy számegyenesén. Így, akár az a vélekedés sem lenne
meglepő, hogy a nemzedékeknek nem csupán jogai, hanem egyenesen sérthetetlen jogai
vannak.94 Igaz ez többféle értelemben is: akár az erőforrásokra, akár a termelékenységre vagy
éppen a lehetőségek fenntartására gondolunk; még akkor is, ha a meghatározás és a helyes
következtetések levonása nem egyszerű folyamat. A világ jelentős része nem képes „a
diszkontálás etikai következményeivel szembesülni. Ennek következtében a nemzedékek
közötti károkat különösebb aggodalom nélkül veszik tudomásul. Még, ha a hosszú távú
károkat el is ismerik, majd számításba is veszik, kisebb súlyt tulajdonítanak nekik, mint a
jelenlegi hasznoknak. Ha a károk a súlyozás után még mindig elég jelentősek ahhoz, hogy
kártérítési igény merülhessen föl, [szerintük] ezt a problémát semlegesíteni lehet akár a
potenciális kompenzációs feltétellel, akár az alapvető transzferek meglétével. Ezzel
szemben... ezek egyike sem fogadható el etikailag. Két alapvető előremutató lépés lehetne a
tényleges kompenzációk szükségességének – a károkozás idején történő – felismerése,
valamint a jövő nemzedékek valódi és sérthetetlen jogainak figyelembe vétele.”95
2 A fenntarthatóság fogalma és fejlődése
94 Ahogy azt Clive L. Spash is mondja. Persze a helyzetet bonyolítja, amennyiben a következményeket és a jogokat szembeállítva beszélünk a kompenzációról és az esetleges lemondásról. 95 Clive L. Spash, 2004, 263. o.
Miután lefektettem a fenntarthatóság lehetséges elméleti alapjait, magának a
fogalomnak a meghatározása mellett, a fenntarthatóság jelentésében bekövetkezett változások
fontosabb állomásait fogom kronológiai sorrendben ismertetni. Majd a fenntarthatóság három
fő területének indikátor-rendszerét szeretném felvázolni.
2.1 Fenntartható fejlődés fogalmi meghatározása
A fenntartható fejlődés fogalmának meghatározása nem teljesen egyértelmű feladat.
Köznapi értelemben persze mindenki tudja, hogy miről beszélünk, mire gondolunk, de a
pontos definíció nem egységes.
A következő négy fenntartható fejlődés definíció a legközismertebb:
1. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk
szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló
szükségleteinek kielégítését. (Brundtland bizottság)
2. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció
szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők
is kielégíthessék szükségleteiket. (ENSZ Közös Jövőnk jelentés) 96
3. A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az
ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt
jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A növekedés az
anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a
nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. (Hermann Daly)
4. A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a
természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.
(Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000)97
A hazai gyakorlatban ezeken kívül még két másik definíció játszik fontos szerepet:
A. „A fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek
rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen- és a jövő nemzedékek
számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja; ökológiai
96 Megtalálható az 1987-es Közös jövőnk jelentésben. (Persányi Miklós (szerk.), Közös jövőnk, Mezőgazdasági Kiadó, 1988.) 97 http://www.panenerg.hu/panenerg/tudastar/fenntarthato-fejlodes, utoljára látogatva 2012. szeptember 21.
szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség
megőrzését.” (1995. évi LIII. törvény a környezetvédelemről)98
B. „A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a
természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak együtt kell
érvényesülnie a jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel és a
társadalmi igazságossággal, esélyegyenlőséggel. A fenntartható társadalomban
érvényesül a szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való
hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös
részesedés; az életminőség folytonos javítására való törekvés. A fenntartható
fejlődés tehát olyan fejlődés, amely lehetővé teszi a jelen generációk
szükségleteinek kielégítését úgy, hogy ez nem veszélyezteti a jövő generációk azon
lehetőségét, hogy igényeiket kielégítsék.” (Nemzeti Fenntartható Fejlődési
Stratégia)99
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatban még egy további különbségtételről beszélnünk
kell, hiszen a fogalom finomhangolásának ez elengedhetetlen feltétele. Az erős és a gyenge
fenntarthatóságra gondolok itt. A fenntarthatóság alapvető jelentése, hogy az adott dolog
szakadatlan létezése biztosítható legyen. A fejlődés jelentésének meghatározása már ennél
bonyolultabb, hiszen értelmezhetjük mennyiségi és minőségi növekedésként is (a lehetséges
helyettesíthetőség meghatározásáról nem is beszélve). Az pedig, hogyan értelmezzük, nagyon
nem mindegy. Általános értelemben véve, a jól-lét növekedésébe beletartoznak olyan nagyon
fontos tényezők is, mint az oktatás fejlődése és fejlettsége, az egészségesen megért élettartam
növekedése, a szociális biztonság, vagy akár a személyes szabadság biztosítása és biztonsága
a jog és létbiztonság mellett. Pearce és Atkinson fogalmazták meg és Hicks-Page-Hartwick-
Solow szabálynak nevezték el azt, ami az úgynevezett gyenge fenntarthatósági kritériumot
kifejezi.
Pearce és Atkinson három tőketípust különböztetett meg:
a) az ember által létrehozott (azaz újratermelhető) tőke – KM,
b) a humán tőke (a felhalmozott tudás és tapasztalat) – KH,
c) a természeti tőke, ami magában foglalja a természeti erőforrásokat, de az élet
fenntartásához szükséges egyéb természeti javakat is (pl. a szennyezés-asszimiláló
kapacitás stb.) – KN.
98 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99500053.TV, utoljára látogatva 2012. szeptember 21. 99 http://www.nfu.hu/download/1019/nffs_2_2_20070423_nfu_honlapra.pdf, utoljára látogatva 2012. szeptember 21.
Pearce és Atkinson szerint, a neoklasszikus közgazdaságtan azon alapfeltevésének
elfogadásával, hogy a tőkejavak egymással korlátlanul helyettesíthetõk, eljutunk a gyenge
fenntarthatóság következõ képlettel való kifejezéséig:
�
�=
d�K� + K� + K��
� ≥ 0
Közgazdasági értelemben a gyenge fenntarthatóság akkor áll fenn, ha a társadalom
rendelkezésére álló tőkejavak értéke időben nem csökken (azaz a tőke, mindegy milyen,
hiszen helyettesíthetőek egymással, szakadatlan létezése ugyanazon az értéken biztosítható).
Miután a tőke meghatározható a megtakarítások és az értékcsökkenés különbségeként, és az
előbb említett három tőkeelem közül a humán tőke értékcsökkenése nullának tekinthető, a
gyenge fenntarthatósági kritérium Pearce és Atkinson szerint a következõ képlettel írható le:
Z =S
Y−
δ� ∗ K�
Y+
δ� ∗ K�
Y
ahol S – megtakarítás, Y – Bruttó Nemzeti Termék, a delta M és delta N az ember
alkotta és a természeti tőke amortizációs rátái.
Amennyiben a tőkeelemek közti helyettesítést nem engedjük meg, akkor az erős vagy
szigorú fenntarthatósági kritériumhoz jutunk el. A szigorú fenntarthatóság teljesülésének az a
feltétele, hogy a természeti tőke értéke időben ne csökkenjen:
δ� ∗ K�
Y≥ 0
Az ökológusok a gyenge fenntarthatóságot nem fogadják el, sőt még a szigorú
fenntarthatósággal szemben is fenntartásaik vannak, hiszen a természeti tőkén belüli
kompenzációkat ez utóbbi is feltételezi. Az ökológiai közgazdászok jelentős része a szigorú
fenntarthatósággal kapcsolatban kiköti, hogy a természetben nem szabad irreverzibilis
változásokat előidézni. Ez a feltétel a gyakorlatban nem teljesíthető, és ezért erre nem lehet
környezetpolitikát építeni.
A közgazdasági szakkönyvek szerint fenntartható az a fejlõdési pálya, amely
biztosítja, hogy az „átlagos (egy lakosra jutó) jólét” ne csökkenjen. Első megközelítésben a
közgazdászok nem „bajlódnak” a jólét szabatos meghatározásával, azt feltételezik, hogy a
több egyúttal magasabb életminőséget is jelent.
A fenntarthatóság értelmezése tehát legalább három alapvető értelmezést tesz
lehetővé:
1. A fenntarthatóság, mint konstans fogyasztás. Ez az értelmezés felel meg
a gyenge fenntarthatósági kritériumnak, amikor is a természeti és az
ember alkotta tőke egymással helyettesíthető. Az össztermelés, illetve
az egy főre jutó fogyasztás színvonala mindaddig tartható, ameddig a
természeti erőforrások használatából származó profitot nem felélik,
hanem anyagi tőkébe fektetik.
2. A fenntarthatóság, mint a természeti erőforrások időben állandó
készlete. Ez az értelmezés felel meg a szigorú fenntarthatóságnak. Azt
feltételezi, hogy a természeti és az ember alkotta tőke a termelésben
kiegészítik, de nem helyettesítik egymást.
3. A fenntarthatóság, mint a generációk közötti egyenlőség. Ez abban
különbözik az előzőektől, hogy nem tesz kikötést a természeti és ember
alkotta tőke helyettesíthetőségére, ám helyette „valamilyen generációk
közötti egyenlőség” biztosításának a nem jól definiált követelményét
helyezi a középpontba.100
Az első kettő jól leírható közgazdaságtanilag, de a harmadik nem. Ez persze nem
jelenti azt, hogy ki is kell zárnunk, mint bármiféle mértékadó szempontot. A kevesebb néha
több, és a több néha kevesebb. A Rawls-i eredeti helyzet pont egy ilyen keretrendszert
feltételez, amelyben a konkrét kérdésekre az adott keretrendszeren belül kell választ adni. Ez
egyúttal azt is jelenti, hogy mg kell határoznunk, hogy mi a realitás és mi az, ami fele haladni
érdemes és szükséges. Azt mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a harmadik pontban
felvázolt keretrendszerben reálisan az első pontban leírtaknak tudunk eleget tenni, és bár a
második lenne a kívánatos, de az kivitelezhetetlen.
100 Kerekes Sándor, A fenntartható fejlődés közgazdasági értelmezése, http://epa.oszk.hu/00300/00315/00049/pdf/EPA00315_Kozgazdasz_Forum_2006_10_oktober.pdf, utoljára látogatva 2013. március 31.
2.2 Környezeti, társadalmi és gazdasági fenntartható fejlődés
A fentebbi fogalmi meghatározások, még, ha ennél sokkal több definíciót is fel
tudnánk sorakoztatni, jól mutatják, hogy a fogalom egy komplex egészet jelent, amely
magában foglalja a környezethez való viszonyt, a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóságot,
majd a területekre jellemző fontosabb indikátorokat, amelyek folyamatos mérése és vizsgálata
folyamán lehetőség nyílik a különböző (földrajzi, tematikus, stb.) területek
fenntarthatóságának összehasonlítására. Mint fentebb kikristályosodott, ezt szükséges
megtennünk. Azonban azt is elmondhatjuk, hogy az utóbbi időre kialakult ennek a lehetősége
is, hiszen egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy a fenntarthatóság három alappillére a
következő:
- a gazdaság (ipar, mezőgazdaság, energetika, közlekedés) fenntartható
működtetése;
- a társadalmi viszonyok (politikai rendszerek, nemzetközi jogi és gazdasági
rendszerek) elfogadható, rugalmas és önkorrekcióra képes formáinak
megvalósítása;
- és a környezet és a természeti erőforrások megőrzése.
Ez egyúttal azonban azt is jelenti, hogy bár három egymás mellé rendelt rendszerről
beszélhetünk, ám ezek egymással nem helyettesíthetők, hiszen a természeti törvények,
például, nem alkudozás eredményei, mint ahogy a társadalomban, illetve a gazdaságban
felmerülő kérdések.
A következőkben a fenntarthatóság jellemzésére használt néhány fontosabb indikátort
szeretném megmutatni.
2.2.1 A környezeti fenntarthatóság és mutatói
A környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban több területet választhatunk szét – a
jobb átláthatóság, és a valóságközeli meghatározás érdekében, amennyiben a
környezettudatosság mutatóit/indikátorokat szeretnénk megjelölni. Az első ilyen terület a
Föld légkörével kapcsolatos problémákkal függ össze. Ezen belül elkülöníthejük (a) a
globális légszennyeződéseket és (b) a rövid távú, helyi légszennyezést.
1. A mérésre és kimutatásra használt első ilyen mutató az ózonréteget károsodását
mutatja és azt, hogy milyen mértekű a kibocsátott károsító anyagok mennyisége. A
viszonyítási szint az 1-es érték, ami a CFC-11-re, és a CFC-12-re vonatkozik. A
számítás úgy történik, hogy ha egy anyag ózonkárosító értéke 0,5, akkor ebből az
anyagból a levegőbe jutó gázok fele olyan mértékben rombolja az ózonréteget,
mint ugyanennyi mennyiség tenné a CFC-11-ből, vagy a CFC-12-ből.
2. Szintén a légkörrel függ össze az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának
mennyiségére vonatkozó indikátor, amely megmutatja az üvegházhatást kialakító
és fenntartó gázok mennyiségét. Az ENSZ definíciója szerint azok az
üvegházhatást okozó gázok, amelyek az emberi használat során (pl.
üzemanyag égése, ipari folyamatok, mezőgazdaság, erdészet, stb. eredményeképp)
a levegőbe kerülnek, mint a szén-dioxid (CO2), metán (CH4), és dinitrogén-oxid
(N2O). A metán és a dinitrogén-oxid kibocsátását nehéz mérni, hiszen
nem szükségszerűen kapcsolódik emberi tevékenységhez. Az Eurostat úgy
kapja meg az üvegházhatást kifejtő gázok fogyasztásának a mennyiségét, hogy az
üzemanyag-fogyasztást megszorozzák az üzem-anyagban lévő szén
arányszámával. A becslések így csak CO2-re vonatkoznak.
3. A kén-oxidok kibocsátásának megbecsülésére az Eurostat az üzemanyag-
fogyasztás adatait szorozza meg egy kibocsátási faktorral. A kén-oxidok
kibocsátásába beleszámolják az SO2-t, az SO3-t és a kénsavat is. Ezen anyagok
kibocsátása felelős nem csupán a savas esőért, hanem légzőszervi panaszokat is
okozhat embernél és állatnál egyaránt.
4. A nitrogén-oxidok kibocsátását nitrogén-dioxidban mérik. Ennek a gáznak a
kibocsátása leginkább a motoros közlekedési eszközök használatából ered, de
jelentős nitrogén-oxid szabadul fel az ipari folyamatok és egyéb energiahasználat
során is.
5. A légszennyezettség csökkentésére fordított költségekbe az ENSZ definíciója
szerint olyan kiadások és befektetések számol ide, amelyek közvetlenül a
levegőszennyezés csökkentésére irányulnak. Ezek vonatkozhatnak/irányulhatnak a
levegőszennyezés megelőzésére, csökkentésére, vagy kiküszöbölésére. Ennek a
mutatónak igazán akkor vehetjük hasznát, ha összehasonlítjuk olyan más
változókkal, mint például az egy főre eső üzemanyag-fogyasztás, a kén-oxidok és a
nitrogén-oxidok kibocsátása, és az évenként egy főre jutó energiafogyasztás. Ez az
indikátor azonban nem objektív, hiszen ahol nagy a légszennyezettség ott többet
kell költeni annak csökkentésére, ahol viszont elenyésző ott nyilván kevesebbet.101
A következő olyan terület, ahol indikátorokat alkalmaznak, a Föld vízkészletével és
annak felhasználásával függ össze.
1. Az ENSZ meghatározása szerint az egy főre jutó vízfogyasztásba beletartozik
mindenfajta házi vízhasználat. A mutató értékét liter/fő/napban fejezik ki, azaz,
hogy egy fő egy nap alatt hány liter vizet használ fel. Azonban ezt a mutatót is
differenciáltan kell értelmeznünk, hiszen az is számít, hogy helyben rendelkezésre
állnak-e az adott vízfogyasztásnak megfelelő vízkészletek, sőt az sem mindegy,
hogy a felhasznált víznek hanyada kerül szennyvízként a környezetbe. Így nézve,
az egy főre eső, keletkezett szennyvízmennyiséget kellene indikátorként használni.
2. A szennyvízkezelés mutatójának segítségével felbecsülhetjük a háztartásból és az
iparból a vizekbe kerülő szennyezés szintjét. A rossz vízminőség csökkenti a
vízforrások felhasználhatóságát, különösen háztartási célokra, és káros hatásai
lehetnek az emberi egészségre is. Éppen ezért a szennyvizek tisztítása és a fejlődés
között szoros összefüggés van. A szennyvízkezelés mértékének indikátora nem
feltétlenül és szükségszerűen utal a fenntarthatóságra (szennyvízkezelés: a
kialakított kapacitások ’fenntartható és gazdaságos’ fenntartása és a
víztakarékosság közötti feszöltség; víztisztítás: a keletkezett szennyvíziszap okoz
meg nem oldott/oldható környezeti problémát).
3. A felszíni és talajvizek éves vízkitermelése mutatójának segítségével
megbecsülhetővé válik a felhasználható vízforrások kiaknázási üteme. A
vízforrások használata mindaddig fenntartható, amíg a felhasználás mértéke nem
haladja meg a víz megújulásának mértékét. A mutató használata akkor a legjobb,
ha összevetjük a fejenkénti vízfogyasztással, a népességgel, és a feltáratlan
vízkivételi lehetőségekkel.102
A következő fontos mutatók a földterületek használatához kapcsolódnak:
1. Az ENSZ definíciója szerint az a művelhető terület, ami ideiglenesen művelés
alatt áll, vagy kaszáló és legelőterület, piaci vagy konyhakert, vagy éppen parlagon
101 Gyulai Iván, A fenntartható fejlődés, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, 2000, 45-46. o. 102 Uo. 46-47. o.
áll. A megművelhető területet egy főre kifejezve, hektárban adják meg. Az
Eurostat ugyanezt a definíciót adoptálja, de a művelés változása következtében
elhagyott földeket nem számítja ide. A fenntarthatóság szempontjából azonban ez
nagyon relatív indikátor, hiszen nem mutatja meg, hogy egy adott ország vagy
terület milyen ökológiai adottságokkal rendelkezik. Éppen ezért, sokkal
célravezetőbb volna azt vizsgálni, hogy a potenciális területek hány százalékát
vonták művelésbe. Ez a módszer segítene a tartalékokat is feltárni.
2. A földhasználat változásának mutatója azt jelzi, hogy egy országban hogyan
változik a különböző földterületek megoszlása használatuk szerint. Ez használható
a produktív és a védett területek megoszlásának megadására, ahogy a fenntartható
földhasználat érdekében a földhasználat megtervezésére. Megmutatja az erdők, a
mezőgazdasági területek és a legelők területében bekövetkezett változásokat
gazdasági és a környezeti szempontból egyaránt.
3. A mezőgazdaság teljes energiafelhasználásába beleszámítják minden terület
energiafelhasználását (trágyázás, öntözés, aratás, szállítás, stb.). Ennél a mutatónál
a fenntarthatóság szempontjából azt kell megvizsgálni, hogy a mezőgazdasági
rendszerek mennyire épülnek a helyi ökológiai adottságokra.
4. A mezőgazdaságban felhasznált műtrágya mennyiségét tonnákban adják meg 1
km2 mezőgazdasági területre vonatkoztatva. Három fő összetevőt vesznek
figyelembe: (1) a nitrogént, (2) a foszfort és (3) a káliumot. Az intenzív
műtrágyázás következménye a talaj savanyodása és a vízkészletek nitráttal való
szennyeződése lehet.
5. A mezőgazdaságban felhasznált növényvédő szerek aktív összetevőinek (azok
az anyagok, amelyek a kívánt hatást fejtik ki azokra a gombákra, növényekre,
állatokra, amelyek veszélyesek a termelési eredményre nézve) mennyiségét
tonnában adják meg 1 km2 mezőgazdasági területre vonatkoztatva.103
A keletkezett hulladékkal kapcsolatos mutatók is elengedhetetlenek a fenntarthatóság
vizsgálatában.
1. Az iparban és a városokban keletkezett szilárd hulladék mennyiségét tonnában
adják meg, egy főre vonatkoztatva, évenként. Szilárd hulladéknak főként olyan
anyagok kell tekinteni, amelyeket már nem használnak fel és/vagy eldobtak és
103 Uo. 47-48. o.
nincs kereskedelmi hasznuk. Azonban, mivel nincs pontos definíció, a hulladékra
vonatkozó adatokat megbízhatatlanná teszi.
2. A hulladékkezelési kiadások mutatója azt jelzi, hogy a hatóságok vagy
magánszervezetek mekkora összeget költenek a hulladék összegyűjtésére és
kezelésére. Ezek a költségek magukba foglalják mind a megelőzésre, mind a
hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentésére szánt kiadásokat
(összegyűjtés, szállítás, kezelés, hasznosítás). Ezzel le lehet mérni, hogy mennyire
hatékony a hatóságok hulladékkezelése, és hogy milyen mértékben képesek választ
adni a hulladékkal járó problémákra. Ennek az indiktornak a nagy hiányossága,
hogy összemossa a különböző költségeket (a megelőző és korrekció végrehajtását
célzó költségeket).
3. Az újrahasznosított hulladék arányát a keletkezett teljes hulladék arányában
adják meg. A mutatónak az újrahasznosítás minden forrását figyelembe kell venni
(fém, műanyag, papír, üveg, textília stb), de a nem szilárd hulladékokat (fáradt
olaj, oldószerek) nem számítják bele. A mutató betekintést enged abba, hogy egyes
országok mennyire törődnek a környezettel. Árnyaltabb képet kapunk, ha például
összekapcsolódik más hulladékkal kapcsolatos mutatókkal (például a népesség
aránya a városi területeken, vagy a környezetvédelemre fordított költségek).104
A természeti környezet változásával kapcsolatos fontos egyéb mutatók:
1. Az ENSZ definíciója szerint erdős terület az a terület, amelynek legalább 10%-át
lombos fák borítják. Ültetvénynek számítanak a mesterséges úton telepített erdők,
és természetes erdőnek számítanak a természetes, vagy félig természetes úton
létrejött erdők. Ennek az indikátornak a segítségével fel lehet mérni az erdők
pusztulásának mértékét.
2. A fakitermelés intenzitása mutatójának értékét úgy kaphatjuk meg, ha az éves
fakitermelést elosztjuk a faállomány éves növekedésével. Ezzel azt lehet mérni,
hogy vajon a fakitermelés a fenntarthatóság határain belül folyik-e. Ha az arány
100% alatt van, az azt mutatja, hogy az adott ország nem termel ki több fát, mint
ami az éves hozam. Ha az arány nagyobb, az arra utal, hogy az adott ország
kimerítheti a saját fakészleteit.
104 Uo. 48-49.
3. A veszélyeztetett fajokat vizsgáló mutató a veszélyeztetett növény- és állatfajok
arányát mutatja az összes növény- és állatfaj vonatkozásában. Veszélyeztetett
fajnak számítanak azok a fajok, amelyeket a kihalás fenyeget, vagy ritka,
különleges fajok.
4. A védett területek arányát kifejező mutató megadja a védett területek arányát
egy ország teljes területéhez viszonyítva. Az Eurostat a védett területeket
5 osztályba sorolja: (1.) Olyan terület, melynek ökoszisztémája, kivételes növény-
vagy állatfajai a nemzetközi tudomány számára fontosak, vagy egy különös
természeti terület tipikus példájaként szolgálnak. (2.) Olyan viszonylag nagy
terület, amely egy vagy több ökoszisztémát tartalmaz, és fajait nem fenyegeti
közvetlenül a kihalás veszélye, vagy bármilyen emberi tevékenység, de növény-
és állatfajai különösen érdekesek. (3.) Olyan terület, egy vagy több speciális
természeti elemmel, vagy kivételes jelentőséggel, amely egyediségéért,
ritkaságáért áll védelem alatt. (4.) Olyan terület, amely különlegesen jó állapotban
lévő faunája miatt áll védelem alatt. (5.) Olyan területek, amelyek speciális
tájjelleggel bírnak. A védett terület terminusnak pontos nemzetközi
meghatározása van, a különböző országok mégis máshogy használhatják azt. Bár
ez a mutató jelzi a védett területek arányát, de nem mond semmit a terület
védelmének módjáról, és arról, hogy egy terület védelme nem válik-e más
ökoszisztémák kárára. A mutató alkalmazhatósága a fenntarthatóság indikálására
nem egyértelmű, hiszen (a) a területek kiválasztása szubjektív ítéleten alapul, (b)
másrészt nem tudjuk meg, hogy attól mert egy terület védett, vajon fenntartható
módon használják-e. Arra sem derül fény, hogy (c) egy adott ország esetében a
védett területek összessége elegendő-e.105
2.2.2 A gazdasági fenntarthatóság és mutatói106
A gazdasági fenntarthatóság a globális, komplex fenntarthatóság második nagy
kategóriája, ezért fontos, hogy olyan gazdasági mutatókat alakítsunk ki ezen a területen is,
hogy mérhetővé váljon a bekövetkező változás. Ebben a részben ezek közül a gazdasági
indikátorok közül szeretnék néhányat érinteni.
105 Uo. 49-51. o. 106 Uo. 51-58. o.
Ezekkel a gazdasági mutatókkal a fejlettséget/jólétet mérik, ami kifejezi azt a
meggyőződést is, hogy szociális és környezeti gondjaink megoldásához szükségünk van olyan
erős gazdaságra, amely jó teljesítményt nyújt.
Az egyik ilyen mutató a GNP (Gross National Product) a gazdaság által időegység
alatt termelt áruk és végzett szolgáltatások összessége. A GNP-t úgy határozzuk meg, hogy
összegezzük a javakra, szolgáltatásokra fordított személyi kiadásokat, a beruházási kiadásokat
(hazai beruházások és nettó export), valamint a javakra és szolgáltatásokra fordított
kormányzati kiadásokat. A GNP számításánál mindaz külföldinek tekintendő, amit nem az
ország állampolgárai állítanak elő. Ez egyúttal megmutatja a különbséget a GNP és a GDP
(Gross Domestic Product), a bruttó hazai termék között, hiszen a GDP nemzetgazdasági
kibocsátásként kezeli mindazt, amit az országhatárokon belül állítanak elő. A GNP értelme
abban keresendő, hogy sorrendet lehessen állítani az országok között és fejletlennek lehessen
nevezni egy olyan országot, ahol kicsi az egy főre jutó nemzeti jövedelem. A GNP egyik
hiányossága, hogy nem ismeri a nem anyagiakban kifejezhető értékeket, és éppen ezért ezt
nem is tekinti a gondoskodó állam igazi értéknek. Tehát miközben a rossz dolgok
kijavításának költségei növelik a GNP-t, a valóságban ezek a költségek a jólétünket
csökkentik. A mutató nem nyújt segítséget a hanyatlás mérésében, hiszen csupán a gazdasági
növekedést méri, amely így nem mutatja meg, hogy a gazdasági eredményeink (milyen)
környezeti ’adósságok’ árán érhetők el.
A GNP tökéletlensége magával vonja, hogy másfajta mutatókat (is) kell alkalmaznunk
a valóság jobb és teljesebb bemutatására. Ilyen például a NEW, a nettó gazdasági jólét
mutatója (Net Economic Welfare), amely a GNP szabadidővel, háziasszonyok által nyújtott
szolgáltatásokkal, „do-it-yourself” tevékenységekkel növelt értéke, amit csökkentenek a
környezetszennyezéssel, az urbanizáció hátrányaival kapcsolatos kiadásokkal. Egy másik
mutató a HDI, az emberi fejlődés indexe (Human Development Index). Ez már olyan
szempontokkal is kalkulál a fejlettség megállapításánál, mint a születéskor várható élettartam,
az iskolázottság szintje vagy az anyagi javak bősége. Hiányossága azonban, hogy nem veszi
figyelembe a források eloszlásának egyenlőtlenségét, és nem mond semmit a természeti
környezet állapotáról. A fejlettséget szélesebb körben értelmező, és egyben a környezet
állapotára is reflektáló mutató, a fenntartható gazdasági jóléti index (Index of Sustainable
Economic Welfare - ISEW). Ennek a mutatónak az értéke az átlagos fogyasztáson, az
elosztási egyenlőtlenségeken, a természeti környezetben okozott károk költségein (amely
magában foglalja az olyan hosszú távú környezeti károsodás figyelembe vételét is, mint
például a globális felmelegedés vagy az ózonfogyás) alapul. Átfogó volta mellett az a
gyengesége, hogy az adatok hiánya miatt nehezen kiszámítható (közepesen vagy alacsonyan
fejlett országok esetében).
Természetesen, ha ugyanarra az országra kiszámítjuk a különböző jóléti mutatókat,
akkor ezek (a különböző mutatók) más és más képet fognak festeni annak jólétéről. Ez azért
jó, mert így a különböző mutatók hiányosságai és gyengeségei, ha teljesen nem is
kiküszöbölhetőek, de tompíthatóak. Azonban ezzel együtt is megmarad a kérdés, hogy milyen
mértékben használhatóak ezek a mutatók, illetve, hogyan és milyen más mutatókkal lehetne
jobban megmutatni, hogy egy-egy ország/terület mennyire fenntarthatóan él.
Egy szintén összetett mutató az ökológiai lábnyomunk.107
Ennek alapját az az
egyszerű tény képezi, hogy minden egyes ember és társadalom bizonyos teret elfoglal
bolygónk felszínéből azáltal, hogy itt termeli meg az életéhez szükséges javakat és itt
dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ennek a térnek a
nagyságát (ameny nem szükségszerűen fedi azt a területméretet, amely ténylegesen az egyes
ember vagy adott társadalom rendelkezésére áll) méri az ökológiai lábnyom108. Mivel az
egyes ember és a társadalom fogyasztási szokásai eltérnek, ezért az ökológiai lábnyom
nagysága utal az életstílusra is.
Az ökológiai lábnyom koncepcióját Mathis Wackernagel és William E.
Rees publikálta 1991-ben az Ökológiai lábnyomunk című munkájukban.109
Bolygónk felszínéből nemcsak akkora teret foglalunk el, ahol életünket éljük, hanem annál
jóval nagyobbat. „Az ökológiai lábnyom egy erőforrás menedzselésben és
társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett
egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga
fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez... Ez az érték kiszámítható egyes
emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is.”110 Az energia
földterület többféleképpen is kiszámítható:
4. a fossszilis energiahordozók elégetéséből a légtérbe jutó CO2
elnyeléséhez szükséges terület segítségével;
107 Az ökológiai lábnyom összetett számításához lásd Dr. Szigeti Cecília és Dr. Borzán Anita, Ökológiai lábynom mutató számítása, http://cgpartners.hu/aas_szoveg/file/75_okologiai_labnyom_mutato_szamolasa.pdf utoljára látogatva 2012. október 20. 108 Van, aki azonban az öko-lábnyom helyett az öko-kéznyomot javasolja, a pozitív megközelítés miatt Vö. http://www.piacesprofit.hu/klimablog/hatekonyabb-lehet-az-okologiai-keznyom-mint-a-labnyom/#.UT8dLY_Dx3U.facebook utoljára látogatva 2013. március 12. 109 Mathis Wackernagel és William E. Rees, Ökomlógiai lábnyomunk, Föld Napja Alapítvány, 2006. 110 http://www.felsofokon.hu/kornyezetvedelem-es-kutatas-fejlesztes/2012/08/15/az-okologiai-labnyom-fogalma-szamitasa-lehetoseg-0, utoljára látogatva 2012. október 20.
5. megvizsgáljuk, hogy a felhasznált mennyiségű energiát milyen
helyettesítési módszerrel tudnánk megtermelni.
Az ökológiai lábnyom következő komponense az a tér, amelyet ténylegesen felhasználunk
településként. Az élelmiszereink előállításához szükséges területnagyságot és azt a területet is
kifejezhetjük, amely ahhoz szükséges, hogy fával lássuk el magunkat.
Mivel ez a lábnyom, megmutatja nekünk, hogy a jelenlegi módon folytatott
életünkhöz, ténylegesen mekkora téret használunk fel, így azt is könnyen megtudhatjuk, hogy
túlléptük-e a rendelkezésünkre álló tényleges terület eltartóképességét.111 Itt vezethetjük be az
ökológiai deficit fogalmát, amely a rendelkezésre álló, ökológiailag produktív földterület és
az ökológiai láblenyomat különbségeként kapunk meg. A deficitek és szuficitek minden
ország és a Föld egésze esetén is kiszámolhatók.
A bizonytalanságok és pontatlanságok mellett is igaz: a számok megdöbbentőek és
figyelmeztetőek, hiszen az ökológiai lábnyom mindkét számítási változata (a) csak a
földterületre alkalmazza a számítást; b) a földterületek mellett a vízek – óceánok, tengerek –
területével is számol, azt mutatja, hogy jelentősen meghaladtuk bolygónk eltartó képességét.
A világ átlagdeficitje folyamatosan növekszik, hiszen a fogyasztás is rohamosan növekszik.
2.2.3 A társadalmi-szociális fenntarthatóság és mutatói
A fenntarthatósággal kapcsolatos harmadik csoport, a társadalmi és szociális
fenntarthatóság indikátorait foglalja magában. Társadalmi fenntarthatóságról szólva,
vizsgálnunk kell a társadalmi változásokat.
1. Népességnövekedési ráta112
Mint ahogyan arra már a Római Klub tagjai is rávilágítottak a népesség gyors és
nagymértékű növekedése erősen befolyásolja a fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődést. A
népességnövekedési ráta azért is olyan fontos, mert egy terület eltartóképessége véges.
111 Az ökológiai lábnyomnál tehát számítába kell venni a szén lábnyomot, a legelő lábnyomot, az erdő lábnyomot, a halászati lábnyomot, a számtó lábnyomot és a beépített területek lábnyomát, amennyiben földhasználati területek szerint osztályozzuk azt, amit használunk. Áts-Leskó Zsuzsanna – Áts Árpád, Az ökológiai lábnyom építési vonatkozásai, Magyar építéstechnika 2012/12, 24. o. Ugyanezen cikk jó bevezetés abba, hogy rámutasson az építészeti döntések ökológiai hatásának mérhetőségére. 112 Gyulai Iván, 2000, 40. o.
Ennek alakulását hivatott mérni ez a mutató, amely az egy adott időszak alatt bekövetkezett
népességváltozás átlagát méri. Persze a kérdés és a válasz itt sem egyszerű, hiszen az
eltartóképesség mellett ott van az a társadalmi tény, hogy az idős emberek arányának a száma
növekszik a társadalomban, amelynek eltartásához bizony szükség lenne a fiatal
munkaerőre.113
2. Migrációs ráta114
A migrációs ráta napjainkban egyre fontossabb, hiszen például Magyarországot
vizsgálva is igaz, hogy egyre több fiatal és pályakezdő hagyja el az országot. Ezzel együtt
azonban egy ellenkező irányú mozgás is megfigyelhető, hiszen sok külföldi is felkeresi
hazánkat, hogy szerencsét próbáljon.115 A mutató az egyes országokból történő kivándorlás,
illetve az országba történő bevándorlás különbségét méri a teljes népességhez viszonyítva.
3. Termékenységi ráta116
A termékenységi ráta megmutatja, hogy adott országban, adott időben egy nőnek
átlagosan hány gyermeke születik. Ennek változásaként nyilvánvalóvá válik, hogy az adott
ország népessége fogy, stagnál vagy növekszik. A hétköznapokban azt lehet hallani, hogy a
Föld túlnépesedik, de a kérdés mégsem annyira egyértelmű, hiszen olyan jelek is vannak,
amelyek ennek ellentmondani látszanak – legalábbis hosszú távon.117
4. Gyermekhalandóság118
A gyermekhalandósági ráta megmutatja, hogy ezer élve született gyermeket
vizsgálva mekkora az egy éves korig bekövetkezett halálesetek száma. Ez a mutató
113 Lásd Working-age shift, http://www.economist.com/news/finance-and-economics/21570752-growth-will-suffer-workers-dwindle-working-age-shift utoljára látogatva 2013. március 12. 114 Gyulai Iván, 2000, 40. o. 115 A migrációs lehetőségek, indítékok, illetve politikák sokszínűségéhez lásd Koller Inez, Migrációs tendenciák Európában, http://publikon.hu/application/essay/490_1.pdf utoljára látogatva 2013. március 12. 116 Gyulai Iván, 2000, 41. o. 117 Ehhez lásd az Economist cikkét: End of history and the last woman, http://www.economist.com/blogs/dailychart/2011/08/populations utoljára látogatva 2013. március 12. 118 Gyulai Iván, 2000, 41. o.
megmutatja egy ország fejlettségi szintjét, hiszen a gyermekhalandósági ráta akkor mutat
magas értékeket, ha az adott országban nem megfelelőek az egészségügyi viszonyok. Az
egészségügyileg fejlett vagy átlagos szinten lévő országokban a gyermekhalandóság esélye
kicsi. A gyermekhalandóság világszerte csökken az UNESCO szerint.119
5. Születéskor várható élettartam120
A születéskor várható élettartam a születéskor várható élettartamot mutatja meg:
egy újszülött csecsemőnek milyen életkor megélésére van (várhatóan) lehetősége.121
Ez a mutató olyan indikátor, amelyből több olyan információt is kiolvashatunk, amely
különösen is fontos a társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatban. Megállapítható egy ország
polgárainak (a) egészségügyi állapota, (b) gazdasági jóléte vagy (c) környezetének állapota is,
hiszen ha a három tényező megfelelő akkor kicsi a veszélye, hogy a gyermekek idő előtt
meghalnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mutató egymaga megmutatja, hogy hol van a
probléma, de azt igen, hogy a felsorolt három társadalmi tényező valamelyike nem megfelelő.
Más mutatókkal együtt, illetve az adott területekre vonatkozó vizsgálatokkal megállapítható,
hogy mi az oka az alacsony születéskor várható élettartamnak.
6. Egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában122
Az egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában mutatószáma megmutatja,
hogy egy ország (vagy régió) a GDP hány százalékát fordítja egészségügyi kiadásokra, az
állami és a magán szektort is figyelembe véve (kórházi szolgáltatások, kutatások, gyógyszerek
előállítása, stb.).123
119 22 év alatt látványosan csökkent a gyermekhalandóság, http://hvg.hu/vilag/20120913_gyermekhalandosag utoljára látogatva 2013. március 12. Vö. Levels & Trends in Child Mortality. Report 2012, http://apromiserenewed.org/files/UNICEF_2012_child_mortality_for_web_0904.pdf utoljára látogatva 2013. március 12. 120 Gyulai Iván, 2000, 42. o. 121 A születéskor várható élettartam napjainkban egyre magasabb, hiszen a gazdasági, társadalmi, egészségügyi körülmények fejlődésével ez az érték is emelkedik. Vö. jelen dolgozat 159. jegyzetével. illetve vö. a KSH adataival Magyarország tekitetében: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html# utoljára látogatva 2013. március 12. 122 Gyulai Iván, 2000, 42. o. 123 Vö. Palócz Éva, Az egészségügy és a versenyképesség kapcsolata, http://econ.core.hu/doc/parbeszed/palocz.pdf utoljára látogatva 2013. március 12.
7. Halálozási arány a legelterjedtebb betegségekben
Ez az indikátor megmutatja, hogy melyek azok a leggyakoribb betegségek, amelyek
halállal végződnek. Ez a mutató tükrözi az egészségügy helyzetét is, azonban nem csak az
egészségügy felszereltségén múlik, hogy egy betegséget időben diagnosztizálnak-e, mivel ez
sokkal inkább egy olyan kulturális tényező, amely társadalmanként változik/változhat.
8. Gyermekek betegségek elleni beoltása
Fontos, hogy a gyerekek már gyermekkorban megkapjanak olyan szükséges
védőoltásokat, amelyek később segítenek elkerülni a komolyabb szövődményes
betegségeket. Az olyan fejletlen országokban, ahol még nem terjedtek el széles körben a
csecsemőkortól az általános iskolás kor végéig megkapott oltások, az figyelhető meg, hogy
sokkal sűrűbben fordul elő például a rubeola, a mumpsz vagy a kanyaró, mint olyan
országokban, ahol a szükséges védőoltásokat megkapják. Akik rendelkeznek védőoltással,
védettséget érezhetnek. Magyarországon tíz olyan fertőző betegség van, amely ellen a
gyermekek térítésmentesen kapnak oltást: tuberkulózis, szamárköhögés, diftéria, tetanusz,
gyermekbénulás, Haemophilus influenzae baktérium, kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és a
májgyulladás ellen.124 Az indikátor szerepe a fenntarthatóság szempontjából az, hogy
megmutassa egy ország fejlettségét.
9. Munkanélküliségi ráta125
A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek aktív népességhez viszonyított arányát
mutatja. Azoknak az emberek az arányát vizsgálja, akik nem rendelkeznek munkával, de
ugyanakkor alkalmasak a munkavégzésre. A munkanélküliség globális probléma, s bár
Magyarországon is nagy a munkanélküliek aránya, a déli, mediterrán európai államokra
jellemző napjainkban a legnagyobb arányú munkanélküliség.126
124 http://www.vital.hu/themes/baba/oltas.htm utoljára látogatva 2013. március 12. 125 Gyulai Iván, 2000, 42. o. 126 Vö.: http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=7189 utoljára látogatva 2013. március 12.
10. Népsűrűség127
A népsűrűség kiszámításakor az ország teljes népességét viszonyítják az ország teljes
területéhez. A fenntarthatóság szempontjából problémát jelent a túlnépesedés, melynek
következtében egyre csökken a Föld eltartó képessége, veszélybe kerülnek az erdők, az
esőerdők, azaz olyan területek is, amelyek természeti kincsnek számítanak.
11. Urbanizált területen élő népesség aránya128
Az urbanizált területen élő népesség aránya megmutatja, hogy a városi lakosság
milyen arányú egy országban, egy régióban vagy más választott területen, az ország teljes
lakosságára vetítve. Az Európai Unióban átalgosan a lakosok több mint 60%-ka él
városokban, Európa erősen urbanizálódott. A probléma az, hogy az erősen urbanizálódott
területek környezeti mutatói aggasztó értékeket mutatnak, aminek egyenes következménye az
életminőség romlása. A városok elhagyásának gyakorlati tapasztalata, hogy nyugodtabb és
tisztább környezetben szeretnének élni a vársoban dolgozók.129
2.3 A fenntartható fejlődés – egy másik megközelítés
Az előbbiekben természetesen a legfontosabbak mutatók kerültek bemutatásra.
Emellett még számos más mutatót is használhatunk, amelyek vagy ezekkel vannak szoros
összefüggésben, vagy ezektől elkülönülten, ám mégis ezekkel kapcsolatban vannak.
A fenntarhatóság egy másik lehetséges megközelítése az, amelyben nem csupán vagy
nem elsősorban a mutatókra koncentrálunk, hanem sokkal inkább egy olyan keretrendszerre,
amely a különböző fenntarthatósági mutatókkal együtt egy dinamikusabb és árnyaltabb
képhez vezet.
Egy ilyen lehetséges keretrendszert határoz meg a United Nations Global Compact
„tízparancsolata”, mely így hangzik:
127 Gyulai Iván, 2000, 43. o. 128 Uo. 43-44. o. 129 Vö.: Fórián Sándor, Urbanizációs folyamat és annak néhány hatása a környezetre, http://www.eng.unideb.hu/userdir/dmk/docs/20071/07_1_01.pdf utoljára látogatva 2013. március 12.
Emberi jogok
1. elv: A vállalatoknak támogatnia és elfogadnia kellene a nemzetközileg elfogadott
emberi jogokat; és
2. elv: meg kellene győződniük arról, hogy nem részesei az emberi jogokkal való
visszaéléseknek.
Munka
3. elv: A vállalatoknak támogatniuk kellene a gyülekezési szabadságot és a kollektív
alku tényleges elismerését;
4. elv: a kényszerből fakadó és a kötelező munka minden formájának megszüntetését;
5. elv: a gyerekmunka tényleges eltörlését; és
6. elv: a hivatás választásában és a munkavállalás területén tapasztalható
diszkrimináció felszámolását.
Környezet
7. elv: A vállalatokat arra kérik, hogy támogassák a környezeti kihívásokkal
kapcsolatos elővigyázatossági szemléletmódot;
8. elv: vállalják fel az olyan kezdeményezéseket, amelyek támogatják a környezethez
való felelősségvállalás komolyabban vételét; és
9. elv: bátorítsák a környezetbarát technológiák fejlesztését és elterjedését.
Korrupció ellenesség
10. elv: A vállalatoknak küzdenie kellene a korrupció minden formája ellen, beleértve
ebbe a zsarolást és a megvesztegetést is.130
3 Az önkéntesség, mint a szociális fenntarthatóság eszköze
Az előző fejezetben bemutatott mutatók segítségével komplex képet kaphatunk a
fenntarthatóság mérésével és az összetevőkkel kapcsolatban. A különböző indikátorok
segítségével folyamatosan mérni lehet, hol tart a világ, benne az országok, a régiók vagy
130 http://www.unglobalcompact.org/docs/news_events/8.1/GC_brochure_FINAL.pdf 6. o., utoljára látogatva 2013. március 12.
éppen a városok és falvak, és ennek függvényében ki lehet alakítani egy specifikusan az adott
területre vonatkozó stratégiát.
Egy stratégia kidolgozásának lehetőségei sokféle szempontot kell, hogy magukban
foglaljanak. Egyértelműen vannak globális, országos131, regionális és település szerinti
vonatkozások, amelyek egymással összhangban nyernek igazán értelmet. Az
önkormányzatok, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy közigazgatásilag jól meghatározott
közösségek esetében nagyon jól alkalmazható a top-down vagy a buttom-up megközelítés. A
legjobb azonban az, amikor e két megközelítési forma találkozik egymással.
Első lépés:
környezet
kialakítása
Második lépés:
fenntartható
célok és
stratégiák
kialakítása
Harmadik
lépés:
alkalmazandó
mutatók
azonosítása és
értékelése
Negyedik lépés:
adatgyűjtés a
mutatók
azonosításhoz
és értékeléshez
Buttom-up Jellemzően a
földhasználat
vagy a
környezeti
rendszer
korlátai
határozzák meg
azt a
kontextust,
amelyben az
olyan mutatókat
(indikátorokat)
kidolgozzák,
mint például a
vízgyűjtő terület
vagy a
mezőgazdasági
Természettudósok
határozzák
meg azokat a
kulcsfontosságú
ökológiai
feltételeket,
amelyeket
szerintük a
rendszer
sértetlenségének
biztosítása
érdekében fenn
kell tartani.
Szakértők
tudására
alapozva,
kutatók
azonosítják
azokat a
mutatókat,
melyek
a tudományos
körökben
széles körben
elfogadottak és
az előzetesen
kiválasztott
értékelési
rendszer alapján
kiválasztják a
A mutatókat
szakértők
használják fel
kvantitatív
adatok
gyűjtéséhez,
amelyek
elemzésével
figyelemmel
kísérik a
környezeti
változásokat.
131 Magyarország esetében természetesen felmerül annak a lehetősége, hogy az Európai Uniót is felvegyük ebbe a sorba.
rendszer. legmegfelelőbb
indikátorokat.
Top-down A kontextus
olyan
helyi közösségi
konzultációkon
keresztül
alakul ki,
ahol
meghatározzák
az adott
rendszerre
vonatkozó
erősségeket,
gyengeségeket,
lehetőségeket és
veszélyeket.
Multistakeholder
folyamatok
azonosítják az
olykor egymással
versenyző
víziókat,
célokat,
a fenntarthatóság
elérésére
vonatkozó
szcenáriókat.
A közösség
azonosítja be
a potenciális
mutatókat,
értékelik azokat
a
saját
(potenciálisan
súlyozott)
kritériumaik
alapján és
kiválasztják a
használni kívánt
indikátorokat.
A mutatókat a
közösség
használja
kvantitatív és
kvalitatív adatok
gyűjtésére,
amelyek
elemzésével
figyelemmel
kísérik az
általuk felállított
fenntarthatósági
célok elérése
felé történő
haladást.
Forrás: Mark S. Reed, Evan D. G. Fraser, Andrew J. Dougill, An adaptive learning
process for developing and applying sustainability indicators with local communities132
1. táblázat A fenntarthatóság top-down és a buttom-up megközelítés összehasonlítása
A kétféle megközelítés kiegészíti egymást, még, ha nem is szükségszerűen találkozik
minden esetben egymással (megtörténhet, hogy ez nem is lehetséges). A fenntarthatósági
mátrix piramisformában így néz ki:
132 http://en.calameo.com/read/001467601436c25a12ba7 utoljára látogatva 2013. március 12.
Intézményi dimenzió részvétel megerősítése
2. ábra Fenntarthatósági mátrix
Forrás: Imreh-Tóth Mónika133
Akármelyik modellben is gondolkodunk, mindekettőben könnyen megtalálhatjuk az
önkéntesség helyét. Közvetlen módon, a piramisban a felső háromszög mindegyikéhez
hozzárájul az önkéntesség, de közvetetten az erőforrásokhoz való hozzzáférésben is jelentős
szerepet játszhat, illetve, ehhez hasonlóan az öko-hatékonyság növelésében.
Ennek bemutatására vállalkozom a következőkben.
3.1 A fiatalok helyzete Európában, különös tekintettel Magyarországra
3.1.1 Munkanélküliség134
Az utóbbi években mindenféle médiumból egyre többet lehet hallani az X, Y és egyre
újabba és újabb generációkról. Ezeknek a fiataloknak a munkához, az emberi kapcsolatokhoz
és az élet sok területéhez való viszonya jelentősen megváltozott a korábbi generációkéhoz
viszonyítva.
133 Imreh-Tóth Mónika, Új irányzatok a fenntarthatósági indikátorok területén, www.eco.u-szeged.hu/karunkrol/regionalis/18-tm utoljára látogatva 2013. március 12. 134 Az adatok a KSH-tól származnak. Ennél az alfejezetnél a vezérfonalként felhasznált dokumentum a KSH által publikált „A fiatalok munkaerő-piaci helyzete”. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf, utoljára látogatva 2013. október 1.
Gazdasági dimenzió versenyképessége
Társadalmi dimenzió
Környezeti dimenzió
részvételi demokrácia
erőforrásokhoz való hozzáférés öko-hatékonyság
környezet megóvása
tehermegosztás
igazságosság
Ilyen értelemben például az Y generáció jellemzői, hogy tehetséges, okos, kreatív
fiatalok, akik erős technikai érdeklődéssel és használati igénnyel élnek, kifinomult
informatikai érzékük és információ éhségük van, könnyen illeszkednek multikulturális
környezetbe, de az elmélyült tudás iránti igény gyengül, ahogy koncentrációs képesség is, ami
a türelmetlenség erősödésével és merész kockázatvállalással társul. Erős a kortárs csoportok
hatása, munkára, tanulásra nem motiváltak, kiszámíthatatlanság, véletlenekben bízás,
fatalizmus, céltalan nyomulás, fegyelmezetlenség jellemzi őket. A Z generáció, mint globális
NET generáció jellemzői: a legidősebb anyák gyermekei, a legkisebb családban születtek, a
legkisebb létszámú generáció, a legoktatottabbak, leghosszabb várható élethossz, internethez
kötött, „bedrótozott” nemzedék, jó intellektus, igen fejlett probléma megoldó képesség, kiváló
technikai érzék, erős gyakorlatiasság, jó absztrakció, jó figyelemmegosztás. Emellett persze
szimultán több médium felhasználói, ami hozzájárul a környezettől való elidegenedéshez, s
így virtuális közösségek tagjai, akiknek negatív tapasztalataik vannak, nehezen tudnak
megfelelni, ami kudarcokhoz, társtalansághoz, kiúttalansághoz és rohanáshoz vezet. Ettől még
a siker, pénz és a „pörgés” iránti igényük megvan. Társas kapcsolataikban a
konfliktuskezelési készségek hiányosak, indulatkezelési nehézségek, agresszió jellemzik őket,
mely növeli a magány, a szorongás, a depresszió esélyét. E jellemzők azért fontosak, mert
nagyban jellemzik a világ, s benne az üzleti világ változását is. A számítástechnikai és
technikai fejlődés, az internet adta lehetőségek és a globalizáció hatásai kikerülhetetlenek.135
Ebben a környezetben, ilyen jellemzőkkel, a 2008-as válság okozta gazdasági tölcsér
centrifugáló hatásai mellett, nem is csodálkozhatunk, ha Európa bármelyik részén a fiatalok
nagy arányú munkanélküliségéről hallunk. Kutatásokban, statisztikákban és ennek alapján
minden médiumban is arról hallunk, hogy magas a munkanélküliek arány a fiatalok között.
Most Európán belül, Magyarországról fogok beszélni, de etekintetben a tendenciák
megegyeznek.136 Tudjuk, hogy ha nem is ez az egyedüli meghatározó, de az egyik
legmeghatározóbb elem az ember életében mégis az, hogy mennyire zökkenőmente az
átmenet az iskolából a munka világába. Ez a társadalmi beilleszkedés egyik fontos alappilére,
mely akár hosszú távon meghatározhatja az egyén társadalmi pozícióját, munkaerő-piaci
helyzetét.
135 http://www.kormanyhivatal.hu/download/2/18/60000/Y%20%C3%A9s%20Z%20gener%C3%A1ci%C3%B3%20mint%20a%20j%C3%B6v%C5%91%20munkav%C3%A1llal%C3%B3i.pdf , utoljára látogatva 2013. szeptember 7. 136 Az európai adatokhoz lásd az Eurostat adatait.
Az állástalanul töltött idő, az ennek kapcsán szerzett negatív tapasztalatok nemcsak
elbátortalanító hatásúak, de a munkával nem rendelkező fiatalok eltartása komoly terheket is
ró az egész társadalomra. Emellett veszteség az elmaradt társadalmi haszon, amit
munkaerejük kihasználatlansága jelent, mely veszteségek Magyarországon különösen is
nagyok, hiszen Magyarország foglalkoztatási szintje Európában az egyik legalacsonyabb. A
fiatalok foglalkoztatása terén pedig már különösen jelentős ez a lemaradás.
A fiatalok társadalmon belüli számának változása is szembeötlő, hiszen a tendencia az
utóbbi több, mint 10 évben csökkenő.
3. ábra A 19-29 éves korosztály munkanélküliségének alakulása korévenként, 1998-2010
Forrás: KSH
Ehhez járul, hogy míg 2000-ben a magyar fiatalok 15–24 éves korcsoportját az EU-
27-nél 3,9 százalékponttal alacsonyabb foglalkoztatási rátaérték jellemezte, addig 2010-re a
különbség már 15,8 százalékpontra nőtt.
4. ábra A 15-24 évesek foglalkoztatási rátájának alakulása 1998-2010
Forrás: KSH
A fiatalok között nem homogén sem a munkanélküliek számát, sem a foglalkoztatási arányok
mértékének változását tekintve. Öt éves periódusokra bontva, a következőképpen alakulnak a
változások:
5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a fiatalok korcsoportjaiban, 2010
Forrás: KSH
A foglalkoztatási arányok az iskolai végzettség tekintetében is eltérőek, nem csupán
egymástól, hanem az EU-27 átlagától is.
6. ábra A 15–24 éves magyar fiatalok foglalkoztatási rátájának eltérése az EU-27 átlagától,
legmagasabb iskolai végzettség szerint, 2000–2010
Forrás: KSH
A foglalkoztatási arányok mellett azonban nem feledkezhetünk meg a nem
foglalkoztatottakról. A munkanélküliségi ráta nem csak egyre nagyobb számértéket mutat
önmagában véve, hanem az EU-27-től való eltérése is növekszik.
7. ábra A 15–24 évesek munkanélküliségi rátájának alakulása
Forrás: KSH
3.1.2 Képzési lehetőségek
A képzési lehetőségek alakulásával kapcsolatban beszélnünk kell arról, hogy ebben a
tekintetben is érdemes elkülöníteni kétféle képzési formát: a formális és a nem formális
tanulást. A formális tanulás „szervezett, strukturált formában folyó ismeretszerzés, amely a
legtöbb esetben valamilyen bizonyítvány vagy diploma megszerzésével ér véget. Ide tartozik
tehát a közoktatás, a felsőoktatás, valamint például az OKJ-s bizonyítvány megszerzését
megcélzó szakmai tanfolyam is.”137 A nem formális tanulás az, ami „az oktatási rendszeren
kívül (például egy vállalat által) szervezett, az egyén igényeihez jobban illeszkedő képzések,
tanfolyamok tartoznak ide, amelyek a legtöbbször nem zárulnak széles körben elfogadott
bizonyítvány megszerzésével.”138
A formális tanulással kapcsolatban csupán azokat a dimenziókat fogjuk megemlíteni,
ami érinti a szűkebben vett témánkat. A formális tanulás nagy részben lefedi azt a kört, ahol
kötelezően kapcsolatba kerülhetnek a fiatalok a nyelvtanulással.139 Emellett azonban fontos a
nem formális tanulás itt is. A szellemi munkakörök betöltéséhez egyre több helyen
137 http://www.szakkepesites.hu/szakiranytu/formalis_nonformalis_informalis.html, utoljára látogatva 2013. október 1. 138 Uo. 139 A hatékonyság külön kérdés, de ennek vizsgálata túllép a dolgozat keretein.
elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete, de jó néhány fizikai munkakörben is ideális lenne,
hogy a fiatal legalább értsen (valamilyen) idegen nyelven. Az 1998. évi ifjúsági felvétel
eredményeihez képest előrelépés történt. A 15–29 éves fiatalok között a nyelvismerettel
rendelkezők aránya 42%-ról 71,6%-ra, a nyelvvizsgával rendelkezőké pedig a korábbi 14%-
ról 30,2%-ra nőtt 2010-ig. Ennek hátterében a kötelező nyelvoktatás, illetve a felsőfokú
intézmények felvételi rendje áll, ami mára már sok esetben nélkülözhetetlenné teszi a
nyelvvizsgát (formális tanulás). A nyelvismerettel rendelkezők több mint kétharmada (67,2%)
egyféle, 29,5%-uk kétféléről, s csak 3,2% azok száma, akik legalább háromféle idegen
nyelvet tudnak (valamilyen szinten) használni. A fiatalok nyelvtudását alaposabban
megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az angol és a német nyelv kivételével a fiatalok nem
igazán beszélnek egyéb idegen nyelvet. Ugyanakkor a nyelvet igazán jól (felsőfokon)
beszélők aránya az angol és a német esetében sem jelentős.140
A munkaerőpiacra történő belépést a nyelvtudás mellett nagyban segítené valamilyen
munkatapasztalat, gyakorlat megszerzése. Mivel azonban sok esetben a megfelelő képzettség
vagy akár a nyelvtudás hiánya lehet az elhelyezkedés akadálya, így könnyen belekerülhetnek
egy olyan ördögi körbe, ahol azért nem alkalmazzák őket, mert nincs tapasztalatuk. Ez az
örvény pedig nem csupán beszippantani tudja a fiatalt, hanem egyúttal ki is dobja a
munkaerőpiacról.
Minkét esetben olyan probléma merülhet fel a fiatalok életében, amelyekben nagy
segítséget tud nyujtani a nemzetközi önkéntesség. A hosszútávú nemzetköti önkéntesség141
során a fiatalok nem csupán nyelvet tanulhatnak, hanem fontos készségekre is szert tehetnek
az önkéntes munka végzése során, de emellett személyiségfejlődésükben is nagyot léphetnek
előre.
3.2 Az Európai Unió, az EDYN és a hosszútávú nemzetközi önkéntesség
Az Európai Unió már a 2013-mal befejeződő költségvetési időszakban is figyelembe
vette, hogy fontos a fiataloknak nyújtott segítségnyújtás. Segítségnyújtás abban, hogy az
európai identitás, a felnőtt korban szükséges készségek, az interkulturális tanulás, a
nyelvtanulás és még lehetne sorolni mi minden, fontos abban, hogy a későbbiekben az életben
140 Az adatok 2010-esek, de a nyelvtudással rendelkezők nagyobb arányú jelenléte a fiatalok között, az elmúlt 10-15 évre nézve, tendenciájában nem változott. Lásd „A fiatalok munkaerő-piaci helyzete”. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf, utoljára látogatva 2013. október 1. 141 A „nemzetközi önkéntesség” alatt minden esetben hosszútávú nemzetközi önkéntességet fogok érteni. Minden egyéb esetben külön kiemelésre kerül, pontos megjelöléssel, ha másról lesz szó.
szükséges megközdési folyamatokra felkészültebbek legyenek és azokban hatékonyabban
megállják a helyüket. Ennek a folyamatnak most két mérföldkövét szeretném kiemelni: az
egyik az Európai Önkéntes Szolgálat (European Voluntary Service – továbbiaban EVS) és a
2011-ben tartott az Önkéntesség Európai Éve.
3.2.1 Európai Önkéntes Szolgálat
Az Európai Önkéntes Szolgálat a Fiatalok Lendületben Program keretein belül kapott
helyet a 2007-2013-as európai költségvetési időszakban. Az Európai Parlament és a Tanács a
2006. november 15-én hozott, 1719/2006/EK számú határozatában1 hozta létre a programot,
amely megteremti a fiataloknak szóló nemformális tanulási tevékenységek támogatásának
jogi keretét. A Fiatalok Lendületben Program jelentős mértékben hozzájárul számos
kompetencia elsajátításához a nem-formális tanulás révén, valamint a fiatalok aktív társadalmi
részvételének népszerűsítésével. A Program szintén ezenkívül hozzájárul az Youth on the
Move (Mozgásban az Ifjúság) támogatásához, amely az EU 2020 Stratégia része, és amely a
fiatalokat a középpontjába helyezi. Ennek célja egy olyan gazdaság létrehozása, amely a
tudáson, az innováción, a magas szintű oktatáson és szakértelmen, az adaptivitáson és a
kreativitáson, a befogadó munkaerőpiacon és az aktív társadalmi részvételen alapul.
A Fiatalok Lendületben Program a korábbi programok, azaz a Fiatalok Európáért
(1998–1999), az Európai Önkéntes Szolgálat (1996-1999), valamint az Ifjúság 2000-2006
Program tapasztalatain alapul.142 A Fiatalok Lendületben Program általános céljai a
következők:
- a fiatalok aktív polgári részvételének elősegítése általában, ezen belül elsősorban európai
polgári részvételük előmozdítása;
- a szolidaritás és a tolerancia erősítése a fiatalok között, különösen az Európai Unió
társadalmi összetartásának erősítése érdekében;
- különböző országok fiataljai közötti kölcsönös megértés elősegítése;
- hozzájárulás az ifjúsági tevékenységeket támogató rendszerek minőségének és az ifjúsági
területen tevékenykedő civil szervezetek lehetőségeinek javításához;
- az európai ifjúsági együttműködések előmozdítása.
A program állandó prioritásai:
142 Fiatalok lendületben pályázati útmutató, 4. oldal, http://ec.europa.eu/youth/documents/guide13_hu.pdf, utoljára látogatva 2013. szeptember 23-án.
1) Európa polgárság
Annak tudatosítása a fiatalokban, hogy európai polgárok, a Fiatalok Lendületben
Program egyik prioritása volt. A program keretein belül megvalósuló projekteknek
ösztönözniük kell a fiatalokat arra is, hogy az európai össztársadalom alapvető jellemzőiről
elmélkedjenek, de mindenek felett arra, hogy a helyi közösségükben aktív szerepet
vállaljanak. Ahhoz, hogy afiatalok „európainak” érezzék magukat, tudatosítaniuk kell, hogy
ők is részt vesznek a jelenlegi és az eljövendő Európa építésében.
2) A fiatalok (társadalmi) részvétele
A Fiatalok Lendületben Program másik fő prioritása a fiatalok aktív részvétele
mindennapi életükben. A fiatalok részvételének és tájékoztatásának közös céljairól szóló
tanácsi állásfoglalás a részvétel három szintjét határozta meg:
- növelni kell a fiatalok részvételét helyi közösségük társadalmi életében;
- növelni kell a fiataloknak a képviseleti demokrácia rendszerében való részvételét;
- nagyobb támogatást kell nyújtani a fiataloknak a szerepvállalás (hoz szükséges
kompetenciák) elsajátításának különböző módjaihoz.
3) Kulturális sokszínűség
A kulturális sokszínűség tisztelete a fajgyűlölet és az idegengyűlölet elleni harccal
együtt a Fiatalok Lendületben Program prioritásai közé tartozott. Eltérő kulturális, etnikai és
vallási háttérrel rendelkező fiatalok közös projektjeinek támogatásával a Program célja az,
hogy elősegítse a fiatalok interkulturális tanulását.
4) Hátrányos helyzetű fiatalok bevonása
Az Európai Bizottság számára kiemelt prioritás, hogy lehetővé tegye minden fiatal, köztük a
hátrányos helyzetű fiatalok számára a Fiatalok Lendületben Programban való részvételt. A
hátrányos helyzetű fiatalok kevesebb lehetőséghez jutnak, mint kortársaik, mivel egy vagy
több szempontból hátrányt szenvednek. Ezek a körülmények megakadályozzák a fiatalokat,
hogy kielégítő formális és nem-formális tanulási, mobilitási és részvételi lehetőségekhez
jussanak, aktív (állam) polgári szerepet vállaljanak, és hogy képessé váljanak a tágabb
értelemben vett társadalomban való részvételre. Hátrányos helyzetűek lehetnek például azok a
fiatalok, akiket
- szociális / társadalmi akadályok,
- pénzügyi / gazdasági akadályok,
- testi vagy szellemi akadályozottság
- iskolával kapcsolatos korlátok: azon fiatalok esetében,
- kulturális különbségek,
- egészségügyi korlátok,
- földrajzi akadályok nehezítenek kiteljesedésükben.143
3.2.2 Ecumenical Diaconal Year Network (EDYN)144
Az EDYN egyesület 2013-ban tizenhárom országból tizenöt tagszervezettel
rendelkezik. A különbözőségekkel együtt is vannak olyan hasonlóságok, amelyek egy
szervezetté kovácsolják az egyesületi rendszerben működő nemzetközi szervezetet. Ezek a
hasonlóságok az értékekkel és a minőségi önkéntesség biztosításával van összefüggésben.
Az önkéntesség helye a négy életdimenzió mátrixában
Az EDYN az élet következő négy dimenziójáa koncentrál, hogy minél teljesebbé tudja
tenni a fiatalok számára az önkéntes évet:
1) Személyes fejlődés > találkozás önmagammal – lelkesedés,
2) Társadalmi fejlődés > találkozás egymással – könyörület és részvétel,
3) Globális fejlődés > találkozás a világgal – szolidaritás,
4) Spirituális fejlődés > találkozás a spirituálissal – inspiráció.
Az önkéntesek céljainak a kitűzése, amelyek persze flexibilisek és változhatnak az
önkéntes év során, szoros összefüggésben van ezzel a mátrixszal.
1. Személyes fejlődés
a) a jövőre nyitott lehetőségek keresése és kifejlesztése úgy, hogy az önkéntes
- legyen tisztában erősségeivel és gyengeségeivel,
- legyen kreatív a rendelkezésére álló és egyben a jövőre nyitott lehetőségekkel,
143 Uo. 5-7. oldal 144 www.edyn.org utoljára látogatva 2013. szeptember 30.
- mutasson készséget arra, hogy saját értékeinek és normáinak rendszerében alkalmazza a
megszerezett tapasztalatokat,
- alkalmazza és gyakorolja a jövője szempontjából hasznos és releváns készségeket.
b) ön-felfedezés és öntudatosság
- megfelelő mélységben gondolkozzon el saját szerepén és viselkedésén az élet négy
dimenziójának fényében,
- ismerje fel saját erősségeit és gyengeségeit, határait és keressen új lehetőségeket is,
- legyen érzékeny és befogadó a coachokkal, oktatókkal, szupervízorokkal és kollégákkal
való tanulásra úgy, hogy meghallgatja ezek tanácsát és segítségét, amely tartalmazza a
pozitív és a negatív feedbacket is,
- olyan releváns kapcsolatokat építsen, amelyek relevánsak az új körülmények között
(kiegyensúlyozott személyes és professzionális kapcsolati háló).
2. Társadalmi fejlődés
Az önkéntesnek szükséges megtanulnia, hogyan dolgozzon és éljen másokkal együtt,
ahol megtanulhat
- a csoportból másokkal együtt dolgozni és olykor együtt is élni,
- más véleményekre és elképzelésekre nyitottnak lenni,
- kritikát meghallgatni és elfogani, de egyúttal meg is fogalmazni mások felé,
- bizonyos határokat mások felé jelezni,
- konfliktusokat kezelni kapcsolataiban.
3. Globális (általános) fejlődés
a) egy igazságosabb társadalom felé való elkötelezettség, ennek elősegítése és az
abban történő részvétel azáltal, hogy
- ismeri a fogadó szervezet országának aktuális problémáit (politika, társadalom, kultúra,
stb.),
- elgodolkodik a „fejlődés” különböző koncepcióiról,
- hidat épít a (jó) döntések és e döntések következményei között,
- van elképzelése arról, hogy milyen részt vállalna és milyen szerepe lenne egy
igazságos(abb) társadalomban;
b) releváns tapasztalatok:
- ismeri az életnek és a társadalomnak az adott országban szokásos helyzetét,
- van pozitív elképzelése a feladatáról és helyzetéről,
- különböző feladatokat tud ellátni és projektekben vesz részt egy önmagáétól különböző
kulturális kontextusban,
- kezdeményezőkész, aki felelősséget vállal a munkája és személyes élete területén is.
c) interkulturális érzékenység:
- ismeri és tudatában van saját kulturális értékeinek annak az országnak a kulurájának a
viszonyában, amelyikben tartózkodik (interkulturális másság),
- elfogadja a magáétól eltérő kulturális viselkedési formákat (interkulturális kommunikáció),
- érzékeny a kulturálisan meghatározott stílusok, metódusok, kapcsolatok és
interkommunikáció irányában,
- rugalmas a magáétól eltérő kulturális kontextusban történő beilleszkedésben és
tevékenységben.
4. Spirituális fejlődés
Mit jelent a hinni itt és most? Az önkéntes
- tud/megtanul kritikusan gondolkodni saját tradíciójáról és megengedi másoknak, hogy
azok megkérdőjelezzék ezt a tradíciót,
- elgondolkodik/elgondolkodásra inspirálják a mögöttes tartalmakon és az élet nagy
(filozófiai, inspirációs, és vallási),
- nyitottá válik a spiritualitással kapcsolatos új, a sajátjától eltérő megtapasztalásra és
ezeken el is gondokodik,
- nem csupán megtapasztal az övétől eltérő kultúrákat, hanem ezeket tiszteletben is tartja.
Tréningek
A szemináriumokon kívül nagyon fontos az adott ország nyelvének elsajátítása. Erre
legtöbb esetben lehetőség nyílik a megérkezéskor. Vannak persze országok és szervezetek,
ahol elvárnak bizonyos nyelvtudást, de legtöbb esetben ez a későbbiekben is pótolható. Ami
azonban nem pótolható, ha egy önkéntes kihagyja a szemináriumok egyikét. Az EVS-es
szemináriumokról fentebb írtunk. Az EDYN-en belül tudjuk, amit sok éves gyakorlat támaszt
alá, hogy az ideális egy öt szemináriumból álló képzési kör, ami minden önkéntes számára
kötelező a szervezeten belül. A szemináriumok a következők:
:
- utazás előtti előkészítő szeminárium,
- orientációs szeminárium a megérkezéskor,
- a félidős kiértékelés szemináriuma,
- önkéntes szolgálatot lezáró szemináriumban a fogadó országban,
- visszailleszkedés szemináriuma.
Nagyon fontos a hozzártő munkatársak segítsége ennek a térning sorozatnak az önkéntes
számára hasznos folyamatában
1. Előkészítő Szeminárium
Az előkészítő szeminárium célja, hogy
- megerősítést és támogatást kapjanak a fiatalok ahhoz, hogy vállalják azt az újfajta
kihívást, amit az önkéntesség jelent,
- tudatosítsák és információt kapjanak a fiatalok a külföldi önkéntességről, és azokat a
szükséges „eszközöket”, amelyek segítségével sikeresen tudják teljesíteni önkéntes
évüket.
2. Orientációs Szeminárium
A szeminárium célja, hogy
- üdvözöljék az új önkénteseket és kifejezzék azt értékét, amit az közvetít, hogy
jelentkeztek erre a munkára és elkötelezettek iránta,
- olyan eszközöket adjanak az önkénteseknek, amelyek segítséget fognak nekik nyújtani
a túlélésben az új szociális és kulturális környezetben,
- a munkájukat érintő közelebbi információkkal lássák el őket,
- bevezessék a fiatalok abba, hogy mi az önkéntes év (értelme és jelentősége),
- rövid bevezető ismertető a fogadó országról,
- praktikus információkat osszanak meg az új önkéntesekkel,
- elkezdjék az egymással való ismerkedést.
3. Félidős kiértékelő Szeminárium
A szeminárium célja, hogy
- lehetőséget biztosítson az együtt gondolkodásra (team work),
- tudatosítsa a munkában és az életben felmerülő kihívásokat és stratégiákat mutasson
be arra, hogy lehet megállni benne a helyünket,
- a tapasztalatok közös feldolgozása,
- segítsen megkezdeni a tapasztalatok feldolgozását egy kiegyensúlyozott egészben
látva őket, már az önkéntes év felénél,
- újragondolásra serkentse a fiatalokat olyan tapasztalatokkal kapcsolatban, mint a
multi- and interkulturalizmus.
4. Záró Szeminárium
A zárószeminárium célja, hogy
- olyan keretrendszerrel támogassa a tapasztalatok feldolgozásának folyamatát, ahogy
nem csak az egyéni, de a közös feldolgozás is megtörténhet,
- záróceremónia,
- eszközök, amelyek segeten az otthoni környezetbe való beilleszkedésben,
- a változások tudatosítása a jövőre való kitekintéssel.
5. Visszailleszkedés Szeminárium
A szeminárium célja, hogy
- vezetett és biztonságos keretrendszerrel támogassa a tapasztalatok feldolgozásának
folyamatát néhány hónappal a hazaérkezés után,
- elbocsátás, amelynek része az összegzés és a jővőbe tekintés,
- megosztásra serkentse és tudatosítsa a saját kultúra irányában való újfajta
magatartás(formáka)t,
- olyan „eszközöket” adjon, amelyek segítenek a vissza-beilleszkedésben, a hasznos
feedbackek meghallgatásában és elfogadásában,
- rámutasson a későbbi exönkéntesként történő részvételi lehetőségekre.
3.2.2.1 A magyarországi önkéntesek
Magyarországról az egyesület tagja az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda
Ez egy koordináló szervezet, aki közvetí
elhelyezésében és a magyarországi önkéntesek külföldre jutásában.
Az ÖDÉ-n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben
volt.145 Ezek a fiatalok 17 országban töltötték önkéntes idejüket.
8. ábra Az ÖDÉ-n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben
Forrás: ÖDÉ adatbázis alapján saját grafikon
Önkéntesek számszerűen a következő országokba mentek, népszerűség
Ország
Németország
145 A 3.2.2.1 alfejezet szamadatainak alapjául az ÖDÉ belső adatbázisának adatai szolgáltak.
1%
0%
0%
29%
4%2%
0%
Magyar önkéntesek a választott
A magyarországi önkéntesek
Magyarországról az egyesület tagja az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda
Ez egy koordináló szervezet, aki közvetítő szerepet játszik az önkéntesek magyarországi
elhelyezésében és a magyarországi önkéntesek külföldre jutásában.
n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben
Ezek a fiatalok 17 országban töltötték önkéntes idejüket.
n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben
datbázis alapján saját grafikon
Önkéntesek számszerűen a következő országokba mentek, népszerűség szerint rendezve:
db
214
A 3.2.2.1 alfejezet szamadatainak alapjául az ÖDÉ belső adatbázisának adatai szolgáltak.
21%
4%
1%
6%
9%11%
1%
0%
2%
0%0%
4%
Magyar önkéntesek a választott
célországok eloszlásában
Egyesült Királyság
Amerikai Egyesült Államok
Belgium
Csehország
Dánia
Franciaország
Hollandia
Írország
Lengyelország
Luxemburg
Németország
Olaszország
Románia
Magyarországról az egyesület tagja az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda (ÖDÉ).
tő szerepet játszik az önkéntesek magyarországi
n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben 737
n keresztül külföldön önkénteskedő fiatalok száma az elmúlt 10 évben
szerint rendezve:
A 3.2.2.1 alfejezet szamadatainak alapjául az ÖDÉ belső adatbázisának adatai szolgáltak.
4%
Magyar önkéntesek a választott
Egyesült Királyság
Amerikai Egyesült Államok
Csehország
Franciaország
Hollandia
Lengyelország
Luxemburg
Németország
Olaszország
Románia
Egyesült Királyság 157
Hollandia 78
Franciaország 68
Dánia 47
Olaszország 32
Amerikai Egyesült Államok 29
Belgium 28
Ukrajna 28
Románia 18
Svédország 16
Csehország 9
Írország 7
Lengyelország 2
Luxemburg 2
Szlovákia 1
Szlovénia 1
2. táblázat Az ÖDÉ-ből küldött önkéntesek száma célországonként az elmúlt 10 évben
Forrás: ÖDÉ adatbázisa
Látható, hogy a három legnépszerűbb ország Németország, az Egyesült Királyság és
Hollandia volt. A népszerűségi listát alapvetően Nyugat-Európa vezetik. A népszerűséget
természetesen befolyásolja az is, hogy az ÖDÉ-nek melyik országgal milyen kapcsolata van,
illetve, hoyg ez az ország hágy szabad önkéntes hellyel rendelkezik. Románia esetében pedig,
az adatokat a tapasztalatokkal kiegészítve, azt mondhatjuk, hogy a fő vonzerőt Erdély jelenti.
Ugyanebben az időszakban, az életkorok szerinti vizsgálatban láthatjuk, hogy
folyamatos az önkéntesek kiküldése. Azt a tapasztat, hogy Magyarországról, kevés kivételtől
eltekintve, leginkább a középiskola befejezése után közvetlenül mennek a fiatalok
önkéntesnek.
9. ábra Önkéntes évre jelentkezők születési idő szerinti megoszlása
Forrás: ÖDÉ adatbázis saját grafikon
A legaktívabbak az 1985-1990 között születettek voltak.
Magyarországon belül
mutatja meg, hogy a postai irányítószámok alapján, az ország mely területeiről jelentkeztek
fiatalok az önkéntes programra.
10. ábra Önkéntesek százalékos megoszlás
Forrás: ÖDÉ adatbázis saját grafikon
0
2
4
6
8
10
12
14
1975
Ré
szv
éte
l (%
) -
az
öss
zes
ad
at
a 1
00
%
0,00
5,00
10,00
15,00
20,00
%-o
s m
eg
osz
lás
Önkéntes évre jelentkezők születési idő szerinti megoszlása
ÖDÉ adatbázis saját grafikon
1990 között születettek voltak.
Magyarországon belül, több helyről is jelentkeznek fiatalok. A következő ábra azt
mutatja meg, hogy a postai irányítószámok alapján, az ország mely területeiről jelentkeztek
fiatalok az önkéntes programra.
Önkéntesek százalékos megoszlása lakhely szerinti megoszlásban
s saját grafikon
1980 1985 1990
Születési év
Irányítószámok
, több helyről is jelentkeznek fiatalok. A következő ábra azt
mutatja meg, hogy a postai irányítószámok alapján, az ország mely területeiről jelentkeztek
1995
Mint látható, az önkéntes év komoly felkészültséget kíván meg az abban segítőként
dolgozó kollégáktól. Az önkéntes részéről is magas szintű elkötelezettséget vár el,
amennyiben valóban hasznosan szeretné ezt az évet eltölteni. A nyelvtanulás, az
interkulturális párbeszéd, a non-formális tanulási rendszer, mind-mind a fiatalok jobb európai
integrációs, a munka világába történő beilleszkedését segítik. A szociális fenntarthatóság
kardinálisan fontos ebben, hiszen a program célja az európai és globális világ megismertetése,
amely által a jobb megértés, a szociális érzékenység mellett a versenyképes hozzáállás, a
munkára való készség fejlesztése egyaránt fontos. Ehhez kapcsolódik még az inkluzív
látásmód is, amely a valamilyen formában hátrányos helyzetűeknek a programokba történő
belefoglalására törekszik. Ezen a ponton azonban van még hova előrelépni.
3.2.3 Kiaknázatlan és kiaknázásra váró lehetőségek a hosszútávú nemzetközi önkéntességben
Mérhetőség
Az egyik nagy probléma, hogy az önkéntesség hatásai nehezen mérhetőek, ugyanis
hosszú távú gyümölcsei azzal, hogy telik az idő, egyre nehezebben felfedezhetőek. Emellett
azonban az eleve negligáló és mindent rögtön bizonyítani és látni akaró látásmód sem tud
felfedezni olyan hatásokat, amelyek egyértelműen az ilyen önkéntes szolgálat velejárói. A
teljesebb vizsgálódáshoz fontos feltérképeznünk, hogy milyen „tőkét” használ fel, illetve
kovácsol az önkéntesség.
1. gazdasági tőke: az önkéntes részéről történő idő és energeiabefektetés mellett
fontos szempont kell hogy legyen az is, hogy milyen hatása van az önkéntesnek
abban a projektben, amelyben részt vesz. Persze a befektetett idő és energia is
fontosak az egész folyamatban, hiszen fizetett munkaerő segíti az önkénteseket
ebben az évben, sőt már a kiválasztási és az újra beilleszkedést segítő időszakban
is, miután hazaérkeztek a küldő országba. Mivel az EDYN-en belül nagy
hányadban pályázati támogatásból fedezik ezeket a költségeket, így a
kormányzati/EU-s munkahelyteremtés vagy munkanélküliség költségeit is bele
lehet számolni a költségekbe.
2. fizikai tőke: a felhasználásra kerülő javak és eszközök együttes kalkulációja.
Emellett azonban a létrehozott javakat is számításba kell venni, hiszen például egy
új közösségi ház építése már fizikai tőke létrehozása.
3. humán tőke: ebbe beletartozik nem csupán az önkéntes, hanem azok is, akik a
projektben részt vettek, illetve az önkéntes munka eredményeit élvezték. Ez az
egyik olyan aspetus, amely különösen is fontos a társadalmi fenntarthatóság
szempontjából, hiszen a készségek elsajátítása, a munkapiacon való könnyebb
jövőbeli boldogulás, mind a humán tőke fejlődését mutatják.
4. társadalmi tőke: az egyénen túl, a közösségekben kifejtett hatásokat foglalja
egyben. Ennek indikátorai lehet a helyi közösségben való részvétel, társadalmi
környezetben való proaktivitás, a bizalom és biztonság érzése, szomszédi
viszon(ok) kialakítása, az élet értékének meglátása, családi és baráti kapcsolatok, a
különbözőségek elfogadása és a munkahelyi kapcsolatok.
5. kulturális tőke: ez magában foglalja a saját kultúra, a másik ország kultúrájának
ismeretét, annak hasznosítását, a kulturális tolerancia kifejlődését.146
Az Európai Unió felmérést is készített azzal kapcsolatban, hogy a program szempontjából
kulcsfontosságú kompetenciák szempontjából hogyan értékelték a résztvevők az önkéntes
időszakukat147:
146 A modell alapja Amanda Moore Mcbride and Michael Sherraden, Civic Service Worldwide, M.E. Sharpe, New York, 2007. 227-231. o. 147 A felmérés az EVS-es támogatásban részesülő önkéntesek teljes palettáját magában foglalja.
(vörös): egyetért
(zöld): bizonyos mértékig egyetért
(szürke): nem igazán ért egyet
(fehér): egyáltalán nem ért egyet
11. ábra Az EU Youth in Action programjának kulcsfontosságú kompetenciái és az
önkéntesség
Forrás: EU felmérés148
A felmérés szerint is első helyen van az idegen nyelv tanulásának és használatának
elsajátítása (a válaszadók közel 80%-a). Azonban emellett olyan kompetenciák is
megerősödtek a felmérés szerint, mint a szociális és civil kompetenciák, a vállakozói kedv és
a kezdeményezőkészség, a kulturális tudatosság és a kultúra kifejezésének készsége, a
matematikai kompetencia, a tanulás tanulása is, amelyet a felmérésben résztvevők közel 40%-
a jelölt be úgy, mint amivel teljesen egyetért. Amennyiben ide számítjuk a „bizonyos
mértékig egyetért” választ adókat is, akkor az idegen nyelv használatának kompetencia-
növekedése közel 100%, míg az előzőekben felsoroltak is 70 és 80% közötti eredményt
mutatnak. Az anyanyelven való kommunikáció is ugyanebbe a kategóriába esik, amennyiben
a két pozitív válasz együttes értékét vesszük. A legkevésbé az önkéntességben résztvevők
digitális kompetenciája változott pozitív irányban.
Ezen kompetenciák fontosak akár a későbbi oktatásban való részvételben, de a munka
világában való helytállásban is. Az önkéntességben résztvevőket arról is megkérdezték, hogy
az önkéntes munka hogyan befolyásolta a képzési és szakmai perspektíváikat.
148 http://ec.europa.eu/youth/documents/evs_leaflet.pdf, utoljára látogatva 2013. október 11.
(vörös): egyetért
(fehér): nem ért egyet
12. ábra Képzési és szakmai perspektívák változása az önkéntes időszak letöltése után
Forrás: EU felmérés149
A válaszadók akár a jövőbeli elhelyezkedésükkel kapcsolatban, akár a jövőbeli
oktatásban való részvételről nyilatkoztak, egyértelművé tették, hogy az önkéntes szolgálatban
való részvételük segíti/segíteni fogja őket (a válaszok több, mint 70% egyetértésről
tanuskodik). Az önkéntesség serkenti a fiatalokat a tanulásra és magabiztosan állják meg a
helyüket az élet egyéb területein is. Erre vonatkozóan majd a későbbiekben elvégzett
statisztikai elemzés is szökséges lesz, hiszen a válaszadók még az oktatési és munkaerőpiaci
részvétel előtt álltak.
Az önkéntességben résztvevők magatartását és hozzáállását is megváltoztatta az így
eltöltött időszak. Ez a változás kulturális, szociális és politikai/polgári részvételüket is
befolyásolta:
149 http://ec.europa.eu/youth/documents/evs_leaflet.pdf, utoljára látogatva 2013. október 11.
(vörös): egyetért
(zöld): bizonyos mértékig egyetért
(szürke): nem igazán ért egyet
(fehér): egyáltalán nem ért egyet
13. ábra Magatartás, hozzáállás változás az önkéntesség hatására
Forrás: EU felmérés150
A magabiztosság megszerzése, ami az idegen környezetben való helytálláshoz
szükséges és elengedhetetlen, a válaszadókat majdnem teljes egészében jellemzi (egyetért és
bizonyos mértékig egyetért választ adók együttesen). Ezt segíti többek között a más kulturális
hátterű ismeretségi kör kialakítása és fenntartása. A szociális érzékenység és a tágabb
értelemben vett politikai aktivitás növekedése, mint azt az a felmérés is mutatja, szintén 80%
feletti éritettséget mutat az önkéntesek körében. Ennek szolgálhat alapjául az, hogy tudatosult
bennük a hátrányos helyzetűek jelenléte a társadalomban és, hogy ők maguk is tudtak tenni
ez(ek)ért a csoportokért (80% feletti pozitív visszajelzés).
Összegzés gyanánt azt mondhatjuk, hogy az önkéntességnek pozitív hatásai vannak
magára az önkétes munkában résztvevőre. Azonban azt is fontos hangsúlyozni, hogy ennél
sokkal árnyaltabb kép lenne rajzolható, egy átfogóbb, az önkéntességbe bekapcsolódott
150 http://ec.europa.eu/youth/documents/evs_leaflet.pdf, utoljára látogatva 2013. október 11.
projektek és az ebben résztvevő személyek, az önkéntesek otthoni szociális hálójának
vizsgálata alapján.
3.2.3.1 Kiterjeszthetőség
Az EVS támogatási lehetőség a pályázati kiírás szerint a 18 (16) – 30 év közötti
korosztály számára vehető igénybe. Annak előmozdítása, hogy az életkortól vagy társadalmi
osztálytól független lehetőség nyitottá váljon, azt gondolom, hogy alapvető fontosságú a
társadalmi fenntarthatóság szempontjából. Erre, a teljesség igénye nélkül, két példát szeretnék
hozni.
1) Senior önkéntesség
Az irodánkban (az EDYN központi irodája) volt egy 60 év körüli amerikai nő, aki
önkéntes szerepet vállalt az egyesületi munkában. Az idősebb korosztálynak is van és lehet
igénye arra, hogy részt vegyen a társadalom vérkeringésében. Ez lehet segítő szándékú,
tanulásra való nyitottságból fakadó, de akár – különösen nyugdíjas korban – az idő értelmes
eltöltéséből fakadó is. A harminc év felettiek nyelvtanulásának elősegítése, munkaerőpiaci
értékük és hatékonyságuk növelése egyaránt lehet a társadalmi kirekesztés elleni harc
eszköze. Erre pedig nagyszerű lehetőséget biztosít az önkéntesség.151 Ez különösen is
aktuális egy gazdasági válságból kilábalóban lévő Európában.152
2) Mélyszegénységben élők, menekültek integrációja
A Jugend für Europa, a Kulturstiftung és az Association of Voluntary Service
Organizations (AVSO) olyan egyeztetésre ült össze 2013. februárjában, ahol az EVS projektet
szerették volna kiterjeszteni, hogy még többen vehessék igénybe. A Youth in Action (YiA)
dolgozóival történt egyeztetés során kiderült, hogy jelen formájában a kiterjesztés csak a 30
év alattiakra lehetséges, hiszen ez integrálható a programba. Emellett azonban az is kiderült,
hogy bár ennél nagyobb szabadságot remélt a három szervezet a YiA döntéshozóival töntént
egyeztetés során, de még így is van lehetőség még nyitottabbá tenni a programot.
Erre lehetőség lenne, amennyiben a nemzeti önkéntes programokat össze lehetne kötni
a nemzetközi programokkal. A mélyszegénységben élők vagy migránsok, sok esetben el sem
tudják képzelni, hogy a sok bizonytalanságban valami olyat próbáljanak ki, ami új nekik,
151 http://www.eurodiaconia.org/files/EYV2011/Conference_Report.pdf, utoljára látogatva 2013. október 12. 152 Vö. Ferenc Turcsik, Volunteering and the financial and economic crisis, risks and opportunities, http://www.eurodiaconia.org/files/EYV2011/2011_EDYN_Eurodiaconia_Join_Conference_Volunteering_and_Financial_Crisis_Webpage.pdf, utoljára látogatva 2013. október 12.
hiszen társadalmi integrációjuk, ennél fogva önbizalmuk is nagyon megtépázott. Pontosan
ezért egy lépcsőzetes program segítségével, amelyben először lokálisan, helyben, majd a saját
országon belül, de nem a lokális közösségben, és végül külföldön is lehetne tölteni önkéntes
időt, ahol tréningekkel és szemináriumokkal lehetne segíteni azokat, akik ezt az utat
választják. Ez természetesen nem helyettesíti a munka világába való belépést, de lehetőséget
biztosít gyakorlat megszerzésére és készségek fejlesztésére, amelyek segíthetnek a későbbi
elhelyezkedésben.153
3) P.A.V.E.
A P.A.V.E. dokumentum a Policy Agenda on Volunteering in Europe154. Ennek a
hivatalos dokumentumnak a létrejötte az európai önkéntesség éve volt, 2011-ben155, amikor is
az akkor még informális EYV2011 Alliance156, amely a legnagyobb önkéntességgel
foglalkozó szervezeteket tömörítette, volt az Európai Unió partnere ebben a projektben.
Négyszeri személyes találkozások és háttérmunka után létrejött a P.A.V.E., amelynek tartalma
egy egységes keretrendszert ajánl az EU tagországai számára.
Ezeknek az irányelveknek legalább a tagországokban történő megvitatása és későbbi
elfogadása nem csupán párbeszédet generálna, amellyett, hogy népszerűsíti az önkéntességet,
de bizonságosabbá, kiszámíthatóbbá és rendezettebbé is tenné az önkéntességgel kapcsolatos
viszonyokat és kérdéseket.157 Erre pedig nagy szükség lenne.
Összegzés
Az önkéntesség feladata és mibenléte sok esetben nagyon szubjektív, de mégis
lehetséges objektív tényezők alapján véleményt alkotni és döntést hozni azzal kapcsolatban,
hogy ennek milyen szerepét látjuk a társadalom és az egyén életében. A dolgozatnak nem volt
célja, hogy az egész kérdéskört bemutassa, csupán arra szeretett volna rámutatni, hogy
jelentősége van.
A fenntarthatóság (politikai) filozófiai, teológiai és gazdasági elméleti alapvetése után,
az önkéntesség helye került bemutatásra. Ebben az elméleti rendszerben, de a gyakorlatiasabb
153 Személyes tapasztalat ez a megbeszélés. A szerző képviselte az AVSO-t, mint annak belső elnöke. 154 http://www.eyv2011.eu/images/stories/pdf/EYV2011Alliance_PAVE_copyfriendly.pdf, utoljára látogatva 2013. október 2. 155 http://www.eyv2011.eu/resources-library/item/501-policy-agenda-on-volunteering-in-europe-pave-eyv-2011-alliance-2011, utoljára látogatva 2013. október 2. 156 EYV2011 – European Year of Volunteering 2011 157 A forrás a szerzőnek a dokumentum megírásában való részvételének tapasztalatán alapul.
megközelítésekben is, alapvető fontosságú helyeken tud tenni az önkéntesség a
fenntarthatóságért. Nem csupán azzal, hogy olyan projektekben lehet önkénteskedni, amelyek
kapcsolódnak például a környezeti fenntarthatósághoz, hanem elsősorban a szociális
fenntarthatóságban.
A szerző bízik benne, hogy az önkéntesség erejét és jelentőségét mind többen fogják
felismerni Magyarországon is, de abban is, hogy az új, 2014-2020 közötti új Európai Uniós
költségvetésben sem lesz kevésbé fontos ez a terület, mint korábban.
Summary
Because of the demographic changes, it is already an issue in Europe how to keep our
social systems sustainable. This will be a more acute question in the future. From this
perspective as well, it is crucial to talk about youth employability, entrepreneurship which
shapes and makes our future sustainable, providing possibilities with equal access for the
young people to make it possible to built a future. In my paper I explaind how it is possible to
biuld up a sustainability approach within an interdisciplinary framework.
In a globalized world, it is important to see what role ethics should play, what the
priorities on the social field are, how for-profit and non-profit organizations can work together
for a better future, how growth and development relates to each other and what are our
boundaries we need to respect. We need to think globally and act locally but it is true vice
verse: we need to talk locally and act globally. Down-to-top and top-to down approaches
should meet to be able to live our future which is shaped by the people and for the people.
After showing the possibility for the philosophical and economical pillars as a fundamentally
important possibility for the understanding of sustainability, I take the thoughts of John
Rawls, Reinhold Niebuhr and the the idea of discounting and go on to talk about
sustainability.
Sustainabiliy is the capacity to endure. I examine environmental, economical and
social sustainability and show some indicators. After this overview, where it become obvious
that the most important part of sustainability is environmental sustainability, I show the place
and importance of sustainable society. It is important to know how much the different aspects
of sustainabiulity are connected and how important and sometimes difficult it is to measure
the different aspects. I place NGO’s under social sustainability with special focus on long-
term and full time volunteering concentrating on the EVS project of the European Union and
how it is related to the practice of the Ecumenical Diaconal Year Network.
According to my view, NGOs are elementary and vital parts of the world. EDYN
members send and host about 400-500 volunteers per year only within the network. We
provide possibilities for young people to participate in non-formal learning. They can
volunteer for different kinds of social work where they gain skills in intercultural learning,
what it is means to be a European Citizen, etc. These acquired skills play an important role in
their future. That is why volunteering is so important according to my view.
Bibliográfia
Amstutz, Mark R., ‘The Quest for Peace and Justice: a Biblical Code of International
Relations’, elhangzott Washingtonban a Justice and Global Witness Conference
alkalmával (1991. július 8-10.), http://www.ijm.org/Amstutz.pdf, utoljára látogatva
2002.06.29.
Áts-Leskó Zsuzsanna – Áts Árpád, Az ökológiai lábnyom építési vonatkozásai, Magyar
építéstechnika 2012/12.
Bara Zoltán, ‘A tisztességes elosztás makroökonómiai elmélete’, Közgazdasági Szemle, 45
(1998).
Barry, Brian, The Liberal Theory of Justice. A Critical Examination of the Principal
Doctrines in A Theory of Justice by John Rawls, Oxford, Clarendon Press, 1973.
Beitz, Charles R., ‘Rawls’s Law of Peoples’, Ethics, 110 (2000).
Boardman, A.E, D.H. Weinberg, A.R. Vining és D.L. Weimer: Cost-Benefit Analysis:
Concepts and Practice, Prentice Hall, Upper Sadle River, New Jersey, 1996.
Buchanan, Allen, ‘Rawls’s Law of Peoples: Rules for a Vanished Westphalian World’,
Ethics, 110 (2000).
Carney, Ewan, ‘Political liberalism, deliberative democracy, and the public sphere’,
www.findarticles.com, utoljára látogatva 2002.03.22.
Doppelt, Gerald, ‘Is Rawls’s Kantian Liberalism Coherent and Defensible’, Ethics, 99 (1989).
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (Universal Declaration of Human Rights, lásd
Hankiss Elemér, ‘Az igazságosságról (A társadalmi együttélés egyik sarkalatos, de
ellentmondásos értékéről)’, Magyar Filozófiai Szemle, 20.4 (1976).
Frederick, Shane George Loewenstein és Ted O’Donoghue, Idődiszkontálás és
időpreferencia: kritikai áttekintés, Kormányzás, IV. évfolyam, 1. szám
Foreman, Paul, ‘The Neo-Orthodox Theology of Reinhold Niebuhr’,
http://www.leaderu.com/isot/docs/niehbr3.html, utoljára látogatva 2002.07.07.
Fórián Sándor, Urbanizációs folyamat és annak néhány hatása a környezetre,
http://www.eng.unideb.hu/userdir/dmk/docs/20071/07_1_01.pdf utoljára látogatva 2013.
március 12.
Gordon, David, Rawls’s Ballet,
http://www.mises.org/misesreview_detail.asp?control=194&sortorder=issue, utoljára
látogatva 2002.06.06.
Gyulai Iván, A fenntartható fejlődés, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány,
2000, 45-46. o.
Huoranszki Ferenc, ‘Döntéselmélet és erkölcsi normák’, lásd
http://www.mtapti.hu/mszt/19991/huoransz.htm. Utoljára látogatva 2002.01.31.
Imreh-Tóth Mónika, Új irányzatok a fenntarthatósági indikátorok területén, www.eco.u-
szeged.hu/karunkrol/regionalis/18-tm utoljára látogatva 2013. március 12.
de Jasay, Anthony, Az állam, Budapest, Osiris Kiadó, 2002.
Kelly, George Armstrong , ‘Veils: The Poetics of John Rawls’, Journal of the History of
Ideas, 57.2 (1996).
Kerekes Sándor, A fenntartható fejlődés közgazdasági értelmezése,
http://epa.oszk.hu/00300/00315/00049/pdf/EPA00315_Kozgazdasz_Forum_2006_10_okto
ber.pdf, utoljára látogatva 2013. március 31.
Kerekes Sándor és Csutora Mária (szerk.), Fenntartható fogyasztás? Trendek és lehetőségek
Magyarországon, Aula Kiadó, Budapest, 2012 (lásd http://ebookbrowse.com/zarokotet-
06-11-2-pdf-d359747017, utoljára látogatva 2012.08.14-én).
Koller Inez, Migrációs tendenciák Európában, http://publikon.hu/application/essay/490_1.pdf
utoljára látogatva 2013. március 12.
de Lange, Frits, Iedere voor zich? Individualisering, ethiek en christelijk geloof, Kok
Kampen, 1993.
Lovin, Robin W., Reinhold Niebuhr and Christian Realism, Cambridge, Cambridge
University Press, 1995.
Ludassy Mária, ‘Rawls és kritikusai’, Magyar Filozófiai Szemle, 26.1 (1982).
Ludassy Mária, Szabadság, Egyenlőség, Igazságosság, Budapest, Magvető Kiadó, 1989.
Mcbride, Amanda Moore és Michael Sherraden, Civic Service Worldwide, M.E. Sharpe, New
York, 2007.
Mill, John Stuart, Representative Government, (1861),
http://socserv.mcmaster.ca/econ/ugcm/3ll3/mill/repgovt.pdf, utoljára látogatva 2013. 04.
02.
Niebuhr, Reinhold, Beyond Tragedy, New York, Charles Scribner’s Sons, 1936.
Niebuhr, Reinhold, An Interpretation of Christian Ethics, New York: Meridian Books, 1956
(1956a).
Niebuhr, Reinhold, ‘Reply to Interpretation and Criticism’, in Charles W. Kegley és Robert
W. Bretall (szerk.), Reinhold Niebuhr: His Religious, Social, and Political Thought, New
York, The Macmillan Company, 1956 (1956b).
Niebuhr, Reinhold, The Nature and Destiny of Man, 2 vols., New York: Charles Scribner's
Sons, 1945 (1945a).
Niebuhr, Reinhold, The Children of Light and The Children of Darkness: a vindication of
democracy and a critique of its traditional defence, New York: Charles Scribner's Sons,
1945 (1945b).
Niebuhr, Reinhold, Faith and History: A Comparison of Christian and Modern Views of
History, New York, Charles Scribner’s Sons, 1949.
Niebuhr, Reinhold, Moral Man and Immoral Society, New York, Charles Scribner’s Sons,
1960.
Niebuhr, Reinhold, The Serenity Prayer,
http://www.skdesigns.com/internet/articles/prose/serenity_t.html, 2002.06.29.
Outka, Gene, Agape. An Ethical Analisys, New Haven és London, Yale University Press,
1972.
Palócz Éva, Az egészségügy és a versenyképesség kapcsolata,
http://econ.core.hu/doc/parbeszed/palocz.pdf utoljára látogatva 2013. március 12.
Persányi Miklós (szerk.), Közös jövőnk, Mezőgazdasági Kiadó, 1988.
Rasmussen, Larry, Reinhold Niebuhr: Theologian of Public Life, San Francisco, Harper &
Row, 1989.
Rawls, John, Az igazságosság elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 1997.
Rawls, John, Political Liberalism, New York, Columbia University Press, 1993.
Rawls, John, The Law of Peoples, Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1999.
Rawls, John, Justice As Fairness: A Restatement, (Edited by Erin Kelly). Cambridge, Mass.:
The Belknap Press/Harvard University Press, 2001.
Rawls, John The Basic Liberties and Their Priority, 1981. www.tannerlectures.utah.edu,
utoljára látogatva 2012.04.16.
Robertson, D.B., Love and Justice: Selections from the Shorter Writings of Reinhold Niebuhr,
ed. D. B. Robertson (1957), Westminster John Knox Press 1992.
Sandel, Michael J., Liberalism and the Limits of Justice, New York, Cambridge University
Press, 1987.
Sen, Amartya, A fejlődés mint szabadság, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2003.
Spash, Clive L., Közgazdaságtan, etika és a hosszú távú környezeti károk, in: Pataki György –
Takács-Sánta András (szerk.), Természet és gazdaság, TypotexKiadó, 2004.
Splash, Clive L., The rights and wrongs of intergenerational externalities, http://mpra.ub.uni-
muenchen.de/39253/, utoljára látogatva 2012. szeptember 19.
Dr. Szigeti Cecília és Dr. Borzán Anita, Ökológiai lábynom mutató számítása,
http://cgpartners.hu/aas_szoveg/file/75_okologiai_labnyom_mutato_szamolasa.pdf utoljára
látogatva 2012. október 20.
Thompson, Kenneth, ‘The Political Philosophy of Reinhold Niebuhr’, in Charles W. Kegley
és Robert W. Bretall, 1956.
Turcsik Ferenc, Volunteering and the financial and economic crisis, risks and opportunities,
http://www.eurodiaconia.org/files/EYV2011/2011_EDYN_Eurodiaconia_Join_Conference
_Volunteering_and_Financial_Crisis_Webpage.pdf, utoljára látogatva 2013. október 12.
Turcsik Ferenc, Egyén és vagy közösség?, http://nyitottegyetem.phil-
inst.hu/vallas/Turcsikcikk_v.htm
Veldhuis, Ruurd, Realism Versus Utopianism? Reinhold Niebuhr Christian Realism and the
Relevance of Utopian Thought for Social Ethics, Assen, van Gorcum & Comp. B. V.,
1975.
Wackernagel, Mathis és Rees, William E., Ökomlógiai lábnyomunk, Föld Napja Alapítvány,
2006.
Yoder, John Howard, The Politics of Jesus: vicit Agnus noster, Grand Rapids, Michigan:
William B. Eerdmans Publishing Company, 1972.
Fejlesztéspolitikai intézkedések teljes társadalmi költségének becslése,
www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a767.pdf, utoljára látogatva 2012. augusztus 7.
Levels & Trends in Child Mortality. Report 2012,
http://apromiserenewed.org/files/UNICEF_2012_child_mortality_for_web_0904.pdf
utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.panenerg.hu/panenerg/tudastar/fenntarthato-fejlodes, utoljára látogatva 2012.
szeptember 21.
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99500053.TV, utoljára látogatva 2012.
szeptember 21.
http://www.nfu.hu/download/1019/nffs_2_2_20070423_nfu_honlapra.pdf, utoljára látogatva
2012. szeptember 21.
http://www.piacesprofit.hu/klimablog/hatekonyabb-lehet-az-okologiai-keznyom-mint-a-
labnyom/#.UT8dLY_Dx3U.facebook utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.felsofokon.hu/kornyezetvedelem-es-kutatas-fejlesztes/2012/08/15/az-okologiai-
labnyom-fogalma-szamitasa-lehetoseg-0, utoljára látogatva 2012. október 20.
http://www.economist.com/news/finance-and-economics/21570752-growth-will-suffer-
workers-dwindle-working-age-shift utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.economist.com/blogs/dailychart/2011/08/populations utoljára látogatva 2013.
március 12.
http://hvg.hu/vilag/20120913_gyermekhalandosag utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html#, utoljára látogatva 2013.
március 12.
http://www.vital.hu/themes/baba/oltas.htm utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=7189 utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.unglobalcompact.org/docs/news_events/8.1/GC_brochure_FINAL.pdf 6. o.,
utoljára látogatva 2013. március 12.
http://en.calameo.com/read/001467601436c25a12ba7 utoljára látogatva 2013. március 12.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf, utoljára látogatva
2013. október 1.
http://www.kormanyhivatal.hu/download/2/18/60000/Y%20%C3%A9s%20Z%20gener%C3
%A1ci%C3%B3%20mint%20a%20j%C3%B6v%C5%91%20munkav%C3%A1llal%C3%
B3i.pdf , utoljára látogatva 2013. szeptember 7.
http://www.szakkepesites.hu/szakiranytu/formalis_nonformalis_informalis.html, utoljára
látogatva 2013. október 1.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf, utoljára látogatva
2013. október 1.
http://ec.europa.eu/youth/documents/guide13_hu.pdf, utoljára látogatva 2013. szeptember 23-
án.
www.edyn.org
http://ec.europa.eu/youth/documents/evs_leaflet.pdf, utoljára látogatva 2013. október 11.
http://www.eurodiaconia.org/files/EYV2011/Conference_Report.pdf, utoljára látogatva 2013.
október 12.
http://www.eyv2011.eu/images/stories/pdf/EYV2011Alliance_PAVE_copyfriendly.pdf,
utoljára látogatva 2013. október 2.
http://www.eyv2011.eu/resources-library/item/501-policy-agenda-on-volunteering-in-europe-
pave-eyv-2011-alliance-2011, utoljára látogatva 2013. október 2.
http://www.ohchr.org/en/udhr/pages/introduction.aspx, utoljára látogatva 2013.02.26.