a fitoterÁpia alapjai Általános definíciók

A FITOTERÁPIA ALAPJAIÁltalános definíciók

„Medicus curat, natura sanat” -az orvos kezel, a természet gyógyít

– A növények felhasználása a gyógyításban, talán egyidős az emberiséggel.

– Kezdetben valószínűsíthető, hogy a környezetük, az állatok megfigyeléséből szereztek tapasztalatokat saját maguk gyógyításával kapcsolatban

– Minden népnél fellelhető a növények alkalmazásának története, az adott természeti környezet alapján

● Henri Leclerc francia orvos (1870- 1955) – mai értelmezés szerint a betegségek

növényekkel, növényi részekkel és ezekből készült szerekkel való kezelésének és megelőzésének lehetőségeit foglalja magába.

A tudományos fitoterápia kezdete

● Az 1991 októberében tartott 3. Fitoterápiás Kongresszus pontos definíciója szerint – "A fitoterápia a betegségek, ill. közérzeti

panaszok növényekkel, növényi részekkel és ezek készítményeivel való kezelése, illetve megelőzése. „

● a legtöbb gyógynövénynek NEM CSAK EGY, hanem számos hatóanyaggal rendelkezik

● Csak olyan növényt használjunk, amelyet biztosan ismerünk

● A GYÓGYNÖVÉNYEK NEM CSODASZEREK!!- kompetencia határok ismerete – a kliens megfelelő szakemberhez való irányítása

1-1 gyógykúra időtartama 2-3 hét, utána 2-3 hetes szünet (majd szükség esetén ismételhető)

● az egyes gyógynövényeket személyre szólóan érdemes kipróbálni

Alapfogalmak

● drog: a gyógynövények hatóanyagot tartalmazó része(i)

● fő hatóanyag: az a hatóanyag, amelyik a legintenzívebb hatást fejti ki

● mellékhatóanyag: a többi

Drogformák nevei:

● aetheroleum = illóolaj● amylum = keményítő● anthodium = fészekvirágzat● bacca = bogyó● bractea = murvalevél● bulbus = hagyma● cortex = kéreg● flos = virág

Drogformák nevei:● folium = levél ● frons = ágvég● Fructus = termés, gyümölcs● galbulus = tobozbogyó● galla = gubacs● gemma = rügy● glandula = mirigy● herba = lágy szárú növény virágos

hajtása

Drogformák nevei:● lignum = fa, faanyag● nux = dió● oleum = zsíros olaj● pericarpium = termésfal● pix = kátrány● pollen = virágpor● pseudofructus = áltermés● radix = gyökér● rezina = gyanta

Drogformák nevei:● rhizoma = gyökértörzs (gyöktörzs)● semen = mag● stigma = bibe● stipes = szár, nyél, kocsány● strobulus = toboz● summitas = hajtáscsúcs, virágos

hajtásvég● tuber = gumó

A fitoterápiában használatos szerek:

● fitofarmakon

– (helyes többes száma: fitofarmaka) ● illetve

● fitoterapeutikum

– (t.sz.: fitoterapeutika) nevezzük.

A legismertebb növényi hatóanyagok● alkaloidok: bonyolult összetételű, lúgos kémhatású vegyületek erős élettani hatást váltanak ki, nagyobb adagolásban mérgezők is lehetnek●glikozidok: szintén erős élettani hatást kiváltó cukor tartalmú anyagok●szaponinok: glikozidaszerű anyagok, vízzel összerázva erősen habzanak fokozzák a nyálképződést, váladékkiválasztást, segítik más anyagok felszívódását●keserűanyagok: nitrogénmentes szerves vegyületek, keserű ízűek, étvágygerjesztők, emésztést serkentik, májraepére hatnak

A legismertebb növényi hatóanyagok●cseranyagok (csersav): a korhadástól óvják meg a növényt, az állati bőröket cserzik, erős összehúzó hatásúak (gyomor/bélhurut, aranyeres fürdő, toroköblögetés, gyulladáscsökkentő borogatás, izzadásgátlás)●nyálkaanyagok: a gyulladásban lévő nyálkahártyát bevonják, védik légzőszervi és emésztőszervi hurutok esetén●illóolajok: szobahőmérsékleten maradék nélkül elillanó folyadékok, erős fertőtlenítő hatás, gyulladásgátlás, görcsoldás, bőrizgatás, köptetés

A legismertebb növényi hatóanyagok●szerves savak: főleg a gyümölcsökben fordulnak elő (almasav, citromsav, borkősav, stb.), ízjavítás, más anyagok kioldódását segítik●kovasav: szervetlen sav, a növények sejtfalát szilárdítja, a szöveteket erősíti

vizelethajtás, reumás betegségek, gyulladás esetén borogatás

fitoncidok: baktérium és gombaölő anyagok (fokhagyma, vöröshagyma és a többi hagymaféle, retek, mustár, útifű, zsázsa)

A gyógynövények csoportosítása - élőhely szerint

● A gyógynövényeket 2 fő csoportba sorolhatjuk: vadon termők és termesztettek.

● A vadon termőkkel a természetben (is) találkozhatunk, több növény viszont hazánkban vadon nem él, hanem nagyüzemileg vagy kiskertekben termeszthetők.

●A gyógynövénygyűjtés- és szárítás legfontosabb szabályai

● a gyűjtés szakértelmet, növénygyűjtés szabályai

● Kerüljük a gyűjtést:– esőben, nedves időben– poros úton, nagy forgalmú út, gyár, vasúti

töltés közelében– ott, ahol valószínűsíthető, hogy

permetszerrel kezelték a növényeke●

A gyógynövénygyűjtés- és szárítás legfontosabb szabályai

● NE taroljuk le a termőhelyen az összes növényt

● mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyit fel is tudunk dolgozni

● tartsuk be a szedés idejére vonatkozó javaslatokat

● védett vagy veszélyeztetett növényeket lehetőleg NE gyűjtsünk

● kirándulással összekapcsolt gyógyfűgyűjtés kellemes és hasznos időtöltés

●A gyógynövénygyűjtés- és szárítás legfontosabb szabályai

● kerti gyógyfüves rész kialakítása – gyűjtése (kakukkfű, menta, rozmaring, levendula, izsóp, lestyán...)

● Sok gyógynövénynek nemcsak a szépsége, hasznossága is van távol tartanak egyes kártevőket

● A gyógynövények alkalmazási módjai

● Frissen– friss hajtások összevagdalva ételhez

keverve (vadzöldségek) --frissen facsart lé (ERőS hatású!--fokozatosság: kezdetben 1-2 ek/nap+5-6x- os mennyiségű víz)--2-3 hetes kúra

● télen konyhában is nevelhetők

● A gyógynövények alkalmazási módjai

● Tartósítva:– szárítással– gyógyolaj, gyógyecet, tinktúra, krém

formájában– mélyhűtéssel

Használat lehetőségei külsőleg/ és vagy belsőleg

● belsőleg– ételhez keverve nyersen vagy porítva

(fűszermennyiségben)– teaként– gyógyméz (méz+illóolaj)

● külsőleg– párologtatás (illóolajtartalmú drogok)– belégzés (száraz és nedves inhaláció)– fürdő– illatzsák/poutpurry/álompárna

Használat lehetőségei külsőleg/ és vagy belsőleg

● Bőrön át– borogatás, pakolás– fürdő, lemosás– gyógyolaj, gyógyecet, gyógykrém, tinktúra– gargalizálás (toroköblögetés)– természetes testápolás (pakolások)

Teakészítés és fogyasztás javaslatai● ÁZTATÁS (maceráció): hőre érzékeny

hatóanyagok esetén (pl. lenmag, mályvafélék, csipkebogyó) 6-8 órán át langyos vízben áztatás

● FORRÁZAT: forrásban lévő vizet öntünk a drogra, az edényt lefedjük, kb. 10-15 perc után szűrjük

● FŐZET: forrásban lévő vízbe tesszük a drogot, az edényt lefedjük és kis lángon 5-10 percig forraljuk, 10-15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük

●

● adagolás● -teához: 1 csésze (2-3 dl) vízhez 1-2 tk. drog● -fürdőhöz: 1 lavór vízhez 1-2 marék növény

Teakészítés és fogyasztás javaslatai

● Általános adagolás● teához: 1 csésze (2-3 dl) vízhez 1-2 tk. Drog

(minden növénynél ellenőrizzük!)● fürdőhöz: 1 lavórnyi vízhez 1-2 marék

növény

● akut és krónikus betegségek megelőzésében, ill. kezelésében nyújt kiegészítő (adjúváns) kezelési lehetőséget.– részben tapasztalati medicina– sok esetben azonban már a szintetikus

gyógyszerekkel egyenértékű hatástani és klinikai vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre → modern tudományosság kritériumainak megfelelőek

A fitoterápia felhasználási lehetőségei

● Gyógynövényeknek: a fitoterápiában használt növényeket nevezzük. – A fitoterápiás szerek kategóriájába a

legtágabb értelemben – a homeopátiás és az antropozófus orvoslásban

használt készítmények kivételével – minden növényi eredetű szer beletartozik

A fitoterápia témakörébe sorolt és NEM tartozó módszerek

● nyers drog,● a nyers drogból egyszerű vagy többlépcsős

eljárással kivont készítmény, ● izolált monopreparátum (tiszta formában

kivont egyetlen hatóanyag).

A feldolgozási-kivonási folyamatok alapján három fő készítménycsoportra osztva

Fitoterápiás szerek

● Forte készítmények● Mite preparátumok

● a növényekből izolált anyagok felhasználása is a fitoterápia tárgykörébe tartozik

– erős hatású (forte) készítmények – (pl. növényi eredetű, nem szintetizált digitálisz-

glikozidok), – >ezeket növényi gyógyszereknek (fitofarmaka)

is szokás nevezni – felhasználásuk már inkább a gyógyszertan

területe (természetes eredetű gyógyszerek vagy izolátumok).


● A klasszikus fitoterápiában alkalmazott, többnyire növényi részekből kivont szerek (mite preparátumok) → kémiailag mindig komplexnek tekinthetők, széles terápiás spektrummal ill. nagy terápiás indexszel

● sokan ezeket az egészséget nem veszélyeztető szereket és készítményeket tekintik fitoterápiás szereknek


● Wagner és Wiesenauer összefoglalása szerint a növényi szerek használatának főbb területei a következők:● rövidtávú, az orvosi diagnózis felállításáig tartó

kezelés;● enyhe, elsősorban a közérzetet befolyásoló

zavarok (nátha, gyomorpanaszok, székrekedés, általános gyengeség, stb.);

● enyhe és közepesen súlyos betegségek esetén kizárólagos terápiaként;

● súlyos betegségek esetén kiegészítő (adjuváns) terápiaként;

Fitoterápiás szerek használata

● Wagner és Wiesenauer összefoglalása szerint a növényi szerek használatának főbb területei a következők (folyt.):● gyógyszeres terápiával nem kezelhető krónikus

betegségek (artrítisz, allergiák, stb.);● időskori, a geriátria témakörébe tartozó

panaszok, degeneratív betegségek;● fertőzéses, degeneratív és anyagcsere-

betegségek megelőzése;● utókezelés, a lábadozás gyorsítása.


● a teljes növényi rész -> növényi kivonat -> izolált hatóanyag irányvonal az általános

● Mellékhatások, mérgezések, allergiák, kontraindikációk


● A tágabb értelemben vett fitoterápiás szerek veszélyességének 4 kategóriája (fokozata):

● 1; Erős hatású anyagokat tartalmazó, nagy rizikóval használható növények, amelyek manapság már nem vagy csak izolált formában használatosak;

● 2; Hatásos anyagokat tartalmazó növények, amelyek használata túladagolás vagy hosszú távú használat során nemkívánt mellékhatásokkal járhat;

● 3; Nem vagy elégtelenül bizonyított terápiás hatású szerek, melyek használata esetén lehetségesek nemkívánt mellékhatások;

● 4; Olyan növényi eredetű szerek, amelyek ismeretlen anyagaik révén potenciálisan veszélyes mellékhatásokat okozhatnak.

x

Egyes élettani helyzetekben kerülni kell

●Várandósság esetén a legtöbb illóolajat és antraglikozidot tartalmazó drog használata ellenjavallt és általában az erős hatású szerek is kerülendők!

●Kisgyermekeknek, főképpen csecsemőknek csak enyhe hatású szerek adhatók, a megfelelő adag kiszámítása során fokozottan kell figyelni a megfelelő arányosításra (ld. később)!


●Kisgyermekeknél 6-7 éves kor előtt kerülendő a menta illóolaj formájában való használata, mivel egyes esetekben légzésbénulást okozhat!

●Cukorbetegeknek nem adhatók cukros (szirupok) és mézes készítmények!

●Gyomor- és bélfekéllyel küszködők, tágabb értelemben érzékeny gyomrúak esetében kerülni kell a fenolos glikozidok használatát!


●Májbetegségek, általában mérgezések, vagy idült alkoholizmus esetén a potenciális májkárosítók (egyes illóolajok, cserzőanyagok) ellenjavalltak!


●Egyes kivételektől (pl. galagonya) eltekintve szívbetegségek kezelése esetén mindenképpen egyeztetni kell a kezelőorvossal, mivel a különféle szívre ható anyagok (gyógyszerhatóanyagok) kölcsönhatásba léphetnek egymással és semlegesíthetik vagy éppen fokozhatják egymás hatását!

Egyes élettani helyzetekben:

●Szívbetegeknél óvatosan kell bánni a legtöbb hashajtóval, főképpen az antraglikozidtartalmú (kutyabenge, varjútövis) drogokkal!

●Érszűkületes betegek esetében kerülni kell az erős vízhajtók használatát, mivel a vértérfogat csökkenése, a vér besűrűsödése növeli a vérrögképződés veszélyét!

● Az E-monográfiák (pozitív, negatív illetve null-monográfiákra - ez utóbbi csoportban a hatásosság a megfelelő vizsgálatok hiányában nem bírálható el).

● A hatásosság értékelése során nem feltétlenül fontos (bár előnyös) a hatásmechanizmus ismerete, a bizonyításban a nemzetközileg elfogadott gyakorlat szerint a következő adatok használhatók fel:

Hatásoság és biztonság; kockázat – haszon relációk

● Eu-ajánlásoknak (GCP = good clinical practice) eleget tevő (randomizált, kettősvak és placebó-kontrollált felépítésű) klinikai vizsgálati eredmények;

●felhasználási tapasztalatok (pl. háziorvosi praxisban, stb.);

●tudományos háttérismeretanyag (pl. monográfiák).

Hatásoság és biztonság; kockázat – haszon relációk

Gyógyszertani alapok

● A gyógyszerhatások típusai:– A növényi drogokban található, az emberi

szervezetre valamilyen élettani hatást gyakorló molekulákat, molekulacsoportokat hatóanyagoknak nevezzük.

● specifikus gyógyszerhatás● nem-specifikus gyógyszerhatás (korábbi

tapasztalatok, szín..)

Gyógyszerhatás

● Egyes anyagok (bizonyos érzéstelenítők, vizelethajtók, stb.) fizikai-kémiai tulajdonságaik révén fejtik ki hatásukat

Gyógyszerhatás

● specifikus hatásmechanizmussal bíró hatóanyagok a szervezet egyes saját szabályozó-anyagaival való hasonlóságuk miatt ezek speciális

érzékelőihez (receptoraihoz) kötődnek a sejtek felszínén.

– ha a kötődés hatására az eredeti anyag kötődésének megfelelően megváltozik a receptormolekula szerkezete → a hatóanyag az eredeti anyaghoz hasonló hatást vált ki a sejtben (agonista hatás).

Specifikus gyógyszerhatás

● Ha csak hozzákötődik a receptorhoz (mintegy elfoglalja azt a hatékony molekulák elől) → megakadályozza a kötődést és ezzel a hatás kifejlődését (antagonista hatás).

● Emellett a hatóanyagmolekula kapcsolódhat más, hasonló szerkezetű, ám eltérő feladatú receptorokhoz is → mellékhatások vagy mérgezési tünetek

● A felszívásban részt vevő fontosabb szervek :● szájnyálkahártya: (szublingvális felszívódás): a

nyálkával borított, többrétegű laphámon sok anyag nem képes átjutni → pl. túl rövid ideig marad a szájüregben.

● A különféle cukros készítmények (tabletták, szirupok, mézek) egyes hatóanyagai viszont bejuthatnak a keringésbe (nyelvgyöki vagy perlingvális felszívódás).

● A szájon át való felszívódás előnyei: ● a hatóanyagok kikerülik az emésztőenzimek, ● valamint a máj lebontó hatását;

Felszívódás (abszorpció)

● A felszívásban részt vevő fontosabb szervek :

● a gyomor nyálkahártyáját lipid-fehérje gát védi, ami megakadályozza a víz és a vízben oldott anyagok felszívódását.

● Felszívódhatnak viszont egyes zsíroldékony (lipofil) anyagok;



●tüdő: mintegy 100 m2-es felszíne és jó vérellátása miatt gáznemű (illékony vagy elporlasztott) anyagok számára ideális felszívódási felületet nyújt;


● bőr: vékony zsírrétege gátolja a víz és a vízben oldott anyagok felszívódását.

● Lipofil jellegű hatóanyagok (pl. illóolajok) jól szívódnak fel: krémek, fürdők.

● A hasfalra kent 1%-os levendulaolaj hatóanyagai

2 perc elteltével már kimutathatók a vérkeringésben, s legtöbb esetben a hatóanyagok koncentrációja a vérben 6-10 perc elteltével eléri a maximumát!


● A lipofil illóolajmolekulák részben a

● szőrtüszőkön ill. a verejtékmirigyeken (ezek mintegy átfúrják a bőr rétegeit),

● részben közvetlenül a szaruréteg interstíciális lipidfázisán keresztül jutnak el a bőralatti zsírrétegbe, s innen kerülnek be a vérkeringésbe és az izomzatba.

Kiürülés (elimináció)

● A hatóanyagok átalakulásának dinamikáját az adott anyag metabolizmusának nevezzük.

● testazonos anyagok természetes módon bekapcsolódhatnak a szervezet létező lebontási folyamataiba,

● a testidegen (pl. szintetikus) molekulákat különféle, többnyire oxidációs és konjugációs reakciók révén a máj bontja el vagy alakítja át (ezáltal hidrofilekké, vagyis a veséken át kiválaszthatóvá válnak).

Kiürülés (elimináció)

● legtöbb anyag eliminációs sebessége elsősorban koncentrációjától függ,

● adott időegység alatt a szervezetben található mennyiség bizonyos hányada bomlik le (exponenciális görbe).

Adagolás●Gyermekadag = felnőttadag x (a gyermek testfelszíne / a felnőtt testfelszíne);

● Gyermekadag = (felnőttadag / 100) x ((életkor x 4) + 20);

● Gyermekadag = felnőttadag x 1,5 x testtömeg / 1100;

● Mintegy szintézisként sokan a következő tapasztalati képletet ajánlják:●Gyermekadag = (felnőttadag/100)*k,

● ahol k = 2a+b+12 (a = betöltött évek száma, b = a testsúly kg-ban);

● Egy Németországban elvégzett, mintegy negyedmillió kezelés eredményét összegző tanulmány szerint pl. az immunerősítő hatású Esberitox-N tabletta esetében a korosztályokra lebontott adagok a következőképpen alakultak:

● korosztály tabletta (db/nap) oldat (csepp/nap)

● 1 év alatt 1.75 22.9● 1-4. év 2.45 40.9● 5-10 év 4.25 59.9● 11-16 év 7.55 103.7● felnőttadag 9 150

Időskori adagolás

● Idős korban még megfelelő testtömeg esetén is érdemes a megadott adagot csökkenteni vagy az ajánlott adagolási tartomány alsó értékét figyelembe venni ->

– az életkor növekedésével lassul a gyógyszerek lebontása és eliminációja, emiatt nő a felhalmozódás veszélye.

● Fokozott a nemkívánatos mellékhatások jelentkezésének veszélye is ->

● a máj méregtelenítő munkája, egyes kulcsfontosságú enzimrendszerek (pl. citokrómok) működése is csökken.

● egyes hosszabb ideje szedett szerekhez hozzászokhat a szervezet és fokozott a krónikus mérgezések kialakulásának rizikója is.

● Általános esetben idősebb korban a felnőtt adagok 2/3-ával-3/4-ével szokás számolni.

Időskori adagolás

● Idősebb korban a keringési és a légzőrendszer működése csökken (a szövetek oxigénellátottsága eleve rosszabb, toleranciája kisebb) → vérnyomáscsökkentők és vizelethajtók használata, a keringési rendszerbe való minden beavatkozás súlyos oxigénhiányos állapotot idézhet elő az agyban.

● Hasonlóképpen érzékeny a só- és vízháztartás is, ezért a vizelethajtók, izzasztó és hashajtók használata is fokozott óvatosságot igényel.

Időskori adagolás

Időzítés– étvágyjavító hatású szereket étkezés előtt 15-20

perccel célszerű bevenni;– az emésztést serkentőket, hashajtókat inkább

étkezés közben (megfelelő fűszerezés!) vagy étkezés után érdemes használni;

– a vese- és hólyagpanaszokra készített szereket naponta többször, egyenletesen elosztva kell bevenni;

– az izzasztó, légúti fertőzéseket enyhítő szerek mindig melegen fogyasztandók, lehetőleg éhgyomorra vagy nem jóllakott állapotban és fogyasztás után alaposan betakarva ágyba kell fektetni a beteget;

Időzítés

– a köhögéscsillapító, nyálkaoldó szereket szintén naponta többször (legalább reggel-délben-este) kell használni, lefekvés előtt mindenképpen be kell venni egy nagyobb adagot;

– a féregűző szereket mindig éhgyomorra, lehetőleg hashajtással kombinálva kell adni;

– hashajtók esetén fontos a megfelelő időzítés is, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a szedés utáni 12-24 órában nem tanácsos elmozdulni otthonról.

a fitoterÁpia alapjai Általános definíciók

Documents