a hangfelvétel eszközei az iskolábanveszprémi attila – hangfelvétel az iskolában – célok,...

MódszerLesen, A 5.21, 2012. június Veszprémi Attila: Hangfelvétel az iskolában – célok, technikák, projektek

1. számú melléklet

A hangfelvétel eszközei az iskolában

Tartalom

1. Mikrofonok .......................................................................................................................... 2 Stúdiómikrofon, kézi mikrofon, hangszermikrofon ............................................................. 2 Dinamikus mikrofon, kondenzátor-mikrofon, elektret-kapszulás mikrofon ....................... 3

2. Keverő ................................................................................................................................. 3 3. Számítógép .......................................................................................................................... 4

Mikor alkalmas egy számítógép a hangfelvételre? ............................................................. 4 Milyen szoftvert használjunk hangfelvételre?..................................................................... 5

4. Kábelek, csatlakozók, átalakítók ......................................................................................... 5 5. Állványok, kengyelek ........................................................................................................... 6 6. Fejhallgatók ......................................................................................................................... 7 7. Kiegészítők (fejhallgató-elosztó, popfilter, szélfogó, rezgéscsillapító kengyel, csipeszek) . 7 8. Egyszerű felvételi helyzetek – eszközhasználattal .............................................................. 8

A) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) önálló felvétele zárt helyen, számítógéppel ........ 9 B) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) felvétele egy másik hangfelvételhez igazítva, zárt helyen, számítógéppel, független playback használatával ............................................... 10 C) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) felvétele egy másik hangfelvételhez igazítva, zárt helyen, számítógéppel, függő playback használatával ...................................................... 11 D) + E) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) önálló felvétele zárt helyen, mobil hangrögzítővel ................................................................................................................... 12 F) Több előadó esete a playbackkel – a fejhallgató-elosztó fontosságáról ....................... 13

Veszprémi Attila – Hangfelvétel az iskolában – célok, technikák, projektek – 1. sz. melléklet

2

Az iskolai hangfelvétel központi eszközei (csak a hangfelvételé, nem az utómunkáké) a keverő, a számítógép, a mikrofon és a fejhallgató. Van azonban sok olyan helyzet, amikor az első kettő vagy három behelyettesíthető egyetlen kompakt hangfelvevő eszközzel. Ezeken túl fontos eszköz lehet még a fejhallgató-elosztó. Nézzünk most néhány eszközhasználati leírást és ábrát bizonyos felvételi helyzetekről, amelyekben ezek az alapvető eszközök szerepelnek. A beállítások leírásánál mindig a legegyszerűbb számítógépek és keverők lehe-tőségeit vesszük alapul. Olyanokét, amelyek vagy minden iskolában megtalálhatók, vagy beszerzésük nem je-lent nagy anyagi megterhelést.

Új hangfelvételi eszközt mindig hangtechnikai vagy hangszerboltban vásároljunk! Érdemes a következő oldalakon – és persze máshol is – nézelődni, árakat, leírásokat hasonlítgatni: www.zaj.hu; bbstudio.addel.hu, www.hangszeraruhaz.hu; www.tajtimusic.hu; codahangszer.hu; www.elimex.hu; www.pako.hu. Az internet hangtechnikai szempontból igen informatív és okos hely: mindenre keressünk rá a neten! Olvassunk, gyűjtsünk információt!

1. Mikrofonok

A hangfelvétel során az előadók után időben-térben következő első eszköz a mikrofon. Ha tehát ez rossz minő-ségű, akkor a felvételünk is az lesz. A jó hangfelvétel egyik alapja a jó és helyesen használt mikrofon.

Stúdiómikrofon Kézi mikrofon Hangszermikrofon

Stúdiómikrofon, kézi mikrofon, hangszermikrofon

A címben foglalt felsorolás a mikforonokat alapvető feladatuk, funkciójuk alapján nevezi meg. A stúdiómikrofon stúdiószerű körülmények között (nyugodt hangi környezetben, jó keverővel, jól beállítva) ál-talában „multifunkciós”, azaz több célra is – ének, beszéd, hangszerhangok vagy zörejek felvételére – egyfor-mán magas hatásfokkal használható; érzékenysége kiváló (azaz sok finom hangot „meghall”), alapvető elektro-mos zaja (ún. saját zaja) általában kisebb, hangszíne teltebb, gazdagabb, egyszerre testesebb és csilingelőbb, mint a színpadi kézi mikrofonoké. Utóbbiaknál puhább, szélesebb érzetű hangot közvetít. Hátránya, hogy drá-gább és általában külön tápellátást igényel. A kézi mikrofon (vagy színpadi vagy énekmikrofon) érzékenysége alapvetően kisebb, hangszíne kevésbé telt, kevésbé részletes. A kézi mikrofon legfőbb előnye, hogy olcsó is lehet. Egy belépő szintű darab már 6-10 ezer forintért is kapható. További jó hír, hogy – ellentétben a gerjedésre hajlamos stúdiómikrofonokkal – színpadon és stúdióban is használható. A kézi mikrofonok általában dinamikus elven (lásd alább)működnek, nem igényel-nek külön elemes vagy hálózati elektromos tápellátást. Hangszermikrofont leginkább akkor használunk, ha akusztikus hangszereket hangját szeretnénk fölvenni. Per-sze erre a célra használhatunk jó és jól beállított kézi énekmikrofont – az eredmény kezdetnek egészen jó lehet ezzel is: megfelelő beállításokkal, türelmes próbálkozással szép hangképet érhetünk el. A multifunkciós stúdió-mikrofonok majd mindegyike is alkalmas ilyesmire.

http://www.zaj.hu/

http://bbstudio.addel.hu/

http://www.hangszeraruhaz.hu/

http://www.tajtimusic.hu/

http://codahangszer.hu/

http://www.elimex.hu/

http://www.pako.hu/


3

Az elektronikai boltokban kapható kis multimédia-mikrofonokat csak akkor használjuk hangfelvételre, ha elke-rülhetetlen. Kerüljük el ezeken túl a széltében-hosszában gyártott és árult ún. karaoke-mikrofonokat, melyek többnyire gyatra minőségűek, az olcsó (30.000 ft alatti) vezeték nélküli rendszereket, illetve a feltűnően olcsó és névtelen gyártmányokat bármilyen fajtából.

1

Dinamikus mikrofon, kondenzátor-mikrofon, elektret-kapszulás mikrofon

A címben foglalt felsorolás nem minőségük, hanem működési elvük alapján osztályozza a mikrofonokat. A mi szempontunkból különbségeikk legfőképp a tápellátás miatt fontosak: A dinamikus mikrofon nem igényel elektromos tápellátást. Vagyis ezek az eszközök egy megfelelő keverőbe csatlakoztatva máris megszólalnak. A kézi, színpadi mikrofonok általában dinamikusak, de stúdióhasználatra ajánlott mikrofonok közt is jócskán akad, amely ilyen. A kondenzátor-mikrofon folyamatos elektromos táplálást igényel. A legtöbb esetben ezt a keverőbe épített ún. fantomtáp biztosítja, ugyanazon a kábelen át, amellyel a mikrofon egyébként is csatlakozik a keverőhöz. A fan-tomtáp a keverőkön ki- és bekapcsolható, aszerint, hogy a keverőhöz dinamikus vagy kondenzátor-mikrofont csatlakoztatunk. Utóbbi csak fantomtáppal szólal meg, előbbit pedig, ha csatlakoztató kábele „hibátlanul” (szimmetrikusan) van bekötve, a fantomtáp bekapcsolt állapota nem zavarja. (Egy boltban vásárolható, szab-vány mikrofonkábel eleve szimmetrikus bekötésű.) Egy fantomtáppal ellátott keverőhöz tehát egyszerre csatla-koztathatunk dinamikus és kondenzátor-mikrofonokat, mind szólni fognak, ha a fantomtáp be van kapcsolva. A stúdiómikrofonok szinte mindig kondenzátorosak. Ha a keverőbe (vagy épp a mikrofonba) nincs beépítve fan-tomtáp, akkor a mikrofonhoz először csatlakoztatni kell egy ilyet. Vigyázni kell, hogy minden mikrofon szimmet-rikus bekötésű legyen (erre vásárláskor kérdezzünk rá), mert ha nem az, akkor a bekapcsolt fantomtáp károsít-hatja a mikrofont. Az elektret-kapszulás mikrofonokat szintén táplálni kell. A számítógépekhez kínált multimédia-mikrofonok vagy a telefonokba, diktafonokba kis beépített mikrofonok általában elektret-kapszulásak. Táplálásukat az az eszköz oldja meg, amelybe be vannak építve, vagy amelyhez csatlakoztatják. Ilyen elven működik jó pár színpa-di mikrofon is – ezek táplálását általában a beléjük helyezhető elem oldja meg.

Költségtakarékos megoldás, ha olcsó, de jó minőségű (Shure, Stage Line, Behringer, RH Sound, LD Systems gyártmányú) énekmikrofonokat használunk minden felvételhez. Így is elérhető egy a kezdő készítőket kielégítő, szép hangkép. 6-10.000 forintért már megfelelő minőségű kézi mikrofonhoz juthatunk. Kétszer-háromszor eny-nyiért már profik által használt dinamikus mikrofonokat is vehetünk. A stúdiómikrofonok ára átlagában maga-sabb. Egy jó színvonalú stúdiómikrofon ára 40.000-től akár 1,5 millióig is terjedhet.

2. Keverő

A keverő az az eszköz, amely összegyűjti, felerősíti, színezi, kiegyensúlyozza és tetszés szerint továbbküldi egy végerősítő vagy egy számítógép felé a mikrofonok és más hangforrás-eszközök hangját. (A mikrofonokat más módon kell kezelni, mint pl. egy cd-lejátszót, mert jelük alapvetően elektromosan gyenge, így a keverőn belül

1 Persze, ki tudja, miféle kreatív ötleteket szülhet egy-egy félresikerült vásárlás. Én jó tíz évvel ezelőtt egy művelődési ház előterében ren-dezett vásáron vettem két darab kínai gyártmányú mikrofont, ha jól emlékszem, 2x550 forintért. Kipróbáláskor rájöttem, hogy a mikrofo-nok használhatatlanok: szinte csak mélyközép hangokat „visznek át”, a magas és középfrekvenciás hangszínek teljesen hiányoznak az álta-luk adott hangképből. Nem sokkal később azonban egy volt osztálytársam legalább tíz percig élvezkedett azon, hogy a mikrofon szörnyűsé-ges, tompa hordóhangjával és időnkénti sípoló gerjedésével könnyedén tudja idézni egy 70-es évekbeli művelődési ház nyugdíjasklubjának hangulatát.


4

előerősítést igényelnek. A szintetizátorokból, hanglejátszókból, dobgépekből, illetve a már előerősített gitárok jövő hangjel nem igényel ilyet.) A keverő fogadja a bejövő jeleket, majd rögvest „kezeli” a hangot, végül pedig – csoportba „ömlesztve” – kiküldi magából ezeket a hangokat a hangrögzítő eszköz (például egy számítógép) felé. Ily módon a keverő az az „asztal”, ahol a felvett hangok hangereje, hangszíne és a hangok egymáshoz viszonyí-tott arányai eldőlnek. A számítógép csak rögzíti azt, ami a keverőből kijön. Egy keverő alapvető működési elve:

A keverőből kijövő jel – az úgynevezett vonalszintű jel – már fölvehető a számítógéppel. Egy iskolai szinten már jól használható keverő ismérvei

Legalább 2 (de inkább több) olyan csatornával rendelkezik, ahová mikrofont csatlakoztathatunk. Ez a csatlakozó legyen olyan típusú, amelyet XLR-nek (vagy az erdeti gyártó után, pontatlanul Cannon-nak) hívnak;

Legalább 1 (de inkább 2) olyan sztereó (de monóként is használható) csatornapárral rendelkezik, ahová más eszközt (szintetizátort, cd-lejátszót, mp3-lejátszót, egy másik keverőt vagy bármi más hasonlót) csatlakoztatha-tunk;

Legalább 60%-ig felhúzott hangerejű mikrofonokkal is alacsony (majdnem semmi) a kimenetén hallható alapzaj (zúgás);

Van benne +48V-os fantomtáp (erről lásd feljebb is, a mikrofonoknál!);

Van hangszínszabályzója (eq vagy equalizer), amellyel csatornánként külön szabályozhatunk magas, mély és középhangszíneket. Ez teljesen kezdőknek is nagyon fontos lehet, különösen akkor, ha a rendelkezésre álló mik-rofonok gyengébb minőségűek;

Az utóbbi években divatba jött – nagyon is ajánlható – fejlesztés az otthoni vagy félprofi keverőkbe épített egyszerű kompresszor (pl. a Behringer Xenyx sorozatának egyes darabjaiban), amely óvatosan használva jelen-tősen javíthat a nyers felvételi színvonalon, különösen az emberi hangok tekintetében. A jól használt kompresz-szor – amelynek elsőrendű feladata az erős hangdinamika „kordában tartása” – megvédhet a torzult felvételi erdeménytől is. Kísérletezzünk sokat a beépített kompresszorral, mert nem megfelelő beállítás esetén életszerűtlen, „összenyomott” hangú vagy mesterkélten ide-oda ugráló hangerejű felvételt kapunk!

Több keverőnek van ma már USB-csatlakozása, ami azt jelenti, hogy a hangot digitális jelfeldolgozással küldhet-jük be a gépbe, megkerülve a hangkártya vonalbemenetét. (Ilyenkor maga a keverő viselkedik hangkártyaként!) Ez a fajta csatlakoztatás általában kényesebb – türelmetleneknek nem igazán való –, de ha létrejött, tisztább, biztonságosabb hangfelvétel lehet az eredménye.

Jó színvonalú keverő – kompresszor és USB-csatlakozás nélkül – már 25-30 ezer forint körül kapható a boltok-ban. Kompresszorral/USB-vel egybeépített 4-8 csatornás modelleket is találunk már 40-50 ezer forintért.

3. Számítógép

Mikor alkalmas egy számítógép a hangfelvételre?

Szinte minden számítógép – még a 8-10 éves gépek is – alkalmas lehet rá, ha van benne egy működő hangkár-tya, nem zajos és nem vérlázítóan lassú. Ahhoz, hogy ezeket megállapítsuk, a következőket vizsgáljuk meg:


5

Ad-e hangot a gépünkhöz csatlakoztatott hangszóró vagy fejhallgató? Ha igen, van a gépben hangkártya. A hangszórók vagy fejhallgatók felé vezető csatlakozó a kimenet (output).

Most keressünk bemenetet (inputot), amelyen keresztül hangot vihetünk be a számítógépbe! Nézzük meg a gép hátoldalát (illetve inkább összes oldalát). Minden bizonnyal van rajta valahol olyan felület, ahol fejhallgató-csatlakozóaljzatokra hasonlító aljazatokat találunk. Fogjunk egy 3.5-ös sztereó kábelt („kis jack” kábelt) és csat-lakoztassunk vele egy működő mp3- vagy cd-lejátszót valamelyik aljzatba. Ha Windowsban dolgozunk, nyissuk meg számítógép hangkeverő paneljét, és ott – rendszertől függő módon – válasszuk bemeneti pontnak a Line in (vagy Vonalbemenet) csatornát. A csúszkával húzzuk föl a hangerejét középértékig. Ezután nézzük meg, hogy a Tulajdonságok menüben a … (vagy Lejátszás) panelrészen el van-e némítva a ugyanez a csatorna. Ha igen, szün-tessük meg az elnémítást és húzzuk föl a csúszkát középértékig. Ha a számítógéphez csatlakoztatott hangszó-rón vagy fejhallgatón keresztül hallatszik, amit az mp3- vagy cd-lejátszónk játszik, akkor a hangkártya fogadja és feldolgozza a bemenő jelet, így képesek leszünk a hangot fölvenni. (Természetesen vannak ennél bonyolultabb hangkártyák is. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg a diákokat minderről!)

Feltűnően zúg-e a gépünk belső ventillátora? Ha igen, akkor esélyes, hogy ezt elektromos zörejként átveszi a hangkártya is. Hallgassuk meg fejhallgatóval a számítógép hangkimenetének üres jelét felhúzott Line in-hangerővel. Ha zörög, ropog a hang akkor is, amikor semmit sem játszunk le, akkor esélyes, hogy ez a zaj meg-jelenik majd a felvételben is.

Milyen szoftvert használjunk hangfelvételre?

Egyszerű hangrögzítésre képes program sok van. Több közülük ingyenes, és tudásuk a rögzítésnél jóval tovább terjed. A legnépszerűbbek közül említhető az Audacity (ez több csatornát is kezel, azaz készíthetünk többsávos, playback-kel is operáló felvételt vele), vagy épp az egycsatornás Wavosaur, mely nagyon egyszerű, gyors, tele-pítést nem is igénylő programocska, sok hasznos funkcióval. Akinek van a gépén Nero cd- és dvd-író szoftver-csomagja, valószínűleg talál benne egy Wave Editor-t (magyarul: Zenei szerkesztő), amely kiválóan használható egycsatornás felvételre és egészen finom manipulációs feladatokra is. (A program egyes régi verzióinak magyar nyelvű fordítása nevetségesen szakszerűtlen, de ez nem befolyásolja a működést.) A fizetős programok között híres a SoundForge, amely az egyik legjobb minőségű egycsatornás hangfelvétel-kezelő.

Ha van keretünk rá, eleve vásároljunk valamilyen professzionális, többcsatornás hangrögzítő és hangkezelő szoftvert. Én magam a Cakewalk Home Studio verzióit használom, amelyek pár 10.000 forintos áron beszerez-hetők és legálisan használhatók akár üzleti célokra is. Ilyen szoftverre az utómunkákhoz amúgy is feltétlenül szükségünk lesz majd.

4. Kábelek, csatlakozók, átalakítók

Más és másféle kábelek (más és másféle csatlakozókkal) kötik össze a mikrofont a keverővel, más egyéb eszközt a keverővel, illetve a keverőt a hangrögzítő eszközzel, jellemzően a számítógéppel.

A mikrofont a keverőkhöz leggyakrabban XLR-csatlakozós kábelekkel csatlakoztatjuk. (Ezeket hívják cannon-csatlakozós kábeleknek is.) A mikrofonokat és a keverőket is úgy gyártják ma már (leszámítva a kommersz be-épített vezetékes vagy multimédia-mikrofonokat, illetve a miniméretű, olcsó jelösszegző keverőket), hogy eleve ilyen kábel csatlakoztatható hozzájuk;

A már előerősített eszközöket a keverőhöz általában mono vagy szetereo JACK kábellel – ritkábban CA kábellel – illesztjük. A JACK-csatlakozóból sokféle méretszabvány létezik, de a leggyakoribb a 3,5-ös és a 6,35-ös. Előbbit szoktuk látni a fejhallgatók végén (sztereo változatban), utóbbit például egy elektromos gitár kábelein (monóban). Hogy milyen szabványt kell használnunk, az általában szemmel is jól látszik az eszközökön, azt pe-dig, hogy az illesztendő hangjel mono vagy sztereo, tudni kell az eszköz kimeneti jeléből. (Ha az eszköz fejhall-gató-kimenetét használjuk, az általában sztereo.)

A keverőből a számítógép felé általában két mono JACK kábel indul, amit a géphez érve általában sztereó csatlakozóssá kell alakítanunk, mivel a hangkártya vonalbemenete többnyire ilyen egycsatlakozós sztrereo alj-zat. Mindig gondosan nézzük meg, járjunk utána és írjuk össze, miféle kábelekre lesz szükségünk egy-egy adott pro-jekt felvételeihez. Legyen nálunk akár minden kábelből több, mert ezek – különösen akkor, ha gyengébb minő-ségűek – sokszor eltörnek, meghibásodnak.


6

Ha spórolnunk kell, akkor a kábelek közül legkevésbé a mikrofonkábeleken tegyük ezt. Az ezeken menő jel a legérzékenyebb minden hangjel közül, így ha a kábel nem kellően árnyékolt (erre kérdezzünk rá) vagy XLR-csatlakozói gyenge minőségűek, a hangfelvétel zajos vagy hibás lehet. A kábelek piaci értéke közt nagy különb-ség van. Áruk 500 forinttól több 10.000 forintig terjedhet, hossztól, típustól és minőségtől függően. A kábelek hosszán se spóroljunk. Egy kábel inkább legyen túl hosszú, mint túl rövid. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a fölöslegesen hosszú mikrofonkábel zajforrás lehet a felvételben.

A kábelvégek, csatlakozók átalakítása A bekötések biztonsága céljából és a váratlan felvételi helyzetekre felkészülve rendelkeznünk kell mindenféle átalakítóval. Ezek a kis nyitott csatlakozók arra valók, hogy egy-egy kábelvéget másmilyenné alakítsanak, vagy több kábel jelét összegezzék. Ha például a keverőből kijövő két 6,35-ös mono JACK kábelt nem tudjuk bedugni a számítógép vonalbemenetébe (mert a gép egyetlen 6,35-ös sztereo JACK aljzaton várja a jelet), akkor a keverő-ből kijövő két 6,35-ös mono JACK kábel végére csatlakoztatunk egy ilyet, és ezt dugjuk a gépbe:

Ez az átalakító tehát két mono 6,35-ös jack csatlakozóból egy sztereót alakít. Természetesen ezen kívül még sokféle átalakító létezik, és szükségünk is lesz rájuk. Vásárolhatjuk őket elektronikai, akár hangtechnikai bol-tokban.

A kábelvég-átalakítók ára 200 forinttól akár 10.000 forintig terjedhet, funkciótól és minőségtől függően.

5. Állványok, kengyelek

Az iskolai hangfelvételhez általában jól megfelelnek az egyébként is használatos mikrofonállványok (rajtuk a mikrofonkengyelekkel). Ezzel kapcsolatban a következőkre figyeljünk:

Nem szerencsés, ha az adott (mégoly teherbíró) állvány elemei lötyögnek, mert könnyen megzörren;

Bosszantó lehet, ha az adott állvány teherbírása gyönge, és a mikrofon súlya alatt lassan lehajlik, vagy kihúzott szára visszacsúszik;

Bosszantó lehet, ha az állványon nincs gém, azaz egy olyan „ág”, amely az egyenesen álló állványszár csúcsára illesztve karként mozgatható;

Kényelmetlenné teheti a felvétel helyzetet – vagy akár el is lehetetlenítheti azt –, ha az adott állvány nem húzható elég magasra. A mikrofonkengyel az az eszköz, amely az állvány csúcsán „marokra fogja” a mikrofont. Általában külön illesz-tendő az állvány végére. A legtöbb állvány (és kengyel) menetes véggel (illetve aljzattal) rendelkezik. A kengye-lek (és állványkialakítások) kétféle menetméretben készülnek: 3/8”-os és 5/8”-os méretben. A 3/8”-os állványokra az általában 5/8”-os kengyeleket ezzel a tipikus szűkítőgyűrűvel tehetjük föl, amely min-den hangtechnikai boltban kapható:


7

Egy jó minőségű (nem túl merev, nem törékeny és pozícióját erősen tartó) mikrofonkengyel minimum 1000 fo-rint, míg egy jó, finom bánásmód esetében tartósnak mondható mikrofonállvány minimum 6-8000 forintba ke-rül.

6. Fejhallgatók

A hangfelvételhez – és pláne az utómunkákhoz – általában egyáltalán nem felelnek meg a hétközapokban hasz-nálatos fül- és fejhallgatók. Ezeknek minősége rendkívül gyenge. Sajnos a jó fejhallgató – olyan, amely kényel-mesen viselhető, zárt, széles hangátvitelű, hangképében tiszta – elég drága mulatság. Mégis megéri, hiszen a felvételek szinte 100%-a és az utómunkák legalább 50%-a ezeken keresztül zajlik. Ha a fejhallgatónk rossz minő-ségű, akkor nem is halljuk, ami a hangban valójában történik. Fontos, hogy ne vásároljunk fülbe dugható tuca-tárut, sem nyitott, kis-tányéros hallgatót, sem pedig automata hangküszöb-védelemmel ellátott darabot. (Ilye-nek általában a vezeték nélküli fülesek.) Vezeték nélküli fejhallgatót inkább egyáltalán ne használjunk, mert az akadozó vagy gyenge vezeték nélküli kapcsolat egyfelől zúgás, zörgés forrása lehet, másfelől erősen zavarja az előadót és a hangmérnököt egyaránt.

Egy jó minőségű fejhallgató új ára legalább 15-20.000 forint, de egy különlegesen finom kialakítású darab ára a 3-400.000 forintot is elérheti.

7. Kiegészítők (fejhallgató-elosztó, popfilter, szélfogó, rezgéscsillapító kengyel, csipeszek)

Popfilter Az énekes és szöveges hangfelvételekhez – illetve minden olyan felvételhez, amely erős levegőt fúj a mikrofon felé – elengedhetetlen popfiltert használni! Ez az a harisnyaszerű anyaggal fedett karika, ami a mikrofon elé helyezve megakadályozza, hogy az éneklő/beszélő előadó levegőjével hirtelen meglökje a mikrofon érzékeny membránját (különösen a p, b, t hangok kiejtésekor), amely ettől pillanatnyi „buffogó” hangot ad. Popfilter há-zilag is készíthető némi drót, egy-két harisnyazokni és tetszőleges merevítő anyagok felhasználásával. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű kis eszköz, nagyon jó szolgálatot tehet! Használatával nemcsak a „buffogás” ke-rülhető el, hanem az orrból és szájból kiáramló fújtatások, sóhajok zajának membrángyilkos zöreje, amit gyak-ran hallunk az amatőr beszéd- és énekfelvételeken.

Ennek az elengedhetetlen eszköznek ára 5.000 és 15.000 forint között mozog, de sokkal olcsóbban is megúsz-ható, ha házilag készítjük.

Fejhallgató-elosztó Amikor a felvétel hangait vagy a playbacket több előadónak vagy munkatársnak kell külön-külön fejhallgatóval hallgatnia, akkor azt a hangjelet, amelyet általában egy szem fejhallgató-csatlakozás közvetít felénk, több felé kell osztani. Erre jó a fejhallgató-elosztó. Ezek elektromos eszközök, és általában négy, ritkábban több fejhallga-tót képesek vezérelni, mégpedig külön-külön beállításokkal.

A piacon különböző tudású darabok forognak 8.000-től 100.000 forintig.

Szélfogó Ez a mikrofonra húzható szivacsos (vagy profiknál ennél bonyolultabb szerkezetű) borítás leginkább a szabadté-ri felvételeknél védi a mikrofon membránját a légmozgások keltette direkt zörejektől. Funkciója némiképp ha-sonló a popfilteréhez. Igazi szélzaj ellen azonban csak a nagyon drága darabok képesek védelmet nyújtani.


8

Áruk minőségtől és kialakítástól függően 500 és 12.000 forint között mozog.

Rezgéscsillapító kengyel Ha ilyen kengyelbe helyezzük a mikrofonunkat az állványon, akkor annak teste sokkal kevesebb zajt vesz fel a lépésekből, ütődésekből. Legyünk tudatában annak, hogy egy földön álló mikrofonállvány néha több mély zajt közvetít ezekből a mikrofonba, mint azt szabad füllel halljuk.

Áruk minőségtől és kialakítástól függően 2.000 és 20.000 forint között mozog.

Erős, széles iratcsipeszek Ezek hangfelvételkor jó szolgálatot tehetnek a szélben zörgő papírok lefogásától a kábelek állványhoz szorításá-ig.

8. Egyszerű felvételi helyzetek – eszközhasználattal

A követlkezőkben nézzünk meg néhány egyszerű iskolai felvételi helyzetet. Milyen eszközöket és miféle mun-kát igényelnek?... Mielőtt nagyobb vállalkozásba fognánk vagy elvállalnánk egy projektet, érdemes teremte-nünk néhány ilyen egyszerű helyzetet magunknak, hogy alapvető tapasztalatokat szerezzünk a digitális hangfel-vétel működéséről.

A napi gyakorlattal és divatokkal ellentétben mp3-ban vagy más tömörített formátumban NE készítsünk felvételt. Csakis akkor, ha mindenképp rá vagyunk kényszerülve. Ezek a formátumok ugyanis alapvető jelvesz-teséggel dolgoznak, hogy kis helyen elférjenek. Természetesen a művészi hatás nem mindig ezen múlik, de alapvetően mulasztásszámba megy egy alapvetően megismételhetetlen hangfolyamot mindjárt tömörítve fel-venni. Ezt tartsuk be! A minimumkövetelmény egy jól feldolgozható hanganyag készítésénél a 16 bites jelmély-ség és a 44,1 KHz-es mintavételi frekvencia, amelyek egy szabvány CD vagy egy átlagos, tömörítetlen WAV formátum értékei. A felvételi eszközök beállításkor általában így jelölik ezt a szokásos értékpárt: 16bit/44,1 Khz. A két érték ennél kevesebb ne legyen soha, és ha magasabb, akkor a választott értékeket tartsuk meg a teljes felvételi projekt során! Figyelem! Az egyes eszközök képe csak illusztráció; az adott mikrofon, keverő, számítógép stb. egészen más ki-nézetű is lehet a gyakorlatban! Folytatás a következő oldalon!


9

A) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) önálló felvétele zárt helyen, számítógéppel

A feladat Egyetlen ember hangjának rögzítése önmagában, más hangfelvételhez nem igazítva. Például egy népdal, egy vers, egy novella, egy monológ, egy hangutánzó folyamat vagy egy szabad ritmusú kommentátorszöveg felvéte-le. Az eszközök Mikrofon, keverő, számítógép (és az azon futó hangrögzítő szoftver), fejhallgató a hangmérnöknek; popfilter. A felvételi folyamat Az eszközrendszer előzetes próbája: A hangmérnök összeállítja, majd ellenőrzi a rendszert saját hangjával, még az előadó megérkezése előtt. Addigra már mindennek működnie kell. A produkciót alááshatják a felvétel köz-ben történő technikai fennakadások, főként az ideges sietség miatt. Közös hangpróba: Az előadó a mikrofon elé áll, és próbaképp belekezd a produkcióba. A hangmérnök a fejhall-gatón keresztül hallgatja az előadó hangját, és figyeli a keverőből és a számítógépből élőben kijövő hang tiszta-ságát, zajmentességét. Közben beállítja a keverőt a megfelelően erős és egyértelmű hangképet adó hangerőre, hangszínre és dinamikakezelésre

2, fülével a fejhallgatóban, szemével pedig a számítógépen futó szoftver jelzőin

ellenőrizve, hogy nem torzít-e a jel. Megkéri az előadót, hogy a produkcióból adjon elő olyan részleteket, me-lyek inkább halkak, és olyanokat, melyek a leginkább hangosak lesznek. Ha mindent rendben talál, próbafelvé-telt készít pár tíz másodperces időtartamban mind a halk, mind a hangos részekből, majd visszahallgatja. A ta-pasztaltaktól függően megkéri az előadót, hogy helyzkedjen más szögben, illetve közelebb vagy távolabb a mik-rofonhoz képest. Felvételek: A hangmérnök a számítógépen elindítja a felvételt, és némán jelzi az előadónak, hogy belekezdhet a produkcióba. Innentől ízlés, cél, idő, bizonyos véletlen hangi események és a türelem dönti el, hogy hányszor, milyen részletekben, milyen színvonalon rögzítik a produkciót. Fontos azonban, hogy a hangmérnök minden felvételt mentsen, semmit ne töröljön, még a nyilvánvaló hibákat és a nem a produkcióhoz tartozó felvételré-szeket se!

2 A dinamikakezelést egy keverőn belül a beépített kompresszor végzi. (Persze kompresszor csatlakoztatható a keverő és a számítógép közé külön is.) A kompresszor szerepe a hang erősségének, erőhatásának befolyásolása: a túl hangosakat „összenyomja”, a túl halkakat kiemeli a hangképből. Ezáltal egységesít, simít. Sok hangmérnök felvételkor nem javasolja a használatát, mondván, a bejövő hang a maga nyers való-ságában kell, hogy rögzítésre kerüljön, minden manipuláció csak annak egy másolatán történhet. Ugyanakkor a beépített kompresszor óva-tos, finom használata selmyesebbé és intelligensebbé teheti a felvett nyers hangot. Próbálkozzunk, kísérletezzünk!


10

B) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) felvétele egy másik hangfelvételhez igazítva, zárt helyen, számítógép-pel, független playback használatával

A feladat Egyetlen ember hangjának rögzítése más hangfelvételhez igazítva. Például egy dal éneksávjának a már elké-szült zenei kíséretre. Az eszközök Mikrofon; keverő; számítógép (és az azon futó szoftver); hanglejátszó berendezés (és a lejátszandó hanganyag maga a megfelelő formátumban, pl. cd-n); két fejhallgató – a hangmérnöknek és az előadónak; popfilter. Az előadónak biztosítsunk olyan fejhallgatót, amely hosszú kábellel rendelkezik. Ez a fejhallgató lehetőleg legyen zárt, hogy a mikrofon előtt álló előadó felől a playback kiszűrődő hangja ne „ciceregjen” bele a mikrofonba.

Egészen kezdők tévedése, hogy a playbacket le lehet játszani kierősítve is – például egy magnó hangszórói-ból –, fejhallgató használata nélkül, mondván, hogy majd úgysem hallatszik bele nagyon a mikrofonba. Ez téve-dés. Nem érdemes ilyesmivel próbálkozni – egy éneksávnak és minden újabb felvételi sávnak önmagában, a playbacktől függetlenül (vagyis azt NEM tartalmazva) kell megszületnie, különben az utómunka során szinte képtelenek leszünk ileszteni és egymáshoz keverni a sávokat.

A lejátszott playbacket ebben a helyzetben a számítógép nem rögzíti, és annak lejátszását vezérelni sem képes. Ez kezdőknél technikailag biztonságos helyzet. Hátránya, hogy a hangmérnök a fejhallgatón keresztül ilyenkor csak az előadó hangját hallja, a lejátszott zenét nem, így – hacsak erről külön rendszer nem gondosko-dik – a hangmérnök egy éneklés vagy bármely ritmikus emberi hang playbackhez mért pontosságát illetve toná-lis tisztaságát nem képes ellenőrizni felvétel közben. A felvételi folyamat Az eszközrendszerek előzetes próbája: A hangmérnök összeállítja, majd ellenőrzi a két külön rendszert (a felvé-telit és a playback-et), még az előadó megérkezése előtt. Addigra már mindennek működnie kell. A produkciót alááshatják a felvétel közben történő technikai fennakadások, főként az ideges sietség miatt. Az eszközök elhe-lyezését úgy kell megoldani, hogy a hangmérnök egy helyről tudja mindet kezelni, ne keljen ugrálni köztük.


11

Közös hangpróba: Az előadó a mikrofon elé áll, a hangmérnök beindítja a playback-et, az előadó pedig próba-képp belekezd a produkcióba. A hangmérnök a fejhallgatón keresztül ellenőrzi az előadó hangját, figyeli a ke-verőből és a számítógépből élőben kijövő hang tisztaságát, zajmentességét. Közben beállítja a keverőt a meg-felelően erős és egyértelmű hangképet adó hangerőre, hangszínre és dinamikakezelésre (lásd a 2. lábjegyze-tet!), fülével a fejhallgatóban, szemével pedig a számítógépen futó szoftver jelzőin ellenőrizve, hogy nem torzít-e a jel. Megkéri az előadót, hogy a produkcióból adjon elő olyan részleteket, melyek inkább halkak, és olyano-kat, melyek a leginkább hangosak lesznek. Ha mindent rendben talál, próbafelvételt készít pár másodperces időtartamban mind a halk, mind a hangos részekből, majd visszahallgatja. A tapasztaltaktól függően megkéri az előadót, hogy helyzkedjen más szögben, illetve közelebb vagy távolabb a mikrofonhoz képest. Felvételek: A hangmérnök a számítógépen elindítja a felvételt, és jelzi az előadónak, hogy elindítja a playbacket. Amennyiben a lejátszott zene nem ad egyértelmű ritmikát az előadónak a belépésre, érdemes egy olyan verziót lejátszani, amelyre eleve beszámolást, segédütemezést vettünk föl mankónak. Ezek után ízlés, cél, idő, bizonyos véletlen hangi események és a türelem dönti el, hogy hányszor, milyen részletekben, milyen szín-vonalon rögzítik a produkciót. Fontos, hogy a hangmérnök minden felvételt mentsen, semmit ne töröljön, még a nyilvánvaló hibákat és a nem a produkcióhoz tartozó felvételrészeket se!

Az előadó – ha mindkét fülét takarja a fejhallgató – csak a lejátszott zenét hallja, saját hangját nemigen. Tipikus eljárás ilyenkor, ha fél füléről kissé elhúzza az egyik hangszórót, hogy saját élő hangját is hallja! Enélkül nagyon nehéz tisztán és pontosan énekelni.

C) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) felvétele egy másik hangfelvételhez igazítva, zárt helyen, számítógép-pel, függő playback használatával

A feladat Egyetlen ember hangjának rögzítése más hangfelvételhez igazítva. Például egy dal éneksávjának a már elké-szült zenei kíséretre. Az eszközök Mikrofon; keverő; számítógép (és az azon futó szoftver, valamit a rajta lévő lejátszandó hanganyag); két fejhall-gató – a hangmérnöknek és az előadónak; popfilter; fejhallgató-elosztó. Az előadónak biztosítsunk olyan fej-hallgatót, amely hosszú kábellel rendelkezik. Ez a fejhallgató lehetőleg legyen zárt, hogy a mikrofon előtt álló előadó felől a playback kiszűrődő hangja ne „ciceregjen” bele a mikrofonba.


12

A playbacket ilyenkor a számítógép felvétel közben lejátszani, vezérelni képes, de a felvételre annak hang-ját nem rögzíti – csak a keverőből kijövő hangjelet. (Rögzíthetné is az általa lejátszott playbacket újra, de a hangkártyánk működését mindenképp állítsuk be úgy, hogy ne tegye!) A számítógépen belül a playbacket és a felvételt intézhetjük egyidőben két külön szoftverrel: míg az egyik (pl. egy egyszerű mediaplayer) lejátszik, a má-sik fölvesz – de egy több sávot kezelő program (Audacity, Cakewalk Sonar, Cubase stb. egyedül is elvégzi ezt a feladatot. Ezen a módon a hangmérnök és az előadó is mindent – playbacket és mikrofonjelet – hallhat a fejhallgatójában, így közös kontrollra van lehetőség. A felvételi folyamat Az eszközrendszer előzetes próbája: A hangmérnök összeállítja, majd ellenőrzi a rendszert (benne a felvétel és a playback helyes működését), még az előadó megérkezése előtt. Addigra már mindennek működnie kell. Közös hangpróba: Az előadó a mikrofon elé áll, a hangmérnök a számítógépen beindítja a playback-et, az elő-adó pedig próbaképp belekezd a produkcióba. A hangmérnök a fejhallgatón keresztül ellenőrzi az előadó hang-ját, figyeli a keverőből és a számítógépből élőben kijövő hang tisztaságát, zajmentességét. Közben beállítja a keverőt a megfelelően erős és egyértelmű hangképet adó hangerőre, hangszínre és dinamikakezelésre (lásd a 2. lábjegyzetet!), fülével a fejhallgatóban, szemével pedig a számítógépen futó szoftver jelzőin ellenőrizve, hogy nem torzít-e a jel. Megkéri az előadót, hogy a produkcióból adjon elő olyan részleteket, melyek inkább halkak, és olyanokat, melyek a leginkább hangosak lesznek. Ha mindent rendben talál, próbafelvételt készít pár má-sodperces időtartamban mind a halk, mind a hangos részekből, majd visszahallgatja azt a playback nélkül! A tapasztaltaktól függően megkéri az előadót, hogy helyzkedjen más szögben, illetve közelebb vagy távolabb a mikrofonhoz képest. Felvételek: A hangmérnök a számítógépen elindítja a felvételt, amely egyben elindítja a playbacket. Amennyi-ben a lejátszott zene nem ad egyértelmű ritmikát az előadónak a belépésre, érdemes egy olyan verziót lejátsza-ni, amelyre eleve beszámolást, segédütemezést vettünk föl mankónak. Ezek után ízlés, cél, idő, bizonyos vélet-len hangi események és a türelem dönti el, hogy hányszor, milyen részletekben, milyen színvonalon rögzítik a produkciót. Fontos, hogy a hangmérnök minden felvételt mentsen, semmit ne töröljön, még a nyilvánvaló hi-bákat és a nem a produkcióhoz tartozó felvételrészeket se!

Az előadó – ha mindkét fülét takarja a fejhallgató – a lejátszott zenét és a saját hangját egyaránt a fejhallgató-ból hallja. Van, aki jobban szereti, ha ilyenkor is saját élő hangját hallja inkább – nyugodtan húzza tehát fél fülé-ről félre a fejhallgatót.

D) + E) Egy emberi hang (beszéd, ének stb.) önálló felvétele zárt helyen, mobil hangrögzítővel


13

A fenti D) illetve E) esetben az A) esethez képest egy kompakt hangfelvevővel váltottuk ki a számítógépet és a keverőt. Az E) esetben a mikrofont is. Az eszköz saját mikrofonja általában kikapcsolható vagy egy (vagy több) hozzá csatlakoztatott mikrofonnal vagy mikrofonokkal együtt használható. Tudni kell, hogy ma ezek a rögzítők sokszor úgy készülnek, hogy bennük a beépített mikrofonok minden tekintetben kiváló minőségűek.

Egy ilyen kis mobil felvevő általában képes egyszerre lejátszani és felvenni, mint egy számítógép, és sokfé-leképp programozható, sokféle felvételi helyzethez jól illeszthető, minősége pedig gyakran jobb a sok elektro-mos zajt összegyűjteni képes számítógépekénél!

F) Több előadó esete a playbackkel – a fejhallgató-elosztó fontosságáról

A fentebbi B) és C) esetben már láttuk, hogy playback esetén meg kell oldani két fejhallgató együttes működé-sét. Ez, ha a felvevő és a lejátszó eszköz külön van (független playback), és egyben énekesből is csak egy van, adott lehetőség. De ha olyan többszereplős hangfelvételt készítünk (pl. 3-4 énekessel), ahol playbacket haszná-lunk, akkor elengedhetetlen valamilyen fejhallgató-elosztó használata. Egy playbackre történő, többszereplős énekléshez tehát annyi fejhallgatóra van szükség, ahány énekesünk van. Ennyi fejhallgatót lehet ugyan sze-rezni, de a számítógépek és a hanglejátszó eszközök általában csupán 1 vagy ritkábban 2 fejhallgató-kimenettel rendelkeznek. Épp ezen segít a fejhallgató-elosztó, amely az egyetlen hangjelet képes továbbítani egyszerre több fejhallgató felé, mégpedig résztvevőként minimum különböző hangerővel.

a hangfelvétel eszközei az iskolábanveszprémi attila – hangfelvétel az iskolában – célok,...

Documents