A HETVENEDIK SZÜLETÉSNAP.

A HETVENEDIK SZÜLETÉSNAP.Vosa H. J. idyllje.

Zsoltáros könyvére hajolva, a jól melegítő Kályha tövén, barnán párnázott, szép fáragású Karszékébe' pihent nyugalomban a tisztes, öreg Tamm ; A ki az áldott Stolp falunak nógy évtized óta

s Kántora, mestere és a harangnak is érdemes őre ;A ki a fél falunak, csak az őskor véneinek nem*Nyujta keresztvizet és híveit tudományban, erényben Fölneveié, nászán játszott, s temetőbe kisérte. . Gyakran imára fonódó kézzel, s halk rebegéssel

»o Olvasgatta az intő szót, s a vigasz igéitMig szeme megmerevült s jótékony szender ölelte,* Ünnepi csíkos mez díszíti a tisztes apót mai S mig szemüvegje lecsúszva, galambősz fürtje fedetlen Czifra ibolyszínű bársonysapkája a könyvön

is Fekszik, rókatorok prém rajt’ s egy csíuos aranybojt. Mert a szülőnapját most hetvenedikszer ülendi Számos öröm küszöbén. Hisz egyetlen Zakariása Jó fia, kit mikoron gyermek volt, zsámolyon állva Szónoknak láttak, s lelkésznek külde a lelkész,

20 Ügygyel-bajjal már elvégzé pályafutását ,A latin iskola és egyetemtől megszabadult, sót Most Merlitz faluban lelkésze az ottani népnek, Hitveseül kérvén az elődnek helyre leányát.Távólról küldött postán a dohánya javából,

25 Szívet erősítő bort is, levelébe’ fogadvánHogy maga is, meg az Ő kedves neje is, bizonyára Megjönnek, ha az út hótól nem lesz betemetve,Áldását kérvén, az övét, meg a tisztes anyáét.Már az aranyszínű, jól bepecsételt rajnai borból

30 Egy kis üveggel atyus délben megivott a mamával, Kocczintván kedves fiuk és felesége javára ;Bár láthatnák is, s mondhatnák néki: «leányom!* Vagy viruló unokák bölcsője felett, hogy «anyácska# ! S elmondtak sokat ők bú s vígasztelte időkből,

as Hogy tűnik el baj s gond, mig az aggkor napja leáldoz ! 3zólt az öreg: «Lásd már eltöltők ifjúkorunkat

Digitized by v ^ o o Q i e

654 LATKÓCZY MIHÁLY.

Jóakarat, bizalom, b a kitartás czélra vezetnek;Ezt láttuk mi magunk lelkem, s a fiunkkal is úgy lesz Lám, mikoron sírtál, azt mondtam: «türelem asszony!

40 Bizva imádkozzál! Bajhoz közel áll a segítség!Súlyos a kezdet, igaz, de a bátor czélhoz is eljut! >Ezt tüzesen mondá ki az agg, s rákezde tanitni,Mint táplálja az ég a kicsiny madarat, s a virágot.Végre a balzs&njital az atyust jó kedvre deríté,

45 Édes mámorban pihenő lelkére lehelvén. «...Élete párja pedig ment kamráját csinosítni

Mely pihenőjük volt, ha kifáradtak, s ha bizalmas Vendég jött akkor benn asztalt is terítettek!Jól kÍ8őpörve porolt, s a padlót hinti homokkal

50 Ablak, 8 ágyasház tisztább függönyre teszen szert A kihúzó asztalt beteríti csinos takaróval És a verőfényű ablak porlepte virágit Törli: nyíló rózsát, ibolyát és házi borostyánt,Májusi li jomot is, mely a kályhán van telelőbe.

65 Czintányér és tál fénylik fényesre sikálva A polczon, mig a kék mustrájú etettini korsók Párosak a fogason, méllettök a lábmelegítő;Mérleg, mángorló, s a diófából faragott rőf A zöld zongora is, mit az agg hangolt, s húrozott meg

eo Ott állott ragyogó tisztán, mig alant a «pedál» volt,S fönt felütött lappal feküvék egy templomi ének.Ott van a diszszekrény szárnyas főkkel faragottan Lába csavarszerü és a kulcslyuka rézbe kerítve (Elhúnyt anyjától móringul kapta meg egykor.)

•s Ezt is már leporolta, simán áthúzva viaszszal.Fennt lépcsőn kutya állt, s egy oroszlán, nagyba' fenekvő; Mindkettő gypszből ; poharak pedzett alakokkal, Czinkannák meg agyagfindzsák és legfelül almák.

Látva az aggastyánt, mint nyugszik a szender ölében to Halkan a sással font rokkáról felkelt anyókánk

S a zörgő homokon totyogott, mig elérte az órát,Azt megakasztá és nehezékét szegre helyezte,Hogy csak a zörge üveg, s a kakukszó meg ne zavarja. Akkor az ablakból elnézi a hópehely álját

75 Mint gomolyog, s a vihar mint zúg kőrisfatetőkben Varjú lába nyomát küszöbüknél hóba temetve.Ott állott komolyan, nagyokat bólintva fejével,

A HETVENEDIK SZÜLETÉSNAP. 655

Gondolatokba merült, s mond fél szó, fél susogással: •Szent Isten, mi vihar, s hogy fújja a hó be a völgyet 1

so Oh be szerencsétlen, ki utón van, s nincs hova térjen 1 Vagy ki'megéhezvén félrongyban fát szedeget künn, Hogy meleget nyújtson magzatnak, s nőnek i Ebet sem

Tudna a jó ember kizavarni ilyen rósz időben!S a fin mégis jő szülejével Őrömnapot ülni; :

85 A mit akart, azt mór pólyában «akarta*. Be furcsán Ég a szivem, s imo már asztal lábán ül a macska, Dörmög, 8 talpával megmossa vigan füle tá ját!Ez biztos jele, hogy vendég lesz még ma a háznál!» Ezzel a tűkör elé megyen és igazítja a fej díszt, *

•o Mit apa félrezavart, csókkal végezve a pert, hogy Anyjuknak fiú kell unokának, mig neki lányka.Csak nem restell tán meg az új fejdíszü menyecske I Halkan ilyet gondolt, a bohóságon mosolyogva!

Az asztal másik végét, hol az agg apa alszik ős Béfedi szép finoman mustrált szövetű takaróval

Majd remegő kézzel findzsáit rendbe helyezte És a szelenczét is, melynek bádogja czukort rejt Hozva a szekrényből, ama pár dongó legyet űzi,Melyet az ősz apa, mint hírmondót, télre hagyott meg;

íoo A polczról cserepes pipát vesz, tiszta szopókást,Zöld, s pirosán bojtost, s czintányért, melyre dohányt tőn.

Elkészülve tehát, hogy gyermekeit befogadja Nagy vigyázva kiment, hogy a zár valahogy ne zörögjön. Pergő rokkától szólítja el oszt' a cselédség

io6 Kamrájából ő Marit, a jó házi leányzót,Ki megabált fonalat lemotóllált volt a szövéshez Gyors kézzel hiúság, s a takácstól egyre szorítva.Hívó hangja rekedt s rögtön megszűnik a pergés:•Hozz égő parazsat, Mari, kályhánkból kikaparva,

no Mélyen a fal mellől, mely a szék hátát melegíti;Hadd pörköljek friss kávét (úgy jobb lesz az íze.) Forgácscsal fütsél, tőzeggel, s bükkfahasábbal - Nesztelenül, csak hogy felverni ne kelljen apánkat.Majd ha parázs is lön, a tuskót toljad utánna,

ii6 Hadd pislogjon egész éjjel megvédve hidegtől. ■Hetvenes embernek nem szégyen a nyári napokban Sütkérezni, s meleg kályhánál ülni a télen.Aztán jó meleg is kell majd a fagyos «gyerekeknek*

Digitized by v ^ . o o Q L e

LáTKÓCZY MIHÁLT.

: S intését követé Mari még kimenőbe beszélve : i»o (Dermesztő felszél jár, nem jó a viharban utazni

És csak oly ifjú tűz képes megküzdeni véle I A tehenek, s borjaknak italt nyújtók melegítőt- Sőt meleg almot is adtam alti jók. «Riska» s «Virágos* Bőgtek a vályúnál s kezemet nyalták, ha kapartam! •

m Monda és mihelyest kikaparta a kályha parázsát Tett bele új tüzelőt, s mig szikrát kelte a fúvó Szidta a nagy füstöt, könnyes szemeit letörölve.

Szorgos anyókánk meg tűzhelynél állva a kávét Pörkölgette s a babszemeket keveré fakanállal

íso Pattognak s hamuinak azok, száll sűrű, szagos füst S a konyhát, s pitvart is végigaszalja ködével;Kürtő polczáról azután levevé a darálót,

. Kávét öntött rá, s két térde közé beszorítva Baljával tartá, míg jobl>ja be végzi az őrlést

186 S gyakran az elföcscsent szemcséket is összekeresve A durván őrlött kávét papirosra kiöntc. llögtön elállítá a darálónak recsegését És Marinak szólott, ki a kályhát tömte be épen: tMenj Mari zárd a kutyát a sütőkonyhába legottan,

: Hogy, ha a szán megjő, ugatása ne bántsa apánkat IHát a tiszteletes, s fiam étke, a ponty, van eszébe Végre Tamásnak ; mert ma a jó plébános is eljön ? Hozzon még mielőtt besotétül; mert a mogorva Képű halász akkor nem nyi*i bárkát! Ne a zacskó !

145 Hátha talán még fát aprózna a lúdnak a Iája,Itt a szekercze, tehát mondd meg neki; s még lemenőben Nézd a galambdúczról, nem jő-é még meg a szánka !* Csak mondá s a derék Mari immár futva futott el.A kormos falról baltát, s zacskót leemelvén

150 A hű Bodri kutyát jó konczczal a házba becsalta, • Messze a kert mentén s kampóval zárta az ajtót. Ordított is az eb, s zörgette erősen az ajtót,Ámde mihelyt a kenyér friss sültjét megszimatolta A kályhára szökött, s négy lábát arra nyugasztá !

155 A lány meg sietett le a csűrbe, hol a mi Tamásunk Vágta a szecskát; mert fázott, Mari mondta parancsát:• Forgács kell a ludat megsütni, s eredj a halért már Még mielőtt besötétül mert aztán a mogorva Képű halász nem nyit bárkát, ha akárki jön érte !»

Digitized by

A HETVENEDIK SZÜLETÉSNAP. 65?

Mo Szólt ám erre Tárnáé, csak előbb eltette a szecskát : . •Apró fát, s potykát adok én majd még mielőtt kell És ha a mái napon leszen ép roszkedvu halászunk Kedvét majd elűzöm, s magamis kinyitandom a bárkát 1» így szólott a derék jő szolga; a lány meg a hóban

i«s Fennt a galambdúoznak tetején tenyerébe lehellve Állt, dörzsölte kezét, s azzal vállát ütögette!Hát mig erősebben pillant le a hófnvátagba Úgy látszott, hogy olyan szánféle sikamlik a hegyről És C9örög a falunak. Lefutott hát gyorsan a létrán

m És a szorgos anyát meglepte a hírrel előre, őt, ki az ünnepi jó kávéhoz szedte a tejszínt:•Anyjuk, szánkó jön* még nem tudom, ám hiszem, az

lesz! *így Mari, s a megijedt anya még kanalát is elejté Térdei reszkettek, dobogó szívvel sietett k i;

175 Lelkendezve futott, elvesztvén még papucsát is,Mig a cseléd a kaput felzárta. Közel, s közelebb jött Folyton az ostorhang, s a lovaknak gyors robogása.' Most, most fordulnak be a házba tüzes paripáik,Szép szerszámban, a szán máris félig kitakarva

iso A kapunál állt meg, s a lovak futtokba’ lihegtek.•Isten hoz gyerekek, hoz az ég !• mondotta az anyjuk.

«Hát ti is éltek még ?» s kezeit nyujtá be a szánba. •Mérges a felszél: élsz lánykám ?» Mire ők meg Kérték, hogy kímélje magát «Csak hagyjatok engem*

les «Gyermekeim* feleié. • A vihartól majd ez a ház óv!Jó magam Ős vasnép ivadéka, fajunk az idővel Nem gondolt, de manap szellőben is eldül az ifjú !» Mondá s a szánból kiszökő fiút egyre ölelte,Ifjú mennyét prémes lábzsákjából kitakarva

íoo Csókjával hízelgett, s szánólag simogatta.Aztán kettejöket (balján fia, kis menye jobbján)Gyorsan a házba hivá, mig a szánt gondozza cselédség.• Hol marad édes apánk ? Születésnapjára csak ép tán ?* A fiú kérdi s legott lecsitítja kezével az anyja:

195 «Csitt! apjok székén délálmát mostan aluszsza,Hadd ébreszsze fel őt ifjú nőd gyermeki csókkal,Úgy lesz igaz, hogy az ég híveit álmukban is áldja!»Mondá és halkkal bevezette az iskola tisztaSzép termébe, melyet padok, asztal s tábla betöltnek.

Digitized by v ^ . o o Q L e

668 IiATKÓCZY MIHÁLY.

*» Itten a télnek jó burkát a szegekre akasztják:Zuzmaraverte köpenyt, s a menyecske dicsért békését is, Selymes nyakkendőt, s mely az orczát védi, a fátyolt. Aztán a szeretet könnyével ölelte meg újra: t Jöszte fiam s lányom ! Kos jertek ölembe, szivemre;

•os Vénségben gyönyörünk, ószüljetek égi gyönyörben:Egy szív, egy lélek; környezzenek ékes utódok!Bátran meghalok ím, ha, fiam, meglátlak e mezben 8 téged hitveseül, viruló bimbója szivemnek !Óh te szegényke, egész arczod kipirult a vihartól,

•io Győngyalak, én most már kívánságodra tegezlek !Hej de szobánk melegebb, s mindjárt elkészül a kávét*

Két kaijával anyust karolá a menyecske, s hizelge: «Ime, tegezlek már én is, mint édes anyámat,Mint csak az írásban, mikoron száj, s szív egyesültek;

«u Mert te szüléd s neveléd kedves fiadat Zakariást Képmásban, szívben, mondják, apjára hasonlót!Yíg lelkem s kipirult orczám az van s lesz örökké Még ha a szél sem fúj, s gyakran mondotta atyuskám Megcsípvén arczom, hogy elölhet utóbb az egészség !>

*ao Akkor szólt a fiú feleségét bémutatandó:<Vedd lelkedre anyám! Oly gyengéd, mint a hogy itt állSzívvel lélekkel szebb múltnak ritka utóda tHogy apa szívét is valahogy ki ne csenje anyámtól,Jer, s a szülőnapnak kincsét egy csókba lehelljed!»

•s# S mond a derék asszony, de hamiskásan mosolyogva: (óh nem ajándokul a z t! Jobb rejlik a láda fiában Apjuk, 8 anyjuknak gyönyörűségére, ha tudnád !*Mondá és férjét kézen megfogta, az anyjok Csöndesen ajtót nyit, s a (gyermekeket* beereszti!

•so Ám a menyecske, kinek szeretet mosolyog ki szeméből Gyorsan előre szökellt és megcsókolta az aggot.S nagyra nyiló szemmel bámult az, ölelve övéit!

F ord . L atkóczy M ihált .

DigitizÉUwi G o o g l e