a kassák-kód · 2020. 5. 2. · a kassák-kód szerkesztette juhász r. józsef h. nagy péter...

A Kassák-kód

A-kassak-kod.qxd 18.11.2008 18:08 Page 1

A Kassák-kód

SzerkesztetteJuhász R. JózsefH. Nagy Péter

Szlovákiai Magyar Írók TársaságaPozsony, 2008


A könyvbõl 50 számozott példány szitanyomatokkal és DVD-melléklettel készült

A könyv az érsekújvári Kassák Intermediális Kreativitás Központközremûködésével készült

Köszönjük az alábbi intézmények és magánszemélyek segítségét:

MTV (a Kassák portréfilmért – a számozott példányok mellékletében)Andrási Gábor, Kassák Múzeum, Budapest (a szakmai tanácsokért)Petõfi Irodalmi Múzeum, Budapest (a Kassák könyvborítókért –

a számozott példányok mellékletében)Érsekújvári Mûvészeti Galéria (a Kassák-gyûjtemény képanyagáért)Bibliotheca Hungarica, Somorja (a Szlovákiában megjelent, Kassákról

szóló publikációkért)

A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kulturális MinisztériumatámogattaRealizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry SR – programKultúra národnostných menšín 2008

© SZMÍT, 2008© Kassák Intermediális Kreativitás Központ, 2008© szerzõk, 2008Graphic Design © József R. JuhászISBN 978-80-969879-1-7


Tartalom

Elõszó (H. Nagy Péter) .................................................................7

ELSÕ KÖZELÍTÉSKoszorúzás Kassák Lajos szobránál............................................12Tisztelet Kassáknak3

Anat Pick – Miss A. Plot ......................................................14Marián Varga – Mikrokozmos (Bartók B.)............................15

MÁSODIK KÖZELÍTÉSDeréky Pál – Kassák ünnepei .....................................................18Csehy Zoltán – „Mint ezer wagneri orchester” ...........................29L. Simon László – A Magyar Mûhely és Kassák .......................34Mekis D. János – Kassák önéletírása

(Egy ember élete) ..................................................................43Juhász R. József – Amikor Kassák valaki más .........................52Helena Markusková – Az Érsekújvári Mûvészeti Galéria

Kassák-gyûjteménye .............................................................61Papp Tibor – Kassák párizsi szemmel .......................................76Michel Giroud – Kassák MA.......................................................82Peter Weibel – Az idõ vasfüggönye?..........................................84Suhajda Péter – Kassák tényleges és szimbolikus

szabadkõmûvessége...........................................................108

5


HARMADIK KÖZELÍTÉSKassák Hommage – multimédia-est

Ladik Katalin (HUN) – Gyakorlatok üres húrokon ....................116Michel Giroud (F) – O MA GE Á MA

(Poematica alphabetica pour Kassák).................................118Székely Ákos (HUN) – A Kassák-kód: Utolsó vacsora ............120Anat Pick (ISR) – Ursonate.......................................................122Juhász R. József (SK) – Kassák valaki más ...........................124Nicola Frangione (I) – Action-poetry – Voice in

Movement ............................................................................126Papp Tibor (F/HUN) – Vadhús .................................................128Szkárosi Endre (HUN) – Kassákóda........................................130Tóth Gábor (HUN) – Fekete Kassák.........................................132

NEGYEDIK KÖZELÍTÉSCzeizel Endre – Kassák Lajos családfájának és

betegségeinek értékelése ...................................................136Saxon Szász János, Dárdai Zsuzsa –

A MADI és Kassák...............................................................159L. Varga Péter – Médium és olvasás........................................168Zalán Tibor – Utószó, vagy valami olyasféle ............................182Jozef Cseres – kassak intermedium ........................................187Fajó János – A Kassák-kód, avagy az átváltozás

misztériuma .........................................................................194Tsúszó Sándor – Légtsuszamlás .............................................198

Zárszó (H. Nagy Péter) .............................................................199

Névmutató ..................................................................................201

6


7

Kassák Lajos az idén (2007-ben) lenne 120 éves. Ez a megállapításazonban csalóka, hiszen Kassák a hagyománytörténet szempontjából(tehát bizonyos értelemben) ma is él. Ugyanakkor az avantgárdmûvész életmûvének rétegzettségébõl, összetettségébõl következik,hogy lezárhatatlan kérdések sokaságával szembesülhet az, aki –csak részlegesen is – megkísérli felsorakoztatni azokat az inspiratívtényezõket, melyeket Kassák az utókorra hagyott. Többek közöttebbõl az elõfeltevésbõl indultak ki A Kassák-kód címû nagyszabásúrendezvénysorozat szervezõi, amikor elhatározták, hogy a mûvészszülõvárosában, Érsekújvárott, 2007. március 22-tõl 24-ig felelevenítikmindazt, ami Kassákról tudható.

A rendezvény találó elnevezése tehát ilyen értelemben nem A Da Vinci-kód címû bestseller tematikájára utal (bár arra is,amennyiben egy kultikus alkotó pályafutása során rejtélyek sokaságáthagyhatja az utókorra), hanem arra, hogy a Kassák-jelenségrendkívül sokféle megközelítésre adhat alkalmat. Korántsem véletlen,hogy a rendezvény fõszervezõje, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága,Juhász R. József (Rokkó) multimediális mûvészt kérte fel az eseménykoordinálására és tényleges megszervezésére.

Rokkó munkája minden bizonnyal példaértékûnek bizonyulhat,hiszen a program sokszínûsége valóban „leképezte” annak tárgyát,Kassák összmûvészeti tevékenységét. Az Elsõ közelítés azérsekújvári Kassák-szobor koszorúzása után az ÉrsekújváriMûvészeti Galériában zajlott, ahol a Tisztelet Kassáknak3 címûkiállítás megnyitóján vehettek részt az érdeklõdõk. A galériaegyébként zsúfolásig megtelt… Anat Pick fónikus költeményénekmaradandó élményt nyújtó elhangzása után Marián VargaMikrokozmos címû Bartók-interpretációját hallhattuk, amely enyhénszólva eufórikus hatást keltett. A kiállítás kurátora, HelenaMarkusková tehát nem csak a kiállításra kerülõ – sok kortárs

H. NAGY PÉTERElõszó


8

képzõmûvészt mozgósító – anyagra lehetett joggal büszke, hanem a megnyitó maximális sikerességére is.

A rendezvény aztán Második közelítésben internacionálisszimpóziummal folytatódott, melynek az érsekújvári Csemadok-székház adott otthont. Az elõadók névsora (és témájuk) már elsõránézésre is alátámasztja a Kassák-kód sokszínûségét. Deréky PálKassák ünnepei címmel tartott profi és szakmailag következetes,ugyanakkor humoros elõadást, amely azonnal ráérzett a szimpózium céljára, és ezzel meg is adta annak alaphangját. CsehyZoltán Kassák elsõ kötetét (Éposz Wagner maszkjában) zeneikontextusban elemezte rendkívüli ötletgazdagsággal; Mekis D. Jánosnagy erudícióval beszélt Kassák önéletírásáról (Egy ember élete);Rokkó egy szinte feledésbe merült Kassák-repro-akciót elevenített fel;Helena Markusková az Érsekújvári Mûvészeti Galéria egyedülállóKassák-gyûjteményét mutatta be élõszóban; Papp Tibor Kassákpárizsi, míg Peter Weibel (Hegedûs Orsolya hangkölcsönzésében) a mûvész bécsi tevékenységét ismertette. Az est végén SuhajdaPéter fiatal irodalomtörténész elõadását élvezhettük Kassákszabadkõmûvességérõl. (A szünetekben pedig Kassákról, Kassákkalkészült archív filmrészletek peregtek.)

A szimpózium elsõ része után, a Harmadik közelítésben, parádésmultimédia-estnek lehettek fül- és szemtanúi az érdeklõdõk (KassákHommage). A névsor itt is önmagáért beszél. Fellépett: Ladik Katalin,Michel Giroud, Anat Pick (ismét), Rokkó (már többedszer), NicolaFrangione, Papp Tibor (szintén ismét), Szkárosi Endre és Tóth Gábor.A kitartó közönség olyan akciók részese lehetett, melyek – bátrankijelenthetõ – bárhol a világon megállják a helyüket. (No jó, csak a Földön.)

A rendezvény utolsó napján, a Negyedik közelítésben folytatódotta szimpózium. Czeizel Endre szövege (Koèkoviè Péterfelolvasásában) Kassák személyiségének (és betegségeinek)genetikai megközelítésérõl sok-sok érdeklõdõt vonzott; majd DárdaiZsuzsa elõadását hallhattuk a MADI és Kassák kapcsolatáról –Saxon Szász János aktív és igen szimpatikus (a mûvésziszerénységrõl tanúskodó) közremûködésével –; ezután L. VargaPéter fiatal irodalomtörténész beszélt a Kassák-mûvekintermedialitásáról; L. Simon László a Magyar Mûhely Kassákhoz valóviszonyát ecsetelte imponáló filológiai felkészültséggel; majd FajóJánostól hallhattunk színtiszta élménybeszámolót Kassákmûhelytitkairól és gondolkodásmódjáról.

A szimpózium záróeffektusaként szintén mûvészi csemegéneklehettek – szó szerint – részesei a jelenlévõk. Ugyanis SzombathyBálint ötletét megvalósítva Rokkó felkérte a hallgatóságot, hogy egyhirtelen elõvarázsolt kis szamovárt mindenki a feje fölé emelve idézze– persze módosítva – azt a Kassák-mondatot, mely talán a szerzõ


9

legismertebb sorának számít (itt: „És fejem felett elröpül a nikkelszamovár”). Nos, mivel ezek szerint a nikkelszamovár ténylegesen a fejek fölé emelkedett, kétségtelen, hogy ezzel a Tsúszó Sándor-féleakcióval méltóképpen zárult a maratoni rendezvénysorozat.

Kötetünk A Kassák-kód eredeti koncepcióját követi, vagyis a programban feltüntetett sorrendet veszi alapul, illetve tartalmazzaazokat a szövegeket is, melyek a szompóziumon nem, vagy csakrövidített formában hangzottak el, de az azóta eltelt idõszakbanelkészültek, vagy elnyerték végsõ formájukat.


ELSÕ KÖZELÍTÉS

Koszorúzás Kassák Lajos szobránál

Tisztelet Kassáknak3 – kiállítás(A kiállítást az Érsekújvári Mûvészeti Galéria rendezte,kurátor: Helena Markusková)


12

Juhász RR. JJózsef, MMagda KKlobuèniková, H. NNagy PPéter és Hizsnyai ZZoltánKassák Lajos érsekújvári szobránál a konstruktivista koszorúval(Fotó: Szabó Péter)


13

A Tisztelet Kassáknak3 címû kiállítás meghívója


14

A Tisztelet Kassáknak3 címû kiállítás megnyitója:Anat PPick – Miss A. Plot hangköltemény;balra Helena MMarkusková a kiállítás kurátora, jobbra Magda KKlobuèniková a galéria igazgatónõje(Fotó: Szabó Péter)


15

A Tisztelet Kassáknak3 címû kiállítás megnyitója:Marián VVarga – Mikrokozmos (Bartók B.) – koncert(Fotó: Szabó Péter)


16

Kassák. Pocta Kassákovi3. Tisztelet Kassáknak3,kiállítási katalógus, Galéria umenia Nové Zámky, Mûvészeti Galéria Érsekújvár, 2007. 48 p.


MÁSODIK KÖZELÍTÉS

Deréky Pál – Kassák ünnepeiCsehy Zoltán – „Mint ezer wagneri orchester”L. Simon László – A Magyar Mûhely és KassákMekis D. János – Kassák önéletírása (Egy ember élete)Juhász R. József – Amikor Kassák valaki másHelena Markusková – Az Érsekújvári Mûvészeti Galéria Kassák-

gyûjteményePapp Tibor – Kassák párizsi szemmelMichel Giroud – Kassák MAPeter Weibel – Az idõ vasfüggönye?Suhajda Péter – Kassák tényleges és szimbolikus

szabadkõmûvessége


18

Kissé félrevezetõ a Kassák ünnepei cím, mert nem arról szeretnékszólni, mely ünnepeket ült meg õ és hogyan, hanem arról, kik ésmiért ünnepelték õt élete folyamán. Még pontosabban harminctólhatvan éves koráig, hogy a mostani százhúszból szépen felezgetvemenjünk visszafelé. Az 1887-ben született Kassáknak ilyenszempontból szerencséje volt. Harmincadik születésnapja ugyan azelsõ világháború kellõs közepére esett 1917-ben, ám addigra márnemcsak az „újmûvészet” elismert vezére volt, nemcsak a Nyugatfõembereinek az elismerését sikerült kivívnia egy évvel a Babits-csalfolytatott szópárbaj után, hanem az avantgárdot is sikerült az összessínen elindítania arrafelé, ahová 1919-ben megérkezett: vagyis hogyteljes értékû alternatívaként jelenjen meg irodalomban,képzõmûvészetben, a film, a színház és a zene terén, valamint a nem-iskolás mûveltségközvetítés és mûvészi képzés terén a modernség irodalmi, mûvészeti és mûvelõdéseszménye mellett.1919-ben ennél tovább nem jutott, ugyanis Kun Béla politikai, LukácsGyörgy meg esztétikai okból emelt óvást ellene, és Horthy Miklóssem Fortunato Depero egyik futurista mellényét viselve vonult beBudapestre fehér versenyautomobilon. El lehet játszani a gondolattal,hogy mit ér el az avantgárd, ha nem kerül sor se vörös, se fehérterrorra Magyarországon – szerintem lényegesen jobban és nagyobbkörben felszívódott volna, de nem lett volna olyan elképesztõensokszínû, mint amilyenné a kényszerû emigráció és a folytonosnemzetközi megmérettetés tette.

Negyvenedik születésnapját ismét Budapesten ünnepelte 1927-ben,szûk körben, hiszen nem sokkal azelõtt tért vissza Bécsbõl, hét évnyiszámûzetés után. Szellemi-mûvészi javakkal teli bõröndökkelérkezett, ekkor kezdte kicsomagolni a külföldi árut. A portékát az 1926végén alapított Dokumentum címû, magas színvonalú folyóiratábantárta a nagyközönség elé – talán nem árt megemlíteni, hogy Déry

DERÉKY PÁLKassák ünnepei

Kassák LLajos folyóirata: Dokumentum, 1927, IV. hó.


19

Tibor, Illyés Gyula, Nádass József és Németh Andor voltak a szerkesztõtársai. A lap mindössze öt számot ért meg. A párhuzamosan megjelent Új Föld címû folyóirat három megjelentszámában bemutatott anyaggal együtt mindenesetre elegendõmennyiségû képet és írást bocsátott a nagyközönség elé ahhoz, hogyaki akarja, lássa: ez megy, ez van most a világban. Ám nem akadtkétszáz olyan ember, aki rendszeresen hajlandó lett volna lemondaniegy pacalpörköltrõl vagy egy korsó sörrõl ennek az érdekében, mintahogy már Csokonai is panaszolta volt Jövendõlés az elsõ oskoláróla Somogyban címû versében: „Ami kevés pénz bejött, / Két-hárompóra, / Nagyobb dologra ment el – / Borra avagy disznóra”. Valójábannem az elmaradottság vagy a szegénység volt az oka annak, hogy a budapesti flaszter kilökte az implantátumot, hanem az, hogy a távollét hét éve alatt a modernség megújult. A fiatalok körébenbizonyos életmód-revü-alapú sikk lett a téma, amit Vas István Nehézszerelem címû önéletírásában egy remek kis képbe sûrítve ábrázol.Abban az idõben, amikor Kassák nevelt lányával, Etivel még Bécsbenlakott, Gró Lajos filmesztéta, a Munka-kör jeles tagja, meglátogattaõket a feleségével. Este a fiatalok egy közeli kerti borozóba mentek,ahol valami helyi dzsessz-banda játszott. Gró, ahogy egy vérbelikassákistához akkor illett, folyamatosan nyomatta a konstruktivizmust.Vas: „Mi még színlelni se nagyon tudtuk az érdeklõdést, s õk ezenláthatóan megütõdtek. De a kenetteljes, komolykodó szavak ebben a környezetben eléggé nevetségesen hatottak, mi egyre kevésbétudtuk magunkat türtõztetni, egyre szaporodtak gúnyosan vagykétségbeesetten egyetértõ pillantásaink, egyre csábítóbban szólt a dzsessz, s szembeszédünk lassan megállapodott abban, hogyennél már táncolni is többet ér. Tudtam, hogy a csárdást kivéve, Etinem szeret civil módon táncolni – azt hiszem, fõleg azért nem, mertnem szívesen alkalmazkodott lépéseivel és ritmusérzékével a férfiakvezetéséhez. Mégis felkértem. Gróék csodálkozva néztek ránk. Józene volt, a dobos énekelte is hozzá:

Wenn die Elisabethnicht so schöne Beine hätt’, Dann möcht’ sie sich eher freuenDem neuen Lamékleid.

Ezt a táncdalt a következõ évben, amikor a szoknya már Pesten iskötelezõen térd alá ért, ilyen, kissé elnépiesedett formában hallottukviszont: »Jaj, Sári rosszul lett, / mert a szoknya hosszú lett...«” A demonstratív érdektelenség ellen fölösleges küzdeni. A be-nem-fogadás másik oka az volt, hogy idõközben kialakult Pesten is egyhelyi, a kassákihoz képest eléggé provinciális avantgárd a MagyarÍrás és az Új Kultúra címû lapok körül, de ide tartozott például

Kassák LLajos: Levél Kun Bélához a mûvészetnevében, Ma, Budapest, 1919. 24 p.


20

Palasovszkyék Zöld Szamár színháza is (a maga kontextusábanragyogó és még ma is izgalmas Punalua se néz ki túl jól a korabelinemzetközi kontextusban, sajnos). Nos, ezek a nagyszájú pestifiatalok ilyeneket írtak akkoriban Kassák címére: „Kár a benzinért!Mondja meg már valaki az öreg mágusnak, hogy fölösleges továbberõlködnie: leszerepelt!” Nem valószínû, hogy ez hatotta volna meg,Kassák mégis belátta, hogy más módon kell újrakezdenie.

Ötvenedik születésnapján, 1937-ben már ennek az újrakezdésnek a termését takaríthatta be. Folyóirata, a Munka, ekkor már tizedikévfolyamában járt – nemsokára be fogják tiltani –, és egyre többfiatalt vonzott a Munka-kör szerteágazó tevékenysége a szavalókórustól a szociofotóig. Megtörtént az avantgárd bizonyosfokú kanonizálódása is. Szerb Antal, akinek továbbra sem tetszett,ekkoriban megjelent irodalomtörténetében mindenesetre leszögezi,hogy Kassák húsz évvel azelõtt meghirdetett mûvészi programjánakjó része olyannyira mindennapivá vált, hogy a beavatottakon kívülsenki nem is sejti avantgárd eredetét.

Hatvanadik születésnapját megint csak szabadságban ünnepelhetteKassák. Túlélte a nyilasuralmat, valamint a második világháborút is,túlélte elsõ felesége tragikus elvesztését, újra nõsült, tele volttervekkel. 1947-ben végre komoly, elismert, országosan megbecsült ésfoglalkoztatott irodalmárnak-mûvésznek tekintették. Lapokatszerkesztett, újra elkezdte építeni kiterjedt nemzetközikapcsolathálózatát. Azt nem tudhatta, hogy nemsokára mindeneddiginél mélyebbre vettetik, olyan mélyre, hogy ahhoz képestcsavargó korának összes szenvedése vidám kis kalandnak tûnik majd.Még kevésbé azt, hogy legádázabb ellenségeinek egyike éppen az a tehetséges fundamentalista õrült, Révai József lesz, akit õ nevelt fel.Aki ma már leginkább csak a „Dögölj meg apám, dögölj meg anyám,dögölj meg elsõ tanítóm” kezdetû proto-dadaista vers költõjekéntismert, és aki harmincadik születésnapján, a Ma 1917-es Kassák-számában a proletárköltõ prototipusának nevezte õt, leszögezvén,hogy Kassák „...fajisága proletárfajiság, [költészete] internacionálisideologiájú, társadalmi kényszerû, új téma-lehetõségeket megkívánó,új líra.” (Ma, 1917., II. évf. 12. sz. 192–193. l.).

Induljunk el 1947-bõl visszafelé, tekintsük át röviden, hogy mikéntértékelték Érsekújvár e jeles szülöttjét 1947-ben, 37-ben, 27-ben és17-ben, vagyis kerek születésnapjain és azok táján. 1947-ben ünnepikönyvet adtak ki tiszteletére. Bevezetésképpen Nádass József, a régihû munkatárs és barát beszélget Kasival, amelyet ezekkel a mondatokkal zár: „A beszélgetést a Mûvészeti Tanácsirodaszobájában folytattuk. A szomszéd szobában tanácskoznak, és

Kassák LLajos folyóirata: Munka, 1928. szeptember


21

heves vita folyik. Küldönc jön: az alelnök úrnak sürgõsen be kellmennie. Kassák cigarettát vesz elõ (nagy rangemelkedés: már nemsodorja a cigarettáit, készet szív!), elbúcsúzik és megy – ülésezni.” (5. l.) Füst Milán így ír: „Volt egyszer egy szerény, kis, forradalmiasztaltársaság, amelynek tagjai e világ minden kincséért nem viseltekvolna se mûvészkalapot, se mûvészhajat vagy mûvésznyakkendõt(mint ahogy azt akkoriban a rím kedvelése kötelezõvé tette) – ezekugyanis föltették magukban, hogy a névaláírásuk után sekanyarítanak semmiféle kacskaringót, minthogy õk, annak ellenére,hogy egytõl-egyik lángelmék ugyebár, de azért hát egészen egyszerûemberek is nemde... E társaság tagjai voltak: Tóth Árpád, Kosztolányi,Nagy Lajos, Karinthy és mások, s persze jómagam is. Egyszercsakmegjelent a láthatáron, a távolban egy fekete ing... Zordon egy ingvolt – hát még a tulajdonosa! Vasalt kalapot hordott, el kell eztképzelni: olyan kalapot, amely tepsiszerû szélességben éskeménységben keretezte elszánt szemeit. Látszott rajta, hogyrendkívül keményen figyeli nemcsak a mûvészeteket, de azerkölcsöket is. De még valamit látszott mindenek felett megkövetelnirajtunk: hogy ne tekintsük õt olyan egyszerûen, minthogy õ akkoratitkok tudója e világon... õ az egyetlen, aki tudja, hogy milyen az igaziélet, s mi az igazi boldogság... a többi bolond. Az Erzsébet körutatjárja, s mindig igen tisztára kikefélve, a vasárnapi munkások, s egyben próféták kettõs elegánciájával, s persze mindig igen szigorúarccal is: a világért sem mosolyogva, s persze, hogy a világért sefordult volna be a Dohány ucca sarka felé, a fent említett szerénylángelmék asztaltársasága felé. – Kivül maradok – mondották mérgesszemei. Ez volt Kassák Lajos. Elhatároztam, hogy meghódítom, s megnyerem õt a nyárspolgári öltözékek számára. De nem lehetett.– Ön Kassák Lajos? – állítottam õt meg ugyancsak az Erzsébetkörúton. – Én F.M. vagyok – mondottam néki büszkén. Nem érdekel –felelte és továbbment. – No, gondoltam, ez már kicsit sok a feketeingbõl. – Viszont csodálatosképpen mind e feketeségei éskarakánságai ellenére, vagy éppen azért, de nyilván más okoknálfogva is, személye és mûvészete annál jobban kezdett érdekelni.Mikor megjelent a Misilló királysága, írtam neki egy igen szép kislevelet. Azt írtam neki, igen udvariasan és lelkesen: – igen tiszteltUram, a regénye, a regénye... és így tovább. De semmit se felelt rá. S én még azóta is egyre azon buzgólkodom, hogy meggyõzzem õt: 1) magánossága iránti tiszteletemrõl; 2) csodálatos élete iránti nagyrokonszenvemrõl, minthogy igazán a mélybõl, a mélybõl küzdötte felmagát – s hova?; 3) mert az a fõ, hogy hova? igazán a legkitûnõbbmûvészeink közé. – Ezt a véleményemet szeretném közölni velevégre. De, mondom, nem lehet, hiába fáradozom, nem veszitudomásul: még mindig úgy tesz, mint mikor közel negyven év elõttmegszólítottam az Erzsébet körúton.”

Kassák LLajos: Misilló királysága, Athenaeum,Budapest, 1918. 167 p.


22

Gáspár Endre, Kassák fordítója, társa az emigrációban ésmonográfusa – Kassák Lajos az ember és munkája címû 1924-benmegjelent könyvének címlapján nem véletlenül nincs vesszõ a Lajosután, hanem azért, mert Kassák Lajos az ember és munkája ugyanaz– megteremti az örök konstruktivista képét: „Hogy az ember hányéves, egész sor véletlen függvénye, mindenesetre önmagábanegészen jelentéktelen (bár sokszor felháborítóan stubborn) tény.Sokkal fontosabb, hogy minden ember számára van egyfátumszerûen meghatározott, testéhez és egyéniségéhez szabott,szóval igazán nekivaló, adekvát életkor. Elõfordulhat, hogy éveiszámát nézve fiatalabb vagy idõsebb ennél, de az igazi kora mégisez. Kassák igazi életkora például harminc év körül van. Ebben, havalamiben, halálosan biztos vagyok. Ahogyan vannak örökgyermekek, és tejfelesképû vének, úgy van – ha nem is gyakori – a született harmincéves férfi, a fúró-faragó, szerszámot vagy versetcsináló, építeni szeretõ és akaró ember. Az a típus, amelyetfiziológiai-fiziognómiai életességgel látok magam elõtt, valahányszorKassákra gondolok. Ha a konstruktivizmus szó sohasem jelentettvolna mûvészi vagy irodalmi hitvallást, Kassák akkor is konstruktivistalett volna, mert – ez az életkora.”

Kárpáti Klára, Kassák második felesége, olyan kis színesselkedveskedik az ünnepi könyvben – nyilván nem véletlenül –, amelyfölé akár Kassák, a proli címet is illeszthette volna: „Az infláció súlyoshónapjaiban vettem egy szép nagy piaci kosarat rettenetes sokpénzért, hogy legyen mibe összehordani a város, esetleg vidékkülönbözõ pontjairól a háztartáshoz szükséges dolgokat. Egyszerkaptam is valahol 4,5 kg krumplit. Utána találkozónk volt, hogy együttmenjünk fel a Rózsadombra, egy barátunkhoz. Minthogy akkor márnem laktunk Pesten, a kosarat magammal kellett hordanom egésznap. Forró nyár volt. A Rózsadomb aljában átadtam férjemnek, vigyeegy kicsit. Egy ideig szó nélkül vitte, aztán beletette kalapját is, ésújra hallgatott. Egyszerre csak megszólalt, mint a mennydörgés:

A kutya istenit neki, minek hoztad ezt magaddal?! Háát... dadogtam – nem... Ne szólj egy szót sem, mert mingyárt odavágom! Vágd! – önérzeteskedtem csendben én is.

Villasorok között jártunk, délután 4 óra tájt, tûzõ napban, a ház, amelyelõtt megállt, éppen hátát mutatta felénk, kerítése magas és szöges.Fogta a kosarat, meglengette a levegõben és be! az idegen kertbe.Azután nyugodtan tovább ballagott. Valami különös csoda folytán a kosár fenekére esett. Minden benne maradt. De se csengõ, se egylélek sehol. Bemászni lehetetlen. Ott álltam és sírtam. A vadonatúj

Gáspár EEndre: Kassák Lajos. Az ember és munkája,Julius Fischer, Bécs, 1924. 48 p.


23

kosár – egész hónapban nem keresünk annyit, hogy ezt mégegyszermegvehessük, 4,5 kilogramm krumpli, ami egyheti kosztot jelent, és a kalapja, mind odavan. Csak álltam és sírtam, õ pedig egy sarokkalarrébb leült egy kilométerkõre és hûsölt. Arra jött egy teherautó,megállítottam, és kértem az embereket, vegyék ki a kosaramat, amibeesett a kertbe.Hogy eshetett be? – kérdezték hitetlenkedve. Ott ül a férjem azon a kövön – mondtam –, s igyekeztem nagyonmagától értetõdõ lenni – és õ bevágta.De miért? – kérdezte a sofõr, s most már biztos volt benne, hogymost szabadultunk mindketten a Lipótmezõrõl.Mert mérges volt.Az emberek valami szerszámmal kiemelték a kosarat, s autójukkalelszáguldottak. Mi pedig azután szótlanul kapaszkodtunk fel a dombra. [...] Az infláció súlyos hónapjai elmúltak. Valami egésztömény, jó ételre vágytam, s elhatároztam, hogy rakott palacsintátcsinálok, borsodóval. Ha este Kasi hazajön, milyen jóízûen fognekiesni. Mikor betálaltam, azt kérdezte: Mi ez?Rakott palacsinta borsodóval.Ne fõzz nekem ilyen ételeket! – és az asztalt verte – nem kell nekemborsodó, ne hozz ki a stílusomból! Megértõen mondtam: – Proli vagyés az is maradsz egész életedre.”

Lukács Györgynek nem ez volt a véleménye, számára Kassák 1919óta haszonlesõ kispolgár, a proletariátus árulója volt. Mûvésznekmûvész, ám olyan, aki elvtelensége, megalkuvása miatt nem lehetigazán nagy mûvész, nem lehet akkora, mint Gorkij. Ugyanezt fogjaismételni egyébként még további ötven évig, 1969-ig, amikor márcsak a vak nem látta azt a tényt, hogy a szerencsétlen, diktatúrákáltal össze-visszanyomorított 20. századi magyar író- ésmûvésztársadalomban a következetesség, a meg nem alkuvás, azönazonosság szobrát lehetett volna mintázni Kassákról. De az olyanmellékes adalékok, mint a tények, általában nem zavarták Lukácsotaz elmélet- és ítéletalkotásban. Bálint Endre, az Európai Iskola egyikalapító tagja így ír ugyanannak az ünnepi könyvnek a lapjain: „ÉletétKassák a mûvészetnek és mûvészeknek ajándékozta ésajándékozza, mint egykor Osvát Ernõ az íróknak és irodalomnak. Mintméltatlan tanítvány köszöntöm Kassákot. Nem is hiszem róla, hogy 60éves. Tudom, mi az, amit mûvébõl tanulnom kellene: megalkuvásnélküli mûvészi magatartást, a mesterség megbecsülését, a forradalomba vetett hitet és mindenekfölött a töretlen fiatalságot.”

Kassák az évek számától ha talán nem is független, ám nem isteljesen attól függõ fiatalságát ünnepli Radnóti Miklós is, tíz évvel

Nádass JJózsef szerk.: Kassák hatvanadikszületésnapjára, magánkiadás, Budapest, 1947. 54 p.


24

korábban, 1937-ben: „Három hónapja immár, hogy születésénekötvenedik fordulóját ünnepeltük, s én még mindig csodálkozom.Ötven éves lett a lázadó költõ, a nyughatatlan kísérletezõ, akinekversei fiatalságom vad kalandjait jelentik. »Bélyeget ütöttekhomlokomra, holott ekkor még / gyõztes hadvezér vagy a szabadtengereken / kalóz is lehettem volna, aranyporral a körmeim alatt« –írja emlékezõn ötvenedik születésnapján ifjúságáról, de én úgyemlékszem, hadvezér és kalóz is volt valóban, s az aranyport mégmindig látom csillogni a körmei alatt. Huszonhárom évvel idõsebbnálam, s mégis az elsõ költõ, akit nem éreztem hagyománynak. Mostsem éveit köszöntöm...” – írja Radnóti.

Ötvenedik születésnapján Turóczi-Trostler József a Pester Lloydhasábjain üdvözli, mint a magyar vers megújítóját, természetesennémetül, Szélpál Árpád a Népszavában, Móricz Zsigmond a PestiNaplóban. Móricz meglátja és leírja azt, amit az elméletalkotók nemvoltak képesek vagy nem voltak hajlandók felfogni: Kassák nem a munkásság, nem a baloldaliság és nem valamilyen izmusképviselõje, hanem ikon. Mint eleven mûalkotás – olyan, bizonyos fokigszemélytelenült vagy általánosult kép –, amely saját maga követésérebíztat, és amelyben benne foglaltatik a követés útja, az önmegvalósítás módja is. Móricz, 1937 márciusában: „Hogyértessem meg, mire gondolok. Elõször azzal kellene tisztába jönni, ki a proletár? Talán legáltalánosabb meghatározás, hogy proletár a képesítetlen munkás. Ha meggondoljuk, hogy az emberiségnekhallatlan többsége képesítetlen, s mégis munkájából él, akkor meg kellértenünk, mekkora a proletariátus. A szocializmus hívei, illetve az a réteg, amely a szocialista elveknek és tudásnak harcosa, az csak egyvégtelenül kicsiny és felszabadult gondolkodású élharcos vonal a proletariátus homlokzatán. Bármennyi tagja is van a világon a szocialista szervezeteknek, mindenütt ott van a csillogó élvonalmögött a proletariátus sötét s beláthatatlan és egyelõrebeszervezhetetlen tömege. Kassák Lajos mint író ebbõl a szocialistaöntudatig még fel nem emelkedett képesítetlen munkásrétegbõl lépettelõ, s minden munkájában sokkal inkább képviseli a proletariátust, minta szakszerû és gyõzedelmes szocializmust. Ez emeli õt fölébemagának a szocialista elvnek, rétegnek és tudománynak, mert õ a szocializmus vértezetében azt a proletariátust kívánja képviselni, melymegmozdíthatatlan nyüzsgõ tömegben, ki nem alakult világszemlélettel,évezredek mélységében szenved és él. A Kassák írása mindig azolvadt vasizzáshoz hasonlít, folyékonynak látszik, mint bármi folyadék,pedig csak kevés hõfokváltozás kell, s megdermed belõle az õsanyag.”

Tízegynéhány évvel korábban, a bécsi Ma utolsó elõtti számában ígyír Hans Suschny (hevenyészett fordításomban): „Mindazokhoz szólok,

A szimpózium résztvevõi.balra: Deréky PPál (fotó: Tóth Lehel)


25

akik készek vagy készülõdnek arra, hogy belenyúljanak saját agyukbaés agysejtjeik átrendezésével új formába rendezzékgondolkodásrendszerüket. Mindenekelõtt saját természetünkkel kellfelvennünk a harcot. [...] Osztrákok! A környezõ országokbanleomlanak a mészfalak. Az agyakban elpattannak a megrögzöttelõítéletek. Csak Bécsben ragasztják még mindig tele a plafonokatcirádás stukkóval, a falakat lila aktokkal és virágzó tájakkal, a hirdetõoszlopokat pornográf plakátokkal, szentimentálisszerelmespárok képeivel, és ah, de esztétikus, stilizált, pasztellszínûhirdetésekkel. [...] De aki érzi az izmait, velünk jön! De aki szabadlevegõt kíván lélegzeni, velünk jön! Köszöntöm Ludwig Kassákot, mintazt a kart, amely engem kihúzott a mocsárból. Köszöntöm LudwigKassákot, mint mozgalmunk fejét és lábait! És nevében köszöntömmindazokat, akik készek csatlakozni hozzánk nagy feladatunkteljesítésében! A technikai gazdaságosság, és a tudományosdialektika ventillátorai, az elemi alkotás és proletár egyszerûségfényszórói alatt!” Suschny nem sokkal ezután eltûnt Bécsbõl, DéryTibor találkozott vele utoljára egy mallorcai bár ventillátorai ésfényszórói alatt, a harmincas évek közepén, egyszerû tipszter volt a helyi lovin.

1927 táján a negyvenéves Kassákot egyfajta elementáris õserõnek,vadembernek látták sokan. Balogh Edgár így ír róla: „Kassák Lajosmegjelenése a magyar életben megrázó történelmi esemény. Azon a földön, ahol a volt erdõk és ó nádasok láncolt lelkei riadoznak,szívósan és vak rátartisággal feltûnik az erdõ és nádas tagadója, a gépek teremtõ erejének új nyelvével, egy történelmetlen és fajideterminációk nélküli proletárosztály nyers fanatizmusával”. A „fajiság” kifejezés ekkor – de már 1917-ben is, Révainál – nemegyfajta rasszizmus, hanem osztály vagy nemzet által valómeghatározottságot jelent. A proletariátusban, amelyhez Kassákotsorolták, nem láttak olyan nemzeti, vallási, vagy más jellegzetességet,amely képviselõit beszûkítette, negatív értelemben determinálta volna,ellenkezõleg: a nyers erõ, a biztos, tévedhetetlen ösztönösségattribútumaival ruházták fel a proletárt. Déry is ír így Kassákról, ezt a vélt tulajdonságát irigyli tõle, most mégis Kosztolányit idézem, a Literatúra 1927. novemberi számából: „Kassák Lajost alkotótehetségnek tartom. Ha fel kellene sorolnom azt a három írónkat,akiket az élõk közül a legtöbbre becsülök, neve feltétlenül ottszerepelne ebben a névsorban. Szükséges visszahatás õ azzal azegyéniségtisztelettel szemben, amelyet vagy húsz évvel ezelõttéppen mi teremtettünk meg, de utánunk következõ epigonjaink simajátékká silányítottak. Undor fog el, ha látom, hogy válik egykorforradalmi költészetünk kintornává. Ma mindenki ’különös’ és’egyéniség’ akar lenni. A forma megérett. Ennélfogva szét kell

Ladislas GGara szerk.: Hommage A Lajos Kassák, LaMaison du Poete, Dilbeek – Bruxelles, 1963. 96 p.


26

robbantani. Újat kell helyette teremteni. Ezt a munkát végzi õ,pompás ösztönösséggel.” A legjobbak tehát szurkoltak Kassáknak1927 körül. Nem fogadták ugyan el a Dokumentum nyugatrólimportált konstruktivizmusát és szürrealizmusát, sõt anarchoid késõ-dadaizmusát, de Kassákot elfogadták, és védelmükbe vették. Így írKomlós Aladár 1927-ben a Korunkban: „Alighanem az erdélyi olvasóis tud arról a pörrõl, amely az Akadémia és a Nyugat között ismétfelújult. Berzeviczy Albert megint megdorgálta Ady Endrét és táborát.Ha így haladunk, nemsokára a Halotti Beszéd írója is bele fog szólniirodalmi életünkbe, hogy »Latyatuc feleym, ez a Kassák Lajos nem jóköltõ« [...] – itt valami baj van.”

Ismét tíz évvel hátrább lépve, elérkeztünk áttekintésünk utolsóállomásához, 1917 tájára. Kassák harminc éves ekkor, társai mégfiatalabbak. Éhes, fiatal farkasok. A falkavezért üdvözlik benne,hatalmas fogait, rettenetes izmait, féktelen erejét. Reiter Róbert ígyénekli Kassákot:

Jó párnánk az éjszaka sötét dunyhás tenyere,jó falat nyers harapásunknak a sárga termés,jó párunkká becézzük a ringó érett lányokat,és jó taréj, büszke taréj a nevetés.

Rokontalan köztünk a csömör és unaloms nem nyafogunk orrunk kényes fuvoláján,hogy minden csak csalás és kendõzött hamisságés meakulpa sem alázza dacos kapus szánkat.

Hetyke árbocon: vörös lobogó!felkavart hajnalban: vörös kakasok!nyájzavarásban: falánk ordasok – vagyunk [...]

A Ma Kassák-számában a már említett Révain kívül György Mátyásés Mácza János köszöntik. Györgyöt idézem még, pompás,expresszív stílusa okán. „Kedves Kassák Lajos, errõl van szó: a kerék valóban fordul. Kezek nyúlnak fel, egész ág-bog, hogyvisszaöklözzék, visszafenegyerekezzék, visszakomázzák,visszaszíveskedjék a forgatónyelet. Errõl az akcióról van szó. Ottpapoz az egyik gesztusa. Dinamit-kívánatosságú, énjébebetegedettköltõ, kinek embertglóriázó témaegyetlene már-már gyanútkeltõuntalanságában. Õ a szívet nélkülözi Kassáknak széles és meg-meggyûlve elõhömpölygõ írásaiban. [...] Amott egy veszedelmes, mertjót-akaró kéz fogadkozik. Az elbeszélõ mûveket hódolón akceptálja,de a Kassák-versekkel, mint idegen területre kicsúszott, ’formáig’ nemlendülõ próbálkozásokkal, kételyeskedik. A francia racionalizmusnak

Kassák LLajos folyóirata: Ma, II. évf., 12. sz., 1917.október.


27

ez a kertésze nem mellõzhetõ rátermettséggel oltogatta nemesre a magyarországi vackort. [...] A harmadik kéz taktikája a vállveregetõkollégáé – egy oldalsandítással a klasszikus versformákra és a kritikaiközegek által nemzetinek hitelesített adathalmazra. [...] Vagy vegyüka hadonászó kezet, amelyik azt követeli, hogy az eléggé bevehetõKassák tüstént kergesse el a rája bogácsodott bandáját. [...] Kezekegész bozótjával gúnyolódik, komolyodik fel a politikai szektakicsinylése: hogy a Kassák-szó nem tribunja a minden frissnéposztályt magába hánytorgató munkásságnak. Ezek a politikailagis kissé meredt szemûek, kik a fejtõl-fejhez beszéd tartalmát képzelikmagukba, még mindig nem akadtak rá sok jó-ambíciójukcsütörtökötmondásának okára, arra, hogy világtúró és világépítõgondolkodásuk gépezete változatlanul csak a klasszikus modellekleplezett reminiszcenciája. A kölcsönkért, földetsöprõ pátoszbankipuffogás lehet igen hatásos bizonyos istenhátamögötti elemekre, depártfogoltjaik nagykorúsodásával csak a megszokás szabályszerintibekövetkezése menti meg a röhelyes bukástól [...] – A kerék fordul.”

Nem hiszem, hogy még egyszer össze kellene foglalnom ezt a le-föl-skálázott áttekintést. Kassák a magyar irodalom klasszikusa, sajnostalán kissé túlságosan is az, ami azért baj, mert a nagy hódolatmagába olvasztja, bizonyos fokig láthatatlanná teszi munkásságánaklegérdekesebb, még ma is izgalmas szegmentumát, az 1921 és 1927között keletkezett avantgárd réteget.Pedig az avantgárd Kassákkal még mindig úgy vagyunk, mint a Bácsmegyei Napló Déry Tiborral 1925-ben: valamilyen idegennyelvbõl fordítgatjuk vissza magyarra. Egy névtelen tudósító arrólszámol be a lap január 4-i számában, hogy a Mercure de France egymagyar verset tett közzé 1924 végén olvasói mulattatására, melyetegy svájci folyóiratból vett át. Innentõl idézem: „A vers szerzõje az elõttünk ismeretlen Céry [!] Tibor, és címe »A nagy tehén«. [...] Nincs kezünkben az eredeti szöveg, ennélfogvakénytelenek vagyunk a franciára átültetett verset visszafordítanimagyarra. Így hangzik: »A nagy tehén mindig fölöttem repül, / felhõnfekszik és éjjel énekel / lefegõ tõgye gyakran ködöt terjeszt. / A kedves! az én pipacsom! kis állatkám! elérhetetlen szeretõm! /sohasem érem el rejtélyes szemeidet / ölelj meg engem! / Íme, elbújta hold és holnapra meghalunk.« A befejezés még érdekesebb:»gyilkolni! / reggel földet enni / vizet inni délután / gyermeket szülniéjfélkor. / A dombok úgy nyüzsögnek, mint a cserebogaras völgyek / 2 x 2 = 4 / menjünk, menjünk alád ezüst lábakkal / egy naponmegnyalod homlokomat / mindnyájan a te istállódban élünk majd.«”Idézet vége. Megdöbbentõ, hogy bár a vers poétikailag tönkrement,értelmileg milyen keveset vesztett az ide-oda fordítgatás során. A nagy tehén eredetiben: „mindig fölöttem repül a nagy tehén / éjjel

Részlet György MMátyás Kedves Kassák Lajos címûírásából. Ma, II. évf., 12. sz., 193. o., 1917. október.


28

felhõben fénylik és énekel / himbáló tõgye néha elõtûnik a ködbõl. //te drágakincs! pipacs! állatka! elérhetetlen szerelmem! / soha nemérinthetem meg rejtélyes szemeidet / csókolj meg / elmúlt a hold ésholnap meghalunk.” És a vers vége sem nagyon más az eredetiben:„vagy gyilkolni / reggel földet enni / délután vizet inni / éjfélkorgyereket szülni [...] A dombok bizonytalanul himbálódznak mint abogarak röpte / 2 x 2 = 4 / csak vándorolni alattad ezüst lábbal /egyszer megnyalod homlokomat / mindnyájan a te istállódban élünk.”Mint Kassák avantgárd korszakának egykori kutatója, én semfejezhetem be másképpen, mint a Bácsmegyei Napló Névtelenje:„Reméljük, hogy a fordításunkba, melyet gonddal végeztünk, nemcsúszott értelemzavaró hiba. Ha mégis megtörtént, bocsánatotkérünk.”

Díszoklevél Kassák LLajosnak. Érsekújvár, 1967.


29

Feltétlenül megsemmisül-e az önismereti folyamatba kényszerítettego, ha a kollektív normarendszer jelöli ki az önmegismerés terét?Vagy épp a kollektíven át jön létre az én legtisztább kiáradása?

Kassák Lajos Éposz Wagner maszkjában címû kötete már címévelis Wagner-párhuzamokért kiált: azt ugyanis felesleges bizonygatni,hogy a cím nem egy üres avantgárd gesztus, mely csak túlfantáziáltasszociációk mentén képes belépni a szövegpárbeszédbe. Az ÉposzWagner maszkjában címû 13 komponensbõl álló versciklushipotézisem szerint egy zseniális Parsifal-parafrázis, s hogy Kassákciklusának felépítését mind a motívumok, mind a kompozíció szintjénelemi erõvel járja át. Kassák egy sajátos mitikus módszert azanalitikus kubizmus szimultán formaértelmezésével ötvözve mintegymegelõlegezte az elioti hosszúvers, Ferenc Gyõzõ szavaival élve:„többválasztós labirintusjátékát.”

Kassák költõi módszere noha a szimultán mellérendelésektechnikáját alkalmazza, egy narratív ív jelenlétét is kirajzolja a kötetben: épp ott állunk, ahol Wagner operája kezdõdik, a megváltóra várás foglal le minden idõpillanatot, a nyitóversbenemlegetett „vaksötét torony” akár Monsalvat vára is lehet, ahol a Grál-lovagok élnek. Fölépíthetõ-e, létezik-e vagy csak romjaiban létezõ, a dõltében levés pillanatában érvényes valóság vagy a kollektívalkotás csõdjének jelképe? Van-e esély szakrális teret teremteni jó ésrossz rituális harcának? A második költeményben még ennél isegyértelmûbb motívumok hívják fel a figyelmet a mitikuspárhuzamokra: alighanem Amphortast látjuk, akin a Klingsor általelrabolt szent lándzsa mindaddig be nem gyógyuló sebet ejtett, mígmeg nem érkezik a megváltó tudatlan. Erre utal a vers beszélõjekéntmegnyilatkozó Grál-lovag, amikor a Grál rituális felmutatásától mégiszonyúbb kínokat átélõ Amphortast a Mester pozíciójába helyezi, s a Grál kiárasztotta erõt „értéktelen semminek” nevezi, a rítust pedig,mely képtelen e teljes harmóniát létrehozni és a megtisztulás isteni

CSEHY ZOLTÁN„Mint ezer wagneri orchester”

Kassák LLajos: Éposz Wagner maszkjában, Hunnia,Budapest, 1915. 28 p.


30

csodáját elvégezni így teszi ambivalenssé: „mit estig összehordunk,reggelig bedûl.” Amphortas szenvedése mérhetetlen, a Grálkiszolgálását már-már megtagadni is kész, csak a közösség erejekényszeríti a rítusra, melyet Kassák az önépítés, a versépítés ésvágykiépítés metaforájává avat: „Ó jaj, ma látom minden kövén a vérem / és érzem a Mester mélyre nyúló kínját, / mikor drága mûveerõtlen meging / és sírva kérdi: ó, miért építeni hát tovább, tovább, /és miért várni újra holnapot?” Az operában az Amphortas-motívum ésa pompás reggeli erdõ motívuma feltûnõen rokon jellegû: a rokonságeszmei síkon is erõs, hiszen Amphortas lényében a természetdémonizálódása zajlik le. A hit-téma zenei variánsai alattomosanbukkannak föl Gurnemanz, Titurel és Amfortas lényénekmegalkotottságában. Amphortas múltjának kínos epizódját jelenítimeg a harmadik költemény: Amphortas nem volt képes lemondani azérzéki szerelemrõl a Grál parancsa szerint, s elcsábította a félig állati,félig emberi ösztönlény, Kundry szépsége. A csábítás helyszíne egybûvös kert, ahol Klingsor csókokkal csábító viráglányai élnek tavasztólõszig. Kassák ezt így fogalmazta meg Amphortas és Parszifálmegkísértését egymásra kopírozott monológjában: „Zöld szõnyegéngubóztam a csókkerített háznak.” Wagner a viráglányok jelenetét egyelegáns, háromnegyedes ütemû keringõdallam beiktatásával oldottameg. A zenetörténetbõl tudjuk, hogy a keringõ a Parsifal idejénpéldátlan népszerûségnek örvendett, s a kor emberei úgymond afelejtés és a mámor összekapcsolását látták benne. Wagner tehátpolarizálta a küldetéses heroizmus és az azt veszélyeztetõhedonizmus zenei motívumrendszerét. Ijesztõ, hogy a dallamszextmenetei a Grál-motívum szextjeit idézik, s a közös Asz-dúr issokat sejtet! A közösségek (viráglányok, Grál-lovagok) öndefiniálórituáléinak ilyen merész és finom összekapcsolása a natura és acivilizáció örök kontrasztját bizonytalanítja el.

Kassák szöveguniverzumában ez a polarizálás a wagneri és a lehári zenei világ radikális szembeállításában jelenik meg: az ötödikversben a költõ „ezer wagneri orchester”-t emleget, a harmadikbanpedig „egy pápaszemes gnóm (Klingsor?) híg Lehár-muzsikát szántotta zongorán, / a tükrök buja, kínálkozó lányokat becéztek.” Kassáknála hedonista csábítás egy bordély megidézésével jelenítõdik meg: a modern Klingsor nyilvánosházat tart fenn. Itt történik a fõhõs,Parszifál megvilágosodása és Amphortas bukása. „A magasból nagyüvegvirág csurgatta rám a vérét” – ebben a pillanatban történik meg a felismerés, a küldetés tudatosítása, melynek köszönhetõen a Grál-kehely mennyei, krisztusi vérét megidézõ Kassák-sort egy újabbüdvtörténeti szakasz követ: „s én ekkor Jézus öt sebére gondoltamárván”. És milyen remekül illeszkednek ide a felriadt viráglányokwagneri szekvenciái és kromatikus motívumai! A hajnalodás soránfeltûnõ motívum az „ablak bús keresztje”, mely a húsvéti készülõdés

„A zeneszerzõk Nemzetközi Tribünjét (TribuneInternationale des Compositeurs) 1954-benhozta létre a Nemzetközi Zenei Tanács. A rádiótársaságok képviselõinek ez a nemzetközi fóruma a mai zenemûvek cseréjeérdekében alakult meg.

A Tribün tizenkilencedik találkozóján,Párizsban, 1972 májusában az UNESCO-palotában harminckét ország rádiójánakképviselõje vett részt. Minden ország 40percnyi, magnetofonszalagon rögzített zenétmutatott be. A felvételeket valamennyi országképviselõje meghalgatta, majd szavazássalválasztották ki az elhangzott mûvek közül azokat,amelyeket a legmagasabb mûvészi értékûnekítéltek. Ezen az ülésszakon Balassa Sándor»Requiem Kassák Lajosért« címû mûvét találtáka legkiválóbbnak. A lemez egyik oldalán ezt a kompozíciót halljuk.”


31

képeit villantja fel, a híres „nagypénteki varázsét”. A hedonista vonulathangszerelésében Kassák tehát, mondhatni követi Wagnert, a heroizmus ellenpólusának megalkotásakor viszont megtagadja a mestert: „az ágyúk acél kórusa értelmetlen dalt énekel a katonáknak, / értelmetlenebbet és bolondítóbbat, mint száz wagneriorchester.” Átveszi Wagnertõl viszont a folytonos visszautalásdinamikáját, ami viszont a deheroizált küzdelem, és a virtuálisküldetéstudat csõdjét eredményezi nála. A hedonizmus kettõssé válik,s gyakorlatilag valamennyi kassáki vezérmotívumértelmezéslehetõsége is minimálisan megkétszerezõdik. A heroizmusból Kassák egyfajta mérhetetlenül perverz hedonizmustalakít ki, a harc kéjjé válik és átveszi a bordélyházi jelenetattribútumait: „s katonák táncolnak a halállal. / Sssi... brrrum pap-apa-pa, bum... bumm, / kerge kánkánt zenél a pokol tarackja: / Hajrá!” A motívumok értelmezési kettõsségérõl megint Wagner jut az embereszébe: Adorno mutatott rá, hogy az operairodalomban a „kétértelmûséget elõször Wagner teszi meg a stílus elvévé, nálaválik elõször uralkodóvá – a zenei nyelv szigorú logikájávalellentétben – az érdekesség kategóriája.” Ezt a pszichológiaikitárulkozást, a zene vagy szöveg mögötti mozgatórugók láttatásátKassák a végletekig fokozza. A vér motívumát például úgy vezetivégig a szöveg testében, hogy egyszerre õrzi meg a wagneriõsrendszert, mely kételemû: egyrészt a Grál-szimbolikábólkövetkezõen a kiáradó krisztusi vér éltetõ és megtisztító ereje, azaz a zeneszerzõ szavaival élve a „Niebelung-kincs szellemi megfelelõje”,másrészt, az életet adó õsanya méhében (vagyis a kehelyben)található misztikus, rejtélyes õsi, pogány erõ. Ezt a wagnerikettõsséget Kassák összekapcsolja a virág szintén wagnerikettõsképével, mely Wagnernél részint a hedonista eltévelyedéstjelenti, részint a csókot (Kundry), mely révén a méltatlan elveszik(Amphortas), a kiválasztott pedig felismeri küldetését (Parsifal). Ezutóbbi felismerést Wagner úgy fogalmazta meg, hogy Kundry csókja a paradicsomi kígyó csábítása: Ádám és Éva általa ismerik meg a tudást, a bûn tudását és a bûntudatot. Kassák e két wagnerialapjelentés mellé újabb jelentéstartalmakat sorakoztat fel: a Grálmodern kiárasztása (pl. „üvegvirág csurgatta rám a vérét”) a hedonista gyilkolássá váló heroizmus leleplezésekor vérfürdõvéválik. Ezt jól példázza a Most téged énekellek... szándékoltanpatetikus kezdetû, kozmikus Háború-himnusznak induló és a rákövetkezõ (Brrr... bum... kezdetû) vers együttese. A háborúistenként jelenik meg, a mindenre kiáradó Grál retorikája viszontdeheroizálódik: a hedonista gyilkolás Kassáknál egy Klingsoréhozhasonló kertet kap, ahol az õszi mezõ (ekkor virágzanak el a Grál-lovagok elcsábítására szakosodott viráglányok) az álom mezeje lesz:„piros és fehér álmok kuszált szõnyege”, mely azon nyomban

KassákConcert of László Sáry &Bánk Sáry, InternationalMobile MADI MuseumFoundation, 2005.


32

„vérvirágos kertté” válik. Krisztus vére a középkori költészetben szintekanonikusan azonosítható a virággal: Krisztus flos florum már azÓmagyar Mária-siralomban is. A misztikus vérszövetség Kassáknálrámutat e szövetség mesterséges retorikájára, mely egyszerûenellehetetleníti a kényszerû „küldetésvállalás” sikerét. Ez a mesterségesség nála a vér és a szökõkút összekapcsolásával jönlétre: „s a vér már bíbor szökõkutat játszik”. A seb elszenvedéséhezés elviseléséhez valaki kívülrõl rendeli hozzá az emberi testet, a katona testét. A vér pogány ereje másutt a Vulcanus, kovácsistenmotívumával összekapcsolva bukkan elõ Kassáknál. Az õsi vér zenétjelenít meg, a hétköznapi ember hétköznapi létének ritmusát,miközben parodizálja a heroizmus felbujtó logikáját: „Ó Vulkán,roppant Istenapánk számûzött fiai mi, / vérünk oldott ritmusábanzengõ kohók etetésére, / vad ércparipák hajszolására és a szentfekete föld / anyáskezû mûvelõinek születtünk, / de sós vízen éssótlan kenyéren pulyákká hevertetett a Béke.” Parsifal, a megváltófunkcióját betöltõ hõs is a béke fia, anyja olyan tudatlanságbannevelte, hogy ne is ismerhesse meg a háborút vagy a fegyvert. A Megváltó tehát nem a magasztos szférák arisztokratikus szülötte, s ahogy Kassák a vers végén fogalmaz, a szeretõvel való egyesülésrévén a „vén és beteg világot” a „vér melege öntözi sárrá,” s e sárbólúj termékenység sarjadhat ki, hiszen a Parsifal-mítosz mélyénmeghúzódó termékenység–terméketlenség viszonyból tudjuk, hogyaz uralkodó terméketlensége (a szent lándzsa elvesztése) az országterméketlenségének „átokföldjét” eredményezi. Kassák katonahõseképtelen a megváltás kivitelezésére, képtelen Átokföldje termékennyétételére, a költeménysorozat utolsó darabjában elárulja a ráerõltetettküldetést és fehér zászlót lobogtatva megadja magukat egy látomásörömének: „s lássam meg én is a kért földi tájat, / hol boldog emberáll a dombon / és fehér zászlaját nevetve lengeti / a bús rokon elé.” A deheroizálás párhuzamos deszakralizálással jár együtt Kassáknál,ami Wagner mûvével tökéletesen ellentétes irányú folyamat. A keresztmegjelenéseit érdemes figyelni a szövegben: a bordélybanpirkadatkor megjelenik az „ablak bús keresztje”, mint a küldetéstudatosulásának képe, majd a vér motívumával másképpösszekapcsolva egy vöröskeresztes zászlón találkozunk vele újra:„Rõt szuronyerdõn hasal az esthajnali ég / s a rongyos, feketebaldachin alól / riadtan bókol két vöröskeresztes zászló.” Az erdõ itt a viráglányok uralta varázskert párja, az ellenõrizhetetlenül burjánzówagneri zene heroizmusa így kerül szembe a „csókgyümölcsös” lehárikönnyedségével, a szabad természet ereje a mesterséges bájmesterséges virtuozitásával. Végül a „szûk keresztutak rendjén”poroszkáló bánat katona-Krisztusait látjuk. Kassák mondhatni a szimbólumokat visszavezeti a ráció univerzumába, s amit hittényként kezel, nála evidens valósággá lesz.

Kassák LLajos folyóiratainak elsõ számai


33

A seb virággá lesz, a küzdõ katonák „nagy nyitott kelyhû virágok/ s titkukban levelez a vak, tüske körmû láz.” A kéj termékeny kertjemellett („mert bitang virág a katonák fiatal szíve / s nincs ki kacérgomblyukába tûzze”) megjelenik a halál terméketlen kertje („valaholmost szûz embervért bitangol a halál”), az átokföldje. És mindez a már emlegetett, egyetlen egészként elgondolt perverzhedonizmus két oldala. Figyelemreméltó, hogy a fiatalkorikatonahalál ellenpólusa az öregség halálvágya, melyet Kassák Az öregek... kezdetû verse úgy jelenít meg, hogy az felidézze az életunt agg Titurel alakját.

Kassák Parsifal-értelmezésének egyik legeredetibb vonása, hogyegy folyamatos mi-struktúrát mûködtet, a mesterséges megváltástküldetéssé programozó akarat megnevezetlen marad, vagyis a vérszóba kódolódik bele, mely egy idealizált, homályos Grál-ígéretmesterséges miszticizmusának tragikus hordozója lesz. Vagyis: azölés és a vér rítusként való megjelenítése felmentést ad a megtisztítócselekedet (szent háború) Kassák számára átlátszó, de retorikailagmégis csak jól programozott elgondolásával. A lányok, azaz a viráglányok kertje a mitológiában õsszel elhervad, a katonákkalkapcsolatba hozott növényi metaforák ideje (pl. „A végtelen határbancsokorban álltak / a fáradt, bomlott szemû katonák”) ezért is leszKassáknál a télutóra idõzítve, a magárahagyatottság így kerül összeKassáknál a küldetéstudat elvesztésével és nem utolsó sorban a remény lehetõségével, melyet a feltámadás virtuális képe ural: „Ittsüket szurokban ül a télutói csönd / s a komorarcú ég ezüstesõostorral / ébresztgeti a holtakat.” Az esõ egyszerre lesztermékenységszimbólum, átokföldje reménye és a feltámadásmegtisztító ereje. A kórházban fekvõ katonahõsök emlékezetében a viráglányok helyét átveszi az anya képe, mely egyben az õsanyaifunkcióé is, s mint Wagner esetében láttuk, a Grál egyik misztikusértelmének érzelmes diadalra jutása.

A katona alakja Kassáknál virtuális sémaként jelenik meg:potenciális megváltóként, akit a küldetést megideologizáló rítusünnepélyessége elvileg hivatásos hõssé avat. A katonának nincsarca, egymásra kopírozott férfiak sokaságát jelenti. A katonaParsifált jelenti, akinek nevét Wagner Joseph Görres filozófusnyomán így etimologizálta: egy tiszta balga. A háború viszontteljességgel alkalmatlan a szent lándzsa megszerzésére, mert a háború végén egy fehér zászló leng, ezúttal kereszt és megváltás nélkül.

Kassák mûvét úgy olvasom, mint egy speciális, a huszadikszázadra rávetülõ költõi Wagner-kommentárt, mely kulcsmotívumokés variánsok szövevényes ritmusából bont ki egy nagyszerûelbeszélést, melyben a szenvedés kromatikája válik uralkodóvá, a frenetikus hármashangzat-apoteózis itt elmarad.


34

L. SIMON LÁSZLÓKassák Lajos és a Magyar Mûhely

1. Magyar Mûhely 1. szám (1962.május–június), 24.

A Magyar Mûhely címû, 1962-ben alapított folyóirat alkotókörében ésszûkebb szerkesztõségében mindig különös hangsúlyt kapott KassákLajos személyisége és életútja. Kassák személyiségének máig tartóvarázsa a lap azon munkatársait is megérintették, akik jóval az 1967-es halála után születtek, de az író- és szerkesztõtársaktól hallotttörténetek – kiegészülve az életmû fontos darabjainak elolvasásávalés megnézésével – egy olyan sajátos Kassák-képpel gazdagítottakbennünket, amely túlmutat az irodalomtudomány száraz értelmezésispektrumain, s az avantgárd mûvészlét sajátos hálózatiságánakdiakron vetületét, azaz a Kassákkal való személyes viszony képzetéteredményezték. Mindehhez hozzájárult a Magyar Mûhely fokozatosankialakult avantgárd szemléletének erõsödése is, de a folyóirat korábbilapszámait elolvasva egyértelmûvé válik, hogy még az avantgárdnakvagy neoavantgárdnak nevezhetõ korszakot megelõzõ lapszámokesetében, tehát a Magyar Mûhely elsõ évtizedében is meghatározójelentõségû volt a kassáki életmû megközelítése, értelmezése,elfogadtatása, megszerettetése.

Kassák neve már rögtön az elsõ évfolyam elsõ számában (1962.május–június) megjelent, a Lõrincz Pál néven publikáló Nagy Pál Kéknovella címû írása után olvasható egy kassáki idézet: „Az újtörekvésekre gyakorta használjuk a formalista szót, mintmegbélyegzést, s ha ez a megbélyegzés jogos valakire, akkor azörökségükbõl élõ költõk a valóban formalisták, mert nemformaalkotók, még pedig azért nem, mert nincs új formába kívánkozómondanivalójuk… A mai mûvész, költõ sem elégedhet meg az örököltformarendszerek kultiválásával. Át kell törni a szûk határvonalakatmég akkor is, ha ez pillanatnyilag anyagi vagy erkölcsi hátránytjelent.”1 Ugyanebben a számban Siklós István versei után is találunkegy Kassák-idézetet: „A közönségnek írok én is, de nem fogadhatomel irányítónak, mértékadónak a közönség mûvészeti kultúráját, sokbancsiszolatlan ízlését. Az írónak ugyanúgy elvitathatatlan feladata mûve

A Kassák-szám borítója


35

tartalmának, formájának megfelelõ kidolgozása, ahogyan a tudós is a saját legjobb belátása szerint oldja meg problémáit, a szakmába benem avatottak véleményére való tekintet nélkül.”2 E két oldalzárónak,helykitöltõnek is felfogható, a tartalomjegyzékben fel sem tüntetettrészlet jól mutatja a fiatal szerkesztõségi tagok (Czudar D. József,Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Parancs János, Szakál Imre)vonzódását a kassáki mûvészeti programhoz, még akkor is, ha a folyóirat elsõ számainak szépirodalmi és kritikai publikációi

2. Uo., 29.

Kassák festményei az 5. szám képmellékletében


36

egyáltalán nem az egyre erõteljesebben bontakozó európai újavantgárd mozgalmak jegyében fogantak, s nem is a klasszikusavantgárd (újra)értelmezésére tettek kísérletet, hanem mindesztétikai, mind földrajzi értelemben a teljes, vagy inkább közel teljesmagyar irodalom, de különösen a diaszpóra fiatal alkotóinakbemutatására törekedtek. Az elsõ szám külön betétlapon közzétettbeköszöntõjében a szerkesztõbizottság meg is fogalmazta:

Kassák festménye (1962) az 5. számképmellékletében


37

„Az a célunk, hogy a külföldön élõ, reménykeltõen bontakozó fiatalmûvésznemzedék, írók, festõk, kritikusok munkáinak biztosítsunk azeddiginél tágabb teret és változatosabb formát.”

Az elsõ szám Kassák-idézeteibõl is kihámozható kassáki programMagyar Mûhely-es értelmezése valójában csak a hetvenes évekreválik a lapot meghatározó esztétikai koncepcióvá, avantgárdprogrammá, míg a nyolcvanas években, s különösen annak a második felében, részben egy idõben a periodika„hazaköltözésével”, a szerkesztõknek folyamatosan szembesülniükkellett a formalizmus vádjával. Ezzel a Mûhely bírálói éppen a lapáltal bevezetett új – elsõsorban vizuális – költészeti formáktovábbépíthetetlenségét, unalmassá váló alkalmazását kívántákostorozni. Egy azonban biztos, a Magyar Mûhely – Bujdosó Alpárralkiegészült – alapító szerkesztõi önzetlen irodalmi-szerkesztõimunkásságuk, lapkiadói tevékenységük során mindig tartottákmagukat Kassák azon, már idézett mondatához, hogy „Át kell törni a szûk határvonalakat még akkor is, ha ez pillanatnyilag anyagi vagyerkölcsi hátrányt jelent.”

Kassák Lajos a folyóirat 5. számának mûmellékletében jelent meghárom, 1962-ben készített absztrakt festményének reprodukciójával,3

amelynek apropóját Kassák 1963-as tavaszi párizsi útjának rövid,szerzõ megjelölése nélküli bemutatása adja.4 A Denise Renégalériájában megrendezett kiállítás mellett a folyóirat hírt ad arról a kötetrõl is, amelyben „harminchét francia és belga költõ rótta le a tiszteletét” a nagy magyar mester elõtt, valamint Révész Györgyfilmjérõl, amelyben vászonra vitte Kassák Angyalföldjét.5

Az igazán komoly figyelmet a harmadik évfolyam Kassák-számajelentette.6 Nagy Pál életrajzi kötetében ki is emelte, hogy a Mûhelytematikus számainak összeállításával valójában komoly céljuk volt:„feladatunk volt használni a magyarságnak, elsõsorban a magyarirodalomnak.” A Magyar Mûhely számai közül valóban kiemelkedik aza négy szám, amely a diktatúra kultúrpolitikája által háttérbe szorítottszerzõkkel, Weöressel, Kassákkal, Füst Milánnal és SzentkuthyMiklóssal foglalkozott. A Kassák-szám a lezárásához közeledõ életmûteljességét kívánta felmutatni, mint a rövid szerkesztõi elõszóbanolvashatjuk, a szerkesztõk célja az volt, hogy „a költõ, elbeszélõ,festõ, esztéta és irodalomszervezõ, gazdag és máig gyarapodóörökségébõl egyetlen arasz se maradjon felméretlenül”.7

A tematikus számot Molnár Edit híres Kassák-felvétele, valamintegy Kassák-reprodukció után valójában Kassák önálló kötetben ismegjelent ciklusának, a Mesterek köszöntésének Max Ernstet, HenriRousseau-t, Franz Marcot, Marc Chagallt, valamint Fernand Légertüdvözlõ, rendkívül szuggesztív darabjaival nyitják a lap szerkesztõi.Lengyel Balázs Kassák és a magyar versízlés címû esszéjébenfelvázolja Kassák poétikai újító szerepét, utalva arra, hogy Kassák a

3. Magyar Mûhely 5. szám (1963.július–augusztus), mûmelléklet a40–41. oldal között.

4. Uo., 41.5. Angyalok földje, fekete-fehér

magyar játékfilm, 99 perc, 1962.6. Magyar Mûhely 13. szám (1965.

december 1.).7. Uo., 1.

Kassák LLajos: Mesterek köszöntése, Magvetõ,Budapest, 1965. 34 p.


38

„Nyugat-vers szépségeszményének elsõ harcos ellenfele. Õ azeurópai avantgárddal egy idõben fellépõ elsõ magyar avantgárd költõ,akiben a múltat elutasító indulat eljut minden vonalon a hagyományokkal való leszámolásig; eljut az ismert eszmék,tartalmak és formák elvetéséig”. Úgy tûnik, a mai mûvészeknek isazzal kell folyamatosan szembesülniük, amit Lengyel Balázs Kassákbefogadása kapcsán megjegyez: „A múltból hozott esztétikaikonvenciók nálunk még mindig olyan erõsek, hogy az esztétikusnak,aki hatni akar a közízlésre, unos-untalan közhelyeket kellismételgetnie.” Mintha a formalizmussal vádolt, a formabontás és

A Kassák-szám 1. oldala


39

mûfajteremtés igényével fellépõ, utóbb többek által doktrineravantgárdnak titulált mûhelyesek alkotói tevékenységének lehetségesértelmezési irányait vetné fel Lengyel Balázs, amikor Babitsot citálva(„mûvészet sosem vethet el minden formákat úgy, hogy magával azelvetés tényével ismét forma ne támadjon”) megállapítja, hogy Kassákformabontása nyomán is kialakult az új forma,8 „amely a rím ésritmuskényszertõl, valamint a harmonikusabb szépségeszményelõírásaitól szabadulva, szerkezetlen szerkesztettségében, rafináltspontaneitásában: érzelem és intellektualitás, belsõ kép és külsõlátvány, emlék és jelen egymásmellettiségét és összeszövõdését:tudatunk újrarendezett tartalmát tudta a versteremtõ víziójábanfeltárni”.

Berényi Zsigmond Kassák Lajos képzõmûvészeti munkásságacímû írásában kronologikus rendben dolgozza fel Kassák vizuálistevékenységét, utalva arra a ma már közhelynek számító tényre, hogyKassák „a konstruktivizmus, a mértani absztrakció elõfutárai, úttörõiközé tartozik”.

A Rajk-per egyik fõvádlottja, Justus Pál személyes emlékeit osztjameg Kassák munkásmozgalmi szerepvállalása kapcsán, MártonLászló pedig Kassák nagy versérõl, A ló meghal, a madarak kirepülnekrõl értkezik. A 13. Magyar Mûhelyszám egyetlen Kassáknak ajánlott szépirodalmi mûve Keszei IstvánAlvó lovászfiú címû, meglepõ módon klasszikus szonettformábaníródott verse.

Sík Csaba Kassák képe irodalomtörténetünkben címû esszéjenem kívánja részletesen feltárni a Kassák-recepció alakulástörténetét,csupán annak fõbb ellentmondásait, az életmû megítélésénekvégletességeit mutatja fel, jól szemléltetve Kassák munkásságánakévtizedek óta vitatott értékelését. Sík idézi Ernst Fischer – Kassákáltal is szívesen citált – mondatát: „A mûvészet nélkülözhetetlenahhoz, hogy az ember a világot megértse és megváltoztassa”, s hozzáteszi Kassák kiegészítõ, ars poétikának is beillõ sorait: „Ebbena mondatban, úgy érzem, az én költõi hitvallásom is bennefoglaltatik”. A Magyar Mûhely 40 éves történetét ismerve, utólagvisszanézve úgy tûnhet, hogy miként a tematikus szám többi írása,Sík Csaba záró sorai is a mûhelyesek késõbbi mûvésziszerepvállalásának, magatartásának, a kassáki életmódhoz, munkásszorgalmához való ragaszkodásának az elõkészítõi, szellemi alapotteremtõ gondolatai lennének. Így egyáltalán nem meglepõ, hogypéldául a Kassák-számba hosszú, költõi kiszólásokkal tarkított kritikátközlõ Papp Tibornak a költészete – a kassáki életmûvel valófoglalkozással párhuzamosan – erõteljes formai és beszédmódbelimegújuláson esik át, s ez a folyamat a Mûhely-számokban közöltverseiben szépen ki is rajzolódik.

8. A formák elvetésérõl írt sorokat vö.a Magyar Mûhely nyolcvanasévekben jellemzõ vizuális költészetiprogramjával vagy Papp Tibor logo-mandaláihoz írt bevezetõjével:PAPP Tibor, Vendégszövegek 5,Magyar Mûhely, Budapest, 1997, 5.

Kassák-rajz a Kassák-szám 52. oldalán


40

A tematikus számnak külön értéke a Kozocsa Sándor általösszeállított Kassák-bibliográfia, amely hasonló alapossággal készült,mint a 7–8. számban közreadott Weöres-bibliográfia, vagy majd a lapalapítás tízéves évfordulóján a 40. számban közzétett MagyarMûhely-repertórium.

Kassák haláláig még egyszer publikált a Magyar Mûhelyben, ez a megjelenés is jelképes erejû, hiszen az ötödik évfolyam derekánmegjelent 16–17. szám két oldalas bevezetõjében összegzik a szerkesztõk a mögöttük hagyott esztendõk tapasztalatait, és –politikai értelemben sokak által vitatott – feladatvállalásait; Kassák a saját életére, életmûvére utaló, szikár, rögtön a bevezetõt követõkölteményei szintén felfoghatók egyfajta összegzésként.9 A verseketkövetõ Arckép néhány mondatban idézetei pedig Kassák – a MagyarMûhely által is vállalt – mûvészetrõl, mûvészi szereprõl, feladatrólszóló gondolatainak az összefoglalása.

Az 1967. július 15-én megjelent 21. szám szerkesztõi üzenete márarról tudósít, hogy a folyóirat lapzártája után érkezett a hír a lapmunkatársa és barátja, Kassák haláláról, pedig a szerkesztõk mégarra számítottak, hogy személyesen adhatják át neki a Magyar Mûhelyés a Convergences Kassák munkásságának szánt különszámát.A rövid gyászjelentés egyértelmûen fogalmaz: „A Magyar Mûhelyszerkesztõi Kassák tanítványának is vallják magukat, folyóiratuk a Tett, a Ma, a Kortárs szellemének, szándékainak is örököse.”

A késõbbi számokban még többször elõtérbe kerül az alakja, a 28-as számban megjelenik egy rajza,10 s Kovács Tibor közöl kritikát a Kassákkal is foglalkozó kötetekrõl, a 35-ös számban KassákLajosné naplórészletében elevenedik meg az alakja és a Mûhelyvárosához, Párizshoz való viszonya.11

A Magyar Mûhely állandó szerzõinek, munkatársainakmunkásságát „felmérõ”, 1971-ben megjelent két antológiaszámban12

jelképes erejûnek mondhatók a számok elejére kiválasztott mottók,Szentkuthy, Barta Sándor, Weöres sorai mellett Kassák, azelkövetkezõ két évtizedre Magyar Mûhely-es jelmondatnak is beillõgondolatai: „A világ mai képén rossz, naturalista festõk dolgoznak.Végre is meg kell fejni a teheneket, szét kell hasogatni a nagytörténelmi vásznakat és ki kell jelenteni, hogy mi is itt vagyunk.”(1926).

A 38. szám arról is tudósít, hogy önálló kötetben jelent meg a máig is meghatározó jelentõségû francia változata Kassák A lómeghal, a madarak kirepülnek címû hatalmas költeményének, Papp Tibor és Philippe Dome fordításában.13

A 39. szám végén egy rövid hír olvasható, amelynek jelentõségétmajd csak a következõ évtizedek igazolták: „A Magyar Mûhelyszerkesztõsége Kassák Lajos barátainak támogatásával KassákLajos alapítványt létesített, melynek célja, hogy az alaptõke

9. Sejtelem (Magyar Mûhely 16–17.szám, 3.), Mester és tanítvány (Uo.,4–5.), Széltölcsér (Uo., 5.), Sorsod(Uo., 5.).

10. Magyar Mûhely 28. szám (1968.szeptember 1.), 54.

11. KASSÁK Lajosné, A tölgyfaárnyékában (naplórészlet), MagyarMûhely 35. szám (1969.szeptember 15.), 43–48.

12. Magyar Mûhely 38. szám (1971.június 1.), 39. szám (1971.december 1.).

13. Lajos KASSÁK, Le cheval meurt lesoiseaux s envolent, Fata MorganaKiadó, Montpelier, 1971, Vö. Sz.Molnár Szilvia ezzel is foglalkozótanulmányát: SZ. MOLNÁR Szilvia,Képvers versus szabadvers.Kassák Lajos: A ló meghal és amadarak kiröpülnek = Kép – írás –mûvészet. Tanulmányok a 19–20.századi magyar képzõmûvészet ésirodalom kapcsolatáról,szerkesztette: KÉKESI Zoltán ésPETERNÁK Miklós, Ráció Kiadó,Budapest, 2006, 165–179.


41

kamataiból – Kassák Lajos emberi magatartása és mûvészi hitvallásaszellemében – kiadja a Kassák-díjat. A Kassák alapítvány díjkiosztóbizottság tagjai: Kassák Lajosné, Schöffer Miklós, a Magyar Mûhelyhárom szerkesztõje: Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, valamintgazdasági ügyintézõ: Rosenberg Ervin gondozzák. A Kassák-díjatolyan avantgárd szellemû, tehetséges fiatal kaphatja meg, akiirodalomban vagy képzõmûvészetben sokat ígérõ eredményt ér el. A Kassák-díj elsõ alkalommal 1972 májusában kerül kiosztásra. A Kassák alapítvány szabályzatát következõ számunkban teljesegészében leközöljük.”

A 40. számban valóban megjelent a rövidített szabályzat,amelyben nem a beharangozóban olvasható avantgárd, hanemmodern szellemû14 fiatal szerzõkrõl beszélnek: „A Kassák-díjat egysokat ígérõ, tehetséges fiatal kapja meg, aki az irodalomban vagy a képzõmûvészetben kimagasló kezdeti eredményt mutat fel.Irodalomban: bárhol élõ, magyar anyanyelvû író, költõ, kritikus vagyfordító, akinek munkaterülete a modern magyar irodalom. Bárhol élõidegen anyanyelvû fordító, kritikus, aki modern magyar mûveket fordít,vagy a modern magyar irodalom valamelyik területével foglalkozik.

14. Megjegyzem, hogy ez a kettõsfogalomhasználat, a modern szónem történeti kategóriaként, hanemaz alkotásmódhoz való viszonyulásjelzõjeként, a progresszívszinonimájaként való használatamind a mai napig jellemzi a MagyarMûhely alkotóinak önreflexív, illetveelméleti írásait.

A ló meghal és a madarak kirepülnek francia kiadásának borítója és címoldala


42

Képzõmûvészetben: Magyarországon élõ fiatal mûvész vagy esztéta,aki a modern mûvészettel foglalkozik, vagy olyan idegen nyelvûkritikus, aki a modern magyar képzõmûvészettel foglalkozik.”

A Kassák-díjat az elsõ tíz évben olyan alkotók és teoretikusokkapták meg, mint Bakucz József, Szentjóby Tamás, JovánovicsGyörgy, Oravecz Imre, Philippe Dome, Erdély Miklós, Tandori Dezsõ,Haraszty István, Nagy Károly, Beke László, Bujdosó Alpár stb. Deezzel a díjjal, s az alapítással egy idõben lezajlott erõteljes esztétikaiprogramváltással már új fejezet kezdõdik a Kassák nélküli MagyarMûhely történetében.

Balról: L. SSimon LLászló, FFajó JJános, HH. NNagy PPéter(Fotó: Tóth Lehel)


43

1924-ben látnak elõször napvilágot Kassák Lajos önéletírásánakfejezetei, a Nyugat folyóirat hasábjain. A szerzõ ekkor emigrációban él, a Bécsben megjelenõ Ma, e nemzetközi jelentõségû avantgárdistaperiodikum szerkesztõje. Kassák most újra kapcsolatot keres a magyarországi irodalmi élettel. A vállalkozás sikerrel jár. Egyebekmellett azért is, mert az Egy ember életébõl közölt fejezetek„olvasmányosak”: a klasszikus modernség folyóiratának tábora ésolvasóközönsége az avantgárd poétikától való visszalépés demonstratívaktusát látja a szövegben, illetve megjelentetésének körülményeiben. A húszas-harmincas években azután a több kiadásban megjelenõ,egyre több kötettel gyarapodó autobiográfia (végül nyolc kötet készül el)széles körben népszerû olvasmánnyá válik.

Kassák önéletírása azonban nem ért volna el tartós sikert, máigjelentõsnek minõsülõ, gyakran újraolvasott munkaként, ha pusztánennyi lenne: visszalépés, engedmény, olvasmányos olvasmány. S nem is így tartják számon. Éppenséggel az önalkotás regényénekszokás tekinteni, egy önerõbõl megformálódó, munkásból mûvésszéváló személyiség megnyilvánulásának és megnyilvánításának. A kétutolsó részt sújtó egykori teljes cenzúra is bizonyítja, a szövegközléseit a szerzõ–elbeszélõ–fõszereplõ egzisztenciális legitimitásahatalommal ruházza fel. A kommün kritikáját a bíráló identitása tette a kommunista hatalom számára tolerálhatatlanná. A „beírt”/beíródóidentitásnak önmagában is erõteljes morális üzenete van –természetesen a „kultúrahordozó” középosztályi rétegek felé is,amennyiben (potenciális) rossz lelkiismeretüket szólítja meg,önkéntelenül is.

Érthetõ, hogy a könyvvel kapcsolatos értékelések rendszerint a fejlõdéstörténeti aspektust emelik ki, mely azonban helyesebben a történetmondás és az „élet”, a (biográfiai) bios kapcsolatakéntnevezhetõ meg. E gyakran naivan kezelt viszony valójábanmeglehetõsen ellentmondásos, de ez termékeny ambiguitás.

MEKIS D. JÁNOSKassák önéletírása

Kassák LLajos: Egy ember élete, I-VIII, Pantheon,Budapest, 1928-1939. 1. kötet: Gyermekkor, 1928. 192 p. 2. kötet: Kamaszévek, 1928. 227 p. 3. kötet: Csavargások, 1928. 202 p. 4. kötet: Vergõdés, 1932. 233 p. 5. kötet: Kifejlõdés, 1932. 221 p. 6. kötet: Háború, 1932. 237 p. 7. kötet: Károlyi forradalom, 1935. 228 p. 8. kötet: Kommün, 1939. 231 p.


44

A bios mint a biográfia tárgya, és mint az egzisztenciális tapasztalatterepe: sosem pusztán politikum és ideologikum, de nem is puszta„valóság” és „igazság”. A tapasztalatok közvetítése; sosem pusztaközvetítés, de a tapasztalatok nyelvi, s egyben nyelv általiformálódása. A mûvésszé-lét elbeszélése ezért oly többértelmû, méglátszólagos „akadálymentes” egyszerûségében is, semleges stílusaellenére. A tapasztalatok eleve nyelvben formálódnak, a nyelvalakulása egyben a tapasztalatok megformálhatóságának kialakulásais. A történet ezt retrospektíve tárja elénk, a pozíciókmegtöbbszörözésével. Az elbeszélés a nyelvi utánzás manõvereithajtja végre. A mûvésszé-lét elõtti nyelv megjelenítése a mûvészinyelv derivátuma.

Itt válik ugyanakkor teljesebb módon megérthetõvé annak a „visszalépésnek” a jelentõsége, melyet az avantgárd ellenébenelvégzett tettként, egyfajta anti-poétikai aktusként szokás elgondolni.Nos, elgondolkodtató, hogy Kassák ezt a váltást avantgárdistapályájának csúcsán hajtja végre. Mégpedig kísérletként, de nemfordulatként. Az Egy ember életének elsõ három kötete 1927-ben látönállóan napvilágot – s a szerzõ még ebben az esztendõben ispróbálkozik egy, az elõzõ év végén megindított, ultramodernistafolyóirat kiadásával, Dokumentum címmel, immáron Magyarországon.Csak ennek hamari kudarca után vált irányzati poétikát Kassák: ti.ezúttal is irányzatos, ha nem is avantgárdista írásmód mellettkötelezve el magát.

Vajon az Egy ember élete az irányregények elõfutáránaktekinthetõ-e? Fölvethetõ ez a szempont, hiszen többnyire az utóbbiakis igyekeznek – célzatosan – eltüntetni a célzatosság nyomait, s ennyiben akár az „eszköztelenségnek” abba a projektumába isbeilleszthetõk, melyet az Egy ember élete jelent be, midõn nem-mûvészetként definiálja önmagát. Ám míg az irányregények ajelentésadás célzatos, üzenet-centrikus irányításával kísérleteznek, ez az önéletírás – épp ellenkezõleg – láthatóvá teszi, helyesebbenmeghagyja – felismerhetõen hagyja – a megformáltság nyomait.

„Az élet” írhatósága olvashatóság is. A szolidaritás, a megértéselõfeltételeként és módozataként, az Egy ember élete befogadásánakalapvetõ paradigmája. Az „önerõbõl megformálódó” személyiség(„önerõbõl megformált”) szövege az, ami az olvasás során nemcsakaz író személyiségnek, de a megírt személyiségnek isdokumentumaként konstituálódik. A kompetenciák beíródnak aszövegbe, személytelen tanúsítványaként egy személyiségnek, egyodaértett szubjektumnak, de a megíródó szubjektumnak is. Az önéletírás-olvasás igen termékeny paradoxonjaként közössé(olvasható szöveggé, közzé-) téve az egyediség (individualitás) jelét –mely a közös jelrendszer egyedi idiolektusán nyugszik. Az alanyközösségi és egyedi identitásának viszonya az Egy ember élete

Kassák LLajos: Egy ember élete, I-III, Dante,Budapest, 1928.1. kötet: Gyermekkor, 192 p. 2. kötet: Kamaszévek, 227 p. 3. kötet: Csavargások, 202 p.


45

centrális problémája. Az egyedi olvasás az identitások egyediáthasonításának mûveletét végzi/nem végzi el.

A közösnek s egyedinek e dinamikája nem volna lehetséges azonnyelvi-poétikai alapok nélkül, melyek nem csupán hozzájárulnak,addicionális tényezõkként, Kassák vállalkozásához, illetve nemcsupán – kontrasztív – hátterét képezik annak, hanem valójában ezekteszik lehetõvé mindazt, amire utaltunk, s amit e vázlat vizsgálnikíván. Az avantgárd poétika, mely Kassák húszas évekbelitevékenysége során, a számozott költeményekben, a Tisztaságkönyvében, a képarchitektúrákban s képversekben magasanszervezett struktúraként mutatkozik meg, az Egy ember élete olvasásifolyamata során az „érem másik oldalaként” képviselteti magát.Részint ahogyan ezekrõl az alakzatokról beszél a narratíva, részintahogyan, ebben a látszólag anti-poétikus (anti-poétikát generáló)közegben, föltûnésmentesen megjelennek, elhelyezkednek,integrálódnak, vagy kifelé tartanak a szövegbõl az avantgárdalakzatok. E könyv nem csupán az avantgárddal „számol el” ilyenmódon, de a modernizmus teljes magyar projektumának egyfajtaföldolgozását adja. A kávéházi–szerkesztõségi–munkáskörijelenetekben, konkrét szöveginterpretációkban (melyek nem csekélyszerepet játszanak az elbeszélõ irodalmi fejlõdéstörténetének írás-konstrukciójában), s éppúgy az életút kronotoposzának (Bahtyin)irodalmi alkalmazásában – „megszervezésében”.

A következõkben ennek szempontját fölvéve jelölök megkontextusokat, s kísérlem meg, történet és elbeszélés néhányelemére fókuszálva, a könyv vázlatos értelmezését.

* * *

Az Egy ember élete a vándorlás könyve. Vándorlás országok között,két szöveg között… és egy mûfaj kialakulása mint vándorlás.Szövegekbõl jön, pl. Tolsztojtól, illetve fõleg Gorkijtól, Jack Londontól,Panait Istratitól (ahogyan errõl más Kassák-szövegekbõl, pl. a Csavargók, alkotók c. esszébõl tájékozódhatunk), s „szövegekbemegy”. Részint az ön-formálás, részint a csavargás irodalma; azegyik a fejlõdésregény modellje s logikája, a másik a picaro-modell s -logika alapján. Nem a magyar emlékirat-hagyomány folytatása,viszont paradigmatikus emlékirat, mely ha nem is teremt hagyományt,de erõsen hat a mûfaj késõbbi alakulástörténetére. Hat továbbá a prózanyelv fejlõdésére is, e fejlõdést nem elõremutató,meghaladó–lineáris értelemben elgondolva, hanem éppen abban azértelemben, hogy kilép a meghaladás-elv kötelme alól, sem régiként,sem újként nem tündökölve, hanem a látószög, a szemlélet, a hozzáférhetõség alapjait megváltoztatva. (A Nyugat folyóirat mintmédium, Kassák Osvát-nekrológja, a közérthetõség problémája, az

Kassák LLajos: Egy ember élete,második rész, I-III, Dante, Budapest, 1932.1. kötet: Vergõdés, 1932. 233 p. 2. kötet: Kifejlõdés, 1932. 221 p. 3. kötet: Háború, 1932. 237 p.


46

avantgárdtól való visszalépés problémája – ezek lennének itt a kontextus hívószavai.)

Márainál (Egy polgár vallomásai) az utazás, Kassáknál a csavargás játszik szerepet a személyiség felépülésénekprocesszusában. Abban a folyamatban, melynek során azalkotóképes személyiség létrejön, az a személyiség tehát, mely képesönmagát kijelenteni, megalkotni, elbeszélni. Mindennek tehát az írás a valódi helye.

Az utazás, a vándorlás és az életút kronotoposza, topikája a történetmondás alap-metaforája, a történetet lehetõvé tevõ változás,az idõiség (idõbeliség, idõben lét) jelölhetõségének alap-biztosítéka.Maga az elmozdulás: a kronikus egységként tekinthetõ mozzanat; segyben létrehozója, generálója s biztosítéka, oka s eredete.(Hívószavak: Zénón, Akhilleusz. Cendrars. Technicitás.Transzszibériai expressz. Gép. Futuristák. Mozgás. Moholy-Nagy,Picabia, Tatlin. Architektúra, statikus és mobilis installációk, textúrák,a statikus tér mozgásba hozása.)

Kassák gyalogol. A gyaloglás szemben az utazással, az „eljutnivalahova” céltalansága, a cél a következõ bögre savanyú tej vagyhitközségi alamizsna. A tér tágassá és egynemûvé válik, a helyekegyformákká, megismételhetõkké és felcserélhetõkké. Tanyák,árokpartok, menhelyek. A hideg esõben vonszolódó csavargók, akiketéjnek évadján akolbólítottak ki a városkából. Csak a következõ tányérleves lehet a következõ állomás. De egészen addig nincs más, nincssemmi, csak a hideg esõ, a fájó tagok, a reszketõ test, s a hátizsák,tömve Szittya Emil jegyzeteivel. (Hívószavak: Csavargó. „Vándor” vagy „bujdosó”? Goethe két verse.Prohászka Lajos, Szerb Antal irodalomtörténete. Kuruc versek. Ady.Thaly Kálmán.)

Kaland. A kaland a veszély vállalása, utólag tekintve igazolása a lehetõségeknek. A végtelen tér az utas elõtt, a bekövetkezésszabadsága, a lehetõség tere. A kaland a fölény mûfaja, azadrenalin–dopamin egyensúly beállítását az extremitás pólusa felémegkísérlõ modernista ember életmódkísérlete, s e kísérletmegnevezése. A kaland csak a kimondáskor kaland, a megnevezésazonban akkor is az utólagosság horizontját idézi meg, ha az a süllyedõ

a kassák-kód · 2020. 5. 2. · a kassák-kód szerkesztette juhász r. józsef h. nagy péter...

Documents