379

A KIADÁSRÓL ÉS A JEGYZETEKRŐL

A Vaskenyéren 1926-ban Kolozsvárt megjelent első kiadását tekintettük alapszövegnek. Ez tulajdonképpen a regény második lenyomata a budapesti Napkeletben (1926. 2–7. sz.) való folytatásos közlést követően. Gyallay öreg- korában – figyelembe véve a bírálatokat – átdolgozta a regény egyes fejezeteit. Célja lehetett Miklós szerelmi viszonyainak jobb megindoklása, néhány idé- zet, korabeli dokumentum beiktatásával színesebbé tenni a regényt s végül sti- lárisan is javítani a szöveget. Megítélésünk szerint az átdolgozás nem mindig vált a regény előnyére. Az Apor Péter Metamorphosis Transilvaniae-jából át- vett, itt-ott lerövidített esküvő-leírás ódon szövege például elüt Gyallay stílu- sától. Egy torockói versezet és szó szerint átvett jelentés beiktatása sem indo- kolt ebben a formában. Ezért úgy döntöttünk, hogy az átdolgozott kézirat dr. Ferencz Józseftől rendelkezésünkre bocsátott gépelt változata alapján a ki- egészítéseket, betoldásokat – ahol beilleszkednek az első kiadás szövegébe – számozott jegyzetben közöljük. A további cselekmény- és stílusbeli változá- sokat összefoglalva soroljuk fel:

A. Csegezy Anikó már Kolozsvárt a püspökéknél lakva megismeri Mik- lóst és beleszeret – tűnik ki az Első rész II. fejezetének párbeszédéből Miklós és édesapja közt. Ennek megfelelően a Második rész VII. fejezete végéről Miklós monológja elmarad.

B. Juditot és apját, amíg Miklós külföldön volt, nagyon megalázták egy harangszentelő ünnepségen – nem lévén nemes családbeliek. Ettől fogva Judit lelki beteg, gyűlöli a nemeseket, Miklósban is a nemest látja (Harmadik rész I. fejezet).

C. Van Norden a kolozsvári kollégiumban Miklós iskolatársa volt. A Harmadik rész IV. fejezetében részletesen elmeséli lovagi családja történetét, és jobban indokolja a magyarokhoz való kötődését.

D. Thoroczkay főkapitány nem veszi ki a ládából és nyújtja oda Miklós- nak a szabadságlevelet (Harmadik rész IX. fejezet), hanem csak a láda kulcsát adja: „– Én katona vagyok, nem szívesen bíbelődöm irományokkal, ez a pró- kátor dolga. Nesze, itt van a kulcs, hányd meg a leveleket!” A továbbiakban mindig csak a szabadságlevél másolatáról van szó.

E. Miklós előbb Vernes Jakabot győzi meg a védekezés taktikájáról s csak azután a tanácsot és szervezik meg a torockóiakat (Negyedik rész VII. fejezet).

380

F. Mielőtt öngyilkos lesz, Van Norden nem értesíti Karlt az árulásról (Negyedik rész XI. fejezet).

G. Vinczy nótárius neve Felvinczyként szerepel. H. A jövő idejűséget lehetőleg jelen idejű alakkal fejezi ki, mellőzve a fog

szót. Pl. „Hol Tordán, hol Szentgyörgyön fognak találkozni” (Harmadik rész XII. fejezet), átdolgozva: „Hol Tordán, hol Szentgyörgyön találkoznak.”

A kötetben a ma érvényes helyesírást alkalmaztuk, a magyar nyelvbe beil- leszkedett latin szavakat is átírtuk. A családneveknél megtartottuk a Gyallay használta és történelmi hagyomány szentesítette alakokat. Így Bánffyt írunk, jóllehet a regény cselekménye idején inkább a Bánffi (Bánfi) változat volt használatos. Ugyanez vonatkozik az Apafy–Apafi (Apaffy) névre is. A Thoroczkay név Gyallay használta változata mellett a Thorotzkay, Toroczkai is gyakran szerepelt dokumentumokban.

A történelmi személyiségek jegyzékét, valamint az idegen és nyelvjárási szavak magyarázatát főleg az ifjabb olvasókra való tekintettel készítettük el. A regény számos szereplője valóban élt, a történetírás is számon tartja őket, ta- nulságos életpályájukat egészében megismerni. Uralkodók, fejedelmek nevére nem térünk ki. A számos latin szót és kifejezést épp a korabeli nyelv jellegze- tességeként iktatta be Gyallay, de pontos értelmüket ma már csak szótárak se- gítségével fejthetjük meg.

A kötetet záró könyvészet a bevezető tanulmány adatait hivatott kiegészí- teni. A kolozsvári és budapesti könyvtárakban megtalálható Gyallay-kötetek jegyzéke teljességre törekszik, nem így a Gyallayról és műveiről írt cikkek, bí- rálatok felsorolása, ahol csak az ismertebb folyóiratok s néhány számunkra is elérhető napilap adataival szolgálhatunk. Mindkét bibliográfiában a kronolo- gikus sorrendet alkalmaztuk.

Itt fejezzük ki köszönetünket dr. Ferencz József (1908–1994) magyaror- szági unitárius püspöknek, aki Gyallay budapesti éveivel kapcsolatban értékes adatokkal járult hozzá a bevezető tanulmány megírásához.

381

JEGYZETEK A BEVEZETŐ TANULMÁNYHOZ

1. A leszármazásra, a család neves tagjaira nézve tájékoztat: P. Szentmártoni Kálmán: Az alsóbencédi Gyallay-Pap család székelyszentmi- hályi ága. Pallas Könyvnyomda, Cluj, 1939. (Keresztény Magvető füzetei 29.) Különnyomat a Keresztény Magvető 1939. 3., 4–5., 6. füzetéből.

2. Alakját a Magyar Nép 1927-beli 34. számában (401–402. l.) Dr. Nagy Endre Úti képek a Székelyföldről című írása így idézi fel: Bencéden él Pap Zsiga bátyánk, a Gyallay Pap Domokos édesapja ősi székely örökségén. Az öreget már négy éve ismerem, amikor egyszer elfáradtan Bencédre kerültem. Mintha ma mondaná, amit akkor beszéltünk. Folytatja a négy év előtti tárgyat. „Felépült a ház, öcsémuram. Úgy építettem, hogy helye legyen benne Domo- kos fiamnak és családjának is, ha valami baj érné őket.” 75 évet számlál Gyallay Zsiga bátyánk. A házát srapnel gyújtotta fel 1916-ban, s mialatt egyik fia olasz fogságban, a másik orosz fronton szenvedett, neki volt ereje új alapot vetni feldúlt gazdaságának, és új házat építeni az ősi telken. Minden szavából erő és bizalom cseng. Mióta vele beszéltem: tudom, honnan tanulta Gyallay Domokos azt a súlyos, tiszta, rövid magyar mondatszerkesztést. Édesapja úgy beszél, ahogy ő ír. Nincs egy fölösleges szava, és mégis egy hétig tudná hall- gatni az ember. A fia érdekli. Első kérdése: „Élhetős állapotban van-e Domo- kos? Nem pipál-e, nem mulat-e ott Kolozsváron? Mert hij, nem igazi élet a vá- rosi. Aztán a mi természetünk nem bírja sem az italt, sem a pipát. Családom négy nemzedékéről tudom, hogy józan életet éltek és nem dohányoztak...” Ragyog a szeme, amikor megnyugtatom, hogy Domokos sohasem iszik sze- szes italt és nem dohányzik. Az öreg Gyallay aztán sorba kérdi az unokákat, és megcirógat a végén, mintha a fia volnék.

3. Gyallay Domokos: Vaskenyéren. Történeti regény. Minerva Rt. kiadása. Cluj-Kolozsvár, 1926. (A továbbiakban: Vaskenyéren.) 86. l.

4. Az unitárius vallásközösség felsőbb iskoláinak és az ezekkel kapcsola- tos elemi iskoláknak Értesítője 1891/92–1892/93. A székelykeresztúri Unitá- rius Középtanoda Értesítője 1893/94–1895/96. A kolozsvári Unitárius Kollé- gium Értesítője 1896/97–1898/99. Gál Kelemen: A kolozsvári Unitárius Kol- légium története (1568–1900). II. kötet. Minerva Rt. (Kolozsvár) 1935.

5. Vö. A kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetem Almanachja 1899– 1903 közötti köteteivel.

6. A tordai IV. osztályú Unitárius Gimnázium Értesítője az 1905–1906. is-

382

kolai évről és az 1906–1907, 1907–1908. évi kötetek. A tordai M. Kir. Áll. Fő- gimnázium Értesítője az 1908/909-i tanévről és az 1917/18-ig terjedő kötetek.

7. Királylátogatás Tordán. Aranyosvidék, 1906. jan. 20. 8. Családi öröm. Uo. 1909. jún. 12. Gyallay-Pap Zsigmond (Torda, 1909.

jún. 7. – Englewood – USA, 1975. május 1.) újságíró, szerkesztő lett. Az Er- délyi Fiatalok egyik vezető tagja, a Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági körében is tevékenyen szerepel, a Kévekötés rovatvezető szerkesztője. Az Erdélyi Fiata- lok falu-füzetei sorozatban jelent meg A nép és az intelligencia (Cluj-Kolozs- vár, 1931) című tanulmánya.

9. Adatok a papmarasztalás korának történetéhez. Keresztény Magvető, 1917. 3. füzet 128–137. l.

10. Erdélyi Lapok, 1910. 8. sz. 232–235., 9. sz. 268–270., 10. sz. 299– 303., 11. sz. 329–334., 12. sz. 363–366., 13. sz. 395–398., 14. sz. 426– 430., 15. sz. 456–462., 16. sz. 489–494., 17. sz. 517–522., 18. sz. 551–556., 19. sz. 579–582., 20. sz. 617–618., 21. sz. 646–649., 22. sz. 680–681., 23. sz. 710–712., 24. sz. 748–752. l.

11. Erre az időszakra vonatkozóan felhasználtuk A kolozsvári Unitárius Kollégium Értesítője 1918/19–1925/26. évi füzeteinek adatait is.

12. Az unitárius egyház főtanácsi gyűlése. Magyar Nép, 1927. 46. sz. 551. l.; Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napján Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve. Szerkesztette Dr. Boros György egyházi főjegyző. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1927. 67. l.

13. Az adatok forrása: A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh leveleslá- dája (1924–1944). Közzéteszi Marosi Ildikó. I−II. kötet. Kriterion Könyvki- adó, Bukarest, 1979.

14. Tamási Áron: Tiszta beszéd. Publicisztikai írások 1923–1940. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 417–418. l.

15. Görög Ferenc: Fölvilágosításul. Magyar Nép, 1939. 10. sz. 186–187. l. 16. B.: Gyallay Domokos Pesten folytatja népnevelő munkáját. Erdélyi

Szemle, 1941. dec. 15–16. sz.; A budapesti VIII. kerületi Magyar Kir. Állami Zrínyi Miklós Gimnázium Évkönyve 1942/43, 1943/44. évi füzetek.

17. Az alábbiakban felhasználtuk K. J-ő [Kiss Jenő]: Tizenöt év magveté- se és aratása című elemző cikksorozatát a Magyar Nép 1936. 13., 14., 15–16., 17., 18. számából.

18. Balázs Ferenc: Mit tanultam Dániában? 1934. 41., 44. sz.; Gyallay- Pap Zsigmond: Erdélyi szemmel – Dániában. 1937. 48. sz., uő: Földművesek ünnepe. 1938. 27. sz, továbbá ifj. dr. Vékás Lajos többnyire Dániai levél,

383

Koppenhágai levél alcímmel 1938. júl. 16. (28. sz.) és szept. 24. (38. sz.) kö- zött megjelent cikkei.

19. Vö. Bözödi György: Népiség az erdélyi irodalomban. Termés. Tél. Kolozsvár, 1943. 70–77. l.

20. A magyar díszítés alapformái. Összeállította Tóth István. Minerva Rt. Kolozsvár, 1939. A Magyar Nép Könyvtára 60–61. sz.

21. A Magyar Nép Könyvtára 1–59. kötetének címjegyzékét a lap 1939. 14. száma hozza (292. l.). Biró Sándor Mátyás király (Minerva Rt. Cluj-Ko- lozsvár, 1940) című kötete az utolsó, 63. szám; hátsó borítóján az egész soro- zat címjegyzéke olvasható.

22. Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák. Erdélyi Iro- dalmi Szemle, 1924. 3–4. sz. 176–187. l.

23. Gyallay Domokos: Hadrakelt emberek. Elbeszélések. Minerva Rt. ki- adása, Cluj-Kolozsvár, 1931. 63. l.

24. Uo. 58. l. 25. Altorjai B. Apor Péter munkái. Közli Kazinczy Gábor. Budapest,

1863. Monumenta Hungariae Historica XI. kötet 393–400. és Cserei Mihály pótlékai 470–475. l.

26. Borbély István: A régi Torockó. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1927. 11. l. 27. A kiváltságlevél teljes szövegének magyar fordítása megtalálható Bor-

bély István fenti kötete 30–34. lapján. 28. Vö. Borbély István: I. m. 92–107. l.; A torockószentgyörgyi Thorotzkay

család levéltára. Ismerteti Jakó Zsigmond és Valentiny Antal. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, 1944.

29. Részletesebben előadva az okiratok szövegével együtt: Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzé- teszi Jakó Zsigmond. Kolozsvár, 1945. Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 1945. évi 1–2. füzetéből.

30. Borbély István: Torockó története 1848–49-ben. Stief Jenő és társa sajtója, Kolozsvár, 1906. 93. l.

31. Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Budae, 1830. Tomus VI. volumen 1. 119–212. l.; Stephanus Ladislaus Endlicher: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. Sangalli, 1849. 627-628. l.; Georg Daniel. Teutsch–Friedrich Firnhaber: Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. Wien, 1857. 174–176. l.; Eudoxiu Hurmuzaki – Nicolae Densuşianu: Documente privitoare la istoria românilor. Vol. I. Bucureşti, 1887. 521–522. l.; Franz Zimmermann– Carl Werher: Urkunden-

384

buch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1892. I. Band 182–184. l.

32. Jakó Zsigmond: A torockói legenda születése és kritikája. Korunk, 1974. 12. sz. 1241–1246., 1975. 3. sz. 174–182. l. Kötetben: uő.: Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Kriterion Könyvkiadó, Buka- rest, 1976. 62–79. l.

33. Erre a korra nézve tájékoztat: Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Er- délyről. VI. kötet. Haldokló Erdély 1662–1703. Bevezette: Makkai Sándor. Franklin Társulat kiadása. Budapest, é. n.; Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703–1708. Közzéteszi: Magyari András. Kriterion Könyvkiadó, Buka- rest, 1983.

34. Vaskenyéren 14. l. 35. Uo. 18. l. 36. Uo. 50. l. 37. Uo. 55. l. 38. Uo. 168. l. 39. Uo. 51. l. 40. Uo. 157. l. 41. Vásárhelyi János: Nyár Solymoson. Magyar Nép, 1938. 41. sz. 778–

779. l. 42. Kristóf György: Gyallay Domokos: Az örökös. Történeti játék 5 szín-

ben. Pásztortűz, 1923. I. kötet 1. sz. 27. l.

BETOLDÁSOK, KIEGÉSZÍTÉSEK AZ ÁTDOLGOZOTT KÉZIRATBÓL

1. De mit kezd most már az öreg Koncz a fia dolga ellen? Külföldi tanulásra azért küldte, hogy a bíró lányától elszakítsa, a diáksze-

relmet elfeledtesse. Ugyancsak verte, egyengette az utat Csegezy Anikó felé – a szép árva is bízvást halasztotta házassági szerencséjét Miklós hazatérésére –, s lám a fiú mégis a sokat járt, régi úton a bíró leánya felé gyorsalkodik.

– A vasárnapi délebéd bizonyosan rosszul fog esni a vén veszedelmező- nek! – mondta Gál Ferencné a többiek vidulására.

2. Mennyire nem változtak itt a dolgok száz esztendő óta! Kolozsvári diákkorában a senior, a literátus hajlandóságú Felvinczy

385

György elmondotta neki, hogy hetven-nyolcvan évvel ezelőtt Szentmártoni Bodó János torockói rektorjeles poéta verset szerzett Torockó vasbányászatá- ról, s művét nyomtatásban is kiadta. A senior a tékából kivette Bodó uram művét, s átadta neki olvasásra. Ő azonban nemcsak elolvasta, de szülővárosa tiszteletére meg is tanulta az ékes, oktató versezetet. A helyszínen eszébe ju- tottak és ajkára jöttek egyes részletek:

Talán nem tudják még, az vas miben áll, mennyi sok gonddal vasat ember talál. De az életre mely bőséggel használ, Megmondanám én, ha reá hallgatnál.

Ezt vedd azért először eszedben, Hogy a vas lakik az földnek szívében, Sok erős hegyek, kövek közepében, Napfénytől üres, szörnyű sötét helyben.

Pénzért adják ám a gyertyát a kezekben, Az míveseknek az vaskőpincében. Pénzért hordják ki, Mert amit vágnak, nem vas az mind éppen.

Szalonnát eszik s bort iszik a szolga, Kinek a vassal vagyon nehéz dolga. Kártya-játszásban nincs igen is módja, Az déli álmot gyakran hátrahagyja.

Az nehéz követ hátán kell hordani, Néha térden jár, úgy kell nyomorogni, Ugyan füstölög, mikor ki kell jutni, Azt állítanád, hogy fel akar gyúlni.

386

Szegény művesnek megtörődik teste, Mert teher alatt lett gyakran eleste. Hogyha gyertyáját kézből kiejtette, Az homlokát gyakran kőbe verte.

De nagy félelem vagyon az bányában, Mert nehéz kövek vannak leomlásban. Mívesek akkor vadnak futkosásban, Az életüket viselik markokban.

Ha ott egyedül jutnál tévelygésre, Fogadást tennél az Isten nevére, Hogyha még egyszer kihozna napfényre: Nem mondasz gonoszt a vaskészítőkre.

A vaskenyér termelésének könnyebb, jobb, eredményesebb módjait itt is meg kell valósítani – fontolgatta Miklós. Majd ha elkészül velük, apja elé ter- jeszti terveit.

3. Aranykenyéren élhetnél, de te csak a vaskenyéren jártatod az eszed. 4. Az Ákos-nemből származó ősi családnak szép számú sarjadéka volt ez

időben. Szentgyörgyön lent a faluban éltek: az öreg Mátyás, idősebb és ifjabb Péter. Mátyás nem viselt tisztséget, sértődötten visszavonult, mikor Teleki Mihály Apafy fejedelem korában unitárius részről nem őt, hanem öccsét, Mi- hályt juttatta be a tanácsuraságba. A Péterek csak a vármegyei tisztségekig vitték. Az ifjabbat Mihály mostanság főispánsággal kecsegtette, de a pártfogás gyümölcsözése egyre késett.

5. Rabutin katonai hírnevét a magyarországi törökellenes harcokon koro- názta meg. A zentai ütközet kétes kimenetelét ő fordította győzelemre. A kró- nikás szerint: bátran beugratta lovát a török sáncába, lovát ellövék, más lóra üle, azt is ellövék alóla, harmadik lóra üle, s megriogatván a keze alatt levő regementeket, a sáncot megvevé.

Amúgy is ritka kevélységű, felfuvalkodott francia lévén, a háborúból visz- szatérvén lóhátról kezdett beszélni az erdélyiekkel.

– Ez aztán dobszóra tanítja Erdélyt – jegyezte meg Cserey Mihály, Apor István szekretáriusa, egy tisztelgő látogatás után.

Apor István kincstartó szájából meg ilyen megjegyzés került közszájra. Rabutin egy alkalommal rákáromkodott az ország igazgatóira („mondieu”,

387

„sacre dieu”), úgy viseljék magukat, hogy ő akármelyiküknek elütteti a fejét, aztán megírja a császárnak, hogy ha rosszul cselekedte, üttesse el az ő fejét is.

– Szép dolog, hogy a maga fejét fölajánlja, de ha az én fejemet egyszer el- üti, az ő fejének elütésével vissza nem teszik! – mondta Apor a tanácsban.

A generális rossz híre mind vastagabban gyűrűzött. Az erdélyiek megtud- ták, hogy Franciaországból paráznaság és gyilkosság miatt kellett menekülnie és Bécsben tisztességtelen házassággal is siettette előmenetelét.

Szemtanúk voltak, akik látták, hogy a neki írt levelet, memoriálét, kérel- met elszaggatta, fogával rágta, lábával tapodta. Első fúriájában sokszor sem ábrázatja, sem esze helyén nem volt. Ha nyelvének, pennájának olyan ereje lett volna, mint a kardnak, golyóbisnak, sok embert megölt volna.

Erdély-szerte elterjedt gróf Bethlen Miklós kancellár mondása is: – Tudjátok-e, atyámfiai, hogy kell franciául kiejteni a generális nevét?

Rabutin annyi mint: rabbá tőn! Mindez azonban a nagyurak ügye, baja volt, akik az ország kormányrúdja

mellett ostorhegyen voltak. De az egész ország búsítására és bőszítésére szol- gál, hogy a rettenetes katonai idők mellett Rabutin önmaga számára is éven- kénti tábornoki fizetése mellé 25 ezer forintnyi óriási hozzájárulást (diszkréci- ót) csikart ki. S minél inkább tollasodott az erdélyi fészekben, annál inkább nőtt a falánksága. Az volt a felfogás róla, hogy úgy viselkedik, mint a régi ró- mai praetorok és prokonzulok, akik provinciájukat személyes meggazdagodá- sukra zsarolták ki.

Főadjutánsa és tolmácsa, Acton kapitány méltó társa volt urának. Éles, de gonosz elméjű ember, nagy parázna házasember létére.

6. A konziliárius leánya német mondatokat kevert beszédjébe. – Úgy látszik, a kisasszony könnyebben ki tudja magát fejezni németül,

hát beszéljünk németül! – ajánlta föl Miklós. A kisasszonynak dehogy ment könnyebben a dolog, de Miklós nem tágí-

tott a német szó mellől, jól megküzdette a módiskodó hölgyet. 7. A vendéglátó vár erődítményeinek, fölszereléseinek rajzát találtuk ná-

luk. Vagyis kémkedtek a gazemberek. 8. – A szentgyörgyi vár nemcsak családi otthon. Egy tiszttől hallottam,

milyen nagy hadijelentősége lesz a jövendőben. Itt a mi völgyünkön vezet a legrövidebb út Szebenből a Körös völgyébe s azon át tovább az Alföldre.

– Annál inkább óvnunk kell a kikémleléstől. 9. Dejszen volt tiltakozás, kárpálódás a nemesszék vezető emberei részé-

388

ről, mikor azzal példálózott, hogy a székely kiváltságos területet beolvasztja a vármegyébe, a maga alispánsága alá.

10. A hajdúk a köréjük gyűlt asszonynépnek elárulták, miért szállt ki a brachium. A bírót a leányával együtt Tordára viszik a vármegye tömlöcébe. Az a hír, hogy a leányt pellengérre állítják, aztán megégetik.

11. Régi iratokban Ijesztőbükk a hely neve, amodább van a Kőerdeje. 12. Tudhatnák, hogy az ilyen dolog az alispán hatalma alá tartozik. 13. Gondolkozott Juditról, hogyan tudott annyira kivetkőzni régi valójá-

ból? Vidám, meleg pillantású, nyájas, beszédes leányka volt, mikor külföldi útja előtt elbúcsúzott tőle, komor, szótlan, keserű lélek, mikor hazatérésekor forró vágyakozással sietett köszöntésére. Megízetlenedett, mint a dércsípte, szép fiatal paradicsom.

Gál Ferencné mondott valamit magyarázatul, mikor hazatérése első hetei- ben Judit megváltozásáról panaszolt neki. Nagyon szívére vett egy tapasztala- tot, amely a járai uraság kastélyában érte. Apjával együtt az uraság meghívásá- ra ő is megjelent a harangszentelő ünnepségen. Az ünnepség végén az uraság ebédre hívta a más helységből jött vendégeket. Az asztalhoz ülést úri szokás szerint kézmosás előzte meg: származás és tisztség szerint járultak az ezüst mosdótálhoz. Az asztalhoz is a mosdás sorrendjében telepedtek le. Torockó főbírájának meglett volna a szép tisztsége, de jobbágynevet kellett viselnie, s így mind a kézmosásnál, mind az asztalnál az utolsó helyre került. Ugyanez az elbánás érte Juditot az asszonyi renden. És a táncnál is őt, aki a legszebb volt a leányok közt, akinek öltözetét pártának, násfának, kösöntyűnek ékességében, aranyos csillogásban a legelőkelőbb kisasszonyok köntöse sem múlta felül, csak kócos diákok, fiatal iskolamesterek és nótáriusok kérték föl. Úrfi vagy csak egy nemes székelyfi meg nem táncoltatta. Úgy jött haza abból az ünnep- ségből, mint a madár a jégverésből... Igen, így kezdődhetett a Judit lelki be- tegsége, önbizalmának, büszkeségének ezzel a nagy vereségével – gondolta meg Miklós. És a betegség növekedésére, elfajulására bőven volt alkalom a bírói háznál. Annak a kis világnak minden búja, kétsége, sóvárgása oda gyűlt a bíró házához, mint a felhő az oromra. Judit most már nyitott szemmel látta a város megalázó, szolgai állapotát.

– A sérelmek oda hulltak az ő sebére. S közben én is oda kerültem az ő gyűlöltjei közé a nemesek rendjébe.

14. Adott szavamért... becsületből!... Az igazságért... 15. Az asszony hangja, nevetése szakasztott mása az Anikóénak!... 16. Igen, eddig csak Torockó szűk világa s a maga érdeke töltötte el valóját.

389

De most diadalmasan zengett lelkében a megtalált szó: a nemzetért!... 17. Elterveztem, hogy feleségül veszem Csegezy Anikót. 18. Súgtak-búgtak, csoportoztak. de hát rendes dolog ez országgyűlésen.

Az erdélyi uraknak különben is bő gyakorlatuk volt a titkos ligázásban, meg- tanulták Apafy fejedelem idejében. Teleki Mihály átalutas, facsaros kormány- zása alatt.

19. A várba hívatta Szaniszlóékat. 20. Van Norden a hadi kasszából fizet valamennyit, ezt Koncz veszi föl,

és kipótolja annyira, hogy a bányászok egy ideig hallgassanak vele. 21. Anikónak is hadd legyen könnyebb az elfordulás. 22. A vár ékes öltözetet kapott. A szín mindenütt be volt vonva díván sző-

nyeggel, napkelet felől volt csinálva a Majestas helye, három fok grádicson kellett oda felmenni. Ott az asztal skófíummal szőtt portai szőnyeggel be- vonva, széles aranyos csipke rajta.

Gróf Rabutin elérkezvén, a szín előtt levő diadalkapunál leszállott a hintó- ból, a kalap mindenkor a fejében lévén, a színben a Majestas helyére sok ágyúlövés között fölment, és ott a székben leült egyedül. A násznép azután ér- kezett el. Apor István násznagy a nyoszolyóasszonnyal. Haller Györgyné Kornis Annával, a vőlegénnyel, vőféllyel, nyoszolyókisasszonnyal mindenütt nagy reverenciát tévén felmentek a Majestashoz, ott fél térdre állván a nász- nagy a véle valókkal, deákul köszöntötte a császár képét. Gróf Bethlen Miklós kancellár felelt a köszöntésre. Onnan, magokat a földig meghajtván, háttal kel- lett visszajönniek a szín közepéig, hogy a császár képével szembe essenek. Ezek után a leányt szokás szerint kikérték. Az is meglévén, a császár képe asz- talára aranyos szélű tálakban az étket fölvitték. Mikor a császár képe enni kezdett, akkor ültenek az ötven asztalhoz a vendégek. Nagy csendesség volt az asztalnál is, az míg megittasodtanak, de aztán elég zajgás volt és kiáltozás. Eléggé csitolták, hallgassanak, mert a császár képe itt vagyon, de semmi hasz- na nem volt. Kivált a fennudvarló részeg szolgák egybe szidták a császárt. A császár képe, Rabutin csak hallgatott, egyedül ett és ivott. Egészen hajnalig, míg a vendégség és tánc tartott, ott kellett ülni egyedül.

Minden asztalon különb-különbféle tésztaműből, sokféle színű festékkel nagy öreg tálakban levő pástétomok voltanak, némelyekben alma-, körtvély-, narancs-, citromfák szintén úgy zöld levelekkel, azokon úgy függöttenek a gyümölcsök. Az állatokat szintén kicsinálták, Fogaras várát belső, külső bás- tyáival együtt, a német silbak hátán a puskával a kapuban állt, körül a vár ár- kában víz volt, a vízben apró eleven halak firkoltanak. Mindazoknak csináló

390

mestere volt marosszéki Berzenczey Márton, ki Apafy Mihály öreg fejede- lemnek is konyhamestere volt.

Az úrasszonyokon, kisasszonyokon annyi sokféle drága portékák volta- nak, azt mondották a német tisztek, merő királyi lakodalom.

A császár képe a menyasszonytánc után bément a várba, ahol pompásan felöltöztetett ház volt szállásnak.

Másnap nem volt majestasi készület, Rabutin nem volt császár képe. 23. De csakhamar a torockóiakkal kellett bajoskodnia. A Gubernium érte-

sítette, hogy három tagból álló bizottság megy a bányászok megintésére, mint alispán a vármegye részéről támogassa a bizottság munkáját. Szaladt ki Torockóra. s most is bizalmasan kioktatta Tóbis bírót, milyen magatartást ta- núsítsanak a bizottság előtt. A Gubernium (értsd Thoroczkay konziliáriust) a bevett szokások szerint három erdélyi nemzet kebeléből állította össze a bi- zottságot. Bethlen Ferenc a magyarokat, Ugron Tamás a székelyeket és Czerner András a szászokat képviselte.

Jelentésüket szó szerint beiktatjuk elbeszélésünkbe. (Csonttól ízesedik a leves!) Ím ezt írják Torockószentgyörgyről Anno 1702. 10 octobris:

Méltóságos Substitutum Gubernium, nekünk jó uraink! Nagyságtok és Kegyelmetek méltóságos parancsolatja szerint mi ide

Torockóra eljöttünk vala. Nagyságtok és Kegyelmetek Méltóságos parancso- latját megadtuk, szóval is – amint tőlünk lehetett – a dolgot nekik proponál- tuk. Választ az Nagyságtok és Kegyelmetek parancsolatára és az mi szónkra ilyet tettek: Semmiképpen magokat a méltóságos possessor urak kezek alá nem eresztik valameddig a felséges udvarból emberök meg nem jönnek s ha láttatnának is ők Őfelsége ellen rebellálni, addig, míg az ő emberök meg nem jönnek, szándékukat le nem tennék mivel ők az Őfelsége köntöséhez ragasz- kodtak.

Akartuk alázatosan Nagyságtoknak és Kegyelmeteknek ezen választéte- leket megírni. Ajánljuk ezzel az jó Isten oltalmába Nagyságtokat és Kegyel- meteket, maradván köteles, alázatos szolgái: Bethlen Ferenc, Ugron Tamás, Czerner András.

A konziliárius szaladton szaladt Szebenbe a bizottság jelentésével. Kitűnő eszköz a Rabutin felbőszítésére. Lám, bebizonyosodott, hogy ezekkel nem le- het kesztyűs kézzel bánni, nemcsak a családdal, vármegyével, de a Guberni- ummal is packázni mernek. Hát jöjjön a főkommandó fegyverrel... a császár nevében! Ezt fogja Rabutinnál keresztülvinni.

A főkommandót óriási izgalomban találta. Tegnap még csak kósza meg-

391

mosolygott hír volt, de mára megbizonyosodott: Rákóczi megszökött bécsúj- helyi börtönéből s Lengyelországba menekült, rokonai védelme alá.

– Erdély lesz a fő célja, elődeinek a fejedelmi trónja! – fontolgatták a sze- beni politikusok. – Erdély szomszédságában is rakják már a tűzfészket, nem- sokára nemcsak a nyugati, de a keleti égbolt is piroslani fog a Habsburg Biro- dalom fölött.

Rabutin tiszti megbeszélést tartott, s azon nyilvánosan megdicsérte Van Nordent.

– Milyen szerencse, hogy az armaturát rendbe szedtük, hadaink önbizal- mát a fegyverzet fölfrissítésével megerősítettük. Van Nordennek jó orra és se- rény keze volt. Soron kívül előlép! – mondta kegyesen.

A konziliárius nagy együttérzéssel vett részt az izgalomban, de titkon fújt a dühtől: ehhez a nagy tűzhöz közel sem tud férkőzni a maga pecsenyéjével. Van Norden is a tiszti tanácskozás után úgy világosította fel, hogy a tábornok- nak most egyéb gondja van, semhogy magánosok perpatvarait igazíthatná.

De Mihály úrnak szerencséje volt. A tábornok meglátta Van Norden szo- bájában, s maga intette be...

Nagyon sokáig volt bent, halkan beszélgettek. Van Norden bosszankodott, a tábornok máskor behívta, ha civilekkel tárgyalt, most ez a bizalmas súgás- búgás... Pedig nagyon érdekelte volna, hogy ítéli meg a fordulatot ez a labanc.

A konziliárius távozása után a tábornok őt szólította be. Jelentősen mosolygott, és önmagának szóló elismeréssel közölte friss ötle-

teit. – Az imént a megbeszélésen nagy gondban voltunk: a hadikasszánk ho-

gyan bírna el egy háborús próbát. A porciók mind nehezebben folynak be, zö- rög már az adósok csontja. De hát a nem adósok, az urak és főrendek kincsesládái? Emlékszik a gyalui lakodalom pompájára? Nos, hát azokba a lá- dákba is mihamarább belenyúlunk. Úgy értesültem, hogy csupán a Teleki-ház kincseiből egy évig megfizethetnők a katonák zsoldját. A Teleki-örökösök lá- dáinak nagy része itt van kézügyben.

Van Norden megértően mosolygott... kézügyben!... – Hiszen elvégeznők mi az erdélyi szolgálatot, de hátha most, a Rákóczi

keltette zavarok között, fölváltanak valami protekciós marhákkal? Ön fiatal még, nem tudja, mily tülekedés folyik az ilyen önálló parancsnokságokért, ahol egy kissé a jövendőről, az öreg napokról is gondoskodni lehet. Caraffa magyarországi és erdélyi szolgálat után ma Bécsnek egyik leggazdagabb em- bere...

392

– Nagyon vékony becsülettel! – jegyezte meg Van Norden. – Igen... jót is tenni kell... jóra használni a hatalmat! Voltaképpen ez az,

amiről Önnel beszélni akarok. A Thoroczkay család pörös ügyében rendet kell teremtenünk. A konziliárius méltánylandó kéréssel jött hozzám. Ebből az irat- ból megismerheti a jobbágyok ostoba vakmerőségét, észre kell térítenünk őket. A birodalmi érdek is azt követeli. A mostani izgatottság idején jó lesz bizonyságot tennünk, hogy ébren vagyunk és a fegyelmezetlenséget nem tűr- jük. A konziliárius érvelésére elhatároztam, hogy Torockót fegyverrel kény- szerítjük a földesurak jogainak elismerésére. S az eddig szenvedett kár némi pótlására kiadós sarcot hajtunk fel rajtuk. Önt bízom meg, hogy a beavatko- zást megszervezze, Ön ismeri a helyi viszonyokat. A tervezetbe azt is számítsa bele, hogy én is jelen akarok lenni.

– Ilyen jelentéktelen ügynél?... – Más cél is van. Katonai cél, amit kellő súllyal kell elintéznünk. Thoroczkay

Istvánt megfosztjuk a szentgyörgyi vár parancsnokságától, s az ifjabb Pétert állítjuk helyébe. A tiszti megbeszélésen megállapítottuk annak szükségét, hogy a fontosabb posztokra megbízható embereket kell helyeznünk. Szóval én is részt veszek az akción, Ön persze mellettem lesz. Milyen csapatokkal, mi- lyen létszámmal, milyen fölszereléssel menjünk, tessék kidolgozni és jelen- teni.

– Az elvonulás ideje? – kérdezte Van Norden adjutánsi gondossággal. – Az időpontot a tervezet kapcsán majd megbeszéljük – rendelkezett a tá-

bornok. – Néhány napig jó lesz itthon maradnunk, lássuk, milyen hírek, eset- leg milyen parancsok érkeznek Bécsből. – Elbocsátóan biccentett az adjutáns- nak.

393

TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉGEK JEGYZÉKE

Acton, Karl Ludwig – Rabutin titkára és tolmácsa Erdélyben. Almásy püspök – Almási Gergely Mihály (1654–1724) – 1692-től unitá-

rius püspök. Az ő idejében élték át az unitáriusok a legnehezebb megpróbálta- tásokat. Az ellenreformáció hatása alatt elvették templomaikat, iskoláikat.

Apor István (1638–1704) – a Székelyföldön főkirálybíró, majd a Habsbur- gokhoz hű főúr, 1693–1703 között erdélyi kincstartó, azután katonai fővezér. Bárói, majd grófi rangot kapott.

Bánffi György (1661–1708) – erdélyi főúr, 1690-től II. Apafi Mihály gyámja, 1693-tól haláláig a Habsburg-fennhatóság alá jutott Erdély első fő- kormányzója (gubernátora). 1696-ban kapott grófi rangot.

Bercsényi Miklós gróf (1665–1725) – kuruc hadvezér, II. Rákóczi Ferenc legbizalmasabb embere. 1701-ben Rákóczi elfogatásakor Lengyelországba me- nekült, s onnan próbálta megszervezni a francia és a svéd király támogatását.

Bethlen Ferenc gróf (†1706) – Felső-Szolnok megye főispánja, majd főhadbiztos. Teleki Mihály lányát vette feleségül.

Bethlen Miklós (1642–1716) – erdélyi főúr, emlékiratíró, máramarosi főis- pán, majd 1691-től Erdély kancellárja. 1696-ban grófi rangot kapott. Ő eszkö- zölte ki az Erdély és a Habsburg Birodalom viszonyát szabályozó Diploma Leopoldinumot. A Habsburg-uralomtól maga is megrettent. Egy röpiratáért Rabutin elfogatta, elítéltette. Bár Bécsben felmentették, haláláig ott tartották.

Caraffa, Antonio (1646–1693) – olasz származású osztrák császári tábor- nok. Mint a felső-magyarországi hadak főparancsnoka ő fojtotta el a Thököly Imre vezette felkelést, majd Erdély Habsburg-hűségre térítésében szerzett ér- demeket. Kegyetlenségéről volt hírhedt. (A regényben említett időpontban már nem élt!)

Cserei Mihály (1668–1756) – székely birtokos nemes Teleki Mihály, majd Apor István szolgálatában. História című művében megírta Erdély 1661–1712 közti történetét Habsburg-barát szemszögből.

Demény Pál – Kolozsvári Dimén Pál (1655–1720) – Tordán és Kolozsvá- ron tanult, a leideni egyetemen szerzett doktorátust. 1690-ben választották a kolozsvári kollégium rektorául, mely tisztséget haláláig betöltötte. Az ő idejé- ben vették el az unitáriusoktól egyházi épületeiket. Hollandiai gyűjtőútra azonban az 1697-es nagy tűzvész pusztításainak következtében indult, s való- ban nagy adományokkal tért haza.

394

Felvinczy György (1650 körül – 1715) – a magyar hivatásos színjátszás első szervezője. A kolozsvári Unitárius Kollégiumban tanult, majd 1669-ben iskolamester lett Torockón, 1672-től Kolozsvárt tanított. 1696-ban Bécsbe ment, s Lipót királytól engedélyt kért magyar színielőadások tartására erdélyi városokban. Maga is írt mitológiai tárgyú drámákat. Nevét Vintzinek, Vinczinek is írta.

Forgách Simon gróf (1669–1730) – kuruc tábornagy, 1705-től az erdélyi hadak főparancsnoka.

Kapy György (†1679) – Hunyad vármegye főispánja, majd fejedelmi ta- nácsos, portai követ.

Poncius (Pilátus) – Júdea római helytartója, aki bár ártatlannak tartotta Jézus Krisztust, hagyta, hogy keresztre feszítsék.

Rabutin, Jean Louis Bussy de (1642–1717) – I. Lipót francia származású hadvezére, tábornagy, 1696–1708 között Erdély katonai főparancsnoka. Zsar- noki önkénnyel, gőgösen kormányzott.

Sáros[s]i János, kissárosi (†1703) – portai követ, majd 1691-től ítélőmes- ter. Mivel belekeveredik az erdélyi románoknak a vallási unió (görög katoli- kus egyház) elleni tiltakozásába, letartóztatják, 1702-ben Bécsbe rendelik, ahol az Udvari Kancellária előtt tisztázza magát. Unitárius volt. Nem té- vesztendő össze a szintén unitárius Pókai Sárosi János ítélőmesterrel, aki ugyancsak támogatta a torockóiakat, de már 1648 előtt meghalt.

Seau, Johannes Honorius – osztrák pénzügyi szakember, az Erdélyben működő kamarai bizottság elnöke, bátyját, Johann Friedrich Seau-t váltotta fel ebben a tisztségben.

Szaniszló Zsigmond – 1691-től 1697-ig tordai alispán, később főbíró. 1699-ben I. Lipóttól nemeslevelet kapott. Unitárius volt, Almási Gergely Mi- hály püspök sógora. 1682–1711 között naplót vezetett (közölte Torma Károly. Budapest, 1891).

Székely Ádám, borosjenői (†1730) – erdélyi főúr, grófi rangot kapott. Bánffy Annával 1702-ben tartott lakodalma különös pompával zajlott le, több emlékirat megemlékezik róla.

Szentmártoni Bodó János (†1648) – erdélyi unitárius énekszerző, 1622− 1634 között torockószentgyörgyi, majd haláláig kolozsi lelkész. Az Tékozló Fiúnak Históriái (Kolozsvár, 1636) című művének függeléke Az Vasról való Ének

Teleki Mihály gróf (1634–1690) – erdélyi kancellár, a család vagyonának,

395

rangjának megalapozója, I. Apafi Mihály korának legbefolyásosabb politikusa, aki előkészítette Erdély csatlakozását a Habsburg Birodalomhoz.

Thoroczkay István (†1712) − Aranyos szék főkapitánya. 1703-ban a kuru- cok ellen kirendelt székely csapatok parancsnoka. Fogságba esvén átpártol Rákóczihoz, 1704 januárjától decemberéig az erdélyi kurucok főparancsnoka.

Thoroczkay Mihály – 1693-tól guberniumi tanácsos, unitárius vallású. Thoroczkay Péter (†1724) – királyi táblai ülnök, egyike azoknak, akik

Torockószentgyörgyöt feladták a kuruc csapatoknak. Ezért a várat felégető császáriak Szebenbe vitték.

Tiege, Karl báró (†1729) – Lotharingiai Károly apródja, később Erdély- ben teljesít katonai szolgálatot, 1723-tól tábornok, 1726-tól erdélyi katonai főparancsnok, kolozsvári vicekapitány. 1659-től naplót vezetett (közölte Nagy Gyula. Budapest, 1896).

Vass György, cegei (1658–1705) – II. Apafi Mihály udvaronca, majd Bánffi György gubernátor bizalmasa, 1703-tól.

Vinczy − lásd: Felvinczy György Werbőczy István (1458–1541) – országbírói ítélőmester, Magyarország

nádora. Ő foglalta össze a feudális jogrendszert Tripartitum (Hármaskönyv, 1514) című híres, az 1848-as forradalomig használt művében.

396

IDEGEN ÉS NYELVJÁRÁSI SZAVAK, TÁRGYI MAGYARÁZATOK

adjutáns (lat.) – segédtiszt agyagfalvi rét – az Udvarhely megyei Agyagfalva melletti fennsíkon

1506-ban a székelyek nemzeti gyűlést tartottak, melyen konstitúciót fogadtak el. 1848 októberében is itt gyűléseztek a székelyek.

ámbitus (lat.) – széles, egyik oldalán nyitott tornác amice (lat.) – barátom Approbaták – Approbatae Constitutiones Regni Transilvaniae et Partium

Hungariae eidem annexarum (lat.) = Az Erdélyi Fejedelemség és Magyaror- szág hozzácsatolt részeinek jóváhagyott törvényei – II. Rákóczi György erdé- lyi fejedelem parancsára az 1540–1653 között hozott törvényekből ösz- szeállított és az országgyűlésen jóváhagyott törvénykönyv.

apropó (fr.) − erről jut eszembe archívum (gör.) – levéltár, irattár armatúra (lat.) – fegyverzet artikulus (lat.) – törvénycikk, cikkely asszisztencia (lat.) – segítség, közreműködés, segédszemélyzet, segédkezők audiencia-ház (lat.) – kihallgatásra szolgáló helyiség auktor (lat.) – szerző, (klasszikus) író Au revoir mon ami (fr.) – Viszontlátásra, barátom!

bagatell(a) (fr.) – csekélység, jelentéktelen dolog bagázsia-szekér (fr.–ném.) – poggyászt szállító szekér baggat – akadozva olvas, silabizál billikom (ném.) – serleg brachium (gör.–lat.) – karhatalom, karhatalmi egység brúder (ném.) – fivér, pajtás, cimbora

caesarea maiestas (lat.) – császári fennség ciheres – bokros, cserjés hely civil bagage (-bagázs) (lat.–fr.–ném) – söpredék, polgári csőcselék coki-pohár – búcsúpohár colonellus (fr.–lat.) – ezredes

397

Compiláták – Compilatae Constitutiones Regni Transilvaniae et Partium eidem adnexarum (lat.) = Az Erdélyi Fejedelemség és a hozzácsatolt részek összegyűjtött törvényei – I. Apafi Mihály fejedelem utasítására összeállított és az 1645–1669 között keletkezett törvényeket magába foglaló gyűjtemény, 1669-ben Kolozsvárt jelent meg.

contignatio (lat.) – emelet, épületszint

dájcs (ném.) – német ( a deutsch szó magyaros írással) dekrétum (lat.) – határozat, rendelet depó (fr.) – raktár, lerakat disztinkció (lat.) – megkülönböztetés donáció (lat.) – ajándék, adomány duntató – kiszélesített vízmedence magas fekvéssel (ez biztosítja a verők

hajtásához szükséges vizet)

echó (gör.) – visszhang edictum (lat.) – rendelet, császári parancsolat egzekúció (lat.) – végrehajtás, kivégzés elokvencia (lat.) – ékesszólás enyedi diák – az 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem alapította híres Re-

formátus Kollégium (melyet 1662-ben I. Apafi Mihály Gyulafehérvárról Nagyenyedre helyezett át) tanítványa

excellenciá(d) (lat.) – kegyelmességed (magas rangú főúr megszólítása)

família (lat.) – család fúria (lat.) – dühöngés, düh

grácia (lat.) – kegy, jóindulat, hála, köszönet Gubernium (lat.) – Főkormányszék, a Habsburg-uralom idején 1691-től

1867-ig Erdély kormányzó szerve, élén a gubernátor állt.

história (lat.) – történelem, történet

inspektor (lat.) – felügyelő, ellenőr, jószágfelügyelő Iphigenia (Iphigeneia) – a görög mitológiában Agamemnón és Klütaim-

nesztra lánya, akit az auliszi kikötőben veszteglő görögök feláldoztak, hogy az

398

istennőt kiengesztelve továbbhajózhassanak. Iphigeneia utóbb önként vállalta népe érdekében az áldozatot.

istály – bányaalag, hegybe ásott, föld alatti út, akna

jurátus (lat.) – joggyakornok, tanuló jogász

kamerális komisszió (lat.) – kamarai (kincstári) bizottság kancellária (lat.) – legfontosabb államügyeket intéző hivatal kolozsmonostori káptalan – a XI. század második felében alapított

kolozsmonostori Benedek-rendi apátság 1300 körültől megszűntéig, 1556-ig hiteleshelyként okleveleket is szerkesztett, hiteles másolatokat készített. Az apátság feloszlatása után annak levéltárát Kolozsvárra szállították

komisszárius (lat.) – kormánybiztos kommandáns (lat.) – (katonai) parancsnok, a főkommandáns Erdély oszt-

rák katonai főparancsnoka, a regény idején Rabutin tábornok kompánia (fr.– ol.) – katonai század konstitúció (lat.) – alaptörvény, alkotmány konziliárius (lat.) – tanácsos (magas rangú tisztviselő) kópia (lat.) – másolat kuriális stílus (lat.) – hivatalos, latinos fordulatokkal tele stílus kvártély (ném.) – szállás, lakás

libera ars (lat.) – szabad művészet, itt: engedélyezett művészkedés liga (lat.) – (titkos) szövetség, összeesküvés

magazin (arab) – raktár majestás – lásd: caesarea maiestas manipuláns őrmester (lat.–ném.) – gazdasági ügyekkel és élelmezéssel

foglalkozó őrmester megmaszlagol – elbolondít, félrevezet, becsap megmustrál (lat.) – megszemlél Messiás (héber) – megváltó, megszabadító – az egyházi szóhasználatban

Jézus Krisztust illetik e névvel minét (fr.) – menüett (régi francia tánc) mon dieu (fr.) – Istenem! monsieur (fr.) – úr, uram

399

nótárius (lat.) – jegyző, iródeák

orálás (lat.) – szónoklás originále (lat.) – valaminek az eredetije

parbleu (fr.) – teringettét! parola (ol.) – becsületszó, kézfogás Partium (lat.) – Részek, az önálló erdélyi fejedelemséghez tartozó Arad,

Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros, Zaránd megyék, a kővári, vala- mint a lugosi-karánsebesi kerület

passzió (lat. ) – szenvedély, kedvtelés passzus (lat.) – útlevél patrujozás (fr.–ném.) – (katonai) őrjárat, őrjárás penitencia (lat.) – vezeklés, bűnbánat, büntetés, bűnhődés plundra (ném.) – német szabású nadrág, hosszú bő felsőkabát poltúra (lengyel) – régi ezüstpénz possessor (lat.) – birtokos praefeciál (lat.) – (lat.) – kinevez precedencia (lat.) – elsőbbség, előzmény preceptor (lat.) – tanító, nevelő preponál (lat.) – előad prezentál (lat.) – bemutat, benyújt, beterjeszt prezidium (lat.) – őrség, elnökség privátdiner (ném.) – tisztiszolga privilegiális levél (lat.) – kiváltságos levél produkál (lat.) – bemutat, előad, létrehoz prókátor (lat.) – védőügyvéd, szószóló protokollum (gör.–lat.) – jegyzőkönyv proverbium (lat.) – közmondás

quieta non movere (lat.) – csendesen (maradni), nem mozogni

rebellál (lat.) – lázad(ozik) rebellió (lat.) – lázadás, zendülés regalista (lat.) – királyi megbízott; a fejedelem vagy uralkodó által meghí-

vott erdélyi országgyűlési tag regement (regiment) (ném.) – katonai ezred

400

regisztrál (lat.) – iktat, nyilvántartásba vesz rektor (lat.) – falusi (igazgató) tanító, felsőfokú tanintézet vezetője rekurrál (lat.) – fellebbez, folyamodik valakihez reverencia (lat.) – hódolat, mély meghajlás rezideál (lat.) – székel, lakik

sacre dieu (fr.) – szent Isten! silbak (ném.) – őrszem, katonai őr skófium (lat.) – hímzésre használt arany- vagy ezüstszál spinét (ol.–ném.) – régi húros ütőhangszer, a zongora őse spion (fr.– ném.) – besúgó, kém stikkekkel teljes beszéd (ném.) – díszes, fordulatokkal teli beszéd Substitutum Gubernium (lat.) – Helyettes Főkormányszék sunnyog – sunyin ólálkodik svalizsér (fr.) – könnyű fegyverzetű lovas katona szekretárius (lat.) – titkár

taxa (taksa) (lat.) – adó, díj teátrum (gör.) – színház titulus (lat.) – ranggal járó cím triumfus (gör.) – fényes diadal, ujjongó ünneplés

ugarolás – tarlószántás

vale bene! (lat.) – Isten veled! Minden jót! verő – hámor nagy kalapáccsal Vivat imperator, vivat generalis! (lat.) – Éljen a császár, éljen a tábornok! voilà (fr.) – íme, ez az

zentai ütközet – a Savoyai Jenő vezette császári seregek 1697 szeptembe- rében itt győzték le a törököket

zélus (gör.) – buzgalom, indulat zsinatol (gör.) – lármázik, zajong, tanácskozik

401

KÖNYVÉSZET

I. GYALLAY DOMOKOS KÖTETEI

(Eredeti művek, szerkesztett, összeállított kiadványok)

Torda és környéke. Turistakalauz. Összeállította: Pap Domokos főgimná- ziumi tanár. Fodor Domokos könyvnyomdája. Torda, 1909. 93 l.

[Második kiadás: uo. 1913.] Dávid Ferenc életrajza 1510–1579. Írta: Pap Domokos. Kiadja a Dávid

Ferenc Egylet. Gámán J. örököse. Kolozsvárt, 1912. 75 l. Torda és környéke. Turistakalauz. Második kiadás. Írta: Pap Domokos.

Csákay Péter könyvnyomdája. Torda, 1913. 41 l. A tordai Székely Társaság kiadványa.

Ősi rögön. Elbeszélések. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1921. 113 l. [Tizenhét elbeszélés]

[Második kiadás: uo. 1927, harmadik kiadás: nincs adat róla, negyedik ki- adás: uo. 1935.]

Föld népe. Elbeszélések. Ludwig Voggenreiter Verlag Magyar osztály. Berlin, 1924. 81 l. [Tizennégy elbeszélés]

Mindenre sor kerül. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1924. 18 l. Az Út ki- adása. Ünnepnapok I. sorozat 5. sz.

Rég volt, igaz volt... Erdélyi történetek. Kiadja Révész Béla könyvkeres- kedése. Târgu-Mureş-Marosvasarhely, 1925. 159 l. [Tizennégy elbeszélés] Erdélyi Könyvbarátok Társasága irodalmi vállalat VI. kötet.

Vaskenyéren. Történeti regény. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1926. 181 l. Pásztortűz könyvtár 9. [Második kiadás: uo. 1927, harmadik kiadás: Kassa, 1928, negyedik ki-

adás: Budapest, 1934.] Ősi rögön. Elbeszélések. Második kiadás. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár,

1927. 109 l. [Tíz elbeszélés] Vaskenyéren. Történeti regény. Második kiadás. Minerva Rt. Cluj-Ko-

lozsvár, 1927. 181 l. Pásztortűz könyvtár 19. Falusi színház. Jelenetek, egyfelvonásosak falusi műkedvelők számára.

Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1928. 65 l. [Nyolc színdarab]

402

Vaskenyéren. Történeti regény. Kazinczy Kiadóvállalat. Kosice-Kassa, 1928. 180 l.

Kazinczy Könyvtár. Dávid Ferenc búcsúzása. Történelmi színjáték egy felvonásban. Kiadja a

Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köre. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1929. 16 l. A nagy tűz árnyékában. Regény. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1929. 227 l. Genovéva. Érzékeny történet. Hajdankori széphistóriák nyomán írta

Gyallay Domokos. Minerva Rt. Kolozsvár, 1930. 106 l. [Második kiadás: uo. 1938.] Második szavalókönyv. Összeállította: Gyallay Domokos. Minerva Rt.

Cluj-Kolozsvár, 1930. 93 l. A Magyar Nép könyvtára 40. sz. Erdély története. Írta: dr. Jancsó Benedek. A szerző utasításai szerint ki-

adásra rendezte: Gyallay Domokos. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1931. 389 l. Hadrakelt emberek. Elbeszélések. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1931. 123 l.

[Nyolc elbeszélés] A Magyar Nép könyvtára 44. sz. A kontár. Történelmi vígjáték egy felvonásban. Minerva Rt. Cluj-Kolozs-

vár, 1931. 16 l. [Második kiadás: Budapest, 1946.] Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre. Grafic Record. Cluj-Kolozsvár,

1933. 14 l. Unitárius füzetek 5. sz. Jézus Maroskenden. A szép szó. Elbeszélések. [Minerva Rt.] Baia Mare-

Nagybánya, 1933. 20 l. A királyhágómelléki Ref. Egyházkerület iratterjesztésének kiadványai.

Családi tűzhely mellett II. sorozat 6. sz. Vaskenyéren. Történeti regény. Szigeti Imre rajzaival. Franklin Társulat

kiadása [Budapest, 1934]. 164 l. Képes Ábécé és olvasókönyv (összeállította: Gyallay Domokos). Minerva

Rt. Cluj-Kolozsvár [1935]. 104 l. Ősi rögön. Elbeszélések. Negyedik kiadás. Minerva Rt. Cluj, 1935. 117 l.

[Tizenkét elbeszélés] Tűz a szigeten [Elbeszélés]. Kálvin Könyvnyomda. Oradea [1935]. 16 l. Református könyvtár 3. Az apa. A lovag [Nagyvárad. 1936.]. 16 l. [Két elbeszélés] Református könyvtár 12.

403

Ingyen kegyelem. Elbeszélések. Kálvin Könyvnyomda. Oradea [1936]. 79 l. [Gyallay két novellájával]

Református könyvtár 25. A jó vetőmag. Elbeszélések. Kálvin Könyvnyomda. Oradea [1937?]. 78 l.

[Gyallay három novellájával] Református könyvtár 28. Genovéva. Érzékeny történet. Hajdankori széphistóriák nyomán írta

Gyallay Domokos. Második kiadás. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1938. 109 l. Nyár Solymoson. Regény. Könyvbarátok Társasága. Cluj, 1938. 234 l. Tompa Mihály: Elbeszélő költemények Összeállította: Gyallay Pap Do-

mokos. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1938. 77 l. A Magyar Nép könyvtára 57. sz. Betűk és képek világa. (Képes ábécé, összeállította: Gyallay Domokos).

Minerva Rt. Cluj, 1940. 48 l. Kis Könyvtár I. A hegyek beszélik. Királyi Magyar Egyetemi nyomda. Budapest, 1940. 64 l.

[Hat elbeszélés] Hívó hegyek [Regény]. Stádium Sajtóvállalat Rt. [Budapet, 1940] 272 l. Rogerius mester a pokol torkában. Regény. Magyar Népművelők Társa-

sága kiadása. Budapest [1941]. 96 l. Érdekes regények. Röptében a világ körül I. évf. 33. sz. Az apa. Sylvester Rt. Budapest, 1943. 16 l. [Két elbeszélés] Református könyvtár 13. Az apa. [Sylvester nyomda]. Budapest, 1943. 16 l. [Két elbeszélés] Református katonák könyvtára 6. Egy födél alatt. Összegyűjtött elbeszélések. Új Idők Rt. [Singer és

Wolfner] Budapest [1943]. [Harmincegy novella] A kontár. Történelmi játék egy felvonásban. Szikra kiadás. Budapest,

1946. 28 l. Szüret után esküvő... Vígjáték egy felvonásban. Szikra kiadás. Budapest,

1946. 8 l. Harmatos húsvét. Tarka műsor műkedvelők számára Gyallay Domokos

színművével. Összeállította: Volly István. Misztótfalusi kiadás. Budapest, 1947. 24 l.

Népi műsornaptár 12. Kisjátékok. Budapest, 1947. 32 l. [Négy vígjáték] A Magyar népi művelődési intézet műsorfüzetei l.

404

Ocsú a búzában [Színmű]. Szikra [Budapest, 1947]. 16 l. Fehér foltok. Három kis játék. Zenéjét és táncait összeállította Volly Ist-

ván. Szerzők kiadása. Budapest [1948]. 35 l. A tábornok paplana. Színmű. [Egy kötetben Hegedűs Géza A kalmár és a

forradalom című verses játékával.] Kultúra. Budapest, 1948. 54 l. Új Magyar Könyvtár 5. A székely őstörténet nyomai az élőnyelvben. Budapest, 1959. 8 l. Különlenyomat a Magyar Nyelv 1959. évi 2. számából. Erdélyi legendák. Elbeszélések. Előszó: Szent-Iványi Sándor. Amerikai

Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat. New York, 1968. 70 l. [Tizenkét el- beszélés]

II. GYALLAY DOMOKOSRÓL ÉS MŰVEIRŐL ÍROTT TANULMÁNYOK, ISMERTETÉSEK, MÉLTATÁSOK ÉS HÍRADÁSOK

Lovassy Andor: Egy könyv [Torda és környéke]. Aranyosvidék, 1909. jún. 26. Kristóf György: Gyallay Domokos: Az örökös. Történeti játék 5 színben.

Pásztortűz, 1923. I. köt. l. sz. 27. mp.: Gyallay Domokos: Ősi rögön. Napkelet, 1923. II. köt. 7. sz. 661. Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák. Erdélyi Irodalmi

Szemle, 1924. 3–4. sz. 176–187. Rass Károly: Gyallay Domokos: Föld népe. Erdélyi Irodalmi Szemle,

1924. 9–10. sz. 421–423. Censor [P. Jánossy Béla]: Föld népe. A Hírnök, 1924. 21. sz. 516–517. Makkai Sándor: Föld népe (Levél Gyallay Domokos új könyvéről).

Magyar Nép, 1924. nov. 6. Hartmann János: Erdélyi irodalom. [Rég volt, igaz volt... A föld népe]

Napkelet, 1925. IX. sz. 391–396. Kiss Ernő: Az Erdélyi Könyvbarátok Társaságának könyvei. [Rég volt,

igaz volt...] Pásztortűz, 1925. 15. sz. 339. György Lajos: Az erdélyi magyarság szellemi élete. Pallas Rt. Budapest,

1926. 29–30. Kéky Lajos: Erdélyi elbeszélők. [Föld népe] Budapesti Szemle, 1926.

201. köt. 584. sz. 311–320. Kiss Ernő: Gyallay Domokos [arcképpel]. Pásztortűz, 1926. 5. sz. 97–100. György Lajos: Vaskenyéren. Pásztortűz, 1926. 25–26. sz. 622.

405

Kristóf György: Vaskenyéren. Újság, 1926. dec. 23. Kőmíves Lajos: Vázlatok erdélyi írókról. Újságíró Almanach 1927. Cluj-

Kolozsvár, 1926. 256–264. Sz. E. [Szász Endre]: Torockó nagy regénye. [Vaskenyéren] Keleti Újság,

1927. jan. 14. (k.) [Kuncz Aladár]: Új erdélyi könyvek. [Vaskenyéren] Ellenzék, 1927.

febr. 6. Mael Ferenc: Vaskenyéren. Vasárnap, 1927. 1. sz. 2. Kiss Ernő: Erdélyi regények. [Vaskenyéren] Erdélyi Irodalmi Szemle,

1927. 1. sz. 78–79. Alszeghy Zsolt: Jelentősebb szépirodalmi alkotások. [Vaskenyéren]

Irodalomtörténet, 1927. 1–2. sz. 33–41. Pálffi Márton: Vaskenyéren. Keresztény Magvető, 1927. 1. füzet 69–72. Németh László: Gyallay Domokos. Protestáns Szemle, 1927. 2. sz. 86–89.

(Kötetben: Németh László munkái. Két nemzedék. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadók. Budapest, 1970. 207–211.)

Censor [P. Jánossy Béla]: Vaskenyéren. A Hírnök, 1927. 2. sz. 43–44. Kristóf György: A Vaskenyéren „történetisége”. A Hírnök, 1927. 3. sz.

66–67. Kéky Lajos: Vaskenyéren. Pásztortűz, 1927. 3. sz. 69–70. Tordai Ányos: Gyallay Domokos: Vaskenyéren Katolikus Szemle, 1927.

III. sz. 187–188. Aradi Viktor: Az erdélyi regény. [Vaskenyéren] A Jövő Társadalma, 1927.

6–7. sz. 188–189. (Kötetben: Aradi Viktor: Mócok földjén. Kriterion Könyv- kiadó. Bukarest, 1974. 218–221.)

Kovács Gáspár: Gyallay Domokos: Vaskenyéren. Magyar Kultúra, 1927. 13–14. sz. II. köt. 650–651.

Vargha Gyula: Gyallay Domokos [ajánlása a Kisfaludy Társaságba]. A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 57. kötet [1924–1928]. 366–367.

Szondy György: Gyallay Domokos. Debreceni Szemle, 1928. VII. sz. 404– 407. (Kötetben: Kelet, észak, dél. Arcképek és vázlatok a kisebbségi magyar iro- dalomból. Szerk. Szondy György. Budapest–Debrecen, 1928. 103–106.)

Kéky Lajos: A megszállott területek irodalmából. [Vaskenyéren] Budapesti Szemle, 1928. 208. kötet 603. sz. 312–319.

Papp Ferenc: Gyallay Domokos regénye. [Vaskenyéren] Budapesti Szemle, 1928. 209. köt. 605. sz. 156–160.

(f.l.) [Fekete Lajos]: Újarcú magyarok. Vajdasági Írás, 1928. 35. sz. 166.

406

Vathy Elek: A magyar szépirodalom története. Minerva Rt. Cluj-Kolozs- vár, 1928. 118–119. (A Magyar Nép könyvtára 32–33. sz.)

Rajka László: Gyallay Domokos: Falusi színház. Pásztortűz, 1929. 1. sz. 21. Falusi színház. A Hírnök, 1929. 6. sz. 140. Kristóf György: Gyallay Domokos – a Kisfaludy Társaságban. Keleti Új-

ság, 1930. febr. 9. Szász Ferenc: A mi ünnepünk [arcképpel – Gyallay beválasztása a Kisfa-

ludy Társaságba]. Magyar Nép, 1930. febr. 15. (k.a.) [Kuncz Aladár]: Gyallay Domokos. Erdélyi Helikon, 1930. 3. sz. 255. Botos János: Gyallay Domokos, a Kisfaludy Társaság tagja. Pásztortűz,

1930. 4. sz. 76. A Kisfaludy Társaság új erdélyi tagja. A Hírnök, 1930. 4. sz. 92. B. Gy. [Boros György]: Gyallay Pap Domokos [arcképpel]. Unitárius

Közlöny, 1930. 3. sz. 38–39. Censor [P. Jánossy Béla]: Gyallay Domokos új könyvei. [A nagy tűz ár-

nyékában, Genovéva] A Hírnök, 1930. 17. sz. 373–374. Kristóf György: Tíz év az erdélyi magyarság irodalmi életéből. IV. A re-

gény. Irodalomtörténet, 1930. 5–6. sz. 150–151. (Kötetben: Kristóf György: Kritikai szempontok az erdélyi irodalmi élet-

ben. Minerva Rt. Cluj-Kolozsvár, 1931. 102–103.) Krónikás: Gyallay Domokos székfoglalója a Kisfaludy Társaságban.

Pásztortűz, 1931. 2. sz. 43. Z. L. : Erdélyi magyar írók darabja a kolozsvári színházban. [A kontár]

Pásztortűz, 1931. 4. sz. 94. Hadrakelt emberek. A Hírnök, 1931. 12. sz. 336. Kós Károly: Jancsó Benedek: Erdély története. Erdélyi Helikon, 1931. 10.

sz: 808–812. Járosi Andor: Két novelláskötet. [Hadrakelt emberek] Kálvinista Világ,

1931. 18. sz. 115. Szinnyei Ferenc: Gyallay Domokos: Hadrakelt emberek. Napkelet, 1931.

10. sz. 906. Diárium, 1932. 1–2. sz. 26. Ünnepelünk. [Gyallay beválasztása a Petőfi Társaságba]. Magyar Nép,

1934. márc. 17. A Petőfi Társaság új erdélyi tagjai. A Hírnök, 1934. 3. sz. 111. Erdélyi szerző a Nemzeti Színházban. [A Külön nóta közelgő bemutatója

Budapesten] A Hírnök, 1934. 11. sz. 351–352.

407

Gyallay Domokos székfoglalója [a Petőfi Társaságban. Pekár Gyula fo- gadó beszéde és Gyallay válasza]. Koszorú, 1936. ápr. 185–188. sz.

P. Jánossy Béla: Gyallay Domokos: Nyár Solymoson. A Hírnök, 1938. 9. sz. 272. utáni borítón.

Benczédi Pál: Gyallay Domokos népies irodalmi munkája. [Betűk és ké- pek világa, Genovéva] Erdélyi Szemle, 1938. 7–8. sz.

Benczédi Pál: Az erdélyi magyarság múltja és jövője. [Nyár Solymoson] Erdélyi Szemle, 1938. 9–10. sz.

t. g.: Nyár Solymoson. Széphalom, 1938. szept. 17. Vásárhelyi János: Nyár Solymoson. Magyar Nép, 1938. okt. 15. Kovács Katona Jenő: Nyár Solymoson. Korunk, 1938. 12. sz. 1099–1101. P[osoni] Szentmártoni Kálmán: Az alsóbencédi Gyallay-Pap család

székelyszentmihályi ága. Palas Könyvnyomda, Cluj, 1939. 59 l. Különlenyo- mat a Keresztény Magvető 1939. évi 3, 4–5, 6. füzetéből.

Benedek Marcell: Külön nóta. Gyallay Domokos népi játéka a Margitszi- geten. Új Idők, 1940. júl. 14. II. köt. 71.

Szász Ferenc: A népszínmű feltámadása. [A Külön nóta Budapesten] Magyar Nép, 1940. júl 20.

Szira Béla: Színház. [Külön nóta] Katolikus Szemle, 1940. 8. sz. 309– 312.

Nagy sikerrel mutatták be Főszerkesztőnk darabját a Nemzeti Színházban Budapesten. Magyar Nép, 1940. nov. 2.

(B.): Gyallay Domokos Pesten folytatja népnevelő munkáját. Erdélyi Szemle, 1941. dec. 1–25. 15–16. sz.

Bözödi György: Népiesség az erdélyi irodalomban. Termés. Tél. Kolozs- vár, 1943. 70–77.

Meskó Barna: Gyallay Domokos: Egy födél alatt. Forrás, 1944. 4. sz. 123–124.

K. Péterffy Ilona: Gyallay Domokos: Egy födél alatt. Keresztény Mag- vető, 1944. 4. füzet 190–191.

Jékely Zoltán: Gyallay Domokos. Élet és Irodalom, 1970. máj. 2. Gaal György: Gyallay Pap Domokos író és nevelő az egyház szolgálatá-

ban. Keresztény Magvető, 1988. 1. sz. 12–23.