Hidrológiai TájékoztatóKiadja:

A M A G Y A R H I D R O L Ó G I A I T Á R S A S Á G

2008

HIDROLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ

Szerkeszti:a szerkesztõ bizottság

Dr. Józsa Jánosa szerkesztõ bizottság elnöke

Dr. Vitális Györgyszerkesztõ

a szerkesztõ bizottság tagjai:

Bódás Sándor, dr. Dobos Irma, Farkas Ádám, Fejér László, Góg Imre , Gyulavári József, Halasy Károly,Hamza István, dr. Harmati Károly, Hrehuss György, dr. Juhász Endre, Keszeyné Say Emma,

dr. Kiss Ferenc, Kovács László, dr. Kovács Sándor, Lõrincz Károly, Magyarics András, Márialigeti Bence, Nagyné Tóth Andrea, Németh Kálmán, Ombódi István, dr. Ördögh József, Papp Ferenc, Petrõcz Bálint,

dr. Ponyi Jenõ, Radács Attila, Radványi Rudolf, Sághiné Juhász Ildikó, Szõdyné Nagy Eszter, Varga Dezsõ, Varga Gyula István, dr. Vágás István

Kiadja:a Magyar Hidrológiai Társaság

2008

A fedõlapot Asztalos Zsolt grafikus tervezte

A fedõlapon Luigi Ferdinándo Marsigli 1741-ben Hágában kiadott, eredetiben1:92000 ma. „La Hongrie et le Danube” címû térképrészlete látható.

A Hidrológiai Tájékoztató eddig megjelent számai

A Hidrológiai Tájékozatónak 1961 márciusától 2007-ig 70 száma jelent meg 5256 oldalterjedelemben, 224 800 példányban. 1968 és 1974 között a cikkek német nyelvûkivonatát is közöltük, összesen 91 oldal terjedelemben. Az 1961 és 1989 között meg-jelent számok adatait részletesen utoljára a Hidrológiai Tájékoztató 1989. áprilisi, az1989 és 2000 között megjelenteket a Hidrológiai Tájékoztató 2000 évi számá-ban közöltük. Az elsõ húsz évfolyam (1961–1980) tartalomjegyzékét 1985-ben, az1981–1990 évekét 1991-ben, az 1991–2000 évekét 2001-ben tettük közzé. A kiadványt1961-ben a VITUKI Sokszorosító Üzem, 1962 és 1963-ban a Dunaújvárosi Nyomda,1964-ben a Kner Nyomda, 1965-tõl 1969-ig a Zrínyi Nyomda, 1970-ben a NyírségiNyomda, 1971-tõl 1973-ig a Szolnoki Nyomda, 1974-tõl a VIZDOK SokszorosítóÜzem, 1975-tõl 1983-ig a VIZDOK Nyomda, 1984-tõl 1989-ig a Vízügyi Dokumen-tációs Szolgáltató Leányvállalat, 1990-tõl 1989-ig az AQUA Kiadó és Nyomda, 1997-tõl2001-ig a PRO-TERTIA Kft. készítette, 2002-tõl az INNOVA-PRINT Kft. készíti.

A kiadványt a Magyar Hidrológiai Társaság egyéni és jogi tagjai a tagdíj ellenébenkapják. Könyvtárak részére folyóirat vagy kiadványcsere formájában hozzáférhetõ.

Kérjük kedves Tagtársainkat és Olvasóinkat, hogy a Hidrológiai Tájékoztatóvalkapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket és véleményeket, továbbá a közlésre szánt

cikkeket, ismertetéseket és híreket floppy-n Társaságunk Titkárságára(1027 Budapest, Fõ u. 68. IV. 445., vagy 1371 Budapest, Pf.: 433.) juttassák el.

Készült a HYDROLOGIA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY támogatásával.

HU-ISSN 0439-0954Felelõs kiadó: Geszler Ödönné

Készítette az INNOVA-PRINT Kft.(1027 Budapest, Fõ u. 68.) 2008-ban

2900 példányban, A/4-es formátumban

3

Dr. Szabó József királyi tanácsos, egyetemi tanár, a MagyarTudományos Akadémia rendes tagja, a címben hivatko-zott könyvében bámulatos precízséggel és a geológia tu-dománya széleskörû ismeretével és ismertetésével a hid-rográfiai viszonyokat is példamutatóan tárgyalja. Ezekközül néhány a korabeli szemlélet szerinti fogalmazásúérdekességet a következõkben emelek ki.

Az I. rész „A Föld külalakulata” címû I. fejezete: A lég és a víz (c) és A víz és a száraz (d) címû, a 18–39.oldalon található alfejezetet tartalmazza.

Igen szellemesen megállapítja, hogy „A lég és víz kétoceán gyanánt tekinthetõ, melyek egymástól sok tekin-tetben különböznek, de bizonyos tekintetben hasonlíta-nak is.” A légoceán fejünk felett terjed ki, a vízoceán lábunk alatt terül el. Akár a flóra, akár a fauna legjobbanott díszlik, ahol a száraz, a oceán és a lég egymással érint-kezik, sõt azok a népek akik e három anyag határán tele-pedtek le érték el a legnagyobb haladást.

Mindkét esetben megemlíti: a mélység, a légnyo-más, a kémiai alkat és a hõmérséklet viszonyait. A ko-rabeli ismereteknek megfelelõen vázolja a vízi oceánmélységét és kiterjedését, az Airy féle hullámtáblákat,melynek lényege, „hogy csekély pocsolyákban a hullá-mok aprók s mozgásuk lassú, a mély vízben nagyobbaks haladásukban gyorsabbak.” Tehát „számbeli arány lé-tezik egyrészt a hullám szélessége, magassága és gyor-sasága, másrészt a víz mélysége között.” Ezzel az oceánmélységét is ki lehet számítani. Az Atlanti oceán köz-vetlen mérések által ismert mélységi viszonyait az 1. ábra szemlélteti.

Ismerteti a víz térfogata, súlya és folytonossága ada-tait, az oceán feloldott alkatrészeit és a tengervíz tömött-ségét, az oceán felosztását, valamint a légkör és az oceánhõfoki viszonyait. Ez utóbbit a 2. ábrán közölt ábrájánszemlélteti. Részletesebben foglalkozik az édes víz, a jégés a hó szerepével, továbbá a lég és a víz mint geologiaitényezõkkel.

A víz mint geologiai tényezõ címû részben jelzi, hogya „víz mechanikai hatása sokkal nagyobb, mint a leve-gõé.” Hatását legjobban az édesvíznél a szárazon észlel-hetjük, de az oceánban ez „hasonlíthatatlanul nagyobbmértékben történik.” Igen fontos a víz chemiai hatása:„egyes testeket felold és így azok abban mint oldatokfoglalnak helyet.” Feltünõen koncentrált oldatok az ás-ványvízforrások. A víz vegyileg leköttethet: „olyan ve-gyületek melyekben elõbb víz nem volt, vizet vehetnekfel és hidrátokká lesznek.”

A víz és a száraz címû alfejezet megadja a szárazokfelosztását és nagyságát, a száraz általános kinézetét, azoceáni szigeteket és a tengerfenék jellemzõit.

Az említettek a korabeli szemléletnek megfelelõenáltalános bevezetõ tájékoztatásnak tekinthetõk, érzékel-tetve, hogy 125 évvel ezelõtt már milyen széleskörû is-meretekkel magyarázta az egyes jelenségeket.

A könyv III. részében a földtörténet alluviuma vagyjelenkora keretében a 337-373. oldalon foglalkozik ahidrográfiai viszonyokkal, mégpedig az 1. Édesvíz, 2. aTengervíz és 3. a Jég szerepével.

Az édesvizet a) a Föld felületén és b) a Föld alatt egy-másból következõ logikus rendszerben tárgyalja.

1. ábra. Az Atlanti oceán Yukatántól Szenegálig

125 éve jelent meg dr. Szabó József: „Geologia kiváló tekintettel a petrografiára vulkánosságra és hidrografiára” címû elsõ magyar nyelvû

kézikönyve hidrográfiai tanulságai

4

A Föld felületén megjelenõ édesvíz megjelenését azesõvel származtatja, ami kezdete az édesvíz fellépésé-nek. A lehullott esõcseppek egyesülve patakká, folyó-vá, végül folyammá alakulnk, melyek behálózzák akontinenst.

Vízkörnyék az egész táj mely a vízfolyásnak vizetszolgáltat, míg a vízválasztó mely két vízfolyást egymás-tól elválaszt. Leírja a Duna folyamrendszerét, vízkörnyé-két és az egyes folyók vízválasztóval kiválasztható víz-környékét.

Az édesvíz mechanikai hatása legfeltünõbben a völ-gyek kezdetén, illetve a folyók tengerbe ömlésénél látha-tó. De figyelemmel kísérhetõ a folyamrendszer középtá-ján is az az óriási értékû munka „melyet a légköri víz azanyag távolításában véghezvitt.” Jól megválogatott hazaiés világviszonylati példákat sorol fel a csontárok ki-vájódásáról Ajnácskõ vidékén Gömörmegyében, föld-oszlopokról kõlaptetõvel (3. ábra), egy zuhogó torrenciál hatásáról, a Niagara vízesésrõl. Számadatokat közöl a Duna, a Rajna, a Missisipi és a Ganges anyaghurcoló te-vékenységérõl.

A víz mint kõzetalkotó azokon a helyeken jön számí-tásba, „hol a folyó megállapodik, mi kevesebb esetbenvalami zárt tó (Kaspi, Araltó), legtöbbször a tenger.”

A nyílt tavat úgy tekinti, mint a folyó helyi kitágulá-sát „melybe a magas hegységbõl lejutó víz a durvatörmeléket lerakja és gyakran teljesen megtisztulva foly-tatja útját. Ilyen a sok között a Genfi tó.”

Az „estuárium egy olyan kiszélesedõ torkolat, amelybe a tenger dagálya és apálya behatván, a szárazföl-di és tengeri iszapolás eredményei összekeveredve talál-tatnak.” „Példa erre a Themse beömlése a tengerbe, amelynek Londontól a tengerig tartó része estuárium.”

Ábrákkal részletesen bemutatja a Duna, – közepén a Szulina-ággal – deltáját és Besszarábia sós limánjait (4. ábra). A Dnieper [Dnyeper] és a Dnieszter [Dnyeszter]iszapját lerakva számos parti sós mocsár (liman) képzõ-désére ad alkalmat. A Nílus és a Missisipi deltája térképétés adatait is megadja.

A Föld alatti édesvíz tárgyalása során megemlékezika talaj vízeresztõ és víz nem eresztõ voltára. Minden kõ-zetrõl, talajról elmondható, „hogy az vizet vesz magába,

egyik lassabban, másik sebesebben.” A víz a Föld felületealatt is végez mechanikai munkát, de jelentõsebb a kémiaihatások elõidézése.

Megemlíti a forrás geologiai kellékeit, az artézi kútgeologiai szerkezetét, valamint az idõközi forrás szerke-zeti viszonyait.

A hévvizeket hõfokuk szerint heterothermák és homo-thermákként különbözteti meg. Elõbbiek az évszaknakmegfelelõen változtatják hõmérsékletüket, az utóbbiakállandó hõmérsékletûek. A nagyobb mélységbõl a hidro-sztatikai nyomás következtében felszínre jutó vizet geo-logiai vagy általában hévforrásnak nevezik.

Az ásványvízzel kapcsolatban megírja, hogy az „ás-ványforrások tehát általában olyan vizek, a melyekbenvízben oldódó ásványokból egy vagy több foglaltatik.”

Az ásványvizeket hat osztályba osztja: 1. Alkalikus,2. Sós, 3. Földes, 4. Chloridos, 5. Vasas és 6. Savanyú vi-zek. Mindegyikhez magyarországi példát is közöl. Az egyesosztályok szerint kilenc magyarországi ásványvíz elem-zését – Bernáth szerint – táblázatban közli.

Az „ivóvíz sem egyéb, mint higított ásványvíz és elõ-fordulására nézve hûs forrásvíz.”

2. ábra. A lég és a vizi oceán hõfoki viszonyai 3. ábra. Földoszlopok kõlaptetõvel

4. ábra. Besszarábia sós limánjai

5

„A higienisták a kifogástalan ivóvíztõl a következõhét tulajdonságot kívánják meg:

1. A víz legyen színtelen, szagtalan és nem zavaros.2. A víznek forráshõmérséklete legyen a különféle

évszakokban állandó, vagy csekély ingadozásnak (leg-fölebb 6 °C.) alávetve.

3. A víz ne tartalmazzon (mikroskoppal látható) sem-minemû szerves testet vagy szerves extract anyagot,mely a chamäleon vagy ezüstsó oldatát redukálná.

4. A víz ne tartalmazzon ammoniakat, salátromos savat vagy salétromsavat.

5. A víz a chloridok, a sulfátok és különösen a kalium-sulfátnak csak igen csekély mennyiségét tartalmazza.

6. A vízben ne legyen sok földes vegyület, de különö-sen magnéziumsó nem.

7. Legyen üdítõ, azaz: tartalmazzon jó levegõt (oxi-gent) és szabad szénsavat.”

Az ásványvizek geologiai viszonyairól szólva a vi-lághírre vergõdött budai keserûvíz, amely heterotherma,tehát nem geologiai forrás, hanem csekély mélységbenképzõdik. A keserûvíz dolomit és kvarchomokkal keve-redõ trachittufában képzõdik, nagy mennyiségben finomosztatú pirittel. A pirit szolgáltatja a kénsavat, mely azu-tán a dolomitból Ca-ot és Mg-ot, a földpátokból pedigNa-ot köt le.

A szénsavas forrásokat a vulkáni tevékenységgelhozza kapcsolatba, melyek ha útjukban felszínközeli for-rással lépnek kapcsolatba, akkor azokat hideg savanyú-vízzé változtatják.

A kénsavas vegyületeket tartalmazó forrásokat a fémek kénvegyületeinek oxidációjából származtatja.„Az érczbányákból kifolyó víz nagymértékben vezetiel a fémeket vízben oldódó sulfátok alakjában. Vulká-ni mûködés helyén szintén képzõdhetik kénsav éssulfátok.”

A tengervízzel nem foglalkozik részletesen. Meg-említi, hogy a tengervíz kémiai és mechanikai hatása„számtalanszor nagyobb mint az édesvízé.” „A tengetvizét folytonos mozgásban tartja az áramlat, valamint aapály és dagály.” A kristályos keménykõzetek nagy el-lenállást fejtenek ki, míg a törmelékes kõzetek kevéskivétellel a hullámok hatásának esnek áldozatul. A ten-ger pusztítását Helgoland sziget pusztulása példájánszemlélteti.

Végül a jég kõzet rontó és alkotó hatásáról szól. Ki-tér a gletserek (jégárak) felszínt formáló fontosságára. Ajégmezõkön két alkotórészt különböztet meg: „egyik azoromhó (Svájczban Firn), mely a csúcsok lejtõit az örö-kös hó határán felül mindenütt fedi, hol azokhoz tapadniképes, s mely a völgyek felsõ katlanszerû végeit messzeelterülõ hómezõkkel, úgynevezett firntengerekkel töltibe.” A másik a gletscher nevet viselõ jégár, mely a firn-

tenger hosszabbodásaként az örökös hó határa alá ér le,„s melyben az oromhó laza tömegeit tiszta, szilárd jéggéalakulva találjuk.”

A híresebb gleccserek közül képábrákkal szemléltetia magas Alpok jégmezejét, a Montblancról szakadó „Merde Glace” (5. ábra), a legnagyobb kiterjedésû Aletsch ésa Zermatt melletti Gorner gleccsert. Bemutatja a jégárharánt rianásait, a jégár kanyargását, a közép és végmo-rénákat, a gletcser asztalt, valamint a végmorénák felhal-mozódásait.

A gleccserben szállított kõzettörmelék mind a gleccseroldalán, mind a feküjén karcolásokat idézhet elõ, mely-nek nyomai a gleccser elolvadása után is követhetõk.

A teljesség kedvéért az úszó és az olvadó jéghegyet isbemutatja.

* * *

Dr. Szabó József mindenki által érthetõ, bõ magyará-zatokkal ellátott Geologiája a hidrográfiai viszonyokat isolyan kézzelfoghatóan ábrázolja, melynek olvasása aszakembereken kívül mindenki számára késztetést érez-tet arra, hogy a leírtakat akár a természetben, akár a tér-képeken nyomon kövesse. A jelen közleményben leírtakcsak a figyelem felkeltését szolgálják és a 125 évvelezetlõtt megjelent kézikönyv – a jelen gyakorlatában ishasznosítható – tanulmányozását ajánlják.

Dr. Vitális György

5. ábra. A Montblancról szakadó „Mer de Glace”gletser

6

címmel került sor az OMBKE KFVSZ Vízfúrási Hsz-e, a Magyar Olajipari Múzeum és a Vízkutató és Fúró Zrt. közös rendezésében megtartott elõadó emlékülésre 2008.április 8.-án.

Kõrösi Tamás, a KFVSZ titkára rövid megnyitója sze-rint: „Az évforduló alkalmából áttekintést kivánunk adnia vállalat alapításának körülményeirõl és az 50 év munká-jának eredményeit kívánjuk feleleveníteni.”

A programm szerint Csath Béla – a megemlékezésszervezõje – mint narrator, vetítéssel egybekötve ismer-tette a vízkutatás és kútfúrás helyzetét az államosítástól aVízkutató és Kútfúró Vállalat megalakulásig.

A szervezés idõszakának munkájáról Burgmann Lászlóbeszélt, amikor a vállalatnak a fejlesztési tevékenységét újalapokra kellett helyezni az örökölt, vegyes típusú fúróberen-dezések felszámolásával. Ezek mellett bõvült a fúróberende-zések sora hazai és külföldi berendezések beszerzésével.

A megszilárdulás, stabilizáció idõszakában a geoter-mikus energia iránti érdeklõdés kielégítését román gyárt-mányú berendezések csatasorba állítása jelentette.

A két idõszak geológusi szolgálat megszervezésérõl,kialakításáról dr. Dobos Irma adott bõséges tájékoztatást,a kútkataszter elkészítésérõl, mely megalapozta az artézi-és hévízkutak szakvéleményezését.

A fúrási technológiai színvonal emelése új típusú kút-geofizikai módszerek bevezetését igényelte, amirõlKováts Zsombor tájékoztatta a hallgatóságot.

A már elavult kútszabvány átalakítására 1962-ben ke-rült sor.

A vállalat hatáskörébe tartozott az elkészített kutak vi-zének vizsgálata, mely munkákat Marik János ismertetetta kezdeti korróziós vizsgálatoktól kezdve a jól felszerelt laboratórium létrehozásáig.

A vállalat a mûszaki átszervezés mellett nagy hang-súlyt helyezett a baleset elhárításra, a baleset és munkavé-delem tervszerû megszervezésére. Errõl Nyertes Antaladott tájékoztatást, a sorozatosan megjelenõ oktatóanyagelkészítésérõl, a vállalatnál kiépült munkavédelmi szerve-zet szerepérõl, a fúrási dolgozók képzésérõl különbözõtanfolyamok szervezésével.

A gazdasági célok tartalmazták a konszolidált vállala-ti tervek kialakítását, az üzemvezetõségek megszervezé-sét, a szakember színvonal emelését.

1965-ben a vállalat az OFF-tõl az Országos VízügyiFõhatóság (OVF) felügyelete alá került, ezáltal a vízgaz-dálkodás a vízbeszerzés nélkülözhetetlen kutatási és feltá-rási szervezetet kapott.

Az intenzív fejlõdés idõszakában kezdõdött el a kisebbteljesítményû fúróberendezések korszerûsítése BurgmannLászló ismertetésében. A 70-es évek végén a gépállománymár közel zömmel tipizált hazai berendezésekbõl állt.

A vállalat profiljához tartozott a vízkutatáson és kút-fúráson kívül a mérnökgeológiai kutatás is.

A vállalat évente 250 db kisebb és kb. 10-12 nagy-mélységû hévízkutat készített a 75 db különbözõ mély-ségkapacitású fúróberendezésével.

A negyedik idõszak, az új vállalati profilok, valaminta mûszaki rekonstrukciók idõszaka volt, mely idõben avállalat fõ profilját a vízkutatás és a feltáró fúrások kivi-telezése képezte.

Ez idõszak kiemelkedõ eseményei:– az új ágazati szabvány és a mûszaki irányelvek meg-

jelenése,– a vállalathoz került a Gyógy- és Ásványvíz valamint a

Mátészalkai Üzem,– megindult új formában a vállalat híradója, a „Vízkutatás”,– a vállalat foglalkozott a Sárvár–Rábasömjéni sós-

ásványvízbõl kinyerhetõ só elõállításával,– a vállalat rendszeresen kapcsolatot tartott fenn a hazai

mûszaki és természettudományi szervezeteken túltöbb külföldi szakvállalattal mûszaki együttmûködéstalakított ki.A vállalat export tevékenységérõl Mózes Endre adott

összefoglaló tájékoztatást, elõször az 1957–90 évek közöttimongóliai-magyar vízkutatást és feltárást ismertette, miköz-ben 422 db kutat készítettek a magyar szakemberek. Ezt kö-vetõen a 7 éves jugoszláviai termál-, ásványvíz és ivóvízku-tatásról, majd az 1973–91 közötti csehszlovákiai geotermi-kus kutatási és feltárási tevékenységrõl hallhattunk.

Dr. Konyor László tájékoztatta a hallgatóságotVIKUV 1990–2001 évek közötti tevékenységérõl, mi-közben a vállalat Vízkutató és Fúró Rt-á alakult át 1993.december 16.-án. A rendszerváltás kapcsán több új fúró-vállalat létrejöttével nõtt a piaci konkurencia is, melynekkövetkeztében jelentõs mértékben csökkent az évenkéntifúrt kutak száma. A létrehozott Kft-éknek a cégtõl való le-válása a dolgozók létszámcsökkenését eredményezte.Ezen negatívumok mellett a vállalat folyamatosan nyere-séges volt, mely szakszerû tervezés valamint minõségilegjó és gyors kivitelezés eredményének volt köszönhetõ.

Az 1968. október 1.-én megnyitott Zsigmondy VilmosEmlékszoba, illetve Gyûjtemény 1992-ben a Magyar Olaj-ipari Múzeumba került, a régi vízkutató berendezések gé-peinek és szerszámainak egy részével, melyek a múzeumszabadtéri kiállítási részébe kerültek elhelyezésre.

Az emlékülés befejezéseképpen Bitay Endre, a Vízku-tató és Fúró Zrt. vezérigazgatója mutatta be a vállalat te-vékenységét 2001-tõl napjainkig, melybõl tájékozódhat-tunk a vállalat bel- és külföldi munkáiról modern fúróbe-rendezések alkalmazásával, a magas fokú irányítással,mely munkát tükrözte a vállalat vezetés több mint 20 éveskialakított és ma is érvényes jelszava: „Teljes vertikalitás-sal, minõségi és gyors kivitelezés.”

Az emlékülésen megjelentek zöme már a kezdetiidõktõl kezdve tevékenykedett, alakította ki a vállalat ar-culatát. Érdeklõdéssel hallgatták a visszaemlékezéseket,majd emlékeztek vissza az 50 éve megalakított Vízkutatóés Kútfúró vállalatra.

A résztvevõk levélben köszöntötték Janák Valért, avízkutatás legöregebbjét, akivel együtt dolgoztunk a válla-lat megalakulásától kezdve nyugállományba meneteléig.

Csath Béla

50 éves a Vízkutató és Fúró Vállalat

7

A második világháború befejezése után, az újjáépítéskorés az ezt követõ években ugrásszerûen megnövekedett azország vízigénye. Az új vízbázisok kutatásának és feltárá-sának irányítása, mint korábban, most is a Magyar Állami Földtani Intézetre (MÁFI) hárult volna, bár ekko-ra feladat végrehajtására már nem volt lehetõsége. A meg-oldást Vitális Sándor (1900-1976), a MÁFI akkori igazga-tója találta meg, amikor a háború alatt félbehagyott síkvi-déki földtani térképezést 1950-ben újból elindította és ennek részeként a vízszerzõ helyek, az ásott és az artézikutak- összeírását és térképezését is elrendelte. E kitûnõkezdeményezés végrehajtása révén a feldolgozott adatokatrövid idõn belül intézeti kiadásban neves szerzõk nemzet-közi színvonalú monográfiákban közölték. Elõször RõnaiAndrás tollából „A magyar medencék talajvize. Az orszá-gos talajvíztérképezõ munka eredményei” c. monográfia(1956) jelent meg. A késõbbiekben fõként erre épültek to-vábbi monográfiái és mérnökgeológiai „Atlasz-sorozata”.A 4 éves térképezés során 15 965 artézi kutat vetteknyílvántartásba és térképi bejelölésre 81 000 km2-en.Ugyanebben az évben elkészült az ország 1:300 000 ma.földtani térképe is a hozzá tartozó magyarázóval néhányjelentõsebb mélyfúrású kút bejelölésével és rétegsorával.

A következõ években a hegyvidék jelentõsebb artézikútjait és forrásait a Földtani Intézet számba vette és azösszegyûjtött adatok segítségével Schmidt Eligius Róbertszerkesztésében 1961-ben a MÁFI kiadta a rendkívûlszép kiállítású Vízföldtani Atlaszt, amelyet ugyancsakszöveges és táblázatos Magyarázó kötet egészít ki. A mil-liós méretarányú 73 térképlap világos ábrázolásmóddal jóáttekintést ad az ország földtani és vízföldtani viszonyai-ról, különösen az ivó- és a hévízszerzés szempontjából alegfontosabb földtani képzõdményekrõl. Miután az atlaszés a tanulmánykötet csak válogatott kútadatokat ábrázolés közöl (ebben a formában többre nem is volt lehetõség),így a pontszerû szakvéleményezéshez nem, de kutatásikoncepciók kialakításához rendkívül nagy segítségetnyújtó tudományos munka (Dobos, 1981).

A vízkutatás és -feltárás új szervezeti formájaA gazdasági élet stabilizálódása után elõbb az államosí-

tott ipar, majd a szocializált mezõgazdaság soha nem ta-pasztelt nagymértékû vízigénnyel lépett fel. Elõtérbe kerülta települések vízmûvesítése és az ipar is különleges köve-

telményeket támasztott a víz minõségével szemben. E tár-sadalmi igény célszerûen artézi kutakkal a réteg- és akarsztvizekbõl látszott leginkább kielégíthetõnek. Ez szük-ségszerûen a fúróberendezések számának növelését, denem utolsósorban a fúrási technológia fejlesztését is meg-követelte. Ez utóbbi a kútfúróipar államosításával és kép-zett szakemberek bekapcsolásával valósulhatott meg. Amegnövekedett feladatok ellátásához már az 1950-es évekelején kevésnek bizonyult a MÁFI aránylag kis létszámúVízügyi Osztálya. Az Országos Földtani Fõigazgatóság(OFF) ezért a vízbányászat vállalatait 1954-ben földtani ésvízföldtani szakemberekkel erõsítette meg, akik a terve-zést, az anyagfeldolgozást és dokumentálást, valamint a ki-vitelezés ellenõrzését is elvégezték. Korábban ugyan szá-mos rendelet elõírta, hogy minden artézi kútfúrás földtanimintaanyagát anyagfeldolgozásra, a mûszaki és a vízföld-tani adatokat pedig nyílvántartásra be kell küldeni a Föld-tani Intézetbe, de ennek teljes mértékben soha nem lehetettérvényt szerezni. Az adatok hiányát legjobban a terependolgozó és a szakvéleményezõ geológusok érezték.

A sok negatív tapasztalat, amely 1958-ig a CeglédiMélyfúró Vállalat fõgeológusában, Urbancsek Jánosbanfelhalmozódott, eredményezte azt a gondolatot és elhatáro-zást, hogy a hazai artézi kutakat minden talpalatnyi helybejárásával újból és véglegesen számba kell venni. Elkép-zelését így fogalmazta meg: „Feltétlen idõszerûvé vált egyolyan országos felmérést végrehajtani, amely arra hivatott,hogy az ország legkülönbözõbb helyein fellelhetõ vízfeltá-ró fúrásokra vonatkozó adatokat egységes szempontok sze-rint összegyûjtse és a kutak helyét térképezze” (Urbancsek,1963). Ez az elképzelés még azzal egészült ki, hogy nemelegendõ a kutaknak egy adott idõpontban való kataszterirögzítése, hanem azt folyamatos fejlesztéssel, napra készenkell tartani. Ezt a nagy jelentõségû tervet az Országos Víz-ügyi Fõigazgatóság (OVF) részérõl Illés György, a Víz- ésCsatornázási Fõosztály vezetõje magáévá tette és megvaló-sításához az anyagi támogatást is biztosította.

A Ceglédi és a Kaposvári Mélyfúró Vállalat összevoná-sával, hozzárendelve a Tokodi Mélyfúró Vállalat budapes-ti üzemvezetõségét, 1958-ban megalakult budapesti szék-hellyel az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat (OVIKUV).A földtani fõhatóság, az OFF Urbancsek Jánost nevezte ki fõgeológusnak, aki megszervezte elsõ lépésként aVízföldtani Osztályt. Kezdetben a feladat mindössze csak

Az 50 éves Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani munkája*

* Elõadásként elhangzott 2008. április 8.-án az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ünnepi elõadóülésén.

1. kép. A Vízföldtani Osztály elsõ tagjai (1958)1. Zsolnayné Egervári Katalin, 2. dr. Urbancsek János, 3. dr. Dobos Irma, 4. Farkasné Erdõdi Erzsébet, 5. Bazsika Margit.

8

az 1956-ban kiadott 189/1956. sz. OFF utasítás végrehajtá-sára terjedt ki, amely az artézi kutak létesítésének alapjátképezõ vízföldtani szakvélemény kiadására, az üzemi geo-lógia és a vállalati munkahelyek ellenõrzésére vonatkozott.Ugyanakkor az osztály megkezdte az artézi kutak kataszte-rezésének elõkészítését. A megalakuláskor a csekély lét-számú osztály tagja volt: Urbancsek János fõgeológus, a Dunától K-re esõ területre dr. Dobos Irma a Tokodi Mély-fúró Vállalat volt fõgeológusa, a dunántúli területre pedigZsolnayné Egervári Katalin, a Kaposvári Mélyfúró Válla-lat volt fõgeológusa adta a szakvéleményt vízfeltárásra. Az1958-ban végzett Farkas Tiborné Erdõdi Erzsébet csoport-vezetõ beosztásban kapta feladatul a kataszterezés bonyo-lítását Az artézi kutak tovább fejlesztését Bazsika Margit(Csath Béláné) végezte (1. kép).

A Földtani Szolgálat megalakulása és mûködése Az országos hatáskörû földtani szolgálat életre hívásá-

hoz újból szabályozni kellett a vízfeltáró fúrások és kutatá-sok kötelezõ adatszolgáltatását, a központosított anyagfel-dolgozást és dokumentálást annál is inkább, mivel az 1950-esévektõl a MÁFI már nem tudott megbírkózni sem a szak-vélemények kiadásával, sem az anyagfeldolgozással. E sok-rétû és felelõsségteljes munka ellátására akkor a legmegfe-lelõbb szervezet az OVIFUV Vízföldtani Osztálya bizo-nyult. Az osztály akkori, majd késõbb az újabb szakembe-rek alkalmasak voltak az évente több száz vízszerzési szak-véleményt a beruházó vagy a tervezõ rendelkezésére bocsá-tani, a fúrási mintákat feldolgozni és a kút üzemeltetéséhezszükséges engedély megszerzésének alapját képezõ földta-ni és mûszaki dokumentációt is összeállítani, az artézi ku-tak és fúrások ellenõrzésére és végül az új kutak adataivalfolyamatosan kiegészíteni a térképezéskor felvetteket.

Ilyen elõzmények után 1960. augusztus 8.-án életbe lé-pett a 34/1960. sz. OVF utasítás, amely a fúrt kutakra vonat-kozó vízjogi engedélyezési eljárás szabályait állapítottameg. Az utasítás olyan meghatározó szerepû volt a vízkuta-tásban és -feltárásban, hogy részletesebb elemzése semmi-képpen nem hanyagolható el. Az utasítás hatálya általában a10 m-nél mélyebb fúrt kutakra terjed ki. Meghatározza,hogy milyen esetben szükséges szakvélemény és azt melyikszerv adja. A nagy létesítmények, vízellátási rendszerek,gyógy- és ásványvíz, valamint a karsztvíz feltárásához aMÁFI, egyéb létesítményekhez pedig az OVIFUV-hoz ren-

delt országos hatáskörrel rendelkezõ Földtani Szolgálat(Vízföldtani, Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztály)adja a vízföldtani szakvéleményt (2. kép). Szabályozza akúthelykitüzés módját, a vízjogi engedély iránti kérelemformáját. Kitér a kivitelezõ és a Földtani Szolgálat kötele-zettségeire, elõírja a fúrási mintaanyag feldolgozásának, amûszaki, a hidrogeológiai és a vízkémiai adatok szolgálta-tásának rendjét. Mindennek alapján ugyancsak a FöldtaniSzolgálat készíti el a Vízföldtani Naplót (3. kép). A mélysé-gi vízkincs védelme érdekében az utasítás a Földtani Szol-gálat részére az egész országban a vízkutató és -feltáró mun-ka alatt ellenõrzési jogot biztosít. Bejelentési kötelezettségetír elõ abban az esetben, ha a fúrás a vízen kívül egyéb ásvá-nyi nyersanyagot is harántol. A Földtani Szolgálat tényke-dése a kutak mûszaki átadás-átvételével fejezõdik be.

A MÁFI több mint 80 éves mûködése az artézi kutakszakvéleményezésében 1965. március 8-án befejezõdött.Ezt megelõzõen már 1960-ban megállapodott a Vízföldta-ni Osztály a MÁFI Vízügyi Osztály vezetõjével, SchmidtEligius Róberttel, hogy a gyógy- és ásványvízre, illetvehévízkutakra nem õk, hanem a szolgálat készíti a szakvé-leményt, s aláírásával csak egyetértését fejezi ki. Hogy ezmennyire így volt, azt az is bizonyítja, hogy amikor Tápéna Tiszatáj Tsz tervezett hévízkútja kõolajat tárt fel (az al-gyõi olajmezõ l. sz. kútjában), ekkor az Országos Kõolajés Gázipari Tröszt fõgeológusa úgy döntött, hogy réteg-megnyitás elõtt a Földtani Szolgálat minden tervezett hé-vízkút vízföldtani szakvéleményét a geofizikai szelvén-nyel közösen kiértékeli hasonló esetek elkerülése céljából.1965-tõl kezdve azután az OVH a szakvéleményezést aFöldtani Szolgálat és a Vízgazdálkodási Tudományos Ku-tató Intézet (VITUKI) között osztotta meg. A FöldtaniSzolgálat sem mentesül az átszervezés alól és 1967. július1-étõl a Vízgazdálkodási Központ vette állományba, majd1976-ban az Anyagfeldolgozó és Dokumentáló Osztályt aVITUKI-hoz csatolják, a szakvéleményezés pedig a víz-ügyi igazgatóságok feladata lett. Egy néhány fõbõl álló kiscsoport már csak az utolsó két kataszteri kiadványon dol-gozott, hogy azután teljesen felszámolódjon a jól megszer-vezett és jól mûködõ Földtani Szolgálat (Dobos, 1981).

Az artézi kutak országos kataszterezéseAz artézi kutak országos nyílvántartása 1892-tõl a

Magyar Királyi, késõbb Magyar Állami Földtani Intézet

2. kép. Központi és üzemi geológusok jósvafõi tanulmányúton (1961)

Balról jobbra: Sztyehlik Károly, Tuska József, Boskovits Gábor,Farkasné Erdõdi Erzsébet, dr. Urbancsek János,

dr. Dobos Irma, Zsolnayné Egervári Katalin és Somlai Ferenc.

3. kép. Részlet az Anyagfeldolgozó és DokumentálóOsztály laboratóriumából (1960-as évek)

Kristóf János és dr. Salamon Jánosné

9

feladata volt, de sem a nyílvántartás, sem az ellenõrzésnem volt kielégítõ. Az intézeten kívül a következõ 60 évalatt még nagyon sok kútadat gyûlt össze különbözõ in-tézményeknél. Ezek közzé tartoztak a levéltárak, a terve-zõ irodák, a vízügyi igazgatóságok, a Magyar Államva-sutak (MÁV), a megyei, a városi, a járási és a községi ta-nácsok, továbbá fúróválllalkozók, beruházók, sõt mégmagánosok is. A vízelemzési adatok nagy részét pedig azOrszágos Közegészségügyi Intézet (OKI) kezelte. Az or-szágos kataszteri munka beindításakor egy aránylag kislétszámú csoport gyûjtötte az intézményekben a kutakadatait, s ezek nagy részét a MÁFI szolgáltatta. Nagy se-gítséget jelentettek egy-egy kútról vagy tájegységrõl kö-zölt publikációk is. Az adatgyûjtés a kutak legfontosabbmûszaki, vízföldtani és vízkémiai adataira vonatkoztakés azok a 70 rovatot tartalmazõ kataszteri ûrlapon jelentekmeg. Ezen belül különösen nagy figyelmet fordítottak azadatgyûjtõk a fúrások földtani rétegsorának beszerzésé-re, amely a késõbbiekben a tudományos értékelés lehetõ-ségét is biztosította. Az alapadatok megszerzése számosnehézséggel járt, mivel az intézmények általában, s leg-ritkább esetben rendelkeztek teljes adatsorral. Sokszor akutak helymegjelölése nem volt egyértelmû, igen gyak-ran csak földrajzi tájmegjelölést használtak az egykoriadatrögzítõk. Kevés kivételtõl eltekintve, majdnem min-den kút geodéziai magassági adata hiányzott. Ilyen körülmények között az adatgyûjtõk úgyszólván „lelet-mentést” végeztek, hogy a régi és értékes adatokat a kataszter részére biztosítsák.

A kutak térképezéséhez geológusok, geológus techni-kusok és egyéb szakképzettségûek, de legalább érettségi-vel rendelkezõk vettek részt. A 20-25 fõs csoport tagjaiaz ország minden egyes fúrt kútját felkeresték és a kúthe-lyeket 1:50 000 ma. térképlapon ábrázolták. Sok várossûrûn telepített belterületi kútjairól 1:10 000 ma. térképkészült. A jobb áttekintés kedvéért a belterületi (B jelû)és a külterületi (K jelû) kutak külön jelölést kaptak. A tér-képezéskor a kutak állapotát és üzemeltetõjét is feltüntet-te a térképezõ. Az elõbbi esetben mûködõ, üzemképes,használaton kívüli, használhatatlan, betemetett és meddõ,az utóbbiban pedig közületi, köz- és magánkút megjelö-léssel történt utalás. Kémiai adatok hiányában ízlelésalapján kapott a víz minõsítést (jó, gyengén vasas, va-sas). Mindezek az adatok már nem kerültek be a nyom-tatott kiadványokba, kizárólag a terepi munkalapokon ol-vashatók.

A tereprõl bekerült 34 302 artézi kútadat véglegesformáját a már említett 70 rovatos nyomtatványon, majd1:25 000 ma. térképen olyan ábrázolással alakította ki aszerkesztõ, hogy bárki le tudja olvasni a kérdéses kútada-tokat a térképrõl. A kutak helyét egy kör jelzi, mellette aszáma, a mélysége, a színezés jelzi, hogy pozitív, negatívvagy meddõ a kút, illetve fúrás. Ugyanitt a víz gázossá-gára és a földtani rétegsorra is utalás történik.

Az összeállított táblázatos és térképi anyag két pél-dányban készült. Az egyiket a VITUKI kapta meg, a másikmaradt a VIKUV Vízföldtani Osztályán. A teljes kataszterianyagot azután a vízügyi igazgatóságok is sokszorosítot-ták. E két adathalmazt azután a 62 kötetes, megyénként összeállított rétegsor-gyûjtemény egészítette ki.

A kataszter könnyebb kezelhetõségét hidalta át az1963-ban nyomtatásban megjelent Urbancsek Jánosszerkesztésében „Magyarország mélyfúrású kútjainakkatasztere c. kiadvány elsõ és második kötete. Ez a két kötet abban különbözik a késõbbiektõl, hogy nem a 70 rovatos táblázatot, hanem csak 18 rovatot tartalmaz,tehát jóval kevesebb adatot tüntet fel. A szöveges beve-zetõ után a térképek, a táblázatok, a rétegsorok, földtaniés karotázs-szelvények részben beépülnek, részben a kö-tet mellékletét képezik.

Az 1825-1961 közötti nem teljes értékû adatokat a IX.kötet tartalmazza. Általában 3 év anyagát foglalják összea következõ kötetek, felépítésük azonos a VII. kötet kivé-telével, amely Urbancsk János monográfiája 546 oldalonés mintegy 200 földtani szelvényen és térképen szemlél-teti „A pannóniai medence mélységi víztározóit”(Urbancsek, 1963-1981). Az 1967. évi átszervezés tulaj-donképpen az addigi jól mûködõ Vízföldtani, Anyagfel-dolgozó és Dokumentáló Osztály munkáját kissé megza-varta, bár továbbra is mûködött az új intézmény kereté-ben. A VIKUV-nál akkor csak az üzemi geológusok, tech-nikusok maradtak, mert Csath Béláné Mongóliában, Do-bos Irma Kubában, Boskovits Gábor Afrikában, SomlaiFerenc ugyancsak Mongóliában szakértõként dolgozott.

Az újjászervezett Vízföldtani OsztályA központi Vízföldtani Osztály megszervezését 1968

szeptemberben kezdte meg osztályvezetõ-fõgeológusibeosztásban Dobos Irma. Az osztály tagjai voltak az el-sõ idõben, közben cserélõdtek, illetve kiegészültek újszemélyekkel: Csath Béláné, Somlai Ferenc, majd TuskaJózsef, Neer Józsefné, Pálfalvi Ferenc, Gõbel Ervin, TürkFerencné és Bezsilla Nándorné.

Az osztály feladatai között természetesen szerepelt azöt vidéki üzem (Cegléd, Debrecen, Lajosmizse, Gyõr-szemere és Kaposvár) munkájának ellenõrzése és irányí-tása. Az üzemi geológia a sajátt munkahelyén a fúrásokkivitelezésének szakszerûségét ellenõrizte. Ezen belülgondoskodott a furadék- és a magminták vételérõl és tárolásáról, majd annak és a kiállított Vízföldtani Naplótovábbításáról az anyagfeldolgozás részére.

Az 1970-es évek elején a vállalati munkában jelentõsmértékû visszaesés mutatkozott és ezt azzal igyekeztünkkissé enyhíteni, hogy a piackutatás nyomán – amit a Ter-melési Osztály végzett – elõzetes tájékoztató szakvéle-ményt adtunk, olyan formában, hogy azzal ne sértsük afennálló elõírásokat. A másik vonalat fõként Budai Lász-ló igazgató képviselte, aki különösen a hévízfeltárástszorgalmazta, mint pl. Sárváron, Rábasömjénben, Viseg-rádon (Dobos, 1971, 1974, 1993). Ezek a hévízkutakmeg is valósultak. Ezekhez a kutatásokhoz, mivel pers-pektivikus jellegûek voltak, minden további nélkül azosztály adhatta a földtani-vízföldtani szakvéleményt.

Az osztály másik jelentõs munkában – a Jugoszlávi-ában 1972-ben kezdõdött, majd Szlovákiában folytató-dott ásvány- és hévízkutatásban – vett részt (1974). A sokfeltárás jóformán teljes egészében eredményes lett amegbízók megelégedésére. Kevés kivételtõl eltekintvemint pl. Szabadkán, az osztály végezte a földtani-víz-földtani tervezést, s a kútkiképzésre is adott javaslatot.

10

Egyébként a tervezést a külföldi szakemberek végezték,s a központi, illetve az üzemi geológia olyan jellegûmunkát látott el külföldön, mint belföldön.

1968-1975 között az osztály, de fõként a fõgeológusfeladata volt a visegrádi Zsigmondy Vilmos Emlékszoba be-rendezése – (1968), majd teljes átalakítása (1973) a hozzátartozó hévízkönyvtár alapjainak megteremtésével (4. kép).

Budai László igazgató jól látta, hogy egy vállalatnakmég az akkori körülmények között is nagyon lényeges,hogy teljesítményérõl nem csak a saját dolgozóit, hanemazon kívül is, széles körben tájékoztassuk. Ennek szelle-mében azután a Vízföldtani Osztály egyik sokoldalú,mozgékony, széles látókorû dolgozója, Somlai Ferencosztályvezetõ-helyettes kapott megbízást 1969. február12-i 1. sz. Igazgatói utasításban a sajtófelelõsi munkakörbetöltésére. Teendõi közé tartozott a sajtófigyelõ szolgá-lat ellátása, a vállalat jelentõsebb munkájának a sajtóbantörténõ publikálása és a felügyeleti szervek felé az elõírttájékoztatás szolgáltatása.

A sokszorosítással készült idõszakos „Híradó” után avállalat úgy döntött, hogy egy szép kivitelû, a vállalathozméltó kiadványt jelentet meg az átlagos 1200 fõs vállala-ti dolgozó tájékoztatására, de jó néhány könyvtár, intéz-mény is kapott a lapból 1-2 példányt. Sokoldalúságát, ki-tûnõ szervezõkészségét bizonyította Somlai Ferenc geo-lógus, amikor 1976-tól elõbb 4, majd késõbb átlagosanévente 6 „Vízkutatás” c. vállalati híradóját szerkesztette500, illetve 750 példányban, amrly az eredeti formát ésszínvonalas tartalmat megtartva a 20 éves évforduló al-kalmával 1995. 1. számmal fejezõdött be. A jól megter-vezett, formailag és tartalmilag is kifogástalan kiadványmindenki elismerését váltotta ki. Az OVH kiadványa, aVízgazdálkodás is érdeklõdött a vállalatnál, a MÁV Épí-tésvezetõsége is kérte a kiadvány megküldését.

A Magyarhoni Földtani Társulatban Somlai Ferenc aMérnökgeológiai Építésföldtani Szakosztály 1967. június19.-i szakülésén a fúrt kutak építésével kapcsolatos kivi-telezési, vízföldtani, vízjogi kérdésekrõl és a vízföldtaniszolgálat mûködésérõl tartott érdekfeszítõ elõadást(Somlai, 1963). Dobos Irma több elõadása hangzott elfõként a tudományos egyesületekben és számos tanulmá-nya, cikke jelent meg munkája során a földtani és a víz-földtani kiadványokban.

AVízföldtani Osztály minden egyes fúrómesteri tovább-képzõ tanfolyamon képviseltette magát a geológia, a víz-földtan címû tárgy oktatásával. A tanfolyam bonyolítását aVízügyi Dokumentációs és Továbbképzõ Intézet végezte.

1975-ben a vállalat új üzemegységgel, a Gyógy- ésÁsványvíz üzemmel bõvült. Hozzátartozott a délbudaiHunyadi-, Ferenc József- és az Apenta-telep, az Igmándi-,a sóshartyáni Jodaqua, a bükkszéki Salvus, Parádsas-váron az ásvány- és gyógyvíz-telep és a tiszajenõi Mira-telep. A mûködõ telepek további fejlesztésére, újabb le-lõhelyek feltárására, a gyógyvíz védelmére védõterületkijelölésére Dobos Irma adott javaslatot. Ugyancsak1975-tõl 1998-ig a vállalat központi és 4 üzemi geológi-áját Korim Kálmán irányította.

A budai és a vidéki ásvány- és gyógyvíz-telep közül aprivatizáció kezdetén a német Franken Brunnen az Apentaásványvízet, a Hunyadi, a Ferenc József keserûvizet, aMira-glaubersõs vizet és a parádsasvári gyógy- és ásvány-vizet a gyöngyösi ÉLPAK Rt. kezdte termelni (5. kép). AVIKUV Rt. eladta még a bükkszéki és a sóshartyáni tele-pet is. Mindezeken a helyeken a geológus szolgálatmegszünt, egyedül ma is a részvénytársaság ceglédi,kabai, kaposvári telepén és a fõvárosi tervezõi helyén egy-egy geológus végzi az üzemi munkát. A ceglédi telepen

1989 óta folyik továbbra is a vállalati munkák anyagfel-dolgozása és dokumentálása Somlai Ferenc irányításával.

A VITUKI a felszín alatti vizek feltárásának nyílván-tartását ma már sajnos nagy nehézséggel és nem kielégítõmódon tudja végezni. Úgy túnik, hogy a privatizációvalismét olyan helyzet alakult ki az artézi kutak területén,mint az államosítás elõtti évtizedekben.

Dr. Dobos Irma

IRODALOMDobos I. 1961: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása. (In:

Urbancsek J. szerk.: Magyarország mélyfúrású kutjainak katasztere.Vízgazdálkodási Intézet, 1981.) – 10. pp. 95-122.

Dobos I. 1974: Hévízkutatás Szabadkán. – Hidrológiai Közlöny, 54/7.pp. 318-323.

Dobos I. 1971: A rábasömjéni kutatási terület értékelése és további hévízfeltárási lehetõségek. Budapest, Kézirat

Dobos I. 1993: A visegrádi hévízkút létesítése és az ásványvíz jelenlegiés távlati hasznosítása. – Balneológia-Gyógyfürdõügy-Gyógy-idegenforgalom, 14/4. pp. 158-170.

Somlai F.: 1963: Vízfeltáró fúrások anyagfeldolgozása. – FöldtaniKutatás, 6/4. pp. 4-38.

Urbancsek J. 1963-1981: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere.I-10. -OVF-Vízgazdálkodási Intézet.

4. kép. Az Emlékszoba egy részlete (1974)

5. kép. A Hunyadi János keserûvíz-telep egyik mûködõkútját Marik János vegyészmérnök mutatja be (1990-es

évek) (Dr. Dobos Irma felvétele)

11

Amikor a török uralom után idõben, az ország benépesí-tése megkezdõdött, szükségessé vált a lecsapolási, ár-mentesítési munkák végzése, a termõterületek növeléseérdekében. A nagybirtokosok vízrendezési törekvésénekleglelkesebb támogatója és terjesztõje József nádor volt,aki 1795-tõl kereken ötven éven át töltötte be az országnádori tisztét. 1807-ben az Országgyûlés törvénnyelmegteremtette a vízszabályozáshoz a társulatok megala-kításának jogi alapját. A törvény alapján 1810-ben létre-hozták az országban elsõnek a Sárvízi Nádor-csatorna,Társulatot. Malomcsatornát építettek, ennek tervét Beszédes József dolgozta ki és hajtotta végre. UgyancsakBeszédes tervei szerint épült 1833-1840 évek között tár-sulási formában Arad megye területén a fehér-körösi Nádor-malomcsatorna.

Az 1844 és 1845 évi Tisza völgyi árvizek után a Hely-tartó Tanács mellé Közlekedési Bizottságot szerveztek.József nádor javaslatára ezen bizottság elnökévé (királyibiztosnak) Széchenyi Istvánt nevezték ki. Széchenyi Tisza-melléki szervezõ útja alkalmával buzdított, tárgyalt, bará-tokat szerzett a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásiügyéhez. Október 12.-én Szolnokon fogadta Békés megyeküldöttségét. Ennek eredményeként 1845. december 7.-énmegalakult Gyulán a Körös-szabályozási Társulat. 1846.január 20-án a már megalakult, vagy alakulóban lévõ 15tiszamenti társulat küldöttei megalakították a TiszavölgyiTársulatot. A társulat elnökévé gróf Károlyi GyörgyötBékés vármegye fõispánját választották meg.

A Körösök – Berettyó völgyében ezután sorra alakul-tak meg a további vízszabályozó társulatok: Kákafoki Gát-társulat (1846), Halásztelki Társulat (1855), Endrõd-TúriTársulat (1869). Ezen társulatok 1881-ben beolvadtak aKörös – Tisza – Marosi Ármentesítõ és BelvízszabályozóTársulatba. Nagyszalontai Társulat, késõbb Fekete-körösiÁrmentesítõ Társulat (1854), Alsó-Fehér-Körösi Ármen-tesítõ Társulat (1853), Hosszúfoki Ármentesítõ Társulat(1852), Sebes-Körösi Ármentesítõ Társulat (1854), Körös-Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítõ Társulat (1852),Hortobágy-Berettyó vidéki Belvízszabályozó Társulat(1878), Aradmegyei Ármentesítõ és Belvízlevezetõ Társu-lat (1864). A társulatok – az idõközben létrehozott folyam-mérnöki és kultúrmérnöki hivatalok irányításával – végez-ték ármentesítési és belvízrendezési munkáikat.

A Trianoni békediktátummal a Körösvidéki társulatokterületébõl a Sebes-Körösi Á.T. területébõl román területrekerült 14.107 kat. hold, a Fekete-körösi A.T. területébõl91.719 kat. hold. Az Alsó-Fehér-Körösi Á.T. területébõl8.854 kat. hold. A Körösök-Berettyó vidéki társulatok, fel-adataikat a II. világháború alatt is hatékonyan látták el, dea háborús pusztítások nagy veszteségeket okoztak a mûsza-ki – gazdasági tevékenységükben. A háború végén, az1945-ös földosztás után, az ártéri járulékokat a társulatoknem kapták meg az új földtulajdonosoktól. A Földmûvelés-ügyi Minisztérium 41.150/1945. sz. rendeletével a társula-tok önkormányzatát felfüggesztette. Több Körösvidéki tár-

sulathoz Bagi Sándor gyulai mûszaki tanácsost nevezte kiminiszteri megbízottnak az ügyek ideiglenes vitelére.

A vízitársulatok nem tudtak kilábalni gondjaikból, ami-kor a Gazdasági Fõtanács 686/1948. (IV.08.) és 1088/1948.(V.28.) sz. határozata alapján megszületett a 6060/1948.(VI.8.) sz. kormányrendelet. A Földmûvelésügyi Minisztéri-um 207.760/1948. (VIII.8.) sz. rendeletében adta ki a végre-hajtási utasítást. Ennek alapján létrehozták az Országos Víz-gazdálkodási Hivatalt (Budapest, V., Mária Valéria u. 10.). AKormányrendelet kimondta, hogy az árvízvédelemrõl ésközérdekû vízszabályozásról való gondoskodás állami fel-adat, ezért a vízrendezõ és vízhasználati társulatokat sajnála-tos módon államosították. A társulatok vagyona az államraszállt. Ezzel a közel 150 éves hagyományokra visszatekintõeredményes társulati intézményrendszer megszûnt.

Az egységes állami vízügyi szervezet, a kezdeti nehéz-ségeket leküzdve szervezetileg, mûszaki színvonalonmegerõsödött, alapjában megfelelt a fejlõdõ vízgazdálko-dással szemben támasztott megnövekedett igényeknek.Helyi sokrétû vízügyi igények jelentkeztek. Az állam év-rõl-évre jelentõs összegeket fordított vízügyi célokra,azonban ezek nem oldhatták meg teljes egészében az ország összes vízügyi feladatait. Néhány év múlva nyil-vánvalóvá vált, hogy a vízügyes szakfeladatok ellátását azállam bár centralizálta és ezzel magára vállalta, teljes mér-tékben azonban azt ellátni képtelen. Az ország újjáépítésé-nek feladatai teljes mértékben lekötötték az ország szellemi,fizikai és anyagi kapacitását.

Sokfelé belátták, hogy a kívánt fejlõdés csak akkor ér-hetõ el, ha az érdekeltek összefognak, az állam támogatá-sával a kisebb helyi jelentõségû vízügyi feladatok megol-dására. Így több alulról jövõ, önkéntes kezdeményezésalapján 1957. február 21.-én megszületett az Elnöki Tanács1957. évi 48 sz. törvényerejû rendelete, mely lehetõségetadott, hogy az érdekeltek a helyi vízgazdálkodási felada-tok ellátására, vízgazdálkodási társulatok alakulhassanak.Az 1960. évi 29. sz. törvényerejû rendelet a vízitársulatoktovábbi fejlõdését biztosította.

Az országban elsõnek 1957. október 13.-án Kiskun-majsán alakult meg a Kígyóspusztai Belvízrendezõ Társu-lat több mint 3000 ha területen. A következõ évben már 70 vízitársulat mûködött az országban. A Körösök –Berettyóvidéken 1958 év tavaszán kezdõdött a vízgazdál-kodási társulatok szervezése. Elsõnek alakult megKötegyán községben – április 18.-án – a BelvízrendezõTársulat. Elnöknek Borbély Jánost választották meg.1962-ig 35-re növekedett ezen vidéken a megalakult kis-térségi vízi társulatok száma. A társulatok megalakításasorán a mozgalom állandóan érezte a KÖRVIZIG mint fel-ügyeleti szervének õszinte, segítõkész jó szándékát, lelke-sítõ támogatását. Az elsõ társulatok egy-egy település köz-igazgatási területére vagy annak egy részére alakultak.Megalakuláskor egy-egy csatorna megépítését, illetve atársulati csatornák fenntartását végezték. Ebben az idõbenmég nem voltak gépek, a földet kézi erõvel termelték ki.

Ötven éve kezdõdötta KÖR-KÖVÍZIG területén az új típusú vízgazdálkodási társulatok alakítása

12

Késõbb a mezõgazdaság nagyüzemi feladataihoz ésátalakításához alkalmazkodva az üzemi vízrendezési fel-adatok képezték a társulati feladatokat. Ezután a felada-tok egyik legfontosabb pontja a komplex melioráció volt.Ezekkel a munkákkal a mezõgazdaság biztonsága terme-lését tették lehetõvé. Amikor a több mint egy évtizedesaszályos idõszak, jelentõs öntözés-fejlesztési igényeketidézett elõ, ezen beruházások kivitelezése, a saját mun-kák mellett biztos egyensúlyi helyzetet nyújtott a társula-toknak. A KÖRVIZIG területén 40 ezer ha nagyságbanöntözés üzemelési feladatokat végeztek, szaktanácsadásifeladatokat is elláttak a mezõgazdasági üzemek részére arizstermelés érdekében.

A társulati tevékenység következtében a belvízvédelmimûvek fajlagos vízlevezetõ képessége 20 l/sec/km2-rõl,23 l/sec/km2-re emelkedett. Ezáltal a belvizek levezetésiidõtartama 30 napról, 27 napra csökkent.

A Körösök–Berettyó vidékén a két világháború közöttiévtizedekben a települések lakossága mindinkább a szen-nyezõdéseknek kevésbé kitett mélyebb vízrétegek igénybe-vételére tért át. A vidéki lakosság életében új korszak kezde-tét jelentette az Elnöki Tanács által meghozott 48. sz. (tvr.)rendelet, mely módot adott arra, hogy a helyi vízellátást éscsatornázást társulati formában oldják meg. Ezután rohamosigény jelentkezett a vízellátás fejlesztésére. A megalakultbelvízrendezõ társulatok a fenti jogszabály szerinti feladata-ikat kibõvítették. Az ország elsõ víziközmû társulat Dom-bováron alakult meg 1957. március 20.-án. Tolna megyébenalakult meg a legtöbb társulati úton megvalósított vízmû.

A térségünkben megalakult 35 vízi társulatból 34-nél alakosság vízellátásának programját is tervbe vették. A víz-ellátási szakfeladatok ügyében a Magyar Hidrológiai Tár-saság szakemberei mindig elõsegítették a megoldásokat.Az elsõ átalakult vízmûtársulat 1961-ben jött létre Szegha-lom községben. A többi vízmûnél is tervek megvalósításá-ban jelentõs anyagi áldozatokat vállalt a lakosság. A beru-házások teljes volumene a megyei és helyi tanácsok anyagisegítségével, az OVH által biztosított Vízügyi Alap támo-gatásával, valamint az érdekelt jogi személyek hozzájáru-lásával valósultak meg. A vízellátás területén elért eredmé-nyek a vízmûtársulati mozgalomnak köszönhetõek.

A vezetékes vízellátás fejlõdése a települési közpon-tok kialakítása, többszintes lakóépületekkel való beépíté-se egyre jobban sürgette a központi csatornahálózatok éstisztítótelepek kiépítését. Az országban az elsõ csatorna-mû társulat 1959. március 25.-én Villányban jött létre. AKÖRVIZIG területén alakult társulatok közül 6 vetteprogramba a szennyvizek elvezetését is. Elsõnek Békésenjött létre a csatornamû társulat. A csatornázás lényegeseb-ben magasabb költségei lehetetlenné tették a szélesebbkörû csatornázási munkák beindítását.

Nagyobb méretû csatornázás fejlesztés a KÖRVIZIGterületén az 1970-es évtized közepén kezdõdött. A vízi-közmû társulatok nagy társadalmi – anyagi erõforrást je-lentettek a kisebb települések vízellátásának és csatorná-zásának közmûves megoldásához.

A víziközmû társulatok, az általuk létrehozott víziköz-mûveket elkészülésük után – és az érdekeltségi díjak befize-tésének megtörténtével – az önkormányzatoknak adták át.

Az 1958-tól kezdõdõen területünkön megalakult 35társulatból folyamatos és többszöri összevonások után1978. december 31.-re csak 2 társulat maradt.

A Körösi Vízgazdálkodási Társulat (Gyula). A társulatérdekeltségi területe: 175.438 ha, összesen 1183 km csa-tornahálózatot kezel és üzemeltet. 17 szivattyútelep üzemel-tetését végzi. Igazgató-fõmérnök: Juhászné Mári Anikó.

A Körös-Berettyó Vízgazdálkodási Társulat (Békés).A társulat érdekeltségi területe: 189.032 ha, 1501 km csa-tornahálózatot kezel, 51 db szivattyútelep fenntartását ésüzemeltetését látja el. Igazgató-fõmérnöke: Miklós Lajos.

1989-1990 évek között nagy változások következtekbe az ország politikai életében, így a társulatok életébenés mûködésében is.

A térségben is sorozatosan mentek tönkre és megszûn-tek a mezõgazdasági nagyüzemek, néhány hektárnyi terü-letû kisgazdaságok jöttek létre, melyek a rájuk esõ kis ös-szegû hozzájárulást sem tudták befizetni. A nagy kintlévõ-ség miatt a társulatok a csõd szélére kerültek. A talpon ma-radás érdekében különbözõ munkákat – szennyvízcsator-na építéseket, csapadékvíz csatornákat, útépítéseknél föld-munkákat, stb. végeztek sokszor távoli vidékeken.

Közben más feladatot is kaptak a társulatok. Amikor aKÖR-KÖVIZIG az úgynevezett korlátozottan forgalom-képes állami mûveket átadta a megyei FM Hivatalok ke-zelésébe, õk pedig üzemeltetésre a vízgazdálkodási társu-latoknak adták át azokat. Így 29 szivattyútelep és 450 kmcsatorna került társulati kezelésre.

A KÖR-KÖVIZIG és a társulatok szoros kapcsolat-ban vannak a belvíz elleni, valamint az árvizek elleni vé-dekezésekben.

Társulataink érdekeltségi területe érinti a Körös-MarosNemzeti Park területét is. Ezzel kapcsolatban szoros akapcsolat a vizek kezelése ügyében.

Amikor 1957-1958-ban újból helyet követelt magánaka társulati forma, a VIZIG-ek látták el a társulatok törvé-nyességi felügyeletét. Jelenleg az FVM felügyeli a vízgaz-dálkodási társulatokat.

A Vízgazdálkodási Társulatok ötven év alatt mindanyagi, technikai szervezeti vonatkozásban jelentõs fej-lõdésen mentek keresztül. Jól szolgálták tagjaik és érde-keltjeik vízgazdálkodási céljait, a mezõgazdasági termelésbiztonságának megteremtését, a belvízkárok csökkentését.Jó kiegészítõ munkát végeztek az árvízvédelmi feladatokellátásában.

Az elmúlt ötven év azt bizonyítja, hogy a Vízgazdálko-dási Társulatok hasznosan illeszkedtek a vízgazdálkodásicélok megvalósításához. Munkájukra továbbra is szükségvan, az ország vízgazdálkodása elképzelhetetlen a Vízgaz-dálkodási Társulatok nélkül.

Góg Imre

IRODALOM[1] Bak Sándor: Közös történelem, közös gyökerek. Gyula, 2007. Kézirat[2] Fehér Ferenc: Vízgazdálkodás. Budapest, 2007.[3] Góg Imre: Széchenyi a Körösök és a Berettyó vidékén. Gyulai Hír-

lap. Gyula, 1991.[4] Juhászné Mári Anikó – Végváry Zoltánné: A korszerû vízgazdálkodás-

ért dolgozik a Körösi Vízgazdálkodási Társulat. Gyula, 2008. Kézirat.[5] Körösvidéki Vízgazdálkodási Társulatok Területi Választmánya,

Gyula: Vízgazdálkodási Társulatok 25 éve, 1958-1983. Gyula, 1983.[6] Miklós Lajos: Változó táj. Békés, 2007. Kézirat.

13

Diplomamunkámban a Borsod Volán ZRt. Nyékládháza531/3 hrsz.-ú volt telephelyén bekövetkezett szénhidro-gén szennyezés földtani közegekben történõ mozgását éshumán- egészségügyi kockázatát vizsgáltam, valamintmegszüntethetõségi lehetõségeivel foglalkoztam.

Az érintett terület bemutatásaA vizsgált Borsod Volán ZRt. volt nyékládházi 531/3

hrsz.-ú telephelyének területe a Sajó- Hernád sík mikro-régióhoz tartozik.

A Sajó-Hernád sík egy 90 mBf és 161 mBf tenger-szint feletti magasságú hordalékkúp- síkság, melynekközépsõ és déli része szigetszerûen kiemelkedik kör-nyezetébõl, a Miskolci-kaputól távolodva minden irány-ban lejt a terület. A pannoniai homok, agyag és ezek átmeneti képzõdményeit tartalmazó-rétegekre a pleisz-tocén kor mindhárom szakaszában a folyóvízi üledékekképzõdése folyt. A Sajótól nyugatra fekvõ területen azinterglaciálisokban képzõdött, nagy készlettel rendelke-zõ kavicsos elõfordulás gyakoribb, míg a hordalékkúpperemein a glaciálisok folyamán keletkezett homokosjelleg dominál.

A talajvíz szintje folyamatosan követi a domborzatot,nyugalmi vízszintje a felszín alatt évszaktól függõen át-lagosan 3-6 m mélyen van. Utánpótlódása döntõen a csa-padékból származik, de nagymértékben hat rá a területetátszelõ Hejõ, illetve az északi háttérben húzódó Sajó is.A vizsgált terület környezetében hét mesterségesen kiala-kított kavicsbányató található, ami feltételezhetõen szinténbefolyásolja a talajvíz szintjét. A talajvízáramlás irányaegyidejû talajvízszint mérések alapján: DK-i.

A vizsgált területen 0-0.75 m vastagságban rossz víz-vetõ, agyagos-homokos összlet található, alatta 0-21,6 mvastagságban negyedidõszaki homokos kavics összlettelepült, mely a talajvizet tárolja, s kiváló vízvezetési tu-lajdonságokkal rendelkezik, bár néhol 10 cm-es nagy-ságrendû agyagos padok találhatóak benne. A réteg-vízkészletet adó pannoniai homok összletet negyedidõ-

szaki üledékes takaró fedi. A vízadó feküje rossz vízve-zetõ, feküszintje 800 mBf található. A rétegvízkészlet avizsgált területen depresszionálva van a Mátrai ErõmûRt. bükkábrányi bányájában alkalmazott víztelenítésitechnológia miatt.

A hidrodinamikai és transzportmodell A tényfeltárás eredményeit felhasználva elkészült a

hidrodinamikai és transzportmodell, a melynek célja volta valósághoz hûen szimulálni a szennyezõdés terjedésifolyamatokat, valamint nyomon követni a szennyezõ-anyag koncentrációjának alakulását az idõ függvényé-ben. Két esetet vizsgáltam, ha a horizontális szivárgásitényezõ értéke a 345,6 m/d és ha ugyanezen paraméterértéke 100 m/d. A 100 m/d értékû horizontális szivár-gási tényezõ mellett a szennyezõ-csóva a talajvíz áram-lási irányával (DK) megegyezõ irányban nyúlik el, deterjedése lényegesen lassabb és egyenletesebb folya-matot tükröz.

A Borsod Volán ZRt. által bérelt Nyékládháza 531/3 hrsz.-ú területen és környezetében feltárt szénhidrogén szennyezõdések, és azok megszüntetési

lehetõségei*

MIKITA VIKTÓRIA

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata.

Koncentrációk (mg/l) változása az idõ (d) függvényében, 100 m/d horizontális szivárgási

tényezõ mellett az 5/3 fúrásban

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK

A Magyar Hidrológiai Társaság 2007. évi diplomamunka pályázatán díjazott és Szerkesztõségünkhözeljuttatott diplomamunka pályázatokat – kezdõ szakembereink szakmai és irodalmi ambíciójának elõmozdítása érdekében – a Hidrológiai Tájékoztató következõ hasábjain tesszük közzé. Aki diploma-munka pályázata kivonatát kérésünkre beadta, azt a Hidrológiai Tájékoztató következõ oldalainközöljük (Szerk.).

14

A humán- egészségügyi kockázatelemzésA vizsgálatot determinisztikus módon a Health Canada

által kidolgozott eljárással végeztem, a modellezés soránkapott kisebb szivárgási tényezõvel rendelkezõ adatrend-szer felhasználásával. Két különbözõ scenariot feltételezvemegállapítottam, hogy a vizsgált területen bekövetkezettszénhidrogén-szennyezés a jelenlegi koncentráció értékekmellett és a távlati 50 évre elõre számított koncentráció-eloszlást feltételezve nem jelent humán-egészségügyi koc-kázatot a potenciális receptorokra nézve.

Viszont 50 év elteltével a kockázat átlépheti az elfo-gadható határt az 5/3-as megfigyelõ pont környezetében,mivel a szennyezõ-csóva maximuma arra mozog, de nagyobb idõlépcsõ esetén a transzport modellezés és akockázatelemzés eredményei is jelentõs bizonytalanság-gal terheltek lennének, így nem bocsátkoztam továbbifeltételezésekbe a szennyezõ-anyag jövõbeni koncentrá-ció- eloszlását illetõen.

A lehetséges mûszaki beavatkozások ismertetéseA megfelelõ kármentesítési technológia kiválasztása

volt a következõ lépés, mellyel a tényfeltárást végzõMendikás Kft. által javasolt „D” kármentesítési szen-nyezettségi határérték a tényfeltárás és modellezés ered-ményeivel összhangban a leghatékonyabb módon meg-bízhatóan elérhetõ. A kármentesítés folyamatának jogihátterét a 2205/1996.(VII.24.) és a 2304/1997.(X.8.) Kor-mányrendeletek határozzák meg, illetve a 219/2004. Kor-mányrendelet és a 10/2000.(VI.2.) KÖM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet segíti kialakítását.

Mivel a szénhidrogén-szennyezés a talajt és a talajvi-zet is károsította, ezért az egyes földtani közegek kár-mentesítésére külön-külön tettem ajánlást, illetve egy tech-nológiát javasoltam a már kitermelt talajvíz tisztításimódjára. A kiválasztásnál a leginkább környezetbaráttechnikákat próbáltam elõnyben részesíteni.

E javaslattétellel zárult a munkám.

A szennyezett talajvíz izovonalas térképe

Gázolaj szennyezés-föld alatti tartályok

- szivárgás- technológiai elõírások figyelmen kívül hagyása

Talaj

Talajvíz

Tápcsatorna„A”: ivóvízhasználat

„B”: ivóvíz + szennyezett növények

Fogyasztó

A gázolaj-szennyezés koncepciós modellje

15

2005 júniusában Szolnok újvárosi partszakaszán a vízol-dali rézsû kb. 52 m hosszan a Tiszába csúszott. E diplo-mamunka a rézsûcsúszás körülményeinek bemutatásamellett, a partszakasz helyreállításának lehetõségét isvizsgálja. Tárgyalása az alábbi öt pont alapján történt.

1. Szolnok belterületén a geológiai és antropogén viszonyok hatása a talajrétegzõdésre

Szolnok és környékének talajrétegzõdését geológiaiés antropogén folyamatok alakították. A talajok tulajdon-ságainak és rétegzõdésének ismeretében megállapítható,hogy a város altalajának kialakulása döntõen a geológiaifolyamatok eredménye, továbbá hogy felépítése nagy-részt egységesnek mondható: iszapos-homokos rétegek,illetve agyagtalajok váltják egymást.

2. A rézsûcsúszás bekövetkezésének meteorológiai,hidrológiai és talajmechanikai körülményei

A partcsúszás idejére és az azt megelõzõ idõszakra jel-lemzõ meteorológiai, hidrológiai és talajmechanikai körülmé-nyek elemzését követõen az alábbiak voltak megállapíthatók:• az év elsõ felében az átlagosnál több csapadék hullott a

Közép-Tiszavidéken, a rézsûcsúszás elõtt néhány nap-pal szintén nagymennyiségû esõt mértek Szolnokon;

• a Tisza vízszintjének lassú emelkedését gyors apadáskövette, amely az utóbbi évtizedek leggyorsabb víz-szintcsökkenései közé tartozik;

• a rézsûkoronán történt repedések észlelésének napján,2005. június 11.-én átlagos erõsségû szelet mértek,azonban nap közben nagyobb erõsségû széllökések isfelléphettek, továbbá a néhány nappal korábban mértszélsebesség az átlagosnál nagyobb volt;

• az újvárosi partszakasz altalaját négy talajtípus alkotja(felszínközeli agyagok, homoklisztes homok, puhaagyag, kemény agyag);

• a rézsûcsúszás kezdetén és végén a talajvízszint a fo-lyó felé esett, melynek vonala a fúrások alapján re-konstruálható volt.

3. A suvadás okainak meghatározása A suvadás okainak feltárása a környezeti tényezõk

vizsgálatának keretében történt. A rézsû állékonysága kétszámítási módszer (Greenwood-módszer és véges elemekmódszere) segítségével és két fõbb szempont alapján voltszámszerûen is kimutatható: elõször a Tisza apadására bekövetkezõ talajmozgás lefolyásának, majd a biológiaitényezõk rézsûállékonyságot befolyásoló hatásának vizs-gálatára került sor. Ezek alapján megállapítható, hogy• a partszakasz már a vízszintcsökkenés hatására el-

vesztette állékonyságát;• a fák súlyának számszerûen is kimutatható állékony-

ságcsökkentõ szerepe volt;• a szélnek – a kezdeti repedések kialakulásával – köz-

vetett szerepe lehetett a felszínmozgás létrejöttében;• a számítási eredmények és a körülmények vizsgálata

alapján – több tényezõ hatása mellett – a rézsûcsú-szás legfõbb oka a Tisza gyors apadása volt.

4. Helyreállítási változatok és értékelésükMivel a partszakasz a szolnoki árvízvédelmi fõvéd-

vonal része, helyreállítása feltétlenül szükséges volt. Azújjáépített partnak négy alapvetõ feltételnek kellett meg-felelnie: biztonság, tartósság, gazdaságosság és környe-zetbe történõ illeszkedés. A négy kidolgozott helyreállításiváltozat mind eleget tett a fenti szempontoknak, összeha-sonlításuk a kivitelezési költségeik és megépíthetõségükalapján történt. Mindegyik változatban a mentett oldalonfelgyülemlett talajvíz összegyûjtését egy hosszanti szivár-gó, a folyóba vezetését pedig keresztszivárgók (kõbordák,paplanszivárgó) látják el, amelyek alsó síkja a folyó feléesik. A feltöltés helyi homoklisztes homokkal történik. Arézsû lebomló geotextíliás, fûmagos védelmet kap, annakalsó részét lábazati kõszórás védi a Tisza kimosásától. Azújonnan kialakított töltéspadka (a felsõ és az alsó rézsûközötti közel vízszintes sáv) szintje – a rézsûre esõ, állé-konyságcsökkentõ súlyteher mérséklése miatt – az erede-tinél 1 m-rel alacsonyabbra került.• I. változat. Kõvel kitöltött, elõregyártott vasbetonele-

mekbõl készített, hosszirányú támfal, amely a mentettoldala felé dõl. A talajvíz folyó felé történõ kivezetéséta partszakasz teljes hossza mentén közel vízszintesterméskõszivárgó látja el.

• II. változat. Az elõzõ változathoz hasonlóan, elõregyár-tott vasbetonelemekbõl épített hosszirányú támfal,amelyet hat, arra merõleges borda támaszt meg. A tám-fal és a támbordák kõvel vannak kitöltve, amelyekígy megoldják a talajvíz összegyûjtését és kivezeté-sét. A máglyafal megtámasztást biztosít a padka alattkialakított munkaszint számára is.

• III. változat. Hosszanti kavicsszivárgó, amelyet a hely-reállítás során padkaél mentén bennmaradó szádfal

Vízoldali rézsûcsúszás Szolnok belvárosi árvízvédelmi szakaszán*

BALI PÉTER ZSOLT

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dicséretet nyert diplomamunka kivonata.

A lecsúszott újvárosi partszakasz 2005. június 25.-én

16

határol. A Larssen szádlemezek az építés közbeni mun-katér megtámasztása végett szükségesek. A rajtuk ki-alakított üregek teszik lehetõvé a kavicsszivárgóbanösszegyülemlett víz kivezetését, amely öt keresztirá-nyú terméskõbordán keresztül jut tovább a folyóba.

• IV. változat. Az elõzõhöz hasonlóan öt kõborda és aközöttük lévõ hosszanti kavicsszivárgó gyûjti össze amentett oldal felõl érkezõ talajvizet és vezeti tovább afolyóba. A szivárgó a borda felsõ felében – a helyreál-lítás elõrehaladtával – lépcsõzetesen tolódik hátrafelé,végül a legfelsõ réteg a borda mögött már egy folyto-nos szivárgót alkot. Mivel támasztó szerkezet kialakí-tását a tervezet nem tartalmazza, a kivitelezési munkáka lecsúszott részen kialakított és az építés elõrehaladá-sával fokozatosan emelkedõ munkaszintrõl folynak.

5. A legkedvezõbb változat kiválasztása és bemutatása

A legkedvezõbb változat – annak egyszerûbb és ez által olcsóbb kivitelezhetõségének köszönhetõen – a IV.megoldás bizonyult.

Az építés folyamata hat fõ fázisra bontható, melyek alépcsõzetesen eltolt szivárgó építése révén folyamatosanváltozó munkaszintek alapján különböznek egymástól.

A partállékonyság szempontjából kritikus helyzetek-rõl, a Plaxis program segítségével végeselemes vizsgálat

készült. A helyreállított állapotban a szükségesnél ki-sebbre adódott biztonsági tényezõ a kezdetben felvett0,50 m vastag lábazati kõszórás 1 m vastagságúra történõnövelését tette szükségessé. A partszakasz állékonyságamind az építési fázisokban, mind a végsõ, helyreállítottállapotában megfelelõnek bizonyult.

A IV. helyreállítási változat keresztmetszete A IV. helyreállítási változat helyszínrajza

BevezetésAbiogáz nem más, mint a növények fotoszintézise által meg-kötött energia egy részének átalakítása fermentálással gáz-nemû energiahordozóvá, melynek fõ komponense a metán.

A biogáz elõállítás lehetséges alapanyagai:• növényi alapanyagok,• állati trágya alapanyagok,• közösségi szennyvíziszap• kommunális hulladékA képzõdés helye:A természetben, állattartótelepeken, kommunális lerakók-

ban, szennyvíztisztítókban, hulladéklerakókban lehetséges.

A Képzõdés szükséges feltételei:• Kellõen feltárt szervesanyag• Anaerob körülmények• metanogén baktériumok jelenléte• folyamatos keveredés• fénytõl elzárt környezetet. • állandó, hõmérséklet

A Biogáz termelõdés:A biogáz elõállítás egyik legfontosabb tényezõje a

hõmérséklet. Hõmérsékleti tartományok szerint háromtípusba sorolhatjuk a mikroorganizmusokat attól füg-

A szennyvíztisztítási iszapból történõ biogáz elõállítás hatékonyságának javítása*

HEGEDÛS JÓZSEF

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata.

17

gõen, hogy pszichrofil 5-15 °C, mezofil 35-38 °C, ésa termofil 50-55 °C között tevékenyek.

A termofil körülmény többlet energiaráfordítást igé-nyel, de a kihozatal megfelelõ technológiákkal gyorsabbés eredményesebb.

A lebontást különbözõ baktériumok végzik úgy, hogyegymás anyagcsere végtermékeit használják fel táplálékul.

HidrolízisElsõ lépésben a hidrolizáló baktériumok a hosszú

láncú molekulákat és a fehérjéket lebontják kisebb egy-ségekre enzimeikkel. Ezután a kisebb egységeket, a cuk-rokat, aminosavakat és a zsírsavakat már tápanyagkénthasznosítják és a felszabaduló kötési energiát használjákfel élettevékenységük mûködéséhez.

AcetogenezisAz acetogén baktériumok, melyek a hidrolizálók által ter-

melt szerves savakat, aminosavakat hangyasavvá, tejsavvá,vajsavvá propionsavvá, ecetsavvá és hidrogénné alakítják.

MetanogenezisA harmadik és számunkra a legfontosabb folyamat a

metanogenezis. Ekkor képzõdik a metán és a kötött oxi-génbõl a szén-dioxid, anaerob körülmények között.

A kutatásMunkámban kísérleteket folytattam annak érdekében,

hogy egyszerû, könnyen beszerezhetõ anyagokkal, eljárá-sokkal gyorsítsak a gáztermelési folyamaton, és a növeljema lebontás hatásfokát, ami magasabb kihozatalt eredményez.

Kutatásom során a kommunális szennyvíziszapot me-chanikai kezelésnek vetettem alá (dezintegrálás) adalék-anyag nélkül és adalékanyagokkal. A nyert termékeketezután mezofil, illetve termofil tartományban rothasztot-tam anaerob körülmények között.

A kísérleti idõ alatt különbözõ problémák adódtak (kü-lönösen a mezofil kísérletnél), ettõl függetlenül a kísérle-tek eredményesnek mondhatóak, és kijelenthetõ, hogy a

mechanikai iszapkezelés (adalékanyaggal, vagy a nélkül)kedvezõ hatással lehet a biogáz termelõdésre.

A kutatás folyamán kiderült, hogy a dezintegrátorbantörténõ aprózódáskor keletkezõ töret morfológiája ada-lékanyag függõ. Aminek következtében kiválasztható azadalékanyag, mellyel kezelve az iszap stabilizálódik (alebontó mikroorganizmusok száma jelentõsen csökken, abiológiai átalakulás, lebomlás erõsen hátráltatottá válik).Ugyanakkor megválasztható a biogáz képzõdést kedve-zõen befolyásoló adalékanyag típus is.

A kísérletek meneteA kísérletekben a miskolci szennyvíztisztító és a dél-

pesti szennyvíztisztító iszapjából dolgoztunk.Az iszapot „dezintegrátorban” áramoltattuk, mely ki-

alakításának köszönhetõen állandó nyíró igénybevételek-nek tette ki azt. Amikor a készülékbe az adalékanyagokatis betettük, cirkuláció közben az anyagok részecskéi anyíráson kívül állandó ütközéseknek is ki voltak téve,ami még jobb feltárást biztosított, és a két anyag jobb el-keveredését is szolgálta.

Aprítás után a kezelt iszapokat reaktorokba adagoltuk.A keletkezõ gáz kiszorításos elven a gázgyûjtõ edény-

bõl a mérõhengerbe nyomja a közvetítõ folyadékot. Le-olvasást a két edény folyadékszintjét kiegyenlítve végez-tem a hidrosztatikus nyomás kiküszöbölése miatt.

TapasztalatokA perlit és a zeolit aprítódásuk során éles, apró szem-

csékre törtek, hasítódtak, ami a mikroorganizmusok teljesfelaprítódását eredményezte, és ezek a minták szinte tel-jesen stabilizálódtak.

Kiemelendõ azonban a lignit és a barnakõszén hatása,melyek elég nagy fajlagos felületet nyújtottak a baktéri-umoknak, és kevésbé abrazív hatásúak, így a folyamatgyorsan beindul és nagy gázhozamot ad. Ezen mintákeredményei biztatóak, a gázkihozataluk gyorsabb, maga-sabb, mint a referenciaként használt, nyers (kezeletlen)reaktoroké (1–2. ábra).

2. ábra.

1. ábra.

18

Hazánkban az elmúlt évtizedben bekövetkezõ szélsõsé-ges csapadékeloszlás vízfolyásainkban ingadozó hidro-lógiai helyzetek kialakulását eredményezte. Ennek kö-vetkeztében az ország különbözõ területein jelentõsvízkárok keletkeztek, vagy éppen a vízhiány eredmé-nyezett nehézségeket.

Síkvidéki területeink esetében hol a belvíz, hol pe-dig az aszály okoz problémákat. A belvíz veszélyeztetia településeket és annak területeit, az aszály pedig elsõ-sorban a mezõgazdasági mûvelést hátráltatja.

Dombvidéki területeinken, így tehát Mád térségé-ben is a magasabb csapadék mennyiségnek köszönhetõ-en az aszály nem fenyegeti a településeket, azonban ahírtelen lezúduló völgyi árvíz nagy károkat okoz végigzúdulva a mezõgazdasági, illetve a lakott területeken.

A térképrõl jól látható, hogy a települést észak-déliirányban szeli át a Mádi-patak, melybe a község terüle-tén a Máj-patak ömlik. Mád vizei közé tartozik továb-bá a Fürdõ-patak, amely a településtõl keletre folyikugyancsak észak-déli irányban. Mezõzombor térségé-ben ömlik bele a fent említett Mádi-patak, majd elérve aTakta-csatornát a Taktaközi-öntözõrendszert táplálják.

A Mád térségi dombvidéki kisvízfolyások jellegze-tessége a viszonylag nagy esés, és a rendkívül kis ösz-szegyülekezési idõ. A völgy mélypontján haladó meder-ben az év nagy részében kicsi a vízhozam – esetenkéntnincs (Máj-patak tározó feletti része) –, de heves esõzé-sek hatására gyors lefolyás indul meg, amikor rövidideig az átlagos vízhozam többszörösét kell a medernekelvezetnie.

A záporok hatására gyakran olyan völgyekben is je-lentõs vízmennyiségek folynak le, ahol nincs állandó

vízfolyás. A fenti okok miatt a vízkár ezen a területena völgyfenéki területeket, tehát magát Mád területétsújtja.

A talajviszonyok alapján elmondható, hogy a völ-gyekben lefolyó víz talajba való szivárgása lassú, teháta lefolyás mértéke jelentõs. Vízelvezetési szempontbólkülön gondot okoznak az egymást rövid idõn belül kö-vetõ csapadékok, vagy a hóolvadást követõ csapadék,mivel a vízzel telített talajok esetében a lefolyási hányad – figyelembe véve a területen lévõ rossz vízát-eresztõ talajokat- megközelítheti a 100%-ot. A 2005.május 4.-én lezúduló árvíz a tavaszi hóolvadást követõesõzés hatására vonult le, amikor a talajok vízzel telítet-tek voltak.

A vízgyûjtõ 47 %-át alkotó erdõ a lefolyási viszo-nyokra mérséklõ hatással van. A fák és az erdei aljnö-vényzet lassítja a lefolyást. Ezzel ellentétben viszont vana vízgyûjtõnek olyan jelentõs mennyiségû része, amelyaz erdõírtások területén található, amelyek gyorsítják afelszíni lefolyást, így a levonuló víz intenzitását is.

A térségben speciális jellemzõ, hogy a kultúrnövé-nyek szõlõk, ezért a maximális napfény tartam jó ki-használtsága érdekében alakították ki az egyes dûlõketlejtõirányban, amely egyértelmûen növeli a lefolyást ésezzel együtt az eróziót, ami hosszabb távon a lefolyó vi-zek mennyiségét okozza.

A helyi vízkárok elleni védekezés legfontosabb ele-me a megelõzés. A topográfiai és egyéb adottságok le-hetõvé tették tározók (árvízcsúcs csökkentõ, vagy zá-por) építését. A térségben létesített tározók – ahogyan atérkép is szemlélteti – a Mádi,- a Máj-pataki,- és aDorgó völgyi-tározó. A 2005 májusában levonuló völ-gyi árvíz levonulásakor a tározók – a Mádi-tározó kivé-telével – nem voltak képesek teljes mértékben tározni alezúduló vizet. A Máj-pataki tározó töltése megcsú-

Záportározók jelentõsége a Zempléni-(Tokaji-)hegységben, különös tekintettel Mád térségére*

MONOK BERNADETT

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

19

szott, nem bírta a hírtelen rázúduló nagy vízmennyisé-get, a Dorgó-völgyi tározó – lévén, hogy elsõdlegesennem záporok tározására épült – tározó tere nem bizo-nyult elégségesnek, ahogyan a kép is szemlélteti.

Az így kialakult pusztítás eredményei új árvízvédel-mi javaslatok kidolgozását sürgetik, amelyek maguk-ban foglalják a patak medrek és a tározók szakszerû

karbantartását, a Dorgó-völgyi tározó árvízvédelmi átalakítását. Továbbá a település határokon övárkok kiépítését, és a belterületi vízrendezés megoldását.

Ezen feladatok végrehajtásával biztosítható lenne avölgykatlanban fekvõ Mád településének, és az azt kö-rülvevõ nagy értékû mezõgazdasági területek árvízvé-delme.

Magyarország az Európai Unióba történõ csatlakozássalkomoly elvárások teljesítését vállalta a 2015-ig terjedõidõszakra vonatkozóan. Ezek a joggal szigorú szabályo-zások a környezetvédelem területén indokolttá tették afejlesztéseket, mint például a szennyvíztisztítás területénis. A szennyvizek tisztításánál el kell jutni odáig, hogyolyan szennyvizet bocsássunk ki a környezetbe, amellyelnem szennyezzük vizeinket és a talajt.

Ezen feladatok megvalósulásával hozzájárulhatnak ah-hoz, hogy a Víz Keretirányelv elvárásainak megfelelõen avízfolyásaink 2015-re „jó ökológiai” állapotba kerüljenek.

Szakdolgozatomban a hatvani szennyvíztisztító telepEurópai Uniós normáknak megfelelõ fejlesztésének bemu-tatásával foglalkoztam. Célom volt magának a fejlesztésokainak feltárása, illetve a próbaüzem kiértékelése.

ElõzményekHatvan város szennyvízelvezetési hálózatának, illetve

magának a szennyvíztisztító telepnek a fejlesztése elen-gedhetetlen volt a következõk miatt:

• A csatornázottság aránya alacsony, mindössze 35 %-osvolt,

• a talaj elszennyezõdése a csatornarendszer hiányában,• a meglévõ telep tisztítása bizonyos paraméterek (KOI,

ammónia) tekintetében nem megfelelõ, • a ma környezetvédelmi igényei regionális szennyvíz-

tisztító telep létesítését teszik szükségessé az agglo-meráció szennyvizeinek megfelelõ tisztítására.A beruházás (csatornahálózat kiépítése, szennyvíz-

tisztító telep bõvítése) az Európai Unió KIOP prog-ramjának támogatásával 2005. szeptemberében vettekezdetét.

A fejlesztésA teleppel kapcsolatban jelentõs fejlesztések tör-

téntek. Új, korszerûbb mûtárgyakkal kezelik a szenny-vizet a jobb tisztítási hatásfok elérése céljából. A régimûtárgyak közül kettõt (levegõztetõ medence, illetvea Dorr ülepítõ) puffer tárolásra terveznek használni ajövõben.

A hatvani szennyvíztisztító telep Európai Uniós normák szerinti fejlesztése*

GYÖRE BALÁZS

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dicséretet nyert diplomamunka kivonata.

1. ábra. A hatvani szennyvíztisztító fejlesztés utáni folyamatábrája

20

A telepen történt fejlesztések rövid összefoglalása:A mechanikai tisztítást illetõen egy korszerûbb,

5 mm-es résméretû finomrács került beépítésre, ami arácsszemét víztelenítését is elvégzi. A fejlesztésnek kö-szönhetõen homok- és zsírfogó berendezés is bekerülta szennyvíztisztítási folyamatba, így lehetõvé vált a ki-ülepedõ szervetlen anyagok és a zsír eltávolítása a szenny-vízbõl.

A biológiai tisztítás terén is jelentõs változások tör-téntek, hiszen a tisztítást két, párhuzamosan üzemelõ,kör alakú PURDEN típusú mûtárgy végzi. A PURDENtechnológia a Purator Hungaria Kft. cirkuler rendszerûtechnológiájának továbbfejlesztett változata, amely kö-zepes terhelésû eleveniszapos biológiai tisztítást nitrifi-kációval, eléje kapcsolt denitrifikációt, illetve vegysze-res foszforkicsapatási lehetõséget biztosít. Vegyszeresfoszforkicsapatás vas-só oldat adagolással biztosítható,ha az eredmények indokolják.

A szennyvíz kémiai tisztítását a meglévõ fertõtlení-tõ medence kibõvítésével oldották meg, s a korábbiklóradagoló berendezést használják a klórgáz adagolá-sára továbbiakban is.

Az iszapkezelés területén, a fejlesztés részeként léte-sült egy pálcás iszapsûrítõ berendezés, ami a szintén újiszapvíztelenítõ berendezéssel együtt megfelelõen utó-kezelt szennyvíziszapot juttat a környezetbe.

Újdonságnak tekinthetõ a telepen létesített biofilter,ami a bûzõs levegõ szagtalanítását végzi.

KövetkeztetésekA próbaüzem során kiderült, hogy a telep kiváló

eredménnyel tisztította a beérkezõ szennyvizet, egyet-len paraméter sem lépte át a 28/2004. (XII.25.) KvVMrendeletben elõírt határértékeket, sõt, azok messze alatta

maradtak. Megszûntek tehát azok a korábbi problémák,melyeket már korábban ismertettem (határérték átlépésaz ammónia és a KOI esetén).

A fejlesztésnek köszönhetõen, a telep alkalmas akörnyezõ kisebb települések szennyvizeinek a fogadá-sára is, ezzel a telep egy – az Európai Uniós normáknakmegfelelõ – regionális szennyvíztisztító szerepét tölti majdbe a jövõben, ami biztosítja az agglomeráció szennyvizei-nek megfelelõ tisztítását, hozzájárulva ezzel vizeink vé-delméhez.

A szennyvíztisztító telep, technológiájának köszön-hetõen, teljesen környezetbarát. A tisztított szennyvízminõségérõl már ejtettem szót, a keletkezett iszap stabi-lizált, nem bomlóképes, kellemetlen szaghatást nemokoz. A tisztítási folyamat egyéb végterméke (rácssze-mét) víztelenítve és sûrítve, emberi érintés nélkül, zártkonténerben kerül elszállításra.

Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy a fej-lesztés eredményesnek bizonyult. Kijelenthetõ, hogy ahatvani szennyvíztisztító megfelel napjaink környezetvé-delmi elvárásainak.

2. ábra. PURDEN mûtárgy (Saját felvétel)3. ábra. Az szennyvíz ammónia tartalmának alakulása

a próbaüzem során

4. ábra. A szennyvíz Kémiai Oxigénigényének alakulásaa próbaüzem idõtartama alatt

21

Dolgozatomban a vas megyei Ablánc-patak környezetiállapotjellemzõit vizsgáltam, különös tekintettel a hidro-morfológiára és a makrogerinctelen faunára.

Bevezetés, célokAz Ablánc-patak völgye bekerült a Natura 2000-es

területek közé, emiatt döntöttem úgy, hogy ezt az általamjól ismert és kedvelt patakot szeretném még több oldal-ról megvizsgálni. Ezért végeztem el az Ablánc-patak kör-nyezeti vizsgálatát, mellyel céljaim a következõk voltak:– A patakkal kapcsolatos régi adatok összegyûjtése.– A patak vízgyûjtõjének természetföldrajzi feltárása.– A patak hidromorfológiájának vizsgálata.– A patak makrogerinctelen faunájának felmérése.– A patak ökológiai állapotának megvizsgálása.– Felhívni a figyelmet a patakok ökológiai értékére.

Anyag és módszerekVizsgálati helyszíneimet a patak alsó szakaszán jelöltem

ki. A helyszínek kiválasztási szempontjai a következõkvoltak:– Hasonló környezetben legyenek (erdõben).– Az emberi hatások eltérõek legyenek.– Legyen legalább egy tavacska – zúgó szekvencia.Mindezekre tekintettel három szakaszt választottam:– 1. szakasz: a Fenyves-patak torkolata (SZ, felsõ).– 2. szakasz: az ablánci malomgát alatt (MG).– 3. szakasz: a vasúti híd alatt (VH, alsó).

Igyekeztem minél többfajta vizsgálati módszert alkal-mazni, hogy ezáltal minél többféle adatom legyen a patakról.

3D felületmodellt készítettem 6 db EOV térkép szel-vény digitalizálásával. Meghatároztam patak vízgyûjtõ-területét és a patak mederesését. Jellemzõ keresztszelvé-nyeket vettem fel, helyszínenként 6-6 db-ot, majd meg-határoztam legfontosabb méreteiket. A patak felszíni sebes-ségét úszós módszerrel becsültem. A patak mederanyagá-nak összetételét a mederbõl vett minták szárításával és szi-tálásával végeztem. A patak vizének az élõlények számá-ra fontos fizikai és kémiai paraméterit: hõmérséklet, pH,vezetõképesség, oldott oxigént, NO3

-, NO2-, NH4

+, SO42-,

és PO43- megmértem, valamint adatokat kértem a

NYUDU-KTVF-tõl. A makrogerinctelen faunát „kick &sweep” (rúgd és seperd) eljárással és mintakvadrátosmódszerrel mintáztam. Az élõlények elõhatározását elvé-geztem, ezt követõen dr. Andrikovics Sándor pontosítot-ta az állatok taxonómiai besorolását.

Az adatok statisztikai összehasonlítását mennyiségiés minõségi hasonlósági függvényekkel végeztem el,emellett az adatokból relatív fajgazdagsági indexet szá-moltam, valamint az abundanciai adatokból Shanon di-verzitást és szórást számoltam. Az egyes mintavételiszekvenciák összehasonlítására cluster analízist használ-

tam. A cluster analízist Euklideszi távolság alapján átla-gos láncfúziós módszerrel végeztem el, melyhez dendo-grammot rajzoltam. Az egyes mintavételi helyek faunaközpontú vízminõségének jellemzését az MMCP minõsí-téssel végeztem, emellett osztrák Fauna Aquatica Austriacamunka alapján jellemeztem a mintavételi helyszíneket,az élõlények ökológiai igényeinek szempontjából.

EredményekA patak 3D-os felület modelljérõl a legfontosabb

makromorfológiai adatokat olvastam le. A vízfolyás fõ-ága tszf. 267,5 m-en ered, torkolata tszf. 168,75 m, teháta forrás és a torkolat között 98,75 m a szintkülönbség. Apatak teljes hossza 19,093 km, a forrás és a torkolat kö-zötti távolság légvonalban 12,891 km, a völgyfenék hos-szúsága körülbelül 16 km. Ezekbõl az adatokból követ-kezik a 1,18-as szinuszosság, valamint a 0,48 futásfejlett-ség. A patak vízgyûjtõje 40,42 km2, kerülete 38,44 km,azaz a vízgyûjtõ alakja inkább elnyúlt, mint kerekded. A vízfolyás baloldali vízgyûjtõje jóval szélesebb, mint ajobb oldali, a két vízgyûjtõ aránya 3:2.

A keresztszelvények értékelése kapcsán a tavacska észúgó szekvenciák megléte és hiánya mellett azok változa-tosságát is figyeltem. A felvett keresztszelvények nagy di-verzitást mutatnak a felsõ két mintavételi szakaszon, ami apatak középszakaszú meanderezõ jellegébõl adódik. Szem-ben a harmadik szakasz szelvényeivel, melyek kissé egy-hangúbb képet mutatnak. A felszíni vízsebesség esetében anagy diveriztást az eltérõ szekvenciák okozzák, a csökkenõamplitúdó pedig a meder- és terepesés csökkenésére utal.

Kiválasztottam szakaszonként 2-2 keresztszelvényt,egy tavacska (T) és egy zúgó (Z) szekvenciát, majd ezekhidromorfológiai adatainak cluster analízisét végeztemel. Az analízis dendogrammján jó látszik, hogy a külön-bözõ szakaszok azonos szekvenciái hidromorfológiailagnagy hasonlóságot mutatnak (1. ábra).

Az általam mért fizika kémiai paraméterek adataibólkiderült, hogy a betorkoló Fenyves-patak alacsonyabb

Az Ablánc-patak környezeti vizsgálata*

JUHÁSZ ISTVÁN

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata.

1. ábra. A patak szekvenciák morfológiai dendogramja

22

pH-val és magasabb vezetõképességgel rendelkezik, va-lamint, hogy a vegetáció megbontásával a vízhõmérsék-let viszonyok megváltoznak és ennek hatása akár 2-3 kmtávolságig elérhet. Az általam és a NYUDU-KTVF általmért kémiai adatokból kiderül, hogy a patak vize az évnagy részében tiszta, de nyáron elõfordulhatnak szervesszennyezõdések, ami feltehetõen egy csárdának a hatása.

A patak mederanyag összetételében az elsõ két szaka-szon az iszapos és a köves mederanyag váltakozása jel-lemzõ, míg a harmadik szakaszon csak az iszapos formatalálható meg.

A makrogerinctelen faunát tekintve elmondható,hogy a vízfolyásban 38 taxont tudtam elkülöníteni 2006-2007-ben, melyek között a gammaridea-k, és a trichoptera-kvoltak túl súlyban. Akvantitatív vizsgálat (2007. március 7.)alapján a második szakaszon találtam a legtöbb egyedet(186), de csak 11 taxont, míg az elsõ szakaszon 14 taxonttaláltam 121 egyeddel. A harmadik szakaszon ezekhezképest 9 taxon 144 egyedét találtam.

A hidromorfológiai vizsgálatoknál kiválasztott 6 szel-vényben talált makrogerinctelen taxonok adatainak össze-hasonlítására cluster analízist használtam.

A cluster analízis dendogrammján (2. ábra) látható,hogy a felsõ két szakasz zúgó szekvenciái nagy hasonló-ságot mutatnak, csakúgy mint az utolsó szakasz két „kü-lönbözõ” szekvenciája. A tavacska szekvenciák esetébenaz elsõ szakasznál a zúgókhoz hasonlóbb élõvilágot talá-lunk, míg a középsõ szakasz hasonló szekvenciája telje-sen eltérõ jelleget mutat.

Az MMCP pontrendszer minõsítése alapján elmond-ható, hogy a patak egésze az összes talált taxon alapjánkiváló vízminõségnek örvend, de ha ezt szakaszokrabontjuk le, akkor látható, hogy az elsõ két szakasz egy-formán jó minõsítést kap, viszont a harmadik egy alkate-góriával ezek alatt marad (1. táblázat).

A makrogerinctelenek ökológiai igényei közül afunkcionális táplálkozási csoportok az elsõ, itt a predá-torok és az aprítok voltak túlsúlyban, ami a fajok jellem-zõinek az arányát illeti. Mellettük a detritusz fogyasztók,a borotválók és szûrök voltak még megtalálhatók kisebbarányban. Az élõlények által indikált szaprobitás értéke-ket tekintve, a β-mezoszaprób jelleg mindhárom szaka-szon uralkodó. Viszont a torkolat felé haladva az oligo-szaprób jelleget mutató fajok aránya csökken, és helyüketaz α-mezoszaprób jellegû fajok foglalják el. A taxonoklongitudinális eloszlását tekintve szinte hasonlók a sza-kaszok, de a torkolat felé haladva látványosan nõ a lito-rális fajok aránya, ezzel együtt nõ a potamális és csökkena rithrális fajok aránya. Mindhárom ökológiai jellemzõ atermészetes folyamatoknak megfelelõen alakul, ami apatak jó állapotát jelzi.

Az emberi beavatkozások természetesen ezt a patakotsem kerülték el. Torkolati szakaszát a Répcével párhuza-mosra alakították, mint egy lecsapoló árkot. A vízfolyásta települések távolsága megóvta a komolyabb szennye-zõdésektõl, de Tömördön, egy közeli csárdánál, és azutak keresztezésénél sok helyen megtalálhatók az embe-ri eredetû szennyezõdések és zavarások nyomai.

ÖsszefoglalásAz eredmények alapján elmondható, hogy a patak

hidromorfológiai adottságai kitûnõek, környezetében atermészetközeli vegetáció az uralkodó, vize tiszta és a benne található makrogerinctelen taxonok, ha nem is alegritkábbak, de mindenképp egy különleges és helyilegegyedülálló ökoszisztéma tagjai. Sikerült megtalálnom azõshonos folyami rákot (Astacus astacus), amely faj Vasmegye vízfolyásainak nagy részébõl kiszorulóban van.

A medermorfológiai viszonyok és a makrogerincte-len fauna kapcsolatát tekintve elmondható, hogy vizsgá-lataim során jól elkülönültek a patak szekvenciák, de afauna statisztikailag nem mutatott szoros kapcsolatotezekhez a szekvenciákhoz. Ez az eredmény a folyóvízifolytonosság elvének vártnál nagyobb érvényesülésével,valamint a szakaszok alacsony tengerszint feletti magas-ságával és a mederesés változásával indokolható.

Az ilyen kisvízfolyások ökológiai szerepe rendkívülnagy, ezért fontos, hogy környezeti állapotuk minél jobblegyen. Nagy elõre lépés a VKI alkalmazása, hiszen ez-által megismerhetjük az adott vízfolyás állapotát és ve-szélyeztetõ tényezõit, melyek ismeretében kezdeményez-hetjük a rehabilitációját, vagy éppen a megõrzését elõse-gítõ döntéseket hozhatunk. Azért tartom fontosnak a kisvízfolyások makrogerinctelen faunájának és hidro-morfológiájának vizsgálatát, mert sok értékes adatotnyerhetünk belõlük, melyek közvetlenül bemutathatják avízfolyás ökológiai állapotát és a természetes folyamatokérvényesülésének mértékét.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészüléséért szeretnék köszönetet mon-

dani elsõsorban konzulenseimnek, dr. Kucsara Mihálynakés dr. Andrikovics Sándornak, valamint mindenkinek, akisegítségével hozzájárult a munkámhoz.

2. ábra. A szekvenciák makrogerinctelen dendogrammja

MMCP SZ MG VH Összesen

Taxonszám 17 15 10 25Összes pont 70 62 42 103TÁP 4,12 4,13 4,20 4,12VMI átlag 4,5 4,5 4 5,5VMI osztály II A II A II B I B-C

1. táblázat. A szakaszok MMCP minõsítése

23

Diplomamunkámban azt vizsgáltam, hogy a hulladék-lerakók állékonyságát milyen mértékben befolyásolja alerakás rétegrendje, s a szokásosnál meredekebb rézsûki-képzés.

A vizsgálatok meneteA vizsgálatokhoz felhasznált adatokat különbözõ

irodalmi forrásokból gyûjtöttem. Ezek az adatok labo-ratóriumi valamint terepi mérésekbõl származnak, defelhasználtam tapasztalati értékeket is. A vizsgálatok-hoz a FINE GEO4 szoftvert használtam, amely egyföldcsúszásokra fejlesztett program, de megtalálhatóbenne a Bishop-féle állékonyságvizsgálati módszer,amely bizonyítottan nagy megbízhatósággal alkalmaz-ható hulladékokra is.

A vizsgálatok során nagyszámú modellkísérletet haj-tottam végre, amelyek eredményeit statisztikai módsze-rekkel elemeztem. 100 féle rétegrenddel számoltam,mind a három rézsûhajlásra (35°, 40° és 45°), majd ageometriát, a rekultivációs és a napi takaró rétegeketmegtartva, de a hulladék nyírószilárdsági tulajdonságátmind a hat rétegbe azonosnak véve számoltattam újra arendszert.

A vizsgálatok eredményeiAz elvégzett vizsgálatok 600 db adatot szolgáltattak,

ha figyelembe vesszük, hogy a program két féle mód-szerrel számolja ki a biztonsági tényezõt (Fs). A Bishop-és a Petterson-féle számítási mód nagy fokú azonosságamiatt, azonban csak a Bishop-féle biztonsági tényezõveldolgoztam tovább, ami a két módszer közti szoros kap-csolatot a vizsgálat során elvégzett korreláció-számítá-sok is megerõsítették.

Az geometriánkénti 100-100 biztonsági-tényezõértékek adatfeldolgozása matematikai, statisztikai,geostatisztikai és numerikus módszerekkel történt,amivel arra törekedtem, hogy a mérések során kapott

adatokból megfelelõ módon, megfelelõ hatásfokkal alehetõ legtöbb információt kinyerjem, s a kapott ered-mények értékes információkat szolgáltassanak a vizs-gált területrõl.

A kapott eredmények azt mutatták, hogy a biztonsági-tényezõ értéke csak a legmeredekebben felvett rézsû-hajlásnál vált kritikussá (Fs<1) az esetek 10%-ban. Te-kintettel arra, hogy a modell nem tartalmazott semmi-lyen mesterséges megerõsítést (pl.: geomembrán,georács stb.), számításaim azt bizonyítják, hogy a lerakók rézsûjének hajlása kitolható a meredekebb irá-nyokba, amivel a lerakók befogadóképessége növel-hetõ. Természetesen ennek elengedhetetlen feltétele,hogy a lerakott rétegek elõre meghatározott sorrendbenkövessék egymást.

Távlati célokA téma továbbfejlesztését abban látom, hogy a hul-

ladéklerakók állékonyságvizsgálatait külön erre a célrakészült szoftver segítségével végezzük el, ami lehetõsé-get nyújt arra, hogy a lerakó geometriáját még ponto-sabban meg tudjam adni. Állékonysági szempontbólnem elhanyagolható a zárószigetelésben elhelyezet geo-membrán, vagy geotextília, amelyeket a jelenleg hasz-nált programmal nem tudtam a rendszerbe illeszteni.Ezek modellbe illesztésével lehetõség lenne még mere-dekebb rézsûk vizsgálatára, illetve egyéb, a biztonságotnövelõ eszközök állékonyságra gyakorolt hatásánakmegfigyelésére.

Hulladéklerakók állékonysági problémái*

KÁNTOR TAMÁS

40 fokos rézsûhajlású depóniatest geometriája, a rétegek sorrendjének feltüntetésével

45°-os rézsûvizsgálatokhoz tartozó empirikus eloszlásfüggvény

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dicséretet nyert diplomamunka kivonata.

24

Diplomamunkám célja, hogy a mai kor mûszaki, mate-matikai ismereteit felhasználva, a lefolyási tényezõ minélpontosabb meghatározásával, a rendelkezésre álló ada-tokból vízhozam idõsorokat lehessen meghosszabbítani,melyek segítséget nyújthatnak pontosabb mértékadó víz-hozamok meghatározásához a jövõben.

A vizsgált terület sajátosságaiA Zala folyó országos viszonylatban kiemelkedõ jelen-

tõségû, azon kevés jelentõsebb vízfolyásaink egyike, ame-lyek forrása és torkolata, sõt gyakorlatilag teljes vízgyûjtõterülete a mai Magyarországon van. Ugyanakkor a Zala aBalaton legjelentõsebb tápláló vízfolyása, hiszen megköze-lítõen a Balaton teljes vízgyûjtõjének felérõl szállítja a vizeta tóba. A szakdolgozat témájául választott lefolyási tényezõvizsgálatához a Zala teljes vízgyûjtõjébõl 1532,57 km2 (aforrástól Zalaapátiig) kerül vizsgálatra, feldolgozásra.

Ennek oka, hogy Zalaapáti-Fenékpuszta közötti terü-leten az 1980-90-es években létesült a Kis-Balaton Víz-védelmi Rendszer két tava, a Hídvégi-tó és a Fenéki-tó.E két tó már jelentõsen módosítja a Zalán érkezõ víz Balatonba jutását, a Balatonba beömlõ vízmennyiségnem tekinthetõ természetes befolyásnak.

A vízgyûjtõ problémáinak bemutatásaA Zala vízgyûjtõjén jelentõs ipar nincs, apró települé-

sek sokasága található itt, és a vízgyûjtõ nagy részén inten-zív mezõgazdasági mûvelés folyik, így a Zala által a Ba-latonba szállított szennyezõanyagok 2/3-a származik mezõ-gazdaságból. Senki számára sem mellékes, hogy a Zalá-ból milyen mennyiségû és minõségû víz jut a Balatonba.

A napjainkban egyre szembetûnõbb éghajlatváltozásjelentõs mértékben befolyásolja egy terület csapadékossá-gát, a csapadékhullás intenzitását, idõtartamát, gyakorisá-gát. A jövõben több szélsõség várható, ami abban nyilvá-nul meg, hogy a nagyvizek megnövekszenek, a kisvizek

lecsökkennek. Nagyvizek idején az árvízi biztonság érde-kében, kisvizek idején pedig a vízkészlet biztonsága érde-kében tudni kell, hogy mennyi fog a lehullott csapadékbóllefolyni. Számítani kell arra, hogy a Zala vízgyûjtõjén ismeg fog változni a csapadékosság. A Zala folyó minden-kori vízhozama szoros összefüggésben van a csapadékmennyiségével, így a jövõben a Zala vízjárásának megvál-tozásával is számolni kell. Ez a változás érinti az itt élõembereket, valamint a Zalától függõ ökoszisztémák életét.Az árvizek változása az élet és vagyonbiztonság szem-pontjából, a kisvizek változása a vízkészletek felhasználása(mezõgazdasági, ipari, lakossági fogyasztás) szempontjábóljelentõs. A csapadékból lefolyásra kerülõ rész számításá-hoz használjuk a lefolyási tényezõt. Ha változik a csapa-dékosság, változnak a nagycsapadékból keletkezõ árvizek,illetve szárazság hatására a kisvizes idõszakok, melyek vi-szont vízgazdálkodási szempontból fontosak.

Gondot jelent csapadékos idõszakban az árvízi elõre-jelzésnél a tetõzõ vízhozam, illetve szárazság idején a víz-készlet pontos meghatározása. Ezért mindenképpen szük-séges egy olyan átfogó projekt kidolgozása, mely során akülönbözõ vizsgálatok és elemzések a mai ismereteinknélpontosabb, mértékadó nagy- és kisvízi vízhozamok meg-határozását teszik lehetõvé. E vizsgálatsorozat egyik fon-tos, kezdeti eleme a lefolyási tényezõ elemzése.

A lefolyási tényezõ meghatározásának menete, módszerei

Elsõ lépésként a vízgyûjtõ területet négy részvízgyûjtõreosztottuk (Zalalövõ, Zalaegerszeg, Zalabér, Zalaapáti), majdelvégeztük a meglévõ adatok homogenitás vizsgálatát, hossz-menti ellenõrzését és szükség szerinti javítását. Homogenitástekintetében a vízhozam adatsorok nem egyöntetûek, mivelcsökkenõ trend található bennük. Ezért összehasonlítottuka vízhozamokat a csapadékokkal, és megállapítottuk, hogya csapadékadatokban is megfigyelhetõ, bár kisebb mérték-ben, a vízhozamoknál tapasztalt csökkenõ trend.

Ez a megfigyelés jól megegyezik az elméleti megfon-toláson alapuló szakmai elvárással. Ha ugyanis csökken-nek a csapadékok, akkor ez által be kell következnie avízgyûjtõ általános kiszáradásának. A szárazabb vízgyûjtõ

Lefolyási tényezõ vizsgálata a Zala vízgyûjtõjén*

NICKL MÓNIKA

* A 2007. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton fõiskolai kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

Zalalövõ részvízgyûjtõ 186,78 km2

Zalaegerszeg részvízgyûjtõ 284,67 km2

Zalabér részvízgyûjtõ 699,43 km2

Zalaapáti részvízgyûjtõ 360,69 km2

1 531,57 km2

1

2

3

4

Összesen:

Zalalövõ éves vízhozam-csapadék összefüggés

25

egy-egy csapadékból egyre több vízmennyiséget tart vissza,azaz csökken egy-egy csapadék lefolyási hányada. Össze-foglalva megállapítható, hogy ha csökken a csapadéktrendje, akkor a kiszáradás miatt várhatóan a lefolyási té-nyezõ trendje is csökkenni fog, azaz a kevesebb csapadékkisebb hányada tud lefolyni.

A részvízgyûjtõk területi átlagcsapadékának számtaniátlaggal való meghatározását követõen kiszámítottuk a rész-vízgyûjtõk havi és éves lefolyási tényezõit úgy, hogy a le-folyt víztömeget elosztottuk a területre hullott csapadékkal.Itt már nem csak vízhozamnyilvántartó szelvény részvíz-gyûjtõire számoltunk lefolyási tényezõt, hanem a vízmérce-szelvények közötti vízgyûjtõ-növekedést különválasztvaújabb 3 részvízgyûjtõt kaptunk, melyekre szintén meghatá-roztuk a lefolyási értékeket. Az éves lefolyás tekintetébenminden esetben az elvárt, 0 ≤ α ≤ 1 értékeket kaptuk. A havilefolyási tényezõk, már nem voltak ilyen egyöntetûek.

A Zalabér és Zalaapáti vízhozammérési szelvény közöt-ti részvízgyûjtõ esetében negatív havi lefolyási tényezõt iskaptunk eredményül. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy azalsóbb Zalaapáti szelvényben a havi lefolyt vízmennyiségkevesebb volt, mint a felette lévõ Zalabériben. Ahavi lefolytvízmennyiség ilyen alakulására nem lehet természetes ma-gyarázatot találni. E jelenség nyilvánvaló oka az, hogy avízkivételek miatt folyt az alsó szelvényben néha kevesebbvíz, mint a felsõ szelvényben. Mind a 7 részvízgyûjtõnél ta-láltunk olyan havi lefolyási tényezõt is, mely nagyobb 1-nél.Ellenõrizhetõ módon ennek egyértelmûen a nagyon kicsi,0-hoz közeli, havi csapadékösszeg az oka. A Zala állandóvízfolyás, a felszínalatti rétegekbõl abban az esetben is kapvízpótlást, ha egy hónapban 0-hoz közeli a csapadékösszeg.Ilyen esetekben a vízfolyásban olyan víz folyik, amelyik akorábbi idõszak csapadékaiból származik.

Megpróbáltuk a lefolyási tényezõk értékeit csökkente-ni. Ennek érdekében elvégeztük a következõ vizsgálato-kat: korreláció, autokorreláció, lineáris regresszió a csa-padék és a lefolyt víztömeg között az adott hónap csapa-déka valamint a megelõzõ három hónap csapadéka közöttis. Az autokorrelációs vizsgálat azt igazolta, hogy a havilefolyt vízmennyiség és az aktuális hónap csapadékmen-nyisége között van a legszorosabb összefüggés, bár ez azösszefüggés is mindegyik részvízgyûjtõ esetén – a lefolyá-si tényezõ nagy szórásának megfelelõen – meglehetõsenlazának tekinthetõ. Ha a hónapok eltolásával végezzük avizsgálatot, akkor ez az összefüggés még lazább lesz. Azeredmények alapján kimondható, hogy az adott hónap le-folyása és az azt megelõzõ hónapok csapadékösszegei kö-zött alig van összefüggés. Részvízgyûjtõnként kiszámítot-tuk a havi lefolyási tényezõket az autokorrelációs eljárás-nak megfelelõen, a csapadék eltolásával is. Az így kapottlefolyási tényezõk idõsorai alapján megállapítható, hogy alefolyási tényezõ elfogadhatatlannak tartott 1-nél nagyobbértékei csak kevés, kivételes esetben csökkentek, zömmelemelkedésük volt a jellemzõ. Ezért megállapítható, hogysajnos ez a módszer nem vezetett a kívánt eredményhez.

Vizsgáltuk az éves lefolyási tényezõ és az évi átlaghõ-mérsékletek valamint az éves csapadék közötti összefüggést.Eredményül azt kaptuk, hogy a lefolyási tényezõ és a csapa-dék között pozitív, (a csapadék növekedésével nõ a lefolyás)

a lefolyási tényezõ és a hõmérséklet között negatív (a hõmér-séklet emelkedésével csökken a lefolyás) a kapcsolat.

Elemeztük a havi lefolyt vízmennyiség és a havi átla-gos léghõmérsékletek közötti összefüggést, ahol a kapcso-lat meglehetõsen lazának és bizonytalannak bizonyult.Egyes hónapokban pozitív, más hónapokban negatív azösszefüggés, de ebben rendszer nem fedezhetõ fel.

Vízhozam idõsorok meghosszabbításaA lefolyási tényezõ vizsgálatának végsõ célja az volt,

hogy a rendelkezésre álló csapadék és léghõmérsékletadatokból vízhozam idõsorokat próbáljunk meghosszab-bítani. Különbözõ módszerekkel próbáltuk meg a havi lefolyt vízmennyiség idõsorokat meghosszabbítani:• kétváltozós regressziós egyenlettel, melyben az adott hó-

nap csapadéka és a megelõzõ hónap csapadéka szerepelt,• kétváltozós regressziós egyenlettel, melyben az adott hó-

nap csapadéka mellett a hónap átlaghõmérséklete szerepelt,• háromváltozós regressziós egyenlettel, melyben az adott

hónap csapadéka, a megelõzõ hónap csapadéka és azadott hónap átlaghõmérséklete szerepelt.Bár a két utóbbi módszer korrelációs együtthatója na-

gyobbra adódott, mint az elsõ módszeré, de ezeknél ne-gatív havi vízhozamokat is kaptunk, ezért e két módszertnem tartjuk használhatónak.

Az évi lefolyt vízmennyiséget két módszerrel számítottuk:• havi adatokat számítottunk az adott hónap és a megelõ-

zõ hónap csapadékából és ezeket összegeztük évente,• többváltozós lineáris regressziós módszerrel számí-

tottunk lefolyást az évi csapadékösszegbõl és az éviátlaghõmérsékletbõl.A két módszerrel számított lefolyt vízmennyiség idõ-

sorokat összehasonlítva mind a négy részvízgyûjtõ ese-tén megállapítható:• mindkét módszerrel számított adatok hihetõek, de

gyakran egymástól jelentõsen eltérõek,• a csak csapadékból számító módszer esetén az évi le-

folyt vízmennyiség idõsora a mérthez képest rendkí-vül kis változékonyságú,

• további használatra a csapadékot és átlaghõmérsék-letet figyelembe vevõ módszer alkalmasnak látszik.

JavaslatokA további vizsgálatok során a csapadék és lefolyás ada-

tok trendjének kiszûrése, a lefolyási hányad külön vizsgálata,az alapvízhozam változásainak tanulmányozása és a havilefolyás nem lineáris regresszióval történõ számításánakmegkísérlése javasolható a több változót is figyelembe ve-võ, minél pontosabb lefolyási tényezõ meghatározásához.

Idõsorok meghosszabbítása – Zalalövõ

26

Az idei esztendõ „A Föld Bolygó Nemzetközi Éve”. AzEgyesült Nemzetek Szervezete határozott így, és elindí-tott egy világméretû programot. A határozat indoklásá-nak fõbb pontjai utalnak arra, hogy a Földrõl rendelke-zésünkre álló tudományos ismeretek nem kellõen hasz-nosulnak a mindennapi életben, pedig a természeti erõ-források hosszú távú hasznosításában, a természeti ve-szélyek megelõzésében, a károk csökkentésében és ke-zelésében meghatározó jelentõségûek lennének. Világ-szerte nem kielégítõ a földtudományok oktatása, a tudo-mányos eredmények közreadása, gyakorlati hasznosulá-sa, pedig ez egyik pillére a hosszú távú gazdasági, társa-dalmi fejlõdésnek.

Az emberiség része a Földnek, hosszú evolúciós fo-lyamat során ezen a bolygón fejlõdött ki, léte a Föld fo-lyamatosan változó ökológiai rendszerének függvénye.A Föld Éve program egyrészrõl arra hívja fel a társada-lom figyelmét, hogy milyen szoros kapcsolat létezik azEmberiség és Földünk között, másrészrõl azt kívánjabemutatni, hogy milyen nagy lehetõségeket kínálnak aföldtudományok az emberiség jövõjének kiegyensú-lyozott, javuló életminõséget biztosító fejlõdéséhez.Ennek legfontosabb eszköze a földtudományi ismere-tek minél szélesebb körû elterjesztése az oktatás, aföldtudományok népszerûsítése, az ismeretterjesztéssegítségével.

A Föld Bolygó Nemzetközi Éve tudományos és nép-szerûsítõ programja tíz, az emberiség jövõje szempont-jából meghatározó jelentõségû, tudományágakat össze-kötõ témát ajánl. Ezek:

(1.) a Föld legjelentõsebb ivóvíz tartalékát képezõfelszín alatti vizek; (2.) a társadalmakat fenyegetõ

természeti veszélyforrások, a kockázatok csökkenté-se, a környezettudatosság növelése; (3.) az egészségeskörnyezet fenntartását célzó Föld és egészség; (4.) aklíma jelenkori és a földtörténeti múlt béli változásai,az emberi tevékenység tényleges hatását a napjaink-ban is zajló klímaváltozásra; (5.) tudatos gazdálkodásaz emberiség létéhez nélkülözhetetlen természeti erõ-forrásokkal nyersanyagokkal, fosszilis energiahordo-zókkal; (6.) a Föld mélyének kutatása, belsõ szerke-zetének megértése; (7.) a Föld felszínének kétharma-dát borító óceánok kutatása; (8.) az óriásvárosok mû-ködésének, biztonságos építkezésének hidrológiai,energetikai, építésföldtani, környezeti megalapozása;(9.) a talajok, az atmoszféra és litoszféra közötti, mik-roorganizmusok milliárdjainak otthont adó közegfenntartható hasznosítása; (10.) Föld és élet, a bio-szféra védelme.

Magyarország csatlakozott a Föld Éve program-hoz, április 17-20. között a Magyar Természettudo-mányi Múzeum adott otthont a hazai földtudományminden ágát mozgósító nagyszabású nyitó rendez-vénynek. A folytatás, a program sikere az egyéni, te-lepülési, egyesületi, szakmai kezdeményezésekenmúlik.

Berekfürdõ község azzal, hogy tudományos konfe-renciát rendez természeti kincsének, a gyógyvíznekmegtalálása, feltárása 80. évfordulóján, és teszi ezt aFöld Éve program keretében, bizonyítja, hogy a földtu-dományi ismeretek, azok gyakorlati alkalmazása mi-lyen hatással lehet egy település, egy térség, annak la-kossága fejlõdésére, hogyan járulhat hozzá a környezet,az életminõség javításához.

A „80 ÉVES A LEGENDÁS BEREGI GYÓGYVÍZ” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELÕADÁSAI

Berekfürdõ szerepe a Föld Éve programban*

DR. BREZSNYÁNSZKY KÁROLYA Föld Bolygó Nemzetközi Éve Magyar Nemzeti Bizottság elnöke

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás

27

Az ásványvíz fogalmaAz ásványvíz fogalmának tisztázásához vissza kell térni a minden naphasználatos, az un. biológiai vízigény kielégítéséhez, amelyet mindany-nyian – kevés kivételtõl eltekintve – ma már a vízhálózatból elégítünk ki.E víz minõségét a víztermelõ, a vízmû határozza meg és gondoskodik azegészségre káros alkotók kiszûrésérõl. Miután az így elõállított víz álta-lában a 400-500 mg/l összes oldott alkotórészt, ásványi anyagot tartal-maz, ezért igen csekély mennyiségû az egyes alkotók mennyisége. Bár afogyasztók a víz összetételét nem ismerik, azért számos elõírás rendelke-zik afelõl, hogy milyennek kell lennie az ivóvíz minõségének. A magyarelõíráson kívül az EU és a WHO is kötelezõen elõírja az alkotókra vonat-kozó határértékeket. Jelenleg nálunk a 201/2001 (X. 25.) korm. rendeletfoglalja össze azokat a követelményeket, amelyek az ivóvíz minõségérevonatkoznak. Ez a rendelet mind az emberi egészséget nem veszélyeztetõ,mind a veszélyeztetõ anyagokat és azok határértékeit tartalmazza.

Az ásványvíz fogalma nem egységes, országonként változik, így nemazonos még Európában sem. Közép-Európában a több mint 120 évvel ezelõtt a Bad Nauheimben megalkotott konvenció meghatározása az irány-adó, amely az ásványi anyagokban gazdag tiszta, természetes vizeket ne-vezi ásványvíznek. Ennek szellemét tükrözi az 1929. évi XVI. törvénycik-ket, amely szerint az ásványvíznek legalább 1000 mg/l oldott ásványianyagot, vagy valamely biológiailag aktív elemból (fluor, jód, bróm, szul-fid-kén, vas) legalább az elõírt minimális mennyiséget kell tartalmaznia

Ezzel szemben a meditterán országokban Franciaországgal együttettõl eltérõ, jóval kisebb ásványi anyag tartalmú vizet is ásványvíznekneveznek. Ez minden bizonnyal az éghajlattal, illetve a rendelkezésreálló csekély ásványi anyag tartalmú felszín alatti vízzel lehet kapcsola-tos. Ehhez igazodva határozták meg az ásványvíz fogalmát eltérõen anauheimi konvenciótól. Kizárólag csak az a követelmény, hogy tiszta,természetes és ember által okozott szennyezéstõl mentes legyen.

A gyógyvíz olyan ásványvíz, amelynek gyógyhatása van és ennek,valamint az ásványvíz minõsítését jelenleg Magyarországon az ÁllamiNépegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálaton belül mûködõ OrszágosGyógyhelyi és Gyógyfürdõügyi Fõigazgatóság végzi. A többi kárpát-medence országban is egészségügyi szervek foglalkoznak a gyógyvízminõsítésével, mint pl. Romániában az Institutul National de Recuperare,Medicinã fizicã si Balneoclimatologie-Bucureºti. Ilyen formában agyógyvíz fogalom jogi kategória, mert az ásványvizet az illetékes ható-ság minõsíti és határozza meg hasznosítási módját.

Az ásványvíz minõségi elemzésének kezdeteBuda felszbadításakor a török hódoltság alól, 1686-

ban I. Lipót császár kíséretében Luigi FerdinandoMarsigli (1658-1730) olasz hadmérnök járt hazánkbanés többek között lerajzolta a török fürdõk romjait, s ebbõlképet lehetett kapni a török fürdõszokásokról, a fürdõkberendezéseirõl, azok kialakításairõl. Nem csak Budán,hanem több helyen is lehet találni ebbõl a korból származótörök fürdõt.

A fürdésre és ivókúrára használt ásványvíz minõségételõször az orvosok vizsgálták, õk voltak felkészülve a víz-elemzésre. Már az 1600-sa években volt, aki csoportosítot-ta az ásványvizeket, így pl. a német Fridrich Hoffmann(1660-1744) mert ennek alapján már tudták az orvosok,hogy milyen vízzel kezeljék a különbözõ betegségeket.Megkülönböztetett egyszerû hévizeket, alkáliás, konyha-sós, glaubersós, keserûsós, vasas és szénsavas vizet. Az el-sõ korszerû elemzést Stocker Lõrinc, Buda városi fizikusa

(orvosa) készítette a budai fürdõkrõl és 1721-ben nyomta-tásban meg is jelent Thermographia Budensis címen. AFelvidéken Torkos Jusztus János (1699-1770) Dunaalmásés Pöstyén c. mûve foglalta össsze elemzésének egy részétés Moller Károly Ottó (1670-1747) ugyancsak sok elem-zést végzett, aki évente kétszer bejárta a felvidéki fürdõketés orvosi tanácsokkal látta el a betegeket.

Az 1700-as évekre esik több kiválóság vízzel kapcso-latos mûködése, így Bél Mátyás (1684-1749) országleírásamint vízrajzi forrásmunka ma sem nélkülözhetõ, továbbáMikoviny Sámuel (1700-1750), aki térképezõ munkájá-val Bél Mátyás Notitiáját egészítette ki és számos egyéba vízzel kapcsolatos mérnöki munkáját ismerjük.Kitaibel Pál (1758-1818) orvos, botanikus és még többtudományágban nagyot alkotó polihisztor, aki munkájasorán 150 ásványvíz-elõfordulást elemzett meg. A nagy-szombati egyetem professzora, Winterl Jõzsef Jakab(1739-1809) nyomdokain haladt, de módszerét továbbfejlesztette. Bejárta jóformán az egész országot Erdélykivételével, ahol csak néhány forrást vizsgált meg. Bala-tonfüred elsõ kiváló fürdõorvosa Oesterreicher ManesJózsef (1756-1831) több budai és balatonfüredi forrás vi-zét dolgozta fel és közleményben ismertette.

Babócsay József 1795-ben Hévíz forrásáról jelente-tett meg egy kiadványt Festetics György megbízásából,amelyben a tó szén-dioxid tartalmát, a fürdés gyógyhatásátés a fürdõ helyes kiképzését is leírta.

Mind a felvidéki, mind az erdélyi vizsgálatoknál nem aWinterl-féle, hanem a Heinrich Jochann Crantz (1722-1797) bécsi orvos-kémikus professzor vegyelemzési mód-szerét követték az orvosok. Erdélyben az elsõ érdemlegesvizsgálatot Kibédi Mátyus István (1725-1802) Crantz út-mutatásai alapján végezte, mivel az ásványvíz-elemzésselfoglalkozó disszertációk ekkor mind a bécsi iskolából ke-rültek ki. Mátyus Diaetetica c. (1762) magyarul megjelentmûvében az ásványvizet egyenesen a prevenciónak, s nemcsak a gyógyítás eszközének tekinti, ezért mentesülhetnekaz emberek a drága patikai szerektõl. Emellett megtanítjaaz olvasókat a legegyszerûbb elemzési fogásokra, így avizsgálatokat bárki a forrásoknál maga végezhet el. Õ iscsoportosította Erdély vizeit és kénköves, lúgos, vasas éssós vizet különített el. Felismerte a savanyúvizek és az idõ-járás közötti összefüggést. Elsõként írta le a báznai jód- ésbrómtartalmú ásványvizet, amelybõl a gyógysót nyerték. Amásik kiemelkedõ erdélyi orvos Nyulas Ferenc (1758-1808), ugyancsak magyarul jelentette meg 1800-ban 3 kö-tetes mûvét, amely kémiai tankönyv és szakkönyv, illetvemint balneológiai munka is korszakalkotó. Nyelvújítóként15 szakkifejezést honosított meg, megvalósítja a súlytérfo-gatos módszert és felfedezi az ásványvizek mangán-karbo-nát tartalmát és a szénsav konzerváló hatását.

Berekfürdõ helye a Kárpát-medence 18-20. század közötti ásványvíz feltárásának történetében*

DR. DOBOS IRMA

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás.

Mária Terézia rendeletére 1762-ben nem sikerült aMonarchia ásványvizeinek térképezése és ezért H. J.Crantz-ot bízta meg a királynõ ezzel a munkával és anagy mû 1777-ben elõbb latinul, majd németül jelentmeg Gesundbrunnen in der Oesterreichischen Monarchiecímen (1. kép). Ebben a Kárpát-medencérõl 333 lelõhe-lyet ír le olyanképpen, hogy elõször a forrás helyét, majd

a forrás jellegét közli, majd a gyógyászati lehetõséget vá-zolja fel. Közülük csak néhány elemzést végez, a legtöbb-nél mások adatát használja fel.

A polgárosodás hatása a balneológiáraA megyei fõorvosi rendszer kiépítésének, nem külön-

ben a Mária Teréziát követõ császárok és magyar kirá-lyok támogatásának hatására az ásványvíz megismerésévelés értékesítéséve, mind többen elmélyülten foglalkoztak.A 19. század elsõ évtizedeiben igen sokan keresték aföldtani és a vízföldtani viszonyok közötti összefüggé-sekre a magyarázatot. Az ilyen irányú munkák közül kiemelkedik Linzbauer X. Ferenc és Szabó József(1822-1894) budai hévforrásokkal kapcsolatos megálla-pítása. Ezzel egyidõben némely fürdõben az ivókúragyógyhatásának vizsgálatával is elmélyülten foglalkoz-nak (Edvi Illés, 1843).

A tudományos és a gyakorlati munka érdekében egy-más után alakulnak meg a társadalmi egyesületek és szer-vezetek. Így a Magyar Orvosok és TermészevizsgálókEgyesülete, a Természettudományi Társulat és a Magyar-honi Földtani Társulat. A Magyar Tudományos Akadémia1845-ben pályázatot ír ki az ország ásvány- és gyógyvizei-

nek bemutatására, amelyet Török József (1813-1894) or-vos, debreceni fõiskolai tanár „A két magyarhaza elsõrangú gyógyvizei és fürdõintézetei” c. pályázata nyert1848-ban, majd a bõvített változata 1859-ben jelent meg.A kitûnõ monográfia két nagy fejezetet tárgyal, éspedigaz elsõ rész 35 hévízelõfordulást, a második a szénsavasásványvizeket ismerteti. Nagy értéke a mûnek, hogy tel-jes irodalomjegyzéket közöl a balneológiai irodalomról ésa lelõhelyek történeti részével indítja az ismertetést. Erreaz idõszakra esik az ország elsõ ásványvíz térképének ki-adása német (1847) és magyar (1849) nyelven. A térké-pen Deutsch Ferenc József (1808-1877) temesvári fõor-vos összesen 70 forrást tüntet fel. Egészen különlegesmegoldást választott a térkép elkészítéséhez, de ehhez azország keleti és nyugati részét kissé meg kellett csonkíta-nia. A forrásokat a térkép három oldalán mutatta be, mígfelsõ résén a címet és a jelkulcsot írta fel.

Új fejezet kezdõdik1825-ben az ásványvizek megis-merésében, amikor az elsõ artézi kutatat mélyítik Ugodközségben a források vízhozamának növelésére. Ezutánmég az 1830-as években Debrecenben, Székesfehérvárottés Csóron kisebb mélységû, Budán pedig egy 150 m mély-ségû artézi kút létesült.

A tudományos mélységi vízfeltárás Zsigmondy Vilmos(1821-1888) nevéhez fûzõdik, aki elõször Harkányban,majd a Margitszigeten, Lipiken, Ránk-Herlányban,Alcsúton, Jászapátiban, Buziásfürdõn eredményes kutakatlétesített. Az igazi nagy áttörés 1878-ban a pesti városlige-ti 970, 48 m mély hévízkútja volt, amely még ma is mûkö-dik A Zsigmondy cég a 20. század elsõ felében az államo-sításig mûködött. Zsigmondy Béla (1848-1916) 1875-tõlvitte tovább a vállalatot, s õ a hévízen kívül az ivóvíz fel-tárásában is kiváló eredményt ért el az egész Kárpát-me-dencében. A Felvidék és Erdély fürdõiben (Gánócon 1880,Vihnyén 1881, Nagyszalontán 1890, Elõpatakon 1908,Herkulesfürdõn 1885) is megindult a „mesterséges” víz-feltárás, de nem olyan mértékben, mint a jelenlegi orszá-gunk területén, az Alföldön és a Dunántúl egy kisebb ré-szén. Ez a népesség növekedésével, az iparosítással, a jár-ványok felszámolásával volt kapcsolatos. A század végénmár ezer körül volt a kutak száma. A vízigény kielégítéséretermészetesen számtalan vállalkozás mûködött.

Zsigmondy Vilmos nevéhez fûzõdik a következõ ás-ványvíz-térkép kezdeményezése, és Zsigmondy Gézát(1854-1930) bízza meg ennek elkészítésével, s a magya-rázót hozzá Lengyel Béla (1844-1913) egyetemi tanár,kémikus állítja össze 1878-ban a párizsi világkiállításra.Ezt követte azután Bernáth József (1833-1893) kémiaszakos tanár térképe ugyancsak 1878-ban, majd a színesváltozata 1881-ben jelent meg. 1689 lelõhelyet feltételez,de csak 403 ásványvizet ír le, köztük a tavakat is.

Nemcsak a 19. század elsõ, hanem a második fele iseseményekben gazdag volt. Dél-Budán a lágymányosi(Tétényi úti, ma Szent Imre kórház) területen elõször1853-ban találták meg a keserûvizet, majd 10 év múlvafedezte fel Saxlehner András (1815-1889) a délbudainemzetközi hírnévre szert tett Hunyadi János keserûvi-zet. Az Apenta, a Ferenc József, az Igmándi keserûvízugyancsak ezekben az években indult hódító útjára. Ma

28

1. kép. H. J. Crantz könyvének könyvének allegórikuscímlapja. Pallas Athene átadja a királynõnek

az elkészült mûvet (1777)

29

még mindig palacozzák a Hunyadit és a Ferenc Józsefet.A budai keserûvizet jóval korábban megelõzte azivándai, (Torontál megyében, Temesvár közelében) mert1843-ban már vizsgálták és 1861-ben megjelent róla ismertetõ, késõbb Bécsbe is szállítottak belõle. Az 1890-es évek elején fedezték fel a kolopi kénes gyógyvizetTiszasüly közelében, ahol fürdõ és palackozó is létesült,s nemsokkal ezután iszapot is kezdtek termelni. Több fõ-városi fürdõban ma is ezt használják iszapkezelésre.

Újabb ásványvíz-térképet állított össsze ChyzerKornél (1/36-1909) bártfai orvos 1886-ban, amely márnemzetközi színvonalú volt. Elõbb a magyarázó jelentmeg az 1885. évi Országos Általános Kiállításra, s a kö-vetkezõ évben a térkép. Az ásványvizet 8 fõ csoportbasorolja, bemutatja a palackozó helyeket, a fürdõket és agyógyhelyeket. Az 1896. évi millenniumra HalavátsGyula (1853-1926) az ország artézi kutjairól összeállítá-sát kiadja a Földtani Intézet, s a kiállításon ásvány- ésgyógyvíz, védõterületi térképek is szerepelnek SzontaghTamás (1851-1936) és Schafarzik Ferenc (1854-1927)szerzõtõl. Boleman István vihnyei fürdõorvos ugyan-csak a millenniumra írt monográfiájában 286 fürdõhelyetés forrást írt le.

Nem véletlen, hogy az 1885. évi vízügyi törvény ismár foglalkozik az artézi kutakkal, az ásvány- és gyógy-víz-források védõterületének kialakításának szükséges-ségével. 1891-ben az elõírt feladatok végrehajtásánakmegerõsítésére megalakult az Országos BalneológiaiEgyesület és a M. Kir. Földtani Intézetben a vízügyekirányításával Szontagh Tamás osztálygeológusi beosz-tást kapott, s összeállítja az ország vízvezetékeiról és ar-tézi kútjairól a 900 000 ma. térképét. Ebbõl id. LóczyLajos (1849-1920) a kiemelt artézi kutakat ábrázoló tér-képet mellékeli tanulmányához (Lóczy, 1912).

Erdélyben már a 17. században felfigyeltek a kutatóknéhány ásványvíz olaj- és gáztartalmára, s arról késõbbrészletes vizsgálatot végeztek (Borszék, Kapnikbánya,Felsõvisó, Parajd, Torja, Kovászna, Málnás, Szejke,Kászonjakabfalva, Dragomérfalva). Az erdélyi ásványvi-zek közül Straub János 21 fürdõ 66 forrását a fõ alko-tókra és a nyomelemekre is megvizsgálta. A sok apró fürdõ forgalma viszonylag kicsiny a 19. és a 20. századfordulóján. Málnáson a Siculia artézi vizet hirdetik a for-rások mellett, majd 1945-ben Szejkén 180 m mély fúráskõolajtartalmú sósvizet, Kovásznán az egyik fúrás gyen-ge szénhidrogén-telepet tárt fel. Fúrtak még Dragomér-falván, Korondon, Parajdon, Báznán és Kissármáson(Wanek, 2000). Kutatófúrás mélyült 1952-1970 közöttBorszéken, Bodokon, Bibercfalván és Zajzonban (Jánosi2005). 2004-ben gyógykezeléssel a 27 gyógyhely közülcsak mindössze 10 rendelkezik. (Makfalvi, 2005, Jánosiet al., 2005). A szénhidrogén mellett a sótartalom is a le-hetséges nyersanyag-feltárására irányította a figyelmet ésmár a 19. században voltak próbálkozások ilyen jellegûásványvízkutató fúrásokal.

A Kárpátalja ugyancsak számos ásványvíz-lelõhellyelrendelkezik és igen sok szénhidrogén-kutatófúrás tárt felújabb ásványvízet az utóbbi évtizedekben. A kedvezõ geo-termikus gradiens viszonyok hatására már a Munkácsi-

medencében 500-700 m között hévizet lehetett feltárni. Alegtöbb kútból 15-22 g/l összes oldott anyag tartalmú vizetlnyertek ki és a legtöbb elérte a 172 m3 /d mennyiséget. Azerõsen sós vizek az 50-100 °C hõmérsékletûek voltak. Arétegvizek nátrium-hidrogén-karbonátos-kloridos jellegû-ek. A Szolotvinai-medencében hasonló jellegû, de jóvalnagyobb sótartalmú vizet lehetett feltárni. Néhol már 100m-ben 300 mg/l-t is elért az összes oldott anyagtartalom.Az idõsebb képzõdményekbõl pedig inkább szénsavas ás-ványvizet lehet nyerhetõ (Dobos, 1981).

Az ország gazdasági és tudományos életét bizonyosmértékig megszakítja az elsõ világháború, bár a fõváros-ban a tervezett és megkezdett fejlesztés tovább folyik(Széchényi és Gellért fürdõ építése).Trianon után hazánkelvesztette területének 2/3 részén nem csak a legfontosabbásványi nyersanyag, hanem az ásvány- és gyógyvíz-helyei-nek is nagy részét. Éppen ezért elsõsorban a szénhidrogén-kutatást vette kézbe a kincstár és az Alföldet célozta megaz esetleges kedvezõ eredmény elérése érdekében.

A berekfürdõi kutatás eredményeA geofizikai mérések már ekkor Hajdúszoboszlót és

környékét szénhidrogén feltárásra perspektivikusnakítélte meg, de az elsõ kincstári kutatófúrás 1925-ben ki-zárólag gáztartalmú hévizet tárt fel és a kiképzett hévíz-kút alapozta meg azután a város nemzetközi színvonalúgyógyfürdõjét. 1939-ig összesen 21 kincstári kutatófú-rás mélyült, átnyúlt a kutatási terület a Nagykunságra is Karcag környékére. is.

A kincstári kutatófúrásokat a Pénzügyminisztériumkeretében elõbb az I. számú, majd a II. sz. karcagi kuta-tófúrás mélyült le ismételten Pávai Vajna Ferenc fõgeo-lógus helykitûzése nyomán. Az I. számú fúrás mélyítése1927-ben indult a várostól ÉNy-i irányban 10 km-re aBereki-dúlõben és 1929-ben fejezõdött be. Az 1224,65 mmély fúrásban a kõzettani és az õslénytani feldolgozásalapján a negyedidõszaki képzõdményeket 190,40 mvastagságúnak határozták meg, majd végig pliocén kép-zõdmények következtek. Amint látható ezek a rétegekHajdúszoboszlótól DNy-i irányban kissé kivastagodnakEnnek figyelembe vételével azután a legmélyebb vízadószinteket is sikerült 533,0-1186,50 m között megnyitni, sazokból percenként 2480 liter 56 °C hõmérsékletû hévi-zet nyertek és mellette 3576 m3 földgázt is kaptak.

A következõ fúrást 1930-ban létesítették azzal a cél-lal, hogy az I. sz. fúrásban 626 m-ben harántolt apróka-vicsos homokréteget megnyissák, így az esetleges eltö-mõdéstõl megóvják az I. sz. kutat. Ez a fúrás 801,7 mmélységet ért el, s 598,7-650,3 és 755,0-801,0 m közöttikét rétegbõl a kút elkészítésekor 570 l/min, 1982-ben pe-dig 350 l/min 54,4 °C hõmérsékletû hévizet nyertek. Mind-két kutatófúrás mintaanyagának feldolgozásában SchmidtE. Róberten kívül még Ferenczi István, Kulcsár Kálmánés Sümeghy József vett részt. Vizsgálataik alapján hatá-rozták meg a rétegtani viszonyokat.

Még teljesen be sem fejezõdött a hévízkút máris1928-ban fából medenceféleséget építettek, amelyet min-denki csak „fakosárnak” nevezett és hasonlíthatott az er-délyi „népi fürdõk” kialakítására, mint pl. a legutóbb

felújított lázárfalvi fürdõ (2. kép). Móricz Zsigmond isfelfigyelt a karcagi hévízre és „Ömlik az arany a karcagipusztán” címen jelent meg írása. 1935-ben már szállodátis építettek. Gyógyvízzé 1974-ben nyílvánította az Orszá-gos Gyógyhelyi és Gyógyfürdõügyi Fõigazgatóság, mivelelsõsorban mozgásszervi betegségek gyógyítására és bal-asetek utáni rehabilitásióban igen hatásosnak mutatkozotta hévíz. Ezután 1979-tõl kezdve egészségügyi szolgálta-tást is nyújt a fürdõ. Az 1992-tõl önálló község különösenjelentõsen fejlõdött és ezt éppen a fürdõnek köszönheti. Anátrium-hidrogén-karbonátos 56 °C hõmérsékletû jódot ésbrómot is tartalmazó, napi mintegy 1,5 m3 gyógyvízzel7 szabad és 2 fedett medencét tudnak feltölteni, ahol a be-reki határ jellegzetes kócsagot és teknõsbékát ábrázolvakészítette el a strandfürdõben felállított szobrot GyõrfiLajos (3. kép). A község méltóképpen örökítette meg atervezõ Pávai Vajna Ferenc személyét; mellszobor, utcaés szálloda emlékeztet a hévízkutak létesítõjére.

A 20. század második felében jóformán a Kárpát-me-dence egész területén a fürásos kutatás és fõként hévíz-kutak létesítése uralkodik. Szlovákia területén már 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) számos hévíz-kutat fúrt a csllóközi területen és környékén kifejlõdöttpannóniai rétegek feltárásával, A Délvidéken, a bácskaiterületen Szabadkán hévízkutat, Belgrád mellett Arand-jelovácon palackozásra alkalmas ásványvízet tárt fel t az1970-es években a magyar vállalat.

A közelmúlt néhány jellemzõ adata a hévízrõl és gyógyvízrõl

Ekkor legnagyobb részt az Alföldön mélyültek újhévízkutak, a Dunántúlon pedig fõként a meddõ szénhid-rogén kutatófúrásokat képezték ki (Zalakaros, Bükfürdõ,)kutakká és gyógyvizük rangos fürdõkhelyekké fejlõdtekki a települések. Természetesen több kutatófúrás is léte-sült részben a triász (Nagyberény, Gárdony), részben afelsõ-pannóniai rétegek (Sárvár, Vajta, Tamási) feltárásá-val Az 2007. január 1.-i állapot szerint hazánkban 1415hévízkút létesült, s ebbõl csak 951 termelt, míg a többiselejt, lezárt vagy észlelõ kút volt. A legtöbb hévízkútfürdõt (432), a mezõgazdaságot 212, a vízmûveket 220kút látta el hévízzel, míg a többi egyéb (ipari, kommuná-lis, palackozás) célokat szolgált. (VITUKI 2007). A hõ-mérséklettõl függetlenül 2008. májusi adat szerint azOGYFI 205 kutat és forrást nyílvánított gyógyvízzé.

IRODALOM[1] Crantz, H. J. 1777: Gesundbrunnen der Oesterreichischen

Monarchie. Wien[2] Dobos I. 2008: A Kárpát-medence ásványvizeinek története. [3] Edvi Illés L. 1843: A budai hévvizek, különösen a császárfürdõ és

gyógyintézetei. Legújabb átalakulásokban. Pest.[4] Lóczy L. id. 1912: Alföldünk artézi kútjai. – Földtani Közlöny,

42/1. 113-134.[5] Schmidt E. R. 1939: A Kincstár csonkamagyarországi szén-

hidrogénkutató mélyfúrásai. – MÁFI Évkönyv, 34/1. 205-267. [6] Makfalvi Z. 2005:Erdély ásvány- és gyógyvizei. – Hidrológiai

Tájékoztató, 60-63.[7] Jánosi Cs. et al. 2005: Székelyföldi fürdõk, gyógyhelyek. – B.K.L.

Kiadó Szombathely.[8] VITUKI Kht. 2007: A termálkutak megoszlása hõfok, állapot és

hasznosítás szerint. [9] Wanek F. 2000: Ásványvízkutatás és szénhidrogének a Keleti-

Kárpátokban 1908 elõtt. – BKL Kõolaj és Földgáz, 7-8, 74-80.

30

2. kép. A felújított lázárfalvi nyírfürdõ (2001)

3. kép. A kócsagot és teknõst ábrázoló Beregfürdõszimbóluma (Gyõrfy Lajos szobrászmûvész munkája))

31

A kincstári kutatások továbbra is az Alföldön folytak. APénzügyminisztérium Bányászati Osztályának geológiaimunkálatai kapcsán 1926-ban Karcag város határában ismegállapítást nyert Pávai Vajna Ferenc dr. fõgeológusvizsgálatai alapján, hogy az Alföldet borító negyedidõsza-ki rétegekben egy olyan redõzés van, melynek boltozata a„Berek” nevû határrészben alkalmasnak látszik arra, hogyott jó reménységgel szénhidrogén után lehessen kutatni.

A fúrást a magyar bányakincstár végezte egy Fauck-1600 tip. fúróberendezéssel, mellyel a fúrást 1927. augusztus 22.-én kezdték el Ilia (Iharos) Miklós bánya-tiszt (1. kép) vezetésével. Fúrás közben érezhetõ volt aföldgáz jellegzetes szaga, de annak pozitív jelenlététsemmi sem árulta el, annak dacára, hogy 641,5 m-ig to-vább fúrtak, amikor erõsen porózusnak látszó, apró, kavicsos agyagréteget harántolt a fúró.

A Pénzügyminisztérium részérõl kiküldött Faludi Bélabányatanácsos 1928. január 27.-én az öblítõvíz óvatos le-kanalazását rendelte el. Azeredmény meglepõ volt. Anegyedik kanál után már avíz szintje emelkedni kez-dett, s az ötödik nyománmár a fúrótoronyba szököttfel, majd – alig hagyvaidõt a fúrási személyzetmenekülésére – „menny-dörgéshez hasonló robajkíséretében tört elõ a karca-gi határ szenzációs értékûtermészeti kincse”, – írta aKarcagi Napló.

Teljes béléscsõ-szelvé-nyen kb. 90 m magasra törtfel a 45–50 °C hõmérsék-letû hévíz és óriási mennyiségû földgáz, amely a kanala-zó berendezést a fúrótornyon keresztül dobta, a kidobottiszap és törmelék teljesen összetörte a daruházat és agépház födelét is (2. kép). Ez idõ szerint sem víz, sem az50–60 m-re feldobott sistergõ földgáz mennyiségét meg-mérni nem lehetett.

Böhm Ferenc úgy határozott, hogy a feltört gázas vízelfojtása után a fúrási munkálatokat folytatni kell, mert akarcagi fúrásnak a száraz gáz feltárása a végcélja. A kija-vított fúrótoronyban a fúrási munkálatokat folytatták,majd a bekövetkezett újabb erupciókat felszámolták.

A karcagi, berekbeli fúrás 1928. november 13.-án ér-te el az 1224,6 m-es végleges talpmélységet. Tekintettelarra, hogy a kõolaj jelenlétére már nem volt nyom, a Pénz-ügyminisztérium úgy döntött, hogy az eredetileg 1600 m-retervezett fúrást nem folytatják. Majd kezdetét vette a berekbeli kút kiképzése.

2. kép. Összetört daruház

A karcag-bereki I-es és II-es számú fúrás története*

CSATH BÉLA

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás kivonata.

1. kép. Iharos Miklós bányatiszt

1. ábra. A fúrások helyszínrajza

32

A kút kiképzése közben április 9.-én a lyukból 300 l/min 46 °C-os víz tört fel napi 210 m3 gázzal.

A július 6.-i városi közgyûlésen elhatározták, hogyegy ideiglenes strandfürdõt építenek, mellyel Sütõ Imreácsmestert bízták meg. Végül is 1929. szeptember 14.-énegy miniszteriális bizottság átadta a kutat a városnak.

Pápai Vajna Ferenc elõterjesztésére Wekerle pénzügy-miniszter hozzájárult egy új karcagi fúráshoz. Az I. sz.fúrásban bekövetkezett nehézségeken okulva mélyítették

a lyukat, és az ominózus 626 m-es szint kivizsgálása utántovább folytatták a fúrást. 1930. július 23.-án éjszaka,800 m-es mélységbõl feltört a gázos hévíz, és a kút 70 mmátmérõjû béléscsövön keresztül 570 l, 54,5 °C-os me-legvizet adott percenként, és naponta 1100 m3 földgáztszolgáltatott.

A két Karcag-bereki kút kihasználására sok-sok ígé-ret hangzott el, a városi közgyûléseken sok határozatszületett. A fúrások helyét az 1. ábra szemlélteti.

1. BevezetésA 2008. június 6.-án Berekfürdõn, a 80 éves Berekfürdõ,a Föld Éve és Pávai Vajna Ferenc tiszteletére rendezettTudományos Konferencián a berekfürdõi mélyszerkezet-re vonatkozó szeizmikus és vízföldtani kutatási eredmé-nyeinket mutattuk be. Célunk a Tatárülés-Kunmadarasi gázmezõ csapdázódásának, az eredményes berekfürdõi hévízfeltárás hátterének, és a kettõ egymáshoz közelielõfordulásának a megértése volt.

Korábbi kisléptékû, regionális kutatások (Tóth és Almási2001) Kunmadaras és Berekfürdõ térségében jelentõs pozitív folyadékpotenciál anomáliát mutattak ki. A pre-neogén aljzat lokális kiemelkedéséhez köthetõ „potenciálcsóva” ~ (-300) mBf szintig közelíti meg a felszínt. Kiala-kulását a szerzõk az aljzatban uralkodó túlnyomás – pan-nóniai vízfogó képzõdményeket is harántoló szerkezetielemek mentén történõ – lecsengésével magyarázták.

2. Vetõk hidraulikai szerepeA folyadékok szempontjából a vetõk viselkedhetnek

vezetõként vagy záróként. Ez függ a vetõ két oldalánegymás mellé került képzõdmények és a vetõt kitöltõanyagok permeabilitásától, valamint a folyadékáramláshajtóerejétõl. Ha a vetõ permeabilitása kisebb a harán-tolt kõzetekénél, akkor ideálisan záróként viselkedik(Underschultz et al., 2005). Ilyenkor az ekvipotenciáloka vetõ síkjára merõlegesek, az áramvonalak pedig azzalpárhuzamosak. A nyomás mélységgel való változásátmutató profilokon a kis áteresztõképességû zóna mindigtörésként jelentkezik. Záró vetõ jelenlétének további bi-zonyítéka lehet szénhidrogének csapdázódása a vetõegyik oldalán, vagy a felszínalatti víz kémiai összetétel-ében mutatkozó éles változás (Underschultz et al., 2005).Ha a vetõ permeabilitása nagyobb a harántolt kõzeteké-nél, akkor ideálisan vezetõként viselkedik. Az ekvipoten-ciálok ekkor valamely (90 foktól eltérõ) szöget zárnak bea vetõsíkkal, az áramvonalak pedig keresztezik azt. A

nyomás – mélység profilokon a vízvezetõ rétegek köztihidraulikai kapcsolatnak köszönhetõen közel folytonos anyomás gradiens (Underschultz et al., 2005).

Az eddigiekben vázolt idealizált helyzetet azonbanlényegesen bonyolítja a vetõk hidraulikai viselkedésénektér- és idõbeni változékonysága. Erre mutat példát Matthäiés Roberts (1996) modellje, amely szerint, ha alulról ha-tó túlnyomásos erõtérben a vezetõ vetõ mentén egymás

A berekfürdõi mélyszerkezet és vízföldtani vonatkozásai*

CZAUNER BRIGITTA – MÁDLNÉ DR. SZÕNYI JUDITELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék

1. ábra. Modellezett folyadéknyomás izobárok (1) (MPa)és folyadék áramlási irányok (2) vezetõ vetõvel harántoltagyag és homok váltakozásából álló rétegsorban, alulrólható túlnyomásos erõtérben (Matthäi és Roberts, 1996után módosítva)

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás kivonata

33

mellé került vízvezetõkben csapolódik meg a vetõ vize,akkor mivel az áramlás mindkét oldalon a vetõtõl széttar-tó, ezért nincs átáramlás, nincs hidraulikai kapcsolat avetõ két oldalán található rétegek között. Így akár a nagypermeabilitású vetõ is képezhet rá merõlegesen áramlásigátat (1. ábra).

3. Hidrotektonika, hidrosztratigráfiaDigitális szeizmikus szelvények (15db; 2D), vala-

mint karottázsszelvények és fúrási rétegsorok együttesértelmezésével a folyadékok áramlásában valószínûsít-hetõn fontos szerepet játszó szerkezeti elemeket, víz-vezetõ és vízfogó hidrosztratigráfiai egységeket azonosí-tottunk.

A szerkezeti elemzés eredménye szerint az É-D-i csapású aljzatmagaslat K-i és Ny-i pereméhez egy-egy,szintén É-D-i irányú oldalelmozdulási zóna kapcsolódik,amelyek normál vetõs komponenssel is bírnak. Ezek Berekfürdõtõl D-re, nagyjából (-1180) mBf mélységbenösszefutnak, keresztezõdnek (2. ábra). A lokális vizsgá-lati terület déli részén azonosítható volt a K-Ny-i irányú,Pogácsás et al. (1989) által Orgovány-Kisújszállási zó-nának elnevezett balos oldalelmozdulási zóna folytatása.A kimutatott, aljzattal is kapcsolatban lévõ szerkezetielemek közül csak ez a három vetõzóna nyúlik egészenfelszín közelbe.

A hidrosztratigráfiai értelmezés során a korábbimunkákból (Tóth és Almási, 2001; Mádlné Szõnyi ésTóth, 2007) ismert vízrétegtani egységek (Preneogénvízvezetõ, Prepannóniai vízvezetõ, Endrõdi vízfogó,Szolnoki vízvezetõ, Algyõi vízfogó, Nagyalföldi vízve-zetõ) kerültek azonosításra. A szeizmikus reflexiós képés a karottázsszelvények (SP görbék) segítségével azon-ban az Algyõi vízfogó és a Szolnoki vízvezetõ közt sike-rült elhatárolni egy további turbidites, homokos vízvezetõegységet; alatta pedig egy agyagos dominanciájú vízfogóegységet. Ezeket az oldalelmozdulási zónák K-i és D-iirányban is tektonikusan lehatárolják, É-i és Ny-i irányúkiterjedésük azonban ismeretlen. Az aljzatmagaslathozkapcsolódó vetõzónák közti extra vízvezetõ egység és aSzolnoki vízvezetõ rétegei képezik a Tatárülés-Kunma-darasi földgázmezõ tároló homokköveit.

4. Hidraulika, vízkémiaA hidraulikai és vízkémiai vizsgálatok során lokális

léptékben – a medencealjzattól a csóva legsekélyebbmegjelenéséig terjedõ mélységig – történt az archív hid-raulikai és vízkémiai adatok elemzése. Az adatfeldolgozástszûrés és minõsítés elõzte meg. A hidraulikai számításoksûrûségkorrekciót is igényeltek. A vízkémiai paraméte-rek közül a Na+ és Cl– ionok, valamint a metakovasav került elemzésre, mivel a Duna-Tisza közi vizsgálatoktapasztalatai alapján leginkább ezek korrelálhatók a fel-színalatti vizek aljzati eredetével (Mádlné Szõnyi ésTóth, 2007).

Az adatokból levezetett nyomás-mélység profilokalapján mélységi energiaforrásra lehet következtetni, amia Prepannóniai vízvezetõben és az Endrõdi vízfogóbanjelentõs túlnyomást okoz és a folyadékokat feláramlásra

készteti. Ezen energia, a folyadékok Endrõdi vízfogónvaló átáramlása közben nagyrészt felemésztõdik, de mégaz Algyõi vízfogóban is enyhe túlnyomást okoz. A Nagy-alföldi vízvezetõben a rendelkezésre álló adatok minõségeés mennyisége alapján hibahatáron belül hidrosztatikus-hoz közeli nyomás állapotra lehet következtetni.

ÉNy-DK-i és ÉK-DNy-i lefutású hidraulikai kereszt-szelvényeken kijelölhetõ egy határvonal, amely alatt hatá-rozottan túlnyomásos, felette pedig hibahatáron belül hid-rosztatikushoz közeli nyomásállapotot mutat a rendszer.Ennek a „túlnyomás-frontnak” a csúcsa a berekfürdõi alj-zatmagaslattal és vetõzónák összefutásával esik egybe.

A vízkémiai elemzések során a Na+ és Cl–, valamintmetakovasav adatok mélység szerinti eloszlása hozotteredményt. A magas H2SiO3 (max. 226,2 mg/l) és Na+

(max. 23,4 g/l), illetve Cl– (max. 36,1 g/l) adatok mélysé-gi, aljzati eredetû vizek feláramlására utalnak, ami össze-függésbe hozható azzal a szeizmikus szelvények elemzé-se során levont következtetéssel, miszerint az aljzattalkapcsolatban lévõ vetõk – néhány kivétellel – csak kb.(-1300) mBf mélységig hatolnak fel. Az alacsony Na+ ésCl– értékek (0-1 g/l) pedig meteorikus vizekkel való ke-veredésre utalnak és a pannóniai vagy fiatalabb, aljzattólfüggetlen vetõrendszerekkel hozhatók összefüggésbe.

5. Az eredmények szintetizálása, modellalkotásKutatásaink alapján megállapítható, hogy a Berekfür-

dõ és Kunmadaras közötti aljzatmagaslatot oldalelmoz-dulási zónák határolják (2/A. ábra). Ezek a preneogénaljzatból induló vetõzónák a felszín közeléig felnyúlnak.Rámutattunk a vizsgálati területen az Algyõi vízfogó he-terogenitására, azaz egy jelentõs vízvezetõ egységgel va-ló tagoltságára. A medencebeli vízvezetõ egységek közüla középsõ az extra vízvezetõt, az alsó pedig a Szolnokivízvezetõt jelöli.

Hidraulikai adatfeldolgozással igazoltuk az aljzatbanuralkodó túlnyomást, ami mélységi vizek feláramlásátokozza és Berekfürdõ környékén a felsõ-pannóniai üle-dékekben pozitív anomáliát, idéz elõ.

Kimutattuk, hogy a túlnyomás hatására feláramló vi-zek regionálisan NaCl-os jellegûek, magas oldott anyagtartalmúak, és kovasavban gazdagok. Sekélyebb mély-ségben e vizek alacsonyabb oldott anyag tartalmú vizek-kel keverednek.

Ezen eredmények alapján megállapítható, hogy a fo-lyadékok szempontjából az aljzatmagaslatot határolómindkét vetõ vezetõként viselkedik vertikális irányban,ezzel „potenciál csóva” kialakulását eredményezve. Ahorizontális áramlások szempontjából azonban a vetõkzárnak. Ennek magyarázata, hogy a K-i vetõ mentén el-térõ vezetõképességû képzõdmények kerültek egymásmellé. A Ny-i vetõ mentén pedig a vetõ két oldalán egy-más mellé került vízvezetõkben csapolódik meg a fel-áramló víz, így az áramlás a vetõ mindkét oldalán attólelfele irányul, így nincs hidraulikai kapcsolat a vetõ kétoldalán található rétegek között (2/B-B’. ábra). A kimu-tatott helyzet megfeleltethetõ Matthäi és Roberts (1996)modellezési eredményeinek és a vízkémiai vizsgálatok-kal is megerõsítést nyert.

34

Nyersanyag kutatási szempontból valószínûsíthetõtehát, hogy a horizontális irányban záróként viselkedõkét vetõ(zóna) határolja le a földgázmezõt és biztosítjaa tároló rendszer aktív víznyomását. A délebbi szelvé-nyen (2/C-C’. ábra) látható, hogy Berekfürdõnél a kétvetõzóna összefutása az extra vízvezetõ egység és aSzolnoki vízvezetõ boltozati szakaszának beszûkülésétokozza, aminek a gázmezõ déli irányú lehatároltságaköszönhetõ.

Ugyanakkor a vetõzónák összefutása, e térség foko-zott mértékû tektonizáltsága intenzív mélységi vízfel-áramlást tesz lehetõvé, ami pedig a „potenciál csóva”csúcsának Berekfürdõ környéki helyzetét okozza. Ponto-san ezt sikerült 1928-ban Pávai Vajna Ferencnek megfúr-ni, ezzel elindítva a fejlõdés útján az akkori karcag-bere-ki tanyavilágot.

KöszönetnyilvánításA munka a MOL Nyrt. adatai felhasználásával és tá-

mogatásával, Czauner (2008) diplomamunkája kereté-

ben készült. Köszönet illeti Prof. Tóth Józsefet, dr. Pogácsás Györgyöt és Prof. Müller Imrét a kutatásbanvaló közremûködésükért.

IRODALOMCzauner B. (2008): Vetõk hidraulikai viselkedésének komplex vizsgálata

Berekfürdõ térségében. Diplomamunka, ELTE TTK FFI Általánosés Alkalmazott Földtani Tanszék, Budapest, 1-165.

Mádlné Szõnyi J., Tóth J. (2007): „A Duna-Tisza köze vízföldtani típusszel-vény” és a szikesedés összefüggései. Földrajzi Közlemények, 4, 343-360.

Matthäi, S. K., Roberts, S. G. (1996): The influence of fault permeabilityon single-phase fluid flow near fault-sand intersections: resultsfrom steady-state high resolution models of pressure-driven fluidflow. AAPG Bulletion, 80/11, 1763-1779.

Pogácsás Gy., Lakatos L., Barvitz A., Vakarcs G., Farkas Cs. (1989):Pliocén-kvarter oldaleltolódások a Nagyalföldön. Általános Föld-tani Szemle, 24, 149-169.

Tóth J., Almási I. (2001): Interpretation of observed fluid potential pat-terns in a deep sedimentary basin under tectonic compression:Hungarian Great Plain, Pannonian Basin. Geofluids, 1, 11-36.

Underschultz, J. R., Otto, C. J., Bartlett, R. (2005): Formation fluids in faultedaquifers: examples from the foothills of Western Canada and theNorth West Shelf of Australia – in Boult, P., Kaldi, J. (eds): Evaluatingfault and cap rock seals, AAPG Hedberg Series, 2, 247-260.

2. ábra. A Berekfürdõ térségében értelmezett szénhidrogén csapdázódási és vízföld-tani jelenségek sematikus megjelenítése A: A vizsgálati terület felülnézetben BB’: Ke-resztszelvény a vizsgálati terület É-i részérõl CC’: Keresztszelvény a vizsgálati terü-let D-i részérõl 1, 2: oldalelmozdulási zónák „mestervetõi” 3: reverz vetõ 4: kereszt-szelvény nyomvonala 5-6: vízvezetõ egységek 7: vízfogó egységek 8: preneogén aljzat9: folyadékok áramlási iránya 10: földgáz telep

35

A magyar kincstári kõolaj-földgáz kutatások a Tiszán-túlon 1917-ben torziós inga mérésekkel, 1918-ban aNagyhortobágy-1.sz. fúrás mélyítésével kezdõdtek, decsak az elsõ világháborút követõen gyorsultak fel és tar-tottak 1935-ig. Eddig az idõpontig 10 fúrást mélyítettek.A fúrások közül hétnek Pávai Vajna Ferenc határoztameg a helyét. Ezek lefúrását földtani szempontból fel-ügyelte, irányította. Közben nem õ határozta ugyan mega szolnoki Tisza szálló hévízkútjának helyét, deHorusitzky Henrikkel, a Magyar Királyi Földtani Intézetigazgatójával együtt õ volt a fúrás szaktanácsadója és õlátta el szakma felügyeletét. Csak elismeréssel emlékez-hetünk Közép-alföldi tevékenységének máig ható tudo-mányos és gazdasági eredményeirõl.

Pávai Vajna Ferenc régi háromszéki család leszárma-zottja. A Nagyenyed melletti Csongván született 1886.március 6.-án. Édesapja ügyvéd volt, nagybátyja PávaiVajna Elek neves geológus. 1910-ben írt doktori disszer-tációjában elsõk között mutatott rá a neogén rétegekgyûrt voltára. Késõbb a napjainkban is zajló kéregmoz-gásokról az Erdélyben és a Magyar-Horvát medencébenvégzett kutatásai is megerõsítették. Meggyõzõdése sze-rint a réteges pleisztocén üledékekkel fedett sík területe-ken a pleisztocén rétegekben a felszínen mért átlagos dõlés és csapásirányok tájékozódást nyújtanak a mélyebbés idõsebb üledékrétegek gyûrõdéses szerkezetérõl. Az1920-as években õ volt az egyetlen, aki véleményével alegfiatalabb kéregmozgások gondolatát hirdette. Elsõsor-ban gyûrõdésekrõl ír. Ezek kialakulásának okát a régihegységpászták süllyedéses, oldalas alátolódásaiban lát-ja. Néhány követõje mindig akadt, de még az 1970-esévekben is kemény támadások érték azokat akik a pannó-niai és a pleisztocén üledékekben levõ tektonikus formák meglétét hirdették. Napjainkban a szénhidrogénkutatás egyik jelentõs célja ilyen módon kialakult csap-dák kutatása.

Pávai Vajna Ferenc tudományos meggyõzõdésénekés gyakorlati tapasztalatainak megfelelõen a Közép-Alföldön felszíni mérések alapján hét kõolajkutató fúrást tûzött ki. Ehhez homok és agyagbányákban, vagy4-5 m mély, erre a célra ásott gödrökben végzett réteg-dõlés méréseit használta fel. Módszerét a szakemberektöbbsége élesen bírálta, a laikusok pedig elnézõen meg-mosolyogták a gödröt ásató, abba létrán lemászó, ottméricskélõ, majd az egészet betemettetõ királyi fõtaná-csos urat.

Az elsõ általa kitûzött fúrás az 1924-25-ben mélyítettHajdúszoboszló-I. számú, a magyar kincstár által finan-szírozott fúrás volt. Ez kõolajat nem tárt fel, de napi 1600 l/min 73 °C hõmérsékletû víz és 3700 m3/d, 85,6%éghetõ gáz tartalmú földgáz beáramlást adott. Hasonlóvolt az eredménye a Hajdúszoboszló-II. sz. fúrásnak is,

amelynek a hozama 1250 l/min, 78 °C hõmérsékletû víz3300 m3/d, 92% éghetõ részt tartalmazó földgáz volt. Ekét kút termelvényeit hasznosítva Hajdúszoboszlón egystrand és egy gyógyfürdõ, továbbá egy villanytelep épült,amely öt községet látott el villanyárammal. Ami földgázmég megmaradt azt a MÁV palackokba sûrítve vasútikocsik világítására használta.

Elõször Karcag, majd Debrecen városa irigyeltemeg a hajdúszoboszlóiak „csodakútját”. Mindkét városvezetõsége úgy döntött, hogy anyagi áldozatokat is haj-landó vállalni azért, hogy a további kõolajkutató fúrá-sokat városuk határában tûzzék ki. Az elképzelést PávaiVajna Ferenc és a Pénzügyminisztérium is támogatta.Így került sor 1927-1933 között Karcag-Berekfürdõn ésDebrecenben is két-két fúrás lemélyítésére. A fúrásokkivitelezését számos mûszaki probléma nehezítette és avárható eredményt tekintve is sok volt a kétkedõ. Ezutóbbiak elsõsorban Pávai Vajna Ferenc szakmai tudá-sát vonták kétségbe. A fúrásokat azonban végül is sike-resen befejezték és azok a hajdúszoboszlóihoz hasonlóeredményt hoztak.

Karcagon az 1. sz. fúrás 3580 m3/d földgázt termelt2480 l/min 56 °C hõmérsékletû víz mellett, a 2. sz. kútpedig 1104 m3/d földgázt és 570 l/min hõmérsékletû vizet.Debrecenben az 1. sz. kút hozama 1150 l/min 65 °C hõmérsékletû víz és 2250 m3/d földgáz, a 2. sz. kúté 875 l/min 63 °C hõmérsékletû víz és 1700 m3/d földgázvolt. A hajdúszoboszlóihoz hasonló alkáli-hidrogén-karbonátos, brómos, jódos gyógyvizet fürdõkben hasz-nosították. Karcag-Berekfürdõn a földgáz hasznosításáraüveggyárat alapítottak.

Földtani szempontból a fúrások eredményei rámutat-tak arra, hogy az Alföldön nincsenek gravitációs mini-mummal jelentkezõ sótestek. Az Eötvös féle torziós in-gával kimutatott maximumok pedig neogén medencealj-zati kiemelkedéseket és fölöttük boltozatosan jelentkezõneogén rétegeket jeleznek. Cáfolták azt a feltevést, hogyaz Alföld mélyén megtalálható az Erdélyi-medence me-diterrán sóformációja, az ún. slír.

Földtani kutatástörténeti jelentõségû, hogy az 1926-30-ban mélyített Hajdúszoboszló-II. fúrás elõszörharántolta az Alföldön a neogén rétegeket és tárta fel fe-kü képzõdményeit. A fúrás 2032 m-es talpmélységévelegészen az 1940-es évek elejéig az Alföld legmélyebbfúrása volt. A Hajdúszoboszló-II. fúrással csaknem egyidõben mélyített Debrecen-I. fúrás ugyancsak elérte aneogén fekü képzõdményeket. A fekü kõzetek egy részé-rõl Papp Károly már 1932-ben kimondta, hogy az kárpá-ti homokkõ, azaz flis. Ezzel csaknem egy idõben PávaiVajna Ferenc utal arra, hogy az Alföld síksága alatt több,pásztás õshegységi rom és mezozóos teknõ van. A késõb-bi kutatások mindkét tudós megállapítását igazolták.

Pávai Vajna Ferenc szénhidrogén- és hévíz kutatásai a Közép-Alföldön*

PAP SÁNDOR

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás kivonata.

36

Szolnok város képviselõtestülete 1926. január 18.-iközgyûlésén úgy döntött, hogy az épülõ szálloda ésgyógyfürdõ melegvíz ellátására és fûtésére az épület-komplexum elé ártézi kutat fúrat. Szakmai tanácsadójuk-nak Horusitzky Henriket a Magyar Királyi Földtani Intézetigazgatóját és a hajdúszoboszlói gyógy-hévizet feltáróPávai Vajna Ferencet választották. Pávai Vajna Ferencegyik szakmai nyilatkozatában kifejtette, hogy: „Mindenesetre helyesebb lett volna, ha elõbb keresték volnameg a hõforrást és azután a melegvíz mellé építettékvolna fel a fürdõt.” Ennek ellenére a kút fúrását mind-végig figyelemmel kísérte, szakmai tevékenységévelsegítette. A kútmunkálatok során a két szakember nemmindenben értett egyet, de a végén a megnyitandó rétege-ket együtt jelölték ki. A kút vízhozama 600-800 l/min,hõmérséklete 60 °C volt. A melegvizet a fürdõ üzemel-tetése mellett még a szálloda és a környékbeli villákfûtésére használták. A leválasztott gázzal egy generá-tort hajtottak meg, amelyik a szállodát és a színházatlátta el elektromos árammal. Elgondolkodtató és meg-szívlelendõ példa, hogy a feltárt természeti kincsetmind a négy település milyen sokoldalúan hasznosítot-ta az utolsó cseppig.

Az alsó-felsõpannóniai határon levõ homokkõ réte-gekbõl termelt alkáli-hidrogénkarbonátos, jódos, brómosvizek gyógyhatását mind a négy településen azonnalmegtapasztalták, felismerték.

Szolnokon a Tisza szállodával egybeépült fürdõben avizet feltárása óta külsõleg és ivókúraként „Áldás víz”néven gyógyításra használják. A szálloda és a fürdõ épü-lete megõrizte XX. század eleji formáját.

Debrecenben az 1930-as években épült fürdõt foko-zatosan bõvítették, modernizálták. Napjainkban egy-aránt szolgálja a gyógyulást és a szabad idõ kellemeseltöltését.

Hajdúszoboszlón és Berekfürdõn a kezdeti, ásottgödrökben, vízelvezetõ csatornákban történõ gyógyfür-dõzést fokozatosan egyre modernebb fürdõk, gyógyke-zelési lehetõségek váltották fel. Számos gyógykezeléstis biztosító szálloda épült. Látványos fejlõdést hoztak a XXI. század elején a Széchenyi terv biztosította pénz-bõl megvalósított beruházások. A gyógyászati kezelé-sek és gyógyvizes medencék mellett kellemes környe-zetben több medencét, élményfürdõt is használhatnak alátogatók.

Pávai Vajna Ferenc munkásságának eredményeirealapozva a kiépített fürdõk ma a Közép-Alföld legfonto-sabb idegenforgalmi vonzerejévé és gazdasági forrásáváváltak. A fürdõk a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokkalegyütt több ezer embernek adnak munkát, biztos megél-hetést. Évente több tízezer a száma azoknak akiket a vízbetegségükbõl kigyógyít vagy állapotukat javítja és többszázezren találnak kikapcsolódást, pihenést, az ott eltöl-tött idõ alatt.

Mindezek az eredmények egy geológusnak, PávaiVajna Ferencnek köszönhetõk, aki nemcsak kiváló tu-

dós, hanem tudását a haza szolgálatába állítani tudószakember is volt. Csiky Gábor így ír róla: „A magyarföldtani történelem sajátos, de kétségtelenül nagy egyé-nisége volt. A magyar földtan fejlõdésében jelentõs tudománytörténeti szerepet töltött be különleges tevé-kenysége.” Gyakorlati munkássága, az általa feltárt termálvizek miatt, és mert élete végéig küzdött a magyar-országi hévizek sokoldalú hasznosításáért a „hévizekatyjának” nevezzük.

Kutató munkásságáért, annak eredményeiért életé-ben elismerést nem kapott, sõt élete végén szinte nyo-morgott. Nyugdíjas korában a Baranya megyei Mázánegy kis bányászlakásban élt harmadmagával. Levelei-ben errõl így ír: „Se saját házam, se semmiféle olyan va-gyonom vagy jövedelmem nincs, amit a megélhetésenkívül egyébre fordíthatnék.” Hajdúszoboszló és Debrecenelöljáróságát kéri, hogy biztosítsanak neki egy szoba-konyhás kis lakást vagy egy panzióban szobát és kosztellátást. Kérését nem teljesítették. 1963. február 17.-én a következõket írja: „Cudar hideg idõben, nyakig öltöz-ködve mindenféle rongyokban nehezen mozgok, köny-nyen fáradok, a szobámban sem vetkõzhetek le ingujj-ra.” Megkeseredetten folytatja: „Országos viszonylat-ban bebizonyosodott, Pávai Vajna Ferencnek csak annyinyugdíjat adnak, hogy azért senki sem tud szállást, ellá-tást nyújtani, legfeljebb a duplájáért. Ez lehet? Mint sokegyéb is. Pl. Az Új Magyar Lexikon szerint nem csaknem vagyok, nem is voltam és nem is csináltam sem-mit”, célozva ezzel arra, hogy az elõzõ lexikonban mégszerepelt. A szekszárdi kórházban halt meg 1964. január12.-én, 77 éves korában. A mázai bányásztemetõben he-lyezték örök nyugalomba.

Ahogy azonban az élete is változatos, fordulatos volt,úgy halálában sem találta meg elsõre az örök nyugalmat.Még kétszer temették el. Özvegyen maradt felesége szol-noki rokonaihoz költözött és ekkor Pávai Vajna Ferencetis átszállították a szolnoki temetõbe.

Az utókor lassan kezdte fel-és elismerni munkájánakjelentõségét. Hajdúszoboszló város vezetõsége halálának12. évfordulóján „Hajdúszoboszló városa díszpolgára”címet, néhány évvel késõbb pedig díszsírhelyet adomá-nyozott neki. Ide temették el immár harmadszorra, idõ-közben elhunyt feleségével együtt 1981. október 26.-án.A fürdõ elõtt felállították mellszobrát, utcát és általánosiskolát neveztek el róla. A város múzeumában külön ki-állítás idézi alakját, munkásságát. Nevével ásványvizetpalackoznak és forgalmaznak. Berekfürdõn utcát és szállodát neveztek el róla. Szolnokon a Tisza szálló falánemléktábla idézi ottani tevékenységét. Hexameterbe sze-dett szövege így hangzik:

Hirdeti emlékét ez a kút isPávai Vajna Ferencnek„Hévizeink atyjának”

Szolnok városa isSzüntelen áldja nevét.

37

Ha a mai Magyarország a hévizek országa akkor a Szé-kelyföldet joggal nevezhetjük a borvizek, sósvizek,büdösvizek és büdösgödrök vagy mofetták hazájának.

A Kárpát-medence keleti „szegeletében”, a Keleti-Kárpátok ölelésében fekvõ Székelyföldön, a kedvezõföldtani tényezõknek és a fiatal vulkánosságnak köszön-hetõen több ezer változatos vegyi összetételû ásványvízforrás ismeretes.

A Székelyföld legidõsebb kõzeteit északról dél irány-ban húzódó Gyergyói- és a Csíki-havasok, valamint aPersány-hegység kristályos-mezozóos kõzetei alkotják.Erre települtek a Csíki-, Háromszéki-, Bodoki-havasokés a Baróti-hegység flis rétegei. A székelyföld nyugati ré-szét az Erdélyi-medence túlnyomórészt harmadidõszakitengeri üledékei alkotják. A tájegység gerincét képezi aKelemen-Görgény-Hargita vulkáni vonulat, amelyet szé-les mofetta öv kísér. A vulkáni hegység uralkodó kõzeteaz andezit. A fiatal vulkáni hegység nyugati lejtõjére szé-les piroklasztitból kialakult fennsík un. „láz” támaszko-dik. A térség legfiatalabb kõzetei az intrakárpáti Bélbori-,Borszéki-, Gyergyói-, Csíki-, Háromszéki- és a Baróti-medencékben rakódtak le.

A Székelyföld ásványvíz készlete három nagy cso-portba sorolható:1) a szénsavas ásványvizek vagy borvizek, amelyek a

fiatal neogén vulkánossághoz kapcsolhatók.2) a sósvizek, fõleg az Erdélyi-medence sódiapírjainak

és a flis övezetében fakadnak.3) a kénhidrogénes vagy büdös vizek a flis és az Erdélyi-

medence harmadidõszaki kõzeteibõl törnek fel. A száraz szénsavas gázömlések, mofetták, gõzlõk vagy

büdös gödrök nagy része a legfiatalabb vulkáni vonulat,a Hargita-Csomád övében találhatók.

A székelyföldi ásványvizeket jó minõségû ivóvíz-ként helyileg és iparilag palackozva hasznosítják.Gyógyászati célokra ivó- és fürdõkúraként alkalmaz-zák. A szénsavas gázfürdõket, mofettákat a gyógyászat-ban alkalmazzák.

A székelyföldi települések határában lévõ természe-tes borvízforrásokat a lakosság több ezer éve folyamato-san ivóvízként és gyógyvízként (szemvíz, gyomor stb.)használja. Korábban faedényekben, cserép és üvegkor-sókban, napjainkban mûanyag flakonokban szállítják éstárolják. Hajdanában szekereken, cserépkorsókban nagymennyiségben szállították a környezõ városokba: aSzejke borvizet Székelyudvarhelyre, a csíksomlyói és acsíkcsicsói borvizet Csíkszeredába, a csomafalvi borvi-zet pedig Gyergyószentmiklósra.

Udvarhely környékén, Lövétén, Homoródalmáson,Korondon ismeretesek olyan tömény sós kutak, amelyeketa helyi közösségek napjainkban is a régi hagyományokszerint mûködtetnek.

A székelyföldi gyógyhatású ásványvízforrások vizéta XVIII. században kezdték palackozni, elõbb cserépkor-sóba majd üveg palackokba. A Székelyföld elsõ palacko-zott vize az okiratok szerint a Korondi víz volt ( 1792),majd ezt követte az Ásványvizek királyaként emlegetettBorszéki borvíz (1806). A XIX. század közepén kezdikpalackozni a bodoki Matild, majd késõbb a híres kászonivizeket, amelyek Répáti, Fehérkõi, Salutaris és Veresszékinéven kerültek forgalomba. Csíkban palackozták ahosszuaszói Erzsébet, a csíkszentmártoni Anna, a csík-verebesi Mercur és a Tusnád borvizeket. A Gyergyói-medencében az újfalvi Hajnal és a tölgyesi Attila borvízismeretes. Háromszéken a málnási Siculia és Mária, amikóújfalvi Hunnia, a torjai Szeregetõ, a kézdipolyániVenus vagy Mariska, a kovásznai Horgász, Árpád ésHankó, az elõpataki Erzsébet, a nyárasi Þãranca, az árkosiBenkõ, az oltszemi Salvus, a bibarcfalvi Baross és Bor-hegyi, vargyasi Borsil került kereskedelmi forgalomba.Udvarhely vidékén a homoródfürdõi Klotild, a lövéteiKamilla és a Bélmezei Székely Selters forrás vize voltpalackozva. Napjainkban a Székelyföldön a következõvizeket palackozzák: Borszék, gyergyóújfalvi Új HargitaForrás, a csíkszeredai Hargita Springs, a zsögödi Anavie(beszüntették a palackozását), a csíkszentkirályi HargitaGyöngye és a Hargita Tiva (2008 tavaszától HargitaKraiten utódja), az újtusnádi Tusnád, bodoki Matild, amálnásfürdõi Siculia és Mária, a Bibarcfalva, gyímes-középloki-sötétpataki Hegyek varázsa, a kovásznai He-gyek Harmatja, tósaroki Carpatica és a gyergyóbékási Bé-kás-szoros. Gyógyvízként egyetlen borvíz van forgalom-ba, a nagy magnézium tartalmú elõpataki Erzsébet.

A székelyföldi fürdõk két nagy csoportba sorolhatók,helyi vagy népi fürdõk és az országos érdekeltségû für-dõk. A népi fürdõk száma meghaladja a 150-et, ahol fõ-leg érrendszeri, reumatikus és bõrbetegségeket kezeltekilletve kezelnek. Ezek rendkívül leromlott állapotbanvannak. A 2001-ben elindult Székelyföldi FürdõépítõKaláka mozgalom keretében közel tíz fürdõ került felújí-tásra: a lázárfalvi Nyír (2001), a tusnádi Nádasfürdõ(2002), a kozmási Sószékfürdõ (2003), a kászonújfalviSóskútfürdõ (2004), a csíkszentkirályi Borsfürdõ (2005),a csíkcsobotfalvi Kerekeger (2005), a csíksomlyói Bará-tok feredeje (2006), a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdõ(2006-2007), a csíkszépvízi Alsóborvízfürdõ (2007), acsíkszenttamási Szent Anna fürdõ (2007) és a gyergyócso-mafalvi Felsõnyírkerti borvízfürdõ (2008).

A térség nagyobb, ismertebb fürdõhelyei Borszék,Tusnád, Kovászna, Bálványosfürdõ, Elõpatak nagyon el-hanyagolt állapotban vannak. Az elmúlt években Tusnád-fürdõn és Kovásznán kezdõdött meg az újjáépítés. A sós-fürdõk közül Szováta van a legjobb helyzetben, Parajd isfellendülõben van.

A székelyföldi ásványvizek és gázömlések felhasználása*

JÁNOSI CSABA

* A „80 éves a legendás bereki gyógyvíz” c. tudományos konferencián (Berekfürdõ, 2008.06.06.) elhangzott elõadás kivonata

38

A székelyföldi fürdõk nagy része a hideg szénsavas,vallatónak is nevezett borvízfürdõk csoportjába sorolha-tó. De ezek mellett a hideg fürdõk mellett találhatók lan-gyos 20-25 °C hõmérsékletû vízre épült fürdõk is, példá-ul a maroshévízi Bánffyfürdõ, rákosi Bogátfürdõ, a csík-szeredai Katalinfürdõ, Zsögödfürdõ, szentegyházi Majzos-fürdõ, Tusnádfürdõ. Érthetetlen, hogy az ország leghide-gebb vidékén, ahol bizonyos helyeken 1000 m mélység-ben már 62 °C hévíz található nem támogatják ennek afeltárását és hasznosítást balneológiai célokra. Parajdon52 °C, Tusnádfürdõn 62 °C, tusnádi Veresvíznél 42 °C,Szentegyházánál 42 °C Csíkmadarason 29 °C hõmérsék-letû hévizet tártak fel. Csíkszeredában 2000 m-es fúrás-ban a talphõmérséklet 106 °C volt.

A vulkáni utómûködések széndioxid, valamint a szén-dioxid és kénhidrogén gázkeverékeit fõleg a gyógyászat-ban és az élelmiszeriparban hasznosítják. A tanulmányo-zott térségben a legtöbb mofetta Kovászna településenvan. Itt minden kórház vagy kezelõközpontként mûködõszálloda rendelkezik mofettával. E mellett még házaknálkialakított magánmofetták is mûködnek (Bene és Bar-dócz mofetta). Kovásznán házaknál még léteznek kis egy-személyes büdös gödrök is, amelyek lappancsal vannakellátva. Az ülõhelyzetben lévõ betegnek csak a feje lát-szik ki így a test nagy része gáz alatt van. Gázfürdõkéntmûködõ büdös gödrök vagy mofetták Hargitafürdõn,Zsögödfürdõn, a Csíkszentimrei Büdösfürdõn, a csík-bánkfalvi Adorjánfürdõn, csíklázárfalvi Nyírfürdõn,Tusnádfürdõn, a sepsibükszádi Vallatófürdõn, Málnás-fürdõn, Bálványosfürdõn és Sugásfürdõn találhatók.

A széndioxid gáz ipari felhasználása a XIX. századvégén kezdõdik el, az Aporok Bálványosfürdõn kezdtékel palackozni. A gázt a Büdös-hegy oldalában lévõ Büdösbarlangból ólomcsövekkel vezették le a fürdõ köz-pontjában lévõ üzembe. A palackozott széndioxid gáztkülföldre is szállították. Ipartörténeti érdekesség, a ma ismûködõ málnásfürdõi szénsavgyár, ahol a múlt századelején gyártott Ganz gépek sûrítik a Siculia kút széndi-oxid gázát. Szénsavgyár mûködött még a tusnádi palac-kozó üzemben is, de jelenleg nem hasznosítják a kutak-ból feltörõ nagy mennyiségû szabad széndioxid gázt.

E rövid felsorolásból is kitûnik, hogy a Székelyföldkülönbözõ tájegységein feltörõ ásványvizek, borvizek,sós és büdösvizek, milyen széles körben vannak haszno-sítva, de fürdõfejlesztés szempontjából középkori állapo-tok uralkodnak. A székelyföldi ásványvizek és fürdõkszellemi és tárgyi örökségét az 2005-ben alapított tusná-di borvízmúzeumban és a 2008-ban megnyított széke-lyudvarhelyi és borszéki ásványvíz és fürdõmúzeumbanmutatják be.

IRODALOM[1] Bányai János (1955): A volt Háromszék megye ásványvizei. Sepsi-

szentgyorgyi Tartományi Múzeum Évkönyve. Marosvásárhely.[2] Borszéki Béla (szerk.) (1979): Ásványvizek és gyógyvizek. Mezõ-

gazdasági kiadó. Budapest.[3] Hankó Vilmos (1891): Az Erdélyrészi fürdõk és ásványvizek leírása.

Kolozsvár.[4] Jánosi Csaba-Péter Éva-Herczeg Ágnes-Takács Edvárd (szerk)

(2005) Székelyföldi fürdõk, gyógyhelyek. Szombathely.[5] Kisgyörgy Zoltán-Kristó András (1978): Románia ásványvizei.

Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó. Bukarest.

39

Az éghajlatváltozásra való fölkészülés jegyében Magyar-országon – a nemzetközi kötelezettség-vállalással össz-hangban – nemrégiben elkészítették a 2008-2025 idõ-szakra vonatkozó Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát(NÉS), amelyet 2008 tavaszán az Országgyûlés –29/2008. (III.20.) OGY határozatával – egyhangúlag el-fogadott. Az ebben körvonalazott feladatok közül szá-mos feladat vízgazdálkodási jellegû, vagy szorosan kap-csolódik vízgazdálkodási kérdésekhez is. Ezeknek a zömea változó éghajlathoz történõ alkalmazkodás nagy fel-adatcsoportjába tartozik, de a vízgazdálkodás néhány vo-natkozásban az éghajlatváltozás mérsékléséhez is hozzátud járulni.

Az éghajlatváltozás mérsékléseAz éghajlatváltozás kockázatának korlátozását az

üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésévellehet elérni. A vízgazdálkodás ehhez például az ener-giahatékonyság és az energiatakarékosság növelésével(más szóval a fajlagos energiafelhasználás és az ener-giafogyasztás csökkentésével), valamint a megújulóenergia térnyerésének elõsegítésével járulhat hozzá.Az elõbbiek közé tartozik többek közt a szivattyúsvízszállítórendszerek korszerûsítése, a víztakarékostechnológiák kidolgozása és elterjesztése a lakosságiés az ipari vízellátás, továbbá a mezõgazdasági víz-gazdálkodás terén. Ide sorolhatjuk még a közlekedésikibocsátások mérséklése érdekében a kombinált áru-szállításra történõ átállást, amelyhez jobban ki kellhasználni a vízi szállítás lehetõségeit. Az alternatívmegoldásokhoz tartozik – a biomassza, a szélenergiastb. mellett – a geotermikus energia és a vízenergia na-gyobb arányú felhasználása. A NÉS szerint Magyaror-szágon 2020-ig az alternatív energiatermelés súlya ateljes energiafogyasztáson belül legfeljebb 16 % lesz, te-hát alatta marad az EU átlagaként meghatározott 20 %-nak. A geotermikus energia a kedvezõ magyarországiadottságok miatt a jövõben kitörési pont lehet a meg-újuló energia elterjedésére vonatkozó célok teljesítésé-hez. A vízenergiával azonban, mint érdemleges alter-natív energiaforrással, a NÉS nem számol (!), mondván,hogy a ténylegesen kiaknázható vízenergiában megle-hetõsen szegény az ország, ugyanakkor a vízenergiahasznosítása sok mûszaki és természetvédelmi problé-mát is fölvet.

Alkalmazkodás a változó éghajlathozAz éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vízgaz-

dálkodási feladatai egyrészt abból fakadnak, hogy aszárazabbá és melegebbé váló nyarak miatt valószínû-

leg gyakrabban és egyre többet és több helyen kelleneöntözni, ugyanakkor a vízkészletek csökkenésével isszámolni kell. Ilyenformán megnövekszik a biztonságotnyújtó víztározás szerepe, továbbá a vízszolgáltatórendszereknek a vízveszteségek csökkentését célzó kor-szerûsítése. A téli félév csapadéka, és így az árvízi lefo-lyás is, a hosszú távú prognózisok szerint a Kárpát-medencében növekedhet, ezért az árvízvédelmi bizton-ság fokozása is fontos része az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak. E téren sokat segíthet a Tisza-völgyben a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése programmegvalósítása. Ez a program egyrészt az árvizek lefo-lyásviszonyainak javítását, másrészt a víz tározókba ve-zetését és visszatartását célozza. Az árvizekhez hason-lóan növekedhetnek a téli-tavaszi belvizek is, ezért avízkormányzás-vízvisszatartás-tározás feladatai kiemel-ten kezelendõk.

A NÉS szerint a vízgazdálkodásban az alábbi intéz-kedéseket feltétlenül szükséges megtenni:• Új, víztakarékossági módszereket kell kidolgozni. A

takarékosságot hirdetõ kommunikációs kampányokatkell indítani. A vízhasználat hatékonyságát növelnikell részben technológia-váltással, részben pedig is-meretterjesztéssel.

• A vízvisszatartást elõ kell mozdítani, egyrészt a bel-vízrendszerek mûködésének komplex kezelésével (pl.altalajlazítás, elvezetõ-és csatornarendszerek felül-vizsgálata és esetleges felújítása vagy felszámolása),másrészt a vizes élõhelyek megõrzésével, helyreállí-tásával.

• Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program megvaló-sítása.

• Az EU Víz Keretirányelv éghajlatváltozással kapcso-latos összefüggéseinek kiemelt feladatként történõ kezelése, elsõsorban az éghajlatváltozás-vízminõség-vízhasznosítás és jó ökológiai állapot kapcsolatrend-szerben.

• Az EU Árvíz Irányelvben elõírt árvízi kockázati térképekés kockázatkezelési tervek elkészítése.

• A felszín alatti, karsztra alapozott vízellátás fokozottfigyelmet és jelentõs beruházásokat valamint képzéstigényel a lezúduló nagy esõk növekvõ száma miatt abiztonságos vízellátás érdekében.

• Az ipari vízhasználat terén szükséges megvizsgálni,hogy mely szektor terén lehetséges a vízhûtéses tech-nológiáról áttérni más technológiára, és ahol lehet-séges, ott ösztönözni kell azt.

• A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirte-len, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadá-sára.

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK

Néhány szó a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról, különös tekintettel a vízgazdálkodásra

DR. PÁLFAI IMRE

40

• Az éghajlatváltozás összetett hidrológiai következmé-nyeit fel kell tárni és a tudásalapot bõvíteni kell, kü-lönös tekintettel a Duna és a Tisza vízrendszereineknemzetközi együttmûködést igénylõ területeire. A mezõgazdaságban szükséges intézkedések közül

vízgazdálkodási vonatkozásai miatt kettõt emelünk ki: • Takarékos öntözéstechnológia, belvíz- és aszályve-

szély megelõzését szolgáló többhatású mûvelés.• Aszálykárok ellen információs rendszer kiépítése, a

leginkább érintett régiókban víz-visszatartás és a fo-lyamatos növénytakarás biztosítására, vizes élõhe-lyek visszaállítása.Érdekes, hogy a NÉS – az aszálygyakoriság és az

aszályerõsség várható fokozódása ellenére – az intézke-dések sorában nem említi az öntözés területi kiterjesz-tésének szükségességét (talán az öntözés jelentõs ener-giaigénye miatt?), viszont – egy keretes részben – rész-letesen foglalkozik a Duna-Tisza közi Homokhátságproblematikájával. A NÉS szerint „a hõmérséklet a Duna-Tisza közén a globális értéknél nagyobb mértékben fognövekedni, és a Homokhátság az ország egyik legsérü-lékenyebb vidéke. A következõ 30 év során a térségbenaz évi középhõmérséklet 0,5-1,9 C fokkal növekedhet, ésezzel párhuzamosan a csapadék mennyisége várhatóanközel 10 %-kal csökkenni fog, illetve jellemzõ lesz aszélsõségek gyakoribb elõfordulása – növekedik a szá-razabb és csökken a csapadékosabb évek száma.” ANÉS a továbbiakban leszögezi, hogy a Duna-Tisza kö-zi Homokhátságon a klímaváltozás várható negatív ha-tásaihoz való alkalmazkodás „központi eleme: a helyivízkészletek megtartása és a vízutánpótlás lehetõségei-nek megteremtése, valamint a földhasználat ésszerû át-alakítása, amelyek egyaránt szolgálják a térség termé-szeti adottságainak megõrzését, illetve a táji erõforrás-ok fenntartható hasznosítását. A térség válsághelyzet-bõl való kilábalására komplex vidékfejlesztési progra-

mot kell készíteni, amely konkrét intézkedésekkel segítia térség gazdasági, szociális és környezeti problémái-nak megoldását.”

A területfejlesztés és a térségi területrendezés terve-zésének szabályozása során is adódnak vízgazdálkodásivonatkozások, így például (ugyancsak a NÉS szerint): • a nagyvízi medrek (árterek, hullámterek) és parti sá-

vok beépítésének elkerülése, a vízelvezetés és tározásérdekében,

• a belvízjárta területek beépítésének elkerülése,• a csapadékvizekkel való gazdálkodás elõmozdítása,• átfogó kockázatelemzések végzése az egyes kritikus

infrastruktúra típusokra. A NÉS az állami kutatásfejlesztési feladatok közé

sorolja a hazai éghajlat- meteorológiai és klímaváltozá-si hidrológiai kutatások kiemelt támogatását, az elõre-jelzések pontosítása és hitelességének megalapozása érdekében. Ugyancsak lényegesnek ítéli az éghajlati alkalmazkodás hazai nyílt tudásbázisának hálózati for-mában megvalósítható fokozatos kialakítását, az infor-mációk teljes elérhetõségét.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoza NÉS melléklete a vízgazdálkodást illetõen az alábbi kétfõ intézkedést fogalmazza meg:• A vízi létesítmények engedélyezési és üzemeltetési

rendszereinek felülvizsgálata, regionális vízbiztonságirendszertervek kidolgozása.

• A települési csapadékvizek okszerû kezelése, az elve-zetõ rendszerek szükség szerinti felülvizsgálata és alkalmassá tétele a hirtelen, nagy mennyiségben le-hulló csapadék befogadására.A kormány a NÉS végrehajtása érdekében Nemzeti

Éghajlatváltozási Programot (NÉP) készít és fogad el,amely két évre érvényes. A program kidolgozását és meg-valósítását a kormányon belül a környezetvédelemért felelõs tárca koordinálja.

A BELVÍZREFORM-nak átkeresztelt Kurcai és Dobaibelvízöblözet rekonstrukciójáról készült mûszaki elkép-zelés és 1966-os alapú Közgazdasági értékelés, valamit aVITAANYAG Magyarországi jelentõs vízgazdálkodásikérdéseirõl az EU Víz Keretirányelv 14. cikke szerintelõkészítetten közkézen forognak a szakmában. Ezenszakmai anyagok vitájához karakterisztikusan megfogal-mazva néhány gondolatsort a Mérnök Újság 2007 és2008 évfolyamaiban tettük közzé, valamint mediátorifeladatelképzeléssel közkézen forog a következõkben le-írt megvitatandó gondolatok. Az összehasonlító táblázata vízzel való gazdálkodásban az 1874-tõl alkalmazotthungarikum belvízgazdálkodás és az 1879-tõl (Colding,Dánia) alkalmazott nemzetközi szivárgáshidraulikai eljá-

rások (MÉLYÉPTERV által 1970-tõl hazánkban beveze-tett meliorációs, talajvízháztartást szabályozó, csapadék-hasznosító eljárásokkal) között. Ezeket a tényezõket mezõgazdasági táblánként kellene összehasonlítani,vagy legalábbis öblözetenként, illetve vízgyûjtõként:

A karakterisztikus megfogalmazás azért szükséges – nagyon sok átmeneti állapot mûködése ellenére! – mivelmediátori szerepkörrel különbözõ miért (?) kérdéseketfogalmazhatunk meg, melyekre egyértelmû szakmai vá-laszok nem születtek. A Miért kérdéscsoportokból néhánymegválaszolatlan kérdés:– Miért nincs a belvízrendezésnek olyan vízügyi mû-

szaki megoldása 134 éve, ami legalább egy belvízöb-lözetben megszünteti a belvízkárt?

Gondolatok a belvízrõl

DR. SZINAY MIKLÓSa Magyar Mérnöki Kamara (Egylet) alapító tagja és hidrológus szakértõje

41

– Miért nincs a belvízgazdálkodásnak 134 éve olyanközgazdasági elemzése, ami a belvíz gazdasági hasz-nát kimutatja?

– Miért nincs az öntözés közgazdasági elemzésnél figyelembe véve a talajtározás?

– Miért a vízátvezetések elvi alapja a potencionálisevapontranszspiráció?

– Miért kapott az öntözés kiemelt támogatást az 1930-asés az 1960-as években a csapadékhasznosítás figye-lembevétele nélkül?

– Miért minden belvízgazdálkodási vízügyi közgazda-sági értékelés alapelve a belvízkár?

– Miért tért el a szakma Kvassay Jenõ és KolossváryÖdön által a XIX. sz. végén és a XX. század elejénmegfogalmazottaktól?

– Miért Jánusz arcúak a szakmai tervezési utasítások éssegédletek azaz az egyikben elvezetni kell a vizet, amásikban átvezetni a vizet és öntözni?

– Miért tiltották meg a kettõs mûködésû rendszereketés felszámolásukra programot dolgoztak ki, majd al-

Hungarikum belvízgazdálkodás Nemzetközi szivárgáshidraulikai eljárások

csak Magyarországon alkalmazzák Nemzetközileg általánosan alkalmazzák

passzív eljárások aktív eljárások

felszíni tározás alapján ténykedik gyökérágy alapján ténykedik

vízgyûjtõben vagy belvízöblözetben méretez és gazdálkodik tábla szinten is méretez és gazdálkodik

hidrológiailag felsõ vezérlésû (csapadék) hidrológiailag alsó vezetésû (növény vízigénye)

eljárások közgazdasági alapja a kár Eljárások közgazdasági alapja a költség-haszon és

a gazdaságilag fenntartható rendszer

alapelve a fajlagos lefolyás alapelve a vízrendezési együttható

lecsapol, elvezet Javítja a talaj drénviszonyait, talajtároz

vízjog alapján diktáló szemléletû kiszolgáló szemléletû

függõség a csapadéktól alkalmazkodik a csapadékhoz

szárazgazdálkodik csapadékot hasznosít (rainfed)

öntözõvíz csapadékkiegészítõen öntöz

természeti erõforrás pazarló természeti erõforrás gazdálkodó

ökológiailag a vizet elvezeti ökológiailag a vízzel gazdálkodik

biodiverzitást szegényíti biodiverzitást megõrzi és gazdagítja

nem veszi figyelembe a talajfejlõdési folyamatokat pozitívan befolyásolja a talajfejlõdési folyamatokat

van belvízkár Nincs belvízkár vagy hungarikum örökség miatt

mérséklõdõ

nem ismeri el a szivárgáshidraulikai elveket elismeri a hungarikum belvízgazdálkodást és átértékel

retorikai szinten új elveket is befogad megold és alkalmazkodik

belvíz vízjogi mûszó (1874. XI. tc.) több mint 50 féle értelmezése szerint a káros víz (excess water) gyökérzóna

mûszaki magyarázattal vagy háromfázisú zóna telítettsége és utánpótlódása

értelmezése a gyökérágyra nem terjed ki értelmezésében a gyökérágy is beszabályozható és

változtatható

nem alkalmaz sómérleget sómérleget alkalmazza és pozitívan befolyásolja

egyértelmû elméleti alapja nincs elméleti alapja a Dupuit-Forchheimer (D-F)hipotézis

(Dupuit, 1863., Forchheimer, 1886.) használta a Darcy

törvény (1856.) fokozatos elméleti és gyakorlati megoldá-

saival és a Laplace egyenlet elméleti szintre emelésével

méréseinek alapelve a szivattyúk teljesítménye Méréseinek alapelve az MSZ-08-0205-75 (A talaj fizikai

és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata)

számításaiban a potenciális evapotraszspirációt veszi számításaiban a tényleges evapotranszspiációt veszi

figyelembe figyelembe

a belvízöblözetekbõl és a vízgyûjtõkbõl a csapadékból a hazai vízmérleg alapos elméleti kutatással át kell

keletkezõ elvezetett víz mennyisége a hazai vízmérlegben dolgozni és szerepeltetni kell mind a csapadékhasznosítás,

nem szerepelnek mind az elvezetett mennyiséget

42

kalmazásukra készült elõírásban figyelmen kívülhagyták a korábbi sikeres létesítményeket?

– Miért vízjoggal diktálnak szakmai indoklások he-lyett?

– Miért rögzült negatív elõítélet a komlex melioráció-hoz annak mérésekkel felülvizsgált ellenõrzése he-lyett?Ahhoz, hogy a természeti erõforrások racionális

használatára áttérjen a szakma, igen komoly megújulás-ra van szükség és jelentõs alap, alkalmazott kutatásra,innovációra.

A váltást és változtatást, illetve annak igényét jelzi aglobalizációhoz való alkalmazkodás kényszere, az Eu-rópai Uniohoz való csatlakozással elõállt kényszer, aVAHAVA jelentésben bemutatott klímaváltozások olyanvárható hatása és kényszer, valamint olyan alapelvekmegfogalmazása, mint a Dublini vízalapelvek (1992)célszerû alkalmazása.

A jövõ bizonytalan, ha nem készülünk rá, amihezegy csírát, gondolatsort jelent a MÉLYÉPTERV 1970-ben elkezdett váltása a szivárgáshidraulika irányába.Higgadt értékelésre van szükség az eddig követett út éseredmények gondos felülvizsgálatával és/vagy elha-gyásával, átértékelésével. A jövõ bizonytalan és mégbizonytalanabb, ha nem váltunk, ha nem változtatunk.Az 1990-es változtatással a gazdák igénye is megfogal-mazódott az átlátható, megismerhetõ, véleményezhetõdöntéshozatalok irányába. Ennek kifejezése a karakte-risztikus megfogalmazás és a nyilvánosság alkalmazá-sa a korábban közkedvelten alkalmazott kamarilla te-vékenység és annak vízjogon keresztül való érvényesí-tése helyett.

Átlátható döntésekre van szükség és folyamatosnyilvánosságra, aminek eredménye az Igazgatóságon-kénti mediátorok alkalmazása (esetleg a katasztrófavé-delmi szervezetekben), valamint késõbb mediátorok al-kalmazását vízgyûjtõként, belvízöblözetekként. Igen,egyesek szerint az áttérés, szakmai váltás olyan lehet ageocentrikus világképrõl a heliocentrikus világképre va-ló váltás hazai viszonyok között a vízrendezési együtt-hatóval. Az átmenet 10-20 évet is igénybe vesz, vehet,de a szakma képes lesz rá. Bizakodással írtuk a sorokata szakmai megújulás és innováció-képesség felszabadí-tása érdekében a vízjog diktálta megkötésbõl, aminekmegértése és megértetése még a gáttörõknek is feladatotad, de a belvízrendszerünk és vízgyûjtõink vízfolyásai-nak tulajdonjoga 18 éve rendezetlen, vagyis az átmenetidõtartama kérdõjel! El kell dönteni, hogy követjük azéghajlathoz alkalmazkodó költség-haszon szemléletet ésmegoldásokat alkalmazzuk-e és megteremtjük a klíma-változás biztonságát!

IRODALOM[1] Dubniczky M. (2007): Egy hidrológus fotópoézise. Mérnök Újság

2007. június 6. sz. pp.30-31.[2] ENSZ (2006): A víz közös felelõsségünk. Az ENSZ Víz Világje-

lentésének 2. kiadása. W.W.D.R.2.[3] Kolossváry Ödön (1899): Alföldünk öntözése. Magyar Mérnök-

és Építész Egylet Bp.[4] Kolossváry Ödön (1905): Javaslat a pest megyei szikek öntözé-

sére vonatkozóan. Pallasz nyomda Bp.[5] Kvassay Jenõ (1880): Mezõgazdasági vízmûtan Ráth Móra

kiadás Bp.[6] KvVM (2008): Vitaanyag Magyarország jelentõs vízgazdálkodá-

si kérdéseirõl. A Víz Keretirányelv 14. cikke[7] Szinay M. (1972): Meliorációs bemutató a Csengeri Állami Gazda-

ságban. MÉLYÉPTERV 1972. szeptember 20.[8] Szinay M. (1975): Mezõgazdasági területek talajvízháztartási

vizsgálata. MÉLYÉPTERV 47/1975 Mûszaki Fejlesztés[9] Szinay M. (1982): Hydromelioration of agricultural Land in

Hungasy.” Polders of the World” symposium Lelystadt, TheNetherlands, ICID 4-10 October 1982.VI.1. 604-622.o.

[10] Szinay M. (1982): Agrogidromelioracioja v Vengrii. KGST Bulletin.Moszkva 1982-2/30. 74-79.o.

[11] Szinay M. (1982): „Vízrendezési feladatok a táblán” fejezet p 163-226. In: Síkvidéki vízrendezés és gazdálkodás Szerkesztõ:Dr. Petrasovits (Imre)

[12] Szinay M. (1983): A melioráció egyik központi feladata és trend-je a csapadékhasznosítás MHT. IV Országos Vándorgyûlés II.kötet, Melioráció 54-65 oldal.

[13] Szinay M. és Köhler M. (1985): Meliorációs tájrendezés tekintet-tel a menedék (refugium) területekre. „A melioráció szerepe atermelésfejlesztésben” címû ICID-MAE-MHT Konferencia,1985. augusztus 14-16. II. kötet 492-504. p.

[14] Szinay M. et al. (1985): A melioráció hatékonyságának érté-kelési rendszere és a talajmûvelés energetikai racional-izásása. MÉM-OVH-MAE-MHT pályázat díjazott kézirata 1-109. oldal.

[15] Szinay M. (1986): Evolution of Reclamation and Drainage inHungary. Silver Jublee Symposium to commemarate the 25thInternational Course on Land Drainage. 24-28 november 1986.(paper 1-10). Betiltott elõadás és publikáció.

[16] Szinay M. (1987): A melioráció termelésfejlesztési jelentõségé-nek értékelése. MÉM-MÜFA (Kézirat 1-35.oldal) Betiltott publi-káció.

[17] Szinay M. (2008): Az öntözés feltétele a vízrendezés. Bevezetõ tanulmány. Mérnök Újság 2008. március p. 30-33-

[18] Szinay M. (2008 e): Az öntözés feltétele a vízrendezés II. részVitatanúlmány, Mérnök Újság 2008. május p. 18-20.

[19] Várallyay Gy. (1978): A talaj fizkai és vízgazdálkodási tulajdon-ságainak vizsgálata Szabvány

[20] Várallyay Gy. (1985): Magyarország talajainak vízháztartási ésanyagforgalmi típusai. Agrokémia és Talajtan 34.

[21] Várallyay Gy. (2003): A mezõgazdasági vízgazdálkodás talajtanialapjai. Budapest-Gödöllõ.

[22] Várallyay Gy. (1991-2007) Elõadásainak írásos rögzítése,amelyet 17 év alatt a MAE-Talajtani Társaság, Talajtechnoló-giai Szakosztály, MHT Mezõgazdasági Vízgazdálkodási Szak-osztály közös rendezvényeként évente egyszer Szinay M. szer-vezett

[23] VITUKI (2007): Magyarország vízkészleteinek Állapota Bp.[24] Worldwatsh Institute (2008): A világ helyzet Fenntartható gazda-

ság. Föld Napja Alapítvány

43

A Kárpát-medence változatos geomorfológiai felépítése(1. ábra), és a történelmi, politikai, társadalmi, gazdasá-gi fordulatok, háborús területi változások miatt a ma-gyar hidrogeológia gyakorlati oldala rendkívül sokszí-nûen alakult.

Az 1850-60-as évektõl 1920-igAz Osztrák-Magyar birodalmi idõszak természettu-

dományi gyakorlatát a hidrogeológiában is a „segédesz-közök nélküli” természettudományos gondolkodás jel-lemezte. A kapitalizmus és polgárosodás térnyerésével ésa vízszabályozások nyomán megindult városiasodás ivó-víz igényét, valamint a növekvõ mezõgazdasági és élel-miszeripari vízszükségleteket a síkvidéki területekenszázával mélyített artézi kutakkal elégítették ki. A kúttelepítések hidrogeológiai feladatait, az eredetileg iparicéllal alapított Magyar Királyi Földtani Intézet, a selmec-bányai Bányászati Akadémia és a pesti Tudományegye-tem, késõbb a budapesti Mûegyetem mérnökei, geológu-sai látták el. A XIX. sz. végén a Birodalom magyar terü-letén már másfélezer, az idõszak végén mintegy 5 ezerfúrt kút szolgáltatta a jó minõségû vizeket.

Néhány helyen már ekkor jelentkezik a rétegvíz nyo-máscsökkenés, a XX.szd.-ban már felszínsüllyedésekkel.Az ország ekkori területének domb és hegyvidéki telepü-lésein a házilagos talajvízkutak mellett mérnöki és geo-

lógiai irányítással épített vízfolyás menti csõgalériák, gra-vitációs aknás, olykor tárós forrásfoglalások biztosítottáka lakossági és ipari vízellátást.

A világszínvonalú magyar mélyfúrás-gépészeti tech-nika és mérnöki tudás tette lehetõvé az 1860-as évek közepétõl az elsõ hévízkutak mélyítését. A kutatásoknyomán gyakorlati jelentõségû hidrotermás elméletekalakultak ki: reciprok geotermikus gradiens, gázlift, alááramlásos hévízhidraulikai modell, a vízkémiában ajuvenilis/vadózus vizek genetikája, a kémiai egyenértékbevezetése. A Felvidéken, Erdélyben nagy számmal fa-kadó, de az Alföldön is található gyógyító keserû vize-ket távoli világrészekbe is szállították. Ezek hasznosítá-sára is kitért az 1876. évi közegészségügyi törvény,amely néhány vonatkozásban szigorúbb a 2001-esnél.

Az 1885. évi vízügyi törvény szabályozta a vízfeltá-rások jogi, közigazgatási rendszerét. Ezért a XIX. századutolsó évtizedeiben a Földtani Intézet bányamérnökei,geológusai elkészítették az elsõ ásványvíz és hévíz védõ-terület lehatárolásokat. A Kárpát Medence a neogén korinagyszerkezeti mozgások, az evaporitos vonulatok és avulkáni utómûködés miatt bõvelkedik a legkülönbözõbbminõségû gyógyhatású termális-, ásvány-, és gázos vi-zekben. Az addig spontán módon hasznosított termál- ésgyógyforrásoknál mérnöki (hidrogeológiai) és orvosiszempontból szakszerû fürdõk és ivókúratelepek léte-

A történelmi és gazdaságpolitikai változások hatása a magyar hidrogeológiagyakorlati irányaira

A teljes szöveg megtalálható a www.hidrogeol.atw.hu honlapon

SZLABÓCZKY PÁL

sültek. Ezek a polgári élet kedvelt helyszínei. A Balatonelsõ átfogó limnogeológiai leírását mûegyetemi alapkép-zettségû geológus, és geográfus készítette el.

A Földtani Intézet geológusait gyakran felkérték a fej-lõdõ mezõgazdasági (szõlõ)birtokok agrogeológiai felvé-telezésére, amihez szükségszerûen hidrogeológiai megfi-gyelések is járultak. Az 1880-90-es évektõl kezdõdik a bányavíz betörések elleni védekezés a Gerecsében,Vértesben, Selmecbányán, Rudabányán. Nem véletlenhogy a magyar ipari hidrogeológia a mélybányászatból ésaz artézi kútfúrásokból hajtott ki! A századfordulón kez-dõdõ folyamhajózási és tengeri kikötõ építések, valaminta hegyvidéki vízierõmû tervezések hidrogeológiai vizsgá-latokat is kívántak. Ez idõben a vízkutatások a Földmûve-lésügyi tárcához tartoztak, egészen a szocialista rendszerbevezetéséig, amikor elõször a bányászati kutatásokkalegyütt az Országos Földtani Fõigazgatósághoz, majd a60-as évek elejétõl az Országos Vízügyi Fõigazgatóság-hoz (késõbbi nevén Hivatalhoz) egészen a 90-es évekig.

1920-1949/50-igA trianoni békediktátummal harmadára csökkent or-

szág ásványi nyersanyagokban, városi kultúrájában leg-jelentõsebb területeit vesztette el. Sürgõs feladatok vár-tak a hidrogeológusokra is. Az idõszakra jellemzõ aproblémák kvalitatív vizsgálata, elvi földtani ábrákkal,intuitív becslésekkel. A karsztvizes geológiai medencék-ben a vízszint alá mélyülõ bányászat miatt fokozódik abányavíz elleni védekezés. A Dunántúli-középhegységpaleogén medencéjére elkészültek az elsõ regionális karszt-vízszint térképek Az Északi-középhegység szénmeden-céinek hidrogeológiai eseményeirõl összefoglaló tanul-mány készült. A leszûkült energiabázisok miatt felmerülta kiemelt „triászvíz” hasznosítása. Jelentõsen növeked-tek az ásvány-, gyógy- és hévizekkel kapcsolatos hidro-geológiai feladatok. Ezek védelmét is szolgálta az 1929-esfürdõtörvény.

1936-ban Budapesten rendezik az elsõ nemzetköziBalneológiai Kongresszust. Az elcsatolt erdélyi gázlelõ-helyek pótlására az Eötvös-ingával kimutatott geológiaidómokra irányuló szénhidrogén kutató fúrásokból többhelyen sós, gázos kerogénes hévizek törnek a felszínre,de tucatjával mélyülnek direkt hévíz feltáró fúrások is. Akarbonátos hegyvidékek õsi hévíz forrásainál – pótolan-dó az elcsatolt felvidéki, délvidéki, erdélyi fürdõket –mélyfúrású kutakat fúrnak a vízhõmérséklet növelésecéljából, de a növekvõ forgalom vízhozam igénye miattis. Magas sótartalmú, gyógyhatású vizeket tárnak fel abányászati kutatások nyomán, nagyszerkezeti törésekmentén. Egyes szikes területeken õsidõk óta ismert talaj-víz jellegû gyógyhatású ivóvizeket az orvosokkal együttmûködõ hidrogeológusok teszik megbízható forrásokká.Az 1900-as évek elején elkezdett vízierõmû és hajózóúttervezésekre, a területi visszacsatolások miatt, a 30-asévek végétõl ismét lehetõség nyílik.

Az 1930-as években megindított talajvíz észlelõ kút-hálózat telepítése tette lehetõvé, hogy napjainkra az egy-re szélsõségesebb talajvízjárás vizsgálatához fél évszá-zadnál hosszabb adatsorok állnak rendelkezésre.

A két világháború után a csonka ország területére me-nekült többszázezernyi tömeg a nagyvárosokban települtle. Ezért ismét fontos feladat, az ivóvíz és ipari víz igé-nyek növekedésének, a lakás és közmû építkezések hid-rogeológiai feladatainak gyors és megbízható kielégítése.Budapest területérõl hidrogeológiai térkép és mérnökto-vábbképzõ kiadvány készült. A beépülõ budai hegyolda-lak kedvezõtlen geokémiai összetételû márgás kõzetein aforrás-, csapadék-, és szennyvízszivárgások által keltettföldcsúszások károsítják az új villákat.

A síkvidéki városok mélyebb fekvésû feltöltéses, tõ-zeges, vagy folyós-homokos területein a talajvizek, adombvidéki városokban a régi pincesorok okoznak geot-echnikai problémákat.

A II. világháborúban megrongálódott budapesti für-dõk és ivóvíztermelõ kútsorok újjáépítésében nagy szere-pet vállaltak a hidrogeológiához is értõ egyetemi tanárok.A gyakorlati, ipari hidrogeológiát mûvelõ szakemberekfontos fóruma, a Magyar Orvosok és TermészetvizsgálókTársaságából 1848-ban alakult Magyarhoni Földtani Tár-sulat késõbbi Hidrológiai Szakosztálya (1917). Figyelem-re méltó, hogy ez idõben a szakosztályi választmány többmint fele valamilyen mérnök volt. Ebbõl szervezõdik1949-ben a Magyar Hidrológiai Társaság, amely egyiklegaktívabb szakosztálya évtizedeken keresztül a Hidro-geológiai volt, fõként ipari elõadókkal. Az Országos Ma-gyar Bányászati és Kohászati Egyesület egy évszázadonát nyújtott széles teret a bányavízvédelmi nehézségek éseredmények ismertetésének, de a Magyar Mérnök- ésÉpítész- Egyletben is szerepeltek hidrogeológiai elõadá-sok. A felsorolt egyesületek szaklapjait még ma is érde-mes visszalapozni, szakmai tájékozódás céljából!

1949/50-tõl az 1980-as évek közepéigA szocialista államosítással a kút-, és geotechnikai fú-

rási magánvállalkozásokból elõször Nemzeti MélyfúróVállalatot, majd országos bányászati, geotechnikai, illetvevízkutató fúró vállalatokat alakítottak. A mûszaki és termé-szettudományok gyakorlati alkalmazása fontos politikai té-nyezõvé vált: 1949-ben megalakult a Mûszaki És Termé-szettudományi Egyesületek Szövetsége. A hidrogeológiaikutatásokban a félempirikus kvantitatív mérnöki mód-szerek dominálnak. A túlerõltetett iparosítás nyomán kelet-kezett súlyos lakossági és ipari vízhiányok azonnali meg-szüntetése csúcsfeladatot jelentett a hidrogeológusoknak éskultúrmérnököknek. A falusi villamosítás lehetõvé tette aszivattyúk alkalmazását, ezért már a 40-es évek végétõlszázával fúrták a faluközpontokban, majorokban, vidékivasútállomásokon a mélyfúrású kutakat. A nyilvántartottartézi kutak száma a 60-es évek végén mintegy 16 ezer.

A Földtani Intézetben megszervezik a kutak szaksze-rû telepítéséhez szükséges szakvéleményezést, geológiaiadatfeldolgozást, dokumentálást, ami majd a 60-as évek-tõl a vízügyi szolgálathoz kerül át. A 60-as évek elejénelkészül Magyarország Vízföldtani Atlasza és Magyará-zója, 1963-tól kiadják az országos kútkatasztert. Azivóvízellátási rendszereket mûszakilag is felügyelendõ, a közegészségügyi szolgálatnál is létrehozzák a fõmérnö-ki státuszt. Bányászati módszerekkel tárják fel az ipari

44

45

lakosság ellátására hasznosítható karsztvizeket. A nagykapacitású folyóvölgyi vízbázisokat, hálózatos rendszerûkutatófúrások, sõt felszíni geofizikai mérések alapján te-lepítik. A tudományos közleményeket a vízkészlet meg-határozási módszerek uralják.

A pazarló vízhasználatok miatt a 80-as évek közepén afelszín alatti vizek termelése megközelítette a napi 5 M. m3-t.A 60-as évek közepétõl felvett külföldi hitelek segítségé-vel példátlan méretû beruházásokat, fejlesztéseket hajtot-tak végre, amelyek megvalósításához szellemileg éstechnikailag is egyre fejlettebb hidrogeológiai módsze-rekre volt szükség. Magas színvonalú együttmûködésalakult ki az ipari és tudományos szakemberek között.Ennek fõ területei: a METESZ egyesületei, majd a Nem-zetközi Balneotechnikai Társaság és a KGST-s vízkuta-tási-talajmechanikai Intergeotechnika bizottság.

A termékeny viták nyomán rendkívül fejlõdik a karsztés talajvíz beszivárgás, a vertikális rétegvízmozgás, kon-szolidációs készlet, sós-gázos hasadékos és karsztos mély-tározók rezervoármechanikai vizsgálata. A hidrogeoló-gusok sokat profitálnak az olajbányászat (interferencia),és a mélyfúrási geofizika (hidrodinamika) vizsgálati mód-szereibõl. Rendkívül fejlõdött a rotary és a balöblítéseskútfúrási technika. A hévízkút fúrás mélysége eléri a2000 m-t, a bányavíztelenítõ kutak átmérõje meghaladjaa 2000 mm-t, a balöblítéses technológiával fúrt sekélyrétegvízkutak szûrõje eléri a 800 mm-t. Jelentõs kútho-zamnövelést tesz lehetõvé az alábõvítéssel növelt átmé-rõjû rétegvíz szûrõzés, valamint az elõre gyártott ragasztottnagy átmérõjû kavicsszûrõ. Csökkenti a szûrõ ellenállásta beépítés közbeni, talpon keresztüli külsõ öblítés.

A vízellátási és mélyépítési hidrogeológiai tervezéskezdetben a fõvárosi építõipari, vízügyi és bányászati ter-vezõ irodák, vállalatok kezében összpontosul. A 60-as,70-es évektõl a kúttervezésekben, vízbázis telepítésekben,majd az építési hidrogeológiában is egyre nagyobb szere-pet vállalnak a területi vízügyi mûszaki-tervezési osztá-lyok, a mezõgazdasági, élelmezési, vasúti, erõmûvi terve-zõ vállalatok. Magas színvonalú a geológustechnikus, fúrómunkás, majd a hidrogeológus mérnökképzés. A Ma-gyar Hidrológiai Társaság központi és területi hidrogeo-lógiai szakosztályai jól elõkészített tanulmányutakat szer-veznek itthon és külföldön. A közegészségügy orvosai,biológusai, vegyészei és a kútfúrós hidrogeológusok kö-zösen fáradoznak a helyszíni és laboratóriumi vízvizsgá-latok technikai és kiértékelési tökéletesítésén. A 60-asévekben a talajvíz vas-mangán tartalmának tér és idõbeliváltozásai, a 70-es évek végétõl a földalatti vizek elnitrá-tosodásának okai bírnak prioritással. Az elõbbinek geo-morfológiai okai voltak, utóbbit a „közmûolló szétnyílása”,valamint a mezõgazdasági kemizáció kezdetben tagadotthatása okozta. Jelentõs nemzetközi események: 1966-bana Szivárgás és kúthidraulika kérdései ankét, a nemzetkö-zi bányavízvédelmi konferenciák és 1976-ban Budapes-ten a kontinentális medencékrõl tartott nemzetközi hidro-geológiai konferencia, ahol széleskörûen mutathattuk begyakorlati hidrogeológiai eredményeinket. Ezzel a ren-dezvénnyel a nemzetközi szervezet az alföldi rétegvíz fi-gyelõ kúthálózatunk eredményeit kívánta elismerni.

A hazai bányászati vízgazdálkodást nagy nemzetkö-zi érdeklõdés kíséri. A bauxit és szénbányák termelése a70-es években éri el maximumát. Az alkalmazott vízvé-delem az elõzõ idõszakok passzív- és aktív módszerébõlátvált a preventív, majd – a karsztvíz leszívási hatásokcsökkentése céljából – az instantán módszerre. Évente ki-adják a Dunántúli-középhegység karsztvízszint térképét.A középhegységi karsztos területek alatt mûködõ szén- ésbauxit bányászat a 70-es évek végén már napi 1 millió m3

vizet emelt 50-100 m-s üzemi leszívásokkal, amibõl napi200 ezer m3-t az ivóvíz-ellátásban hasznosítottak, a többipedig a Balatont és az egyéb felszíni vizeket frissítette. Azelsõ nagytérségû számítógépes hidrogeológiai modelle-zés a 70-es évek közepén a Dunántúli-középhegységrekészült! Kezdetben a Dorog-budapesti, késõbb a Tatabánya-tatai és a Nyirád-hévízi hidrodinamikai kapcsolatok jel-entettek szakmai „harcmezõket”. Az Északi-középhegy-ség elõterében végzett lignitbányászat elõvíztelenítése30-50 E.m3/d-s ejtõ kutas vízemelésének hatását szigorú-an ellenõrizték a közeli rétegvízbázisok miatt.

Nagy mélységû (1200 m) hidrogeológiai kutatást kí-vánt a Recski Ércbánya létesítése, ahol a kedvezõtlen re-zervoár mechanikai paraméterek igencsak nehezítették azaknás vízemelést. A mecseki liász szén program szupernyomású hidrotektonikus fészkei nagy veszélyt hordoztak.A víztelenítés tükör feladataként jelentkezett az elszívott,vagy öregségi vízzel elszennyezett vízbázisok pótlása. Adunántúli bányavizekre regionális rendszerek épültek,máshol külön vízvágatokból, vagy a külfejtési kútvizekbõltáplálták meg az ivóvíz hálózatot. Bányászati kutató fúrá-soknak köszönhetõ sok ásvány és gyógyvíz feltárása is.

A kútfúrásokra létrehozott vízkutató vállalat melletta 60-as évek második felétõl, de fõként a 70-es, 80-asévekben a bányászati profilú vállalatok is részt vesznek afúrásos, illetve a bányászati ivóvíz feltárásokban. A 70-esévektõl – ha alacsonyabb mûszaki színvonalon is – sokvízmû vállalat és mezõgazdasági termelõszövetkezet vé-gez kútfúrást. A Pannoniai-medence szélsõséges konti-nentális idõjárása (aszály/belvíz) miatt a kiterjedt elmé-leti kutatásokból gyakorlati eredmények születnek a fe-dõ-, és talajvízháztartás területén. A 60-as években szá-zával létesülnek a csõkutas öntözõ telepek. Ezeket elõ-ször a megfelelõ búvárszivattyúk hiánya, késõbb az ener-gia költségek miatt felhagyták. KGST jelentõségû, nagy-üzemi „iparszerû” mezõgazdaságunk öntözõvíz igényétcsak folyami duzzasztókkal, csatornarendszerekkel lehe-tett kielégíteni, ezért a XX.szd. elején megkezdett, majda két világháború és a gazdasági válság miatt ismételtenabbamaradt vízi építkezések az 50-es években újbólmegkezdõdtek. Ezek, és a 60-as, 70-es évek egyéb erõ-mû építések munkagödreinek víztelenítése egyedülállóhidrogeológiai feladatok megoldását kívánták.

A nagy városi és ipari építkezések, a vizek menti ma-gas partok romlása miatt új szakág alakult ki: azépítéshidrológia. A települési, üdülõvidéki központosí-tott szennyvízkezelések és az állattartási, élelmiszeripariszennyvízkezelésekbõl származó folyadék és iszap fázi-sok hasznosítható elhelyezése új típusú aerációs beszi-várgási, diffúziós és degradációs kérdéseket vet fel.

A hidrogeológia bevonul az agrármérnök képzés terü-letére. A Pannoniai-medence kiemelkedõen magas földihõárama és kedvezõ rezervoár mechanikai paramétereimiatt ismét tucatjával mélyültek a hévízkutak, de nagyszámban maradtak vissza a szénhidrogén és perspektivi-kus kutatásokból is. A hévíztermelés (forrásokból + ku-takból) napi volumene meghaladja a 300 ezer m3-t, amimár regionális rétegenergia csökkenéssel jár. Ez nagyszakértelmet igénylõ interferencia vizsgálatokat, vala-mint visszasajtolási kísérleteket igényel.

A geotermikus energia hasznosítására kísérletek tör-ténnek mezõgazdasági, ipari és lakótelepi területeken. AKözponti Földtani Hivatal a napi ipari és mezõgazdaságifeladatokhoz közvetlenül hasznosítható tematikus tér-képsorozat kiadását indítja el, így a vízföldtanit és kör-nyezetvédelmit is, de sajnos ezekbõl csupán néhány je-lenhetett meg a 80-as évek közepén jelentkezõ gazdasá-gi válság miatt. A 70-es évek végétõl egyre több figyelemfordul az állami szervek részérõl is az ivóvíz bázisok vé-delme felé. Elkészültek az elsõ védõidom meghatározá-sok. Ennek nyomán elõtérbe kerül a különféle ipari, me-zõgazdasági, települési, hulladéklerakók környezeti ha-tásának vizsgálata, kezdetben még hagyományos, na-gyon idõigényes, de hidraulikailag jobban követhetõ ésalapos terepi munkával járó módszerekkel.

1980-as évek végétõl napjainkigA neokapitalista rendszerváltoztatással felszámolt nagy

tervezõ, kutató, kivitelezõ vállalatokat, magánszakértõi-

tervezõi és kisiparos tevékenység váltja fel a gyakorlatihidrogeológiában is. Ez lehetõséget teremt a fiatal szak-emberek aktiválódásának, az elektronikus digitális tech-nikán alapuló transzport modellezés mindent háttérbeszorító elterjedésének. A jól szervezett hazai kútfúró iparis szétdarabolódik, a technikai követelmények hátrányá-ra. Az új elméleti szemlélet jól szolgálja a központilag támogatott vízbázis védelem és szennyvíz kezelések hid-rogeológiai szektorát. Ez a támogatás az utóbbi évekbenjelentõsen lecsökkent, a központi vízminõség védelmi el-lenõrzés visszaszorult. A vízigények jelentõs csökkenésemiatt a gyakorlati kutatásokban is a vízminõség változásokvizsgálata lép elõtérbe. A vízgazdálkodás beolvadt a kör-nyezetvédelembe, ezért nagy súlyt kaptak a hulladék el-helyezési, kárelhárítási vizsgálatok, fõként a felszámoltipari, katonai területeken. Az építéshidrológia – az enge-délyeztetés önkormányzati hatáskörbe utalása nyomán –szinte teljesen megszûnt. Emiatt növekednek a nagyvá-rosok mélyépítési problémái, a kis települések közvetlenés közvetett vízkárai, és veszélyesen fokozódik a magaspartok károsodása. Új problémát jelent a mélységi vizek,másodlagos konszolidációt követõ arzén, kerogén, natúrammónia és gáz tartalom növekedések, a bánya bezárá-sokat követõ vízszintemelkedések miatti kémiai szennye-zések, lakóterület elvizesedések. Új szakterület a bánya-tavak környezeti hatásvizsgálata. Izgalmas kérdések a 4-es metró Gellérthegy elõteri szakaszán várható problé-mák, a klímaváltozás és energiatakarékosság miatt meg-változó vízhasználati igények.

46

A Tisza szegedi vízmércéjén a nagyvizekre vonatkozóvízjárás-történet meglehetõsen ellentmondásos, ámbár eza tulajdonság lényegében a Tisza teljes alföldi szakaszá-ra is érvényes. A legújabb évtizedek árhullámai tereltékerre nemcsak a szakterület, hanem a közvélemény képvi-selõinek is a figyelmét. Észrevették ugyanis, hogy pl. a2000. vagy a 2006. év tavaszi árhulláma lényegesen ma-gasabb vízállásokkal vonult le, mint amilyen vízállásokugyanolyan, vagy még nagyobb vízhozamoknál kialakul-

hattak egyes régebbi árvizek alkalmával. Magas vízállá-soknál nem lehetett egyértelmûen értelmezni a vízhoza-moknak a vízállásokkal alkotott tapasztalati összefüggését,az ún. vízhozam-görbét.

A szegedi vízmércén észlelt legjellemzõbb, erõsen ellentmondó, néhány adatot az 1. táblázat szemlélteti.

A mérések eredményeinek magyarázatára többelgondolás is született. Voltak, akik a folyó medrénekévtizedeken át tartó folyamatos feliszapolódására gon-doltak. Valóban, a mérsékeltebb vízállásokat is maguk-ban foglaló adatértékelések eredményeit logikusan ilyenokok is elõidézhették volna. Hiányoztak azonban az eztigazoló kiterjedt, hosszabb folyószakaszok jelentõs fel-iszapolódását is bemutató meder-felvételek. Másrészrõl,a Tisza-meder feliszapolódásának folyamatossága a fo-lyó alsó-szakasz jellegére utalna, holott errõl a folyóróla középszakasz-jelleg volt ismeretes, amely szerint azegyes árhullámok által hozott hordalékot a folyó másidõpontokban tovább szállítja, így feliszapolódását ille-tõen a hozott és az elszállított hordalék mennyisége vég-sõ soron egyensúlyban van.

A vízszín-esés meghatározó szerepe árvízi vízállásoknál

DR. VÁGÁS ISTVÁN

Idõpont Vízállás (cm) Vízhozam (m3/s)

1932. április 9. 861 42601970. május 21. 876 41001970. június 1. 958 37801970. június 16. 919 35301999. március 25. 817 29002000. április 21-22. 929 33002006. április 22. 1009 3800

1. táblázat. Néhány összetartozó nagyvízi vízállás ésvízhozam (Tisza, Szeged)

47

Voltak azután vélemények, amelyek a fokozatosanbekövetkezõ éghajlat-változást, az idõjárási (hõmérsék-leti, csapadék-mennyiségi) szélsõségek fokozódását tar-tották az árvízszintek emelkedése okának. De hát, a leg-utóbbi árhullámok szélsõségei nem éppen a vízhozamokemelkedésében realizálódtak, hiszen a 2006. évi árhul-lám Szegeden kb. fél méterrel is magasabb vízállás mel-lett csupán nagyjából megismételte az 1970. év vízhozamát,Szolnokon pedig a kb. szintén azonos vízhozam 2006-ban meg sem ismételte a 2000. évi 1041 cm-es LNV-t.Mit szóljunk azután 1932-höz, amikor Szegeden a víz-hozam 260 m3/s-mal még túl is haladta azt a 4000 m3/sértéket, amelyet sem 1970-ben, sem 2000-ben, sem2006-ban nem ért el, és ehhez csak 861 cm-es, a 2006évinél másfél méterrel alacsonyabb vízállásra volt akkorszüksége? Ráadásul, 1932-ben meg senki sem beszéltakár éghajlat-változásról, akár idõjárási szélsõségek hal-mozódásáról.

Egy további feltételezésrõl, a hegyvidéki, állítólagoserdõirtások árvizeket növelõ hatásával itt most talán nemis érdemes részletesebben foglalkoznunk. Errõl az utób-bi években több tanulmány is kimutatta, hogy a hegyvi-déki erdõk területében nem következtek be árvizeket nö-velõ visszavonhatatlan változások, és egyébként is: a fa-gyott talaj, vagy az elõkészítõ esõk nagysága és fõképptartóssága a meglévõ erdõknek tulajdonított vízvisszatartóhatásokat is felfüggesztheti. Erdõirtások nélkül is alakul-hattak és alakulhatnak ki árhullámok elõidézésére alkal-mas nagy vízhozamok.

A felsorolt feltételezésekkel elsõsorban nem vitábakell szállnunk, mert bizonyos mértékig számolnunk lehetfeltételezett, vagy feltételezhetõ hatásaikkal. De aligha ezek játszhatnak döntõ szerepet a Tiszán tapasztalt árvíziadatok ellentmondásosságában. További, a vízhozamok-nak a vízállásokkal fennálló kapcsolatát befolyásoló, (vé-leményünk szerint) inkább hidraulikai jellegû tényezõkhatásait szükséges a következõkben megvizsgálnunk.Ezek közül eddigi tapasztalataink nyomán elsõsorban a vízszín esése, annak változásai, illetve változásainaklehetséges mértéke érdemes lényegesebb megfontolá-sunkra.

A vízszín esésének szerepe a vízfolyásbanA víz a Föld nehézségi ereje miatt folyik a felsõbb

szintekrõl az alsóbbakra, azonban nem gyorsulással,mint a szabadon esõ test, hanem egyenletes sebességgel.Ennek oka az, hogy a folyó medre és a folyó vize közöttsúrlódás lép fel, és az ebbõl keletkezõ erõ egyensúlybalép a nehézségi erõvel. Ennek az egyensúlynak az egyen-letét írta fel a XVIII. században Chézy, s határozta meg afolyómederben egyenletesen, permanensen mozgó vízközépsebességét. A szakterületünkön mindenki által is-mert összefüggésének legfontosabb megállapítása volt,hogy a mederben szabad felszínnel folyó víz sebessége avízszín esésének (nevezetlen hányadosként értelmezettmagasságveszteség per vízszintes távolság értékének)négyzetgyökével – ½ hatványával – arányos.

A Chézy-féle összefüggés következményeit elsõsor-ban a mederben továbbfolyó víz duzzasztási tulajdon-

ságainak elemzésénél használhatjuk. Duzzasztást nem-csak a folyóba épített duzzasztómû idézhet elõ. Létezik,sõt sokkal gyakoribb a természetes duzzasztás is, ami-kor lefolyási akadályok, mellékfolyók vízhozama, a be-fogadó vízfolyás mindenkori állapota arra kényszerít-heti a folyót, hogy még az esetleges, idõben állandóvízhozamát is magasabb vízállással vezesse tovább,mint az elõbb említett külsõ hatásoktól elméletilegmentes feltételek között, azaz a Chézy által leírt erõ-egyensúly helyzetében, vagy, ahogy a hidraulika kifeje-zi: a permanens, hely- és idõ szerint állandó vízmozgásalap-állapotában.

Ha ismeretes, vagy értelmezhetõ a folyó valamelyikszelvényében az azon átfolyó Q vízhozam és a perma-nens, állandó sebességû vízmozgás esetén ehhez tartozóy vízállás és i vízszín-esés, akkor egyrészt értelmezhetõés meghatározható a vízhozam és a vízállás közötti ösz-szefüggés Q = Q(y) alakban, és a vízállás és vízszín-esésközötti összefüggés i = i(y) alakban. A Salamin Pál által1947-ben ajánlott duzzasztási elmélet alapján a Q = Q(y)egyenletû alap vízhozam-görbe ismeretében fordított arányosság szerinti aránypár írható fel a különbözõ y, pl.y1 és y2 vízállásokhoz rendelt Q(y1) és Q(y2) vízhozam-értékek, továbbá az i(y1) és i(y2) vízszín-esés értékeknégyzetgyöke között a

Q(y1) . [i(y1)]1/2 = Q(y2) . [i(y2)]1/2 (1)

egyenlõség alapján:

[i(y1)]1/2 : [i(y2)]1/2 = Q(y2) : Q(y1) (2)

Ha tehát a vízállás a vízhozam változása nélkül emel-kedik y1-rõl y2-re, így – természetes, vagy mesterséges –duzzasztási helyzet áll elõ, akkor i(y2) értéke i(y1) isme-retében a (2) aránypárból adódik. Ha az y vízállás-értéka vízhozam megváltozása nélkül növekednék, a vízszínesése az eredeti és a megváltozott vízállásokhoz tartozó,az alap vízhozam-görbérõl leolvasható (korántsem tényleg bekövetkezõ) vízhozamok négyzeteivel fordítottarányban változik. Minthogy a nagyobb vízállásokhoznagyobb vízhozamok vannak rendelve, a vízállásokhozrendelt vízhozamok négyzeteinek növekedése arányábanfog csökkenni a duzzasztott vízszín esése.

Vizsgálatunk számára most már csak az a kérdés ma-rad, nem lehetne-e az esések duzzasztási állapotban vár-ható változását közvetlenül vízállásokkal kifejezni.

Erre vonatkozóan közelítéssel igyekszünk megoldásttalálni. A tiszai (és a dunai) alap vízhozam-görbék elsõ-sorban nagyvízi szakaszaikon – szakirodalmi adatok sze-rint is, saját kutatásaink szerint is – másodfokú, a vízál-lásokat értelmezõ függõleges koordináta-tengelyt csú-csával érintõ parabolával elegendõ pontossággal jelle-mezhetõk. Ebben az esetben azonban a vízállások skálá-ját egy tapasztalati, ya-val jelölhetõ értékkel lefelé kelltolni, tehát a tényleges, y vízállások helyett ezúttal új vál-tozót, az Y = y + ya értéket kell használnunk. Ez a Tiszafontosabb szelvényeire – Szeged, Szolnok, Tokaj – ya =350 cm-rel vehetõ számításba.

48

A másodfokú parabola egyenletének meghatározá-sa után a vízhozamok kiejthetõk az (1) és (2) egyenle-tekbõl, s azok az Y, az ya-val redukált vízállásokra ír-hatók át. A vízállás és a vízhozam közt alkalmazott má-sodfokú 8sszefüggés a vízszín-esés értékeket második(négyzet-) gyökbõl a negyedik gyökbe (1/4 hatványba)viszi át:,

Y1 [i(y1)]1/4 = Y2. [i(y2)]1/4. (3)

[i(y1)]1/4 : [i(y2)]1/4 = Y2 : Y1 (4)

Jelöljük a (4)-ben szereplõ esés-arányt, azaz a kétfajtavízálláshoz tartozó kétfajta vízszín-esés hányadosát ψ-vel. Ebbõl:

Ψ 1/4 = Y2 /Y1 . illetve: [Y2/Y1]4 = ψ (5)

A vízszín-esések duzzasztás során történõ megválto-zásának aránya (ψ) tehát az Y redukált vízállások (fordí-tott) megváltozási arányának negyedik hatványával fe-jezhetõ ki.

Számunkra a továbbiakban jelentõsége van annak aD-vel jelölhetõ, itt méterben adott vízállás-különbségnek,amely a vízszín-esések változása miatt állhat be akár ter-mészetes, akár mesterséges vízszín-duzzasztásnál:

D2,1 = (Y2 – Y1) = (y2 - y1) = Y1 . [ψ2,11/4 - 1] (6)

Ezek után már csak tényleges értékeket kell bemutat-nunk (2. táblázat):

A 2. táblázat adatait eddigi szemléletünk alapján akármegdöbbentõnek is mondhatnánk. Ezekbõl kitûnik ugya-nis, hogy a „permanens, állandó sebességhez tartozó”vízállások a vízszín-esések duzzasztás miatti megfelezõ-désével (a 2 érték reciprokaként) 2 m körüli, sõt, jóval e

feletti D vízállás-változási értéket jelentenek. A gyakrab-ban elõforduló 1:1,6 értékû vízszín-esés változási arányis másfél méter körüli vízállás-változásokra vezet. Az1:1,2 arányú duzzasztást jelzõ esés-változás vízállásokatváltoztató hatása egyáltalában nem elhanyagolható.

Ha tehát csak az esések változási lehetõségeit néz-zük, teljes magyarázatot találunk a Tisza árvízi vízállása-inak és vízhozamainak ellentmondásos összefüggéseire.Most már csak az a kérdés vár feleletet, hogy milyenvízszín-esés változási arányokra számíthatunk a kis-esésûalföldi Tisza-szakaszokon.

A töltésezésbõl és átvágásokból megoldott VásárhelyiPál féle Tisza-szabályozás a permanensnek nevezhetõvízszín eséseket nagyjából kereken 4 cm/km-ben állan-dósította. Ezzel szemben pl. az 1932. évi árhullám tetõ-zése Szegednél 4,6 cm/km mellett vonult le – feltehetõlega Dunában kialakult kedvezõ lefolyási viszonyok jóvol-tából is. 2006-ban viszont 10 napon keresztül a Tiszánakmintegy 300 km hosszú legalsó szakaszán ennek éppen a fele, 2,3 cm/km is kialakulhatott – ismét a Dunának ezúttal a visszaduzzasztó hatása miatt. A Tisza kis esésetehát igen nagyarányú változásokat is lehetõvé tesz. Ellentétben pl. a Dunával, ahol a hazai 40 cm/km-es, demég a 10-12 cm/km körüli vízszín-esései mellett sem valószínû, hogy akár a feltételezhetõen 2-3 cm/km nagy-ságú változások másfélszeres-kétszeres esés-arányokatlegyenek képesek létrehozni. Ott tehát a vízhozam-vízál-lás összefüggések árvízi ellentmondásai aligha lehetnektöbb méteresek, legfeljebb egyes helyeken csak néhánydeciméteresek.

A Tiszához hasonló kis-esésû folyókban azonban aviszonylag kis duzzasztási vízszín-esés változások isnagy változásokat idézhetnek elõ a vízszín-esések ará-nyaiban. Ez ugyanannál az átfolyó vízhozamnál is többméter eltérést okozhat a vízhozam átfolyásakor észlel-hetõ tetõzõ vízállásokban. Ez nemcsak az ellentmondá-sos vízállások nagyságát magyarázhatja meg, hanemazt is, hogy idõrendileg sem rendezhetõk logikus sorbaa tapasztalt eltérések. Az esések változását, azaz a ter-mészetes duzzasztások kialakulását a mellékfolyók (fõ-ként a Körös és Maros), és a legnagyobb mértékben a befogadó (a Duna) mindenkori hidrológiai helyzetehatározza meg.

Az elmondottak ezek szerint azt erõsítik meg, hogy avízszín-eséseknek elsõsorban az arányaikat nagy mér-tékben érintõ változási lehetõségei a mértékadók a kis-esésû alföldi Tisza árvízi vízhozamai és tetõzõ vízállásaiellentmondásos összefüggéseinek magyarázatában.

Vízállás Vízhozam ψ(y) = 2 ψ (y) = 1,6 ψ (y) = 1,2y (m) Q (m3/s) D (méter) D (méter) D (méter)

6,50 2300 1,90 1,22 0,46

7,50 2750 2,08 1,38 0,51

8,50 3300 2,28 1,52 0,56

9,50 3850 2,46 1,63 0,60

10,50 4500 2,66 1,76 0,65

2. táblázat. A vízszín-esés különbözõsége miatti D vízállásváltozások lehetséges értékei a Tisza szegedi vízmércéjén

49

BevezetésA Balaton tudományos kutatását Lóczy Lajos indítványá-ra, a Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben határozta el(Lóczy, 1921). Tulajdonképpen a tó intenzívebb biológiaikutatásának is ez a kezdeti idõszaka.

A Magyar Földrajzi Társaság Balatonbizottsága(MFTB), 28 év alatt összegyûlt tudományos eredményeket„A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei”címû, sok kötetre terjedõ sorozatban jelentette meg 1897-1918 között. Mivel a sorozat nemcsak magyarul, hanemnémetül is megjelent „az egész földkerekség tudományoskritikája nagy dicsérettel illette a Magyar Földrajzi Társa-ság” kiemelkedõ tevékenységét (Lóczy, 1921, 3. oldal).

A tavi élõvilág eredményeit két kötetben foglalták ös-sze, „A Balaton flórája” és „A Balaton faunája” címmel(1897). Már szinte megírásuk pillanatában kiderült, hogyBorbás által megírt „A Balaton tavának és partmelléké-nek növényföldrajza és edényes növényzete” címû kötet-rész kivételével, különösen az állatvilággal kapcsolatoskötet ismeretanyaga szegényes.

Erre vonatkozóan Entz G. sen. (1897) és Lóczy (1921)már az idõ tájt leírta, hogy a Balaton állatvilágának meg-ismerése, kutatása nem oldható meg „gyûjtõ kirándulá-sok”-kal, hanem csak kellõen felszerelt tóparti állomáslétrehozásával.

A tóparti „laboratórium” Vángel Jenõ, id. Entz Géza,Herman Ottó, Horváth Géza és mások aktív tevékenysé-ge révén 1926-ban Révfülöpön létrejött. Elõször „állatta-ni és növénytani megfigyelõ állomás” elnevezését szeret-te volna elfogadtatni az akkori tudományos közvéle-mény. Végül is a létesítmény „Magyar Nemzeti MúzeumBalatoni Biológiai Állomása”-ként kezdte el mûködését.Az Állomás tevékenysége nem volt hosszú életû, mertTihanyban 1927. szeptember 5.-én a Magyar BiológiaiKutató Intézet (ma MTA Balatoni Limnológiai Kutatóin-tézete) megnyitásával egy idõben megszûnt.

A Balaton hidrozoológiai kutatásának gyökereit aXIX. században kell keresni. Igaz, voltak korai elõfutárokis (pl. Grossinger János, Kitaibel Pál; vö. Entz, Sebestyén,1942), mégis az e század és korábbi idõszak eredményeittalán legjobban, id. Entz G. (szerk.) (1897), Daday (1897)és a maga nemében páratlan 6 kötetes munka a „FaunaRegni Hungariae” (1900-1918) képviselik. Érdemes ki-emelni Francé (1894), a zooplankton vertikális vándor-lásával kapcsolatos balatoni munkáját is.

1891 elõtt a Balaton állatvilágáról igen hiányos voltaz ismeret, pl. a gerinctelen állatok közül mindössze 207fajt mutattak ki (Entz G. sen (szerk.), 1897).

Az MFTB tevékenységét követõ idõszak Balaton-kutatás eredményeit Entz Géza és Sebestyén Olga (1942)

foglalta össze „A Balaton élete” c. munkában. E könyv-nek „A Balaton lakóinak áttekintése” c. fejezetében talál-ható egy ismertetés, ahol összefoglalásra kerültek az 1897óta sporadikusan végzett taxonómiai vizsgálatok eredmé-nyei. A szerzõk itt már 950 állatfajról tesznek említést. Afajszám közel ötszörös megemelkedése annak is köszön-hetõ volt, hogy 1927-ben megnyílt a Magyar BiológiaiKutatóintézet, és annak egyik osztálya (Balatoni Biológi-ai Osztály), fõleg külsõ munkatársak bevonásával, némilehetõséget biztosított a tó faunájának vizsgálatára.

A háborút követõ pangás után, az 50-es években és a60-as évek elsõ felében, különbözõ – ma már nehezen ért-hetõ – tudománypolitikai megfontolások miatt, a balatonifauna kutatás csaknem teljesen megszûnt. Még szerencse,hogy ebben az idõben is voltak nagy zoológus egyénisé-gek, elsõsorban a nemzeti Múzeum Állattára és az ELTEÁllatrendszertani Tanszék vezetõi (Balogh, Dudich, Ka-szab, Székessy és még mások), akik nem engedték Ma-gyarországon a fauna kutatás teljes elsorvasztását.

Újabban (1987-1989), a Nemzeti Múzeum kutatói vé-geztek kutatásokat a Balaton vízgyûjtõ területén élõ állat-együttesek jobb megismerése céljából. Az eddig megje-lent cikkek a Heteroptera, Homoptera, nád-gubacslegyek,Trichoptera, átvonuló-áttelelõ vízimadarak, levéltetvekállatcsoportjaira vonatkoznak (Mahunka (szerk.), 1989).

Már a fentiek alapján is érzékelhetõ, hogy a Balatonon– rendszeres kutatásokra épülõ – fauna felmérése mind ezideig nem történt meg. Az igaz, hogy a nyíltvíz állatvilá-gának egyes csoportjai viszonylag jól ismertek (Ponyi,1984), a parti öv azonban nem volt kellõképpen vizsgál-va. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején FelföldyLajos és Tóth László nádas kutatásait nem követték (mertnem követhették!) megfelelõ mértékben a zoológiai kuta-tások (rákokról, víziatkákról, medveállatokról voltak ada-tok). Meschkát-nak (1934) a 30-as években végzett kuta-tásai akkor még unikumnak számítottak.

A Balaton-kutatás és egyben a fauna kutatás történe-tében az 1965. évi nagyméretû halpusztulás új, és várat-lan fordulatot hozott. A korábbi években szinte teljesenleállított kutatások ismét megindulhattak a tavon. Elkez-dõdhettek az egész tó nyíltvízére kiterjedõ plankton ésbentosz vizsgálatok. E kutatások kézzelfogható eredmé-nye az lett, hogy 1965-1990 között csak a gerinctelen fauna fajszáma közel 1300-re emelkedett.

A Balatont ért további biológiai katasztrófák (soroza-tos halpusztulások és kékalga vízvirágzások), az Akadé-mia felsõbb vezetését is meggyõzték arról, hogy igenfontos lenne a tó faunáját felmérni. A különbözõ fajok lé-te – vagy nem léte – ugyanis hûen tükrözik a tó minden-kori állapotát. A Balaton sorsa nagymértékben attól függ,

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK

A Balaton faunája

DR. PONYI JENÕMTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany

50

hogy mennyire sikerül legalább a jelenlegi állapototfenntartani és a meglévõ élõlényeket megóvni.

A „Vízi növényzettel borított parti táj (litorális régió)állat taxonómiai kutatása a Balatonban” c. programot azAkadémiai Kutatási Alap finanszírozta 1989. szeptemberés 1990. december között. Az Országos TudományosKutatási Alap ezeket a kutatásokat 1991-1994 években istámogatta.

A Balaton állatvilága, jelenlegi ismereteink szerintMintegy másfél ezer tanulmány és jelentés alapján,

a tavat körülvevõ vasúti töltés – Badacsonytördemic és Balatonederics között a 71-es számú, Keszthely ésBadacsonyberény közötti a 71-es és 7119-es számú köz-út, Balatonkenese és Siófok között a 70-es és 71-es mû-utak által határolt földterületeket is figyelembe véve, azállatfajok taxonszáma 3128. A fajok döntõ számát (95%)a gerinctelen fauna tagjai teszik ki (1. táblázat).

A gerinctelen faunán belül, az ún. igazi víziállatok (=egész életük vízben zajlik le) 32 %-ban, míg az ún.amphibikusok (= a fejlõdésük egy szakaszát töltik víz-ben) 16%-ban vesznek részt. A parton élõ és vizes kör-nyezetet kedvelõ fajok a taxonszám 42 %-át teszik ki. Azegyéb fajok (pl. gerinces paraziták) csak 10 %-ban része-sednek a taxonszámon belül (1. táblázat).

A tóra jellemzõ, ritka és veszélyeztetett fajok, ökológiai helyzetük

A Balaton partvonala 235 km hosszú: 58 %-a termé-szetes partvonal, 12 %-a kõvel beszórt szakasz, a többi(30 %) burkolattal ellátott. A tó parti öve változatos élõ-helyekbõl tevõdik össze. Míg az északi partot elsõsorbana jól fejlett nádasok (sajnos egyes helyeken a nádasok le-pusztulása, csomósodása figyelhetõ meg!), addig a délitinkább a homokos partok jellemzik. Az utóbbi évtizedek-ben azonban a déli oldalon is terjedõben van a nád. Kö-ves partok a Tihanyi-félsziget és az északi oldal egyesszakaszain találhatók. A parti öv szélessége igen külön-bözõ. A jól fejlett nádassal rendelkezõ helyeken 150 m islehet, a köves partoknál leszûkülhet néhány méterre.

Természetesen a hosszú partszakasznak csak egyeshelyei voltak kutatva. Az elmúlt években a vizsgálatok aKis-Balaton, a füredi Kerekedi-öböl, a tihanyi Kis-öböl,

a Bozsai-öböl, a Szigligeti-öböl és az É-i oldal patakjaibetorkolásának környékére estek. A gyûjtési módszerekigen különbözõek voltak, a fénycsapdáktól a legkülönbö-zõbb kotró és planktonhálóig bezárva.

Protozoa (Egysejtûek)A taxon számuk 283. Számos fajuk a tóban talált

példányok alapján került leírásra. A Siófoki-medencé-bõl pl. Codonella lacustris Entz, Tintinnidium pusillumEntz jr. A Tihanyi félsziget parti zónájában él aKeronopsis pannonica Gellért, Hemicycliostyla lacus-tris Gellért, Tachysoma balatonica Gellért. Ugyancsaka Siófoki medencébõl ismert az üledéklakó Difflugiabalatonica Bereczky faj. A parti övben élõ rákokra rá-telepedve élnek egyes harangállat fajok, mint pl.Zoothamnium carinogammari Stiller, Entziella aselli-col Stiller. Egysejtûekrõl lévén szó nem lehet tudni,hogy egyesek endemikus fajok, vagy sem. Elõfordulá-suk eddig fõleg a Siófoki medence. Mivel a Balatonegyéb helyeit ebbõl a szempontból nem vizsgálták, ta-vi elterjedésük nem ismert.

Porifera (Szivacsok)Taxonszámuk 6. Nevezetesen az Eunapius balatonen-

sis (Arndt) endemikus faj. Eddig Balatonfüred, Tihany,Földvár kikötõibõl mutatták ki. Az említett lelõhelyekenrégen találták. Jelen pillanatban nem lehet tudni, hogymilyen a faj elterjedése. E szivacsnak az ad különlegesjelentõséget, hogy Magyarország felszíni vizeiben ez azegyetlen gerinctelen endemikus állat.

Cnidaria (Csalánozók)A tóban 4 taxon fordul elõ, melyek kozmopoliták.Turbellaria (Örvényférgek)Taxonszám 13. A tóban nevezetes faj a Dendrocoe-

lum hankói (Gelei), Európában csak Magyarországon található. A Balaton északi partja mentén gyûjtötték.Nem lehet tudni, hogy a faj endemikus-e, vagy sem. Fel-tétlenül kutatni kellene az elõfordulását a tó különbözõterületein.

Cestoda (Galandféreg)Taxonszáma 25. Két faját érdemes megemlíteni, az

egyik Proteocephalus vermuae (Gmelin), a vágódur-bincs parazitája, a másik a Ophiotaenia europaeaOdening, a vízi siklókban él (Natrix natrix L. és N. tes-selata Laur.).

taxon

száma %-os megoszlása

Gerinctelen állatok 2973 95

Gerinces állatok 155 5

A gerinctelen állatok:

Igazi vízifajok 1020 32

„Amphibikus” fajok 506 16

Parton élõ, nedvesség kedvelõ fajok 1355 42

Egyéb fajok (pl. gerincesek parazitái) 247 10

I. táblázat. A taxonszám megoszlása a gerinctelen és gerinces fajok között, illetve a gerinctelenek életformája és tartózkodása szerint

51

Monogenea (közvetlen fejlõdésû mételyek)Két faja ismert (Diplozoon paradoxum Nordmann, D.

homoion Bychowsky et Nagibina), küsz és ponty parazita.Trematoda (közvetett fejlõdésû mételyek)Taxonszámuk 43, gazdaállatai a halak, siklók, kisem-

lõsõk. Közülük kiemelhetõ az 1991-ben a pézsmapocok-ban felfedezett Skrjabionoplagiorchis ondatrae Andrejkométely.

Nemertini (Zsinórféreg)A Balatonban egyetlen faja (Prostoma graecense

Böhmig) él, a kövek alatt, ritka elõfordulású.Nematoda parasitica (Élõsködõ fonálféreg)A tóból 18 taxont mutattak ki. Említésre méltó faj az

Anguillicola crassus Kuwahara, Niimi et Hagaki nevûfaj, amely sügérfélékben, siklókban, kisemlõsõkben ésaz angolnában élõsködik. A balatoni angolna pusztulástis ez a faj okozta.

Gastrotricha (Csillóshasúak)18 fajt találtak az Aszófõi öböl detrítuszában. Neve-

zetes faja az Ichthydium balatonicum Varga. Ezt az állat-csoportot jelenleg senki sem kutatja. Tavi elõfordulásukróltovábbi információ hiányzik.

Rotatoria (Kerekesférgek)Taxonszám 159. A planktonban 69, a parti övben 90

faj él. Nevezetesebb fajai a Collotheca balatonica Varga,Brachionus sessilis Varga, Lecane luna var. balatonica(Varga), Cephalodella eva var. balatonica Zsuga. A kételsõ taxon balatoni példányok alapján került leírásra, a kétutóbbi varietász lehetséges, hogy jellemzõ lesz a tóra.

Nematomorpha (Húrférgek)Az egyetlen fajuk a Cordius aquaticus L. melynek

közti gazdái a csíkbogarak.Acanthocephala (Buzogányfejû férgek)Taxonszám 3, halakban, madarakban élõsködnek.Mollusca (Puhatestûek)Taxonszámuk 54. A csigák (Gastropoda) fajszáma

32, a kagylóké (Bivalvia) 22. Közülük egy csigafajt ér-demes kiemelni: Potamopyrgus jenkinsi (E. A. Smidt).Ezt az állatot 1977-ben gradációszerûen elszaporodott avisszaszorulóban lévõ Lithoglyphus naticoides Pfeifferhelyére. Jelenleg a számuk lecsökkent, az átvonuló, átte-lelõ bukórécék táplálkozása (kifalása) következtében.Fenyeget az Anodonta woodiana Lea (amúri kagyló) nagyobb mértékû elterjedése is a tóban. A két puhatestûtipikus példája az „invázió” jelenségnek.

Annalida (Gyûrûs férgek)Taxonszámuk 70. A gyûrûs férgek faji megoszlásuk a

3 nagyobb csoport szerint a következõ: Enchytraeida 19,Lumbricidae 21, Hirudinea 10 faj. A giliszták közül érde-mes megemlíteni az amphibikus életmódot folytatóEiseniella balatonica Pop., melyet fõként a tó D-i olda-lán, vizenyõs területeken gyûjtöttek. A piócák közül pe-dig a Betracobdelloides moogi Nesemann et Csányi ki-emelendõ. Ezt a tudományra nézve új fajt 1995-ben írtákle a Kis-Balatonból.

Tardigrada (Medveállatkák)Fajszámuk 26, közöttük Balatonra jellemzõ taxon

nincs. Ritkaságuk miatt megemlíthetõ a Macrobiotusmacronyx Duj.

Myriopoda (Soklábúak)Az ismert fajszámuk 22. Tihany és Fonyód nádasai-

ból mutatták ki õket. Nevezetes fajuk a Julus terrestrisbalatonensis Sziráki.

Opiliones (Kaszáspókok)Taxonszám 3. Sásos, nádas területeken élnek, eddig

Balatonfenyves, Balatonberény, Fenékpuszta, Bozsai-öböl körzeteibõl mutatták ki.

Hydracarina (Víziatkák)Ismert fajszámuk 81. Közülük 4 Halacarina fajt

szükséges megemlíteni, mivel Magyarországon csak aBalatonban élnek. A tó jól fejlett nádasaiból (Palóznak,Balatonudvari) ismertek: Porohalacarus alpinus brachy-peltatus Viets, Limnohalacarus wackeri wackeri (Walt.),Porolohmanella violacea (Kramer). A tihanyi Kis-öbölparti kövei alól nemrégiben elõkerült Caspihalacarushyrcanus Viets. További kutatások kellenek ahhoz, hogytavi elterjedésükrõl képet alkothassunk.

Araneae (Pókok)Taxonszámuk 131. A fajokat a tó sásos-nádasos terü-

letérõl gyûjtötték. Kiemelendõk a Szigligeti-öbölben elõ-forduló mediterrán fajok: Larinia lineata Lucas, Euctaisidis Sim., Mithion canestrini Sim.

Malacostraca (Magasabbrendû rákok)Taxonszámuk 11. Ez az állatcsoport magában foglal-

ja a Mysida, Isopoda, Amphipoda és Decapoda alrende-ket, illetve rendeket. Közülük külön kiemelendõ az ún.ponto-kaspikus fajok: Limnomysis benedeni Csern.,Dikerogammarus haemobaphes Eichw., D. villosusSow., Chelicorophium curvispinum (G.O.Sars).

Szomorú negatív jelenség a Gammarus roeseli Gervaisés az Astacus leptodactylus Eschsch. visszaszorulása/kipusztulása. Az utóbbi faj eltûnéséért egyértelmûen azangolna felelõs. Nem régen egy kísérlet folyt az Astacusfluviatilis L. betelepítésére, pótolni a kipusztított A. lep-todactylus fajt.

Cladocera (Ágascsápú rákok)Taxonszám 57. Magyarországon csak itt él a Latona

setifera (O.F.Müller). Eddig csak a Siófoki-medencébenfordult elõ. Valószínûleg az iszap felszínén felgyülemlettdetrítusz mennyisége miatt, az utóbbi néhány évben márnem található meg a faj a tóban. Kutatásoknak kell eldönteni, hogy kipusztult-e, vagy csak a populációjaszorult vissza. A faj a homokos üledéket kedveli, kevésformált szervesanyaggal keverve.

Ostracoda (Kagylósrák)A tóban 32 taxon él. Nevezetes faj a Physocypria

fadeevi Dub. A fajnak eddigi elterjedési területe a Kárpá-toktól keletre, a Fekete tengerbe ömlõ folyamok torkola-tánál, illetve ennek térségében élt. Magyarország a leg-nyugatibb elterjedési területe. Hazánkban jelenleg csak aBalaton üledékébõl mutatták ki.

Copepoda (Evezõlábú rákok) non parasitica.Taxonszám 35. A tóra jellemzõ a Canthocamptidae

család néhány olyan faja, melyek ez ideig csak itt él-nek. Nevezetes állata a Nannopus palustris Brady,amely hazánkban csak a Balatonban él. Brackvizekbenis élõ faj. Az utóbbi években a fajpopulációja vissza-szorulóban van.

52

Copepoda (Evezõlábú rákok) parasitica és Brachiura(haltetû)

Taxonszám 4. Koncér, kárászfélék, süllõ kopoltyújánés haltesten élõsködõ rákok.

Collembola (Ugróvillások)Fajszám 49. A fajok száma és tömege a nádasszegély

középsõ szakaszán a leggazdagabb, ettõl befelé és kifelészámuk és tömegük csökken. Nádturzásból a tudományszámára Onychiurus génuszhoz tartozó új fajt írtak le. Ezis bizonyítja a nádturzások fontos szerepét.

Ephemeroptera (Kérészek)Eddig 6 faja ismert, közülük ritkának számít a

Paraleptophlebia werneri Ulmar.Odonata (Szitakötõk)Fajszám 46. A „Vörös KÖNYV” (Rakonczay szerk.),

1997) szerint is ritka/veszélyeztetett fajoknak számítanaka következõk: Aeshna viridis Eversmann nyugat-szibériaielterjedésû taxon; Somatochlora metallica (Linden).

Hymenoptera (Hártyásszárnyúak)Taxonszám 250. A Balaton partközeli területein élõ

fajokat öleli fel, részletesebb információ nem állt rendel-kezésre (Mahunka, szerk., 1989).

Trichoptera (Tegzesek)Taxonszám 44. Az adatok Balatonudvari-Tihany, és

Sajkod térségébõl (Bozsai-öböl) származnak. Viszonylagritka fajok a Ny.-Szibériai elterjedésû Ceraclea fulvaRamb. és a Limnephilus decipiens Kol. Ugyancsak ritká-nak nevezhetõ a Horvátország-Irán-Szibériai elterjedésûtaxon a Ceraclea senilis Burm.

Lepideptora (Lepkék)Taxonszám ±900. A tó parti nedves régiójában élõ

fajok számát Mahunka (szerk., 1989) után vettük át. Ti-pikusan vízhez kötött, fajok száma 2, melyeknek hernyóihínáron élnek.

Diptera (Kétszárnyúak)Fajszám 315. A gazdag taxonszámból a Nematocera-

ra 168, a Brachycera-ra 147 esik. Két érdekesebb fajtszükséges kiemelni: Chironomus balatonicus Dévai-Wülker-Scholl taxont 1983-ban írták le. Az állat jelleg-zetes faja a Balatonnak. Tipula (Tipula) hungaricaLackschewitz ritka fajnak számít.

Bryozoa (Mohaállatok)2 faja más tavakból is ismert (Pulmatella repens (L.)

és Fredericella sultana (Blumenback).Pisces (Halak)A Balatonban és vízgyûjtõ területén 47 halfajt mutat-

tak ki (Bíró, 1993). A ritkán elõforduló és kipusztult fa-jok száma 16. Jelenleg is élõ endemikus faj a lápi póc(Umbra krameri Walb.)

Amphibia (Kétéltûek)A fajok száma 12. A múlt század fauna listájához képest

számuk 4-el kevesebb. A Balaton jellegzetes békája a Ranaexculenta L., Keszthely vidékén a Pelobates fuscus Laur. él.

Reptilia (Hüllõk)Jelenleg taxonszámuk 11. Nevezetesebbnek Badacsony

és Szent György-hegy környékén a magyar gyík (Able-pharus kitaibelii fritzingeri Mertens), Keszthely és környé-kén a törékeny gyík (Anguis fragilis L.) a Balatonba ömlõ árkokban pedig a mocsári teknõs (Emys orbicularis L.) él.

Aves (Madarak)A fészkelõ vízimadarak száma 65, az összes fajé

± 130-ra tehetõ. A védett madarak (Rakonczay, szerk.,1997) közül 3 fajt érdemes megemlíteni: vörösnyakú vö-csök (Podiceps griseigena Boddaert), nyílfarkú réce(Anas acuta L.), kendermagos réce (Anas stepera L.).Mindhárom faj a Kis-Balaton tározójában él.

Mammalia (Emlõsõk)Fajszámuk 16. Említésre méltó két védett faj: északi

pocok (Microtus oeconomus Pallas) és a vidra (Lutra lutralutra L.). Mindkét faj a Kis-Balaton területén, az utóbbi aBalaton déli oldalán lévõ halgazdaságokban fordul elõ.

IRODALOMBíró P. (1993): A Balaton halállományának változásai és jelenlegi hely-

zete. – Halászat, 86 (1), 22-24.Daday J.(1897): A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka

(A magyarországi tavak mikroszkópi állatvilága). – Kir. MagyarTerm. tud. Társulat, Budapest, pp. 481.

Dévai Gy. (1992): A balatoni bentoszkutatások történeti áttekintése éshelyzetének értékelése. – 100 Éves a Balaton-Kutatás. Szerk.: Bíró P., Tihany, 91-100.

Entz G. sen. (szerk.) (1897): A Balaton faunája – A Balaton tud. tanulm.eredm. 2. A Balaton tónak és partjainak biológiája. Elsõ rész, Budapest, pp. 252.

Entz G. és Sebestyén O. (1942): A Balaton élete. – Királyi MagyarTerm. tud. Társulat, Budapest, pp. 366.

Francé, R. (1894): Zur Biologie des Plankton. – Biol. Zentralblatt. 14,33-38.

Illies, J. (ed.) (1978): Limnofauna Europaea. – Gustav Fischer Verhang,Stuttgart, New York, Swets and Zeitlinger B.V., Amsterdam, pp. 532.

Kemenesné Kiss I. (1993): Egy védett ragadozó, a vidra (Lutra lutra L.) el-terjedése, táplálkozása és az ezeket befolyásoló tényezõk Magyarorszá-gon. – Kand. értekezés tézisei. M. Term. tud. Múzeum, Budapest, 1-12.

Lóczy L.(1921): A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása,a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei czímû mo-nográfiai gyûjtemény adatai alapján. – Hornyánszki könyvnyom-da, Budapest, pp. 194.

Mahunka S. (szerk.) (1989): A Balaton és vízgyûjtõ területén élõ állat-együttesek antropogén hatásokra bekövetkezett recens változásai-nak vizsgálata. OTKA jelentés, Kézirat.

Meschkat, A. (1934): Der Bewuchs in den Röhrichten des Platten-sees.– Arch. Hydrobiol., 27, 436-517.

Molnár K., Matskási I., Mészáros F. és Murai É. (1992): Parazitológiaikutatások a Balatonon. – 100 Éves a Balaton-Kutatás. Szerk. Bíró P.,Tihany, 123-125.

Nesemann, H. és Csányi B. (1995): Description of Batracobdelloidesmoogi n. sp., a leech genus and species new to the European faunawith notes on the identity of Hirudo paludosa Carena 1824(Hirudinea:Glossiphoniidae).Lauterbornia, 21, 69-78.

Ponyi J. (1984): A Balaton nyíltvizének és iszapjának gerinctelen állatvi-lága és életkörülményeik. – MTA Doktori értekezés, Tihany, Kézirat.

Ponyi J. (1992): A Balaton gerinctelen állatvilága kutatásának egy év-százada. – 100 Éves a Balaton-Kutatás. Szerk. Bíró P., Tihany, 77-84.

Ponyi J. (szerk.) (1995): A parti táj (litorális régió) állat taxonómiai ésökológiai kutatása a Balatonban. – OTKA jelentés, Kézirat.

Ponyi J. et al. (1996): A Balaton állattani kutatások újabb eredményei.– Állatt. Közlem., 81, 167-226.

Rakonczay Z. (szerk.) (1997): Vörös könyv. A Magyarországon kipusz-tult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. – Akadémiai Kiadó,Budapest, pp. 360.

Salánki J. és Nemcsók J. (szerk.) (1997): A Balatonkutatás eredményei1981-1996. – MTA Veszprémi Területi Bizottsága és MEH Balato-ni Titkársága, Veszprém, pp. 242.

Salánki J. és Padisák J. (szerk.) (1998): A Balaton kutatásának 1997-eseredményei. – MTA Veszprémi Területi Bizottsága és MEH Balato-ni Titkársága, MISSZ Nyomda, Veszprém, pp. 224.

53

Szarvas város történeteA régészeti leletek tanúsága szerint a mostani város, va-lamint környéke már az õskorban állandóan lakott terü-let volt.

Anonymus krónikája a települést „Szarvashalom” néven említi. A hajdani Árpád kori falu létét számos1284-85 közötti idõbõl származó feljegyzés bizonyítja,Kun László királyunk több rendeletét is „Szarvashalom-ról” keltezte.

A török idõkben a Hármas-Körös mentén palánkvárépült, mely 1686-ban elpusztult. A török hódítás után atelepülés és vidéke lakatlan pusztává változott.

A város újkori történelme 1722-tõl számítható, mi-kor báró Harruckern János György benépesítette. AXVIII-XIX. század fordulóján végbement jelentõs fej-lõdés az evangélikus lelkész Tessedik Sámuel nevéhezfûzõdik.

A város életében a XIX. században kiemelkedõenfontos szerepet töltött be a gróf Bolza család. Kastélyo-kat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmal-mot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefrõlelnevezett Pepi-kertet, mai nevén a – méltán nemzetközihírû – Szarvasi Arborétumot.

A város legújabb kori történelmében az oktatás éskutatómunka vált a legfontosabb tényezõvé. Az Öntö-zési Kutatóintézet, a Haltenyésztési Kutatóintézet (a kétkutatóintézet ma HAKI néven mûködik), a Tessedik Sámuel Fõiskola létrejöttével Szarvas Békés megyeszellemi központjává alakult, s tölti be a mai napig ezenszerepét.

A terület földtani és vízföldtani viszonyaiSzarvas város Békés megye nyugati kiszögelésében

épült. Ez a terület vízföldtani szempontból a Körösöksüllyedék-területének nyugati részére esik. A földtani fel-építés több szénhidrogén kutatófúrás adataiból ismert.Ezek elemzése, valamint a vízfeltáró fúrások adatainakfigyelembe vételével megállapítható, hogy a negyedidõ-szaki rétegösszlet vastagsága kb. 650 m. Alatta jelentõsvastagságú levantei (felsõ-pliocén) összlet követhetõ, kb.1050 m-ig. Nagy vastagságot érnek el a felsõ-pannóniaiemeletbe tartozó rétegek is, melyek kb. 1900 m-ig tele-pültek. A további földtani rétegsor vízfeltárás szempont-jából nem jelentõs, mert már a felsõ-pliocén kori víztar-tó üledékek is hévízbeszerzés szempontjából vehetõkcsak számításba.

Ivó és egyéb használati vízbeszerzésre a negyedidõ-szaki üledékösszlet alsó szintje került leggyakrabbanmegcsapolásra.

Újkori, korszerûen vett vízvételezés (vízellátás)A település lakossági és egyéb vízigényeinek kielégí-

tésére, a mai értelemben vett korszerû vízellátására a

településen – mûszaki paraméterekkel rendelkezésünkreálló – mélyfúrású kutat a Kossuth téren létesítettek 1890-ben. E kút 290 m talpmélységgel létesült, üzemben kiter-melhetõ vízhozama 250 l/m volt.

Ezen kút fúrását az Alkotmány-Somogyi B. u. sarkán,1906-ban létesített kút követte. (Talpmélysége 495 m,vízhozam 240 l/m.) Szinte ezzel egyidõben a Damjanich-Wesselényi u. sarkon is létesült egy mélyfúrású kút, 275 mtalpmélységgel, 25 l/m vízadó-képességgel.

Ezen kutakat – csak felsorolásszinten – követte aSzabadság-Rákóczi u. sarkon fúrt (1912-ben) 303 mtalpmélységû, a Kossuth-Deák F. u. sarkon létesített(1913-ban) 347 m-es, a Markovics-Pántlika u. sarki(1914-ben) 276 m-es, a Fürdõnél fúrt (1925-ben) 522 m-esstb. II. világháború elõtt megfúrt, települést mélységi,mélyfúrású kútvízzel ellátó kutak létesítése.

Közüzemi vízellátásSzarvas község területén 1958-tól több km nyomóve-

zeték épült meg vízjogi engedély nélkül. Az Alsó-TiszaVidéki Vízügyi Igazgatóság felszólítására a Községi Ta-nács Mûszaki Csoportja megkísérelte a vízjogi engedélymegszerzését a társadalmi munkában elkészített hiányostervek alapján létesített vezetékekre.

Damjanich utcai vízmûA vízmû és a nyomócsõhálózat terveit társadalmi

munkában Gerhardt József okleveles mérnök készítet-te 1958-ban, mely alapján épült meg a vízmûtelep aDamjanich-Wesselényi utca sarkán 45 m3-es tárolóme-dencével és hidrofor-berendezéssel.

Alkotmány utcai vízmûA vízmûegység az Alkotmány-Somogyi B. utca sar-

kán épült meg terv szerint. (Hidroforház, gép-, és légüst-teremmel.) (Az 1906-ban létesült 495 m talpmélységûkút gravitációsan töltötte a pápaszem elrendezésû 2 db25 m3-es tárolómedencét.)

Kossuth téri vízmûA vízmûegység süllyesztett légüst-szivattyú terem-

mel (hidroforház) épült, 2 db 250 m3-es iker elrendezésûtárolómedencével.

Nyomócsõhálózat, 1950-es évekA vízmûegységekhez tartozó nyomócsõhálózat rész-

ben a vízmûegységek kiviteli terveivel együtt elkészítetttervek szerint, részben pedig a különbözõ magánterve-zõk (részben társadalmi) által elkészített vázlattervekszerint készültek.

A gyakorlatban a kivitelezõ vállalatok nem vették fi-gyelembe a kiviteli terveket, a különféle tervezõk általelkészített kiviteli tervek felülvizsgálatára vonatkozó

Szarvas város közüzemi vízellátásának története

KRIZSÁN GYÖRGY – Dr. MARJAI GYULABékés megyei Vízmûvek Üzemmérnökség, Gyomaendrõd Öntözési Kutató Intézet, Szarvas, ny. igazgató

54

elõírásokat a Községi Tanács VB nem tartotta be. A hiá-nyos és vázlatnak megfelelõ kiviteli tervek alapján nemlehetett a község területén épült nyomócsõhálózatrólmegfelelõ – pontos – nyilvántartást vezetni.

A megépített nyomócsõhálózaton kiképzett csomó-pontokról, magáról a megvalósult nyomócsõhálózatról akivitelezõ vállalatok megvalósulási tervdokumentációtnem készítettek.

Üzemeltetõ szervezet megjelenéseA Békés Megyei Tanács VB a 44/1961. OVF utasítás

alapján jóváhagyta az egységes megyei Vízmû és Csatorna-mû Vállalat megalakulását, mely vállalat 1961. július 01-ével kezdõdõen a megye valamennyi vízmûvének üze-meltetését „átveszi”, ellátja.

Szarvas községi vízmû átadása, mûszaki leltárbavétele 1962. április 10.-én történik. Ebben az idõpont-ban a település vízellátását két üzemelõ nyomás foko-zó (Damjanich utcai, Alkotmány utcai) berendezés látja el. A két körzeti vízmû csõhálózata egymással összekapcsolt. A harmadik – központi – szivattyútelep(Kossuth téri) kivitelezés/befejezés alatt van ebben azidõszakban.

Ebben az idõpontban a település– lakosságának száma: 19.870 fõ– vízzel ellátott lakosok száma: 8.000 fõ + 600 fõ

(iskola)

Az (1962 óta) üzemeltetõ szervezetA jogelõd, az 1954-ben alapított Békés Megyei

Vízmûépítõ és Kútkarbantartó Vállalat, mely Békésenkezdte meg tevékenységét.

Az elsõ új kút fúrását az ötvenes évek végén, az elsõvízmû építését (Bélmegyer) 1961-ben végezte, az elsõvízmûvek üzemeltetésére 1962-ben került sor.

1963-tól a vállalat neve Békés Megyei Víz- és Csatornamû Vállalat, ebben az évben kezdõdik az elsõcsatornamû (Békéscsabai) átvétele is.

1964-ben a központ Békéscsabára költözik, ekkorrakialakulóban van az egész megyére kiterjedõ üzemeltetésszervezeti rendje.

A cég elsõ periódusa 1968-ig tart, ekkor kerül a vál-lalat mûködtetésébe a Békéscsabai fürdõ.

1968-1990-ig terjedõ idõszakot a mennyiségi és mi-nõségi fejlõdés jellemzi. A vállalat meghatározó területeaz üzemeltetés. (1980-ra 52 településen vízmûvet, 11 településen csatornamûvet mûködtet.)

1981-tõl kezdõdõen a (víz)minõségi tényezõk hatásá-ra beindítja a regionális fejlesztést, majd erre építve avízminõség-javító programot.

A ‘80-as évek végére befejezõdik a megye területén atelepülési vízmûvek építése, a hangsúly a régi vízmûvekrekonstrukciójára, a regionális fejlesztésre és a csatorna-szolgáltatás kiterjesztésére helyezõdött.

A rendszerváltozás következtében és az önkormány-zati törvénynek megfelelõen a megyei önkormányzat azállami vagyon nevesítésével, annak átadásával, a köz-mûvek mûködtetésével kapcsolatban az üzemeltetõszervezet átalakítását, átalakulását levezényli – fel-

ügyelõ bizottság kinevezésével –, mely átalakulást a tu-lajdonosi struktúrát alkotó önkormányzatok/tulajdono-sok váltják aprópénzzé, s alkotják egyben a ma BékésMegyei Vízmûvek Zrt. néven szereplõ üzemeltetõszervezetet.

Helyi vízbázis – regionális ellátásA település legújabb kori közüzemi vízellátása két

idõszakra osztható.Az elsõ idõszak 1996. december 05.-én fejezõdött be,

s kezdõdött egyben 1996. december 06.-án a másik idõ-szak.

Az elsõ idõszakban a település vízellátása a helyi víz-bázisból nyert, a különbözõ talpmélységû kutakból kiter-melt vízzel történt.

Ezen kutak, kútcsoportok egy-egy vízmûtelepet al-kottak, és az idõ, az ellátott fogyasztók, fogyasztás növe-kedésével – új területek bekapcsolásával, ivóvízhálózatkiépítésével – bõvültek.

Az elsõ – helyi vízbázisból nyert – vízellátás idõsza-kában a település központjában található központivízmûtelep (I. sz. Vízmû, Kossuth tér) négy kútja játszotta a súlyponti szerepet. (B.51; B.57; B.63; B.65kataszteri számú kutak.)

A kutak magas metángáztartalma miatt a kitermeltvíz gázmentesítésre, majd a gázmentesítést követõenmélytározóba, és szivattyús átemeléssel a hálózatba ke-rült. (2 db 250 m3-es medence, szivattyú és aggregátor-ház, hidrofor, alacsony fordulatú, nem önfelszívó, több-lépcsõs turbinaszivattyúk.)

A II. számú Vízmû, Dobó tér három kútja 1970-ben,a telep 1971-ben létesült (B.66; B.67; B.74 kataszteriszámú kutak).

A kutakból kitermelt víz – szintén magas metángáz-tartalma miatt – gáztalanításra, acéltartályba, majd két„álkúton” keresztül – búvárszivattyúk segítségével – ahálózatba került.

A III. számú Vízmû, Hatház utca két kútjából kiter-melt víz gázmentesítés és vas-, mangántalanítás után ke-rült a települési elosztóhálózatba, tározás, majd átemeléstkövetõen. (A B.75 és B.84 kataszteri számú kút 1977, illetve 1985-ben létesült.)

A település helyi vízbázisból nyert utolsó két fúrtkútja a IV. számú Vízmûtelepen, Orosházi út ke-rült megfúrásra (K-98; K-105 kataszteri számon)1990-ben.

Ezen kutak vizei – a vízbázisra jellemzõ módon – mindvasban, mind gáztartalomban, ammóniában, humin-savtartalomban gazdagok. Vízkezelésükre csak vákuu-mos gázmentesítõ berendezés épült ki. A IV. számúvízmûtelepen kiépítésre került 1990-ben egy 1000 m3-esmélytározó is, átemelõszivattyú állomással és kezelõ-épülettel.

A települési vízmû(rendszer) lényegi mérföldkövevolt még a Békés Megyei Tanács Tervezõ Vállalata ál-tal 1971-ben, 172381 tervszámon tervezett 1000 m3-esvb (kehely)víztorony, mely víztorony üzembehe-lyezésére 1977. június 01.-én került sor a Kossuth L. –Hunyadi J. – Martos F. utca által határolt területen.

55

(Fõbb – mûszaki – paraméterei: V=1000 m3; Alsó üzemivízszint: 124,70 mBf; Rendezett terepszint: 84,70 MBf;Töltõ, fogyasztó vezeték: 300 mm-es.)

A „régi vízmû” üzemeA vízmû(vek) (a kutak /szivattyúk/, gépek, berendezé-

sek) üzemét az üzemeltetõ szervezet a kornak megfelelõmûszaki színvonalon és biztonsággal biztosította.

Jelentette ez a kezdeti kézi beavatkozási lehetõsége-(ke)t, helyi automatikát, majd a mûködtetõ szervezetstruktúrájának megfelelõ, úgynevezett körzetközponti – több települést felölelõ, automatizáló, felügyelõ – táv-irányítási üzemeltetést. (Szarvason kívül a környezõ tér-ségi települések – Békésszentandrás, Kondoros, Kardos,Örménykút, Csabacsûd, Kétsoprony, Gyoma, Endrõd,Hunya – vízmûveinek, objektumainak automatikus üze-meltetése, felügyelete.)

A mai szarvasi vízmûA ‘90-es évek elején egyértelmûvé vált, hogy mind

rendeleti (határértékeknek nem megfelelõ), mind érzék-szervi vonatkozásban a helyi vízbázis vize – komplextisztítástechnológia nélkül – nem szolgáltatható (hosszútávon). A településvezetés mérlegelve a lehetõségeket, azüzemeltetõ szakmai javaslatát, a tulajdonosi, s az egyébkörülményeket, a távvezetéken történõ települési vízát-vétel/vízellátás mellett döntött (a helyi víztisztítás mintalternatíva helyett).

A döntésnek megfelelõen – nem kis áldozatvállalással –a mûszaki és anyagi feltételeket megteremtette, s 1996.december 06-ával kezdõdõen a település vízellátását aBékés Megyei Vízmûvek által üzemeltetett Orosházi Kis-térségi (Regionális) Vízmûrõl biztosította, biztosítja.

Az Orosházi Kistérségi Vízmû vízbázisát az ún. T-1;T-2; T-4 kútcsoportok alkotják a Maros hordalékkúpjáratelepítve Csanádapáca térségében.

A kutakból kitermelt víz tározás után átemeléssel kerül az orosházi Dózsa vízmûtelep tározójába.

A mélytározóból aztán szivattyúzással kerül a Nagy-szénást, Csabacsûdöt, végül Szarvast elérõ, ellátó NA400 mm-es távvezetékbe.

A (Szarvasi) vízmû üzemeA települési elosztóhálózat úgynevezett átadási pon-

ton keresztül kapcsolódik a távvezetékhez. Az átadásipont a korábbi fejezetben leírt IV. számú Vízmûtelepenkerült kiépítésre. Mûködési elvét az 1. ábra tartalmazza.(Megjegyzés: az ábra bal oldalán található települések,objektumok automatikus mûködtetése szintén az üzem-mérnökségi körzetközpontból történik.) Az átadási pontberendezéseit az 1000 m3-es víztorony szintváltozásaitkövetõ irányítástechnikai rendszer vezérli. Az OrosháziKistérségi Vízmûrendszer folyamatirányítása a Szarvasidiszpécser-központban lévõ lokális számítógép hálózatonkeresztül kapcsolódik az átadási pontban lévõ folyamat-irányító berendezéshez.

A rendszer központját a Regionális Üzemmérnökségbékéscsabai diszpécserszolgálata alkotja, itt történik aközeli és távoli berendezésekrõl érkezõ adatok forgalma-

zása, feldolgozása, tárolása. A diszpécserszolgálat 24 órásüzemben mûködik, így normál üzemmódban a településvízellátása automatikusan biztosított.

A település vízellátását biztosító távvezetéken és azautomatikus üzemet szolgáló irányítástechnikai rendsze-ren bekövetkezett hiba kijavításáról a Vízmûvek Regio-nális Üzemmérnöksége, az átadási pont utáni elosztóhá-lózaton keletkezett hiba kijavítása a területileg illetékes/felelõs Üzemmérnökség feladata/felelõssége.

SzükségvízellátásAz Orosházi Kistérségi Vízmû rendkívüli – 12 óránál

hosszabb – vízellátás-kiesése esetén a település szükség-vízellátása érdekében a IV. vízmûtelep két kútja kerül(ne)beüzemelésre.

Vízelosztás, tározókapacitás, fogyasztásA település ivóvíz gerincvezeték hossza: 124.207 m

bekötõvezeték hossza: 51.968 mA települési vízhálózat körvezetékes rendszerû, ág-

vezetékekkel. A fõkör átmérõje NA 200 mm. A vízháló-zat legnagyobb része azbesztcementcsöves, gibault kötésekkel.

Kisebb részben épült pvc hálózat is, illetve acélcsö-ves szakaszok is.

A bekötések anyaga horganyzott acél, acél, pvc,KMPVC, utóbbi idõben KPE.

Vízbekötések száma:– gazdálkodó szervezet: 220 db– intézményi: 157 db– lakossági: 4.567 dbBekapcsolt lakás: 6.802 db

Átvett (rendelkezésre álló) vízmennyiség:

2007: 1.149.213 m3

2006: 1.101.904 m3

2005: 1.182.215 m3

2004: 1.276.861 m3

2003: 1.320.174 m3

2002: 1.231.213 m3

2001: 1.323.200 m3

2000: 1.409.500 m3

Közvetlen üzemeltetõ személyzetA település vízszolgáltatásával (és szennyvízelveze-

tésével, tisztításával) összefüggõ feladatokat a BékésMegyei Vízmûvek Zrt. területileg illetékes (jelenleg 11települést felügyelõ, kezelõ) üzemmérnöksége végzi, atársaság központi egységeinek bevonásával.

A szarvasi vízmû üzemeltetésében és a társaságistruktúrában betöltött szerepek, feladatok, felelõsségekaz üzemeltetõ szervezet (Békés Megyei Vízmûvek Zrt.)belsõ szabályzatai, utasításai, valamint a vonatkozó ma-gasabb rendû elõírások, rendeletek, jogszabályok szerintkerülnek elvégzésre, végrehajtásra.

56

57

1. BevezetésKínának délnyugati Yunnan határtartománya nemcsakmûemlékekrõl nevezetes hanem kapcsolódva a hatal-mas elterjedésû dél-kínai karsztvidékhez ahol s pale-ozóikumban és a mezozóikumban 3-10 km vastagságúkarsztos kõzetek halmozódtak fel, igen gazdag mindfelszín alatti mind pedig felszíni karsztos formakincs-ben [3]. Ide tartoznak a hideg és hévforrásokból kiváltgyakori mésztufák és forrásvízi mészkövek. Ezek a fel-színi akkumulációs karsztos jelenségeknek esetenkéntigen látványos megnyilvánulás formái. Így a mésztufákgyakoriak a karsztos vízfolyásokban ahol a kisebb-nagyobb vízeséseknél változatos formában válik ki amész. A tartománynak turisztikai nevezetességei pl. a Dadieshui Waterfalls és a Super Dragon Falls aholnemcsak a vízesések hanem a kiválások is önmagukbanlátványosak. A megemlített vízesések közül az elsõ ar-ról nevezetes még, hogy a tartomány legjelentõsebbvízesése 93 m-es magasságával [2].

A tartomány területén vízföldtani szempontból érde-kesek és jelentõsek még az ásványvizû források is, ame-lyek rendszerint melegek vagy forróak. Šilar J. [6]. köz-lése szerint az ilyen források száma eléri a 200-t. Ezeksorába tartoznak az általam vizsgált mészképzõ karsztos

szubtermális hévforrások is. E hévforráscsoport azért kü-lönleges és egyedi mert itt képzõdött Kínának a legna-gyobb és legszebb forrásvízi mészkõ elõfordulása, amelya tartomány északnyugati részén helyezkedik el. Az iro-dalomban Baishuitai teraszokként szerepel, és magyarfordítása Fehér víz teraszok-ként (White Water Terrases)tárgyalják [1,2,3]. Az itt élõ tibetiek megszentelt terület-nek tartják.

Ezekrõl a karsztos hévforrásokról és a kapcsolódó ki-válásokról amelyek valóban Kínának e hatalmas ország-nak egyik ritka egyedi természeti látványossága helyszínimegfigyelések és tapasztalatok valamint az irodalmi ada-tok alapján az alábbi ismertetést készítettem képekkel kiegészítve (1. ábra).

2. A hévforrások vízföldtani adottságai és a kiválásokleírása

2.1. Környezeti viszonyokA vizsgált mészképzõ hévforráscsoport és lerakódá-

sai a tartomány északnyugati részén a Diqingi TibetiAutonom Területen helyezkedik el amely 23,870 km2

nagyságú. Az autonom terület fõvárosa Zhongdian,amely a provincia fõvárosától Kunmintól északnyugat-ra fekszik kb. 700 km-re. A forrásterület már karszt-vízföldtani szempontból nem tartozik a Yunnan-i hatal-mas karsztos mészkõ fennsíkhoz, hanem a Kelet-Tibet-ihegyvidékhez kapcsolódik ahol már hóval borított 5000-6000 m-es hegyvonulatok emelkednek a magasba. Atérség legnagyobb folyójának a Jangce-nak baloldalivízgyûjtõjén helyezkedik el amely a terület fõ erózióbázisa. A közelben alakult ki a Jangce-nak egyik ismertszurdok völgye függõleges sziklafalakkal a TigerLeaping Gorge.

A területen a hegyvonulatok csapásiránya észak-déliés az irodalom szerint a forrásterület a Jüngling-i hegység-részen fekszik havas csúcsok alatt (1. kép).

A kínai Yunnan tartomány legnevezetesebb karsztos mészképzõ hévforráscsoportja és lerakódásának vizsgálata

DR. SCHEUER GYULA

1. ábra. Áttekintõ helyszínrajz Yunnan tartomány északnyugati részérõl a mészképzõ karsztos

hévforráscsoport feltüntetésével1. kép. A forráscsoport körüli hegyek havas

csúcsokkal

58

Az autonom terület tektonikailag igen mozgalmaskörnyezetben fekszik ahol a negyedidõszakban igen gyorsés nagymértékû szakaszos kiemelkedések zajlottak le [3]és a pleisztocénen belüli eljegesedési szakaszok sorángleccser vájta mély völgyek alakultak ki és hatalmasmennyiségû kõzettörmelék keletkezett. Ezek az adottsá-gok a forrás körül is tapasztalhatók a gyakori nagy esésûtorrens mellék völgyekkel.

A provinciában a trópusi éghajlat az uralkodó határo-zott nyári csapadékcsúccsal. A kb. 800-1500 mm évicsapadék jelentõs része májustól – októberig esik le, atöbbi hónapok rendszerint szárazak. Ebbõl a csapadékel-oszlásból általánosságban megállapítható, hogy a karszt-rendszer karsztvizeit tápláló beszivárgás fõleg a nyárifélévben történik. Az általános éghajlati viszonyok közötta hegységi részeken a nagyarányú felszíni tagoltság miatt a helyi mikroklíma erõteljesen érvényesül, mert avölgyekben a tél enyhe és a magasság növekedésével atél szigora határozottan érvényesül, kemény fagyokkalállandó vagy idõszakos hótakaróval. A nagy fokú felszínitagoltságból eredõ hõmérsékleti zonalitást a vegetációhatározottan jelzi a forrás és az elõfordulás körül mertkb. 4300 m felett már kopár sziklás növényzettõl mentesalrégió tapasztalható gyakori májusi havazással és idõ-szakos hótakaróval. Majd az alhavasi füves alrégió kö-vetkezik és ez alatt már megjelennek a tûlevelû erdõk,amelyek alacsonyabb szinten lombhullató vegyes erdõbemennek át.

A vízkilépések 2380 m-es magasságukkal a vegyeserdei alrégióhoz kapcsolódnak. Így a mészkiválás éghaj-latilag a magashegységi karsztos területek vegyes erdeialrégiójában történik.

2.2. A hévforrások és lerakódásaik vizsgálataA források és az elõfordulás közvetlen környezetét ta-

nulmányozva megfigyelhetõ, hogy azok egy meredek ol-dalú fõvölgynek amely egyben a helyi erozióbázis egy jelentõs esésû mellékvölgyének felsõ szakaszán fakadnakforráscsoportot képezve ahol a vízkilépések egymástól kisebb-nagyobb távolságra törnek fel forrásmészkövénkeresztül 6-7 db. sekély mélységû tavakban ahol a víz túl-folyva és szétterülve kezdõdik el a mészkiválás (2. kép).

A vízkilépéseknél nem volt tapasztalható gázosságotbizonyító buborékolás és kénhidrogén szag. A forrásokvizébõl a mészkiválás gyakorlatilag azonnal megkezdõ-dik és tart egészen a helyi erozióbázisig kb. 300-350 mhosszúságban és völgy oldalak között kb. 150-200 mszélességben. A mészkiválás a meredekebb szakaszokonhatározottan felerõsödik.

A vizsgált forráscsoport jelentõs hozammal rendelke-zik ezért az elfolyó vizek szemrevételezése alapján anagy vízhozamú karsztos hévforrások közé sorolható.

A környezetben lévõ erdõs-bokros vegetációnak amészkiválásban nincs döntõ szerepe, bár nagy mennyisé-gû növényi anyag kerül a kiválási térbe, fõleg levelekmelyek egy része az áramlási holtterekben összemosód-va tömegesen felhalmozódva fosszilizálódnak. Továbbáegyes helyeken a mészképzõdés mentén elszórtan fa ésbokorcsoportok találhatók, amelyek szûk környezetükbenbefolyásolják a mészkicsapódást. Így pl. üregesség-lika-csosság és körkörös rétegzettség tapasztalható helyileg a növényzet hatására.

A forrásvízi mészkõ elõfordulás a völgy mentén vál-tozatos formák és a kiválási dinamika alapján három sza-kaszra tagolható. Ezek a következõk:a) Forrásterület és kiválásai. A forráscsoport környeze-

tében jelentõs nagyságú kb. 150x150 m plató alakultki kisebb-nagyobb hévforrástavakkal és túlfolyó vízzel(2. kép). A kivált mész egyenetlen felszínén kisebb-nagyobb sekély mélységû (10-20 cm) tócsák vannakamelyeknél intenzív kiválás tapasztalható. A kiváltmészkõ vékony rétegzett. E térségben a legintenzí-vebb a növényzet fosszilizációja is.

b) Középsõ teraszos – mészfolyásos szakasz. Ez az elõ-fordulásnak legszebb és kiválási szempontból a leg-érdekesebb része mert ezen a szakaszon az egymásalatti gátsorok-teraszok képzõdtek kisebb-nagyobbtavakkal, vízesésekkel és hófehér egyenetlen felszínûtöbb ágú mészfolyásokkal. Az irodalom szerint ezen arészen a gátak és medencék száma meghaladja a 90-t.E szakasz hossza kb. 150 m és erõsen lejt az erózió-bázis irányába. A megfigye-lések szerint három egy-mástól független önálló teraszrendszer alakult ki ki-sebb sekély mélységû tavakkal (3. kép).

2. kép. A forráskilépési terület a fõforrásnál kialakulttóval

3. kép. Az egyik teraszrendszer gátakkal és tavakkal

59

A legalsó teraszrendszernél annak elvégzõdésénéllátványos kb. 10 m magas vízesés jött létre (4. kép).

c) Alsó záró szakasz. Az elõfordulás alsó része töl-csérszerûen félkörívesen kiszélesedik a völgyhözigazodva és kb. 10-15 m magasságú meredek hom-lok fallal megszûnik. Ez a környezõ növényzet fölé emelkedve fehér színével már messzirõl jelzi aforrásvízi mészkõ elõfordulás helyét és végpontja-it (5. kép).

2.3. Vízkémiai vizsgálatokŠilar J. [6] közleményében foglalkozott a Yunnan-i

ásványvizek kémiai összetételével és négy féle víztípustkülönböztetett meg. Ezek a következõk: kalcium-hidro-génkarbonátos, kalcium-szulfátos, nátrium-kloridos és végül nátrium-hidrogénkarbonátos típusokat, mertezek a leggyakoribbak. Megjegyzi, hogy a kalciumhidrogénkarbonátos termális ásványvizek amelyekhez a tárgyalt források is tartoznak a 26-28 °C-os hõmér-sékletükkel a mélykarsztból származnak és nagy mély-ségre lehatoló törésekkel állnak kapcsolatban.

Šilar J. megállapításait figyelembe véve feltételezhe-tõ, hogy a tárgyalt forráscsoport jelentõs forrásvízi mész-kõ lerakódása alapján vízkémiailag a mélykarsztos kalcium-hidrogénkarbonátos termális ásványvizek csoportjábasorolható.

2.4. MegállapításokA Baishuitai-i mészképzõ subtermális karsztos

hévforrások az irodalom szerint [6] a tartomány jelen-tõs számú hévforrásán belüli csoportosítás szerint aLijiang-i körzethez kapcsolódik. Ez a terület mind föld-tanilag mind pedig tektonikailag még a tibeti hegység-rendszerhez tartozik, ezért a hévforrások vízföldtani-lag ezekkel az adottságokkal állnak szoros kapcsolat-ban. Az irodalom szerint [3] a tartomány észak-nyugatihegységi területekre jellemzõ gyûrt és mélyreható tõ-

réses tektonika teremtette meg azokat a feltételeketazaz a vízvezetéshez szükséges kõzettöredezettségetamelyek mentén létrejöttek a több ezer m mélységû le és feláramlási pályák és ezek biztosítják hévforrás-ok folyamatos vízutánpótlódását mélykarsztos vízköz-forgalommal. Ezért a nagy vastagságú Yunnan-i karsz-ton belül kettõs karsztvíz forgalom alakult ki. Egyrészta hideg primér karsztvizzé nagy hozamú forrásokkalés ez alatt a mély karszthoz kapcsolódó hévvizeké.Ezek rendszerint egymástól független vízközforga-lommal rendelkeznek, de vízföldtanilag feltételezhetõ,hogy egyes területeken kapcsolat alakult ki a két rend-szer között.

Az elõzõekben leírtakat összefoglalva megállapítható,hogy a Yunnan-i mélykarszt karsztosodásával kapcsola-tosan kialakult Baishuitai subtermális hévforrásoknál kivált völgyi típusú forrásvízi mészkõ a mélykarsztoso-dásnak magashegyi környezetben történõ felszíni akku-mulációs megnyilvánulás formájának egyik látványosképviselõje.

IRODALOM[1] Bradley M.-Huhti T. (1998): Around Zhongdian. Baishui Terraces.

Lonely Planet. South-West China

[2] Goodmann J. (2006): The exploration of Yunnan. Yunnan PeoplesPublishing House kiadása. 386-389.

[3] Horváth G. (1998): Belsõ és Kelet-Ázsia természeti viszonyai. in.Probáld F-Horváth G. szerk: Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza.ELTE Eötvös Kiadó. Bp. 128-171.

[4] Mansfield S. (2006): China, Yunnan Province. Travel Guide Book.Globe Pequot Press. USA. 192-193.

[5] Scheuer Gy. (2001): Dél-kinai karsztvidék karsztvizei és mészki-válásaik. Hidrológiai Tájékoztató, 57-60.

[6] Šilar J. (1969): On the Origin of the Mineral Springs in Yunnan(China). International Geological Congress. Prague 1968.Genesis of Mineral and Thermal Waters. 17. köt. 45-51.

[7] Waring G.A. (1965): Thermal springs of the United States andother countries of the world. Geological Survey ProfessionalPaper. 492.171.

4. kép. Az elõfordulás legnagyobb vízesése 5. kép. Az elõfordulás alsó szakasza változatos kiválásiformákkal

60

A Tisza áradásainak idõszaka általában elkerüli a nyarat:a július és augusztus hónapokat. A teljes folyóra kiter-jedõen a télvégi-tavaszi áradások, a késõ-tavaszi, olykorzöldárnak is nevezett áradások a legjellemzõbbek. Ezekmellett ritkábban, és inkább csak a Felsõ-Tiszán fordul-nak elõ õszi áradások, esetleg a tél közepén keletkezõ ol-vadásokból származó kisebb áradások. Télvégi-tavasziárhullám volt pl. legutóbb a 2000, és a 2006. évi nagy ár-víz, késõ-tavaszi, nyár eleji árhullámok folytak egybe1970-ben, sót abban az évben tél-végi nagy árhullám ismegelõzte ezeket. Az õszi árhullámok sorában nevezetesvolt az 1998. évi „novemberi árvíz”, amely elõképe lehe-tett a 2001. évi márciusi, katasztrófával is járt télvégi be-regi áradásnak.

A két nyári hónapból azonban a teljes XX. századbólcsak négy alkalommal lehet tudomásunk árvízvédelmikészültséget elérõ tiszai árhullámról: Ezek közül az 1980.évi az említésre méltó. Az is csupán azért, mert a Kettõs-Körösön gátszakadás keletkezett. 1975-ben a Maros ro-mán és magyar szakaszán haladták meg a vízállások azLNV addigi szintjeit, román területen több katasztrófá-val, de a Tiszán abban az évben még a duzzasztómûvekmûködését sem kellett szüneteltetni.

Az elmondottak miatt érdemes figyelmet szentelnünka 2008. nyarán kialakult tiszai árhullám levonulásának,attól függetlenül, hogy az Kisköre alatt már nem haladtameg az árvízvédelmi készültség szintjeit, sõt, Tiszaugtóllefelé még folyó anyamedrébõl sem lépett ki a vízfolyás.

A kárpátaljai vízgyûjtõn néhány napos heves, kb. 200 mm-es esõzés is elég volt a Tisza rövid idõtartamúáradásához. Az esõzés elérte a Szamos, illetve a Sajóvízgyûjtõjét is, de ennek rövidebb tartama és elszórtabbelõfordulása miatt e mellékfolyók árhulláma eltérõ idõ-pontban találkozott a Tiszáéval. Emiatt a Tisza vásáros-naményi tetõzését egyes elõrejelzések lényegesen maga-sabbra várták, mint a július 29.-én bekövetkezett 823 cm.Három nappal ezt megelõzõen még csak 508 cm, háromnappal ezt követõen pedig már csak 434 cm volt a vízál-lás ugyanitt. Ez a hirtelen árhullám azután félig üresentalálta a Tisza alföldi medrét, és ez könnyen lecsillapítot-ta erejét.

Tokajban augusztus 2.-án (Vásárosnamény tetõzéseután 4 nappal késõbb) 720 cm volt a tetõzés magassága,Szolnokon augusztus 6-án (a 8. napon) 636 cm. Augusz-tus 7-én, a 9. napon még Tiszaug vízmércéjén is szabá-lyosnak látszott a levonuló tetõzés idõpontja, de innentõla Duna irányából jövõ hatások egybeolvadtak a Felsõ-Tiszáról indult fõ árhullám hatásaival (1. ábra).

Mielõtt az Alsó-Tiszán történtek jellemzésére térnénk,vizsgáljuk meg, milyen sebességgel haladt a tetõzés Vásárosnaménytól Tiszaugig, kereken 420 folyamkilo-méter hosszon, 9 nap alatt. Ennek átlagos értéke 47 km/d =0,54 m/s. Hogy a lefolyó víz becslés szerinti 0,8-1,0 m/sközépsebessége is lényegesen nagyobb volt ennél, bizo-

A Tisza 2008. évi nyári árhulláma

SÁGI RAJMUND – ZSÓRI EDIT

1. ábra. A Tisza tetõzéseinek „ grafikus menetrendje”

61

nyítja az ukrán területrõl érkezett úszó szemét levonulá-sának idõtartama is. Ennek zöme július 28.-án indult elVásárosnaményból, és augusztus 2-án Szegeden vonult át:5 nap alatt tett meg 513 km-t, azaz 103 km/d = 1,30 m/svolt az átlag-sebessége.

Irodalmi adatok is rámutattak, hogy az árhullám tetõ-zésének haladási sebessége a Tiszán mindig lényegesenkisebb, mint a lefolyó víz sebessége. A 2000. év tavaszánlevonult cianid-szennyezés anyaghulláma tetõzõ koncent-rációjának egyébként kereken 5 napra volt szüksége aTokaj-Szeged közötti 370 km folyami távolság megtéte-lére, ami 74 km/d = 0,86 m/s átlag-sebességnek felel meg.

A 2008. év nyári árhullámának Alsó-Tiszán történtviselkedését elsõsorban egy Dunától visszafutó mellék-árhullám jellemzi, Ennek a mellék-árhullámnak csak 1-2cm-es tetõzései voltak a vízállások idõsorában az egyesfolyó-szelvényekben, mégis érdemes ezeket is figyelem-be vennünk. Ez a mellék-árhullám július 31.-én tetõzöttTitelnél, és haladt visszafelé Mindszent szelvényéig, ahol az augusztus 5.-i tetõzését még éppen észre lehetettvenni. Ennek a mellék-árhullámnak a tetõzése 6 nap alatttett meg 256 km-t visszafelé. Sebessége tehát 43 km/d =0,5 m/s volt (1. ábra).

A mellék-árhullám mindszenti tetõzésének idõpontjaután 2 nappal, augusztus 7.-én a fõ-árhullám tetõzését isészlelni lehetett Csongrádon és Mindszenten, pontosanugyanazon a napon, mint Tiszaugon. Mivel a vízállástcsak reggelenként észlelték, nem lehet pontosan megál-lapítani a tényleges tetõzés óráját. Viszont Mindszenttõlkezdve a fõ árhullám tetõzése kétségtelenül megszûnt.Követni lehet azonban a fõ árhullám körüli vízállás-idõgrafikonon a már nem létezõ tetõzés helyett kialakuló in-flexiós pont levonulását. Ez Szegeden át Zentáig követ-

hetõ, ahol a fõ árhullám valós tetõzése rövid folyószaka-szon átmenetileg „feléledt”. Zenta alatt ez után ismétcsak az inflexiós pont levonulását lehet megfigyelni. Ter-mészetesen, az inflexiós pontok tetõzést helyettesítõ le-vonulásának is értelmezhetõ a sebessége, (ez Vágás I.meghatározása szerint „imaginárius” sebesség). Értékeitt 104 km/d = 1,29 m/s, amely – nyilván véletlenül –szinte azonos az ukrajnai eredetû úszó szemét levonulásisebességével.

A leírtakból a Tisza árhullámainak egyes – valószínû-leg más árhullámait is jellemzõ – különlegességei tûnnekelõ, amellett, hogy a leglényegesebb mellékfolyók nemhoztak árhullámot, és a hegyekbõl érkezõ víztömeg féligüres medret talált a folyó síkvidéki szakaszán.

*

A mûszaki fõiskolás szerzõk megköszönik dr. VágásIstván címzetes egyetemi tanár, valamint az Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság támo-gatását és adatszolgáltatását.

IRODALOMBezdán M.: Árhullámok befejezõdése a Közép- és Alsó-Tiszán.

Hidrológiai Közlöny, 2002. 2.Bezdán M.: A folyó-vízszín természetes duzzasztásának és süllyeszté-

sének hatásai a Tisza középsõ és alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny, 2008. 1.

Németh E. Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954.Szlávik L. (szerk.): A Duna és a Tisza szorításában. A 2006. évi árvizek

és belvizek krónikája. Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2007.Vágás I.: A Tisza árvizei. VÍZDOK, Budapest, 1982.Vágás I.: Rejtett tetõzésû, imaginárius folyami árhullámok. Hidrológiai

Közlöny,1997. 5.Vágás I.: A Tisza 1998. novemberi, bal parti mellékfolyói hatását

nélkülözõ rendkívüli árhulláma. Hidrológiai Közlöny, 1999. 1. sz.

62

„Hévízkutatás és -hasznosítás Magyarországon, különöstekintettel Miskolc környékére” címmel a „DiósgyõriVár Térségének Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány tudományos emlékülést rendezett Pávai Vajna Ferencemlékére a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytör-téneti Szakosztály és a Miskolci Egyetem Mûszaki Föld-tani Földtudományi Kar támogatásával.

A tudományos emlékülést F. Tóth Géza, a KözhasznúAlapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg és ve-zette le. Dr. Póka Teréz, a MFT Tudománytörténeti Szak-osztály elnökének köszöntõje után az alábbi elõadásokhangzottak el:

Dr. Szanyi János (Szegedi Egyetem) és dr. KovácsBalázs (Miskolci Egyetem): Magyarország geotermikuspotenciálja – hasznosításának lehetõségei és korlátai,

dr. Lénárt László egyetemi adjunktus (Miskolci Egye-tem): Hideg, langyos és meleg karsztvíz-zónák a Bükk-ben és környezetében, dr. Somfai Attila (Miskolci Egye-tem) professor emeritus: Találkozásom dr. Pávai VajnaFerenccel, Csath Béla, aranyokleveles bányamérnök: Dr. Pávai Vajna Ferenc és dr. Papp Simon párhuzamoséletpályája az olajkutatás területén, dr. Kecskeméti Tibor (a Természettudományi Múzeum fõigazgatóhe-lyettese): Dr. Pávai Vajna Ferenc beosztottja voltam, dr. Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézetigazgatója: A hazai õsember-kutatás, a Szinva-völgy ésLillafüred, Veres János, a Herman Ottó Múzeum régé-sze: Világszenzáció Bükkábrányban: 7,2–7,6 millió évesmocsárciprusok kerültek elõ.

Csath Béla

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK

Tudományos emlékülés Pávai Vajna Ferenc emlékére

A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat 2007 évi diplomamunka pályázatok eredménye

DÍJAZOTTAK

FÕISKOLAI KATEGÓRIA

I. díj: Széles Gergely EJF Mûszaki Fakultás

II. díj: Metzger István EJF Mûszaki Fakultás

III. díj: Nickl Mónika EJF Mûszaki Fakultás

Dicséret: Dénes Attila EJF Mûszaki Fakultás

Katkó László EJF Mûszaki Fakultás

Kiss Gergely EJF Mûszaki Fakultás

Kovács Edina SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar

EGYETEMI KATEGÓRIA

I. díj: Mikita Viktória Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

II. díj: Bali Péter Zsolt BME Építõmérnöki Kar

Hegedûs József Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

III. díj: Hegedûs Katalin Budapesti Corvinus Egyetem, Környezettudományi Kar

Monok Bernadett Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

Üveges Viktória Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak

Dicséret: Györe Balázs Szent István Egyetem

Halász Eszter Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

Hegedûs Katalin BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Juhász István Nyugat Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar

Kántor Tamás Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

Kocsis Attila Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

Magda Szilvia Budapesti Corvinus Egyetem, Környezettudományi Kar

Szabó Tamás Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

63

Díjazottak:

I. díj: Széles Gergely: Szeged város árvízvédelmi rendszeré-nek fejlõdése, különös tekintettel a szegedi partfal ki-alakulására.EJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és VízgazdálkodásiTanszékKonzulensek: dr. Szlávik Lajos tanszékvezetõ fõisk. tanár;dr. Kozák Péter osztályvezetõ – ATIKÖVIZIG

Monográfia jellegû mûvében elmélyült irodalmi fel-dolgozást adott közre. Az XVIII. század végétõl mutattabe az árvízvédelem, és a szegedi partfal kialakításánaktörténetét, melynek minden fázisában rámutatott a kriti-kus mûszaki problémákra. Elemzõ munkája megalapoz-za a partfal rekonstrukciójára kifejtett javaslatát, mobil-gát technológia alkalmazásával. Az alapvetõen tanul-mány jellegû dolgozat kifejezetten szép kivitelû, kiválóolvasmányos munka, a vizsgált probléma pedig élõ,megoldásra váró mûszaki kérdés.

II. díjMetzger István: A Paksi Atomerõmû Zrt. Olajos hul-ladékvíz rendszerének felülvizsgálataEJF Mûszaki Fakultás, Vízellátás-Csatornázás Tan-székKonzulensek: Vincze Lászlóné dr., fõisk. docens; GöttliJózsefné környezetvédelmi mérnök, PA Zrt.

Az üzemszerûen keletkezõ folyékony hulladék ke-zelése, mennyiségének csökkentése és a hasznosíthatóösszetevõk újrahasznosítása környezetvédelmi és gaz-dasági szempontból is fontos. A szerzõ komoly szinte-tizáló munkát végzett, miközben a problémát komplexmódon körüljárta, és éles kritikával vizsgálta a koráb-ban kiépített rendszert. Elemezte az üzemeltetés sorántapasztalt problémák okait. Javaslatot adott a hulla-dékvíz tisztítási technológia módosítására és alternatí-vát dolgozott ki a már elszennyezett terület kármente-sítésére.

III. díjNickl Mónika: Lefolyási tényezõ vizsgálata a ZalavízgyûjtõjénEJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és VízgazdálkodásiTanszékKonzulensek: dr. Szibert János fõisk. docens; Hamza Istvánokl. mérnök – NyuDuKöVizig

A Pályázó kivételes szorgalommal és mérnöki precizi-tással végezte munkáját, melyben a Zala vízgyûjtõ vízfor-galmával foglalkozott. Dolgozatában hidrológiai idõsorokfeldolgozásához korszerû, matematikai statisztikai módsze-reket használt. Munkájával kitûnõ elemzõ készségérõl tetttanúbizonyságot. Következtetései igen világosak, különö-sen értékes eredmény a hõmérséklet hatásának vizsgálata.

Dicséret:

Dénes Attila: Orosháza térsége vízellátásának fejlesztéseEJF Mûszaki Fakultás,Vízellátás-Csatornázás Tanszék Konzulensek: dr. Dombay Gábor fõisk. docens; GajdánLajos üzemmérnökség vezetõ helyettes – Békés MegyeiVízmûvek Rt.

Katkó László: Rendkívüli árvíz szintek csökkentésilehetõségeinek vizsgálata, egy dimenziós modellezés aFelsõ-TiszánEJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási TanszékKonzulensek: dr. Szlávik Lajos tanszékvezetõ fõisk. tanár;Illés Lajos ügyvezetõ – VIZITERV Environ Kft.

Kiss Gergely: Nagyvizi hidraulikai jelenségek vizsgá-lata a magyarországi Alsó-TiszánEJF Mûszaki Fakultás, Vízépítési és Vízgazdálkodási TanszékKonzulensek: Zellei László, dr. Kovács Sándor

Kovács Edina: Megújuló energia hasznosítása a szenny-víztisztítás területénSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszékKonzulens: dr. Juhász Endre

Díjazás:

I. díj:Mikita Viktória: A Borsod Volán Zrt. által bérelt Nyék-ládházi telephely területén és környezetében feltártszénhidrogén szennyezés megszüntetésének lehetõségeiMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi KarKonzulensek: dr. Szûcs Péter egy. docens; dr. MadarászTamás egy. adj.; Fülöp Miklós fõgeológus – Mendikás Kft.

A Pályázó részletes hidrológiai és transzport mo-dellszámításokat végzett, melynek célja a szennyezéslehatárolása, az idõbeli változások nyomon követésevolt. A modell verifikálásához szükséges területi isme-reteket egy korábbi tényfeltáró vizsgálat eredményeirealapozta. A beavatkozások szükségességének vizsgála-tához humán egészségügyi kockázat felmérést végzett,végül technológiai ajánlást tett a talaj és a talajvíz kár-mentesítési módjára, talajvíz tisztítási technológiára.

II. EGYETEMI KATEGÓRIA

DÍJAZOTTAK MÉLTATÁSA

I. FÕISKOLAI KATEGÓRIA

64

Kivételesen gondos munkája igazi mérnöki szemléletettükröz, és errõl tanúskodik szép kivitelû, jól illusztráltdolgozata is.

II. díj:Bali Péter Zsolt: Vízoldali rézsû csúszás Szolnok bel-városi árvízvédelmi szakaszánBME Építõmérnöki Kar, Geotechnika TanszékKonzulensek: dr. Nagy László egy. adjunktus; Ivaskó Lajos- KÖTIVIZIG

2005 júniusában 52 m hosszon csúszott meg a Szol-nok újvárosi partszakasz. A diplomaterv tanulmányba illõen tárja fel a rézsûcsúszás elõzményeit, ok-okozatiösszefüggéseit, mellyel megalapozta a helyreállítható-ság módját. Négy változatot vizsgált, ezeket többszempontból elemezte. a kivitelezésre javasolt techno-lógia a gazdaságosság mellett a rézsû stabilitását ismegnyugtatóan biztosítja. A kivitelezés menetének be-mutatása, rajzi megoldása kristálytiszta gondolkozásttükröz. A diplomamunkát szabatos, szép fogalmazásateszi élvezetessé.

II. díj: Hegedûs József: A szennyvíztisztítási iszapból történõbiogáz elõállítás hatékonyságának javításaMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi KarKonzulensek: dr. Takács János egy. docens; Lipták Miklósdoktorandusz

Érdekes és fontos kutatási területet érintett. Kísérletimunkájában azt vizsgálta, hogy a szennyvíziszap adalék-anyagokkal (pl. lignit, zeolit, perlit és barnakõszén) tör-ténõ keverése utáni dezintegrációs kezelés hogyan befo-lyásolja a rothaszthatóságot, az iszap stabilitását és a ke-letkezõ biogáz mennyiségét. A mérési eredmények, aszemcsék mikroszkópos vizsgálata, és lézeres szemel-oszlás vizsgálat alapján vonta le következtetéseit. Gya-korlatban is jól hasznosítható eredményei között kimu-tatta, hogy egyes anyagok, pl. a barnakõszén és a lignit,mint baktériumhordozó anyagok a lebontási folyamato-kat felgyorsítják, növelik a gázkihozatalt.

III. díj:Hegedûs Katalin: Egy kisvízfolyás vízminõségi vizs-gálata és környezetvédelmi értékeléseBudapesti Corvinus Egyetem, Környezettudományi Kar,Talajtani és Vízgazdálkodási TanszékKonzulens: dr. Vermes László egy. tanár, dr. Szendrei András

A Pályázó a Gyáli-patak és környezetének állapotér-tékeléséhez a meglévõ vizsgálati eredmények és írásosanyagok mellett saját, helyszíni bejárások alkalmávalszerzett tapasztalatait is felhasználta. Az értékelést az EU Víz Keretirányelvének szellemében végezte. Kitûnõ áttekintést adott a vízminõségvédelem feladatairól, ter-mészettudományos és jogi vonatkozásairól. Következte-téseibõl kitûnik, hogy az arányokat jól érzékeli, megálla-pításai helytállóak. Pozitívuma a szép, szabatos fogalma-zás, mely szakmai jártasságot tükröz.

III. díj:Monok Bernadett: Záportározók jelentõsége a Zemp-léni hegység keleti részénMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Hidro-geológia – Mérnökgeológia TanszékKonzulens: dr. Lénárt László egy. adjunktus

Az idõjárási események és a lefolyás alakulásábanegyre nagyobb szélsõségeket mutató közelmúlt történé-seit tekintve aktuális témát dolgozott fel. Bemutatta ameglévõ záportározók mûködését és feltárta a további tá-rozási lehetõségeket, összehasonlítva azt más, a vízkárokelleni védekezést szolgáló lehetõségekkel. A hagyomá-nyos és a korszerû módszerek összevetésében számosegyéni szempontot vett figyelembe. A dolgozat esztéti-kus, külsõ megjelenésében is értékes munka, ragyogóantükrözi a Pályázó földtudományi végzettségét.

III. díj:Üveges Viktória: Balatoni fitobenton fotoszintézisénekvizsgálataPannon Egyetem, Környezettudományi Szak, LimnológiaTanszékTémavezetõk: dr. Padisák Judit tanszékvezetõ egy. tanár;dr. Kovács Attila tud. munkatárs, MTA BLKI

Elmélyült kutatómunka eredményeit tartalmazza a szé-pen kivitelezett diplomamunka, melyben az egyetemen ta-nult ismereteket jól ötvözte a gyakorlattal. A munka soránegy új inkubáló berendezés kifejlesztésében vett részt, foto-szintézis mérési eljárásokat tesztelt és az eredmények kiérté-kelését végezte. Fontos megállapításokat tett a balatoni ben-tikus algák elsõdleges termelésének nagyságára vonatkozó-an. Logikus felépítésû dolgozatában a témához kapcsolódóhazai és a nemzetközi szakirodalmat is kielégítõen feltárta.

Dicséret:

Györe Balázs: A hatvani szennyvíztisztító telep Euró-pai Uniós normák szerinti fejlesztésének bemutatásaSzent István Egyetem, Talajtani és Agrokémiai TanszékKonzulensek: Forgóné dr. Nemcsics Mária egy. docens;Barkóczi Viktor – Hatvani Vízmû Zrt.

Halász Eszter: Egercsehi szennyvíztisztításának felül-vizsgálataMiskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar,Eljárástechnikai TanszékKonzulensek: dr. Takács János egy. docens; Kiss Nándor– Heves Megyei Vízmû Zrt.

Hegedûs Katalin: A Víz Keretirányelv és a StratégiaiKörnyezeti VizsgálatBME Vegyészmérnöki és Biomérnöki KarKonzulens: dr. Ijjas István egy. tanár

Juhász István: Az Albánc patak környezeti vizsgálataNyugat Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar,Geomatikai, Erdõfeltárási és Vízgazdálkodási IntézetKonzulensek: dr. Kucsara Mihály egy. docens; dr.Andrikovics Sándor fõisk. tanár

65

Kántor Tamás: Hulladék lerakók állékonysági vizs-gálataMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Hidro-geológia-Mérnökgeológia TanszékKonzulens: dr. Szabó Imre tanszékvezetõ egy. tanár

Kocsis Attila: Kommunális szennyvíz iszap és hígtrágyamechanikai kezelése és ennek hatásaiMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Eljárás-technikai TanszékKonzulens: dr. Takács János egy. docens

Magda Szilvia: Egy regionális szennyvíztisztító telepkörnyezetvédelmi értékeléseBudapesti Corvinus Egyetem, Környezettudományi Kar,Talajtani és Vízgazdálkodási TanszékKonzulensek: dr. Vermes László egy. tanár, dr. Szendrei András

Szabó Tamás: Innovatív anyagok felhasználási lehetõ-ségei a hulladék lerakók záró szigetelõ rendszerénekfelépítésébenMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi KarKonzulensek: dr. Szabó Imre tanszékvezetõ egy. tanár

Dr. Wisnovszky Iván Dr. Clement Adriennea Bíráló Bizottság elnöke a Bíráló Bizottság titkára

575 éve

1434.Levéltári források szerint Luxenburgi Zsigmond király600 forintot fordított a pozsonyi vízmû megépítésére.

325 éve

1684. március 24.* Bél Mátyás (Ocsova, Zólyom vm.) polihisztor, tanár, amagyar felvilágosodás nemzetközi jelentõségû alakja,számos külföldi akadémia tagja. Tanítványaiból kutató-gárdát alakítva, gyûjtötte az országban a történelmi, föld-rajzi, néprajzi stb. adatokat. Két évtizedes munkája ered-ményeként látott napvilágot – 1735-1742 között, MikovinySámuel térképeivel – a ma is forrásértékû „NotitiaHungariae novae historico-geographica. [Az új Magyar-ország történelmi-földrajzi leírása]” elsõ négy kötete,amelyben a hazai folyók részletes leírása szerepelt. Amû többi kötete mindmáig kéziratban maradt. A „Depiscatione Hungaria... [A magyarországi halakról ésazok halászatáról]” szóló munkájában az elsõk közöttközölt részletes leírást a kor halászati szokásairól. Alapí-tója és szerkesztõje volt az elsõ, rendszeresen megjelenõhazai hírlapnak, a „Nova Posoniensiá”-nak. († Pozsony,1749. augusztus 29.)

300 éve

1709.Bécsben megjelent Johann Christoph Müller 1:550 000-esléptékû Magyarország térképe, amely hazánk elsõ moderntérképének is tekinthetõ. A Duna magyarországi szaka-szát a nyomtatásban is megjelent térképek között elõszörez a mappa tüntette fel pontosan.

275 éve

1734. január 23.* Kempelen Farkas (Pozsony) mechanikus, feltaláló,kancelláriai tanácsos. Bölcsészetet és jogot tanult, derendkívül sokoldalú tehetség volt. Ami a vízépítészettelkapcsolatos tevékenységét illeti, õ volt a budai vár egyikvízmûvének felújítója, valamint a schönbrunni palotaszökõkútjainak tervezõje. († Bécs, 1804. március 26.)

250 éve

1759. június 17.Szanyban gyûlést tartottak a Rába-szabályozásban érdekeltvármegyék képviselõi és a fennálló törvények értelmébenegymás közt maguk határoztak: árvízvédelmi bizottságothoztak létre, mely elkészítette a vidék elsõ rendezési tervét.

225 éve

1784. szeptember 9.Királyi rendelet utasította a Helytartótanácsot, hogy amegyei mérnökök bevonásával folytatólagosan készítseel a hajózható magyarországi folyók (tehát a Duna, Száva,Kulpa, Dráva, Maros, Tisza, Vág és Szamos) elsõ (elõze-tes) felmérését. A rendelkezésre álló adatok szerint csaka Tiszáról és a Marosról készültek felvételek.

1784.Balla Antal Pest vármegye mérnöke Pesten kiadott„Disquisitio hydraulico-mechanica an pons lapideus...[A kõhídra vonatkozó hidraulikai-mechanikai vizsgálat...]”címû értekezésében felvetette egy állandó pest-budaiDuna-híd tervét. Ugyancsak õ készítette el a Duna hajó-zási térképét a pesti hajóhídtól Taksonyig.

Vízügyi évfordulók 2009-ben

66

1784.Az I. katonai felmérés alkalmával elkészült a Fertõ tórészletes térképe.

1784.Megkezdõdtek a Dráva mederátmetszésekkel történõszabályozási munkái. A mûszaki beavatkozás több meg-szakítás után 1848-ban ért véget. A munka során 64 átvá-gást ástak ki, amelynek kifejlõdésével a folyó hossza454 km-rõl 272 km-re rövidült.

1784.Sexty András „geometra” (1759-1827) elkészítette a TiszaCigánd és Dombrád közötti szakaszának átmetszésekkeltörténõ szabályozási tervét.

200 éve

1809.Elkészült Karcag (Szolnok m.) határában a Zádor-patak76 m hosszú, eredetileg kilenc- (jelenleg öt-) nyílású, kõalapzatú és téglaboltozatú hídja, amelyet MagurányiJózsef egri kõmûvesmester 1806-ban kezdett el építeni.A híd ma szárazon áll, mivel a terület vizeit azóta lecsa-polták. 2-2 szélsõ pillérjét az 1830-as árvíz pusztította el.Napjainkban ipari mûemlék.

1809.Elhunyt Stanislaus Heppe, a Vízi és Építészeti Fõigazga-tóság vezetõje. Utóda a neves bánsági hajózási mérnök,Sax Zakariás lett.

175 éve

1834. január 6.* Meiszner Ernõ (?), mérnök, a Rába-szabályozás ter-vezõje és vezetõje. A szabályozás mûszaki szempont-ból az egyik legszerencsésebb megoldású hazai folyó-szabályozások közé tartozik. († Nagyvárad, 1902. április 11.)

1834. február 5.† Laáb Gáspár (Bezenye), földmérõ, vízépítõ mér-nök. Oklevelét a szenci Collegium Oeconomicumbanszerezte, 1770-tõl 52 esztendõn át Moson vármegyemérnökeként dolgozott a Duna, a Lajta, a Fertõ tó és a Hanság szabályozásán. Számos kéziratos térképeismert a Kisalföld vízvidékeirõl. (* Bezenye, 1747.január 3.)

1834. március 4.A Helytartótanács elrendelte Budán a Királyi Tisza Tér-képészeti Iroda felállítását, amelynek vezetõjéül LányiSámuelt nevezték ki. Ezzel megkezdõdött a Tisza 1846-igtartó vízrajzi felmérése, amely alapul szolgált VásárhelyiPál és mérnöktársai számára a Tisza-szabályozási tervekelkészítéséhez.

1834. április 14.Áthaladt az elsõ gõzhajó, az ARGO az Al-Dunán. Ezzelmegindult a gõzhajózás a Duna egész hosszában: Bécs-tõl Galacig, majd a következõ évben a Duna torkolatátólegészen Konstantinápolyig.

1834. július 19.† Hadaly Károly (Pest), matematikus, egyetemi tanár. Amagyar mérnökképzés elsõ vízépítéstani könyveinek szer-zõje. (* Nagysziget, 1743.)

1834.* Révy Gyula (Gardos, Somogy m.) mérnök, hidrológus.Tudománytörténeti jelentõségû vízrajzi kísérleteit és mé-réseit fõleg külföldön (Dél-Amerikában – a Paraná fo-lyón) végezte. 1876-ban, a dunai árvíz eseményeivelkapcsolatban, gr. Andrássy Gyula miniszterelnök meghí-vására hazalátogatott, hogy szakvéleményt adjon a folyóbudapesti szakaszának szabályozásáról. Külföldön hunytel. († ?, 1878 után)

1834.Debrecenben megfúrták az elsõ közkutat, amely az egészvárosban az egészséges ivóvízellátás kezdetét jelentette.

1834.Megalakult a Sióberki Társulat. A társulat eltávolíttatta amezõkomáromi és kiliti-i malmokat, mert azok mocsárráduzzasztották a Sió völgyét.

1834.Zala, Vas és Veszprém vármegyék mérnökeinek közre-mûködésével megkezdõdött a Marcal és mellékvizeinekfelmérése. A munkát – több éves szüneteltetés után – a40-es években fejezték be.

150 éve

1859. január 2.† Halász Gáspár (Szilasbalhás), a reformkor jeles víz-mérnöke, Beszédes József közvetlen munkatársa a dunán-túli vízszabályozási munkákban.(* Szilasbalhás, 1787.)

1859. február 25.A kinevezett királyi biztos mûködésének eredménye-képpen Vas, Veszprém, Zala vármegyék küldöttei meg-alakították a Marcalszabályozó Társulatot. A szinténérintett Gyõr vármegye nem kívánt részt venni a társu-latban.

1859. június 6.* Bánki Donát (Bakonybánk), gépészmérnök, egyetemitanár, akadémikus. Kezdetben a közlekedésgépészet terénfolytatott beható tanulmányokat, majd 1900-ban, a buda-pesti mûegyetem hidrogépek tanszékvezetõ egyetemi ta-náraként a szivattyúk és vízturbinák elméleti és gyakorla-ti kérdései foglalkoztatták. Legjelentõsebb nyomtatásbanis megjelent munkái a „Folyadékok mozgása hajlított

67

csövekben”, valamint az „Energia-átalakulások folyadé-kokban” c. kötetek. Legjelentõsebb vízgépészeti találmá-nya a róla elnevezett vízturbina (1916), amely különösena közepes esések és térfogatáramok esetén mûködtethetõjó hatásfokkal. († Budapest, 1922. augusztus 1.)

1859. szeptember 12.Az Ér- és a Berettyószabályozó társulatok a munkák ha-tékonyabb elvégzése érdekében összeolvadtak, s ettõlkezdve debreceni székhellyel létrejött a Berettyó- és Érszabályozási Társulat.

1859. szeptember 24.† Gáthy István (Tata), mérnök, mûszaki író, akadémikus.Az Eszterházy-uradalom mérnökeként a terület mocsarai-nak lecsapolásával foglalkozott. Elkészítette a Rába,Rábca és Marcal szabályozási tervét. Találmánya a mérõ-asztalt helyettesítõ szögtükör. Megírta az elsõ magyar„Zongoraiskolát” (1802). (* Huszt, 1780.június 1.)

1859. november 17.* Farkass Kálmán (Lovasberény), mérnök. Az OrszágosVízépítési Igazgatóság munkatársaként a közegészség-ügyi mérnöki szolgálat megszervezõje és elsõ vezetõjevolt. Õ tervezte Veszprém város vízmûvét (1894), a Mezõség regionális vízellátására készített úttörõ terve avilágháború és az azt követõ békeszerzõdés miatt nemvalósulhatott meg. „A sík területen fekvõ és vízfolyások-tól távol esõ hazai városok csatornázása” címû tanulmá-nyát a hazai mérnökegylet aranyéremmel tüntette ki. († Budapest, 1953. január 28.)

1859.Árvíz vonult le a Temes-Béga völgyében, amely mintegy1720 km2 területet öntött el. A katasztrófa hatására az ak-kori Béga-csatorna kir. mûvezetõség fõnöke, Háky Dánieltervet készített a Temes és a Béga völgyének a rendsze-res elöntésektõl való megóvására. Ebben új gondolatkéntszerepelt az árhullámok tetõzõ hozamának csökkentéseegy erre kijelölt terület – „mérséklõ medence” (mai né-ven szükségtározó) – elárasztása révén.

1859.Wachtel Dávid (1807-1872) orvos, egyetemi tanár – agyógyforrások kihasználtságának vizsgálatára Alexandervon Bach belügyminisztertõl kapott megbízatását telje-sítve – Sopronban megjelentette az „Ungarns Kurorte-und Mineralquellen” c. mûvét, amelyben felhívta a fi-gyelmet a fürdõhelyek elhanyagoltságára.

1859.A Fehér-Körös Gyula-békési átvágásával a korábbi Holt-ág, mint Élõvíz-csatorna belvízlevezetõ csatornává vált.

1859.Klasz Márton királyi fõmérnök tervet készített a Dunabal parti (Ócsától Nádudvarig terjedõ) területei belvizei-nek levezetésére. A belvízcsatornák számára két dunaibetorkollást tervezett: egyet a dusnoki Vajas-toroknál és

a másikat Bajánál. A tervet, – amely „Fõmérnöki jelentésa balparti Dunagátról és a Turján-Õrjeg vizének lecsa-polásáról” címmel nyomtatásban is megjelent Pesten –akkor nem valósították meg, de amikor 1870-ben az ár-mentesítõ töltéseket nagyobb méretekkel kezdték kiépí-teni, még a társulat megalakítása elõtt hozzáfogtak az ál-tala javasolt levezetõ csatornák kiásásához. Az építkezésta vidék legnagyobb birtokosa, a kalocsai érsekség isszorgalmazta.

125 éve

1884. január 23.* Trummer Árpád (Budapest) vízépítõ mérnök. Több év-tizedes kultúrmérnöki szolgálat után, 1933-ban lett aFöldmûvelésügyi Minisztérium Vízügyi Fõosztályánakmunkatársa, ahol a Hármas Öntözési Bizottság tagjakéntrészt vett a Tiszántúl öntözési tervének kidolgozásában.Irányította a hódmezõvásárhelyi öntözõrendszer tervezé-sét és építését. 1938-1943-ig a vízügyi szolgálat vezetõje,1945 után a VIZITERV tanácsadója volt. († Budapest,1961. november 30.)

1884. február 29.* Guóth Béla (Pozsony), mérnök. Számos hazai és kül-földi vízépítési mûtárgy tervezésében és építésében vettrészt. Õ tervezte a csepeli szabadkikötõ mûtárgyainak jelentõs részét, s késõbb Fekete Györggyel együtt szerzõ-je volt a kikötõ távlati fejlesztési tervének. A földmérõitagok numerikus tervezésérõl írt tanulmányai új utakatnyitottak a magyar geodéziai gyakorlatban. († Budapest,1971. október 27.)

1884. április 26.Az Országgyûlés elfogadta az 1884:XIV. törvénycikket,az ún. „tiszai törvény”-t, amely rendszerbe foglalta a tör-vényhozásnak, fõleg az 1879. évi szegedi árvíz óta – aTisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó ren-delkezéseit, meghatározta a társulatok és az állam köte-lezettségeit, valamint az ármentesítõ társulatok igazgatá-sának szervezetét. A jogszabály a Tiszavölgyi Társulatottörvényileg is megerõsítette azzal, hogy valamennyi tár-sulatnak, amely a Tisza és mellékfolyói mentén alakultkötelezõvé tette a belépést a Tiszavölgyi Társulatba.

1884. szeptember 19.* Maucha Rezsõ (Budapest), kémikus, hidrológus, lim-nológus, egyetemi magántanár, akadémikus. Elõbb a Hal-élettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomáson, utóbba Haltenyésztési Kutató Intézetben mûködött, (melynek1913-ban vezetõje lett), 1913-1914-ben részt vett a GondaBéla által szervezett Adria-expedícióban (Najade-expe-díció). Úttörõ munkát végzett a vízi élõvilág anyag- ésenergiaforgalmának tanulmányozásában. 1932-ben né-metül megjelent e tárgyú munkája ma is alapvetõ kézi-könyv. Mint kémikus továbbfejlesztette Winkler Lajosvízelemzési módszereit és újabbakat dolgozott ki a vízbenoldott anyagok meghatározására. A Nemzetközi Limnológiai

Társaság aktív tagja, 1956-tól alelnöke. A hazai Duna-kutatás is sokat köszönhetett tevékenységének. († Buda-pest, 1962. január 19.)

1884. szeptember 29.Az 1884-1887-iki országgyûlési ülésszak megnyitása al-kalmából elmondott trónbeszédében I. Ferenc József –többek között – ígéretet tett arra, hogy a kormány a víz-jogról szóló törvényjavaslatot be fogja terjeszteni az országgyûlésnek.

1884. november 10.A földmívelésügyi miniszter jóváhagyta a TiszavölgyiTársulat módosított alapszabályát, amely kinyilvánította,hogy a Társulat célja, segíteni valamennyi alföldi társu-latot az ármentesítési, belvízlevezetési és vízhasznosításifeladataik ellátásában.

1884. november 29.† Gyengõ László (Budapest), a XIX. sz. második felé-nek jeles vasútépítõ mérnöke. A pest-losonci, a pest-hatvani, az ungvári és a dél-magyarországi vaspályákatépítette. A párizsi Eiffel cég magyarországi képviselõ-jeként vezette a (közelmúltban mûemlékké nyilvánított)budapesti Nyugati pályaudvar épületének építését, aszegedi képviselõvé választották. (* Gyõr-Alsóváros,1841. április 20.)

1884. november 29.Elkészült Hódmezõvásárhelyen a Nagy András János-kút,amelynek artézi vizét a névadó és felesége Mucsi Máriaköltségén végzett fúrás adta. Ez a kút a város második ar-tézi kútja volt, az elsõt (1880.) ugyancsak a Zsigmondy-cég fúrta.

1884.A Béga-csatornára telepítve megépült Temesvár vízerõ-telepe (2000 kW), amely a maga nemében az elsõ ma-gyarországi vízerõmû volt.

1884.Az 1879-ben, Kvassay Jenõ által, a mezõgazdasági víz-gazdálkodás feladatainak megoldására megszervezettkultúrmérnöki intézmény keretében létrehozták a halá-szati felügyelõi munkakört, s ennek ellátásával LandgrafJánost bízták meg. (A hivatalt 1887-ben Halászati Fel-ügyelõséggé szervezték.) Feladata lett a folyószabályo-zások és ármentesítések következtében hanyatlásnak in-dult halászat újjászervezése, az 1888:XIX. törvénycikk,az ún. „halászati törvény” elõkészítése, életbeléptetése ésvégrehajtásának ellenõrzése.

1884.A Tisza szabályozása során létesített mederátvágások kö-zül az alsóbb folyószakaszon számos átvágás nem olyanmértékben fejlõdött ki, mint ahogy azt a tervezõk remél-ték. A szükséges nagy mennyiségû kotrások végrehajtá-sára létrehozták az állami kotróhajó parkot (a Tiszai kir.állami Kotrások Vezetõségét).

1884.Martin Ottó a pesti oldal csatornázására 1884-ben ké-szített tervében már használta a csapadékintenzitás, alefolyási tényezõ és a késleltetés fogalmakat. Ilyen te-kintetben úttörõ munkája nem vált nemzetközileg is-mertté.

100 éve

1909. február 3.* György István (Budapest), mérnök. Oklevelét a buda-pesti mûegyetemen szerezte. A Budapesti helyiérdekûVasút (BHÉV) és a BSZKRT osztálymérnökeként tevé-kenykedett, egyebek között a mai Moszkva téri felüljárótés a BHÉV Római fürdõ állomását tervezte. A háborúután jelentõs szerepe volt a fõváros közlekedésének újjá-építésében (Gubacsi úti vasúti híd, a csepeli HÉV újjá-építése stb.). Munkássága alapvetõ a budapesti metró tervezésében és megvalósításában és a VIZITERV veze-tõjeként a fejlõdõ országokkal való együttmûködés fej-lesztésében (a FAO és az ENSZ keretében). († Budapest,1974. augusztus 25.)

1909. márciusTatabányán a rossz minõségû ivóvíz miatt tífuszjárványtört ki, aminek következtében az összes kutat és a meg-lévõ vízvezetéket lezárták. A város vízellátását a késõb-biekben a környék karsztvizének aknával történõ mester-séges feltárásával oldották meg. Ezt a módszert itt alkal-mazták elõször Magyarországon.

1909. április 12.* Penyigey Dénes (Kolozsvár), növénytermesztõ, agrár-történész, egyetemi tanár. Több mint 200 szakdolgozatá-ban, számos cikkében fõleg a növénytermesztés és az öntözés mezõgazdaság történeti kérdéseivel foglalkozott.(† Budapest, 1974.február 25.)

1909. május 7.Megkezdõdtek a városligeti Széchenyi fürdõ 1913-ig tartóépítési munkálatai.

1909. június 11.* Bogárdi (Bogner) János (Torda) mérnök, az állami víz-ügyi szolgálatnak, mint folyammérnök 1933-tól tagja, aVízrajzi Intézet igazgatója, a VITUKI fõosztályvezetõje,1962-1979. között egyetemi tanár, az MTA tagja, a hor-dalékképzõdés, -mozgás, -szállítás hidraulikai alapjainakkutatója. († Budapest, 1998. november 18.)

1909. július 10.710 km2 érdekeltségi területen megalakult a Pestvárme-gyei Dunavölgy Lecsapoló- és Öntözõ Társulat, amelyfeladatául tûzte ki a Dunavölgyi Fõcsatorna (DVCS)megépítését és a hozzátartozó belvízcsatorna-hálózat kialakítását. A munkát 1912. szeptemberében indítottákmeg, s 1929-ben fejezték be.

68

69

1909. szeptember 5.Tiszadob határában, az ármentesítõ töltés oldalában le-leplezték gr. Andrássy Gyula egykori miniszterelnök,társulati elnök emlékmûvét. Az ünnepélyes avatásonFekete Márton, a Tiszavölgyi Társulat titkára méltattaAndrássynak a társulati mozgalomért kifejtett tevé-kenységét.

1909. december 18.Egyéves elõkészület után az érdekelt ármentesítõ és másvízitársulatok megalakították a Dunavölgyi Vízi TársulatokSzövetségét. Elnökké gr. Cziráky Bélát, a Rábaszabá-lyozó Társulat elnökét választották.

1909.A Soroksári Dunaág Budapest – Tass közötti szakaszánfolyó vízszabályozási munkák irányítására létrehoztáka Soroksári Dunaág Rendezési Munkálatainak Kiren-deltségét.

1909.A balatoni kikötõk kiépítése és bõvítése érdekében elsõalkalommal került állami nagy kotróhajó a Balatonra.

1909.Megkezdte mûködését a budapesti mûegyetem Vízgépé-szeti Tanszékének elsõ hidraulikai laboratóriuma.

1909.A Tisza ez évben meginduló kisvízi szabályozása során atiszavezsenyi gázló rendezésénél alkalmaztak elõszörhosszabb szakaszon iszapoltató rõzsesátrakat, amellyel akotrás révén elõállított vízmélység rögzítését oldottákmeg sikerrel.

1909.Korbély József egy tanulmányában kimutatta, hogy aKörös és a Maros nem csupán a Tisza „tetõzõ árvízi ma-gasságára van befolyással, hanem a tetõzés idejére is.” Akét folyó nagy áradásainál az árvíz Szegeden elõbb tetõ-zik, mint Csongrádon.

1909.A kormány a jövedelmezõ gazdálkodási ág meghonosítá-sa és népszerûsítése érdekében két kertészeti öntözõtele-pet létesített, az egyiken a Dunántúlon Balatonkilitinél, amásikat pedig a Nagyvárad melletti Biharszentjános köz-ség határában.

1909.Az osztrák-magyar államvasút-társaság resicai vasgyá-ra – saját energiaigénye kielégítésének biztonsága ér-dekében – a Berzava völgyében öt évvel korábban ki-épített erõmûvének teljesítõképességét is némiképpnövelve Ferencfalvánál egy 27 m magas völgyzárógá-tat épített.

90 éve

1919. március 21- augusztus 1.A Magyar Tanácsköztársaság fennállása alatt az államivízügyek legfõbb irányítója, a Földmûvelési Népbiztos-ság vízgazdasági osztályának vezetõje, Bogdánfy Ödönvolt.

1919. április-júniusRendkívüli árhullámok haladtak le a Tiszán, a Körösö-kön és a Maroson. A Tisza Tiszafüred felett átlag 25 cm-rel maradt el az addigi legmagasabb 1888. évi árvíztõl,míg az alább fekvõ szakaszon átlag 50 cm-rel meghalad-ta a korábbi maximumot. A tiszai árvédekezést nehezítet-ték a Tanácsköztársaság haderõi és a román királyi csa-patok közötti harcok, mert sok helyen a védelmi vonalata tiszai töltések jelentették, amelyek így a hadmûveletek-tõl is sérültek. A szolnoki hidat ekkor robbantották fel, sCsongrádon hajókat süllyesztettek el.

Május 13-án Tiszasasnál a vöröskatonák átszakítottáka Szolnok-Csongrád Tiszabalparti Ármentesítõ Társulattisza-köröszugi öblözetének védtöltését. Ezzel közel20 000 kh-nyi terület került víz alá. A Körösökön levo-nuló árvíz is „korszakos” volt. Ennek hatására határoztael a Fehér-Körösi Ármentesítõ Társulat a töltéskoronaszintjének egy méterrel való megemelését. A Maros árvi-ze viszont alatta maradt a korábbi csúcsnak. A Szamosáradása abnormálisan magas volt, a Bodrogé közepes. Azárvízi tapasztalatok alapján a tiszai gátak 1895-ös mére-teihez képest újabb méretnövelést rendeltek el.

1919. májusA Dunai Hajózási Parancsnokság ellenõrzése alatt meg-szervezték a Szövetségközi Dunabizottságot, melynektagjai Anglia, Franciaország, Olaszország és az EgyesültÁllamok képviselõi voltak. 1920. február 1.-tõl a Bizott-ságot létrehozói olyan intézménnyé alakították, mely akereskedelmi forgalom újjászervezése érdekében a dunaihajózási kérdésekben teljhatalommal rendelkezett. A Bi-zottság székhelye 1919. májustól 1922. februárig Buda-pesten volt.

1919. június 6.† Kvassay Jenõ (Budapest) gépészmérnök, négy évtize-den keresztül a hazai vízügyek legfõbb irányítója. Sírjama az õrbottyáni temetõben található. (* Buda, 1850.július 5.)

1919. június 28.A Versailles-i (Trianoni) Békeszerzõdés 331. cikkelye aDunát Ulmtól a torkolatig nemzetközinek nyilvánította.

1919. augusztus 16.* Illés György (Vasvár), mérnök. 1944-1948. között aBalatoni Kikötõk Felügyelõségén dolgozott, késõbb ma-gánmérnökként tevékenykedett. 1953-tól az OVF (OVH)fõmérnöke, fõosztályvezetõje, majd fõigazgatóhelyettese(elnökhelyettese) lett. Az õ közvetlen vezetésével jött lét-re a hazai vízellátás-csatornázás egységes szakmai irá-

nyítása, alakult ki a vízminõségvédelem szervezete, s fej-lõdött ki a regionális vízellátó szervezetek hálózata.1976-1985-ig a Magyar Hidrológiai Társaság elnökevolt. († Budapest, 1998. január 18.)

1919.Gödöllõn az Állami Burgonya Kísérleti Telepen meg-épült az elsõ magyarországi permetezõ öntözõtelep. Vi-zét a Rákos patakból szivattyúzták. A homokos talajonkétszer akkora termést (53, illetve 108 q) értek el, mintaz öntözetlen területen.

1919.Csillaghegyen langyos hévíz-forrásokra települve – egykorábbi kis természetes tó helyén – három betonmeden-cét építettek. (Csillaghegyi Árpád strandfürdõ).

80 éve

1929. január 1.A hazai folyók vízrajzi viszonyainak nyilvántartásávalés kutatásával foglalkozó Vízrajzi Osztályt átszervez-ték, s Zuber Ferenc igazgatása alatt létrehozták aFöldmívelésügyi Minisztérium fennhatósága alá tarto-zó Vízrajzi Intézetet. Az Intézet feladata lett – többekközött – a szükséges adatok összeállítása a dunai álla-mok rádióadói által ugyancsak ez évtõl megkezdett na-pi, meghatározott órarend szerinti vízállás-jelentéseksugárzásához.

1929. márciusA Dunai Állandó Vízügyi Bizottság (CRED) kezdemé-nyezésére megindult a Duna vízrendszerében a rádiósvízjelzõ szolgálat.

1929. áprilisAz országgyûlés által jóváhagyott III. tc. 15 évre elõremeghatározta a vízi munkálatokra (mederszabályozási ésvíziút-fejlesztési) fordítható állami költségvetési kerete-ket, s elõirányozta a Hármas-Körös második (békésszent-andrási) vízlépcsõjének megépítését.

1929. júniusAz osztrák vízimunkákkal összhangban a Lajta Vízren-dezõ Társulat megkezdte a Lajta szabályozását. A követ-kezõ év áprilisában befejezett munka során az árvizek le-vezetésére két medret alakítottak ki a folyó számára. Azegyiken malmokat és öntözõmûveket helyeztek el, míg amásiknak (a régi Megyei Kanálisnak) az árapasztás fel-adatát szánták.

1929. július 27.Befejezõdött a 63,5 km hosszú, s kis emésztõképességûTúr új medrének kiépítése. A 11,5 km hosszú új Túr-csa-tornát br. Kende Zsigmond, néhai társulati elnökrõl ne-vezték el. A 12 hónapos munka során 1 350 000 m3 föld-munkát végeztek. A Túr szabályozásának keretébenmegépült a tiszai torkolatban az ún. torkolati bukógát.

1929. augusztus 2.Faller Gusztáv fõmérnök vezetésével Debrecenben befe-jezõdött az I. sz. hévízforrás 1737 m mély feltárása. Agyógyhatású vizet a következõ évben a nagyerdei gyógy-fürdõbe vezették, majd a víz hasznosítására 1932-benmegépült a strandmedence és a fedett uszoda.

1929. szeptember 1.A Balatoni Szövetség – Kaáli Nagy Dezsõ tervezésébenés kivitelezésében – felállíttatta Balatonföldváron, a ki-kötõ melletti parkban a Balaton elsõ kormánybiztosának,Kvassay Jenõnek emlékmûvét. Az avató beszédet KaáliNagy Dezsõ, a balatoni kikötõi felügyelõség vezetõje tar-totta.

1929. október 13-18.Budapesten tartotta kongresszusát a Nemzetközi OrvosiHidrológiai Társaság. A kongresszus elnökévé KorányiSándor professzort választották.

1929.A Balaton vizének baktériumtartalmáról, valamint a Tihanyi-félszigettõl mintegy 400 m távolságban, júliusban vettvíz- és iszapmintákból kitenyésztett baktérium-populá-ció összetételérõl közzétett tanulmányában („Vizsgála-tok a Balaton vizének bakterium-tartalmáról”) elõszörZih Sándor számolt be a tudományos közvélemény elõtt.

1929.Magyarországon az elsõ talajvízszint-megfigyelõ csõ-kúthálózatot kiépítését kezdte meg Rohringer Sándormûegyetemi professzor a Duna-Tisza közén. A Széche-nyi Tudományos Kutatási Alap támogatásával indítottmunkát (149 kút kiépítését) 1934-ben fejezték be. A ku-tatás célja a tervezett alföldi erdõtelepítések hatásainaktisztázása volt.

1929.Megjelent „A gyógyfürdõkrõl, az éghajlati gyógyintéze-tekrõl és az ásvány- és gyógyforrásokról” szóló XVI. tc.,amely elõször tisztázta az ásvány- és gyógyvíz fogalmát,rendezte a fürdõügy hiányosságait és szabályozta a mes-terséges ásványvizek forgalmazását. A törvény és a hoz-zá kapcsolódó miniszteri rendeletek végrehajtása sokatsegített Budapest fürdõvárosi rangjának elismertetésé-ben. (Bp.-i Lexikon, 367.p.) (MF)

1929.Az elõzõ évi sikondai szénkutató fúrás közben talált 35 °C-os vízre alapozva megépült a 12 x 30 m-es meden-ce. A medence mellé kabinokat építettek és kádfürdõt ismûködtettek. 1930-ban 35 szobás szállodát emeltek afürdõ jobb kihasználása érdekében.

1929.Többszöri leállás és újrakezdés után befejezõdött a So-roksári Duna-ág rendezése, amelyet még az 1904. éviXIV. tc. rendelt el és amely munkát 1910-ben indítottakmeg.

70

71

1929.Türr István tábornoknak, a hazai csatornaépítkezések lel-kes támogatójának dombormûves emléktáblát állítottak abudapesti Türr István u. 7. sz. ház falán. A Kisfaludy StróblZsigmond alkotta dombormûvet a ház lebontása után a6.sz. házra helyezték át.

1929/30.A budapesti József Nádor Mûegyetemen az általánosmérnöki oktatásban bevezették a tagozódást, vagyis in-nen számítható az önálló vízépítési oktatás.

75 éve

1934. március 14.† Timon Béla (Eger), mérnök. Közép-tisza vidéki társu-latoknál volt alkalmazásban, majd az egri fõkáptalan ura-dalmi mérnökeként dolgozott. (* Eger, 1852. június 1.)

1934. tavaszA Szeged környéki szikes tavak hasznosítására – helyivízi társulat kivitelezésében – megépült 5,2 km2 kiterje-désû fehértói halastó.

1934. júniusMegkezdte mûködését a Balatoni Viharjelzõ Szolgálat.

1934. szeptember 21.† Sajó Elemér (Budapest), mérnök. 1930-1934 között a vízügyi szolgálat kimagasló képességû vezetõje volt. (* Õrszentmiklós, 1875. szeptember 8.)

1934. október 6.Elindult elsõ útjára a „Budapest”, az 1934. augusztus 14.-ikén vízre bocsátott elsõ hazai építésû Duna-tengerjáró hajó.

1934. október 17.† Dalmady Zoltán (Budapest), orvos, a hazai gyógyfürdõ-kultusz szorgalmazója, jeles tudománytörténész. (* Buda-pest, 1880. március 15.)

1934. november 8.A 9800. és 9900.sz ME. rendelet alapján megalakult aBudapesti Központi Gyógyhelyi és Üdülõhelyi Bizott-ság, a fürdõügyi szakigazgatás hatósági jogkörrel ellátottközépfokú szerve. Az érdekelt állami és egyéb intézmé-nyek közötti koordinálást végezte 1948-ig, az OrszágosFürdõügyi Bizottság felállításáig.

1934. decemberA Székesfõvárosi Vízmûvek közmûalagutat fúrt a Dunaalatt, Megyernél.

1934.Létrehozták a Hortobágyi Tógazdaságot a Tisza mentiszikes területek ármentesítése, valamint a Hortobágy

puszta hasznosítása érdekében. Az elõzõ évben hasonlócéllal kezdtek hozzá a Szeged melletti Fehértói Tógazda-ság kiépítéséhez.

1934.Az Országos Közegészségügyi Tanács az egri városi für-dõt gyógyfürdõvé nyilvánította. Ekkor épült ki a mai strand-fürdõ elõdje, és ugyancsak ekkor létesült a strand déli ré-szén a tükörfürdõ, valamint az ún. „garasos fürdõ”.

1934.Megkezdték a Kienitz-féle axiális propellerszivattyúkgyártását, amelyek nagy szerepet játszottak a Körös-völgy belvízvédelmének fejlesztésében.

1934.Harkányban, az 1844-ben épült Kossuth fürdõ mellett aBatthyány család felépítette az Ilona-fürdõt, valamintegy nyitott medencéjû fürdõt.

1934.A Vízrajzi Intézet szervezetén belül, 1930-ban megala-kult Tervezõ Csoport 1934-tõl a Körösvölgyi Vízszabá-lyozások Tervezési Csoportja néven mûködött tovább.

70 éve

1939. január 18.† Korbuly Mihály (Budapest), vegyészmérnök, a Hal-élettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás megalapí-tója és évtizedeken keresztül igazgatója, a hazai élelmi-szeripari szennyvizek kutatásának egyik úttörõje. (* Tót-bánhegyes, 1868. július 9.)

1939. február 25.Mezõkövesd határában, Zsóry Lajos képviselõ birto-kán egy olajkutató fúrás nyomán 875 m mélységbõlpercenként 654 l, 71 °C hõmérsékletû vizet tártak fel atriász idõszaki rétegbõl. A folyamatos mûködtetést anagyfokú sókiválás akadályozta. Ezután még több hé-vízkút is létesült a Zsóry fürdõ zavartalan gyógyvízel-látására.

1939. április 22.† Korbély József (Debrecen), társulati igazgató fõmér-nök, hidrológus, a Tisza-szabályozás elméleti és gya-korlati szaktekintélye. (* Hódoscsépány, 1864. szep-tember 10.)

1939. május 21.* Dávid László (Budapest), okl. mérnök, a mûszaki tudományok kandidátusa, kiváló, nemzetközi hírûszaktekintély a hidraulika, mérnökhidrológia és víz-készlet-gazdálkodás területén. Munkahelyei voltak aVIZITERV, OVH, Tervhivatal, majd az ENSZ UNEPszervezetében, Nairobiban dolgozott, mint az UNEPátfogó vízügyi programjának kidolgozója. Amszterda-mi kiküldetése során hunyt el. († Amszterdam, 1987.november 12.)

1939. október 10.A természetvédelmi törzskönyvbe 1. sorszámmal beje-gyezték hazánk elsõ védett természeti területeként a deb-receni Nagyerdõ északkeleti részén húzódó 31 hektárnyierdõséget.

1939. novemberA Fehér-Körös árhulláma román területen gátszakadástokozott, de a kiömlõ víz útjában álló lokalizációs töltés,amely az 1920-as évek közepén épült, meggátolta a ma-gyar területek elöntését.

1939. december 16.A Bodrog árvizei következtében megrongálódott alsó-berecki híd pillér-javítási munkálatai befejezõdtek.

1939.A Fehér Körös jobb parti árvízvédelmi töltése a romániaiKisjenõ alatt, a székudvari hídnál elszakadt. A kiömlött,mintegy 30 millió m3 vizet sikerült az országhatáron lo-kalizálni.

1939.A Vízügyi Közleményekben megjelent Babos Zoltán ésMayer László tanulmánya „Az ármentesítések, belvízren-dezések és lecsapolások fejlõdése Magyarországon”,amely elsõ ízben foglalta össze és értékelte röviden atöbb mint egy évszázadon keresztül folyó hazai vízi-munkákat.

1939.Budapest Székesfõváros Közgyûlése 148/1939. számúszabályrendeletével intézkedett a fõváros árvízvédel-mérõl.

1939.Védetté nyilvánították a szegedi Fehértó vadví-zországát, amely az 1930-as évek elején még jórészttermészetes állapotú, mélyfekvésû, vízjárta szikespuszta volt. Késõbb az egész területen halastavakat lé-tesítettek, melynek környezetében egyedülálló madár-világ alakult ki.

1939.Gyõrben, a helyi vízmûvek keretében megkezdte mû-ködését a vízmérõ-órák hitelesítõ állomása. A koráb-bi átalánydíjas számlázással járó tetemes vízpazar-lást az órák felszerelésével sikerült lényegesen csök-kenteni.

1939.Hajdúszoboszlón az elfolyó melegvizet felfogó mélyedésekfelhasználásával 40 000 m2 vízfelületû csónakázó tavatalakítottak ki.

1939.A bükkszéki fürdõtelepen elkészült a 33,3 m hosszú,1000 m3-es strandmedence, valamint egy 16 m átmérõjû,160 m3-es gyógymedence.

1939.Budapesten, a ferencvárosi szennyvíztelepen megépült – az akkori szennyvíztechnika egyik legújabb vívmánya –a rácsszemét higiénikus módon való kirothasztását szol-gáló gázosító berendezés.

1939.Az Öntözésügyi Hivatal a Hortobágyon öntözéses kísér-leti gazdaságot létesített 1,2 km2 területtel.

60 éve

1949. január 26.Megtartotta alakuló közgyûlését a Magyar HidrológiaiTársaság, amely szakosodás útján vált ki egykori anya-egyesületébõl a Magyarhoni Földtani Társulatból, ahol1917 óta annak egyik szakosztályaként mûködött.

1949. március 11.Az országgyûlés elfogadja a dunai hajózást szabályozónemzetközi Duna-egyezményt.

1949. november 1.87 km-es elosztóhálózattal, napi 8000 m3-es vízszolgáltatás-sal megalakult a Debreceni Vízmû és Csatornamû Vállalat.

1949.A Magyar Hidrológiai Társaságon belül – az ásvány- ésgyógyvizek feltárásával, kémiai és fizikai vizsgálatával,gyógyászati és egyéb hasznosításával foglalkozó szak-emberek Papp Ferenc hidrogeológus, egyetemi tanár ve-zetésével megalakították a Gyógyvíz Bizottságot, majd1952-ben Schulhof Ödön fürdõorvos elnökletével a Bal-neológiai Szakosztályt. (HK, 1980/12. 506.p.)

1949.Az elõzõ évben önállósított Közgazdasági Egyetem kivá-lásával megalakult a Budapesti Mûszaki Egyetem. Mégugyanebben az évben különvált az egyetemen belül aMérnöki (késõbb Építõmérnöki) és az ÉpítészmérnökiKar. A mérnöki karon belül életbe léptetett szakosítást kö-vetõen a tantervbe került a „vízerõhasznosítás” c. tárgy is.

1949.A Népjóléti Miniszter 10.081/3/1-2/1949.IV.sz. rendeleteaz ásvány- és gyógyvíztermelõ, valamint palackozó üze-mek államosítása után életre hívta a GyógyvíztermelõNemzeti Vállalatot.

50 éve

1959. január 1.A OVF fõigazgatói utasítással összevonta az 1956-benalakult, Kunhegyesen és Gyulán mûködõ VízgépészetiVállalatokat és budapesti székhellyel, Konvalinka Lászlóvezetése alatt megalakította a Vízgépészeti Vállalatot. A Vállalat alapítását szükségessé tette a víziközmûvek

72

fejlõdéséhez nélkülözhetetlen víz- és szennyvíztisztítógépészeti berendezések iránt kialakult hazai kereslet, va-lamint az ipar és a mezõgazdaság részérõl mind nagyobbmértékben jelentkezõ vízgépészeti igény kielégítése.

1959. március 25.A Baranya megyei Villány községben megalakult az országelsõ szennyvíz-csatorna társulata. A szennyvíztársulatok – jóllehet nem zárták ki a lakossági becsatlakozási lehetõ-séget – elsõsorban a községekben levõ jelentõsebb intéz-mények, üzemek szennyvízelvezetésérõl gondoskodtak. (HK, 1980/3. 117.p.)

1959. május 19.† Kienitz Vilmos (Gyula), gépészmérnök, vízgéptervezõ,az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítõ Társulat egykori igaz-gató fõmérnöke. (* Alsószeli, 1889. október 14.)

1959. augusztus 19.Átadták rendeltetésének a KISZ védnökséggel épültHanság-csatornát, amely kb. 410 km2-nyi lápos területlecsapolását tette lehetõvé.

1959. november 16.† Hankó Béla (Torontó), zoológus, a tihanyi BiológiaiKutatóintézet elsõ igazgatója. Tudományos munkásságaelsõsorban a balatoni hidrobiológiai viszonyok vizsgála-tát, az ichthyológia és az állatrendszertan területét öleltefel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és tör-ténetével is. (* Poprád, 1886. július 5.)

1959. december 3.† Mazalán Pál (Budapest), bányamérnök, geofizikus,hidrogeológus, a mélyfúrású kutak szakértõje. (* Igló,1891. május 29.)

1959.Gyulán az 1957-ben alakult Fürdõépítési Bizottság kezde-ményezésére megfúrták az elsõ kutat, amelynek vizére meg-épült az elsõ fürdõmedence is. Gyakorlatilag ezzel vetet-ték meg a ma már országos hírû gyulai Várfürdõ alapjait.

1959.A Szolnokon és Gyöngyösön a fogszuvasodás csökken-tésére Magyarországon elõször kezdtek hozzá az ivóvízfluorozásához.

1959.A VITUKI vízminõségi laboratóriuma által feldolgozottminták adatai alapján elkészült az ország elsõ vízminõsé-gi térképe, valamint havi rendszerességgel ez évtõl kezd-ve jelent meg a VITUKI „Talajvíztájékoztató térkép”-e.

1959.Az ivóvíz tisztításakor jelentkezõ kolloidális szennyezõ-dés eltávolítására az elsõ, teljesen körszimmetrikus, füg-gõleges áramlású derítõmedencét – kísérleti jelleggel – aFõvárosi Vízmûvek Váci úti telepén építették meg.

1959.A Balaton part menti települései közül elsõként Balaton-akarattyán alakult meg a vízmûtársulat BalatonakarattyaiTörpevízmû Társulat néven.

1959.Az 1954-ben átadott Tiszalöki Vízlépcsõ mellett üzembeállították a vízerõtelepet.

1959. vége – 1960. elejeA Balatonfüredi Hajógyárban megtartották a „Jégtörõ I.”hajó próbaüzemét, majd megindult a jégtörõhajók soro-zatgyártása. A hajópark tervszerû kifejlesztéséhez az 1956.évi jeges árvíz után a külföldi és hazai tapasztalatok figyelembevételével fogtak hozzá.

40 éve

1969.Ez évtõl kezdve az ipari üzemeknek ivóvíz-használa-ti pótdíjat kellett fizetniük a termelésben használt ivó-vízért. Az intézkedést magyarázza, hogy az ipar víz-forgalma húsz esztendõ alatt közel az ötszöröséreemelkedett.

1969. január 8.† Papp Ferenc (Budapest) hidrogeológus, mûegyetemitanár, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke. (* Buda-pest, 1901. július 31.)

1969. februárA budapesti Mûegyetemen új tantervû – négy féléves –szakmérnökképzés indult vízellátás,- csatornázás-, egész-ségügyi szakkal, valamint mezõgazdasági vízgazdálko-dási szakkal.

1969. március 28.A kormány 1009.sz. határozata jóváhagyta a Velencei-tóés környékének üdülõfejlesztési regionális rendezési ter-vét, amely – többek között – húsz évre tartalmazta a vízminõségének javítási programját.

1969. április 20.Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes jelenlétébenüzembe helyezték a Kettõs-Körösön épült Békési duz-zasztót.

1969. június 24.Ünnepélyesen felavatták a napi 2000 m3 termelésû Mátra-vidéki Regionális Vízmûvet, melyet üzemelésre a Sajó-menti Vízmûvek vett át. A vízmû fontos eleme volt a Kö-szörû-völgyi tározó, amelynek térségében két hét múlvahatalmas felhõszakadás okozott riadalmat. A négy óraalatt lehullott csapadék hatására a tározóban kialakultvízszint 64 cm-rel meghaladta a tározó túlfolyójánakszintjét. A sürgõs apasztás érdekében meg kellett nyitni atározó fenékürítõjét is.

73

1969. nyárMezõkovácsházán egy 1966-ban fúrt 2.sz. olajkutató hé-vízkút 63 °C-os vizére alapozva megnyitotta kapuit aParkfürdõ.

1969. augusztus 31.Tiszadob határában, az árvédelmi töltés mellett, a Tisza-szabályozás elsõ kapavágásának helyén, Dégen Imre ál-lamtitkár ünnepi beszédével felavatták Vásárhelyi Pálemlékmûvét, Grantner Jenõ szobrászmûvész alkotását.

1969. szeptember 1.Nyíregyházán megnyílott a Vásárhelyi Pál VízügyiSzaközépiskola. A városban 1962-tõl már folyt a közép-fokú vízügyi képzés a Vasvári Pál Gimnáziumban, majda Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskolában, de most nyí-lott elõször arra lehetõség, hogy a vízügyi szolgálat sajátoktatási intézményben képezhesse jövendõ szakembereit.

1969. szeptemberA lillafüredi Anna-források által szolgáltatott ivóvizet súlyoscoli-fertõzés miatt kikapcsolták Miskolc város vízellátásá-ból. A fertõzés okát csak két esztendõ múlva találták meg.

1969. október 5.Kövegy község vízmûvének átadásával az országban el-sõként a Makói járás vízmûfejlesztési programja fejezõ-dött be. Az átadási ünnepségen Dégen Imre, az OVH el-nöke méltatta a vízmûfejlesztési program jelentõségét.

1969. október 21-25.A Tisza vízgyûjtõjén fekvõ öt állam kormánymegbízott-jai elsõ alkalommal folytattak átfogó közös tárgyalást aTisza-völgy vízgazdálkodásáról. A tanácskozás színhe-lye Budapest volt.

1969. november 1.A nagy szegedi árvíz 90. évfordulójára Károlyi Zsigmondszerkesztésében megjelent a Vízügyi Történeti Füzetek ki-adványsorozat elsõ száma „A szegedi árvíz, 1879.” címmel.

1969. november 3.Új magyar-román határvízi együttmûködési egyezménytkötöttek, mely 1970. június 16.-án lépett hatályba és1986. június 6.-ig volt érvényben. A korábbi, 1962 júliu-sában kötött megállapodás három évre szólt, s 1965-benlejárt. Az azt követõ mintegy öt éves idõszakban egy„Ideiglenes együttmûködési megállapodás egyes vízügyikérdésekben” c. dokumentum szabályozta a közös ma-gyar-román vízügyi kapcsolatokat.

1969. november 15.Megalakult a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA)magyar nemzeti bizottsága.

1969. november 25.AFõvárosi Vízmûvek részeként üzembe helyezték a Horány-Surányi Vízmûrendszer 10 csápos kútját, amelyek napi50 000 m3 víztermeléssel növelték a Vízmûvek kapacitását.

1969. decemberÁtadták Kõszeg városának csatornamûvét. A 4,84 kmhosszú, elválasztó rendszerû csatornahálózatot az 1800 m3/dkapacitású biológiai szennyvíztisztító telepre csatlakoz-tatták.

1969. december 29.A kormány elfogadta az építésügyi és városfejlesztésiminiszter által kidolgoztatott Balatoni Központi Fej-lesztési Programot, amellyel összefüggésben elfoga-dott kormányhatározat arról is rendelkezett, hogy aProgram megvalósítása érdekében ki kell dolgozni aBalatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programot, vala-mint a feladatok finanszírozására egy Balatoni Köz-ponti Fejlesztési Alapot is el kell különíteni a költség-vetésben.

1969.A nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság beruházásában elké-szültek a tiszaberceli, belfõi és halásztanyai elektromosmeghajtású – egyenként 7,2 m3/s teljesítményû – szivattyú-telepek.

1969.A belvízvédelem fejlesztése során Ökröstón elkészült azelsõ távvezérelt automatikus belvízi szivattyútelep.

1969.A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (VITUKI)felmérte a Velencei-tó vízrajzi viszonyait. A tó elsõ fel-mérésére 1932-ben került sor.

1969.Az Általér vízgyûjtõjén – tatai központtal – kiépült az el-sõ HYDRA rendszerû automatikus vízrajzi-távjelzõ há-lózat. Késõbb a Zagyva-Tarna vízrendszeren és a Felsõ-Tisza vidékén létesült hasonló hálózat.

1969.A gyõri Vízügyi Igazgatóság hidrometeorológiai mérõál-lomást létesített a Fertõ tavon három mérõhellyel (a tófelszínén, a nádasban és a parti állomáson).

1969.Nagyiván község határában, a térség belvizeinek visz-szatartására létesítették a 37,1 millió m3-es, 80 km2

kiterjedésû Nagyiván-Sarkadéri belvíztározót, ame-lyet a Sarkad, Mérges és Sárosér vízfolyások táp-lálnak.

1969.A Pécs melletti Orfûi völgyben, Tekeres község határá-ban megépült a völgy harmadik víztározója, a mintegy 3 km2 vízfelületû Hermann Ottó tó.

1969.Felavatták a Velencei-tó melletti községek ivóvízellátásátsegítõ Bika-völgyi vízmûvet, a leendõ Velencei RegionálisVízmû részét.

74

1969.Kõszegen átadták az új strandfürdõt, amelynek elõdje aGyöngyös patak 1965. évi árvize alkalmával ment tönk-re. A strandot a Gyöngyös patak látja el vízzel.

1969.Mesteriben, egy olajkutatáshoz mélyített kútból nyert 60 °C-os vízre alapozva, megnyílt a hévízfürdõ.

1969.Országos jelentõségû természetvédelmi területté nyilvá-nították a mintegy 2,57 km2 kiterjedésû szaporcai Ó-Dráva-medret. A folyónak ebbõl a lefûzõdött és elmocsarasodottholtág-rendszerébõl alakult Lanka-tó különleges állat- ésnövényvilágnak nyújt kedvezõ életfeltételeket.

1969.Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a közmûvesí-tés terén mutatkozó problémák megoldására jóváhagyta„A közmûvesítés fejlesztése” tárgyú célprogramot.

1969.Megjelent Bendefy László és V. Nagy Imre „A Balaton év-százados partvonalváltozásai” címû könyve, amelyben aszerzõk az egykorú térképek és leírások részletes elem-zésével követték nyomon a tó vízviszonyainak változásátés az abból következõ vízminõségi beavatkozások haté-konyságát.

30 éve

1978-1979 teleTöbb ezer ember védekezett a Tiszán és mellékfolyóin,ahol az árvízi helyzet következtében a vízállás több he-lyen elérte, esetenként meg is haladta az addig mért ma-ximumokat. Balsa térségében jégtorlasz alakult ki a fo-lyón. Február elején közel 1760 km2-t borított belvíz,amelynek mintegy harmada gabonatermõ terület volt.

1979. januárA budapesti szennyvizek iszapjának mezõgazdaságihasznosításáról rendezett ankéton a kutatásban részt ve-võ Fõvárosi Csatornázási Mûvek, Gödöllõi Agrártudo-mányi Egyetem, Országos Közegészségügyi Intézetszakemberei beszámoltak arról, hogy a délpesti folyé-kony rothasztott iszappal végzett kísérletekben nemmutatkozott semmilyen toxikus hatás (nagyobb iszap-dózisok mellett sem), sõt a jelzõnövények a többiekhezképest jelentõs terméstöbblettel hálálták meg az iszap-trágyázást.

1979. február 6.A Minisztertanács „Az emberi környezet védelmévelkapcsolatos tevékenységek irányításáról” szóló1003.sz határozata az OVH feladatkörébe utalta a fel-színi és felszínalatti vizek mennyiségének és minõsé-gének védelmével összefüggõ tevékenységek ágazatiirányítását.

1979. március 11.Befejezõdött a szegedi partfal rekonstrukciója, s a nagyszegedi árvíz centenáriumára sikerült – egy városképilegis jelentõs alkotással – a város árvédelmi biztonságát ma-gasabb szintre emelni. A partfalat díszítõ árvízi emlék-mûvet, Segesdi György szobrászmûvész alkotását GergelyIstván államtitkár avatta fel. Az évfordulóra készült el amarostorki gátõrházban az a kiállítás, amely vízügyi tör-téneti emlékhelyként azóta bemutatja a nagy árvíz doku-mentumait.

1979. április 2.A budapesti Nemzetközi Balneológiai Kongresszusrésztvevõ voltak az elsõ vendégei a Margit-sziget meleg-vizeit hasznosító Termál gyógyszállónak

1979. április 6. † Galli László (Budapest), mérnök, mérnökgeológus,statikus tervezõ, a vízépítési mûtárgyak, s ezek köz-ött is elsõsorban az árvédelmi töltések talajmechani-kai kérdéseinek kiváló szakértõje. (* Léva, 1904. jú-nius 3.)

1979. április 10.Magyarország csatlakozott a vízi élõhelyek és vízima-darak védelmérõl 1971-ben megkötött Ramsari Egyez-ményhez. Ezzel együtt kijelölték hazánkban azokat aterületeket, amelyek a konvenció elõírásainak megfe-leltek.

1979. május 1.A bajai vízgazdálkodási fõiskola Vízgazdálkodási Inté-zetként a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fõiskola szerve-zetébe tagolódott.

1979. augusztus 5.Kormányzati szinten jóváhagyták a Balatoni Vízgaz-dálkodási Fejlesztési Programot és az abban foglaltüdülõkörzeti regionális rendezési tervet, amely – töb-bek között – regionális csatornázási, szennyvíztisztí-tási és szennyvízelvezetési rendszerek létrehozását ír-ta elõ.

1979. augusztus 11.A XIV. Csongrádi Napok keretében Breinich MiklósOVH elnökhelyettes felavatta Tóth Béla szobrászmûvész„Kubikos” szobrát.

1979. augusztus 15.Megjelent az OVH elnökének „Az Országos Vízgazdál-kodási Keretterv továbbfejlesztésérõl” szóló utasítása,amelyben rendelkezett az OVH Kerettervi Bizottság fel-állításáról, és a Keretterv elkészítésének 1983. évi elké-szítési határidejérõl.

1979. szeptember 21.A Kulturális Minisztérium és az OVH megállapodást kö-tött a vízügyi nagylétesítmények építési területén vég-zendõ régészeti feltárásokról.

75

1979.† Vajda József (Budapest), gépészmérnök, az OVF egy-kori elnökhelyettese, a Vízépítõipari Tröszt vezérigazga-tója. (* 1918.)

1979.Budapesten, a XII. kerületi Nagyenyed utcában megnyílta fõváros elsõ gyógyvíz mintaboltja, amelyet a VIKUVüzemeltetett.

1979.A korábbi Közös Mûszaki Bizottság utódaként megalakí-tották a Magyar-Csehszlovák Határvízi Bizottságot, amelyrendelkezett a Duna jobb parti bagaméri mellékágrend-szer rendezésérõl, valamint a rajkai, bõsi, kisbodaki ésnagybajcsi gázlós szakaszok kisvízszabályozásáról.

25 éve

1984. augusztus 1.Megalakul a Duna Kör, a vízlépcsõrendszer építése ellenküzdõ civil szervezet. A Duna Kör szamizdat körleveletadott ki, nyilvános vitákat és tiltakozó akciókat szervezett.1985. decemberében alternatív Nobel-díjjal ismerték el amozgalom tevékenységét.

1984. január 16.† Lászlóffy Woldemár (Budapest) mérnök-hidrológus, ahazai vízrajzi tudományok nemzetközi hírû képviselõje,a Tisza monográfusa. (* Kolozsvár, 1903. május 2.)

1984. február 7.Az OVH 4/1984. sz. alatt rendeletet hozott az egyesszennyezõanyagok határértéken felüli mennyiségénekcsatornába eresztése esetén fizetendõ bírságról. A bírság-ból befolyó összeget a csatornamûvek fejlesztésére éstisztítására kellett fordítani.

1984. augusztus 5.† Berényi Gábor (Budapest), mérnök, a róla elnevezettvízsebességmérõ mûszer tervezõje. (* Budapest, 1905.május 30.)

1984. október 21.† Oroszlány István (Budapest), okl. mérnök, egyetemi ta-nár, a hazai öntözések fejlesztésének, valamint a mezõ-gazdasági vízgazdálkodás kérdéseinek szakértõje. (*Marosvásárhely, 1914. július 14.)

1984. október 22.† Salamin Pál (Budapest), okl. mérnök, egyetemi ta-nár, a BME Vízgazdálkodási tanszékének ny. vezetõ-je, a vízrendezések elméletének kutatója, a Hidrológi-ai Közlöny egykori szerkesztõje. (* Budapest, 1913.április 23.)

1984. augusztus 19.† Pichler János (Budapest), mérnök, a Tisza-DunavölgyiTársulat egykori titkára, az OVH fõmérnöke, a Fertõ tóval kapcsolatos vízgazdálkodási kérdések szakértõje.(* Arad, 1899. június 24.)

1984.A VITUKI áramlási vizsgálatainak figyelembevételé-vel elkészült a Fertõ tó Általános Szabályozási Terve,amely egyrészt lehetõvé tette az átgondoltabb vízgaz-dálkodási tevékenységet, ugyanakkor több száz hek-tárnyi nádas eltávolításával négyléptékû beavatkozástirányzott elõ.

1984.Mûködésbe lépett a 4,2 km2 területû Marcali vízvédelmitározó, amelyet busa telepítésû halastóként is hasznosí-tanak. A tározó a balatoni térségben kialakított Nyugati-Övcsatorna foszforterhelését jelentõsen csökkenti a tá-rozóba érkezõ vizek foszfortartalmának 80%-os vissza-tartásával.

20 éve

1989. május 13.A Németh Miklós vezette Minisztertanács az erõmû mû-ködtetésébõl adódó közvetett veszélyek elkerülése és to-vábbi kérdések tisztázása érdekében azonnali hatállyalfelfüggesztette a nagymarosi munkálatokat. A vizsgála-tok elvégzésére hét hónapot adott.

1989. augusztus 31.A csehszlovák kormányfõ levélben közölte: csehszlovákterületre terelik a Dunát, ha a magyar fél elhagyja az épít-kezést. Ez a késõbbi C variáns.

1989. október 31.Az Országgyûlés határozatot hozott a nagymarosi mun-kálatok végleges leállításáról és a Csehszlovákiával kö-tött szerzõdés módosításáról.

1989. március 26.† P. Károlyi Zsigmond (Budapest) technikatörténész, a ha-zai vízügytörténeti kutatások jeles képviselõje. (* Csany-telek, 1925. szeptember 5.)

1989. április 15.A magyar-osztrák környezetvédelmi megállapodásértelmében ettõl kezdõdõen a szentgotthárdi szenny-vizet az ausztriai Jennersdorf szennyvíztisztító üze-mének heiligenkreutz-i tisztítójába vezették át. A ma-gyar fél a szennyvíztisztításért árammal fizet partne-reinek

76

1989. április 20.A Hévízi-tó vízhozamának drasztikus csökkenésére te-kintettel a Minisztertanács határozatot hozott a nyirádibauxitbánya bezárására.

1989. május 1.A Vízgazdálkodási Intézet (VGI), valamint a Környezet-védelmi Intézet (KVI) szervezeti összevonásával megala-kult a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI). Az Intézetelsõ fõigazgatójává Ábrahám Kálmánt nevezték ki.

1989. május A Tisza mellékfolyóin (Hernád, Bodrog, Kraszna, SebesKörös, Fekete Körös) az idõjárási események következ-tében rendkívüli árvízi helyzet alakult ki, amelynek so-rán egyes helyeken a vízállás meghaladta az addig mértmaximumot. A sikeres árvédekezésnek köszönhetõen gát-szakadás nem történt.

1989. október 5.† Nagy László (Dunaújváros), az OVH fõmérnökekéntszámos vízügyi nagyberuházás ágazati irányításában vettrészt, a Bõs-Nagymarosi Vízlépcsõrendszer ügyeit intézõOVH Nagylétesítményi Fõosztályt vezette. Autóbalesetáldozata lett. (* Budapest, 1933. október 5.)

1989.A budapesti Nagykörúton (Lenin körúton) egy 1200mm-es nyomócsõ robbanásszerûen tört el, és olyan ke-zelhetetlen mennyiségû víz ömlött az utcákra és a kör-nyezõ épületek pincéibe, ami a közlekedés veszélyez-tetésén túl két személy halálát is okozta egy pincehely-ségben.

Fejér László Forrás:Fejér László szerk.: Vizeink krónikája. Bp., 2001.

77

1. SZEKCIÓVÍZGYÛJTÕ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS

1. AjánlásA Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályai és területiszervei útján tegyen meg minden lépést a Keretirányelvvelkapcsolatos tervezés fontosságának felhívására, a végre-hajtás elõsegítésére, mivel ez a feladat hosszú távú válto-zásokat is elõidéz valamennyi vízzel érintett számára.

2. AjánlásA Magyar Hidrológiai Társaság hívja fel a Határvízi Bizottságok vezetõinek figyelmét arra, hogy az osztottvízgyûjtõkön az érintett országok együttesen alkalmaz-zák az EU VKI elõírásait.

3. AjánlásA Magyar Hidrológiai Társaság hívja fel a Minisztériu-mok figyelmét minden olyan stratégia, tervezett vagymûködtetett projekt KvVM felé történõ benyújtására,amelyek vízgazdálkodási érintettségük során kapcsolód-nak a vízgyûjtõ-gazdálkodási tervek végrehajtásához.

4. AjánlásA Magyar Hidrológiai Társaság hívja fel a KvVM figyel-mét, hogy az éves költségvetés tervezésekor legyen fi-gyelemmel a hosszú évek óta elmaradt medermorfológiaifelmérésekre.

5. AjánlásFigyelemmel a klímaváltozás várható következményeirea Magyar Hidrológiai Társaság tegyen javaslatot a Balatonvízszint szabályozásának felülvizsgálatára és korszerûsí-tésére, valamint szervezze meg az ezzel kapcsolatos tár-sadalmi tájékoztatást.

2. SZEKCIÓVÍZKÁRELHÁRÍTÁS

6. AjánlásAz árvízi stratégiának határokon átnyúlónak kell lennie,ki kell terjednie az adott vízfolyás teljes vízgyûjtõjére,fontos cél kell, hogy legyen a folyókat kísérõ árterületeklehetõség szerinti helyreállítása annak érdekében, hogy atermészetes vizes területek és árterek ismét alkalmassáváljanak a víz visszatartására és az árvízi hatások csökken-tésére. Törekedjenek arra, hogy az egy térséget érintõ ár-vízvédelmi projekteket a Víz Keretirányelv, az ÁrvízIrányelv, a teret a folyónak elv, a természetvédelmi, tár-sadalmi érdekek és a jelen kor követelményeinek megfe-lelõ infrastruktúra figyelembevételével egyidõben, teljeskörûen legyen megvalósítva.

7. AjánlásAz árvízi kockázati térképezés során olyan metodikátkell kialakítani, ami a tényleges társadalmi igények

A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyûlése ajánlásai*

* A Miskolcon elhangzottak szerinti változat

78

alapján egységes rendszerben kezeli a különbözõ ok-ból (folyók és kisvízfolyások árvizei, belvíz) kialaku-ló elöntéseket. Az árvízvédekezés legjobb gyakorlatdokumentumának megfelelõen az árterületek haszno-sításakor alkalmazkodni kell a fennálló veszélyekhez,az árvízvédelem érdekében tett szerkezeti, illetve anem-szerkezeti jellegû intézkedéseknek hosszú távonfenntarthatónak kell lenniük. A teljes országra dol-gozzák ki az árvízvédekezés legjobb gyakorlat doku-mentuma szerinti Integrált Árvízvédekezési Terv te-matikáját.

8. AjánlásVTT keretében elõirányzott árvízi tározók egységesrendszert alkotnak. Ezt egymásra épülõ hidrológiai,hidraulikai és matematikai-statisztikai eljárásokkal mé-retezzék.

3. SZEKCIÓTERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS

9. AjánlásA vízilétesítmények mûszaki és földhivatali nyilvántartá-sait egymáshoz kell igazítani. Rögzíteni kell a területenlévõ tényleges állapotokat. A felülvizsgálat alapján a bel-vízvédelmi terveket és mûszaki dokumentációkat át kelldolgozni.

Bevonandó partnerek:– VIZIG, MGSZH, Vízitársulatok, Önkormányzat– Földhivatal, Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt.– FVM, KvVM

10. AjánlásA felszíni és a felszín alatti vízmérleg valószínûség elmé-leti alapelvre történõ átdolgozását el kell kezdeni.

11. AjánlásA gazdasági igények, a készletek végessége, a klímavál-tozás hatása a mezõgazdaság távlati stratégiájára alapo-zott vízgazdálkodási – benne az aszálystratégia, öntözésistratégia – kidolgozását a földmûvelésüggyel együtt kez-deményezni kell.

12. AjánlásA vízgazdálkodás mûködésében kapjon nagyobb teret akorszerû szervezetirányítás (minõségügy) ismeretrend-szere a hatásos és eredményes PR módszerek alkalmazá-sa. Ez hatékonyan segítené a területen gazdálkodók víz-igényeinek megismerését, a vízgazdálkodási feladatok ésfelelõsök beazonosítását.

13. AjánlásMagyarország és Európa természeti értékének védelmétszolgálják a korábbi védelem alá helyezett térségek mel-lett kijelölt NATURA 2000 területek.

A VGT jövõbeni feladatai a táji funkciók meghatáro-zása során megkerülhetetlen ezek figyelembe vétele.

4. SZEKCIÓVÍZKUTATÁS, VÍZTERMELÉS, VÍZVÉDELEM

Általános, a szekció munkájához kapcsolódó javaslatok:

14. AjánlásA kútvizsgálatokra vonatkozó szabályozás, rendeletalko-tás igyekszik követni a változó igényeket, de a szakmairészleteket a kútfúrásra vonatkozó szabványok részekéntdolgozza ki. Napjainkra szükségessé vált, ezért most ja-vasoljuk az önálló kútvizsgálati jogszabály kidolgozását.

15. AjánlásA vízbázisvédelmi program és a hidrogeológiai védõido-mok hatósági kijelölései során szerzett tapasztalatokalapján szükséges a 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendeletszakmai és jogi szempontok szerinti módosítása az integ-rált szemlélet alkalmazásával. Az üzemeltetõi tapasztala-tok alapján javasoljuk a biztonságba helyezési tervek fe-lülvizsgálatának aktualitása esetén az ehhez kapcsolódóhatósági igények részletezését a további (üzemeltetési,engedélyezési) munkák megkönnyítése érdekében.

16. AjánlásÖkológiai vízigények hegyvidéki területeken való meg-határozását a tavalyi ajánlásokhoz hasonlóan ismételtenjavasoljuk.

17. AjánlásA felszín alatti vízminõséggel kapcsolatban fontos a me-zõgazdasági mûvelés táblaszintû adatainak begyûjtése ésértékelése.

A Magyarország jelentõs vízgazdálkodási kérdései” c.vitaanyaghoz kapcsolódó javaslatok:

18. AjánlásA vízfolyásokban, befogadókban bekövetkezett vízminõ-ség változásokat a szennyvízkibocsátókból (ipar, kommu-nális) a múltban és a jelenben kibocsátott szennyezõanya-gok mennyiségeinek összefüggései alapján szükséges ér-tékelni és ezek eredményeibõl meghatározni azt a célkitû-zést, ami a „Víz Keretirányelv”-ben van elõírva: 2015-ig„jó állapotba” kell hozni a felszíni és felszín alatti vizeket.

19. AjánlásA 3.2 pontban szereplõ, a felszín alatti vizeket illetõen tettállásfoglaláshoz a következõ megjegyzést tesszük: Azemlített pontban leírtak csak korlátlan utánpótlás eseténlehetnek érvényesek, ami a gyakorlatban nem valószínû.

5. SZEKCIÓVÍZELLÁTÁS - VÍZKEZELÉS

20. AjánlásAz ivóvízminõség javító program végrehajtására ha-zánk által vállalt határidõket figyelembe véve a projek-

79

teket a lehetõségekhez képest javasoljuk felgyorsítani.Javasoljuk, hogy az ivóvízminõség javító projekt tervezõje és pályázat írója a területileg illetékesKÖVIZIG-ek és KTVF-ek bevonásával az érintett ön-kormányzatokkal és üzemeltetõkkel közösen a pályá-zatok mûszaki gazdasági koncepcióinak kidolgozása-kor a jelenlegi adottságokat, valamint a távlati célokatés hatásokat (pl. vízdíjváltozás) figyelembe véve hatá-rozzák meg az ivóvízminõség javítás lehetséges és ja-vasolt alternatíváit.

21. AjánlásSzükségesnek tartjuk a víziközmû üzemeltetõket ösz-tönözni arra, hogy az általuk mûködtetett ivóvízellátórendszerek valamennyi mûszaki jellemzõit tartalma-zó, egységes, naprakész, digitális adatbázis állománythozzanak létre és mûködtessenek. Ezen adatállo-mányban külön kiemelten célszerû kezelni az adottivóvízellátó rendszer kritikus, vagy jelentõsebb fi-gyelmet érdemlõ pontjait, részeit (pl. alacsony fo-gyasztású ágvezetékek, pangó szakaszok, csomópon-tok stb.).

6. SZEKCIÓSZENNYVÍZ ELVEZETÉS ÉS -TISZTÍTÁS

22. AjánlásA csapadékvizet és a kellõen tisztított szennyvizet térségivízgazdálkodási elemként kell kezelni, figyelemmel a víz-visszatartás fontosságára.

23. AjánlásA szennyvízelvezetés, a szennyvíztisztítás és a szenny-víz-iszapkezelés technológiájában rejlõ megújuló ener-giaforrások hasznosítási lehetõségeit az ország ezirányúprogramjának fontos elemeként kell kezelni.

7. SZEKCIÓA VÍZ, MINT MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS

24. AjánlásA szekció örömmel hallotta és támogatja az EU törekvé-sét a megújuló energiák részarányának növelésére. Azért,hogy a 2020-ra kitûzött célok elérhetõk legyenek:

a) a megújuló energiák termelésének jobban megfe-lelõ jogi, közgazdasági szabályozást kell kialakí-tani,

b) szükségszerû növelni a vízi energia hasznosítását akörnyezet-és természetvédelmi érdekek és a vonatko-zó EU direktívák megsértése nélkül.

25. AjánlásA szekció támogatja a decentralizált energiatermelést,nevezetesen a villamos-és hõenergia termelést, bele-értve a hõszivattyúzással történõ talaj-, illetve hul-ladékhõ (pl. szennyvíz, csurgalékvíz, meleg ivóvíz)hasznosítást.

26. AjánlásA szekció javasolja, hogy az MHT állítson fel egy mun-kabizottságot a megújuló energiák népszerûsítésére, il-letve az ezzel kapcsolatos szabatos tájékoztatás támoga-tására.

8. SZEKCIÓVÍZÜGY, KOMMUNIKÁCIÓ

27. AjánlásA szekció fontosnak tartja, hogy a vízügyi ágazatban va-lósuljon meg a tervszerû tudatos kommunikáció, mert atársadalom igényli a tájékoztatást, elvárja, hogy ismere-tekkel rendelkezzen az ivóvíz minõségérõl, a felszíni vi-zek állapotáról, a fenntartható fejlõdés érdekében végzettés tervezett feladatokról, a településeket érintõ vízgyûjtõ-gazdálkodási tervekrõl.

28. AjánlásAz MHT hívja fel a KvVM figyelmét arra, hogy szüksé-ges egy országos kommunikációs kampánysorozat a VízKeretirányelv feladati és céljai általános megismertetésé-re, mely elõsegíti a területi szervezetek munkáját a VKIvégrehajtásában.

29. AjánlásA vízügyi feladatok eredményes és hiteles végrehajtásá-nak elõsegítése érdekében nélkülözhetetlen a gyakorlószakemberek kommunikációs továbbképzése.

Geszter Ödönné

80

Idén ötödik alkalommal került megrendezésre az erdélyiCsíkszeredán a „Kárpát-medence ásványvizei” nemzet-közi tudományos konferencia. Az elõadásokat mintegy140 oldalas kisalakú szép kiadvány tartalmazza. A konfe-rencia szervezõi immár hagyományosan az Erdélyi Ma-gyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai Mûszakiés Természettudományi tanszéke és a magyarországi Fel-színalatti Vizekért Alapítvány. A kiadvány megjelenéséttámogatta a Román Nemzeti Ásványvíz Társaság, a Ro-mán Oktatási Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa.

A konferencia idei témái: az ásvány- és hévíz elõfor-dulások vízföldtani jellemzõi, védettségük és védelmük,korszerû feltárásuk és üzemeltetésük; új irányzatok azásványvizek meghatározásában, csoportosításában éshasznosításában; szerepük a korszerû balneológiában; az ásványvízfogyasztás egészségügyi kérdései. A konfe-renciához ezúttal is kapcsolódott kirándulás: a Baróti-medencében.

Öt plenáris elõadás, hét szekcióülés hangzott el és arésztvevõk három posztert tekinthettek meg. A nyitó elõadás(Péter E.-Nagy J.) Tusnádfürdõ-Sepsibükkszád környékásványvíz és hévízfeltárási lehetõségekrõl adott áttekin-tést. Liebe Pál a magyarországi ásványvizek osztályozásá-ról adott számot. Tefner I. K. a balneoterápia egészségesszemélyekre való hatásáról értekezett. Lénárt L. a bükkihideg-, meleg- és langyos karsztvíz-zónákat ismertette.

A szekcióüléseken Beáta Á., Csaba A., Miklóssy I.,Miklós E. és Lányi Sz. extrém sós élethelyek (biotop) nö-vényvilágát; Csige I., Gyila S. pedig szén-dioxid gyógy-gázfürdõ gáznyerõ-lelõhelyének kijelölési folyamatát

mutatta be. Kovács I., Gyila S. és Ratkó I. a kovásznaigyógyfürdõ hatását taglalja a térdizületi arthosisra. Kovács I., Tatár M., Gyila S., Ratkó I. a fürdõ vérnyo-másra való hatását vizsgálta. Kis B., Székely B., Pál Z. az erdõvidéki ásványvizek földtani aspektusait láttatta.László S. az ásványvizek oldott anyag tartalma és az ér-zékszervi hatások összefüggéseit mutatta be. Sipos L.,Kókai Z., Kollár-Hunek K. és Papp E. elõadása pedig azérzékszervi vizsgálatok szubjektivitása csökkentésénekúj információtechnológiai lehetõségeit elemezte.

Rácsodálkozhatunk az (ásvány)vizes élõhelyek gõte-világára Mara Gy. és Kocsis L. poszterelõadását olvas-ván. Mátyás L. az ásványvizek buborékvilágáról szól,György É. pedig az Escherichia coli és mikroszkopikuspenészgombák ásványvízbeli viselkedését vizsgálta.

A kiadványt a résztvevõk listája zárja, melybõl úgytûnik, hogy a magyarországi „vizes” Kft-k érdeklõdnek aromániai gyógy- és ásványvizek iránt.

A kiadványt nemzetközivé teszi az angol resümé ál-talános volta, illetve a román nyelvû összefoglalások.Elõfordul a teljes elõadás román nyelven való megjelení-tése (angol resümével), ami természetszerûleg növeli amagyarországi olvasó információ-éhségét.

A recenzensnek meggyõzõdése, mint azt a társelnö-kök az Elõszóban kifejtették, hogy „a konferencián részt-vevõ szakemberek ezekben a témakörökben, valamint az ásványvízkutatás és -hasznosítás más területein is új információkkal gazdagodtak és tovább folytatódik a tudományos és szakmai együttmûködés is.”

Tóth Álmos

A Kárpát-medence ásványvizei V. nemzetközi tudományos konferencia

A mintegy 160 oldalas, az alapkiadványhoz hasonló for-mátumú, kellemes megjelenésû kötet nyolc tanulmányttartalmaz. Az írások többnyire gazdagon illusztráltak, ar-chív képeket is tartalmaznak. A nyolc tanulmányból hatmagyarországi, kettõ pedig erdélyi-romániai vonatkozású.

Dobos Irma a Kárpát-medence ásványvizei megisme-résének szerteágazó történetébe ad betekintést a római kor-tól a jelenkorig. Borszéki Béla a magyarországi ásvány-víz-szabályozások, szabványok, rendeletek történetét te-kinti át Mária Teréziától az EU-konform rendeletekig. Azírás érdekes utalást nyújt „egy ütõképes szövetség létre-jöttére, melynek tagjai még: Németország, Ausztria, Cseh-ország, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország – melyszövetség intenzív ellentámadást indíthat a francia ésolasz ásványvizek dominanciája ellen.” Csanádi Mihályírása az ásványvizek jellemzésének és osztályozásánakmódszertanát és magyarországi gyakorlatát adja. KloppGáborné az ásvány- és gyógyvíz minõsítés egészségügyifeltételeit mutatja be. Némedi László az ásványvizek mikrobiológiai jellemzõi c. cikkében a vízadó rétegekgeológiai mutatóira, a palackozás mikéntjére, azoknak amikroorganizmusokra gyakorolt hatására is kitér. Scheuer

Gyula az ásványvíz-források kísérõ jelenségeit ismerteti,különös tekintettel a meszes (travertinó) kiválásokra.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon kevés lehetõsé-günk van – természeti okokból – az ásványvizek kísérõ je-lenségeit tanulmányozni, fölhívjuk a figyelmet MakfalviZoltán cikkére, amely a gázömléseket-mofettákat mutatjabe nemzetközi kitekintéssel. Péter Elek és Makfalvi Zoltána Csíki-medence ásványvizeit ismerteti, a földtani-rétegtani,nagytektonikai viszonyokra is kitekintéssel.

Külön értékei a tanulmányoknak az irodalomjegyzé-kek, amelyek – különösen a romániai viszonyokat bemu-tatók – egy külön világot nyitnak meg.

Ajánlom mindkét kötet a szakemberek és a nyájas olva-só figyelmébe. Vajha a tervezett, a Kárpát-medence egészétbemutató sokszerzõs kötet is elkészülne egyszer, legalábboly bõséges és gazdagon illusztrált tartalommal, mintSchulhof Ödön 1957. évben az Akadémiai Kiadónál meg-jelent nagy mûve (Magyarország ásvány- és gyógyvizei).

A szerzõkön, elõadókon kívül köszönet illeti a kötetekmegjelenését támogató Ásványvíz Társaságot, az oktatásiminisztériumot és Hargita megye vezetését is.

Tóth Álmos

A Kárpát-medence ásványvizei V. nemzetközi tudományos konferenciaA kiegészítõ kötet

KÖNYVISMERTETÉS

TARTALOM

EMLÉKEZÉSEKDr. Vitális György: 125 éve jelent meg dr. Szabó József: „Geologia kiváló tekintettel a petrografiára

vulkánosságra és hidrografiára” címû elsõ magyar nyelvû kézikönyve hidrografiai tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . .3Csath Béla: 50 éves a Vízkutató és Fúró Vállalat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

Dr. Dobos Irma: Az 50 éves Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani munkája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7

Góg Imre: Ötven éve kezdõdött a KÖR-KÖVIZIG területén az új típusú vízgazdálkodási társulatok alakítása . . . . .11

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOKMikita Viktória: A Borsod Volán Zrt. által bérelt Nyékládháza 531/3 hrsz.-ú területen és környezetében feltárt

szénhidrogén szennyezõdések, és azok megszüntetési lehetõségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13

Bali Péter Zsolt: Vízoldali rézsûcsúszás Szolnok belvárosi árvízvédelmi szakaszán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15

Hegedûs József: A szennyvíztisztítási iszapból történõ biogáz elõállítás hatékonyságának javítása . . . . . . . . . . . . . .16

Monok Bernadett: Záportározók jelentõsége a Zempléni-(Tokaji-)hegységben, különös tekintettel Mád térségére . . . . . . .18

Györe Balázs: A hatvani szennyvíztisztító telep Európai Uniós normák szerinti fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

Juhász István: Az Ablánc-patak környezeti vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21

Kántor Tamás: Hulladéklerakók állékonysági problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23

Nickl Mónika: A lefolyási tényezõ vizsgálata a Zala vízgyûjtõjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24

A 80 ÉVES A BEREGI GYÓGYVÍZ TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELÕADÁSAIDr. Brezsnyánszky Károly: Berekfürdõ szerepe a Föld Éve programban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

Dr. Dobos Irma: Berekfürdõ helye a Kárpát-medence 18-20. század közötti ásványvíz feltárásának történetében . . . . . .27

Csath Béla: A karcag-bereki I-es és II-es számú fúrás története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31

Czauner Brigitta – Mádlné dr. Szõnyi Judit: A berekfürdõi mélyszerkezet és vízföldtani vonatkozásai . . . . . . . . . . .32

Pap Sándor: Pávai Vajna Ferenc szénhidrogén- és hévíz kutatásai a Közép-Alföldön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35

Jánosi Csaba: A székelyföldi ásványvizek és gázömlések felhasználása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Pálfai Imre: Néhány szó a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról, különös tekintettel a vízgazdálkodásra . . . . .39

Dr. Szinay Miklós: Gondolatok a belvízrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40

Szlabóczky Pál: A történelmi és gazdaságpolitikai változások hatása a magyar hidrogeológia gyakorlati irányaira . . . . .43

Dr. Vágás István: A vízszín-esés meghatározó szerepe árvízi vízállásoknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Ponyi Jenõ: A Balaton faunája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49

Krizsán György – dr. Marjai Gyula: Szarvas város közüzemi vízellátásának története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53

Dr. Scheuer Gyula: A kínai Yunnan tartomány legnevezetesebb karsztos mészképzõ hévforráscsoportja és lerakódásának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57

Sági Rajmund – Zsóri Edit: A Tisza 2008. évi nyári árhulláma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEKCsath Béla: Tudományos emlékülés Pávai Vajna Ferenc emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62

Dr. Wisnovszky Iván – dr. Clement Adrienne: A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat 2007 évi diplomamunka pályázatok eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62

Fejér László: Vízügyi évfordulók 2009-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

Geszler Ödönné: A Magyar Hidrológiai Társaság XXVI. Országos Vándorgyûlése ajánlásai . . . . . . . . . . . . . . . . . .77

KÖNYVISMERETETÉSTóth Álmos: A Kárpát-medence ásványvizei V. nemzetközi tudományos konferencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80

Tóth Álmos: A Kárpát-medence ásványvizei V. nemzetközi tudományos konferencia – kiegészítõ kötet . . . . . . . . . .80