Ára: 200 FORINT

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA

71. évf. 8. szám 2016. május 1. Niszán 23. 5776.

2016. április 17. A Dohány utcai zsinagóga elôl tizennegyedik alkalom-mal indult útjára az Élet Menete. Az idei eseményt a kuratórium a zsi-dó–keresztény barátságnak, kultúrának, együttélésnek kívánta szentelni.Jelmondata pedig: Hogy nagyszüleink múltja ne váljék gyermekeink-unokáink jövôjévé, soha többé soá!, a múltról a jövôért.

A program megkezdése elôtt a Jazzrael együttes játszott: Bíró Nóra (ének),Jáger András (zongora), Bordás József (dob), Pluto Horváth József (nagy-bôgô), Csejtei Ákos (szaxofon), Lamm Dávid (gitár).

A mûsorvezetô Szente Vajk volt, aki nemcsak a szereplôket mutatta be, deösszekötô szövegei tájékoztattak is.

Elsôként az Élet Menete kurátora, Bandi László lépett a színpadra.Elôadásából idézünk:

Ma tizennegyedszer fog elindulni a menet Budapesten. Célja most is, minteddig, hogy emlékezzünk, micsoda sebet kapott hazánk. Meggyôzôdésünk,hogy a tudás és a tudatos emlékezés az egyetlen, ami felvértez bennünket azújraéledô, mégoly cuki máz mögé is búvó szélsôségekkel szemben.

Hegedûs D. Géza következett, aki egyebek mellett szólt arról, hogy aholkevés a tudás, az ismeret, ott nagy a sodródás és a szellemi kiszolgáltatottságveszélye. Ez bizonytalanságot, szorongást szül, ami agresszívvá, intoleránssá

Élet Menete a keresztény–zsidó

összefogás jegyében

A Kozma utcai zsidó temetôbenhelyezték végsô nyugalomra aMargit híd öt évvel ezelôtti felújí-tása során búvárok által felszínrehozott és történelmileg-antropoló-giailag is bizonyíthatóan a Dunábalôtt zsidó és nem zsidó emberekföldi maradványait. A temetéstmegelôzô hetekben, amikor a szer-tartás idôpontja már biztos lett,Gordon Gábor, az Élet MeneteAlapítvány elsô embere és VerôTamás rabbi sok szervezettel ésmagánemberrel egyeztetve biztosí-tott telekocsi-lehetôséget, amelymegkülönböztetett jelzéssel adottkíséretet a koporsó kiadásától atemetôig.

A helyszínen 11 óráig megtelt aMártírok Fala elôtti térség túl-élôkkel, hozzátartozóikkal, vala-mint olyan emberekkel, akik úgyérezték, ezen a szomorú, megrázókegyeleti eseményen ott kell lenni-ük. Ilyen aktusra eddig még nemkerült sor.

Az emlékezés moderátora MohaiGábor volt, aki a Mazsihisz és aNemzeti Örökség Intézete nevébenköszöntötte a megjelenteket, elsô-ként a holokauszttúlélôket és leszár-mazottaikat. Majd a protokollvendé-gek következtek: (a teljesség igényenélkül) Lenkovics Barnabás, az Al-kotmánybíróság elnöke, Balog Zol-

Frölich Róbert országos fôrabbi

N E F E L E J T S !Eltemették a Margit hídnál talált emberi maradványokat

Heisler András régi történetet idéz(Szentgyörgyi Ákos fotó)

fôrabbit, Köves Slomót, az EMIHvezetô rabbiját, Deblinger Eduárdot,a Magyarországi Autonóm OrtodoxHitközség elnökét, a Német Szövet-ségi Köztársaság, az Egyesült Király-ság, Lengyelország nagykövetét, Iz-rael Állam és az Amerikai EgyesültÁllamok nagykövethelyettesét, a zsi-

tán, az emberi erôforrások miniszte-re, Radnainé dr. Fogarasi Katalin, aNemzeti Örökség Intézet elnöke.Üdvözölte továbbá Heisler Andrást,a Mazsihisz és Ács Tamást, a BZSHelnökét, Kunos Péter ügyvezetôigazgatót, Frölich Róbert országos

dó szervezetek vezetôit és képvi-selôit, a megjelent rabbikat, kántoro-kat, a társegyházak prominenseit, apolitikai élet szereplôit, az önkor-mányzatok, a pártok, a társadalmiszervezetek delegáltjait.

Mohai Gábor külön kiemelte SusaÉva igazságügyi antropológust, akisokat tett a maradványok méltó nyu-galmának biztosítása érdekében.

BeszédekElsô szónokként Heisler András

lépett a mikrofonhoz. Emlékezô ésemlékeztetô gondolatai: Egy 17 évesfiú, aki még csak ismerkedik azélettel. Egy 17 éves fiú, aki kiszö-kik a XIII. kerület egyik védett há-zából, hogy a szabadnak hitt világ-ba jusson. Egy 17 éves fiú, aki elôttott van az élet összes szépsége, a vi-lággal való ismerkedés, a szórako-zás, a tanulás, a munka gyönyörû-sége, a jövôbeni szerelmek re-ménysége. Egy fiú, akit a nyilasokkét barátjával együtt elfognak, ésszámára ismeretlen emberek sorá-ba állítva a Duna felé terelik ôket.A többit már ismerjük. Halottakezrei hullottak a Dunába. A fiúhomlokáról azonban lepattan agyilkos golyó, egy másik a nyaká-nál behatol a szövetek közé, de úgyhagyja el, hogy a létfontosságúszerveket elkerüli. A fiú ájultanzuhan a Duna-part kövei közé, kétlegjobb barátja élettelen teste pon-tosan reá hullik. Ôk halálukbanóvják a túlélô áldozatot, a barátot.Pár óra múlva magához tér, beme-nekül a legközelebbi védett házba.Ô a nagybátyám, apám édestestvé-re, aki ma 90 évesen egészségben élIzraelben, s aki a kevés számútúlélô tanúja a Duna-parti véreng-zéseknek.

Majd így folytatta: A város,amelynek utcáin és hídjain napmint nap járunk, kevés híján telje-sen elpusztult 1944-ben. A Dunamélye, a golyónyomok a házfala-kon, a rendre elôkerülô, fel nemrobbant bombák emlékeztetnekbennünket a magyar történelemlegsötétebb korszakára. Arra azidôszakra, amikor magyarok lôt-tek magyarokat a Dunába.

A múlt, a zsidó és nem zsidó ma-gyarok múltja visszavonhatatlanulközös. Ezért csak együtt tudjukméltóképpen lezárni és eltemetniazt. Azoknak, akiket ma teme-tünk, nincsenek vagy nem ismer-tek hozzátartozóik: nem tartoznakközvetlenül senkihez, ám ez a sors-talanságuk, bármennyire fájdal-mas, mégis ma különös esélyt je-lent. Annak az esélyét, hogy ôk éstársaik a jövôben majd mindany-nyiunkhoz fognak tartozni, hogyaz egész nemzeti közösség válikhozzátartozójukká, ápolja emlé-küket. Ezékiel könyvébôl idézett:Prófétálj ezekrôl a csontokról ésszólj hozzájuk: száraz csontok, ti,halljátok az Örökkévaló igéjét. Azelnök elmondta, a vízmosta csontokvisszavonhatatlanul összekevered-tek egymással: nincs nevük, nincsarcuk, nincs és talán soha sem leszszemélyes emlékezetük. Temetésüknemcsak a háború utolsó hónapja-iban Dunába lôtteket reprezentál-ja, hanem talán azokat is, akikbôlmég csont sem maradt. Csak ha-mu... vagy annyi sem. Azokat is,akik a meggyilkolt emberek uno-kái, dédunokái lennének, és akik-nek mind-mind köztünk lenne ahelyük. Helyette a megôrzött cson-tok. Fura, de sokakat illet köszö-net. Mert volt tisztessége annak amagyar munkásnak vagy mû-vezetônek, aki 2011-ben elôször fe-dezte fel a Duna iszapjában a cson-tokat. Volt bátorságuk megál-

tesz mások nézeteivel, származásával, vallásával, bôrszínével szemben. Akitudatlan, aki szorong és fél, az üt mindent, ami MÁS.

Sokan kérdik, van-e értelme több mint hetven év múltán újra és újra fel-hánytorgatni a múltat. Hogy meddig van az emlékezésnek és emlékeztetésneklétjogosultsága? Azt hiszem, bármeddig, amíg úgy gondoljuk így együtt,hogy ezeknek a fájó emlékeknek nyomai léteznek a jelenünkben, s amígakadnak olyan erôk, akik a tûzzel játszanak, hiába a sok rossz történelmi min-ta. Igen, így együtt emlékezni és emlékeztetni kell! Szabad emberként, béké-ben. Mert élni jó!

Ezután a színpadon megszólalt a sófár, és a menet a molinó mögött lassanelindult a Szent István-bazilika felé. Odaérkezve felduzzadt a tömeg, még akörnyezô utcák is megteltek.

A bazilikánálElsôként Kardos Dániel vezetésével a Scheiber Sándor-iskola gyermekkó-

rusa énekelte el az Élet Menete Dalát, Jávori Ferenc Fegya és Müller PéterSziámi szerzeményét, majd a mûsorvezetô köszöntötte a megjelenteket.Elsôsorban a holokauszttúlélôket (közülük sokan a színpadon foglaltak he-lyet), valamint mindazokat, akiket bármilyen eszme vagy hovatartozásuk mi-att valaha is üldöztek, s azokat is, akik bátran közösséget vállaltak és vállal-nak minden egykori és mai üldözöttel.

Szente Vajk ezt követôen üdvözölte a Magyarországra akkreditált diploma-tákat, a megjelent egyházi fôméltóságokat, politikusokat, világi és vallásivezetôket. Végül, de nem utolsósorban, kiemelte az Élet Menete Alapítványönkénteseit.

Gordon GáborEzután Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke lé-

pett a színpadra, miközben a kivetítôn összeállítás volt látható KertészImrérôl. Gordon Gábor többek között a következôket mondta. Kertész Imréttöbbször próbáltam megnyerni, hogy jöjjön el egyszer, s szóljon hozzánk itt,az Élet Menetén, de a következôt írta vissza: Köszönöm, hogy invitál, de megkell értenie, én már mindent megpróbáltam elmondani, leírni, kifejezni, amitnekem a második világháború, a holokauszt jelentett, és sajnos az egészségiállapotom sem engedi már, de Önöknek további sok sikert kívánok a munká-jukhoz. (Ekkor a tömeg félperces néma csenddel adózott a nemrég elhunyt írómunkássága elôtt.)

A szónok így folytatta: Az itt jelenlévôk 99%-a már csak elbeszélésekbôl,családi legendákból vagy a történelemóráról ismeri az emberi civilizáció epéldátlan megtagadását. Ma is halljuk egy-egy rendezvényünk, megemléke-zésünk kapcsán: már megint holokauszt, már megint a zsidók, és hogy ez mi-lyen unalmas már. Nekik ehhez joguk van, nekünk pedig jogunk van ezekkela hangokkal nem foglalkozni, és azt tenni, amit a szívünk és a lelkünk diktál,megsiratni hozzátartozóinkat s emlékezni az áldozatokra. Jogunk van hozzá,sôt kötelességünk is, de nagy hiba lenne mégsem foglalkozni ezekkel az an-tiszemita hangokkal! Az Élet Menete azért dolgozik, hogy nagyapáink múlt-ja ne váljék gyermekeink vagy unokáink jövôjévé. E felelôsség alól sem a tör-ténelmi háttér, sem a körülmények, és semmi nem ment fel minket!

Ezután az egyházi méltóságok együttesen mentek fel a színpadra, majd be-szédüket követôen egy-egy kavicsot helyeztek el.

Dr. Székely JánosElsôként Székely János katolikus püspök szólt a megjelentekhez. Egy rab-

bi megkérdezte egyszer a tanítványaitól, meg tudják-e mondani, hogy meddigtart az éjszaka, és mikor kezdôdik a nappal. A tanítványok találgatni kezdtek:talán akkor, amikor már meg lehet különböztetni egy birkát egy kutyától,

(folytatás a 3. oldalon) (folytatás a 3. oldalon)

A csontok a végsô út elôtt

ÚJ ÉLET2 1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET2 2016. MÁJUS 1.

Körzeti kitekintôDebrecen

Elsô alkalommal tartotta rendez-vényét Budapesten kívül a KibicSzövetség. Debrecenben, a Pásti ut-cai ortodox udvarban gyûltek össze atagszervezetek, hogy bemutatkozza-nak a város közönségének.

A szövetség vasárnap reggeltôlkésô délutánig várta az érdeklôdôket

Vallások találkozója a Dohány utcai zsinagógábanFrölich Róbert országos fôrabbi ebédmeghívására a Dohány utcai zsinagó-

gában találkoztak a négy magyarországi történelmi egyház vallási vezetôi.A Hevesi Simon-teremben közel két órán át tartó találkozón Erdô Péter bí-

boros, esztergomi érsek, Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református

Pécs és Gyôr után márciusban adallal ellentétben Kecskemét hírôsvárosával folytattuk az immár ha-gyományunkká vált tavaszi kirándu-lások sorát, amelyek célja a WIZOtevékenységének megismertetése avidéki zsidósággal és a WIZO tagja-inak ismerkedése a vidéki zsidó kö-zösségekkel.

MEGHÍVÓa Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közgyûlésére.

A közgyûlés idôpontja: 2016. május hó 22. (vasárnap) 14.00 óra

(5776. ijjár 14.)

Helyszíne: Budapest, Síp u. 12. II. emeleti Díszterem

Napirendi pontok:

Nyitóima

1. Általános elnöki tájékoztató

2. Mazsihisz zárszámadás 2015. év (elôadók: dr. Kunos Péter,

Hagymási Zsuzsanna)

3. Idôközi választás 2 (kettô) betöltetlen vezetôségi helyre

4. Különfélék

Záróima

Hittestvéri üdvözlettel:

Heisler András dr. Kunos Péter

elnök ügyvezetô igazgató

MEGHÍVÓA Budapesti Zsidó Hitközség tisztelettel meghívja Önt a 2016. május

22-én (vasárnap) 9.00 órakor (5776. ijjár 14.)

a Budapest VII., Síp u. 12. sz. alatti Díszteremben

tartandó közgyûlésére.

Napirend:

Nyitóima

1. BZSH Alapszabály tárgyalása a kiküldött tervezet szerint, vita és

határozathozatal (elôadók: dr. Kunos Péter, dr. Rosta Márton)

2. 2015. évi zárszámadás tárgyalása, vita és határozathozatal

(elôadók: dr. Kunos Péter, Paszternák Tamás)

3. Ingatlanügyek

4. Különfélék

Záróima

Hittestvéri üdvözlettel:

Ács Tamás dr. Kunos Péter

elnök ügyvezetô igazgató

Horovitz Tamás elnök a forgatagban

Történelmi egyházak a fehér asztalnál (Fotó: Szentgyörgyi Ákos)

Róna Tamás rabbi

Kirándulva tanultunk

Egyház Dunamelléki Református Egyházkerületének püspöke és Gáncs Pé-ter evangélikus lelkész, püspök vett részt.

A vallási vezetôk – akik már hosszú ideje remek kapcsolatot ápolnak egy-mással – jó hangulatú, kötetlen beszélgetést folytattak.

Ez volt az elsô alkalom, hogy így, ilyen keretek között tudtak gondolatokatcserélni egymással, ám a jövôben rendszeressé válnak majd találkozóik, hiszezzel is kifejezik a különbözô vallások összekapcsolódását, szimbolizálván abékés együttélést.

Szokásunk szerint elôre jeleztük ahitközségnek jövetelünk tervezettidôpontját, de nem is sejtettük, hogymilyen élményekkel fogják gazdagí-

tani azt a kissé zord idôjárású két na-pot.

Róna Ivett, két kisgyerek anyukájaés egyben Róna Tamás rabbi felesé-ge, idôt és fáradságot nem kímélveszervezett a csoport számára az elsônapon városi programokat, a máso-dik napon pedig vendéglátást a hit-községen. Kora délelôtt csatlakozott

programunkhoz Róna rabbi, akinekfrappánsan fûszerezett idegenvezeté-sében megismerhettük Kecskemét éskörnyéke zsidó múltját, és beavatotta mindennapokba, a jelenbe is. Böjt-nap lévén, az amúgy is rendkívül ér-dekes várostörténeti bemutató sétátkövetôen az imaházban tartott ne-künk egy szívet melengetô tanítástarról, hogyan is szeressük felebaráta-inkat a Tóra szellemében. Elmesélte,hogy ennek napi gyakorlata a vidékizsidóság bátorításában, öszszefogá-sában és oktatásában hogyan zajliknap mint nap. Megtudtuk, hogy a vi-déki zsidó élet feltámasztásában mi-lyen úton jár és milyen eredmények-kel, és milyen hálás közösségének atámogatásért.

A finom szendvicsek fogyasztásaközben megismerhettük jövôbeniterveiket. Reméljük, hogy ehhez azújraéledô kis zsinagóga mihamarabbfogadókész lesz.

Róna Tamás lelkesedése, elkötele-zettsége, intellektusa és nem utolsó-sorban humora minden szavát átha-totta, így igen nehéz volt elköszönni.De nem búcsúztunk, mert kedvesmeghívására megígértük, hogy nyárvégén újra találkozunk a Csiperó Na-pokon, a Halasi Zsidó Tábor idején.Köszönjük, Kecskemét, az élmé-nyekkel teli két napot!

L. É.

a hitközség felújított komplexumá-ban. A szervezetek külön asztaloknálfogadták a látogatókat, akik különfé-le játékos feladatok végrehajtásávalzsetonokat gyûjtve bôvíthették isme-reteiket a zsidó kultúra és vallás kö-rében. Megszerzett zsetonjaikat az-tán a szervezetek által felajánlottajándékokra válthatták be.

A nap folyamán egyénileg vagyvezetett túrákon mindenki megte-kinthette a debreceni zsinagógákat,megkóstolhatták a gyümölcsbár kok-téljait, a kóser szilvapálinkát és aflódnit, volt arcfestés, hébernyelv-tanfolyam, ügyességi játékok gyere-keknek és felnôtteknek, pingpong,zene, valamint rövidfilmek és mobilkiállítások is. Az ebédrôl a hitközségkóser konyhája gondoskodott.

Borgula András, a szövetség elnö-ke és a Gólem Színház igazgatója ki-emelte, hogy a pikniken a zsidó életés kultúra minden szegmense képvi-selteti magát, hiszen a Bálint Ház ésa Haver Alapítvány ugyanúgy ittvan, mint a Holokauszt Emlék- ésDokumentációs Központ vagy éppaz Élet Menete Alapítvány.

Horovitz Tamás, a DZSH elnökehangsúlyozta, hogy a zsidó közösségkorra, nemre és vallási hovatartozás-ra való tekintet nélkül mindenkit vár

A folyamatosan érkezô látogatók,a rendezôk és a részt vevô szerveze-tek véleménye alapján azt mondhat-juk, hogy remekül, hiszen a Klez-merész zenekar koncertjével zárultnapon igazi piknikhangulat volt, ígybiztosra vehetjük, hogy hamarosanújabb izgalmas programokon vehe-tünk részt az ortodox udvarban.

VácA hitközség, a Duna–Ipoly– Galga

Regionális Holokauszt Oktató-Kutató Központ, az önkormányzat ésaz Élet Menete Alapítvány megem-lékezést tartott a helyi holokauszt-központban.

Turai Valéria, a holokauszt doku-mentációs központ ügyvezetôje üd-vözölte a rendezvény résztvevôit,köztük Harrach Péter országgyûlésiképviselôt, dr. Beer Miklós váci me-gyés püspököt, Fördôs Attila polgár-mestert, Gábor Veronikát, az ÉletMenete Alapítvány munkatársát, De-ákné dr. Szarka Anita jegyzôt, a Vá-ci Mezôgazdasági Szakiskola tanára-it, valamint a nagy létszámú tanuló-ifjúságot.

Ezután az iskola diákcsapata az al-kalomhoz illô kulturális emlékmû-sort adott.

Turai János hitközségi elnök átte-

a rendezvényeire, és örült, hogy ezena napon rengeteg érdeklôdôt láthat-tak vendégül Debrecenbôl és a hatá-ron túlról is.

Fontosnak tartotta elmondani aztis, hogy ez az elsô ilyen esemény aPásti-udvarban, és mint ilyen, egyteszt is egyben, hogy a jelentôsenergiákkal megteremtett infrastruk-túra hogyan vizsgázik.

mindig magyarnak vallotta magát,Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenckurucainak, Kossuth honvédsere-gének legjelentôsebb anyagi támo-gatói voltak. Számtalan zsidó önkén-tes harcolt és halt hôsi halált az or-szág függetlenségéért.

A máramarosszigeti zsidók ma-gyar zászlókkal fogadták az oda be-vonuló magyar alakulatok tagjait,akik késôbb a saját magukkal ásatottgödrökbe lôttek ôket.

Harrach Péter Magyarország tra-gédiájának nevezte a holokausztot,aminek soha többé nem szabadmegismétlôdni.

Fördôs Attila polgármester hang-súlyozta: a több mint 1600 zsidó pol-gár legyilkolása a mai napig tátongóseb a város testén. A holokauszttalolyan veszteség érte Vácot, hogy aztsoha senki sem tudja kárpótolni,ezért a vezetés mindig támogatja éssegíti az újjászervezett hitközséget.

Gábor Veronika megnyitotta ésbemutatta az Élet Menete Válasz-utak címû vándorkiállítását. A tárlat-vezetést 10 váci diák tanulta be.

Turai János bejelentette, hogy a ki-állítás megtekintésének lehetôsé-gérôl értesítik a város és a régió ösz-szes középiskoláját.

Schnábel János

kintést adott arról a történelmihelyzetrôl, nevezetesen Északkelet-Magyarország és Kárpátalja zsidósá-gának elgettósításáról, aminek azemlékére a 2000. évi országgyûlésáprilis 16-át a Holokauszt Magyaror-szági Áldozatainak Emléknapjáványilvánította.

Az elnök hangsúlyozta, az északiországrész és Kárpátalja zsidósága

Peszách ünnepe után a kóser boltokban különleges cso-magolású tésztafélékkel találkozhatunk. Az egyik felirat,amit találhatunk az ilyenkor vásárolható élelmiszereken,arról tanúskodik, hogy nincsen benne olyan chomecos(kovászos) összetevô, ami már peszáchkor a gyártó tulaj-donában volt (chomec seávár áláv hápeszách, azazchomec, amin a peszách „átment”). Mivel peszáchkor akovászos birtoklása tilos, ezért ha valaki a tilalom ellené-

re tartogat magánál ilyesmit, akkor magát a tárgyat peszách után is tilalmas-nak tekintjük.

Tehát szükséges, hogy peszách után új búzát fogyasszunk. Ugyanakkor bi-zonyos értelemben az ellenkezôje is igaz: a Tóra megtiltja a chádás, azaz „újgabona” fogyasztását. Ezért láthatjuk ilyenkor a termékeken a „jásán” (régi)feliratot is. Milyen értelemben régi a régi gabona? Erre egy nagyon egyszerûszabályt mond a Tóra: réginek számít az a gabona, amin „átment” egy omerál-dozat bemutatása (azaz még az omer bemutatása elôtt gyökeret vert, ld. Mó-zes 3., 23:14). Az omeráldozatot a Szentély idejében mutatták be a legújab-ban aratott gabonából, az idei árpából. Logikus, hogy amíg az új gabonát azÖrökkévalónak nem mutattuk be, nem ajánlottuk fel, addig mi magunk se fo-gyasszunk belôle mohó módon. Az omeráldozatot pedig a peszách utáni má-sodik napon mutatták be, tehát ilyenkor már megengedett a tavaly aratott ga-bona fogyasztása, ami ekkorra már „réginek” számít. (Manapság, hogy a bú-za ôszi vetése a jellemzô, feltételezhetjük, hogy ezzel a problémával nem ta-lálkozunk, mert ennek az aratása eleve késôbb történik.)

„Jöjj, és lásd, hogy nem olyan a Szent, Áldott Ô, tulajdonsága, mint a húsés vér [ember] tulajdonsága: a hús és vér [ember] üres edényben tárol [dolgo-kat], teli edényben nem tárol, de a Szent, Áldott Ô, nem így: teliben tárol,üresben nem tárol, ahogyan írva van: »És mondta: ha hallgatsz, hallani fogsz[...]« (Mózes 2., 15:26) [Egyik magyarázat szerint:] ha hallgatsz [egyszer],akkor fogsz hallgatni [legközelebb is]. Ha nem hallgatsz, akkor nem fogszhallgatni.” (Bráchot 40a) Vagyis aki egyszer rászokik arra, hogy odafigyeljenmások bölcsességére, mély gondolatok, tanítások meghallgatására, megfon-tolására, annak utána ez a fajta szellemi elfoglaltság második természetévéválik. „Másik magyarázat szerint: ha hallgatsz régit, hallani fogsz újat. Ha pe-dig elfordítod szívedet, nem fogsz többé hallani.”

A második magyarázat segíthet abban, hogy jobban megértsük a zsidósághozzáállását a régi és az új fogalmához. Szeretjük és fontosnak tartjuk az új-donságot, ugyanakkor azt is szeretnénk, ha az beérne és „régivé” válna. Talánez is benne van a „chádás” fenti törvényében: nemcsak azért nem esszük afrissen aratott búzát, mert azt az Örökkévalónak még nem mutattuk be, hanemazért is, mert nekünk magunknak sem jó. Az új tudásnak idôre van szükségeahhoz, hogy beérjen. Ezért számítják Bölcseink a tanultak átismétlését „ara-tásnak”, amikor kritizálják azt, aki mindig újat akar tanulni, mondván, hogy„csak vet, de sosem arat” (Szánhedrin 99a).

Az is érdekes, hogy ennek a „beérésnek” pontosan hogyan is kell megtör-ténnie. A Misnában (Demáj 4:7) találunk egy esetet, amikor két gabonát áru-ló vándorkereskedô érkezik a városba. Az egyik ezt mondja: „Az enyém új, abarátomé régi. Az enyémbôl nem vettem tizedet, a barátom az övébôl vett ti-zedet.” Bölcseink vitáznak azon, hogy hihetünk-e neki, mivel önkritikusanszólalt meg, tehát valószínûleg igazat mond, vagy összejátszik a másikkal, ésa következô városban fordított szereposztásban adják elô a történetüket. Amagyarázatokból megtudhatjuk, hogy az, hogy a gabona új, szintén önkriti-kának számít, mivel az új gabona még túl nedves, ezért nem használható. Egymásik magyarázat éppen a fent leírt törvényre hivatkozik, mondván, hogy azô gabonája új, azaz az omeráldozat után lett learatva, tehát a következôomerig nem is szabad fogyasztani belôle.

Innen láthatjuk, hogy a tanulásunk is kétféleképpen „érhet be”. Ahogyan anedves gabona is fokozatosan, lassan kiszárad, használhatóvá válik, úgy a ta-nultak állandó ismétléssel fokozatosan egyre világosabbá válnak. Másrésztamikor az omeráldozat bemutatásának fix idôpontja eljön, az egy másfajta„beérés”. Ez megfelel egy különleges, ünnepélyes alkalomnak, egy esemény-nek, amikor égi segítséget kaphatunk a tanultak megértéséhez.

Szántó-Várnagy Binjomin Zeévbinjomin.hu

A tavalyi év márciusától egy esz-tendeig Magyarország volt az IHRA(Holokauszt Emlékezési Szövetség)nevû kormányközi szerv soros elnö-ke. A sikeres programsorozat záró-eseményeként a magyar kormány amumbai tudományegyetemen szer-vezett megemlékezéssel összekötött

VALLÁSI ROVAT

Omer – régi és új gabonaHeisler András Indiában járt

kerekasztal-beszélgetést a helyi zsi-dó közösség, Izrael nagykövete ésMaharastra tartomány kormányzójá-nak részvételével.

A Takács Szabolcs államtitkár,IHRA-elnök által vezetett delegáció-nak Heisler András, a Mazsihisz el-nöke is tagja volt.

Mumbai (1996 elôtt Bombay) In-dia Maharastra államának fôvárosa.Több mint 13 millió fôs lakosságávalIndia legnépesebb és a világ egyiklegnépesebb városa, India pénzügyi,kereskedelmi és szórakoztató köz-pontja.

A zsidóság indiai története azókorra nyúlik vissza. A legrégebbizsidó közösségek beilleszkedtek ahelyi társadalomba, sok helyi szo-kást, tradíciót átvettek vagy beépítet-tek mindennapjaikba.

Az IHRA által szervezett programrészeként elôadások és panelbeszél-getések hangzottak el az európaiholokausztról, Nehru szerepérôl a

zsidó fiatalokkal, akik az elmúlt esz-tendôkben a szarvasi Lauder-tábor-ban jártak, illetve akik idén készül-nek oda Indiából.

A mumbai zsidó közösség hagyo-mányosan szoros és jó kapcsolatokatápolt a helyi muszlim közösséggel.Mára sajnos változott a helyzet, a ta-pasztalatok szerint ugyanis egyre in-kább terjed köreikben is az Izrael- észsidóellenesség.

Mumbaiban 2008-ban súlyos ter-rorcselekmények voltak, melyek egyrésze a zsidó közösséget is érintette.2008-ban a Chábád közösség általfenntartott Nariman Házat érte brutá-lis támadás, de abban a helyi szállo-dában is több tucat halálos áldozattaljáró vérengzés volt, amely most amagyar delegációnak adott szállást.A küldöttség tagjai megemlékeztekaz áldozatokról a hotel emlékfalánál.

Az indiai zsidó közösség nagyraértékelte, hogy az akkori muszlimvezetés a megölt terroristákat szim-

bolikusan a városon kívül temettetteel. Mumbai fejlôdésére – Budapest-hez hasonlóan – nagy hatással volt azsidóság jelenléte. A vendégek meg-tekintették azokat a ma is mûködô,100–150 éves létesítményeket, ame-lyeket zsidók alapítottak.

Ma a városban iszonytató szél-sôségek tapasztalhatók. Fantasztikusépítkezések mellett lepusztult kolo-nialista épületegyüttesek, hatalmas,kiterjedt városi nyomornegyedekmindenfelé. A mélyszegénység álta-lános megjelenése mellett Mumbai-ban van a világ legdrágábbnak mon-dott „családi háza” is. 27 emeletes, 5fô lakik benne, 600 fôs személyzetszolgálja a tulajdonosok kívánságait.

Magyarország fôkonzulja, RévaiBere Norbert helyismeretével segí-tette a delegáció munkáját. Elmond-ta, hogy a hatvanas években még 80ezer lelket számláló indiai zsidó kö-zösség mára ötezer fôre csökkent.

„Ez egy közösség jövôjére nézvenagyon rossz jel, nekünk, magyarzsidóknak viszont rendkívül tanulsá-gos” – nyilatkozta Heisler András.

zsidó menekültek Indiában történôbefogadásában, a romaholokauszt-ról. Heisler András megbeszéléstfolytatott a JDC (Joint) helyivezetôjével, Elijah Jacobbal, aki adelegációt vendégül látta a Joint általfenntartott közösségi házban. A ma-gyar vezetôk találkoztak azokkal a

„A Mazsihisznek mindent meg kelltennie annak érdekében, hogy alehetô legtöbb magyar zsidó számáralegyen vonzó, váljon orientációsponttá hitéleti és kulturális tevékeny-sége” – hangsúlyozta az elnök. „Ezaz új stratégiánk, a nyitottság, a be-fogadás stratégiája” – zárta gondola-tait Heisler András.

De merre van Szarvas?

A mumbai zsinagóga

N E F E L E J T S !Eltemették a Margit hídnál talált emberi maradványokat

Élet Menete a keresztény–zsidó

összefogás jegyében(folytatás az 1. oldalról)

lítani a munkagépet, s teret enged-tek a kutatásnak. Mert volt tisztes-ségük azoknak az orvosoknak,akik a magukra hagyott csontokatnéhány esztendô elteltével sem da-rálták le az elôírások szerint, smert volt kitartásuk azoknak a ci-vileknek, akik felhívták figyel-münket a csontok méltatlan hely-zetére. De köszönet illeti a zsidó fe-lekezeteket is, akik elfogadták aNeológ Rabbinikusi Bíróság dönt-vényét a temetéssel kapcsolatban,a NÖRI-t a szigorú zsidó vallásitradíciók betartására vonatkozómegértéséért, no és a szervezésbenvégzett rengeteg munkájáért, ke-resztény testvéreinket pedig azért,hogy ilyen sokan, ilyen nagy szám-ban eljöttek az áldozatok végsôtisztességének megadásához. Ma-gyarország ma jól vizsgázik.

Köszönjük ezt mindenkinek!***

A Mazsihisz elnökét követôen Ba-log Zoltán miniszter lépett az emel-vényre. Beszédébôl idézünk: A ha-lottakat el kell temetni. Mi, maélôk, ennyit tudunk tenni. Nemtudjuk ôket feltámasztani, nem

tudjuk ôket megkövetni, nem tud-juk még az akkori életüket sem re-konstruálni. Nem tudjuk, hogy kikvoltak, még ha több mint sejté-sünk lehet is arról, hogy erôszakáldozatai lettek. S erôszak bizonyvolt, a Duna partján, az elmúlt év-századokban számtalanszor. Volthalál, mert volt gyûlölet, háború,népirtás, mert volt holokauszt.Majd: A mi veszteségünk, a mi kö-zös veszteségünk azok, akiket kita-gadtak a nemzet közösségébôl, em-beri méltóságukban, zsidóságuk-ban, magyarságukban megaláz-tak, gyalázatosan kiraboltak, s vé-gül bestiálisan meggyilkoltak.

***A Dohány utcai zsinagóga kórusá-

nak zsoltárrészlete után Kardos Pé-ter fôrabbi szónoklata következett.

A Duna hallgat...A Duna némán hömpölyög ke-

resztül Pest és Buda között.A Duna csendben hallgatja tûzi-

játékok rakétáinak zaját, látjaazok fényét, és visszatükrözi azt.

A Duna némán hallgatja a hajókutasainak vidám énekét, halakattáplál, életet ad...

A folyó ôrzi a titkát.

(folytatás az 1. oldalról)

vagy az egyik fa levelét egy másikétól? A rabbi csak ingatta a fejét, hogy nemez a megfelelô válasz, majd így szólt: A nappal akkor kezdôdik, amikor hameglátsz egy embert, felismered benne a testvéredet. Addig az éjszaka ural-kodik benned!

Azért jöttünk el az Élet Menetére, azért állunk most itt, hogy ennek a nap-palnak az eljövetelét siettessük. Hogy e mellett a világosság mellett tegyünktanúságot.

Azért, hogy kifejezzük a fájdalmunkat és bûnbánatunkat a több mint félmil-lió magyar zsidó honfitársunk meggyilkolása miatt. Hogy kiáltsunk azerôszak és a fanatizmus minden áldozatáért, az örmény népirtástól kezdvenapjaink közel-keleti népirtásáig. A nappal fénye mellett tettek tanúságotazok az ortodox rabbik, akik nemrég közzétett nyilatkozatukban többek kö-zött ezt írták: Csaknem 2000 év kölcsönös ellenségeskedése után mi, ortodoxrabbik, felismerjük azt a történelmi lehetôséget, amely most elôttünk áll.Mennyei Atyánk akaratát akarjuk megtenni, amikor el akarjuk fogadni azt atestvéri kéznyújtást, melyet keresztény fivéreink és nôvéreink ajánlanak felnekünk. Ezek a rabbik a történelmi pillanatot, a Mennyei Atya akaratát érzikarra vonatkozóan, hogy egy közel kétezer éves fájdalmas történelemben új la-pot írjanak, testvéri kezet nyújtsanak.

Legyünk mi is a nappal fiai, a sötétség oszlatói tetteinkkel és szavainkkal!Két évvel ezelôtt, amikor a birkenaui sínpárok mellé letettük megemlékezô

sorainkat, egy zsidó férfi volt mellettem, aki a saját zsidó gyökereit mélyen

(folytatás a 4. oldalon) (folytatás a 4. oldalon)

Most néhányat átadott nekünk...*

A Duna AKKOR is néma volt...Amikor a nyilasok kihajtottak

bennünket a Tátra utca 25.-bôlazon a téli késô délutánon.

A Szent István parknál, a rak-parton kellett felsorakozni.

Anyám fogta a kezemet, de érez-tem, hogy a nôvéremmel együtt ôktöbbet tudnak, mint én.

Nôvérem belekarolt anyámba, ésvalamit akart mondani, de anyámtenyerét a szájára tapasztotta, ésrákiáltott: NICHT VOR DEMKIND!

Nem tudom, mennyi idô telhetettel, amíg elhangzott a parancs:Gyermekesek álljanak félre!

Rendôrök kísértek vissza ben-nünket a kifosztott lakásba. Alépcsôházat géppuska hangja ver-te fel. Sorozat volt. NICHT VORDEM KIND! – figyelmeztetteanyám a nôvéremet.

A Duna AKKOR is hallgatott.*

Most azonban visszaadott vala-mit titkaiból...

CSONTOKAT!

ÚJ ÉLET 32016. MÁJUS 1.

ÚJ ÉLET4 2016. MÁJUS 1.

(folytatás az 3. oldalról)

elásta, azokkal nem akart foglalkozni. Akkor, azon a helyen, ahol a nagyapjaés a nagyanyja utoljára láthatták egymást, rászakadt a felismerés, hogy ezeka gyökerek élôk és életadók. Életében elôször tudatosult benne zsidóságánakértéke, kincse.

Legyen ez az Élet Menete kiáltás a sötétség ellen, de mindenekelôtt kiáltásaz életért, a hála kifejezése a Történelem Ura felé, aki gyôz a halálon, és éle-tet ajándékoz mindazoknak, akik az ô békéjének, igazságának, szereteténekútján járnak.

Dr. Bogárdi Szabó IstvánMásodikként Bogárdi Szabó István református püspököt hallhattuk. Miért

történhetett meg, hogy ezeken az utcákon, ahol megannyiszor találkozhatottbékés vasárnap délutánon szomszéd és ismerôs, barát és kolléga, magyar ésmagyar, egyszer csak két külön világra szakadt minden: a zsidó idegen lett,ha barát volt, megbélyegzett, ha szomszéd, ismeretlen, ha kolléga, ellenség,és a magyar idegen lett, ha barát volt, tehetetlen, ha szomszéd, veszedelmes,ha kolléga, ellenséges hatalom kiszolgálója, áruló?

Felülmúlhatja-e ember voltunkat bármilyen gyilkos révület? Letörölheti-e ateremtés dicsôségét bármely emberarcról az istenkedô gonosz? Miért történtmindez? Miért? Súlyos kérdések ezek minden gyászban, emlékezésben ésemlékeztetésben. Sokat kell ezt kérdeznünk, sok rövidebb és hosszabb utatkell bejárnunk, városok kellôs közepén is éppúgy, mintha sírkertekben jár-nánk. Most, ezen a délutánon, amikor néhány órára az emlékezés tereivé vál-nak itt az utcák, s elgondoljuk: sétálhatna most itt unokájával az, akit erre vit-tek a halál menetében, vagy sétálhatna itt barátjával az egyik, akit áldozatijuhként hurcoltak el, és a másik, akit a háború értelmetlen poklába löktek,most, amikor itt vagyunk és emlékezünk, kívánom, adjon Isten Lelke szentbátorságot mindannyiunknak.

(folytatás az 3. oldalról)

Teljesen mellékes, kiknek acsontjai!

Talán azon a szombati napon aMargit hídon villamosozóké. Ami-kor felrobbant a híd. Talán azoké,akiket, gyermektelenek lévén, otttartottak a rakparton. Ôk vala-mennyien áldozatok.

* LAJ TISKOCH! Ne felejts!Isten hét évtized után is gondos-

kodik arról, hogy betartsuk ezt atórai parancsot!

Ennél a koporsónál a rabbiEzékiel prófétát idézi: VÁ-JAJCIÉNI... És kivitt engem azÖrökkévaló egy helyre, VÖHIMÖLÉO ÁCOMAJSZ – amely te-le volt csontokkal. És szólt hoz-zám: BEN ODOM HÁSZICH-JENO HOÁCOMAJSZ HOÉLE?– Ember fia! Fel fognak-e éledniezek a csontok?

Isten pedig válaszol: Íme, én ho-zok belétek szellemet, hogy föl-éledjetek. Adok reátok inakat éshozok reátok húst és bôrt, hogymegtudjátok, hogy én vagyok azÖrökkévaló!

Ezékiel ezen próféciája a cson-tokról megvetette a zsidó hit alap-ját a holtak feltámadásában.

* De AKKOR.Nemcsak a Duna hallgatott, de

Isten is!De mi nem!Mi azokban a napokban a le-

égett gyertyák csonkjaiból cha-nukkai mécseket gyúrtunk. Ésamikor eljött az idô, elénekeltük adalt, a háladalt a csodáért, amitôseinkkel tett.

Velünk miért nem tesz? – kér-dezte az akkor nyolcéves gyermek.

És megtörtént a csoda.Megmenekültünk!S AZÓTA is ott bujkál a kérdés

valamennyi túlélô lelkében: miértpont én?

* Ezékiel csontlátomásával szem-

ben nekem a látványban is részemvolt.

Nem látomás! Látvány!Én láthattam volna ezeknek a

csontoknak gazdáit is. Fiatal lá-nyokat, idôs asszonyokat.

És láthattam volna GYERME-KEKET!

De hogy kerültek a folyóba gyer-mekek?

Hiszen korábban azt mondot-tam, hogy a gyermekes szülôketkivették a halálra ítéltek csoport-jából, és hazakísérték.

Legyen erre válasz a kiváló író*lelket megrázó írásának egy rész-lete.

Egy anya úgy próbálja egyetlengyermekének életét megmenteni,hogy elhurcolása elôtt beadja ôtegy zárdába.

Amikor visszatér, nem találja ôt.De elmondják neki a tragikus vé-get...

S most jöjjön az a részlet, ami-kor orvosának mesél.

„Egyszer csak ott álltam a zárdakapujában, és meghúztam a csen-gôt.

Dicsértessék! – mondtam, éstérdre estem a nôvér elôtt... Mino-riták voltak... Isten szolgái...

Hát kikben bízzak, ha nem ben-nük?!

A gyereket lefejtették rólam, éslefektették egy ágyra... aludt... Fö-léje hajoltam, megcsókoltam... ésnéztem az arcát... Hosszasan néz-tem, hogy megjegyezzem, ha soká-ig nem látnám viszont...

Az Isten nem járt akkor a Duna-parton, fôorvos úr.

Nekem mások mesélték, hogyazon a reggelen sûrû köd volt.

Fegyveresek törtek be a zárdá-ba... És minden gyereket elvittek...abban a nagy ködben a Duna-partra kísérték ôket.

N E F E L E J T S !Eltemették a Margit hídnál talált emberi maradványokat

Élet Menete a keresztény–zsidó

összefogás jegyében

Egyházfôk a színpadon

Kardos Péter fôrabbi. „Isten nem járt akkor a Duna-parton, fôorvos úr.”(Szentgyörgyi Ákos fotó)

Az enyémet is! Sokakét. Fôorvosúr! Látom, nem ért engem!

Én már belenyugodtam abba,ami történt. Nem arról van szó,hogy ô már nincsen.

Másról van szó!Azért nincs nyugtom azóta, mert

örökké csak azt a képet látom ma-gam elôtt... ahogy szedi az apró lá-bait... ott, a Duna-parton... ésigyekszik lépést tartani a felnôt-tekkel... mert szófogadó fiú volt...és én nem tudom! Úgy érzem,megôrülök, ha erre gondolok.

Hogy volt-e rajta kiskabát?Azon a ködös, dermesztô, hideghajnalon... VOLT-E rajta kiska-bát?”

Eddig a részlet. És a magyará-zat: hogyan kerülhettek gyerme-kek is a folyóba. S hogyan a zárdatagjai, hogyan Salkaházi Sára és atöbbi nôvér.

Ezékiel próféta húst és bôrt lát,amelyek majd beborítják a csonto-kat, Isten pedig szellemet lehelmajd beléjük...

Az alkalom, amelyen most itt va-gyunk, fordított történetrôl szól.

Ezeken a csontokon akkor húsés bôr volt. Gazdáikat Isten szelle-me éltette.

Elôször elszállt a szellem.Utána a csontokról a hús és a

bôr.Ezékiel próféciájának pontosan

a fordítottja történt.ÁJEKKO – hol voltál, ember,

aki mindezt megcselekedted?!Válasz azóta sincs!

* S most itt állunk a csontok mel-

lett – és hiába várjuk a prófétapróféciájának megvalósulását.

Csak a megnyugvás marad szá-munkra.

Hogy végre pihenôhelyhez jut-nak a kallódó emberi maradvá-nyok.

Zsidók és nemzsidók, mindnyá-jan Isten teremtményei.

A költô sorai adjanak magyará-zatot mindarra, ami történt.

Isten elôtt nincs titok,Nem árul el semmit,Csak hallgat és kiolt.Így lesz, így van, így volt.TÖHI NÁVSÖHEM CÖRURO

BICRAJR HÁCHÁJIMLELKETEK FOGLALTASSÉK

BE AZ ÖRÖK ÉLETÛEK KÖTE-LÉKÉBE.

Úgy legyen!Ámen.

***Kardos Péter megrendítô gondola-

tai után Meir Chaim Gestetner orto-dox rabbi szavai hangzottak el.Beszédébôl olvashatnak: Ha lennehozzá fülünk, hallanánk, hogy Ma-gyarország földje több mint 70 évesír. A föld elmesélné zsidó polgára-inak életét, hogyan éltek, tettek azország javára békében és küzdöt-tek vállvetve lakóival harcaiban.Elmondaná gyönyörû hitközsége-ink életét, hogy minden városban,faluban aktív hitélet folyt, zsinagó-gával, rabbival, sajchettal, mik-

Meir Chaim Gestetner. Történelmipillanat. Ortodox rabbi elsô ízbenprédikál a neológ temetôben

(Szentgyörgyi Ákos fotó)

vével, iskolával, hogy lakói társa-dalmi és gazdasági felvirágzásthoztak országuknak. Mesélne ajesivákról, amelyeknek sok száz ésezer tanítványa az ortodox világdísze volt, a vallási mûvekrôl, ame-lyeket ezen a földön írtak generá-ciók nagyjai. De a földnek elakad ahangja a könnyektôl, amikor akegyetlenségrôl és szenvedésrôlszól, ahol mindez véget ért. Ho-gyan gyûjtöttek és zsúfoltak összeszáz- és százezer embert – férfia-kat, nôket, gyerekeket, csecse-môket – a gettókba, és indultak ahalálvonatok a lágerekbe. Hogyanpusztultak el éhségtôl, betegségtôl,vagy a gázkamrákban, vagy a Du-nába lôve, míg a kék Duna piroslett a meztelenül Dunába lôtt áldo-zatok vérétôl. Ezen a földönfejezôdött be az ország zsidó haza-fiainak élete és álmai. De a föld, amagyar föld hallgat, tôlem vár vi-gasztalást. Szeretném megköszön-ni Magyarország Kormányának ésBudapest fôpolgármesterének.Tarlós István úrnak támogatását,Fényi Tibor történész és KrizaBorbála szociológus segítségét.Hálámat fejezem ki hitközségünk

Dr. Gáncs PéterGáncs Péter evangélikus püspök gondolataiból idézünk. Hiszem, hogy az

Örökkévaló Isten örül, amikor erre a menetre, az Élet Menetére tekint. Az Ôáldását kérjük, hogy valóban az Élet hirdetôi, védelmezôi és továbbadói le-hessünk egy sok tekintetben halálra orientált világban. Azt az ôsi ároni áldástidézem, amellyel az evangélikus istentiszteletek végén szoktuk útra bocsáta-ni a gyülekezetet: Az Úr áldjon meg és ôrizzen meg téged! Az Úr ragyogtas-sa rád az ô arcát, és könyörüljön rajtad! Az Úr fordítsa az ô arcát feléd, és ad-jon neked békességet! Ámen.

Dr. Frölich RóbertVégül a mûsorvezetô Frölich Róbert országos fôrabbit konferálta be, alább

az ô beszédét olvashatják.Dohány utcai zsinagóga, bazilika. Gyalog mindösszesen néhány perc

séta. Nem nagy távolság.Mégis: voltak idôk, mikor messzebb voltak egymástól, mintsem elérhe-

tett volna a zsinagóga hangja a bazilikáig. Voltak idôk, mikor a zsinagó-ga zokogása, a könyv népének jajkiáltása, a halálra szánt zsidók segély-kérése süket fülekre és zárt ajtókra talált – (s mivel a véletlen a legjobbrendezô, ekkor megszólaltak a bazilika harangjai). Ezekben az idôkben azsidó nem volt ember, a zsidó élete nem volt élet. Ezen idôknek nem voltelôképe, a vészkorszak mintegy váratlanul, kétezer év óta példátlan gyor-sasággal csapott le az európai zsidóságra. Ami reggel érvényes volt, esté-re megváltozott, aki reggel még megbecsült tagja volt a helyi társadalom-nak, estére már számkivetett pária lett. A vészkorszak elsô nagy üzenetea túlélôk leszármazottainak ez: emberséged és életed nem mérhetô objek-tív módon, változhat hely és idô függvényében, értékedet zsidóságod ha-tározhatja meg.

Ma végeérhetetlen tömeg indult el a Dohány utcától ide, a bazilikához.E tömegbôl hiányzik egy asszony, aki nem jött el, mert azt mondotta: abazilika akkor, mikor be akart jönni, mikor ide akart menekülni, zárvavolt. Ma a bazilika kapui nyitva állnak. Ma elérkezett a zsidó hang a ke-resztény templomhoz. Ma keresztények és zsidók együtt mennek a tö-megben, keresztények és zsidók együtt adnak elkésett tiszteletet a mártí-roknak. Ma felépítettünk egy hidat, melyen el is indultunk együtt. Avészkorszak második nagy üzenete ez: bár történelmietlen azt mondani, mi lett volna, ha..., de nem lehetett volna milliókat vágóhídra küldeni, haôrizték volna a hidakat, nem siratnánk az elveszített és soha meg nemszülethetett életeket, ha azok a kapuk nyitva lettek volna. Múltba nézve,de a jövô felé indulva, együtt kell lépnünk, ha azt akarjuk, hogy a vész-korszak tragédiája és szégyene soha ne ismétlôdhessék meg.

(folytatás az 5. oldalon) (folytatás az 5. oldalon)* Szilágyi György: A köd

elnökének, Deblinger Eduárd úr-nak, aki fáradságot nem kímélvetevékenykedett azért, hogy a cson-tok hosszú huzavona után végreméltó módon nyugalomra leljenek.

***Az ökumenikus esemény Bíró

László püspök imádságával folytató-dott. Ebbôl idézünk: Adj világossá-got, hogy meghalljuk Mózes köny-vének hívását: Szeresd felebaráto-dat, mint önmagadat! Ne engedd,hogy aljas érdekek olyan érdek-csoportokat hozzanak létre, ame-lyeknek nem szent az élet, a család,egy-egy kultúra gazdagsága, magaa béke sem.

Mennyben lakó Urunk! Tégybennünket a béke eszközeivé, bá-toríts bennünket, tudjunk szere-

ÚJ ÉLET 52016. MÁJUS 1.

N E F E L E J T S !Eltemették a Margit hídnál talált emberi maradványokat

Élet Menete a keresztény–zsidó összefogás jegyében(folytatás az 4. oldalról)

Ha erôs és ôszinte az akarat, ha nem egy-egy alkalomraszól, a még ma is meglévô, hangját hallató gyûlölet meghát-rálásra kényszerül, a kézfogásból kiáradhat a béke és egy-más megbecsülésének áldása.

A színpadon Bangó Margit Kossuth-díjas elôadómûvészt lát-hattuk-hallhattuk, elhangzott a Jiddise máme, a Jelem, jelem ésegy együtt éneklésre hívó zsidó dal. Majd tizenéves fiatalok ad-tak elô egy performanszot, melyben megfogalmazták, mit vár-nának a felnôtt társadalomtól. Ezután Róma fôrabbija szóltvideoüzenetben az Élet Menete résztvevôihez.

Aharon TamirA színpadon Aharon Tamir, a Nemzetközi Élet Menete euró-

pai igazgatója lépett a mikrofonhoz. Ma azért jöttem el együttmenetelni veletek, hogy megemlékezzünk a magyar zsidóközösségrôl, amelyet nagyon rövid idô alatt deportáltak, hogyvégül szörnyû halálukat leljék azon a helyen, amelyet a mene-tünk minden évben meglátogat: Auschwitz-Birkenauban.

Megteszünk mindent, amit csak tudunk, az emberek és az em-beri jogok védelme érdekében, a rászorulók támogatása és tisz-telete érdekében, nem feledkezünk meg az utolsó túlélôkrôl,akik még mindig köztünk vannak, és újra meg újra megemléke-zünk a Világ Igazairól, akik a saját életüket kockára téve, szá-mos életet mentettek meg egy sötét korszakban.

Emlékezzetek, emlékeztessetek, és ÜGYELJETEK, hogy SO-HA TÖBBÉ ne történhessen meg!

Ilan MorIzrael Állam magyarországi nagykövete, Ilan Mor (tolmácsa

Grosser Tamás volt) egyebek mellett kihangsúlyozta: az Élet Me-nete ellentéte a halálmenet, s az élet gyôz. Másnak lenni nem be-tegség, s mások gyûlölete nem orvosság. A mai demokráciábanjog másnak lenni. Azt adjuk tovább a fiatal generációnak, hogy arasszizmus ellen minden eszközzel harcoljanak, bárhol is észlelik,bárhol is jelenik meg. Amíg bárkit is üldözhetnek, amíg erôsza-kos események zajlanak az egész világon, fontos az erôs identitás.

A nagykövet köszönetet mondott az Élet Meneteszervezôinek, önkénteseinek valamennyi toleranciára nevelôprogramért, majd hozzátette: Meneteljetek, hogy a soát ne le-hessen alábecsülni vagy megtörténtét tagadni, meneteljetek Iz-raelért is, amelyet a borzalmakat túlélt emberek építettek. Mene-teljetek egy szebb holnapért!

Ismét videoüzenet következett, ezúttal Korda György énekes,elôadómûvész szavait hallhattuk.

Röhrig GézaSzékhelyi József konferálta fel a Kossuth-díjas író-költôt, a Sa-

ul fia fôszereplôjét, Röhrig Gézát, akinek teljes beszédét olvas-hatják.

Hölgyeim és uraim!Isten és a holokauszt, ez a címe a mondandómnak. Mielôtt

azonban belekezdenék, engedjék meg, hogy egyvalakirôl kü-lön is megemlékezzem. Auschwitz egyik nagy kérdése, hogymihez kezdjen vele a mûvészet. Lehet-e mézet készíteni a Vé-nusz légycsapójából? Akadt-e már vajon olyan csodálatosméhecske, melynek sikerült virágport gyûjtenie e húsevô,rovaremésztô növényekrôl? Márpedig Kertész Imre ilyencsodálatos méhecske volt. Benne és a könyveiben éppen ez azegyedülálló: a világ kérlelhetetlen tisztánlátása egyfelôl,másfelôl a méz, az élet mindennél erôteljesebb igenlése ésöröme.

Csakazértis.Aki zsenge 15 évesen szabadult föl 1945-ben, ma már az is

86 esztendôs. Hamarosan magunkra maradunk tehát, nem

Idén is több ezren

Ezékiel próféta szavai. Jobbra alula Duna-parti cipôk gravírozott képe

(MTI: Illyés Tibor felv.)

tetet vinni oda, ahol széthúzás ural-kodik, tudjunk mindig az élet olda-lán állni, tudjuk tisztelni egymás-

ban azt is, amiben tôlünk külön-böznek, tudjuk a különbözôségeketgazdagságnak tekinteni, legyünk akülönbözôségek egységének építôi!

Történelem Ura! Amikor megad-juk a végtisztességet erôszakos ha-lált szenvedett testvéreinknek, sze-retnénk megújulni abban a meg-

tudunk majd a túlélôkhöz fordulni segítségért, mert nemlesznek már közöttünk a túlélôk. Kivéve Köves Gyurit aSorstalanságból. Amíg lesz, ki magyarul olvas, ô továbbra isitt él majd velünk.

Köszönet és hála ezért Kertész Imrének, zécher livráchá,legyen az ô emléke áldott!

Tisztelt egybegyûltek!Olykor nem röstellek így imádkozni: „Magadra is vigyázz,

Uram, hisz nélküled nekünk befellegzett.” Sokak szerint per-sze ezen rég túl vagyunk, a Jóisten nem vigyázott magára elég-gé, elaludt a volánnál, s ha elôbb nem, a 19. század végére máregészen biztosan kimúlt. Ha mégis maradt valaki, bárki, aki a21. századra sem veszítette el a hitét, annak a holokauszttal isfarkasszemet kell tudnia nézni. Hallottuk, halljuk mindenhon-nan: a személyes, gondviselô Isten eszméje a kétezer fôs gáz-kamrák Európájában egyszer s mindenkorra vállalhatatlannálett. A Saul fia közönségtalálkozóin is gyakran nekem szegez-ték, a látottak után ugyan mit keres a kipa a fejemen. Akövetkezô történettel szoktam erre válaszolni.

azt is külön parancsba adja, 2Móz23, hogy ha nyergén te-herrel látod az ellenséged, ismétlem, az ellenséged szamarát,kötelességed segíteni neki lemálházni azt.

Hol volt ô Auschwitzban? Megmondom. Egy priccs alámászott be harminckilósan, tífusztól égô, beesett szemekkel,mikor a menekülô nácik sztahanovistái pisztollyal rohantákvégig a barakkokat, hogy aki még él, azt mind lepuffantsák.De ott volt a magyar zsidókkal és cigányokkal is, akik bárutoljára érkeztek, mégis ôk szenvedték tán a legtöbbet, hisza háború vége felé az SS már spórolt a Zyklon B-vel, sokszorfeleannyit szórtak csupán be a nyílásokon, így a magyar ál-dozatok agóniája kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint akorábbi évek elgázosítottjaié.

Nem, nem mentem föl a Jóistent. Nem tudom, s nem is sza-bad ôt fölmenteni. Tetemre kell hívjuk az Urat, hisz Ausch-witz két tekintetben is végérvényesen módosította normáin-kat. Egyrészt láthatóvá tette, mire vagyunk mi, emberek, ké-pesek egymással, mennyire és mennyien el tudunk aljasodni,másrészt az is fájdalmasan egyértelmûvé vált, mi az, amimég „belefér” a Mennyei Atyának anélkül, hogy közbeavat-kozna. Elmozdult, örökre megváltozott az önmagunkról, dea Jóistenrôl alkotott képünk is. A soá az a történelemben,ami a tudományban a relativitáselmélet. Senki nem érti, demindenkire vonatkozik.

Tetemre kell hívjuk az Urat. Én is újra és újra belefújok ajátékvezetôi sípba, azonnal meg is adom mindig a tizen-egyest, ám a kelleténél már hosszabban kotorászom a zse-bemben, és végül valamiért mégsem mutatom föl soha Isten-nek a piros lapot. Pedig nem elôször szabálytalankodik na-gyon durván. Nem, nem mentem fel ôt. Azt mondom csupán,hogy ez nem olyan egyszerû. Azt mondom, a szappan igenismûködik, de természetesen csak akkor, amikor épp használ-ják. Amikor nem használják, akkor már nem mûködik. Ócs-ka propaganda, szemenszedett hazugság tehát, hogy Istenmegmérettetett, és könnyûnek találtatott. Épp fordítva áll adolog: Istent nehéznek találjuk, ezért el sem jut szegény amegmérettetésig.

Él-e akkor hát a holokauszt után az Örökkévaló, vagy va-lóban kádist kell mondjunk már ôutána is? Erre a kérdésreszintén csak egy történettel tudok válaszolni.

Mojsi, e forrófejû kamasz, szörnyen elunta szülei lelkesültáradozását egy bizonyos barlanglakó remetérôl. Úgy vélte,épp itt az ideje már, hogy valaki végre lerántsa már a leplete híres-hírhedt bölcsrôl. Gonosz tervet forralt. Kivett afészekbôl egy pelyhes verébfiókát, s hátratett kézzel odaállta barlang elé. Mikor kijött a remete, azt kérdezte tôle: Mivan a kezemben, öreg? Kismadár, felelte az. Na jó, de él-evagy sem, kérdezte Mojsi idegesen, készen arra, hogy hakell, markában egy pillantás alatt halálra szorítsa a fiókát.Él-e vagy sem, türelmetlenkedett. Az tôled függ, fiam, vála-szolta a mester.

Drága barátaim!Az ember szabad. Sok minden nem rajtunk múlik, de a

legfontosabb igen.Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.A szónokot még a színpadon marasztalták, s egy ünnepélyes

aktus keretében az Alapítvány Kézdy György-díjjal, KelemenZénó szobrászmûvész alkotásával fejezte ki további köszönetét.Az elismerést Gordon Gábor és Székhelyi József adta át RöhrigGézának. Egyúttal két meglepetésvendéggel is szolgáltak aszervezôk, a Saul fia két gyermekszereplôjével, Farkas Balázs-zsal és ikertestvérével, Gergôvel, akik felváltva játszottak afilmben.

A délutáni eseményt Bangó Margit dala zárta. A mûvésznôelôadása közben sok-sok léggömb emelkedett a magasba, az ÉletMenete egyik ars poetica értékû jelmondatával: Soha többé soá!

- gáljuli -

Joszi, a szappanfôzô, biztosan megvolt rá a maga oka, egyszép nap azzal rontott be a rabbihoz, hogy hosszú évek töp-rengése után arra a végkövetkeztetésre jutott, Isten vagynincs, vagy erôtlen, vagy ami a legrosszabb, van is, minden-ható is, csak épp nem érdekeljük ôt. Teljesen mindegy külön-ben, dühöngött Joszi, a szappanfôzô, hogy nincs, erôtlen,vagy csak nem érdekeljük ôt, a lényeg, hogy ez a valaki, akitmi Istennek nevezünk, egyszerûen nem éri meg a fáradsá-got. Nem éri meg, hisz notóriusan hátat fordít a bajba jutott,gürcölô jámboroknak, míg a sok becstelen gazember él,mint Marci Hevesen. Gyere, mutatok neked valamit, sétáltki Joszival az utcára a rabbi, ahol az esô utáni sárban éppgyerekek birkóztak. Mielôtt elfelejtem, szólt a rabbi mintegymellékesen, a szappan, amit fôzöl, sajnos nem vált be. Hogy-hogy nem vált be? Nem mûködik, tárta szét karjait a rabbi.Olyan nincs. De bizony, most mostunk, s nézd, egy perc alattpiszkos lett az összes gyerek ruhája. A szappan mûködik, determészetesen csak akkor, amikor épp használják, fakadt kiönérzetesen Joszi. Amikor nem használják, akkor már nemmûködik. Amikor nem használják, akkor már nem mûkö-dik, he? Na, látod, mosolygott a rabbi, pontosan így van ez aJóistennel is.

Hol volt az Örökkévaló Auschwitzban? – hangzik föl avád, hol szívszorító hitelességgel, hol hamisan, kamuból, ki-búvó gyanánt. Hol volt ô? Ô, aki azt véste a kôtáblára, Neölj, aki megtiltotta az emberáldozatot, megtiltotta a bosszút,aki Mózes harmadik könyvében megparancsolja, véáhávtálöréáchá kámochá, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,ô, aki mindig kiáll, úgy a Tórában, mint a prófétái által, aszegény, a jövevény, az árva és az özvegy jogaiért, ô, aki még

(folytatás az 4. oldalról)

Rabbik viszik a sírhoz a koporsót. Jobbra Deblinger Eduárd, az ortodox hitközség elnöke (MTI: Illyés Tibor fotó)

gyôzôdésben, hogy nincs az életnekolyan sötét helyzete, amelyet ne for-díthatnánk jobbra, amelyben neküzdhetnénk olyan szabadságért,amely minden ember számáraelônyt jelent. Ugyanakkor fogaddel hálaadásunkat azon embertársa-inkért, akik az akkori sötét kor-szakban és ma is merik kezdemé-nyezni a jót, mernek oltalmat nyúj-tani a kitaszítottnak. Ámen.

***A Dunamelléki Református Egy-

házkerület püspöke, a Magyarorszá-gi Református Egyház zsinatánaklelkészi elnöke, Szabó István lépett amikrofonhoz. Elhangzott emlékezômondataiból: Több mint hét évtize-det késett ez a szomorú aktus, alegszomorúbb minden emberi cse-lekmény között, a temetés. A Dunavizébe süllyedt holtakat kiadta azidô, hogy immár eleget tegyünkemberi kötelességünknek. Enge-dett az idô az emberre rótt köteles-ségnek. Milyen idô volt ez? A há-ború ideje, a népirtás ideje, azigazság- és szeretetvesztés ideje, akis ország felett torzsalkodó hatal-mak ideje, a hallgatás ideje, az el-hallgattatás ideje, a tehetetlenségideje, a megszámlálhatatlan sokáldozat ideje. Most pedig a gyászé,az emlékezésé, és mégis a reményé,mert a temetéskor lezárjuk a

gyászt és megnyitjuk az emléke-zést és a reményt. Igen, gyászidôminden temetés, de emlékezés is.

Végül ezzel zárta beszédét: Ôrizzekegyelet és tisztesség az itt elhelye-zett holtakat. Minket pedig ôrizzenélô reményünk, az Üdvözítôbe ve-tett hitünk és egymás iránti szerete-tünk.

***Az emlékezô-emlékeztetô beszé-

dek után a megjelentek követték arabbik által vitt koporsót, következetta temetési szertartás, melyet KardosPéter fôrabbi és Fekete László fôkán-tor – aki elejétôl végig gyászzsoltárokéneklésével kísérte az eseményt – vé-geztek. Elhangzott a közös kádis ima,s végül a jelenlévôk elhelyezték azemlékezés köveit.

Gál

ÚJ ÉLET6 1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET6 2016. MÁJUS 1.

Idén, április 5-én, tíz bécsi vendégérkezett – busszal, gépkocsival –pesti lakásunkra. Köztük volt Auszt-ria egyik európai parlamenti kép-viselôje, továbbá Gerasdorf polgár-mestere, a strasshofi és a bécsiholokausztkutató intézetek néhánytudományos munkatársa, valamintvárosvezetô tisztviselôk. Engedélyt

KÖNYVISMERTETÉS

Lichtig második élete„A ki nem mondott szavaktól olyan nehezek

a halottak a koporsókban.”(Henry de Montherlant)

Az Aura Kiadó elsô embere, Deák Gá-bor készítette elô számomra néhány heteazt az interjút, amelyet egy, a napokbanmár megjelent és kapható könyv írójávalkészítettem. Személyesen nem ismertem aLausanne-ból érkezett urat, és ahhoz, hogyegyáltalán tudjam, mi okból találkozomvele, alaposan elkélt Gábor elôzetes felvi-lágosítása.

Nos Lackó Gábor nálam sokkal jobbankészült a beszélgetésre, és ahogyan teltek apercek, úgy sajdult belém korosztályunksorsközössége, pszichés problémája. Te jóég, hiszen nálunk is így... Én sem kérdez-tem, míg lehetett; hamar ráébredtem, hogyszüleim nem akarnak velem tudatni bizo-nyos dolgokat...

Kettônk közül az író javára szól, hogy ôlegalább kutatott, emlékezett és emlékeztetett. Megírta édesapja emlékéreLichtig második élete címû, kor- és családtörténeti könyvét, melyet minden bi-zonnyal a mai hatvanasoknak, azok gyermekeinek szánt.

Szeretném, ha nagyon sokan forgatnák a kötet lapjait, ezért nem fogom rész-letesen ismertetni az olvasottakat, hanem a korra, helyzetekre történô utalásokatpontos idézetek formájában teszem közzé.

,,.A recézett szélû fényképrôl egy négy év körüli kislány mosolyog az objek-tívbe. A hátoldalra valaki, bizonyára a kislány édesanyja, tintaceruzával felírtaa dátumot: 1943. december.

A fotóra ötéves korom körül, a nagyszobában lévô vitrines szekrény fiókjá-ban, egy szürke, fedeles papundekli dobozban leltem rá.”

„Apa lihegve becipelte a fával teli zsákot. Csak erre vártam. Ki ez a kislány?– kérdeztem. Klárika – mondta halkan. Ki a Klárika? Nyelt egyet, tétován né-zett hol rám, hol a fényképre... Klárika a kislányom volt. A te kislányod? Tény-leg? – hebegtem. Tényleg – felelte tömören. Meghalt szegény a háború alatt.Annyira beteg volt? Nem. Elvitték a németek nagyszüleiddel együtt, és nem jöt-tek vissza – mondta tagoltan. Megölték ôket! És te nem tudtad ôket megvéde-ni? Anya nagyon el volt keseredve, amikor Klárika meghalt? – forgattam bennetovább a kést. Anya nem ismerte ôt, neki akkor másik családja volt – felelt, te-kintetét elfordítva. Szóval? Neked azelôtt nem Anya volt a feleséged? Nem. AKlárika anyja. És ô most hol van? Ôt is elvitték és megölték – felelte rekedten.És Anyának is volt azelôtt férje és gyermekei? – kérdeztem óvatosan. Kérdezdmeg tôle, majd ô elmeséli – válaszolt kitérôen.

Kirohantam a konyhába. Anya éppen hagymát pirított. Neked is volt gyere-ked énelôttem, mint Apának, és másik férjed is? – támadtam rá. Volt – feleltefalfehéren. Egy kislány, Gabika, öt hónapos korában éhen halt a gettóban, a há-ború végén. Hogyhogy éhen halt? – kérdeztem kiszáradt torokkal. Rosszkorszületett szegényke, alig volt ennivaló, nagyon le voltam gyöngülve, nem tud-tam szoptatni, elapadt a tejem... És volt egy férjem is, Révész Sándor – folytat-ta, most már nyugodt hangon, mintha valakinek a történetét mesélné: Eltûnt, so-ha nem került elô. Biztosan megölték.

Ezen a reggelen megértettem, hogy én csak pótlékgyerek vagyok a halottakhelyett. Aztán késôbb rájöttem, ha Klárika és Gabika élnének, akkor én nem len-nék. Helyettük élek.”

Biztos vagyok abban, hogy miként a szerzô, nem mellesleg én magam is, mégrengetegen szembesültek kisgyermekként vagy felnôttként ilyen helyzettel.Nem egyformán kezeltük a dolgot. Súlyát életünk végéig cipeljük. Mi – akik aháború után születtünk.

A könyv fôhôse, Lichtig Imre munkaszolgálatos évei, szökése, bujkálása,majd hazatérése után szembesült sok egyéb mellett azzal a ténnyel is, hogy:„senki sem várja, sem felesége, sem kislánya, sem szülei, sem húgai”. Hiába in-gázott nap mint nap sok ezredmagával a Síp utca, a Vöröskereszt, a pesterzsé-beti hitközség deportáltlistáit kutatva, s reménykedve, hátha... Pesten élô Lilitestvére és férje maradtak életben. Késôbb, sokkal késôbb, Hédi húga is elô-került, az ô szavaival: „Nem tehetek róla, hogy pont én éltem túl, ha tudtok, bo-csássatok meg nekem! Csak véletlen volt, hogy éppen én...”

Hány túlélôtôl hallottam én ezt a mondatot...Lichtig is emésztette magát: „A testem túlélte, de megölték a lelkemet. Mos-

tantól az egész hátralévô nyomorult életemben viselnem kell a koloncot, hogyén vagyok felelôs a halálukért. Én öltem meg ôket! Bíztak bennem, hogy én erôsvagyok, meg tudom ôket védeni, de méltatlan voltam bizalmukra. Tettestárs va-gyok!”

Újrakezdés, sodródás, különféle munkák, elfoglaltságok, államosítás, 1956(„Papírok vannak a fákra ragasztva, nagy, vastagon áthúzott Dávid-csillag voltrájuk ragasztva. S alatta a szöveg: Icig, most nem jutsz el Auschwitzig.”). Mun-kástanács: „Nem lehetett visszautasítani, kész tények elé állítottak.” Mosolyta-lan öröm, keserûség-bánat, emlékezés, az új élet elsô szédere, melynek során„Lichtignek eszébe jutott, hogy tavaly elsô ízben Klárika tette fel a betanultnégy kérdést a nagypapának a Hagadából... felállt az asztaltól, szemét elfutottaa könny, és rekedt hangon elnézést kérve kisietett a szobából.”

Lichtig sokáig érezte, hogy a magányosság bélyegével a homlokán céltalanulôgyeleg... majd második élete több új fordulatot is vett. Ezek egyike rábeszélés-re a névváltoztatás volt, a másik pedig megismerkedése egy gyönyörû özvegy-asszonnyal. Kettejük házasságának gyümölcse a könyv írója.

Természetesen minderrôl és sok-sok egyébrôl részletesen és nagyon olvasmá-nyosan ír a szerzô.

S következzék az ok, ami miatt Lackó Gábor félbehagyta készülô regényét, ésbelefogott ennek megírásába. „Éppen az egyik szôlôtôkéhez hajolt le, amikormellkasába nyilallt az éles fájdalom, és elöntötte a forróság. Legutóbb is ígykezdôdött, futott át az agyán. [...] Egyik utcai telefon sem mûködött. [...] A sú-lyos csendben csak Lantos (Lichtig) egyenetlen hörgése hallatszott, mindenidegszálukkal figyelték az utca felôl jövô zajokat, de a mentôk sehol. Aztán egy-szerre csend lett.” „Gyere haza! Apád meghalt!”

„Hogy lehet az, hogy valaki egyszer csak nincs? Tegnap még lekísért az autó-ig, beszélni akart velem, el akart mondani valamit. Azt válaszoltam, hogy in-kább majd ma. [...] Rádöbbentem, hogy nem ismerem azt az embert, kit azimént eltemettem. [...] Apa, lesöpröm a gombfocicsapatokat az asztalról, bele adobozukba, visszateszem a terítôt. Légy szíves, tekerd össze a viaszosvászonsakktáblát, tegyük a fiókba a figurákat. Nem, ne is kártyázzunk. Dehogyis, nemsietek sehová, nincs sürgôs dolgom, tényleg nincs. Itt maradok egész este,ameddig csak akarod. Hogy beszélgessünk. Hogy mirôl? Mindegy, amirôlakarsz. Rólad. Nem tudok rólad semmit.”

A könyv megvásárolható a Líra, a Lant, a Libri, az Alexandra és a Láng Té-ka üzleteiben.

GJ

Holokausztkiállítás TiszafüredenA megnyitón Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke köszöntöt-

te a vendégeket. Ezután Ujvári Imre polgármester méltatta Lebovits Imrét, akiaz embertelen bánásmód, a betegségek és a koncentrációs tábor borzalmai el-lenére szülôvárosáról, Tiszafüredrôl azt vallja: „szép helyre születtem”. Apolgármester szerint „csak az igaz ember képes így élni és emlékezni”, meg-ítélése szerint a kulcsmondat: „igaz embernek maradni”. Erre figyelmeztet atúlélô életútja és az Élet Menete Alapítvány Vándorkiállítása, amely mind-annyiunk számára kijelöli az utat, amelyen zsidó és nem zsidó csak együtt tudvégigmenni.

Lebovits Imre beszédében fontosnak tartotta elmondani, mennyire bizako-dók voltak a zsidók, amikor minden értéküket hátrahagyva kivezényeltékôket a téglagyárba. Beszélt a túlélôkrôl, akik ma már kevesen vannak, és afelelôsökrôl, akik Kelet-Magyarország zsidóságát elpusztították. GondolataitÁder János köztársasági elnök szavaival fejezte be: „Nincs bocsánat arra, haegy állam a saját polgárai ellen fordul.”

A felszólalókat Szabó György, a Mazsök elnöke követte, majd Róna Tamásrabbi zárta a hivatalos megnyitót. Az eseményen több sajtóorgánum is képvi-seltette magát. Az Élet Menete munkatársai és a helyi gimnázium és szakkö-zépiskola önkéntes diákjai áldozatos munkájának köszönhetôen négy nap le-forgása alatt közel 700 látogatót fogadott az utazó tárlat, amely 2016-ban to-vábbgurul számos magyarországi nagyvárosba, így Nagykállóra, Budapestre,Nyírbátorra és Mátészalkára.

Zám Ildikó

BENEDEK ISTVÁN GÁBOR

Gerasdorfi keringôTótkomlósi édesanyám, Braun (Kohn) Rózsi, június 16-án

utcanevet kap Bécs-Gerasdorfban

Anyám

kívántak kérni tôlem arra, hogyédesanyámról nevezhessenek el egyutcát abban a lakónegyedben, aholhetvenkét évvel korábban – ponto-sabban 1944 júniusától októberéig –az ott kialakított lágerbôl a dolgozniképes deportáltakat, így édesanyá-mat is, munkára vezényelték.

A gerasdorfi láger a bécsi gázgyár-hoz tartozó füves területen állt. Mel-lette mûködött egy jókora üzem,melyben vasúti talpfát gyártottak.

A lágerführer egy hajnalon újmunkára vezényelte ki az édesanyá-mat. Nem répaegyelésre, mint más-kor, hanem Gerasdorf pékmestereházának takarítására.

A gazdasszony a feladatot szemé-lyesen kiegészítette a függönyökmosásával, továbbá a szônyegek ki-tisztításával.

Anyám javasolta, hogy a péknéônagysága ne ecetes vízzel keféltessea perzsákat, mert a sav kiveheti a szí-nüket, hanem csak szappanos vízzeltisztíttassa ôket. A munka fázisainakmegbeszélése, majd a családunkravonatkozó információ a két asszonyközött rokonszenvet ébresztett.

Sok-sok évvel késôbb e történetetegyik novellámban megörökítettem,

kéletes humanizmussal bántak ve-lünk, igaz tisztességgel. A szovjetparancsnokság katonai pecséttel láttael az írást, és közjegyzôvel is igazol-tattuk. Reméltük: a dokumentumnakhasznát látják.

Évekkel késôbb kaptuk az utolsólevelet Seidléktôl. Aztán a levelezés– a címek változása miatt – megsza-kadt. De a levelek azóta is megvan-nak, mind a mai napig vigyázomôket.

Egyszer csak felhívott telefononLukas Mandl, az alsó-szászországiparlament képviselôje, egyúttal EU-parlamenti bizottsági elnök, és arrólértesített, hogy eljönne hozzánk, ésvele Alexander Vojta, Gerasdorf pol-gármestere, továbbá néhány, a témátkutató tudós és önkormányzatitisztviselô. Rövidesen a bécsiWiesenthal Intézettôl, Kovács Évakutató asszonytól kaptuk az értesí-tést: 2016. április 5-én eljönne hoz-zánk néhány osztrák érdeklôdô.Csak ennyi, és nem több. A levélbennevek, címek, beosztások nem szere-peltek. A látogatás oka sem.

A jelzett napon bekopogott ajtón-kon tíz bécsi, illetve gerasdorfiilletôségû vendég. Kérdéseket tettekfel nekem az ausztriai deportálá-sunkról, az átélt eseményekrôl, ahelyszínekrôl, a személyi vonatkozá-sokról. Nagy figyelemmel hallgattákválaszaimat, többen jegyzeteltek.Arról is tájékoztattak, hogy júniusközepén a gerasdorfi állomáson em-lékmûvet avatnak, ahol megemléke-zést tartanak, és oda elvárnak ben-nünket is.

Mondanom sem kell, amikor el-hangzott a tervük és kérésük édes-anyámmal kapcsolatban, könnyekszöktek a szemembe, és a felesége-mébe is. Édesanyám emléke frissenél a szívünkben, a lelkünkben, ésnincs nap, hogy ne jutna eszembedrága fivérem, dr. Benedek (Braun)Pál szakmai nevelése, ösztönzése apályámon. Jóllehet ô 1956 után Izra-elbe költözött, ahol újságíró, lap-szerkesztô lett az Új Kelet címû na-pilapnál, de kapcsolatunk rendkívülszoros, bensôséges maradt, és min-den vonatkozásban élénk, odaadóvolt.

És most, hogy Ausztria, Bécs ésGerasdorf ilyen formában emlékezikmeg édesanyánkról, Braun Hugónészületett Kohn Rózsi volt deportáltszemélyérôl, bátyám helyett ismondhatom: a névadást az Ausztriá-ba elhurcolt magyar zsidóság nevé-ben jelképesnek érezzük. A megbe-csülést fontosnak és a két országszomszédsága, a történelmi össze-függések, a szimbiózis okán is többmint jelentôsnek tartjuk. Áldássalkell szólnunk a pillanatról, amikormegszületett a javaslat az utcanév-adásról.

Mi, zsidók, a nácizmusról és áldo-zatairól soha nem feledkezhetünkmeg. Az emberi jóságról azonban –töretlen hittel – mindig szólnunkkell. A hajdani Seidl családról épp-úgy, mint Bécs-Gerasdorf jelenlegi,tisztességes, nemes gondolkodásúpolitikusairól, tudományos kutatói-ról, lakóiról.

* * *Felhívtam telefonon prof. dr. Szita

Szabolcs történészt, a HolokausztEmlékközpont fôigazgatóját. El-mondta: a történelmi dokumentu-mokból nem derül ki pontosan, hánymagyar foglyot ôriztek Ausztriában.

Számukat félmillióra, hatszázezer-re becsülhetjük. Édesanyám táblávalmegörökített jelképes emléke, utca-neve – több mint hetven év után – azô sorsukat idézi, és sokuk drámai ha-lálát. Legyen áldott édesanyám em-léke, s idézzük az utódok tisztességétmegbecsüléssel!

és ez az írásom magyarul és németülis megjelent több országban is, sôtkét novelláskötetben is napvilágotlátott. Ezután a történet szerepeltSteven Spielberg amerikai filmren-dezô dokumentumsorozatában, ame-lyet a náci lágerek túlélôirôl forga-tott, s ebben visszautaltam „Négyperzsaszônyeg” címû írásom tartal-

mára, sôt megemlítettem a pékek ne-vét és lakcímét is, ahol az édes-anyám dolgozott.

Van még valami, ami fontosnaktekinthetô. Amikor 1945 augusztusá-ban hazavergôdtünk Bergen-Belsen-bôl, illetve Theresienstadtból, anyámitthonról levelet írt Bécsbe, a geras-dorfi gazda feleségének és családjá-nak.

A levelet a Seidl család megkapta,mint ahogyan mi is az ô válaszukat.Azt írták, a háború szörnyû volt szá-mukra: a nagyfiuk Sztálingrádnál el-esett. A középsô most egy kenyér-gyárban dolgozik; Helmut, a kicsifiú, akinek én kaptam meg kinôtt ru-háit, beleértve az engem megmentômeleg bundáját, amely a fagyosészakon megóvott a késôbb Bergen-Belsenben rám váró hidegtôl, szóval,ô most még iskolás. Arra kértek ben-nünket, hogy – lévén otthonuk aszovjet zónába került – írjuk meg,miként viselkedtek velünk a náciz-mus ideje alatt. Nem a viszonzás mi-att kérték ezt, hiszen amit tettek, aztigaz emberségbôl tették.

A választ azonnal feladtuk. Szlo-vák nyelvtudásunk segítségével ékesorosz nyelven írtuk meg: Seidlék tö-

71998. MÁJUS 1. ÚJ ÉLETÚJ ÉLET 72016. MÁJUS 1.

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja

1075 Budapest, Síp u. 12.Telefon/fax: 322-2829

E-mail: ujelet@bzsh.t-online.huFôszerkesztô:Kardos Péter

Olvasószerkesztô:Gábor Zsuzsa

Kiadótulajdonos:Mazsihisz

Elôfizetési díjak:Belföldön: 1 évre 4800 Ft

Külföldre 6800 Ft/évUSA és Izrael: 7500 Ft/év

Az összeg valutában is befizethetôaz aktuális árfolyamon.OTP bankszámlaszám:

11707024-22118480OTP SWIFT kód:

(BIC) OTPVHUHBIBAN:

HU66 1170 7024 2026 2095 0000 0000Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap

Üzletág, elôfizethetô a kiadónál.Postacsekk: 11707024-22118480

Terjesztéssel kapcsolatos reklamációkintézése a 06-(40)-56-56-56-os

kékszámon.

Szedés, tördelés: WolfPress Nyomdaipari Kft.

Nyomdai munkák:

mondAt Kft., www.mondat.huFelelôs vezetô: Nagy László

ISSSN 0133-1353

N A P T Á RMájus 5. csütörtök Niszán 27. Jom hásoá

Május 6. péntek Niszán 28. Gyertyagyújtás: 7.44

Május 7. szombat Niszán 29. Szombat kimenetele: 8.57

Újholdhirdetés

Május 8-9. vasárnap-hétfô Niszán 30-Ijjár 1. Újhold

Május 11. szerda Ijjár 3. Jom házikáron

Május 12. csütörtök Ijjár 4. Jom háácmáut

Május 13. péntek Ijjár 5. Gyertyagyújtás: 7.53

Május 14. szombat Ijjár 6. Szombat kimenetele: 9.08

Péntek Szombat Péntek SzombatTemplomok este reggel este reggel

Máj. 6. Máj. 7. Máj. 13. Máj. 14.

Dohány 18.00 9.30 18.00 9.30 Frankel L. út 49. 18.30 10.00 18.30 10.00Hegedûs Gy. u. 3. 18.30 9.30 18.30 9.30Thököly út 83. 18.30 9.00 18.30 9.00Hunyadi tér 3. 19.00 9.00 19.00 9.00Bethlen tér 2. 19.15 9.30 19.15 9.30Nagyfuvaros u. 4. 19.00 8.00 19.00 8.00Scheiber S. u. 2. 18.00 9.00 18.00 9.00Kazinczy u. 27. 19.50 8.00 20.00 8.00Alma u. 2. 16.30 8.45 16.30 8.45Kórház(Amerikai u. 53.) 17.30 7.30 17.30 7.30Páva u. 39. 18.00 9.30 18.00 9.30Dózsa Gy. út 55. 19.00 9.00 19.00 9.00Berzeviczy u. 8. 18.00 9.00 18.00 9.00Károli G. tér 5. 18.30 9.00 18.30 9.00Visegrádi u. 3. 9.00 9.00Dessewffy u. 23. 19.50 9.00 20.00 9.00Teleki tér 22. (szefárd) 8.45 8.45Pesterzsébet (Zamárdi u. 7.) 18.00 18.00

Vác (Eötvös u. 3.) 18.00 18.00Kecskemét (Nagykôrösi út 5.) 18.00 18.00Székesfehérvár (Várkörút 19.) 18.10 18.10Gyôr (Kossuth L. u. 5.) 18.00 18.00Szeged (Gutenberg u. 20.) 18.00 9.00 18.00 9.00Debrecen (Pásti u. 4.) 19.50 8.00 19.50 8.00Nyíregyháza (Mártírok tere 6.) 19.50 8.00 19.50 8.00Miskolc (Kazinczy u. 7.) 18.00 8.00 18.00 8.00Pécs (Fürdô u. 1.) 18.30 10.30 18.30 10.30Kiskunhalas (Petôfi u. 1.) 18.00 18.00Szombathely 18.00 18.00Kaposvár (Berzsenyi u. 14.) 18.00 18.00Hódmezôvásárhely (Szt. István tér 2.) 18.00 18.00

VEGYESÚjlipótvárosban garzonlakás turisták-

nak kiadó. Tel.: 226-4109.

Üzemorvosi, háziorvosi rendelés Zug-lóban, Vezér u. 156. VITAPHARM.Hétfô–szerda 15–16-ig. Dr. Szigeti Mik-lós, tel.: 220-0230.

Mûfogsorrögzítés miniimplantátu-mokkal. Bp., Szt. István krt. 4. III. 1. 320-4778. és www.drviragdental.hu éswww.mini-impantatum.hu

Tóthné Hûvös Katalin fogtechnikusmester. Fogsorok, hidak készítése, javítá-sa soron kívül. Fogszabályozó, fogfe-hérítô. Fogászati háttér biztosított. Szolidárak. Mozgáskorlátozottakhoz házhoz me-gyünk. Hétvégi ügyelet. 1013 Bp., Krisz-tina krt. 51. fszt. 1. Déli pályaudvarhozközel. 06-30-222-3016, 06-1-356-9372.

Színes és fekete-fehér nyomtatás, má-solás, plakátnyomtatás, könyvnyomtatás,névjegykészítés a Mammut I.-ben (III.em. 312-es üzlet), a II. és a VI. kerületben.Messinger Miklós, 06-20-9349-523,www.rcontact.hu

Itt a tavasz, vár Izrael és a Sar-Elprogram, gyere velünk önkéntesnek!Csoport indul: május 15.–június 5., június5.–9. További információ: Deutsch János,janos.deutsch76@freemail.hu, tel.: +36-20-233-8454, vagy személyesen az IzraeliKulturális Intézetben minden kedden,16–17 óra között.

CÉZÁR házban (Hegedûs Gyula utcá-ban) átépített, amerikai stílusú, kétszo-ba+gardróbszoba+erkélyes, déli fekvésûlakás kilátással a budai hegyekre bútoroz-va vagy anélkül május 1-tôl kiadó. 140ezer Ft vagy 450 euró. Tel.: 06-20-942-9399.

Centrumban lévô, nívósan berende-zett, panorámás lakás turistáknak kiadó.napfenyeskenyelem@gmail.com

Üzletek eladók: Dohány u. 11 m2 (14m2), Óbudán, Bécsi út forgalmas részén22 m2. Ingyenes parkolás. +36-20-935-4867.

Kastélyok berendezéséhez vásárolokfestményeket, ezüsttárgyakat, étkészle-tet, cukordobozt, tálcát stb., Kovács Mar-gittól kerámiákat, herendi porcelánokat,régi álló-, fali-, asztali órákat, bútorokat,márványszobrokat stb. Teljes hagyatékértelsô vevôként a legmagasabb árat fizetemkészpénzzel. Értékbecslés díjtalan. 06-20-280-0151.

Órajavítás, faliórák felújítása garan-ciával. Jung Péter, VII., Garay u. 45. 06-70-505-5620, www.jungoras.hu

Életjáradéki szerzôdést kötne egye-dülálló, idôs személlyel fiatal zsidó pármegbízható anyagiakkal. Jelige: Gondta-lan aranykor. Elérhetôségek: +36-70-360-3559, maccabi9@hotmail.com

Budapest belvárosában üdüljön féláron. +36-20-935-4867.

Programajánlat

Halálozások

APRÓ-HIRDETÉS

Mártír-istentiszteletek 2016Május 29.Baja 10.30 Ady E. KönyvtárNagykanizsa 10.30 zsinagógaSzarvas 10.30 temetôKiskôrös, Kecel 15.00 Frankel L. úti zsinagógaSoltvadkertPásztó 10.00 volt zsinagóga fala

10.30 emléktábla11.00 temetô

Június 5.Devecser 11.00 temetôKiskunhalas 11.00 zsinagógaKecskemét 15.00 temetôMosonmagyaróvár 14.00 temetôBalassagyarmat 11.00 temetôEger 15.00 temetôKispest 11.00 temetôRévkomárom 10.30 temetôNagymegyer 17.00 emlékmûZalaegerszeg 10.30 volt zsinagóga

12.00 temetôSzentes 11.00 temetô

Június 19.Salgótarján 11.00 temetôNyíregyháza 10.00 emlékmû és temetôSzékesfehérvár 11.00 temetôKápolnásnyék 15.00 temetôEsztergom 11.00 temetôSárbogárd 16.00 temetôNagykáta 10.30 temetôTata 10.00 temetôTatabánya 14.00 temetô

Június 26.Szolnok 14.00 zsinagógaSzécsény 11.00 temetôBékéscsaba 15.00 temetôVeszprém 10.00 városi emlékmûGyula 12.00 temetôDombóvár 14.00 zsinagógaKaposvár 11.00 temetôMiskolc 11.00 avasi temetô

Június 28. keddVác 10.00 történelmi sírkert

Július 3.Cegléd 09.30 imaházGyôr 11.00 temetôNagykôrös 11.30 zsinagógaPécs 10.30 zsinagógaSzekszárd 10.30 Mûvészetek PalotájaSátoraljaújhely 15.00 temetôKarcag 11.00 temetôKeszthely 11.00 zsinagógaJászberény 11.00 temetôSoroksár 09.15 temetôErzsébet 10.15 temetôCsepel 11.30 temetôSzombathely 11.00 temetôTapolca 14.00 Csányi u. emléktáblánál

koszorúzás, temetôJúlius 10.Sopron 11.00 temetô

Július 17.Pápa 10.00 zsinagóga

A további idôpontokat folyamatosan közöljük. Kérjük olvasóinkat,hogy az idôpontokat, helyszíneket rendszeresen kísérjék figyelemmel,mert változás lehetséges.

Még egyszerszáz év

Történetének második száz évét kezdte el a ZsidóMúzeum új kiállításával, amely az elsô százra tekintvissza. Ez az idei a harmadik „születésnapja” a gyûj-teménynek, hiszen az alapítási szándék megfogalma-zása, majd a gyûjtés kezdete után 1916-ban a pestiHold utcában, egy magánlakásban született meg va-lójában a látogatható közgyûjtemény.

A múzeumok világa idôrôl idôre változik. A min-denféle különösségeket felhalmozó 18–19. századikollekciókból váltak ki a jelenleg ismert szakosodottmúzeumok. Ez a ma is zajló átalakulás nem hagytaérintetlenül a Zsidó Múzeum harminc éven át ôrzöttgyûjteményét sem. A vitrinekben megmutatott (jó-részt kegy-)tárgyegyüttes és zsidóságtörténet helyé-be valami egészen más került.

Toronyi Zsuzsanna, a múzeumot és a levéltáratvezetô muzeológus megfogalmazása szerint a koráb-bi kiállítás a közösség mindenkori önreprezentációsigényérôl adott képet. Ma a múzeumok a bemutatotttárgyakat a mindennapi életbe illesztve tárják a nézôelé – és ami legalább ilyen fontos, nem kizárólag atárgyak leírása elégíti ki az információigényt. A leírószövegek arra irányítják a figyelmet, hogy hol, mire,mikor használták az olykor hétköznapi eszközöket,ki volt (vagy lehetett) a gazdájuk, néha pedig hogyhány kézen át jutottak ide, milyen sorsok lenyomata-it ôrzik.

A 100 év – 100 tárgy koncepció ihletôje a BritishMuseum ugyancsak száz tárgyból (meg minden-

félébôl) összeállított emberiségtörténete volt. A 100!címû, három teremben szellôsen elhelyezett tárgy-együttes nagyon mai, ugyanakkor összefoglaló jelle-gû válogatás.

Ami markánsan megkülönbözteti elôdjétôl, de atechnikai ketyerékkel felhabosított tárlatoktól is, hogylátszólag visszatér a hagyományos egyentárlók hasz-nálatához. Ám már a szent szövegek is rendhagyóak.Például az Eszter könyve a ricsei rabbié volt, és nem aklasszikus, ismert történetet beszéli el, hanem a tisza-eszlári zsidók legendába illô megszabadulását. Aztánlátható Ferenc József eléggé gyakorlatlan kézre vallógrafikája – ám közelrôl kitetszik, hogy szövegek, bib-liai mondatok rajzolják ki a „kegyes uralkodó” arcvo-násait. (Valamivel odébb viszont Kossuth névjegyeválik szakralizált tárggyá...) Rendkívül érdekes az atóraszekrényfüggöny, melyet – miután a használatbólkivonták – eltemetni kellett volna, hogy ne jussonméltatlan sorsra, de a múzeumnak ajándékozó tassi or-todox rabbi úgy gondolta, ez a környezet semmiképpsem méltatlan hely.

A családi és zsinagógai kegytárgyak és csak ünne-pi használatra szánt eszközök – mint a herendiszédertálak – egyszerre mesélnek a hétköznapokrólés az ünnepekrôl – mások meg még a politizálásrólis. Vajon mekkora kalandos utat járt be az a fakulóvörös zászló, mellyel a lengyel–litván szociáldemok-raták üzenték a világnak jiddisül: „Le a cári alkot-mánnyal, éljen a demokratikus köztársaság!” 1905-ös vágyak és álmok.

Nem vált soátörténetté a második terem, bár akad-nak megindító részletei. A családi emlékezésekbennem egyszer esik szó a deportáló vagonokból kido-bott üzenetekrôl, cédulákról. Itt Reich Jenô néhány, acímzetthez eljutott sorát ôrizték meg az utódok – az

egyén tragédiája átélhetôbb a tömegek elpusztításá-ról szóló hírnél (habár a Saul fia óta ez sem egészenigaz). Hasonlóan torokszorító az a sérült, megcsonkí-tott, állapota miatt szintén eltemetésre ítélt tórate-kercs is, amelyet egy cipész mûhelyébôl mentett ki aháború alatt az (akkor éppen) munkaszolgálatos fér-fi. Érdekesség: a szent szöveget megtaláláskori (nemrestaurált) állapotában állították ki – csak így hiteles.

Az egyéni sorsról mesél még a Joint elöregedettfényképalbuma, egy „pincenapló”, de még az a nagyigyekezettel összeeszkábált kis elôimádkozó állványis, amit a munkaszolgálatosok maguknak készíttettekegy társukkal, hogy az újév köszöntése még ott, akôbányában is szabályos legyen.

Két meglepô mûtárgy zárja a kiállítást: FehérLászló nagyon karakteres fekete-fehér képe(Haszidok) és Darányi András chanukkijája. Ezutóbbi mûvészeti, rituális és technikai bravúr egy-szerre: hagyomány és totális megújulás.

A száz tárgy mögött egy szûkebb helyiségbenegyütt találhatók meg a múzeum rituális kincsei,gyertyatartópárok, chanukkiják, menórák, széder-tálak, fûszertornyocskák, csengettyûs tórakoronák –minden, amit a viharzó történelembôl ki lehetett me-nekíteni. Felirataik nincsenek, de egy kis ráadás-bá-mészkodást feltétlenül megér.

A látogató talán észre sem veszi, de igen figyelem-reméltók az egységesített, ugyanakkor ezerfélekép-pen berendezhetô tárlók. A tárgyakat bemutató, rész-letes és alapos leírások mellettük olvashatók magyarés angol nyelven, de megtalálhatók a múzeum hon-lapján is (http://collections.milev.hu/exhibits/ show/milev 100/1). Érdekes olvasmány, nagyon szép kép-anyaggal. Aki teheti, lapozgasson ott is.

BJI

MÁJUS

Generációk Klubja (Hunyadi tér3. I. emelet)

A hétfôi elôadások mindig 15 óra-kor kezdôdnek!Május 9.: Vendégünk Deák GáborMájus 16.: Munkaszüneti napMájus 23.: A zongoránál Fûzy Gá-borMájus 30.: A Sulchán Áruchotmagyarázó sorozat következô

Tudatjuk mindazokkal, akik ismer-ték és szerették Seiler Tamást, hogyéletének 84. évében elhunyt. Gyászol-ják: felesége, fia, unokái, menye, test-vére és unokahúgai. Drága halottunkata Kozma utcai zsidó temetôben he-lyeztük örök nyugalomra. (x)

elôadása, Fináli Gábor h. rabbitolmácsolásábanA gyógytorna a szokott helyen ésidôpontban áll rendelkezésre.

8 ÚJ ÉLET8 2016. MÁJUS 1.

A „zsidószám” kifejezést kb. 30 évehallottam elôször, Budapesten.

Felhívtam a telefonos tudakozót, éskértem, hogy egy telefonszámhoz ad-ják meg az elôfizetô nevét. A közpon-tos rövid keresés után így válaszoltkérésemre: zsidószám. Mellbevágott,ma is emlékszem. Kérdeztem: az megmit jelent? Titkos – válaszolta.

Nemrég ismét alkalmam volt meg-ízlelni az e szóból áradó „kedvessé-get”. Egy vidéki város egyik bankfi-ókjában elmondtam az ügyintézônek,hogy ottani kolléganôje nemrég rosz-szul rögzítette a mobiltelefonszámo-mat, és kértem, javítsák ki. Az ügyin-tézô felhívta a központban dolgozókolléganôjét Budapesten, akinek el-mondta a problémát, majd így kom-munikálta az esetet: „a kolléganômvéletlenül zsidózta az ügyfél telefon-számát” – mármint az enyémet.

Idáig a zsidózni szó emberre vonat-koztatva volt ismeretes, most már te-lefonszámot, esetleg más számot is le-het zsidózni? Külön érdekes volt,hogy a vonal másik végén levô bankimunkatárs értette a szó jelentését,mert ha nem értette volna, akkor an-nak a hölgynek, akivel beszéltem, elkellett volna magyaráznia a jelentést amásiknak, a központosnak.

Én rákérdeztem, mit jelent az, hogyzsidózni a telefonszámot. A válaszbólmegtudtam, hogy ha felcserélnek kétszámjegyet, akkor az eredmény: zsi-dószám. Tehát zsidózni immár a szá-mokat is lehet. Függetlenül attól,hogy melyik kettôt cserélik fel, és at-tól is függetlenül, hogy a számjegy-csere szándékos-e vagy véletlen. A hi-bás szám = zsidószám. Elképzelni isszörnyûség, mi lenne, ha bankszámla-számot is lehetne „zsidózni”, ha megmég a rajta levô összeget is... – najobb, ha nem ragozom.

Felmerült bennem, hogy megmon-dom neki, én is az vagyok, nem csaka telefonszámom, de megkíméltemettôl. Szerintem értette a kérdésembôlis, mert ha nem lennék zsidó, akkortudnom kellene, mit jelent. Sôt márarra is gondoltam, hogy jobb lenne, hamaradna a telefonszám olyannak,amilyen, valahol összetartozunk.

Eltûnôdtem azon, honnan eredhetez a „szellemes” hasonlat. Arra jöttemrá, hogy valószínûleg a héber írás for-dított iránya (jobbról balra) válthattaki ezt a minôsítést. Matematikusnakérdekes kis feladat lehet: Hány zsidó-szám képezhetô egy 7 jegyû mobilte-lefonszámból, ha a számjegyek pá-ronként tetszôlegesen felcserélhetôk?

Az egyik csütörtök reggeli isten-tiszteleten megkérdeztem a hittestvé-reket is, hogy mit gondolnak errôl, is-merik-e ôk is ezt, és milyen tapaszta-lataik voltak e téren. Természetesentudtak róla, és a magyarázatot is értet-ték. Egy nyugdíjas bankfiókvezetô úrszerint ez országosan ismert formula.

A településen, ahol születtem, a he-lyi múzeumban egy történész hölgyfeldolgozta a helyi zsidóság históriá-ját. Ebben olyan szavak is említvevannak, mint: zsidókút, zsidóhegy –mintegy bizonyítandó, hogy éltek ittzsidók régen, így ezeket a szavakat ôkis hallhatták eleget. Biztosan nekiksem esett jól, és a történelmi helyzetetismerve, nemigen merhettek észrevé-telt tenni, vagy esetleg újságban tilta-kozni ellene.

Ne essünk most abba a hibába,hogy antiszemitizmust kiáltunk. Ezeka gúnyolódás újabb(?), ízléstelen for-mái. Régebben volt ilyen sok.

Szerencsére a zsidó szó jelzôkéntvaló alkalmazásának vannak szá-munkra kedves esetei is, például: zsi-dószív, zsidólélek, zsidóhumor, zsi-dótojás stb.

Más etnikumok is megkapják ám amagukét. Például: cigányút, ami nemmás ugye, mint a légcsô.

Kb. tíz évvel ezelôtt az egyik kül-földi gyorsétterem-hálózat azzal rek-lámozta a chilis-babos egytálételt,hogy „skót menü”, utalván arra, hogya skót nép talán spórolósabb, mint amagyar, így az a menü nekik is meg-érné. Honnan vettük ezt a skótozást,amikor a történelemben sohasem voltellenük háború, de barátság sem?!

Vagy itt van az újabban ismét kapha-tó finomság elnevezése: a négercsók.Az egyik áruházláncban meg is jelent,kicsinyített méretben. Ez azért ütôsebbeset, mert itt a csomagoláson nyomta-tott formában jelenik meg a diszkrimi-náló elnevezés. Vajon az itt élô afrikaiszármazásúak mernek-e majd tiltakoz-ni ellene? Ezt ma helyesen így kellenenevezni: Afro-American kiss. De akkornem lenne annyi vevô rá, mert nemmindenki értené. Javaslom az áruház-láncnak, legyen a neve: csokiscsók.

Visszatérve a zsidószám esetre,gondoltam, írok egy levelet a bankve-zérnek, hogy tudjon róla, mit megnem engednek maguknak a munkatár-sai. Talán ô is tud róla? Ha a magyarbanki és azon kívüli szóhasználatbanelterjedne a „zsidószám” mint új szó,Kazinczy Ferenc forogna a sírjában.És nemcsak nekünk lenne kellemet-len, hanem mindenkinek.

SPÁNN GÁBOR

AranyoskámSzámtalan méltató írás és cikk jelent már meg az Új Életben – többek

közt tôlem is – mindazokról a zsidó elôadókról, akik valamilyen mûfajbana magyar színházmûvészet állócsillagai. Jó néhányukat a hálátlan, „tész-taszûrô” emberi emlékezet elfelejtette, de vannak, akiket minden generá-ció csodál, és újra felfedez, ha a technika valamely vívmánya ezt lehetôvéteszi. Ilyen például Kabos Gyula vagy Salamon Béla. Mindketten a leg-nehezebb könnyûmûfajban nyújtottak halhatatlant, feledhetetlent ésutánozhatatlant, annak ellenére, hogy mind játékstílusukat, mindbizonyos poénjaikat a mai napig könnyed kézzel lenyúlják. Én mostSalamon Bélára emlékezem, akit volt szerencsém nemcsak színpadon, fil-men vagy tévében megcsodálni, de abban a megtiszteltetésben is részemvolt, hogy egyszer ultizhattam vele Fészek klubbeli asztalánál.

Salamon Béla (1885–1965) azok közé a komikusok közé tartozott, akitkorosztályra való tekintet nélkül mindenki szívesen nézett, és megôrzöttemlékezetében. Ma már csupán kopott fekete-fehér film- vagytévéfelvételek, recsegô rádiós anyagok idézik fel utánozhatatlan hanghor-dozását. Salamon Béla semmilyen színiiskolát nem végzett, egyszerûkereskedôsegédbôl verekedte fel magát a kabaré mûfajánakParnasszusára. Elérte azt, hogy színházakat építettek rá, és koránakhumoristái kifejezetten személyére szabott jeleneteket írtak. Salamon Bélaminden könnyû darabon átsütô embersége, gyermekdednek tûnô humoraa mai napig levesz a lábáról mindenkit. Azt viszont nem mindenki tudja,hogy Béla bácsi veszett MTK-drukkerként a Hungária körúti stadionállandó látogatója volt. Szinte minden fellépése után napjának végál-lomása a Fészek Klub volt, ahol az egyik asztalnál nem játszhatott senki,mert az Salamon Bélára és partnereire várt. A römi volt az „igazi mûfa-ja”, de ha ez nem jött össze és ultizni hívták, szégyenlôs mosolyával arrais azt felelte: Akkor ultizzunk, aranyoskám!

Az ô számára a kártya társasági elfoglaltság is volt. A partnerek ked-véért játszott, mosolygott ha nyert, ha veszített, pedig nagyon fukar,spórolós ember hírében állt. Képes volt 8 órát átkártyázni egy szimplafekete mellett. Ez a fogalom a mai eszpresszókávé felét jelentette mennyi-ségben és árban egyaránt. Beszéltem olyan emberrel, aki még nekikibicelt, és elmondta, hogy Salamon nem volt kiváló ultista, de ha hibá-zott a magyar kártyában, csak önmagára volt dühös, és egy-egy elvesztettparti után savba mártott humorral gúnyolta önmagát. Igazi indulatokatBéla bácsiból csak az MTK-pályán elkövetett játékoshibák vagy bíróitévedések váltottak ki. Ilyenkor aztán 44-es lábain nehézkesen felállva,együtt üvöltött a B-közép tánc- és illemtantanárnak nem nevezhetôszurkolóival. Történt egyszer, hogy Béla bácsi a kabaréból betaxizott aFészekbe, de úgy hozta a sors, hogy nem talált a römihez partnereket.Ezért kínjában beült egy ultipartiba. Ekkor Fortuna kegyeibe fogadta,mert az idôs mûvész folyamatosan nyert. A játszma népes kibictáborkörében zajlott. Béla bácsi nagyon élvezte ritkán bekövetkezô szeren-cséjét, és örömmel söpörte be az akkor még fillérben számolt nyere-ményét. Ezt rosszul viselte az egyik alkalmi partnere – egy pályakezdô noname epizodista –, aki egy csúfos veszteség után felugrott, fölkapta,összetépte a kártyalapokat, és hozzávágta a népszerû idôs mûvészhez. Aklubban megfagyott a levegô, mindenki arra számított, hogy ilyen sértésta közszeretetnek örvendô Salamon Béla nem visel el, botrányszagot szi-matolt a vérre szomjas közönség. A mûvész ledobálta magáról a lapokat,és mosolyogva odafordult rabiátus partneréhez: Hallja, aranyoskám,magával se dominóznék!

...és ideje vana nevetésnek

Kohnhoz így szól a barátja:– Te, Kohn, annyi az adósságod...

Ebbôl már csak úgy mászhatsz ki, hahamar elveszel egy gazdag lányt.

– Azt már nem! Ha a hitelezôimpénzt akarnak, nôsüljenek meg ôk!

* * *– Rabbi, mitôl lesz édes a kávé? A

cukortól vagy a kevergetéstôl?– A kevergetéstôl.– Akkor meg minek a cukor?– Hát hogy legyen mit kevergetni!

* * *A zeneiskola igazgatója így szól a

növendékekhez.– Gyerekek, ma ünnepeljük Mozart

születésnapját. Kegyeletbôl a mainapon nem játsszuk el egyetlen da-rabját sem.

Kis magyar számmisztika

MEGHÍVÓAz Újpest-Rákospalota templomkörzet és az Újpesti Szeretetotthon

meghív minden kedves érdeklôdôt

A törvény szerinti élet, a törvény kijátszásának világi és vallási kérdései

címû elôadás-sorozatára

Elôadók:dr. Földesi Tamás ny. egy. tanár

valamintSzerdócz J. Ervin körzeti rabbi

Az elôadások csütörtökönként 15 órakor kezdôdnek a szeretetotthonföldszinti társalgójában.

Cím: 1042 Budapest, Liszt Ferenc u. 7.Érdeklôdni Braun Katalin irodavezetônél lehet:

06-30-661-416306-1-369-0827

Szavahihetô hittestvérem mesélte,hogy 1956 nyarán Keszthelyen nya-ralt. Hasonló korú gyerekek kártyáz-tak a szabadidô alatt, csapd le csacsi,snapszer stb., amikor az egyik kár-tyakeverésnél valamelyik lap fordít-va került a pakliba. A fiúk közül va-laki egybôl rámondta: ez zsidó. En-nek 60 éve már, mégis pontosan em-lékszik rá.

Leegyszerûsítve tehát, ha a magyarkártyában a makk hetestôl a Tavasztündéréig bármelyik fordítva kerül apakliba, az kiteheti magára a sárgacsillagot.

Félre most a tréfával. Vajon mindennépre jellemzô ez a fajta gúnyolódásaz együtt élô nemzetiségeikkel, vagyinkább csak kelet-közép-európai spe-cialitás? Kizárásos alapon: a finnekreés általában a skandinávokra biztosannem jellemzô. E lap hasábjain olvas-tam nemrég, hogy magyar holo-kauszttúlélôkbôl alapított kórus jártFinnországban kb. két éve, és az a fo-gadtatás, amiben ott részük volt, aznagyon emlékezetes marad számukra.Mint az Új Életnek elmondták, a kó-rus tagjait olyan barátsággal és ked-vességgel fogadták, hogy azt hitték,„más bolygón vannak”. (Finnország-ból összesen 8 zsidót vittek el haláltá-borba, Helsinkiben emlékmûvetemeltek a neveikkel.)

A briteknél, a franciáknál és az ola-szoknál is sokkal kevésbé vagy egyál-talán nem jellemzô az efféle csip-kelôdés az etnikumokkal szemben. Anémetek, osztrákok és svájciak pediga háborúban elkövetett tetteiket dol-gozzák fel, ezért nem gondolnak ilyenviccelôdésre. (Ezen most ronthatnak amás kontinensrôl érkezô emberáradat-tal való együttélés problémái.)

A humor és a vicc jó dolog, az életsója. De a zsidószám típusú gúny egy-általán nem vicces, nincs poén, és ígynem lehet rajta nevetni sem. Az semérti, aki mondja.

Az együtt élô nemzetiségekkel valóviselkedés beépül a nemzeti karakter-be (néplélekbe), amely minden népetsajátosan jellemez. Krúdy Gyula Atiszaeszlári Solymosi Eszter címû mû-vében így ír a magyar néplélekrôl:

„Csak az eszlári pör nyíregyházitárgyalását kellett végigfigyelni, hogya népmesék, népmondák, legendák ésbabonák világát jobban megismerje ahallgató, mintha egy könyvtárnyikönyvet olvasna végig a néplélekrôl.”És ezt még bôven a második világhá-ború elôtt írta. Mit írt volna utána, hamegéri? Hozzáteszem, ha valaki elol-vassa Krúdy könyvét, akkor is megér-ti a magyar néplélek akkori természe-tét.

A néplélek hosszú évszázadok, év-ezredek során alakul ki, és nagyonlassan változik. Ebbôl bújnak elô afentiekben humorosan leírt esetek is.

Visszatérve az említett titkosítotttelefonszámra, nos ezek száma azutóbbi években jelentôsen megnôttMagyarországon, ami nem hozhatóösszefüggésbe a vallási hovatartozásváltozásával.

Zeev ben Rafael

Hírek, eseményekröviden

– Emlékezés Domán Istvánra. AzORZSE templomában megemlékeztekDomán István fôrabbiról, aki haláláigaz egyetem talmudprofesszora volt.Elôször Schöner Alfréd rektor beszéltaz elhunytról, majd volt tanítványai,Róna Tamás rabbi, Szerdócz Ervinrabbi és Fináli Gábor rabbihelyettesadtak tanítást. A Kél málé ráchámimotZucker Immánuel recitálta.

– Balatonfüred. Kedves Hittest-vérünk! Ebben az évben a Mazsihisz

balatonfüredi üdülôje 06. 27-tôl 08.21-ig lesz nyitva. Kóser étkeztetéstbiztosító szállásunkról érdeklôdni ahitközség szociális osztályán lehethétfô, szerda, pénteki napokon 8 órá-tól 16 óráig, telefonon: 413-5524,413-5571, e-mailben: szocia-lis@mazsihisz.hu vagy személye-sen: 1075 Bp., Síp u. 12. I. emelet121. szoba.

– Névváltoztatás. Az ORZSE rab-bija és elöljárósága ezúton értesíti ol-vasóinkat, hogy a templom új neveBét Jehuda Zsinagóga, a körzet újneve Bét Jehuda Zsinagóga Temp-lomkörzet.