A mifélekarikatúra

Császár Tamás

Címoldal

Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)

Hátoldal

Császár Tamás: Perspektíva-torzulások kiküszöbölése korszerû

apparátussal (tollrajz) Csás

zár T

amás

A m

iféle

kar

ikat

úra

„A francba az Es z té t i k á va l !Legyen csak egy laza esszé...”

000.indd 1 2015.01.21., 22:42:06

Címoldal

Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)

Hátoldal

Császár Tamás: Perspektíva-torzulások kiküszöbölése korszerû

apparátussal (tollrajz) Csás

zár T

amás

A m

iféle

kar

ikat

úra

„A francba az Es z té t i k á va l !Legyen csak egy laza esszé...”

000.indd 1 2015.01.21., 22:42:06

„A francba az Esz té t i k áva l ! Legyen csak egy laza esszé...”

001.indd 1 2015.01.21., 22:46:38

„Mi arra a kérdésre, hogy mi a karikatúra, értelemszerûen csak azt válaszolhatjuk, hogy m i f é l e k a r i k a t ú r a ?– és különben is: honnan tudod, hogy karikatúra az, ami micsoda? Arra a kérdésre pedig, hogy hol a karikatúra helye az esztétikai jelenségek rendszerében (vertikumá-ban?), csak azt, hogy ilyen rendszer szerencsére márnincs, egyébként szinte mindenhol, és azon kívül is...”

(Császár Tamás: Egy kis mûfaj, 2013.)

002.indd 1 2015.01.21., 22:48:03

A mifélekarikatúra

Császár Tamás

2014

003.indd 1 2015.01.21., 22:49:11

© Császár TamásA miféle karikatúra

Kiadó

kArtonKarikatúra és KépregényMúzeum Alapítvány

1054 Bp., Alkotmány u. 18.Tel.: 36 1 472 0000Fax: 31 1 472 0001E- levél: info@karton.huWeblap: www.karton.hu

Felelõs kiadó

Kozma Péter

Szerkesztés,kiadványtervezés,nyomdai elõkészítés

Császár Tamás

Nyomda

3DFlame-X

ISBN: 978 615 80029 0 5

Köszönjük aNemzeti Kulturális Alaptámogatását

004.indd 1 2015.01.21., 22:50:22

005.indd 1 2015.01.21., 22:52:37

Elõzõ oldalMAKINA: Bosch idézet

(magasnyomású véset, 2009)

Császár Tamás:Perspektíva-torzulásokkiküszöbölése korszerû apparátussal

006.indd 1 2015.01.21., 22:53:43

7

Épp negyven éve, hetvennégy õszén kezdtem írni a „Nagy Szakesztétikát” a karikatúra alkotói módszerérõl, vagy inkább csak valami egységes, áttekinthetõ rendszerbe szerkeszteni az évek során kazalnyivá gyûlt jegyzetek, fordítástöredékek, folyamatosan átírt és egymásbaírt tanulmányok, félbehagyott esszék és cikkek, vagy csak cetlikre, vécépapírokra és minden-féle könyvek meg újságok lapszéleire firkantott „meglátások” zûrzavaros halmazait – lehetõleg úgy, hogy a produktum végül megtévesztésig hasonlítson egy véresen komoly szaktudomá-nyos munkához, ugyanakkor választ adjon a kor legfontosabb kérdésére is, tudniillik arra, hogy mi a helyzet a karikatúrával?

Nyilvánvaló volt, hogy eme roppant horderejû kérdésrecsak egy kivételesen nagy tudású, az esztétikában is járatos karikaturista adhat érvényes választ; egy olyan alkotó, aki is-meri a karikatúragyártás napi vircsaftját és mindazt ami mögötte van, a szerkesztõségek és kiadók mozgásterét – ilyenformán a

007.indd 1 2015.01.21., 22:55:06

8

karikaturista munkáját is – meghatározó „elvárások” szakadat-lanul változó világát, ugyanakkor az alkotási folyamatok titkos, olykor setétebb zugaiba is belelát. Én voltam az. A Nagy Mû hetvenöt nyarára elkészült, és egy pillanattal késõbb már el is

„felejtõdött”, noha nem véletlenül, hogy a következõ harminc-negyven év költözései és pakolászásai közben elenyésszen, ahogy közben az Esztétika (mint olyan...) is végképp elrohadt...

Mára csak néhánytíz megsárgult lap maradt, épp annyi, amennyi ma is érthetõ, vagy amelyeken még használható szak-történeti adatok vannak, – amennyi segíthet pár jó kérdésre jó válaszokat adni, vagy megkerülni azokat... Ezeket használtam a két éve gründolt Karikatúra Akadémia heti elõadásaira ké-szülve, mert néhány kérdésnek és válasznak már jó ideje helye keletkezett abban az új világban, ahol az úgynevezett karika-turisták egyre kevésbé találták a helyüket, vagy az úgynevezettkarikatúra helyét...

És tényleg, mintha mindaz, amit a múlt század végéig karikatúrának neveztünk, eltûnõben vagy átalakulóban lenne, mint ahogy úgy is van, mert az, amit nagyjából négyszáz éve karikatúrának nevezünk, már többezer éve tûnik el, alakul át, és jelenik meg új közegekben, mûvészeti ágakban, mûfajokban, irányzatokban és technikákban olykor szinte felismerhetetlenül, míg bele nem szokunk, vagy bele nem születünk. Mindez termé-szetes, de ez a mostani, ez a mindent keresztül-kasul átható és

Rotterdami Erasmus karikatúrája 1524-bõl

008.indd 1 2015.01.21., 22:55:58

9

felforgató változás (a számítástechnika világforradalma, a Gu-tenberg galaxis összeomlása, vagy átomlása valami másba, a kultúra eltömegesedése vagy elcsõcselékesedése, a Mûvészet halála, vagy egy új, szinte parttalanul széles és sokszínû, de kisbetûs mûvészet létrejötte – kinek hogy...) mintha túl gyorsan jött volna, vagy mintha váratlanul, holott nem. Túl gyorsan és váratlanul csak azoknak jött, akik beleszülettek, majd beleszok-tak, végül beletespedtek a szakmányban termelt álkarikatúra (a kvázi-karikatúra!), ha úgy tetszik: a megélhetési karikatúrakényelmes világába.

Évek óta „tétetnek” hörgések és siránkozások, vagy csak értetlenkedések és meddõ tépelõdések a karikatúra honi ber-keiben – nemkülönben pusmogások a szakma válságáról, sõt: haláláról –, elsõsorban a rosszul feltett, vagy elmaradt kérdések és rossz válaszok, a kiirthatatlanul rögzült szakmai hiedelmekés tévképzetek miatt. Többek között ezért hoztuk létre a Karika-túra Akadémia néven elhíresült, huszonvalahány héten át tartóelõadássorozatot a kArton galériában, ahol a heti szakelméleti elõadások után egy-egy többé-kevésbé ismert karikaturista is elmondhatta azt, amit fontosnak gondolt elmondani az életérõl, a munkájáról, a szakmáról, vagy általában a karikatúráról, és persze a változásokról. Néha többen voltunk, máskor keveseb-ben (nem számított, hogy mennyien, mert az elõadások otthon

„élõ egyenesben”, vagy archív felvételrõl is megnézhetõk voltak a Ustream-en), néha okosakat mondtunk, néha nem. Ezekbõl

009.indd 1 2015.01.21., 22:57:02

10

villantunk fel párat a következõkben, jóllehet, csak vázlatosan, mert ötven órányi okosság pontos, szöveghû felidézése márelviselhelhetetlen volna...

Mindent tudunk a karikatúráról, noha nem mindenki külön-külön mindent, hanem ki ezt tudja, ki azt, ki kevesebbet tud róla, ki többet, ki így, ki úgy... Ez a többezer éve halmozódó, zûrzavaros és ellentmondásos tudás szétszórva, rendezetlenül lebeg az emberiség közös emlékezetében anélkül, hogy akár-csak egy pillanatra is összeállna egy tökéletesen bizonyított és dokumentált, érvényes Egésszé, vagy csak a karikatúra teljes jelenségkörének minden aspektusát, szegmensét, és vonatko-zását részletesen tárgyaló, grandiózus szaktörténetté. Nézzük,mit tudunk.

Tudjuk, hogy a karikatúra görbe tükröt tart a világ elé. Tud-juk azt is hogy a karikatúra a valóság fonákját mutatja. Azt is tudjuk, hogy a karikatúrákat úgynevezett karikaturisták rajzolják. Tudjuk, hogy a karikaturista a humor és a szatíra fegyverével harcol a hibák és a társadalmi visszásságok ellen. Tudjuk, hogy mindezt vitriolba vagy epébe mártott tollal teszi. Tudjuk, hogy a karikatúra eltúlozza, felnagyítja a jellegzetességeket. Tudjuk, hogy a karikatúra a lényeget emeli ki. Tudjuk, hogy az igazi karikatúra eszköze a toll és a papír. Tudjuk, hogy a kari-katúra elemi sajátossága a vicces vagy humoros ötlet, geg, poén. Másrészt tudjuk azt is, hogy a jó karikatúra elgondolkoz-tat, állásfoglalásra késztet. Tudjuk, hogy a karikaturista a napi aktualitások mûvészeként az emberiség Nagy Általános prob-lémáit is megjeleníti, mint például a családon belül erõszak,

010.indd 1 2015.01.21., 22:57:47

11

Kaján Tibor:Karikatúramánia térképe (a 60-as évek közepe)

011.indd 1 2015.01.21., 22:58:52

12

a környezetszennyezés, a drogfogyasztás, a bálnák legyilko-lása, az elmaradottság... Tudjuk, hogy a tereken, vásárokon, vagy vállalati rendezvényeken dolgozó portrékarikaturistáink gyorsan, kulturáltan és magas színvonalon csalnak mosolyt (hm...) a megrendelõ arcára. Tudjuk, hogy hazánkban a kari-katúra rendkívül népszerû. Tudjuk, hogy a magyar karikatúra nemzetközi hírû, – hogy karikaturistáink sorra nyerik a díjakata legrangosabb nemzetközi karikatúra pályázatokon, kiállítá-sokon, és fesztiválokon.

Mindezt a karikatúráról szóló ismeretterjesztõ munkákból, tanulmányokból, szakcikkekbõl, lexikonok szócikkeibõl vagy újságcikkekbõl, sõt, olykor egyenesen a karikaturisták nyilatko-kozataiból tudjuk, így szemernyi okunk sincs kételkedni emeköztudomású igazságokban.

Tudjuk, hogy a karikatúra mûfaj, sõt, egy kis mûfaj, ahogy Esterházy Péter író úr mondta úgy tíz éve, Kaján Tibor egyikkiállításának megnyitó beszédében. És tényleg mûfaj, lega-lábbis abban az értelemben, ahogy a konyhamûvészet grill mûfajáról vagy a sakkmûvészet snell mûfajáról beszélünk, vagy ahogy önérzetesen azt mondjuk, hogy „a hazugság nem az én mûfajom.” Valóban nem nagy mûfaj, mert ha az volna, akkor minden nagyobb városban lenne legalább egy karikatúra múzeum és néhány karikatúra galéria, a köztereken hatalmas karikatúra szobrok és karikatúra emlékmûvek állnának, lenné-nek karikatúra egyetemek és fõiskolák, volna néhányezer jól fizetett karikaturista, nem beszélve a nem jól fizetett, vagy nyo-morgó karikaturisták tízezreirõl, lenne többtíz karikatúra lap,

012.indd 1 2015.01.21., 23:00:13

13

Honoré Daumier:Képviselõk

(bronz kisplasztikák, 1832)

013.indd 1 2015.01.21., 23:01:14

14

és folyóirat, értelemszerûen külön-külön lapok a gyerekeknek, a nõknek, a motorosoknak, a mozgássérülteknek, a környezet-védõknek, a biciklistáknak, és persze a karikaturistáknak.

Tudjuk, hogy a karikatúra publicisztikai mûfaj. Ezt onnan tudjuk, hogy a karikatúrák általában a nyomtatott sajtóban jelennek (jelentek...) meg, valamint onnan, hogy általában a nyomtatott sajtóban megjelenõ karikatúrákat nevezzük karika-túráknak. Tudjuk, hogy a karikatúra nem, vagy nem csak publi-cisztikai mûfaj, hanem képzõmûvészeti, de azon belül is elsõ-sorban rajzmûvészeti, vagy grafikai mûfaj. Ha ez valóban így van (így van!), akkor másod-, harmad-, vagy akárhányadsorban persze szobrászati mûfaj, festészeti mûfaj, installációs mûfaj és így tovább, tekintve, hogy ezekben a mûfajokban is elõfor-dul, hol gyakrabban, hol ritkábban.

Tudjuk, hogy a karikatúra jelen van a tánc- és mozgás-mûvészetben, a zenében, a fotómûvészetben, a reklámgrafiká-ban, a képregényben, az animációban, a plakátmûvészetben,a népmûvészetben és a paraszti mûvészetben (a kettõ nem ugyanaz), az irodalomban – és itt nem a paródiára, a travesz-tiára, vagy a persziflázsra gondolunk, bár ezeknek is van némi köze a karikatúrához, hanem számos ismert szatirikus irodalmi mû között Rabelaistól a Gargantua, vagy Aepuliustól az Arany-szamár c. regényre –, az önálló iparággá vált cartoon-kultú-rában, és úgy tizenöt éve számtalanféleképpen jelen van azegyre inkább egymásba szervülõ e-hírközlés, e-mûvészet és e-kommunikáció egyelõre áttekinthetetlen világában: a web-lapokban és a közösségi oldalakon, de jelen van az esztétikai

William Hogarth:Karikatúra fej

(rézkarc, részlet, 1758)

014.indd 1 2015.01.21., 23:02:23

15

MAKINA:Hommage à Albrecht Dürer & Gyulai Líviusz

(linómetszet, 2002)

015.indd 1 2015.01.21., 23:03:28

jelenségek peremén, vagy azon is túl, például a mindennapi élet okkal-céllal alkalmazott torz-groteszk fintoraiban, gesztu-saiban, és performanszaiban... Mindezekben ugyanúgy van jelen, ahogy a publicisztikában, a rajzmûvészetben, vagy a grafikában, következésképp léteznie kell táncmûvészeti karika-túra mûfajnak, plakátkarikatúra mûfajnak, animációs karikatúramûfajnak és így tovább.

Tudjuk, hogy a karikatúra története az ókorig vezethetõ vissza. Tudjuk, hogy az elsõ ismert karikatúrát, egy falfirkát, amin a sovány macskaszolga hízott libát ajándékoz a jóltáplált macskaúrnõnek, egy ókori egyiptomi sír építéséhez használt, betemetett raktárépület feltárásakor találták. Tudjuk, hogy az ókori görögök és rómaiak is kedvelték a karikatúra kisplasz-tikákat, falfirkákat (graffitiket) és festményeket. Mindezt Eduard Fuchs (német mûvészettörténész, 1870-1940) két vaskos kötet-bõl álló, Die Karikatur der europäischen Völker vom Altertum bis zur Neuzeit címû poroszosan pedáns szaktörténetébõltudjuk – ha ugyan...

16

Illusztráció:ókori egyiptomi graffiti

016.indd 1 2015.01.21., 23:05:02

17

Tudjuk, hogy a karikatúra rövid története a reneszánszig vezethetõ vissza, legalábbis Werner Hofmann (mûvészettörté-nész, 1928-2013) szerint, aki a Die Karikatur von Leonardo bis Picasso címû tanulmányában a karikatúrát a reneszánsz kor szépségeszményét tudatosan tagadó „ellenmûvészetként” ha-tározta meg, amibõl fokozatosan differenciálódtak az egyéb kifejezésmódjai. Tény, hogy a olasz caricare (eltúlozni, felfokoz-ni, eltorzítani) szóból képzett karikatúra szó az 1500-as évek végén terjedt el, nagyjából akkor, amikor Lodovico, Agostino és Annibale Carracci Bolognában létrehozta az Accademia degli Incamminatit (a jó útra tértek akadémiáját), ahol a rajzoktatás egyik alapvetõ módszertani eleme az utcákon és tereken skiccelt járókelõk karakterének felfokozott, eltúlzott – ha úgy tetszik: torzított – megjelenítése volt...

Tudjuk, hogy amit Mo.-on több, mint száz éve karikatúránaknevezünk, azt a nagyvilágban egy önállósult, több mûfajt, irány-zatot, kifejezésmódot és technikát felölelõ mûvészeti iparág gyûjtõneveként cartoonnak nevezik. Nagyrészt olyan mûvek cimkéjérõl van szó, amelyekre már rég nem érvényes Baude-laire híres esszéjének az a pár sora, amelyek a karikatúra jelen-ség mögött valami ijesztõ, „démonikus erõt”, rontást sejtetnek. Éppígy nem tudunk mit kezdeni az ortodox hegeliánus Karl Rosenkranz (esztéta, 1805-1879) Ästhetik des Hässlichen címû mûvével, melyben Rosenkranz a karikatúrát a Rút és Torz társa-dalmi jelenségek adekvát tartalmi és formai tükrözõdéseként

Római graffiti részlete, I-II. sz.

017.indd 1 2015.01.21., 23:06:02

18

határozza meg, ilyenformán kirekesztve azt a lényegében eu-femizáló, humoros bájt és kellemességet (vagy cukros-geny-nyes giccset), ami a mai karikatúrát általában jellemzi.

Mindazt, amit ma a karikatúráról tudunk, lényegében csakJules Champfleury (író, kultúrtörténész, 1821-1889) Histoire de la caricature címû ötkötetes mûve öleli fel. Champfleury külö-nösebb esztétikai-módszertani hókuszpókuszok nélkül, csak a szemére és az ösztöneire hagyatkozva, szélesen és szabadon jelölte ki a karikatúra jelenségkör határait – nagyjából ott, ahol ma sejtjük. Ott, ahol a karikatúra nem „egy kis mûfaj”, nem pub-licisztikai mûfaj, de még csak nem is mûfaj.

Az eddig leírtak ellentételeként egy tíz évvel korábban írtés publikált munkámból idézek néhány sort.

„... ha beleássuk magunkat a karikatúra nagyjából 2500 éves történetébe, egy szakadatlanul változó, különbözõ közegekben, szinte minden mûvészeti ágban, és ezek számtalan mûfajában tárgyiasuló, a mûfajok és mûvészeti ágak, sõt, néha az esztétikai szféra határait is átlépõ módszert látnánk. Olyan módszert, amelynek nincs egyetlen, állandó, saját közege, – amely egyéb mûfajokkal és közegekkel (grafika, festészet, rajzfilm, sajtó stb.), valamint rokon esztétikai minõségekkel (rút, groteszk, abszurd stb.) alkot kölcsönhatásszerû integrációkat. Ezekben az integrá-ciókban a karikatúra módszere vagy dominál (az adott közeg sajátosságait és az esztétikai minõségek jellemzõit az eszközévé téve), vagy többé-kevésbé feloldódik, gyakran így is karikaturisz-tikussá formálva a mû világát.”

Palatinusi gúnyfeszületRómai falfirka (I-II. sz.)

018.indd 1 2015.01.21., 23:07:24

19

André Gill karikatúrája Champfleuryrõl(tollrajz és akvarell, 1868)

Jules Champfleury(Nadar fotója, kb. 1861)

019.indd 1 2015.01.21., 23:08:09

20

Az elgondolás nem új. Lukács György A szatíra kérdésé-hez c. tanulmányában már a múlt század 30-as éveiben vitat-ta, hogy az addig irodalmi mûfajnak tekintett szatíra valóbanmûfaj lenne (L. Gy. a szatírát mûvészeti ágak fölötti ún. alkotói módszerként határozta meg, ami mutatis mutandis a szatírával rokon karikatúrára is vonatkoztatható); de hasonlóképp véleke-dett Arnold Gehlen (német kultúrantropológus és filozófus, 1904-1976) is, aki a múlt század ötvenes éveiben jelezte, hogya karikatúra inkább tûnhet valamiféle módszernek, vagy kifeje-zésmódnak (expressziónak), mint mûfajnak.

Császár Tamás:A mûves

(metszetterv, 1995)

020.indd 1 2015.01.21., 23:30:03

21

Mára mindez nyilvánvalóvá vált. Az esztétikai jelenségek mai, élõ világában nincs értelme mûfajokról beszélni. A mûvek jelentõs része – az alkotási folyamat komplexitása miatt is – különbözõ közegek, mûvészeti ágak, mûfajok, kifejezésmódok és technikák kölcsönhatásait mutató kompozit jelenség, ma-gyarán: korcs. (Nincs értelme pl. annak a kérdésnek, hogy egy weblapon, vagy egy internetes közösségi oldalon látott animált, hangeffektekkel kiegészített, ugyanakkor fotókat és a képre-gény eszközeit is használó karikatúra hír-klipet a karikatúrához, a publicisztikához, az animációs filmhez, vagy a képregényhezsoroljunk?)

Valójában szinte semmit sem tudok a karikatúráról. Akkorse, ha közel ötven évet eltöltöttem a karikatúra mindenféle ber-keiben, zugaiban és környülállásaiban; ha ilyen-olyan szakmai stúdiókban és mûhelyekben nyomulhattam; ha koszlott belvá-rosi presszókban és kávéházakban, vagy csak peripatetikusan évekig hallgathattam -K- mester* „szakelméleti elõadásait”; ha az akkor egyetlen, így óhatatlanul a legjobb szatirikus lapnál dolgozva azt is megtanulhattam, hogy miért jó közérthetõnek lenni, és miért nem, hogy mit szabad és mit nem, míg végül megszabadulva eme tudástól azt is, hogy még mi mindent... Akkor se, ha beleástam magam a karikatúra számtalanféle történetébe és esztétikájába; ha mindezek eredményeképp legalább tizenvalahány tényleg jó, vagy legalább vállalhatókarikatúrával, pár értelmes mondattal, és néhány rendezvény

* -K- mester:Kaján Tibor

021.indd 1 2015.01.21., 23:31:54

22

gründolásával bizonyíthattam, hogy éppen így léteztem, – ha mindeme gründolások örvén kénytelen-kelletlen belefetreng-hettem abba is, amit jobb híján szakmai közéletnek nevezünk; végül: ha minden, ami velem történt, már gyerekkoromtól a karikatúráról szólt (a sorsszerûség fantasztikus látszata!), szó-val, ha mindez megvolt, és még mi minden..., akkor egy Király utcai romkocsma pultjánál lebegve, úgy az ötödik korsó sör után akár azt is gondolhatom, hogy szinte semmit se tudok a karikatúráról... Akkor már azt is megengedhetném magamnak, hogy ezt a szinte semmit tudást fondorlatosan becsomagolva, cimkézve és adagolva, fél éven át másokkal is megosszam egy eldugott (na jó, exkluzív...) belvárosi galéria termeiben, értelem-szerûen eme ügyködésemet valami jól hangzó intézménynek, teszemazt Akadémiának álcázva. (De nem is az, hogy megen-gedhetem, merthogy ebben a megengedhetésben van némi legényes hübrisz, hanem kutya kötelességem megosztani, a barátaimra, az ellenségeimre és a széles tömegekre zúdítva akkor is, ha azok épp mással vannak elfoglalva.) És akkor márnemcsak élõszóban, hanem ebben a pár kínlódva leírt sorban,afféle emlékeztetõben... is.

022.indd 1 2015.01.21., 23:32:35

23

ÉS MÉGNÉHÁNY

KARIKATÚRA

023.indd 1 2015.01.21., 23:33:48

24

Andrzej Czeczot rajzaa Szpilki c. lengyel szatirikus hetilapból (1968)

024.indd 1 2015.01.22., 04:38:56

25

Rudolf Wilke: Alfred Kerr

(Szén, tus, 1903)

025.indd 1 2015.01.21., 23:34:49

26

Jacques Callot:Vándorzenész(rézmetszet, 1622)

026.indd 1 2015.01.21., 23:35:53

27

Louis Leopold Boilly: Grimaszok

(litográfia, 1823)

027.indd 1 2015.01.21., 23:36:40

28

Mayer Gyula:A karikaturista(tollrajz, 1972)

028.indd 1 2015.01.21., 23:37:39

29

Mayer Gyula:Egyedül

(tollrajz, 1972)

029.indd 1 2015.01.21., 23:38:52

30

Honoré Daumier:Mûértõk(litográfia, 1862)

030.indd 1 2015.01.21., 23:40:53

31

Hieronymus Bosch:Keresztvitel (részlet, 1515-16)

031.indd 1 2015.01.21., 23:41:47

32

Jelenszky László:Blogfirka

032.indd 1 2015.01.21., 23:42:39

33

Jean Michael Folon reklámgrafikája(a 80-as évek közepe)

033.indd 1 2015.01.21., 23:44:05

34

Gerry Gersten:Leopárdék(tus, vízfesték, 1973)

034.indd 1 2015.01.21., 23:44:57

35

Várnai György:Próba

035.indd 1 2015.01.21., 23:46:25

36

Hegedûs István (Hihi):A mecénás (tollrajz a 70-es évek elejérõl)

036.indd 1 2015.01.21., 23:47:12

37

GyulaiLíviusz:Emlék (linómetszet, 1966)

037.indd 1 2015.01.21., 23:48:26

38

Tojásszétválasztó...(ismeretlen alkotó mûve a facebookról)

038.indd 1 2015.01.21., 23:49:15

KARIKATÚRAPÓDIUM

39

039.indd 1 2015.01.21., 23:50:18

40

Néhány mû és pár mondat a Karikatúra Akadémia Pódiumánfellépõ, elõadó karikaturisták világáról...

040.indd 1 2015.01.21., 23:51:27

BÉKÉSIJOE

41

041.indd 1 2015.01.21., 23:52:24

42

„2005. decemberben én kaptam az utolsó Brenner-díjat... A na-pokban a világhálón ráleltem egy másik Brenner-díjra, amit Szombathely város adományoz annak, aki a gazdaság és város-üzemeltetés területén kiemelkedõ szakmai munkát végez. Ta-valy ezt a Brenner-díjat a Vas megyei szennyvíz-szolgáltatásfõmérnöke kapta...”

042.indd 1 2015.01.21., 23:53:17

43

Békési Joe: Cenzúra

043.indd 1 2015.01.21., 23:54:06

44

Békési Joe: Falfirka

044.indd 1 2015.01.21., 23:54:57

45

Békési Joe: Kék korszak

045.indd 1 2015.01.21., 23:55:35

46

046.indd 1 2015.01.21., 23:56:25

BOJCSUKIVÁN

47

047.indd 1 2015.01.21., 23:57:04

48

„Voltam egyetemista, segédmunkás, kiállításrendezõ, dekoratõr, grafikus, napilapnál reklámgrafikus. Rajzoltam hirdetéseket, könyv-borítókat, emblémákat és sajtógrafikákat, csináltam kirakatokat,cégtáblákat és kiállítási standokat. Szabadidõmben rajzolok, vagyfestek. Ilyenkor kínlódok, bizonytalan vagyok, de amit csinálok,azt igényesen csinálom. Remélem, hogy mások is így látják...”

048.indd 1 2015.01.21., 23:57:40

49

Bojcsuk Iván:Kulcsember

049.indd 1 2015.01.21., 23:58:45

50

Bojcsuk Iván:Magyar táj magyar kapával

050.indd 1 2015.01.21., 23:59:43

51

Bojcsuk Iván:Az óbudai bakter hajnali álma

051.indd 1 2015.01.22., 00:00:39

52

052.indd 1 2015.01.22., 00:01:41

DEÁKKÁZMÉR

53

053.indd 1 2015.01.22., 00:55:07

54

„Borsodi, határ menti kis zsákfalu, távol a városoktól, a munka-helyektõl, a jóléttõl és a ’térerõtõl’. A napi közös cél: túlélni a mát, megélni a holnapot. Többször jártam ott beszélgetni, arco-kat, sorsokat gyûjteni. Történeteket, amik megmosolyogtatnak, bár ez a mosoly sohase volt felhõtlen, ahogy az õ mosolyuk se.A grafikáimon valós személyek láthatók...”

054.indd 1 2015.01.22., 00:55:56

55

Deák Kázmér:Sajtostejfölös

055.indd 1 2015.01.22., 00:57:05

56

Deák Kázmér:Kannástablettás...

056.indd 1 2015.01.22., 00:58:34

57

Deák Kázmér:Falusi tüzijáték

057.indd 1 2015.01.22., 00:59:27

58

058.indd 1 2015.01.22., 04:40:34

DUNAIIMRE

59

059.indd 1 2015.01.22., 01:01:43

60

„A 70-es évek elején a Fiatal Karikaturisták Stúdiójában a minõ-séget kerestük, (...) Steinberg, Born, Folon, Bosc, Siné, Sempé, Ungerer és Searle mûveit elemeztük. Ezeken csiszolódtunk, ezeken nevelõdtünk, míg végül kialakultak az összetéveszthe-tetlen, egyedi stílusjegyek, kiszabadult az addig elfojtott dühödt életöröm, a fonák látásmód, az energia, a szabadságvágy – éskarikatúra lett belõle.”

060.indd 1 2015.01.22., 01:02:42

61

Dunai Imre:Homo ludens

061.indd 1 2015.01.22., 01:03:45

62

Dunai Imre:Túl a nehezén

062.indd 1 2015.01.22., 01:04:47

63

Dunai Imre:Mutatvány

063.indd 1 2015.01.22., 01:05:54

64

064.indd 1 2015.01.22., 01:07:03

FAZEKASLEVENTE

65

065.indd 1 2015.01.22., 01:08:30

66

„Ugyanazok az erõs, torz lények jönnek elõ a kezem alól, mint iskolás koromban, de már jobban ismerem õket. Már tudom, mirõl szólnak, mit mondanak, és hogyan lehet felhangosítani vagy lecsendesíteni õket. A barátaimmá lettek. Szórakoztatnak és meghökkentenek egyszerre, de mindig a valóságot tárják elém, azt a valóságot, amit alkotóként érzékelek ugyan, denem mindig tudatosodik bennem.”

066.indd 1 2015.01.22., 01:09:18

67

Fazekas Levente:Riszálkodó és Köldöknézõ

067.indd 1 2015.01.22., 01:10:04

68

Fazekas Levente:Tömeg I. (vázlat)

068.indd 1 2015.01.22., 01:11:08

69

Fazekas Levente:Tömeg II. (vázlat)

069.indd 1 2015.01.22., 01:11:59

70

070.indd 1 2015.01.22., 01:12:54

FENEKOVÁCSLÁSZLÓ

71

071.indd 1 2015.01.22., 01:13:35

72

„Eszköztáram egyszerû, legfõbb és legegyszerûbb darabjai a különféle keménységû ceruzák, ha kell, színes ceruzák. A szür-ke grafitceruzával érem el a leginkább fotószerû hatást. Végtelensok árnyalatra képes, a leheletszürkétõl a vastag, zsíros feketéig.Idõnként vegyes technikát használok, festéket, tollat, ecsetet.”

072.indd 1 2015.01.22., 01:15:11

73

Fenekovács László:Magyaros reggeli

073.indd 1 2015.01.22., 01:14:23

74

Fenekovács László:Jelzések

074.indd 1 2015.01.22., 01:17:02

GYÖNGYKÁLMÁN

75

075.indd 1 2015.01.22., 01:33:00

76

„Gyöngy Kálmán nemcsak jó karikaturista, nemcsak avatott szak-történész és két lábon járó szakmai adattár, hanem a szakmai közélet és a szakmaszervezés – egy valamirevaló szakmában ez is kell legyen – spiritus rectora is...” (Cs. T.)

076.indd 1 2015.01.22., 01:34:22

77

Gyöngy Kálmán:Az elrepült madárijesztõ

077.indd 1 2015.01.22., 01:35:19

78

Gyöngy Kálmán rajza

– Egy Lakáskultúrát és egy Elite magazint kérek!

078.indd 1 2015.01.22., 01:36:31

HALÁSZGÉZA

79

079.indd 1 2015.01.22., 01:37:27

80

„Halász Géza (...) a világot hol finom gúnnyal, hol derûs – olykor azért kétségbeesett – iróniával, hol pedig maró humorral tépi apró cafatokra, majd rakja össze úgy, hogy a létrejött produktum minden abszurditása ellenére is igazabb legyen, mint a közvet-lenül megélt (ál)valóság. Mindezek létrejöttében holmi titokzatosképalkotó szoftvereknek is van némi szerepe, de csak annyi,hogy a forma és a technika ne fedje el a gondolatot.” (IPM)

080.indd 1 2015.01.22., 01:38:28

81

Halász Géza:Törvényhozó a kettes villamoson

081.indd 1 2015.01.22., 01:39:10

82

Halász Géza:Magyar pegazus

082.indd 1 2015.01.22., 01:40:01

83

Halász Géza:Utolsó vacsora

083.indd 1 2015.01.22., 01:41:09

84

084.indd 1 2015.01.22., 01:42:21

JELENSZKYLÁSZLÓ

85

085.indd 1 2015.01.22., 01:44:06

86

„A sajtókarikatúra napi vircsaftjában ritkán jön létre ’érvényes’ mû, Jelenszky László negyven évi munkássága mégis tele vanilyenekkel. A világa érvényes: a fondorlatosan álnaív stílben, vagy szokatlanul õszintén megformált bornírt és trottyos közna-piság, a közép-európai kisrealizmus groteszk valósága. Évekenát kaszálta is a díjakat befele – nagyrészt külföldön... 1976-ban nem engedték ki, (...) hogy átvegye az Európa Tanács Nagydíját. Minisztériumi hátramozdítók utaztak helyette közpénzen, ahogyaz akkoriban szokás volt. Nem volt túlságosan letörve.– Nem volt pénzem egy rendes ruhára, a sötétkék érettségi öltö-nyömet meg már kihíztam. Csak az volt szar, hogy errõl a díjról egy sor se jelent meg az itthoni lapokban... – mesélte huszonöt évvel késõbb egy budai sörözõben. Néhány órával azelõtt vette át a Szakma Díját, amirõl egy kiállítás megnyitójára egybegyûlt karikaturisták szavaztak. Utólag átnéztük a hátrahagyott cetliket.A negyvenvalahány szavazóból csak ketten nem szavaztak rá...”

(IPM)

086.indd 1 2015.01.22., 01:44:52

87

Jelenszky László:Dzsípíesz

087.indd 1 2015.01.22., 01:45:32

88

Jelenszky László:Külváros

088.indd 1 2015.01.22., 01:46:35

89

Jelenszky László:Rend a lelke mindennek!

089.indd 1 2015.01.22., 01:47:31

90

090.indd 1 2015.01.22., 01:49:28

MARABU

91

091.indd 1 2015.01.22., 01:50:22

92

„A nyolcvanas évek végén kezdtem újságoknak rajzolni, kilenc-ventől vagyok állandóan foglalkoztatott karikaturista. A magyar sajtó sok lapjának dolgoztam, a legfőbb megjelenési helyeim: Ludas Matyi(k), Veszett Veréb, Hócipő, Kretén Magazin, Nép-szava, Népszabadság, HVG. A Marabu nevet 1992-től haszná-lom. Elsősorban újságrajzolónak tekintem magam, a rajzaim formavilágát, üzenetét és humorát ez határozza meg. A humor az én világomban nem támad, hanem felold, rámutat, megkér-dőjelez, megkönnyebbít. Politikai karikatúráimban igyekszem azeseményeket, ellentéteket, szekértáborokat kívülálló távolság-tartással szemlélni; a rajzok fő üzenetének nem a voksolásra,hanem a gondolkodásra buzdítást tartom.”

092.indd 1 2015.01.22., 01:51:11

93

MARABU:Extraart

093.indd 1 2015.01.22., 01:52:09

94

MARABU:Katasztrófaállapot

NEM FÖLDRENGÉS.

NEM CUNAMI.ESÉLYTELENSÉG.

094.indd 1 2015.01.22., 01:53:01

95

MARABU:Szögesdrót

095.indd 1 2015.01.22., 01:54:17

96

096.indd 1 2015.01.22., 01:55:10

NÉMETHGYÖRGY

97

097.indd 1 2015.01.22., 01:56:59

98

Egy nagykedvû, vadul politizáló ember a déli végeken: Németh György kiváló sajtó- és szociofotós, aki volt asztalos, autósze-szerelõ, lakodalmi fényképész és pedagógus, míg végül az MTI fotósaként „járta a Dél-Alföldet, a Vajdaságot és Romániát, szaladt a hírek után a nap 24 órájában.” (Google) Mindemellett a legjobb karikaturisták egyike, harcos szatirikus blogger ésagitátor. (Cs. T.)

098.indd 1 2015.01.22., 01:57:41

99

Németh György:A szerelem halála

099.indd 1 2015.01.22., 01:58:27

100

Németh György:Reménytelen

100.indd 1 2015.01.22., 01:59:53

101

Németh György:A játszma vége

101.indd 1 2015.01.22., 02:00:39

102

102.indd 1 2015.01.22., 02:19:46

PÁPAIGÁBOR

103

103.indd 1 2015.01.22., 02:02:16

104

„A rajzolás legalja, amit mûvelek: napilapos politikai karikatúra. (...) Részt veszek a politika nevû pankrációban, ugyanúgy ová-cióznak nekem a rajongók, és fújolnak az ellendrukkerek, mint a politikus nehézfiúknak: a figuráimnak. Született már rajz miatt büntetõfeljelentés, törvényjavaslat (...), kommentekben és orszá-gos lapokban fenyegettek, uszítottak ellenem, másoknak meg egyfajta vigaszt jelentenek a rajzaim, ’disszonancia-redukciót’az elszenvedett frusztrációkra.”

104.indd 1 2015.01.22., 02:03:04

105

Pápai Gábor:Tohuvabohu

(folytatás a túloldalon)

105.indd 1 2015.01.22., 02:03:54

106

Pápai Gábor:Tohuvabohu(folytatás)

106.indd 1 2015.01.22., 02:04:46

PATROVITSTAMÁS

107

107.indd 1 2015.01.22., 02:05:37

108

„Animáció és videó szakirányú vizuális kommunikáció-tervezõ vagyok... Így írták le. A diplomámra nem írták rá, hogy szati-rikus világnézetû, mert azt nem írják rá egy diplomára, pedig így van. Tanítok is. Azt meg úgy írják mostanában, hogy ’animá-ciós szakképzés vezetõ’. Ez jól hangzik, pedig nem jár bársony-székkel, csak fölösleges adminisztrációval.

Ha van rá idõm, akkor Picasso szeretek lenni, mert annak jobb lenni, mint bányásznak, banktisztviselõnek, vagy kisnyugdíjas-nak. Picassóként egy mediterrán, cannes-i villában lakhatsz, ahol süt a nap, és mindig jó az idõ. A feleséged új, a vásznaid hatalmasak, olajfestéked van több tonna. Játszhatod az életed, formazsonglõrködhetsz, semmi se számít, mindent szabad. (...) És egyáltalán. Csak olyat csinálsz, amihez kedved van. Picas-sónak a legjobb.”

108.indd 1 2015.01.22., 02:06:31

109

Patrovits Tamás:Valaki I.

109.indd 1 2015.01.22., 02:07:27

110

Patrovits Tamás:Valaki II.

110.indd 1 2015.01.22., 02:08:17

SAJDIKFERENC

111

111.indd 1 2015.01.22., 02:18:07

112

„Nem egy családi ebédet felforgatott a viharos jókedv. A ma-mám, a papám, a Sajdik nagypapám, és a bátyám rendkívül víg kedélyûek voltak. Még én voltam a legkomolyabb köztük. De végül a sok humor és szeretet, amivel elláttak egy életre, valahol kitört belõlem. Talán így lettem karikaturista.” (Részlet a könyv végén található Sajdik visszaemlékezésbõl.)

112.indd 1 2015.01.22., 02:09:35

113

Sajdik Ferenc:A nagyivó

(színezett terrakotta, kb. 2006)

113.indd 1 2015.01.22., 02:10:24

114

Sajdik Ferenc:Gül Baba utca(a Budapesti anziksz ciklusból, vegyes technika)

114.indd 1 2015.01.22., 02:11:21

115

Sajdik Ferenc:Régi és új Óbuda

(a Budapesti anziksz ciklusból, vegyes technika)

115.indd 1 2015.01.22., 02:12:26

116

116.indd 1 2015.01.22., 02:13:17

SOMHEGYIBÉLA

117

117.indd 1 2015.01.22., 02:15:51

118

„Szívesen rajzolgattam, de semmit sem publikáltam. Gyerekúj-ságot terveztem és képregényeket rajzoltam – a gyerekeimnek.A nyilvánosság elé lépéshez az I. Magyar Karikatúra MûvészetiFesztivál kellett 97-ben, és néhány nagylelkû és jószemû szerve-zõ, akik befogadták a munkáimat. Nekik, és Székely András mél-tatásának köszönhetem, hogy folytattam a rajzolást. Azt írta a Népszabadságban: ’Az igazán jó ötletek messze túlmutatnak a képi viccen, (...) látni kell Somhegyi Béla fantáziadús és bájosan morbid blõdlijét hétköznapi világunk szeretõ undorral megrajzolt részleteirõl.’ Úgy éreztem, Székely András pontosan jellemezte amunkáimat, mondhatni, a vesémbe látott...”

118.indd 1 2015.01.22., 02:16:35

119

Somhegyi Béla:Az elsõ óvatos lépések egy Pierre Cardin ingben

119.indd 1 2015.01.22., 02:20:51

120

Somhegyi Béla:Iskolaudvar

120.indd 1 2015.01.22., 02:21:38

SZALAYPÁL

121

121.indd 1 2015.01.22., 02:22:31

122

„Voltak boldog évek, amiket rajztanítással töltöttem, közben fes-tettem, és szatirikus faszobrokat fúrtam-faragam. Próbálkozott az ember, ahogy tudott...”

122.indd 1 2015.01.22., 02:23:20

123

Szalay Pál:Bürokrata emlékmû

Bronz kisplasztika

123.indd 1 2015.01.22., 02:24:09

124

Szalay Pál:Ügyeit intézõ nyugdíjas(festett fa)

124.indd 1 2015.01.22., 02:25:18

125

Szalay Pál:Berber asszony iskolába vinné a fiát

(festett fa)

125.indd 1 2015.01.22., 02:26:28

126

126.indd 1 2015.01.22., 02:28:11

SZERÉNYIGÁBOR

127

127.indd 1 2015.01.22., 03:03:41

128

„Éveken, de sõt: évtizedeken át rajzoltam metrón, buszon, héven,villamoson skicceket az utasokról. Ha leszállt egy modell, vagy eltakarta egy másik utas, vagy felfigyelt az ügyködésemre, akkor másik modellel folytattam a rajzot, mint egy Frankenstein, aki több testbõl kreál új alakot. A körülmények persze kényelmet-lenek, kínosak voltak, de épp ez a stimulált. Ha otthon, nyugodt élethelyzetben újrarajzoltam, sose lett olyan epikusan hiteles, mint a megfeszítõ körülmények között, kint a ’fronton’ született tudósítás. Ellenõrnek is véltek már, láttam a megvillanó ijedelmet a szemekben, és igazuk volt. Csak én nem a jegyet kontrolláltam, hanem az elszalonnásodott kabátok gyûrõdésébe kódolt re-ménytelenséget, a ráncokba és a fáradt arcvonásokba fagyott tompa iszonyt az univerzum sötét, hideg ürességével szemben,miközben megint elõ kell készíteni elfojtott hisztériánkat, mert akijáratnál rosszkedvû emberek várnak...”

128.indd 1 2015.01.22., 03:04:33

129

Szerényi Gábor:Eszköz

129.indd 1 2015.01.22., 03:05:18

130

Szerényi Gábor:Szöveg nélkül

130.indd 1 2015.01.22., 03:06:20

131

Szerényi Gábor:Félálomban

131.indd 1 2015.01.22., 03:07:25

132

132.indd 1 2015.01.22., 03:08:25

TÓNIÓ

133

133.indd 1 2015.01.22., 03:09:31

134

Akik ismerik Tóniót, azok tudják, hogy nem szeret fecsegni, írkálni még kevésbé, önmagáról pedig végképp nem. Nem is kell, mert a következõ pár munkája mindent elmond a honi portrékarikatúra nagymesterének emberismeretérõl, minuciozi-tásáról, formaérzékérõl és technikai tudásáról... (Cs. T.)

134.indd 1 2015.01.22., 03:10:29

135

Tóth Antal TÓNIÓ:Gyurkovits Tibor

135.indd 1 2015.01.22., 03:11:09

136

Tóth Antal TÓNIÓ:Nat King Cole

136.indd 1 2015.01.22., 03:12:02

137

Tóth Antal TÓNIÓ:Alkalmi triptichon – Honecker, Kádár, Brezsnyev

(terrakotta)

137.indd 1 2015.01.22., 03:13:21

138

138.indd 1 2015.01.22., 03:14:10

A NAGYÖREGEK

139

139.indd 1 2015.01.22., 03:15:31

140

140.indd 1 2015.01.22., 03:19:48

A SAJDIK...

141

141.indd 1 2015.01.22., 03:17:16

142

Fotó: Lantos P István

„Rendszeresen álmodok a volt Ludasosokról, a Balázs Pirirõl, a Hegedüs Pistáról, pedig most már több mint tíz éve nem vagyok velük. Peterdi Palival tegnapelõtt álmodtam, és örültem, hogy olyan jól néz ki. Álmomban nem tudtam, hogy meghalt. Viszont álmodtam az Árkussal (Árkus József), és olyan tapintatosan kerültem beszélgetés közben a halál szót, mert tudtam hogy meghalt, és ilyet, ugye, nem hoz szóba az ember...” (Részlet)

142.indd 1 2015.01.22., 03:18:38

143

A nyolcvanas évek közepén lehetett: moziban ültünk a felesé-gemmel. A film elõtt volt két kisfilm. Az egyik a Mária Terézia idejében Békéscsabára telepített szlovákokról szólt. A felesé-gem ott született, édesapja az elsõ világháború után jött Duna-keszire dolgozni, aztán itt építettek házat, és Dunakesziek lettek.A másik kisfilm pedig az én rokonaimról szólt, a Fekete-erdõtájékáról a Dunán lehajózó németek nagy utazását idézték fel. Itt telepedtek le, falut építettek, amit róluk neveztek el Hajós-nak. A nagymamám Huber Veronika, õt vette feleségül a közelifaluból, Kecelrõl a nagypapám, Sajdik József. (Felnõtt korom-ban tudtam meg, hogy török eredetû név.)

Ilyentájt szólt bele a történelem a mi jövendõ életünkbe. A nagypapám ugyanis berukkolt katonának a budapesti Károly-kaszárnyába, ami ma a Városháza épülete. Öt év katonáskodás után itt ragadt a fõvárosban. Jött utána a családja, akkor már gyerekek is voltak. A Lázár utcában laktak, a Bazilika „faránál”,

143.indd 1 2015.01.22., 03:22:21

144

ahogy a nagypapám emlegette. Érdekesség még, hogy pár utcával arrébb járt dolgozni, a Hajós utcába. Anyai rokonaim Kiskunlacháza környékérõl jöttek a fõvárosba. Anyai nagyma-mám, aki három évvel idõsebb, és „mûveltebb” volt, az alföldiBugyi községben született.

Késõbb az élet úgy hozta, hogy Sajdik nagypapám egyik fia (öt fiú volt és egy lány) nagyon ügyes, fürge, talpraesett, de kis termetû volt (õ lett a papám). „Miért nem adjátok zsokénak?” – mondta egy ismerõs. Akkor Rákospalotán laktak, Dunakeszi-Alag, ahol a versenyistállók voltak, csak egy ugrásra volt onnan. Odaadták. Szerencséjére, mert nagyon sikeres versenylovas lett belõle. És hogy ne legyen egyszerû a családfa, feleségülvette az Operaház balerináját, a mamámat, akinek ugyan csaka válláig ért. Hatvankét évet éltek együtt.

Volt még a családban: idegenlégiós, apáca, textilgyáros,kávéház-tulajdonos, színész, miniszterhelyettes – és a család

„fekete báránya”, aki elvette feleségül egy börtönigazgató lányát.Mi a bátyámmal Berlinben születtünk, pontosabban egy Berlin melletti, XIII. századi kertvárosban: Neuenhagenben, amely ak-kor még önálló volt. Sokat jártunk külföldre apám szerzõdéseimiatt. Többek között Athénban töltöttünk négy évet, ott is jár-tunk iskolába. A magyarságunkra nagyon büszkék voltunk, pláne mikor a Ferencváros egy turnén Athénban megverte a görög bajnokcsapatot. Úgy emlékszem, doktor Sárosi három

144.indd 1 2015.01.22., 03:23:57

145

gólt is rúgott. Na, ebbõl a dicsõségbõl ránk is jutott némi kis dicsfény. Másik kebeldagasztók a magyar lovak voltak, akiknek csak az angol telivérek voltak ellenfelei. A kis termetû arabs lovakat nem is futtatták velük egy versenyben.

A honvágy nagyon érdekes módon tört aztán rám. Min-den vágyam az volt, hogy csak még egyszer végigmehessek a dunakeszi vasúti „kishídon”. Érdekes ez a gyerekkori helyszín. Most már harminc éve budán lakunk, de az álmaim helyszíne még ma is Dunakeszi. A régi utcákon szerepelnek a barátaim,kollégáim, azok is, akik életükben nem jártak ott.

Közben Athénban az történt, hogy a papám megviccelt minket: egyszercsak átszerzõdött egy régi tréneréhez Dániába. Persze mi nem hagyhattuk ott az iskolát, így hát maradtunk. Így éldegéltünk külön, amíg ki nem robbant a második világ-háború. Ezek után a találkánk nem váratott sokat magára. Édesapámat, mint idegent, hazamenesztették Dániából. MinketAthénból – mint ellenséges állampolgárokat – bevagoníroztak, és útnak indítottak Budapestre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a görögök felajánlották nekünk a menedékjogot, de amamám nem fogadta el. Rekkenõ melegben indultunk, október közepe volt, és öt nap múlva kiszálltunk, úgy emlékszem, a Nyugatiban. Nyári ingben és rövidnadrágban vacogtunk az esõben, hidegben, és nem volt hol laknunk, mert a házunk televolt lakókkal, de itthon voltunk.

145.indd 1 2015.01.22., 03:24:53

146

Mindigis szerettem hazajárni. Már gyerekkoromban is hálásvoltam a szüleimnek azért a kedélyes légkörért, ami nálunk uralkodott. Nem is kedélyes, több volt annál. Nem egy családi ebédet felforgatott a viharos jókedv. A mamám, a papám, a Sajdik nagypapám és a bátyám rendkívül vígkedélyûek voltak. Még én voltam a legkomolyabb köztük. De végül a sok humor és szeretet, amivel elláttak egy életre, valahol kitört belõlem.Talán így lettem karikaturista...

A történet elején egy ló áll. Tizenhárom éves lehettem, ami-kor a papám olyan lóra ültetett, szerintem szándékosan, amely egymás után tizenötször dobott le magáról. Tizenhatodszorra már nem ültem vissza. Azóta is jó szívvel gondolok vissza arra a lóra, miatta nem lettem zsoké. A mamám a fotóalbumábankarikatúrákat gyûjtött: a legelsõ, amire emlékszem, egy Várnai-rajz volt, 1944 táján jelent meg. Várnai Györgynek késõbb el is meséltem, hogy õ is tehet arról, hogy karikaturista lettem.

Nem jól rajzoltam, csak szívósan, és mindig. Ezt látta a nagynénikém, õ mondta, hogy adjanak be az Iparrajziskolába, a Török Pál utcába. Ott litográfiát is tanultunk, és a klisék egyi-kén egy képregény-sorozat volt, karikatúra. Pintérnek hívták a karikaturistát. És akkor úgy éreztem, mintha mellbe vágtak vol-na: ez az igazi! Attól kezdve az osztályban mindig karikatúrátrajzoltam… Másfél évig jártam oda, aztán átalakították Képzõ-mûvészeti Gimnáziummá, akkor sokan elmentünk onnan, én is.

146.indd 1 2015.01.22., 03:25:53

147

Sajdik Ferenc:Bécsi Kapu tér

(a Budapesti anziksz ciklusból, vegyes technika)

147.indd 1 2015.01.22., 03:26:48

148

Cinkográfus lettem egy gyárban, közben elkezdtem újsá-goknak rajzolni, mígnem egy véletlen folytán a Rádióújsághoz kerültem. Byssz Róbert – festõ és karikaturista – ugyanis eltörtea kezét, és amúgy is nyugdíjba akart menni, így hát a fõszer-kesztõ megkérdezte, van-e kedvem odamenni a helyére? Volt.Tíz évig dolgoztam a Rádióújságnál, mint tördelõ.

A Rádióújság mellett én már küldözgettem be a Ludas Matyihoz rajzokat. Le is közölték általában, de egyszer csak el-kezdtek nem megjelenni a rajzok, máig sem tudom, hogy miért. Egy ideig még küldözgettem, aztán abbahagytam. 1965-ben vi-szont fölhívott Tabi László, a Ludas Matyi Fõszerkesztõje, hogy ássuk el a csatabárdot, menjek hozzájuk. Hogy mi a csoda volt a „csatabárd”, az sohasem derült ki. Én viszont nagy örömmel mentem, mert ott végre csak rajzzal kellett foglalkozni. Örültem,hogy bekerültem abba a véráramba, amit a Ludas Matyi jelen-tett akkor, mint egyetlen „fõhivatású” szatirikus lap. Én Várnai Györggyel, Balázs Piri Balázzsal, Pusztai Pállal – késõbb Bren-ner Györggyel – kerültem egy szobába, négyen voltunk együtt.

A szerkesztõség a Gyulai Pál utcában volt, a Józsefváros- ban. Valaha – így mondták – nyilvánosház volt, nyolc pici szoba volt benne, két íróasztal fért beléjük, és ha az egyik ember ki akart jönni, a másiknak föl kellett állnia. Mi négyen voltunk a

„nagyszobában”. Volt egy nagy középsõ terem, az lehetett a „szalon”, abból nyílt a két fõszerkesztõ szobája. Hihetõ ez a

148.indd 1 2015.01.22., 03:28:01

149

nyilvánosház múlt, vagy legalábbis gyanús: a nagy terem, két-oldalt a pici szobákkal..., ezekben ült Hegedüs István „Hihi”, Lehoczki István „Leho”, Dallos Jenõ, Fülöp Gyuri és a többiek.

Hetenként három rajzot kellett készíteni. Beadtunk ötöt-hatot, abból választottak. Brenner Gyuri mindig tizenkettõt adottbe. Õ aktuális rajzokat csinált, úgyhogy mindig fölírta a témát, hogy miket adott be, hiszen a következõ héten már nem volt aktuális egyik sem. Sokszor hallottam, hogy mérgelõdik ma-gában: mindig azt nem fogadják el, amit én szeretnék, aztán a jövõ hétre már elavul... Mi meg taktikáztunk. Ismertük Tabinak azt a szokását, hogy elõveszi a rajzokat, az elsõkre azt mondja:

„Lesz ennél jobb is...” A másodikra-harmadikra mond valami jobbat, majd a közepe táján: „Na, ennyi elég is!” Az utolsókat jóformán már meg sem nézi. Úgyhogy mi az általunk legjobb-nak tartott rajzokat tettük elõre...

Aztán a lap csendben kimúlt. Az elsõ privatizációs láz-ban azt gondoltuk, hogy ha mi önállóak leszünk, akkor nem szól bele végre a rajzainkba se politika, se üzlet, se reklámok. Persze tévedtünk. Nem tudtunk mi harcolni, meg jó üzleteket kötni. Mi csak rajzolni tudtunk. Úgyhogy egy darabig két Ludas volt, a név joga a Hírlapkiadónál maradt, így mi Új Ludas let-tünk. Próbálkoztunk még olyan címek alatt, hogy: Úritök, Pesti Vicc stb. – aztán vége. Rendszeresen álmodom a volt Ludas-osokról, Balázs Pirirõl, Hegedüs Pistáról, pedig most már több,

149.indd 1 2015.01.22., 03:28:52

150

Sajdik Ferenc:Család

150.indd 1 2015.01.22., 03:29:40

151

mint tíz éve nem vagyok velük. Peterdi Palival tegnapelõtt álmodtam, és örültem, hogy olyan jól néz ki. Álmomban nem tudtam, hogy meghalt. Viszont álmodtam Árkussal (Árkus Józ-sef), és olyan tapintatosan kerültem a beszélgetés közben a halál szót, mert tudtam hogy meghalt, és ilyet, ugye, nem hoz szóba az ember.

Mindig nagyon színeseket álmodok, és mindig derûsek az álmaim. Mint a papámnak, aki nagy bohém volt, és aki nem olvasta ugyan Voltaire-t de mindig azt mondta, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Közben persze a mamámnak köszön-hettük, hogy nem haltunk éhen, de a papa..., annak nem volt se tegnap, se holnap, csak a mának élt. Én még ilyen embert nem láttam... Emlékszem, a háború után, amikor jegyre adták a cukrot, lopkodta azt a kevés kockacukrot, amit kaptunk, és elvitte a lovaknak, pedig mi is szörnyen vágytunk rá. Nagyon szerette a lovakat... Egyébként az én lovaim nem tetszettekneki, azt mondta, hogy kövérek! Ma már utca van róla elnevez-ve Alagon: Sajdik Sándor utca.

Érdekes a rajzban, hogy mindenki saját magát rajzolja ön-tudatlanul. Hegedüs Pista olyat, amilyen õ, a Kaján is, pedig hát nem nézegetik magukat a tükörben. Egyszer bementem a Kossuth könyvkiadóhoz, és a liftben azt mondja valaki, ugye maga a Sajdik? Onnan jött rá, mondta, hogy úgy nézek ki, mint Gombóc Artúr...

151.indd 1 2015.01.22., 03:30:43

152

Sajdik Ferenc:Egy kép hátoldala

152.indd 1 2015.01.22., 03:31:31

153

A K AJÁN...

153.indd 1 2015.01.22., 03:33:18

154

Fotó: Halász Géza

A következõ interjú a 90-es évek közepén, a Képzõ- és Iparmû-vészeti Szakközépiskola féléves néprajz feladataként készült. A hangfelvétel anyagához képest kisebb változtatásokat (sûríté-seket, húzásokat) alkalmaztam úgy, hogy a szöveg lényegileg változatlan, de olvasva is élvezhetõ legyen. Kaján Tibor nevét K-val, a magamét M-mel jelöltem. (MAKINA, 1996.)

154.indd 1 2015.01.22., 03:34:32

155

M: Hogyan kezdtél rajzolni?

K: Nagyon sokat firkálgattam gyerekkoromban, még mielõtt iskolába kerültem volna. Mindenféle könyvekbe is, meg újsá-gokba, ugye, és ahogy rajzolgattam ezekbe, fölfigyeltem, hogy ott más rajzok is vannak, szóval nemcsak én firkálom össze az újságokat, hanem mások is. Úgy emlékszem – errõl már múlt-kor is beszéltem –, hogy olyan hét-nyolcéves lehettem, ültema gangon, sütött a nap, elõttem egy hokedli, én pedig egy sám-lin ülök és egy újságot nézegetek, amiben Gáspár Antalnak van valami rajza; egy Petõfi-szobrot ábrázoló rajz, amin Petõfi a lábát a talapzaton elõretartja, szóval hatalmas, fölnagyított talpa van, körülötte pedig mindenféle politikusok özönlenek, és nyalogatják ezt a talpat, de ennek a Petõfi-szobornak a feje Bethlen Istváné volt... Ez akkor nekem borzasztóan tetszett, mert ismertem a Petõfi-szobrot, és fényképekrõl Bethlent is, és hát én akkor úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerû dolog,

155.indd 1 2015.01.22., 03:35:57

156

hogy ilyeneket lehet rajzolni az újságba, – hogy bele lehet szólni a nagypolitikába ugyebár... Szóval ezt a rajzot én elég sokszor másolgattam. Tulajdonképpen akkor kezdett el foglal-koztatni, hogy én valami ilyesmit szeretnék majd csinálni, és hát nem lehet valami túl ördöngõs dolog, hisz én is minden rajzot le tudtam másolni... Aztán késõbb persze kiderült, hogy ez azért mégiscsak egy ördöngõs dolog, mert ha én magam akartam egy ilyen rajzot csinálni – tehát nem másolni –, akkor bizony már az volt, hogy az arányok elcsúsztak, és nem tudtam magam igazán kifejezni..., egyszerûen nem ment. Akkor már éreztem, hogy itt valamit csinálni kell, ha én ezt tovább akarom folytatni, úgyhogy akkor intenzívebben kezdtem foglalkozni a dologgal: más újságok rajzolóinak a munkáit is nézegettem, meg hát a Dürer albumot is lapozgattam, szóval próbáltamvalahogy eligazodni. Azt hiszem, tulajdonképpen így indult ela pályám.

Mikor már iskolába jártam, és ott a táblára firkálgattam a szü-netekben, vagy lyukasórákon, szóval, amikor már nem voltam ilyen szigorú önmagamhoz, akkor egy nagyon érdekes dolgot figyeltem meg, szóval, mikor körülálltak a srácok – akkor még nem voltak lányok az iskolában –, akkor azt vettem észre, hogy ez nagyon nagy hatással van mindenkire. Annyira, hogy általában rendeltek tõlem ilyen rajzokat, hogy ezt, vagy azt a tanárt rajzoljam le, én meg persze engedelmeskedtem nekik, közben csodálkoztam, hogy ezek a rajzok hogy hatnak rájuk...

156.indd 1 2015.01.22., 03:36:51

157

Kaján Tibor:Abszurd (a 60-as évek vége)

157.indd 1 2015.01.22., 03:37:46

158

Namost én a publikálás élményét is megkaptam, mert amikor átmentem más osztályokba, akkor ezeknek a rajzaimnak a másolatait – na, mondjuk: reprodukcióit... – láttam a padokba belevésve. Én ezeket a tanárokat eléggé emblémaszerûen, de azért jellegzetesen rajzoltam meg, tehát másolhatóan, úgyhogy könnyen fel tudták firkálni a falra, vagy a padba vésni, szóvalegy csomó srác könnyen utánozhatta. Úgyhogy tulajdonkép-pen így lettem már akkor, a Vörösmarty Reáliskolában karika-turista.

M: Ez a ráliskola, ez hány éves kortól volt?

K: Ez nyolc évig tartott, ez középiskola volt.

M: Akkor volt négy elemi is, vagy hogy is hívták?

K: Hát igen, ezt eleminek hívták, négy elemi ugye, aztán nyolcév gimnázium. Nekem kilenc, mert egyszer megbuktam.

M: És milyen volt otthon, a családban, milyen ünnepek voltak? Milyen volt akkor például a karácsony?

K: Nézd, az én szüleim kereskedõk voltak. Az apámnak volta Ráday utcában egy kis rõfösboltja. Miután mi zsidók voltunk, nekünk a karácsony egy kicsit nemzeti ünnep is volt, úgyhogy ha nem is keresztény módon, de valamiképp az ajándékozás

158.indd 1 2015.01.22., 03:38:39

159

és a karácsonyfa megvolt. Nekem inkább a karácsonyi szünet volt a nagy ajándék, mert akkor nem kellett iskolába járni, tanulni, és akkor rengeteget rajzolhattam...

Naszóval apám nem szerette ezt a rajzolási mániámat. Jobban szerette volna, ha én az üzletben segítek – tudod, az egy ilyen kis rövidáruüzlet volt... Persze én segítettem azért, mert hát szerettem az apámat, de õ azt akarta, hogy még többet segít-sek, különösen a nagy szombati forgalomban, mert akkor volta legnagyobb, szombatonként...

Apámnak az volt a rajzolásmániámról a véleménye, hogy ilyes-mivel nem érdemes foglalkozni, hogy ebbõl kevés embernek sikerül megélni. Hogy ez nem vezet semmire, ez csak egy mánia. Szóval nem nagyon örült ennek a dolognak, inkább megpróbált valami reális pályára... Azt azért figyelembe vették, hogy valami olyan pályára, amiben ez a rajzmánia valahogy mégiscsak benne van... Végül aztán kisütöttték, hogy legyek mondjuk mûbútorasztalos.

M: Mûbútorasztalos?

K: Hát igen, mûbútorasztalos. Abba még én is belementem volna, dehát erre nem került sor, mert ezt a mûbútorasztalos-ságot elfújta a háború elõszele, szóval akkor már voltak ezek a zsidótörvények, meg különbözõ ilyen dolgok... A legrosszabb

159.indd 1 2015.01.22., 03:39:40

160

ebben a helyzetben az volt, hogy közben bennem megvolta késztetés, hogy valami mûvészetfélével foglalkozzak, dehát nem mehettem se fõiskolára, se más ilyen helyre. Akkor ez így ment. Szóval akkoriban, 39 táján már nagyon nehéz volt a pályaválasztás, nagyon sokan voltunk, akik csak jóval késõbb, a háború után tudtuk ezt bepótolni, akik fõorvosok, ügyvédek és mûvészek lettek, ugye... De mi akkor elmentünk gyárba dolgozni – akkor ez volt a szokás –, én például harisnyagyárba mentem síkhurkolónak. Namost ez egy hatalmas, tizenöt méter hosszú gépen zajlott, ezen rengeteg selyemharisnyát lehetett csinálni egyszerre, csak úgy ontotta a selyemharisnyákat. Voltneked ilyen harisnyád?

M: Most valami nejlonharisnya van, azt hiszem, de nekem nincs...

K: Na persze, hát ezekrõl is könnyen leszalad a szem, de a selyemharisnya az rettentõ kényes volt. Állandóan ott kellett ugyebár a gép elõtt rohangálni és figyelni, és ha valahol egy kis hiba keletkezett, akkor rögtön le kellett állítani a gépet, kü-lönben hibás harisnyákat csinált. Szóval eléggé kellett figyelni,dehát azért ott is rajzolhattam persze..., tudniillik voltak közben szünetek, mert nem lehetett – különösen éjszaka – nyolc órát megállás nélkül dolgozni, úgyhogy néha abba kellett hagyni egy kicsit, pedig ez az ember zsebére ment, mert ott telje-sítmény szerint fizettek. Szóval ezekben a szünetekben volt

160.indd 1 2015.01.22., 03:40:31

161

rajzolnivaló bõven. Tudod, ebben a gyárban sváb mesterek dolgoztak, akik alig tudtak magyarul, nagyon szigorúak, és hát fölényeskedõk voltak. Volt ugye akkoriban egy nagyon erõs antiszemitizmus, amit én ott a gyárban is megsínylettem. Szó-val, ha néha nem figyeltem oda, akkor valamelyik munkás a gépemben elpiszkált valamit, vagy beledugott, vagy mittudom-én, úgyhogy ezek a finom tûk, amikkel a harisnyákat csinálták, sorra letörtek. Ez azt jelentette, hogy néha két hétig is állt agép, mert többezer tût kellett kicserélni. Ezeket a kitolásokata sváb munkások csinálták, a mesterek meg egyfolytában rajtam röhögtek. Nahát ezekrõl csináltam rajzokat. Akkoriban nem volt faliújság, csak úgy a falra kiraktam néhány ilyen mes-ternek a portréját.

Na szóval ez volt az én munkás-korszakom... – de most jut eszembe, volt egy levente korszakom is, aztán már egy idõ után nem lehettem levente, de az oktatásokra el kellett járni, – akkor rengeteget rajzolhattam.

M: Ez a leventeség a gimnáziumban volt?

K: Gimnáziumban nem, hanem már a gyárban, a gimnázium után. Nézd, az iskolában cserkészet volt, namost ez a cserkész-dolog, ez akkoriban nagyon divatos volt, nagyon jó programok voltak, nemcsak kirándulások, hanem rengeteg hasznos dol-got lehetett tanulni, meg hát persze lánycserkész csapatok is

Kaján Tibor:Firkák

161.indd 1 2015.01.22., 03:41:21

162

voltak..., szóval lehetett házimunkát is tanulni, meg persze a faragást, nyomolvasást, térképrajzolást... Én például a térképe-ket akkor szerettem meg. Voltak mindenféle összejövetelek, ahol én inkább rajzolási munkákat vállaltam ugye: plakátokat, hirdetményeket, ismeretterjesztõ ábrákat meg eféléket. Én sze-rettem ezt a dolgot, mert ha az ember különbözõ próbákat, vagy miket teljesített, akkor lehetett a cserkészingre mindenféle plecsniket kapni. Aztán persze voltak különbözõ elõadások, egy idõ után inkább már csak politikaiak – ezek, ahogy visz-szaemlékszem, iszonyatos irredenta baromságok voltak, dehát a programok között is voltak például tüntetések... Emlékszem, a Román Követség elõtt kellett egyszer felvonulnunk, és kórus-ban ordítozzuk, hogy: Erdélyt vissza! – és más efféléket...

M: Mennyire láttad át, hogy mi folyik?

K: Nem érdekelt, nem nagyon szívtam mellre, csak azt, amia zsidótörvénnyel volt kapcsolatos, szóval, ami kirekesztõ volt,ami befolyásolta a lehetõségeimet. És hát a többiek se vették komolyan, szóval az iskolában nem nagyon foglalkoztunk ezek-kel a dolgokkal, de a Román Követség elé azért elmentünk. Nem volt túl messze, a Vörösmarty iskolától csak egy kerítés választotta el. Mikor az iskola udvarán fociztunk, sokszor áte-sett a labda, és akkor sajnos hetekig ottmaradt, mert nem volt szabad bemenni, de nem is mertünk... Úgyhogy emiatt se na-gyon szerettük a románokat.

162.indd 1 2015.01.22., 03:42:20

163

De ahogy így most visszaemlékszem, a cserkészet azért jóvolt. Ezek a dolgok ugye, hogy kirándulás, meg mesterségek elsajátítása, meg persze számháborúk – mert ezt is csináltuk, ezeket a számháborúkat –, ezek nagyon jólestek a gyerekek-nek. Hát szóval ez volt a cserkészet. Igen... Valami tagdíjat is kellett fizetni, amit aztán az egyik tanár elsikkasztott. De nemis ezért szüntették meg ezt a csapatot, hanem, mert a végéremár olyan diákokkal lett tele, hogy nem lehetett tovább csinál-ni... Itt valami politikai dolog lehetett, vagy már nem is tudom...

M: Elmondanád, miket játszottál, meg olvastál, és hogyan gon-dolkoztál? Egyáltalán, csináltál valami mást a rajzoláson kívül,amit a fiúk szoktak úgy általában?

K: Hát igen, gombozni. Azt persze csináltuk, ez akkor nagy divat volt ugyebár, ez a futballszerû gombozás, szóval idõnként kitört rajtunk ez a mánia. De nem is ez az érdekes, hanem, hogy elég sokat olvastam. Namost inkább azok az olvasmá-nyok ragadtak meg bennem, amikben valami irónia is szerepelt. Szóval tizennégy éves koromban, mikor Az ember tragédiáját olvastam Madáchtól, akkor a Lucifer rendkívül nagy hatássalvolt rám... Hogy egy ilyen komoly mû, ugye, hogy a nemzet nagy klasszikusa, Madách, egy ilyen szarkasztikus figurát állítelénk, mint ez a Lucifer, – hát én ezt nagyon szellemesnek ta-láltam, ezeket a dialógusokat Lucifer és Ádám között... És ez megintcsak adott egy irányulást, hogy is mondjam..., szóval

163.indd 1 2015.01.22., 03:43:12

164

Kaján Tibor:Piacon

164.indd 1 2015.01.22., 03:43:59

165

Például Swift irányába. Rájöttem, hogy a Gulliver nem csak gyerekeknek való, szóval nem csak ez a rövidített kiadás van, hanem van egy komplett is, amiben persze ott van a Nyihahák országa, meg valahogy az egész más volt, szóval ennek a filozófiája nagyon érdekelt. De a kötelezõ olvasmányok között is, például Csokonainál – és nemcsak a Dorottyában, hanem más verseiben is – rengeteg humor van. Ilyen olvasmányaim voltak, de persze sokkal több, mert hát például a Karinthyt itt meg sem említettem, mert az egy közhely, azt hiszem, azt mindannyian olvastuk, például a Tanár úr kéremet, azon renge-teget nevettünk, mert hát az nagyon megcélzott dolog volt, éshát egyenesen nekünk szólt...

M: És abból, hogy ilyen ironikus személyiség vagy, származottvalami hátrányod, vagy ez könnyen ment, ilyennek lenni?

K: Hát nem... Nem, elég szelíd gyerek voltam. Nem nagyon szálltam szembe a tanárokkal, nem is lógtam ki úgy a sorból. Nem, inkább belül történt, szóval magamban gyûjtögettem én ezeket a számomra érdekes és fontos élményeket és olvasmá-nyokat. Szóval ez így ment úgy tizennyolc éves koromig, mikor végleg elhatároztam, hogy karikaturista leszek. Azt ugye már mondtam, hogy itt borzasztó nagy rajzi hiányosságok voltak, – hogy nem tudtam azokat a dolgokat kifejezni, amiket szerettem volna, a kézmozdulatok nem sikerültek, a fejeknek olykor eltûnt a koponyája, meg hát a mozgásokkal is baj volt, mondjuk a

165.indd 1 2015.01.22., 03:45:04

166

a futással. Szóval nem. Rájöttem, hogy ez egy szakma, és ezt nekem valahogy meg kell tanulnom. Namost akkor beiratkoz-tam az Iparmûvészeti Fõiskola esti tanfolyamára, hogy legyen valami komoly dolog is, dehát ez nagy csalódás volt, mert hát ott tényleg nagyon komoly dolgokat kellett rajzolni: mindenféle kockákat és hasábokat, és ezeknek a dolgoknak semmi közenem volt a karikatúrához...

M: Ez hányban volt?

K: Ez, kérlek szépen, harmincegy-harminckettõben.

M: Akkor még nagyon kemény lehetett az akadémikus...

K: Hát igen, eléggé, úgyhogy én itt nem is kaptam választarra, ami érdekelt, azt viszont észrevettem, hogy a karikatúrát nem sorolják a mûvészetekhez, az inkább valami hulladék; pél-dául a fõiskolán, de még ezen az esti tanfolyamon is valamimellékes dolog volt, ami nem számított teljesítménynek.

M: De gondolom, magadban nem érezted silányabbnak?

K: Nem, nem. Egy kicsit bántott, de végül is nem nagyon... Nekem annyi élvezetet okozott, hogy ez mindegy volt, szóval hogy egy ilyen silányabb mûfajnak vagyok a mániákusa. Nem, mert ahogy fejlõdött a rajzkészségem, úgy egyre több dolgot

166.indd 1 2015.01.22., 03:46:07

167

Kaján Tibor:Autogram (az 50-es évek vége)

167.indd 1 2015.01.22., 03:47:29

168

tudtam kifejezni. Például észrevettem, hogy egy-egy ember-nek vannak sajátos mozdulatai – mondjuk gesztusai –, amiket állandóan használ és amik csak rá jellemzõk, pont úgy, mintaz orra alakja, vagy a fejformája, szóval ahogy valaki egy ciga-rettát tart a kezében, vagy ahogy lép, vagy ül, az csak hozzátartozik... Namost ezek valahogy megragadtak bennem...

M: A családodban milyen emberek voltak? – vagy mondjuk a szülõk, rokonok, barátok?

K: Hát, voltak mindenfélék. Én Miskolcon születtem, de egyé-ves koromban a szüleim fölhoztak magukkal Pestre. Namost elõször a Baross utcában laktunk egy ideig, késõbb aztán a Ráday utcában, annak a kis rõfösboltnak a raktárhelységében, de a nyarakat a vidéki rokonoknál töltöttem Diósgyõrben, ahol volt egy nagy vasgyár, de ez nem az a rész volt, hanem egy negyon rendes kis falucska volt Diósgyõr, szóval ott voltak nekem barátaim, fiúk, lányok, azokkal jártam a Bükkbe kirán-dulni. Ezek nagyon jó nyarak voltak, tudod, nekünk rengeteg rokonunk volt... Anyámnak tizenkét testvére volt, és ez nagyonsok nagynénit és nagybácsit jelentett... Ez egy nagyon meleg-érzelmû család volt, úgyhogy mindig hívogattak, hogy töltsem náluk a nyarakat, úgyhogy ezek a nyarak rengeteg barátot je-lentettek – egész csapat gyûlt össze, amikor megérkeztem –, szóval, hát jó volt... De aztán õsszel folytatódott a pesti élet. Nem szerettem az iskolát, mert egy idõben nem voltam túl jó

168.indd 1 2015.01.22., 03:48:28

169

tanuló. Egyszer meg is buktattak valami rajzolás miatt, egy Tokaji Nagy Béla nevû tanár... Ez egy igazságtalan dolog volt, inkább egy kis bosszú volt ebben, tudniillik ez a Tokaji Nagy természetrajzot és földrajzot tanított, tehát nem is olyan fontos tárgyakat, na szóval neki elsõ órája volt, és abban az idõben az elsõ óra elõtt imádkozni kellett: fölállt az egész osztály és ima. És hát azon a bizonyos napon, mikor felállt az egész osztály és elkezdte mondani az imát, akkor mögöttem mindenki elkezdett röhögni, mert az asztalomon volt ennek a tanárnak a karika-túrája, amit ima közben az egész sor látott. Namost ez a Tokaji Nagy rettentõen dühös lett, és kizavart az osztályból, föl az igazgatóhoz, és még utánam is ordított, hogy: „ilyen kaján em-berekre itt nincs szükség!” Ettõl kezdve én lettem a Kaján ugye, ez így rajtam ragadt egészen az érettségiig, egy ilyen iskolai gúnynévként, úgyhogy nekem végül is ez a Tokaji Nagy Béla a keresztapám lett ugye...

M: Akkor végül is hálás lehettél neki...

K: Hát, nem nagyon, mert ez a név alapjában véve tévedés.Mikor elkezdtem a profi pályámat, még kézenfekvõnek látszott,de egyáltalán nem jellemzõ rám a kajánság...

Egyáltalán, én a karikatúrának azt az elnevezését, hogy torzkép, hibásnak tartom. A karikatúrában valami több szellem van. Azt még megérteném, ha egy gonosztevõrõl lenne szó, mondjuk

169.indd 1 2015.01.22., 03:49:26

170

egy gyilkosról, vagy egy borzasztó, elvetemült pasasról, aki akár egy állathoz is hasonlítható. De csak úgy ok nélkül, vala-kit ugye majommá tenni, vagy farkassá, hát ennek nincs sok értelme. A karikatúra inkább valami gondolati mûfaj, ahogy én látom... Ha nem lenne olyan nagyon tudálékos, ideográfiának lehetne nevezni, dehát ki a fene használ ilyen szavakat ugye?

Szóval marad a karikatúra szó, amit a tizenhatodik században, Bolognában találtak ki a Carracci testvérek. Namost ezeknek volt egy rajziskolája, és itt bevezették azt is, hogy az utcán jár-kálva mindenféle jeleneteket és arcokat rajzoltak, szóval akkor ezeket a gyorsan lefirkált portrékat és utcai jeleneteket nevez-ték karikatúráknak.

M: De maga a karikatúra, gondolom, benne van az ember természetében...

K: Hát persze, önkéntelenül... Akár nevezhetjük így is...

M: Mint ahogy te is elõbb csináltál karikatúrákat, minthogytudtad volna, hogy mi az, és hogyan nevezik...

K: Úgy van. Namost, ha a mûvészettörténetet nézzük, voltak ugye korai karikatúrák is, például az ókori Egyiptomban, de per-sze Leonardo is rajzolt karikatúrákat anélkül, hogy ezeket ígynevezték volna.

170.indd 1 2015.01.22., 03:50:26

171

Kaján Tibor:Bürokrácia

171.indd 1 2015.01.22., 03:51:22

172

M: És az Iparmûvészeti fõsikola esti stúdiumai után?

K: Közben már jött a háború ugye, és engem behívtak mun-kaszolgálatra, ahol aztán szintén rajzohattam, ha voltak sza-bad órák. Én Kárpát-Ukrajnában voltam útépítésen. Sátrakban laktunk, és követ kellett törni, hatalmas sziklákat kellett szét-törni kisebb kövekké, és azokat kalapáccsal apróra zúzni. Ez elég kemény munka volt. Ennek a munkának a szüneteiben, meg hát volt néha fél nap pihenõ, vagy hétvége – még eltá-vozás is volt a hegyekben, volt ott egy falu, ahová le lehetett járni –, szóval olyankor rajzolgattam ezeket a keretlegényeket,meg a bajtársakat is, és különbözõ jeleneteket.

M: És ott nem haragudtak emiatt?

K: Nem, érdekes módon nem. Nem, sõt, nagyon kedveltek ezek a keretlegények, idõnként átjöttek, hogy rajzoljam le õket. Szóval, valahogy hiányzott nekik, hogy egyet-egyet még nemrajzoltam le. Úgyhogy nem volt semmi konfliktus...

M: Egyébként milyen volt?

K: Hát..., különbözõ idõszakokban és helyeken más és más volt. Volt, ahol kivégzések és halálesetek is voltak. Voltak bor-zasztó nagy fagyások, kéz- és láblefagyások, mert különösen a hegyekben nagyon kemény telek voltak, és mi általában ott

172.indd 1 2015.01.22., 03:52:17

173

laktunk, szóval ezt sokan nem tudták elviselni. Aztán voltak szerencsésebbek – én például, mint látszik, ezek közé tartoz-tam. Csak a melegebb idõben laktam sátrakban, telenként a városban voltam. Ez teljesen véletlen volt. Azonkívül a politika is úgy változott, hogy volt egy enyhébb idõszak, tudniillik a nagy nyilas idõk elõtt egy kicsit megpuhult a politika, és akkor a munkatáborokban is érezhetõen egy kis enyhülés következett be.

Namost a Horthy-proklamáció idején néhány társammal együtt megszöktem a munkaszolgálatból. Akkor már egy esztergomi táborban voltunk egy páncélos osztag mellé beosztva, és onnan szöktünk meg úgy öten-hatan. Namost, amikor a nyi-lasok átvették a hatalmat, akkor elfogtak, és visszakerültünk a táborba, egy fogdába, és hát mint katonaszökevények a Margit körúti Katonai Törvényszékre lettünk irányítva, aminek ugye nem lett volna jó vége... Dehát itt megintcsak szerencsém volt, mert a nagy zûrzavarban a Katonai Törvényszék a front mögé, Székesfehérvárra költözött, úgyhogy nem fogadtak minket, így aztán az esztergomi táborban maradtunk öten egy fogdában...

Idõközben a századunkat kivitték az országból nyugat felé... Rengetegen meghaltak... Mikor jöttek az oroszok, és már lehe-tett az ágyúszót hallani, akkor megszöktünk a fogdából egy börtönõr, egy ilyen kiskatona segítségével, vele együtt... Szóval ennek ez volt a története... Közben ugye a szüleimrõl nem

173.indd 1 2015.01.22., 03:53:31

174

tudtam semmit. Õket közben elhurcolták, és hát ezeket a vi-déki rokonaimat, akikrõl az elõbb beszéltem, ezeket is elvittékAuschwitzba és Bergen-Belsenbe. Mind elpusztultak.

Na szóval, most elérkeztünk a fõiskolához. Én egy év múlva tudtam meg, hogy a szüleim elpusztultak, addig vártam õket, ahogy az egész ország várta valakijét különbözõ helyekrõl. Mindenesetre örültem a szabadságnak és az elsõ dolgom az volt, hogy... De itt még el kell mondanom, hogy mikor ebbõl a fogdából megszöktünk, akkor még nem lehetett Budapestre jönni, mert ostrom alatt állt a város, úgyhogy nyolcan-tízen összeverõdve, nagy kerülõvel, gyalog elindultunk, míg végülSzegeden kötöttünk ki negyvenöt januárjában.

Ott nagy élet volt, lehetett élelmet szerezni, szóval minden volt Szegeden, és én ott mindjárt elkezdtem ugye rajzolni – akkor csináltam ezeket a Hitlerellenes, meg németellenes rajzokat... Volt Szegeden egy nagyon forgalmas utca, olyan, mint itt a Váci utca: a Kárász utca. Namost be voltak törve a kirakatok, úgyhogy ott kitettünk ilyen táblákat, és azokra majdnem min-den nap új karikatúrákat raktam ki – persze mindig frisseket, ahogy jöttek a hírek ugye... Namost akkor már sorra alakultak ott a pártok és készültek az elsõ szabad május elsejére, és eh-hez kellettek mindenféle dekorációk... Úgyhogy kaptunk is va-lami mûtermet egy Kurucz Dezsõ nevû szegedi festõvel – azt hiszem, Kurucz D. István lett késõbb, és mindenféle alföldi

174.indd 1 2015.01.22., 03:54:17

175

Kaján Tibor:Megbocsájtás

175.indd 1 2015.01.22., 03:55:12

176

tájképeket készített –, szóval együtt csináltuk a dekorációkat május elsejére. Közben olvastam egy rövid hírt, mert akkormár megindultak az újságok, hogy Budapesten újra kinyitjaa kapuit a Képzõmûvészeti Fõiskola, és volt egy másik rövidhír is, hogy egy új, rajzos, szatirikus hetilap indul.

Hát akkor nekem már nem volt maradásom Szegeden, úgy-hogy feljöttem pestre és felvételiztem a fõiskolára. Felvettek. Ott akkor az volt a szokás, hogy az ember egy modell után csinált rajzokat, amit a tanárok megnéztek, és aki fel akart venni, az aláírta a rajzot; így én összegyûjtöttem három tanár aláírását, akikbõl már én magam választhattam mestert ugye... A Berény Róbertet választottam, aki aztán elég hamar meghalt. Akkor a Kmettyhez kerültem, aki nagyon jó tanár volt, talán õ volt az egyetlen, akivel lehetett a karikatúráról is beszélgetni... Namost a Kmetty János jópár évet töltött Párizsban, és így tudta, hogy mi ez, mert ott ennek volt egy kis kultusza. Nem-csak a Daumier-féle örökség miatt, hanem ott mindig volt valami kis sziporkázás a sajtóban is, meg a kávéházakban – szóval errõl elég sokat beszélt... A Szõnyivel és a Bernáthtal persze nem lehetett, náluk ez valami mûvészeten kívüli, ala-csonyabbrendû dolog volt, itt nem volt apelláta... Hát így teltek ezek az évek, jártam a fõiskolára, reggel nyolctól déli egyig modellrajzolás volt, aztán majdnem estig elméleti órák: anyag-tan, mûvészettörténet, ábrázoló geometria, és persze bonctana Barcsayval ugye...

176.indd 1 2015.01.22., 03:56:06

177

M: Mi az az anyagtan?

K: Anyagtan? Nekünk, akik festõ szakra jártunk, a festékek ismerete, összetétele, keverése, az ecsetek fajtái és használata,szóval minden, ami szükséges a festészethez.

M: És akkor már volt külön grafika is?

K: Akkor ez még nem alakult ki, de késõbb lejártam más fes-tõkkel különbözõ évfolyamokból a Koffán Károlyhoz, például a Csernussal... A grafikán volt nyomógép, amivel a lemezt – mi akkor fõleg hidegtû technikát használtunk – ki lehetett nyomni; szóval a Koffánhoz bármikor le lehetett menni dolgozni, ha az ember unta az emeleti életet. Nagyon jól éreztem magam ott...

Namost azt mondtam már, hogy a karikatúráról nem nagyon lehetett beszélni, de volt egy nap – ez az új növendékek tök-avatása volt úgy karácsony felé, amikor a karikatúráé volt a fõiskola, és akkor telerajzolhattuk az egészet... Én akkor ösz-szeszedtem néhány növendéket, például a Gross Arnoldot... Nagyon jó karneváli hangulat volt éjfélig, az összes termet telerajzoltuk, csináltunk portrékat a tanárokról – a szobrászok valami papírmasé portrékat csináltak –, közben kisebb ivászat volt, aztán tánc is, és hát népdalok ordítása, meg minden, ami kellett... Szóval, mondjuk, ez egy kis jele volt annak, hogy va-lami élet is volt a fõiskolán, – hogy a karikatúrára terelõdött a

177.indd 1 2015.01.22., 03:57:00

178

figyelem, – hogy néha megtûrték a tanárok. Közben dolgoz-tam a Ludas Matyinak. Akkor még elég lazák voltak a fõiskolai szabályok, nem volt probléma, hogy valaki kint dolgozik, úgy-hogy én nyugodtan dolgoztam a Ludas Matyinak, és abból éltem. Volt valami amerikai lap is, ahol dollárral fizettek, így aztán én már ilyen fiatalon – 23 éves voltam – meg tudtam élni.

M: Kollégiumban laktál?

K: Nem, társbérletben. Az úgy volt, hogy kiadtak egy szobát, vagy a lakás felét, úgyhogy volt egy szobánk, ami elég olcsóvolt. Hát igen... Ez egy érdekes idõszak volt. Minden akkor kezdõdött és alakult, az intézmények akkor szervezõdtek, az ember mindenhová besodródhatott, ha kedve volt, ha nem, akkor otthagyta és máshová sodródott. Én a Ludas Matyiba sodródtam, ahol akkor már a háború elõttrõl ismert, gyakorlott, idõsebb mûvészek dolgoztak: a Toncz, a Kassowitz, meg a Gáspár, az írók közül a Gábor Andor, meg a Tabi, úgyhogy ottragadtam. Hát, sok sikerem nem volt..., ezt meg kell monda-nom. Elég rossz rajzokkal kezdtem. Sok mondanivalóm volt, amit nem tudtam áttenni grafikába. Mostanra ez megoldódott: kevés a mondanivalóm, így aztán jobban ki tudom fejeznimagam. Így mentek ezek a dolgok...

MAKINA, 1996.

178.indd 1 2015.01.22., 03:58:00

179

Kaján Tibor:Rákosi (részlet, 1951)

179.indd 1 2015.01.22., 03:59:01

180

180.indd 1 2015.01.22., 03:59:50

181

181.indd 1 2015.01.22., 04:00:48

Köszönöm a Karikatúra Akadémia Pódiumán elõadó karikaturista kollégák közremûködését és a kArton galéria támogatását, mindenekelõtt Benkõ Zsuzsanna galériavezetõ és Kozma Péter

galériatulajdonos segítségét, türelmét...

182.indd 1 2015.01.22., 04:01:53

Címoldal

Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)

Hátoldal

Császár Tamás: Perspektíva-torzulások kiküszöbölése korszerû

apparátussal (tollrajz) Csás

zár T

amás

A m

iféle

kar

ikat

úra

„A francba az Es z té t i k á va l !Legyen csak egy laza esszé...”

000.indd 1 2015.01.21., 22:42:06

A mifélekarikatúra

Császár Tamás

Címoldal

Sajdik Ferenc: Kísérlet (terrakotta)

Hátoldal

Császár Tamás: Perspektíva-torzulások kiküszöbölése korszerû

apparátussal (tollrajz) Csás

zár T

amás

A m

iféle

kar

ikat

úra

„A francba az Es z té t i k á va l !Legyen csak egy laza esszé...”

000.indd 1 2015.01.21., 22:42:06