Évtizedek óta intenzív kutatások zajlanak egy mesterséges vérpótló szer, köznapi nevén "művér" kifejlesztésére, amely sürgősségi helyzetekben a valódi vért helyettesíthetné. A baleseti szituációk mellett a művér katonai célú felhasználása is nagy jelentőséggel bírhat.

Horváth István dollármilliókat érő találmánya iránt a magyar hatóságok nem biztos, hogy érdeklődnek. Külföldről azonban már most óriási az érdeklődés - a magyar kutató azonban nem akarja kivinni találmányát.

A mesterséges vérkészítmények kifejlesztésére két alapvető megközelítés létezik: a vér természetes oxigénszállító molekulájának, a hemoglobinnak alkalmazása, illetve oxigénszállításra alkalmas, mesterséges úton létrehozott vegyületek, ún. fluorozott szénhidrogének felhasználása.

A hemoglobin-készítményekhez a vér oxigénszállító molekuláját lejárt szavatosságú emberi donorvér vagy marhavér vörösvértestjeiből szabadítják ki. A vörösvértest külső hártyájának eltávolítása után az állati hemoglobin beadható embernek is, illetve a humán készítmény vércsoporttól függetlenné válik. Szabad formában azonban a hemoglobin-molekula nem alkalmas a felhasználásra (vesekárosító és vérnyomásemelő hatása miatt).A molekulák közötti keresztkötések létrehozása, a polimerizáció, a "becsomagolás" mind javítottak az alkalmazhatóságon.

A fluorozott szénhidrogének (perfluorokarbon, PFC) képesek szállítani a vérben, majd a szükséges helyen leadni az oxigént és szén-dioxidot. Az 1980-as években elsőként kifejlesztett PFC-alapú vérpótlót azóta többszörösen továbbfejlesztették, a kezdeti mellékhatásokat kiküszöbölték, és világszerte történtek sikeres kipróbálások embereken. Használatuk széles körű elterjedését akadályozza, hogy csak a normálisnál magasabb oxigénbevitel mellett működnek (tehát pl. műtéteknél, amikor lélegeztetik a beteget.)

A művér létrehozására irányuló kutatások: Az Országos Vérellátó Szolgálat

honlapján nyomon követhető a hazai vérkészlet mindenkori állapota.

A véradóktól származó vérrel szemben a mesterséges vérpótló szer szobahőmérsékleten és sokkal hosszabb ideig lenne eltartható, ráadásul sűrű krém formájában lehetne tárolni, majd felhasználás előtt vízzel hígítani - ezáltal sokkal könnyebben lehetne szállítani, mint a folyékony vért.

A vér legfontosabb feladata az, hogy oxigént és tápanyagokat szállít a szövetekhez, és szén-dioxidot, illetve bomlástermékeket szállít el onnan. Amennyiben ez - például hirtelen, nagy mennyiségű vérvesztés következtében - akadályokba ütközik, az a beteg halálát okozhatja. Ma még csak véradóktól származó vér adásával lehet segíteni.

A művér elnevezés nem egészen pontos, mert a mesterségesen előállított készítmény csak a vér oxigénszállító feladatát pótolná. Az emberi vér ugyanakkor számtalan más feladatot is ellát (pl. kórokozókkal szembeni védekezés, véralvadás), tehát a vérpótló készítmények valójában mesterséges oxigénhordozók lesznek.

Az elméleti, ideális vérpótló készítménynek számos előnye lenne a donoroktól származó vérrel szemben:

- vércsoporttól függetlenül bárkinek beadható, a vércsoport-meghatározás elhagyása harctéri vagy baleseti körülmények között nagy előnyt jelent;- sokkal hosszabban eltartható (néhány hét helyett akár egy-két évig is), és nem igényel hűtést;- a fertőzések átadásának kockázata minimálisra csökkenthető;- nagy mennyiségben előállítható, ezért készletet lehetne felhalmozni.

Készitette: Korn Roland úr Lieb Roland úr