1

A németalföldi szabadságharc

rövid története

Az Egyesült Tartományok története a XVI. század közepétől a

XVII. század közepéig

Készítette:

Lévai Bence

Történelem szak (MA)

H4PN3M

Konzulens:

Dr. Horváth Zita

egyetemi docens

Történettudományi Intézet

Miskolc

2016

2

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 2

Bevezetés ................................................................................................................................... 3

1. Németalföld helyzete (rövid földrajzi és történelmi áttekintés)

1.1–Németalföld földrajzi háttere ......................................................................................... 5

1.2–A nyolcvanéves háborút megelőző történelmi áttekintés ............................................... 6

2.A koldusok és a spanyolok

2.1–A függetlenségi harc kirobbanása ................................................................................. 10

2.2–Alba herceg és a véreskezű kormányzás ....................................................................... 12

2.2–A fordulatok évei .......................................................................................................... 15

2.3–Az új helytartó: Orániai Móric ...................................................................................... 18

3. Újdonságok a harctéren ........................................................................................................ 20

3.1–A katonai reformok ....................................................................................................... 22

4. Út a fegyverszünethez

4.1–A Tartományok legfőbb bevételi forrása – „A tartományok” ...................................... 27

4.2–A fegyverszünet időszaka ............................................................................................. 31

5. Kiújuló küzdelmek

5.1–Problémák mindkét oldalon .......................................................................................... 35

5.2–A függetlenségi harc utolsó fejezete ............................................................................. 37

5.3–A münsteri béke ............................................................................................................ 39

6. Az Egyesült Tartományok helytállása a függetlenség elnyerése után .................................. 41

Összegzés ................................................................................................................................. 45

Summary ................................................................................................................................... 47

Források és felhasznált szakirodalom ....................................................................................... 49

Melléklet ................................................................................................................................... 54

3

Bevezetés

Hollandia, Nyugat-Európa egyik meghatározó országa. A terület, amelyet

Németalföldnek, angolul Low Countries-nek neveznek, otthont ad az Európai Unió több

fontos pontjának. Németalföld területén találhatjuk meg a Hágai Nemzetközi Bíróság

székhelyét, Európa olyan forgalmas kikötőit, mint Amszterdam vagy Rotterdam.

A szakdolgozatom fő témája ennek a meghatározó országnak, vagyis Hollandiának

a kialakulása és a függetlenségi harc kirobbanását követő, megközelítőleg száz éve. Ezen

belül, hogy milyen tényezők vezettek a függetlenség elnyeréséhez és hogyan zajlott a

szabadság kivívása, kik voltak azok, akik fontos szerepet játszottak ebben, illetve kiknek

volt ez köszönhető. Dolgozatommal azt szeretném bemutatni, hogy hogyan zajlott a

nyolcvan éves háború és ez hogyan vezetett Németalföld felemelkedéséhez. Ezért a

dolgozatomat több részre fogom szétbontani, de a keret közös lesz. A keret a nyolcvan

éves háború lesz, és ezen belül fogom kifejteni a hadi és gazdasági tényezőket, amelyek a

fent említett ország kialakulásához vezetett.

A dolgozat felépítése a következő lesz; első lépésben bemutatom a nyolcvanéves

háború első felét, megközelítőleg 1590-es évekig. Ezek után kitérek a hadügyi reformokra,

amelyek modernizálták és ütőképessé tették a németalföldi hadsereget, még egy olyan

túlerőben lévő ellenfél ellen is, mint a spanyol hadsereg. Ahhoz, hogy ezt a reformot

bemutassam, felhasználtam Jacob de Gheyn „Wapenhandelinghe van Roers, Musquetten

ende Spiesse”(ebből a német nyelvű kiadást használtam fel) könyvét, amit Nassaui János

ötlött ki, továbbá Johann Jacob von Wallhausen több művét is, mint a „Ritterkunst”,

„Programma Scholae Militaris”. Wallhausen művei remek forrásalapnak bizonyultak,

mivel művei megírásakor Orániai Móric szolgálatában állt és a művei alapján egész képet

kaphatunk a katonai reformokról. Ezt követően a fegyverszünet alatt lévő történéseket és

gazdasági fellendülést veszem górcső alá, mint az Egyesült kelet-indai társaság

kialakulását, és térnyerését az indonéz szigetvilágban. Végezetül a nyolcvanéves háború

második felét, és az azt lezáró békével fejezem be okfejtéseimet.

Hollandia kialakulása, és függetlenségének elnyerése rendkívül érdekes és fontos

téma a mai kor Európai Uniójában, ám magyar szakirodalom meglepően keveset vagy

semmit sem taglal ezzel a témával kapcsolatban, azaz nincs olyan, hogy egy egységes és

jól felépített szakirodalmi mű magyar nyelven megtalálható legyen. Természetesen

4

Wittman Tibor „Németalföld aranykora” című műve jó rálátást biztosít az általam tárgyalt

témára, ám sajnos azt is figyelembe kell venni, hogy elavult, lévén 1965-ben keletkezett.

Másik jelentős magyar nyelven megjelent mű Maarten Prak „Hollandia aranykora” című

munkája. Fő célom, tehát, hogy egy egységes és jól felépített új tanulmány keretein belül

mutassam be az egységes Hollandia történelmének hajnalát. Nagyon hasznosnak találtam

Wittman Tibor könyve mellett a megtalálható külföldi szakműveket, amiből is kiemelném

Paul Arblaster „A history of the Low Countries” 2006-os művét, Arend H. Huuseen

„Historical Dictionary of the Netherlands” 2007-es munkáját, illetve a „Források és

felhasznált szakirodalmi” részben megtalálható külföldi műveket. Továbbá a mellékletben

megtalálható a szakdolgozathoz kapcsolódó fontosabb személyek, térképek, és

eseményeket ábrázoló festmények.

5

1. Németalföld helyzete (rövid földrajzi és történelmi áttekintés)

1.1. Németalföld földrajzi háttere

Németalföld, mint földrajzi terület Nyugat–Európában helyezkedik el, nagyjából a

mai Benelux–államok területén. Három nagy folyó a Maas, a Schelde és a Rajna

torkolatában található, amely lehetővé tette számára a kiváló közvetítői szolgáltatást, és

fejlett kereskedelmi és ipari központ vált belőle, melyet az európai nagyhatalmak igénybe

is vettek. Történelmi hátterében fontos szerepet játszik, hogy három nagy nemzet (angol,

francia és német) ütközőzónája.

Ezen a tengerszint alatti területen, a szeszélyes időjárási körülményeknek kitéve

Németalföld társadalma decentralizáltan jött létre.1 Rengeteg kis állam, városállam és

tartomány volt megtalálható ezen a területen. A XVI. században ez a terület 17

tartományra volt felosztva: Flandria, Mecheln, Namur, Brabant, Limburg, Antwerpen,

Hainaut, Holland, Zeeland, Friesland, Gelderland, Zutphen, Tournai, Utrecht, Overijsel,

Drente, Groningen. Nem volt közös kormányzás, csak a létrejött államalakulatok élén lévő

uralkodók, hercegek, helytartók irányították ezt a területet. A Staten-Generaal, vagyis

valamennyi tartomány gyűlése képezte a közös döntéshozói szervet. Ám ezek csak katonai

és külpolitikai ügyekkel foglalkoztak, illetve a későbbiekben a tengeren túli

kereskedelemmel is. A belügyek intézésében minden tartomány megtartotta önállóságát.2

Először Jó Fülöp uralkodásakor lehet találkozni a Staten-Generaal-al 1464-ben. A

legjelentősebb tartományok pedig Flandria, Brabant és Holland voltak, mely területeken

helyezkedtek el a gazdag kikötők és kereskedő városok.

Holland tartomány viszonylag későn indult virágzásnak. Megközelítőleg a XIV.

században indult be a fejlődés. Azért ilyen későn, mert Észak-Németalföldön inkább a

IJssel mentén alakultak ki a nagyobb Hanza-vidéki kereskedő városok, Holland

Tartományban csak Dodrecht és Haarlem képviseltette magát nagyvárosi szerepben. A

tizennegyedik században azonban a néhány száz lélekfős városok rohamosan elkezdenek

duzzadni, és a flandriai és brabanti értékesítési lehetőségek ezzel párhuzamosan

növekedésének köszönhették. Ezen a területen főként a szállítmányozásból lehetett

meggazdagodni, így a tizenötödik században már Európa egyik leghatalmasabb

1 WITTMAN 1965, 7.

2 MENICH 2002, 362.

6

kereskedőflottájával rendelkezett a tartomány. A hollandok nagyobb rakomány szállítására

voltak képesek, mint a genovaiak és velenceiek.3

Holland tartományon belül a legfontosabb politikai szerepek a városok kezében

volt. A tartományi gyűlésén a hat legnagyobb városnak (Dordrecht, Haarlem, Delft,

Gouda, Leiden és Amsterdam) állandó helye volt, mellettük volt a nemesi testület, akik a

holland vidéki nemesek alkották. Az egyháznak pedig nem volt képviselete.4

Flandriában a tartományi gyűlésen 4 nagyváros képviseltette magát: Ghent, Bruges,

Ypres és Franc de Bruges. A brabanti tartományi gyűlésen a fő testületet Brüsszel,

Louvain, Antwerpen és s’Hertogenbosch képviselte.5 A flandriai ipar az élen járt, főként

posztókereskedelemmel és feldolgozással foglalkozott. A flandriai kereskedők dolgoztatták

fel a gyapjút, majd a feldolgozás után ők értékesítették a posztót. A kereskedők

teljhatalmat kaptak a posztós céhek irányítása felett, a céh tagjaival végeztették a minőségi

posztó és ruhaanyag előállítását. A területet az értékesítés tekintetében (a champagne-i

vásárok miatt) francia területekkel erős kapcsolatot épített ki, míg a gyapjúimport erős

szálakkal Angliához kötötte.6

1.2. A nyolcvanéves háborút megelőző történelmi áttekintés

Németalföld 1382-ben a Valois–család mellékágát alkotó burgundi hercegek

uralma alá került. A százéves háború alatt élte a Burgund Hercegség az egyik virágkorát.

III. (Jó) Fülöp még tartotta magát a hanyatló lovagi korszakhoz, udvarában fényűző lovagi

tornákat rendezett, és banketteket adott. Ahogy a korszakban többek is, Fülöp is tisztában

volt azzal, hogy a lovagiasság kora leáldozóban volt, ám tudta, hogy ha megnyeri magának

a lovagságot és a megmaradt lovagokat, népes támogató tábort tud gyűjteni maga köré.

Fülöp 1430-ban, Portugáliai Izabellával kötött esküvője alkalmával, amelyet Bruggeben

rendeztek, megalapította Európa egyik legsikeresebb lovagrendjét, az Aranygyapjas

Rendet (Orde de la Toison d’Or).7 A korra jellemző volt, hogy csakis királyok hoztak létre

rendeket, a burgund herceg pedig meg akarta mutatni, hogy egyenrangú a királyokkal.

Később, XI. Lajos francia uralkodó a francia főnemesség leverése után a III. Fülöp-

öt követő Merész Károly ellen fordult, hogy megszerezze a Burgundiai Hercegséget. 1477-

3 PRAK 2004, 18.

4 PRAK 2004, 19.

5 Hans Cools: The impact of charles v’s wars on society int he low countries. A brief exploration of the

theme. : https://repositorio.uam.es/bitstream/handle/10486/1208/17081_a16.pdf?sequence=1 317.old. 6 WITTMAN 1965, 9.

7 SHÁGY 2004, 195.

7

ben a Nancy mellett vívott ütközetben győzi le Károlyt.8 Ám halála után az örökség Károly

lányára szállt Burgundiai Máriára, aki hozományul elvitte Németalföldet, amikor Habsburg

Miksához ment feleségül, így Lajosnak nem sikerült megszereznie a vágyott területet, és ez

a házasság vezet majd a későbbi Bourbon-Habsburg ellentét alapjához is.9

Burgundiai Mária megadta a Groot Privilege-t (Nagy Kiváltság) a tartományoknak,

aminek a segítségével, a Staten-Generaal és a tartományok nagyobb hatalommal

rendelkeztek a kormányzásukban, mint eddig bármikor. A Nagy Kiváltságban Mária

engedményeket tett a központosító törekvésekkel szemben, a tartományi és helyi

privilégiumokat pedig visszaállította.10

1482-ben Burgundiai Mária meghalt, és férje I.

Miksa lett a régens. Idővel fia Szép Fülöp kezébe került a hatalom, majd Fülöp halála után

ismét Miksához.11

Miután 1519-ben V. Károlyt német–római császárrá koronázták,

apjától, Miksa fiától a Burgundi Hercegség részeként kapta meg Németalföldet, anyjától

pedig a spanyol királyságokat, Amerikát és Szicíliát örökölte.12

V. Károly 1530-ban kinevezte húgát, Magyarországi Máriát helytartónak

Németalföldön, ő töltötte be ezt a pozíciót egészen 1555-ig. V. Károly egy szervezett

államapparátust működtető, célratörő modern állam képére akarta megszervezni

Németalföldet. 1531-ben a legfőbb Nagytanácsot 3 különböző tanácsra bontotta szét, az

Államtanácsra (politikai ügyekért felelős), a Titkos Tanácsra (jogi ügyekért) és Pénzügyi

Tanácsra (gazdasági ügyekért).

A tartományok közötti villongásokban is sokat segítettek a Habsburgok, és cserébe

a tartományoknak támogatást kellett nyújtaniuk a különböző hadjáratokban. Holland

tartomány támogatta Károly frieslandi hadjáratát 1521 és 23 között, illetve 1527-28-ban is

segédkezett az Utrecht ellen irányuló küzdelemben. Holland volt az, amely ezekből a

terhekből a nagy részét kivette. A tizenhatodik század közepe táján tíz-tizenötször több

adót fizetett be V. Károly hadiköltségvetésébe, mint korábban bármikor. Holland

tartományi gyűlése ezért új kamatleveleket, államkötvényt fejlesztett ki, melynek

fizetésében a helyi vezető réteg is részt vett.13

A költségek egyre csak növekedtek, nem szabad elfelejteni, hogy V. Károlynak

ekkortájt egy másik nagy küzdelemben is részt kellett vennie. Az 1521 és 1559 közötti

időszakban öt itáliai háború zajlott le. Az itáliai háborúk inkább amolyan Habsburg-francia

8 SHÁGY 2004, 195.

9 SHÁGY 2004, 196.

10 PRAK 2004, 15.

11 HUUSSEN 2007, 25.

12 ROBERTS 2000, 82.

13 PRAK 2004, 19.

8

háborúk voltak, melyben a V. Károly megjelenésével egyre nyilvánvalóbbá vált a franciák

bekerítése a Habsburg részről. Az első, ún. burgundi háborúban 1525-ben zajlott le a páviai

ütközet, amelyben a franciák veresége egy teljes hadművészeti korszak, a lovagi korszak

alkonyát jelentette be. 1526-ban a korábban francia ellenesen (1511-ben) életre hívott

Szent Liga folytatásaként létrejött a cognaci liga már a Habsburgok ellenirányult, amely

végképp megosztotta Európát. A cognaci-ligában a pápa és az itáliai-államok küzdöttek a

franciákkal karöltve a Habsburgok ellen. 1527-ben a császári zsoldosok feldúlták Rómát és

a franciák kiszorulnak – Piedmont kivételével – az itáliai-félszigetről. A még két évtizedig

zajló itáliai háborúk végül francia vereséggel zárulnak. A félsziget államaiban, Velence és

a Pápai Állam kivételével, a spanyol befolyás érvényesül. A franciák mindössze az 1552-

ben elragadott három elzászi erődítményt őrizhették meg, Metz, Toul és Verdun várát.14

A

hatalmas kiadások, amelyek az itáliai háborúkkal jártak Németalföldet sem kímélték.

Az adózási terhek következtében egyre nagyobb lett a feszültség Németalföld

szerte, és erre Luther fellépése csak olaj volt a tűzre.

Az 1520-as évek óta a Habsburg hatóságok egyre következetesebben üldözték a

katolikus vallástól eltévelyedőket, 1540-re ezek az „eretnek” tanok a fogyás és kifáradás

jeleit mutatták.15

AZ 1550-es évekre egy újabb fellendülés kezdődik meg, mivel ezeknek a

mozgalmaknak a bázisai újabb lökettel támogatták a tanok terjedését. Az egyik jelentős

segítség VI. Eduárdtól, Angliából érkezett, ahol több németalföldi közösség is működött.

Angliából idővel Kelet-Frieslandba tevődött át a központjuk, ahonnan 1554 és 1559 között

230 eretnek mű látta meg a napvilágot.16

1550-ben Károly rendeletet is adott ki a

németalföldi eretnekek üldözéséről. Megtiltotta az eretnekek gyülekezési jogait, az eretnek

tanok terjesztése és gyakorlása fejében pedig azonnali halálos ítéletet mondatott ki.

Buzdították a németalföldieket, hogy adják fel egymást, mivel ha valaki feljelentett

eretnekséggel valakit, és bebizonyosodott az eretnekség, akkor a feljelentő megkapta a

feljelentett személy vagyonának egy részét.17

Az augsburgi vallásbéke után (amely az egész Német–római Birodalomban

elismerte a lutheránus vallást) 1556-ban lemond V. Károly.18

Az itáliai háborúk után,

Károly már súlyos betegen megpróbált új szövetséget létrehozni megözvegyült fia Fülöp és

az angol királynő I. Mária házasságával 1554-ben. Ám a probléma ott kezdődött, hogy az

14

KATONA 2006, 578. 15

MACCULLOCH 2011, 469. 16

MACCULLOCH 2011, 469. 17

V. Károly rendelete a németalföldi eretnekek üldözéséről. In: POÓR 2000, 192. 18

ROBERTS 2000, 85.

9

angol parlament nem volt hajlandó megkoronázni Fülöpöt, és ott végződött, hogy Mária

nem szült gyermeket. Utolsó hadjáratai Károlynak ismét csak eredménytelenek voltak, és a

császár belefáradt az elmúlt évek kudarcaiba.19

1555 októberétől folyamatosan vonult

vissza V. Károly, először az aranygyapjas rend vezetéséről mondott le, majd fiára II.

Fülöpre hagyta Németalföldet, majd 1556 januárjában a spanyol területeket is II. Fülöpre

hagyta. A német-római birodalmi trónt pedig öccsére II. Ferdinándra hagyta. Utolsó éveire

Károly visszatért Spanyolország földjére és a yustei hieronimita kolostor mellett álló

kicsiny villában vonult el. 1558 szeptemberében itt hunyt el.20

V. Károly lemondása után, a

kinevezett németalföldi kormányzó, a császár testvére, Mária is lemond a brüsszeli

palotában a helytartóságról.

19

FODOR 2001, 366. 20

MACCULLOCH 2011, 424.

10

2. Képrombolás, szabadságharc, fegyverszünet

2.1. A függetlenségi harc kirobbanása

Apjával ellentétben, Fülöp elhanyagolta Németalföldet, pedig a spanyol kincstárnak

a terület gazdasági helyzete gyümölcsöző volt. 1559-ben egy rendi gyűlésen Fülöp

megválasztotta Pármai Margitot (féltestvérét) maga helyett Németalföld kormányzóságára.

Az új politikai felállásban a németalföldi Államtanácsból nagy számban szorultak

ki az V. Károly és királypártiak, azaz Egmont grófja, Hoorn grófja, és Orániai Vilmos.

Helyükre a megbízhatóbbnak tartott spanyol párti nemesek kerültek.21

Röviden Orániai Vilmos életéről. Vilmos orániai herceg (vagy, ahogy más néven

ismerik „A Hallgatag”) 1533. április 25-én született Dillenburg kastélyában. 11 éves

korában elküldték, hogy átvegye unokatestvére, René de Chalon vagyonát, mivel az örökös

nélkül halt meg. Miután átvette de Chalon örökségét, apja révén megszerezte az orániai

herceg címet is. Idővel Holland, Utrecht és Zeeland tartományok vezetését szintén

megkapta. V. Károlyra nagy hatással volt, katonai szolgálatot teljesített nála. Károly II.

Fülöp figyelmébe ajánlotta Vilmost, aki idővel az Államtanács tagja lett. 1551-ben

feleségül vette Egmonti Annát, ezzel sikerült Egmont grófja felé elköteleznie magát, majd

1561-ben újra nősült és elvette Szász Móric lányát, Szász Annát.22

Fokozta a németalföldi nemesek indulatát, amikor 1561-ben Antonie Perrenot-ot,

arrasi püspököt, Granvelle urát kardinálissá nevezte ki II. Fülöp. A nyugtalanság még

mélyebb gyökereket vert, amikor a helyi inkvizíciót a spanyol inkvizícióval kezdték

párosítani. A németalföldi lakosság félelme beigazolódni látszott, amikor 1561-ben Alonso

del Cantó katonai parancsnokot küldték a túlterhelt helyi inkvizíció munkájának

megsegítésére, és agresszívan, kegyetlenül felléptek az eretnekekkel szemben, többek

között a spanyol földről ide menekülőkkel. Ezzel a tettével végképp megvonta bizalmát a

németalföldi nemesség a kezdetben talán még támogatott inkvizíciótól.23

Az egyház és az

állam működésének racionalizálása egyre inkább azzal fenyegette a németalföldi népeket,

hogy elveszítik azokat a privilégiumaikat, amiket még a burgund örökség részeként kaptak.

1562-ben megtartják az első istentiszteletet, de 1561-ben már kinyilvánítják a „belga

21

BARTA 2006, 173. 22

ROWEN 1990, 10. 23

MACCULLOCH 2011, 471.

11

hitvallást”.24

1563-ra Granvelle elmenekül, az eretneküldözések pedig szigorodnak. A

protestánsok azonban nem váltak dominánssá a népesség körében, a katolikus vallás sokkal

erőteljesebben volt jelen, főleg a Rajna vonalától délre és északra.

A németalföldi nemesség ignorálása az Államtanácsban, az inkvizíció térnyerése,

továbbá a későbbi terror vezetett oda, hogy kirobbant az a szabadságharc, amelynek a

végeredménye az lett, hogy az Egyesült Tartományok szabad állammá vált, és elkezdődött

a németalföldi aranykor.

A szabadságharc kirobbanásának a fentebb említett okain kívül egy igazán

meghatározó cselekmény vált alapjává. Ez volt a képrombolás, hollandul a Beeldenstorm.

A kitöréshez alapul szolgált a „Megegyezés” program, ebből fakadóan, egy nemesi liga

létrejötte, továbbá az elégedetlenségek figyelmen kívül hagyására.

1565-ben Brüsszelben összeült a kálvinista nemesség, és elkészítették a

„Megegyezés” (Compromis)25

programjukat, amelynek lényege a tartományi kiváltságok

biztosítása, a vallások szabad gyakorlata és az egyházi birtokok szekularizálása (itt

érdemes megjegyezni, hogy az arisztokrata főnemesség nem értett teljesen egyet a

nemesség feliratával, melyet Pármai Margit helytartóhoz intéztek. Maga Orániai Vilmos is

inkább felhagyott nyilatkozataival, és csendbe burkolózott. Innen kapta a „Hallgatag”

nevet). 1566. április 5-én az összehívott Staten–Generaal-on, a nemesi liga átadta

követeléseit Margitnak, aki biztosította a rendeket, hogy továbbítja azt a királynak. Az

újabb felirat átadásánál kérték, hogy függesszék fel az eretnekség elleni törvények

végrehajtását, és vallási pereket.26

Innentől hívták őket gueux-knek, azaz koldusoknak.27

Az 1566-os év azonban más eseményeknek is teret adott. Ekkor kezdődött el a

korábban említett képrombolás is. A koldusok (és nem a gueux-k) és a szegényebb

néprétegek között, a magas élelmiszer árak és a baltikumi gabonaszállítmányok elmaradása

miatt, lázadás tört ki. Megrohamozták a katolikus templomokat és a benn lévő képeket,

ikonokat, szobrokat elpusztították (innen eredeztethető a név, azaz a „Képrombolás”).

Nemcsak a képeket, hanem az adósságleveleket és a telekkönyveket is elpusztították, más

24

MACCULLOCH 2011, 471. 25

WITTMAN 1965, 67. 26

MACMULLOCH 2011, 472. 27

A forrásaimban a gueux-kre, azaz a koldus elnevezésre több tézist is találtam, azaz, hogy mi alapján

nevezték őket annak. Niederhauser Emil „A Habsburgok” című művében azt állítja, hogy saját magukat

kezdték így nevezni, minden alap nélkül, míg Wittman Tibor állítása szerint azért, mivel a koldustarisznyáig

hűek a királyhoz (ezt később saját veretett pénzérméjükre tették rá). Barta János szerint viszont azért hívták

őket koldusoknak, mert egyszerű, szegényes ruhában jelentek meg, amit a spanyol udvari etikett udvaroncai

meg is jegyeztek. Ezen túl ezekre a nemesekre a gueux kifejezést használom, megkülönböztetés miatt.

12

szóval megszabadították magukat adóságaiktól a képrombolás tevékenységén belül.28

A

képrombolás elindulásával kapcsolatban áll az is, hogy II. Fülöp július 31-én kelt levelében

nem engedett korábbi rendeleteiből, nem vonta őket vissza, és az addig is tartó inkvizíciót

új püspökség kezébe adta. Pármai Margit azonban az augusztusban kirobbant képromboló

lázadás elején megfogalmazott egy kiáltványt az inkvizíció megszüntetéséről, amnesztiáról

és a rendeletek visszavonásáról. Cserébe a nemesi liga felszámolását követelte.

Az arisztokrata főnemesség a lázadás leverése mellett döntött, mivel ők inkább a

kompromisszumos megoldásban bíztak. Ennek érdekében Flandria és Artois tartományok

vezetője Egmont gróf és más főnemesi urak segítettek a lázadás leverésében. 1566

decemberében Pármai Margit összehívta seregeit, hogy a lázadó városok ellen fellépjen.

Brederode, mint a nemesi liga egyik vezér egyénisége, az elutasítások után felkészült az

összecsapásra Margit csapataival szemben.

Antwerpenben a lázadó csapatok ellen a spanyol hadsereg a város elfoglalására

készült. Orániai Vilmos ekkor elrendelte a fegyverletételt, aminek nem akartak eleget

tenni, de végül Vilmos érvei meggyőzték a lakosságot és a lázadókat, és befogadták a

spanyol helyőrséget.29

A többi város sorra esett el a spanyolok ereje előtt. Mikor leverték a lázadást,

Margit visszavonta rendeleteit, korlátozta a vallásgyakorlás szabadságát, továbbá

hűségesküt követelt a nemesség tagjaitól. Ennek Egmont eleget is tett, ám Orániai Vilmos

és Brederode azonban nem, és inkább német területre emigráltak. (Orániai Vilmos a német

területen található Nassaui kastélyába menekült, később onnan tervezte meg támadásait a

spanyolok ellen.30

)

Azonban hiába az erőskezű kormányzás, II. Fülöp ekkora már meghozta döntését.

1567 augusztusában új helytartót küldött Pármai Margit helyére, ez pedig nem volt más,

mint Fernando Álvarez de Toledo, azaz Alba hercege, aki nagyszámú spanyol sereggel

vonult be a Németalföldre, megkezdve egy terrorral és kivégzésekkel teli időszakot.31

2.2. Alba hercege és a véreskezű kormányzás

A nyolcvanéves háború az egyik leghosszabb háború volt, amelyet Németalföld

területén vívtak. A háború kirobbanását 1568-ra datálják, és 1648-ig számítják, ami

28

BARTA 2006, 173. 29

WITTMAN 1965, 74. 30

ROWEN 1988, 13. 31

GONDA 1987, 59.

13

egybeesik a harmincéves háború végével. A nyolcvanéves háború két nagy részre bontható

fel; az első rész 1568-tól tartott 1609-ig, a második rész pedig 1621-től 1648-ig. Az 1609–

1621-ig tartó időszak a fegyverszünet időszaka, II. Fülöp és az Egyesült Tartományok

között, elismerve függetlenségüket, de legvégül csak az 1648-as vesztfáliai–béke fogja

biztosítani a protestáns polgári köztársaság létrejöttét.32

Tehát, 1567 nyarán bevonul Alba hercege Brüsszelbe és elkezdi azt a terrort, mely

következtében több ezer embert fognak börtönbe vetni, illetve kivégezni.

Fernando Álvarez de Toledo, azaz Alba harmadik hercege 1507-ben született egy

Piedrahita nevű településen Spanyolországban. Tizenhét éves korában csatlakozott a

hadsereghez és tizennyolc évesen, 1525-ben, harcolt a páviai ütközetben. Kimagasló hadi

teljesítményei után, egyre többen kezdték felfedezni benne a katonai géniuszt. Harminc

éves korában már a hadsereg parancsnoka volt. Miután visszahívták 1573-ban

Németalföldről, 1580-ban II. Fülöp Portugáliába küldte, hogy biztosítsa számára a portugál

trónt. Miután Alba hercege megérkezett oda, bevonult Lisszabonba és elfoglalta

Portugáliát Spanyolország számára. Végül itt halt meg 75 éves korában, 1582-ben.33

Két hét leteltével 1567 szeptemberében tanácskozás ürügye alatt, más nemesekkel

együtt, Alba letartóztatta Egmont és Hoorn grófot. Ennek a letartóztatásnak az

érdekessége, hogy Hoorn és Egmont is a kinevezett helytartó mellett álltak és nem

szimpatizáltak a rendi ellenállással, a gueux-kkel, és korábban is felléptek ellenük a

kompromisszumos megoldásban bízva. Alba ezek után létrehozta a „Zavarok Tanácsát”,34

amely egy 12 tagú bizottság volt, és Alba személyes vezetésével megkezdték a

terrorhullámot Németalföldön. Ennek a tizenkét tagú tanácsnak száma idővel kettőre

csökkent, miután a tagokban is realizálódott a népszerűtlenségük. A megmaradtak közül a

legtevékenyebb Juan de Vargas volt.35

Ez a tanács mindent összevetve több mint ezer

embert juttatott akasztófára. Sok felkelő javait elkobozták, köztük Orániai Vilmos

vagyonát is. Ezzel a tettel sikerült a felkelőket teljesen ellenük fordítani, mivel csak a

felkelés sikerességével remélhették azt, hogy visszaszerzik a vagyonukat.36

1568. június 5-

32

SZILÁGYI 2009, 391. 33

GROSSMAN 2007, 17. 34

Erre Wittman Tibor úgy hivatkozik, hogy az eredeti nevet használja, a Conseil des Troubles. később ez fog

átalakulni a véres tanáccsá. A véres tanács nevet azonban már nem Alba, hanem a nép adja majd. In:

WITTMAN 1965, 76. 35

WITTMAN 1965, 77. 36

PRAK 2004, 21.

14

én hajtották végre az ítéletet Egmont és Hoorn grófon. A kivégzésükről a leírás a Fugger-

Zeitungban maradt fenn.37

Alba kormányzósága alatt átalakították az addigi hagyományos közigazgatást is.

Egyre több spanyol tisztségviselő és katona jelent meg Németalföldön. Új adózási forma is

kezdetét vette, ez volt az alkabala.38

A spanyol tisztségviselők ellen egyre több és több támadás érkezett. 1568-tól

kezdődően a Nassaui kastélyába visszavonult Orániai Vilmos gróf és Nassaui Lajos is

betört Németalföld területére, és több támadást intézett a spanyol csapatok ellen. Azonban

nem tudott döntő győzelmeket kicsikarni a spanyol csapatokkal szemben, mivel azok

túlságosan jól felszereltek voltak. A gueux-k pedig Anglia irányába fordultak, de I.

Erzsébet elküldte őket, mivel nem akart részt venni a küzdelemben, de azért bizonyos

mozgásszabadságot biztosított a tengeri gueux-knek. Ám a lepantói ütközet után Anglia

jobbnak látta végleg megszakítani a kapcsolatot a „koldusokkal”. Elkeseredettségükben a

francia hugenották vezetőjétől, Gaspard de Coligny admirálistól vártak segítséget, de 1572.

augusztus 23–24 éjjelén a katolikus Valois–házi Margit, IX. Károly francia király testvére

és a hugenotta király, Navarrai Henrik esküvője után, meggyilkolták az admirálist és vele

együtt a protestáns nemességnek nagy részét is. A vérengzést Medici Katalin

kezdeményezte, aki félt, hogy a katolikus–protestáns megegyezésben a saját politikai

befolyása megrendül, és ezért a katolikus Guise–család segítségével, és a lakosságtól

támogatva kivégeznek Párizsban 2000 embert. A későbbiekben mintegy 10 000 hugenottát

végeznek ki.39

A Szent Bertalan éji vérengzés vezette rá Orániai Vilmost is, hogy

Franciaországból, az ott dúló események miatt, többé nem várhat támogatást, pedig

előzetesen a francia király támogatta Vilmos tevékenységét. A támogatás olyan mértékű

volt, hogy Albának ki kellett vonnia a csapatait a francia fenyegetettség miatt Holland

Tartományból.

1568-ban azonban nemcsak a Vilmos általi betörések mutatták a szabadságharc

jeleit, hanem az is, hogy sokkal szervezettebbek lettek az előbb is említett gueux-k

támadásai. Habár a szárazföldi „koldusok” a szabadságharc elején még nem olyan

látványosan küzdöttek, mint a tengeri „koldusok”, a spanyolok elkezdtek tartani tőlük. A

szárazföldi gueux-kre leginkább a partizán, vagy gerilla hadviselésszerű hadműveletek

voltak a jellemzők. A tengeri gueux-k pedig kalózkodó hadjáratokban vettek részt.

37

POÓR 2000, 41. 38

Az alkabala adó minden ingó és ingatlan vagyon után 1%-ot, az ingatlanok eladása után 5%-ot, az ingóság

eladása után pedig 10%-ot tett ki. 39

BEIBER 2007, 391.

15

2.3. A fordulatok évei

1572 éve meghozta a fordulatokat. A tengeri gueux-k bebocsájtást nyertek Briel

városában, 1572. április 1-én pedig megtámadták őket a spanyolok. Miután sikerült

visszaverni a támadókat, több északi tartomány is felbátorodott és kiszorították a

spanyolokat a városaikból. Egyre több és több városban fegyverezték le a spanyol

helyőrséget, és utasították ki őket onnan. Fokozva a szabadságharcot Holland és Zeeland

tartományok helytartónak nevezték ki Orániai Vilmost, és a két nagy északi terület is nyílt

felkelésbe tört ki. Alba északi hadjárata nem hozott sikert, és miután októberben

visszaszerezték Mechelent, a spanyolok kifosztották a várost. Novemberben Zutphenben is

ugyanez történt, illetve december 1-én Naardenben. Albáék lemészárolták majd az egész

lakosságát mind a két városnak.40

Amikor II. Fülöp felismerte, hogy Alba teljes mértékben

ellene fordította egész Németalföldet 1573-ban menesztette hivatalából.

Azonban a felkelők sem voltak teljes mértékben függetlenek a kegyetlenkedésektől.

Nem voltak annyira véres kezűek, mint a spanyolok, mégis sok tartományban erős nyomást

gyakoroltak a vezetőkre, hogy támogassák anyagilag a felkelést. Ám a realitások talaján

nézve a spanyol helyőrséget és katonaságot a németalföldi emberek adójából fizették, amíg

a felkelőket nem. Azokat, akiket fizettek a németalföldiek (azaz a spanyolokat),

kifosztották vagy lemészárolták őket. 1572 decemberében a spanyolok ostrom alá vették

Haarlem városát, majd amikor sikerült bejutniuk a városba, lemészárolták a város

helyőrségét.41

Ekkorra már egyre inkább megterhelőnek látszott pénzügyi szempontból a spanyol

katonaság fenntartása ilyen messze Spanyolországtól. 1573-ban, miután másfél évig nem

kapták meg a spanyol zsoldosok a zsoldjukat felkelés tört ki köztük. 1574 áprilisában a

Mook-i ütközet után, ahol vereséget mértek Nassaui Lajos seregére, újabb lázadás tört ki.42

Az ütközetben meghalt Nassaui János és Nassaui Henrik is.43

A lázadó katonaság

Antwerpen falaihoz vonult, ahol követelték a zsoldjukat. Antwerpen kereskedői hiteleztek

az uralkodónak, és kifizettek egy millió arany koronát a zsoldosoknak. 1575 szeptemberére

újabb lázadás tört ki a spanyol katonák között. Novemberre ismét Antwerpenhez vonultak,

ahol azonban (a korábbiakból okulva) a lakosság védműveket épített. Azonban november

40

PRAK 2004, 22. 41

PRAK 2004, 22. 42

PRAK 2004, 23. 43

HUUSSEN 2007, 28.

16

3-án benyomultak a városba a spanyol katonák, és napokig anarchia uralkodott a városon

belül. Összesen 8000 ember halt meg a „spanyol őrjöngés” során.44

Alba menesztése után II. Fülöp kinevezte Luis de Zúňiga y Requensest.45

Requenses gyors hatalomszilárdítással érkezett Németalföldre, és hiába győzte le Nassaui

Lajost, zsoldosait nem tudta kifizetni, és a lakosság sem volt hajlandó teljesíteni neki a

megszavazott adókat. Requenses politikájának halála vetett véget, 1576 márciusában, és a

helyére a lepantói csata győztese, Don Juan de Austria került.

1576 ismét egy újabb fordulat éve volt. Az északi és déli tartományok, miután

hallottak Antwerpen szörnyű sorsáról a közeledés útját választották. Ez év márciusában

létrejött a Genti Pacifikáció. Ennek értelmében a tartományok kimondták, hogy a spanyol

katonaságnak el kell hagynia Németalföld területét, továbbá megtartják a 17 tartomány

egységét és azt, hogy az északi régiókban biztosítják a protestáns és katolikus

vallásgyakorlást. A megmaradt 15 tartományban, ahol a katolikusok voltak többségben,

mindenkinek biztosították a szabad vallásgyakorlást.

A Genti Pacifikációt Don Juan de Austria elfogadta, és ígéretet tett a betartására.

Szüksége volt a németalföldi tartományok politikai stabilitására, mivel Anglia trónját

kívánta megszerezni, és ehhez tökéletes alapnak indult a németalföldi terület. 1578-ban

azonban meghalt, és a helyére először Mátyás főherceget akarták kinevezni, de végül

Pármai Margit fia, Alexander Farnese, azaz Pármai Sándor került a helytartói posztra.

A déli tartományok, látván a politikai fordulatot a helytartó változással, hogy végre

bebiztosíthassák magukat, megkötötték 1579-ben az Arrasi Uniót. Válaszként az északi

tartományok létrehozták az Utrechti Uniót (ami magába foglalta Geldern Hercegséget,

Zutphen Grófságot, Holland, Zeeland, Utrecht és Friesland tartományokat). Az északi

tartományok, melyek kereskedelemben és gazdaságban is felülmúlták a déli

tartományokat, egyúttal meghirdették a valláson belül az önrendelkezés elvét. Az Arrasi

Unióban a déli tartományok elismerték a spanyolok fennhatóságát, II. Fülöp királyságát és

Don Juan de Austria kormányzóságát is. Szembe helyezkedtek a Genti Pacifikációval,

mely kimondta az egységre való törekvést. Az Utrechti Unióban ennek az ellentéte

érvényesült, és 1581-ben kinyilvánították II. Fülöp és a Habsburg–ház trónfosztását.46

Ekkortájt kezdődött közeledés a béke irányába. Kölnben került sor az első

béketárgyalásra a felkelők és a király képviselői között. Ám ez sikertelen volt, mivel II.

44

PRAK 2004, 23. 45

STATE 2008, 51. 46

BARTA 2006, 175.

17

Fülöp hatályon kívül helyezte Oránia Vilmos helytartói fennhatóságát (1577-ben

ismételten megerősítették több tartomány helytartósága fölötti fennhatóságát a Staten-

Generaal), vérdíjat tűzött ki rá, és nem volt hajlandó érdemi tárgyalásokra. A Staten-

Generaal válaszul Anjou grófjának, III. Henrik francia király öccsének kínálták fel a

hatalmat. Henrik elfogadta az ajánlatot, és 1581. január 23-án beiktatták az öccsét. Néhány

hónappal később történt meg a korábban említett trónfosztás.47

Holland és Zeeland

azonban még mindig Orániai Vilmost volt hajlandó elfogadni, mint kormányzót. Anjou

grófja, hogy bebiztosítsa a hatalmát 1583-ban államcsínyt hajtott végre. Az egyik

engedetlen város ellen vonult, amely Antwerpen volt, és sor került a „francia őrjöngésre”.48

A korábban említett vérdíj 25 000 arany korona volt, amit Balthasar Gerard, aki

Franche-Comté területéről származó fiatalember volt, meg is szerzett, amikor 1584. július

10-én Delftben lelőtte Orániai Vilmost. Gerardot végül elfogták, a vérdíjat pedig az

anyjának fizették ki.49

Így vesztette el a szabadságharc a legnagyobb vezetőjét, kinek

halála nem is jöhetett volna rosszabbkor. Orániai Vilmos halálával 1584-ben az északi–

tartományok egy vitatott életű, ám kiváló politikai stratégát és helytartót veszítettek el. Az

eltelt évszázadok alatt, Vilmosról több kép is kialakult, egyesek szerint, Németalföld

korlátlan vezetésére vágyakozott, mások a németalföldi szabadságharc mártírját látják

benne, aki mindent megtett a tartományok függetlenségének biztosítása érdekében.

1584-re Farnese terve, amelyben elállja a Schelde torkolatát, ezzel elzárva a

brabanti és flamand városokat a kereskedelemtől, egyre inkább megvalósulni látszott.

Vilmos halála miatt a németalföldiek morálja visszaesett, és a városok könnyen megadták

magukat Farnesenek. 1585 februárjában Brüsszel, júliusban Mechel, augusztusban

Antwerpen jutott Farnese kezére. A spanyol agresszió és kegyetlenkedés azonban

elmaradt, és szabadon lehetett távozni a városokból.50

Látván a fejetlenséget, ami Vilmos halála után maradt, I. Erzsébet angol királynő

végül hajlott a szövetség megkötésére. Elküldte Robert Dudleyt, Leicester grófját, és több

ezer angol katonát, hogy segítség a németalföldiek küzdelmét. Mind Leicester, mind

Erzsébet főként arra törekedtek, hogy minél nagyobb befolyást szerezzenek a németalföldi

területekből. Leicester politikája azonban nem volt sikeres. Megtiltotta a holland

kereskedőknek a spanyolokkal és a spanyolok szövetségeseivel való kereskedelmet, amivel

47

PRAK 2004, 24. 48

ARBLASTER 2006, 123. 49

ARBLASTER 2006, 127. 50

PRAK 2004, 25.

18

sikerült kivívnia a holland kereskedő réteg ellenérzéseit.51

Jan Oldenbarneveltnek

köszönhetően 1587-ben eltávozott Németalföldről.

Dudley mesterkedéseinek leleplezése után szabad út nyílt Orániai Móricnak52

,

Orániai Vilmos fiának, hogy átvehesse a németalföldi helytartói tisztséget, és győzelemre

vezesse a Németalföldet.

2.4. Az új helytartó: Orániai Móric

Móric 1567. november 14-én született Dillenburg várában (apjához hasonlóan).

Anyja Vilmos második felesége, Szász Anna, Móric pedig anyai nagyapja után kapta a

nevét, aki Szász Móric választófejedelem volt. Fiatal korát Dillenburgban töltötte I. János

Nassau grófjával együtt, miközben apja a németalföldi szabadságharcban vett aktívan

részt. Heidelbergben, majd Leidenben tanult, ahol megismerkedett Simon Stevinnel,

akinek később a műszaki tanácsait követve megnövelte a hadseregében a mérnökök,

utászok számát, ezáltal megerősítetve a műszaki alakulatok helyzetét. Móric és Nassaui

Vilmos kiváló katonai hadvezetése vezet majd oda, hogy biztosítani tudják az északi

tartományoknak, a későbbi Egyesült Tartományoknak a függetlenségét.

Miután megszilárdította helyzetét Móric, 1590-ben hadjáratot indított a

tartományok felmentése végett. Benyomult Brabant városába, majd elfoglalták Nijmegent,

mely hajózási szempontból kulcsfontosságú volt. Így biztosítani tudták Holland és Zeeland

tartományokat is a spanyol csapatok ellen. Nagymértékben segítette Móric előre

nyomulását, hogy a spanyol csapatok Franciaország felé fordultak. 1592-ben Farnese

meghal, Geertruidenberg, majd Groningen ostromnál felhasználják a műszaki csapatokat

és Móric katonai reformjait, és elfoglalják.

A külpolitikai helyzet is javított az északiak sikerein. 1589-ben IV. Henrik (aki

hugenotta párti volt, katolikus vallású, majd áttért a protestáns hitre) Franciaország királya

lett, miután megölték III. Henriket, aki megszüntette a hugenották vallásgyakorlását.53

1588-ban az angolok legyőzték a spanyol hajóhadat, az Armadát, és a Dél-Németalföldre

kinevezett helytartó Albert herceg is inkább a franciák ellen indult. Mindezek

összejátszásában sikerült Móricéknak elfoglalni Drentét, Zutphent, Tiventét és

51

HUUSSEN 2007, 133. 52

A magyar szakirodalomban, mint Móric Oránia hercegeként van feltüntetve, a legtöbb külföldinél azonban

Maurice van Nassau néven emlegetik. Az orániai és nassaui örökséget is megkapta családja után, így mindkét

név helytállónak bizonyul. 53

MENICH 2002, 367.

19

Ommelandot. A közös érdekek miatt ekkortájt jött létre egy hármas francia–angol–

németalföldi szövetség a spanyolok ellen, amely a vervinsi–békében fel is bomlott. 1597-

ben úgy tűnt, hogy Rijnberk, Meurs, Groenlo, Bredevoort, Goor, Enschede, Oldenzaal és

Lingen bevételével ütközőzóna alakul ki, de 1598-ra a spanyolok tovább nyomulnak.54

54

PRAK 2004, 32.

20

3. Újdonságok a harctéren

A mórici katonai sikerek és a nyolcvanéves háború további taglalásához szükség

van áttekinteni a katonai reformokat, amelyek Móric nevéhez köthetőek. Továbbá ahhoz,

hogy rátérhessek a katonai reformokra, rövid összefoglalást tennék a kor harcászatát,

hadművészetét tekintve. A lovagi hadviselés elavultsága már az itáliai háborúk során

bebizonyosodott. A lőfegyver egyre inkább előtérbe került, túlsúlyosabb lett a

harcászatban. A korszak tűzfegyvereire jellemző volt a lassúság, és mivel elég nehezek

voltak, csak villára támasztva tudtak lőni vele. Sajátosságának tekinthető az a tény is, hogy

nedves időben a bevizesedő puskaport lehetetlen volt használni. A XV. században jelent

meg az egyenes helyett a hajlított puskaagy, amely biztosította a jobb célzást, továbbá a

XVI. században jelent meg a kerekes zárszerkezet, a lovasság nagy örömére.

A kerekes zárszerkezet egy megfeszített órarugó által mozgásba hozott éles

fogazatú kerékből és a kakasból állt, amelynek fogópofájába helyezték bele a kovakövet. A

puska elsülését egy kisebb zárszerkezet akadályozta meg, ami csak az elsütő kar

meghúzása után engedett.55

A pontosabb és eredményesebb lövés érdekében idővel vékonyítani kezdték a

csövet, hogy minél jobban szoruljon a csőben a golyó. Az ilyen fajta lőfegyvereket már

karabélyoknak hívták, melyeket huzagolással lehetett használni. A karabélyok az

újításoknak köszönhetően kétszer olyan messzire hordhattak, mint az arquebuse-ok (kb.

400 méterre).

A spanyoloknál 1530-ban születik meg a tercio-nak nevezett katonai alakzat.56

Egy

tercio létszáma 3000 fő, pikások és muskétával felszerelt katonák vegyesen, zárt tömbben

harcoló alakzat. Számarányát tekintve a pikások jóval nagyobb többségben voltak a

muskétásoknál. Idővel ez módosul, és a muskétások felé tolódik el ez az arány, a

harmincéves háború korszakára, a terciok száma már kevesebb lesz, az alakzat pedig

rugalmasabb.57

A XVI. század végén Németalföld egy volt azoknak a kevés európai állam

alakulatoknak, amelyek önálló hadsereggel rendelkeztek. A szabadságharc kezdetén a

holland sereg, olyan csapatokból állt, akik partizán harcmodorral próbáltak rajtaütésszerű

55

RAZIN 1964, 329. 56

LÁZÁR 2009, 29. 57

LÁZÁR 2009, 29.

21

támadásokkal gyengíteni a spanyol csapatokat. Az 1590-es évek végére magasan képzett és

fegyelmezett közkatonákká váltak ezek a partizánharcosok, akik engedelmessége és

képzettsége magasan felülmúlta a kor átlag katonáit. Orániai Móric volt az, aki ezeket a

különálló és korba nem illő katonákat egy hatásos hadigépezetté alakította át. Ezek az

érdemek azonban, nem csak az ő nevéhez köthetőek, magas rangú tisztjei (köztük Vilmos

Lajos, az unokatestvére, illetve Simon Stevin) szintúgy nagy szerepet játszottak.

A reformok főként a spanyoloknak volt köszönhető, mivel a spanyol terciokkal

valami úton, módon, de fel kellett venni a versenyt. A terciok túlságosan is jól képzettek és

professzionálisak voltak. A nagyobb hadsereg (amelyet a németalföldiek nem nagyon

tudtak volna kiállítani, majd csak a szabadságharc vége felé) sem volt mérvadó a

spanyolokkal szemben, szükség volt, hogy még náluk is képzettebbek legyenek az

össztartományi csapatok. A válasz németalföldi részről az általános drill, vagy a holland

drill bevezetése volt. Ezt a drill-t leginkább a vakfegyelemre, vagy gépies fegyelemre

lehetne lefordítani, a katonák vakon tudták a manővereket, amelyeket a csatatereken

hajtottak végre. A század elején, közepén a katonai drill-t leginkább az újoncoknál

alkalmazták, külön gyakoroltatták a lőfegyverrel és a pikával felszerelt egységeket. A

németalföldi seregben heti egy alkalommal tartottak gyakorlatozást (nem csak az

újoncoknak), továbbá a lőfegyveres és pikás egységeket együtt gyakorlatoztatták. Korabeli

elmondások alapján, amikor a hadsereg pihent (azaz épp nem ütközetben vett részt), akkor

gyakorolnia kellett az ütközetekre való felkészülést.58

A drill mellett felhasználták az antik írók műveit. Ilyen volt a görög Aelianus műve

a Tacticus, illetve VI. Leó bizánci császár írásai. Móric pedig lefordítatta a parancsokat

német, francia és angol nyelvre, hogy a seregében szolgáló zsoldosok is egyszerre

végezhessék el a parancsokat a hollandokkal.59

Az új harcászati reformok és a németalföldi szabadságharc a későbbiekben is rányomta

bélyegét Európára. Geoffrey Parker megfogalmazása szerint: „A háború Németalföldön

egyfajta szeminárium volt az ott szolgáló parancsnokoknak, akik a későbbiekben a német

harmincéves háborúban és az angol polgárháborúban szolgálnak.”60

De mik is voltak ezek a reformok, amik megalapozták egy új harcászat alkalmazását,

amely a kora újkorra ilyen nagy hatással volt? Röviden pár pontba össze is lehet foglalni.

58

’T HART 2014, 62. 59

’T HART 2014, 63. 60

Geoffrey Parker: The „military revolution” 1560-1660, is a Myth? 201.In: The journal of modern history,

Vol 48. No. 2. Lelőhely: http://www.jstor.org/stable/1879826?seq=1#page_scan_tab_contents (2016.03.25.)

22

3.1. A katonai reformok

Elsőként a szabványosított fegyvereket említeném meg. Móric törekedett, hogy

mindig a legmodernebb és legjobb fegyvereket kapják meg az egységei, továbbá, hogy

mindenki ugyanolyan fegyvert kapjon (ugyanolyan kaliberű és méretű lőfegyvereket),

egyszóval szabványosított lőfegyver kerüljön mindegyik katona kezébe. Ezekkel az újfajta

és sokkal megbízhatóbb fegyverekkel a gyakorlatozás könnyebb volt, az előre eltervezett

kiképzési metódusokat is általánosítani lehetett.61

Ám ahhoz, hogy ezt végre lehessen

hajtani pénzre volt szükség, amelyet a Staten-Generaal biztosított Móric és vezérei

számára. A szabványosítás bevezetése és a pénz kérvényezése a Staten-Generaaltól 1599-

ben zajlott le, abban az évben, amikor II. Nassaui János (Móric másik unokatestvére)

elrendelte egy katonai kézikönyv létrehozását.62

A könyv végül 1607-re került nyomtatásra

Amsterdamban Jacob de Gheyn keze által63

. Ez a mű a „Wapenhandelinghe van Roers,

Musquetten ende Spiessen” (katonai kiképzés arquebussal, muskétával és pikával) nevet

viselte. Ez volt a legelső olyan katonai kézikönyv Németalföldön, amely a katonákat

megtanította a helyes fegyverhasználatra. A könyv három részre volt felosztva:

védekezésre, muskéta használatra és duplazsoldosra (pika használata). A mű 43 pontba

sűríti össze a muskéta használatát de Gheyn, a védekezés részt 41, míg a pika használatát

22-be. Az érdekessége a irománynak, hogy nemcsak szavakkal vannak leírva a teendők a

puska használatakor, hanem gazdagon díszített képek is segítették a katonákat.64

A könyv

hamar elterjedt holland, angol, német, francia és dán földön; rengeteg kalózverzió készült

belőle, mint Johan Jakob von Wallhausen Kriegkunst zu Fuß című műve 1615-ből, vagy

1616-ból a Programma Scholae Militaris (a „Programma Scholae Militaris”-ban pontokba

foglalva Wallhausen kifejti, hogy milyen módon vették át a harcászati alapokat a római

hadászatból, majd részletezi a Schola Militaris iskola célkitűzéseit és szervezeti felépítését.

Ilyen pontok például a fegyverek használatának felületes leírása, a parancsszavakra való

61

Daved van Stalen: Standardization for adaptability. Lelőhely: http://high-

reliability.org/standardization_adaptability.pdf. 3. (2016.03.25.) 62

Geoffrey Parker: The „military revolution” 1560-1660, is a Myth? 201.In: The journal of modern history,

Vol 48. No. 2. Lelőhely: http://www.jstor.org/stable/1879826?seq=1#page_scan_tab_contents (2016.03.25.) 63

Amit személyesen használtam fel, mint forrásként nem holland, hanem német nyelvű, és 1608-ban jelent

meg s-Gravenhaga-ban. Amit itt megemlítek az az 1607-es holland nyelvű kiadás, a későbbiekben, pedig a

német nyelvűt használom fel. 64

Jacob de Gheyn: Waffenhandlung von den rore musquetten undt spiessen. s-Gravenhagen. 1608. Lelőhely:

bayerische staatsbibliothek digital. http://reader.digitale-

sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10496588_00005.html (2016.03.26.)

23

reagálás megtanítása vagy éppen a különböző fegyvernemekben szolgáló katonák

(pikások, muskétások) definiálása.65

), Henry Hexham Principles of the Art Militarie 1637-

ből (Hexham védelmébe legyen mondva, ő legalább feltünteti, honnan másolta ki a

művében felhasznált rajzokat és leírásokat), és Jean de Lostelneau Mareschal de bataille

1647-ből.66

A németalföldi harcászatban a tercio helyett taktikai alapegységként a holland

félezredet alkalmazták, amely jóval kisebb, de szélesebb és rugalmasabb taktikai egység

volt, mint a terciok.67

A pikások középen helyezkedtek el, két oldalt a lövészek egyenlő

arányban elosztva. A németalföldi harcrend pedig úgy nézett ki, hogy két félezred 110

méter szélességig felállt, majd mögöttük 100 méterrel megint 2 félezred állt fel, de ezek

már túlterjeszkedve, azaz nem közvetlenül mögöttük álltak. Az élvonalbeli két félezred

mögött 300 méterrel hozzájuk igazodva ismét 2 félezred vonult. A menetalakzatot három

részre osztották fel, ez volt az előhad, derékhad és utóvéd. Az előhad (avantgarde) a jobb

szárnyon volt, a derékhad (bataille) a középső részen, az utóvéd (arrièrgarde) pedig a

balszárnyon helyezkedett el a menetrendben.68

A tüzérségben is változtatásokat hajtottak

végre. A németalföldi hadseregben fél- vagy egész „kartányokat”69

használtak. Ezeket az

ágyúkat legtöbbször ostromoknál használták, de előfordult, hogy a csatamezőn is

alkalmazták. Móric felismerte, hogy nem előnyösebb a nagyobb és hosszabb csövű ágyú,

mint a kisebb. Utóbbinak előnyei közé tartozott, a pontosabb célzás, a nagyobb mobilitás,

továbbá az olcsóbb kivitelezés, a vas kisebb mértékű felhasználásának köszönhetően a

gyártás során. Az sem hátrány, hogyha visszavonulás közben az ágyukkal is vissza lehet

vonulni, és nem hagyják az ellenség kezére jutni.

Egy újfajta lövedéket is kipróbáltak a németalföldiek, melyet sikeresen

alkalmaztak. Ezek voltak a tüzes ágyúgolyók. Ezeket a lövedékeket főként házak és

erődítmények felgyújtására használták. Az ágyúgolyókat külön kemencékben melegítették

fel, majd nagy óvatossággal lőtték ki a célpontokra.

65

Johann Jacob von Wallhausen: Programma scholae militaris. Siegen. 1616, 19. Lelőhely:

http://www.hroarr.com/manuals/other/wallhausen-johann-jacobi-von-programma-scholae-militaris-1616.pdf

2016.03.26.) 66

Geoffrey Parker: The „military revolution” 1560-1660, is a Myth? 201.In: The journal of modern history,

Vol 48. No. 2. Lelőhely: http://www.jstor.org/stable/1879826?seq=1#page_scan_tab_contents (2016.03.25.) 67

LÁZÁR 2009, 29. 68

RAZIN 1964, 331. 69

„A kartányok voltak azok az ágyúk, amik a XVI. századtól kezdődően kialakultak. Csöve középhosszú

volt, míg az aránylag hosszabb csövűeket „kígyóknak”, a rövidebb csövűeket pedig „kamarásnak” nevezték.

Megkülönböztettek egész-, fél-, negyed-, és nyolcadkartányokat. Ezeknek a megkülönböztetések a szerint

voltak, hogy 48,24,13 vagy 6 fontos ágyúgolyókat lőttek ki belőle”. In: GOTTREICH 1974, 642.

24

A következő pont az ellen menetelés és a sortűz bevezetése volt. A sortűzzel

folyamatosan tűz alatt tarthatták az ellenséges egységeket, miközben hátravonulva

fegyverük elsütése után menete közben is tudtak újratölteni a katonák. Ezáltal váltak az

egyéni katonákból egy hadigépezetté. A felállás tekintetében ismét eltérést tapasztalhatunk

a kor többi egységéhez képest. Amíg egyre a 2:1 arányban terjedt el a lőfegyverrel és

pikával ellátott katonák száma, addig 1609-re a holland zászlóaljakban elterjedt az a

praktika, hogy 250 pikás és 240 muskétás állt fel. Összehasonlítva, hogy egy holland

zászlóalj 490-500 főből állt, amíg egy spanyol tercio 3000 katonából.70

A katonákat

kiképezték arra is, hogy ha egy társuk a zászlóaljban elesik, akkor a helye azonnal fel

legyen töltve, és ne keletkezzen rés, továbbá, hogy mindig figyeljék a zászlóaljban

elhelyezkedő tiszteknek a helyzetét, és, hogy milyen parancsokat adnak ki, a hatékonyabb

együttműködés reményében.71

A következő a tisztek helyzete volt. A németalföldi seregben a tisztek nem nemes

emberek, hanem képzett és tanult katonák voltak. A korábbi gyakorlattal, hogy csakis

nemesi vérrel rendelkező egyének vezethetik a hadsereget, szakítottak. A későbbiekben

(1616) fogják felállítani az első működő katonai tiszti iskolát, a korábban említett Schola

Militarist. A Schola Militaris egy katonai akadémia, amelynek célja abban rejlett, hogy

felkészítse a tiszteket és katonákat az ütközetekre. A németalföldi katonai vezetők a

hadsereg sikerességét a professzionalizációban látták, és az élére első igazgatóként, a

feljebb említett Johan Jacob von Wallhausent nevezték ki. Wallhausen, miután szolgált

katonaként Magyarországon és Oroszországban, Danzig városában kiérdemelte az

Oberstwachtmeister és Hauptmann rangot. Főképp katonai kézikönyveket írt (ezeket

főként Danzig városában adta ki), majd 1616-ban megírja a „Programma Scholae

Militaris”-t, ami a Scholae Militaris alapokiratának készült. 1617-ben nevezik ki az iskola

igazgatójának, majd 1620-ban otthagyja igazgatóságát és a Mainzi választófejedelemnél

szolgál. Később visszatér Danzig városába és itt hal meg 1627-ben.72

Utolsó pontként, még kitérnék a műszaki alakulatok létrejöttére és felhasználására.

Móric utászokat, aknászokat, sáncárok ásókat alkalmazott, a korábban már említett

matematikus Simon Stevin segítségével. Megpróbálta a nagyobb zsoldok fizetésével elérni

a katonáknál, hogy vegyenek részt a műszaki építéseknél, amiket egyébként a zsoldosok

70

’T HART2014, 64. 71

Daved van Stalen: Standardization for adaptability. Lelőhely: http://high-

reliability.org/standardization_adaptability.pdf. 3. (2016.03.26.) 72

Johann Jacobi von Wallhausen élete -Lelőhely: http://www.deutsche-biographie.de/sfz36668.html-

2016.03.01.

25

kategorikusan elutasítottak. A műszaki újításoknál felfedezhetünk egy a Nassaui János

által nevezett „fríz lovas”-t. Ez a fríz–lovas egy hosszú, elöl és hátul karóval rendelkező

bot, amelyet letűznek a földbe a maguk elé, ezzel is visszatartva az ellenséget: „Igen jó, ha

úgynevezett fríz-lovasokat helyezünk a csatarend elé, hogy a gyalogságot fedezzék a

lovasság ellen. Ezek a 6 láb hosszú, elől-hátul hegyes karók, amelyeket három-négyesével

tűznek le keresztben egymással. A lovasság nehezen tud átjutni rajtuk, különösen, ha

lövészek állnak mögöttük. Egyet-egyet a katonák minden nehézség nélkül magukkal

vihettek.”73

Ugyanez volt a jellemző a római légióknál is. Sulla katonai reformja alatt a

légiósoknak kötelező volt fejenként magukkal vinni a sánckarókat, melyeket a csatarenden

belül állítottak fel.74

Ezzel el is érkeztünk a felsorolás végéhez. Ezen pontok felsorolása után

kijelenthető-e, hogy a mórici-reformok elindítottak egy hadművészeti forradalmat?

Véleményem szerint nem. Azért nem, mert ezen passzusok, amelyeket az előbb

felsoroltam a történelem során (főleg a XVI. században) már megjelentek. Móricék

mindössze módosítottak ezeken és talán néhány újítást vezettek be, mint a sortűz és az

ellen menetelés (amely gyakorlatban, már a tercioknál is megjelent), de a professzionális

hadsereg és a mozgó hadigépezetnek látszódó seregek már korábban is megjelentek, mind

az itáliai hercegségek magán seregeinél, mind a század elején megjelenő spanyol

tercioknál. Mindezektől függetlenül, a katonai reformok az egyik alappillért szolgáltatták a

függetlenség elnyeréséhez és a németalföldi aranykor beköszöntéséhez. A katonai

reformok, melyeket az előbb bemutattam, hatalmas sikert hoztak a németalföldi

harcászatban, és a nyolcvanéves háborúban. A Nassaui János által létrehozott Schola

Militarisból pedig rengeteg olyan ember került ki, akik a harmincéves háborúban nagy

befolyással rendelkeztek és parancsnokoltak, tudásuk nagy részét az Orániai Móric,

Nassaui János és Vilmos Lajos által kiötlött katonai reformok tették ki. A későbbiekben ez

több esetben megnyilvánult. Példaképp a svéd hadsereget és II Gusztáv Adolf svéd királyt

említeném meg, de több, a későbbi észak-amerikai angol kolóniák vezetői is itt találhatóak.

A Virginia Company például elkezdett embereket toborozni, hogy csatlakozzanak a

németalföldi hadsereghez, így később Virginia összes kormányzója 1610 és 1621 között

Móric alatt szolgált tisztként. Miles Standish bevezette a németalföldi fajtájú kiképzést

Plymouthban, John Winthrop megbízott 4 Massachusetts Bay-i milícia sereget a

73

GOTTREICH 1974, 171. 74

WINKLER 1999, 110.

26

németalföldi hadsereg veteránjainak felvételéhez, Thomas Dudley pedig megszervezte a

puritánok ellenállását a karibi térségben Providence szigeten.75

75

PARKER 2008, 155.

27

4. Út a fegyverszünethez

II. Fülöp 1598-ban meghalt. Utolsó politikai cselekedete, hogy biztosítsa

legidősebb lányának, Izabellának, Németalföld öröklését, és hogy hozzá adja az

unokatestvéréhez, Albert osztrák főherceghez. Fia III. Fülöp örökli Spanyolországot,

Portugáliát, az olasz területeken lévő Habsburg földeket, és a tengeren túli területeket, de

Németalföld még Habsburg kézen lévő területeit Albert kapja Izabellával.76

Móric egyre

nagyobb terülteket szabadított fel hadjáratai során. Miután az északi tartományokban

sikerült megerősíteni hatalmát és kiűzni a spanyolokat, Dél–Németalföld felé fordult. 1600

júliusában Nieuwpoortnál összecsap Móric és az Albert herceg által vezetett spanyol sereg.

A kiváló katonai reformokra felépített hadsereg remekül alkalmazta Móric újításait. A

gyalogság, a lovasság, a tüzérség és a hajótüzérség tökéletes összhangban harcoltak a

spanyolok ellen. A spanyolok vereséget szenvedtek, veszteségeik elérték a körülbelüli

4000 halottat és 1000 sebesültet. A németalföldi veszteség összesen 2500 emberre tehető.77

4.1. A Tartományok legfőbb bevételi forrása – A „tartományok”

1602-ben Amsterdamban, több indiai kereskedelmi cég érvényesüléséből

létrehozzák az Egyesült Kelet–indiai Társaságot. Elsősorban Ceylonon és Japánban

fejtenek ki kereskedelmi tevékenységet.78

A holland gyarmatosítás kezdetei már a fegyverszünetet megelőző időszakokban

megkezdődtek. 1594-ben tíz amszterdami kereskedő megalapította a Távoli Országok

Társaságát, melynek legfontosabb célja, hogy lebonyolítsa a Németalföldön kívül a só- és

fűszerkereskedelmet.79

A gyarmatosításba későn kezdő németalföldiek, hogy a déli kereskedelmi útvonal

mellett, északi irányban is próbáltak eljutni Ázsiába, hogy kiaknázhassák Kína és Japán

mesésnek hitt kincseit. 1596-ban Amsterdam városa 25 000 holland gulden-t80

kínált fel

annak, aki az északi átjáró megtalálásával elhajózik Kínába. 2 hajó futott ki végül, az egyik

Jan Cornelisz Rijp, a másik Jacob van Heemskerck és Willem Barendsz vezetésével.

Eljutottak a Spitzbergákhoz, majd kelet felé indultak tovább. Van Heemskerck hajója

76

ARBLASTER 2006, 129. 77

RAZIN 1964,352. 78

MENICH 2002, 373. 79

WITTMAN 1965, 154. 80

Holland forint

28

végül a jég fogságába került Novaja Zemlja szigetcsoportnál. A 17 fős legénység a jég

fogságában ragadt, majd az idő enyhülésekor tudtak hazahajózni.81

Azonban Barentsz a

fogságból való kikerüléskor meghalt.82

A küldetésnek azonban volt sikere is, többek között

érdekeltséget szereztek Arhangelszkben az Angol-muszkovita Társasággal karöltve, illetve

a sarkvidéki bálnavadászatban.83

Jacob van Heemskercknek a későbbiekben még fontos

szerepe lesz, 1607-ben ő fogja megtámadni a gibraltári kikötőben állomásozó spanyol

flottát, majd ő is fogja elpusztítani ezt. Végül ebben az ütközetben esik el.84

Az északi balszerencsés kísérlet után a déli irányt célozták meg a németalföldi

hajósok. Jan Huygen van Linschoten, aki papként szolgált portugál kereskedőhajókon,

visszatérve Enkhuizen városában már 1592-ben leírta a tapasztalatait és megfigyeléseit,

amelyeket a fűszer kereskedelmi útvonalakról írt. A későbbiekben a németalföldi hajósok

ezt is felhasználták, hogy az indonéz szigetvilágba eljussanak, amelyre 1596-ban került

sor.85

1598-ban 5 hajó hagyta el Rotterdam kikötőjét, kifejezett szándékkal, hogy elérjék

Japánt. Végül a Liefde nevű hajó érte el egyedül 1600 áprilisára. Ekkorra a portugál

jezsuiták és az általuk megkeresztelt japánok kegyvesztetté váltak a Shogun előtt, aki

melegen üdvözölte a németalföldi hajósokat, akik nem kívánták rájuk erőszakolni

vallásukat. Az első kereskedelmi kapcsolat elindulása 1609-re tehető, és 1641 és 1853

között a németalföldiek voltak az egyetlen európai kereskedők, akiknek volt engedélye

Japánnal kereskedni. A japán szigeteken a fő kereskedelmi csomópontja a

németalföldieknek Deshima szigetén volt megtalálható a Nagasaki-öbölben.86

1602-ben megalapítják a Vereenigde Oost-Indische Compagnie-t (röviden VOC87

),

vagyis az Egyesült Kelet-india Társaságot. Maga a VOC egy részvénytársaság volt. A

társaság több kamarára (Kamers) volt felosztva, és a kamarák különböző városokra

tagozódtak. Volt amszterdami, middleburgi, rotterdami, delfti, hoorni és enkhuizeni

kamara. A vezetőséget Heren XVII-nek hívták, amit magyarra úgy lehetne lefordítani, mint

a 17 úr. A 17 vezető közül 8 Amszterdamban, 4 Middleburgban, a többi városban pedig 1-

81

Northern route. Lelőhely: https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collection/timeline-dutch-

history/1595-1616-the-route-to-the-indies (2016.02.05.) 82

WITTMAN 1965, 155. 83

ARBLASTER 2006, 134. 84

1607-1609 Major naval battles. Lelőhely: https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collection/timeline-

dutch-history/1585-1610-maurice (2016.02.03.) 85

ARBLASTER 2006, 134. 86

ARBLASTER 2006, 135. 87

A továbbiakban ilyen formában fogok a társaságra hivatkozni.

29

1 székelt. Általában a tagok Zeeland tartományból vagy más kisebb városból származtak.

A fő központja a VOC-nak pedig Amszterdamban volt található az East India House-

ban.88

A VOC fel volt hatalmazva a Stateen-General diplomáciai hatalmával, eljárhattak a

nevükben. Legfontosabb feladatuk a Malukku-szigeteken való bázis kiépítésével a

fűszerkereskedelem biztosítása volt Németalföldre.89

A térségben hozzák létre Batavia

városát, a mai Jakartát, mintegy központjaként a VOC-nak.

A VOC-nak versenytársaktól sem kellett tartania, mivel a megalapításakor kizárólagos

jogot kapott, hogy Hollandiából csakis ő küldhet hajókat ilyen expedíciókra.90

A VOC

megbízásában tevékenykedő emberek további privilégiumokkal rendelkeztek, mint például

erődöket építhettek Ázsiában, megegyezhettek az ázsiai uralkodókkal, katonaságot

állíthattak fel, bírókat nevezhettek ki. Ezek a jogok nem voltak alaposan kidolgozva még,

mert 1602-ben nem láthatták előre, milyen mértékben fog a VOC fennhatósága

növekedni.91

Az 1602 után kiküldött VOC hajók sokkal jobban fel voltak fegyverezve,

mint a korábbi expedíciókra küldött hajók. A felfegyverzésnek a célja nem a területszerzés

volt Ázsiában, hanem inkább annyi pusztítást végbe vinni a spanyol és portugál hajók

között, amennyi lehetséges. 1609-ben nevezték ki az első kormányzót az indonéziai

szigetvilágban és egy öttagú tanácsot rendeltek ki mellé, ami segítette a munkáját, ezt a

tanácsot nevezték Raad van Indiё-nek (India-régió tanácsa).92

Az Indonéz régióban volt

még egy földrajzi felfedezés, ami a németalföldiek nevéhez köthető. Ez a terület volt

Ausztrália.

1606-ban, Willem Janszoon volt az a németalföldi felfedező, aki elsőnek

hivatalosan is dokumentálta Ausztráliát. 1606 és 1756 között, 19 holland hajó lett küldve

Ausztráliába 8 különböző küldetés keretén belül és további 23 hajó érintette Ausztráliát,

miközben az indonéz szigetvilágot fedezte fel. Ezek a hajók mind a VOC megbízásából

tevékenykedtek.93

88

The Dutch East-Indian Company. Lelőhely: http://european-heritage.org/netherlands/alkmaar/dutch-east-

india-company#-4 (2016.03.04) 89

ARBLASTER 2006, 135. 90

BLAK 2007, 16. 91

BLAK 2007, 24. 92

BLAK 2007, 24. 93

WEST 2010, 32.

30

Igaz se Janszoon, se a VOC tengerészei nem tartották nagyon említésre méltónak

Ausztráliát, amelyet Új-Hollandiának neveztek el. Ennek ellenére alaposan felfedezték az

ausztrál partvidéket, megközelítőleg 18 850 km-t, és a kontinens 52 %-át fedezték fel.

1642-ben felfedezték Tasman szigetét is, amit Van Diemen földjének hívtak (Van Diemen

az egyik VOC kormányzó volt), bár a felfedezője Abel Tasman németalföldi hajós volt.94

A VOC mintájára jön majd később 1621-ben létre az Egyesült Nyugat-indiai

Társaság (a WIC – West-Indische Compagnie), amely kevésbé volt életképes, mint a VOC.

Története 1609 környékén kezdődik, amikor egy németalföldi szolgálatban álló angol

felfedező bizonyos Henry Hudson felfedezéseket tett Észak-Amerikában. 1624-ben a

Nyugat-Indiai Társaság létrehozta Új-Amsterdam települést a Hudson folyó partján. 1630-

ban több fontos területet is szereztek a Karibi térségben. A karibi szigetvilág kereskedelmi

csomópontokként funkcionáltak, míg a dél-amerikai térségben (guyanai, brazíliai területek,

Suriname és Demerara területe) főleg az ültetvényes gazdálkodás volt az elsődleges.95

A másik fontos tényező, amit meg kell említeni a gyarmatosítási tényezőben,

természetesen maguk a hajók. A holland hajókra főleg kis méret jellemző, nem

mélyjárásúak. Leginkább tatkiképzésük volt eltérő a korábbi spanyol gályákra hasonlító

hajóknak. A spanyolgalériát elhagyták, kizárólag zárt megoldást alkalmaztak. A holland

hajó egyik jellegzetes kialakítása volt a tatkiképzésnek a tört-ívelt-tört vonal. Jellemző még

rá, hogy az orr-részt általában vörösre festett oroszlán szobra díszítette, míg a hátsó

felépítményt felső részének klinkerpalánkozása.96

A holland hajóépítés nagy hírnévnek

örvendett. Sok nemzet, mint a franciák például, tőlük rendeltek hajókat, később a

szabadságharc után még Spanyolország számára is építettek hajókat. A holland hajózás

professzionalitását mi sem jelzi jobban, mint a fegyverszünet utáni időszakban sorra kerülő

tengeri összecsapások kimenetelei.

A spanyolok két flottát is indítottak, egyet a holland hazai partok ellen, egyet pedig

Németalföld dél-amerikai birtokai ellen. Az európai flottát, amelyet Don Antonio

d’Oquendo vezetett 1639. október 21-én Downsnál Tromp németalföldi admirális vezette

tartományi flotta szétverte. A másik nagy ütközet Pernambuco mellett zajlott le a brazil

partoknál 1640-ben, ahol szintúgy a tartományi flotta győzedelmeskedett.97

94

WEST 2010, 33. 95

ARBLASTER 2006, 136. 96

MARJAI 1973, 230. 97

MARJAI 1973, 231.

31

A németalföldi hajó gyártás fő központja 9 nagy kikötőben történt:

Amszterdamban, Enkhuizenben, Harlingenben, Hoornban, Medemblikben,

Middleburgban, Rotterdamban és Vlissingenben. Ezek voltak a nagy kikötők, a kisebb

fregattokat kisebb kikötőkben is gyártották, továbbá a VOC-nak saját hajóépítő

intézményei voltak Amszterdamban.98

A későbbiekben kirobbanó angol-holland háborúk sorozata is végül a tengeri fölény

megszerzésére irányult. A kirobbanás oka az angol Act Of Navigation volt. Maarten Tromp

a későbbiekben is fontos és aktív szerepet fog játszani az első angol-holland háborúban.

Tromp 1597-ben született Brielben, 1637-re pedig egy 11 hajóból álló flotta parancsnoka.

Az első angol-holland háborúban nagy szerepet kapott, Portlandnál ugyan vereséget

szenvedett, de alapvetően sikeres és az egyik legnépszerűbb admirális a holland

történelemben. 1653-ban a scheveningen-i tengeri csatában halt meg végül az angolok

elleni küzdelem során.99

A csata során a hajójának a Brederodénak előtték a főárbocát

Trompot pedig meglőtték és belehalt. A háborút végül Anglia nyerte meg, és

rákényszerítette Hollandiára az Act of Navigation elfogadását.100

4.2. A fegyverszünet időszaka

A rengeteg veszteség és az egyre növekvő adósságok arra kényszerítették a

spanyolokat, hogy minél hamarabb a békére törekedjenek. Oldenbarnevelt, miután Móric

ellen kezdett tevékenykedni (félve attól, hogy Móric egyeduralom megszilárdítására

készül), kereste is a spanyol békét. 1606 decemberében hatalmas lázadás vette kezdetét a

spanyol hadseregben, és félő volt, hogy a spanyol királyságnak ismét csődöt kell

jelentenie. Az uralkodó elrendelte, hogy minden támadó hadműveletet be kell szüntetni.

1607. március 29-én nyolc hónapos fegyverszünetet írtak alá, 1608-ra ismét

felfüggesztették a hitelek visszafizetését, és nem lévén más választásuk, végül 1609

áprilisában írták alá az Antwerpentől északra található Bergen–op–zoomban a hosszabb

tűzszünetet.101

Az egyezmény kimondta a 12 évre szóló fegyverszünetet, a spanyolok

98

KONSTAM 2011, 23. 99

HUSSEN 2007, 228. 100

MARJAI1973, 232. 101

PRAK 2004, 27.

32

pedig elismerték, hogy Észak–Németalföld szabad ország, és nem óhajtanak uralkodni

felettük. Az így létrejött Egyesült Németalföldi Tartományok önálló köztársasági formában

kezdte el kiépíteni gyarmat birodalmát. 102

Mellesleg megemlítve a fegyverszünet

mindössze csak egy olyan megegyezés, amely főként az európai hadszíntérre vonatkozott,

mind a portugál, mind a spanyol hajók ellen tovább folynak az ütközetek az Atlanti-óceán,

illetve az indonéz szigetvilág térségében.103

A fegyverszünet megkötése után, noha az

hivatalosan nem ismerte el a független köztársaság létét, Franciaország, Anglia és Velence

teljes jogú követként ismerte el a Tartományok képviselőit.104

Az 1621-es harc kiújulása előtt azonban feltétlenül meg kell említenünk a

remonstráns–kontraremonstráns ellentétet és az Oldenbarnevelt–Móric viszonyt.

A háború 1609-es fegyverszünetében Oldenbarnevelt nagy szerepet játszott. A

németalföldi kereskedők egy része a háború lezárásában látta a piacot. A béke által ki

tudták terjeszteni kereskedelmi kapcsolataikat, és nem kellett a drága hadjáratokra költeni a

vagyonukat, továbbá növelni tudták a gyarmati kereskedelembe befektetett pénzt is. Ezzel

szemben a kereskedők egy másik része inkább a háborúban látta a növekedő vagyont,

mivel a háború által tudták biztosítani kereskedelmi jogaikat. Mellesleg nagy hasznot

tudtak húzni a katonaság által elfoglalt területekből. Ők voltak azok, akik a háborúból

éltek. Ez utóbbi kereskedő réteg a nemességből, Orániai Móricból és a pártját fogókból

állt, míg az előbbi réteg a gazdagabb tőkések rétegét jelentette.

A széthúzás azonban nemcsak a társadalmi rétegek között jelentkezett, hanem az

eltérő vallási nézeteknél is. 1604-ben a leideni egyetemen kiéleződtek a teológiai ellentétek

két professzor vitáiból. Az egyikőjük Jacobus Arminius, a másik Fransiscus Gomarus volt.

Felfogásuk ellentéteinek központjában a predenesztráció pontos értelmezése állt. Gomarus

azzal vádolta Arminiust, hogy katolikus elemeket próbál belecsempészni a református

tanításokba. A vita végül nem maradt az egyetem falai között, vitájuk az egyház egészét

érintette, mivel 1575-ben azzal a céllal hozták létre Leidenben, hogy a fellázadt

tartományokban lelkészeket képezzen ki a református egyház számára.105

A vita később

elfajult és már akörül alakult ki nagy vita, hogy min alapul az egyház hatalma. Az egyház

szuverén-e, vagy a vezetői állami tisztségvelők-e? Gomarus kitartott az előző mellett, míg

Arminius inkább az utóbbi felfogást pártolta. Gomarus 1605-re kérvényezte a Staten-

Generaalnál, hogy hívjanak össze egy nemzeti zsinatot. 1608 májusában felkérték őket,

102

WITTMAN 1965, 137. 103

PARKER1997, 36. 104

PRAK 2004, 27. 105

PRAK 2004, 34.

33

mármint Arminiust és Gomarust, hogy a Törvényhozó Tanács előtt vitassák meg a

problémájukat, későbbiekben (mivel a Tanács csak nagyon kevés eltérést tapasztalt a két

felfogás között) közös megegyezéssel oldják meg a problémájukat, ha kell írásos

formában, de nem terjeszthetik. Ekkorra Arminius már megbetegedett és helyette Johannes

Uyttenbogaert fejtette ki az arminiánus álláspontot. Gomarus megszegte a megegyezést és

terjeszteni kezdte az állam és egyház viszonyáról írott művét, amelyet a Holland

tartományi gyűlés be is vont, de a későbbiekben sikerült megjelentetnie. Uyttembogaert

Oldenbarnevelt bíztatására pedig elleniratot fogalmazott meg, amit 1610-ben a holland

tartományi gyűlésnek ajánlott. A konfliktus a vallási vitától eltávolodva egyre inkább

politikai színezetet kapott.106

A hitviták egyre nagyobb méreteket öltöttek, több városban is lázadások törtek ki.

Oldenbarnevelt a remonstránsok mellé állt, és inkább a francia közeledésben látta az

Egyesült Tartományok jövőjét. A fegyverszünetben nagy üzletet látó kereskedő réteg

Oldenbarnevelt (és a remonstrások) mellett állt ki. A kontraremonstráns hívek inkább

Orániai Mórichoz kötődtek, aki Anglia felé fordította figyelmét.

A helytartó és a Holland Tartomány ügyésze, amely címet Móric és Oldenbarnevelt

viselt, sok éven át megfértek egymás mellett. Hallgatólagos megegyezéssel,

Oldenbarnevelt volt felelős a politikáért, míg Móric a hadseregért volt felelős. Az első

nagyobb nézeteltérés a nieuwpoorti-ütközet megítélésekor történt, de 1609-ig mindkét fél

örömére jól működött a rendszer.

Móric tudta, hogyha újra háborúba akar bocsátkozni Spanyolországgal, akkor

Oldenbarneveltet félre kell állítania. A kereskedő réteg (aki Móric pártját fogta), szintén

ebben látta a jövőt, és ennek érdekében kihasználták a vallási ellentéteket. A kialakuló

vallási vitákból szép lassan egy polgárháború kezdett kibontakozni. Sok városban lázadás

tört ki, és a remonstrások elkezdtek sereget toborozni. A sereg katonáit waardgeldereknek

hívták. 1618 januárja után, Móric úgy döntött, hogy fegyverrel veri le a lázadást. El akarta

tüntetni az ellentéteket, és egyben félre állítani Oldenbarneveltet.107

Tény és való, hogy Móric felfogása a vallási kérdésekben nem teljesen tisztázott.

Nem volt elvakult hívője a kontraremonstránsoknak, mégis az ő istentiszteleteiket

látogatta, de apja özvegyének Louise de Coligny-nek, valamint féltestvérének Frigyes

Henriknek (aki később az utódja lesz) pedig azt javasolta, hogy maradjanak Uyttenbogaert

106

PRAK 2004, 34. 107

WITTMAN 1965, 173.

34

hívei, így akármi is lesz a vallási küzdelem végeredménye nem a vesztes oldalon fognak

állni.108

A harcok végeztével, újra biztosította a hatalmát az összes tartományban. 1618

augusztusában letartóztatta Oldenbarneveltet és két remonstráns vezetőt, olyan vádakkal

illették, mint „katonailag ellenállást kísérelt meg és fellázította az embereket”. Néhány

hónapon belül összehívták a református egyház zsinatát Dordtba. Svájci, német és angol

teológusok voltak a meghívottak között, így ez a zsinat lett az egyik legszélesebben

reprezentált református gyűlés a reformáció kialakulása óta.109

A zsinat a tanácskozások

konklúzióit öt kánonba fogalmazta meg, mint feltétel nélküli kiválasztás (Isten által az

üdvösségre); korlátozott engesztelés (Krisztus halála csak a választottak számára szerezte

meg az üdvösséget); teljes romlottság (a bukott ember abszolút képtelen a jóra);

ellenállhatatlan kegyelem (a választottak nem állhatnak ellent a Lélektől adott hit

ajándékának); a szentek állhatatossága (a választottak mindenképpen megmaradnak a

kegyelemben).110

Oldenbarnevelt mellett letartóztattak még egy jelentős személyiséget, aki

szenvedélyesen gyűlölte Móricot, Hugo Grotiust. A németalföldi Huig der Groot néven

született Grotius, már 1601-ben kinevezték a németalföldi tartományok történészévé.

Oldenbarnevelt legfontosabb munkatársai közé tartozott. 1619-ben őt is halálra ítélték,

mint Oldenbarneveltet, de felesége segítségével, egy könyves láda fedezékében el tudott

menekülni. Először Franciaországba, majd Svédországba menekült. 1625-ben jelenik meg

„A háború és béke jogáról” című műve, melyben először rendszerezi a szuverén államok

közötti összes jogi kötelezettségeket, anélkül, hogy feltételezte volna más olyan intézmény

létét, amely megoldaná a nemzetek közötti konfliktusokat.111

1619. május 13-án

kivégezték az idős államférfit és véget vetettek az éppen elkezdődött polgárháborúnak.112

Oldenbarnevelt kivégzésével a zsinat lezárult és a remonstránsok vereségével végződött. A

zsinat után megkezdődtek a remonstráns klérus és laikus támogatók üldözése.

108

PRAK 2004, 37. 109

MACMULLOCH 2011, 564. 110

MACMULLOCH 2011, 564. 111

DUROSELLE 1990, 225. 112

WITTMAN 1965, 173.

35

5. Kiújuló küzdelmek

1621-ben véget ért a Spanyolország és a Tartományok közötti fegyverszünet. A

fegyverszünet lejárta előtt III. Fülöp meghal, és a korona IV. Fülöpre száll, akit Gaspar de

Guzmán, Olivares grófja tart a befolyása alatt. Olivares a külpolitikában felhagy az

agresszív hadjáratokkal és inkább a védelemre koncentrál. Mindeközben megpróbálja

rendbe hozni a spanyolok reputációját.113

A harmincéves háború kitörésével a spanyol

udvarnak és Államtanácsnak mérlegelnie kell, hogy támogassa-e a család ausztriai ágát.

Végül pénzt és embereket küld az osztrák Habsburgoknak, elfoglalja Valtellinit és Pfalzot

Milánó és Flandria között.114

5.1. Problémák mindkét oldalon

A spanyoloknak a probléma ott kezdődik, hogy se a tűzszünet, se a háború nem tesz

jót a kincstárnak. Az Ibériai-félsziget és Észak-Európa közötti tengeri kereskedelmet a

németalföldi hajósok felügyelték, úgymond „az ő kezükben volt” a balti-tengeri búza és a

svéd acél. Mivel ezeket a termékeket feltétlenül be kellett szállíttatni Spanyolországban,

ezt csak a németalföldi hajósokon keresztül tehették meg, vagyis az ellenséget pénzelték a

spanyolok.115

Egy kisebb gazdasági válság után az Egyesült Tartományok ismét talpra állt, és

újabb erőket mozgósított a spanyolok ellen. Azonban több probléma is gátat szabott a

katonai hadműveleteknek. 1621-re Móric egészsége megromlott. Az Egyesült Kelet-indiai

és Nyugat-indiai Társaság jelentősen hozzájárult a gazdasági megerősödéshez, ám a fő

probléma mind emellett azt volt, hogy nem voltak nagyhatalmi szövetségesei az Egyesült

Tartományoknak. Franciaországhoz ekkor tájt nem fordulhatott, mivel a franciák nem

óhajtottak a konfliktusban részt venni a Habsburgok ellen (ez a későbbiekben

nagymértékben változni fog). Anglia pedig egyre inkább elzárkózott, látván tengeri

sikereiket. A Habsburg–ellenesség, ami jellemezte a harmincéves háborút, érdekelté tette

az Egyesült Tartományokat is a harcban. Ám újabb hadjáratok indultak spanyol részről

Amborgio Spinola által, aki már korábban is vezetett hadműveleteket Németalföld

területén. Ostrom alá vette Bergen–op–Zoom-ot.

113

CORTÁZAR 2001, 216. 114

CORTÁZAR 2001, 216. 115

CORTAZÁR 2001, 216.

36

Spinola hadjáratai ellenére Olivares Flandriában a védelmi politika mellett dönt, és

blokád alá akarja helyezni az egész németalföldi gazdaságot. Hajóit és kereskedőit kitiltja a

Spanyol Királyság kikötőiből, Flandriában és Gibraltárnál próbál meg a spanyol hadiflotta

keresztbe tenni a németalföldieknek. A gazdasági blokád főként az élelmiszer árakat és a fa

árát sújtotta. Nem lehetett Bilbaoból és San Sebastianoból gyapjút exportálni és az

amerikai kontinensről festékanyagot importálni, ami igen érzékenyen érintette a

németalföldi textilipart. Ám ezek a gazdasági intézkedések nem gyengítették meg

lényegesen az Egyesült Tartományokat, vagyis annyira nem, hogy a békekötésen

elgondolkozzanak.116

1625-re a francia külpolitikai is megerősödött, és a fő hajtóereje volt annak a hágai

egyezménynek, amely az Egyesült Tartományokat, Angliát és Dániát tömörítette egy

szövetségbe.117

Miután Móric felmentette a Bergen-op-Zoom-ot, Spinola tovább vonult Bredához,

és 1625-ben ott kezdett bele új ostromba, majd el is foglalta a várost. Az ostrom ideje alatt

történt egy nagy fordulat, meghalt Orániai Móric.118

Nem ő volt a legtehetségesebb politikus, magukat az embereket se szerette igazán.

Jól mutatja az a példa, hogy a lovakat nevezte kedvenc udvaroncainak. Katonai tudását és

hadvezéri mivoltát azonban nem lehetett kétségbe vonni. Halálos ágyán magához hívatta

az féltestvérét, Frigyes Henriket, akinek átadta a tartományok vezetését, és a hadsereg

irányítását. Móric megígértette vele, hogy visszafoglalja Bredát, és aztán megházasodik.119

Breda több pontból is jelentős dolognak számít. Először is, fontos stratégiai

helyzete van, mivel pont a Schelde torkolata és a Maas torkolata között fekszik, így mind a

két területet lehet felügyelni Bredából. Illetve Breda ura cím egy címnek minősült az

Orániai-ház címei közül. A város Spinola általi elfoglalása olyan nagyfokú történés volt,

hogy több dalban és festményen megörökítették, olyan festők, mint Velázquez.120

1627-

ben Spinolát visszarendelik Spanyolországba. 1628-ban németalföldi hajók (amelyek az

Egyesült Nyugat-indiai Társaság szolgálatában álltak, Piet Heyn vezetésével) elfognak

Kuba partjainál egy spanyol ezüst flottát.121

1625-ben a franciák lerohanják Valtellinit, majd Velencével és Savoyával

szövetségben blokád alá helyezik Genovát. Ekkor csatlakoznak be a svédek is Gusztáv

116

CORTAZÁR 2001, 217. 117

WITTMAN 1965, 178. 118

WITTMAN 1965, 177. 119

WEDGWOOD 1961, 194. 120

ARBLASTER 2006, 151. 121

HUUSSEN 2007, 29.

37

Adolf seregével. Franciaország a svédek által okozott zűrzavarban elfoglalja Mantovát,

Gusztáv Adolf pedig lerohanja a pfalzi fejedelemséget. Brüsszelben Izabella Klára Eugénia

(II. Fülöp lánya) tárgyalásokat kezdeményez a németalföldiekkel a békéről, ám a

feltételeik miatt (spanyol kivonulás Németalföldről, a tengeren túli területek elismerése,

Bredából való kivonulás) a spanyolok nem egyeznek bele. 1632-ben egy kölcsönös

segítségnyújtási szerződés jön létre a katolikus hercegek között a francia-svéd nyomás

hatására. A spanyolok visszavágnak, sikerül Maastrichtet és Venlo-t elfoglalni, amivel meg

tudják állítani a svédek előrenyomulását. A nördlingeni-ütközetben megverik Gusztáv

Adolfot a spanyol és a császári csapatok.122

A nördlingeni csatavesztés után Richelieu érettnek látja a pillanatot, hogy egy

Habsburg ellenes védelmi-támadási szerződést kössön az Egyesült Tartományokkal,

Svédországgal, Savoyával, valamint a Szász-Weimari Bernáttal, a német protestánsok

vezetőjével.123

A francia hadsereg megszállta spanyol-németalföldet (az a terület, amely a

fegyverszünet aláírásakor spanyol kézen maradt), előrenyomultak Tienenig, és

megostromolták Leuven városát. A délen szervezett nemesi összeesküvés az elején még

remélte, hogy a franciákban a felszabadítókat láthatják, de ez az elképzelés szertefoszlott,

amikor a franciák megsarcolták Tienen városát. Ezzel a kivétellel, azonban elkezdett

formálódni egy francia-holland szövetség képe.124

5.2. A függetlenségi harc utolsó fejezete

1629 áprilisára az össztartományi sereg elképzelhetetlen méretűre duzzadt, már 77

ezren szolgáltak a seregben. Júliusban a Habsburgok ellenoffenzívát indítottak, és

megtámadták a s’Hertogenboscht ostromló Frigyes Henrik seregét. Holland tartománybeli

polgárőröket és az Egyesült Nyugat-indiai Társaság matrózait vetették be ellenük, mert

Frigyes Henrik nem volt hajlandó feladni az ostromot. Még akkor sem, amikor augusztus

13-án Montecuccoli elfoglalja Amersfoortot. Szeptember 14-én s’Hertogenbosch megadja

magát, Frigyes Henrik pedig nem kvártélyozza be a katonái télire, hanem tovább hajtja az

offenzívát.125

Télen több vesztfáliai erődítményt is elfoglalt, 1631. május 22.-én a Staten-

122

CORTAZÁR 2001, 217. 123

CORTAZÁR 2001, 218. 124

ARBLASTER 2006, 153. 125

PRAK 2004, 42.

38

Generaal általános felhívást intézett a déliekhez, hogy keljenek fel a Habsburg hatalom

ellen.126

1632-ben szervezkedés kezdődik meg Spanyol-Németalföldön. Helyi urak kezdték

meg a szervezkedést, amelyről Frigyes Henrik is tudomást szerzett. Ahhoz, hogy segítse a

fellázadó urakat a Maas folyó mentén menetelve elfoglalta Venlot, Roermondot és

Maastrichtet. 127

s’Herotgenbosch elesésének hírére a madridi vezetés egyre inkább hajlott a

békekötésre. Frigyes Henrik is tárgyalóasztalhoz ült volna, ám a tartományok között a béke

keresése eléggé megosztott volt. Gelderland és Overjissel támogatták a

békekezdeményezést, Zeeland az Egyesült Nyugat-indiai társaságra gondolva ellenezte,

Friesland és Groningen (amely a legkevésbé volt érintett a hadi cselekményekben) pedig

hevesen ellenezte. A döntés Holland Tartomány kezében volt, ám a tartományon belül is

eléggé megosztott volt. A kereskedő városok (amelyek inkább remonstráns érzelműek

voltak) támogatták a békekötést, míg az iparvárosok tiltakoztak ellene. Végül, amikor

Maastrichtet elfoglalta Frigyes Henrik, a spanyolok visszakoztak a békekötéstől, mert

olyan rossz feltételek teremtődtek, hogy képtelenség lett volna pozitívan kijönni belőle.128

1637-ben visszafoglalta Bredát, és ezzel megnyílt az út Brabant felé.

1637-ben nemcsak Breda visszafoglalásával kezdődnek meg a fordulatok évei. A

Frigyes Henrik által 1632-ben elfoglalt Venlo és Roermondot visszafoglalják a spanyolok,

ám a németalföldieknek sikerül elfoglalni Schenkenschans-t is Breda mellett. Innentől

kezdődik meg a spanyol hadsereg erőteljes romlása. A spanyolok pozíciójuk erősítése

végett 1639-ben csapatokat hajóztatnak fel az itáliai területeikről, ám ekkor újabb csapás

éri őket. A korábban már említett tengeri ütközetben129

Tromp admirális legyőzi a spanyol

flottát. 1643-ban a rocroi-csatában a francia hadsereg legyőzi a spanyol sereget.

A rocroi-ütközet azért kiemelendő összecsapás, mivel ezzel a csatával

Franciaország bebiztosítja az első helyét az európai szárazföldi nagyhatalmak sorában. A

picardiai francia sereg élén a huszonkét éves Louis Condé parancsnok állt. A spanyol

hadsereg élén Don Fransisco Melo állt. Condé akkor érkezett meg, amikor a spanyolok

már hozzáfogtak Rocroi ostromához. Végül a franciák nyertek, 2000 halottal és sebesülttel,

a spanyolok viszont 8000 halottat, és 7000 foglyot veszített, és több ezren sérültek meg.130

126

PRAK 2004, 42. 127

ARBLASTER 2006, 153. 128

PRAK 2004, 43. 129

Lsd 21. old. 130

REGAN 1993, 133.

39

A rocroi-ütközet nemcsak a fent említett status quo megdöntését mutatta, hanem azt, hogy

a terciok mintegy 100 éves uralma is véget ért a csatatereken.

1644-re Frigyes Henriknek sikerült biztosítania a Schelde folyó déli részén

biztosítani a területeit, és megközelíteni Bruges és Antwerpen városát. 131

A harmincéves háború ekkor már a végéhez közeledett, és tárgyalások kezdődtek a

háború és a spanyol-németalföldi ellentétek tisztázására. 1647-ben meghal Frigyes Henrik

és fia lesz az új helytartó II. Vilmos néven.132

Portugáliában és Katalóniában is több

lázadás robbant ki, Nápolyban szintúgy a franciák segítségével. 1640-ben Katalóniában a

lázadás a spanyol korona adóterhei miatt tör ki, Portugáliában pedig azért, mert a korona

felszólította őket, hogy segítsenek a katalán lázadás leverésében. Ezen lázadások

kirobbanása után Szicíliában és Andalúziában is felkelések törtek ki. A lázadásokon felül

még pestis járvány is tombolt az Ibériai-félszigeten.

5.3. A münsteri béke

A spanyol királyi tanács a megegyezések tekintetében két pártra szakad. Az egyik

párt az azonnali megegyezés mellett ágál a franciákkal, míg a másik a németalföldiekkel

való megegyezés mellett teszi le a voksát. Végül Don Gasper de Bracamonte, Peñaranda

grófja által vezetett „németalföldi megegyezési” párt győzedelmeskedik. Holland

Tartományban is vegyesen reagálnak a béke tekintetében. A háborúpártiak az európai

viszályok rendezéséhez kötötték a békekötést, míg a békepártiak (akikkel Frigyes Henrik is

inkább szimpatizált) pedig a kiadások befagyasztását és a hadsereg létszámának azonnali

csökkentését szorgalmazták. 1646-ra sikerült eljutni a békepártiak és a háborúpártiak

között, hogy sikerült kinevezni a holland küldöttség tagjait, bár ez is elég nehezen oldódott

meg. 1644 márciusában hat tartomány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a

megegyezéshez nem kell feltétlenül a Staten-Generaal valamennyi követelésének

teljesülnie, erre reagálva Zeeland tartomány nem volt hajlandó együttműködni, amíg egy

minimális megegyezés csomag nincs összeállítva. 1645 áprilisában még mindig nem volt

meg a küldöttség. Júliusban a Staten-Generaal olyan döntést hozott, hogy a küldötteknek

augusztusra mindenféleképpen Münsterben kell lenniük a béketárgyalásokon. Végül ez

következő év januárjában teljesült a zeelandi ellenállás miatt.133

131

ARBLASTER 2006, 154. 132

HUUSSEN 2007, 30. 133

PRAK 2004, 44.

40

Bracamontét IV. Fülöp teljhatalmú megbízottként Münsterbe küldi, hogy tárgyaljon

a németalföldiekkel a békéről, 1646 januárjában már itt fogadja a németalföldi

küldöttséget. Münsterben jelezte a németalföldieknek, hogy Spanyolország hajlandó a

teljes szuverenitását és függetlenségét elismerni az Egyesült Tartományoknak. 1646

májusában elfogadja, hogy a Scheldén lévő forgalmat egyedül a tartományiak felügyelik,

átengedik Észak-Brabant földjét, továbbá Flandria kikötőjében mindenféle használati díjat

átengednek nekik. Ekkor érkeztek el a békekötés egyik sarkalatos pontjához, amely a

tengeren túli kereskedelem volt. A németalföldi delegáció (a Kelet-india Társaság

nyomására) felszólították a spanyolokat, hogy biztosítsanak a tengeren való

kereskedelemnek teljes szabadságot, és az ibériai-világ bármely pontján kereskedhessenek

a németalföldiek. A spanyolok ezt nem eleinte nem akarták elfogadni, majd decemberben

végül hajlottak a megegyezésre. Ekkor IV. Fülöp hajlandó volt elismerni mindazokat a

területeket, amelyeket a németalföldiek elfoglaltak a portugáloktól, de cserébe követelte,

hogy a tartományi hajók maradjanak távol az amerikai kontinens spanyol részeitől.

Ideiglenesen 1647 januárjában írták alá a békeszerződést, majd hivatalosan 1648

januárjában ratifikáltak.134

Ez az egy éves csúszás azért történik, mert 1647 márciusában

meghal Frigyes Henrik, aki békepárti volt, így a háborúpártiak rögtön a tettek mezejére

léptek. Friesland, Groningen, az utrechti nemesség, Utrecht és Amsfoort városa is

módosításokat követelt. Zeeland makacsul kitartott az elutasítás mellett. A spanyol

küldöttség felháborodása mellett, végül néhány pontban megváltoztatták a szerződést.

1648 májusában a münsteri városházán a tartományi küldöttség és a spanyol küldöttek

ünnepélyesen kicserélték a hivatalosan ratifikált békeszerződést, és most már minden

európai nagyhatalom elismerte az Egyesült Tartományok Köztársaságának

függetlenségét.135

134

PARKER 1997, 161. 135

PRAK 2004, 45.

41

6. Az Egyesült Tartományok helytállása a függetlenség elnyerése után

A békekötés elhozta Hollandia, vagyis az Egyesült Tartományok függetlenségét,

bár ez a nagyhatalmi státusz már csak néhány évtizedig tartott ki, amíg népesebb

szomszédjai meg nem erősödtek. Ahogy korábban említve volt, 1647 tavaszán Frigyes

Henrik legidősebb fia a huszonegy éves Vilmos került a helytartói székbe. Ambiciózusabb

volt édesapjánál, 1641-ben az angol uralkodó Vilmoshoz adta legidősebb lányát. A

békekötéssel megszűnni látszott, hogy hadvezérként tüntesse ki magát, mint közeli

rokonai. A béke megkötése után a tartományok feleslegesnek tartották a nagy létszámú

hadsereg fenntartását, 1650. június 4-én Holland Tartomány rendjei önhatalmúlag úgy

döntöttek, hogy leszerelik azokat a csapatokat, amiket tartományi pénzből tartottak fenn.

Ez lerombolta hadvezéri tekintélyét Vilmosnak, ezért kérvényezte a Staten-Generaalnál,

hogy menesszenek küldöttséget a tartományi városokban a hadsereg visszaállítása végett.

Vilmos eldöntötte, hogyha kell, erővel kikényszeríti, a legjobban ellenkező város esetében,

amely Amsterdam volt. Végül Amsterdamnak sikerült időben bezárni a kapuit, és

megegyezésre kezdett törekedni, mind Vilmos, mind Amsterdam. 1650 októberének a

végén azonban Vilmos himlős lett és belehalt a betegségében.136

1652-54 között került sor az első angol-holland háborúra. Hollandia befogadta az

angol királypárti menekülteket, a holland tengerészet pedig egyre jobban veszélyeztette az

angol hajózást. A háború kirobbanásának oka a korábban említett Act of Navigation volt,

amely kimondta, hogy Angliába csak angol hajón vagy árut termelő ország hajóján lehet

árucikket szállítani. Az angoloknak szervezettebb haditengerészetük, nagyobb és erősebb

hajóik voltak, a hollandok pedig súlyos vereséget szenvedtek. Végül a westminsteri-

békében lezárták ezt a háborút, 1654. április 15.-én. A hollandok kárpótlást fizettek a

régebbi incidensekért, és megígérték, hogy III. Orániai Vilmos nem kap helytartói

hatalmat.137

1650-re újabb fordulópont történik. Ahogy korábban is írtam meghal II. Vilmos, és

a Köztársaság történetében először fordul elő, hogy nincs orániai örökös. 1651. január 18-

ra valamennyi tartomány küldöttjét összehívták a Ridderzaalba, ami Hágában található.138

Ez volt a Grote Vergadering (Nagy Gyülekezet), amely augusztusig ülésezett, és legfőbb

kérdése az új államforma meghatározása volt, de több más létfontosságú kérdésben is

136

PRAK 2004, 46. 137

HAHNER 2006, 94. 138

PRAK 2004, 47.

42

döntés született. Az 1650 előtti cselekményekre általános amnesztiát hirdettek,

megerősítették a dorti-zsinat egyházi természetű rendelkezéseit, de a legfontosabb kérdés

az maradt, hogy mi legyen a helytartóság intézményével. Friesland, amelynek

küldöttségének az élén Vilmos Frigyes állt, javasolta az összes tartománynak, hogy saját

helytartója legyen. Végül abban egyeztek meg, hogy minden tartomány eldönti, hogy

szeretne-e választani saját helytartót.139

A harmincéves háború végével, mint ahogy azt korábban is említettem, egy új

hatalmi felállás vette kezdetét Európában. Az Egyesült Tartományok és Anglia között a

fentebb említett első angol-holland háború után még 2 másik követte. 1672-től az Egyesült

Tartományok hadba lép Franciaország ellen. Ezekben a háborúk két indok miatt folynak.

Az egyik a szabad kereskedem biztosítása, míg a másik a területi integritás megőrzése. A

előbbire Anglia jelentett veszélyt, míg utóbbira Franciaország. Johan de Witt, aki 1652-53

között helyettes, majd teljes jogú raadpensionaris (korábban ezt a címet landsadvocaatnak

hívták, Holland Tartomány ügyésze, tágabb értelemben a Köztársaság politikai elnöke volt,

a nevet Oldenbarnevelt kivégzése után változtatták meg), úgy ítélte meg, hogy

elsődlegesen a gazdasági érdekeket kell szem előtt tartani. Ám az Egyesült Tartományok

szerencséjére ekkorra mindkét nagyhatalom kimerült volt, Angliában a polgárháború nagy

veszteségeket okozott.

Az első angol-holland háborút 1654-ben zárták le. A megállapodásnak egyik titkolt

záradéka szerint, az Orániai-ház sarjai a jövőben nem gyakorolhattak se helytartói, se

főparancsnoki címet.140

A második angol-holland háború kirobbanásának két dolog szolgáltatott táptalajt.

Az első, amikor 1663-ban egy angol század hajó rajta ütött két holland kereskedelmi

poszton Nyugat-Afrikában. A másik pedig 1664-ben Nieuw Amsterdam elfoglalása. Végül

1667 júliusában, Bredában zárják le ezt a konfliktust. A békediktátum szerint, Anglia

megtarthatja Nieuw Amsterdam városát (melyet később New Yorkra keresztelnek át), de

átadja Saint Eustatius, Saba szigetét, németalföld javára az angolok átadják a nyugat-

afrikai területüket, amelyet Fort Amsterdamra keresztelnek át, továbbá Suriname-t és

139

PRAK 2004, 48. 140

PRAK 2004, 49.

43

módosítják az Act of Navigationt , vagyis engedélyezik a németalföldi hajók kereskedelmét

Angliában.141

1670-ben a Staten-Generaal elismerték III. Vilmost az „állam gyermekének”, majd

az Államtanács tagjának nyilvánították. A fordulatok éve 1672-ben következik be. Ebben

az évben robban ki a francia-holland háború, illetve az angol-holland háború. Az Egyesült

Tartományok területén idegen csapatok jelentek meg, Amsterdamot ismét közvetlen

veszély fenyegette. Ekkor Zeeland elismerte helytartónak III. Vilmost, De Witt lemondott,

majd a a fellázadt németalföldi lakosság meggyilkolta.142

Kicsivel később III. Vilmos

elfogadtatta Holland és Zeeland tartományokkal a helytartóság férfiágon való

öröklődésének jogát. Vilmos a tartományokat egyre a monarchikus államberendezkedés

útjára terelte, ami ellen kezdetben még tiltakoztak a tartományok, főleg Amsterdam városa.

A folyamat 1685-ben folytatódott, amikor XIV. Lajos visszavonta a nantesi-i ediktumot, II.

Jakab pedig elfoglalta a trónját Angliában. Így az angol trónra katolikus király ült, az

ellene fellépő ellenzék pedig meghívta III. Vilmost a trónra.143

1688 végén III. Vilmos

partra szállt, majd Londonig nyomult előre. Végül 1689 januárjában az angol parlament

Anglia királyává nyilvánította. A szavazás nem volt egyöntetű, a Lordok közül 52-en

szavaztak az igenre, míg 47-en a nemre. Végül február 13-án kínálták fel a trónt, és április

11-én koronázták meg Vilmos és feleségét Máriát a Westminsteri apátságban.144

III. Vilmos végül örökös nélkül hal meg, és 1702-től (Vilmos halálától) a

tartományok felett ismét beköszönt a helytartó nélküli korszak. A tartományok egyre

semlegességi politikát igyekeztek folytatni, amit az osztrák örökösödési háború alatt

kénytelenek voltak feladni. 1747-ben IV. Vilmost (III. Vilmos unokaöccsét) választották

meg az összes tartomány helytartónak, ez volt az „oranzsista forradalom”. Az inváziós

francia sereggel, amely ebben az évben tört a tartományokba, az addigra elavuló hadsereg

és flotta miatt, IV. Vilmos tehetetlen volt. AZ 1750-es években Hollandia kinyilvánította a

semlegességét, és a tizenhetedik században nehezen elért dicső helyét, amelyet elfoglalt az

európai nagyhatalmak soraiban, fokozatosan elvesztette. A tartományok kezdtek

kettészakadni a patrióták (régensek, akik elvetették a monarchista berendezkedést) és az

oranzsisták pártjára. AZ 1780-as évek elején a patrióták V. Vilmost megfosztották számos

jogától, ám az angolok és poroszok által támogatott oranzsisták ellenmozgalmat indítottak.

141

ISRAEL 1995, 774. 142

WITTMAN 1965, 192. 143

WITTMAN 1965, 193. 144

HOPPIT 2000, 22.

44

1787-ben porosz hadsereg érkezik a rend helyreállítására, majd 1787 és 1795 között ismét

az Orániai-ház uralkodott az Egyesült Tartományokban.145

145

KOVÁCS 2006, 237.

45

Összegzés

Hollandia izgalmakkal teli történelme természetesen nem áll meg az utolsó

fejezetben taglaltaknál. Az elkövetkezendő évszázadok még rengeteg fontos esemény

színhelyévé teszik Európa ezen kis szegletét.

Dolgozatomban kifejtettem a szabadságharc kirobbanásához vezető történelmi

vonalat, azaz, hogyan került a burgundi hercegek kezére a történelmi Németalföld területe,

majd házasságok útján hogyan jutott Habsburg kézre, végül taglalom, hogy miként

uralkodott V. Károly Németalföld felett. V. Károly, akihez nagyon közel állt Németalföld

(lévén, hogy Ghentben született), sikeres és páratlan mintaállamot hoz létre ezen a

területen. II. Fülöp kormányzása, és Alba herceg tevékenysége vezetett oda, hogy a

németalföldi tartományok végül kirobbantsák a függetlenségi harcukat.

A függetlenségi harc kirobbanása után, amelyet Hoorn és Egmont gróf

kivégzésének dátumához kötnek, a kezdeti sikertelenségek nem tántorították el a gueux-ket

és a főnemesség tagjait, hogy folytassák a harcukat. A kezdeti sikertelenségben

közbejátszott, hogy a gueux-ok nem voltak regulárisak, illetve nem állt nagy mennyiségű

nyersanyag a hátuk mögött, mint a professzionális spanyol hadi gépezetnek. Ez volt az a

hadsereg, amelybe ömlöttek az Új Világból a nemesfémek, illetve az akkorra már egy fél

évszázada begyakorolt tercio hadmozdulatok, amelyek ennek a gépezetnek egyik fő

mozgatórugója volt.

Vilmos halála után megroppanni látszott ez a küzdelem, I. Erzsébet és Robert

Dudley puccskísérlete csak ezt erősítette meg. Hollandia szerencséjére, azonban ekkor

jelent meg a színen Orániai Móric, Vilmos első szülött fia. Móricot helytartónak nevezik

ki, és unokatestvérével Nassaui Vilmos Lajossal, illetve Simon Stevinnel karöltve egy

sikeres és ütőképes hadsereget állítanak fel, amelyet az előbb felsoroltak hadi és filozófiai

tudása mellett, a korban rohamosan fejlődő tűzfegyverek is segítették. Móric színrelépése

mellett azért meg kell említeni a külpolitikai történéseket is, Franciaországban ekkor kerül

hatalomra IV. Henrik, illetve az angolok legyőzik az Anglia inváziójára küldött spanyol

Nagy Armadát.

Móric az előbb említett társaival felállít egy sikeres és professzionális hadsereget,

amelynek központi eleme a holland drillként is emlegetett hadművészeti gyakorlat. A

szabadságharc sikeréhez hozzájárult még a Vereenigde Oost-Indische Compagnie, vagyis

az Egyesült Kelet-india Társaság 1602-es létrehozása, amely a későbbi évtizedekben

meghatározóvá teszi a holland jelenlétet, mind az Indiai-óceán, mind az Indonéz és Japán

46

szigetvilág térségében. A gyarmatokból befolyó rengeteg pénz pedig tovább segíti a

szabadságharcot.

1609-ben létrejön egy hosszabb, majd egy évtizedig tartó fegyverszünet, majd

1621-től már a harmincéves háborúval együtt folytatódik a függetlenségi küzdelem.

Mindkét oldalon új szereplők tűnnek fel, mint Holland részről Frigyes Henrik, majd II.

Vilmos, spanyol részről Olivares, és III. majd IV. Fülöp. Lázadások törnek ki a spanyol

csapatoknál az elégtelen zsold miatt, majd a Rocroi-ütközetben a francia sereg

bebizonyítja, hogy a terciok elavultak. 1648-ban megkötik a münsteri-békét, amelyben a

spanyolok elismerik az Egyesült Tartományokat, mint független államot.

Az így kialakult állam azonban még nem állhatott meg. Az őt körülvevő korábban

szövetség államok ellene fordultak, és az elkövetkező százötven évben kemény harcot

kellett vívniuk a függetlenség megtartásáért, és kereskedelmi előnyük biztosításáért. Az

eljövendő idők küzdelmeiben az első helyen az első angol-holland háború áll, amelyet még

kettő másik követ, illetve egy francia invázió is becsatlakozik a harmadik háború idején.

Szerencsére Hollandiának sikerült megtartani a függetlenségét, és kissé meggyengülve, de

képes volt ellenállni az elkövetkezendő évszázadok hullámainak.

Szakdolgozatom fő célja egy olyan átfogó mű létrehozása volt, amelyben Hollandia

függetlenségének elnyeréséhez vezető utat, a szabadságharc fő aspektusait, majd a

küzdelmek utáni ország helyzetét bemutathatom. A szakdolgozatom inkább leíró jellegű

lett, de hiszem, hogy a korábban leírtakból kiderül, hogy hogyan alakult ki Hollandia, mik

vezetettek a szabadságharchoz és mi történt a függetlenségi küzdelmek alatt és után, ezzel

is közelebb jutva Hollandia történelmének jobb megértéséhez.

Konklúzióként kijelenthető, hogy amit célul tűztem ki, sikerült, persze a téma

kifejtéséhez sokkal jobban is bele lehetett volna folyni az egyes történelmi részek mélyebb

kutatásába, mint a történelmi előzmények, illetve a szabadságharc utáni helyzetbe.

Véleményem szerint, ha ezeket részletesebben kifejtettem volna, akkor a témától

túlságosan eltértem volna, mivel ahogy az alcím is mutatja (Az Egyesült Tartományok

története a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig) csak a számomra legfontosabb

száz évet kívántam feldolgozni, amely Hollandia kialakulásával foglalkozik. Mint, ahogy

az előbb is fogalmaztam érdemesebb mélyebben is foglalkozni ezen témákkal, amiket csak

részlegesen érintettem, de véleményem szerint az már egy másik tanulmány dolga.

A kutatást a továbbiakban is folytatni lehetne, mivel, mint ahogy korábban is

hangsúlyoztam, nincsen friss magyar nyelvű, magyar kiadású összefüggő mű, amely

Hollandiának ezen korszakával foglalkozna, bőven lehetne még mit folytatni.

47

Summary

In my thesis, I explain the whole dutch war of independence. It started in 1566-68,

and it ended in 1648 in the treaty of Münster.

At first, I describe the status of the Low Countries, for example it’s historical status

before the war of independence and the geographical status of the Low Countries.

In 1382, the rulers of the Duchy of Burgundy got the territory of the Low Countries. In

1477, when Charles th Bold died in the battle of Nancy, the Low Countries passed trough

an heiress to the Habsburgs. Than I describe, the ruling of Charles V and the Peace of

Augsburg.

The next chapter, I introduce, that Charles V. renounced his throne in 1556, than he

divided the Hasburg-Empire up among his sibling and his son, who was Philip II., and he

got the Low Countries. Philip was not able to consolidate his power in the area, and thats’s

why he sent Fernando Alvarez de Toledo, duke of Alba, to make peace, after the

Beeldenstrom unleashed. After the failure of Alba (during his reign, two nobles died),

Philip entrainmented the duke from the Low Countries in 1573. After the entrainment of

Alba, the Pacification of Ghent was established, and this was follower the Union of

Utrecht, and the Union of Arras. Then int he second chapter, I closed the chapter the dead

of William I, Prince of Orange, and the rising of Maurice von Nassau, the son of the

William I.

After that, I laid the emphasis on the military reforms. I started with the

demonstration of the early modern warfare, and the reforms of Maurice von Nassau,

because to the understand of my dissertation is really important the background

information about the military technology of the era. I used as a source the works of

Johann Jacob von Wallhausen, John VII, count of Nassau-Siegen.

The next chapter, I explain the economic background of the dutch army, for

example the activities of the United East-Indian Company (Vereenigde Oost-Indische

Compagnie). I describe the departure of the VOC (the previous company), then they

started the colonization and the finance of the war of independence. After that, I explain,

what happened under the truce (1609-1621).

The penultimate chapter contains the rest part of the eighty years war. The chapter

includes the problems of both sides (spanish and dutch sides), the last segments of the war

of the dutch independence, and the treaty of Münster. The Peace was a treaty between the

Dutch Republic and Spain, and signed in 1648.

48

After all of that, I explain the future of the Low Countries after the eighty years

war, for example the Anglo-dutch wars, the ruling of William II, than William III.

Finally, I explained my opinion about the independence war, and about the conclusion of

the eighty years war.

49

Források és felhasznált irodalom

Források

de Gheyn, Jacob: Waffenhandlung von den Rore Musquetten undt Spiessen. s-

Gravenhagen. 1608.

(Lelőhely:http://reader.digitale-

sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10496588_00005.html 2015.01.03.)

Wallhausen, Johann Jacob von: Programma Scholae Militaris. Siegen.1616. (Lelőhely:

http://www.hroarr.com/manuals/other/Wallhausen-Johann-Jacobi-von-programma-

scholae-militaris-1616.pdf 2015.01.03.)

Bibliográfia

’T HART 2014

’t Hart, Marjolein: The Dutch War of Independence. Warfare and Commerce in the

Netherlands, 1570-1680. Routledge – Taylor & Francis Group. Abingdon. 2014.

ARBLASTER 2006

Arblaster, Paul: A history of the Low Countries. Palgrave Macmillan. Hempshire.

2006.

BARTA 2006

Barta János: Németalföld a Habsburg–hatalom korában. In: Orosz István, ifj. Barta

János, Angi János: Európa az újkorban. Debrecen University Press. Debrecen.

2006.

BEIBER 2007

Beiber, Brigitte; Birnstein, Uwe; Gehlhoff, Beatrix; Schütt, Ernst Christian: Az

emberiség krónikája. Helikon Kiadó; Alexandra Kiadó. Debrecen. 2007.

BLAK 2007

Blak, G. L.; Dijk, F. Van; Kortlang, D.J.: The Archives of the Dutch East India

Company (VOC) and the Local Institutions in Batavia (Jakarta). Nationaal Archief.

The Hague. 2007.

50

CORTAZÁR 2001

Cortazár, García de, Vega, Gonzalez: Spanyolország története. Osiris

Kiadó.Budapest. 2001.

DUROSELLE 1990

Duroselle, Jean-Baptiste: Európa népeinek története. Officia Nova. Budapest. 1990

FODOR 2001

Fodor Ágnes: Uralkodók és dinasztiák. Magyar világ kiadó. Budapest. 2001

GONDA 1987

Gonda Imre; Niederhasuer Emil: A Habsburgok „Egy európai jelenség”. Gondolat

Kiadó. Budapest. 1987.

GOTTREICH 1974

Gottreich László; Honfi József; Rázsó Gyula; Windisch Aladárné: A hadművészet

középkori és újkori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest. 1974.

GROSSMARN 2007

Grossman, Mark: World Military Leaders: A Biographycal Dictionary. Facts on

File. New York. 2007.

HUUSSEEN 2007

H. Huussen Jr., Arend ; Koopmans, Joop W.: Historical Dictionary of the

Netherlands. Scarecrow Press, Inc. Lanham, Maryland. 2007.

HAHNER 2006

Hahner Péter: A régi rend alkonya. Panem Könyvkiadó. Budapest. 2006.

HOPPIT 2000

Hoppit, Julian: A Land of Liberty: England 1689-1727. Oxford University Press

Inc. New York. 2000.

ISRAEL 1995

Israel, Jonathan: The Dutch Republic. Its Rise, Greatness and Fall 1477-1806.

Oxford University Press. New York. 1995.

KATONA 2006

Katona András: Kora újkor (1492-1789). In: Salamon Konrád (főszerk.):

Világtörténet. Akadémia Kiadó. Budapest. 2006.

KOSTAM 2011

51

Kostam, Angus; Bull, Peter: Warships of the Anglo-Dutch Wars 1652-1674. Osprey

Publishing. Oxford. 2011.

KOVÁCS 2006

Kovács Zoltán: Hollandia a 17-18. században. In.: Orosz István, ifj. Barta Jámnos

és Angi János (szerk.): Európa az Újkorban. Debrecen University Press.

Debrecen.2006.

LÁZÁR 2009

Lázár Balázs: A harmincéves háború. In: Poór János (szerk): A kora újkor története.

Osiris Kiadó. Budapest. 2009.

MACMULLOCH 2011

MacCulloch, Diarmaid: A reformáció története. Európa könyvkiadó. Budapest.

2011.

MARJAI 1973

Marjai Imre; Pataky Dénes: A hajó története, a vitorlás hajózás időszaka. Corvina.

Budapest. 1973.

MENICH 2002

Menich Zsuzsa, Karádi Ilona (szerk.): A világtörténelem krónikája. Magyar

Könyvklub. Budapest. 2002.

PARKER 2008

Parker, Geoffrey: Cambridge Illustrated History of Warfare: The Triumph of the

West. Cambridge University Press. New York. 2008.

PARKER 1997

Parker, Geoffrey: The Thirty Years War – 2nd Edition. Routledge – Taylor &

Francis Group. New York. 1997.

POÓR 2000

Poór János (szerk): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Osiris

Kiadó. Budapest. 2000.

PRAK 2004

Prak, Maarten: Hollandia aranykora. Osiris kiadó. Budapest. 2004.

52

RAZIN 1964

Razin, Evgenij A.: A hadművészet története ”III. köt. A háború kézműipari

korszakának hadművészete (XVI–XVII. század)”. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest.

1964.

REGAN 1993

Regan, Geoffrey: Döntő csaták. Panem Könyvkiadó. Budapest. 1993.

ROBERTS 2000

Roberts, John M; Márkó László (ford.): Képes Világtörténelem „VI.kötet: Az újkori

Európa születése”. Magyar Könyvklub. Budapest. 2000.

ROWEN 1990

Rowen, Herbert H: The princes of orange „The stadholders in Dutch Republic”.

Cambridge University Press. New York. 1990.

SHÁGY 2004

Shágy Marianne: Anglia, Franciaország, Németalföld a százéves háború korában.

In.: Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve – A Középkor – II. kötet. Osiris

Kiadó. Budapest. 2004.

STATE 2008

State, Paul F: A Brief History of Netherlands. Facts on File Inc. New York. 2008.

SZILÁGYI 2009

Szilágyi Ágnes Judit: A spanyol gyarmatbirodalom. In: Poór János (szerk). A kora

újkor története. Osiris Kiadó. Budapest. 2009.

WEDGWOOD 1961

Wedgwood, C.V: The thrity years’ war. Anchor Books. New York. 1961.

WEST 2010

West, Barbara A.; Murphy, Frances T.: A Brief History of Australia. Facts On File,

Inc. New York. 2010.

WITTMAN 1965

Wittman Tibor: Németalföld aranykora. Gondolat Kiadó. Budapest. 1965.

Internetes irodalom

1607-1609 Major Naval Battles; Rövid összefoglalása a fő tengeri ütközeteknek. Lelőhely:

53

https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collection/timeline-dutch-history/1585-1610-

maurice

Daved van Stalen: Standardization for Adaptability; Online cikk, amely összefoglalja a

mórici reformokat.

Lelőhely: http://high-reliability.org/Standardization_Adaptability.pdf.

Johann Jacobi von Wallhausen élete

Lelőhely: http://www.deutsche-biographie.de/sfz36668.html

Hans Cools: The impact of Charles V’s wars on society in the Low Countries. A brief

exploration of the theme; Rövid összefoglalása azzal kapcsolatban, hogy V. Károly

háborúi milyen hatással voltak a németalföldi társadalomra. Lelőhely:

https://repositorio.uam.es/bitstream/handle/10486/1208/17081_A16.pdf?sequence=1 317.o

ld.

Northern Route; Rövid összefoglalása, hogy milyen kísérletek voltak az északi irányú

keleti útvonalak megtalálásához. Lelőhely:

https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collection/timeline-dutch-history/1595-1616-

the-route-to-the-indies

The Dutch East-Indian Company; Összefoglalása az Egyesült Kelet-indiai Társaság fő

tevékenységeinek, illetve szervezetének. Lelőhely:

http://european-heritage.org/netherlands/alkmaar/dutch-east-india-company#-4

Parker, Geoffrey: The „military revolution” 1560-1660, is a Myth?. The Journal of Modern

History, Vol 48. No. 2.; Geoffrey Parker cikke, amely több ponton is megkérdőjelezi az

1560 és 1660 között valóban lezajlott-e hadművészeti forradalom. Lelőhely:

http://www.jstor.org/stable/1879826?seq=1#page_scan_tab_contents

54

Melléklet:

Németalföld térképe az Utrechti és Arrasi Unió után

(’t Hart, Marjolein: The Dutch War of Independence. Warfare and Commerce in the

Netherlands, 1570-1680. Routledge – Taylor & Francis Group. Abingdon. 2014.

19.)

55

Vilmos „A Hallgatag”, orániai herceg

(State, Paul F. A Brief History of Netherlands. Facts on File Inc. New York. 2008. 49.)

Orániai Móric

(Michiel Jansz van Mierevelt: Portrait of Maurice, Prince of Orange, c. 1613 - c. 1620.

Lelőhely: https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-255 2016.04.06.)

56

V. Károly, a Szent Római Birodalom uralkodója

(Jan Cornelisz Vermeyen: Portret van Karel V (1500-58), keizer van het Heilige Roomse

Rijk. ca. 1530. Lelőhely: https://www.rijksmuseum.nl/nl/ontdek-de-collectie/historische-

personen/karel-v/objecten#/SK-A-164,0 2016.04.06.)

II. Fülöp, Spanyolország és Portugália Királya

(Philip II - http://www.britannica.com/EBchecked/topic/456081/Philip-II 2016.04.06.)

57

Képrombolás

(Iconoclasts in a church. Dirck van Delen, 1630 https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-

the-collection/timeline-dutch-history/1566-miracle-year 2016.04.06.)

Orániai Vilmos és Alba hercegének szembenállásának korabeli ábrázolása

(Zinneprent op de hertog van Alva en de prins van Oranje, ca. 1572, Anonymous, 1568 –

1573 https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-P-OB-78.194 2016.04.06.)

58

A gueux-k Briel városába való bevonulása

(Inname van Den Briel, 1572, Jan Luyken, 1677 – 1679

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-P-OB-79.178 2016.04.06.)

Zutphen városának kifosztása, és a helyőrség lemészárlása

(Moord te Zutphen, 1572, Anonymous, 1618 – 1624

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-P-OB-77.704 2016.04.06.)

59

Orániai Vilmos temetési menete, korabeli ábrázolás

(Begrafenisstoet van Willem van Oranje, blad 9, Hendrick Goltzius, 1584

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/RP-P-OB-10.417 2016.04.06.)

A nieuwpoorti-ütközet, középen Móriccal.

(Battle of Nieuwpoort

http://www.britishempire.co.uk/forces/armyunits/britishinfantry/battlenieuwpoort.htm

2016.04.06.)

60

Allegórikus ábrázolása a VOC amszterdami kamarájának

( Apotheosis of the Dutch East India Company (Allegory of the Amsterdam Chamber of

Commerce of the VOC), Nicolaas Verkolje, 1702 – 1746

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-4290 2016.04.06.)

Jakarta (Batávia) erődje

(The Castle of Batavia, Andries Beeckman, c. 1661

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-19 2016.04.06.)

61

Deshima szigetének modellje

(Model of the island of Deshima, Anonymous, 1850 – 1851

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/NG-721 2016.04.06.)

Amszterdam várostérkép

(Bird’s-Eye view of Amsterdam. Cornelis Anthonisz, 1544

https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collection/timeline-dutch-history/1600-1665-

amsterdams-prosperity 2016.04.06.)

62

Spanyol zászlóshajó felrobbanása a gibraltári-ütközetben

(The Explosion of the Spanish Flagship during the Battle of Gibraltar, Cornelis Claesz. van

Wieringen, c. 1621 https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-2163 2016.04.06.)

Frigyes Henrik a ’s Hertogenboschinál lévő osrtomkor

(Frederick Henry and Ernst Casimir of Nassau-Dietz at the Siege of ’s Hertogenbosch,

Pauwels van Hillegaert, c. 1629 - c. 1635 https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-

607 2016.04.06.)

63

A münsteri béke ratifikálása

(The Ratification of the Treaty of Münster, Gerard ter Borch (II), 1648

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-C-1683 2016.04.06.)

Tengeri ütközet az I. holland-angol háborúban (Terheide-i csata)

(The Battle of Terheide, Jan Abrahamsz. Beerstraten, 1653 - 1666

https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-22 2016.04.06.)

64

Raad van Indiё tanácsterme

(Blak, G. L.; Dijk, F. Van; Kortlang, D.J.: The Archives of the Dutch East India

Company (VOC) and the Local Institutions in Batavia (Jakarta). Nationaal Archief.

The Hague. 2007. 199.)