ÁRA: 200 FT

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk2009. DECEMBER XXXI. ÉVF. 5. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Bencédy József:Szemben a nyelvi értékekkel

Büky László:Cumilla szép haja

és a kolmizóvas

Balázs Géza:A magyar nyelvstratégia felé

Földiák András:„Nyelvfejlesztés” közpénzen

Jakab István:Helyesírásunk hiteléért

Lévai Zoltán:Ahogy a Mûegyetemen tanítom...

Balog Lajos:Az elveszett kincs

Szilágyi Ferenc:Ilyen még nem volt!

És:új szavak, új könyvek,

események,nyelvi játékok

Donát János: Kazinczy Ferenc1808

Egy-egy terület szakszókincse néha észrevétlenüljelenik meg, néha szándékosan emelik át vagy a hét-köznapi beszédbe, vagy egy másik szakma szókész-letébe. A nyelvészet is átvett szavakat más területek-rõl: amplitúdó, frekvencia, rezonancia, periódus,spektrum (fizika), aletikus, deontikus, szétválasztás(logika), anacoluthon (retorika), együttmûködésialapelv, kiterjesztés (filozófia), generatív (matemati-ka).

Az egyik legsikerültebb átvétel Ervin Goffmannevéhez fûzõdik, aki a mindennapi élet leírására aszínházat alkalmazta mint fogalmi keretet. Elõ-adókról, közönségrõl, rutinról, szereprõl, szerepjá-tékról, szereptávolításról, végszavakról, dramatur-giai igényekrõl, stratégiákról, darabról, drámáról,drámaíróról, nézõtérrõl, alakításról, színpadról,színpadi díszletekrõl, bútorzatról, kulisszákról ésforgatókönyvrõl beszélt.

A televíziós dis-kurzusok résztve-võinek egy részenem csupán szín-padiasan, hanem

harciasan is viselkedik. Nagy küzdelem folyik a mi-nél gyakoribb és hosszabb megszólalásokért, a sajátvélemény, nagyság és sikeresség hangoztatásáért, amásik lejáratásáért és megbántásáért. Így a diskur-zuselemzés során a hagyományosan használt termi-nusok (pl. beszélõ, hallgató, közbevágás, együttbeszé-lés) mellett a mûsorokban folyó nyelvi viselkedés va-lósághû leírására nyugodtan alkalmazható a hadá-szati szókincs egy része: megtámadja, ostromolja abeszélõt vagy hallgatót; megütköznek, összecsapnaka felek, csata alakul ki a beszélgetõk között, hadjára-tot indít valaki ellen, védekezik a rágalmakkal szem-ben, valakit bekerítenek a többiek, szembeszegül amásikkal, a beszélõ tûzszünetet javasol, megsemmisí-ti a célpontot, ellenáll a támadásoknak, haditervetdolgoz ki, a megtámadott meghátrál, visszavonul, le-szerel vagy leteszi a fegyvert, a mûsor után a résztve-võk felveszik a zsoldot.

Mivel minden szóhoz kapcsolódik valamilyenszóhangulat, más-más képzetek alakulnak ki a hall-gatókban, más lesz a szavak érzelmi tartalma, ami-kor a hagyományos terminusokat, és megint más,amikor a hadászatból kölcsönzötteket használjuk.

Batár Levente

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A II. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapkéntkapják.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Batár Levente: Diskurzuselemzés és hadászat . . . . 2

Bencédy József: Szemben a nyelvi értékekkel. . . . . 3

Büky László: Cumilla szép haja és a kolmizóvas . . 4

Balázs Géza: A magyar nyelvstratégia felé . . . . . . . 5

Földiák András: „Nyelvfejlesztés” közpénzen . . . . 6

Jakab István: Helyesírásunk hiteléért . . . . . . . . . . . 7

Lévai Zoltán: Ahogy a Mûegyetemen tanítom... . . 8

Zimányi Árpád: A magyartanártóla mozgóképkultúra- és médiaismeret-tanárig. . . 9

Buvári Márta: Szálkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Balog Lajos: Az elveszett kincs . . . . . . . . . . . . . . . 10

Holczer József: Nem mindig elég a vesszõ!. . . . . . 10

Minya Károly: Üzletnév-divatbemutató . . . . . . . . 11

Dóra Zoltán: Egybe vagy külön? . . . . . . . . . . . . . . 11

Gárdonyi Éva: Nyelvi játékok a kereskedelmiszlogenekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Kökényesi Nikoletta: Ne „vekzáljuk” az olvasót! . 12

Rónaky Edit: Búcsú a szavak emberétõl.Rónai Béla (1923–2009) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Minya Károly: Bachát László (1921–2009) . . . . . . 13

Szilágyi Ferenc: Ilyen még nem volt! . . . . . . . . . . . 14

Grétsy László: Egy mindentudó könyva keresztnevekrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Nagy Levente: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . 16

Hírek, események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések (57.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . 20

DISKURZUSELEMZÉSÉS HADÁSZAT

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 3

Írásom elsõ részében számba vettemtöbb alapvetõ értéket. Az elsõ volt nyel-vünk elterjedtsége, használóinak száma. Ez a más nyel-vekkel való összehasonlításban nem csekély. Aggasztóazonban, hogy a magyarul beszélõk száma fogy, itthon is, ahatárainkon túl is; egy újabb kimutatás szerint 12 millió, anemrégiben emlegetett 15 millióval szemben. Elgondol-kodtató, hogy nemzetközi konferenciákon, közéleti ésszakmai tanácskozásokon háttérbe szorul (nemcsak a ma-gyar, hanem a cseh, szlovák, román, lengyel nyelv is) az an-gollal szemben. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy hazaitudósaink szakmai közleményei egyre gyakrabban angol(esetleg német vagy francia) nyelven jelennek meg. Olvas-tam olyan nyilatkozatot is egy tudósunktól, hogy elõszörangol nyelven fogalmazza meg hazai közleményeit is, ésazokat fordítja le magyarra.

Mit lehet tenni e jelenségek megállítására, esetlegvisszaszorítására? Nehéz a válasz; õszintén szólva, keve-set. A téma a nyelvpolitika területéhez tartozik. Gondol-junk csak a legutóbbi szlovák nyelvtörvényre; vagy arra,hogy egy szakmai értekezést hányan tudnának magyarulelolvasni a világban.

TömörítésMásodikként kiemeltem, hogy nyelvünk az agglutináló

típusba tartozik, s hogy ez nem külön érték, de értékes le-hetõség a tömörítésre. Vannak azonban a tömörítésnekolyan vonásai, jelenségei, melyek gátolják a megértést, azösszetömörített szerkezeti tagok megfelelõ tagolását a be-szélgetõ társ részérõl: napjaink feladatteljesítése, regioná-lis fejlettségszint-különbségek, az ipartelepek szennyezõ-anyag-kibocsátása.

Terjed a nominális (névszói) stílus: az elõzõ példák is,továbbá: a megfelelõség mindhárom követelmény vonat-kozásában, médiatelítettség; ehelyett: feleljen meg mind-három követelménynek (vagy: mindhárom követelménynekmegfelel); telítve van különféle sajtótermékekkel (vagy: asajtó különféle formáival). Az efféle esetekben nem a név-szói megoldás jelenti a gondot, hanem a dinamikusabb,könnyebben követhetõ igés forma kerülése.

Szimultán szerkesztésMeglehetõsen gyakori a szimultán szerkezet, azaz az

egy mondaton belüli többszörös alárendelés; pl.: Sajnála-tos jelenség a munkával meg nem szolgált jövedelemszerzésére való törekvés. Ez négyszeres alárendelés.Van cifrább is: Az ügyészi szervek törvényességi felügyeletivizsgálata során a múlt évben is döntõen az állampol-gárok széles köreit érintõ jogszabályok végrehajtá-sának törvényességére fordítottak figyelmet. Ez hétsze-res alárendelés a megjelölt részben. (Az elõzõ példák is,ezek is a sajtóból valók.)

Nyelvünk elevensége (kreativitása) volt a következõ je-lenség, melyre felhívtam a figyelmet.

Különösen kitûnik elevenségével a szleng. Nemcsak tu-catszám alkotja új szavait, kifejezéseit, hanem erõteljesenterjeszti is õket a köznyelvben. Ezek lehetnek ötletesek,humorosak (fa, karó, fásít, meglovasít, betondzsungel), degyakran nem értjük õket (kütyü, ketyere, béna, néz kifelé afejébõl), ill. durvák, közönségesek (lapátra tesz, elhúzza abelét, gyökér, tökölõdik).

DurvaságFöl kell tennünk a kérdést, elfogadjuk-e ezeket a szava-

kat, kifejezéseket a beszélt köznyelvben, ill. a publiciszti-kában, az írott sajtóban is. Egyetértve Bárczi Géza, Illyés

Gyula érvelésével, azt mondhatjuk pél-dául, a képszerû eszközöket, szóképe-

ket ne kifogásoljuk, az ilyeneket: elkapta a gépszíj, elhúzzaa csíkot, falaz valakinek, rákapcsol, ezek úgymond a városifolklór, a városi népnyelv eszközei. Hozzájuk vehetjük azolyanokat is, mint a bedobja a törülközõt, a padlóra került,nálam ez kicsapta (kiverte) a biztosítékot. Szemléletes, jóképek ezek. De ne fogadjuk el azokat a szavakat, melyek-nek nincs vagy alig van jelentésük: kütyü, ketyere, X.Y. bé-na kacsa; és semmiképpen se fogadjunk el durva, trágárszavakat: szar, nagy fasz, tökölõdik, lapátra tesz, egy nagytúróst. Mi a kifogásunk ezek ellen? Természetesen az is,hogy durva magatartást, szemléletet tükröznek, de fõkéntaz, hogy elkerülik a pontos tartalom megnevezését, mertha pl. egy szobor szar, akkor nem tudhatom, hogy a mon-danivalója nem tetszik-e vagy a formája, anyaga, alapja,tájolása, elhelyezése stb.

Befogadás

Hogy nyelvünk befogadó nyelv, az a nyelvészek, nyelv-mûvelõk számára régi tétel (l. jövevényszók, szükségesidegen szavak stb.). A közönség nem kis része számáraazonban minden idegen szó veszélyt jelent és kerülendõ.Ezt a vélekedést erõsíti a rengeteg valóban felesleges, csakdivatból, felületességbõl használt idegen szó (promóció,menedzser, menedzsment, szponzor, tolerál, imázs vagyimidzs, GDP stb. stb.). Ezekben az esetekben sem maga azidegen szó használata a fõ baj. A fõ veszély a gondolat hiá-nya, ill. homályossága. Pl. ha valami fantasztikus, eszünk-be jut-e Kosztolányi helyette ajánlott 52 magyar szava; amenedzsment ugyan melyik része, szerve, rétege egy intéz-ménynek, vállalatnak? Az off-shore-t, a likviditás-t megnem is értjük, még részben sem. Hát akkor kinek meg mitbeszélünk? A jövevényszók befogadását – a nyelvtörténettanúsítja – a szükség diktálta és csak ritkán az elõkelõskö-dés, a sznobizmus. Volt ilyen is, pl. a filc, a sógor, újabbanez az alapja a menedzsment-nek, a logisztiká-nak, a PhDangolos kiejtésének.

Szomorúan és aggódva figyeljük, hogy az egyéni szó-kincs szegényedik. Törjük magunkat, hogy újabb és újabbszavakat teremtsünk a szlengben (király, sirály, durva), aze-mail színesítésére (ad/6, sõt 6/6 = hathat stb.); ez nembaj; a szólások azonban háttérbe szorulnak, – s ez már egy-re nagyobb baj.

Nyelvünk kellemes hangzását emeltem ki utoljára.Amint az általában használt normális beszédtempó elõse-gíti a megértést, a gyors vagy hadaró beszéd gátolja vagyakadályozza. A sebesen beszélõ ember elhagy vagy elkaphangokat, sõt szótagokat, fõleg a szavak végén. Meglehetõ-sen gyakori az orrhangúsítás; ez hol a zavartság jele, hol aflegma magatartásé. A beszéd sebességére, helyes tempó-jára nehéz egzakt számot mondani; de azt kell hangsúlyoz-ni, hogy ennek az érthetõség szabjon határt.

Mondják, írják egyesek, hogy szóljon csak mindenki,ahogy megszokta, ahogy környezetétõl eltanulta. Hátnem! Ha azt akarja, hogy megértsék, ha hatást akar elérni,úgy kell szólnia, ahogy a környezete – a maga szabályaival– elõírja. De ha ennél egy kicsit többet akar, hogy szólásaízléses, szép és elegáns is legyen – ahogy Kazinczy kifejezte–, akkor törekedjék az irodalmi nyelv, a választékos stíluselsajátítására. Lássa meg szólása mögött nyelvünk értéke-it, akkor nem lesz nyûg számára a helyesen szólás.

Szemben a nyelvi értékekkelBENCÉDY JÓZSEF

4Édes Anyanyelvünk 2009/5.

A legnagyobb magyar személyiségekegyike, Zrínyi Miklós 1645–46 telén írtaSzigeti veszedelem címen számon tartott eposzát. A nagy-birtokos fõúr költõ volt és hadvezér, államférfiú és hadtu-dományi író. Az eposzban a száz esztendõvel korábbi szi-getvári küzdelmet mutatja be, amelyet a török szultánnak,II. Szulejmánnak csapataival folytattak dicsõ eleink, akika vár védelmét kilátástalannak tartva kirontottak a vár-ból, és inkább mind egy szálig elestek, mintsem feladtákvolna azt. A költõ Zrínyi maga mondja, hogy az eseménye-ket fabulákkal, történetekkel színesítette. Ezek közé tar-tozik az egyik török fõvezérnek, Delimánnak tragikus sze-relmi története, amelyet így kezd a költõ: „Azt mondják,Delimán, mikor országokat / Járt vólna látásáért hires vá-rasokat, / Galatában meglátá az szép Cumillát, / Cumillát,az szépet, Szulimán leányát. / Cumilla szép hajamegkötözé szüvét / Ifiu Delimánnak, és minden kedvét /Egy tekintetét vévé el minden erejét, / Ugy hogy nála nél-kül nem kivánja életét.” Ez a szerelem tehát így kezdõdik:„Cumilla szép haja megkötözé szüvét / Ifiu Delimánnak”, sezt szó szerint aligha értheti bárki is, hiszen valamit vala-mivel megkötözni szoktunk ugyan, de hajjal szívet aligha.Nyilván átvitt értelmû szó itt a „szüv”, és Delimán érzésé-nek, érzelmének jelképe, amint ez számos más kifejezé-

sünkben is megvan, példá-ul: „valakinek a szíve vá-lasztottja”. Ezt a kifejezéstArany János is használta:„Pedig a királynak másvolt a fejében, / Szíve vá-

lasztottja van már neki régen: / Valakinek szánta, hej! va-laki-másnak / Rozgonyi Piroskát: derék Toldijának”. Amás iránti érzelem megnyilvánulásának sok hasonló kife-jezése ismeretes, ezekben a szív fõnév általában a szerelemjelképeként jelenik meg. A magyar nyelv értelmezõ szótá-ra többek közt ezt a jelképes használatot mutatja – külön-bözõ igékkel – ezekben a vonzatszerkezetekben: „valaki-nek a szíve ég, eped, lángol, lángra gyúl, lángra lobbanvalakiért”.

A megkötöz ige is számos átvitt jelentésben fordul elõ.Zrínyi Miklósnak egyik hadtudományi mûvében olvasha-tó: „Az kit meg nem tudtak gyõzni fegyver és ellenség, fös-vénység megkötözött”. Petõfi Sándor egy Shakespeare-for-dításában ezt írta: „[…] naponként visszavonnak egy-együdvös törvényt a gazdagok ellen, s naponként keményebbrendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet megkö-tözzék és zabolázzák”. Ady Endre is élt az átvitt használa-tú igével a tavasz évszakának szimbolikussá tétele kap-csán: „A Tavaszt nem tudták megkötözni / S a Május mégisír, izgat, beszél”. A fösvénységet, a szegénységet, a(z adys)Tavaszt tehát egyaránt meg lehet fosztani cselekvési sza-badságától: szinte így fosztódik meg Delimán is Cumillatekintetétõl és szép hajától elbûvölve. Nyelvünkben a va-laki eszét veszti (a szerelemtõl) köznyelvinek tartható for-dulat, más hasonló értelmû kifejezésekkel egyetemben;ezekre példa Mikszáth Kálmán prózájából: „Szent isten, adiák megbolondult. Az a kis fruska gonosz tündér, elvetteaz eszét” (A fekete város) – „[Erzsike igen csinos volt.] Fe-hér csipkeköntös volt rajta, csehgránát csattal a nyakánál,sárga szíjjal átkötve a derekán, abból a szíjból szaladt lefe-lé egy mákszínû szoknya éppen csak addig, hogy a lábacs-kából kihagyjon egy darabkát, éppen csak olyan darabkát,hogy az ember eszét elvegye” (Az eladó birtok). – „[…] az aszemély elvehette az eszét, bevehette magát a szívébe”

(Timár Zsófi özvegysége). Még nem is na-gyon régen a különféle elmebetegeket,

akiknek a szokásos fordulattal élve „elment az eszük”, sdühöngõ állapotba kerültek – más (gyógy)mód nem lévén –meg szokták kötözni. Arany János Toldijában ilyesmireutal, amikor leírja, miként viselkedett Toldi György azu-tán, hogy öccsét rossz hírbe hozta Lajos királynál, de az át-látott áskálódásán: „[…] Hazament s neki állt otthon a ha-jának, / Neki esett tépni, homlokát öklözni: / Csak lesték aszolgák, kell-e már kötözni”. A példaszöveg-metszetek mu-tatják, hogy bizonyos (szélsõséges) érzelmi és tudati, ille-tõleg természeti-társadalmi állapotokra egyaránt alkal-mazhatni egy, a megkötöz igével kifejezhetõ cselekedetet,amely gátolja, csökkenti, megbénítja az állapot nemkívá-natos létét vagy hatását. A kötözni való (ember) kifejezés a’bolond’ jelentés körülírása. Petõfi Sándor például ekkéntméltatlankodik egyik levelében: „A Hírlapi Méh meg azt akádencát, hogy: »tölts, bölcs« rossznak tartja; hát nem kö-tözni való már az ilyen ember vagy micsoda?” (Nyílt levélVahot Imréhez).

Egy udvarló versében is említi Zrínyi a nõi haj szépsé-gét: „Jaj szerelmes Violám, ójad magadat, / Meg ne csípjehangya szép fehér lábadat, / Ne szakassza szederjén [=szederinda] arany hajadat, / Állítsd meg, állítsd meg, kér-lek, futásodat. / De mindenre bátor vagy, csak én tûlemfélsz” (Violához). Ugyanez a képzet munkál általánosítvamintegy két évszázad múltán Petõfi János vitézében:„Szõke tündér-lányok sárga hajaikat / Szálanként keresz-tülhúzzák a föld alatt; / E szálakból válik az aranynak érce,/ Kincslesõ emberek nem kis örömére.” A XX. század elsõfelében, a klasszikus modernség irodalmi kora is él a nõihaj hatásával: „Mintha várnád õket: e föld szûzeit, / Hogyjõjjenek Eléd s bánkódva mind / És sírjanak! / Oh bontsákcsak meg õszi koszorúikat s remek / Hajzatuk csudáit, –úgy kérleljenek…” (Füst Milán: Sirató). Füst egy másikversében még a hajviselet elkészítését is megírja: „Ebédnélülsz, vagy látlak, kolmizod hajad, / Vagy semmit sem csi-nálsz, csak ringatod magad…” (A nõ dicsérete). Egyébkénta kolmizóvassal nemcsak hajat bodorítottak. MikszáthKülönös házasság címû regényében olvasható: „MikorPereviczky uram ezt a hírt vevé, újév reggelén Újhelyenéppen a templomba készült a nõrokonaival, és akolmizóvassal maga szedé fodrokba ingének elejét, melyetabban az idõben »sápodli«-nak neveztek.”

Megtalálhatni a kötöz igének tárgy nélküli, vonzat nél-küli használatát is nyelvünkben. Bõ fél évszázada még akülönbözõ mezõgazdasági munkákkal kapcsolatban semkellett a kötözés tárgyát emlegetni, azt ugyanis a közlésihelyzetben mindenki ismerte. „Na, gyerök, kigyüttéapádda kötöznyi…” – kiáltott át üdvözletként is a szom-széd szõlõbõl Gyura gazda, amikor (az 1950 utáni évek-ben) a kiscserfõi hegyen édesapámmal karókhoz kötöztüka szõlõvesszõket. (Az itt akkortájt élõ nyelvjárásról MarkóImre Lehel kötete, a Kiskanizsai szótár ad képet.) Ter-mészetesen más munkák kapcsán – paradicsomkötözés,virágkötözés, csomagkötözés, sebkötözés és így tovább –ugyanez a használat mutatkozik, s nemcsak a nyelvjárá-sokban, hanem a köznyelvben is.

A mai olvasó pedig nyelvünknek és költõink nyelvimívességének szépségét észlelheti, még ha Cumillánaks a többi hajdani hölgynek szép haját, sajna, már nemláthatja is.

Cumilla szép haja és a kolmizóvasBÜKY LÁSZLÓ

„Egy udvarló versébenis említi Zrínyi

a nõi haj szépségét”

Nyelvpolitikai erõtérEgy nyelv (külsõ) nyelvpolitikai helyzete

meghatározza egy lehetséges nyelvstratégia tényezõit. Ezekközött a legfontosabbak: a globalizáció, a regionalizáció (pl. azeuropaizáció), a nyelvet beszélõk és a politikai határok viszo-nya (pl. az adott nyelvet egy vagy több országban beszélik, eb-bõl következõ nyelv- és névpolitikai harc), a történelmi válto-zások (pl. rendszerváltozások), a technológiai forradalmak (aGutenberg-galaxis, a galaxis vége, az internet-galaxis világa), anyelvi kultúra intézményesültsége (pl. a nyelvi kultúrával valófoglalkozás jellege).

Mindez kijelöli egy nyelv nyelvpolitikai helyzetét.A magyar nyelvrõl ennek fényében elmondhatjuk, hogy

Magyarországon államnyelvként funkcionáló, több országban– különféle fokozatokban – nemzetiségi nyelvként használ-ható, régi és fejlett nyelvi kultúrájú, Magyarországon a társa-dalmi-gazdasági-területi viszonyokat leképezõ funkcionálisnyelvváltozatokkal rendelkezõ nyelv, amelyen ma a szakterü-letek mindegyike mûvelhetõ. Ez a nyelvpolitikai állapot a világnyelveinek többségérõl nem mondható el. Viszont az expanzív(terjeszkedõ) nyelvekkel ellentétben a magyar nyelv – különö-sen a határokon túl – regresszióban van.

A magyar nyelv jelenlegi állapota a magyar nyelv és kultúraelkötelezettjeinek, a folyamatos, spontán és tudatos nyelvgaz-dagításnak (nyelvújításnak) köszönhetõ. Ez szállóigeként ígyfogalmazható meg: „A magyar nyelv nem csak magától lettilyen”.

A magyar nyelv (belsõ) állapotaA magyar nyelv belsõ állapotát különösen a minden nyelv-

ben meglévõ változástípusok befolyásolják: fonetikai, nyelvta-ni, szókészlettani és pragmatikai változások, amelyek konver-gens (összetartó) és/vagy divergens (széttartó) fejlõdési irá-nyokat eredményeznek. A mai magyar nyelvre egyaránt hat-nak összetartó és széttartó nyelvi változásokhoz vezetõ irány-zatok. A nyelvváltozatok terén úgy tûnik, hogy a 16–20. századközött az összetartó, míg napjainkban inkább a széttartó ten-denciák a jellemzõek. Ez utóbbiakra a következõ példák hoz-hatók: az irodalmi nyelv mintaadó szerepének megszûnése, anorma kérdései, a szleng megerõsödése a nyilvánosságban.

Miért van szükség nyelvstratégiára?A nyelvnek minden gazdasági, társadalmi, kulturális ténye-

zõvel, így a nemzeti kultúrával, annak múltjával, jelenével ésjövõjével szoros kapcsolata van.

A magyar nyelvvel, nyelvhasználattal kapcsolatos törekvé-sek szerteágazóak, ám egyszersmind szétszórtak, a struktúrá-ban egyszerre van jelen a fölösleges párhuzamosság (így pazar-lás), és sok terület teljesen gazdátlan. Rontja egy magyarnyelvstratégia kialakításának és végrehajtásának esélyeit az,hogy a nyelvtudományban és ennek nyomán az értelmiségiközbeszédben nincs megegyezés a magyar nyelvvel kapcsola-tos szükségszerû teendõkrõl. Évszázadokig elegendõ volt aspontán nyelvfejlõdés, illetve a kismértékû beavatkozás a nyelvfejlõdésébe. Ez eleinte egyéneken, majd civil (mûvelõdésápo-ló, nyelvápoló) mozgalmak segítõ közremûködésén múlott.Kiemelkedõ, az egész nemzetet és országot átfogó, egyúttalmás nemzetek számára és napjainkra is példát mutató mozga-lommá vált a klasszikus magyar nyelvújítás. Az információstársadalomban azonban felgyorsultak a változások, amelyekaz egyén számára sokszor megragadhatatlanok, és elbizonyta-lanító módon hatnak. Egyértelmûnek tûnik, hogy ma már csakintézményesen megoldható, szervezést igénylõ feladat a nyel-vek fejlesztése.

A nyelvstratégia megalkotását sok tényezõ teszi szükséges-sé. Néhány ezek közül: (a) a nyelvi etalon (magyar köznyelv,közös köznyelv, standard vagy norma) folyamatos gondozása,erõsítése, (b) nyelvi hiány megjelenése a szaktudományok te-rén, (c) folyamatos nyelvi hiány a mindennapokra ható gazda-sági, kereskedelmi, szórakoztatóipari tevékenység terén (külö-nösen a szómagyarításban, de más nyelvi színtereken is) (d)egyre szaporodó kommunikációs problémák (pl. a verbális

érintés, a megszólítások, a viszontvá-laszok zavara), (e) a szövegértési

problémák (különös tekintettel a hivatalos, szakmai szö-vegekre, de a szépirodalom nyelvével kapcsolatban is),(f) az írásmódok változása, a helyesírás gondozása, (g) akiejtés (helyes ejtés) segítése, (h) a magyar nyelv határontúli változatainak szerteágazó, speciális problémái (pl.küzdelem a változatos magyar nyelvi funkciókért, a szak-nyelvek szétrétegzõdésének megakadályozása, a foko-zott nyelvi hiány pótlása), (i) általában a nyelvhez/nyelv-használathoz (olvasáshoz, íráshoz, közbeszédhez) valópozitív (egyes esetekben bátorító-megerõsítõ) viszonyszorgalmazása.

A szaktudományok képviselõi, akik olykor sokkal har-cosabban képviselik a nyelvvédelmet, mint maguk a nyel-vészek, saját tudományuk alkalmazásának analógiájárasokszor megkérdezik, hogy van-e a szómagyarításnak va-lamilyen fóruma. És értetlenül állnak a nyelvészek vála-sza elõtt: nincs.

A stratégia szintjeiA nyelvstratégiai (cselekvési) program néhány ki-

emelt területe a következõ:(a) nyelvpolitika, nyelvi tervezés: politikusoknak a

nyelvi státusra, korpuszra és presztízsre gyakorolt hatása(ezen belül vagy mellett beszélhetünk nyelvgeopoli-tikáról is)

(b) nyelvstratégia: írásban rögzített, rövid-közép-hosszú tá-vú feladatsor

(c) nyelvmûvelés: mindennapi nyelvi kultivációs tevékeny-ség a mûvelõdési szférában

(d) nyelvi mozgalmak: a nyelvstratégia elterjesztéseA tudatos nyelvstratégia szintjei közé nem soroljuk be a

spontán és többnyire naiv nyelvvédelmet, a társadalom egyfaj-ta önvédõ mechanizmusát, ám igyekezni kell azt a tudatosságfelé terelni.

Kitekintés más országok nyelvmûveléséreA világ minden fejlett nyelvi kultúrájának van spontán vagy

tudatos, íratlan vagy írott nyelvstratégiája. A nyelvstratégiákidõhöz, helyhez kötöttek, de nagyon sok hasonlóság figyelhetõmeg bennük. Ilyen törekvés volt például az írásbeliség, majd ahelyesírás megteremtése (ez utóbbi Európában leginkább azakadémiák feladata lett), nyelvápoló-nyelvmûvelõ közösségek(civil mozgalmak) létrehozása, a nyelvtanoktatás kiterjesztése,egyes helyeken nyelvújító, nyelvgazdagító mozgalmak szerve-zése, a 20. században nyelvpolitikák, a 20. század végén nyelvijogok ajánlása, illetve írásba foglalása, az idegenszerûségek el-leni küzdelem, a média (különösen a bulvármédia) nyelvének,majd korunkban az interneten megjelenõ nyelvváltozatoknaka kritikája. Mindez a szerteágazó tevékenység sokféle szerve-zeti keretben jelenhet meg: a már említett civil mozgalmak,akadémiák, iskolák törvénykezési tevékenységén túl a könyv-kiadásban, a filmiparban, a médiában, nyelvi intézmények(nyelvi irodák) létrehozásában, pályázatok meghirdetésében.Hogy szinte minden európai országban van nyelvmûvelés(nyelvikultúra-ápolás), bizonyítja az eddigi legteljesebb átte-kintés: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvmûve-lés. Az európai nyelvi kultúrák múltja, jelene és jövõje.Inter–Prae.hu, Budapest, 2007. 431 oldal. Ugyancsak szerte-ágazó, szervezett nyelvi tevékenységet mutat a helyesírásokgondozása: Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyes-írások. Inter–Prae.hu, Budapest, 2009.

De valóságos nyelvstratégiák is vannak. Ezek közül kettõmagyarul is olvasható a szombathelyi fõiskola (ma Nyugat-ma-gyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) UralisztikaiTanszékének jóvoltából: Az észt nyelv fejlesztési stratégiája2004–2010. Ford. Víghné Szabó Melinda. Heuréka, Szombat-hely, 2005. 65 oldal; A lett nyelvpolitika alapelvei 2005–2014.Ford. Németh Balázs. Heuréka, Szombathely, 2007. 32 oldal.Nemrégiben hírt kaptunk a finn nyelvstratégia megszületésé-rõl is.

A magyar nyelvstratégia feléBALÁZS GÉZA

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 5

6Édes Anyanyelvünk 2009/5.

„Nyelvfejlesztés” közpénzen

A legutóbb a „Társadalmi Megújulás Operatív ProgramLHH kistérségek projektjei WiFi Falu, TAMOP – 5.1.1.-09/3”c. pályázat döbbentett meg. Íme, néhány „veretes” szemelvénya szövegbõl:

„Az összefüggõ célok megkövetelik,• a források tényleges dedikációját, hosszú távú, kiszámít-

ható keret biztosítását a kistérségek számára fejlesztéseikmegvalósításához, ebbõl következõen a kistérségeknek – elõremeghatározott forrásra és a központilag, valamint helybenmeghatározott célok elérésére – integrált projekteket, projektlistát kellett készíteniük,

• a kistérségek helyi tervezõi bázisának megerõsítését, kül-sõ szakértõ segítség biztosítását.”

(A gondolatjelbe tett, de végig „kövérrel” szedett szöveg ispontosan ilyen idétlenül szerepel az ügynökség honlapján.

Mellékesen mondja, dekétszer aláhúzva.)

A szó-tekervény kö-vethetetlenül kígyózik ahomályos tartalom fö-lött. Mert kérdem én,

no meg majd a szerencsétlen pályázó; hogyan tudja a kistérséga helyi tervezõi bázisát megerõsíteni? És mi itt a bázis? És mi-lyen tervezésre van szükség? Oktatáspolitikai, mûszaki, szoci-álpolitikai? Integrált projektekrõl van szó, tehát vélhetõennem egy szakmára „fókuszál”. De hányra és milyenre? És mi-hez képest mi számít megerõsítésnek? Mellesleg a követelmé-nyekrõl úgyis bebizonyítja bárki, hogy eleget tett ennek: tavaly3 kutyaólat terveztünk, de idén 5-öt szeretnénk, mivel megerõ-sítettük a bázisunkat, és kibõvítettük eszközrendszerünket (az-az: vásároltak 2 új vonalzót, de ezekrõl a kegyes csúsztatások-ról nem õk tehetnek).

Az ugye tudnivaló, hogy a forrás szónak régen semmi közenincs a feltörõ vízhez, csak pénzt jelent. A fizetõeszköz nevéttilos kiejteni fennkölt szakmapolitikai diskurzusokban, miköz-ben persze a pénzrõl folyik a szó. (A Bartók által gyakran emlí-tett „tiszta forrás” alatt a mai fiatalok talán pénzmosást érte-nek.) Ezt megszoktuk, de könyörgök, mit jelent „a forrásoktényleges dedikációja”? És ki tud a gazdasági válság közepén„hosszú távú, kiszámítható keretet biztosítani”?! Senki, még aminiszterelnök sem! Milyen központilag meghatározott célrakell helyben projektlistát készíteni? Mert még ha a helyben el-fogadott célra várna el helyi projektet a kiíró, azt fel lehetnefogni: ha akartok ott lenn valamit, készítsetek rá tervet. De aközponti célokra miért kell helyi integrált projekt? És egy in-tegráltra van szükség, vagy többre, amirõl listát kell készíteni?

A kiragadott szöveget az elõtte és az utána lévõ részek semmagyarázzák. A következõ mondat az, hogy „Jelen konstruk-ció a Leghátrányosabb helyzetû kistérségek támogatását célzóLHH program keretében kerül meghirdetésre.” (Nagy L betû-vel írták, mint a Legnagyobb költõt a kisiskolás.) A konstrukci-óban tehát az „LHH” rövidítés „leghátrányosabb helyzetû”-tjelent, az egyetemi végzettséggel sem érthetõ szövegfolyamotolyan kistérségeknek írják, amelyekben sokan írni-olvasni isalig tudnak. Ezt maga a felhívás is kimondja, persze nem ilyenföldhözragadtan: „Az LHH kistérségben élõk jelentõs mérték-ben, átlagosan 20%-kal alulteljesítenek az országos átlaghozképest a kulcskompetenciák terén...” Arra nincs magyarázat,

hogy mi a kulcskompetencia. Alacsony az iskolai végzettségük?Vagy nincs állásuk? Lám, egy pompás gumifogalom, amibebármit bele lehet gyömöszölni.

Az ember, mint a tikkadt vándor az oázisra, úgy talál ráIllyés Gyula egykori felhívására. 1946-ban alakult meg a Ma-gyar Népi Mûvelõdési Intézet. Alig másfél éves léte alatt hatal-masabb eredményeket ért el, mint manapság sok ezer pályázategyüttvéve, de kevesen tudnak róla, mert aztán úgy számoltákfel, hogy még az irattárát is eltüzeltették. Az intézet nevébenírta Illyés: „Ez az új intézet a ti kimûvelésetek megkönnyítésé-re, elõkészítésére alakult. Szeretõ gondossággal fordul felétek,vállalkozik érdeketekben a szervezésre, irányításra, segítésreés ha kell, a harcra is. Forduljatok hozzá bizalommal. Akielõbb jelentkezik, az hamarabb célhoz ér, több eredményhezjuthat, annak faluja hamarább kiszabadul a szellemi szolgaság-ból, s a magyar demokrácia nyújtotta iskolázási lehetõségekenát hamarabb beléphet a mûvelt, a szabad magyar közösségbe.”

Ez a felhívás nem csak érthetõ, hanem szép és ereje is van,ösztönöz arra, hogy mozduljunk. Hogy „csökkentsük a kulcs-kompetenciák terén való alulteljesítésünk mértékét” – ez vala-hogy nem buzdító erejû, különösen, ha valaki befejezetlen 5.osztállyal próbálja ízlelgetni.

Lehet, hogy én nem értem az idõk szavát, mivel ezek a„konstrukciók” így korszerûek, hatékonyak, és „dinamizáljáka humán erõforrásokat”. Hajlandó is lennék ezt belátni, halenne valami eredményük, de nincsen. Már nem egy uniós pá-lyázat bonyolódott le, volt már HEFOP, meg egyéb „op”-ok so-ra, de a „Leghátrányosabb térségekben” a helyzet egyre rom-lik, és a kisbetûs hátrányos térségekben sincs másképpen. Ezt apályázati kiírás is elismeri: „A kistérségeknek olyan támoga-tásra van szükségük, amely célrendszere válaszol e mélysze-génységgel küszködõ kistérségek egymással szorosan össze-függõ problémáira. A korábbi programok, fejlesztési forrásokerre nem, vagy csak mérsékelten tudtak megoldást kínálni.”Csakhogy az ember már van olyan öreg, hogy jól tudja, mindigezt mondták az elõzõ „konstrukciókra”, és 15 év múlva is eztfogják mondani, ha így megy tovább. Újabb titánok egyre ki-csavartabb nyelven fogalmazzák meg ugyanazt: ami eddig volt,és amit ott helyben próbálgatnak, az nudli, de majd most, az õkezük alatt égni fognak a kulcskompetenciák!

Ez így nem jól van. Nincs rendben a pályázatok társadalmiegyeztetése, nyelvezete, túlbonyolítottsága és legfõképpen az,hogy a programok Portugáliában (ott írták össze a legfonto-sabb kulcskompetenciákat) és Brüsszelben megfogalmazottteóriákkal közelednek az ágról szakadt magyar faluhoz, de ahelyieket nem kérdezik meg, hogy mire lenne szükség. Perszenem akárhogyan kellene kérdezni, hanem olyan tekintéllyel,mint Illyés Gyula, és érdemben, komolyan, nem vállveregetve.

Hiába röpködnek e-mailen a szalonképes konstrukciók, azarra kiagyalt és beadott pályázatok, az elszámolások, ha nincsmögötte ember, táj, történelem, helyi szemlélet és õszinte, hi-teles szándék. A „források” pedig szépen apadnak. Ebben azegyben tényleg hasonlít a forrásvíz és a pénz, mind a kettõkönnyen elfolyik.

Földiák András,egy véleményezõ szerv, a Közgyûjteményi

és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetének elnöke

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendszeresen küldi pályázati kiírások tervét társadalmiszervezeteknek. Legalább 40–50 oldal valamennyi. (Plusz mellékletek.) Többségére egy hétenbelül kellene válaszolni. Ki képes ezt rendszeresen és alaposan elolvasni?! És milyen civil szer-vezetnek van ilyen szinten hozzáértõ és erre ráérõ munkatársa?! Arra végképp nincs idõ, hogytestületek, egyesületek közösen értelmezhessék a szövegeket, majd véleményezzék.

Az egyeztetés tehát lehetetlen. Formális, csalárd bürokrácia, csak a feladatok kipipálására jó. A következmény: a társada-lom kirekesztõdik önmaga fejlesztésének ügyébõl. Ennél is nagyobb baj, hogy ezek a kiírások túlméretezett, tudálékosan ért-hetetlenné tett szörnyszülemények, és azok végképp egy kukkot sem értenek belõle, akik a fejlesztések alanyai lennének.

„egy pompás gumifogalom,amibe bármit bele lehet

gyömöszölni”

A szlovákiai magyar pedagógusok Kated-ra címû lapjának 2009. áprilisi számába He-lyesírási és nyelvhelyességi tévelygéseink címmel cikket írtam,amelyben elsõsorban a szlovákiai magyar sajtóban megjelenõrendezvénynevek szabálytalan helyesírási gyakorlatát tettemszóvá. Helyesírási szabályzatunk 146. szabálypontja értelmé-ben „kisbetûvel írjuk a rendezvények, rendezvénysorozatok,társadalmi és politikai mozgalmak, programok nevét” (itt apéldák közt a magyar nyelv hete rendezvénynév is szerepel),csak az „intézményszerûeket” (sic!) írjuk az intézménynevekmintájára, azaz nagy kezdõbetûs szavakkal (Budapesti Nemzet-közi Vásár, Szegedi Szabadtéri Játékok). (A szabályozók nyilvánaz intézményszerû rendezvényekre s ezeknek a nevére gondol-tak, csakhogy az intézményszerûekét szóalak helyett az értelem-zavaró intézményszerûeket alak jelent meg, de a gondot nem isez a sajtóhiba okozza.) Én, õszintén szólva, örültem, hogy aszabályzat tizenegyedik kiadásában is megmaradt az egysze-rûbb rendezvénynév-írási lehetõség, de úgy látszik, a rendez-vényszervezõk és a sajtó munkatársai más véleményen voltak,mert inkább az intézményszerû rendezvények nevének helyes-írásához igyekeztek alkalmazkodni. Talán nem is tudták, hogyaz ilyen nevû rendezvények azért intézményszerûek, mertönálló szervezõirodájuk és saját költségvetésük van. Elhatáro-zásukban természetesen az is szerepet játszott, hogy a nagykezdõbetûs szavakból álló nevek jobban kiemelték a rendezvé-nyek fontosságát, mint a kis kezdõbetûsek.

Néhány évtizeddel ezelõtt a több napból álló rendezvénye-inket még így neveztük meg: Kazinczy-napok, Jókai-napok,Fábry-napok, tehát csupán a tulajdonnévi tagokat írtuk ben-nük nagy kezdõbetûvel. Majd ugyanezeknek a rendezvények-nek a nevei ilyen formában jelentek meg: Kazinczy Napok, Jó-kai Napok, Fábry Napok. S e rövidebbek mellett csakhamarmegjelent a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny ren-dezvénynév is. Talán a régi kötõjeles szerkesztésû forma (Jó-kai-napok) ellen olyan kifogást is lehetett emelni, hogy ilyenértelmezést sugall a rendezvénynek: Jókai napjai (vö. Jó-kai-szobor), ugyanis még a nyelvészek között is akadt, aki in-kább kötõjel nélkül írta le ezt a nevet: Jókai napok, mert a kü-lönírt formát így lehetett értelmezni: Jókairól elnevezett na-pok (a tulajdonnév a milyen? kérdésre felelõ minõségjelzõ sze-repében fordult elõ).

Tudom, hogy magyarországi sajtótermékekben is gyakori arendezvénynevek szavainak nagykezdõbetûsítése. Találkozha-tunk ezzel a jelenséggel olyan változatban is, hogy a rendez-vénynév minden szavát nagy kezdõbetûvel írják, de olyanbanis, hogy csak a név elsõ szava nagy kezdõbetûs. S talán most kö-vetkezik cikkem legmeglepõbb része: az Édes Anyanyelvünksem kivétel. Már régi olvasója vagyok (sõt néha írásom is jele-nik meg benne), de e jelenség felfedezésekor én is meglepõd-tem. Meglepõdtem, mert a szerzõk által írott cikkekben általá-ban ritkán fordulnak elõ rendezvénynevek, s nem is figyeltemfel eddig szabálytalan írásmódjukra, de most a szerkesztõségáltal összeállított Hírek – események rovatban néztem körül(többek között a 2009/2. számban). S bizony ilyen rendezvény-nevekre akadtam: ELTE Egyetemi Anyanyelvi Napok; „Mégislesz Magyar nyelv éve!”; „...meghirdeti a Magyar nyelv évét”; „ASzép magyar beszéd verseny országos döntõje”; Szarvas GáborNap; II. Magyar interdiszciplináris humorkonferencia; stb. (Né-melyik névalak már a régebbi számokban is elõfordult; a nagykezdõbetûk használatának kérdésében meg valószínûleg az il-letékes rendezõszervek módszeréhez igazodott a szerkesztõ-ség.)

Korántsem azért esett a választásom most éppen erre anyelvészeti, sõt nyelvmûvelõ lapra, hogy munkatársainak he-lyesírási gondatlanságát leleplezzem, hanem azért, mert az ér-

dekelt, hogy egy ilyen szaklap szerkesztõihogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez.

Már a Katedrában közölt cikkemet, melyben kritikusabban ír-tam errõl a kérdésrõl, így fejeztem be: „... nem kis bosszúságotokoz a magamfajta nyelvmûvelõnek ..., hogy az embereknek,köztük még az újságíróknak egy része is mellõzi a helyesírásiszabályokat, s inkább a divatnak hódol. Természetesen azt islátom, hogy néhány szabályunk már elavult, s ideje õket – elsõ-sorban a szemléltetõ példákat – újakkal felcserélni. De az ittleírtak ellenére azt is természetesnek fogom tartani, ha a sza-bályozáskor bizonyos kérdésekben engedményeket tesznek abizottság tagjai az eltérõ gyakorlatnak. Hiszen néha épp azérttér el a gyakorlat az elmélettõl, mert a megvalósítók ezt vala-milyen oknál fogva szükségesnek látják. Elõfordul persze az is:azért, mert nincs remény a változtatásra.” Az a tény, hogy en-nek a szaklapnak a munkatársai sem a szabály alkalmazásátlátják fontosnak, számomra egyértelmûen azt igazolja: a bi-zottság tagjainak fontolóra kell venniük ezt a kérdést, és olyandöntést – szükség esetén változtatást – kell hozniuk, amelymegszünteti ezt a felemás állapotot.

Egyébként helyesírási szabályzatunk sok más tekintetben ismegújításra, bõvítésre szorul már. (Természetesen nem sze-rencsés dolog, hogy ez a feladat éppen a mostani válságos hely-zetben válik szükségessé, de a fejlõdés, változás nem áll meg azanyagi nehézségek miatt.) Itt van pl. a tudományos fokozatokírásának, használatának a kérdése; a magyar helyesírás eddigcsupán az egyetemi doktori címek helyesírásának kérdésétérintette. Bizonyos szomszédos országokban élõ kisebbségek –jelenlegi országuk állam- és közigazgatási rendelkezéseinekmegfelelõen – a többségiekhez hasonlóan kötelezõen feltünte-tik a hivatalos használatban nevük mellett egyetemen szerzetttitulusukat, illetve tudományos fokozatukat (pl. Szlovákiábana magiszteri cím Mgr. rövidítését, a PhD és más tudományos fo-kozatok nevét; ez utóbbi Magyarországon is használatos), s akülföldi címek bizony néha több betûbõl álló bonyolult rövidí-tések, amelyek olykor a szövegbe szerkesztve is elõfordulnak.Ez is a magyar nyelv helyes használatának kérdését érinti, ésokkal várnak ebben segítséget.

Több olyan szabályunk is van, amelynek helyessége, elvialapja megkérdõjelezhetõ. Pl. nem értem, miért írják agyakorlatban nagy kezdõbetûs szavakkal az egyetemi, fõiskolaitanszékek teljes nevét, noha erre sem a szabályok közt nincsutalás, sem a szótári részben nincs példa – csupán a helyesírásitanácsadó szótárakban említik a kis kezdõbetûs, nem teljesnévalakokat (angol tanszék, szervetlen kémia tanszék). A tan-széknevek teljes formájukban is aligha lehetnek intézmény-névszerûek, mert a tanszékeknek nincs intézményjellegük,csak a karoknak. (Szlovákiában pl. a tanszéki bélyegzõt is csakkaron belül használhatják; lehet, hogy Magyarországon ezmásképp van?)

Azt sem értem, hogy maga az MTA Helyesírási Bizottságamiért írja nagy kezdõbetûvel a helyesírási bizottság kifejezésszavait a teljes nevében (pl. a szabályzat elõszavában), vagy mi-ért írják nagy kezdõbetûs szavakkal az MTA osztályainak ne-vét (pl. az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya név-ben). Mitõl cégszerû (intézményszerû) egy bizottság vagy egyakadémiai osztály? Lehet, hogy mindezekre a kérdésekre van-nak magyarázatok, csak én nem ismerem õket? Ígérem, igyek-szem majd pótolni ezeket a hiányokat. Ha mint köztestületitagjának eddig nem sok hasznomat vette is az Akadémia, leg-alább ezekben a témakörökben törekszem majd segíteni. Hamás tekintetben nem, legalább az ellentmondásoknak meg aszlovákiai magyar kisebbség sajátos helyesírási gondjainak fel-tárásában.

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 7

Helyesírásunk hiteléértJAKAB ISTVÁN

Készséggel közöljük jeles szlovákiai kollégánk cikkét, mert mi is érezzük, hogy a kérdés, amelyet fölvet, nagyon is fontos, s azt is tudjuk, hogyaz általa jelzett következetlenségekre a mi lapunk is nemegyszer szolgáltat példákat. Arra mindenképpen alkalmas ez a cikk, hogy ráirányítsa afigyelmet a szerzõ által észlelt anomáliára. (A szerk.)

Ahogy a Mûegyetemen tanítom...

RobbanómotorA belsõ égésû motorra általában nem jellemzõ a robbanás:

talán a „kopogásos égés” közelíti meg leginkább a robbanásfogalmát. Helyesen nyilván: belsõ égésû motor. Sajnos, az egyikközépiskolai fizikatankönyvben is robbanómotor olvasható.(Lancsarics professzor: „A 19. században kísérleteztek arobbanómotorokkal. Késõbb abbahagyták, mert túl gyakrankellett a kezelõket pótolni.”)

4 lábú – 4 lábasAmikor én még a Mûegyetemre jártam, Kovácsházi és

Jurek négyhengerû, kétszelepû motorról beszélt, s nem négy-hengeresrõl, kétszelepesrõl. Ma? „16 szelepes motor”.

Mirõl is van szó? Tizenhat db szelepes – azaz nem rés-vezérlésû – motorról, vagy egy darab tizenhat szelepû motor-ról? Valójában az utóbbiról.

Mivel ez a pongyola és magyartalan szóképzés ritkán okozfélreértést, ezért néhány oktató megengedhetõnek tartja a„szelepes”-t mindkét esetre („szél ellen...”), annak ellenére,hogy tudják, nem mindegy, mikor melyiket használjuk az -ú, -û(-jú, -jû) és az -s (-as, -es) melléknévképzõ közül a mennyiség-jelzõ melléknév képzésekor (s nem képzésénél!).

Ugyanis ha a mennyiség mérhetõ (nem megszámlálható),akkor: 2 literes, 4 méteres, 6 amperes stb., de ha megszámlál-ható: 2 fedelû, 4 szelepû, 5 ajtajú stb.

A minõségjelzõ melléknév képzésekor nincs ilyen problé-ma, mindkét képzõ megkötés nélkül használható: (nagy erejû,azaz erõs, rugós, contra rugózatlan, hengeres (motor) contraWankel-motor, szelepes contra résvezérlésû stb.

Sajnos, ez a pongyolaság az élet más területein is elterjedt.Míg pl. a Hazai s Külföldi Tudósítások 1821-ben ezt írta:„mintegy 30–40 házak állíttattak fel, melyek mind két emeletû-ek...”, addig ma már mindenki 2 emeletest mond, s csak a szö-vegkörnyezetbõl derül ki, hogy 2 darab emeletes házról, vagyegy darab 2 emeletû házról van-e szó. Természetesen ma márhiábavaló próbálkozás lenne az „emeletû” kifejezés visszaállí-tása.

Meghajtómû, meghajtásA ricinus meghajt, a hajtómû hajt! – mondta annak idején

Kovácsházi tanár úr. Akár kétkerék-, akár négykerékhajtás(nem négykerékmeghajtás) esetén.

Elsõkerékhajtás – mellsõkerékhajtásAz utóbbi hibás: az autónak nincs melle. Az elülsõ mellék-

név rövidített alakja: elsõ (lásd: hátulsó = hátsó). Az véletlen,hogy az 1. (elsõ) sorszámnév alakilag megegyezik az elülsõmelléknév rövidített alakjával.

ÜzemanyagAz esetek 95%-ában hajtóanyagról (benzinrõl, gázolajról)

van szó. Pedig az üzemanyag ennél lényegesen tágabb foga-lom: mindazon anyagok összessége, amelyek az üzemeltetés-hez szükségesek, a hajtóanyagtól kezdve az olajokon, a hûtõ-és a fékfolyadékon, a desztillált vízen stb.-n keresztül mondjuka jégmentesítõig. Furcsán néznének ránk egy boltban, ha 2 kggyümölcsöt kérnénk. Nyilván megkérdeznék, mire gondol-tunk, almára vagy szilvára?

Az üzemanyagtartály helyett is helyesebb benzin- vagy gáz-olajtartályt mondani, vagy egyszerûen: tankot (ez is csak annyi-ra idegen szó, mint maga a benzin vagy a gázolaj). Elvégre tan-kolni szoktunk.

Egyébként a benzint (gázolajat stb.) tüzelõanyagnak hívjuk,ha nem a jármû, hanem a motor felõl közelítjük meg, példáulmotorok összehasonlításakor (nem összehasonlításánál!). Atüzelõanyag-cellát sem szabad(na) üzemanyag-cellának hívni.

Automata – automatikusAz elsõ: fõnév. A második: melléknév (jelzõ). Sebesség-

váltó: automatikus. A berendezés, a szerkezet, ami automati-kussá teszi a sebességváltó mûködését, az az automata. Tehátaz „automata sebességváltó” hibás.

Centírozás – centrírozásHa valaki egyáltalán meri használni a kerékkiegyensúlyozás

„külföldi” nevét, akkor nyilván nem centizni akarja a kereket,hanem centrumba hozni a tömegközéppontját. Tehát: centrí-rozás. Ennek ellenére nagyon sok cégtáblán olvasható a„centírozás”. De ha már szóba került a cégtábla, bizony nemritka a „szervíz” sem a szerviz helyett.

Százalék – százalékpont„A hatásfok 20%-ról 30%-ra javult (nem emelkedett!). A

10%-os növekedés ennek és ennek köszönhetõ...” – olvashatósok esetben. Pedig a hatásfok 50%-kal nõtt! Ez felel meg a 10százalékpontnyi növekedésnek.

Médiák – médiumokok?A Kárpátok több Kárpátokból (Keleti-, Déli- stb.) áll, még-

sem mondjuk, hogy Kárpátokok. Nem egészen azonos a prob-léma a médiákéval, de az közös, hogy a média is (önmagában)már többes szám! Egyes szám: médium (eszköz). Vannak nõimédiumok (akiken keresztül érintkezésbe lehet kerülni a hol-takkal), vannak oktatási médiumok (diavetítõ, film stb.), s van-nak olyanok, mint a nyomtatott sajtó, a televízió, a rádió, azinternet (nem nagy i betûvel!) stb. Ezek együtt: média (s nemmédiák!). De ma már nemcsak a kommunikációs médiumokegyüttesét értjük média alatt, hanem egy tágabb fogalmat: ma-gát a kommunikációt, eszközeivel, embereivel, termékeivelstb. együtt. A médiák kifejezés még akkor is elgondolkodtató,ha elõzõleg külön beszéltünk mondjuk európai és amerikaimédiáról, vagy nyomtatott és elektronikus médiáról.

InternetVégül néhány szót az internet befolyásáról a magyar nyelv-

re. Sokan kárhoztatják. Pedig úgy gondolom, hogy az internetsem rontja, hanem (általában) fejleszti nemcsak az írást, demagát a nyelvet is. „A rengeteg rövidítés, egyszerûsítés sokesetben ellentmond a magyar helyesírásnak” – olvastam egyújságcikkben. Errõl Heltai mozi-ja jut az eszembe. A magyarnem szereti a hosszú szavakat, nem véletlenül születnek a mozimintájára olyan szavak, mint pl. a szia, a busz, a troli, a kovi, apari, az ubi stb., melyek hallatára sok magyartanárt a rosszullétkörnyékez – indokolatlanul. De nekem tetszenek az olyaninternetes rövidítések is, mint pl. légyszi, progi stb.

Lévai ZoltánA szerzõ a Budapesti Mûszaki Egyetem professor emeritusa.

(A szerk.)

Még a holt nyelv is (pl. a latin) változik, fejlõdik, ha nem is szerkezetében, de szókincsében. Egy élõ nyelv, mint pl. a magyar,természetesen állandó mozgásban van, változik – fejlõdik és romlik (egyidejûleg). Akiknek szívügyük a nyelvhelyesség, nem gátolják anyelv fejlõdését, de küzdenek a nyelv romlása ellen (sokszor reménytelenül). Az igazi veszély nem az idegen szavak terjedésében van. Hanem nagyképûségbõl használ valaki idegen szót, akkor abban semmi kivetnivaló nincs, még akkor sem, ha van magyar megfelelõje –ugyanis a kettõ között mindig van legalább árnyalati különbség, gyakran sokkal nagyobb.

Nem vagyok arról meggyõzõdve, hogy a nyelvújítók tevékenysége valóban olyan hasznos volt, ahogy azt az iskolában tanítják. Aztmindenesetre elérték, hogy a magyaroknak nehezebb idegen nyelvet megtanulni, mint másoknak, mert a másik nyelvnek nemcsak anyelvtanát kell elsajátítanunk, hanem szókincsének 99%-a is idegen nekünk. Mekkora különbség van mondjuk az orosz és a francia nyelvközött, mégis sokkal könnyebben bõvíti francia szókincsét egy orosz diák, mint egy magyar: az orosz nyelvújítók (nem is voltak) nemirtották ki a francia eredetû szavakat, a mai orosz nem is érzi azok idegen voltát, mint ahogy ma már mi sem érezzük szókincsünk80%-áról, hogy az mongol, török, szláv stb. eredetû.

Egészen más a helyzet a magyar szavak, kifejezések helytelen, pongyola, és ami mérnöki szempontból még sajnálatosabb, hibás, szak-szerûtlen használatával. Az alábbiakban néhány elrettentõ példát mutatok be abban a reményben, hátha lesz neki foganatja legalább5%-os hatásfokkal.

Természetesen ebben az írásban csak azokra a szakmai kifejezésekre térek ki, melyek a napisajtóban is gyakran elõfordulnak.

8Édes Anyanyelvünk 2009/5.

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 9

Tanárok és tantárgyak

A magyartanártól a mozgóképkultúra-és médiaismeret-tanárig

Korábban az egyszerû és egyértelmû tantárgynevek miattkönnyû dolgunk volt: történelemtanár, matematikatanár, kémia-tanár, földrajztanár, énektanár. Helyesírásuk sem okozott gondot,mivel az elõtag és az utótag között lévõ jelöletlen birtokviszony,esetleg jelentéstömörítõ jelleg miatt egybeírjuk az ilyen összetéte-leket (történelemtanár = a történelem tanára, illetve történelmettanító tanár). Más szabály vonatkozott a testnevelõ tanárra, mely-nek elõtagja folyamatos melléknévi igenév. Két egyszerû szó mi-nõségjelzõs viszonyát egybeírjuk, ha nem alkalmi szókapcsolat (agyerekeket nevelõ tanár), hanem állandósult, összeforrott szó-összetétel (nevelõtanár). Amikor viszont valamelyik tag már eleveösszetett szó, különírjuk a kifejezést. Érdemes megemlíteni anyelvtanárokra vonatkozó szabályt is. Az angoltanár, némettanár,magyartanár jelentéstömörítõ összetétel: az angol, német, ma-gyar nyelvnek a tanára. Helyesírásunk értelemtükrözõ jellegétmutatja, hogy mást jelent különírva, minõségjelzõs szerkezetben:az angol tanár a szigetországból érkezett, és esetleg történelmetvagy természetismeretet tanít.

Következzenek az újabb szakok! Nyelvi-helyesírási szempont-ból továbbra sincs gond a következõkkel: pedagógiatanár,etikatanár, ügyviteltanár, kommunikációtanár, informatika-tanár, környezettantanár, bár az utóbbi kissé „dadogósra” sikere-dett. Nem véletlen, hogy a képzési formát tárgyaló hivatalosrendeletben kötõjellel tagolják (környezettan-tanár), bár helyes-írási szabályaink szerint maradhatnánk a kötõjel nélküli egybe-írásnál. Érdekes, hogy az általam használt szövegszerkesztõprogram is „jobban tudja” ezt magánál a szerzõnél, mert azegybeírt formát pirossal aláhúzta, és csak a kötõjel kitétele utánnyugodott meg. Példánk mindenesetre azt mutatja, hogy újszavak alkotásakor szerepet kaphat a jóhangzás és a nyelv-esztétikai szempont.

Mint az élet minden területén tapasztaljuk, napról napra egy-re bonyolultabb fogalmakkal ismerkedünk meg, s ez alól nem ki-vétel az iskola sem. Következzenek tehát azok a megnevezések,amelyek a helyesírás magas fokát igénylik. A többszörös összeté-telekben figyelembe vesszük a szótagszámlálás szabályát, melyszerint a hat szótagnál hosszabb alakulatokat kötõjellel tagoljuk:drámapedagógia-tanár, egészségfejlesztés-tanár, minõségfejlesz-tés-tanár, háztartásgazdálkodás-tanár, természetismeret-tanár. Azegybeírás oka ezekben az esetekben a bevezetõben már említett

jelöletlenség. Következõ példánkban viszont már a mozgószabálytalkalmazzuk. Az eredetileg különírt szókapcsolat egészére vonat-kozik az utótag: fogyatékosok rekreációja – fogyatékosok-rekreációja-tanár. Hogy ez mennyire szerencsés megnevezés ésírásmód, azt mindenki döntse el saját maga.

Más kifejezések leírásakor további nehézségek adódnak. Azigazán bonyolult szókapcsolatokban az elsõ elem hiányzó utótag-ját kötõjel helyettesíti: hon- és népismerettanár, mozgóképkultúra-és médiaismeret-tanár, játék- és szabadidõ-szervezõ tanár,ábrázológeometria- és mûszakirajz-tanár. Az utóbbi esetben nema többszörös összetételek szótagszámláló szabálya miatt kell a kö-tõjel a tanár szó elé, hiszen a kifejezés második eleme hat szótag-ból áll, és csak a hatodik után kellene a kötõjel. Mivel az ábrázológeometria és a mûszaki rajz önmagában különírandó, ismét amozgószabály alkalmazásával találkozunk, mégpedig a -tanárutótagnak köszönhetõen. Tehát ez okozza – és fokozza – a gondot.A vizuális- és környezetkultúra-tanár utóbbi tagja viszont márnyolc szótagos, de itt sem a többszörös összetételek szótagszámlá-lási szabálya, hanem ismét a mozgószabály téteti ki a kötõjelet,bár azt is mondhatnánk, hogy a kettõ ötvözõdik ebben a bonyolultalakulatban. A nyelvtanárokat már említettük, de a nemzetiséginyelvek kapcsán ugyancsak szükségünk van a mozgószabályra:nemzetiségiszlovák-tanár, nemzetiségiukrán-tanár, nemzetiségi-görög-tanár.

Eddigi hagyományos megnevezéseink révén hozzászoktunk akülönféle tanári szakképzettségek egybeírásához. Most viszontmár vannak különírt, nem kevésbé bonyolult formák: ember éstársadalom mûveltségterületi tanár, magyar mint idegen nyelvtanára, pedagógiai mérés és értékelés tanára, a multikulturálisnevelés tanára. A különírás indoka lehet, hogy a szószerkezet elsõeleme összetétel, egyszersmind – a testnevelõ mintájára – folyama-tos melléknévi igenév: tehetségfejlesztõ tanár, tantervfejlesztõ ta-nár. A mögötte lévõ tartalom pontos ismerete nélkül meglehetõ-sen furcsa a tanulási és pálya-tanácsadási tanár fogalma. Azösszes közül a leghosszabb, hat szóból álló alakulat az életviteli ésgyakorlati ismeretek mûveltségterületi tanár. Nyilvánvaló persze,hogy a mindennapi nyelvhasználatban ilyen körmönfont szó-szerkezetek nem bizonyulnak életképesnek. De vajon milyenrövid megnevezést fogad el köznyelvünk az utóbbiak helyett?

Zimányi Árpád

A közelmúltban átalakult a tanárképzés rendszere, és ugyancsak átalakulófélben van közoktatásunk is. Tartalmi,szerkezeti és szervezeti változások sorozata révén új tantárgyakkal, új képzési formákkal és új tanári szakképzett-ségekkel találkozhatunk. Ez alkalommal maradjunk az utóbbinál, tehát annál a kérdésnél, hogy mit tanítanak atanárok, pontosabban hogyan nevezzük meg õket szûkebb szakterületükre utalva.

Hévízen „indián” kedvezményt adnak a Tófürdõben. Egyhetilapban ezt olvastam: „az indián nyár kíméletesen bánt akormánnyal, és kedvezett az aszúsodásnak...”

Mintegy negyven évvel ezelõtt azt tanultam, hogy a franciáka vénasszonyok nyarát été indien-nek hívják. Akkor elfogad-tam, hogy ez gallicizmus. Pedig valószínûleg csak elõbbre jár-tak a franciák az Amerika-majmolásban, mint mi. Ámbár ne-kik mint egykori gyarmattartóknak még lehetett valami közükaz indiánokhoz. Nekünk azonban – a May Károly- és Coo-per-regényeken kívül – semmi.

Ez az átkozott „PC”-nyelv! Itt termé-szetesen nem a számítógéprõl (personalcomputer) van szó, hanem a politikaikorrektkedésrõl. De persze, ez se nempolitikai kifejezés, se nem korrekt. A kor-rekt szó ugyanis azt jelenti rendesen,hogy helyes, pontos. A mellébeszélés pe-dig sohasem helyes, se nem pontos. A finomkodás hamis. At-tól, hogy másként nevezünk valamit, nem lesz más. A fogyaté-kos semmivel sem lesz épebb, ha fogyatékkal élõnek mondják.

A tapintat szép. Nem mondjuk senkinek sem a szemébe,hogy vén. Már a népmesében is azt mondta a vénasszony a sze-gény ember vagy a király legkisebb fiának, hogy „szerencséd,hogy öreganyádnak szólítottál”. Most már az öreganyám is sér-tõ volna. Már csak idõs hölgyek vannak – de ettõl még ugyan-

úgy megöregszünk. Legközelebb az idõs szó válik szalonképte-lenné, de nekem ne mondja senki, hogy szépkorú, mert min-denki tudja, hogy nem annyira szép az öregkor, különben nemakarna mindenki fiatalabbnak látszani. Tartalommal szépíthe-tünk rajta, eltagadással nem. No de azzal igazán senkit semsértünk meg, ha a nyárutót, a napos õszt vénasszonyoknyarának mondjuk. Hagyományosan ez a magyar neve. Senki-re sem mondtuk ezzel személyesen, hogy õ vénasszony, csak azévszakot jelöltük meg így, és ez így szép, mert a mi elnevezé-

sünk, õriz valamit õseink gondolkodásá-ból. Valami szépség a vénasszonyoknakis jár. Az életet egy naphoz is hasonlít-juk: élete delén, élete alkonyán, de hason-líthatjuk az évhez is. Ilyenkor a tavasz je-lenti a fiatalságot, a nyár a felnõtt életet,az õsz pedig az öregkort. Erre utal az is,hogy a hajunk õszül – ha nem festjük.

Ha az idegenforgalom attól fél, hogy szeptemberben senkisem fog nyaralni menni, nehogy vénasszonynak gondolják, hátmondjanak utószezoni kedvezményt, nyugdíjasok nyarát, sõt,bánom is én, idõs hölgyek nyarát – még azt is inkább, mint indi-án nyárt! És akkor alkalmazzanak romazenészt a vendéglõben,mert szegény cigányzenészek az aluljárókban pazarolják tehet-ségüket rendes munka híján.

Buvári Márta

SzálkákÉltes hölgyek nyara

10Édes Anyanyelvünk 2009/5.

Az elveszett kincsAngoltanárként többször próbálkoztam azzal,

hogy a szemantizálásban (a szavak jelentésének meg-világításában) segítségül hívom a közös szókincset:azokat a – fõleg latin eredetû – szavakat, amelyeket amagyarban is használunk, legtöbbször csak kevésséeltérõ alakban. Ilyeneket, mint accept (akceptál),confirm (konfirmál), culminate (kulminál), invite (in-vitál), prefer (preferál), represent (reprezentál), aspect(aspektus), comfortable (komfortos), emotion (emó-ció), identity (identitás), instruction (instrukció), local(lokális), nation (náció), reference (referencia), return(retúr), talent (talentum).

Ám rendre kudarcot vallok: a középiskolás diákokszámára a magyarban használatos megfelelõk épp-annyira idegenek, mint azok az angol szavak, amelye-ket magyarázni kívánok velük. Akkor sem járok sok-kal jobban, ha a különféle tantárgyaik tananyagábanszereplõ szavakra célozgatok, mint például initially(iniciálé), nature (naturalizmus), future (futurizmus).Nyilván ha meg is tanulták e szavakat, a jelentésük-kel, eredetükkel nem sokat törõdtek.

Okolhatnánk, persze, mindezért a latinos mûvelt-ség hiányát, de szerintem nem (illetve nem csak) errõlvan szó. Én sem tanultam már latint (nem érdem, detény: „történelmileg így alakult”), mégis ismerem e

szavakat. Természetesen nem várom el, hogy adiákjaimnak olyan szókincsük legyen, mint ami-lyenre én 50 éves koromra szert tettem, de hogy asegítségül felhozott szavak egyikét sem ismerisenki sem, az már az olvasottság és (részben ebbõlis következõen) az általános tájékozottság nagy-fokú hiányát mutatja.

Egy-két olyan szó is elõfordul az órán, amelyethasználnak, de nem tudják a pontos jelentését, ígyhiába hozom fel az exclusive és a special szavak ese-tében az exkluzív és speciális magyar megfelelõket,a jelentés nem lesz világosabb a tanulók elõtt. Sõt,az általuk használt alak félrevezetõ is lehet. Hiszpéldául a career-t nem lehet karrier-nek fordítani,mert míg az angol egyszerûen csak életpályát je-lent, a magyar változat sikeres életpályát.

Arra a következtetésre jutottam hát, hogy nemlehet szemantizálni a latin eredetû angol szavakata magyarban is meglévõ alakváltozatukkal – bárnem állom meg, hogy meg ne említsem ezeket azórákon. Ám lassan inkább a fordítottjának lesz lét-jogosultsága: a tanult angol szavakra hivatkozha-tom, ha magyarórán (ugyanis magyartanár is va-gyok) kerül elõ egy-egy latin eredetû idegen szó.

Balog Lajos

Nem mindig elég a vesszõ!A negyedszázados, új (azaz 11.) kiadású helyesírási

szabályzat 244. pontjából idézek: „A többszörösenösszetett mondatokban pontosvesszõvel határoljuk elegymástól a szorosabban összetartozó tagmondatokcsoportjait…” Ez utóbbiakat Hernádi Sándor a szinténakkoriban megjelent Elmondani nem is nehéz címûkönyvében ötletesen tömböknek nevezi. Szerinte is „kí-vánatos, hogy a központozással ne csak a mondatokat,hanem a tömböket is elhatároljuk” (139). Példáit, me-lyekkel áttekinthetõbb, könnyebben értelmezhetõ mon-datok szerkesztésére serkent mindenkit, ezúttal mellõz-nöm kell. Magam viszont hozok néhány egészen frissadalékot, amelyeknek leírói mintha a vesszõn kívül máselhatároló írásjelet nemigen ismernének. Hernádi nyo-mán szívesen beszélek itt is tömbelhatárolásról vagy egy-szerûen tömbösítésrõl. Idézendõ példamondataimbanépp erre lesz szükség.

„Ott úsztam mellette, ha süllyedt, kihúztam, itt vagyokveled, ne félj!” (a Szabadon, örömmel, szeretettel címûinterjúkötet 20. oldalán). Távolabbról érinti a témánkat,de azért megjegyezzük: a kihúztam után is érdemes avesszõt másra, legszerencsésebben kettõspontra cserél-nünk. Tömbösítsünk tehát: „Ott úsztam mellette; hasüllyedt, kihúztam: itt vagyok stb.” Máris a helyes értel-mezés jött létre.

„A cigi a számban lógott, amerre jártam, bedobtam egykávét, nem ettem” (Szabad Föld kalendárium 2009.

237). Végelemzésben az általam kiemelt összefüggés-ben is gondolkodhatunk, mégis mintha másról lenneszó: „A cigi a számban lógott; amerre jártam, bedobtamegy kávét…”

Jöjjön egy „csak” öt tagmondatból álló közlés: aMetropol könyvtár Lelki egészségünk kötetének 5. olda-láról. A köztük lévõ négy csupa vesszõ eleve feljogosítnémi karikírozásra: „Az agy mindig a pillanatnyi lelkiálla-potot rögzíti, ha több a jó élmény, az alaphangulat is általá-ban jobb lesz, ha rossz élmények vannak túlsúlyban, azalaphangulat is negatív szinten rögzül.” Nos, az elsõ tag-mondat után rögtön érdemes kitenni a pontosvesszõtvagy akár egy kettõspontot. A továbbiakban pedig ek-képp fest a helyes tömbösszefüggés: „…; ha több a jó él-mény, (akkor) az alaphangulat is általában jobb lesz; ha(pedig) rossz élmények vannak túlsúlyban, (az esetben) azalaphangulat is negatív szinten rögzül.”

Még annyit: az igényesebb tömbösítéssel olykor mégaz álfelsorolás is kivédhetõ. Végsõ példánk egy ilyet mu-tat be: „megszerveztük a hitoktatást, körmeneteket, temp-lomi búcsút tartunk” (Hit és élet Bács-Kiskun megyébenkalendárium 2009. 99). A kétszer befejezõdõ (!) mon-datba okvetlenül be kell tenni a pontosvesszõt: „… meg-szerveztük a hitoktatást; körmeneteket, templomi búcsúttartunk.”

Holczer József

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 11

Egybe vagy külön?Az egybeírás és a különírás nemegyszer okoz

gondot a tollforgató embernek. Íme az írásom el-sõ mondatában szereplõ nemegyszer is kétféle-képpen írandó. Ebben a mondatban a szó azt je-lenti, hogy gyakran, azaz többször okoz gondotaz egybe-, illetve a különírás. A két szó különírá-sa pedig azt jelenti, hogy nem egyszer, hanemtöbbször történik meg a cselekvés. Például a ren-detlenkedõ kisfiára ekképp förmed rá a türelmétvesztett apa: „Már nem egyszer, hanem százszoris megmondtam, hogy ne szaladgálj!”

Ugyanígy különböztetjük meg az egypár ’né-hány’ és az egy pár ’két darab’ jelentésû szava-kat. Íme: A késõ esti órákban csak egypár embersétál az utcákon. De következõ mondatban márkét szó az egy pár: Vettem egy pár barna félcipõt.

A múltkoriban egy híranyagban olvastam azta mondatot, amelyben a csakúgy helyett – hibá-san – a csak úgy szerepelt. Idézem: „Csak úgy,mint az elmúlt években, idén is rendõrök segítika forgalmas gyalogátkelõhelyen a diákok közle-kedését a tanév elején.”

Mindenekelõtt lássunk egy példát a csak úgyhelyesírására! Ha valaki az üzletben a különféleárukat szemléli, a túlontúl udvariasnak, de oly-kor tolakodónak tûnõ eladó azonnal ott teremmellette, és megkérdezi: „Segíthetek?” Ilyenkora nézelõdõ, tehát nem biztosan vásároló személyígy szokta megköszönni az eladó közremûködé-sét: „Köszönöm, csak úgy nézelõdöm.” Ebben amondatban a csak úgy azt jelenti, hogy csupánnézelõdöm, nincs szándékom vásárolni.

Az egybeírt alak azonban mást jelent. Össze-hasonlítást fejez ki, miként a kifogásolt mondat-ban is. Az említett hírben ugyanis arról volt szó,hogy a rendõrök ugyanúgy, mint az elõzõ évek-ben, az idén is segítik az iskolás gyerekek bizton-ságos közlekedését. Tehát nem csak úgy, mond-juk, mellékesen, hanem nagyon is céltudatosan,ahogy ezt évek óta teszik, vigyáznak a gyerekektesti épségére. Tegyék ezt továbbra is, csakúgy,mint eddig!

Dóra Zoltán

Üzletnév-divatbemutatóTöbbször volt már alkalmam megtekinteni divatbe-

mutatót. Természetesen a férfitekintet szívesen idõzik ahölgyek kecses léptein és alakján, jó közelrõl látni a szépruhákat a közönség közé benyúló kifutón. Késõbb márapróbb elemekre is figyelni kezdtem: milyen az összhanga modell karaktere és a ruha között, mennyire erõltetettvagy természetes a lányok mosolya a divatot bemutatódeszkákon és a többi.

E hosszasnak tûnõ bevezetés után egy másik divatról,az üzletnévdivatról kívánok szólni. Egy jó elnevezés félsiker. Ha találó és könnyen megjegyezhetõ, sõt a név és avállalkozás között van valami összefüggés is, a legfonto-sabb kritériumoknak már eleget tettünk. Kétségtelen,hogy bizonyos esetekben nehéz mindennek megfelelni.A következõ példák mégis azt bizonyítják, hogy nemlehetetlen.

Az utóbbi években egyre több olyan üzlet, pontosab-ban udvar, illetve kert nyílott, ahol díszköveket és egyéb,a kertet ékesítõ kiegészítõket lehet vásárolni. Íme né-hány konkrét elnevezés: nyilván a két kõkorszaki szaki-ra, Frédire és Bénire gondolt az egyik üzlet tulajdonosa,amikor kitalálta a Kõkorszak díszkõ- és kertcentrum elne-vezést. A Kincses kert név pedig nemcsak azért találó,mert Stevenson regényét, a Kincses szigetet juttatjaeszünkbe, hanem azért is, mert a tulajdonos vezetékne-vével is megegyezik. Nagyon sajátos a Szevasz, Gyula!Kft. elnevezés, olyan, mint a Csá! Misi zenekaré. Jobb,mint otthon, ezt a nevet adta az egyik vendéglõ tulajdo-

nosa, amivel nyilván vitatkozna jó néhány háziasszony.A Csillagvizsgáló kocsmanév pedig onnan ered, hogyakik oda járnak, igen gyakran emelgetik a poharat, így amozdulat olyan, mintha egész este a csillagokat vizsgál-nák. Ugyancsak kocsmanév a Fröccsöntõ, és itt termé-szetesen nem a mûanyag termékek gyártójára kell gon-dolni, hanem a bor és a szóda különbözõ arányú elegyé-re. A Szomjas Postás sörözõbõl pedig át lehet menni aPuncsos Mancsok palacsintabárba vagy a Falánk Fannicukrászdába. A Zár-bazár vagy Zárba zár lakatot, zára-kat, vasalatokat árusító és rögzítéstechnikával foglalko-zó üzlet. A Dobdoktor kipufogószerviz, a Sarkantyú pe-dig cipészet. A Tingli-Tanga fehérnemûbolt nyilván alsó-nemûket árul, míg a Kerek Perec pékségben bizonyárakapható a perecen kívül másfajta pékáru is. Óriási név-özönnel árasztanak el bennünket a turkálók, azaz ahasználtruha-kereskedések. Most csak egyet említenék.Nyilván Móricz a kedvence annak a tulajdonosnak, aki aTurimuri nevet adta üzletének.

Haj! Vágod? Elnézést kérek, ha valaki úgy gondolná,hogy ilyen bizalmas stílusban akarok hozzá szólni, rá-adásul tegezõ formában. Mindössze arról van szó, hogyegy fodrászat nevét kívántam bemutatni. Fiatalos, szel-lemes. S mielõtt locsifecsinek tûnnék, zárom gondolata-imat a Locsifecsi fodrászattal, és máris rohanok a Létra-huszár festékboltba.

Minya Károly

12Édes Anyanyelvünk 2009/5.

Nyelvi játékok a kereskedelmi szlogenekbenNapjainkban a tömegkommunikáció egyik leggyorsabban terjedõ,

folyamatosan erõsödõ mûfaja a reklám. A termékeket, szolgáltatáso-kat népszerûsítõ hirdetések egyre nagyobb presztízsre tesznek szert, agazdaságban immár nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A rek-lám újabb és újabb hirdetési felületeket hódít magának (aszfalt, mozgójármûvek, épületek ablaküvegei stb.), ennek következtében egyre szé-lesebb közönség számára válik elérhetõvé. Bármerre jár az ember,nem kerülheti el a figyelemfelkeltõ üzenetek áradatát, melyet a külön-bözõ médiumok közvetítenek.

Manapság egyre több termék áll a vásárlók rendelkezésére, s ez adinamikusan növekvõ kínálat versenyre ösztönzi a vállalatokat, a ter-melõket és a szolgáltatókat egyaránt. A vevõket különleges, frappáns,hangzatos nyelvi, vizuális, illetve akusztikus hatásokkal kívánják meg-nyerni. Hirdetéseikben elõszeretettel alkalmaznak rövid, tömör üze-neteket (szlogeneket), melyek a cég profilját, egy-egy márka jellemzõitfoglalják magukban.

A szlogen feladata, mint általában minden reklámé, a hatékonymeggyõzés egy-egy termék vagy szolgáltatás eladása érdekében. Aszlogen akkor hatásos, ha frappáns, leleményes nyelvi megvalósulásá-val, tömörségével fel tudja hívni magára a befogadók figyelmét, s megtudja gyõzni a vevõket arról, hogy a reklámozott terméket érdemesmegvenniük, hiszen az a legkiválóbb a rivális forgalmazók ajánlatai kö-zött.

A továbbiakban azokat a reklámjelmondatokban megjelenõ nyelvieszközöket igyekszem számba venni, melyek elsõsorban találékony-sággal, jóhangzással keltik fel az emberek érdeklõdését.

A reklámszövegírók gyakran a szavak többértelmûségét használjákki hirdetéseikben. Az alábbi üzenetek olyan poliszém kifejezésekettartalmaznak, amelyek minden lehetséges értelmezése az adott ter-mékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódik, így a befogadó könnyen fel-ismeri a különbözõ jelentéseket. A hiteles bank (FHB), Belevaló gyere-keknek (Huggies pelenka), A vezetõ magazin (Autó-Motor), Idõtállónyugalom (Lazurán festék), Egy hét és a gombának fújtak (LamisilSpray), Teret a vásárlásnak (Market Central Ferihegy), Nem marad tal-pon a gomba (Terbisil krém).

A szójátékokon alapuló szlogenek között különlegesek az ún. át-hallásos szlogenek, amelyek jól ismert szólások, kifejezések eltorzítá-sával jönnek létre: az átalakítás gyakran csak egy-egy hang megváltoz-tatásával, cseréjével történik. Ezekben az esetekben olyan szólásokat,

szavakat választanak ki, melyeknek eredeti alakja is kapcsolódik a rek-lámozott áruhoz: Tele királyság (Royal vodka) (vö. fele királyság), Szál-lunk rendelkezésére (Malév) (vö. állunk rendelkezésére), Egy légi jóbarát(egy régebbi Malév-szlogen) (vö. egy régi jóbarát), Minden ecsetre(Supralux festék) (vö. minden esetre), Szebb és csobb (Suzuki Splash)(vö. szebb és jobb), A világraszóló biztosítá(r)s (EUB Bank) (vö. a világ-raszóló biztosítás – társ), Gondoskodunk, tehát vagyunk (a HungáriaBiztosító egykori jelmondata) (vö. gondolkodunk, tehát vagyunk).

Sok cég úgy próbálja felhívni termékeire a figyelmet, hogy szlogen-jeiben megjeleníti a termék vagy a szolgáltató nevét is. A befogadósokszor hallja, látja a márkanevet, így rövidebb idõ alatt megjegyzi:Calgonnal a mosógép is tovább él (Calgon vízlágyító), A legkisebb is szá-mít! Tesco. (Tesco), Bízzon a Vanish-ben, felejtse el a foltokat (Vanish).Ezekhez a reklámokhoz általában zenei aláfestés is tartozik, ami mégfülbemászóbbá, könnyebben elsajátíthatóvá teszi a szövegeket. A leg-több ember, ha valóban emlékszik ezeknek a termékeknek a szlogen-jére, akkor szinte csak a ritmussal és/vagy a dallammal együtt képesfelidézni õket.

Találkozunk olyan szlogenekkel is, amelyek a márkanevet humoro-san szövik bele a mondatba: Kezeljük ACCerûen (ACC 200), Gondol-kodjunk reálisan (Reál élelmiszer), A szükséges Plussz (Plussz pezsgõ-tabletta), Agyadra Mentos? (Mentos Gum), Szeretnél „Patézni” velem?(Rio mare Paté pástétom).

A következõ szlogenben a reklámszövegírók a tréfás hangzás eléré-se érdekében a csupa e magánhangzót tartalmazó ún. eszperente nyel-vet alkalmazták: Megszereted e cseh remeket (Kozel sör).

A fentebb bemutatott nyelvi formák minden esetben felhívják azemberek figyelmét a reklámozott termékre. Ezt használják ki a rek-lámkészítõk a szlogenek megalkotásakor, ezért alkalmaznak hatáskel-tõ eszközöket, vagyis nyelvi játékokat, különféle alakzatokat, példáulszóismétlést: A fekete fekete marad (Perwol Black Magic mosópor),paronimát: A nem poroló porölõ (Swiffer), tagadó-, illetve tiltószókatvagy éppen kérdõ mondatokat.

S bár napjaink reklámjaira inkább a nyelvileg kifogásolható, ötlet-telen szlogenek jellemzõk, a fenti példákban bemutatott egyszerû, ért-hetõ, tömör és frappáns jelmondatok reménységgel tölthetnek el ben-nünket.

Gárdonyi Éva

Ne „vekzáljuk” az olvasót!Kemény Gábor Örökzöldségek a pálya szélérõl címû cikkében (Édes

Anyanyelvünk, 2009/3. sz.) az idegen szavak használatában elõfordulópontatlanságokról ír.

Doktorjelöltként a négy országos politikai napilap nyelvének sti-lisztikai vizsgálatával foglalkozom. A politikai napilapok cikkeiben egyidõ óta megnõtt az idegen szavak száma. Ez a növekedés nem egyértel-mûen elítélendõ, mert az idegen szavak is gazdagíthatják a magyarnyelvet, de használatuk fõ szabálya mégiscsak az, hogy ha van helyet-tük megfelelõ magyar szavunk, akkor inkább ahhoz folyamodjunk. Azalábbiakban néhány olyan példát idézek, amely azt bizonyítja, hogy aszerzõk olykor tévesen vagy fölöslegesen, vagy csupán a figyelemfel-keltés céljából használják az idegen szavakat.

Némelyik újságíró ismeri ugyan az idegen szó jelentését, de pontosírásmódjának már nem néz utána, hanem megelégszik azzal, hogy„hallás után” szerkesszen vele mondatokat, pl. „Névtelen emberek ez-reit vekzálják a hatóságok” (Magyar Nemzet, 2006). Az Idegen szavakés kifejezések szótárának 890. oldalán a vegzál forma olvasható. E latineredetû ige magyar megfelelõi: zaklat, nyaggat, szünet nélkül háborgat.A napilap cikkírója felcserélte a g ~ k hangpár elemeit (bár mentségé-re szolgáljon, hogy régebben meg vexál-nak írták). A magyar megfele-lõk valamelyikének használatával azonban elkerülhette volna azt a hi-bát, hogy helytelenül ír le egy kevéssé ismert idegen szót. Ugyancsakhelytelenül volt írva a ’fegyvertár, bõséges készlet’ idegen megfelelõje:„Olcsón is össze lehet állítani egy kisebb árzenált” (Népszabadság,2009).

Az újságírók az idegen szavakat olykor csak arra használják, hogyírásaikban hozzáértõbbnek, mûveltebbnek tüntessék fel magukat. Eza hozzáállás persze számos hibát rejt magában. Az egyik ilyen hiba az,hogy fölösleges idegen szavak bukkannak fel a sajtó nyelvében és ezál-tal a köznyelvben is, pl. „Rendõrattak a magyar étteremben” (MagyarNemzet, 2006). A 2006. szeptemberi és októberi események hatására amagyar sajtóba és a hétköznapi emberek szóhasználatába is bekerültaz attak kifejezés. Az attak francia katonai szó, jelentése: roham, táma-

dás (Bakos-szótár). Szerencsésebb lett volna a magyar szó használata,hiszen a fogalmat egyértelmûen kifejezi a támadás is.

Ugyanezt a típushibát szemlélteti a következõ példa: „retardált tér-ség ... retardált régió” (Népszabadság, 2009). Ez a szó a köznyelvben in-kább orvosi kifejezésnek számít. A retardál ige magyar egyenértékesei:késleltet, hátráltat, gátol, lassít. Ebben az esetben is pontosabb és jobblett volna a hátrányos helyzetû régió megnevezés.

A másik hiba az, hogy a cikk szerzõje szeretné ugyan még választé-kosabbá tenni írását egy-egy idegen szó beszúrásával, csak ezeket, saj-nos, rosszul használja. Ezt láthatjuk pl. a következõ címben: „Strómantsegített az MNV Zrt.” (Magyar Nemzet, 2008). A stróman az a sze-mély, aki egy kétes hírû vállalkozáshoz adja a nevét az igazi tettesekhelyett, és ha letöltötte büntetését, vagy lecsillapodtak a kedélyek,megkapja a fizetségét. (A német Strohmann szó szerinti jelentése: szal-mabábu.) Ha a cikk teljes szövegét elolvassuk, akkor sem kapunk vá-laszt arra, ki volt az a stróman, akit az MNV Zrt. segített.

Vizsgálataim során egyre több olyan összekapcsolt idegen szóvaltalálkozom, amelyek értelmükben kizárják egymást. Ezekben az ese-tekben is az tapasztalható, hogy az újságírók blikkfangos összetétele-ket alkotnak a hatáskeltés érdekében, olykor azonban rosszul, pl.„Amerikát és Disneylandet egyszerre mímelõ törpegigantizmus” (Nép-szabadság, 2009); „Amatõr profizmus” (uo., 2009). Ezekben a példák-ban két-két olyan idegen szó került egymás mellé, melyeknek tartalmakioltja egymást. Ha az idegen szavakat magyar megfelelõikkel helyet-tesítjük, akkor a következõket kapjuk: törpegigantizmus = törpe-óriásnövés, amatõr profizmus = mûkedvelõ szakmai jártasság. Ezzel azeljárással még érzékletesebbé vált az, hogy az ilyen jellegû szókapcso-latok milyen torzulásokkal járnak. Ez a hiba elkerülhetõ lenne na-gyobb odafigyeléssel és a szavak igazi jelentésének pontos ismeretével.Ezektõl a kifejezésektõl nem lesz a cikk kifejezõbb. Attól, hogy ezeketa kifejezéspárokat rendszeresen használják, még nem lesznek alkal-masak az adott fogalom megnevezésére.

Kökényesi Nikoletta

VISSZHANG

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 13

Búcsú a szavak emberétõlRónai Béla (1923–2009)

Nehezen találok szavakat, pedig Rónai tanár úr már fõis-kolás koromban arra tanított: hogyan kell beszélnünk, ír-nunk, mint bánjunk a szavakkal különbözõ élethelyzetek-ben. Torokszorító érzés, hogy már csak emlékeinkben élhetbölcs mosolya, biztató tekintete, megnyugtató hangja, ironi-záló humora, nem élvezhetjük szabatos, igényes beszédét,mellyel tanárok, tanítók sokaságának adott példát.

A Dél-Somogyból származó – és Rippl-Rónai József fes-tõmûvésszel rokonságban lévõ – Rónai Béla magyar–né-met–történelem szakos tanárt a pécsi püspöki tanítóképzõintézeti oktatómunkából hívták meg 1950-ben az újonnanalapított Pécsi Pedagógiai (késõbbi nevén Tanárképzõ) Fõ-iskola magyar nyelvészeti tanszékére. Itt tanított – adjunk-tusként, docensként, majd fõiskolai tanárként – leíró ma-gyar nyelvtant, nyelvmûvelést, stílustant, beszédtechnikát,vezetett néprajzi és nyelvjárási szakkört, majd tudományosdiákkört, szervezett gyûjtõutakat. Nyugdíjasként tanított abajai, majd a szekszárdi tanítóképzõ fõiskolán, s részt vettPécsett is mind az egyetemi, mind a doktori képzésben –kandidátusként, címzetes egyetemi docensként –, oktatott aPécsi Püspöki Hittudományi Fõiskolán. A nyelvészet és anéprajz tudósa volt, vérbeli dialektológus. Zselici nyelv-atlasza a nyelvföldrajzi vizsgálatok nagyszerû példája. Nyelv-járáskutatói munkájában kiváló professzora, a „legszöge-dibb szögedi”, Bálint Sándor útmutatásával szerzett néprajziismereteit is hasznosította. Lektora volt a Bukovinai székelynépmesék 1–4. kötetének. Társszerzõként vett részt A föld-alatti birodalom, A furfangos bányászlegény s a Rejtett kincseknyomában címû népmondagyûjtemények és a Népmûvészetcímû nívódíjas fõiskolai tankönyv megírásában.

Nyelvészeti tárgykörû írói munkássága legalább ilyengazdag. Tankönyvpótló jegyzetek készítése után társszerzõjelett az Anyanyelvünk, A leíró magyar nyelvtan alapjai, a két-kötetes Anyanyelvi mûveltség és beszédkultúra címû könyvek-nek s a nagy sikerû, négy kiadást megért Nyelvmûvelés ésbeszédtechnika címû fõiskolai tankönyvnek. Irodalmi pél-dákban gazdag, középiskolában is használható könyve a

napokban jelent meg Édes anyanyelvünk címmel. Ismerte azanyanyelv tanításának, a nyelvmûvelésnek minden részletétaz iskolarendszer teljes vertikumában. Hazai és nemzetközinyelvészkongresszusokon tartott elõadásai, tudományospublikációi is vallanak errõl. Rendszeresen vállalt vendég-tanári munkát határon túli területeken (Pozsonyban, Nyit-rán, Kassán, Újvidéken; hosszabb ideig Mariborban).

Hivatalos munkáján kívül nagy lelkesedéssel vett részt anyelvi ismeretterjesztésben is: elõadásokkal a magyar nyelvhetének rendezvényein, tanári továbbképzéseken; bírála-tokkal anyanyelvi, retorikai versenyeken; speciális mûsorok-kal a pécsi és az újvidéki rádióban; nyelvi rovatokkal a hor-vátországi Magyar Képes Újság, a szlovéniai Népújság ha-sábjain. Magyarul – magyarán címmel rovata volt tíz évig aDunántúli Naplóban, majd 2005 augusztusától a Heted-Héthatár címû közéleti magazinban. Az ennek a rovatcím-nek megfelelõ etikus magatartást és beszédmódot példáztaegész életében. Pedig nagyon küzdelmes volt az életútja. So-kat megtudhatunk errõl 1995-ben megjelent Mint cseppben atenger címû regényébõl és 2001-ben kiadott, Bálint Sándorraemlékezem címû könyvébõl. Rövid ismeretterjesztõ írásaibólnégy terjedelmes kötet is megjelent (Szombathely 1995,1997; Pécs 2000, 2003) Illyés Gyula Koszorú címû versénekbefejezõ két szavát választva címül: Fölnevelõ édesanyám. Anegyedik kötettel 80. születésnapján köszöntötték kollégái.

Kiváló munkássága elismeréseként a Magyar Nyelvtudo-mányi Társaság Csûry Bálint-díjjal (1978), az Anyanyelv-ápolók Szövetsége Lõrincze-díjjal (1997), a Baranya MegyeiÖnkormányzat Felsõoktatási és Tudományos Díjjal (2003)tüntette ki ezt a sugárzó szellemiségû, küldetéses nyelvész-tanárt, aki legnagyobb jutalmának tanítványai szeretetét éspedagógiai sikerét tartotta.

Rónai Béla egyenes jellemének, hitének, magyarságá-nak, nyelvi igényességének, gazdag életmûvének emlékéttisztelettel, szeretettel megõrizzük.

Rónaky Edit

Bachát László (1921–2009)Nyolc éve történt. Az a megtisztelõ feladat ért, hogy én

köszönthettem Bachát tanár urat 80. születésnapja alkalmá-ból a nyíregyházi fõiskola magyar nyelvészeti tanszékéneknevében volt tanítványaként, valamint anyanyelvápolóként,„anyanyelvtársként”. Akkor a következõket mondtam:„Amikor felkértek erre a feladatra a kollégák, rögtön az ju-tott eszembe, hogy elsõsorban azért vállalhatom el a köszön-tést, mert jómagam is átestem a »tûzkeresztségen«, azaz aBachát-szigorlaton.

Ez 1984. január 5-én történt (megnéztem az indexben).Nagyon örültem a négyesnek, s azóta is melegen õrzöm an-nak a jelenetnek az emlékét, amely a szigorlat után lezajlott.Történt ugyanis, hogy egy emelettel följebb, a lépcsõfordu-lóban Laci bácsi megállított és megszólított: – Öregem!Mondanom sem kell, mint valami Karinthy-novellában a fõ-hõs belsõ monológjaként ezek a gondolatok szaladtak át raj-tam: Most kiderül, mégsem kaphatom meg a négyest, bizo-nyára valamilyen feljebbviteli bizottság, sõt maga a fõigazga-tó is úgy döntött, hogy én azt bizony nem érdemlem meg.Most mi lesz?! Persze szó sem volt ilyesmirõl, hiszen Laci bá-csi a következõképpen folytatta: – Azt hittem az írásbeli dol-gozatod alapján, hogy te leszel a legjobb felelõ, s ötöst kapsz.Remélem, Laci bácsi, nagy csalódást nem okoztam, azonbanezt a kis esetet én a dicsõségeim közé sorolom, s talán azóta

is, a tanszék oktatójaként naponta Laci bácsi elvárásánakigyekszem megfelelni.”

Most azonban arról kell hírt adnom, hogy Laci bácsi el-ment. Testben örökre. 2009. szeptember 25-én temettük el anyíregyházi temetõben.

Bachát László 1921. február 23-án Õrimagyarósdon szü-letett. Középiskolai tanulmányait Bonyhádon, egyetemi stú-diumait Pécsett és Szegeden végezte. 1944-ben szerzett ma-gyar–latin szakos középiskolai tanári oklevelet. TanítottSopronban, Tatán, majd Nyíregyházán. 1962-tõl 1988-ig afõiskolai tanárképzésre fordította hallatlanul gazdag és to-vábbgazdagodni mindig képes nyelvészeti tudását, a latinklasszikusokból is táplálkozó mûveltségét. Anyanyelvápo-ló-társként pedig szeretném kiemelni Laci bácsi ügyszere-tetét és fáradhatatlanságát. Télben, fagyban akár, mindigképviselte intézményünket, megyénket az AnyanyelvápolókSzövetségének elnökségi ülésén. A fehérgyarmati anyanyel-vi tábor pedig eggyé fonódott nevével.

14 önálló, illetõleg szerkesztett kötet, több mint 120 ta-nulmány s számos népszerûsítõ cikk igazolja az életmû gaz-dagságát. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el, 1995-benLõrincze-díjat kapott.

Kedves Laci bácsi, Isten nyugosztalja! Ígérjük, nem feled-jük.

Minya Károly

14Édes Anyanyelvünk 2009/5.

ILYEN MÉG NEM VOLT!(Magyar–inka nyelvrokonság, dél-amerikai magyar õshaza)

Sok csodabogár jelent már meg nyelvünk eredetét és ro-konságát illetõen az elmúlt évszázadok során (a bibliafordítóka héber nyelvvel is rokonították, de volt, aki a 20. században azangol nyelvben kereste a magyar õsét). Szinte alig van olyannyelve a világnak, amellyel nem rokonították még anyanyel-vünket. Eddig ilyen volt a nagy múltú dél-amerikai inkák nyel-ve, hiszen a nagy földrajzi távolság is valószínûtlenné tett egyilyen rokonságot, ill. ily távoli õshazát. De csak az 1960-as éve-kig, amikor egy Argentínában élõ hazánkfia, Móricz János vi-lággá röppentette a hírt, hogy a magyar õshaza Dél-Ameriká-ban – közelebbrõl Ecuador területén – volt, nyelvünk pedig azinkák õsi nyelvével rokon. Nyelvészeti, nyelvrokonsági példáiés bizonyítékai nincsenek (vagy ha vannak, olyanok, mint a 19.századi „délibábos nyelvészet” mûvelõinek voltak, akik pl. azókori város Karthágó nevét a magyar kard-hágó kifejezésbõlmagyarázták).

Mindezzel csak azért érdemes foglalkoznunk, mivel adél-amerikai sajtóban megjelentek Juan Móricz „felfedezé-sei”, s végül csaknem diplomáciai bonyodalmakhoz vezettek.Hogy lássuk, mirõl is van szó, idézzük a kutató egyik nyilatko-zatát, ahogy az egy spanyol nyelvû lapban megjelent. 1965.szeptember 19-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói ElComercio elsõ oldalon hozott beszámolót Móricz János kuta-tásairól és felfedezésérõl, hogy „az ott élõ törzsek közül a spa-nyol hódoltságot megelõzõ idõben a perui Puruha-Canari ésPuruha-Mochica törzsek nyelve ómagyar nyelv volt”. Móriczazonban mai indián törzsek közt is felfedezni vélt olyanokat,amelyek máig magyarul beszélnek. A Buenos Airesben megje-lenõ német nyelvû Freie Presse „Amerika Európában – A reví-zió korszaka” címû, 1967. február 8-án megjelent cikkében kö-zölt egy beszélgetést Juan Móriczcal, ahol a kutató kijelentet-te, hogy „semmiféle elmélete nincsen a kérdésben, s nem gon-dol arra sem, hogy valamiféle tételt állítson fel, hanem tények-kel akarja bizonyítani állítását. Egy összeállítást mutatott be,amelybõl kiderül, hogy az említett indián nyelvek – a peruiPuruha-Canari és Puruha-Mochiscas – a magyar nyelvvel ro-konságban vannak. … A régi Quito Birodalomból tízezernéltöbb földrajzi, család-, ill. személynevet mutatott be, amelyekMagyarországon is elõfordulnak. Mindezeket az adatokat réginépszámlálási összeírásokból vette, amelyeket a spanyol ural-kodóház az adófizetõkrõl készíttetett.” Móricz állítása szerint„a régi Quito Birodalomban található nevek a Kárpát-meden-cében megismétlõdnek: Ur, Utko, Maras és még ezer más.”Ehhez hozzátette még, hogy „A Quito Birodalom helységei ésaz ázsiaiak között az érintkezés gyakori volt, az óceán áramla-tainak segítségével.”

Juan Móricz azt vallja, hogy a cayapas indiánok nem a mai,hanem az õsi magyar nyelvet beszélik, s nyilatkozataiban hatá-rozottan megkülönbözteti a „magyar” névvel jelölt amerikaiõsmagyart és a spanyolul „hungaro”-nak nevezett mai magyarnyelvet. Idézett cikkében ezeket írja még: „… a régi magyar az,amelyet még ma is beszélnek cayapas indiánok Ecuador nyu-gati részének erdeiben, azon a területen, amelyet a Santiago,Cayapas és az Onzole határolnak. Ezenkívül vannak még tör-zsek, amelyek a Cordillerák keleti lejtõin és az Amazonas terü-letén laknak, és vannak még másutt is kisebb csoportok, ame-lyek máig fenntartották ezt az õsi nyelvet, és az ezeréves ha-gyományokat. Voltam közöttük, és tudtam velük beszélni ma-gyarul, anélkül, hogy tolmácsra lett volna szükségem.” Jó lettvolna, ha az indiánok õsmagyar nyelvérõl, ill. a velük folytatottbeszélgetésekrõl legalább egy-két magnófelvételt készített vol-na a kutató.

Mindez a vélt új nyelvrokonság talán nem is vert volna ak-kora hullámokat, ha nem keveredett volna bele hamarosan apolitika. Minthogy Dél-Amerika indián õslakossága a spanyolHabsburgok kíméletlen elnyomásától szenvedett, a Kár-pát-medencei magyarság pedig az osztrák Habsburgok elnyo-mását szenvedte századokon át, megvolt az érzelmi rokonságis a feltételezett nyelvi rokonságon túl. Móricz nyilatkozatai a60-as években, nem sokkal az 54-es svájci futball-világbajnok-ság után születtek (amikor a magyarok kis híján az elsõ helyre

kerültek), s ugyanakkor ismeretes a dél-amerikaiak futballra-jongása; nem csoda hát, hogy az újonnan talált nyelvrokonokranem kis nemzeti büszkeséggel és némi hiúsággal tekintettek, sennek sajtójukban is hangot adtak. Ez még nem is sértette vol-na a spanyol önérzetet és érdekeket, de amikor hívei kijelen-tették, hogy a dél-amerikai indiánok eredeti nyelve az õsma-gyar volt, amelyet a spanyol hódítók irtottak ki, betelt a pohár.1966 augusztusában a quitói rádióban Móricz beszédet tartottilyen fordulatokkal: „… higgyétek el, hogy ugyanúgy, mint Ti,édes testvéreim, mi is nagyon sokat szenvedtünk a Habsburgokvéres terrorja alatt. Ma már tudom, hogy Ti mireánk vártatok,és helyettünk a spanyol hódítók önkénye jött. Az átvészelt sö-tét évszázadok elmosták az ide, az õshazába vezetõ utat, de lé-lekben mindig és mindenütt titeket kerestünk.” Nem csoda,hogy Juan Móricz említett rádióelõadása után bizottság keres-te fel a quitói rádiót azzal, hogy a spanyolok kérték a kor-mányt, hogy az argentin-magyar kutató többé ne beszélhesseninnen a nagyközönséghez.

Arra, hogy mennyire lehettek nyelvészetileg tudományosakés meggyõzõek Móricz egybevetései, névhasonlításai, követ-keztethetünk szómagyarázataiból; Ecuador fõvárosának, Qui-tónak korábbi írott formája Móricz szerint KIT-US volt, s ezt amagyar „KÉT ÕS”, ill. „KETTÕS” kifejezéssel azonosította,azt írván, hogy „Quito városa még ma is híven õrzi a magyarságKÉT-ÕS atyjának, Góg és Magógnak (Nimród) emlékét.” (Azecuadori fõváros neve egyébként indián eredetû.) Hasonlóanmagyarázta a valamikor Ecuador területén mûködött legma-gasabb tûzhányó, a Capac-Urcu nevét, amely az õslakosoknyelvén azt jelentette, „hegyek atyja”, Móricz pedig a magyarAPA-ÚR-KÕ-vel azonosította.

Az a kijelentése, hogy nem akar elméleteket és tételeketfelállítani, arra vonatkozhat, hogyan is jutottak az õsmagyarokközép-ázsiai bölcsõhelyükrõl Dél-Amerikába. Ennek ellenérefeltételezi, hogy Belsõ-Ázsiából vonultak délre, s Dél-Indiaérintésével hajóztak Dél-Amerikába. 1966. szeptember 12-inyilatkozatában, ezúttal a quitói El Comercióban, az õsi ma-gyar mondavilágból próbálta igazolni a dél-amerikai magyarõshazát. Mindenesetre a mitológiai magyarázatok valamivelhihetõbbek, mint a nyelvészetiek. Itt adta elõ, hogy „Chabu”(Csaba) Attila halála után, miután atyjuk örökségéért fivéré-vel, Aladárral véres csatát vívott, vesztesként Görögországbamenekült, majd Szkítiába tért atyjafiaihoz. Móricz szerint Csa-bát Észak-Peru híres városában temették el, mikor agg korá-ban meghalt. Móricz azt is kifejti, hogy a magyar mitológiábólismert „Kán Opoz ismert hajós” azonos a Thor Heyerdahl ál-tal Kon-Tiki-nek nevezett mitológiai személlyel, akit a magyarmese- és mondavilág még azokból az idõkbõl õrzött meg, ami-kor a magyarság Kán Opoz vezetésével, hajóra szállva, áthajó-zott az Óperenciás-tengeren, hogy Szkítiából [Móricz szerintnyilván Dél-Amerikából] megérkezzenek a Kárpát-medencé-be „mint az utolsók, akik Szkítiából jöttek”. Vagyis Móricz sze-rint õseink akár a vikingeken is túltehettek merész vándorlása-ikkal: hiszen Belsõ-Ázsiából Indiába hajóztak, majd onnétDél-Amerikába, végül onnan vissza Eurázsiába, a Kárpát-me-dencébe. Mondának és mesének kétségtelenül nagyon érde-kes és egyben hihetetlen, de hát ez a mesék tulajdonsága. Ér-demben egy igazi nyelvész nyilatkozott Juan Móricz nyelvésze-ti fejtegetéseirõl: az osztrák dr. Menghin professzor. Õ tömö-ren és lesújtóan ennyit mondott: „Móricz ist unsere Unglück.”(’Móricz a mi szerencsétlenségünk.’) Pedig ha hiteles és meg-bízható adatokkal, igazi nyelvészeti hozzáértéssel végezte vol-na kutatásait, talán még találhatott is volna valami érdemlege-set, hiszen ismeretes, hogy Dél-Amerika mongolid indián õs-lakói a Bering-szoroson át Ázsiából vándoroltak az amerikaiföldrészre, s köztük észak-szibériai nyelvrokonaink (pl. szamo-jédok) is lehettek. Figyelemre méltó, hogy finnugor eredetûhajó szavunk és a szintén szibériai eredetû eszkimóktól szár-mazó kajak szó alkalmasint azonos eredetû.

Szilágyi Ferenc

OLVASÓ-

LÁMPA

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 15

Egy mindentudó könyv a keresztnevekrõlNem olyan értelemben mindentudó ez a könyv, hogy –

szerzõi jóvoltából – csakugyan mindent tud. Ballagi Mórszótára szerint mindentudó különben is csak az lehet, akia múltat, a jelent és a jövõt egyaránt ismeri, s ez nemmás, mint maga az Isten, a népmesékbõl pedig azt is tud-juk, hogy még a mindentlátó királylány sem lát mindent,hiszen épp azt a kondást nem látta s nem találta meg, akiúgy el tudott rejtõzni elõle, hogy éppen ezzel nyerte el akirálylány kezét, s vele együtt atyjának fele királyságát is.Abban az értelemben azonban csakugyan mindentudóez a Tinta Kiadónak A magyar nyelv kézikönyvei soroza-tában megjelent, értékes munka, hogy a benne levõ ke-resztnevekrõl – a leggyakoribb száz férfi- és száz nõi név-rõl – valóban mindent elmond, amit tudni lehet vagy leg-alábbis érdemes. Ez nem a teljes utónévkincs, hiszen aztöbb ezer névbõl áll, de hogy a kötetben szereplõ kétszáznév az, amelyet magyarjaink napjaink legfiatalabbjaitóldéd- és ükapáinkig vagy akár szépanyáinkig visszamenõ-leg a leggyakrabban használtak és használnak, az kétség-telen. Nem kell attól tartanunk, hogy az utóbbi tíz-húszévben divatba jött nevek hiányoznak belõle. Még a leg-újabbaknak érzõdõk is megtalálhatók benne. A százastoplistán az olyan hagyományosnak, klasszikusnak szá-mító neveken kívül, mint a férfinevek sorában József, Ist-ván, János, Ferenc, László, a nõi nevek körébõl pedig Ka-talin, Mária, Ilona, Margit, Éva stb., ott vannak a legfris-sebbek, legújabban elterjedtek is, mint Arnold, Zsombor,Márió, Kevin, Renátó, illetve Dorina, Kitti, Petra, Szabina,Zsanett stb.

A kötetben levõ névcikkek terjedelme változó. Vanköztük csupán fél oldal terjedelmû, de akad öt-, hat-,hét-, sõt nyolcoldalas is. Ennek az a magyarázata, hogy anévcikkek egy ügyes szerkesztõi ötlet nyomán mind azo-nos felépítésûek. A következõ 16 pontba szedve adjákelõ a tárgyalt nevekkel kapcsolatos tudnivalót a szerzõk:1. a név eredete; 2. védõszentje(i); 3. névnapja(i); 4. gya-korisága; 5. becézett alakjai; 6. rokon nevei; 7. nõi, illet-ve férfi párja(i); 8. idegen nyelvi megfelelõi; 9. családné-vi használata; 10. híres viselõi; 11. irodalomban, másmûvészeti ágban való elõfordulásai; 12. földrajzi nevek-ben; 13. népszokásokban; 14. szólásokban, közmondá-sokban; 15. névdicsérõkben vagy -csúfolókban; 16.köznevesülve, köznévi szerepben.

Nagy múltú, gazdag hagyományú nevekben akármind a tizenhat pont ott szerepel, hasznos, egyúttal ér-dekes tudnivalókkal, információkkal szolgálva az olva-sókat, újabb, fiatalabb nevek cikke esetleg csupánhat-hét pontból áll, de az eredet, a névnap és a név gya-koriságának megjelölése sehol sem marad el.

Hadd hívjam fel a figyelmet külön is néhány megis-merésre és megfontolásra érdemes gondolatra, megálla-pításra a tizenhat pont közül legalább az említett három-nak az anyagából! A nevek eredete iránt érdeklõdõ olva-sók véleményem szerint megelégedéssel nyugtázhatják,hogy az idegen eredetû, nemzetközi nevek mellett belsõkeletkezésûek is jócskán akadnak, köztük több olyan is,amely íróink leleményeként született meg, s vált névkin-csünk részévé. Pl. az Etelka és a Jolán (mindkettõ Dugo-nics András alkotása), a Tímea, amelyet Jókainak kö-szönhetünk, vagy a Vörösmarty Mihály által megálmo-dott Enikõ és Tünde név. A névnapok láttán a zsebnap-tárak névnapmegadásához szokott s azokhoz igazodó

olvasók talán meglepõdnek azon, hogy milyen sok név-napjuk van vagy lehet bizonyos nevek viselõinek. Perszejó néhány névnek itt is csak egy névnapja olvasható, másneveknek azonban védõszentjeiknek és a nevekhez fû-zõdõ különféle népi hiedelmeknek köszönhetõen jóval,sõt sokszorta több, mint ahány a kisebb naptárakbanszerepel. Csak a példa kedvéért: Katalinnak 10, Margit-nak 15, Jánosnak 26, Máriának 33 névnapjára bukkan-hatunk ebben a pontban. (Egyébként a kötet végén ta-lálható, egytõl egyig hasznos jegyzékek, mutatók közöttmegtalálhatjuk a keresztneveknek napok szerint csopor-tosított naptárát is.)

A kötetben szereplõ nevek gyakoriságával foglalkozópontnak az a legfõbb érdeme, hogy bemutatja a szóbanforgó név életútját; azt, hogy használata tekintetébenfel- vagy lefelé szálló ágban van-e. Ezzel ugyanis sokatsegít a születendõ gyermeküknek e könyv tanulságaialapján nevet választó kismamáknak. Azzal is jó szolgá-latot tesz a kézikönyv az áldott állapotban levõknek, devalójában a kötet minden más olvasójának is, hogyegy-egy név becézett formáiról, valamint rokon neveirõlis bõséges tájékoztatást nyújt. Ezt még vagy nyolcvanszemléletes ábrával, ún. névfákkal is kiegészíti. Néhánynévfa – pl. az Anna vagy a József névé – egy egész oldalttesz ki, továbbá olyan nevek is szerepelnek a kötetben,amelyeknek bece- és rokonságfájuk egyaránt van (And-rás, Mihály, Zoltán, Anna, Katalin stb.).

Sok más erényérõl isszólhatnék a kötetnek, demár csak egy-két apró ér-dekességre hívom fel amajdani olvasók figyelmét.A kötet elején a két szerzõ,Fercsik Erzsébet és Raátz Judit elõszó gyanánt húsz-hu-szonöt oldalon magvas, ügyes összefoglalást ad általá-ban a nevek mibenlétérõl, majd a névadásról s annakszabályozásáról, valamint névkincsünkrõl s a névalkotásmódjairól is. Jó ötletnek tartom, hogy olykor még mû-helytitkokba is beavatják az olvasót. Pl. akkor, amikorelmondják, hogy több nevünk is (Géza, Zoltán stb.) tévesolvasatnak köszönheti létét. Hasonló – egyébként szá-momra is új – érdekesség, hogy az Ilona nevet a finnek isátvették tõlünk, s kedvelik is, feltehetõleg azért, mert az’öröm’ jelentésû finn ilo szót is beleérzik.

Mindent egybevetve – azt is, hogy egy-két zavaró el-írásra figyeltem fel: a 175. oldal egy helyén Máté áll Má-tyás helyett, a 224.-en pedig Vaszary Viktor olvashatóVaszy Viktor helyett – meggyõzõdéssel állíthatom, hogyigen jól sikerült kézikönyv került ki a Tinta Könyvkiadómûhelyébõl. Bár örömünk még nagyobb lehetett volna,ha a merítés egy kicsit mélyebb, s mondjuk, nem a leg-gyakoribb száz-száz, hanem a leggyakoribb százöt-ven-százötven név szerepelne a kötetben, s így a megle-võk mellett helyet kapna benne Ábel, Csongor, Elõd, Fló-rián, Fülöp, Gáspár, Gellért stb. is, csak azt mondhatom:nagy kincs került a birtokunkba ezzel a szemre is igentetszetõs könyvvel. Biztos vagyok benne, hogy olvasói isígy vélekednek majd. (Fercsik Erzsébet – Raátz Judit:Keresztnevek enciklopédiája. A leggyakoribb nõi és férfi-nevek. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.)

Grétsy László

„sokat segít aszületendõ gyermekük-

nek nevet választókismamáknak”

16Édes Anyanyelvünk 2009/5.

Legkevesebb(en)

? Németországban legkevesebb négyen meghaltak, amikor tûzütött ki egy hajléktalanszállón. Így olvasható, de én úgy írnám,hogy legkevesebben... Hogyan helyes?

! Kérdezõnknek igaza van, helyesebb lenne a legkevesebbenváltozat. Igaz, ebben az esetben megismétlõdik a rag: legkeve-sebben négyen. Bizonyára ennek elkerülésére rövidítik ily mó-don ezt a kifejezést. Helyette állhatna a legalább határozószóis, de mivel beleérzett pozitív jelentéstartalma ellentétes a hírtartalmával, a hírszerkesztõk áttértek a legkevesebb szóra. En-nek jelentése: ’nem kevesebb, mint’, vagyis határozószói szere-pet tölt be.

Szó szerint – betû szerint

? Lehet-e szinonimaként használni a szó szerint, illetve a be-tû szerint megfogalmazást akkor, amikor egy kifejezés jelenté-sét magyarázzuk? Azt tapasztaljuk, hogy ilyen szövegkörnye-zetben a szó szerint megfogalmazás az elterjedtebb, de lehet-eazt mondani, hogy a szó szerint helyes, míg a betû szerint hely-telen? Pl.: A héber jam-szúf’ szó szerinti jelentése: ’káka-, nád-v. sástenger’. A Keresztény Görög Iratokban a szplan’khna szó– mely betû szerint ’belsõ részeket’ jelent – egyszer fordul elõszó szerinti értelemben.

! A köznyelvben ugyan szinonimaként használhatjuk a kétkifejezést, a pontosabb megfogalmazásban viszont érezhetõ akettõ közötti jelentéskülönbség. A betû szerint eredetileg kétazonos szóra vonatkozik, és áttételesen jelenti azt, hogy ’szószerint’. A példában szereplõ betû szerint el is hagyható a mon-dat értelmének megváltozása nélkül. Csak kiemelõ, hangsú-lyozó szerepe van. Olyan élesen nem ítélhetjük meg a haszná-latát, hogy a szó szerint helyes, a betû szerint helytelen.

Többszörös birtokviszony

? Helyes a következõ mondat? Barna az igazgató fia kedvesekutyája szõrének a színe.

! A mondatot a többszörös birtokviszony teszi bonyolulttá.Nyelvtani szempontból helyes, mert a legutolsó birtokos jelzõ(szõrének) magán viseli a szükséges ragot. A mindennapi be-szédben azonban kerüljük az ilyen mondatokat; a bemutatottpélda inkább nyelvi játéknak tekinthetõ.

Határozói igenév létigével

? Hogyan helyes: Adva van egy háromszög... vagy Adott egyháromszög...?

! A hagyományos megfogalmazásban a határozói igenevesszerkezetet alkalmazzuk: Adva van egy háromszög. A 20. szá-zadban elterjedt a befejezett melléknévi igenév állítmányihasználata, melyet elõsegített a határozói igenév létigés szer-kezetére vonatkozó nyelvi babona, miszerint az utóbbi néme-tesség. Erre – és sok más esetre – azonban nem vonatkozik ez atéves feltételezés. Megszokott volta miatt azonban ebben amondatban nem hibáztathatjuk az adott szót sem: Adott egyháromszög.

Szerencsétlen flótás

? Honnan ered a szerencsétlen flótás kifejezés?

! Békés István Napjaink szállóigéi (Kossuth Könyvkiadó,1968) 382. oldalán találunk magyarázatot a kérdésre. E szerintSchiller Ármány és szerelem címû drámájának 5. felvonásábanhangzik el a ’szerencsétlen fuvolázás (= flótázás)’ jelentésûunglückseliges Flötenspiel. Valószínûleg ez tehát a magva a sze-

rencsétlen flótás kifeje-zésnek. Etimológiai szótárunk szerint nyel-vünkben az elsõ írott adat 1840-bõl szárma-zik a szerencsétlen flótásra.

Csökken a csapadékhajlam

? A tévében hallottam: csökken a csapadékhajlam. Mi a vé-leményük az ehhez hasonló nyelvcsavarásokról/újításokról?

! A felvetett kifejezés valóban szokatlanul hangozhat egyhétköznapi beszélõ számára. Azonban egy gyors internetes ke-resést követõen megfigyelhetjük, hogy a csökken a csapadék-hajlam kifejezés kizárólag valamilyen meteorológiai oldalonvagy az idõjárással foglalkozó szövegekben jelenik meg. Ebbõlarra következtethetünk, hogy a kifejezés a szakma egyik gyak-ran használt, visszatérõ fordulata.

Magában foglal vagy magába foglal?

? Helyes-e a magában foglal kifejezés?

! E két kifejezés között a mai nyelvhasználat nemigen teszértelmi különbséget. Bár igaz, a bennfoglalás értelmében a-ban ragos változat tûnik gyakoribbnak, összhangban a Magyarértelmezõ kéziszótárral és a Magyar szinonimaszótárral, pél-dául: „Ez a kiadvány magában foglalja az összes tudnivalót atovábbtanulásról.” Amint azonban a folyamatra, történésreutalunk, a magába foglal alkalmazható. Ennek tipikus példája:„Az áradó tenger lassanként magába foglalta a part menti fa-lut” (azaz: elnyelte, beborította, részévé tette).

Helyt ad/helyet ad

? Annak eldöntésében kérném a segítségüket, hogy a helyt,ill. helyet ad valaminek kifejezések egyformán helyesek-e.

! Kérdésére a Magyar értelmezõ kéziszótár (Akadémiai,Budapest 2003) ad választ, amely egyértelmû különbséget tesza két kifejezés között. Eszerint „helyt ad valaminek: elfogad,figyelembe vesz v. teljesít valamit (pl. kérést, fellebbezést)”.

A másik kifejezést helyet ad valakinek formában találjukmeg a szótárban, olyan értelemben, mint „vmire lehetõségetteremt valaki számára.” Tehát például lehetõséget teremt arra,hogy a másik ember helyet foglaljon.

Kérdésére válaszolva: igen, mindkét kifejezés helyes, ha amegfelelõ helyen használjuk õket.

Idézet helyesírása

? Hogyan helyes az alábbi mondat?

1. Odaszólt neki, hogy gyere csak ide, az meg visszakérde-zett, hogy én-e.

2. Odaszólt neki, hogy: „Gyere csak ide!”, az meg visszakér-dezett, hogy: „Én-e?”

! Az idézetben sajátos mondatkeveredést találunk. Erreszámos példa van a szépirodalmi alkotásokban, de helyesírásiszabályzatunkból hiányzik az efféle útmutatás. Ott ugyaniscsak tiszta, egyértelmû formák szerepelnek: a szó szerinti és afüggõ idézet. Itt a kettõ vegyüléseként az úgynevezett szabadfüggõ beszédet találjuk. A mondatba beépített szó szerinti idé-zetek írásakor nem alkalmazunk idézõjelet, tehát az elsõ válto-zat szerint szokás eljárni.

A www.manyszi.hu oldal legfrissebb kérdéseibõlösszeállította: Nagy Levente

Kérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 17

A Nyelvek Európai Napja (szeptem-ber 26.) kapcsán Grácban, a korábbi kul-turális fõvárosban is voltak rendezvé-nyek, amelyek keretében magyar nyelv-órát is tartottak, s bemutattak az osztrákérdeklõdõknek egy magyar túlélõszó-tárt.

*Az általános iskolások 2. Szépen, he-

lyesen magyarul nyelvi versenyének dön-tõjét 2009. október 15-én és 16-án tartot-ták a sátoraljaújhelyi Kazinczy FerencÁltalános Iskola szervezésében.

*A magyar nyelv helyzete címmel 2009.

október 16-án A Magyar Nyelv Múzeu-mában ünnepi konferenciát szervezettPomogáts Béla vezetésével az Anya-nyelvápolók Szövetsége, valamint A Ma-gyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár-sasága. A konferencián Pusztai Ferenc anyelvi változásról szólt, majd a magyarnyelv régiókbeli helyzetérõl számolt beDupka György (Kárpátalja), Hajnal Je-nõ (Vajdaság), Kelemen László (Bur-genland), Kolár Péter (Szlovákia), Pén-tek János (Románia), végül Balázs Gézaismertette a magyar nyelvstratégia alap-elveit.

*Az év magyar nyelvõre címet 2009-ben

a magyar nyelvmûvelésben együttmûkö-dõ szervezetek a klasszikus retorikai ha-gyományok ápolásáért, a sátoraljaújhe-lyi Kazinczy-versenyek, a Kazinczy-kul-tusz spiritus rectorának, a Kazinczy Fe-renc Társaság alapító elnökének, dr.Kováts Dánielnek ítélték oda. Az okle-velet ünnepélyes keretek között 2009.október 16-án este a sátoraljaújhelyiLatabár Árpád Színházban Balázs Gézaés Fehér József adta át.

*Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszéke

október 20–22. között ünnepelte meg-alapításának 50. évfordulóját. Az ebbõlaz alkalomból rendezett tudományosülésszakon Kiefer Ferenc, Kemény Gá-bor és Wacha Imre tartott elõadást.

*Szókimondó: játék a szavakkal cím-

mel anyanyelvi vetélkedõt hirdetett mega Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár közép-iskolásoknak. A legjobb csapatok 2009.október 21-én mérhették össze tudásu-kat.

*A gyõri Kazinczy Ferenc Gimnázium

2008-ban volt 100 éves. Az egyéves ün-nepségsorozat 2009. október 22-én Ka-zinczy-ünnepséggel ért véget, amelyet azevangélikus Öregtemplomban tartottakközös énekléssel, Márai Sándor Sza-konyi Károly által dramatizált A feladatcímû novellájának bemutatójával. A 100éves évfordulóra a gimnázium jubileumiévkönyvet adott ki.

*60 éves az Eszterházy Károly Fõisko-

la Magyar Nyelvészeti Tanszéke. Az év-

fordulón rendezett tudományos konfe-rencián elõadást tartott Gósy Mária, B.Fejes Katalin, Medve Anna, Eõry Vilma,Domonkosi Ágnes és Kalcsó Gyula.

*„Hadarva írok” – sms-történetek. Iro-

dalmi és nyelvi pályázatot hirdetett Amagyar nyelv éve alkalmából a BalassiIntézet.

Nyelvészeti kiadványokAlaban, František: Az interkulturális

kommunikáció nyelvi aspektusai közép-európai közegben. Univerzita MatejaBela, Banská Bystrica, 2009.

Balázs Géza és H. Varga Gyulaszerk.: Ikonikus fordulat a kultúrában.Magyar Szemiotikai Társaság, Buda-pest, Líceum Kiadó, Eger, 2009.

Bokor József: Nyelviség és magyarsága Muravidéken. Magyar Nemzeti Mûve-lõdési Intézet, Lendva, 2009.

Bõsze Péter–Palkovits Miklós: Tudo-mányos közlemények írása, szerkesztéseés értékelése. Útmutató orvosi közlemé-nyek írói, olvasói, értékelõi és bírálóiszámára. NOK Kiadó, Budapest, 2006.

Dóra Zoltán: Anyanyelvünk töviseiés virágai. Vác, 2009.

Fordítástudomány 21. Scholastica(2009/1.)

Fried István: „Aki napjait a szépnekszentelé...” Fejezetek Kazinczy Ferencpályaképébõl és utókora emlékezetébõl.Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaúj-hely, Szeged, 2009.

Hódi Éva szerk.: Hûség az anyanyelv-hez. Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Egye-sület, Ada, 2008.

Hódi Éva szerk.: A nyelv és nyelvjá-rások jövõje. Szarvas Gábor Nyelvmûve-lõ Napok, 2008. Szarvas Gábor Nyelv-mûvelõ Egyesület, Ada, 2009.

Kazinczy Ferenc koszorúja. Magyarköltõk versei Kazinczyról. Vál., szerk.:Z. Szabó László. Kazinczy Ferenc Gim-názium, Gyõr, 2009.

Kazinczynak poétai berke. Szerk.:Gecsei Kolos. Kazinczy Ferenc Gimná-zium, Gyõr, 2008.

Kiss Róbert Richard: Nyelvelõ.MediaCom, Budapest, [2009].

Kováts Dániel: A magyar nyelvújítás.[Kiállításvezetõ.] A Magyar Nyelv Mú-zeuma, Széphalom, 2009.

Rónai Béla: Édes anyanyelvünk.Oskar Kiadó, 2009. Második kiadás.

Események2009. november 30–december 1. Há-

lózatok: irányzatok, eszmék a mai ma-gyar nyelvben, kultúrában és társada-lomban. Konferencia. NYME SEK Al-kalmazott Nyelvészeti Tanszék, Szom-bathely

2009. december 3. Kazinczy nyomá-ban. Nyelvstratégiai konferencia. Nem-zetek Háza, Budapest

2009. december 12. Az Anyanyelv-ápolók Szövetségének ünnepi elnökségiülése, Budapest

2009. február 21. Az anyanyelveknapja

2009. február 25–26. Egyetemi Anya-nyelvi Napok, ELTE

2009. február 25–27. Implom JózsefKözépiskolai Helyesírási Verseny, Gyula

2009. március 5–6. A politikai kor-rektség. Magyar Nyelvstratégiai Kutató-csoport, Magyar Szemiotikai Társaság,Eger

2009. április 16–18. KözépiskolásokKazinczy-versenye, Kazinczy FerencGimnázium, Gyõr

2009. április 17. 4. Mercurius Veri-dicus középiskolai retorikaverseny. (Er-kel Ferenc születésének 200. évforduló-jához kapcsolódva.) Református Peda-gógiai Intézet, Széphalom

Kazinczy és kora konferenciaA nagy nyelvújító és irodalomszerve-

zõ születésének 250. évfordulóján, 2009.október 15–16-án a Debreceni Egyete-men mûködõ Klasszikus Magyar Irodal-mi Textológiai Kutatócsoport, az MTAIrodalomtudományi Intézete és a Balas-si Intézet Debrecenben rendezett konfe-renciát Kazinczy Ferenc és kora címmel.Debrecen és Kazinczy „ellentmondá-sos” kapcsolatát a megnyitón is szóbahozta Debreczeni Attila professzor, akibejelentette a 13 kötetesre tervezett kri-tikai életmûkiadás megindulását is. Azelsõ három kötetet a konferencián márbemutathatták. A konferencián megje-lent Kazinczy Ferenc nyolcvanéves ük-unokája, a Svédországban élõ KazinczyFerenc is. Megtudtuk tõle, hogy két fiú-unokája is van, tehát a Kazinczy név to-vább él. (Manyszi.)

A Szép és a JóA Petõfi Irodalmi Múzeumban ta-

vasszal nyílt meg, és 2010 februárjáig lá-togatható A Szép és a Jó: Kazinczy és amûvészetek címû kiállítás. A kiállítás be-mutatja Kazinczynak a mûvészetek kü-lönbözõ ágaival (festészet, szobrászat,könyvtervezés, zene, színház, építészet,kertépítés stb.) kapcsolatos reflexióit. Alátogatók interaktív nyelvi játékokkal,árnyképkészítõvel is megismerkedhet-nek.A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalom

A Magyar Nyelv Múzeumában jelen-leg a következõ kiállítások tekinthetõkmeg: A magyar szó világa, A magyarnyelvújítás, A magyar beszédmûvelõmozgalom története, Busa MargitKönyvtár. Honlap: www.nyelvmuz.hu. Amúzeum téli nyitva tartása (október25–március 27.): hétfõ kivételével na-ponta 8–16 óra között. Belépõdíjak(együtt a Kazinczy Emlékcsarnokba és amúzeumba): 400 Ft, kedvezményesen:200 Ft. A múzeumban képeslapsorozatvásárolható meg Kazinczy Ferencrõl, va-lamint 2009 õszétõl kapható Kazinczybora is.

A Hírek, események rovatba szánt in-formációkat a következõ címre kérjükeljuttatni: balazsge@due.hu. Lapzártamindig a megjelenés elõtti 40. nap.

HÍREK – ESEMÉNYEK

18Édes Anyanyelvünk 2009/5.

Mindenekelõtt a 2009. évi 3. számunkban közzétettrejtvények megfejtését adjuk meg.

I. Befejezetlen mondat. 1. Settenkedik. 2. Oktondi. 3.Katonadolog. (Elírás folytán 14 betûsnek jelöltük meg aszót, holott csak 11 betûbõl áll. Szerencsére megfejtõin-ket nem sikerült „megtévesztenünk” ezzel a bakival, sõtnéhányan még erre is találtak egyedi, de jó megoldástígy: kiskatonadolog. Gratulálunk!) 4. Atilla. 5. Tedd-ide-teddoda. 6. Tilos. 7. Élveteg. 8. Vakondok. 9. Esde-kel. 10. Dekatlon. Leonardo da Vinci idézett mondatá-nak befejezése: „... sokat téved.”

II. Nyolcszor nyolc. 1. Tömérdek. 2. Belzebub. 3. Mar-talóc. 4. Értesítõ. 5. Mosó Masa. 6. Monostor. 7. Világ-kép. 8. Avasodás. A keresett zenemûvek (nem szimfóni-ák, mint írtuk, hanem oratóriumok): 1. Teremtés. 2. Év-szakok. Szerzõjük Joseph Haydn.

III. Elsõ tagom... 1. Sóvár. 2. Iparág. (Ezzel elég sokmegfejtõnk nem tudott megbirkózni, holott az ’após’ je-lentésû ipa népies és régies ugyan, de szótárainkban isszerepel!) 3. Kibeszél. 4. Szószóló.

IV. Szójátékos csattanó. A tanító néni azt mondta amamámnak: „látom, anyai örömök elé néz”.

Azok közül a megfejtõink közül, akik beküldött meg-oldásaikkal megszerezték a sorsolásban való részvétel-hez megkívánt 60 pontot, ezúttal a következõk részesül-nek a Tinta Könyvkiadó által a mindenkori nyertesek-nek felajánlott könyvjutalomban: Dr. Berta Mária, Szol-nok, Nagy Imre krt. 15–17. (5000); Danka Margit, Buda-pest, Lánchíd u. 23. 5/1 (1013); Erdélyi Károlyné, Kecs-kemét, Katona József u. 14. (6000); Faragó Ágnes, Pécs,Jurisics Miklós u. 42. (7624); Kékesi Józsefné, Markaz,Táncsics út 14/b (3262); Kissné Kovács Erika, Eger,Grónay u. 9. 5/4 (3300); Simon Ilona, Kiskundorozsma,Balajthy u. 37. (6791); Varga Gáborné, Miskolc-Hejõcsaba, Világ u. 8. (3508); Vassné Szili Anikó, Sásd,Mária u. 12. (7370); Zagyvai István, Budapest, Logodi u.14. fszt. 1. (1012). A nyerteseknek szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Radnóti-verscímek. Az 1909-ben, száz éve szüle-

tett, tragikus sorsú költõrõl, Radnóti Miklósról a Ponto-zó egyik korábbi idei rejtvényében már megemlékez-tünk, de ezt a mostanit is az õ emlékének szenteljük.Rejtvényünkben Radnótinak tíz verscíme szerepel, dehogy melyik tíz, azt olvasóink feladata megtalálni. Ki-lenc verscímet közlünk, de elsõ szavuk nélkül. Azt olva-sóinknak kell kideríteniük. (A pontok száma nem a ke-resett szó betûjegyeinek számát jelzi!) Ha ez sikerült,akkor a beírt szavak elsõ betûibõl összeolvashatják a ti-zedik vers címét. Megfejtésül a kilenc kezdõ szót, vala-mint a tizedik címet tessék beküldeni! Megfejtése 20pont.

1. . . . . . . . . . . kácsa fürdik2. . . . . . . . . . . a hegyek között3. . . . . . . . . . . autó jár itt4. . . . . . . . . . . ének valahonnan5. . . . . . . . . . . holdas éjszakán6. . . . . . . . . . . a halálról7. . . . . . . . . . . estig

8. . . . . . . . . . . dal a feleségrõl9. . . . . . . . . . . láttátok, hogy

II. Betûkapcsoló. A feladvány olyan vízszintes sorok-ból áll, amelyeknek szavai a második sortól kezdvemindvégig az elõzõ szó utolsó betûjével kezdõdnek. Haolvasóink megfejtése helyes, akkor az ábra függõlegeselsõ sorában az év egy bizonyos napjának nevére talál-nak. Mindegyik beírandó szóért 1, a napmegnevezésérttovábbi 5, összesen tehát 16 pontot lehet szerezni!

1. Mezõföldi folyó2. 17. századi

magyar irodalmár

3. Közel-keleti ország

4. Szovjet ûrhajós

5. Horvátországi város

6. Talajmûvelõ eszköz része7. Mocsaras terület

a Duna jobb partján8. Hamvadó parázs

régies neve9. Róma folyója

10. Nõi név

11. Rejtvény

III. Betûrejtvények – mondatba ágyazva. Öt olyan be-tûrejtvényt teszünk közzé, amelyek két dologban is ha-sonlítanak egymásra. 1. mindegyiket egy mondatba he-lyeztük bele, ezzel segítve olvasóinkat a megfejtésben; 2.mindegyik csupán két betûbõl áll. De, mint majd meg-gyõzõdhetnek róla, nem mindig olyan egyszerû két betû-bõl a megfelelõ szót, szóalakot kiolvasni! A rejtvényeketnagyobb és vastagabb betûkkel emeljük ki. A megfejté-sért rejtvényenként 4, összesen 20 pont jár.

1. A jó tanár nemcsak tanít, hanem NE is.2. Évánál mindig van egy kis mûanyag FÛ.3. Holnap LD okvetlenül felhívlak!4. A csatár EB a gólt.5. Még ma LY a távirat.

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Különbség cí-mû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. Meg-fejtése 25 pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes érté-ke 81 pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy valakirészt vehessen a sorsoláson, és egy értékes könyv nyerte-se lehessen. Könyvjutalomban tíz szerencsés megfejtõnkrészesül. A fejtörõk megoldását 2010. február 15-éig tes-sék elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó,1364 Pf. 107.

Minden rejtvényszeretõ olvasónknak jó szórakozástés boldog új esztendõt kívánnak a feladványok készítõi:

Harmati Gizella (II.), Grétsy László (III.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

Grétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2009/5. 19

Szójátékos csattanóÚj szavak, kifejezések

(57.)Nem szótározott szavak tárházabanyatank – a gurulós táska tréfás

(erdélyi) megnevezéseborárium – borászati szakbolt (tréfás,

újszerû) megnevezésecsúzlizda – csúzlizóhely (a kiskunfél-

egyházi bajuszfesztivál programjában)falatka – kisebb falat élelmiszer,

rendszerint szendvics vagy sajtdarabgyûjtõsziget – ártalmas hulladék (sze-

lektív) gyûjtésére szolgáló helyszínhipa – a helyi iparûzési adó rövidítésekenõ – májkrém. Felvidéki magyar

szókopiz – fénymásol. Az angol copy +

magyar -z képzõbõl alakult szólégjavító berendezés – a légkondicio-

nálóra alkotott magyar kifejezésmelegfesztivál – leszbikusok és ho-

moszexuálisok rendezvényenagymamázik – a nagymamához

megy, neki segít, róla gondoskodik. Azunokázik mintájára alakult ige

ökológiai lábnyom – képes környe-zetvédelmi kifejezés, amely arra utal,hogy egy ember mekkora környezeti ter-helést jelent a természet számára

suhogó – orkánkabátra alkalmazottszó Erdélyben

szeretetfolyosó – két ember közöttikapcsolat, a szeretet áramlása. Lélektanikifejezés

szótárérett – olyan szó, amely közke-letûvé válása miatt már alkalmas arra,hogy szótárban szerepeljen

taposó – járólap. Székesfehérváronföljegyzett szó

telefonmunkás – a call centerben dol-gozó (alkalmi) munkás megnevezése

A rovat 1998–2005. között megjelentanyagát teljes egészében tartalmazza akövetkezõ kötet: Jelentés a magyarnyelvrõl (2000–2005). Szerk.: Balázs Gé-za. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.További gyûjtés: Minya Károly: Új sza-vak I. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2007.

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

Különbség

– Megmondjam, mi azegyik legnagyobb különbséga szilva és az alma között?

– Nos?

(A választ az ábra számo-zott soraiban rejtettük el.)

Visszhang a visszaperre(Új szavak, kifejezések, 56.)Czirbesz Endre: Véleményem sze-

rint a visszaper a backslash (\) karak-ter megnevezése. A backspace gomb-ra még sohasem hallottam ezt a meg-nevezést, a visszát annál többször.

Kökény Sándorné: A backspacebillentyût magyarul visszaváltónak,visszváltónak mondtuk az írógép bil-lentyûzetén, s ez maradt meg a számí-tógépen is. Sem a vissza, sem a vissza-váltó, sem a visszváltó szóban nincsbenne az a jelentés, hogy törli is a be-tût (természetesen az írógépen nemis törölte). A visszaper a ferde törtvo-nal fordított alakját viselõ jel (ferde-jel = \), a backslash megnevezése,már láttam visszaperjel alakban is.

„VÆrhacc, babÆm, elvÆrhacc...” – üzenhetném a net-népdal sorával... (Málnási Ferenc ny. magyartanár, Kolozs-vár)

Az Erdélyi Napló 2009. július 22-i számának 13. oldalárólfénymásoltam ide:

A pénz persze a kézbe kell; de a rendelkezésreálló pénz az: készpénz. (Beküldte: dr. Rónai And-rás Isaszegrõl.)

Az ellemcsere láttán még örülhetünk, hogy azóraszíjak egyelõre még nem óraszíjjak a plakáton!(Beküldte Béky László olvasónk.)

A leengedett Malév-járat... (Beküldte: Holczer József.)

Van nem tetõre való zsindely is? (B. G.)Tréfálni is csak pontosan, szépen: A helység (lég)kalapácsa!

(Beküldte: Balog Lajos.)

Kötéllel? Helyesen:függesszék fel azokat azátalakításokat, amelyeka belvárosi utakat, utcá-kat érintenék. (PetõfiNépe, 2009. július 9. Be-küldte: Holczer József.)

20