ÁRA: 250 FT

A TARTALOMBÓL:

H. Varga Márta:A ’hiány’ milyenségérõl

Balázs Géza:Hungarooptimizmus

Minya Károly:Szabó Dezsõ, a szózsonglõr

Kemény Gábor:

Wacha Imre vallomásaszülõföldjérõl, anyanyelvérõl

Büky László:

Horváth László:

Kulcsár István:a ról

OKTV, magyar nyelv, 2014/2015.

És: nyelvi események, hírek,pontozó, keresztrejtvény,

új szavak

Fiatalabb tõle

Tallér

Bepasszol

Ropi cserkó Bosi

ÉdesÉdes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

2014. OKTÓBER2014. OKTÓBER XXXVI. ÉVF. 4. SZÁMXXXVI. ÉVF. 4. SZÁM

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

Iványi Grünwald Béla: Kikötõben

A MAGYAR NYELV NAPJA 2014.NOVEMBER 11. GÁLA, Vigadó

NOVEMBER 13. ÜNNEPSÉG,Petõfi Irodalmi Múzeum

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs Géza balazsge@due.hu,Kemény Gábor kemeny.gabor2@yahoo.com,Hujber Szabolcs (titkár) ea.szerkesztoseg@gmail.comSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József (elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu,ea.szerkesztoseg@ gmail.comA szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu, Fax: 303-3440. Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Magyar MûvészetiAkadémia,

a Consequit Csoport,

a Magyar FejlesztésiBank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Málnási Ferenc: „Két karodban...” Radnóti Miklóshitvese, Gyarmati Fanni emlékére . . . . . . . . . . . 3

H. Varga Márta: A ’hiány’ milyenségérõl . . . . . . . 4

Balázs Géza: Hungarooptimizmus . . . . . . . . . . . . . 5

Minya Károly: Szabó Dezsõ, a szózsonglõr. . . . . . . 6

Kemény Gábor: Fiatalabb tõle . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Balázs Géza: „Becsületes, beszédben jártas...”Beszélgetés Adamikné Jászó Annávalés Adamik Tamással . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Pölcz Ádám: Hiteles elõadás vagya valóság látszata? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Wacha Imre vallomása szülõföldjérõl,anyanyelvérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Büky László: Tallér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Holczer József: Paradoxon a világ... . . . . . . . . . . . . 11

Horváth László: Bepasszol. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Sz. Györffy Sarolta: Nem mindig jó, hiszentúl gyakori . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Dóra Zoltán: Fapados . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Láng Miklós: Pletyi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Kulcsár István: Ropi cserkó a Bosiról. . . . . . . . . . . 14

Kovács József: Nyelvi takarékosság . . . . . . . . . . . . 15

Elek Lenke: Ez az én formulám . . . . . . . . . . . . . . . 15

Gyarmathy Dorottya: Beszédünkmegakadásjelenségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Szûcs Gábor: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Magyari Sára: Kettesnyelvünk . . . . . . . . . . . . . . . . 18

B. G.: Olvasónapló:Sz. Tóth Gyula Tanári notesze . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (81.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

OKTV, magyar nyelv, 2014/2015. . . . . . . . . . . . . . . 24

Iványi Grünwald Béla a Somogy megyei Som ha-tárában levõ Darázs-pusztán született 1867-ben. A kö-zépiskola után a Mintarajziskolában Székely Bertalannövendéke volt, majd Münchenben és a párizsi JulianAkadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társasá-gában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon ta-nítványa lett.

1896-tól része volt a nagybányai iskola megalapítá-sában, ahol a realista tájak és jelenetek egész sorát fes-tette. 1904-ben Rómában töltött egy évet, hazatérteután gyûjteményes kiállítást rendezett.

1906-tól megváltozott a stílusa, a realista plein airtörekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérleteiváltották fel. 1907-ben a kecskeméti mûvésztelep veze-tõje lett. A háború után a Balatonnál az alföldi festõkstílusával rokon, valósághû tájképeket festett.

Mûvészetét 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetésselismerték el. Budapesten halt meg 1940-ben.

Tájékoztatásaz Édes Anyanyelvünk terjesztésérõl

Tisztelt Olvasóink!

Az Édes Anyanyelvünk hírlapárusi terjesztését 2015-tõl a csekély forgalom miatt megszüntetjük. Egyúttal je-lezzük, hogy több könyvesbolttal kötünk szerzõdést la-punk friss és régebbi számainak árusításáról.

Egyúttal azt is jelezzük, hogy az Édes Anyanyelvünket2015-tõl csak azoknak a szövetségi tagjainknak tudjukküldeni, akik 2014. december 31-ig rendezik tagdíjukat.Éppen ezért nyomatékosan kérjük õket, hogy legkésõbb2014. december 31-ig utalják át a Szövetség számlájára atagdíjat – 2000, ill. 1500 forintot – és az esetleges elmara-dást, de lehetõségük van arra is, hogy felemelt tagdíjjal tá-mogassák egyesületünket. Akik a jelzett határidõig befize-tik tagdíjukat, azok 2015 februárjától a megjelenés napjánpostaládájukba kapják a lapot. Akik késlekednek a fizetés-sel, visszamenõlegesen nem juthatnak hozzá lapunkhoz,mert a lap példányszámát az elõfizetõk és a tagdíjfizetõkszámához igazítjuk.

Természetesen továbbra is mód van bármely postahiva-talban vagy postásnál elõfizetni az Édes Anyanyelvünkre.

A szerkesztõség két dologgal is buzdítja Olvasóit az elõ-fizetésre és a pontos tagdíjfizetésre: 1. nem tervezünk lap-áremelést, 2. évente ötször 24 oldalon nagyon sok friss,hasznos olvasnivalóval látjuk el Önöket!

Kérjük, tartsanak velünk 2015-ben is!

A szerkesztõség

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 3

Radnóti Miklós élettársát, hitve-sét még középiskolás korában ismer-te meg, s a költõ számára örök gyógy-ír, enyhülés volt ez a szerelem, amelypajzsként védte a sorssal folytatottharcában. Huszadik századi költé-szetünk legszebb szerelmi verseit kö-szönhetjük ennek a szép, fájdalmasemberi kapcsolatnak. A költõ egészélete és költészete Fannihoz kötõdik,felesége nélkül talán ki sem bírta vol-na a rámért megpróbáltatásokat….

Az idén teljesült a költõ hívása:„Jer már haza, hiszen úgy várlak…”(Levél, 1927).

Még ebben az évben, Szerelmi cik-lus 1927–28 címmel 14, rövidebb-hosszabb verset ír kedveséhez, ame-lyekben a bölcsek nyugalmával te-kint körül a világban, és Fannit ün-nepli a halál jegye alatt. Idill? Elégia?Együtt járnak tájképeiben, látomásai árnyékaiban, semmiki nem ölheti azokat, hiszen, ha sikerülne megtörnie õt azellenséges világnak, melyben most idegenként él, valójá-ban a költészetet adná fel. Berzsenyi-tanulmányában eztírja önmagáról és Fanniról: „Kemények voltunk és súlyo-sak, mint a hegyek, és úgy mozogtunk a készülõ háborúrepülõ árnyai közt”.

„Költõk az élet-halál dolgát éneklik” – írta Fábry Zol-tán a Radnóti Miklósról szóló esszéjében. Az antik világ-ban, az európai költészet bölcsõjénél a költõ még az öröm,az idill énekese, a lírai ének magában is az öröm tette.Ezért alakult ki harmóniája. A fiatal Radnóti effajta ke-déllyel jelentkezett. S rettentõ az az út, amely innen, azélet ifjúi örömeibõl a halálig hajlik, s költészetében ez a kétszál – az élet öröme és a halál fenyegetése – mindinkábbegybefonódik, színei cserélõdnek egymással, de el nem vál-nak (Méliusz József nyomán).

Milyen színekben pompázik ez a szerelem? Nehéz kivá-lasztani a Fanniról szóló, Fanninak írt versek közül egyet.A Két karodban mellett döntöttem.

A költemény az eredetiben kézzel írott, kötetben nyom-tatott alkotás.

Egyetlen szakasz, 18 sor, egy hosszabb sor után egy rö-videbb sor következik, az utolsó hat sorban egy-egyhosszabb sort két rövidebb sor követ.

A szöveg a költõ szerelmi vallomása feleségéhez. A szö-vegmondatok mellérendelõ viszonyban sorakoznak, ben-nük birtokos személyragos (-jeles) szavak: karodban, ka-romban, karoddal, karommal, csöndje. Egyes szám elsõszemélyû igék: ringatózom, vagyok, hallgatlak, félek, nemfélek, átesem, mellettük egyes szám második személyûigék: ringatózol, vagy, átölelsz és egyetlen egyes szám har-madik személyû ige: nem ijeszt meg mesélnek arról a bol-dogságról, amelyben ez a pár a haláltól sem félve ringató-zik.

Jelentéstani elem a boldogságot festõ igék felsorolása:ringatózom, ringatózol, (gyermek) vagyok, (gyermek)

vagy, átölelsz, átölellek, (a halál) nem ijeszt meg, (a halá-lon) átesem. S ezt hangsúlyozzák a szóismétlések is: kétkarodban, két karomban, csöndesen, gyermek, átölellek, át-ölelsz, halál. A szöveg címe (a költemény elsõ két szava)témamegnevezõ, rámutat a versre, felhívja az olvasó fi-gyelmét. A költemény 1941. április 20-án született, elõttekét héttel a Tarkómon jobbkezeddel kezdetû, egy héttelutána a Második ecloga. A költõ monológban vallja megszerelmét feleségének, aki szótlanul van jelen, de érezzük,hogy viszonozza az érzelmet. (Az én olvasatom szerint a

nyolc tagmondatból az elsõ, a harma-dik, az ötödik, a hetedik a költõ vallo-mása, a második, a negyedik, a hato-dik és a nyolcadik pedig a kedves né-ma „válasza”.)

A költemény világképe valóságos,az utolsó sorokban villan fel az álomés a halál elképzelt képe, de a boldog-ságot nem tudja elhomályosítani. Azolvasó ehhez társíthatja – Radnótiéletsorsának ismeretében – a költõhalálfélelmét, munkaszolgálatos hó-napjait, a rettenetes gyilkosság té-nyét, Fanni özvegységét, most pedigtalálkozásukat az öröklétben…

A szövegtípus nyelve magyar, mai,írott (szavalva szóbeli), célja érzelem-kifejezés, szépirodalmi mû.

Stílusa is szépirodalmi. A pozitívjelentésû szavak sorát csak a halálszó szerepeltetése töri meg, de az eu-fóniát nem tudja megtörni, a pár bol-

dog hangulatát, az egymás karjaiban eltöltött idõt semtudja eltörölni, eltüntetni. Stílusértékû a két karodban,két karomban szavak ismétlése nyomán megszületõ allite-ráció, mellettük a hosszabb sorok rímei és a rövidebb sorokrímei. Verselése idõmértékes, de hangsúlyosan is ütemez-hetõ (szimultán ritmusú):

Két karodban ringatózom / csöndesen.– u / – – / – u / – – / – u / u

A szöveg szavainak elsõdleges jelentésére ráépül a szö-vegösszefüggésbõl adódó érzelmi-hangulati többletjelen-tés, hiszen a költõ és kedvese boldogságát fogalmazzákmeg. Az igék történést, de cselekvést és létezést is jelente-nek, boldogságot, kölcsönös vonzalmat, erõt, határozottsá-got sugallnak. A két karodban/karomban melléknév + fõ-név szókapcsolat nyolcszori, a címmel együtt kilencszeriismétlése azt a boldog állapotot emeli ki, amely még a ha-lált is legyõzi, legalábbis álommá gyengíti. A költeményvallomás-sorát lezáró hasonlat: Két karodban a halálon, /mint egy álmon / átesem, az igaz szerelemnek a halált is le-gyõzõ hatalmát tudatosítja.

A költemény mondatai nyelvtanilag kijelentõ, de prag-matikailag felkiáltó értékû mondatok, párhuzamos és el-lentétes szerkesztésûek, nyolc egyszerû bõvített mondat.Az utolsó hét sorban mintha következtetés hangzana el, aköltõ a valóságos boldogságot az elképzelt világképbe vil-lantja a hasonlat segítségével.

Az igei állítmányok miatt a szöveg verbális stílusú, aköltõ egyenes beszéde.

Radnóti Miklós még 1939-ben ezt írta saját magáról:„Nem, még nem vagyok költõ… Még nagyon foglalkoztat anyelv, akadályokat gördít elém… Még érezni a versen,hogy írták… Úgy fejezze ki az érzelmet a vers, mint a fütty,egy jajszó… Ne érzõdjék, hogy anyagból épül! Érzed a kö-vet a strasbourgi katedrálison?”

Málnási Ferenc

„Két karodban…”Radnóti Miklós hitvese,

Gyarmati Fanni (1912–2014)emlékére

Édes Anyanyelvünk 2014/4.4

Néhány nemzedékkel ezelõtt (dédanyáink, ükanyá-ink korában) a nõk élete még nagyon szorosan össze-kapcsolódott az anyasággal. A fiatal (12–14 éves!) lányo-kat nemcsak házasságra, hanem ezzel együtt gyermek-vállalásra is kényszerítette a család, az utódnemzésugyanis „közügy” volt, a gyermeknélküliség csak a legrit-kább esetben volt/lehetett tudatos, személyes döntéseredménye. Mára – sajnos vagy szerencsére – mindezgyökeresen megváltozott. Mivel manapság a szülés ide-je, helye, a gyerekek száma, neme, csillagjegye stb. ter-vezhetõvé vált, a párok többé-kevésbé pontosan eldönt-hetik – figyelembe véve az aktuális politikai és gazdaságihelyzetet, a család életformáját és lakáskörülményeit, akarrierépítés ütemezését, az önmegvalósítás lehetõsége-it, egyebeket –, hogy mikor vállalkoznak családalapítás-ra. A tartósan együtt élõ párok közül nehéz kideríteni,kik azok, akiknek (pl. egészségügyi okból) nem lehetgyerekük, és hányan vannak olyanok, akik nem is tervez-nek gyerekeket (a statisztikai adatok szerint mintha egy-re kevesebben lennének a társadalom fennmaradásátféltõ emberek a világon, és egyre növekedne a gyerme-ket tudatosan nem vállaló párok aránya).

A gyermek nélküli pá-roktól – tapintatból – rit-kán kérdezzük meg, miáll gyermeknélküliségükhátterében. A magyar-

ban ez nyelvi okokból rejtély is marad, a kétféle jelentés-re ugyanis (egyelõre) egyetlen melléknév áll rendelkezé-sünkre: gyermektelen, szemben az angollal, amely nyelvi-leg is képes megkülönböztetni a gyermek nélküli párokkét típusát: childless-ként, ’gyermektelen’-ként emlegetiazokat, akiknek (általában) valamilyen biológiai okbólnincs, nem lehet gyerekük, míg a childfree ’gyerek-mentes, gyerek nélküli’ lexémával illetik azokat, akiknéla gyerektelenség tudatos döntés eredménye. A hiányt je-lentõ melléknevek létrehozásában részt vevõ grammati-kai eszközök versengésére tanulságosak a fenti példák: a-less képzõvel, illetve a -free összetételi utótaggal létre-hozott alakulatok között jelentéskülönbség van (vö. mégsaltless ’sótlan’ [negatív] ~ saltfree ’sómentes’ [pozitív];careless ’gondatlan, figyelmetlen, meggondolatlan’ [ne-gatív] ~ carefree ’gondtalan’ [pozitív]).

A gyermekmentes lexéma (egyelõre még) nem létezika magyarban, de a ’hiány’ jelentés kifejezésére nyelvünk-ben is meglehetõsen sok grammatikai eszköz van. A(z)-(a)tlan, -(e)tlen fosztóképzõ kivételével valamennyiük-re az jellemzõ, hogy lexikálisan vagy szintaktikai eszkö-zökkel fejezik ki valaminek a hiányát. Ez a magyarbanötféleképp történhet: (1) körülírással (a melléknév elétett tagadószóval, pl. ügyes ~ nem ügyes), (2) ellentétesjelentésû szóval (pl. erõs ~ gyenge), (3) a nélkül állapot-,ill. módhatározói névutóval (pl. gond nélkül) vagy a nél-küli névutó-melléknévvel (pl. só nélküli étel), (4) a-mentes képzõszerû utótaggal (pl. tandíjmentes, fájda-lommentes), valamint (5) összetételi elõ- és utótagokkal(pl. eszeveszett, szárnyaszegett, hitehagyott, szófukar, sósze-gény).

Az alábbiakban a(z) -(a)tlan, -(e)tlen fosztóképzõvelés a -mentes képzõszerû utótaggal létrehozott mellékne-vek jelentéseit vetem egybe:

akadálytalan akadálymentes,bélyegtelen bélyegmentes,cukortalan cukormentes,csapadéktalan csapadékmentes,csírátlan csíramentes,díjtalan díjmentes,láztalan lázmentes,levegõtlen légmentes,portalan pormentes,portótlan portómentes,problémátlan problémamentes,sótlan sómentes,zsírtalan zsírmentes.

A fenti melléknevek közös jelentése, hogy az alapszó-val jelölt dolognak, fogalomnak a hiányára utalnak. Apéldák ugyanakkor jól mutatják, hogy az azonos alap-szóból létrehozott alakok jelentése nem egyforma: rész-ben vagy teljesen elkülönül egymástól. Ez pedig a kétgrammatikai elem funkciójának különbségével magya-rázható (funkciómegoszlás lép fel). A bélyegtelen kérvényszerkezet negatív jelentésû, amennyiben arra utal, hogya kérvényen nincs illetékbélyeg, pedig kellene rá. A bé-lyegmentes kérvényen sincs illetékbélyeg, csakhogy a-mentes utótag éppen azt jelenti, hogy az efféle kérvé-nyekre nem is kell bélyeget ragasztani, mert ezek mente-sítve vannak e jogi kötelezettség alól (pozitív jelentés).A legsemlegesebb jelentésû szerkezet talán a bélyeg nél-küli kérvény, amely szintén arra utal, hogy a kérvényennincs illetékbélyeg. Hogy miért nincsen, kellene-e, hogylegyen rajta, arra ez az alakulat nem mutat rá.

A -mentes képzõszerû utótaggal létrehozott összeté-teltípus története önmagában is érdekes: elsõ példái a19. század elsõ felében, a nyelvújítás során, németbõl va-ló tükörfordításként kerültek be nyelvünkbe (vö. pl.eisfrei ’jégmentes’). Jelentésük szerint két nagy csoport-ba sorolhatók:

(a) valamitõl mint (jogi) kötelezettségtõl jogilag, tör-vényesen mentesített, ilyen alá nem esõ, pl. adómentes,bélyegmentes, bérmentes, díjmentes, kamatmentes, költ-ségmentes, portómentes, tandíjmentes, tehermentes, vám-mentes;

(b) valamilyen káros vagy kellemetlen tényezõtõlmegszabadított, illetve megszabadult, nélküle való, pl.akadálymentes, atomfegyvermentes, baktériummentes,csíramentes, fájdalommentes, féregmentes, füstmentes,koffeinmentes, koleszterinmentes, laktózmentes, ólom-mentes, pormentes, problémamentes, rozsdamentes.

A -mentes használatában több a kötöttség, ugyanis avele alkotott szavak nagy része pozitív értelmû hiányt fe-jez ki, tudniillik ezeket a legtöbb esetben negatív jelen-téstartalmú szavakhoz kapcsoljuk, pl. akadálymentes,fájdalommentes, féregmentes, koleszterinmentes, koffein-mentes, pormentes, zsírmentes. A gyermekmentes mellék-név (amely egyelõre nem valóságosan, csak potenciáli-san létezõ szó a magyarban) semmiképpen sem illik eb-be a sorba. Ezt a szót és a vele jelölt jelenséget negatív-nak és szomorúnak vélem.

H. Varga Márta

A ’hiány’milyenségérõl

„A magyarbanez nyelvi okokból is

rejtély marad”

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 5

Hungarooptimizmuson a hungaropesszimizmus, vagyisa borús magyar lelkület ellentétét, ellentételezését értem.A hungarooptimizmus legjellemzõbb megnyilvánulási for-mái: a nyelvi humor, a tánckurjantás, az anekdota, a vicc,maga a tánc, a zene, a népdal, számos „kitombolós”, öröm-szerzõ népszokásunk, általában az „étel-ital-álom”, vagyisaz evés, a szórakozás (kitombolás) és a pihenés világa. (Atémához szélesebb értelemben kapcsolódik a szerzõnek Anyelvi öröm címû tanulmánya: Életünk 2010/10. 86–92).

A középkor és a reneszánsz „népi nevetéskultúrájának”elemzésekor Bahtyin három alapformáról beszél: a) szer-tartások, színpadi formák (karneváli típusú ünnepségek,különbözõ vásári mulatságok), b) a legkülönfélébb komi-kus nyelvi alkotások (paródiák), c) a familiáris beszéd kü-lönbözõ formái és mûfajai (káromkodás, esküdözés, népihetvenkedés) stb. A magyar folklórban, a farsangi és lako-dalmi népszokásokban az „eldorádó-” vagy „paradicsom-ábrázolások” között feltûnik János pap országának motí-vuma, amely a földi, kulináris paradicsom képe. Elsõ ada-tát föltehetõleg 1573-ra tehetjük (amikortól a hungaro-pesszimizmust is számítjuk). A mai magyar néphumor az1980-as években „megfordította” a megnevezést (a kiaz-mus gyakori humoreszköz), és Veszprém megyét a megyeiMSZMP-titkárról „Pap János országának” nevezte el. Avígság, a mulatság tetten érhetõ a népszokások szintemindegyikében, ám csak a legutóbbi idõkben fordult kuta-tásunk a szókimondó erotikus történetek, jelenetek kuta-tása irányába. A vidámságról, az életigenlésrõl beszélnek aszerelmes és bordalok, a butellafeliratok vagy a magyarfolklór egyik legszókimondóbb mûfaja, a ma is elevenen,kreatívan élõ táncszó vagy a húsvéti locsolóvers.

Vencel téren jártam,nagy tömeget láttam.Nem akart oszolni –szabad-e locsolni?

A jókedvû, mulatós (persze olykor sírva vigadós), joviá-lis, maliciózus, furfangos, bölcs, anekdotázgató, „trak-tábilis” és fõként vendégszeretõ magyar (paraszt)nép szte-reotípiája erõs sztereotípia a közfelfogásban.

A magyar néplélek fontos összetevõje a humor, amely-nek leggyakoribb megnyilvánulásai a mesék, mondák,anekdoták, „igaz” történetek, illetve az európai viszony-latban is kiemelkedõ magyar vicc, a pesti aszfalthumor. Apáratlanul gazdag, humoros nyelvi játékok (szójátékok) isebbe a körbe tartoznak.

– Miért nem találják Palikát a szülei? – ? – Mert Pál mafa. (~ pálmafa; szóhatár-eltolódáson alapuló vicc)

A humor, a nyelvi humor a szabad egyéniség jellemvo-nása. A szabad beszélgetés nyelvi örömöt okoz. Hárdi Ist-ván írja egyik tanulmányában: „Hollós István beszélgeté-seinkben egy alkalommal utalt a beszéddel kapcsolatospszichoanalitikus elgondolásaira: a baráti beszélgetésbensajátos gondolatcsere történik, érzelmi, ösztönös – kifeje-zése szerint libido-cirkuláció zajlik, ahogy az emberek szel-lemileg szinte megtermékenyítik egymást”.

A magyar irodalom klasszikusainak sikere talán éppen„anekdotázó” stílusukban van. Jókai Mór akadémiai szék-foglalóját a néphumorról írta. Mikszáthnak és Móricznakeleven volt a kapcsolata a népköltészettel. Karinthy Fri-gyes bizonyíthatóan merített a pesti aszfalthumorból.

Jókai szerint a humor „csak szabadelmû és felvilágosultnépek tulajdona”, akik „szeretik kimondani az igazságot;mikor nyíltan nem lehet, képes beszédben, tréfa színealatt is” (...) „Semmi népleírás oly jól nem rajzolja egy

nemzet életét, jellemét, uralkodó eszméit, mint ahogy ké-pes az önmagát rajzolni – adomáiban.” (...) „a mezei mun-kás azzal rövidíti munkaidejét, hogy társaival tréfásan kö-tõdik, éles ítélõtehetséggel fogja fel a nálánál nagyobbakgyöngeségeit, s ártatlan tréfát adni és felvenni szeret”. Afurfangos székely gondolkodásmód, a legyõzhetetlen kis-ember, a székely „góbé” tipikus jelképe a magyar mentali-tásnak.

„Élt hajdanában egy góbé, aki minden szörnyû esetreazt válaszolta, hogy történhetett volna rosszabbul is. Egy-szer szalad a szomszédja, s mondja, te koma, hallottad,hogy az alszegi Estván bekajtárkodott ahhoz a favágó Ju-lishoz, és a férje tetten érte, és féjszéjével agyonütte? Lehe-tett volna rosszabbul is, jött a válasz. Hát, mi az öreganyádszörnyûbb ennél? Az, hogy a tennap én valék ott, jó hogynem tévesztettem össze a látogatás idejét!”

Remek kulturális antropológiai tanulmány készülhe-tett volna az 1980-as években a vajdasági Bugyi-testvérekkialakította ún. lakodalmas rockról. A lakodalmas rock be-tört a korábban szórakoztatásban verhetetlen magyar nó-ta, cigányzene területére. Azóta a lakodalmas rock is sok-féle változatban terjedt, például kapcsolódott a techno-zenei irányzatokhoz (MC Hawer & Tekknõ): Száz forint-nak, Lidi néni, Vörösbort ittam, Aranyesõ, Már minálunkbabám, Ha bemegyek a kocsmába, Kimegyek a temetõbe,Sárgul már, Utcára nyílik, Haragszom a töködre, Az a szép,Cigánygyerek vagyok... A mai konzumkultúra jó táptalajratalált a középkortól folyamatos népi nevetés- és mulatóskultúrában.

Hungaropesszimizmus az egyik oldalról, hungaroopti-mizmus a másikról. A kettõ föltehetõen kiegyenlíti egy-mást. Az ember hajlik a pesszimizmusra, ezért tudatosankell törekedni az optimizmusra. Valamiért az 1830-banmegalakult Magyar Tudós Társaság (ma: Magyar Tudo-mányos Akadémia) a Borúra derû – optimista – jelmonda-tot választotta magának; pedig a derû nem mindig jellem-zi ennek az intézménynek a történetét.

A folklórból jövet a magyar irodalomnak is sajátossága aKirály István által Ady Endre kapcsán megnevezett „még-is-morál”, amikor egy pesszimisztikus gondolatmenetreszervetlenül következik az optimista felhang. AlapeseteVörösmarty Mihály A vén cigány címû verse vagy éppenMadách Tragédiájának „meglepõ” zárlata. Adynál pedigaz egyik legjellemzõbb (ellentétezõ) kötõszó a mégis: „For-málisan a lehetetlent is megkísérlõ, az elfogadott, konven-cionális logika törvényeit semmibe vevõ, onnan tekintveirracionálisnak ható döntés jellemezte a mégis-attitûdöt:tartalmilag pedig az én más értékrendje tükrözõdött rajtakeresztül. Az embertelenség, a halál uralkodó, hódító vilá-gával szemben felelõsség volt ez az emberért” – írja KirályIstván, majd így összegez: „Nem pszichologikum, de szo-ciologikum, s mint ilyen etikum volt az adys mégis-morál.”Hasonló optimista felhangra Keszthelyi Lajos Bay Zoltánkönyvének címét hozza fel: Az élet erõsebb. A könyvet ak-kor írta, amikor hazájának elhagyására kényszerült. A le-hetõség tehát bennünk van. De ezt csak nagyon ritkán éskevéssé ismerjük föl. Társadalmi felelõsségünk a stresszel,sokféle frusztrációval telített világban az „életöröm” ter-jesztése. Már csak azért is, mert a pesszimizmus és az opti-mizmus voltaképpen egy, egy dolognak kétféle oldala. Csakaz emberben él az elmúlástól, a haláltól való félelem, ame-lyet antropológiai pesszimizmusnak tarthatunk. De éppenaz ember az, aki még ezt is képes meghaladni. Herczeg Gé-za írja: „a pesszimizmus (vagy az optimizmus) nem egysze-rûen van, hanem többnyire csinálják, és a létezését azokállítják, akik egyúttal csinálják”. Nietzsche hasonlatávalélve az ember dionüszoszi (kitomboló) hajlama az antro-pológiai optimizmus, a mi esetünkben a hungaro-optimizmus. Nem kell szégyellni, és adandó alkalommalélni kell vele.

Balázs Géza

Miért érdekes?Hungarooptimizmus

Édes Anyanyelvünk 2014/4.6

A neologizmusok szükséges és szükségtelen voltáról szólóírásomat (ÉA 2012/4. szám) azzal fejeztem be, hogy nagyon él-veztem Szabó Dezsõ Az elsodort falu címû regényét szókimon-dása, merész szóalkotásai miatt. Az alábbiakban ezeket a kife-jezéseket kívánom bemutatni.

Elõtte azonban okvetlenül meg kell jegyezni, hogy SzabóDezsõ nézeteivel sokan vitatkoznak, de egyvalamivel kapcso-latban kevésbé ütköznek össze a vélemények: a stílusának,nyelvezetének megítélésében. Nyelvi találékonysága páratlan.Nagy hatását nem kis mértékben köszönhette stiláris újszerû-ségének is. Stílusával és nyelvével legmélyrehatóbban GergelyGergely foglalkozott. Munkájának bevezetõ részében kifejti,hogy Szabó Dezsõ kifejezõerejére azok a formák a legjellem-zõbbek, amelyeket õ alkotott, s melyekkel addig még nem éltsenki a magyar irodalomban.

Igaz, hogy Szabó Dezsõ prózája hordoz magán naturalista,sõt szimbolista jellemzõket is, de az expresszionizmus jegyei,nyelvi eszközei a legjellemzõbbek rá. Ez az irányzat nagyobbszerepet tulajdonít a szónak, mint a mondatnak, kedveli azösszevonásokat, tömörítéseket, és mindezt annak érdekébenteszi, hogy a gondolatot minél közvetlenebbül tudja átadni, mi-nél jobban meg tudja ragadni a lényeget. Ezek a jellemzõk te-szik lehetõvé, hogy az expresszionista mû magával ragadó szó-zuhatagaival és egyszerre sok gondolatot magába sûrítõ kifeje-zéseivel teljes mértékben a maga hatása alá vonja az olvasót.Mint egy konatív funkciójú szónoklat, amelynek az a célja,hogy a hallgatót mindinkább magával ragadja.

Az elsodort falu (újabb kiadása: Debrecen, Csokonai Kiadó,1989) az író legsikeresebb regénye. Ezt a „regénykölteményt”nemcsak politikai-ideológiai okok tették híressé, hanem nyel-ve is. A jelen írás tárgya csupán a regény nyelvezete. Még pon-tosabban a szóképzéssel és szóösszetétellel létrejött neologiz-musai.

Elõször nézzük a szóképzéssel alkotott kifejezéseit! (A zá-rójelben az elõfordulás oldalszáma szerepel.)

„S ha elgondolom, hogy az az aljas Kozma holnap itt fogbendõzni!” (82.)

„… aki megint színházat fog csinálni … nem fogja elõrefelcollstokolni a színészeket.” (120.)

„… dermedtre illendõségesedett férjét … betuszkolták azirodába.” (43.)

„Valami részletes, kevés dogmába foglalható fanatizmusragondoltam, mely toporzékoló tettbe hemzsegtetné a leigázottfajt.” (122.)

„Az ivás a Schillertõl Petõfiig halhatatlanított isteni mámorvolt neki.” (34.)

„A falujában minden jobb ember szarvat kapott tõle, egy-szer el is kefélték úgy, hogy három hónapig feküdte akakukkságát.”

„A gyermeke, egy ötéves szõke, halvány fiú, halk felkóró-zása a fáradt fajnak …” (29.)

„… alákönnycsatornázott szemû asszony …” (447.)Szóképzéssel elsõsorban igéket, igeneveket és fõneveket al-

kot. Ezek metaforikusak, ezáltal több jelentést sûrítenek ma-gukba, és ami a fõ: szuggesztívek, plasztikusak, képszerûek.Értelmezésük nem okoz problémát, mivel a szûkebb és tágabbszövegkörnyezet segít ebben.

Hasonlóképpen jellemezhetjük a szóösszetételeket. Íme apéldák:

„… az eltemetett õsparaszt felébredt Jánosban.” (182.)„… az istenrészegek nagy bódultságát öntötték a szomjasok-

ba.” (450.)„Miklós most szisszent ehhez a marionettlélekhez.” (121.)

„… a felhízott börzepecér vastag ajkán kihízott a megindultföld biztonsága.” (207.)

„Pákay tiszteletes úr egy keskeny szekéren jött feleségével,egy óriási életdaganattal.” (87.)

„Nem lehetett úgy hozzáérni, hogy elv, igazság és teória nefreccsenjen ki belõle, valóságos elvgörény volt.” (89.)

J. Soltész Katalin az összetételeknek két fõ típusát különítiel Babits nyelvének vizsgálatakor. Az egyikbe az olyan össze-tett fõnevek tartoznak, amelyekben a tulajdonképpen kifeje-zendõ tárgyat az utótag nevezi meg, az elõtag annak a dolog-nak a neve, amelyhez a tárgyat hasonlítja, illetõleg amellyelazonosítja. Természetesen Szabó Dezsõ összetételeinek a vizs-gálatakor a „tárgy” alatt emberre vonatkozó kifejezést kell ér-teni. Ide sorolandó: õsparaszt, istenrészeg, marionettlélek. A má-sik típus: az utótag a képet nevezi meg, a kifejezendõ valóságotaz elõtag, pl.: néppocsolya, kanbogárka, nõmacska. A mû szava-inak vizsgálatakor még egy harmadik típust is meg lehet külön-böztetni, mégpedig azt, amikor az utótag átvitt értelmû, általá-ban metafora, és szó szerinti értelmû elõtagjával együtt fejez kivalamilyen személyt (ez a képfajta az ún. körülíró metaforáraemlékeztet): börzepecér, életdaganat, elvgörény, elvkancák, elv-kukacok, érdekbogár, rögnimfa, voksbarom.

Az elsõ típus altípusa, amikor az összetételi elõtag az ember,az utótag pedig igen gyakran állatnév. Általában pejoratív,rosszalló expresszív kifejezéseknek tekinthetõk.

„A nép bölcs rángatói felgyújtott gyûlöletbe … burkolták avágóhídra vitt emberbarom fekete bánatát.” (193.)

„… és ezek a kis emberlegyek eltikkadt kéjjel döngicséltek aközelében.” (88.)

„… (az) embervad halálos tiltakozása a gyilkos közösség el-len.” (211.)

„… közel volt hozzá, hogy ezt az ártatlan emberdongót bun-kózza le …” (239.)

„Nézzétek ezt a két összetalálkozott embertuskót!” (213.)

„… kiszáradt emberrögnek nagyon fájhat az élet.” (500.)

„Mi emberarchaizmusok vagyunk…” (452.)

„… s ez az embercsepp olyan volt, mint egy nagyítón nézettállott vízcsepp…” (231.)

„Hát azt hiszed, hogyha csak egy gramm akaratom volna,kellene nekem más embermankó?” (61.)

A második típus altípusának tekinthetõ az a szócsoport,amely kizárólag ember utótagú jelentéssûrítõ összetételekbõláll, és ugyanúgy metaforikusak, hasonlítást tartalmazóak, éstermészetesen személyre vonatkoznak.

„… ha földhöz nyomja az acélember tagjait…” (431.)

„… s ebbõl a nagy tábla földemberbõl az erõ megnyugtatóbiztonsága száll ki.” (195.)

„Mintha ebben a hullaemberben egyetlen szorongás feszül-ne.” (289.)

„A kis ember mint egy vadmacska ugrott a hatalmas oszlop-emberre…” (241.)

„A pénzember kedvessége olyan volt, mint egy alázatos kö-nyörgés.” (337.)

„Mert te rendember vagy…” (243.)

„… az agyongyötört rögember mégis felújult fiatalsággal vá-gyott feléje.” (279.)

A fent bemutatott példák csupán töredékét alkotják a Sza-bó Dezsõ Az elsodort falu címû regényében található neologiz-musoknak. A jelentéssûrítõ, metaforikus összetételek megha-tározó szókincsrétegét képezik a mûnek. Ezeknek a kifejezé-seknek a jelentése hol hosszabb, hol rövidebb értelmezéseketigényel, azonban mivel stilisztikai neologizmusoknak tekint-hetjük õket, szemantikai „feloldásuk” szövegkörnyezet nélkülesetenként nehézségekbe ütközne.

Minya Károly

Szabó Dezsõ, a szózsonglõrNeologizmusok Az elsodort falu

címû regényben

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 7

Fiatalabb tõle„Fiatalabb vagy tõlem” – mondja egy 25 év körüli bolti

eladónõ a kolléganõjének. Egy nyelvész is volt a bevásárlókközött, és följegyezte az adatot. De nemcsak hall, hanemlát is ilyeneket, például a sajtóban: „Az élelmiszerek áraiaz átlagtól nagyobb mértékben emelkedtek” (képaláírás);„[…] a közlemény ugyanabban a »mûhelyben« […] szüle-tett, ahol a közmédia hírei és hírmûsorai, miért lenne hátkülönb tõlük”. Sõt olyan írott szövegekben is feltûnik ez asajátos vonzat, amelyek – elvben – gondosabb megfontolásés olvasószerkesztõi kontroll után jutnak az olvasó kezébe.Tudományos ismeretterjesztõ hetilapunkban például eztolvashatjuk: „A gyilkosság következménye gyakran szám-ûzetés volt[…]. Ugyanakkor […] jó néhányszor ettõl eny-hébb ítélet született, mivel a gyilkosságot és az emberölésta vikingek eltérõ fogalmakként értelmezték.” Ugyanittegy másik történelmi tárgyú cikkben: „[…] a kereskede-lem valószínûleg nem tudta biztosítani a helyi lakosságmegélhetését[…]. Ettõl jóval izgalmasabb életet éltek azoka kereskedõk, akik […] az Újasszír Birodalom területénpróbáltak meggazdagodni.” Végül pedig már könyvben, aPanoráma Mexikó-útikönyvében is elénk bukkan: atulumi maja rommezõ egyik mûemlékének, a Nagy palotá-nak a régebbi épületrészében „szobák sorakoznak lõréstõlalig nagyobb ablaknyílásokkal” (308).

Ez a mondattani változás (-tól, -tõl rag a -nál, -nél he-lyett, tõlem, tõled, tõle stb. személyragos határozószó a ná-lam, nálad, nála stb. helyett a hasonlító határozó kifejezé-sére) körülbelül tíz évvel ezelõtt vált észrevehetõvé azál-tal, hogy egyre gyakrabban fordult elõ egyébként teljesenköznyelvi jellegû megnyilatkozásokban is. Ezt mutatjatöbbek között az, hogy a Nyelvmûvelõ kéziszótár elsõ ki-adása (1996) még nem tárgyalta, de a második, bõvített ki-adásba (2005) már fel kellett vennünk egy ezzel foglalkozószócikket.

A fiatalabb tõle, nagyobb tõle típusú vonzatot kezdettõlfogva nyelvjárási eredetûnek véltem, s ezt a feltevésemetigazolja is Kiss Jenõ Magyar dialektológia címû egyetemitankönyvének (Osiris, 2001) következõ részlete: „a köz-nyelvi -nál, -nél helyett több nyelvjárásban, az északkeleti-ben s ennek a határon átnyúló részén -tól, -tõl áll (a törté-neti Erdélyre: a Mezõségre és a székely nyelvjárásokra, il-letõleg Kalotaszegre nem jellemzõ, új fejlemény)” (369).Azt, hogy Erdélyben nem használatos, és hogy új fejle-ménynek tekinthetõ, Péntek Jánosra hivatkozva állapítjameg a tankönyv.

Azt, hogy egy nyelvjárási sajátosság terjedni kezd a köz-nyelvben is, többféle szempontból ítélhetjük meg. Tegyükfel elõször is a szokásos kérdést: nyereség-e ez vagy veszte-ség a köznyelv számára? Tekinthetõ nyereségnek is, haúgy fogjuk fel, hogy mostantól kétféle eszközünk is van ahasonlító határozó kifejezésére: egy norma szerinti (a ná-la) és egy vulgáris-nyelvjárásias (a tõle), amely utóbbi fo-kozatosan elveszítheti ezt a jellegét, és szintén köznyelvivéválhat. De minõsíthetjük veszteségnek, pontosabban csor-bulásnak is, ha azokra a példákra gondolunk, amelyeketkétértelmûvé, elsõ hallásra vagy olvasásra nehezebben fel-foghatóvá tesz a hasonlító határozó újfajta jelölése. A kö-vetkezõ mondatot egyik állandó szerzõnk, Kovács Józsefvette észre a média nyelvében (ÉA 2014/3. 10): „az infláci-ótól nagyobb mértékben emelkednek a juttatások”. Ez úgyis érthetõ (ha a -tól ragot a kialakult nyelvszokás szerint azokhatározó kifejezõjének tekintjük), hogy a juttatásokemelkedését az infláció okozza. Valójában a szerzõ aztakarhatta mondani, hogy a juttatások nagyobb mértékbennövekednek, mint az infláció, a juttatások emelkedése na-gyobb az inflációnál. Nem mindegy!

Hadd tegyek közzé én is egy „leletet” annak szemlélte-tésére, hogy az új típusú raghasználat kétértelmûvé tehetiközlésünket. „Csalóka ez a kifejezés – írja valaki egy olva-sói levélben –, mintha mondana valamit, de mégsem jelentsemmit, mert nem derül ki: kitõl és mitõl teljesít jobban azország, és esetleg milyen területen.” A kitõl és a mitõl ép-pen úgy lehet okhatározó, mint hasonlító határozó. Ettõlfügg a mondat értelme. De hogy a kétféle értelmezés közülmelyik felel meg a szerzõ szándékának, azt csak õ magatudná megmondani. Például úgy, hogy világosabban fogal-maz.

A fiatalabb tõle vagy nála, nagyobb tõle vagy nála stb.kérdése az érdeklõdõ nagyközönséget is foglalkoztatja.Egy internetes fórumon (www.gyakorikerdesek.hu) többhozzászóló is állást foglal a tõlem vagy a nálam helyességemellett. A többség a hagyományos megoldást pártolja, devannak hívei az újításnak is. (Még) nem internetezõ olva-sóim kedvéért következzék maga a kérdés, utána pedig né-hány hozzászólás:

Felétek mi a szokás? Tõlem vagy nálam? Ahol én élek(Gyõr-Moson-Sopron megye), mi azt mondjuk, hogy pl. Abarátom fiatalabb nálam. De valahol meg tõlemmel mond-ják. Nálatok hogy mondják? Írjátok oda légyszi, hogy holéltek! Köszi!

Bács megye. Nálunk mindkét változatot mondják.NÁLAM (Komárom megye).Nálam (Pest megye).Nálam fiatalabb. Ha tõlem, akkor az azt jelenti tul.képp,

hogy általam lett fiatalabb.Nálam (Bp.).Mindkettõ (Hajdú-Bihar).Békésben is a nálam járja.A barátom fiatalabb nálamnál. – Na ezt add össze!Ha azt szeretnéd mondani, hogy „megfiatalodott”, ami-

óta veled van, akkor azt mondanád, hogy fiatalabb tõled.De amúgy a nálad a helyes. Ez olyasmi, mint: Az édeská-poszta jobb a húsnál[,] vagy az édeskáposzta jobb a hústól.

Körülbelül ugyanerre az eredményre jutottak a (több-ségükben, vélhetõen, fiatal) „kommentelõk” a nagyobb tõ-lem vagy nagyobb nálam ügyében is.

Félreértés ne essék: a fentieket nem azért idéztem,hogy „a nép szavával” igazoljam azt, amit errõl a nyelvhe-lyességi kérdésrõl a Nyelvmûvelõ kéziszótár második ki-adásában írtam (azért merem az egyes szám elsõ személythasználni, mert ezt, akárcsak a többi pótlólagos szócikket,én írtam, Grétsy László pedig lektorálta). Nem, nem azért,természetesen. Hanem mert örömemre és elégtételemreszolgál, hogy ezek a fórumok és „kommentjeik” (akár-mennyi naivságot és pontatlanságot tartalmaznak is) ar-ról tanúskodnak, hogy az ifjabb nemzedék nem veszítetteel érzékét, érdeklõdését a nyelvi helyesség kérdései iránt.Amíg van igény arra, hogy legyen nyelvi norma, addig leszis. Ez a „népi nyelvészet” nem helyettesítheti, persze, a tu-dományos alapon, nyelvészek által végzett nyelvmûvelést,de hátteret és alapot szolgáltat annak, kifejezésre juttatvaazt a társadalmi igényt, amely nélkül nem érdemes, sõt ta-lán nem is szabad nyelvmûveléssel foglalkozni.

Ami pedig végül a saját véleményemet illeti a tõlem vagya nálam ügyében, az én „kommentem” így hangzik: a na-gyobb tõle olyan, mint a szabadott vagy az eh(h)öz. Nemrossz, de nekem nem elég jó (mármint ha köznyelven pró-bálok beszélni – és különösen írni).

Kemény Gábor

Édes Anyanyelvünk 2014/4.8

– Mikor kapcsolódott össze az életük?Adamikné Jászó Anna: Mindkettõnk második szakja az

orosz volt. Egymás mellett üldögéltünk az orosz szemináriu-mokon, azután 1963 októberében összeházasodtunk: harmad-éves korunkban. Jelenits István adott össze minket a rákospa-lotai nagytemplomban, kivonult a fél évfolyam (fõleg a kíván-csi oroszosok), nem csináltunk titkot a templomi esküvõbõl.Furcsa kimondani: ötvenegy éve volt.

Adamik Tamás: Az ószláv szemináriumon egyszer véletle-nül egymás mellé ültünk, és Anna jó vicceket mesélt. A követ-kezõ órán szándékosan mellé ültem, és ismét mesélt néhányszellemes viccet, aminek az lett a következménye, hogy elmen-tünk sétálni a Hõsök terére, utána pedig hazakísértem Rákos-palotára. Miután többször megtettem ezt, és egyre tovább ma-radtam, az Eötvös Collegium pedig igen messze esett Palotá-tól, végül itt ragadtam.

– A klasszika-filológus mikor fordult a retorika felé?AT: Egyetemista koromban mint latin szakos az auktorórá-

kon Cicero és Caesar több híres beszédét olvastuk végig és vi-tattuk meg. Az irodalomtörténeti elõadásokon pedig többolyan római íróval ismerkedtünk meg, akiket szónoki tehetsé-gük emelt a magasba. Amikor pedig a rómaiak kultúrájuk si-ralmas állapotáról panaszkodtak, mindig a szónoklás hanyat-lásában látták az okát. És igazuk is volt, hiszen az ókori Rómá-ban a retorika alkotta a felsõoktatás gerincét. Mindez azt su-gallta számomra, hogy a retorika, amelyet a jól beszélés tudo-mányaként határoztak meg, hasznos tudomány: érdemes ta-nulmányozni forrásait.

– A tanár, a nyelvész mikor fordult a retorika felé?AJA: A beszédmûvelés tantárgyat akkor vezették be a taní-

tóképzõkbe, amikor odakerültem, azaz 1975-ben. Mindig is re-torikai keretben tanítottuk, csak nem foglalkoztunk a retorikatöbbi részterületével. A beszédmûvelés hangsúlyozása érthe-tõ: a tanító beszédének tisztának kell lennie. Akkoriban nem isvettünk fel beszédhibást a tanítóképzõbe. Amikor férjem1987-ben publikálta a Herenniusnak ajánlott retorikát, bemu-tattam a hallgatóknak, egészen jól lehetett tanítani a modernkorban is ezt a kétezer éves, nálunk is évszázadokon át forga-tott tankönyvet. De igazából a tanárképzõn kezdtem el foglal-kozni a retorikával.

– Pályájuk kezdetén milyen volt a retorika helyzete Ma-gyarországon, és milyen ma?

AJA: A közvélekedés azonosította a retorikát a beszédmû-veléssel, az akkori retorikák nagyrészt beszédtechnikai gya-korlatokat tartalmaztak. Fischer Sándor retorikájára gondo-lok elsõsorban. Ez a felfogás még ma is él a tanárok között,holott a retorikának öt nagy területe van: a feltalálás (benne azérveléssel), az elrendezés vagy szerkezet, a kidolgozás vagy stí-lus, az emlékezetbe vésés és végül az elõadásmód: a beszéd és atestbeszéd. Ezt az eredeti ötös rendszert állítottuk helyre.

AT: Az emberek csak hallomásból ismerték a retorika sza-bályrendszerét. Azok a klasszikus retorikák ugyanis, amelyek ajól beszélés szabályrendszerét tartalmazzák, vagy nem voltakmég magyarra fordítva, vagy olyan régi fordításokban voltakhozzáférhetõk, amelyeknek nyelvezete már elavult. Ezen ahelyzeten kívántam változtatni, amikor elhatároztam, hogy ta-nulmányozni fogom a klasszikus retorika rendszerét, és ami-kor már eléggé jártas leszek benne, lefordítom a klasszikus ha-gyományt õrzõ görög és római retorikákat. Ma már a mérvadóókori retorikák megfelelõ magyar fordításban állnak az olva-sók rendelkezésére.

– Mi a klasszikus retorikának a legfontosabb üzenete a maszámára?

AT: A klasszikus retorika legfõbb üzenete a ma számára az,hogy tökéletességre kell törekednie mindenkinek, de legfõ-képpen azoknak, akik emberek, városok és országok sorsát irá-nyítják. A legdrágább kincs tehát, amit a klasszikus retorikaránk hagyott: a tökéletes szónok, – mai szóval élve – a tökéletesközéleti ember vagy államférfi alakja: „becsületes, beszédbenjártas ember”. Az sem véletlen, hogy e meghatározásban a„becsületes” áll az elsõ helyen, és csak utána következik a „be-szédben való jártasság”, hiszen ez utóbbi önmagában többnyi-re csak árt.

– Honnan jött az ötlet, hogy szónokversenyt kellene szer-vezni?

AJA: A retorika tudomány és gyakorlat, gyakorlat nélkülnem él. Úgy gondoltuk, hogy nemcsak elméletben, hanem gya-korlatban is kellene mûvelni. 1999 novemberében rendeztükaz elsõ versenyt a tanárképzõ fõiskolán Grétsy tanár úr elnök-letével, azzal a céllal, hogy emeljük a retorikai és az anyanyelvikultúrát. A tanárképzõ megszüntetése után a versenyt a Böl-csészkar és a Mai Magyar Nyelvi Tanszék karolta fel. 15 ver-senyt bonyolítottunk le eddig 684 résztvevõvel, s ez nagyonnagy szám! Igazi tehetséggondozás! Dobos Krisztina mindigrészt vett a zsûri munkájában, szívügye volt a tehetséggondo-zás. A rendezvény összetett: az elsõ nap egy kétórás retorikaikonferenciával kezdõdik, amelyen a retorika egy tisztázatlan,esetleg vitatott kérdésérõl van szó. Ezt követi a megadott té-mára megírt beszédek elõadása. A második nap a rögtönzése-ké, itt alakul ki a végleges sorrend. A konferencia elõadásait, abeszédeket, a beszédekhez készített elemzéseket évrõl évre ki-adjuk. Ez a Régi-új retorika sorozat jól szolgálja a retorika ta-nítását. A legközelebbi rendezvény 2014. november 7–8-ánlesz, a konferencia témája a bemutató beszéd. A kötelezõ be-széd témája meglehetõsen zord: „ott van a haza, hol a haszon”(Biberach mondja a Bánk bán elsõ szakaszában).

– Melyik munkáját szereti legjobban?AT: Nehéz megmondani. Mindig azt a munkámat tartottam

a legfontosabbnak, amelyiket éppen írtam. Két olyan munkámvan, amelyet hosszú ideig írtam, s éppen emiatt igencsak a szí-vemhez nõtt: Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig(1998) és Római irodalom a kezdetektõl a Nyugatrómai Biro-dalom bukásáig (2009). Azért is szeretem e két könyvemet,mert az irodalom és a nyelvészet ötvözõdik bennük: én soha-sem akartam szétválasztani e két tudományterületet. Mindigúgy éreztem, hogy elválaszthatatlanul összetartoznak: a nyel-vészet irodalom nélkül holttá válik, az irodalom pedig nyelvé-szet nélkül locsogássá.

AJA: A tanítást. A könyvek közül többet is. A tanítóképzõkszámára készült a többszerzõs A magyar nyelv könyve, egyete-

„Becsületes,beszédben jártas”

BeszélgetésAdamikné Jászó Annával

és Adamik Tamással

NévjegyAdamikné Jászó Anna, az MTA doktora, professor

emeritus. 1966-ban végzett az ELTE BTK magyar–orosz–finnugor szakán. Kilenc évig tanított gimnáziumban, 23évig a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolán. Kétszer volt Ame-rikában meghívott professzor. 1998-tól az ELTE TFK ma-gyar nyelvtudományi tanszékét vezette. 2012-ben a MaiMagyar Nyelvi Tanszékrõl ment nyugdíjba. Professoremeritusként most is tanít a doktori iskolában.

Adamik Tamás, az MTA doktora, professor emeritus.1966-ban végzett az ELTE BTK latin–orosz szakán, majda Tankönyvkiadóban dolgozott. 1973-tól az ELTE LatinNyelvi és Irodalmi Tanszékén tanít, utóbb ennek tanszékve-zetõ egyetemi tanára. Jelentõs kutatásokat végzett a rómaiirodalom, az antik retorika, az ókeresztény apokrif iroda-lom és a vulgáris latin területén, számos klasszikust fordí-tott magyarra.

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 9

misták is használják, mert megértik. A nyelvi elemzések kézi-könyvét Hangay Zoltánnal írtuk, azokat az eseteket tartalmaz-za, amelyek gondot okoznak a tanároknak, sajnos elfogyott, snem nyomták újra. Szeretem az Édes anyanyelvünk nyelvtan-könyveket, különösen az ábécéskönyvet, melyet Gósy Máriá-val készítettünk, s melynek hasznosságát Csépe Valéria kísér-leti úton bebizonyította. Megtanultak vele a gyerekek olvasni,meg is szerették az olvasást, de most a minisztérium kilõtte azalternatív programokat, akár jók voltak, akár rosszak. PéntekJános elkészíttette az ábécé zárt ë-vel jelölt változatát székely-földi gyerekeknek, ez kuriózum. Szeretem az olvasással foglal-kozó könyveimet, ezek a Csak az ember olvas, Az olvasás múlt-ja és jelene, a többszerzõs A magyar olvasástanítás története.1991 óta szerkesztem a Magyartanítás címû folyóiratot. Szere-tem a Retorikai lexikont, valamint legújabb könyvemet, aKlasszikus magyar retorikát.

– Kérem, mutassa be a nagy családot!

AJA: Négy gyerekünk van. Anna lányunk zongoramûvész,Bécsben végzett, az ausztriai Feldkirchben a felsõfokú konzer-vatóriumban zongoratanár. Tamás kürtmûvész, tavaly váltott:a MÁV szimfonikusoknál eltöltött évek után a Hubay JenõZeneiskolában tanít. Gábor fiunk tubamûvész, az Opera zene-karának tagja, tubát és kamarazenét tanít a Bartók Béla Zene-mûvészeti Szakközépiskolában, a Nehéz Fiúk tubakvartettoszlopos tagja. Mindhárom mûvész gyerekünkbõl „kibújt” apedagógus, lelkesen tanítanak, és büszkék hazai és nemzetköziversenyeket nyert tanítványaikra. Béla fiunk klasszika-filoló-gus, az ELTE latin tanszékének nyelvésze, indoeurópai és latintörténeti nyelvészetet tanít, a pannóniai feliratokkal foglalko-zik. A latin nyelv normalizációja, valamint a vulgáris latin ala-kulása érdekli, így munkássága szorosan kapcsolódik a nyelv-mûveléshez. Tizenegy unokánk van, már hét tanul különféleegyetemeken, kettõ jövõre érettségizik, és két kicsi lány zárja asort, a legkisebb most megy iskolába.

Balázs Géza

Néztem a fiatal, pályakezdõ közgazdászt, ahogyan a hallgató-ság figyelméért küzdött. Alaposan kitett magáért: öltözete az alka-lomhoz illõ volt, mégis lazán elegáns; stílusa kifogástalan, meg-nyerõ. Mûveltségérõl is tanúbizonyságot tett, mert elõadását iro-dalmi idézetekkel tarkította. Majdnem egy óra után kaptam csak afejemhez: te jó ég, hiszen igazából még nem mondott semmit! Rákellett jönnöm, hogy az elõadásmódja elsöpörte a tartalmat, és azegészbõl egy nagy produkció lett. Hallgatótársaim szemében még-is ott ült a csodálat, hogy „Végre! Legalább jól szórakozunk!” Le-het, hogy nekik van igazuk?

Arisztotelész írta a Kr. e. 320-as években: „… nem elég azt tud-ni, hogy mit kell mondanunk, azt is tudni kell, hogyan adjuk elõ.És ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy beszédünket ilyen vagyolyan jellegûnek tüntessük fel.” Azaz Arisztotelész a tartalmat és aformát egymás mellé helyezi. Az utóbbi összetett jelenség: a szó-nok külsõ megjelenésétõl a hanghordozásáig sok dolog beletarto-zik.

Az antik kor – bár már ismerte az írásbeliséget – erõsen szóbelikultúra volt. Ennek megfelelõen a szóbeli mûfajoknak (különösena szónoki beszédeknek) fontos szerepük volt az információáram-lásban és persze az állam életének szervezésében: a szónok csakállamférfiként létezhetett – és fordítva. Az antik szónoklattanok-ban azonban fel-felbukkan egy másik csoport is: a színjátszók,méghozzá olyan rétegként, amelynek a tevékenységét több szerzõis összeveti a szónokokéval. Hogy miért? Mert a szónoklásbannem csak a szó a lényeg (ahogyan a színészetben sem), a látvány-nak is legalább olyan fontos szerepe van: a gesztusok, a mimika,az öltözet stb. egyaránt meghatározó elemek. Wacha Imre írja Akorszerû retorika alapjaiban: „Ezek [a gesztusok] általában a szó-beli közlés képszerûbbé tételét szolgálják, a kifejtettek jobb meg-értését segítik elõ.”

Szóbeli közlés és testbeszéd – utóbbi inkább a kifejezés techni-kai jellegû ismerete, ám találunk hasonló megközelítést a beszéd-hang kapcsán is. Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106–46) az Orator(A szónok) címû mûvében írja: „Szép zengésû hangra kell töre-kednünk; az ugyan nem tõlünk függ, hogy milyen a hangunk, detõlünk függ annak gyakorlása és kimûvelése.” Szerinte az elõadáselsõsorban a lélekben zajlik, arra kell, hogy hasson, és ennek köz-vetítõje a hang (és a tekintet). Fontos tehát, hogy a „leghasznosabbés a legdicséretesebb” eszközt, a hangot jól használjuk, gondoz-zuk.

Marcus Fabius Quintilianus (Kr. u. 35–100) is a beszédhangottartja elsõdlegesnek: „Itt elsõsorban arra kell odafigyelned, hogy

milyen a hangod, másodsorban arra, hogyan használd. A hang ter-mészetét a mennyiség és a minõség határozza meg.” Mennyiségszerint a hang lehet erõs vagy gyenge; a minõség viszont sokszí-nûbb, hiszen van tiszta és tompa, öblös és elhaló, csengõ és reked-tes hang stb. Ezután számba veszi a beszédképzéshez szükségesszerveket (tüdõ, mellkas, fej, orrlyukak), és tanácsokat ad a helyeshangképzéssel kapcsolatban. A XX. századból Hernádi SándorBeszédmûvelés címû könyvét idézhetjük még hasonló témában,amely a leendõ tanítóknak, tanároknak ad hasznos tanácsokat ahangképzésrõl és az elõadásmódról (meg kell teremteni a hang tá-maszát, tökéletes zöngeképzésre kell törekedni stb.). Persze akulcsszó mindkét szerzõnél: a gyakorlás.

A jó technikával tehát megadhatjuk az elõadás jó „alaphang-ját”. Quintilianus szerint az elõadás még a jó érvelésnél is fonto-sabb, hiszen ez utóbbi semmit sem ér, hogyha nem tudjuk jól elõ-vezetni: „… az elõadás erejével fokozott középszerû beszéd job-ban megindít, mint akár a legkiválóbb, ha gyengén adják elõ.” Jópéldaként említi a színészeket, mint akik bizonyságul szolgálnakarra, hogy mind a jó, mind a gyenge költõk mûveit „bájjal” tudjákmegszólaltatni.

Cicero a De oratore (A szónokról) címû munkájában ezt olvas-suk: „… a szónokok, akik pedig magának a valóságnak a képvise-lõi, elhagyták, a színészek pedig elfoglalták, pedig õk a valóság-nak csak utánzói.” Már megint a színészek? Miért olyan fontos azösszehasonlítás?

Cicero szerint a valóságnak minden esetben le kell gyõznie azutánzást. Ez azt jelenti, hogy a szónok akkor lehet igazán hatásos,ha érzelmei õszinték. Van azonban olyan eset, amikor tettetni kellaz érzéseket. Cicero a szónoki mesterség ellentéteként mutatja fela színpadiasságot és a színésziességet, ugyanakkor elismeri, hogya színészek azt valósítják meg, amit a szónokoknak kellene: hitele-sek (vagy legalábbis annak tûnnek). Ezt írja: „az ember egész tes-te, egész arca, minden hangja, mint a húrok a lanton, úgy hangza-nak, ahogyan a lélek indulata megüti õket. […] Rendelkezésre áll[…] a színésznek úgy, mint a színek a festõnek, hogy váltogassaõket.”

Quintilianustól pedig annyit tehetnénk hozzá, hogy akkor jó azelõadás, ha alkalmazkodik ahhoz, amit mondunk; ezt pedig a han-gulatunk határozza meg. A hangulatunk lehet valódi vagy színlelt;a valódiak természetesen törnek fel belõlünk, míg a színlelt elõttalaposan bele kell élnünk magunkat a helyzetbe. Ez már mûvészet(vagyis színjátszás).

A valóság látszata és valaminek az „elõadása” között ezek sze-rint nem is húzható olyan éles határ. A fiatal közgazdász jól csinál-ta, amit csinált: olyan tökéletesre csiszolta az elõadásmódját, hogycsak nagy odafigyeléssel lehetett tetten érni a tartalom hiányossá-gait. A szónok tehát legyen színész is? Hazudjon egy kicsit a célérdekében? Elvileg nem teheti meg, hiszen az igazságra törekszik.Az antik retorikákat olvasva azonban látható, hogy a szerzõk küz-döttek az ellentmondás feloldásával, s végül a színészeket is meg-dicsérték. Hiszen hiába a színpadiasság, elõadásmódban mégis õkvoltak a jobbak.

Pölcz Ádám

Hiteles elõadásvagy a valóság látszata?

Az antik retorikai

elõadásmódról – röviden

�

Édes Anyanyelvünk 2014/4.10

Minden ember életében vannak olyan városok, helyek, amelye-ket szinte megszentelt helynek érez, ahova rendszeresen elzarán-dokol.

Nekem ilyen hely Gyõr.49 éve minden Kazinczy-versenyen itt voltam. Ezért Gyõr ne-

kem nemcsak a szülõvárosom, hanem a Kazinczy-versenyek váro-sa, az én Kazinczy-versenyeim városa is.

Ezért talán megbocsátható, hogy mondandóm hangvétele kissészemélyes lesz.

Minden alkalommal felkeresek néhány – számomra megszen-telt – helyet: úgy érzem, olyan helyek ezek, ahol összefutnak azanyanyelv „erõvonalai”, ahol az ember új erõt kap anyanyelvétõl,mint ahogy új erõt kapott Anteusz, amikor halálos birkózása köz-ben megérintette a földet, a földanya, Gaia testét.

Az én megszentelt helyeim:1. Szüleim sírja a révfalusi temetõben. Ez a múltam. A forrás.

Szüleimtõl kaptam anyanyelvemet, és általa lettem magyar.2. Megnézem szüleim házát Révfaluban. Ott tanultam beszélni,

ott kezdtem igazán megismerkedni anyanyelvemmel, és – késõbb,amikor már olvasni tudtam – ott, apám könyvtárában lapozgattamA magyar nemzet történetének a millenniumra megjelentetett 10kötetét, olvastam Jókai regényeit, ott forgattam a magyar remek-írókat, köztük Kölcseyt, Kazinczyt, Aranyt, Petõfit, Vörösmartyt.Tõlük – észrevétlenül – hazaszeretetet és erkölcsi elveket, etikáttanultam.

3. Kissé odább, a város felé, megállok egy fohászra a TulipánosIskolánál. Itt tanultam meg a betûvetést, itt tanultam meg olvasni.

És ezáltal kaptam „belépõt”egy új világba, a szellem vilá-gába!

4. Aztán át a Duna felett ahídon, ahol a Mosoni-Duna ésa Rába összetalálkozik – talána két folyó vizének színe is

mutatja, hogy két kultúra ölelkezik össze: a rábaközi és a kisalföldi–, végig a Czuczor Gergely és a Rónai Jácint utcán át a Széchenyitérig. (Rónai Jácint természettudós és nyelvész volt.) Ott a Széche-nyi téren, ezen a csodálatos barokk-copf stílusú téren van a követ-kezõ zarándokhelyem, az alma materem, a bencés gimnázium.Elõtte a költõ, nyelvújító, szótáríró Czuczor Gergelynek és a fizi-kus Jedlik Ányosnak a szobra. (Egyébként Jedlik volt a fizika ma-gyar szakterminológiájának megteremtõje.) A bencés gimnázium-ban ismerkedhettem meg az Európa számára közös mediterrán:zsidó-görög-latin kultúrával, azután a német és a francia nyelvvel,a mûvészettörténeti órákon a képzõmûvészetnek a nyelvével, azegyiptomi és az európai mûvészettel. – Szemben a gimnáziummalott áll (vagy csak állt) a „vasfa”, bizonyító fája azoknak a „pereg-rinusoknak”, akik bejárták fél vagy egész Európát, hogy szaktudá-sukat gyarapítsák, s akik a külhonban megszerzett tudásukatmind-mind haza-hozták.

5. Ha a Duna-híd lábánál vagy a Frigyszekrénynél jobbra felka-nyarodom, ismét fontos helyre jutok: a székesegyházban aHédervári Kápolnában van Szent László hermája. A kápolnánakgótikus boltozata, gótikus ablakai imára összetett kézre emlékez-tetnek, és valahova „fölfelé” mutatnak.

A lovagkirály hermája – mûvészi formájával – korának szim-bolikus nyelvhasználatára figyelmeztet, László király szigorú tör-vényeivel az erkölcsre, az erkölcsi parancsokra. A lovagkirály har-caival pedig azt tudatosítja, hogy a népért-nemzetért mindig küz-deni, harcolni kell – és mindig a népért kell küzdeni.

Ha balra fordulok az Apáca utca felé, a Kovács Margit Múze-um vár, a keramikus-gölöncsér nyelvén arról beszél, miként kell anép hagyományát megújítva megõrizni.

6. Ha a Széchenyi térrõl balra a házasságkötõ terem irányábakanyarodunk el, számomra ismét kegyhely következik: a Magyar

Ispita kicsi reneszánsz-barokk-toszkán udvarában Borsos Miklósfelszállni készülõ fehér galambja – ismét a mûvészet nyelvén – amagasba szállni vágyó gondolat jelképével, a „fenti” kapcsolatok-ra figyelmeztet.

7. Az elsõ-utolsó jeles hely minden évben a Kazinczy Gimnázi-um. Nem azért, mert ide járt elsõ nagy szerelmem. Sokkal inkábbazért, mert ez az iskola – Gyõr városával együtt – immáron 49. évead helyet a Kazinczy anyanyelvi versenyeknek. Egy emberöltõ ótateremti meg ünnepeit annak az anyanyelvnek, amely számomra azimént említett „zarándok-helyeket” összekapcsolja. Ez az az in-tézmény, amelynek vezetõi, tanárai, diákjai évrõl évre ünneppé te-szik a verseny napjait.

Az anyanyelvért csendben végzett munkájukkal, példamutatá-sukkal olyan személyek kötnek ehhez az iskolához, mint a Kazin-czy-díjat alapító Péchy Blanka, a versenyek és a Kazinczy-táboroklehetõségét kiharcoló Z. Szabó László, a versenyek szellemi veze-tõje-vezére, Deme László és az anyanyelvi kultúráért vállvetveküzdõ harcostársak (csak a közülünk már eltávozottakat említem:Lõrincze Lajos, Graf Rezsõ, Héricsné Kiss Aranka, Szende Ala-dár, Megyer Szabolcs). És ide kötnek a Kazinczy Gimnáziumigazgatói, tanárai, diákjai. És kötnek a versenyzõ diákok, a felké-szítõ tanárok. Akik mind cselekvõ munkásai az anyanyelvi kultú-ráért folytatott mindennapos küzdelemnek. Általuk lesznek a ver-seny napjai anyanyelvünk megújulásának, minden évi megújulá-sának, új és újabb tavaszának napjai is.

Az anyanyelvnek, általa a jövõnek az ünnepei-biztosítékai ezeka napok, amikor minden évben száznál több fiatal gyûlik össze aKárpát-medence minden tájáról, hogy szépen megfogalmazottokos-igaz gondolatokat szólaltasson meg.

Hogyan szólt József Attila folyóiratának címe? Szép Szó. Aköltõ másutt azt mondta: „apám szájából szép volt az igaz”. Azigaz szó – jó szó; és a jó szó – szép szó. A szép szó igaz szó. Ho-gyan mondta egy másik költõnk (Petõfi)? „Most minden jó szó be-száll a szív közepébe.”

Különösen most van szükség a jó szóra, az okos szóra, a meg-gondolt gondolatra, amikor – kissé szabadon idézve KorzenszkyRichárd tihanyi apát szavait – összezavarodott körülöttünk a világ.

Amikor úgy érezzük, hogy kifordul önmagából az a nyelv,amelynek segítségével birtokba vettük a világot.

Amikor úgy érezzük, hogy egy szétesett világ, szétesett országlelkiállapota sajog mai nyelvünkben.

Amikor úgy érezzük, hogy „most volna igazán nagy szükségarra, hogy minden kimondott és leírt szavunk igaz legyen, jó ésszép, hogy legyen idõ arra, hogy meghallgassuk a másik emberörömét vagy bánatát”.

Fogadjuk meg szavait: „Meg kell tanulni jó szót szólani. Embe-ri tartás nélkül, az élet tisztelete nélkül csak üres halandzsa mindenbeszéd. Emberségre kell tanítani elõször a gyermekeket. Embersé-günkhöz tartozik a nyelv. (Miként anyjához a gyermek.)” (In: Val-lomások. Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolataianyanyelvünkrõl. Tinta Kiadó, Bp. 2009. 51–2.)

Ennek az összefogásnak, a jó szót szólásnak az ünnepnapjai azországos Kazinczy-versenyek, ezeknek az ünnepnapoknak megte-remtõje, házigazdája Gyõr városa és a Kazinczy Gimnázium. Delegfontosabb munkásai ti vagytok, kedves versenyzõ diákok, ti ésa ti emberségre nevelõ tanáraitok.

Ti, kedves versenyzõk, sok okos, szép szöveget hoztatok maga-tokkal, hogy itt okosan megszólaltassátok a leírt szavakat, a leírtmondatokat. „Jó szót szóljatok.” Mi azért vagyunk itt együtt, hogyáltalatok meghallgathassuk költõink, íróink szép, jó, igaz szavát.Az õ szép, jó, igaz, okos gondolataikat.

Ti a felkészüléskor – otthon – elõször némán olvasva, belsõhallgatással már meghallgattátok az írók, költõk szavait, hogy ittmagatokon átszûrve megszólaltassátok õket, hogy mi meghallgat-hassuk általatok az õ – a ti – szavaitokat, gondolataitokat. És meg-kezdõdhessen – egyelõre néma – beszélgetésünk. Mert, ahogy Pi-linszky mondja, a beszéd hallgatással kezdõdik. Meghallgatással.

Hallgatunk, meghallgatunk benneteket.

Megnyitó a Kazinczy-versenyen, Gyõrött, 2014 áprilisában. (Aszerk.)

Wacha Imre vallomásaszülõföldjérõl,anyanyelvérõl

„egy szétesett világ,szétesett ország

lelkiállapotasajog mai nyelvünkben”

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 11

Egyetemista hallgatómnak azokról a kifejezésekrõl kellettvolna beszélnie, amelyek valamely dolog anyagát nevezik meg,nem a dolog nevét. Példát sajnos nem tudott mondani, így ezt aszöveget adtam, válassza ki belõle a megfelelõt:

Oh boldogabb, ki mint a szarvasokAz anyja méhében tanul félelmet és futástS a sorsát vert aranyként, mélyen meghajolva úgy fogadja,Akár a szolganép a tallért s nem perel.

A harmadéves diák némi töprengés után az arany mellettdöntött – helyesen. „És mi a tallér?” – kérdem, de erre hosszúcsend a válasz. Erre újabb idézetet mondtam, de ez sem segí-tett:

Ugrótáncot jókedvembõl,édes rózsám, járok,országút visz Fehérvárig,széles a két árok.Így tedd rá, úgy tedd rá,Rozika, Terike, Marcsa,kinek nincsen tíz tallérja,kötõféket tartsa.

Próbálkozom tovább. Emlékezetbõl elmondom, hogy La-paj, a híres dudás visszautasítja vevõjét, aki „rangos hetykeség-gel száz kemény tallért ígért a szerszámért”. Most már megvana válasz: „Ennivaló, sajtos tallér.” – „Nézzük meg a Petõfi-szó-tárban” – veszem le a negyedik kötetet a polcról, s íme:

Kalmáridõket élünk mostanában,Egy pénzdarabnak nézik a világot,S ha a világ pénz, a költõ mi rajta?A költõ – mondják – hasztalan penész csak.Pedig a költõ királyi kép aVilág tallérján… nem, királyi kép sem!Õ a tallérnak csengõ, tiszta hangja […]

„Nem ennivaló?” – rebben a bolognai rendszer szerint ta-nuló deák hangja, aki emelt szintû érettségivel vétetett föl ma-gyar szakra. Újabb szövegdarabokkal próbálkozom:

[Pál gazda] Nyomatékul egy tallért dobAz igazság mérlegébe,Mit a bíró csúsztat a jobbOldalon lévõ zsebébe.[Péter gazda, hogy az ügyvéd]a beszédet összeAnnál jobb rendbe illessze,Az ütlegbõl sokat elveszÉs a joghoz egy tallért tesz,Mely is a birói zsebbenBal felõl, a szív iránt,Meghúzódik a legszebben.Ezek után a hallgató kezébe adom a Magyar értelmezõ

kéziszótár kötetét, keresgéljen benne. Magam meg közbenJókai-regényekre gondolok, amelyeket gyerekkoromban ol-vasgattam (kántor)tanító nagybácsimnál nyaralva a méhesben,ahová a kánikula elõl is, esõ elõl is jó volt behúzódni. Aregényekben is csengtek, mint Petõfi írta, az ezüst tallérok, sma már tudom, nyolcvanötször, ugyanis ennyiszer fordul elõbennük a tallér szó.

A fenti szótárból is kiböngészhetõ, hogy annak idején,1516-tól Joachimsthal bányáinak ezüstjébõl vertek Joachims-thaler Gulden-t, Groschen-t, azaz ’Joachim-völgyi’-nek nevez-ték a pénzfajtákat. A kifejezés rövidült, és a német Taler szó(sokszor az érme is) átkerült más nyelvekbe: angol taler, fran-cia thaler, olasz tallero, cseh és szlovén tolar. A régi angolbólalakult az amerikai dollár.

Hazánkban a tallér verése 1553-ban kezdõdött meg894,5‰ finomságú ezüstbõl, színsúlya 25,780 g volt. Az elsõ,ún. angyalos tallér nagyon ritka. Késõbb készültek fél- ésnegyedtallérok is. A gyûjtõk, a numizmatikusok ismernek csá-szári, füles, gréci, imperiális, keresztes, liliomos, oroszlános, öreg,rénes, szeges tallér-t. Oklevélbõl már 1554-bõl van adat a szóra:attam haz berbe kilencz tallert. Némelykor borított tallér ’nemnemes fémbõl készült, ezüsttel v. arannyal futtatott tallér’ is ki-került a pénzverdébõl.

Történelmünk során – amint Füst Milán, Weöres Sándor,Mikszáth Kálmán, Petõfi Sándor, Arany János fölvillantott so-rai példázzák – sokáig, a XIX. századig használatos volt e pénz,illetõleg neve. 1780-ban egy paripa 30 tallérért, egy sertés 15tallérért cserélt gazdát. Nem lenne könnyû kiszámítani, hánycsomag sajtos tallért vehettünk volna akkortájt egy tallérból.Egyébként a hallgató egyik versrészletet sem ismerte…

Büky László

Ta l l é r

Mondhatta volna akár Shakespeare is! Mondott valami ha-sonlót valóban; igen, a színház szót kell kicserélnünk a parado-xon-ra. Ez görög szó, amelyet magyarul nem is nagyon tudunkröviden visszaadni. Körülírva lényegében ennyit tesz: olyasmi,ami a szokásos véleménnyel ellentétes. Szûkítsünk le a stiliszti-ka szakirodalmára! Egybehangzóan ekképp fordítják: látszóla-gos képtelenség. És épp az õ jóvoltukból tudatosul bennünk,hogy még a köznyelvtõl sem idegen ez a stílusfogás. Ezt igazol-ja például ez a közmondásunk: „Lassan járj, tovább érsz!”Csak zárójelben teszem hozzá, hogy József Attila valamiképpéppen ezen paradoxon paradoxonát – 180 fokos ellentétét – al-kotja meg és mondatja ki a „betlehemi királyok”-kal: „Gyalogjöttünk, mert siettünk.” És bõven akadhatnak ál-paradoxonokis, amelyek nyelvhelyességi vétségbõl fakadnak, például: „Lá-nyoknak bútorozott szoba lakótársként kiadó.” Most azonbantekintsünk el az efféléktõl. A továbbiakban csakis szóbeli para-doxonokat veszek elõ.

Ilyet érek tetten egykori osztálytársam nemrég megjelentkönyvének a címében: „Pofa be, ha velem beszélsz!” Alcíme:Rémképek az 50-es évekbõl. A címadó történetbõl megtudjuk,hogyan is zajlott a megtorlás éveiben egy, az ’56-os események-ben aktívan részt vevõ tanárember kihallgatása: „Csak a verésvolt biztos. ... Különben sem alakulhatott ki közöttük magas-röptû társalgás, mert ha megszólalt, rárivalltak: »Kuss legyen,

pofa be, ha velem beszélsz!«” Ez az egyoldalúvá kényszerítettkommunikáció bennem fölidézi a „csendõrpertu” fogalmát;noha az azért jóval tisztességesebb volt az iméntihez képest. Avégszükségben pofozó és rúgó zsandár tegezte a delikvenst,ám az sosem tegezhette vissza...

E vonulatba sorolható – immár anekdotikus szinten – azegyszeri, már rég meghalt tanárlegenda. Elmaradhatatlan ka-lapját a fogason elhelyezvén, a szokott módon kipécézte a fele-lõt: „Füzetével kijön...” Majd váratlan fordulattal felszólította:„Fiam! Kezdjük a leckét szó nélkül.” A gyerek kis habozásután kinyögte: „Nem tudom elkezdeni.” Mire a tanár: „Hanem tudod elkezdeni, akkor folytasd.” És hogy a paradoxonteljesebb legyen, hozzá kell tennünk még valamit. Amikor jóegy év múltán a fiúk ezt fölidézték, a szigorú tanerõ ekképp vá-gott vissza: „Ilyen marhákat én nem mondtam!”

Lecsendesült, lehiggadt öregemberként ráébredek: élet-utamban is akadt paradox jelenség. Már csak azért is, mertgyerekként a másik véglet voltam, vagyis a nagyszájúság meg-testesítõje. Fölháborítóan szájaltam akár szüleimmel is. Nos,egy ilyen alkalommal anyám leteremtett: „Gyere be, mert hall-ják a szomszédok!” „Igen?! – mondtam –, és máris szónokol-tam az udvaron: „Szomszédok! Rohadjon le a fületek, ha hall-gatóztok!” És most jött az igazi paradoxon! Két méterre tõlemmegszólalt a szomszéd néni: „Józsikám! Nem érünk mi rá hall-gatózni! Egész nap itt dolgozunk a kertben...”

Holczer József

Paradoxon a világ...

Édes Anyanyelvünk 2014/4.12

Az idei futball-világbajnokság teljes mérkõzései helyettcsak az összefoglalókat néztem meg, de a közvetítésekbõlfelidézett részletekben néhányszor így is megütötte a füle-met az, hogy egyes kommentátorok a bepasszol igét a gól-szerzés jelölésére (is) alkalmazzák. Ilyenféleképpen: „… ésa jobbról beadott labdát a jó ütemben érkezõ csatár nyolcméterrõl bepasszolja a bal sarokba. Ezzel a dél-amerikaiakmegszerzik a vezetést.”

Nem most találkoztam elõször a szónak ezzel a haszná-latával, akár meg is szokhattam volna már, de még mindigmeglepõdöm rajta, nem tudok vele megbarátkozni. Nememlékszem pontosan arra, mikor hallottam vagy olvastamelõször az igét effajta jelentésben, de minden bizonnyalmár az új évezredben történt. Gyerekkoromban és fiatalfelnõttként sokkal több meccset néztem-hallgattam, mintmostanában, a sportsajtónak is jóval szorgalmasabb olva-sója voltam, de sohasem került elém a bepasszolnak ’góltszerez’-féle jelentése. Magát az igét is ritkán láttam és hal-lottam; ha mégis felbukkant, akkor azt jelentette, hogy ajátékos a szélrõl (esetleg hátulról) befelé, általában a kapuelõterébe továbbítja a labdát, többnyire laposan. Aki a lab-dát bepasszolta, az egy beljebb álló csapattársának adta át,vagy az ellenfél kapuja elé érkezõ, illetve ott helyezkedõtársai felé küldte, de még véletlenül sem juttatta közvetle-nül a kapuba.

Hogy a gólszerzésre vonatkozó jelentés ügyében ne csu-pán az emlékeimre és a saját véleményemre hagyatkoz-zam, körülnéztem egy kicsit néhány szótárban és más for-rásokban. A vizsgálódást az igekötõ nélküli passzol igére is

kiterjesztettem. Nem fog-lalkoztam azonban az’illik valamihez vagy vala-hová’ jelentéssel, sem pe-

dig a kártyanyelvbõl ismerttel, mivel ezek a gólszerzésrenézve lényegtelenek.

Bánhidi Zoltán sportnyelvtörténeti értekezésében ésszótárában (1971) bepasszol címszó nincs. A passzol ige apassz címszónál szerepel, ezzel a példával: „a másik szélsõcsatárhoz passzolja a labdát” (1900-ból, a sportsajtóbólidézve).

A Nyelvmûvelõ kézikönyvben (1980–1985), valamint aNyelvmûvelõ kéziszótár régebbi és újabb kiadásában(1996, 2005) sincs bepasszol címszó. A kézikönyv a passzolsportnyelvi jelentését így adja meg: „labdát vagy korongottovábbít, átad (a passz pedig számos labdajátékban annyimint átadás)”. Az ige jelentését illetõen a kéziszótár semtér el lényegesen ettõl a meghatározástól.

A magyar nyelv (hétkötetes) értelmezõ szótárában(1959–1962), továbbá a Magyar értelmezõ kéziszótár ere-deti (1972), illetõleg megújított kiadásában (2003) szinténnincs bepasszol. – A hétkötetes értelmezõ szótár a passzolsportnyelvi alkalmazását elavulóban lévõnek minõsíti,nyilvánvalóan inkább nyelvtisztítási szándékkal, mint avalóságot tükrözve. A szócikk felhívja a figyelmet arra,hogy az ige tárgyatlan és tárgyas használatú egyaránt le-het. A tárgyatlan jelentés meghatározása ez: ’<labda-játékban> a labdát passzal továbbítja; adja a labdát’. Aszemléltetésül szolgáló példák: Jól passzolt a fedezet; Megkell tanulnia passzolni. A tárgyas jelentés: ’a labdát vala-kihez passzolja: ilyen módon valakihez juttatja’. Példája:Az ellenfélhez passzolta a labdát. – A Magyar értelmezõ ké-ziszótár összevontan közli a passzol tárgyas és tárgyatlanjelentését: ’(labdát, korongot) ad(ogat), továbbít’. Ezen azújabb kiadás sem változtat.

Az eddig felsorolt kiadványokban tehát (beleértve az újévezredben megjelenteket is) nyoma sincs a gólszerzés ki-fejezésének.

A magyar nyelv nagyszótárának cédulaanyagában(MTA Nyelvtudományi Intézet) és a szótár írásához össze-állított elektronikus szöveggyûjteményben (http://www.nytud.hu/hhc) sincs sportnyelvi bepasszol ige. Nem csoda,hogy a b kezdõbetûs kötet (2011) nem is vett fel bepasszolcímszót.

A Nagyszótár készítéséhez egyébként felhasználhatóforrások közül csupán a Magyar Hírlap CD-jén akad né-hány adata a futballnyelvi bepasszolnak. – Egy részük nema gólszerzést jelöli, hanem azt a jelentést képviseli, amely-re a korábbi emlékeimmel kapcsolatban már utaltam. Pél-dául: „Lassan magához tért a Real, a 18. percben ki isegyenlített. R. Carlos negyvenméteres pazar labdája Raúlelé pottyant, õ bepasszolta Figónak, akinek már nem voltgond a hálóba lõnie” (2001-bõl). – Más részük viszont mára gólszerzés kifejezõje, például: „Bajzát bepasszolta a szé-pítõ gólt” (2000-bõl). Különösen érdekes az a részlet,amelyben mindkét jelentés szerepel, mivel szerintem a je-lentésváltozás útját, az újabb jelentés keletkezésmódját ismegvilágítja: „A 64. percben tört meg [a vendégcsapat],amikor Czvitkovics adott álomlabdát Ferenczinek, õ tettegy-két lépést, aztán bepasszolta középre, Branezacs pediga hálóba” (2001-bõl).

A bepasszol jelentésváltozása (’a labdát egy középen állóvagy ott érkezõ játékostársnak adja át’ � ’a labdát a háló-ba küldi’) szerintem a rokon értelmû továbbít mintájáratörténhetett. Továbbítani valamit ugyanis nemcsak vala-kinek tudunk, hanem valahová is, és a futballban ez a„valahová” akár a kapu is lehet.

Ezzel szemben a passzol másik szinonimája, az átaderõsebben feltételezi a játékostársat, a „címzettet”, mint atovábbít: átadni a labdát csak valakinek lehet (más kérdés,hogy az átadás pontos-e), a kapuba nem.

Úgy gondolom, hogy azok a sportújságírók, kommentá-torok, akik a bepasszol igének ’gólt szerez’-féle jelentésételterjesztették, nem ismerték fel azt, illetve túltették ma-gukat azon, hogy a passzol hagyományos jelentéstartalmátpontosabban tükrözi az átad szinonima, mint a továbbít.

Nem véletlenül írtam azt az imént, hogy „gólt szerez-fé-le jelentés”. Máig sem sikerült ugyanis megállapítanom,hogy a bepasszol mindenféle gólszerzésre használható-e(eltekintve talán a fejestõl). Azt hiszem, kétféle lehetõségvan. Lehetséges, hogy a bepasszol általánosan ’gólt rúg, ahálóba küldi a labdát’ jelentésû, függetlenül a lövés erejé-tõl, lapos voltától vagy magasabb ívétõl, a gólszerzõ és akapu távolságától stb. Nem zárom ki azonban azt sem,hogy az ige jelentésterjedelme szûkebb ennél: fõleg közeli,lapos, nem nagy erejû lövést jelöl; ebben az utóbbi esetbena bepasszolja a labdát azt fejezné ki, amit például ezek: be-gurítja, bekotorja, bepofozza a labdát a kapuba. Abban isbizonytalan vagyok, hogy a bepasszolt kedvelõ újságírók,kommentátorok egységesek-e a gólszerzés mikéntjénekjelölésében.

Az interneten a bepasszolnak ’középre adja a labdát’ és’a kapuba küldi a labdát’ típusú adatai is vannak. Az utób-bi egy-két év termését vizsgálva (bevallom: kellemes meg-lepetésemre) az elõbbiek határozott többségét állapíthat-tam meg.

Nyelvészként tárgyilagosságra törekedve azt mondom,hogy a bepasszol igének ’gólt szerez’-féle jelentése ma mármeggyökeresedett, bár nem gyakori eleme a nyelvhaszná-latnak. Keletkezése megmagyarázható, jelenlétét tudomá-sul kell venni. Szükségességében viszont erõsen kételke-dem. A nyelvészi szerepbõl kilépve, szurkolóként, újságol-vasóként, tévénézõként ennél kevésbé finoman fogalmaz-nék. Ettõl azonban megkímélem az Édes Anyanyelvünkolvasóit, jóllehet még megtûrné a nyomdafestéket.

Horváth László

Bepasszol

„bepofozza a labdáta kapuba”

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 13

Magyarázó mellérendelt összetett mondataink tag-mondatait az ugyanis, a ma már kissé régies hangulatú,választékosnak tûnõ tudniillik mellett gyakran kapcsoljaössze a hiszen kötõszó, amely a hiszem egyes szám elsõszemélyû tárgyas ragozású igealaknak szófajváltássallétrejött alakja. Elsõ elõfordulása az Etimológiai szótárszerint 1519-bõl való, a szóvégi m > n hangváltozás év-századok alatt alakulhatott ki.

Talán nem csupán nekem tûnt fel, hogy az utóbbiévekben igencsak megszaporodott – fõként a beszéltnyelvben, de különösen a médiumokban – a hiszen kötõ-szó használata. Ráadásul egyre gyakrabban helytelenül,más, odaillõbb kötõszó helyett használva. Íme néhánypélda a gyûjteményembõl:

„X. Y.-nak ma sok a dolga, hiszen a Magyar Rádióbanjárt, és ott megbeszélést folytatott az MNB elnök-vezér-igazgatójával…”,

„Gyászol a Dél-afrikai Köztársaság, hiszen tegnap el-hunyt legendás elnöke, Nelson Mandela…”,

„Nem kedvezett a szerencse X. Y.-nak, hiszen az elsõfordulóban már kiesett”.

A következõ példa pedig már egyenesen mosolyra fa-kasztó: „A Maldív-szigetek egyikén található a világ leg-alacsonyabban fekvõ legmagasabb pontja, hiszen a szige-tek legmagasabb pontja 2,4 méter körüli”.

A Rácz Endre és Szemere Gyula által írott egyetemitankönyvben (Mondattani elemzések, Tankönyvkiadó,1996) azt olvashatjuk a 280. oldalon, hogy „a hiszen mel-lérendelõ kötõszavunk a nyilvánvaló okot kifejezõ utó-tagot szokta bevezetni”. Példája: „Kopereczkyt elöntöt-te az epe, hiszen az õ pénzébõl úszott el a legtöbb” (Mik-száth Kálmán). Az általam lejegyzett négy mondatban(amelyekbõl lehetne akár 24 is…) ez a „nyilvánvaló ok”egyáltalán nem létezik, mert ezekben a hiszen teljesenúj, gyakran meglepõen új valóságtartalmat közöl (el-

hunyt egy államelnök, veszített az addigi sakkvilágbaj-nok stb.). A hiszen ilyen értelemben semmiképpen semhelytálló használata az utóbbi években villámgyorsan el-terjedt a mindennapi társalgás, de még inkább a rádiósmûsorvezetõk és nyilatkozók nyelvhasználatában. Mint-ha számukra nem is létezne az ugyanis mellérendelõ, amert okhatározói alárendelõ kötõszó, netán a kötõszónélküli, egyértelmû okadói kapcsolódás.

Íme néhány példa: „Nem mehetek dolgozni, ugyanismagas lázam van”,

„Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól” (nép-dal),

„Ne járj a mezõn, Ø temetõ van ott” (Tompa Mihály),

„Nem vagyok magam, Ø testvérim vannak, számosmilliók” (Vörösmarty Mihály).

Ezek a mondatok nyelvtanilag is, stilisztikailag is sok-kal pontosabbak, kifejezõbbek, árnyaltabbak, mint azírásom elején található négy mondat, amelyeket egy kiskiigazítással így lehetne pontosítani, akár a kötõszó el-hagyásával, akár a két önálló mondatra való bontással:

„X. Y.-nak sok a dolga, (ugyanis) ma a Magyar Rádió-ban járt, és ott…”,

„Nem kedvezett a szerencse X. Y.-nak, (mert) már azelsõ fordulóban kiesett”,

„Gyászol a Dél-afrikai Köztársaság. Tegnap (ugyanis)elhunyt legendás elnöke”.

Hadd fejezzem be cikkemet két szép, hiszen kötõszó-val összekötött okadó magyarázó utótagú mellérendeltmondattal, ahol fenti kötõszavunk használata abszolútkorrekt és rendkívül kifejezõ:

„Mi ne gyõznénk, hisz’ Bem a vezérünk…” (PetõfiSándor),

„A boldog emberek közé soroztatódom a sorsom-mal, hiszen tulajdonképpen … a szórakozásomat fizetikmeg” (Tersánszky J. Jenõ).

Sz. Györffy Sarolta

Nem mindig jó,hiszen túl gyakori…

Gyerekkoromban elég sokat utaztam az Eger–Putnokvasútvonalon. A háború után egy ideig marhavagonokbólalakították ki a kupékat, majd a kényelmi fokozatokat a 2.és 3. osztály felirat jelölte. (Úgy emlékszem, hogy ezen avonalon 1. osztály nem volt.) Ám rövid életûnek tekinthetõez a megkülönböztetés, mert a számjegyek helyett hama-rosan a PÁRNÁS és a FAPADOS szavak jelentek meg a ko-csik oldalán. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az utasok ülõ-helye egyszerû fapad volt.

Újabban a fapados melléknév jelentése bõvült, és kiter-jedt általában az olcsóbb ár megjelölésére. Az internetenerrõl ezt olvashatjuk: „A fapados szó eredetileg a vasútiközlekedésben jelent meg a 19. század második felében,amikor a 3. osztályt különböztették meg az ülések minõsé-ge és az általános komfort szerint.” Ugyanitt értesülhe-tünk arról, hogy a 20. század vége óta a légitársaságoknálvannak fapados járatok, s ezekkel „nagy teret hódítottak”.Ezt a sikert így minõsíti az egyik hír: „...az elmúlt évekbenMagyarországon is gyõzött a fapados forradalom.”

A légitársaságok fapados járatai, fapados jegyei, fapa-dos árai mellett az interneten ilyen kifejezésekkel is talál-kozunk: Fapados Autókölcsönzõ, Fapados Panzió, FapadosBisztró. Ez utóbbi így határozza meg önmagát: „egyedi stí-lusú gyorsétterem.” Ugyancsak az interneten olvasható afapados reptéri parkoló elnevezés, amelyrõl nem derül kipontosan, hogy a jelzõ a reptérre vagy a parkolóra vonat-kozik-e. Valószínûleg a parkolóra. No, és ne hagyjuk ki azta pénzintézetet se, amelyik fapados kölcsönt ajánl, azaz„szuperalacsony THM”-et.

Mint látjuk, a fapados szó használata igen széles körû.A vasúti közlekedés szavaként jelent meg elõször, majd alégitársaságok is átvették. Ezt követõen a legkülönbözõbbterületeken honosodott meg, és általában az olcsóbb díj-szabás, a kisebb kényelmi fokozat megjelölésére szolgál.

A jelentésbõvülés nem ritka jelenség nyelvünkben. Oly-kor stiláris értéke is van az így, névátvitellel keletkezettszavaknak. Elõfordul azonban, hogy ezek divatszókká vál-nak, amelyek a nyelvet egyhangúvá, szürkévé teszik. Úgyvélem, hogy a fenti példák is errõl tanúskodnak.

Dóra Zoltán

Fapados

Édes Anyanyelvünk 2014/4.14

A pletykálkodás régi emberi tulajdonság. A „hír-terjesztõk” (nevezzük így finoman a pletykálkodó-kat) azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy õk olyantitkok birtokában vannak, amiket kiszemelt szemé-lyeknek, esetleg „csak neked” jelszóval, elmonda-nak.

De nézzük meg, hogy miként írja le ezt a fõnevet aMagyar értelmezõ kéziszótár: pletyka, fn, biz Bizal-mas, tapintatlan, felelõtlen híresztelés.

Bizalmas: magánügy, nem tartozna senkire; köz-hírré tétele akár kínos is lehet.

Tapintatlan: a magánügy kiteregetése maga is ta-pintatlan, de a pletykák rendszerint rosszindulatúhíreket tartalmaznak.

Felelõtlen: hiszen ki tudja már azt, hogy kitõl in-dult el; aki továbbítja, talán még hozzá is fûzi, hogy„csak neked mondom el, de nem tõlem hallottad”.Tehát a hírterjesztõ nem vállalja a felelõsséget a va-lódiságáért.

A szociológia szerint rémhír akkor képzõdik, ami-kor az információ iránti kereslet meghaladja azintézményes csatornák által szolgáltatott hírekmennyiségét.

A pletyka lehet réteges: terjeszthetik a falusiasszonyok, a sportolók, a politikusok, a diákok stb.egymás közt, de e körökbõl gyakran ki is kerül.

Vannak közismert pletykások. Mikor falura köl-töztem, egy ottani ismerõsöm, akit a falu pletyka-fészkének ismertek, bemutatta a helységet, vitt ut-cáról utcára, és mesélt. Elmondta, hogy melyik ház-ban kik laknak, miféle emberek. Mindenkirõl min-

dent tudott. Vagy tudni vélt. Ez háromszor nõsült,az állandóan részeg, amaz veri a feleségét meg a gye-rekeit. Tudja, ki van jóban a polgármesterrel, és en-nek révén milyen elõnyöket szerez meg magának.Kitárult elõttem az egész település.

Nincs ott egy derék ember, egy szép család? Nem:a szép, a jó nem szokott a pletyka tárgya lenni.

A pletykának megvan az a tulajdonsága is, hogyolykor ahhoz kerül, akirõl szól. Ezt úgy fejezik ki: va-laki „tapintatosan”, de lehet, hogy jó szándékkal„visszamondja”. Ha a hír bántó, sértõ és nem igaz,akkor a benne szereplõ személy nyilatkozatot is te-het közzé, megcáfolva a hamis pletykát.

Vannak ún. pletykalapok. Ezeket azért veszik(már akik), hogy titkokat tudjanak meg híres színé-szekrõl, színésznõkrõl, politikusokról, ismert embe-rekrõl. Ezek olyan csontocskák, amiken el lehet rá-gódni. Társasági témává válhatnak.

A pletyka természetesen megjelenik az irodalom-ban is. Oscar Wilde érdekes megállapítása: „A vilá-gon csupán egy dolog van, ami rosszabb annál, hogybeszélnek róla. Az, hogy nem beszélnek róla.”

És a zenében? Csak kettõt említek: Rossini ismertvígoperájában (A sevillai borbély) Basilio zenemes-ter fejti ki a rágalom terjedésének sajátosságait:„mint gyenge szellõ, kezdetben szelíden lengõ, belo-pódzik a fülekbe...” Vagy gondoljunk ifjabb JohannStrauss sokak által ismert és kedvelt Triccs-traccspolkájára. Azt hallgatva szinte megjelennek elõt-tünk a pletykálkodó asszonyok, amint összebújvatrécselnek.

Nálam bizonyára megszakad a pletyka vonala,mert azt én nem továbbítom. Tartom magamat a ré-gi magyar közmondáshoz: „Ne szólj szám, nem fáj fe-jem.”

Láng Miklós

Pletyi

Bohókás nevû árukba ütköztem a piacon a minap.Egy afféle fekete ártáblán krétával odafirkálva az állt,hogy ubi. Vajon mi fán terem ez? – töprengtem el ma-gamban. Talán az uborkafán. Igaz, még a gimnáziumbantanultam egy latin mondást: ubi bene, ibi patria (ahol jónekünk, ott a hazánk), de ehhez legfeljebb annyi köze le-hetett, hogy az asszonyok szorgosan vásárolták és vittékhaza. Tudniillik az uborkát. Azt rövidítik mostanságubinak. Sõt még egy összetett fõnévben is találkoztam amókás nevû konyhakerti növénnyel. Az úgy hangzik,hogy kigyóubi.

Olyan ez, mint amikor a kisgyerek macinak becézi aplüssmackóját. Vagy amikor a kutyatulajdonosok gaz-diként emlegetik egymást. Az utóbbi esetben azt kifogá-solom, hogy az emberek mintegy a házi kedvenc nevé-ben nevezik így saját magukat, holott nem tudhatják,

hogy az eb, ha beszélni tudna, valóban ezzel a kedveske-dõ, becézõ szóval illetné-e õket.

De folytatom a piaci ripit, akarom mondani: riportot.Az „ubi”-fajták után következett a sali (saláta), a foki(fokhagyma), a pari (paradicsom), a burgi (burgonya) ésígy tovább. A grapefruit (ejtsd: grépfrút) pedig követke-zetesen úgy szerepelt a kofa-kiírásokon, hogy grepp.(Megjegyzem, a narancs és a citrom keresztezésével elõ-állított déligyümölcsöt a ’30-as években már kezdték ná-lunk úgy nevezni, hogy citrancs. Sajnos azonban még mi-elõtt általánosan elterjedt volna ez a találó és nagyjábólmagyaros szó, kitört a háború, és aztán hosszú évtizede-kig színét sem láttuk a külföldrõl behozott – mint akkori-ban nevezték – „gyarmatárunak”, amikor pedig végremár ismét láttuk, addigra elfelejtõdött a citrancs.)

Ám még az újabban divatba jött, „becézett” hazaigyümölcsök sorolását sem fejeztem be. Íme, a leg-szebb kiírás, amellyel piaci sétám során találkoztam:ropi cserkó. Így a ropogós cseresznyét becézik aBosin, meg még sokfelé. Hogy hol? Pedig a kedves ol-vasó már magától is rájöhetett volna: a Bosnyák téripiacon.

Kulcsár István

Ropi cserkóa Bosiról

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 15

Nem akarom azt a közhelyet használni, hogy a „gyorsu-ló idõvel” igyekeznek az emberek mindent rövidebben ki-fejezni. Nem is a mostanában elterjedt sms-nyelvre gondo-lok, hanem az évszázadok óta kialakult nyelvszokásra,amelynek egyik jellegzetessége az, hogy különbözõ módonrövidebben fejez ki bizonyos dolgokat a hétköznapi beszéd-ben és a nem hivatalos írásos szövegekben.

Legismertebbek ezek közül a város- és falunevek meg-kurtított változatai. A dunántúliaknak Almádi, Lelle,Szárszó, Kanizsa, Fehérvár, Füred stb. Balatonalmádit,Balatonlellét, Balatonszárszót, Nagykanizsát, Székesfe-hérvárt, Balatonfüredet jelenti. A Balaton körüli települé-sek elõtt szinte csak hivatalos szövegben marad ott a Bala-ton az összetételek elején. Ezekhez hasonlók a Duna, a Ti-sza melletti települések megrövidített változatai: ott Föld-vár Tiszaföldvár, Eszlár Tiszaeszlár; a Duna mellett Föld-vár Dunaföldvár, Kiliti Dunakiliti, Szekcsõ Dunaszekcsõ.Az ország más területein is szinte százával lehetne sorolnimég: Csaba Békéscsaba, Szoboszló Hajdúszoboszló, Vásár-hely Hódmezõvásárhely (de Erdélyben Marosvásárhely!),Gyarmat Balassagyarmat, Újhely Sátoraljaújhely stb.Szinte mindig az összetételek elsõ tagja marad el, de aCsongrád megyei Csanytelekbõl a telek maradt el, így lettCsany.

A híres személyiségek neveit is érdekes megfigyelni eb-bõl a szempontból. A külföldiek leginkább a vezetéknevük-kel szerepelnek: Stendhal, Dickens, Verlaine, Lamartine,Tolsztoj stb. Viszont Thomas Mann, Victor Hugo legin-kább keresztnévvel együtt.

A magyaroknál: Ady, Petõfi, Babits, Vörösmarty, Arany,Jókai, Radnóti. Érdekes, hogy azok, akiknek a vezetékne-ve keresztnév is lehet, teljes névvel szerepelnek: József At-tila nem marad József. Ugyanilyen megoldás van akkor, haa név mindennapos: Nagy Lajos, Nagy László, NémethLászló. Teljes nevet mondunk akkor is, ha egy ismertebb

személy neve régebben van a köztudatban, mint az újabbévagy kevésbé ismerté: Jókai Anna nincs Anna nélkül,Arany László is Lászlóval együtt használatos, a rossz emlé-kû Rákosi önmagában elég, de Rákosi Jenõ és Rákosi Vik-tor keresztnévvel együtt szokott szerepelni.

A híres emberekrõl elnevezett intézmények, utcák ne-vei is érdekes módon rövidülnek. A takarékosság néhanyelvi pongyolasággá változik, amikor önkényesen meg-változtatják a hivatalos neveket. A Petõfi Sándor sugárútnem Petõfi sugárút, a Kossuth tér nem Kossuth Lajos tér!Mindennapos nyelvi hanyagságnak vagyunk fültanúi,amikor a jármûveken így közlik a megállók nevét: Tavaszutca következik. Ilyen esetekben a névelõ kötelezõ: a Ta-vasz utca következik. Az intézmények elnevezése is lehetváltozatos: a Radnótiba járok azt jelenti, hogy a RadnótiMiklós gimnáziumba, de nem takarékoskodhatunk pl. aJózsef Attila vagy a Horváth Mihály nevû iskolákkal, itt ateljes nevet mondjuk: a József Attilába, a Horváth Mihály-ba. Furcsa volna a Józsefbe, Horváthba változat. Az vi-szont nyelvi figyelmetlenség, amikor a bemondók, rendõr-ségi szóvivõk Fejér megyét Fehérnek keresztelik. Alsó-Fehér megye Romániában van, ismert városa Gyulafehér-vár (Fehérvár), románul Alba Iulia.

Nyelvtani rövidítéseink közül kettõt említek. Az egyikvalóságos „hungarikum”, hiszen nem valószínû, hogy másnyelvekben (az ismertek között) elõfordul: az egyhangúigen válasz helyett igekötõt használunk. – Elmentek? – El.– Megetted a levest? – Meg. Az ismert nyelvekben használtelõképzõk, amelyek egy kicsit hasonlítanak a mi igekötõ-inkhez, nem használhatók önmagukban igenlõ válasz-ként. Francia példa: reviens-tu? (visszajössz?), a re- elõ-képzõ egyedül semmit sem jelentene, tehát az igenlõ vá-lasz oui (igen). A másik rövidebb megoldás nyelvünkben atárgy ragjának elhagyása birtokos személyjel után: kere-sem a táskám; hová tetted a könyved? Idegeneknek ezt ne-héz tanítani, mert harmadik személyben nem alkalmazha-tó, tehát nincs rá könnyen megtanulható szabály. Ezt érez-ni kell, mint sok egyéb nyelvi fordulatot. Milyen jó, hogyegy ötéves magyar gyerek már érzi!

Kovács József

Nyelvitakarékosság

Nem, nem a Forma 1-rõl (Formula 1-rõl) van szó, bárennek a világhírû versenynek sem értem a névlogikáját,de azt, hogy autóverseny, mégsem írhatták ki, hiszen azegyértelmû lenne, és talán le se lehetne védetni. No megvan Formula 2 is. Bár ez sem mond többet annak, aki elõ-ször hallja-olvassa, és tudni szeretné, mirõl van szó.

Újabban a kozmetikai iparban terjedt el a szörnyszó.„10 évvel fiatalabb lesz az XY formulától!” – olvasom.Nem krémtõl, kezeléstõl, arcpakolástól – nem: for-mulától. Ki találta ki elõször Magyarországon, hogy ezta semmitmondó, az adott kontextusban végképp min-dent elkenõ szót kell használni egy új kencére, receptre,kezelésre, bármire? Igaz, az eredeti nyelvekben semmond többet ez a szó, sõt inkább elfed.

Aztán kiderül, hogy valamiféle kozmetikai készít-ményt takar a formula, amelyet nem akartak, nem mer-tek lefordítani a forgalmazók. Hogy mitõl féltek, elkép-zelni sem tudom. Merthogy: „A dexpantenolt ésszõlõmagolaj-kivonatot tartalmazó ápoló formula hidra-tálja a bõrt”. Azaz nem a készítmény, a krém, arctej, arc-pakolás, zselé hidratál – hanem a formula! Vagy egy elõ-

nyös ajánlat: „Night Gel Ránctalanító A vitaminComplex Retinoid Formula 11 900 forint”. Állítólag so-kan dicsérik. Azt persze nem tudni, hogy mit takar, debiztos megéri.

Van, amikor egy bizonyos receptet, eredetet, metó-dust is jelenthet ez a szóelfedõ valami. Merthogy létezik„Norvég Formula Nappali Arckrém Szójával”. Így, csu-pa nagy kezdõbetûvel, és ez már a lefordított neve!Akárcsak a „Kakaóvajas Arckrém Light Formula”. Detalálkoztam olyan bátor újítóval is, aki lefordította azeredeti terméknevet: „Moisturizing Night Formula – éj-szakai mélyhidratáló arckrém”. De gyakoribb a keverés,hogy aszongya: „egyedülálló bõröregedést gátló formu-la”. (A márkanév mindegy: mindegyik márka járvány-szerûen vette át, honosította meg, szinte kartellszerûen,ezt a kifejezést.)

Az a szerencse, hogy beszédben azért még megma-radt a józan eszünk, és nem formulákat kérünk a drogé-riában, hanem arckrémet vagy kézápolót. Persze nem iskérünk, merthogy ki van rakva a polcon, és inkább csak adobozáról ismerjük fel, nem a formulájáról...

Elek Lenke

Ez az én formulám

Édes Anyanyelvünk 2014/4.16

A megakadásjelenségek – köznapi nyelven szólva nyelv-botlások – a beszéd folyamatosságát megszakító jelensé-gek. Ezek beszédünk természetes velejárói, mintegy egy-harmadát teszik ki. Létrejöttük oka, hogy beszélés közbena tervezés és a kivitelezés egyszerre zajlik. A beszélõ gyak-ran bizonytalan a közölni kívánt tartalomban, ugyanak-kor igyekszik állandó kontroll alatt tartani a beszéd terve-zési, kivitelezési, ill. artikulációs folyamatait. Mindezekmiatt a folyamatok összehangolatlanná válhatnak, ami abeszédben nyelvbotlásokhoz vezet. Az, hogy ezek a jelen-ségek gyakori elõfordulásuk ellenére sem okoznak különö-sebb zavart mindennapi kommunikációnkban, több dolog-nak köszönhetõ. Egyrészt mind a hallgatónak, mind a be-szélõnek szüksége van rájuk, hiszen ezek a hallgató szá-mára a megértéshez további idõt biztosítanak, míg a be-szélõ ezek által nyer idõt gondolatai összerendezéséhez, amegfelelõ szavak kiválasztásához, és a felmerülõ hibák ki-javításához. Másrészrõl viszont mind hallgatóként, mindbeszélõként mûködtetünk bizonyos tudatos vagy öntudat-lan hibajavítási folyamatokat, amelyek révén a nyelvbot-lások jelentõs része automatikusan korrigálódik. Amegakadásjelenségek két fõ csoportja a bizonytalanság-ból adódó jelenségek, amikor a beszélõ még nem biztosabban, hogy milyen nyelvi formát rendel majd hozzá a kö-zölni kívánt tartalomhoz; és a hiba típusú jelenségek,amikor a közlés nem a beszélõ szándékainak megfelelõenrealizálódik, vét a nyelv szabályai ellen.

A beszélõ tervezés közbeni bizonytalanságát a néma ésa kitöltött szünetek, az ismétlések, a töltelékszavak, anyújtások és az újraindítások jelzik. A spontán beszédbena néma szünetek a leggyakoribbak, a beszéd teljes idõtar-tamának átlagosan 20–30%-át teszik ki. Ezek azonbannem minden esetben megakadásjelenségek, ugyanis szá-mos egyéb funkciót is betölthetnek, mint például lélegzet-vétel, értelmi tagolás, gondolkodási vagy hatásszünet.Csak abban az esetben tekinthetõk megakadásjelenség-nek, ha a beszédtervezés során felmerülõ ellentmondásokfeloldására szolgálnak, a nyelvi kódolás módosításáranyújtanak lehetõséget, illetve a mentális lexikonban valókereséshez szükséges idõt biztosítják. A kitöltött szünet,vagyis a hezitálás megítélése lényegesen egyszerûbb, hi-szen ez minden esetben megakadásként értelmezendõ. Ahezitálás minden nyelvre univerzálisan jellemzõ, a beszéd-ben több funkciót is betölthet. A megnyilatkozások elejénáltalában beszédszándékot jelez, de utalhat a beszélõ ter-vezés közbeni bizonytalanságára, idõt biztosít a megfelelõlexikai egységek kiválogatásához, egyúttal jelzi magát akeresési folyamatot is. Mindezeken túl megjelenhet azegyes hibák kísérõjelenségeként, továbbá a javításhozszükséges idõt is gyakran a hezitálás idõtartama biztosítja.A magyarban többnyire az ö-re emlékeztetõ hangként va-lósul meg, de elõfordulhat mm, ömm, hm és khm alakok-ban is. Az esetek mintegy 10–15%-ában mindkét szünettí-pus megjelenhet szavakon belül is. A szavak hozzáférésinehézségeire utalnak az igekötõk, illetve az összetett sza-vak elsõ tagja után tartott szünetek, például: és akkor a pa-sik lesznek túl[öö]tengésben; azt hiszem, hogy a Kambo-dzsában készült portré[öö]fotókat választották. A tolda-lékok elõtt elõforduló szünetek pedig a grammatikai, illet-ve a szintaktikai tervezés zavarát jelzik, például: de mégkonkrétum[néma szünet]mokat nem tudok. Az ismét-

lés, amikor a teljes szó kiejtését követõen a beszélõ megis-métli azt (és akkor ott ott elmondtam egy sztorit arról,hogy mi hogy indultunk), szintén a beszélõ bizonytalansá-gát jelzi, és a szünethez hasonlóan a mentális lexikonbanvaló kereséshez, illetve a közlés tartalmi és formai felül-vizsgálatához biztosít megfelelõ idõt. Idõnyerésül a beszé-lõk gyakran alkalmaznak töltelékszavakat is; azaz a köz-lésbe szervetlenül beékelõdõ, tartalmilag nem illeszkedõszavakat vagy szókapcsolatokat. Napjaink leggyakrabbanalkalmazott magyar töltelékszavai a tehát, hát, így, ilyenés az úgyhogy. Az elõzõekkel rokon jelenség a nyújtás is,amely egy beszédhang idõtartamának megnövekedését je-lenti; újraindításról pedig akkor beszélünk, amikor az ak-tivált és félig kiejtett szót a teljes szó kiejtése követi, példá-ul: átny- átnyomja õ is az õ gondolatát a te fejedbe.

A hibajelenségek úgy jönnek létre, hogy a beszélõ meg-nyilatkozása – szándékával ellentétesen – valamilyen mér-tékben hibás lesz. A különféle típusú hibák a beszédterve-zési folyamat egyes szintjeihez köthetõk. A tervezés kezde-ti szakaszának (gondolati tervezés) hibái a freudi elszólásés a malapropizmus. Az elsõ esetben olyan szavakat vagyszókapcsolatokat mond ki a beszélõ, amiket eredetilegnem tervezett, így sokszor kínos helyzetek jönnek létre,például: délelõtt az elõdöntõk alatt neki volt a második leg-jobb melle… már hogy a mellúszásban a második legjobberedménye. Malapropizmus esetén a beszélõ egy a használ-ni kívánt szóhoz hangalakjában hasonlító szónak tévesenmás jelentést tulajdonít (pl.: restaurál a rekonstruál he-lyett). A nyelvi tervezés formai részének „üzemzavara”eredményezi a különbözõ grammatikai hibákat, mint a té-ves egyeztetések: egy bizonyos generációnál vannak ez anagy probléma; mikor mászik a szád szélén és a kis lábávalbeleakad a bajuszomba; tárgyrag hibás használata: abankban lehet a legkönnyebben pénzet termelni; vagy a jel-zõs szerkezetek hibái: egy fehér póló fiatalemberrel. Gon-dolatainkat egyszerre többféleképpen is megfogalmazhat-juk, így gyakran az egyes alakok egyszerre aktiválódnak;ezek versengésébõl jönnek létre a szó- és szerkezetvegyü-lések, azaz a kontaminációk: ott mindig nagy a jövés-forgás, jövés-menés, sürgés-forgás; már mindet lenyegel-tem (a lenyeltem és a lelegeltem keveredése). A lexikálishozzáférés hibás mûködése miatt elõfordulhat, hogy egyszó helyett a közlésben egy téves alak jelenik meg, amit té-ves szótalálásnak hívunk: nappalin, meg a költségtérítése-sen is ugyanannyi volt most a korhatár korhatár? pont-határ; nem túl jó, de legalább nem lóg a hajamba hajam-ba? szemembe. Ugyanezen folyamatnak a hibája a „nyel-vem hegyén van” jelenség, amikor a beszélõ tudatában vana jelentésnek, fel tudja idézni a szó morfológiai sajátossá-gait, szótagszámát, ritmusát, egyes részeit, a teljes szótazonban nem: az ügyes hmm öö hogy hívják? nyomozó. Azartikulációs tervezés mûködési zavarai sorrendiségi hi-bákhoz vezetnek. Anticipációkor egy késõbb következõelem elõreugrik: én nyárson húst sü nyárson sült húst sze-retnék; perszeverációkor egy már elhangzott elem újramegjelenik: van még körömlakklemosóm, amit Pestrõl ha-zamostam hazahoztam; míg a metatézis alatt hangcserétértünk: távvezetéket javítanak a feteke Fekete sas utcában.A tervezés utolsó szintjét, az artikulációt a kiesések (az õfeladata lesz az alapkoeográfia kialakítása), betoldások(nem lehet száz százalékig elérgedett) és cserék (bizonyosokok fiatt miatt) jellemzik, ezek azonban rendkívül ritkajelenségek.

A megakadások vizsgálatának célja a beszédprodukciórejtett folyamatainak megismerése. Ugyanazon produkci-ós szabályokkal hozzuk létre az ép és a hibás közléseket,így a hibák okainak megismerésével következtethetünk azép folyamatok sajátosságaira is.

Gyarmathy Dorottya

A szerzõ az MTA Nyelvtudományi Intézete Fonetikai Osztá-lyának tudományos munkatársa. (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Beszédünkmegakadásjelenségei

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 17

Használható-e mai szövegben a hûnalak? Vagy csak a hûen elfogadható?

A hûn és a hõn forma régies alakvál-tozat, utóbbi némi jelentésmódosulás-sal néhány állandósult szókapcsolatbanhasználatos: hõn áhított, hõn szeretett. Akérdezett hûn alakkal inkább régebbiirodalmi mûvekben találkozhatunk (pl.Gyulai Pál: Mi hûn szeretsz…), de isme-rõs lehet egy-két keresztény énekbõl (pl. „Óh, hadd szeresse-lek. Hûn s igazán!” – Hallelujah 301), valamint egy nemrégi-ben elterjedt, ismeretlen személytõl származó aforizmából (ittinkább rímkényszerbõl): „Szeretni egyet, szeretni hûn, szeret-ni szívbõl sohase bûn.” Ma inkább a hûen, valamint az enyhénrégies, választékos híven alakot alkalmazzák a nyelvhasználók.A négy alak közül egyik sem tekinthetõ helytelennek. Adottnyelvváltozattól, szövegtípustól, beszédhelyzettõl függ, melyi-ket megfelelõbb használni.

Melyik a helyes: évadára vagy évadjára?

A kérdezett szóalakok használata ingadozik. Mindkét for-ma elõfordul a beszélt és írott nyelvben, egyik sem tekinthetõtehát helytelennek. A -ja/-je egyes szám harmadik személyûbirtokos személyjel jellemzõen magánhangzóra végzõdõés/vagy egytagú és/vagy két, illetve kettõs mássalhangzóra vég-zõdõ tövekhez járul. Azonban a j-s alakok a j nélküliek rovásá-ra terjednek. Újabb kölcsön- vagy jövevényszavaink általábana j-s alakot kívánják (l. É. Kiss–Kiefer–Siptár: Új magyarnyelvtan, 206–209).

Miként, mibõl alakulhatott ki az a kifejezés, hogy egy dologvalaminek szakasztott mása, vagy hogy szakasztott olyan, mint amásik?

A Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótárának ötödikkötetében található (elfogadható) magyarázat szerint: „oly ha-sonló valakihez vagy valamihez, mintha azzal egészen egy, sbelõle vétetett s választatott volna el.” Azaz: mintha belõle sza-kasztották volna. A szótár készítõi analógiás példát is hoznak:hasonló – mintha belõle hasították volna (le vagy ki).

Az Osiris-féle Helyesírás 906. oldalán ez áll: kerékpár-meg-õrzõ. Vajon mi indokolja a kötõjelet? Ugyanezt az írásmódotadja meg a helyesiras.mta.hu is, azzal magyarázva, hogy a hat-nál több szótagú többszörös összetételeket kötõjellel tagoljuk.Csakhogy ez a szó mindössze hat szótagból áll.

Okkal hívja föl figyelmünket az OH.-ban található ellent-mondásra. Természetesen mind az Osiris Kiadónál megjelentHelyesírás címû kötetben, mind a helyesiras.mta.hu keresõ-motorja által fölkínált találatok között lehetnek hibák. Való-ban különös azonban, hogy ugyanaz a hiba mindkét helyenelõfordul. A magyar helyesírás szabályainak jelenleg érvényes,11. kiadása alapján a többszörös összetételeket hat szótagigegybeírjuk. A kerékpármegõrzõ hat szótagból áll. „A jelöletlen(ragtalan elõtagú) tárgyas összetételek tagjait mindig egybeír-juk […] Nem írhatjuk külön a jelöletlen tárgyas összetételeketakkor sem, ha valamelyik vagy mindkét tagjuk maga is össze-tett szó” (AkH. 11. 123c). Vagyis a kérdezett szót egybe kell ír-ni. A magyar helyesírás szabályainak eggyel korábbi, 1954-benérvénybe lépett, 10. kiadása a következõket tartalmazta: „Ha atöbbszörös összetétel egybeírva nagyon hosszú volna, a kötõje-les írást alkalmazzuk, vagyis a magában is összetett taghoz amásik tagot kötõjellel kapcsoljuk[…]. Ha az összetétel két fõ-tagja már önmagában is összetett szó, a két fõtag közé a világo-sabb tagolás érdekében kötõjelet teszünk” (AkH. 10.217–218). Valamivel késõbb: „A többszörös összetételek közül

a három szóelembõl állókat gyakran, a háromnál több szó-elembõl állókat többnyire kötõjellel tagoljuk” (AkH. 10. 396).Tehát ekkor még nem tartalmazta a szabályzat a szótagszámlá-lási szabályt. Ezt az 1984 óta érvényes, 11. kiadás készítõi okkalmódosították, mivel túl nagy teret engedett a bizonytalanság-nak. Elvégre kinek mi számít „nagyon hosszú”-nak? Ki tesz kü-lönbséget aközött, hogy „gyakran” és „többnyire”? Nem vélet-

lenül kényszerültek a 10. kiadás készítõia szabály alóli kivételek sorolására. Azemberi hiba érthetõ, a helyesiras.mta.hu esetében viszont az egybeírástvizsgáló szoftver algoritmusában lehet aprobléma. (Ezt az oldal fenntartói le-vélben is megerõsítették, és a hibát ki-küszöbölik.) A szótárhiba és a szoftver-hiba közötti egybeesés minden bi-

zonnyal csupán a véletlen mûve.

Helyes-e, és ha igen, melyik: megfázít vagy megfáztat vala-kit?

A megfázít szótározott szó, pl. a Czuczor–Fogarasi-féle Amagyar nyelv szótárában szerepel: „Okozza, hogy megfázzékvalaki vagy valami” (IV. 220). A szóra a Google 505 találatotadott. A megfáztat grammatikailag helyesen képzett szó, azon-ban szótárakban nem szerepel, és az internetes keresés semhozott eredményt.

Mi a foganatosítás szó töve? Az, hogy fog? Lehet, hogy foga-nat? De akkor honnan és fõleg mikor keletkezhetett? Amíg afog ige, addig a foganat fõnév. De hogyan lehet a valós értelmételképzelni?

A foganatosít abszolút töve a fog ige, amelybõl az -an mozza-natos igeképzõvel keletkezett fogan szavunk. A képzõ itt azesemény kezdetét jelöli, vö. (fel)röppen. Régies formája:foganik. Az -ik képzõ a magyar nyelv történetének egy szaka-szában a szenvedõ igékhez járult, pl. tör (cselekvõ) ~ törik(szenvedõ). A fogan(ik) szó jelentése tehát ’elkezdik megfogni,megragad(tatik), [késõbbi alakja szerint] fogantatik’ (bõveb-ben lásd: http://www.nyest.hu/hirek/a-magyar-nyelv-hosies-harca-a-szenvedo-szemlelettel).

A(z) -(a)t fõnévképzõ: fogan(ik) (ige) > foganat (fõnév). Je-lentése ’(meg)foganás, érvénybe lépés’. Régen pl. használták avmit foganatba helyez, tesz vagy vesz kifejezést, amely annyit je-lentett: ’valaminek az érvényesítésére gyakorlati intézkedése-ket tesz, azaz foganatosít’ (l. A magyar nyelv értelmezõ szótá-rának foganat szócikkét). A(z) -(o)s melléknévképzõ: foganat(fõnév) > foganatos (melléknév). Az -ít pedig igeképzõ: foga-natos (melléknév) > foganatosít (ige). A Zaicz Gábor-féle Eti-mológiai szótár szerint a származékok elsõ írásos elõfordulása:fogan (1405 körül), foganat (1416 után), foganatos (1416 után),foganatosít (1833). A foganatosít tehát nyelvújítás kori szó, va-lójában már 1795-bõl adatolható (Debreceni magyar gramma-tika, 327; Magyar Merkuriushoz toldalék, 43), ekkor azonbanleírói a szót képtelenségnek nevezték, s gúnyos hangon szóltakróla – lényegében a szavakat „nyakra-fõre” képzõvel/képzõk-kel ellátó neológusok ellenében. 1843-ban már magától értetõ-dõen használták (Törvénytudományi mûszótár). Errõl bõveb-ben l. Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótára c. munkájá-nak megfelelõ szócikkét.

Az okostelefon analógiájára minden okos készülék nevétegybeírjuk: okosbicikli, okosóra, okossütõ, okoslámpa? Vanolyan eset, amikor külön kell írnunk (okos grillsütõ)?

A kérdezett szavak nincsenek szótározva. Ám az okos szóezekben a példákban nem alkalmi jelzõnek, hanem összetételielõtagnak minõsül, ezek ugyanis nem pusztán arra utalnak,hogy az okos- elõtaggal ellátott készülékek sokat tudnak, ha-nem külön típust jelölnek. Tehát okostelefon, okoshûtõ,okosbicikli, okosóra, okossütõ, okoslámpa, sõt okosgrillsütõ.

Szûcs Gábor

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2014/4.18

LMBT

Nem szeretem a rövidítéseket. Törhetem rajta a fejem, mitjelentenek benne az egyes betûk. Nagyon sok szó kezdõdikugyanazzal a betûvel. A rövdítésszótárakban sokszor egy betû-csoporthoz egy csomó megfejtés tartozik, esetleg egyik sem az,amelyiket keressük. Nem is tudom õket megjegyezni, mertnem beszédesek. Kimondani sem kellemes õket, különösen,ha csupa mássalhangzóból állnak.

Azt pedig különösen utálom, ha rendes közhasznú szavakatelhasználnak valamilyen nem szalonképes fogalom rejtjelezé-sére. A fenti rövidítésben két betû nemzetközi szót jelöl: leszbi-kus és biszexuális, a harmadik öszvérszót: transznemû, a negye-dik a meleg szó rövidítése. Angol változatban az M helyett Gáll, ez a franciából az angolba átment gay szónak a rövidítése,amelynek eredeti jelentése ’vidám’, de most már csak a homo-szexuális férfiak jelölésére használják.

Ha a szóban forgó csoportra semleges, tapintatos összefog-laló elnevezést keresnek – nem „politikailag korrektet”, mertennek a politikához semmi köze –, javasolni tudom a máshajla-múak kifejezést. A másság most úgyis nagyon divatos, néme-lyek szemében kifejezetten érték. Összefoglalni nemcsak úgylehet, hogy mindent elmondok, aztán összevonom a szavakkezdõbetûjét, hanem úgy is, hogy az összevont fogalom együt-tes lényegét ragadom meg.

Spa

Elkeserítõ, hogy a gyógyvizek hazájában újabban a fürdõketidegen elnevezéssel illetik, ráadásul egy magyarul nagyonrosszul hangzó szóval: spa: Hungarospa, Karos Spa... Elõszörazt hittem, ez is betûszó, aztán megtudtam, hogy egy belgahelység nevébõl ered, ahová már a római idõkben is jártak für-dõzni az emberek. Legyen a nyugatiaknak! De hát nálunk is

fürdõztek már a rómaiak is. Kis túlzással, ha valahol megfúrjáka földet Magyarországon, gyógyvíz jön föl. Alig hiszem, hogyBelgiumban több fürdõ van, mint Magyarországon. Több ok-kal nevezhetnék akár világszerte fürdõnek a fürdõt, mintspa-nak, de hogy mi itthon az õ elnevezésüket használjuk, azigazán méltánytalan. Ha már idejönnek, biztosan megtalálnáka fürdõt akkor is, ha Gyógyfürdõ van kiírva, esetleg mellé záró-jelben: (spa).

Aspektus, struktúra, innováció

A minap egy tévébeszélgetésben egy újságíró elõször elné-zést kérve használta az aspektus szót, de utána sem jutott eszé-be egyik magyar megfelelõje sem: szempont, nézõpont, tekintet,hanem továbbra is az aspektust használta, még vagy tízszer. Tu-dományos elõadás sem hangzik el az aspektus szó nélkül. Ez aveszélyes: ha már eszükbe sem jut a magyar szó!

Ugyancsak gyakran használják a struktúra szót, amely szintenyelvtörõnek számít magyarul a kezdõ hármas mássalhangzómiatt, és szintén pontos magyar megfelelõje van: az õsi szerszóból képzett szerkezet szavunk. Ugyanezzel a három mással-hangzóval kezdõdik a stratégia szó, amely most elõtérbe kerülta Nyelvstratégiai Intézet megalakulásával. Mondták már isme-rõseim, hogy csúnya ez az elnevezés, de a stratégia szó helyettnemigen van megfelelõ magyar szó, a terv ugyanis kevesebb.

Egy konferencián egy hölgy azt fejtegette, hogy az innová-ció más, mint az újítás, mert az innovációban benne van a meg-valósítás, az elterjesztés is. Vajon hogyan különböztetik megazokban a nyelvekben, amelyekben csak az innováció szó léte-zik? Azt hiszem, az újításba is bele lehet érteni a találmánytvagy az ötletet és annak megvalósítását is.

Az olyan idegen szó, amelynek nincs magyar megfelelõje,gazdagíthatja szókincsünket, de amelyik meglévõ magyar szótszorít ki, az egyértelmûen rontja a nyelvet.

Buvári Márta

SZÁLKÁK

KettesnyelvünkBalázs Géza – Minya Károly 100 anyanyelvi írása

Egy zongora... Mintha négykezest játszanának rajta a feke-tés borítón – velem szemben. Így nem értem a címbeli kulcssza-vakat: kettesnyelvünk, anyanyelvi, száz, írás. Mit akarnak? Aszerzõk nyelvészek, de ez a könyv nem úgy néz ki, mint egy szá-raz elméletekkel teli kiadvány, sokkal inkább elegáns és vissza-fogott. Elõször csak belelapozok: látom, rövid kis írásokat rejt,már-már szösszeneteket; a címek változatosak, gyakran játé-kosak, helyenként megtévesztõk, vagy csak mást hoz a szöveg,mint amit a cím sejtet.

A könyv elején Hanthy Kinga és Pomogáts Béla írnak elõ-szót, illetve ajánlást, amibõl kiderül, hogy a nyelvvel való fogla-latosság itt inkább játékként jelenik meg, hogy a szövegek aMagyar Nemzet Hétvégi Magazinjának nyelvmûvelõ rovatábólálltak össze könyvvé. Aztán elõkerülnek a nyelvmûvelõ, nyelv-mûvelés szavak is, melyek elvileg értelmezési szempontkéntszolgálnak az olvasáshoz.

Elõször csak egy-egy címre leszek figyelmes, elõbb ezeketaz írásokat olvasom el, aztán mégis úgy döntök, jobb, ha elölrõlkezdem szépen sorban haladva. Úgy a harmincadik oldal utánmegint váltok: inkább szerzõ szerint olvasnék. Névsor szerintaz elsõ ötvenet, majd a következõ ötvenet. Számomra így leszteljes a kép.

Minya tanár úr kötetnyitó írása magyarázza a Kettes-nyelvünk cím történetét (Édes kettesnyelvünk). Írásai szaksze-rû nyelvészeti magyarázatokkal szolgálnak (Káderek és káde-rinák), de „a szakszerûség és az egyszerûség nem zárja ki egy-mást” (22) nála sem; játékos, humoros címekkel él (Bánathájés dédiszitter), gyakoriak az irodalmi utalások (A térerõ-fejlesztõ alkalmaztatottsága), s minduntalan elõkerül a színház– például egy-egy szó apropójaként (Tirpákia), no meg a foci(Bebambult olaszok). A tanító – ámbár egyáltalán nem kiokta-

tó – célzatú szövegek kontextusát a mindennapok adják: azelmúlt karácsony (Fapados forradalom és ûrutazás), má-sodosztályú futballmérkõzések (Csínes passz), finn barátoklátogatása (Lócafocisták). Így ez a fajta nyelvészkedés élet-szerûvé válik, a mindennapiságból merít.

Balázs tanár úr kötetzáró írása (Irodalminak nevezettnyelvmûvelés) összegzi a nyelvmûvelõi magatartás lénye-gét: „a nyelvmûvelõ nem haragszik az emberre. Egyáltalánnem haragszik: megállapít, felmér, elemez és (esetleg) véle-ményt mond, tanácsot ad” (208). De ezek a szövegek nem-csak nyelvmûvelésrõl szólnak, hanem egy-egy szó (Minden-ki piréz), kifejezés (Megosztó egyéniség) vagy csak úgy, anyelv kapcsán (Nyelvutánzók) a mindennapjainkban valóeligazodást segítik, rávilágítanak olyan tudatos vagy kevés-bé tudatos emberi játszmákra (Második mondatok), ame-lyek megnehezítik ugyan, de érdekesebbé is tehetik életün-ket. A nyelvész mellett gyakran kiszól a szövegekbõl a nép-rajzos is (Méhecskék), aki humorral kezeli azt is, amikor õmaga jár pórul (Muffin, toast), vagy csak ironizál egy-egy je-lenségen (Rejtélyes apróhirdetések), reklámszövegen (Abútorajánlat hermeneutikája).

Hiába kaptam „értelmezési szempontot” a könyv elején,a végére úgy éreztem, hogy egy másfajta füveskönyvet olva-sok – olyan nyelvgyógyító gondolatokat (Márai Sándor),melyek a hamisság és igazság (Csáth Géza) almáriumán(Fekete István) keresztül nyelvi bölcsességeket és bohósá-gokat (Jókai Mór) tartalmaznak, mivel a szerzõk nem ad-hatnak mást, csak mi lényegük (Madách Imre). S e lényeg-keresés a kötet elolvasásában rejlik! (Inter, Budapest, 2014.219 oldal, ára: 2450 Ft)

Magyari Sára

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 19

Saját nyilvános blogom (világhálós naplóm) egyik mintájaKorzenszky Richárd atyának a Tihanyi kalendáriumban éven-te közreadott naplója. A másik: Sz. Tóth Gyula Tanári noteszsorozata, amelynek az idén már a 8. kötete jelent meg. A szer-zõ nevében az Sz. életútjának jeles helyeire utal: Szigetvár (ottszületett), Szeged (1972-ben ott végzett francia–orosz szakon),Szekszárd (ott tanított a Garay Gimnáziumban és a Tanítókép-zõ Fõiskolán).

A naplóíró tanár természetrajzaA Zsolnai Józsefet köszöntõ könyv kapcsán ismerkedtem

meg vele, kiderült, három utcával lakik arrébb. Figyelemmelkíséri napilapos nyelvi publicisztikáimat, reagál rájuk – a nap-lójában is. Egy betegség következtében korán nyugdíjba vo-nult, felesége javasolta neki a naplóírást. Mellette rendszere-sen úszik a Széchenyiben, és boldogan „unokázik”. Igazi befo-gadó, de elkötelezetten értékközpontú, a világra nyitott és ér-zékeny értelmiségi magatartás az övé. Vagyis határozott érték-rendje van, ez részben francia nyelvi mûveltségébõl, irodalom-szeretetébõl, pedagógiai tapasztalatából is következik. S attólis értelmiségi, hogy folyamatosan gondolkodik, töpreng, ele-mez és véleményt mond mindennapi világunkról, értékren-dünkrõl, a legkisebb atrocitásoktól kezdve a nagy politikai ese-ményekig. Véleményével nem biztos, hogy mindenki egyetért,de az értelmiségnek nem is az a feladata, hogy mindenkivelegyetértsen. Ritka jó tulajdonsága (franciás hatás?), hogy sen-kit nem sért, így a vele akár ellentétes véleményen lévõk sembántódhatnak meg.

Érezhetõen fáj neki, hogy pusztul az értelmiségi lét: csök-kennek a fórumok, fogynak a közösségek, egyes szerkesztõsé-gek, ha egyáltalán válaszolnak egy beküldött írásra, olykor tisz-teletlenül teszik, s többnyire nem fizetnek. Fáj az is, hogy – bármegvan minden tudományos háttere, sõt kisdoktorija is – aPhD-fokozatot formailag nem tudta teljesíteni. Tudna még ta-nítani, de lassan letesz róla. Ettõl függetlenül belül és maga kö-rül pedáns rendet teremtett. Reggel a Széchenyiben kezd, azu-tán dolgozik: olvas, ír, franciát tanít (az egész embert tanítja,nem csak a nyelvet), recenzeál, levelezik.

Közös bennünk az is, hogy értékeli a szombathelyi FûzfaBalázs irodalomtanítási törekvéseit (Balázs a leggyakrabbanemlített személy a naplókban). És öröm számára az, hogy elsõnaplójának megjelenése óta többször meghívják beszélgeté-sekre. Értékelem rendszeretetét, pedantériáját, kicsit moso-lyogva olvasom, hogy a szomszédnak rendkívül cizellált, udva-rias levelet ír arról, hogy vasárnap ebéd után nem illik füvetnyírni (a válasz sem marad el), a másiknál macska-ügyben in-terpellál (a macska a kertjébe piszkít, sõt a könyvein is átmász-

kál), többször hiányolja a civil beleszólást: miért nem szóla-lunk föl jogaink érdekében (pl. a Széchenyiben, ahol gyakoriaz üzemzavar, mégis évente emelik a jegyek árát, és akkor semcsökkentik, ha például több medence nem üzemel). Megértempersze, kicsit én is így gondolkodom. De már sokszor nememelek szót.

Három utcával arrébb lakom, pontosan tudom, hogy mimindennel igyekszünk egymásnak programot szervezni: nyá-ron valamelyik oldalról mindig építkeznek, csiszolnak (flexel-nek), értelemszerûen hétvégén nyírnak füvet, a környék összesmacskája a kertben randevúzik (nekünk is van egy), a kandú-rok megjelölik az ajtót, a lábtörlõt, összesározzák a kocsi tete-jét (ebben a nyest is benne van), a ház elõtti utcai kiskertbe,melyet a Virágzó Zugló programba bekapcsolódva virágokkalültettem tele, a kutyasétáltatók elõszeretettel végeztetik dol-gukat a kutyájukkal, egyesek nyilvánosan a ház elõtt dobáljákel a szemetet, olykor bedobják az udvarba is, a napilapot pedigrendszeresen kilopják a postaládából. Mit tehet az ember?Naplót ír. Meg úgy védekezik, hogy a szomszédokkal jó kap-csolatot ápol, a macskákkal kiegyezik, a szemetet és a kutya-sz..t összeszedi, az újságokat pedig lemondja.

Összehasonlítunk, emlékezünk, felejtünk

Naplóit rendszerint egyetlen éjjel végigolvasom. Érdekeskicsit más szemszögbõl visszatekinteni az elmúlt évre. Hogy miaz, ami mindkettõnket bosszantott, s mi az, aminek (egymástólfüggetlenül, de ezek szerint mégis együtt) örültünk. Az is érde-kes, hogy mi az, amit én észre sem vettem, vagy mi az, amit ész-revettem, de elfelejtettem. A napló arra jó, hogy reflektáljunkés emlékezzünk. De az ember másik igen fontos tulajdonságaa felejtés. Felejtés nélkül valószínûleg mindannyian hamar abolondokházában találnánk magunkat. A naplóolvasás kíván-csiság is. Mert mi folyamatosan összehasonlítunk. Hogy él egyhozzánk hasonló nyugdíjas kolléga? Mindennapjait a rendsze-res úszás mellett az olvasmányok, az írás, a meghívások, a ba-rátságok, az unokák nevelgetése, no meg a kis zuglói kert ápo-lása tölti ki. Mindezt keretezik az élet apró és nagyobb esemé-nyei. Egy jellemzõ történet: két kis unokájával (5 és 10 évesek)futni mentek a kerület nyilvános sportpályájára, majd a pályaszélén labdáztak. Erre odament az õr: itt labdázni tilos. Ha ér-telmiségünk hisztérikus válfaját képviselnénk, akkor õ ott énmeg itt cifrát mondanánk. A tanár úr fegyelmezetten tudomá-sul vette, késõbb visszament az õrhöz, és tájékozódott. (A jópedagógus nem hiszterizál, hanem tájékozódik.) Majd leveletírt az önkormányzatnak. Hogy lehet az, hogy egy olimpikon ál-tal vezetett sporttelepen tilos egy kerületi lakosnak és unokái-nak a pálya szélén labdázni? Ahol és amikor senkit se zavar-nak. Abszurd. A kerület lapjai tele vannak azzal, hogy az ön-kormányzat mennyit áldoz testedzésre: úszójegytõl nyitott pá-lyákig. Konkrétan ez a sportpálya: nyitott. S vajon ha van egyabnormális sportvezetõ, aki megtiltja a labdázást, akkor miértnem mûködik a civil kurázsi: az õr miért nem mondja, kedvesnagyapa, ott az épület mögött labdázzanak, ott nem látja ez amarha fõnök. Vagy egyszerûen miért nem foglaljuk el mi, civi-lek a pályát? Odamegyünk, futunk, labdázunk, focizunk. Ki-hívják ránk a rendõrséget? Fegyveres õröket állít majd a sport-vezetõ és az önkormányzat a nyitott pálya bejáratához? Vároma történet folytatását a Tanári notesz 9.-ben… Mert nincs végeezeknek az ügyeknek. Pedig éppen ideje, hogy vége legyen.

Most, hogy végiglapozom a köteteket, látom, 2012-ben sze-repel egy bejegyzés: A piros 7-es szociológiája. Én meg a feke-te 7-est írom folyamatosan. Õ „lassú” hetesnek nevezi. Ugyan-abban a megállóban szoktunk rá felszállni. – Sz. Tóth Gyula atanárok ritka fajtájához tartozik. Mondhatni: a ritka, védendõés olvasandó fajtájához. (1–2. Mikro-Borgisz Bt., 3–8. Hungaro-vox, Budapest.)

B. G.

OlvasónaplóSz. Tóth Gyula

Tanári notesze (1–8.)

NÉVJEGY

Sz. Tóth Gyula 1972-ben végzett a szegedi JATE fran-cia–orosz szakán. Tanított a szekszárdi Garay János Gimná-ziumban, részt vett a Zsolnai-programban, 1978-tól a szek-szárdi Tanítóképzõ Fõiskola, 1981-tõl az Oktatáskutató In-tézet munkatársa, 1984–1988 között Halászteleken a „kö-vetõ” iskola igazgatója. Törökbálinton 12 évfolyamos fran-cia nyelvtanítási programot dolgozott ki, irányította a ven-déglátás-turizmus szakmacsoportot, tanított érettségi utániszakképzõ iskolákban. Egyetemi doktori címet szerzett pe-dagógiából. Rendszeresen publikál, 2008-tól jelennek megévente Tanári notesz címmel naplókötetei.

Édes Anyanyelvünk 2014/4.20

Új alapszabály, új elnökség. Az Anya-nyelvápolók Szövetsége 2014. május 10-éntartott elnökségi ülésén dr. Vörös Józsefügyvéd jelenlétében megvitatta a törvényiváltozások miatt szükségessé vált új alap-szabály tervezetét. Az ASZ 2014. május24-én tartott közgyûlése az új alapszabálytellenszavazat nélkül elfogadta. Az új alap-szabály megváltoztatta Szövetségünk ne-vét, a hivatalos név ezentúl: Anyanyelv-ápolók Szövetsége Egyesület, de minden-napi használatban mind a régi név, mind arövidítés (ASZ) maradhat. A törvény korlá-tozza a vezetõ tisztségviselõk számát, ezérta Szövetséget ezentúl elnök és két alelnökvezeti. Bár a jelenlegi vezetõség mandátu-ma még két évig szólt, az új alapszabályéletbelépésével együtt a vezetõség lemon-dott. A közgyûlés az új alapszabály szerintmegválasztotta a következõ idõszak vezetõtisztségviselõit. Elnök: Juhász Judit, al-elnök: Balázs Géza és Kerekes Barna-bás. A korábbi elnökségi tagok tiszteletbe-li elnökségi tagként folytatják tevékenysé-güket. A tiszteletbeli elnök továbbra isGrétsy László.

*Lõrincze-díj. Az ASZ mint alapító

Grétsy László javaslatára megszünteti ASzép Magyar Nyelvért Alapítványt, mertaz alapítvány elérte célját, és támogatásokmár nem érkeznek. Az alapítványtól aLõrincze-díj az ASZ-hoz kerül, és továbbrais évente lesznek kitüntetettek.

*Bárczi Géza ünnepi esztendõt hirdetett

meg a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány ab-ból az alkalomból, hogy a jeles nyelvtudós120 éve, 1894. január 9-én születettZomborban.

*Érdi Katalin olvasónk elküldte nekünk

fiának, a 17 éves Érdi Róbertnek azt az írá-sát, amellyel fia a Teleki Blanka Gimnázi-um 2013–14. évi irodalmi pályázatának el-sõ helyezettje lett. A munkát terjedelmemiatt nem közölhetjük, de azt igen, hogy a„Mióta itt hagytál (Monológ poraidhoz)”címû pályamû szerzõje e mûvében elhunytnagyapjára emlékezik. A nagyapa pedignem más, mint szövetségünk körünkbõlnemrég eltávozott fõtitkára, Maróti István.Úgy látszik, az alma csakugyan nem esikmessze a fájától! (G. L.)

*Lõrincze Lajos születésének 100. évfor-

dulója lesz 2015-ben, ezért anyanyelvi ésmás mûvelõdési szervezetek összefogásá-val Lõrincze-év szervezõdik. A tervezettprogramokból: Pápán nyílik meg a 49. ma-gyar nyelv hete, az anyanyelvi juniálisesszékonferenciája (az MNYKNT rendezé-sében) Lõrincze Lajos sokoldalú munkás-ságát mutatja be, az ASZ november 13-ánátadja a Lõrincze-díjat, november 25-énSzentgálon Lõrincze-napok kezdõdnek. AVeszprém Megyei Könyvtár kiadvánnyal, aMagyar Nyelvõr különszámmal emlékezikLõrincze Lajosra.

*Életének 79. évében 2014. május 27-én

elhunyt Domokos Péter nemzetközi hírûirodalomtörténész és nyelvész, a finnugornyelvû irodalmak és népköltészet kutatója,tanára. Temetése 2014. június 23-án volt aFarkasréti temetõben.

É. Kiss Sándor (1914–1984)születésének centenáriumára

2014. február 7-én a hajdúhadházi FöldiJános Könyvtárban és Mûvelõdési HázbanÉ. Kiss Sándor nyelvész, pedagógus éshelytörténész, Hajdúhadház díszpolgáraszületésének 100. évfordulójára emlékez-tünk. É. Kiss Sándor hadházi kisbirtokosszülõk tehetséges gyermekeként tanítói-nak javaslatára tanult tovább a DebreceniReformátus Kollégiumban, majd a debre-ceni egyetemen szerzett magyar–latin sza-kos diplomát. Késõbb középiskolában taní-tott, s a hadifogság után az oktatás terüle-tén töltött be vezetõ funkciókat, a Debrece-ni Tanítóképzõ Fõiskola igazgatóhelyette-seként ment nyugdíjba.

É. Kiss Sándor köztiszteletnek és köz-kedveltségnek örvendett. Tudományos ésismeretterjesztõ munkásságának fõ terüle-tei a névtan, a nyelvjárások, a nyelvmûve-lés, a helytörténet. Munkássága ahhoz arégióhoz kötõdött, ahol élete nagy részéttöltötte, elsõsorban Hajdúhadházhoz, vala-mint Debrecenhez. A Hajdúhadház hely-neveirõl írt könyvméretû tanulmánya(1968, 1970) a maga nemében párját ritkít-ja, s a Csûry Bálinttól is igen elismerõen ér-tékelt, a hajdúhadházi földmûvelés mun-kamenetérõl és szókincsérõl írt szakdolgo-zata sem véletlenül került posztumusz ki-adásra (1995). Bölcsészdoktori értekezésé-ben a krakkói magyar bursa (= egyetemidiákszálláshely, ill. annak testülete) 15–16.századi magyar névanyagát dolgozta felnagy mûvelõdéstörténeti háttérrel (1964,megjelent: 1970). Kiadványok, szakcikkekmellett nyelvmûvelõ-ismeretterjesztõ cik-kek egész sorát írta a debreceni, valamintországos napilapokba, folyóiratokba. Éle-térõl, munkálkodásáról jó összefoglaló azegyik, már posztumusz könyvéhez („Értsdis a szót…!”, 1988) Sebestyén Árpád pro-fesszortól való bevezetõ. Nekrológját is õírta a Magyar Nyelvbe. Az ünnepségre sú-lyos betegen már csak jókívánságait küld-hette, február 12-én elhunyt.

A centenáriumi megemlékezésen a pol-gármesteri köszöntõ után, illetve késõbbis, diákok olvastak fel É. Kiss SándorHajdúhadházzal kapcsolatos írásaiból segy vele készült interjúból. Magam általá-ban beszéltem nyelvészeti, helytörténetimunkásságáról. Zétényi Tamás csellómû-vész, É. Kiss Sándor unokája zeneszámo-

kat adott elõ. Majd É. Kiss Sándor lánya,Katalin (nyelvész, egyetemi tanár) ismer-tette a centenárium alkalmából meghirde-tett tanulmányi pályázat eredményét, ésadta át a nyerteseknek a család által finan-szírozott díjakat. A megemlékezésen É.Kiss Sándor családja (özvegye és két gyer-meke) egy ösztöndíj-pályázati felhívást ismeghirdetett, amit É. Kiss Sándor másiklánya, Piroska (díszlet- és jelmeztervezõ)olvasott fel. Ezt a megemlékezésrõl is be-számoló Hajdúhadházi Lapok 2014. febru-ári számában szintén közzétették. Az É.Kiss Sándor Ösztöndíjat egy kiemelkedõtanulmányi eredményû és szerény körül-mények közt élõ általános iskolás és egyhasonló középiskolás hadházi diák nyerhe-ti el: fejenként évi 100 000 forintot. Az ösz-töndíj-pályázati felhívás így végzõdik: „É.Kiss Sándor tehetségén és szorgalmán kí-vül annak köszönheti tudós tanárrá válá-sát, hogy olyan kiváló iskolákban tanulha-tott, amelyek lehetõvé tették az egyszerû,szegény családok kiváló gyermekeinek to-vábbtanulását. É. Kiss Sándor maga isszívügyének tekintette a tehetséges fiata-lok tanulását, boldogulását. Ezzel az ösz-töndíjjal szeretné a család méltóképp élet-ben tartani É. Kiss Sándor szellemét”. Acentenáriumra É. Kiss Sándor munkáibólegy kis könyv is megjelent, amely publiká-cióinak bibliográfiáját és fényképeket istartalmaz (Hajdúhadház. Helytörténeti ésnyelvészeti írások). (A. Molnár Ferenc)

Beszélni nehéz!-körvezetõk28. országos anyanyelvi tábora

Kéthetente, délutánonként a diákokkalfelolvasnak, hangsúlyokat jelölnek, szöve-geket értelmeznek, szépkiejtési és nyelviversenyekre készítenek fel – õk a Beszélninehéz!-körvezetõk, tanárok, akik 28. alka-lommal táboroztak, beszélgettek, tanul-tak, ismerkedtek Siklóson június 30. és jú-lius 5. között. A rendezvény házigazdájaAradi Éva tanárnõ volt, aki a szakmai fog-lalkozások mellett szûkebb pátriájábólgazdag programot állított össze: ormánságiés pécsi kirándulás, városnézés (Zsolnay-negyed), a közeli gyógyfürdõk meglátoga-tása. A reggelek Kerekes Barnabás és Va-dász Zsuzsa mondatjelölés-programjávalkezdõdtek, majd nyelvészeti, irodalmi, mû-vészeti elõadások váltották egymást. Kife-jezetten a nyelvészet napja július 4-e volt,amikor Wacha Imre, Kováts Dániel,Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna és BalázsGéza adott elõ. A programot számos helyiszervezet, vállalkozó mellett az NKA és azASZ is támogatta. Jövõre Nyíregyházáravándorol a rendezvény.

*A 22. országos ifjúsági anyanyelvi

tábor (a korábbi legendás csongrádi tábor)egy kis vándorlás után 2014-ben új helyreköltözött: Széphalomra. A tábor szervezõ-je, Kerekes Barnabás bejelentette, hogy AMagyar Nyelv Múzeuma és a közeli Múze-umkert panzió jó lehetõséget kínál a táborletelepedésére. Idén is csaknem ötven fia-tal vehetett részt a jutalomtáborban.

Élõ tájnyelvek – eredményhirdetésAz ASZ 2014. évi anyanyelvi pályázatá-

nak (Élõ tájnyelvek. A magyar nyelv tájigazdagsága) díjkiosztó ünnepsége május24-én ünnepélyes keretek között zajlott leaz ASZ közgyûlésén, a Petõfi Irodalmi Mú-zeumban. A bírálóbizottság vezetõje, dr.Juhász Dezsõ egyetemi tanár értékelte apályázatot, majd átadta a díjakat. A helye-zettek: ifjúsági kategória I-I. (megosztott)

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 21

helyezett Both Csaba Attila (50 E Ft), GionKatalin (50 E Ft). II-II. (megosztott) helye-zett Tücsök Dorottya és Krizsai Fruzsina(35 E Ft), Husvéth Veronika (35 E Ft).Könyvjutalom: Bacskó Józsefné, Marika –Szigetvári Zsófia, Mecser Szilvia. Felnõttkategória I. (megosztott) helyezett IványiTibor (100 E Ft), dr. Kovács Lehel István(100 E Ft), II. (megosztott) helyezett Dé-nes Ágota (70 E Ft), dr. Zágorec-Csuka Ju-dit (70 E Ft), Gazdag Vilmos (70 E Ft),Lõrincz József (70 E Ft), III. (megosztott)helyezett: Bincze Diána (60 E Ft), dr.Durucz Istvánné Makláry Magdolna (60 EFt), Hegedûs János (60 E Ft), Nagy MátéAndrás (60 E Ft), Parapatics Andrea (60 EFt), IV. (megosztott) helyezett: Bella Éva(50 E Ft), dr. Horváth József (50 E Ft),Kiss Kálmán (50 E Ft), Marsovszki Viktó-ria (50 E Ft), Salamon Ferenc Sándor (50 EFt), Szilvási Csaba (50 E Ft). Könyvcso-mag: Gábor Ferenc, Kántor Katalin,Schmidtné Németh Edit. A pályázat anya-gából készülõ kötet várhatóan november13-án, a magyar nyelv napján jelenik meg.

Az elsõ nyelvésztáborrólés a negyedik anyanyelvi juniálisrólJúnius harmadik hetében lezajlott az

elsõ nyelvésztábor és a negyedik anyanyel-vi juniális Sátoraljaújhelyen és Szép-halomban, a megújult Kazinczy Múzeum-ban és A Magyar Nyelv Múzeumában. Aszervezõk mindkettõt a nyelvi kérdésekiránt érdeklõdõknek, tanároknak, diákok-nak hirdették meg, és családi programnakis javasolták a környék számos kulturális,turisztikai lehetõsége (múzeumok, mûem-lékek; libegõ, bob, kalandpark) miatt. Alegfiatalabb résztvevõ 3 éves, a legidõsebb75 éves volt. Érkezett elõadó Szlovákiából(Kassáról) és Romániából (Temesvárról)is.

A nyelvésztáborra és az anyanyelvi ju-niálisra legalább egy éjszakai szállást kér-ve 42-en regisztráltak. Az elõadások láto-gatottsága 15–50 fõ között váltakozott. Aprogram fénypontja, a szombati esszékon-ferencia 40, a délutáni elõadások 40–50,mindkét múzeumot számítva az esti kultu-rális programok (interaktív kiállítások,koncert, népi tánc, tûzugrás stb.) pedigtöbb ezer fõt vonzottak a környékrõl és tá-volabbról. A Szabó Balázs Bandája kon-certre természetesen megtelt A MagyarNyelv Múzeuma.

A nyelvésztáborban és a juniálison elõ-adást tartottak (sorrendben): Pusztay Já-nos, Magyari Sára, Bencze Lóránt, PölczÁdám, Minya Károly, Széplaki Erzsébet,

Rácz János, Kugler Nóra, Balázs Géza,Kováts Dániel, Máté László, Juhász Dezsõ,Pomogáts Béla, Baranyai Katalin, FráterZoltán, Fehér József, A. Molnár Ferenc,Nyiri Péter, Kiss Róbert Richard, KorbulyPéter, Hujber Szabolcs. Kapcsolódó ren-dezvények voltak: a múzeumok éjszakája,a XII. nemzetközi vad- és halételfõzõ ver-seny, Kosztolányi-fotókiállítás, Nyelvész-kedõ írók (Fráter Zoltán), a Kettesnyel-vünk és a Gyümölcsneves könyv bemutató-ja, az MTVA Montágh Imre Testületénekinteraktív bemutatója, megemlékezés Ka-zinczy sírjánál, kosztümös tárlatvezetésTörök Zsófiával és Kazinczy Ferenccel, élõTetten ért szavak, Az év szava (2013) kihir-detése, néptánc, tûzugrás… A nyelvésztá-borról és juniálisról több alkalommal be-számolt a Magyar Katolikus Rádió, a Ma-gyar Televízió híradója és a Kossuth rádió,az elõadások nagy részét rögzítette aZemplén Televízió. Jelen volt a nyest.hustábja is. Az esszékonferencia anyagát köz-li a Nyelvünk és Kultúránk címû folyóirat,valamint válogat belõle A Múzsák Kertjecímû széphalmi kiadvány is. Az esemény-rõl készült fényképek megtekinthetõk awww.e-nyelv.hu képtár rovatában.(Manyszi)

KiadványokBalázs Géza–Minya Károly: Kettesnyel-

vünk. 100 anyanyelvi írás. Inter, Budapest,2014.

Beder Tibor: Apadó fájdalom. Hetedikjavított és bõvített kiadás. Pro-Print, Csík-szereda, 2014.

Beder Tibor: Egymás közt magyarul.Cikkek, tanulmányok, méltatások. Pro-Print, Csíkszereda, 2013.

Bura László: A többszólamúság ösvé-nyein. Nyelvészeti tanulmányok. StátusKiadó, Csíkszereda, 2013.

Hajdú József Ferenc: A writter fogal-mai. Graffiti lexikon. Budapest, 2014.

Hála József: Tudósok, kutatók, gyûjtõk.Néhány fejezet a magyar néprajztudományés muzeológia történetébõl. L’Harmattan–MTA Néprajztudományi Intézete, Buda-pest, 2014.

Hódi Éva: Ha szóra nyitod ajkad...Nyelv és nyelvmûvelés a Délvidéken. Szé-chenyi István Stratégiakutató Társaság,Ada, 2014.

Juhász Valéria – Kegyesné SzekeresErika (szerk.): Társadalmi nem és nyelv-használat 2. Válogatott szemelvények azangol és a német szakirodalomból. SzegediEgyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsõokta-tási Kiadó, 2013.

Kiss Kálmán: Túrterebes földrajzi ne-veinek története. Partiumi Füzetek, 77.Varadinum Script, Nagyvárad, 2014.

Kriza János: Vadrózsák II. Kriza JánosNéprajzi Társaság, Kolozsvár, 2013.

Nyelvünk és Kultúránk, 2013. 1–4.Rácz János: Gyümölcsneves könyv.

Inter, Budapest, 2014.Szenczi Ibolya: Kádár Lajos élete és

munkássága a népi írói mozgalom tükré-ben. Csongrád, 2010.

Szívós Mihály: A jeltõl a kódig. Rend-szeres szemiotika. Loisir, Budapest, 2013.

Szívós Mihály: A jelaktusok elmélete.Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest,2014.

Az év eseményeibõl2014. október 3–5. Szemiotikai tájké-

pek. 12. Semiotica Agriensis, Eger2014. október 11. Nyelv és közösség.

Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Napok, Ada2014. október 17–19. Szép magyar be-

széd verseny, Sátoraljaújhely2014. november 3. Nyelv – irodalom –

identitás. Az MNYKNT konferenciája, TITStúdió

2014. november 6–8. 46. Kazinczy Na-pok, Kassa

2014. november 7–8. Országos Kossuthretorikai és szónokverseny, ELTE

2014. november 11. A magyar nyelvnapja, gála, Vigadó

2014. november 13. 14.00 A magyarnyelv napja. Az ASZ ünnepi programja, aLõrincze-díjak átadása, Péntek János elõ-adása, az Élõ tájnyelvek címû kötet bemu-tatója, Petõfi Irodalmi Múzeum

2014. november 24. 6. Hálózatkutatáskonferencia, ELTE–MSZT

2014. november 27–28. Új nézõpontok:generációk nyelve. Az ELTE Mai MagyarNyelvi Tanszékének konferenciája

*Az Édes Anyanyelvünk új és régi szá-

mai folyamatosan kaphatók: PolihisztorKönyvesbolt, 1053 Bp., Múzeum krt. 17.www.polihisztorkonyv.hu, Magyar NyelviSzolgáltató Iroda, 1148 Bp., Örs vezér tere11. fszt. 1. www.e-nyelv.hu, A MagyarNyelv Múzeuma, 3980 Sátoraljaújhely-Széphalom, valamint a szerkesztõségben:Petõfi Irodalmi Múzeum (minden szerdán15.00–16.00 óra között).

Kiemelt hírlapárusok, ahol lapunk2014-ben még kapható: 1052 Budapest,Városház u. 3–5., 1062 Budapest, Nyugatitér aluljáró, 2146 Mogyoród, Erdõszél u.2/a, 6000 Kecskemét, Kodály tér 9., 6722Szeged, Kárász – Dugonics tér 1., 3500 Mis-kolc, Tiszai pu.-csarnok, 3200 Gyöngyös,Páter Kiss Szaléz u. 22., 7600 Pécs, Indó-ház tér, 7400 Kaposvár, Berzsenyi u. 1–3.,Kaposvár Pláza, 8800 Nagykanizsa, Fõ út1., 9400 Sopron, Széchenyi tér, 9700 Szom-bathely, MÁV-csarnok, 8200 Veszprém,Kossuth u. 1., 4026 Debrecen, Péterfia u.18., 5000 Szolnok, Rozgonyi u. 1.

A lapunkba szánt cikkeket a továb-biakban Hujber Szabolcs szerkesztõ-ségi titkárnak küldjék: ea.szerkesz-toseg@gmail.com. Szerkesztõségi fo-gadóóra: szerda 15.00–16.00 (PetõfiIrodalmi Múzeum). A Hírek – tudósí-tások rovatba szánt információkat amegjelenés elõtti 40. napig várjuk abalazsge@due.hu címen.

Édes Anyanyelvünk 2014/4.22

Mindenekelõtt a 2014. évi 2. számban közölt rejtvények he-lyes megfejtését adjuk meg.

I. Játékos szóösszetételek. 1. Al + fa = alfa. 2. Bor + dó =bordó. 3. Jó + tét = jótét (lélek). 4. Lõ + szer = lõszer. 5. Óv +oda = óvoda. 6. Ad + ás = adás. 7. Zár + lat = zárlat. 8. Fon +etika = fonetika. 9. Sarj + ad = sarjad. 10. Elem + ez = ele-mez. 11. Sor + vad = sorvad. 12. Agy + al = agyal. 13. Só + vár= sóvár. A 150 éve, 1864-ben született jeles nyelvész: BalassaJózsef.

II. Hétszer hét. 1. Satrafa. 2. Szegecs. 3. Odavisz. 4. Szépség.5. Fõispán. 6. Fogaras. 7. Szlovén. A megjelölt átlóban olvasha-tó fürdõszobai kellék a szappan, a sorok 7, 4, 5, 3, 1, 2, 6 formá-ban való átrendezése után pedig a szivacs.

III. Magánhangzó teszi a szót. 1. Bigott bagett. 2. Cifra cefre.3. Derék durák. (A remek römik megfejtés szellemes, de„többesszámúsága” miatt nem fogadható el.) 4. Fonák fenék.5. Görbe garbó. 6. Habart hóbort. 7. Lusta lista. 8. Szerény szu-rony. (A bamba bomba szintén elmés, de nem felel meg eléggéa meghatározásnak.) 9. Török torok. 10. Záró zéró. A megol-dások, mint látható, ábécérendben következnek egymás után.Aki erre felfigyelt, némi segítséget kapott a megfejtéshez, erreazonban szándékosan nem utaltunk, mert megítélésünk sze-rint túl nagy könnyítés lett volna.

IV. Szójátékos csattanó. Nekünk mindegy, rakodhatunk hol-nap is!

A sorsolásban való részvételhez szükséges pontszámot el-érõ megfejtõink közül ezúttal a következõknek kedvezett aszerencse: Dr. Berta Mária, Szolnok, Nagy Imre krt. 15–17. I.10. (5000); Dörnyei László, Celldömölk, Szentháromság tér 2.1/2. (9500); Halmos Erzsébet, Kazincbarcika, Tavasz. u. 1/4.(3700); Holló Lászlóné, Budapest, Kõvágó u. 6. 7/30. (1108);Horváth Erzsébet dr., Gyõr, Dessewffy u. 6. (9024); KovácsErika, Eger, Grónay u. 9. 5/4. (3300); Rottkel Judit, Dunake-szi, Dr. Legindi István u. 6. fszt. 4. (2120); Somogyi Ferenc,Felsõörs, Szegedy R. u. 9. (8227); Turányi Zoltán, Budapest,Bessenyei u. 32/b (1202); Zámecsnikné Bezerédi Anikó, Be-rettyóújfalu, Tardy út 5. (4100). Nyereményük a Tinta Könyv-kiadó jóvoltából Kiss Gábor és Bató Margit „Tájszavak – Amagyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai” címû köny-ve. A nyerteseknek gratulálunk!

A Pontozó új feladványaiI. Szólásokból szólást! Megfejtõinknek a következõ tizen-

két meghatározás mindegyikére a definíciónak megfelelõ, ál-talában kétszavas szólást kell megtalálniuk. Ha az odaillõt vá-lasztották, akkor a meglelt szólások kezdõbetûibõl egy tizen-harmadik szólást olvashatnak össze. Minden megtalált szólá-sért 1 pont jár, s ha a megfejtés telitalálatos, azaz a „mesterszó-lást” is beküldik olvasóink, az további 8 pontot ér. A hibátlanmegfejtés értéke 20 pont.

1. Elszökik, elmenekül:2. Meglóg, meglép:3. Megrendszabályoz:4. Nagyon beteg, igen nyavalyás:5. Hirtelen megbetegszik:6. Nevetséges hibát követ el:7. Valakit kiutasít:8. Széles körben elhíresztel:9. Valakivel szándékosan összevész:

10. Felállással az étkezés végét jelzi:11. Hallgatózik, figyel:12. Idegesen várakozik:

II. Két évforduló. Rejtvényünkben a magyar irodalom kétismert alakja szerepel. Ahhoz, hogy nevüket megtalálják, so-ronként két-két meghatározásra kell válaszolniuk, de úgy,hogy az elsõ meghatározás utolsó betûje (betûjegye) és a má-sodikra adott válasz elsõ betûje (betûjegye) azonos legyen. Hamegfejtõink jó válaszokat adtak, akkor ezek a közös betûk ad-ják egy 110 éve (október 7-én) született költõ családnevét. Hamegfelelõen átrendezik a sorokat, akkor a két részbõl álló vá-laszok utolsó betûibõl egy 40 éve (október 23-án) elhunyt drá-maíró családnevére bukkanhatnak. Mindegyik sor helyes meg-találásáért 2 pont jár, s ha a két évfordulós költõ, illetve író ne-vére is rábukkannak, az még nevenként 3 pontot ér. A telitalá-latos megoldás tehát 20 pontot jelent.

1. Védi a fejünket + agyabugyál:2. Sportos biztatás + imavégszó:3. Kiváló + éhes gyomor teszi:4. Eleve (latinul) + csúf, ronda:5. Tengeri bandita + hegyi állat:6. Származik + hajóféle:7. Értékes fém + az Operaház építõje:

III. Rejtõzködõ elemek. Tizenöt meghatározást adunk. Haa válasz helyes, abban – intarziaszerûen – egy kémiai elem ne-ve is ott rejtõzik. Minden helyes válasz egy pontot ér, de ha amegfejtés telitalálatos, akkor a tizenöt elem megtalálásáért 5jutalompont is jár. Tehát a megfejtés összértéke ez esetben 20pont.

1. Királyságellenes személy jelzõje:2. E dunántúli megyénk neve eredetileg egy szláv

személynév volt:3. Társadalmi réteg vagy szakma speciális szókincse:4. Ókori római eredetû temetkezési építmény:5. Az áldozati ostyát tartó kehelyszerû fedeles edény:6. Egészen aprócska:7. Az alpesi népek sajátos énektechnikája:8. Ókori görög város Argosztól északkeletre:9. Szóban vagy zenei formában élõ néphagyomány:

10. Újfasiszta:11. Minden idõk egyik legjobb labdarúgója:12. Csipkevirág, a nõszirom rokona;

nevét egy német orvosról kapta:13. Korunk allergikus népbetegsége:14. Csillagvizsgáló:15. Történelmi vidék Romániában:

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Lako-dalmi logika címû, túloldali rejtvény csattanóját kell bekülde-niük. A helyes megfejtés értéke 25 pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 85pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy annak megszerzõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv tulajdonosalehessen. A feladványok megoldását 2014. december 1-jéigtessék elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Bu-dapest, Károlyi u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjének e-mailcímére: gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek jó szórakozást és sikeres megfejtéstkívánnak a a rejtvények készítõi:

Gerley Imre (III.), Grétsy László (I.),Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.)

PONTOZÓGrétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2014/4. 23

Szójátékos csattanó Új szavak, kifejezések(81.)

Nem szótározott szavaktárháza

bebíró – idegen, betelepült, sok helyen:gyüttment, Szegeden: vízmosta embör

cimetes – fahéjas, pl. porcukor (Békés)

csajos este – nõk közösen (férfiak kizá-rásával) szervezett programja

élményhétvége – kikapcsolódást szol-gáló hétvége (reklámkifejezés)

fészkes fõváros – a székesfõváros gú-nyos megnevezése

geoládázik – túrázik, a geocaching moz-galomban vesz részt

görzenál – gördeszkapálya

haspóló – divatos, a hasat szabadon ha-gyó nõi ruhadarab

hegyi tej – fehér kiválasztódás a barlangoldalán

heringparti – tumultus, zsúfoltság (vil-lamoson, autóbuszon)

Hétrétország – az Õrség másik neve

kabinos vonat – a fülkés vonat másikmegnevezése

kilépõ – a balkon, erkély kisebb (csak ki-lépést lehetõvé tevõ) változata

kulturhiszterizálás – mûvelõdési kér-dések túlreagálása

pápaszemes maki – a Fülöp-szigetekitarsier majom neve. Kb. 20 cm, egész napmozdulatlan, két óriási szeme van, egyszer-re csak az egyikkel pislog.

térkõ – járdalap, kültéri járólap

tipikus titán-elv – ti tán tudtok vele va-lamit kezdeni? (társalgási szólás)

végállomásozó járat – végállomásratartó, majd a forgalomból kiálló járat (BKV-szaknyelv)

youtuber – állandóan a közösségi meg-osztó oldalon (a YouTube-on) csüngõ sze-mély

zsírprofi – nagyon profi

A rovat 1998–2010. közötti, mintegy ezerszónyi anyagát tartalmazza a Jelentés a ma-gyar nyelvrõl. Új szavak, kifejezések (szerk.Balázs Géza) címû kötet, amely megrendel-hetõ itt: iroda@e-nyelv.hu. Új szavakatajánlhat/közzétehet itt is: www.szomagya-rito.hu. 2015-ben megjelenik a Jelentés amagyar nyelvrõl új kötete.

B. G.balazsge@due.hu

LAKODALMILOGIKA

– Az ifjú menyecskeboltban dolgozik – mondjaaz egyik lakodalmi vendéga másiknak.

– Honnan tudod?(A választ az ábra szá-

mozott soraiban rejtettükel.)

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40041

1. Az intertextualitás és egyébstilisztikai jellemzõk vizsgálata

szabadon választott 20–21. századimagyar elõadók és zenekarok

dalszövegeiben

Paul Verlaine Költészettan címû versé-ben egyértelmûen fogalmaz: zene és szövegösszetartoznak. Maga a szövegvers is a dal-lamversbõl alakult ki, amely továbbra ismegõrizte a rímet, a ritmust, a zeneiségetmint stíluseszközt. Azonban a komolyzenefejlõdésének (operák, táncdalok), a populá-ris kultúra térhódításának (beatkorszak)köszönhetõen a szövegvers nem vált egyed-uralkodóvá. A mai magyar elõadómûvé-szek közül sokan igyekeznek dalaikat líraitartalommal megtölteni és párbeszédet lét-rehozni a klasszikus szerzõk szépirodalmimûveivel. „Látszólag annyi az érzékelhetõkülönbség az »alanyi« költõ és a »dalszö-veg«-költõ között, hogy a költõalany azadott alkalommal a szöveg vagy dal mögérejti-e magát” – írja Kemsei István Bere-ményi Géza dalszövegeinek elemzésekor.

A pályamunka írójának feladata, hogyaz intertextualitás vizsgálatából kiindulvakészítsen önálló stilisztikai elemzést sza-badon választott 20–21. századi magyar ze-nekarok és elõadók dalszövegeirõl. A pá-lyamunka írója több szempontból is meg-közelítheti a témát. Középpontba helyez-heti egyetlen elõadó vagy zenekar dalszö-vegeinek intertextuális-stilisztikai elemzé-sét, de az intertextualitás eszközeit is,amelyeket különbözõ szerzõktõl származódalszövegeken vizsgál. Továbbá a pálya-munka írója azt is tanulmányozhatja, hogyegy bizonyos irodalmi alkotás hogyan idé-zõdik fel különbözõ dalszövegekben. A for-rásként felhasznált dalszövegeket, irodal-mi alkotásokat vagy egyéb szövegeket adolgozat mellékletében szöveghûen közöl-jék.

Ajánlott szakirodalom:

Harmath Artemisz 2012. Játék a hi-ánnyal: A Lovasi-dalszöveg mint kortárs lí-ra. In: Kacér romok: a kortárs magyar lírá-ról. Pesti Kalligram. Budapest. 191–196.

Kemsei István 2009. Bereményi Géza:150 dalszöveg Cseh Tamás zenéjére. Kor-társ Online. http://www.kortarsonline.hu/2009/06/beremenyi-geza-150-dalszoveg-cseh-tamas-zenejere/4111

Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna 2005.Az intertextualitás tanításának lehetõsé-ge. In: Magyar Nyelvõr 4: 462–472.

Tóth M. Zsombor 2012. Zene és szöveg.A dalszövegek helye „Az irodalom határte-rületei” érettségi tételtípusban. In: Anya-nyelv-pedagógia 3. http://www.anyp.hu/cikkek.php?id=413

Ajánlott források:

Slam Poetry Magyarország, slampoetry.hu, Zeneszöveg.hu, www.zeneszoveg.hu

Gonda Zsuzsa

2. A nagy háború nyelvi lenyomata.Az elsõ világháború közkatonai

dokumentumainak nyelvi jellemzõifrontnaplók, frontszolgálati hírek és

küldemények, tábori és családilevelezések alapján

Az elsõ világháború nyelvi hatásánakvizsgálatához sokféle szövegtípus áll ren-delkezésre. Az Országos Széchényi Könyv-tár már 1914 óta tudatosan gyûjtötte ésrendszerezte a háborús dokumentumokat.A tagolt és feltárt gyûjtemény egyik részekéziratos anyag, a hadba vonultak naplói,levelezése. (Az Arcanum Kiadó CD-re írvamegjelentette.) A kisnyomtatványokról isforrásközlések állnak rendelkezésre, a ke-leti front tábori lapjainak (pl. Pøemysli Új-ság) szövegét is közölték már. Az egyes me-gyei levéltárak, nagyobb múzeumok is ren-delkeznek elsõ világháborús forrásközle-ményekkel.

Mit érdemes vizsgálni? A szókészlet ele-meit, hiszen számtalan jövevényszó kerültnyelvünkbe, az új jelenségek megnevezésé-nek változatait (pl. bádogos hús, azaz kon-zerv). A szövegek nyelvtani és stilisztikaiapparátusa attól érdekes, hogy a dokumen-tumok létrehozóinak újszerû, szokatlan amegörökítés mozzanata. Az iskolai emlé-kek, a háborús propaganda, a cenzúra, azirodalmi vagy lektûrélmények, a levelezésitanácsadók, illemtanok mind meghatároz-zák a kifejezésmódot. A forrásközlésekmegtartják a szövegek eredeti helyesírását,ezt azonban nem ajánljuk vizsgálati szem-pontnak. Annál érdekesebb a pragmatikaimegközelítés: milyen körülmények közöttkeletkeztek és hogyan hatottak ezek a köz-lemények? Milyen nyelvváltozatot használa szerzõ? Katonatiszt, haditudósító? Vala-milyen szakszolgálat tagja, mint példáulCsáth Géza, akit katonaorvosi szolgálatravonultattak be? A vizsgálat szorítkozhatnéhány szerzõ terjedelmesebb írására (pl.naplók), vagy választhatják a rövidebb mû-fajokon belül több szerzõ azonos szövegtí-pusba tartozó közleményeinek összeha-sonlító vizsgálatát. Minden esetben csatol-ják ezeket mellékletben a pályamû szöve-géhez.

Ajánlott szakirodalom:Cser András 2000. A történeti nyelvé-

szet alapvonalai. Pázmány Péter KatolikusEgyetem, Piliscsaba.

Hanák Péter 1973. Népi levelek az elsõvilágháborúból. In: Valóság, 1973/3. 62-87.

Oláh Sándor: Nyelvi sztereotípiák egyházaspár elsõ világháborús levelezésében.Megtalálható: www.antroport.hu/lapozo/tanulmanyok

Pléh Csaba – Síklaki István – Terestyé-ni Tamás szerk. 1998. Nyelv, kommuniká-ció, cselekvés. Osiris Kiadó, Budapest.

Szenti Tibor 1988. Vér és pezsgõ. Harc-téri naplók, visszaemlékezések, frontver-sek, tábori és családi levelek az elsõ világ-háborúból. Magvetõ Kiadó, Budapest.

Szõts Zoltán Oszkár 2011. Az OrszágosSzéchényi Könyvtár elsõ világháborúsgyûjteménye. Könyvtári Levelezõ/Lap.2011. 8. sz.

Szarvas Rita

3. „Az éneklõmesternek: zsoltárének”.A magyar zsoltárfordítások változásai.

Egy vagy több szabadon választottzsoltár fordításának történeti

(nyelvi-stilisztikai) bemutatása

A bibliafordításoknak szigorú kritériu-moknak kell megfelelniük. A zsoltárfordí-tás a Biblián belül is sajátos szövegfordítás:énekelt szöveg fordítása a dallam lejegyzé-se nélkül. Mai fogalmaink szerint kettõsmegközelítésben vizsgálható: egyrészt„szent szöveg”, tehát a fordító a lehetõ leg-nagyobb szöveghûségre törekszik, más-részt eredetileg énekelt szövegként szép-irodalmi szöveg, melynek létrehozására afordító egyéni stílusa, társadalmi és nyelvihelyzete fokozottan hatással van.

A pályamunka írója mindezek figyelem-bevételével írjon összehasonlító elemzést,melyben vagy egy adott zsoltár fordítástör-ténetét követi nyomon a kezdetektõl (a kó-dexek korától) a modern fordításokig, nap-jainkig, vagy választhat egy nagyobb nyelv-történeti korszakot (pl. a kódexek korát, areformáció korát, a 20. századi modern for-dításokat), s ennek a korszaknak a zsoltár-fordításait hasonlítja össze.

Bármelyik korszakívet és megközelítés-módot választja is a pályázó, kérjük, külö-nösen ügyeljen arra, hogy a bevezetõbenpontosan határolja körül a választott kor-szakot, a vizsgált szöveghalmazt (kor-puszt), s mutassa be a választott megköze-lítésmódot és munkamódszerét is.

Kérjük, hogy a vizsgált zsoltár(oka)tszöveghûen, a forrást feltüntetve közöljéka dolgozat mellékletében.

Ajánlott szakirodalom:

A. Molnár Ferenc – M. Nagy Ilonaszerk. 2003. Tanulmányok a magyar egy-házi nyelv története körébõl. DebreceniEgyetem Magyar Nyelvtudományi Tan-szék, Debrecen.

Anderson, Neil – Moore, Hyatt 2003.Szavak nyomában. Egy bibliafordítás ka-landos története Pápua Új-Guineában.Harmat Kiadó, Budapest.

Császár Ernõ 1902. A magyar protes-táns zsoltárköltészet a XVI. és XVII. szá-zadban. In: Irodalomtörténeti Közlemé-nyek 12. évfolyam 3. füzet, 300–318. Meg-található: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00057/pdf/ITK_1902_03_300-318.pdf

Dobszay László 2002. A zsoltárfordítás.In: Új Ember LVIII. évf. 3. sz. 2002. jan. 20.Megtalálható: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.01.20/1203.html

Fila Béla – Erdõ Péter szerk. 1995. Teo-lógus az Egyházban. Emlékkönyv Gál Fe-renc 80. születésnapja alkalmából. MártonÁron Kiadó, Budapest.

Jakubinyi György 1995. A szentírásfor-dítás nehézségei gyakorlati példákban. In:Fila – Erdõ szerk., 69–88.

Karasszon Dezsõ 2003. Az új protestánsbibliafordítás eredményei és feladatai. In:A. Molnár–M. Nagy szerk., 195–207.

Takács Edit

OKTV, magyar nyelv, 2014/15.