a pomáz-csobánkai református társegyházközség...

A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

II. évfolyam 1. szám 2013. január – február

„Nekem az olyan böjt tetszik,amikor leoldod a bűnösen fölra-kott bilincseket, kibontod a járomköteleit, szabadon bocsátod az el-

nyomottakat, és összetörsz mindenjármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be há-zadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházdfel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6-7) „Mertén arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és akiigéimet tiszteli.” (Ézs 66,2b)

Tartalom1 Soós László: De majd akkor utoljára...- vers2 SZÓL AZ IGE

Nyilas Zoltán lelkipásztor igehirdetése3 Hamvazószerdától Nagyszombatig4 Dr. Hegedűs Loránt: Az eleve elrendelésről

Emlékezve a magyarok püspökére6 LEGKEDVESEBB IGÉM

Szedlák Rudolfné bizonyságtétele9 Osváth Zsolt: Egy örökifjú

450 éves a Heidelbergi KátéKálvin bűnvalló imájaGyőry Alice: Sose késő!Konfirmáltam felnőtt korban

10 Gyöngyösi Lászlóné verseiKÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAKHardi Judit: Rendületlenül szolgálni IstentVendégségben Suhajda Józsefnénél

11 RÉGI HISTÓRIÁKKönczöl Dánielné: Március 15-e közeledtére

12 Presbiteri csendesnap13 PORTRÉ

Puskás Attila: Együtt Isten szolgálatábanBeszélgetés Fónagy Miklóssal és feleségévelAssisi Ferenc imája

15 Andrási Jánosné: 15 éves a Psalmus Kórus16 REFORMÁTUS JELKÉPEINK

A kakasSík Sándor: Péter sírása - vers

17 Haranginé Csuta Anna: Bibliai színtan18 A TELEKI CSALÁD

Teleki József levele 1980-ból19 Szűcs Ferenc lpt. válaszlevele

Teleki József: A Telekiek pomázi birtokaOrbán László: A felüdülés titka - vers

20 Soós László: Ember a hó alatt21 Sebestényné Jáger Orsolya: Jónás - vers22 Dr. Nagy István Péter: Gazdálkodásunkról

Kisköri presbiteri továbbképzés23 100 éves született Gyökössy Endre

Gyökössy Endre: Csöndben, némán - vers24 ARCKÉPEK ÉS ÉLETKÉPEK

Puskás Attila: Papné - Lelkész - ÉpítészBeszélgetés Pap Lászlónéval - 1. rész

26 Böjti evangelizációs hét PomázonKÖNYVAJÁNLÓ

27 ANNO - NAPLÓ28 Ökumenikus imahét 2013

1. Ítéljétek meg, ha láttokEgy szegényt, ki árvaságotSzenved, s neki mindent, mi rossz,Már e földön a sors kioszt!

2. Ítéljétek meg, hogy nektekNincs-e részetek e könnyekHullásában, s meglássátok,Az árvát felkaroljátok!

3. A nyomorultat oly sokatLenézik, mert rongyos mostan,De majd akkor, hogyha törvényTétetik az ember ügyén,

4. Szembe mersz-e nézni bátranAzzal, aki téged vádolAzért, mert közömbös voltál,Mikor szegényt sírni láttál,

5. Azért, mert nem fájt neked az,Ami neki nem ad vigaszt,És nem tudtad, hogy egykor őKrisztus képében visszajő?

6. Itt, e földön sok hatalmasSok erőtlent tépdes, mardos,De majd akkor, utoljáraGyőz az Isten igazsága.

Budakalász, 1970.

SOÓS LÁSZLÓ

DE MAJD AKKOR UTOLJÁRA...Gondolatok a 82. Zsoltár felett

“Kelj fel, óh Isten, ítéld meg a földet, mert nékedjutnak örökségül minden népek.” (Zsolt 82,8)

Áldás, békesség! 2013. január – február

2

SZÓL AZ IGE

SZAVAINK SÚLYALekció: Bírák könyve 11,29-40Textus: Bírák könyve 11,30-31

A Bibliaolvasó vezérfonal alapján a Bírákkönyvét olvassuk. A könyvével kapcsolatban sok-szor megállapítottuk, hogy nem könnyű olvas-mánya a mai igehallgató és igét olvasó nem-zedéknek. Izráel életében a honfoglalás időszakátkövetően ugyanis nagyon sok új kérdés fogal-mazódott meg. Míg Mózes öt könyvből azt látjuk,hogy Isten milyen egyértelműen vezet, és világosutat mutat, addig a honfoglalás és főleg a bírákkorában úgy tűnik, mintha mindez a „háttérbe”szorult volna. A letelepedés ugyanis veszélyeketis rejtett: akik eddig együtt éltek, egy hitet vallot-tak, most testközelben találkoznak olyanokkal,akik más isteneket tisztelnek, máshová fordulnaksegítségért, másfajta szokásokat tartanak fon-tosnak.

Nem olyan régen a Bibliai alapok sorozatona harmadik parancsolatról beszéltünk: „AzÚrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd,mert nem hagyja az Úr büntetés nélkülazt, ha valaki az ő nevét hiába felveszi.”Akkor ott megláttuk, hogy az első kő-tábla parancsolatai közül e harmadikazért is fontos, mert a letelepedő nép,amikor elkezdi építeni saját házát, akkora közösségi élettől, a közös dolgoktólegyre inkább a magáncélú dolgok felékezd fordulni. Míg korábban együttettek, korábban együtt vándoroltak, ko-rábban együtt mentek, most mindenki asaját házáért, a legszűkebb családjáértlett felelős. Így kezdte el a saját belsővallásos életét is kialakítani. A kö-zösségitől megindult az irány befelé, azegyén felé. Mikor e letelepedő nép azttapasztalta, hogy a közvetlen szomszédja vagy aszomszéd országban lévő ember egészen privát,úgymond családi isteneket tisztel, akkor benne ismegjelent ez a vágy: milyen jó volna, ha az éncsaládomnak is volna egy istene. És nemcsak a„házak ajtói” záródtak be, hanem a közösségi lét-ben élők, a közösségben Istent tisztelő szívek is.Így lettek hajlamosak a bálványok tiszteletére. Aletelepedés kora ezért a bálványimádásnak, azIstentől való elfordulásnak a korszaka is volt.

A bírák korában ezért újra és újra leírja aszentíró: elhagyták az Urat. Elhagyták az élő Is-tent. És ugyanilyen tudatosan, ugyanilyen határo-zottan, Isten – szinte refrénszerűen – azt mondja,szabadítót küldök. Így jelenik meg Gedeon, Sám-son vagy éppen Jefte.

Jefte a Jordántól keletre eső területen, Gileádföldjén élt. Egy parázna kapcsolatból születettgyermek. Testvérei később üres kézzel és üresszájjal útnak indítják. Nem kellesz. Menj! Kita-gadják, és azt mondja a Szentírás, hogy Tób föld-

jén portyázásokból élő betyár lett, aki nem sokbankülönbözik ma a gazemberek világától. (Bír 11,1-3) Mi pedig rögtön elkezdjük kérdezni, hogykerül Jefte a Szentírásba? Hogyan használhatIsten egy ilyen embert? Hogyan tehet valamit isa mindenkori Jefte az ő környezetéért? Hiszenamit hallunk Jeftével kapcsolatban, az inkábbtaszító, mint vonzó. Nem klasszikus életpályamodell, hanem valami olyan, amit megpróbál-nánk elkerülni.

A legnagyobb zavart azonban a felolvasotttörténetből az okozza, hogy áldozatról is van ben-ne szó, méghozzá arról az áldozatról, amely ál-dozatot sehol sem támogat a Szentírás, sőt meg-tilt. Emberáldozatról. Beleütközünk továbbáabba: hogyan lehet ezek után Jefte az Újszövet-ségben, a Zsidókhoz írott levélben a hit hőseiközé sorolva?

Kedves testvérek, engedjétek meg, hogy azt

mondjam ennek a történetnek mégsem a leg-lényegesebb kérdése az áldozat. Mi magunk ismeghozzuk „ezeket” az áldozatainkat. Olyat,melyet nem szégyellünk ennyire, és nem borzongtőle a mi lelkiismeretünk: pedig mi is átgázolunkembereken, amikor másokon építjük a saját kar-rierünket, feláldozzuk gyermekünket vagy csalá-dunkat, hogy valakik lehessünk.

Jefte története ugyanis a nagy párbeszédekrőlis szól. Először önmagammal (Bír 11,6-11), má-sodszor az ellenféllel, a külvilággal (Bír 11,12-27), harmadszor pedig: beszélgetés az Istennel.Itt érkezünk meg újra igénk nehézségéhez. A fo-gadalom kérdéséhez. Jefte azt mondja: „bármijön ki elém házam ajtaján, amikor békességgelvisszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, felál-dozom égőáldozatul.” (Bír 11,30)

Kedves testvérek, engedjétek meg, hogy aztmondjam, nem az az egyszerű megoldása enneka történetnek, amit a Zsoltárok könyvében, a 141.részben olvasunk: „Uram, tégy zárat a számra,

őrizd ajkaim nyílását”, hiszen fogadalmakat miis teszünk.

A legtöbb fogadalmat éppen azzal kapcso-latban tesszük, amink nincs. Furcsa dolog, de alegtöbb fogadalmunk így szól: „hogyha nékemsok pénzem lesz...” Ha nekem ez és ez lesz, akkorezt és ezt megcsinálom. De nincs. Ezért könnyenbánunk ezekkel a szavakkal. Emlékszem, néhányévvel ezelőtt, egy fiúcska azt mondta nekem –akkor éppen hatalmas lottónyeremény volt –,hogyha neki sok pénze lesz, akkor kicserélteti azablakokat a templomon. Azt mondtam neki: „najó, rendben, és tovább, mit csinálsz még?”„Akkor még megcsinálnám ezt, és ezt” – mondta,de persze pénze nem volt...

Aztán tudunk olyan fogadalmakat, amelye-ket meg nem tettünk meg, nem tartottunk meg.Van egy csoportja a mi gyülekezetünknek, Kék-kereszt csoport, ők arról tanúskodnak, hogy Isten

megszabadította őket az alkohol rab-ságából. Most már nem az ital diktálnekik. Szabad emberek. Ám vannakközöttük olyan testvérek, akikneknem szabad alkoholt inniuk, azért,mert ha isznak, megszegik fogadal-mukat, következésképpen vissza-csúsznak. Kedves énekem: „Ó sokszép ígéretem, hányszor megtagad-tam a nagy fogadkozást, hogy csaktiéd szívem.” (445. dicséret) Fogadal-maink kapcsán vannak olyan fogadal-mak, melyeket nem tartottunk meg ésnem tartunk meg.

Végül vannak olyan fogadalmak,amelyeket megtartunk. Tudom jól,

ebben a gyülekezetben is, más gyülekezetekbenis azért működik egy szolgálat, azért van elvé-gezve valami, mert Isten megszabadított, és énmegfogadtam, megteszem, megtartom. A foga-dalmaknak ugyanis következményei vannak. Jefteis egy olyan fogadalmat tesz, amelynél ezt látjuk.

Kedves testvérek! Abban a zavaros világban,melyről olvastunk most, Jefte egyvalamit meg-értett, és egyvalamit elfelejtett. Kemósok, molo-kok, idegen istenek tódultak be egy nép életébe,és kapkodták a fejüket, hogy most melyik az igaziisten. Ebben a zűrzavarban Jefte nem hallott megvalamit. Azt, amit Isten nagyon konkrétan kijelentettés elmondott: „ne ölj!” Sőt, e történet figyelmeztetbennünket, hogy nem is a közösség lelkiismereteaz, amelyik megment, hanem egyedül az élő Istenigéje, mert a közösség sem értette meg az életvédelméről szóló parancsot. Tudniillik azt olvassukkicsit később, hogy még hat évig volt Jefte enneka területnek a bírája. Azaz a közösség a döntésétlátta és elfogadta. (Bír 12,7)

Jefte vígasztalása


3

Református egyházi évünk ünnepei közüla karácsonyi ünnepkör az epifánia időszakvégével, húshagyókeddel ér véget, ezt követőenmár a húsvéti ünnepkör ünnepei kezdődnek.Újságunk megjelenésekor a nagyböjti időszak-ban vagyunk, mely hamvazószerdától nagy-szombatig tart. A negyven napig tartó nagyböjtelnevezése arra utal, hogy voltak kisebb böjtökis, így a pénteki böjt, vagy a negyedévenkéntiháromnapos böjtök (amit kántorböjtnek ismondtak a latin elnevezés „magyarítása” után).Iskolák és gyülekezetek is tartottak „reformátusböjtnapokat”.

A negyvenes szám a Bibliában több helyenelőfordul: 40 napig tartott az özönvíz, 40 napigtartózkodott Mózes a Sínai-hegyen, 40 napig ván-dorolt Illés a Hóreb-hegyig, 40 napos böjtöt hirde-tett Jónás Ninivének, és maga Jézus Krisztus 40napos böjttel készült földi munkálkodására.

A nagyböjt időszakában tartott negyvennapos böjttel Krisztus szenvedéseire emlé-kezünk. Lényege a bűnbánattartás, mely a böjtgyakorlásában (hústól való tartózkodás, mérték-

tartó étkezés), az irgalmasság gyakorlásában ésa rendszeres imádkozásban valósul meg. Ezekáltal emlékezünk arra, hogy Jézus Krisztusszenvedéséért és haláláért személy szerint isfelelősek vagyunk, ugyanakkor a Krisztus köve-tésében való elmélyüléssel felkészülünk húsvétünnepére.

Nagyböjt hamvazószerdával kezdődik (azidei évben február 13-ától). Nevét onnét kapta,hogy a római katolikus liturgiában e napon apap szentelt hamuval jelöli meg a hívek hom-lokát: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy, ésporrá leszel!” Előírás, hogy a hamut az előzőév virágvasárnapi barkáiból kell készíteni. Anagyböjti időszak hat vasárnapot foglal magá-ban, mindegyiknek megvan a saját perikó-parendje. Mind a hat vasárnap latin nevet kapott(két kivétellel) a perikópában előírt Zsoltárról.Ezeket az óegyházi neveket a lutheránus egyháza mai napig megőrizte és használja. Az utolsóelőtti vasárnapot feketevasárnapnak is nevezik,mert a nagyhéthez közeledvén, elénk tárul azÚr szenvedéseinek megrázó volta.

Virágvasárnappal veszi kezdetét a nagyhét,amikor Jézus Krisztus szenvedése és halála álla liturgia középpontjában. Korán kialakult a„szent három nap” ünneplése. Mivel – zsidószámítás szerint – a nap este kezdődik, így azelső nap nagycsütörtök estétől nagypéntek es-téig a kereszthalál jegyében, a második napnagypéntek estétől nagyszombat estéig a sírbannyugovás jegyében, a harmadik nap nagyszom-bat estétől húsvétvasárnap estéig a feltámadásjegyében telt el.

A nagyhét napjai közül tehát a legjelen-tősebbek: nagycsütörtök, az úrvacsora szerez-tetésének, Krisztus elárultatásának és virrasz-tásának napja, nagypéntek, a megcsúfolás, szen-vedés és kínhalál napja, végezetül nagyböjt zá-rónapja, nagyszombat, amikor Krisztus még asírban van. Hosszú időn keresztül a magyar re-formátus gyakorlatnak is szerves része volt anagyheti passió- és lamentációéneklés, vagyisa szenvedéstörténet előadása (virágvasárnapMáté, nagypénteken János evangéliuma szerint),és Jeremiás siralmainak megszólaltatása.

HAMVAZÓSZERDÁTÓL NAGYSZOMBATIG

Szögezzük le: Isten a Szentírásban minden-hol elítéli azt, amit Jefte tett. Nincs mentség. AzÚr azt mondja a Tízparancsolatban: bár másokölnek, te ne tedd! Ezért ne ölj! Ott és akkor Jeftenem emlékezett arra, amit Isten korábban mon-dott. Ismernie kellett volna a mózesi könyveket,hiszen Józsué elkötelezte magát, én és az énházam népe az Urat fogjuk szolgálni. Ám ez az,ami ebben a zűrzavarban, egy nép identitás-keresésében elveszett.

Kedves testvérek, tudom, hogy ma is hasonlóhelyzetben élünk, és ma is vannak hasonló em-berek, mint Jefte. Eljönnek azIsten házába, és érdeklődővéválnak az Isten igéje iránt.Szeretnének mindent egy-szerre meghallani, szeretnénekmindent egyszerre megérteni.S a mi zűrzavaros világunkbanis jó tudnunk azt, hogy Istenszólt és Isten szól. Mikor nagya rajcsúr körülötte, akkor megkell hallanunk az ő halk ésszelíd hangját. Ez pedig azegyik legnehezebb része ke-gyességünknek. Nekem is ésnektek is. Odafigyelni arra,hogy a hangzavarban mit akarmondani az Isten. Mi az, amitmár kijelentett, amit elmondott.

Akik pedig már régen el-indultak, akik már régen JézusKrisztus követői, azoknál a másik véglet jelent-kezik: sokszor nem hallanak már semmi mást,csak a saját hangjukat. Nem az Isten hangját,hanem azt, amit ők szeretnének hallani. Azt, amimár régóta az övék. Fontos kérdése tehát az

igének: halljuk-e azt, amire azt mondja Urunk,ne tedd, és halljuk-e, amire bátorít, hogy megtedd.

Ebben a történetben ugyanis mindaz, amiértJeftét a hit hősei közé sorolja az Újszövetség, nemaz, amit megtett, hanem az, amiért megtette.Tudta, hogy Isten előtt nem lehet játszani a sza-vakkal. Akármilyen kemény és akármilyen keserűis a következménye. A Szentírás mindig helyesliazt, hogy ha valaki megtartja az Istennek tett fo-gadalmát. Éppen ezért, ha fogadalmat teszel,tartsd meg! Nincs visszaút!

Tudjátok, ebben a mai világban annyi em-

bernek az álláspontja, a gondolkodása, sarokpont-ja változik. Egyszer itt, egyszer ott, egyszer pedigamott. Ne változtass! Ha az Istennek tettél vala-mit, maradj ott, maradj meg abban! Lélektanilagis igaz az, hogyha valaki állandóan máshova teszi

az élete sarokpontját, az előbb utóbb vagy meg-bolondul, vagy pedig megutálja saját magát. Ígyönmagával sem lesz tisztában az illető. A Szent-írás Jefte történetéből egyedül azt igazolja, amiérttette e cselekedetét.

Kedves testvérek, ha kinyitjuk a Prédikátorkönyvét az 5. részében, Salamon a következőtmondja el nekünk: „Ne beszélj elhamarkodottan,ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szava-dat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön,ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sokmunka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fe-

csegéssel. Ha fogadalmat te-szel Istennek, ne halogasd tel-jesítését, mert nem telik nekikedve az ostobákban. Telje-sítsd, amit megfogadtál. Jobb,ha nem teszel fogadalmat, mintha fogadalmat teszel, és nemteljesíted. Ne engedd, hogybeszéded vétekbe ejtsen téged,és ne mondd az Isten kö-vetének, hogy az csak tévedésvolt. Miért háborodjék föl Istenszavadon, és miért tegye tönkrekezed alkotásait? Bizony a sokálommal és a sok beszéddelegyütt jár a hiábavalóság.Ezért féld az Istent!”

Ravasz László püspökünkpedig mindehhez hozzáteszi:„A fogadalomból a kevés is

sok, a hűségből pedig a sok is kevés. A nagyszavak renegátokat (árulókat) nevelnek, a munkabármilyen apró, hősöket szül”.

ÁmenNyilas Zoltán lelkipásztor

J. Leo Fairbanks - Jefte leánya (1915)


4

Ápriliy Lajos „Kálvin – 1535” című csodá-latos versének két döntő szava: eleve elrendeltetésés kegyelem. Ezt értik legkevésbé az emberek ésezért ezt tudják legkevésbé elfogadni, de re-mélem, hogy röviden a lényeget – Kálvinon belülés Kálvinon túl – meg tudom adni minderre.

Mi nem az eleve elrendelés? Az eleve elren-delés nem egy kompjúter, gépies beprogramozásvalamire, amikor a beprogramozott eredménynekfeltétlenül ki kell jönni a művelet végén. Ez nemszemélyes eleve elrendelés a személyes Istentőla személyes emberhez, hanem fatalizmus. Ami-kor egy zsarnoki sorshatalom parancsol valamit,és a másik, akinek parancsol, engedelmeskedik,és akármit csinál, nem lehet másképpen, mint amia zsarnoki hatalom akarata. A mohamedán fata-lizmus – végzethit – ilyen gépies, zsarnoki, totálisfelső parancs, emberi eszköz szerinti vak enge-delmesség.

Az eleve elrendelés a Bibliában ezzel szem-ben mindig a személyes Isten rendelése a szemé-lyes emberről, benne az Isten feltétlenül szuverén,tehát megkérdőjelezhetetlenül döntően hatalmas,az ember pedig mindenestől felelős, éspedigabban a vonatkozásban, hogy az Isten eleve el-rendelését elfogadja vagy megtagadja.

Tudjuk például, hogy a Pápai ReformátusKollégiumba a XIX. században három lánglelkűés lángelméjű diák érkezett, Petőfi Sándor, JókaiMór és Orlai Petrich Soma. Az Úristen egy rend-kívüli parancsa eleve elrendelte lángelmével fel-ruházva őket, csakhogy ennek elfogadása nemment könnyen. Petőfi, amikor a Pápai ReformátusKollégiumba ment, meg volt győződve, hogy őtaz Isten színésznek teremtette. Jókai meg voltgyőződve, hogy őt az Isten szobrásznak terem-tette. Orlai Petrich Soma meg volt győződve,hogy őt az Isten költőnek teremtette. De mind-egyiknek rá kellett jönnie, hogy Isten eleve elren-delése az volt, hogy Petőfi Sándor költő, JókaiMór író, Orlai Petrich Soma festő lesz. Ezen senkinem változtathatott.

Kálvin sem akart reformátor lenni, de az voltaz eleve elrendelés, hogy értse az Igét, hogy netudja elfelejteni, ha egyet elolvas belőle, hogyutána a hitvitákban mindig akkor nyíljon fel azagyában a könyv, amikor kell. Úgy fogta be a tu-dományt, mint a viasz és úgy tartotta meg, mint

a márvány. A lelke olyan volt, mint egy nagykönyv, amelyik mindig a megfelelő kötetben, amegfelelő lapon nyílt ki, amit mondania kellett.Ez volt Isten személyes eleve elrendelése.

Isten az eleve elrendelő tehetségek adásábankorlátlanul szuverén, az ember feltétlenül felelős.A fatalizmussal szembeni személyes eleve elren-delés lényegét megértve hadd mondjuk, hogy azeleve elrendelő Isten a kisebb dolgokban nemeleve elrendel, hanem csak ihlet. Azt nem rendeliel eleve, hogy Petőfi Sándor megírja a Borozócímű költeményt, hogy Jókai Mór megírja a Jövőszázad regényét, hogy Orlai Petrich Soma meg-fesse Petőfi portréját, mert azt az eleve elrendelttehetségükre bízza. Tehát nagy dolgokban eleveelrendelés, kis dolgokban szabadság, mindenek-ben szeretet.

Felmerül a kérdés, hogy de akkor Kálvinmiért mondta, hogy egyeseket az örök üdvösség-re, másokat örök kárhozatra rendel Isten?Megrendülten mondta. „Nem tudom elgondolni,hogy lehet ez!” Te tamáskodsz, amikor azt mond-ja a Biblia: „Én, az Úr vagyok az, aki jót és go-noszt teremtek, ímé én teremtettem a kovácsot,aki a tüzet éleszti, és én teremtém a pusztítót isvesztésre, én, az Úr mondtam és megcsele-kedtem.” Te tamáskodsz, én hiszem. Te méregetedezt a szakadékot, én szédülök felette. De azóta abibliai tudomány mélysége továbbvezetett ben-nünket, és látjuk, hogy Kálvin tévedett, de nem a

lényegben, hanem a végső, akkori bibliai tu-dományos, eredeti szöveget még nem látó kö-vetkeztetésben csupán. Az Igéhez volt hű a maga

korában, de azóta mélyebbre mentünk. Meny-nyiben?

Ma már a teológia különböztet öröktől fogvamindörökké üdvösségre való isteni eleve elren-delés és kárhozatra vetés között, valamint pozitívés negatív üdvtörténeti szerepre elrendelés között.Ez a legnehezebb, amit most mondok, de mindjártmegmagyarázom.

Természetes dolog, hogy Isten mindenkit üd-vösségre rendel. Az az Isten akarata, hogy mindenember üdvözüljön, az igazság ismeretére eljusson(1Tim 2,4). De, mert az ember feltétlenül felelős,akik elfogadják ezt az eleve elrendelést, Jézusbanélnek, vagy az egyetemes Isten-igei indításalapján más vallásokban is önzetlenül, szeretet-ben élik le életüket, üdvözülnek. Akik ellene áll-nak, cégéres bűnökkel, tömeggyilkosi aljas sátániindulatokkal, azok kárhozatra adják magukat. De– Kálvin ezt mondja – csak a kegyelemnek mind-végig makacsul ellenállók a kárhozottak. És alegkárhozottabb is megtérhet, amíg tart a ke-gyelmi idő, mutatja a jobb lator, aki rablógyilkosvolt. „Uram, emlékezzél meg rólam, ha eljössz ate országodba”; „Bizony, mondom néked, mégma velem leszel a paradicsomban.”

Életének 83. életévében, 2013. január 26-án elhunyt főtiszteletű DR. HEGEDŰS LORÁNTlelkipásztor, teológus, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, a Zsinatvolt lelkészi elnöke. A nagyhatású igehirdetőre, református egyházunk megújítójára, a világ össz-magyarságának lelkigondozójára, a „magyarok püspökére” Kálvin János születésének 500. év-fordulója alkalmából a kálvini gyülekezet-építésről és a kálvini pedagógiáról 2009. március29-én, Békésen tartott előadásának egy rövid részletével emlékezünk.

DR. HEGEDŰS LORÁNT

AZ ELEVE ELRENDELÉSRŐL

Dr. Hegedűs Loránt


5

Ezen belül Isten – az egyenlőség kedvéért –egyvalakit rendel örökkévaló kárhozatra a Bibliaszerint: saját magát. Jézusban. „Szálla alá a pok-lokra.” Hogy elszenvedje az egész világ mindenhalálos bűnének a kárhozat-büntetését. Ha em-bereket rendelne örökkévaló kárhozatra, azoknem segíthetnének magukon. Ha a maga emberréösszpontosult életét, Jézust rendeli örök kárhozat-ra, akkor lehetetlen, hogy a halhatatlan Isten bele-haljon a pokol örök halálába, csak a pokol örökhalála halhat bele a mindenható Isten halhatatlanéletébe. És mi zengjük: „Krisztus feltámadott, kithalál elragadott: Örvendezzünk, vigadjunk, Krisz-tus lett a vigaszunk, alleluja!” Tehát az örökké-való eleve elrendelés révén Isten minden embertörök üdvösségre rendel, de ezt el kell fogadni en-gedelmes hittel, szeretettel és önfeláldozó élettel,és egy életet rendel örök kárhozatra – önmagát,Jézusban. Hogy feltámadjon, és a világ mindenkárhozatát elvegye örök üdvösségre. Természete-sen az örök üdvösség nem automatikus, hanemcsak aki hittel elfogadja és az életét úgy éli.

Természetes dolog azonban, hogy ebben avilágban, amelyben nemcsak emberi bűneset volt,hanem sátáni lázadás, és a Sátán ennek a világnakaz istene, ebben a világban van olyan sátáni,ember alatti mélységű, emberfeletti gonoszság,

hogy azt csak az ellentétével lehet megsemmi-síteni. Úgy, ahogyan Luther Márton mondja: hafejünk minden hajszálát felülhaladja az eltökélt,tömeggyilkosan aljas gonoszság, akkor az Úristennevében csak abban reménykedünk, nem állva el-lene gonosszal a gonosznak, hogy Ő, az Úristenmajd az egyik csirkefogóval tekerteti ki a másik-nak a nyakát. És ezért a negatív történelmi sze-repre magukat odaadó tömeggyilkosok, világ-pusztítók, embergyűlölők tudják meg, hogy Istena magukfajtából tud negatív üdvtörténeti szereprerendelni embereket: „Én teremtém a kovácsot, akia parazsat éleszti, a pusztítót is vesztésre, jót ésgonoszt termetek”. De nem eleve elrendel. Tehátakit negatív üdvtörténeti szerepre rendel az Isten,az még megtérhet, és az még mindörökké üd-vözülhet. Példának okáért a keresztyéneket gyil-koló, halálra adó, Damaszkusz felé öldöklés

lihegésével rohanó Saulé negatív üdvtörténeti sze-rep. Jézus megjelenik, megtér, és lesz a tömeg-gyilkos Saulusból a szeretet himnuszát író Pálapostol.

Van tehát negatív üdvtörténeti szerepre valóeleve elrendelés, amelyből azonban van megtérés,de nincs örök kárhozatra való emberi eleve elren-delés, oda Isten csak magát rendeli el – Krisztus-ban. És ezért a negatív üdvtörténeti szereprerendelt ember megtérhet, mint Saulus Pállá. Apozitív üdvtörténeti szerepre rendelt, de az öröküdvösséget nem elfogadó ember viszont kerülhet

a pokolba, mint például Júdás.A pozitív és ne-gatív üd-vtörténeti szerepek változhat-nak, de az örökkévaló ele- veelrendelés mindannyiunknak jönIstentől, csak nekünk el kell fo-gadni, az örök kárhozatra elren-delés csak Istennek,Krisztusban, hogy egyikünknekse kelljen odamenni akárhozatba, csak a magunkfelelősségére, csak ha akegyelemnek mindvé-gigmakacsul ellenállunk, akkorkerülünk oda.

“S két szót kiált a bibliásmagasság, hogy megkondul beléa végtelen: Eleve-elrendeltetésaz egyik, s megváltóarcú társa:

a kegyelem.” Kálvin még nem tudta a kettőt tel-jesen összehozni. Az akkori egzegetikai bibliatu-dományi alapokon az eleve elrendelés kétarcú. Akegyelem még nem totális. Azóta tudjuk: az eleveelrendelés egyarcú minden emberhez, más arcúIstenhez magához, önfeláldozó világszeretet azIsten, de a negatív és pozitív üdvtörténeti sze-repek változhatnak. Ez a kálvini kettős predesti-náció a kegyelem teljességével, amit a kálvinistateológus, Barth Károly és Brunner Emil is ígymondanak el.

Mi következik mindebből? Az, hogy egyedülIsten előtt kell mindenestől megalázkodnunk, ésha Isten előtt mindenestől megalázkodunk, akkoregyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedülIsten dicsőségére megváltozik az életünk. EztLutherrel együtt így mondja Kálvin: „Ha Istenigazi Igéje jön hozzánk, saját legbelsőbb érzésünk

ellenére jön, nem enged megállni saját bűnösbelső életünkben semmit, azokból sem, amik szá-munkra a legszentebbek, hanem gyökerestől ki-tép, lerombol és szétszór mindeneket.” Mit jelentez? Azt, hogy nem megjavulni kell Isten előtt abűnös embernek, hanem újjászületni.

Isten csak annak lehet valakivé, akinek min-denné lehet, és csak annak lehet mindenné, akiőelőtte előbb semmivé változott. Mert Isten nemvalaminek a tetején jelenik meg úgy ráadásként,úgy luxus 77. emeletként, hanem mindennek amélyén, mindennek az átfogó horizontján és min-dennek a csúcsán. Akinek Isten nem minden,annak Isten semmi. Hiszen még földi életünkbenis így vagyunk. „»Egy asszony halt meg itt ez éj-jel«, szól a közömbös idegen. »Jó asszony volt«– szól a rokonság, »Hja, nincs maradás idelenn«!A pap azt mondja: »Hívő lélek«. Az orvos: »Egynagy betegem«. A férj a koporsóra roskad s csakazt rebegi: »Mindenem«! (Zichy Géza)” Akineknem mindene az az egyetlen egy, akit neki adottIsten, az nem igazán szeretetteljes ember. És haez így van a hitvestárssal, szerelmessel, mennyi-vel inkább így van Istennel. Isten csak annak lehetvalakivé, akinek mindenné lehet, de csak annaklehet mindenné, aki előtte semmivé változott.

Kálvin ilyen ember volt. Aki Isten előttmegsemmisül, aki azt mondja: „szívemet égő ál-dozatul egyedül Tenéked áldozom, Uram!” Ésolyan művet vitt végbe, hogy halálakor a pápa isazt mondta: „ilyen szolgákkal úrrá lennék azóceán mindkét partján”. Továbbadta ezt a lel-kületet azoknak az ifjaknak, akiket a genfi aka-démiára hoztak, mint fát, hogy nyilat faragjon be-lőlük. Továbbadta ezt a gyülekezetépítő szolgála-tot, továbbadta ezt az eleve elrendelt meg-győződést, továbbadta ezt a missziós tudatot, to-vábbadta ezt az Isten előtt megsemmisülő,mindenestől újjátevő kegyelmet az ő pedagógiájá-val mindeneknek, hajlíthatatlan hitbeli állha-tatossággal, szeretetteljes, emberi arcú pedagógiaárnyalatosságával. Ezért őérte egyedül Istené adicsőség. Soli Deo Gloria.

(Elhangzott a békési református gyülekezet előtt,2009. március 29-én. A Kálvin-előadás rész-letének szerkesztett, rövidített változata.)

Kálvin


6

Legkedvesebb igém

ÉLETEM IGÉIÁldás, békesség!

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki olvas-gatja újságunkat. Ígéretemhez hűen igyekeztemegészségemet annyira fenntartani, hogy adós nelegyek, főleg az én Uram igéjével. Ott váltunk elegymástól, hogy most megpróbálom közelebb

hozni azokat az igéket, amelyek számomra ke-rekké és teljessé teszik az igéket.

Utolsó soraim úgy szóltak, hogy imádkozó,templomba járó, ifibe, napsugárkörbe járó fiatallány voltam. Ameddig lehetett, táborba is men-tünk a tahi Sion Hegyére, ami akkor kezdettépülni. Bizony, vigyázni kellett magunkra ésegymásra, mert még kószáltak arrafelé orosz ka-tonák. De az Úr kegyelméből minden szép és jóvolt. A szeretetről, főleg a családi szeretetről voltszó, beszélgetés, egész héten. Ügyes lehettem,mert még emléklapot is kaptam, ahol Jézusmagához öleli a gyerekeket és a kicsiket. Tehátígy éltem a tini koromat. Istenem volt, de Meg-váltóm nem volt még. Pedig ez csak rajtam múlt.Minden segítséget megkaptam Demeter tisz-teletes úrtól és édesanyámtól.

A mai igelátásom és -szeretetem azt értetimeg velem, még nem volt ott az ideje. Mert:

„Mindennek megszabott ideje van, megvanaz ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)

Még közelebb kellett kerülnöm Istenhez.Pedig volt okom rá, hogy segítségül hívjam

az Urat, mert egy nagyon goromba, poharat semmegvető ember volt az apám. Szegény édesanyámmindig azt mondogatta a nehéz napokon, hogyneki van Jézus Krisztusa, kibírja. Én ismertem azapám kezét (rossz értelemben), mint kislány,megszenvedtem borgőzös indulatának haragját,

mikor például részegen kidobott az ajtón egyhókupac tetejére. Édesanyám vigasztalt, bármindig azt kaptam: „de az édesapád, ne feleddel”. Hála legyen az Úrnak, nem felejtettem el. Ezis nevelt engem. A nevelésemből nem szabad ki-hagynom viszont Erdélyi Marcsa nénit, akinek alapozó lánykája voltam a kóruson.

Később úgy döntöttem, hogy beleegyezem avegyes házasság megkötésébe. Ebből nem is lettvolna probléma, ha tudom folytatni az előző éle-temet. Ezzel sok mindenkinek szomorúságotokoztam, magamnak a legtöbbet. Mondván, hogya vőlegényem templomba járó, imádkozó, gyónó,áldozó fiatalember, így otthon hagytam mindene-met, a Bibliát, az énekeskönyveket, kicsiket ésnagyokat. Egy pár évig úgy voltam vele, hogy hátimádkozni itt is lehet. Csalódtam. Kezdtem éhez-ni, szomjazni, üressé lenni, csend lett bennem.Huszonkét évesen férjhez mentem, és huszonhatévesen kezdődtek el a betegségeim. Nem jött agyermekáldás. Pedig együtt imádkoztunk érte.Orvosilag nem volt semmi probléma. A nagyéhség, szomjúság elvitt odáig, hogy megkértema férjemet, meg az anyósomat, hadd menjek el azén templomomba, legalább egyszer-egyszer.Megkértem édesanyámat, legyen segítségemre,kész vagyok a presbi-térium előtt bocsánatotkérni, csak hogy úrva-csorázhassak. Meg iskaptam a bocsánatot ésaz engedélyt, itthon is ésotthon is. Nem tudomszavakkal leírni az örö-mömet, amit afölött érez-tem, hogy akkor mosthazamehetek. Itt értettemmeg a prédikációban és afogadáson, amint körül-vettek sokan, Jézus sze-retetét (2Kir 5,18-19).Aki ezt hittel komolyanveszi, a szív annyiramegtelik ezzel a békes-séggel, hogy másokra iskiárad. (Most, a betegtesttel kérem, Istenem, addnekem ezt a békességet,hogy továbbra is kiáradhasson másokra is!)

Meglett a nagy örömöm, a Bibliám és az éne-keskönyveim. Kezdtük, illetve folytattuk az imád-kozást a gyermekáldásért. Hosszú vágyakozásután, nagy meglepetésre, amikor a gerincbetegsé-gemből kifolyólag kilenc hónapig bénán feküd-tem, és már két bottal kezdtem járni, akkor ke-rültem boldog állapotba. Többször kaptam az erőtadó igét, János evangéliumának 11. részét, Lázár

feltámasztásáról. Meg ezt: „én veletek vagyokminden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20b).

Ne feledjük, mit kínál:„az én örömöm legyen bennetek, és

örömötök teljessé legyen” (Jn 15,11).Így reméltünk tovább, ezzel az igével:„De én az URat várom, a szabadító Istenben

reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!” (Mik 7,7).Így mentünk tovább, kérve az áldást. És ami-

kor már lemondtunk, és ki tudtuk mondani, le-gyen meg a te akaratod, akkor jött a nagy öröm,a gyermekáldás.

Igaz, volt benne szomorúság is, mert a meg-értő nagymama már nem volt közöttünk. De vi-gasztalásra kaptuk azt az igét, ami Dávidnak isörömére lett. Kellett az ige, mert nem tudtuk, mi-lyen lesz a babánk. Akkor volt három hónapos,és ez alatt az idő alatt háromszor volt ge-rincfestésem és röntgenem. Az ige így szól:

„De én bemehetek házadba, mert te nagyonszeretsz engem, és szent templomodban leborulok,mert tisztellek téged” (Zsolt 5,8).

Hálás szívvel örültünk, boldogok voltunk.De ahogy az Úr tanítja, a Gonosz mindig meg

akar buktatni. Amikor három évvel később a má-sodik kisfiúnk is megszületett, húsz évi várakozásután, egy utálatos bűnbe estem, az okkultizmus(szellemidézés) bűnébe. Addig én ezt nem is-mertem, csak buta, babonás játéknak gondoltam.Hála legyen az Úrnak, most már tudom, hogy alegkisebb babona is utálatos Isten előtt.

Tahi csendeshét 1950-ben

Szedlák RudolfnéFüstös Irén


7

Mert Isten parancsa ez:„Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy

leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslástűző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Nelegyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendő-mondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatosaz ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Légy fedd-hetetlen, Istened, az ÚR előtt!” (5Móz 18,10-13)

Bizony, ez nagyon jó tanítás lett számomra.Ami csodálatos, pár nap múlva kaptam az alábbiigét:

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, nepironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szé-gyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nememlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed,akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, azIzráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólíttéged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, hamegvetett volt is, ezt mondja Istened: Egy rövid

szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommalösszegyűjtelek.” (Ézs 54,4-7)

Bizony, ebben az időben nagyon sok csúnyadolgom, kínzó, bántó, testi-lelki fájdalmam volt.Itt csak azt kérem, és azért imádkozom, hogy ezta bűnt senki ne próbálja meg, még kíváncsiságbólsem. Főleg tudatosan. Megkeseredett lettem,hogy most, amikor itt van a két szép egészségesgyermekem, mi lesz velük?

Akkor folytatta áldott szavait az Úr:„Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és

nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszelerős, nem kell félned az elnyomástól: távol maradtőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. Harád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rádtámad, elesik veled szemben. Hiszen én teremtet-tem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvertkészít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is,hogy pusztítson. Célt téveszt minden fegyver, amitellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyel-vet, mely törvénykezni mer veled. Ez az örökségeaz ÚR szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazsá-got – így szól az ÚR.” (Ézs 54, 13-17)

Még egy igét szeretnék ismertetni, ami szá-momra nagy dolog lett. Az okkult bűn szen-vedéseitől szabadulni Pap László tiszteletes úr

elvitt egy csendeshétre, azt mondta, ha én is úgyakarom, akkor ott szabadulni fogok. Persze, hogyakartam! Féltettem az életemet, életünket, defőleg a kicsikét. Szépen haladt a hét, mindig vilá-gosabb lett az ige. A hét végére eljutottam JézusKrisztushoz, az igazi bűnlátáshoz és annak le-tevéséhez. Hazajövetelnél, a „morzsaszedésnél”én is fölvettem egy igét, ahogy mások.

Ez lett az én hazavezető igém:„Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok

neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúltharagod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én sza-badítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm ésénekem az ÚR, megszabadított engem. Örven-dezve fogtok vizet meríteni a szabadulás for-rásából. Azon a napon ezt mondjátok majd:Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjá-tok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlé-keztessétek őket, hogy neve magasztos! Éne-keljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez

az ÚR, tudja megezt az egész föld!Kiálts és ujjongj,Sion lakója, mertnagy közöttetek Iz-ráel Szentje!” (Ézs12,1-6)

És Isten vála-sza a Jeremiáskönyvéből:

„Ha megtérsz,megengedem, hogyújból szolgálatom-ba állj. Ha értékesdolgokat beszélszértéktelenek helyett,akkor szószólóm le-hetsz. Nekik kell

hozzád térniük, nem neked hozzájuk. Bevehetetlenércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolnifognak ellened, de nem bírnak veled, mert énveled leszek: megsegítlek és megmentelek – ígyszól az ÚR. Megmentelek a gonoszok kezéből,megszabadítlak hatalmukból.” (Jer 15,19-21)

Szeretném azt is a szívükre helyezni a kedvestestvéreknek, amit a szőlőtő és a vessző összetar-tozása jelent számomra az igén keresztül:

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyáma szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nemterem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amelygyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még többgyümölcsöt teremjen.” (Jn 15,1-2)

Isten a szőlősgazda, Jézus aszőlőtő, és én vagyok a szőlő-vessző. Ha a gazda elválaszt atőtől, mi lesz velem?

„Én vagyok a szőlőtő, ti aszőlővesszők: aki énbennem ma-rad, és én őbenne, az terem sokgyümölcsöt, mert nélkülem sem-mit sem tudtok cselekedni. Havalaki nem marad énbennem,kivetik, mint a lemetszett vesszőt,és megszárad, összegyűjtik vala-mennyit, tűzre vetik és elégetik.”(Jn 15,5-6)

Ugye, mennyire egybetartoz-nak az igék? Mennyei teljesség.Pedig néha másról, máshol szól hoz-zám, mégis egy. Nem választhatomszét. Jézus maga az ige. „Én vagyoka szőlőtő és az út!”

Jézus él és Jézus győz!Halleluja ámen.

Ördög őrjöng, terve bőszJézus népe ellen.

Jézus él, győzzön hited,Bár a Sátán rád ijeszt,Jézus él, ez győzelem,

Halleluja ámen.

Nincs legyőzött harcmező,Ő a győztes Bárány,

Verhetetlen jő előRendületlen vártán.

Leng a zászló, itt haladj,Jézusodban itt maradj!Jézus él, ez győzelem,

Halleluja ámen.

Jézus népe, rajta hát!Mit se félj, merj győzni!Átszakadt immár a gát,

Merj előre törni.Gyenge vagy, de Ő erős,

Őreá nézz, Ő a hős,Győzedelmes mindenben,

Halleluja ámen.

Tahi csendeshét 1950-ben


8

Milyen nehéz volt megélni az Úr imájábanhirdetett igét:

„és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi ismegbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12)

Ezt hallom bent a templomban, de kinn, atemplom előtt... Krisztus szeretetében kívánokmindenkinek őszinte megbocsátást. És embertoda, ahol így hangzik a panasz:Uram, nincs Emberem! Ezt, sajnos,párszor magam is megéltem.

Most az áldott emlékű Pap Lász-ló tiszteletes úrtól veszek szavakat.Mikor megkérdezzük az Urat:„Uram, miért van ez rajtam?”, a vá-lasz a következő: „Nem miért! Ki-ért?” Most nyáron a kórházi benn-létemnél négyen voltunk egy szo-bában, ebből hárman hitben élőkvoltunk. De volt egy harminc éves,három gyermekes édesanya Pécsről,neki is az volt a baja, mint nekem,izomgyulladás, de ő súlyosabb ál-lapotban volt nálam. Mi ketten vol-tunk mindig szobafogságban. Abbana nagy forróságban nem volt könnyű,plusz az erős fájdalmak, infúziók stb. Ez az asz-szonyka még annyira sem tudott beszélni, mintén, csak suttogott. Ez az asszony még egy imátsem tudott. Amikor járókával felkelhettem, oda-bicegtem hozzá, kérdeztem tőle, imádkozhatunk-e? Így derült ki, hogy nem tudott imádkozni.Megtanultuk az Úr imáját, hisz ezért kellettnekem ott lenni. Ez volt a válasz a miértre. Őérte!Bízom benne, hogy azóta jobban van, már akkorelkezdődött a gyógyulása. Visszagondolva az Úrimájának igei szolgálatára, megértettem, hogyhiszen én itt élek az Isten országában, Őbenne!

Jó volt megélnem mindezt. Olyan látogatóimvoltak, akik vagy betegtársaim voltak, vagy akik-kel együtt voltunk csendeshéten. Vidékről, mesz-sziről, de jöttek. Szólni nem hagytak, előremondták, hogy „Jézus is áldozatot hozott értünk”.És hála legyen az Úrnak, mikor hazakerültem, itt-hon is vártak engem és imádkoztak értem.

Most pedig szeretném magam feltenni azt akérdést: van-e legszebb igém? Nincs leg... Nemtudok én magamnak legkedvesebb igét kiválasz-tani. Nekem mind egyforma, mind a legkedve-sebb. Nevelő, okító, féltő, védelmező, szerető,akár nekem, akár másoknak.

Itt van például ez az ige, amit akkor kaptam,amikor féltem édesapám durvaságától:

„A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és akinagyra tátja száját, saját romlását keresi. Azálnok szívű embernek nem lesz jó vége.” (Péld17,19-20)

Bizony, az ő életében is bekövetkezett afenyítés. Gégerákot kapott, majd kanült. Így lettcsend, és megszűnt Isten bántása. A dúlás-fúlásment tovább, de aránylag csendesebben.

Akkor ő is megkapta az igéjét:„Békességre vártunk, de nem jött semmi jó,

és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! Elis-merjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét is:

vétkeztünk ellened.” (Jer 14,19b-20)Ezért félek minden erélyes, veszekedő hang-

tól. Görcsbe rándul a gyomrom, és rögtön elsírommagam. De eszembe jut az ötödik parancsolat...

Még el kell mondanom életem nagy és fon-tos részét. Fiainkat sokan ismerik a gyüle-kezetben. Az Úr már tett nekem ígéretet, amikor

még egészen kicsik voltak, ezt az igét adván:„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és

nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54,13)Amikor kisebbik fiam fél éves volt, a nagy

pedig három és fél, megjelent a Gonosz. Elindulta vita férjem és köztem, hogy hogyan neveljük agyerekeinket. Nem vallási kérdésekben, hanemúgy egyáltalán. Milyen lesz az életük, ha itthona hitről, az iskolában pedig egészen másról hal-lanak? Mind a két fiú a katolikusoknál lett megke-resztelve. Én szerettem volna, ha az apuka, akimindig ment a templomba, viszi magával a nagy-fiút, és együtt mennek. Sok vita, kérlelés után –

holott addig nem voltak vitáink – egy ilyen alka-lommal azt az érvet hozta fel férjem, hogy azértnem viszi a gyereket a templomba, nehogy ebbőlhátránya származzék, nehogy ne tanulhasson to-vább, nehogy üldözött ember legyen. Azt vála-szoltam neki, hogy azt bízzuk az Úrra, de akiketilyen sokára kaptam, nem hagyom, hogy hit ésIsten nélkül nőjenek fel. Ha te nem viszed, akkorviszem én, de az én vallásomon.

Elmentem Szűcs tiszteletes úrhoz tanácsért.Ő annyit mondott, hogy csak tanítsam őket, mintédesanya, mert úgyis az marad meg bennük, amitaz édesanyjuktól kapnak. Mondtam utána a fér-jemnek, hogy most három hétig nem szólok az

ügyben, gondolkodjon el azon, milyen fogadal-mat is tett a keresztelésnél. Ha még akkor sem juteszébe, akkor megyek én, de az én vallásomon,mert azt ismerem, és azt tudom tanítani. Férjemkinevetett. Nem hitte el. Letelt az idő, rákér-deztem, készíthetlek-e benneteket? Meglepődvekérdezte: hova? A templomba! Nem!

Kértem az Urat: Atyám, aztígérted, hogy Mennyei Férjem vagy,akkor most segíts! Jött is a biztatás:

„Ne félj, Sion leánya, íme kirá-lyod jön, szamárcsikón ülve.” (Jn12,15) Meg ez:

„Mindenre van erőm a Krisztus-ban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Hála legyen az Úrnak, ez így mentvégig. Az Úr megerősített az elha-tározásomban. Amikor a fiúk elértékazt a kort, elvittem őket a katoliku-sokhoz is, de ők maguk döntöttek úgy,hogy itt maradnak, a református egy-házban. Itt is konfirmáltak.

Valóban áldott életűek a fiaim,és bízom az Úrban, hogy ezután méginkább áldottak lesznek. Most jönnek

az unokák. Mindennek azonban az lett az ára,hogy három évig csak az asztalnál voltunk együtta férjemmel, és csak a gyerekek előtt beszéltünkegymáshoz. A kicsik sokat és szépen szolgáltakaz ünnepek és más alkalmakkor. S ekkor kérdeztemeg a hét éves fiam az édesapját: apa, te nemjössz velünk? Három év után ekkor kérte, hogykészítsem el a ruháját. Nagy szeretettel fogadtaakkor a gyülekezet. A legnagyobb áldás az lett,hogy helyreállt minden, és a férjemnek is lettMegváltója. Így éltünk még huszonhat évet és ígyment haza az Úrhoz.

Kérem az Urat, áldja meg a gyülekezetünket,hogy felismerjük, hol van az Isten országa. Ezt atanítványok is kérdezték Jézustól. Jó lenne azIsten országában élve köszönteni egymást, meg-bocsátani mindenkinek, és megköszönni a testi,lelki kenyeret.

„Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős kirá-lyát! Őnéki mennyei karokkal együttzengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgo-nahang, Mind az ő szent nevét áldják!Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépenintézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt,bajodban védett. Nagy irgalmát Na-ponként tölti ki rád: Áldását mindenbenérzed.” (Református énekeskönyv - 264.sz. ének, 1-2. szakasza)Szeretettel kívánok mindenkinek szerető igét

és áldást. Szedlák Rudolfné Irén

Kedves Testvérek!Kérjük a kedves Testvéreket, hogy akiszívesen megírná újságunkba, hogy me-lyik ige az „élete igéje” és miért, jelent-kezzen a Tiszteletes Úrnál vagy a szer-kesztőnél, írásaikat örömmel közöljük.


9

A konfirmáció latin szó, annyit jelent, hogy megerősítés. A HeidelbergiKáté is így fogalmazza meg: „Hitünk megerősítése a Szentlélek által”.Legtöbbünk arra emlékezik, hogy a konfirmandusok tizenévesen az egyiktavaszi-kora nyári vasárnap ünneplőbe öltöztek, és a gyülekezet előtt izgulvafeleltek a lelkész kérdéseire, amelyeket előzetesen a „tanórákon” megbeszél-tek, begyakoroltak. Vajon minden konfirmálandó teenager őszintén ki tudjamondani, hogy Jézus Krisztus az ő személyes megváltója?

A saját példámat mondvaén nem éreztem indíttatástkora ifjúságomban, hogy oda-álljak a gyülekezet elé és hit-vallást tegyek, bár hívő szü-lőkkel áldott meg az Úr, an-nak rendje szerint meg is ke-reszteltek. A tanulás, a bará-tok, a külföldi munka, a jóállás elnyomták bennem a hí-vó szót… A múlt év december2-án a pomázi templomban agyülekezet előtt a könnyeim-től képtelen voltam megszó-lalni, ezért írom most le eze-ket a sorokat.

Hatvannégy évesen konfirmáltam. Csodálatos nap volt ez az életemben.Nem egyedül álltam ott. Áldott állapotban lévő menyem, aki Pomázon nőttfel, ő volt a másik konfirmandus. Mi, illetve ki is kellett ahhoz, hogy idáigeljutottam és meghallottam a hívó szót? Mindenekelőtt az Úr munkálkodásabennem, leporolva a meglévő alapokról a rárakódó port. Aztán kitartó

segítőtársaim, az indukciót segítő férjem és már fiatalon konfirmált fiaim,György, László, Dániel, valamint menyem, Tímea. Végül, de nem utolsósorban egy olyan lelkes lelkipásztor, mint Nyilas Zoltán nagytiszteletű úr,aki órákig magyarázta a hit, bűnbocsánat, kegyelem, megváltás, üdvösségbennem kavargó sokaságát.

Menyem hívására elkísértem őt a heteken át tartó előkészítőre, mely felejt-hetetlen élmény volt számomra. Férjem és fiaim tudták, hogy eljárok ezekre azalkalmakra, de a konfirmálást mindvégig titokban tartottam. Annyit kérték eztkorábban tőlem, de makacsul ellenálltam. Csak olaj volt a tűzre, amikor „kispogánynak” tituláltak. Úgy éreztem, ha ez fiatalon nem történt meg, hogy nézaz ki, hogy idősödő korban teszem meg. Tévedtem, rosszul gondoltam.

Amikor a tiszteletes úr kiszólított kettőnket a padsorok elé bizonyságtételre,férjem és fiaim zavartan pillantottak egymásra. Férjem könnyezett, fiaim cso-dálkoztak… Óriási örömet okoztam mindannyiuknak. Hála és köszönet azÚrnak! Karácsonykor meg is érkezett a baba. Hittel nevelgetjük együtt.

„Uram, Megváltóm hálásan köszönöm, hogy megnyitottad szemem ésszívem, gyümölcsöt termően munkálkodtál bennem. Hosszú és kanyargósvolt az út, míg hozzád jutottam. Kérlek, fogadj be, hadd legyek hűségeskövetőd, majd később követed!” Győry Alice

„A Heidelbergi Káté, a II. Helvét Hitvallás mellett a Magyarországi Re-formátus Egyház hitvallási könyve. Református hitünk egyik fő sarokpontja ahitvallásosság és ezekkel a szimbolikus iratokkal kapcsolódik a magyar refor-mátusság a világ nagy és sokszínű református közösségeihez.”– olvasható azidén 450 éves Heidelbergi Kátéról szóló írásban egyházunk hivatalos honlapján(www.reformatus.hu).

A Heidelbergi Káté „…nyelvében régi, de örökifjú szöveg...” mondta egynyilatkozatában Juhász Tamás kolozsvári teológiaprofesszor. Szerinte: „a kátésikerének titka, hogy egységes rendszerbe foglalja a négy nagy reformátor,Luther, Melanchton, Zwingli és Kálvin tanait.” A református gyülekezetekneka teljes Szentírás és a II. Helvét Hitvallás mellett a Heidelbergi Káté közös hit-vallási fundamentuma volt, és az ma is. Időszerű emlékezni rá, olvasni, kutatni,újra- és nem átértelmezni. Az előbbi megállapításom alátámasztásul egy adat:a Magyarországi Református Egyház már említett hivatalos honlapján és azigen népszerű református honlapon (www.parokia.hu) a keresőbe a HeidelbergiKátét keresőkérdésként beírva összesen 197 találatot ad ki. Olvashatókeletkezésének története, az új fordítása által gerjedt vitákról szóló beszámolók,szövegét értelmező szakavatott teológiai értekezések és értékét hangsúlyozó írá-sok egyaránt. (Nemcsak az interneten, hanem nyomtatásban is.)

Közülük engem a leginkább két írás ragadott meg. Az egyik Fekete Károly-nak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorának „A hitvalláséve egyházunkban” címet viselő írása (olvasható: a www.reformatus.hu-n). Pon-tosabban egy, az írásban olvasható, a rektor úr által egy svájci német teológusés egyháztörténésztől, Philipp Schafftól (1819–1893) vett idézet. Aki joggaljellemezte így a Heidelbergi Kátét: „A káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét

– az ő elutasító modora nélkül, Melanch-thon bensőségességét és melegét – határo-zatlansága nélkül, Zwingli egyszerűségétés tisztaságát – az ő hűvös józansága és amiszitikától való idegenkedése nélkül.” –tehát meggyőzni akar, nem legyőzni.

A másik egy nekünk, pomázi refor-mátusoknak talán különösen is kedvesbeszélgetés (olvasható: www.parokia.hu),amely gyülekezetünk egykori lelkészével,és ma is egyik állandó vendég igehirde-tőjével, Dr. Szűcs Ferenc professzor úrralkészült. A „Parthoz kötött csónak” címetviselő riportban a professzor úr költői szépséggel szól: „Úgy vagyunk, mint acsónak a folyóparton: ha ki van kötve, hiába hullámzik a víz, nem sodorja el. Ahitvallás identitást ad az egyénnek és a közösségnek is…”

Én különösen ez utóbbiban: az identitást (azonosságtudatot) hordozó sze-repében látom hitvallási könyveink, így a Heidelbergi Káté mára szóló üzenetét.Hiszen ha nincs valakivel (szerintünk Jézus Krisztussal) és valamivel (szerintünka Református Egyházzal) közösségünk, akkor bizony nem vagyunk kikötve, ésirgalom nélkül elsodor minket a víz. Osváth Zsolt

SOSE KÉSŐ!(Konfirmáltam felnőtt korban)

Győry Alice

KÁLVIN JÁNOS BŰNVALLÓ IMÁJAÚr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünkitt, és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek tár-saságában trónusod elé visszük áldozatunkat.Megvalljuk és megismerjük szent Felséged előtt, hogy mi szegénybűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra,és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor eztcselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunkmagunkra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbotránkoz-tattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattalkérve, hogy a te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk. Alázattalkérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröldel bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk napról napraSzentlelked ajándékait, hogy igaz bűnbánatunk teremje a megtérésgyümölcseit, amelyek kedvesek teelőtted. Vallást teszünk azért a teszíned előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jézus Krisztusbavetjük egyedül hitünket és reménységünket, bizonyosak lévénafelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a te benne kijelentettkegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságbanaz ő nevéért. Ámen.

EGY ÖRÖKIFJÚ450 éves a Heidelbergi Káté


10

Mindenütt ott van, a gyülekezet apraját-nagyját ismeri, számon tartja a betegeket, idő-seket, akinek bármi segítségre van szüksége,mindig számíthat rá. Eggyé vált a gyülekezettel.De mióta is jár vasárnaponként a pomázi refor-mátus templomba? „1965-ben kerültem Po-mázra,” – meséli –„1968-tól vagyoktagja a gyüleke-zetnek.” Mán-dokon nőtt fel,templomba rend-szeresen járó, re-formátus család-ban nevelkedett.Lévén, szülei val-lásukat gyakorlóemberek voltak,az ő mindennapjainak is fontos része volt Isten,vasárnaponként pedig a gyermekeknek tartott bib-liaóra. Fiatalon került fel a fővárosba, aholelőször bátyjával és annak feleségével élt, későbbPomázra került. Mióta rendszeresen látogatja azistentiszteleteket nálunk, folyamatosan részt vesza gyülekezet életében, ilyen-olyan, kisebb-na-gyobb szolgálatokkal. Kezdetben a szeretetven-dégségekre készített harapnivalót, majd a gye-rektáborokban sütötte „tonnaszámra” a lapcsán-kát. „De nem csak sütni-főzni kellett ám! Vacsora,fürdés, esti mese után még végigjártam a szo-bákat, imádkoztunk, beszélgettünk a gyerekekkel,addig nem is aludtak el, míg be nem mentem hoz-zájuk. Fárasztó, de mégis nagyon boldog hetekettöltöttünk együtt.”

Őszinteségében nem kételkedem, szinte másaz arca, sugárzóbb, ha a gyerekekről beszél.Érthető, hiszen két gyermeknek adott életet, akikéletében szintén fontos helyet foglal el a gyü-lekezet. A kicsik „gondját” azóta is a szívén viseli,az ő szervezőmunkájának és beszerzésének kö-szönhetők karácsonykor a tömött csomagok márévek óta, de a gyerekmunkában is szívesen résztvesz. Igaz, mostanában egyre ritkábban, vasár-naponként inkább az istentisztelet előtt csen-desedik el lelkipásztorunkkal és más gyülekezetitagokkal, Isten áldását kérve a gyülekezetre és a

közösen töltött órára. Mivel mindenkit ismer, azis hamar feltűnik neki, ha valaki, aki korábbanrendszeresen hallgatta vasárnaponként az Igét,hétről-hétre elmarad a gyülekezeti alkalmakról.„Ilyenkor felhívom az illetőt, hogy kiderítsem, mitörtént vele. Legtöbbször az derül ki, hogy az

illető beteg, vagycsak gyenge, nemtud kimozdulni ott-honról. És ha igé-nye van rá, szíve-sen meglátoga-tom, beszélge-tünk, olvassuk aSzentírást, közö-sen imádkozunk.Olyan is akad, akimár egyáltalán

nem tud jönni, és a lelkipásztort kéri az otthoniúrvacsoráért, engem is elhív az ilyen alkalmakra.”A beszélgetések, az együtt töltött idő pedig nemcsak a beteget tölti fel…

Bár életében mindig is fontos szerepet töltöttbe a hit, sokáig érezte úgy, valami még hiányzik,Isten még nem ölelte keblére. Akkoriban agyülekezetből többen jártak Berekfürdőre csen-des hetekre, hétvégékre, és sokszor hívták, csat-lakozzon hozzájuk, hiszen mindannyiuk életébenkiemelt helyet kapott a református üdülő. Érezte,el kell mennie, a hétvége fontos állomás lesz azéletében. Jól érezte. „Rögtön, ahogy megérkez-tünk, észrevettem egy idősebb nénit, aki nagyonhasonlított édesanyámra. Mária néninek hívták,tudtam, ő lesz az a lelki tanácsadó, akivel majdbeszélgetni fogok.” Türelmetlenül várta, mi fogtörténni, és Isten kegyelmes volt hozzá, nem vá-ratta sokáig. „Aznap, az első este megszólított azÚr. Nem emlékszem már pontosan, miről beszélta lelkipásztor, csak ennyi maradt meg bennem,mint az igehirdetés visszatérő eleme: »még ma«.Végig, az egész istentisztelet alatt nyugtalanvoltam, izegtem-mozogtam, nem találtam a he-lyem a padban. Aztán azt éreztem, mintha valakiszorosan megölelne. Mielőtt indultam volnaBerekfürdőre, ezt az igét kaptam a lányomtól:»Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem

GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉBŰNBÁNAT

Mint a tékozló fiú, idáigÉn is elpazaroltam az életem.

Nélküled éltem, Uram.Te többször próbálkoztál, de én

Nem engedtelek közel.Istenem, most minden bűnöm

Alázattal megbánva és megvallvaHozzád térek üresen,

Meggyötörve és elfáradva.Kérlek, fogadj vissza gyermekednek,

Vagy legalább szolgálódnak,Hogy hűen szolgálhassalak.

ESEDEZÉSÓh, igen, a jót elfogadtam,Érte köszönetet mondtam,

Most pedig, Uram, elfogadomA rosszat, vissza nem utasítom.

Tudom, azt is Tőled kapom.

Biztos, hogy vétkeztem,Valamit ellenedre tettem,Vagy amit megígértem,Azt nem teljesítettem?

Istenem, kegyelmezz lelkemnek!

Óh, Uram, esedezve kérlek,Bocsásd meg a vétkem,

Rólam ne feledkezzél meg.Áldásodat tőlem ne vond meg,

Könyörögve kérlek, kegyelmezz!

A 276. DICSÉRET UTÁNA szegényt, a nyomorultat,A segítség nélkül maradtat,

Istenem, el ne hagyd!Te nyújts vigaszt nekik,

Te gyógyítsd sebeitMinden rászorulónak.Ha az égre tekintenek,És Hozzád esedeznek,Könnyeiket letörölve,

Lelküknek megnyugvást adj!

Az elhagyottat, megfáradtat,Uram, Te segítsd meg!

A beteget, reményvesztettetÓh, Uram, Te gyógyítsd!

Könyörgésüket hallgasd meg,Életüket védelmezd,

Reményt nekik Te nyújts!Mert Te vagy Istenünk,

Csak Hozzád esedezünk.Hallgasd meg könyörgésünk!

NÉGYSOROSUram, hatalmas Isten vagy,

Én semmi sem vagyok.Te mindenek felett uralkodsz,

Én magamon sem tudok.

Közöttünk szolgálnak

RENDÜLETLENÜLSZOLGÁLNI ISTENT

A templom a második otthona, a gyülekezet a második családja,Isten pedig első az életében. Mielőtt találkoznánk, hogy meséljenéletéről, próbálom összegyűjteni gondolatban, pontosan mi min-dent tesz a pomázi református közösségért, de nem tudomösszeszámolni, hányféle módon szolgálja az Urat és a gyüleke-zetet. Talán még ő maga sem tudja. Suhajda Erzsike nénit akezdetekről, a gyülekezetben elfoglalt helyéről, mindennapjairólés természetesen hitéről kérdeztem.

A Suhajda-család a ‘70-es évek végén


11

tartod kezedet.« Ez, a 139. zsoltár 5. verse szószerint is beteljesedett rajtam, Jézus magáhozölelt. Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen az is-tentiszteletnek, már siettem is Mária nénihez. El-mondtam neki, mi történt, ő pedig elém rakottegy listát, mindenféle okkult dolgokkal, én pedigennek segítségével az összes bűnömet leraktamIsten lába elé. Közösen imádkoztunk, tudtam,Isten gyermeke vagyok. Olyan sokáig voltamMária nénivel, hogy mire visszaértem a szo-bámhoz, a kis ház ajtaja zárva volt. Hosszan„dörömböltem”, már el voltam készülve rá, hogykinn töltöm az éjszakát, mire beengedett valaki.Mikor visszatértem a többiekhez, a szobába, cso-dálatos látvány fogadott: amíg távol voltam, őkértem imádkoztak.”

Innentől kezdve gyökeresen megváltozott azélete. Nem csak ő érezte ezt, ahogy hazaért, csa-ládja is észrevette a változást. Innentől kezdvemég nagyobb, még több erővel szolgálja az Urat.

Már attól elfáradok, hogy hallgatom, mi min-dent csinál, hiszen nem csak a gyülekezet életébőlveszi ki szervesen a részét, de háziasszonyként ishelyt kell állnia. Két, ma már felnőtt gyermekükösszesen hat unokával ajándékozta meg őt és fér-jét, így nagymamai teendőkből sincs hiány.Kérdezem, hogy bírja ennyi energiával? Mi atitka? „Nagyon egyszerű. Isten mindig ad erőtújabb és újabb szolgálatokhoz. Volt, hogy fájt alábam, vagy nem éreztem jól magam egész nap,mégis, mikor indulni kellett valamilyenfajta szol-gálatot teljesíteni, jobban éreztem magam. Gondnélkül tudtam teljesíteni a feladatomat.” Igaztehát, hogy minél többet ad az ember, annál többenergiát és erőt kap, hogy még adhasson.

Szigorú értékrendjéből úgy tűnik, nem en-ged, a kiskapukat nem ismeri. Vallja, az Istennelvaló járás nem enged meg kibúvó-kat, olyan gyakorlatokat, melyeknem kedvesek az Úrnak. Törekszikezen értékeknek megfelelő életetélni, és mint mondja, csak így lehetboldog. Meséli, gyakran ez az élet-mód „kívülről” is látszik, hiszennem egyszer kérdezték meg tőlekórházban várakozás közben, vagyműtétből felépülve, mitől más az ő

élete. Annál megnyugtatóbb pedig nem is lehetsemmi, minthogy operáció előtt orvos és paciensegyütt kérjék az Úr segítségét a beavatkozáshoz.

A beszélgetés „hivatalos” részének már vége,a diktafont is eltettem, mi mégis tovább beszél-getünk. Azaz ő beszél, én meg hallgatom. Mesél,fényképeket mutogat a gyülekezet korábbi évei-ből, életéből, abból a korszakból, mikor még Ör-zse lánya és más ifisek tartották a korosztá-lyomnak a gyermek-istentiszteletet, vagy azokrólaz időkről, mikor még nem is éltem. Jó párlelkipásztor szolgálatát megérte már pomáziként,több gyülekezeti tagunk mellett volt utolsó óráik-ban, szervezett szeretetvendégségeket, utazott azénekkarral távoli országokba, alapító tagja a Re-formátus Gyülekezetért Alapítványnak. Van hátmit mesélnie, de a jövőre is gondol, bár egyáltalánnem aggódik a halál miatt. „Igyekszem úgy élni,hogy az Istennek tetsző legyen. Így, ha magáhozszólít, nyugodtan állhassak a színe előtt. Amikorneki tetszik.” Hardi Judit

Suhajda JózsefnéErzsike

Ismert, hogy Pomáz a szabadságharc meg-segítésére 141 nemzetőrt és honvédet állított ki.Közülük azonban csak nyolc név ismert, mertnévsoruk nem maradt fenn. A források azért isgyérek, mert a szabadságharc bukását követőencélszerűbb lehetett azokat megsemmisíteni. Kö-zülük vajon hányan eshettek el a csatában? Sohanem tudjuk meg. A nemzeti emlékezetben ők anévtelen hősök.

A pomázi temetőkben öt olyan sír van,amiről bizonyosan tudni, hogy a szabadságharckatonáinak nyughelye. A katolikus temetőbenMrázek József (1821-1895) síremlékén ott áll:48-as honvéd. Göböl László József (1829-1907.szeptember 17.) honvéd főhadnagyként szol-gálta a hazát. Egy XX. század eleji csoport-képen egyenruhában és kitüntetéseivel láthatóaz idős férfiú. Hamvai a református temetőbenvannak, csakúgy, mint Szentandrási Andreánsz-ky Zsigmondé. Családi kriptában nyugszik Ma-res István „közember” és Takách Mihály „tize-des”, ahogy a Haynau-féle közigazgatási iratok-ban szerepelnek. Ugyanitt Csernák József őr-mester, Pál István és Kis Sándor önkéntesekneve olvasható. Valamennyi „jó honvéd” volt.

Írott forrásunk vanarról, hogy a Takách és aMares családban élénkérdeklődéssel kísérték areformkor politikai eseményeit. Mindkét családahhoz a köznemesi réteghez tartozott, amely

Kossuth politikájának a legfőbb támasza volt.Takách Mihály még alig volt 18 éves, amikor

bevonult és minthonvédtüzér tűz-mesteri rangbanharcolta végig aszabadságharcot.S e l m e c b á -nyánál megse-besült és Vilá-gos után beso-rozták az oszt-rák seregbe,ahonnét váltság-díj fejében sza-badult.

A helyi le-genda szerintGöböl László atemplomunk tor-nyában rejtőzöttel s annak északiablakából néztevégig, hogyankutatják át a po-roszlók a házát.

Az adakozásban mindig élen járó Fáy Ignáca Pest megyei választmány ülésén 1848. má-jusában 4000 akó (egy akó 45 liter) bort ajánlottfel a harcoló honvédek ellátására.

Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy apomázi református magyarok kivették részüketa haza szolgálatából. Könczöl Dánielné

Régi históriák

MÁRCIUS 15-EKÖZELEDTÉRE

Január 13-án a presbitérium nevébenTakács László főgondnok köszöntötte Erzsikét

Középen Göböl László‘48-as főhadnagy

Göböl László sírja a pomázi református

temetőben


12

Lassan hagyománnyá válik, hogy minden évjanuárjában lelkipásztorunk a presbiterek részérecsendesnapot szervez. Tavaly Albertirsán egyegész hétvégén töltekezhettünk, az idén erre egyhétvégi, szombati napon került sor a pomázi gyü-lekezeti házunkban, melyen azonban nemcsakpresbiterjeink, hanem feleségeik is részt vettek.Az alkalomra meghívtuk nt. Fónagy Miklós es-peres urat és feleségét, Gabi nénit. A közös ének-lés és a presbiter házaspárok bemutatkozásátkövetően Nyilas Zoltán tiszteletes úr rövid áhíta-tot tartott, majd „A szolgáló élet tanulságai, avagyszolgálatok a gyülekezetben” címmel előbb azesperes úr, majd anagytiszteletű asszonytartott előadást.

Fónagy Miklós es-peres úr előadását életeigéjének, a 139. Zsoltár5. versének felidézé-sével kezdte: „Elől éshátul körülzártál en-gem, és fölöttem tartodkezedet.”, mely ige vé-gigkísérte egész szol-gáló életét. Reformátusközösségünk jövőjét ismeghatározza, hogymindenkor az Úrba kellbizalmunkat vetni, akifölöttünk tartja kezét,óv és vezet bennünket.A XXI. században isugyanaz a feladatunk,mint reformátor őseink-nek, vissza kell térnünka forráshoz. Az igei út-mutatás alapján a refor-máció nem a „reppelőistentisztelet” felé vezet, hanem az igazság ös-vényeire. Isten füves legelőkön, csendesvizekhez terelget minket – az örökkévalóságútján.

A gyülekezetbe mindenki kívülről érkezik,a lelkipásztor és a felesége is. Amint ezt mondaniszokták mindenütt, ha valaki idegen költözik afaluba, vagy egy városba, ők is mindenütt „gyütt-mentek” voltak. A gyülekezetbe érkező első dolgakell hogy legyen, hogy azt kívülről-belülről meg-ismerje. Mindenki kapott karizmát Istentől, ezértkomoly lelki munícióval érkezik mindenki agyülekezetbe, amivel gazdagíthatja a közösségét.A presbiter a gyülekezet vezetésében végzi szol-gálatát, akinek mindenkor Krisztust kell magaelőtt látnia, Őt kell követnie. Neki nem igehir-detőnek kell lennie, hanem bizonyságtevőnek, azélete tegyen tanúságot arról, hogy Krisztus ta-nítványa.

Amikor kimondjuk azt, hogy az „én gyüle-kezetem”, az nem birtokviszonyt jelöl, hanem aztjelenti, hogy abba a közösségbe tartozom. Akoinonia az a közösség, amely Krisztus főségealatt áll, amely a Krisztus teste. A gyülekezetbenmi mindannyian ennek a testnek vagyunk tagjai,akik tehát így vagyunk a Krisztus koinoniájában,azaz Jézus Krisztusban. A közösség azt jelenti,hogy közöm van hozzád, közünk van egymáshoz.A mai kor közösségének ebben is az ősgyü-lekezetek életének gyakorlatát kell követnie, amiegyszerűen arról szólt, hogy ki tudja jobban sze-retni a másikat.

A gyülekezeti szolgálatban nincs alá- és fö-lérendeltség, csak mellérendeltség van. Minden-kinek a saját képességei szerint kell gazdagítaniaa gyülekezetét, mindenkinek magának kell meg-találnia a helyét, és keresnie a szolgálat lehe-tőségét. „Köteles vagyok”, ez kell hogy áthassonmindenkit, aki a gyülekezethez tartozónak tartjamagát. Azaz tudnom kell, hogy Isten ajándékait köte-les vagyok tovább adni, és felelős is vagyok ezért.

A gyülekezet élete nem egyszerűen organizá-ciós (szervezési) feladat, de az a feladatunk, hogyorganizmussá váljunk benne, ahol a tagok tudnakegyütt örülni vagy éppen sírni. A gyülekezet ak-kor van „csúcson”, ha úgy működik, mint egycsalád, mindenki tudja és teszi a feladatát. Azilyen gyülekezet felkelti a Sátán érdeklődését,mert ő nem szokta ölbe tett kézzel figyelni, aholjól mennek a dolgok. Megjelenik, és bomlasztanikezd. Megjelenik a széthúzás, a dominancia, a

hatalom kérdése. A gyülekezet élete ugyanúgyhullámzik, mint az ember élete. Egyszer fent,egyszer lent. Amikor úgy érzékeli a közösség,hogy fenn vagyunk, nagyon fontos, nehogy el-bízza magát, de ugyanígy a mélyponton sem sza-bad kétségbeesni. Térdre, imára! „Óh könyör-gést meghallgató, hozzád folyamodik mindentest” – zárta előadását a nagytiszteletű úr.

Ezt követően, nt. Fónagy Miklósné, Gabinéni tartotta meg előadását, aki a Református Nő-szövetség tagja, korábban titkára volt. A szolgálóéletről szólva kiemelte, hogy az nem más, mintmás akarata szerint élni, más akaratát teljesíteni.Az Istennek szolgáló életben is azt keressük, miaz, ami az Isten akarata, ami neki tetsző, jó éstökéletes. A szolgáló élet alázatot követel. Jézusédesanyja, Mária példáját hozta fel, aki Isten dön-tését magára nézve ellenkezés nélkül, alázattalfogadta el, amikor azt mondta: „Ímhol, az Úrnak

szolgálója: legyen né-kem a te beszéded sze-rint.” Szolgálni azt je-lenti, alázattal elfoga-dom a hívást, és magamis segítőtársakat hívok.Azután naponta imád-ságban elkérem azÚrtól, mit bíz rám az-nap, majd végzem azÚrtól kapott felada-taimat.

A gyülekezeti szol-gálatáról szóló szemé-lyes bizonyságtételeután Gabi néni egy ábrátrajzolt a táblára, ame-lyen egy kerekeken állótemplomot láthattunk,amelyet elől a lelkészhúz a családjával, agyülekezet tagjai pediga másik végén tolnak.Ez a kép érzékletesenfejezte ki a mondaniva-lója lényegét, melyet

egy kis történetben mondott el. E szerint egyszeregy lelkipásztor azt álmodta, hogy egy szekeretkellett húznia, amit a gyülekezete hívei toltak há-tulról. Kezdetben jól haladt a szekér, de aztán egyidő múltán egyre nehezebbé vált húzni, lassan ishaladtak, ezért hátrament megnézni, mi akadá-lyozza a haladást. Látta, hogy mindenki fent ül aponyva alatt, és már csak egyedül ő húzta a sze-keret, ráadásul éppen a lelkipásztort szidták, hogymilyen lassan húzza. Mindenkire szükség vantehát a gyülekezetben. Szükség van a két kezénszolgáló testvérekre is, mert a lelkipásztor csakakkor tudja a gyülekezet szekerét húzni, ha agyülekezet tagjai is tolják azt.

Egy rövid szünet után félrevonulva külön-külön beszélgettek egymással a hallottakról apresbiterek és a presbiter feleségek, ezt követőenpedig közös ebéd zárta a csendesnapi alkalmat.

P.A.

Fónagy Miklós esperes úrés felesége, Gabi néni

PRESBITERI CSENDESNAP2013. január 12.


13

– Egy önmagát bemutató írásában az esperes úrúgy fogalmazott, hogy élete és lelkipásztori szolgálatá-nak meghatározója, hogy hívő keresztyén, ami szabad-ságot, felelősséget és közösséget jelent. Ez a háromfogalom miként kísérte végig életét, lelkipásztori szol-gálatát?

– A szabadság számomra az, hogy minden sza-bad, ami belefér a hívő keresztyén ember életébe. Az,hogy szabad ember vagyok, azt jelenti, hogy sohasenkinek és egyetlen irányzatnak sem adtam el ma-gam, mert az életem egy pontján odaadtam magamJézus Krisztusnak. Tehát én Őáltala megvásároltember vagyok, ezért nem vagyok eladó. Mivel semaz állami, sem az egyházi, sem más hatalmasságoknaknem gazsuláltam, így sem az állami, sem az egyházi,sem más hatalmasságok nem is próbálkoztak velem,nem próbáltak megvásárolni, mindenki számára evi-dencia volt, hogy én Jézus Krisztus szolgája vagyok.Az előfordult, hogy próbálkoztak valamilyen zászlóalá csábítani, de mindig vigyáztam arra, hogy a belsőszabadságomat megőrizzem, nem csatlakoztam sem-miféle áramlathoz. Életem és szolgálatom soránmindig felelősséggel viseltettem azok iránt, akiket azÚr rám bízott, családomra, gyülekezetemre, egy-házamra. Ehhez kapcsolódik a közösség vállalásánakfogalma, ami azt jelenti, hogy én a Magyarországi Re-formátus Egyháznak vagyok elkötelezett szolgája, ésami tőlem, az energiáimból, képességemből telik, aztitt kell hasznosítsam. Ezért ahova állított az Isten,

igyekeztem teljes erőbedobással helytállni.– Esperes úr lelkész családból származik, Fónagy

Zoltán volt az édesapja, aki szintén egyházmegyénkesperese volt. Tudomásom szerint neki is és önnek issok pomázi kapcsolata, a pomázi református gyü-lekezettel kapcsolatos élménye volt.

– Ameddig magam vissza tudok emlékezni apomázi gyülekezettel kapcsolatos élményeimre, az aDemeter Józsi bácsi idejére esik. Demeter József egykiváló lelkipásztor volt. Ma is megrendítő visszaem-lékeznem egy apró jelenetre vele kapcsolatban. MiTahitótfaluban laktunk, és egyszer, úgy harmadikosgimnazista koromban, a HÉV-en utaztam, és láttam,hogy a Lenfonónál, ahol akkor az istentiszteleti helyvolt, ő éppen akkor szeretgette be a gyülekezet tagjaitaz imaházba. De ismertem gyerekként személyesenis, mert édesapámmal baráti kapcsolatban voltak,nagyon becsülték egymást, többször megfordult ná-lunk. Gyakran meghívták egymást vendégszolgálatrais. Szűcs Ferenccel teológustársak voltunk, Pap Lászlóis régi ismeretség volt, és jól ismerem a jelenlegilelkészt, Nyilas Zoltánt is, aki akkor került ide, amikormég én voltam az egyházmegye esperese. Őt akkorismertem meg, amikor Szokolyára kerültek, feleségét,Andikát azonban még régebben, még leányként, averesegyházi ifjúságnak volt tagja, akik jártak Tahiba,a konferenciaközpontba, ifjúsági alkalmakra. Olyanházaspár ők, akik szívem szerint valók. Ahogy mi isigyekeztünk a szolgálatunkat betölteni, ugyanazt lá-tom, ennek kontnuitását látom bennük, ezért nagyonszeretem és becsülöm őket.

– A nagytiszteletű asszonynak van egy könyve,amelynek a címe: „Üvegfalak mögött – Papnékkönyve”, amiben hasznos útmutatások olvashatókteológusok, pályakezdő lelkészek és lelkészfeleségekszámára, de az önök szolgálati idejéből is sok anek-dota, sok emlék, történet jelenik meg benne. Az egyiklegérdekesebb ezek között az, amikor a nagytiszteletűúr – mintegy alpinista – lefestette a kistarcsai templomtornyát.

–A szükség hozta ezt a dolgot, mert egyszerűennem volt, aki megcsinálja. A templom maga is romosállapotban volt, mikor odakerültünk, eljutottunk odáig,

hogy sikerült kitatarozni, de már senki nem volt haj-landó felmászni, hogy az oromdeszkákat lekenje. Ígyaztán én voltam a „valaki”, akire hárult ennek amunkának az elvégzése. Fogtam a festékes edényt,meg a pemzlit, felmásztam és lefestettem. Szerencsérenem voltam szédülős. Nem volt annyira rendkívülidolog, bár ma már biztosan nem másznék fel. Voltakennél cifrább eseteim is. Volt, mikor lemásztam akútba, és megjavítottam az elektromosan meghibá-sodott szivattyút, anélkül, hogy értettem volna hozzá,az sem volt éppen veszélytelen vállalkozás.

– A gyülekezetépítésnek számtalan gondja-bajahárult az önök szolgálatára. Kistarcsán, első szolgálatihelyükön, a semmiből kellett a gyülekezetet kiépíteni.

– Kistarcsát szó szerint a semmiből kellett kiala-kítani. Amikor átvettem a templomkasszát, pontosanemlékszem, hogy 10 forint 50 fillér volt a pénztárban.A gyülekezetbe pedig csak 10-15 idősebb asszony-testvér járt. Mégis, valami csodálatos tizennyolc évettöltöttünk ott a feleségemmel, mert megtanított minketaz Isten örülni az egyes embernek is. Egyeséveltöltődött fel a gyülekezet, és amikor eljöttünk, tele voltmind a templom, mind a kassza, rendezett körül-ményeket hagytunk magunk után. Azt szoktam mon-dani félig tréfásan, félig komolyan, hogy nagyon jóaz én utódomnak lenni. Egyszerűen nem tudom el-viselni, hogy körülöttem valami ne legyen rendben,ezért tényleg igyekeztem mindennek utána járni, ésolyan körülményeket teremteni, hogy az méltó legyenaz Isten Igéjéhez. Mindenütt olyan gyülekezetet tud-

tam átadni, ahol a lelki élet, a gazdálkodás és az in-frastruktúra is olyan állapotban volt, amit szeretni éscsak folytatni kellett tovább hűségesen.

– Nagytiszteletű úr kosdi lelkész volt, amikor es-peressé választották, mely tisztségében többször isújraválasztották, így összesen három cikluson keresztülvolt az egyházmegyénk esperese. Milyen eredményeketsikerült elérnie ez alatt a tizennyolc év alatt?

–Az én alapállásom és esperesi ars poeticám az volt,hogy nem a gyülekezetek vannak az esperesért, hanemaz esperes van a gyülekezetekért, és annyiban legitim aszolgálata, amennyiben mindent megtesz,

EGYÜTT ISTEN SZOLGÁLATÁBANBESZÉLGETÉS FÓNAGY MIKLÓS ESPERES ÚRRAL,

ÉS FELESÉGÉVEL, GABI NÉNIVEL

URAM!

Tégy engem a te békességed eszközévé!Ahol gyűlölködés van, ott a szeretet magvát hintsem,ahol igazságtalanság van, ott megbocsátást hir-dessek,ahol kételkedés van, ott hitet,ahol kétségbeesés van, ott reménységet,ahol sötétség van, ott világosságot,

ahol szomorúság van, ott örömet.Ó, mennyei Mester, add meg, hogyinkább vigasztalni akarjak, mint vigasztalódni,inkább megérteni, mint megértésre találni,inkább szeretni, mint szeretve lenni,mert amikor adunk, akkor gazdagodunk,amikor megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot,amikor meghalunk, akkor születünk örökéletre.Ámen.

ASSISI FERENC IMÁJA (XIII. század)

(Imádság Fónagy Zoltán lelkipásztor – Fónagy Miklós esperes úr édesapja – Bibliájából)

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)portré

Mindenkinek tolnia kella gyülekezet szekerét. A gyülekezetben

nem a mi feladatunka gyomlálás.


14

hogy a gyülekezetekben folyó lelkészi munkazavartalanul működjék. Én nem magamnak akar-tam hivatalt építeni, hanem igyekeztem minden-kinek mindenné lenni: ahol segítségre voltszükség, ott segítettem, ahol jó szó kellett, ott jószót mondtam, ahol dorgálni kellett, ott dorgál-tam, de sohasem gyomláltam.

A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogysikerült a gyülekezetek lelkészeivel, presbitériu-maival beláttatni, hogy szükség van egy olyanpénzalapra, ahonnan az építkező gyülekezeteketkomolyabb összeggel tudjuk támogatni. Ennek abelátásnak köszönhetően hoztuk létre az egy-házmegyei tizedet. Az előző évi gazdálkodás1/10-ed részét a következő évben erre a célra min-den gyülekezet felajánlja. Ezt három lépcsőbenléptük meg, az első évben 5 %, a második évben7,5 % volt, míg a harmadik évben egészült ki 10%-ra. Ezzel tudtunk az egyes gyülekezetekrészére akár 6-7 millió forintot is adni, akik temp-lomot vagy parókiát építettek. Ez nekik komolysegítség volt.

– A nagytiszteletű asszony esperes felesé-geként hogyan élte meg a szolgálat örömeit, ne-hézségeit?

– A férjem által elmondottakat kiegészítenémazzal, hogy a tizennyolc év alatt tizenkét templomvagy imaház épült az egyházmegye területén,ezen kívül egy óvoda és két iskola létesült. Ezeklétrehozása kemény munka volt. Amikor azzalkerestek meg lelkészek és feleségeik, hogy ki-nőtték az eddigit, és bővíteni vagy újat építeniszeretnének, férjem mindig biztatta őket. Aztmondta, ha egy gyülekezetet az Isten arra indí-totta, hogy elkezdjen azon gondolkodni, hogytemplomot építsen, akkor a rávaló is meglesz. Havan bizodalmunk. Imádkozni kell érte. Volt olyanhely is, ahol fél év alatt épült meg a templom – asemmiből.

Hogy hogyan éltem meg papnéként a férjemmellett töltött éveket? Először nagyon buzgón, demunka mellett. Bejártam dolgozni Budapestre.Ez nagyon kemény időszak volt. Védőnőként Tahiés Leányfalu volt a körzetem, de helyettesítettemPomázon is. Amikor férjhez mentem, Kistarcsárakerültünk. A körzetembe vissza nem mehettem,közben vártuk az első babánkat, az első fiúnkat.Az Egészségügyi Szakosító és Továbbképző In-tézetnek voltam az irodai felelőse, majd Czeizeldoktor elvitt magához a genetikára, az OrszágosKözegészségügyi Intézetbe. Itt beletanultam ki-

csit a fejlődési rendellenességekbe. Második gyermekünk meghalt, én visszamentem dolgozni,amikor pedig a harmadik megszületett, utána márvéglegesen otthon maradtam, mert nem ment akettő együtt.

Anyagi okokból kis házi bölcsödét nyitot-tunk. Borzasztó strapa volt. Emellett ott voltak asaját gyermekeim is, és mivel a parókia irodaimunkáját is csináltam, intéznem kellett a teme-téseket és bármi mást, ami felmerült. Ezért min-denféle praktikus játékot kitaláltam a gyere-keknek, hogy amíg az irodán vagyok, ellegyenek.Az Úristen nyilván erre választott ki, ezért tehátnem volt kérdés, hogy ha jönnek az emberek, ak-kor én ezeket a dolgokat intézem. Nem lázadoz-tam ezért. Az Úristen mindig figyelmeztetett,hogy más a magvetés és más az arató, nem az em-bereknek kell tetszeni.

Az esperes-feleségi szolgálat egészen másvolt. Én a férjem lelki-pásztor kollégáit nemtudtam úgy kezelni,mint egy lelkipásztort,aki idejön valamiért, ha-nem közvetlenebb, in-kább testvéri kapcso-latot igyekeztem kiala-kítani velük. A végéneljutottam oda, hogynem is a férjemhez jöt-tek, hanem inkább hoz-zám, mondván, „ne iszavarjuk ezzel az es-peres urat”. Végül aka-ratlanul is amolyan lel-kigondozói szolgálat lett ebből.

Sok mindenbe belekerültem, amit eredetilegnem szerettem volna. Így voltam húsz évig aziszákosmentő misszióban, mélyvízben, nagyonkeményen. Mindig megtaláltak, akik megkértekarra, hogy vállaljak fel egy-egy alkoholbeteget.Ebből egy lelkigondozói beszélgetés alakult ki acsaláddal, azután kezdődött az utánajárás, rend-betevés, hogy a beteg talpon maradjon. Voltak,akik meghaltak, mert már későn kerültek oda, azÚristen másként rendelkezett, de voltak gyógyultés szabadult betegeink, bár azt szoktuk mondani,hogy ebből nem lehet meggyógyulni, csak sza-badulni.

Az alkalmunkon a presbiter asszonyokkal ispont egy hasonló esetről beszélgettünk, egy dro-

gosról. A családok általában nem azt nézik, hogymiért jutott oda, hanem hogy odajutott, és minkettesz tönkre, a családot, ő a család szégyene. Dehogy ezeknek az embereknek előtte milyen életükvolt, hogy mi történt velük, milyen törés, vagybármi, ami miatt megfogták a poharat, azt nemszokták kutatni. Az Úristen valahogy megadta aztaz energiát, hogy mint egy boldog megszállott,segítőjük legyek. Akárkinek kellett valamit se-gíteni, én mentem és igyekeztem elintézni. Acsaládom megsínylette. Bár nem mondták, desokszor volt úgy, hogy mindent ott kellett hagy-nom, mert mennem kellett, valamit el kellett in-téznem az ügyükben. Hajt a segíteni akarás, és eza mai napig is így van.

– Esperes urat tavaly október 1-jén búcsúz-tatta el a kisváci gyülekezet, mert nyugdíjbavonult. Nyugdíjas lelkipásztorként hogy tervezinagytiszteletű úr a nyugdíjas évet?

– Még nincs utódom, most helyettes vagyok,önmagamat helyettesítem. A presbitérium kérte,hogy vállaljam el. Nyugdíjas éveimtől azt re-mélem, hogy békességben fogunk élni, bár – aztszoktam mondani –, hogy a lelkészi szolgálatbólhivatalosan nyugdíjba lehet menni, de a palástotnem lehet szögre akasztani. Kész vagyok arra,hogy ha hívnak, akkor szívesen szolgáljak. Ott,ahol tud az Úr használni, kész vagyok hasznosí-tani magam, illetve használni a Krisztus ügyének.Szeretnénk a családdal lenni, gyermekeinkkel,unokáinkkal, tehát ami aktív szolgálati időnkbendeficitként jelentkezett, azt most valamennyirepótolni. Igyekszünk olyan családi életet élni,hogy az szép, békés és tisztességes legyen. Ennéltöbb ambíciónk nincsen. Puskás Attila

A presbiterek és feleségeik a vendégekkel

Nyilas Zoltán lelkipásztorunk Gabi nénit köszöntötte


15

1998. január 19-én alakult meg gyüleke-zetünk kórusa, a Psalmus Kórus. Visszanézvehamar elszállt ez a tizenöt év. Pap László tiszte-letes úr kérésére alakította meg Ásztai CsabánéKatalin a kórust. Ez valahogy úgy történt, hogyKatikánk attól tette függővé a kó-rus létrejöttét, hogy lesz-e elégjelentkező. Pap László, az ő is-mert temperamentumával, eztegyszerűen megoldotta, úgy, hogya következő bibliaórán részt-vevőket mind felírta és átadta anévsort Katikának. Ebből kellettkórust kovácsolnia. Katika, mintahogy egy keresztyén emberhezillik, úgy gondolkodott, hogy mi-vel ez egy egyházi kórus lesz, azIsten segítségével majdcsak leszbelőle valami. Ehhez persze őminden pedagógiai tudását hozzáadta, és egészaz alapokról indulva mindent elmagyarázott akóruséneklésről. Nemsokára egyre többen jelent-keztek az énekelni szerető gyülekezeti tagok, éscsakhamar kialakult egy körülbelül ötven tagotszámláló kórus.

Hetente egyszer két órás kóruspróbával in-dult a tanulás, mely a mai napig tart. Nagyon sokéneket megtanultunk – eddig úgy 170 körülit –,és mindig a tarsolyunkban van ebből 15-20,melyet egy-két próbával bármikor elővehetünk.A kórus azóta is tartja ezt a létszámot.

A kórus legfontosabb hivatásának az isten-tiszteleteken, egyházi ünnepeken való szolgálatottartja, hiszen mindenekelőtt erre hívatott el. Emel-lett szívesen éneklünk bárhol, ahová hívnak min-ket. Számunkra mindig öröm, ha Urunk Krisz-tusunkhoz imádkozhatunk éneklésünkkel. Résztveszünk az Egyházmegyei Kórustalálkozókon, ésÁsztainé Katika megszervezte a Pomázi Kórus-találkozót is, ahova a pomázi és környékbeli kóru-sokat szoktuk meghívni. Mondhatni, mindig na-gyon jó hangulatú találkozó szokott lenni, és szá-mon tartják a kórusok is, hogy mindig részt ve-gyenek rajta.

A katolikus Szent Cecília kórussal is fel-vettük a kapcsolatot még az első időkben, ígyminden évben egyszer ők, egyszer pedig mi szol-gálunk a másik felekezet hívei között.

Régi kapcsolat fűzi kórusunkat két határon-

túli kórushoz is. A marosszentgyörgyi Re-ménység Vegyeskart testvérkórussá fogadtuk aReformátusok Világtalálkozóján, 2002-ben, ké-sőbb pedig a Zilah Belvárosi Templom kórusávalis kapcsolatba kerültünk. Ezért cseretalálkozókattartunk mindkét kórussal.

Egyszer összeszámláltuk, hogy milyen he-lyeken énekeltünk, érdekes dolgok derültek ki.Természetesen leggyakrabban templomokban, deénekeltünk erdőben, mezőn, amikor erdélyi uta-zásaink során megálltunk próbálni, arborétum-ban, az olaszországi Meránóban, itthon is Vác-rátóton, hegyek között, a Tordai-hasadékban,vagy Norvégiában, a szemet gyönyörködtető ha-vasok árnyékában, parkokban, saját kedvünkre,amikor is körénk gyűltek az éppen arra sétáló em-berek és a végén nagy tapssal hálálták meg arögtönzött produkciót. De énekeltünk repü-lőgépen is, tízezer méter magasan, amikor Norvé-giába utaztunk. Kis színpadon, nagy színpadon,Marosvásárhelyen a színházban, a szépséges Kul-túrpalotában. Norvégiában hajókompon a kapi-tány kérésére, aki ingyen vitt bennünket a világlegszebb fjordján, ha énekelünk. Sőt, a Hétnővér-vízesésnél még egy fordulatot tett a kedvünkért,

hogy jobban megcsodálhassuk a magas hegyrőlalázúduló hét vízsugarat, ami valóban káprázatoslátvány volt.

Szoktunk énekelni különböző ünnepségeken,ahova meghívást kapunk, és szomorú alkal-

makkor, temetőben. Így búcsúz-tunk lelkipásztorunk temetésén,kórustársunk is távozott már kö-zülünk, tavaly pedig fájó szívvelvettünk végső búcsút kórus-vezetőnktől, Ásztai Csabánétól,szeretett Katikánktól. Két évvelezelőtt derült ki, hogy sajnos hir-telen csapott le rá a súlyos be-tegség, aztán egy rövid időrevisszatért még közénk, de azelmúlt évben eltávozott közü-lünk, hazatért a Teremtőhöz. Istennyugtassa, soha nem feledjük el,

és tovább folytatjuk, amit elkezdett.Most Bíró Krisztina lett a kórusvezetőnk, aki

egyedül kénytelen megbirkózni ezzel a nehéz fel-adattal. Ugyanis Blaskóné Tímár Eszter, akiKatalin mellett szintén vezényelte a kórust,egyenlőre a két kicsi gyerek miatt nem tud eljárnia kóruspróbákra. Nagy örömünkre szolgál, hogyKriszta mindent megtesz a kórusért, reméljük, ígymég sokáig együtt énekelhetünk.

Végül hadd legyen ez az írás egy kis toborzóis, mert szükség van a kórus fiatalítására, hiszenaz első generáció lassan kihull, és kellene az után-pótlás. Biztatásként hadd mondjam el, hogy min-denki, aki csatlakozik hozzánk, úgy érzi, hogyfelfrissül a próbák alatt. A próbák vidám éskellemes hangulatban telnek, jókat nevetünk egy-egy humoros megjegyzésen, melyet a “Kró-nikánk”-ban is összegyűjtünk, majd felidé-zésekor, például évfordulókon, ismét nevetnitudunk rajta.

Mindent összevetve éneklésünkkel az Úr dí-csérete a legfontosabb számunkra, és természetes,hogy örömünk telik benne.

Áldás Békesség!Andrási Jánosné, Marika

TIZENÖT ÉVES A PSALMUS KÓRUS

Kórusunk 1999-ben

A jótékonysági hangverseny adományait idéntemplomunk felújítására fordítjuk

Február 9-én kórusunk a jótékonyságihangversenyünkön közreműködött


16

A szimbólum fogalmáról tudjuk, hogy legál-talánosabb értelemben olyan jel(kép), amelyhez egyjelentés kapcsolódik. A jel mindig túlmutat önmagán,nem önmaga jelentésében van a lényege, hanemabban, amire utal. Jel és jelentés között tehát mindigvan egy logikai kapcsolat. Hogy milyen logikai kap-csolat van a kakas, mint jelkép, illetve annak keresz-tyén jelentése között, annak megállapításához érdekesmódon elegendő a szimbólum szó eredeti értelmét fel-idézni. A görög symbolum szó jelentése: össze-foglalás. A „Symbolum apostolorum” („Apostolihitvallás”) a keresztyén hitelvek összefoglalása, hitünkfoglalata, legfőbb hitvallásunk. A szimbólum jelentésetehát: hitvallás, és éppen ez az a kapocs, ami összekötia kakas jelképét annak keresztyén jelentésével, hiszena hitvallás kiállás Jézus Krisztus mellett. 2013-bankülönösen is aktuális erről szólni, mert egyházunk Zsi-natának határozata az idei évet a hitvallás événeknyilvánította, a Heidelbergi Káté 450. évfordulója al-kalmából.

Bár nem ismeretlen az Ószövetségben sem,melyben a kakas a büszkeség jelképe, de az Újszövet-ségben vált általános keresztyén szimbólummá, abbanaz ismert bibliai történetben, melyszerint Jézus az Olajfák hegyén ígyszólt Péterhez: „Bizony, mondomnéked, hogy ezen az éjszakán, mi-előtt a kakas megszólal, háromszortagadsz meg engem”. Mikor pedigmindezek beteljesedtek, és Péteregymás után háromszor tagadtameg Mesterét, visszaemlékezettJézus szavaira, „és keserves sírásrafakadt” (Mt 26,34,75).

A kakas emlékeztet bennün-ket a Krisztust megtagadó Péteralakjára, az ő példáján keresztülpedig a saját gyarló, esendő vol-tunkra, arra, hogy mindannyian„Péterek” vagyunk, akik nap nap után megtagadjukKrisztusunkat. Eszünkbe juttatja, amit tudnunk kellmagunkról, hogy legbensőbb énünkben semmi jónincs, még ha abban az illúzióban is ringatjuk ma-gunkat, hogy alapjában véve jó emberek vagyunk.Péter is ezt hitte, mikor azt mondta Jézusnak: „Hameg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.”(Mt 26,35) De mégis megtagadta, hiába fogadkozott,nem állt ki Jézusért. A maga életét mentette. Pedig –Lukács evangéliumában olvassuk, hogy – Péter voltaz első, aki vallást tett róla, mikor Jézus megkérdeztea tanítványaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?”,mely kérdésre Péter így felelt: „Az Isten Krisztusá-nak” (Lk 9,20) Tudta tehát, hogy Jézus az Isten Krisz-tusa, aki azt tanította: „Mert aki meg akarja menteniaz életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem,megmenti azt.” (Lk 9,24) Biztos nem véletlen, hogyezt éppen Péter vallástétele után mondta Jézus, minthaelőre figyelmeztette volna Pétert.

Pétert a kakaskukorékolás ráébresztette, hogy

valójában nem megnyerte,hanem elvesztette az életét,mert a puszta fizikai lét,Jézus nélkül – halál. Bűnehatalmas súlyként terheltelelkiismeretét, ezért fakadtkeserves sírásra. Úgy vanaz, hogy amikor az embertehetetlen önmagával szemben, amikor minden össze-omlani látszik, amikor kakasszó, harangszó egyszerrerikoltja, zengi, hogy a megmentett élete semmit nemér, akkor kitör belőle a zokogás, és bocsánatért, ke-gyelemért esedezik, attól, akitől elfordult, akit elha-gyott és elárult. Mert az ember a maga erejéből megnem állhat, hogy megtartassék, kegyelemre van szük-sége.

A kakas szava tehát mindannyiunkat bűnbánatrahív, igazi megtérésre, igazi hitre és Jézusban valóhűségre, a róla való hitvallásra. Ahogyan a tavaly 300éve született erdélyi Bod Péter „Szent Hilarius” címűművében írja: „Mire való a templomok tetején akakas? Hogy midőn látják a bűnösök, emlékezzenekmeg arról, hogy a kakasszóra a Krisztust megtagadó

Péter megtért, ők is térjenek megs kegyelmet nyernek. A prófétákés apostolok írásokban gyönyörű-séges kakasszó ez: Serkenj fel te,ki aluszol és kelj fel a halálból, ésmegvilágosodik néked a Krisz-tus!”

A kakas jelképe már az ó-keresztyénség idején a Krisztusértküzdő keresztyénekre utalt, későbbpedig, a IX. századtól kezdvekezdtek fémkakast helyezni atemplomok tornyára, ami a hívőkszámára nemcsak a bűnbánatra fi-gyelmeztetett, hanem a sötétségfeletti győzelmet is jelentette a

megváltás fénye által. A kakas tehát az újjászületésnek,Krisztus feltámadásának szimbóluma is.

A reformáció olyan erősen magáévá tette a kakasjelképrendszerét, hogy kifejezetten református jelképlett, és templomépítészetünknek köszönhetően a betle-hemi csillag után a kakas terjedt el leginkább tem-plomtornyink csúcsdíszeként. Így lett több nagyvárositemplom is (például Miskolc, Szeged, Kolozsvár)„kakasos-templom”. De láthatunk kakasos ábrázolá-sokat templomtetők kerámiáin, festett kazettás men-nyezeteken, a vasból formált kilincseken és rácsokon,néha még úrasztali terítőkön is.

Hogy miért vált a reformáció évszázadaiban akakas kifejezetten református jelképpé, Szabó Imrereformátus esperes (a sorozatunkban már idézettkönyvében) a református egyház üldöztetését tartjameghatározó oknak. Az elnyomás legsötétebb év-tizedeiben a reformátusok a csillag mellett a kakast isa tornyaira tették jelvényül, mint az éberség jelképét

és a szunnyadó lelkiismeret ébresztőjét. A magyar re-formátus egyház „háromszázados küzdelmében sza-kadatlanul ellenséges környezetben, üldöztetés, nyo-morgattatás, eltiprás veszélyei között élt, nagyon sok-szor került abba a helyzetbe, amelybe Péter, hogy amaga életét a Krisztus megtagadása árán tarthattavolna csak meg. S nagyon sokszor került abba a ve-szélybe, hogy lelkiismerete elszunnyadjon s megfeled-kezzék arról a küldetésről, amelyet a magyar lélekmegtartására megbízatásul kapott.”

A kakasnak kell felráznia megfélemlített lelkiis-meretünket az elszunnyadásból, „amikor a hitvalló bá-torság e világ megfélemlítése és gúnyolódásai közöttmegbénul, vagy ellankad”. Puskás Attila

SÍK SÁNDORPÉTER SÍRÁSA

És lőn, hogy a kakas másodszor szólala. A csarnokban nevettek a római vitézek, Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.

És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.

És akkor minden elmúlt és minden elmaradt, És minden elmerült hideg nagy messzeségben,

A szolgák és vitézek, fegyverek és falak, És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem.

Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más:Csak ő volt és a Krisztus. És az a villanás,

Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett,

Melynek zengő villáma szegény szívére hullt.S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult,

És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett.

református jelképeink

A KAKAS

Százéves a kolozsvárikakasos templom

Kakasos dísza csobánkaiimaházon

“És keservessírásra

fakadt.”


17

Az elektromágneses sugárzás egy bizonyostartománya a látható fény. Színként a különbözőhullámhosszú fénysugarakat érzékeljük. Vagyisott vannak színek, ahol fény van. Ezért a feketeigazából (fizikai értelemben) nem is szín, hiszen aza fény hiánya. A fizikai világban a fényt a napbólkapjuk, de a szellemi világosság forrása az Isten.„Mert nálad van az életnek forrása; a te világossá-god által látunk világosságot.” (Zsolt 36,10)

Istenről tudjuk, hogy benne lakozik a tel-jesség. A nap fényéről pedig tudjuk, hogy a létezőösszes színárnyalat benne van, kivéve a feketét.(És ennek megfelelően a tompított, vagyis fe-ketével kevert színeket.) A prizmával szétbontottszínskálában, vagy magában a szivárványban hétszínsávot szoktunk megkülönböztetni. Ezek a há-rom alapszín (melyek másból nem keverhetők ki,viszont ezekből minden más árnyalat kikever-hető), és ezek elsődleges keverékszínei. (A zöldés az ibolyalila között két színsávot látunk, a tür-kizt és a mélykéket). Összesen tehát hét, mely azisteni teljesség száma. Az sem véletlen, hogyIsten személye három, melyben benne van azösszes „színárnyalat”(kivéve a feketét). Ez ahárom alapszín semmi létezőből nem hozhatólétre. „És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunkés hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság ésnincsen ő benne semmi sötétség.” (1Ján 1,5)

Kétfajta színkeverés van, a színes fények ésa pigmentek keverése. A két rendszer eltérőenműködik. A fények keverését a fényképezés,vetítés, televíziózás használja. A fény alapszíneia cinóbervörös, a zöld és az ibolya. Haezeket összekeverjük, fehér fényt kapunk.(A nap fényét nevezzük fehér fénynek.)A fényszínek keverését additív, hozzáadókeverésnek hívjuk. Minél több fénysug-arat keverünk, a szemünk egyre többetérzékel és egyre teljesebb, világosabb lesza látvány.

Ezzel szemben a földi anyagok, pig-mentek keverése a szubsztraktív (kivonó)keverés. Itt is a szemünkbe eljutó fény-sugarak alapján érzékeljük a színeket, demár a tárgyakról visszaverődött fénytlátjuk, nem közvetlenül a fényforrásszínét. A földi anyagok elnyelik a fényegy részét, ez kivonódik a teljes fehérfényből, és csak a maradék jut a szembe,melyet érzékelünk. A fehér tárgyakról azösszes hullámhosszúságú fény a szembejut, a fekete tárgyak pedig az összes fénytelnyelik. A sötétben minden tárgy fekete, a színekléte a fénytől függ, míg az emberek léte a vilá-gosság forrásától, a Teremtőnktől.

Bennünk, földi emberekben csak rész szerintvan meg nemcsak az ismeret, de Istennek mindeneredeti ajándéka. Még ha fehérek is lennénk, aszellemi fehér ruha ajándéka jelenleg csak hitben

a mienk. A megdicsőülés hegyén Jézust ilyenneklátták: „És a ruhája fényes lőn, igen fehér, minta hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fe-héríthet.” (Márk 9,3) Arra vagyunk elhívva, hogy

visszfényei legyünk az isteni teljességnek. „Hogylegyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szep-lőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedettnemzetség közepette, kik között fényletek, mintcsillagok e világon.” (Fil 2,15)

Mi a hétköznapi gyakorlatból leginkább aszínes anyagok keverését ismerjük, ezzel ta-lálkozunk leginkább. Itt is három alapszín van, deezek mások, mint a fény alapszínei, a sárga, a kék,a bíbor. Természetesen még a fehéret sem tudjukkikeverni, tehát valójában négy színre van szük-ségünk a teljes színskálához. Ha a három alap-

színt összeadjuk, elméletben feketét kapunk.Vagyis az anyagi világból csak fekete tud szár-mazni. A valóságban a pigmentek nem teljestelítettsége miatt a keverékszín csak egy piszkosbarna, nem igazán fekete. Ebben az esetben tehátminél több színt keverünk, annál több színnyelődik el, vonódik ki, és egyre sötétebb lesz alátvány. Ha a földi színek helyére a földi emberthelyettesítjük be, azt látjuk, hogy nem képes a fe-héret, az istenit létrehozni. Magától csak valamipiszkos barna keveréket tud produkálni. Maradtmég némi nyoma az ember eredeti romlatlan ál-lapotának, tehát nem teljesen fekete a kép. Ahhozis a külső fényre van szükségünk, hogy egyáltalánegymás színeit érzékeljük, illetve mi magunk islátsszunk, és ne feketék legyünk. „Az igazakravilágosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas,kegyelmes és igaz.” (112 Zsolt 4)

Hogy mennyire vágyunk a teljességre, a szi-multán kontraszt jelensége is alátámasztja. Ezabból áll, hogy egy színfelület mellé odalátjuk azillető szín komplementer párját is. (Minden szín-nek van egy kiegészítő, komplementer párja. Ezaz a szín, amelyikkel kiegészítve a három alapszínkeverékéhez, a teljes színskálához jutunk.) Pél-dául a bíbor és a zöld, vagy a kék és a narancs.Nagy vörös térben a szürkét vagy a fehéret zöl-desnek látjuk, és fordítva, nagy zöld térben vörös-esnek. A színek tehát vágynak kiegészülni,vágynak a teljeségre. Mi is vágyunk ugyanerre.Nemcsak a férfi vágyik a női felére, de mintKrisztus testének tagjai kiegészítjük egymást, sőt

szükségünk van egymásra. Szélesebbközösségben nagyobb az erő, a tudás, amegtartás ereje is. „Valóban, édes a vilá-gosság és jó a mi szemeinkkel néznünk anapot.” (Préd 11,7) A sötétség orszá-gából csak a fény beengedése által ju-tunk ki. Vagyis bűnbánatot tartva mindencselekedetünket és mulasztásunkat vilá-gosságra kell hozni. (A sötétben nincsjelentősége, hogy milyen színűek len-nénk eredetileg.) „Aki azt mondja, hogya világosságban van, és gyűlöli az ő aty-jafiát, az még mindig a sötétségben van.A ki szereti az ő atyjafiát, a világosság-ban marad, és nincs benne botrán-kozásra való.” (1Ján 2,9-10) Az elégíti kia lelkünket, ha megtaláltuk a kapcsolatotteremtő és megváltó Urunkkal, és szabadakarattal illeszkedünk bele abba a rend-be, amelyre teremtettünk.

Végül bátorodjon a szívünk ezen ígérettől:„És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnakfénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz,olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, amelyen az Úr beköti népe romlását, és vere-ségének sebét meggyógyítja!” (Ézs 30,26)

Haranginé Csuta Anna

BIBLIAI SZÍNTAN

A szivárvány, Isten-nek Noéval kötöttszövetségének jele


18

Nagytiszteletű úr!

Elnézését kérem, hogy soraimmal alkalmat-lankodom, de úgy érzem, mivel nem volt szeren-csém megismerkedni Nagytiszteletű úrral, hogypár adattal szolgáljak a Teleki családra vonat-kozólag, hogy némi nyo-ma legyen az egyház ok-mányai között.

Születtem Gyömrőn,1900. május 10-én.Atyám, Teleki Tibor,anyám Széchenyi Ali-ce, anyai ágon SzéchenyiIstván egyenes leszárma-zottja, aki dédatyám volt.

Feleségem, születettIharos, Somogy megye,1910., Pallini Inkey Mária,apai ágon Eötvös József,az első közoktatási mi-niszter dédunokája. Ezévben ültük meg, Istennekhála, 50. házassági évfor-dulónkat. Két gyerme-künk van: Ágnes, a lőveniegyetem végzett patoló-gusa és Gábor, elektro-mérnök az USA-ban. Ötunokánk van. Vőm, Dr.John Garfield agysebész.Menyem, Teleki Gáborné,született Tcharkov Natalia, nyelvész, anyja,született Barna Szőgyéni Sarolta, szimultánfordító a Nemzetek Szövetségénél 10 év óta NewYorkban, felszólalókat francia és angol nyelvbőlfordítja spanyolra.

Én 15 éven át a pomázi egyház főgondnokavoltam boldogult Paczolay Péter és Demeter lel-készek mellett.

A Teleki nemzetség Erdélyből származik,napjainkban – szétszórva a nagyvilágban – 60

férfi és 40 női tagja van a családnak. Erdélybenegy család, Marosvásárhelyen, Teleki Mihály, fe-lesége, született Tisza. Budapesten él családjávalTeleki János ügyvéd, felesége, született Dr. jur.Palatinus Mária, két fiúk van, Sándor és László(ez a Teleki a katolikus ágból való).

Őseim közül Teleki József az 1791-benlefolyt zsinatnak elnöke volt, később koronaőr.Teleki László a 48-as kormány politikusa, Kos-suth Lajos párisi megbízottja. Teleki Pál (a kat.ágból), a mártír miniszterelnök, egyetemi tanár.Teleki Tibor (atyám) koronaőr, a pesti egyház-megye elnöke több éven át, meghalt 1942-ben.Teleki Béla (bátyám) volt Zala megye főispánja,ennek fiai Tibor, volt sárospataki diák, a Renault-művek egyik igazgatója Buenos Airesben, a má-

sodik fiú István, a Kaiser Engineering amerikaivállalat igazgatója Mexikóban. Teleki Géza (Pálfia) nyugalmazott egyetemi tanár, geológus Was-hingtonban, ennek fia, Pál oceanografus mérnök.Teleki Arvéd vállalati igazgató Hustonban (USA).

Teleki László boldogult öcsém fiai: Géza egynagy schweizi érdekkép-viselet igazgatója, Miklós,dr. med. belgyógyász,mindketten nősek és Basel-ben laknak.

A Teleki nemzetség-nek egy közös, 30000 hol-das erdőbirtoka volt Dolhán(ma a sovj.uni. területén).Ennek fele az erdélyieké, amásik fele a magyarországiágé volt. Az erdélyiek azelső világháború utáni vi-szonyok miatt az eladásmellett döntöttek, így a csa-lád az egész uradalmat el-adta a cseh Máltai Lovag-rendnek. Ebből a bevé-telből (ami atyámra jutott)újították fel szüleim a po-mázi Wattay kastélyt (maárvaház). A költségek 250.000 forintra rúgtak. A po-mázi uradalom területe 2600kat. hold volt (főleg erdő),melynek nagy részét (a kivá-

gott erdő területek holdjait) 100 koronáért atyám aszázad elején a közbirtokosság tagjaitól vásárolta.

Én itt élek az 1956-os forradalom óta Bel-giumban. Csendesen megvagyunk. Sok mindenenmentünk át, az emberektől igazságot nem re-mélünk, egyedül Istenben bízunk.

Isten áldását kérve az egész presbitériumra,szeretettel küldi meleg üdvözletét régi hívük.

Teleki JózsefBruxelles, 1980. november 26.

A TELEKI-CSALÁDEgyházközségünk történetében jelentős szerepet játszottak azok a csalá-dok, akik református vallásuk szerint gyülekezetünk tagjai és sokszorelöljárói voltak, és akik a társadalmi hierarchiában elfoglalt magasabbhelyzetükből adódóan mindig nagyobb arányú anyagi szerepvállalássalsegítették közösségüket. Ezek a családok nemcsak hívő emberek, hanemgyülekezetünk patrónusai, támogatói voltak, akik számtalan esetben bi-zonyították, hogy mindenkor szolidárisak és lojálisak voltak reformátusegyházközségükhöz, akikre mindig számíthatott a gyülekezet, és nemcsakanyagi értelemben. Ilyen elkötelezett pártfogója volt a pomázi gyülekezetneka Teleki család is, akiket a történelem viharai ugyan elsodortak hazánkból, deazért még mindig tartják a kapcsolatot szülőföldjükkel.

Teleki Gábor Brüsszelben élő Teleki-családtag például gyakran levelezikDemeter Miklóssal és feleségével, Ilonával. Az elmúlt év végén, jelezvefelé, hogy gyülekezeti újságunk szeretne valamilyen módon megem-lékezni a Teleki családról, elküldte édesapjának, Teleki Józsefnek,gyülekezetünk egykori főgondnokának Szűcs Ferenc lelkipásztorhoz1980-ban írott levelét, amelyben röviden összefoglalta a Teleki családtörténetét. Ezt a levelet és Szűcs Ferenc tiszteletes úr válaszát azzal areménységgel adjuk közre, hogy ha nem is teljes mélységében, de legalábbsejthetően felidézi előttünk, mai református hívőknek, kik voltak azonelődök, akik pártfogóként sokat tettek azért, hogy hitünket ma is rendezettkörülmények között gyakorolhatjuk.

TELEKI JÓZSEF LEVELE SZŰCS FERENCLELKIPÁSZTORHOZ

A pomázi presbitérium számára megőrzés végett.

Teleki József fényképe a ‘70-es évekből


19

Pomáz közbirtokossági birtok volt a XVIII.században a következő családok között: Wattay,Radvánszky, Podmaniczky, Kulifay, Teleki, Ma-res és Tregele. A fő jövedelmet nyújtották a nagy

kiterjedésű szőlők és ezért épült 1750-ben, aMeselia szőlőkkel borított hegy alján, Pomázközség felett a nagy ház. Alatta két emeletesprésházzal, pincével, melynek kijárata majdnema katolikus templom térig ért.

A házat Wattay Pál építette barokk stílus-ban. Wattay Pál nővére, Borbála, anyja volt bárókirályfalvi Roth Johannának, férjezett TelekiJózsefnének, a későbbi koronaőrnek. Általa többmás birtok is került a Telekiek tulajdonába.

A közbirtokosság a Wattay Pál által építettházat igazgatósági épületnek használta, ahol aszőlők jövedelmét egymás közt elosztották.Mikor a birtokot Teleki Tibor (Gyömrő, 1871-1942, az utolsó tulajdonos apja) Gyula nagy-bátyjától megörökölte, a Közbirtokosság márelosztotta volt az erdőket, mezőgazdasági földe-ket, valamint a szőlők területét. Ebben az időbenvesztek ki a szőlők, nagyrészt mert az Amerikábólbehozott szőlő alanyokkal behozták hazánkba afiloxérát is, ami a hazai szőlőket megtizedelte.

Mivel a volt társbirtokosoknak Pomázonházaik voltak, a kastély az alsó épülettel a Telekicsaládnak jutott. 1927-ig a kastély részben ga-bonaraktár, részben lakóhelye volt egypár alkal-

mazottnak. Teleki Tibor ésfiai gyakran jártak Pomázraés ilyenkor OsztroluczkyPál intézőnél szoktak meg-hálni.

1927-ben Tibor és fe-lesége, Széchenyi Alicemegkezdték a nagy ház re-noválását, megőrizve annakbarokk stílusát. A terveketLeixner bécsi építész ké-szítette el. A munka végre-hajtását Moldoványi építésivállalkozó végezte, Led-vinka építész (Leixner ba-rátja) felügyelete alatt. Arenoválás folyamán különhangsúly lett helyezve az

ablakok körüli terméskő keretekre: ilyen kőkeretnagyon ritka lévén Magyarországon. A ház falai70 cm szélesek voltak, lejjebb a falak ki-szélesedtek és elértéka 120 cm-t. A reno-válási munkák a ke-mény telek miatt el-húzódtak 1930 tava-szig, amikor TelekiJózsef, Tibor másodikfia ideköltözött fiatalfeleségével. A ház kö-rül egyetlen fa semvolt. A kertet a tera-szokkal, lépcsőkkel, abokrok és fák ülte-tésével a fiatal házas-pár hozta létre ésszépítette.

Az 1944-es évfolyamán a ház a

Svéd Vöröskereszt védőzászlaja alá került ésmenedéke lett több, a budapesti bombázások előlmenekülő családnak, úgyszintén egypár Er-délyből menekülő családtagnak. Az alsó pincea falu óvóhelye lett.

A szovjet csapatok (december 26-i) be-vonulásakor a ház meg lett szállva. A lakók, aTeleki-családot beleértve, szállást kaptak a fa-lubelieknél. A ház külseje ugyan nem sérültmeg, harcok nem lévén Pomázon, a belső beren-dezés úgyszólván megsemmisült.

1945-46-ban az orosz katonaiskola/kórháztávozása után az angol főmegbízott (Gasciogne)kérte a ház rendbetételét a külügyminisztériumtól,mert nem akart Pesten a romok között élni. Utódacsak rövid ideig élt itt, így a ház újra üres lett.

1947 folyamán rövid ideig a nemzetköziSava the Children Fund árvaház vette át a házat,majd a Népjóléti Minisztérium vette át félárvalányok számára. Ekkor lett a ház erősen át-alakítva belülről, úgyszintén a padlásrészbenszobákat tetettek. A tetőből nyíló ablakok ebbőlaz időből származnak.

A Teleki család 1956-ig a kert alján lévőépületben élt. Teleki József

A POMÁZI BIRTOK ÉS A HÁZ RÖVID TÖRTÉNETE

SZŰCS FERENC LELKIPÁSZTOR LEVELE TELEKI JÓZSEFHEZPomáz, 1980. december 10.

Kedves Testvérem!A gyülekezet nevében is hálásan köszönöm visszaemlékezéseit, ill. a Teleki családra vonatkozófeljegyzéseket. A presbitériummal ismertettem és az egyházközség iratai között megőrizzük. Agyülekezet tagjai közül, különösen az idősebbek, hálával és nagy tisztelettel gondolnak Önre,úgyis mint a gyülekezet egykori főgondnokára. Sajnálom, hogy látogatásakor nem volt alkalmunka találkozásra. Tavaly emlékeztünk meg arról, hogy 150 éve fejeződött be szép klasszicista temp-lomunk építése és arról is, hogy milyen szoros szálak fűzték össze a református gyülekezetet aWattay családdal és a kastéllyal.Kívánjuk, hogy a mi nemzedékről-nemzedékre hűséges Istenünk áldja meg Mindnyájukat és kér-jük, hogy továbbra is őrizze meg szeretetében a falut és benne kis gyülekezetünket, amelyben –Istennek hála – gondjaink mellett az életnek és élni akarásnak szép jeleivel is találkozunk.Áldott karácsonyt és boldog Újévet kívánva, tisztelettel köszönti:

Szűcs Ferenc lelkipásztor

ORBÁN LÁSZLÓA FELÜDÜLÉS TITKAKinek kebelében hit mécsese lobog,

Szebben ragyognak rá a fénylő csillagok.És aki másokért imádkozik sokat,Lehajol hozzá a kéklő égboltozat.

Viszont ha szívünkben hő szeretet nincsen,Biztos jele annak: nincs velünk az Isten!Szeretetnek lángja lobogják fel bennem,Szívemet kihűlni ne engedd, Istenem!

Töltsön be minden nap a hűség és hála,Szüntelenül az Úr magasztalására.Legyen a Biblia előttem mércéül:

„Aki mást felüdít, maga is felüdül.”

Budakalász, 1997. január 6.

A Teleki-Wattay kastély

Teleki József a családjával a ‘80-as években


20

Magyarországon a keresztyén egyházak nagyrésze, különösen a történelmi egyházak – nép-egyház. A népegyházat általában a hitvalló vagymissziói egyház ellentéteként szokták meghatá-rozni, pedig ezek nem egymást kizáró fogalmak.Ugyanakkor mégis van valami alapja a megkü-lönböztetésnek, mert a népegyházat sokszor neméppen a bibliai alapokon nyugvó egyházfegyelemjellemzi. Nagylókon is számon tartottunk sokolyan reformátust, aki sem a gyülekezeti életbennem vett részt, sem az egyház fenntartásáért nemvállalt anyagi felelősséget. Ez tehát nem nagylókispecialitás volt, ez a népegyházi jellegből fakadt.

Többek között volt egy család, amelyik sze-repelt az egyháztagok névsorában, és ha történe-tesen valamilyen szertartásra, úgymint kereszte-lésre, esketésre vagy temetésre volt szüksége, ter-mészetes módon tartott igényt az egyház „szol-gáltatásaira”, de azonkívül semmilyen kapcso-latot nem tartott vele. Ez még nem lett volnaolyan nagy baj, kellemetlenebb volt az, hogy oly-kor ellenségesen is viselkedett. Amikor az ille-tékes presbiterünk megemlítette a családnak,hogy a gyülekezet tőlük is köszönettel elfogadná

a minden egyháztagunktól elvárt egyházfenntartóijárulékot, a család egyik fia gőgösen odavetetteneki: „Aztán mi a fenének fizessek én az egyház-nak? Nincs nekem semmi szükségem a papra,nem is lesz soha életemben.”

Templomba sem járt senki a családból. Acsalád férfi tagjai – legalábbis ez a fiú biztosan –szorgalmasan látogatta azt a „templomot”, aholnem úrvacsorai bort mértek. Nemcsak a nagylóki,hanem a hantosi kocsmában is törzsvendég volt.Ezt a tényt tudomásul vettük, hiszen senkit semlehet az egyházba bekényszeríteni, s mivel a hitIsten ajándéka, senkitől sem lehet számon kérni,ha nincs neki.

Egyszer azonban egy rendkívüli eset történt.Esti istentiszteletet tartottam Hantoson. Ekkorramár többen beköltöztek a világosi reformátusokközül a mesterségesen kiépített új hantosi faluba,úgyhogy ott is szükségessé vált istentiszteleti al-kalmak tartása. Saját helyiségünk ott sem volt,

éppúgy házaknál jöttünkössze, mint Világosban.Már megszerveztük a kán-tori szolgálatot, és ígynem kellett a sötét éjsza-kában egyedül kóborol-nom. Minden istentisz-teletre és bibliaórára va-lamelyik kántorommalegyütt mentem, ami nem-csak az éneklésben, ha-nem a hazamenetelben isbiztonságot jelentett.

Az említett eset alkal-

mával Marika volt a kísérőm. Amikor azember kijön Hantosból Nagylók felé, azországút erősen emelkedik. Kemény téliidő volt, és azon a vasárnap estén is erő-sen havazott, a szél pedig hordta a havat.Az emelkedő aljára úgy összehordta,hogy néhol fél méteres volt a hó, aligtudtunk átgázolni rajta. Nem volt egykönnyű kirándulás. Igyekeztünk is haza-felé, mert mind erősebben havazott. Fél-tünk, hogy végül még nem tudunk áttörnia hófúvásokon.

Az emelkedő alján tapostuk a havat,amikor keresztül estem valamin. Gondol-tam, talán egy farönkben botlottam meg,amit betemetett a hó. Tovább is akartammenni, de Marikát furdalta a kíváncsiság,hogy mégis mi lehet ott a hó alatt, éselkezdte a kezével széthányni a havat.Ekkor döbbentünk meg: a hó alatt egyember feküdt, azon estem át. Most mittegyünk? Mi ketten nem bírjuk elvinnimég a több száz méterre levő faluszélikocsmáig sem. Nem tudtuk, ki lehet. Ta-

láltunk nála egy személyi igazolványt, így zseb-lámpánk fényénél ki tudtuk betűzni a nevét.Marika meglepődve kiáltott fel: „de hát ez azIvánszki gyerek!”

Valóban ő volt, aki kijelentette, hogy nekisemmi szüksége nincs papra. Gyorsan megpró-báltuk életre kelteni, dörzsöltük hóval az arcát, akezét, és elég hosszú kísérletezés után végre ki-nyitotta a szemét. Hála Istennek, visszatért beléaz élet. Kértük, jöjjön velünk, hazakísérjük. Me-reven rám bámult, majd szó nélkül, sietős lép-tekkel elindult a kocsma felé. Ő, akinek sohaéletében nem lesz szüksége papra.

Soós László lelkipásztor

EMBER A HÓ ALATT

Valahol a szórványban

Soós Lászlónagylóki

lelkészként

Soós Lászlólelkipásztor

családjaNagylókon1958-ban


21

Ninive ormán szélfútta csöndből faragvamordul az égből az Örök Úr haragja,a nagy várost kémleli komoly gyötrelemmel,vajon lakozik-e itt még egy-két igaz ember?s mert egyet sem talál, haragja parttalan.Vigaszt hol leljen, ha Ő is vigasztalan? Majd megpihen végül útján nagy sokára, kincsként bízva titkát Amittaj fiára.

Így szól az Úr hozzá: Indulj, menj Ninivébe,robbanj üstökösként a tékozló sötétbe,csóvát csiholva csöndnek tarajából,indulj Jónás! Ó, bár ment volna szavától,de zord tekintettel átkozta a napot,majd feje lehorgadt, konokul hallgatott. Hajóra szállt végül, talányok talánya,hogy bőszen induljon - egy másik irányba.

Útra kelt hát Jónás, kora virradóra,mogorván dünnyögve szállt fel egy hajóra,hogy Tarziszba menjen, a legtávolibb pontra,egy másik ügyért ott, akár vérét is ontva.

Dúlt vizeknek tükrén felkorbácsolt örvény,felbőszült matrózok, a túlélés a törvény.A rettegés döntést szül, valaki vétkezett,ő lenne valóban, ki legvégül érkezett?

Felkorbácsolt vizek, a hajó mélye katlan,Jónás alszik itt, mintegy öntudatlan.De felrázza álmából tenger kapitánya,hogy vízbe taszítsa, s szeleknek szárnyaidőtlen repítse magánya mélyére,ártatlan vért szent harag ne érje.

Alatta hömpölygő, irdatlan nagy mélység,

mivé lesz a mélyben harag, dac, kevélység?A színfalak mögül némán nézi az Úr,míg elnyeli a víz, a fénylőn kék azúr,elnyeli méltón sápadt, ólmos fényben,hogy hal bendőjében végül partot érjen.

Tarajos tengerek kettétört pereménrejtőzködik Jónás az idők tárt terén,s tengernek habjain száll alá a mélybe,hogy halálnak halálát cethalban átélje.

A rémséges sötétben leborult a halban,összetört szívvel nyöszörögte halkan:

„Fölöttem áradat s vad viharok kútja,a mindig menekvőt szent haragod sújtja,hát hová bujdosnék ítéleted elől?A félelem mélybe lök, kitaszít és megöl.A halál torkában bénán megkötözve,csak ki elfeled Téged, hal meg mindörökre.A mélységek csöndjéből fohászkodom Uram,bánatom kiárad, magányom parttalan.Vétkem eláraszt, mint korbácsos áradat,miért nem követtem fénylő, szép szavadat?Legyen bár e sírbolt száz lakatra zárva,meghallod tudom, ha szól Hozzád az árva. Már bölcs akaratod immár a mécsesem,túl téren, túl időn, mert Benned a végtelen,Te vagy mindörökké a legszentebb erő,minden színfal mögött időtlen létező,kinél oltalmat talál mind, aki vétkezett,hát joggal sújtson reám áldott két kezed.

Ennyit szólt Jónás, s mert Isten úgy akarta:kiköpte őt akkor a cethal a partra.

Így indult hát útnak ereje teljében,mely felülről adatott, hogy Ninivébe érjen.Szavait hallgatták komor gyötrelemmelés megtért a városban sok-sok ezer ember:zsákruhába bújt ott asszony, férfi, állat,böjtölve remélték: van még bűnbocsánat.Keserves sírásuk feljutott az égig,könyörülve hajolt Urunk Ninivéig.Akár érhetne is a történet itt véget,

de Jónás szívét kötik földies rejtélyek:öröm helyett üröm, mit tapasztal magábanés álnokul beszél sötét haragjában.Ám ismeri őt Isten, nem veti szemére,csak csöndesen kérdezi: igaz beszéd-e,jogos-e haragod? Valóban úgy véled?Az a sok-sok ember mind a te testvéred.

Mégsem örült Jónás, sőt duzzogott egyre,fejét lehajtva baktatott egy hegyre.Kunyhót épített, hogy abban lakozzék, Ninive sorsát meg, ítélgesse az ég,neki aztán mindegy, történjen akármi,az ő szíve nem fog Ninivéért fájni.

A bölcs Isten pedig, ki mindent igazgatnagy hőséget küldött Jónásra aznap.Kunyhójában szinte izzott a levegő,Jónás izzadott, mint tűzben izzik a kő.

Bokrot adott az Úr, nem látszott az ég sem,örült is Jónás: nem sül meg tán mégsem. A bölcs Isten pedig látta Jónás dolgát,küldött egy férget, egészen aprócskát.Elszáradt akkor feje fölött a fa,lett is ám hőség, nagyobb, mint valaha.

Jónás ájuldozott, tikkadt volt egészen,halkan morogta: jobb halnom, mint élnem.Szelíden kérdezte Isten Jónást akkor:Mondd igazad van-e, méltán haragszol?Igenis méltán - haragszom mindvégig!Bárcsak fölérne haragom az égig.Mondd, miért kellett megölnöd e bokrot?Így gúnyolsz engem, tehetetlen foglyot?

Gyöngéden hajolt Isten Jónás fölé,mint aki tudja e lázongó az övé.Mondhat akármit, Ő teremtette,csak Ő igazíthatja az isteni rendre.

Te szánod e bokrot, pedig nem is a tiéd,hát hogyan ne szánnám én Ninivét?Annyi ott a gyermek, leány, asszony, ember, kik hozzám borultak síró gyötrelemmel.Tanuld meg Jónás: ki esdekel, mert vétett,s felismeri, bánja bűnét - a sötétet,mint elúszó felhő, elmúlik haragom. Tanuld meg Jónás: én bocsánatom adom.

Eddig a történet, s vajon megtanulta?Bár nem írta le Urunk kőre, vagy papírra,Jónás-énünkkel birkózunk halálig,de ha Őbenne bízunk - a javunkra válik.

EBESTÉNYNÉ JÁGER ORSOLYA

JÓNÁSJÓNÁSEBESTÉNYNÉ JÁGER ORSOLYA


22

Gyülekezeti tagjainknak, a gyülekezeteinkiránt jó szándékkal érdeklődőknek, és nem utolsósorban azoknak, akik még döntés előtt állnak,hogy a keresztelésükkor, majd konfirmációjukkortett fogadalomnak megfelelően közösségünk ak-tív tagjaivá váljanak, örömmel számolunk be –időről időre – gyülekezeti életünk különböző ese-ményeiről, részleteiről.

Az én feladatom, mint a gazdasági ügyeketintéző presbiteré, a gazdálkodásunkról szóló is-mertetések összeállítása, közreadása. A 2012. éveredményeiről és a 2013. év terveiről szeretnék moströvid tájékoztatást adni, úgy, hogy ne vesszünk el aszámokban, de érzékelhetők legyenek a nagyságren-

dek, láthatók az eredmények és a tervek.Társegyházközségünk 2012. évi saját bevé-

tele: 16,5 mFt, kiadása 14,6 mFt. Csobánkán azimaterem felújításának költségei miatt a korábbitartalékok részleges felhasználására került sor,míg Pomázon a templom renoválás elmaradásamiatt tartalékot gyűjtöttünk.

A 2013. évi bevételi terveink 20%-kal sze-rényebbek az előző évi tényszámainknál, a kiadá-sok tervezett mértéke azonban kb. 30 %-kal meg-haladja tavalyi számainkat, mivel bizonyos fel-adatok nem görgethetők már tovább.

Az aktív gyülekezeti tagok áldozatvállalása(egyházfenntartói járulék befizetés, perselypénzstb.), hála Istennek, továbbra is pozitív eredménytmutat. A folyamatosan nehezebbé váló életkö-rülmények gyülekezeteinket is sújtó eredménye,hogy a céladakozások területén nem túlzott ter-veinktől is 20-30 %-kal elmaradtunk. A saját erőszükségesnél kisebb volta mellett sajnos pályázatiforrásokhoz sem sikerült hozzájutnunk, ezértmaradt el a tervezett külső tatarozás.

A kiadási oldalon a gyülekezetépítés szem-pontjából kívánatos és reménykeltő gyermek ésifjúsági munkára fordítandó összegek mellett,

sajnos egyre nagyobb szükség mutatkozik a szoli-daritást kifejező diakónia-segély kifizetések iránt.A személyi, ingatlanfenntartási és -üzemeltetési,igazgatási kiadások területén is nagyon feszesgazdálkodást folytatunk annak érdekében, hogygyülekezeti életünk, ökumenikus és társadalmikapcsolataink igényei szerint a szükséges forrá-sokat mindenkor biztosítani tudjuk.

Az idei évben kiemelt forrás igényű terveink-ből – Isten segítségével – sikerül a csobánkaiimaterem felújításának befejezése, a kompletttemplom külső tatarozás megvalósítása viszontvalószínűleg tovább csúszik, mivel nem kaptunkzsinati tanácsi támogatást a benyújtani kívánt pá-lyázatunkhoz. Így még nagyobb szükség lesz sa-ját erőink koncentrálására.

Reméljük, hogy az ismertetett célokkal gyü-lekezeti tagjaink azonosulni tudnak. Reméljüktovábbá, hogy városunk egyre több, magát refor-mátusnak valló lakója válik közösségünk aktívtagjává és céljaink befogadójává, támogatójává.Mindazoknak pedig, akik már eddig is meghoztákáldozataikat aktuális feladataink megvalósításaérdekében, köszönjük fáradozásukat, adomá-nyukat. Dr. Nagy István Péter

Dr. Nagy István Péter

GAZDÁLKODÁSUNKRÓL

KISKÖRIPRESBITERI

TOVÁBBKÉPZÉS2013. február 3.

Gyülekezetünk presbitériuma látta vendégül azÉszakpesti Református Egyházmegye SzigetiKiskörének lelkipásztorait és presbiterjeit to-vábbképző alkalmán, melyet a 2013. évtől vá-lasztható hit- és erkölcstan témájában rendeztek.A pomázi templomunkban összegyűlt testvérekköszöntése után Nyilas Zoltán lelkipásztorunkLukács evangéliuma 22,54-62 versei alapján rö-vid áhítatot tartott, majd Blaskó Mihály presbitertársunk vezetésével gyülekezetünk szolgáló kö-zösségének fiataljai adtak rövid műsort.A zenei programot követően két előadást hallgat-tunk meg, egy hosszabbat Márkus Gábortól, aReformátus Pedagógiai Intézet igazgatójától, „Mimúlik a hittanon?” címmel, és az idő előrehaladtamiatt egy rövidebbet Molnár Sándor biai refor-mátus lelkipásztortól, egyházmegyénk kateche-tikai előadójától, a „Hitoktatás fontossága a gyü-lekezet életében” címmel. (Az előadások teljeshanganyaga a hozzászólásokkal és az arra adottválaszokkal együtt meghallgatható gyülekezetünkinternetes honlapján.) Az alkalom végén vendégein-ket a gyülekezeti házunkba invitáltuk, ahol asz-szonytestvéreink nagy gonddal előkészített sze-retetvendégsége mellett nyílt alkalom a legfontosabbkérdések további megbeszélésére, és a kisköri pres-biteri kapcsolatok erősítésére. Az alkalmat szeretetvendégség zárta

Márkus Gábor, az RPI igazgatója Molnár Sándor, biai lelkipásztor


23

100 éve, 1913. február 17-én Rákospalotánszületett a XX. század egyik legnagyobb magyarreformátus lelkész-pszichológusa, a pasztorál-pszichológia első magyarországi képviselője,Gyökössy Endre, népszerű nevén, Bandi bácsi.Édesapja id. Gyökössy Endre jogász, a MagyarKirályi Államvasutak igazgatóhelyettese és kor-mány-főtanácsos volt, édesanyja SüveggyártóAlojzia, mindketten hívő reformátusok. Nagykő-rösön szerzett tanítói oklevelet 1934-ben, majdelvégezte a Budapesti Református TheológiaiAkadémiát. A teológia mellett párhuzamosan –bár jogilag nem volt megengedett, hogy egyszerrekét egyetemet végezzen – a Pázmány Péter Tudo-mányegyetemen bölcsészetet hallgatott. Az or-szág egyik leghíresebb egyetemi tanáránál, Kará-csony Sándornál doktorált, Debrecenben. 1939-ben szentelték lelkésszé, első szolgálati helye aKálvin téri református templomban volt.

1940-ben ösztöndíjjal a bázeli reformátusegyetemen (Svájc) tanult, többek között egy-házjogot és pasztorál-pszichológiát, Karl Barth,Emil Brunner és Rudolf Thurneysen voltak pro-fesszorai. Már ekkor az volt a véleménye, hogynemcsak a Bibliát kell értenie, amit magyaráz,hanem az embert is, akinek magyaráz. Amikor apasztorál-pszichológiát elkezdte, az még majdnemtiltott, megvetett tudomány volt, ami megszentségte-leníti a teológiát. Mivel mindig is a gyakorlati teoló-gia érdekelte, ezért lett később a gyakorlati teológiatanára, aztán kutató professzora.

Bázeli tartózkodása során ismerkedett megReinhilde Ruckkal, Reinivel, egyik professzoralányával, akit 1941-ben feleségül vett. Ravasz Lász-ló dunamelléki református püspök javaslatára azújonnan létrejövő Újpest-Újvárosi Református Egy-házközség alapító lelkipásztora lett 1942-ben. Bu-dapest ostroma alatt a gyülekezet élén kiterjedtkaritatív tevékenységet folytatott.

1946-ban avatták a pszicho-pedagógia dok-torává, ez volt a második doktorátusa. A háborúután a gyülekezettel templomépítésbe kezdett,mellette a Teológián tanított. Részt vett a háborúutáni ébredési mozgalomban, lelkésztársaival jár-ta az országot, szervezte a szülők iskoláját, a gyer-mekmissziói munkások oktatását. Amikor a kom-munista hatalomátvételt követően minden esz-közzel megpróbálták akadályozni a vallás gyakor-lását, a mozgalom a földalatt is folytatódott. Ami-kor 1952-ben a Rákosi-rezsim a szüleit kitelepítette,Bereczky Albert püspök közölte vele, hogy osztály-idegenné vált, nem bízható rá az ifjúság, és elbo-csátotta a Teológiáról. Lelkészként szolgált tovább.1956. november 4-én Ravasz László felkéréséreútjára indította a Reformáció című lapot, melynekfőszerkesztője lett, de a forradalom leverése utántöbb szám már nem jelenhetett meg.

Egyre inkább a pszichológia felé fordult, mi-után hívei közül egyre gyakrabban keresték fel

lelki bajaikkal. Igyekezett minden templomba já-ró gyülekezeti taggal szoros, emberi kapcsolatotkialakítani, hogy a „lelkek igazi gondozója” lehes-sen. „Nem azért lettem pszichológus” – vallja Istenöreg bojtárjának vallomásai című önéletrajzában– „hogy pszichológus legyek, hanem azért, hogypásztor, vagy legalább bojtár lehessek...”

1980-ban, az Újpest-Újvárosi ReformátusEgyházközség lelkészeként ment nyugdíjba. Pá-lyafutása alatt számtalan könyvet írt, melyekkelországos ismertségre tett szert, könyvei nagyonsok embernek nyújtottak lelki segítséget, így váltidővel a sokak által szeretett és tisztelt Bandi bá-csivá. Hitvallásának megfelelően – miszerintnyugdíjas lelkész nincsen – élete végéig gyüle-kezetének szellemi vezetője maradt.

1987-től kutatóprofesszorként dolgozott aBudapest-Klauzál téri Egyházközségben: a vég-zett lelkészek továbbképzéséről gondoskodottpasztorál-pszichológusként a lelkigondozói sze-mináriumban. Tagja lett a Magyar PszichiátriaiTársaságnak, s a Danubius Rádióban telefonoslelki segélyszolgálatot végzett.

Egész életútját áthatotta az ökumenikuslátásmód, emiatt sok vád is érte, azt mondták róla,hogy: katolikus. „Annyiban így is van, amennyi-ben a „katolikusság” egyetemeset jelent, a szóvalódi értelmében.” – írta válaszul. „Én Krisztus-követő életformában gondolkodom. Nem „szem-ellenzős” felekezetiségben.” És valóban, egye-temes módon szerette mindazt, amiben hitt. „Hi-tem szerint: vagy követem Jézust, vagy nem kö-vetem. Nem az a lényeg, hogy katolikus vagyprotestáns módon beszélek róla, hanem az, hogy tel-jes életformában kövessem. Valósítsam meg, amittanított. Hiszen az a megragadó Jézusban, hogy életeegybeesik a tanításával. Az igazi homo christianustehát az, akinek a beszéde és az élete ugyanígy egy-beesik. Úgy beszél, ahogy él... A mi Urunkra,Jézusra nézünk mindannyian. Ez az ökumené.”

Gyökössy Bandi bácsi számára az embersze-retet és az istenszeretet, azaz a SZERETET voltaz alap. „Sokféle szeretet létezik” – írja. „Engema Jézus-féle szeretet, ez a vadonatúj fogalom és életbűvölt meg. Mi az, amit csak Jézus hozott erre avéres bolygóra, se Buddha, se Mohamed, se senki?

Mi az a vadonatúj? Az AGAPÉ. A »szeretlek akkoris, ha nem szeretsz«. A »nem tudlak nem szeretni«.Ez a Jézus-féle szeretet. Az Isten így szeret. Jánosevangélista írja levelében: »Isten pedig szeretet.«(1Jn 4,18) Jézus a testet öltött agapé.”

Nyolcvannégy éves korában, 1997. novem-ber 20-án hunyt el. A Reformátusok Lapjábanmegjelent későbbi méltatásban így emlékezettróla Dr. Hartai Éva Flóra katolikus pszichológus:

„Milyen volt Bandi bácsi? Hallatlan intelli-gencia, műveltség, sugárzó hit és szeretet jelle-mezte. Bár református egyházának mindigfeltétlenül hű pásztora volt, valahogy egyete-messé tudott nőni, a felekezeti határok fölé tudottemelkedni. Nagy Misztikus volt: mély, élő szemé-lyes szeretetkapcsolat volt közte és „Gazdája”között. Számára Jézus mindig élő, valóságos sze-mély volt, és egész életében Jézus „lénye, léte ésIgéje” volt számára az egyetlen zsinórmérték....Mint a „lelkek ápolója” egyszemélyes lelkigon-dozást folytatott. Paraklétikus, erősítő, vigasztaló,bátorító lelkigondozás volt ez.. Praktizált evan-gélium volt az őszinte szeretet erőterében....

Élete vége felé Bandi bácsin is érezni lehetettnéha egy kis melankóliát, depresszív beállítódást,az elmúlás közeledtének fájdalmát. Mégis, sohasenkit nem hallottam annyi hittel kimondani – ésezzel másokat is megerősíteni – hogy „nem hi-szek a halálban, csak a meghalásban. Az élet vé-gén nem pont van, hanem kettőspont... Az énGazdám azt mondotta, hogy Atyja házában soklakóhely van, és hogy ott nekünk helyet készít...Amit pedig Ő megígér, azt meg is tartja...”

Áldjuk Istent, hogy jó „Bojtárja” volt azegyetlen igaz Pásztornak!” P.A.

100 ÉVE SZÜLETETT GYÖKÖSSY ENDRE(1913-1997)

GYÖKÖSSY ENDRECSÖNDBEN, NÉMÁN

Sírtál-e már úgy,hogy nem folyt a könnyed?

Nevettél-e úgy,ahogy nem fogsz többet?

Daloltál-e úgy,hogy nem hallotta senki?

Sétáltál-e úgy,hogy nem kellett elmenni?

Álmodtál-e úgy,hogy az nem volt álom?

Játszottál-e márhúrtalan gitáron?Repültél-e már

fűben, hanyatt-fekve?Kószáltál-e márcsillagtalan este?Temettél-e már

sok szép halott álmot?Tettél-e jót úgy,

hogy csak Isten látott:

csöndben, némán?

Gyökössy Endre


24

– Utazzunk vissza a múltba! Milyen volt Erzsikenéni családi háttere, hova vezetnek a gyökerei?

– Apai nagyapám református kántortanítóvolt, aki a Partiumból került át a mostani Ma-gyarország területére. Végigjött a Tisza mentén,és végül Békésen kötött ki. A békési reformátusiskolában tanított. Egy éves voltam, amikor meg-halt, 1937-ben. Kilenc gyermeke született két fe-leségétől, kettő közülük lelkész lett, a többiekpedagógusok. Anyai nagyapám szigetmonostorivolt, de az ő családja is Erdélyből származott. Őrendőrtiszt volt, a bejelentő hivatalt vezette a há-ború előtt, utána persze kitették onnan, mint a régirendszer hivatalnokát.

Apámat, akit Tasnády Józsefnek hívtak, nagy-apám kereskedősegédnek akarta adni, amit ő nemvolt hajlandó elfogadni, így lényegében megszö-kött otthonról. Megtanult orgonán játszani, ésrendkívüli kézügyességet is hozott magával, demindenképpen katona szeretett volna lenni. Vé-gigjárta a szamárlétrát, már éppen megkapta azalhadnagyi rangfokozatot, már megvolt a nagyládában a tisztiruhához a mundér anyaga, a bőr acsizmához, amikor jött a háború, és kikerült a front-ra. Mi ottmaradtunk Szentendrén, egy bérlemény-ben, ahonnan kénytelenek voltunk elmenekülni.

Úgy volt, hogy az apai mostoha nagyanyánk-kal és annak három, húsz év körüli lányával kime-gyünk Németországba, de nem jutottunk tovább,csak a Komárom megyei Nagyigmándig, ott, egypusztán vészeltük át az ostromot. Apám mégmindig a fronton volt valahol. Szentendrére nemmehettünk vissza, mert a házat, ahol laktunk, aháború elsodorta, így felmentünk Abaúj megyébe,

Fonyba, ahol is apám legidősebb nővére, egy ka-tolikus kántortanító feleségeként befogadott min-ket. Onnan később átköltöztünk a szomszédosfaluba, Arkára, a 4. osztályt már ott jártam.

– Vannak testvérei?– Öten vagyunk testvérek, én vagyok a leg-

idősebb, aztán öcsém, húgom, öcsém, húgom. Alegkisebb húgom a háború után született, mi, töb-biek, mind előtte.

– És hogyan kerültek vissza Szentendrére?– Apám közben megjött, így visszatértünk

Szentendrére. Az első polgárit én már ott kezdtemel, mert a háború után egy darabig még létezettSzentendrén a református polgári iskola. Ez aKossuth utcai egykori földhivatal épületében volt,onnan átköltöztünk egy nem messze lévő ideig-

lenes iskolába, a régi szappangyár épületébe, amikésőbb leégett, még később pedig egy modernebbépületbe költöztették a polgárit, aminek a helyénmost a Petzelt József Szakképző Iskola van. Amásodik évet kezdtem el, amikor kiderült, hogytüdőbeteg vagyok. Kórházba kerültem, utána sza-natóriumba, úgy ahogy ki is gyógyultam, de egyévet veszítettem, mire felépültem, megtörtént azállamosítás, így már az állami általános iskolábatérhettem csak vissza. Azt hittem, hogy sima utamlesz a középiskolába, de az iskola igazgatója kö-zölte velem, hogy engem egyik középiskolábasem fognak felvenni. Így is lett.

– De mégis, mi lehetett ennek az indoka?– Nem értettem én sem. Azt hittem, hogy

sínen vagyok, hiszen jó tanuló voltam, afféle naiv,kis buta cserfesként mindenben benne voltam.Beléptem az úttörőmozgalomba, önkéntes tűzoltóvoltam, később még az ifjúgárdába is beléptem.Tény viszont, hogy apám B-listázott katona lett,fogság után ugyan még visszavették, de végülkirúgták a honvédségtől.

– Az 50-es években vagyunk...– Hát persze. Apámmal akkor elmentünk a fe-

rences gimnáziumba, ami 3-4 éve működött, hete-dikként föl is vettek. Ott érettségiztem 1955-ben, jeleseredménnyel, és már láttam magamat, mint doktornénit. Úgy is néztem ki. Kontyom volt, szemüvegem,mellé meglehetősen komolyka voltam. Orvosnakkészültem, felvételiztem az orvosi egyetemen.

– Mivel mégsem lett orvos, engedje meg, hogykitaláljam: az egyházi iskola ajánlólevele nem iga-zolt megfelelő származást, nyilván nem vették fel.Hogyan került a teológiára?

ARCKÉPEK ÉS ÉLETKÉPEKGYÜLEKEZETÜNK MÚLTJÁBÓL

„Az asszonyi bölcsességépíti a házat...”(Péld 14,1)

PAPNÉ – LELKÉSZ - ÉPÍTÉSZBeszélgetés Pap Lászlóné Erzsike nénivel

(1. rész)

Hamvas Béla szerint a bölcsesség annak tudása, hogy az élet szép, denincs értelme, és a bölcs ember üdvözül a legnehezebben, mert legne-hezebb az erényektől megszabadulni. A világ bölcsességéről a Biblia isvilágosan szól: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, ésmagukat tartják okosnak.” (Ézs 5,21) Ha azonban valaki a bölcsességetIstentől kapta, ha a bölcsesség felülről való, amint azt kijelentette szá-munkra Isten: „Csak az ÚR ad bölcsességet” (Péld 2,6), akkor a bölcsember tudja, hogy a bölcsesség is az Istené, az emberi bölcsesség is csaktőle való, az nem tartja saját erényének a képességeit, tudását, is-mereteit, mert attól tartja magát bölcsnek, hogy mindenkor az Úrrahallgat, és bölcsességével nem dicsekszik. Az tudja, hogy Isten ereje ésbölcsessége a megfeszített Krisztus (1Kor 1,23-24).Pap Lászlóné Erzsike néni is mindenkor a mély, tiszta hitéből merítetterőt és bölcsességet, hogy az Istentől való feladatait elvégezze, dekülönösen rászorult Isten vezetésére, a tőle kapott erőre és bölcsességre,mikor férje halála után egy egész gyülekezet lelkipásztori szolgálatát bíztará. Papnéból lelkész lett, aki a maga bölcsességével nemcsak vezettegyülekezetét, hanem Krisztus fundamentumán építette is, hajlékait,lelkeit egyaránt. Erzsike nénivel beszélgettünk életútjáról, szolgálatáról.Pap Lászlóné Erzsike néni

Erzsike szüleivel


25

– Tizenhét éves voltam, amikor az idős VajdaPista bácsi, szentendrei lelkész, nyugdíjba ment, ésa Kálvin térről Pásztor János került ki Szentendrérelelkésznek. Mi, ferences gimnazisták fakultatíve jár-tunk a gyülekezeti terembe, ahol nekünk külön hit-tanórákat tartott. Komoly, hívő ember volt PásztorJános, de akkor még nagyon fiatal, a felesége hatévvel, ő pedig úgy 8-10 évvel lehetett idősebb nálam.

Az egyik hittanórán beszélt a hitről, megtérés-ről, sokmindenről. Egy alkalommal kipécézett en-gem, és azt kérdezte tőlem: „Erzsike, hiszi-e azt,hogy Jézus Krisztus magáért is meghalt?” Azonnalvégigfutott bennem – ahogy mondják, hogy halálaelőtt az egész élete lepereg az ember lelki szemeielőtt –, világosan éreztem, hogy az én szavamtólmost az egész jövőm függ. A csöndet megtörve nó-gatott: „Na, hiszi ezt Erzsike?” Határozott hangonazt feleltem: „IGEN!” És akkor leíratta velünk, hogy„Aki hisz a Fiúban, örök élete van”. Majd odajötthozzám, a füzetemben zárójelbe tette az „Aki”-t ésodaírta, hogy „Tasnády Erzsébet hisz a Fiúban, örökélete van”. Attól fogva megváltozott az életem.

Pásztor Jánosnak sokat köszönhetek, hálásszívvel gondolok rá. Rögtön bevont a gyülekezetiéletbe, gyerekeket is bízott rám, hamarosan gyer-mekistentiszteleti alkalmakat tartottam, és egyál-talán, családilag is közel kerültem hozzájuk. Aháború után egy albérletbe költöztünk Szentendrén,ahol kezdetben csak petróleum-világítás volt, na-gyon szűkösen éltünk, ezért én mindig a gimnázi-umban tanultam. Amikor felmentek Pestre, mindigmondta, hogy menjek le a parókiára, ott legalábbkönnyebben tudok tanulni. Angolul is tanított, mertEdinburghban tanult 1-2 évig ösztöndíjasként, jólbeszélt angolul.

Sokszor bevitt a teológiára. Régi-régi profesz-szorok voltak még ott akkor, akik közül sokakatmegismertem (leendő apósomat csak később), megteológusokat, akik hozzá jártak ki, meg ifjú lelké-szeket. Az Ige köré gyűlt hívő embereket ismertemmeg Pásztor Jánoséknál. Annyira bízott bennem,hogy bizony volt olyan alkalom, hogy hétközi is-tentiszteletet bízott rám, amikor neki el kellett men-nie valahova. Még megvannak valahol az akkori kisprédikációim, amiket az ő írógépén szépen leírtam.Akkor határoztam el, hogy jelentkezni fogok ateológiára.

De közben, mert nem vettek fel az orvosi egye-temre, mégis úgy határoztam – dacból –, hogy már-pedig én akkor is az egészségügyben fogok dol-gozni. Így aztán 1955. szeptemberében elmentem aCsecsemő- és Gyermekápoló- és Gondozó Kép-zőbe, amely közel volt a Kálvin térhez. Ide semakartak felvenni, de aztán csak felvettek. Mintegykori ferences diák, abban a „megtiszteltetésben”részesültem, hogy engem neveztek ki a Szabad NépOlvasó Kör vezetőjének, nekem kellett felolvasni,de aztán – hála Istennek – jött ’56.

– Érettségi után Pestre kerülve tehát rövid időnbelül a történelem sűrűjében találta magát. A Kálvintér közelsége nyilván vonzotta.

– Mivel ez volt a legközelebb, természetes voltszámomra, hogy a Kálvin téri református temp-lomba kezdtem járni. Bekapcsolódtam az ifibe is.

1956. október 23-án, egy keddi napon, a Kálvintéren volt a gyermekistentiszteleti munkások elő-készítője, az akkor még igen fiatal Hegedűs Loránttartotta, ő volt akkor ott a segédlelkész (még akkorígy hívták a beosztott lelkészt). Az alkalom utánkikísért bennünket a kapuig. A Bródy Sándor utcacsak 100-200 méterre volt tőlünk, hallottuk a lövé-seket a Rádió felől. Kérdezte tőlem: „Hazakísérjem,Erzsike?” Mondtam, hogy „nem, köszönöm szé-pen”. De nem tudtam bemenni a kollégiumba, mertÁVO-s kordon zárta el a bejáratot. Hiába bizony-gattam, hogy én itt lakom, csak hosszas magya-rázkodás után engedtek be.

Mindenki nagyon félt, én viszont nem voltamaz a félős fajta. Amikor a piliscsabai páncélos ezredegészségügyi részlege, az orvos, meg a szanitéceka mi előadótermünkbe kvártélyozták be magukat,és segítséget kértek a sebesültek behozatalában (hi-szen mégiscsak ápolónőket képeztek ott), senki nemmert jelentkezni, én voltam, aki egyedüliként ki-mentem velük az utcákra. Attól fogva a forradalmatúgy éltem végig, hogy nekik segítettem.

Rövidesen átvezényelték őket a Rádióba. Ak-kor már nekem is volt bakancsom, katonai nadrágvolt rajtam, fölül katonaköpeny, egy hatalmas kar-szalaggal. A Rádióba azzal a céllal mentünk, hogy

az ott lévő halottakat összeszedjük. Abban ugyannem vettem részt, de láttam mindenütt a vértócsákat,láttam a működő stúdiókat, melyekben borzalmashőség volt, mert nem voltak áramtalanítva, retteneteslátvány volt. Láttam a százszámra eldobált ÁVO-skatonaigazolványokat egy lepedőre összegyűjtve.Akartak nekem egy kis női pisztolyt adni, nem tu-dom, honnan szerezték, de nem fogadtam el. A Rá-dióból aztán átköltöztettek bennünket a TIT (Termé-szettudományos Ismeretterjesztő Társulat) szék-házába. Apám közben keresett, a kollégiumban nemtalált, idejött utánam.

– Aggódott?– Nem igazán. Tudni akarta, hol vagyok, mi

van velem. Mikor mondtam neki, hogy itt segítek,csak annyit kért, hogy vigyázzak magamra. Nemféltett. Katonaember volt és azt a fajta elszántságot,határozottságot, amivel a munkámat végeztem, úgyláttam, becsüli bennem. Bízott bennem és hazament.

Amikor kiürítették a kerületnek ezt a részét, ki-mentünk a Budaörsi úti páncélos laktanyába. Én ismentem velük. November elseje, halottak napja volt.

Ahogy mentünk végig a Bartók Béla úton, min-denütt a házak ablakaiban, végig az úton, meg aSzent Imre szoborcsoportnál, égtek a gyertyák.Akkor még olyan szép csend volt. A laktanya egész-ségügyi részlegében tábori ágyakon aludtunk, nap-pal meg ki-ki végezte a dolgát. A laktanya alakulótérudvara tele volt páncélosokkal, tankokkal, mind-egyikben magyar katonák, akik harckészültségbenvárakoztak, a többiek meg a laktanyában voltak be-zsúfolva, akiknek nem jutott ágy, szalmán aludt. No-vember 4-én aztán beálltak az oroszok a kapuba, ésonnan kezdték el lőni az alakulóteret. Azonnal ri-asztottak bennünket, hogy gyerünk, mert égnek atankok, égnek az épületek, rengeteg a sebesült. Ösz-szeszedtük őket, az ott lévő mentőautók pedig in-dultak kifelé, mert szerencsére a sebesültszállítókatkiengedték. Dr. Zsigmondy Zsigmond, az az orvos,akinek én a keze alatt voltam, szinte rám parancsolt,hogy velük menjek. Beültetett az egyik mentőau-tóba, amelyben három ember volt, egy csobánkaicomblövött, még a nevére is emlékszem, Sosity Mi-lorádnak hívták, meg még két sérült. Először a budaikatonai kórházba akartunk menni, de oda nem le-hetett, mert mindenfelől lőttek, míg valahogy elju-tottunk a Róbert Károly körútra, a Honvéd Kór-házba. Engem az idegsebészetre tettek, Dr. CsatáriLászló mellé, itt voltam novembertől ’57 februárjáig,bent éltem a kórházban. Nagyon sok sebesült voltott, olyanok is, akik csak kenyérért álltak sorba, ésakiket megsoroztak az oroszok. Nagyon sok halál-esetet láttam.

– Lett Erzsike néninek valami baja ’56 utánezek miatt az események miatt?

– Februárban visszakerültünk az iskolába, egydarabig folyt is az oktatás, de jött a Heine-Medin-járvány, a gyermekbénulás-járvány. Ekkor szét-dobták a társaságot, mindenkit elhelyeztek valahova,én azonban Pesten maradtam. Svéd Mihálynál, SvédSándor operaénekes testvérénél laktam albérletbena Lehel úton, közel a piachoz. Bekerültem a Nagy-várad téri gyermekkórházba, az úgynevezett 1-esCsecsemőre. A kórháznak volt egy saját nővér-iskolája, ahol oktatnom kellett, amit nagyon szeret-tem. Közben végeztem a Képzőt, de oda már csakvizsgázni kellett bemennem. Ott, a Heim Pál Gyer-mekkórházban kerestek meg. Utánam jöttek.

– A belügyesek?– Nem a belügy volt, mert a katonai főügyész-

ségre idéztek be, oda kellett bemennem, ahol kihall-gattak. Mindent el kellett mondanom, szinte naprapontosan, mikor, hol voltam, kivel voltam, mit csi-náltam. Úgy látszik azonban, nem voltam elég érde-kes a számukra, mert miután mindent elmondtam,soha többé nem kerestek. Nyilván tudták, hogy való-ban az igazat mondtam. Utána bementem dolgozni.Sokat segített lelkileg, hogy a Kálvin téri ifiből be-jöttek a kórházba, lehívtak, hogy megnézzenek,megvagyok-e, kérdezték, hogy vagyok, mi történt.Nagyon jó volt azzal az ifivel a kapcsolatom. Sze-rettem a Kálvin térre járni. Tulajdonképpen ott éltemaz életem, odajártam istentiszteletekre.

Huszonkét éves voltam, amikor jelentkeztem ateológiára.... (folytatjuk)

Puskás Attila

Erzsike a Kálvin térigyülekezet ifiseként


26

Február 11. és 15-e között egyházközségünkböjti evangelizációs hetet tartott a pomázigyülekezeti házban, „Mert megbánhatatlanok azIstennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,29)címmel. Közöttünk szolgált Szaszák Imre török-bálinti református lelkipásztor.

Az újszövetségi igeszakaszok alapján anagytiszteletű úr Isten határozott hívására fi-gyelmeztette hallgatóit. Isten az igén keresztülszól hozzánk. Az ige hallgatása indít bennünketarra, hogy Krisztus mellett döntsünk, aki – amikoroda kell állnunk Isten elé – mellénk áll és vállalbennünket. Mert ő ezért jött közénk, bűneink bün-tetésének elhordozójaként. Jézus a bűnösök ba-rátja, aki nem az igazakat, hanem a bűnösökethívja megtérésre – mindannyiunkat.

Jézus ma is tanítványokat hív, emberhalá-

szokat, akik ha engednek szavának, megtörténikvelük a csoda, és megváltozik az életük. Ki kellvetni az ige hálóját, hadd hasson, hadd járja át alelkünket, azért, hogy visszaállítson bennünket azIsten rendjébe.

Az Isten igéjét meg kell tanulni, forgatni kella szívünkben, ez feladata a hívő embernek. Azember nem tudja a természetét megváltoztatni, denagy dolog, mikor az ige szerint tudunk dönteni.Oda kell telepednünk Jézus lábaihoz, és az őbeszédeire kell hallgatnunk. Ne csak a házunkbaengedjük őt be, hanem a szívünkbe is. Hívjuksegítségül az Úr nevét, mert aki őt hívja, megtar-tatik. Kövessük Jézust!

Az evangelizációs hét teljes hanganyagát akedves testvérek meghallgathatják gyülekezetünkhonlapján.

BÖJTI EVANGELIZÁCIÓS HÉT POMÁZON2013. február 11-15.

A tavalyi évben jelent meg Francine Riversamerikai szerző bibliai témájú könyvsorozata,melynek megjelent köteteit azonnal el is olvas-tam. Tíz könyvből áll a sorozat, az utolsó kötetaz idén tavasszal fog megjelenni.

„A BÁTORSÁG FIAI” öt könyve olyanbibliai alakokról, hívő férfiakról szól, akik egészéletükben mások árnyékában szolgáltak. Ugyanmindannyian keleten éltek megszámlálhatatlangenerációval előttünk, ám élettörténetük tanul-ságai saját sorsunk és mai világunk súlyos kérdé-seire is válasszal szolgálhatnak. Bátrak voltak,kockáztattak, váratlan cselekedetekre szán-ták el magukat, merész életet éltek, ésolykor komoly hibákat vétettek. Ezek a fér-fiak korántsem voltak tökéletesek, de Istenmégis – az ő határtalan kegyelméből – arrahasználta őket tökéletes tervében, hogy raj-tuk keresztül mutatkozzon meg a világszámára.

Kétségbeesett, zaklatott időket élünk,amikor milliók keresnek válaszokat kérdé-seikre. Ezek a férfiak utat mutatnak ne-künk. A lecke, amit megtanulhatunk tőlük,ugyanolyan érvényes a mára, mint arra azévezredekkel ezelőtti korra, amelyben él-tek. Történelmi férfialakokról olvasunk,akik valóságosan léteztek. Történeteik bibliaielbeszéléseken alapulnak, a történetek vázát aBiblia adja.

ÁRON – a főpap – Mózes testvére, Mózesárnyékában élt az Egyiptomból való kivonulásés a pusztai vándorlás időszakában. KÁLÉB –a harcos – Istenbe vetett hite hatalmas és el-kötelezett, szenvedélyes, alázatos, hűséges em-ber. Józsué legfőbb támasza a negyven évi

pusztai életben és az ígéret földjének birtok-bavételénél. JÓNÁTÁN – a herceg – Saul királyfia, a korona várományosa, győztes hadvezér.Felismeri Dávidban Isten választottját. Barát-ságuk a világtörténelemben legendásnak mond-ható. Dávidért apjával, Izráel első királyával iskész szembeszállni. ÁMÓSZ – a próféta –egyszerű pásztorból lett próféta, Isten neki mon-dott üzeneteit közvetítette az embereknek. A gaz-dasági jólét és stabilitás ellenére világosan láttaa közelgő erkölcsi összeomlást. Szigorú intelmeinem hoztak népszerűséget neki.

A sorozat ötödik részének főszereplőjeSZILÁSZ – az írnok – lesz, aki személyesen ta-lálkozott Jézussal, együtt utazott Pállal, végig-nézte Péter keresztre feszítését, és legjobb ba-rátai vértanúhalálát. Menekülése végén eljut azitáliai kikötővárosba, Puteoliba, melynek őske-resztyén gyülekezete arra kéri őt, jegyezze le em-lékiratait. Akiről azonban azt sem tudják, kicsoda.Személyes titkára csak a regény végén derül fény.

A másik öt könyv „A KEGYELEM VO-NALA” regényciklus Jézus Krisztus nőági fel-menőiről szól. Ezek az asszonyok szintén nemvoltak tökéletesek, de Isten mégis szerepet szántnekik, hogy megszülethessen Jézus Krisztus, avilág megváltója.

TÁMÁR – a remény asszonya – Júda má-sodik felesége, olyan asszony akit noha elárul-tak, cserbenhagytak, bántalmaztak és kihasz-náltak, de reményeitől nem foszthattak meg, ésálmai megvalósításában nem akadályozhattak.RÁHÁB – a hit asszonya – jerikói prostituált,

családja és társadalma értékrendjével ésszokásaival szembeszállva segíti a hébereketa Kánaán kapuja, a fallal körülvett jerikóierőd ostrománál. Sorsa az élő hitből fakadóönelfogadás gyötrelmes, ám sikeres útjávalszembesít minket. RUTH – a szeretet asz-szonya – története a hit és a hűség egyiklegragyogóbb példája, arra is rámutat, hogya szeretet túlmutat a kötelességen. BET-SABÉ – a határtalan kegyelem asszonya -történetében látjuk Isten szeretetét mindazokiránt, akik hibákat, olykor súlyos bűnöketkövettek el. MÁRIA – az engedelmesség asszonya – a családját érő fenyegetések ésmegpróbáltatások ellenére mindvégig bízik

az ígéretben, engedelmeskedik, és nem hagyja,hogy hitét bármi legyőzze. Neve mindörökre arraemlékeztet, hogy Isten eljött hozzánk és meg-szabadít.

A kötetek együtt és egyesével is megvá-sárolhatók az iratterjesztésünkben. Sorozat vá-sárlása esetén kedvezményt adunk a testvérekrészére.

Hamar Jánosné Enikő

FÉRFIAK ÉS NŐK ISTEN TÖKÉLETES TERVÉBENk ö n y v a j á n l ó

Szaszák Imre lelkipásztor


27

1972. októberében SZASZÁKIMRE II. éves teológus hall-gató helyettesítette DemeterJózsef pomázi lelkipásztort,annak svájci kiutazása idején.A képen Szaszák Imre SárköziElek főgondnokkal látható apomázi templom előtt.

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

Cím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06-26-325-297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E-mail cím: [email protected]ím: www.parokia.hu/lap/pomaz-csobankai-reformatus-tarsegyhazkozseg

Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 10918001-00000034-47170002Csobánka: 10918001-00000034-47170019

Felelős kiadó: Nyilas Zoltán lelkipásztor (e-mail: [email protected])Szerkesztőbizottság: Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor, GörbeFerenc, Dr. Puskás AttilaSzerkesztő: Dr. Puskás Attila (e-mail: [email protected];Tel.: +36-20-9355-362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor (e-mail: [email protected];Tel.: +36-20-9325-110)

Megjelenik kéthavonta 400 példányban, ingyenes terjesztésben.

Gyülekezetünk rendszeres alkalmaiHétfő: 9.30 baba-mama kör Pomázon (hónap első és harmadik hétfőjén)

17.00 imaóra (páratlan heteken) PomázonKedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon

18.00 bibliaóra CsobánkánSzerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet Csobánkán az

imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a temp-lomban, illetve a gyülekezeti házban

ANNOAlkalmaink voltak:2013. január 9-től - „Bibliai alapok 2” tíz hetes sorozat.2013. január 12. - Presbiteri csendes nap Pomázon, Fónagy Miklós esperesúr és felesége vezetésével.2013. január 13. - Gyermekdélután; presbiteri gyűlés.2013. január 22-26. - Ökumenikus Imahét Pomázon.2013. január 27. - Úrvacsorai alkalom Pomázon és Csobánkán.2013. február 2. - Ifjúsági kirándulás.2013. február 3. - Presbiteri továbbképző alkalom „Mi múlik a hittanon? -A hitoktatás fontossága a gyülekezet életében” címmel.2013. február 9. - Jótékonysági hangverseny a pomázi templomban.2013. február 10. - Gyermekdélután; presbiteri gyűlés.2013. február 11-15. – Böjti evangelizációs hét Pomázon Szaszák Imrelelkipásztor szolgálatával „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékaiés az ő elhívása” (Róm 11,29) ige alapján 2013. február 17. - Böjti úrvacsorai alkalom Pomázon és Csobánkán; böjticsendes délután Pomázon.2013. február 24. - A Psalmus Kórus szolgálata a pomázi római katolikus temp-lomban; a Psalterium Hungaricum Kórus szolgálata a pomázi templomban.Tervezett alkalmaink:2013. március 3. - Pedagógusok találkozója a pomázi gyülekezeti házban.2013. március 4-11. - ProChris istentiszteletek a pomázi gyülekezeti házban.2013. március 9. - „Bibliai alapok2” csendes délelőtt.2013. március 10. - A Református Iszákosmentő Misszió szolgálata a pomázitemplomban; presbiteri gyűlés.2013. március 24. - Temető-takarítás.2013. március 24. - Gyermekdélután.2013. március 25-28. - Bűnbánati alkalmak.2013. március 29. Nagypéntek - Istentisztelet 9 órakor Csobánkán, 18 órakorPomázon.2013. március 30. Nagyszombat - Istentisztelet 18 órakor Pomázon,Dr. Szűcs Ferenc szolgálatával.2013. március 31. április 1. - Húsvét.2013. április 12-14. - Ifjúsági evangelizációs alkalmak Pomázon.2013. április 14. - Gyermekdélután; presbiteri gyűlés.Keresztelő:2013. január 6. - Sulyok PannaHalálozás, temetések:- 2012. december 30-án elhunyt Szakács István (†89) testvérünk, temetése2013. január 22-én volt a Budapest Kozma utcai temetőben.- 2013. január 3-án elhunyt Vígh Mátyásné (†89) testvérünk, temetése 2013.január 21-én volt a pomázi református temetőben.- 2013. január 8-án elhunyt Bornyik Jánosné (†84) testvérünk, temetése2013. január 28-án volt a pomázi református temetőben.- 2013. január 20-án elhunyt ifj. Soós László (†62) testvérünk, temetése2013. február 16-án volt a Budakalász Csalogány utcai temetőben.- 2013. január 24-én elhunyt Kéki Miklósné (†100) testvérünk, temetése2013. február 5-én volt a pomázi református temetőben.- 2013. január 24-én elhunyt id. Kolozsvári Sándor (†71) testvérünk,temetése 2013. február 15-én volt a csobánkai temetőben.- 2013. január 30-án elhunyt Széll Lajosné (†75) testvérünk, temetése 2013.február 7-én volt a pomázi református temetőben.- 2013. február 2-án elhunyt Barcsa Béla (†93) testvérünk, temetése 2013.február 19-én volt a pomázi református temetőben.

NAPLÓ

Gyülekezeti újságunkkövetkező száma várhatóan

2013. április 28-án jelenik meg.


28

ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2013január 20-27.

Idén is megtartották az ökumenikus imahét pomázi alkalmait. A Krisztus-hívők egységéért megren-dezett imahét idei jelmondata, bibliai alapvetése, Mikeás könyvének 6,6-8 versei alapján ez volt:„Mit kíván tőlünk az Isten?” Az előkészítők által megfogalmazott válasz szerint: „amit Isten elvártőlünk ma az, hogy az igazságosságnak, irgalmasságnak és alázatosságnak az ösvényén járjunk. Atanítványságnak ez az ösvénye Isten uralmának a keskeny útján való járást jelenti, nem pedig a maibirodalmak széles országútjait.” Ennek jegyében látogattak egymáshoz a pomázi keresztyénfelekezetek lelkipásztorai és gyülekezetei.

Csere László katolikus testvérünkgyülekezeti újságunkat lapozza.

Ökumenikus lelkészkonferenciaa gyülekezeti házunkban.

Az imahét résztvevőia református templomban

Istentisztelet a szerb templomban.

Az evangélikus lelkész és felesége.Nyilas Zoltán reformá-tus lelkipásztor a rómaikatolikus templomban

prédikált.Legeza Luca

bizonyságtétele.

A református templombanDr. Mosolygó Péter gk. parókus szolgált.

Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész agörögkatolikusok vendég igehirdetőjeként.

a pomáz-csobánkai református társegyházközség...

Documents