a projektnaplót vezette: markó markech eszter, 7.b ... · 4 fakultatív előkészítő...
TRANSCRIPT
2
Csaba királyfi legendája
„Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog
uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén
szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezen felül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe. Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.”
„Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen.”
3
Információk Adatok a kirándulásról
Kísérő tanáraink: Dudás Lászlóné, Kovács Gáborné, Mészáros Krisztina, Szabóné Németh Ilona, Zelei Emőke
Résztvevő tanulók: 45 fő
7.b 7.d 7.m 7.z
Bevíz Alexandra Berecz Szilárd Egedi Enikő Botos Blanka
Bognár Donát Csajbók Attila Falusi Gergő Csucsulya Anett
Csiga Viktória Habony Ibolya Gulyás Zsolt Dobozi Bence
Dózsa László Nagy György Gyigor Petra Kállai Katalin
Farkas Máté Sári János Karkecz Letícia Kazinczy Lili
Markó-Markech Eszter
Szabó Alexandra Komáromi Erika Király Ildikó
Megyeri Zoltán Tóth Nikolett Nagy Dávid Magyar Márk
Mészáros Péter Ványi Nikolett Palotai Nándor Major Márk
Nagy Dorottya Sánta Fanni Petrucz Piroska
Nyuli Tibor Márk Skultéti Patrik Szabados Ildikó
Polónyi Levente Varga Dávid Szabó Nóra
Récsi Dóra Szabó Zoltán
Retkes Dániel
Szvétecz Péter
Buszsofőr: Dávid István
Szállás:
3 éjszaka 1 éjszaka Tordatúr Déva Katolikus plébánia diákszállója Téglás Gábor Líceum Időpont: 2013. május 27. 5:00 – május 31. 21:30
Megtett út: 1760 km
A támogatás összege: 944500 Ft
4
Fakultatív előkészítő tevékenység Múzeumlátogatás a Damjanich Múzeumban Szolnokon
Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetét
a vidékünkre jellemző mesterségek oldaláról
mutatja be a kiállítást. A táji adottságoknak
megfelelően kiemelten foglalkozik a
fazekassággal és a szűcsmesterséggel. A
fazekasságban Mezőtúr és Tiszafüred, a
szűcshímzésben a Jászság és a Nagykunság
váltak stílusteremtő központokká.
A kiállításon jobbra egy mezőtúri
fazekasműhely látható. Mellette pedig a mezőtúri kerámia különböző stíluskorszakait
és díszítőtechnikáit (rúgtatás, fröcskölés, csurgatás, írókázás, karcolás, vésés, rátét,
ecsetes festés) válogatott alapanyagok alapján mutatja be a népi szecessziós stílust
megteremtő Badár Balázs művészetével bezárólag.
5
A terem bal oldalán a másik hagyományos kismesterség a szűcsipar
emlékanyagát mutatja be a kiállítás Kunszentmártonból és Mezőtúrról származó
műhelyberendezés alapján. A műhely sarkában szűcscéh tárgyai láthatók.
A terem közepén látható vitrinekben a megyében ismert viselet együttesek
láthatók: a jászsági női; a nagykunsági parasztpolgári ízlésvilágot a szolnoki
varróműhely idézi fel a látogatóknak.
A kiállított népművészeti anyag csupán töredéke annak a rendkívüli gazdag tárgyi
kultúrának, melyet az ügyes kezű, művészi hajlamú, tehetséges parasztok, pásztorok,
illetve a mesterségük magaslatán álló kézművesek emberi és tárgyi környezetük
tételére alkottak.
6
Előkészítő óra 2013. május 16.
Az előkészítő óránk 2013. május 16-án, 14
órától lett megtartva iskolánk 20-as termében.
Célja az volt, hogy többet tudjunk meg Erdélyi
túránkról.
Nagy előkészülettel járt az erdélyi kirándulás.
Először egy dokumentumfilmet vetítettek le
nekünk Trianonról. Az összes gyerek
figyelemmel nézte végig a rövid filmet. Utána,
Kovács Gáborné Zsuzsa néni megmutatta az
útvonalunkat a kivetítőn, megnéztük, hogy milyen településekre fogunk ellátogatni,
melyik nap mi lesz a program. A települések nevezetességeiről, látványosságairól
Dudás Lászlóné Zsuzsa néni közben beszélt nekünk pár mondatban. Elmondta a
legfontosabbakat az adott helységről és személyes tapasztalatait is megosztotta velünk.
7
A Tordai-hasadékról megnéztünk egy videó felvételt, amit iskolánk egyik dolgozója
rögzített. A videón látható volt az út fel a hasadékig, a csodálatos táj mindenkinek
felkeltette az érdeklődését. A felvételt szintén Zsuzsa néni kommentálta, felhívta a
figyelmünket, hogy mikre kell vigyázni. Végül következett a plakátok bemutatása.
Előzetes feladatként prezentációt és plakátot készítettünk. A plakátokat egy-egy
településről készítettünk: összegyűjtöttük a nevezetességeit, majd pár mondatot írjunk
róla. Rengeteg szép plakát készült, amiket az útvonalnak megfelelő sorrendben a
készítői bemutattak. Zsuzsa néni részletesebben kitért a városokra/falukra, mesélt a
történetükről, nevezetességeikről és hogy mi miket fogunk ott meglátogatni a kirándulás
keretében. Közben készültek képek is.
Tetszett ez az óra, mert megismertük az úti céljainkat és pár érdekességet is
megtudtunk róluk. Örülünk, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget.
8
1. nap
Abony, Nagyvárad, Tordatúr
Hétfő reggel korán indultunk el a Gyulai Gaál
Miklós Általános Iskola elől 45 boldog,
szerencsés diák és 5 kísérő tanár néni. A
csomagok bepakolása elkezdődött ami fokozta
a hangulatot hogy mindjárt itt az indulás. A
buszon, a helyeinket már előre beosztotta az
egyik diák. Ezután elérkezett az indulás
pillanata, az elköszönés, az integetés, és a
város elhagyása. Mindenki nagyon izgatott volt,
az előkészítő óra megtekintése után, hogy mennyi színes programban veszünk részt,
sokat túrázunk a jó levegőn, és sok híres várost, vagy épületet nézünk majd meg ebben
az öt napban. A buszon jó volt a hangulat, mindenki nagyon várta az érkezést, de az
500 km-rel távolabb volt. A határhoz érkezve megálltunk, ellenőrizték az iratainkat.
Tovább menve újabb átkelő fogadott bennünket. Átértünk a határon. Első állomásunk
Nagyvárad volt, és a hatalmas Szent László templom. A kertben Dudás Lászlóné
Zsuzsa néni beszélt a templom és a szobrok történetéről. Megtudtuk, hogy Szent
László szobra sokáig aszfalt alá volt temetve, és csak egy útépítésen fedezték fel ezt a
nagyon régi mészkő szobrot, és jelenlegi helyére került. Ezután bementünk a
templomba. Nagyon tetszettek a freskók és a különböző ékes díszek. Láthattunk egy
szobrot, ami Szent Lászlót és óriási bárdját ábrázolta. Felmentünk egy lépcsőn, ami a
9
karzatra vezetett és kis szobákba, ahol évszázadokra visszatekintő kupák, serlegek,
palástok, és szertartáshoz szükséges dolgok voltak üvegvitrinbe elhelyezve. A legutolsó
teremben volt berakva Szent László Hermája, amiben a koponyacsontjának egy részét
belehelyezték. Ennek a másolatát találjuk Győrben, a Diósgyőri várban. Ezután
mentünk Tordatúrra a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobákat, majd lent várt minket a
vacsora. Az első napunk kissé elcsúszott, mivel az egyik diáktársunk rosszul lett és a
kórházba került.
10
2. nap Kolozsvár, Torda, Torockó, Torockószentgyörgy
A mai napon az első állomásunk Kolozsvár volt.
Megnéztük a Szent Mihály templomot, és az
előtte álló Mátyás király emlékművet, amelyen 5
emberalak látható: Magyar Balázs, Kinizsi Pál,
Báthory István, Szapolyai István és maga a király
lovon ülve. Megtekintettük Mátyás király
szülőházát, ahova sajnos nem mehettünk be.
Továbbá, elmentünk Sárkányölő Szent György
szobrához, amely az első egész alakos lovas
szobor Európában. Ezután, a Házsongárdi temetőbe mentünk, ahol megnéztük többek
között Koós Károly (restaurátor), Szenczi Molnár Albert (zsoltárfordító, az első 150
zsoltárt 150 nap alatt fordította le.), Dsida Jenő (költő), Apáczai Csere János
(pedagógus) sírját. Megtaláltuk a legrégebbi sírt is a temetőben (Istók). Minden sírnál
nemzetiszínű szalagot kötöttünk.
11
Elsétáltunk a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez is. Következő úti célunk Tordán
a sóbánya, mivel a Tordai-hasadékot a kedvezőtlen időjárás miatt nem látogathattuk
meg.
Itt egy idegenvezető fogadott minket, aki körbevezetett. Hosszú volt az út, és nagyon
hideg volt bent. A különböző só képződmények mindenkit lenyűgöztek. Miután
végeztünk, a bánya földszintjére mentünk, ahol játékok vártak bennünket.
Kipróbálhattuk az óriáskereket is.
Nemsokára tovább indultunk Torockóra. Ott a Néprajzi Múzeumot néztük meg, ahol egy
néni mesélt nekünk a torockói népszokásokról, a ruházatról, a hagyományokról.
Megtekintettük a jellegzetes torockói házakat is. Megnéztük a Székelykőt is.
Torockószentgyörgyön a lovagvár romjait tekinthettük meg. Utána visszautaztunk a
szállásunkra, Tordatúrra.
12
3. nap Marosvásárhely, Szováta, Vármező, Bözödújfalu, Kőrispatak
A 3. nap volt a leghosszabb napunk. Korán
reggel indultunk Marosvásárhelyre, ahol a
Kultúrpalotát néztük meg. Velünk tartott Gálna
Laci bácsi is, aki testvérével együtt több szálon
kapcsolódik városunkhoz, Abonyhoz. Ő volt az
idegenvezetőnk a mai napon. A Kultúrpalotába
beérve megtekintettük először a
hangversenytermet. A festett üvegablakok híres
költőink, íróink, zeneszerzőink arcképével
lenyűgözőek voltak. A tükörterem nagyon szép volt, sok balladát ismertünk fel a festett
üvegablakokon: Júlia szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona stb. Ezután megtekintettük a
marosvásárhelyi várat. Laci bácsi sokat mesélt róla.
13
Ezután mentünk Szovátára, ahol meglátogattuk a 7.-es gyerekeket. Nagyon kedvesek
voltak, egy néptánc előadással fogadtak minket. Később közösen énekeltük az ismert
népdalokat. Átadtuk az ajándékokat nekik, majd összebarátkoztunk velük. Az iskola
után elsétáltunk a Medve-tóhoz, ami sajnos nem nyitott ki, így nem tudtunk benne
fürdeni.
Tovább utaztunk Vármezőre, ahol megálltunk a pisztrángos tónál enni. Mentünk a
következő állomásunkra, Bözödújfalura. Megnéztük a 9 elárasztott falut, és sikerült
megtalálnunk a templomot, amelynek kilátszott a csúcsa a vízből. Megálltunk a
Siratófalnál, ahol szintén piros-fehér-zöld szalaggal emlékeztünk. Egy márványtáblán
szerepeltek az egykori lakosok nevei, és Sükösd Árpád által emelt emlékmű, alatta a 4
vallás szimbólumával.
14
Pár perc megemlékezés után tovább álltunk, következő úti célunk Kőrispatakon a
Szalmakalap Múzeum. A bácsi nagyon kedves volt, sok érdekes dolgot mondott a
szalmakalapokról és történetükről. Mindenki elgondolkozott azokon, amiket Ő mondott
az életről. Megtekintettük a saját táblánkat, amely a múzeum udvarán volt található, s rá
volt írva a városunk, Abony neve. Hamarosan visszaindultunk Tordatúrra, a
szállásunkra, ahol az utolsó éjszakát töltöttük.
15
4. nap Tordatúr, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva
Az utolsó előtti napunk Tordatúron kezdődött.
Meglátogattuk először az unitárius, majd a katolikus
templomot. Az unitárius templom udvarán
megkoszorúztuk a II. világháborúban hősi halált halt
tordatúri katonák emlékművét. A katolikus
templomnál pedig szintén a II. világháborúban
elesett ismeretlen magyar katonák emlékművéhez
kötöttünk nemzetiszínű szalagot. Ezután Tordára
utaztunk a Jósika Miklós Elméleti Líceumba, ahol 7. osztályosokat látogattunk meg. A
gyerekek és a tanár nénik itt is nagyon aranyosak, közvetlenek voltak. Itt is átadtuk az
ajándékcsomagokat, meséltünk az iskolánkról, a városunkról nekik.
16
Nemsokára tovább mentünk Nagyenyedre. Megnéztük a várat és a Bethlen Gábor
Kollégiumot. A kollégium udvarán megtekintettük a híres tanárok és tanulók neveit.
Megtudtuk, hogy itt tanult Áprily Lajos, Kőrösi Csoma Sándor és Bolyai Farkas is.
Tovább utaztunk Gyulafehérvárra, de sajnos az időjárás esősre fordult. Meglátogattuk a
Szent Mihály Püspöki Székesegyházat. Megnéztük a Hunyadi János és Hunyadi László
sírját. Következő nevezetesség, amit meglátogattunk Gyulafehérváron, az az ortodox
templom. Mindenkit lenyűgözött a szépsége, ugyanis nem sokan jártak közülünk ilyen
templomban. A szabadprogram után indultunk Dévára, ahol a következő szállásunk és
egyben utolsó éjszakánk volt.
18
5. nap Déva, Vajdahunyad, Arad, Abony
Az utolsó, 5. napunk Déván kezdődött. Reggel
elhagyva a szállásunkat, a dévai vár felé mentünk.
Siklóval jutottunk fel a magaslaton lévő várhoz.
Nagyon izgalmas volt, még sosem utaztam siklóval.
A várból gyönyörű panoráma nyílt a városra. Mikor
mindenki felért a siklóval, a 7.z osztály előadta a
Kőmíves Kelemen című balladát, amit tavaly
vettünk irodalomból, és ami Déva várát híressé
tette. Mindenki figyelemmel hallgatta végig.
Rövid vásárlás és szabadprogram után mentünk tovább Vajdahunyadra, ahol a
vajdahunyadi várat néztük meg. A várba egy fahídon jutottunk át, és bent tilos volt
19
fényképezni, kivéve ha vettünk fotózási engedélyt. Megtekintettük belülről is:
megcsodálhattuk a lovagtermet, a Mátyás-loggiát és a Kisasszonyok szobáját.
A látogatás végén kaptunk egy rövid szabadprogramot, amit szinte mindenki
vásárlással töltött. Nemsokára utaztunk az utolsó úti célunkra, Aradra. Itt először a 13
aradi vértanú kivégzési helyén lévő emlékművet néztük és koszorúztuk meg.
Következő nevezetesség, amit felkerestünk a Szabadság-szobor. A szobor rossz
állapotban volt, ugyanis többen megrongálták, festékkel leöntötték. Itt is koszorúval
fejeztük ki tiszteletünket. Visszasétáltunk a buszhoz, majd indultunk haza,
Magyarországra. A határon már ellenőrzés nélkül átengedtek. Este fél 10-kor, fáradtan
értünk haza.
20
Értékelő óra 2013. június 05.
Az értékelő óránk 2013. június 5-én,
szerdán a 20-as teremben volt megtartva.
Előzetes feladatként tanáraink megkértek
minket, hogy írjunk pár mondatos
élménybeszámolót arról, ami a legjobban
tetszett a kirándulásban. Mindenki leírta a
személyes véleményét egy-egy napról,
vagy híres nevezetességről,
meglátogatott helyről. A legjobb,
legérdekesebb beszámolókat kiválogatták
a tanár nénik, majd az értékelő órán
visszaadták a tanulóknak, akik írták. Először kivetítettek nekünk egy prezentációt,
melyben időrendi sorrendben szerepeltek a meglátogatott városok. A tanulók, tanárok
által készült képek is szerepeltek a bemutatóban. Együtt felidéztük, átismételtük az
adott helységnek/emlékműnek/tájnak a legfontosabb információit Dudás Lászlóné
Zsuzsa nénivel, miközben az ott készült képeinket nézegettük. Mikor olyan városhoz
értünk, amelyről írt valamelyik tanuló véleményt, a diák jelentkezett, majd felolvasta a
többieknek.
21
Az órán végig követtük a kirándulásunk útvonalát, majd mikor a prezentáció véget ért,
bizonyos gyerekek verseket, mondákat, balladákat olvastak fel. Végül, megbeszéltük a
pénteki (2013. június 7.) Témanap előzetes feladatait (pogácsakészítés).
Az értékelő óránk lényege az volt, hogy összefoglaljuk a kirándulásunkat, átismételjük a
megtudott információkat. Az óra jó hangulatban telt, egy kellemes délutánt töltöttünk el
a kirándulás megbeszélésével.
22
Témanap 2013. június 07.
A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola 2013.
június 7-én a Nemzeti Összetartozás Napja és
az erdélyi kirándulás kapcsán szervezett egy
úgynevezett TÉMA napot. Az iskola összes
pedagógusa és diákja részt vett azon jelentős
napon. A 3.-8. osztályos tanulók számára adott a
7.b osztály ünnepies megemlékezést a Nemzeti
Összetartozás napja alkalmából. Én is a 7.b
osztály tagja vagyok.
Ezután Kati néni (aki Marosvásárhelyről származik) énekelt az iskola pedagógusainak
és diákjainak egy erdélyi népdalt. (Az iskola összes tanulója, pedagógusa, a két
igazgatóhelyettese és igazgatója is gratulált a remek előadásért.) Ezt követően
23
koszorúzásra került sor amely a Trianon fal előtt történt. Minden osztályból kettő tanuló
vett részt a koszorúzáson.
Ezek után a diákok különböző foglalkozásokon
vehettek részt. (A felsős osztályokban 1 tanuló lett
kiválasztva aki egy kapott recept alapján elkészített
egy erdélyi pogácsát). Párat említve a foglalkozások
választékából: az ínyencségek kóstolása és
Erdélyben készített képek megtekintése, népi
tánctanulás, Erdélyről készült film vetítése, kvíz az
elcsatolt területek információiról és daltanulásra került
sor. Az iskolában minden hét első napján igazi erdélyi kürtőskalácsot lehet venni és
ezen a napon megtanulhattam a kalács elkészítési folyamatait. Kint voltak a Jász Trió
TV-től, és iskolánk két tanulójával riportot is készítettek.
24
Bemutató óra 2013. június 10.
2013. június 10-én, hétfőn a 4. órában a gyerekek összehordták az Aulába a székeket
majd leültek. Miután mindenki elhalkult, a tanárnők kihirdették a pénteki Témanap kvíz
és rajzverseny eredményeit, a nyerteseket édességekkel jutalmazták. Ezek után a
vetítőgép a színpadon lévő vászonra vetítette először a kirándulás útvonalát, majd a
képeket az erdélyi utazásunkról. Dudás Lászlóné tanárnő aki szintén részt vett a
kiránduláson szinte minden képről tudott mondani élményeket, új információkat. Beszélt
a városok történetéről, a hozzájuk kapcsolódó híres emberek életéről, mondákról,
mesélt előző útjai alapján megtörtént
eseményekről, hozzá kapcsolva az idei
évben a diákok körében is nagy
érdeklődésre és nevetésre adó
helyzetekről, mesélt a 6. osztályosoknak
is a határon túli területeken elő magyarság
helyzetéről, életéről, mindennapi
gondjaikról, a meglátogatott iskolákban
tapasztaltakról. Felidéztük, hogy milyen
szeretettel fogadtak minket a kinti
iskolások, milyen műsorokkal fogadtak
minket. Felelevenítettük azt is, hogy Szovátán mennyire fontos a diákoknak a néptánc,
amiből ízelítőt is adtak látogatásunkkor. Elmondtuk, hogy milyen könnyen lehetett új
kapcsolatokat kialakítani a kinti gyerekekkel, milyen érdekes történeteket mondtak el
25
nekünk az ottani oktatásról, és a diákéletről. Milyen tantárgyakat tanulnak, milyen
diákhagyományaik vannak. Elmondtuk a 6. osztályos tanulóknak azt is, hogy Déván
tapasztaltuk meg leginkább, hogy a magyar nyelv megtartása milyen nehézségekben
mutatkozik meg, kiemeltük, hogy a Téglás Gábor Líceumban a környező településeken
élő és a magyarságukat fontosnak tartó gyerekek tanulnak, sokan vállalva azt is, hogy
családjukat elhagyva kollégiumba költözzenek. Ebben az intézményben már óvodás
kortól foglalkoznak a gyerekekkel. A plakátokról megtudtuk, hogy külön magyar napokat
is tartanak Déván. Anekdotákat meséltünk Lajos bácsiról, a kőrispataki múzeum
vezetőjéről, aki tréfásan mesélt nekünk a
szalmakalapokról, azok elkészítéséről, a
múzeumban talált tárgyakról. Mivel
Abonyból már sokan jártak nála, ezekről a
találkozásokról is mesélt nekünk.
Kiemeltük, hogy milyen nagy élmény volt
számunkra az, hogy ebben az eldugott
kicsi faluban is ismerik Abony nevét, s
nem csak hogy ismerik, hanem a
múzeum udvarán településünk tábláját is
elhelyezték. Tréfásan mutatta be a közeli patakból származó köveket, próbára téve a
fantáziánkat, hogy mit tudunk kinézni a különböző kövek formájából. Mindenki
csodálkozva, bámulva nézte a szép tájakat, helyeket. Sok 6.-os aki jövőre el szeretne
menni Erdélybe, nagy örömmel nézték a képeket hátha nekik is sikerül jövőre eljutniuk.
2013. június 25.