Károli Gáspár Református EgyetemHittudományi KarFilozófiai TanszékDr. Kendeffy Gábor részére

Aurelius Augustinus – A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen című mű

ismertetése

Nagy Levente (EGB3R1)KRE - HTKTeológus – lelkész szakirányII. évfolyam

Ágoston élete

Aurelius Augustinus másnéven Szent Ágoston, a hippói püspök 354-ben született az észak-

afrikai Thagasteben. Apja, Patricius községi elöljáró volt, anyja, Monica keresztény családból

származott. Apjáról keveset tudunk, pogány volt, és csak halálos ágyán, felesége

könyörgéseinek eleget téve keresztelkedett meg. Ezzel szemben anyjáról sokat ír

megemlékezéseiben, mélyen vallásos ember volt, aki keresztény nézeteitől soha nem tért el,

nagy hatással volt Ágoston megtérésére is.

Szülei szellemi pályára szánták, tanulmányait a thagastei grammatikai iskolában kezdte,

később Madaurában tanult rétorikát és irodalmat. Szülei nehéz anyagi helyzete miatt

tanulmányait abbahagyta, és visszament Thagasteba. Kicsapongó életet élt,

csillapíthatatlanul hajszolta a testi élvezeteket. 371-ben Karthagoba ment, ahol filozófiát

kezdett tanulni. Még ez évben maga mellé vett egy karthágói lányt, akivel 14 évig együtt élt,

egészen addig, míg anyja rá nem vette, hogy bocsássa el maga mellől. Tőle született az

egyetlen fia, aki az Adeodatus nevet viselte. Élete eddigi szakaszaiban is kapcsolatban állt a

kereszténységgel, templomokat látogatott, ám az első komoly élménye 372-ben érte, amikor

is Rómába utazott, hogy rétorikát tanulhasson. Itt találkozott Cicero Hortensius című

művével, ami nagy hatással volt Ágoston életére, mégsem ezt tartjuk valódi megtérésének,

hiszen a klasszikusokhoz szokott Ágoston számára az egyszerű nyelven íródott Biblia

továbbra is kiábrándító volt. Ezen élménye nyomán jutott el Ágoston Karthagóban a

manicheizmushoz, melyről a jobb megismerés érdekében most pár szót szeretnék szólni.1

Manicheizmus

A manicheizmus egy dualisztikus vallási mozgalom; a Kr. u. III. században alapította

Perzsiában Mani, akit a „Fény apostola”-ként és a legnagyobb „Megvilágosító”-ként

tiszteltek. Bár a manicheizmust hosszú ideig a kereszténység „eretnek” változatának

tartották, valójában önálló vallás volt. Tanainak összefüggő egész volta, szerkezetének, ill.

intézményrendszerének merevsége miatt egész története során megőrizte egységét és

sajátos karakterét. Mani a próféták Ádámmal kezdődő, Buddhát, Zarathustrát és Jézust is 1 http://www.palosrend.hu/agoston.htm

magába foglaló hosszú sora beteljesítőjének tekintette magát. Az igaz vallás korábbi

kinyilatkoztatásait korlátozott érvényűeknek tartotta, mivel azok egy nyelven és egy néphez

szóltak, ráadásul későbbi híveik szem elől tévesztették az eredeti igazságot. Mani a minden

más vallást felváltó egyetemes üzenet hordozójának tekintette magát. A torzítások

elkerülése és a tan egységének megőrzése érdekében hitelveit írásban rögzítette, és ezeket

az iratokat még életében kánonba foglalta. A manicheizmus kezdettől fogva térítőszándékú

vallás volt. A manicheizmus egy egyetemes vallást akart alapítani, amely integrálta volna a

korábbi, főleg Buddha, Zarathustra és Jézus nevéhez fűződő kinyilatkoztatások „részleges”

igazságait. A puszta szinkretizmuson túl azonban egy olyan igazság kinyilatkoztatására is

törekedett, amelyet sokféle formában lehet átültetni az őt befogadó kultúrákba. Lényegét

tekintve a manicheizmus a gnoszticizmus egy fajtája. A gnoszticizmus többi formájához

hasonlóan a manicheizmus is azt tanította, hogy az e világi élet elviselhetetlenül fájdalmas és

gyökeresen gonosz. A belső világosság avagy gnószisz azonban felfedi, hogy az isteni

természetben osztozó lélek az anyag gonosz világába hullott, és a szellem vagy értelem

(nousz) segítségével meg kell menteni. Önmagunk ismerete azon igazi lényünk felfedezését

jelenti, amelyet addig elhomályosított a testtel és az anyaggal való keveredésből fakadó

tudatlanság, ill. az önmagáról való tudás hiánya. A manicheizmusban az önismeret azt jelenti,

hogy valaki saját lelkét az isteni természet részének és a transzcendens világból származónak

tekinti. A tudás lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje: noha az anyagi világban kell élnie,

nyomorúságos körülmények közepette, örök és immanens kötelékeik főzik továbbra is a

transzcendens világhoz. Így hát a tudás az üdvözülés egyetlen módja. 2

Ezt követően Ágoston eleinte Karthagóban, majd pedig Rómában tevékenykedett, rétorikát

tanított és fojtatta manicheus apostolkodását. A változás szele 384-ben érkezett, amikor is

Milánóba került. Itt találkozott Ambrus püspökkel, akivel bár szoros kapcsolata soha nem

alakult ki, mégis nagy hatással volt rá. Az elkövetkező években tovább hallgatta Ambrus

prédikációit, a Biblia értelmezésében pedig Órigenészt és Alexandriai Philont követte. E két

tényező vezetett el oda, hogy korábban, az általa mélységesen megvetett Bibliára, már mint

a legnagyobb titkok könyvére nézett. Ezt követte megtérése, melynek története mindenki

előtt jól ismert. Eztán kezdett el komolyabban foglalkozni a kereszténységgel.

2 http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/mani.html

Ezt követően visszatért Afrikába, ahol először kolostort alapított, és megírta több híres

művét, köztük a dolgozatomban bemutatásra kerülő A teremtés könyvéről a manicheusok

ellen (De genesi contra manicheos című művét. 391-ben pappá, majd pedig Valerius

felterjesztésére püspökké szentelték (396). Püspöki hivatalát 426-ig töltötte be Hippoban,

ezalatt számos művet írt, melyek hatalmas hatást gyakoroltak a kereszténység fejlődésére.

Végül 430-ban hosszú betegeskedés után meghalt.3

Ágoston tanítása a világ teremtéséről

Mivel Ágoston életében több művet is írt a teremtés történetéről, mint például 393-ban

íródott, de be nem fejezett De genesi ad litteram liber imperfectus, vagy a 401 és 416 között

keletkezett Szó szerinti magyarázat a Teremtés könyvéről (De genesi ad litteram), valamint a

két könyvből álló Éden-magyarázat (De paradiso), így a világ teremtéséről egy komplex

kialakult teológiája született. Mivel az A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen című műve

nem mutat be mindent, ezért nagy vonalakban szeretném bemutatni Ágoston véleményét.4

Ágoston szerint Isten a világot önzetlen jóságából fakadóan teremtette, anélkül, hogy arra

bármi is kényszeríttette volna, szembe menve ezzel a platóni és plótinoszi elképzeléssel,

miszerint Isten a világot már egy létező ősanyagból teremtette. Ágostonnál is megjelenik a

semmiből való teremtés (creatio ex nihilo) fogalma, így bárminemű teremtés előtti anyag

feltételezése Isten mindenhatósága ellen szól. Ennek ellenére Ágoston nem tartja

elképzelhetetlennek és a Bibliával ellentmondónak, hogy Isten teremtethetett egy alaktalan

és anyagtalan ősanyagot, ami azonban nem öröktől fogva létező, mert egyedül Isten az.

Ágoston teológiájában megjelenik a kettős teremtés gondolata, azaz, hogy Isten először

megteremtette a láthatatlan világot, ami csak benne létezett (idea), majd erre a mintára

megteremtette a látható, anyagi világot. Ágoston továbbá hitt valamilyen folytonos

teremtésről, mint hogy az anyagban benne van az is, hogy mivé fog válni. Kiemelkedő

szerepet töltött be Ágostonnál az ember szerepe a teremtésben, de mivel a bemutatandó

könyv ezt jól vázolja, erre majd a későbbiekben térnék ki.

A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen című mű elemzése

3 http://www.katolikus.hu/szentek/0828.html

4 Szent Ágoston – A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen; ford.: Heidl György, Kairosz Kiadó, Budapest, 2002

A mű –ahogyan az a címből egyből kitűnik- a manicheusok, a katolikus tanokkal ellentmondó

véleményére válaszol, azok helytelenségét cáfolja meg. Ezek alapján azt gondolhatnánk,

hogy a könyv nem egyéb, mint egy apologetikus mű, ennél azonban sokkal többről van szó.

Ágoston egy komplex teológiai rendszert vázol a teremtésről, Mózes első könyvének

teremtéstörténetei alapján. Ágoston, ahogy azt több más művében is leszögezi, a Bibliai

ilyen történeteit nem szabad szó szerint értelmezni, hiszen így a valódi szellemi értelem nem

kerül felszínre. Ebből következik, hogy a szerző szinte mindenhol az allegorikus értelmezési

módot alkalmazza. Ágoston a két könyvében a két teremtéstörténetet külön magyarázza,

mindegyikben több kisebb pontba foglalva gondolatait. E pontokat próbálom meg

csoportosítani, és ezek alapján felvázolni az teremtés ágostoni teológiáját.

Első könyv

A könyv első fejezetében Ágoston megfogalmazza, a Biblia azért íródott olyan egyszerű

nyelvezetben, hogy az mindenki számára érthető legyen, ellentétben a manicheusok

spekulatív stílusú írásaival, amelyek bonyolult nyelvezetükkel megpróbálják elhitetni az

emberekkel, hogy az igaz megértés rajtuk keresztül lehetséges. Ennek ellenére mégsem

mondhatjuk azt, hogy az eretnekségek teljesen károsak, hiszen ha nem lennének, semmi

sem indítaná az igaz keresztényeket a Szentírás valódi megismerésére.5

A manicheusok első nagy kérdése, hogy miért lett a teremtés, milyen kezdetben történt az,

valamint, hogy Isten mit csinált addig? Ágoston válasza az, hogy a teremtés egyetlen oka az

isteni akarat, annak viszont az okát nem kereshetjük. Aki valóban meg akarja érteni a

teremtés miértjét, annak Isten barátjává kell válnia hit által.6

Az ezt követő nagyobb szakasz a Genezis első részének teremtéstörténet veszi végig, a

manicheusok kritikus kérdéseit próbálja megválaszolni. Az első ilyen kérdés, hogy honnan

lett a sötétség a teremtés előtt, amire a válasz igen egyszerű: a sötétség nem valami, hanem

a fény hiánya. A következő, hogy hogyan lehetséges az, hogy Isten lelke a vizek felett

lebegett, hiszen ekkor még nem teremtetett semmi sem. Ágoston innentől kezdve a

5 u.o. 39-41. o.6 u.o. 41-44. o.

teremtés majdnem minden eseményét allegorikusan értelmezi, így kijelenti, hogy a víz nem

egyéb, mint a rendezetlen láthatatlan anyag, a káosz, és nem pedig anyagi víz. Az pedig, hogy

Isten lelke lebegett nem úgy értendő, hogy térbélileg volt jelen, hanem úgy, mint a Nap,

amely mindenhol látszik a Földön, még sincs valójában jelen. Ezt a mondatát úgy is

értelmezhetjük, hogy Isten úgymond körülfogta a világot.7

Egy hasonlóan sajátságos gondolat fogalmazódik meg akkor, amikor arról szól, hogy Isten

úgy alkotott láthatatlan eget és földet, hogy az majd egyszer anyaggá lesz, tehát mint ahogy

a magban is benne van a kifejlett növény képe, úgy a láthatatlan ég és föld is magába foglalta

a későbbi –bár az eredetivel fel nem érő- anyagi ég és föld képe. Ebben a fejezetben és

gondolatmenetben egyszerre megjelenik a kettős teremtés, és a logos spermaticos

gondolata is.8

Ágoston úgy értelmezte a vizek szétválasztásának mozzanatát, mint ahol a láthatatlan és

anyagi dolgok kettéválnak hiszen –érvelése szerint-, ahogy az az előzőkből is következik, a

vízre itt nem csak, mint anyagi vízre, hanem mint láthatatlanra is gondolnunk kell. Az ég

alatti vizek összegyűlése pedig nem más, mint az anyag mai ismert formájába való

rendeződése.9

A manicheusok következő kérdése, hogy hogyan volt lehetséges a napokat számolni, ha a

Nap csak a negyedik napon teremtetett. Ágoston válasza erre az, hogy az idő e nélkül is telt,

de a felsorolt napok nem tekinthetők valódi napoknak, a reggel és este megnevezés a munka

kezdetét és végét jelöli.10

A könyv 25. és 26. pontjában Ágoston a haszontalan dolgok miértjét keresi, amire konkrét

választ nem tud adni, de azt mondja, hogy Isten alkotómester, az érték és a rend

megalkotója.11

Ezt követik az ember teremtéséről szóló rész felfogása. Végig megfigyelhető, hogy Ágoston

teológiájában a szellemi valóság mindig prioritást élvez az anyagi szemben. Kezdetben

megjegyzi, hogy az alkossunk embert a magunk képmására kifejezés a szellemünkre

vonatkozik, és nem pedig testünkre, hiszen Isten nem korlátozható az anyaggal; az ember

megjelenése, felegyenesedett testtartása csak jele ennek.12 Ágoston szerint a bűneset előtti

7 u.o. 47-50. o.8 u.o. 51-52. o.9 u.o. 58-60. o.10 u.o. 62-65. o.11 u.o. 67-69. o.12 u.o. 71-72. o.

emberben is a lélek irányította a testet, azt azonban nem kellett sanyargatni.13 Az a vers,

miszerint az ember uralkodott az állatok felett allegorikusan úgy is értelmezhetjük, mint

hogy az ember képes volt uralkodni minden indulatán (amelyeket az állatok

szimbolizálnak).14

A 35. ponttól a 42-ig Ágoston a teremtés 7 napját az emberiség 7 korszakának feleltet meg,

amelyeknek nevet ad, megszabja, hogy mettől meddig tart, és mi válik alkonyává:

1. Ádámtól Noéig. Ez a csecsemőkor, mely 10 nemzedéken keresztül tart. Estje a vízözön.

2. Noétól Ábrahámig. Ez a gyermekkor, mely szintén 10 nemzedéken át tart. Estje a bábeli

történet.

3. Ábrahámtól Dávidig. Ez a serdülőkor, mely 14 nemzedéken keresztül tart. Estje a nép

bűne.

4. Dávidtól a babiloni fogságig. Ez az ifjúkor. Estje a királyok bűnei.

5. A babiloni fogságtól Jézus születéséig. Ez az időskor. Estje, hogy nem ismerik fel a

messiást.

6. A hatodik kor Krisztus tanítása. Ez a kor az öregkor. Ebben a korban megjelenik a szellemi

ember a többi fölé helyezkedve, aki Isten igéjével él, és sok minden addig meg nem értett

dolgot megért, a testivel ellentétben. A hatodik kor estje a hitetlenség.

Ágoston a hetedik kor bemutatására egy érdekes szimbolikus matematikai számítást hoz: az

első két kor az ember életében az öt érzékszerv használatával telik, ami megduplázva a

nemek száma miatt, kiadja azt a 10 generációt, amelyet felölel. A következő három korban az

ember életében megjelenik még a gondolkozás és a cselekvés, így megkapjuk a hetes

számot, ami megduplázva 14-et ad. Az öregkor azonban a hétköznapi gyakorlatban sincs

meghatározva egész pontosan, így az ebben a korban élő generációk számát sem

határozhatjuk meg, az előttünk titok marad.

Ágoston a könyv utolsó fejezetében az egyénre lebontva is bemutatja, hogy mit jelent ez a

hat kor.15

Második könyv

13 u.o. 73-74.o.14 u.o. 74-75. o.15 u.o. 81-91. o.

Ágoston művének második könyvében a Genezis második teremtéstörténetét veszi alapul,

ebből következik, hogy ebben a részben nagyobb hangsúly esik az ember teremtésére.

A szerző a mű elején újfent megfogalmazza, hogy a teremtéstörténet rejtvényekben van

megfogalmazva, amit alázatos lelkülettel megismerhetünk.

Ahogyan az előző könyvben is megjelent az állandó kettőség a láthatatlan és látható dolgok

között, úgy ez itt sincs másképp. Azt olvashatjuk, hogy a mező zöldje a láthatatlan dolgokat

jelenti, hiszen más különben nem lett volna külön kiemelve.16

Az ember bűneset előtti állapotáról azt olvashatjuk, hogy azt Isten táplálta, egy „belső

forrásból”, amely következtetést ebből a versből vont le Ágoston: forrás tört föl a földből és

öntözte a föld egész felszínét.17

Ezt követően Ágoston azt mondja, hogy az emberi lélek érzékeli az időt, mi több változhat is.

Az, hogy az ember sárból formáltatott nem negatív, hiszen a föld és víz sok összefüggésben

előkerül az Ószövetségben, továbbá Isten mindenhatóságánál fogva képes volt a bűneset

előtt, a testet romlatlanná alkotni.18

Arra a kérdésre, hogy milyen lélek volt az, amit Isten az emberbe belelehelt, Ágoston a

következőt hozza: itt vagy arról a lélekről van szó, amelyet már korábban megalkotott és

idáig a szájában volt, vagy pedig Isten, szellemének erejéből az emberben egy új lelket

alkotott. A manicheusok azon tézisére, miszerint az ember lelkében, vagy szellemében rokon

az Istennel, Ágoston válasza az, hogy ahogy ezt már láthattuk a lélek teremtény, a szellem

pedig nem más, mint a lélek értelmesebb része.19

Ezt követően Ágoston a paradicsom szimbolikáját ismerteti meg. Az alap koncepció, hogy

Ágoston szerint a paradicsomkert a boldog élet szellemi gyönyöreit jelenti. Az Isten által bele

teremtett fák a szellemi örömöket jelenti, a kert közepére teremtett élet fája pedig arra

hivatott, hogy a lélek megértse az ő helye a teremtett világ közepén van, ezt töltse be, de

ennél többé válni ne akarjon. Az, hogy a jó és rossz tudásának fája is itt kapott helyet azt

szimbolizálja, hogy a lélek alapvető feladata, hogy Istenre figyeljen, és a testi vágyakat

hátrahagyja, és ekkor látja a jót, ha viszont Isten nélkül akarja élvezni hatalmát, az gőgös lesz,

bűnt követ el, büntetést érdemel, és így megtapasztalja, hogy mi a rossz.20 A paradicsomkert

16 u.o. 98-100. o.17 u.o. 101-103. o.18 u.o. 104-106. o.19 u.o. 107-110. o. 20 u.o. 110-112. o.

további magyarázatában a folyók kerülnek sorra. Ágoston szerint a 4 folyó 4 szellemi erényt

jelképeznek:

A Phison az okosságot jelenti, amely körbejárja a földet, ahol nincs szenny.

A Geon a bátorságot, mely körbejárja Etiópia földjét, ahol szárazság van.

A Tigris a mérsékletesség, hiszen az ellenséges asszírok ellen folyik.

Az Eufrátesz az igazság, amely nem köthető egy helyre, mert mindenhol jelen van.21

A következő részekben többször megjelenő téma a nő teremtésének miértje, és a nő

szerepe. Azt általánosságban kimondhatjuk, hogy a nő szerepe, hogy a férfit segítse, neki

alávesse magát, mert a férfi feje Krisztus, a nőé pedig a férfi. A nő szellemi értelemben az

emberben a lelket jelenti, ami akárcsak a nő is, aláveti magát a férfias észnek. Az, ahogy

Ádám az állatokon uralkodott azt szimbolizálja, ahogy az észnek uralkodnia kell a testi

indulatokon.22 Az, hogy a kígyó Évát kísértette meg először azt jelenti, hogy a bűneset előtt

az ember a lelkén keresztül volt megkísértve, mert ez a kísértés nem értelmezhető testileg,

hiszen a kísértő nem lehetett jelen testben a paradicsomkertben. A bűneset után azonban a

kísértés testi-érzéki úton történik, de az észnek van lehetősége a döntésre.23 Az a

momentum, ahogy Isten a kertben járt, és az embert kereste, azt jelenti Ágoston szerint,

hogy a már bűnös emberben még megmozdult az isteni jelenlét. Azt olvashatjuk, hogy az

ember elbújt Isten elől, azaz szégyellte magát, azt gondolta, hogy ami neki nem tetszik,

Istennek sem tetszhet.24

Ezt követi az isteni büntetés. A kígyó büntetése az, hogy mellén és hasán fog csúszni, azaz az

eltévelyedett embert a gőg és a testi-érzéki vágyakon tudja majd elcsábítani.25 Az asszonynak

adott büntetés, miszerint fájdalommal fog szülni azt jelenti, hogy ha valamilyen rossz szokást

akar legyőzni, vállalnia kell a kezdeti fájdalmat. Az Ádámnak adott büntetés a fáradságos

munkáról mindenkinek szól, nem kerülheti el az sem, aki magas társadalmi helyzete miatt

nem végez fizikai munkát, mert a fáradság, amelyet a földi lét okoz mindenkit érint, akárcsak

a tövisek és bogáncsok szúrásai, mely a szövevényes kérdéseket és létfenntartási gondokat

jelenti. Ezek az embert lehúzzák, és az Ige fényességét elhomályosítják.26

21 u.o. 112-114. o.22 u.o. 114-116. o. 23 u. o. 120-122. o.24 u.o. 125-126. o.25 u.o. 127-128. o.26 u.o. 130-133. o.

Miután az első emberpár a Paradicsomból kiűzetett, Isten a bejárathoz egy kérúb és egy

forgó lángpallos állíttatott. A kérúb szellemi jelentése a tudás teljessége, a forgó lángpallosé

pedig a folytonos szorongattatások. Ahogy azt az életből láthatjuk, az utóbbiban mindenki

részesül, ám a tudás teljességét nem mindenki élheti meg, már pedig ez nélkül, a

Paradicsomba, azaz a szellemi boldogságba visszatérni nem lehetséges.27

27 u.o. 139-141. o.