a vadÆszat varÆzsa.qxd 2005. 05. 06. 13:41 page 1mek.oszk.hu/02700/02738/02738.pdf · 05. 06....

A vadÆszat varÆzsa.qxd 2005. 05. 06. 13:41

A vadászat varázsa

Gazdag József

Lilium AurumDunaszerdahely

2004


A könyv megjelenését

a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma

támogatta

© Gazdag József, 2004

© Lilium Aurum, 2004

ISBN 80-8062-217-5

A Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó Kft. az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk

Egyesülésének a tagja


Tartalom

Elõszó 5A Kárpátokban 7Récelesen 15Sat-El Arab 20Friss havon 46Tavasz 60Július 69Vadászbalesetek 77Október 94Az õzbak 103Szeptemberi rókák 113December 120


5

Elõszó

A vadászat varázsának meglehetõsen tág a jelentése, me-lyet az ember a vadászathoz fûzõdõ viszonya, ilyen-olyan lehetõsége bõvít vagy szûkít. A fácánvadászat alombját hullatott, sûrû bodzásokkal és galagonyásokkalteleszórt aljú csallóközi erdõkben; a frissen hullott hó va-kítóan fehér párnáján csábítóan felbukkanó, a körbõl ha-talmas tempóval kiutat keresõ nyulakra rendezett társas-vadászat; a kötésig érõ gabonából néhány ínyenc falatkedvéért a hajnali derengésben kiváltó vörös csuhás õz-bak kézre kerítésének a lehetõsége – mind-mind serken-tõen hat a vadászszenvedélyre. Sõt jelentõsen fokozza eszenvedélyt és varázst a Duna ártéri erdeiben vagy azezüstszín törzsû bükkösök alatt bõgõ szarvasbika külön-leges élményt nyújtó vadászata. Sajátos varázsa van a la-pátos aganccsal ékesített, úri nemtörõdömséggel parádé-zó dámbikák, vagy az erejüket hangos csattanásoktól kí-sért szarvcsörtékben alaposan kipróbáló muflonok vadá-szatának is, meg az ilyen-olyan vaddisznóhajtásoknak,magányos vadászatoknak – mindez erõsíti a vágyat, hogyengedjünk Diana, a vadászat istennõje csábításának, ésûzzük az õseinktõl örökölt és remélhetõleg az utódainkáltal is megbecsült vadászatot.


6


7

A Kárpátokban

Enyhén cirógat a november végi napsütés. Kellemesen fa-nyar a bükkös és fenyves illata. Szép idõ ígérkezik, és ezígy kifejezetten bosszantó, mert vaddisznóhajtáskor azigazi élmény a behavazott erdõ csendjében várni a vadat.Így tûnõdöm magamban, amíg az esélyeinket latolgatjukismerõseinkkel, és barátkozunk ismeretlen, alkalmi va-dásztársainkkal. Egy régi kõbányában van a gyülekezéshelyszíne, a környezõ erdõ nagyon impozáns, szemetgyönyörködtetõ. A kárpáti rengeteg bennünk, csallóközivendégvadászokban ünnepélyes megilletõdést ébreszt.

Fölsorakozunk mind az ötven-egynéhányan, elhangzikaz üdvözlõ beszéd, amire kevesen figyelnek, majd követ-kezik a különféle csoportokba történõ besorolásunk, s er-re már mindenki odafigyel. Három lehetõség közül vá-laszthatunk; mehetünk leállni, gyalogolhatunk a hajtásbanvagy indulhatunk oldalazni, bár nekünk, a területet nemismerõknek vendéglátóink a leállást javasolják. Mégis,mindenki saját belátása szerint dönthet, és holtbiztos tipp-je van mind a három csoportba besoroltaknak. Hogy el nefeledjem, a hajtást két kutya is támogatja: egy wells terri-er és egy cooker spániel. A területet kiválóan ismerõ erdé-szekre és helybeli vadászokra bíznak bennünket, a háromcsoport három különbözõ irányba indul. Én a legvalószí-nûbb sikert a leállók között remélem, velük tartok. Azutunk egy mély medrû patakkal azonos irányban kanya-rog. Sûrû, fiatal bükkösök szegélyezik az enyhén emelke-dõ út mindkét oldalát. Egyelõre nem okoz különösebb fá-


radtságot a menetelés. Egy gyaloghídnál lekanyarodunkaz útról az erdõ alá, és egy süvegforma meredek dombnakindulunk. A zegzugos gyalogutat néhol vadváltók keresz-tezik, de vadat nem látunk. Egyre följebb kapaszkodunk,elõbb lekerülnek a kalapok, szertartásosan a puskák csö-vére akasztjuk õket, sõt néhányan már a kabátjukat is le-vetik, ám a csoportunkat vezetõ erdész megsokallja a ver-senyfutássá vált gyaloglást, leállít bennünket. Tarkójáralöki keskeny karimájú zöld kalapját, és ránk dörren: Nemtudtok a hegyekben járni. Megizzadtok és negyedóra múl-va vacog a fogatok a hidegtõl.

Bevárjuk a lemaradtakat, az erdész a menet élére áll, ésmár mérsékeltebb tempóban tesszük meg a gerincig a hát-ralevõ utat. A gerincen mintegy tíz méter széles nyiladékválasztja el egymástól a két pagonyt, néhány ritkított bük-kös van mindkét oldalon.

Megérkeztünk. A kísérõnk elmondja, hogy ezt az erdõ-részt Negyvenesnek hívják, megmutatja, melyik iránybóljön a hajtás, és az egyik nehezen gyalogló idõsebb vadász-társunkat leállítja az elsõ lõállásra. Mi többiek továbbme-gyünk az enyhén emelkedõ lénián, a kísérõnk pedig az al-kalmasnak vélt helyen, úgy ötvenméterenként, leállít egy-egy vadászt. A nekem juttatott állást illedelmesen megsü-vegelem, és az elsõ dolgom – meggyõzõdni róla, kik lesz-nek a szomszédaim; ugyanis a társaim között akadhat né-hány nagyon mérgesen, vagyis irigyen és felelõtlenül lö-völdözõ vadász is. De aggodalomra nincs okom, az alsószomszédom az öcsém, Gyula, a felsõ pedig Misi; hig-gadt, biztos kezû vadászok mindketten. Elkotrom lábamalól a száraz levelet, törmeléket, nekitámaszkodom egyvastagabb bükkfának és a kilövési lehetõségemet latolgat-

8


va berendezkedem a várakozásra; ez a vezetõnk szerintmintegy két és fél óra lesz.

Elnézem a fiatal bükköst, a szarvasok kéreghántásátmegelõzendõ furcsa, katicabogár díszítésûre pettyezetttörzseket, és az az érzésem, hogy nagyon elfiatalították afaállományt ebben az erdõben. Távolodó társaim neszezé-se elhalkult, hát elõszedem a tarisznyám aljáról a bõrtár-cában lapuló töltényeket, és hat darabot a mauserem tárjá-ba rakok belõlük. Önkéntelenül az jut eszembe, lesz-e ki-lõve akár egyetlen golyó is közülük, mintegy a lõtéren tar-tott edzéseimet kamatoztatva e vadászaton.

Amíg nem mutatkozik vad, pár szóval elmondom, ho-gyan jutottunk mi, csallóközi vadászok ide, a stomfai va-dásztársaság legjobbnak tartott pagonyába vaddisznóhaj-tásra. A nevezett vadásztársasággal baráti szerzõdésünkvan, minden évben meghívjuk õket, az egész társaságotapróvad-vadászatra, mikor is mi, vendéglátók mindentmegteszünk, hogy becses vendégeink jól érezzék magu-kat, és vadászszenvedélyüket kiélhessék. Tesszük mind-ezt õszinte örömmel és – puska nélkül, vagyis mi a teríté-ket nem számszerûsítjük. Rendezünk a számukra nyúl-kört, fácánhajtást, és a terítéken 150–250 lövött vad elõtttisztelgünk a vadásznap végeztével. A vadászat testi ésszellemi megterhelését pedig a terített asztalnál valódikulturális eseménnyé avatjuk. Itt hangzik el a vendégeinkvaddisznóhajtásra invitáló meghívása, sõt három trófeásnagyvad lövésének az átengedése. Véleményem szerint azilyen barátkozás vadászati és egyéb szinten is csak hasz-nos, sõt példaértékû lehet.

Amíg idejutok az eszmefuttatással, az erdõben lesbenálló vadászok neszezése elcsendesedik; csõre töltöm, be-

9


biztosítom a puskámat, a bükknek támasztom, és mostmár valóban lesben állok. Nem telik el tán negyedórasem – a hajtás kezdetét jelzõ lövés még el sem dördült –,elõttünk megindul a vad mozgása, egy csapat dámtehénés -borjú poroszkál el a lõvonal elõtt, sõt a csapat végénkét siheder bika szaporázza a lépést. Van rá idõm, nem si-etnek, megszámolom õket - kilencen vannak. Néhányhalk roppanás és eltûnnek az erdõben. A következõ sze-zonban sorra kerülök az esedékes nagyvadkilövésben, dea sor végén poroszkáló bikák közül még a nagyobbik istúl kicsi – még szerény igényeimnek is. Remélem, van ittkomolyabb bika is, mert ha választhatok a felajánlott szar-vas, dám vagy muflon közül, a dámra szavazok. Alig pe-regnek le a gondolataim, szinte dübörgésszerû rohanásthallok, de hiába nézek jobbra, balra, az enyhén lejtõ tere-pen semmit nem látok, mígnem ösztönösen hátranézek ésnem kis meglepetésemre mögöttem vagy harminc méter-re tíz-egynéhány disznó lohol, minden nagyságrend nél-kül. A pillanatnyi meglepetés nem gátol abban, hogy acsapatból a legnagyobbnak vélt példányt megcélozzam,de a puskám mégis kilövetlen maradt, mert veszélyeztet-ném a közelben álló társaimat; ugyanis a konda akkorrasebes futással betér a hajtásba. Az ott álló vadásztárs úgymeglepõdött a háta mögül berohanó disznók láttán, hogylövés nélkül elengedi õket. Az angyalát, álmélkodom asok disznó láttán, és mondanom sem kell, hogy a remé-nyeim magasra szöknek. Mi lesz itt, hisz alig-alig indult ela hajtás és már ennyi disznó rohangál körülöttünk. Perce-kig feszülten figyelek, várom, hol érik el a puskások vo-nalát, de az erdõ csendje helyreáll – egy lövés sem dörren,az az érzésem, hogy bántatlanul eliszkoltak. Csak most

10


van érkezésem a vadásztársaimra figyelni, éberen szorí-totta a puskáját mindegyikük, akit csak láttam.

Lassan lecsillapodnak a kedélyek, újabb dámcsapat po-roszkál el elõttünk hetyke ugrásokkal, majd rohan visszavad vágtában, mert sortûzként dörren a sok lövés; mikor alövések visszhangja is elenyészik, két golyó repül el fölöt-tünk éles süvítéssel. Hogy az elõbbi sortûzbõl-e vagymáshonnét, nem tudtam megállapítani. Mint az Isonzónál,gondolom... Lövés dörren a fölsõ standok egyikén, avisszhangja még morajlik, de már dörren az újabb lövés,lejjebb, és még néhány egyre közelebb, majd látom, hogya felsõ szomszédom már vállhoz szorított puskával várjaa vadat. Én is megpillantom a sebesen lefelé ügetõ disz-nót. Csattan a kolléga elsõ lövése, látom, hogy a disznóelõtt fölvágja az avart. Amikor a disznó egy irányba ér ve-le, a távolság nem több, mint 25 méter, és a második lö-vés eltalálja; hangosat visít, irányt változtat és egyenestfelém rohan. A fák között felém nyargaló disznót nem tu-dom a hatos Zeissel tisztességesen megcélozni, és csak alövés dörrenése fordítja vissza. Még egy lövést eresztekutána, most sincs messzebb tizenöt méternél, de ismét el-hibázom. Néhány ugrással túl van a lejtõn, és eltûnik elõ-lem, én pedig hitetlenül, lehangoltan nézek utána. Meg-szólal az alsó standok egyikén Jóska barátom puskája, öt-lövetû automatája teljes tárját kilövi, még egy golyólövéscsattan, utána a kiáltás – megvan. Én pedig elemzem a hi-bázásomat, de nem találom a valódi okot; a mauseremmeljó néhány rókát lõttem, néhányat mutatósan, futtában, ittpedig alaposan csalatkoztam. Egyedüli helyes megoldás-nak a céltávcsõ eltávolítását látom, leemelem, a keblembeteszem. Feszülten figyelek, de csak a lövések morajlása

11


hallatszik hol távolabb, hol közelebb, sok lövés, a vadász-társaimnak ünnepnap a mai, én pedig tudatosítom, hogy avadászszerencsét nem sikerült megragadnom. Jön felémvad, de disznón kívül természetesen mást nem lõhetünk.Vagyis lõhetnénk rókát, ám a szomszéd vadásztársaságnálveszettség fordult elõ, és a vendéglátóink meglepõen rea-gáltak erre, megtiltották a róka lövését a közös vadásza-ton. Nem tudom, mennyi rókájuk van a vadászterületen,én egyet sem láttam; egyébként van rókánk otthon elég, azitteniek hidegen hagynak.

A száraz levéllel borított erdõalj minden mozgástmesszirõl elárul, hallom a törtetést, vállhoz szorított pus-kával várom a völgybõl elõbukkanó vadat, de nincs ok iz-galomra, egy szép csigájú nyerges muflonkos a közeledõ.Elõttem ácsorog vagy negyedórát, nem vesz észre, pedigalig van hatvan-hetven méterre. Utóbb valami megzavar-ja, és elporoszkál. Csend van körülöttem, csak néhánycinke szorgoskodik magasan az ágak között. Tekintetemsokadszor siklik végig a bükkös lejtõn, és észreveszek egycsendben álldogáló vadat, az elsõ pillanatban azt hiszem,hogy az elõbb látott muflonkos ácsorog ott, de ahogy nyi-tottabb területre lép, fölismerem, disznó, méghozzá hatal-masnak tûnõ példány. Már hallatszik a közeledõ hajtás za-ja, néha lövés dördül, de a disznó alig mozdul, talán seb-zett? De nem, óvatos a vén ravasz. Az egyik takarásból amásikba oson, én pedig gyorsan a helyére kapcsolom acéltávcsövet, azzal követem a mozgását. Egy pillanatramegáll, lapockán lövöm, de a lövésem alacsony, mert adisznó a hátsó lábaival tolva magát megindul lefelé a lej-tõn, hatalmas rakás falevelet, avart tolva maga elõtt. Fel-sõ szomszédom rádupláz, nincs látható eredménye, én

12


nem sietek a következõ lövéssel, mert a lefelé tartó disz-nó felém közelít. Mintegy húsz lépésrõl tarkón lövöm, ezvégleg leteríti. A magamfajta sík vidéki vadásznak hatal-masnak tûnik, de nem csak nekem. Alig telik el negyed-óra, és vége a hajtásnak, a lefelé jövõ vadásztársaim sorracsodálják a vén kant, sõt némelyikük ráismerni vél, solyan is akad, aki azt állítja, hogy el is találta. Persze ezkizárt, a lövéseket leellenõriztem, csak az én két találatomvan benne. A vadászat vezetõje átadja a töretet, büszkéntûzöm a kalapom jobb oldalára. Misi zsebébõl elõkerül alaposüveg. Kóstold meg – csendül mély megelégedettséga hangjából. És a nagy eseményt néhány korty konyakkalünnepeljük.

Most következik a vadászat testedzõ része, levonszolnia kant az úthoz, ahova a terepjáró már följuthat. Társamelõzékenyen lecsatolja puskája szíját, ráhurkoljuk azagyarak mögé, de az elsõ nekifeszülésre elszakítjuk, jobb-nak látom a vendéglátóinktól egy valódi bõrszíjat kérni.Most csak örülni tudok a meredek lejtõnek, mert az utunkállandóan lefelé vezet, még így is sokadszor töröljük gõ-zölgõ kobakunkat, és néha a társaink is besegítenek, haegy-egy kidõlt fatörzsön kell átvonszolni zsákmányomat.Leérünk az úthoz, megjön a terepjáró, de már öt disznóvalvan terhelve, az én óriásom nem fér föl – tehát várunk;szerencsére nem sokáig, mert megjön a következõ jármû,és arra sok-sok hó-ruppal föltoljuk az öreg remetét; vagyszázötven kilogrammra becsüljük a súlyát. Az erõsen lej-tõ, vízmosásokkal átvágott úton hamarosan a faluba érke-zünk, és a községháza melletti parkban terítékre rendez-zük a lõtt vadat; ide kerül az én kanom is a sor végére,mégpedig a tizenkilencediknek. Felsorakozunk hát, ahogy

13


a vadászregula elõírja, fedetlen fõvel tisztelgünk a teríté-ken fekvõ vad elõtt, és nem kis büszkeséggel hallgatjuk avadászat vezetõjének a jelentését, amelyben kihangsú-lyozza, hogy eleddig ilyen terítéket nem sikerült elérnivaddisznóvadászat alkalmával. A jelentéstétel után pedigkomoly, sõt néhány vadásztársunk számára fájdalmasanemlékezetes szertartás következik, az elsõ vaddisznójukelejtését hitelesítõ okmány átadása elõtt vaddisznóvadász-szá lettek avatva.

Vendéglátóink a gyomor örömeirõl is gondoskodtak,színvonalas vadászvacsora várt bennünket a borinkai kul-túrházban – dámvadpörkölt, jófajta, a Kis-Kárpátok pin-céiben érlelt minõségi szõlõk levével, kinek-kinek a befo-gadóképessége szerint locsolva. Sõt a táj jellegéhez illõenfúvószenekar szórakoztatott bennünket, bár a jókedvünkmindenképpen kifogástalan volt. A jól megrendezett va-dászat várakozást felülmúló sikere felejthetetlen élménytbiztosított.

14


Récelesen

A róka az egyik vadász számára az apróvad állományánaka tönkretevõje, a másik számára egy eredményes, színesvadászélmény emléke, esetleg a ravaszság megtestesítõjevagy egy légbõl kapott vadászkaland levitézlett szereplõ-je, de legtöbbünk számára igényes és érdekes vadászlehe-tõség fõszereplõje. Ismert dolog, hogy a vadászszerencseszeret fiatal, kezdõ vadászokkal kacérkodni, ennek kap-csán elevenítem fel néhány vadászatomat.

Idõs vadásztársammal vadkacsára vadásztunk egyszeptemberi hétvégén. Esti húzáson vártuk a Kis-Dunapartján a récéket, hatalmasra nõtt jegenyék alatt. Az alko-nyat hûvös lehelete elszabadított néhány levelet a faóriá-sokról, hangos neszezéssel értek földet a tökéletes csend-ben. Lövés durranása nem zavarta az idilli hangulatot semközel, sem távol, pedig voltak récék a levegõben, ám elér-hetetlen magasságban forgolódtak, az ilyenekben nemtesz kárt a sörét. Hát vártunk, bizakodtunk, fõleg azonbanaz egyre dühödtebben támadó szúnyoghaddal viaskod-tunk, mert a kacsák következetesen elkerültek engem ésaz öreget is. Úgy látszik, az öregnek kedvét szegte a „plá-tói” vadászat, mert öblös hangján közölte velem, hogyreggel nem ér rá fontos, sõt halaszthatatlan elfoglaltságamiatt. Jól értettem minden szavát, pedig vagy ötven mé-terre álltunk egymástól, s valószínûleg a szomszéd va-dászterületen is hallatszott harsány hangja, ahogy végig-morajlott a partszegély fái között. Azonnal oda is mentemhozzá tisztázni a tényállást, mert ez az „örömhír” kellõ-

15


16

képpen lehangolt; az öreg, látván lógó orromat, engedé-keny hangra váltott és beleegyezett, hogy reggel egyedülvadásszak. Hogy értsük, a magamfajta kezdõ vadászegyedül nem járhatta a határt, nem vadászhatott még kár-tékony ragadozóra sem, nemhogy vadkacsára.

Az engedély birtokában vérmes remények kezdtékduzzasztani a mellem. Most már újra a récékkel próbál-tam foglalkozni, de az öregtõl röstelltem megkérdezni,hogy mi a teendõ a sûrûsödõ szürkületben, mert a húzáselõtt adott instrukció – csak akkor lõni, ha a vadkacsalába látszik – egybefolyt a növekvõ homállyal. Szó, amiszó, ezen az estén a puskám kilövetlen maradt, de acsendes hajnali derengés már ott talált az öcséimmelegyütt a Kis-Duna partján. Néhány korán kelõ réceszárnysuhogása hallatszott a magasból, egy gém gya-nakvó vakkantásokkal húzott el fölöttünk, de még vár-nunk kellett néhány percet a fény erõsödéséig. A kétöcsém nem restellt korán kelni, hogy osztozhassanakvelem a vadászat élményében, az erdõjárásban, sártip-rásban és mindenben, ami a vadászatot vadászattá teszi.A vadászterületünkön a Kis-Dunának egy szûk részétpár hektáros erdei fenyves zárja, a belsejét pedig vagynegyvenhektáros szántó és jegenyés partoldal képezi.Ahogy virradt, fokozatosan formát és színt kapott adrótkerítéssel védett fenyves és a szemközti partoldal;már indulni akartunk, de a szántón mozgás kapta meg aszemem, róka keresgélt nem messze a fenyvestõl, ám ti-zenhatos sörétesemnek mégis elérhetetlenül, mintegyszázötven méterre. Mi persze azonnal a gazzal benõttkerítés mellé lapultunk, és sóvárogva néztük a komát. Aróka keresgélt, de tartotta a távolságot. Közben a tiszte-


17

letbõl is engedtünk egy kicsit, és suttogva tárgyaltuk,mitévõk legyünk. Megpróbálom egércincogással köze-lebb csalni, súgtam fölényesen; megjegyzem, soha mégegy macskát sem csaltam ily módon magamhoz. A rókaviszont kisebb kitérõkkel nyugodtan ballagott felénk.Sõt olyan nyugodtan, hogy szinte már gyanússá vált;fölálltunk, takarásunk úgyszólván semmi, de a rókacsak jött. Néha lelépett a barázdába, ám rólunk nem vetttudomást. Vagy ötven méterre lehetett, amikor azöcsém, fittyet hányva az óvatosságra, azt mondta, lehet,hogy valamelyik vadászcimbora kint van kacsázni, ésazé ez a kutya. A hangos beszéd megütötte a róka fülét,hajlékonyan, simán megfordult elõttünk, közelrõl mu-tatva szép bozontos farkát; ekkor bizony már nem lehe-tett összetéveszteni semmilyen kutyával. Amíg ezt tu-datosítottam, a róka toldott pár métert a közöttünk lévõtávolsághoz, és a lövésemre úgy vetette át magát a drót-kerítésen, hogy a harmatot sem verte le róla. Mi pedigcsak néztünk, mint abban a nevezetes moziban, a követ-kezõ lövés eszembe sem jutott…

Néhány kacsa szelte fölöttünk a levegõt, reménytelenmagasságban; mérgemben rálõttem az egyikre és megrö-könyödve figyeltem, mint csapja össze szárnyait és esiklefelé; a földet mégsem ütötte meg, mert pár méteres ma-gasságban lefékezte esését és szinte súrolva a szántást, apartoldal bokraiba vágódott. Mi pedig, feledve a rókát,szaladtunk utána – magad, uram, ha kutyád nincsen –, dehiába; ha az emberre tapad a balszerencse, nehezen boldo-gul. A kacsa nyilván elérte a vizet, és el is tûnt benne.

Ez a kudarc persze sokkal kisebb volt az elõzõnél. Túl-tettük magunkat rajta. Indultunk tovább, szaporáztuk a lé-


18

pést, de nem jutottunk messze, mert a meglepetés lecöve-kelt bennünket. A teljesen nyílt terepen, mintegy három-száz méterrõl, róka figyelt bennünket. A terep alkalmas-nak látszott a hajtásra, pár szóval megbeszéltük a teendõt,én indultam visszafelé, az öcséim pedig elrejtõztek a partmenti sûrûben. Fél szemmel a komát figyeltem, mintácsorog tétlenül, a farkát lógatva; furcsálltam a viselkedé-sét. Nyitott terepen gyalogoltam, ám alig léptem százat, aróka rájött, hogy közénk került. Nem bajlódott a bokrokközötti bujkálással, hanem meglódult, hosszúra nyúlvavágtatott, hogy elhúzzon elõttem. Én is rohantam, hogy aközelébe jussak; éreztem, a nehéz gumicsizmák a földhözragasztanak, de harcoltam minden méterért. Mikor a leg-kedvezõbbnek ítéltem a lövésre a helyzetet, a róka mint-egy hetven méternyire nyújtotta a vágtát; akár a céltáblán,villant az eszembe. Csak jól elébe és fölé is egy fél méter-nyit! A lövés a rókát fölbuktatta, a négy milliméteres sö-rétek jó helyre csapódtak. Még lendületbõl fölpattant, demáris dörrent a következõ lövésem. Lecsaptam a csövet,gyorsan egy patront löktem bele és a már reménytelenülmessze járó róka után küldtem a harmadik lövést! A roha-nástól és az izgalomtól kimerülve néztem a lelassuló, ámegyre távolodó ravaszt. Karcsi öcsém utána rohant, Gyu-la pedig máris mellettem termett, együtt indultunk a vélttalálat helyét megvizsgálni, és csakugyan, cérnavékonyvérerecske maradt a távlövészetem helyén. Közben Kar-csi is föladta az üldözést, és együtt ballagtunk a fenyvesfelé. A róka is arra tûnt el, és tudtuk, hogy az esélyünk amegtalálására elenyészõ, mert a fenyvesen túl százhektá-ros kukoricatábla „árválkodott”. Aprólékosan meghány-tuk-vetettük a nem mindennapi vadászkalandot – két ró-


kát egy reggeli cserkészésen elhibázni valóban sok a jó-ból. Viszont a fenyves sarkánál ránk váró idõs vadásztár-sam másként kezdte forszírozni a rókakérdést. – Azt gon-doljátok, hogy tiétek az egész határ? Még nem hallottatokolyat, hogy a hányaveti módon félretett vadnak lába kelt?Hát ki látott ilyet, az út közepén hagyni a rókát és közbenkilométernyire vadászgatni – zsémbelt az öreg, és valóbanigaza volt, mert a rókám, az elsõ, csakugyan ott feküdt azút közepén; a felkelõ nap fénye zöldesen csillogott a sze-mén, a fenyves illata körüllengte, s a hatalmas jegenyéknéma vigyázzban álltak fölötte.

19


20

Sat-El Arab

Az iraki Bászra (Al-Basrah) városába utaztam, hogy azott létesített olajfinomító építésén dolgozzam. Bagdadután Bászra az ország második legnagyobb városa, így énegy jó évig városlakóvá lettem ebben az egzotikus kör-nyezetben, ahol a több ezer éves és a modern kultúra har-monikusan megfér egymással. A város a Sat-El Arab fo-lyó partján fekszik, a Perzsa-öböl közelében, hatalmasdatolyapálma-ültetvényekkel a folyó mellett, távolabbpedig terméketlen sós sivataggal körülvéve, ahol a nap-pali hõmérséklet 45-50°C, de éjszakára sem enyhül har-minc fok alá; mindez a levegõ nagyon magas páratartal-mával erõsen igénybe veszi az emberi szervezetet, vagyisa folyó közelsége a város klímáján nem javít, sõt a ma-gas páratartalmat szinten tartja. A Sat-El Arabról mégannyit, hogy a Tigris és az Eufrátesz összefolyásából ke-letkezõ hatalmas folyam, a rajta felúszó tengerjáró hajóka városi szállodánk fölé magasodtak. Szállodánk a városfõutcáján állók közül a legelõkelõbb volt, stílusos arabnévvel (Hotel Ali Baba), a bejárati lépcsõfordulóban azEzeregyéjszaka meséibõl ismert jelenettel: Ali Baba anegyven rablótól a csillogó aranyakat lopja. A köznapiszóhasználatban az Ali Baba egyszerûen tolvajt jelent, sén ebben a kevés bizalommal megelõlegezett, ám lég-kondicionált, vezetékes vízzel, hûtõszekrénnyel, társal-góval, elõzékeny személyzettel ellátott „luxusszállóban”laktam több mint egy évig, itt edzõdtem bámész vendég-


21

bõl szakavatott helybelivé. A helyi éghajlati viszonyok megértéséhez annyit: a

szállodai szobámban éjjel-nappal dübörgõ klímaberende-zés dacára a hõmérséklet éjjel sem csökkent 35°C alá, azátforrósodott falak ontották a hõt, a szúnyogokra és a le-gyekre vadászó apró gyíkok összefogdosása a szobákbana személyzet mindennapi munkájához tartozott, akár a ta-karítás. Hogy teljes legyen a szállodánk közvetlen környé-kének a képe, említést érdemel az emeleti szobám erkélyealatti utcai falatozó és a keskeny utca túloldalán lévõ éjje-li mulató, a Victoria kabaré, ahol széplányok táncoltakegy háromtagú zenekar mélabús, de gyors ütemû zenéjé-re. Alkonyat után, amikor a hõmérséklet engedett néhányfokot, a nappali agylágyító életet követõen az utca képe isrövidesen átváltozott. A napközben üres utcákat tolongóembertömeg lepte el, akárcsak nálunk az áruházakat a ka-rácsonyi nagyvásárlások alkalmával. Megtelt vendégek-kel a szállodai szobánk erkélye alatti utcai falatozó is; ér-deklõdve figyeltem a számomra szokatlan arab étkezésiszokást, mármint hogy a felszolgált ételt, zöldséget egyé-ni ízlés szerint válogatva fogyasztották, és az íztelen fala-tokat az asztal alá szórták. Elképzelhetõ, hogyan nézett kiaz asztalok környéke a záróra közeledtével; az utolsó fa-latozók bokáig jártak a leszórt gusztustalanságokban. Deez senkit nem zavart, és reggelre semmi nem maradt be-lõlük, mert a város környékén tanyázó kutyafalkák éjjel azutcákon kóborolva minden megehetõt felfaltak. Az éjjelikutyaugatás, marakodás ugyanúgy hozzátartozott az éj-szakához, mint a széplányok táncát kísérõ dobok és sípokzenéje vagy a klímaberendezés állandó dübörgése.

Az említett falatozót én is gyakran látogattam, a fal


22

mellett álló, villanymotor hajtotta gázfûtésû csirkegrille-zõben elkészített, keleti fûszerekkel bõven megszórt sültcsirkék valóban kitûnõek voltak. Csak az említett maradé-kok elszórása okozott gondot, persze csak nekem, mert afelszolgálószemélyzet a tányérom maradékát habozás nél-kül az asztalom alá szórta, vagy a falak tövében kuporgókoldusok lábai elé lökte. Így volt ez itt rendjén, ehhez szo-kott a koldus, a személyzet, és késõbb már én is. Csak ak-kor ordítottam dühösen a fõnõkért, ha a sütésre elõkészí-tett, fûszerezett, nyársra tûzött csirkémet, nehéznek talál-va, a járdán, szeméten keresztül húzta a grillezõig a sza-kács. A panaszra megjelenõ fõnök indulatos hangon ren-delkezett, visszavitette az egészet a konyhába, majd párperc múlva saját kezûleg akasztotta a nyársat a sütõbe, aszakács vigyorgásától kísérve. Kötve hiszem, hogy a hun-cut bármilyen szemetet leszedett volna róla vagy netalánkicserélte.

Voltak persze szórakoztató mozzanatai is a szállo-dai gyöngyéletnek. Az utca túloldalán lévõ, már em-lített éjszakai mulató, a Victoria kabaré kaszárnyasze-rû komor épületét magas téglafal kerítette az utca fe-lõl, gátat szabva minden kíváncsi leskelõdésnek. Ámmi a szállodai szobák erkélyérõl beláttunk a rózsaszínmárványlapokkal fedett udvarra, a színes lámpákkalkarácsonyfaszerûen feldíszített két hatalmas datolya-pálma alatt kuporgó és a hangszereit hihetetlen kitar-tással zengetõ-pengetõ zenekarra, fõképpen pedig,hogy úgy mondjam, ásításig gyönyörködhettünk aszéplányok rendkívül kecses és csábító mozdulatok-kal lejtett táncában. Köztudott, hogy a keleti táncos-nõk a táncukat sejtelmesen áttetszõ, a nõi alak eroti-


23

kus szépségét kidomborító, de amellett a testiségetgondosasan takaró tüllszerû fátylakban táncolják, s ahangulatot nem vetkõzéssel, hanem a tánc ritmusávalés a test mozgásának egyre csábítóbb ütemével fokoz-zák. A negyedórás, húszperces föllépés után az eltik-kadt, fáradt hölgy – ne feledjük, hogy a produkciótharmincöt, negyvenfokos melegben adta elõ – az ud-var sarkában álló parányi kerti lak medencéjében üdí-tette föl magát.

Mint mondtam, elálmosodásig szórakozhattunk a sza-badtéri föllépésen, mígnem egy alkalommal a bennünketmeglátogató szállodatulajdonosnak azt találtam monda-ni: Szép-szép, hanem a kerti lakban hûsölõ hölgyeketnem láthatjuk a sûrûre nõtt futóvirággal takart léckeríté-sen keresztül. Több sem kellett az élelmes szállodásnak.Harsány hangon intézkedett, az utcán ténfergõ suhancokegyikét magához szólította, és minden további nélkül amagas téglafal átmászására buzdította. A fiatalember an-nak rendje és módja szerint át is vetette magát a keríté-sen, és a szállodásunk emelt hangon elõadott óhaja sze-rint jókora rést szakított a kerti lak virágos folyondárszö-vevényében. Meghökkenve konstatáltam csibész ötletemnagyon is gyors megvalósulását, mert indulatos nép azarab, nem ajánlatos a más portáján mászkálni. Hanem amulató gazdája nem vette észre, vagy nem akarta észre-venni a lakháborítót, és ha valaki azt gondolná, hogy ahölgyeket zavarta a pihenõhelyük szétszabdalása, hát na-gyon téved. Egyik-másik jókedvû lány olyan magánszá-mot adott elõ a részünkre – hangos ovációnktól és fütty-koncertünktõl kísérve –, amely messze meghaladta a bentülõk drága pénzen vett járandóságát. Az igazság kedvé-


24

ért hadd tegyem hozzá, hogy a szállodatulajdonost egycseppet sem érdekelték a táncoló vagy a hûsölõ lányok.Az intézkedésével így is kimutatta a megbecsülését a jólfizetõ vendégei iránt.

Néhanapján mi is átlátogattunk a kabaréba; a kapun be-lépve lefizettük a jelentéktelennek nem mondható belépõ-díjat, és az elõzékeny személyzet máris vezetett tovább;néhány lépcsõforduló után a mulató különféle színû vil-lanyégõkkel meglehetõsen gyéren megvilágított nagyter-mében álltunk. A nagyterem európai ízlésû, erõsen lestra-pált bútorait a gyér világítás jótékony homálya fedte, de afalakat borító szõnyegek hamisítatlan arab hangulatotárasztottak. Itt fogadta a vendégeket a teljesen tar fejû, at-létatermetû cégtulajdonos, két, szintén szálfatermetûfegyveres biztonsági embertõl kísérve. A fõnök a gondja-iba vett vendéget asztalhoz kísérte, italt biztosított a részé-re és egy lányt küldött az asztalhoz a vendég szórakozta-tására. Ennyi fért bele a meglehetõsen borsos belépti díj-ba. A következõ rendelések már ismét a vendég pénztár-cáját laposították.

Én csak elvétve látogattam a jeles intézményt, és egyalkalommal a belépõt fogadáson nyerve csaknem rá is fi-zettem a vendégeskedésre. A munkám, a mindennapokszürke taposómalma a várostól harminc kilométerre épü-lõ gyárhoz kötõdött, ott már valódi sivatagi körülményekközött dolgoztunk, lengyel és arab munkatársakkal. Na-gyon sokszor gyönyörködtem a sivatagi napkeltében,ugyanis korán kezdtünk dolgozni és délben a munkaidõnkmár véget is ért, hogy a nagy hõség elõl a városi lakásunkhûvösébe húzódhassunk. Fél tízkor a hõmérséklet árnyék-ban is elérte a negyvenöt fokot, és délig még emelkedett


25

négy-öt fokkal; ezt árnyékban is nehéz volt elviselni, a na-pon pedig hideglelésszerû reszketés fogott el a kibírhatat-lan hõségtõl. (Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogymég az árnyékban lévõ vastárgyakat sem lehetett kesztyûnélkül megérinteni, s a hõség ruha nélkül is kibírhatatlanvolt). Hazafelé utaztunkban az autóbusz ablakait bezártukés lefüggönyöztük, mert a beáramló levegõ fájdalmasanégette az arcunkat. Munkaidõ alatt azonban nem volt ki-búvó, tûrni és bírni kellett a meleget, éspedig ott, ahova akötelesség szólított.

Sokkal kellemesebb volt a desztillálótorony harminc-méteres magasságában dolgozni, mint a földszinten. A si-vatag a szürkeségét csillogó hõhullámok mögé rejtette, sõta látóhatárt lezáró délibáb tavában havas csúcsú hegyvo-nulatot fürdetett ringatózva. A lelkem mélyén szintén dé-libábszerû óhaj lebegett, egy asztal harmatosra hûtött sö-röskorsókkal telerakva, hûs vizû fürdõmedence szélén,amelynek tiszta, hideg vizébõl fürdés közben inni is lehet.

Egyszóval meleg és szomjúság minden mennyiségben,de akadtak lebilincselõen érdekes dolgok is, például a lá-tóhatárt lezáró délibáb mögött az arab munkatársam ott-hona. Tagadhatatlanul romantikus vidék a Tigris és azEufrátesz összefolyásánál elterülõ Qerne nevû városka. Amonda szerint ott volt a bibliai paradicsom, onnét ûzetettki Ádám és Éva a tiltott gyümölcs megízlelése után. Sõtattól tartottam, hogy a derék arab énvelem is holmi tiltottgyümölcsöt akar megkóstoltatni; vaddisznóvadászatra in-vitált, diplomatikusan mosolyogva, de annál hevesebbengesztikulálva. A munkatársam barna bõrû, sötét hajú, baj-szos, cingár fiatalember, tipikus arab mentalitással, ami-ben bizony néha nehéz volt kiigazodni. Például datolya-


26

pálma-ültetvényes és üzlettulajdonos létére mi az ördögötkeresett nálunk az olajfinomító építésén?! Egészségesarab fölfogás szerint sajnálta elszalasztani a nálunk meg-kereshetõ dinárokat, vagy egyszerûen kíváncsi volt, ho-gyan épül föl a sivatagban az olajfinomító? Ilyen fölösle-ges dolgokon tûnõdtem, az invitáló szirénhangját hallgat-va; konyhai szintû arab nyelvtudásommal – a szóáradatátmegakasztva – arról faggattam, hogy náluk a fegyvertar-tás és a vadászat hivatalos-e, vagy netán törvénykerülõhuncutság. Ez olyan kérdés volt, amely frissen éledõ va-dászambícióimat a desztillálótorony harmincméteres ma-gasságából – ahonnét a délibábos sivatagot és a gyárkerí-tésen túli, a sivatagban keresgélõ szamárcsordát „bámul-tuk”– a valóság talajára kényszerítette. A derék arab avaddisznó lövését biztosra ígérte, s amennyire kihámoz-tam hadaró beszéde értelmét, úgy hangzott, hogy a ma-gánterületén nagyon sok a vaddisznó, sõt néhány datolya-pálma is árválkodik a disznók között. Mi több, hogy va-dászatra ösztönözzön, még farkas lövését is kilátásba he-lyezte. Bár azt már megfontoltabban ígérte, mert szerintea farkas hasznos állat – vadászik a datolyapálmák tövébentúró és ezzel kárt okozó vaddisznóra. A hithû mohamedánrészére a disznó minden fajtája tisztátalan, nem fogyaszt-ható állat, és a vadásztrófea invitáló cimborám szemébenteljesen haszontalan – és fölösleges. Annyit elért a szóára-datával, hogy megígértette velem: a következõ hétvégeszabadnapját – pénteket – vaddisznóvadászatra szánom;magammal abban egyeztem ki, hogy a biztonság kedvéértinformálódom a szállodatulajdonosnál; õ szintén a vadá-szatra biztatott, s a fegyvertartásra és vadászatra irányulóaggályaimra csak legyintett. Vagyis semmivel sem lettem


27

okosabb, ezért jobbnak láttam hallgatni az egészrõl, csu-pán egy idõs ismerõsömet avattam be a tervbe, de õ azegészet ostobaságnak tartotta. Szerinte a messze környé-ken nem található vaddisznó, és különben is, az egyetlenhétvégi szabadnapunkat kár ilyen „kalandra” pazarolni.Igaz, ami igaz, ez nekem is eszembe jutott, de én már na-gyon sok pihenéssel is eltölthetõ szabadnapot és egyebetis áldoztam a vadászat oltárán, s mivel a hónapok óta tar-tó vadászat hiánya nagyon kívánatos csemegévé érlelteezt a próbálkozást, megegyeztem a meghívást fenntartócimborámmal, hogy igenis, megvadásszuk azokat a biz-tosra ígért vaddisznókat. Az említett ismerõsöm még fo-gadást is ajánlott, ha sikerül disznót lõnöm, állja a kiadá-saimat az esti italra a kabaréban.

A megbeszélt napon korán reggel, bérelt taxin jött ér-tem a cimborám. Szálem alejkum – köszöntöttem.Alejkum szálem, viszonozta. Slónek, Mr. Dzuzef? A de-rék meghívóm illedelmes kérdése: hogy vagyok, milyen aközérzetem. Nem kevésbé jómodorúan válaszoltam: Zien– jól, Mr. Junes.

Teljes sötétségben hajtottunk ki a városból. Pihent mégmindenki, csak a járdán alvó koldusok közül könyököltfel némelyik a motorzúgásra. Az utcákat járó kutyafalkákmár érezték a hajnal közeledtét, kifelé takarodtak a város-ból, én pedig az autó hátsó ülésén kényelembe helyezvemagamat hallgattam a müezzinek hangszóróból harsogó,Allahot dicsõítõ imáját. Sokszor látott és hallott utcakép,valójában már a megszokás szürkesége takarta, nem tö-rõdtem vele, és a gondolataim nem az elkövetkezõ vadá-szattal foglalkoztak, hanem szép csendesen hazaszálltak,erõt meríteni a szeretettek, a család odaadó támogatásá-


28

ból. Közben az autónk is haladt – az ottani taxisoknaknem kenyerük a vad száguldás, és mivel már a két arab iskifogyott a szóból, csendben üldögéltünk. A mintegy ki-lencven kilométeres út felét hagyhattuk magunk mögött,amikorra ránk virradt a reggel, és ezzel ismét a vadászatsikerességét véltem csökkenni. Néztem az út menti tanyákébredezését; az asszonyok a keményre száradt állati trá-gyát szedegették, melyet élére állítva, egymásnak tá-masztva tovább szárítanak; ezen a környéken ez az egye-düli szilárd tüzelõanyag a sütéshez, fõzéshez. Fûteneknyersolajjal is, földbe vájt gödrökben tárolják, akár nálunkaz oltott meszet. Nyersolajjal fûtik a téglaégetõket, min-den tanyának megvan a saját téglaégetõje, néha több is.Az itt gyártott téglák mindegyike egy-egy mértani tökéle-tesség, hibátlan élekkel és sarkakkal, pedig a nagyobb ré-szük fáradságos kézimunkával készül, valószínûleg ezértolyan hibátlanok. A napokig tartó kiégetés során éjjel-nappal fölváltva kuporognak a fûtõk a kemence elõtt, és aföldbe vájt gödörbõl kancsóval loccsantanak nyersolajat atûzre. Nagyon régi, jól bevált hagyománya van itt a téglakészítésének. Talán már a babiloni torony építéséhez is ittkészítettek téglát, sõt még a téglák kötõanyagául szolgálószurok is innét kerülhetett az építéshez. Mindez perszecsak föltevés, de az itt készített, sárgára égetett téglák va-lóban kiválóak... Fokozatosan elfogytak a téglaégetõk azút mentérõl, datolyapálma-ligetek következtek, rövidesenelértük úticélunkat, Qernét.

Mivel már magasan járt a nap, tényleg nem siettem, asofõrünkkel a Tigris és az Eufrátesz összefolyásánál emel-kedõ Eden hotelbe hajtattam. A hotel fekvése valóban im-pozáns, a botjával jól bánó halász az épület elõtti teraszról


29

az egyik vagy a másik folyóba hajíthatná a horgát. Énazonban más kiváltságok miatt kerestem föl, kitûnõ kony-hája vonzott. A megnyugtatóan tiszta és kitûnõen légkon-dicionált éttermében szándékoztam megreggelizni. Invi-táltam is arab barátomat, hogy fogyasszunk együtt némiharapnivalót, de õ elhárította a meghívást; amíg én táplál-koztam, õ hazahajtott a fegyverekért. Mivel nem vonza-nak az arab konyha remekei, kétfajta étel közül választ-hattam: grillezett csirkét vagy apró nyársakon sütött, zöld-séggel kevert birkahúst. Nem túlságosan bõ választék, dekifogástalanul volt elkészítve mindkét menü; reggelirebirkasültet rendeltem, késõbbi étkezésre sült csirkét cso-magoltattam. A birkasültet sörrel öblítettem le, a csirkéhezpedig kifliszerû kenyérpótlót – számunt és néhány üvegüdítõt csomagoltattam. Amikorra a reggeli és a csoma-gom is a helyére került, visszaérkezett a barátom taxistul,fegyverestül. A fegyverek mintás faliszõnyegbe csavarvahevertek az ülésen, a hátam mögött. Máris indultunk, depár perces kitérõt tettünk, mert a városka nevezetessége aparadicsomi almafa, az Ádám fája; arról akartam néhánylevelet szakítani, hogy elküldhessem az ismerõseimnek.A híres fa közelesett a reggelizõhelyemhez, stílusos, kar-bantartott fakerítéssel volt körülkerítve, védve a fát a van-dálok monogramvésésétõl, faricskálásától, általában min-dennemû ártó közelre férkõzéstõl. A kerítésre erõsített an-gol nyelvû fölirat méltatta a hely bibliai fontosságát. Avadalmafa hatvan-hetven centiméter átmérõjû törzsévelnem túl magas, de szerteágazó lombozatú koronájával im-pozáns, rendkívül ritka méretû példánya volt fajtájának,mivel köztudott, hogy ez a fafajta nagyon lassú növésû, azemlített méret elérése jó néhány évszázad eredménye. A


30

fa törzsének a közelében pedig részben a földbe süppedveaz elõdjének a törzse porladt. A kerítésen kívülre lógólombozatból néhány levelet szakítottam, s a pénztárcám-ba rakva máris továbbhajtottunk.

Az aszfaltozott útról letérve földutakon zötykölõd-tünk, elõbb nádas, sásos tocsogók között, utána néhánybanáncserje és egyre több datolyapálma következett –olyan formára ültetve, hogy a pálmák katonás sorai töl-tésen álltak, közöttük pedig sekély medrû árkokba a kö-zeli mocsárból vizet eresztettek. Az árkok alján azon-ban csak néhol csillámlott némi nedvesség. A kocsibólkiszállva a dudálásra rövidesen elõkerült két õr; az egyi-kük – egy középkorú, deresedõ hajú és bajuszú férfi, akiszínehagyott kaftánt és turbánt viselt, a lábán olcsó mû-anyag szandált csattogtatott – nagyon katonásan visel-kedett, lépten-nyomon haptákba vágta magát, a vállánviszont kifogástalan tízlövetû automata hadipuskát ló-bált. A társa egy nemzedékkel korosabb lehetett, hason-ló öltözetben, a fegyvere hosszú csövû gyutacsos elöl-töltõ, s fiatalabb társánál még harciasabbnak tûnt, a kaf-tánja övében hatalmas, sarlószerû kést cipelt. Állítólagkiszolgált veteránok mind a ketten, a vadászati hozzáér-tésükrõl semmit sem tudtam.

Amíg én csendesen nézelõdve hallgattam õket, egyreemeltebb hangon vitatkozva megbeszélték a vadászatmikéntjét. Lényegében az volt az elképzelés, hogy azöregebb õrrel elálljuk a disznók útját, a barátom a má-sik õrrel pedig felénk tereli õket. Míg tartott a megbe-szélés, amelybe helyismeret híján nem szóltam bele,elõszedtem a szõnyegbe csavart puskákat. Dupla csövûsörétesek voltak, olajjal vastagon bekenve. Itt ez a szo-


31

kás, a fegyvereket a magas páratartalom által elõidézettrozsdásodás és a mindenhova bejutó por miatt bekenik,rongyokba bugyolálják; még az utcát járó rendõrök re-volvere is bepólyálva lapul a tokjában. A puskát viszonthiába próbáltam kinyitni, a vastag olajozás dacára semtudtam a csövét lebillenteni. A barátom szája „fülig”mosolyra szaladt, amíg a puskával eredménytelenülbabráltam. A párját egy mozdulattal kinyitotta, de nemám úgy, ahogy azt én próbálgattam; a csövet könnyedmozdulattal elõrehúzta a tustól, így lehetett a fegyvertmegtölteni vagy kiüríteni. Még nem találkoztam ilyenfurcsa szerkezetû fegyverrel, csodálkoztam a dupla csö-vû számomra teljesen újszerû rángatásán, de nem ke-vésbé csodálkoztam, amikor a cimborám a zsebébõl egydoboz csehszlovák gyártmányú patront vett elõ és an-nak felét a markomba nyomta. Nem azon csodálkoztam,hogy hazai lõszert szed elõ, hanem azon, hogy a patro-nok csak söréttel voltak töltve - négy és fél millimétere-sekkel. Láttam már koronglövészetre használt patronnalhatmázsás bikát leteríteni, de akkor az állatot kivégzõhentes másfél méterrõl lõtte vele homlokon. Vaddisznóthajtva ritkán kerül a vadász olyan közelre a vadhoz,hogy söréttel terítékre hozhassa. Na, majd a vadkacsák-ra! Mert a disznóhajtás után csónakos vadkacsavadásza-tot helyezett kilátásba a vadászterv.

Végre elindultunk. Idõs kísérõm fölszedte az én hol-mimat is, a puskát, a papírzsák nagyságú staniclit,amelybe az ételt és az üdítõt rakták Edenben, és ballag-tunk a pálmák alatt kanyargó gyalogúton. Talán tízperc-nyi gyaloglás után elértük az õrök tanyáját, holmi sásbólfont, gyékénnyel fedett aprócska kunyhót. Az öreg elis-


32

mételte a megbeszélt döntést, mármint hogy egy órahosszat várjunk az indulással. Leültünk a földre terítettsásfonadékra, engem a társam alvásra biztatott, rám isfért volna egy kis szunyókálás, hát ledõltem. Ám a szõ-nyegünk olyan kemény volt, hogy hiába próbálkoztamelaludni. Forgolódtam jobbra-balra, nehezen múlattamaz idõt. Az öreg a lábait maga alá szedve, ülve bóbiskolt.Mivel a földön heverve alvásról szó sem lehetett, jobbhíján elõszedtem az elemózsiás zacskót, széjjelszakítot-tam és biztattam a kísérõmet, hogy tartson velem. Rövidszabódás után nekiláttunk, és amikorra a nagyobb részételköltöttük az ételnek, letelt a várakozásra szánt idõ.Szedelõdzködtünk hát, és elindultunk a kanyargó, aka-dályokkal teli gyalogúton. A levegõ mozdulatlan volt apálmák alatt, a forróság szinte fojtogató. A pálmafa lom-bozata hihetetlenül vékonyka árnyékot képez, ezért elõ-szedtem a zsebembõl a kék sildes sapkámat, melyet amunkában is viseltem; szó se róla, igencsak fura szere-lésben parádéztam. Mezítelen lábaimon szandál, a nad-rágom még csak hagyján, kék és zöld szín keveréke, dea jókora cégemblémával ellátott sárga kabátom és a kéksapkám láttán minden valamirevaló vaddisznó világgárohanna. Föltéve, ha találhatók a környéken.

Menetelésünk ismét nem nyúlott hosszúra; az öreg egyhatalmas pálmafa tövében várakozásra utasított. Az eddi-gi, hosszanti irányban húzódó ültetvénynek vége szakadt,a következõ töltések és árkok már keresztbe futottak, s atöltések tetején álló fák - ha ritkán álltak is - némileg za-varták a kilátást; a sík terepen azért így is elláttam nyolc-van-száz méterre.

Kísérõm elmagyarázta, merrõl jönnek a terelõk; szerin-


33

te biztos a vaddisznók érkezése. Míg ezt elmondta, meg-undorodott a disznók puszta létezésétõl is, mert a mondó-kája végeztével jókorát sercintett az avarba.

A fákon hatalmas fürtökben érett a datolya, engem azalakjuk a seprûcirok bugájára emlékeztetett. Az öregbõlmár nem néztem ki a fára mászás tudományát, de téved-tem, mert a kérdésemre, hogy lehet-e szedni a gyümölcs-bõl, a pálma törzsének támasztotta hosszú csövû mordá-lyát, és fokról fokra fölmászott a gyümölcsök alá; hatal-mas késével a nagy fürtbõl kicsipkedett egy darabot, smégcsak le sem ejtette, a kezében tartva lehozta. Nekilát-tam a datolya szemezésének, az öreg pedig elballagott,úgy láttam, oldalt akarta elállni a disznók útját. Némi ide-oda rángatással megtöltöttem a furcsa szerkezetû fegy-vert, és készen álltam a vaddisznók fogadására. Négy ésfél milliméteres söréttel töltött patronokkal, kölcsönpus-kával, bizonytalan, talán törvénykerülõ módon rendezettvadászaton ráhagytam a dolgok alakulását a legnagyobbrendezõre - a véletlenre. Mialatt a lõállásomat készítettem,néhány veréb forgolódott fölöttem a lombozatban, de úgylátszik, õk is tisztelték a beálló csendet, mert ahogyan jöt-tek, ugyanolyan hangtalanul el is tûntek. Puskámat a ke-zemben tartva tekintetemmel szüntelenül az úgyszólvánteljesen csupasz, aljnövényzet nélküli datolyás alját pász-táztam. Nem nyúlt hosszúra a várakozásom: hamarosanfeltûnt egy malactársaság néhány kocával; friss tempóbanporoszkáltak keresztül az árkokon. Már azon voltam,hogy elébük kerülök, de amíg tétováztam, a közelembeértek, sõt, ha nem riasztom el õket, a közvetlen közelem-ben kellett volna elmenniük. Amikor teljesen közel értekhozzám, kétszer is közéjük lõttem. Széjjelugrottak, de


34

amelyiket célba vettem, nem volt messzebb tizenöt méter-nél. A lövésre hosszút gurult, néhányat bukfencezve. Amásik lövéssel az árok fenekén nyargalók közül kaptamcélba a legközelebbit. Az is felhemperedett, de néhánypróbálkozás után lábra kapott, és eliszkolt. Amikorra újra-töltöttem a puskámat, teljes volt a csend, csak az árok fe-nekén fekvõ malac lábai tiporták a levegõt. A szívem vi-szont gyorsvonat módjára zakatolt a rám törõ izgalomtól,vadászláztól. Odarohantam a lelõtt vadhoz, mi tagadás, avaddisznóm alig nõtt ki a malacsorból, ennek ellenére egyutolsó falatot tettem a szájába, a sapkám zsinórjába pedigegy hamarjában szakított, bevérzett gyomszálat tûztem. Arövidesen megérkezõ öreg megrökönyödve, sõt ellensé-gesen figyelte közvetlen érintkezésemet a szerinte tisztá-talan állattal. Allah mindent lát - dörmögte a szakállába.Nem jött a közelembe, mintha csak leprás lennék, de ami-kor elõadtam neki, hogy még egy disznót meglõttem, föl-élénkült, úgy láttam, vadászvér is szorult a kísérõmbe,nem is kevés.

Elindultunk a menekülõ vadak könnyen követhetõ csa-pásán, hiszen a meglõtt disznó is utánuk rohant. Néhányvércsepp szóródott a lábnyomába, s én a sebzés erejét la-tolgatva ballagtam, amikor az öreg hirtelen karon ragadvamegállított. Nem messze tõlünk, az árok fenekén feküdt a„megpuskázott”, de még élõ, a közeledtünkre menekülnipróbáló vad. Sikertelenül igyekezett lábra állni, csak el-kínzott zihálása mutatta, hogy még van benne élet. Talánalombeli testvére lehetett az elõzõnek, súlya nem volttöbb húsz-huszonöt kilónál, mégis bizonyos respektussalközeledtem hozzá, hogy megadjam neki a kegyelemlö-vést. Fölléptem a töltés tetejére, és már neki is huzakod-


35

tam, hogy ezt a kegyetlen, esetenként mégis szükséges, avadat a szenvedésétõl megváltó lövést elvégezzem. Ha-nem öreg kísérõm más véleményen volt. Szerinte kár lö-vést pazarolni az ilyen vadra. Hosszú csövû lõszerszámáta legközelebbi pálma törzséhez támasztotta, a datolyafürtmetélésénél már használt kését marokra fogva odalépett anehezen ziháló állathoz, de az addig agonizáló vaddisznólábra ugrott, mintha semmi baja sem lett volna. A követ-kezõ pillanatban olyat harapott az öreg elõtte hadonászókésébe, hogy megcsikorogtak a fogai a vason. Kísérõmvalószínûleg nem számított ilyen váratlan támadásra, mertbár bõszen forgatta jatagánszerû fegyverét, hátrálásra fog-ta a dolgot. A hirtelen „feltámadással” azonban el is fo-gyott a sebesült vad ereje, támolyogva, zihálva megállt, sa közelrõl, szinte csõvégrõl leadott lövésem leterítette.Mielõtt a zsákmányomhoz léphettem volna, az Allah ne-vét szaporán ismételgetõ öreg a hosszú csövû fegyverétlövésre emelte, és a lábaival alig kalimpáló disznóra cél-zott. Az árok alja megtelt kékesszürke füsttel. Vége,mondta; most már egy véleményen voltunk. Ha elkerül-hetõ, nem vagyok híve a vadászat során a véres késelések-nek, az öreg magánszámát is csak azért tûrtem, hogy kiél-hesse passzióját, s lám, kis híján baj lett belõle... Rövidenújra fölelevenítettük a vadászat lefolyását, szerény arabnyelvtudásommal értekeztem a kísérõmmel; szerinte min-den nagyon jó - indulhatunk tovább. Toronyiránt mentünka datolyáson át, közben az öreg beszédébõl fokozatosankihámoztam, hogy az ültetvényt három oldalról mocsarasnádas veszi körül, s a disznókat az egyik nádasból a má-sikba a datolyáson terelték keresztül. Amikorra ezeket apillanatnyilag nagyon érdekes dolgokat megbeszéltük, ki-


36

értünk a datolyás szélére, és bár gyenge árnyékban tartóz-kodtunk, a barnára aszott, nagyobbrészt ledõlt nádasbangyalogolva a meleg egyre elviselhetetlenebbé vált. Kerül-gettük a sekély tocsogókat, tavacskákat, némelyikenkönnyûszerrel átgázolhattunk volna, de az orvosunk sze-rint ezek a vizek fertõzõek, fölösleges kockáztatni s holmielkerülhetõ trópusi nyavalyát szerezni.

A hetente beszedett malária elleni gyógyszer ugyan-úgy hozzátartozott a hétköznapjainkhoz, mint a koleraelleni védõoltás félévenkénti felújítása vagy a klórozottivóvíz fogyasztása, valamint a piacon vásárolt gyü-mölcs ellenõrzött tisztasága. Csak egy egyszerû példátemlítek: a város szélén kanyargó szennyvízcsatornapartján lévõ zöldségespiac árusai, hogy a portékájukfrissnek látsszon, habozás nélkül a dögletes, pocsolya-szagú csatornalével locsolták azt. Eleinte az ilyen apró-ságokra föl sem figyeltem, mígnem egy alkalommal akíváncsiságom figyelmessé tett: mit is kezd az egyikárus a kötélre kötött vödörben fölhúzott vízzel; az álta-lunk is gyakran vásárolt szõlõfürtöket locsolta vele.Természetesen fölhagytam a szõlõ fogyasztásával, bár-milyen kívánatos lett volna is egyébként.

Maradt idõm ezeken a dolgokon elmélkedni, mertmár hosszúra nyúlott a menetelésünk a hõség sújtottanádasban. Késõbb már azt figyeltem, hagyunk-e követ-hetõ nyomot magunk után, ha netán eltévednénk ebbena sásrengetegben, mert ezen a sík vidéken nincsen ki-emelkedõ tájékozódási pont. Hanem öreg vezetõmegyenletes tempóval menetelt, kérdésemre magabizto-san felelve – igen jól megyünk. Gyaloglás közben,amennyire a nyelvtudásom engedte, kérdezgettem az


37

öreget a régi dolgairól; elmondása szerint rendõr volt,sõt harcolt a második világháborúban is; történetei na-gyon regényesek voltak. Kérdésemet, hogy miért hasz-nálja az ósdi elöltöltõ puskáját, elintézte egy legyintés-sel; elromlott a társáéhoz hasonló hadipuskája. Nem so-kat értek az ilyen elavult elöltöltõkhöz, de az öreg a lö-vések után a puskáját fél percen belül újratöltötte.

A hosszúra nyúló menetelés közben sóvárogva gon-doltam az õrkunyhónál hagyott üdítõkre, egyre jobbankínzott a szomjúság. Hál' istennek utunk a végéhez kö-zeledett; váratlanul a sás közül kiléptünk a terep föléemelkedõ aszfaltozott útra, és rövid gyaloglás után a ta-xink mellett álltunk. Hogy mire volt jó ez a másfél órásséta a nádasban, a vendéglátóm titka maradt. Amíg mi agyalogtúránkat szenvedtük, õ a nádas szélén álló ha-lásztanya lakóival teázott.

Rövidesen én is szomjamat olthattam az arab módra el-készített, forrón fölszolgált túlcukrozott itallal. A teát kis-tányéron álló parányi poharakban szolgálták föl, bõvenrakva bele a cukrot. Nagy melegben a leghatásosabbszomjúságcsökkentõ a tea, ez alkalommal is gyorsan föl-üdített, visszaadta erõmet. A tea után olajban sütött hal kö-vetkezett, de abból már csak az illem kedvéért fogyasztot-tam egy keveset.

Zsebembe szórtam egy maroknyi patront, a pihenõ tár-saságot otthagyva indultunk a vadkacsás helyeket fölke-resni. A rám várakozó csónak láttán viszont tanácstalanulvakartam a kobakom. Rövid volt és keskeny, de fõképpena sekély oldalai láttán a bizalmam a mélypontra esett. Ahátulján álló, hanyagul a szigonyára támaszkodó halászt acsónakba lépésem ingása csaknem a vízbe sodorta, és mi-


38

vel öreg kísérõm minden lebeszélésem dacára velünk tar-tott, a túlterhelt sajka oldalai csak néhány ujjnyira emel-kedtek a víz fölé. Az öreg elöl kuporgott, én középen, ma-gam alá húzott lábakkal, hátul pedig a halász, hosszú nye-lû szigonya vasát az ég felé fordítva, mintegy csáklyafá-nak használva tolt bennünket. Sásrengetegben, száraznimbuszok, dõlt törmelékek között kacskaringózó, kes-keny vízereken nyomultunk befelé. A víz sekély volt, va-lószínûtlenül tiszta, tele apró halakkal, és néhány, a fené-ken lapuló teknõsbékát is észrevettem; ám vadkacsa egysem mutatkozott, sem a vízen, sem a levegõben. Pedig asekély tocsogók egyre bõvülõ tavakká szélesedtek, a szé-lein üde zöld nádasokkal. Viszont hiába a víz közelsége, alevegõ ólmosan párás volt, üvegházi, telítve a mocsár ne-héz szagú kipárolgásával. Dõlt rólam a veríték, kínozott aszomjúság, de mindezen kellemetlenségen túltett a ma-gam alá húzott lábaim zsibbadó merevedése, egyre gyak-rabban izegtem-mozogtam, végtelenül hosszúnak tûnt acsónakázás; ám erre is érvényes volt a szólás, hogy arossznak ugyanúgy vége szakad, mint a jónak. Egy száraztörmelékkel borított zsombékos részen kiszálltunk az öregkísérõmmel. Kérdésemre, hogy mi lesz, úgy értelmeztema választ, hogy a csónak majd jön. Vagyis közel voltak akacsák, fölverve majd felénk röpteti õket.

Gyakran használt, kényelmes ösvény kanyargott anádasban, a száraz, dõlt sás helyet adott a zöld növény-zetnek, fejünk fölött összeboruló, kellemesen árnyékosnádalagútban cserkésztünk óvatosan, mert hápogó, gya-nútlan récecsapat hangoskodott a közelünkben; bár asûrû nádas alól egy fia récét sem láttam, a hangzavarbiztatott. Majd vékonyodott a zöld szövevény, s a meg-


pillantott récesereg minden várakozásomat felülmúlta:a nád melletti keskeny partsávon s a vízen százával ül-tek. Figyelembe kellett vennem meglehetõsen szerénylõszerkészletemet, továbbá azt a tényt, hogy a kísérõimszámára a vadászat elsõsorban táplálékszerzés. Ezért azelsõ két lövésem a parton ülõkre irányult. A fölröppenõcsapat nem volt tisztában a veszéllyel, többször is fö-lénk kanyarodtak, a lõszerkészletem elfogytáig megle-hetõs vámot szedtem belõlük. Az öreget néhányszor azövénél fogva rángattam vissza a takarásba, mert a par-ton vergõdõ sebesült récék vízre jutása aggasztotta. Pat-ronjaimat pár perc alatt ellövöldöztem, kettõ kivételé-vel, mert azt tartom, hogy a lõszer nélküli fegyver mitsem ér. Amikor elõbújtunk a rejtekhelyünkrõl és hozzá-láttunk a zsákmány összegyûjtéséhez, a fölöttünk kerin-gõ récecsapatok szerteijedtek. Az öreg habozás nélkülgázolta a sekély vizet, s az odaérkezõ csónakba hajigál-ta a vízbe hullott récéket, sõt a ladikosunk szigonya isszerepet kapott: az elérhetõ sebesülteket ledöfködte amadarásszá változott halász. A nádasban is elveszett né-hány a parton lövött récék közül; úgy láttam, hogy azembereim nagy becsben tartják a vadkacsa húsát, mertnagyon lelkiismeretesen keresték az elveszetteket; csakhosszas rábeszéléssel tudtam õket rábírni, hogy elõbbengem vigyenek vissza a tanyára. Utána addig keresgél-hetnek, ameddig csak akarják. Számba vettük a zsák-mányt, arab társaim arcán elégedettség látszott, tizen-egy récét fektettünk sorba. Ezek szerint a vadászat ered-ménye megfelelt az elvárásuknak. A hõség azonban kö-nyörtelenül kínzott bennünket, úgy láttam, a társaimcserzett, beletörõdõ nyugalmát is kikezdte, verítékezve

39


lihegtünk a nádas jótékony árnyékában. Pár perces pihenõvel erõsítettük magunkat, és már in-

dultunk is kifelé, de nem a bejövetelünk kacskaringóscsapását követve, hanem a rövid pihenõnk alatt megbe-szélt legrövidebb irányban, ki az úthoz, onnét pediggyalogszerrel közelítettünk a halásztanyához, hogy mi-nél hamarabb szomjunkat olthassuk. Szerencsére a csó-nakosunk értette a dolgát, alig félórás csáklyázás utánkirakott bennünket az út közelében. Öreg kísérõm, nemtudom, milyen megfontolásból, hamarjában néhány szálsással összekötözte a lövött récéket, magára aggattaõket, és további félórás gyaloglás után szomjúságtól ki-cserepesedett ajakkal vedelhettük az elénk tálalt teát.

Némileg felüdülve ismét érdekelni kezdett a közvetlenkörnyezetem; a távozásunkkor halat eszegetõ halászok avendéglátómmal együtt vízipipát szortyogtattak, émelyí-tõen édeskés füstbe és hosszú hallgatásba merülve. Akunyhók közötti téren, a tûzõ napon pedig tetõtõl talpigfekete lepelbe burkolódzó asszonyok szaporán pergõ uj-jakkal, sásból és hasított nádból gyékényeket fontak. In-kább csak az öregebbek, a fiatalabbja valószínûleg vala-melyik távolabbi kunyhóban várta az idegenek távozását;részemrõl ennek nem volt semmi akadálya. A várakozótaxit a rendelkezésemre bocsátották, a vendéglátóm kétszortyogás között intézkedett, hogy a városi kvártélyomraszállítson. A vadászaton mellettem mindvégig kitartó öregkísérõmet az indulás elõtt néhány dinárral akartam megju-talmazni, de meglepetésemre a fölkínált pénzt büszkénvisszautasította. Hogy a közös vadászatunkról emlékemaradjon, fölajánlottam neki a zsebkésemet; a homloká-hoz érintve megköszönte, és indult vissza az õrhelyére a

40


datolyásba. Indultam volna én is, de a látványra, márminthogy az öreget megajándékoztam, körülvett a zsibongógyereksereg, szintén egy kis baksisban reménykedve.Hogy az „örömöm” teljes legyen, öt-hat kislány is odajött,aprócska testvérüket, karon ülõ kisbabákat szorongatva. Afiúk feszes, katonás vigyázzállással igyekeztek rám hatástgyakorolni; az egyik lány vagy netán fiatal anyuka is a kö-zelembe lépett. Asra dinár; tíz dinár, ismételte néhányszorvékony hangon. A tíz dinár meglehetõs pénzösszeg, an-nyit nem szokás baksis fejében adni, hát a bevett arab szo-kás szerint – természetesen tréfának fogva föl a dolgot –le akartam alkudni az összegbõl, de a lány riadt, kétség-beesést tükrözõ tekintete láttán bizony elszorult a szívem;megtapasztaltam, milyen lehangoló érzés a nyomorúság-gal szembesülni. Anyagi helyzetem távolról sem volt ró-zsás, mégis a pénztárcám után nyúltam. Nekem nem kell;mondtam a lánynak, hogy a félelmét ne növeljem. A pénz-tárcámban lapuló néhány bankjegyet, amely a felét semtette ki a tíz dinárnak, az apróság kezébe nyomtam. A lánynéhány pillanatig bizonytalanul, tétován várakozott, majdgyerekét görcsösen magához szorítva, lehajtott fejjel kito-lakodott a körülöttünk ácsorgó gyerekek gyûrûjébõl. Ta-lán szerencsésnek érezte magát, talán megalázottnak. Alelkem mélyén egy kis melegség támadt, hogy segíthet-tem. Várakozó sofõröm kedélyállapotát bezzeg nem hatot-ta meg a jelenet. Takarodjatok, ordított a körülöttünk lá-batlankodó gyerekekre. Komoly súlya van itt a férfiúi dör-gedelemnek, különösen a gyerekek és az asszonyok kö-zött. Pillanatok alatt elhalt a zsibongás, elszéledtek a bá-mészkodók.

Elindulunk mi is. Úgy, ahogy jöttünk, lassú tempóban,

41


gyakori dudálással. Az autónk fémszerkezete ontotta ameleget, mintha egy átforrósodott serpenyõben ültünkvolna; a sofõrre pedig rátört a beszélhetnék, számtalankérdéssel untatott, s elmaradt válaszok nélkül is végtele-nül folytatta monológját. Én inkább szendergéssel múlat-tam az idõt. Alig vártam, hogy a szállodánk viszonylagoshûvösében a lakótársam által fõzött húsos babgulyássalelverjem az éhségem, és a megfelelõen hûtött, kifogásta-lan minõségû ivóvízzel a szomjamat olthassam.

Az utazásunk eseménytelenül telt, leszámítva egy ka-rambol következtében fölborult teherkocsi rakományátképezõ törött dinnyehalmon egymást bõszen lökdösõ ká-rosultak és a valószínû vétkes marakodását. Derékig adinnyetörmelékben gázolva csépelték egymást, ügyet semvetve a föltartott forgalomra. Némi bámészkodás után ott-hagytuk õket, hadd civakodjanak. A látottak egy kis érde-kességet hoztak az út egyhangúságába, s még javában vi-tattuk az esetet, amikorra a városi szállásom elõtt leáll-tunk. Bõbeszédû sofõröm habozás nélkül kérte a viteldí-jat, én viszont röviden emlékeztettem, hogy a vendéglá-tóm az egész napi bérét kifizette. Igen, igen, bólogatott, defülig szaladó ravasz mosolyából kiolvastam, hogy az al-kalmi lehetõség kihagyását sajnálta elmulasztani. Mind-ezek dacára jókedvûen elbúcsúztunk egymástól, s én rövi-desen igénybe vehettem szállásom „civilizációs vívmá-nyait”. Hosszan tartó zuhanyozás és egy rövid étkezésután a lakótársam érdeklõdve hallgatta vadászkirándulá-som történetét.

Ezzel pontot is tehetnék a nap történései után, de hátra-volt még a fogadáson nyert, a kabaréban elfogyasztandóesti ital kálváriája. Az érdekesség kedvéért szoktunk

42


ilyen, hogy úgy mondjam, filléres fogadásokat kötni; ezeksenki anyagi helyzetét nem ingathatták meg, inkább egykis színt hoztak a meglehetõsen unalmas városi életünkbe.Ilyen elõzmény után, az estébe hajló sziesztánk befejezté-vel, a kabaré nagytermében ültünk, és iszogattuk a harma-tosra hûtött sört. Nemcsak az evéssel jön meg az étvágy,hanem a sörivás is elképesztõ szomjúságot képes okozni;ilyen állapotban vetõdött az asztalunkhoz az egyik mun-katársam, és egyik sört a másik után vedelte. Az itteni sö-rök nagyon magas szesztartalmú italok, az átlagivót há-rom-négy sör már meghintázza, sõt meg is taszigálja. Azelfogyasztott nedû hatására a munkatársam is kezdettfesztelenül, sõt nagyon könnyedén viselkedni. Hosszabb-rövidebb idõre elhagyta az asztalunkat, hogy ismerõsök-kel vagy teljesen ismeretlen vendégekkel cseréljen esz-mét. Volt, aki hozzá hasonló vidámsággal fogadta kéretlentársaságát, de volt olyan vendég is, aki az állandóan a he-lyiségben tartózkodó tulajdonos közbelépését kérte; ittazonban sok mindent elnéztek a jól fizetõ vendégnek.Még a két atlétatermetû fegyveres is mosolygott az aprócsínytevéseken. Az õ vidámságuk azonban nem tartott so-káig, ismerõsöm magánszámát figyelve megdöbbenveláttam, hogy a zsebébõl revolvert húzott elõ és a két biz-tonsági õrre célzott vele. A helyzet megértéséhez tudnikell, a részegség határán egyensúlyozó munkatársam a fiarészére vásárolt riasztópisztollyal hadonászott az övükbenvalódi coltot viselõ két profival szemben. Erélyes paran-csára a két behemót engedelmesen lökte karjait a mennye-zet felé, pedig az egyikük vállán tele tárú géppisztoly islógott. Megdöbbentem, vártam, hogy mikor csap ki lángpisztolycsöve torkolatán. Ebben az esetben is igaz volt a

43


közmondás, hogy a részegekre még az ördög is vigyáz. Abiztonsági õrök valóban profi módon viselkedtek. Kitar-tottak, amíg az ismerõsöm a mellüknek szegezett revol-vert önelégült vigyorral a mennyezetnek nem fordította,és lövést lövésre ismételve kiürítette a fegyver teljes tárát.Amikor néhány fémes kattanás jelezte, hogy a kakas kilõtttöltényhüvelyeket üt, az egyikük odalépett hozzá és ruti-nos mozdulattal kicsavarta a fegyvert a kezébõl. A táratkibillentve kiszórta a kilõtt hüvelyeket, és a fegyvert zseb-re rakva napirendre tért a rendbontás fölött. Nem így lö-völdözõ munkatársam; addig erõsködött, amíg az elkob-zott fegyverét vissza nem kapta. A nagyterem vendégeiközül néhányan hangos ovációval jutalmazták a huszároscsínytevést, bátor föllépésnek tartva. Mondanom semkell, az én véleményem szerint jól végzõdõ, ám bõdületesszamárság volt. A barátomra aggatott keresetlen jelzõkkelegy érdekes állatkertet lehetett volna megtölteni. Éltem agyanúval, hogy a tulajdonos a rendzavarást nem hagyjaannyiban. Visszavonult az irodájába, és már jó ideje nemmutatkozott. Ezek az arabok nem értik a viccet – vihorá-szott az est „hõse”. Ám az egyik biztonsági ember katonaieszkortot emlegetett. Erre a munkatársamban is megmoz-dult a maradék józan ész. Biztatásomra némileg rogyado-zó, de szapora léptekkel elsietett. Alig zárult be mögötteaz ajtó, öt-hat fegyveres katona nyomult a nagyterembe,egy tiszt vezetésével. Most már a tulaj is elõkerült, és énrosszat sejtve elhagytam az asztalunkat. Kapóra jött a te-rem gyér megvilágítása és a tumultus, amit a katonákmegjelenése okozott. Mivel az asztalunkat üresen találták,a derék hadfiak nem sokat válogattak a teremben szórako-zó munkatársaim között, hármat megragadtak és az épület

44


elõtt várakozó terepjáróba taszigálták õket. A továbbiprogramjuk be volt biztosítva: a helyõrség fogdájában töl-tötték az éj hátralevõ részét. Az én kedvem is elment aszórakozástól; csendben, hogy úgy mondjam, angolosantávoztam. Mivel szerencsésen megúsztuk a kalandot, na-pirendre tértünk fölötte. A datolyásban lefolyt vaddisznó-vadászat élménye a hozzá kapcsolódó eseményekkel he-lyet kapott az iraki emlékeim között.

45


46

Friss havon

Friss hó hullott az éjjel, makulátlan takaróval födve be amezõ és az erdõ kopott köntösét. A napkeltével ébredõszél megfelelt a januári elvárásnak; halk zizegéssel tiszto-gatta a fák ágairól a havat, és a fagy leheletfinom jégvirá-gokat rajzolt a falu házainak az ablakaira, nem tartva ma-gát a régi igazsághoz, hogy hóeséskor megenyhül az idõ;a hõmérõ higanyszála konokul kitartott a nulla alatti tizen-öt fokon. A bágyadt fényû nap korongja olyan ráérõ las-súsággal indult égi útjára, mintha unná még a látványát isa fagyos dermedtségbe merevedõ világnak.

Pedig ez a mozdulatlanság látszólagos, a mezõ, az erdõvadjait a táplálékszerzés kényszere az egyébként bizton-ságot nyújtó tanyájuk elhagyására készteti. Ilyen ziman-kós idõben fokozott jelentõsége van a vad etetésének, és afrissen hullott hó pontosan elárulja, hogy az állatok melyetetõket látogatják legszívesebben és a legnagyobb szám-ban. Erre az egyszerû, de megbízható tényre alapozva ter-veztük be õzállományunk gyógyszeres kezelését: az õkettámadó élõsködõket a darakeverékbe adagolt szerrel az ál-taluk leglátogatottabb etetõkbe szándékoztuk kirakni.

Kiadós reggeli után sietség nélkül készülõdtünk a ha-tárjárásra; a huszonöt kilós, darát tartalmazó zsákot egykötéldarab segítségével hátizsákká alakítottuk, és elindul-tunk az etetõk szemrevételezésére. A hosszúnak ígérkezõtarisznyálásnál elkel a segítség, ezért a többes szám. Józsifiam és Gyula öcsém ajánlkoztak segítségül; természete-sen õket is érdekli a friss hóval borított határban a köny-


47

nyen olvasható nyomok kibogozása, különben is, a va-dász számára a vadászterületen adódhat vadászati lehetõ-ség is. A káros vad lövése nálunk mindenkori célja a ha-tárjárásnak. Ilyenkor télen erre nagyon jó szolgálatot teheta Gyula vállán keresztbe vetett kettõszázhuszonkettesremington. Józsi fölszerelése a legkönnyebb, csak a táv-csõ lóg a nyakában. A faluból kiérve mindketten elõttemjárnak, hogy az általuk gyúrt csapáson könnyebben cipe-kedjem a hátizsákká alakított zsákommal; ennek ellenéreszerény másfél kilométer megtétele után kipirult ábrázat-tal, az erõfeszítéstõl gõzölögve, szerepcserét ajánlok a tár-saimnak. Szedjétek le rólam a zsákot, mert a jóból is meg-árt a sok – szellemeskedtem. Józsi vállalja a tarisznya to-vábbcipelését, most már van lehetõségem körültekinteni,hogyan néz ki a határunk új ünneplõje. Közeledünk azetetõkhöz, jobban mondva a szórókhoz. Egyre több vad-nyomot keresztez az utunk, bízom benne, hogy rövidesenkönnyíthetünk a zsák tartalmán. A falunk határának nagyrészét mûvelõ mezõgazdasági üzemtõl kapott kukoricasi-lót szórtuk le néhány, az idõjárástól és az alkalmatlanko-dó emberektõl védett helyen. A kukoricasiló az ínségesidõben nagy távolságról is vonzza a vadat; nemcsak azõzek, a nyulak, a fácánok, hanem a vadkacsák is szívesenfogyasztják. Igaz, az utóbbiak csak a legínségesebb idõk-ben járnak rá.

Az elsõ szóróhoz érve a friss havon meglátszik az éj-jeli vendégjárás nyoma, fõleg az õzek vették birtokukba,némelyik ki is pihente magát a langyosan gõzölgõ hal-mocskán. Mindez könnyen megállapítható a hátraha-gyott nyomaikból, a nyulak látogatásával együtt. Vagyötkilónyi gyógyszeres darát szórunk a silóra, nagy a va-


48

lószínûsége, hogy az ide járó vad rövidesen elfogyaszt-ja, és bízom benne, a belõle torkoskodó nyulaknak, fácá-noknak nem lesz ártalmukra. Sorra járjuk a környékenlévõ silókupacokat, és a friss nyomok meg az elfogyasz-tott takarmány alapján adagoljuk a gyógyszeres keveré-ket. A zsák tartalma jócskán megcsappant, most már sza-porán lépve, beszélgetve igyekszünk az alsójányoki ha-tár felé. Az egyik sûrû fiatalosból kivezetõ nyestnyomkeresztezi az utunkat, de lehetett nyuszt is, a mély hóbana nyomok alja beszóródott. A vadászterületünkön elõfor-dul mind a két faj, az ilyen téli nyomolvasáskor meg-gyõzõdhetünk róla, hogy nem is nagyon csekély a szá-muk, ám mert nagyobbrészt éjjel vadászó ragadozók, avelük való találkozás véletlenszerû. Hasonló a helyzet agörénnyel s a hermelinnel; a menyéttel már valamivelgyakrabban találkozom, de bizony többnyire hónapoktelnek el, amíg sikerül egyet-egyet közülük meglátnom.Az említett sûrûnél látott nyomok gazdájával szívesentalálkoznék, a hóban hagyott nyomai szerint gyakranmegfordul a fiatalos környékén. El is határozom, hogymásnap reggel lesbe állok a fiatalos szélétõl még jó sö-rétlövésnyire álló gázlói jegenyénél.

Alakulgat a másnapi programom, pedig még tenniva-lónk van bõven. Elérjük a határunk közepén lévõ lucerna-táblát, most persze hósivatag az egész, mégis kedvelt ta-nyája a vadnak ez a néhány lapossal átszelt terület. A kétfél kilométeres hosszú öntözõberendezés vasszerkezetealatti lekaszálatlan lucernasáv élelmet és némi búvóhelyetkínál. És talán a legnagyobb elõnye, hogy a határt járóemberek is ritkán háborgatják; õzállományunk ezt kita-pasztalva szép számban tanyázik itt. Húszas, harmincas


49

csoportba verõdve a laposok aljába húzódnak, itt védetteka széltõl és rejtve maradnak az emberek kíváncsisága elõl.Az est közeledtével, vagy váratlan zavarás esetén bezzegnekilódulnak, szemgyönyörködtetõ látvány ez a vadtö-meg. A csapat zömét a suták és ez évi gidáik alkotják, abakok közül inkább a fiatalabbja társul be közéjük, az öre-gebbjét csak a legkeményebb tél szorítása bírja csatlako-zásra. Hát ide igyekezünk, hogy az egyik lapos aljában lé-võ kukoricasilóra szórjuk zsákunk megmaradt tartalmát.Az egyik öntözõberendezés vasszerkezete alatt igyekez-tünk lehetõleg láthatatlanok maradni, hogy a pihenõ õzek-hez minél közelebb férkõzve szemrevételezzük õket: mi-lyen kondícióban, erõnlétben vannak.

Hiába a bujkáló osonásunk, rövidesen le vagyunk lep-lezve. Nem az õzek által, hanem a tõlünk csaknem fél ki-lométerre lévõ másik öntözõszerkezettõl indul el a ben-nünket már valószínûleg régóta szemmel tartó róka. Rö-vid futamát követõen eltûnik az egyik laposban, és csakakkor indul a társa utána, gyors rohanással tûnve el sze-münk elõl. Nem törõdünk velük tovább, percek alatt elér-hetik a legsûrûbb bokrok takarását. A szórót elérjük anél-kül, hogy az õzeinket megzavarnánk. Amíg a társaim a ta-karmánnyal foglalkoznak, én távcsõvel szemrevételezema környéket, de az õzek helyett ismét a csatangoló rókákatveszem észre. Tizenhatszoros nagyítású távcsövem tisztaidõben szinte kézzelfogható közelségbõl mutatja õket.Rólunk látszólag megfeledkezve hancúroznak, valószínû-leg a szerelem járatja velük a bolondját. Mi pedig egymásszemérõl kapkodjuk a messzelátót, nem tudunk betelni aritka látvány szépségével. Játékukat megszakítva néhaóvatoskodnak is; mielõtt elhagynák a laposok, mélyedé-


50

sek takarását, leülnek az oldalban pár méterre egymástól,hogy csak a fejük látszik, távolról a hótakaró fölött virítóvakondtúrásnak néznéd õket, de rövid kémlelõdés után új-ra játék következik, örömteli, gondtalan, telve az élet, atárs szeretetével. Fokozatosan enged a bizalmatlanságuk,ismét övék az egész hómezõ, sõt már a mi laposunkbanszaladgálnak. Megközelítenek bennünket háromszáz,majd kétszázötven méterre, és ekkor, de csakis ekkor éb-redezik bennünk a vadászzsákmányt szerzõ ösztön. Gyu-la válláról lekerül a remington, a vaskonstrukción jólmegtámasztva a közelebbi róka meglõhetõ lenne, le is ül-nek a lapos oldalába egy kis szemrevételezésre. Pörköljoda neki – biztatom az öcsémet, de Gyula kivár, hátha kö-zelebb jönnek. A szelünk jó, meg sem moccanunk, de arókák a szerelem mámorában is megmaradnak életrevalóravaszdinak. Nem jönnek közelebb, hanem kényelmesporoszkálással elindulnak az alsójányoki Örvény nevû er-dõcske felé. A lövési alkalom oda, de mit nem adnék érte,ha a videokamerám a kezem ügyében lenne. Fél óra hos-szat figyelhettük a rókák nászát, örülhettünk a természetritkán látható kitárulkozásának.

Nemcsak a rókák násza zajlik ebben a hideg idõben, anyulaink is szorgalmasan ûzik egymást, õk persze sokkalhányavetibb, nemtörõdöm módon. Némelyikük elvakultbuzgalmában veszélyesen közelre merészkedik a porosz-káló rókákhoz, de fölismerve õket, könnyedén faképnélhagyja a ravaszdikat. Jó néhányszor láttam már, hogyilyen esetben a róka türelmét vesztve a nyúl után lódult,de ötven-hatvan méter után föladta a versenyfutást, a nyúlaz üldözõjét könnyedén maga mögé utasította. Ezek a ró-kák meg sem próbálkoznak a versenyfutással, legfeljebb


51

néhány másodpercre megállnak a közeledõ nyúl láttán, te-hát tisztában vannak vele, hogy a nyúl a mozdulatlantárgyra kevésbé figyel, és ez a taktikájuk „bejön”. Azegyik kíváncsi nyúl túlságosan közel került a rókához, ésõ a pillanatokig tétovázó, lassuló nyúl mellett termett, be-lemarva a földhöz csapta, elengedte, de szinte fölé állvafigyelte zsákmányát. Tett is szegény néhány tétova, szé-dült ugrást, de a következõ támadás után hosszú lábai márcsak a levegõt rugdalták. Könnyen és nagyon gyorsan, pármásodperc alatt játszódott le a nyúlfogás. Ilyenformán arókáink akkor esznek nyúlpecsenyét, amikor akarnak.Amikorra a nyúl végsõket vonaglott, ott termett a másikróka is, és a közelében állva várták az áldozat elcsendese-dését. Utána az egyikük fölvette, vagy ötven métert cipel-te, de ismeretlen okból otthagyták, elporoszkáltak a köze-li erdõ felé – a nyulat talán vacsorára tartalékolva. Hát atermészet megjutalmazott bennünket a szorgalmunkért.Közelrõl mutatta önmagát, benne volt a lágy szépség ésugyanúgy a véres keménység. Ilyen a vadászat egésze is.

A következõ nap hajnalán, virradat elõtt már a Kis-Du-na felé vezetõ úton ballagtam, hogy a tervemnek megfe-lelõen elfoglaljam a leshelyem a gázlói nagy jegenyefa tö-vében. Balról, a hóval borított szántások fölött hideg páralebegett, tökéletesen összeolvadva a látóhatárral, jobbról,az erdõ, a bokros olyan néma volt, mintha madárdalt vagyfácánkakasdürgést sohasem hallott volna. Itt mondom el,hogy nem vagyok híve sem a késõ esti, sem pedig a túlkorai leskelõdésnek, vadászásnak. Háromnegyed hat volt,hat órakor a leshelyemen állhattam; valószínûleg sok va-dásztársamnak ez már teljes elkésést jelent, pedig pirkada-tig még több mint egy órát úgyszólván teljes sötétségben


52

kellett várakoznom. Rövidesen elértem a kiszemelt leshe-lyet. Az említett jegenyefa tövébõl fölemeltem egy jóko-ra, levált kéregdarabot a rajta lévõ hóval együtt, félre tol-tam és így már viszonylag száraz helyen állva kényelem-be helyeztem magam, a puskámat a csaknem másfél mé-teres átmérõjû fatörzsnek támasztva, a távcsövet pedig azelõttem lévõ, némi takarást nyújtó bodzabokor ágcsonkjá-ra akasztva. Megvan itt a helye mindennek, nekem, a föl-szerelésnek és fõleg a sok-sok vadászkalandnak; az apám,sõt a nagyapám is kipróbálta itt a vadászszerencséjét, s afiam is lõtt már rókát, sõt szalonkát is e nevezetes fa oltal-mából. A földtõl másfél méteres magasságban a fa tökéle-tes, kettõs ágba osztódó villájába fölülve a nagyapám vid-rára lesett; a fa mögött tíz-tizenöt méterre folyik a Kis-Du-na – bár arra már pontosan nem emlékszem, hogy valójá-ban lövött-e itt vidrát. Apám pedig a meredek part takará-sában közlekedõ rókák közül szintén kilõtte a porcióját,sõt egy alkalommal a fa közelében roskadozó öreg szal-makazalban tanyázó görények közül sikerült egy reggelenötöt lelõnie. Hát ilyen nevezetes fa volt, igen, már csakvolt ez a gázlói nagy jegenye. A természetben semmi semöncélú. Mert amit fölnevel, azt elõbb-utóbb el is porlaszt-ja.

Egy nyári délután õzbakra lestem a jegenyefa melletteltörpülõ, a közelében csak tengõdõ kõrisfa ágai közé épí-tett magaslesen. A hatalmas széllökésekkel és szapora vil-lámlással érkezõ zivatar megújuló lökéseitõl a hatalmas,lombos korona olyan félelmetesen ropogott, pattogott,hogy nem volt bátorságos a közelében tartózkodni. Az égipattantyúsok is fenyegetõ közelségben dörögtek, hát futó-lépésben igyekeztem hazafelé. Éjjel nagy mennyiségû


53

csapadék zúdult a vidékünkre, s hajnalban ismét a leshe-lyemre igyekeztem, hogy hátha ott érem a szárítkozó, kör-nyéken tanyázó, velem már jó ideje a bolondját járó öregbakot. Az úton gyalogolva már messzirõl a szemembetûnt a megcsonkított koronájú faóriás. A kettõs ágba sza-kadó törzsek egyike letörve a földön hevert, zuhantábanmegnyomorítva néhányat az alatta álló fákból. Áldozatulesett a leshellyel fölszerelt kõrisfa is. Úgyszólván az ösz-szes ágától megfosztva, ostornyélszerûen meredt a ma-gasba az ághalmaz közepén. Ezt a nagymérvû csonkulásta faóriás már nem tudta kiheverni. Gombabetegségtõlmegtámadva várta elkerülhetetlen végzetét. Néhány évigmég dacolt a szélviharok erejével. Azon az emlékezetesnapon az úton menve, talán tudat alatt, de az volt az érzé-sem, hogy valami nincs rendjén, valami nincs a helyén, éseltartott néhány percig, amíg rájöttem, hogy a megszokotttáj képe változott meg. A Duna melletti fák magasságátúgyszólván duplán meghaladó jegenyeóriás megszokottlátványa hiányzott, csak vastag törzsének a csonkja ma-radt meg. A tövében rendezkedtem be a várakozásra, elõt-tem nagy területû, behavazott szántás, balról az ígéretessûrû fiatalos, mögöttem pedig a hideg párába burkolódzóKis-Duna. Néha a vadkacsák megfontolt, éber hápogásahallatszott, néha egy-egy csobbanás, loccsanás, talán apézsmák vagy a nutriák úszkáltak. A ritkán álló fák ésbokrok között leláttam a csendesen folydogáló víz szélé-ig, ilyen kis távolságról a puskám csövében lévõ hárommilliméteres söréttel a rókát is leteríthetném, a tárba vi-szont öt milliméteres söréttel töltött patronokat raktam,mert a róka megjelenésének az esélye sokkal nagyobb,mint a nyuszté. Vártam hát moccanás nélkül, az érkezé-


54

semmel megzavart csend helyreállt, õzek jöttek a sûrûszélére szórt kukoricasilóra, eszegettek kényelmesen,nesztelenül mozogtak, akár az árnyék. Az õzeket figyelveészrevettem egy szökdécselõ árnyalakot, néhány ugrássala sûrû szélén termett, s ott lelapulva várakozott. Zajtalan,sima mozdulattal nyúltam a puskámért, de a hideg vasérintése kijózanított; csak semmi sietség, elõször szem-ügyre venni a távcsõvel, mert az ilyen sötétségben leske-lõdve gyakran az ábránd szüli az óhajt, magyarán a vadászazt látja, amit lõni szeretne.

Most is lapuló nyestet azonosított a precíz optika. Hátszó, ami szó, alaposan izgalomba hozott ez a nagyon isóhajtott lövési lehetõség, mert kivételes, ritkán adódó al-kalom, hogy terítékre hozzak egy ilyen bársonyos télibundát viselõ ragadozót. Pedig régen „ismeretséget” kö-töttem ám velük. Jól megtermett, fehér torkú nyest volt azelsõ zsákmányom a „komolyabb” ragadozók közül. Na-gyon korán beköszöntött a tavasz abban az évben, febru-ár közepén már csak itt-ott tarkította néhány hófolt az er-dõ alját. Napközben kellemes napsütés cirógatott, de éjje-lente lehûlt a levegõ fagypont alá. Nagyapám fácánfogás-sal is foglalkozott a télen, szívesen elüldögéltem vele aleskunyhóban, ahonnét a lepõhálót kezeltük. A takar-mányrakás fölé feszített, nehéz fakeretes háló alól a tá-maszt zsineggel kirántva néha tíz, tizenöt fácán volt azsákmányunk. Az idõjárás enyhültével a fácánok egyreritkábban látogatták az etetõket, hát ez a szórakozási lehe-tõségem megszûnt. Nagyapám a fölgyülemlett, elintézés-re váró ügyei miatt a faluba ment, én pedig a nagyanyám-tól távcsövet kölcsönözve az erdõben kóboroltam, az otttanyázó õzeket kerestem. Jól ismertem azokat a helyeket,


55

ahol a leggyakrabban találkozhattam velük. Az erdõ köze-pén, a Pörzsölt-domb nevû homokos talajú tisztás is akedvelt tanyájuk volt. Ebbe a terméketlen homokba kana-dai jegenyét ültettek; hogy a facsemeték miként fognakviszonyulni ehhez a víz nélküli, kiperzselt környezethez,azzal az illetékesek nem törõdtek. Nem is nõttek, csak ve-getáltak, tízéves korukra alig karvastagságúak voltak. Azaljukat fölverte a gyom, a vadkender. A tisztást körülvevõöreg erdõ fái alól leskelõdtem, meg is pillantottam néhányõzet a vadkender között. A távcsövemmel babrálva oldal-ra pillantottam, és megdöbbenésemben kis híján elrohan-tam. A fák között észrevettem egy görnyedten bujkáló, akezében hatalmas kést tartó, a hátán félrecsúszott batyutcipelõ alakot. A fejkendõje alól kicsúszó kócos haja az ar-cába hullt. Egy vastag fa törzséhez tapadva igyekeztemláthatatlanná válni; az iskolai könyvtárból kikölcsönzöttmesekönyveknek voltak ilyen szereplõi. Mentségemülcsak azt tudom fölhozni, hogy tizenegy-tizenkét éves le-hettem akkor; a helyemen kitartva enyhült az ijedtségem,mert a fák között sompolygó alakban egy szomszéd falu-si asszonyt véltem fölismerni, aki a kezében lévõ késselhóvirághagymákat ásott ki a levelek alól, a batyujába rak-va õket. Otthon a hagymák a melegben pár nap alatt szépszál hóvirágokat növesztettek, a piacon pedig néhány ko-ronát lehetett keresni rajtuk.

Mivel a gyûjtögetõ hóvirágszedõ az erdõ ezen részé-rõl a vadat már elzavarta, én is odébbálltam, lementema Duna-partra. Hatalmas, régen nyesett botlófûzfák áll-tak ott, egyiknek-másiknak a korhadó törzse nem bírtael a derékvastagságú ágakat, széjjeldõlve jókora pusztí-tást tettek a környezetükben. A földön heverõ ágakat el-


56

lepte a földi szeder indája, ide jártak az õzek csipegetni.Leültem egy vastag ágra, és hallgattam a Duna vizénekcsacsogását. A dõlt ághalomban ökörszem szorgosko-dott, mozdulatlanságom talán megtévesztette, néhaszinte karnyújtásnyira megközelített. Környezetemrõlmegfeledkezve figyeltem a kíváncsi szorgoskodót, ámhirtelen a földi szeder alól ismétlõdõ zörgésre lettem fi-gyelmes, és a meglepetéstõl tágra nyílt szemmel bámul-tam az ághalmazon könnyedén fölfelé kapaszkodónyestet. Fölismertem azonnal; a távcsövemet görcsösenszorítva, de moccanás nélkül vártam, hadd kapaszkod-jon egyre magasabbra. A dõlt ágon fürgén szaladt egyreföljebb, és amikorra úgy véltem, hogy már nem kockáz-tatja meg a magasból a földreugrást, fölpattantam ésalatta teremtem, hiszen csak tíz-tizenöt méter választottel tõle. Erre fölugrottt a fa legtetejére, lendületbõl átve-tette magát egy másik ágra, és megült a hajladozó vé-konyka gallyakon. Lázasan törtem a fejem, hogyan le-hetne lövésre kapni ezt a ritkán mutatkozó ragadozót.Valószínûtlennek tartottam, hogy addig a fa tetején ma-radjon, amíg megjárom az oda-vissza utat az erdészhá-zig, hogy a nagyanyámtól elkérendõ kispuskával le-szedjem õkelmét a magasból. Egyszerû, kézenfekvõ öt-letem támadt; a kabátomat, a pulóveremet, a sapkámatmind a fa alatti bokrokra aggattam, és versenytempóbanrohantam haza. A nagyapám még nem volt otthon, de anagyanyám sietve elõadott beszédembõl kihámozta,hogy egy „majdnem” biztos nyest van az Öntés nevû er-dõrész botlófûzfáján. Õ némileg változtatott az elképze-lésemen, a kispuska helyett nagyapám tizenhatosát adtaoda, a konyhaszekrény fiókjából pedig elõvett három


57

darab patront. Jól célozd meg, mert nagyon magasakazok a fák – ajánlotta, de én már az ajtóban toporzékol-tam. A patronokat a zsebembe, a puskát pedig a hónomalá csaptam, és rohamléptekkel igyekeztem vissza. Afához már óvatosan osonva közeledtem, és megköny-nyebbülve láttam, hogy a nyest kitartott, ott ült fölgaly-lyazva a fa tetején. Néhány cinke röpködött körülötte,õket figyelte. Megtöltöttem a puskát, úgyszólván alájaálltam, hogy minél közelebb legyek hozzá. Gondosanmegcéloztam és odadurrantottam. A cinkék elröppen-tek, ágtörmelék hullott az arcomba, de a nyest a helyénmaradt. A következõ lövésem eredménye is bizonytalanvolt, megrökönyödve és csalódottan töltöttem a harma-dik patronomat a bal csõbe… A puska újratöltésévelvoltam elfoglalva, így szerencsém volt, hogy az erejefogytán lévõ nyest a fejemre nem esett; de volt bennemannyi önuralom, hogy a földön vergõdõ állatot nem lõt-tem ronccsá. Nagyon büszke voltam a zsákmányomra, anagyapámnak a nyúzásnál is segédkeztem, jól emlék-szem rá, hogy bizony csak három szem sörét találta el akét lövésembõl.

Hát ez már nagyon régen történt; amikorra ezt az elsõnyestemet – szép téli szõrméjû, fehér torkú volt – gondo-latban újra megvadásztam a derékba tört jegenyefa törzsé-nél, teljesen kivilágosodott. A szállongó köd a kilátástszáz-kétszáz méterre korlátozta, ilyen idõben a lesben ál-lás unalmas. A hazatérés gondolatával kezdtem foglalkoz-ni, de elhatároztam, hogy körülnyomozom a leshelyemkörnyékét, megbizonyosodva róla, hogy korábban járt-e anyest errefelé. Még a leshelyemen állva nézelõdtem, hogya földön heverõ jegenyefa fél koronáján nincsenek-e


58

nyestnyomok, mert a kóborló nyest elõszeretettel kutat átilyen ághalmazokat, de a méteres átmérõjû törzs hótaka-rója érintetlen volt. Néztem a törés helyén jól kivehetõ év-gyûrûket, az öt centiméteres átmérõjû körtõl a széléig, ésszámítgattam, melyik lehet az, amelyiket az apám rókáralesve ülõhelyül használt. Magamba mélyedve gondolkod-tam, és a váratlanul hallatszó erõs lihegésre azt hittem,hogy kutya közelít a leshelyemhez. Minden eshetõségreszámítva a puskámért nyúltam, de akkorra már elszaladtelõttem a szántáson a róka. Irányomba érve szagot fogottazonnal, rákapcsolt és egyre távolodott. Nem surrant be afiatalosba, hanem irány a nyitott határ. Megnyúlva vágta-tott, tisztában lévén a veszéllyel, de én sem voltam rest,három lövést küldtem utána. A róka azonban eltûnt a szál-longó ködben. Vártam néhány percet, néztem az elõttemheverõ kilõtt patronokat, és nem maradt más hátra, mintbeismerni, hogy ezt a rókát alaposan elbámészkodtam. In-dultam hazafelé, a sikertelen vadászat nyomasztó érzésé-vel. A fiatalos mellett ballagva elõkerült az egyik vadász-társam, a lövöldözésem tette kíváncsivá, de a kérdésérecsak legyintettem. Nem kenyerem a sikertelenség meg-magyarázása, tisztára mosása. Szótlanul tiportuk a havat,a tekintetem szinte gépiesen pásztázta a beszûkült látóha-tárt. Alig mentünk pár száz métert, s valami mozdult a fe-hérségben. Ott a róka - kommentálta Józsi, távcsövezve.Én is élesre állítottam a távcsövem lencséit. Megfogyat-kozott erõvel, már csak lépésrõl lépésre küzdött a köztünklévõ távolsággal a meglõtt rókám, sõt az a pár lépés föl-emésztette az utolsó erejét is. Felénk fordulva lelapult ateljesen sík terepen. Puskámat a hónom alá kanyarítottamés elindultam feléje, de hogy fölöslegesen ne rémisszem,


59

bizalomkeltõen, mintha el akarnám kerülni. Lõtávolságraérve megálltam, csillogó szeme követte minden mozdula-tomat. A megmozduló szél elsöpörte a ködöt, elnéztem agázlói jegenye felé és világos lett elõttem minden. A ter-mészet és benne az élet, örök.


60

Tavasz

József-napot ünnepeltünk, meghitt családi körben fo-gadtam a jókívánságokat. Sógorom szintén fölkeresettezen a jeles napon, hogy némi eszem-iszom keretén be-lül jól kibeszélgessük magunkat. A szórakozásunk szín-vonalát fõképpen a feleségem konyhamûvészete emel-te, a néhányszori bõvítésnek alávetett étel- és sütemény-választékban alig tudtunk észrevehetõ pusztítást végez-ni. A gyakori kínálgatásba, a délutánba hajló eszegetés-be szinte belefáradtunk, de én még néhány pohár pezs-gõ elfogyasztása után valóban jó hangulatban készül-tem az idõsebb József, tudniillik az apám fölköszönté-sére. Az idõ elõrehaladtával azonban a tekintetem egy-re gyakrabban kalandozott az idõ múlását hangos ka-kukkolással jelzõ órára...

(Néhány napja ez idõ tájt már puskával a vállamon az„egészen” biztos sikerrel kecsegtetõ szalonkázóhely fe-lé ballagtam. Sok minden belefér az ilyen tavaszi sza-lonkavadászatba, a régi bevált, vagy pedig új, remény-teljes leshely fölkeresésébe. Nálunk fõleg a Kis-Dunaközelében vannak a vadászok által eszményinek tartott,szalonkákat rejtõ sûrûk. Ezek közelében álltam lesbenlehetõleg öreg fák alatt, a napnyugtával szemben, hogyaz egyre fogyó lõvilágban húzó szalonkát lövésre kap-hassam. Hallgattam a vízfolyás csobogását, s élveztema leheletnyi nesszel földre hulló nyárfarügyek gyantásillatát meg a nedves föld nyers, tavaszváró leheletét. Is-merõs hangok, színek és illatok, mégis az újdonság ere-


61

jével hatottak. Pedig húzó szalonka többnyire hiányzikebbõl az igézõ kaleidoszkópból.)

Feleségem észreveszi szótlan elmélázásomat, és meg-jegyzi, hogy egy napig, vagyis ma, József-napkor a sza-lonkák el lesznek nélkülem. Eszembe sem jut visszaélnijóindulatú szorgalmával, sem pedig a többi családtag szó-rakozását elrontani, és már van is újabb beszédtéma, leg-ott elmesélem a sógoromnak, hogy milyen hangulatos, dezsákmány nélküli szalonkázásaim voltak a napokban, éstermészetesen már régebben is, nagyon sokszor. Mert ná-lunk régi tapasztalat, hogy szalonkavadászat idején az er-dõt járva szinte a lábam alól röppen föl három-négy sza-lonka, de az esti húzáson egyetlen madarat sem látni.

Sógorom értetlenül csóválja a fejét a különös madár vi-selt dolgainak hallatán, sõt az elbeszélésem annyira fölcsi-gázza az érdeklõdését, hogy erõnek erejével szalonkátakar látni, vagyis arra akar rábírni, hogy az autóján ruc-canjunk ki esti szalonkalesre. Meddõnek bizonyul azeredménytelen les kilátásba helyezése. Összenézünk azöcséimmel, sõt össze is mosolygunk. Ám hadd legyen! Aderék sógor azt gondolja, hogy a szalonkalesen „kolbász-ból fonják a kerítést”. Fogom hát a puskámat, néhány pat-ront a zsebembe, és már gurulunk is a határúton. Az utol-só pillanatban a feleségem is csatlakozik hozzánk. Rövidöt-hat perc alatt a helyszínen is vagyunk. Az idõpont meg-felelõ, az esti szürkület bontogatja a szárnyait, takargatjaa Duna-parti fákat, bokrokat. Kiszállunk az autóból, lebal-lagunk a fák között kanyargó rövidke ösvényen a vízpart-ra. Tanyázik itt néhány pézsmapocok, õket akarom meg-mutatni a társaságnak. A pézsmák ilyenkor estére márszorgalmasan rágják a vízbe hajló fûzfabokrok ágait. Ész-


62

re is veszek egyet, mozdulatlanul üldögél a vízre hajlógallyakon, de amikorra a társaim jobban szemügyre ve-hetnék és elhinnék, hogy valóban állat és nem víz sodortahordalék, elunja a suttogásunkat; egy csobbanás, és való-színûleg máshol folytatja megzavart vacsoráját...

Nézelõdünk, hallgatjuk a vízcsobogással tarkított csen-det, a puskámat megtöltöm és a vállamra vetve lesek, hát-ha megpillantok valami figyelemre méltót, de csak egybagoly siklik felénk a víz fölött nesztelen szárnyakon.Amikor a közelünkbe ér, fölismerem, dehogyis bagoly,kényelmesen, lassan repülõ szalonka! Alig érkezek ki-mondani, hogy itt a szalonka, mintha csak arra várt volna,pontosan a fejünk fölött csavarodik ki a partot szegélyezõfák között. Éspedig olyan alacsonyan, hogy a fölnyújtottpuskacsõvel szinte elérhetném. Szembe könnyen meglõ-hettem volna, sõt utána fordulva sem lett volna lehetetlen,de a mozdulatomat észrevette, vagy talán az ott parkolóautónk látványától megriadva egy váratlan, derékszögûkanyarral eltûnt a bokrok között, a lövésre semmi esélytnem adva. Szemközt pedig azért nem lõhettem, mert ku-tya nélkül voltunk, és a márciusi víz nagyon hideg a gázo-lásra. Érdekes módon mindkét kísérõmnek a szalonkahosszú csõre ötlött a szemébe. Nekem pedig az, hogy aközönség vérszomjas, mind a ketten rám csodálkoztak,hogy a lövés elmaradt. Hanem bennem kellemes, bizako-dó bizsergés indult, lám az erdõ nem hagyott cserben,messze az elvárásom fölött teljesített. Föllépünk a fákalatti szürkületbe takaródzó autónkhoz, a hazatérés gon-dolata máris aktuális, de a magasból felénk tartó szürkevarjak hangját hallom. Ilyenkor tavasszal keveredik némiszerelmesen lágy zönge ezeknek a zsiványoknak a szem-


63

telen hangjába, és jól is sejtem, a sûrûsödõ homály be-csapja a két szürkét. Meglehetõsen magasan, a hatalmasjegenyék csúcsa fölött, de az irányunkba tartanak. Bevá-rom õket a fejem fölé, és nekiveselkedem. Az egyik a lö-vésemre szétvetett szárnyakkal kalimpál az embermagas-ságú sûrû fiatalosba, a másiknak, bár nagyon sietõsszárnycsapásokkal igyekszik, jól elébe kanyarítok, el is ta-lálom tisztességesen, a szárnyait összecsapva hosszú íve-léssel, hangos toccsanással esik a Dunába. Nem is törõ-döm tovább vele, de a leszárnyazottat a sógorom hangosbozóttiprással keresi. A sógor nem vadászember, ám két-ségkívül jó megfigyelõ, az egyre sûrûsödõ homálybanelõkeríti a szürkét, amely nem tagadja meg erõszakos mi-voltát: véresre karmolja és vagdossa a sógor mindkét ke-zét, amíg sikerül rendesen megfognia. Oda is törtet velehozzánk, és ilyenformán teszi helyre a dolgot: Józsi, hátilyen madár a szalonka? Mert úgy néz ki, mint egy varjú!Eltart egy kis ideig, amíg magamba fojtom a rám törõ ne-vetést, és hamarjában nem jut okosabb válasz az eszembe,minthogy rábizonyítok, igen sógor, ez úgy néz ki, mintegy varjú, ilyen a szürke varjú vagy ahogy mifelénk hív-ják, dolmányos varjú. Most már eszembe sem jut a várat-lanul érdekesnek sikeredett lest abbahagyni.

Feleségem az autóban ül, rádiót hallgat, hagyva, hogyvadászszenvedélyemnek hódolhassak. Az igazság az,hogy nagyon sokadszor teszi. Mi pedig a derék, szalonka-vadászatra sóvárgó sógorommal elballagunk a három ha-talmas nyárfa alatti leshelyemre. Oda is érünk minden fá-radság és sietség nélkül, hiszen alig gyalogolunk száz mé-tert az akácfák alatt álló autónktól. Belépünk a némi taka-rást nyújtó kökénybokor mögé, elõttünk a pár méter szé-


64

les, határi út néhány összegyûlt víztócsával, rajta túl pedigaz erdei fenyves, tölgyes fiatalos. Mögöttünk az alkonyiszürkeségbe burkolózó Duna vizének csobogása hallat-szik. A leshelyünkrõl azonban még jól látni a Kárpátokirányába, s a fiatalosból az útra kisurranó rókát vagy nyes-tet is biztosan észrevenném.

Szokás szerint a szalonkák nem sietik el az esti nászröp-tüket, bizony egyet sem látunk, hiába az állandó, lankadat-lan figyelem. Mégsem nyúlik túlságosan hosszúra a vára-kozásunk, megérkezik a szalonka a fiatalosból, de nemúgy, ahogy vártam, fönt, felénk húzva, hanem mintha ki-hajítanák a bokrok közül: sebesen, laposan. Majd leszállaz úton csillámló víztócsa szélére. Nincs messzebb öt-hatméternél, csillogó nagy szemét is látom, ahogy pár másod-percig gyanakodva körbefigyel. Meg sem moccanok, méga szemem is résnyire hunyom, azt pedig végleg nem tu-dom, hogy a sógor észrevette-e a nesztelenül leszálló ma-darat; úgy látszik, nem érdekeljük õkelmét, ott tipeg elõt-tünk, néhányszor a vizet is meglábalja. Az emlékezetem-ben jobban rögzült ennek a keresgélõ, közeli szalonkánaka képe, sokkal inkább jó néhány aggatóra került társáénál.Rövid, dermedt tétlenség után ráébredek szalonkavadászmivoltomra, de nagyon közel van a madár, várnom kell,amíg fölrepül, és majd ha megfelelõen eltávolodik, rálö-vök. De a szalonka a legnagyobb örömömre nem siet, ke-resgél a pocsolya körül, csak a homály sûrûsödik egyrekörötte. Belefeledkezve a ritka látvány figyelésébe, késõnveszem észre a fiatalos fölött húzó, felénk kanyarodó sza-lonkát. Átlibben az út fölött, már a nyárfák között álló aká-cok fölé ér, amikorra a hónom alatt tartott puska a vállam-hoz ér. A puska vállhoz rántásának a lendületével utána


65

fordulok, közben olyan erõvel könyöklök a derék sógorarcába, hogy a váratlan lökéstõl csaknem hanyatt esik,majd az esti homályba belelobban a tizenkettesem torko-lattüze, sõt a lefelé induló madárra még egy lövést odaha-jítok. A lövések hangja elenyészik, a sógor pedig az arcátsimogatva megállapítja: megvan, leesett. Nem vagyokbiztos a dolgomban, noha én is láttam lecsapódni a lövésután a szalonkát; de a hibázáskor is váratlan kanyarodás-sal szokta faképnél hagyni a vadászt ez a furfangos madár.Nem elõlegeztem fölöslegesen bizalmat a szürke varjúmegtalálásáért a sógoromnak; bár õ meglehetõsen sokáigkeresgélt az akácok alján sûrûsödõ galagonyabokrok alatt,végül is az autólámpa fényénél mutathattam meg neki: hátilyen madár a szalonka! És már gurultunk is hazafelé.

Csak az autóban jutott eszembe, hogy az elõttünk ke-resgélõ szalonka felõl érdeklõdjem. Kiderült, a sógor va-lóban nem vette észre a közeli szalonkát – sajnos így csakegyedül gyönyörködtem benne. Sötét este lett, amikorrahazaértünk; az öcséim elunták a hosszú várakozást, el-mentek az apánkhoz, a névnapja alkalmából fölköszönte-ni. Rövidesen mi is csatlakoztunk a víg társasághoz, ésvolt nagy ováció, amikor a jókívánságokkal együtt átad-tam a szalonkát is. Az öregúr már hosszú évek óta nemvadászott, és bizony meghatódva simogatta a hosszú csõ-rû madár sörét verte tollait. Az indíttatás a beszédtémáhoznagyon is kézenfekvõ volt, késõ éjszakába nyúló régi sza-lonkázások történetei következtek. Fölelevenedtek az el-múlt szalonkavadászatok emlékezetes eseményei, hangu-latai, és a nemritkán sikertelenül végzõdõ történetek is.Sõt, elhangzott néhány vadásztörténet is, szellemesen tré-fás csattanóval. Hadd idézzek belõlük!


66

Jókedvû alkalmi vadásztársaság érkezett a võki erdész-házba, akik szórakozva akartak pihenni vagy még inkábbpihenve vadászni. Az erdõ alja fehérlett a hóvirágtól, a bo-dzabokrokon frissen sarjadt hajtások zöldelltek, az õzba-kok öregebbje pedig már szorgalmasan tisztogatta azagancsát. A napsütötte árokpartokon néhol ibolya illato-zott, az öreg erdõ alatti sombokrok pedig gyönyörû kén-színsárga virágban pompáztak. Szalonka is volt még, azörök késlekedõk a csallóközi erdõkben idõztek. Kelleme-sen tavaszi idõben érkeztek a vendégek: egy magyar dip-lomata a fiával és néhány külföldi kollégájával. A követ-kezõ napok vadászatainak örömteli tervezgetése késõ éj-szakába nyúló beszélgetésben folytatódott, ám a meg-egyezés szerinti hajnali ébresztésük süket fülekre talált.Az álmos társaságból csak a fiatalembert érdekelték a haj-nalban talán húzó szalonkák. Gyors öltözködés, egy kortyszíverõsítõ után irány a Pörzsölt-domb nevû tisztás. Az er-dõben teljes volt a csend, a virradat még váratott magára,csak a mögöttünk ballagó vizsla neszezése hallatszott né-ha. Az öreg tölgyfa közelében egy mogyoróbokor takará-sába állította apám a vendégét, õ pedig vagy száz méterreegy tölgyes fiatalos szélén várta a virradatot; hajnalbanhúzó szalonkára nem nagyon számított, de bízott benne,hogy szalonka nélkül mégsem mennek haza. Már néhánynapja tudott a vadászvendégek érkezésérõl, volt ideje föl-készülni a vadásztatásukra. Az ilyen magabiztos tervezge-tésre néha rácáfol a valóság; egy elhibázott és egy lövöttszalonka volt a hajnali les eredménye az apám részérõl, afiatalember a legígéretesebb lõálláson sem jutott lövéshez.Szemmel látható vágyakozással cirógatta a zsákmányt,ezért a les végeztével hazafelé menet megpróbálkoztak az


67

öreg erdõ alatti bokros részekben a vizsla segítségével ke-resni. Azonban a közel kelõ, de csapongva repülõ szalon-kát a vendég mindkét lövéssel elhibázta. Ilyenformán be-mutatkozva apám már résen volt, és a következõ szalon-kába az elsõ elhibázott lövés után besegített. Le is esett, ésa vizsla büszkén aportírozta. Ez pedig már a magáé – bi-zonygatta apám, és a fiatalember némi rábeszélés utánhagyta magát meggyõzni; a netán mégis fölmerülõ kétel-kedést és apám jóindulatát egy ropogós tízpengõssel ismegerõsítette. Hatalmas borravalónak számított ez abbanaz idõben, így az aggatójára került a húzáson lõtt szalon-ka is; otthon nem gyõztek csodálkozni a fiatalember sze-rencséjén és lõkészségén, ámbátor fölmerült a gyanú hal-vány árnyéka is, mert az apja már évek óta ismerte az apá-mat, és volt alkalma a vadásztehetségérõl meggyõzõdni,de egyelõre bölcsen hallgatott. A két hosszúcsõrû látvá-nyától föllelkesült társaság alig várta, hogy a reggeli utánvadászni indulhasson. Esett is néhány szalonka a délelõttihajtásokban, a fiatalember is gyarapította a zsákmányát,az apám pénztárcája ismét egy tízessel lett megerõsítve, avadásztársak gyanúja pedig szertefoszlott a szerencsés va-dász aggatóján himbálódzó három szalonka láttán. Haza-felé menet azonban kiderült a turpisság, mert az erdei útonballagva a vadkomló sûrû szövevényébõl kivergõdõ ba-golyra a dicséretekkel elhalmozott mesterlövõ a szalonkakiáltásra ráduplázott, és sajnos el is hibázta. Dupla baklö-vés volt ez a részérõl, mert hibázott is, de fõképpen a bag-lyot nézte szalonkának; ezt a tévedését csak egy komolyáldomás fejében bocsátották meg neki a társai. Az áldo-más nevezetesre sikeredett, aznap már nem is vadásztak,sõt másnap hajnalban sem, de a délelõtti hajtások egyiké-


68

ben az apám mellett gyalogló külföldi diplomata a magaserdõ bokrokkal teleszórt aljában osonó rókát észrevéve, azsebébõl édességet elõszedve, sípolva igyekezett õt magá-hoz csalogatni. Mivel apám nem beszélt a nyelvén, néme-tül kiabált az elõbb meglepõdõ, majd a cukorkát elhajítóés puskájáért kapó, valószínûleg szintén kezdõ vagy taláncsak alkalmi vadászra. Természetesen késõn volt a rókaután küldött dupla, hanem a szerencsétlent az egész társa-ság füttyögetve, cukorkát mutogatva ölte egész nap. Hiá-ba magyarázta, hogy kutyának nézte a közelében som-polygó ravaszdit. Hát ilyen furcsa és ennélfogva emléke-zetes vadászélmények is megtörténtek. Egy kicsit ezekközé tartozik a fölelevenített József-napi szalonkázásomis, és úgy érzem, ide tartozik egy vallomás. Nevezetesenaz, hogy számomra az év napjai között csak egy van, ami-kor is, mint minden rendes vadász, puska nélkül járom avadászterületet. Ez a nap a karácsony napja. Egyébként haa lehetõségeim engedik, fegyverrel a vállamon járok, ésnéha az olyan jeles napokon is, mint a névnap, születés-nap, sikerül zsákmányt ejtenem. Hát ezekbõl idéztem né-hányat.


69

Július

Napközben kombájnok, traktorok és egyéb, az aratás-kor nélkülözhetetlen gépek zajától hangos a határ, de éj-jel az aranysárga szalmával teleszórt tarlókon az õzeknásza zajlik. A sutákat körüludvarolják a jó kondícióbanlévõ bakok, és nem restek a türelmes suták kegyeiért azerõt próbáló összecsapásokban döntésre vinni a ter-mészetadta jogot. A tiszta reggeli levegõben az érett ga-bona, a nagy meleg által állandóan a levegõben lebegõpor és az erdõ zöldjének az illata keveredik. Ez az egy-veleg ugyanúgy hozzátartozik a csallóközi õzek nyárivadászatához, mint a korán kelõ gébicsek és feketerigókzsörtölõdése vagy vadat elriasztó lármázása.

Alig közelítem meg az erdõt, valamelyik hajnalbankelõ kíváncsi rigó máris szorgalmasan riadózza a kör-nyéket; ezért megállok néhány percre, körültávcsöve-zem a határi út környékét, hátha megnyugszik az izgá-ga õrszem. Az út mellett balról aratásra váró búzatábla,jobbról az erdõ, a bakot azonban csak az úton vagy azerdõszéli bokroknál láthatnám, de az aprólékos távcsö-vezés dacára sem veszek észre semmi említésre méltót.Hogy ott enne meg a fene – mérgelõdöm az állandóanperlekedõ rigóra, és indulok tovább. Alig lépek néhá-nyat, a bokrok alól kilépõ borz láttán megtorpanok, apuskám reflexmozdulattal lekerül a vállamról, ám célbanem veszem az elõttem ballagó csikósfejût, pedig aligvan tíz-tizenöt méterre tõlem; nem is zavartatja magát,némi út menti séta után visszakanyarodik az erdõ bok-


70

rai alá. Még arra is van ideje, hogy visszafordulva jólmegnézzen. Súlyba vágott fegyverrel örülök a ritka ta-lálkozásnak; amikor megtorpant, a nyaktövére igazítot-tam a céltávcsõ tüskéjét, de eszembe sem jutott meglõ-ni, pedig könnyen számon tartom a lövött borzaimat.Mindössze kettõt zsákmányoltam az évek folyamán, demár nagyon régen, lövés nélkül. Örülök a borzzal törté-nõ ritka, véletlenszerû találkozásnak. Lassan, minél ke-vesebb zajt ütve óvatoskodom elõre az út szélén, köz-ben a tornacipõm és persze a lábam is kiadós fürdõtvesz a harmatosodó fûben; zajtalan járásom kifizetõdik,õzbak vált át elõttem a gabonából a bokrosba. Az idõrövidsége miatt nincs idõm az agancsát alaposan meg-nézni. Óvatosan közelítem a helyet, ahol eltûnt a bokrokközött, és szerencsém van, a bak ott torkoskodik a ga-lagonyabokor túloldalán, alig három-négy méterre tõ-lem, még a fogai õrlését is hallom. Kissé világos, deszép, szabályos hatos agancsa van. Jó kondícióban lévõ,középkorú - négy-öt éves legény.

Én az idõsebb korosztályból kiválasztott gavallérrapályázok, de mindenképpen érdekes látvány a gyanútla-nul csipegetõ bakot figyelni. Nem is tartóztat föl sokáiga cserkészésben, néhány lépéssel eltûnik a bokrok kö-zött. Nagy ínyenc az õz, nyilván egyéb falatokra vangusztusa, és valószínûleg az út közelében sem akarhosszú ideig tartózkodni. Óvatos osonással, lehetõlegaz erdõszéli bokrok takarásában igyekszem tovább, derövidesen kiszorulok az út szélére, mert az öreg erdõkefesûrû fiatalosban folytatódik. Ebben tanyázik né-hány suta, õket látogatja az általam már régóta szemmeltartott, vagyis már tavasz óta ismert bak, az én bakom.


71

Tavasszal, amikor a most learatásra váró búzatábla mégzöld volt és a benne tanyázó õzbak szemcsábítóan kiöt-lött belõle, jó néhányszor megtávcsöveztem a fejdíszét,a korát becsülgetve. Nem volt kétséges, hogy jó köze-pes, azaz az éremhatárt megközelítõ trófeájú öregúr,mert a korát hét-nyolc évesre becsültem. Az ilyen pedigmár többnyire alaposan próbára teszi a vadász szaktudá-sát. Ez a korosztály nagyon tud ám magára vigyáznimég a párzás alatt is. Távolról, nehogy megzavarjam, si-került az útvonalát megfigyelnem, amikor a sûrûben ta-nyázó sutákkal a fiatalos túloldalán lévõ, már learatottgabonatábla tarlóján bõven növõ vadkölest lakmároztákhajnalonként, amely még ebben a nagy melegben isüdén zöldellt a múlt évi szalmakazal körül. A tervemmost nagyon egyszerû: a sûrû fiatalost megkerülve agyanútlanul eszegetõ õzeket megközelítem, és a gondo-san belõtt mauseremmel a bakot egy jó lövéssel teríték-re hozom. A terv tehát roppant egyszerû, de a fiatalosszélén megállva máris bizonyos probléma mutatkozik.A gyenge, erre-arra tétovázó szél bizony rossz iránybalengedez, ha megkerülöm a sûrût, valószínûleg csak amenekülõ õzek „tükrében” gyönyörködhetek. Ezen tû-nõdöm, néhány szusszanásra megállva és igazam is van,csak abban tévedek, hogy a jelenlétem távolabb lesz za-varó. Néhány avartipró roppanás és lombsuhogás után aközvetlen közelemben õzbak vágódik ki a fiatalos bok-rai alól. Hosszú ugrásokkal a még álló gabonába vetimagát. Mögötte alig pár lépésre lemaradva az üldözõjeigyekszik a nyomában maradni. Egyetlen rántással vál-lamnál a puska, a céltávcsõ tüskéje az üldözõ hátát, nya-kát takarja, de végül is lövés nélkül elengedem. Az elsõ


72

pillanatokban közel voltak hozzám nagyon, a menekülõegy visszarakott agancsú rövid, vaskos és úgyszólvánág nélküli szárat viselõ aggastyán, hanem az üldözõjeszép, szabályos hatos agancsú, jó néhányszor látott is-merõs, az én bakom. Még a nagy rohanás közben is jóltájékozódnak, rátalálnak a tavaszi munkák alkalmával agépek által vágott csapásra, és a kergetõzés azon folyta-tódik, rövidesen el is tûnnek a szemem elõl.

Nesze neked, biztos bak – korholom magam, de min-denesetre takarásba húzódom, hátha visszatér az isme-rõsöm. Várok vagy fél órát, ám a gavallérnak eszébesem jut a mostanra már verõfényes reggelben hölgytár-saságban mutatkozni. A füvön, a gallyakon, a közöttükfeszülõ pókhálón a friss harmat gyémántként ragyog azerõsödõ napfényben. Ám a lelkem mélyén erõsödõ ké-tely gyötör, jól döntöttem-e, hogy a bakot lövés nélkülfutni hagytam… Mert az is megtörténhet, hogy a sutá-ját faképnél hagyva most máshol néz új szerelmi kalan-dok után.

Megelégelve az eredménytelen leskelõdést, óvatosancserkészve fölkeresek néhány ígéretesnek tartott õzeshelyet, ilyenkor, párzás idején alkalmi pihenõket tartvamozog a vad napközben is, miért ne tenné kora reggel.Ilyen megfontolással telepszem föl az erdõszéli magas-lesre, elõttem learatott gabonatábla, tarlóján szétszórtszalmacsíkokkal. Észre is veszek két pihenõ õzet, két-száz-kétszázötven méter távolságban lehetnek, a tízsze-res nagyítású Zeiss-távcsõvel megbízhatóan szemügyrevehetem õket. Bak és a sutája pihennek a friss szalmán.Valószínûleg mozgalmas éjszakát tudhatnak magukmögött, mert a bak agancskoronás fejét is földre fektet-


73

ve pihen. A suta ugyan keresgélve eszeget, körüljárja agavallérját, de mivel az nem hajlandó indulni, visszahe-veredik melléje. Van tehát idõm bõven szemügyre ven-ni az agancsot és a hordozóját. Az agancs ágvégei nin-csenek arra a bizonyos villogóan fehérre dörzsölve és abak arca és az orrfoltja is fiatalos, nem idõsebb négy-ötévesnél, vagyis mindent egybevetve kár lenne meglõni,pedig ugyancsak könnyedén a közelükbe juthatnék azerdõszéli bokrok takarásában.

Mivel az idõ nem sürget, sokáig gyönyörködöm acsendes, idilli képben. Közben természetesen terveketszövök a másnap hajnali vadászatra, az öreg bakkézrekerítési lehetõségét latolgatva. Mert kellemes do-log az ilyen vadászat elõtti tervezgetés, ennél már csakegy dolog kellemesebb, nevezetesen a terv valóra váltá-sa, az eredményes vadászat. Hát mindent sorjában.

Másnap a hajnali derengés erõsödését már az õzek ta-nyáját képezõ sûrû szélén lesben állva várom. A szelemjó és amikorra a derengés megfelelõ távolságú kilátástengedélyez, óvatosan, lépésrõl lépésre a fiatalos sarká-hoz osonok, ahonnét láthatom a régi szalmakazlat és akörnyékét, az õzek lakmározóhelyét. Óvatos távcsöve-zés és megpillantom õket, eszegetnek mind a hárman. Abak néha szél alá húzódik, és az orrát kecskebakkéntráncolva szívja be a suták illatát. A távolság az eredmé-nyes lövéshez azonban túl nagy, százötven méterre le-hetnek, megfelelõ támasz híján legalább ötven méterrelkívánatos közelebb jutnom. Azonnal cselekednem kell,amíg a szürkület elnyeli tarlószéli osonásomat, mert asûrûben nem juthatok elõre, a széle pedig zsinóregye-nes, nem nyújt rejtõzködési lehetõséget. Elindulok hát


74

feléjük lassan, gondosan ügyelve, hogy a fejük a zöldetválogatva takarva legyen. Azonban evés közben is kö-rülkémlel egyikük-másikuk, ezért lassan jutok elõre; avilágosság viszont erõsödik, már szabad szemmel is lá-tom õket, de a lõtávolságot bizonytalannak ítélve mégközeledni próbálkozom. Az izgalomtól, az erõfeszítés-tõl és természetesen a vadászláztól meglehetõsen ne-hézkesen fogyasztom a köztünk lévõ távolságot. Ám azegyik suta abbahagyja a legelést, moccanás nélkül fe-lém figyel, én pedig a lehetõ legkevesebb mozgássaligyekszem magam lövõhelyzetbe hozni. Guggoló test-helyzetembõl leülök, a puskát, a karjaimat a térdemretámasztom és a céltávcsõ tüskéje máris a bak lapocká-ján ingadozik. Az a baj azonban, hogy nagyon is kileng,de összeszedem magam, hogy a most már felém figye-lõ bak a lövést biztosan megkapja. Mindez persze má-sodpercek történése, és a hajnali csendben hatalmasatdörren a mauserem. A tarlón nagy a kavarodás, jobbra-balra rohanás, de pillanatok alatt fölmérik a helyzetet ésirány a sûrû fiatalos jól rejtõ szövevénye. Fölugorva újtöltényt ismétlek a csõbe, de a sutákkal együtt rohanóbakra nem tudok lövést leadni, mert a kavarodásban el-találhatnám valamelyik sutát. Az ötven-hatvan métertmegtenni valóban csak pillanatok kérdése, és máris üresa tarló elõttem. A becsapódás jellegzetes tompa puffa-nását nem hallottam, inkább holmi kemény koppanáshallatszott a lövés után, mintha egy öklömnyi kõ esettvolna az aszfaltra. A keményfába csapódó golyónak vanilyen hangja; a bak mögött néhány akácfa zárja a Duna-parti kilátást, csak nem hibáztam el a mozdulatlanul ál-ló vadat, az akácok egyikét találva el?


75

Ilyen és hasonló eszmefuttatással töltök vagy negyed-órát, és bizony meglehetõsen vegyes érzésekkel induloka vélt találat helyére; egyszerre enged a bizonytalansá-gom, a szorongásom, a szétszóródott szalmán ujjnyi szé-les folyamatos vércsík mutatja a menekülõ útját. Telje-sen egyértelmû számomra, hogy ilyen bõ vérzéssel a baknem juthatott messze, de hogyan fogom megtalálni a sû-rû, áthatolhatatlan bokrosban, még nem teljesen világoselõttem. Vagyis lassan a testtel, a sûrû alig pár hektáros,hátha valamelyik vadváltón túljutott rajta. Igen, az elsõdolgom, hogy a ruhaszaggató bokortiprás helyett körbe-csapázom az egészet. Az lesz a legjobb. Amikorra el-érem a sûrû szélét, már kész a tervem, úgy érzem, csakidõ kérdése, és a bak az enyém. Az elgondolás helyes, asiker, a bakom karnyújtásnyira van, mert ahogy a vérrelbõven teleszórt aljnövényzetet vizsgálom, tekintetem bi-zony a bakom parádés vörös ünneplõjén állapodik meg.A legszélsõ bokrokat elérve elfogyott az ereje, a szépengyöngyözött, hatos aganccsal díszített fejét, mintha csakpihenne, a harmatos füvön nyugtatja, de a szemét az el-múlás zöld opálja homályosítja.

Percekig állok mozdulatlanul fölötte, az emlékeze-tembe mélyen belevésõdõ pillanatok ezek. A sikeres va-dászat õszinte öröme ez, mely nincs híjával némi meg-hatódottságnak sem. Az öröm csillapodtával részletesenszemügyre veszem a zsákmányomat. Az agancsa pároshatos, utólag mérve csaknem négyszáz grammos, a ná-lunk élõ bakok legjavából való, a lövésem is megfelelaz elvárásomnak, pontos vállövés, tömören mondva,minden a helyén. Így van ez jól. Már csak az utolsó fa-lat és a kalapomat díszítõ töret elhelyezése maradt hát-


76

ra, meg a három kilométeres séta hazáig, hogy autóvalvisszatérve a bakot hazaszállítsam. Kényelmes tempó-ban vágok át a tarlón, a poros úton, az akácos alatt a pet-rencébe rakott, elszállításra váró széna illata kellemesenfûszerezi a reggeli levegõ hûvösét. A derült égbolt kék-sége valószínûtlen mélységû, napközben a meleg vi-szont valószínûleg ismét lehengerlõ lesz, de hisz ígyvan ez rendjén. Július van, aratás ideje, és számomrakülön érdekessé teszi az eredményes vadászat emléke.


77

Vadászbalesetek

Vadászattal kapcsolatos írásaimban többnyire azoknak alövéseknek az eredményét taglaltam, amelyek a kellõ pil-lanatban eldördülve leterítették vagy elhibázták a célbavett vadat. Pedig külön fejezetet érdemelnek azok a lövé-sek is, amelyek a vadász mulasztása, nemtörõdömsége,vagy ritkább esetben a fegyver meghibásodása miatt alegváratlanabb pillanatban, riadalmat keltve, testi épséget,netán életet veszélyeztetve hagyják el a puska csövét.Ezen eshetõségek kitapasztalása nélkül is ajánlatos komo-lyan venni a gyakran emlegetett és éppen ezért elcsépelt-nek számító „jelszót”: biztonság mindenekfelett. Szeren-csére a jelentõs része ezeknek az eseteknek nem végzõdiktragikusan, de a sorsokat alakító, netán életet követelõ vé-letlenek közelében tartózkodni, esetleg a hatása alá kerül-ni megrázó élmény, egy életre szóló keserû emlék és ne-hezen gyógyuló testi vagy lelki sérülés lehet.

Mivel nagyon régi keletû passzióm a vadászat, az évekfolyamán nemcsak vadászkalandban volt részem, hanemsajnos néhány vadászbaleset is emlékezetessé tette szá-momra a fegyverforgatást. Az elsõ ilyen emlékem szinteegyidõs a vadászemlékeimmel. Az apámat kísértem el aházunkhoz közel indított nyúlkörben, persze nem minthajtó, hanem mint tarisznyacipelõ segéderõ – hét-nyolcéves lehettem, s én az apám mellett maradhattam mint né-zelõdõ. Szélcsendes, de hideg, hó nélküli idõ volt, rövidgyaloglás után a szilvafákkal és akácokkal szegélyezetthatári úton álltunk meg, onnét indult a vadászok és haj-


78

tók alkotta laza lánc jobbra és balra, hogy két kilométerreltávolabb találkozva a kört bezárják és az akkor még na-gyon jó nyúlállományból a megfelelõ részt kilõjék.

Általában a körben induló vadászok az egyéni vérmér-sékletük szerint viselkednek, van, aki alig várja, hogy avadászat vezetõje az indulásra fölszólítsa, van, aki az in-dulást apró kis trükkökkel késlelteti. Tóni bácsi hozzáállá-sa nagyon közel állt az utóbbihoz. Vastag télikabátjábólfélig kivetkõzve toporgott a vadászokat a körbe indítóapám közelében, de csak addig, amíg a következõ puskásindulása esedékessé vált. Mert akkorra már a várakozóklegtávolabbi csoportjánál folytatott eszmecserét. Állandóindulási készségét kimutatva már a hosszú csövû lancas-ter puskájáról a szíjat is leszerelte, a fegyverrel matatvakészülõdött, de ügyes halogató taktikájával elérte, hogyegyre a szûk létszámúra zsugorodó csoportban várako-zott. Apám intésére most már valóban õ következett a sorttovábbfejleszteni, igen, máris indulok, kiáltotta, de a beso-rolás helyett a közeli szilvafa törzsét körülnövõ sûrû bo-korba tolakodott, hogy folyékony ürülékének szabad elfo-lyást biztosítson. Ebben a tevékenységében a várakozókcsoportjából senki sem akart szemtanúi minõségben résztvenni, ám váratlanul a hátunk mögött eldördülõ lövésrelettünk figyelmesek, és végtelennek tûnõ másodpercekigtétova, tehetetlen mozdulatlanságban meredtünk a földönfetrengõ, majd vergõdve fölállni próbálkozó öregre. Apuskája, a kalapja az árokban, õ maga közben az arcát kétkézzel törülgetve, térden állva ingadozott. Végem, végemvan, nyöszörögte. Akkorra már körülfogták a szerencsét-lent, az egyik segíteni akaró lefektetni próbálta, a másiképpen talpra segítésén fáradozott. Kapkodva tépték le


79

minden ruháját a felsõtestérõl, de sebesülésnek, vérzésneksemmi nyomát nem láttuk rajta. Végül a tüzetes vizsgálateredményének maga a kárvallott Tóni bácsi is hitelt adott,mert az volt az igazság, hogy a véletlenül elsülõ puskájalövését a legapróbb testi károsodás nélkül megúszta. Sze-degette hát magára a szerteszéjjel dobált ruhadarabokat,de még nagyon reszketeg állapotban volt az öreg, az apró-pénz, ha lett volna, valószínûleg hallhatóan csilingelt vol-na a zsebében. Közben az egyik vadásztárs átadta apám-nak az öreg fegyverét, a kakasok leengedve, de a csövetlebillentve, mind a két töltényûrben patron, az egyik ter-mészetesen kilõve. Ezzel kapcsolatban viszont Tóni bácsisemmilyen elfogadható magyarázattal nem tudott szolgál-ni. Maradt hát a föltevés, hogy az öreg a kakast fölhúztaés a vizelés végett a bokorba sietve azt egy beleakadó ágelsütötte. A fagyos földhöz koppantott puskatus is elõ-idézhette a lövést, esetleg a bokor ágai mellett elhúzottfegyver kakasa az ágban elakadva hátrahúzódhatott és el-szabadulva elegendõ erõvel csapott az ütõszegre, hogy alövés létrejöhessen. A hosszú csövû puska csõtorkolata alövéskor alighanem arasznyi távolságra lehetett a kárval-lott fülétõl, arcától, hát nem csoda, hogy életveszélybenérezte magát. Ez volt az elmélete ennek a váratlan és ala-pos ijedtséget elõidézõ lövésnek, s a gyakorlati folytatásais nagyon kézenfekvõ és egyszerû volt. Amíg a fokozato-san megnyugvó, sõt már némileg magára találó Tóni bá-csinak valamelyik készséges vadásztárs néhány korty kis-üstivel növelte a még hiányos önbizalmát, apám a kiürítettpuskára visszacsatolta a szíjat, odaadta az öregnek ésmeglehetõsen hivatalos hangon lezárta a számára is kínostörténetet. Kis úr most hazamegy és a történtekrõl mélyen


80

hallgat. Az esetet a vadásztársakkal együtt megbeszéljük.Mondanom sem kell, hogy az öregben nem állt meg a szó,mert bár az útja hazafelé vezetett, az elsõ megállója akocsma lett, és váratlan, ám jól végzõdõ kalandját elõadtaa hallgatóságának, természetesen a végsõkig kiszínezve,kellõ részvétet és elismerést szerezve ezáltal. Ilyenformána fél falu még aznap tudomást szerzett az öreg végve-szélybe került életérõl, sõt az alvégen már a halálhírét köl-tötték, volt hát beszédtéma néhány napra; a kárvallottmesterlövõ a harmadik féldeci után hosszú ideig kéretle-nül is elmesélte az alaposan kiszínezett kalandot.

A következõ balesetnek a fõszereplõje, jobban mondvaa kárvallottja én voltam, és ezt a nevezetes eseményt na-gyon szívesen mellõztem volna a tapasztalatszerzés min-dennapjaiból. Azzal kell kezdenem, hogy tízéves korom-ban a szüleimtõl légpuskát kaptam karácsonyi ajándékba.Nagy szó a saját fegyver egy tízéves fiú életében. Volt márnémi gyakorlatom a fegyverforgatásban, de a nagyon isalkalmi puskázás különféle engedélyekhez kötõdött, a sa-ját puskámat viszont az apám ígérete szerint bármikorhasználhattam. A bármikor természetesen azt jelentette,hogy bizonyos, mindenkor betartandó szabályokat meg-sértenem tilos. Hát eljött a nagy nap estéje, s én olyan óva-tosan cserkésztem be a szobában földíszített karácsonyfát,hogy bármelyik öreg Nimród sem csinálta volna külön-ben. A puskát megpillantva örömömben talán még el isrikkantottam magam; felhõtlen, hiánytalan volt a boldog-ságom. A puska valóban kifogástalan volt, szépen feketít-ve, finoman állítható irányzékkal ellátva, viágosbarna,fegyverolajjal beitatott tussal. Az est hátralévõ részébenfegyverfogásokat gyakoroltam vele, a kipróbálásáról ak-


81

kor szó sem lehetett, sõt másnap kézbe sem vehettem,mert a karácsony a békesség ünnepe, nem való akkorfegyverrel forgolódni. Bármilyen türelmetlen voltam is,az új szerzeményem a többi lõszerszámmal együtt a szek-rényben tartózkodott.

Néhány nap múlva, az ünnepek elteltével birtokba ve-hettem a büszkeségem, és kedvemre kipróbálhattam, lö-völdözhettem vele verebekre, varjakra. A hasznos mada-rak természetesen tilalom alá estek, ugyanúgy a szomszédgalambjai is, de az igazsághoz tartozik, hogy ezt a tilalmatnéha megszegtem. Jól emlékszem egy hosszú fegyverel-kobzást maga után vonó esetre, amikor is a házunk fölöttkényelmes lassúsággal vitorlázó galambot úgy lõttembögyközépen, hogy az álmélkodó, majd a nemtetszéséthatalmas ordítással kifejezõ szomszédnak csaknem a fejé-re esett. Az apámnak egy üveg jó borába került a szom-szédi jó viszony helyreállítása, nekem pedig egy teljes hó-napig tartó fegyverbevonással kellett fizetnem a parádéslövés miatt.

Nagyon sok kedves emlékem fûzõdik azokhoz azévekhez, melyek során ezt a puskámat használhattam.Mert kiadósan használtam ám az évek folyamán, sok ezerlövést leadtam belõle, így a szerkezet óhatatlanul bekövet-kezõ kopása is hozzájárult, hogy váratlanul csaknem vég-zetes balesetet okozott.

Kellemesen langyos kora tavaszi vasárnap délelõtt volt.A régóta nélkülözött napsütés cirógatása elõcsalta a téliálomban szendergõ legyeket, és néhány méhecske is kö-rülzümmögte a rángatókút elõtti betonvályú alján langyo-sodó nedvességet, pedig csak március harmadik napját


82

mutatta a naptár. A család már a vasárnapi ebéd elköltésé-hez készülõdött. Anyám az asztalt tiszta terítõvel takarta,a konyhaszekrénybõl a vasárnap használt étkészlet darab-jait újra áttörölve készülõdött, hogy az ebédet tálalja.Apám viszont az addig elodázott borotválkozásra készült,az arcát már beszappanozta és egy üvegpohár belsejébenborotvapengét élesített. Engem viszont nagyon csábított ajó idõ, és mivel úgy számítottam, hogy a közösen elköl-tendõ ebéd kezdetéig van még némi idõm, hát fogtam alégpuskámat, néhány szem lõszert és indultam ki a kertbe.Azaz mentem volna, de a szomszéd fiú szintén az udvaru-kon téblábolt, így jókorát füttyentve hívtam, hogy jöjjönmihamarabb, még néhány karlendítéssel is sietésre ösztö-nöztem. El is indult, és én reá várva megtöltöttem a lég-puskát, a tusát a lábam mellé a földre engedve. A követ-kezõ másodpercben bódító szédüléssel küszködve, hiá-nyos öntudattal térdeltem az udvar földjén, a tenyeremretámaszkodva s értetlenül nézve a földön heverõ puskám-ra meg az elõttem gyorsan nagyobbodó vértócsára. Csaklassan tudatosult bennem, hogy megsérültem, hogy aföldhöz koppantott puskám elsült és a golyó eltalálta ajobb szememet. Megjegyzem, a lövés hangját nem hallot-tam, és fájdalmat egyáltalán nem éreztem, csak lüktetõforróságot a jobb szememben, mellyel természetesemegyáltalán nem láttam. Föltápászkodtam és bevánszorog-tam a konyhába, mondanom sem kell, hogy véres arcom-mal riadalmat okoztam. Szegény anyám hangos jajveszé-kelésben tört ki nyomorúságos külsõm láttán, és borotvál-kozó apám is jókora vágást ejtett az arcán a megdöbbe-néstõl. De pillanatok alatt mozgásba lendültek körülöttema dolgok; apám hideg vizet öntött a lavórba, anyám pedig


83

néhány vastag törülközõt hozott a szekrénybõl; az igazatmegvallva a vízpad fölötti tükörbe nézve magam is meg-ijedtem a látványtól. Görcsösen behunyt szemem mögülszéles sávban ömlött a vér, végigfolyva az arcomon, kabá-tomon, de még a cipõmbe is jutott belõle; egyre növekvõvértócsában álltam, ám a mosdás után az arcomra szorítotttörülközõ a vérzést fokozatosan elállította. Apám csak ezután törölte le az arcáról a vérrel keveredõ szappanhabot;kicsit rendbe szedte magát, mert a sebesülésemmel mie-lõbb kórházba kellett jutnom; gyors megbeszélés követ-kezett, mi legyen, hogyan legyen... Legkézenfekvõbbneklátszott Nagymagyarra menni, ott van orvos, aki elsõse-gélyben részesíthet és fõleg van mentõautó, amely a po-zsonyi állami kórházba szállíthat. A nagyma-gyari utat azakkori lehetõségek szerint kellett megoldani: az apám ke-rékpárjának a csomagtartóján kuporogtam végig a négykilométeres utat. Sérülésemet szemügyre véve, dr. Sutera,ahogyan várható is volt, a mielõbbi kórházba jutásomatszorgalmazta; amíg a mentõautóra várakoztunk, apám rá-kérdezett, fogok-e látni a sebesült szememre? A szó nél-küli, tagadó fejcsóválásra bizony össze kellett szednem amaradék lelkierõmet, hogy a rám törõ kétségbeeséstõl fölne ordítsak. Akkor tudatosult bennem, hogy a hátralévõéletemben félszemû nyomorék leszek, hogy valószínûlegföl kell adnom a családunkban nemzedékrõl nemzedékreszálló erdész-vadász hivatást, a szórakoztató jó könyvekolvasását és egyáltalán, hogy nagyon nagy bajban va-gyok. Szerencsémre a mentõautó hamar megérkezett, ésfél óra múlva már a pozsonyi állami kórház szemészetiosztályán foglalkozott velem a vasárnapi szolgálatot telje-sítõ szemorvos. Egy szemtakaró tampon fölragasztása


84

után néhány röntgenfelvételt készítettek, hogy a lövedékhelyérõl megbizonyosodjanak; miután kiderült, hogy nemforgok közvetlen életveszélyben, a további teendõketmásnapra halasztották. Reggel népes orvoscsoport vettkörül a kórházi ágyamon, s fölváltva a szemembe villog-tattak apró lámpáikkal; a konzílium után jöttek a nõvérek,s mindkét szememet leragasztották. Mint mondták, pihen-ni, erõsödni kell a szememnek, hogy a mûtétet jobban bír-ja. Olyan voltam, mint egy hadirokkant, magatehetetlenülhevertem az ágyamon, a nõvérkék etettek, vezetgettek na-pokon keresztül. Lehangoló, lélekölõ, vég nélküli napokkövetkeztek, de valójában ezek is segítették a gyógyulá-som. A nyolcadik nap reggelén váratlan, örömteli megle-petés ért; a vizitelõ doktornõ szemembe villanó lámpáját,noha mintegy sûrû sárga ködön keresztül, de láttam; lát-tam a lámpát tartó kezet, sõt fokozatosan kibontakozott akórházi szoba berendezése is. Mondanom sem kell, erõsö-dött bennem a remény, pedig a kezelõorvosok nem is föl-tételezték, hogy a látásom visszatérõben van; a szememesetleges gyógyulásáról ugyan ejtettek néhány szót, demert a lövés súlyosan károsította, volt minek gyógyulnia.Az alulról fölfelé irányuló lövés hegyes szögben érte aszemgolyót, s szinte hihetetlen módon nem hatolt a belse-jébe, hanem megcsúszva rajta a homloküreg csontjábanállapodott meg. A hatalmas ütés azonban kettészakította aszivárványhártyát, és az elpattanó erekbõl vér került aszem belsejébe, lehetetlenné téve a látást. Szerencsére azállapotom napról napra javult, a kezelõorvosomnak is el-újságoltam az örömhírt. Alapos kivizsgálás után fokoza-tosan lekerült a szemeimrõl a látást gátló kötés. Monda-nom sem kell, hogy az öröm majd szétvetett; sérült sze-


85

mem olyan mértékben rendbe jött, hogy amikor három hétután elbocsátottak a kórházból, még szemüveg viseléséresem kényszerültem. Hatalmas adag szerencsével, vi-szonylag olcsón megúsztam ezt a balesetet, de annak a há-rom hétnek a gyötrelme egy életre az emlékezetembe vé-sõdött. Otthon az ügynek részrehajlás nélküli folytatásalett. A balesetet okozó puskát apám a puskamûvesselmegjavíttatta, és egy külföldi rokonunknak ajándékozta.Mondanom sem kell, hogy a baleset a vadászszenvedé-lyemet nem csökkentette, ha tehettem, puskáztam, va-dásztam tovább.

Néhány évvel késõbb ismét volt egy vadászbalesetem,úgy gondolom, érdemes föleleveníteni. Volt a nagyapám-nak egy nagyon régi drótcsövû lancastere. Annak idején,amikor a cseklészi Vadasban teljesített szolgálatot, az orv-vadászokkal viaskodva került hozzá a fegyver. Elmondá-sa szerint a tilosban járót észrevéve a kutyáját ráuszítvaakarta elfogni, s a terve csaknem bevált. A rárohanó ku-tyára az orvvadász ugyan rálõtt, de újabb lövésre már nemadódott alkalma, a kutya legyûrte és vadul támadta a föl-dön fekve védekezõt. Amikorra azonban a nagyapám abokros, csalitos sûrûn keresztülküzdve magát a helyszín-re érkezett, már csak néhány széjjelszaggatott véres ruha-darab és a puska maradt a helyszínen; az orvvadásznak si-került leráznia magáról a kutyát, és átjutva kerítésen márbiztonságban érezhette magát. Az igazat megvallva az ott-hagyott ósdi fegyver inkább csak emléktárgy volt; késõbbaz apám is kipróbálgatta, de szerinte sem lehetett elfogad-ható eredményt elérni vele a vadászatokon. Nagyon szór-ta a sörétet, és nem volt erõ a lövésekben. Mint affélerozsdásodó kellék még megvolt a gyerekkoromban is, és


86

ha megkértem a nagyapámat, hát töltött hozzá néhány fél-patront, azokkal kezdtem a sörétlövõ gyakorlataimat. Ter-mészetesen csak felnõttek felügyelete mellett használhat-tam az öreg dupla csövût; bölcsen elõrelátó nagyapám abal csõ kakasát leszerelte, elejét véve az elkapkodott dup-lázásoknak. Szerinte így már alaposan megszelídítette, svele tarthattam néhányszor vadkacsahúzásra, sõt az elsõszalonkámat is ezzel a puskával lõttem. Természetesennincs szó húzó szalonkáról, hanem egy alkalommal, ami-kor a Duna-parti bokros alján sûrûn növõ friss csalánt ti-porva próbáltam a lénia végét elálló apám elé terelni a ba-romfit dézsmáló rókát, váratlanul a közelemben egy sza-lonka röppent fel, s mivel a lövésem irányába repült, le isesett; büszkén vittem apámnak megmutatni. A szárnyai-ból kitépett ecsettollak azonban idõvel elvesztek, az egyébgyerekkori értékeimmel együtt. Csak a hozzájuk fûzõdõ,szívmelengetõ emlékek maradtak meg.

Ezek sorába tartozik, ha más vonatkozásban is, egyszeptember végi vadkacsavadászat emléke. A Kis-Dunapartján álló hatalmas fûzfák lehulló leveleivel már a kö-zelgõ õsz üzent, az erdõ alját hellyel-közzel színes le-véltakaró borította, és napnyugtával hûvös, avarillatúpára lebegett az erdõ útjain. Tõkésrécék kis csapatokbanhúztak a fölszántatlan tarlók nyújtotta lakomára, ezekrevártunk az erdõn kívül, nagyapám egy fiatal diófa taka-rásában, én pedig egy hatalmas, a határ közepén magá-nyosan álló szilfa alatt próbáltam a récékbõl vámotszedni. Az említett öreg tizenhatos lancastert vittemmagammal, és bizakodva vártam az egyelõre még lõtá-volságon kívül forgolódó récecsapatok húzását. Még jólõvilágnál jött is egy magányos kacsa a leshelyem fölé,


87

és egy kört kanyarítva merevre feszített szárnyakonereszkedett. Nagyon gyorsan, jellegzetes süvítéssel hú-zott el a leshelyem elõtt, de én sem voltam rest, jó sokatelébe kanyarítva rálõttem, és a zsákmányom jókora toll-felhõt szórva vágódott a földre.

A találat tovább növelte az egyébként sem csekélyönbizalmamat, újratöltöttem a puskámat, ami általábanúgy történt, hogy mindkét csövet megtöltöttem, és a ki-lõtt patront kihajítva a kéznél lévõ másik, használhatat-lan csõbõl töltöttem újra. Fokozatosan sûrûsödött aszürkület, récék jócskán forogtak a leshelyem körül, detisztában voltam fegyverem még megbízható hordtávol-ságával, ami nem volt több húsz-huszonöt méternél –hát vártam türelmesen. Végre egy kis csapat felém kö-zeledett, leszállni szándékozva; alig húztak öt-hat métermagasan. Közelembe érve máris dörrent a lövésem.Méghozzá hatalmasat. Egyben hatalmas láng lobbant aszemeim elõtt, és forró, szúró ütést éreztem az arcomon.Rémülten dobtam el a puskát, nagyon frissen élt még azemlékezetemben az elõzõ balesetem emléke. Elõször atenyeremmel, utána zsebkendõvel töröltem az arcomat,és megkönnyebbülve észleltem, hogy vérzésnek, sebe-sülésnek nincs nyoma. Egyetlen apró karcolás nélkülmegúsztam a csõrobbanást, viszont napokig tartó fülzú-gás kínzott.

A nagy dörrenés hallatára ott termõ nagyapámmal márközösen vizsgáltuk a puskámat. A csõ tetején, csaknemközéptájon, négy centiméter hosszúságú és fél centi szé-les szakítás nyílt, alig arasznyira a csövet tartó bal kezem-tõl. Otthon a petróleumlámpa fényénél tüzetesen szem-ügyre vettük a hasznavehetetlenné vált fegyvert, és meg-


88

állapítottuk, amit már régen tudtunk: az egyébként is vé-kony falú csöveken jól látható horpadás éktelenkedett, ottszakította szét a lövés.

E horpadás keletkezésének a történetét sokszor hallot-tam. Szolgálatát végzõ nagyapám a határt járva fölszólí-tott egy trágyát terítõ falubelit, hogy a vele a határba ki-surranó, ott hol egerészõ, hol pedig nyulat ûzõ kutyájátkösse meg. Az óhajt tett követte, a kutyatulajdonos a nad-rágjából a szíjat kihúzva a Bodrit a kocsikerékhez kötöt-te, de a térdére csúszó gatyában nem tudott a munkájávalmegfelelõen foglalkozni, ezért a nadrágszíj visszakerült ahelyére, viszont az eliramodó kutyát nagyapám mindentovábbi nélkül agyonlõtte. Az odarohanó, a kutya kimú-lásán, de fõleg az emberi méltóságában magát sértve ér-zõ, vasvillával hadonászó trágyaterítõ jókora ütést mért avédekezésképpen elébe tartott puskára. Mire föl nagy-apám a trágyától maszatos csöveket beletörölte a támadóbajuszába, méghozzá olyan erõvel, hogy az ordításra nyí-ló szájából néhány, a bagórágástól elszínezõdött, deegyébként egészséges foga is kiesett. Ez volt a csövek be-horpadásának a története; a kutyalövés és az utána követ-kezõ atrocitás a bíróságon folytatódott, méghozzá anagyapám sikerével, de az már egy más történet. Ez volthát az elõzménye, hogy az öreg mordály elunta a sanyar-gatást, és alaposan rám ijesztett. Az öreg szende mosoly-lyal a bajusza alatt kézenfekvõ megoldásként felajánlot-ta, hogy a visszaszerelt bal kakassal ismét üzemképes ál-lapotba hozza az öreg lõszerszámot. Akkor számomraimponáló volt a könnyedség, ahogy túltette magát ezen akellemetlenségen. Mindenesetre jót nevettünk a bizarr öt-leten – a puska végleg használaton kívülre került. Szó


szót követett, oldódott az ijedtséggel vegyes feszültség, sén érdeklõdve hallgattam az öreg vadászbalesetekkelkapcsolatos élményeit.

Nagyapám külsõkakasos lancaster puskája szinténgondot okozott egy alkalommal a cseklészi Vadasban.Alig néhány hónapja költözött kevés ingóságával az újszolgálati helyére, amikor is egy éjszaka a házközeli ólbanhízókacsák ijedt lármázása ébresztette. Rókára gyanako-dott, hát csak lenge pizsamában lépett ki a kamra kis ab-lakán, természetesen lövésre kész puskával. A ház sarkamögül kikémlelve nem rókát, hanem embert vett észre,éppen befejezték a kacsák áthelyezését a ketrecbõl egy bõzsákba. Az Állj vagy lövök! fölszólításra bezzeg nekiló-dultak, természetesen más-más irányba. Nagyapám a lé-nyeget szem elõtt tartva a kacsákat cipelõ alak után ro-hant. Sûrûbe érve elvesztette szem elõl az üldözöttet, de arohanás okozta hangok alapján igyekezett a nyomábanmaradni. Közben a puskájával hárította félre az útjába ke-rülõ gallyakat. Váratlanul lövés dörrent az ágak szövevé-nyébe gabalyodott fegyverbõl, és nagyapám meglepetésétijedelem váltotta fel a menekülõ irányából érkezõ hangosjajgatás hallatán. Tehát sebesülés lett a hajsza vége; rövidkeresgélés után az ijedten hápogó kacsák is elõkerültek,de a tettes sérülése dacára is kereket oldott.

Nagyapám másnap annak rendje és módja szerint acsendõrségen jelentette a balesettel végzõdõ lopás törté-netét, de orvost, kórházat lõtt sebbel senki nem keresettföl, tehát nyilvánvalóan a sebesülés jelentéktelen lehetett.

Az évek folyamán az ügy feledésbe merült, jobbanmondva háttérbe szorították az orvvadászokkal történõtalálkozások, amelyek néha fegyverhasználatig fajul-

89


tak... Mint gyakran az életben, a kacsalopásra is évekmúltán, véletlenül derült fény. Rokonlátogatás alkalmá-val a Cseklészen tartózkodó nagyapámat a kocsmábanegy itallal megvendégelõ ismeretlenrõl kiderült, hogynagyon is régi ismerõsök. Az elemelt kacsák ürügyén.Meg a tizennyolc szem három és feles sörét kapcsán,melyeket az emlékezetes éjszaka után egy alkalmi fel-cser bicskával piszkált ki a tolvaj hátából. Gondosan vi-gyázott rájuk, hogy egy megfelelõ alkalommal vissza-adja õket – ha lehet, még többet is, természetesen pus-kából kilõve; az évek folyamán azonban jobb belátásrajutott, és most az eltelt idõ által megszépített emlékkéntcsupán beszédtémaként került terítékre.

Nem kell tizennyolc szem sörét ahhoz, hogy maradan-dó emléket hagyjon; bõven elegendõ egy rossz helyre csa-pódó sörét is. A csenkei gyümölcsösben terveztünk fácán-vadászatot azon a novemberi napon, de elõtte Csörge alatthajtottunk meg egy, a gyümölcsössel határos repceföldet.Két csoportra oszolva kezdtük a vadászatot, vonalba fej-lõdve röptettük a fácánokat a gyümölcsös felé, ahol aztána parádés hajtások következtek. Nem volt nagyobb a rep-cetábla ötven hektárnál, de fácán nyüzsgött benne tán ezeris. Csapatokban keltek és húztak a gyümölcsösbe, demessze elõttünk, egyelõre lövésre nem is gondolhattunk.Néhány vadásztársunk, közöttük Gyula öcsém is, elöl ol-daloztak, hogy a fácánok ki ne szökdössenek; õk már el-érték a madarakat, jó néhány szép lövésben gyönyörköd-hettem, amíg tétlenül ballagtam a hajtás kezdetén. Néhaelõttünk is fölröppent néhány, a végsõkig lapuló fácán,sõt, ahogy túljutottunk a hajtás közepén, már mi is egyregyakrabban lövéshez jutottunk. Egyik közeli vadásztár-

90


sam a puskája csövével a combig érõ, haragoszöld repce-szárakat ide-oda hajlítva keresett maga elõtt. Észrevette alapuló rókát, fölé hajolva akarta elejteni, gyors duplát ki islõtt közvetlen közelrõl, csak úgy porzott a lövések becsa-pódása; de nem talált, mert Róka, róka! kiáltással mutattaa menekülõ ravaszdi irányát. A koma tisztában volt ahelyzettel, eszébe sem jutott, hogy elõre, a gyümölcsöskerítése felé meneküljön, vagy az oldalt álló puskásokatszerencséltesse a mutatkozásával. Valószínûleg már jó né-hányszor végigfutotta a hajtást. De visszafelé törve semvolt szerencséje, a repceszár mozgása elárulta menekülé-se irányát, és rövidesen két vadásztárs borzolgatta a bun-dáját, a találatot megállapítandó. Egyre szaporább lett alövöldözés, némelyik felelõtlen vadásztárs az alacsonyanelõre húzó kakasokra is gátlástalanul tüzelt, pedig oldaltálló társaink kétszáz méteren belül voltak, s az már az ap-ró szemû, két és fél milliméteres sörét használatánál is ve-szélyes lehet. Néhány kakas kelt a hajtás szélén, jócskántúl voltak a sörétlövés határán, de egypár akarnok tûz alávette õket, persze eredménytelenül. Oldalozó öcsém célbavette ugyan a közeledõ kakast, de hirtelen elfordult, és azsebkendõjét elõszedve az arcát törülgette. Azonnal el-múlt a vadászkedvem, legföljebb remélhettem, hogy nemkomoly a baj. Alig gyõztem a hajtás végét kivárni, utánasietve törtettem a vadászok gyûrûjén keresztül. Gyulaszótlanul mutatta a „szerzeményét”. Egyetlen sörétszemcsapódott az arcába, de a szeme világát csaknem kioltot-ta. A jobb szeme alatt csapódott az arccsontba, s onnan le-pattanva egy centis véres barázdát hagyott maga után.Nem volt súlyos a sérülés, a véletlennek köszönhetõen.Gyula látszólag nyugodtan vadászott tovább, de könnyû

91


elképzelni, hogy nagyon is felemás érzéssel forgatta apuskát azon a napon. Bár a kedélyek lecsillapodtak, Gyu-la néhány napig a kék szín összes árnyalatában pompázómonoklit viselt sebesülése emlékére.

Befejezésül pedig hadd idézzem apám fegyverhaszná-lattal kapcsolatos balesetét, amely szintén nincs híjával amindenkor betartandó szabályok elmulasztásának. Né-hány napig tartó havazás után erõs hideg következett, deaz erdész munkája ilyenkor sem szünetelhet. A favágókirányítása, a vadetetõk ellátmányának a föltöltése és ahozzá tartozó feladatok elvégzése nélkülözhetetlenné te-szi a gyakori erdõjárást. Természetesen a huzamosan sza-badban tartózkodó erdõjáró alaposan ki van téve az idõjá-rás viszontagságainak. Egy alkalommal az erdõt bejáróapám az erõs hidegtõl és a hozzá társuló széltõl teljesen el-gémberedve, összefagyva érkezett haza. Dermedt ujjait ahajába dugva várakozott az elõszobában, hogy némileghasználhatóvá melegítve õket, a puskáját kiürítse. Hétlö-vetû elõagyszános ismétlõ winchestert használt, s hozzá-látva a patronok kiszedéséhez, az elébe leülõ vizslát félre-zavarta, hogy a fegyvert biztonságos irányba, a föld feléfordítva üríthesse ki. A kutya a parancsra engedelmesen ahelyére feküdt, de apám reggelit készítõ lánytestvére akamrába igyekezve ellépett elõtte, szintén akadályozvaapát a tevékenységében. A kamrába belépõ húga után aligzáródott be az ajtó, amikor apám elgémberedett ujjaival aravaszba kapott, s a mennyezetrõl a padló irányába tartópuskacsõ a kilincs magasságába emelkedve eldördült. Be-leremegett az egész ház, apám letaglózva meredt a kam-raajtó közepén tátongó hüvelykujjnyi belövésre. Meg voltgyõzõdve, hogy a kamrában lévõ testvérét a lövés eltalál-

92


ta. Szerencsére a kamra ajtaját rémült gyorsasággal kilökõhúga sértetlen volt, pedig az ajtót átütõ lövés tégla- és va-kolatporral töltötte meg a helyiséget. Lélekjelenlétét visz-szanyerve a melegedni betérõ favágók azon állítását, hogya házból lövés hallatszott, apám már kategorikusan tagad-ta. Csak azon csodálkozott, hogy az égett puskapor szagá-ra senki nem figyelt föl. Fölöslegesnek tartotta holmimendemonda születését, de többé a házba töltött fegyver-rel be nem lépett.

93


94

Október

Alig egyórás autózás után a stomfai benzinkútnál letéreka Kis-Kárpátokban erdészkedõ barátom, egykori osztály-társam otthonához vezetõ útra. A város utcái még kihal-tak, csak néhány, autóbuszra váró alak toporog a megállókörnyékét megvilágító lámpák fényében. Keresztülhajtokegy, a hegyek tövében szendergõ kis falun, és rövidesen¼uboš barátom hatalmas lucfenyõk alatt álló háza udvaránparkolom le a gépkocsimat. Elmúlt már a vénaszszonyoknyara, és itt a hegyek között kifejezetten hûvös van, a házmellett csobogó patak tiszta, de nyirkosan hideg levegõ-vel tölti meg a szûk völgyet. Az üdvözlés után ¼uboš amunkahelyi elfoglaltságára hivatkozva kimenti magát avezetõi szerepkör vállalása alól. Fakitermelés folyik arészlegemen, nagy ilyenkor a lótás-futás, hiszen tudod –dörmögi nem nagy meggyõzõdéssel. Bemutatja a kísérõ-met, a vadászterület kiváló ismerõjét, akit egyébként jónéhány éve ismerek. Vadásztunk már együtt a Csallóköz-ben apróvadra, és itt a Kárpátokban disznóhajtáskor ta-pasztalhattam hozzáértõ ténykedését. Most a vadásztársa-ságunk részére engedélyezett dánbikára vadászhatok a se-gítõ közremûködésével. Fero nemcsak szenvedélyes va-dász, hanem alkalmanként szabadidõvel bõven rendelke-zõ élsportoló is, valószínûleg ezért esett rá a választás,hogy a vadászaton kísérõm legyen.

Rövid megbeszélés után magunkra aggatjuk a szüksé-gesnek vélt fölszerelést, és friss gyalogtempóban indu-lunk a még sötét erdõ útjain. Tökéletes a csend körülöt-


95

tünk, csak az elõrehaladásunkkal okozunk némi zajt.Messze elhallatszana a dámbika barcogása ebben a csend-ben – valószínûleg messze vagyunk a bõgõhelyüktõl. Sut-togva a várható esélyekrõl kérdezem a kísérõmet, de ahallottak nem túl biztatóak. Elmondása szerint nem voltideje kellõképpen fölkészülni a vadászatra, nem fogunkbiztosan megfigyelt bikára vadászni, hanem a barcogóhe-lyek körül cserkészve választunk ki egy megfelelõenszemrevaló agancsost.

Így már jobb színezete van a dolognak. Némileg isme-rem is a vadászterületet, a téli disznóhajtások alkalmávalláttam itt dámvadat szinte fölös számban. A derengés máraz oszlopos bükkök koronájában bujkál, de az erdõ aljátmég szürkeség üli. Fölérünk a hegytetõre, öreg bükkös te-rül el az út mindkét oldalán, az aljuk ligetszerûen teleszór-va mogyoróbokrokkal. Dámbarcogás itt sem hallatszik,ám Fero szerint régi, bevált bõgõhely a környék; érdemeslesbe állnunk.

Berendezkedünk egy terebélyes mogyoróbokor takará-sában, magunkra szedjük a gyaloglás alatt fölöslegesséváló, most azonban jólesõen melegítõ ruhadarabokat.Úgyszólván teljesen kivilágosodik, s valóban megérte vá-rakoznunk: a közelünkben egy dámbika rázendít jellegze-tes, röfögésszerû nászdalára. Nagyon közelinek tûnik ahangja, ám egy ideig láthatatlanul legénykedik; végül abokrok között mozgolódó tehenei elárulják a hollétét. Aleshelyünk jó, a szelünk úgyszintén, a dámok gyanútla-nok, pedig alig vannak távolabb ötven méternél. Végre abika is megmutatja magát, eddig valószínûleg fekve pi-hente ki az éjszaka fáradalmait. Ami engem elsõsorban ér-dekel, az agancsa; meglehetõsen közepes, a szárai ugyan


96

elég hosszúak vagy talán csak hosszúnak látszanak, merta lapát rajtuk alig kéttenyérnyi. Könnyen meglõhetném,amint a kacérkodó tehenei között ácsorog, de a döntés jo-ga és persze a felelõsség a kísérõmé. A vad már elvonuló-ban van, amikorra összegzi a látottakat. Gyenge, haddmenjen, találunk jobbat is. A dámok eltûnnek egy hajlatalján lévõ sûrû fiatalosban.

Mi is szedelõzködünk, és most már hegynek le,kefesûrû fiatalosok között vezet az utunk; alig negyedórásgyaloglás után ismét elárulja egy bika a hollétét, röfögõhangoskodása vezet nyomára. Fûvel benõtt, jókora tisztá-sokkal szabdalt a hegyoldal, a szélükön ereszkedünk ahang irányába. Rövidesen észrevesszük a napfürdõzõ cso-portot, a tisztás szélén fekvõ bikát és körülötte három-négy tehenet. Fejdísze szerint a bika az elõbb látott is le-hetne, de míg amaz fekete mezben parádézott, ez vörös,fehérrel foltos. Távolabb is esik, száz-százhúsz méterrebecsülöm a távolságot, a hétszer hatvannégyes mauserem-nek nem okozna gondot, valószínûleg egy jó lövéssel si-kerülne helyben marasztani. Az aprólékos távcsövezésután mégis kegyelmet kap, Fero szerint a fejdísze gyenge,de továbbfejlõdésre alkalmasnak ítéli, hát irány a követke-zõ barcogóhely. Hosszan tartó, gyors iramot diktál a derékvadászcimbora, látszik, hogy kitûnõ a kondíciója. Jó egy-órás, futásnak is beillõ gyaloglás után mérsékeljük a tem-pót, patakkal átszelt völgyfenékre érünk, az oldalak ismétöreg bükkerdõvel borítva, aljnövényzet nélkül, csupánfrissen hullott levélszõnyeg borítja, és a ritkán álló törzsekakár százméteres kilátást is engedélyeznek. A patak egy-hangú, halk csobogása elnyeli az erdõ neszeit, a társam ki-váló hallása azonban kiszûri a számunkra érdekes, sõt kí-


97

vánatos dámbarcogás távolról érkezõ, leheletnyi hangját.Az én hallásom bizony jóval gyengébb vagy legalábbisgyakorlatlanabb, jó száz métert megyünk a hang irányába,amikorra kétséget kizáróan felismerem a dámbikabarcogását. Rövid gyaloglás után azonban a vadászterülethatárát képezõ erdei úthoz érünk. Fero ugyan biztat, hogyaz ott szolgálatot teljesítõ erdész jó barátja, és a bikáraugyan nem vadászhatunk, de megnézhetjük. Bennem vi-szont tudatosul, hogy már jól benne járunk a délelõttben,és annak ellenére, hogy nagyvadat megfigyelni is élmény,ama véleményemnek adok hangot: vadászva nézelõdjünk.

Visszamegyünk tehát és folytatjuk az utunkat a patakfolyásához igazodó ösvényen. Kísérõmet lehangolta aminden diplomatikus sallangot nélkülözõ észrevételem,néhány percig szótlanul ballagunk, de a hegyoldalból azösvényünkre ereszkedõ és felénk közeledõ dámbika látvá-nya fölvillanyoz bennünket. Alkalmas vastag fatörzs taka-rásába húzódunk, távcsöveinkkel alaposan szemügyrevesszük az egyre közeledõ gavallért. Tehenek nélkül, úrinemtörõdömséggel, meg-megállva ténfereg, én már leku-porodva, lövésre készen, szabad szemmel gyönyörködömbenne. Nincs messzebb hetven-nyolcvan méternél. Azagancsa szemrevaló, az eddig látottaknál erõsebb. Egy vé-leményen vagyunk a kísérõmmel. Halkan súgva lövésrebiztat. Óvatosan, kerülve a fémes kattanást, kibiztosítom apuskámat, és a fa törzsén megtámasztva a céltávcsõ tüské-jét az álla alá, a nyakára vezetem; már azon vagyok, hogyodagyújtsak, mostanra a távolság alig ötven méter, de abika elunja a céltalan ácsorgást és jól hallható nyögésselleheveredik. Fekvõ nagyvad lövését tiltja a vadászetika,és az ilyen közeli, mozdulatlanul szendergõ vad lelövése


98

nélkülözné a vadászat minden kívánalmát. Elkeserednevadászszívem, ha bármikor is eszembe jutna elejtésénektörténete. Valami nagyon hasonlót gondolhat Fero is, merthirtelen változtat a véleményén. Ne lõj, még fejlõdni fog,hagyjuk.

Bebiztosított puskám a vállamra kerül és pár percesgyönyörködés után elõlépünk a bükkfa takarásából, hogyfolytassuk utunkat. A bika nekilódul a hegyoldalnak, ésnéhány másodperc múlva elhalkul ügetésének nesze. Párszáz méter után letérünk az ösvényrõl, és nekifordulunkaz emelkedõnek. Talpunk alatt ropog a száraz levél, nemsok értelmét látom a cserkelésünknek. Szép az ilyen öregbükkerdõ, a kifogástalan, sudár, ezüstszín törzsek, a barnalevéltömeg a közé bõven szóródott makkal kedvelt tanyá-ja a dámnak, és a nyomok, túrások alapján könnyen kikö-vetkeztetem, hogy a vaddisznók is szorgalmasan látogat-ják a csemegét kínáló erdõaljat. Nézelõdöm, a túrások al-ján jól kivehetõ vadnyomok nagyságából próbálok a gaz-dájuk milyenségére következtetni. Csak felületessen fi-gyelek haladásunk irányába, de ha történetesen csupaszem vagyok, valószínûleg akkor sem veszem észre aközeledtünket már bizonyára az indulásunk óta éberen fi-gyelõ dámbikát. Vagy netán napfürdõzõ pihenése közbenleptük meg? Egy biztos, ahogy a sekély mélyedésbõl föl-kelve a hegyoldalnak indult; az elsõ pillantásra szembe-tûnt, hogy a trófeája nagyságrenddel erõsebb az eddig lá-tottaknál. Ha megáll, lõdd – jött az utasítás, de világos voltelõttem, hogy az alig száz méterrõl fölriasztott vadnakesze ágában sem lesz megállni, bár a ritkán álló fák közötttávolodva a mauserem teljes tárját rálõhettem volna. Acéltávcsõ tüskéje a nyakától a faráig végigpróbálgatja,


99

amíg eltûnik a dombtetõn. Hát ez bizony nagy falat lettvolna! Elébe vágva az eseményeknek, a helyi vadásztár-saság egyik tagja a barcogás utolsó napjaiban terítékrehozta ezt a kiváló, ismert bikát, és a következõ évbenNyitrán megrendezett országos vadászati kiállításon meg-kapta az aranyérmet. Amíg a domb tetejét elérjük, megbe-széljük a látottakat, kísérõm a trófeát mindenképpen ér-mesnek ítéli, én pedig meglehetõsen lehangolva bóloga-tok az eszmefuttatására.

Odafönt egy kidõlt fatörzsre telepedve tarisznyátbontunk, és evéssel csillapítjuk az izgalmunkat. Hidegkacsasült, aranyszínûre pirított tepertõ puhára sütött ka-csamájjal, végül pedig ízlés és befogadóképesség sze-rint puhára fõzött és gyengén füstölt szalonna a kínála-tom. Fero, városlakó lévén, fejét csóválja a pazarlás lát-tán, de számomra dámvadra vadászni ünnepnap a javá-ból, illik, hogy megadjam a módját; az is az igasághoztartozik, hogy a háztájiban nevelt baromfi számomrasokkal elfogadhatóbb a húsipar dobozolt vagy füstölttermékeinél. Komótosan eszegetünk, majd a bicskáin-kat becsattintva lustálkodva pihenünk vagy fél órát.Bennem ugyan újra ébredezni kezd a vadûzés utánivágy, de rövid kitérõvel a kísérõm közeli hétvégi házá-hoz indulunk, hogy az étkezésünket teázással fejezzükbe, sõt pár órás pihenõt tartsunk.

Utunkat egy völgynek tartó nyiladékon folytatjuk,jobbról sûrû bükkös fiatalos, balról öreg lucfenyves áll,hellyel-közzel megszakítva bokros, szederindás tisztá-sokkal. Jó tempóban nyújtjuk a lépést lefelé, és szintebelegyalogolunk a fenyves szélén turkáló, majd szerte-ugró vaddisznók vegyes kondájába. Két koca és jó né-


100

hány malac nyargal körülöttünk. Az egyik malac meg-torpan egy kiszáradt bokor mögött, azt kapom célba, dea kapkodva, szinte célzás nélkül odadobott lövésem tel-jesen elhibázza. A dörrenésre ismét jókora riadalom,ide-oda futkosás támad, elõttünk a lénián megtorpanómalacra a kísérõm hajt oda egy gyors lövést, ám a bár-gyún bennünket bámuló süldõ sértetlenül menti az irhá-ját; jól látom a lövés becsapódását, a mellsõ lába mellettcsapódik a földbe. Erre a dörrenésre bezzeg észbe kap atársaság, másodpercek alatt eltûnnek a puha tûlevelek-kel borított erdõaljban. Az én lövésemet egy vastag fa-törzsben találjuk meg; mindkét lövésünk ékes példájaaz elkapkodott, kihasználatlan lehetõségnek. Ehhez va-lóban nincs mit hozzáfûzni, vigyorogva konstatáljuk afelsülésünket.

Teázásunk nem is nyúlik túlságosan hosszúra, aligegy óra múlva ismét az erdõt járjuk, méghozzá a hétvé-gi házak közelében barcogó bikára cserkelünk, állítólagévek óta használt barcogóhelyen hangoskodik. Meg istaláljuk rövidesen, nagyon sûrû gyertyános fiatalosbannyögdécsel, néhány tehén forgolódik körülötte, de a bi-kának csak az ide-oda imbolygó agancsát látom. Köze-líteni próbáljuk, ám a tehenek észrevesznek, néhányroppanás és eltûnik az egész csapat; igaz, nem mennektúl messzire, néhány perc múlva ismét halljuk a bikabarcogását, rá is cserkelünk, de a tehenei éberek na-gyon, a bikát már megpillantani sem sikerül, végleg el-tûnnek a közelünkbõl.

Mély erdei úton ismét hegynek indulunk. Meglehetõ-sen hosszúra sikeredik a menetelésünk, nem látunk, nemis hallunk dámvadat, az utunkat mindkét oldalról sûrû fi-


atalos szegélyezi, minimális betekintést engedélyezve afürkészõ tekintetnek. A mélyút fokozatosan alig járt csa-pássá szelídül, és amikor azt hiszem, hogy már a háborí-tatlan mély erdõt járjuk, a fiatalost fölváltó magas erdõfái alatt hétvégi házakat pillantunk meg. Néhány kutyafogad bennünket, mérges csaholásuk barátkozó farkcsó-válásra vált, a kísérõmet ismerik, így utunkra engednek.Nem ismerem a vadászterületnek ezt a részét, nem tu-dom, hányadán állunk a vadászattal, lehet, hogy faluszé-li talponállóban állapodunk meg. Itt kell megemlítenem,hogy a vendéglátóm vadászterülete meghaladja a négy-ezer hektárt, hegyvidéki erdõ úgyszólván az egész, bo-lyonghatunk benne kedvünkre. És semmi aggodalom,szó sincs holmi sûrûn lakott településrõl, az erdõ mélyénvagyunk, még hallatszik a csendet néha megzavaró ku-tyaugatás, mégis két ácsorgó dámbikát veszünk észre. Azegyikük vörös, foltos, a másik fekete, mégis békés egyet-értésben sétálgatnak az öreg bükkfák ritkán álló törzseiközött. Mentesek a fajfenntartás ösztönével járó erõfitog-tatástól, hangoskodástól, jó kondícióban lévõ, kényel-meskedõ sihederek. Az agancsuk nemhogy a lapátos, demég a kanalas szintet sem éri el, a kísérõm mégis egyi-kük meglövésére biztat. Kérdésemre, hogy a lelövés azengedélyem terhére írandó vagy netán ráadásként érten-dõ, nem tud egyértelmû válasszal felelni, ezért a puskámismét kilövetlen marad. Pedig alig hetven-nyolcvan mé-terrõl kínálják magukat. Otthagyjuk hát õket, de alig in-dulunk el, az egyik bükkfa tövébõl muflonkos bukkan elõés igyekszik elfelé tõlünk, ám nem a szokásos rugalmasszökelléssel; csak botladozó vánszorgásra telik az erejé-bõl. A bal mellsõ lába tehetetlenül, harangnyelvként ka-

101


limpál. Pillanatnyi tétovázás után a kísérõm fölszólításá-ra célba veszem, és az eddigi jólesõ csendet darabokra tö-ri a mauserem lövésének hosszú morajlása. Visszafogottörömmel ballagok a leterített vadhoz, hogy megszemlél-jem a nagyon is félkész csigáját. Meglehetõsen széles ál-lású a szarvak terpesztése, a hosszuk alig haladja meg azötven centimétert. Lövésemmel a további vadászati lehe-tõség véget ért; a kost kizsigereljük és dorongra kötve azautóval járható út közelébe cipeljük. A felhõtlen égboltonmár számos csillag ragyog, amikor a ¼uboš barátom ud-varán álló hûtõhelyiségbe berakjuk.

A következõ hétvégén nem tudtam a vadászaton résztvenni, és rá egy hét múlva már véget ért a dámvadak ná-sza. Az erdõ csendes volt, akár a falu farsang után, a bá-lozók a fáradalmaikat pihenték, a sebeket gyógyították.Egyetlen dámbikával találkoztunk az erdõt járva, de an-nak a küzdelemben az egyik agancsszára a szemág fölöttletört, a kísérõ erdész lebeszélt a meglövésérõl, bízott ben-ne, hogy jobbat találunk. Nem találtunk sem jobbat, semrosszabbat, azt az egy bikát láttuk az egész napos cserke-lésünk alatt. Így aztán dámbika elejtése nélkül fejeztem bea vadászatot ezen a kitûnõ nagyvadas területen.

102


103

Az õzbak

Rövid, langyos éjszakák után a harmatdús, hûs hajnalokata hihetetlen töménységû akácillat édeskésen idegzsongítóáradata önti el. A frissen kaszált rétek száradó szénáját fe-hér takaróként borítja a már hervadtan lehulló virágok tö-mege, és az árokpartokon a gyorsan érõ vadeper kívána-tosan pirosló fürtjei kínálkoznak. Bár a vadeper nekem iskívánatos, az öreg botlóakácokkal ritkán, szinte parksze-rûen díszített réten szívesen tartózkodó vad közül fõleg afácánok csipegetik, igaz, õk inkább a hangyabolyok hiá-nyában. A reggeli harmattól csatakos bundájú nyulak isszívesen szárítják és szedik rendbe itt a külsõjüket, azõzek is elõszeretettel csipegetik e részen az elérhetõ akác-lombot és a galagonyabokrok gyenge hajtásait. Könnyenmegközelíthetõ magaslest építettünk az egyik terebélyesakácfa koronájába, s én már-már bizalmas ismeretségbekerülök a reggelenként napfürdõzõ vaddal. Minden alka-lommal van látnivaló, a számomra mindenkor érdekesvadmozgás a vadászterületünkön kárpótol a vadászat si-kertelenségéért; ugyanis a reggeli lesek hõn óhajtott zsák-mánya, az itt tanyázó kapitális õzbak dörzsölt következe-tességgel kerüli a velem való, számára nemkívánatos ta-lálkozást. Magyarán, hiába a viszonylag jól áttekinthetõterep, a bak hihetetlenül éber és bizalmatlan: mindig a biz-tos lövés határán túl mutatkozik, vagy mély hangon riaszt-va szidalmaz a zavarásért.

A napokig tartó eredménytelen kísérlet egyre kono-kabbá tesz, egyre kívánatosabbá teszi a kézre kerítését,


104

de belátom, hogy ajánlatos lesz néhány nap zavartalannyugalmat biztosítani számára. A gyakori zavarás azeddig biztonságosnak hitt tanyája elhagyására kénysze-rítheti ezt a hat-hét évesre becsült, a létért folyó küzde-lem során bõ tapasztalatokra szert tevõ bakot. Néhánynapig mindenesetre nem látogatom a tanyája környékét,van több lövésre érett bak is a vadászterületünkön, bárezzel a csodabakkal nem vehetik föl a versenyt.

Rövidesen kiderül az is, hogy a nyugalmat biztosíta-ni akaró jó szándékom nem érte el a célját, mert nemvettem számításba a vakáció kezdetét: a romantikus,szabadságra vágyó ifjúság agyonjárja a vad által kedvelterdõrészt. Néhány nap múlva az állandó jövés-menésláttán úgy döntöttem, hogy átmegyek a mintegy fél ki-lométer távolságra lévõ másik magaslesre. A lenyugvónap még nem érintette a Kárpátok gerincét, amikorra el-foglaltam a helyemet az új, remélhetõleg nyugodtabb,de megítélésem szerint sokkal esélytelenebb magaslesülõkéjén.

Elõttem gyommal combig benõtt, a mezõgazdaságimûvelés alól kivont tizenöt hektáros tisztás, mögöttem pe-dig akácos, kõrises öreg erdõ, sûrû bodzabokrossal az al-ján; jó vadrejtõ sûrû ez, lehet, hogy az öreg bak a sok za-varás miatt ide tette át a tanyáját. Persze rejtõzködhet amagas gyomban is; az új leshelyem megválasztása mellettszól, hogy a figyelt bak eredeti tanyáját is szemmel tartha-tom innét, bár meglehetõsen távolról. Egyelõre azonbannem sokat látok, a nyugvó nap szemembe szórja sugarait;csak a tisztás, jobban mondva a gyomos terület száz-száz-húsz méterre kanyarodó szélét figyelhetem. Kényelembehelyezkedem hát a leshelyemen, a puskámat letámasztom,


105

a távcsövemet a padra, a kezem ügyébe teszem, berendez-kedve a várakozásra...

Ám határunk ezen része sem nyugalmas; a tisztás szé-lén két iskolás tapossa a terepjáró kerékpárja pedálját aleshelyem irányába. Hangosan örvendeznek egy elugrónyúl láttán, percek alatt körülkerekezik az erdõvel szegé-lyezett jókora tisztást, majd végre csend lesz körülöttem.

Öt magaslest építettünk a tisztás peremén az ígéretes-nek tûnõ helyekre, sorra megtávcsövezem õket, tõlem aligháromszáz méterre Karcsi öcsém gallyazott fel az egyik-re; a kivételes bakot õ is jól ismeri, és a leshelye szinténesélyes: a közelében apró erdei tisztás szorul a bokros kö-zé, az õzek szívesen legelésznek rajta. Elfordulok, hogykíméljem a szememet a lenyugvó nap sugaraitól, s ekkora magasra nõtt gyomból kifelé igyekvõ rókát pillantokmeg; fölfüggesztve a mauserem, céltávcsövének tüskéjemáris a megfelelõ találati pontot keresi rajta. Oldalt po-roszkál a koma, kicsit a szügye elé irányzok, a következõmásodpercekben jókora poroszlop lövell mögötte a ma-gasba, valószínûleg jut belõle az alatta heverõ rókára is; újtöltényt ismétlek a csõbe, bebiztosítom a puskát és az ág-villába támasztom. Hát ez gyorsan ment, a biciklisták aligöt perce kerekeztek hazafelé a határi úton. A róka kitûnõhallásával pontosan követhette a távozásukat, és veszély-telennek ítélve a helyzetet, elõmerészkedett biztos rejteké-bõl; most mozdulatlanul, a leszálló szürkület leheletfinomfátylával takarva fekszik a földön.

A lövésem visszhangjával együtt enyészett el a leshe-lyemhez fûzõdõ nem túl vérmes remény, hogy az öreg ba-kot kézre keríthetem; de szándékom szerint kitartok az estleszálltáig. Jólesik a csendes üldögélés az eredményes lö-


106

vés után; a rókát, ha van esély az elejtésére, mindenkor fi-gyelmes fogadtatásban részesítem; lõttem is belõlük azévek folyamán közel százat.

Az egyre sûrûsödõ szürkületben már hazafelé indul-nék, de Karcsi még kitart a leshelyén, nem akarom za-varni, hát maradok; jobb híján az erdõszélen alacso-nyabbra nõtt gyomszegélyt távcsövezem. A tizenhat-szoros nagyítású távcsõben jól kivehetõen õzet, mégpe-dig bakot veszek észre, a gyomszárak friss hajtásait csi-pegetve kóborol elõttem, alig ötven méterre a leshe-lyemtõl. Nincsenek rossz tapasztalatai a puskadörrenés-sel, a fiatal korosztályhoz tartozik, az agancsa még afülmagasságát sem éri el, csupán ujjnyi nyársak. Az itt-tartózkodása szerint nagy a valószínûsége, hogy az öregtanyája máshol keresendõ. Érdemes volt hát a rókánakodagyújtani. Közelgõ rendezvényére szüksége van a va-dásztársaságnak, mégpedig sürgõsen, egy õzbakra, hátitt az alkalom az elejtésére, de mint általában, most ishúzódozom tõle, hogy könnyen meglõhetõ, esélytelenvadat zsákmányoljak. A bakocska nem könnyíti meg adolgomat, ráérõsen ténfereg a leshelyem körül, nem lö-vöm meg, pedig a fényerõs céltávcsõben megbízhatócélpontot mutat. Jól tudom, hogy ezt a ráérõ ifjoncot ittbármikor könnyedén megtalálom, ezért végleg elállokaz elejtésétõl. Egyelõre. És jól is teszem, mert a tisztá-son végighasít Karcsi springfildjének éles csattanása.Távcsövemben látom, hogy lekászálódik a leshelyérõl,de a zsákmányát már nem ismerem föl; talált-e egyálta-lán a lövése, nem tudom, mert a golyó becsapódásátnem hallottam. A bakocskát a lövés nem zavarta el, bármozdulatlanná meredve feszülten figyel, s csak a leshe-


107

lyemen motoszkálva, a lemászáshoz készülõdve ébred aveszély tudatára, és surran a bokrosba. Odaérkezésem-kor Karcsi a leshelye alatt ácsorgott. Mivel nem látomaz õzet, rákérdezek: Na, hol a zsákmány? Megvan –közli szûkszavúan. Elindulunk a les alatt vezetõ úton, ésalig negyven méterre a lestõl az út közepén fekszik abak. Sûrû már a homály, de az állat fejét fölemelve biz-tos vagyok benne, hogy ilyen bakot már régen lõttek akörnyékünkön. Vastag, szabályos hatos agancsa megfe-lel a legigényesebb követelményeknek is – súlya négy-százhúsz gramm körüli.

Mondanom sem kell, hogy az öreg bak elejtésének agondja megoldódott. Más bak után kellett néznem. Ki isszemeltem magamnak egy hároméves, könnyû agancsúgavallért, az õ tanyája messze esett az erdõtõl, jókora ku-koricatábla volt az otthona. Korán learatott repcetarlórajárt ki reggelente pihengetni, szárítkozni, a határi útróltávcsõvel szemügyre vehettem; nem zavartatta magát, azismerõs járt úton megszokta a mozgást és a köztünk lévõfél kilométeres távolság megnyugtató biztonságot jelen-tett a számára…

Már másnap reggel megpróbálok a közelébe jutni, aDuna-parti keskeny akácos alatt kényelmes gyalogútvezet a tanyája irányába, legalábbis az úttól való távol-ságot a felére lehet rövidíteni rajta. Gondot okoz azon-ban a pihenõ bak felé lengedezõ szellõ, mert minél in-kább csökkentem a köztünk lévõ távolságot, annál na-gyobb a valószínûsége, hogy szagot kap; ám minden-képpen érdemesnek tartom kipróbálni ezt a lehetõséget.Gondosan kerülve minden árulkodó ágroppanást óva-toskodom az ösvényen, egészen addig, amíg a bak be-


108

cserkészése megkívánja. Utána következik a neheze:sûrû bokroson és méternyi magasra növõ csalánon el-érni a tarló szélét. Ügyelve minden láb alá kerülõ kisgallyra, a csalántól alaposan összecsípve, viszonylagcsendben el is érem a tarló szélét, lekuporodom a ba-rázdába, és kifulladva bár, elégedetten nyugtázom,hogy a bak továbbra is a tarlón fekve heverészik.Nincs idõm azonban, hogy megpihenjek, valószínûlegaz irányába lengedezõ szellõ az árulómmá válik, mertfölpattanva máris nyújtja a lépést a kukoricás felé, ésezzel föladta nekem a leckét, de nagyon. Néha ugyanmegáll néhány másodpercre, de a köztünk lévõ távol-ság megfontolást kíván; kétszázhúsz-kétszázötvenméterre becsülöm a távot, és szilárd támasz híján, ül-tömben, térdemre támasztott karokkal, a kúszástólmeg az egyre fokozódó izgalomtól ingadozó puskávalvisszafogom a lõhetnékemet, és ebadtázva bár, a ba-kot lövés nélkül elengedem.

Visszaballagok az útra, közben másnapra eredmé-nyesebbnek ígérkezõ tervet kovácsolok. A kukoricatáb-la túlsó szélén, a Dunától vagy fél kilométerre néhányvénségtõl roskadozó jegenyefa tengõdik egy lapos fene-kén, alattuk sûrûre nõtt bodzabokrok az elmaradhatatlancsalánnal. Oda igyekszem, hogy a helyszínen gyõzõd-jem meg róla, érdemes-e ott leshelyet kiválasztani. Ha aszél iránya állandó marad, legalább azzal nem kell baj-lódnom, de a távolság onnan is túlhaladja a biztos lövéshatárát. Mindent egybevetve, az egyik bokor alá a jege-nyékrõl letört ágakból jól rejtett és meglehetõsen ké-nyelmes lesülést eszkábálok, és másnap a virradat de-rengését már ott várom.


109

Az elõzõ napi zavarásomat a bak elfeledte, távcsõnkeresztül észreveszem a magasra vágott tarló fölé emel-kedõ agancsos fejét. Ez eddig rendben is lenne, demessze van tõlem, talán háromszáz méterre, a biztos lö-vés határán reménytelenül túl. A szelem kifogástalan,várok hát néhány percet. Verõfényes, a harmatcseppeketa szivárvány színeiben ragyogtató napkeltében gyö-nyörködöm, a bak továbbra is kényelmesen pihen a fek-võhelyén. Én viszont lázasan gondolkodom; innét tüzel-ni egyenlõ a biztos hibázással, s bár a puskám kétszázméterre van belõve és megfelelõ támaszt is készítettemletört ágakból, elvetem ezt a lehetõséget. Kibújok a les-helyemrõl, és a sekély laposban hétrét görnyedve meg-próbálok a bak közelébe jutni. Öt-tíz lépésenként meg-távcsövezem, egyelõre gyanútlanul bóbiskol. Ötven-hatvan méter után azonban a lapos jelentéktelen baráz-dává fogy, amely legföljebb egy nyúl számára jelenthetbúvóhelyet. De most már mindegy, csak óvatosan elõre!A nyitott tarlón nem sokat fogyasztok a köztünk lévõ tá-volságból; a heverészõ bak valószínûleg meglát vagy avastag szárú tarló ropogása válik árulómmá. Már fekté-bõl felém figyel, azonnal mozdulatlanná merevedek, dehiába: fölkeltettem a gyanúját. Percekig nem mozdu-lok, ám a bak nem hagyja annyiban a dolgot. Fölpattanfektébõl, és kényelmes futással rövidesen eléri a kuko-ricatábla szélét. Ott vonul el díszelegve elõttem, de akétszáz méternyi távot a mozgásban lévõ vadra sokal-lom, nem lövök; aztán kiderül, hogy a bak inkább kí-váncsi, mint gyanakvó, mert elérve a rejtekhelyét nemtûnik el benne, hanem a szélén elindul az irányomba.Centiméterenként emelem a puskát, a köztünk lévõ tá-


volság már kétszáz méter alá csökken, és a bak egyreközeledik; attól tartok, hogy bármely pillanatban észre-vesz. Amikor megáll, odalövök. A könyököm a térdem-re támasztva, érzésem szerint pontosan céloztam. Úgylátom, hogy a bak a lövés után lehúzza magát; rövid pil-lanatokra, amíg a céltávcsõvel figyelem, mintha a faramegrogyott volna. Reflexmozdulattal új töltényt ismét-lek a csõbe, és átgondolva az elsõ találatot nagyon úgynéz ki, hogy a lövésem hátracsúszott. Üldögélve vároknéhány percet, Pista barátom díjnyertes, vérebvizsgávalrendelkezõ német drótszõrûjében bizakodom, hogy abakot a kórórengetegben megtalálja. Már indulni aka-rok, hogy a találat helyét szemügyre vegyem, de a va-dászatom nem várt módon folytatódik; a bak a szó leg-szorosabb értelmében a fejét a kukoricásból kidugvakörbeleskelõdik, s engem ismét nem pillant meg. Elõ-bújik, és kényelmes futással, közvetlenül a kukoricaszá-rak mellett felém közeledik. Céltávcsõvel kísérem amozgását, s amikor megáll, ismét odagyújtok. Lövé-semre felém fordul, s szinte szoborrá dermed, valószí-nûleg elmenekülne, de mögötte, a Duna-parti fák közötthosszan morajlik a lövésem visszhangja, így tétováziknéhány másodpercet, hogy menekedjen. Én is megder-medek, a hibázásom teljesen nyilvánvaló, ám hamarföleszmélek, villámgyorsan ismétlek, és a céltávcsõ tüs-kéje a szemközt álló bak szügyén állapodik meg. A ta-lálat hanyatt löki, de néhány lépéssel bevonszolja magáta zöld ingoványba. Nagyon gyorsan játszódott le azegész, és bennem a lehangoló, nagyfokú értetlenséghezbizony jó adag szégyenérzet is társul. Nézegetem a mel-lettem heverõ, csillogó rézhüvelyeket, ez a három kilõtt

110


töltény igencsak silányítja a lõtudásomat; pedig a hibamáshol, az elõkészületben keresendõ. A helyszínen mégcsak lehetõségnek tartom hajnali készülõdésem figyel-metlenségeit, ám otthon kétséget kizáróan meggyõzõd-hettem róluk…

Hajnalban kíméletes csendben szedelõzködtem, mel-lõzve minden zörgést és fölösleges villanykapcsolgatást,kerülve a pihenõ család mindennemû zavarását; az utcaivilágítás beszüremlõ gyér fényénél öltözködtem, és mivela bõrtárcámban hordott golyós töltényeimbõl hiányzottnéhány, kiegészítettem a szekrényben lévõ dobozok egyi-kébõl; ám ekkor három darab kilencgrammos lövedékkelszerelt töltény került a tárcámba és melléfogás-sorozatomtovábbra is folytatódott; a puskát megtöltve ezek a tölté-nyek kerültek a tárban fölülre. Ezekkel azonban száz mé-terrõl jó tizenöt centis magaslövése van a puskámnak, a ti-zenegy grammos lövedékkel belõtt találati ponthoz ké-pest. Télen róka elejtésre használom a könnyebb lövedé-keket, melyek õzbak lövésére szintén megfelelõek, ámLaci barátom vaddisznóvadászatra invitált a Losonc kör-nyéki erdõkbe, ott pedig már a nehezebb lövedék a meg-felelõbb. Az õzbak vadászatát alaposan tönkretettem a lõ-szerek összecserélésével, pedig a bakom ott feküdt a ku-koricás szélében; hiába forgattam oldalról oldalra, csak azutolsó, a harmadik lövésem találta el; magasan, a nyak tö-vén hatolt be és bordák mögött kilövést képezve átütötte abak testét.

A zsákmány tehát minden hosszabb keresgélés nélkülmegkerült, az agancsa vékony szárú, világosszürke,gyenge trófea volt, és ha eszembe jut elejtésének törté-nete, társul hozzá egy kis önvád is. Mert a fiatal, az „én

111


bûnöm” bak trófeája nem lett volna az enyém, ha azöregebb, éberebb és ravaszabb korosztályhoz tartozik –nem vált volna a hajnali figyelmetlenségekkel indulóvadászatom zsákmányává. A vadászat, legyen bármi-lyen, kifogástalan, gondos hozzáállást igényel.

112


113

Szeptemberi rókák

Elmúlik a nyár. Napközben még szórja a melegét, a fé-nyét, hogy palástolja a gyengeségét, de reggelente márhûvös harmat üli meg a mélyedéseket, árokpartokat, aliglehet megkülönböztetni a dértõl, az erdõ fái alatt halknesszel gyûlik a hullott levél. Még szembetûnõbben mun-kálkodik a múló idõ a megmûvelt határban, a megrop-pant, foszladozó levélzet alig takarja a cukorrépa katonássorait, az arasznyira nõtt lucerna sötétzölden vegetál. Abenne gubbasztó nyulak háta elõvillan belõle, akárcsak ta-vasszal, és a kukoricatábla halkan suttogva tûnõdik szára-dó leveleivel a múló idõ felett. Pirosra érett a galagonya,jókora marékkal készítek a zsebembe a leslétrát takaró bo-korról és fölkapaszkodom az akácfa koronájába építettmagaslesre. A nyakamban fityegõ távcsövet óvatosan ma-gam mellé teszem a kényelmes üldögélést biztosító padra,a kispuskát pedig a kezem ügyébe támasztom. Elhelyez-kedve sorra kerülhetne a jéghideg harmat áztatta, zsebe-met dagasztó galagonya, de egyelõre elegem van a har-matból, amely a gumicsizmáimat csillogósra mosta, mia-latt a dõlt füvön keresztül a leshelyemhez érkeztem. Fázóslábbal vagy anélkül, a vadászambícióim meglehetõsen na-gyok. Elõttem jókora, régen fölszántott tarló, az állatte-nyésztõ telep fekáliájával bõven megöntözve, s ennek kö-szönhetõen derékig érõ parajjal és egyéb gyommal benõ-ve. Megfelelõ vadrejtõ ez a gyomos limbus, szívesen ta-nyázik benne a nyúl, az õz, s én a leshelyem magasságá-ból láthatom csapásait, tisztásait. Mögöttem, a keskeny er-


114

dõn túl hatalmas, százhektárnyi kukoricatábla, a rejtõzés-re, pihenésre vágyó vadnak kedvelt tanyája; a lapításnagymestere, a róka is biztosan itt sáfárkodik, legalábbisreményeim szerint innét vált ki a sötétség beálltával, ésidetér vissza, hogy az éjjeli vadászat során harmattól ázottbundáját napközben biztonságban megszárítsa.

Távcsövezek, nézelõdöm; a nyulak igazi hazája ez agyomos; alig bukdácsoló öklömnyi nyúlfiakat is észre-veszek, s azon tûnõdöm, boldogulnak-e az egyre kel-lemetlenebbé váló idõjárás viszontagságaival vagy va-lamelyik szemfüles róka táplálékaként végzik a létértfolyó küzdelmet. Az utóbbi eshetõségre máris figyel-meztet egy két lábra emelkedõ, magát mintegy vi-gyázzállásba merevítõ nyúl. Az eddig gyanútlanul iz-gõ-mozgó, eszegetõ nyúltársaság – csaknem húszatszámolok meg a leshelyem körül – részben eliszkol,részben láthatatlanná válik, amikorra én is észreve-szem a komát. Komát? Inkább süvölvény, beesett hor-paszú, fénytelen szõrû idei kölyök a riadalmat keltõjövevény. Tanácstalanságánál valószínûleg csak az éh-sége nagyobb, hol itt, hol ott bukkan elõ a leshelyemelõtt; a gyomban keresgél, s néha úgy tûnik, céltalanulszaladgál föl-alá. Száz-százhúsz méterre becsülöm atávolságot, kissé távolinak tartom az állandóan moz-gásban lévõ ravaszra a lövést, és az az igazság, hogy aharmat áztatta, csatakos bundájú kölyök inkább szá-nalmat, mint vadászszenvedélyt ébreszt bennem. Néhapercekig nem látom, azt hiszem, végleg távozott, samikor ismét megpillantom, tollpihéktõl maszatos po-fával, egy balkáni gerlével a fogai között oson a gyom-ból az erdõ alá. Hát ezt hogyan csináltad, kisöreg? –


115

nõtt meg az elismerésem iránta. Sõt, a kezdeti sajnála-tom is elillanóban van, akár a hajnali harmat.

A róka a zsákmányával eltûnt a bokrok alatt, én pe-dig az eddig valószínûleg pihenõ, vagy egyszerûen amagas gyomtól láthatatlan õzeket távcsövezem; meg-lehetõsen messze, a magas gyomban biztonságban ér-zik magukat, ráérõen ballagnak az erdõ, vagyis a les-helyem felé. Nyolcan vannak, suták az idei gidáikkal.Rövidesen el is tûnnek az erdõ bokrai alatt. Megket-tõzött figyelemmel távcsövezem a belátható területet,hátha megpillantom a tavasszal néhányszor itt mutat-kozó, visszarakott agancsú öreg gavallért, de ismét akölyökrókát veszem észre, valószínûleg a fél fogárasem volt elég a gerle; szorgalmasan keres tovább, ámismeretlen okból nem közelít a leshelyemhez, tehátlövésre messze van. A szelem jó, és nõ bennem a kí-váncsiság: meg tudnám-e lõni ezt a tapasztalatlankölyköt. Rókára cserkészni, ha a vadász pártját nemfogja a szerencse, általában eredménytelen vállalko-zás. Az eddig gyanútlanul keresgélõ ifjonc körbefi-gyel, az egyik takarásból a másikba oson, és a leshe-lyemtõl vagy kétszáz méterre látom utoljára, ahol azerdõbe surran. Én még a helyemrõl sem moccantamel, nem riaszthattam, de valami történt, a róka érzék-szervei kiválóak. Körültávcsövezek, fülelek, de semmigyanúsat nem észlelek. Vagyis igen, mint a pókhálóbaesett darázs, monoton, néha erõsödõ, néha halkuló zú-gásaként ér el hozzám a silókombájn ötszáz lóerõs mo-torjának a hangja, na meg az elszállítást végzõ teher-autók csörömpölése. Igen, elkezdõdött a munka, vé-get vetve a rókavadászatnak.


116

Hazafelé veszem az irányt, a kispuskát fölcserélem azötlövetû tizenkettesemre, és elindulok, hogy szemügyrevegyem a silózás elõrehaladtát. A részben beérett kukori-cának ez a fajta betakarítása nagyon látványos, a nagy tel-jesítményû gépek munkája elképesztõ, de emberségesodafigyelés nélkül a kukoricatáblát búvóhelyül választóvad veszélyeztetése nagyon nagy. A sürgõs munka, a vá-rakozó teherautók dacára a kombájnos talál pár percet egyrövid eszmecserére; nem vadászember, de a gépe elé ke-rülõ vad épségét messzemenõen szem elõtt tartja. A beta-karításra kerülõ tábla alig pár hektáros, egy elmaradt mun-ka folytatása, néhány napig a gépek máshol dolgoztak, ígya vad egy része visszatelepült a szokott, biztonságosnakvélt tanyájára. Egy-másfél óra múlva learatják és elszállít-ják a téli takarmánynak valót, én pedig úgy döntök, hogymegfelelõ helyen lesbe állok, hátha sikerül az itt tanyázórókát lövésre kapnom. Amíg eltervezem, mit és hogyan,megjelenik a szabadnapos vadásztársam, és bízom benne,hogy ketten már túljárhatunk a koma eszén. A betakarí-tandó kukoricatábla fél kilométer hosszú, de alig száz mé-ter széles, középtájon keresztben meglehetõsen mély, szé-les ívben kanyarodó lapos szeli, amely pár száz méterreegy keskeny erdõsávban folytatódik. Laci barátomnak azerdõ szélén ajánlok leshelyet, a róka valószínûleg ott pró-bál a gépek ijesztõ szorításából látatlanul eliszkolni. Én azerdõcske azon részén állok lesbe, amely a legközelebbvan a kukoricatáblához – körülbelül háromszáz méterre.A tábla túlsó végén sûrûn járt országút vezet, arra a komavalószínûleg nem menekül, de semmi sem biztos, még azsem, hogy a róka az egyelõre minden vadmozgást elrejtõkukoricásban tanyázik. Terebélyes, alacsony szilfabokrok


117

szegélyezik az erdõ szélét, elrejtõzöm közöttük, a puskátegy bokor tövéhez támasztom, néhány kilátást gátló galy-lyat félrehajlítok, így már szemmel tarthatom az egyre fo-gyó kukoricás széleit és a régebben lekaszált tarlót is. Akombájnos érti a dolgát, a keskeny kukoricást a közepénkettévágva két oldalra igyekszik a benne rejtõzködõ vadatkiszorítani, mert ha állandóan körbe kerülve aratná, azagyonhajszolt, ijedt vad nagy része a tábla belsejében tö-mörülne, és a kombájn fölaprítaná õket. Ahogy fogyatko-zik a rejtõzködés lehetõsége, egyre több fácán röppen fela gépek elõl, az erdõ felé, a rejtekhelyemhez közeledve. Aközelembe kerülõket hiába igyekszem rejtõzködõ mozdu-latlansággal megtéveszteni – némelyikük alig két-háromméterre surran el mellettem –, némi meglepett nyaknyúj-togatás után fölismernek, és már vége is az elõadásnak;hangos szárnycsapásokkal lökik magukat a levegõbe, snéhányuk visszaigyekszik eddigi rejtekébe, a kukoricás-ba. Csöppet sem tetszik, hogy én is nehezítem a menekü-lésüket, még ha akaratlanul is.

Gyors tempóban fogyasztják a gépek a kukoricatáblát,már több mint a felét elszállították a teherautók, így a ne-tán rejtõzködõ róka megjelenése esedékessé válhat. Ám is-mét fácánok és nyulak jönnek, sõt a szomszédom megje-lenik az unokájával, a leshelyem elõtt szedegetve az elhul-lajtott kukoricacsöveket. Esélyem a róka elejtésére egyelõ-re a nullára csökken, de a szomszéd szorgalmas, a táskájagyorsan telik, elballagnak anélkül, hogy a rejtõzködésemetészrevennék. Ám a róka ezalatt már fölismerte menekülé-se biztosnak vél útját, nyújtott vágtában indul a kombájnelõtt, és irány a Laci barátom által õrzött lapos. Eltûnikbenne, a túloldalán nem jön ki belõle, vagyis hosszában


menekül, csak az a kérdés, hogy az erdõ felé vette-e azirányt. Alig egy perc múlva duplázás hallatszik a cimbo-rám leshelye irányából, rövidesen kiderül az eredménye is,mert közben a kukoricás néhány sorra fogyatkozik. Mostzúdul ki belõle a rejtõzködõ vad zöme, a fácánok csapatos-tul, jóval többen, mint várható volt. Õzek bizonytalankod-nak, némelyik vakon rohan el a szûk körben lavírozó gé-pek között, egy öreg suta a gidájával nem hajlandó a szo-kott tanyáját elhagyni, utóbb már fél kilométeres kört ka-nyarítva menekülnek, de ismét visszatérnek; az ilyen vál-ságos helyzetben a vad gyakran tehetetlen. Az utolsó for-duló következik, a kombájn felénk haladva fogyasztja amaradék hat sort. Az õzek még ott szerencsétlenkednek,de rövidesen nincs tovább, az utolsó méterek fogynak;végre a suta is föleszmél, és gidástul irány a széles határ.

És csak utánuk surran ki a róka! Nyújtja a vágtát a tar-lón, nem törõdik a várakozó teherautókkal, mintha zsinó-ron húznák, egyenesen a leshelyemnek tart. A fülei lehúz-va, zászlós farka kimerevítve, bevárom vagy negyven mé-terre, amikor a lövésem eldördül; az öt milliméteres söré-tek jókora porfelhõt kavarva csapódnak be körülötte, deszámomra csak a rókát elérõk a fontosak. Hosszút gurul,meg sem moccan, és akkor szinte a legutolsó kórószálakalól kilöki a kombájn az addig kétségbeesetten lapuló har-madik rókát. Õ is az erdõ felé menekülne, eszébe sem juta másodpercekkel elõbb dörrenõ lövés helyét megközelí-teni. Irányomba érve nekihuzakodom a lövésnek, a távol-ságot jó hatvan méterre becsülöm. Csak jól elébe és egykicsit fölébe kanyarítani! Kevés, a lövésem alatta porzik.A következõnek sincs látható eredménye, a harmadik lö-vésem után eléri az erdõ szélét. De nem a négy lábán, ha-

118


nem hosszút gurulva a fûvön fekve marad. Kiürítem apuskámat, a zsebembõl elõkerül a mikroténzacskó, és azerdõ szélén terítékre rakom a zsákmányomat.

Az elsõ rókám nincs messzebb harmincöt méternél, amásik jó hatvanra fekszik. A leírtakból azonban kitûnik,hogy nem igazi róka-dupla ez, hanem kipufogógáz általkörüllengett, a minden romantikát nélkülözõ esemény.Laci is hozza az elsõnek kitörõ, de terítékre harmadik-nak kerülõ ravaszdit.

Örvendezünk persze így is, hiszen mifelénk ritkán adó-dik, szinte sátoros ünnepnek számít egyszerre három rókátfektetni a terítékre. Boldogan parolázunk, és máris nyújtjuka lépést hazafelé. Otthon egy pohár borral koccintunk a ró-kavadászat sikerére, és indulunk vissza dicsõségünk szín-helyére, most már fegyver nélkül, hogy befejezzük a vadá-szatot. Az én fölszerelésem videokamera, a Lacié pedigásó - hogy minden a helyére kerüljön: a vadászsikerünkemléke megörökítésre, a rókák teteme pedig a természetkörforgásába. Rövid fél óra elteltével indulunk hazafelé, azeddig rejtõzködõ fácánok már az elszóródott kukoricát,gyommagot csipegetik, és az õzek is az eltûnt, eddig beváltrejtekhelyüket keresik. Csak a rókák hiányoznak. Egyelõ-re. Mert nagyon életrevaló, szemfüles a fajtájuk; rövidesenészreveszi és elfoglalja valamelyikük a biztos megélhetéstnyújtó vadászterületet. Az alkonyi szürkületben, vagy aszületõ hajnal csendes óráiban elõbb-utóbb föltûnik itt a ró-ka, és vele együtt az igényes vadászat lehetõsége is.

119


120

December

Tisztálkodik az idõ, a reggeli homályt sûrítõ ködöt szét-szórja az ébredõ szél, sõt apró pelyhekben szállingóznikezd a hó. Az év utolsó napjára virrad, a hónapok legöre-gebbje rendet rak elfogyatkozó portáján. Jöhet az új esz-tendõ, megmutathatja, mit tud.

Az idõ múlásához igazodó mindennapjaink sorában akövetkezõ év bizony nagyon ritka vendég, század-, sõt ez-redforduló, számunkra, vadászok számára azonban estiglegalábbis az év utolsó társasvadászatának a napja. Hátmint rokonlelkek, az idõ végtelenébe tûnõ napok fölöttmeditálva a szokásos gyülekezõhelyünkön találkozunk,és ott már fõleg a kezdõdõ vadásznap várható eredménye-it vitatjuk meg egymás között. Fölsorakozott társaságunkláttán az motoszkál a fejemben, hogy az íjjal, nyíllal kitû-nõen bánó õseink az általunk gyakran vadászott apróvadatérdemesítették-e nyilazásra, és ha igen, milyen lehetett alövéseik találati aránya. Vagy netán hálóval, esetleg egyébfortélyokkal vámolták, szerezték meg a szükségletüket?Megválaszolatlan, ezer év távolában bolyongó gondolata-imat rövidebbre fogom; a századfordulóról viszont, ami-kor már a dédapám is ûzte a vadászmesterséget, szinte ne-héz újat mondani, általánosan ismertek a vadászirodalmatkedvelõ puskaforgató elõtt. S bizony jó néhány példaérté-kûen hasznos dolgot érdemes a jó vadászeredményekretörekedve nekünk is utánuk csinálni. Néhány akkor alkal-mazott dolgot túlhaladt ugyan az idõ, de hogy mást nemondjak, a vadászattal foglalkozó eleink emberi vagy jel-


121

lembeli szilárdsága nagyon imponáló. Természetesen mais vannak szilárd jellemû vadászok szép számban, akik avadászat írott és íratlan szabályait minden körülményekközött betartják, és bízom benne, hogy a mai vadászatnakis velük körülvéve vághatunk neki. E jeles napon rende-zett vadászatunkon csak szerény eredménynyel számo-lunk, ugyanis a vadászterületünk nagyobb részét már le-vadásztuk, e szilveszteri vadászat kifejezetten házi „ügy”,vendégek nélkül; csupán néhány szélenfekvõ határrészmegvadászását tervezzük, amit egyéb alkalommal nemérdemes sorra keríteni.

Mégis, a könnyen ébredõ és erõsödõ vadászszenvedélymeglehetõsen eredményes vadásznap lehetõségét festege-ti elõttünk egyre rózsásabbra. A társaságunkat két csoport-ra osztjuk, elindulunk. Az egyikben nyolcan, a másikbanheten vagyunk, a hozzánk tartozó hajtókkal és kutyákkalegyütt is csak szerény, hogy úgy mondjam, családi vállal-kozókként, de a tervezett kis hajtásokhoz éppen elegen.

Elõször nyúlra vadászunk egy meglehetõsen hosszú,talán két kilométeres, de alig hét-nyolcszáz méter szélesszántáson. Az egyik csoport traktor vontatta utánfutórapakol, mi pedig gyalogmenettel érjük el a kiindulási he-lyünket. A látási viszonyok jók, szemmel tarthatom a kol-légák fölfejlõdését; a csoportunk leggyorsabb gyalogosa-iból kialakítom a szárnyakat, és komótosan, ráérõ tempó-val elindulunk egymással szemben, hogy a szántásban la-puló nyulak menekülési útját elvágjuk. A gyaloglás a fa-gyos, úgyszólván hó nélküli szántáson nagyon nehézkes,a sietésre ösztönzésem dacára az egyik szárnyat képezõtársaim szinte velem egy vonalban ballagnak, így bizonymeglehetõsen távol állunk attól, hogy a szembe jövõ tár-


122

sainkkal bezárt alakzatot képezzünk. Vagyis a vadászat-hoz való hozzáállás nagyon „ünnepi”, tartok tõle, hogy anyulak ezt a rést kitapasztalják és a vadászatunk eredmé-nye gyengécske lesz. Pedig van ám nyúl a szántásban,egyre-másra pattannak föl és keresik a kiutat, az óvato-sabbja sikeresen menekül, százötven-kétszáz méterenkéntvan egy-egy puskás, most a hajtók kvalitásán múlik, hogyeléjük tudják-e terelni a vadat. A hozzáértõ hajtó már jóelõre rámozdul a kitörni készülõ nyúlra, így csak a vadá-szon múlik, hogy távolinak vagy meglõhetõnek ítéli-e ateljes erõbedobással rohanó futóbajnokot. Gurul ám azilyen jól eltalált nyúl, hogy öröm nézni! Nálam is próbál-kozik az elsõ, a hajtóm érti a dolgát nagyon, rá is szaladoknéhány métert, az ösztönös távolságbecslés szerint kicsittávolinak tartom, de megpróbálom. Lövésem a száguldónyúl alatt porzik, nem kapott belõle egy szem sörétet sem.Pedig Karcsi testvérem biztatására 3,7 milliméteres söré-tet használok. A következõ lövésem viszont már megfelelaz elvárásnak, a nyúl hányja is rendesen a hengerbuckát.Lövök még néhány nyulat, és nem gyõzök csodálkozni,hogy a be nem záródott körben mennyi nyúl cikázik a ki-utat keresve. Ám hamarosan megtalálják a menekülésirányát. Most már bezzeg fölélednek az eddig nagyon isráérõ társaim, és nyújtják a lépést, de amikorra a kör be-zárul, a nyulak jó része sértetlenül menekül. Esik még jónéhány lövés, a hajtóm négy nyulat cipel, Csaba, a szom-szédom három nyúllal szaporítja a terítéket az elõagyszá-nos tizenkettesével, de a nyúlkör terítéke végül is csak ti-zenöt példány; megítélésem szerint lõhettünk volna ötve-net is, ám ma nem bánom, nálunk a szilveszteri vadászatalkalmával arra törekszünk, hogy minden résztvevõnek


123

jusson a terítékrõl valamilyen vad, s erre a kilátás megvana kihasználatlan nyúlkör dacára is.

Hajtóstul, kutyástul fölszállunk az utánfutóra, mert akövetkezõ hajtást vagy három kilométerre kezdjük, s ígygyorsabban odaérünk, bár a nyitott platón néhány orr-csepp is megjelenik az utazásunk alatt. A meghajtandó te-rület tölgyes, akácos fiatalos, sûrû erdei fenyvessel szegé-lyezve. Az alig nyolc-tíz hektáros erdõcske öreg botlóaká-cokkal ritkán benõtt laposban folytatódik, melynek az al-ja sûrû galagonyás és bodzás, kitûnõ vadrejtõ – szívesentanyázik benne a fácán, az õz, néhány nyúl is akadhat itt,de bennünket fõleg a fácánok érdekelnek.

Ismét két csoportra oszlunk, az egyik csoport elállja amagasra nõtt gyommal szegélyezett lapost keresztben át-szelõ utat. Mi, többiek pedig tovább döcögünk a Kis-Du-na partjával határos sûrûség széléig. Vonalba fejlõdve tör-tetünk a sûrûn keresztül, egy-egy puskás képezi a szárnyata vonal szélén. Én a hajtás jobb sarkán maradok, Pista ba-rátomat elõre küldöm oldalozni, ez a sûrû jó nyulashely,bízom benne, hogy a kimenekülõkbõl – õszi mélyszántásszegélyezi ezt az erdõrészt – lõ néhányat. Nyulak helyettazonban õzek jönnek, hat-nyolc példány; riadt, gyors vág-tában rohannak el mellettem, és pillanatok alatt eltûnnek aszomszéd vadászterület irányába. Ismét ropogás, törtetésközeledik, most nem õzek, hanem egy õz, de az sem a ma-ga lábán, két kimerült hajtó cipeli izzadtan viaskodva asûrûséggel. Kérdésemre, hogy mi is történt, a válasz elég-gé meglepõ. A többiekkel menekülõ, jó erõnlétben lévõõzsuta olyan erõvel rohant a vékony fatörzsek között,hogy az egyiket érintve azonnal a nyakát törte. A fiúknakkést kölcsönzök, hogy a szerencsétlenül kimúlt vadat


124

rendbe rakják, én pedig sietve fölzárkózom a hajtás sarká-ra. A vonal közepén esik néhány lövés, de ebben a sûrû-ben nehéz biztos találatra kapni a kelõ kakasokat, a reméltnyulakból pedig egy sem teszi próbára a lõkészségemet.Fára fölgallyazott fácánkakas riadózik, valószínûleg rókaoson a sûrûben. Biztos az erdei távíró, a hajtás túlsó szé-lén fölhangzik a kiáltás: Róka! Pista elõttem vastag akác-fa törzséhez lapul, ott a legnagyobb az esélye, hogy ahangtalan lelépés nagymesterét lövésre kapja. Zajos szár-nyalással jókora fácáncsapat tornássza föl magát a levegõ-be, többsége elõre, a hajtás irányába igyekszik. A nagyobbrészük tyúk, az elõzõ vadászatokon puskaport szagolt ka-kasok szinte kivétel nélkül hátra, ki a hajtásból igyekez-nek. Lövésemre az elsõ a fejét hátra csapva, kemény kop-panással vágódik a fiatal akácfák közé. A következõ lövé-semet a hajtóm hangos „róka” kiáltása megakasztja, kö-zöttünk átsurranva igyekszik a koma biztonságba helyez-ni magát. Nincs messzebb húsz méternél, a sûrûn álló fákközött és a dróthálón keresztül odadobott lövésem fölbuk-tatja, de hangosan keseregve még vergõdik az avaron; arohanvást odaigyekvõ hajtót leállítom, s a következõ lövé-sem végleg leteríti.

A hajtás túlsó széle már kiért a sûrû végére, így akarat-lanul is elénk terelik a rejtõzõ vadat. Ismét kel néhány fá-cán, egy kakast kilövök közülük. A hajtók egymást biztat-va tiporják, zörgetik a sûrû maradékát, valamelyikük ész-reveszi a lapuló rókát. Ismét fölharsan a rivalgásuk, rövi-desen pontot tesz utána Pista lövése. Hajtóm a rókával ésa két kakassal földíszítve leplezetlen büszkeséggel lépdelmellettem; Pista hajtója a vastag akácfa tövébe fektetizsákmányukat, az enyém is odakerül. Hát ez sikerült, rá-


125

zok kezet a társammal. Rövid pár percig szemrevételez-zük õket, és amikor már kigyönyörködtük magunkat, ki-surran a harmadik, az eddig hidegvérrel lapuló ravasz.Nagy a kapkodás, de mindenfelé ember áll, nem lehet lõ-ni, a róka pedig másodpercek alatt eléri a lapos alját, taka-rásba kerül, a lövés lehetõsége végleg elmúlt.

Rendezem a sorainkat, és indulunk tovább. Pista is-mét elõttem oldalaz, nem lépünk tán százat sem és a ró-ka ismét kitör oldalt a hajtásból, mégpedig ott, ahol azerdõ melletti szántást alig két-három hektáros gyomosváltja föl, abba surran. Én semmi értelmét nem látom, deoldalozó társam a hajtójával együtt keresi benne, perszeeredménytelenül. Az imént lövött rókája volt a tizedikebben a vadászévben, rókazsákmánya természetesen bír-ná még a szaporítást, hát hagyom, hadd szórakozzon.Elõrenyomuló vonalunkat lehetõleg egyenesen tartvaigyekszünk tovább, a botlófák alatti bokros azonban hi-hetetlenül sûrû, az alatta bujkáló puskások lövési lehetõ-sége helyenként a nullával egyenlõ. Bizalmunkat most aleálló társainkba helyezzük. Lövöldöznek is szaporán,én a sarkon ballagva lövéshez jutok; egy lógó lábú ka-kas vitorlázik hátra, meredeken ereszkedõ siklórepülés-sel húz a ritkán álló fák koronái között, az elsõ lövésselel is hibázom, a következõ eltalálja, jókora tollfelhõ ka-varog körülötte, ahogy az ágak közé vágódik és fönn-akad a botlóakác csonkokkal teletûzdelt, nem túl magastörzsén. A hajtómnak elõ kell szednie a fára mászás tu-dományát, hogy elérje. Amikorra sikerül leszednünk,vége van a hajtásnak. A kollégák sajnálják az elszalasz-tott harmadik rókát, én pedig örülök az általam lövöt-tnek, és örömömben ott helyben elajándékozom a haj-


tómnak, ha érdekli, hadd vigye, a prémjét kidolgoztatvamaradandó emléke lesz a közösen lövött rókánkról.

Ismét fölgallyazunk az utánfutóra, és irány a következõhajtás. Itt is fácánokat céloz az érdeklõdésünk, vonalbafejlõdve vadkenderrel sûrûn benõtt aljú akácost hajtunk.Nem sok mondanivalóm van róla, nem jutok lövéshez,mindössze két kakas esik, de fölverünk két erdei szalon-kát; hogy mit keresnek nálunk ilyen zimankós idõben,nincs elképzelésem. Megsüvegelem hûséges kitartásukat,de az is lehetséges, hogy a ráérõ lustaságukat jutalmazoma kalaplengetéssel. Mindegy, jelenlétükkel színesítik ahajtás egyhangúságát.

Délutánba hajlik az idõ, amikor az utolsó hajtáshoz so-rakozunk. Ismét galagonyabokrokkal sûrûn benõtt, kes-keny, de meglehetõsen hosszú lapost vadászunk. Most aváltozatosság kedvéért ránk hajtanak a kollégák. Négytársam elállja az alig száz méter széles lapos alját, két pus-kást elküldök a lapos túlsó felére oldalozni, én pedig a sû-rû másik oldalát szegélyzõ vetésen foglalok állást. Esiknéhány lövés a hajtás kezdetén, utána azonban jó ideigcsend van, nem mozdul a vad sem a hajtásban, sem a kör-nyékén. Kissé hosszúra sikeredik a csendes várakozás, dea hely kipróbáltan ígéretes, hát bizakodva posztolok a ve-tésen. Az elõre küldött hajtóm néha sokatmondóan muto-gat a bokrosba, de én, mivel vagy ötven méterre állok aszélétõl, nem láthatok oda, ám nem is szükséges. A ket-tõnk között kiiramodó nyulat hiba nélkül fölbuktatom, denagyon csendes a hajtás, a kanyarulatban már föltûnnek afelénk közeledõ társaink. Rövidesen láthatok egy parádéslövést, Reni, a vadásztársaságunk egyetlen hölgytagja ma-gabiztosan fölbuktatja az erdõ alól kiigyekvõ nyulat, de

126


nem érek rá tovább nézelõdni, az eddig elõre szaladó fá-cánok szinte egyszerre kelnek, ilyenkor igyekezni kell alövéssel. Természetesen csak akkor, ha van rá alkalom,mert hiába a megfeszített figyelem, a kakasok következe-tesen elkerülnek, a fölöttem elhúzó tyúkoknak pedig nemeshet bántódásuk. Nézõje, hogy úgy mondjam, mellék-szereplõje vagyok a finálénak, mert az elvárásnak megfe-lelõen kakas is van szép számban, a hajtás végén jó né-hány remek lövést láthatok, sõt végakkordnak felém is ki-húz egy, a már többiek által alaposan fölgyorsított kakas,de akkorra már olyan közelségben állunk egymástól, hogyhárman is rápuskázunk. Valamelyikünk lövése alaposanmegtépi, jókora tollfelhõ lebeg a találat helyén, de nemesik le, hosszú siklás után eléri a vetést szegélyezõ gyo-mos bokrost; a hajtóm fejcsóválva indul utána, kiürítem afegyverem tölténytárát, és gyalogmenetben indulunk aközeli lövöldéhez.

A hajtók már javában készítik a terítéket, amikorra amegtalált kakassal megérkezik Feri, a fõhajtó. A teríték el-készül, apró máglyákat gyújtunk a két oldalán, és ahogy avadászregula elõírja, fedetlen fõvel tisztelgünk a terítékenfekvõ vad elõtt. Negyvenegy darab nyúl és fácán, megle-hetõsen szerény eredmény az apróvadas területen, habár akét róka is színesíti a teríték értékét. Ám a legfontosabbaz, hogy minden résztvevõ számára eredményes vadász-napot kínált a Csallóköz vadbõsége. Hajtónak és vadász-nak egyaránt jut vad a terítékrõl, és a sokéves hagyomány-hoz hûen díszlövést adunk a távozó év tiszteletére. Utánaa vadásztársak egy üveg jófajta pezsgõt kapnak a vadász-társaság vezetõségének a jókívánságai kíséretében és be-fejezzük az év utolsó közös vadászatát. Vagyis nem egé-

127


szen, mert Laci barátom terepjárója már a házam elõtt vá-rakozik, szûk baráti körben vadkacsázni megyünk. Gyorsuzsonna elköltése után máris indulunk, a rövid téli nap ké-sõ délutánba hajlik, sietni kell, hogy a mára tervezett elvá-rásnak teljes egészében megfeleljünk. A ráérõ nyugalom-mal folydogáló Kis-Duna pihentetõ nyugalmat áraszt, föl-keresünk a partján néhány ígéretes helyet, lövünk is pártõkésrécét, és a leszálló alkonyatban elballagunk a partonlévõ, némi kényelmet biztosító padjainkhoz, hogy a vízrebehúzó récéket ott fogadjuk. A szûk medret szegélyezõhatalmas jegenyék fölött kóvályog néhány récecsapat, avíz csendes csobogásával keveredik a réceszárnyak süvöl-tése, a környéket betölti az egyre szaporább dörgés, villo-gás, de ennek már semmi köze a vadászathoz.

Induljunk haza. Szilveszter van, ezredforduló, ünnepel-jünk.

Utána azonban vadásszunk.

128


Képmelléklet


130

Mózes Csaba és Attila

Szarvasbika a terítéken; balról az elejtõ, Kovács doktor


131

Õzbak a terítéken, a szerzõvel. Ökörmezõ

Közösen lõtt rókánk. Gazdag Ildikó mérnök


132

Nagyvadászat terítékénél felsorakozva; 172 nyúl. Helyszín: Lövölde

A hajtás végén ifj. Nagy A reggeli les vége; ifj. Gazdag


133

Decemberi zsákmány; Gazdag Roland, ifj. Gazdag József

Bak a terítéken; Gazdag Gyula


134

Kettesben a „komával” Róka, fácán; Mikóczi Ferivel

Nyúlzsákmány Vaddisznó a terítéken, balról azelejtõ, Kovács doktor


Gazdag JózsefA vadászat varázsa

Elsõ kiadás

Felelõs kiadó: Hodossy Gyula

Felelõs szerkesztõ: Kulcsár Ferenc

Nyomdai elõkészítés: Lilium Aurum

Nyomta: Valeur s.r.o.

Kiadta: Lilium Aurum, Dunaszerdahely–Dunajská Streda

ISBN 80-8062-217-5


Számomra a természet szépsége és benne avadászat lehetõsége jelenti az élet teljességét.Hûséges és elkötelezett híve vagyok a vadász-területnek a metszõen hideg januárban zajlórókanásztól a friss havon érkezõ, karácsonytálmodó december kínálta nyúlvadászatig. Él-mények tárháza a vadászesztendõ, ezt nem le-het megunni. Mert nincs holt szezon, csak holtterület. Igyekszem ötvözni a vadászat techni-káját és etikáját, így sikeredik egy-egy ünnep-nap a szorgos hétköznapok között. Amikor pe-dig eljön a számadás ideje, az emlékeimbõl föl-elevenítek az Olvasó számára is néhányat.

A szerzõ

Sk


a vadÆszat varÆzsa.qxd 2005. 05. 06. 13:41 page 1mek.oszk.hu/02700/02738/02738.pdf · 05. 06....

Documents