a világ az iskolában - unp.hu · a világ az iskolában – tanulmányok a globalizációról...

A világ az iskolában

Tanulmányok a globalizációról tanároknak

A világ

az iskolá

ban

Tanulmányok a globalizációról tanároknak

Szerkesztôk:Koppány JuditUdvarhelyi Éva Tessza

Grafika, tördelés: Kiss Maja

Kiadó:Artemisszió Alapítvány1016 Budapest, Mészáros utca 10.Tel./Fax: 06 1 413 65 17E-mail: [email protected]

Nyomdai munkálatok:Szó-Kép Kft.1158 Budapest, Késmárk u. 24-28.

© Hajduk Annamária, Koppány Judit, Melegh Attila, NagyGabriella, Simonyi Borbála, Szántó Diana, Udvarhelyi Éva Tessza

© Artemisszió AlapítványBudapest, 2009.

ISBN 978-963-06-7816-2

A kiadvány az Iskolák a világért c. projekt keretén belül valósult meg.

A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadványban található tartalomért minden felelôsség az Artemisszió Alapítványt terheli.

Tartalom

1. Elôszó

2. A kötet szerzôi

3. GlobalizációSzántó Diana

4. A globalizáció és MagyarországMelegh Attila

5. Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ: az egyenlôtlenségek rövid történeteSzántó Diana

6. Globalizáció és migrációHajduk Annamária

7. Okoz-e éhezést a kereskedelem?A nemzetközi mezôgazdasági kereskedelmi rendszer hatása a fejlôdô országokraKoppány Judit

8. Magyar kistermelôk a globalizálódó európai agrárpiaconSimonyi Borbála

9. Globalizációkritikus mozgalmakUdvarhelyi Éva Tessza

10. És mit tehetünk mi…?Nagy Gabriella

11. További források

12. Tárgymutató

4

6

8

16

24

32

44

52

60

74

82

86

1. Elôszó

A globalizáció nem csupán elvont fogalom, hatásaival mindennapiéletünkben számtalan alkalommal szembesülünk. Magyar állam-polgárként például nem csupán Magyarországon, de az EurópaiUnióban is szavazati joggal rendelkezünk, életkörülményeinketimmár hazai és uniós rendelkezések egyaránt szabályozzák. Turis-taként bejárhatjuk az egész világot, de legalábbis az internet segít-ségével virtuálisan bebarangolhatjuk azt. Mindennapjaink soránegyre gyakrabban kerülünk kapcsolatba külföldiekkel, munkahe-lyünkön, családunkon, barátainkon keresztül. Fogyasztóként azáruk széles tárházából választhatunk, melyek közül számosat avilág túlsó felén állítottak elô – elég, ha csak a mindennapi élelmi-szerekre, ruházatunkra, elektronikai cikkeinkre gondolunk. TV-nézôként, rádióhallgatóként a globális médiaipar termékeivelkerülünk kapcsolatba, akár a brazil szappanoperákról, akár a zeneikínálatról beszélünk. Nyilvánvaló, hogy a huszadik század másodikfelétôl fogva az áruk, az információ és emberek áramlása korábbannem látott mértéket öltött, melynek következtében a világ népeiegyre inkább kölcsönös függésben élnek.

A világ tehát látszólag kisebb lett a globalizációnak köszönhetôen,de egyben bonyolultabbá is vált, hiszen a globalizáció számos, ellent-mondásos gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai hatássaljár. Míg a világ gazdasága, gazdagsága nô, addig egyre nagyobba szakadék a szegények és a gazdagok között. A kultúrák sosemlátott keveredése mellett felerôsödnek a nacionalista, vallási, etnikaiés politikai fundamentalista mozgalmak. A technológiai fejlôdésmellett mindennap egyre aggasztóbb környezeti katasztrófákrólhallunk. A demokrácia világméretû térnyerése miatt a hagyomá-nyos politikai berendezkedés elveszteni látszik szerepét, a nemzet-állam egyre több feladatát a piac, illetve nemzetközi szervezetekveszik át. A globalizáció tehát megkívánja, hogy teljes komplexi-tásában, minden ellentmondásával együtt vizsgáljuk.

A világ az iskolában – Tanulmányok a globalizációról tanároknakcímû kötet célja, hogy rövid áttekintést adjon a globalizációnak agazdaságot, politikát, és társadalmi életet érintô egyes hatásairólmind a nagyvilágban, mind Magyarországon. Elsôsorban arrakívánjuk felhívni a figyelmet, hogy ezek a világot átszövô jelen-ségek, folyamatok hogyan érintik az emberek mindennapi életétitthon és a világ különbözô pontjain. Az egyes témákat feldolgozófejezetek a fogalmak tisztázásával, a globális folyamatok elem-zésével, valamint a jelenkori globalizációban jelentôs szerepetbetöltô nemzetközi és hazai intézmények és szervezetek tevé-kenységének bemutatásával iránytût kívánnak adni az olvasókezébe e komplex téma pedagógiai feldolgozásához.

Kötetünk elsôsorban pedagógusoknak szól, de fiatalok iskolánkívüli nevelésével foglalkozó szakemberek, képzôk, ifjúsági munká-sok is haszonnal forgathatják. A pedagógusok, nevelôk kivételezettés egyben felelôsségteljes helyzetben vannak, mivel munkájuksorán sok fiatallal találkoznak. Képzôi és nevelôi feladatuk, hitval-lásuk megkívánja, hogy munkájuk során ne csupán ismereteketadjanak át, de egyben segítsék a jövô generációjának tagjait, hogyfelnôttként eligazodjanak, és helyt tudjanak állni ebben az ellent-mondásokkal terhes világban. Mindemellett feladatuk, hogy a fia-talok fel-, és elismerjék a jövô iránti felelôsségvállalás és atársadalmi szolidaritás értékeit. A mai fiatalok gondolkodásmódja,cselekedetei határozzák meg, hogy milyen lesz a harmadik év-ezred. Ennek alakításában a tanárok és más fiatalokkal foglalkozószakemberek aktívan vesznek részt, osztoznak a közös felelôsség-ben a jövôt illetôen mind magánemberként, mind pedig szak-

Elôszó • • 4

értôként. Az egyén személyes fejlôdése, fejlesztése mellett a világravaló nyitottság és a jelenségek, folyamatok kritikus elemzése, vizs-gálata teszi a fiatalokat képessé, hogy természeti, gazdasági ésemberi környezetünk alkotó szereplôivé váljanak, és mindezekfejlesztése az iskola és az iskolán kívüli nevelés feladata is.

Ezt az oktató-nevelô szemléletmódot képviseli a globális nevelés.A globális nevelés célja, hogy felhívja a figyelmet cselekedeteinkglobális következményeire és hatásaira, ezzel hozzásegítve minketahhoz, hogy kilépjünk mindennapi világunkból, és megismerjük aminket körülvevô emberek hétköznapjait, akár szomszédainkról,akár távoli kontinensek lakóiról legyen szó. A világban zajlófolyamatok jobb megértésén túl a globális nevelés célja, hogyérzékenyebbé tegye a fiatalokat a társadalmi igazságosság és azemberi jogok kérdéseire és felvesse a globális társadalmi felelôsséggondolatát.

Jelen tanulmánykötet ehhez szeretne segítséget nyújtani. Az egyesfejezetek a globalizáció különbözô aspektusait vizsgálják meg, anemzetközi fejlesztés kérdéskörétôl kezdve a migrációs trendekenát a mezôgazdasági kereskedelemig. A fejezetek önmagukban isátfogó információt nyújtanak, de egymással összevetve is számosérdekes párhuzamot fedezhetünk fel. Egy-egy összefüggés többtanulmányban, más és más témákkal kapcsolatban is felbukkan.

A kötet az Európai Unió által támogatott Iskolák a világért címûprojekt keretein belül jött létre, melynek célkitûzése, hogy aszegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos témákat bevezesseaz iskolai oktatásba, és így hozzá járuljon az igazságosabb Észak-Dél viszony kialakításához. Mivel a projekt a fejlett (északi) és fej-lôdô (déli) országok közötti kapcsolatokat és függôségeket amezôgazdasági termékekkel folytatott kereskedelem példájánkeresztül illusztrálja, a mezôgazdaság témaköre jelen kötetben ishangsúlyosan jelenik meg. Mindemellett elengedhetetlennekéreztük, hogy a globalizáció hatásait a lehetô legsokrétûbb módontárgyaljuk, így a mezôgazdaság mellett foglalkozunk a globalizációtövezô gazdasági, politikai és kulturális kérdésekkel is. Ezen belülkiemelten kezeljük a globalizáció Magyarországra és a fejlôdôországokra gyakorolt hatását, illetve a migráció témakörét. A kötetszándékoltan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az elemzésekentúl cselekvési alternatívákat is felmutasson mind közösségi, mindegyéni szinten. Természetesen a tárgyalt témák korántsem fednekle mindent: többek között a városiasodás, a fegyveres és etnikaikonfliktusok, valamint a klímaváltozás témakörei is szorosan össze-függnek a globalizációval. A jelen kötet terjedelme azonban nemteszi lehetôvé, hogy minden egyes témával kiemelt módonfoglalkozzunk, így kötetünket kiindulópontnak és egyben kedv-csinálónak is szánjuk. A kötet végén található olvasmányjegy-zék segítséget nyújt abban, hogy az olvasók hol és hogyantehetnek szert további információra.

A kötet nyolc tanulmányt tartalmaz. Az elsô fejezet (Globalizáció)bemutatja a globalizációt övezô vitákat és elemzi a globalizációpozitív és negatív hatásait. A második fejezet (A globalizáció ésMagyarország) a globalizáció tükrében értelmezi az elmúlt 20-30év olyan magyarországi történéseit, mint a kapitalista átalakulás,az európai uniós csatlakozás, a migránsok megjelenése, valaminta jobboldali radikalizmus felerôsödése. A harmadik fejezet (Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ: az egyenlôtlenségekrövid története) a globalizáció fejlôdô országokra gyakorolt hatásá-val foglalkozik, bevezeti a fenntartható fejlôdés fogalmát, és

hangsúlyozza a fejlett és fejlôdô országok közötti valódi partnerségiviszony fontosságát. A negyedik fejezet (Globalizáció és migráció)a globalizáció sajátos kísérôjelenségét, a nemzetközi migrációt,annak okait, valamint a befogadó és kibocsátó országokra gyako-rolt hatását veszi górcsô alá, kitérve Magyarország sajátos hely-zetére is. Az ezt követô két tanulmány (Vajon a kereskedeleméhezést okoz? és Magyar kistermelôk a globalizálódó európaiagrárpiacon) a mezôgazdaság szerepét elemzi a világban ésMagyarországon, kitérve arra, hogy a jelenlegi kereskedelmi éstermelési rendszer milyen hatással van kistermelôk és agrár-gazdálkodók millióira. A Globalizációkritikus mozgalmak címû tanul-mány számos, a globalizáció jelenlegi formájával szembefordulótársadalmi megmozdulást mutat be és átfogóan elemzi a mozgal-mak képviselôi által a jelenlegi világrenddel kapcsolatban megfogal-mazott kritikákat, a globalizáció által felvetett problémákat. A kötetutolsó fejezete (És mit tehetünk mi…?) azt vizsgálja, hogy milyeneszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy mind magánem-berként, mind pedig tanárként magunk is aktívan részt vegyünk avilág alakításában és praktikus tanácsokat ad azzal kapcsolatban,hogy a fenntarthatóság elvét miként fordíthatjuk le gyakorlati csele-kedetekre mindennapi életünkben.

A tanulmánykötet szerzôi antropológusok, szociológusok éspedagógusok, akik mindannyian témájuk szakavatott ismerôi éstöbbségben maguk is nem-formális keretek között fiatalokkalfoglalkozó szakemberek. A kötet elején megtalálható a szerzôkrövid önéletrajza.

A kötet végén tárgymutatóban gyûjtöttük össze a globalizációvalkapcsolatos kifejezések elôfordulási helyeit a szövegben.

A tanulmánykötet kiegészítéseként ajánljuk a szintén az ArtemisszióAlapítvány által összeállított Mi közöd hozzá? Fiatalnak lenni a glo-balizált világban címû 2008-ban megjelent oktatási segédanyagot,mely a jelen tanulmánykötet által érintett témákban a mindennapiiskolai gyakorlatba beilleszthetô játékos foglalkozásokat tartalmaz,kiindulópontot kínálva ahhoz, hogy a diákokat elgondolkodtassukés cselekvésre ösztönözzük.

• Elôszó 5 •

2. A kötet szerzôi

Hajduk Annamária az Egyesült Államokban nôtt fel, de négymásik országban is élt, így saját maga is megtapasztalta, mit jelentbevándorlóként élni. A London School of Economics-on írt mester-fokú diplomamunkájának témája a magyar menekültjog változásavolt. A Demos Magyarország Alapítvány kutatójaként írt egy átfogótanulmányt „Esély vagy Veszély: Bevándorlás Magyarországra”címmel. A tanulmány kapcsán a magyarországi bevándorlásjövôjérôl szakmai konferenciát szervezett. A Menedék – Migrán-sokat Segítô Egyesülettel közösen kutatást tervezett migránsgyerekekrôl magyar iskolákban.

Koppány Judit kulturális antropológus, az Artemisszió Alapítványmunkatársa. Az „Iskolák a világért!” címû projekt koordinátorakéntbehatóan foglalkozott a nemzetközi agrárkereskedelem felépítésé-vel, annak hatásaival. A projekt keretén belül részt vett a témáhozkapcsolódó nemzetközi szakmai rendezvények lebonyolításában,emellett oktatási segédanyagokat tervezett és fiataloknak, illetvetanároknak tartott képzéseket.

Melegh Attila (PhD) szociológus, történész, a KSH Népességtu-dományi Kutató Intézetének fômunkatársa, a Corvinus EgyetemSzociológia és Társadalompolitikai Intézetének docense és aTomory Pál Fôiskola docense. Kutatási témája a globális válto-zások szociológiája, a globális hierarchiák történeti szociológiája,a nemzetközi vándorlás, a népesedéstörténet és a népesedéspoli-tika. Egy angol és egy magyar nyelvû könyv és több mint százkönyvrészlet és tanulmány szerzôje. Tanított és kutatott azEgyesült Államokban, Oroszországban, Grúziában és Ukrajnában.Több nemzetközi kutatást irányított, illetve több nemzetközi éshazai tudományos szervezet és program vezetôje, bírálója.

Nagy Gabriella pedagógus végzettségû, tanított iskolában,nyelviskolákban és civil szervezeteknél. 2001-ben az EurópaiÖnkéntes Szolgálat keretében Olaszországban szerzett tapaszta-latokat, ott ismerkedett meg a fenntarthatóság gondolatkörével.2002 óta dolgozik az Artemisszió Alapítványnál képzôként,valamint nemzetközi mobilitási projektek koordinátoraként. 2009-ben globális nevelés témájú szakmai továbbképzésen vett részt és2 hónapig egy olasz ökofaluban élt. Az elmúlt években számosképzést valósított meg a globális nevelés témakörében, taná-roknak és diákoknak egyaránt.

A kötet szerzôi • • 6

Simonyi Borbála szociológus, okleveles nemzetközi kapcsolatokszakértô. 2006 óta a Védegylet Egyesület fenntartható mezô-gazdaság munkacsoportjának szakmai programvezetôje. Több, afenntartható mezôgazdaság és globalizáció kérdéseinek hazaivonatkozásait elemzô szakmai kiadvány szerzôje. Meghívottelôadóként oktat egyetemi kurzusokon és szakkollégiumokban,rendszeres elôadó az élelmiszer-önrendelkezési mozgalom nem-zetközi és hazai konferenciáin.

Szántó Diana kulturális antropológus. Budapesten az ELTE-n ésFranciaországban a nanterre-i egyetemen tanult. Diplomamunkájaegy amazóniai indián közösség interetnikus kapcsolatait dolgoztafel. Több évig élt Franciaországban, ahol városantropológiai kuta-tásokkal foglalkozott és egy civil szervezet munkatársaként inter-kulturális képzéseket tartott a szociális szakmák képviselôinek.1998-ban több társával megalapította az Artemisszió Alapítványt,az interkulturális kapcsolatok elôsegítésére és a hátrányoshelyzetû csoportok esélyegyenlôségének javítására. Az utóbbiévekben doktori értekezésén dolgozik, melynek tárgya a nemzet-közi fejlesztés antropológiai kritikája egy nyugat-afrikai példaalapján.

Udvarhelyi Éva Tessza kulturális antropológus, 2007 óta a CityUniversity of New York-on végez környezetpszichológiai doktoritanulmányokat. 1999 óta az Artemisszió Alapítvány munkatársa-ként dolgozik mint ifjúsági munkás, képzô és projekt koordinátor.Évek óta részt vesz alulról szervezôdô, a társadalmi igazsá-gosságért és az emberi jogokért küzdô csoportokban és mozgal-makban. Számos saját kutatásra épülô publikációja jelent megmagyar és angol nyelven.

• A kötet szerzôi 7 •

3. Globalizáció

Szántó Diana

Mi az a globalizáció és mióta létezik?

A globalizáció divatos fogalom, amelyet sokan és sokszor emleget-nek, amikor jelenkori világunk meghatározó jegyeit akarják felidézni.Hallatán valóban az az érzésünk támad, hogy valamilyen gyökeresenúj világkorszakba léptünk, amelyet a korábbi korszakokkal ellen-tétben az egymásrautaltság jellemez; bolygónk összezsugorodott,a távolságok térben és idôben lecsökkentek. Egyik definíciójaszerint: „[a globalizáció] a társadalmi kapcsolatok és csereügyletekátalakulásának folyamata (vagy folyamatok összessége), amely akapcsolatok és csereügyletek földrajzi kiterjedésének, intenzitá-sának és gyorsaságának növekedésével jár. Ez a folyamat atevékenységeknek, interakcióknak és a hatalom gyakorlásánakkontinenseken vagy régiókon átívelô áramait vagy hálózatait hozzalétre”1 (MCGREW, A. 2000 p. 347). Azonban a történelem, arégészet és az antropológia számtalan érvvel támasztja alá, hogyaz emberek mindig is egy olyan bolygón éltek, amelyet a gazdaságiés kulturális cserék kiterjedt kapcsolatai hálóztak át. Nem létezikegyetlen olyan vidéke sem a világnak, amely a többitôl függetlenül,elszigetelten fejlôdött volna. Az áruk és ajándékok cseréje, aháborúk, valamint a házassági szövetségek sohasem tartottáktiszteletben az etnikai-nemzeti csoporthatárokat. A nagy birodal-mak politikai-katonai hálózatai, a vallásos és kulturális mozgalmakszintén semmibe vették az országhatárokat. Valójában ezek ahatárok csak késôn, a tizenkilencedik század folyamán, a nemzet-államok kialakulásával jöttek létre.

Lehet, hogy optikai csalódás áldozatai vagyunk, és a globalizációcsak azért tûnik gyökeresen új jelenségnek, mert éppen mosttörténik, éppen velünk? Vagy a globalizáció, ahogy ma ismerjük,tényleg minôségileg új korszakot jelent? A válasz ezekre a kérdé-sekre azért is nehéz, mert egyetlen szóval számos jelenségetpróbálunk leírni. Ezek közül valószínûleg néhány mindig is létezett,néhány a modernkor eljövetelére vagy legalábbis a tizennegyedikszázadra vezethetô vissza, de vannak olyanok is, amelyek a kapita-lizmus egy adott pillanatában, a 70-es években bukkantak fel.Végül, a huszonegyedik század minden bizonnyal legalább annyirafog különbözni a huszadiktól, mint ahogy a huszadik is különbözötta tizenkilencediktôl.

Igaz, hogy sajátos korban élünk. Éppen annyira, amennyire mindig-is mindenki abban élt. Ennek a kornak a sajátossága abban rejlik,hogy sok olyan folyamat, amely már jóval korábban kezdôdött, fel-gyorsult, felerôsödött és ezek hatásai – talán valóban elôször atörténelemben – immár nemcsak kitüntetett helyekre, csoportokranézve, hanem az egész földgolyóra nézve érvényesek. Ez nemcsak annyit jelent, hogy egy új világba léptünk, hanem minde-nekelôtt azt, hogy meg kell tanulnunk máshogy látni a világunkat,mint ahogy megszoktuk. A globális nevelés célja éppen ez. Nemaz a dolga, hogy kritizálja a globalizációt, sem az, hogy dicsôítseazt. A globális nevelés célja az, hogy megtanítson minket kritikuskérdéséket feltenni a globalizációval kapcsolatban.

Globalizáció • • 8

1 A szerzô fordítása.

A globalizáció megjelenési formái és ellentmondásos hatásai

Amikor globalizációról beszélünk, egyszerre gondolunk egy sorpárhuzamos és látszólag egymáshoz csak lazán kapcsolódó jelen-ségre: a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági élet szabályai-nak átalakulására, a nemzetállamok szerepének átértékelôdésére,a természetet fenyegetô veszélyekre, és végül egy újfajta, mobi-labb, a világ hatásaira nyitottabb életmód elterjedésére, amely újszemlélettel jár. Vagyis, a fogalomban legalább négy – a gazdasági,a politikai, a környezeti és a kulturális – dimenzió keveredik.Ezekhez olyan, a hétköznapi életünket is átható jelenségek kap-csolódnak, mint a multinacionális vállalatok2 térnyerése, a nemzet-közi intézmények befolyásának erôsödése, ezzel párhuzamosan anemzetállamok mozgásterének beszûkülése, a közszolgáltatásokprivatizálása, valamint a bevándorlók jelenlétének érezhetô növe-kedése a nyugati társadalmakban.3 Ezeknek a folyamatoknak amegítélése nem egységes. Talán a környezetvédelem az egyetlenpont, ahol közel konszenzus uralkodik abban, hogy valós veszéllyelnézünk szembe. Azonban az, hogy melyek a megoldás legcélra-vezetôbb útjai, már szemlélet és alku kérdése, gondoljunk csak azeurópai és az amerikai nézôpont markáns szembenállására aKiotói Egyezménnyel kapcsolatban.4

Felmerül a kérdés, hogyan lehet egyetlen keretben értelmezniennyiféle, és sokszor ellentétes hatást kiváltó jelenséget? Valójábanigen nehezen. A globalizációval foglalkozó írások, hol ennek, holannak a dimenziónak tulajdonítanak elsôbbséget, szerzôik világné-zeti vagy tudományos beállítódásától függôen. A különbségekentúl a legtöbb szerzô azonban megegyezik abban, hogy a globali-záció párhuzamosan két látszólag homlokegyenest szembenállóirányba hat. Egyrészt a világ összezsugorodása oda vezet, hogynémi túlzással bármikor, bárhol hozzáférek ugyanazokhoz az in-formációkhoz és ugyanazokat az ételeket, javakat és kulturális ter-mékeket fogyaszthatom. Ezáltal a helyi különbségek eltûnnek, nôaz egyformaság, vagyis az életmódok és kultúrák egyre homogé-nebbé válnak. Másrészt egyre több kisebbségi- és szubkultúra élegymás mellett. Ebben a határait vesztô világban az emberek ne-hezen találnak kapaszkodót, ezért egyre jobban ragaszkodnakkisebbségi vagy helyi identitásukhoz, illetve azokhoz a csoport-hovatartozásokhoz, amelyekben védelmet találnak. A folyamatnem egyirányú, jól megférnek benne az ellentmondások, mintpéldául a szekularizáció5 és a vallási (és politikai) fundamentaliz-mus6 együttes erôsödése. Ezeket az ellentmondásokat csak akkorérthetjük meg, ha nem feltételezzük, hogy egymással szembenállójelenségekrôl van szó, hanem elfogadjuk, hogy ezek éppen egy-másból következnek, egymást erôsítve léteznek, hasonlóan aglobális és lokális folyamatok egymást erôsítô összefonódásához.A globalizáció egyes elméletalkotói (lásd BAUMAN, Z. 1990) ennekalapján javasolták a globális kifejezés használata helyett a kisséfurcsán hangzó „glokális” elnevezést, amiben a látszólag egymástkizáró „globális” és „lokális” jelzôk keverednek.

• Globalizáció 9 •

2 Olyan cég, amelynek tulajdonosai is és mûködési területe is több ország,esetleg kontinens között oszlik meg. Gyakran hangzik el velük szemben aza vád, hogy a profit maximalizálására törekszenek úgy, hogy eközben sem-mibe veszik a helyi (társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi) érdekeket.3 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?”, a „Globalizáció ésmigráció”, a „Globalizációkritikus mozgalmak” és „A globalizáció és Ma-gyarország” címû fejezeteket.4 A Kiotói Egyezményt 1997-ben írták alá és 2005-ben lépett életbe. Azüvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozásáról szóló egyez-ményt az Amerikai Egyesült Államok máig nem írta alá.

5 A szekularizáció azt a folyamatot jelenti, amelynek eredményeképpen avallás, mint rendezôerô kiszorul mind a társadalmi közszférából mind pedigaz emberek mindennapi életébôl.6 A fundamentalizmust itt tág értelemben használjuk, értve rajta mindenolyan törekvést, amely a saját csoportidentitás megvédésének módját afenyegetônek észlelt külvilággal szemben felvállalt harcban, aktív és passzívellenállásban vagy szándékos elszigetelôdésben látja.

A globalizáció megítélése

A globalizáció megítélése korántsem egységes. A különbözô elem-zôk valamelyest maguk is foglyaik az uralkodó ideológiáknak, ame-lyek egymáshoz képest nagyon eltérôek lehetnek, mégis végesszámú alternatívát jelentenek (SKLAIR, L. 1999). Azt mondhatjuk,jelenleg három fô értelmezési keret létezik a globalizáció folyama-tainak és hatásmechanizmusainak magyarázatára: ezek a neo-liberális, a radikális és a mérsékelt kritikai nézôpontok (MCGREW,A. 2000, p. 349).

A neoliberális megközelítés szerint7 a gazdasági liberalizációjótékony hatással van a világban zajló folyamatokra, a piac semle-ges erô és kiegyenlítô szerepe van, amely hosszútávon egy olyanglobális piaci civilizációt hoz létre, amelynek hatására a jólét és ademokrácia elterjed a földön, a gazdagság és a hatalom kiegyen-lítôdik. A neoliberalizmus legelhivatottabb elemzôi szerint ez az újglobális rend feleslegessé teszi a nemzetállamokat, amelyekfokozatos leépítését ezért kívánatosnak tartják. Érvként használják,hogy a kormányok döntési mechanizmusai egyre inkább alárende-lôdnek az olyan nagy nemzetközi intézmények, mint a NemzetköziValutaalap (a továbbiakban IMF)8, a Világbank9 és a G810 hatás-körének. Elismerik, hogy jelenleg a gazdagság nem kiegyenlített,de hisznek abban, hogy megfelelô ösztönzôk mellett, a jólét majdfelülrôl „lecsurog”. Ezt látszanak alátámasztani azok a fejlôdési mu-tatók, amelyek bizonyítják, hogy a szegénység világméretekbencsökken.11 Az a földrajzi-politikai terület, amelyet korábban har-madik világnak neveztek, egyre kevésbé egységes, a globálisÉszak és Dél, akárcsak Nyugat és Kelet viszonya egyre összetet-tebbé válik.

A radikális megközelítés ezzel szögesen ellentétes nézôpontotképvisel. Azt állítja, hogy amit ma globalizációnak nevezünk nemmás, mint a nyugati – nagyrészt amerikai – imperializmus újfajta ki-

bontakozása. Ez kiegyenlítôdés helyett felaprózódáshoz és azegyenlôtlenségek felerôsödéséhez vezet. Ezért várhatóan a ko-rábbi központ-periféria viszony nemhogy eltûnne, de az egyen-lôtlenségek növekedése következtében megerôsödik. A radikálisbírálók szerint a tôke hatalma felváltotta a korábbi katonai hatalmat,de ez továbbra is ugyanabba az irányba, az elnyomás és a kizsák-mányolás irányába hat. A nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank,stb.) ahelyett, hogy megakadályozni vagy gyengíteni igyekeznénekezt a folyamatot, inkább a meglévô viszonyt szentesítik. A világ egyrészének kizsákmányolása és a gazdasági és életszínvonalbelikülönbségek nônek, a világ egyre csökkenô hányada egyre na-gyobb gazdasági hatalomra tesz szert a lemaradók rovására. Ezigaz Észak és Dél viszonyára és a fejlett országokon belüli viszo-nyokra egyaránt.12

A globalizáció mérsékeltebb kritikája szerint a folyamat kimenetelemég korántsem dôlt el. Az ehhez a gondolatkörhöz tartozók aglobalizációt megállíthatatlan folyamatnak tekintik, amelybenakarva-akaratlanul minden régió és mindenki részt vesz. A negatívhatások mellett kiemelik a pozitív következményeket. A fejlôdôországok például egyre nagyobb részt kapnak a globális exportból.A történelmi központ-periféria ellentét kétségtelenül tovább él, dekorábbi földrajzi jelentése tompul, egyre inkább a globális társa-dalmi különbségekre vonatkozik, amelyek átszelik a fejlôdô és fej-lett világ határait. A fejlôdés ma már nem a harmadik világproblémája – közös problémává vált. A helyi és a nemzetközi kon-fliktusok egyre inkább elválaszthatatlanok egymástól, és ennekbelátása megváltoztatja a kormányok stratégiáját. Mindez nem je-lenti okvetlenül a nemzetállamok végét, csupán új stratégiákfontosságára hívja fel a figyelmet, amelyben a kormányok osztoz-nak a döntéshozatalban a nemzetközi szervezetekkel és a befolyá-sukat folyamatosan növelô nemzetközi NGO-kkal13. A globalizációebben a megközelítésben kétesélyes folyamat: egyrészt megteremt-heti a valóban globális gondolkodás és a globális megoldások meg-találásának a lehetôségét, másrészt könnyen vezethet valamiféleglobális politikai ellenôrzéshez vagy világméretû katasztrófához.

Bár a hangsúlyok a három értelmezési keretben máshová kerül-nek, léteznek kapcsolódási pontok is közöttük. Egyik megközelítéssem vitatja, hogy a globalizáció jelenlegi folyamatát aggasztó jelen-ségek kísérik. Egyrészt, a gazdagság globális növekedése melletta gazdagok és a szegények között növekednek a különbségek, alemaradók marginalizációja erôsödik. A technológiai fejlôdést egyrefenyegetôbb környezeti válságok kísérik. A parlamenti demokrá-ciák térnyerése együtt jár a hagyományos politikai intézmények vál-ságával. Végül, de nem utolsó sorban, úgy látszik, a kulturálissokféleség elválaszthatatlan a nacionalista, vallási, etnikai és poli-tikai fundamentalizmusok felerôsödésétôl.

Globalizáció • • 1 0

7 A neoliberalizmus talán leghíresebb teoretikusa és hirdetôje Milton Fried-man. Könyveiben vele vitatkozik a legtöbbször a radikális megközelítéstképviselô Naomi Klein. 8 A Nemzetközi Valutaalapot (International Monetary Fund) az 1945-ösBretton Woods-i konferencián alapították meg, mûködését 1947-benkezdte meg. Feladata egy közös nemzetközi alap létrehozása, amelyet atagok hozzájárulásaiból tartanak fenn (ezeket az egyes országok gazdaságisúlya alapján határozzák meg) és amelybôl a tagok kölcsönöket vehetnekfel. A Valutaalap a kölcsönöket általában olyan feltételekhez köti, amelyekaz adott ország gazdaságának deregulációjával és a belsô piacok kinyitá-sával járnak, céljuk általában az ország költségvetési egyensúlyánakmegteremtése a szociális kiadások csökkentésével, az állami szféraleépítésével és a magánszféra megerôsítésével.9 A Világbank-csoport szintén a második világháborút követô BrettonWoods-i egyezmények eredményeként született, fô feladata a szegényországok fejlesztésének támogatása feltételekhez kötött kölcsönök ésberuházások segítségével. Noha a bank intézményeinek tagja szinte a világösszes országa, a bank elnöke hagyományosan amerikai állampolgár, akitaz Egyesült Államok elnöke jelöl.10 A világ gazdaságilag legfejlettebb országainak informális együttmû-ködési fóruma, amelynek mûködését az évente egyszer megrendezésrekerülô csúcstalálkozók határozzák meg. Ezeken a találkozókon a vezetô ál-lamok fejei hoznak döntéseket a világgazdaság egészére nézve. Tagjai azAmerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán,Kanada, Németország, Olaszország, az Európai Unió és kilencedikországként Oroszország. A G8-at sok kritika éri, mint a gazdagok kizáróla-gos klubját. A találkozókat rendszeresen globalizáció-ellenes mozgalmakzavarják meg.11 1960 és 1990 között a fejlôdô országok összességének átlag GDP-jeévi 330 dollárról 867 dollárra emelkedett. (1986-os dollárértékben szá-molva). Ugyanebben az idôben a szegények és gazdagok közötti különbségnôtt (ALLEN, T. and THOMAS, A. 2000).

12 A globalizáció radikális kritikájáról részletesebben lásd a „Globalizáció-kritikus mozgalmak” címû fejezetet.13 NGO (non-governmental organization): szó szerint nem kormányzatiszervezet. Az NGO-k olyan magánszemélyek, illetve társaságok által létre-hozott szervezetek, amelyek deklaráltan függetlenek a kormányzati poli-tikától és valamilyen közérdekû probléma kezelésére jöttek létre. Azalapítványi és egyesületi formában mûködô NGO-k fôleg a múlt század 80-as és 90-es évei óta szaporodtak el a világon mindenütt és fontos funk-ciókat látnak el úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten. Az NGO-khozkapcsolódó fontos kifejezés még a „civil társadalom”; e két fogalmat sok-szor szinonimaként használják.

Globalizáció és gazdaság – dereguláció, multinacionális vállalatok és pénzpiaci logika

A globalizáció nemkívánatos következményeivel szembeni harcazért is nehéz, mert sokszor a pozitív és negatív oldal elválaszt-hatatlan egymástól. A globalizáció különbözô aspektusait szám-talan kölcsönös oksági viszony fûzi erôs hálózattá. Ezért teljesenhiábavaló egyetlen kiváltó okot, vagy egy minden mást megha-tározó keretet keresni. Ennek ellenére egyes szerzôk (lásd példáulMICHELET, C. A. 2004) úgy érvelnek, hogy a globalizáció jelenlegiarcának alakításában a gazdaságé a meghatározó szerep, amelyetma három egymással összefüggô jelenség jellemez: a piac fokozó-dó deregulációja14 és liberalizációja15, a multinacionális vállalatokrobbanásszerû megerôsödése, és végül a pénzpiacok logikájánakbeszûrôdése a gazdaság minden területére, beleértve a termeléstis. Ezek együttesen kihatnak az élet minden más területére.

A kapitalista rendszer belsô fejlôdésébôl szükségszerûen követ-kezik a piacok megnyitásának az igénye. Ez a nyitás nem egyszer-re következett be, hanem hosszú történelmi folyamat eredménye,amely a tizenhat-tizenhetedik században kezdôdött. Azonban ahuszadik század közepétôl a liberalizáció új szakaszába lépett,elôbb a kereskedelem, majd a külföldi befektetések elôtt álló kor-látok minden eddiginél erôteljesebb lebontásával. Ez a folyamatnapjainkban a gazdasági neoliberalizmus térnyerésében teljesedikki. A neoliberalizmus gondolkodási rendszerének alapértéke azegyéni szabadság. Ez azonban konfliktusban áll egy másikalapértékkel, az egyenlôséggel, amely egy korábbi szakaszban aFrancia Köztársaságnak és az idôközben hitelét vesztett államszo-cializmusnak is a jelszava volt. Ez a két érték egészen a hideg-háború végéig viaskodott egymással, amikor is az elôbbi, úgytûnik, végleges gyôzelmet aratott. A neoliberális gazdaság mindenpiacon kívüli korlátozást, vagyis a piacnak minden nem piaci esz-közzel való szabályozását tûrhetetlennek ítéli, arra hivatkozva, hogyha a piac törvényei érvényre jutnának, nem lenne szükség egyébkorlátozó erôre, mert a piac önmagában kiegyensúlyozó erôkéntmûködik és biztosítani tudja a gazdaság harmonikus mûködését.Ez talán így is lenne, ha létezne tökéletes, „tiszta” piac, csakhogypontosan a gazdasági liberalizmus hatására a piaci versenytfolyamatosan monopolisztikus torzító hatások érik. A piac nem tudönkiegyenlítô mechanizmusként mûködni, mivel a liberalizáció bi-zonyos szereplôk szinte korlátlan megerôsödéséhez vezet: a libe-ralizált piac lényege, hogy az erôsebb piaci szereplôket nemkorlátozza semmi a növekedésben. Azonban éppen ugyanezenerôs piaci szereplôk azok, amelyek oligarchiává és kartellé16 szer-vezôdve a továbbiakban diktálják a feltételeket, ezzel megakadá-lyozva a „tiszta piac” létrejöttét. Más kérdés, hogy a tiszta piacvalójában ezen túl is megvalósíthatatlan ideál addig, ameddig apiacon olyan emberi lények mûködnek, akik nem mindig követik apiac racionalitását, mivel a racionalitáson túl érzelmek és hiedelmekvezérlik a cselekedeteiket.

Így váltak az új világrend legfontosabb szereplôivé a magánkézbenlevô multinacionális vállalatok. Az UNDP17 tíz évvel ezelôtti adataiszerint a világ legnagyobb öt vállalata tízszer nagyobb részt veszki a világ jövedelemtermelésébôl, mint a legfejletlenebb országokegyüttvéve. A General Motors éves eladása nagyobb, mint Török-ország GDP-je18 a Nestlé és a Sony gazdasági forgalma pedigkörülbelül Egyiptoméval van egy szinten (MCGREW, A. 2000, p.350). A multinacionális vállalatok nem kötôdnek földrajzi térséghez,és ezért nem áll érdekükben a társadalmi egyenlôtlenségeket be-folyásoló más tényezôt figyelembe venni, mint a saját profitjukat.Míg az államokhoz kötôdô vállalatokat az állam rá tudta szorítaniaz adófizetésre, a multinacionális vállalatok ez alól a kötelezettségalól könnyebben kitérnek. Gazdasági súlyukkal arányosan növekvôpolitikai befolyásuk segítségével könnyebben tudnak szert tenniadókedvezményekre. Magyarországon például, miközben a multikjelenléte évrôl évre erôsödik, részesedésük a helyi adókból folya-matosan csökken.

Ez a fajta erôfölény és a belôle fakadó egyenlôtlenség nemcsak atársadalmi egyensúlyt fenyegetik, de hosszútávon a gazdaságmûködését is. Ezért még a neoliberalizmus legelkötelezettebb híveiis elfogadják, hogy a piac bizonyos szintû szabályozása elkerül-hetetlen. Ezt a szerepet ma egyre inkább a nemzetközi szervezetekvállalják fel, amelyek azonban nem kívánják megkérdôjelezni aneoliberalizmus ideológiáját, pusztán arra törekszenek, hogymûködése a lehetô legolajozottabb legyen. A kereskedelem deregu-lációja az 1980-as és 90-es években folyamatos volt, a nemzetközitárgyalások hatására megalakult az Általános Vám- és Kereskedel-mi Egyezmény (GATT)19 utódja, a Kereskedelmi Világszervezet(WTO)20 azzal a feladattal, hogy intézményesítse a multilaterálistárgyalásokat és elôsegítse a szabadkereskedelmet. A tôkemozgá-sok az 1980-as évektôl egyre inkább elszakadtak a piac többi di-menziójától és egyre inkább saját útjukon haladnak. A gazdaságglobalizációjának fôszereplôi közt a multinacionális vállalatok és anemzetközi szervezetek mellett megerôsödtek a pénzintézetek,amelyeket a korábbi adósság alapú kereskedelem befolyásospozícióba helyezett. Erôsödô szerepük következtében a nempénzügyi vállalatok és a termelés ellenôrzése is egyre inkább az ôkezükbe kerül: a befektetôk gyakran kívülrôl irányítják a vállalatokat.A cég sorsa a tôzsdén dôl el, ahol elveszett, ha nem hozza a tôleelvárt nyereségességi rátákat. A gazdaság meghatározó logikája ésegyetlen mérôeszköze a nyereségesség. Ezáltal a gazdaság mindenszektorában a pénzügyi racionalitás veszi át az irányító szerepet.

• Globalizáció 1 1 •

17 Az UNDP (United Nations Development Program, ENSZ FejlesztésiProgram) az ENSZ globális fejlesztési hálózata. Jelenleg 166 országbanmûködtet helyi és országos fejlesztési projekteket. Az UNDP koordinálja aMillenniumi Fejlesztési Célok 2015-ig történô megvalósítását.18 GDP (gross domestic product, bruttó hazai termék): az országban egyévben elôállított és végsô felhasználásra kerülô termékek és szolgáltatásokösszessége. A gazdasági teljesítmény legáltalánosabb mutatója.19 GATT (General Agreement on Tariffs and Trade): a világkereskedelemliberalizálására 1947-ben létrejött szervezet, melynek célja a vámokcsökkentése és a vámon kívüli kereskedelempolitikai akadályok felszá-molása volt.20 WTO (World Trade Organization): A GATT utódszervezete, melyet 1994-ben alapítottak. Céljaként a szabadkereskedelmet elôsegítô nemzetköziegyezmények kidolgozását jelölték meg.

14 A dereguláció az állami szabályozás mértékének csökkentése a szabá-lyok lazításával és egyszerûsítésével annak érdekében, hogy a szabadpiacjobban érvényesülhessen. Egyik gyakori formája a privatizáció.15 A liberalizáció a külsô szabályozó rendszerek, elsôsorban az állami kont-roll tervszerû lebontása, amely együtt jár az egyre szabadabb tôkemozgás-sal.16 Oligarchia: kis létszámú vezetôi réteg, illetve ennek hatalmán alapulószervezeti forma. A kartell azt jelenti, hogy a konkurens (versenytárs) cégekmegállapodnak az egymás közti verseny korlátozásában. Célja a profitmaximálása. A kartelleket a versenyjog a legtöbb országban tiltja.

A gazdaság mûködéséhez sok esetben nincs már szükség áru-cserére: már nem alapul valós árukon, nagymértékben spekulatív.A legutóbbi idôszak válságai, mint például az amerikai hitelpiac vál-sága 2007-ben21 vagy az olyan köztiszteletben álló pénzintézetek,mint a francia Société Générale kolosszális veszteségei arra fi-gyelmeztetnek, hogy a pénzügyi logika uralkodóvá válása, valamintaz egyenlôtlenségek és bizonytalanságok ezzel járó kiélezôdésema nemcsak a jóléti állam biztonságát fenyegetik, hanem végsôsoron az egész gazdaságét. Így nyilatkozott errôl Soros György22,miután az 1990-es évek végén kitört ázsiai pénzügyi válság23

következtében több mint 100 millió dollárt vesztett:

Bár vagyonokat szereztem a pénzügyi piacokon, most attól tartok,hogy az elszabadult laissez-faire kapitalizmus24 és a piaci értékekbehatolása az élet minden területére ma már a nyílt és demok-ratikus társadalmat fenyegeti. Azt hiszem, hogy a nyílt társadalomlegfôbb ellensége ma már nem a kommunista, hanem sokkal in-kább a kapitalista veszély. … Túl sok verseny és túl kevésegyüttmûködés elviselhetetlen egyenlôtlenséget és instabilitástteremt. … Az ultraliberális gazdaság doktrínája úgy szól, hogy aközös jót az önös érdek gát nélküli keresése szolgálja legjobban.Ha azonban ezt nem tompítja a közös érdekfelismerés, amelynekelsôbbséget kell élveznie az egyéni érdekekhez képest, a jelenlegirendszerünk könnyen összedôlhet25 (SOROS GY.1997, p. 45-48idézi FRIEDMAN, J. 2004).

Politika és globalizáció – az állam csökkenô szerepe éslehetséges „helyettesei”

A közös érdeket sokáig az állam volt hivatva képviselni ésérvényesíteni. Ma az állam ilyenfajta szerepvállalását érezhetôencsökkenti egyrészt a képviseleti demokrácia Európa-szerteérezhetô válsága, másrészt az állam befolyásának valós gyen-gülése. A külföldi befektetôknek ezentúl nem kell helyi partnerttalálnia és vegyesvállalatot alapítania26 eltûnôben vannak a „védettszektorok”, amilyenek korábban a távközlés és a közlekedés voltakés az állami vállalatokat sorra privatizálják. A magánszférának el-sôbbsége van, mivel az uralkodó nézet szerint ez képezi anövekedés motorját. Az államok ezzel két erô közé szorulnak:egyrészrôl a nemzetközi intézmények, másrészrôl a magánbefek-tetôk diktálják a döntéseiket.

Sokan mindebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nemzet-állam halálra van ítélve, mivel a megváltozott feltételek között kép-telen ellátni belsô szabályozó szerepét. Egyesek (lásd MICHELET,C. A. 2004) a regionális szervezetek további megerôsödésébenlátják a megoldást. Mások, mint Alan Freeman (FREEMAN, A. andKAGARLITSKY, B. 2004), úgy érvelnek, hogy jelenleg sem a gaz-daság, sem a nemzetközi szervezetek nem képesek átvenni anemzetállam társadalmi szabályozó szerepét, ezért továbbra istörekedni kell hatáskörének fenntartására.

Elsô látásra az új rendszerben a piac áll szemben az állammal.Azonban ez a következtetés sok szempontból megtévesztô.Elôször is demokráciában az állam a közakaratot hivatott kifejezni.Másodszor, az állam maga is piaci szereplô. Harmadszor, a piacmûködése korántsem automatikus, mögötte döntések, érdekek,végsô soron hatalom áll. Valószínûleg helyesebb lenne úgy fogal-mazni, hogy az állam nem ellenfele, hanem része az új neoliberálisrendszernek, annak keretei között, annak logikája szerintmûködik.

Ebbôl a szempontból különösen fontos a nemzetállam koncep-ciójának átalakulása. FRIEDMAN (2004) szerint talán a nemzetál-lam eltemetése helyett helyesebb lenne azt mondani, hogy nemzetés állam kapcsolata megváltozóban van. Egészen pontosan, a kétkoncepció elválik egymástól, mint ahogy bizonyos államok ese-tében – ilyen például Ausztria, ahol az államiság nem feltételezegyetlen egységes nemzetet – mindig is külön járt. Ez az elkülönülôviszony jellemzô általában a gyarmati államokra, és ez válik egyreinkább meghatározóvá a nyugati világban is. Az állam gyengü-lésével a nemzettudat letéteményese egyfajta „bennszülött” ideo-lógia lesz, és ez két különbözô, látszólag egymásnak ellentmondókövetkezménnyel járhat. Megfelelô körülmények között felerôsíthetia nacionalista érzelmeket az államon belül (ez történik manapságaz európai szélsôjobboldali mozgalmak esetében), vagy éppen el-lenkezôleg, az államtól elidegenedett kisebbségi csoportokatteremthet (mint a baszk vagy az északír nacionalista mozgalmak).Mindkét fejleményre van példa a különbözô országok jelenkoritörténelmében, sôt az is elôfordulhat, hogy a két fejlemény egy-szerre jelentkezik. Ez magyarázza azt a paradoxont, hogy az újeurópai szélsôjobb olyan sok közös vonást mutat az ôsi gyöke-rekre hivatkozó kisebbségekkel.

A kultúra globalizációja – tömegkultúra, populáris kultúra,hétköznapi kultúra, kulturális identitás

A kultúra fogalom használata annak többértelmûsége miatt kicsitnehézkes, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a globali-záció természetét vizsgáljuk. Az egyik megoldás, ha megpróbáljuka kultúra jelentésének rétegeit elválasztani egymástól. Kultúránhétköznapi értelemben legtöbbször az élet olyan kifinomult dolgaitértjük, amelyek a fogalmaink szerinti mûveltség megnyilvánulásai.A kultúra ebben az értelemben jól meghatározott helyekhezkötôdik: könyvtárak, egyetemek, operák és színházak adnak nekiotthont. Azonban az a fajta kultúra felfogás, amely a kultúrát be-vallottan egy elit kiváltságának tekinti, nehezen egyeztethetô összea tömegkultúra fogalmával, amelyet például a szappanoperák, apopzene, a bollywoodi filmek27, valamint az internetes játékok éschat fórumok képviselnek. Bár a klasszikus kultúra jó ideje global-izált, hiszen „Mozartot illik ismerni” Kínától Argentínáig, a globali-


21 Hivatalosan 2007 augusztusában robbant ki a jelenlegi pénzügyi válság,amelyet az amerikai ingatlanpiac összeomlása indított el. A hitelintézetekéveken át valószínûtlenül könnyen adtak hitelt ingatlanvásárlásra, miközbenaz ingatlanárak egyre nôttek, olyan árszintet tartva fenn, melynek nem voltvalóságos alapja. Az „ingatlanbuborék” akkor pukkant ki, mikor a nagyfedezeti alapok egymás után jelentették be fizetésképtelenségüket. Ahitelválság azután a gazdaság más ágazatait is magával rántotta. 22 Soros György magyar származású amerikai üzletember, a világ egyikleggazdagabb embere. Vagyonát tôzsdei és valuta-spekulációból nyerte.Milliárdokat költött különbözô, a nyitott társadalom fejlôdéséhez hozzájárulócélokra.23 Az 1997-ben kitört, fôleg Délkelet-Ázsiát érintô gazdasági válság anemzeti valuták leértékelôdését és a tôzsdék zuhanását hozta magával.Leginkább Japánt, a Fülöp Szigeteket, Malajziát és Indonéziát érintette ésmég 1998-ban is éreztette hatását. 24 A „laissez-faire” francia kifejezés, a gazdasági liberalizmusra utal. Szószerint „Mindenki azt teszi, ami neki tetszik”.25 A szerzô fordítása.26 Egy vegyesvállalat alapításához a multinacionális vállalattal szemben kellegy helyi partner, akivel a külföldi befektetô üzlettársi viszonyt alakít ki.

záció viszonylatában legtöbbször a tömegkultúra homogenizációjamerül fel problémaként. Ezzel egy idôben a globalizációt azzal isvádolják, hogy a tömegkultúra terjesztésével aláássa a mûveltségkorábban megkérdôjelezhetetlennek vélt alapjait.

A tömegkultúra megítélése ezzel együtt nem egységes. Egyeseka kulturális imperializmus gyôzelmét látják benne, amely elsôsor-ban az alsóbb osztályok nagyobb és hatékonyabb kizsákmányo-lását és a meglévô egyenlôtlenségek szentesítését célozza. Másoképpen ellenkezôleg, az ún. magas kultúra és tömegkultúra közöttiharcban az alsóbb osztályok kreativitását és ellenállását ünneplik.

Akármi is legyen a jelenség megítélése, kétségtelennek látszik,hogy napjainkban a médiának soha nem látott hatása van az élet-módokról és a követendô értékekrôl kialakított elképzelések formá-lásában. Azáltal, hogy a TV-csatornák, akárcsak az üzleti élet többikartellja, néhány nagy társaság kezében összpontosulnak, a tö-megkultúra szükségképpen homogenizálódik. A Dallas például egyegész generáció tapasztalatát meghatározta Kalkuttától Párizsonkeresztül Budapestig. Más kérdés, hogy ma már az északi orszá-gok mellett megjelentek a déli országok jelentôs gazdasági és ilyenmódon kulturális erôt képviselô média szereplôi is, mint pl. az AlJazeera (egy televíziós hálózat, amelynek központja Katarban talál-ható) vagy a brazíliai Globo. Ez a jelenlét részben a homogenizációellenében hat, részben azonban tovább erôsíti azt, hiszen példáula brazil szappanoperák szereplôi egy olyan univerzumban mozog-nak, amely közelebb áll a Dallas világához, mint brazilok millióinakhétköznapi tapasztalataihoz. Ezen kívül, a legtöbb televíziós csator-nán, bárhol legyen is a központja, ugyanazok a Nike hirdetések futnak.

A globalizáció hatása a kultúrára a legkönnyebben talán valóban atelevíziós fogyasztási szokásokon érhetô tetten, de korántsemmerül ki azokban. Az emberek nemcsak a globalitás kontextusá-ban élnek, de nap mint nap, hétköznapi cselekedeteikkel újra isteremtik azt. A kultúra fogalmának ez a harmadik jelentése, aholmár nem bizonyos kulturálisnak ítélt cikkek fogyasztásáról van szó,hanem az emberek hétköznapi életérôl.

A hétköznapi élet kultúrája nem egyszerûen a globalizáció terméke,hiszen valójában ezekbôl a kisebb-nagyobb gesztusokból áll összeaz az általános tapasztalat, amelyet globalizációnak nevezünk.Akár úgy, hogy az emberek Berlinben, a szobájukból ki sem lépvea teheráni televízió híradóját nézik, akár úgy, hogy interneten, telefo-non kommunikálnak közvetlenül több ezer kilométerre lévô család-tagjaikkal. Olyan technikai és ipari termékeket fogyasztanak,amelyek egy másik kontinensrôl származnak, multinacionális válla-latoknál dolgoznak, vagy az európai és amerikai nagyvárosokbanmegkeresett fizetésükbôl ázsiai, afrikai, dél-amerikai, kelet-európaicsaládokat, közösségeket tartanak el. Esetleg repülôre, vonatraülnek és egyre rövidebb idô alatt tesznek meg egyre nagyobbtávolságokat.

Végül, a kultúrát sokan és egyre erôteljesebben a kulturális iden-titással azonosítják, vagyis abban az értelemben használják, hogyaz emberek hogyan viszonyulnak azokhoz a csoportokhoz, ame-lyekkel azonosulnak. A globalizáció kettôs hatása itt is érvényesül(FRIEDMAN, J. 2004). Egyrészt, a hagyományos csoportkate-

góriák egyre kevésbé képesek egyértelmûen leírni az egyén hova-tartozását, másrészt a hagyományos keretek elvesztésének afélelme egyes csoport-hovatartozásokat megmerevít. A hibridizá-ció28 és a fundamentalizmus29 egymás mellett élnek és kölcsö-nösen táplálják egymást.

Ebben a kettôsségben könnyûnek látszik a fundamentalizmussalszemben állást foglalni. Azonban, hívja fel a figyelmet Friedman, aglobalizációval járó kozmopolita tapasztalat, amely a hibriditástértéknek fogja fel, korántsem olyan általános, mint ahogy az bizo-nyos szemszögbôl tûnhet. Valójában egy szûk elit sajátja, amelyértetlenül áll az ebbôl a tapasztalatból kizárt tömegek sokszorerôszakos gyökérkeresése elôtt. Mindebbôl adódóan ma egyolyan megosztott világban élünk, amelyben az elit természetesnekveszi a globalizációt, értékként éli meg a kötetlenséget, a hibriditástés a pluralizmust, miközben egyre jobban távolodik egy „földhözra-gadtnak” ítélt rétegtôl, amelyik ezzel párhuzamosan egyre inkábbragaszkodik valódi, újra felfedezett, vagy kitalált gyökereihez. Egykivételezett vezetô réteg a globalizációban azt éli meg, hogy min-denhol egyformán otthon van, miközben a világ körülötte olyanegyre kisebb egységekre esik szét, amelyek a helyhez kötöttséget,a helyi gyökereket és az újra felfedezett vagy kitalált hagyo-mányokat különleges értékkel ruházzák fel. A globalizáció kellôsközepén a világ egy része „törzsi” értékekhez nyúl vissza, lokális,kisebbségi identitásokat keres és felszabadító háborúkat folytat.


27 Kommersz indiai filmek, amelyek az amerikai (hollywoodi) sikerfilmekmintájára készülnek széles fogyasztásra, de sajátos indiai kultúrát tükröznek.Népszerûségük már a nyugati országokban is egyre nô.

28 Hibridizációnak az egyes ember azonosulási referenciáinak bonyolultösszeolvadását nevezzük, annak belátá-sát, hogy valaki egyszerre lehettörök és német, leszbikus és kato-likus, punk és szocialista.

29 Fundamentalizmuson értjük mindazokat a megnyilvánulásokat, amelyekegyetlen csoport-hovatartozást kiemelve, mindent ahhoz viszonyítvahelyezik el az embert, és szélsôséges reakciókra ragadtatják a fenyegetônekérzékelt külvilággal szemben.

Globalizáció és környezet

Bruno Latour (LATOUR, B. 1993), francia szociológus szerint amodernitást az jellemzi, hogy a környezet és a társadalom dolgaiegymástól élesen elválasztva jelennek meg az emberek gondol-kodásában. Eszerint a modernitás végét, vagyis a posztmodernkorszak beköszöntét jelzi az, amikor ez a választóvonal többé mársemmilyen módon nem tartható. Kiderül, hogy a természet és atársadalom számtalan szállal van összekötve. Erre mi sem mutatrá drámaibb erôvel, mint a környezeti problémák. Egyre világo-sabbá válik, hogy ezekért a problémákért nagyrészt az emberitevékenység felelôs. És ez nem egyfajta véletlen baleset: akörnyezettel való összeütközés elkerülhetetlenül bele van építve amodernitás világfelfogásába. A neoliberális világrend csak tetéziezt a konfliktust, hiszen nem szakít a modern gondolattal akkor,amikor a növekedést kívánatosként, elkerülhetetlenként és végte-lenként kezeli. Ez a törekvés azonban beleütközik a tényekbe,mivel nem számol azzal, hogy a természet erôforrásai végesek.

A modern gazdaság „túlhasználja” a környezetet,30 egyrészt mertgyorsuló ütemben aknázza ki az erôforrásokat (talaj, erdô, víz, stb.),másrészt mert, ezzel párhuzamosan, a hulladék és szennyezés isnövekszik. Mindez nemcsak mennyiségi, de olyan minôségi vál-tozásokkal is jár, mint a fajok kipusztulása vagy a klímaváltozás.Napjainkban soha nem látott sebességgel és mértékben alakítjukát a világot. Az ENSZ Mezôgazdasági és Élelmezési Szervezete(FAO)31 szerint az ember által lakott területek túlnyomó részekörnyezetileg károsodott. Az elmúlt 200 év alatt annyi széndioxidotbocsátottunk ki, mint a korábbi tízezer év alatt összesen. A faj-pusztulás mértéke ma a dinoszauruszok korára emlékeztet. Ezegyrészt az ökoszisztéma romlását jelzi, másrészt hólabdaszerûenegyéb problémákhoz vezet. Az „ökológiai lábnyom” egy olyanérték, amely kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egytársadalomnak mekkora mennyiségû földre és vízre van szükségeönmaga fenntartásához, valamint a megtermelt hulladék elnye-léséhez. A számítások szerint jelenleg 20%-kal nagyobb Földrelenne szükségünk! Mivel ez sajnálatos módon nem áll rendel-kezésre, ez a szám azt jelenti, hogy jelenleg a következô generá-ciók erôforrásait és életterét éljük fel.

Meglepônek tûnhet, hogy e magáért beszélô vészjelek ellenéresem történik komoly erôfeszítés a növekedés lelassítására. Azon-ban érthetôvé válik annak fényében, hogy ehhez nem csupánnéhány tevékenység megváltoztatására, hanem az egész moderntársadalom világnézetének, társadalmi berendezkedésének éslegalapvetôbb értékeinek gyökeres átalakítására lenne szükség.A fenntartható fejlôdés elméletének kidolgozása kísérlet volt egyolyan válasz megalkotására, amely figyelembe veszi a környezetjelzéseit, de alapjaiban nem vonja kétségbe az uralkodó paradig-mát.31 Az ENSZ ún. Brundtland bizottsága által 1987-ben kidol-gozott definíció ugyan felhívja a figyelmet a közös felelôsségre,azonban a folyamatos gazdasági fejlôdés szükségességét nemkérdôjelezi meg. Ezen az úton továbbhaladva az 1992-esENSZ Föld Csúcstalálkozó (Earth Summit) Rio de Janeiroban azzal

a meglepô tanulsággal zárult, hogy a neoliberális fejlôdés (a nyitottgazdaság és a szabadkereskedelem) adja a kulcsot a környezetiproblémák megoldásához. A fenntartható fejlôdés doktrínájafeltételezi, hogy a környezeti problémákat és a társadalmi egyen-lôtlenséget a piac keretein belül kell megoldani

A radikális zöldmozgalmakat gyakran éri az a vád, hogy anakro-nisztikus és irreális módon a múlt felé fordulnak, nem véve tudo-mást az emberi igényekrôl és társadalmi törvényszerûségekrôl.Azonban a fejlôdéskritikusok nem mind okvetlenül fejlôdés-ellene-sek, csupán nem korlátlan növekedésként értelmezik a fejlôdést.Nem feltétlenül tagadják a piac jelentôségét, csupán azt állítják,hogy a társadalomba jobban beágyazott piacra van szükség.Hangsúlyozzák, hogy a hatékonyság növekedése önmagábannem elegendô, hiszen eközben csökkenteni kell a fogyasztást(azaz az anyag- és energiafelhasználást) is. Ehhez a gazdaság helyiformáinak támogatására, a mezôgazdaság társadalmi és ökológiaiszerepének újraértelmezésére, valamint a piac mellett másfajtakoordináló mechanizmusok bevezetésére és elfogadására vanszükség.

Végszó

Akár gazdasági, akár kulturális aspektusait nézzük, a globalizációnem tekinthetô sem megállapodott, sem egyértelmû folyamatnak.Negatív és pozitív hatásai szüntelenül keresztezik egymást és adottperspektívából szemlélve, a helyi folyamatok szempontjából hol azegyik, hol a másik oldal látszik túlsúlyba kerülni. Ebbôl adódóanhiábavalónak látszik állást foglalni mind mellette, mind ellene. A glo-balizáció nem választható lehetôség, egyszerûen van. Az általaokozott minden problémát csakis ebbôl a felismerésbôl kiindulvalehet elkezdeni orvosolni. Az azonban, hogy a globalizációt tény-ként fogjuk fel, nem jelenti azt, hogy minden negatív következmé-nyét fátumként kellene elfogadni. Az egyenlôtlenségek növekedésea fejlett világon belül éppen úgy, mint a fejlett és fejlôdô világ között,a demokrácia válsága, vagyis az állam veszélyes elszakadásaazoktól, akiket képviselni hivatott, a fundamentalista eszmék ter-jedése, vagyis a tolerancia halála, környezetünk könyörtelenkizsákmányolása és visszafordíthatatlan rombolása szintén tények,azonban olyan tények, amelyeket nem vagyunk kötelesek elfo-gadni. Ha ugyanis nem szállunk síkra ellenük, akkor maga a glob-alizáció, vagyis mai közös világcivilizációnk kerül veszélybe.

A globális problémák globális megközelítést igényelnek. A fentemlített veszélyek átszelik a fejlett és fejlôdô társadalmak köztihatárokat, ezért megteremtik az esélyét egy nem csupán önzetlen


30 A környezeti problémákról szóló rész erôsen támaszkodik Boda Zsoltelôadására, amely 2008. október 12-én hangzott el Budapesten, a Véd-egylet által szervezett fejlesztéskritikai szabadegyetem keretében.31 FAO (Food and Agriculture Organization): 1945-ben alapították. Célja atáplálkozás és életszínvonal emelése, a termelés hatékonyságánaknövelése és az élelem-elosztási rendszer javítása, valamint a vidéki lakosságéletfeltételeinek jobbítása.

32 „A fenntartható fejlôdés olyan fejlôdés, amely úgy elégíti ki a jelen igényeit,hogy ezzel nem sodorja veszélybe a jövô generációk képességét arra, hogysaját igényeiket kielégíthessék. 1. Ez a folyamat alapvetôen kötôdik a Földenergiaforrásainak fenntartható kezeléséhez. Az emberiség alapigényeit –az ételre, ruházkodásra, fedélre és fizetett munkára – ki kell elégíteni. Ez akövetelmény magában foglalja, hogy figyelmet fordítsunk a világ szegé-nyeire; az ô igényeik kielégítésének elsôbbséget kell élveznie. 2. A fejlôdéskorlátai nem abszolút jellegûek, azokat a technológiai és társadalmi rend-szer mai állapota jelöli ki, valamint az határozza meg, hogy a környezeti for-rásokra és a bioszférára milyen hatással van a technológia és a társadalomazon képessége, hogy az emberi tevékenységek melléktermékeit hatásta-lanítsa. Azonban a technológia, akárcsak a társadalmi szerkezet tovább-fejleszthetô és javítható, annak érdekében, hogy a gazdasági növekedésúj korszaka jöjjön el” (HINRICHSEN, D. and WORLD COMMISSION ONENVIRONMENT AND DEVELOPMENT 1987, p. 7). (A szerzô fordítása.)

altruizmusra, hanem immáron racionális belátásra is épülô szoli-daritásnak. Bár Franciaországban például a lakosság 70%-a lennejogosult szociális bérlakásra, ez a jogosultság nem jelenti azt, hogyennyien részesülnek is a támogatásból, ami megmagyarázza a haj-léktalanok nagy számát. Egy közvéleménykutatás szerint a pári-zsiak 50%-a gondolja úgy, hogy egy nap az utcán találhatja magát.A bizonytalanság és az ezzel járó kiszolgáltatottság sok tíz-, hanem százmillió ember mindennapi tapasztalatává vált az európaikontinensen is, és ez a tapasztalat nem szorítkozik a legfrissebbbevándorlókra.

Ami Észak és Dél viszonyát33 illeti, annak ellenére, hogy a fejlôdésimutatók a világ minden részén javulnak, a legszegényebbek ésleggazdagabbak közötti különbség a 60-as és a 90-es évek közöttaz 1:30 arányról az 1:78 arányra változott. A legszegényebb orszá-gok azonban mégsem azok, amelyeket a globalizáció következ-ményei közvetlenül kizsákmányolnak, hanem azok, amelyek aglobalizációs folyamatok perifériáján maradnak. A „lecsatolódást”vagyis a globális folyamatokból való akaratlagos kiszállást a 70-esévek harmadik világbeli mozgalmai óta ma már kevesen tartjákjárható útnak. A globális problémák megoldásában egyre világo-sabb, hogy szükség van a fejlôdô országok közötti együttmûkö-désre, amelyek különbözô regionális és gazdasági szervezetekbetömörülve a nemzetközi szervezetek részeként helyeznek nyomásta fejlett országokra.

A globalizációt tehát nem megállítani kell – erre amúgy sincs sokesélyünk – hanem mederben tartani. Ez visszavezet a reguláció,vagyis a szabályozás kérdéséhez. Ebbôl a szempontból mindenolyan köz- és magánszereplô, aki magára tud vállalni bizonyos(gazdasági, társadalmi és kulturális) regulációs feladatokat, esélytjelenthet az egyensúly helyrebillentésére – és ezáltal a túl- és együtt-élésre. Megcsappant hatásköre ellenére ide tartozik az állam, a re-gionális és nemzetközi szervezetek, a helyi kezdeményezések ésa civil társadalom általában, formális (szervezett) és nem formálisaspektusában egyaránt. Azonban fontos megjegyezni, hogy nemminden szabályozó törekvés és anti-globalizációs mozgalom üd-vözölhetô progresszív erôként. Nem szabad elfelejteni, hogy aglobalizációt hevesen támadják fundamentalista, rasszista, xeno-fób és anti-feminista oldalról is.

Úgy néz ki, egy olyan vonaton utazunk, amirôl nem lehet leszállni.Egyetlen társadalomnak sincs meg a választása, hogy kivonjamagát a globális folyamatok hatása alól. Ez végül is jó hír, hiszena kölcsönös függôség kölcsönös felelôsségtudatra nevelhet. Északés Dél viszonyában ez a felismerés talán egy újfajta (nem leeresz-kedô és nem imperialista) kapcsolat kialakulásához vezethet. A glo-bális problémákkal szembesülve erôsödhet az egymásra utaltságérzése. Hiszen nem valószínû, hogy a világ lakosságának az a 15%-a, amelyet az OECD-hez34 való tartozásuk alapján fejlettnek nevez-hetünk, elbarikádozhatja magát a világ többi részétôl és függet-lenítheti magát az ott kialakult bizonytalanságtól és instabilitástól.

Referencia lista

BAUMAN, Z. (1990). Modernity and Ambivalence. In M. Feather-stone, (ed.), Global culture: nationalism, globalization and moder-nity, Sage Publications, London, pp. 143-170.

FREEMAN, A. and KAGARLITSKY, B. (2004). The politics of em-pire. Globalisation in crises, Pluto Press, London.

FRIEDMAN J. (2004). Globalization, transnationalzation and migra-tion. Ideologies and realities of global transformation. In J. Fried-man and S. Randeira (eds.), Worlds on the move. Globalization,migration and cultural security, I. B. Tauris, London, New York.

LATOUR, B. (1993). We have never been modern, Harvard Uni-versity Press, Cambridge, Mass.

MCGREW, A. (2000). Sustainable globalization? The global politicsof development and exclusion in the New world order. In T. Allen,and A. Thomas (eds.), Poverty and development into the 21st cen-tury, Oxford University Press, Oxford, pp. 345-364.

MICHELET, C. A. (2004). Qu’est-ce que la mondialisation? Petittraité de ceux et celles qui ne savent pas encore s’il faut etre pourou contre, La Découverte-Poche, Paris.

SKLAIR, L. (1999). Competing conceptions of globalization, Jour-nal of World-Systems Research, Vol. V, No. 2, pp. 143-163.


33 Errôl részletesebben lásd a „Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlenvilág” címû fejezetet.34 Az OECD (Organization for Economic Co-operation and Development,Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) 1961 óta az iparilagfejlett országok egyik legfontosabb gazdasági érdekegyeztetô fóruma,amelynek feladata a tagállamok gazdasági, kereskedelmi és pénzügyitevékenységének összehangolása. Tagjai elsôsorban a leggazdagabb nyu-gati országok. Magyarország 1996-ben csatlakozott a szervezethez, a 27.tagállamként.

Kép

: Flá

vio

Take

mot

o

4. A globalizáció

és Magyarország

Melegh Attila

A globalizáció magyarországi hatásainak elemzésekor meg kellhatároznunk a globalizáció elsô fejezetben feltárt összefüggé-seinek azon részét, amely Magyarország esetében jelentôséggelbír. A szükséges szûkítés mellett pedig mélyebben kell vizsgálniazokat az elemeket, amelyek Magyarország esetében kiemeltenfontosak. Az alábbi összefoglaló alapvetô célja az, hogy megmu-tassa: Magyarország társadalma és gazdasága alapvetôenmegváltozott a világgazdaság új ciklusát jelentô globalizáció elôrehaladtával.

A globalizáció fogalma és a legfontosabb globális összefüggések

A társadalomtudományokban a globalizáció fogalma több olyanfolyamatra utal, amelyek csak részben köthetôk össze (ANEESH,A. 2003; BECK, V. 2000; BÖRÖCZ, J. 1999a; CHASE-DUNN, C.1999; FORSANDER, A. 2002; KALB, D. et al. 2000; LUTZ, H.2002; MITTELMAN, J. H. 2000; OROZCO, M. 2002; SASSEN, S.1996, 1999, 1998; SKLAIR, L. 1999). Egyrészt utal arra, ahogyanaz új információs technológiák révén a képi, szövegbeli és máselektronikus formában létezô tudás és információ mind szaba-dabban áramlik az országhatárokon át, és amely folyamatnakrendkívül nagy hatása van a társadalmak és politikai rendszerekterületi, nemzeti vagy regionális szervezôdésére. Még pontosab-ban, a globalizáció fogalmával operáló elemzések szerint a tár-sadalmi és politikai szervezetek (elsôsorban a nemzetállamok)adott, jól körülhatárolható területhez való kötôdése jelentôsmértékben lecsökken.

Másrészt egy olyan piaci alapú globális gazdaság kialakulásárautal, amelyben a pénzügyi és befektetôi tôke a lehetô legszaba-dabban áramlik. A transznacionális, azaz a határokon átnyúló ésnem nemzeti leányvállalatokon alapuló (azaz multinacionális) tár-saságok révén a termelés, valamint az áruk és a szolgáltatásokterén létrejön egy még egységesebb globális piac, amelynekkiszolgálása válik a nemzetállamok egyik legfontosabb feladatává.Ez összekapcsolódhat az állam gazdasági szerepvállalásánakcsökkenésével, széleskörû privatizációval, kiszervezéssel (rész-feladatok piaci szereplôkkel történô ellátásával) és deregulációval,azaz a gazdasági szabályozás bürokratikus szintjeinek csökken-tésével, illetve a szabályozások leépítésével. Fontos elem még anemzetközi munkamegosztás átalakulása, amelynek során az iparitermelés egy jelentôs része áttelepül a harmadik világ bizonyosrészeire.

Fontos megjegyezni, hogy ez a nyitottabb, liberális világgazdasága világkapitalizmus ciklikus mûködésének egy új szakasza – ezegyben azt is jelenti, hogy már korábban is volt ehhez hasonló nyi-tás adott technológiai és társadalmi feltételek mellett. Vagyis atörténelmi fejlôdés és a történelmi tapasztalatok felhalmozódásátóleltekintve a globalizáció semmiképpen sem tekinthetô egy teljesenúj korszaknak, hiszen valójában az a világgazdaság – a világkapi-talizmus – egy újabb nyitási ciklusa, amelynek során a gazdaságminden folyamata (tôkemozgás, kereskedelem, fogyasztás, reklámstb.) egyre globálisabbá válik.

A Globalizáció és Magyarország • • 1 6

Ennek összefüggésében érdemes látnunk az államszocializmus,azaz az állami tulajdon dominanciájával és állami kontrollal jelle-mezhetô gazdasági és társadalmi rend válságát is Kelet-Eu-rópában az 1980-as években. Ez a válság nem az elzárkózás,hanem éppen a globális kapitalizmusba való erôs integráltságeredménye volt. Emellett, az államszocialista rend nem tudott afentebb feltárt jelenségekre hatékonyan reagálni. Így az összeom-lás már a globalizáció egyik kiemelt eseménye és nem a globalizá-ció elôzménye Kelet-Európában.

Harmadrészt a globalizáció olyan regionális gazdasági egységekkialakulásával is összefügg, amelyeken belül a tôke, a munka és amunkaerô szinte teljesen szabadon mozoghat. Ezen regionálisblokkok közé sorolható több más egység mellett az Európai Unió,illetve az egységesülés egy alacsonyabb szintjén az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megegyezés (NAFTA)35, valamint azÁzsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttmûködés (APEC)36.

Negyedrészt a globalizáció olyan nemzetek feletti intézmények ésjogi rendszerek kialakulására utal, amelyek igen aprólékosan sza-bályozzák az alájuk tartozó politikai szervezeteket. Ide sorolandótöbbek között az Európai Unió, az Európai Bíróság37 és aKereskedelmi Világszervezet (WTO) is, amelyek már a nemzetekfeletti kormányzás szervezeti formái. Ugyanebbe a körbe soro-landók azok az „univerzális” jogi normák is, amelyek az egyetemesemberi jogok38 kérdésével vagy éppen a nemzetközi kereskedelmiügyletek szabályozásával kapcsolatosak.

Ötödrészt e fogalom azt is jelenti, hogy kulturális téren is átraj-zolódik – összeszûkül, illetve új módon darabolódik fel – a világ.Az egységes identitások helyett kevert, hibrid identitások és kul-turális-térbeli önazonosságok alakulnak ki, vagy éppen „fundamen-talista” ellentétek kerülnek az elôtérbe.39

E szempontok alapján lehet felvázolni a globalizáció hatásátMagyarországra.

Globális történeti összefüggések a magyarországi esetértelmezéséhez

A tizennyolcadik századra kifejlôdô világgazdaság, a modern-koloniális és kapitalista rendszer története során egymást követôciklusok figyelhetôek meg a nyitottság és a bezárkózás tekin-tetében. Az elsô nagy léptékû „globalizáció” már a tizennyolcadikszázad végén lezajlott: a gazdaságok már ekkor is igen nyitottakvoltak a külföldi befektetések és a külkereskedelem felé, a gyarmatirendszer pedig egyre nagyobb területeket „integrált” gazdaságilag(CHASE-DUNN, C. 1999; CHASE-DUNN, C. et al. 1999). A keres-kedelmi és gazdasági nyitottság elsô hulláma a tizennyolcadikszázad végi és tizenkilencedik század eleji francia háborúkkallezárult. A nyitott, liberális világgazdaság következô hulláma atizenkilencedik században, a világuralmat megszerzô Anglia általsugallt nemzetközi jogi rendszer szerint épült ki. Ez a rend ugyanaz 1870-es években és a századfordulón némileg megrogyott,mégis ez a ciklus lényegében az elsô világháborúig eltart. Az elsôvilágháború után egy rövid idôre ismételten igen nyitott világgaz-daság jött létre, de ez a kisebb nyitási hullám kereskedelmi térena nagy gazdásági világválsággal csôdbe jutott. Csak a másodikvilágháború után kezdôdött egy újabb ciklus, bár ekkor is csaknagyon lassan nyíltak ki a világ különbözô gazdaságai. Ez azidôszak a piac hibáit kiküszöbölni kívánó jóléti állam, a Keynesangol közgazdász nevéhez köthetô állami kereslet-élénkítés kor-szaka volt.40

A második világháború utáni korra jellemzô nemzeti modernizációstörekvések Kelet-Európában és az ún. harmadik világban a het-venes évekre válságba jutottak, és ekkor kezdôdött el szûkebbértelemben az a kor, amelyet ma globalizációnak nevezünk. A glo-balizáció kezdete a meghirdetett új Afrika-politikához köthetô,amikor is a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) liberálispénzügyi fordulatot sürgetett, és ezt javasolta a világ többi térsé-gének is, beleértve Kelet-Európát.41 Fontos megjegyezni, hogy aszabad tôkeáramláson alapuló „globalizáció” igen fontos elô-történetét képezi a hetvenes évek latin-amerikai gazdasági áta-lakulása. Ekkor ugyanis kívülrôl erôteljes nyitást és sokkterápiátkényszerítettek ki nemcsak Chilében – ahol a Pinochet-rendszergazdaságpolitikáját amerikai liberális közgazdászok vezérelték –,hanem Argentínában és több másik latin-amerikai országban is.42

A világgazdaságba integrálódás e formája, melyet adósságválsá-gok jellemeznek fontos Kelet-Európa szemszögébôl is, hiszen alatin-amerikai elôkép igen sokban elôrevetítette Kelet-Európa áta-lakulását a kilencvenes évek során.

• A Globalizáció és Magyarország 1 7 •

35 A NAFTA (North American Free Trade Agreement) 1994-ben lépettéletbe az USA, Mexikó és Kanada között. Az egyezmény célja a háromország piacainak egyesítése és egységesítése.36 Az APEC (Asia-Pacific Economic Cooperation) célja, hogy 21 csendes-óceáni ország piacát egyesítse és liberalizálja. A 21 ország vezetôi 1993-bantartottak elôször találkozót APEC név alatt. A szervezet tagjai: Ausztrália,Brunei, Kanada, Indonézia, Japán, Dél-Korea, Malajzia, Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld, USA, Tajvan, Hong Kong, Kína, Mexikó,Pápua Új-Guinea, Chile, Peru, Oroszország, Vietnám.37 Teljes nevén az Európai Közösségek Bírósága, az Európai Unió legfel-sôbb jogi fóruma, amelynek feladata az európai jog értelmezése, aközösségi jog betartásának felügyelete és a jogi viták elrendezése. Szék-helye Luxemburgban van.38 Az emberi jogok a minden embert megkülönböztetés nélkül megilletôjogok csoportjára utalnak. A modern emberi jogi felfogás a tizenhatodikszázadra vezethetô vissza, és elôzményei között szerepel a brit Bill ofRights, az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata, és a fran-cia forradalom után született Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata. AzENSZ 1948-ban fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát,amely a nemzetközi szokásjog fontos elemévé vált az alapvetô jogokvédelmében. Az emberi jogok közé tartoznak az olyan polgári és politikaijogok mint az élethez és szabadsághoz való jog, a szólásszabadság és atörvény elôtti egyenlôség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok,mint például a munkához, oktatáshoz és ételhez való jog.39 Errôl lásd még a „Globalizáció” címû fejezetet.

40 John Maynard Keynes (1183-1946) a huszadik század talán legjelen-tôsebb közgazdásza volt, aki a múlt század harmincas éveiben megállapí-totta, hogy a kapitalista gazdaságban ahhoz, hogy a foglalkoztatás és ateljes jövedelem megnôjön, elôször vagy a fogyasztást vagy a beruházástkell növelni, azaz extra keresletet kell generálni. Ez a megállapítás vált azolyan erôteljes állami beavatkozások alapvetésévé, mint a New Deal, amelyszempontunkból nem érdektelen módon éppen a hetvenes években válterôteljes kritika tárgyává. 41 Az ún. Berg-jelentést a Világbank adta ki 1981-ben, címe "Felgyorsítottfejlôdés a Szubszaharai Afrikában" (Accelerated Development in Sub-Sa-haran Africa), szerzôje, Elliot Berg.42 Errôl lásd még a „Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ” címûfejezetet.

A világgazdaság kereskedelmi nyitottságának története együtt járegy Magyarország szempontjából is nagyon fontos történeti folya-mattal. A piaci viszonyok kialakuló dominanciája és az egységesés gyorsan reagáló világpiac létrejötte összekapcsolódott a korábbinem piaci agrárrendszerek (mint pl. az önellátó paraszti gaz-dálkodás) összeomlásával és sajátos fejlôdési pályákat indított el(CHAYANOV, A. V. 1986; TÓTH, T. 2006; WALLERSTEIN, I. M.1974). A nem piaci alapú agrárrendszerek válsága és összekap-csolódása a piaci alapú kapitalizmussal igen fontos társadalmikövetkezményekkel járt, és ebben is megfigyelhetô egy fejlôdésiút, amely igen sok vonásban közös az egész világon.43

A kapitalizmus kezdeti idôszakában, a piaci viszonyok térhódításá-nak kezdetén a nem piaci alapú agrárrendszerek és formák könnyûterepei voltak a még ma is megfigyelhetô kizsákmányolásnak ésönkizsákmányolásnak. Az azóta is zajló kizsákmányolás oka abbantalálható, hogy a háztartásgazdasági és parasztgazdasági formáknem tudnak alkalmazkodni a piachoz: a népességnövekedés, apiaci és nem piaci földvesztés, valamint az agrárpiacok térhódításamiatt a paraszti és más nem piaci gazdaságok alacsony munka-erôköltség vagy alacsony ár mellett értékesíthetik csak agrárter-mékeit. Esetleg munkaerôként szolgálnak a „háziipari” termeléshez,vagy egyszerûen csak nagy mennyiségben bocsátanak ki olcsómunkaerôt a migráció különbözô tereiben.44 Ez utóbbinak jellemzôpéldája volt az Amerikába vándorlás Magyarországról, illetvemás kelet- és dél-európai agrár-országból a tizenkilencedik éshuszadik század fordulóján. Ez az átalakulás és a kapcsolódó gaz-dasági és társadalmi feszültségek igen gyakran vezettek az államfokozottabb szerepvállalásához (GERSCHENKRON, A. 1984),illetve olyan társadalmi rendszerekhez, amelyek radikális prog-ramokkal próbálták megoldani a társadalmi fejlôdés kérdéseit akialakuló világgazdasági rendben, éppen a nem piaci agrárrend-szerek válsága miatt félperifériás vagy perifériás helyzetbe szorulóállamokban. Ilyen radikális próbálkozásnak tekinthetô az olasz-országi fasizmus, vagy a kelet-európai, latin-amerikai, arab vagyéppen a kínai szocializmus.

Az így kialakuló, az egyes térségek és országok között felépülôhierarchikus rend valamint az egyenlôtlen fejlôdés a legfontosabbjellemzôi a világkapitalista rendszer történelmének. Ez a hierar-chikus egyenlôtlenség és a kapcsolódó hierarchikus képzetek(például civilizált–civilizálatlan stb.) vezetnek el a nyitás és abezárkózás különbözô idôszakaihoz és ezért az olyan társadalmirendek, mint a különbözô szocializmusok, fasizmusok és piacidemokráciák nem egymást kizáró formák, hanem adott gazdaságivilágrendekben egymást feltételezik, illetve kiegészítik. Ennek aparadoxonnak a megértése azért nagyon fontos, mert csak ígylátható meg az a hierarchiából eredô dinamika, amely miközbenbeilleszkedik ebbe a rendbe, e rendszerek kialakulását, illetvehanyatlását is meghatározza. A nyolcvanas évek elején kialakuló glo-balizáció is ennek a kapitalista világgazdasági rendnek a terméke.

Az államszocializmus bukása és a globalizáció

Az államszocializmus és a globalizáció közötti összefüggésektörténete nincs még igazán feltárva. A társadalomtudományiértelmiség és a politikai elit a szocializmus bukását nemcsak Ma-gyarországon, de egész térségünkben leginkább a szocializmusbelsô problémáiból, nem hatékony mûködésébôl és diktatórikusvonásaiból vezeti le, és a legkevésbé sem törekszik arra, hogy azállamszocializmus és a kapitalizmus közötti kapcsolatokból, azaza hierarchikus világrendbôl származtassa azt (példaként lásd Kor-nai János szocializmusról írott munkáit, pl. KORNAI, J. 2007).Pedig több jel is azt mutatja, hogy ez a magyarázat lehet aleginkább célravezetô.

Az adósságcsapda

Magyarország és a magyar államszocializmus szempontjából alegfontosabb, hogy a hetvenes évek végétôl, azaz éppen a globa-lizációs fordulat idôpontjától kezdve az ország külsô eladósodásaigen magas mértékû és több esetben is – mint 1982-ben, 1990-94-ben és tulajdonképpen 2007-2008-ban is – akut adósságvál-sághoz vezetett. Fontos felfigyelni arra, hogy ez az eladósodottságtöbb esetben eléri a magyarországi GDP 80-90 százalékát, és arrais, hogy az adósságválság ciklikusan visszatér. Az adósságválságés a külsô finanszírozás problémái mindig lehetôséget teremtenekarra, hogy megnövekedjék az olyan külsô szereplôk befolyása,mint például az IMF és a Világbank, amelyek szerepe kiemelt je-lentôségû a globalizációs irodalomban (CHASE-DUNN, C. 1999;SKLAIR, L. 1999).

Magyarországon ez a függôség már a nyolcvanas években jelent-kezett, hiszen hazánk már 1982-ben csatlakozott ezekhez a szer-vezetekhez és aktívan részt vett az általuk elônyben részesítettliberális ún. szerkezeti kiigazítási programokban. Ezen programokelônyben részesítették a piaci reformokat és örömmel üdvözöltekmindent, amit a kapitalista világgazdaság irányába tett lépéskéntértelmeztek. Ennek függvényében értékelték a pénzügyi segítségfelhasználását is. A nyolcvanas évek végére a „nyugati adósság”tizenhatszorosára nôtt, és így a politikailag Moszkva irányába mu-tatkozó függôség kiegészült egy – a latin-amerikai országokra isjellemzô – pénzügyi függôséggel a nyugati, a hierarchia csúcsánlévô centrum-országok felé. Ezt a folyamatot nevezi Böröcz Józsefa kelet-európai, de fôképp magyar szocializmus esetében kettôsfüggôségnek, a latin-amerikai országok esetében kidolgozott füg-gôség-elméletre45 utalva (BÖRÖCZ, J. 1992).

Ezen kettôs függôség, vagyis az adósságcsapda kialakulása mára globalizáció története, hiszen épp ily módon iratkozott fel Ma-gyarország a pénzügyileg kiszolgáltatott országok listájára, ami aglobalizációs vita egyik kulcseleme. Sôt úgy fogalmazhatunk, hogyaz államszocializmus nem bukott volna meg, ha ez a függôségnem alakul ki, tehát ebben kereshetjük a bukás egyik legfontosabbokát is.

A Globalizáció és Magyarország • • 1 8

43 Errôl lásd még a „Magyar kistermelôk a globalizádódó európai agrág-piacon” címû fejezetet.44 Errôl részletesebben lásd a „Globalizáció és migráció” címû fejezetet.

45 Ez az elmélet az ún. latin-amerikai gazdasági bizottság szakértôi tollábólszületett meg, akik az imperializmus elméletek nyomán és a modernizációselmélet kritikájaként megfogalmazták az egyenlôtlen csere fogalmát, a cent-rum-periféria viszony ellentmondásait és bevezették az alulfejlettség fo-galmát. Legfontosabb állításuk az volt, hogy a latin-amerikai elmaradottságoka nem az adott helyen keresendô, hanem a kontinens centrum-orszá-gokhoz való viszonyában.

A külföldi tôke megjelenése és dominanciája

A fenti függôség szorosan összefügg a mûködô tôke szabadabbáramlásával. Ez talán a legfontosabb elem, amely elkülöníti a glo-balizációt a korábbi világgazdasági idôszaktól (MCMICHAEL, P.2000). Megjegyzendô azonban, hogy az elsô világháborúközvetlen elôestéjén is hatalmas volt a tôke határokon átnyúlóexportja, azaz ebben sem teljesen egyedi a globalizáció mostanikorszaka (CHASE-DUNN, C. 1999). A kinyíló tôkepiac révén jönlétre a nemzetközi munkamegosztás új formája: az ipar jelentôsáttelepülése a nyugati államokból a harmadik világba és Kelet-Európába. A függôség problémája46 nagyon sok szálon függ összea külföldi tôke áramlásával.

Egyrészt a nyolcvanas évek közepétôl a pénzügyi piacoknemzetközi szervezetei minduntalan szorgalmazták a költségvetésideficit csökkentését és a veszteséges vagy csak állami dotációmellett mûködô vállalatok bezárását, amelyekben a piaci reformútjában álló egyik legfontosabb akadályt látták. E bezárás és azazzal kapcsolatos munkahelyvesztés mind összekapcsolódik akülföldi tôke megjelenésével, hiszen így olyan ár- és bérszerkezetekjönnek létre, amelyek a kellô jogi viszonyok megléte esetén lehe-tôvé teszik a külföldi versenytársak színrelépését. Sôt a bezárásokazt is elôsegíthetik, hogy a külföldi multinacionális vállalatokténylegesen eluralhassák az adott piacot. Ez különösen igaz akereskedelem és az élelmiszeripar területén. Fontos megjegyezni,hogy a külföldi multinacionális vállalatok fôképp tôkeerejükkeltudták háttérbe szorítani a kisebb forgalmú, kisebb tôkeerejû ésigen sok szociális feladattal is küszködô szocialista vállalatokat.

Másrészt a rendszerváltás nyomán lezajló privatizáció és az abbólbefolyó összegek váltak a függôség, az adósságcsapda kezelé-sének legfôbb eszközévé. A magántulajdon vált az egyetlenkívánatos tulajdoni formává és heves kampány kezdôdött a köz-tulajdonban gazdálkodó vállalatok ellen, amelyek mint a pazarlásés a versenyképtelenség mintapéldái jelentek meg a közbeszéd-ben. Az elképzelések szerint már önmagában a magántulajdononalapuló gazdaság is növelte a versenyképességet, így csökkentveaz eladósodást (BÖRÖCZ, J. 1999a, 1999b).

Ugyanígy a privatizációs bevételek váltak a legfontosabb bevételiforrássá az adósság csökkentéséhez és ez a jövedelem volt hiva-tott biztosítani a függôség csökkenését. Mint azonban ezt márjeleztük, a kilencvenes évek második felében az eladósodottságcsak kis mértékben csökkent, és a 2000-es évektôl kezdve ez aszint ismételten növekedésnek indult. Másképpen fogalmazva, azadósságfüggés nem csökkent, csak szerkezetében alakult át: azállamadósság mellett az itt mûködô cégek és a lakosság is eladó-sodott. Ennek fô oka abban keresendô, hogy a magyar állam nemvagy csak fokozatosan mondott le bizonyos szociális kiadásokról,miközben a reálgazdaságból származó jövedelmei csökkentek azadókedvezmények, a vállalatok bezárása, a csökkenô foglalkoz-tatottság és más magángazdasági elkötelezettségei miatt. Tulaj-donképpen megkockáztatható, hogy az adósságcsapda sosemmúlt el, és a függôségbôl eredô problémák nagyon hasonló szer-kezeteket termeltek ki, mint az államszocializmus idején – csakmost más tulajdoni viszonyok mellett. Ily módon a globalizáció ésa külföldi tôke beáramlása a függôséget nem csökkentette, hanemcsak átalakította, kiegészítve azzal a ténnyel, hogy mindeközbenaz állami szerepvállalás jelentôsen lecsökkent és a kormányzatimozgástér beszûkült.


46 Errôl lásd még a „Magyar kistermelôk a globalizálódó európai agrárpia-con” címû fejezetet.

Az állam szerepének átalakulása

A nemzetállam szerepének átalakulása a globalizációs vita egyikkulcstémája. Nagyon gyakran hangzik el az a leegyszerûsítô állítás,miszerint a globalizáció egyenértékû a nemzetállam leértékelô-désével.47 Leegyszerûsítô, hiszen mint azt már fentebb is láthattuk,az állam a külsô kényszerítô elemek mellett önmaga építette lemagát, illetve önmaga definiálta át szerepvállalását (SASSEN, S.1996, 1999). Az állam szerepének átalukálása Magyarországonismételten több, a fenti összefüggésekkel magyarázható dimenziómentén értelmezhetô.

Elôször is, Magyarországon az állam aktívan leépítette gazdaságiszerepvállalását. BÖRÖCZ (1999a) aukciós államról beszél, hiszena privatizáció, a kiárusítás és a kiszervezés (azaz korábbi közösségitevékenységek magánvállalkozásba való szervezése) volt és ma-radt a magyar állam gazdasági tevékenységének középpontjában.Ez csak részben magyarázható külsô körülményekkel, hiszen ezta folyamatot jelentôs részben a nyolcvanas években megjelentgazdasági és politikai elit szinte minden fenntartás nélkül támo-gatta. A kulcselem itt a globalizációval összefüggô gazdasági vál-ság és bizonyos elit osztályérdekek összekapcsolódása, amely ígyfelerôsítette a magyar társadalom kiszolgáltatottságát. Mindkéttényezô jól illeszkedik a globális hierarchiákba, mint azt késôbblátni fogjuk.

Emellett, az állam aktívan leépítette szociális feladatait, amelyleépülés többlépcsôs és több ponton is kapcsolódik a globalizációfolyamatába. Elôször is a világkapitalizmusba való teljes reinteg-ráció – a vállalat-bezárások és a versenybôl eredô kihívásokkövetkeztében – a társadalmi felelôsségekkel és szolgáltatásokkalfelruházott „szocialista” vállalatok teljes leépüléséhez vezetett.Ez már önmagában is jelentôs változást jelentett a szociális ellátó-rendszerben, de ez még összekapcsolódott a szociális és egész-ségügyi szolgáltatások egy másik átalakulásával: az egészségügyiiparág kommercializálódása és globalizációja alapjaiban változtattameg a társadalmi ellátás jellegét és helyzetét. Ez az átalakulásösszekapcsolódott a pénzügyi piac kinyílásával, amelyek együtteskövetkezménye, hogy az egészségügyi ellátás mindinkább biztosí-tási alapra helyezôdik, és elveszíti közösségi jellegét. Mindeközbenaz egészségi állapotban megmutatkozó társadalmi egyenlôtlen-ségek nôttek Magyarországon is (HABLICSEK, L. és KOVÁCS, K.2007). Magyarországon jelenleg ez az átalakulás a költségvetésiproblémák és kényszerek közepette zajlik, és gyakran hangzanakel olyan érvek, amelyek szerint az emberek „túl gyakran” vagy „túlsokáig” veszik igénybe az oktatási, szociális és egészségügyiszolgáltatásokat (lásd a vizitdíj körüli vitákat 2007-2008-ban, azegyetemi tandíjfizetés kérdését stb.).

A magyar állam mindeközben olyan nagyobb egységekbe is beta-golódott, mint például az Európai Unió, amely szintén a globalizációjellegzetességei közé tartozik. A magyar állam ezen integrációkkalmaga mond le bizonyos szuverenitásairól, és egyre aktívabb tárgyaés egyben alanya is a nemzetközi jogrendek bôvülésének és azokmindennapi életbe való beépülésének. Mindez az átalakulás Ma-gyarország esetében a globális hierarchiák alapján leggyakrabban„felkészülésként” és „felkapaszkodásként” került értelmezésre aközbeszédben; vagyis Magyarország így vált „Európa” részévé.

Ugyancsak az állam szerepének és a gazdaság átalakulásánakkövetkezményeként írható le a kulturális piac radikális átalakulása,az állami kultúratámogatás jelentôs leépülése és így egy újfajta kul-turális tér létrejötte. Ezt közkeletûen kommercializálódásnak vagymcdonaldizációnak nevezik és a határok leomlásával jellemzik,amelyben a tizenkilencedik századi nemzeti mozgalmak nyománlétrejött klasszikus nemzeti kulturális termékek és intézmény-együttesek a háttérbe szorulnak. Ez igen fontos identitásbeli ele-mekhez is köthetô és nagy mértékben generálja a nem nemzetikultúra térnyerésérôl szóló vitát a magyar nemzeti jobboldalhoztartozó közszereplôk és értelmiségiek körében (lásd pl. Bíró Zoltán,Csurka István és Csoóri Sándor publicisztikáit a kilencvenes években).

Be- és elvándorlás. A migráció átalakulásából származó kihívások 48

A globalizáció korában a migrációval kapcsolatos döntések egyrekevésbé tekinthetôk véglegesnek: mind többször fordul elô azországok közötti ingázás jelensége mind a gyengén iskolázott,mind a képzettségénél alacsonyabb színvonalon foglalkoztatott,mind pedig a magasan képzett munkaerôt képviselô migránsokkörében. Az identitás változásai sem írhatók le már feltétlenül úgy,hogy valaki elveszíti régi identitását és asszimilálódik egy újkultúrába. Az identitás fogalma összetettebbé vált, és a témávalkapcsolatos közbeszéd is átalakult, amennyiben nagyobb válto-zatosságnak enged teret, illetve elismeri a különféle diaszpóra-identitásokat.

Ez így van Magyarországon is, ahol viszonylag kevés olyan beván-dorló van, aki nem magyar nyelvû kultúrából származik (MELEGH,A. 2004, 2008; MELEGH, A. és KOVÁCS 2009). A nem magyarnyelvû migránsok közül hazánkban a Kínából és Vietnámból érkezôbevándorlók és vándormunkások élnek leginkább diaszpóra-közösségekben.49 Ezek a közösségek részben a nehéz migrációsterhek miatt jönnek létre, ugyanis így tudják a bevándorlók egymásközött megosztani a munkaszerzéssel, a hivatalos papírok biz-tosításával és a beilleszkedéssel kapcsolatos problémák terheit.Világos az is, hogy a kínai és a vietnámi „elkülönülés” jórészt a be-fogadó közösség elzárkózásának is köszönhetô. Az ún. diaszpóra-technika azonban nemcsak ezen közösségek sajátja, hiszenmegfigyelhetôek más magyar és nem magyar bevándorló közös-ségek körében is (MELEGH, A. és KOVÁCS, É. 2009).

A magyar-magyar vándorlás sajátossága a történeti területi fel-darabolódás és a határok többszörös megváltozásában keresen-dô, de a globalizációhoz is köthetô. A szomszédos országokbankorábbi iparágak és üzemek álltak le és új üzemek alakultak ki.A két jelenség között eltelt idôben – az adott országok egy fôrejutó jövedelmében megjelenô különbségek hatására is – megnôtta Magyarországra kivándorlók száma. Megjegyzendô, hogy amagyarországi gazdaság jelenleg is zajló válságával bizonyos el-lentétes (azaz Romániába mutató) munkaerô-vándorlási tenden-ciák is elindultak.

A Globalizáció és Magyarország • • 20

47 Errôl lásd még a „Globalizáció” címû fejezetet.

48 Errôl részletesebben lásd a „Globalizáció és migráció” címû fejezetet.49 A diaszpóra kifejezés az olyan közös etnikai identitással rendelkezôközösségekre utal, amelyek önkéntesen vagy erô hatására elhagyták ere-deti területüket és attól távol, gyakran sok különbözô helyen telepedtek le.

A környezô országokból érkezô vándormunkásokra vagy a tény-legesen letelepedô bevándorlók csoportjára a politikai elit tagjaiMagyarországon a kilencvenes évek közepétôl egyre inkább úgytekintettek, mint a további külföldi befektetések egyik lehetségesösztönzôjére. Ez a törekvés azonban nagyrészt kudarcot vallottéppen annak köszönhetôen, hogy 2005-2006-ban más uniósországok (pl. Olaszország és Spanyolország) is megnyitottákhatáraikat ezen bevándorlók és vándormunkások elôtt és az ottanikomparatív elônyök nagyobbak voltak, mint Magyarország ese-tében (például nagyobb fizetések, a román nyelv is sok nyelviakadályt megoldott stb.). Máskülönben a környezô országokbólérkezô vándorcsoportok tagjai jelentôs részt vállalnak az építôipar-ban, az ún. cselédiparban és más szolgáltatói szakmákban, mégakkor is, ha végzettségük szerint ennél kvalifikáltabb munkát isvégezhetnének. Emellett Magyarország is szembe kellett, hogynézzen az állampolgárság exkluzív és kizárólagos jellegénekerodálódásával (lásd a státusz-törvény vagy a kedvezménytörvényjogi kísérleteit).

Ugyancsak a globalizációhoz köthetô, hogy a külföldi tôkebefek-tetéshez és a magas szakmai képzettségû munkákhoz kap-csolódóan egy nagyobb németországi bevándorló csoport ismegtelepedett hazánkban. Ezt a fajta csoportot emlegeti a szak-irodalom globális nomádként azokra utalva, akik nagyon sokatmozgó menedzserként lelnek ideiglenes otthont Magyarországon(MELEGH, A. 2004).

Végül, fontos megjegyezni, hogy Magyarország nemcsak befo-gadóként, hanem kibocsátó országként is szerepet játszik anemzetközi migrációban és a globális kapitalizmus újraszerve-zôdésében, bár mindkét esetben inkább állandó transznacionális,határon átnyúló mozgásról beszélhetünk, és csak kevésbé tartósmegtelepedésrôl.

Ideológiai átalakulások és a globális hierarchia

A modern hierarchikus globális rendszerek tizennyolcadik századikialakulásuk óta a Kelet-Nyugat lejtô, azaz a kelet felé csökkenôcivilizáltsági szint gondolatán alapulnak (MELEGH, A. 2006a).Itt nem egyszerûen kulturális különbségek egy adott rendjérôl,hanem a politikai és társadalmi rendszerek állandó reformját és anyugati társadalmak magasabb fokú fejlettségét hirdetô totálisvilágnézetrôl van szó. Lényege bizonyos, teljes egészében meg-valósíthatatlan civilizatórikus eszmények kijelölése (emberi jogok,individualizmus, a törvény uralma stb.), majd ezen ideálok haszná-lata a világ kritikai érzékelése és átalakítása érdekében. Az esz-ményektôl való távolság alapján egy képzeletbeli térképen mindidôben mind térben el lehet helyezni társadalmi csoportokat, orszá-gokat sôt térségeket is. Így került Magyarország a politikai és kul-turális közbeszédben „Közép-Európába”, ami kevésbé „keleti” és„elmaradott”, mint „Kelet-Európa”.

Ezen kelet-nyugati lejtô mint hierarchikus rend szervezi ideoló-giailag Magyarország globalizációs átalakulását, illetve szolgálannak szellemi értelmezési kereteként (azaz a folyamat igen fontosszereplôjérôl van szó!), beleértve az európai uniós csatlakozást, apiaci reformok alátámasztását és nagyon nagy mértékben a belsôpolitikai vitákat is. Az elsô ilyen hatás, amely a globalizáció ideoló-giai alátámasztását szolgálta, a magyarországi „reform közbeszéd”átalakulása volt a nyolcvanas évek elején. Ekkor a korábbi „reform-szocialista” beszédmódot felváltotta a visszatérés sürgetése a„normális”, „igazi”, „nyugati” mintákhoz (CSIZMADIA, E. 2001;MELEGH, A. 2006b). Ezt a beszédmódot bizonyos pozíciókatmegszerezni kívánó technokrata értelmiségiek, illetve olyan szak-értelmiségiek használták fel, akiknek esetleg voltak a felmenôiközött már korábban is magasabb státuszban lévôk arra, hogyszakértelmüket jobban érvényesítsék, és hatalmi pozícióikat meg-erôsítsék. A politikai rendszerváltozás, amely csupán a globalizációsorán kialakult gazdasági kényszerlépés-sorozat egyik eseményevolt, ezt a stratégiát még inkább felerôsítette. Így a kilencvenesévek elejére teljes volt a konszenzus az „Európaizálás” tekinte-tében.

Maga az „uniós gondolat” is ebben a lejtôs keretben mozgott,hiszen az „európai” önkép voltaképp felfogható az önmaga állandójobbításán fáradozó térség befejezhetetlen civilizációs projektjekéntis. Ehhez viszonyítva látja aztán „Európa” civilizatórikus szintenelmaradottnak az „új Európát”, amely térség számára a kilenc-venes évek közepén soha nem teljesíthetô „eszményi” csatlakozásikritériumokat állítottak fel (pl. „mûködô piacgazdaság”, a „demok-ráciát garantáló intézmények stabilitása”). Ez az Európa-kép váltaztán egy olyan mágikus képpé, amely nemcsak Magyarország ésaz Unió közötti hierarchiát értelmezte, hanem felhasználásra kerülta hazai politikai erôk ideológiai fegyvertárában is.

A civilizációs lejtô gondolata mindig megadja a lehetôséget arra,hogy a hierarchiára és az „elmaradottságra” való hivatkozással bi-zonyos programok és gondolatok fogalmazódjanak meg a hazaiközállapotok megváltoztatására. Ez nagyon sok formában megje-lenhet és igen sok szereplô magáévá teheti, mégis a globalizációszempontjából a legfontosabb, hogy ez adta meg az ideológiaikeretet a piaci reformok és a fentebb elemzett piaci átalakulás poli-tikai levezényléséhez, hiszen a megszorításokat minden esetbenszükséges és adott esetben „civilizatórikus” lépésként lehetettnyilvánosan értelmezni. Ezzel a lehetséges politikai ellenállást


Kép

: Mar

ta J

uez

lehetett csökkenteni és az ellenvélemények tulajdonképpen elle-hetetlenültek. Fontos, hogy ez a „nyugatos” beszéd nagyon erôsenmegjelent a kulturális életben és a nemzetrôl folyatott diskurzusok-ban is. A „nyugati” kultúra beáramlását minden esetben pozitívfolyamatként lehetett bemutatni, illetve a „nemzeti” oldalról érkezôkritikát el lehetett vetni mint „keleti” „érzelmi” túltengést és „irra-cionalitást”. Ez az ellentét volt tulajdonképpen a globalizáció leg-fontosabb vitája Magyarországon.

A „nemzeti” oldal is élt a globális hierarchikus képzetekkel, hiszenszerintük az „európai” fejlôdést éppen a másik oldal – a volt kom-munista keleti oldal – lehetetlenítette el, hiszen eltérítette az orszá-got a maga „természetes európai” útjától. A nemzeti perspektívaezen túlmenôen igen gyakran él azzal a kompenzációs technikával,hogy lefelé nézzen a lejtôn és saját nemzeti emelkedettségét akevésbé civilizált „keleti” országokkal vesse össze. Románia, Ukraj-na és Szerbia ebbôl a szempontból könnyû célpontnak számítot-tak egészen a legutóbbi idôkig, különösen úgy, hogy a keleti mivoltkiegészült a magyar kisebbségi problémákkal. Ezt lehetett látnipéldául a státusz- vagy a kedvezménytörvény körüli vitában is.

Külön érdemes szemügyre venni a radikális jobboldalt, amely soktekintetben más, mint a hierarchiában lefelé nézô „európai” na-cionalizmus. A radikális jobboldal a mérsékelt jobboldallal szembenaz alávetettséget hangsúlyozza, amely elnyomásban Kelet ésNyugat egyaránt kiveszi a részét. Szerintük egy ilyen szerkezetû„összeesküvés” állt fel Magyarország esetében, fôképp a gonoszmanipulátorként beállított zsidóságnak köszönhetôen.

A fenti perspektívák, gondolatszerkezetek nem ismeretlenek a„köztes” kelet-európai térség más országaiban sem és így jól mu-tatják, hogy fôbb értelmezési kereteiket a globális hierarchiákbavaló visszailleszkedés határozza meg – ezek a keretek voltak aglobalizáció ideológiai „hadoszlopai”.

Záró megjegyzések

A fentiekbôl jól látható, hogy Magyarország a globalizáció korábanradikális átalakuláson ment át és számos olyan jelenség e tárgy-körbe tartozik, amelyekrôl ezt másképpen gondolnánk. A szocia-lizmus bukása, az azt követô átalakulás, és az átalakulásnehézségei is mind-mind a globalizáció eredményeként írhatók le.Még pontosabban úgy fogalmazhatunk, hogy Magyarország minta globalizált világgazdaság adott strukturális helyzetében lévôország igen jelentôs kihívások elé került, amelyekre történelmi éskulturális reflexei miatt kevésbé képes hatékonyan reagálni. Az egyikilyen tényezô a politikai diskurzusok fentebb leírt szerkezete, amelynem engedi meg, hogy a felmerülô függôségi, pénzügyi és reál-gazdasági problémák egy viszonylag szabadabb térben értel-mezôdjenek, azaz ne legyenek megterhelve inadekvát nyelvvel, nekapcsolódjanak össze olyan politikai törekvésekkel, amelyek vagya túlzott nyitás vagy pedig a túlzott bezárkózás felé mutatnak.

A világgazdaság ezen újabb ciklusa, a globalizáció nem tölthet elminket sok reménnyel, hiszen történetileg is látható, hogy a rosszszerkezetekben történô nyitást válságos és viharos évek (az elsôés részben a második világháború, politikai kataklizma sor) követ-ték, és miután Magyarország nagyon kis ország, ma már rendkívülalacsony gazdasági súllyal, így mind a káros fejleményekkel szem-beni védekezés képessége, mind a belsô kreativitás korlátokbaütközik. Azaz aligha várható, hogy az egész világgal foglalkozóglobális megoldások és a globális hierarchiák leépítését szolgálótörekvések itt teret nyernek. Pedig éppen egy ilyen szabadabbglobális gondolkodásra lenne szükségünk, erre kellene nevelnünk.

A Globalizáció és Magyarország • • 22

Referencia lista

ANEESH, A. (2003). Between fantasy and despair: Nationalistclosures in the transnational lives of Indian programmers, In ColinW. Leach and D. Gabaccia (eds.), Immigrant life in the UnitedStates: Multi–disciplinary perspectives. Routledge, London.

BECK, U. (2000). What is globalization? Polity Press, Malden, MA.

BÖRÖCZ, J. (1992). Dual dependency and property vacuum:Social change on the state socialist semiperiphery, Theory andSociety, Vol. 21, No. 77-104.

BÖRÖCZ J. (1999a). From comprador state to auctioneer state:Property change, realignment and peripherialization in post-state-socialist Central Europe. In D. A. Smith, D. Solinger, and S. Topik(eds.), States and sovereignty in the global economy, Routledge,London.

BÖRÖCZ J. (1999b). Reaction as progress: Economists as intel-lectuals. In A. Bozóki (szerk.), Intellectuals and politics in CentralEurope, Central European University Press, Budapest.

CHASE-DUNN, C. (1999). Globalization: A world-systems per-spective, Journal of World-Systems Research, Vol. 5, No. 2. [on-line]hozzáférés: http://csf.colorado.edu/wsystems/jwsr.htm, [olvasva2002. december 31.].

CHASE-DUNN, C., KAWANO, Y., BREWER, B. (1999). Economicglobalization since 1795: Structures and cycles in the modern world-system [on-line] hozzáférés:http://wsarch.ucr.edu/archive/papers/c-d&hall/isa99b/isa99b.htm,[olvasva 2004. január 1.].

CHAYANOV, A. V. (1986). A. V. Chayanov on the theory of peas-ant economy, University of Wisconsin Press, Madison.

CSIZMADIA E. (2001). Diskurzus és diktatúra. A magyar értelmiségvitái Nyugat-Európáról a késô Kádár-rendszerben, Századvég,Budapest.

FORSANDER, A. (ed.) (2002). Immigration and economy in theglobalization process, Sire Reports Series, No. 20. Vantaa.

GERSCHENKRON, A. (1984). A gazdasági elmaradottságtörténelmi távlatból: Tanulmányok, Gondolat, Budapest.

HABLICSEK L. és KOVÁCS K. (2007). Az életkilátások differen-ciálódása iskolázottság szerint, 1986-2005 (Kutatási jelentésekno. 84), KSH NKI, Budapest.

KALB, D., VAN DER LAND, M., STARING, R., VAN STEENBER-GEN, B., and WILTERDINK, N. (eds.) (2000). The needs of glob-alization. Bringing society back in. Rowman & Littlefield Publishers,Lanham, Boulder, New York, Oxford.

KORNAI J. (2007). Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia ésrendszerváltás: Nyolc tanulmány, Akadémiai Kiadó, Budapest

LUTZ, H. (2002). At your service madam! The globalization of do-mestic service, Feminist Review, Spring 2002, No. 70, pp. 89–104.

MCMICHEAL, P. (2000). Globalization: Myths and realities. InRoberts, T. and Hite, A. (szerk.), From modernization to globaliza-tion. Perspectives on development and social change, Wiley-Blackwell, Malden, pp. 274–292.

MELEGH A. (2004). Migráns vagy munkás. Globalizáció és migrá-ció a nemzetközi irodalom tükrében, Eszmélet Vol. 83 No. 101 [on-line] hozzáférés: http://eszmelet.freeweb.hu/62/melegh62.html[olvasva: 2009. május 26]

MELEGH, A. (2006a). On the East/West slope. Globalization,nationalism, racism and discourses on Central and Eastern Eu-rope, CEU Press, New York-Budapest.

MELEGH, A. (2006b). Globalization and migration in Central Eu-rope. In: J. Traser (ed.), A regional approach to free movement ofworkers: Labour migration between Hungary and its neighbouringcountries, European Studies Centre, Szeged, pp. 119-130.

MELEGH, A. (2008). Globalization and migration. The case of Hun-gary, Migration-2. Collection of Scientific Works, pp. 35-61.

MELEGH, A. és KOVÁCS, É. (2009). Nemek szerint tagolt térben.Bevándorló nôk vándorlásának típusai, okai és formái nyolc euró-pai országban, Demográfia, Vol. 51, No. 3-4, pp. 143-181.

MITTELMAN, J. H. (2000). Globalization syndrome. Transformationand resistance. Princeton University Press, Princeton.

OROZCO, M. (2002). Globalization and migration: the impact offamily remittances in Latin America, Latin American politics andsociety, Summer 2002, Vol. 44, No. 2, pp. 41–66

SASSEN, S. (1996). Losing control? Sovereignty in an age of glob-alization, Columbia University Press, New York.

SASSEN, S. (1998). Globalization and its discontents, New Press,New York.

SASSEN, S. (1999). Embedding the global in the national. Impli-cations for the role of the state. In D. A. Smith, D. Solinger, andS. Topik (eds.), States and sovereignty in the global economy,Routledge, London, pp. 158–171.

SKLAIR, L. (1999). Competing conceptions of globalization, Jour-nal of World-Systems Research, Vol. 5, No. 2 [on-line] hozzáférés:http://csf.colorado.edu/wsystems/jwsr.htm [olvasva: 2003 decem-ber 24.].

TÓTH T. (2006). Ellentét vagy kölcsönösség? A magyar mezôgaz-daság üzemi viszonyainak történeti háttere és problémái. PécsiTudományegyetem, Felnôttképzési és Emberi Erôforrás FejlesztésiKar, Pécs.

WALLERSTEIN, I. M. (1974). Capitalist agriculture and the originsof the European world-economy in the sixteenth century, Aca-demic Press, San Diego.

• A Globalizáció és Magyarország 23 •

5. Kelet-Nyugat,

Észak-Dél, fejlett

és fejletlen világ:

az egyenlôtlenségek

rövid története

Szántó Diana

A gyarmatosítástól a nemzetközi fejlesztésig

A tizennegyedik századtól fogva Európa technikai, gazdasági éskatonai fölénye a többi kontinens felett nem vitatható. Ez a fölénynem pusztán elvi szinten jelent meg egy képzeletbeli versenybenaratott erkölcsi gyôzelemként, de megmutatkozott az európaiakazon nagyon is valós képességében, hogy sorra „felfedezzék”,illetve meghódítsák az ismeretlen földeket, leigázzák azok lakóités benépesítsék saját telepeseikkel, rájuk erôltetve egy általábanszámukra idegen gazdasági és politikai rendszert, amelyben azôshonosok a telepesek kiszolgálóivá váltak. Ez a folyamat ahuszadik század közepéig tartott, a neve: gyarmatosítás.

A gyarmatosítás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tizenkilen-cedik század végére Európa és Eurázsia néhány nagyhatalmafelosztotta egymás között a világot. Bár a gyarmatosítási lázbólkivette a részét néhány más európai ország, például Spanyol-ország, Portugália, Belgium és Hollandia is, a gyarmatokért foly-tatott verseny végül egyértelmûen Anglia és Franciaországgyôzelmével zárult. Angliának jutott Kelet-Afrika és India, mígFranciaország nagyrészt Nyugat-Afrikát és Vietnámot (az akkoriIndokínát) hódította meg. Keletebbre, az Osztrák-Magyar Monar-chia, valamint az Oszmán és az Orosz Birodalom „helyben” gyar-matosított, vagyis a környezô népeket és országokat igázta le.

A második világháború ennek a hegemóniának vetett véget. Bársok déli gyarmati ország csak az 50-es és 60-as években szaba-dult fel, a bomlás valójában már jóval korábban megkezdôdött,nem kis részben a gyarmatosításban nem érdekelt Egyesült Álla-mok nyomására. Az elsô komoly nemzetközi kísérlet az imperialistahatalmak megregulázására az 1919-ben létrehozott Népszövetség(League of Nations) volt, amely mint a „civilizált nemzetek” szövet-sége jött létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon azoknak anépeknek a jólétéhez, amelyek „még nem képesek rá, hogy önál-lóan helyt álljanak a modern világ kemény feltételei között”(COVENANT OF THE LEAGUE OF NATIONS 1924, p. 9-10).

Látjuk, hogy a beavatkozást már ekkor is a „fejletlenség” indokolta,amelynek felszámolását a szerencsésebb „civilizált” népek közö-sen szavatolták:50 „Életbe kell léptetni azt az elvet, miszerintezeknek a népeknek a jólléte és fejlôdése a civilizáció szent vállal-kozásának kezébe van lefektetve” (COVENANT OF THE LEAGUEOF NATIONS 1924, p. 9-10). A Népszövetség nem volt nagyonhatékony a gyarmatosító országok megrendszabályozásában,hiszen nagyrészt ezekbôl állt és az ô érdekeiket képviselte. A gyar-matosítás valóságos leépítése csak a második világháború utánvált lehetségessé, a háború erkölcsi és katonai gyôztesének, azEgyesült Államoknak a vezetésével. A gyarmatbirodalmak leépítésea 60-as évekig, sôt egyes helyeken a 90-es évekig tartott.

A második világháborút követô két évtized egy új, gyarmatoknélküli világrend kialakulásának lehetôségét hordozta. Ebben azidôszakban épült ki a nemzetközi fejlesztés intézményrendszereis. Ez az egybeesés nem egészen véletlen. A gyarmati korszakvégével a fejlesztés lehetôséget teremtett a fejlett nyugati államok-nak arra, hogy ha megváltozott formában is, megtartsák befolyá-sukat a volt gyarmatokon. Ezt a folytonosságot megkönnyítette ahosszú együttélés eredményeként kialakult nyelvi és kulturálisközelség. A folytatólagosság bizonyos esetekben egészen nyilván-

Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ • • 24

50 Errôl lásd még a „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.

való. Angliában például egyszerûen átkeresztelték a korábbiGyarmati Fejlesztési Együttmûködési Hivatalt (Colonial Develop-ment Corporation) a Brit Nemzetközösség Fejlesztési Együtt-mûködési Hivatalára (Commonwealth Development Corporation).Ennek megfelelôen a 70-es évek elejéig az Egyesült Királyságbólszármazó fejlesztési segélyek 80%-a a Nemzetközösség orszá-gaiba irányult (KALE, M. 2007). Franciaország is privilegizált kap-csolatot próbált kialakítani volt gyarmataival. Ezen kívül, atengerentúli gyarmatokkal korábban nem rendelkezô európaiországok is igyekeztek olyan fejlesztési politikát követni, amely afejlôdô országokkal új kétoldalú politikai és kereskedelmi kapcso-latok kialakulásához segítette ôket.

Azonban ezek a kétoldalú kapcsolatok sértették az Egyesült Ál-lamok érdekeit és az USA-nak idôvel sikerült is ezek nagy részétaz újonnan létrehozott többoldalú nemzetközi intézményekbecsatornáznia.

A fejlôdés-fejlesztés kifejezést ebben a nagyon is specifikusértelemben Truman amerikai elnöknek szokás tulajdonítani, aki1949-es beiktatási beszédének híres negyedik pontjában jónéhány évtizedre elôre felvázolta ennek a kialakulóban lévô újterületnek az irányát.

Ebben a szövegben, amely a fejlesztés korszakának alapdoku-mentumává vált, Truman elnök világosan kifejti, hogy a világ fejlettrészének – vagyis azoknak, akiket a beszélô többes szám elsôszemélyben nevez meg – az a dolga, hogy megtanítsa többet ter-melni „a világ népességének azt a felét, amelyik a nyomorhoz közeliállapotban tengeti az életét”52 (Truman, idézi RIST, G. 2006).Ebben a megvilágításban az alulfejlettség a tudatlanság ered-ményének látszik, és mintegy természetesen sújtja a fejletlen vilá-got, míg a fejlettség az iparosítás szinonimájává válik. Valóban, anemzetközi fejlesztés elsô idôszakában a legnagyobb hangsúly aziparosításra helyezôdött.

Ugyanakkor a szöveg tartalmaz egy másik fontos utalást is, amelymegmutatja a fejlettség, az iparosodás, a növekedés, a szabadságés a demokrácia között feltételezett összefüggéseket. Hiszen, bárelsô megközelítésben a fejlôdés alapvetô célja a növekedés, a fej-lesztési erôfeszítések nem csupán erre korlátozódnak. A gazdaságinövekedésre csak a „szabad” népek bizonyulnak érdemesnek,hiszen csak a demokrácia képes biztosítani azt az energiát, amely

a fejlôdéshez nélkülözhetetlen: „Csakis a demokrácia képes azt azéletet adó erôt biztosítani, amely gyôzedelmes cselekvésre bírja azembereket”53 (Truman, idézi RIST, G. 2006).

A gazdasági növekedés és a demokrácia összekapcsolásavégigkíséri a fejlesztés történetét, bár az összefüggés olykor meg-fordul. A késôbbiekben, például ROSTOW (1971) ötlépcsôs mo-delljében már a gazdasági fejlôdés az, amely a szabadságot és azemberek boldogságát megteremti. Ebben az eszmei keretben ter-mészetesnek tûnik, hogy a közösség nyomasztó kötelékeitôl valómegszabadulás minden társadalom eredendô törekvése. Ilyenmódon válik a nyugati világra jellemzô individualizmus és raciona-lizmus nem csupán egyetemesen bevezethetô modellé, de egye-temesen kívánatos céllá is.

A „fejlôdés” fogalma természetesen nem számított újdonságnak anegyvenes években sem, hiszen a fejlôdés sok filozófiai és gon-dolati rendszernek alapfogalma. Azonban Truman beszédébentelítôdött meg ez a fogalom elôször politikai és gazdasági értelem-mel és kapott tárgyiasított formát. Vagyis ekkor lett a fejlôdés egyolyan valamivé, amit valakik tervszerûen csinálnak valakikkel, azazvalakik valaki másokat fejlesztenek. A fejlôdés többé nem egybelülrôl eredô természetes változás, hanem külsô beavatkozáseredménye, aminek a keretében azok, akik a „haladás áldásaiból”már részesültek fejleszthették azokat, akikkel ezeket az áldásokatmeg kívánták osztani. A fejlesztés ezzel egy racionális, megter-vezhetô és megtervezendô kollektív projektté vált, a fejlett világközös projektjévé. Bár Truman a „civilizált országokról” szólvavalószínûleg nem gondolt a szovjet blokk országaira (ekkor márjavában dúlt a hidegháború), a szocialista országok késôbb szinténcsatlakoztak a fejlesztôkhöz, fontos befolyási övezeteket hasítvaki maguknak az Európán kívüli világban.

A fejlesztés intézményrendszerének kialakulása

Noha Truman beszéde emblematikus módon jelezte egy új kor-szak kezdetét, korántsem volt példanélküli. Megelôzte mindenidôklegsikeresebb fejlesztési projektje, az Európa újjáépítésére létreho-zott Marshall-terv54. Az 1945-ben létrehozott ENSZ alapítóok-mánya is leszögezi, hogy célja „minden nép gazdasági éstársadalmi elôrehaladásának elômozdítása” (AZ ENSZ ALAPOK-MÁNYA 1945). Ekkorra már a nyugati világon kívül is felmerült afejlôdéshez való jog gondolata és annak az igénye, hogy a bôség-ben élôk segítsék a nélkülözôket, helyesebben a volt gyarma-tosítók a volt gyarmatokat. A volt gyarmatok nézôpontjából afejlesztés inkább a gyarmatosítás szükségszerû folyománya volt,mint a „békeszeretô népek” jótékony nagylelkûsége. 1947-benhuszonöt függetlenségét újonnan elnyert (nagyrészt ázsiai) államtalálkozott Bandulban (Indonézia) egy nemzetközi konferencián,hogy közösen ítéljék el a gyarmatosítást és helyet követeljenekmaguknak a világ gazdasági és politikai rendszerében. Javasolták,

• Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ 25 •

51, 52, 53 A szerzô fordításai.

Truman elnök beiktatási beszédének negyedik pontja

„…Negyedszerre, bele kell vágjunk egy merész új prog-ramba, annak érdekében, hogy lépéselônyünket a tudo-mányok és az ipari fejlettség terén elérhetôvé tegyük afejletlen területek fejlôdésének és növekedésének érde-kében….…az kell legyen a célunk, hogy hozzásegítsük a világ sza-bad népeit ahhoz, hogy saját erôfeszítéseik eredménye-képpen több élelmet, több ruhát, több építôanyagot,házaik világításához több energiát tudjanak termelni” (Tru-man elnök beszéde 1949. január 20-án, idézi RIST, G.2006).51

53 A második világháború után az Amerikai Egyesült Államok jelentôs segélytnyújtott a háború sújtotta Európa azon országainak, amelyek hajlandóakvoltak vele együttmûködni. 1948. április 3. és 1952. június 30. között a terv-ben résztvevô 17 európai ország összesen 14 milliárd dollárnyi segélytkapott. Európa gazdasági megosztottsága ezáltal intézményesült. A segély-programban résztvevô nyugat-, észak- és dél-európai országok az EgyesültÁllamokkal együtt 1961-ben megalakították a fejlett ipari országok együtt-mûködési szervezetét, létrehozva az OECD-t, a Gazdasági Együttmûködésiés Fejlesztési Szervezetet.

hogy az ENSZ hozzon létre különleges alapot a fejlesztés céljára,amelyet leginkább technikai segítség formájában képzeltek el.Javasolták továbbá specializált intézményrendszer alapjainak lefek-tetését is. Hasonló intézményrendszer létre is jött Bretton Woods-ban, mely az új, nemzetközileg összehangolt kereskedelmi ésmonetáris politika megteremtését tette lehetôvé.55 Azonban anemzetközi intézmények – az ENSZ kivételével – a valóságbangyakran a fejlett országok érdekképviseleti szerveiként mûködtekés mûködnek még ma is. Az ENSZ az egyetlen olyan intézmény,amelyben – az 1962-ben deklarált Elsô Fejlesztési Évtized (FirstDevelopment Decade)56 óta – a fejlôdô országok képviselôi (közel)egyenlô esélyekkel hallathatják a hangjukat. Érdekes módonugyanakkor ez az egyetlen intézmény, amely nem foglalkozik hi-vatalból a kereskedelem szabályrendszerének aktív alakításával.Vagyis azokon a helyeken, ahol kemény kereskedelmi érdekekforognak kockán, a fejlôdô országok befolyása a mai napig megle-hetôsen korlátozott.

A gazdasági fejlôdés lépcsôfokai

Az esélykülönbségeket felismerve és a továbbra is fennálló nyugatidominancia ellentételezésére a fejlôdô országok a banduli konfe-rencia után és az ENSZ-en kívül is keresték az összefogáslehetôségét. Egy csoportjuk 1955-ben, a 29 ázsiai és afrikai országrészvételével szervezett bandungi (Indonézia) konferencia után indí-totta el az ún. el nem kötelezett országok mozgalmát. A harmadikvilág kifejezés ehhez a mozgalomhoz kötôdik. Az elnevezés ere-detileg a hidegháború kétpólusú hatalmi rendszerével szembeniharmadik út keresését jelentette. A kifejezésnek ugyanakkor forra-dalmi íze is van, mivel a francia forradalom idején szárnyra kapott„harmadik rend” elnevezésre is utal. Azonban a mindennapi és apolitikai szóhasználatban egyaránt hamarosan felcserélhetôvé válta „fejletlen” vagy „fejlôdô” világ megjelöléssel. 1964-ben a fejlôdôországok az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája(United Nations Conference on Trade and Development, UNCTAD)keretén belül megalkották a „77-ek csoportját”. Ezek a törekvésekjelzik, hogy a fejlôdô országok megértették: a nemzetközi intéz-mények csak részben, vagy egyáltalán nem képviselik az érdeke-iket. Ennek ellenére, az egyenlôtlenségeket nem voltak képesekhatékonyan ellensúlyozni. Ezeknek a korai mozgalmaknak nem állt

szándékukban kritizálni sem a fejlesztés fogalmát, sem pedig an-nak módját. Azért emeltek szót, mert úgy érezték, nem részesülnekeléggé a beígért áldásokban. Úgy látszott, a modernitásba és ahaladásba vetett hitben egyaránt osztozik a fejlett és a fejlôdô világés ROSTOW57 (1971) fejlesztési doktrínává váló modelljét nemkérdôjelezte meg komolyan senki, annak szembetûnô etnocentriz-musa58 ellenére sem.

Rostow azt állította, hogy minden ország azonos fejlôdési lép-csôkön megy keresztül a hagyományos társadalomtól a felemel-kedés elôfeltételein, a bekövetkezô felemelkedésen, majd az érettkorszakon keresztül a kiteljesedett fejlettség, vagyis a tömegfo-gyasztás társadalmáig. A gazdasági növekedésbe vetett hit olyanerôs volt, hogy Rostow és követôi azt is természetesnek vették,hogy az automatikusan magával hozza a progresszív, demok-ratikus politikai berendezkedést. Idôvel még a szegénység ésegyenlôtlenség is felszámolódik – állították – hiszen a gazdagság,mint a csörgedezô víz, lepereg a felsôbb szintekrôl az alsókra. Ígya gazdaság növekedése egy csapásra minden problémáramegoldást jelentett. Elômozdítása érdekében tehát mindent megkellett tenni: a piac liberalizációja és a protekcionizmus felszá-molása,59 amelyek az elmélet szerint a gazdasági növekedéshezvezetnek, így emelkedtek a morális kötelezettségek magasságába.Egy olyan világban, amely a második világháború borzalmai utánképes volt új világrendet építeni, amelyben a gazdasági fellendülésmilliók kétségtelen tapasztalata volt, és amelyben a folyamatos ha-ladás gondolatát igen kevesen kérdôjelezték meg, ez a modellígéretet jelentett minden fejlôdô országnak a gyors és fájdalom-mentes felzárkózásra.


55 Az Egyesült Nemzetek 1944-es Bretton Woods-i Monetáris és Finan-szírozási Konferenciáján aláírt egyezmények alapján születtek meg azok anemzetközi intézmények, amelyek a világ legerôsebb hatalmainak pénzügyiés gazdasági kapcsolatainak szabályozásáról voltak hivatottak gondos-kodni. Ekkor jött létre a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Interna-tional Bank for Reconstruction and Development, IBRD), amely ma aVilágbank-csoport öt szervezetének egyike az Általános Vám és Kereske-delmi Egyezmény (General Argeement on Tariff and Trade, GATT), melynekma mûködô jogutódja a Kereskedelmi Világszervezet (Word Trade Organi-zation, WTO), valamint a Nemzetközi Valutaalap (International MonetaryFund, IMF). A Bretton Woods-i rendszerben minden ország köteles volt va-lutájának átváltási arányát az arany árához rögzíteni. 1971-ben, miután azEgyesült Államok felfüggesztette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát arendszer összeomlott. Azonban a létrehozott intézmények és utódaik, min-denekelôtt a Világbank és az IMF, továbbra is nagy befolyást gyakorolnaka gazdasági-kereskedelmi folyamatok irányítására. Noha elméletben aVilágbank és az IMF is az ENSZ alá tartozik, gyakorlatilag attól megle-hetôsen függetlenül mûködnek: az országok szavazati jogát gazdasági tel-jesítményük szabja meg.56 Az Elsô Fejlesztési Évtizedet hivatalosan az ENSZ Közgyûlése hirdettemeg 1961 decemberében, minden tagszervezetet arra szólítva fel, hogyminden erejükkel támogassák a fejlôdô országok gazdasági fejlôdését.

57 Walt Whitman Rostow (1916-2003) amerikai közgazdász, Johnson elnöktanácsadója volt. Kiállt a vietnámi háború mellett. Meggyôzôdéses anti-kommunistaként és a szabadkereskedelem elkötelezett híveként tartjákszámon. Leghíresebb munkája az 1960-ban megjelent The Stages of Eco-nomic Growth: A Non-Communist Manifesto (magyarul: A GazdaságiNövekedés Lépcsôi: Antikommunista Kiáltvány) címû könyv, amelyben akorabeli nyugati világ gazdasági modelljének elérését teszi meg minden tár-sadalom elérendô végsô fejlesztési céljának. 58 Az etnocentrizmus az a tendencia, hogy valaki a saját kultúráját tekintiközponti jelentôségûnek és szinte egyedül mérvadónak a különbözôértékek, nézetek meghatározásánál, értékelésénél, vagyis minden máskultúrát és megnyilvánulást saját kultúrája szemszögébôl értelmez. Bizonyostekintetben mindenki etnocentrikus, amennyiben sohasem tud teljesenkiszakadni abból a referencia-keretbôl, amelyet saját családi, kulturális, tár-sadalmi, és gazdasági környezete teremt számára.59 Gyakorlatilag ez az ideológia a védôvámok eltörlését és minden „piac-torzító” állami szabályozás minimumra csökkentését tûzte ki egységesenkövetendô célként a fejlett és a fejlôdô országokban egyaránt, azonban afejlett országok jóval hatékonyabban voltak képesek megóvni védôvám-jaikat, mint a fejlôdô világba tartozó társaik.

Az aranykor

A nemzetközi fejlesztés elsô húsz évét, amelyet „aranykorként” isemlegetnek, a töretlen optimizmus jellemezte, még ha a nem-zetközi gazdasági helyzet ege nem is volt teljesen felhôtlen. A pia-cok felszabadítása szigorú követelmény volt a fejlôdô országokkalszemben. Ez volt a fejlesztési segélyek ára. A fejlett országok azon-ban eközben nehezen mondtak le saját védôvámjaikról. Ez ahelyzet azt eredményezte, hogy a fejlôdô és fejlett országok közöttaz export és import közötti különbség nemcsak fennmaradt, detovább nôtt, vagyis a fejlett országok továbbra is jóval könnyebbentudták termékeiket exportálni a fejlôdô országokba, mint fordítva.A kereskedelem szerkezete szintén hozzájárult az egyenlôtlen-séghez, mert a fejlôdô országok továbbra is alapanyagokat ésmezôgazdasági terményeket exportáltak, miközben feldolgozotttermékeket importáltak.

A kezdeti évek optimizmusába lassan élesen kritikus hangok ve-gyültek. Gunnar Myrdal már 1956-ban felvetette, hogy a gazdaságifejlôdés zárt folyamat, amely valójában a gazdag országokmalmára hajtja a vizet (MYRDAL, G. 1956). Mások, köztük Seers,azt kérdôjelezték meg, hogy az ún. OECD-országok fejlôdési mo-dellje lenne az egyetlen, mindenki számára követendô út (SEERS,D. 1963). Az sem bizonyosodott be, hogy ott, ahol bekövetkezetta gazdasági növekedés, hatásai valóban elértek volna a legszegényebbekhez és a széles rétegek felemelkedéséhez vezettekvolna. Az 50-es évek exportra irányuló termelés-fejlesztése és a60-as évek importkiváltó iparosítása egyaránt eredménytelennekbizonyult a fejlôdô országok felzárkóztatásában. A külföldi befek-tetések, melyeket a legtöbb helyen a gazdaság megmentôjénektartottak, csalódást okoztak, amikor kiderült, hogy a tôke mekkorakönnyedséggel áramlik ki a befektetés helyszíneirôl.

Eközben a mezôgazdaság szándékos elhanyagolása a vidékilakosság tömeges elszegényedéséhez vezetett. Ez a tömeg avárosokban keresett menedéket, táplálva ezzel a városi szegény-ség rétegeit.

A nemzetközi fejlesztés elsô pár évtizede tehát nem váltotta be ahozzá fûzött reményeket. Erre a felismerésre válaszként megje-lentek az elsô „ellen-elméletek” és mozgalmak. A „függôség-elmélete”61, bár elfogadta, hogy létezik út a fejletlenség állapotábóla fejlettségbe, kétségbe vonta, hogy a nyugati minta másolása bár-milyen eredményre vezethet ezen a téren. Nyíltan állította, hogy anemzetközi fejlesztési programok, ahelyett, hogy enyhítenék akülönbségeket, elmélyítik azokat, mivel egy olyan strukturáliskeretben jönnek létre, amelynek alapja maga az egyenlôtlenség.Az alulfejlettség eszerint nem egy természetes állapot, hanemmeghatározott, történelmi folyamatok által létrehozott viszony,amely a függôségre épül. Az egyetlen megoldást ennek meg-felelôen korántsem a nyugati út elfogadásában, éppen ellenkezô-leg, a „lecsatolódásban” látták. A csoport, amelyik ezt a véleménytmagáévá tette, nem jól meghatározott mozgalom volt, inkábbkülönféle intellektuális áramlatok laza társulása, amelyben észak-amerikai, dél-amerikai, afrikai és európai gondolkodók egyarántképviseltették magukat. Néhány kísérlet született is az elméletgyakorlatba ültetésére. Az amerikai embargó következtében62

például Kuba mintegy természetes módon tette magáévá a lecsa-tolódás stratégiáját. A Julius Nyenyere által vezetett Tanzánia óriásitársadalmi kísérletnek indult a 60-as években, amely aztán sajátsikere áldozatává vált. Nyenyere társadalmi laboratóriuma akkoraérdeklôdést váltott ki, hogy rövid idôn belül számtalan nyugati tá-mogatóra lelt. Így, miközben Nyenyere célja az abszolút önellátásvolt, Tanzánia fejlôdését 1977-ben már 60%-ban nemzetközisegélyprogramok fedezték. Összességében elmondható, hogy bára függôség modellje elméleti szinten kikezdhetetlen volt, a lecsa-tolódás a gyakorlatban szinte megvalósíthatatlannak bizonyult.

Ennek köszönhetô, hogy a 70-es évekre, éppen akkor, amikor aharmadik világ ideológiailag a legerôsebb volt, céljai lassan kiürül-tek. Az is egyre inkább világossá vált, hogy értelmetlen a harmadikvilágról mint homogén, különálló egységrôl gondolkodni, hiszen azbelsôleg egyre polarizáltabbá válik, rávilágítva ezzel az alapvetôérdekkülönbségekre. Miközben néhány ázsiai ország kétségtelenülelôretört a világméretû gazdasági versenyben, Afrika lemaradásaglobálisan egyre súlyosbodott.

Visszatekintve, a 70-es évek éles fordulópontot jelentettek. Az év-tized töretlen optimizmussal kezdôdött és egy elmélyülô válság fe-lismerésével végzôdött. A válság nem csak a harmadik világotérintette, hanem világméretû jelenség volt. Az 1973-as olajválságEurópában is húsz év folyamatos gazdasági növekedését vetettevissza.63 Az olajválsággal összefüggésben hamarosan kitört ahitelválság is. Ennek az volt az oka, hogy az olajból gyorsan meg-

• Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ 2 7 •

A tömegfogyasztás korszaka

„Most elérkeztünk a magas tömegfogyasztás korszakába,amikor is a gazdaság vezetô ágazata a tartós fogyasztásicikkek és szolgáltatások felé mozdul el: egy olyan korszak-ba, amelybôl az amerikaiak most kezdenek csak felszínrebukkanni, amelynek az egyértelmû elônyeit és örömeit anyugat-európaiak és a japánok most kezdik el erôteljesenpróbálgatni, és amellyel a szovjet társadalom kínosanflörtölô viszonyban van. Ahogy a társadalmak eljutottak azérettség fázisába a huszadik században, két dologkövetkezett be egyidejûleg: az egy fôre esô jövedelemolyan szintre emelkedett, amely biztosítja, hogy nagyszámú ember fogyasztása meghaladhatja az étel, lakhatásés ruházkodás igényeinek egyszerû kielégítését. Másrészta munkaerô szerkezete megváltozott olyan módon, amelynemcsak a városi lakosság arányát növelte meg a teljeslakosságon belül, de a lakosságnak azt a részét is, amelyirodákban és szakképesítést igénylô üzemekben dolgozik,és teljesen tudatában van az érett gazdaság áldásainak,amelyek elérésére törekszik”60 (ROSTOW, W. W. 1971, p. 10).


61 Errôl lásd még „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.62 1960-ban az USA-ban bevezetett embargó kimondta, hogy amerikai ál-lampolgárnak tilos bármilyen pénzügyi, gazdasági vagy kereskedelmiügyletet lebonyolítani Kubával vagy Kubában. A tilalom többször módosítottformában a mai napig érvényben van. 63 Az 1973-as olajválság az Izraelben zajló ún. jom kippuri háborúhoz köt-hetô. Az ezt követô, az Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetsége-seit sújtó arab olajembargó hatására az olaj ára rövid idôn belülnégyszeresére emelkedett. Ez az olajárrobbanás a fejlett gazdaságokatalapjaiban megrázta és hosszútávon destabilizálta.

gazdagodó országokból – ezeket az Olajexportáló OrszágokNemzetközi Szervezete64 tömöríti – a felhalmozódó tôke magán-bankokba irányult, ahol pénzfeleslegként jelentkezett. A ban-kok olcsó hitelek formájában szabadultak meg ettôl a feleslegtôl,amelyek iránt elsôsorban a déli országok érdeklôdtek, hiszen agazdasági recesszió nem kedvezett a hitelfelvételnek Európában.Az olajválság nem csak „olaj-dollárokkal” árasztotta el a piacot, deradikálisan megváltoztatta a kereskedelem feltételrendszerét is.Miközben a déli országok fontos exportpiacokat vesztettek, im-portjuk emelkedôben volt. A romló kereskedelmi feltételek azemelkedô kamatokkal karöltve nem egy olyan fejlôdô ország gaz-daságát döntötték romba, amely az évtized elején még a„felemelkedés” jeleit mutatta.

Az elvesztegetett évek

A hetvenes évekre tehát egyre tarthatatlanabbá vált az a felfogás,amely a fejlôdést egyszerûen a gazdasági növekedéssel azonosí-totta. A növekedésért túl magas árat kellett fizetni az embereknek.A hangsúly ezért a növekedésrôl a foglalkoztatásra és az újra-elosztásra tolódott. Az újraelosztáshoz pedig erôs államra voltszükség. Így rövid idôre a liberalizmus doktrínájának a helyét az ál-lami beavatkozás szorgalmazása vette át. Ám a dráguló kamatokmiatt az eladósodott országok újabb hitelek felvételére kényszerül-tek és az így kialakuló elmélyülô szegénységen az állami fejlesztésiprogramok sem tudtak segíteni. A 80-as években ezért a világgaz-daság visszatért a liberális modellhez. „A 80-as években a külön-bözô nemzetközi szervezetek, különösképpen a NemzetköziValutaalap és a Világbank olyan lelkesedéssel állt neki a déli orszá-gok államainak leépítéséhez, mint amilyen lelkesedéssel az álla-mokat erôsítették a 70-es években”65 (RIST, G. 2006, p 173).

A stratégiaváltás ellenére, a 80-as években a fejlôdô országoknagy részének lemaradása nemhogy csökkent volna, de továbbnôtt. Az emelkedô kamatokon kívül sújtotta ôket az alapanyagokárának csökkenése, a külföldi befektetések hanyatlása, a fejlesztésisegélyek összegének csökkenése és az OECD-országok növekvôprotekcionizmusa egy olyan paradox helyzetben, mikor ez utób-biak a déli országoktól egyre erôteljesebben követelték piacaik fel-szabadítását. A világ sok részén a gazdasági válság társadalmikövetkezményeit politikai és katonai válságok súlyosbították. A nem-zetközi pénzügyi szervezeteknek, elsôsorban az IMF-nek és aVilágbanknak, sok helyen közbe kellett lépniük, hogy gátat szab-janak a gazdaság hanyatlásának. Az IMF a hitellehetôségek fenn-tartásáért cserébe az árak és piacok minden kontroll alól valófelszabadítását, az importvámok eltörlését és drasztikus meg-takarító intézkedéseket követelt a kormányoktól. Ennek elsô ál-dozatai általában az állami költségvetés által támogatottegészségügy és oktatás, valamint a szociális intézmények lettek.Az erôsödô gazdasági válság közepette az elszabadult árakhatására még inkább elszegényedô rétegek egyre kevésbészámíthattak az amúgy is hiányosan mûködô államok segítségére.

Ez az ún. szerkezeti kiigazítás66 politikája, mely a 80-as években gyakorlatilag minden más fejlesztési politika helyébe lépett. Ebbena korszakban, miközben a szavak szintjén – bizonyos fokig beismer-ve ezzel a vereséget – a nemzetközi fejlesztés célja egyre inkábba szegénység visszaszorítása lett a gazdasági növekedés egyol-dalú szorgalmazása helyett, a szegénység világméretekben továbbnôtt. Észak és Dél viszonylatában az övmegszorító politika igenkevés pozitív gazdasági eredményt képes a mai napig felmutatni.

A fejlesztés irodalmában a 80-as éveket „az elvesztegetettéveknek” is nevezik. Ebben az idôszakban a fejlôdô világ továbbpolarizálódott: amíg Délkelet-Ázsia egyértelmû nyertesként jött kia versenybôl, máshol, elsôsorban Latin Amerikában és Afrikábana helyzet drámaivá vált. Ez alatt az idô alatt a „legkevésbé fejlettországok” száma 31-rôl 42-re nôtt, míg a legszegényebb 20országból 14 Afrikában volt. Miközben az állami kiadások csökken-tése visszavetette a szociális ellátásokat, a katonai kiadások ezzelpárhuzamosan nemhogy csökkentek, de sok helyen növekedtek.A 80-as évek végén és a 90-es évek elején durva fegyveres kon-fliktusok robbantak ki mindenfelé, beleértve Európát is. Többekközött ez alatt az idô alatt bomlott fel Jugoszlávia, Afganisztánbana tálibok átvették a hatalmat, Afrikában Sierra Leone, Libéria ésSzomália is véres polgárháború terepévé vált, Ruandában,Kongóban, Szudánban és Sri Lankán az „etnikai tisztogatások”népirtásba torkollottak. A háborúk, polgárháborúk és „etnikai tisz-togatások” nem csak halottak millióit hagyták maguk után, dehatalmas embertömegeket tettek földönfutóvá. A kibontakozóglobális humanitárius válság azonnali választ követelt és meg-teremtette a globális humanitárius „iparágat”, amely azt a feladatotkapta, hogy oldja meg a megoldhatatlant.

A 90-es évek, a fejlesztés vége?

A gazdasági, szociális és katonai válságok szükségessé tették anemzetközi fejlesztési politika fokozatos átalakítását, ami két fontosváltozást is hozott: a fejlesztési programok helyébe lépô humani-tárius programok megsokszorozódását, és ennek megfelelôen újszereplôk megjelenését a fejlesztés területén. Ilyenek voltak anemzetközi humanitárius szervezetek, élükön az 1946-ban létre-hozott Egyesült Nemzetek Gyermekalapjával (United NationsChildren’s Fund, UNICEF)67 és az NGO-k, vagyis államtól függetlennon-profit szervezetek. A 90-es években az NGO szektor gyorsfejlôdésnek indult, gazdasági és ideológiai erôre egyaránt szerttéve, hiszen a „civil társadalom”, amelyet képviselni voltak hivatot-tak, magában foglalta az „” ideálját, amely ekkoriban kezdett térthódítani a fejlesztési gondolkodásban.

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején a nemzetközi fejlesztéskevés valódi sikert tudott elkönyvelni magának, mégsem volt tel-jesen halott. Sôt, a kor nagy kihívásaira válaszolva új témákat tettmagáévá. Az egyik ilyen téma a környezetvédelem volt. A BurtlandBizottság, melyet az ENSZ Közgyûlése a fejlesztési és környezeti


64 OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries): az 1960-banalapított szervezet célja a tagszervezetek olajkitermeléssel kapcsolatos poli-tikáinak összehangolása. Jelenlegi tagjai a világ legnagyobb olajmennyi-séget kitermelô országai: Algéria, Angola, Indonézia, Irán, Irak, Kuvait, Líbia,Nigéria, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Venezuela ésEcuador.65 A szerzô fordítása.

66 Errôl lásd még „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.67 Az UNICEF a gyermekvédelemmel foglakozó legnagyobb nemzetközifejlesztési szervezet, amelynek több mint 150 országban vannak program-jai. Fô mûködési területei az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelemés a jogvédelem.

kérdések összefüggéseinek feltárásával bízott meg, 1987-ben adtaki jelentését „Közös Jövônk” címmel. A jelentés legnagyobb újításaa „fenntartható fejlôdés” fogalmának bevezetése volt. Mint sok másfejlesztési dokumentumból, ebbôl is az optimizmus csendül ki: aszöveg tényként jelenti ki, hogy „eljött az idô, amikor realitássá válta fejlôdés fenntarthatóvá tétele”, vagyis lehetségessé vált a„jelen szükségleteit” úgy kielégíteni, hogy ezzel „ne veszélyeztessük az utánunk jövô generációk képességét arra, hogy azok iskielégíthessék szükségleteiket” (HINRICHSEN, D. and WORLDCOMMISSION ON ENVIRONMENT AND DEVELOPMENT 1987).Nem részletezi, hogy mikor és hogyan történt ez a nagy áttörés ésazt sem, mit kell tennünk megóvására. A jelentés inkább egyremény kinyilatkoztatása, mint fegyelmezett módszertani útmutatóa változáshoz. A fenntartható fejlôdés fogalmának kétségtelenülmegvan az az elônye, hogy rámutat a környezet kizsákmányo-lásának veszélyeire, azonban kevésbé jelent radikális váltást afejlesztés elôzô koncepcióihoz képest, mint az elsô látásra tûnik.A növekedés továbbra is központi cél marad, aminek a fenn-tartásához immár figyelembe kell venni a természet korlátait, haazt nem akarjuk mindenestôl veszélyeztetni.68

A reményteli kijelentés ellenére a 90-es évektôl értelmiségi körök-ben a modernitás vonzása némileg megkopott (a posztmodernennek a kiábrándulásnak a szülötte). Az elképzelést, hogy holnapszükségszerûen jobb lesz, mint ma – hála elsôsorban a tu-dományoknak és a technikának – ezentúl egyre kevesebben teszikmagukévá fenntartás nélkül. Ennek ellenére a fejlesztés, mint gon-dolati és intézményi rendszer, és leginkább mint egy olyan ideál,amiért érdemes küzdeni, korántsem vált idejét múlttá. Az ENSZszületésének 50. évfordulója alkalmából rendezett konferencia-sorozat, ha lehet, még erôteljesebben irányította rá a figyelmet.Ezek a rendezvények, amelyek a mai napig a legnagyobb kor-mányközi találkozók voltak, hangsúlyozták az emberiség – és veleegyütt a Föld – jövôjéért érzett globális felelôsségérzet kialakításá-nak sürgôs szükségességét. Ezek közé a rendezvények közé tar-tozott a Föld Csúcstalálkozó (Earth Summit) 1992-ben, vagy aTársadalmi Fejlôdés Világtalálkozója (World Summit of Social De-velopment) 1995-ben. A szegénység, a munkanélküliség, a tár-sadalmi kirekesztés újra mint a harc legfôbb célpontjai jelentekmeg. Ezek mellett a hagyományos célok mellett egyre nagyobbhangsúlyt kaptak a környezetvédelem és a nôk jogai, olyannyira,hogy a 90-es évek óta elképzelhetetlen olyan fejlesztési projekt,amely ne térne ki erre a két területre.

A 90-es évek ugyanakkor egy másik, óriási horderejû változássalkezdôdött. A berlini fal leomlása világossá tette a világ számára,hogy a létezô szocializmus nem alternatívája a kapitalizmusnak.Ez utóbbi látszott gyôztesen kikerülni a több évtizedig húzódóhidegháborús versenybôl. Ám a kapitalizmus gyôzelme sem voltteljesen felhôtlen, hiszen például az ázsiai pénzügyi válság meg-kérdôjelezte a neoliberális elméletek feltétlen igazságát. A Nyugatúj gazdaságpolitikai napirendje ezekre az ellentmondásokra a neo-liberális gazdaságpolitika és a liberális demokrácia elméleteinekkeverékével próbált meg válaszolni. Az új gazdaságpolitikai

napirend69, a neoliberális doktrína enyhülését jelezte, miközben apiacok még mindig, mint a gazdaság leghatékonyabb szabályozóijelentek meg (MORAN, T. H. 1998). Az államnak ebben az elméletirendszerben „elôsegítô” feladat jutott, azaz kulcsszerepet kapottabban, hogy olyan szabályokat állítson fel, amelyek biztosítják apiacok hatékony mûködését, azzal az elvárással, hogy társadalmiszolgáltatásainak nagy részét átadja más szereplôknek, a piacnakés az NGO-knak. Ez utóbbiak nemcsak mint gazdasági szereplôkváltak fontossá, de egyben elôléptek a demokrácia legfôbb biz-tosítékaivá is. Ilyen körülmények között az „alulról jövô kezde-ményezések”, a „közösségépítés”, a „kapacitásfejlesztés”, „a jókormányzás”70 és a „civil társadalom” szinte kötelezôen használan-dó kulcsszavakká váltak, amelyek a fejlesztési projektek legitimi-tását voltak hivatva biztosítani – és bizonyítani. Az új szóhasználatsem tudta azonban megakadályozni, hogy további kétségekmerüljenek fel a fejlesztési együttmûködések valódi hatékonyságátilletôen. A 90-es években egy sor olyan fejlesztéskritikai mûvetadtak ki, amelyek nyíltan válságot emlegettek. Sachs 1992-benkiadott Fejlesztés-szótárában (SACHS, W. 1992) egyenesen egykorszak végét jósolta, a fejlesztés halálát. Nem lett igaza.


68 Errôl lásd még a „Globalizáció” címû fejezetet.69 Az új gazdaságpolitikai napirend (New Policy Agenda) a Theodore H.Moran által kidolgozott és a Világbank által preferált új fejlesztési politika,amely nagyobb teret enged a civil szervezeteknek a fejlesztési programokkivitelezésében. Ezt a politikát sok kritika érte azon az alapon, hogyvalójában nem más, mint a civil szervezetek bevonása a neoliberális politikavégrehajtásába.

70 A „good governance” magyarra nehezen lefordítható fogalom. Csak pár-jával, a „good government”-tel szemben érthetô. Magyarul mindkét kife-jezés kormányzást, vezetést jelent, de a „governance” használata egy olyanelméleti és ideológiai elmozdulást tükröz, amelyben az állam a kormányzáseszköze helyett a jó kormányzás akadályává válik, és a „jó kormányzás” biz-tosítéka a „civil társadalom” lesz.

A fejlôdés alternatív mérôszámai

A fejlesztés céljainak elbizonytalanodását jelezte, hogy afejlôdés korábbi kizárólagos mérôegysége, a GDP (nemzetiössztermék) szintén elvesztette hegemóniáját. Bár a GDPtöbbé-kevésbé pontos képet ad egy ország termelé-kenységérôl, semmit nem mond az országban uralkodóegyenlôtlenségekrôl. A nyolcvanas-kilencvenes évektôlegymás után jelentek meg az alternatív mérôegységek,amelyek már más, nem tisztán gazdasági kritériumokalapján próbálták meghatározni a társadalmak hierar-chiáját. Az elsô olyan mérce, amely figyelembe vette akörnyezet által elszenvedett károkat is a Fenntartható Gaz-dasági Fejlôdés Mutatója (Index of Sustainable EconomicWelfare, ISEW) volt. Több más innovatív módszer közöttérdemes még megemlíteni az Emberi Fejlettségi Mutatót(Human Development Index, HDI), amely több mutatókombinációjából áll az egyes országokra vetítve a jöve-delem, várható élettartam, az oktatás szintje és az emberiszabadság mutatóiból; valamint a Boldog Bolygó Mutatót(Happy Planet Index, HPI), amely azt mutatja, hogy holélnek az emberek hosszú, megelégedett életet anélkül,hogy a környezet által állított határokon átgázolnának. Bármindegyik mércének természetszerûleg megvannak amaga korlátai, és egyikrôl sem állítható, hogy elfogulatlan,objektív képet mutatna a világról, a mérôrendszerek meg-sokszorozódása lehetôvé teszi az egysíkú gondolkodásvisszaszorítását.

A Millenniumi Fejlesztési Célok

A második évezred újabb merész tervvel indult az emberiségszámára. A 2000 szeptemberében megrendezett MillenniumiCsúcstalálkozón (Millennium Summit) résztvevô 189 nemzet kidol-gozott egy 15 évre szóló programot, pontosan meghatározottcélokkal. A Millenniumi Fejlesztési Célok az ENSZ MillenniumiDeklarációjának 8. fejezetébôl születtek. A nyolc cél és annak hu-szonegy alpontja az elôzô évtizedek legfontosabb kérdéseit éskulcsfogalmait foglalja össze, célba véve ezzel az emberiségetfenyegetô legfontosabb veszélyeket: érinti a szegénységet, anemek közti egyenlôtlenséget, az egészségügyi problémákat –különösen, ami a legsérülékenyebb csoportokat illeti – és azalulképzettséget.71 A szöveg hangsúlyozza a fenntartható fejlôdésfontosságát, és az alapvetô szükségletek kielégítését helyezi aközéppontba. A célok elérésének módját a hitelterhek csökken-tésében, a „jó kormányzásban” és a „segélyek növelésében” látja.A legkomplexebb pont a nyolc közül az utolsó, amely a „globálispartnerség a fejlesztésért” elnevezést kapta. A gondolat egysze-rûnek és fölöttébb ésszerûnek tûnik, de hozzá kell tenni, hogy itt apartnerség nem csupán morális, hanem inkább kereskedelmiértelemben értendô. Ez kiderül a pont kifejtésekor, amely nyíltanleszögezi, hogy a cél egy „törvény által szabályozott, elôre láthatóés nem diszkriminatív nyílt kereskedelmi és gazdasági rendszer”(MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK n.d.) kidolgozása, amelyhezelengedhetetlen a multilaterális együttmûködés, valamint a részvé-tel az olyan nemzetközi szervezetekben, amelyeknek politikai pro-gramjában a piac további deregulációja szerepel. Vagyis apartnerség kiépítése ahhoz van kötve, hogy a fejlôdô országokelfogadják a nemzetközi szervezetek által diktált feltételeket éstovább liberalizálják piacaikat.

Globalizáció, dereguláció, fejlesztés és szolidaritás

A globalizációt sokszor sokféle kritika éri, de tévedés lenne a glo-balizáció hatásait a piacok deregulációjára korlátozni és ilyenmódon a két fogalmat összemosva annak elkerülhetetlenségérehivatkozni. A gazdasági liberalizáció nem valamiféle szükségszerûtermészeti folyamat, hanem tudatos politika eredménye, amelymögött emberek állnak. Korántsem biztos azonban, hogy a jelen-legi helyzetben ez a legcélravezetôbb politika. Van valami ironikusabban, hogy a deregulációt hívjuk segítségül azoknak a bajoknakaz enyhítésére, amelyeket a liberalizáció hívott életre. Az ENSZegyik jelentése már 1995-ben felhívta a figyelmet arra a problé-mára, amelyet a globalizáció a kiszélesedô liberalizációval okozott:az elmélyülô szakadékra gazdagok és szegény között nemcsaknemzetközi méretekben, de a fejlett világon belül is (UNRISD1995). Nehéz belátni, hogyan lehet a szegénység ellen hatékonyanküzdeni az egyenlôtlenségek elfogadásával és módszeres elmé-lyítésével.

A történelemben számtalan példát találunk arra, hogy a legszebbideák hogyan fordulnak olykor rémálomba. A szegénység meg-szüntetésének gondolta már a korai modernkori Európát iskísértette, ám ez a harc idôrôl idôre a szegények elleni harccá fajult.A koldusok összegyûjtésétôl és deportálásától kezdve a cigányokerôszakos sterilizálásáig (ez a gyakorlat Európa egyes részein ahuszadik század közepéig folytatódott) elég leckét halmoztunk felmár ahhoz, hogy ne ismételjük meg az elkövetett hibákat. Sajnosa régi hibák nem tesznek védetté az újak elkövetésével szemben.A deklarációk ellenére a szegénység nem csökken, sôt nem ismarad meg a távoli Dél vidékein, arra várva, hogy majd a segí-tôkész Észak megszünteti. Itt van velünk újra Európa utcáin. Van,hogy illegális bevándorló arcát ölti, de legtöbbször tisztán „hazaieredetû”. Egy olyannyira globalizált világban, ahol egyszerre osz-tozunk a globális és lokális egyenlôtlenségeken, a szegénység el-leni küzdelem nem egyszerûen filantrópia kérdése és nemképzelhetô el a szegénység okainak megszüntetése nélkül sem.Újabb koldusellenes törvények, a hajléktalan emberek kiebrudalásaa városközpontokból, vagy éppen a szigorúbb biztonsági szabá-lyok és bevándorlási törvények72 nem valószínû, hogy önmaguk-ban elegendôek arra, hogy rájuk bízzuk a nagy munkát. A fejlôdéstovábbra is egyfajta ideált képvisel az emberiség számára, de azelmúlt évtizedek tapasztalata megmutatta annak a fejlôdési kon-cepciónak a korlátoltságát, amelyben a fejlettség egyedüli mércéjea gazdasági növekedés. A globális egymásrautaltság érzésénekerôsödése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az egy irányba hatótudás- és forrásátadás helyett kölcsönös kapcsolatok határozzákmeg a fejlesztés folyamatát, amely ahhoz, hogy sikeres legyen,nem lehet többé csupán Észak egyoldalú beavatkozása a Déléletébe.

A nemzetközi fejlesztés itt-ott helyi szinten vitathatatlanul elért ered-ményei ellenére sem bizonyult eddig egyértelmûen globálisan sike-res vállalkozásnak. Azonban ahogy a harmadik világ országaiszámára a lecsatolódás politikája nem volt kivitelezhetô már a 70-es években sem, ugyanúgy nem jelenthet megoldást ma a „min-denki saját magáért” stratégiája. A fejlesztés kritikája nem jelenthetiannak kétségbevonását, hogy Észak és Dél sorsa ezentúl összevan kötve – ha lehet, még jobban, mint valaha. A szolidaritás ezérttöbbé nem pusztán a gazdagok irgalmas odafordulása a szegé-nyek felé, inkább elkerülhetetlen és racionális választás, amelyneka kölcsönösségre kell épülnie. A partnerség kialakítása ennekelengedhetetlen feltétele. De persze nem mindegy, hogy mit értünkpartnerségen. A fejlesztés eddigi tévútja a nyugati modellekerôszakos átadásának kudarca, nem pedig azoké az embereké,akik önfeláldozó munkával megpróbáltak valamit tenni embertár-saikért, sokszor életeket mentve, valódi pozitív változásokatelindítva. Az ô munkájukra, önfeláldozásukra továbbra is szükséglesz, azonban a kudarcokból le kell vonnunk a tanulságokat is.A kulcs a kölcsönösség elvének elfogadása, belátása és gyakor-lása. A kölcsönösség azt jelenti, hogy ha tanítani akarunk, meg kelltanulnunk tanulni is. A globális nevelésnek ezért lehet nagy szerepea jövô generáció világképének alakításában.


71 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-igvéget vet a súlyos szegénységnek és éhínségnek, megvalósítja a min-denkire kiterjedô alapfokú oktatást, elômozdítja a nemek közötti egyen-lôséget és segíti a nôk felemelkedését, csökkenti a gyermekhalandóságot,javítja az anyák egészségügyi ellátását, küzd a HIV/AIDS, a malária és másbetegségek ellen, biztosítja a környezeti fenntarthatóságot, és a fejlesztésérdekében globális partnerséget épít ki. 72 Errôl még lásd a „Globalizáció és migráció” címû fejezetet.

A magyar fejlesztéspolitika

Magyarország a Kádár-rendszerben is tartott fenn rendszereskereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat fejlôdô országokkal. A hi-degháború idejében a gyarmatosítás alól frissen felszabadultországok politikai elkötelezôdése a Nyugat és Kelet közötti versenyegyik fontos tétjévé vált. A szocialista országok ezért szívesenadtak segítséget azoknak az országoknak, amelyek szimpatizáltaka keleti blokkal. Ez a támogatás elsôsorban technikai segítség-nyújtásban, szakemberek rendelkezésre bocsátásában és külföldidiákok hazai képzésében öltött formát. A késôbbi hivatalos fejlesz-téspolitikának ezek a korai államközi együttmûködések jelentettékaz elsô mintáit. Ezen kívül már a rendszerváltás elôtt is tevékeny-kedett néhány nagy magyarországi vallási szervezet a fejlôdôországokban. Ezek a segélyprogramok váltak a civil kezdemé-nyezések elôképévé.

A rendszerváltás, és még inkább az Európai Unióhoz való csat-lakozás új korszakot nyitott Magyarország számára a nemzetközifejlesztési politikában való részvételben. Ebben a tekintetben azeurópai integráció azt jelentette, hogy Magyarország – a többiuniós országhoz csatlakozva – olyan „fejlett” országgá vált, amely-nek ezentúl kötelezô a nemzetközi fejlesztéshez anyagilag hozzá-járulnia.

A magyar kormány 2001-ben fogadta el a Magyar KöztársaságNemzetközi Fejlesztési Együttmûködési (NEFE) koncepcióját.A Kormány 2003-ban hozta létre a Nemzetközi Fejlesztési Együtt-mûködési Tárcaközi Bizottságot (NEFE TB), amelyet a külügy-miniszter vezet. Ekkor kezdôdött el a magyar donor tevékenységis és ekkor döntöttek a magyar fejlesztési együttmûködési tevé-kenység kiemelt ágazatairól és a partnerországok körérôl. A straté-gia leszögezi, hogy Magyarországnak leginkább eddig megszerzettkomparatív elônyeinek fenntartására, valamint hagyományos part-neri kapcsolatainak további ápolására kell törekednie. Ennekmegfelelôen a magyarországi fejlesztési projektek földrajzi kiter-jedése behatárolt, 2006-ban 5 országra korlátozódott: Szerbia,Moldávia, Vietnam, Kenya és Dél Afrika.

A fejlesztés intézményrendszerének kialakításában fontos mo-mentum volt a HUN-IDA (Magyar Nemzetközi Fejlesztési Segít-ségnyújtási Kht.) létrehozása 2001-ben „azzal a céllal, hogytámogassa Magyarország aktív részvételét a nemzetközi fejlesztésiegyüttmûködési programokban” (HUN-IDA n.d.).

Annak ellenére, hogy hagyományosan a civil szervezetek – a vallásiszervezetek kivételével – korábban nem játszottak szerepet anemzetközi fejlesztésben, az európai uniós csatlakozás megte-remtette a fejlesztésben és/vagy globális nevelésben érdekelt szer-vezetek létrejöttének és fejlôdésének feltételeit is. 2003-ban 12rendes taggal és 5 megfigyelôvel létrejött a HAND szövetség, melya magyarországi fejlesztési NGO-k ernyôszervezeteként mûködik.A Platform létrejöttét a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség(Canadian International Development Agency, CIDA) támogatta.A szervezetnek ma 13 rendes és 11 megfigyelô tagja van. A szer-vezetben 6 munkacsoport mûködik, köztük a globális nevelésmunkacsoport, melynek végsô célja a globális nevelés beépítésea közoktatásba.

Referencia lista

COVENANT OF THE LEAGUE OF NATIONS (1924). [on-line] hoz-záférés: http://www.unhcr.org/refworld/docid/3dd8b9854.html,[olvasva 2009. május 20.].

AZ ENSZ ALAPOKMÁNYA (1945). [on-line] hozzáférés: http://mek.oszk.hu/00000/00056/html/145.htm, [olvasva 2009.május 20.].

HINRICHSEN, D. AND WORLD COMMISSION ON ENVIRONMENTAND DEVELOPMENT (1987). Our Common Future: A Reader'sGuide, Earthscan

HUN-IDA (n.d.). [on-line] hozzáférés: http://www.hunida.hu/ma-gunkrol, [olvasva 2009. május 20.].

KALE, M. (2007). The European Union and Development Aid,Philosophical Faculty of Freiburg.

MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK (n.d.). [on-line] hozzáférés:www.unis.unvienna.org/unis/hu/news/2005/MDGhung.html,[olvasva 2009. május 20.].

MORAN, T. H. (1998). Foreign direct investment and development:The new policy agenda for developing countries and economiesin transition, Washington DC Institute for International Economics,Washington, DC.

MYRDAL, G. (1956). An international economy. Problems andprospects, Harper, New York.

RIST, G. (2006). The history of development. From Western originsto global faith, Zed Books, London.

ROSTOW, W. W. (1971). The stages of economic growth: A non-Communist manifesto, Cambridge University Press.

SACHS, W. (1992). The development dictionary: A guide to knowl-edge as power, Zed Books, London and Atlantic Highlands, N.J.

SEERS, D. (1963). The limitations of the special case, Bulletin ofthe Oxford Institute of Economics and Statistics Vol. 25 No. 2, pp.77-98.

UNRISD (1995). States of disarray. The social effects of globalisa-tion, UNRISD, Geneva.


6. Globalizáció

és migráció

Hajduk Annamária

Migrációs folyamatok a globalizált világban

A repülôjáratok egyre egyszerûbbé teszik a nagy távolságok áthi-dalását, a telefon és az internet megkönnyíti a kapcsolattartást azotthon maradt rokonokkal és barátokkal, a globális bankrendszerpedig könnyedén lehetôvé teszi a külföldön szerzett jövedelemhazautalását, és a munkavállalási vagy tanulási célú ideigleneskülföldön tartózkodás lehetôségei is jelentôsen kiszélesedtek.A globalizációval a migrációs folyamatokban résztvevôk számaugrásszerûen megnôtt. Míg az ENSZ 1980-ban 100 millióra becsül-te a nemzetközi vándorlás érintettjeinek számát, mára ez a számmajdnem megduplázódott, elérve a 191 milliót. Tehát ma a világlakosságának körülbelül három százaléka bevándorló (UN 2005).

Míg 1990 elôtt a bevándorlók többsége a fejlôdô világban élt, máraez megfordult: a fejlett világban élô bevándorlók aránya egyrenövekszik. Jóllehet, az Európai Unióba irányuló migráció viszonylagúj jelenség, ma már összesen 16 millió – nem uniós tagországbólérkezett – bevándorló él a 27 tagállamban. Európában él a nem-zetközi migránsok kb. egyharmada. Ez a trend valószínûleg foly-tatódni fog: becslések szerint minden évben fél millió „irreguláris”bevándorló érkezik az unió területére (GYÔRI, G. és DESEWWFY,T. 2007; KOSER, K. 2007).

Globalizáció és migráció • • 32

Ki számít bevándorlónak vagy migránsnak?

Az ENSZ egyik definíciója szerint minden olyan ember, akiegy évnél hosszabb idôt tölt másutt, mint ami az általánostartózkodási helye, hosszú távú nemzetközi migránsnakszámít. Bár a migráció egy jelentôs része az egyes orszá-gokon belül történik, ez a fejezet kizárólag a nemzetközimigrációval foglalkozik. Tehát e fejezet szóhasználatábana „migráns” vagy „bevándorló” kifejezés egyenlô a „nemzet-közi migránssal”. A bevándorlókat különféle jogok illethetikmeg, attól függôen, hogy milyen típusú engedéllyel rendel-keznek (vízum, ideiglenes tartózkodási engedély, letele-pedési engedély vagy munkavállalási engedély) (HAJDUK,A. 2008).

73

73 A fejezet egyes részei korábban megjelentek HAJDUK, A. (szerk) (2008)Esély vagy Veszély: Bevándorlás Magyarországra címû DEMOS Magyar-ország kötetben.

A globalizáció a mostani migrációs folyamatokban három fontosváltozást eredményezett. Elôször is, a bevándorló nôk száma jelen-tôsen nôtt: 2005-ben világviszonylatban a bevándorlók majdnemfele (Európában több, mint a fele) nô volt. Számuk növekedéseannak tudható be, hogy egyre inkább szükség van olyan állásokbetöltésére, amelyeket tradicionálisan nôk vállalnak el (például aszolgáltatási szférában vagy az egészségügyi és szórakoztatóiparágakban). Továbbá, az utóbbi években egyre több országmegengedi a családegyesítést, amely fôként a nôi házastársakmigrációjával jár. Ez azzal magyarázható, hogy míg az 1960-as és1970-es években az Európába és az Egyesült Államokba irányulómigrációs hullám nagyrészt férfiakból állt, az 1980-as és 1990-esévekben egy második migrációs hullámot alkottak az ôket követônôk és a gyermekeik. Az 1990-es évektôl a nôk mind egyénilegmind pedig családegyesítés indokával vándorolnak.

A második jelenség, amely a globalizáció egyik hatásaként jelent-kezik a migrációs folyamatokban, hogy ma már kevés olyan országvan, amely kizárólag a kibocsátó, befogadó vagy a tranzit országszerepét töltené be. Dél-Európából és Észak-Afrikából példáulötven évvel ezelôtt fôleg Észak-Európába vándoroltak el az em-berek. Körülbelül húsz éve Dél-Európa átváltozott nagyrészt befo-gadó térséggé – mivel az észak-afrikai bevándorlók ezt a térségetpreferálták munkavállalás céljából –, miközben egyre kevesebbenhagyják el Dél-Európát, hogy Észak-Európába menjenek. Ezzelegyidejûleg viszont Észak-Afrika migrációs szerepe is megválto-zott. Migránsokat küldô régióból tranzithellyé alakult át, mivel egyre

több, a szegénységbôl elmenekülni kívánó, szub-Szaharábólérkezett bevándorló települ Észak-Afrikába, akiknek egy része ottmarad, egy része pedig Dél- vagy Észak-Európába vándoroltovább. Magyarország szerepe is változott: nagyrészt kibocsátóbólegyre inkább tranzit- és befogadó országgá vált, miközben kibo-csátó ország is maradt.

A globalizált világ lehetôvé tesz egy harmadik változást is a migrá-ciós folyamokban: az ideiglenes vándorlást. Ez azt jelenti, hogy amigránsok gyakran hazamennek, majd ismét visszatérnek abba acél-országba, ahol korábban éltek, vagy egy harmadik országbavándorolnak. Ezt az úgynevezett cirkuláris migrációt a „befogadóországok” is egyre inkább pártolják. Becslések szerint maximum2.500 dollárba kerül, hogy valaki a világ bármely pontjáról egymásik pontra legálisan elutazzon. Noha természetesen nem adódikma sem mindenkinek az a lehetôség, hogy hazájából egy másikországba utazzon, mégis sokkal inkább lehetséges, mint koráb-ban. Becslések szerint ugyanakkor a 2.500 dollár többszörösébekerül az illegális csempészés: például Ázsia és Amerika között ezegy emberre átlagosan 26.041 dollár (KOSER, K. 2007).

Egyes kutatók szerint a globalizáció hatására maga a nemzetállamfogalma is szétesôben van, mivel a nemzet együvé tartozást jelentôés az állam területi alapon szervezôdô egységei egyre inkább elvál-nak egymástól, illetve saját korábbi történelmi értelmezésüktôl(BRETTEL, C. B. és HOLLIFIELD, J. F. 2000).75 Egyre gyakrabbanfordulhatnak elô olyan helyzetek, amikor az egyén saját szülôföldjehelyett inkább az ôt befogadó országhoz kötôdik, és fordítva: arrais van példa, hogy a bevándorló megôrzi a szoros érzelmi kapcso-latot azzal az országgal, ahonnan még szülei vagy nagyszüleivándoroltak ki, noha ô maga soha sem élt ott hosszabb ideig.A születési helyhez fûzôdô kötelékek lazulása egyben a migrációtis tovább erôsíti. Magyarországon ugyan közismerten alacsony amobilitás szintje, azonban a nemzetközi migráció világszinten egyrenagyobb méreteket ölt, és ez a folyamat kihatással van Magyar-országra is.

A híres migráció-kutató Saskia Sassen szerint a globalizáció alap-vetôen korlátozza az egyes országok képességét arra, hogy sajátbevándorlás politikát alkossanak. Véleménye szerint számostényezô csorbítja egy ország szuverenitását a saját bevándorlás-politika megalkotásában, köztük: 1) a nemzetközi emberjogiegyezmények; 2) a korábbi bevándorlás-politika nem kívánt jelen-legi következményei; 3) a különbözô jogok, amelyeket egy állam amár letelepedett bevándorlóknak ad; 4) más országok bevándorlás-politikája (például, ha egy állam bezárja határait, máshová menneka migránsok); 5) a számtalan politikus, aki a migrációs politikátmeghatározza; és 6) a komplex gazdasági, szociális és etnikaihálózat, amely a nemzetközi migrációhoz társul. Sassen szerinttisztában kell lenni azzal is, hogy fontos nemzetközi tényezôk ját-szanak szerepet abban, hogy az emberek jellemzôen a fejlôdôországokból vándorolnak a fejlett országokba. Tehát azért, hogyki és miért hagyja el a hazáját, nyilvánvalóan nem csak a beván-dorlók tehetôk felelôssé (SASSEN, S. 1998). A magyar bevándorlás-politikát az ország európai uniós tagsága már önmagában„globalizálttá” teszi, hiszen a Brüsszelben hozott döntések köz-vetlenül meghatározzák a magyar szakpolitikai irányvonalakat is.

• Globalizáció és migráció 3 3 •

Mit jelent az irreguláris migráció, és ki számít irreguláris migránsnak?

A témával foglalkozó legnagyobb kormányközi intézmény,a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organiza-tion for Migration, IOM) meghatározása szerint irregulárismigrációnak számít „a küldô, a transzfer és a fogadó országszabályozási normáitól eltérô nemzetközi vándorlás”74

(INTERNATIONAL ORGANIZATION FOR MIGRATION 2004).Az IOM és a legtöbb nem-kormányzati szervezet is helye-sebbnek tartja az „illegális” bevándorló helyett az „irregu-láris” bevándorló fogalmának használatát. Az „illegális”jelzôvel szemben a legerôsebb kritika, hogy egy emberilény semmilyen körülmények közt nem lehet „törvényenkívüli”, még az „illegális” migránsokat is megilletnek bizo-nyos jogok (például hozzájuthatnak sürgôsségi egészség-ügyi ellátáshoz). Emellett az illegális jelzô számos olyannegatív konnotációt hordoz, amelyek alapján arra követ-keztethetünk, hogy a szóban forgó személy bûncselek-ményt követett el. Holott a legtöbb esetben pusztánadminisztratív szabályoknak és eljárásrendeknek a migrá-ció jellegébôl önkéntelenül adódó megsértésérôl van szó.Az irreguláris migránsok egy része a szükséges okmányok(vízum) nélkül vagy hamis okmányokkal lépett az országterületére. Sokan azonban teljesen „legálisan” érkeztek egyországba, és ott tartózkodásuk során sértettek meg vala-milyen szabályt: lejárt a vízumuk, esetleg az ottmaradásérdekében álházasságot kötöttek. (HAJDUK, A. 2008).

74 Szabó Imre fordítása 75 Errôl lásd még a „Globalizáció” és „A globalizáció és Magyarország”címû fejezeteket.

Migráció és globalizáció: Miért és ki hagyja el ma a hazáját?

Mintegy 1,2 milliárd ember – a világ lakosságának egyötöde –kevesebb, mint egy dollárból, és a világ fele kevesebb, mint kétdollárból él naponta. Egy Sierra Leone-inek 40 évvel kevesebb avárható átlagéletkora, mint egy japánnak, egy Maliban születettembernek 30 évvel kevesebb, mint egy franciának. Az ENSZ egyikfelmérése, az ún. Ember Fejlettségi Mutató szerint 2005-ben 18országban, különösen az afrikai szub-Szahara területén volt ala-csonyabb az életszínvonal, mint 1980-ban (KOSER, K. 2007).Észak-Afrikában és az arab országokban a legnagyobb a munka-nélküliség a világon (ILO 2009). Ma mintegy 840 millióan szenved-nek világszerte krónikus alultápláltságban, kétszer annyian, mintaz 1960-as években. A szabálytalan migráció legfontosabb kiváltóokai között szerepel a globális egyenlôtlenségek súlyosbodása ésaz egyre mélyülô szegénység (MILBORN, C. 2006). Továbbá,2007-ben mintegy 11,4 millió embernek kellett elmenekülnie ha-zájából az ún. Genfi Konvencióban foglalt indokok miatt és ezáltalmenekültnek számít az ENSZ Menekültügyi Fôbiztossága szerint(UNHCR 2007).76

A globalizáció egyik következményeként sokszor emberek tíz-vagy százezrei veszítik el megélhetésüket, ami hazájuk elhagyásárakényszeríti ôket. A gyarmati múlt és a szegényebb országok kiszol-gáltatottsága miatt az elvándorlás a fejlôdô országokból egyre nô.Jó példa erre Burkina Faso. Míg ma Burkina Fasóban 12 millióanlaknak, addig az ország határain kívül 8 millió Burkinából származóember él. Legtöbbjük a szomszédos országokban, Ghánában ésElefántcsontparton dolgozik, de sokan Európába is eljutottak.Burkina Fasóban az emberek 80%-a a mezôgazdaságból él. Mintahogy a Száhel-övezet más országaiban, itt is a gyapot-exporttólfügg a gazdaság, amit a volt gyarmatosító Franciaország honosí-

tott meg,77 hogy legyen elég gyapot az európai textilipar szükség-leteinek kielégítésére. Amikor a gyapot ára az utóbbi évekbendrasztikusan csökkent, azt a több százezer kistermelôt, aki a vetô-mag, a trágya és a rovarirtó beszerzéséhez hitelt vett fel, a csôdfenyegette. Azért, hogy ne menjenek tönkre a kisvállalkozók, az ál-lami vállalat minimális áron felvásárolta a termelést, amelynekkövetkezményeként az állam is majdnem csôdbe jutott és aNemzetközi Valutaalapra (IMF), illetve a Világbankra szorult. Végül,a Világbank és az IMF 2004-ben privatizálta az állami gyapotvál-lalatot, ami a fô részvényes Franciaország kezébe került. A parasz-tokat máig is arra ösztönzik, hogy gyapotot termesszenek, nohaez egyrészt ökológiai szempontból meglehetôsen kártékony –mivel sok rovarirtóra van szükség – másrészt hasznosabb lenne,ha a gyapot helyett a parasztok élelmiszert termesztenének sajátszükségleteik fedezésére. Ilyen körülmények között évente körül-belül 150 euró megtakarítása marad egy parasztnak gyapotter-melésbôl. A másik választása pedig, hogy elvándoroljon hazájából,amelyet sokan meg is tesznek (MILBORN, C. 2006).

A migráció természetesen nem csak a globalizáció negatív hatá-saival vethetô össze. A külföldi tanulmányok és a munkalehe-tôségek nemzetközi cégeknél is mind az egyre „szûkülô” világrészei. Bizonyos regionális egyezmények engedélyezik egyes em-berek szabad migrációját. Ez különösen igaz az Európai Uniónbelül. De más regionális egyezmények, mint például az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (North American FreeTrade Agreement, NAFTA) is szabaddá teszik a vándorlást bi-zonyos képzettségû emberek számára. Továbbá, egyre többország engedélyezi, hogy a hosszú távon letelepedett migránsokrokonai csatlakozzanak hozzájuk. Ugyanakkor mégsem lehetegyértelmûen kimondani, hogy a lehetôségek jelentôsen tágultakvolna a bevándorolni kívánó személyek számára. A fejlett országokegyre inkább válogatják, kit engednek be az országukba, tehát ne-hezítik a feltételeit annak, hogy a potenciális migránsok nagy részevízumot vagy letelepedési engedélyt kapjon. Ezzel együtt, sokország a magasan képzett migránsokat szeretné beengedni, ésolyan követelményeket támaszt, amely az ô bevándorlásukat segítielô. Például Ausztriában a 2006-os bevándorlási törvény szigorította családegyesítés követelményein: eszerint csak olyan személyvihet be családtagot az országba, aki legalább a minimálbér szint-jén keres. Ugyanakkor a törvény megengedi, hogy az Ausztriábanvégzett külföldi egyetemisták, mint magasan képzett migránsokállandó tartózkodási engedélyért folyamodjanak. Ennek megfele-lôen az utóbbi években nemcsak a szegény országokból érkezettképzetlen emberek száma nôtt a fejlett országokban, hanem azúgynevezett „magasan képzett”78 bevándorlók és a diákok migráci-ója is (INTERNATIONAL ORGANIZATION FOR MIGRATION 2008).


Ki számít menekültnek?

Az ún. Genfi Konvenció alapján, amelyet 144 ország írt alá– köztük Magyarország is – menekültnek számít az aszemély, akit „származása, vallása, nemzetisége, bizonyostársadalmi vagy politikai csoportbeli tagsága miatt”üldöztek vagy az üldöztetéstôl való megalapozott félelemhatására hagyta el szülôföldjét. Azok a bevándorlók, akiknem faji, vallási, nemzetiségi, politikai vagy társadalmi alapúüldöztetés miatt hagyták el hazájukat, vagy ezt nem tudjákbizonyítani, de a visszatérés lehetôsége kizárt számukra,és ezt be is tudják bizonyítani, szintén humanitárius védel-met élvezhetnek Észak-Amerikában, illetve Európában.A menekült státuszban részesült személyeknek hasonló jo-gaik vannak, mint az ország állampolgárainak, tehát kor-látlan ideig maradhatnak az ôket befogadó országban.A legtöbb menekültnek nem sikerül nagyon távol kerülnieországától: a 2007-es adatok szerint a legtöbb menekültÁzsia területén él; Pakisztánba például, amely a legna-gyobb befogadó ország, több mint két millióan menekültek– a menekültek 80%-a afgán volt (HAJDUK, A. 2008).

77 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?” címû fejezetet. 78 A fejezetben az „alacsonyan”, illetve a „magasan képzett” kifejezésekkelkülönböztetjük meg egymástól az eltérô végzettségû és eltérô munkakö-röket betöltô munkavállalókat. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy akülföldrôl érkezett, alacsonyan képzett kategóriába sorolt munkavállalókgyakran kifejezetten magas iskolai végzettséggel rendelkeznek, viszontkülföldön nem sikerül elismertetniük ennek igazolását, esetleg más okbólvégzettségüknek nem megfelelô munkakörben, alacsonyabb bérért tudnakcsak elhelyezkedni. Ezért a bevándorlók közt a jövedelem alapján isválasztóvonalat lehetne húzni, megkülönböztetve a „magas” és „alacsony”bérezésû bevándorlókat (HAJDUK, A. 2008).

76 Ehhez az adathoz még hozzáadódnak az úgynevezett határon belüli mig-ránsok (angolul: internally displaced persons), akiknek ugyan el kelletthagyni otthonukat, de az országuk határain belül maradtak. 2007-ben szá-muk elérte a 25,1 milliót.

A globalizáció egy másik hatása, hogy az utóbbi években kiépültegy úgynevezett „migráns iparág”. A bevándorlási ügyvédek,munkaközvetítôk, pénzátutaló- és utazási irodák mind a migrációstevékenységet ösztönzik. Ugyanakkor a leginkább migrációra mo-tiváló tényezô a bevándorló saját ismeretségi köre. A legtöbbbevándorló oda megy, ahol már élnek rokonai, ismerôsei vagybarátai. A migrációs hálózatok ezt persze ösztönzik már az infor-mációszerzés lehetôségének biztosításával is, de gyakran az uta-záshoz szükséges pénzzel is segítik a migránsokat, a célországbanpedig szintén pénzt és szociális támogatást is nyújtanak az újon-nan érkezôknek. Mint már említettük, a telefon, az internet és máskommunikációs technológiák fejlôdésével – amelyekre ugyancsaka globalizáció vívmányaiként tekinthetünk – az ilyen fajta segít-ségnyújtás is egyre könnyebbé válik. Összefoglalásként elmond-ható, hogy az országok közti egyenlôtlenségek, a szegénység, amunkahelyhiány, az információs forradalom, valamint a migrációsiparágak mind a migrációt elôsegítô tényezôk (KOSER, K. 2007).

A migráció hatásai a befogadó országokra

Annak ellenére, hogy a bevándorlók száma a fejlett országokbanaz utóbbi években növekedett, a migráció hatásai korántsemegyértelmûek. Tény, hogy a bevándorlás demográfiai, gazdaságiés szociális hatásai mind számottevôek. Számos európai ország-ban a népesség már évek óta csökkenne, ha nem lenne beván-dorlás. A bevándorlás alkotja például a népességnövekedésminimum 80%-át Dél-Európa országaiban, valamint Ausztriábanés Csehországban is. Magyarország a kevés olyan országokegyike – Japánnal és Németországgal együtt –, amelynél a beván-dorlás nem ellensúlyozza a népességcsökkenést (OECD 2008).A migráció demográfiai következményei leginkább a munkaerô-piaci népesség növekedése szempontjából, illetve az ezzel össze-függô gazdasági kihatások miatt fontosak.

A bevándorlás gazdasági hatásait vitatják a közgazdászok. A be-vándorlás hívei azzal érvelnek, hogy a bevándorlók az olyan alacso-nyan fizetett, nehéz állásokat is hajlandóak elfogadni, amelyeketaz ország állampolgárai nem. Kutatások szerint a hazai munkaerôgyakran még gazdasági nehézségek idején sem akar az ilyen mun-kahelyeken dolgozni, tehát tulajdonképpen még gazdasági válságidején is szükség van bevándorló munkásokra. Ugyanakkorgyakori, hogy amikor csökken a munkahelyek száma, gyakran éppa bevándorlók az elsôk, akik elvesztik állásaikat. A nehéz, piszkos,alulfizetett munkák elvégzése mellett sokszor olyan magasképzettségi szintet követelô állások betöltése miatt is szükség lehetrájuk, amire nincs elég ember egy országban. Németországpéldául 2000 és 2003 között IT-munkásokat toborzott, míg azEgyesült Királyságban gyakran alkalmaznak Afrikából származóorvosokat és nôvéreket. Az Európai Unió is szeretne magasanképzett migránsokat vonzani. Egy új, ún. „EU Kék Kártya” irányelvszerint az olyan nem Európai Uniós állampolgárok, akik megfelel-nek bizonyos feltételeknek, könnyebben léphetnek be az EU-ba,illetve mozoghatnak egyik tagállamból a másikba.79 Azok a köz-gazdászok tehát, akik a migráció pozitív hatásaiban hisznek, azt

állítják, hogy a migránsok folyamatos munkaerô-kínálatukkal segítik a flexibilis munkaerôpiac létrejöttét. Véleményük szerint egy beván-dorlókban gazdag ország iparága gyakran versenyképes maradhatakkor is, ha a világkereskedelmi folyamatok miatt egyébként súlyosveszteségekkel kellene számolnia (KOSER, K. 2007). Más szakér-tôk azzal érvelnek, hogy a bevándorlók vállalkozó szelleme sok újállást teremt, míg jelenlétük csak minimális hatással van a bérekre.

Ezekkel az érvekkel szemben sokak szerint a bevándorlás számosnegatív gazdasági hatásával kell számolni. Szerintük, mivel a be-vándorlók között általában magasabb a munkanélküliség, ésjellemzôen több gyerekük van, mint az adott országban születettnépességnek, a bevándorlók nagyobb terheket rónak a szociálisszervekre. További érveik, hogy 1) a nagyszámú alacsonyanképzett munkaerô akadályozhatja a helyi iparágak átalakítását,valamint, hogy a bevándorlók 2) versenyt alkotnak a helyi kisebb-ségekkel; 3) elôsegítik a rossz körülményû munkahelyek fenn-tartását; és 4) aláássák a szakszervezetek azon törekvéseit, hogya munkakörülményeket egy bizonyos szinten tudják tartani. Mind-ezek hatására a migrációnak az egyik leggyakrabban hangoztatottnegatív fejleménye az, hogy a bevándorlók „elveszik az állásokat ahelyi lakosságtól”.

A fenti érvek közül azonban több nem támasztható alá tényekkel.Például a bevándorlóknak általában nemcsak a helyi lakosságtóleltérô képességeik vannak, de az is jellemzô, hogy a migránsoknakbizonyos eleve nem betöltött állásokat kínálnak. Nem volt kimutat-ható gazdasági hatása például annak, hogy 1974-ben Angolábólés Mozambikból 600.000 gyarmatosító visszatért Portugáliába, éscsak a már ott élô kubaiakra volt negatív gazdasági hatással az,hogy 1980-ban 125.000 kubai vándorolt Miamiba, a munkaerô-piacot mintegy 7%-kal növelve. Ezen kívül, számos más kutatásis kimutatta, hogy a bevándorlásnak vagy nincs, vagy túlnyomó-részt pozitív hatása van a helyi munkaerô-viszonyokra, mivel abevándorlás új állásokat is teremt. Mindezzel együtt, több szakértôkimutatta, hogy a bevándorlás azoknak a helyieknek a fizetésérelehet negatív hatással, akiknek a képességei leginkább hasonlí-tanak a bevándorlókéra. A bevándorlás az államháztartásra inkábbpozitív, mint negatív hatással bír: a migránsok iskoláztatását álta-lában nem a befogadó államnak kell fizetnie és mivel sokan haza-mennek, mire elérik a nyugdíjkorhatárt, a nyugdíj-kasszából semvesznek el. Mindemellett viszont a bevándorlók fizetnek adót. A mos-tani migrációs vitáknak az is fontos eleme, hogy egyre többen vannakaz olyan migránsok, akik a már letelepedett rokonaikhoz kívánnakcsatlakozni, és így nem feltétlenül válnak aktívvá a munkaerôpiacon.Az OECD országaiba például a bevándorlók több mint 40%-acsaládegyesítés szándékával érkezett, míg kb. egyharmada munka-vállalás céljából jött (ebbe azok is beleszámítanak, akik az EU-nbelül a szabad mozgás jogával éltek, mivel nagyrészük munkavál-laló), és 12%-a „humanitárius védelemmel” magyarázta bevándor-lását (OECD 2008). Végül, figyelembe kell venni azt is, hogybizonyos régiókból érkezettek, illetve a nôk között sokkal nagyobba munkanélküliség, mint a többi bevándorló esetében. A menedék-kérôk gyakran egyszerûen nem dolgozhatnak (KOSER, K. 2007).

A gazdasági hatásokon kívül a migrációnak a befogadó országbantapasztalt társadalmi hatásai is említésre méltók, ideértve példáula magyarországi kínai éttermeket, az egész kínai városrészeket azUSA-ban, valamint a két tannyelvû iskolákat és mecseteket Európanagyvárosaiban. Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági kutatásokeredményei és egyes politikai áramlatok álláspontja gyakran nem


79 Az EU-n belül az uniós állampolgárok szabadon mozoghatnak. A 2004-ben csatlakozott új tagállamok állampolgárai maximum 7 év EU-tagságután szabadon vállalhatnak munkát is.

esnek egybe. Miközben a bevándorlás negatív hatásai legtöbb-ször nem bizonyítottak, nem ritka, hogy egy párt vagy csoport abevándorlás-ellenes retorikára építi politikai támogatottságát. A mig-ránsokat gyakran érô diszkrimináció, valamint a társadalmi kire-kesztettség tehát szintén a bevándorlás társadalmi hatásai közöttszerepel.

A migráció hatásai a kibocsátó országokra

Az, hogy milyen hatással van egy országra a kivándorlás, gyakranattól függ, hogy kik mennek el (inkább a magasan vagy alacsonyanképzettek), valamint, hogy ideiglenes vagy állandó-e az elvándor-lás. A magasan képzett migránsok nagyobb valószínûséggelhagyják el hazájukat, és a befogadó országok is általában a ma-gasan képzett migránsok bevándorlását ösztönzik. A magasanképzett kivándorlás kapcsán jött létre az az „agyelszívásnak” (an-golul: brain drain) nevezett jelenség, amelynek során a kibocsátóország humánerôforrása elvész. Becslések szerint a professzi-onális képzéssel rendelkezô afrikaiaknak több, mint 40%-a agyarmatosítás vége óta a fejlett világba költözött. A fejlôdô világbólszármazó, a tudomány vagy technológia területén képzett em-berek 30-50%-a él valamely fejlett országban migránsként. A ki-vándorlás negatív hatásai közé sorolható, hogy 1) az elhagyottország adófizetôinek száma csökken; 2) kevesebb a visszafordítotthaszon az állami iskoláztatásba való befektetésbôl; 3) fontos szek-torokban csökkenhet a minôség; 4) kisebb a termelékenység,mivel kevesebb a magasan képzett ember, és ugyanebbôl azokból 5) nôhetnek a jövedelem-különbségek is az országon belül.Ebbôl következik, hogy egyes szektorokat kifejezetten érzékenyenérinthet a munkaerô kivándorlása, mint amikor például tanárokhagyják el az országot. Sôt, a magasan képzett szakemberekkivándorlása kifejezetten katasztrofális is lehet, például amikorAIDS-sújtotta országokból orvosok vándorolnak ki (KOSER, K.2007; SRIRISKANDARAJAH, D. 2005).

A kivándorlás nem feltétlenül jár veszteséggel. A kivándorlás, amigránsok által a szülôhazába visszajuttatott tudás segítségévelhosszútávon, a kereset egy részének átutalása pedig már rövid-távon is “megtérülhet”. Az otthon maradottakat segítô pénzkülde-mények gyakran a GDP jelentôs részét alkotják. Egyes szakértôkszerint ma a világon a második legnagyobb legális árucikk – az olajután – a hivatalos pénzküldemény. A nemzetközi pénzkül-demények összege háromszor annyi, mint a hivatalos humanitáriusés jótékonysági szervezetek segítsége (KOSER, K. 2007). Termé-szetesen az, hogy az ilyen formában hazajuttatott pénz mennyiretud hasznosulni attól is függ, hogy a családtagok mire költik ahazaküldött összeget: új vállalkozások, iskolák, klinikák felépí-tésére, vagy inkább fogyasztási eszközök vásárlására – utóbbi ese-tében értelemszerûen kevésbé lehet széleskörû hatással számolni.Tény azonban, hogy egyes helyeken – mint például Lesotho ésSzváziföld esetében – a háztartások egy részének vagyona apénzküldemények által megduplázódik, és az is, hogy még a leg-elmaradottabb kisvárosban is van egy Western Union-fiók, amelya világon az elsô cég amely anonim pénzküldemények tranzakciói-nak lebonyolításával foglakozik. Ezektôl az átutalásoktól, vagyis amigráns rokonoktól származó pénzektôl egész falvak sorsa függ(KOSER, K. 2007; MILBORN, C. 2006). 2008-ban a becslésekszerint mintegy 305 milliárd dollárnyi pénzküldeményt utaltak át,ami a már beütött pénzügyi válság ellenére is több mint a 2007-

ben hazaküldött 281 milliárd dollár. A legutóbbi becslések szerint2009-ben a válság hatására csökkeni fog a pénzküldeményekösszege – számos fejlôdô ország gazdaságát sújtva (WORLDBANK 2009).

A migránsok a pénzküldeményeken kívül más módokon is hozzá-járulhatnak hazájuk fejlôdéséhez. Szociális, kulturális és technikaitudásuk hozzáférhetô és hasznosítható a diaszpórán keresztül is.Például az Amerikai Egyesült Államokban több mint hatszázmexikói, úgynevezett Szülôvárosért Egyesület (Home Town Asso-ciation) létezik, amely támogatja Mexikóban az új utak építését ésfelújítását, adakozik felszerelésekkel (pl. mentôautókkal) vagy ok-tatási céllal (pl. ösztöndíjakkal, iskolák építésével). Ehhez hasonlóana szomáliai kivándorlók finanszírozásából új egyetem épült Szo-máliában. Ezen az egyetemen a professzorok egy jelentôs részemár visszatérô szomáli. A visszatérô migránsok gyakran jó kapcso-latokkal és tôkével rendelkeznek, és új vállalatok létrehozásával,valamint új ötletek megosztásával segítik környezetüket. A hazaikörnyezet persze jelentôsen befolyásolja a migránsok hatékony-ságát: ha például magasak az adók, nincs elegendô munkaerô,vagy nincs megvásárolható föld, akkor kevesebb esély van egy újüzlet beindítására (KOSER, K. 2007).

Migráció Magyarországon80

Magyarországra 1949 és 1989 közt gyakorlatilag nem érkeztekbevándorlók, leszámítva az 1946-49-es görög polgárháborút,illetve az 1973-as chilei puccsot követôen politikai okokbólidemenekülôket, akiknek a magyar hatóságok az 1950-es, majdaz 1970-es évek során menedékjogot adtak. Az 1956-os forra-dalom után viszont tömeges kivándorlás kezdôdött: ekkor egy évleforgása alatt nagyjából 200 ezer ember hagyta el Magyarorszá-got. Az 1956-os magyar menekülthullám következményeként anemzetközi menekültjog, illetve a menekültekkel való gyakorlatibánásmód alaposan átalakult és a nyugati országok készségesenbefogadták a magyar emigránsokat.81 A határzár és a szigorú ki-utazási szabályok dacára Magyarország 1956 és 1989 közt kibo-csátó ország maradt: ez alatt az idô alatt újabb 200 ezer emberhagyta el az országot. A bevándorlás és a kivándorlás egyenlegeaz 1980-as évek végén kezdett megváltozni. 1988 és 1991 köztévente 23-37 ezer ember érkezett Magyarországra. Körülbelül 80százalékuk romániai, ukrajnai és jugoszláviai magyar volt, akik akörnyezô országok gazdasági és politikai nehézségei elôl azanyaországba települtek (HAJDUK, A. 2008).


80 Errôl lásd még „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet. 81 A Genfi Konvenció eredetileg csak területi és idôbeli korlátokkal volt alkal-mazható, ami azt jelentette, hogy a nemzetközi jogi védelem csak azokraterjedt ki, akik 1951 elôtt, Európában váltak üldözötté. 1956-ban a magyarmenekülthullámra reagálva az ENSZ Menekültügyi Fôbiztossága úgyértelmezte át a Konvencióban megfogalmazottakat, hogy a védelem kiter-jedhessen a magyarokra is. Emellett 1956-tól határozható meg a menekült-státusz „prima facie alapon”, ami azt jelenti, hogy az egyénenkénti eljárástmellôzve egy egész csoport is szerezhet menekültstátuszt; ez az eljárásazóta több tízmillió menekültnek segített. 1956 harmadik fontos hatása volt,hogy a Genfi Konvenció rendelkezéseit univerzálisan, Európán kívülre iskiterjesztették (COLVILLE, R. 2006, HAJDUK, A. 2008).

A magyarországi bevándorlók többsége még ma is a környezôországokból érkezô határon túli magyar. Arányukat a szakértôk azösszes bevándorló körülbelül kétharmadára becsülik. Mint „A Glo-balizáció és Magyarország” fejezetben is olvasható, bár a törté-nelmi múlt is természetesen szerepet játszik, a globalizáció isindokolja a környezô országokból hazánkba irányuló migrációt.Például a rendszerváltáskor tapasztalt gazdasági átalakulásRomániában, Ukrajnában és Jugoszláviában jelentôsen hozzájárulta Magyarországra történô bevándorlás mértékének növekedé-séhez. A kedvezôbb jövedelmeken kívül Magyarország esetébena földrajzi közelségnek is szerepe van a bevándorlásban. Gyakoripéldául, hogy Szlovákia déli régióiból átjárnak emberek Magyar-országra dolgozni. Hasonló módon, a két ország közti jövedelem-különbségeknek köszönhetô, hogy Nyugat-MagyarországrólAusztriába mennek át magyar migránsok. Mint ahogy másutt is avilágban, a gazdasági válság Magyarországon is a munkahelyekmegszûnését és a visszatérô migrációt növeli, ami a bevándorlókszámának csökkenését vonja maga után. A Romániába visszatérômigrációról például már jelen idôben beszélhetünk.

Bár Magyarország is bekapcsolódott a globalizált világ migrációsfolyamataiba, és migránsokat befogadó-, kibocsátó- és egybentranzit-országként is szerepet játszik, a magyar lakosság Európaszámos más országához képest rendkívül homogénnek mond-ható. A külföldön született személyek aránya Luxemburgbanpéldául 34,8%, Svájcban 24,1%, Ausztriában 14,1%, Írországban14,4% és Spanyolországban 11,9%. Magyarországon ezzel szem-ben a külföldön született népesség aránya mindössze 3,4% ha amár magyar állampolgárságot megszerzetteket is beleszámoljuk;nélkülük a külföldiek aránya 1,7 százalék (OECD 2008).82 A magyar-országi bevándorlás alacsony szintjének okai a magyar nyelv nehéz-ségében, valamint a gyarmati múlt és a bevándorlásra ösztönzôprogramok hiányában keresendôk csakúgy, mint a Nyugat-Euró-pában elérhetô magasabb jövedelemszintben. Ehhez az alacsonymutatóhoz egyesek szerint a Magyarországon tapasztalt idegenel-lenesség is hozzájárul, amire majd a továbbiakban még kitérünk.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008-ban 174.697külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon. Túlnyomó több-ségük a jelentôs magyar kisebbségnek otthont adó szomszédosországokból érkezett. Európából érkezett a Magyarországontartózkodó bevándorlók 83,7%-a. A közvélekedéssel ellentétben– a jelenlegi hivatalos adatok szerint – a bevándorlóknak csak 12,8százaléka ázsiai származású. További 2% származik az EgyesültÁllamokból és Kanadából, a maradék 1% pedig Afrikából (DE-MOGRÁFIAI ÉVKÖNYV 2008).83

1. ábra: A Magyarországon tartózkodó külföldiek aránya származási országok/régiók szerint, 2008

(Forrás: DEMOGRÁFIAI ÉVKÖNYV 2008)

A jelenleg Magyarországon élô külföldiek közül mindössze néhányszázan élveznek védett státuszt. 2008-ban összesen 3.118 emberkért menekült státuszt. Fô származási országaik Koszovó (1.266fô), Szerbia (327 fô) és Pakisztán (246 fô) voltak. Mivel többségüknem felelt meg a már említett Genfi Konvenció által támasztottkritériumoknak, csak 160 ember kapott elismert menekültstátuszt,akiknek nagy része Szomáliából, Irakból és Afganisztánból jött.Emellett 88 fô kapott a menekültstátuszhoz hasonló, de annálkicsit kevesebb jogot magában foglaló úgynevezett „oltalmazott”státuszt, illetve még 42 fô kapott engedélyt, hogy ideiglenesen azországban maradjon, mivel esetükben megállapítható volt, hogyolyan országokból származnak ahol halálbüntetésnek, kínzásnak,kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésneklehetne kitéve. A humanitárius védelmet (menedékjogot és más ideig-lenes védelmet) megszerzôk összlétszáma Magyarországon tenden-ciaszerûen igen alacsony, 2006-ban 198, 2007-ben 219 fô volt.

Az adatokból a bevándorlók és menekültek származási országaés száma megtudható, de bevándorlásuk indoka nem. Habár nemreprezentatív minta alapján készültek az alábbi interjúk (HAJDUK,A. 2008), mégis talán némi fényt vetnek arra a sokféle motivációra,ami miatt a Magyarországra érkezett külföldiek ezt az országotválasztották egykor úticéljuknak, és ami miatt máig itt maradtak.84

Néhányan a hazájukban ôket ért üldöztetés elôl menekültek ide,mások tanulni vagy házasodni jöttek. Sokan letelepedtek, családotalapítottak és stabil munkahelyet találtak. Mások (fôleg a humani-tárius védelem alatt állók) egyszerûen nem mernek hazatérni ésnem áll jogukban más országba elköltözni.85


82 Az OECD adatai olyan személyekre is vonatkozhatnak, akik már lehet,hogy állampolgárok, de más országban születtek. A migrációs statisztiká-kat rendkívül óvatosan kell kezelni, mivel országonként eltérhetnek az adat-gyûjtési módszerek, sôt a bevándorló definíciója is. A bevándorlókrólgyûjtött adatok négy legjellemzôbb forrása: népesség-nyilvántartások,tartózkodási engedélyek, munkaerô-piaci felmérések és népszámlálások. 83 A téma szakértôi, valamint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH)munkatársai arra figyelmeztetnek, hogy a rendelkezésre álló magyar migrá-ciós statisztikák nem teljesen pontosak. Az adatok hatékony rendezésétakadályozza, hogy a KSH-nak egyszerre több minisztériumtól kell besze-reznie azokat. Sok minisztérium pedig az uniós tájékoztatási kötelezettségellenére sem gyûjti megfelelôen az adatokat. A Magyarországról kivándor-lókról még kevésbe vannak adatok, mint a bevándorlókról, ezért azokatnem is közöltük (HAJDUK, A. 2008).

84 A közölt szövegben nem a pontos átiratok szerepelnek, hanem akérdésekre adott válaszok tömörítései.85 A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezôkkel ellentétben Magyar-országon a menekültstátusszal rendelkezô vagy egyéb humanitáriusvédelem alatt álló külföldiek nem jogosultak arra, hogy más uniós tagál-lamba költözzenek, függetlenül attól, hogy mióta rendelkeznek ezzel a stá-tusszal.

Egyéb Európa

SzerbiaMontenegró

Románia

Szlovákia

Ukrajna

Ázsia

Amerika Afrika Egyéb


Kibocsátó ország: SzerbiaStátusz: magyar állampolgárFoglalkozás: szociális munkás

„Szerbiában születtem, Magyarországon kisebb-nagyobbmegszakításokkal 1993 óta élek, 1998-ban pedig véglegáttelepültem. 1993-ban a háborús sorozás elôl menekül-tem ide. Egy olyan fôiskolára iratkoztam be, ahol sokhatáron túli magyar tanult. Akkoriban nagyon nehéz volttanulói vízumot szerezni, az elsô néhány évben ezért megkellett oldanom, hogy anélkül is itt tudjak maradni. Vég-eredményben nem volt olyan nehéz, mert a havonta lejáróturistavízumomat kellett folyamatosan megújítani Szer-biában, ahova amúgy is hazamentem volna legalábbhavonta egyszer. A tanulói vízum hiánya akkor jelentettgondot, amikor a fôiskolán kiderült, hogy nem vagyokmagyar állampolgár, és ezért minden anyagi támogatástmegvontak. Tartózkodási engedélyt akkor kaptam, amikoregy alapítványnál kezdtem dolgozni. Ezután beadtam aletelepedési engedély iránti kérelmemet is, amit nagyongyorsan megkaptam, mivel feleségem magyar állampolgár,és protekcióm is volt a Bevándorlási és ÁllampolgárságiHivatalnál. A letelepedett státusz után a magyar állampol-gárság megszerzése már csak egy lépés, az én honosítá-somra is nagyon hamar sor került. ... Persze összességében a különféle engedélyek megszer-zése nagyon bonyolult, túl sok a papírmunka. ... Egy szerb nemzetiségû barátomat, aki igazolt kosárlab-dázó és nagyon intelligens, ugyanakkor már az idôsebbkorosztályba tartozik, a magyar hatóságok egész egysze-rûen kiutasították az országból. Egy másik barátom három-szor is beadta a letelepedési engedély iránti kérelmét, demindháromszor visszautasították, azzal az indokkal, hogynincs megfelelô jövedelme, holott ô és a felesége is elégjól keresnek. Amikor harmadjára is megtagadták tôle aletelepedést, szerencsétlenségére éppen akkor veszítetteel a tartózkodási engedélyét, ezért el kellett hagynia azországot. Ezután csak egy 15 napos vízumot kapott, hogyhárom év ittlét után elintézze a visszaköltözéshez szük-séges teendôket és elbúcsúzzon a barátaitól. ... Falun nôt-tem fel, ezért a városi és a falusi élet között nagyobbkülönbségeket érzek, mint az országok közt. Magyar-országhoz sem elsôsorban a nemzeti identitás, hanembarátaim miatt kötôdöm” (HAJDUK, A. 2008).

Kibocsátó ország: GuineaStátusz: menekültFoglalkozás: kutató (jelenleg munkanélküli)

„Conakryban, Guinea fôvárosában születtem. Az ottaniegyetemen tanultam biotechnológiát, férjemmel együtt ku-tatóként dolgoztunk a helyi kórházban. Jólétben éltünk,saját házunkban neveltük két kisfiunkat. A politikai helyzetazonban úgy alakult, hogy el kellett menekülnünk otthonról.… Férjem a legnagyobb ellenzéki párt (Rally of the Peopleof Guinea) vezetésében dolgozott, és fô szervezôje volt akormányzó párt (Party of Unity and Progress, PUP) egye-duralma elleni tiltakozó konferenciának.86 Egyik nap gyanúskülsejû emberek érkeztek a kórházba és a férjem utánkérdezôsködtek. Még szerencse, hogy nem dolgozottaznap. Sejtettem, hogy a kormány ügynökeivel van dol-gunk, ezért gyorsan hazatelefonáltam a férjemnek és fi-gyelmeztettem, hogy ne jöjjön be a munkahelyre. Nemgondoltuk volna, hogy többé soha nem fog abban akórházban dolgozni. Elôször a külvárosban élô rokon-ainknál húzódott meg, ahol nem is keresték a rendôrök.Helyette viszont engem vittek be, és néhány hónapig benttartottak, ami fizikailag nagyon megviselt. A férjemközben mindent megtett, hogy a rejtekhelyérôl vízumottudjon szerezni. Az ukrán követség fogadta el leghamarabba kérelmét, tanulói vízumot kapott, amivel azonnal elhagytaGuineát és Ukrajnába utazott. Ott viszont nagyon komolyprobléma a rasszizmus, a páromnak szembesülnie kelletta diszkriminációval, elôfordult, hogy fizikailag is bántal-mazták. Az arcán még mindig látszik az a seb, amit egyilyen rasszista támadás során szerzett. Egy uniós tagál-lamba szeretett volna továbbmenni, ezért több nagykövet-ségre is beadta vízumkérelmét. Magyarországtól kapottelôször pozitív választ, ezért 2004-ben idejött. Magyar-országon késôbb megkapta a menekült jogállást is.Férjem többször is az ENSZ Menekültügyi Fôbiztossá-gához fordult, hogy segítsenek nekem és a gyerekeknekkijutni Guineából, de nem történt semmi. … Guineábanközben rettegésben telt az életem, a rendôrök többször isházkutatást tartottak nálunk. Férjemnek végül 2007-resikerült elintéznie, hogy el tudjunk jönni otthonról. Éjszaka,titokban léptük át a guineai-szenegáli határt, hogy aztánSzenegálból Magyarországra repülhessünk. … A legnagyobb probléma az, hogy menekültként itt nemlehet rendes munkát találni. Magyarországon nem ismerikel a Guineában szerzett diplománkat, ezért miután ideérke-zett, férjemet csak nagyon kemény fizikai munkára vettékfel. Csak azért, mert fekete, a legmegalázóbb és legveszé-lyesebb feladatokat végeztették el vele, a gyári gépsor azegyik ujját le is vágta. Még ezt is eltûrte, de amikor egy idôután felemelte a hangját, azonnal elküldték. Magyarorszá-gon nagyon erôs a szegregáció és a diszkrimináció. Elô-fordul, hogy a telefonba még azt mondják, van munka, dea személyes találkozón már szóba állni sem hajlandóakveled. … Nyelvtudás nélkül pedig szinte lehetetlenboldogulni” (HAJDUK, A. 2008).

86 Lansana Conte, aki egyszerre a PUP pártelnöke és Guinea köztársaságielnöke volt, katonai puccsal jutott hatalomra 1984-ben. A 2008 decem-berében bekövetkezett haláláig állt az ország élén. Conte halála óta a hat-alom egy katonai hunta kezében van.

Ezekbôl az életsorsokból is kiolvashatók azok az integrációs ne-hézségek, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem egész Eu-rópában sújtják a bevándorlókat. A diszkrimináció és az ehhezkapcsolódó elhelyezkedési nehézségek a munkaerôpiacon szá-mos európai országban megbélyegzik a bevándorlókat.

Integráció Európában: Befogadás vagy kirekesztés?

„Az integráció egyszerûen fogalmazva az a folyamat, amely soránegy társadalom tagjai a bevándorlókat egyénként és csoportkéntis befogadják”88 (KOSER, K. 2007, p. 25). Bár az integráció egyreinkább vitatott fogalom, nincs egységes válasz arra, hogy hol,hogyan és miért mûködik jól. Ugyanakkor kezd az is általánosanelfogadottá válni, hogy sem az „asszimiláció”, sem a „multikultu-ralizmus”, sem a „vendégmunkás” modellje nem megfelelô útja abevándorlók integrációjának.

Az asszimilációs modell szerint, amely például Franciaországrajellemzô, elvileg sem a vallás, sem pedig az etnikum nem jut meg-határozó szerephez a társadalomban. Nem szabad például etnikaihovatartozásról adatokat felvenni,89 továbbá iskolában tilos bármi-lyen vallási megnyilvánulás (például muzulmán lányoknak tilos fej-kendôt hordani) (BBC 2009). Mindenki, aki Franciaországbanszületett, minimum 5 évet élt az országban 11 éves kora óta ésbetöltötte a tizennyolcadik életévét, megkaphatja az állampolgár-ságot. Ennek ellenére Franciaországban nagyon nagyok a társadal-mi különbségek és jelentôs mértékû a rasszizmus. A bevándorlók,illetve leszármazottaik rosszabb iskolákba járnak, alacsonyabb ajövedelmük és kevesebb eséllyel helyezkednek el, mint Francia-országban született társaik. Ha egy elsô-, másod- vagy harmad-ge-nerációs bevándorló idegen csengésû neve és nem egy franciásanhangzó név áll az önéletrajzon, még a megfelelô képesítés ellenéreis sokkal kevesebb eséllyel hívják be az illetôt állásinterjúra. CorinnaMilborn szerint „egyetlen más országban sem annyira szembeötlôa második és harmadik generációnak a társadalomból való kire-kesztése, a munkanélküliségben megmutatkozó különbségek ésa társadalomban való felemelkedés lehetetlensége, mint Francia-országban”90 (MILBORN, C. 2006, p. 202).

A multikulturális modell, amely Hollandiában és Nagy-Britanniábanalkotja az integráció alapját, szintén nem járt sikerrel. Eszerint akisebbségek különbözô vallási, etnikai és politikai csoportokatalkotnak, amelyek saját jogokkal vannak felruházva. Az állam támo-gatja a saját iskolák és médiumok létrehozását, illetve erôs disz-krimináció-ellenes törvényekkel járul hozzá, hogy a bevándorlókmegtartsák etnikai hovatartozásukat. Ez a gyakorlatban azonbangyakran odáig vezetett, hogy a bevándorlók és leszármazottaikautomatikusan egy diszkriminált csoportba sorolódtak. Nagy-Britanniában kutatások igazolják, hogy ha valaki jellegzetes pakisz-táni vagy arab névvel jelentkezik egy állásra, 20%-al kevesebb azesélye arra, hogy behívják egy interjúra, mintha jellegzetesen britnévvel, de ugyanazokkal az adatokkal jelentkezne. A diszkriminációegyik következménye az is, hogy azoknak a lakónegyedeknek aszáma, ahol fôként valamilyen „etnikai kisebbséghez” tartozók lak-nak, 1991 és 2005 között mintegy háromszorosára nôtt (MILBORN,C. 2006).


Kibocsátó ország: KínaStátusz: letelepedési engedéllyel rendelkezôFoglalkozás: orvos

„Santung tartományban születtem 1962-ben, de szüleim-mel még gyerekkoromban Peking mellé, Tajcsingbaköltöztünk. Ott végeztem a középiskolát, majd orvosidiplomát szereztem. Mielôtt Magyarországra jöttem, hétévig Kínában praktizáltam. Meg sem fordult a fejemben,hogy elhagyom Kínát, amíg nem találkoztam leendô fér-jemmel, aki magyar mérnökként dolgozott Kínában, ésszakmailag segédkezett egy ottani vállalat beindításában.Amikor 1992-ben Magyarországra költöztem vele, mégsemmit sem tudtam az itteni életrôl. Nagy segítséget jelen-tett, hogy a kínaiak akkoriban még vízum nélkül utazhattakbe.87 Munkába állnom viszont nehéz volt: a magyar szerveknem fogadták el a kínai orvosi diplomámat, ezért újra kellettjárnom az orvosi egyetem utolsó évét, és az összes vizs-gámat meg kellett ismételnem, ami további egy évbe tellett.Vizsgázhattam ugyan angolul, de így is komoly igénybevé-tel volt az egész folyamat. Nemrég választottak meg amagyar-kínai Hagyományos Gyógyászati Társaság alel-nökévé. Emellett a Magyarországi Kínai Nôk Szövet-ségének is tagja vagyok, bár mostanában nem tudok elégidôt szakítani az aktív részvételre. ... Legtöbb betegem kínai származású. Nagyjából tíz év múlvamár lesz elég Magyarországon végzett kínai orvos, deegyelôre én vagyok az egyetlen, akivel a kínai kolóniabetegei anyanyelvükön tudnak kommunikálni.A Magyarországon élô kínaiak alapvetôen két csoportbasorolhatók: szegények és gazdagok. Kína nagyon szegényvidéki területeirôl és a legfejlettebb régiókból is érkeznekbevándorlók, utóbbiak általában saját vállalkozást indítanakitt. Újabban sokan visszatérnek Kínába, kihasználva a gaz-dasági fellendülés kínálta lehetôségeket. Én félévente uta-zom haza és látom, mekkora változásokon megy keresztülaz ország. 1992-ben összesen 120 kilométer autópályavolt Kínában, ma a kínai autópálya-hálózat a másodikleghosszabb a világon” (HAJDUK, A. 2008).

87 1988 és 1992 között a kínai állampolgárok vízum nélkül utazhattak beMagyarországra.

88 A szerzô fordítása89 Errôl jelenleg is vitatkoznak Franciaországban, mivel egyesek azt állítják,nem lehet a bevándorlókon, illetve azok leszármazottain segíteni, ha aztsem tudják, hányan vannak. Ezzel ellentétben mások az etnikai adatfelvétel-ben a diszkrimináció újabb formáját látják. Szakértôi bizottság alakult azzala céllal, hogy megvizsgálja, hogyan is lehetne etnikai alapon adatokat mérni. 90 Niedermüller Péter fordítása

Németországban és Ausztriában egészen a nyolcvanas évekigleginkább a „vendégmunkás” integrációs modell érvényesült.Habár ez azóta megváltozott, a múlt politikájának nyomai ma isérezhetôek. Ezekbe az országokba az 1950-es évektôl kezdve sokkülföldi munkást toboroztak. Mivel azonban nekik egyáltalán nemígérték, hogy a társadalom teljes jogú tagjai lehetnek, a vendég-munkások eredetileg csak ideiglenes letelepedési engedélyt kap-tak. Mára azonban egyértelmûvé vált, hogy a legtöbb munkásmaradni akart, sôt azóta a családját is magával hozta. Bár a„vendégek” nagy része már évtizedek óta Németországban dol-gozott, csak 1993-ban teremtették meg annak lehetôségét, hogyállampolgárságot kapjanak. 2000-ben ezt a jogot kibôvítették: az,aki legalább nyolc éve törvényesen és állandó jelleggel tartózkodikaz országban, folyamodhat állampolgárságért, továbbá azok agyerekek is megkapják az állampolgárságot, akik az országbanszülettek, és az egyik szülôjük legalább nyolc éve Németországbanlegálisan tartózkodik vagy legalább három éve van korlátlan tar-tózkodási engedélye. Ennek ellenére 2005-ben Németországban1,4 millió ember volt, akik bár ott születtek, mégsem voltak állam-polgárok. A német kormány egy 2005-ös jelentésében megállapí-totta, hogy minden ötödik bevándorló szegénynek számít, és ezaz arány 1998 és 2004 között 19,6%-ról 24%-ra növekedett (MIL-BORN, C. 2006).

Egy átfogó kutatás (HEATH, A. F. and CHEUNG, S. Y. 2007),amely az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztriában, Auszt-ráliában, Dél-Afrikában, Észak-Írországban, Kanadában, Izraelben,Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniábanés Németországban készült, és a második és harmadik generációsbevándorlók munkanélküliségi szintjét mérte fel, azt állapítottameg, hogy a nem európai bevándorlók leszármazottai mindenegyes országban „etnikai megkülönböztetéssel” találkoztak,valamint magasabb volt a munkanélküliségi szintjük, mint a tár-sadalom többi szegmensének. Ez különösen azokra az országokravolt igaz, ahol eleve magas a munkanélküliségi szint. Emellett, azeurópai származású bevándorlóknak szintén minden vizsgáltországban ugyanolyan, vagy jobb volt a foglalkozatási szintje, mintaz „ôslakosoké”. Minthogy nehéz átfogó indokot találni az ered-ményekre, amelyeket egyébként más felmérések is igazoltak, a ku-tatás a diszkriminációt, a rasszizmust, a munkaerôpiac flexibilitását,valamint a humán tôke – az információ, aspiráció, a kapcsolatokés a szociális identitás – hiányát hozta fel magyarázó tényezôként(KOSER, K. 2007).

Összefoglalva: nem könnyû a múlt hozadékától megválni, akárme-lyik fent említett integrációs modellt követi is egy ország. A szak-értôk közt egyre inkább általános az a vélemény, hogy a sikeresintegráció megvalósításához kevésbé az absztrakt elvekre, mintinkább az olyan praktikus dolgokra kell összpontosítani, mint anyelvórák, az oktatás, a képzés, valamint az egészségügybe és amunkaerôpiacra való bevonás lehetôségének a megteremtése(KOSER, K. 2007). Természetesen a bevándorlók integrációja nemcsak kudarcok története, sôt, gyakran a legsikeresebb emberekközött is találunk számos bevándorlót, mint például a híres algériaiszármazású, francia színekben játszó futballjátékos, Zinedine Zi-dane, a híres indiai származású brit író, Salman Rushdie, illetve aYahoo, a Google, a KODAK, és az Intel alapítói. De nemcsak azegyes híres bevándorlók, hanem egész bevándorló csoportok ésaz „átlagos” bevándorlók is folyamatosan hozzájárulnak a befo-gadó országok gazdasági és szociális fejlôdéséhez.

Integráció Magyarországon

Mivel Magyarországon kevés a bevándorló és az ideérkezôk túl-nyomó többsége határon túli magyar, az integrációs nehézségeknem jelentkeztek olyan mértékben, mint Nyugat-Európában vagyÉszak-Amerikában. Ennek ellenére mégis érdemes beszélni azintegrációról Magyarország esetében is, fôként annak fényében,hogy a mért idegenellenesség viszonylag magas.91 Ma a magyarlakosság körülbelül 25-33%-a tekinthetô idegenellenesnek, ráadá-sul ez az arány 1993 és 2007 között megduplázódott (DENCSÔ,B. és SÍK, E. 2007). Továbbá, bár Magyarországon több olyan pro-jekt mûködik jelenleg is, amely – nagyrészt Európai Uniós támo-gatásból – a bevándorlók integrációjának elôsegítését célozza, azországban nincs kialakult stratégia vagy törvény, amely a beván-dorlók integrációját szolgálná.

Egy felmérés szerint, míg a határon túli magyarokat viszonylagszívesen befogadjuk, a többi etnikumot a magyarok több, mint40%-a nem látná szívesen.

2. ábra: Elfogadná szomszédjaként az alábbi csoportok tagjait?(Forrás: ITHAKA-TÁRKI (2007))

Az idegenellenesség magyarországi szintje már csak azért is ag-gasztó, mert e téren a felnövekvô generáció semmivel sem tole-ránsabb az idôsebbeknél. Megdöbbentô az a tudatlanság éskirekesztô attitûd, amelyre középiskolásokkal készített interjúksorán derült fény (FEISCHMIDT, M. és NYÍRI, P. 2006). Sok fiatalszerint a bevándorlók csak kihasználják a magyarokat. Másokszerint túl sok az idegen az országban, ezért bevándorlási korlá-tozásokat kellene életbe léptetni (ôk nyilvánvalóan nincsenektisztában azzal, hogy az „idegenek” már most is csak igen szigorúfeltételekkel telepedhetnek le Magyarországon). A legtöbb meg-kérdezett fiatal ellenségesen viszonyul a kínaiakhoz, az arabokhoz,a románokhoz és a romákhoz, ami megegyezik a felnôtt népességattitûdjeivel, illetve megerôsíti a bevándorlók és a kisebbségek irántiellenszenv közti korreláció tényét. A kutatásban résztvevô 49 diák


Nem Talán Igen Nem tudom

Erdélyi magyarok Kínaiak Bevándorlók Muzulmánok

70

60

50

40

30

20

10

0

91 Meg kell jegyezni, hogy az idegenellenességet nehéz felmérni, mivelnagyon sok függ attól, hogy ki és hogyan teszi fel a kérdést. Az itt idézettkutatás a válaszadót abban az esetben határozta meg „idegenellenesnek”,ha azon a véleményen volt, hogy semmilyen menedékkérô ne tehesse bea lábát az országba.

többségének ellentmondásos véleményét jól tükrözi egy 14 évesmagyar fiú kijelentése, amely ugyanakkor a társadalom tájékozat-lanságára és az oktatás hiányosságaira is felhívja a figyelmet: „Nemvagyok rasszista, csak utálom a kínaiakat meg a négereket” (FEI-SCHMIDT, M. és NYÍRI, P. 2006).

A többségi társadalomból való kirekesztésnek is betudható, hogya nem magyar ajkú bevándorlók gyakran diaszpóra-közösségekbetömörülnek.92 Leginkább a kínaiak és a vietnámiak alkotnak ilyentípusú közösségeket, de más nem magyar ajkú bevándorlókra isjellemzô a közösségi életforma. A migránsok ezeken a diaszpóra-közösségeken keresztül tudják leginkább segíteni a sorstársaikatpéldául a munkakeresésben és az iratok beszerzésében, továbbákulturális és társadalmi programok szervezésével (MELEGH, A. ésKOVÁCS, É. 2009).

A Magyarországon élô bevándorlók képzettségi szintje átlagbanmagasabb, mint az itt születetteké. Azonban míg a magyar állam-polgárok képzettségi szintje 1995 és 2002 között nôtt, a felmértbevándorlóké ugyanebben az idôszakban csökkent (GÖDRI, I. ésTÓTH, P. P. 2005). Az ilyen ellentétes irányú folyamatok aztjelezhetik, hogy a magasan kvalifikált külföldi munkaerô jobblehetôségek birtokában Magyarországot egyre kevésbé tartjavonzó célpontnak, ami részben a már említett idegenellenességgelis magyarázható. Természetesen leginkább a gazdasági körül-ményekkel indokolható, hogy 2005 óta csökkent az évente Ma-gyarországra bejövô migránsok száma (DEMOGRÁFIAI ÉVKÖNYV2008). Végül, 2006-ban az Amerikai Egyesült Államokon kívülMagyarország volt az egyetlen OECD-ország, ahol a bevándorlókközt alacsonyabb volt a munkanélküliség, mint az összlakosság-ban (OECD 2008). Hozzá kell tennünk azonban, hogy – bár újabbadat nem áll rendelkezésre – mivel gyakran a bevándorlók azok,akik gazdasági válság idején elôször vesztik el állásaikat, valószínû-leg ez a helyzet már nem áll fenn.


92 Errôl lásd még „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.

Összefoglalás

Addig, amíg léteznek országok közti egyenlôtlenségek és munka-helyhiány, amíg tart az információs forradalom és virulnak a mig-rációs iparágak, a nemzetközi migráció nemcsak folytatódni,hanem valószínûleg továbbra is növekedni fog. A globalizált világ-ban nehéz és legtöbbször nem is kívánatos megállítani az informá-ció, a tudás és egyben az emberek vándorlását. A migrációgazdasági hatása mind a kibocsátó, mind a befogadó országokranézve vitatott. Tény, hogy noha a világ lakosságának csak 3%-aél hazáján kívül, a migráció sokkal több emberre van hatással.Az is tény, hogy amíg lesz migráció, addig a világ országainak, éskülönösen a fejlett országoknak a bevándorlók pozitív gazdaságiés társadalmi hatásai mellett az integráció nehézségeivel is megkell birkózniuk. Továbbá, számos kibocsátó országnak kell meg-küzdenie azzal a humánerôforrás veszteséggel, amit a migrációokoz, miközben a jövôben is ki kell használnia a kivándorlás pozitívhatásait – mint például a hazaküldött pénzküldeményekbôl szár-mazó nyereségeket. A migrációs folyamatokat akkor érthetjük mega legjobban, ha belátjuk, hogy a migráció a globalizáció szervesrésze, vagyis: „A nemzetközi vándorlási folyamatok erôsödése nemlégüres térben, hanem a globalizációnak nevezett jelenség szervesrészeként megy végbe. A globalizáció a távolságot leküzdô tech-nológia és a piacpárti politika kombinációjaként összeszûkíti avilágot, így teremtve meg a migráció elôfeltételeit” (LEGRAIN, P.2007, p. 13).93


93 Szabó Imre fordítása.

Referencia Lista

BRETTEL, B. C. és HOLLIFIELD, J.F. (2000). Migration theorytalking across the disciplines, Routledge, New York.

BBC (2009). France to consider ethnic census, március 23, [on-line],hozzáférés: http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/7959715.stm[olvasva 2009. március 25.].

COLVILLE, R. (2006). Where are they now? The Hungarian refugees,50 years on, Refugees, Vol 3., No. 144 [on-line] hozzáférés:http://www.unhcr.org/publ/PUBL/4523caa32.pdf [olvasva: 2009.június 23.].

DEMOGRÁFIAI ÉVKÖNYV 2007. (2008). Központi StatisztikaiHivatal, Budapest.

DENCSÔ, B. és. SÍK, E. (2007). Adalékok az elôítéletesség mér-tékének és méreteinek megismeréséhez a mai Magyarországon[on-line] hozzáférés: http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-756/tpubl-a-756.pdf, [olvasva 2009. március 21.].

FEISCHMIDT, M. és NYÍRI, P. (szerk.) (2006). Nem kívánt gyere-kek? Külföldi gyerekek magyar iskolákban, MTA Etnikai-NemzetiKisebbségi Kutatóintézet, Budapest.

GÖDRI, I. és TÓTH, P. P. (2005). Bevándorlás és beilleszkedés.NKI. 2005/3, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

GYÔRI, G. és DESSEWFFY, T. (szerk.) (2007). Hétköznapi globa-lizáció, DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest. [on-line] hoz-záférés: http://www.demos.hu/Tevekenyseg/Kiadvanyok/Tanul-manysorozat, [olvasva: 2009. június 23.].

HAJDUK, A. (szerk) (2008). Esély vagy veszély: BevándorlásMagyarországra, DEMOS Magyarország Alapítvány, [on-line] hoz-záférés: http://www.demos.hu/Tevekenyseg/Kiadvanyok/Tanul-manysorozat, [olvasva: 2009. június 23.].

HEATH, A, F. and CHEUNG, S. Y. (Eds.) (2007). Unequal chances:Ethnic minorities in Western labour markets, British Academy/Ox-ford University Press, Oxford.

ILO (2009) Global employment trends [on-line] hozzáférés:http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---dcomm/documents/publication/wcms_101461.pdf, [olvasva 2009.március 10.].

INTERNATIONAL ORGANIZATION FOR MIGRATION. (2004).Glossary on migration [on-line] hozzáférés: http://www.iom.int/jahia/webdav/site/myjahiasite/shared/shared/mainsite/published_docs/serial_publications/Glossary_eng.pdf,[olvasva: 2009. április 25.].

INTERNATIONAL ORGANIZATION FOR MIGRATION (2008) Worldmigration 2008, [on-line] hozzáférés: http://iom.ch/jahia/webdav/site/myjahiasite/shared/shared/main-site/published_docs/studies_and_reports/WMR2008/Ch2_WMR08.pdf, [olvasva: 2009. március 10.].

ITHAKA-TÁRKI (2007). World Internet Project.

KOSER, K. (2007). International migration, a very short introduc-tion, Yale University Press, Oxford.

LEGRAIN, P. (2007). Immigrants, your country needs them, Little,Brown, London.

MELEGH, A. és KOVÁCS, É. (2008). Nemek szerint tagolt térben.Bevándorló nôk vándorlásának típusai, okai és formái nyolc euró-pai országban, Demográfia, 2008 Vol 51, No 3-4, pp. 143- 181.

MILBORN, C. (2008). Európa: Az ostromlott erôd, a bevándorlásfekete könyve, Alexandra, Pécs.

OECD (2008). International migration outlook: SOPEMI, OECD.

SASSEN, S. (1998). Globalization and its discontents, The NewPress, New York.

SRISKANDARAJAH, D. (2005) Migration and development optionsfor managing mutual impacts [on-line] hozzáférés:http://depot.gdnet.org:6666/cms/conference/papers/Sriskan-darajah_paper.pdf, [olvasva: 2009. március 11].

UN (2005). Trends in total migration stock: 2005 revision, UN De-partment of Economic and Social Affairs, [on-line] hozzáférés:http://www.un.org/esa/population/publications/migration/UN_Mi-grant_Stock_Documentation_2005.pdf, [olvasva: 2009. március 21.].

UNHCR (2007). Statistical yearbook [on-line] hozzáférés: http://www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/home/opendoc.pdf?id=4981c3252&tbl=STATISTICS [olvasva: 2009. március 11.].

WORLD BANK (2009). Remittances expected to fall by 5 to 8 per-cent in 2009 [on-line] hozzáférés:http://peoplemove.worldbank.org/en/content/remittances-ex-pected-to-fall-by-5-to-8-percent-in-2009, [olvasva: 2009. március 11.].


7. Okoz-e éhezést

a kereskedelem?

A nemzetközi mezôgazdasági

kereskedelmi rendszer

hatása a fejlôdô országokra

Koppány Judit

Mint a fenti adatok is alátámasztják, az éhezés továbbra is világ-méretû probléma, annak ellenére, hogy korunk mezôgazdaságaelegendô élelmet termel mindenki számára. Az éhezôk nagy részea fejlôdô országokban él, s közülük is a legtöbben vidéki terü-leteken.

Vajon a vidéki éhezôk számára megoldás lenne, ha a jobb megél-hetés reményében a városokba költöznének? A városok munkátbiztosíthatnának számukra, fizetésükbôl pedig megvehetnék azEurópában vagy USA-ban olcsón, ipari módon elôállított élelmi-szert. De vajon van elég munkalehetôség korunk városaiban? Vagyaz odavándorló vidéki szegényeket csupán a bádogvárosokkegyetlen valósága várja? És ha feltételezzük is, hogy a városbantudnának munkát találni, vajon kívánatos-e egy olyan világ, ahol alegalapvetôbb élelmiszereket Európában vagy Észak-Amerikábaniparosított körülmények között állítják elô, hogy a fél világon átu-tazva érjenek el a vásárlókhoz? A globális felmelegedés korábanvajon megengedhetjük-e magunknak a környezet ilyen mértékûterhelését?

Mi akkor a valódi alternatíva a vidéki éhezés, szegénység prob-lémájára? A válasz: egy olyan mezôgazdasági rendszer, amelykörnyezeti és szociális szempontból is fenntartható és megélhetéstbiztosít mindazoknak, akik mezôgazdasági termelésbôl élnek.Jelenleg a világ népességének közel fele, azaz mintegy 2,5 milliárdember megélhetése függ a mezôgazdasági termeléstôl, közülük2 milliárdnyian kistermelôként saját földjükön dolgoznak, míg 500millióan mezôgazdasági munkásként keresik meg bérüket. A mezô-gazdaságnak és a vidékfejlesztésnek tehát kulcsszerepe van aszegénység és az éhezés elleni küzdelemben. A legtöbb szegényországban a mezôgazdaság a legfontosabb foglalkoztatási szek-

Okoz-e éhezést a kereskedelem? • • 44

Több, mint 1,2 milliárd ember kevesebb, mint napi egydollárból él.

A halálozási okok között elsô helyen szerepel az alul-tápláltság.

A világon jelenleg 852 millió ember éhezik.

Közülük519 millióan (60%) Ázsiában,204 millióan (24%) a Szaharán túli Afrikában,53 millióan (6%) Dél-Amerikában,39 millióan (5%) a Közel-Keleten és Észak-Afrikában,28 millióan (3%) ex-kommunista országokban és9 millióan (1%) fejlett, iparosodott országokban (Európa, Japán, USA) élnek.

Az éhezôk több, mint 95 százaléka tehát fejlôdô orszá-gokban él, azonban az éhezés még a leggazdagabbországokban is problémát jelent.

Magyarországon mintegy 200.000-re tehetô azoknaka száma, akik éheznek.

A vidéki népességet az éhezés jobban sújtja, mint avárosit, az éhezôk háromnegyede vidéki területeken él(FAO 2005; WHO 2002).

tor. A vidékfejlesztés azokat a területeket részesíti elônyben, ahol alegtöbb szegény ember a saját földjén saját munkaerejét használvadolgozik, és saját fogyasztású terményeket állít elô. Ezzel nemcsakmunkahelyeket és bevételt teremt, de növeli a szegény emberekképességét arra, hogy biztosítsák, illetve növeljék a megtakarítá-saikat. Az iparosodott országokkal szemben, ahol a nagybirtokostermelés a jellemzô, a fejlôdô országokban termelt mezôgazdaságijavak nagy részét kistermelôk állítják elô, illetve viszik piacra.

Az alma nem autó. Azaz miben más a mezôgazdasági termelés?

Ahhoz, hogy megértsük a mezôgazdaság szerepét a szegénységés az éhezés elleni küzdelemben, meg kell értenünk a mezôgaz-daság vidéki életben betöltött sokrétû funkcióját. Figyelembe kellvennünk, hogy a mezôgazdaság nem csupán termelôi funkciókatlát el, hanem a vidéki élet szerves része. Ennek megfelelôen amezôgazdaságnak nemcsak gazdasági, hanem szociális éskörnyezeti funkciói is vannak. Túl gyakran a mezôgazdaság értékétcsupán a termôföld és a megtermelt termények áraként értelmezik.Ennek a gondolkodásnak a középpontjában a hatékonyságnövelése áll. A termelés egyre nagyobb fokú gépesítése, a nö-vényvédô szerek és mûtrágyák megnövekedett használata mindazt a célt szolgálja, hogy nôjön a termelés hatékonysága.Ugyanakkor a társadalmi hatásokról (mint például a vidékimunkanélküliség növekedése, s ehhez kapcsolódóan a vidék el-szegényedése) és a környezeti következményekrôl (vizek szennye-zôdése, a talaj kimerülése) már nem esik szó, hiszen a mezô-gazdaság által nyújtott szociális és környezeti szolgáltatásoknaknincsen meghatározott pénzbeli értéke. S ami nem tehetô pénzzé,az a közgazdasági számításokból gyakran kimarad (SACHS, W.és SANTARIUS, T. 2007).

Azonban a mezôgazdaságot nemcsak ez különbözteti meg a gaz-daság többi ágától, hanem az is, hogy mûködése nem követi aklasszikus közgazdaságtani elméleteket, melyek a termeléshezszükséges tényezôk mobilitásán alapszanak. Ezen elméletek sze-rint, minden gazdasági tevékenység alapja a profit maximalizálása.A tulajdonos érdeke az, hogy a lehetô legolcsóbban szerezze bea termeléshez szükséges eszközöket, tényezôket (hozzáértômunkaerô, nyersanyag stb.). Ezen elképzelés szerint globalizáltvilágunkban a termelés oda vándorol, ahol a nyersanyagok és aképzett munkaerô a legolcsóbb. A mezôgazdasági termelés ese-tében ez az elv azonban nem érvényesül, hiszen a termôföld –amely az egyik legfontosabb termelési tényezô – helyhez kötött.Míg az autógyáros áttelepítheti üzemét Franciaországból Kínába,addig az almatermelô mozgástere sokkal korlátozottabb. Hiszennemcsak földje helyhez kötött, hanem annak földrajzi elhe-lyezkedése azt is meghatározza, hogy mi termelhetô rajta. Így az,ha például az alma ára lecsökken, ugyanakkor a banáné felmegy,még nem jelenti azt, hogy a termelô átválthatna a sokkal nyere-ségesebb banántermelésre (SACHS, W. és SANTARIUS, T. 2007).

A kötöttségek nemcsak itt jelentkeznek. Ugyancsak klasszikusközgazdasági elméletek szerint az egyes termékek árát a keresletés kínálat egyensúlya határozza meg. Ennek megfelelôen, havalaminek az ára csökken, akkor a megtermelt mennyiség iscsökkeni fog, hiszen az kevesebb haszonnal jár. A mezôgazdaságitermelés esetében azonban a kínálat nem tud ilyen gyorsanreagálni az ár változásaira. Hiszen ha beérik a termés, azt le kell

aratni attól függetlenül, hogy a termény ára az adott pillanatbanmilyen magas. S ha a termelônek nincs arra módja, hogy kivárja,míg terménye ára felmegy, akkor azt akár a termelési költségeinektöredékéért is kénytelen eladni. Ez történik sok esetben azokkal afejlôdô országbeli kisgazdálkodókkal, akik korábbi évek rossz ter-mései vagy alacsony árai miatt eladósodván védtelenül állnakszemben a felvásárlókkal, akik helyzetüket kihasználva gyakran apiaci ár alatt veszik meg árujukat. Hiszen hiába magasabb a világ-piaci ár, ha utak, kapcsolatok és információ híján a kistermelô nemtudja eljuttatni termékeit egy olyan felvásárlóhoz, aki méltányosabbárat kínálna érte (EUROPEAN FAIR TRADE ASSOCIATION 2001).

Amikor a banán már nem luxuscikk…

A globalizáció térnyerésével egyre több szállal kapcsolódunk a világtávoli pontjain élô emberekhez. Elég egy pillantást vetnünk a bevá-sárlókosarunkra: banán Ecuadorból, kakaópor Elefántcsontpartról,tea Sri Lankáról, paradicsom Spanyolországból. A nemzetközikereskedelem térnyerésével távoli tájak korábban egzotikusnakszámító élelmiszerei mindennapi fogyasztási cikké váltak. De anemzetközi agrárkereskedelem térnyerése nemcsak a fogyasztókéletére van hatással, hanem a fejlôdô országokban élô kister-melôkére is. A mezôgazdaságról és a vidékfejlesztésrôl tehát nembeszélhetünk anélkül, hogy megvizsgálnánk milyen hatással van anemzetközi mezôgazdasági kereskedelem azoknak a fejlôdôországokból származó kistermelôknek az életére, akik számára amezôgazdaság az egyetlen megélhetési forrást jelenti.

Ha egy pillantást vetünk a legújabb statisztikákra, láthatjuk, hogyaz elmúlt tíz évben az export értéke duplájára nôtt. Az egyes orszá-gok gazdasági sikere, lakosainak életszínvonala tehát egyre inkábbattól is függ, hogy a nemzetközi kereskedelem által nyújtottlehetôségeket milyen mértékben tudják kihasználni. A keres-kedelem színterét még mindig a fejlett országok uralják, hiszen azösszes export kétharmadát ôk adják. S még inkább így van ez azún. magas hozzáadott értékû termékek esetében, amelyek többtechnológiai és munkaerô befektetést igényelnek. Ennek meg-felelôen áruk is magasabb és exportjuk is kifizetôdôbb. A feldol-gozott ipari termékek piacát továbbra is a fejlett, iparosodottországok (pl. EU, USA, Japán) uralják, s a fejlôdô országok közülmindössze néhány (pl. Mexikó, Kína és az ázsiai kistigrisek) tudottmegjelenni ezen a piacon.

Számos fejlôdô ország tehát, mivel nem tudott betörni az iparitermékek piacára, továbbra is a mezôgazdasági termékekkereskedelmében érdekelt a leginkább. Noha a mezôgazdaságitermékek kereskedelme a világkereskedelem egészéhez képestegyre csökken, szerepe ennek ellenére nem elhanyagolható.Továbbra is mintegy 50 fejlôdô ország exportbevételeinek több,mint negyedét mezôgazdasági termékek eladásából nyeri. Szá-mukra létfontosságú, hogy milyen mértékben képesek részesülnia világpiacból. Sok ország ipari és élvezeti célokat szolgálónövényekre (gyapot, kávé, tea, kakaó, dohány) szakosodik. Az ex-portra szánt kultúrákat termelô országok esetében még fontosabb,hogy a világpiaci ár hogyan alakul. Hiszen ha az adott termék áraa felére csökken (ami például a kávé esetében megtörtént 2001-ben), az azt jelenti, hogy az adott termelônek, illetve az adottországnak kétszer annyit kell exportálnia, hogy ugyanannyibevételre tegyen szert (UNDP 2005).

• Okoz-e éhezést a kereskedelem? 45 •

A mezôgazdasági világkereskedelem tehát sok fejlôdô ország, sazon belül sok kistermelô számára élet-halál kérdése. Ennek elle-nére sajnos kijelenthetô, hogy a mai mezôgazdasági kereskedelemfelépítése, rendszere a gazdag országokat és azon belül is a nagyiparosított gazdaságokat részesíti elônyben. Ezek nemcsak jobbkörnyezeti adottságaik és infrastruktúrájuk miatt indulnak elônnyelsok fejlôdô országhoz képest, hanem a meglévô szabályozások isaz ô kezükre játszanak. A nagyüzemi farmok, a hatalmas iparosí-tott gazdaságok nemcsak a déli kistermelôket szorítják ki a piacról:már az európai és amerikai kistermelôk sem tudják velük felvennia harcot. Ennek a folyamatnak nemcsak a kistermelôk látják akárát, hiszen fogyasztóként mi is számos negatív hatással szem-besülünk. A nagyüzemi farmokról származó élelmiszerek többkáros anyag felhasználásával készülnek s minôségük is gyakranhagy kívánnivalót maga után. Elég, ha csak az elmúlt évek élel-miszerekkel kapcsolatos biztonsági kérdéseire gondolunk: az1990-es évek elején kergemarhakór söpört végig Európán, míg azültetvényes növénytermelés esetében a termésen maradt növény-védôszerek okoznak komoly egészségügyi problémát.

De ha ez a rendszer sem a termelônek, sem a fogyasztónak nemkedvez, akkor vajon miért és hogyan marad fenn?

Fejlett és fejlôdô országok – az egyenlôtlenségek fenntartása

A világkereskedelmet leginkább befolyásoló nemzetközi intéz-mény, a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization,WTO) 1995. január 1-jén jött létre 124 ország, köztük Magyar-ország csatlakozásával. Alapításának célja az volt, hogy a háborúután létrehozott, a szabad kereskedelmet megkönnyítô kereske-delmi szerzôdés, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény(GATT) helyébe lépjen. A WTO szerint a biztos gazdasági növe-kedés receptje az, ha az egyes országok specializálódnak, tehátazt termelik, amihez a legjobb adottságaik vannak (megfelelônyersanyag, éghajlat, infrastruktúra, hozzáértô munkaerô stb.),legyen az kakaóbab vagy számítógép-alkatrész. Az egyes orszá-gok között így munkamegosztás alakul ki, minden ország azttermeli, amit a leghatékonyabban, legolcsóbban tud elôállítani.A határok megnyitása és az importvámok eltörlése pedig garan-tálja, hogy a világ minden fogyasztója a lehetô legolcsóbban jussonhozzá az árukhoz. A szabadkereskedelem ideológiája szerint aszabályozásoktól mentes világkereskedelem egyben a fejlôdészáloga.

A probléma azonban az, hogy a nemzetközi kereskedelem nemtisztességes. Nemcsak eszköz, de fegyver is. Míg a gazdag orszá-gok hangsúlyozzák a szabadkereskedelem pozitív hatásait, s aszegényebb országoknak elôírják határaik megnyitását, közbenönmagukat importvámokkal védik, saját gazdaságukat szubven-ciókkal támogatják.

Ha egy ország meg akarja védeni saját piacát az olcsó importtól,akkor importvámot94 vet ki a behozott termékekre. Ezzel a beho-zott termékek ára megnô, hiszen a vámot az eladó kénytelen be-

építeni a késztermék árába. Így az importvám mértékénekemelésével az importôr ország saját termékeinek versenyké-pességét növeli. Ha az USA, az EU és Japán vámpolitikájátközelebbrôl megvizsgáljuk, érdekes dologra lehetünk figyelmesek:ezek az országok az importvámok nagyságát a származási országalapján is meghatározzák. Az iparosodott országok az egymássalfolytatott kereskedelemben alacsony, míg a fejlôdô országokkalszemben gyakran magas importvámokat alkalmaznak. Például, haVietnám az USA-ba exportál, akkor ugyanannyi termékre körülbelültízszer annyi importvámot kell, hogy fizessen, mint Nagy-Britannia.Ezzel a vietnámi termékek versenyképessége csökken a brit ter-mékekhez képest, így értékesítésük nehezebbé válik (UNDP 2005).Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy akkor hogyan lehet-séges mégis, hogy Európát elárasztják az olcsó ázsiai termékek?A válasz az elôállítási költségekben keresendô. Azok a fejlôdôországok (pl. Kína), melyek bizonyos termékeket nagyon alacsonyelôállítási költségen tudnak megtermelni, még magas behozatalivámok esetén is fel tudják venni a versenyt a hazai termékekkel.Ezzel szemben azok a fejlôdô országok, melyek magasabb elô-állítási költséggel rendelkeznek, elesnek a piaci részesedéstôl.

3. ábra: Importvámok származási ország szerint(Forrás: UNDP 2005)

A fejlett országok az importvámokat nemcsak a származási or-szágnak megfelelôen növelik avagy csökkentik, hanem a terméktípusának megfelelôen is. Vám-eszkalációnak nevezzük azt a jelen-séget, amikor egy feldolgozott termékre kivetett vám szintje maga-sabb, mint az elôállítása alapjául szolgáló nyersanyagra kivetettvám mértéke (A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA GLOSSZÁRIUMA2008). Az Európai Unióban például a kakaópasztára kivetett vám0 és 9 % között mozog, míg a behozott csokoládéra kivetett vámeléri a 30%-ot. A vám-eszkaláció következménye az, hogy a fej-lôdô országok nem érdekeltek saját terményeik feldolgozásában,s azokat nyersanyagként, sokkal kisebb haszonnal adják el. A vám-eszkaláció az egyik magyarázat arra, hogy míg az összes kakaó-bab 90%-át fejlôdô országokban termelik, addig a kakaópormindössze 29%-a származik ezekbôl az országokból. Ghána ésElefántcsontpart helyett Németország exportálja a legtöbb kakaó-port. Így tehát a kakaóexportból a német kakaóipar profitál alegtöbbet és nem azok az országok, amelyek a kakaót elsôdle-gesen megtermelik. A fejlôdô országok a nyersanyag-exportôrszerepében rekednek (UNDP 2005).


94 Az a pénzösszeg, amelyet egy személy vagy társaság köteles fizetni anemzeti hatóságoknak egy adott árucikk behozatalakor vagy kivitelekor. Azangol duty (vám) kifejezés gyakran a tariff (illeték, tarifa) szinonimája és akét kifejezést gyakran felváltva használják (A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKAGLOSSZÁRIUMA 2008).

USA EU JapánImportôr

Legkevésbé fejlett országok (LDC)

Fejlôdô országokFejlett országok

Export

Imp

ort

vám

(%

)

Az importvámok mellett a fejlett országok milliárdokat áldoznaksaját mezôgazdaságuk támogatására. Az Európai Unió, az USAés Japán összesítve egy nap alatt annyit költenek saját mezôgaz-daságukra, mint amennyit egy év alatt áldoznak segélyként a fej-lôdô országok mezôgazdaságának támogatására. Az EurópaiUnióban a teljes költségvetés 40%-át fordítják mezôgazdaságitámogatásra, annak ellenére, hogy mindössze a teljes népesség2%-a dolgozik a mezôgazdasági szektorban. S mivel a támogatá-sok nagysága egyenes arányban áll a földterület és a termelésnagyságával, a támogatás nem a kis családi gazdaságokbandolgozókat védi, hanem a nagy ipari termelôket hozza mégelônyösebb helyzetbe. Hasonló a helyzet az USA-ban is. A támo-gatások tehát a belsô egyenlôtlenségek fenntartásához is hozzá-járulnak, hiszen a fejlett országokban élô kistermelôk is egyrekevésbé tudnak versenyezni a nagy földterületeken, ipari mezô-gazdaságot folytató vállalatokkal (UNDP 2005).

A mezôgazdasági szubvencióknak, támogatásoknak azonbannemcsak az egyes országokon belül van negatív hatása. A támo-gatások túltermeléshez vezetnek, s a keletkezett felesleget a fej-lôdô országok piacán értékesítik olyan olcsón, hogy az a helyitermelôket kiszorítja a versenybôl. Az európai cukortermelés jópélda erre. Az európai cukorrépa-termelôk garantáltan a világpiaciár négyszeresét kapják meg terményükért, ami ahhoz vezet, hogymintegy 4 millió tonnával több cukrot termelnek, mint amennyireszükség lenne. A felesleget exporttámogatások felhasználásávalkülföldön értékesítik. Az olcsó európai cukor a világpiaci ár csök-kenéséhez vezet, s a cukorexportban érdekelt fejlôdô országok(Brazília, Thaiföld, Dél-Afrika) exportbevétele ennek megfelelôencsökken. Mindeközben az EU a behozott cukorra importvámot vetki, ezzel megakadályozva, hogy a fejlôdô országok piaci része-sedést szerezzenek az európai cukorpiacon.95 Ugyanez a helyzetaz amerikai gyapottermelés esetében. Az amerikai gyapotter-melôknek kifizetett támogatások a világpiaci árat mintegy 10%-kalcsökkentik, s ennek következményeit a fejlôdô országokban élôtermelôk viselik. Míg az USA-ban a pamuttermelés szerepe jelen-téktelen, addig Burkina Faso számára a gyapotexportból származójövedelem korántsem elhanyagolható. Hasonló folyamat játszódikle az olcsó amerikai rizsexport esetében: Ghána, Vietnam ésThaiföld termelôi szenvednek az elônytelen versenyben (EURO-PEAN FAIR TRADE ASSOCIATION 2001).

Két szék között a pad alá…

Összefoglalva, a mezôgazdasági kereskedelem jelenlegi felépítéseés szabályrendszere a már gazdag országokat és a nagy iparosí-tott gazdaságokat részesíti elônyben. A WTO a fejlôdô országokatarra kényszeríti, hogy megnyissák piacaikat. Mindeközben a fejlettországok termelôi, s köztük is fôként a nagytermelôk, a szubven-ciókkal megtámogatott olcsó árujukkal elárasztják a világpiacot.Ez a fejlôdô országok termelôire különösen rossz hatással van,hiszen saját piacra nem tudnak termelni – onnan kiszorítja ôket azolcsó import, a fejlett országok piacára pedig az importvámok miattnem tudnak bejutni.

Mindenesetre, a megoldás nem az, ha eltöröljük a védôvámokatés szubvenciókat. Hiszen ez esetben a fejlôdô és fejlett országokkistermelôi mind csôdbe mennének, hisz nem tudnák felvenni aversenyt a nagyiparosított termelôkkel, melyek gyakran mind aszociális, mind a környezeti szempontokat figyelmen kívül hagyvaállítják elô termékeiket. Egy olyan rendszer kívánatos, ahol a vámok,szubvenciók és egyéb támogatási rendszerek ésszerû alkalma-zása elôsegíti, hogy mind a fejlett, mind a fejlôdô országokban a helyikistermelôk felvehessék a versenyt a nagyipari módszerekethasználó termelôkkel.

• Okoz-e éhezést a kereskedelem? 4 7 •

95 Az európai piactól való függés további példáit lásd a „Globalizáció ésmigráció” címû fejezetben.

Cukor

A kakaóval, kávéval és banánnal ellentétben a cukor sajá-tossága az, hogy nem csupán déli országokban terem,hiszen a trópusi területeken elôforduló cukornád mellett ahidegebb éghajlatot is eltûrô cukorrépából is elôállítható.A cukorkereskedelem koncentrációját jelzi, hogy összesenhét ország bonyolítja a világ cukorkereskedelmének 70%-át, a két legnagyobb exportôr Brazília és az Európai Unió.Hasonlóan más trópusi terményekhez (kávé, kakaó, do-hány) számos országban a cukor a legfontosabb export-növény, így ezek nagyban függnek a cukor világpiaci árától.

E termék esetében is a legtöbb állam szigorú importvá-mokkal védi saját belsô piacait. Az importvámoknakköszönhetôen így a belsô piacokon a termelôk magasabbárat kérhetnek termékeikért. Emellett a megtermelt feleslegértékesítésére a termelôk exporttámogatásokat vehetnekigénybe, így akár termelôi költségeik alatti áron is értékesítika cukrot a világpiacon. Az EU-n kívül például Brazília isdömpingáron értékesíti a cukrot.

Hiába alacsonyak a világpiaci árak évtizedek óta, a kínálatnem csökken, inkább az a paradox helyzet áll elô, hogy anagy cukortermelôk és azok az országok, amelyek nagymértékben függnek a cukorból származó exportjöve-delemtôl, az exportjukat inkább növelik mint csökkentik,hogy összbevételük ne csökkenjen.

Az igazi vesztesek így azok a kistermelôk és cukor-ültet-vényen dolgozó munkások, akik az alacsony világpiaciárért rossz munkakörülményeikkel, alacsony bérükkel éskiszolgáltatottságukkal fizetnek. Délkelet-Brazília, amely azország legfontosabb cukortermelô régiója, s egyben Bra-zília egyik legszegényebb része, tökéletesen példázza ezt.Mivel a szülôk nem keresnek eleget, gyakran gyermekeik-nek is dolgozniuk kell, hogy a család fenn tudja tartanimagát. Az iskolázottság hiánya, valamint az alultápláltság-ból fakadó mentális és fizikai problémák a cukorültetvényendolgozó munkások gyermekeitôl igazságtalanul veszi el egymás, jobb élet lehetôségét (EUROPEAN FAIR TRADEASSOCIATION 2001).

Az értékesítési lánc – az egyenlôtlen viszonyok folyamatosújratermelôdése

A mai globalizált világ sajátossága, hogy a kereskedelemmeghatározó szereplôi az államok mellett a multinacionális vállala-tok. A világkereskedelem kétharmada ma már vállalatok és nemállamok között zajlik.96 A környezetileg és szociálisan fenntarthatómezôgazdaság jövôje így nem annyira az államok, hanem egyreinkább a vállalatok kezében van. Az, hogy egy kistermelô mennyipénzt kap terményeiért nemcsak a szubvenciók és importvámokmértékétôl függ, hanem az élelmiszeripari cégek árpolitikájától is.

Jelenleg a kistermelôknek, vagyis azoknak, akik megélhetésükettekintve leginkább függnek a mezôgazdaságtól, nincs beleszólá-suk a mezôgazdasági termelés és kereskedelem méltányoskereteinek meghatározásába. Napjaink mezôgazdaságát a multi-nacionális vállalatok ellenôrzik. A 100 legfôbb élelmiszeripari cégbonyolítja a globális élelmiszer- és italértékesítés kétharmadát.Az elsô 100 vállalatból csak négy fejlôdô országbeli (dél-afrikai,brazil, mexikói és panamai). Az elsô 10 pedig a következô: Nestlé,ADM, Altria Group, PepsiCo, Unilever, Tyson Foods, Cargill, Coca-Cola, Mars és Danone. Ezek tartják irányításuk alatt a csomagoltélelmiszerek 1.250 milliárd dollárra becsült globális piacának24%-át. A felvásárlói hatalom ilyen mértékû koncentrációja akistermelôket egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza (WIG-GERTHALE, M. 2007).

Több vállalat összbevétele meghaladja egyes országok GDP-jét is:a Nestlé árbevétele majdnem kétszerese Magyarország GDP-jének. Ha a mezôgazdasági termények útját végigkövetjük a ter-melôtôl a fogyasztóig, megfigyelhetjük, hogy a lánc több pontjátóriásvállalatok ellenôrzik (SACHS, W. és SANTARIUS, T. 2007).A kakaó esetében öt vállalat bonyolítja a világkereskedelem80%-át, öt vállalat a kakaó-feldolgozás 70%-áért felel, míg hatmultinacionális vállalat uralja a világ csokoládépiacának 80%-át.Hasonló számokat találunk a banán, a tea és a kávé esetében is(EUROPEAN FAIR TRADE ASSOCIATION 2001), vagyis a ke-reskedelem, a feldolgozás és az értékesítés is néhány óriásvállalatellenôrzése alatt áll. Sok esetben ugyanaz a vállalat felel az áruszállításáért, feldolgozásáért és értékesítésért is. Ilyen mértékû kon-centráció nem meglepô módon azt eredményezi, hogy ezeknek avállalatoknak óriási hatalmuk van. A globalizáció térnyerésének ésa piacok megnyitásának köszönhetôen kedvük szerint válogathat-nak sok ezer termelô között. Mivel a fogyasztókhoz rajtuk keresztülvezet az út, a termelôknek nincs más választása, mint hogy elfo-gadják a felkínált feltételeket. S az óriásvállalatok hatalmukat éserejüket kihasználva egyre elônytelenebb feltételekkel állnak elô –a költségeket és kockázatot egyre inkább a termelôkre hárítják át.

A termelô gyakran tehetetlen, hiszen terményeinek nagy részétegyetlen felvásárlónak adja el. A szerzôdések általában rövidtávraszólnak, így a termelô feje felett mindig ott lebeg Damoklész kardja:ha nem fogadja el a feltételeket, jövôbeli megrendeléseit kockáz-tatja. Egyre gyakrabban azonban már írott szerzôdés sincs, amikötelezné a felvásárlót, így rendeléseit akár az utolsó pillanatban ismegváltoztathatja. Az árakat mesterségesen alacsonyan tartják,sôt arra is van példa, hogy a termelôk internetes aukciónversenyeznek, hogy ki adja terményét a legolcsóbban (HEARSON,M. és EAGLETON, D. 2007).

A csökkenô árak mellett a felvásárlók egyre magasabb minôségikövetelményeket állapítanak meg, amely tovább növeli a termelôköltségeit. Hiába drágább az új, magasabb minôségû csomagolás(kartondoboz, zacskó), amelyben a nyersanyagot szállítják, a fel-vásárlói ár ugyanaz marad. A magas minôségi követelmények aztis eredményezik, hogy azok a termelôk, akik nem tudnak ezeknekmegfelelni, nem tudják eladni portékájukat. A fejlett ország piacáravaló bejutást tehát nemcsak az importvámok, de a felvásárlók, aszupermarketek által támasztott minôségi követelmények ismegakadályozzák.

A költségek mellett a kockázat is a termelôre hárul. A banánpiaconbevett szokás, hogy a rendelést mindössze a szállítás napján pon-tosítják, annak ellenére, hogy a gyümölcsöt már elôzô este le kellszedni. Így a termelô arra kényszerül, hogy becslés alapjánszüreteljen. Ha a becsült mennyiség több, mint az aktuális ren-delés, a felesleg rajta marad, míg ha kevesebb, akkor azt az utolsópillanatban, más forrásból kell kipótolnia (HEARSON, M. és EA-GLETON, D. 2007). Míg tehát a termelôk költségei egyre nônek ésprofitjuk egyre csökken, addig a felvásárlók és értékesítôk hasznaegyre nô (THE FAIRTRADE FOUNDATION 2002).

A folyamat igazi vesztesei a kistermelôk és az ültetvényeken dol-gozó munkások. Elôbbiek a csökkenô árak és a kedvezôtlenfeltételek (magas minôségi követelmények, késleltetett fizetés)mellett egyre kevésbé tudnak lépést tartani a mezôgazdaságinagytermelôkkel, ültetvényesekkel, s gyakran kiszorulnak a piacról(UNDP 2005). Az ültetvényeken dolgozó munkások sorsa semfeltétlenül jobb, hiszen bérük az a költség, amelyet az ültetvény tu-lajdonosa elsôként fog csökkenteni. A csökkenô árak mellett így amunkásokra alacsonyabb bérek vagy túlóra vár. Gyakran napi 16órát kell dolgozniuk, míg bérük arra sem elég, hogy biztosítsamegélhetésüket – nem futja gyógyszerre, a gyerekek iskolázta-tására. Mindemellett foglalkoztatásuk egyre bizonytalanabbá válik:szerzôdésük határozott idôre szól, így a munkaadó megspóroljaazokat a juttatásokat, amelyek egy állandó alkalmazottnak járnának.Így alapvetô jogaik is sérülnek: szociális és egészségügyi juttatá-saikat eltörlik, munkakörülményeik romlanak. Mivel sok ültetvényena szakszervezeti tagságot szankcionálják (például a szakszervezetitagokat elbocsájtják), a munkások érdekérvényesítési képességekorlátozott. Az alacsony árak a negatív szociális hatásokon kívülkörnyezetszennyezéshez, a környezet kizsákmányolásához is ve-zetnek, hiszen az ültetvényest egyedül a hatékonyság növelésénekérdeke vezérli. Ennek negatív hatásait szintén a munkások szen-vedik el: a növényvédôszerek túlzott alkalmazása az ô egészsé-gükre is káros hatással van (HEARSON, M. és EAGLETON, D. 2007).

Összefoglalva, a kétmilliárdnyi kistermelô és az 500 millió mezô-gazdasági ültetvényeken dolgozó munkás érdekei helyett a jelen-legi mezôgazdasági termelés és a kereskedelmi rendszer felépítésenéhány kiemelt szereplô érdekeit szolgálja. Az egyenlôtlenségekegyre növekszenek mind a fejlett és fejlôdô országok, mind pediga kistermelôk és az iparosított farmokat ellenôrzésük alá vonómultinacionális vállalatok között. A játszma igazi nyertesei azok anagyvállalatok, akik az élelmiszertermelést és feldolgozást ellen-ôrzik. Mindeközben a fejlôdô országok kistermelôinek és az ültet-vények munkásainak megélhetése egyre nehezebb.


96 Errôl lásd még a „Globalizáció” és „A globalizáció és Magyarország”címû fejezeteket.

Méltányos kereskedelem – egy alternatíva

A kereskedelemi rendszer visszásságaival szembesülve, egyretöbb fogyasztó csatlakozik a méltányos kereskedelem (fair trade)nevû mozgalomhoz. Ha „Fair Trade” címkével ellátott árut vásáro-lunk, biztosítjuk, hogy az árut elôállító termelô tisztességes bánás-módban részesül. Ez az árukért kapott méltányos árat (amelyfedezi a termelés költségeit és biztosítja a megélhetést) és hosszú-lejáratú, valódi biztonságot nyújtó szerzôdéseket jelent, valamintsokaknak a saját üzletük fejlesztéséhez és növeléséhez szükségestudás és készségek elsajátításának lehetôségét is. A méltányoskereskedelem mozgalom megadja a fogyasztóknak a lehetôséget,hogy vásárlóerejükkel az egyensúlyt a szegények felé billenthessék,még ha csak kis mértékben is.

A méltányos kereskedelem mozgalom az egyik legjelentôsebb vá-lasz, amely a mai globalizált körülmények között a fejlôdô országok-ban élô kistermelôk problémáira született. Azonban önmagában améltányos kereskedelem sem oldhatja meg a sok millió gazda éskistermelô megélhetését. Szakértôk szerint a megoldás csak azlehet, ha megváltoztatjuk a mezôgazdasági kereskedelem igazság-talan szabályait, hogy azok ugyanannyira kedvezzenek a fejlôdôországok kistermelôinek, mint a gazdag multinacionális vállalatok-nak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a fejlôdô országoknak kell, hogylegyen joguk a fejlesztési igényeikhez mérten meghatározni mezô-gazdasági és kereskedelmi politikájukat, beleértve a szubvenciókés importvámok használatát. Másrészt véget kell vetni a fejlettországok dömpingjének, s kötelezni kell ôket arra, hogy megnyis-sák piacaikat a fejlôdô országok elôtt (WIGGERTHALE, M. 2007).


Kávé

A kávét a világon mintegy 50 országban termelik, és közel 20millió termelô számára biztosítja a megélhetést. Mintegykétharmaduk kistermelô, aki 5 hektárnál kisebb földön gaz-dálkodik. Összesen 100 millió ember dolgozik világviszony-latban a kávé termelésében, feldolgozásában, kereskedelmé-ben és forgalmazásában. Becslések szerint az ültetvénytôl aboltok polcáig tartó út során a kávé körülbelül 150-szer cserélgazdát, ennek legnagyobb részét árutôzsdei ügyletek adják(VÉDEGYLET 2005). A legtöbb kávé Brazíliában terem, eztköveti Vietnam, Kolumbia, Indonézia és Elefántcsontpart.

Figyelemreméltó jelenség, hogy az elmúlt években a kávé fel-vásárlói és bolti ára eltérô módon alakult. A kávé világpiaci áraaz elmúlt években folyamatosan csökken. Ennek egyik oka,hogy eltörölték a Nemzetközi Kávéegyezményt, amely kvó-tákkal szabályozta, hogy az egyes országok mennyi kávét ex-portálhattak. Súlyos tényezô volt még Vietnam megjelenése apiacon, amely 1995 és 2000 között természeti adottságaitkihasználva valamint állami és Világbanki támogatás segít-ségével megháromszorozta kávé-exportját. Mindez a kávéárának zuhanásához vezetett. Ennek eredménye, hogy sokkávétermelô bevétele nem fedezi termelési költségeit.Ugyanakkor a gazdák nem várhatnak arra, hogy a kávé áraújra felmenjen, hiszen a felmerülô költségeiket és a korábbiévekrôl felhalmozott adósságaikat bármi áron ki kell fizetniük.Így amint a kávé megérik, azt leszüretelik és akár fillérekért iseladják (THE FAIRTRADE FOUNDATION 2002).

Hiába csökkent a kávé felvásárlói ára drasztikusan, a kávé boltiára számottevôen nem változott. Mind a kereskedelmet, minda feldolgozást néhány nagyvállalat (Nestlé-Nescafé, Kraft-Ja-cobs, Sarah Lee-Douwe Egberts) tartja kezében, akik ezáltalmaguk határozhatják meg a kávé árát. A fejlôdô országoktermelôi így egyre kevésbé részesülnek a kávén szerzett nyere-ségbôl, amely a kávékereskedelmet kontrolláló nagyvállala-tokhoz vándorol: míg a kávé felvásárlói árának csökkenésedrámai következményekkel járt a termelôk számára, addig anagyvállalatok profitja az utóbbi években megduplázódott.

A fejlôdô országokat az alacsony felvásárlási árak mellett avám-eszkaláció is sújtja. A nyers kávébab vámmentesen be-hozható Európába, de a feldolgozott kávé már vámköteles,ezért a termelôi országok nem érdekeltek abban, hogy feldol-gozzák a terményeiket.

Hogy a kialakult bizonytalanságot megszüntessük, elenged-hetetlen lenne, hogy:

• a kávékereskedelmet ellenôrzô nagyvállatok méltányos áratfizessenek termelôiknek;

• a fejlôdô országok érdekelté váljanak, hogy felépítsék sajátkávéfeldolgozó-iparukat, melynek elôfeltétele a vám-eszka-láció megszüntetése;

• a kávépiacon tapasztalható túlkínálat megszûnjön, s szer-vezett programokkal, támogatássokkal segítsék a fejlôdôországbeli kistermelôket, hogy átálljanak más tevékeny-ségekre.

Addig is, fogyasztóként, méltányos kereskedelembôl származókávé vásárlásával garantálhatjuk, hogy nemcsak a nagyvállala-tok, de a termelôk is részesülnek a nyereségbôl (THE FAIR-TRADE FOUNDATION 2002).

Kereskedelem – a fejlôdés egyetlen útja?

Nem feledkezhetünk el arról, hogy a kereskedelem önmagábannem cél, hiszen hiába növekszik egy adott ország exporttermelése,ha az abból szerzett haszon csupán a kiváltságosok jövedelmétgyarapítja. A nemzetközi kereskedelem csupán egy eszköz, amelybizonyos feltételek megléte mellett elôsegítheti az emberi fejlôdéstvilágszerte. A világpiacra való kijutás mellett ugyanannyira, sôt talánmég fontosabb kérdés, hogy a helyi piacokra való termelés képes-e biztosítani a megélhetést 2,5 milliárdnyi gazda számára. Annál isinkább, mivel a legtöbb kistermelô számára a belsô piac a leg-fontosabb árufelvevô. Ezt felismerve gazdamozgalmak tucatjai márnem csupán méltányos kereskedelemért, hanem a nemzetközikereskedelem korlátozásáért is harcolnak. Céljuk egy olyanmezôgazdasági rendszer kialakítása, ahol a helyi piacra való ter-melés elsôbbséget élvez a nemzetközi piacra való termelésselszemben. Jelszavuk az élelmiszer-önrendelkezés, azaz „a népekjoga arra, hogy közösségi és nemzeti szinten önmaguk állítsák elôterményeiket, ezáltal garantálva az élelmiszer-ellátás biztonságát”97

(VIA CAMPESINA n.d.). Arra törekszenek, hogy minden termelô –„fejlôdô” és “fejlett” egyaránt – méltányos árat kapjon terményeiért,amely fedezi az elôállítás költségeit. Követelik, hogy mindenországnak joga legyen megfelelô agrárvámokat alkalmazni. Eluta-sítják az exporttámogatás minden formáját, amely dömpinghezvezet (VIA CAMPESINA n.d). Ezekért a célokért nem csupán a fej-

lôdô országok termelôi harcolnak: ma az élelmiszer-önrendelkezésjegyében európai, dél-amerikai, ázsiai és afrikai gazdák lépnekszövetségre. Az európai kistermelôk gyakran ugyanazokkal a ne-hézségekkel szembesülnek, mint fejlôdô országbeli társaik: anagyiparosított farmok olcsó áruival ôk sem tudják felvenni a har-cot. A Via Campesina nemzetközi gazdaszervezet 56 ország,köztük Magyarország gazdaszervezeteit tömöríti.

Ezt a kezdeményezést fogyasztóként is támogathatjuk, ha helyi,kistermelôk által elôállított élelmiszereket vásárolunk. Ezt megte-hetjük, ha a helyi piacon kistermelôktôl vásárolunk vagy, ha meg-keressük, hogy környékünkön milyen formában mûködik az ún.közösség által támogatott mezôgazdaság (community supportedagriculture, CSA). Ez utóbbi lehetôséget ad arra, hogy közvetlenüla termelôtôl otthonunkba szállíttassuk az árukat. Elônye, hogyszoros és állandó kapcsolat alakul ki termelô és vásárló között,valamint, hogy a termelô és a fogyasztó kockázat-közösséget vál-lal. Ez a rendszer a termelô számára garantálja a biztos megél-hetést, míg a fogyasztó folyamatosan minôségi és egészségesáruhoz jut. Ilyen típusú kezdeményezésre példa a gödöllôi NyitottKert Alapítvány (utódja a Nyitott Kert Futár), mely 1998 és 2006között mûködtette termelôi hálózatát, de Magyarország területénszámos hasonló szervezôdést fellelhetünk (TUDATOS VÁSÁRLÓKEGYESÜLETE 2007).


Banán

A banán a legnépszerûbb gyümölcs Európában, s azon belülMagyarországon is. A banánt trópusi területeken (Afrikában,Latin-Amerikában, a Karib-szigeteken és a Csendes-óceániterületeken) termesztik. (BANANALINK 2008).

Hat országban (India, Brazília, Ecuador, Fülöp-szigetek, Kína ésIndonézia) termelik a világban megtermelt banán több, mintfelét (EUROPEAN FAIR TRADE ASSOCIATION 2001). Egyesbanántermelô országokra, mint például Ecuador, a nagy ipariméretû ültetvények jellemzôek, ahol a termelés egyre inkábbgépesített és sok növényvédô-szert használnak fel. A Karib-szigeteki banántermelést inkább a kis, független családi gaz-daságok jellemzik. A világon megtermelt banán csupánegyötödét exportálják: a legnagyobb exportôr Ecuador. Brazí-lia és India szinte kizárólagosan belföldi piacra termel (THEFAIRTRADE FOUNDATION 2000).

A banánkereskedelem nyereséges üzlet, azonban a profitbólegyre kevesebbet látnak a kistermelôk és az ültetvényeken dol-gozók. Mivel a banán alacsony ára vásárlócsalogató, ezért sokszupermarketlánc a banán árát egyre csökkenti, hogy for-galmát növelje. Az árak csökkenése azonban nem jár együtt anyereség csökkentésével. A szupermarketláncok az árakcsökkentését inkább a banánkereskedelmi lánc többi szerep-lôjére (termelô, ültetvényes, szállítmányozó, érlelô) hárítják.Mivel a banánkereskedelmet néhány hatalmas multinacionálisvállalat (Chiquita – USA, Dole – USA, Del Monte – USA, Noboa– Ecuador, Fyffes – Írország) tartja a kezében, s ezek olyanmamutvállalatok, amelyek a termelés, a szállítás és az érlelésfolyamatát is ellenôrzik, a szupermarketek által kifejtett ár-nyomás végsô soron a kistermelôkön és az ültetvényeken dol-gozó munkásokon csapódik le.

Az utóbbi idôben a banánültetvényeken dolgozó munkásokéletszínvonala rohamos mértékben romlott. Az alacsonyórabérek arra kényszerítik a munkásokat, hogy a földeket arraaz idôre se hagyják el, amíg repülôrôl növényvédô-szereketpermeteznek. Ez súlyos egészségügyi következményekkel jár.

A határozott idôre kötött munkaszerzôdések miatt elesnekazoktól a szociális juttatásoktól, amelyek állandó szerzôdésesetén járnának nekik. A szakszervezeteket akár erôszakkal iselnyomják; nemcsak munkájuk elvesztése fenyegeti a tagokat,de például Kolumbiában szakszervezeti vezetôk meggyil-kolására is találunk eseteket.

A kis családi farmokon termelô gazdák életkörülményei semfeltétlenül jobbak. A kistermelôk egyre kevésbé képesek fel-venni a versenyt a nagy ipari ültetvényekkel, amelyek gyakrankörnyezetszennyezô eljárásokkal és a munkások kizsákmányo-lásával képesek csak nagyon olcsón elôállítani terményüket.Mivel gyakran egy felvásárlótól függnek, ezért kénytelenek elfo-gadni az alacsony árat, amely termelési költségeiket semfedezi, nemhogy megélhetésük biztonságát garantálná (THEFAIRTRADE FOUNDATION 2000).

A banán-kistermelôk számára a méltányos kereskedelemkitörési lehetôség, hiszen a fair trade-hálózathoz csatlakozotttermelô, illetve szövetkezet méltányos és hosszú távon garan-tált árat kap termékeiért, ami fedezi termelési és megélhetésiköltségeit. Jelenleg az Európában forgalmazott banán 10%-aszármazik méltányos kereskedelembôl, de Svájcban ez azarány már meghaladja az 50%-ot is (THE FAIRTRADE FOUN-DATION 2000).


Referencia lista

BANANALINK (2008). Banana globingo [on-line], hozzáférés:http://www.bananalink.org.uk/images/globingo%202006.pdf,[olvasva 2008. november 12.].

EUROPEAN FAIR TRADE ASSOCIATION (2001). Fair trade year-book [on-line], hozzáférés: http://www.european-fair-trade-association.org/efta/Doc/yb01-en.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

FAO (2005). The state of food insecurity in the world 2005 [on-line],hozzáférés: ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/008/a0200e/a0200e.pdf,[olvasva 2008. november 12.].

HEARSON, M. és EAGLETON, D. (2007). Who pays? - How Britishsupermarkets are keeping women workers in poverty [on-line],hozzáférés: http://www.actionaid.org.uk/doc_lib/actionaid_who_pays_report.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

THE FAIRTRADE FOUNDATION (2000). Unpeeling the bananaTrade [on-line], hozzáférés: http://www.fairtrade-advocacy.org/documents/unpeeling_the_banana_trade.pdf, [olvasva 2008. no-vember 12.].

THE FAIRTRADE FOUNDATION (2002). Spilling the beans on thecoffee trade [on-line], hozzáférés: http://www.fairtrade-advocacy.org/documents/Spilling_Beans_Trade.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA GLOSSZÁRIUMA (2008). [on-line],hozzáférés: http://ec.europa.eu/agriculture/glossary/glossary_hu.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

SACHS, W. és SANTARIUS, T. (2007). Slow trade – sound farm-ing. A multilateral framework for sustainable markets in agriculture[on-line], hozzáférés: http://www.ecofair-trade.org/pics/en/brosch_ecofairtrade_el.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

TUDATOS VÁSÁRLÓK EGYESÜLETE (2007). Földtôl az asztalra,termelôtôl a fogyasztóhoz [on-line], hozzáférés: http://tudatosvasarlo.hu /attachment/file/51/kozvetlenul_web.pdf, [olvasva 2008.november 12.].

UNDP (2005). Human development report 2005 – International co-operation at a crossroads: Aid, trade and security in an unequalworld [on-line], hozzáférés: http://hdr.undp.org/en/media/HDR05_complete.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

VÉDEGYLET (2005). Lehet más a bevásárlás [on-line], hozzáférés:http://www.vedegylet.hu/doc/FT_kiadvany.pdf, [olvasva 2008. no-vember 12.].

VIA CAMPESINA (n.d.). People's food sovereignty [on-line],elérhetôség/hozzáférés: www.viacampesina.org, [olvasva 2008.november 12.].

WHO (2002). World health report 2002 – Reducing risks, promot-ing healthy life [on-line], hozzáférés: http://www.who.int/whr/2002/en/whr02_en.pdf, [olvasva 2008. november 12.].

WIGGERTHALE, M. (2007). Does trade make hunger? Globaltrade with agricultural goods. Lecture at the schools act globally –Teacher trainer training [on-line], hozzáférés: http://www.fairer-agrarhandel.de/mediapool/16/163463/data/Graz_Does_trade_make_hunger.pdf, [olvasva 2008. november 12.].


8. Magyar

kistermelôk

a globalizálódó

európai agrárpiacon

Simonyi Borbála

A rendszerváltás óta eltelt idôszakban a magyar mezôgazdaságszerkezete jelentôsen átalakult, nemzetgazdasági súlya jelentôsencsökkent: míg 1989-ben a GDP 13,7%-át állította elô és a munka-erô 17,4%-át foglalkoztatta, 2001-ben már csak a GDP 4,1%-át,a foglalkoztatásban betöltött súlya pedig 6,2%-ra csökkent. Ezzelközelít az EU átlaghoz (KISS, J. 2002). Magyarországon jelenlegmintegy 619 ezer egyéni gazdálkodó tevékenykedik (KSH 2008).Ez a szám a folyamatosan csökkenô tendenciába illeszkedve12%-kal kevesebb, mint két évvel ezelôtt. Ugyanakkor, ha ehhezhozzászámítjuk a statisztikai számbavétel határát el nem érômértékben mezôgazdasági kistermeléssel foglalkozó lakosokat éscsaládtagjaikat, akkor a becslések alapján a magyar lakosságmintegy 10 %-a valamilyen formában a mai napig kötôdik a mezô-gazdasághoz.

Azzal a kihívással, melyet az uniós csatlakozás jelent agráriumunkszámára, a legkevésbé a legkisebb gazdaságok tudnak megbir-kózni, számuk ezért napról napra csökken.98 E jelenség megítélésetársadalmi és gazdasági szempontból egyre inkább elválik egy-mástól: a gazdasági megközelítés szerint a kevéssé versenyképeskisgazdaságok lemorzsolódása szükségszerû, sôt mi több, aszektor „egészséges üzemszerkezetének” kialakulása érdekébenkívánatos is. A hazánk vidéki területeinek állapotát vizsgáló társa-dalomkutatók viszont az ország egyre súlyosbodó kettészaka-dásáról számolnak be. Szerintük a mezôgazdasági kistermeléslétjogosultságát a szûken értelmezett közgazdasági hatékony-ságnál szélesebben értelmezett, társadalmi szintû verseny-képesség szempontjából kell megítélni. Eszerint figyelembe kellvenni azt, hogy milyen társadalmi szintû károk következnek abból,ha ez a réteg kiszorul a termelésbôl. Egyes falusi területek népessé-gének a kistermelés az utolsó bevételi forrása, számukra a gazdaságjelenleg nem tud megélhetési alternatívát felmutatni. Az értelmeselfoglaltságától megfosztott népesség mentális és egészségi ál-lapota is leromlik, csakúgy, mint az addig megmûvelt területekkörnyezeti állapota.

Az értelmiség felelôsségét növeli az a körülmény, hogy társadal-munk elszigetelt és sérülékeny csoportjáról van szó, melynekgyenge az érdekérvényesítô képessége, ezért az ô problémáiknem jelennek meg úgy a társadalom egésze felé, mint más cso-portok nehézségei.

Történelmi háttér

Az Európai Unió régi tagországaiban évszázadok óta a független,polgárosodott farmerek rétege az agrárium meghatározó szerep-lôje. Magyarországon ezzel szemben történelmi örökség az arisz-tokratikus nagybirtok és az agrárszegénység együttlétezése. Ezzelkapcsolatban fontos megjegyezni a területi különbségeket: azAlföldön a török hódoltság idejében kialakult mezôvárosokbanmegszületett egy öntudatos, önálló gazdaréteg. Ezzel szemben aDunántúlon, ahol az uradalmi nagybirtokok voltak a jellemzôk, avidéki lakosság gerincét a nagybirtokhoz kötôdô cselédség alkotta. Ez a kettôsség komoly társadalmi feszültségekhez vezetett, ezért

Magyar kistermelôk a globalizálódó európai agrárpiacon • • 52

98 Az 50 hektár feletti gazdaságok aránya 1,5%. Öt évvel ezelôtt ez a rétegmûvelte meg a földterület 30%-át. Mára 44%-ra emelkedett részesedésüka földhasználatból. A földhasználat tehát koncentrálódik (UDOVECZ, G.2007).

a föld- és agrárkérdés több száz éve meghatározó problémája amagyar politikának. Az újra és újra ismétlôdô földosztások istükrözik, hogy minden társadalmi változás alkalmával meg-kísérelték valahogy kezelni ezt a kérdést. A reformkor, illetve azelsô világháború utáni földreform-kezdeményezések még a nagy-birtokos réteg ellenállásán törtek meg. A második világháború utánfelcsillant a reménye annak, hogy sikerül végre létrehozni egyéletképes gazdapolgári középbirtokos osztályt. Ezt a kezde-ményezést viszont már a kommunista hatalomátvétel fojtotta meg:a koalíciós idôszakban véghezvitt földreform után pár évvel a kéthullámban végigerôltetett kollektivizálás végképp megszüntetteegyrészt a parasztságot mint történelmi csoportot, másrészt azönálló, saját és családi munkaerôre alapozottan gazdálkodó agrár-középosztály kialakulásának lehetôségét.

A hatvanas-hetvenes évek átalakuló termelôszövetkezeti rend-szerében egyre több mozgásteret kapott a háztáji gazdálkodás.Ez kezdetben a termelôszövetkezeti tagok önellátását szolgálta,majd egyre inkább piacorientáltan mûködött a termelôszövetkezetinagyüzemmel szoros együttmûködésben. A háztáji egyben sajátosiskoláját adta a piaci viszonyokban való mûködésnek, és egyfajtatorz polgárosodási csatornát jelentett az agrárnépesség bizonyoscsoportjainak. Ezt az is bizonyítja, hogy a jelenlegi sikeres önállógazdálkodók nagy része már a háztáji korszakban is aktívan piacratermelt.

A rendszerváltást követô kárpótlás, a termelôszövetkezetek átala-kítása és az állami gazdaságok privatizációja a magántulajdontérhódítását eredményezte: míg 1990-ben a földek 7%-a voltmagántulajdonban, 2001-re ez az arány már több, mint 90%(KISS, J. 2002). A rendszerváltás idején az állami és szövetkezetitulajdon nemzetközi intézmények (pl. a Nemzetközi Valutaalap)által sürgetett privatizációját a kárpótlási folyamat keretébenösszekötötték a történelmi jóvátétellel. Ennek eredményekéntszéles csoportok jutottak gyakran igen kis területû és elaprózottföldtulajdonhoz. Az új földtulajdonosok száma elérte az 1,3 milliót(FORGÁCS, CS. 2008), egy-egy család birtokába azonban át-lagosan csupán 4,4 hektár föld jutott (KOVÁCH, I. 2003a). A folya-mat eredményeként létrejött egy jelentôs kistermelôi réteg, melyugyanakkor nem egy szerves fejlôdés, hanem egy rövid idô alattlezajlott, radikális társadalmi átalakulás eredménye. Zömük kény-szervállalkozó, hiszen a rendszerváltáskor megszûnô nagyszámúmunkahely miatt széles rétegeknek a mezôgazdaság nyújtotttúlélési lehetôséget a kisebb területen való gazdálkodással. Másikjellemzôje az átalakulásnak, hogy sok városi lakos jutott gyakranosztatlan közös tulajdon részét képezô földtulajdonhoz, melyetszóba sem jött, hogy maga mûveljen meg.

A tulajdonviszonyok átalakulása mellett a mezôgazdaság pia-cosítása és az agrárkereskedelem gyors liberalizálása is jelentôsenvisszavetette a magyar mezôgazdaságot. Az árak piaci alaprahelyezése és a költségvetési támogatás csökkentése miatt erôtel-jesen kinyílt az agrárolló, vagyis a mezôgazdasági termeléshezhasznált inputok (gépek, felszerelések, takarmány, energia, mûtrá-gya, víz) ára gyorsabban nôtt, mint az agrártermékek felvásárlásiára. Becslések szerint (UDOVECZ, G. 2000, idézi KISS, J. 2002)1989 és 1998 között változatlan áron számolva legalább 340 mil-liárd forintnyi jövedelem áramlott ki a mezôgazdaságból. Emiatt azagrártermelés jövedelmezôsége erôsen csökkent. 1998-ban azagrártermelôk jövedelme 30%-kal maradt el a nemzeti átlagtól.

Mindezek miatt a magyar mezôgazdaság egyik fô problémájává atermelés finanszírozása vált. Ehhez a bankrendszer hiányosságai,a magas kamatok, illetve a kellô garancia hiánya is hozzájárultak.Ez a termelési erôforrásokon való spórolást, és a beruházásokvisszafogását, a géppark elöregedését eredményezte. Csökkenteka hozamok, mindez eladósodási és csôdhullámhoz vezetett. Meg-nôtt az agrárszektort elhagyók száma, emelkedett a vidéki munka-nélküliség és nôtt a vidéki szegénység.

A globalizálódó magyar élelmiszerpiac

Az elmúlt húsz évben alapvetô változások mentek végbe a világ-gazdaság élelmiszer-feldolgozási és kereskedelmi szektorában.Kihasználva a kommunikációs és szállítási technológia ugrásszerûfejlôdését és a kereskedelempolitikára az elmúlt 30 évben jellemzôderegulációs99 tendenciát, az élelmiszerszektorban mûködô multi-nacionális vállalatok világméretû terjeszkedése felgyorsult. Ezek acégek világméretû, vertikálisan integrált100 kapcsolatrendszert épí-tettek ki, és ezzel együtt átrendezték az agrár- és élelmiszeripariszektor kapcsolatrendszerét az egyes országokban. Ilyen szem-pontból a helyzet nagyon hasonló a világ minden táján: Afrikában,Ázsiában és hazánkban egyaránt. Amikor azonban mindezeket afolyamatokat Magyarországon vizsgáljuk, figyelembe kell vennisaját történelmi hátterünket: a keleti blokkban töltött majdnemötven évet, a rendszerváltás sokkhatását, a hirtelen bekapcso-lódást az idôközben globalizált piacgazdaságba, és az EurópaiUniós csatlakozás hatását is.

Amikor a keleti blokk országai a rendszerváltás idején gazdaságinehézségekkel küszködtek, a Világbank és a Nemzetközi Valu-taalap (IMF) tanácsára létezô adósságaik mellé új hiteleket vettekfel,101 a nemzetközi intézmények feltételeivel (gyors piacnyitás, ál-lami és szövetkezeti vagyon magánosítása, külföldi cégekbetelepülésének bátorítása, költségvetési megszorítások). A multi-nacionális vállalatok megjelenése itt is átrendezte az élelmiszer-gazdasági termékpályák hatalmi egyensúlyát: mint máshol is avilágban, e folyamatok eredményeként a magyar élelmiszergazda-ságban is az élelmiszer-kereskedelem vette át a koordináló-irányítószerepet. Az élelmiszergyártók és mezôgazdasági alapanyag-ter-melôk az élelmiszerszektorban keletkezô jövedelmekbôl kényte-lenek voltak a korábbinál sokkal kisebb résszel beérni. Ez aztjelenti, hogy a mezôgazdasági termelôk helyzete általánosságbanromlik a kereskedelmi szereplôkhöz képest. A kistermelôket,gyenge alkuerejük miatt különösen hátrányosan érintette ez a vál-tozás.102

• Magyar kistermelôk a globalizálódó európai agrárpiacon 5 3 •

99 A kereskedelmi szabályozás fellazítására, a kereskedelem útjában állóakadályok (vámok, kvóták, normák, stb.) enyhítésére irányuló intézkedések.100 Vertikális integráció: a multi-, illetve transznacionális társaságok üzlet-politikájának az a változata, melynél a vállalatok azért fektetnek be külföldön,hogy ellenôrzésük alá vonják a termelési vertikum alsóbb (a nyers-, ill. alap-anyag-termelés) és/vagy felsôbb láncszemeit is (a feldolgozás legutolsófázisa, ill. a szállítás és értékesítés hálózata) (SZENTES, T. 1999). 101 Errôl lásd még „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.102 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?” címû fejezetet.

A rendszerváltást követôen az élelmiszeripar mintegy 60%-bankülföldi tulajdonba került103. A magánosítást végzô ÁPV Rt. sem-milyen, a munkahelyek megtartására vonatkozó garanciát nemkötött ki, ezért az ország kiszolgáltatottá vált a gyárfelszámolá-soknak és munkaerô-leépítéseknek (NÉMETI, L. 2004, idézi VE-RESS, L. 2005). A külföldi tôkebefektetések az élelmiszeriparikoncentráció erôsödéséhez, vagyis a legnagyobb piaci szereplôkerôfölényének növekedéséhez is hozzájárultak. Például a magyartejiparban 2002-ben a hét legnagyobb vállalat a nettó piaciértékesítés 68%-ával rendelkezett a négy évvel korábbi 44%-kalszemben (FORGÁCS, CS. 2006, p. 31).

Az élelmiszer-kereskedelemben még erôsebb a koncentráció. A fo-gyasztók közvetlen élelmiszerellátását végzô kiskereskedelmiszektor tekintetében hazánkban ez egyrészt multinacionális vál-lalatok betelepedését jelentette (Metro, Auchan, Tesco, stb.)valamint azt, hogy – magyar sajátosságként – a kisboltok beszer-zési társulásai szövetségekbe tömörülve (pl. Co-op Hungary, CBA,Reál Hungária) sikeresen védték meg piaci pozícióikat. A 10 leg-nagyobb kiskereskedelmi vállalat részesedése a forgalomból2003-ban már elérte a 89%-ot, az 1997-es 52%-kal szemben(FORGÁCS, CS. 2006, p. 32). Ami a nagykereskedelmi szektortilleti, itt is jelentôs átalakulás figyelhetô meg. Az államszocialistarendszerben a területi alapon mûködô nagykereskedelmi vállalatokvoltak jellemzôek. Miután e mamutcégeket privatizálták, utódaikegyre élesedô versenyre kényszerülnek a multik által domináltkiskereskedelmi szektor kiszolgálására.

Mit várhat tehát a kistermelô napjaink változó piaci környezetében?Az egyedi, munkaigényes, minôségi termékek iránt megfigyelhetôegyre növekvô igény elônyére válhat. Hátrányos viszont, hogy anagykereskedôknek jobban megéri kisszámú nagyüzemi beszál-lítóval dolgozni, mint sok kicsivel, hogy a kistermelôknek tôkehiánymiatt nehezebb fejleszteniük és, hogy a kistermelôk gyakran az át-lagnál konzervatívabbak és kevésbé ismerik fel a választék- éstechnológiabeli igényeket. További hátrányt jelent számukra a fej-letlen vidéki infrastruktúra és egyenlôtlen hozzáférésük a kommu-nikációs lehetôségekhez (internet, telefon).

Európai uniós csatlakozás

A Közös Agrárpolitika (KAP) az Európai Unió egyik legrégebbiközös politikája, és a mai napig is meghatározó jelentôségû: jelen-leg az uniós költségvetés kb. 45 %-át104 használja fel. Látni kellugyanakkor, hogy az EU teljes közös költségvetése a tagországokösszesített GDP-jének mindössze 1%-ával azonos. Mivel azonbana legtöbb szakpolitikai terület (külügy, oktatásügy, egészségügy,szociális kiadások, stb.) továbbra is a nemzeti költségvetésekhatáskörébe tartozik és az agrárpolitikán kívül csak a regionális,strukturális és kohéziós politika zajlik teljesen közösségi keretekközött, a KAP csak ezekkel osztozik a közös büdzsén.

Mindazonáltal a KAP sokkal többet jelent a támogatások össze-génél, hiszen az agrártermékek közös piacszabályozásának rendsze-rét is magában foglalja. Közös uniós agrárstratégiát is jelenthetne,de ez nem állja meg a helyét: végsô formáját a tagállamok alkujaadja, így inkább a tagállami érdekek kényes egyensúlyát tükrözi,semmint valamiféle összeurópai stratégiai irányt.

A KAP kezdeti célja az volt, hogy az 1957. évi Római Szerzôdéssellétrehozott közös piacon közös elvek szerint szabályozzák amezôgazdasági támogatásokat. Létrehozásakor még élénken éltaz európai országokban a háború utáni terményhiány emléke.Ezért fô céljaként az ellátás biztonságát határozták meg, vagyisazt, hogy biztosan jusson elérhetô árú élelmiszer az európai lakos-ságnak. Emellett a KAP garantálja, hogy a gazdálkodók jövedelmeis lépést tartson a többi állampolgáréval. Ennek eszköze kezdetbenaz ártámogatás volt: a stratégiai termények esetében (gabona, tej,marhahús, cukor, stb.) garantált átvételi árat biztosítottak a ter-melôknek.

Ez a politika kezdeti céljait tekintve sikeres volt, a terményhiánymegszûnt Európában. Ugyanakkor új gondokat teremtett: a ter-melékenységre koncentráló politika a termelés koncentrációját, ésígy növekvô jövedelmi egyenlôtlenséget idézett elô a legter-melékenyebb régiók, illetve a növekedésre képes és hajlandó gaz-daságok javára. A hetvenes évekre komoly problémát jelentettekaz állandósult terményfeleslegek is: ez volt a vajhegyek és bortavakidôszaka. A feleslegtôl a gazdálkodók a világpiacon próbáltakmegszabadulni, az ehhez szükséges exporttámogatás viszontegyre nagyobb terhet jelentett az uniós költségvetés vállán.

Mindeközben a globalizálódó világgazdaságban egyre komolyabblendületet kaptak a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadá-lyok (vámok, korlátozások, stb.) felszámolását célzó többoldalúszabadkereskedelmi tárgyalások, melyeknek a II. világháború utánlétrejött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) adottkeretet. A GATT-tárgyalások 1985-tôl folyó uruguayi fordulójaelsôként vonta be a korábban politikailag túlságosan érzékenytémának ítélt mezôgazdasági termékeket az általános szabad-kereskedelmi tárgyalások körébe. Nehezítette a tárgyalást, hogyaz egyezmény tagsága immár több, mint száz országot számlált,és a függetlenedésük után taggá váló fejlôdô országok beke-rülésével immár nagyban eltérô fejlettségû és érdekû felekbôl állt.

Az évekig egy helyben toporgó fordulót végül a tárgyalásokat poli-tikai erôfölényük révén domináló két nagyhatalom, az EgyesültÁllamok és az Európai Unió különalkuja lendítette túl a holtponton.Megállapodásuk szerint105 minden ország köteles volt csökkenteniaz importvámokat miközben a mennyiségi korlátozásokat (pl. a be-hozott termékmennyiséget maximáló importkvóták) alkalmaz-hatták; a gazdák részére a termelés mennyiségétôl függetlenüljuttatott jövedelemtámogató kifizetéseket ugyanakkor nem tekin-tették kereskedelemtorzító hatásúnak. Az Egyesült Államok amezôgazdasági törvény 1990-es reformjakor ennek megfelelôenalakította át agrártámogatási rendszerét, az Európai Unió azonbanmég elôtte állt ennek a feladatnak.


103 Az édesipar, a növényolaj-, a sör- és dohányipar, valamint a barom-fifeldolgozás és a szeszipar több, mint 70%-a, míg a bor- és pezsgôipar56,7%-a került multinacionális vállalatok tulajdonába (KOVÁCH, I. 2003a).104 A KAP részesedése az uniós költségvetésbôl a 2007-13-as költség-vetési idôszakban. 105 Ez az 1992-es ún. Blair House megállapodás.

Annak érdekében tehát, hogy az addig magas importvámokra ésexporttámogatásra épülô agrárpolitikáját összhangba hozza a sza-badkereskedelmi tárgyalások irányával,106 az Unió 1992-ben a KAPreformjának keretében az ártámogatás rendszerérôl a jövede-lemtámogatásra tért át (6. ábra): csökkentették a garantált árakat,az importvámokat, valamint az exporttámogatást. A garantált árcsökkenését ugyanakkor közvetlen kifizetésekkel kompenzálták atermelôk felé, hiszen e nélkül hirtelen tömeges csôdhullámot, ésjelentôs társadalmi megrázkódtatást jelentett volna az intézkedés.

6. ábra: Áttérés az ártámogatás rendszerérôl a jövedelem-támogatásra a Közös Agrárpolitika 1992. évi reformjával

(Forrás: KONING, N. 2007)

Az irányváltoztatás ideológiai megalapozását Európában a „multi-funkcionális mezôgazdaság” koncepciója adta, melynek értel-mében a jövedelemtámogató kifizetések nem a termeléshez,hanem a multifunkcionalitás jegyében a mezôgazdaság által a helyitársadalom részére termelt közjavakhoz kötôdnek.

Bár az, hogy vidékfejlesztési és agrár-környezetvédelmi prog-ramokon keresztül a környezetvédelmi szempont is helyet kapotta Közös Agrárpolitikában, fontos eredmény az európai kör-nyezetvédôk számára, kérdés, hogy mennyire volt ez a reformméltányos manôver a fejlôdô országok gazdálkodóival szemben.Számos európai gazdálkodó ugyanis ezen támogatások révénképes megmaradni alacsonyabb vámvédelem mellett is anemzetközi piacon. Ugyanakkor, míg a mostanra egyre inkábbtiltottá váló vámvédelem korábban minden kormány, vagyis alegszegényebbek számára is elérhetô eszköz volt107 – hiszen nemkerült pénzbe – a fejlôdô országok nem képesek az európai vidék-fejlesztési és agrár-környezetvédelmi programokhoz hasonlóansegíteni gazdálkodóikat, így termelôik hátrányba kerülnek, hiszenaz európai és amerikai vámcsökkentésért cserébe a fejlôdô orszá-gok jelentôs piacnyitásra kényszerültek, a mezôgazdasági ésegyéb szektorokban egyaránt. A multifunkcionalitás jegyébenkiépített vidékfejlesztési politika mindenesetre mára a KAP másodikpillérévé vált.

Mindeközben világossá vált, hogy a keleti blokk országainak csat-lakozása komoly kihívást fog jelenteni a KAP érzékeny politikaiegyensúlyára. Hiszen a nettó befizetôk és nettó haszonélvezôkközött folyó alku az EU költségvetésének és politikai dinamikájánakegyik meghatározó eleme. A csatlakozó országok a régi tagorszá-gokhoz képest alacsony GDP-jû, viszont jelentôs agrárnépes-séggel és szerkezeti gondokkal küzdô agrárszektorral rendelkezôországok. Nyilvánvaló volt, hogy az új tagállamok esetében a régitagokéhoz hasonló, szociális töltetû KAP alkalmazása az európaiközösség részérôl a KAP-ra fordítandó források növelésétigényelné – mindez egy olyan helyzetben, amikor a nettó befizetôkinkább csökkenteni szerették volna a KAP költségvetését.

Emiatt történt az, hogy az Unió a csatlakozni készülôknek csök-kentett támogatásokat ajánlott fel, melyen a csatlakozáskor semsikerült érdemben változtatni. Az Unió érvei szerint mivel aközvetlen támogatások az 1992-ig alkalmazott ártámogatás révénélvezett árszinthez képest történt jövedelem-kiesés kompenzá-cióját jelentik (lásd 6. ábra), az új tagországok termelôi esetébennem indokolt ennek megadása, hiszen ôk soha nem voltak enneka rendszernek a jogosultjai. Ezen kívül azzal érveltek, hogy a magastámogatások hirtelen olyan pluszjövedelmet jelentenének a csat-lakozó országok földtulajdonosainak, ami túlságosan nagy tár-sadalmi feszültségeket okozna. Ez az érvelés egyes elemzésekszerint nem állja meg a helyét. Az új és régi tagországok termelôiugyanis a csatlakozás pillanatától kezdve közös piacon verse-nyeztek termékeikkel, és nyilvánvalóan méltánytalan versenyelônytjelent a magasabb támogatás, melyben a régi tagállamok termelôirészesültek. Valószínû, hogy inkább az a politikai szándék állt acsökkentett támogatások mögött, hogy az uniós tárgyalók aKereskedelmi Világszervezetben (WTO) felmutathassák: nemnövelték az adott idôszakban a termelôknek juttatott támogatást– ez viszont csak uniós szinten volt igaz. Mivel az új tagországokkistermelôi bizonyultak a leginkább sérülékenynek az egyenlôtlenversenyhelyzet következtében elôállt hétéves jövedelem kiesésselszemben, gyakorlatilag ôk fizették meg az Unió exportáló nagyvál-lalatai számára elônyös szabadkereskedelmi alku árát.


106 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?” címû fejezetet.

107 Az uruguayi fordulót lezáró Mezôgazdasági Megállapodás szerint a fej-lôdô országok kötelesek voltak 10 év alatt 24%-kal csökkenteni agrárter-mékeik átlagos importvámját. A jelenleg futó Doha Forduló célja továbbijelentôs vámcsökkentések elérése.

A multifunkcionális mezôgazdaság európai modellje

A multifunkcionális európai agrármodellnek megfelelôen amezôgazdaság közpénzbôl történô támogatása akkor legi-tim, ha az a termelési feladatok mellett környezeti, tár-sadalmi és foglalkoztatási feladatokat is magára vállal.Ilyenkor ugyanis a mezôgazdaság olyan „nem importálhatóközjavakat” is létrehoz, melyek elôállítása a piac hagyo-mányos eszközein (pl. az árakon) keresztül nem térül meg,de társadalmi hasznosságuk elismeréseként a gazdálkodótközpénzekbôl nyújtott fizetség illeti meg. Ezek a közjavakaz alábbiak lehetnek: a lakosság biztonságos és egész-séges élelmiszerrel való ellátása, a kultúrtáj ápolása, öko-lógiai stabilitás, a turizmus alapjának biztosítása, vagykulturális örökség fenntartása.

Vidékfejlesztési programok

A 2004-es bôvítéskor a csökkentett közvetlen támogatásokértcserébe vidékfejlesztési programokkal kívánta az Unió kárpótolniaz újonnan csatlakozókat. Ez azonban nem váltotta be a hozzáfûzött várakozásokat: különbözô okok miatt az uniós vidékfej-lesztési programok mindeddig nem tekinthetôk kimondottan sike-resnek az új tagországok sajátosságainak, pl. a nálunk jellemzônagymértékû vidéki szegénység108 kezelésére.

Az uniós döntéshozók úgy próbálták kezelni az európai vidékiterületek sokféleségét, hogy az európai vidékfejlesztési forrásokelosztásánál igen nagy teret hagytak a tagállamoknak, hogyérvényesítsék saját preferenciáikat. A források felérôl gyakorlatilagminden tagállam saját hatáskörben dönthetett.109 A kormányzatiérvelés szerint (FICSOR, Á. 2006) a vidék felemelkedése szem-pontjából a legfontosabb feladat a tôkeszegény magyar mezôgaz-daság fejlesztése és versenyképessé tétele a várhatóan egyreélesebb versenyt diktáló nemzetközi piacokon. Ez járul hozzáleghatékonyabban a vidéki területek jövedelemtermelô képes-ségéhez, az életminôség javítása ehhez képest másodlagos jelen-tôségû. Ennek megfelelôen a legtöbb forrást a gazdálkodóiberuházások támogatására és a fizikai tôke fejlesztésére kívánjákfordítani. A másik három prioritástengely – az agrár-környezet-gazdálkodás, a vidéki életminôség javítása és az ún. LEADERtengely,110 mely a helyi közösségek kezdeményezéseit támogatja– gyakorlatilag csak az EU által elôírt minimumot kapja.

Egyes hazai vidékfejlesztési szakemberek kritikus szemmel te-kintenek a programra. Szerintük az európai agrármodellnek meg-felelôen a vidékfejlesztési programoknak a mezôgazdaság multi-funkcionális modellje szerinti közjavakat kellene jutalmazniuk. Ezzelszemben a jelenlegi vidékfejlesztési program egy szûk nagybir-tokosi érdekkörnek juttat beruházási forrásokat, és nem szolgáljakellôképpen a vidéki gazdaság fejlesztését. A konkrét kritikaiészrevételek közül említést érdemel az a felvetés, hogy a legtöbbforrást lekötô beruházás-támogatási programoknál a pályázatifeltételek alapján a regisztráltan mezôgazdaságból élôknek csak a

legnagyobb 22 %-a111 adhat be pályázatot. Igen kevés forrás jut agazdálkodói generációváltást segítô intézkedések támogatásárais, ami a magyar agrárium elöregedett korösszetételét ismerveszükséges lenne (ÁNGYÁN, J. 2007). A program egy másik kri-tikusa megemlíti, hogy hibás az Új Magyarország VidékfejlesztésiProgram (ÚMVP) fô célja, vagyis az olaj- és energia-intenzív ágaza-tok, mint például az exportorientált gabonatermesztés, illetve in-tenzív állattenyésztés támogatása, tekintettel a tartósan magasnakígérkezô olajárakra. Ezen kívül megjegyzi, hogy ezekben az élesnemzetközi versenyt diktáló ágazatokban hosszú távon a magyartermelôknek nincs esélye a világ leghatékonyabb termelôivel szem-ben: a szerzô példái között a texasi és indianai gabona, a mexikóiés brazil szója és kukorica, a fûtési költség nélkül, fólia alatt, ala-csony munkaerôköltséggel nevelt brazil csirke, valamint a kínaicsirke és sertés szerepel (NAGY, B. 2007). Érvelése szerint ezértinkább a minél kevesebb energia-bevitellel minél magasabb minô-séget elôállító termelési modellek segítenék a vidéki gazdaságjövedelemtermelô képességét.

Uniós kereskedelmi elôírások és a „higiéniai csomag”

Számos olyan, az uniós csatlakozásunkkal összefüggô szabályo-zási változás történt az utóbbi években, mely a kis-, illetve hagyo-mányos módon termelôk kiszorulásának irányába hatott. Az uniósmegközelítésre jellemzô, hogy olyan egységes minôségellenôrzési,növény- és állategészségügyi irányelveket alkalmaz minden ter-melôre, melyeket eredetileg a globális méretû logisztikai rendszerrészére termelô, legnagyobb, ipari jellegû mezôgazdasági ter-melôkre méreteztek. Egy ilyen rendszerben szigorú, személytelenkörnyezetre tervezett, és a termékkövetést biztosító szabályokravan szükség. Azonban a helyi agrártermelés- és elosztás évszá-zadok óta zökkenômentesen mûködô rendszereire ráerôltetveezek a szabályok a hagyományokat továbbvivô kistermelôk gaz-dasági ellehetetlenítésével járnak és a kulturális (pl. gasztronómiai)változatosság és a mezôgazdasági állat- és növényfajtáink sokfé-leségének (mezôgazdasági biodiverzitás) megôrzése ellen hatnak.

Az állattenyésztési szektorban ez a probléma fôleg a termelés ésfeldolgozás higiéniai szabályaival kapcsolatban merül fel: az unióselôírások abból indulnak ki, hogy az egységes piac miatt mindentermelô áruja a kaput átlépve akár Párizsig eljuthat akadálytalanul.Ezért tekintet nélkül arra, hogy a helyi piacokon évszázadok ótamûködô feldolgozási és higiéniás technológiák teljesen megálljáka helyüket, az egész kontinenst átívelô logisztikai láncoknakmegfelelô eljárásokat várnak el minden szereplôtôl. Hogy megfelel-jenek ezeknek az elvárásoknak, a termelôknek akkora beruházá-sokat kell végrehajtaniuk, melyeknek a költsége kisüzemben sohanem térül meg. Mindez különösen a termelôk által feldolgozott ter-mékek elôállítására hat hátrányosan, melyek pedig hozzáadottértéket képviselnek, és így nagyobb jövedelmet biztosíthatnánaka termelônek. Így a termelô a tejet nyerstejként adja le a feldolgo-zónak, ahelyett, hogy túrót, sajtot készítene belôle. A házi húster-


108 Az európai gyakorlatnak megfelelô számítás szerint az összes magyarháztartás közel tíz százaléka tekinthetô jövedelmileg szegénynek. Ebbôl afalusiak aránya 47,2% (KOVÁCH, I. 2003b). A nagyon szegény magyarlakosság megközelítôleg kétharmada vidékinek tartható településeken él,és ezek legalább 20-30 százaléka nélkülözi a felzárkózás legcsekélyebbesélyét is.109 Magyarországon az EU-harmonizáció keretében született meg 1999-ben a két vidékfejlesztési elôcsatlakozási program: a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és a SAPARD program. Részben ezekreépítve készült el a 2004-2006-os idôszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfej-lesztési Terv (NVT) és a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és VidékfejlesztésiOperatív Programja (AVOP) is. A 2007-2013-as EU tervidôszakra a két ter-vet egyesítô, egységes Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Tervet ésProgramot kellett Magyarországnak készítenie, amelyet a kormány „Új Ma-gyarország Vidékfejlesztési Program” (ÚMVP) címen 2007 februárjábannyújtott be az Európai Bizottsághoz. Az ÚMVP adja a következô évek vidék-fejlesztési forrásainak keretét, ezért érdemes megvizsgálni, mit tartogat akistermelôk számára.110 Az Európai Unió LEADER programjának rövidítése a program franciaelnevezésének kezdôbetûibôl származik: Liaison Entre Actions pour leDevelopment de ł'Economie Rurale (Közösségi Kezdeményezés a VidékGazdasági Fejlesztése Érdekében). A program szerint egy terület fejlesztésistratégiáját, az abban részt vevô önkormányzatokból, a térség vállalkozóibólés civil szervezôdéseibôl megalakult Helyi Akciócsoport az ott élôk be-vonásával állítja össze. A döntéshozó a keretösszeget helyi pályáztatásútján juttatja el a végsô kedvezményezettek számára.

111 Az ÚMVP pályázatain való indulást négy EUME nagyságú minimálisüzemmérethez kötik (EUME: Európai Méretegység). Az európai jogrendbenaz agrártámogatások odaítélése az életképességi szempont alapjántörténik. A gazdaságilag életképes mezôgazdasági üzemméret meghatá-rozásának hivatalos mutatója a standard fedezeti hozzájárulás (SFH, abruttó termelési érték és az elôállításához szükséges változó költségekkülönbsége). 1 EUME 1200 euró SFH-nak felel meg (jelenleg kb. 324 000 Ft).

mékek, kolbász és konyhakész baromfi helyett pedig inkább azélô állatot adja el a felvásárlónak, hiszen a feldolgozás higiéniaifeltételei terén nem tud megfelelni a szigorú uniós elôírásoknak.Még a hivatalos vágóhidak közül is csak a legnagyobbak marad-nak meg. Ez persze azt is jelenti, hogy sokkal messzebbre kell szál-lítani az állatokat, mint korábban, így a kistermelôk egyre inkábbmeggondolják, érdemes-e egyáltalán állatot tartaniuk.

A nemrégiben létrehozott különszabályozás a kistermelôi érté-kesítés feltételeirôl112 e problémák nagy részét önmagában nemkezeli. A hústermékek esetében például, bár lehetôséget ad afüstölve feldolgozott húskészítmények értékesítésére, ugyanazonállat legértékesebb részeibôl színhús értékesítését nem teszilehetôvé. Nem tartalmaz könnyítéseket továbbá a hôkezelt növényitermékekre (lekvár, befôtt, konzervek) vonatkozóan sem, illetve atermelô a könnyített feltételek alapján csak a lakóhelye szerinti pia-con értékesítheti termékeit, ami a szegény kistelepüléseken élôketelzárja a regionális központok fizetôképes piacaitól. A legnagyobbgond azonban a szabályozással az, hogy nem készült hozzá ahatóságok számára az ellenôrzés termékcsoportokra (tészta,hústermék, tejtermék, stb.) lebontott konkrét szempontjait rögzítôútmutató, ezért nagyon sok múlik a helyi, megyei ellenôrzô hatóságkistermelôkkel szembeni jóindulatán.

Az ilyen útmutatókat általában az érintettek szakmai érdekvédelmiszervezetei dolgozzák ki és egyeztetik a hatósággal. Hazánkbanviszont nincsen kifejezetten a kisméretû gazdaságok és élelmiszer-termelô üzemek szempontjait országos szinten képviselô érdek-képviseleti szervezet, így a kistermelôi rendelet hatálya alá tartozócsoport nem rendelkezik olyan szervezettel, mely a kormányzatpartnere lehetne ebben a folyamatban.

Lehetséges kiutak113

A kistermelôk számára a multinacionális szektor által ellenôrzöttpiacon az összefogás jelenti gyakorlatilag az egyetlen túlélésilehetôséget. A termelôi önszervezôdés legfontosabb formái abeszerzési, illetve értékesítési szövetkezetek. A szövetkezet olyantársulás, melyben több gazdaság valamely gazdálkodási mûveletetközös üzemben végez, vagy végeztet el úgy, hogy eközben meg-tartja az egyes gazdaságok önállóságát. A szövetkezet a tagoktevékenységét elômozdító szervezôdés, valójában egy kisvál-lalkozói beszállító rendszer. A szövetkezet fô célkitûzése a tagokáltal irányított termelôi közösség létrehozása annak érdekében,hogy a tagok terméküket optimális áron tudják eladni, és teljes ter-mésüket garantált áron értékesítve mérsékeljék a termelési kocká-zatukat.

A szövetkezetekkel szembeni bizalmatlanság különösen jellemzôa kistermelôkre, pedig számos szakértô szerint éppen a szövet-kezés jelenthetné számukra a megoldást. Egy a vöröshagymát,mint tipikus magyar kistermelôi terméket vizsgáló kutatás megál-

lapította, hogy ebben a szektorban a termelés 90%-át adó egyénigazdaságok helyzetét éppen a Termelôi Értékesítô Szövetke-zetekkel (TÉSZ) sikerült stabilizálni. Ezek a szövetkezetek vállalták,hogy fajták, formai követelmények és csomagolás tekintetébenösszehangolják a kínálatot. A közös fellépés kedvezôbb értékesí-tési feltételekre is módot ad (FORGÁCS, CS. 2006, p. 35). A termelôiszövetkezés egyik sikertörténete például a szupermarketekkelszemben is egyenlô partnerként fellépô Mórakert TÉSZ. A termelô-szövetkezeti rendszerbôl származó rossz emlékek miatt ugyan-akkor sok kistermelô vonakodik a közös fellépés minden formájától.

A kitörés másik lehetséges pontja a szokványos kereskedelmicsatornákon kívül történô értékesítés, melynek legjelentôsebb for-máit hazánkban egyes olyan úttörô jellegû, de egyelôre elszigeteltkezdeményezések mellett, mint az ún. közösség által támogatottmezôgazdaság a termelôi piacok, illetve a háznál történôértékesítés jelentik. Ez a forma a termelô részérôl különlegesminôségû, speciális (pl. biotermékek) elôállítását igényli, valamintmarketing- és innovációs készséget, vevôorientáltságot.

Ezek a lehetôségek, miközben egyéni szintû megoldásként rendel-kezésre állnak, ahhoz túlságosan lassan és nehézkesen nyíló kapuk,hogy a teljes kistermelôi réteg számára megoldást jelentsenek.


112 14/2006. (II. 16.) FVM-EüM-ICsSzEM együttes rendelet a kistermelôiélelmiszer-termelés, elôállítás és értékesítés feltételeirôl. 113 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?” címû fejezetet.

Közösség által támogatott mezôgazdaság

Az ún. közösség által támogatott mezôgazdaság (commu-nity supported agriculture, CSA) mozgalom hazai elsô fecs-kéi a Nyitott Kert Alapítvány, valamint a budapesti Szatyorbevásárló-közösség. Ebben a termelô-fogyasztó közös-ségben a fogyasztók hetente közösen adják le rendelésü-ket közvetlenül a termelônek, melyet aztán egy elosztásipontról saját szervezésben osztanak szét maguk között.A CSA rendszerben a közvetítôk kiiktatása révén a fo-gyasztók a piacinál kedvezôbb árat és megbízhatóminôséget kapnak, a termelô pedig biztos értékesítésilehetôséghez méltányos átvételi áron jut.

Összefoglalás

A magyar mezôgazdaság a keleti blokk széthullása után törté-nelmileg sajátos pillanatban kapcsolódott be a piacgazdaság glo-balizált rendszerébe. A szabadkereskedelem térnyerése, valaminta kommunikációs és szállítási technológia hatásaként az élelmi-szerszektorban megnôtt a legnagyobb multinacionális vállalatokbefolyása. Uniós csatlakozásunk egy olyan idôpontban történt,amikor az EU éppen a szabadkereskedelmi tárgyalásokhoz igazí-totta agrártámogatási rendszerét, miközben szociális célú, ideig-lenes jövedelem-kiegészítést juttatott gazdálkodóinak. A magyaragrárszektor az 50 év kollektivizálás után frissen létrehozott, azönálló gazdálkodásban, piacgazdasági mûködésben tapasztalat-lan, elaprózódott tulajdonszerkezetû kistermelôi réteggel érkezettaz Unióba.

E találkozás eredményeként a kisgazdaságok az ezredfordulótólkezdve folyamatosan kiszorultak a piacról, amelyben az alábbifolyamatok is közrejátszottak:

• az erôltetett ütemben végrehajtott magánosítás és keres-kedelmi nyitás következtében a feldolgozóipar és az élelmi-szerkereskedelem gyorsan multinacionális ellenôrzés alá került:ez az árak leszorítása és az általános hatalmi egyensúly áthe-lyezôdése révén fôleg a kistermelôket érintette hátrányosan;

• az EU piacszabályozásába Magyarország egyenlôtlen feltételekmellett került be: kevesebb támogatás és alacsonyabb ter-melési kvóták jutottak nekünk, mely két körülmény együttkülönösen a kistermelôket sújtotta;

• a kompenzációként felajánlott vidékfejlesztési programok nemfeleltek meg a közép-kelet-európai országok sajátos vidékiproblémáinak;

• a magyar kormánynak a vidékfejlesztési programban megnyil-vánuló agrárstratégiája a versenyképesnek tekintett nagyobbgazdaságok támogatását helyezi elôtérbe, valamint olyantömegtermelési ágazatokat szorgalmaz, melyek nem ked-veznek a kistermelôk megmaradásának.

Lehetséges kiút az értékesítés terén a fôáramban maradva aszövetkezetbe tömörülés, vagy a bátrak számára az olyan alter-natív értékesítési lehetôségek valamilyen fajtája, mint a termelôipiac és a közvetlen értékesítés. Ezeken a csatornákon különleges,minôségi termékekkel lehet érvényesülni.

A kistermelôk kihullása az agrárszektorból vitathatatlan tény, mintahogy a vidéki szegénység növekedése is. Kérdés, hogyan változika kistermelôk tömegeinek helyzete, ha teljesen kiszorulnak a ter-melésbôl. Mindeközben, bár a hazánk számára követendôagrárstratégia a rendszerváltás óta éles értelmiségi viták tárgyátképezi, a mai napig nem jött létre olyan, nemzeti konszenzusonalapuló agrárpolitikai program, mely mögé fel lehetne sorakoztatnia magyar társadalmat.


SZÖVET almamentô akció

A kiszolgáltatott kistermelôk megmaradását célzó sikeresösszefogás jó példája a Szövetség az Élô Tiszáért Egye-sület.

2008 nyarán az almatermelô gazdák termelési önköltsége25 Ft/kg volt, a felvásárlók ennek kevesebb, mint feléért,11 Ft/kg áron vették meg a gyümölcsöt. Az évi termés 20-30%-a a fák alatt maradt. Hazai feldolgozók már-már aligvannak, fôleg olyanok, amelyek tulajdonosai vidéken isélnek, így érdekük a vidék fejlesztése lenne.

A Szövetség az Élô Tiszáért Egyesület ezért kampányt indí-tott az alma és a hazai termelés-feldolgozás népszerû-sítésére. 100%-os gyümölcstartalmú, tartósítószer nélkülkészült, közvetlenül almából vagy meggybôl préselt hazaitermékeket és léfeldolgozókat vontak be az akcióba.

A SZÖVET almamentô kampányának alappillére a városifogyasztók mozgósítása volt. Érveik bemutatására részleta kampány szórólapjából: „Mi fogyasztók azzal segíthetünka gazdálkodókon, ha ragaszkodunk az ízletes, hazaigyümölcshöz, és az abból készült, hazai elôállítású ter-mékekhez. A gazdának akkor érdemes termelni, tervezni,ha van piaci kereslet! Sikeres akció esetén, azaz, ha sokanvásárolnak almalét: Egyre több magyar feldolgozót tudunkbevonni „Magyar Gazdától Méltányos Áron!” rendszerünk-be, ami biztosítja, hogy a termék árának ne csak töredékejusson el a felvásárlótól a gazdához. Ha lesz termékeikrekereslet, akkor a hazai tulajdonú feldolgozók megerôsöd-hetnek, több almát tudnak vásárolni a gazdáktól, gyengítveezzel a multinacionális feldolgozó és kereskedelmi rend-szerek egyeduralmát. Az Élô Tisza védjegy-rendszer célja,hogy a környezetkímélô, egészséges termékeket elôállítógazdálkodás módszereit, és a magyar gyümölcsfajtákat iselôtérbe helyezô gazdálkodást ösztönözze.”

Forrás: www.elotisza.hu

Referencia lista

ÁNGYÁN, J. (2007). Az agrár- és vidékfejlesztés európai trendjeés az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, Nemzeti Érdek,Vol. 1. No 3, pp. 26-55.

FICSOR, Á. (2006). Új Magyarország Vidékfejlesztési StratégiaiTerv és a versenyképesség, Gazdálkodás, No 6., pp. 2-7.

FORGÁCS, CS.(2006). A mezôgazdasági kistermelôk jövôje azátalakuló mezôgazdasági piacokon, Gazdálkodás, No 6, pp. 29-41.

FORGÁCS, CS. (2008). Csak azért mert kicsi, még hasznos a tár-sadalomnak, A Falu, Vol 23, No 1, pp.17-39.

KISS, J. (2002). A magyar mezôgazdaság világgazdasági moz-gástere, Akadémiai Kiadó, Budapest.

KONING, N. (2007). The CAP: History and reforms, [on-line], hoz-záférés: http://www.epfs.eu/DocDetail.aspx?l=006.007&lang=ENG&id=115), [olvasva: 2009. február 20.].

KOVÁCH, I. (2003a). A vidéki Magyarország az ezredfordulón. In:BAYER, J. és KULCSÁR, K. (szerk.) Társadalom, politika, jogrend.MTA Társadalomkutató Központ - Kossuth Kiadó, Budapest.

KOVÁCH, I. (2003b). A magyar társadalom paraszttalanítása –európai összehasonlításban, Századvég, 2. sz., pp. 41–67.

KSH (2008). Magyarország mezôgazdasága, 2007. Gazdaság-szerkezeti összeírás. Elôzetes adatok. KSH, Budapest, [on-line,]hozzáférés: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/gszo/gszo07.pdf, [olvasva: 2009. február 20.].

NAGY, B. (2007). Az Új Magyarország Vidékfejlesztési StratégiaiTerv (2007-13) Makrotársadalmi Hatáselemzése, Nemzeti érdek,Vol 1, No 2, pp. 55-84.

NÉMETI, L. (2004). A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón.Szaktudás Kiadóház, Budapest.

SZENTES, T. (1999). Világgazdaságtan I. Elméleti és módszertanialapok. Aula Kiadó, Budapest.

UDOVECZ, G.(2007). Az európai agrárpolitika eszményei és rea-litásai, Gazdálkodás, No 2, pp. 1-10.

VERESS, L. (2005). Európához méltó magyar vidékfejlesztési poli-tikát! A falu, Vol 20, No 1, pp. 9-23.


9.

Globalizációkritikus

mozgalmak

Udvarhelyi Éva Tessza

Az új társadalmi mozgalmak

Az 1960-as években a világ minden táján fellángoló zendü-léseknek, lázadásoknak és mozgalmaknak máig tartó hatása van.Umberto Eco ezt így fogalmazta meg:

“Noha 1968 minden látható nyoma eltûnt, mélységesen átalakítottaazt, ahogyan mi, legalábbis Európában viselkedünk és egymáshozviszonyulunk. A fônökök és munkások viszonya, a diákok éstanárok viszonya, még a szülôk és gyerekek viszonya is megnyílt;és soha nem lesz már olyan, mint régen”114 (idézi KATSIAFICAS,G. 2006, p. 2).

Az ötvenes években elindult amerikai polgárjogi mozgalom, a hat-vanas években a világ nagyvárosaiban kitörô diáklázadások, ahatvanas és hetvenes évek ellenkultúrája és a gyarmati országokerôre kapó függetlenségi mozgalmai mind erôteljesen megváltoz-tatták nemcsak a mindennapi életrôl alkotott felfogásunkat, hanemaz állam és a civil társadalom közötti viszonyt is. Ezek a mozgalmaka társadalmi részvétel újfajta formáját teremtették meg és tettékelérhetôvé a társadalom széles rétegei számára. Ezek az ún. új tár-sadalmi mozgalmak – amelyek Európában például a zöldmozga-lomban vagy az autonomista mozgalmakban115, míg az EgyesültÁllamokban az új baloldalban116 élnek tovább – több szempontbólis különböznek az olyan „régi” társadalmi mozgalmaktól, mint amunkásmozgalom vagy a szakszervezeti mozgalom (lásd DELLAPORTA, D. and DIANI, D. 1999).

Minden társadalmi korszak kitermeli a rá jellemzô, az adott tár-sadalmi berendezkedés megváltoztatásáért küzdô tömegmozgal-makat. Ilyen tekintetben a társadalmi mozgalmak egyszerretükrözik és át is alakítják azt a társadalmi struktúrát, amelybenszületnek. A tizenkilencedik század második és a huszadik századelsô felére jellemzô mozgalmak alapjául szolgáló kollektív identitása termelési folyamatba ágyazott kizsákmányolásból és egyenlôtlen-ségekbôl eredt. Ezen mozgalmak résztvevôi a jobb munka-körülményekért, a társadalmi javak egyenlôbb elosztásáért, illetveradikálisabb formájukban a társadalmi viszonyok teljes újraren-dezéséért szálltak síkra. Az elôbbire példa a szakszervezeti moz-galom, az utóbbira a kommunista mozgalom, bár a kettô ebben akorszakban semmiképpen sem választható el egyértelmûenegymástól.

Globalizációkritikus mozgalmak • • 60

114 A szerzô fordítása.115 Az olaszországi autonomista mozgalom (Autonomia operaia) az 1960-as években bontakozott ki a marxizmus egy jellegzetes válfajaként. Lényegea munkásosztály autonóm, szervezett kereteken (pl. szakszervezet, politikaipártok) kívüli cselekvésre ösztönzése a kapitalista rendszer alapvetômegváltozatása érdekében. Az autonomisták számára a munkások min-dennapi tevékenységeiben is megnyilvánul a kapitalizmussal szembeniellenállás (pl. munkalassítás, munkamegtagadás stb.). A mozgalommeghatározó teoretikusai többek között Antonio Negri, Michael Hardt ésPaolo Virno. Az autonomista mozgalom az 1970-es években többek közöttFranciaországban és Németországban is megjelent.116 Az ún. újbaloldali mozgalmak (New Left) elôször az 1960-as évekbenjelentek meg az Egyesült Államokban. Szemben a hagyományos baloldalimozgalmakkal, amelyek fô eszköze a szakszervezeti munka és a munkásokmegszervezése volt, az új baloldali mozgalmak szerte a világban sokfélemás módszert alkalmaztak és több, a társadalmi igazságosság és az egyéniszabadságjogok köré csoportosuló témát is bevettek ügyeik közé. Jel-legzetes újbaloldali szervezôdések a hatvanas-hetvenes évek diákmozgal-mai, a rasszizmus elleni mozgalmak, és tágabb értelemben az olyanidentitás-politikai küzdelmek, mint a meleg vagy feminista mozgalom.

Az „új” társadalmi mozgalmak alapját ezzel szemben egyrészt ajóléti állam fejlettsége, másrészt éppen e fejlôdés megtorpanása,válsága képezi. SZABÓ MÁTÉ (1986) ezt így fogalmazza meg:

“[az új társadalmi mozgalmak keletkezése] összefügg a „jóléti ál-lamnak” a gazdasági növekedés megtorpanásakor kialakuló vál-ságával. Sorra feltárulnak a korlátlannak hitt növekedés természetiés társadalmi határai; csôdöt mond a korábbi keynesiánus117 gaz-daságpolitika, s nyomában ismét nô a munkanélküliség. Megbom-lik a korábbi idôszak „neokorporatív kompromisszumán”, azaz anagy érdekszervezetek, mindenekelôtt a tôke és a munka szer-vezeteinek egyezségein nyugvó társadalmi konszenzus. A politikaipártok hagyományos eljárásai kiüresednek, elvesztik vonzerejüket.”

Az új társadalmi mozgalmakban résztvevôk kollektív identitásakevésbé kötôdik a munkahelyhez, mint a régieké. Társadalmi bázi-sukat tekintve ezek a mozgalmak sokkal inkább átnyúlnak osztá-lyokon és etnikumokon (lásd DELLA PORTA, D. and DIANI, D.1999), mint tizenkilencedik századi elôdeik. Vannak azonban olyankutatók is (lásd pl. PARKIN, F. 1968), akik szerint ezek a mozgal-mak is erôsen osztály-alapúak, hiszen jellemzôen egy újonnanmegjelenô osztályhoz, az ún. új középosztályhoz köthetôk, azok-hoz az irodai és fehérgalléros dolgozókhoz, akiknek tömeges meg-jelenését a nyugati társadalmak posztindusztriális átalakulása tettelehetôvé.

Szemben a huszadik század elején munkálkodó elôdeikkel, az „új”társadalmi mozgalmak résztvevôit jellemzôen kevésbé foglalkoz-tatja az osztály- illetve termelési viszonyok radikális átalakítása, mintinkább a környezetvédelem, a személyes szabadságjogok, a kö-zösségi autonómia, a demokratikus civil részvétel, a szabadulásaz állami bürokrácia szorításából, valamint a helyi közösségek fej-lesztése és fenntartása. Tipikus példái ezeknek az újfajta szer-vezôdéseknek a melegjogi, feminista, környezetvédelmi ésbékemozgalmak. E mozgalmak szervezési elveikben is külön-böznek elôdeiktôl, amennyiben inkább a hálózatos szervezôdés,a bázisdemokratikus részvétel118 és a horizontalitás119 jellemzôrájuk, szemben a tizenkilencedik századi mozgalmak egy részéneknagyrészt hierarchikus és tekintélyen alapuló vezetési stílusával.

Fontos még kiemelni, hogy az új társadalmi mozgalmakbanrésztvevô csoportok gyakran nagyobb hangsúlyt fektetnek arészvétel folyamatára, vagyis magára a közösségi részvétel ésszervezôdés mikéntjére, mint a konkrét, anyagi jellegû célok meg-fogalmazására és megvalósítására.

Az új társadalmi mozgalmak másik közös jellemzôje, hogy gyakranmegkérdôjelezik a hagyományos értelemben vett politikai színtérértelmét és legitimitását. Vagyis tevékenységük fô célja nemfeltétlenül a parlamentbe való bejutás, hanem inkább a mindennapiélet szokásainak és tartalmának (radikális) megváltoztatása, a min-dennapi élet tereinek kiszélesítése, azok feltöltése értelemmel.E mozgalmak nagy hangsúlyt fektetnek a személyes és kollektívidentitás(ok) feltárására, ápolására és arra, hogy megteremtsék éskiszélesítsék a lehetôséget a személyes és társadalmi identitás ko-rábban elnyomott – például nemi, etnikai és szexuális – aspektu-sainak megélésére. Jellemzô példa az amerikai feministamozgalom egyik leghatásosabb szlogenje: „The personal is politi-cal” – „Minden, ami személyes, egyben politikai is”. Vagyis azolyan, hagyományosan a privát szférába rendelt dolgok, mintpéldául a családon belüli erôszak, a szexuális szokások, a fogam-zásgátlás, a szépségrôl alkotott elképzelések, vagy az olyan„személyes” szokások, mint a ruházkodás, az étkezés és anyelvhasználat, valójában mind társadalmi üzeneteket hordoznak,és ezért politikai, közéleti jelentôséggel bírnak. Ez nemcsak azt je-lenti, hogy az új társadalmi mozgalmak ezeket a korábbanmagánéletinek tekintett témákat beemelik a közéleti diskurzusba,hanem azt is, hogy tevékenységük hatására a mindennapi életszinte minden területe bizonyos tekintetben átpolitizálódik. E moz-galmak üzenete, hogy mindennapi fogyasztói és viselkedési szoká-saink politikai üzenetet hordoznak, amelyeknek tudatában kelllennünk mindennapi döntéseink meghozatalánál. Vagyis az, hogymit eszünk, hogyan és kivel szerelmeskedünk, hova járunk pihenniés szórakozni, kikkel barátkozunk, és milyen TV-mûsorokatnézünk, sem nem magától értetôdô, sem pedig magánügy, hanempolitikai állásfoglalásnak is tekintendô. SZABÓ MÁTÉ (1986) így fo-galmazza meg az új társadalmi mozgalmak viszonyát a hagyo-mányos értelemben vett politikához:

“Az új társadalmi mozgalmak megjelenése és hatása a politikaikultúra külsôségeiben is szembeszökôen megmutatkozik. Így pél-dául megkérdôjelezik a politikai vezetô személyiség hagyományosképét és hivatásszerû modelljét, egész értékrendjét. A magánéletés a közélet elválasztását – de a magánéletnek a közélet alá ren-delését is – szimbolizáló öltöny és nyakkendô, a hirdetéseketutánzó ápoltság, a „szent” családi fészek és általában a vezetô poli-tikusra aggatott normatív jelentôségû életmódminták fokozatosanhitelüket vesztik egy új módon politizáló generáció megjelenésével.Az új társadalmi mozgalmak azzal, hogy „magánéleti” moráljukattudatosan beleviszik a „közélet” szférájába, csekély parlamentisúlyukon túlmutató jelentôségre tesznek szert, amely az értékrendés a politikaértelmezés átalakításával a politikai kultúra egészére ishatással lesz. Az új társadalmi mozgalmak döntési kihívást, innová-ciós, modernizációs kényszert jelentenek a hagyományos társa-dalmi mozgalmak és az intézményes politikai berendezkedésszámára.”

Az új társadalmi mozgalmaknak tehát közös eleme az a felismerés,miszerint a társadalmi változás alapja nem csupán a hagyományospolitikai hatalom megszerzése, a választásokon való részvétel vagyéppen a lobbizás, hanem a napi gyakorlatok és szokások tudatos,

• Globalizációkritikus mozgalmak 6 1 •

117 John Maynard Keynes (1883-1946) brit közgazdász nevéhez köthetôgazdasági és gazdaságpolitikai elmélet. Bár Keynes elfogadta a kapitaliz-must mint jól mûködô gazdasági rendszert, szembement a huszadik századelején divatos konzervatív közgazdasági elméletekkel, miszerint a piacmindig egyensúlyra törekszik, amelyet önszabályozással és a források maxi-mális kihasználásával ér el. Keynes ezzel szemben azt állította, hogy az ál-lamnak nagyon fontos szerepe van a gazdaság szabályozásában és azüzleti ciklusok, gazdasági válságok ellensúlyozásában, és hogy a teljesfoglalkoztatás csak akkor érthetô el, ha az állam aktívan részt vesz afoglalkoztatáspolitikában nagyszabású beruházásokkal és programokkal,ezzel nemcsak munkát, hanem keresletet is teremtve a gazdaság által ter-melt javakra. Az 1930-as évek nagy gazdasági világválságára válaszkéntkidolgozott amerikai New Deal nagyban támaszkodott Keynesnek a gaz-daság élénkítésére vonatkozó elképzeléseire.118 „Bázisdemokrácia alatt azt a struktúrát értjük, amikor nemcsak a for-mális alá-fölérendelt viszony hiányzik, hanem különféle szabályok óvnakmég az informális hatalmi viszonyok kialakulásától is - pl. a kvóták, a rotáció,a kötelezô konszenzus stb. Ez a forma leginkább a mozgalomjelleggelmûködô, viszonylag kis létszámú csoportokat jellemzi (környezetvédelmi,emberi jogi, vallási mozgalmakban)” (BULLAIN, N. n.d., p. 7)119 A társadalmi mozgalmak esetében a horizontalitás a hálózatos szer-vezôdés egy jellemzôjére utal, amelyben nincsen alá- és fölérendeltségi vi-szony a különbözô szervezeti egységek között. Az ilyen rendszerbenelsôrendû fontosságú az ek és a tagság, a résztvevôk véleménye, orientá-ciója, motivációja a cselekvés, a tevékenységek kialakításában.

tömeges szintû megváltoztatása (e szemlélet sikerének egyik kirívópéldája a szelektív hulladékgyûjtés elterjedése, amely a zöldmoz-galom megindulásakor radikális gyakorlatnak számított, míg márasok országban normává vált).

Végezetül, nem szabad elfelejteni: a nyugati világban az új tár-sadalmi mozgalmak megjelenése erôsen összefügg a régi társa-dalmi mozgalmak eredményeinek széleskörû elterjedésével (pl.munkahelyi juttatások, szociális védôháló, az oktatásban valótömeges részvétel lehetôsége), valamint azzal a technológiai ésgazdasági változással, amely átalakította a munkaerô-piaci viszo-nyokat és csökkentette az ipari munkásosztály súlyát a szolgáltatóiparban dolgozó fehérgalléros alkalmazottakkal szemben. A „régi”és „új” mozgalmak megkülönböztetése ebbôl a szempontbólmesterségesnek tûnhet, hiszen egymás eredményeire épülnek,egymás hibáiból tanulva fejlôdnek tovább. Ezen kívül, az „új” elne-vezés egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ún. régi társadalmi moz-galmak korszaka letûnt volna: a (késôi) kapitalista keretek közöttmind a fejlett, mind az ún. fejlôdô országokban továbbra is fontosszerepet játszanak az olyan régi mozgalmi célok közé sorolt ügyek,mint a társadalmi vagyon egyenlôbb elosztása, ezen belül aszegénység és a munkanélküliség elleni küzdelem, valamint az ok-tatás és a lakhatás egyetemes jogként való elismerése és biz-tosítása. Különbözô országokban különbözô súllyal vannak jelenaz olyan új és régi mozgalmi célok és szervezési elvek, mintegyrészt a posztmaterializmus120, a hálózatos szervezôdés és azosztályokon átnyúló követelések, másrészt a vagyonelosztásravonatkozó követelések és az osztály-alapú szervezôdés. Sôt, alegtöbb mozgalom magán viseli mind a régi, mind pedig az új moz-galmak jegyeit.

Globalizáció alulról és fölülrôl

„Anti-globalista”, „alter-globalista” vagy „globalizációkritikus” moz-galom: mindezen elnevezések – különbözô árnyalatokkal éshangsúlyokkal – ugyanarra a mozgalomra vagy ugyanazoknak amozgalmaknak az összességére utalnak. Talán furcsán hathat,hogy egy mozgalomnak egyszerre ennyiféle megnevezése forogközszájon. Beszélhetünk-e akkor egyetlen mozgalomról? Vagymindegyik megnevezés más és más mozgalomra utal? A helyzetmegértéséhez segítséget nyújthat egy párhuzam az észak-amerikai polgárjogi mozgalommal, amelynek elnevezése és tartal-ma ma már számunkra egyértelmûnek hathat. De vajon azötvenes-hatvanas években annak a sokféle céllal, szervezési elvvelés társadalmi bázissal rendelkezô csoportnak, amely részt vett azévtizedekig tartó küzdelemben, egyértelmû volt-e, hogy pontosanmelyik közös jelzô köti össze ôket? Vajon a Martin Luther King-félereformista, integrációt követelô mozgalom, a Fekete Hatalom (Black

Power) által képviselt radikális, forradalmi vonulat vagy a fôkéntmexikói bevándorlók gyermekeinek részvételével szervezôdött na-cionalista Chicano mozgalom tagjai gondolták-e volna valaha,hogy az utókor egyazon mozgalom különbözô irányzataiként fogjaôket kezelni? Valószínûleg nem, vagy csak kevesen.

A neoliberális globalizációt támadó illetve kritizáló mozgalommal121

(vagy mozgalmak együttesével), amely éppen most, a szemünkelôtt bontakozik ki, ugyanez a helyzet.122 Az elnevezés sokféleségenemcsak a különbözô csoportosulások, országok és aktivista atti-tûdök különbözôségére utal, hanem arra is, ahogyan a mozgalomjellege változik: tagjai egyre tudatosabbá, míg ideológiája egyresokrétûbbé és egyben komplexebbé válik. Az elnevezések sok-félesége a külsô erôk hatását is jelzi: a különbözô érdekcsoportokés elemzôk különbözô elnevezéseket használnak attól függôen,hogy egyetértenek-e a mozgalmak céljaival, és ha igen, milyenmértékben, illetve, hogy hogyan értelmezik és ítélik meg a „globa-lizáció” folyamatát. Az eltérô megnevezések természetesen be-folyásolják a csoportok széleskörû megítélését is: míg például azanti-globalista jelzô sokakban negatív visszhangot kelt (hiszen azta hatást kelti, mintha a mozgalom csupán valami ellen és nemvalamiért küzdene), addig a globalizációkritikus elnevezés esetlegtúlságosan finomkodó megnevezésnek hathat (mivel a kifejezésüzenete, hogy a mozgalom nem egy adott rendszer radikálismegváltoztatásáért, hanem annak javításáért, reformjáért szállsíkra). Végül, a mozgalom elnevezései különbözô országokhoz iskötôdnek: az ún. globális igazságosság mozgalma (global justicemovement) elnevezés leginkább Észak-Amerikában népszerû, azalterglobalizáció (altermondialisation) Franciaországban, míg a„mozgalmak mozgalma” Olaszországban. A mozgalmak moz-galma elnevezés annyiban hasznos, amennyiben jelzi: a mozgal-mon belül nagyon sokféle irányzat található, és sok esetbencsupán a neoliberális modellen alapuló globalizációval szembeniellenállás az egyetlen közös pont – a javasolt alternatívák, a végre-hajtott akciók, vagy éppen a mozgósítás stratégiái élesen külön-böznek egymástól.

A globalizációkritikus mozgalmak tevékenysége és retorikája azellen az új globális világrend ellen irányul, amelyet a 80-as évekelején az ún. washingtoni konszenzust követôen alakítottak ki a vi-lág vezetô hatalmai, a jóléti államok válságának megoldásaként.123

A washingtoni konszenzus egyértelmûen liberális, a piac és a tôkeszabadságán alapuló gazdaságpolitikája eredetileg Latin-Amerika


120 A szociológus Ronald Inglehart elmélete szerint a modern társadalmak-ban az infrastruktúra fejlôdésével és a gazdasági és társadalmi javak egyrenagyobb mértékû termelésével az alapvetô fizikai igények kielégítésérôl el-tolódik a hangsúly a szociális, morális, lelki és spirituális igények kielégítésefelé. Inglehart szerint ugyanez igaz egy társadalmon belül a magasabb ésalacsonyabb státusú csoportok között: ahogy egy csoport materiálisgazdagsága növekszik, egyre elvontabb – kevésbé materiális – igények fo-galmazódnak meg és válnak számukra fontossá. A társadalmi mozgalmaktekintetében a posztmaterializmus a megélhetéssel és munkával kapcso-latos küzdelmek háttérbe szorulásaként és ezzel együtt az egyéni szabad-ságjogokért, az identitás, életmód és lelkiismeret szabadságáért küzdômozgalmak elôretöréseként jelentkezik.

121 A neoliberalizmus különbözô kritikáiról lásd még a „Globalizáció” címûfejezetet.122 A globalizációkritikus mozgalomban egyszerre meglévô szét- és össze-tartás, és az ebbôl eredô állandó feszültség jelzése érdekében használjukebben az írásban is néha egyes, néha többes számban a globalizációkri-tikus mozgalom/mozgalmak elnevezést.123 A washingtoni konszenzus elnevezés John Williamson közgazdász egy1990-es tanulmányából származik, amely a 80-as éves latin-amerikai gaz-dasági válságának megoldására tett javaslatot. A tanulmány szerint akövetkezô gazdasági reformok megvalósítása volt szükséges Latin-Amerikagazdaságának helyreállításához: (1) a költségvetési deficit csökkentése; (2)a közületi kiadások összpontosítása az elemi oktatásra, a közegészség-ügyre és az infrastruktúrára; (3) adóreform az adózók körének szélesítésévelés az adókulcsok csökkentésével; (4) pénzügyi liberalizáció és a kamatlábpiaci (nem állami) meghatározása; (5) versenyképes valutaárfolyam meg-teremtése; (6) a piacok megnyitása egységesen alacsony importvámokkalés a külföldi befektetések korlátozásának megszüntetésével; (7) az államitulajdonban lévô vállalatok privatizációja; (8) a szabadpiac megteremtése– dereguláció (SZAKOLCZAI, GY. 2005, p. 29-30 alapján).

gazdasági fellendítését célozta. Azonban, ahogy ezt SZAKOLCZAIGYÖRGY (2005) közgazdász megfogalmazta azóta ez a gondolat-rendszer „ideológiává merevedve, nem teljesen progresszív vagyakár retrográd célok szolgálatába is állítható lett” (p. 29). Az említettideológiával szembeni ellenállás vezetett a 90-es évek elején azanti- és alterglobalizációs mozgalmak megjelenéséhez. Noha ezeka mozgalmak kezdetben magát a globalizációt tették felelôssé azúj világrend okozta társadalmi, gazdasági és környezeti pusz-tításért, mára a hangsúly egyértelmûen átkerült a globalizációmeglétének kritikájáról a globális folyamatok milyenségének kri-tikájára. A mozgalom a globalizáció csupán egyfajta hegemónértelmezését, az ún. „fölülrôl vezérelt globalizációt” (globalizationfrom above) veti el – amelynek jelentése a nemzetközi tôke szabadmozgására és a szabadpiaci kapitalizmus világméretû elter-jesztésére korlátozódik –, nem pedig a globalizációt magát, ame-lyet az emberek, országok és kultúrák közötti szabad, ésegyenlôségen alapuló csereként és kommunikációként határozmeg. Ezért noha néhány csoport valóban ellenzi a „globalizációt”– amely kifejezést a nemzetközi kereskedelem szinonimájakénthasználja – az „anti-globalista” vagy „anti-globalizációs” jelzôkmégsem tükrözik hûen a mozgalom meghatározó szemléletét.Ezek helyett adekvátabbnak tûnik az „alulró történô globalizáció”(globalization from below) kifejezés, amelyet így magyaráz azamerikai The Nation folyóirat:

“Ezek a különbözô megjelenési formák mind egyfajta választ jelen-tenek arra, … amit „fölülrôl vezérelt globalizációnak” nevezünk, arraa korszakos változásra, amely sokkal többet jelent, mint csupán azolyan nemzetközi szervezetek mûködését, mint a KereskedelmiVilágszervezet (a továbbiakban WTO), a Nemzetközi Valutaalap(a továbbiakban IMF) vagy a Világbank. Ez a folyamat a gyártás, apiac és a pénzügyek globalizációját képviseli; a vállalatok és amunka világszintû újra-strukturálását; az olyan új technológiák fej-lôdését, mint az internet; az állam radikálisan megváltozott szere-pét; a neo-liberális ideológia dominanciáját; a hatalmas méreteketöltô turizmus és a szegénység okozta migrációt; a korporatív globa-lizáció kultúrájának világméretû dominanciáját; és azt a neo-impe-rializmust, amely a szegény országok feletti ellenôrzést az „elsôvilág”, vagyis a legfejlettebb országok befektetôinek kezében össz-pontosítja. Középpontjában a tôke világméretû szabad mozgásaáll, amelynek az eredménye az a dinamika, amelyet úgy hívunk:„verseny a mélybe” (race to the bottom). Olyan pusztító versenyez, amelyben munkások, közösségek és egész országok kény-szerülnek arra, hogy felülírják saját szociális és munkaügyi sza-bályaikat és kizsigereljék a környezetet azért, hogy magukhozvonzzák a szabadon áramló tôkét. Annak ellenére, hogy a médi-ában gyakran esik szó a munka menekülésérôl az „elsô világból” a„harmadik világba” [azaz Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fejlôdôországaiba], éppen ugyanilyen pusztító a verseny a „harmadikvilág” országai között, amelyek elkeseredetten próbálják maguk-hoz vonzani a munkalehetôséget és a nemzetközi befektetéseket– bármilyen áron”124 (BRECHER, J, COSTELLO, T. and SMITH, B.2000).

Az alulról történô globalizáció mozgalmai tehát egyáltalán nem aglobalizáció mint olyan ellen lépnek fel, hanem csupán a globalizá-ció egyfajta megvalósulása ellen. A mozgalomban jelenlévô sokféletörekvésben egy a közös: céljuk az állam, az állampolgárok és piacviszonyának emberközpontú és demokratikus átalakítása.

A neoliberális globalizáció elleni mozgalom leglátványosabb meg-nyilvánulásai azokhoz a nemzetközi konferenciákhoz vagy talál-kozókhoz kötôdnek, amelyek kulcsszerepet játszanak a jelenlegigazdasági rendszer fenntartásában. Ilyenek például a különbözô„szabadkereskedelmi” egyezményekhez kapcsolódó tárgyalásokés az olyan világgazdasági találkozók, mint a G8, a VilággazdaságiFórum, a Világbank, vagy a WTO ülései. A globalizációkritikusmozgalom éppen egy ilyen intézmény, a WTO 1999 novembe-rében Seattle-ben tartott harmadik miniszteri konferenciája ellenisikeres tiltakozással jelent meg a széleskörû nyilvánosság elôtt.Fontos azonban tudni, hogy már az ún. Seattle-i csata elôtt is anyolcvanas évektôl kezdve számos nagyszabású tüntetés ésmozgósítás történt a neoliberális globalizáció térhódítása ellen.125



125 Ilyen volt például a 80-as években a harmadik világ adósságának eltör-léséért indított nemzetközi kampány, az IMF 1988. évi berlini konferenciájaellen szervezett fellépés, az 1994-ben Madridban az IMF és a Világbank 50éves évfordulóját ünneplô találkozó elleni tüntetés, illetve az 1999-es„Karnevál a Kapitalizmus Ellen” nevû rendezvény is, amelyet összehangoltakció keretében a világ több városában is megszerveztek.

A Negyedik Világháború

Valószínûleg nem véletlen, hogy a Seattle-i események elne-vezésére katonai metaforát használnak. Nemcsak ezért, mertSeattle utcáin ’99-ben valódi csatajelenetek játszódtak le, hanemazért is, mert a Seattle-i is csak egy volt a számtalan csatából,amelyet a fölülrôl vezérelt globalizáció ellenzôi és elszenvedôi napmint nap vívnak a „rendszerrel”. SUBCOMANDANTE MARCOS(2001), a mexikói Zapatista mozgalom127 vezetôje Negyedik Világ-háborúnak nevezi azt az elnyomást, amely táplálja, és egybenösszeköti ezeket a tiltakozásokat:

A Negyedik Világháború elpusztítja az emberiséget, miközben aglobalizáció egyetemessé teszi a piacot. Minden olyan emberidolog, amely ellentmond a piac logikájának ellenség, és ezért elkell pusztítani. Ebben az értelemben, mi mindannyian az elpusztí-tandó ellenség vagyunk: ôslakosok, nem-ôslakosok, emberi jogimegfigyelôk, tanárok, értelmiségiek, mûvészek. Bárki, aki azt hiszimagáról, hogy szabad, de valójában nem az128.

Noha Marcos szerint ez a háború legtöbbször a felszín alatt, a min-dennapi élet tereiben zajlik, a Negyedik Világháború leglátványo-sabb megnyilvánulásai azok az alterglobalizációs tüntetések,amelyek gyakran erôszakos összecsapásba fulladnak a rendôrségés a tüntetôk között, hasonlóan a Seattle-i eseményekhez. Csakkiemelve néhány eseményt: 2000-ben Prágában több tízezren tün-tettek a Világbank és az IMF ellen, míg az egyik legnagyobb euró-pai megmozdulásra 2001 nyarán Genovában került sor, a G8,vagyis a világ fejlett ipari államait tömörítô szervezet találkozójakapcsán; Genovában a rendôrök egy tüntetôt megöltek. 2005-benHong Kong-ban a WTO hatodik miniszteri találkozóját szinténnagyszabású tüntetések kísérték, míg 2007-ben Rostockbannyolcvanezer tüntetô gyûlt össze a G8-as csúcsra.


Seattle, 1999

A háromnapos „Seattle-i csata” 1999. november 29-énkezdôdött, amikor a WTO nyitópartijára érkezôket több tízezertüntetô fogadta Seattle utcáin. Ez a megmozdulás nemcsak,hogy a világ tudomására hozta az alternatív globalizációt hir-detôk népes táborának létezését, de egyben ez volt a mozga-lom elsô sikeres nagyszabású akciója is: a tüntetôknek sikerülta WTO üléseit, rendezvényeit megzavarni és a találkozó nagyrészét eredménytelenné és mûködésképtelenné tenni.

A WTO találkozó fô célja a szabadkereskedelmi megállapo-dások újabb körének megkötése volt. Noha a megnyíló piacokreményében a WTO-hoz kezdetben a globális Dél országai isszívesen csatlakoztak, az évek során kiderült, hogy a szer-vezetben a legfontosabb döntéseket a fejlett nyugati országokképviselôi zárt ajtók mögött hozzák meg (SMITH, J. 2001 p.3). Rossz elôjel volt, hogy a résztvevôk már a találkozó napi-rendjében sem tudtak megállapodni, miután több Déli országképviselôje tiltakozott az USA és az EU közötti mezôgazdaságiegyezmény terve ellen.126 Így a Seattle-i csúcsra több Déliország képviselôje már eleve kiábrándultan érkezett. Többdelegált eltökélt célja volt, hogy szóvá tegye, és egyben meg-akadályozza a nyugati országok erôfölényét. A találkozó siker-telenségét, a tárgyalások berekesztését így a tüntetésekenkívül nagymértékben befolyásolta a résztvevô országok közöttkialakult hatalmi feszültség is (WTO MINISTERIAL CONFER-ENCE OF 1999, n.d.).

Seattle-ben mind a tüntetéseket szervezô Direct Action Net-work stratégiája, mind pedig a helyi rendôrség reakciójaelôrevetítette a mozgalom és a mindenkori hatalom közötti vi-szonyt. A Direct Action Network fô célja az volt, hogy meg-akadályozza a delegáltak bejutását a WTO-ülés épületébe.

Ezért a tüntetôk elôször a kulcsfontosságú keresztezôdéseket,majd az ülés helyszínül szolgáló konferencia-központ körüliutcákat lepték el, végül pedig körbevették a konferencia-központot. Mivel ez a módszer meglehetôsen sikeres volt és adelegáltak nagy része valóban nem tudott bejutni az ülés-terembe, a rendôrség többek között könnygáz és gumilö-vedékek segítségével próbálta meg áttörni a tüntetôk gyûrûjét.

Miután a tüntetôk száma több tízezerre nôtt, akik lényegébenelfoglalták Seattle belvárosát, a rendôrség kijárási tilalmat ren-delt el, valamint kijelölt egy 50-tömbnyi Tüntetésmentes Zónát.Az elkövetkezendô napokban több mint 600 embert tartóztat-tak le. Mint késôbb napvilágra került, a rendôrség többszörszükségtelenül és túlzott módon használt erôszakot a tüntetôkvisszaszorítására. Ennek ürügyéül többek között az ún. feketeblokk (black bloc) tevékenysége szolgált. A fekete blokk az al-terglobalizációs tüntetések egy jellegzetes, a rendôrséggel afizikai konfrontációt és a tulajdon elleni erôszakot is vállaló,csupa feketébe öltözött csoportja. Mivel a fekete blokk tagjaiüzleteket támadtak meg és kirakatokat törtek be, a világsajtófigyelmét fôként ez keltette fel, és elsôsorban ezeket a képeketsugározták szemben a Seattle-ben megszervezett ellenállásszámtalan más formájával. Ennek köszönhetô, hogy noha atüntetések nagy része valójában békésen és erôszakmentesenzajlott, az alternatív globalizációt sokan mégis a céltalan van-dalizmussal azonosították (és azonosítják ma is). Emellett,noha a világsajtóban szinte semmilyen információ nem jelentmeg a rendôrségi erôszakról, Seattle város rendôrkapitányakésôbb éppen a tüntetések alatt elkövetett rendôri túlkapásokmiatt mondott le és 2004-ben a város összesen kétszáz-ötvenezer dollár kártérítésben egyezett meg 157 egykori tün-tetôvel.

126 Errôl lásd még az „Okoz-e éhezést a kereskedelem?” és a „Kelet-Nyu-gat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ„ címû fejezeteket.127 A Zapatista Mozgalom nevét Emiliano Zapatáról, a mexikói független-ségi háború egy meghatározó alakjáról kapta. A mozgalom hivatalosan1994. január 1-én indult, egy idôben az Észak-Amerikai Szabad-kereskedelmi Megállapodás (North American Free Trade Agreement,NAFTA) érvénybe lépésével. A mozgalom központja Chiapas, Mexikó egyiklegdélebbi állama és mozgatója az ún. Nemzeti Zapatista FelszabadításiHadsereg (Ejército Zapatista de Liberación Nacional, EZLN), melynekvezetôje Subcomandante Marcos, akinek valódi nevét csak találgatják.A mozgalom célja, hogy forradalmat indítson el Mexikóban, autonómiátkövetelve a helyi közösségeknek, valamint, hogy megvédje a földmûveseketés a különbözô elnyomott és kirekesztett kisebbségeket, megszüntesse aszegények és gazdagok között tátongó különbségeket és részvételenalapuló demokráciát hozzon létre. A hadsereg egy 1994-es vereség ótafegyver nélkül, közösségi, erôszakmentes eszközökkel harcol. 128 A szerzô fordítása.

A Seattle-i események óta a nemzetközi szervezetek üléseinek ott-hont adó városok szinte teljes katonai készültségbe helyezkednek,a fogadó országok hatalmas összegeket áldoznak a rendôrségmegerôsítésére, a helyszín biztosítására, és a városok lezárására.Ezeken a tüntetéseken nem ritka a különbözô tömegoszlató esz-közök indokolatlan használata, a közvetlen fizikai erôszak, a tö-meges letartóztatások, a sajtó képviselôinek zaklatása, illetve aprovokátorok alkalmazása. A sajtóban oly gyakran bemutatotterôszak-hullám így igen gyakran kevésbé a tüntetôk visel-kedésébôl, mint inkább a rendôrség katonai jellegû fellépésébôl ésaz ún. megelôzô intézkedések természetébôl ered. Emellett, ahogyLEO PANITCH (2004) kanadai politológus, az alterglobalizációsmozgalom egy kiemelkedô alakja megfogalmazza: a sajtó követ-kezetesen nem tesz különbséget az olyan állami szintû erôszak,mint a rendôri elnyomás vagy a háború és az alterglobalista moz-galomra leginkább jellemzô szimbolikus erôszak között:

“Szeptember 11 – ezt rögtön kimondták – mindent megváltoztatott.Függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy azamerikaiakat e szörnyû lecke megtanította arra, milyen ellenmondá-sokkal jár a világot uralni. És ezek az ellentmondások nagyon hamarvilágossá is váltak a világ New York-tól és Washingtontól oly messzividékein, mint például Afganisztán és Irak, mind az Egyesült Ál-lamok által megindított állami terrorizmus, mind pedig az erre adotterôszakos válaszok kapcsán. Ebben a kontextusban azt várta volnaaz ember, hogy mind 9/11, mind pedig az imperialista „terrorizmuselleni háború” változtat valamit azon, ahogyan az erôszakos jelzôtoly könnyen ráaggatták a globális igazságosságért küzdô mozga-lomra és annak „anti-globalizációs” tüntetéseire. Amikor az egészvilág szemtanúja annak, ahogyan utasszállító gépeket használnakarra, hogy irodaépületeket pusztítsanak el New York-ban és annak,ahogyan katonai repülôgépeket használnak arra, hogy lebombáz-zák Afganisztánt és Irakot, elég szürreálisan hat, ahogyan a rend-ôrség Quebec City-ben mint „erôszakos fegyvert” lefoglal egyjáték-katapultot, amivel a tüntetôk játékmacikat akartak átlôni a biz-tonsági kerítésen.”129

Az azonban, hogy a közvélemény fôként e nagyszabású – és ellent-mondásos – tüntetések kapcsán értesül róla, nem jelenti azt, hogya mozgalom csak ezekbôl a hirtelen és rövidtávú megmozdulások-ból áll. A látványos tömegtüntetések mellett helyi, regionális,nemzeti és nemzetközi csoportok százai dolgoznak az év mindennapján az általuk kitûzött célok eléréséért. A globalizáció kritikájanem egyenlô az elvontnak és láthatatlannak vélt globális erôk ellenielvi küzdelemmel, hiszen nagyon is konkrét helyi megnyilvánulásaivannak. Ennek a jelenségnek a leírására vált népszerûvé a sokféleértelemben használt „glokális” kifejezés, amelynek lényege az afelismerés, miszerint a helyi (lokális) és a globális viszonyokszétválaszthatatlanul összefüggnek: minden helyi esemény vagyjelenség valamilyen módon összefüggésben van a globális folyama-tokkal és befolyásolja is azokat, míg minden globálisnak vélt folya-matnak vannak konkrét, helyi lecsapódásai, megnyilvánulásai.A glokális mozgalmak tehát a helyi vonatkozású témákat mindigegy tágabb – globális – társadalmi és gazdasági kontextusbanvizsgálják, így értelmezve át mind a „helyi” mind pedig a „globális”kifejezések tartalmát és jelentését (KÖHLER, B. and WISSEN, M.2003 p. 943).



Glokális küzdelmek: a zapatistákNem véletlen, hogy a zapatista mozgalom éppen ugyan-akkor lépett a nyilvánosság elé 1994-ben, amikor életbelépett a NAFTA és Mexikó határai és piacai megnyíltak azamerikai és kanadai befektetôk elôtt. A zapatisták diag-nózisa szerint – amelynek helyessége azóta nagyrészt beis bizonyosodott – az amerikai mezôgazdasági cégekfelvásárolják a mexikói termelôk földjeit és azokon iparimódszerekkel, nagy mennyiségben termelik az amerikaiállam által támogatott olcsó kukoricát. Ezzel nemcsak aföldjétôl és évszázados megélhetési forrásától fosztják mega helyi lakosságot, de az olcsó kukorica dömpingjével elle-hetetlenítik a még talpon maradt kistermelôket is. Így teháta zapatisták küzdelmében egyszerre jelenik meg a helyiautonómiáért folyó küzdelem – vagyis a termôföld vissza-szerzése és Chiapas állam minden erôforrásának helyi,indián kézben tartása – és az olyan nemzetközi egyezmé-nyek elleni tiltakozás, mint a NAFTA. A zapatisták mindszervezôdési elveikben, mind pedig ideológiájukban anemzetközi mozgalom egy fontos mozgatórugójaként ésegyben modelljeként is szolgálnak.

Glokális küzdelmek: az olasz közösségi központokAz olasz közösségi központok (centro sociale) központiszerepet játszanak a helyi, autonóm közösségek kialakí-tásában azzal, hogy helyszínt és teret biztosítanak a külön-bözô témákban aktív alternatív csoportok találkozóihoz(a házfoglalástól a bevándorlók ingyenes nyelvtanításáig).Ezen helyi tevékenységek mellett az olasz társadalmiközpontok az alterglobalizációs mozgalom tudás- ésstratégiai központjaiként is mûködnek: összekötik a helyiés nemzetközi aktivista hálózatokat, teret biztosítanak anemzetközi akciók megszervezéséhez, és kulcsfontossá-gúak az olyan nagyszabású akciók megszervezésében is,mint például a genovai G8 elleni tüntetések.

Glokális küzdelmek: választások az Egyesült ÁllamokbanA jellemzôen helyi témájú, de globális vonatkozású meg-mozdulások közé sorolhatóak az Egyesült Államokban ademokrata és republikánus párt országos gyûlései ellenszervezett tüntetések is, amelyek noha közvetlenül az el-nökválasztáshoz kapcsolódnak, hiszen itt hirdetik ki a párthivatalos jelöltjét, a globalizációkritikus aktivisták számáraazonban ezek a pártgyûlések is csupán a neoliberálisgazdasági rend politikai szintû megerôsítését szolgálják.A 2000-es philadelphiai, a 2004-es New York-i és a 2008-as St. Paul/Minneapolisi republikánus országos gyûlésekenjelentôs tüntetések voltak, amelyeket az alterglobalista tün-tetésekhez hasonlóan, az amerikai rendôrség keménykézzel elfojtott. Különösen igaz ez a 2001. szeptember 11-iterrortámadás utáni idôszakban: a 2004-es és 2008-as re-publikánus gyûléseken a rendôrség számos alkalommalreagált illegális eszközökkel és nagyfokú brutalitással a tün-tetésekre, ezzel nemcsak megfélemlítve nagyon sok részt-vevôt, de gerjesztve is az (amerikai) állammal szembeniegyre erôsödô ellenállást és bizalmatlanságot, mind az ak-tivisták, mind a szélesebb közvélemény körében.


Ezeket a nagyon különbözô helyi megmozdulásokat tekintve újrafelmerülhet a kérdés: mi az, ami összeköti ezeket a mozgalmakat,mi igazolja, hogy egyazon mozgalom részének tekintsük a mexikóizapatistákat, az olasz közösségi központok aktivistáit és azamerikai nagy pártok gyûlései ellen tüntetôket? A válasz a Marcosáltal fent megfogalmazott közös negatív élményben rejlik: aszegénység, a háborúk, a harmadik világ kizsákmányolása, akörnyezet tönkretétele, a politikai elnyomás és a helyi közösségekszétbomlása mind ugyanannak a jelenségnek a különbözô oldalai,a Negyedik Világháború különbözô megnyilvánulásai. Mivel mind-ezen pusztító folyamatok eredete – a neoliberális globalizációfolyamatos és erôszakos térnyerése – közös, megállítani és vissza-fordítani ôket is csak közös küzdelem során lehetséges.

Társadalmi Fórumok

A globalizációkritikus mozgalmak egyik fontos eleme a nagy,nemzetközi találkozók szervezése, amelyek elôsegítik a világ külön-bözô tájain dolgozó aktivisták véleménycseréjét, a neoliberális gaz-daságpolitika hatásainak vizsgálatát, a közös tudás létrehozásátés – nem utolsósorban – a közös akciók tervezését. Ezen eszme-és tapasztalatcserékben ma központi szerepet játszanak az ún.Társadalmi Fórumok.130 Az elsô Társadalmi Világfórum 2001-benPorto Alegrében (Brazília) került megrendezésre, egy idôben aVilággazdasági Fórum kétévente Davosban (Svájc) tartott ren-dezvényével, ahol a világ befolyásos politikusai, üzletemberei,értelmiségiek és tudósok vitatkoznak a globalizáció kihívásairól.

A Fórum egyik fô célja az volt, hogy kidolgozza és bemutassa atöbbek között a Világgazdasági Fórum által is képviselt neoliberálisglobalizáció alternatíváit – ez magyarázza a Fórum egyik, azótaszéles körben elterjedt jelszavát: „Lehet Más a Világ!” A TársadalmiVilágfórum résztvevôinek száma folyamatosan nô: míg az elsônkörülbelül tízezer aktivista vett részt minden földrészrôl, addig a2005. évin már több mint 155 ezer ember regisztrált. Az elsôhárom Társadalmi Világfórumot Porto Alegrében szervezték meg,de azóta a találkozó helyszínéül szolgált már Mumbai (India),Caracas (Venezuela), Bamako (Mali), Karachi (Pakisztán), és Nai-robi (Kenya) is (WORLD SOCIAL FORUM, n.d.). Ma már nemcsakvilágszintû, de regionális Társadalmi Fórumokat is szerveznek.Az Európai Társadalmi Fórum helyszínei között volt már Firenze(Olaszország – 2002), Párizs (Franciaország – 2003), London(Nagy-Britannia – 2004), Athén (Görögország - 2006), és Malmö(Svédország - 2008) is.

A globalizációkritikus mozgalom Magyarországon

Magyarországon számos olyan szervezet van, amely ideológiáját,szervezési elveit és az érintett témákat tekintve a globalizációkri-tikus mozgalomhoz köthetô. Ezek közül a legaktívabb a Védegylet,amely bár eredetileg környezetvédelmi szervezetként indult, márakomplex ökopolitikai és globalizációkritikus szervezetté fejlôdött.A Védegylet 2000-ben alakult és fô céljának a jelen és jövô gene-ráció életminôségének megôrzését, javítását tûzte ki. Kezdetbentevékenységének középpontjában a környezetvédelem állt, elsôakciójuk a budapesti Roosevelt téri fák egy részének kivágása ellenitüntetés volt. Noha érdeklôdési körük alapja továbbra is az öko-lógiai gondolkodás és a fenntartható fejlôdéseszméjének és gya-korlatának terjesztése, egyre gyakrabban fogalmaznak megvéleményt társadalmi és politikai kérdésekben is (ld. például a2008. júniusi Meleg Méltóság Napjához kötôdô nyilatkozatukat,valamint a Tarka Magyar elnevezésû összefogásban való részvé-telüket). A Védegylet mára Magyarországon az egyik legfontosabbtudás- és akcióközponttá nôtte ki magát a globális viszonyok, anemzetközi fejlesztés és az alterglobalista mozgalmak tekinte-tében: a Védegyleten belül mûködik egy Alterglob munkacsoport,amely kiadványokat készít és terjeszt, konferenciákat szervez, okta-tási tevékenységet végez, és nemzetközi hálózatokban vesz részt.

A Védegylet részvétele a globalizációkritikus mozgalomban 2003-ban vált nyilvánvalóvá, amikor A Lehet Más a Világ! Hálózatkeretében a nemzetközi felhíváshoz csatlakozva megszervezte aVilág Nem Eladó! elnevezésû WTO-akciónapot a WTO mexikóiülésével egy idôben. Azóta a Védegylet más mozgalmakkal és civilszervezetekkel együtt több hasonló rendezvényt is szervezett,amelyek célja a globalizációkritika terjesztése Magyarországon,valamint más országok helyi és globális kezdeményezéseinek, ak-cióinak bemutatása, ezek itthoni beindítása volt. Ilyenek például a2005. évi Alterglobalista hét, a 2005-ös Ökofeszt és Globfeszt ésa 2007-es Gyenge lábakon áll a világ! fesztivál. Ezekre a fesz-tiválokra minden alkalommal számos, az alterlobalista mozgalomfontos szereplôjeként számon tartott gondolkodót, közösségivezetôt hívtak meg, mint például José Bovét, a francia élelmiszer-szuverenitásért küzdô mozgalom egyik vezéralakját, SusanGeorge-ot, a francia ATTAC (Szövetség a Pénzügyi TranzakciókMegadóztatására a Polgárok Érdekében) alelnökét, vagy ChicoWhitakert, aki a Társadalmi Világfórum egyik megalapítója.

A Védegyleten kívül létezik Magyarországon mûködô csoportja azATTAC nemzetközi szervezetnek, amely eredetileg a nemzetközipénzügyi tranzakciók megadóztatásáért alakult, valamint foglal-kozik globális témákkal a Zöfi (Zöld Fiatalok), és az eredetilegArgentínából indult Humanista Mozgalom is. Ez utóbbi egyik legis-mertebb rendezvénye a 2003 óta minden évben, az iraki háborúmegindulásának évfordulóján, megrendezett Békejel131, amely aglobális békemozgalom világszinten is jelentôs eseménye.

130 Ezeket magyarul gyakran szociális fórumnak fordítják – hibásan. A Tár-sadalmi Fórumok elôzményei voltak például az 1996-os manilai ImperialistaGlobalizáció Elleni Népi Konferencia és az Ázsiai és Csendes-óceániGazdasági Együttmûködés (APEC) Elleni Népi Karaván, amelyeket 1997-ben Vancouverben és 1998-ban Kuala Lumpurban ismételtek meg (SISON,J. M. 1999).

131 Amely 2008-tól kezdve az erôszakmentesség jelét formázza mindenmárciusban a Hôsök terén.

A globalizációkritikus mozgalom fôbb témái

Noha az alterglobalizációs mozgalom jellegébôl adódóan nagyonsokféle szempontot és álláspontot képvisel (tagjai között találunkreformistákat és forradalmi szemléletûeket, valamint a szélsô-baloldal, a középút és helyenként a jobboldal képviselôit is), vannéhány olyan alapvetô téma, amelynek legalábbis kiemelkedôfontosságával – ha a problémák pontos megoldási módjával nemis – a mozgalom legtöbb tagja egyetért. Ezeken a fôbb témakö-rökön belül azután a különbözô szervezetek, csoportok, országokés régiók mást és mást hangsúlyoznak, illetve tekintenek prioritásnak.

Gazdaság

A pénzügyi és gazdasági kérdések tekintetében a mozgalom fôkritikája, hogy a világgazdaságot olyan nemzetközi pénzügyi erôkhatározzák meg (a multinacionális vállalatok, a nemzetközi bankokés az ezeket támogató nemzetközi szervezetek),132 amelyek anemzeti gazdaságok felett állnak és azok szinte minden auto-nómiáját megszüntetik. Ezen kívül, a mai globális gazdasági rend-szerben a gazdagodás egyik legjelentôsebb formája a tôzsdeispekuláció. A globális és helyi gazdaságok nagy része hitelekreépül, amelyek hatalmas és egyre növekvô légvárakként nehezed-nek a valós termelésre. Ezeknek a légváraknak az összeomlása, atúlzott és kizsákmányoló hitelezés, a spekuláció mindenek felettiuralma, az ellenôrizhetetlen nemzetközi pénzügyi tranzakciók és apénzügyi mozgások szinte teljes elszakadása a valós termeléstôltöbbször döntött már össze nemzeti gazdaságokat. Ennek egygyakran emlegetett példája a kilencvenes évek elején bekövet-kezett argentin gazdasági és pénzügyi válság133, amelynek gyöke-rei többek között az országnak az IMF felé való eladósodására, abankok ellenôrizhetetlen hitel-politikájára, a kormány mérhetetlenfogyasztást elôsegítô pénzügyi és valuta-politikájára, valamint ahatalmas méreteket öltô korrupcióra vezethetôk vissza.

Az argentin válság a neoliberális modellre épülô „fejlôdés” többmás következményére is rámutatott. A neoliberális modell egyikközponti eleme a közszféra alárendelése a magánszférának. Ezazonban nemcsak azt jelenti, hogy az IMF elôírások szerint egyország fejlôdését az szolgálja, ha a közszolgáltatásokat – mintaz egészségügy, az oktatás, a közlekedés és az energiaellátás– privatizálják, hanem azt is, hogy az állam szerepe lényegében a magántôke érdekeinek védelmére szûkül134. Mint ahogy ez Argen-tínában is történt: az állam kénytelen volt garanciát vállalni amagánbankok csôdje esetén azok hiteleire. Így míg a profit amagánbankokhoz folyt be, az ország pénzügyi stabilitását tekintveaz államra hárult minden valódi felelôsség. Hasonlóan példázza ezta 2008-as világméretû gazdasági válság is, amelynek során a vál-ság „megoldásaként” mind az Egyesült Államokban, mind pedigaz EU országaiban az állami szervek voltak kénytelenek megtámo-gatni, illetve kivásárolni a valóságtól teljesen elrugaszkodott,kamikáze-jellegû hitelpolitikát folytató és ezáltal csôdbe jutottbankokat és biztosító társaságokat. Vagyis a neoliberális ideológia

szabadpiacra és a lehetô leggyengébb államra vonatkozó köve-telései igencsak szelektívek: míg megkövetelik, hogy az államkivonuljon a szociális szférából (például kevesebbet költsön szo-ciális és jóléti kiadásokra), aközben szerepe kulcsfontosságú anagyvállalatok érdekeinek képviseletében. Ebben a rendszerbentehát az állam annak megfelelôen vonul vissza, illetve kerül elôtérbea gazdasági színtéren, ahogyan azt a pénzügyi és gazdasági szféraérdekei megkövetelik: feladata nemcsak az, hogy törvényekkel ésszabályozással létrehozza a „szabadpiacot”, de az is, hogy válságesetén közbelépjen és megmentse a süllyedô hajót – az eladó-sodott magáncégeket és az ország ezeknek kiszolgáltatott gaz-daságát.

A közszolgáltatások privatizációja és a szociális kiadások csökken-tése, a szociális háló gyengülése, valamint a piac logikájának tér-nyerése azonban nemcsak azért váltak kritika tárgyává, mert ezekeredményeképpen egyre sebezhetôbbé válik mind a (nemzet)állammind pedig annak állampolgárai a magáncégekkel, illetve más,erôsebb államok (pl. USA, EU) gazdasági érdekeivel szemben.Nagyon fontos kritika az is, hogy a piaci alapon mûködô szolgál-tatások a társadalom széles rétegeit rekesztik ki az ország közösenmegtermelt javaihoz való hozzáférésbôl. A szegények gyakran nemtudják megfizetni például az oktatás, egészségügy, víz és elektro-mosság „piac által szabályozott” (vagyis magas profitot biztosító)árait, emiatt vagy adósságba sodorják magukat, vagy pedig egészegyszerûen kimaradnak mindezen szolgáltatásokból, vagyis gye-rekeik nem járnak iskolába, a családok nem jutnak orvosi ellá-táshoz, áramhoz vagy vízhez, vagy ha igen, akkor egészségtelen,veszélyes vagy illegális módon, amely még nagyobb veszélybesodorja ôket. Mindkét esetben az eredmény ugyanaz: még inkábbelmélyül a már amúgy is hatalmas különbség a társadalomszegény és gazdag rétegei között. Amikor a szolgáltatások priva-tizációja együtt jár a szociális kiadások csökkentésével, ez méginkább nehezíti a piaci logikába nem illeszkedô, kiszolgáltatott tár-sadalmi csoportok helyzetét. Azok akik nem képesek megfizetni aszolgáltatásokat vagy egész egyszerûen nem részesülnek belôlük,vagy ellátásuk az államra hárul. Azonban az állam (és a társadalomnagy része) ezt a támogatást gyakran nem kötelességnek, hanemtehernek tekinti, így ezeket a csoportokat megbélyegzéssel éskirekesztéssel sújtja azért, mert „képtelenek” megfelelni a piacegyenlôtlen és igazságtalan elvárásainak.

Adósság-eltörlés135

Nagyon fontos elem e mozgalmak követelései között a harmadikvilág adósságának eltörlése. Azokról a hitelekrôl van szó, ame-lyeket az ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok gyakran olyanfeltételekkel vettek fel, amelyeket – már a felvétel idejében iselôrelátható módon – képtelenek voltak teljesíteni. Az ún. vissza-fizethetetlen hitel azt jelenti, hogy a felhalmozódott kamat nagyobb,mint maga az eredetileg felvett összeg. Ez azért elônyös a hite-lezônek, mert így az eredeti összeg sokszorosát kapja vissza egyszinte végtelenített hitel-visszafizetés keretében. Ezeket a hiteleket


132 Errôl lásd még a „Globalizáció” és „A globalizáció és Magyarország”címû fejezeteket.133 Errôl lásd még a „Globalizáció” és „A globalizáció és Magyarország”címû fejezeteket.134 Errôl lásd még a „Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ”címû fejezetet.

135 Errôl lásd még a „A globalizáció és Magyarország” címû fejezetet.

a különbözô országok különbözô okokból vették fel: a gazdaságifelépülés vagy fejlôdés reményében, illetve kényszerûségbôl, mintpéldául az 1973-as olajválság idején. Az alterglobalizációs moz-galmak szerint a hitelek jelenleg csak a nemzetközi pénzügyi szer-vezeteknek és a már amúgy is mérhetetlen hatalommal rendelkezônyugati országoknak kedveznek: míg a hitelek kamataiból anemzetközi hitelezôk folyamatosan gazdagodnak, addig a harma-dik világ országai egyre mélyebbre süllyednek az adósságban ésa szegénységben.

Ezen kívül, az ún. rosszindulatú hitelek visszafizetésének kötele-zettsége többszörösen bünteti az adott ország lakosságát. Ezt akifejezést az olyan hitelekre használják, amelyeket egy ország kor-mánya politikai vagy katonai diktatúra idején vett fel és a pénz nagyrészét fegyver-vásárlásra, a belsô polgárháborúk finanszírozásárafordította (pl. Haiti). Így az ország olyan hitelt kénytelen visszafizetni,amelyet lényegében az ország lakosságának elnyomása érde-kében vettek fel. A fejlôdô országok hiteleinek eltörléséért folytatottküzdelem egyik fontos eredménye volt, hogy 2005-ben a G8 skó-ciai ülésén tizennyolc mélyen eladósodott ország Világbankiadósságát teljesen eltörölték. Ez azonban nem jelenti e küzdelemvégét az alterglobalizációs mozgalom számára, hiszen még szá-mos országnak van szüksége hasonló segítségre ahhoz, hogyszûkös bevételeit a végtelenített hitelek visszafizetése helyett sajátfejlesztésére fordíthassa.

Társadalom

Társadalmi kérdések tekintetében a mozgalom központi kérdéseia globális Észak és Dél viszonya; a demokratikus, valós részvételenés önszervezôdésen alapuló politika; a nemek közötti egyenlôtlen-ség; a helyi közösségek autonómiája; az ôslakosok jogai; az ok-tatáshoz való jog; a kisebbségek jogainak védelme, valamint aszegénység, a gyermekmunka, és a munkahelyi kizsákmányoláselleni küzdelem. Ezek közül talán az egyik legellentmondásosabbés a legtöbb különbözô szálat összekötô ügy az ún. izzasztómûhe-lyeké (angolul: sweatshop, spanyolul: maquiladora). Az izzasztó-mûhelyek nem csupán a huszadik század termékei, hiszen1844-ben már ENGELS (1980) is beszámolt az angol munkás-osztályt bemutató könyvében a munkásaikat maximálisan kizsák-mányoló, azok önszervezôdését elnyomó gyárakról. A huszadikszázad jellegzetes termékei azonban azok a gyárak és üzemek,amelyek a szabadkereskedelmi egyezmények következtébenkülönleges elbánásban részesülnek: noha fizikailag egy bizonyosország területén találhatóak, valójában ún. szabadkereskedelmiövezetnek számítanak. Ez annyit jelent, hogy sem a behozott nyers-anyagra, sem pedig az elkészült termékre nem kell sem adót, semvámot fizetniük. Gyakran elôfordul, hogy a nyersanyag ugyanabbólaz országból származik, ahová utána a késztermék visszakerül.Az ilyen üzemek „elônye,” hogy legtöbbször olyan szegény orszá-gokba települnek, ahol hatalmas a munkanélküliség, ezért olcsó amunkaerô, illetve a munkajogi szabályok kevésbé szigorúak, minta nyugati országokban (vagy ha ugyanolyan szigorúak is, anemzetközi befektetés reményében kevésbé tartatják be azokat).Az anti-globalizációs mozgalmak egyik fontos témája az olyanizzasztómûhelyek elleni küzdelem, amelyekben a munkásoknagyon rossz körülmények között, napi több mûszakban, alacsonyfizetésért, esetleg gyermekmunkával gyártják nyugati cégek (mint

például a Walt Disney Company, a Gap, a Reebok, az Adidas ésa Nike) méregdrága termékeit.

Azonban, nemcsak a nagynevû ruhagyártó vállalatok vétkesek afejlôdô országok munkaerejének kizsákmányolásában, hiszen szá-mos kisebb, kevésbé ismert (bedolgozó) cég is él ezekkel a „lehe-tôségekkel”. Ezért fontos, hogy az alterglobalizációs mozgalom necsak a híres cégeket tartsa reflektorfényben, hanem felfedje akisebb, de ugyanolyan embertelen politikát folytató cégek általelkövetett visszásságokat is. Ezen kívül nemcsak a harmadik világ-ban jellemzô a munkahelyi bizonytalanság: a „fejlett” országokbanis egyre több az olyan bizonytalan, félidôs, alacsony bérû és jut-tatások nélküli munkahely, amely nagyon is hasonlít a fejlôdôországok izzasztómûhelyeire.

Végül, noha szintén nem szokás izzasztómûhelyeknek hívni ôket,Kelet-Európában (pl. Bulgáriában, Romániában és Lengyelország-ban) is számtalan ruhakészítô üzem mûködik, amelyben a munká-sok nagyon alacsony bérért, rossz körülmények között és aszakszervezetek elnyomása mellett gyártják az olyan neves cégekruháit, mint a H&M vagy a C&A. E két utóbbi cégnek ugyan vansaját munkaetikai kódexe – amelyet a nemzetközi kritika hatásáraállítottak össze – de ezeket például romániai kihelyezett üzemeik-ben nem vezették be (PLUTA, A. n.d.).

Környezetvédelem és emberi jogok

A környezetvédelem és a fenntartható fejlôdés136 is kiemelkedôtémái az alternatív globalizációt hirdetô mozgalmaknak. Sok tekin-tetben a hatvanas évek környezetvédelmi tudatossága alkotta aglobális összefüggések felismerésének egyik alapját. Ezen kívül, anemzetközi szolidaritási mozgalmak mellett a környezetvédelmimozgalom teremtette meg a különbözô országok helyi szervezeteiközötti intenzív kapcsolatot is.

Az ún. ökopolitikai megközelítés jellemzôje, hogy összeköti akörnyezeti, társadalmi és politikai kérdéseket. A világgazdaság olaj-függôsége, a természeti erôforrások minden eddiginél nagyobbmértékû és ezért fenntarthatatlan kiaknázása mellett központi témaaz ipari méretû, vegyszerekre és ipari feldolgozásra épülô mezô-gazdaság pusztító hatása a kistermelôkre, a föld és a víz minô-ségére, valamint a fogyasztók egészségére. A mozgalom gyakranösszeköti a környezetvédelmet az emberi jogokkal, hiszen számosnemzetközi mezôgazdasági, bányászati és olajkitermelô vállalat ahelyi közösségek jogait és életminôségét szinte teljesen figyelmenkívül hagyva végzi tevékenységét. Sok vállalat a nyugati országok-ból (többek között a szigorúbb környezetvédelmi elôírások miatt)a harmadik világ országaiba helyezi át a termelést, így valójában aszegényebb országokba exportálja a nyugati világ által fogyasztotttermékek (negatív) környezeti hatásait. Ez az ún. környezeti rassziz-mus fennáll egy-egy országon belül és különbözô országok közöttis: mindig a szegényebb, kiszolgáltatottabb és kevesebb önérdek-érvényesítô erôvel rendelkezô országok, negyedek és csoportokkénytelenek elviselni az olyan ipari létesítményeket (pl. szennyvíz-és szemét-feldolgozás, bányászat stb.), amelyek mûködését a ma-gasabb presztízzsel és nagyobb hatalommal rendelkezô országok,negyedek és társadalmi csoportok képesek megakadályozni sajátterületükön.


136 Errôl lásd még a „Kelet-Nyugat, Észak-Dél, fejlett és fejletlen világ”címû fejezetet.

Mind a verespataki, mind pedig a nigériai eset jól mutatja a neo-liberális globalizáció, a környezetvédelem és az emberi jogokközötti összefüggéseket. Egyrészt azt, hogy a nagyvállalatokígéretei – a befektetés és a munkahely-teremtés – sokszor anemzeti kormányokat is saját népük érdekei ellen fordítják. Más-részt azt, hogy a nemzetközi nagyvállalatok a gazdasági nyereségérdekében adott esetben szinte bármely diktatórikus és népellenesvezetéssel hajlandóak együttmûködni. Végezetül pedig azt, hogya nemzetközi gazdasági kizsákmányolás gyakran jár együtt helyikörnyezeti pusztítással, valamint az érintett közösségek kulturálisés politikai elnyomásával.

Erôszak és háború

Az alterglobalizációs mozgalom tevékenységének nagy részét azaktív erôszakmentesség jellemzi, tagjai a politikai képviseletet, acivil nyomásgyakorlást, a közvélemény befolyásolását és az ön-szervezôdést tartják a neoliberális gazdaságpolitika által megteste-sített erôszak és anti-humanizmus elleni küzdelem leghatékonyabbmódjának. A globalizációkritikus mozgalmak elítélik a háborút, anukleáris fegyverkezést és a különbözô katonai szövetségek ésarzenálok fejlesztését is. Emellett küzdenek a politikai és etnikaierôszak és az olyan strukturális erôszak ellen is, mint a szegény-ség, kiszolgáltatottság, diszkrimináció, rasszizmus, munkanélkü-liség és a kizsákmányolás.

A mozgalom egyik legjelentôsebb megnyilvánulása az a 2003.február 15-i világméretû béke-demonstráció volt, amelyen többmint tíz millió ember vett részt világszerte. Bár a tiltakozás nem ál-lította meg az iraki háborút, megmutatta, hogy nagyon nagytömegek állnak a békepolitika és a nemzetközi szolidaritás mellett.Noha a nemzetközi békemozgalom jelentôs múltra tekint vissza, a2003-as tüntetéseken egyértelmûen megmutatkozott az alterglo-balizációs mozgalmak hatása. Nemcsak azért, mert a tüntetésidôpontját a 2002-es Európai Társadalmi Fórumon véglegesítettékés hirdették ki, hanem azért is, mert „a világon mindenütt hangoz-tatott jelszavak a békén túl a hegemón törekvések és az antirassz-izmus ellen, egy jobb, igazságosabb világért kiáltottak” (ARTNER,A. 2003, p. 23). Vagyis a tüntetések összefüggésbe hozták a neo-liberális globalizáció és az iraki háború ügyét. A február 15-i globálisháború-ellenes tüntetés-sorozat az „alulról történô globalizáció”gyakorlati megvalósulásának egyik legsikeresebb példája volt.

Az alterglobalizációs mozgalom kritikái

A globalizációkritikus mozgalmakat mind kívülrôl, mind pedig belül-rôl érik éles kritikák. A konzervatív vagy neoliberális kritika szerinta mozgalom tagjai figyelmen kívül hagyják az elmúlt évtizedekbena világgazdaság növekedésére vonatkozó mutatókat. Ezen adatokszerint csökkent a világban azoknak a száma, akik napi egy dol-lárból vagy annál kevesebbôl élnek, nôtt az iskolába járó gyerekekszáma, nagymértékben nôtt a fogyasztás és világszerte emel-kedett az életszínvonal (GLOBALIZATION, n.d.). E megközelítéslényege, hogy a neoliberális globalizáció, noha nem egyformamértékben, de általában véve fejlôdést hozott a világ országainak.Az alterglobalizációs mozgalmak képviselôi azonban alapvetôenmegkérdôjelezik nemcsak azokat a számítási módszereket, ame-lyeket a neoliberális globalizáció hívei felhasználnak e statisztikaiadatok alátámasztására, hanem azt is, hogy az emberek életszín-vonala a fogyasztás mértékével lenne mérhetô.137 Ezen kívül, fel-hívják a figyelmet a társadalmi egyenlôtlenségek növekedésére:noha a világon megtermelt össztermék növekedett, annak elosz-tása még egyenlôtlenebbé vált (GLOBALIZATION, n.d.).


Nigéria és Verespatak

A környezetvédelem emberi jogi vonatkozásaira jó példátnyújt a Shell olajtársaság mûködése elleni fellépésNigériában. Itt az 1950-es évek óta folyik olajkitermelés azogoni nép területén. Az ogonik között erôteljes népi moz-galom szervezôdött az olajkitermelés pusztító környezetiés társadalmi hatásai miatt: a Shell jelenléte a kilencvenesévek elején már létében fenyegette a csoportot. Mivel azolaj Nigéria egyik legjelentôsebb bevételi forrása, a katonaikormányzat minden erôvel igyekezett leverni a helyi moz-galmat, amely akkorára duzzadt, hogy 1993-ban három-százezer fôs felvonulást szervezett a Shell és a kormánytúlkapásai ellen. A Shell, a kormány és az ogoni mozgalomközötti feszültség kicsúcsosodása 1995-ben következettbe: az ogoni mozgalom kilenc vezetôjét ítélte halálra anigériai bíróság. Az ítéletet végre is hajtották, ami hatalmasfelháborodást váltott ki a világ közvéleményében: NigériaENSZ-tagságát azonnal felfüggesztették és több ország isgazdasági szankciók bevezetését helyezte kilátásba. Nohaazóta a nemzetközi botrány elcsendesült, több beszámolószerint a Shell nem változtatott sokat az ogoni területenvégzett tevékenységén. Ma is hatalmas mértékû a kör-nyezetszennyezés és a helyi közösség még mindig szinteteljesen ki van rekesztve mind a döntéshozatalból, mindpedig az ország olajból szerzett bevételeibôl (FACTSHEETON THE OGONI STRUGGLE, n.d.).

Kevésbé tragikus, de hasonlóan jellemzô eset a Magyar-országon is ismertté vált verespataki (Románia) aranybányaügye, amelyet a kilencvenes évek végén egy kanadai céga román állam támogatásával tervezett megnyitni. A helyilakosok és nemzetközi szervezetek nagyszabású tiltakozó-kampányt szerveztek egyrészt az aranybánya környezetihatásai, másrészt a helyi közösség fizikai és kulturális el-pusztítása ellen. A tiltakozás sikeres volt: a vállalat (át-menetileg) visszalépett a beruházás megvalósítástól.

137 Errôl lásd még a „Globalizáció” címû fejezetet.

A baloldali kritika leginkább a mozgalmak antikapitalista jellegétkérdôjelezi meg, vagyis leegyszerûsítve, nem tartja ezeket a moz-galmakat eléggé forradalminak. E szerint a megközelítés szerint aglobalizációkritikus mozgalmak hajlamosak a kapitalizmus olyan afelszínen megjelenô, legelrettentôbb megnyilvánulásaival foglal-kozni, mint például a gyerekmunka, miközben nem foglalkoznak astrukturális változással, vagyis a termelési viszonyok átalakításával.E kritika reálisnak tûnik, amennyiben a globalizációkritikus mozgal-mak tagjainak nagy része inkább hisz a meglévô rendszer megre-formálásában, mintsem annak teljes újragondolásában.

A mozgalmakat gyakran éri az a kritika is, hogy a látványos tün-tetések önmagukban nem elegendôek. A nagy, tíz- és százezreketvonzó tüntetések szervezése rengeteg energiát emészt fel, amelyazonban a szimbolikus ellenálláson kívül sokszor nem ér el konkrét,kézzelfogható eredményeket. Nem szabad elfelejteni azonban,hogy a mozgalmakat felépítô kisebb-nagyobb szervezetek a külön-bözô tüntetések között is folyamatosan dolgoznak, szervezked-nek, közösséget építenek és lobbiznak, vagyis tevékenységük nemmerül ki egy-egy látványos média-akció megszervezésében. Emel-lett a tüntetéseknek nagyon fontos mozgósító és mozgalom-építôszerepe van: nemcsak azért, mert egy-egy ilyen esemény szerve-zésébe rengeteg ember kapcsolódik be, hanem azért is, mert egyolyan világszemléletet testesítenek meg és terjesztenek, amelynekesélye sincsen arra, hogy teret kapjon a hivatalos politika vagy azországos média keretei között. Mindezek ellenére továbbra is van-nak olyan belsô hangok, amelyek a mozgalmat a stratégia átgon-dolására bíztatják és a hangsúlyt a (szimbolikus) ellenállásról inkábba konkrét célok megfogalmazására és megvalósítására helyeznék.

Mindezek a dilemmák jól mutatják: a globalizációkritikus mozgaloma kamaszkorból felnôtt korba lépett. A kezdeti lelkesedés ésszenvedélyesség mellett egyre inkább elôtérbe kerül a mozgalomépítése, formálása és megerôsítése. Tény, hogy a mozgalomjövôjét a fent megfogalmazott kritikákra és kihívásokra adott vála-szok jelölik ki: az, hogy a mozgalom pontosan milyen globális tár-sadalmi, politikai, kulturális és gazdasági változást képzel el, hogymennyire képes e változásokat önmagában is megtestesítô valódiés pozitív erôvé válni és végül, hogy mennyire képes e változásokaktív mozgatórugójává válni.

Globalizációkritikus mozgalmak • • 7 0

A Társadalmi Fórumok kritikája

A globalizációkritikus mozgalom eredendôen önvizsgáló jel-legébôl fakad, hogy még a Társadalmi Fórumokat is érte szin-te a kezdetektôl fogva kritika. IMMANUEL WALLERSTEIN(2005), amerikai szociológus, a Társadalmi Világfórum (TVF)aktív résztvevôje így foglalta össze a különbözô negatívvéleményeket:

„[A Társadalmi Világfórumnak] három fô kritikai érvvel kellszembenéznie. Az elsô a centristáktól származik. … Ez acsoport úgy érzi, hogy a TVF orientációja nem elég gyakor-latias és konkrét. A centristák szerint a TVF-nek törekedniekellene a Világgazdasági Fórummal és más nemzetköziszervezetekkel (IMF, Világbank, WTO) való párbeszédre,speciális, a szenvedést (ld. pl. AIDS) valamiképpen enyhítôprogramokban való részvételre, az ún. fenntartható fejlôdéskilátásainak javítására és a szegénység felszámolására. …

Figyelemreméltóbb kritika érkezett a régi baloldal külön-bözô csoportjai[tól]. … A TVF szerint lehetséges egy másvilág; szerintük ki kellene jelentenie, hogy a cél a szocializ-mus. A TVF nyílt fórum; vagyis nem több mint traccsparti.Nem száll be akciókba; ezért szükségszerûen [nem haté-kony]. Pénzt fogad el alapítványoktól és civil szervezetektôl;tehát eladta magát. Nem engedi politikai pártok részvételét;tehát kizár kulcsfontosságú csoportokat. Nem engedi erô-szakos eszközöket használó csoportok részvételét; de azerôszak megengedett az [olyan] elnyomott csoportokszámára, [amelyeknek] nincs más választásuk. …

A grassroots [civil, alulról építkezô] aktivisták és az anar-chista hagyományokon felnôtt emberek felôl is érkeznekkritikák, melyek majdhogynem ellentétei a régi balosokmegjegyzéseinek. [Ezek] lényege, hogy a TVF de facto egyújabb, rejtett hierarchiájú nemzetközi szervezet, mely fon-tos döntéseket hoz. Végeredményben azonban ez azirányzat is azt állítja, amit a régi balosok. A TVF vezetôi sajáthatalmukat felhasználva eladják az aktivistákat. …

Él … további két nagyon fontos kritika [is] a TVF-en belül.Az egyik szerint, bár a nyitott tér ideája igen dicséretreméltó, egy idô után unalmassá válik. Az évek során mindigugyanazok az elképzelések kapnak hangot. Az emberekszükségszerûen bele fognak ebbe fáradni, a struktúra el-sorvad. A másik kritika az, hogy miközben a horizontális,nem hierarchikus struktúra ideája nagyon szép, a … fontosdöntések, valamiképpen csak megszületnek. Ki hozza ôketés hogyan? A kritika szerint a döntéshozatali folyamatoknem elég átláthatóak, ezért súrolják az antidemokra-tikusság határait”.

Referencia lista

ARTNER, A. (2003). Globalizációkritika a világban – Az „antiglobalizációs” mozgalmak céljai és tevékenysége. Magyar TudományosAkadémia Világgazdasági Kutatóintézet – Mûhelytanulmányok. 54.szám [on-line], hozzáférés: www.vki.hu/muhelytanulmany.shtml#,[olvasva 2008. november 15.].

BRECHER, J. COSTELLO, T. and SMITH, B. (2000). Globalizationfrom below, The Nation, December 4 [on-line], hozzáférés:www.thirdworldtraveler.com/Globalization/Globalization_Below.html,[olvasva: 2008. november 15.].

BULLAIN, N. (n.d.) A nonprofit szervezet mint mûködô intézmény[on-line], hozzáférés: www.nonprofit.hu/files/1/8/9/189_Bullain.doc,[olvasva: 2009. július 30.].

DELLA PORTA, D. and DIANI, M. (1999). Social movements. Anintroduction, Blackwell, Oxford.

ENGELS, F. (1980). A munkásosztály helyzete Angliában, Helikon,Budapest.

FACTSHEET ON THE OGONI STRUGGLE (n.d.). [on-line], hoz-záférés: www.ratical.org/corporations/OgoniFactS.html, [olvasva:2008. november 15.].

GLOBALIZATION (n.d.) [on-line], elérhetôség/hozzáférés:http://en.wikipedia.org/wiki/Globalization, [olvasva: 2008. novem-ber 15.].

KATSIAFICAS, G. (2006). The subversion of politics. European au-tonomous social movements and the decolonization of everydaylife, AK Press, Oakland.

KÖHLER, B. and WISSEN, M. (2003). Glocalizing protest: Urbanconflicts and global social movements, International Journal ofUrban and Regional Research, Vol. 27, No. 4, pp. 942-951.

PANITCH, L. (2004). Whose violence?, [on-line], hozzáférés:http://www.zmag.org/znet/viewArticle/7335, [olvasva: 2008. no-vember 15.].

PARKIN, F. (1968). Middle class radicalism: The social bases ofthe British campaign for nuclear disarmament. Melbourne Univer-sity Press, Melbourne.

PLUTA, A. (n.d.) 'Made in Eastern Europe' Summary of the cleanclothes campaign's report on the East European garment industry,[on-line], hozzáférés: www.cleanclothes.org/publications/easteusummary.htm, [olvasva: 2008. november 15.].

SISON, J. M. (1999). Advance the people's resistance to imperi-alist globalization, [on-line], hozzáférés: http://www.hartford-hwp.com/archives/25a/073.html, [olvasva: 2008. november 15.].

SMITH, J. (2001). Globalizing resistance: The battle of Seattle andthe future of social movements, Mobilization: An International Jour-nal, Vol. 6, No. 1, pp. 1-19.

SUBCOMANDANTE MARCOS (2001). The Fourth World War,In Motion Magazine, november 11, [on-line], hozzáférés:http://www.inmotionmagazine.com/auto/fourth.html, [olvasva:2008. november 15.].

SZABÓ, M. (1986). Alternatív társadalmi mozgalmak és reformMagyarországon, Ifjúsági Szemle, No. 6. [on-line], hozzáférés:http://www.foek.hu/zsibongo/90elotti/cikk/szabo.htm, [olvasva:2008. november 15.]

SZAKOLCZAI, GY. (2005). A washingtoni konszenzus és amiutána következik, Külgazdaság, Vol. XLIX., pp. 26-46.

WALLERSTEIN, I. (2005). A nyitott tér dilemmája: A TársadalmiVilágfórum jövôje, [on-line], hozzáférés: http://hungary.indymedia.org/node/5930, [olvasva: 2008. november 15.].

WORLD SOCIAL FORUM (n.d.). [on-line], hozzáférés:http://en.wikipedia.org/wiki/World_Social_Forum, [olvasva: 2008.november 15.].

WTO MINISTERIAL CONFERENCE OF 1999 (n.d.). [on-line], hoz-záférés: http://en.wikipedia.org/wiki/WTO_Ministerial_Conference_of_1999, [olvasva: 2008. november 15.].


10. És mit

tehetünk mi…?

Nagy Gabriella

„Olyan nagy a világ, le se bírom nyelni…”Varga János

Az elôzô fejezetekbôl láthattuk, hogy a világban olyan társadalmi,gazdasági és környezeti folyamatok indultak el és zajlanak egyrenövekvô intenzitással, melyek – amennyiben rövid idôn belül nemtalálunk rájuk megfelelô válaszokat – könnyen maguk alá temet-hetik civilizációnkat. Bár különbözô fórumokon számos javaslatotfelvetettek már egyes problémák orvoslására, hogy pontosan miis lesz a kibontakozóban lévô globális válság megoldása, mégsenki sem tudja. Közös kísérletezésrôl, megoldáskeresésrôl vantehát szó, melynek tétje az emberiség fennmaradása. A prob-lémákat egyre szélesebb társadalmi rétegeknek kell felismerni –közösen kell felelôsséget vállalnunk és elkötelezôdnünk a változ-tatás mellett, megújítva gondolkodásmódunkat és életvitelünket.

Annyian osztják a világ jövôjét illetô aggodalmakat és hangoztatnakhasonló nézeteket, hogy a fentebb leírtak szinte közhely-számbamennek. Hogyan lehetséges, hogy mindennek tudatában vagyunk,és mégsem teszünk semmit?

Amikor megnézünk egy filmet a globalizáció negatív hatásairól,vagy megijedünk egy szokatlanul pusztító erejû vihartól, hirtelenfeleszmélünk: tenni szeretnénk valamit, hogy elhárítsuk a minketfenyegetô veszélyeket. Azután pár nappal késôbb, mikor példáulszét kellene válogatni a hulladékot a szelektív gyûjtéshez, a lelke-sedés gyorsan elillan, és inkább mégis élünk tovább, ahogyaneddig is; bedobunk mindent a közös kukába, nincs idônk… Úgycsinálunk, mintha a probléma nem létezne. Esetleg még ideológiátis gyártunk ahhoz, hogy miért nem teszünk semmit: „mit számítokén, egyetlen ember a világméretû folyamatokhoz képest…”

A témával kapcsolatosan JAKAB György és VARGA Attila (2007,p. 46) HANKISS Elemér (1979) hasonlatát idézik. Egy faluban vanegy legelô, amely tíz tehén eltartására alkalmas. A legelôn tízgazdának egy-egy tehene legel, tehát minden rendben mûködik.Egyszer csak az egyik gazda úgy dönt, hogy vesz még egytehenet. Ezzel ô jól jár, mert több tejet termel és több pénze lesz,mint a többieknek. Természetesen ezt a többi gazda sem nézitétlenül: mindenki vesz még egy tehenet, hogy ne járjon rosszabbul– így a tehenek száma összesen húszra nô. Ezeknek az eltar-tásához a legelô azonban már nem elegendô. A tehenek mindlefogynak, és nem adnak tejet. Így végül minden gazda rosszul jár.Az áthallás e történet és a globális erôforrások és élôhelyek jelen-legi elosztása, felhasználása között egyértelmû. Mi lehet a meg-oldás? Ha a közösség átlátja helyzetét és tagjai kommunikálnakegymással, megoldhatják a problémát. Ez azonban csak akkorlehetséges, ha átlátható rendszerrôl és egymással kommunikálóközösségrôl van szó. A globális közösség ma (nagyrészt) nemilyen. A legtöbben nem látjuk át tetteink következményeit és nemkommunikálunk egymással. Mindenki „veszi tovább a teheneit”anélkül, hogy belegondolna, ez hova vezet. Senki sem kockáztatjameg, hogy „rosszabbul járjon”, mint a többiek, azt feltételezve,hogy „a többiek miatt” úgysincs lehetôség egy közös, pozitívmegoldásra.

És mit tehetünk mi...? • • 72

Komoly dilemmák elé állít minket, ha tudatában vagyunk mindteremtô erônknek, mind annak, hogy ez a teremtô erô véges. Báregy globális rendszer apró elemei vagyunk, mégis minden tettünkés gondolatunk számít. És ugyanez fordítva is igaz: bár mindentettünk és gondolatunk számít, a globális rendszernek csupánapró elemei vagyunk. Ne legyünk türelmetlenek, ne várjuk, hogybármilyen gondolatunkkal vagy tettünkkel egy csapásra megvál-toztathatjuk a világot, de legyünk tudatában személyes fele-lôsségünknek a világ folyamatainak alakításában.

„A nehéz legyôzése könnyûvel indul,A nagy megtevése kicsinnyel indul.A nehézség az ég alattA könnyûn alapszik,S a nagyság az ég alattA kicsinybôl gyarapszik.Ezért a bölcs nem cselekszik nagyot,Így teljesít nagyot.Nem érdemelsz bizalmat,Ha túl sokat ígérsz…”

(Lao Ce – Tao Te King 63)

„Fenntartható” életet élni éppen azért nehéz, mert sok apró, ön-magában jelentéktelennek tûnô dologból áll össze, mint például aszelektív hulladékgyûjtés, vagy az, hogy nem vásárolunk gyermek-munkával elôállított termékeket. Úgy tûnhet, hogy nem viszünkvégbe semmi hôsieset, eredményeink rövidtávon nem lesznek túllátványosak és valószínûleg senki sem fog köszönetet mondanierôfeszítéseinkért. Erôsnek kell tehát lennünk, hogy ennek ellenérene adjuk fel, hanem folyamatos odafigyelést és plusz energiákattudjunk fordítani a mindennapok szokásaira, „apróságaira”. „A fenn-tarthatóság pedagógiájának legnagyobb nehézsége éppen abbanrejlik, hogy kialakítása… [rövid távon] nem jár közvetlenül érzékel-hetô elônnyel az egyén számára” (JAKAB és VARGA 2007, p. 47).

Mit tehetünk tehát?

Ebben a fejezetben számos olyan a mindennapi életünkhöz kap-csolódó területet, témát gyûjtöttünk össze, amelyek átgondolásasegíthet bennünket abban, hogy átalakítsuk jelenlegi gyakor-latainkat annak érdekében, hogy csökkentsük a globalizációnegatív hatásait. A fejezet célja tehát, hogy az egyes területekrefelhívja a figyelmet, és a kötet végén található „További források”segítségével információt adjon az egyes területekkel behatóanfoglalkozó szervezetekrôl és praktikus ismereteket, tanácsokat tar-talmazó kiadványaikról, honlapjaikról.

Önmagunk megváltoztatása

„Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.”

Weöres Sándor

A cél tehát egy új szemléletmód kialakítása. Ne várjuk másoktól amegoldást. Szakadjunk ki a hétköznapok rohanásából, a meg-szokásból, álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk meg, mit miértteszünk. Gondoljuk át értékeinket. Gondoljuk végig, mi az, amiigazán fontos nekünk, mit kellene, és mit tudunk megváltoztatnisaját életünkben egy jobb jövô érdekében. Lehetôségeink végte-lenek: az élet minden területén számtalan apró alkalom kínálkozikarra, hogy tegyünk valamit a világ jobbá tételéért. Szánjunk idôt azerrôl való gondolkodásra, vonjunk be másokat is a folyamatba.

Ha ráébredtünk felelôsségünkre és elkötelezôdtünk a változtatásmellett, tervezzük el, hogy mit fogunk tenni. Állítsunk fel prioritá-sokat és vegyük számba, hogy mikor mennyi idôt és energiáttudunk a folyamatra fordítani. Melyek azok a témák, amelyek iránta legelkötelezettebbek vagyunk? Mi az, aminek a megváltoztatásanem igényelne nagyon nagy áldozatot a részünkrôl? Kezdjükezekkel! Készüljünk hosszú folyamatra, mindig újabb és újabb ten-nivalókat fogunk találni, sohasem mondhatjuk, hogy „kész, meg-csináltam”: állandó fejlôdésrôl van szó. Az alábbiakban adunknéhány ötletet arra, hogy hol is kezdhetjük önmagunk – és ezzel avilág – megváltoztatását.

Fogyasztás

„ha az emberiség áttérne a józan, ráállható alapra: szükségleteitelégítené ki és nem az agyrémeit…”

Weöres Sándor

Fogyasszunk helyi, idényjellegû, természetes élelmiszereket.Ez nemcsak személyes egészségünk szempontjából fontos,hanem a szállítás során keletkezô szennyezô anyagok minimal-izálásával környezetünket is óvjuk, valamint támogatjuk vele a helyigazdákat.

• És mit tehetünk mi...? 7 3 •

7. ábra: Az ökológiai termelésbôl származó termékek védjegyei(Forrás: www.agrarkamara.hu)

Azokból az élelmiszerekbôl, amelyek alapanyagának termesz-tésére helyi szinten nincs mód (pl. tea, csokoládé), vásároljunkméltányos kereskedelembôl származó termékeket. A méltá-nyos kereskedelem (fair trade) biztosítja, hogy a távoli országokbanélô termelôk méltányos árat kapjanak terményeikért.

8. ábra: A méltányos kereskedelem logója(Forrás: http://publicpolity.files.wordpress.com/2007/11/fairtrade.png)

Fogyasszunk minél kevesebb hústerméket, hiszen a hús elô-állítása nemcsak nagy természeti kizsákmányolással jár, hanemközvetetten hozzájárul a világméretû emberi éhezéshez is. A fejlôdôországokban gyakran állattenyésztés céljából égetik fel az erdôket,illetve azért, hogy az így nyert földterületeken takarmánynövé-nyeket (elsôsorban szóját) termesszenek. Így egyetlen, a hús-evéstôl tartózkodó ember évente több, mint 4000 m3 fát ment mega kivágástól. A húsevés tömegessé válásának138 emellett kataszt-rofális következménye van a világ élelmiszer-ellátására:

“Azzal, hogy az élelmiszerpolitika középpontjába az állati termé-keket helyeztük, valójában csökkentettük az esélyét annak, hogy avilág emberiségét élelmiszerrel lássuk el. A haszonállatok ugyanisjellemzôen több kalóriát vesznek fel a táplálékkal, mint amennyit húsformájában visszakapunk tôlük. A hús az erôforrások használataszempontjából a legköltségesebb élelmiszer, mert a takarmányenergia- és fehérjetartalmának legnagyobb hányada emésztésreés a testi mûködés fenntartására fordítódik. Ahelyett, hogy hatal-mas földterületeket használunk az állati takarmány elôállítására,ugyanekkora területen több, emberi fogyasztásra közvetlenül fel-használható terményt állíthatnánk elô” (PENCZ 2004).

9. ábra: Európa szarvasmarhái éheznek! Sürgôsen minôségi takarmányra van szükségük!

(Forrás: Iskolák a világért! projekt, Welthaus Graz)

És mit tehetünk mi...? • • 7 4

Mi a bio élelmiszer?

A bio (ökológiai, organikus) élelmiszer olyan gazdálkodásirendszer terméke, amelyben tartózkodnak az ember általkészített, szintetikus mûtrágyák, növényvédô és rovarirtószerek, hormonok, növekedési szabályzók és takarmány-kiegészítôk alkalmazásától. Ezeket az élelmiszereket azellenôrzött ökológiai gazdálkodás szabályainak megfele-lôen állítják elô.

Az ökológiai gazdálkodásban nagy technológiai fegyelmet,szigorú szabályokat kell betartani. A termelôk nem válhat-nak egyik napról a másikra ökológiai gazdálkodókká: ter-ményeik szántóföldi termesztés esetében legalább két év,ültetvények esetében három év átállási idô után kaphatnakelôször hivatalos „bio” vagy „ökológiai termék” minôsítést.Az ellenôrzés szigorú: a szabályok megszegôit mindenesetben megbüntetik, súlyos esetben a termelôt kizárjákaz ökológiai gazdálkodók körébôl. Utólagos vizsgálatokkalsemmit sem lehet biotermékké minôsíttetni.

Az ellenôrzött biotermékek nem tévesztendôk össze más,nem ellenôrzött ökológiai gazdálkodásból származó élel-miszerekkel, amelyek nevükben, csomagolásukon vagyreklámozásukban megtévesztô vagy nem egyértelmû jel-zôket, utalásokat hordoznak (pl. különbözô öko-, bio- elôtagúelnevezések, környezetkímélô, természetes, károsanyag-mentes jelzôk). Az ugyancsak gyakran használt „natúr”vagy „reform” élelmiszer elnevezés sem takar feltétlenül el-lenôrzött bioterméket. Az ellenôrzött bioélelmiszer csoma-golásán feltüntetik, hogy melyik ökológiai gazdálkodótólszármazik, pontosan mit tartalmaz, valamint megtalálhatórajta az ellenôrzô szervezet neve és kódszáma. Az ellenôr-zött termékeken szerepelnie kell az „Ellenôrzött ökológiaigazdálkodásból” feliratnak, valamint az ellenôrzô szervezetnevének (Biokontroll Hungária Kht. HU-ÖKO-01 vagy Hun-gária Öko Garancia HU-ÖKO-O2).

(LENKOVICS n.d. alapján)

nemzetközi védjegyek

magyar védjegy

138 Errôl lásd még a „Globalizáció és migráció” és az „Okoz-e éhezést akereskedelem?” címû fejezeteket.

Kerüljük a nagy, multinacionális vállalatok termékeit, válasszuk ahelyi kistermelôk áruit. Informálódjunk arról, hogy az egyes cégekmennyire tartják be a környezetvédelmi és munkajogi elôírásokat,hol, milyen körülmények között állítják elô a termékeket, van-eetikai kódexük, tevékenységükkel sértenek-e emberi jogokat vagytámogatnak-e diktatórikus politikai rendszereket valamelyik ország-ban, stb.

Részesítsük elônyben a kiskereskedôket a nagy szupermarketek-kel és bevásárlóközpontokkal szemben.

Gondoljuk át, hogy valóban szükségünk van-e arra, amit megve-szünk. Ne dôljünk be a reklámkampányoknak! Ismerkedjünk mega média-manipuláció eszközeivel és váljunk minél tudatosabbak-ká, ellenállóbbakká a reklámokkal szemben. Listával induljunkbevásárolni és ne hagyjuk magunkat „elcsábulni” a listán nemszereplô, a boltban tetszetôsen kirakott áruk láttán, melyekrevalószínûleg nincs szükségünk.

Olvassuk el a címkéken szereplô információkat (honnan szárma-zik a termék, ki állította elô, milyen mesterséges adalékanyagokattartalmaz, újrafelhasználható-e a csomagolóanyag, stb.).

Minimalizáljuk a tisztítószerek, kozmetikumok használatát. A koz-metikumok közül – ha valóban szükségünk van rájuk – válasszunktermészetes alapanyagú, állatokon nem tesztelt termékeket. Nemossunk feleslegesen: a keveset hordott ruhát gyakran elég kiszel-lôztetni is. Minden tisztítószerbôl használjunk minimális mennyi-séget (a tisztításhoz gyakran a csomagoláson feltüntetettnélkevesebb mennyiség is elegendô).

Ha valami nem mûködik, ne dobjuk ki rögtön! Amit lehet, javít-sunk/javíttassunk meg. Válasszunk újratölthetô, újrafelhasznál-ható termékeket; kerüljük az egyszer-használatos, eldobhatódolgokat (pl. ne fogadjuk el a boltban a nejlonzacskót, hanem vi-gyünk magunkkal textil bevásárlótáskát.)

Mielôtt új ruhát, bútort, stb. vásárolunk, gondoljuk végig, hogy nemtudunk-e jó minôségû, használt árut beszerezni helyette. Amiremár nincs szükségünk, de még ép és mûködôképes, cseréljük el!


E-számok: Mennyire biztonságosak az élelmiszeradalékok?

A különbözô étel-adalékanyagokat csak abban az esetben engedélyezik, ha • egészségügyileg veszélytelenek • nem tévesztik meg a fogyasztókat (pl. zöld festékkel

„frissített” borsó) és • technológiailag szükségesek, például tartósítanak,

színeznek, emulgeálnak, stabilizálnak stb.

Sok fogyasztó kételkedik abban, hogy az adalékok tényleg ve-szélytelenek. A követelmények azonban az újonnan engedé-lyezett adalékokkal szemben igen magasak: a gyártónaktudományosan alátámasztott bizonyítékokat kell bemutatniaarra vonatkozóan, hogy a termék veszélytelen az emberiegészségre. Fontos megjegyezni viszont, hogy a jelenleg en-gedélyezetten forgalomban lévô adalékanyagok közül sokatnem vizsgáltak meg olyan alaposan, mint azt az újonnan enge-délyezettekkel teszik, és azt is hogy az adalékok együtteshatását nem vizsgálják.

Az élelmiszer-adalékanyagokat gyakran összefüggésbe hoz-zák bizonyos megbetegedésekkel (pl. rák, hiperaktivitás), ésvalóban indokolt, hogy az egyszer elkészített értékeléseket netartsuk örökérvényûeknek, hiszen a gyakorlati tapasztalatok ésaz újabb kutatási eredmények újabb vizsgálatokat tehetnekszükségessé. Elôfordul, hogy már engedélyezett anyagokatilletôen az újabb ismeretek fényében visszavonják az engedélyt,más anyagok esetében pedig olykor lényegesen csökkentik azalkalmazási területeket és a felhasználható mennyiség felsôhatárát.

Jelenleg a következô anyagokkal kapcsolatban folynak (ismét)viták: E249, E250, E251, E252, E160 e és f, butil-hidroxi-anizol(E320), butil-hidroxi-toluol (E321), aszpartám (E951), ciklamát(E952), szaharin (E954), E338, 339, 340, 341, 343, 450, 451és 452, E173, E520, 521, 522, 523, 541, citromsav (E 330),338, 339, 340, 341, 343, 450, 451 és 452, glutaminsav (E620)és a glutamátok (E621, E 622, E 623, E 624, E 625).

Forrás: http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/537

Közlekedés, utazás

Válasszunk minél fenntarthatóbb közlekedési eszközöket! Bi-ciklizzünk, görkorcsolyázzunk, gyalogoljunk vagy használjuk atömegközlekedést az autó helyett. Ha messzebbre utazunk, repülôhelyett menjünk vonattal.

Amennyiben mégis autóba kell ülnünk, törekedjünk rá, hogy azautó jól kihasznált legyen: osszuk meg autónkat másokkal. Igye-kezzünk minél „zöldebb” jármûvet választani és tartsuk jól karban,hogy minél kevesebb káros anyagot bocsásson a környezetbe.

Turizmus

Turistaként érdemes átgondolnunk, hogy melyek azok az utazásiformák, amelyek a lehetô legtöbb hasznot hozzák a megláto-gatandó térségnek, településnek; illetve amelyek hozzájárulnak ahelyi közösségek illetve a helyi gazdaság fejlôdéséhez, ugyanakkora lehetô legkevesebb kárt okozzák a környezetünknek. A MagosfaAlapítvány az alábbiakban foglalja össze, hogy milyen szemléletszükséges ahhoz, hogy "ökoturistává" válhassunk.

Otthonunk

Takarékoskodjunk az energiával. Kapcsoljuk le a villanyt, ha kime-gyünk a szobából; ne fûtsük túl lakásunkat. Kapcsoljuk ki a tv-t,videót, stb., ha épp nem használjuk: a készenléti állapot is energiátfogyaszt. Az akkumulátor-töltôt töltés után húzzuk ki a konnektorból(akkor is fogyaszt, ha épp nem tölt). Használjunk energiatakarékoségôket és háztartási gépeket. Ne használjunk olyan elektromosberendezéseket, amelyek könnyûszerrel kiválthatóak néhány perckétkezi munkával (pl. elektromos fogmosógép), stb.

Takarékoskodjunk a vízzel. Javítsuk meg a csöpögô csapokat.Fürdés helyett inkább zuhanyozzunk.

Gyûjtsük szelektíven a hulladékot.

És mit tehetünk mi...? • • 76

Az ökoturisták

• “tudatos választás (motiváció) alapján indulnak útnak;• kis csoportokban jelennek meg és közlekednek a tér-

ségben, vagyis létszámuknál fogva belesimulnak a helyimindennapokba;

• számos közösségi szolgáltatást (vonat, busz, játszótérstb.) használnak, kiadásaikkal hozzájárulnak életbentartásukhoz, fejlesztésükhöz;

• amennyiben lehetôségük nyílik rá, helyben elôállított ter-mékeket vásárolnak, fogyasztanak;

• törekednek arra, hogy a helyiek tulajdonában lévô szol-gáltatásokat vegyék igénybe, így a bevételek helybenmaradnak;

• környezetkímélô szolgáltatásokat részesítenek elôny-ben, tehát olyan szálláshelyet választanak, ahol a szenny-vízkezelést megoldották, a napenergiát hasznosítják stb.

• felelôsséget éreznek a turisztikai látnivalók megôr-zéséért, és ennek érdekében helyi értékôrzô akciókattámogatnak adománnyal, vagy önkéntes munkával;

• a helyi szokásokat tiszteletben tartják, és érdeklôdé-sükkel segítik megôrizni, illetve feleleveníteni a hagyo-mányokat, ezáltal erôsítik a lakosok identitását;

• meg akarják ismerni a helyi nevezetességeket, hagyo-mányokat, bele akarnak látni a lakosok életmódjába;alapvetôen nem a felületes, hanem az alapos ismeret-szerzés jellemzi ôket, nyitottak az újra, a másra;

• az átlagos turistákhoz képest hosszabb ideig tartóz-kodnak a célterületen, ebbôl következik, hogy mélyebbkapcsolatot alakítanak ki a helyiekkel, sokszor bekap-csolódnak a helyi munkákba;

• az egészséges életmód hívei, amely nem csak a bio-élelmiszerek fogyasztásában mutatkozik meg, hanema testmozgásban, a nyugalomra való törekvésben is.”

(AZ ÖKOTURIZMUS MEGHATÁROZÁSA ÉS ISMÉRVEI)

Mirôl tájékoztat az energiacímke?

„Az energiahatékonysági címke egy olyan tájékoztató lap,ami könnyen értelmezhetô formában ad információt a ház-tartási géprôl. Leolvashatjuk róla például a márkanevet, amodell típusát, méretét, energiafogyasztását összehason-lítva az azonos kategóriába tartozó termékekkel. Az „A”kategóriába tartozó gépek energiafelhasználása mindig aleghatékonyabb, tehát ezek a legjobbak, a „G” kategóriapedig a legkevésbé hatékony termékeket jelöli.

Mivel a gyártók folyamatosan, egyre hatékonyabb gépekfejlesztésén dolgoznak, a boltok polcain gyakran talál-kozhatunk A+ vagy A++ jelölésû készülékekkel, amelyekmég az „A” kategórián belül is kiemelkedôen jó haté-konysággal bírnak”.

(MIRÔL TÁJÉKOZTAT AZ ENERGIACÍMKE?)

Tájékozódás, informálódás

„Lásd át a rendszert!”

Olvassunk a globális folyamatok mechanizmusairól, összefüg-géseirôl, a világban zajló gazdasági, társadalmi és környezeti vál-tozásokról. Ismerkedjünk meg az ezeket leíró-magyarázó elmé-letekkel, a róluk folyó vitákkal, a különbözô nézôpontokból rájukadott válaszokkal. Legyünk kritikusak. Nem igaz, hogy nincsenekalternatívák.

Informálódjunk közvetlenül is: járjunk utána, nézzük meg, próbáljukki, kérdezzük meg az érintetteket.

Gondoljuk át, hogy személyes életünkben hogyan jelenik meg aglobalizáció. Saját szakmánkat illetôen vessük össze tapaszta-latainkat a globalizációs elméletekkel. Keressünk a foglalkozá-sunkkal vagy érdeklôdési körünkkel kapcsolatos, globális témákatvagy a fenntartható fejlôdést érintô szakmai anyagokat, javasla-tokat és szóljunk hozzá, vitassuk meg ôket másokkal; alkalmazzukôket munkahelyünkön, ha lehetséges.

Ismerjük meg az életünket befolyásoló nemzetközi és helyi intéz-mények mûködését (pl. WTO, IMF, ENSZ, EU, Parlament, minisz-tériumok, helyi önkormányzat).

Legyünk tisztában jogainkkal. Tájékozódjunk, hogy milyen civil ésérdekvédelmi szervezetek, jogvédôk mûködnek a környezetünk-ben. Ismerjük meg az emberi jogokat. Informálódjunk, hogy mi tör-ténik más országokban, más kontinenseken – életünk összefügg!

10. ábra: Fiatalok az emberi jogokért - rajzpályázat(Forrás: www.fiatalokazemberijogokert.hu)

Olvassunk többféle újságot, böngésszünk független, alternatívhírportálokat, keressük a civil, közvetlenül az érintettektôl és nema hivatalos hírforrásokból származó információt. Ne dôljünk be apolitikai manipulációnak. Nézzünk minél kevesebb televíziót.

Ismerkedjünk meg a különbözô alternatív javaslatokkal, pozitívfej-lôdési modellekkel. Tanuljunk a máshol megvalósult jó példák-ból, civil kezdeményezésekbôl, a globális kihívásokra adott helyivála-szokból. Böngésszünk az Interneten, vegyük fel a kapcsolatotmagyar és külföldi aktivistákkal, kérdezzünk, osszuk meg vélemé-nyünket másokkal. Tájékozódjunk az aktuális civil kampányokról,ügyekrôl, akciókról és kapcsolódjunk be, ha egyetértünk velük.

Váljunk mi magunk is információ-forrássá mások számára.

Társadalmi részvétel

Kísérjük figyelemmel a világ eseményeit. Lépjünk fel az emberijogok megsértése ellen: tüntessünk, írjunk alá petíciókat, bojkot-táljunk. Ne higgyük el, hogy ennek nincs értelme. Vegyünk részt aglobalizációról, az emberiség jövôjérôl folytatott diskurzusban,menjünk el az ezzel kapcsolatos rendezvényekre, találkozókra,fesztiválokra és fogalmazzuk meg véleményünket, ötleteinket.

Fogyasztóként is lépjünk fel jogainkért. Vigyük vissza a romlott,hibás termékeket az üzletbe, reklamáljunk, ne hagyjuk szó nélkül,ha becsaptak. Adjunk hangot véleményünknek és ötleteinknek aboltban és a gyártó cég ügyfélszolgálatánál. Ragaszkodjunk hozzá,hogy a termékekrôl megfelelô tájékoztatáshoz jussunk, járjunkutána a csomagoláson fel nem tüntetett, hiányzó információknak.Ne feledjük, hogy minden vásárlásunk alkalmával pénzünkkelszavazunk: támogassuk az etikus termékek gyártóit és forgal-mazóit.


Minden mûanyag újrafelhasználható?

Mûanyag: újrafeldolgozási címkék

„Egy kis odafigyeléssel a legtöbb fajta mûanyag újra-feldol-gozható, ezért a mûanyag-termékek ilyen célú gyûjtéserohamosan terjed. A mûanyagok újrafeldolgozásakor ko-moly nehézség, hogy nem keveredhetnek a különbözômûanyagfajták, ugyanakkor kinézetük vagy tapintásukalapján lehetetlen megkülönböztetni az egyes típusokat.A nem megfelelô mûanyag kis mennyisége is tönkretehetiaz újrafeldolgozást. A mûanyagipar azzal reagált e prob-lémára, hogy színes emblémák sorozatát dolgozta ki,amelyek általában a mûanyag termékek alján találhatók.Az 1-es és 2-es típus újrafeldolgozása elterjedt. A 4-es tí-pust kisebb mennyiségben hasznosítják újra. A többi álta-lában nem kerül újrafeldolgozásra – esetleg kis jelentôségûtesztprogramokban”.

(UNESCO-UNEP 2002, p. 26)

-

Legyünk befogadóak és támogassuk a nehéz körülményekközött élôket, a kirekesztetteket. Saját érdekünk is, hogy a tár-sadalom ne szakadjon ketté. Legyük befogadóak a migránsokkalszemben, akiket kilátástalan életkörülményeik, a – gyakran a mi fo-gyasztási szokásainkból eredeztethetô – szegénység és a háborúküldöznek el szülôföldjükrôl. Gondoljunk arra, hogy ôseink között isvoltak migránsok, és hogy mi is könnyen kerülhetünk hasonlóhelyzetbe. Utasítsuk el a gyûlöletkeltés és a diszkrimináció mindenformáját. Fedezzük fel saját kultúránkat és tartsuk tiszteletbenmásokét. A kulturális sokszínûséget tekintsük értéknek.

Folytassunk erôszakmentes életmódot. Ez nemcsak a fizikai erô-szak elutasításából és az erôszak elleni szóbeli tiltakozásból áll.Gondoljuk meg, hogy saját életünkben mikor vagyunk közvetettvagy közvetlen módon erôszakosak, agresszívek, szóval és tettelmikor támadunk vagy alázunk meg másokat, mikor élünk visszaerôfölényünkkel. „A csoport a béke tanulásának legjobb laboratóri-uma” (PECK, S. M. 1987): tanuljuk és gyakoroljuk a konflik-tuskezelés erôszakmentes formáit azokban a kisebb és nagyobbközösségekben, amelyeknek tagja vagyunk.

Önkénteskedjünk. Keressünk fel olyan civil szervezeteket, melyekcéljaival egyetértünk és ajánljuk fel segítségünket. Az önkéntességnemcsak szolidaritásunk kifejezésének egy módja, nemcsak tanu-lási lehetôség, hanem lehetôség arra is, hogy a világról hasonlóangondolkodó barátokat szerezzünk, és közösségi életet éljünk. (Nekedvetlenedjünk el, ha nem kapunk rögtön választ felajánlásainkra– a civil szervezetek gyakran nagyon túlterheltek és nincs sok tapasz-talatuk az önkéntesek fogadásával kapcsolatban… kopogtassunkkitartóan!)

A fogyasztás, vásárlás, tévénézés helyett szabadidônket töltsükkreatív, hasznos, közösségi módon. Zenéljünk, menjünk kirán-dulni családunkkal, szedjük fel a szemetet a közeli parkban, szer-vezzünk filmklubot, süssünk kenyeret, nevettessünk meg valakit,írjunk levelet egy rég nem látott barátunknak! Kezdeményezzünk.Higgyünk teremtô erônkben.

Példamutatás – tetteink, személyes életvitelünk jelentôsége

Tetteink nemcsak azért fontosak, mert konkrét hatásaik, ha kismértékben is, de közvetlenül befolyásolják a globális folyamatokalakulását, hanem azért is, mert életmódunk példává válhat másokszámára. Ha visszagondolunk személyes életünkben a viselke-désünket, gondolkodásmódunkat megváltoztató erôkre, a közép-pontban általában egy számunkra hiteles ember áll, akinek példájátkövettük, stratégiáit ellestük, értékválasztásaival azonosultunk.Az életvitelünket meghatározó legfontosabb dolgokat általábannem elmagyarázzák nekünk, hanem átvesszük ôket valakitôl. Élet-módunkkal, példamutatásunkkal tehát mi is katalizátorokká vál-hatunk és inspirálhatunk másokat, így hozzájárulhatunk a globálisés fenntartható szemléletmód elterjedéséhez.


Tudatos fogyasztás és igazságos verseny

Bárki tehet a Gazdasági Versenyhivatalnál bejelentést, havalótlan, vagy megtévesztô tájékoztatást, vagy éppen fon-tos tény elhallgatását tapasztalja egy áruval kapcsolatban(www.gvh.hu/urlapok).

Sok egyéni jelzés alapján tett bejelentést a közelmúltbanegy civil szervezet az egyik nagy kozmetikai cég reklámjaiellen. Ilyenek voltak például: a golyós hasfeszesítô nyolc napalatt feszesebbé teszi a bôrt, az arckrém a bôrt 87%-kalés ötezer liternyi termálvíz hatékonyságával telíti élet-erôvel,stb.

A Gazdasági Versenyhivatal indoklása szerint a kozmetikaicég általánosan megfogalmazott, kategorikus, így mindenfogyasztónak feltétel nélkül szóló ígéreteket tett termékei-nek hatásával kapcsolatban, ezzel megtévesztve a fogyasz-tókat. A Versenyhivatal 150 millió forint bírságot szabott ki.

(INDEX 2009 alapján)

A Gang kezdeményezés

„Budapest utcáit járva csodálatos világ tárulkozik fel elôt-tünk, amint egy-egy kapualjon mint titkos átjárón átkelveüde kertbe érkezünk. A belsôudvarok százéves fügefát,régi falikutat, a gangról alácsüngô indákat, féltve ôrzötthóvirágokat, cserepekben tenyészô virág-birodalmakat rej-tenek, s örömet, szépséget hoznak életünkbe.

Az udvarok jelentôs része azonban száraz és sivár, mertkert benne sosem volt, vagy már rég elpusztult.

Kívánatos, hogy a természet lehetôség szerint nagyobbteret nyerjen a városban, és éppen annyira fontos az is,hogy az itt élôk érezzék a saját erejükben és teremtô-képességükben rejlô lehetôségeket, megtapasztalják aközös munka és összefogás örömét.

Baráti összefogásból kertek – régi bérházak kertjeinek –felélesztésén munkálkodunk.

Az egyes tervek a lakók vágyai, kívánságai alapján a csalá-dok személyes megkeresése, lakógyûlések és végsôközös tervezés során rajzolódnak ki. A kertek kialakításaszintén a lakók erejébôl valósul meg a hétvégi közös föld-munkák, ültetések során. Kívülrôl éppen annyi segítségérkezik, amennyi szükséges a folyamat beindulásához ésa megvalósításhoz. Az eddig közös, éppen ezért a lakókérzései alapján igazán senkihez sem tartozó terek sajátélettérré alakulnak a munkálatok során, amelyek a ház, s abenne élôk további életének szerves részévé válnak”.

(DEÁK, A. Á. 2007)

De mit is jelent ez? Például hívjuk meg barátainkat magunkhozvendégségbe: ha látják, hogy szelektíven gyûjtjük a szemetet, hogya vacsorát helyi, friss, idényjellegû terményekbôl készítjük szá-mukra, hogy nem eldobható mûanyagpohárban kínáljuk az italt,ha azt olvassák a kávé dobozán, hogy méltányos kereskedelembôlszármazik, egy szó nélkül is lehet, hogy elgondolkodtattuk ôket ésbefolyásoltuk ôket késôbbi választásaikban.

Különösen fontos mindezt szem elôtt tartani, ha tanárként, vagytrénerként foglalkozunk a fenntarthatóság témakörével. A globálisnevelés nem azt jelenti, hogy csak beszélünk róla – fontos,hogy hitelesek legyünk és saját magunk is harmóniában éljünkazokkal az alapelvekkel, amelyeket diákjainkak átadni igyek-szünk.

Mit tehetünk mint tanárok

Mint tanárok kivételezett helyzetben vagyunk, mivel munkánksorán sok fiatallal találkozunk és lehetôségünk van szemléletükformálására. Mutassunk példát számukra életvitelünkkel, gondol-kodásmódunkkal; közvetítsük számukra a jövô iránti felelôsség-vállalás és a társadalmi szolidaritás értékeit.

Bármilyen tantárgyat tanítsunk is, építsük be a tanórák anyagábaa globalizáció témakörét. Még egy matematika órába is becsem-pészhetjük az errôl való gondolkodást, ha a globális kereskedelemegyenlôtlenségeinek, vagy a környezetszennyezés hatásainak szá-madatait felhasználva szövegezzük meg a számítási feladatokat.Hívjuk fel a diákok figyelmét ezekre a témákra, gondolkodtassukel ôket, vitassuk meg velük, hogy hogyan látják jövôjüket és cse-lekvési lehetôségeiket.

Szervezzünk esemény-sorozatot, film-klubot, szakkört, osztály-fônöki órát, tematikus napot az iskolában a globalizáció téma-körérôl. A programok megtervezéséhez és megvalósításáhozkérjük civil szervezetek segítségét: sokuk már kidolgozott pedagó-giai anyagokkal és foglalkozásvázlatokkal rendelkezik számoskapcsolódó témában és örömmel fogadja a partnerségi javasla-tokat, megkereséseket – hívjuk meg, vonjuk be ôket!

Ha módunkban áll, beszéljünk kollégáinkkal, az iskola vezetô-ségével és közösen próbáljuk iskolánkat minél fenntarthatóbbátenni. Vezessük be a szelektív hulladékgyûjtést, mérjük fel és alakít-suk át az iskola büféjének kínálatát. Gondolkodjunk el egy új peda-gógiai program kidolgozásának lehetôségén. Az iskola ez irányúkoncepciójának kialakításához hasznos segítség lehet JAKAB-VARGA (2007) a Fenntarthatóság pedagógiája címû munkája.

Közösségépítés

A fenti lista, bár valójában számtalan közösségi vonatkozása volt,elsôsorban arra adott ötleteket, hogy egyénként mit tehetünk egyfenntarthatóbb jövô érdekében. Fontos azonban szem elôtt tartani,hogy nem vagyunk egyedül. A minket körülvevô társadalom jelen-leg úgy tûnik, egyre inkább az individualizáció felé halad: aközösségekrôl az egyénekre helyezôdik a hangsúly. A közösségekfelbomlásával azonban az egyén egyre védtelenebbé, kiszolgálta-tottabbá, manipulálhatóbbá válik a globális folyamatok hálójában.Ezért a globális folyamatok negatív hatásaira valódi választ adnicsak közösségi összefogással lehetséges. Érdekeink képviseleteis csak közösen lehet hatékony. A közösségben való tevékeny-kedés nemcsak azért növeli meg a hatékonyságot, mert a sokapró, egyéni tett eredménye összeadódik, hanem mert kreativitást,többletenergiákat szabadít fel, és megerôsítést, motivációt, erôtad az egyénnek a folyamatos, kitartó cselekvéshez.

Feladatunk tehát a közösségépítés is.

Hol is az én helyi közösségem…?

Fedezzük fel kik élnek körülöttünk! Ismerjük meg szomszédainkat.Szervezzünk utcabált, gyûjtsünk aláírást valamely helyi ügy érde-kében, ültessünk fákat közösen, szervezôdjünk kalákába egymássegítségére… A „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” mottójegyében tegyük jobbá közvetlen környezetünket. Fogjunk összea körülöttünk élôkkel és vállaljunk felelôsséget azért az otthonunkatjelentô, kis darabka világért, melynek sorsát közvetlenül is befolyá-solni tudjuk. Vegyünk aktívan részt a helyi közösség életénekalakításában.


Egy példa… A magyarországi ökoiskolák

Ökoiskoláknak azok az iskolák nevezhetôk ahol:

• “ Az iskola helyi tantervében és pedagógiai program-jában meghatározó szerep jut a környezeti nevelésnek,a fenntarthatóság kérdéskörének.

• A tanulók aktív és egyenrangú szereplôi az iskolai élet-nek, beleszólási joggal az ôket érintô kérdésekbe.

• Az iskola dolgozói (vezetôség, tanári kar, technikai sze-mélyzet) tudatában van annak, hogy mennyire fontos afenntarthatóság kérdéskörével foglalkozni és ezt aszempontot mindennapi munkája során érvényesíti.

• Az iskola a szülôkkel, illetve a helyi közösséggelegyüttmûködve részt vesz a helyi környezeti problémákvizsgálatában, megoldásában.

• Az iskola mûködtetése a lehetô legkörnyezetkímélôbbmódon történik.

• Az iskola lehetôséget biztosít tanulói számára tantervenkívüli tanulási formákra (erdei iskola, terepgyakorlatok,projektek)”.

(ÖKOISKOLÁK)

Lakóhelyünkön túl természetesen számos más „helyi közösség-ben” is tevékenykedhetünk egy jobb jövô érdekében (család, mun-kahely, barátok, stb.) Kezeljük mindig értékként és prioritásként aközösségi létet!


A Barát utcai cukrászda szülinapi bulija

„A helybeliek egyesületének kezdeményezésére kb. százember megünnepelte a Barát utca sarkán lévô Bognárcukrászda alapításának ötvenedik évfordulóját május else-jén. ...

Mindnyájunkat meglepett, hogy ennyien jöttek el az ünnep-re. Van egy levelezési listánk kb. harminc emberrel, ezenkívül a környék postaládáiba bedobáltunk 300 szórólapot,a cukrászda szólt a törzsvendégeinek, némelyeket tele-fonon is hívtunk, de még így is meg kellett döbbenni a nagytömegen.

Sáros László felolvasta a Barát utca és Környéke Egyesületáltal adományozott emléktábla szövegét, amelyet maga írt,aztán felakasztotta a réztáblát a falra. És kezdetét vette alegalább kétórás barátkozás.

Itt, azt hiszem, ilyen nem volt az elmúlt évtizedekben. Egyál-talán, a városi lakosság többnyire nem alkot közösséget aszomszédaival abban az értelemben, ahogy falun szokás.De ez határozottan családias ünnep volt. Sokan ismerikegymást, nem kevesen évtizedek óta laknak itt, esetleg afelmenôik is itt éltek már - csak hát nem járunk össze.

Na, ez most elkezdôdött.

Pontosabban a Barát utca közelében beindított beruházáshozott össze minket, páran nekifogtunk az ügy jogi hát-terének a vizsgálatába, és miután találtunk problémákat,hát megszerveztük a környék összefogását. (Akit ez bôveb-ben érdekel, nézze meg a honlapunkat: lmv.hu/baratutca)- tehát az összefogás hatására kb. nyolcan-tízen rendsze-resen összejárunk, beszélgetünk, és arra jutottunk, hogyegyesületet alapítunk és a jövôben nemcsak a saját jogivédelmünkkel foglalkozunk - hanem majd meglátjuk, miremutatkozik igény.

Erre a cukrászdai ünnepre most nagy igény volt. Van, aki aztmondta, hogy talán nem minden környéken lehet ezt meg-csinálni ilyen családiasra: az itt élôk különösen ragaszkod-nak ehhez a helyhez, ennek köszönhetô, hogy fel lehetetttámasztani a „közösség szellemét”. Ki tudja. De az biztos,hogy igény van a közösségre, és talán nem csak itt”.

(BIHARI 2007)

Referencia lista

BIHARI, L. (2007). A Barát utcai cukrászda szülinapi bulija [on-line],hozzáférés: http://lmv.hu/node/1437, [olvasva: 2009. április 3.].

DEÁK, A. Á. (2007). Bemutatkozunk [on-line], hozzáférés:http://gang-gong.blogspot.com/2008/01/bemutatkozunk.html,[olvasva: 2009. április 3.].

HANKISS, E. (1979). Társadalmi csapdák, Magvetô Kiadó, Buda-pest.

INDEX (2009. március 16). 150 milliós versenybírságot kapott aL’Oreal [on-line], hozzáférés: http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/03/16/150_millios_versenybirsagot_kapott_a_l_oreal/,[olvasva: 2009. április 10.].

JAKAB, GY. és VARGA, A. (2007). A fenntarthatóság pedagógiája,L’Harmattan, Budapest.

LAO CE (2001). Tao Te King, ford. Weöres S., Tercium Kiadó,Budapest.

LENKOVICS, B. (n.d.) Egészségtudatosság vagy divat?! [on-line],hozzáférés: http://www.pekforum.hu/hirek.php?id=35, [olvasva:2009. április 2].

MIRÔL TÁJÉKOTAT AZ ENERGIACÍMKE (n.d.) [on-line], hozzá-férés: www.energiaklub.hu/hu/ismeretek/energiatippek/vasarlas/,[olvasva: 2009. április 10.].

MÓRA, V. (szerk.) (2001). Testápoló kislexikon, Ökotárs, Budapest.

ÖKOISKOLÁK [on-line], hozzáférés: http://www.okoiskola.hu,[olvasva: 2009. április 3.].

AZ ÖKOTURIZMUS MEGHATÁROZÁSA ÉS ISMÉRVEI [on-line],hozzáférés: http://okoturizmus.hu/hu/node/371 [olvasva: 2009 no-vember 23.].

PECK, S. M. (1987). The different drum: Community making andpeace, Simon & Schuster, New York.

PENCZ, L. (2004). Egyen kevesebb húst! A húsfogyasztás globálisszemszögbôl [on-line], hozzáférés: http://www.greenfo.hu/minden-napi_mergeink/cikk_item.php?rov=mergek&item=59, [olvasva:2009. április 3.].

UNESCO-UNEP (2002). YouthXchange. Útmutató egy fenn-tartható élethez. Képzési csomag a felelôs fogyasztásról [on-line],hozzáférés: http://www.youthxchange.net/download/guide/text/guide%20text%20hungarian.pdf, [olvasva: 2009. április 3.].

VARGA, J. (n.d.). Kiadatlan versek, kézirat.

WEÖRES, S. (2000). A teljesség felé, Tercium Kiadó, Budapest.


11. További források

I. A GLOBALIZÁCIÓRÓL ÁLTALÁBAN

1. További ajánlott irodalom (magyar nyelven)

ANKERL, G. (2000). „Nyugat” van, „Kelet” nincs, Osiris, Budapest.

BECK, U. (2005). Mi a globalizáció?, Belvedere, Szeged.

CASTELLS, M. (1996). A hálózati társadalom kialakulása – Az in-formáció kora. 1. köt. Gazdaság, társadalom és kultúra. Gondolat,Budapest.

SASSEN, S. (2000). Az elveszített kontroll? Szuverenitás a globa-lizáció korában, Helikon, Budapest.

SOROS, GY. (2008) A 2008-as hitelválság és következményei.A pénzügyi piacok új paradigmája, Scolar Kft, Budapest

WENT, R. (2002). Globalizáció, Perfekt, Budapest.

2. Szervezetek 2009-ben

World Social Forumwww.forumsocialmundial.org.br

World Economic Forumwww.weforum.org/en/index.htm

World Trade Organisationwww.wto.org

3. On-line források

Globalizáció lapwww.globalizacio.lap.hu

Globalizáció light – Online magazin a globalizációrólhttp://www.globlight.hu

Global Policy Forumwww.globalpolicy.org/ngos/index.htm

G8 Information Centrewww.g7.utoronto.ca

II. A GLOBALIZÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG


CSÉFALVAY, Z. (2004). Globalizáció, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bu-dapest.

ENDREY, A. (l996). A disznófejû Nagyúr: A Wall Street világuralmitörekvései és hazánk. Boldogasszony Kiadó, Hódmezôvásárhely.

LÁSZLÓ A., FÖLDES GY., INOTAI A., ANDOR L. és BENDA K.(2001). A globalizáció kihívásai és Magyarország, Napvilág, Bu-dapest.

SZALAI, E. (2006). Az újkapitalizmus – és ami utána jöhet... ÚjMandátum Kiadó, Budapest.

További források • • 82


Demos Magyarországwww.demos.hu

Stratégia Kutató Intézet Kht.www.strategiakutato.hu

Védegyletwww.vedegylet.hu


Ma és holnap. A fejlesztések lapjawww.maesholnap.hu

III. NEMZETKÖZI FEJLÔDÉS ÉS FEJLESZTÉS


Hand Szövetségwww.hand.org.hu

Magyar ENSZ Társaságwww.menszt.hu

Magyar Külügyminisztériumwww.kum.hu

Az Európai Bizottság fejlesztési honlapjahttp://ec.europa.eu/development

EuropAid Együttmûködési Hivatalhttp://ec.europa.eu/europeaid

OECD – Organisation for Economic Co-operation and Developmentwww.oecd.org

UNDP – United Nations Development Programmewww.undp.org

IV. GLOBALIZÁCIÓ ÉS MIGRÁCIÓ

1. További ajánlott irodalom (magyar nyelven):

ALBERTO, A. és GIAVAZZI, F. (2008). Európa jövôje: Reform vagyhanyatlás, Gondolat Kiadó, Budapest.

MELEGH, A. (2004). Migráns vagy munkás. Globalizáció és migrá-ció a nemzetközi irodalom tükrében, Eszmélet, pp. 83-101.

OKTATÁSI MINISZTÉRIUM (2005). Útmutató az interkulturálispedagógiai program iskolai bevezetéséhez és alkalmazásához [on-line] hozzáférés: http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200506/in-terkulturalis_pedagogiai_program.pdf

RÉDEI. M. (2007). A külföldi hallgatók jellemzôi [on-line], hozzáférés:http://foldrajz.ttk.pte.hu/mg/tanulmanyok/kulturalis_foldrajz/redei_maria_2007_4.pdf

TÓTH, P. P. (szerk.) (2006). Bevándorlás Magyarországra, LucidusKiadó, Budapest.


Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal http://www.bmbah.hu

ENSZ Menekültügyi Fôbiztosság Magyarországi Képviseletehttp://www.unhcr-budapest.org/hungary

Magyar Helsinki Bizottsághttp://www.helsinki.hu

Menedék, Migránsokat Segítô Egyesülethttp://menedek.hu

Nemzetközi Migrációs Szervezethttp://www.iom.hu


Integration Policy Indexhttp://www.integrationindex.eu

International Center for Migration Policy Developmenthttp://www.icmpd.org

Migration Policy Grouphttp://www.migpolgroup.com

V. A NEMZETKÖZI MEZÔGAZDASÁGI KERESKEDELEM


FAIR TRADE - MÉLTÁNYOS KERESKEDELEM (2005). [on-line],hozzáférés: http://www.vedegylet.hu/doc/FT_kiadvany.pdf

GULYÁS, E. (2008). Tudatos Vásárlók Könyve, Tudatos VásárlókEgyesülete - Ursus Libris, Budapest.

SIMONYI, B. (2005). Ki mint Vet…Fenntartható MezôgazdaságKilátásai egy Globalizált Világban [on-line], hozzáférés: http://www.hungary.indymedia.org/kepek/suaj/agrar.pdf

SIMONYI, B. és VARGA. G. (2008). Élelmiszer-önrendelkezés [on-line], hozzáférés: http://www.vedegylet.hu/doc/eleonr.pdf


Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetséghttp://www.fairvilag.hu

Actionaidwww.actionaid.org

BananaLinkwww.bananalink.org.uk

ENSZ Élelmezési és Mezôgazdasági Szervezete (FAO)www.fao.org

Oxfamwww.oxfam.hu

Via Campesinawww.viacampesina.org

• További források 8 3 •

VI. GLOBALIZÁCIÓ ÉS A MAGYAR MEZÔGAZDASÁG


A falu – Negyedévente megjelenô környezetgazdálkodási és vidék-fejlesztési szakfolyóirat.

Gazdálkodás – Kéthavonta megjelenô agroökonómiai tudományosszakfolyóirat.

Kistermelôk Lapja – Havonta megjelenô állattenyésztési szakfolyóirat.

ANDRÁSFALVY, B. (2007). A Duna mente népének ártéri gazdál-kodása, Ekvilibrium Kiadó, Budakeszi.

BAYER, J. (szerk.) (2005). Kritikus leltár. A rendszerváltás háromévtizede. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest.

KAJNER, P. (2007). Gazda(g)ságunk újrafelfedezése. Fenntarthatóvidéki gazdaságfejlesztés, L’Harmattan Kiadó, Budapest.

KOVÁCS, T. (szerk.) (2009). A vidéki Magyarország az EU-csat-lakozás után. VII. Falukonferencia, Agroinform Kiadó, Budapest.

RAKACZKINÉ TÓTH, K. (szerk.) (2005). A vidék és a falvak a„mezôgazdaság után”, Szent István Egyetem, Gödöllô.


Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumwww.fvm.hu

AGRYA – Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségewww.agrya.hu

Kincsünk a Piac – Hunyadi térwww.lmv.hu/hunyadi

MAGOSZ - Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségewww.gazdakorok.hu

Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésérthttp://lmv.hu/elelmiszer-onrendelkezes

Szövetség az Élô Tiszáértwww.elotisza.hu

Európai Bizottság Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Fôbiztossága(DG Agriculture)http://ec.europa.eu/agriculture

European Platform for Food Sovereigntywww.epfs.eu

Seattle to Brussels Networkwww.s2bnetwork.org


Agrárgazdasági Kutatóintézetwww.akii.hu

Agroinform Kiadówww.agroinform.hu

Kormányzati Agrárinformációs Rendszerwww.air.gov.hu

Institute for Agriculture and Trade Policyhttp://iatp.org

Szakértôi blog a Közös Agrárpolitika jövôjérôlhttp://caphealthcheck.eu

Regoverning Marketswww.regoverningmarkets.org

VII. GLOBALIZÁCIÓKRITIKUS MOZGALMAK


ANHEIER-MARLIES, H. és KALDOR, G-M. (szerk.) (2004). Globáliscivil társadalom, Typotex, Budapest.

SCHEIRING, G (2005). Lásd át a rendszert! – Az alterglob mozga-lom, Védegylet, Budapest.

SZABÓ, M. (2004). Globalizáció,regionalizmus, civil társadalom,Budapest, Századvég.

VAY, M.(szerk.) (2005). Zengô – ökológia, politika és társadalmimozgalmak a Zengô-konfliktusban, Budapest, Független MédiaKiadó – Védegylet.

2. Globalizációkritika magyar nyelven

Kovász – a Budapesti Corvinus Egyetemen Mûködô Kovász-körNegyedéves Folyóirata

Eszmélet – Társadalomkritikai és kulturális folyóirat

BODA, ZS. (2004). Globális ökopolitika, Helikon, Budapest.

CHOMSKY, N. (2005). Titkok, hazugságok, demokrácia (DavidBarsamian interjúkötete), Független Média Kiadó, Budapest.

GEORGE, S. (2003). A WTO: Korlátlan világkereskedelem vagyszolidáris globalizáció? Napvilág Kiadó, Budapest.

HELLYER, P. (1998). A globális pénzügyi válság túlélése, avagy aremény gazdaságtana, Altern-csoport - Gondola '96 Kiadó, Bu-dapest.

KLEIN, N. (2004). No logo. Márkák, multik, monstrumok, TudatosVásárlók Egyesülete, Budapest.

KORTEN, D. C. (1996). Tôkés társaságok világuralma, Kapu Kiadó,Budapest.

MAGYAR TERMÉSZETVÉDÔK SZÖVETSÉGE – FRIENDS OF THEEARTH INTERNATIONAL (2005). A fenntartható gazdaság felé: Aneoliberális gazdasági globalizáció megkérdôjelezése, Budapest.

STIGLITZ, J. E. (2003). A globalizáció és visszásságai, NapvilágKiadó, Budapest.

WENT, R. (2002). Globalizáció: Neoliberális feladatok, radikálisválaszok, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt.,Budapest.


Altern-csoporthttp://korny10.bke.hu/altern

Attac Magyarországwww.attac.hu


Élôláncwww.elolanc.hu

Humanista Mozgalomwww.humanista.hu

Védegyletwww.vedegylet.hu

Zöld Fiatalokwww.zofi.hu

Independent Media Centerwww.indymedia.org

Third World Networkwww.twnside.org.sg

Transnational Institutewww.tni.org


Alterglobhttp://alterglob.blog.hu

Indymedia Magyarországwww.hungary.indymedia.org

Globalancewww.globalance.hu

Lehet Más a Világ!www.lmv.hu

VIII. ÉS MIT TEHETÜNK MI…?


BODORKÓS, B., KAJNER, P., KOVÁCS, E., PETÁK, P., ésPÉTERFI, F. (2006) Rajtunk múlik – Hogyan szervezkedjünk ésképviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön? Közösségfejlesztôk Egye-sülete, Budapest.

KELEMEN, Z. (2006). Ökoturizmus – Természet, kultúra, harmónia,Magosfa Alapítvány.

KÖNCZEY, R és S. NAGY, A. (1998). Zöldköznapi kalauz, FöldNapja Alapítvány.

LÁNYI, A. (2007). A fenntartható társadalom, L’Harmattan, Bu-dapest.

GREENPEACE (N.D.) Mentsd meg az éghajlatot, GreenpeaceMagyarország Egyesület, Budapest.

2. On-line források mindennapi szokásaink megváltoztatásához:

Méltányos kereskedelem:www.fairvilag.hu

Környezettudatos és etikus vásárlás:www.tudatosvasarlo.hu

Bioélelmiszer:http://bioelelmiszer.lap.huhttp://biokontroll.nlife.hu

Vegetarianizmus:www.vegetarianus.hu

Használtcikkek javítása, cseréje, elajándékozása:www.humusz.huwww.szivessegbank.hu

Energiagazdálkodás:www.energiaklub.hu

Szelektív hulladékgyûjtés:http://szelektivhulladekgyujtes.lap.hu www.kvvm.hu/szelektiv

Alternatív turizmus:www.utitarsak.huwww.utilapu.orgwww.falutur.huhttp://okoturizmus.huwww.wwoof.org

Nemzetközi önkéntességwww.eurodesk.hu

Erôszakmentesség:www.humanista.hu

Közösségfejlesztés:www.kka.hu

Önkéntesség:www.onkentes.hu

Kaláka körök (kölcsönös segítség, szolgáltatások cseréje):Talentum kör: www.etk.hu/talentum

Miskolci Órakör Közösségi Önsegítô Rendszer:www.freeweb.hu/hunglets/miskolc.htm

Szolnoki KÖR csoport:www.freeweb.hu/hunglets/szolnok.htm

Fabatka B-612 Kalákakör:www.b612.hu/fabatka_kerdesek.html

Ökofalu-mozgalomGalgafarm: http://www.gaiaalapitvany.hu/falu_telepules.html

Gyûrûfû: http://www.gyurufu.hu

Intézmények:A globalizációval kapcsolatos fogalmak, intézmények:www.globedu.hu/lexikon.aspx

Az Európai Unió portálja: http://europa.eu

Hasznos információk magyar állampolgároknak: www.magyarorszag.hu/allampolgar

A magyar Országgyûlés mûködése: www.parlament.hu

Gazdasági Versenyhivatal: www.gvh.hu

Országgyûlési Biztos Hivatala: www.ombudsman.hu

Egyenlô Bánásmód Hatóság: www.egyenlobanasmod.hu

• További források 8 5 •

Alternatív információforrás:Indymedia: http://hungary.indymedia.org

Lehet Más a Világ: http://lmv.hu

Greenfo: www.greenfo.hu

3. Globális neveléssel foglalkozó szervezetek 2009-ben

Anthropolis Egyesületwww.anthropolis.hu

Artemisszió Alapítványwww.artemisszio.hu

Bocs Alapítványwww.bocs.hu

Magyar Környezeti Nevelési Egyesületwww.mkne.hu

Magyar Ökumenikus Segélyszervezetwww.hia.hu

ZöFiwww.zofi.hu

Zöld Híd Alapítványwww.zold-hid.hu

4. Hasznos tanári kézikönyvek, segédanyagok a globálisnevelésrôl magyarul:

Honlapok:

Iskolák a világért!http://schools.welthaus.at

Globál projekt (kölcsönözhetô filmek a globalizációról)www.globalprojekt.hu

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet: globális neveléswww.globalisneveles.hu

Globális nevelés tudásközpont:www.globedu.hu

Kiadványok:

Mi közöd hozzá? Fiatalnak lenni a globalizált világban. Oktatásisegédanyag fiatalok iskolai és iskolán kívüli foglalkozásaihoz(Artemisszió Alapítvány)Megrendelhetô: [email protected]

Globális nevelés - oktatócsomag a fiatalok iskolai és iskolán kívülineveléséhez (Zöld Híd Alapítvány)Megrendelhetô: [email protected]

A világ 12 problémája és amit te tehetsz (Anthropolis Egyesület)Letölthetô: www.anthropolis.hu/_doc/vilag12prob_FINAL_preview.pdf

Globalizációs túlélôkönyv középiskolásoknak(Anthropolis Egyesület)Megrendelhetô: [email protected]

Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhezLetölthetô: http://kompasz.balzac.zpok.hu/kompasz

Európai polgárságLetölthetô: www.youth-partnership.net/youth-partnership/publi-cations/T-kits/7/Tkit_7_HUN

Interkulturális tanulásLetölthetô: www.youth-partnership.net/youth-partnership/publi-cations/T-kits/4/Tkit_4_HUN

5. Honlapok, kiadványok a globális nevelésrôl angolul

All different, all equalwww.iwtc.org/ideas/24_equal.pdf

Banana Linkwww.bananalink.org.uk

Compasshttp://eycb.coe.int/compass

Making a differencewww.citizenship2005.ie/oneworld.htm#making

Oxfamwww.oxfam.org.uk/education/resources

Riscwww.risc.org.uk/teaching_resources.html


12. Tárgymutató

Aagrárpiac lásd piacadósságválság lásd válságagyelszívás 36alulról jövô kezdeményezések 29alulról történô globalizáció 63, 69

Bbevándorlás 6, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 40, 43, 83bevándorló 6, 9, 15, 20, 21, 23, 30, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 39, 40, 41,

42, 43, 62, 65biodiverzitás 56black bloc lásd fekete blokkBlack Power lásd fekete hatalombrain drain lásd agyelszívás

Ccivil társadalom 10, 15, 28, 29, 60, 84

Ddereguláció 10, 11, 16, 30, 53, 62diaszpóra 20, 36, 41

Eegyenlôtlenség 10, 11, 12, 13, 14, 18, 20, 24, 26, 27, 29, 30, 34, 35,

42, 46, 47, 48, 54, 60, 68, 69, 79elsô világ 63emberi fejlettségi mutató 29emberi jogok 5, 7, 17, 21, 68, 69, 75, 77etnikai -erôszak 69

-hovatartozás 39-kisebbség 39-konfliktus 5-megkülönböztetés 40-tisztogatás 28

etnocentrizmus 26éhezés 5, 44, 45, 74

-elleni küzdelem 44, 45életmód 5, 9, 13, 61, 62, 73, 76, 78

-minták 61

Ffair trade lásd méltányos kereskedelemfejlesztés, lásd nemzetközi fejlesztésfejlôdés 5, 6, 10, 11, 12, 14, 16, 17, 18, 22, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30,31, 35, 36, 40, 46, 50, 53, 61, 62, 66, 67, 68, 69, 70, 73, 76, 77, 83fejlôdô országok 5, 10, 15, 25, 26, 27, 28, 30, 31, 33, 34, 44, 45, 46,

47, 48, 49, 54, 55, 62, 68, 74fekete blokk 64fekete hatalom 62feminista 15, 60, 61fenntartható fejlôdés 5, 14, 29, 30, 66, 68, 70, 77fogyasztó 4, 45, 46, 48, 49, 50, 51, 54, 57, 58, 61, 68, 75, 77, 78fundamentalista eszmék 14fundamentalizmus 9, 10, 13függôség-elmélet 18, 27

Ggazdasági válság lásd válságGDP 10, 11, 18, 29, 36, 48, 52, 54, 55Genfi Konvenció 34, 36, 37globális nevelés 5, 6, 8, 30, 31, 79, 86glokális 9, 65gyarmatosítás 24, 25, 31, 36

Hharmadik világ 10, 15, 16, 17, 19, 26, 27, 30, 63, 66, 67, 68hibridizáció 13hitelválság lásd válsághitvallás 4

Iidegenellenesség 37, 40, 41identitás kisebbségi- 13

kollektív- 60, 61kulturális- 12, 13nemzeti- 38társadalmi- 61

imperialista 15, 24, 65, 66importvám lásd vámintegráció 20, 31, 39, 40, 42, 53, 62

KKAP lásd Közös Agrárpolitikakereskedelem nemzetközi- 9, 45, 46, 50, 54, 63

mezôgazdasági- 5, 45, 46, 47, 49, 83világ- 11, 45, 46, 48, 84

Kiotói Egyezmény 9

kisebbségi identitás lásd identitáskistermelô 5, 34, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58,

59, 65, 68, 75, 84klímaváltozás 5, 14kollektív identitás lásd identitáskörnyezet -gazdálkodás 56, 84

-kímélô 58, 74, 76, 79-szennyezés 48, 69, 79-tudatos 85-védelem 9, 28, 29, 61, 66, 68, 69

környezeti -hatás 68, 69-nevelés 79, 86-válság lásd válság

közösség által támogatott mezôgazdaság 50, 57Közös Agrárpolitika (KAP) 46, 51, 54, 55, 84kulturális identitás lásd identitás

LLEADER (Liaison Entre Actions de Développement de l`Economie Rurale) 56liberalizáció 10, 11, 26, 30, 62liberális 16, 17, 18, 28, 29, 62, 63

MMillenniumi fejlesztési célok 11, 30, 31Marshall-terv 25menedékkérô 35, 40menekült -jog 6, 36

-státusz 36, 37méltányos kereskedelem 49, 50, 74, 79, 83, 85migráció 5, 18, 20, 21, 23, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 42, 63, 83migráns 5, 6, 20, 23, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 41, 78, 83mozgalom/mozgalmak

alterglobalizációs- 63, 65, 67, 68, 69anti-globalizációs- 15, 68feminista- 60, 61fundamentalista-4globalizációkritikus- 60, 62, 63, 66, 67, 69, 70, 84glokális- 65munkás- 60nacionalista- 12nemzeti- 20

• Tárgymutató 8 7 •

polgárjogi- 60, 62szakszervezeti- 60társadalmi- 60, 61, 62, 71, 84tömeg- 60új baloldali- 60zöld- 14, 60, 62

multikulturális 39multinacionális vállalat 9, 11, 12, 13, 19, 48, 49, 50, 53, 54, 58, 67, 75munkaerôpiac lásd piacmunkanélküliség 29, 34, 35, 39, 40, 41, 45, 53, 61, 62, 68, 69

Nnacionalista 4, 10, 12, 62nemzetállam 4, 8, 9, 10, 12, 16, 20, 33nemzeti identitás lásd identitás

NEMZETKÖZI FÓRUMOK/SZERVEZETEKAPEC (Asia-Pacific Economic Cooperation) 17, 66Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény lásd GATTENSZ 11, 14, 17, 25, 26, 28, 29, 30, 31, 32, 34, 36, 38, 69, 77, 83ENSZ Menekültügyi Fôbiztosság 34, 36, 38, 83EU lásd Európai UnióEurópai Bíróság 17Európai Társadalmi Fórum 66, 69Európai Unió (EU) 4, 5, 10, 17, 20, 21, 31, 32, 33, 34, 35, 40, 46, 47,

52, 53, 54, 56, 85FAO (Food and Agriculture Organization) 14, 44, 51, 83Föld Csúcstalálkozó (Earth Summit) 14, 29G8 10, 63, 64, 65, 68, 82GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) 11, 26, 46, 54Globális Igazságosság Mozgalma 62, 65IMF (International Monetary Fund) lásd Nemzetközi ValutaalapIOM (International Organization for Migration) 33, 43, 83Kereskedelmi Világszervezet lásd WTONAFTA (North American Free Trade Agreement) 17, 34, 64, 65Nemzetközi Migrációs Szervezet 33, 83Nemzetközi Valutaalap (IMF) 10, 17, 18, 26, 28, 34, 53, 63, 64, 67, 70, 77OECD (Organization for Economic Cooperation and Development) 15,

25, 27, 28, 35, 37, 41, 43, 83OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) 28Társadalmi Fejlôdés Világtalálkozója (World Summit of Social

Development) 29Társadalmi Világfórum (World Social Forum) 66, 70, 71UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) 26UNDP (United Nations Development Program) 11, 45, 46, 47, 48, 51, 83UNICEF (United Nations Children's Fund) 28UNRISD (United Nations Research Institute for Social Development) 30, 31Világbank (World Bank) 10, 17, 18, 26, 28, 29, 34, 49, 53, 63, 64, 68, 70Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) 63, 66, 70WTO (World Trade Organization) 11, 17, 26, 46, 47, 55, 63, 64, 66, 70,

71, 77, 82, 84

nemzetközi fejlesztés 5, 7, 24, 25, 27, 28, 30, 31, 66nemzetközi kereskedelem lásd kereskedelemneoliberalizmus 10, 11, 62neoliberális 10, 11, 12, 14, 29, 62, 63, 65, 66, 67, 69, 84

ultra- 12NGO 10, 28, 29, 31, 82NPA (New Policy Agenda) 29, 31New Left lásd mozgalmak, új baloldali

Oolajválság lásd válságökológiai -gazdálkodás 74

-lábnyom 14ökopolitika 66, 68, 84

Ppartnerség 5, 30, 79pénzügyi válság lásd válságpiac export- 28

agrár- 18, 52munkaerô- 35, 39, 40pénz- 11

privatizáció 11, 16, 19, 20, 53, 62, 67

Rrasszista 15, 38, 41rasszizmus 38, 39, 40, 60, 68, 69

-antirasszizmus 69

SSAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural

Development) 56szabadkereskedelem 14, 26, 46, 58szegény/ség 4, 5, 10, 14, 15, 26, 27, 28, 29, 30, 33, 34, 35, 39, 40, 44,

45, 46, 47, 49, 52, 53, 55, 56, 57, 58, 62, 63, 64, 66, 67, 68, 69, 70, 78szerkezeti kiigazítás 18, 28szolidaritás 4, 15, 30, 68, 69, 78, 79szövetkezet 50, 53, 57, 58, 84Seattle-i csata 63, 64, 65, 71

Ttársadalmi identitás lásd identitástransznacionális vállalat 16, 53tôkepiac lásd piac

UÚMVP (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program) 56

Vvallási szervezet 31válság adósság- 17, 18

gazdasági- 12, 20, 28, 35, 37, 41, 61, 62, 67hitel- 12, 27, 82környezeti- 10pénzügyi- 12, 29, 36, 67, 84olaj- 27, 28, 68világ- 17, 61

vám -eszkaláció 46, 49import- 28, 46, 47, 48, 49, 54, 55, 62-politika 46védô- 26, 27, 47

védôvám lásd vámvidékfejlesztés 44, 45, 55, 56, 58, 59, 84világgazdaság 10, 16, 17, 18, 19, 22, 28, 53, 54, 59, 63, 66, 67, 68,

69, 70, 71világpiac lásd piac

Wwashingtoni konszenzus 62, 71

Zzapatisták 64, 65, 66

Tárgymutató • • 88

• Elôszó 8 9 •

a világ az iskolában - unp.hu · a világ az iskolában – tanulmányok a globalizációról...

Documents