a vilÁg megint nemet mondott a blokÁdra...2 i. Évfolyam iii. szÁm 2010. november kolumbia...

I. ÉVFOLYAM III. SZÁM 2010. NOVEMBER

FOLYÓIRAT AZ ANTIKAPITALISTA ÉS ANTIIMPERIALISTA ELLENÁLLÁSÉRT

A VILÁG MEGINTNEMET MONDOTT

A BLOKÁDRA

2 I. ÉVFOLYAM III. SZÁM

2010. NOVEMBER KOLUMBIA

ÕSLAKOS ELLENÁLLÁS KOLUMBIÁTÓL PALESZTINÁIG"Õk csak a vizünket, a földünket, a fáin-kat látják. Velünk nem foglalkoznak. Aföldet akarják - a rajta élõ embereknélkül."

Ezeket a szavakat nem egy palesztin föld-mûves mondta, hanem Justo Conda, aDélnyugat-Kolumbiában található LopezAdentro Õslakos Rezervátum kormányzója,akinek a közösségét az elõzõ elnök ÁlvaroUribe Velez kormányzása alatt többször ismegfenyegették, hogy kitelepítik õket.Uribének, akit az ENSZ nemrégiben GazaFreedom Flotilla elleni végzetes izraeli táma-dás kivizsgálásával bízott meg, magának isnotóriusan ijesztõ elõélete van, ami az em-beri jogokat illeti. Kevéssé vannak feltárva atiszta párhuzamok a kolumbiai kormány azország õslakosaival való embertelen bá-násmódja, és Izrael visszaélései Palesztinaõslakosaival között.

Az ENSZ Emberi Jogi Biztosa szerintKolumbiában van a világon a legnagyobbnéptömeg, amelyet az országon belül telepí-tettek át. Mintegy 4,9 millió emberrõl be-szélünk. Az Emberi Jogi és Kitelepítési Ta-nácsadás szerint csak egyedül 2009-bentöbb mint 286 000 kolumbiai lett kiszakítvaa földjérõl. A kolumbiai népesség körülbelültíz százaléka szenved az erõszakos kitelepí-tésektõl, sokan közülük õslakos közössé-gek, afrokolumbiaiak, az egykori rabszolgákleszármazottai, és campesinok (parasztok).

Izraelhez hasonlóan, Kolumbia az Egye-sült Államok katonai segélyének legnagyobbhaszonélvezõje a régiójában. Hat milliárdadódollárral, amit az utóbbi tíz évbenkapott, Kolumbia a harmadik ország avilágon, Izrael és Egyiptom után, amelyik alegnagyobb amerikai katonai támogatásbanrészesül. Amerikai fegyverekkel felszerelve,és politikai támogatással a háta mögöttUribe kormánya, és más fegyveres szerep-lõk gyilkosságokkal és terrorral emberekmillióit kényszerítették lakóhelyük elhagyá-sára, megtisztítva ezzel az utat a kormányés a multinacionális vállalatok elõtt, hogyazok kizsákmányolhassák a természetierõforrásokat. Mindig a biztonság és a "aterrorizmus elleni háború" nevében kolum-biai katonák falvakat égettek porig, ottho-nokat forgattak fel, és elpusztították azok-nak a közösségeknek a megélhetési forrá-sait, akik azt a radikális döntést hozták,hogy maradnak a saját földjükön.

Számos õslakos közösségnek nem ez azelsõ alkalom, hogy kiszakítják õket a föld-

jükrõl. A spanyol invázió idején ötszáz évvelezelõtt, majd Kolumbia megalakulásakor,háromszáz évvel késõbb, az õslakos közös-ségek ismételten arra kényszerültek, hogyelmeneküljenek a termékeny, vízben és ás-ványokban gazdag völgyeikbõl, és beljebbés beljebb húzódjanak az Andok hegyláncaiközé, ahol az éghajlat zordabb, a földekpedig kevésbé megmûvelhetõk. Most akormány még ezt a földet is el akarja venni,csapdahelyzetben hagyva a közösségeket.Ugyanis a közösségek tagjai azt mondják,hogy ha feljebb mennek a hegyekbe, akkorott a gerillák fenyegetésével kell majd szem-benézniük, akik azért harcolnak, hogy ellen-õrzésük alatt tartsák ezeket a területeket,ha pedig lejjebb ereszkednek, akkor a fél-katonai csoportok, a vállalatok és a had-sereg agressziójával kerülnek szembe.

Van valami hátborzongatóan ismerõsebben az erõszakos és tervezett kitelepí-tésben, és nem meglepõ, hogy mostanra Iz-rael Kolumbia elsõ számú fegyverszállító-jává, valamint katonai és hírszerzési tanács-adójává vált, ezenkívül mintául szolgál adél-amerikai országnak a "terror elleni harc-ban". De a palesztinokhoz hasonlóan, a ko-lumbiai emberek sem készek arra, hogyharc nélkül hagyják ott az otthonaikat és amegélhetésüket. Majdnem húsz évvelezelõtt, az állig felfegyverzett katonaságellen, Délnyugat-Kolumbia õslakos közössé-gei létrehozták a saját védelmüket: AzÕslakos Gárdát (La Guarda Indigena).

A Lopez õslakos rezervátumban lévõCauca Regionális Õslakos Tanácsának

zászlaja elõtt állva, Conda kormányzó a kö-vetkezõkrõl beszélt: "A kolumbiai kormánynem képvisel minket, úgyhogy megalkottuka saját biztonsági rendszerünket. Mindenegyes õslakos közösségben ki lettek vá-lasztva emberek, hogy egy éves szolgálati i-dõkre beosztva védjék a földjeinket. Mindenõslakos õr kap egy pálcát, amelyet az elõzõhasználója hagy rá örökül, és ami jelképezia beosztás tekintélyét és a felelõsségét. Azõrök mindenhova magukkal viszik az õsipálcájukat, ahová csak mennek. A pozícióönkéntes alapon kapható meg, senki nemfizet nekik, hogy védjék a népüket. És még-is, a közösségeink minden tagja harcolni a-kar a szabadságunkért, a pálca jelzi, hogyõk azok közülünk, akik fizikailag és lélek-tanilag felkészültek az év során, hogymegvédjék a népünket és a földünket.

Conda kormányzó hozzátette: "Szem-benézve egy nagyfokon militarizált állam-mal, ami következetesen tagadja a mi alap-vetõ jogainkat, az õslakos gárda az egyetlenvédelem, amit gyakorolni tudunk. Mi semle-gesnek nyilvánítottuk magunkat, nem kere-sünk szövetséget sem a gerillákkal, sempedig a hadsereggel. Olyan békés megol-dást kínálunk, ami a gyarmatosítás befeje-zésén, az élet és a kultúra tiszteletén alapul.Nincsenek fegyvereink. Nincs szükségünkfegyverekre, hogy ellenõrzést gyakoroljunk.Az õreink a kapuinkon kívül állnak, a színespálcájuk az egyedüli fegyverük - ez az erõnkés az értékeink jelképe. És noha számosfenyegetést kaptunk, sok hatóság mégistisztelettel közelített az õslakos õrökhöz."

Egy tinédzser lány a Taez õslakos rezervátumból. A közösséget a kormányismételten kitelepítéssel fenyegeti.

Conda elmondta, hogy minden egyes ciklusvégén, az õr választ egy utódot maga he-lyett, és így a tekintély és a felelõsség for-gásban van. Conda után, a jelenlegi közös-ségi õrök álltak fel, kezükben a pálcáikkal,egyik a másik után, változatos csoportjanõknek és férfiaknak; fiatalok és öregek;egy terhes nõ; az egyik falu rangidõs lakója.

Kolumbia õslakos közösségeiben nagyhagyománya van a népi ellenállásnak. Az1920-as években a törzsek kollektívan boj-kottálták azokat az adókat, amiket akormány vetett ki az õslakosokra, hogy asaját földjükön élhessenek és dolgozhas-sanak. Azóta a tanácsok alakultak, hogyeldöntsék, hogy hogyan gyógyítsák meg avidéket és álljanak ellen a kiûzetésnek.Annak ellenére, hogy õk már az európaigyarmatosítás elõtt jelen voltak ott, azõslakos kolumbiaiakat gyakran kezelik úgy,mintha idegenek vagy hódítók lennének.

A szervezett õslakos ellenállásra adottválasz brutális volt. Csak a múlt évben a kisLopez Adentro közösség négy tagjátgyilkolták meg (errõl egyébként az AmnestyInternational is hírt adott a "A túlélésért ésméltóságért folytatott küzdelem: Emberijogi visszaélések az õslakosok ellenKolumbiában" címû, 2010. január 23-ianyagában). Felix Posada emberijog-védõszerint 1400 õslakos személyt öltek meg azelõzõ elnök, Álvaro Uribe nyolcéves hivataliideje alatt. Ez a szám Kolumbia teljes õs-lakos népességének egy százalékát jelenti.Kolumbiában a legmagasabb az aránya azõslakosok ellen elkövetett gyilkosságoknak,a múlt évben 114 volt, jelentette be PosadaBogotá belvárosában lévõ irodájánakgolyóálló ajtajai mögött.

Jobboldali félkatonai csoportokat gyanú-sítanak számos esetben, annak ellenére,hogy az Uribe-adminisztráció 2006-ban be-jelentette a leszerelésüket. A "lefegyverzést"nyilvános látványosságként mutatták be,amely során harcosoknak öltözött szemé-lyek fotósok elõtt átadták a fegyvereiket egyszép kis jutalom ellenében. Számos esetbenbebizonyosodott az együttmûködés a ko-lumbiai hadsereg és a félkatonai csoportok(illetve új nevükön "a szervezett bûnözõk")között. Gyakran az utóbbiak végezték apiszkos munkát hatalomért és mentelmijogért cserébe.

2008 októberében, a Piendamóban lévõLa María Õslakos és Népi Közösségi Mozgó-sításának közvetlen akciója után, a katonákbehatoltak az önkormányzat területére ésautókat törtek össze, a helyi lakosokatkönnygázzal kiûzték az otthonaikból, férfi-akat vetkõztettek le a szomszédaik elõtt és

tüzet nyitottak az ott lakók kunyhóira,ágyaira, biciklijeire, még a gyerekjátékokrais. A La Maríából induló tömegfelvonulás ka-tonákkal és helikopterekkel találta szembemagát. A repülõ kövekre, parittyahajítások-ra és pálcacsapásokra a hadsereg köny-nygáz-gránátokkal és éles lõszerrel felelt. Haaz Uribe kormányzata az õsi fapálcákra go-lyókkal válaszolt, vajon mit fog az egykorielnök mondani arra, hogy Izrael kilenc törökállampolgárt ölt meg, akiknél széklábakvoltak?

Mind közül a legsúlyosabb fenyegetés,amivel Kolumbia õslakos népességénekszembe kell néznie a kulturális pusztulás ésa kihalás. Kolumbia 102 õslakos törzsénekharminc százalékát fenyegeti az eltûnés ve-szélye. Tizennyolc törzsnek már csak keve-sebb mint kétszáz tagja maradt. Sok kö-zösség számára az ellenállás egyik legfon-tosabb formája a nyelv, a kulturális értékekés hagyományok megõrzése.

A legutóbbi idõkig az államilag elõírtoktatási rendszer spanyol nyelvû iskolázta-tást határozott meg, de ma már a rezer-vátumokban tanítanak bennszülött nyelve-ket. Az emberek más gyõzelmeket is arattak1991 óta, amikor is az új alkotmány végreelismerte a kolumbiai emberek etnikai iden-titásának sokféleségét, és a jogukat, hogymegõrizzék a földjüket és a kultúrájukat.Azonban az alkotmányt és a törvényeket túlgyakran hagyják figyelmen kívül más ér-dekek, fõleg a természeti erõforrások felettiellenõrzés növelése miatt.

Húsz évnyi meg nem tartott ígéretekután Délnyugat-Kolumbia Cauca és Valle deCauca régióinak õslakos közösségei nemvoltak hajlandóak tovább várni, és négyprioritás mentén közös platformbanegyesültek. Ezek a prioritások a következõkvoltak: egység, föld,kultúra és autonó-mia. Az elképzelésteljes, olyan szabad-sággal, ami mind-egyik elem megvaló-sulásától függ. ALopez Adentro kö-zösség egy másiktagja így vélekedett:"A béke nem egysze-rûen a háború vége.A béke akkor jön el,amikor az õslakosokjogát a földhöz, a kul-túrához és a önren-delkezéshez tiszte-letben tartják. Nemlehetséges béke, a-

míg az õslakos népességet pusztítják vagyleigázzák."

Az igazi béke meghatározása nagyon isidõszerû mostanság, amikor Izrael és a Pa-lesztin Hatóság illegitim elnöke, MahmudAbbasz újrakezdik a tárgyalásokat, miköz-ben figyelmen kívül hagyják a palesztin em-berek alapvetõ követelményeit, beleértve asaját jogukat a földhöz, kultúrához ésönrendelkezéshez.

Nehéz elképzelni, hogy egy olyan ve-zetõ, aki úgy lelkesedik Izrael elnyomó eljá-rásmódja iránt, ahogyan ezt Uribe teszi,igazságos bíró lesz a Gaza Freedom Flotillaelleni izraeli támadás jogszerûségének vizs-gálatában. Korábbi kormányzatának szoroskapcsolata a zsidó állammal már önmagá-ban is lehetetlenné teszi, hogy pártatlanvizsgálóbíró legyen. És noha lényeges kü-lönbségek vannak Kolumbia és Palesztinahelyzete között, a hasonlóság a kolumbiai ésaz izraeli kormány az õslakos ellenállásraadott válaszában félreérthetetlen. Nemcsakfurcsaság, de tiszta álszentség lenne Uri-bétõl, ha ugyanolyan viselkedés miatt vonnáfelelõsségre Izraelt, ami az õ elnökségénekidejét is jellemezte.

Conda kormányzó folytatja: "Ahogyanötszáz év óta tesszük, folytatni fogjuk a küz-delmet és haladunk elõre. Tulajdonképpenkészek vagyunk keményebben dolgozni,mint valaha.”

Anna Baltzer írása

Anna Baltzer díjnyertes adjunktus,

író és a palesztinok jogaiért küzdõ ak-

tivista. A Szemtanú Palesztinában: Egy

zsidó amerikai nõ a megszállt terüle-

teken címû könyv szerzõje, és másik

négy témába vágó, a közeljövõben

megjelenõ könyvben mûködik közre.

Forrás: The Electronic Intifada

I. ÉVFOLYAM III. SZÁM

2010. NOVEMBER 3KOLUMBIA

Egy õslakos vezetõ


2010. NOVEMBER PANAMA

PANAMA FELÉBREDAntonio Smith egy 25 éves "bana-nero" azaz banánmunkás volt Chan-guinolából, egy kis panamai város-ból. Vezetõ volt a Banánipari Mun-kások Szakszervezetében (Sitrai-bana).

Smith és munkatársai, fõleg õslakosok, afizetéseik és munkakörülményeik védel-mének érdekében az év folyamán foly-tatott utcai akciók veteránjai voltak.Smith a Cambio Democratico párt tagjaiis volt és kampányolt Ricardo Martinellimellett, amikor az sikeresen indult azelnökségért 2009-ben.

Ez év június 12-én a Martinelli-kor-mány csupán négy nap tanácskozás utánáterõltette a 30-as törvényt a Nemzet-gyûlésen. A Chorizo törvénynek nevezettjogszabály különbözõ törvénytervezetekrészeit dolgozta össze, és így törvényenkívül helyezte a szakszervezeti üzleteket,megszüntette a környezeti hatástanul-mányokat az ipari projekteknél, továbbnehezítette, hogy a rendõrséget felelõs-ségre lehessen vonni a visszaélésekért ésgyilkosságokért, és engedélyezte asztrájkoló munkások folyamatos helyet-tesítését.

Megfigyelõk állítása szerint a Marti-nelli-kormány megpróbálja meggyengí-teni Panama munkaügyi törvényeit, hogyelõsegítse a USA-Panama Szabad Ke-reskedelmi Egyezmény elfogadását, amit2007-ben írtak alá, de megrekedt az

Egyesült Államok kongresszusában. AKongresszusi Kutató Szolgálat egynemrégiben készült jelentése szerint"Panama relatívan magas munkakölt-ségei (a térséghez képest) és rugal-matlan munkaügyi törvényei meghiú-síthatják, sõt akadályozhatják az Egye-sült Államok közvetlen külföldiberuházásait."

A Chorizo törvény hatása egybõlérzékelhetõ volt a Bocas Fruit Company-nak otthont adó Changuinolában. A BocasFruit Company a közismerten munkás-ellenes Chiquita Brands leányvállalata.Napokkal a 30-as törvény elfogadásaután a Bocas bejelentette, hogy többénem szed be szakszervezeti illetéket amunkásoktól a hatalmas banánültet-vényein, megsértve ezzel a Sitraibanávalkötött szerzõdését. A Bocas mind a 4200bananerója, köztük Antonio Smith is,július 2-án 48 órás sztrájkot kezde-ményezett.

A Munkaügyi Minisztérium támoga-tását élvezve a Bocas kijelentette, hogy asztrájk illegális és megnyirbálta amunkások bérét, többek között kéthetifizetési hátralékukat. Ez csak tüzelte atiltakozásokat Changuinolában; a banán-munkások kiterjesztették a sztrájkjukat,amelyhez újabb 3000 banánmunkás csat-lakozott és más együttmûködés is létre-jött; diákok kivonultak a helyi iskolákból;és emberek fákat döntöttek az utakra,hogy megakadályozzák a rendõrségi

l 2009. július 1.: Az élel-miszer-áruház mágnás, Ri-cardo Martinelli elnök lesz.l 2010. június 12.: Elfo-gadják a 30-as törvényt.l Június 28.: Az elsõ álta-lános sztrájk megbénítjaPanamaváros nagy részét,valamint az ipart, a keres-kedelmet és az oktatást isországszerte.l Július 2.: A banánmun-kások folytatják a sztráj-kot.l Július 8.: A rendõrségtüzet nyit a tüntetõkreChanguinolában. Hét em-bert megölnek, 439-etmegsebesítenek, a tüntetõkpedig túszul ejtenek háromrendõrtisztet.l Július 10.: Kísérletet tévearra, hogy elejét vegyék agyilkosságokra adott vá-lasznak, a rendõrség meg-elõzõ jelleggel letartóztat300 munkás vezetõt, új-ságírót és politikai akti-vistát.l Július 11.: Elengedik ahárom túszul ejtett rendõrt,és a szakszervezeti tagokés aktivisták nagy részét is.A többi letartóztatott július15-ig börtönben marad.l Július 13.: A második ál-talános sztrájk a banán-munkások meggyilkolásaután széleskörû támogatástkap.l Augusztus 8.: A kormánytárgyalásokat tart a Chorizotörvényrõl, de kihagyja be-lõle az összes radikális bal-oldali társadalmi szerve-zetet. Megegyeznek, hogyelhalasztják hatályba he-lyezését három hónappal.l Augusztus 23.: A CONUSIradikális szakszervezeteiszövetség meghirdetik aharmadik általános sztráj-kot.

A panamai

események

kronológiája

Munkások tiltakoznak a Chorizo-törvény ellen

rohamosztagosok helikopterrel való oda-szállítását. A demonstrációk tovább nõt-tek amikor két õslakos közösség tagjaibeáramlottak a városba, hogy tiltakoz-zanak a Martinelli-kormányzat által vég-rehajtott kilakoltatások ellen, ami azérttörtént mert duzzasztógátakat akarnaképíteni a földjükön.

Július 8-án a bananerók egy helyi or-szágúton vonultak fel. A páncélba öltözöttNemzeti Rendõrség gyalogosan és heli-kopterekkel érkezett, és könnygázt éssörétet kezdett lõni a tömegbe. Tucatjávalestek össze az emberek. Antonio Smithutoljára vett lélegzetet. A Human RightsEverywhere (Emberi Jogok Mindenhol - aszerk.) jelentése szerint egy másikbananerót, Virigilio Castillót a rendõrségmeglõtte, megbilincselte, megverte éskivégezte. A kormány elismerte, hogy kétbananerót agyonlõttek, és emberi jogimegfigyelõk elmondták, hogy háromkisgyerek és egy idõs tiltakozó ismeghalt, megfulladtak a könnygáztól.Százak sebesültek meg, köztük az a 47ember, akik elvesztették egyik vagymindkét szemüket.

A letartóztatott mozgalomA következõ napokban tömegtiltakozásokzártak le városokat Bocasban, és arendõrség 300 szakszervezeti vezetõt ésaktivistát tartóztatott le országszerte;sokakat akkor fogtak el, amikor a gyil-kosságokra adandó válasz megtervezé-sére találkoztak. Szakszervezeti akti-visták és egy helyi bank égõ épülete többutcát is elzártak és foglyul ejtettek háromrendõrt, akiket napokon belül elengedtek.

Martinelli lemondta az útját a dél-afri-kai futball-világbajnokságra, és a kormá-nya július 11-én bejelentette, hogy a 30-as törvény a munkával, a környezettel ésa rendõrséggel kapcsolatos intézkedéseit90 napra felfüggeszti, és "nemzetipárbeszédet" hív össze.

Hogy jelezze, hogy ez nemmeghátrálás, Martinelli még ugyanezen anapon ezt mondta a médiának: "Nemfogjuk engedni, hogy Changuinolábaneltûnjön a banánipar a szakszervezetivezetõknek köszönhetõen… akiknek fo-galmuk sincs, hogy mi az a demokráciaegy országban, és akik véget akarnakvetni a törvény elõírásainak." Július 13-án Panama két fõ munkás szövetségesikeres országos általános sztrájkot, és afrontvonalak meghúzattak.

"Ez háború. Bármi megtörténhet" -mondta Cesar Santos, egy Chiriqui-i ak-

tivista. Chiriqui ugyanott található, aholChanguinola is, Bocas del Toro tartománydéli részén.

Martinelli képbe kerülEgy olyan fehér, ultrakonzervatív élelmi-szerlánc-mágnás, mint amilyen Martinelli,elnökjelöltsége nem sok sikerrel kecseg-tetett egy hagyományosan lázadó ország-ban, amely 3,3 millió lakosának 90százaléka afrikai, õslakos vagy ázsiaileszármazott. Martinelli az átalányadó ésneoliberális politika mellett kampányolt,amit a legtöbb panamai ellenzett. A"Loco" ("Õrült" - a szerk.) gúnynevet ra-gasztották rá, heves vérmérséklete ésállítólagos mániás depressziója miatt. Atámogatói elfogadták ezt a nevet és jel-képként pólókon és lökhárító-matricákonhirdették: "Los Lobos Somos Más" (Miõrültek többen vagyunk - szerk.).

Martinelli kihasználta elõdje, MartinTorrijos elnök ideje alatt mûködõ elõzõkormányzat állandó bûncselekményeit éskorrupciós ügyeit, hogy militarizálja a biz-tonsági erõket és növelje az ellenõrzést.

Miközben a panamai baloldal aktív,nincsen neki választási szerve. Mindenfontosabb párt jobboldali. Ezekhez ké-pest Torrijos pártja, a DemokratikusForradalmi Párt (PRD) baloldali. A korábbikatonai rezsim pártja, a PRD keresz-tülverte a szabadkereskedelmi megálla-

podást, ami a privatizációnak kedvezett,visszafogott külpolitikát folytatott ésszociálisan mérsékelt volt. Viszont el-kezdte a rendõrséget és a partiõrségetújra-militarizálni egy olyan országban,amelynek az alkotmánya, amit az Egye-sült Államok vezetett be miután meg-szállta Panamát 1989-ben, megtiltja,hogy az országnak hadserege legyen. Akormányzata vége felé, a PRD eli-degenítette néhány támogatóját, amikora Suntracs, a marxista építõipari szak-szervezet három tagját megölték.

Mint minden panamai politikusé, Mar-tinelli korrupció elleni kampánya is aztjelentette, hogy fellép a régi korrupcióellen és így a haverjai szabad kezet kap-nak, hogy megkaparintsák a kincstárat.Az alacsony választási részvétel és a ne-ves személyiségekre építõ, erõsen jobbol-dali pártokkal való szövetség biztosítottaa választási gyõzelmét.

És Martinelli, aki már nyeregben érez-te magát, összeveszett Venezuelával,csomagolni küldte azokat a kubai orvo-sokat, akik ingyenes egészségügyi ellá-tást nyújtottak, és támogatta a puccsotHondurasban. Martinellit azért is támad-ták, mert partizánokat próbált kinevezni aLegfelsõbb Bíróságba, és mert megszegtearra vonatkozó ígéreteit, hogy demili-tarizálja a rendõrséget, és számos po-litikai kinevezés miatt is és mert az általa


2010. NOVEMBER 5PANAMA

PANAMA NEM ELADÓ! Diákok Panamavárosban disznómaszkot viselnek egy tüntetésen tiltakozva a Martinelli kormány politikája és a brutálisrendõrterror ellen.


2010. NOVEMBER PANAMA

kiválasztott jelöl-tek korrupciós bot-rányokba kevered-tek.

Sok panamaikülönösen fel voltháborodva amikor,egy Obamával valótalálkozó során amúlt évben, Marti-nelli négy haditen-gerészeti bázistnyitott meg aPentagon számára.

Amerikai csapatok elõször 1846-banérkeztek Panamába, és csak 2000-bensikerült õket távozásra bírni évtizedekenát tartó küzdelmek után.

A Chorizo-törvény

Lenin Montilla, Panamaváros egyik jog-hallgatója, úgy fogalmaz a Chorizóvalkapcsolatban, hogy "egy csomó receptedvan, de valójában soha nem szeretnédtudni, hogy mi is került bele". Így jellemziaz ellenzék a Martinelli által kidolgozottés beterjesztett két új törvényt, amiket aNemzetgyûlés júniusban elfogadott.

Néhány törvényhozó azzal kelle-metlenkedett, hogy el kellene olvasniõket, a kormány pedig igyekezett egyhomályos dokumentummal letudni ahivatalos közzétételüket.

A 30-as törvény polgári repülõiparreformjával kezdõdik, és olyan intézke-désekkel folytatódik:"Megszünteti a környezeti hatástanul-mányok szükségességét olyan projek-

teknél, amelyek "szociális érdekeket"szolgálnak, legyenek azok állami- vagymagánberuházások, olyanok, mint autó-pályák, duzzasztógátak, vagy külszínibányák.”

"Betiltja a munkások kötelezõ járan-dóságait a szakszervezeti boltokban, amisokkal könnyebbé teszi a szakszervezetekcsõdbe vitelét azáltal, hogy a munkál-tatóknak engedélyezik, hogy nyomástgyakoroljanak a munkásokra egyenkéntannak érdekében, hogy hagyják ott aszakszervezeteket. Engedélyezi a mun-káltatóknak, hogy kirúgja a sztrájkolómunkásokat és tartósan alkalmazzonsztrájktörõket.”

"A munkáltatóknak és a sztrájk-törõknek garantálja a rendõri védelmet asztrájk alatt.

"Bûncselekménynek nyilvánítja azúttorlaszok emelését, ami mindennaposjelenség Panamában.”

"Védelmet nyújt a rendõröknek bûn-vádi eljárásokkal vagy gyilkossági, vagy

egyéb vádak miatti elõzetes letartóz-tatásokkal szemben.”

A következõ a 14-es törvény volt, amibányásztársaságoknak ajánlott fel kiter-melési koncessziókat, és elõírja a non-profit szervezeteknek, hogy havontaonline könyvvizsgálatot vezessenek, amiarra kényszeríthet sok kisebb NGO-t(nem-kormányzati szervezetet - aszerk.), amelynek nincs Internet-hozzá-férése, hogy lehúzza a rolót.

Ezek a törvények arra késztették apanamai baloldali szociális mozgalmakat,hogy átlépjenek köztük lévõ különbségekegy részén. Környezetvédõk ezrei szálltákmeg az utcákat, és akkora demonstrációttartottak, amekkorát még soha.

Szakszervezeti aktivisták, diákok ésõslakos mozgalmárok is csatlakoztakhozzájuk. A CONUSI munkásszövetségradikális szakszervezetei és a mérsékeltCONATO szövetség egyszerû tagjai to-vábbi tiltakozásokat szerveztek, amely-hez környezetvédõ és feminista csoportokcsatlakoztak.

Június 28-án általános sztrájk lépettéletbe és nagy felvonulást tartottak,miközben különbözõ szakszervezetek istartottak saját akciókat. A Suntracs mun-kásai új zárakat építettek a Canal Zone-ban, a sztrájk folytatódott, a kormánypedig nyomást gyakorolt a spanyolirányítású vállalatkonzorciumra, hogyrúgjon ki 48 sztrájkoló munkást. Amultinacionális vállalat kidolgozott egymegállapodást és újra alkalmazta azösszes munkást, de a Martinelli-kormányazóta bejelentett egy egyezséget ahondurasi kormánnyal 5000 építõiparimunkás behozataláról, akiket esetlegarra lehet majd használni, hogy helyet-tesítsék velük a harcos Suntracsmunkásokat.

Két nappal a changuinolai mészárlásután, 300 mozgalmi vezetõt tartóztattakle országszerte, kezdve a radikálisoktól,Ricardo Alberto Martinelli, Panama elnöke

mint amilyen a Suntracs vezetõje, a tár-

sadalombiztosítási szakszervezet mérsé-

keltjeiig. Sokukat kórházakban vették õri-

zetbe, ahová a tiltakozások közben szer-

zett sérüléseik miatt kerültek. A legtöbb-

jüket órákon belül elengedték, de néhá-

nyat közülük egy hétig is fogva tartottak.

A Suntracs fõtitkára, Saúl Méndez aközött

a 18 szaksze-rvezetis között volt, akiket

izgatás miatt állítottak elõ.

"Martinelli a mészárlás óta egyszer üt,

másszor simogat" - mondja Federico

Escartín, aki egyike volt az össze-

fogdosott szakszervezetiseknek. A kor-

mány a gyilkosságok után a Changuinola

környékén élõ õslakos közösségek között

gyerekjátékokat és élelmiszereket kez-

dett osztogatni, de Antonio Smith és

Virgilio Castillo sírja mellett ezrek gyûltek

össze, és azt kiabálták: "Nem akarunk

bicikliket vagy rizses zsákokat, igazságot

akarunk!"

Miután a banánmunkások befejezték

a munkabeszüntetésüket július 11-én, a

CONUSI és a CONATO július 23-án

általános sztrájkot szervezett, ami tel-

jesen megbénította az oktatást és az épí-

tõipart, és leállította a többi iparág

többségét is. A két szövetség meghir-

dette Martinelli Super99 élelmiszer-

áruház-láncának, valamint a legfõbb

politikai szövetségének tulajdonában lévõ

Valera likõrmárka bojkottját is.

Miközben a Martinelli-kormány nem-

zeti párbeszédre szólított fel, csakhogy a

CONUSI-t nem hívták meg. A Nemzeti

Front a Gazdasági és Szociális Jogok

Védelméért, ami egy a CONUSI-t is

magában foglaló ernyõszervezet, szintén

távol maradt, ráirányítva a figyelmet a

kormány által kiválasztott mérsékeltekre

és üzletemberekre, akik uralták a talál-

kozót.

Az Összetartozó Emberek Küzdel-

mének Egysége, az összejövetelen je-

lenlevõ mérsékelt koalíció, azt állította,

hogy Martinelli tárgyalói nem ajánlottak

fel engedményeket a szakszervezeteknek

és a környezetvédõknek.

Ráadásul, a kormány támogatja a

Chiquita Brands leányvállalatát abban,

hogy az megtagadja a fizetést a sztráj-

koló bananeróktól. Egy olyan törvény-

tervezetet is át akar nyomni, ami ha-

talmat adna Martinellinek, hogy õ ne-

vezze ki a Ngäbe õslakos autonóm körzet

vezetõit. Azét a körzetét, ahonnan a leg-

több banánmunkás származik.

A Martinellivel és más iparmágná-

sokkal szembeni ellenállás elsöprõ, még

néhány üzlettulajdonos is ellenzi a mun-

kásellenes és környezetvédelem-ellenes

törvényeket. A számára második ciklust

lehetõvé tevõ alkotmánymódosítás felé

kacsingató Martinellivel való szemben-

állás gyakran megosztott elemeket is

egyesít.

A vasököl politikájában bízó kor-

mánnyal szemben növekvõ mozgalom azt

mondja, nem fog meghátrálni.

José Alcoff, panamai-amerikai

független riporter


2010. NOVEMBER 7PANAMA

A radikális Nemzeti Szakszervezet Egységtanácsa, a CONUSI felvonulása

Demokratikus Forradalmi Párt (PRD): Az 1970-es években,

Omar Torrijos tábornok diktatúrája alatt alapított politikai párt. A PRD

Panama újbóli felfegyverzésének pártján áll, és 2004 és 2009 között

birtokolta utoljára az elnökséget.

Nemzeti Front a Gazdasági és Szociális Jogok Védelméért

(Frenadeso): 2003-ban alapították, a társadalombiztosítás privati-

zációja elleni sikeres küzdelem alatt. A marxistákon alapuló ernyõszer-

vezet utcai akciókra helyezi inkább a hangsúlyt, a választási politika

helyett. Tagjai között vannak radikális diákcsoportok, banánmunkás il-

letve építõipari munkás szakszervezetek, és a CONUSI is, a radikális

munkásszövetség.

Összetartozó Emberek Küzdelmének Egysége (ULIP): Egy

mérsékelt koalíció, a CONATO alapította 2004-ben. Az ULIP a PRD

baloldali szárnyához kapcsolódik.

A Nemzeti Szakszervezet Egységtanácsa (CONUSI): A

munkásszövetség radikális szárnya. Mintegy 80 000 tagja van, köztük

építõipari, gyártóipari és banánmunkások, és a legnagyobb pedagógus

szakszervezet.

A Szervezett Munkások Nemzeti Konföderációja (CONATO):

Mérsékelt munkásszövetség, 150 000, elsõsorban az egészségügyben,

a gyártóiparban és a kormányzati szektorokban dolgozó taggal.

30-as törvény:Másik nevén a Chorizo törvény, különbözõ törvény-

tervezetek zagyvaléka, ami gyengíti a szakszervezeteket és a környe-

zetvédelmi törvényeket, betiltja az útlezárásokat, és megnehezíti a

rendõrtisztek felelõsségre vonását gyilkosság vádja esetén.

14-es törvény: Rögtön a Chorizo törvény után fogadták el, sok

éves börtönbüntetést irányoz elõ útlezárásokért, amik egyébként min-

dennaposak az országban, és szigorú könyvvizsgálatot követel meg a

nonprofit szervezetektõl.

Suntracs: 40.000 építõipari munkás marxista szakszervezete, a

méretben legnagyobb a CONUSI-ban, és a vezetõ erõ a Frenadesóban.

Sitraibana: Körülbelül 4000, Nyugat-Panamában élõ és dolgozó,

többségében õslakos banánmunkás szervezete.

Demokratikus Változás (CD): Ez a szociálisan konzervatív párt

képviseli Panama gazdagabb és fehérebb rétegeit, és egy jobboldali

pártokból álló koalíciót vezet. n

A cikkben említett politikai szereplõk


2010. NOVEMBER KUBA

Az USA évtizedek óta tartó Kuba-politikáját újra elutasította a világországainak többsége, csak azEgyesült Államok nem hajlandófeloldani a kártékony blokádot.

Az ENSZ közgyûlése tagországainakelsöprõ többsége kedden (2010. október26-án) az Egyesült Államok Kubát sújtógazdasági blokádja ellen szavazott, amiáltalános nélkülözést okoz a karibiszigetország polgárainak közel 50 éve.

A végsõ szavazás mérlege 187 szava-zat volt a blokád feloldása mellett, csakaz Egyesült Államok és Izrael szavazottaz indítvány ellen. A Marshall-szigetek,Mikronézia és Palau tartózkodott aszavazástól.

Ez volt a 19. alkalom, amikor az ENSZközgyûlése szavazott azoknak a gazda-sági szankcióknak a megszüntetésérõl,amit sokan a világon az emberi jogoknyílt megsértésének tekintenek, és ami aszegénységben élõ országnak, becslésekszerint, eddig 751 milliárd dollárjábakerült.

Venezuela ENSZ-beli képvise-lõje,Jorge Valero az intézkedésre utalva, amitaz Egyesült Államok 1962-ben léptetettérvénybe, hogy kisiklassa a kubai forra-dalmat, úgy fogalmazott, hogy az "egy

ENSZ tagország fejlõdéshez való jogánaktagadása".

"A Venezuela elutasítja ezt a kubainép ellen irányuló agressziót, ami szem-bemegy a nemzetek békés együttélé-sével és a nemzetközi jogszerûséggel" -mondta Valero a közgyûlés ülésén.

A venezuelai képviselõ szerint ablokádnak "közvetlen hatása van a kubainépességre", különösen a gyerekek nemjutnak hozzá olyan betegségek, mintpéldául a leukémia kezeléséhez szüksé-ges szerekhez, a blokád az importravonatkozó szigorításának köszönhetõen.

A blokád, Valero elmondta, "építõ-anyagok beszerzését is gátolja, ami nemteszi lehetõvé a természeti csapások általmegrongált épületek helyreállítását és ezdollármilliós kieséseket okoz Kuba alap-vetõ iparágainak".

Ráadásul Kuba behozatali képessé-gének korlátozásával az intézkedés aka-dályozza az ország termékexportját azEgyesült Államokba vagy üzletet kössönolyan pénzügyi szervezetekkel, amelyekaz észak-amerikai államhoz kötõdnek.

Kuba külügyminisztere, Bruno Rod-riguez kijelentette, hogy a blokádnak"sem erkölcsi, sem pedig jogi" alapjanincs, és bírálta Washingtont azért, mertaz ismételten elutasította, hogy felhagy-

jon az országa elleni hidegháborús po-litikával.

Washington: Nincs változásRodriguez arra utalt, hogy noha az Oba-ma-adminisztráció új kezdetet hirdetettWashington Kubával való kapcsolatát il-letõen, semmi nem változott, az EgyesültÁllamokban nem volt rugalmasság ablokádhoz való hozzáállásban.

Az õ részérõl, Valero képviselõegyetértett a kubai külügyminiszterrel, éskritikát fogalmazott meg az EgyesültÁllamokkal szemben, amiért az továbbrais megingathatatlan, nem foglalkozva anemzetközi közvéleménnyel.

"Az USA kormánya folytatólagosanfigyelmen kívül hagyja a világ népeinekhangját, akik azt követelik, hogy vessenvéget a népirtó politikának és a legalap-vetõbb emberi jogok megsértésének" -fogalmazott Valero.

A blokád elleni közel egyhangú szava-zás, a venezuelai hivatalnok vélekedéseszerint, az ENSZ tagállamainak akaratátképviseli, hogy "tartsák tiszteletben azemberek szuverenitását és szabad ön-rendelkezését és ítéljék el az olyan álla-mok fenyegetését a politikai függetlenségellen, amelyek összeegyeztethetetlenekaz ENSZ alapokmányával". n

A VILÁG NEMZETEI MEGINT ELUTASÍTOTTÁK AZ

EGYESÜLT ÁLLAMOK KUBA ELLENI BLOKÁDJÁT

Bruno Rodriguez kubai külügyminisz-ternek gratulálnak a szavazás után

Igen, mi képesek vagyunk rá! - mondja Obama. Karikatúra a blokádról


2010. NOVEMBER 9KUBA

FELKELÉS AZ ENSZ-BEN

Az ENSZ közgyûlésének - vélhetõena földgolyó legmagasabb politikaiszervének - múlt keddi, október 26-i ülését amiatt hívták össze, amitmár oly sokadszorra ismételnekmeg, és ami már ismerõs: "AzAmerikai Egyesült Államok Kubaelleni gazdasági, kereskedelmi éspénzügyi blokádja megszünteté-sének szükségessége."

Ez az ENSZ történetének legjobbanmegvitatott, sikeresen elfogadott éssoha nem teljesített határozata.

Mindannyian tudjuk, hogy ha ilyeneljárás vádja érné Kubát vagy bármelyikmásik latin-amerikai vagy karibi államot,hogy csak figyelmen kívül hagyna egyilyen határozat, tûz- és kénkõzápor borí-taná el azt az országot. Ezt a gyûlöletestörvényt, ami annyira világosan éspontosan jellemzõ az "Amerikai EgyesültÁllamokra" és aminek a megszüntetésétköveteljük, a nemzetközi jog úgy hívja,hogy "népirtó törvény".

Az alkalmak száma 1992 óta, amely-ek során a Közgyûlés a határozat mellettszavazott, követelve a megszüntetésétennek az ártalmas és bûnös intézkedés-nek, 19-re emelkedett. De ahogyan ahatározat beterjesztéseinek és elfoga-dásainak száma növekedett, az országokszáma, akik a felajánlották a támogatá-sukat szintén nõtt, a tartózkodók számacsökkent, és csak egy miniatûr csoport

szavazott ellene. Amostani, legutóbbialkalommal csupánkét ország szava-zott ellene és hár-man tartózkodtak,nem is igazán szá-mítanak ezeknek apici államoknak anevei, valójábanmindannyian azEgyesült Államokgyarmatai.

Az egyik do-log, amit mérlegel-nünk kell, az az ahatalmas változás,

ami a világban végbement az ENSZalapítása óta, amikor még a másodikvilágháború csatái nem értek véget. Egyolyan háborúé, ami 50 millió emberéletét követelte és óriási károkatokozott. Sok ország, akik ma többségetalkotnak az Egyesült Nemzetek Szer-vezetében még olyan európai hatalmakgyarmatai voltak, amely hatalmak avilág területének óriási többségét, ésbizonyos kontinensek szinte egészéterõszakkal uralmuk alá hajtották. Sokesetben, sokkal õsibb civilizációk ésfejlett kultúrák népességének százmil-lióit igázták le a gyarmatosító agresz-szorok a fegyvereik fejlettsége révén.

Kuba sem volt kivétel.Ezen a féltekén az országunk volt Spa-nyolország utolsó gyarmata, odaadva azegyébként is kevés mezõgazdasági ter-mékét, amiket szabad campesinók (pa-rasztok - a szerk.) és afrikai származásúrabszolgák százezreinek szorgos kezeitermeltek meg, de a gyarmatosítónakmás követelései is voltak. Amikor Spa-nyolország többi gyarmata felszabadulta 19. század korai évtizedeiben, ez azország vaskézzel és a legzsarnokibbmódszerekkel fenntartotta a kubaigyarmatát.

Az évszázad második felében szi-getünk - amit Spanyolország erõdnek ál-modott meg, ahonnan újra meghódít-hatja a korábbi dél-amerikai gyarmatait

- erõs nemzeti és hazafias érzelmekbölcsõje volt. A kubai emberek függet-lenségi háborúba kezdtek, közel 70évvel latin-amerikai testvérállamok u-tán, pedig semmilyen fegyverük nemvolt, csupán a cukornádaratáshoz hasz-nált macheték, és a kubai lovak lelke ésgyorsasága. Kis idõ elteltével, a kubaihazafiak félelmetes harcosokká váltak.

Harminc évvel késõbb, sokat szen-vedett népünk elérkezett arra a pontra,hogy véghezvigye a makacs európaihatalom ellen folytatott hõsies küzdel-mének történelmi célkitûzéseit. A ren-delkezésre álló óriási mennyiségû kato-na ellenére, a spanyol hadsereg ekkortólmár képtelen volt fenntartani a sziget el-lenõrzését, már csak a fõ városi körze-teket tudták uralni és az összeomlás ha-tárán voltak.

Ezt követõen az erõs birodalom -amelyik soha nem leplezte azon szándé-kát, hogy Kubát birtokolja - beavat-kozott ebbe a háborúba, miután cini-kusan kijelentette, hogy "Kuba népénekjogánál fogva kellene szabadnak ésfüggetlennek lennie".

A háború végén országunktól meg-tagadták a jogot, hogy részt vegyen abéketárgyalásokban. A spanyol kormánybetetõzte Kuba elárulását, amikor abeavatkozó karjaiba lökte.

Az Egyesült Államok átvette azellenõrzést Kuba természeti erõforrásai,a legjobb földjei, kereskedelme, bankjai,szolgáltatásai és az ország központiiparágai felett. Ez újgyarmattá tettminket. Ellen kellett állnunk több mint60 évig, de újra függetlenek lettünk, éssoha nem adjuk fel a küzdelmet. Ilyenelõzmények, és más országok példáiután jobban megérthetjük a külügymi-niszterünk, Bruno Rodríguez ez évoktóber 26-án elhangzott szavait.

A vita reggel tízkor kezdõdött. Elõ-ször öt ország beszélt, a 77-ek Cso-portja, az El Nem Kötelezettek Mozgal-ma, az Afrikai Unió, a CARICOM és aMERCOSUR nevében, és mindegyiküktámogatta a határozatot.

Ezután másik 14 ország beszélt, köz-tük kettõ, amelyek népessége egyen-

FIDEL ÉSZREVÉTELEI

(ELSÕ RÉSZ)


2010. NOVEMBER KUBA

egymilliárd felett van: Kína és India,ketten együtt közel 2,5 milliárdan van-nak; mások pedig több mint 100 milliólakossal rendelkeznek, olyanok, mint azOrosz Föderáció, Indonézia és Mexikó; ésmásik kilenc ország, amelyek elismertszerepet játszanak a nemzetközi életben:Venezuela, az Iráni Iszlám Köztársaság,Algéria, Dél-Afrika, a Salamon-szigetek,Zambia, Gambia, Ghána és Barbados. 19beszéd Brunóé elõtt.

Az õ beszéde kategorikus volt. Egészbekezdéseket is fogok idézni a belõle. Aminket fenyegetõ háború súlyos ve-szélyére utalva kezdett beszélni, és el-mondta:

"A túlélés érdekében az emberiségtudatában elengedhetetlen egy ugrás, deez csak az erre a kérdésre vonatkozóvalódi információk elterjesztésén keresz-tül lehetséges, amiket a legtöbb politikuselhallgat, vagy nem vesz róluk tudomást,nem közli õket a sajtó, és amik azemberek számára olyan borzasztóak,hogy hihetetlennek tartják õket."

"… az Egyesült Államok Kuba ellenipolitikája nélkülöz minden erkölcsi vagyjogi alapot, hitelességet és támogatott-ságot. Ezt bizonyítja az a több mint 180szavazat, amit az ENSZ közgyûlésében azelmúlt néhány évben leadtak, követelve agazdasági, kereskedelmi és pénzügyiblokád megszüntetését."

"Latin-Amerika és a Karib-térség nyo-matékosan és egyhangúlag elutasítja ezta politikát. Az Egységcsúcs, amit 2010februárjában Cancúnban tartottak, ishatározottan ezen az állásponton volt. Atérség vezetõi ebbéli véleményüketközvetlenül továbbították az EgyesültÁllamok jelenlegi elnökének. Valójában ablokád és a Helms-Burton törvényelutasítása, mint csak nagyon kevés máskérdés, a régió politikai hagyománya."

"Hasonlóan egyértelmû véleménytfogalmazott meg az El Nem KötelezettekMozgalma, az Ibéro-Amerikai Csúcs, azEurópai Unió, a Latin-Amerikai és KaribCsúcs, az Afrikai Unió, az ACP CsoportCsúcstalálkozója és gyakorlatilag orszá-gok bármelyik más csoportja, ami anemzetközi jog mellett áll és tiszteletbentartja az ENSZ alapokmányának elveit ésiránymutatásait."

"Széleskörû és egyre növekvõ meg-egyezés van az Egyesült Államok társa-dalmán és az ország kubai emigránsainbelül a blokád ellen és a Kuba-politikamegváltoztatásáért […] az amerikaiállampolgárok 71%-a az USA és Kuba

közötti kapcsolatok normalizálása mellettáll…"

"A Kuba elleni szankciók érintetlenekés teljes körûen alkalmazzák õket."

"A 2010-es év folyamán, a gazdaságiostrom szorosabbá vált és a mindennaposhatásai folyamatosan láthatóak Kubaéletének minden aspektusában. Különö-sen komoly következményei vannak anépességre olyan érzékenyen hatóterületeken, mint az egészségügy és azélelmiszer-ellátás."

Bruno ezután azonnal folytatta azonkegyetlen intézkedések felsorolásával,amelyek kiváltképp a speciális egész-ségügyi problémákkal küzdõ gyerekekrevannak hatással, amit az EgyesültÁllamok kormánya nem is tudna tagadni.Ezután azt mondta:

"Az USA Igazságügyi Minisztériuma ésKincstára által idén amerikai és európaiügynökségekre a Kubával való tranzak-cióik miatt kivetett bírságok összesentöbb mint 800 millió dollárt tettek ki."Így folytatta a felvilágosítást:

"Lefoglalták a Cubana de Aviación (akubai légitársaság - a szerk.) 107 000euró értékû szállítmányát, ami a BancoPopular Espanol-on keresztül tartottMadridból Moszkvába. Ez nem volt más,mint lopás."

A továbbiakban, a külügyminiszterünkegy nagyon fontos dolgot említett a kubaigazdaságot sújtó ocsmány gazdaságibûncselekmény hatásaival kapcsolatban.Mivel az a tendencia, hogy úgy beszélnek

bárminek, ingó és ingatlan értékeknek,hiteleknek, követeléseknek, vagy másnakdollárban kifejezett értékérõl, hogy nemveszik figyelembe a dollár az elmúlt négyévtizedben folyamatosan romló árfolya-mát. Példaként a híres üdítõitalt említe-ném: a Coca-Colát - anélkül, hogy bármitis felszámolnék a reklámért. Negyvenévvel ezelõtt 5 centbe került, most az ára150 és 200 cent körül hullámzik mindenországban.Bruno azt állította:

"A közvetlen gazdasági kár, ami akubai embereket érte a blokád következ-tében az elmúlt 50 év során több mint751 milliárd dollárra tehetõ, a fizetõ-eszköz jelenlegi árfolyama szerint."

Más szóval, õ nem esik abba a hibába,hogy úgy összegezze a veszteségeket,amiket a blokád évrõl-évre okoz, minthaa dollár értéke minden évben pontosanugyanannyi volna.

Nixon botrányos egy-oldalú lépésénekkövetkeztében, miszerint felfüggesztetteegy uncia arany 35 dolláron rögzítettértékét, és így bármilyen korlát nélkülbocsáthatott ki dollárt, a pénz vásár-lóereje rendkívüli módon csökkent. AMINREX (a kubai külügyminisztérium - aszerk.) magára vállalta a feladatot, hogymegkérje a Gazdasági Minisztériumszakértõit, hogy készítsenek egy becs-lést, és ez mutatta meg a Kubát sújtóblokád által okozott gazdasági károkmértékét a dollár jelenlegi árfolyamaszerint.

Bruno Rodríguez, a kubai külügyminiszter az ENSZ közgyûlésén beszél



"Szeptember 2-án," mondta a beszé-dében Bruno, "Obama elnök magaratifikálta a Kuba elleni szankciókat, azUSA állítólagos 'nemzeti érdekeire'hivatkozva. Azonban mindenki tudja,hogy a Fehér Ház továbbra is nagyobbfigyelmet szentel egy, a Kuba-ellenespolitikát jól jövedelmezõ üzletté alakító,csekély kisebbség jól megalapozott'különleges érdekeinek'."

"Nemrégiben, október 19-én, Obamaelnök az egész folyamatot, ami jelenlegKubában történik, úgy jellemezte, mintami, nézete szerint, nem elegendõ, és újlépéseket követel meg a kormányától,hogy kikényszerítsék azokat a belsõváltozásokat, amiket látni szeretnének azországunkban."

"Az elnök téved, ha azt feltételezi,hogy joga van beavatkozni és módosítania jelenleg Kubában zajló folyamatokat.Nagyon sajnálatos, hogy ennyire félre-tájékoztatták."

"Az átalakítás, amit jelenleg végre-hajtunk reakció a kubaiak vágyaira ésnépünk szuverén döntéseire. […] Õkpedig nem szándékoznak az EgyesültÁllamok kormánya érdekeinek kedveznivagy teljesíteni azokat."

"A szuperhatalomnak, bármilyenfolyamat, ami nem egy, az õ érdekeinekbehódoló rezsim létrehozásához vezet,nem elegendõ. Viszont nem ez fogtörténni, mert kubaiak generációinaksokasága szentelte és szenteli az életétannak, hogy megvédje Kuba szuvereni-tását és függetlenségét."

"Éppen ellenkezõleg, az USA kormá-nya folytatja azt az önkényes gyakorlatot,hogy Kubát az Egyesült Államok kül-ügyminisztériuma által összeállított ha-mis listákon szerepelteti, olyan országokközött, amelyek állítólagosan támogatjáka nemzetközi terrorizmust. Ennek azországnak nincsen morális felhatal-mazása, hogy ilyen listákat készítsen -rendszerint az õ neve kellene, hogy azélükön szerepeljen -, és arra sincsenegyáltalán ok, hogy Kuba neve bármilyenilyen listán megjelenjen."

"Éppen az Egyesült Államok kormányaaz, aki védelmezi az öt kubai antiter-rorista harcos igazságtalan ítéletét, akikettöbb mint 12 éve tartanak fogva az USAbörtöneiben, és akik a nemzetközi kö-zösség legszéleskörûbb szolidaritásátélvezik."

"Kuba, ami az állami terrorizmus áldo-zata volt és az ma is, követeli ettõl akormánytól, hogy szüntesse meg a kettõs

mércéit és azt a büntetlenséget, amitterrorcselekményekért bevallottan felelõsszemélyek az Egyesült Államok területénélveznek, akik tetteiket az ország Kuba-ellenes politikájának védnöksége alatthajtották végre…"

Elérkezve erre a pontra, Bruno meg-adta az Egyesült Államok delegációjánaka kegyelemdöfést, amikor felolvastaLester Mallory, volt külügyminiszter-helyettes híres feljegyzését, amit sok évután oldottak fel a titkosítás alól, és amimegmutatja az USA politikájának vissza-taszító cinizmusát.

"A kubaiak többsége támogatja Cast-rót […] Nincsen tényleges politikai ellen-zék […] Az egyetlen biztos sikerrel ke-csegtetõ eszköz az, ha elidegenítjük abelsõ támogatást (a kormánytól) úgy,hogy gazdasági elégedetlenséget és ne-hézségeket okozunk, és ezzel alapozzukmeg az emberek kiábrándulását. Mindenlehetséges eszközt haladéktalanul be kellvetnünk, hogy gyengítsük a gazdaságiéletet […] megtagadjuk a pénzt és azáruszállítást Kubától, hogy csökkentsük apénzügyi szektort és a reálbéreket,éhezést és kétségbeesést okozzunk, és akormány meg-döntését idéz-zük elõ."

"Noha ez agazdasági ül-döztetés voltországunk fej-lõdésének ésnépünk élet-színvonala nö-vekedésének fõakadálya, Kuba tagadhatatlan eredmé-nyeket tud felmutatni a nyomor és azéhezés felszámolása terén, az egészség-

ügyben és az oktatásban, amelyekországunkbeli állapota viszonyítás alap avilág számára…"

"Néhány héttel ezelõtt, Kubabejelenthette, hogy nagyrészt és rend-kívüli módon teljesítette a MilleneumiFejlõdési Célokat. Kuba ezen eredményeia bolygó népességének nagy részeszámára továbbra is csak utópia."

"Kuba soha nem fogja abbahagyni ablokád ostorozását; soha nem fogjaabbahagyni népe az élethez és munkáhozvaló legitim jogának követelését, hogyelõsegítsék a szocio-gazdasági fejlõdé-süket az egyenlõség körülményei között,más országokkal együttmûködve, min-denféle gazdasági háború vagy külsõnyomás nélkül."

"Kuba megköszöni a nemzetköziközösségnek a népünk iránti szolidari-tását, azzal a meggyõzõdéssel, hogy egynapon eljön az igazság pillanata és nemlesz többé szükség erre a határozatra.""Köszönöm szépen."

Mondta Bruno, hogy lezárja az elsõbeszédét.

Én is folytatom holnap.

Fidel Castro Ruz

2010. október 31.

17:13


2010. NOVEMBER KUBA

BLOKÁD KUBA ELLEN - A VALÓSÁGAz 1961-ben bevezetett blokádotelõször 1992 októberében szigorí-tották, az ún. Toricelli-törvényben("Cuban Democracy Act"). Ennekcélja az átalakuló kubai gazdaságfejlõdésének akadályozása volt, akövetkezõ módokon:

1. Szigorúan korlátozta az emigránskubaiak Kubába való valuta-átutalásait.2. Hat hónapra kitiltott az EgyesültÁllamokból minden kubai kikötõbenhorgonyzó hajót.3. Szankciókat vezetett be mindenKubával kereskedõ céggel szemben, mégakkor is, ha arra egy másik országjogrendszere vonatkozott.

A blokádot tovább súlyosbította az1996-ban érvénybe léptetett ún. Helms-Burton törvény ("Cuban Liberty andDemocracy Solidary Act"). Ennek elsõpontja általánossá teszi a kubai termékekimportjának tilalmát. Sõt, arra kötelezi azEgyesült Államokba exportáló cégeket,hogy igazolják, hogy termékeik nemkubai cukrot illetve nikkelt tartalmaznak.

Korlátozza a kubai magánszektorkiépítésére átutalható valutamennyisé-get, beleértve ebbe az ott dolgozókfizetését is. A második pont kidolgozza azátmenetet egy Castro utáni rendszerbe,és meghatározza eme majdani rendszeraz Egyesült Államokhoz való viszonyánaktermészetét.

A harmadik pont felhatalmazza azamerikai bíróságokat, hogy ítélkezzenekaz olyan ügyekben, ahol USA állampolgárkártérítést követel a Kubában államosítottbirtokaiért, azok jelenlegi használójától.Ezen túlmenõen lehetõvé teszi, hogy azokellen, akik a birtokok jelenlegi tulajdo-nosaival kereskednek az Egyesült Álla-mokban pert lehessen indítani. A négyespont által felsorolt lehetséges követ-kezmények között van egyebek mellett,az USA vízum megtagadásának lehetõ-sége is.

Ezek az Egyesült Államok területénkívülre ható egyoldalú szankciók súlyosansértik az ENSZ alapokmányát, azAmerikai Államok Szervezetének alap-elveit és persze számos alapvetõ nemzet-közi jogot is. Továbbá a nemzetközibíróság jogrendszere alapján sértik anemzeti szuverenitást és a nemzetekbelügyeibe való be nem avatkozás elvét.A blokád szemben áll a kubai emberek

önrendelkezéshez és a fejlõdéshez valójogával is. Erõszakosan tagadja akereskedelem szabadságának elvét, amitparadox módon az Egyesült Államokmindenhol máshol a világon véd. Ezekenfelül a blokád roppant erkölcstelen is,mivel az emberek felé irányuló államiszociális juttatásokat támadja. Azokat aWHO, UNICEF, UNESCO által elismertjuttatásokat, amiket Kuba mindennehézség ellenére sikeresen biztosítminden állampolgára számára. Ezek ajuttatások tartalmazzák a mindenkiszámára elérhetõ egészségügyi ellátást,oktatást, tudományos kutatási lehetõ-séget és kultúrát. Továbbá ezek az USAbelügyi hatáskörén kívül esõ törvényekteljesen vagy részlegesen elzárják alehetõségét annak, hogy Kuba élel-miszert, gyógyszereket, gyógyászati fel-szerelést illetve tudományos ismereteketszerezzen be.

A blokád okozta gazdasági károk

Az ENSZ általános tanácsának 56/9-eshatározata (2002) tartalmazza azt aKubáról szóló jelentést, miszerint azEgyesült Államok blokádja fennállása ótatöbb mint hetvenmilliárd dollár közvetlengazdasági kárt okozott. A gazdaságikárok a következõk:1., A szolgáltatások és az export (úm. tu-rizmus; légi közlekedés; cukor-, nik-kelexport) meggátolt fejlõdésébõl szár-mazó bevételkiesés.

Amerikaiak is tiltakoznak a Kuba elleni blokád ellen

A BLOKÁD OKOZTA KÁROK ALEGÉRZÉKENYEBB SZOCIÁLIS

SZFÉRÁKBAN:

l A kubai ALIMPORT vállalat102,9 milliós kárt szenvedett.Ebbõl az összegbõl a 2008. éviárakkal számolva:337 ezer tonna búzát, vagy 451 ezer tonna kukoricát, vagy 109 ezer tonna csirkehústlehetett volna vásárolni.

l Nem szüntették még megazt a George Bush elnök által2004-ben bevezetett tiltó ren-delkezést, mely az akadémi-kus, tudományos és kulturáliscserét teszi lehetetlenné a kétország között.

l Számos amerikai tudós,mûvész, akadémikus nem tu-dott részt venni a Jazz Plazadzsessz-fesztiválon, a Latin-Amerika Filmfesztiválon és aHavannai Biennáléban, mertnem kapott engedélyt az ame-rikai hatóságoktól.

l A New Yorki Filharmonikuszenekarnak le kellett mon-dania a 2009-ben Kubábantervezett koncertjérõl.

2. A kereskedelmi útvonalak átszerve-zésébõl adódó károk (úm. az áruforgalomutáni járulékos bevételek megszûnése, azáruellátásnak, értékesítésnek és áru-cikkek vásárlásának az ellehetetle-nülése).3. A nemzeti termelés növekedésénekakadályozásából (úgy mint a korszerûtechnológiákhoz való hozzáférés lehetõ-ségének korlátozása; pótalkatrész-hiányelõidézése és az ebbõl következõ gyorsfelszerelés-amortizálódás okozása; acégek erõszakos átszervezése; mezõgaz-dasági-, közlekedési- és cukorszektor fo-lyamatos akadályozása) származó károk.4. Valutaügyi és egyéb pénzügyi meg-szorítások (úgy mint a külsõ pénzügyitartozások újratárgyalásának ellehetetle-nítése; az USA-dollárhoz való hozzáférésakadályozása; a sokfajta, Kuba számárakedvezõtlen kereskedelmi szabályozás;az Egyesült Államok vétói Kuba bármifélepénzügyi szervezetbe való felvétele ellen)okozta károk.5. Az USA emigrációra való buzdításánakfelbecsülhetetlen következményei (úgymint a kiváló kubai oktatás által kitermeltemberi találékonyság és tehetség elvesz-tése).6. A népességet megrendítõ szociáliskárok (úgy mint az élelmiszerellátás,egészségügy, oktatás, kultúra és sportkárosodása).

A kubai gazdaság eme szektorainak,vezetõ ágazatainak (elsõsorban a turiz-musnak, a külföldi beruházásoknak és avalutaforgalomnak) a blokád általi ne-gatív befolyásolásai egyértelmûen akubai gazdaság fellendülését hivatottakmegakadályozni.

Amerikai cégek európai leányvállalataisorra szakítják meg a tárgyalásaikatkubai szállodákkal, mivel az ügyvédeikfigyelmeztetik õket az esetlegesen létre-jövõ üzletek okozta (a Helms-Burton

törvény által meghatározott) amerikaiszankciókra. Például olyanokra, mintamikor azokat az amerikai tulajdonbanlevõ európai luxushajókat, amelyek kubaikikötõkben horgonyoztak, a 2002-2003-as években kitiltották az USA-ból.

Az USA blokádja sérti a chicagóiegyezménynek a nemzetközi magán-légiközlekedésre vonatkozó részét is, arepülõgépbérlés, a kerozin-utánpótlás ésaz új technológiákhoz (például: navigá-ciós-rendszer) való hozzáférés akadá-lyozásának vonatkozásában. Az ezekbõlszármazó károk 2003-ban elérték a 150millió dollárt.

A blokádnak a külföldi beruházásokragyakorolt hatása is meglehetõsen "kedve-zõtlen". Az intézmény, amit Kubában akülföldi beruházások irányítására hoztaklétre több, mint ötszáz, amerikaicégek bevonásával készülõprojektrõl tárgyalt, de ezek közülvégül egy sem valósult meg. Méga gyógyszerészeti illetve bio-technológiai beruházások sem,pedig ezen a téren Kuba vonzólehetõségeket rejt magában.

A pénzügyi átutalásokat azUSA nem csak saját területérõlkorlátozza, hanem a európaibankokat is arra kényszerít, hogycsökkentsék a Kubának adottkölcsöneiket.

Ezekbõl látszik, hogy a blo-kád a gazdaság szinte mindenterületét súlyosan érinti: a pénz-forgalmat; a kõolajellátást; avegyipart; az építõipart; az infra-struktúrát; a közlekedést; a ha-jógyártást; a mezõgazdaságot; ahalászatot; az informatikát éspersze azokat az exportága-zatokat is, amelyeket 1959 elõttamerikai cégek birtokoltak (pél-dául a cukor- és nikkelipar).

Ezeknek az exportcikkeknek az érté-kesítése egyébként rendkívül nehézzévált azóta, mióta Kubát kizárták a NewYork-i nemzetközi tõzsdérõl.

A blokád okozta szociális károk

Az USA kormányának azon kijelentései,miszerint õ hajlandó lenne enyhíteni ablokád élelmiszer- és gyógyszerellátástérintõ szabályozásait nem hitelt érdem-lõek és nem tudják elfedni (bármennyireis akarják) azt a tényt, hogy a blokádáldozatai az egyszerû kubai emberek.Elfedni azt, hogy az alapvetõ árucikkek-hez való hozzáférhetõség korlátozásafolyamatosan a fenyegeti a kubai embe-rek táplálkozási stabilitását és egész-ségét.

Úgy látszik, hogy a blokád ki nemmondott célja egy humanitárius tragédiaelõidézése. Az, hogy ez még nem követ-kezett be, csak annak köszönhetõ, hogy akubai állam mindenáron igyekszik fenn-tartani a szociális rendszerének alap-pilléreit. Azokat a pilléreket, amelyek ga-rantálják minden kubainak (többek kö-zött): az alapvetõ élelmiszerek áránakalacsonyan tartását és az ingyenesétkeztetést minden óvodában, iskolában,kórházban és idõsotthonban. Ezek azállam által biztosított szolgáltatásokteszik lehetõvé, hogy Kuba kiváló sta-tisztikai mutatókkal büszkélkedhet azegészségügy, oktatás, tudományos



Harsogó gyõzelem - hirdeti a kubai plakát

"45 perc blokád ugyanannyiba kerül, mint azok az építõanyagok, amelyek

egy speciális iskola építéséhez szükségesek”- kubai óriásplakát


2010. NOVEMBER KUBA

kutatások és a kultúra terén. Ehhezmég azt is feltétlenül hozzá kelltenni, hogy ezeket a mutatókat azelképesztõen szûkös költségvetésés a szocialista tábor megszûné-sével keletkezõ számos problémaellenére sikerült elérni.

A szociális fejlõdés azonbanmind jobban meggyengül a blokádfolyamatos fokozása miatt. AzAmerikai Világegészségügyi Szer-vezet szerint az Egyesült Államokkülügyminisztériuma és kereske-delmi minisztériuma szándékosangátolja Kubát alapvetõ egészség-ügyi berendezések és egyéb esz-közök (úgy mint állapotos nõknekvaló gyógyszerek, laboratóriumikellékek, radiológiai felszerelések,mûtõasztalok és sebészeti eszkö-zök, érzéstelenítõszerek, újraélesz-tõ berendezések, lélegeztetõ-gé-pek, mûvese-felszerelések és tarta-lék gyógyszerek) beszerzésében.Sõt odáig megy el, hogy akadá-lyozza az újszülöttek ingyenes é-telellátását és a gyermek-intenzív-osztályok felszerelését. A blokádmiatt gyakori hiánycikk számos o-lyan létfontosságú dolog, mint pél-dául a különféle oltóanyagok vagy avíztisztító-berendezések. A fentebbfelsorolt dolgokkal az Egyesült Álla-mok indokolatlan (és igazolhatat-lan) szenvedéseknek teszi ki akubai embereket. Az alapvetõdolgok hiánya nehezebbé teszi azolyan betegségek gyógykezelését,mint amilyen például a mellrák,leukémia, szív- illetve veseelégte-

lenségek vagy éppenséggel azAIDS. A felszereléshez való hozzá-jutás megakadályozásán túl az USAmegsérti a tudományos ismere-tekhez való személyiségi-jogot is,továbbá felrúgja a két országtudósai között létrejött megállapo-dásokat, azzal, hogy megtagadja abeutazási vízumot a kubai kutatók-tól, elutasítja az amerikai szofvereklicensze megvásárlásának en-gedélyezését, nem tesz eleget akubai könyvtárak könyv- illetveelektronikusmédia-igényléseinek. Atudományos munka fent említettakadályozásának is nagyon egysze-rû oka van: a közös kutatások,illetve más országok tudósaival va-ló közös munka növelhetné a Kubá-val szolidaritást vállaló emberekszámát, ezt pedig az EgyesültÁllamok politikája nem engedheti.

A fennálló blokád egy óriásiellentmondás, ami az USA fennenhirdetett eszméi - miszerint az em-beri jogok tiszteletét terjeszteni ésvédeni kell - és az Egyesült Álla-mok tényleges politikája közöttvan.

Egyenértékû egy Kuba elleni tit-kos katonai támadással. A gazda-sági és szociális károk, amiket akubai népnek okoz, felbecsülhe-tetlenek. Sérti az emberi jogokat,és indokolatlan szenvedéseknekteszi ki a kubai embereket, köztüknõket, gyermekeket és idõseket.Ezeket a tényeket figyelembe véveez a blokád az emberiesség ellenelkövetett bûnök közé sorolható. n

Nemet a háborúra, a blokádra és a terrorizmusra - kubaitranszparens

NÉHÁNY PÉLDÁJA A BLOKÁD TERÜLETENKÍVÜLI ALKALMAZÁSÁNAK:

l 2009 decemberében a japán "KomatsuBrasil Int." nem volt hajlandó elfogadni aztaz 5,5 millió dolláros megrendelést, melyetKuba a brazil SURIMPEX cégen keresztülelküldött neki 15 kotró-, 20 kotró-rakodó gépés 4 földgyalu vásárlására, mert a KomatsuLatin America anyavállalatát az EgyesültÁllamok törvényei alatt hozták létre.l Kuba már nem tudja a mexikói Lemerycégtõl vásárolni a szarkómák (rosszindulatúcsont -, porc- és véredény-daganatok) keze-lésében használt Dactinomycin gyógyszert,mert a céget az amerikai tõkéjû, izraeli TEVAmultinacionális vállalat megvette. l 2009. augusztus 16-án az OFAC 536 milliódolláros bírságot szabott ki a Credit SuisseBankra a blokád rendelkezéseinek megsze-gése és olyan amerikai szankciók alatt állóországokkal való pénzügyi tranzakcióklebonyolítása miatt, mint amilyen a szocia-lista Kuba. l 2009. augusztus 24-én az OFAC 5 millió750 dolláros bírságot szabott ki az Australiaand New Zealand Bank Group, Ltd. cégre,mert az részt vállalt bizonyos országokatérintõ pénzügyi tranzakciókban - ideértveKubát is. l 2009-ben az OFAC 7 intézményre összesen315 503 dolláros bírságot rótt ki a blokádmegszegése miatt. Az egyénekre és a vál-lalatokra kiszabott bírságok teljes összege340 678 dollárt tett ki.l 2010 elsõ felében az intézményekre ki-szabott bírságok összege 2 millió 221 671dollárra rúgott.l A kubai Onkológiai és SugárbiológiaiIntézet nem alkalmazhat radioaktív jódtar-talmú plakkot a retinoblastoma betegségtõlszenvedõk kezelésére, mert az ilyen fajtaplakkok csak az Egyesült Államokban kapha-tók. Ezt a terápiát elsõsorban gyerekeknélszokták alkalmazni, mert lehetõvé teszi abeteg szem látásának és az arc természetesformájának megõrzését. Ennek a kezelésnekegyetlen alternatívája van: a szem eltá-volítása.l Kuba nem vásárolhatja az agydaganatokkezelésére célzott Temozolamide (Temodar)daganatok ellen használatos gyógyszert. Abetegségtõl szenvedõ kubaiak éves száma250, közülük kb. 30-an gyerekek.l Az amerikai ABBOT cég számára megtiltjáka Sevofluorane (Sevofluran) érzéstelenítõszer szállítását Kubának. Ez az általános al-kalmazású inhalációs szer a legjobb gyógy-szernek minõsül a gyerekek érzéstelení-tésében.



ÚJSZÜLÖTT- ÉS ANYABARÁTTÁ VÁLT ALEGTÖBB KÓRHÁZ KUBÁBAN

A szegénység és a politikai harcnyomán a szocialista Kuba az éveksorán sok nélkülözést élt át. Azon-ban az olyan alapvetõ szolgáltatá-sokhoz, mint az egészségügyi el-látás, hozzáférhet mindenki - kü-lönösen a gyerekek -, akiknek a leg-elsõ joguk, hogy a legjobban kezd-jék az életüket.

1991-ben Kuba ratifikálta az ENSZ aGyerekek Jogairól szóló konvencióját(CRC), ami azt mondja, hogy az álla-moknak "biztosítaniuk kell maximálisanmindent, ami lehetséges, a gyerekekéletben maradásához és fejlõdéséhez".És ez az ország, ami erõteljesen védi agyerekek egészséghez való jogát, akórházak újszülött- és anyabarátoklettek szerte a szigeten.

"Úgy gondolom, hogy Kuba az egyikolyan ország, ahol a CRC a legszéles-körûbben valósul meg, ami azt jelenti,

hogy számos köz-hatóság garantálja agyerekek fejlõdé-sét", mondta JoséJuan Ortiz Brú, azUNICEF képviselõjeKubában. "Kétségnem fér hozzá, hogya gyerek- illetveanyabarát kórházakminõsége és a hoz-zájuk való hozzá-férés színvonala Ku-bában az egyik leg-magasabb a vilá-gon."

Elõtérben a szop-tatásA szülés utáni ápolás az egyik fõ jel-lemzõje a gyerek- és az anyabarátkórházaknak. Olyanoknak, mint amilyenpéldául a Camilo Cienfuegos Tartományi

Közkórház Santi Spí-ritusban, az ugyan-ilyen nevû tartományfõvárosában.

"Az elsõ 48 ó-rában mi gondos-kodunk róla, hogy azanya állandóan agyereke mellett le-gyen, megszoptat-hatja õt, ha igénylimár a gyerek életé-nek elsõ 15 per-cében," magyaráztaDr. Gladys FigueredoEchagüe, a kórházszülészeti osztályá-nak igazgatóhelyet-tese. "Lehetõvé tesz-szük, hogy a családrészt vehessen afolyamatban, és biz-tosítjuk, hogy azújszülötteink 98%-aúgy kerül haza, hogykizárólag szoptatás-sal táplálták.

Eme gyakorlatellenére, néhányszakértõ úgy hiszi,hogy a szoptatás akubai anyák körében

enyhén visszaszorul, köszönhetõen atápszerek iránti növekvõ bizalomnak.Erre reagálva, az UNICEF a kormánnyalés a Pánamerikai Egészségügyi Szerve-zettel együtt dolgozik, hogy újraindítsa akorábbi szoptatás melletti kampányát.

"Megpróbáljuk visszaállítani a hat-hónapig tartó szoptatás gyakorlatát, amikorábban általános volt, de ma már nemaz", mondta Ortiz Brú.

Közvetlen kezelés a veszélyeztetettújszülötteknekAz alacsony testsúllyal született gyere-kek egy másfajta gyerek- és anyabarátkezelésben részesülnek a CamiloCienfuegos Közkórházban.

A 1,5 és 2 kilogramm közötti súllyalszületett csecsemõk - és koraszülöttek -a kórház 'közvetlen” (skin-to-skin, vagy-is bõr a bõrhöz) osztályára kerülnek. Otttovábbra is szoros fizikai kapcsolatbanvannak az anyjukkal. Ez a gyakorlat azinkubátor alternatívájaként szolgál, és agyerekek számára jobb kapcsolatot biz-tosít az anyával és a családdal. A 'köz-vetlen' modellhez hasonló kezelések mu-tatják a CRC által megálmodott "egész-séges kezdés" melletti elkötelezettséget.Ortiz Brú úr szerint ez egy fontos elemea gyerekek szélesebb körû védelmének.

"Úgy hiszem, hogy Kuba egy kiválómodell a gyerekek védelme és legjobbérdekeik szempontjából," mondta.

David KochForrás: www.unicef.org

A “skin-to-skin” elv

http://irodalom.elte.hu/ezredveg/

16 I. ÉVFOLYAM IiI. SZÁM

2010. NOVEMBER VENEZUELA

VENEZUELAI VÁLASZTÁSOK A HÁROM R JEGYÉBENSIMOR ANDRÁS BESZÁMOLÓJA

Ez év szeptember 22-én este érkez-tem Caracasba, hogy mint acompan-ante internacional (nemzetközikísérõ), Venezuelában ezt a titulusthasználják a szokványos nemzet-közi megfigyelõ helyett, részeselegyek a szeptember 26-án sorrakerülõ Nemzetgyûlési Választá-soknak.

A Poder electoral (ismét kevés volna,ha egyszerûen választási bizottságnakfordítanánk az annál jóval jelentõsebbszervezet nevét választási hatalomhelyett) szakszerû ismertetõi mellett anapilapokból próbáltam tájékozódni aválasztási esélyekrõl.

A VEA címû lap szeptember 22-iszámában azt olvasom, hogy a szep-tember 26-i szavazáson a nép sajátmagának jelöli ki, hogy milyen útra lép,Lázár és Iskarióti Júdás között választ.

"Nem egyszerûen képviselõválasztáslesz szeptember 26-án, hanem népiválasztás" - fogalmaz a VEA, és arrabiztatja a választókat, hogy olyan hittelvegyenek részt a választáson, amilyenhit Simón Bolívart vezette az 1824-esjunini gyõztes csata idején, vagy ErnestoChe Guevarát a bolíviai gerillahá-borúban. Egy másik szerkesztõségi cikkcíme: Ha gyõz az ellenzék… Ez az írásarra hívja fel a figyelmet, hogy aVenezuelai Egyesült Szocialista Párttalés szövetségeseivel szembeszálló Mesade la Unidad (Az Egység Asztala)elnevezésû kis pártokból és párttöre-dékekbõl álló választási szövetségsemmiféle kormányprogramot nem tettközzé, gyõzelmük esetén az országotvalóságos káoszba taszítanák, egyedülicéljuk Hugo Chávez Frías elnök kiik-tatása az ország politikai életébõl. Arevans szelleme vezeti õket.

Hatalomra kerülve ellenõrzésük alávonnák a venezuelai kõolajipart, hogy atransznacionalista cégek kezére játszvakiszolgáltassák az Egyesült Államoknak,miként a Bolivári Forradalom elõttiidõszak népellenes kormányai cseleked-ték. No pasarán! - ismétli meg a cikk aspanyol polgárháború híres jelszavát, éshozzáteszi: No volverán! (Nem térnekvissza!) Egy másik felhívás a BoliváriForradalom jelszavával zárul: Patria

Socialista o Muerte! Venceremos!(Szocialista Haza vagy Halál! Gyõznifogunk!)

A venezuelai kormány az országkõolajipara bevételeinek tetemes részéta szegénység felszámolására, az egész-ségügyi rendszer kiépítésére, az okta-tásügy fejlesztésére, kulturális és egyébnépjóléti intézkedések bevezetésére for-dította a Bolivári Forradalom elmúlt,nyugalmasabb éveiben, a 2002-bennegyvennyolc óra alatt megbukottpuccskísérlet és az azt követõ olajsza-botázs felszámolása óta.

A Bolivári Forradalom pártja magasra

emelte a választási gyõzelem mércéjét,kétharmados többség elérésére, 110képviselõi hely megszerzésére töreked-tek. "Így lesz igazán ízes a gyõzelem!"(victoria con sabor) - hirdette jelszavuka választási kampány során. A mérce túlmagas volt. A rendezett és átláthatószámítógépes szavazás során, amely aválasztók ujjlenyomatát rögzítve teljesbiztonsággal megakadályozza a vissza-éléseket, 98 képviselõi helyet szereztekaz ellenzék 65 képviselõi helyével szem-ben.

"Victoria sin sabor" (ízetlen gyõzelem)- fogalmaztam barátaimnak az egyéb-

A közelmúlt latin-amerikai eseményeinek közérthetõ ismertetése céljábólkonferenciát szervezett a budapesti Venezuelai Nagykövetség és a Latin-Amerika Társaság. Simor András költõ, mûfordító személyes élményeinkeresztül mutatta be, milyen forradalmi folyamat zajlik ma Venezuelában.Adriana Gottberg, a Venezuelai Bolivári Köztársaság ideiglenes ügyvivõje,bevezetõjében elmondta, hogy a találkozó fõ célja a jelenleg Latin-Amerikában zajló folyamatok megértetése. Simor András úgy nevezett "választási résztvevõként" utazott szeptem-berben két hétre Venezuelába, az idei parlamenti választások alkalmából.Simor András szerint Chávez az ismét egységesült ellenzéket ellen-forradalomként, a kapitalizmusba való visszatérésként definiálja, a for-radalom és ellenforradalom közötti állandó konfliktus pedig nem szorít-kozhat csupán parlamenti vitákra, hanem a részvételi demokrácia jegyében"ki kell vinni a néphez." A bolívári forradalom már túlélt jó néhány nehézséget, azonban a mai napignem tudták útját állni, így továbbra is dacol a még mindig érezhetõ gaz-dasági válság és az egységes ellenzék kihívásaival - mondta Simor András.A beszámoló után Kupi László a Latin-Amerika folyóirat fõszerkesztõjemutatta be a Társaság havilapját. n

ként biztos választási gyõzelem más-napján.

A választás utáni helyzetrõl októberelején Chávez elnök a megválasztott szo-cialista képviselõk elõtt tartott beszé-dében adott elemzést. Kiemelte, hogy aszeptember 26-i választások részvételiaránya, a 66, 45 %-os részvétel a BoliváriKöztársaság demokratikus rendjénekbizonyítéka. Az 1999-ben a Nemzetgyû-lésben 86%-os arányban elfogadott Boli-vári Alkotmány az ország demokráciáját aparticipativa (részvételi) és a protagó-nica (ismét nehezen fordítható szó ez,annyit jelent, hogy a nép a demokráciafõszereplõje) jelzõkkel különböztette mega parlamentáris demokráciáktól.

Ha összevetjük ezt az arányt egyszámunkra közeli parlamentáris demok-rácia fõvárosának önkormányzati válasz-tási adatával (37, 91%), akkor az utóbbitakár részt nem vételi demokráciának isnevezhetnénk.

Chávez elnök a kritika és az önkritikajelentõségére hívta fel a figyelmet ahárom R jelszavának jegyében (revisar:kritikailag ellenõrizni, rectificar: helyre-igazítani, relanzar: újra támadni). Ahárom R betûs jelszó hallatán egy pil-lanatig eszembe jutott a Kádár-korszakaczéli kulturális politikájának rossz-emlékû három T-je (támogat, tûr, tilt),amelyekbõl a korszak baloldali ellen-zékére, amely a szocialista irányultságotnem megváltoztatni, hanem hitelessétenni akarta, többnyire az utolsó két Tbetût alkalmazták. De csak egy pillanatig,majd irigykedve gondoltam arra, hogy haegy mondatban kellene a különbségetmegfogalmaznom, azt mondanám, hogyéppenséggel fordított folyamatról, és afordított folyamatnak megfelelõ jelszórólvan szó.

Az ellenzéket szabatos szóval ellen-forradalomnak nevezte, olyan erõnek,amely a szocialista irányultság visszafor-dítására törekszik, az a céljuk, hogy azországot a kapitalista restauráció irá-nyába vezessék. A "ki kit gyõz le"kérdését vetette fel beszédjében, és úgyfogalmazott, hogy ezzel az ellenzékkelpermanens konfliktusban kell élni azátmeneti korszak egész idõszaka alatt.Minden téren alapvetõ változásra, aszocialista irányultság radikalizálódásáravan szükség a demokratikus, BoliváriForradalom teljes gyõzelme érdekében, atõke erejének megtöréséhez, a társa-dalom tagjait hierarchizáló, egyenlõtlenmunkamegosztás következményeinek

felszámolásához. Mészáros István A tõ-kén túl címû, végre magyarul is olvashatónagy mûvére hivatkozott, amely széles-körûen vizsgálja, hogyan éli túl a tõke apolitikai vereséget, és hogyan alakítja kiaz elit-rétegek, a bürokrácia révén azt azújburzsoáziát, amely a régivel egyesülveés a külföldi támogatók segítségét élvez-ve visszafordíthatja az átmeneti korszakirányát. A legfelsõbb vezetés ezért fordulminden kérdésben a nép legaktívabb osz-tagaihoz, hogy a szocialista kommunákés az ország életét átalakító politikai,gazdasági, oktatásügyi, egészségügyi ésegyéb programok (úgynevezett missziók)segítségével folyamatosan mozgósítsa atömegeket céljai elérésének érdekében.

A venezuelai választásokat követõnapok légkörét a szeptember 30-ánkirobbant és kilenc óra alatt vereségetszenvedett ecuadori puccs hírei határoz-ták meg.

"El kell ismernem, hogy az ecuadorinép és hadsereg megdöntötte a mi re-kordunkat" - írta Chávez elnök a Chávezsorai címmel megjelenõ, hagyományoscikksorozatában, arra utalva, hogy 2002-ben a venezuelai ellenzék két napig

ünnepelte gyõzelmét, negyvennyolc óránát kiérdemelve az Északi Óriás elismerõnyilatkozatait. A 21. században ez apuccskísérlet volt az Egyesült Államok ne-gyedik veresége Latin-Amerikában, meg-bukott a venezuelai, bolíviai, ecuadoripuccskísérlet, nem sikerült a kolumbiai-venezuelai háború kirobbantásának tervesem. Mintha a 21. század mégsem aneoliberális kapitalizmus diadalmenetevolna.

Október 4-én Venezuela békés tanév-nyitóra ébredt. Az elsõ és második elemiosztályos kisgyerekek közt a kormánytöbb mint 500 000 számítógépet osztottszét személyi ajándékként, nem csupániskolai használatra, mesékkel, színesprogramokkal, hogy az írásolvasás teljeselsajátítása után más, számítógépesprogramokkal kiegészítve használhassáktudásuk gyarapítására. A 27 milliósVenezuelában az elemi, középiskolai ésegyetemi tanulmányokat folytató fiatalokszáma együttesen 9 millió. Simón Bolívarnevelõje, Simón Rodríguez, a trópusiRousseau elégedett volna a maiVenezuelában.

Simor András


2010. NOVEMBER 17VENEZUELA

A választási térkép


2010. NOVEMBER VENEZUELA

Hugo Chávez elnök sikeres körútján,amely három földrész hét országátérintette 69 új megállapodást kötött,amelyek erõsíteni fogják a nemzetifejlõdést és megszilárdítják a biro-dalmi agresszió elleni legerõsebbvédelmet: a nemzetek és népekegységét.

A huszadik század legbefolyásosabbamerikai ideológusa, Henry Kissinger az1970-es évek folyamán, a szocializmus atérségbeli térnyerésére utalva kijelen-tette, hogy: "Ha az Egyesült Államok nemképes ellenõrizni Latin-Amerikát, akkorhogyan tudná uralni a világot?" MaKissinger aggodalma újra gyötri azEgyesült Államokat és a birodalmi erõket,de most nem úgy tûnik, hogy kons-pirációs öklük el tudja elhallgatatni azébredõ forradalmi államokat.

Az USA kétségbeesése azokban azévekben, hogy ellenõrizze a "hátsó udva-rában" lévõ államokat, egy sor puccshoz,brutális diktatúrához, szabotázsokhoz,politikai gyilkosságokhoz, tömeges kín-zásokhoz és eltûnésekhez vezetett, ésneoliberális, kapitalista modellek alkal-mazásához, amelyek a régió történelmesorán a legrosszabb nyomorúságot, kire-kesztést, szegénységet és elidegenedéstokozták.

Az Egyesült Államok korlátolt víziója,az agressziós stratégiák és taktikák aszázad végére elérték a céljukat, majd-nem mindegyik latin-amerikai államban,a forradalmi Kubát leszámítva, szolgaikormányok kerültek hatalomra, és üd-vözölték az USA által bevezetett gaz-dasági modellt és a neoliberális kép-viseleti demokráciát.

Amikor egy venezuelai katona, HugoChávez, felkelést vezetett Carlos AndresPérez bûnözõ, gyilkos és korrupt kor-mánya - Washington közeli szövetségese- ellen 1992. február 4-én, az USAalábecsülte õt. A Külügyminisztérium egytitkos dokumentuma, amit most hoztaknyilvánosságra, így kommentálta azeseményt: "A puccskísérlet úgy tûnik,hogy középrangú katonatisztek egycsoportjának a mûve… Nem utal semmi apuccsisták népi támogatottságára…"

Ugyanakkor az Egyesült Államok kor-mánya felismerte a saját titkos vene-

zuelai felméréseinek nyomán, hogy:"Carlos Andres Pérez támogatottsága ala-csony; egy nemrégiben készült közvéle-mény kutatás azt mutatta, hogy keve-sebb, mint 20%-os választói támogatástélvez…" Máshogy fogalmazva az embereknem támogatták az államukban beve-zetett neoliberális modellt.

Egy másik, 1992. március 10-énkészült titkos jelentés felfedte, hogyWashington igazi aggodalma a venezuelainépi felkelésekre vonatkozólag a kö-vetkezõ volt: "Egy sikeres puccsVenezuelában komoly csapás lenne azEgyesült Államok érdekeire a térségben.A szegényekre és a középosztályragyakorolt rövidtávú negatív hatásaellenére úgy hisszük, hogy Carlos AndresPérez gazdaságpolitikája pontosan az,ami a venezuelai gazdaság reformjáhozszükségeltetik… Carlos Andres Pérezmegdöntése dermesztõ üzenet lenne arégió számára gazdasági reformokmegvalósításának lehetõségét illetõen."[Noha az USA "puccsnak" nevezte azakciót; Hugo Chávez "a demokráciánakálcázott diktatúra elleni népi felkelésrõl"beszélt. E. G.]

Kissingert újrafogalmazva, ha azEgyesült Államok nem tudja ellenõrizniVenezuelát, hogy tudná ellenõrizni atérséget? Az USA fõ aggodalma nem azvolt, hogy vajon nõni fog-e a nyomor és aközéposztály el fog-e tûnni, hanem hogybe fogják-e vezetni a neoliberális modellt,kerül amibe kerül, mert egyedül ezgarantálná a tartós USA-dominanciát arégióban.

Amikor Hugo Chávez elnyerte a hiva-talát 1998-ban, Washington nem tudta,hogy mi tévõ legyen. A hivatalos ál-láspont az volt, hogy "várj és figyelj", mi-elõtt cselekednél. A birodalmi érdekekszámos alkalommal megpróbálták "meg-vásárolni" a frissen megválasztott vene-zuelai elnököt, de a kísérleteik nem hoz-tak sikert: Venezuela visszafordíthatat-lanul a függetlenség, szuverenitás, mél-tóság és a forradalom útjára lépett.

Az elsõ változtatásokkal - alkotmá-nyos reform, az olajárak emelése és azOPEC megmentése - komoly érdekeksérültek és az Egyesült Államok szorításaVenezuela körül enyhült. A térség kezdtemeghallani Hugo Chávez hangját, ami

egy lázadó dalra rímelt, amit a fárad-hatatlan népi mozgalmak ihlettek.

Állandó agresszióNem sokkal késõbb akciók kezdõdtek,hogy megpróbálják megvalósítani azt,amit Washington lehetetlennek hitt: egyantiimperialista, szocialista forradalmat a21. században, rögtön a határtól délre.

Venezuelát agresszióhullám sújtotta -a 2002 áprilisi puccs, olajsztrájk ésgazdasági szabotázs, merényletkísér-letek, felforgatás, sokmillió dollárostámogatás az ellenzéki csoportoknak, aválasztások befolyásolása és brutálispszichológiai hadviselés a tömegmédiánkeresztül -, de nem érték el a céljukat ésforradalmi erõk kezdtek felemelkednikontinens szerte.

A Bolivári Alternatíva Amerika NépeiSzámára (ALBA) születése 2004-ben utatnyitott egy új, együttmûködésen, integ-ráción és szolidaritáson alapuló külpoli-tika elõtt. A térség testvérállamai közöttikapcsolatok növekedni kezdtek és erõ-södtek a kötelékek azon államok között,amelyeknek az emberségrõl közös elkép-zeléseik vannak, és egy új gazdaságimodellt építenek, ami a kereskedelembena kölcsönös elõnyöket és fejlõdéstrészesíti elõnyben.

VENEZUELA: A "HÁTSÓ UDVARTÓL" EGY

MULTIPOLÁRIS VILÁGIG

Hugo Chávez


2010. NOVEMBER 19VENEZUELA

Az ALBA egy multipoláris világ felé

Az ALBA után, a Dél-Amerikai ÁllamokUniója (Unasur) azzal a céllal született,hogy regionális kereskedelmet kovácsol-jon és egy olyan hatalmi blokkot hozzonlétre a kontinensen, ami képes meg-birkózni a világ kihívásaival.

Ahogyan a forradalom Venezuelábannövekedett, úgy nõtt az Egyesült Álla-mok agressziója is. 2005-ben Washing-ton nemzetközi kampányba kezdett,hogy "elszigetelje a venezuelai kor-mányt" és "vörös állammá" nyilvánítsaaz országot. "Hugo Chávez negatív erõ atérségben" - jelentette ki CondoleezzaRice külügyminiszter 2005 januárjában,és olyan hazugság áradat kezdõdöttVenezueláról, ami a mai napig sem szûntmeg.

Egy évvel késõbb, Donald Rumsfeldvédelmi miniszter Chávez elnököt Hit-lerhez hasonlította, John Negropontéval,a Nemzeti Hírszerzés igazgatójávalegyütt Venezuelát "a térségben azEgyesült Államok érdekeire leselkedõlegnagyobb fenyegetésnek" nevezte.Ebben az évben Venezuela rákerült egylistára, amin olyan országok szerepel-nek, amelyek "nem teljes mértékbenmûködnek közre a terrorizmus elleniháborúban" és egy, az USA által ki-szabott szankció megtiltotta az amerikaitechnológiát felhasználó védelmi fel-szerelések eladását a dél-amerikai or-szágnak.

Chávez, felismerve a kísérletet afegyveres erõinek gyengítésére, és más

partnereket keresett, akik nem állnak azEgyesült Államok fennhatósága alatt.Oroszország volt az elsõ ország, amifelajánlotta, hogy pótolja Venezuelakatonai beszállításait.

A Szovjetunió bukása óta ez volt azelsõ eset, hogy egy latin-amerikai államkapcsolatokat kezdett építeni Orosz-országgal, az Egyesült Államok bevo-nása nélkül. A kezdeti védelmifelsze-relés-vásárlás ajtót nyitott egy újkereskedelmi és stratégiai kapcsolatelõtt Venezuela és Oroszország között,köszönhetõen az USA-embargónak.

Oroszország után Venezuela kap-csolatot kezdett építeni Kínával, Fehér-oroszországgal, Iránnal, Japánnal, Szí-riával, Líbiával, Indiával és más afrikai,ázsiai és európai állammal. Chávezkülpolitikája radikális átalakulást kezde-ményezett a régióban, és feltette Vene-zuelát a világ térképére. "Ez körülbelül ajátékszabályok radikális megváltozta-tása volt: kapcsolódni akartunk avilághoz, nemcsak egy része lenni. Va-lójában még csak tanultuk, hogy hogyanlehet önálló lépéseket tenni a nem-zetközi színpadon. Ne feledjük, hogykorábban nem volt saját külpolitikánk. Akülpolitikánkat Washington irányította" -magyarázta Chávez elnök.

Az erõegyensúly megváltozása

Chávez 2010. október 13-24. közöttikörútja, mely Oroszországot, Fehér-oroszországot, Ukrajnát, Iránt, Szíriát,Líbiát és Portugáliát érintette, egy új

multipoláris világ körvonalazódásánakjele. A 69 megegyezés, amiket ezekkelaz országokkal kötött, Venezuela szá-mára számos értékes hasznot hoz majd,köztük otthonok tízezreinek építését avenezuelai embereknek, mezõgazdaságireformot, gazdasági növekedést, ener-giatermelést, új iparágakat, különféleexportokat és stratégiákat, kiegyensúl-yozott kapcsolatokat más államokkal -minden maximálisan a venezuelaiemberek javára.

A 69 megegyezés egyike sem tar-talmaz kockázatos elemeket, amelyekhátrányt okozhatnának Venezuelának. AChávez-kormány külpolitikája nem en-gedi, hogy kizsákmányolás vagy kapita-lista fertõzés ártson a dél-amerikaiországnak.

Például, Fehéroroszország esetében,Venezuela nemcsak bányászati teher-autókat és tömegközlekedési jármûve-ket vásárol az országból, de közös üzletivállalkozásokat is alapít fehéroroszcégekkel, hogy gyárakat hozzanak létreVenezuelában, biztosítva a technológiaátadását, ami segíteni fogja a venezuelaiipar diverzifikálását és munkahelyeketteremt a venezuelai embereknek.

Egy multipoláris világban nem

lehetnek birodalmak

"Venezuelának engedelmeskedniekell" - jelentette ki Obama elnök azOroszországgal kötött megállapodásrautalva, miszerint a dél-amerikai országbékés célú nukleáris energetikai fej-lesztésekbe kezdene. "Figyelemmel kí-sérjük a Venezuela és Irán közöttlétrejött megállapodásokat, hogy lássuk,hogy nem sértenek-e szankciókat" -mondta Philip Crowley, a külügyminisz-térium szóvivõje, abban a hitben, hogyWashington még mindig a világ csend-õrsége.

A kétségbeesett hangszín, ami aFehér Házból árad, a globális hatalmagyengülésének az eredménye - a Bi-rodalom ideje lejárt és megszületett egyúj multipoláris világ. Kissinger rémálmavalósággá vált - az Egyesült Államoknem tudja uralni többé Latin-Amerikát,még kevésbé a világot. A forradalmárvenezuelai katona, akit alábecsültek, azUSA hegemóniájával szembeni ellenállásszimbólumává vált, és emberek millióitinspirálja, akik egy jobb világlehetõségét keresik.

Eva GolingerChávez Dmitrij Medvegyev orosz elnöknél


2010. NOVEMBER ECUADOR

A legutóbbi puccskísérlet a BoliváriSzövetség a Mi Amerikánk Népeiért(ALBA) országainak egyike ellen kí-sérlet, hogy akadályozzák a latin-amerikai integrációt és a forradalmidemokratikus folyamatok elõreha-ladását.

A jobboldal támadásba lendült Latin-Amerikában. A 2009-es hondurasi sikereManuel Zelaya kormánya ellen felvilla-nyozta és erõt és magabiztosságot adottneki, hogy újabb csapást mérjen az em-berekre és a forradalmi kormányokraLatin-Amerikában.

A szeptember 26-i választások Vene-zuelában, miközben a Venezuelai Egye-sült Szocialista Párt gyõzelmét hozták,teret engedtek a legreakciósabb éslegveszélyesebb destabilizáló erõknek is,akik az imperializmus érdekeit szolgálják.

Az Egyesült Államoknak sikerült kulcs-elemeket elhelyezni a Venezuelai Nem-zetgyûlésben, lehetõséget adott nekik,hogy tovább szõjék az összeesküvésüketa venezuelai demokrácia aláaknázására.

A venezuelai választások másnapján,Kolumbiában a béke legfõbb védelme-zõjét, Piedad Córdobát, Kolumbia Fõfelü-gyelõje menesztette a Kolumbiai Köztár-

saság szenátori posztjáról, azzal az in-dokkal, hogy bizonyítékokat hamisított,és hamisan emelt vádakat. A Córdobaszenátor elleni támadás szimbóluma ahaladó erõk elleni támadásnak Kolum-biában. Õ volt ugyanis az, aki igazi ésbékés megoldást keresett a háborúra,amiben már több mint 60 éve élnek.

Szeptember 30-án, csütörtökön pedigEcuador ébredt puccsra. Az engedetlenrendõrség számos létesítmény felettvette át a hatalmat a fõvárosban, Quitó-ban, káoszt és pánikot okozva ezzel azországban. Állítólag az ellen a Nemzet-gyûlés által szerdán elfogadott új törvényellen tiltakoztak, ami, szerintük, csökken-ti a juttatásaikat.

Kísérletet téve a helyzet megoldására,Rafael Correa elnök elment, hogy talál-kozzon a lázongó rendõrökkel, de azoknehéz tárgyakkal és könnygázzal tá-madtak rá, megsebesítették a lábát éskönnygáz-mérgezést kapott. Egy quitóikatonai kórházba szállították, ahol ké-sõbb foglyul ejtették és ott tartották aka-rata ellenére.

Ezalatt a népi mozgalmak kivonultakQuito utcáira, és az elõzõ évben demok-ratikusan, hatalmas többséggel újra meg-választott elnökük szabadon engedésétkövetelték. Ecuadoriak ezrei emelték fel ahangjukat Correa elnök támogatására,próbálták megvédeni a demokráciát apuccsistáktól, akik a kormány kényszerûlemondását akarták kiprovokálni.

Drámai fejlemény volt, hogy Correaelnököt a késõ esti órákban a KülönlegesErõk mûvelete szabadította ki. Correaelítélte a puccsista rendõrség általi elrab-lását, és az államcsínyért a korábbi elnö-köt, Lucio Gutiérrezt tette felelõssé. Guti-érrez elnökjelöltként 2009-ben Correaelnök ellenfele volt, de alulmaradt a je-lenlegi elnökkel szemben, mert az föld-csuszamlásszerû gyõzelmet aratott, aszavazatok 55%-át szerezte meg.

A puccs utáni napokban, Gutiérrezegy interjúban kijelentette, hogy "Correazsarnokságának vége már közel van", ésfelszólított "a parlament feloszlatására"és "elõrehozott elnökválasztást" követelt.

Bár a háttérben, a kulcsszerepet Guti-érrez játssza, vannak nyilvános elemekis, akik részt vettek a puccskísérletben,és õk újra próbálkoznak majd.

Beépülés a rendõrségbeJean-Guy Allard újságíró szerint, azecuadori védelmi miniszter, Javier Ponce,egy 2008-ban kiadott hivatalos jelentésefeltárja "hogy az amerikai diplomaták,hogyan szentelték magukat a rendõrségés a Fegyveres Erõk korrumpálásának".

A jelentés megerõsíti, hogy rendõriegységek "informális gazdasági függõviszonyt tartanak fenn az EgyesültÁllamokkal, amerikai pénzbõl finanszí-rozzák az informátorokat, a kiképzést, afelszerelést és a mûveleteket."

A jelentésre válaszolva, az EgyesültÁllamok nagykövete, Heather Hodgesmegindokolta az együttmûködést, úgy fo-galmazott, hogy: "Mi dolgozunk Ecuadorkormányával, katonaságával, rendõrsé-gével, olyan területeken, amik nagyonfontosak a biztonság szempontjából."Hodges szerint a munka Ecuador biz-tonsági erõivel a "kábítószer-keres-kedelem elleni harchoz" kapcsolódik.

A nagykövetHodges nagykövetet 2008-ban küldteEcuadorba George W. Bush elnök. Eztmegelõzõen sikeresen vezette a nagykö-vetséget Moldáviában, egy szocialistaországban, ami korábban a Szovjetuniórésze volt.

Azután távozott Moldáviából, hogyelhintette a magjait egy "narancsosforradalomnak", ami be is következett,sikertelenül, 2009 áprilisában a parla-mentben többségben lévõ kommunistapárt ellen.

1991-ben igazgatóhelyettesként Hod-ges vezette az USA külügyminiszté-riumában a kubai ügyekkel foglalkozóirodát. A hivatal feladata Kuba desta-bilizációjának elõsegítése volt.

Két évvel késõbb Nicaraguábanküldték azért, hogy konszolidálja VioletaChamorro kormányát. Chamorrót azEgyesült Államok választotta ki elnökneka sandinista kormány elleni piszkos há-borút követõen, miután így sikerült elérniazok hatalomból való távozását 1989-ben.

Amikor Bush Ecuadorba küldte,Hodges azt az utasítást kapta, hogy kezd-je meg Correa destabilizációját, mivelhogy az ecuadori elnök megtagadta, hogyalávesse magát Washington akaratának.

AMI AZ ECUADORI PUCCS MÖGÖTT VAN:TÁMADÁS AZ ALBA ELLEN

Heather Hodges

Hodges-nak sikerült elérnie, hogy növel-jék az USAID és a NED (Nemzeti Ala-pítvány a Demokráciáért) költségvetését.Ezek a szervezetek olyan szociális szerve-zeteket és politikai csoportokat irányí-tanak, amelyek az USA érdekeit kép-viselik, például az õslakos közösségekbenis.

Szembesülve Correa elnök 2009-esújraválasztásával, a nagykövet destabili-zálást kezdett ösztönözni.

Az USAID

Bizonyos haladó szociális csoportokelégedetlenségüket fejezték ki a Correa-kormány politikájával. Kétségtelen, hogyléteznek jogos panaszok és sérelmek akormányával szemben. Nem mindenCorrea politikájával szembenálló csoportés szervezet imperialista ügynök. De egyrészük pénzt és iránymutatást kap azért,hogy destabilizáció helyzeteket provo-káljon az országban.

2010-ben, a Külügyminisztérium nö-velte az USAID költségvetését Ecua-dorban, amely így több mint 38 milliódollár. A legutóbbi években összesen 5 640 000 dollárt fektettek támogatásformájában az ország "decentralizá-ciójába". Az USAID programjainak egyikfõ végrehajtója Ecuadorban ugyanaz avállalat, ami a jobboldallal dolgozikBolíviában: a Chemonics Részvénytár-saság. Ugyanakkor, a NED egy 125 806dolláros segéllyel látta el a Magánvállal-kozás Központot (CIPE), hogy az tá-mogassa a szabadkereskedelmi szerzõ-déseket, a globalizációt és a regionálisautonómiát az ecuadori rádióban, tele-vízióban és sajtóban, az Ecuadori Gaz-daságpolitikai Intézettel egyetemben.

Az olyan ecuadori szervezetek, mint aParticipación Ciudadana és a Pro-justicia(Állampolgári Részvétel és az Igaz-ságért), és persze a CODEMPE tagjai éságazatai, a Pachakutik, a CONAIE, aCorporación Empresarial Indígena delEcuador (Ecuadori Õslakos VállalkozásiTanács) és a Fundación Qellkaj (QellkajAlapítvány) számára is rendelkezésreálltak USAID és NED pénzek.

A szeptember 30-i ecuadori esemé-nyek alatt, a Pachakutik, egyike azoncsoportoknak, akik pénzeket kaptak azUSAID-tõl és a Ned-tõl, kiadott egysajtóközleményt, amelyben támogatá-sáról biztosította a puccsista rendõrségetés Correa elnök lemondását követelte,felelõsnek tartva õt a történésekért. Acsoport odáig ment, hogy "diktátori

viselkedéssel" vádolja meg az elnököt. APachakutik 2002-ben szövetséget kötöttLucio Gutiérrez-szel, és a kapcsolatai azegykori elnökkel mindenki által jólismertek:

"A PACHAKUTIK KÉRI CORREA ELNÖKLEMONDÁSÁT ÉS FELHÍV EGY NEMZETIEGYSÉGFRONT MEGALAKÍTÁSÁRA

141-es sajtóközlemény

Komoly politikai felfordulással és belföldiválsággal szembesülve, amit a dikta-tórikus attitûdû Rafael Correa elnökidézett elõ, amikor megsértette a köz-szolgák és a társadalom jogait, a Pa-chakutik Mozgalom vezetõje, CléverJiménez felhívja az õslakos mozgalmat, aszociális mozgalmakat és a demokratikuspolitikai szervezeteket, hogy hozzanaklétre egy nemzeti egységfrontot Correaelnök távozásának követelésére az al-kotmány 130-as cikkelye kettes pontjairánymutatása alapján, ami azt mondja:

"A Nemzetgyûlés meneszti a köztár-saság elnökét a következõ esetekben: 2)Komoly politikai válságok és belföldifelfordulások miatt."

Jiménez támogatta az ország köz-szolgáinak küzdelmét, köztük a rendõricsapatokét, akik a rezsim tekintélyelvûpolitikája ellen mozdultak meg, amimegkísérli megszüntetni a megszerzett

munkajogokat. A rendõrség és a Fegy-veres Erõk tagjainak a helyzetét egysze-rûen úgy kell érteni, mint azoknak a köz-szolgáknak egy akcióját, akiknek a jogaitsebezhetõvé tették.

Ezen a délutánon a Pachakutik fel-hívja az összes szervezetet, továbbá azõslakos mozgalmat, a munkásokat, ademokratikus férfiakat és nõket, hogy te-remtsenek egységet és készítsenek elõ újakciókat Correa tekintélyuralmának el-utasítására, minden ecuadori jogainak ésbiztosítékainak védelmében.

SajtótitkárPACHAKUTIK BLOKK"

A Venezuelában és Hondurasban használtforgatókönyv ismétli magát. Az elnökötés a kormányt próbálják felelõssé tenni a"puccsért", késõbb kikényszerítik a ha-talomból való távozásukat.

Az Ecuador elleni puccs a következõfejezet az ALBA és a térség forradalmimozgalmai ellen irányuló folyamatosagressziónak.

Az ecuadori emberek a puccskísérletelutasítására való mozgósítása még min-dig tart, miközben a haladó erõk a régi-óban együttesen fejezték ki a szolida-ritásukat és támogatásukat Correa elnökés kormánya iránt.

Eva Golinger


2010. NOVEMBER 21ECUADOR

Correa elnök a rendõrök által kilõtt könnygázfelhõben


2010. NOVEMBER BRAZÍLIA

A VILÁG LEGBEFOLYÁSOSABB ASSZONYA

DILMA ROUSSEFF AZ ÚJ BRAZIL ELNÖK

Nem ok nélkül nevezi már a nemzet-közi sajtó a világ legbefolyásosabbasszonyának a megválasztott brazilelnököt. 2011 januárjától õ vezetinemcsak Dél- és Latin-Amerika leg-népesebb és legnagyobb kiterjedésûországát, ami a világ ötödik legma-gasabb népességszámmal rendel-kezõ nemzete, ahol több mint 169millióan laknak, de ami a világ egyiklegdinamikusabban fejlõdõ gazda-sága is.

Elérzékenyült október 3-án este a 62 é-ves közgazdász Dilma Rousseff, amikorkihirdették a választások végleges ered-ményét. A szavazók õt választották megBrazília elsõ nõi elnökének, 56-44 arány-ban gyõzte le vetélytársát, José Serrát.(cikkünket a brazil elnökválasztási kam-

pányról, a Lula megy, a rendszer marad

címmel lásd a Latin-Amerika folyóirat

elsõ számában)

Brazília elsõ elnöknõjeA második fordulón Rousseff szerezte

meg a voksok közel56%-át, így Argentína,Costa Rica (és korábbanChile) után újabb elnök-nõvel gazdagodott a la-tin-amerikai politikai pa-letta.

A bolgár ügyvéd-vál-lalkozó apa és egy braziltanítónõ lánya jómódbanélt, hagyományos, sõtfelsõ középosztálybelinevelést kapott, és ha-tottak rá a kor politikaiellentétei. A nagyon mû-velt és határozott diák-lány, Dilma nemcsakkapcsolatba került a vá-rosi gerillák több cso-portjával, hanem be isválasztották a vezetõ-ségbe. A katonai dikta-túra (1964-1985) idejénletartóztatták, 1970-tõltöbb mint két éven áttartották fogva, és megis kínozták.

Mi lesz?Rousseff megválasztása valószínûlegegyet jelent a lulai diplomácia folyta-

tásával, azonban nemzetközi szakértõkúgy vélik, hogy nem lesz annyira kezde-ményezõ és megnyerõ, mint elõdje, aleköszönõ és hallatlan népszerûségnekörvendõ Luiz Inácio Lula da Silva elnök. Dilma asszony már elsõ beszédébenmegígérte, hogy folytatja elõdje politiká-ját, sõt már ki is jelölte tevékenysé-gének két fõ irányát, a szegénység elleniküzdelmet és a gazdasági stabilitást.

Valószínûleg Rouseff az EgyesültÁllamok ellenében inkább a dél-amerikaiintegráció elmélyítését fogja szorgal-mazni, természetesen ez nem jelenti azamerikai vagy az európai partnerek el-hanyagolását, csupán annyit, hogy azpolitikusnõ az imperializmussal szembena szolidaritás mellett teszi le a voksát.

Energiaügyi miniszterként szerzetttapasztalatainak köszönhetõen talánújabb lökést ad majd a dél-amerikaienergetikai együttmûködésnek, melyrea térségnek égetõ szüksége van.Fontos cél lehet: Brazília egyik régótadédelgetett álma bekerülni az ENSZBiztonsági Tanácsának állandó tagjaiközé, így minden adandó alkalommal aszervezet reformjáért emel szót, stámogatókat keres, akik a hatalmas dél-amerikai országnak is örökös helyetbiztosítanának a BT-ben. n

Dilma Rousseff

A Brazil Munkáspárt hívei ünneplik Dilma Rousseff gyõzelmét

Az elmúlt hónapban heves sztrájk-hullám söpört végig Franciaorszá-gon, mert Sarkozy elnök és az általamegbízott kormány nyugdíjrefor-mnak gúnyolva próbálta csorbítani adolgozók jogait, emelni szándékozotta nyugdíj korhatárt 2 évvel. Bár aszakszervezetek mindent elkövettek,sajnos gyõzött a kormány, de ahangulat továbbra se csillapodik…

Európa több országában problémát okoz

a nyugdíjrendszerek kérdése, így

Franciaországban is. Nyugdíjorientációs

Tanács (COR) idén tavasszal nyilvá-

nosságra hozta a nyugdíjrendszer hosszú

távú jövõjét érintõ jelentését, amely

szerint 2018-ra évi 18 milliárd, 2050-ben

pedig 112 milliárd euró pluszbefizetésre

lesz szükség a nyugdíjrendszer finan-

szírozásához. Erre a reakcióként állt elõ a

kormány a nyugdíjkorhatár emelésének

ötletével, ami a 65 éve korhatárt 67-re

emelné, megtartva a 41 és fél év

járulékfizetés utáni nyugdíjazás intéz-

ményét.

Érvek a reform mellett és elleneAmikor a COR elõállt jelentése kapcsán,

hogy szükséges a reform, akkor még

széles tömegek támogatták ezt, azonban

a kormány a nyugdíjkorhatár emelését

tervezte, akkor már egyre fogyott ez a

támogatás. A reformpártiak a nem éppen

tévedhetetlenségükrõl híres

demográfusokra és az elöre-

gedõ társadalomra hivat-

koztak, ami a franciára éppen-

séggel nem mondható, ráa-

dásul érveik alátámasztására

egyedül a 2020 és 2030 kö-

zötti idõszakra, az úgyneve-

zett "papy boom"-ra hivatkoz-

tak. A demográfusok a mai,

lényegében nullán tartott eu-

rópai bevándorlással számol-

nak, amelynek alakulása szin-

tén nem biztos.

De nyugdíjkérdésben

talán nem a demográfia ját-

ssza a fõszerepet, hanem

sokkal inkább a foglalkoz-

tatottság. Ha több a dolgozó,

több a befizetés. Eme állítás

igazolása nem a jövõ kérdése,

ez magától érthetõ. Viszont,

ha nagy a munkanélküliség,

arra aligha a legjobb megol-

dása az, hogy tovább dolgozik

az, akinek van munkája. Issac

Joshua közgazdász így fo-

galmaz a nyugdíjügyek kapcsán: "ha a

munkanélküliség nem csökken, akkor a

nyugdíjreform nem lesz hatékony, ha

csökken, akkor meg felesleges".

Szakszervezetek akcióbanA francia társadalomnak közel se tetszett

a kormány reformelképzelése, amely

meglehetõsen neoliberális volt, és a már

amúgy is népszerûtlen elnök ellen for-

dult. A francia szakszervezetek hatékony

szervezõként léptek fel, hatalmas tömeg-

tüntetések, és sztrájkok sorozata vette

kezdetét.

Október 12-én 3,5 millió ember vo-

nult az utcákra a reform ellen meg-

hirdetett nemzeti akciónapon. A köz-

szféra dolgozói, a postások, vasutasok,

busz- és metróvezetõk, továbbá a ma-

gánszféra alkalmazottai közül is sokan

csatlakoztak, a fémiparban, a kikötõkben

és az energiaszektorban dolgozók. Az e-

gyetemi diákság is ott volt a demon-

strációkon, amelyeken hosszú ideje nem

látott tömegek vettek részt, utoljára

2006-ban, a Villepin kormány elleni

tüntetésen vettek részt ehhez mérhetõ

létszámban, akkor 3,1 millió ember.

Ezen a napon ugyanakkor több mint

400 középiskola maradt zárva, vagy

került barikád alá a diákok által. Ez volt a


2010. NOVEMBER 23MOZGALOM

VIGYÁZÓ SZEMETEKET PÁRIZSRA VESSÉTEK…

Egy tüntetés a több ezerbõl

Diákok a reform ellen


2010. NOVEMBER MOZGALOM

válasz arra, hogy az oktatási minisz-térium körlevélben "figyelmeztette" aziskolákat arra, hogy a baloldal és aszakszervezetek megpróbálják manipu-lálni az intézményeket.

A demonstráció hatására másnap amunkahelyeken a dolgozói tanácsok úgydöntöttek, hogy sztrájkot hirdetnek,hogy nyomást gyakoroljanak a kormány-zatra. A vasutasok, a városi közlekedésidolgozók, az olajfinomítók dolgozói, akikötõk munkásai csatlakoztak a meg-határozatlan idejû sztrájkhoz.

A fémipari dolgozókat tömörítõ CGTszakszervezet élén járt a sztrájk szer-vezésének, az Alstrom és a Bombardiermunkásai nem vették fel a munkát. Azország 6 olajfinomítója közül egy sedolgozott, a Le Havre-i kikötõben se le-hetet munkást találni, aki az összefogásóráiban megtörte volna a sztrájkot. ARenault, a Total, a Chevron és az Elio-kem dolgozói szintén sztrájkoltak.

Az ellenállás napokig tartott, Francia-országban sok helyütt benzinhiány ala-kult ki, azonban a közvélemény nemfordult a sztrájkolók ellen, sõt! Sohanem látott mélységekbe került annak azelnöknek a népszerûsége, aki a válasz-

tási kampányában azt mondta: "akinekötven éves korára nincs Rolexe, azelrontotta az életét".

Ez a mondat is jól példázza azt amérhetetlen pofátlanságot, ami a franciakormányzatot jellemzi, és bár ezt afordulót õk megnyerték azzal, hogy

keresztül vitték a törvényhozáson areformot, azonban csak idõ kérdése,hogy még több ember forduljonellenük…

Készült a rednews.hu ésmarxist.com cikkeinek

felhasználásával

Egy iskola blokád alatt

LEVÉL FRANCIAORSZÁGBÓLKedves Elvtársak!

Éppen Észak-Franciaországon keresztültartottunk hazafelé hosszú vakációnkután, amikor Gienbe, egy Loire-mentitelepülésre érkeztünk. Szerettünk volnatankolni, azonban a benzinkúton ez nemsikerült. A kutas annyit mondott, hogytalán reggelre lesz gázolaj, szóval végülis a kocsinkban éjszakáztunk a folyó-parton.

Másnap, egy késõi reggeli után ké-szültünk elhagyni a várost, amikor is-merõs hangok ütötték meg a fülünket aLoire folyó felõl. Elõször nem hittünk afülünknek, vajon tényleg jól hallunk? Dejól hallottunk, a hangszórók kiváló an-golsággal harsogták a "here we go, herewe go" rigmust. Átkeltünk a folyón, ésleparkoltunk, majd csatlakoztunk a me-nethez, amelyben sok száz munkás ésfiatal vett részt ebben a kisvárosban.Csatlakoztunk hozzájuk, és lobogtattuka Socialist Appel1 egyik számát.

Miután sikerült megtankolnunk, siet-tünk Calais-be, hogy elérjük a kom-

punkat. MegálltunkBoulogne, hogy ki-csit vásárolgassunkés, hogy megdöb-bentünk. A rendõrökeltérítettek minket afõútról, így másikutat kellett találni."Boys bach"2, ahogyWalesben mondjuk.Az utcákat bariká-dok, gumiabron-csokkal és rengetegemberrel torlaszol-ták el. A járõrök azúttorlaszok közöttirészen irányítottak át minket..

A francia munkások világosan, bát-ran és eltökélten álltak ki céljaikért. Em-lékszem, évekkel ezelõtt a brit médiábanvolt errõl egy vita, amikor bemutatták ahatározott fellépésüket, erre egy melósbarátom azt mondta, "nézd, ezek afranciák nem szaroznak, õk cseleked-nek". Ha francia szakszervezeti vezetõk-ben csak a tizede meg van a munkások

elszántságának, akkor a gyõzelem közelvan!

Elvtársi üdvözlettel:Jim és Hazel

1) a brit munkásmozgalom egyik havi-lapja. 2) walesi nyelvrõl magyarra fordítva kb.azt jelenti: a fenébe

Hazal a Socialist Appel egyik számával a tüntetésen

"Csak a halott indián a jó indián" -hirdették a skalpvadász észak-amerikai fehér telepesek és e jel-szó elegendõ magyarázattal szol-gált az indiánok kiirtásához. A spa-nyol hódítók "bölcsebbek" voltak."Az indián rabszolgának született"- fogalmazták meg a spanyol királyudvari filozófusai. Ez jó jelszó volt,mert hasznosnak bizonyult. Tulaj-donképpen nem is kellett többfilozófia Amerika meghódításához.A hódítóknak legalábbis elegendõvolt.

A perui alkirályságot a dél-amerikaispanyol gyarmatok ékköveként emle-gették. Innen kapta az anyaország ésrajta keresztül Európa a mesés ezüst-szállítmányokat, jelentõs indián népes-ségtõl kisajtolt adók tették lehetõvé aSpanyol korona háborúskodásait.

Amikor 1532-ben Pizzaro 168 kato-nájával Peru földjére érkezett, több ezeréves civilizációt talált ott. Még az inkákbirodalma elõtt egymást követõ kultúrákés államok sora nemesítette ki a bur-gonya számtalan fajtáját, ismerték ababot, a tököt, az uborkát.

Az utolsó inka uralkodó,Tupac Amaruellen a spanyolok 1571-ben indítottakháborút, hogy végleg megtörjék hatal-mát, és birtokukba vegyék Perut. TupacAmarut végül elfogták, megkeresztelték,majd nyilvánosan kivégezték. Az inkakirályi család tagjai külföldre menekültek,de késõbb engedélyt kaptak a haza-térésre.

Az utolsó inka uralkodó nevét felvevõdédunoka, José Gabriel Condorcanqui1742. március 19-én született Cuzco tar-tományban, egy Tinta nevû településen.Jezsuita nevelést kapott, de valójában azindián lakossággal azonosult. Bátyja ha-lála után õ lett Tungasuca és Pampa-marca kacikája (örökletes törzsfõnök), stisztségében nagy megértést mutatott abennszülöttek szenvedése iránt.

Kortársai, köztük barátai, indiánokközött feltûnõen, legalább 180 cm ma-gas, karcsú férfiként jellemezték, tipiku-san indián arcvonásokkal: sasorral, é-lénk, sötét szemekkel.

1753-59 között Cuzcóban tanult, azelõkelõ indián fiúk nevelésére fenntartottjezsuita kollégiumban. Tanárai fegyelme-zett, jól tanuló, a gyarmati szokásokat

elfogadó ifjúként jellemezték, aki aziskolában kitûnt a szorgalmával. 1760-ban megházasodott. Micaela Basti-dast, a Pampamarcából való kurakalánytválasztotta feleségül, aki úgy tûnt, háromfiúgyermek anyjaként a hagyományoskuraka-életmód szerint rendezi be azéletüket.

José Gabriel 1766-ban kérte az alki-rálytól a beiktatását a három falu kuraka-tisztére. Ez meg is történt. Úgy látszott, afiatal kuraka minden figyelmét a gazda-godás köti le.

Sokat utazott, nemcsak a hegyvidéknagyvárosait, de Limát is többször meg-járta. Útjai során megismerkedett a kormodern eszméivel, a felvilágosodással,kapcsolatai épültek ki a fõvárosi ellenzékkreol értelmiségiekkel, akik maguk isegyre nagyobb hangsúllyal vetették fel: aspanyolok jogtalanul bitorolják e földet. Afüggetlenség gondolata kezdett formá-lódni Peruban, amely Tupac Amaruhozhasonlóan indián elõkelõkben az inkamúlttal is összekapcsolódott.

Az indiánok ügyeinek harcos szószó-lójaként egyre több falu kérte fel a nagy-tekintélyû kurakát, képviselje érdekeiket.Limában azonban összes kérvényét el-utasították. Még felmerült benne, hogyátutazik Spanyolországba, és magánál akirálynál tesz panaszt. Több hasonlóangondolkodó indián vezetõ - köztük voltakrokonai is - hajóutón bekövetkezett


2010. NOVEMBER 25ARCKÉP

TUPAC AMARUALEJANDRO ROMULDO:

KARÉNEK TUPAK

AMARUHOZ, KI MAGA A

SZABADSÁG

Már nincs többé türelmem,

Hogy mindezt elviseljem

Micaela Bastidas

FölrobbantjákDinamittal. EgészetHurcolják, ráncigálják. ÜtlegekkelDöngölik szájába a robbanószert. Fölrobbantják, föl: s nem tudják meg-ölni!

Fejtetõre állítják. KicibáljákUjjait, fogait és sikolyát is.Tébolyult dühvel tiporják. UtánaVérét eresztik: s nem tudják megölni!

Fejét megalvadt vérrel koronázzák, Bezúzzák pofacsontjait. VasszegekkelVésik bordáit. Hogy porba harapjon.Csontját tördelik: s nem tudjákmegölni!

Kimarják álmait és szeme párját. Fölnégyelik, s õ üvölt, hörög, ordít.Leköpik. Mészárolják, széthasítjákÉs fölfeszítik: s nem tudják megölni!

Tér közeépben, pellengérre kötve,Elnyílt szájjal mered a végtelenbe.Tagjait gúzsba rántják, megcsigázzák, Rálõnek orvul: s nem tudják megölni!

Fölrobbantanák - nem robbantható föl.Széjjelkoncolnák - nem koncolható szét.Ölnék-gyilkolnák - nem gyilkolhatómeg.

Fölnégyelnék, szétmorzsolnák, tipornák, bemocskolnák, s lelkét is kicsikarnák.

Fölrobbantanák - nem robbantható föl.Széjjelkoncolnák - nem koncolható szét.Ölnék-gyilkolnák - nem gyilkolhatómeg.

Harmadnapjára ama kínhalálnak,Ha vélik, minden bevégeztetett már,majd fölharsan a földön, hogyszabadság!- és vissza tér majd. Nem tudják megölni!

(Majtényi Zoltán fordítása)

José Gabriel Condorcanqui


2010. NOVEMBER ARCKÉP

"rejtélyes" halála azonban eltántorítottaszándékától. A kérvényekbe és a spanyoluralkodóba vetett hite a fokozatosanszertefoszlott.

1779 és 1780 a fegyveres szervez-kedés elõkészítésének idõszakát ésfegyverek beszerzését jelentette.

Háború Spanyolország ellenA felkelés 1780. november 4-én (tehátpontosan 230 évvel korábban - a szerk.)kezdõdött, amikor az egyik Tinta pro-vinciabeli falu, Yanaoca papjának szüle-tésnapi ebédjérõl hazatérõben TupacAmaru fegyveresei Tungasucánál elfog-ták a gyûlölt spanyol elöljárót, Arriagacorregidort. Az "uralkodó parancsára"hivatkozva bilincsbe verték. Ez az indokazonban csak megtévesztésül szolgált.

A környezõ falvakból összehívottlakosságot november 8-án Tupac Amaru

kecsua és spanyol nyelven tájékoztattaaz eseményekrõl, és arról, hogy mind-nyájuk közös ellenségét, Arriagát halálraítélték.

A spanyol kormányzó kivégzésevisszafordíthatatlanná tette az esemé-nyeket. Az összegyûlt férfiak közöttfegyvereket osztottak szét. Tervszerû,jól elõkészített akcióról volt szó. TupacAmaru, a fõvezér mellett ekkor már egy"Ötök Tanácsa" állt, mely a vezérkarszerepét látta el.

A lázadó kuraka elsõ rendeletei jólmutatják, mi is bántotta a perui hegyvi-dék népét. Eltörölte a mitát, a magasforgalmi adót, katonái felgyújtották azobrajékat, a nagy kézmûvesmûhelyeket.És az amerikai kontinens történtébenelsõnek, 1780. november 16-án eltöröltea rabszolgaságot is!

A spanyolok elõtt megvilágosodott,

hogy nem csupán egy szokásos indiánmozgolódásról van szó és Tupac Amarutáborában a fegyveresek nem ok nélkülmondogatták, hogy a spanyolokat le le-het gyõzni. A spanyol Sierrában a pániknapjai kezdõdtek - a felkelõk elõttugyanis megnyílt az út a hegyvidékszíve, az inkák fõvárosa, Cuzco felé. Aváros szinte védtelenül várta TupacAmarut, akinek ekkoriban már 60 000katonája volt. Tupac Amaru azonban nem Cuzco feléindult, hanem dél felé fordult, éscsapataival felszabadította a hegyvidékiprovinciákat. Elûzte a spanyol kormány-zókat, eltörölte a gyûlölt adókat, azindiánokat sújtó rendelkezéseket, és újelõljárókat nevezett ki.

A felszabadított körzetekben egy új,független állam szervezete kezdett kié-pülni.

TUPAC AMARU FORRADALMI MOZGALOMA Tupac Amaru Forradalmi

Mozgalmat (Movimien-to Revolucionario

Tupac Amaru,MRTA) 1983-banalapította két e-g y e t e m ihallgató, NestorCarpa és VictorPolay. A

szervezet név-adója José Gabriel

Tupac Amaru volt, alázadó kuraka (a pe-rui

indián uralkodó osztálytagja - szerk.), aki a 18. században indián felszabadítóháborút indított a spanyolok ellen Peruban. A marxistairányultságú MRTA nem értett egyet Peru Amerika- ésJapán barátságával, és célul tûzte ki az országmegtisztítását az imperialista elemektõl.Az MRTA 1984-ben követte el az elsõ akcióit. Tag-létszáma gyorsan növekedett, elsõsorban vidéken voltnépszerû. A szervezet tagjai fényes selyemkendõt vi-seltek. 1986-ban, a fõként a '60-as években aktív ForradalmiBaloldali Mozgalom, ami ekkorra már csak marad-ványaiban létezett beolvadt az MRTA-ba, és ezt az ese-ményt egy sor limai robbantással adták a világ tudtára.A célpontjaik a '80-as években elsõsorban amerikainagyvállalatok voltak, akcióik között voltak gyilkos-ságok, emberrablások, bankrablások és bombamerény-letek is. 1985-ben a limai Texaco-irodában robbantottakbombát. Marxista eszméik terjesztésének céljábólrendszeresen foglaltak el rádióállomásokat.

Az MRTA és a mellette mûködõ, jóval erõszakosabbmaoista Fényes Ösvény (a két szervezet között nagyonrossz a viszony, az utóbbi az MRTA-t a kommunizmuselárulójának tartja) ellen végül Alberto Fujimori, Perujapán származású elnöke indított könyörtelen had-járatot. A törvényesen megválasztott, de diktátori hajlamúFujimori 1992-ben a hadsereg támogatásával feloszlattaa perui parlamentet és a bíróságokat, mert úgy vélte,hogy azok korlátozzák õt a terroristák elleni harcban. Ahadjárat sikeres volt, az egyes csoportok vezetõit né-hány éven belül elfogták és a terrorizmus visszaszorult.Azonban a terror elleni harc mindig jó indok arra, hogyezen a címen a hatalom mindenkivel leszámoljon, akirõlúgy gondolja, hogy az útjában áll. Peruban sem volt ezmásként, emberi jogi aktivisták azzal vádolták a peruihadsereget, hogy a terrorizmus elleni harcra hivatkozvaártatlan emberek ezreit zárta börtönbe. Még egyamerikai állampolgárt is bíróság elé állítottak a ter-rorizmus támogatásának vádjával. Lori Berensont e-lõször életfogytiglanra, majd az Egyesült Államoktiltakozása után 20 évre ítélték.1992-ben és 1994-ben sikerült elfogni az MRTA kétvezetõjét, az alapító Victor Polayt, és Emilio Villalobost.Az MRTA 1996-1997-ben követte el leghíresebb akcióját.1996 decemberében megszállták a perui japán nagy-követ rezidenciáját, és túszul ejtettek 72 embert, akikettöbb mint négy hónapon át tartottak fogva. Végül a peruikülönleges erõk megrohamozták az épületet, és azösszecsapás egy túsz és az összes terrorista halálávalért véget. Még ugyanebben az évben, 1997-ben elfogtákaz MRTA legfõbb vezetõjének tartott Dario PelezVeladét. Az nagykövetségi akció óta a szervezet nemigazán hallat magáról. n

Bár a történet részletei a múlt ho-mályába vesznek, a tény az tény: azutolsó inka ereiben magyar vér csör-gedezett. "Ma már képtelenség meg-állapítani, hogyan került a dél-ame-rikai spanyol gyarmatokra az 1698-ban született Berzeviczy Sebestyén.

Az viszont biztos, hogy ott elvett egy

nemes indián nõt, majd megszületett a

lányuk, Unima is" - kezdte a történetet

Torbágyi Péter, aki tanulmányt írt a latin

világban kalandozó magyarokról.

Idõközben II. Tupac Amaru, az inkák

királya vezetésével kitört egy lázadás,

amit a spanyolok levertek. Megakadályo-

zandó, hogy a dinasztia újra erõre kap-

jon, elhatározták, hogy kiirtják az ural-

kodó család teljes nemzetségét: II. Tupac

Amarúnak 1742. május 18-án végig

kellett néznie, ahogyan egyenként meg-

ölik a gyermekeit, a feleségét és az

unokatestvéreit.

Ezt követõen kivágták a nyelvét, és

lovakkal megpróbálták négy részre szakí-

tani a testét. Tupac túlélte, ezért egyen-

ként vágták le a végtagjait, mielõtt lefe-

jezték volna. Hogy mi köze ehhez a ma-

gyar nemesnek? Annyi, hogy Berzeviczy

az inka dinasztiájának egyetlen túlélõ

egyenesági leszármazottjához adta a

lányát. Mivel nem volt aki továbbvigye a

címet, Unima férje felvette a Tupac

Amaru nevet, majd apósával és felesé-

gével együtt Itáliába menekült. A spanyol

ügynökök keze azonban ide is elért:

Tupac Amarút meggyilkolták. Berzeviczy

a család zempléni birtokára vitte lányát,

ahol megszületett az utolsó inka,

Antonio.

A kis "mesztic herceg" és édesanyja

Magyarországon sem lehetett biztonság-

ban, mert nem sokkal késõbb Unimát

rejtélyes körülmények között megmér-

gezték. "Az ekkor már aggastyán Ber-

zeviczy végsõ elkeseredésében Waclaw

Benes Berzeviczynek adta örökbe az

unokáját, hogy üldözõik ne leljenek rá" -

magyarázta Torbágyi. Elõtte azonban

megeskedte Antoniót, hogy soha, de

soha ne kutassa az eredetét.

Az utolsó inka Antonio Benes álnéven

élte le az életét, és soha nem tért vissza

õsei földjére, sõt végrendeletében fainak,

Ernestnek és Wilhelmnek is megtiltotta,

hogy családjuk véres múltjával foglal-

kozzanak. Azóta is Lengyelországban

élnek az utolsó inka leszármazottai, és

tovább csörgedezik bennük Berzeviczy

Sebestyén vére.

Az utolsó inka Lengyelországban élõ

leszármazottai az 1920-as években

értesültek arról, hogy Berzeviczy Sebes-

tyén és Unima nem üres kézzel hagyták

el a gyarmati Amerikát. A legenda szerint

inka kincseket, a család teljes vagyonát

hozták magukkal, majd elrejtették azt

Nedec várában, amikor rövid ideig ott

vendégeskedtek.

A Benes család 1964-ben kibontatta a

vár egy részét, és az egyik küszöb alatt

egy régi dobozkában kiput, õsi inka

csomóírást találtak. Mivel azonban ezt az

írást már senki sem tudja megfejteni, a

kincs titka titok maradt.

Forrás: Torbányi Péter: Magyar

kivándorlás Latin-Amerikába az

elsõ világháború elõtt


2010. NOVEMBER 27ARCKÉP

MAGYAR VOLT AZ UTOLSÓ INKA?

Nedec vára

Milyen célokat tûztek ki a felkelõk?Tupac Amaru elsõ írásaiban még a

spanyol király hû alattvalójának tüntette

ki magát, aki a rossz kormányzók ellen

lépett fel. Ebben nyilvánvalóan taktikai

megfontolások rejlettek. Az indián töme-

gek közt ugyanis kezdetben erõs volt még

a "jó király" mítosza, ezért ezzel számolni

kellett.

Az általa írt rendeletekben és leve-

lekben 1780 decemberétõl megjelent a

"vazullusaim" kifejezés, aláírásként pedig

"az inkák törvényes örököse" formula. Ez

arra utalt, hogy Tupac Amaru monar-

chiaként képzelte el a független perui

államot. A neki küldött levelekben ennek

megfelelõen megjelent az "Inka" meg-

szólítás, ami szintén erre utalt.

Ne gondoljuk azonban, hogy ez a terv

fehérellenes volt. Nem a fehér és az

indián "faj" közötti háború volt ez, ahogy

sok történész kommentálja e harcot.

Tupac Amaru a független Peruban egy-

aránt számolt a feketékkel, a Peruban

született fehérekkel és a meszticekkel is.

Erre mutat az is, hogy az õ leveleiben

jelenik meg legelõször a korábban hasz-

nált faji jellegû elõítéleteket tartalmazó

elnevezés helyett a "peruiak" kifejezés

nemzeti tartalma. Ez mindenkire vonat-

kozott, aki Peruban született. Tehát spa-

nyol- és gyarmatellenes, nem fehér-

ellenes álláspontot foglalt el.

Tupac Amaru vezette háború 1781

elején már egyre inkább parasztháború

vonásait öltötte magára. Ez volt az oka

annak, hogy a perui kreolok, bár maguk

is spanyolellenesek voltak, és függet-

lenséget kívánták, e helyzetben mégis a

spanyol király mellé állottak: birtokaik

megvédése volt ugyanis a tét.

A harcban a vagyonosok igen gyorsan

a Spanyol Korona mellé álltak a katolikus

papsággal együtt, mely egyházi átokkal

sújtotta a felkelés részvevõit.

José Gabriel Tupac Amaru seregei 1781

elejére Dél-Peru nagy részét felsza-

badították és ellenõrzésük alatt tartották.

A nagyvárosok, Cuzco, Arequipa,

Puno, Potosi azonban spanyol kézen ma-

radtak.

1781 tavaszán a spanyol fõsereg 17

000 katonával Tunasuca felé indult,

ahogy Tupac Amaru állomásozott. A

kisebb felkelõ egységeket szétverték,

majd magával Tupac Amaruval kerültek

szembe. Az indián fõvezér Pucacasánál

éjszakai támadást tervezett, ez azonban

árulás miatt kudarcot vallott, Tupac

Amarut a spanyolok bekerítették.

1781. április 6-án Tupac Amaru szûk

kíséretével megpróbált kicsúszni a gyû-

rûbõl, de tervét felfedték. Nemcsak õt

magát, hanem feleségét és két fiát is el-

fogták.

A foglyokat Cuzcóba vitték, ahogy

hosszú és kegyetlen vizsgálat és tanú-

kihallgatás kezdõdött a bosszút szomjazó

spanyol különmegbízott Arece veze-

tésével.

A lázadó Inka méltósággal válaszolt a

spanyol megbízottnak. Népének vezére-


2010. NOVEMBER ARCKÉP

reként nézett szembe Areche-vel, vál-lalta saját és katonái tetteit. Kiderültazonban, hogy a vallomás tulajdonkép-pen nem is érdekli a spanyol megbí-zottat. Õ már kész ítéletekkel érkezettCuzcóba. Ez még a gyarmati Amerikábanaz inkvizíció által végrehajtott bünteté-seknél is kegyetlenebb volt.

Tupac Amarunak még halála elõttkivágták a nyelvét, s testét négy lóvalakarták széttépni Cuzco fõterén.

Tupac Amaru teste azonban ellenállt,ezért le kellett fejezni. Elõtte azonban

végig kellett néznie egész családjának akivégzését.

A különösen kegyetlen büntetés nemérte el célját: a felkelés tovább folyta-tódott, Tupac Amaru öccse, Diego Cris-tobal elfoglalta Punót, majd Soratát, s LaPazt is megostromolták. Innen csakoktóberben vonultak vissza.

A harcok 1783-ig tartottak, az el-fogott vezetõket a spanyolok vad ke-gyetlenséggel végezték ki.

Tupac Amaru családjának valamennyitagját kivégezték, egyedül 11 éves fia

részesült abban a "kegyelemben", hogySpanyolországba vitték, ott raboskodott40 évig; a tisztogatás után az õsi inkauralkodóház egyetlen leszármazottjasem maradt életben.

A béke azonban csak akkor állthelyre, amikor a kormányzat valamennyifelkelõ számára kegyelmet hirdetett.

A hatóságok betiltották az inkaruhát, szokásokat, sõt az indiánok méginkának sem nevezhették magukat, deígy sem sikerült "elspanyolosításuk.

Forrás: Anderle Ádám

TUPAC AMARU SHAKURTupac Amaru neve a fiatalabbak milliói számára mégsema híres Inka vezér miatt cseng ismerõsen, hanem mertróla nevezték el az egyik legnagyobb amerikai rapsztárt,az 1996-ban máig kiderítetlen gyilkosság áldozatáulesett Tupac Amaru Shakurt.

Tupac 1971. június 16-án született, Bronxban. Meg nemerõsített források szerint Lesane Parish Crooksként született ésanyja csak Mutulu Shakurral kötött házassága miatt nevezte fiátTupac Amaru Shakurnak, pár hónappal születése után az inkanemes elõtt tisztelegve. Anyja, Afeni Shakur, a radikális balol-dali Fekete Párducok aktív tagja volt New Yorkban, az 1960-asés a 1970-es években, Tupac két hónappal azután született,hogy anyját felmentették az Egyesült Államok elleniösszeesküvés vádja alól. Tupacot arra nevelte, hogy tisztelje amegszerzett tudást, és ha rosszalkodott, büntetésként a NewYork Times számait kellett olvasnia. Két éves volt, amikormegszületett húga, Sekyiwa. Az õ édesapja, Mutulu, szinténtagja volt a Fekete Párducok pártnak, és a lány születése elõttpár hónappal ítélték hat év szabadságvesztésre. Ezután a családnehéz idõknek nézett elébe. Költöztek többek között Bronxba ésHarlembe is. Tupac saját megfogalmazása szerint nem tudotteleget tenni az akkori fõ kötelezettségének, hogy felnõjön,hiszen nem voltak állandó barátai, akik mellett ez sikerült volnaneki. Így emlékszik vissza: "Emlékszem az állandó sírásra…Mindenhol fel kellett kicsit nõnöm. Nem voltak haverjaim,akikkel rendesen felnõhettem volna." Nem volt apja, akirefelnézhetett volna, aki a férfivá válás útján segítette volna,"férfiatlannak" érezte magát: "Nem is tudom, valahogy neméreztem magam keménynek." Ekkortájt kezdett verseket ésszerelmes dalokat írni. Magányosnak érezte magát, és ez vitteel a mûvészet irányába. Saját bevallása szerint egy naplószerûkönyvet tartott otthon, amibe azt írta, egy napon híres lesz.Színész szeretett volna lenni. Az anyja beíratta egy Harlembenlévõ színiskolába, ahol megkapta élete elsõ szerepét 12 évesen:Travist játszotta a "Raisin In The Sun" címû darabban. Ígyemlékszik vissza: "Kint álltam a színpadon egyedül, ésemlékszem, gondolkoztam: Ez a világ legjobb szarsága."Nevelõapja Mutulu Shakur négy évig volt az FBI tíz legjobbankeresett bûnözõi listáján. 1986-ban fogták csak el.

15 évesen kezdett bele a rappelésbe, Baltimore-ban. Akisvárosi emberek féltek a New York városától, ezért Tupac MC

New York-nakhívta magát, azta látszatot kelt-ve, hogy ke-mény srác.

Beiratkozotta Baltimore-iKépzõmûvészetiIskolába, aholszínészetet ésbalettot tanult,fehér gyerekek-kel, és végreúgy érezte, megtalálta önmagát. "Azoknak a fehér gyerekeknekolyan dolgaik voltak, amiket mi még soha nem láttunk. "Akkorjöttem rá elõször, hogy vannak olyan fehérek is, akikkel lehetegyütt lógni" - mondta errõl az idõszakról - "azelõtt azt gondol-tam, amit mindenki mondott: õk az ördög. De én szerettem ezt.Szerettem iskolába járni. Annyi mindent tanultam ott. És úgyéreztem, tényleg elõadómûvész akarok lenni." A 80-as évekvége felé összeállt Shock G-vel és más oaklandi rapperekkel,bevették a Digital Underground csapatába. (Az amerikai fekete

mozgalomról a folyóiratunk elõzõ számában olvashattok)

1993-ban Shakur megalakította a "Thug Life" nevûegyüttest, Az elsõ és egyetlen albumuk, a "Thug Life Vol. 1",1994. szeptember 26-án jelent meg. A "Thug" szónak kettõsjelentése van: egyrészt mozaikszóként a "The Hate U GaveLittle Infants Fucks Everybody" kezdõbetûibõl áll össze,másrészt Tupac az olyan hátrányos helyzetûekre is használta,akik mégis sokra vitték az életben. Õ maga is ilyen volt.

1996. szeptember 7-én, egy Mike Tyson - Bruce Seldonbokszmérkõzésen vett részt (az MGM Grand Casinóban), LasVegas-ban. A meccs után egy fekete BMW-vel a Luxor hotelbement, Suge Knight-tal, aki az autót vezette. Tupacnak fellépésevolt a Club 662-ben, így a hotelbõl odahajtottak. Egy piroslámpánál, a Flamingo és Koval utca keresztezõdésénél, egyfehér Cadillac gurult melléjük, négy utassal.

Tüzet nyitottak rájuk, Tupac három-négy komolyabb golyótkapott.

Hét napig kómában feküdt, miközben rajongók ezrei i-mádkoztak érte a kórház elõtti területen. Végül 1996. szep-tember 13-án, pénteken meghalt. n


2010. NOVEMBER 29ZENE-TÁNC

A SALSAA salsa, mint zene

A salsa gyökerei azokba az idõkbe nyúl-nak vissza, amikor az "Újvilágban"(kicsit szûkítve: a karibi térségben) mégafrikai rabszolgák dolgoztak az ültetvé-nyeken. A fekete földrész dobjainakritmusaiból, és a spanyol hódítók gitár-jainak dallamaiból született meg a masalsa-nak nevezett zenei stílus alapja.Sorra alakultak ki a különbözõ zeneihangzások: son, cha-cha-cha, rumba (eznem az a rumba, amit a versenytán-cosok a kötelezõ öt latin tánc közötttartanak számon), bolero (többé kevés-bé ez az, amit a versenyzõk rumbánakneveznek) stb. Az általunk ismert salsa afent említett zenei stílusok, valamint acumbia, a bomba y plena, a jazz, aswing, és még számtalan zenei hatáskíséretében alakult ki zseniális kubaizenészek (Beny More, Arsenio Rodrigu-ez, Celia Cruz stb.), és Puerto-Rico-i (Ti-to Puente, Larry Harlow, Johnny Pache-co, Bobby Valentin, Eddie Palmieri, stb.)keze nyomán. Maga a salsa szó LarryHarlow 1973-as megjelenésû "Salsa"címû albumának nyomán terjedt el aköztudatban, és magyarul "szósz"-tjelent.

A salsa, mint tánc

A salsa, mint tánc, szintén nagyonsokszínû. Megtalálhatjuk benne a kubairumba, a son, mambo, chachacha ele-meit is. Ma már számos stílusban tán-colják: kubai, New York-i, Los Angeles-i,Puerto Rico-i salsa, rueda de casino, stb.

Nagy alakjai: Eddie Torres, FrankieMartinez, Angel Ortiz, a Vasqueztestvérek...

Rueda de Casino

A rueda de casino a kubai salsa, vagyisa casino közkedvelt formája, amelyben atáncosok csoportot (kört) alkotnak ésegy vezetõ segítségével táncolják azáltaluk már ismert, spanyol nyelvenbemondott (énekelt) figurákat (pl.Sombrero, Adios...) Külön érdekességeennek a csoportos táncnak a párváltófigurák használata. A figurák elsajá-tításának folyamatában nagyon hasznosa ruedában való tánc, mindamellettkiváló közösségformáló.

Amit ma salsa néven ismerünk, többévszázados zenei és kulturális lerakódáseredménye. A salsa kialakulása mélyena latin-amerikai és karibi társadalomtörténetében gyökerezik. A "salsa" szójelentése "szósz", "íz", "fûszer", ami akülönbözõ ritmusok keveredésére utal,ugyanis a "salsa" elnevezés eredetilegmagára a ritmusra vonatkozott. Sokan -nem ismerve a "salsa" szó valódijelentéstartalmát - a táncot is salsánaknevezik, így egyre inkább ez azelnevezés terjed a világon.

A salsa zenéje

A salsa nevének valódi jelentéstartalmamára elhomályosult. A köztudatban atánc elnevezéseként él, pedig eredetilega salsa azt a rendkívül összetett, sokrétûzenei stílust jelentette, melynek ki-

alakulása a XVI. századra nyúlik vissza.Arra az idõszakra, mikor megkezdõdöttaz afrikai feketék (szklávék) behurcolásaLatin-Amerikába.

A szklávék a rabságban is megõriztékés gyakorolták rítusaikat, vallási -mágikus szertartásaikat. Népdalaiknakkét alapformája volt: a vallási és a világidalok, melyek témája a közösség múlt-jából és jelenébõl építkezett.

Hangszereiket hím- és nõnemûnektekintették, s tisztelték testüket, lelkü-ket. Legjellemzõbb és legfontosabb ze-neszerszámuk a dob volt, annak az élet-szemléletnek képviselõje, melyet õseikföldjén hagytak. A mindennapi kínokközepette a dobszóból merítettek erõt atúléléshez, a megújuláshoz.

Az idõk során a kubai zenébe beépülta spanyol vándorok vásári éneke, melyeta szklávék átvettek és átültettek sajátgondolkodás- és kifejezésmódjukra.

Nagy szerepet játszott a zene ala-kulásában az 1791-ben St. Domingueszigetén (a mai Haiti területe) kitört rab-szolgafelkelés is. A forradalom elõl me-nekülõ franciákkal együtt a nyugat-európai zene is beszivárgott az ország-ba, mely aztán belopta magát a kubainépzenébe és kreolosodott. Így kelet-kezett több új ritmus is, pl. a bolero, acontradanza és a guajira.

Az elsõ világháború idején jutott el avárosokba a himnuszként tisztelt, gú-nyos tiszteletlen hangvételû son, mely asziget feketék alkotta keleti részébõlterjedt, s mely a fejlõdés egy új im-pulzusává vált az egész kontinens tánc-zenéjében. A 30-as évekre annyiramegnõtt népszerûsége, hogy minden


2010. NOVEMBER ZENE-TÁNC

kubai dalt befolyása alá vont. Így alakultki a guajira-son, melyet elõször egy mun-kás, Joseíto Fernández komponált. Világ-hírûvé vált dalának címe "Guajira Guán-tanamera" volt.

A '20-as években az USA-ból a szi-getre látogató fekete zenészek hatására ajazz ritmusvilága is keveredett a kubaizenével, ami többek között a mambo és acha-cha-cha születését eredményezte.

Amit ma salsaként ismerünk, az akonfliktusokkal teli '60-as években szü-letett. Ebben az idõszakban rengeteg ku-bai és puerto ricói emigráns érkezett NewYorkba, ahol a társadalom kitaszított éskizsákmányolt rétegévé váltak, ám igye-keztek megõrizni hagyományaikat, kultú-rájukat. Az õ közösségük alkotta "Spa-nish Harlem"-et, vagy ahogy õk nevez-ték, "El Barrio"-t. Dalaik a közösség sa-játos küzdelmeirõl, nyomoráról, problé-máiról szóltak.

A Beatles-mánia elhatalmasodásávalés a popzene fellendülésével a karib zeneegy idõre háttérbe szorult, ám a '60-asévek végére új hangzások és ötletek fej-lõdtek ki, melyet a latinók és más beván-dorlók is átvettek, s ötvözték a kubai ésfekete zenével, a rockzenével, valamint akarib és afrikai folklórral.

További újítás volt, hogy olyan hang-szereket (pl. elektromos keyboard) isfelvettek, melyek eltértek a karib ha-gyományoktól, így a zene elvesztette e-redeti tisztaságát, viszont egy durva, lá-zadó, lüktetõ hangzást kapott.

A salsa tánca

A salsa egy különleges módon táncoltmambó. A két tánc ritmusában, hangula-tában, lépéseiben nagyon hasonlít egy-másra. Eltérések leginkább a ritmushangsúlyozásában mutatkoznak, s ab-ban, hogy a salsa figuráiban, lépéseibenjobban megtartotta az autentikusságot,mint a mambo.

Az autentikus salsa spontán ésbonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tü-zes és lendületes. Ritmusa lehet lassúvagy nagyon gyors, ami gyakran egyszámon belül is változhat. Kialakulásánaktörténetét tekintve két alapstílusát kü-lönböztetjük meg, a kubai és a PuertoRicó-i stílust.

Zenei örökségének eredete Kuba, dea világban való elterjesztése a PuertoRicó-i latinok érdeme, akik mind-máignépszerû és globális tradícióként õrzik ésterjesztik a salsát.

A kubai salsát eredetileg casinónak

hívták, és így is hívják a mai napig Ku-bában, Miamiban és számos más helyen.A kubai salsát tekintik minden ma ismertsalsa-stílus elõdjének, mivel az afrikai éseurópai kultúra Kubában keveredett alegerõteljesebben. Éppen ezért a puertoricói salsa kialakulását is a kubai casi-nóra és mambóra vezetik vissza.

A közös eredet ellenére a tánc fejlõ-dése során a kubai és Puerto Ricó-i stílusközött jelentõs különbségek alakultak ki,mivel a kubai salsa megtartotta a sonösztönösségét.

A tánc jellemzõje a játékosság, ahétköznapi történések stilizált elõadása.Az idõk során a vallási rituálék táncábólpáros szalontánccá fejlõdött. A mai tánc-történészek ezt a stílust az "elvek nélkülitánc"-nak nevezik, mivel itt mindenmozdulat megengedett, s maga a tánc atáncos belsõ szabadságából, a lüktetõritmusokra való természetes reakcióibólfakad.

A Puerto Ricó-i salsa nem sokkal akubai casino után keletkezett. Puerto Ri-cóban a salsát már eleve páros tánckéntismerték meg, mely veszítve vallásosjellegébõl a férfi és nõ közti vonzalom ki-fejezõeszközévé vált. Az '50-60-as évek-ben a karib térségbõl a latin kultúra köz-

pontja áttevõdött az amerikai nagyvá-rosokba, többek között New Yorkba.

Ekkor merült fel, hogy a casino ösz-tönszerû rendezetlensége már nem elégí-tette ki a gombamód szaporodó tánc-klubok igényeit, ezért létre kellett hozniegy új, egy tudatos táncot, így megal-kottak egy a rumbától és mambótólkölcsönzött alaplépést, mely a táncösszes figurájában megtalálható, s amiaztán az összes ma ismert latin táncalaplépésévé vált. Ez az "egy lépés elõ-re... egy lépés hátra" volt a Cuban Rumbaalap. Azért tehát, hogy a salsa világszer-te táncolható legyen, az eddig mindenirányba ösztönösen mozgó táncost egy-séges lépés- és ritmuskorlátok közé kel-lett szorítani. Késõbb az "elvekkel valótánc" irányvonala visszahatott a szülõ-földre, Kubára is, ahol ennek hatásárafejlõdött ki a csoportos kubai tánc, a Ru-eda De Casino (a párok kört alkotnak, s avezetõ bemondja a figurák neveit).

A latin kultúra térhódításával Amerikakeleti parti táncmesterei egy tudatos ésrendszerezett alaplépésrendszert alkot-tak, majd ezt követte az alapfigura- éstáncrendszer kidolgozása, melyben köz-remûködtek a kedvelt showmûsorok ko-reográfusai és táncosai is. n

Az elsõ angolra is lefordított könyvé-ben a veterán uruguayi újságíró éstudós, Raúl Zibechi a bolíviai El Altoajmara várost az inspiráció és a le-hetõség forrásaként írja le, egy e-gyedülálló példaként ama sok fontosnépi és õslakos küzdelem között,amelyek Latin-Amerika szerte bonta-koztak ki.

A Szétszóródó hatalom: Szociálismozgalmak, mint államellenes erõk sza-kít Evo Morales és pártja, a Mozgalom aSzocializmus Irányába (MAS) gyakrankritika nélküli dícséretével, ami Morales2006-os beiktatása óta átjárja a Bolí-viáról szóló progresszív (és fõleg észak-amerikai) publicisztikát. Ehelyett Zibechiazt meri állítani, hogy Morales 2006 ja-nuári beiktatása "példa nélküli kihívás eléállította a bolíviai szociális mozgalmakat."

Zibechi nem titkolja azon véleményét,hogy "oly sok forradalmár kétségbevon-hatatlan jó szándéka ellenére tény, hogyaz állam nem alkalmas eszköz új szociálisviszonyok létrehozására." Azt állítja,hogy "az állam és a kapitalizmus elvá-laszthatatlan", és hangsúlyozza, hogy"nincs szó a kormányzat hibáztatásárólvagy 'árulásra' buzdításról". Arra is fel-hívja a figyelmet, hogy amellett, hogy aMAS intelligens, támogatja a "andoki-amazóniai kapitalizmust."

Azonban Zibechi távol áll a cinizmus-tól. Éppen ellenkezõleg, az államhatalommegragadására irányuló baloldali szer-vezkedésektõl eltérõ mozgalomépítésszámos létezõ lehetõségének mélyrehatófeltárását és elemzését kínálja. "El Altovárosa szociális mozgalmainak tapaszta-latát figyelmesen kellene szemlélni, mertegy csomó olyan emberrõl tanúskodik,akik képesek állam nélkül élni: olyasvala-mirõl, ami eddig nem volt nyilvánvaló, ésami akadály volt a szociális emancipációnézõpontjából," írja Zibechi.

Csakugyan, ahelyett, hogy hosszanidõzne a MAS vagy Morales kritikájánál,Zibechi a Szétszóródó hatalom nagy ré-szét inkább annak szenteli, hogy azt ta-nulmányozza, hogy az ajmara mozgalomhogyan szervezõdött El Altóban az elmúltévtizedek alatt, különösen a neolibera-lizmus elleni elsõ nagyobb, 2000-es aj-

mara felkelés óta. Azt mondja, hogy 2000óta a felkelések Bolíviában a legjelen-tõsebb "forradalom egy forradalomban"jelenséget képviselik az 1994-ben kezdõ-dõ zapatista felkelés óta. "Az ajmara ta-pasztalat nemcsak kapcsolódik a konti-nens küzdelmeihez, de egy lényeges dol-got hozzájuk is ad - a ténylegesen nem-állami hatalom-építést", írja Zibechi.

Az El Altóban lévõ ajmara autonómszervezõdés többek között olyan dolgokathozott létre és oldott meg, mint a városifeladatok megszervezése és ellátása;iskolák, parkok és rádióállomások mû-ködtetése és fenntartása; konfliktuskeze-lés és közösségi igazságszolgáltatásirendszer. Ezek a nem-állami erõk a leg-gyakrabban nagygyûlések, szomszédságitanácsi ülések, barrio közösségi csopor-tok, valamint egy ajmara szociológus,Patzi meghatározása szerint "konszen-zuson alapuló tekintélyelvnek" hívott e-gyedülálló jelenség által valósulnak meg.

Zibechi a felkelésekrõl vagy lázadá-sokról azt mondja, hogy "a konfrontációesetén, legyen az akár fegyveres is, nincsszükség egy speciális, a közösségtõl el-különült testületre". Ehelyett ajmara kul-túrában, a szociális mozgalmakban és anem-állami mindennapi életben meglévõkötelezettségek és a feladatok folyama-tos rotációját kell kiterjeszteni a fegyve-res felkelésre, ha ezt a szükség meg-követeli.

A Szétszóródó hatalom egyik figye-lemre méltó témája az az út, amit az ElAlto-i mozgalom éppen bejár. El Alto 500városrészre van felosztva, amelyeknek300-1000 lakójuk van, és ez lehetõvéteszi, hogy a szomszédsági gyûlések nedelegált tagokból álljanak, hanem min-denki részt vegyen rajtuk, és ne egykisebb vezetõ testület irányítson. Zibechiszembeállítja ezt az USAID jelentésénekajánlásaival, amik azt mutatják, hogy azügynökség azt szeretné látni, hogy a vá-ros inkább 3000-5000 lakosú szomszéd-ságokra legyen felosztva. Az USAID je-lentése sürgeti és ösztönzi a szomszéd-sági szervezetek centralizációját ElAltóban, amivel Zibechi vitatkozik mert aszervezetek szétaprózódása "megakadá-lyozza egy olyan városi-politikai - poli-tikai, de ugyanakkor szociális, kulturális

és szervezeti - panoptikum létrehozását,ami a széles népességet ugyanazonellenõrzés alá kényszerítené."

De, Zibechi szerint, a hatalom szét-szóródásának egy másik fontos eleme isvan, ami pedig a hierarchikus vezetésistruktúrák létrejöttének elkerülése. Ezrészben a feladatok folyamatos rotációjarévén lehetséges, és azáltal, hogy a gyû-léseken követelmény a konszenzus eléré-se. "A szociális mozgalmak intézménye-sedése az államhatalmak megteremtésé-nek útja, amelyekben a vezetõk - vagy avezetõ testületek - elkülönülnek a moz-galmak egészétõl" - írja Zibechi, jelezve,hogy az ajmara mozgalom sikerének titkaaz intézményesedés és a vezetés a moz-galomtól való elkülönülésének tudatoselkerülése.

Noha Zibechi írt elemést és cikkeket akontinens majdnem minden országáról,nem próbált sok párhuzamot vonni az ElAltó-i ajmara mozgalom és a térség másszervezetei között, csupán két kivételvolt: az ecuadori õslakos szervezõdés ésa zapatista mozgalom Chiapasban.

A Szétszóródó hatalom bemutatja aztis, hogy Ecuador õslakos térségeibentöbb száz fejlesztési nem kormányzatiszervezet jelenléte hogyan akadályoztajelentõsen az õslakos ellenállást.A Szétszóródó hatalom az AK Press-nélrendelhetõ meg.

Dawn Paley írása


2010. NOVEMBER 31KÖNYV

KÖNYVKRITIKA A BOLÍVIA - SZÉTSZÓRÓDÓ HATALOM: A SZOCIÁLIS MOZGALMAK, MINT ÁLLAMELLENES

ERÕK CÍMÛ KÖNYVRÕL


2010. NOVEMBER GASZTRONÓMIA

VILÁGÖRÖKSÉG LETT A MEXIKÓI KONYHAAz UNESCO hivatalosan is a világ

szellemi kulturális örökségének a

szintjére emelte a latin-amerikai or-

szág gasztronómiáját. Ez az elsõ e-

set, hogy egy nemzeti konyha ilyen

tekintélyes elismerésben, besoro-

lásban részesül.

A több ezer éves azték/maja gyökerek-kel rendelkezõ, majd a koloniális idõszakeurópai - fõként spanyol - hatásait egye-sítõ, késõbb pedig az ázsiai, közel-keleti,afrikai konyhák egyes elemeit befogadómexikói gasztronómiát eddig sem lehe-

tett figyelmen kívül hagyni a világban.Nemcsak a nagy szomszédnál, az USA-ban, hanem itt Európában is kedveltek amexikói ételek, ízek. Még egy olyan távoliországban, mint hazánk is, sokaknak is-merõs a pikáns, mexikói fûszerezés.

Egyre népszerûbbek itthon a mexikóiéttermek,a nemzeti napok.

Október közepén például a CorinthiaGrand Hotel Royalban tartottak a mexikóinagykövetség támogatásával nagysikerûgasztronómiai napokat,ahol a XIX.századvégi, XX. század eleji historikus fogá-sokkal ismerkedhetett meg a közönség.

Tradicionális ételeikhezhárom alapanyagot na-gyon gyakran használ-nak, ezekbõl legalább egymegtalálható minden éte-lükben: tortilla, bab, chili.

Konyhájuk, ízlésük ki-csit hasonlít a magyarkonyhához. Amellett,hogy nagyon sok pap-rikát használnak, szintemindenhez tortilla, a helyikenyérféleség dukál. Atortillának nagyon sokféleváltozata létezik. Készül-het kukoricalisztbõl vagybúzalisztbõl, süthetik o-lajban, de sütõben is.

Ételeik egyszerûek. Alegnépszerûbb elõételeka tortilla, a nachos, aguacemola, a chimichan-ga, a quesadillas. Ezeketszívesen ízesítik salsaszósszal. Mexikó a mártá-sok országa, szinte min-den étel mellé kínálnakilyet.

Az ország egyik fõtápláléka a kukorica, ésaz ebbõl készült ételek. Atortillát különbözõ módoneszik. Az egyik változat atacos. Ebben az esetben

a tortillát és a töltelékeket külön-különtálalják, és mindenki maga tölti meg a le-pényét. Egy másik jellemzõ étel a qu-esadilla, ami fõleg sajtot tartalmazó étel.Két tortilla lap közé teszik a tölteléket,majd az egészet megsütik.

Nagyon finom étel a pastes. A rétesreemléketetõ tésztaféle sós és édesváltozatba is készül, húsos, vagy almás,ananászos töltelékkel.

A fõételekhez csak néhány húsféléthasználnak. Népszerûek a gulyásszerûételek, a sült marhahús (jellemzõen bab-bal). A sütéshez nem használnak zsírt,kizárólag növényekbõl sajtolt olajat.

Az különlegességek kedvelõinek különérdekesség a tamalest, ami kicsi, gõzöltkukoricalepény banánlevélbe göngyölve.

A Mexikói Gasztrokulturális Kon-zervatórium, valamint a Történelmi ésAntropológiai Nemzeti Intézet egy évti-zedes elõkészítõ és dokumentációs mun-kája elõzte meg az UNESCO-hoz, azEgyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudo-mányos és Kulturális Szervezetéhez be-nyújtott kérelmet a nemzeti konyha kul-turális örökségi besorolására.

Erre a címre pályázik többek közöttFranciaország, Peru, Horvátország, Ko-rea, valamint négy állam, Olaszország,Görögország, Spanyolország és Marokkótámogatásával a mediterrán diéta. Azelsõ bejelentést augusztusban tették azUNESCO illetékesei, mi szerint a mexikóikonyha felkerült az Emberiség SzellemiKulturális Örökségének listájára. Ezt kö-vetõen Calderón miniszterelnöknek isátnyújtották a hivatalos deklarációt.

A közeljövõben, november 16 és 18-aközött pedig Kenya fõvárosában, Nairo-biban jelenti be ünnepélyes keretek kö-zött az UNESCO Szellemi Kulturális Örök-ség Szekciója azokat az országokat, ame-lyek idén felkerültek a listájára.

A kitüntetõ cím tartalma a kulinárishagyományokkal együtt magába foglaljaa mexikói gasztrokulturális, vallási/ri-tuális szokásokat is.n

LATIN-AMERIKA HAVILAPFolyóirat az antikapit alist a és antiimperialist a ellenállásért

Szerkeszti a szerkesztõbizott ságFõszerkesztõ: Kupi László

info@venezuelai-szolidarit as.orgInternetcím: www .latin-amerika.huKiadja: a Latin-Amerika Társaság

www.ezredveg.hu

a vilÁg megint nemet mondott a blokÁdra...2 i. Évfolyam iii. szÁm 2010. november kolumbia...

Documents