a zempléni korpafüvek csodálatos világa : lycopodiaceae in flora ... · korpafüvek...

2

Információk Északkelet-Magyarország természeti értékeiről VI.

Lektorálták:

Hegyessy Gábor, Marschall Zoltán,

Pelles Gábor, Dr. Szerényi Gábor,

Dr. Tuba Zoltán

A kiadvány a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Zöld forrás 2008 programja támogatásával jelent meg

A felvételeket készítette: Druzsin József

A borítón: kapcsos korpafű az Ósva-völgyben

A hátsó borítón: a Csapontai fenyves

3

A ZEMPLÉNI KORPAFÜVEK CSODÁLATOS VILÁGA

„Viduljanak a mezők és Minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő

Minden fája…” (Ps.96,12)

Rozgonyi József erdész emlékének

4

DRUZSIN JÓZSEF

A ZEMPLÉNI KORPAFÜVEK

CSODÁLATOS VILÁGA

Lycopodiaceae in Flora Matricum Tokajense (Zemplén)

Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület

SÁTORALJAÚJHELY, 2009.

5

Előszó az Olvasóhoz

Korpafüvek hallatán sokan trópusi egzotikumot, mások pázsitfüvekre emlékeztető

növényeket sejtenek. Kevesen, talán csak a botanikusok tudnak arról, hogy e valóban csodálatos

és a maga nemében egzotikus növénycsalád képviselői nemcsak, hogy Európában, de hazánkban

is tenyésznek. A hazai korpafű fajok – bár flóránkban csupán roppant kis százalékban

képviseltetik magukat – mégis, annak egyik legérdekesebb tagjai. Igazi túlélők, az

alkalmazkodás nagymesterei, akik átvészelték az évmilliók viharait, túléltek súlyos környezeti

változásokat, jégkorszakokat, felmelegedési periódusokat, sőt életképességük és szívósságuk

révén elterjedtek az egész Földön. Megjelenésük, életmódjuk nagyon különböző lehet.

Hajdanában óriás fákként éltek, és mára a kőszén anyagát képezik. A trópusokon fákról lecsüngő

szakállszerű telepeket alkotnak, míg a mi korpafüveink kis termetűek, arasznyi bokrocskák.

Többségükkel csak nagyon ritkán találkozhatunk, legtöbb fajuk lokális előfordulású így csupán

az ország néhány pontján élnek, ott is kis egyedszámban. Jellegzetes virággal, délceg termettel

nem hívják fel magukra a figyelmet, ezért előfordulhat, hogy hosszas, akár több éves keresés

ellenére sem találjuk majd őket. Rejtőzködő életmódjuk, szerénységük szintén a túlélésüket

szolgálja.

Szinte valamennyi edényes flórával foglalkozó botanikai munka, ismeretterjesztő

kiadvány említést tesz a korpafüvekről, saját tudományos céljának megfelelően, azonban a témát

alaposabban feldolgozó, a nagyközönségnek is szánt mű eddig a hazai szakirodalomban még

nem jelent meg. A tudományos igénnyel kidolgozott szakmunkák a botanikusok szűk körének

kincse marad, megjelenésük kis példányszáma miatt hozzáférésük korlátozott.

Most, amikor könyvünket útjára bocsátjuk az a nem titkolt célunk e hiány pótlásával,

hogy ötvözzük a tudományos és az ismeretterjesztő műfajt. Elsősorban a tanulóifjúságnak,

középiskolásoknak, kezdő természetbúvároknak, de természetjáró és természetvédő

csoportoknak, társaságoknak is a segítségére szeretnénk lenni: az I. részben egy kevéssé ismert

növénycsalád bemutatásával, alaposabb megismertetésével, és ezen keresztül a II. részben

természetvédelmi kérdések felvetésével. Különös tekintettel arra, hogy szükséges-e a

korpafüvek legjelentősebb hazai élőhelyének számító Zemplén-hegységben nemzeti park

létrehozása. Szinopszist kívánunk nyújtani, mely az első értékelhető botanikai leírásoktól

kezdve napjainkig feldolgozza a nyomtatott és elektronikus szakirodalom eredményeit és

bőséges irodalomjegyzékkel segíti a további kutatást, bővebb ismeretek megszerzését. Az

élőhelyükről szóló fejezetben saját terepi megfigyeléseink adataira támaszkodunk. A téma

feldolgozásának tematikájában több ponton is eltérve a fő témától, bővebb kitekintést adunk, így

segítve elő olvasóink ismereteinek gyarapodását s egyben indítást is kívánunk adni a kapcsolódó

tudományágak alaposabb megismerésére. Ezt a célt szolgálják a vaskos lábjegyzetek, a

kislexikonban összefoglalt szakkifejezések jegyzéke, valamint a földtörténeti korokat bemutató

melléklet. Színes, túlnyomórészt saját készítésű fényképfelvételekkel kívánjuk szemléletesebbé

tenni a fajok leírását, illetve bemutatni élőhelyeiket, társulásaikat.

Ezúton fejezzük ki köszönetünket lektoraink hasznos tanácsaiért és önzetlen segítségéért.

Köszönetet mondunk Dr. Tuba Zoltánnak a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és

Környezettudományi Kar Növénytani és Növényélettani Tanszék vezetőjének, Marschall

Zoltánnak a SZIE MKK Növénytani és Ökofiziológiai Intézet munkatársának és Dr. Szerényi

Gábornak az Érdi Vörösmarty Gimnázium szaktanárának, Pelles Gábornak az Aggteleki

Nemzeti Park Igazgatósága természetvédelmi őrének, Hegyessy Gábor biológus-

muzeológusnak. Megköszönjük áldozatos munkáját Géczi Istvánnak, mint a kiadó Abaúj-

Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület titkárának.

2009. február A szerző

6

Bevezetés

Immár húsz esztendeje annak, hogy biológiai fakultációt hallgató gimnazista diákként

egy zempléni táborozás során megismerkedtünk a korpafüvekkel. Nemcsak futó ismeretség volt

ez, mint annyi más növény és állatfaj esetén, hanem szerelem első látásra, mely azóta is tart.

Köszönhetően a tábort szervező karizmatikus tanáregyéniségnek nemcsak megismertük, de meg

is szerettük a fajokat, a táborozók közül sokan biológiai, botanikai pályát választottak. De

mindenesetre, a környezettudatos életmód, a környezet- és természetvédelem elkötelezett

híveiként hagytuk el az iskolát és a fajok sokféleségének fontosságát megértve (biodiverzitás)

növekedtünk fel és neveljük mi is gyermekeinket. Családommal évről évre a nyári hónapokban

visszatérünk a Zempléni-hegységbe, hogy bejárva annak tájait, aktuális terepi megfigyeléseket

végezve adatokat gyűjtsünk a védett növényfajokról, különös tekintettel a korpafüvekre. Úti

célunk legtöbbször Telkibánya, ahonnan kiindulva gyalogtúrák során közelítjük meg a sok-sok

évvel ezelőtt felfedezett élőhelyeket, társulásokat. Így módunk nyílik egy-egy konkrét populáció

hosszú távú megfigyelésére. Figyelemmel kísérhetjük azok változásait, fejlődését, stagnálását,

esetleg degradációját. Megfigyelési területünk mintegy 375 Km2 erdőterületre terjed ki, melyből

egy 8 x 8 Km-es területet, (3. térkép) mint a Zempléni Tájvédelmi Körzet szívét részletesen

ismerünk. E Tájvédelmi Körzet úgy földtani, mind tájképi, mind pedig botanikai szempontból

egyike hazánk legfigyelemreméltóbb területeinek. Több mint 1300 virágos növényfaja és

legalább ennyi virágtalan taxonja alapján a növényföldrajz a Pannóniai Flóratartomány

(Pannonicum) Északi-középhegység Flóravidékének (Matricum) a Zempléni-hegység és

Hegyalja (Tokajense) Flórajárását Subcarpaticum néven átmeneti területnek tekinti a Kárpátok

növényvilága és a jellegzetes Pannon flóra között. Míg a hegylábakon, a hegység hegyeinek déli

lejtőin a tipikus Pannon flóra meleg kedvelő, esetenként szárazságtűrő fajaival találkozhatunk,

addig a hegyek északi oldalán, nyirkosabb, csapadékosabb völgyekben a kárpáti flóra nem egy

védett ritkasága kerül a természetjárók szeme elé. Az északi fekvésű, rontott talajú, elnyíresedő

erdők alján találjuk meg a korpafüveket is, mint például a Kishutai Sompataki-völgyben. Ilyen

fenyéres talajú élőhelyeken jelentkezik a gyakoribb fekete és a ritkább vörös áfonya is.1

I. rész

1. A kezdetek

A korpafüvek eredete az ősharasztokig nyúlik vissza a Szilurba2 (Protolepidodendron),

melyek közül már nagyon korán, a Devonban3 kiváltak. A Karbonban4 érték el fejlődésük

csúcspontját, majd a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban5 lehanyatlottak, a jelenkort

csupán néhány fűnemű típus érte meg (Pl.: durdafű, korpafüvek). Pedig olyan ősökkel és

felmenő rokonsággal büszkélkedhetnek, mint az általunk csak a fosszilis6 Devon-Karbon

kőszéntelepekből ismert (1.1. kép) pikkelyfák (Lepidodendron), melyek 5 méter átmérőjű

másodlagosan vastagodó törzse elérhette a 40 méteres magasságot is. (1.2. kép) A fatörzs

alapján villásan elágazó hajtásrendszer viselte a gyökeret. Levélalapjuk felett ligula7

(nyelvecske) alakult ki, mely a csapadékvizet volt hivatott felvenni. A hozzá kapcsolódó

szállítónyaláb a vizet a központi hengerbe vezette. A fa kérge igen vastag volt, rajta rombusz

1 Nagy Lajos (Szerk.): Zempléni hegység Útikalauz Sport Lap- és Könyvkiadó Bp. 1958. 20-29.o. 2 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 2.2. pont 3 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 2.3. pont 4 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 2.4. pont 5 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 3. pont 6Fosszília: ld.. Kislexikon (Megkövesedett élőlény) 7 Ligula: ld.. Kislexikon (Levél nyelvecske)

7

alakú levélripacsokkal, törzse erősen elágazó koronát viselt, ágai végén tobozszerű sporofillum8

füzérek ültek. A pecsétfák (Sigillaria), 2 méter átmérőjű törzse alig ágazott el, magasságuk

elérhette a 30 métert is.9 A hajtástengely csúcsán fél méter hosszú levelek nőttek, alattuk

csomókban lógtak a spóratermő levelek (sporofillumok).10 Törzsüket hatszögpecsét alakú

levélripacsok borították.(1.1.kép) Mivel az osztályuk fejlődése igen korán megrekedt, így a ma

élő, igen alacsony szerveződési szintet képviselő fajait joggal tekinthetjük élő kövületeknek

(fosszíliák).11

1.1. Megkövesedett Pikkelyfa és Pecsétfa

( www.forest.mtu.edu 2008.01.22. felhasználásával)

1.2. Pikkelyfa és pecsétfa (Forrás: www.forest.mtu.edu 2008.01.22. )

8 Sporofillum: ld.. Kislexikon (Spórákat létrehozó levelek) 9 Dr. Hortobágyi Tibor: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (329-331.o.) 10 Jacob-Jäger-Ohmann: Botanikai kompendium Natura Bp. 1985. (282-286.o.) 11 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (43-50.o.)

8

2. A korpafüvek elterjedése

A korpafüvek bámulatos alkalmazkodó képességűek, elterjedtek szinte az egész Földön.

A korpafüvek több mint 20012 – más források szerint 40013 - fajának képviselői megtalálhatóak

úgy az Északi-sarkvidéken, mint a trópusokon, a magas hegységekben és a sík tájakon.

Megélnek a tundrán, a lápokon, a fenyéreken, a tűlevelű erdőkben, de a trópusi esőerdőkben is.

Az északi féltekén boreális14 jellegűek, (északi flóraelemet képeznek) a tajgaerdő-zóna

fenyveseinek és lápjainak a növényei. Hazai elterjedésüket illetően részesedésük a flórában

csekély, csupán 0,3 %.15 A glaciálisok16 idején elterjedtek, ám mára már csak néhány hideg

zugban maradtak fenn, ezért nevezzük őket „maradvány növényeknek”17 (jégkori reliktum).18

Magyarországon, a Pannoniai flóratartományban legnagyobb faj és egyedszámban az

Északi-középhegység flóravidékén találkozhatunk korpafüvekkel. Nagyszámú előfordulást

tapasztalunk a Zempléni-hegységben, illetve az Alpokalján, különösen az Őrségben

(Castriferreicum). Szórványosan előfordulnak még a Neogradense kivételével az egész Északi-

középhegységben, az Aggteleki-karszton (Tornense), a Bükkben (Borsodense), a Mátrában, a

Medves és a Karancs (Agriense) környékén. A kapcsos korpafüvet a fent említetteken kívül

megtaláljuk a Cserhát, Cserehát, a Pilis, a Budai-hegység, a Bakony, a Göcsej és Dél-Zala

erdeiben is. A Nyugat Dunántúlon, az Alpesi flóratartományban (Alpicum) legnagyobb faj és

egyedszámban a Vendvidéken, a Stájer flórajárásban (Stiriacum), valamint a Kőszegi és a

Soproni-hegységben (Ceticum), a Kárpáti flóratartományban (Carpaticum) pedig az Észak-

Zempléni flórajárásban (Cassoviacum) fordulnak elő.19

3. Élőhelyük éghajlata

A korpafüvek élőhelyei közül az általunk vizsgált Zempléni-hegységben a környezeti

tényezők közül elsősorban a talajadottságokkal és az éghajlattal foglalkozunk. Az ország átlagos

meteorológiai adataihoz viszonyítva tekintsük át a hegység időjárási helyzetét.

Magyarország éghajlata a szoláris éghajlati felosztás szerint mérsékelt, földrajzi

elhelyezkedése miatt mentes a túlzott éghajlati szélsőségektől. Az országon belüli kis földrajzi

szélességkülönbség illetve az elhanyagolható magasságkülönbségek miatt Magyarország

éghajlata meglehetősen egyöntetű - természetesen a hegyrajzi tényezők befolyásoló hatással

vannak a lokális klíma kialakulására. Magyarország a 45°45' és 48°35' északi szélességek között

fekszik, az Egyenlítő és az Északi-sark között középen. Felszínének több mint a fele 200 m

tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti

területek aránya pedig kevesebb, mint 2 százalék. Hazánk (Trewartha rendszere szerint) a hűvös

éghajlatok tartományában, azon belül is a "kontinentális éghajlat hosszabb melegebb évszakkal"

altípusban helyezkedik el. Ezt az éghajlati típust globálisan nagy évi hőmérsékletingás, élesen

elkülönülő négy évszak és a földi átlagnál alacsonyabb évi középhőmérsékletek jellemzik.

Magyarországon a nyár hosszú, legalább 3 hónap középhőmérséklete meghaladja a 18 °C-ot, s a

nyár derekán nem ritkán 35 °C-ot meghaladó felmelegedés is előfordul. (1. térkép) A téli

hőmérséklet szeszélyes, zord és enyhébb időszakok váltják egymást, de a 0 °C-nál alacsonyabb

középhőmérsékletű hónapok száma 3-nál nem több.

12 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (46-47.o.) 13 Jacob-Jäger-Ohmann: Botanikai kompendium Natura Bp. 1985. (284.o.) 14 Boreális elemek: ld.: Kislexikon (Északi flóraelemek) 15 Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti

Tankönyvkiadó 2000. (96-113.o.) 16 Glaciálisok: ld.: Kislexikon (Jégkorszakok) 17 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (15, 47-48.o.) 18 Reliktum: ld.: Kislexikon (Maradvány faj) 19 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (50-52.o.,83-85.o.)

9

1. térkép

Átlagos éves középhőmérséklet az 1961—1990 közötti időszak adatai alapján

A levegő hőmérsékletének nagy térségű eloszlását befolyásoló legfontosabb tényezők a

földrajzi elhelyezkedés, a tengerszint feletti magasság valamint a tengertávolság.

Magyarországon a kis meridionális kiterjedés miatt kevésbé figyelhető meg a hőmérséklet délről

északra csökkenő tendenciája, viszont a januári -2 °C-os izoterma (Köppen klímarendszere

szerint) a Börzsönyön át kettészeli a Magyar-középhegységet és az egész országot. Ettől a

közép-dunai flóraválasztó vonaltól nyugatra (meleg-mérsékelt klímaöv, C klíma) a Dunántúli-

középhegység flóravidéke, keletre (hideg-mérsékelt klímaöv, D klíma) pedig az Északi-

középhegység flóravidéke helyezkedik el. Nyugatról keletre haladva a legtöbb szubmediterrán

jellegű növényfaj, keletről nyugatra haladva pedig számos kontinentális és kárpáti elterjedésű

növényfaj elterjedése szakad meg a közép-dunai flóraválasztó vonal közelében. A D klíma

jellemzője, hogy a januári középhőmérséklet -2 °C alatt van, a tél 4 hónapig tart.

Hazánkban a domborzat a jelentősebb hőmérsékletet befolyásoló tényező.

Magyarországon az évi középhőmérséklet országos átlagban 10 °C, 8 °C alá csak a magasabb

területeken, a Bakony és az Alpokalja egyes vidékein illetve az Északi-középhegységben

süllyed. Általános törvényszerűség, hogy az évi közepes hőmérséklet 100 méterenkénti

magasság változással 0,6 °C-al csökken. Így a korpafüvek élőhelyei körül a Zemplén-

hegységben a 100 méteres tengerszint feletti magasságú Tarcal évi középhőmérséklete 10,3 °C, a

320 m-es tengerszint feletti magasságú Repka-völgyben 9°C, a 380 m-es tengerszint feletti

magasságú Szalonnás-bércen 8,6 °C, a 420 m-en fekvő Csaponta fenyvesében 8,4°C, az 540 m-

en fekvő István-kúti nyírjesben, vagy a hasonló fekvésű Borinzás tetején 7,6 °C az évi közepes

hőmérséklet, míg a Nagy-Milic csúcsán, 896 méteres magasságban ez az érték mindössze 5,6 °C.

Általánosságban elmondható, hogy az évi napfénytartalom 1850—1900 óra, az évi

középhőmérséklet a hegység hegyeinek északi részén 6—7 oC, a védett déli oldalakon, a sík

területeken eléri a 10 oC-t. Az ország leghidegebb hónapja a január, de középhőmérséklete, és

általában a tél középhőmérséklete évről évre változékonyan alakul. A nyár időjárása

kiegyenlítettebb, a nyári hónapok hőmérsékletének évről évre való változékonysága általában

kisebb, mint a téli hónapoké. Legmelegebb hónapunk a július. A Zempléni-hegység legderültebb

hónapja az augusztus és a szeptember, a legborultabb pedig a december és a január. Az első

5 6 7 8 9 10 11 °C

A vizsgált terület

10

fagyos nap átlagos kelte október 10-e, utolsó napja pedig április 25-e. A hegység területén a

fagyos napok száma 120—130, melyből olvadás nélküli 50—60 nap. A napsugárzás hatására

néhány °C-os hőmérsékleti eltérést tapasztalhatunk a hegyek északi és déli oldalai között,

melynek köszönhetően az északi oldalak hűvösebbek, a hó is tovább marad meg rajtuk.

Magyarországon az évi átlagos csapadék 600—650 mm, (2. térkép) de tájaink között

jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében, ami ugyancsak befolyásolja a

korpafüvek elterjedését. Az ország csapadékellátottsága a vízigények közepes mértékű

kielégítését biztosítja, azonban csapadékhozam tekintetében jelentős az évek közötti

változékonyság. Az éves csapadék nagyobbik része a nyári félévben hullik.

2. térkép

Átlagos éves csapadékösszeg az 1961—1990 közötti időszak adatai alapján

Általánosságban az éves csapadékösszeg területi eloszlásában kettős hatás tükröződik, egyrészt a

magasság másrészt pedig a tengertávolság hatása. 100 m-es magasságnövekedés nagyjából 35

mm-nyi évi csapadékhozam növekedést eredményez, a kontinentalitás fokozódása pedig a

csapadékösszeg csökkenésében mutatkozik meg. A legcsapadékosabb délnyugat-dunántúli

területek (ahol a Földközi-tenger hatása számottevő) és a magasabb hegyek csaknem kétszer

annyi csapadékot kapnak, mint az Alföld közepe. A legtöbb csapadék május és június

hónapokban hullik, a legkevesebb pedig januárban és februárban. Az ősz folyamán az ország

jelentős részén kialakul egy másodlagos csapadékmaximum is. A csapadék meglehetősen

változékony időjárási elemünk, mennyisége évről évre nagyon szeszélyesen ingadozik.

Bizonytalanságára jellemző, hogy legcsapadékosabb éveinkben háromszor annyi eshet, mint a

legszárazabb éveink során, és minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. Az éves

csapadékösszeg az elmúlt évszázadban változékonysága mellett is csökkenő tendenciát mutatott.

A Zempléni-hegységben télen az északi és északkeleti széljárás uralkodik. A Kárpátok

erdős gerincein átáramló hideg légtömegek először a Zempléni-hegységet érik el, melynek

köszönhetően először az országban itt szokott havazni és a hideg idő is itt tart a legtovább. Az

északi oldalakat összefüggő hótakaró borítja, melynek vastagsága 30—70 cm is lehet. A

hótakarós napok száma a magasság függvényében változik, 150 m-es tengerszint feletti

magasságon átlag 25 nap, 500 m-en 80 nap, míg 900 méter körül elérheti a 110 napot is évente.

Nyáron az óceáni eredetű nyugati szelek az uralkodók, melyek a nedves légtömegeket szállítják.

Ennek megfelelően a nyugati hegyoldalak némileg csapadékosabbak, mint a keletiek. 1956-ban

például a keleti fekvésű Tarcalon 403 mm csapadék hullott, míg a nyugati fekvésű Vilmányban

500 550 600 650 700 750 800 mm

A vizsgált terület

11

450 mm. A legcsapadékosabb időszak a május-június, a legszárazabb pedig a január és a

február. A hegység belsejében a csapadék éves mennyisége 500—800 mm között változik.20

Általánosságban kijelenthető, hogy az évi csapadék a hegyekben 650 mm feletti, míg a sík

tájakon 600 mm alatti. Az elmondottak alapján a Zempléni-hegység a Zólyom Bálint-féle

csapadékjárási típusok közül a Közép-európai csapadékjárási típusba tartozik, ahol egész évben

elegendő a csapadék, 600—800 mm között, júniusi maximummal, határozott szárazság nélkül.

Mindebből kiviláglik, a hegyvidék, különösen a legészakibb Zempléni hegysor

éghajlata jelentősen eltér az országban uralkodó klímától, attól lényegesen hűvösebb,

csapadékosabb, már-már valóban a Kárpátok viszonyaira emlékeztet. Itt, és az ehhez

hasonló környezeti adottságokkal rendelkező hegységekben, tájakon lelt menedékre és vészelte

át az évezredeket a hazánkban élő öt korpafűfaj: a részeg korpafű (Huperzia selago), a kapcsos

korpafű (Lycopodium clavatum), a kígyózó korpafű (Lycopodium annutinum), a lapos korpafű

(Diphasium complanatum), és a tölcséres laposkorpafű (Diphasium tristachyum).

4. Élőhelyük, cönológiájuk

A földtörténeti korszakok klíma és növénytakaró változásainak rövid áttekintésével képet

nyerhetünk a korpafüvek alkalmazkodó képességéről.

Az utolsó jégkorszak első eljegesedése 1 700 000 éve kezdődött és utolsó fázisa 10

000 éve fejeződött be. Ezt a hatalmas időtávot azonban védett sziklazugokban és

szurdokvölgyekben számos faj átvészelhette a jégkorszaki zord körülmények ellenére. A

harmadidőszaki interglaciális21 maradvány növények elszakadtak eredeti elterjedési területüktől,

sőt rendszertanilag is elszigetelődhettek. A jégkorszak előtti és közötti melegebb éghajlat tanúi

az ország flórájában a pre-, vagy interglaciális22 reliktumok, melyek egyúttal boreális

flóraelemek is hazánkban. A következő nagy szakaszban, a Kr.e. 8000 – 7000 közötti időszakban

bekövetkezett felmelegedés hatására a Skandináv jégtakaró vissza húzódott, aminek

következtében a hideg erdőstundra helyét tajgaerdők váltották fel. Ebben a korszakban, mely az

emberiség történetében csiszolatlan kőkorszakként (paleolitikum) ismert, a fenyő és a nyír

uralkodott hazánk területén. Emlékül a Nyugat-Dunántúlon erdei fenyvesek és boreális

elemekkel tűzdelt tőzegmoha lápok maradtak fenn. Az ezt követő korszakban, a Kr. e. 7000 –

5500-ig terjedő időben - az emberiség történetében mezolitikum - hirtelen felmelegedés

következett be, melynek hatására a középhegységeket mogyoró és tölgy borította be. A száraz

éghajlatnak köszönhetően az Alföldön kialakult a löszsztyepp. A következő időszakban (Kr.e.

5500 – 2500), mely a csiszolt kőkorszakkal, a neolitikummal esik egybe, csapadékosabbra

fordult a Kárpát-medence éghajlata, így összefüggő tölgyesek borították a középhegységeket, sőt

az Alföld is beerdősült. A Kr. e. 2500-tól az éghajlat ismét hűvösebbre fordult, a

középhegységekben tért hódított a bükk. A bükk-kor első fázisa régészetileg a bronzkornak felel

meg. A Kr.e. 800 körül beállt környezeti változások miatt az éghajlat szárazzá vált és a bükk-kor

második fázisában a mocsarak kezdtek kiszáradni, elszikesedni. A megindult népvándorlás

eredményeképpen földművelő népek telepedtek a Kárpát medencébe, akik az erdőirtással a

löszpusztai tölgyesek Alföldről történő visszaszorulását okozták. A többszöri klímaváltozás és a

fokozott emberi tevékenység hatására alakult ki hazánk növénytakarójának mai képe, melyben a

korpafüvek a vázolt kedvezőtlen fordulatok ellenére is megtalálták élőhelyüket.23

20 www.omsz.hu (2007.10.15.) és Nagy Lajos (Szerk.): Zempléni hegység Útikalauz Sport Lap- és Könyvkiadó Bp.

1958. 27-29.o. 21 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 4.2.1. pont 22 Interglaciális: ld.: Kislexikon (Glaciálisok) 23 Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti

Tankönyvkiadó 2000. (120.o.)

http://www.omsz.hu/

12

A vizsgált területen, a Zempléni-hegységben, annak is északi, növényföldrajzilag részben

az Észak-kárpáti flórához, nagyobb részben pedig az Északi középhegység flóravidékéhez

tartozó andezit-vulkános területein, a hegytetőkön kárpáti jellegű montán bükkösök (K5)24élnek.

A Zemplénben az északi lejtők jellemző erdőtársulása a mészkerülő bükkös-tölgyes (K7),

valamint a bükkös termőhelyére telepített lucos (S5). Az ilyen, erősen kilugzott, savanyú talajú

erdőkben a Kárpáti fenyvesekre emlékeztető aljnövényzet él. Így korpafüveink (Lycopodium és

Diphasium fajok) is, olyan társnövényekkel, mint a körtikék, a fekete áfonya, és páfrányok.25

3. térkép

Megfigyelési területünk

Közép-Európa csapadékos, kiegyenlített éghajlatú hegyvidékein – így Magyarországon

is, 500—1000 méteres tengerszint feletti magasság között bükkerdők (K5) váltják fel a

tölgyeseket (K2). A bükk (Fagus silvatica) koronája erősen záródik, a 25-35 méter magas fák

sűrű árnyékot adnak. Az ilyen bükkösben a cserjeszint - a növényzet vertikális tagolódását

tekintve – szinte teljesen hiányzik, a gyepszintet is főként a kora tavaszi geofiták alkotják,

melyek lombfakadás előtt hoznak virágot. Mire a fák kilombosodnak, ők már termést érlelnek,

hiszen a zárt koronájú bükkösbe a teljes fény alig 1,25 %-a, jut csak be.26 A középhegységek

szilikát alapkőzetű, savanyú talajú területeinek jellegzetes társulásai a mészkerülő tölgyesek

24 mÁ-NÉR élőhelylista számozása. IBOA segédanyag, megjelent 2000.11.22. A Nemzeti Biodiverzitás-

monitorozó rendszer módosítása. 25 Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti

Tankönyvkiadó 2000. (130.o.) 26 Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti

Tankönyvkiadó 2000. (83-88.o.)

13

(Genisto tinctoriae-Quercetum petraeae), melyeknek bolygatott területeken gyakori keverékfája

a nyír (Betula pendula). Jellemzőek a mészkerülő bükkösök is (Deschampsio-Fagetum),

különösen az Északi-középhegység csapadékosabb és magasabb fekvésű tájain. A podzolosodó27

riolit és kvarcitalapú talajokon, főleg a Zemplénben gyakori az áfonyás-korpafüves társulás.28 A

lomberdei fafajok (tölgy, bükk, gyertyán) az átmeneti sávban telepített tűlevelű fafajokkal (erdei

és lucfenyő) keverednek, elegyes erdőket alkotnak. A lomberdők irtása és legeltetése nyomán

jellegzetes másodlagos vegetációtípus jöhet létre: a fenyér (nyíres fenyér: Betulo-Callunetum). E

növényzeti típust örökzöldek, tűlevelűek, főként törpecserjék alkotják. A fenyérek

jellegzetessége, hogy erősen elsavanyodott, leromlott, tápanyagszegény talajokon fejlődnek ki.29

A közép-európai hegyvidékeken, az Alpokban és a Kárpátokban 800—1600 méteres tengerszint

feletti magasság között kialakul a tűlevelű erdőzóna (N3), mely jellegzetes fafaja a luc (Picea

abies), melyhez vörös fenyő (Larix decidua) társul.30 A Zempléni-hegységben ezek az élőhelyek

lényegesen alacsonyabban, telepített formában vannak jelen. A Lycopodium taxonok31

jellegzetesen a mészkerülő bükkösök (Luzulo-Fagetum) helyén felnövő, vagy mesterségesen

felújított bükkösök elnyírjesedő szegélyein, utak letörésében, rézsükön tenyésznek. Főleg a

kovasavban gazdag alapkőzeten élő perjeszittyós-bükkösökben (Luzulo-Fagetum

subcarpaticum) erodált talajú fiatalosokban élnek, de előfordulnak gyertyános-bükkösben

(Melliti-Fagetum subcarpaticum), talajsavanyúságot kedvelő (acidofrekvens) fajokban gazdag

szubasszociációjában (Luzulotosum albidae) is. Termőhelyeik fajszegény gyepszintjében

jellemző a két áfonya faj (Vaccinium myrtillus, V. vitis-idea) a fehér perjeszittyó (Luzula

luzuloides) és az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), valamint számos moha és gomba

faj is. További jellegzetes zempléni élőhelyük a bükkösök termőhelyére telepített Lucosok

(Piceetum cultum) szegélyei. A három boreális korpafűfaj (Diphasium complanatum, Huperzia

selago, Lycopodium annotinum) és a szubboreális Lycopodium clavatum zempléni előfordulásai

is bizonyítják, hogy a Zempléni-hegység flórája kárpáti jellegénél fogva inkább az

Eucarpaticumhoz tartozik, mint a Pannonicumhoz.32 Egyes szerzők33a két flóratartomány közötti

konkrét határvonalat is megjelölnek klimatikai, florisztikai és talajtani megfontolásból. A

korpafüvek, mint kárpáti flóraelemek legjelentősebb gócpontjait a Zempléni-hegységben Simon

Tibor foglalta össze idézett művében. (1. táblázat)

Zempléni korpafüves gócpontok:

1. A Kis- és Nagyhutai Gilevár – Lackó-hegy csoport mészkerülő bükkösei,

nyírjes leromlásokkal, melyben Jávorka Sándor 1950-ben már négy korpafűfajt

írt le.34

2. A Komlóska-pataktól nyugatra, a Borzás oldal, mely Magyarország talán

legszebb montán völgye bükkösökkel, fenyvesekkel, három korpafű fajjal,

vörös áfonyával és körtikékkel.

3. István kút és a közeli Háromforrási völgy nyírjese lapos korpafűvel, illetve a

Nagy-Péter-mennykő – Szarvas-kő vonulata.

27 Podzolosodás: ld.: Kislexikon (Teljes kilugzódás) 28 Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti



Tankönyvkiadó 2000. (101-107. o.) 31 Taxon: ld.: Kislexikon (Rendszertani egység.) 32 Tuba Z.-Herczeg Cs.: A korpafüvek Zempléni-hegységi új lelőhelye Botanikai Közlem. 73. 1986. (73-75.o.) 33 Dr. Simon T.: A Zempléni-hegység északi részének védendő flóra különlegességeiről Abstracta Botanica V.

1977. (57-61.o.) 34 Jávorka S.: A hazai Lycopodiumok Annal. Biol. Univ. Debrecen 1. 1950. (198-200.o.)

14

4. Az Ósva-völgy a Bíró-heggyel, Borinzással, Herceg-fia-bérccel, a Solymossal

és Csapontával egészen a Hosszú-kő lábáig. E területről jelentették a legtöbb

megfigyelést, és mi magunk is erre a tartományra koncentráltunk. Innen került

elő a sokak által vitatott Diphasium tristachyum is, és innen közölte Boros

Ádám 1970-ben Vajda László megfigyeléseit lapos és részeg korpafűre.35

GÓC LELŐHELY UTM H.selago D. compl. D. trist. Lyc.ann. Lyc.clav.

1.

Kishuta: Lackó-hgy EU35 Bánó 1949

Simon 1950

Bánó 1949

Simon 1977

Bánó 1949

Simon 1950 Bánó 1949

Nagyhuta: Gilevár-hgy EU35 Kiss 1950

Simon 1970 Jávorka 1950 Kiss 1939

Nagyhuta: Repka-vgy EU35 Simon 1970 Vajda 1962-63 Simon

1981 Simon 1970 Vajda 1954

2. Komlóska-vgy:Borzás

oldal EU25

Kiss-Hulják

1936 Kiss 1939 Kiss 1939

3.

Istvánkút EU25 Simon 1991

Nagy-Péter-mennykő EU25 Simon 1990 Simon 1990

Háromforrási-vgy EU Simon 1977 Simon 1977

Rostalló: Szarvaskő EU25 Simon 1990

Rostalló: Kababükk EU25 Simon 1977

4.

Ósva-vgy: Bíró-hgy EU25 Bánó 1949

Ósva-vgy: Borinzás EU25 Vajda 1962-63 Simon

1991

Ósva-vgy: Kutyaszorító EU25 Boros 1970

Ósva-vgy:Hercegfia-bérc EU25 Simon 1991 Simon 1991

Hosszú kő (Bohó-rét felé) EU25 Szerényi

1978 Szerényi 1978 Szerényi 1978 Szerényi 1978

Újhuta: Danyóka-hgy EU34 Soó 1964 Tuba 1986

Újhuta: Kecske-hgy EU34 Tuba 1986

Kemence-vgy:Kis-

Gereben-hgy EU35 Simon 1977

Senyő-vgy: Kemencefej EU25 Vajda 1962-63

Simon

1988 Simon 1988

Pusztafalu: Égettbokor EU36

Simon 1977

Hollóháza: Szurok-hgy EU26 Kiss 1939

Nagy-Hangyás-hgy EU35 Tuba 1986 Tuba 1986 Tuba 1986 Tuba 1986

Sárospatak: Nagy-Száva-

hgy EU43

Kiss 1939

Sárospatak: Ciróka-t EU43 Egey 1958

Sárospatak: Pusztadélő EU43

Soó-Hargithai

1940

1. táblázat

Korpafű előfordulások a Zemplénben (Simon T. nyomán)

35 Boros Á.: Florisztikai közlemények V. Bot. Közlem. 57.köt 1.füzet 1970.

15

Az egyes taxonok előfordulását a jelentősebb lelőhelyek megjelölésével és az UTM-

rendszerű (Universal Transverse Mercator) térkép szelvényének megadásával, a főbb adatközlők

neveinek és közlési dátumainak mátrixában adjuk meg.

Az elterjedési és élőhelyi adatok elemzése azt mutatja, hogy a vizsgált területen a

Zempléni-hegységben a korpafüvek terjedőben vannak. A folyamat részben a vágásterületek

növekedésének köszönhető. Például a Repka-völgyben Jávorka Sándor 1948-ban még csak

egyetlen Lycopodium annotinumot talált, addig a kilencvenes évekre a populáció megközelítette

a 100 m2-t.36 Az utolsó közlés óta (1991) eltelt több mint másfél évtized sok változást hozott a

hegység életében. A klíma változásainak kihatásai, a térség településeinek fejlődése, a

megnövekedett turizmus, az erdőgazdálkodásban beállt szemléletváltás, és egyéb tényezők mind-

mind hozzájárultak a biotikus és az abiotikus környezeti tényezők változásához. Megfigyeléseink

szerint a fenti változások a korpafüveket kedvezően érintették, mert figyelemmel kísért

állományaik évről-évre szépen gyarapodnak. Saját megfigyelési adatainkat a 2. táblázat

tartalmazza.

LELŐHELY UTM Mag.(m) FEKV ÉSZLELÉS TAXONOK

EGYEDSZÁM

(A)

BORÍTÁS (D)

FENOLÓGIA/MEGJ.

Csapontai

elágazás EU25 385 ÉNy

1993.08.24 Lyc. ann. D>75%

Fiatal bükkös szegélyén

1997.08.12 Lyc. ann. D>75%

2000.07.25 Lyc. ann. D>75%

2001.07.21 Lyc. ann. D>75%

2003.07.17 Lyc. ann. D>75%

2006.07.28 Lyc. ann. D>75%

Csaponta

fenyves EU25 420 ÉK

1993.08.24 D. trist?+ D.

compl. A=15-20 tölcsér

Lucos nyiladékában

1994.06.09

D. trist?+

D. compl. +

Lyc.clav.

A=3 tölcsér

1995.07.08 D.trist? A=3 tölcsér





Borinzás

oldalában EU25 405 É-ÉK

1994.06.09

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann.

D>75%

Lucos szélén.

1995.07.11

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann.

D>75%

1998.06.09

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann. +

Lyc. clav.

D>75%

Borinzás

oldalában EU25 450 É 1995.07.11

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann.

D=40% Lucos szélén.

Bíró-vgy EU25 320 ÉNy 2001.07.20 Lyc.clav. D<5% Lábon álló bükkös alatt, f.

áfonyával, sprof. füzérrel

Hercegfia-

bérc alatt EU25 395 K 1995.07.09

D. trist?+ D.

compl. +

Lyc.ann.

D>75% Út nyiladékának

partoldalán

36 Dr. Simon T.: Korpafüvek a Zempléni-hegységben Lippai János Tud. Ülésszak Előadásai 1992. (220-223.o.)

16

Borinzás tető EU25 540 É

1994.06.09 Lyc.clav. +

D.compl. D>75%

Fiatalos nyírjesedő lucos

alatt, sporofillum

füzérekkel

1995.07.08

D. trist?+ D.

compl. +

Lyc.ann.

D>75% Felserkenő Lucos alján,

1-2m szélességben f.

áfonyával

1997.08.12

D. trist?+ D.

compl. +

Lyc.ann.

D>60% Sporofillum füzérekkel

1998.06.09

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann. +

Lyc. clav.


2005.07.22

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann. +

Lyc. clav.

D>75% Fiatalos nyírjesedő lucos

felserkent, sporofillum

füzérekkel

2006.07.28

D.trist? +

D.compl. +

Lyc.ann. +

Lyc. clav.

D>75%

Nagy tömegben, de

levágott gallyakkal

betemetve

2007.07.28 Lyc.clav. +

D.compl. D>75%

Egyre nagyobb

tömegben, gazdag

sporofillum terméssel

Solymos

oldala EU25 455 Ny 1994.06.11

D.compl. +

D.trist? D<40%

Tölgy-nyír elegyes fiatal

bükkös nyiladékban

sporof.füzérrel

Rostallói

elágazás EU25 445 1994.06.11 Lyc.clav. D<5% Lucos alatt

Szalonnás-

bérc Ny-i

oldala

EU25 350 ÉK 1996.07.27

Lyc.clav. +

Lyc.ann. +

D.compl.

D=60%

Cseres-bükkös fiatalos

aljában, út nyiladékában,

Polypodium vulgare-val

Ógönc alatt EU25 345 ÉNy

2000.07.25 Lyc.clav. D>50% Felnövekvő larix elegyes

Lucos alján

2003.07.17 Lyc.clav. D=60% Sporofillum füzérekkel

2005.07.22 Lyc.clav. D=60% Sporofillum füzérekkel

2006.07.28 Lyc.clav. +

Lyc.ann. D>75% A felszökött fenyves alatt

2007.07.28

Lyc.clav. +

Lyc.ann. +

D.compl.


Kispataki-

vgy, Nagy-

Varga-hgy

alatt

EU25 385 É 2005.07.23 Lyc.ann. D=60%

Bükkös irtásán, luc

csemetés alatt

2006.07.27 Lyc.ann. D>75% Sporofillum füzérekkel

Csoszota Nyi

oldala EU35 325 ÉNy 2007.07.31 Lyc.ann. D<30%

Felnövekvő bükkös alatt,

partoldalban

Repka-vgy

alja EU35 320 K 2007.07.25

H.selag +

Lyc.clav A=6 tő Bükkös alatt

István-kúti

nyírjes EU25 500 É 2007.07.30 Lyc.clav. D<5% Vörös áfonyával

2. táblázat

Megfigyelési adataink 1993-2007. között

17

A részletes fajismertetésben megadott vertikális elterjedési adatoknak ellentmond, ismert

hazai állományaik alacsonyabb fekvése. A hazai, középhegységi viszonyok között ezért

jelenlétük figyelemre méltó és egyedeik, valamint élőhelyeik törvényi védelmet érdemelnek.

Megfigyelési adatainkból kitűnik, hogy korpafüveink rendre az észak-déli völgyek letörésein,

peremein, utak nyiladékaiban találnak otthonra, valamely hűvös, árnyékos, északias,

keleties kitettségű élőhelyen. Elsősorban luc (Picea abies) és bükk (Fagus silvatica)

állományainak félárnyékot biztosító szegélyein találkoztunk velük. Az egyedszám-szaporulat

mértékéről alkothatunk képet, ha a Borinzás-tető és az Ógönc alatti állományok adatait

áttekintjük.

Kéziratunk lezárta után tudtuk csak kiértékelni a 2009-es esztendőben végzett

megfigyeléseinket, így most ide csatoljuk a legújabb adatokat. Tesszük ezt azért, mert azzal az

összegzéssel zártuk mondandónkat, hogy megfigyeléseink szerint a vizsgált területen a

korpafüvek örvendetesen szaporodnak. Az idei év eredményei még inkább arra mutatnak, hogy

ha megfelelő életkörülmények nyílnak számukra (fényviszonyok, taposás mentes élőhely, nyíres

fenyér kialakulásának lehetősége) akkor a kedvező kímaviszonyok és talajadottságok miatt a

fiatal fenyvesek alján fajgazdagságuk nő, egyedszámuk szaporodik, a birtokba vett élőhelyet

mind nagyobb borítással fedik. A megfigyelt területen egyre több és több folton jelennek meg

korpafüveink, az erdő felnövekedésével, az élőhelyi adottságok lokális változásával a megfigyelt

populációk indáikkal néhány métert „odébb költöznek” keresve a kedvező fényviszonyokat.

Némely ideális élőhelyen tömeges, mi több, kertszerű a megjelenésük, néhány négyzetméteren

akár mind az öt hazai faj megtalálható.

ÉLŐHELY UTM Mag

(m) FEKV ÉSZLELÉS TAXONOK

EGYED-

SZÁM (A)

BORÍTÁS

(D)

FENOLÓGIA/

MEGJEGYZÉS

Fekete Senyő-vgy EU35 350 É 2009.07.07 Lyc. ann. D=60% Luc fiatalos alatt, nyírrel.

Sporofillum füzérekkel.

Fekete és Téglás kő

nyergében EU25 720 É 2009.07.08 Lyc. clav. A=30tő

Lábon álló lucos

nyiladékában,

szőrmohával.

Lengyel bérc és

Gilevár nyergében EU35 320 ÉK 2009.07.09 Lyc. clav

100X100m

D20%

Nyíres-bükkös alatt,

csarabbal, saspáfránnyal, f.

áfonyával

István-kúti nyírjes EU25 500 É 2009.07.10 Lyc. clav. A=10 tő Vörös áfonyával

Ógönc alatt EU25 345 ÉNy 2009.07.11.

Lyc. clav.

D. compl.

D. trist.?

80X3m

D50-60%

Lucos alatt, nyírrel,

mohapárnákkal.


Solymos oldala EU25 455 ÉNy 2009.07.11. Lyc. ann. 30X5m

D70-80%

Fiatalos bükkös alatt

Phegopteris

connectilisszel.


Borinzás tető 1.

megfigyelési hely EU25 540 É 2009.07.11.

Lyc. clav.

D. compl.

1X3m

D=80%

Fiatal lucos alatt, annak

nyíresedő szegélyén.


Borinzás tető 2.


Lyc. ann.

D. compl.

4X4m

D80-90%

Fiatal lucos alatt, annak

nyíresedő szegélyén.


Borinzás tető 3.


Lyc. clav.

D. compl.

D. trist.

80X80m

D80-90%

Fiatal lucosban,

tömegesen. Sporofillum

füzérekkel.

18

Borinzás oldalában

1. megf. hely EU25 405 É-ÉK 2009.07.13.

D. compl.

5X5m

D=70%

Lúc, nyír alatt szőrfüves

partoldalban. Sporofillum

füzérekkel.


2. megf. hely EU25 405 É-ÉK 2009.07.13.

Lyc. ann.

D. compl.

8X4m

D=50%

Mint az 1. mf. A Lyc. ann

kisebb számban.


3. megf. hely EU25 405 É-ÉK 2009.07.13.

D. compl.

1X2m

D=60% Mint az 1. mf.


4. megf. hely EU25 400 É-ÉK 2009.07.13.

Lyc. ann.

Lyc. clav.

6X2m

D=40%

Irtásréten, fiatal bükk-nyír

előtt. Sporofillum

füzérekkel.


5. megf. hely EU25 400 É-ÉK 2009.07.13. Lyc. clav.

3X2m

D=20%

F. áfonya, bükk-nyír előtt.



6. megf. hely EU25 395 É-ÉK 2009.07.13.

Lyc. ann.

Lyc. clav.

20X5m

D=20-70-

100%

Nyír, bükk, lúc.

Sporofillum füzérekkel. A

megf. helyen a borítás

változik.


7. megf. hely EU25 390 K 2009.07.13.

Lyc. clav.

Lyc. ann.

D. compl.

D. trist.

H. selago

200X10m

D=50-80-

100%

H.selago:

A=20 tő

Nyír, bükk, lúc alatt,

Luzulával, Phegopterisszel.

Sporofillum füzérekkel. A

megf. helyen a borítás

változik.


8. megf. hely EU25 380 K 2009.07.13.

Lyc. ann.

15X5m

D=40%

Nyír, bükk, lúc alatt.



9. megf. hely EU25 425 É-ÉK 2009.07.13.

Lyc. ann.

6X1,5m

D=40%

Kis irtásrét szegélyén

felnövő nyíres, lúc alatt,

Phegopterisszel.



10. megf. hely EU25 425 É-ÉK 2009.07.13.

Lyc. ann.

2X2m

D=40%

Kis irtásrét szegélyén

felnövő nyíres, lúc alatt.



11. megf. h. EU25 505

Ny-

ÉNy 2009.07.13.

D. compl.

2X2m

D=50%

F. áfonya, lúc, nyír előtt.



12. megf. hely EU25

500-

510

Ny-

ÉNy 2009.07.13.

D. compl.

100X2m

A=6X50 tő

F. áfonya, lúc, nyír előtt.


5. A korpafüvek rendszertana

Növényrendszertani elhelyezkedésüket tekintve a

korpafüveket a XIV. harasztok törzsében (Pteridophyta)

találjuk. A harasztok már valódi száras, leveles, gyökeres

autotróf – tehát fotoszintetizáló - növények. Edényesek,

tehát testükben szállító edénynyalábok gondoskodnak a

vízszállításról (1. ábra), virágtalanok, spórákkal

szaporodnak. Ivaros (haploid) nemzedékük a kis méretű

előtelep (prothallium), a spóratermő, ivartalan (diploid)

nemzedékük a harasztnövény. Bár a szárazföldi életmódhoz

alkalmazkodtak, a nedves, párás élőhelyeket kedvelik. A

mai harasztok ősei a földtörténeti felső Szilurban jelentek

meg, a Karbonban37 élték virágkorukat, s már a Permben

kihaltak. Az ősharasztok a szárazföldi életmódhoz

alkalmazkodott zöldalgákból fejlődtek ki. Ezek az 1-2

37 ld.. Földtörténeti korszakok – Melléklet 2.5. pont

kéreghatár

endodermis háncsrész

floém

farész

xilém

1. ábra

L. clavatum szármetszete (forrás: www botany.hawaii.edu

2008.01.22)

19

méter magas, villás elágazású, fás, vagy lágyszárú, sűrűn apró levelű ősharasztok (Psilopsida)

voltak a mai zsurlók, páfrányok és korpafüvek igazi ősei. A mai, korpafüvek rendszertani

besorolása nem egységes, egyes szakértők szerint a Harasztok Törzsének 1. Osztálya a

Korpafüvek (Lycopsida), mely osztály egyik rendje a Korpafüvek (Lycopodiales). E rend

egyetlen családja a Korpafűfélék (Lycopodiaceae) négy nemzetsége több mint 200 fajt számlál.38

Más botanikusok rendszertani megközelítésben a Korpafüvek Osztályát 1250 fajra, a 450 fajt

számláló 5 korpafű nemzetségre, a 100 fajt számláló 2 durdafű nemzetségre és a 700 fajjal bíró

csipkeharasztok nemzetségére bontják.39 Bizonyos alapvető tankönyveink szerint a XIV. törzs, a

harasztok törzse, melynek 3. osztálya a Lycopsida, melynek 4. rendje a Lycopodiales.40 Megint

más megközelítésben a növények 13. tagozatának, a harasztoknak a III. osztályát, Lycopsida,

annak is első rendjét Lycopodiales alkotják.41 Talán a leghelyesebb, ha a sokak által elavultnak

tartott, mégis mértékadó Soó-féle vegetáció rendszertani kézikönyvet tekintjük mi is alapvető

forrásnak és így azt mondjuk, hogy a Harasztok törzsének 1. osztályát a korpafűalakúak

(Lycopsida), annak 1. rendjét a Lycopodiales, melynek egyetlen családját a korpafűfélék

(Lycopodiaceae) alkotják.42 A különböző szerzők abban azonban egyet értenek, hogy az említett

rend mindössze egyetlen családot, a Lycopodiaceaet tartalmaz.

6. Első hazai említésük

A hazai szakirodalomban először Diószegi Sámuel debreceni prédikátor és barátja Fazekas

Mihály főhadnagy – a Lúdas Matyi szerzője – a híres, 1807-es debreceni kiadású Magyar

Füvészkönyvükben említik a korpafüveket. Carl Linné svéd természettudós nyomán – aki a

Lycopodium annotinumot és clavatumot, a Huperzia selagot és a Diphasium complanatumot

először, 1753-ban írta le - 24 seregre (Classes = Osztály) osztották a növényeket. Ebben a

rendszerben a XXIII. sereg a Lopvanöszők osztálya, melyről így írnak: ”... ebben a seregben

vagynak azok a növények, mellyeknek szembetűnő virágjok nints, és a termésekbenn nemző

részeket vagy éppen nem, vagy tsak nagyító üvegenn lehet valamennyire látni. Ezek formájoknál

és gyümöltsözéseknél fogva négy rendekre oszlanak: Harasztok, Mohok, Moszatok, Gombák” A

rendszertan kiforratlanságára utal a harasztok, moszatok, gombák közös osztályban történő

említése! A Harasztok rendjében a korpafüvek általános leírása: „ Termése hosszúdad fűzér,

fedelékes pikkelyekből, pikkely alatti, vagy a levelek tövénn gyümöltsei vese formák, porszem

magvakkal tele, kétfelé pattanók, mohformájúak.” Érdekesség továbbá, hogy a Diószegi -

Fazekas szerzőpáros hét Kárpát-medencei fajt ismer, még differenciálatlanul Lycopodiumként.:

„1.L. clavatum: Kaptsos korpafű ki lakik erdős hegyekenn

2. L. complanatum: Lapos korpafű ki lakik fenyvesekenn

3. L. selagionides: Prémes korpafű ki lakik mohos rétekenn

4. L. helveticum: Horgadó korpafű ki lakik havasokonn

5. L. selago: Szártetéző korpafű ki lakik nedves fenyvesekbenn

6. L. annotinum: Boróka korpafű ki lakik fenyvesekenn.

7. L. inundatum: Indás korpafű ki lakik vízfuttatta helyekenn.”43

38 Dr. Horánszky A.: Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp. 1974. (43 - 47. o.) 39 Jacob-Jäger-Ohmann: Botanikai kompendium Natura Bp. 1985. (284. o.) 40 Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan Tankönyvkiadó Bp. 1979. (377.o.) 41 Dr. Terpó András: Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (337-

342.o.) 42 Soó Rezső: A Magyar flóra és vegetáció rendszertani – növényföldrajzi kézikönyve I. Akadémiai Kiadó, Bp.

1973. (513-515.o.) 43 Diószegi – Fazekas: Magyar Füvészkönyv Múzsák Kiadó Bp. 1988. (547-556.o.)

20

A Zempléni-hegység területéről az első korpafű adatot Chyzer Kornél közölte 1905-ben.

Megfigyelése Lycopodium annotinum és Huperzia selago-ra vonatkozott Sátoraljaújhely

közeléből.44

7. Általános leírásuk

Modern rendszertani megközelítésben a (Lycopodiaceae) korpafűfélék családjának négy

nemzetségét tárgyaljuk: a monotipikus Phylloglossumot (Csipkeharaszt) csak az említés szintjén,

míg a Huperzia, a Lycopodium és a Diphasium nemzetségeket alaposabban, bár ezek

elkülönítése a szakemberek számára sem mindig egyértelmű.45 Ez utóbbi három nemzetség

alapvetően növekedési formáikban térnek el egymástól. Közös jellemzőjük, hogy évelő

örökzöldek, életformájukat tekintve chamaetophitonok,46- a Raunkiaer-féle rendszerben: Ch -

sűrű és kislevelű, villás elágazású, lágyszárú, izospórás47 növények.48 Kúszó hajtásaikat sűrű

csavarvonalban lapos tűlevél, vagy pikkelyszerű kis levelek fedik (mikrofillumok). Felálló

hajtásaik végén a hajtáslevelektől eltérő sporofillum füzéreket alkotnak levélhónaljukban

spóratermő tokokkal (sporangiumokkal)49 – kivéve a részeg korpafüvet (Huperzia selago).

(2.ábra) Hazánkban ritkák, törvényi védelem alatt állnak. A Simon-féle természetvédelmi

érték kategóriák besorolásban hazánkban „U” jellel unikális fajként szerepelnek.50 A Föld

flóráját tekintve viszonylag elterjedtek, a trópusokon kifejezetten gyakoriak, csupán a sivatagos

és sztyepp éghajlatot kerülik. A Kárpát-medence csapadékviszonyai alatt a korpafüvek meszes

talajon igen ritkák, ha előfordulnak is csak a telepített fenyvesek által megsavanyított pontokon,

illetve tűzköves kovatelérek felett jelennek meg.51

A korpafüvek családjának elnevezése a görög λχος (lykos) = farkas és a πος Gen. ποδς

(pos) = láb szavak összetételéből ered. Elterjedési területén minden nyelv külön szót alkotott a

korpafüvek megnevezésére németül: Keulen-Bärlapp, Schlangenmoos; franciául: Jalousie;

angolul: Common clubmoss; olaszul: Erba strega, licopodio; dánul: Ulvefod; norvégul: Kråkefot;

lengyelül: Widlak; svédül: Lummer; csehül: Plavurt obecná jeleni růžek, hogy csak néhány

példát említsünk. A magyar népi elnevezés szépen adja vissza a görög eredetit: farkasnyom.

A Huperzia fajok kivétel nélkül villásan ágaznak el, a villaágak mindkét irányban újra

elágaznak, az ágak keresztben átellenesen helyezkednek el, soha sem kúszók. A trópusi fán élő

(epifiton) fajok többsége e nemzetségbe tartozik, melyek részben csüngő alkatúak. Talajlakó

fajaik is ismertek, melyeknek gyökérzete csak a hajtás alapi részén fejlődik, hajtásaik mindig

felállóak. A Huperzia nemzetség kb.150 fajt foglal magába. Sporofillumai (spóratermői)

ugyanolyanok, mint az asszimiláló levelek, zöldek, ezért részt vesznek a fotoszintézisben. A

hajtások csúcsán egy fertilis52 zóna fejlődik ki, mely a sporofillumok beérése után tovább

44 Chyzer K.: Adatok Észak Magyarország, különösen Zemplén megye és Bártfa sz. kir. Város flórájához Magyar

Botanikai Lapok 4. (304-331.o) 45„The Lycopodiaceae are an extremely diverse, ancient family. The family may contain even more than the

estimated 400 species because the tropical members and the very large genus Phlegmariurus are still poorly known.

The relationships among genera of Lycopodiaceae are not well understood because large evolutionary gaps exist

among most genera. Some of the genera, notably Diphasiastrum , Huperzia , and Lycopodiella , exhibit extensive

interspecific hybridization, which has caused much taxonomic confusion in the past. Differences in expressions of

many of the generic characters are subtle, and some of the characters are microscopic”.

www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id (2008.01.22.) 46 Chamaetophiton: ld.: Kislexikon (Törpe cserjék és párnás növények ) 47 Izospóra: ld.: Kislexikon (Az előtelep (gametofiton) első sejtje) Mitózis: (Kromoszóma szám tartó osztódás) 48 Dr. Hortobágyi Tibor: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (329. o.) 49 Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan Tankönyvkiadó Bp. 1979. (378. o.) 50 Simon Tibor: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása Abstracta Botanica 12. 1988. 1-23. 51 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.) 52 Fertilis: ld.: Kislexikon (Termékeny)

http://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id

21

növekszik, és lombleveleket hoz. Spóráik felülete gödrös, barázdás, tovaterjedésüket a

légáramlatok biztosítják. A spórák továbbfejlődése csak 3—5 év után indul meg.53

A Lycopodium és Diphasium fajok (mindegy 50 faj) kúszó főtengelyéről – mely lehet

föld alatti, vagy feletti - végig erednek gyökerek és föld fölé emelkedő, felálló hajtások. E

nemzetségek egyik faja sem fán lakó (epifita), mind erdőtalajon él. Sporofillumaik jól elkülönült

virágszerű füzérekbe tömörülnek, melyek a heverő fajoknál felálló hajtásrészeken fejlődnek.

Spóráik felülete léces-hálózatos, ritkán tüskeszerű mintázatú, szintén a szelek szárnyán

terjednek. Spóráik 6—7 évig a talajban pihennek, miután „csírázásuk” megindul.54

2.ábra Lycopodium clavatum sporofillum füzére

Az egész családra jellemző, hogy leveleik egyszerűek, tűszerűek, egy erűek. A levelek formája

már nagyobb eltéréseket mutat, a pikkelyszerűvé redukálódott cupressoid (ciprusfélék levelére

emlékeztető) levélzettől a kerekdedig, ár alakúig több alak előfordul.55

A korpafüvek spórája tetraedrikusan szögletes a proximális pólusból Y alakban három

hosszanti csíranyílás ágazik szét. A spórák gyakran tetrádokban négyesével együtt maradnak.

Nagyságuk 25—50 μm, vastag falúak, díszítettek.56 A korpafűfélék többségére igaz, hogy

előtelepeik (gametofitonok) föld alatt fejlődő, répaszerű képződmények, melyek vagy

korhadéklakó (szaprofiton) életmódot folytatnak, vagy gombákkal élnek szimbiozisban57

(mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttélési forma). A mikotróf életmódot folytató

korpafű előtelepek részben moszatgombákkal (Phycomycetes), részben tömlősgombákkal

53 Dr. Horánszky A.: Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (46.o.) 54 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (47.o.) Dr. Terpó A.: Növényrendszertan az

ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (340.o.) 55 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (44.o.) 56 Dr. Terpó A.: Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (341.o.) 57 Dr. Hortobágyi – Dr. Simon : Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyvkiadó Bp. 1981.(190-191. o.)

spórák

sporofillum-

füzér

sporangium

sporofillum

22

(Actomycetes) élnek szimbiózisban. A kihajtott spóráknak ötsejtes állapotban mikorrhizás

gombapartnerükkel kell találkozniuk ahhoz, hogy néhány milliméteres előteleppé fejlődjenek.

Az előtelep csupán további 6—8 év elteltével válik ivaréretté. Hímivarsejtjeik kétostorosak. Az

előtelepek fejlődési üteme is jelentősen eltér egymástól. A hideg éghajlathoz alkalmazkodott

korpafüvek előtelepe nagyon lassan, 12—15 év alatt éri el az ivarérettséget (3. ábra). Míg van

olyan trópusi faj, melynek gametofitonja a spóraszórást követő 2 hónap múltán már ivarérett.

Ezek járulékos vagy kelő rügyekkel vegetatív módon is jól szaporodnak.58 Őseik között magvas

típusok is kialakultak, pl.: magvas pikkelyfák (Lepidodendron).59

3.ábra

8. Részletes fajismertetés

A hazánkban élő korpafűfajok száma mindössze hat volt.,., melyből mára sajnos egy ki is

pusztult, de a megmaradtak élőhelyeit is sok esetben veszélyeztetik az emberi beavatkozások.

Dolgozatunk második részét éppen ezért szenteltük a korpafüvek kapcsán felmerülő

környezetvédelmi kérdéseknek. Most tekintsük át a fajokat, megismerve azok részletes botanikai

leírását és élőhelyeit. Az élőhelyekkel kapcsolatban zárójelben megadjuk a Coenos és Coenob

kódokat, mely a hazai edényes flóra cönoszisztematikai besorolását jelenti a Soó-féle (Coenos)

és a Borhidi-féle (Coenob) rendszerben. A Coenos kulcsokat lábjegyzetben közöljük, a Coenob

kulcsokat az irodalomban megadott forrásokban találjuk. Közöljük továbbá a Borhidi-féle

stressztűrő képességre utaló jelzést a pótlékszámmal, ahol S = specialistákat, Sr = ritka

specialistákat, Su = unikális specialistákat jelent. A fajok számozását tekintve megadjuk a Soó-

féle sorozatszámot, mely négyjegyű egész számokat alkalmaz a fajok, tizedeseket az alfajok és

aggregátumok jelölésére. Vertikális elterjedésüket tekintve a közölt adatok európai élőhelyeikre

58Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I.Gondolat Bp.1974. (45-46.o.) és Dr. Hortobágyi Tibor:

Növényrendszertan Tankönyvkiadó Bp. 1979. (378. o.) 59 Dr. Terpó A.: Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (340.o.)

23

vonatkozik, különös tekintettel a Kárpátokra. Saját megfigyelési adatainkat a vizsgált területre

vonatkozóan a 2. táblázat tartalmazza. Világállományukat tekintve az adatok igen eltérőek is

lehetnek a megadottaktól.

1. Huperzia selago (Bernh.) ─ Részeg korpafű60, Györgyfű

További társnév: Mohos korpafű. Angolul: Northern fir-moss, németül:

Tannenwedelbärlapp, Teufelsklaue. A népi gyógyászat alkalmazta, hazánkban honos,

védett növény.61

Soó-féle sorozatszám: 8001.00

Bokorszerű, 10—20 cm magas ívesen felemelkedő, sátorozóan álló hajtásai villásan ágasak

1 cm átmérőjűek.62 Egymáshoz közelítő ágai bokorszerű megjelenést kölcsönöznek a

növény számára. Levelei kicsik, tagolatlanok, sötét zöldek, merevek, a szárat sűrűn

borítják. Fonalas-lándzsásak, 8 sorba rendezettek, ép szélűek, vagy kissé fogacskásak.63

Spórái a szár felső részén, a levelek hónaljában lévő 1 mm átmérőjű spóratartókban

(sporangiumokban) fejlődnek. Színük zöld, majd vajsárga. (1.1.kép) Kromoszómák:

poliploid,64 n: 34,44,132. Külön sporofillumfüzért nem hajt. Korábbi évek sporangiumai a

hajtás alsóbb részén megtalálhatók. (1.2.kép) Spórás állapotban ritkán, főleg júliusban

láthatjuk.65 Elterjedését tekintve szubalpin, azaz hegyvidéki és magashegységi (1500 –

2000 m) faj.66 Bükkösökben, jegenyefenyves - lucosokban fényszegény helyeken él.

Európában leginkább tűlevelű erdőkben, illetve havasi növénytársulásokban található,

prealpin - boreális jellegű cirkumpoláris67 faj. Sr(8). Magyarországon védett, örökzöld faj.

Mészkerülő bükkösök termőhelyére telepített fenyvesekben,(Coenos: E-42, Coenob:

8.3.1.2.)68, nyíres fenyéreken él, a nedves-árnyas zempléni Repka-völgyben,(1.3.kép) Kis-

és Nagyhuta környékén a sompataki bükkösökben,(1.4.kép) a bükki Csipkés-kút

környékén, a Mátrában a Kékesen, a Bakonyban Ugod mellett és a Kőszegi-hegységben.

Legnagyobb populációi a Zempléni-hegység erősen savanyú talaján találhatóak.69

2. Lycopodium annotinum (Linné) — Kígyózó korpafű

Latin nevében az annotinum múlt évit, tavalyit jelent, nyilván évelő mivoltára utalva.


60 Vajda László: Flora Photographica Carpato-Pannonica Képzőművészeti Kiadó Budapest, 1984. (128. o.) A

„részeg” jelző a földön kúszó leveles szár jobbra-balra kígyózó formáját jellemzi. 61 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (75. o.) és www.botgarten.uni-

tuebingen.de (2008.01.22.) 62 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(52. o.) 63 Kremer, B.-Muhle H.: Zúzmók, mohák és harasztok Magyar Könyvklub Bp. 2000. (228.o.) 64 Poliploid: ld.: Kislexikon (A kromoszómaszám egész számú többszöröződése.) 65 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(35-36. o ) 66 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995. 67 Cirkumpoláris elemek: ld.: Kislexikon (A sarkkör környéki növénytakaró növényei.) 68 Coenos: E-42 = Pino-Quercetalia (Mészkerülő tű és lomblevelű elegyes erdők), Coenob: Borhidi A.: A Magyar

flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai JPTE Növénytani Tanszék, Pécs,

valamint Acta Bot. Hung. 39. (1-2):97-181 69 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (45. o.)

http://www.botgarten.uni-tuebingen.de/

http://www.botgarten.uni-tuebingen.de/

24

Fenyves és alhavasi (szubalpin 1500-2000 méter) öv mohapárnáinak növénye. Hosszan

elnyúló, kígyózó szárán nem termő (steril) ágai heverők,(2.1.kép) spórás hajtásai 10-30

cm-re felemelkednek. Hajtásain befűződések láthatóak.70

Sporofillum füzérei a felemelkedő hajtások csúcsán magánosak, ülők (2.2.kép). Eleinte

világoszöldek, majd halvány barnává érnek, csúcsuk visszagörbült. Örvös állásúnak látszó

levelei valójában spirálisan állnak, árszerűek, merevek, szálasak, szélük fogas, elállók, 6—

8 mm hosszúak, fényesek, élénk zöldek, árszerű hegyben, nem szőrben végződnek71, ezért

tapintása nem selymes.(2.3.kép) Kromoszómák: poliploid, n:34. Spóraérése júliustól

augusztusig (szeptemberig) tart.72

Egész Eurázsiában, az arktikustól a mérsékelt égövig húzódik areája, azaz elterjedési

területe. (Törpe fenyvesektől égerlápokig.) Szubatlanti, prealpin jellegű, cirkumpoláris

fajnak tekintjük,73(a Rédei—Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: CIR,).

Magyarországon áfonyás erdeifenyvesek, lucosok nedves, árnyas, üde, tápanyag szegény

termőhelyein,(2.4.kép) nyíres fenyéreken, mészkerülő bükkösökben fordul elő (Coenos: F-

1274, Coenob: 8.3.1.2.). Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz unikális specialista.

Igen ritka, védett, csak a Zempléni-hegység, a Vendvidék és az Őrség egyes pontjai

büszkélkedhetnek jelenlétével.75

3. Lycopodium clavatum (Linné) – Kapcsos korpafű

A népi elnevezések gazdagsága mutatja, hogy közkedvelt, már rég óta nagy

hatékonysággal alkalmazott, gyógynövényként ismert növény. (Kapcsos moh, Kígyómoha,

Földön folyó fenyő, Kutyalánc, Farkas nyom, Medve nyom, németül: Beerlapp, Bärlapp,

angolul: Clubmoss)76Latin nevében a clavatus buzogányost jelent, nyilván sporofillum

füzéreire utalva.


Főhajtásai mindig messze kúsznak, alsó oldalukon 10—30 centiméterenként, villásan

elágazó, vékony, fehér gyökerek erednek. Az 1—2 méter hosszú, szintén villásan elágazó

szárat, a korpafüvekre jellemző sűrű, tűszerű levelek borítják szórt állásban. A szárat

befűződések nem jellemzik. 5—15 cm hosszú, igen puha tapintású felemelkedő ágai

vannak. (3.1.kép) A meddő ágak hajtásvégei sárgulók, seprűszerűen félrenyomottak.

Levelei sűrűn állnak, fakó zöldek, fénytelenek, 3—6 mm hosszúak, lándzsásak, ép szélűek,

a levélcsúcs halványodó szőrszerű szálkában végződik, mely selymes tapintást biztosít a

növény számára. (3.2.kép) A földön fekvő hajtásokhoz sárgásbarna pikkelylevelekkel

borított spóratermő levél füzérek kapcsolódnak. (3.3.kép) Felálló szárrészei kettesével,

ritkábban hármasával álló, gyakran nagyszámú, sárgászöld színű sporofillum-füzért

hoznak, melyek hosszan nyelesek, (10—15 cm hosszú) a termős ágak csúcsán állnak, 4—6

cm hosszúak, 3—4 mm vastagok, kapocshoz hasonlítanak, érintésre kénsárga spórafelhőt

bocsátanak ki.77 A termőfüzéreken a spóratokokat viselő murvaszerű levelek tojásdadok,

szíves vállúak, finoman fogazott élűek, hosszú sertékben végződnek, 3 mm szélesek és

70 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(36-38. o ) 71 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o.) 72 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.) 73 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (49.o.) 74 Coenos: F-12 = Pulsatillo – Pinetalia (Mészkerülő fenyvesek) 75 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.) 76 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.) 77 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o)

25

ugyanilyen hosszúak. A spóraszemcsék kissé szögletesen gömbölydedek, kissé bibircses

felületűek. Kromoszómák: poliploid, n:34.78 Spóráit korpafűlisztnek, vagy

boszorkánylisztnek nevezték, mivel kultikus tevékenységekhez használták,79 de régen a

fényképészek villanóporként is alkalmazták, így a tűzijátékok, főleg a görögtűz fontos

elemét is alkotta, mert lángra vetve füst nélkül ég el.80 Spóraérésének ideje júliustól

szeptemberig tart. Elterjedését tekintve kozmopolita (a Rédei—Horváth-féle flóraelem

kategória rendszerben: COS). Európában a törpecserjések és szőrfűgyepek, acidofil erdei

fenyvesek tölgyesek, bükkösök növénye. Hegyvidékek montán és szubalpin öveiben

viszonylag gyakran előforduló cirkumpoláris elem. Hazánkban (Coenos: E-42, Coenob:

8.3.1.2.) nyíres fenyéreken, fiatal lucosokban nyiladékok szegélyén, sokszor csarab

társaságában található védett növény. (3.4.kép) Főként fenyves szálerdőkben, üde, savanyú

talajon, félárnyékos északi erdőszéleken, magas hegyekben kizárólag 600 méternél

magasabban él.81 Középhegységi előfordulásai alacsonyabban is tenyésznek, mint

megfigyelési adatainkból kitűnik. Általánosságban elmondhatjuk, hogy vertikális

elterjedését tekintve montán-szubalpin, azaz hegyvidéki és magashegységi (700 – 2000 m)

faj. Megtalálhatjuk kifejezetten mészkő hegyen is, bár kizárólag kova teléren, vagy fenyves

által savanyított talajon.82 A fényigénye nem nagy, közvetlen napfényben, ha leirtják fölüle

a lucost, akkor elenyészik. Előfordul a Zemplénben, Bükkben, Mátrában: Parád: Som-

hegyi erdészház, Kékes északi sípályája, Várbükk. Parádsasvár: Martalóc-bérc, Recsk:

Köves-györke-elágazása., Medvesben, a Pilis a Bakony és az Őrség, Göcsej, a Vendvidék

egyes pontjain. Zalából, Somogyból és a Pécs melletti Jakab-hegyről is jelezték

előfordulását.83 Gyógyászati jelentősége miatt északi országokból importáljuk, bár

ritkasága ellenére hazánkban a korpafüvek közül a leggyakrabban előforduló faj. S(6).

4. Diphasium complanatum (Rothm.) – Közönséges laposkorpafű84

Társnevek: Diphasiastrum complanatum (Linnaeus) Holub, Preslia. 47: 108. 1975.

Lycopodium complanatum Linnaeus, Sp. Pl. 2: 1104. 1753; L. complanatum var.

canadense Victorin. Angolul: Northern running-pine. Latin nevében a complanatus

laposat jelent.


Főhajtásai szintén messzire nyúlnak, a talajban fejlődnek, rajtuk gyökerek erednek. Felálló,

többé-kevésbé fácskára emlékeztető bokrosan elágazó oldalhajtásai 10-15 cm-re

emelkednek a talaj szintje fölé.(4.1.kép) Apró, pikkelyszerű leveleik 4;8 sorban átellenesen

fejlődnek, a tetőzsindelyhez hasonlóan fedelékesen állnak.(4.2.kép) A hátoldali levelek a

középső sorban a többinél sokkal kisebbek, ár alakúak (anizofillia). Hajtásai egy síkba

rendeződve állnak, levelei a tujáéhoz hasonlítanak, 3—4 mm szélesek.85 Oldalsó levelei

kihajlók, sarlósak.(4.3.kép) Sporofillum füzéreik a szárak csúcsán 2—6 osával állnak,

hosszuk 2—10 cm nyéllel együtt. Rajtuk a négy sorba rendeződött levelecskék (fellevelek)

4 mm hosszúak. Kromoszómák: diploid, 2n: 46 (22-24). A spóraérés ideje júliustól

78 www.biologie.uni-hamburg.de (2008.01.10.) 79 Molnár V. Attila: Növényritkaságok a Kárpát-medencében Debreceni Egyetem TTK - Winter Fair Kft. Debrecen -

Szeged 2003. (12.o.) 80 Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974. (48.o.) 81 Treben, Maria: Egészség Isten patikájából Budapest Print-Hungalibri Bp. 1990. (32-34.o.) 82 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83.o.) 83 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(38-40. o ) 84 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.) 85 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (8. o.)

26

szeptemberig tart. A boreo-kontinentális erdeifenyvesek jellemző növénye, elterjedt

Európában, de gyakori az egész északi mérsékelt övben, sőt egyes trópusi magas

hegységekben is.86 Alapvetően cirkumpoláris flóraelem (a Rédei—Horváth-féle flóraelem

kategória rendszerben: CIR). Magyarországon az acidofil fiatal lucosok, mészkerülő

bükkösök ritka, védett növénye. Sr(8). Társulást alkot a fekete, a vörös áfonyával, hegyi

pajzsikával.(4.4.kép) Gyakran együtt fordul elő Lycopodium clavatum-mal (Coenos: E-42,

Coenob: 8.3.1.2.). Vertikális elterjedését tekintve montán-prealpin, azaz hegyvidéki (700 –

1500 m) faj. Előfordul a Zempléni-hegységben, a Medvesben87, Bakonybél környékén, a

Kőszegi-hegységben, az Őrségben (Velemér) és a Vendvidéken (Szölnök).88

5. Diphasium tristachyum (Rothm.) – Tölcséres laposkorpafű

Társnevek: havasi-, alpesi-, cipruslevelű korpafű. Angolul: Blue ground-cedar, franciául:

lycopode à trois épis. A népi gyógyászat ismeri, használta, de ritkásága miatt mára

gyógyászati jelentősége már nincs.89 Az Észak-Amerikai szakírók felhívják a figyelmet

egy nevezéktani tévedésre, miszerint mi európaiak Diphasiumként említjük e nemzetséget,

holott helyesen Diphasiastrumként kellene írnunk. Lycopodium tristachyum Pursh, Fl.

Amer. Sept. 2: 653. 1814 régi megnevezés helyett ők a Diphasiastrum tristachyum (Pursh)

Holub, Preslia. 47: 108. 1975. taxon nevet ajánlják.90


Sűrűn bokros növény, felegyenesedő hajtásai tölcsért formálnak,(5.1.kép) nem keltenek

lapos benyomást, inkább ecsetszerűek, összehajlók. Ágai 1,5–1,8 mm szélesek. Leveleik

szürkészöldek, fonákjukon hamvas-deresek.91 Az oldalsó levél hegye behajló, az ágvégi

hasi levélkék kissé hosszabbak, mint a hátiak. A 3-5 hosszan nyeles sporofillumfüzért a

középső hajtások viselik. Spóratartó füzérei soha sem magánosak. Spóraérése júliustól

szeptemberig tart. 2n: 46.

Megjelenésében kísértetiesen hasonlít a D. complanatumra azzal a fontos és meghatározó

különbséggel, hogy ágai tömötten, tölcsérbe ívelődve állnak. A D. complanatummal

hibridizációra hajlamos, ezért megkülönböztetésük még a szakembereket is komoly feladat

elé állítja. Egyes szerzők92 nem is különítik el őket csupán alfaji szinten. Más szerzők

következetesen kitartanak a D. tristachyum (Pursh.) Rothm. hazai előfordulása mellett.93

Napjaink botanikusai megkérdőjelezik a faj hazai előfordulását, legfeljebb egy hibrid létét

tartják elfogadhatónak, ezért tartottuk jónak megfigyelési adatainkat rögzítő táblázatban a

D. tristachyum kérdőjeles jelölését. Boreális karakterű (a Rédei—Horváth-féle flóraelem

kategória rendszerben: CEU), hazánkban vitatott jelenlétű, védett faj, előfordulása csak a

Zempléni-hegységből ismert. 94 Vertikális elterjedését tekintve prealpin-szubalpin, azaz

86 Dr. Horánszky A.: Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp. 1974. (49. o.) 87 Felhősné-Facsar-Kecskés-Varga: Korpafűfajok előfordulása és termőhely viszonyainak vizsgálata a Karancs-

Medves Tájvédelmi Körzetben In Lippai Tudományos Ülésszak 1990. (358-359.o.) 88 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(40-42. o ) 89 Dr. Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986. (100. o.) 90 www.efloras.org (2008.01.10.) 91 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(53. o.) 92 Soó R.: A Magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. Akadémiai Kiadó Bp. 1973.

(515.o. Megjegyzés.) 93 Dr. Simon Tibor: Korpafüvek a Zempléni-hegységben Lippai János tudományos ülésszak előadásai, Kertészeti

Egyetem Kiadványai p. 1992. (220-223.o.) 94 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (83. o.)

http://www.efloras.org/

27

hegyvidéki (1300 – 2000 m) faj. Cönoszisztematikai besorolását tekintve: (Coenos: 57195,

Coenob: 5.1.1.3.) Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz unikális specialista.

[6. Diphasium issleri (Holub) – Isslér-korpafű]


A lapos korpafűhöz ugyancsak hasonló, bár attól meddő ágainak hátoldalán

levélszélességben eltérő faj. Oldalágai összeszorulnak, 2—2,5 mm szélesek. Legfontosabb

megkülönböztető bélyege, hogy termős füzérei magányosan állnak, szárcsúcsiak, rövid

nyelűek.96 Hajtásai a föld felett kúsznak, lapos végűek. A steril hajtások nem laposak,

szürkések, domborúak. A hasi levelek hosszúkásak, hegyesek. Spóraérése júliustól

augusztusig tart. Szőrfűgyepek ritkasága (Coenos: 571, Coenob: 5.1.1.3.), vertikális

elterjedését tekintve prealpin-szubalpin, azaz hegyvidéki (1300 – 2000 m) faj. A Rédei—

Horváth-féle flóraelem kategória rendszerben: SAT, azaz subatlanti,97 közép-európai

bennszülött, védett faj.98 Az Alpokban és a Kárpátokban nem ritka, de ott csak 1100—

1200 méteres magasság felett él meg. Stressztűrő képességét tekintve: Su(10), azaz

unikális specialista. Magyarországon egyedül a Bükkben, Jávor-kút környékén, a

Svédfenyves közelében, hegyi réten volt ismert populációja, de már évtizedek óta nem

találják, feltehetően kipusztult. A valaha ismert legalacsonyabb előfordulása a Bükkben

volt, csak meddő változatát találták, feltehetően behurcolt (adventív) növényről volt szó.

Határozó könyveink „bükki korpafűnek” is nevezik. Számos más országban is kipusztult,

szomszédaink pedig a veszélyeztetett, védendő fajok listáján szerepeltetik.99 Az Észak-

Amerikai szakírók egyértelműen hibridként tartják számon, mint Diphasiastrum × issleri

(Rouy) Holub (= D. alpinum x tristachyum), megjegyezve, hogy ott is egészen ritka,

viszont nagyobb állományai Európából ismertek.100(6.1.kép)

9. Gyógyhatásuk és alkalmazási területük

A korpafüvek spóráit ősidők óta gyűjtik, homogenizálást, diszpergálást elősegítő szerként

használják. Drogja a licopodin (4.ábra), dihydrolicopodin, nicotin. A „Lycopodii semen” néven

ismert spórákat ellenálló sporopollenin borítja, mely bezárja a hatóanyagot a spóra belsejébe.

Más források szerint is101 a spóra farmakológiai hatását tekintve indifferens anyag, a fizikai

hatású drogok egyike, nem okoz allergiát. Az 1940-es évek végéig sebhintőporként alkalmazták.

(Pulvis lycopodii)102 Ma, vízzel nem keveredő, színtelen, szagtalan spóráit a bőrgyógyászat (és a

homeopátia) alkalmazza sebhintőpor alapanyagnak, ekcéma, sömör, rüh, ótvar gyógyítására.103

Közvetlenül nyílt sebbe is szórható, ezért felfekvések gyógyítására alkalmas. A spóra jó tapadó

képessége miatt gyógyszeripari segédanyagként használják, pilulák felületét vonják be vele,

mely elfedi kellemetlen ízüket és megakadályozza összetapadásukat.104 Nyugat-Európában a

95 Coenos: 571 = Nardetalia (Mészkerülő hegyi rétek) 96 Dr. Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.(42-43. o ) 97 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995. 98 Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.(52. o.) 99 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (85.o.) 100 http://www.efloras.org/florataxon.aspx ?flora_id=1&taxon_id=200002751 (2008.01.10.) 101 Dános B.: Farmakobotanika III. Semmelweis Kiadó Bp. 1998. 102 Molnár V. Attila: Növényritkaságok a Kárpát-medencében Debreceni Egyetem TTK - Winter Fair Kft. Debrecen

- Szeged 2003. (12.o.) 103 Varró A. Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Marksped Kaposvár 1991. (347.o.) 104 Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (344.o.)

http://www.efloras.org/florataxon.aspx%20?flora_id=1&taxon_id=200002751

28

spórákat Bärlappsporen für Exploisonseffekte und Feuerbälle néven 500 grammos kiszerelésben

tüzijátékokhoz pirotechnikai anyagként árulják. (17,75 EUR)105

4. ábra

A likodolin szerkezeti képlete

A zöld részek mindössze 0,2% alkaloidot tartalmaznak.106 Hatóanyaga a zöldessárga

illóolaj, linol, hexadesylen-sav, pektin és E-vitamin. A herba hamujában alumínium és rádium

található.107

Fenti, áldásos tulajdonságai miatt a természetgyógyászat mindig is alkalmazta a

korpafüveket, elsősorban a Lycopodium clavatumot, és alkalmazza ma is. Mivel

Magyarországon védett növény, gyűjtése szigorúan tilos, északi országokból importáljuk, ezért

gyógynövény szaküzletekben kapható. A herba főzete elsősorban hólyagbántalmak ellen javallt.

De készíthető belőle tea köszvény, súlyos izületi bántalmak, krónikus hasmenés, aranyér,

vizeletkiválasztó szervek betegsége, vesekő, vesehomok, májbetegségek ellen, de

vérnyomáscsökkentő hatású is. Ízületi bántalmakra, és általános görcsoldóként 100—300 gr

szárított korpafüvet kis párnába varrva és a fájdalmas részekre helyezve gyors enyhülés

tapasztalható. A párna 1 évig is megőrzi hatását. (gyengén radioaktív) Tea készítés során, soha

nem szabad főzni! 1 csapott teáskanál korpafüvet ¼ liter forró vízzel leöntve rövid ideig állni

kell hagyni. Naponta 1 csészével, éhgyomorra fogyasszuk, kortyonként igyuk. Csak ½ óra múlva

reggelizzünk. Rosszindulatú májbetegségek esetén napi 2 csésze fogyasztása javallt.108

Kávéskanálnyi spórát vízzel lenyelve vizelethajtóul és székrekedés ellen is ajánlják.109 Zöld

részeinek vizes kivonatát alkohol elvonó és dohányzás leszoktató kúrákon alkalmazzák, de a

növény legnagyobb jelentősége a homeopátiás gyógyításban van.110

105www.pyroland.de/product_info (2008.01.22.) 106 In Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (343.o.) 107 Varró A. Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Marksped Kaposvár 1991. (190.o.) 108 Treben, Maria: Egészség Isten patikájából Budapest Print-Hungalibri Bp. 1990. (32-34.o.) 109 Rápóti Jenő-Romváry Vilmos: Gyógyító növények Medicina Bp. 1983. (194-195.o.) 110 Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997. Dr. Rácz G. (344.o.)

Drog: Gyökök:

Licopodin -H -H

Licodolin -OH -H

Flabelliformin -H -OH

http://www.pyroland.de/product_info

29

Érdekes adalék lehet a korpafű spórák felhasználási területének vizsgálatához az az 1960.

áprilisában, a VITUKI (napjainkban Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet

Közhasznú Társaság) által elvégzett kísérlet, mely jól példázza, hogy a víznyelők és források

közötti kapcsolat kimutatására élő állatok, festékek, méréssel kimutatható vegyületek (pl.:

konyhasó) mellett szemcsés anyagot, növényi spórákat is alkalmaztak. A vizsgálat lényege, hogy

a víznyelőbe folyó vizet valamely jelzőanyaggal megjelölnek, majd a víznyelő körzetének

forrásaiban a jelzett víz megjelenését észlelik. A fenti időpontban a Bükk-hegységi Pénzpataki

víznyelő komplex nyomjelzését végezték többek között Lycopodium clavatum festett spóráival

is. A VITUKI értékelése szerint a spórák leghatározottabb maximuma a Margit 1 forrásban

jelentkeztek – festetlen állapotban. Későbbi értékelők földtani okokra hivatkozva, illetve a

helyszínen tömegesen jelen lévő (?) korpafüvek okán, melyek spóráikat természetes úton is a

forrásba juttathatták, a forrás és a víznyelő kapcsolatának bizonyítottságát elvetették.111 Saját

tapasztalataink alapján vitába szállunk azzal a megjegyzéssel, miszerint bármely hazai

termőhelyen tömegesen fordulnának elő korpafű fajok, még akkor is, ha az általunk különösen

vizsgált Zempléni-hegységben mára lokális előfordulásukat tekintve találhatók kiterjedt

populációk.

A kapcsos korpafűvel régen a bort is javították, ha az romlásnak indult, azért néhol

borfűnek (Weinkraut) nevezték. A Györgyfű forrázata heves hányást okoz, meghajt,

rángatódzást, sőt elvetélést is előidézhet, így az Észak-európai népek erre a célra is használták. A

111 Karszt Ankét 1966. : Nyomjelzéses összefüggés vizsgálatok www.users.bigpond.com/copperweed/karst-1966.

(2006.09.19.)

A HOMEOPÁTIA ÉS A KORPAFÜVEK

A homeopátia elnevezés a görög szavak jelentése szerint hasonló bántalmat jelent,

tehát a betegségeket olyan szer nagy hígításával kezeli, melynek a szervezetbe történő

bejutása hasonló tüneteket okoz, mint maga a betegség. A homeopátiában alkalmazott

gyakran mérgező állati, növényi, vagy ásványi alapanyagokat addig hígítják, szakaszosan,

dörzsölik, ütve rázzák amíg hatását át nem fordítják gyógyítóvá. Ezt a szakaszos hígítási

és ütve rázási eljárást nevezik potencírozásnak, melynek nagyon szigorú feltételeit és a

gyártási módjait a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv írja le. (HAB) A leggyakoribb

hígítási arányok (potenciák) D = tízszeres, C = százszoros, LM = ötvenezerszeres. A

hígítás kiindulási anyaga az őstinktúra (TM = tinctura mater = alkoholos kivonat) melyet

nagy tisztaságú alkohollal hígítanak tovább, az így nyert készítmény a dilutio (alkoholos

oldat). Eldörzsöléskor tejcukrot (laktóz) alkalmaznak, az így készített gyógyszer a globuli

(apró golyócska).1 A hagyományos gyógyszerekkel szemben a hatóanyag nem a

receptorokhoz kötődve fejti ki hatását a szervezetben, hanem a molekulák rezgése által.

Elvileg minél nagyobb a hígítás, azaz minél kevesebb a hatóanyag, annál erősebb hatás

érhető el. A Kapcsos korpafű szárított spóráiból nyert homeopátiás szer törzskönyvi

előirata: HAB 4a Őstinktúra = D1. Törzskönyvezett hígítások: D1-D1000 és C1-C1000.

Hatóanyagok: zsíros olaj hexadecan-, myristin-, lycopodiumsavval; sitosterol, alumínium.

A Lycopodium homeopátiás javallatai: puffadás, akkut vesegörcs, epe és veseköves

panaszok, emésztőrendszeri problémák miatt fellépő fejfájás, premenstruációs szindróma,

gyomorpanaszok, hasmenés. Nyugati országokban széles körben alkalmazzák, számos

gyógyszergyár kínálja Lycopodium homeopátiás készítményeit. Hazánkban a

„Lycopodium” 5,9,15,30,200CH potenciái 39/18 OGYI-HGAL számon kerültek

törzskönyvezésre. A CH ugyancsak százszoros hígítást jelent, ahol a H Samuel

Hahnemann német orvos-feltaláló nevére utal.1

http://www.users.bigpond.com/copperweed/karst-1966

30

házi állatok férgét is pusztították vele, de a legtöbb fajjal a gyapjút lehet sárgítani, a kapcsos

korpafű erős szárából pedig a svéd nép lábtörlőt is szőtt.112

II. rész

Írásunk második részében a hazai korpafüvek élőhelyének védelmére kívánjuk

felhívni a figyelmet, rámutatva arra, hogy a különböző szintű törvényi védelem csak széles

társadalmi összefogás eredményeként lehet hatékony. A helyes és mértéktartó erdőhasználat, a

környezettudatos életmód, a megfelelő oktató-nevelő munka, a környezetvédelmi beruházások,

az önkormányzatok bölcsessége és a táj lakóinak, látogatóinak egyéni felelősségtudata mind

hozzájárulnak a természeti értékek megőrzéséhez.

10. A korpafüvek veszélyeztetettsége

Nagy és összefüggő területeken elterjedt fajok kevésbé veszélyeztetettek, mint a ritka,

lokális előfordulásúak. Ritkaságuk általában szűk tűrőképességükkel, illetve korlátozott

szaporodó képességükkel magyarázható. A fajok nagy egyedszáma biztosíthatja a genetikai

változatosságot, mely a faj alkalmazkodó képességét, és így hosszú távú fennmaradását

alapvetően meghatározza. Egyértelmű tehát, ha egy faj egyedszáma drasztikusan lecsökken, úgy

a megmaradt egyedek nem fogják hordozni a kellő mértékű genetikai változatosságot, mely a

korábbi populációra jellemző volt. Adott faj annál inkább veszélyeztetett, minél

meghatározottabb a termőhellyel, annak klímájával, talajviszonyaival szemben támasztott

követelménye. Nagyobb a veszélyeztetettsége a specializált, más élőlényekre – mikorrhiza

partnerre – utalt fajoknak, így a korpafüveknek is, hiszen a partnerekre ható kényszerfeltételek

így rájuk is hatnak. A veszélyeztetettség azonban az elterjedési terület egyes pontjain eltérő

lehet. Például a hűvös, boreális klímában gyakori növényfajok nálunk, elterjedési területük

(áreájuk) déli határán, csupán néhány helyen, lokálisan maradtak fenn. 113

Megjegyezzük, hogy szakemberek egyöntetű véleménye szerint az utóbbi években történt

nagymértékű tájidegen fenyvesítés főleg azért veszélyes a hegységben, mert a tűlevelűek

ökológiai igényei általában idegenek hazánk nagy részének (Pannonicum) természeti

adottságaitól.114 Bizonyos tűlevelű fajok olyan ökológiai niche115-ekbe települhetnek be,

amelyeket az őshonos fafajok jelenleg csak gyengén használnak ki, ezáltal elnyomják azokat,

továbbá csökkentik a talajok termőképességét lassan lebomló avarjuk talajsavanyító hatása

következtében. Megfigyeléseink azonban éppen arra engednek következtetni, hogy a telepített

fenyvesek (lucosok) termőhelyein kialakult mikroklíma és talajkémhatás kedvez a korpafüvek

elszaporodásának már-már kárpáti jellegű élőhelyet biztosítva számukra. Ezért mondható, hogy

bár nem javasolt a tájidegen elemek és extrazonális fajok telepítése, egyes esetekben, mint

például a Zemplén rengetegében kedvező is lehet – a helyes arányok megtartása mellett –

reliktum növények számára biztosítandó élőhely szempontjából.

A termőhelyek degradációját, leromlását okozó veszélyeztető tényezők közül kiemeljük a

területi igénybevétel növekedését: települések terjeszkedését, erdők-mezők belterületbe vonását,

utak, távvezetékek építését, bányák nyitását...stb. A védett növényeket és társulásokat fenyegető

további fő veszélyforrásként említjük – a korábban tapasztalt - erdők rablógazdálkodásszerű

tarvágásos véghasználatát. A leirtott erdő aljnövényzetét alkotó fajok többsége eltűnik, mivel az

112 www.kislexikon.hu/korpafu.html (2008.01.25.) 113 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.) 114 Hortobágyi T. – Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti

Tankönyvkiadó 2000. (233.o.) 115 Nich: ld.: Kislexikon (szerepkör az ökoszisztémában)

http://www.kislexikon.hu/korpafu.html

31

irtás hatására gyökeresen megváltoznak a klimatikus és tápanyag-ellátottsági viszonyok, és nagy

a taposási kár is. Az irtványokon sokszor az erdőt nem természetes úton újították fel, hanem újra

telepítették, gyakran tájidegen fajokkal. Így gyakran előfordult, hogy bükkös termőhelyére

lucfenyvest telepítettek.116 Különleges érdekesség, hogy éppen az erdők nem „Pro Silva”

szemléletű véghasználata nyomán kialakult csarabos fenyér nyújtott kedvező életteret a

korpafüvek számára a zempléni Repka-völgyben. Továbbá a tájidegen fenyvesítés talajsavanyító

hatása miatt alakulhatott ki az Ógönc alatti élőhely. Nyilvánvaló, hogy ezek az esetek nem a

tudatos tervezés eredményei. Nem kerülhetjük el megemlíteni a részben környezetszennyezés

okozta globális klímaváltozást, és a már említett, főként tarvágások eredményezte lokális

éghajlati változásokat. A populációkat veszélyeztető tényező lehet a bizonyos helyeken

túlszaporodó vadállomány okozta taposási, túrási és legelési veszteség. Bár meg kell jegyezzük,

a korpafüveket kevéssé veszélyeztetik a vadak, de élőhelyükön – pl. a Zemplén rengetegében –

nagy számban fordul elő a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon. Sokkal reálisabb veszélyt

jelent viszont a vágásterületek felégetése, mely az esetlegesen megmaradó aljnövényzetet

biztosan elpusztítja.

Egyre fokozottabb veszélyt jelent az élővilágra nézve – és benne a ritka, védett, vagy

védendő növényekre – az intenzív propaganda hatására megnövekedett idegenforgalom,

táborozások. Forgalmas turista utak, pihenő- és tűzrakó helyeken kívül is jelentős taposás éri a

természeti környezetet. A Zempléni-hegység „favorizálásának” következményeképpen olyan

„ember nem járta” helyeken is találtunk az elmúlt évtizedben szemetet, eldobott hulladékot, ahol

korábban biztonságban hittük a növényeket. Az erdei iskolák nagy létszámú terepgyakorlatai,

olykor a legértékesebb, védett területeken, sokszor a természetvédelmi hatóság tudta és

engedélye nélkül történnek, és komoly veszélyt jelenthetnek. Ehhez társulnak az önjelölt

természetbúvárok, erdőkben kóborló kalandorok okozta károk, nem is beszélve az oktalan

virágszedésről és a természetgyógyászati, virágkötészeti célra történő gyűjtésről. Mint már

említettük a korpafüveket rejtett életmódjuk és szerénységük miatt kevesen ismerik és találják

meg a terepen, de a fenti ártalmaknak kollektíven ki vannak téve. Sajnálatosan elharapózott hazai

erdeinkben a terepkerékpározás, terepmotorozás. A gyepekre és azok talajára rendkívül káros

hatással vannak, túl a taposáson, a kipörgő kerekek nyomán könnyen erodálódik a vékony

erdőtalaj, nyomukban pedig a gyomnövényzet kerül előnybe.117 Az 1980-as években még

turisztikailag alig látogatott Zempléni-hegység az 1990-es évek második felére igen kedveltté

vált. Iskolai és cserkész csoportok sátoroztak a réteken, sok nagyvárosi látogató autóval tett

kirándulásokat az erdőbe. Találkoztunk autóbusszal olyan erdőgazdasági földúton, melyen

gyalogszerrel is csak kevesen járnak, kerékpáros csoportokkal a csapontai fenyves közepén,

sátorozókkal a védett réteken... Nemegyszer bukkantunk keréknyomban, kitaposott körtikékre,

felszaggatott mohapárnára, letépett és eldobott páfrányokra.

Ahogy említettük, a hazánkban élő korpafű fajok száma mindössze 6 volt, melyből mára

sajnos egy ki is pusztult, de a megmaradtak élőhelyeit is sok esetben veszélyeztetik az

illetéktelen emberi beavatkozások, elsősorban a környezetszennyezés, a főleg korábban

tapasztalt nem kellően körültekintő erdőgazdálkodás, valamint a természetvédelem hazai

nehézségei. A Zempléni Tájvédelmi Körzet 7 őre semmi esetre sem elegendő ahhoz, hogy

minden kihívásnak eleget tegyenek. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy a Zempléni

Tájvédelmi Körzetet el kellene zárni a látogatók elől, hiszen mit érnek azok az értékek, melyet

senki sem élvezhet… A leendő nemzeti park célkitűzése sem ez! Sokkal inkább az egyéni

felelősségre kívánjuk felhívni a figyelmet! Legyünk mi a természet őrei, és erre neveljük

gyermekeinket, kiránduló társainkat!

Később, az ezredfordulót követő években kedvező fordulatot tapasztaltunk: az

idegenforgalmi érdeklődés a hegység iránt mintha alább hagyott volna, felelős, környezettudatos

116 Dr. Fibrás Oszkár: Erdőhasználattan I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Bp. 1996. (122-130.o.) 117 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.)

32

szemlélet kezdett kialakulni. A vadkempingező turizmus csökkent, az erdészetek táborhelyeket

jelöltek ki, melyeken a kellő feltételeket biztosítják a sátorozáshoz, ugyanakkor a feltáró utakat

sorompóval zárták le. Kényelmesebb autós turisták kellő mennyiségű és minőségű szállást és

étkezési lehetőséget találnak a hegység településein. Idő közben kiépült, illetve felújításra került

számos látványosság és nevezetesség, mely kellő programot kínál. 2003-ban kezdődött el a

turista utak rendszeréhez kapcsolódó kerékpáros úthálózat felfestése. A kerékpáros túrautak

alapvetően közutakon vezetnek a települések között, de egy-egy szakaszuk az erdészeti

földutakra, is rávezetnek. Az első, felfestett kerékpáros túraút éppen az általunk is vizsgált tájon

vezet keresztül, érintve a Hatvanas-nyereg – Bíró-hegy régi erdei vasút nyomvonalát. A

kerékpározók közül sokan nem ismerik, vagy ismerik, de nem tartják be a Zempléni Tájvédelmi

Körzet szabályait, mely szerint a nem burkolt (szilárd felületű) és kerékpáros túraútjelzéssel

nem ellátott útvonalakon a kerékpározás tilos! Különösen igaz ez a hegyi terepkerékpározásra.

Az erdei kerékpározás alapelveit és szabályait az 1996. évi LIII. törvény és annak 13/2001. (V.

9.) KÖM végrehajtási rendelete szabályozza. Fő szabálynak tekintendő, hogy az erdőben

kerékpározni csak az arra kijelölt, kerékpározásra alkalmas, minimum 2 méter szélességű

erdészeti magánúton szabad. Gyalogos turista ösvények kerékpározásra nem vehetők igénybe.118

Noha a kerékpározás egészséges, környezetkímélő sport, és nagy területek járhatók be,

tanulmányozhatók ilyen módon, sok kerékpáros turista továbbra sem tartja be a legelemibb

szabályokat sem. Sajnos a zajos erdei kerékpározás „reneszánszát éli”, és rengeteg az erdőben

eldobott szemét, kerekek által kitaposott ösvény, még a fokozottan védett területeken is.

A védett növények veszélyeztetettségének mértékét újabban a különböző szakkönyvek

mérőszámokkal is kifejezik. Forrásainkat összegezve megállapítható, hogy a hazai korpafüveink

világállományukat tekintve nem veszélyeztetettek, a Diphasium tristachyum és a Diphasium

isssleri számítanak csak ritkának. 119 Más források minden tárgyalt korpafűfajt ritka, védett,

Vörös Könyves fajként említenek.120

A vizsgált taxonok Magyarországi állományának veszélyeztetettsége szempontjából

viszont a Diphasium complanatum és a Lycopodium clavatum (P) potenciálisan veszélyeztetett,

ami azt jelenti, hogy hazai állományuk még viszonylag nagy egyedszámú, még nincsenek

veszélyben, gyűjtés sem fenyegeti őket, de speciális termőhelyhez kötődő fajokról lévén szó

veszélyeztetettségük foka kedvezőtlen változás esetén megnőhet. Egyes lokális állományaik

lehetnek nagyobb veszélyeztetésnek kitéve. A Lycopodium annotinum, a Diphasium tristachyum

és a Huperzia selago (A) aktuálisan veszélyeztetett, mert Magyarországon kis egyedszámban,

egymástól elszigetelt populációkban élnek, vagy olyan termőhelyen találhatók, melyek területei

visszaszorulóban vannak. Végül a Diphasium issleri (K) kipusztult státuszú, mert az elmúlt

ötven évben kifejezett keresés ellenére sem került elő egyetlen ismert élőhelyéről.121 A Magyar

Vörös Könyv besorolási katagóriái (Rakonczay-féle kategóriák 1989.): K=kipusztult,

V=veszélyeztetett, A= aktuálisan veszélyeztetett, P= potenciálisan veszélyeztetett.122

Az említett fajok közül csupán a Diphasium issleri szerepel a „Ritka, veszélyeztetett és

endemikus európai növényfajok Vörös Listáján” ( International Union for Conservation of

Nature and Natural Resources, röviden: IUCN), valamint Európai jelentőségű fajként a

CORINE Biotopes Programban, melynek célja, hogy átfogó adatbázist hozzon létre

veszélyeztetett élőhelyekkel kapcsolatban.

A fenti taxonok mindegyikének természetvédelmi értéke: 10 000 HUF.123

118 Dr. Papp-Váry Árpád (szerk.): A Zempléni-hegység Turista atlasz és útikönyv Cartographia Kft. Bp. 2004. 119 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.) 120 Kremer, B.-Muhle H.: Zúzmók, mohák és harasztok Magyar Könyvklub Bp. 2000. (224-229.o.) 121 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.) 122 Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót, 1995. 123 www.nz.fpn.hu és www.golyahir.extra.hu (2007.10.10.) és www.vvt.gau.hu/adattar/jogszab (2008.01.22.)

http://www.nz.fpn.hu/

http://www.golyahir.extra.hu/

http://www.vvt.gau.hu/adattar/jogszab/kom-13-2001full.htm

33

11. Élőhelyük természetvédelme

Az 1960—70-es évekre világossá vált a magyarországi botanikusok és természetvédők

előtt, hogy a hazai flóra megőrzésének legbiztosabb módja, ha legalább a legveszélyeztetettebb

fajok egész országra kiterjedő jogi, törvényi védelmet kapnak. Számos kiváló botanikus és

aktivista munkálkodott a veszélyeztetett fajok listáinak összeállításán, melyek 300—600 közötti

fajszámot tartalmaztak. Tapasztalt terepbotanikusok hosszas vitaüléseken és konferenciákon

alakították ki a végleges javaslatot, melyet az 1982. évi 4. sz. természetvédelemről szóló

törvényerejű rendelet nyomán realizálódott. „A védetté, ill. fokozottan védetté nyilvánított

növényfaj védettségének hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi részére,

bármely állapotára.” Az I/1982. (III.15.) OKTH rendelkezés állapította meg elsőként hazánkban

a védett növények körét és a hozzájuk rendelt eszmei értéket forintban kifejezve. A

természetvédők és botanikusok azonban hamarosan belátták, hogy a törvénynek érvényt szerezni

csak a társadalom minél szélesebb rétegeinek megnyerésével lehet. Így sorra jelentek meg

ismertető, ismeretterjesztő kiadványok, melyek a növények bemutatása mellett védelmük

módját, lehetőségeit is vázolták. A 12/1993. (III.31.) KTM rendelet tovább bővítette a védett és

fokozottan védett növények körét beleértve a hibrideket is. Itt már figyelembe vették a fajlisták

összeállításánál a nemzetközi természetvédelmi szervek, nemzetközi egyezmények, vörös listák

ajánlásait is. További változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy új természetvédelmi

értékeket állapítottak meg 2 000 – 50 000 forint között, mert a korábbiak mára elvesztették

szankcionáló erejüket. A védett fajok száma hazánkban 1996-ban 516, a fokozottan védetteké

pedig 52 volt. További előre lépést jelent a természetvédelemben az 1996. évi LIII. törvény

„Törvény a természet védelméről”. Ennek alapgondolata a biológiai sokféleség fenntartása és a

természeti rendszerek és működésük egységben szemlélése.124 13/2001. (V. 9.) KÖM Rendelet a

védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről,

valamint az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok

közzétételéről 1.számú mellékletében mind a hat hazai korpafűfaj a védett növények sorában

szerepel.125 Természetesen az egyes taxonok törvényi védelme nem elegendő a fajok

megőrzéséhez, legalább ilyen fontosságú a védett élőlények élőhelyének védelme is.

Természetvédelmi szempontból meghatározó az a szemléletváltás, melyet az új

évezredben az Északerdő ZRt. képvisel. A részvénytársaság az erdővel való gazdálkodást a

törvény által meghatározott "fenntartható" módon gyakorolja. Hosszabbtávú erdőtervek szerint

egyenletesen termeli ki a vágásérett erdőt, s a levágott állomány helyett folyamatosan újat hoz

létre. A fiatal erdőt a vágásfordulóig előre meghatározott célok érdekében neveli. Ennek az

ismétlődő körfolyamatnak a rendszeres és egyenletes eredményessége érdekében az

erdőgazdaság a természetszerű, természet közeli erdőgazdálkodásra törekszik, ezért

szorgalmazza, elősegíti az erdők természetes felújítását. Erdeiben a felújítási, nevelési és

fakitermelési munka szakaszban egyaránt a természetest megközelítő változatosság létrehozására

törekszik. Ez az állapot a gazdag és harmonikus erdei életközösség kialakulásának feltétele,

amelynek biztosítását és megőrzését a Társaság alapfeladatának tekinti. A Részvénytársaság

fentiek jegyében - kíméletes technológiák alkalmazásával - évente átlag 300-350 ha mesterséges

erdősítést végez el. A Pro Silva126 szemléletű ÉSZAKERDŐ ZRt. erdőterületének több mint

felén alárendeli a védelemnek a fatermesztési-gazdálkodási célokat. A természet és az emberi

környezet védelme érdekében annak megszerettetését, megismertetését is céljának tekinti.

124 Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp.1999. (14-50.o.) 125 www.vvt.gau.hu/adattar/jogszab

126 www.prosilva.hu (2008.01.09. Varga Béla)


http://www.prosilva.hu/

34

Gyermekek és felnőttek számára egyaránt tanulságos erdei tanösvényeket hozott létre, ahol

szakszerű vezetés segítségével bővíthetik a természettel kapcsolatos ismereteiket.127

A Zempléni-hegység hazánk egyik legnagyobb összefüggő erdőségével Magyarország

legváltozatosabb középhegységi élővilágát mutathatja fel. Éppen ezért kézenfekvő, hogy a

természetvédelem legmagasabb fokát jelentő nemzeti park jöjjön itt létre, melynek

érdekében alakult meg a Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség. Azért jött létre, hogy felkutassa,

megőrizze és megmutassa a vidék értékeit. A cél érdekében önkormányzatok, civil szervezetek,

vállalkozások, magán személyek és tudósok fogtak össze. Ritka az, hogy ilyen gondolkodásban

távol álló emberek különböző érdekektől vezérelve, de mégis egy cél érdekében mozdulnak meg.

Célkitűzésük, hogy megalakuljon a Zempléni Nemzeti Park, mely nevében is kifejezné a terület

nemzeti jelentőségét, szervezetében pedig az értékek megőrzésének és bemutatásának lehetne a

motorja. A leendő Zempléni Nemzeti Parkban olyan ritka gomba-, növény- és állatfajok élnek,

olyan geológiai, történelmi és néprajzi értékek találhatók, melyek megőrzése mindannyiunk

erkölcsi kötelessége. A szövetség tagjainak olyan nemzeti park az álmuk, mely nyitott a lakosság

és a turisták felé. Nem elzárni, hanem megmutatni szeretnék értékeiket, szem előtt tartva

azok védelmét, de célul tűzve ki az ismeretterjesztést is. A nemzeti parki védelem

hosszútávon, még esetleges jogszabályi változások esetén is biztosítaná a természeti értékek

kellő védelmét.

Összegzés

És valóban…. nem csak azért vállalkoztunk ezen összefoglaló munka megszerkesztésére,

hogy megismertessünk egy kevéssé ismert, bár a fajok történetében fontos helyet elfoglaló

növénycsaládot, hanem azért is, hogy felhívjuk a figyelmet számos természetvédelmi

problémára. Célunk volt elérni, hogy a természet alaposabb megismerésével az Olvasó eljusson a

természeti értékek megőrzésének fontosságához. Ám ha egyik-másik probléma megoldást is nyer

valamely módon, nem kerülhetjük meg az ökoszisztémában okozott emberi beavatkozások

globális szemléletét. Természetvédelmi szempontból legmegnyugtatóbb jövőt a nemzeti

parkká válás hozhatna a Zempléni Tájvédelmi Körzet és a benne élő szervezetek, így a

jelentéktelennek tűnő korpafüvek számára is. A fent vázolt kedvező változások

eredményeképpen a 2. táblázatban közölt megfigyelési adataink alapján megállapítható, hogy a

vizsgált területen a korpafű fajok stabil és örvendetesen fejlődő populációkat képeznek.

Mindezek ellenére a veszélyeztetettség kérdésére nem vált időszerűtlenné.

Hazslinszky Frigyes Ágost, neves botanikusunk több mint száz évvel ezelőtt feljegyezte,

hogy a Zempléni-hegység „…viránya az ország legérdekesebb helyvirányainak egyike, annál

fogva, hogy csekély területen a fajokban nagy gazdagságot mutat fel.” Ezért is nevezhetjük e

tájat az ország virágos kertjének. A területi koncentráltság, a fajban gazdagság, és változatosság

mind indokolttá tennék egy nemzeti park létrehozását a területen.

Ez ügyben az első lépéseket az Országos Természetvédelmi Hivatal és a Zempléni

Állami Erdőgazdaság felé 1970-ben Dr. Simon Tibor professzor úr tette meg szakértői

közreműködésével.128 Később, a BAZ megyei közgyűlés 1990-ben határozatot hozott a

Zempléni Nemzeti Park kialakításáról.

A „Föld csúcstalálkozóján” Magyarország is aláírta az „Egyezmény a biológiai

változatosság megóvásáról” című ENSZ dokumentumot. Ez a program nem a természeti

területek elszigetelését, konzerválását jelenti, hanem egyfajta fenntartható fejlődést tűz ki célul.

E felfogás a haszonelvűség helyett az élő rendszerek, ökoszisztémák teljességének és

127 www.eszakerdo.hu (2007.08.19. Cserép János) 128 Dr. Simon T.: A Zempléni-hegység északi részének védendő flóra különlegességeiről Abstracta Botanica V.

1977. (61.o.)

http://www.eszakerdo.hu/

35

változatosságának megőrzését tartja fontosnak, a természeti erőforrásokkal – vizek, levegő, talaj

– történő helyes diszponálás útján, mely leghatékonyabban egy nemzeti park fennhatósága alatt

valósulhatna meg.

A megyei határozatot követő 15 esztendőben a nemzeti park létrehozása érdekében

érdemi előrelépés nem történt, bár időközben megszületett a természet védelméről szóló 1996.

évi LIII. törvény, mely a természetvédelem legfontosabb alapelveit emelte törvényi erőre. A

törvény a természetvédelem legfontosabb feladatának a természeti értékek megőrzését és

egyfajta fenntartható használatának elősegítését tekinti.

Társadalmi kezdeményezésként 2005. június 17-én Tokajban négy fővel megalakult a

Zempléni Nemzeti Park Előkészítő Bizottság.

2005. november 3-6. között az egri Eszterházy Károly Főiskolán lezajlott „Az élőhelyek

védelmében” címmel tartott III. MTB Konferencián előadások hangzottak el a tervezett

Zempléni Nemzeti Parkról. Hazánknak talán egyetlen olyan tája van még, mely vitán felüli

természeti értékekkel bír és nincs nemzeti park besorolásban, ez pedig a Zempléni-hegység.

Szakmai vélemények egyöntetűen hazánk egyik legértékesebb, legdiverzebb tájának tartják, de

különböző okokból a terület eddig sajnos nem válhatott nemzeti parkká. A nemzeti parkok

jogállása 2005. január elsejével megváltozott, amikor is elkerült tőlük a hatósági jogkör. Ez

alapvetően új helyzetet teremtett, amely azzal a reménnyel kecsegtet, mely megnyithatja a

Zemplén nemzeti parkká minősítésének útját.

2006. április 14-15. között a Tokaj Természetvédelmi Egyesület, a Debreceni Egyetem,

és a Natura Alapítvány szervezésében levezetésre került Tokajban az I. Zemplén-kutató

Konferencia, melyen a különböző szakterületek képviselői közös elhatározásuknak adtak

hangot, miszerint olyan kötetet szeretnének elkészíteni, mely bemutatja, hogy a Zempléni

Tájvédelmi Körzet és a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet méltó módon pályázik a nemzeti

park rangra. 2006. október 28-án megtartotta alakuló ülését a Zempléni Nemzeti Parkért

Szövetség 12 fővel, Tokajban. Ezt követően. decemberben megjelent a Mátra Múzeum

Évkönyve, benne az I. Zemplénkutató Konferencia előadásainak anyaga.

2007. február elsejétől a Zempléni Tájvédelmi Körzet az Aggteleki Nemzeti Park

Igazgatóság működési területéhez tartozik. Az év során szakmai egyeztetések és fontos

találkozók zajlottak le, többek között a Köztársasági elnökkel, szakállamtitkárokkal, a

Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságával. 2007. november 27-én az MTA

Természetvédelmi és Konzervációbiológiai Bizottsága támogató állásfoglalást adott ki a

Zempléni Nemzeti Parkról. 2007. december 20-án a BAZ megyei Közgyűlés határozatában hívta

fel a kormányt, hogy tegyen lépéseket a ZNP létrehozása érdekében.

2008. márciusától megbeszélések zajlanak a Környezetvédelmi és Vízügyi

Minisztériumban a Zempléni Nemzeti Park esélyeiről, tovább folynak az egyeztetések a térség

polgármestereivel és a Parlament Környezetvédelmi Bizottságával.

Az előttünk álló esztendő azzal a reménnyel kecsegtet, hogy sokunk álma végre valóra

válik…

Kézirat lezárva: 2009. április

36

1. MELLÉKLET: KISLEXIKON

Acidofil: Savas kémhatású (pH<7) talajt kedvelő növény. Ellentéte a bazofil = lugos kémhatású

talajokat kedvelők, illetve a neutrofil = a semleges talajigényűek.

Alpin fajok:Hazai vonatkozásban Kárpáti, Alpesi, magashegységi, havasi növényvilág.

Flóránkban ritka vendégek, csupán az Északi –középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon

találkozhatunk velük. Flóránk összességének alig 1%-át adják.

Anizofilia: Egyenlőtlen levelűség, ugyanazon hajtáson azonos alakú, de különböző méretű

levelek váltakoznak.

Area: Adott faj elterjedési területe, melynek a faj környezet iránti igényei szabnak határt.

Atlantikus igény: Az éghajlat szélsőségeivel szemben érzékeny, kiegyenlített, mérsékelt,

viszonylag bővebb csapadékú, páratelt, hűvösebb klímát igénylők.

Autotróf: Önálló táplálkozású élő szervezet, mely környezete élettelen anyagaiból építi fel saját

szervezetét. Ehhez külső energiaforrást (Napfény) veszek igénybe.

Biodiverzitás: Biológiai sokféleség, ökológiai értelemben egy biocönózis (társulás)

összetettségét, fajgazdagságát jelenti. Minél sokoldalúbb, változatosabb a környezet, minél

közelebb áll az élőlények által igényelt feltételek biológiai optimumához, rendszerint, de nem

mindig, annál nagyobb lesz az adott területen a fajszám.

Boreális elemek: Az északi tajga-erdőzóna fenyveseinek és lápjainak növényzete. Eurázsia

sarkvidéki fenyves és tundratájain honos növényeket nálunk lápok által megőrzött jégkori

maradványfajokat posztglaciális reliktumoknak tekintjük. Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.:

Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981. Nemzeti Tankönyvkiadó

2000. (163.o.)

Cikrumboreális elemek: Az egész holarktikus birodalomban elterjedt fajok, mérsékelt övi

erdei növények, melyek a magyar flóra 85-át adják. Egyes szerzők (Dr. Kevey Balázs) szerint a

cirkumpoláris kifejezés helyett helyesebb cirkumboreálist használni, mert ezen növények nem

sarkkör körül terjedtek el, hanem az északi (boreális) régiót övezik.

Cirkumpoláris elemek: A sarkkör környéki növénytakaró, hidegtűrő növényei. Az északi

hideg-mérsékelt és sarki övben elterjedt fenyveseket kísérő fajok. Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon

T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp. 1981.(112. o.)

Chamaetophiton: Törpe cserjék és párnás növények, melyek rügye a kedvezőtlen időszakokban

a talaj felszíne felett max. 30 cm magasságig található. Dr. Hortobágyi Tibor: Agrobotanika

Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (523. o.)

Diploid: Diploid az a sejt, vagy sejtekből álló szervezet, mely két genomot, azaz komplett

kromoszómaszerelvényt tartalmaz, például a testi sejtek. Jele: 2n.

Edafikus faj: Azonális növénytársulás (fitocönózis), melynek kialakulása és egyensúlya a

speciális talajviszonyokkal magyarázható.

Edénynyalábok: A hajtásos növényekben a szállító elemek nem egyenként, hanem csoportosan

jelennek meg, edénynyalábokba (fasciculus) rendeződnek. A kétirányú anyagszállításnak

megfelelően a szállító szövet háncsrészre és farészre osztható. A háncsrész cellulóz falú, plazma

tartalmú sejtekből épül fel, és az asszimiláció termékeit szállítja a növényi testben. A farész

sejtjei többségükben holtak, vastagodottak, fásodott falúak, plazma nélküliek, a vizet és az oldott

tápsókat szállítják a növény különböző részeibe. . Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági

Kiadó Bp. 1986. (153.o.)

Endemikus fajok: Bennszülöttek, kizárólag egy adott területhez kötődő, máshol elő nem

forduló növények. Valamely faj elterjedési területe (areája) viszonylag kis területre korlátozódik,

mely jelenség a területre jellemző valamely különös természetföldrajzi tényezővel magyarázható.

Endodermisz: Kéreghatár, az elsődleges kéreg legbelső sejtsora, a sejtek falába szilárdító

anyagok rakódnak. Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (178.o.)

37

Eutrofizáció: Főleg vizek, de itt talajok tápanyagban való feldúsulása. Széky Pál: Ökológiai

lexikon Natura Bp. 1983. (55.o.)

Floém: (Phloem) A háncsrostsejtek a háncsrészt szilárdítják, ezért hosszúra nyúltak, vastag

falúak, végükön kihegyesedőek. A rostasejtek, a rostacsövek, és a háncsparenchima (alapszövet)

sejtek együttesen alkotják a leptomot. A leptom és a háncsrost együttes elnevezése a floém.

Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kidó Bp. 1986. (153.o.)

Flóra elem: Adott területen élő növényfajok összességébe tartozó fajok, melyek hasonló

életfeltételeket igényelnek.

Fenyér: Másodlagos vegetáció típus, mely erdők helyén alakul ki, főleg örökzöld, pikkelyes,

vagy keskeny, tűlevelű ericoid törpecserjékből áll. Erősen elsavanyodott, leromlott, tápanyagban

szegény talajokon fejlődik ki. Hazánk fenyéreinek jellegzetes növénye a csarab (Calluna

vulgaris) és a rekettye (Genista sp.)

Fertilis: termékeny (zóna), mely gondoskodni képes az egyed szaporodásáról és így a faj

fennmaradásáról. Dr. Straub F. Brúnó: Biológiai Lexikon 1-4. Akadémiai Kiadó Bp. 1987.(277.

o.)

Fitocönózis: Növénytársulás, populációk szervezett együttese, mely a termőhely nyújtotta

életfeltételek miatt alakul ki.

Fosszília (kövület): A Föld története folyamán egykor élt és megkövesedett állapotban

fennmaradt élőlény, mely egyaránt lehet állat, vagy növény. Dr. Papp F. – Dr. Kertész P.:

Geológia Tankönyvkiadó Bp.1971. (311.o.)

Gametofiton: A növények nemzedékváltakozásának haploid szakasza. Fejlődése a spórából

indul ki és a zigóta kialakulásáig tart. Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura

Bp.1986.(59. o.)

Geofiták: Földfelszín alatti képződményekkel áttelelő, és ezekkel szaporodó gumós, vagy

hagymás növények, az erdők tavaszi aspektusának jellemző növényei.

Glaciálisok: Jégkorszakok, eljegesedések. Négy nagy jégkorszak ismert: az ősibb prekambriumi,

a Karboni és a permi, valamint a mai növénytakaró kialakulására nagy hatást gyakorló

pleisztocén alatti. Ez utóbbi 2,5-3 millió évig tartott, több hullámban. Négy nagy hullámának

elnevezése: Günz, Mindel, Riss, Würm. A hideg hullámok közötti, 50-100 000 évig tartó

felmelegedéseket interglaciálisoknak nevezzük. Az egyes glaciálisokon belül is voltak enyhébb

felmelegedések, melyeket interstadiálisoknak nevezünk. A legutolsó jégkorszak során a

jégtakaró maximális európai kiterjedése a Kárpátok északi lábáig nyúlt. Magyarországon

területét tehát soha nem borította jég, viszont annak közelsége hideg és száraz éghajlatot

eredményezett, mely kedvezett a lösz kialakulásának. A glaciálisok alatt az évi

középhőmérséklet 10 ºC-al, az örök hó határa pedig 1200 méterrel volt alacsonyabb a mainál.

L.d.: Dr. Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv

Kiadó Bp. 1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (83-88.o.)

Haploid: Haploid az a sejt, vagy szervezet, mely egyetlen kromoszómaszerelvényt (genomot)

tartalmaz. Ilyen a gaméta (ivarsejt) genetikai anyaga. Jele: n.

Holarktikus flórabirodalom: A sarkvidékek és a trópusok között elhelyezkedő északi-

mérsékelt öv flórabirodalma.

Izospóra: Az előtelep (gametofiton) első sejtje, melyből mitózissal előtelep, azon pedig

ivarsejtek fejlődnek. Az izospórák morfológiailag és fiziologiailag is teljesen azonosak, így

ivarilag nem determinált hímnős test fejlődik ki belőlük.

Kontinentális elem: Az éghajlat és a talaj szélsőségeihez jól alkalmazkodók, melyek jól bírják

az aszályt, az időszakos elárasztást, a fagyot és a nagy meleget is.

Kozmopolita flóraelemek: Valamennyi kontinensen előforduló növényfajok.

Közép-európai flóraelemek: Európa lombhullató erdőzónájában élő növények, nyugat- és

közép-európában elterjedtek, viszont hiányoznak az északi fenyő régióból és a

mediterráneumból. Dr. Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan segédjegyzet (34. o.)

38

Ligula: Levél nyelvecske, mely a levéllemez (lamina) és a levélhüvely határán növő hártyás kis

lemez, főleg a pázsitfüvekre jellemző. Dr. Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra

határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992. (34.o.)

Mikorrhiza: A szimbiózis azon változata, amikor egy önellátó ( fotoszintetizáló, autotróf )

növény és egy gomba él együtt. Néhány növényfaj obligát mikotróf, azaz meghatározott

szimbionta nélkül nem életképes. Ilyenek a tölgy, a bükk, a hárs, a szil, a fűz, a nyár... Mások

fakultatív mikotrófok, tehát csak rossz életkörülmények között társulnak gombákkal.

Mitózis: Olyan kromoszóma szám tartó osztódás, mely során a keletkező új sejtek

kromoszómaszáma nem tér el a kiinduló sejtétől. A mitózis az ivartalan nemzedékre, tehát a testi

sejtek keletkezésére jellemző. Ezzel szemben a meiozis kromoszóma szám felező osztódás,

melynek során haploid ivarsejtek keletkeznek. Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura

Bp.1986.(59.,107.,111. o.)

Nemzedékváltakozás: A sejtmagvas (eukariota) növények szaporodása kétféle életciklus

egységben megy végbe: először a (n) haploid gamétaképző ivaros nemzedékben (gametofiton),

majd a (2n) diploid zigóta kialakulásával kezdődő ivartalan nemzedékben (sporofiton).

Nich: (a.m.:fülke) Az a kisebb tér, szerepkör, melyet egy faj populációja az adott ököszisztéma

anyag- és energiaforgalmában funkcionálisan elfoglal és betölt. Az emberi tevékenység miatt

veszélyeztetett vadon élő fajok egyedsűrűsége azért csökken le, mert e tevékenység hatására

megváltozott környezetben a faj populációi nem találják meg azokat a létfeltételeket, melyet

nich-ük megkíván, s a megváltozott körülményekhez nem tudnak alkalmazkodni. Dr. Széky Pál:

Ökológia Kislexikon Natura Bp.1983.(105-107.o.)

Nudum bükkös: A bükk lombkoronájának sűrűsége miatt a fény nem, vagy csak alig jut le az

alsóbb szintekre, így az ilyen erdőkben a cserjeszint és a gyepszint is hiányzik, sőt, néha még

mohákat is alig találni.

Periglaciális területek: A jégtakaró környezetében kialakult hideg klímájú élettér, ahová az

arktikus flóraelemek leereszkedtek és elkeveredtek az alpin fajokkal.

Prealpin, vagy subalpin: Azon fajok, melyek a magashegységekről levándoroltak,

alacsonyabb régiókban is jól megélnek, de északi jellegűek.

Protallium: A harasztok előtelepe. A spórából fejlődő ivaros nemzedék teste, melyen

ivarszervek vannak. Izospórás szaporodásnál rajtuk mindkét ivarszerv megtalálható.

Podzol: Bőven csapadékos területek erősen kilúgzott erdőtalaja, melyben a széthulló

agyagásványokból kovasav keletkezik. Sárossy Istvánné (szerk.) Mezőgazdasági lexikon

Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1982. (II. kötet, 361.o.)

Podzolosodás: A kilúgzódás utolsó fázisa, amikor a talaj már annyira elsavanyodik, hogy a

kovasav feldúsul. A talaj elsavanyodik.

Poliploida: A kromoszómaszám egész számú többszöröződése Mohay Jolán: Genetika

Kislexikon Natura Bp.1986. (127.o.)

Reliktum: Maradvány faj, mely a flóra fejlődéstörténetében korábban számottevő elterjedésű

volt (areája kontinuus), de valamely környezeti tényező megváltozása (pl.:klímaváltozás)

következtében vissza szorult, vagy kihalt, viszont egy-egy speciális klímájú helyen nyomokban

fennmaradhatott (áreája diszperzzé vált). Védett növényeink többsége ide tartozik. Dr.

Hortobágyi T. – Dr. Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp.

1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000. (119.o.) Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett

növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999. (49.o.)

Sporangium: Ivartalan szaporítósejteket (spórákat) létrehozó szerv. Magyar neve spóratartó.

Sporofillum: A spórákat spóratartókban (sporangium) létrehozó levelek. Gyakran közvetlenül a

száron ülve füzéreket alkotnak. Dr. Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974.

(44.o.) 1. ábra

Sporofiton: A növényi nemzedékváltakozás ivartalan szakasza. A sporofiton a zigótából fejlődi

ki, diploid (2n). Dr. Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura Bp.1986.(146. o.)

39

Subendemikus fajok: A más flóratartományból adott területre csak lehúzódó fajok.

Szimbiozis: Az együttélési kapcsolatformák legtipikusabb esete, mely mindkét fél számára

kölcsönösen előnyös. Szimbionta növények együttélését fitoszimbiózisnak, növény és gomba

együttélését mycofitoszimbiózisnak nevezzük.

Taxon: Rendszertani egység. Általános rendszertani fogalom pontos megjelölés nélkül. Széky

Pál: Ökológiai lexikon Natura Bp. 1983. (157. o.)

Xilém: (Xylem) A farostsejtek feladata a szár szilárdítása, a táplálékszállításban és a

raktározásban nem vesznek részt. Alakjuk hosszúra nyúlt, vastag falúak, végükön

kihegyesedőek, szklerenchimatikus (szilárdító szövet) elemek. A trachea, a tracheida és a

faparenchima alkotta farészt hadromnak nevezzük. A hadrom és a farostok együttese a xilém.

Hortobágyi T.: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986. (153.o.)

2. MELLÉKLET: Földtörténeti korszakok

1. Őskor (Archeozoikum):

1.1. Archaikum: kb. 3400 millió éve kezdődött a földkéreg kihűlésével és megszilárdulásával,

és az élet első megjelenéséig tartott.

1.2. Prekambrium: 1800 millió évvel ezelőtt kezdődött és 1230 millió évig tartott.

Nyomokban már algák ősmaradványait megtalálták a korai mészkövekben.

2. Ókor (Paleozoikum): Kb. 500 millió évig tartott

2.1. Kambrium: 570 millió évvel ezelőtt kezdődött és 90 millió évig tartott. Elnevezése Wales

ókori nevéből származik. Trilobiták, lábasfejűek és férgek éltek ekkor.

2.2. Szilur: 480 millió évvel ezelőtt kezdődött és 80 millió évig tartott. Elnevezését Anglia

ősi kelta lakóiról kapta. E korban jelentek meg az első gerinces állatok, a halak

2.3. Devon: 400 millió évvel ezelőtt kezdődött és 80 millió évig tartott. Elnevezését Anglia

egyik tartományáról, Devonshire-ről kapta. Ekkor már korallok, ősrákok, páncélos halak

éltek a tengerekben. A szárazon pedig 15-20 méter magas páfrányok és pálma-félék

tenyésztek.

2.4. Karbon: 326 millió évvel ezelőtt kezdődött és 50 millió évig tartott. Elnevezését az ekkor

keletkezett kőszénről kapta. A tengerekben fejlábúak, tengeri liliomok, korallok éltek, a

szárazulatokon megjelentek a csigák és az első kétéltűek. A növénytakaró burjánzott, fa

nagyságú korpafű félék, zsurlók élték aranykorukat.

2.5. Perm: 270 millió évvel ezelőtt kezdődött és 45 millió évig tartott. Elnevezését a

Szovjetunióbeli településről kapta. A trilobiták már kihalófélben voltak, de a tengerekben

számos kagyló faj, porcos halak, és cápák úszkáltak. A szárazon Óriás páfrányok,

fenyőfélék és nádfélék díszlettek.

3. Középkor (Mezozoikum):

3.1. Triász: 225 millió évvel ezelőtt kezdődött és 40 millió évig tartott. Elnevezését hármas

tagolódása okán kapta. A triászi tengerekben Nagyméretű ammoniteszek, porcos halak,

tüdős halak éltek. Megjelentek az első emlősök is. Ekkor keletkezett a híres karrarai

márvány, a mélyben vas ólom, réz és cink telepek váltak ki. A felszínen pedig

óriáspáfrányok és fenyőrengetegek éltek.

3.2. Jura: 185 millió évvel ezelőtt kezdődött és 45 millió évig tartott. Elnevezését a svájci Jura-

hegységről kapta. Ez volt a kőszénképződés fő korszaka. A növényvilág urai a

40

nyitvatermők voltak, míg a tengereket az ammoniteszek, a szárazföldet pedig a

dinoszauruszok uralták. Ekkor alakult ki a Pannon tenger üledéke, melyből később

mészkőhegyeink lettek.

3.3. Kréta: 140 millió évvel ezelőtt kezdődött és 70 millió évig tartott. Elnevezését az Északi-

tenger partján található írókrétáról kapta. A kort az ammoniteszek uralják, bár lassan ki is

halnak. A szárazon még a dinoszauruszok a meghatározók, bár e kor végén hirtelen

kipusztulnak. A Mecsekben és más középhegységi területeken erős vulkáni tevékenységet

tapasztalhattunk, a mocsaras fenyőerdőségek helyén kőszén telepek alakulnak ki, megindul

a bauxit képződése.

4. Újkor (Kainozoikum): Kb. 70 millió évig tartó korszak két fő része: a harmad és a

negyedidőszak.

4.1 A Harmadidőszak (Tercier): Az őshüllőknek már nyomuk sincs, viszont elterjednek

az emlősök, a meleg és párás éghajlat pedig a pálma és lombos erdők elterjedésének

kedvezett.

4.1.1. Eocén: 70 millió évvel ezelőtt kezdődött és 30 millió évig tartott. Elnevezése hajnalt

jelent. Általános a tengerek előre nyomulása, és a tengeri üledékek kirakódása, sóképződés.

Ekkor keletkezik a Balti-tenger parti borostyánkő, ekkor gyűrődik fel az Alpok-Kárpátok

vonulata, és a tengerparti mocsarakban ekkor képzőnek olyan barnakőszén telepek, mint a

Tatabánya-Dorogi szénmedence készlete.

4.1.2. Oligocén: 40 millió évvel ezelőtt kezdődött és 15 millió évig tartott. A tengerek

elmocsarasodása folytatódik, értékes kőszén és szénhidrogén készletek keletkeznek.

4.1.3. Miocén: 25 millió évvel ezelőtt kezdődött és 15 millió évig tartott. Az éghajlat

melegedésével szubtrópusi növényvilág fejlődik ki, folytatódik a szénhidrogén és

kőszéntelepek képződése, Salgótarján és a Mátra környékén. Ez a kor hozza azt a

számottevő ércesedést is, mely az Északi-középhegység színes és nemes fém teléreit

kialakítja pl.: Recsk, Telkibánya környékén.

4.1.4. Pliocén: 10 millió évvel ezelőtt kezdődött és 9 millió évig tartott. Az ország közepét

hatalmas tó borította, melyből szigetként emelkedtek ki hegységeink. A Pannon tó mintegy

200 000 km2 kiterjedésű volt.

4.2. A Negyedidőszak (Kvarter): E korszak elején jelenik meg az ősember, melynek társai a

mammut, a barlangi medve, az őstulok, ősló. A negyedidőszakban Európa nagy része

jéggel borított területté vált.

4.2.1. Pleisztocén: 1 millió évvel ezelőtt kezdődött a jégkorszak. Bővebben lásd a

glaciálisok címszó alatt! Ez az ősember korszaka.

4.2.2. Holocén: Más néven alluvium, a jelen ember korszaka.129

129 Dr. Papp F. – Dr. Kertész P: Geológia

41

3. MELLÉKLET: Felhasznált és ajánlott irodalom:

Határozók, lexikonok, gyűjteményes munkák:

Csapody István: Védett növényeink Gondolat Bp. 1982.

Diószegi – Fazekas: Magyar Füvészkönyv Múzsák Kiadó Bp. 1988.

Farkas Sándor (szerk.): Magyarország védett növényei Mezőgazda Kiadó Bp. 1999.

Hazslinszky Frigyes Ágost: Éjszaki Magyarhon viránya, Kassa 1864.

Hazslinszky Frigyes Ágost: Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve, Pest 1872.

Horánszky A.:Uránia Növényvilág I. Gondolat Bp.1974.

Hortobágyi T. – Simon T.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia Tankönyv Kiadó Bp.

1981. Nemzeti Tankönyvkiadó 2000.

Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan Tankönyvkiadó Bp. 1979.

Horváth – Dobolyi: Flóra adatbázis Taxonlista és attributum állomány MTA ÖBKI Vácrátót,

1995.

Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan segédjegyzet PTE TTK 2006.

Kremer, B.-Muhle H.: Zúzmók, mohák és harasztok Magyar Könyvklub Bp. 2000.

Kovács Béla: Latin szakkifejezések használata a mai magyar tudományokban Debreceni

Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Egyetemi Kar Debrecen, 1985.

mÁ-NÉR élőhelylista számozása. IBOA segédanyag, megjelent 2000.11.22. A Nemzeti

Biodiverzitás-monitorozó rendszer módosítása.

Priszter Szaniszló: Növényneveink Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1986.

Sárossy Istvánné (szerk.) Mezőgazdasági lexikon Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1982. (II.kötet,

361.o.)

Simon Tibor.: A Magyarországi edényes flóra határozója Nemzeti Tankönyv Kiadó Bp. 1992.

Soó Rezső: A Magyar flóra és vegetáció rendszertani – növényföldrajzi kézikönyve I.

Akadémiai Kiadó, Bp. 1973. (513-515.o.)

Straub F. Brúnó: Biológiai Lexikon 1-4. Akadémiai Kiadó Bp. 1987.

Terpó A.: Növényrendszertan az ökonómbotanika alapjaival I. Mezőgazdasági Kiadó Bp.

1986.

Tóth F. – Újréti M.: Latin – Német – Magyar kertészeti kisszótár Budapest, 1984.

Szakcikkek:

A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete a védett és a fokozottan védett

növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről,valamint az Európai

Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről

www.nz.fpn.hu (2007.10.10.)

Bánó, L. (1949): Új Lycopodium complanatum lelőhely a Sátorhegységben. Borbásia

9 (6-10): 102-103.

Baráth, Z. (1963): Újabb lapos korpafű (Diphasium-Lycopodium complanatum) lelőhely a

Zempléni-hegységben. József Attila Gimn. Évk. 16-17.

Borhidi Attila: A Magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai

értékszámai JPTE Növénytani Tanszék, Pécs, valamint Acta Bot. Hung. 39. (1-2):97-181

(angolul)

Chyzer K.: Adatok Észak Magyarország, különösen Zemplén megye és Bártfa sz. kir. Város

flórájához Magyar Botanikai Lapok 4.

Chyzer Kornél (1882): Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez. I.

http://www.nz.fpn.hu/

42

Chyzer Kornél (1905): Adatok északi Magyarország, különösen Zemplénmegye és Bártfa sz. kir.

város flórájához. (Additamenta ad Floram Hungariae septentrionalis, imprimis Comitatus

Zempléniensis et liberae regiaeque civitatis Bártfa). Botanikai Közlemények 4: 304—331.

Felhősné Váczi Erzsébet – Facsar Géza – Kecskés Ferenc – Varga Ferenc: Korpafűfajok

előfordulása és termőhely viszonyainak vizsgálata a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetben

In Lippai János Tudományos Ülésszak 1990.

Gracza P. ,Gerzson L., Juhász L.: Az ősharasztok szárának szállítószöveti szerkezete Bot.Közl.

91.(1-2):133-150-, 2004. és www.mbt.mtesz.hu

Hajdú András (1964): Botanikai-ritkaságok a Zempléni-hegységben. Természettudományi

Közlöny 1: 37—39.

Jakucs Pál (1961): Az Északi-középhegység keleti felének növényzete. Földrajzi Értesítő 10:

357—377.

Jávorka Sándor (1935): Újabb érdekes növényelőfordulások. Botanikai Közlemények 32 (1—

6): 161—163.

Kiss Árpád (1941): Megjegyzések berei Soó Rezső "A Sátorhegység flórájáról" című

dolgozatához. Botanikai Közlemények 188—189.

Kormos Géza szerk. (1975): Az Országos Természetvédelmi Hivatal Elnökének utasítása és

határozata. Tanácsok Közlönye 24 (8): 113–172.

Matus Gábor (1997): Florisztikai kutatások a zempléni Gyertyánkúti-réteken. Kitaibelia 2

(2): 313—316.

Pelles Gábor (2004): A Zempléni-hegység növényvilága. Húsz éves a Zempléni Tájvédelmi

Körzet. Előadássorozat, Sátoraljaújhely, 17—20.

Simon Tibor (1950): Montan elemek az Északi Alföld flórájában és növénytakarójában. Annales

Biologicae Universitatis Debrecenensis 1: 146–174.

Simon Tibor (1952): Montán elemek az Északi-Alföld flórájában és növénytakarójában. II.

Annales Biologicae Universitatum Hungariae 1: 303–310.

Simon Tibor (1952): Montán elemek az Északi-Alföld flórájában és növénytakarójában. III.

Annales Biologicae Universitatum Hungariae 2: 279–

Simon Tibor (1992): Korpafüvek a Zempléni-hegységben. A Lippai János tudományos ülésszak

előadásai. Kertészeti egyetem Kiadványai. 220—222.

Simon Tibor: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása Abstracta Botanica 12.

1988. 1-23.

Tuba Zoltán és Herczeg Cs. (1986): A korpafüvek zempléni-hegységi új lelőhelye. Botanikai

Közlemények 73 (1—2): 73—75.

www.biologie.uni-hamburg.de (2008.01.10.)

www. botany.cz (2009.01.05.)

www.efloras.org (2008.01.10.)

www.eszakerdo.hu (2007.08.19. Cserép János)

www.pyroland.de/product_info ( 2008.01.22.)

www.prosilva.hu (2008.01.09. Varga Béla)

www.vvt.gau.hu/adattar/jogszab (2008.01.22.)

www. wilde-planten.nl (2009.01.05.)

Kapcsolódó tudományterületek:

Danszky, I. (szerk.) (1963): Északi Középhegység erdőgazdasági tájcsoport. Magyarország

erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási, erdősítési irányelvei és eljárásai. Budapest, Bd. V.

Fibrás Oszkár: Erdőhasználattan I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Bp. 1996.

Hortobágyi Tibor: Agrobotanika Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1986.

Jacob-Jäger-Ohmann: Botanikai kompendium Natura Bp. 1985.

http://www.efloras.org/

http://www.eszakerdo.hu/

http://www.pyroland.de/product_info

http://www.prosilva.hu/


http://www.wilde-planten.nl/

43

Járási Lőrinc (1997): Erdőgazdálkodás Bánkúttól Nagy-Milicig. Miskolc

Justyák János: Magyarország éghajlata

Karszt Ankét 1966. : Nyomjelzéses összefüggés vizsgálatok

www.users.bigpond.com/copperweed/karst-1966. (2006.09.19.)

Magyarország éghajlati atlasza (Kiadó: Országos Meteorológiai Szolgálat)

Mohay Jolán: Genetikai Kislexikon Natura Bp.1986.

Papp F. – Kertész P.: Geológia Tankönyvkiadó Bp.1971.

Péczely György: Éghajlattan

Széky Pál: Ökológia Natura Bp. 1983.

Gyógynövények:

Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények Mezőgazda Bp. 1997.

Boiron, M. - Payre-Ficot, A.: Homeopátia a mindennapi gyakorlatban SrpingMed Kiadó 2006.

Buki-Dérer-Havasi-Németh-Zarándi: Homeopátia napjainkban SpringMed Kiadó 2007.

Dános B.: Farmakobotanika III. Semmelweis Kiadó Bp. 1998.

Gyógynövények és felhasználásuk:Életmód Magazin NagyUtazás.hu Utazási Portál.htm

Kun Csaba: Homeopátiás Repetitórium Dr. Peithner Kft. Bp., Deutsche Homöopathie-Union,

Karlsruhe 2004.

Németh Zoltán: A fitoterápia alapjai Holisztikus Oktatási Központ www.holisz.hu (2006.09.19.)

Petri Gizella: Drogatlasz Medicina Bp. 1979.

Rápóti Jenő-Romváry Vilmos: Gyógyító növények Medicina Bp. 1983.

Treben, Maria: Egészség Isten patikájából Budapest Print-Hungalibri Bp. 1990.

Varró A. Béla: Gyógynövények gyógyhatásai Marksped Kaposvár 1991.

Általános és ismeretterjesztő művek:

Búza János (1905): Zemplén vármegye természeti viszonyai. Zemplén vármegye és

Sátoraljaújhely r. t. város In: Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai

(Magyarország Monográfiája). Budapest: 1—13.

†Egey Antal (2002): A Zempléni-hegység élővilága, védett természeti ritkaságai. Zempléni

Múzsa 2(1): 33—41.

http://www.terra.hu/haznov/htm/Lycopodium.annotinum.html (2006.09.19.)

Molnár V. Attila: Növényritkaságok a Kárpát-medencében Debreceni Egyetem TTK Növénytani

Tanszék - Winter Fair Kft. Debrecen - Szeged 2003.

Nagy Lajos (Szerk.): Zempléni hegység Útikalauz Sport Lap- és Könyvkiadó Bp. 1958.

Papp József (1975): Magyarország védett területei. Növény- és állatritkaságok. (harmadik,

átdolgozott kiadás) Panoráma 248 pp.

Soós Péter: Barangolások hazai tájakon I-II. Buk Kft. Bp. 1994.

Tamaskó Ödön (1967): Zempléni-hegység. Útikalauz. Sport, Budapest, 191 pp.

Vajda László: Flora Photographica Carpato-Pannonica Képzőművészeti Kiadó Budapest,

1984.

www.magyarszemle.hu/biodiverzitás, www.sulinet.hu/biodiverzitás Európában,

www.biodiverzitas.hu(2007.10.16.)

www.vitaminsziget.com, www.terra.hu, www.nagyutazás.hu, www.gtk.gau.hu (2007.10.10.)

www.kislexikon.hu/korpafu.html (2008.01.25.)

http://www.users.bigpond.com/copperweed/karst-1966

http://www.holisz.hu/

http://www.terra.hu/haznov/htm/Lycopodium.annotinum.html

http://www.magyarszemle.hu/biodiverzitás

http://www.biodiverzitas.hu(2007.10.16/

http://www.vitaminsziget.com/

http://www.terra.hu/

http://www.nagyutazás.hu/

http://www.gtk.gau.hu/

http://www.kislexikon.hu/korpafu.html

44

4. MELLÉKLET: Jogszabályok

1982. évi 4. sz. természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet, mely 1997.I.1-től hatálytalan,

hatályon kívül helyezte a 1996. évi LIII. Törvény 82.§ (1).

Az I/1982. (III.15.) OKTH rendelkezés a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról,

egyedeik értékéről, a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról, valamint egyes

védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről, mely 2001.V.17-

től hatálytalan, hatályon kívül helyezte a 13/2001. (V.9.) KöM rendelet 5.§ (1).

A 12/1993. (III.31.) KTM rendelet a védett és fokozottan védett növény-és állatfajokról,

egyedeik értékéről, a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról, valamint egyes

védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről szóló 1/1982. (III.

15.) OKTH rendelkezés módosításáról, mely 2001.XI.23-tól hatálytalan, hatályon kívül helyezte

a 24/2001. (XI.23..) KöM rendelet 2.§ (2).

1996. évi LIII. törvény „Törvény a természet védelméről”.

13/2001. (V. 9.) KÖM Rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a

fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi

szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről

24/2001. (XI. 23.) KöM rendelet az egyes környezet- és természetvédelmi tárgyú

jogszabályok módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről, mely 2005.XI.1-től

hatálytalan, hatályon kívül helyezte a 149/2005. (VII.27.) Kormányrendelet 1.§.

5. MELLÉKLET: A szerző felvételei

45

1. 1.kép 1. 2. kép

1. 3. kép 1. 4. kép

46

2.1. kép 2.2. kép

2.3. kép 2.4. kép

47

3.1.kép

3.2.kép

3.3.kép

48

3.4.kép

4.1.kép 4.2.kép

49

4.3.kép

4.4.kép 5.1.kép

50

TARTALOM:

Előszó az Olvasóhoz…………………………………………………………..5

Bevezetés………………………………………………………………………6

I. rész

1. A kezdetek…………………………………………………………………..6

2. A korpafüvek elterjedése……………………………………………………8

3. Élőhelyeik éghajlata…………………………………………………………8

4. Élőhelyük, cönológiájuk……………………………………………………11

5. A korpafüvek rendszertana………………………………………..………..18

6. Első hazai említésük………………………………………………………..19

7. Általános leírásuk…………………………………………………………..20

8. Részletes fajismertetés……………………………………………...............21

9. Gyógyhatásuk és alkalmazási területük……………….……………………27

II. rész

10. A korpafüvek veszélyeztetettsége ………………………………………..30

11. Élőhelyük természetvédelme ……………………………………………..33

Összegzés……………………………………………………………………...34

1. Melléklet: Kislexikon……………………………………………………...36

2. Melléklet: Földtörténeti korszakok………………………………………...39

3. Melléklet: Felhasznált és ajánlott irodalom………………………………..41

4. Melléklet: Jogszabályok……………………………………………………44

5. Melléklet: Képek…………………………………………………………...44

Kiadó

Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület

Sátoraljaújhely, 2009.

Borító terv és műszaki szerkesztés

Druzsin József és Géczi István

Nyomdai munkák

START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Közhasznú Nonprofit Kft. Sátoraljaújhelyi

Üzemegysége

ISBN 97 963 87617 4 3

ETO.582.38 Korpafüvek

712.23 Nemzeti Parkok

a zempléni korpafüvek csodálatos világa : lycopodiaceae in flora ... · korpafüvek...

Documents