ADOLF HITLER HATALOMRA JUTÁSA

Készítette: Tóth Tibor

2

TARTALOMJEGYZÉK

1. ADOLF HITLER KORAI ÉLETE........................................................................ 31.1. Fiatalkora .......................................................................................................................... 3

1.2. Bécsi tanulóéveitől a világháború lövészárkáig.................................................................... 5

2. A POLITIKA SZÍNTERÉN ............................................................................... 72.1. A Weimari Köztársaság....................................................................................................... 7

2.2. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt megalapítása....................................................... 9

2.3. Az SA-Sturmabteilung ...................................................................................................... 11

2.4. Úton a sörházba............................................................................................................... 13

2.5. A sörpuccs ....................................................................................................................... 15

3. ÚJJÁÉLEDÉS ÉS TERJESZKEDÉS A BIRODALOMBAN.....................................183.1. A párt újjáélesztése.......................................................................................................... 18

3.1. Az "Odol-párt" ................................................................................................................. 19

4. A CÉLEGYENESBEN.....................................................................................214.1. Achtung Weimar!............................................................................................................. 21

4.2. Végjáték .......................................................................................................................... 25

4.3. Hitler a kancellár.............................................................................................................. 26

Epilógus ........................................................................................................29

Felhasznált irodalom.....................................................................................31

3

1. ADOLF HITLER KORAI ÉLETE1.1. Fiatalkora

Adolf Hitler 1889. április 20-án látta meg a napvilágot egy osztrák kisvárosban,

Braunauban, amely az Inn folyó partján fekszik, a német-osztrák határ közvetlen közelében.

Apja, Alois Hitler vámtisztviselő, anyja pedig Klara Pölzl háziasszony volt. Öt gyermekükből

csak Adolf és Paula élték meg a felnőttkort, a többiek még gyermekkorukban elhaláloztak.

Apja, Alois Hitler először anyja vezetéknevét, a Schicklgrubert használta. Ezt később

megváltoztatta Hiedlerre, mostohaapja után. Ez alakult át később, valószínűleg egy könyvelő

félregépelése következtében Hitlerre. Innen eredeztethető, a német nyelvterületeken

egyébként nagyon ritka Hitler családnév.1

A család sokat költözködött az apa hivatásának köszönhetően. Hitler 1895-ben kezdte

el az általános iskolát Fischlham-ban, majd a következő négy-öt évben hétszer költöztek át

más, Linz környéki helységekbe, ami alatt Adolf öt különböző iskolában fordult meg.

Középiskolai tanulmányait a linzi reáliskolában kezdte el apja

utasítására. Adolf leginkább a festészet iránt érdeklődött, de

ehhez apja nem járult hozzá, szerette volna, ha fia az ő

nyomdokaiba lép. Apjával emiatt állandó konfliktusban állt.

Tiltakozása jeléül nem tanult az iskolában, csak azokat a

tantárgyakat tanulta meg, amelyek számára kedvesek voltak, és

amelyeknek hasznát látta a későbbi festői karrierében.

Elmondása szerint: "A legszebb eredményt a történelemben és

földrajzban értem el. E két kedvenc tantárgyamban kitűntem az osztályban."2 Az 1900/1901-

es tanévben évet kellett ismételnie, melyet az apja elleni lázadásként magyarázott. 1903.

január 3-án apja meghalt, azonban ezután is tartotta a gyenge tanulmányi szintet. Az órákon

állandóan rendetlenül viselkedett, mely miatt a tanárok egyre inkább kicsapását sürgették.

Egyedül a történelem órákon figyelt oda. Élvezettel hallgatta Dr. Leopold Pötsch a németek

hősies tetteiről szóló előadásait, melyek enyhe nacionalista túlfűtöttséggel rendelkezhettek.

Elégtelen tanulmányi eredményei miatt azonban, 1905-ben kicsapták az iskolából.

Az elkövetkezendő két évet életének legszebb időszakának nevezte. Anyja a

1 Apja névváltoztatását a második világháború folyamán a szövetséges propaganda is felhasználta a Hitler ellenitámadásaiban. Egyik ilyen "támadásuk" során bombázógépekről "Heil Shicklgruber!" feliratú röpcédulákatszórtak ki.2 Adolf Hitler: Mein Kampf.

4

járandóságaiból kényelmes megélhetést biztosított Adolfnak,

akinek ez miatt nem is kellett dolgoznia. A Mein Kampf-ban és

későbbi szónoklataiban gyakran emlegette, hogy gyermekkorában

nagy szegénységben éltek, holott ennek nincs valóságalapja,

csupán túldramatizálta gyermekkori helyzetét. Egyetlen igaz

gyermekkori barátja August Kubizek volt, aki jó egyszemélyes hallgatóságnak bizonyult az ifjú

demagóg szónoklatai során, melyek ekkoriban még pusztán nacionalista jellegűek voltak.

Szabadidejében a környező vidékeket járta és közben művészi karrierjéről álmodozott.

Hitlert kiskorától kezdve foglalkoztatta a kérdés, hogy miért van határ két egyazon nyelvet

beszélő ország között, és már ekkor kialakult benne egy Nagy-Németországról szőtt

gondolat. Szimbólumnak tekintette, hogy a határtól nem messze látta meg a napvilágot,

sokkal inkább tekintette magát németnek, mintsem osztráknak. Barátaival gyakran énekelték

a Deutschland über alles-t. A határmenti vidékeken ezen gondolataival nem volt egyedül.

Sokan gondolták úgy az osztrák oldalon, hogy ők valójában németek, nem pedig osztrákok.

Az első lépést álmának megvalósítása érdekében 1907. októberében tette, amikor

elutazott Bécsbe és jelentkezett a bécsi Művészeti Akadémiára (Akademie der bildenden

Künste Wien). Biztosra vette, hogy felveszik, ezért nagy csalódottság lett rajta úrrá, mikor

közölték vele, hogy nem nyert felvételt. Nemsokkal ezután hazautazott haldokló anyjához,

akinél mellrákot diagnosztizáltak. Anyja orvosa Eduard Bloch volt, egy zsidó orvos, aki

mindent megtett, hogy megmentse a nő életét. Hitler később kifejezte háláját az orvosnak,

aki iránt ekkor még nem voltak előitéletei. Eduard Bloch visszaemlékezéseiben nagyon

szoros kapcsolatot említ az anya és fiú között. Hitlert jól öltözött, visszahúzódó, csendes és

udvarias fiúként írta le későbbi visszaemlékezéseiben. Adolf a következő heteket anyjával

töltötte, egészen haláláig, 1907. december 21-ig. Anyja halála utáni pár hónapot még

Linzben töltötte. Csak ezekután döntötte el, hogy végleg Bécsbe költözik: "Egy csomag

ruhával és némi fehérneművel kezemben, de megdönthetetlen akarással nekivágtam

Bécsnek! Hittem, hogy ami ötven évvel ezelőtt édesapámnak sikerült, az nekem is sikerülni

fog. Én is lenni akartam "valami", bár semmi szín alatt sem hivatalnok!"3

3 Adolf Hitler: Harcom

5

1.2. Bécsi tanulóéveitől a világháború lövészárkáig

Anyja halála után elhatározta, hogy újból megpróbálkozik a felvételivel. Azonban

megint csalódnia kellett, hiszen most sem nyert felvételt az akadémiára. Anyja halálával nagy

változások következtek be életében. A kényelmes és gondtalan élete lassacskán, ahogy a

pénze fogyott, átalakult egy sokkalta durvább és kiszolgáltatottabb életbe. Az anyai

járandóságai miatt kezdetben csak a várost járta és semmilyen munkát nem végzett.

Megcsodálta a helyi épületeket, koncertekre, operaelőadásokra járt. Főként Wagner művei

keltették fel érdeklődését. Mikor fogytán volt a pénze és hasa már kezdett korogni, alkalmi

munkákat keresett. Kezdetben festőként kereste kenyerét. Lefestette a bécsi épületeket,

tájképeket és hasonlókat készített és ezeket árulta. Olykor reklámfeliratokat is tervezett.

Legszorultabb helyzeteiben fizikai munkákat végzett - építkezések, alkalmi munkák -, ám

ehhez nagyon nem fűlt a foga,

ezért, amikor csak tehette,

elkerülte az ilyen munkahelyeket.

Sokszor kényszerült

hajléktalanszállókon, utcai

padokon, parkokban tölteni az

éjszakát.

Bécs világvárosnak

számított ezidőtájt. Egy dualista

ország fővárosa volt, ahol

megannyi nép keveredett és élte

életét. Bécsre ez az állítás

többszörösen igaz volt. Az ország ütőereként, ide sereglettek az országból a magyarok, a

horvátok, a csehek, a szlovákok... Továbbá, amely Hitlerre nagy benyomást gyakorolt, a

Kelet-Európából ide menekült ortodox zsidók, akik az orosz pogromok miatt kényszerültek

elhagyni lakóhelyüket és nyugatra költözni.4 Ők külsejükben és szokásaikban is eltértek a már

nyugaton élő, asszimilálódó honfitársaiktól. A városban jelen volt az antiszemitizmus, mely

Hitlert is magával rántotta. Hitler Bécsben vált antiszemitává. Különbséget tett a németek, és

4 Az oroszországi pogromok (az orosz "pogrom" szóból, melynek jelentése pusztítás) 1903 és 1907 között érik eltetőpontjukat, melyek során a legfelsőbb hatalom által támogatva és részben felbújtva a nemzsidók több ezerzsidót ölnek meg és még ennél is többet kényszerítenek menekülésre.

A müncheni Hofbräuhaus Hitler egyik festményén

6

a német anyanyelvű zsidók között, azt a következtetést vonva le, hogy ezek a zsidók nem

németek. A város polgármestere - Hitler Bécsbe való érkezésekor - Karl Lüger volt, aki

antiszemitizmusáról és kiváló beszédeiről volt híres. Nagy népszerűségnek örvendett a

polgárok körében. Hitler őt tekintette tanítómesterének, akitől rengeteg eszmét átvett.

Azonban Lüger gondolatainak semmi közük sem volt a későbbi nemzetiszocialista

rémtettekhez. "Szép Karl" sohasem beszélt faji tisztaságról, szociáldarwinizmusról vagy az

árja faj felsőbbrendűségéről. Ezeket Hitler más, szélsőségesen gondolkodó emberektől vette

át. Ilyen volt Lanz von Liebenfels, Houston Stewart Chamberlain, Joseph Arthur Gobineau és

mások. Az ő gondolataikban találhatóak meg a náci antiszemitizmus és fajelmélet

alapelemei, mint pl. az alsóbbrendűek eltávolítása, az árja faj tisztasága, a

felsőbbrendűségért vívott harc stb.

Bécsi tartózkodása alatt, aktívan követte a politikai eseményeket. Néha még a

parlamenti ülésekre is ellátogatott. Gyakran olvasta a helyi orgánumokat. Figyelemmel

kísérte a pártok működését, szemtanúja volt a propaganda szükségszerűségének és a

pártgyűlések magával ragadó erejének. Megismerkedett a marxizmussal és a

szociáldemokráciával, melyeket a zsidóság által vezetettnek illetve a népet elnyomó

irányzatoknak tekintett. Az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatban is ellenszenvet

táplált, a német népet elnyomottnak találta, melynek csakis egyedül kellene vezetnie ezt a

multikultúrális országot a többi nép kizárásával.

Öt évnyi bécsi tartózkodás után, 1913. májusában Münchenbe költözött, így

elkerülte, hogy besorozzák a Monarchia soknemzetiségű hadseregébe. Münchenben,

mondhatni, a bécsi életmódját folytatta. Továbbra is festészettel kereste meg a

kenyérrevalót, egészen az I. világháború kitöréséig. A háború kitörését az egész

Birodalomban kitörő örömmel fogadták. Münchenben, az Odeonplatzon maga Hitler is részt

vett az ünneplésen. Nem sokkal később, augusztus 3-án belépett a Német Birodalom

hadseregébe. A tíz hetes kiképzés után a nyugati frontra vezényelték, ahol mint futár

tevékenykedett. Többször is kitüntették, többek között a Vaskereszt első osztályával,

amelyet ritkán lehetett látni frontkatonák egyenruháján. Arról nincs megbízható adat, hogy

miért kapta meg a Vaskeresztet. A Hitler később azt állította, hogy azért, mert egymaga

foglyul ejtett 15 ellenséges katonát. Ez azonban nem bizonyított, és valószínűleg nem is igaz.

A háború ideje alatt kétszer is megsebesült. Első sebesülése alkalmával, egy németországi

korházba rendelték vissza, Berlin környékére, ahol megdöbbenve tapasztalta, hogy az

7

emberek élik a megszokott életüket, mintha nem is

lenne háború, miközben a frontkatonák vérüket

adják az országért. Ez a tapasztalata hitette el vele a

Németország hátbadöféséről szóló legendát

(Dolchstosslegende), mely szerint Németországot

azért győzték le, mert az anyaország nem támogatta

a frontokon harcoló egységeket. Ezt később teljes

egészében a zsidókra hárították, ezzel is szítva az

antiszemitizmust Németországban. A második

sebesülését egy brit gáztámadás során szerezte 1918. októberében, amely miatt rövid ideig

látását is elveszítette.

A háború vége egy németországi korházban érte. Felépülése után, jobb lehetőség

híján maradt a hadseregben. Pár hónapig egy hadifogolytábor őreként szolgált, mígnem a

tábort feloszlatták és vissza nem vezényelték Münchenbe, ahol felfigyelt képességeire egy

Karl Mayr nevezetű százados.

2. A POLITIKA SZÍNTERÉN2.1. A Weimari Köztársaság

Négy évnyi véres öldöklés után, 1918. november 11-én Németország számára véget

ért az első világháború, megkötötték a Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt. Még

november 9-én, II. Vilmos a forradalmi berlini tömeg hatására lemondott a trónjáról. A

császárt lemondató forradalmat a német hadsereg leverte, ezáltal utat adott

parlamentarizmusnak és a demokráciának Németországban.

A köztársaságot a semmiből kellett felépíteni. Az 1919. januárjában megválasztott

Nemzetgyűlést a forradalmi hangulatú Berlin helyett a türingiai Weimarban állították fel.

Első ülésére 1919. februárjában került sor és egészen 1920. júniusáig irányította az országot,

amikor is újból kiírták a választásokat és elsőízben megválasztották a Reichstagot. Elnöknek

Friedrich Ebertet nevezték ki. A Nemzetgyűlés egyik legfontosabb intézkedése az új

alkotmány elfogadása volt.

Az első német alkotmány "összefoglalta az alapvető polgári demokratikus

Hitler a bajtársai körében a nyugatifronton. A képen látható kutya Hitleré

volt és Fuchsl-nek hívták.

8

szabadságjogokat, intézkedett a köztársaság felépítéséről és belső rendjéről"5 Kidolgozója

Hugo Preuss német jogtudós volt. Korának egyik legdemokratikusabb alkotmányának

számított. Az ország neve hivatalosan továbbra is megmaradt Német Birodalomnak

(Deutsches Reich). A köztársaság élén, a polgárok által 7 évre megválasztott birodalmi elnök

állt. Ő volt a hadsereg legfőbb parancsnoka, ő nevezte ki és válthatta le a birodalmi

minisztereket és a kancellárt. Népszavazást írhatott ki és feloszlathatta a Reichstagot.

Megvétózhatta a parlament által benyújtott törvényjavaslatokat. Azonban mind közül a

legfontosabb, az alkotmány 48. cikkelye által megfogalmazott szükségállapot-cikkely volt,

amely kihírdetése esetén az elnök korlátlan hatalmat gyakorolhatott. A parlamentet

kétkamarásnak alakították ki. Az alsóház volt a Reichstag (birodalmi gyűlés vagy parlament),

amelyet 4 évre választottak. 1919-ben még 421 tagú volt, ám 1933-ra már 647 képviselővel

rendelkezett. A legerősebb párt alakíthatta meg a birodalmi kormányt, amelynek munkáját a

kancellár irányította. A kancellár pozíciója korántsem volt stabil, mert a Reichstag képviselői

egy bizalmatlansági indítvánnyal eltávolíthatták posztjáról. Emiatt érdekesmód, egyik

kancellár sem töltötte ki a négyéves mandátumát (rekorder: Heinrich Brüning: 2 év). A

felsőház volt a Reichsrat (birodalmi tanács), amelybe a tartományok6 a lakosság száma

alapján küldtek képviselőket. A Reichsratnak joga volt megvétózni a törvényjavaslatokat. A

tartományok mindegyike rendelkezett saját parlamenttel is, amelyet a tartomány polgárai

választottak meg négy évente. Szavazati joggal rendelkezett minden 20. életévét betöltött

férfi és nő is.

A rövid életű, de annál dicsőségesebb második birodalom belebukott az első

világháborúba, és egyben magával rántotta megalkotóit is, a Hohenzollern-családot. A

monarchia bukásával egy új, Németországban addig még ismeretlen államforma jött létre, a

köztársaság. Sok híve mellett sok ellensége is akadt a demokráciának, melyek között a

legerősebb, ám egyben a legcsendesebb is talán maga a német hadsereg volt, miközben egy

haderőnek teljes vállszélességgel ki kellene állnia a "munkaadói" mellett. Weimar egész

tragédiája lapul meg ezen ellentétben. Az 1919. június 28-án aláírt Versailles-i békeszerződés

még jobban aláásta a köztársaság megbecsülését, amely rövid fennállása alatt több krízist élt

meg, mint sikert.

5 Kerekes Lajos: Hitler-puccs a sörházban. Budapest, 1976. 16. old.6 18 tartomány (szabadállam) volt a Weimari Köztársaságban, úgymint: Poroszország, Szászország, Bajorország,Anhalt, Baden, Brunswick, Hesse, Lippe, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Sterlitz, Oldenburg,Schaumburg-Lippe, Türingia, Waldeck, Württemberg, Bréma, Hamburg, Lübeck.

9

2.2. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt megalapítása

Münchenben, Karl Mayr felkínált Hitlernek egy munkát, mely során kémkednie kellett

a helyi politikai, munkás és katonai szervezeteknél. A feladata viszonylag egyszerű volt:

megfigyelni a helyi szervezetek, klubok munkáját, résztvenni azok gyűlésein és jelentéseket

küldeni Mayr-nak, azaz a Reichswehrnek. Hitler listáján körülbelül 50 ilyen csoport létezett.

Közöttük volt a Német Munkáspárt is (Deutsche Arbeiter Partei - DAP).

A Reichswehr, vagyis a német hadsereg célja a versailles-i békeszerződés illegális

megsértése volt. A békeszerződés 100 000 főben korlátozta a német hadsereg létszámát,

illetve nem állíthatott hadrendbe harcirepülőgépeket és harckocsikat. Legfőképpen a

százezres létszám szúrt szemet a német tisztikarnak, élükön Ludendorffal. Azzal a

Ludendorffal, aki köztiszteletben állott és jelentős befolyással rendelkezett a hadseregben.

Másik céljuk egy "olyan szervezet létrehozása, amely szélesebb társadalmi rétegek, nem

utolsó sorban a munkásság megnyerését és militarista szellemben való nevelését

biztosíthatja."7 E két célra a Német Munkáspártot megfelelőnek tartották.

1919. szeptember 12-én Hitler utasítást kapott a DAP megfigyelésére. Hitler eddig

érdektelennek tartotta ezt a pártocskát, ám a Reichswehr utasítására részt vett az egyik DAP

gyűlésen, mely során alapjaiban változott meg a véleménye. A gyűlést az Altes Rosenbad

nevű vendéglőben tartották és körülbelül ötvenen voltak jelen. Az első "altató" beszédet dr.

Gottfried Feder professzor mondta, melyben a kapitalizmust bírálta. A beszédet követő

vitában Baumann professzor felvetette Bajorországnak a Német Birodalomból való

kiválásának a lehetőségét, azonban szeparatista nézeteivel nem mindenki értett egyet. Hitler

heves vitába keveredett ezzel a nézettel, állítólag egy 15 perces, korántsem "altató"

monológ során, kikelve magából győzte meg társaságot igaza helyességéről, azaz a Német

Birodalom területi egységéről és világuralomra hivatott sorsáról. A cseh őrvezető feltűnt a

pártvezető, Anton Drexler számára, aki meghívta Hitlert a következő gyűlésükre. Pár nap

múlva, szeptember 16-án már arról értesítették, hogy felvették a szervezetbe az 55.

sorszámú pártigazolvány tulajdonosaként.

A Német Munkáspártot 1919. január 5-én alapította a nacionalista sportújságíró Karl

Harrer és a helyi vasúti üzem antiszemita lakatosa, Anton Drexler. Még ez év nyarán

7 Székely Gábor: Hitler hatalomra jutása. Budapest, 1983. 106. old.

10

csatlakozott a párthoz Dietrich Eckart. Vele tartott két munkatársa Alfred Rosenberg8 és

Gottfried Feder is, akikkel egy hetilapnál dolgozott. Mikor Hitler kapcsolatba került a

szervezettel, a dolgok korántsem mentek jól pártban. A pártkassza üres volt, pár márka

lapult benne. Nem rendelkeztek sem átfogó elképzelésekkel a párt jövőjével kapcsolatban,

sem pedig támogatói bázissal. Ilyen állapotban találta Hitler a csatlakozásakor a pártot. Nem

csoda, hogy olyan jelentéseket adott le a pártról, melyekben biztosította Mayrt, hogy a párt

felett könnyen átveheti a hatalmat. Ezután hivatalosan is megbízást kapott a DAP-ba való

belépésre9, annak átszervezésére és irányítására. Ehhez pénzügyi támogatást is kapott a

hadseregtől. A Hitlerrel kiegészült vezetés erélyesen kezdett bele az átszervezésbe. Hitler

javaslatára a pártgyűlések helyszínét a kissebb Altes Rosenbadból áthelyezték a nagyobb

Hofbräuhausba. A következő gyűlés kitűzött időpontja október 3. volt. Hitler saját maga írta

a meghívókat a párttal rokonszenvezőknek, és a helyi újságíróknak. Igyekvésének meglett az

eredménye. A korábbiaknál sokkal többen jelentek meg, ám még mindig igen kevesen. Ekkor

szólalt fel Hitler először a párt színeiben. A legfontosabb azonban az volt, hogy elegendő

pénzt sikerült összegyűjteni adományokból egy következő gyűlés megszervezéséhez. Az

október 16-án megtartott gyűlésen már több mint 100 jelenlevő volt. Még sok hasonló

gyűlést szerveztek meg az 1919-es évben, az egyiket a Zum Deutschen Reich nevezetű

vendéglőben, mely tőszomszédságában egy kaszárnya volt. Ekkor került a színre Ernst Röhm,

aki a Reichswehrben szolgált ezidőtájt. Neki köszönhető, hogy a gyűléseken egyre több

egyenruhás jelent meg és 1919 őszén maga is csatlakozott a szervezethez. A párt kezdett

tömegpárttá alakulni, melynek azonban ellenzői is akadtak a pártban.

Karl Harrer, a párt elnöke nem értett egyet Hitler módszereivel és céljaival.

Megszerette volna őrizni a párt elit jellegét, emiatt már ellenezte a gyűlések áthelyezését a

sokkal több ember befogadására képes Hofbräuhausba is. A folyamatos súrlódások Hitlerrel

Harrer távozását váltották ki, aki 1920. január 6-án kilépett a pártból. A pártelnöki tisztséget

Drexler vette át, míg Hitlerre bízták a párt propagandatevékenységének irányítását. Harrer

távozása után folytatódott a párt átszervezése. Kidolgozták a párt programját, mely

tartalmazott hétköznapi és kevésbé hétköznapi terveket is, melyeket 25 pontba foglaltak

össze. Ilyen volt a zsidók alapvető jogainak korlátozása, vagy az 1914 után Németországba

8 Továbbá Alfred Rosenberg dolgozta ki teljes terjedelmében a náci fajelméletet Hitler gondolatait alapul véve.9 Külön engedélyezni kellett számára a csatlakozást, mivel a Reichswehr katonák nem lehettek semmilyen párttagjai, különösen a Kapp-puccs után.

11

települt nem németek kiutasítása az országból. Ezenkívül voltak "kevésbé meredek"

elképzeléseik is, úgymint a versailles-i és a saint germain-i békeszerződések eltörlése, a

"kamatrabság" megtörése, vagy mint a néphadsereg felállítása. Hétköznapibb céljaik közé

sorolható a bűnözés visszaszorítása vagy mint pl. a munkanélküliség csökkentése.

Hitler által a párt teljesen új képet nyert, elindult a tömegpárttá válás útján, viszont

még mindig csak egy nagyon szűk réteg előtt voltak ismertek. A kiutat az ismeretlenségből

rendszeres naggyűlések tartásával próbálták elérni, melyeket egyre nagyobb

propagandatevékenység előzött meg. A következő naggyűlést 1920. február 24-én tartották

meg a Hofbräuhaus nagytermében, ahol akár több ezer ember is elférhetett. A gyűlésen

több mint 2000 ember jelent meg, köztük a párt sok ellenfele is, úgymint a komunisták és

szociáldemokraták. A gyűlésen Hitler a beszéde során nyilvánosságra hozta a 25 pontos

pártprogramot, mely során az összegyűltek között nézeteltérések alakultak ki, melyeket

nemsokára felváltottak a hangos bekiabálások. A hangzavar miatt Hitler nem tudta folytatni

beszédét és a pártvezetőség jobbnak látta lefújni a rendezvényt, amely ettől eltekintve

sikeresnek volt mondható. Bekerültek a helyi újságok cikkeibe és a politikai ellenfelek

kezdtek tudomást venni erről a kis pártról. A párt, Hitler nyomására a gyűlést követő

napokban felveszi a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevet (Nationalsozialistische

Deutsche Arbeiterpartei - NSDAP). Az új név azonban nem fedte pontosan a párt valódi

céljait, egyszersmind a néptömegek megtévesztése volt a célja. A párt nevében szerepelt a

szocialista, szocializmus frázis, valójában azonban Hitler a baloldali eszmék elleni harcot

hírdette. A nemzetiszocializmus megpróbálta összekapcsolni a baloldali munkástömegeket a

jobboldali nacionalista érzülettel, így próbálva kialakítani egy új irányzatot.

A február 24-i gyűlés után nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges egy irreguláris csapat,

amely megvédi a párt rendezvényeit. Ennek érdekében létrehozták a Rendezőgárdát.

2.3. Az SA-SturmabteilungA gyűlést követő hetekben megalapított Rendezőgárdára nagy feladatok vártak.

Hitler célja velük a saját pártrendezvények védelme, illetve más pártok gyűléseinek,

rendezvényeinek a megzavarása, ellehetetlenítése volt. Tagjai főként nacionalista és

antiszemita fiatalok voltak. Sok, a párttal szimpatizáló egyetemista, veterán katona illetve

munkanélküli is csatlakozott a szervezethez. A párt terjeszkedése során a rendezőgárdákat a

vidéki pártkirendeltségekkel egyidőben szervezték meg, így biztosítva azok védelmét, és

12

ütőképességük növelését. A szervezet jelvényként használta a horogkeresztet, melyet a

kezdetben szürke, majd barna ingükön viseltek egy karszalagon. A Rendezőgárdát 1921.

augusztus 3-án átszervezték, és immár a Véd- és Propaganda osztag nevet viselte. Azonban,

félve a hatóságok ellenreakciójától, a szervezetet mint az NSDAP Sport- és Tornarészlege

néven terjesztették. A legprominensebb vezetőjük Hermann Göring illetve Ernst Röhm volt,

akik egészen a sörpuccsig irányították az SA-t.

Az első komolyabb összetűzésre egy másik párttal 1921. szeptember 14-én került sor.

Hitler és tornászai megzavarták a Bajor Szövetség pártgyűlését. A kiprovokált

tömegverekedés miatt Hitlert 1 hónap börtönbüntetésre ítélték, amelyet 1922 nyarán töltött

le. Az akrobaták és a tornászok első "megbízatásuk" során kitűnőre vizsgáztak le

rendbontásból. E különleges képességüket még sokszor használták az elkövetkező időkben.

A gyűlés megzavarásának valódi célja nem csak egy

másik párt munkájának ellehetetlenítése volt, hanem a

figyelemfelkeltés is, amelyet gyönyörűen példáztak a

helyi újságok hasábjain megjelent cikkek. November 4-

én egy újabb tömegverekedésre került sor, ezúttal a

náci párt gyűlésén, amely olyan nagy kaliberűre

sikeredett, hogy el is nevezték a történteket

"teremcsatának" (Saalschlacht). A botrányt követő

hetekben végül a Rendezőgárda felvette végleges, és a

természetét egyszersmind jobban leíró Rohamosztag

nevet (Sturmabteilung - SA).

A náci párt rögös útját a hatalomig mindvégig végigkísérte az SA. Ott volt minden

egyes megmozduláson, ha díszsorfalat kellett állni akkor is, ha véres utcai harcokban kellett

bizonyítaniuk "tornásztehetségüket" akkor is. Minden tekintetben megfelelőnek bizonyultak,

hogy kielégítsék a náci párt igényeit, és döntő szerepük volt az NSDAP hatalomra jutásában.

Az már egy másik történet, hogy 1934-ben éppen értelmi szerzője parancsára az egykor

"dicső" szervezetet lefejezték.10

10 1934. június 30-a és július 2-a között zajlottak azok a legfelsőbb náci vezetők által kitervelt politikaigyilkosságok, amelyek során meggyilkolták az SA több vezetőjét, köztük Ernst Röhmöt is, aki ekkor az SAfőparancsnoka volt. Ez az esemény a Hosszú kések éjszakája néven vonult be a köztudatba, miközben a németszakirodalom fantáziátlanul csak Röhm-puccsnak hívja, mivel Hitlerék a gyilkosságokat egy megelőző akciónak

13

2.4. Úton a sörházba

1920. március 13-án Németországban puccsra került sor, amelyben nyakig benne volt

a német hadsereg is, a német vezérkar jelentős része köztük az idősödő Ludendorff. A puccs

politikai vezetője Wolfgang Kapp március 13-án a Stahlhelm és a Reichswehr egyik elit

egységének támogatásával 11 magához ragadta a hatalmat Berlinben, magát pedig

kancellárnak nyílvánította ki. A birodalmi elnök segélykérései süket fülekre találtak. Ekkor

híresült el, az a szállóige, amelyet von Seeckt, a hadsereg főparancsnoka mondott Ebert

birodalmi elnök segítségkérésére válaszul: "A hadsereg nem lő a hadseregre!" A puccs a

kezdeti sikerek ellenére hamar összeomlott. A munkások illetve állami hivatalnokok sztrájkba

léptek, és megtagadták az engedelmességet a Kapp-kormánynak. A magatehetetlen

puccsisták lemondtak és elmenekültek. A munkások megtették azt, amitől a hadsereg

elzárkózott, megmentették a weimari demokráciát. A történethez hozzátartozik, hogy Hitler

és Drexler is Berlinbe sietett a puccs hírére, viszont szerencséjükre még időben sikerült

elmenekülniük a letartóztatás elől.12 Értékes tapasztalatokkal repültek vissza Münchenbe.

A Kapp-puccsban résztvevő Ehrhardt-brigád Berlinben. A felirat jelentése: Állj! Aki továbbmegy, az le lesz lőve!

tekintették egy készülődő Röhm-puccs megakadályozása érdekében. Természetes, hogy ilyen tervek nemléteztek, csak egy indok kellett, hogy megszabaduljanak Röhm növekvő hatalmától (3 millió SA tag).11 Ez a bizonyos elit osztag a Baltikumban állomásozó Ehrhardt-brigád volt, amelynek célja szükség esetén abolsevizmus fékentartása lett volna. Ezekben az időkben vívta élet-halál harcát az újonnan megalakult LengyelKöztársaság a Lenin vezette Oroszország ellen, és győzelmük esetén minden bizonnyal folytatták volna Európavörös lobogó alatti egyesítését. Lengyelország és Európa azonban megmenekült a "visztulai csodának"köszönhetően. Jelvényük az ekkor még Németországban ismeretlen, a Baltikumból hozott horogkereszt volt,amely nem sokkal később feltűnik egy bajor pártocska jelvényeként.12A magyar származású Trebitsch-Lincoln Ignác (1879-1943) figyelmeztette őket még időben, hogy hagyják elBerlint vagy le fogják őket tartóztatni. Trebitsch-Lincoln élete során bejárta az egész világot. Kémkedett, résztvett a különböző összeesküvésekben a világ más részein, hogy végül buddhista szerzetesként haljon megKínában, 1943-ban.

14

Hitler igyekezett kiterjeszteni a párt rádiuszát Münchenen kívülre is. 1920. április 18-

ig egy kis, városi pártnak számított, azonban ekkor megalapították az első vidéki

pártszervezetüket Rosenheimban, Münchenhez közel. Ezzel egyidőben a helyi

Rendezőgárdát is felállították. Ettől sokkal fontosabb volt azonban az októberben megalakult

landshuti csoport, amely kezdetben függetlenül működött és alakult meg a náciktól.

Létrehozták a saját szabadcsapataikat, akik meglepő módon rendelkeztek saját

gépfegyveres, sőt tüzérségi osztagokkal is. A landshutiakat is, csakúgy mint a náci pártot a

Reichswehr támogatta, és helyi vezetőjük Gregor Strasser volt, egy helyi patikus. A

Reichswehr utasítására azonban alá kellett vetniük magukat az NSDAP irányításának. Ezáltal,

a náci párt egy erős vidéki bázishoz jutott, amely biztató tapasztalatokat adott a

folytatáshoz.

Nagy előrelépést jelentett a párt propagálása szempontjából egy müncheni

sajtóorgánum megszerzése. A párt megalakulásától kezdve szórólapok, plakátok útján

terjesztették a párt hírét, egészen 1920. december 16-ig, amikor is sikerült megvásárolniuk

egy a csőd szélére jutott müncheni újságot, a Völkischer Beobachtert (Népi figyelő), hogy

ezentúl egészen 1945-ig, a heti kétszer majd 1923-tól naponta megjelenő újság legyen az

NSDAP szócsöve. Az újság főszerkesztőjévé Dietrich Eckartot nevezték ki.

A párt taglétszáma folyamatosan növekedett, nem csak Bajorországban, hanem

immár a többi államban is. Az első Bajorországon kívüli csoport az északnémet Hannoverben

alakult meg 1921 nyarán. Azonban az örömbe egy kis üröm is vegyült ezen a nyáron. Drexler

ellenezte Hitler kemény, véres módszereit, illetve támogatta a beolvadás lehetőségét más

jobboldali pártokba. Hitler ezt teljesen kizárta, számára csakis az jöhetett szóba, ha az

NSDAP-hoz csatlakoznak más pártok. Hitler, hogy nyomatékot adjon nemtetszésének,

kilépett a pártból. Ezután értesítette a pártvezetőséget visszacsatlakozásának feltételeiről,

úgymint Drexler lemondásáról és a teljhatalom követeléséről. Az ügyről döntő

pártszavazáson Drexler nem vett részt, ezáltal sikerült Hitlernek elfogadtatnia nézeteit a

gyűlés résztvevőivel. Hitlert ezekután megválasztották teljhatalmú vezetőnek. Bevezették a

Führerprinzipet, mely alapján a párt összes tagja csakis neki tartozott felelősséggel. Drexlert

megfosztották hatalmától, csak a tiszteletbeli elnöki címet viselte ezekután. Hitler teljesen

magához ragadta a hatalmat a pártban.

A náci párt rohamos növekedése következtében Hitler elkezdhetett gondolkodni

végső célja megvalósításában, a weimari köztársaság megdöntésében és a hatalom

15

átvételében. Egy 1936-os pártgyűlésen bevalotta, hogy 1919 és 1923 között puccsal szerette

volna megszerezni a hatalmat. Ennek az elképzelésének erős táptalajt adott az olaszországi

fasiszták hatalomra jutása, akik csakúgy, mint ahogy ő tervezte, erővel szerezték meg a

hatalmat. A párt szembenállt a parlamentarizmus elveivel, ezért 1923-ig nem vettek részt

semmilyen választáson sem, ezért sem jöhetett volna szóba legitim hatalomátvétel. 1922-

ben Hitler meghirdette a Roham évét (Sturmjahr), amelyet a hatalomátvétel évének jelölt ki.

Erich Ludendorff Ernst Röhm Alfred Rosenberg Dietrich Eckart

(1868-1937) (1887-1934) (1893-1946) (1868-1923)

2.5. A sörpuccsA versailles-i békeszerződésben hatalmas terheket róttak Németországra az antant

hatalmak. A hadsereget korlátozó cikkelyek mellett, hatalmas mennyiségű szén- illetve

pénzmennyiség kifizetését követelték a német kormányoktól, akik vonakodtak ennek eleget

tenni. Az akadozó szállítások miatt, a francia-belga hadsereg 1923. január 11-én megszállta

az iparilag fejlett Ruhr-vidéket, hogy a saját kezébe vegye a jóvátételi áruk szállítását. Az

akkori birodalmi kormány, a Cuno-kormány passzív ellenállásra szólította fel a helyieket,

vagyis, hogy tagadják meg az együttműködést a megszállókkal. A birodalom iparilag

legfejlettebb részét sztrájkok rázták meg, melynek következtében rohamosan csökkent a

helyi termelés. Az infláció növekedni kezdett, egyre több munkás veszítette el munkáját. A

nyár végére az infláció rekord méreteket öltött. A lakosság nyomorgott. A Cuno-kormány

politikája csődöt mondott. Helyére a Stresemann-kormány lépett, amely a teljesítési politika

támogatója volt.

16

A passzív ellenállás meghírdetése után Németországban nagy méreteket öltöttek a

nacionalista megnyilvánulások, amelyek a jobboldal erősödését idézték elő. Az NSDAP

párttagsága megduplázódott 1923. januárja és novembere között. A Stresemann-kormány

intézkedéseit hazaáruló tevékenységnek tartották, és politikai szempontból azt kimondani,

hogy Németországnak vállalnia kell a békeszerződésben leírt kötelezettségeket (teljesítési

politika), egyenlő volt az öngyilkossággal. A birodalmi kormány nem csak a jobboldal

pártjaival került összetűzésbe, hanem magával a szövetségi államokkal is. Szászországban és

Türingiában a Reichswehr avatkozott be, és verte le a nem engedelmeskedő kormányokat.

Bajorország is ennek a küszöbén állott. 1923. szeptember 25-én Bajorországban bevezették a

szükségállapotot a fokozódó terrorhullám hatására, amelyet a szélsőséges csoportok, mint

például az SA generáltak. A bajor miniszterelnök Gustav von Kahr-t nevezte ki teljhatalmú

főkormánybiztosnak a szükségállapot idejére. Rajta kívül még két személynek volt jelentős

hatalma Bajorországban. Az egyikük a bajorországi Reichswehr főparancsnoka, Otto von

Lossow volt. A másik a bajor rendőrfőparancsnok volt, Hans von Seisser. Az általuk alkotott

"triumvirátus" teljhatalommal rendelkezett a bajor államban.

1923-ra Hitler elérkezettnek látta az időt a weimari demokrácia megbuktatására. Úgy

gondolta, hogy ennél jobb alkalom nem is adódhatna tervei véghezviteléhez. Ha sikerül a

Stresemann-kormánynak kihúznia Németországot a válságból, akkor talán örökre elvész a

hatalom erőszakos megragadásának a lehetősége. Most kellett lépnie, ebben a válságos

időben. A párt megalakulása óta állandóan szidalmazta a weimari köztársaságot, és ha most

nem próbálta volna meg ezt a jelenleg betegeskedő rendszert megdönteni, akkor saját

támogatói bázisát csapta volna be.

A november 7-i pártvezetőségi gyűlésen a nácik végleg elhatározták magukat a puccs

végrehajtására. A gyűlésen Ludendorf képviselte a hadsereget. A megbeszélésen elfogadták

a korábbi puccs-terveket, miszerint a bajor nagyvárosokban (München, Nürnberg,

Regensburg, Ingolstadt...) a puccs napján elfoglalják a stratégiailag fontos helyeket, illetve

feloszlatják a többi pártot. Majd miután sikerült stabilizálni a helyzetüket Bajorországban,

Berlinbe vonulnak ("Marsch auf Berlin", az olasz fasiszta hatalomátvétel mintájára, "Marcia

su Roma") és megdöntik a jelenlegi kormányt.

A puccsra november 8-án este került sor a müncheni Bürgerbraukeller sörözőben. A

sörözőben ezen az éjszakán épp, egy a bajor kormány által megszervezett gyűlés zajlott,

Gustav von Kahr vezénylete alatt. A sörözőben több ezren voltak. Hitler este 8 óra körül

17

érkezett a söröző elé fegyveresei társaságában. Gyorsan lefegyverezték a kirendelt

rendőröket, és behatoltak az épületbe. Hitler beérvén a főterembe, ahol von Kahr tartotta

előadását, felállt egy székre, elsütötte revolverét és elhangzott a következő híres mondata:

"A nemzeti forradalom kitört!" Az egybegyűltekre fegyvert szegeztek, majd von Kahrt, von

Lossowot és von Seissert, a bajor rendőrfőparancsnokot egy külön terembe kísérték, és

rávették őket az ideiglenes kormány alakítására. E kormány elég tarka képet mutatott, mivel

helyet kapott volna benne von Kahr mint bajorországi államfő, von Lossow mint a

hadügyminiszter és von Seisser is mint a rendőrminiszter. Hitler címét nem határozták meg

pontosan, de ő lett volna a birodalom vezetője. Ludendorff lett volna a hadsereg és a

Berlinbe menetelés vezetője. Azonban mihelyst Hitlerék elhagyták a sörözőt, elengedték a

"triumvirátust" és további őrizet nélkül hagyták őket. Ez óriási hiba volt. A triumvír azonnal

parancsot adott a puccs leverésére. Mozgósították a Reichswehrt és a rendőrséget, illetve

elfogató parancsokat adtak ki Hitler és a többi

náci vezető ellen. Hitler értesülvén ezen

hírekről, egyetlen egy kiutat látott: mozgósítani

a párt szimpatizánsait és a tömeg élén

kormánynegyedbe vonulva kényszeríteni Kahrt

ígéreteinek betartására. Hitler bízott továbbá

Ludendorff hírnevében, továbbá emlékezett von

Seeckt mondatára: "A hadsereg nem lő a

hadseregre!" A mintegy 2000 fős tömeg

egészen a Feldherrnhalle épületéig, az Odeonplatzig jutott, ahol a rendőrök gyilkos tüzet

zúdítottak rájuk. A puccsisták utolsó reménye is percek alatt összeomlott. Rövid tűzpárbaj

után a tömeg fejvesztve menekült, köztük is Hitler elsőnek hagyta el a helyszínt. 16 náci

szimpatizáns és 4 rendőr maradt holtan a "csatatéren".

Hitlert és a többi más náci vezetőt rövid időn belül elfogták és börtönbüntetésre

ítélték. Hitler 5 évet kapott, ám ebből csak 8 hónapot töltött le, meglehetősen kényelmes

körülmények között, Landsberg várfogdájában. Úgy tűnik, hogy "az államszervezet többi

szegmenséhez hasonlóan az igazságszolgáltatás szellemisége sem volt méltó a

demokráciához, hisz a bírák bal szeme mindig élesebb volt, mint a jobb"13 Fogsága alatt

diktálta le Rudolf Hessnek a Mein Kampf első kötetét, amelyben kifejti politikai céljait,

13 Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. 7. old.

Idill a landsbergi börtönben

18

ideológiáját és mindazokat a rémtetteket, amelyek előrevetítették Európa sorsát.

Az NSDAP-ot, csakúgy, mint az SA-t betiltották. Mindkét szervezet megszünt létezni,

tagjai szétszéledtek. Egyesek megpróbálták átmenteni a pártot, más név alatt újra

létrehozni, de nem értek el különösebb sikereket. Csak Hitler szabadulása után éledt újjá a

nemzetiszocialista mozgalom.

3. ÚJJÁÉLEDÉS ÉS TERJESZKEDÉS A BIRODALOMBAN

3.1. A párt újjáélesztéseNyolc hónapnyi várfogság után, 1924. decemberében Hitler visszanyerte szabadságát.

A bajor kormánynál sikerült kijárnia, hogy függesszék fel az NSDAP betiltását. A korábbi

pártszervek újjáélesztése gyorsan haladt. Februárban a nyomdagépek ismét elkezdték

nyomatni a Völkischer Beobachtert és még e hónapban megtartotta a párt az első

naggyűlését, amelyen eddig nem hallott elképzelések kerültek napvilágra. A legalitás volt ez,

vagyis, hogy a hatalomra kerülés egyetlen módja a parlamentarista eszmék betartása.

Azonban sok minden más maradt a régiben. Az antiszemitizmus és

antikommunizmus továbbra is a párt szerves részét képezték. Az

SA a puccs után már nem játszott akkora szerepet, mint korábban.

Ugyan továbbra is alkalmazták őket, mint rendbontó és

rendcsináló egység, de a párt új, legális céljaiba nem illeszkedett

bele egy erőszakra épülő, paramilitarista szervezet. Továbbá Hitler

is egyre jobban eltávolodott az SA-tól, amely párttá vált a pártban

és egyre több problémát okozott. Saját hatalmának biztosítása

érdekében létrehozta az SS-t (Schutzstaffel-Védőosztag).14

A náci párt első választási részvétele 1924. április 6-i bajor

tartományi választás volt, 5 nappal a Hitleréket elitélő bírósági ülés

után. Azonban ettől sokkal fontosabb volt a május 4-i országos

választás, ahol Nemzetiszocialista Szabadságmozgalom15 a szavazatok 6,5 %-át szerezte meg,

amely 32 mandátumot biztosított koalíciónak, ebből 4-et kaptak a nácik.16 Az országos

14 Az SS személyesen Hitlernek volt alárendelve, aki teljes hűséget várt el tőlük. Jelszavuk is ennek megfelelővolt: Becsületem a hűség (Meine Ehre heiβt Treue). Az SS kezdeti, jelentéktelenebb parancsnokait 1928-banHeinrich Himmler váltotta le, akinek irányítása alatt a néhány századból álló "díszőrség" a háború végére egy 38hadosztályból álló elit hadsereggé alakult át.15 A Nemzetiszocialista Szabadságmozgalom (Nationalsozialistische Freiheitsbewegung - NSFB) egy a nácivezetők általi próbálkozás volt átmenteni a betiltott náci pártot, megpróbálva megőrizni annak kontinuitását. A

Gregor Strasser(1892-1934)

19

választás megmutatta a nácik számára, hogy támogatói bázisuk Bajorországban már nem

olyan erős, mint a kezdeti években. Továbbá az északi tartományokban (Mecklenburg,

Hamburg...) meglepő sikereket értek el, ez is mutatta, hogy a támogatói bázisukot inkább

északon kell keresniük.

A terjeszkedést megalapozandó, Hitlerék megszervezték a Gau-rendszert. Minden

tartományban létrehozták a Gaukat, a legmagasabb területi egységeket, amelyeket

kerületekre, a kerületeket helyi csoportokra, a helyi csoportokat sejtekre, a sejteket pedig

végül blokkokra vagy tömbökre osztották fel. A Gaut a Gauleiter vezette, aki a helyi náci párt

szervezeteit irányította és csakis Hitlernek tartozott felelősséggel. Észak-Németországban,

Hitlertől valamelyest függetlenül, azonban mégis alárendelve, Gregor Strasser és öccse, Otto

Strasser szervezték meg az NSDAP-ot. Olyannyira erős volt a befolyásuk, hogy Hitler a

vetélytársát látta Gregor Strasserban, aki kétségkívül a párt második embere volt Hitler után

és sok hívvel rendelkezett a pártban. A többi Gau megszervezése is nagy gyorsasággal folyt,

és az 1925-ös év végére 23 Gaut hoztak létre az ország területén, amely lefedte a birodalom

összes lakóját, vagyis országos szintre sikerült kiterjeszteniük a párt hatáskörét. Adottak

voltak tehát a szervezeti feltételek, hogy a párt sikereket érjen el a választásokon.

3.1. Az "Odol-párt"

Kezdetben úgy tűnt, hogy minden a régi kerékvágásban folyik majd tovább, azonban

valami gyökeresen megváltozott az alatt a több mint másfél év alatt, amelyet Hitler távol

töltött a politikától. Gustav Stresemann17 vezetése alatt a német gazdaság talpraállt. Sikerült

májusi siker után, a decemberi elvesztették mandátumaik nagy részét, és nemsokára beolvadtak azújraformálódott NSDAP-ba.16 A 4 náci képviselő a következőek voltak: Wilhelm Frick, Ernst Röhm, dr. Gottfried Feder és dr. Emil Gansser.17 Gustav Stresemann (1878-1929) 1923. augsztus 13. és november 23. között töltötte be a birodalmi kancelláriposztot. Nemzetközileg elismert politikusnak számított, ezért 1923-tól egészen haláláig, 1929-ig a birodalomkülügyminisztere volt. Az ő vezénylete alatt sikerült megkötni a Dawes-tervről szóló egyezményt (1924), amelyrendezte Németország jóvátételi fizetéseit, viszont nem bizonyult kivitelezhetőnek, ezért 1929-ben a Young-

Év 1922

jan.

1923

jan.

1923

nov.

1925

dec.

1926

dec.

1927

dec.

1928

dec.

1929

dec.

Tagság 6000 25,000 55,000 27,117 49,523 72,590 108,717 176,426

20

elérni, hogy a franciák és belgák kivonuljanak a Ruhr-vidékről. Leértékelték a márkát és a

munkanélküliség is egyre csökkent. A csökkenő elkeseredettség és a javuló életszínvonal azt

eredményezte, hogy egyre kevesebb támogatás jutott a szélsőséges pártoknak, ergo a náci

párt nagyszámú támogatótól esett el. Sokan úgy vélték, hogy a párt már nem fog újra erőre

kapni. Ezt azonban a Führer másképp gondolta.

A csökkenő érdeklődést a propaganda segítségével próbálták növelni. Hetente

tartottak gyűléseket Németország szerte, amelyeken Hitler újra és újra ugyanazokat a

jelszavakat szajkózta. Ez is része volt az olajozottan működő náci propagandának. Belevésték

a német népbe, annak arra fogékony részébe a párt eszméit. A Völkischer Beobachtert

országos szinten kezdték el terjeszteni. Továbbá sok egyéb sajtóorgánum is a nácik kezébe

került. Azonban mindehhez, a sikeres propagandához rengeteg pénzre volt szükség, ezt

pedig nem lehetett előteremteni a Mein Kampf és az újságok eladásából illetve a

tagdíjakból. 18 Olyan támogatókra volt szükség, akik hosszabb távon és komoly

pénzösszegekkel támogathatják a pártot. Hitler hamar rájött, hogy a korábban ellenségeinek

sejtett nagytőkések, valójában a segítségére lehetnek. A tőkések ellen hangoló politikájával

hamar felhagyott, még a sörpuccs előtt, mivel belátta, hogy pénzre van szüksége és ezt

gyorsan és nagy mennyiségben a gyártulajdonosoktól, bankároktól szerezheti meg. Ehhez

idomította politikáját is, vagyis, hogy csak a zsidó tőkéseket kell elpusztítani. A német

tőkéseket azért nem, mivel ők faji felsőbbrendűségük, tudásuk miatt lettek gazdag

emberek.19 Hiába volt benne a hivatalos pártprogramban a nagyvállalatok államosítása,

Hitler nem vette figyelembe. Hogy miért volt érdeke a gyárosoknak az NSDAP támogatása? A

nácik nyíltan a kommunista eszmék ellen voltak, csakúgy mint a gyárosok. A tőkések a

versailles-i békeszerződés ellen apelláltak, melynek jóvátételi kötelezettségeinek terheit

nagy részben az ő vállukra rakták. Természetesen voltak olyan adakozó pénzemberek is, akik

a párt eszméit teljesen magukévá tették és párttagokká váltak. Említsünk meg néhány ilyen

pénzembert: Fritz Thyssen, Hugo Stinnes, Gustav Krupp, Albert Vögler, Ernst Hanfstaengl és

mások. Ezen adományok tették lehetővé az NSDAP számára, hogy hatásos propagandát

terv váltotta fel. Továbbá tető alá hozta a Locarnói egyezményt, amely megerősítette a német-francia határt ésa Rajna-vidéket demilitarizált övezetté nyilvánították. Stresemann agyvérzésben halt meg 1929-ben.18 A havi tagdíj egy márka volt. Ha ezen felül fizetett be valaki a pártkasszába az támogatói státust kapott éspéldául a gyűléseken jobb helyet foglalhatott el a nézőtéren. A Mein Kampf kezdetben 12 márkába került, mígegy Völkischer Beobachter ára 20 pfenni volt, vagyis ötöd márka.19 Érdekes, mivel legjobb tudomásom szerint zsidó nagytökésből sokkal több volt, mint németből. ValószínűlegHitler ezt nem tudta.

21

fejtsen ki. A propagandát azonban nem elég pénzelni, hanem jól is kell irányítani, amelyhez

be kell vallanunk Hitler nagyon értett. Egyik legjobb "tanítványa" Joseph Göbbels volt, aki

1926-ban vált berlini Gauleiterré, hogy később 1933 és 1945 között a Harmadik Birodalom

propagandaminisztere legyen. A propagandának köszönhetően 1928-ra sikerült túllépni a

népszerűségi mélyponton, amelyben a párt újjáalapítása óta volt.

A náci párt legfontosabb fegyvere a propaganda és a demagógia lettek, megválva a

korábbi SA módszerektől20. Nem hiába hívták őket Németországban az Odol-pártnak, amely

egy népszerű szájvíz volt akkoriban. Terjengett is egy mese erről az Odol gyárról, amikor is a

az üzemvezető gyárlátogatókat vezet körbe és közben büszkén magyarázza: "Ebben az

épületben itt jobbkézt semmi más nem készül, csakis üvegeink zárai. Ott abban a nagy

középtraktusban, az üvegek. Az az egész szárny ott hátul a cimkéknek és a prospektusoknak

való." Mire az egyik látogató megkérdezte tőle: "És ez az alacsony bódé itten?" Az

üzemvezető válasza: "Ez az alacsony ház itten? Nahát valahol kell csak az Odolt is

csinálnunk."21

4. A CÉLEGYENESBEN4.1. Achtung Weimar!

A mélyponton való túllépés után azonban még mindig maradtak kétségbeejtő jelek. A

náci párt az 1928-as birodalmi választásokon az NSDAP csúnyán leégett. Csupán a szavazatok

2,6 %-át szerezték meg, ami 12 mandátumot jelentett. Hitler már korábban is próbálkozott

azzal, hogy más jobboldali pártokat olvasszon be az NSDAP-be, azonban nem sok sikerrel. A

náci vezetőség belátta, hogy ha valaha is tevékenyebben akar beleszólni a birodalom

politikai életébe, akkor szövetségre kell lépni valamely jobboldali párttal. A legjobb

megoldásnak a Német Nemzeti Néppárttal (Deutschnationale Volkspartei - DNVP) való

koalíció tűnt. A milliomos Adolf Hugenberg vezette DNVP számított a legerősebb jobboldali

pártnak a Reichstagban, azonban még sohasem sikerült hatalomra kerülnie. A DNVP célja

hasonló volt az NSDAP céljához: megszerezni a vezető szerepet a jobboldal pártjai felett. A

nácikkal való szövetségtől a saját megerősödésüket várták, mivel úgy gondolták, hogy

20 Az SA továbbra is nagy szerepet játszott a parádékon, ahol díszmenetben vonultak el a Führer és a nézőseregelőtt. A nácik a hatás fokozása érdekében bevetették azt a trükköt, hogy egy-egy SA egységet akár többször isfelvonultattak a nézősereg előtt, akik örömmámorukban nem vették észre, hogy ezek az SA legények máregyszer elvonultak előttük. Ezt akár kétszer-háromszor is megcsinálhatták, ezáltal növelték a propagandahatását.21 Konrad Heiden: Hitler. Budapest 1989. 75.old.

22

könnyedén irányíthatják majd

az NSDAP-ot. A koalíció első

közös "akciója" a Young-terv

megtorpedózása volt.

Népszavazást írtak ki a kérdés

eldöntése érdekében. Az

NSDAP eddig soha nem látott

kampányt folytatott le,

korlátlan mennyiségű pénzhez

jutottak hozzá a DNVP

pártkasszájából. Az 1929. december 22-i referendumra csak 13,8% szavazott igennel, a

kudarc nyílvánvaló volt, azonban az NSDAP a kiterjedt kampány hatására belépett a nagy

politikai pártok közé. Többé nem tekintették őket ellenfeleik elhanyagolható tényezőnek.

Tudták, hogy ezentúl egy új vetélytárs lépett a politikai porondra.

1929-es év szerencsés évnek bizonyult a szélsőjobboldal számára. Ez évben tört ki az

USA-ban a nagy gazdasági világválság, mely Németországot már a következő évben elérte. A

válság olyannyira elharapódzott 1930-ra, hogy a tehetetlen szociáldemokrata kormánynak le

kellett mondania. Hindenburg22 birodalmi elnök új választásokat írt ki. A választásokat 1930.

szeptember 14-én tartották meg, melyen a nácik nem meglepő sikereket értek el. A

szavazatok 18.3%-át szerezték meg, amely 107 képviselőt biztosított a Reichstagban. A

15,7%-os népszerűségnövekedésnek több oka is van. Az egyre súlyosbodó világválság az

1923-as állapotokat idézte. 3 millió munkanélküli lófrált ezidőtájt az utcákon, továbbá az SA

és SS is kivette a részét az ellenfelek megfélemlítésében. Rendszeresek voltak az utcai

verekedések a más pártok verőlegényeivel, csatatérré változtatták a városok utcáit. A

szavazás másik nagy sikere, hogy az NSDAP lett az ország második legnagyobb pártja a

Németország Szociáldemokrata Pártja (Socialistische Partei Deutschlands - SPD) után. Az

NSDAP vált a legerősebb jobboldali párttá, legyőzte vetélytársát a DNVP-t, amely évekig a

legerősebbnek számított jobboldalon. A náci párt csakis a jobboldalról tudott szavazatokat

22 1925-ben meghald Friedrich Ebert, ezért kiírták az elnökválasztásokat. Az NSDAP jelöltje, Ludendorff még azelső fordulóból sem jutott tovább, csupán 285,793 szavazatot kapott, az összavazatok 1%-át. A nyertesHindenburg a második fordulóban a szavazatok 48.3%-át szerezte meg, amely 14,655,641 szavazót jelent. Aköztiszteletben álló Hindenburg az első körben nem vett részt, hanem a legtöbb szavazatot kapó elnökjelölt,Karl Jarres (DNVP) lemondott a jelöltségről átadva a tábornoknak. Hitler az NSDAP híveit a Hindenburgra valóvoksolásra biztatta a második körben.

23

elhódítani, a baloldal szavazói nem álltak át hozzá. Ez szükségessé tette egy szövetség

létrehozását a jobboldal pártjai között.

1931. októberében sor került egy találkozóra a jobboldal képviselői között Bad

Harzburgban, amely eredményeképp megalapították a Harzburgi frontot. Céljuk közé

tartozott a jelenlegi baloldali kormány megbuktatása és a korábban már sikertelenül

támadott a Young-terv eltörlése. Az NSDAP és a DNVP mellett a Stahlhelm paramilitarista

szervezet és a jelentéktelenebb Össznémet Szövetség is belépett a frontba.

Ellensúlyozásukra az SPD megalkotta a Vasfrontot. A Harzburgi front nem érte el célját, pár

hónapnyi együttműködés után szétesett az együttműködés hiánya miatt.

1932-ben lejárt Paul von Hindenburg birodalmi elnök megbízatása, ezért kiírták az

elnökválasztásokat. Hitler is nevezte magát. Az első

körben a szabadúszó Hindenburg az SPD és a

Centrum párt által támogatva a szavazatok 49,6 %-át

szerezte meg, míg Hitler 30,6 %-ot. Az áprilisi második

fordulóban már 36 %-ot kap Hitler, azonban

Hindenburg marad az elnök a maga 53,1 %-ával.

Hitler szavazóbázisa a parasztok, a kis- és

középpolgárságból és a junkerekből került ki.

Nyilvánvaló volt a vereség, azonban ekkortájt Hitler

már Németország egyik leghíresebb politikusának

számított. Nevét külföldön is ismerték. Semmi oka

sem volt csüggedésre, mivel pár hónap múlva már

Németország legerősebb pártját vezette.

Az 1930-ban megválasztott Brüning-kabinet nem tudta visszaszorítani a válságot. Két

év sikertelen kormányzás után Heinrich Brüning lemondott, átadva posztját az eddig

ismeretlen Franz von Papennek. A Papen-kormányt egyik politikai párt sem támogatta

kellőképpen, ezért pár nap múlva Hindenburg feloszlatta a Reichstagot és új választásokat

rendelt el. A náci párt újból tanubizonyságát adta annak, hogy a propaganda mestere.

Szórólapok és plakátok százezrei árasztották el a német városokat. Hitler több mint 50

nagyobb városban tartott szónoklatot több tízezres tömegek előtt. Saját

magánrepülőgépével járta az országot és próbált szavazatokat szerezni. A kampány állítólag

40 millió márkába került, amely az éves pártköltségvetés felét tette ki. Egy ilyen méretű

24

kampány lebonyolítására nem voltak elegendőek a tőkések pénzadományai, ezért hatalmas

méretű kölcsönöket vettek fel a német bankoktól és magánszemélyektől. Küszöbön állt a

hatalomátvételük, és úgy gondolták, hogy majd az állami kincstárba mélyen belenyúlva

fizetik ki az adósságaikat. 1932. júliusában megtartott választásokon az NSDAP elsöprő sikert

aratott. A legerősebb párttá vált Németországban 37,8 %-os részesedésével, 13 779 111

szavazattal. Hitler joggal remélhette, hogy kinevezik majd kancellárrá. Nem így történt.

Hindenburg továbbra is a Papen kormányt támogatta és megtartotta kancellárnak. A

választás egyik érdekes momentuma, hogy a köztársaságot támogató pártok kevesebb

mandátummal rendelkeztek, mint az azt megbuktatni szándékozók. A választások után

nyilvánvalóvá vált, hogy a jobboldali pártok nélkül elképzelhetetlen egy működőképes

kormány. A weimari demokrácia hanyatlása a végkifejlethez közeledett.

Választás

időpontja

1924.

május

1924.

december

1928.

május

1930.

szeptember

1932.

július

1932.

november

1933.

március

Eredmény 6,5 % 3 % 2,6 % 18,3 % 37,4 % 33,1 % 43,9 %

Év 1929. dec. 1930. dec. 1931. dec. 1932. ápr. 1932. dec.

NSDAP tagság 176,426 389,000 806,294 1 millió 1,4 millió

A második Papen kormány sem volt "ütőképesebb" elődeinél. Ugyanolyan impotens

volt, mint a korábbi centrum és szociáldemokrata kormányok. Még saját pártjának

támogatását (Deutsche Zentrumspartei vagy Zentrum) sem élvezhette Papen, mert az

elnökválasztások folyamán Hindenburgot támogatta a Centrum saját jelöltje helyett. Később

ki is lépett a pártból és függetlenként volt kancellár. Pár hónapos látszólagos kormányzás

után Hindenburg kényten volt újból feloszlatni a parlamentet. Az új választásokat 1932.

november 6-ra írták ki. A harmadik nagy választás volt már idén. "Egy idegen megfigyelő azt

hihette volna, hogy a választás és az újraválasztás a német nép legfőbb foglalatossága"23 A

nácik további erősödésükre számítottak, azonban már a kampányukon is érződött, hogy

kimerültek az áprilisi és július választási hajrában. Az eredmény kétmillió szavazat elvesztése

volt, azonban még így is domináns helyet foglaltak el a Reichstagban.

23 Golo Mann: Németország története 1919-1945. Budapest, 1997. 77. old.

25

4.2. VégjátékA novemberi választási kampány majdnem csődbe vitte a pártot. Nem volt miből

kifizetni az SA legényeket24, a párt egész apparátusa recsegett-ropogott a pénzhiány miatt.

Hitler Göbbelsnek bevallotta ekkor, hogy fejbelövi magát, ha ilyen közel a célhoz szétzüllik a

párt. Biztosra veszem, hogy ezt úgysem tette volna meg, túl nagynak és fontos embernek

tartotta már ekkor magát, hogy öngyilkos legyen. Érdekes módon a párt segítségére, egyik

korábbi ellenfelük sietett, von Papen, akit részben Schleicher intrikája buktatott meg. Most

Papen akarta megbuktatni Schleichert a nemzetiszocialisták segítségével, és természetesen

remélte, hogy fontos pozíciót tölthet majd be a leendő Hitler-kabinetben. Papen segítségével

sikerült leküzdeni a krízist. Talált néhány olyan

befektetőt, akik hajlandóak voltak kifizetni az NSDAP

legsűrgősebb adósságait. Enyhült a nyomás, így

Hitler újból a politikára koncentrálhatott.

A náciktól Hindenburg újból megtagadta a

kormányalakítás lehetőségét. Kis túlzással élve

undorodott a nemzetiszocialistáktól és azok

módszereitől. Az új kancellár, mint már utaltunk rá,

Papen ellenfele, Kurt von Schleicher lett, a

Reichswehr egyik vezető tábornoka. Schleicher

Hindenburg befolyásos köréhez tartozott. A politika

"szűrke eminenciásának" is nevezték, mivel mindig ott

állt a Hindenburg politikai döntéseinek hátterében. Egyik politikai párt sem állt teljes

vállszélességgel mellette, hatalma Hindenburgtól függött. Egyik érdekes megmozdulása volt,

hogy megpróbálkozott a nácik kettészakításával. Tudta, hogy Gregor Strasser és Hitler

viszonya korántsem baráti, vetélytársai egymásnak, ezért Strassert megkérte, hogy legyen az

alkancellára és szakítson Hitlerrel. Strassernek sok híve volt, ha kilép a pártból sokan

követték volna és álltak volna mögé. De nem fogadta el Schleicher ajánlatát, hű maradt

Hitlerhez. Schleicher célja ezzel dugába dőlt, egy a szociáldemokraták és a Gregor Strasser

vezette nemzetiszocialisták alkotta koalícióról. Január 28-án meg is bukott a Scleicher-

24Az SA vezetését 1926 és 1930 között Franz Pfeffer von Salomon látta el. Röhm ezalatt az idő alatt Bolíviábantartózkodott a helyi vezetők meghívásának eleget téve, hogy segítsen megszervezni a hely hadsereget. Hitler1931-ben kérte meg rá, hogy térjen haza, és vegye át az SA vezetését. Persze, hogy elfogadta egy olyan emberajánlatát és kegyét, aki akkoriban Németország egyik leghíresebb politikusa volt és valószínűsíthető kancellárja.

Franz von Papen (1879-1969)

26

kormány. A tábornok még az utolsó pillanatban megpróbálta feloszlatni a Reichstagot, de ezt

Hindenburg nem fogadta el, így lehetősége nyílt a cseh frájternak a kormányalakításra. 25

Papen jó barátságban volt Hindenburggal.

Az öreg elnök valójában újból őt akarta kinevezni Schleicher utódjának, de Papen rábeszélte,

hogy inkább Hitlert nevezze ki helyette. Meggyőzte, hogy alkancellárként sakkban tarthatja

és irányíthatja majd Hitlert. Papen eredményes aknamunkájának köszönhetően Hindenburg

engedett és 1933. január 30-án kinevezte Hitlert kancellárrá. Papen nem is sejtette, hogy

mennyire melléfogott.

4.3. Hitler a kancellár

Január 30-án este, a nácik fáklyás felvonulása adta hírül a világnak, hogy a Német

Birodalom élén az ő Führerük, Adolf Hitler áll. Az egy hónapja még a szétesés szélén álló párt

egy 70 milliós ország élére került, és eltökélt szándékuk volt e poziciót minden áron meg is

tartani.

Azonban még nem volt abszolút többségük a Reichstagban, ezért Hitler rávette

Hindenburgot a Reichstag az új választások kiírására. 1933. február 27-én kigyulladt a

Reichstag és porig égett. A kiérkező hatóságok egy holland kommunistát találtak a

helyszínen. Németország Kommunista Pártját (Kommunistische Partei Deutschlands - KPD)

még a választások előtt betiltották, az indok a Reichstag felgyújtása volt. Állítólag az NSDAP

tervezte meg az akciót, hogy indokot kapjanak a KPD betiltására. A tűzvésznek köszönhetően

a nácik betiltották a kommunista pártot. Vezető személyiségeit menekülésre kényszerítették

vagy egyszerűen megölték.

Az 1933-as márciusi választásokon a nácik 43 %-os részesedésükkel nem érték el

céljukat, az abszolút többséget. Így továbbra is a DNVP-vel voltak kénytelenek koalícióban

kormányozni. Franz von Papent is sikerült lerázni és a következő évben már nem játszott

fontos szerepet a német politikában.26

25 Hitler egyik gúnyneve a cseh frájter vagy freiter volt. A cseh jelző onnan ered, hogy mikor Hindenburgmegtudta, hogy Hitler Braunauból származik, azt hitte, hogy a városka Csehországban található. Csak későbbtudta meg, hogy Braunau Ausztriában található. A freiter pedig Hitler első világháborús rangjára utal, amelynémetül Gefreiter (őrvezető). Hindenburg gyakran használta Hitlerre ezt a gúnynevet, mivel nagy ellenszenvettáplált iránta.26 1934. nyarára Papen rájött, hogy Hitlert nem tudja fékentartani. Hogy a csorbát, amelyet okozottkiköszörülje, 1934. június 17-én megtartotta marburgi beszédet. Beszédében felszólalt a terjedő erőszak és anácik teljhatalma ellen és követelte a parlamentarista módszerek visszaállítását. A Marburgi Egyetemenmegtartott beszéde nagy visszhangot váltott ki. Hitler dühében a Hosszú Kések Éjszakáján megölette Papenösszes közeli munkatársát, azonban a volt kancellár életét megkímélte, ámde kényszerítette, hogy a családja és

27

Hitler következő lépése a teljes diktatúra kiépítése felé a Felhatalmazási törvény

elfogadtatása volt. A Felhatalmazási törvény lehetővé tette Hitler számára, hogy a Reichstag

nélkül is törvényeket hozhasson meg. Elfogadásához 2/3-os többség kellett, amelyet Hitler a

Centrum párt "megvásárlásával" ért el. Megígérte nekik, hogy törvénybe foglalja az Egyház

szabadságát és, hogy nem oszlatják fel a Centrum pártot. Cserébe Hitler a törvény

elfogadását kérte. Belementek. Egyedül a szociáldemokraták szavaztak nemmel, de nélkülük

is meg volt a 2/3-os többség. Hitler kancellársága kezdett diktatórikus formát ölteni. A

következő hónapokban betiltották az összes pártot, köztük a Centrum pártot is, amely

korábban hozzásegítette Hitlert hatalmának növeléséhez. Az NSDAP maradt az egyetlen

politikai párt Németországban. Hitler hatalma biztosítva volt.

Hitler következő húzásával megszabadult korábbi politikai és párton belüli

vetélytársaitól. 1934. június 30-án került sor a vérengzésre, amely a Hosszú Kések

Éjszakájaként híresült el. Gustav von Kahrt egy baltával verték agyon, majd egy folyóba

dobták. A korábbi kancellárt, Kurt von Schleichert saját házában gyilkolták meg feleségével

együtt, aki a lövéseket meghallva sietett abba a szobába, ahol a férjét éppenhogy

agyonlőtték az SS tisztek. Másnap lányuk találta meg a holtestüket. Ernst Röhmöt először

letartóztatták Hitler személyes jelenlétében, majd csak a börtönben ölték meg. Gregor

Strassert egy orvlövész lőtte le. A névsort még sokáig lehetne folytatni, úgy gondolom

felesleges. A zsidókat a nürnbergi zsidótörvényekkel (1935) "intézték el", amelyben

saját élete érdekében mondjon le az alkancellári tisztről. Lemondását követően a nácik nem ölték meg, mivelnemzetközileg elismert politikusnak számított és nagy visszhangot váltott volna ki meggyilkolása. 1934-1944között nagykövetként szolgált, először Bécsben, majd Ankarában. A német politika e tragikus figurája apolitikától visszavonulva halt meg 1969-ben.

28

megvonták minden állampolgári és emberi jogukat. Az első koncentrációs tábort 1933.

márciusában hozták létre Dachauban, ahol kezdetben politikai fogjokat tartottak, később

már egyre több volt köztük a zsidó származású ember.

1934. augusztus 2-án meghalt Paul von Hindenburg birodalmi elnök. Hitler ahelyett,

hogy új választásokat írt volna ki, egyesítette a kancellári és elnöki posztot. Hitler

Németország diktátorává vált. Az senkit sem érdekelt, hogy ez törvénytelen, mivel nem volt

már politikai erő, amely ellenállni tudott volna Hitler hatalmának és befolyásának.

Megtartott egy látszatnépszavazást a témáról, hogy a külföld előtt is legalizálja diktatúráját.

Az eredmény nem meglepően 84,6 %-os sikert hozott. Már az 1933. márciusi választások

sem voltak teljesen tiszták. Felhasználva az állam javait az NSDAP olyan propandát folytatott

le, amilyet csak akart. Kezébe kerültek az állami rádió és filmhíradók, továbbá az államtól

annyi pénzt tettek zsebre, amennyit csak akartak. Hitler magára ruházva az elnöki posztot a

hadsereg főparancsnokává vált. Ezentúl a Reichswehr27 katonái nem az alkotmányra, hanem

Adolf Hitlerre tették le esküjüket.

Az Anschluss és Csehország annektálása után, Hitler Danzig városa felé kezdett el

kacsingatni. Azonban a makacs lengyelek védve önállóságukat - és bízva a franciák és a britek

segítségében - szembeszálltak az aggresszorokkal és 1939. szeptember 1-én kirobbant a

második világháború. Ami ezt követően történt az az újkori történelem egyik legnagyszerűbb

katonai hadicselekménye. A német katona, országról országra masírozva - vagy inkább

gurulva - meghódította Európa jelentős részét, és az ő Hitlere kezébe helyezte megannyi

leigázott nép sorsát. Azonban a Szovjetúnió megtámadásával, majd az USA elleni háborúval

végleg túl nagy fába vágta fejszéjét. 1945-re a német hadsereg már a szülőföldjén vívta élet-

halál harcát. Áprilisban már Berlin volt a tét. A történet végkifejletét azonban már mindenki

ismeri: a félőrült Hitler újdonsült feleségével, Eva Braunnal öngyilkosságot követ el a

Führerbunkerban, és magára hagyja romokban heverő "ezeréves" birodalmát. A Harmadik

Birodalom együtt szállt sírba megalkotójával, a világtörténelem egyik legnagyobb

demagógjával, Adolf Hitlerrel.

27Az 1935. március 2-án meghozott törvényben a Reichswehr-t egyszerűen átnevezték Wehrmacht-ra. Atörvény másik, jelentősebb kitétele a versailles-i békeszerződés megsértése volt, mivel Hitler elrendelte asorozás visszaállítását, azonban még mindig csak a 100,000 fős keretben.

29

EpilógusAz Adolf Hitler diktatúrája alatt létrejövő Harmadik Birodalom aggresszív politikájával

kirobbantotta a második világháborút, továbbá felelős több millió ember haláláért és a

holokausztért. Hogy ezt mért nem látta senki sem előre?! Pedig lehetett volna, hiszen a Mein

Kampfban Hitler részletesen kifejti céljait, és mint azt már akkoriban is láthatták, nem volt

gyáva azokat megvalósítani. A nürnbergi törvények, a Hosszú kések éjszakája és még sok

hasonló rémtett már előrevetíthette volna az európai hatalmaknak, hogy Németországban

egy veszélyes erő került hatalomra és, hogy komolyan kell venni. Azonban a többi európai

politikus sokkal jobban félt saját népétől, mint Hitlertől. A francia közvélemény és populáció

még az 1930-as évekre sem heverte ki az első világháború véráldozatait. A Maginot-vonal

megépítésével csak megerősítették a világot - és Hitlert - abban, hogy nem kívánnak részt

venni az eljövendő korok háborúiban, csak védekezésre terveznek. Anglia, az európai

egyensúlyt fenntartani próbáló nagyhatalom gyarmatai megtartásával volt elfoglalva. Úgy

tűnik túl vastag köd lepte be a ködös Albiont, amelyet a német bombázók fújnak majd el

1940-ben.

Hol voltak a "demokrácia őrei", mikor Hitler sorra kezdte megszegni a versailles-i

békeszerződés cikkelyeit? Semmit sem tettek a megállítása érdekében, és szerény

véleményem szerint ez miatt még ők is okolhatóak a második világháború kirobbanásáért. A

kedvező alkalmakat a háborúra sorolhatnánk: a német hadsereg bevonulása a demilitarizált

Rajna-vidékre, az Anschluss, a Szudéta-vidék konfliktusa... A Wehrmacht egészen 1938-ig

könnyedén verhető lett volna. Mikor Hitler felszólította a vezérkart, hogy az dolgozzon ki

terveket Csehszlovákia lerohanására (Fall Grün), a tábornokok arra jutottak, hogy a

csehszlovák védelmi rendszeren a német hadsereg el fog vérezni. Ennek tudatában voltak a

csehek is és az Antant is, hiszen Közép-Európa egyik legjobban felszerelt hadseregével

rendelkeztek. Azonban a gyengekezű francia és főként az angol politikusok egyszerűen

átengedték Hitlernek a Szudéta-vidéket, ahol a csehszlovák védelem a legkiépítettebb volt.

Miért cserébe? Egy papírfecniért, amin az állt, hogy Hitlernek nincs több területi igénye

Európában. Mikor a brit miniszterelnök, Chamberlain hazatért Münchenből, a londoni

reptéren a repülőgépéből kiszállva büszkén lebegtette azt a bizonyos papírfecnit. Nem is

sejtette, hogy hat hónap múlva a német hadsereg már Prága utcáin fog masírozni.

Nem szabad a történtek miatt a német népet vádolnunk. Sem a német katonát, aki

30

hazájáért harcolt, nem pedig a nácizmusért, sem pedig azokat a választókat, akik az NSDAP-

re adták le voksukat. A német nép csak saját sorsának a javulását remélte Hitlertől, aki

háborúval köszönte meg a bizalmat. Mindenki szeretné, hogy a nemzet, amelynek tagja nagy

és hatalmas legyen. Mi magyarok is ezt tettük, mikor szövetségre léptünk Hitlerrel, aki

cserébe megajándékozott minket az első és második bécsi döntéssel. De ezzel nem szeretnék

semmilyen párhuzamot sem vonni a két ország második világháborús tettei között.

Hitlert a társadalmi, a gazdasági és a politikai körülmények tették naggyá. Ha nincs

első világháború, ha nincs gazdasági világválság, ha nincs - viccesen szólva - Papen, akkor

Hitler megmaradt volna annak a kis szobafestőnek, aki mindig is akart lenni és nem halt

volna meg több tíz millió ember. Azonban ezen körülmények közül a politikaiak a

legtragikusabbak, mivel Hitler őrült hazárdírozását Európában meg lehetett volna előzni,

azonban ehhez hiányzott a megfelelő politikai akarat és egy erős szemüveg Európa rövidlátó

vezetőinek.

31

Felhasznált irodalom:

1. Konrad Heiden: Hitler, Budapest, Kelta, 1989.

2. Golo Mann: Németország története 1919-1945, Budapest, Balassi Kiadó, 1997.

3. Kerekes Lajos: Hitler-puccs a sörházban, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1976.

4. Székely Gábor: Hitler hatalomra jutása, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1983.

5. Hermann Kinder-Werner Hilgemann-Manfred Hergt: Atlasz: Világtörténelem, Budapest,

Atheneum 2000 Kiadó, 2005.

6. Adolf Hitler: Mein Kampf, Budapest, Gede Testvérek, 2007.

7. Vitári Zsolt: Az NSDAP születése, Új párt a köztársaság ellen.

8. Földi Pál: A Waffen SS története, Budapest, Annó Kiadó, 1999.

9. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza: Ki kicsoda a világtörténelemben? Budapest, Annó Kiadó,

1999.

10. William L. Shirer: A harmadik birodalom felemelkedése és bukása. Budapest,

Teleteacher, 1995.