„egyszerre szolgálni istent, hazát, (wass albert) · mit jelent számomra a hazaszeretet, mit...

EpErjEsiné Bolykó Mária

istEn és haza

Magyarország, édEs hazáM…

„Egyszerre szolgálni Istent, hazát, böcsületet, hüséget,…”

(Wass Albert)

Miskolci görög katolikus általános iskola

2007.

i. BEvEzEtŐ

A keresztény nevelő kiemelt feladata a növendékek hazájuk iránti elkötelezettségének, magyarságtudatának erősítése.

A hazaszeretetben is példát kell mutatnia.A katolikus tanintézetek nevelőinek kötelessége

a nemzeti hagyományok ápolása.(Etikai kódex)

Fenti idézet a magyar katolikus egyház közoktatási intézményeiben dolgozópedagógusok számára kidolgozott etikai kódexből való. hivatalból, hivatásbólis kiemelten fontos feladat tehát. Mégis mit ér, ér-e valamit, ha nem belülről fa-kad, ha csak kötelességből tanítjuk?

jómagam egy katolikus oktatási intézmény tanítónője vagyok. a mögöttünkhagyott tanév végén köszöntem el negyedikes tanítványaimtól, akikkel nagyonszép négy évet töltöttünk el együtt. én foghattam a kezüket, amikor átlépték aziskola kapuját, s én engedhettem tovább őket azon a hosszú úton, amelynekújabb lépcsőfokát a felső tagozat, vagy éppen egy nyolcosztályos gimnáziumkisdiákjaként járhatják be. jelen pályamunkám során sokszor fogok rájuk hi-vatkozni, rajtuk keresztül bemutatni, érzékeltetni mindazt, amit együtt elvé-geztünk, s hogy honnan, hová jutottunk, most természetesen elsősorban a ha-zaszeretet, magyarságtudat terén.

a tanítás, mint tudjuk, egy nagyon összetett, komplex folyamat, amelybőlegy-egy elemet kiemelni és önmagában vizsgálgatni nem könnyű. Mégis, mivelnevelésünk egyik legfontosabb alappillérének érzem a hazaszeretet kérdését,megpróbálom gondolatban újra bejárni azt az utat, amit ezen a téren tanítvá-nyaimmal megtettünk.

ii. a haza és én

Ki űlsz az égben a vihar felett,Én Istenem hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem itt szavam dadog,Hazámért reszketek, magyar vagyok.”

(szép Ernő: imádság – részlet)

történetemet régről kezdem. gimnazista voltam, amikor egyszer közvéle-mény-kutatást készítettek velem. Már majdnem végeztünk, amikor a kérdező-biztos a hazámról kérdezett. Mi az, amit nem szeretek a magyarokban, a ha-

w 1 w

istEn és haza

zámban? lázadó középiskolás kamaszként gondolkodás nélkül soroltam a sok-sok szerintem negatív dolgot. Mindazt, amit magyarként nem szeretek a ma-gyarokban. aztán jött a következő kérdés: Mi az, amire büszke vagyok magyar-ként? Mint a villámcsapás, hasított belém, hogy hirtelen, az égvilágon semmisem jut eszembe. Megsemmisülten ültem, hogy nekem ezen gondolkodnomkell, pedig teljes bizonyossággal tudtam, hogy szeretem a hazámat. nagyon szé-gyelltem magam! olyannyira, hogy az interjú itt kurtán-furcsán félbe is maradt.keserű lecke volt ez, de egyvalamit mégis világossá tett számomra.

nem elég szeretni a hazámat, de érdemes a magam számára pontosan és vi-lágosan megfogalmazni, összefoglalni, szavakba is önteni ezt az érzést. Mit jelentszámomra a hazaszeretet, mit jelent számomra a hazám? Miért szeretem a ha-zámat, miért vagyok büszke a magyarságomra? talán a szépséges tájakat szere-tem, vagy a gyönyörű népdalok varázsoltak el? netán azért szeretek magyarlenni, mert mindig nagy örömmel járok táncházba, s önfeledten táncolom anagyszüleinktől ránk hagyott táncokat, féltve őrzöm a tőlük örökölt hagyomá-nyokat? Esetleg azért, mert büszkeséggel tölt el, hogyha híres magyarjainkrólhallok? Beleborzongok, ha a himnusz vagy a szózat jól ismert dallama fölcsen-dül, s megindít, ha mások hitvallásszerű megnyilatkozásait hallgatom a ha-zámról?

igen, ez mind külön-külön és együttvéve is jelenti a ragaszkodásomat, a sze-retetemet, a hazámat.

„…A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a te-metőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mi-voltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű,lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a hazaéletének egy pillanata is…” (Márai sándor)

iii. istEn – haza – család

Amikor örökségről beszélünk, általában arra gondolunk, ami atyáinktól hagyatékként reánk maradt.

Lehet ez szemmel látható, kézzel fogható tárgyi érték, mint szerszám, fegyver, ékszer, ház, vagyon.

Lehet azonban szemmel nem látható és kézzel nem fogható szellemi kincs:

gondolat, eszme, erkölcsi magatartás, tettek sorozata, mindaz, ami évszázadok során lépésről-lépésre

előbbre vitt egy nemzetet vagy egy egész emberiséget. Tárgyi örökségek romlandók, tűzvész,

háború elemésztheti azokat.


w 2 w

istEn és haza

w 3 w

Szellemi kincsek azonban örökkévalók. Ezek képezik egy-egy család, egy-egy nemzet

vagy az egész emberi világ egyetlen valódi elpusztíthatatlan örökségét. Azt az örökségünket,

amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el csupán akkor,

ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra,

hogy megőrizzük és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá.”

(Wass albert)

életem, munkám során sokszor megtapasztaltam, hogy eredményes munkátvégezni csak értékek által kijelölt, azok rendszerbe foglalt iránya mentén lehet.Ez így van az oktatásban, az építészetben, minden olyan tevékenységben, amiemberi kapcsolatokról szól.

szilárd meggyőződésem, hogy ennek az értékeken alapuló rendszernek azalapja az isten. az isten által felállított törvény. az egyetlen olyan stabil pont azéletünkben, ami egyértelműen az ember jobbá válását szolgálja. ha értékrendünkalapja a hit, az istenbe vetett hit, akkor egy határozott gerincre támaszkodunk.

szintén fontos szempont, hogy az ember teremtésétől fogva közösségi lény.gyarló, esendő, nem tökéletes. a közösség által azonban egyre tökéletesebbéválhat. tehát a hitre nevelés mellett, a közösségi szerepvállalás fontosságát istanítanunk kell. a gyermeknek és a szülőknek is. Meg kell, hogy értsék: a jó ésrossz megítélésének alapja az ige, s meg kell, hogy értsék, hogy jobbá csak kö-zösségben válhatnak. közösség viszont csak áldozathozatallal, az egyén áldo-zathozatalával születik. nem vagyunk tökéletesek, s isten ezt nem is várja el tő-lünk, de azt igen, hogy törekedjünk a tökéletességre. Ehhez a törekvéshez tudhátteret, biztonságot nyújtani a közösség.

Minden emberi közösség alapja a család, az a legkisebb közösség, amelynekszétzúzásáért, megsemmisítéséért napjainkban oly óriási harc folyik. hihetetlenülfontos, hogy a szülőkkel megértessük saját szerepüket a családban. hogy megértsék:az apa és anya szerepe egyformán fontos, de nem felcserélhető, nem átruházható!Fontos szerepe van a gyermeknek is, s a család akkor működik jól, ha egyformánfontos minden tagja, de mindenki az őt megillető helyet foglalja el.

Fontos, hogy a szülők megértsék: napjainkban a család, mint mikroközösségmennyire sérülékeny, s hogy felelősen csak úgy járhatnak el, ha integrálódnakegy nagyobb közösséghez, amely azonos értékrend szerint, azonos elveket vall.s amely nagyobb közösség, ha szükséges, képes védelmet nyújtani a család szá-mára. állítólag a legboldogabb emberek a legszegényebb országokban élnek.a legszegényebb és egyben legvallásosabb országokban.

a vallás mint értékrend. Mennyiben más egy vallásos ember értékrendje?a vallásos ember értékrendje nem embertől származik!nincs benne számítás, manipuláció, nem is erre a logikára épül. nincs benne

számítás és mégis kiszámítható. nincs hozzá kalkuláció, reklám és mégis egyér-telmű. nem modern, nem a legújabb és mégis jó. a legjobb. nem bonyolult ésmégis mindenre választ ad. interaktív. igazán az, hisz van kontroll, folyamatoskontroll (az ateisták lelkiismeretnek hívják). gondoljuk csak végig! ha az egyénezek felismerése által boldogabbá válik, akkor rajta keresztül a közösség is. Egy-szerű a képlet, örülhetnénk: vallás az egyénnél, vallás a családban, vallás a nem-zetnél.Miért nincs mégis így, miért nem látja be ezt mindenki?

talán vizsgáljuk meg a másik, a fogyasztói társadalom által diktált „érték-rendet” is. kik alkották azt? Emberek. olyan emberek, akik nem hisznek isten-ben, viszont kritizálják Őt. nem hisznek a haza fogalmában, nem hisznek acsaládban, a barátságban, az erőfeszítésben, a lemondásban. (élj a mának, légysikeres, valósítsd meg önmagad, mert megérdemled!) nincs hitük, nincs hazájuk,hiszen ők büszke világpolgárok. Milyen szép jelző, ők mindenütt otthon vannak.valójában sehol sem. kicsit olyan ez, mint a négy évszakos autógumi vagy azuniverzális fogó. Első pillantásra úgy tűnik, mindenre jó, igazából semmire.nincs családjuk, nincs barátjuk, nincs társuk, csak élettársuk, egyszer ez, máskoraz. Ők még nem ismerték fel, hogy ha én, az egyén nem vagyok képes áldozatothozni másért, másokért, sohasem jutok el oda, amire vágyom: a boldogsághoz(nem összetévesztendő a sikerrel), a szabadsághoz (ami nem egyenlő a szaba-dossággal).

s mit kell tennem – kérdezheted kedves olvasó?a válasz nagyon egyszerű: élj úgy, ahogy meg van írva. s lesz értelme az éle-

tednek. lesz társad, barátod, családod, hazád és meglátod istent, aki most isott áll és vár. rád vár. én úgy hiszem, hogy ahol állok – pedagógusként a tanít-ványaim és az ő szüleik előtt – kovász lehetek.

s kellő alázattal, áldozattal hazát lehet építeni, s kellő hittel nemzetet lehetformálni.

Mindegy, kik beszélnek a hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok,akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni?

Te hallgass hazádra.Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme

számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak ahaza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit ne várj hazádtól. Csak adjálazt, ami legjobb az életedben.

Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri. (Márai sándor)


w 4 w

istEn és haza

w 5 w

iv. nEMzEti ÜnnEpEink

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg a hajad vizes kefével.

Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,

milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Az ünnep legyen ünnepies… S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból,

legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj föl reá, testben és lélekben…(Márai sándor)

amikor ezeket a sorokat írom, éppen egyik legfontosabb nemzeti ünne-pünkre, az államalapítás megünneplésére készül az ország. Egy-egy ilyen alka-lomhoz közeledve számtalanszor felmerült már bennem az a kérdés, hogy vajontudunk-e ünnepelni? vajon valóban ünneplünk-e? Felvesszük-e az ünneplő ru-hát, felöltöztetjük-e a lelkünket, felkészítjük-e a szívünket az ünneplésre? vesz-szük-e a fáradságot, felkeressük-e a lakóhelyünk közelében számunkra rendezettünnepséget, együtt ünneplünk-e másokkal? sajnos környezetemben egyre inkábbazt tapasztalom, hogy nem. a nemzeti ünnep sokak számára csak egy plusz fi-zetett szabadnapot jelent, még „szerencsésebb” esetben egy újabb hosszú hét-végét, amit pihenéssel, kikapcsolódással lehet tölteni, s amelyben az ünneplésnek,a megemlékezésnek már nincs helye.

a fenti gondolatsorból kiindulva engedjék meg, hogy kétfelé válasszam azünnepségeket, mégpedig az iskolai megemlékezésekre és az iskolán kívüli ün-nepségekre.

iskolai MEgEMlékEzésEk

az előbbiekben említett sokfelé tapasztalt érdektelenség miatt nagy felelősséghárul az iskolákra ezen a téren is. sok olyan gyermek tanul nálunk is, aki csakaz iskolában vesz részt a megemlékezéseken. otthon ilyen indíttatással nem ta-lálkozik, a mi feladatunk tehát, hogy ezt az igényt kineveljük benne.

a mai pörgő, rohanó világunkban gyermekeinket másodpercenként hihe-tetlen mennyiségű impulzus éri. Emiatt egyre nehezebb olyan műsort készíteniszámukra, amely el is éri, meg is érinti őket. tapasztalatom szerint néhány vers,

az események kronológiai felsorolása, már régen nem éri el célját. szükség vantehát a régi műsorstruktúrák újragondolására, újszerű elemekre. például, amikora szöveg, a zene és a mozgás tökéletes összhangban, egymás hatását fölerősítve,a leghatásosabban képes közvetíteni az alkotók üzenetét. Egyfajta mozgásszín-

ház-féle produkció létrehozása ma márnem elérhetetlen feladat, hiszen majdminden iskolában működik valamiféleművészeti ágazat. a drámapedagógus,táncpedagógus, énekkarvezető kollégákösszefogásával nagyon korszerű, dinami-kus, a mai kor kihívásainak megfelelő pro-dukciókat hozhatunk létre. olyat, amelytapasztalataim szerint a diákok körébenis tetszést arat. s ha netán még kis idő el-múltával is fölemlegetik, beszédtéma kö-zöttük – azt hiszem, nem lehet kérdés,hogy megérte a fáradozást. Mert bizony –s ezzel tisztában kell lennünk, mielőtt egyilyen munkába belevágunk – sokkal többszervezést igényel egy ilyen műsor. 30-40

nem egy korosztályba tartozó és nem egy osztályba járó gyermeket színpadraállítani, összpróbát tartani, mindezt úgy, hogy a tanítási órák szervezését ne za-varjuk, csak nagyon összehangolt, precízen kidolgozott részletek megtervezésévellehet.

én minden fölvázolt nehézség ellenére arra bíztatok minden kollégát, akinekcsak akár egyszer is megfordult valami hasonló a fejében, de a nehézségektőlmegriadt, hogy vegyen egy mély lélegzetet és bátran vágjon bele.

az 1956-os forradalom 50 éves évfordulóján iskolánk ünnepi műsorát énállítottam össze. negyedikes osztályom lévén határozott elképzelésem volt arról,hogy – mivel mindegyiküknek néptáncot is tanítok – a mozgásos, zenei elemeknagy részét őrájuk fogom építeni.dráma-szakkört vezető kolléganő-met hívtam még segítségül, hogyszakköröseivel a jeleneteket előad-ják.

Egy olyan műsor megalkotásavolt a célom, amely mozgalmassá-gával és a zenei elemek felhasználá-sával elűzi az iskolai ünnepélyekmonoton egyhangúságát, s a „szép,de megszokott” jelzőket talán kikerüli. nem volt célom apró részletekre is gon-dosan kiterjedő kronológiát fölállítani, hiszen azt már sokan és sokszor megtették


w 6 w

istEn és haza

w 7 w

előttem. Megpróbáltam viszont a kisiskolásokat és nagyobb társaikat egy olyanemlékezés elé állítani, mely a mai pörgő, rohanó világunkban egyre kevesebblehetőségeink egyike, vagyis úgy hatni rá-juk, hogy észrevétlenül belehelyezkedhes-senek egy letűnt kor néhány pillanatába.

nem titkolt szándékom volt a gyö-nyörű dalok megszólaltatásával – melyeksokszor egyszerre fejeznek ki örömöt ésfájdalmat – a hallgatóság azon érzelmeirehatni, melyekben, ha a hazaszeretetrőlvagy a hazafiságról van szó, pontosan eza két kérdés van jelen. tamási áron mű-veiből minduntalan átsüt, kiviláglik azember szülőföldje iránti kötelességtudata.igen, ha úgy tetszik, nekünk, a „nemzetnapszámosainak”, kötelességünk segítenitanítványainkat abban, hogy legyenekbüszkék hazájukra, népük kultúrájára, ha-gyományaira, és igen, legyenek büszkék hazájuk neves és névtelen hőseire is,akik annyira szerették ezt a földet, hogy annak szabadságáért életüket is képesekvoltak föláldozni.

ha mindebből csak egy picit is megéreznek egy ilyen műsor kapcsán, hacsak egyszer is nagyot dobban a szívük, lehet, hogy hadjáratot még nem, de

csatát nyertünk. Minden ünne-pünkben meg lehet, meg kell talál-nunk azt a magot, amelynek segít-ségével tudunk az érzelmeikrehatni, s amelyet ha kellőképpen ki-bontunk, azzal megfelelően építke-zünk, magunk is meglepődünk,milyen hatást érünk el. nem győ-zöm eléggé hangsúlyozni a zeneszerepét. napjainkban szerencséreszámtalan olyan előadó lemezeihezhozzájuthatunk, akik nagyszerűen

tolmácsolják számunkra a muzsika nyelvén mindazt, amit a hazánk iránt érzünk,érezhetünk, vagy éreznünk kellene.

Egyvalamiről azonban sohasem szabad megfeledkeznünk! lehet egy forga-tókönyv bármennyire káprázatos, ha az abban szereplő gyermekek előadása lé-lektelen, ha nem hiteles, senkit sem fog elvarázsolni. Mivel ezek a gyerekek nemszínészek s még csak nem is felnőttek, ránk hárul az a feladat is, hogy számukrarengeteg háttérinformációval szolgáljunk, egyfajta korrajzot adjunk nekik.

kell, hogy legyen bennünk egy belső tűz, s kell, hogy ebből nekik is át tudjunkadni valamit, hiszen enélkül hogyan tudnánk a tanítványainkban szikrát csiholni?hogyan érhetnénk el, hogy lelkesedjenek valamiért, ha bennünk a lelkesedésneka szikráját sem lelik?

Egy-egy nemzeti ünnep, történelmi évforduló kapcsán általában még hetekigláthatunk, hallhatunk itt-ott felbukkanó emlékezéseket. Mindig is célom volt,hogy tanítványaimnál azt elérjem: ne menjenek el mellette, tudjanak róla, haegy beszélgetésfoszlányt hallanak, ezzel kapcsolatos képsort látnak, tudjanak,mi több, akarjanak hozzászólni. legyen róla véleményük, tapasztalatuk, amelybármennyire kevés még, mégiscsak az ő formálódó kicsi lelküknek egy része. sa sok-sok kicsi, egymáshoz kapcsolódó rész, kerek egésszé összeállva, hiszem,hogy valamikor majd hozzásegíti őket, hogy hazájukat szerető, büszke embereklehessenek.

iskolán kívÜli ÜnnEpségEk és EgyéB ÜnnEpi alkalMak

Már említettem, milyen sajnálatosnak tartom azt a tendenciát, ahogyan el-felejtünk ünnepelni. a mai kor embere hajlamos elfelejteni, hogy pl. március15. azért lett munkaszüneti nap, hogy mi, az utókor, méltó módon tudjunkemlékezni hazánk eme dicsőséges pillanataira, a forradalom hőseire, s nemazért, hogy végre befejezhessük a gyümölcsfák metszését.

Mit tehetünk – tehetünk-e egyáltalán valamit – mi, pedagógusok, hogy ez aszemlélet egy kicsit megváltozzon?

Mindig bátorítottam őket, hogy csakúgy, mint jómagam, bátran viseljenekmárcius közepén akár egy hétig is kabátjukon kokárdát. Egyszerűen azért, merthatártalanul jó érzés. Mert rápillantva, rögtön eszünkbe jut az a nagyszerűdolog, amit elődeink ezekben a régmúlt, dicsőséges tavaszi napokban szabad-ságuk kivívásáért tettek. s azért, mert rápillantva, vagy egy másik emberen meg-látva újra eszembe jut, hogy én is magyar vagyok. jómagam az első pillanattólkezdve azt kértem tanítványaimtól, hogy a nemzeti ünnepeken családjukkalegyütt keressenek fel egy-egy lakóhelyükhöz közeli ünnepi rendezvényt, vigyenekegy szál virágot, egy mécsest, vagy egy maguk készítette zászlót. aztán ezekrőlaz ünnepségekről az iskolában mindig készítettek egy rajzot, s elmesélhettékazt is, milyen élményeket szereztek. ilyenkor elmondhatták mi az, ami szerintükszép volt, mi az, ami megfogta őket. (nagyon fontos, hogy ezeknek a beszámo-lóknak a meghallgatására mindig szánjunk időt!) nem állíthatom, hogy azonnalminden család elsietett egy megemlékezésre, ám az idő múltával egyre keveseb-ben maradtak otthon, s egyre többen kerekedtek fel, hogy együtt ünnepeljenekmásokkal.

az én szűkebb lakóhelyemen a történelmi egyházak példás összefogássalminden nemzeti ünnepünkön ökumenikus istentisztelettel egybekötött meg-emlékezést szerveznek, s minthogy ennek egyik szervezője – időnként szereplője


w 8 w

istEn és haza

w 9 w

– vagyok, számtalanszor hívtam, vártam ezekre az alkalmakra tanítványaimatis. sokszor próbáltam ily módon is az ünnep tevékeny és aktív részeseivé tenniőket. Büszkén mondhatom, hogy jó néhány felemelő, megható pillanat részeseivéváltunk így együtt, hiszen nemcsak őket, a gyermekeket kértem szereplésre, ha-nem én magam is hitet tettem valami mellett.

Ezekben az esetekben a legnehezebb feladat a szülőket megszólítani. Elérni,hogy egyéb „fontosabb” teendőiket félbeszakítva, eljöjjenek az ünnepségre. Egy-ben nagyszerű lehetőség arra, hogy a gyermeken keresztül a szülőket is formáljukegy kicsit.

az alábbiakban egy példát láthatnak arra, én hogyan próbáltam meggyőzniőket.

Kedves Szülők!

Május első vasárnapján mindig szükségünk volt az Önök segítőkész együtt-működésére. Az idén úgy alakult, hogy meg kell osztanunk „erőinket”, mertkét helyen is nagyon számítanak ránk.

Az egyik helyszín a ………….. téri templom, ahová már harmadik évevisszavárnak minket, a másik pedig ……………….. temploma, ahová egykülönleges és megismételhetetlen alkalom miatt kell elmennünk. Ide érkezikugyanis vasárnap a csíksomlyói pünkösdi búcsúra tartó Kárpát-medenceifeltámadási menet gyalogos zarándoklata, melynek jelvényét településről te-lepülésre viszik gyalogosan, imádságos lélekkel, engesztelésül felajánlva a ma-gyarság egységéért.

A menetet mindenütt ünnepélyes keretek között fogadják. Ennek a foga-dásnak lehetünk mi cselekvő részesei az általunk előadott kis műsorral.

Tudom, hogy ez a vasárnap elsősorban az édesanyáké. Ugyanakkor azt istudom és hiszem, hogy vannak bizonyos dolgok, amik mellé teljes akarássaloda kell állnunk, még akkor is, ha közben helyet kell szorítanunk szívünkbenegy másfajta ünneplésnek: ha örülni tudunk annak, hogy határon túli ma-gyarjaink kisebbségi sorsban is ápolják, megtanulják nagyapáik, édesszüleikanyanyelvét, ha bennük nem ellenséget, hanem testvért látunk.

Köszönöm, hogy lehetővé teszik gyermekeik számára ezt a szolgálatot,mely során erősödhet hitük és hazájuk iránti szeretetük, s amely remélem,meghatározó élmény lesz mindannyiunk számára!

Együttműködésüket és segítségüket megköszönve:

...................................................

…………., 2006. május 2.

Még ma is nagy-nagy örömmel gondolok arra, hogy nem volt olyan szülőaz osztályomban, aki nemet mondott volna erre a kérésre, sőt a szemerkélő eső,hideg szél (az ünnepséget a templom előtti téren tartottuk) és a majdnemegyórás csúszás ellenére, sokan mondtak köszönetet, mert még sosem voltrészük hasonló élményben. jómagam pedig csak bízni tudok abban, hogy –mivel ez az emlék olyannyira meghatározó volt életükben – a jóisten kegyelmébőlsokszor hallják majd meg a hívó szót másoktól is.

a kisiskolások, s rajtuk keresztül a szülők szemléletformálásának kitűnő esz-köze lehet egy gálaműsor szervezése is. intézményünkben régóta hagyomány,hogy kétévente gálaműsorral kedveskedünk a szülőknek. Egy korábbi javaslatomalapján a legutolsó már tematikus jelleggel készült. a műsor szerkezeti felépítésétegy kedves kolléganőmmel vállaltuk magunkra. nem titkolt célunk volt a haza-szeretet, a magyarságtudat erősítése a szereplőkben és a gyermekekben egyaránt.az est sikere, a kapott visszajelzések alapján úgy érezhettük, jól döntöttünk.Bár egy ilyen rendezvény óriási előkészítő munkát kívánt mindenkitől, utólagmindenért kárpótolt bennünket az az öröm, ami mások szeméből tükröződöttfelénk. a gálaműsorral kapcsolatos újságcikkemet az alábbiakban olvashatják,remélve, hogy sokakban felébreszthetem azt a vágyat, hogy valami hasonlódolog aktív, cselekvő részesei lehessenek.

(a pályázati kiírásnak megfelelően az azonosításra lehetőséget adó adatokatkihagytam a cikkből.)


w 10 w

istEn és haza

w 11 w

„Tiszteld őseidet, mert általok nyertél életet, és örököltél Istent és Hazát!”(Wass Albert)

MAGYARNAK LENNI…A ………. KATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA GÁLAMŰSORA

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. Senkitsem tett még magyarrá az a tény, hogy magyarnak vallja magát, magyarulbeszél vagy gondolkodik. Magyarnak lenni ettől sokkal több. Magyarnaklenni: hit, szeretet, türelem, együttérzés, átfogása, átölelése mindannak, amimagyar. És cselekvés: tenni, amit erkölcs, amit lelkiismeret, amit Isten meg-kíván.

Nevelőtestületünk a fenti gondolatok jegyében határozta el, hogy gála-műsorunkat az idei tanévben a magyarság fogalma köré rendezi.

Magyar történelmünk kronológiáját követve idéztük fel népünk dicsőségesés fájdalmas emlékeit egyaránt.

Elsőként igazgatónőnk Wass Albert Himnuszról szóló gyönyörű gondola-tait tolmácsolta a közönségnek.

Majd a nyitókép következett (4. c), ahol előtérbe került népünk emlékezete,mely számon tartja, hogy keletről jöttünk, mint a nap.

A történelmi idők ívét a műsort megálmodó és színpadra állító két tanárnőösszekötő szövege rajzolta meg.

Rege a csodaszarvasról (2. évfolyam), Árpád imája, Vérszerződés (6. év-folyam), Szent István intelmei, majd a történelem képei következtek a Muhicsatától a Rákóczi szabadságharcig (5. évfolyam) – II. Rákóczi FerencManifestumának részleteivel. Brahms: Magyar táncával (3. évfolyam) és aPalotással (4. a és 4. b.) zárult ez a rész.

A szünet utáni első percekben az első évfolyamosok mutatkoztak be.A néptáncot előadó kicsi gyermekek ártatlansága és tisztasága óriási kont-rasztot teremtett a következő műsorszámmal, pontosan olyat, amelyet a tri-anoni békediktátum jelentett számunkra, amellyel bekövetkezett az EzerévesMagyarország feldarabolása, s amellyel több millió magyar testvérünk egyiknapról a másikra, idegen megszállás alá került és saját országában kisebbségisorsba süllyedt. A magyar nép szabadságvágyáról, hazaszeretetéről szólt igaz-gatónőnk éneke is. Ezután Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! címűművéből hallhattunk egy részletet.

Hogy mit jelent ma magyarnak lenni? A kérdésre a választ – hetedikeseinkhű tolmácsolásában – a határon túli magyar irodalom óriásaitól kaphattukmeg, akik a magyarság megmaradását, összetartozását hirdették. Hazájukhozvaló kötődésük, sorsuk mindannyiunk számára példaértékű.


w 12 w

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! című versével a 4. c osztályosok1956 neves és névtelen hőseinek állítottak emléket. A menekülteknek egyújabb áradata hagyta ott a vérbe tiport hazát. Nem azért menekültek, mertnem szerették a hazájukat, hanem mert az életük volt a tét. A határon túlimagyarjainkért szóló imát iskolalelkészünktől hallhattuk.

A zászló ősi jelkép. Mindig is éreztük, hogy több egyszerű szövetnél. Jelentiaz ősökkel való kapcsolatot, kapcsolatot az egyén és a nemzet között. Mégennél is több. A zászló maga a haza. Nyolcadikos tanulóink legfontosabbtörténelmi zászlóinkat vonultatták fel a színpadon. Ezt követően Wass Albert:Ébredj magyar! c. versét hallhattuk.

Immár hagyományosnak mondható, hogy a Záróképben minden évfo-lyamról szerepelnek diákjaink. A színpad közepére állított Életfára magyar-ságunkat jelképező szimbólumok kerültek, majd történelmi zászlóink sora-koztak föl. Ezután következett az élő Szent Korona megalkotása. Végül aSzép vagy, gyönyörű vagy Magyarország… című dal hangzott el.

Majd’ négyszáz gyerek lépett fel ezen az estén, az összegyűlt 600 főnyivendégsereg előtt. Ennyi gyermek, és az egy emberként mögöttük álló, őketláthatatlanul, a háttérből irányító és koordináló pedagógusok tettek hitvallástés hitet magyarságuk mellett.

„Emeld fel fejedet, büszke nép!” – mondja Juhász Ferenc, s valóban: aműsor végére a sok-sok emelkedett és torokszorító pillanat hatására hazasze-retetünk, nemzettudatunk és az összetartozás érzése erősödött megmindannyiunkban.

istEn és haza

w 13 w

v. tÖrténElMi szEMElvényEk

Világ Világa,Szerelem Kápolna – virága,

NekemÉdes Egyetlenem,

Hazám,Te Drága!

(Utassy józsef: Magyarország! – részlet)

Mai világunkban pedagógustársaink sokszor hangoztatott panasza, hogy agyermekek szinte elalszanak a történelemkönyvek adathalmazai, rideg számsoraifölött, s egyre többen azt vitatják, hogy kell-e egyáltalán, van-e még haszna atörténelemoktatásnak?

alsó tagozaton történelem tantárgy nincs, van viszont – főleg, ha megfelelőtankönyvcsaládból tanítunk – számtalan történelmi témájú olvasmány az olva-sókönyveinkben. tanítványaim harmadikos koruktól kezdve különös várako-zással tekintettek minden történelmi olvasmány felé. Már a tanév elején kibo-garászták a tartalomjegyzékből a fejezet hosszát, s minél hosszabbnak látták,annál jobban örültek. Faggattak, számolgatták, hogy vajon mikor érünk majd aszámukra oly hőn áhított részhez. nyilvánvaló, hogy ez nálunk sem alakult kimagától. ám én kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektettem minden, a hazánkkalkapcsolatos, történelmünkhöz fűződő, akárha pici részletre is.

s ha valami számomra, a tanító néni számára fontos, amiről tudnék – ha le-hetne – akár órákon keresztül mesélni, amiről mindig van mondanivalóm, ami-ről hitelesen tudok nyilatkozni, mert nemcsak azt állítom, hogy ez fontos,hanem valóban az is számomra, azt a gyermek számára is fontossá tudom tenni!s azt gondolom: ez az egyik sarkalatos pont tanítványaink hazaszeretetének,magyarságtudatának formálásában!

Már első osztályban sokat beszéltünk nemzeti jelképeinkről. talán ezekközött is a legtöbbször a zászlóról. Erről az ősi jelképről, melyről tudnunk kell,hogy több egyszerű szövetnél. a nemzeti trikolór, az a három szín, amelyet halátunk, örömöt érzünk, amit ha bárhol, akár idegenben megpillantunk, meg-dobban a szívünk, mert egy darabka hazát találtunk. Mert a zászló ilyen érte-lemben maga a haza.

Egy-egy ünnepi műsor után az osztályterembe visszatérve, tovább lehet szőniaz események szövetét. gyertyát gyújtani, és mesélni, mesélni. személyes élmé-nyekről, ha vannak, emlékekről, érdekes, megható történetekről. Beszélgetnivelük a régmúlt dolgokról. Emlékhelyeket ajánlani. olyan programokat, olvas-mányokat, amelyek segítségével még többet tudhatnak meg. arra bíztatni őket,hogy otthon is kérdezősködjenek. Megértetni velük, hogy a múlt nélkül nemlenne jövőnk.

sohasem szabad sajnálni az időt egy pillanatnyi megállásra, egy icipici kité-rőre, ha a helyzet úgy kívánja. nem szabad arra várni, hogy majd az arra kisza-bott, arra kijelölt órák alatt – mintegy mellékesen – a hazáról is szót ejtünk. éscsak akkor. számtalan olyan alkalom adódik, amikor csak egy odacsempészettmondattal (néha egy szó is elég, egy gesztus) éreztetni tudom, hogy ez mindigfontos, nemcsak szerdán és pénteken, hanem mindig, minden pillanatban.

azt gondolom, nem mellékes a megfelelő tankönyvek használata sem. Mitőllehet jó ilyen szempontból egy olvasókönyv? végiglapozva azonnal érezhető: atörténelmi szemelvények válogatásából, abból, hogy büszkeség tölti el a szívünket,hogy erőt meríthetünk az olvasottakból. jó érzés tudni, hogy van olyan tan-könyvkiadó is a mai Magyarországon, amelyiknek fontos, hogy a most felnö-vekvő ifjúság büszke legyen a hazájára, ahol született. érdemes tehát ilyen szem-mel is szétnézni és válogatni a tankönyvpiacon.

tanulmányi kirándulásainknál mindig az adott tanév ismeretanyagát irány-adónak véve, igyekeztem olyan helyekre elvinni tanítványaimat, ahol továbbtöltekezhettek. legutóbbi kedves emlékeim egyike, amikor tákoson, a Xviii.századi, paticsfalazatú népies barokk templomban ülve, kíváncsian hallgatták ahelybeli, 72 éves Erzsike nénit, alkalmi idegenvezetőnket. később, amikor to-vábbindultunk, beszélgettünk a hallottakról. kérdésemre, hogy tetszett-e, amitláttak, illetve mit szólnak ehhez a pici templomhoz, a legtöbben a templomszépsége mellett, az idős nénit említették. Mint mondták: látszik rajta, hogyannyira szereti ezt a templomot, hogy a világon semmi kincsért el nem cserélné.s valóban, olyan büszkeséggel, olyan szeretettel, olyan korát meghazudtolóhévvel és tűzzel mesélt az ő templomáról, falujáról, hogy ezzel teljesen elvarázsoltmindannyiunkat. s nekem, a tanítójuknak, határtalanul nagy öröm, hogy ezeka gyerekek ezt meglátták, hogy ők ezt fontosnak érezték, ezt az „üzenetet” meg-értették!

Mindig is arra törekedtem, hogy ősi értékeinket megismerjék. Ennek eléréseérdekében sok mindent tehetünk mi, tanítók. például el kell mondanunk tanít-ványainknak, ki volt attila király, akit a nyugati világ nagy királyának tart,sokan közülünk pedig csak barbár hadvezérnek. Mondjuk el Boldogasszonyhitünk eredetét. Beszéljünk a szent korona tiszteletéről, amely a magyarság ésa magyar föld megmaradásának egyik záloga. s mindehhez elengedhetetlenülhozzákapcsolódik a hit, ahogyan ősi hagyományaink is hitünkben gyökereznek.az a hagyománytisztelet, amiben benne van az istenhit, már önmagában is ígé-retes. s nem baj, ha elmondjuk, hogy délben nem hemingway „akiért a harangszól”, hanem a kereszténység győzelme nándorfehérvárnál, és amíg délben ha-rang szól, az egész világon a magyarok győzelmét hirdeti. Mondjuk el, hányszorvédtük meg Európát a pusztítástól. idézzük meg feltalálóinkat, hiszen a legtöbbnobel-díjast és a legtöbb szentet a magyar nemzet adta a világnak.


w 14 w

istEn és haza

w 15 w

Mondd, mit olvasson az ifjú,ha nyelvünk s a könyv még fontostengeren innen és túl?Mit tud avagy mit higgyen rólunkszégyent-e, gőgöt,alázkodást-e vagy próféciát?Oly ősi a kérdés, mik vagyunk.Leszünk-é egyszer is cédrus,Csontváry-vászon mesefája,fehér körtánca mögöttFüst Milán jövendöl.Sok ágú, mély gyökű törzsünketIllyés választásunkhoz köti,Tamási az otthon mágneskövéhezvezetne minket vissza.Márai a komor, az elsodort,ő a Halotti beszéd,nevünkről lehulló ékezet.Fordítsd angolra Anonymust,ez a mai latin,István ékes Intelmeit,az Iskolák fölöttébb szükséges voltát,hiteles Széchenyit adj, igaz Kossuthot,Német Lászlót és Bibót,ökonómiát is a kontextusban,Adyt, az eltévedt lovast,Barbár Móriczot,szólítsd a balladás pásztort, Sinkát,Babitsot, az Esti kérdést,a Zászlót, ahogy írja Kosztolányi,keress szót, ahogy épít az erdélyi Kós,…Vezesd a képet s gondolatot máig,kantáron Nagy László rúgós csikaját.

Bisztray ádám: Előszó helyett egy készülő könyvhöz – részlet

vi. ÖsszEgzés

Az embert korok vasra verhetik,poklaiba taszíthatja a rendszer,

amíg bilincselhetetlen a Hit,a vasnál erősebb a hívő ember,

és nem veszhet a glóriája el!Féltéssel teremti tovább a képet,

hogy erdők könnyeit itassa fel,s méltóvá tegye az emberiséget

az Időhöz, melyben nincs hátraarc!A Hit és Igazság Isten fénye,

amit nem árnyékolhat be a harc,ha az Ember magával küzd meg érte.

Márton Áron! Hiteddel üzened,a jövőt, ami nem viselt még vétket,

hogy alku tárgya soha nem lehetaz Isten, nemzet, ember és a lélek.

(gál éva Emese: Márton áron üzenete)

értékválság van, halljuk már régóta, s egyre hangosabban. nagy a baj, mondjaa szakemberek egy része. Ez természetes folyamat – mondják mások –, hiszencsakis arról van szó, hogy más, új tartalommal telítődnek meg az erkölcsi kér-dések.

a premodern társadalomban, amelynek „alapintézményei” például a haza,a hit, a házasság, a munkahely, az épületek, stb. hosszú időre szóltak, tartósakvoltak. Mára, a modern társadalomban könnyen lecserélhető, hamar változtat-ható, gyorsan elérhető sikerré váltak, nem ritkán befektetés nélküli sikerré!

Ez meglehetősen nehéz feladat elé állítja korunk pedagógusait is. Milyen ér-téket kell, hogy közvetítsen egy pedagógus? a régit, amelyről sokan, sokáig azthittük és hisszük ma is, hogy időtálló és maradandó? vagy az újat, az átalakuló-ban lévőt, amelybe az is „belefér”, hogy ha nem tetszik itt ez az élet, menj, skeress új hazát magadnak? a kérdés, nyugodtan mondhatjuk, költői volt, hiszenminden pedagógus jól tudja: miközben az erkölcsi kérdéseket egyesek új tarta-lommal próbálják megtölteni, mi változatlanul az állandó és örök érvényű isteniés emberi törvényeket képviseljük.

Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom.Igaz, ez nem csekélység. – írja Márai sándor.


w 16 w

istEn és haza

w 17 w

azt mondják, egy nagy fa gyökere olyan lefelé, mint a koronája fölfelé. a mitöbb mint ezer éves gyökereink a hagyományunk, a hitünk, a nyelvünk, a népiműveltségünk. s mindezek megőrzésének képességét, igényét újra és újra belekell oltanunk a felnövekvő nemzedékekbe.

kell, hogy olyan példaképeket állítsunk tanítványaink elé, akik vezetnek.akiknek szárnya is van, de gyökerei is vannak. van múltja, de van jelene ésjövője is. aki hittel, tisztelettel, töretlenül, tehát hitelesen képviseli a magyarkultúra kincseit. Fontos, hogy erre meglegyen bennünk a belső igény, hogyminden egyes ezzel kapcsolatban kiejtett, kimondott szavunk, cselekedetünkbelőlünk szóljon, egyszóval hiteles legyen.

pedagógustársaimmal beszélgetve, sokszor találkozom azzal a félelemmel,hogy nem merik teljesen „kiadni” magukat a gyermekeknek. nem merik nyíltanfelvállalni érzéseiket, mert attól félnek, hogy ezzel gúny tárgyává teszik sajátmagukat. én ezzel szemben úgy látom, hogy ha tudunk élményeinkről tisztaszívvel, csillogó szemekkel, elakadó lélegzettel, elszoruló torokkal beszélni, hahitelesek tudunk lenni, az nem baj. Egy érzelmeit őszintén vállaló pedagógus atanítvány szemében soha nem válik gúny tárgyává. ne szégyelljük megmutatni,kimutatni az érzéseinket. nem baj, ha néha könnybe lábad a szem, elfátyolosodika mesélő hang. Erről Móra Ferenc: Egy történelemóra című elbeszélésében ígyír: „…és ez a János vajda, ez a magáról megfeledkezett ember akkor behívta a tö-rököt, és egyik oldalról ő tépte-marta ezt a szegény hazát, másik oldalról pedigFerdinandus, a habsburgi király. Az egyik a hazáját adta el a hatalomért, a másikvesztegetéssel akarta megszerezni Szent István koronáját. – Sohase felejtsétek el,hogy az ítélő Isten megszámoltatta mind a kettőt.

Az első pad szélén ültem és láttam, hogy a tisztelendő úr szeméből kibuggyanta könny. Nagyon megijedtem. Az első tanár volt, akit sírni láttam a hazáért. Olyanérthetetlen volt ez nekem akkor, hogy én is sírva fakadtam. Az ilyen könny aztán,ha fölszárad is, nyomát mindig megőrzi a lélek…”

igen. Ez a dolgunk. Útravalót adni számukra. hinni abban, hogy az együtteltöltött idő így kerek. tudni azt, hogy érdemes kicsit visszatükröződnöm aszemükben, s ez nem egoizmus vagy nagyképűség, hanem egyszerű öröm, hogyadni tudtam. az az öröm, ami szárnyakat adhat és erőt, hogy érdemes. a maielveszettnek hitt felnövekvő generációban is hinnünk kell. hisz ők a jövő. a mijövőnk is.

s amíg a hitünket, a nyelvünket és a földünket meg tudjuk őrizni bennük ésáltaluk, s ameddig egy olyan erkölcsi rendet tudunk képviselni, amelyben a leg-magasabb szinten tudunk áldozatot hozni másokért, addig nem kell félteni ezta nemzetet.

Nem múlik el, amit az ifjúságEgyszer beragyogott.Ahogy nem múlik Ady, Németh László.A haza szikrázó örökmondatai:

állnak az időben.

Hidd el, még nem késő.Jönnek majd, jönnek az ifjak,és tiszta lesz tekintetük.…Jöhetnek új istenek,papíristenek, gépistenek, kisebbek,nagyobbak, a mérleg belesüllyeda mocsárba, vagy fölszáll a magasba,

te légy nyugodt.

A súly égi ólomból készül.„az istenek halnak”,a Golgota örök.

(tóth Erzsébet: égi ólomból „húsz év múlva”)

pályamunkámmal igyekeztem arra törekedni, hogy – mint azt a pályázatikiírás is megfogalmazza – egymás munkáját megismerve, mások számára is le-hetőséget villantsak fel, ötletekkel szolgáljak, hogyan lehet elérni, hogy tanítvá-nyaink magyarságtudata kellő irányba terelődjön, formálódjon és erősödjön.

gyermekeink magyarságtudatának erősödése közben egyvalamiről soha semszabad elfeledkeznünk. Mégpedig a saját töltekezésünkről, amely legalábbennyire fontos, hogy az a belső tűz, az a belső meggyőződés, amit kifelé kell su-gároznunk, meg ne kopjon, el ne halványuljon.

érdemes nyitott szemmel járnunk, s rátalálni könyvekre, előadóestekre, kon-certekre, színházi alkalmakra, melyek segítségével lélekben megújulhatunk.Menjünk el olyan tudósok, kutatók előadásaira, akik az országot járva magyar-ságunkról, történelmünkről, hagyományainkról beszélnek, s amely előadásokból– s ezt tapasztalatból mondom – új impulzusokat kaphatunk, amely alkalmaksorán nemzeti önbecsülésünk, melyet egyébként oly sokan és sokszor próbálnakmegtépázni, tehát nemzeti önbecsülésünk, hazaszeretetünk új erőre kap.

pályamunkám végén azt a levelet olvashatják, mellyel tanítványaimtól elkö-szöntem. ajándékba kapták még tőlem azt a kis füzetet is, melyet saját – nemzetiimádságunkról, a himnuszról szóló – gondolataikkal töltöttem meg. (Ezt mel-


w 18 w

istEn és haza

w 19 w

lékletként csatoltam.) csak bízni tudok abban, hogy a tisztelt olvasó is úgy látja:nem pusztába kiáltott szó volt, amit tettem és mondtam, hanem termékenymag, amely kiállja az idők próbáját.

köszönöm, hogy ezen munkám során mindezt újra végiggondolhattam.határtalanul jó érzés. tiszta szívvel ajánlom mindenkinek kipróbálásra.Mindannyiunkban ott szunnyad a lehetőség, s a kapott talentumainkkal is elkell majd egyszer számolnunk.

Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a ko-rona, mely a fa törzsét egyenesen élni tanítja, s mindig fölfele. (Wass albert)

Kedves ……………………!

A HITED, hogy van ISTEN, és ez az Isten feltétel nélkül szeret Téged.Olyannak, amilyen vagy.

Egy ország, ahová születtél, amit HAZÁNAK hívsz és büszke vagy rá.A CSALÁDOD, s azon túl egy KÖZÖSSÉG, ahová tartozol, és ahol sze-

retnek Téged. Mind-mind olyan dolgok, amelyek nélkül – s ezt soha ne feledd– nem élhetsz teljes életet! Erre tanítottalak 4 éven keresztül, s mostantólkezdve rajtad áll, hogy vajon ilyen maradsz-e? Vajon az eddig szívedbe zártértékeket, érzéseket megőrzöd-e? Hiszem, hogy igen.

Weöres Sándor szavaival kívánok Neked minden jót, a hosszú-hosszúúton, amely életed során Rád vár:

Ne kívánd senki szeretetét.Ne utasítsd el senki szeretetét.Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye, melege:mindenkire egyformán.Akik közel jönnek hozzád,azokra több essék fényedből és melegedből,mint akiknek nincs szükségük terád.Családtagjaid, mindennapi társaid, s a hozzád fordulókolyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba,melynek melegítésére rendelik.

Isten áldását kérve, szívemből kívánom, hogy boldog felnőtt legyen belőled,olyan, aki élete minden területén megállja a helyét.

Ehhez semmi mást nem kell tenned, mint bátran fölvállalni: keresztény-ségedet, családodat, majdani választott hivatásodat és magyarságodat!

Mindig sok-sok szeretettel gondolok Rád:

..................................................

Az Úr 2007. esztendejének június havában

MElléklEt

Mit jelent számomra a himnusz?gondolatok 4. osztályos tanulóktól 2007 tavaszán

Számomra a Himnusz a hazaszeretetet jelenti. Az ima, ami azt mutatja, hogybármikor van remény, hogy mindenkinek van esélye, lehet bár jó vagy rossz ember.A mi Himnuszunk. Nem a másé, a miénk, csak a miénk. Istenhez szóló levél. Ez ami szent pecsétünk, hogy magyarok vagyunk. Szabadok és nem rabok. A mi büsz-keségünk!

Z. Márton

Nekem a Himnuszról a hazaszeretet jut eszembe. Számomra dicsőség, hogymagyar lehetek. Büszkeség és meghatódottság! Ezt érzem a szívemben, amikor hal-lom a Himnuszt. Felnézek azokra az emberekre, akik meghaltak értem, értünk, aszabadságért. Büszke vagyok Puskás Ferencre, mert ő a hazáért futballozott. Olykorátélném azt, milyen lehet a dobogón állni?!

Sz. Marcell

Számomra egy olyan dolog, ami a magyarok szívében büszkeséget ébreszt. Olyat,amiért a hősök életüket adták. Amikor a Himnuszt éneklem, mindig arra gondolok,hogy mennyi küzdelem és csata után lett szabad, büszke, reménnyel telt nép a magyar.A Himnusz a nép gyönyörű éneke. Piros, fehér, zöld; ezek a színek lobogtak KossuthLajos zászlaján is. Ezekben a színekben nagyon sok magyar hőst fedezhetünk fel.

N. Tamara

Számomra a Himnusz a magyarság imáját jelenti. Amikor egy magyar embermeghallja ezt a költeményt, biztos, hogy megdobban a szíve. A Himnusz a magyarnép zivataros századait idézi fel. A magyar állampolgárságunkra büszkének kelllenni. Nem kell szégyellni, hogy magyar vagy. Nem szabad cserbenhagyni a hazát,nem szabad elköltözni más országokba. Nem szabad hagyni, hogy ez az országmegszűnjön. Bíznunk kell abban, hogy Magyarország sorsa jobbra fordul. Mertígy írja le Kölcsey Ferenc: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt!”

P. András

Számomra dicsőséget jelent. Az, hogy szabadok vagyunk, szerintem ajándék Is-tentől. Sok évvel ezelőtt a magyar harcosokból remény és szomorúság áradt. A Him-nusz számomra hazaszeretetet, büszkeséget, önzetlenséget is jelent.

F. Alexandra


w 20 w

istEn és haza

w 21 w

A Himnusz számomra leginkább hazaszeretetet jelent. Arra tanít, hogy szeressükés tiszteljük a hazánkat. Ez nagyon fontos. Régen nem volt szabad énekelni a Him-nuszt. Nagyon rossz lehet egy másik nép, pl. az osztrákok himnuszát énekelni,amikor magyarok vagyunk. Kölcsey Ferenc költeménye is csak úgy jelenhetett meg,hogy odaírta a cenzúra megtévesztésére: „A magyar nép zivataros századaiból.”

Arra is emlékeztet minket, hogy a hősök értünk, magyarokért harcoltak és nema saját céljaikért. A sporteseményeken és ünnepeken is halljuk a Himnuszt. Ez engemdicsőséggel és büszkeséggel tölt el. Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.

Sz. Virág

A Himnusz egy szép, reményt idéző költemény. Mikor kicsi voltam és ezt a gyö-nyörű nemzeti imádságot játszották, nem tiszteltem és mindig az járt a fejemben:mikor lesz vége. Ma már tudom, hogy ezt a dalt tisztelni kell. Bár eme ünnepélyeséneket a mai serdülők cikinek tartják. Remélem, én nem leszek ilyen, mit ők. A ma-gyaroknak van a legszebb Himnuszuk, szerintem ez érthető.

V. Boglárka Virág

Számomra a Himnusz a magyarság jelképe. Amikor csak hallom, mindig a ha-zám reményeire gondolok. Büszke vagyok a régi hősökre is! Ők is hazaszeretetetéreztek és ezért mindig önzetlenül harcoltak! Megtettek mindent a mi szabadsá-gunkért! Ezért vagyok nagyon büszke az egész dicsőséges Magyarországra! Az énszívemben, lelkemben ezek az érzések kavarognak a Himnusz iránt.

V. Réka

Ha a Himnuszt hallom, mindig az összetartozás jut az eszembe. Az olimpiák,történelmi események. Boldog vagyok, ha az olimpiákon egy magyar áll a dobogóbármely fokán. Történelmi ünnepségekkor mindig eszembe jut, hogy van hazám,és én magyar vagyok. A nándorfehérvári diadalról a büszkeség, a remény, a dicsőségmindig a szívembe hatol. A szomorúság is, amikor elvesztettük Magyarország sokrészét. Ezek az érzések a Himnusz éneklésekor hatolnak a szívembe.

T. Gyöngyvér

Amint felsorolom azoknak az embereknek a neveit, akik vezették a márciusi if-jakat, a szememből a könny kicsordul. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kölcsey Ferenc ésmég sokan mások. A szabadságharc felkelői előtt ezek a szavak lebeghettek: haza-szeretet, szabadság, dicsőség.

S. Krisztián

Számomra a Himnusz a remény érzetét fejezi ki. Miközben hallom, a régi ma-gyarok jutnak eszembe. Kölcsey Ferenc szívből írta, ezért mindenki szívből énekli.Hazaszeretet, szabadság, ez a két érzés. És a remény.

H. Zsolt

Nekem a Himnusz sok mindent jelent, például hazaszeretetet, büszkeséget, sza-badságot.

Szilveszterkor is az újév úgy kezdődik, hogy a Himnuszt énekeljük. Az egészvilág a maga himnuszát énekli. Gyönyörű! Amikor olimpia van, a győztesnek iseléneklik a saját himnuszát. Ez nagyon jó dolog, szeretem. Én, amikor meghallom,az egész világra gondolok, a történelemre, a szabadságharcra, a családomra és eznagyon jó érzés. Mindenki a saját himnuszára büszke, mindenki a saját himnuszátszereti.

T. Evelin

Számomra a Himnusz a magyar nép múltját és jelenét eleveníti fel. Nagyonsok magyar emberért csendült már fel ez a dallam. Nemzeti ünnepeken, az olim-piákon. Pl. Egerszegi Krisztináért, aki az egyik olimpián három aranyérmet isnyert a hazájának. Számomra a Himnusz a magyar nép imája.

C. Flóra

A himnuszról a hazaszeretet jut eszembe. Számomra a szabadságot idézi megés a szabadságharcokat. A hősöket, akik életüket adták a mi szabadságunkért. Egy-szer már én is álltam a dobogó legfelső fokán, és akkor értem is szólt a Himnusz.

T. Margaréta


w 22 w

istEn és haza

w 23 w

BiBliográFia

BŐhM Edit (szerk.): Tanárunknak tisztelettel. Móra Ferenc könyvkiadó,1991

Etikai kódex a magyar katolikus egyház közoktatási intézményeiben dolgozópedagógusok számára. kpszti, 1998.

Márai sándor: Füves könyv. Budapest, 2002.MEdvigy EndrE (szerk.): A magyarokhoz. Magyarság- és istenes versek az

Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig. Felsőmagyarország kiadó,2005.

nagyiványi, n. – kEsErű, zs.: Országépítő Füzetek IV-V. Quo vadis, Ma-gyarország? ispánk, 2003.

Wass alBErt: Az igazlátó. Aforizmák, bölcsességek és gondolatok. kráter kiadó,pomáz, 2004.

Wass alBErt: Magyar örökségünk. Tanulmányok, novellák, hátrahagyott írásokés riportok az íróval. kráter kiadó, pomáz, 2004.

tartaloMjEgyzék

i. BEvEzEtŐ ..........................................................................................1

ii. a haza és én......................................................................................1

iii. istEn – haza – család ............................................................2

iv. nEMzEti ÜnnEpEink ..................................................................5

v. tÖrténElMi szEMElvényEk ..................................................13

vi. ÖsszEgzés ....................................................................................16

MElléklEt (Mit jelent számomra a himnusz?) ..............................20

BiBliográFia ....................................................................................23

„egyszerre szolgálni istent, hazát, (wass albert) · mit jelent számomra a hazaszeretet, mit...

Documents