16 VASÁRNAPI UJSÁG. 1 . SZÁM. 1 8 9 1 . XXXVIII. KVFOLYAM.

M. kir. szabadalmazott ing-gyár.

LATZKOVITS JL B U D A P E S T ,

IV., Váczi-utcza 22. sz. a. JÓZSEF FŐHEKCZEG Ő FENSÉGE

U D V A R I S Z Á L L Í T Ó J A .

SÁNDOE SZEEB KIR. Ő FELSÉGE U D V A R I S Z Á L L Í T Ó J A .

Ajánlja dúsan felszerelt raktárát következő legjobb minőségű uri divatczikkekben: Sima mellű, fehér chiffon és színes uri ingek. — Redőzött vagy himzett mellű uri ingek. — Croisé vagy vászon lábravalók. — Jasger ingek és alsó nadrágok. — Gyapjú- és selyem-crépe és tricot alsó ruházati czikkek. — Gyapjú-, Fii d,Ecosse- és selyem-harisnyák. — Vászon és franczia battist zsebkendők. —- Selyem cachenez és ecfmrpe-ok. — Nyakkendőkben óriási választék. — Ingmell- és kézelőgom­bok. — Gallérok és kézelők. — Utazási plai-dek és takarók. — Angol flanell utazási in­gek és sapkák. — Eső-ernyők és botok. — Glacé- és angol kötött keztyük. — Lábtyük és vadászharisnyák. — Vidéki megrendelé­sek jutányosán s legpontosabban teljesíttet­nek. — Árjegyzékek kivánatra ingyen és

bérmentve küldetnek.

Uílénncoón T A légszeszt önmagától előállító Runge-I IldUUMdy • féle lámpák ragyogón világító leg-szesz-Tángoiat adnak. Minden lámpa a szükséges légszeszt önmaga állítja elő, a minden pillanat­ban más helyre függeszthető. Semmi cylinderl Semmi báli Se csövek, se készltlékI Egy láng *

nagy petroleumlángot pótol. Előnyös k e r t e k , v e n d é g l ő k , utak, é p í t k e z é s e k , g y á r a k , huták , s er főzdék , v á g ó h i d a k , s ü t ö m ü h e l y e k , j é g p á l y á k stb. efélékbe. Lámpák 3 frttól kezdve bronzból. Próbalámpák, hozzá­valóval és csomagol, együtt, 4 frt, utánvét v. előrefize­tés mellett. Gazdagon iLLustr. arjegyz. ingyen és bérm. Louis Rnnge, Berlin, Landsbergerstr. 9.

Legjobb és Leghirnevesebb Pipere Hölgypor

^ P V C H . FAY, ^ PARIS — 9 rne de la P

Kulőnlegts Rizspor • • Ú T T A L VEGYÍTVE

ILLATSZERÉSZ, Paix, 9 - P A R I S .

kwizda KÖSZVÉNYFOLYADÉKA f á j d a l o m c s i l l a p í t ó s z e r

köszvény, csúz és idegbajokban. Úgyszintén jeles hatású ficzamodásoknál, az i z m o k és i d e g e k f e s z ü l t s é g é n é l , h e l y i g ö r c s ö k n é l (lábikra-görcs), i d e g f á ­j á s , főként pedig e r ő s í t é s ü l n a g y f á r a d ­s á g o k , h o s s z ú m e n e t e k előtt és után.

90~ Egy palaczkkal 1 frt o. é. ~»í K w i z d a F e r e n c z J á n o s , cs. és kir. osztrák és ki­rályi román udv. szállító és kerületi gyógyszerésznek,

K o r n e u b u r g b a n , Bécs mellett. Bizonyíttatik, hogy a he lyőrség i kórházban és a ka­t o n a i fürdő-gyógyintézetben Badenben, K w i z d a köszvény folyadéka a oiáz különböző alakjai, név-szerint i zumoiá i , úgyszintén a köszvény és i d e g e s ­ség ellen, ép ugy magában, valamint hévfürdők segédeszköze gyanánt, jó hatássa l alkalmaztatott.

Baden, 1886 szept. 21. jyrm Mühlleitner, cs. és kár. fűtörzsorvos ée kórh&z-Tezeto.

Ftiletét a Magyar királyság számára B u d a p e s t e n T ö r ö k J ó z s e f gyógyszertárában; kapható továbbá n a g y b a n : koehmeister Frigyes utódai. lerada I., Thallmayer és Seitz. Strobentz tett., s Be-tsiiyi F.-nél; k i c s i n y b e n minden gyógyszertárban. S z í v e s figyelembe v é t e l ü l . E készítmény vásár­lásánál kérjük, mindig K w i z d a kösz vényfo lyadékát

kérni, és arra ügyelni, hogy épugy min­den palaczk zárványa, valamint a carton is a mellékelt védjegygyei legyen ellátva. Kwizda Ferencz János, m. és k. esztr.-magyar és kir. román ndv. szállító, és ker. gyógyszerész kerneűburgban. Bécs mellett.

KRiEGNER-féie TOKAJIGHINAYASBOR. L Á B B A D O Z Ó K N A K ERŐSÍTŐÜL, továbbá vérszegénységnél és az ebből származó betegségeknél, sápkór, migrain, ideg- és gyomorba jóknál, skrophel stb. az általam fel talált és készített Tokaji-China-vasbov legjobb sikerrel alkalmazható. W Gyenge nők és gyér mekek erősítésére kitűnő óvszer. ~V0 Egy nagy üveg ára 3 frt , k i s üvegé 1 frt 6 0 kr

NMÁBOTIBIVI I I 1 I 1 M

A L E G D I V A T O S A B B A K C Z B Ő B F O Í O M I T Ó . M i n d e n e l e g á n s h ö l g y p i p e r e - a s z t a l á n o t t h o n o s . — T e l j e s e n á r t a l m a t l a n

B#~ Egy köcsög ára 2 forint. ~Vd

Kriegner György gyógyszertára Ss i^ 'ggaSfc

PSERHOFER J. Gyógyszertár „az arany bir. almához"

FértÍ8«tÍtÓ labdacsok, rég ismert, könnyen oldó házi szer, ezelőtt e g y e t e m e s l a b d a c s o k neve alatt; ez utóbbi nevet teljes joggal megérdemlik, mivel csakugyan igen sok oly betegség létezik, melyben e labdacsok csodás hatásukat fényesen bebizonyították.

Évtizedek óta ezen labdacsok általában igen el van­nak terjedve, számtalan orvos rendeli azokat, s alig akad család, melyben e kitűnő háziszerből ne volna egy kis készlet.

Bécs, I., Singerstrasse 15.

1 d o b o z 1 5 l a b d a c s c s a l 2 1 k r . , 1 t e k e r c s . 6 d o b o z z a l 1 Irt 5 k r . , bérmentetlen utánvét melletti megküldéssel 1 f r t 1 0 k r .

A pénz előleges beküldése mellett, bórmentes meg­küldéssel együtt 1 tekercs labdacs 1 forint 25 kr., 2 tekercs 2 frt 30 kr., 3 tekercs 3 frt 35 kr., 4 tekercs 4 frt 40 kr., 5 tekercs 5 forint 20 kr., 10 tekercs 9 forint 20 krajezár.

(1 tekercsnél kevesebb nem küldetik szét.)

Kéretik határozottan PSERHOFER J.-féle „vértisztitó labdacsokat" kérni, s arra ügye ln i , h o g y a d o b o z o k t e t e j é n l e v ő fel írás m i n d e n d o b o z o n a h a s z n á l a t i u tas í tá sban l á t h a t ó P S E R H O F E R J . n é v a l á í r á s s a l e l l e g y e n l á t v a é s p e d i g MF~ v e r e s ~9& n y o m á s b a n .

Fagy-balzsam, Keskeny útifű-nedv, köhögés stb. ellen. 1 pa-

PSERHOFER J.-tól . 1 tégely 40 kr., bérm. megküldéssel 65 kr.

laczk 50 kr.

1 frt 20 kr. 1 doboz 50 kr., bérm.

Amerikai koszvény-kenőes, Por lábizzadás ellen, megküld, mellett 75 kr. I J A K ' I ' 1 K a l f C a m 1 üvegcse 40 kr., bérmentes U U l j f l l l " U ( l l £ 5 a l l l , megküldéssel 65 kr.

Élet-essenezia (prágai cseppek),

Fiaker-por, ^ ^ ^ ^ Tannochinin-hajkenőcs,

meg-rom-

Angol csoda-balzsam, kis üveggel 12 kr. köhögés stb. ellen, 1 dobozzal 35 kr., bérmentes megküldéssel 50 krajezár.

PSERHOFER B. - to l ; a legjobb

hajnövesztő szer, 1 szelencze 2 frt. P l r V a t a i t l ü t ! t a n a 6 7 STEÜDEL tanártól, sebek, l i g í Cl t j lUtü l a p a a / i , daganatok stb. ellen jónak

bizonyalt háziszer. Egy tégely 50 krajezár, bérmentes megküldéssel 75 krajezár.

Egyetemes tisztító só .ra22^;£ 4304

zavart emésztés minden következményei ellen, csomag ára 1 forint. lőtt gyomor, rossz emésztés ellen. Egy üvegcse 22 kr.

Az itt felsorolt készítményeken kívül valamennyi az ausztriai lapokban hírdetet bel- és külföldi gyógyászati különlegesség készletben tartatik, a minden esetleg raktáron nem levő czikk kivánatra pontosan s legjutá-nyosabban beszereztetik. t0~ P o s t a i k ü l d e m é n y e k az összeg beküldése mellett, nagyobb megrendelések utánvétel mellett is, a leggyorsabban eszközöltetnek. A p é n z e l ő l e g e s b e k ü l d é s e m e l l e t t (legczélszerflb-ben postautalványnyal), a v i t e l d i j s o k k a l k e v e s e b b e kerf l l , m i n t u t á n v é t e l m e l l e t t va ló k ü l d é s n é l .

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-utcza 4. szám.)

***r*\

fftXBNAPI [ÍT57 2. SZÁM. 1891. B U D A P E S T , J A N U Á R 11. XXXVIII . ÉVFOLYAM. Előfizetési felte'Ulek: VASÁRNAPI ÜJSAG és | egész évre 1 2 írt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt | fél évre _ 6 « J egész évre 8 frt | egész évre d frt Külföldi előfizetésekhez a poatailag

Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG J "f°°° °"° V "" ' Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK ! T T " "™" ^ "" " ~ " I félévre ... 4 • ( félévre _ 3 < meghatírozott viteldíj is csatolandó

F E U I L L E T OKTÁV. 1812— 1X90.

EGYIK legelőkelőbb s nálunk is jól ismert munkását vesztette el a franczia szépiro­dalom Feuillet Oktávban, ki a múlt deez.

29-én vált ki az élők sorából, életének hetven-kilenczedik évében. Még e magas korában is dolgozott, ámbár már hosszabb ideje, hogy va­lami újat, meglepőt, szellemének egykori ős-erejére mutatót többé nem várt tőle az irodalom. 0 maga is érzé nem csak elhidege-dését annak az olvasó közönségnek, mely egy­kor istenité s a tenyerén hordozá, hanem azt is, hogy tehetsége már kiadta legjobb erejét, s ö ma már csak böngész, a hol egykor oly bősége­sen aratott. Szóval elérte őt is közös sorsa a soká élő s mindvégig munkálkodó tehetségeknek, a kik megérték dicsőségük napjának rendes alá-hanyatlását.

Es az ő napja magasan és fényesen ragyogott. Legfényesebben a második császárság virágzá­sának idejében. Kedvencze volt nemcsak a hölgyvilágnak, de mindenkinek, a ki az élet legszebb szellemi kedvtelései közé számítja a regényolvasást s a költészet képzeleti világába való elmerülést. Példányképe volt a linóm izlésü, előkelő, szeretetreméltó regényírónak, de a ki azért ép oly szerencsével tudta festeni a lángoló szenvedélyt, a csábítás démoni erejét, az érzékek megittasodását, a nélkül azonban, hogy bele­esett volna abba a frivol hangba, melynek a franczia irók legkitűnőbbjei is oly gyakran vál­nak rabjaivá.

Egyik megkésett bajnoka volt annak a roman­tikai iránynak, mely ellen oly elkeseredett hábo­rút viselt és visel ma is az újabb realisztikus iskola, elhódítva előle a tért a közönség ízlésé­ben. Es ha Feuület hanyatlásáról beszélünk, ezzel a körülménynyel is számot kell vetnünk, s nem egyedül a szellemi megernyedésben ke-

. resnünk a hanyatlás okát. A realizmus irtó-badat indított az olyan körök ellen, a minők a Feuillet hősei, a kiknek nincsen árnyékoldaluk, csupa fényoldalakból állanak, érdekesek, rokon­szenvesek, ellenállhatatlanok, mert tökéletesek s minden emberi és gyakran emberfölöttije tulaj­donokkal fölruházvák; de az olyan hősnőket kételylyel fogadja, a kik odaadástikban a legna­gyobb lemondásra, ideges szenvedélyességeik-ben a legborzasztóbb kegyetlenségre képesek, a kiknél a gyilkosság vagy öngyilkosság közön­séges valami.

Pedig vonzók, rendkívül vonzók voltak mind­ezek az alakok, kivált a hatvanas évek párisi társasága szemében, mely az élvhajhász és élv­unott, a romlott és képmutató, a veszte felé ha-nyatt-homlok rohanó nemzedéknek oly idegiz­gató képét láttatá. Feuillet regényei hízelegtek e társadalomnak, ő volt az ő nagy moralistája, a ki mindig diadalra juttatva az erényt, oly va­lami ritkaságot nyújtott, a miben a való élet ugyancsak szűkmarkúnak mutatkozott. Ehhez járult az elegáns művészet, melylyel Feuillet közönségét elbájolni tudta. Nem volt annyira könnyed, az a megtestesült szellem, gyöngédség, és pajzánság, nem volt annyira költő, mint szellemrokona, Musset Alfréd, de nem is volt

annyira megtámadva korának kételkedő szelle­métől ; megvolt benne az a bensÖ3ég, melynek ama minden bensöség nélküli társadalomra ok­vetetlenül hatni kellett, annál inkább, mivel Feuillet romantikájának nem a sekély fenekű érzelgősség az alapja, mint számos újabb és pe­dig fölkapott franczia regényírónak.

Feuillet tehetségében sok van a Musset köl­tészetéből, kihez való hasonlóságáért, de egy­úttal erkölcsibb, hogy úgy mondjuk, családin-sabb irányáért, elnevezték a «családok Musset-jé»-nek. Mély érzés jellemzi költészetét s kiváló ízlés, mely megóvja sok oly eltévelyedéstől, melyre korának felületes morálja mellett könnyen so­dortathatta volna magát. Az előadás müvésze-

F E U I L L E T O K T Á V .

1 8 V A S Á R N A P I U J S A G . 2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

tében első rangú mester, szinei soha nem rikí­tók, de mindig elevenek, összhangzatosak. Irá­lya finom árnyalatokban, fordulatokban gazdag, szellemes, gyakran élcztől sziporkázó. H a ő benne áldozott le a romantika napja, ragyogó szép esthajnala volt, melyre mindig kellemes lesz a visszagondolás s egészen megérthető ma­rad az a lázas érdeklődés, melylyel Feuilletnek egy-egy új regényét a párisi hölgyvilág fogadta annak idején, midőn egész kocsisorok álltak a könyves boltok előtt [s mindenki nem csak a maga számára vásárolta a várva-várt művet, ha­nem ezenkívül is néhány példányt, nem gon­dolván kellemesebb ajándékkal kedveskedhetni ismerőseiknek.

Feuilkt Oktáv 1812 augusztus 11-én a La Manche departementben St.-Lőban született. Ifjan került Parisba, s már a polgárkirályság idejében föllépett első kísérleteivel. Munkatársa lett Francziaország egyik legjelentékenyebb fo­lyóiratának, a «Kevue des deux Mondes»-nak s hire csakhamar elterjedt, mint kedves, eleven modorú elbeszélőnek. Daudet és a szigorúan bí­ráló Sarcey elismeréssel emlékeznek egy ná lunk kevéssé ismert s Francziaországban is jóformán elfeledett «Bellah» íczimű regényéről s elbe­szélik, mily hatalmas benyomást gyakorolt az rajok fiatal korukban. Nevezetesen a vidám ka-tonaéleti jelenetek festését mondják olyannak, a melynek alig találni párját Feuillet későbbi műveiben.

Ugyanez időben, az 50-es években, kezdte Feuillet művelni a szinmüirásnak különösen Musset és Mérimé Prosper óta fölkapott faját, az úgynevezett «Pro vérbe »-ket, az apró, egy-egy fölvonáskára terjedő drámai forgácsokat, m e . lyek a n n y i r a kedveznek a franczia elmésség és szellem, különösen pedig a társalgásbeli virtuozi­tás kifejtésének. «A válság," «A fehér haj,» a «Pro et eontra," «A tudor,» «A tiltott gyü­mölcs," «Az arany kulcs," fölötte kedves ily drámai apróságok, melyek külön összegyűjtve is megjelentek 1853-ban.

Nem szereztek azonban a szerzőnek oly álta­lános népszerűséget, mint elbeszélései, a «Kis grófnő," de különösen «A szegény ifjú törté­nete* czimti regénye, mely Francziaországnak egyszerre legdivatosabb írójává tette. Ezt tart­ják máig is a szerző legkitűnőbb művének, melyet a bírálat is ép úgy elfogadott, mint a közönség ízlése. Magát Eugénia császárnét is annyira elragadta e mű, hogy szerzőjét magához kérette s felolvasójává tette. Igaz is, hogy a megfigyelés éles volta, a lélektani igaz jellem­zés s az irály finomsága, némely romant ikus valószinűtlenségek mellett is, előnyösen külön­böztette meg a korabeli többi szépirodalmi termékektől. Feuillet e regényét utóbb drámává is átdolgozta s az így is rendkívüli hatást tett . I rodalmunkba is át van ültetve s a nemzeti színháznak ma is, annyi idő óta, állandó reper-toir darabja a «Szegény ifjú története. Két na­gyobb regénye «Sibylle» és «Camors ur» szintén túlemelkednek az irodalmi köznapiságon s tár­sadalmi korkérdéseket igyekeznek költőileg meg­fejteni, nem különben a «Megváltás* és «Delila» czimü drámái.

A hatvanas években oly nagy lett már a költő hire, hogy a franczia akadémia halhatatlanjai közé választatott. Ekkor irta a császárság társa­dalmából vett müveit , melyek annak hű, noha sokszor túlsötét színekkel festett képét adják. E nembeli müvei között legjellegzetesebb a«Mont-joye» czimü, melyben a nyers és durva önzés, a brutál is világnézlet megdöbbentő személyesité-sét találjuk. «Trécoeur Julia» czimü drámája a házasságtörési divatos drámák válfajához tar­tozik, de némely jelenetének költői zománcza s a kényes tárgy finom kezelése előnyösen külön­

böztetik meg még az ifjabb Dumas hasonló tár­gyú színműveitől is.

Egyik későbbi müve «A párisi regény", mely már nem bírta magát föntartani a színpadon, noha ebben is van egy-két jelenet, melyekről még Sarcey, Feuilletnek e túlszigorú kritikusa is azt mondja, hogy rendkívüli szépek, sőt elragadok.

Feuillet, kinek nyomában egy egészen új szép­irodalmi irány fejlődött, ezzel szemben nem birta megvédelmezni, annál kevésbbé diadalra ju t ta tn i a maga irányát. Színmüveivel hiába ostromolta a színpadokat, azok az érdemes írót, megillető tisztelettel ugyan, de félretették, a mi őt rendkívül elkeserítette, úgy hogy utóbb már ül­dözésről panaszkodott. A császárság bukása után különben is Normandiában, szülőhelyén lakott s csak egy-két téli hónapra látogatott el Parisba. De azért minden vélt üldöztetése mellett is folyton dolgozott s mondhatni , irótollal kezé­ben halt meg a költő, kinek a magyar közön­ség is annyi élvezetes órát köszön, mint franczia irótársai közül csak igen kevésnek.

T Á V O L B Ó L . Miért száll nyugatnak, Mért nem megy keletnek Fehér hattyú nyája, Fent a fellegeknek ?

Csak egyet is látnék, A ki arra szállna, Hogy' ültetném fel a Lelkemet reája.

A borongó égnek Vándor föllegével. Kicsiny falunk felett, Hogy szállana még el . . .

De ezek meg hátha Onnan kerekedtek ? Szép halavány felhők Honnan, hova mentek ?

Honnan, hova szálltok ? — Ugye, a Tiszáról ? — Ugy-e, édes anyám Fehér homlokáról ? . . .

Nem onnan, nem onnan! Ha onnan szállnátok, Meg is értenétek, Meg is államitok.

i

Felettem álmátok, Édes vigyázassál, Örök szeretettel, Örök aggódással.

SZABOLCSRA MIHÁLY.

M E G C S E N D Ü L M É G . . .

Megcsendül még egy dal szivemben, Mikor rád gondolok. S szerelmom, mint az eltiprott zsarátnok, Még egyszer-egyszer fellobog.

Hanem utána még sötétebb Lesz szivem éjjele. És ez az éj nem ábrándozni hív már . . . Kísértetekkel van tele!

S hogy a kisértet meg sohsem hal, Te is majd megtudod. Azt a mosolyt, azt a hideg nyugalmat, Nekem hiába hazudod!

Nem hallod-e még, csöndes éjen, Szived sóhajtani ? Míg nagy, nevezhetetlen fájdalommal, Összébb szorítja valami.

S dallam zokog, sír, messze-messze, Mint egy nehéz panasz . . . — Nem hallod-é ? az én megölt szerelmem, Bús, visszajáró lelke az!

SZABOLCSKA MIHÁLY.

F E H É R V I L Á G .

Bágyadt ősznek sápadt arcza Könnytől ázott még előbb. Jött a tél és rátakarta A fehér, nagy szemfedőt.

Láttam a tájt, mint kesergett, Reszketett minden levél; Besohajta erdőt, berket A hazátlan, kósza szél,

Elnémult már a madárdal, Vadászkürttől zeng a tá j ; Bokrot, árkot szökve által Szinte száll a gyors agár.

Friss csapáson, hófúváson Vágtat a vidám csapat, Paripáján, edző pályán, Űzve a riadt vadat.

Vad elejtve, szól a kürtjel; S a bokorból hirtelen Egy csapat madár repült fel, Ott didergett éhesen . . .

Könny szökik szemembe titkon. Oly szegény hát e határ, Hogy éhségtől reszket itthon A hónához hü madár

Nyomorán, hogy meg ne törje, Ki könyörül meg vajon ? . . . Szemfedő borult a földre, Fehér már a völgy, halom.

PÁLFFY GYULA.

VÉN EMBEREK NYARA. Elbeszélés.

Irta J Ó K A I MÓR.

II . Mi még nem ismerjük voltaképen a Sándor-

utczai országházat. Majd az utódaink fogják an­nak a szépségeit igazában felfedezni, a mikor már romokban fog heverni. Budapest fővárosá­nak patres conscriptijei bizonyára kegyelet-telje­sen fenn fogják tar tani e históriai nevezetességű romokat s a Ciceronék fogják majd magyarázni a messzeföldrül idecsődült idegen touristáknak.

«Ime ez az őskori magyar amphi thea t rum! Ez a négyszög a szegletben volt a halálra itélt martyrok, a miniszterek zárkája; a mellette való négyszög szolgált a kínzásukra rendeltetett de-putatiók és instantia-hozó lictorok leshelyéül. Emez oldalnégyszögben voltak elhelyezve a canephorák, a kik az ország minden részéből felhozott gladiátoroknak a libatiót kiszolgáltat­ták. Ez a középterem, melynek küszöbe nincs elkoptatva, volt az úgynevezett bibliotheka. Eb­ben a másik szegletben szolgáltatták ki a gladiá­toroknak a havonkinti talentumokat, melyek a hajdankorban papúosból készültek, a meztelen angyal-képek levén rájuk nyomtatva, «flores»-ék­nek, azaz virágoknak neveztettek. Ezen a szűk lyukon bújtak be azok a funeratorok, a kiknek hivataluk volt a hullákat kivonszolni az aréná­ból, s a kiket ezért reportereknek neveztek. Ezeken az ajtókon bocsátották be a quaestorok a különféle fegyverzetű gladiátorokat, a kik e jel­kiáltással «biafora!» rohantak egymásra, háló­val és háromágú vasvillával. S ez a nagy göm­bölyű terem volt az aréna, melyen egész ütköze­tek produkáltattak tengeren, szárazföldön és a levegőben. Azon időben még volt Pannoniának egy benső tengere, melyet a régi mappákon e e névvel találunk feljegyezve: «Szóözön». Hajó­hadi productióknál ezt bocsáták be a circusba. A három gömbölyű lyuk, ott a középen, azon kürtőkbe vezetett, melyeken keresztül a szétté­pett áldozatok vérét kibocsáták. Emit t állt a pro-consul tribünje, a kinek volt egy nagy harangja

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. V A S Á R N A P I Ü J S Á G . 19

melyet az előadás hevében egyre kongatott, s ha a fenevadak ordítása túlharsogta a harangszót, akkor az amphitheatrum közönsége meg volt elégedve. Ez a négyszögben körülfutó szűk fo­lyosó pedig arra való volt, hogy a tigrisek és oroszlánok, bölények és orrszarvúak magukat a marakodásban és öklelésben gyakorolják."

így fogja a jövő századbeli kalauz a mostani országház tiszteletreméltó ruináit a bámuló ide­genek előtt megismertetni.

Most pedig mindezen helyiségeket a haza atyjai járják naponkint, a kik exuviáikat és eső­ellenző clypeusaikat, valamint ruggyanta cothur-nusaikat az átriumban hátrahagyva, a kezükbe nyomott törvényjavaslat-fasciculussal a porti-cusba belépve, peripateticus stúdiumot mi-velnek.

Ennek a körülfutó folyosónégyszögnek külön­féle előnyei vannak. Az egyik az, hogy az itt ta­lálkozók nem tartoznak egymásnak köszönni, se «jó napot", se "szolgáját" mondan i : egyáltalá­ban egymást észrevenni. Si vales, valeas. Azután meg az, hogy két ember óra hoszszat elkeresheti benne egymást, a nélkül, hogy összekerülne va­laha. És végül, ha valami kellemetlen látogató keresi az embert az egyik folyosón, a másikon meg lehet előle szökni.

A mi három kedves barátunk teljes mérték­ben felhasználta az országház folyósójának ezen előnyeit. Megjelenni kötelesség volt ; mert ezért fizeti a képviselőket az ország s ezt követeli a pártfegyelem. Ott jártak ők; de mindig «jártak». Bekukkantottak ők ide is, oda i s ; néha még az ülésterembe i s ; de csak egy pil lanatra; egyéb­iránt pedig játszották az ismeretlent. Névsze­rinti szavazásoknál pedig szorosan odahúzódtak a névjegyzéket felolvasó jegyző kredencze mellé s halkan «sub rosa» gyónták a fülébe a boldo­gító «igen »-t. De leginkább kerülték ők hárman egymást. Mint a hogy három összeesküvő nem akar egymásra ismerni a világ előtt. Pedig ők csak megesküvőlc voltak és nem összeesküvők. Ilyen a vádló öntudat hata lma !

Egyszer mégis megtörtént, hogy, a mint a Stefi barátunk benyitotta az olvasó-ketrecz ajta­ját, épen akkor akart azon kilépni a Bebus ba­rátunk. Szinte összeütődtek. Már ekkor csak mégis meg kellett egymást látniok.

— Ah! Ah! Hogy vagy? De régen nem láttalak. — Pedig én minden nap itt vagyok. Hát te

hol jár tál ? —- I t t voltam én minden ülésen. — Azt hittem, hogy elutaztál. — É n meg azt hittem, hogy beteg vagy. — Jó órában legyen mondva, semmi bajom. Ezen aztán kölcsönösen örülni kellett. Az öröm vége kézszorítás. A kézszorítás arra a merészségre buzdítja fel

Stefi barátunkat, hogy ezt a kérdést koczkáztassa. — Hát ö nagysága, kedves nőd, hogy érzi

magá t? — Fölöttébb lekötelezve érzem magamat !

Nagyon jól. A kézszorítás még erősebb lesz. Most Bebus pajtás kerül a kert felől. — Hát ő méltósága, tisztelt nőd, hogy van ? — Köszönet a baráti kérdésért. Ki tűnően! Stefi barátunk aztán el nem mulaszthatja a

a természetszerű következtetést. — Kérlek, add át legforróbb üdvözletemet ő

nagyságának. — Nagyon fog rajta örülni ! Te pedig kézcsó­

komat ő méltóságának. — El lesz ragadtatva. S ezzel meg van vetve az alapja egy új or­

szággyűlési pártnak, mely meg van elégedve. Van «két» ember a 445 igazolt képviselő között, a kinek nincs több kívánsága. Lesz talán még har­madik is.

A másnapi ülésen, épen az ellenzéki vezér­szónok nagyszabású philippicája alatt, látunk megjelenni a hölgyek karzatán egy feltűnő ala­kot. Fején világos kék kalap, hasonló színű sza­lagcsokorral s körülhajló strucztollal; a nyaka körül fehér angóra boa csavarva; hasonló prém­mel szegélyezett bársony palást takarja délczeg termetét. Az arczárói nem beszélhetünk, mert

| azt a kalapról lehúzott fátyol egész az ajkáig takarja. — Az első padsorban foglal helyet; tengeri vidra karmantyúját a mellvédre he­lyezve, s karpereczeit megigazítva a karjain, rögtön elkezdi a honatyák cohorsát odalenn szemüvegezni.

Az ülésteremben nagy izgalom támad. A szó­nok congreorakétái hatástalanul pattognak e l : ellenben a jobb oldali jegyzői ketrecz előtt nagy a tolongás. A honatyák egymás kezéből ragadják ki az egyetlen «operakukucsálót»; a jegyzői kar fundus instructusát : «új ellenség!" mondja min­denki. De senki sem ismeri az érdekes Stranierát.

Egyszer aztán, (közmeglepetésre, mely szinte megkonfundálja a szavazókat: hogy összevisz-sza állnak fel az elnök által föltett kérdésre) a feltűnő idegen hölgy háta mögött egy valóságos képviselőt látnak megjelenni: «Ah ! Ez Stefi barátunk!»

Stefi barátunk apostrophálja a Stranierát. Ez viszonzásul finom keztyüs kezét nyújtja neki. Stefi leül a hölgy háta mögött egy székre, expro-priálva abból egy kis iskolás leányt, a ki a ma­májával került ide; s rögtön élénk conversatio kezdődik közöttük. Stefi barátunk láthatólag felvüágosításokat közöl az úrhölgygyei a hon­atyák kiváló egyéniségei felöl; melyre az is me­rész initiativával szegezi a lorgnonját a kijelölt alakra. Kézmozdulatai elárulják, hogy ki tetszik, ki nem tetszik neki.

Idelenn a honatyák figyelmét egészen absor-beálja a kíváncsiság. Úgy, hogy az elnök ismé­telten kénytelen figyelmeztetni a tisztelt háza t : hogy ha conversálni méltóztatnak, akkor ő nem tudja kivenni a többséget. Ez alatt pedig húsz tag aláírásával ellátott névszerinti szavazást kö­vetelő petitio érkezik. Kihúzatik a «betü». Ki­jön az «U». Az egész ház elkezdi kiabálni : «ú! ú ! ú!» A karzat b á m u l : azt hiszi, hogy ez valami új fajtája a parlamenti tetszésnyilvání­tásnak. Ekkor aztán Stefi barátunk is kedélye­sen búcsút vesz az idegen hölgytől. Sietni kell! Névszerinti szavazás jön. Az ő betűje legott kö­vetkezik. Odalenn aztán Regelétől megkérdi, hogy hogyan kell szavazni: megtudja tőle, hogy a kormánypártiaknak ezúttal «nem»-mel kell meggyőződésüket kifejezni. Azzal beront a te­rem közepére, megáll a miniszterelnöki szék előt t : «hagyjatok! hagyjatok!" kiáltja az inter-pellálóknak: most vigyázni kell; nem felelhet a hozzá intézett kérdésekre. S aztán, mikor a ne­vét hallja felolvastatni, hatalmasan érvényesí­tett hangon kiáltja el «nem!» — S csak azután adja meg a felvilágosítást az érdekelt hazafiak­nak arra a kérdésre: «Ki az a szép donna, a ki­nek odafenn kurizál tál :

«Az a mi Bebus barátunknak a felesége.* «Ah! A bájos Melodiána! Ah! A h ! Tehát

ő az?» Ez a nap eseménye. (Folyt, köv.)

LEGÚJABB TALÁLMÁNYOK A HADVISELÉS DOLGAIBAN!

Katonai munkatársunktól. II.

Pneumatikus ágyúk.

Ezelőtt néhány hónappal az éjszak-amerikai államok hajóhadának«Vezurius»nevű hadi gőzöse fölszerelésénél Zalinski kapitány pneumatikus ágyúival tettek kísérleteket. I t t is, mint a Giffard-

puskánál, lőpor helyett légnyomás röpíti ki á leg­nagyobb méretű golyókat. A kísérleteket a ten­gerészeti minisztérium által kirendelt bizottság előtt hajtották végre. Először is mindenik ágyú­ból egy ürlöveget (bombát) vetettek a távolság szabáíyozhatása miatt. Az első három lövés 1852 méteren túl ért, s így az ágyú a tengeri csatában szokásos távolságból eredménynyel használható. A lövegek súlya: 100kilo dinamit és 255 kiló vas.

A löveg gyorsasága ily súly mellett 10 másod-

Í)ercz. Négy perez és 23 másodpercz alatt öt lövést ehetett egy-egy ágyúval tenni. Míg más ágyúk a

gyors tüzelés folytán kihevülnek, a Zalinski-féle pneumatikus ágyúknál ez nem történik.

Zalinski kapitány ágyúival i>">0 kiló robbanó anyagot (dinamit, eorasit vagy melinit) 1852 méterre, 100 kilót 27é2 méterre ós ha parti üte­gekből lövettetnek, 56.56 méterre lehet vetni, sőt az utóbbi esetben — parti ütegekből — 50 kiló dinamitot 5550 méterre vetnének.

Az új tüzérség borzasztó hatása tönkre teheti e fegyvernemnek az eddigi eszközökkel való min­den erőlködését. E találmány szakértő-körökben általános mozgalmat idézett elő.

A «Le Goubet" tengeralat t i hajó.

Eddigelé a «Péral» nevű spanyol tengeralatti hajóval 1890 február havában tett kísérletekről írtak a szaklapok, most egy franczia, Goubet

I tengerészeti mérnök-hadnagy, mutat ta be talál­mányát a cherbourgi kikötőben az e czélra ki­rendelt hivatalos bizottságnak.

A hajó hoszsza 5 méter és 60 centiméter; szé­lessége 1 méter 53 cm. Súlya teljes felszereléssel 6000 kilogramm, minél fogva bármely vasúton könnyen továbbítható. Alakjára nézve egy vas­tag szivarhoz, vagy inkább egy hosszúra nyúlt tojáshoz hasonlít. A tenger felszínén még akkor is könnyen mozog, ha erős hullámok veszik kö­rül, sőt tetején ilyenkor két vagy három ember megállhat, a nélkül, hogy a hajó mozgása bán­taná őket.

Víz alatt a hajó nagyon könnyen kormányoz­ható ; és a nélkül, hogy fris levegőre szorulna, nyolez óráig egy huzamban maradhat a tenger mélyében.

Egy méternyi mélységben a <>Le Goubet" egy darabig mozdulatlanul megállhat. Müy módon éretik el e különös eredmény ? Ez oly titok, mely­nek kulcsát csakis a feltaláló és a franczia kor­mány bírják.

E hajóról azt mondják, hogy Jules Verne «Husz ezer mérföld a tenger alatt" czimü re­gényének megvalósulása. A «Goubet" ennél sok­kal több, mert nem csak egy, hanem két regény, vagyis a «Husz ezer mérföld" és «Ox orvos» tevékenységét is valóságban bemutatja.

A «Goubet» az egyedüli tenger alatti hajó, mely legénységével együtt egy huzamban nyolez órahoszszat a víz alatt megmaradhatott.

A csodás hajó minden mozdulata villamos erővel eszközöltetik.

A víz alatti tartózkodást illetőleg a «Phare de la Manche* czimü újság a következőket közli:

«Míg a legénység egy része a halak országában ebédelt, addig egy tengerész mulatságból, szin­tén villamos motor segítségével, egy üres tojást esztergályozott, melynek belsejében három mo­gyoró forgott."

A kísérleti utazás alatt a «Goubet" legény­sége csak egyszer szállt fel a víz színére, de nem azért, hogy friss levegőt, hanem hogy valahol kávét kaphasson.

Mint minden találmány, mely a közönség szokásaiba ütközik és egészen más eszméket szül, úgy a tengeralatti hajó is többnyire rossz­akarattal, sületlen élczekkel és a «nem hiszem* makacs ellenszegülés nézetével találkozott.

De mindezen nehézségek a kormány előzé­keny jóakarata mellett háttérbe szorultak.

így Aube tengernagy és volt tengerészeti mi­niszter e levelet intézte Goubet hadnagyhoz:

• Uram! Örömmel és megelégedéssel értesül­tem a «Goubet »-val tett kísérletekről, melyek annak teljes hasznavehetőségét igazolták. Ön a magasztos czélt elérte. Köszönetet mondok önnek Francziaország és mindazok nevében kik az emberi ész, akarat és tudományok foly­tonos haladásában biznak. Francziaország ön­nek egy fegyvert köszönhet, melyre az öt fenye­gető háborúban nagy szüksége leend. A háború

' után az ön találmánya az egész emberiségé

20 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

leend, mely azzal az Oczeán ismeretlen mélysé­geit át fogja kutatni, stb. Aube tengernagy, s. k.

Goubet hadnagy találmánya egyelőre a fran-czia kormány tulajdonába ment át, mely ily-formán hajóhadának oly fegyvert bocsájtott ren­delkezésére, a minőt a többi hatalmasságok fel nem mutathatnak.

Magától értetődik, hogy háború esetére a «Goubet* mintájára készült hajók torpedókkal ellátva, még a legerősebb hadihajókat is néhány perez alatt megsemmisíthetik.

Vajon nyugodtan fogadják-e a többi tengeri hatalmasságok ezen találmányt, ez oly kérdés, melyre egyelőre az angol, porosz, orosz és olasz tengerészeti szaklapokban választ nem igen ta­lálunk. Mindazonáltal kétséget nem szenved, hogy egy szép napon Goubet hajója csekély vál-tozásokkal másutt is meg fog jelenni.

A POZSONYI ÚJ DUNA-HID. Közéletünk újjászületésének történetében a

legnevezetesebb események közé tartozik az első állandó dunai híd­nak, a budapesti láncz-hidnak építése. Maguk a 40-es évek vezérfér-fiai, köztük legelöl a «legnagyobb magyar», korszakalkotó esemény­nek tekintették ezt a hídépítést, s még a nép­iskolai tanulók számára írt történeti könyvek­ben sem feledik el fölemlíteni a lánczhíd alapításának történe­tét. Valóban nagy ese­mény is volt ez. Öntu­datra ébredt nemzetek, a dolog természeténél fogva, mindenkor élén­ken erezik annak szük­ségét, hogy egy országot ketté szelő hatalmas fo­lyók a közlekedésnek eszköze, ne pedig aka­dálya legyenek, hogy azokon állandó hidak létesüljenek. De a nagy nehézséggel járó ily vállalat megvalósítását már csak erőben is nö­vekvő közélet eszközöl­heti.

A példa előttünk áll világosan. Közel egy félszázad telt el a láncz­híd építése óta, de a Du­nán azóta i° csak a me­sés gyorsasággal fejlő­dött fővárosnál építet­tek két új állandó hi­dat: a Margithidat és az összekötő vasúti hi­dat. A Dunának többi egész hosszú vonalán, Dévénytől Orsováig, a legújabb időkig nem volt egyetlen híd sem, még az oly élénk forgal­mú helyeken sem.minők Komárom és Esztergom, sőt még a vasúti ösz-szeköttetés is megszakadt Báttaszéknél vagy pe­dig gőzkompot használt Dáljánál, és csak a nem­zetközi nagy forgalomra szánt zimonyi vasút számára építettek legújabban állandó hidat Új­vidéknél. Ily körülmények között a pozsonyi ál­landó hidnak felavatása, mely múlt deczember hó 30-án történt meg a király által, közéletünk történetében eseménynek, sőt valóban nagy fontosságú eseménynek tekinthető, annyival in­kább, mert Pozsony tudvalevőleg hazánk egyik legnépesebb és legintelligensebb városa, s mert a Csallóköz miatt jó hosszú vonalon itt van a ter­mészetes összekötő kapocs a magyar Felföld s a Dunántúli részek között.

Bégen érezték már Pozsonyban és környékén egy ily állandó híd szükségét. Most az ünnepies megnyitás alkalmából dr. Király János terjedel­mes alkalmi müvet írt a pozsonyi rév múltjáról, s felemlíti azt is, hogy már 1001-ben Szent-Ist­ván király a pannonhalmi benczéseknek aján­dékozta a pozsonyi rév jövedelmét, jeléül an­

nak, hogy e helyen már közel ezer évvel ezelőtt is nagy volt a forgalom. És ezen idő óta az ada­tok egész hosszú sora bizonyítja e rév fontos­ságát. Részletesen ismerjük a régi repülőhidnak s az 1825 óta mostanig fennállott hajóhidnak történetét s tudjuk azt is, hogy mióta az építési tekhnika fejlődése folytán csak lehetőnek lát­szott, mindenkor akadtak egyesek, kik itt ál­landó híd építését sürgették s több izben tettek is kísérleteket, legutóbb Lónyay gróf miniszter­sége idejében, a midőn azt több más hasznos tervvel együtt az 1873-iki krach seperte el.

Nem lehet czélunk ezt a röpiratot és a terve­ket ismertetni. Hiszen igen természetes, hogy egy jelentékeny város polgárai a mi korunkban már tűrhetetlennek tartanak oly állapotot, mi­dőn a természet szeszélye s más esetlegességek elzárják őket a mellettük elfolyó nagy Duna túlsó partjától. Csak azt említjük fel, hogy a sokat emlegetett s óhajtva várt állandó híd létesítését kereskedelmi miniszterünknek, Baross Gábor­nak, kezdeményező és alkotó buzgalmán kívül leginkább előmozdította a pár évvel ezelőtt Nyit-

A POZSONYI UÚ D U N A - H I D — Az épülő híd 5-ik merdernyilása, szerelés közben.

rán tartott nagy katonai gyakorlat, midőn a kato­nai körök boszankodva tapasztalták, mily nagy nehézségekkel s időveszteséggel jár a Dunántúl levő csapatoknak a Felvidékre szállítása, a mi háború esetén még végzetes következményeket is vonhat maga után.

Baross Gábor kereskedelmi miniszter 1888 nyarán kezdte meg az alkudozásokat Pozsony városával s más illetékes fórumokkal az állandó híd fölépítése iránt. Minden lehető gyorsan és simán ment. Pozsony lemondott a révjövedelem-röl, polgárainak réwám alóli régi mentességéről, átengedte ingyen a szükséges talajt s tett más apróbb kedvezményeket; a miniszter pedig már 1889 jan. 17-én megkötötte az építési szerző­dést Cathry Ferencz svájezi születésű mérnök­kel, ki azonban, mióta a svábhegyi fogaskerekű vasút kiépítése végett hazánkba jött, itt állan­dóan megtelepedett, magyar honos s több köz­hasznú vállalatban részes. Cathry az építkezést 1.780,000 forintnyi általány-összegért vállalta el, mely költségek fedezésére az állami költség­

vetésben 1889-től kezdve tiz éven át évenként 200,000 forint vétetik fel. A szerződés értelmé­ben Cathry 73,000 forint biztosítékot tett le s kötelezte magát, hogy a hidat 1891 jan. 31-én átadja a közforgalomnak.

Az országgyűlés az építkezési szerződést 1889 jul. 8-án fogadta el, azonban Cathry saját fele­lősségére már márczius hóban hozzá látott a munkálatokhoz. Pulszhj Garibaldi mérnök volt megbízva az állami ellenörizettel.

Augusztus 12-ikén eresztették le a Dunába az első caissont, vagyis azt az erős vaslemezből készült kovácsolt szekrényt, melynek védelme alatt a munkások a víz alatti dolgot végezték. Ettől fogva karácsonyig éjjel-nappal folyt a víz­alatti munka a szárazföldivel kapcsolatban, ja­nuárban ismét folytatták s már april vége felé készen voltak a munka nagyobb részével; július elején a nagy középnyilás pilotirozása is meg­kezdődött s azt hitték, hogy október hó végére mindennel elkészülnek. Július végén azonban tudvalevőleg egészen váratlanul áradni kezdett a Duna s ez az áradás csakhamar oly nagy lett,

hogy a város egyrésze is víz alá került s szept. 7-én 6 1/* méternyi hal­latlan magas vízállásnál a hid fölszerelésének egy része, mintegy 130,000 kilogramm sulyu vassal együtt, a hullámok alá sülyedt.

A vállalkozó Cathry mérnök azonban a na­pokkal előre látható ka­tasztrófa elkerülésére vagy legalább enyhíté­sére több czélszerű in­tézkedéseket tett, az ál­lami vasutak gépgyára Baross Gábor rendele­tére nagymenynyiségü vasat szállított s október elején, midőn a vízállás alacsonyabbá lett, új erővel fogtak hozzá a munkához s nov. 20-ára elkészültek annyira,

hogy az uj hid már az esetleges jégzajlást is képes lett volna kiál­lani. Deczember 9-én a miniszteri kiküldöttek jelenlétében megkez­dődtek az ellenőrző szemlék, melyek ered­ményeként 22-én a hi­dat hivatalosan késznek s teljesen jókarban le­vőnek nyilvánítottak s Pozsony város hatósága kinyervén a királytól azt a kegyet, hogy a hidat személyesen nyitja meg, a megnyitás napjául decz. 30-ikát tűzte ki.

Bendkivül hideg idő­ben, de Pozsony váro­sában szokatlan nagy fénynyel ülték meg ez ünnepet. A királyon s az állandóan Pozsonyban

lakó Frigyes föherczegen kivül jelen voltak Sza-páry gróf, Baross Gábor, Fejérváry báró, Szi­lágyi, Szögyény és Josipovich miniszterek s ezen kivül egész serege a polgári és ka­tonai hatóságoknak. Ünnepélyes kivilágításokba főherczegi és primási palotában rendezett esték s más ünnepélyek kisérték a hid megnyitását, a az ünnep fényét emelte az a körülmény is, hogy Ferencz József király 1871 óta ekkor jött elő­ször Pozsonyba.

A hid első sorban a pozsony-szombathelyi épülő félben levő vasút számára készült, de a mellett lóvasút, kocsi, sőt gyalogközlekedés számára is használható. Egyik oszlopán van elhelyezve az építést megörökítő tábla, melyen a magyar korona alatt e szavak olvashatók: «Ferencz-József-hid». "Létesíttetett Ferencz Jó­zsef ausztriai császár és Magyarország királyá­nak uralkodása alatt gróf Szapáry Gyula mi­niszterelnöksége idejében Baross Gábor keres­kedelemügyi miniszter által». A voltaképi híd hoszsza 465 méter, de a feljáróval és lejáróval

Fénykép után.

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASAENAPI ÚJSAG. 21 együtt 1405 méter. Fekvése a régi hajóhíd alatt van, a zöldpiacznál kezdődik, a hol jövőben való­színűleg a régi koronázási város fénye lesz.Függé-lyesen esik az ideális folyam n-ányára, teljesen egyenes, de feljárói 80 méter sugarú ivekben haj­lanak meg. Mindkét végén gátak és töltések védik. Közvetlenül a tulajdonképi híd előtt, mindkét végen, vámházak állanak, mivel a hídon a közlekedésért bizonyos szabályszerűen megál­lapított díjakat szednek. A vasszerkezet alapját 70 centiméter magas, P20—150 cm. széles és 1'60—1"80 cm. hosszú mauthauseni gránittöm­bök alkotják, melyek súlya 50—60 métermázsá-nyira rug. Az egész híd építésére felhasználtatott 16,000 köbméter építőkő, körülbelül 4000 köb­méter faragott kő, 14,200 métermázsa czement. A gyalogút szélessége 3 méternyi s az egész hidé 6'5Ö méter. A gyalogútat a Duna felől vas­rács, a vasúti rész felé védő vasgerendák zárják el. A vasszerkezet összes súlya 18,500 mmázsa s körülbelül 400,000 vasszeg van benne. A hid­nak külön gáz világítása is van, mely összesen 40 lámpát táplál, melyből 26 jut a valódi hidra.

A szakértők általában nagy elismeréssel nyi­latkoznak a híd szolid és rendkívül gondosan

czeg-kormányzónak mindenekről jelentést téve, Odesszába küldlek. Elmehetsz!

A fentebbi rövid, de annál érthetőbb beszé­det intézte hozzám ezredesem, kit rövidség okáért Starenko csufneve alatt mutatok be az olvasónak.

Két év óta az odessza-kisenevi vonalon állunk, vagyis inkább áll a *-ik vadászezred, mely egyenesen a Kaukázusból lön ide áthe­lyezve. Megkísértették a vadhajtásba való oltást. Az egész ezred csupa kaukázusi mohamedán legényekből áll, kiknek apái az utolsó lehelletig az orosz uralom ellen küzdöttek. Végre a száz­szoros túlerő itt is győzött és Shamyl fogságba kerülte után a többi független törzsek egymás­után tették le a fegyvert. Mindössze se sokan voltunk már; törzsemből alig maradt 80 férfi, pedig Dargo alatt még 1900 emberrel vonultunk ki a hareztérre. Baríatinszky berezeg kormány­zósága alatt húszra szállott törzsfeleim száma s most már magam vagyok a Ben-Zarif törzs utolsó ivadéka. A többi részint a csatatéren, ré­szint pedig a hóhér keze alatt veszett el. Atyám halála után, kit darabokra vagdaltak Bősen tá­bornok nekibőszült ó-orosz katonái a tesebari

napon, a midőn az oroszok II. Sándor czárt megölték. Szerencsétlen egy nap volt ez nem­csak az oroszokra nézve, hanem mindenkire, a ki akkoriban Szent-Pétervártt tartózkodott, A tisztikar, kiueveztetésem tiszteletére, na-gy-szerü villásreggelit rendezett a laktanyában ; épen a pezsgőre jutott volna a sor a sok bor-deauxi után, midőn egyszerre csak riadót do­bolnak az udvaron, rövid vártatva pedig lélek­szakadva egy tiszt dobban be az étterembe a borzasztó hírrel!

Persze egyszerre vége lett a lakomának, min­denki századjához sietett, mert a legénység sorai az udvaron nagyobb részt fegyverben állottak.

Ezredesünk kissé sokat talált már bekapni a jóból, még a reggeli előtt, s most alig tudott lo­vára felkapaszkodni. Ezalatt parancs érkezett, hogy az ezred úgy, a hogy van, rögtön a téli pa­lotához vonuljon, hol a többi csapatok az új czárnak a hűség esküjét leteszik.

Ebben hát valami különös nem volt, hanem a hideg levegő hatása úgy elnyomta ezredesün­ket, hogy a téli palota előtt lováról lefordult és pedig a részegség látható jeleivel.

Mi ugyan azt állítottuk, hogy a szomorú hír

A POZSONYI ÚJ DUNA-HID. Fénykép után rajzolta Háry Gyula.

készített szerkezetéről, míg a laikusokat annak külső szépsége bájolja el. Mindenki meg van győződve róla, hogy ez a híd, mely oly váratlan gyorsasággal készült el, nemcsak Pozsony városát fogja jelentékenyen emelni, de a Dunántúl és Felföld forgalmának előmozdításában is kiváló fontosságú lesz.

OROSZ TÖRTÉNETEK. II.

Hasszan-al-Mucke.

Patru után oroszból ford. T—a. Bám fogták, hogy eszelős vagyok s a bőrömben

meg nem férek társaimmal, s aztán csakugyan rö­vid pórázon tartottak. Pedig mindez csak azért történt, mivel a hazugságot, a tettetést és alat-tomoskodást el nem tűrtem, hanem egyenes, szókimondó ember voltam.

— Te, Nikofor Pavlovics, ez egyszer még •elhallgatom bűneidet, hanem ha még egyszer megtudom, hogy az embereknek beszédeket tar­tasz sőt a mi több, holmi ostoba könyvekből formális felolvasásokat rendezel, akkor a her-

szoros elfoglalásakor, nyolez éves voltam. Midőn az oroszok aul-unkat körülfogták, én is vagy tiz katonát lőttem le bátyám fegyverével, ki mindjárt az első támadásnál elesett. Nem akarták elhinni, bog}' én voltam az, a ki minden lövésre egy-egy katonát leterített, helyettem szegény jó atyámat hurczolták el a katonák.

Sass tábornok egy darabig magánál tartott, utóbb pedig, valószínűleg felsőbb parancs követ­keztében, Szent-Pétervárra kerültem az ottani udvari apród-iskolába. Megérkezésem első nap­ján rám adták az apródi egyenruhát, elvették papucsaimat, tőrökkel megrakott övemet, egy­szóval egészen más bőrbe öltöztettek. Vasárnap a többi apródokkal a templomba kellett men­nem, 8 mivel az előttem ismeretlen, de külön­ben is hitvallásomhoz nem tartozó énekekhez nem értettem, másnap két óra hoszszáig egy vén pópa vesződött velem. Négy hét múlva nagy pompával megkereszteltek s családi nevem he­lyett a czár parancsára Telebarovski Nikofor Pudovics lett a nevem. Hat év múlva pedig már annyira jutottam, hogy csakis oroszul beszél­tem, az égett bort vagy pezsgőt úgy ittam, mint a vizet, sertéshúst ettem, — egyszóval semmi sem maradt rajtam, mi az egykori igazhitű mu­zulmánt elárulta volna. Tisztté lettem azon a

gyakorolt volna reá oly nagy hatást, de Gurko tábornok, ki ilyesmikben tréfát nem ért, azonnal kijelentette, hogy majd végére jár a dolognak.

Az új czárt meghurráztuk annak módja és rendje szerint, le is tettük előtte az esküt, mint afféle lojális alattvalók és katonák, de egyikünk sem szerette a dolgot, a miért az ezredes oly rossz hírbe hozott bennünket.

Másnap, minden egyéb teendők mellőzésével, egy tábornok jött a laktanyába. Itt aztán hamar kisütötte az ezredes bajának okát.

Mindezekkel én vajmi keveset törődtem volna, ha nem nekem kellett volna a fekete levest meg­innom.

Telebarovski hadnagy — már úgy mint én — volt minden bajnak az okozója. Ó miatta lön a reggeli rendezve, s ezen a szerencsétlen regge­lin itta le magát oly csúnyául az ezredes, hogy még a lovon sem tudott megülni. A dolog vége az lett, hogy az egész tisztikar két hónapi lak­tanya fogságot kapott, az ezredest penzióba küldték, engem pedig az újonan felállított *-ik kaukázusi vadászezredhez osztottak be szolgálattétel végett, mely Kisenevben állomáso­zott. Arra jóformán senki sem gondolt, hogy, én is kaukázusi ember lévén, abba az ezredbe való nem vagyok.

j 2 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1891. xxxvin. ÉVFOLYAM.

Az első ember, kivel Kisenevben találkoztam, egy óriási nagyságú vadászKatona volt. Mind­járt reá ismertem, hogy földim, mert mellettem elhaladva, fogai közt iszonyú átkot mondott reám, a hitetlen gyaur kutyám.

— Na, — gondoltam magamban, — itt most legjobb lesz inkognitóban maradni, mert külön­ben legelőször is nekem gyűlik meg a bajom honfitársaimmal.

Jelentkeztem az ezredesnél. Jóképű öreg úr volt, és inkább valami jómódú marhakereske-dönek vélte volna az ember, mint katonának.

— Jól van. barátocskám, — monda aj főnö­köm, — tudja, én azt mind elhiszem, hogy egyéb baja nem volt Szent-Pétervárott, de mi­után világosan megírták, hogy önt szigorúan szemmel tartsam, legjobb lesz, ha őszintén megmondja, hogy hát tulaj donképen miféle rossz fát tett a tűzre?

Szórói-szóra elmondtam mindent, úgy a hogy történt, s előadásom végén Allah-t hívtam ta­núságul arra, hogy igazat beszéltem.

— Mondja csak, barátocskám, hova való tu­lajdonképen'? Én eszejárása után ítélve, moszk­vai vagy kievi születésűnek tartom.

— Bocsánatot kérek, ezredes úr, az én csa­ládi nevem Ben Zarif, születtem pedig a Dragu völgyében, apám aul-jában, s í gy . . .

— Szent György védszentem, ne hagyj el! tán csak nem muzulmán ?

— Az voltam, de a mint szolgálati lapom ; mutatni fogja, jelenleg Telebarovski Nikofor Pavlovics a nevem, ezredes úr engedelmével.

A szegény ezredes úgy tett, mintha három veder hideg vizet öntöttek volna reá ágyban való fektében. Majd a hideg rázta ki.

— Ben Zarif, Ben Zarif! ismétlé elhaló han­gon. Most már értem, miért tartsam önt éber j szemmel — folytató a jámbor öreg. — Most ' már csakugyan nagyon értem és tudom az egész dolog eredetét, s okainak kifolyását. Ezennel figyelmeztetem, hogy úgy tekintse magát, mint Ö felségének a czárnak, legkegyelmesebb urunk­nak és fejedelmünknek katonáját és tisztjét, ne álmodozzék holmi ostoba ábrándokról, ne tegye ki magát annak, hogy lépten-nyomon kisértes­sem . . . Ön jelenleg Telebarovski Nikofor Pavlo­vics hadnagy a *-ik kaukázusi vadászezredben, a Ben Zarif nevet pedig feledje el örökre, hal­lotta hadnagy úr, örökre!

A kenetteljes beszéd után felkerestem tiszttár­saimat.

Ezekegytől-egyig rideg, marczona katonák vol­tak ; meglátszott rajtuk, hogy nem szívesen tar­toztak az ezredhez, melyet úgy tekintettek, mint valami bűnfészket. A legénységgel roppant szi­gorúan bántak. Semmit sem néztek el, s a leg­csekélyebb hibát drákói szigorral büntették.

Mindjárt első napon észrevettem, hogy töb­ben a legénység közül alkonyatkor csizmáikat levetve, szokásos imáikat az udvar egyik elzárt sarkában végezték, holott a mint későbben hal­lottam, szigorúan meg volt parancsolva, hogy ily alkalommal csizmáikat le ne vessék.

Egy véletlenül arra menő orosz altiszt észre vette őket, s nékem jelentést tett a történtekről, mire én feljebb való jelentésre utasítottam, nem tudva azt, mi legyen a dologban rendellenes. Másnap a szegény ördögök egyenként huszonöt kancsuka-ütést kaptak.

Az ezredes titkolta tiszttársaim előtt szárma­zásomat, legalább nem vettem észre, hogy valamelyikük e részben máskép nyilatkozott volna.

A legénység néhány idősb altiszt kivételével kizárólag Dargu és Bokond vidékéről került ide, de már előbb két vagy három évig különféle \e-génységi iskolában tanult, úgy hogy egészen tu­datlan ember alig volt köztük. írni és olvasni jól tudtak, oroszul meglehetősen értettek, a szol­gálati szabályzatot teljesen ismerték, fegyelem dolgában pedig nem lehetett ellenük panasz. Midőn legelőször szolgálatot tettem, fülhegygyei hallottam, hogy rólam beszélnek. Lengyelnek tartottak vagy németnek, eszök ágában sem volt, hogy földijük, sőt némelyiknek tán rokona is vagyok. Egy alkalommal egyedül magam ültem a laktanya mögötti kert lugasában. Tudja isten miért, de oly hangulatban voltam, hogy — bár-müy nevetségesnek is tessék — de sírni akartam. Végre dalolni kezdtem; Gül Hafisz mélabús dal­lamai egyikét kétszer vagy háromszor egymás­után kezdtem el, de mindannyiszor megakad­tam ; elfelejtettem a dal végét, midőn egyszerre

csak a laktanya oldalából egy vadász a dalt folytatta.

Elhallgattam. Másnap korán reggel valaki ki­nyitja ajtómat. Egy vadász lép be.

" — Dicsértessék a próféta neve! — kezdé a j katona.

— Nos, mi baj, mit akarsz tőlem? — kérdem komoly hangon, revolverem után nyúlva.

— Oh uram, ne tarts én tőlem, hiszen látod, üdvözletedre jöttem, nem pedig, hogy fegyvert használj ellenem; tudom, s ismerlek, hogy föl­dim vagy; már többen is rád ismertünk. Engedd meg, uram, hogy köntösöd szegélyét megcsókol­hassam.

Hosszú évek során elnémult volt bennem a ! haza szent nevének emléke, de a szegény ember I szavai azt ismét felébresztették.

Sokáig beszélgettünk. Azt kellett tapasztal-j noru, hogy a legénység csak nagy nehezen fojtja

el a fölötti felindulását, a miért vallása gyakor­latában megakadályoztatik s oly élelmi szereket nyújtanak nekik, melyeket mint mohamedánok visszautasítani kénytelenek. Fájlalják a túlságos szigort, a fürdés és mosdás tilalmát és egyéb más dolgokat, melyekben nemzetiségük elnyo­mását látják. Kértek, fognám pártjukat, vagy ha azt nem tehetném, legalább ne üldözzem őket.

Helyzetemnél fogva arra szorítkoztam, hogy mindenekelőtt béketűrést és föltétlen engedel­mességet ajánljak, csakis ily utón remélve a ba­jok orvoslását.

A dolog azonban nem maradt sokáig titokban. Mint mindenütt, itt is akadt kém, ki titkos érint­kezéseimet a legénységgel feljelentette, illetőleg az ezredes tudomására hozta. Miután azonban még a legcsekélyebb rendellenesség sem fordult elő, sőt megérkezésem óta egyetlen egy embert sem kellett büntetés alá vonni, az ezredes nem vont kérdőre, hanem óvatosságot és figyelmet ajánlott.

Egyszer csak valami Korokin nevű százados, kit a legénység rendkívüli durvasága miatt na­gyon gyűlölt, nyom nélkül elveszett. Béggel ku­tyájával a város felé indult a laktanyából, s az­óta többé senki sem látta. A kutya harmadnapra kiéhezve, porosan visszajött, de Korokint sehol sem találták.

Eszembe jutott, hogy tán az emberek közül valamelyik boszúból leszúrta. Példázgattam előt­tük, ide-oda fordítottam a beszéd szövegét, de semmit sem vettem észre. Nemsokára egy másik tiszt tűnt el ép ily rejtélyes módon. Most mái-bizonyosra vettem, hogy itt fanatikus orgyilko­sok keze működik. Elővettem a Korán ama ré­szét, mely az orgyilkosok ellen fordul s felolvas­tam az egész fejezet minden verseit. Az embe­rek némán hallgatták s ép e hallgatás volt gya­nús előttem.

Végre a véletlen fölfedezte a borzasztó titkot. Korokin kardját, melynek pengéjére neve volt bevésve, egy örmény kereskedő boltjában meg­találták. Kisült, hogy a kardot, ületöleg annak ezüst markolatát, egy kisenevi zsidó adta el. A zsidó hamar megkerült, s bevallotta, hogy a mar­kolatot egy vadász közembertől cserélte be egy cserkesz tőrért. A vadász csakugyan ezredembeli ember volt, kit a zsidó a sorba állított tömegből azonnal előhúzott.

A legény egy szóval sem mentegette magát; megölte a két tisztet, kik vallását, szokásait meg­gyalázták, s az isten képére teremtett embert marha módjára verték, kínozták. Egymaga kö­vette el a gyilkosságot, s ezért a büntetést szíve­sen kiállja.

így aztán a hadbírónak s a haditörvényszék­nek nem sok dolga lett. Halálra ítélték Hasszan-el-Mucket, ki oly közönyösen vette az egész dol­got, mintha azt mondták volna neki, hogy hol­nap reggel más kabátot adnak reá.

A kivégzésre az egész ezrednek ki kellett vo­nulnia, hogy a gyilkos büntetése mások elrettentő

! példájául szolgáljon. A véletlen úgy hozta magá-; val, hogy a kivégzés előtti napon én legyek a | felügyelő napos tiszt.

Éjfél után szokás szerint végigjártam a le-í génység hálótermeit. Midőn az első terembe lép-| tem, valamennyien a haldoklók imáját mondtak ! el csendesen, de azért érthető hangon. Ugyanez

történt a második, harmadik és valamennyi | termekben.

Mindenki a halálra készült. Várta a halál an­gyalát, a béke, a paradicsomi örömök hozóját.

Elborzadtam; valami iszonyú sejtelem fogta | el egész valómat. Egy-két embert nevénél szó-I lítottam, senki sem felelt, hanem csak tovább

folytatták a halk éneket. Följelentsem a dolgot az ezredesnek, vagy pedig hallgassak, — addig tétováztam, míg végre arra határoztam el ma­gamat, hogy csakis szükség esetére figyelmezte­tem a történtekre az ezredest.

A kivégzés reggeli 5 órára volt elhatározva. Az ezred már 4 órakor sorakozott a laktanya udvarában, míg az utczán két szotnya kozák­ság és egy üteg foglalt helye.

Pontban félötkor elindultunk. A delinquenst egy két kerekű telegán kisértek. A vesztőhelytöl mindenkit eltávolítottak a kozákok, s úgy lát­szott, hogy a kínos jelenetnek néhány perez alatt vége lesz.

A csapatok négyszögben alakultak s az íté­let felolvasása után a hóhérnak adták át Hasz-szán-el-Musket, ki erős lépésekkel a bitófa felé vette útját.

E pilianatban három ember lép ki a sorból és fegyvereit lerakva, a lóháton ülő ezredeshez közelít. Azt hittem, hogy bajtársukért kegyel­met akarnak kérni.

Nem hallhattam mit beszélnek, midőn az i ezredes a hóhérnak kardjával intve, a mellette ! álló segédtisztnek valamit mond, ki lovát sar­

kantyúba kapva, a négyszögből kifelé egyenesen az ütegparancsnokhoz vágtat. Onnan a lovasság­hoz veszi útját, s néhány pillanat múlva a le-mozdonyozott ágyuk az ezred ellen vannak irá­nyozva, míg a lovasság a négyszögbe vágtat.

Az ezredes előre szólítja a tiszteket, kik kö­rülötte tömörülnek.

— Le a fegyverekkel! kiáltja most dörgő han­gon az ezredes.

E parancsra az egész ezred lerakja fegy­vereit.

— Jobbra át, indulj a laktanyába! s az egész ezred némán teljesíti a parancsot.

A laktanya kapuját bezárják, ott künn a tü­zérség lemozdonyozott ágyúkkal s a lovasság. Egy fél óra múlva gyors lépésben még egy gya­logezred jön a városból.

És most tudjuk meg a rejtélyes jelenet okát. Ama három ember, mely a kivégzés előtt a

sorból kilépett, kijelentette, hogy a két tiszt megöletése az egész ezred tudtával és beleegye­zésével történt, csak a tisztek és altisztek előtt lőn a dolog titokban tartva, miután pedig az igazság nem engedi, hogy egy lakoljon vala­mennyiért, kérik az ezredest, hogy valameny-nyiükre szabassék ki a kellő büntetés.

A katonai kormányzó táviratilag jelentést j téve, utasítást kért Szent-Pétervárról, mire az '• lett a válasz, hogy minden ötödik ember löves­

sék agyon, a többi pedig a fegyenczszázadokba-lesz beosztandó.

Ez meg is történt. Csakhogy mindenki az ötödik akart lenni, míg végre az ezredes az ere­deti felállítást vétette zsinórmértékül, mely sze­rint aztán a halálra ítélteket ki lehetett sze­melni.

Összesen 189 ember lövetett agyon, és pedig oly módon, hogy 25—25 embert állítottak egy csoportba.

Egy fél óra múlva már csak a sírásóknak gyűlt meg a dolguk, kik a szerencsétleneket a helyszínén felhányt gödrökbe temették.

A tisztek és altisztele valamennyien más és más ezredekhez osztattak be.

Én pedig azon okból, mivel ő felsége szolgá­lataimra többé reflektálni nem szándékozott,, végleges elbocsáttatásomat kaptam.

AZ ÉJSZAKI SARK ELFOGLALÁSA. Nansen, a bátor norvégiai hajós, ki legelőször

Grönlandot egész hoszszában bejárta, mesés bá­torságra valló útra készül. Annyi hős után, kik mindannyian, mint a tudomány vértanúi vesz­tek el, Nansen az éjszaki sarkhoz vezető szabad utat akarja felkeresni.

Míg eddigelé Parry, Mac Clure, Franklin, stb. az örökös jégen keresztül törtek éjszak felé, ad­dig Nansen valami óriási jégtáblán akar oda jutni. Ezt akkor tervezte, midőn Grönland déli sarkán egy roppant nagyságú jégtáblát vett észre, melyen a régóta elveszett «Jeanette» nevű hajó romjai voltak láthatók. Ezek természetesen csak a Léna folyó torkolatából jöhettek. Hol a hajórom keresztülment, arra én is keresztül juthatok, gondolta magában Nansen.

Részünkről nem érezzük magunkat arra hi­vatva, hogy ezen kalandos terv esélyeiről íté­letet mondhatnánk. Mi a terv kivitelét egysze-

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSAG. 23

rüen lehetetlennek tartjuk, de épeu ebben rejlik annak nagyszerűsége

A«Jeanette» romjainak tíz esztendő kellett, míg az éjszaki sarktól Grönlandba értek. Nansen nem így számít, de azért hiszi, hogy veszélyes útját öt év alatt meg fogja tenni. A hozzá való pénzt már megszerezte, és oly emberekre is akadt, kik vele egyetértve útjában segítségére lesznek. Kivételes ellenállásra képes hajót ké­szíttetett, mely Ível a jégben előre fog haladni. Ezen terv magában véve nagyon eredeti és tu­dományos készültségre vall. Mac Clure kapitány, ki éveket töltött az éjszaki tenger jege közt, ezt irja:

Minden hajónak, mely a Parry-szigetektól éjszak felé a poláris öbölbe kerül, mulhauanul el kell vesznie. Ezen nézetet Scoresby tanár szintén megerősíti, midőn irja : «a tenger ezen részeiben nem lehet az úszó jéghegyeket kikerülni, melyek súlya a hajót szétmorzsolja. Egy nyár folyamá­ban, a Bafin-öbölben harmincz czethal-halász hajó veszett el ilyformán.»

«Láttam hajót, mely a jégfalak közé jutva, három perez alatt oly apró darabokra lett össze­zúzva, hogy azokra alig lehetett ráismerni. Egy más hajót a jég a szó szoros értelmében felfor­dított, mire a mélységben nyom nélkül eltűnt.» Mindezen utazók nem úgy vélekednek a tenger alatti áramlatokról, mint ezt Nansen kapitány teszi. A «Fox» nevű hajó parancsnoka észre­vette, hogy a levegő befolyása sokkal erősebb, mint a milyent a tenger a jég mozgására gyako­rol. Nyolcz hónap alatt, mely időben a jég tor­laszai közt időznie kellett, semmiféle tenger alatti ellenáramlatot nem vett észre, mely őt éjszak felé vihette volna. Sőt a magas jéghegyek, melyek Nansen elvei szerint a «Fox»-ot felfelé tolhatták volna, épen ellenkező irányban sodor­ták a hajót.

Ily formán veszett el Bellot kapitány,-ki szintén egy nagy jégdarabon akart a jégtengerből meg­menekülni.

Az éjszaki sark titokzatos szelleme egymás­után megkívánja áldozatait. Az ismeretlen utáni vágy sokakat elcsábított, ós az éjszaki sark felé vezető utat a számtalan áldozatok nyomai jele­zik. Parry és társainak táborhelyét harmincz év múlva egy más sark-expediczió oly állapotban találta meg, mintha amazok csak az előtte való napon távoztak volna. Bellot harmincz év múlva a «Tury» elveszett hajó tápszereire akadt.

1819-ben a «Hecla» hajó Melville szigete kö­rül elveszvén, ezelőtt néhány évvel Mac Ctus-tock emberei ugyanazon a szigeten egy nyúlra akadtak; mely előttük alig néhány lépésnyire leült.

A hideg gyakran 52 fokra rug, úgy hogy üveg­ből bort vagy rumot inni nem lehet, mivel az ajkak tüstént oda fagynának. Madarak és egyéb kérődző állatok nem maradnak sokáig a sark vidékén, hanem többnyire gyorsan keresztül vo­nulnak a vidéken, melyet még a teremtő is vég­képen elhagyott. Itt-ott mégis találni embere­ket, az eszkimókat, 20—30 emberből álló csopor­tokban. Ezek a fehér embert szívesen fogadják és vezetőkül ajánlkoznak útjában.

Nansent ezen borzasztó útjában legőszintébb szerencsekivánataink fogják kisérni. Nem va­gyunk arra jogosítva, hogy az általa megoldandó feladatot merő lehetetlenségnek mondjuk, a mint azt annak idején Lanoye történetíró mind­azokról kijelentette, kik az éjszaki sark felé in­dultak. Nincs oly kemény és háládatlan terep, mely a munka állhatatosságának ellent állni képes lenne. Továbbá tudományunk nem terjed ki a természet minden titkaira. így például az időjárás lefolyásának rendjét, továbbá a hőmér­séklet középutjait még alig ismerjük.

De aztán a jövő századok dicsőségére is ele­gendők ama biztató sorok, melyek Franklin és társai sírján olvashatók :

Elindultak, hogy az akadályokat legyőzzék, vagy pedig, hogy meghaljanak.

LÉGHAJÓVAL AZ ÉJSZAKI SARK FELÉ. Egy évtizede múlt már, hogy az éjszaki sark

felkutatására nem tettek újabb kísérletet. A leg­utolsó jelentékenyebb kísérlet az osztrákok ré-azéről történt s földrajzi eredménye a Ferencz-József-Jöld fölfedezése volt, melytől azonban az éjszaki sark még mintegy 7 foknyira van. Ren­des úton, hajóval, aligha lehet oda jutni. Most tehát egyszerre két oldalról is rendkívüli módo­

kat akarnak megkisórleni a sokat keresett sark­pont elérésére. Az egyiknek kezdeményezője, Nansen Friethof, hűes norvég utazó, ki először ment át a grönlandi szárazföldön, gyalog, hóczi-pők és szánkák segítségével akarja elérni, a mit elérni eddig még senkinek sem sikerült. Még ér­dekesebb a másik kísérlet, melyről most részle­tesebben akarunk szólani, t. i. levegőn keresztül, léghajóval jutni el az éjszaki sarkpontig.

Ezen utóbbi merész tervnek kezdeményezője s már-már megvalósítója két, komoly tudomá­nyos készültséggel bíró franczia ifjú: Besancon léghajós és Hermisc Gusztáv csillagász, Hermise Károlynak, a franczia akadémia tagjának unoka-öcscse, mindkettő a felsőbb léghajózási iskola növendéke. Tervük egészen komoly s a léghajó, melyet czéljaik megvalósítására szerkesztenek és fölszerelnek, valóban mintaszerű. Útiköltsé­gük 560,000 frank, melyből 60,000 frank me­gint a léghajó készítésére esik, már is össze-gyült.-

Az új léghajó, melyet tervezői Sivel ismert léghajósról neveztek el (ki 1874-ben szintén ter­velte a sarkponthoz léghajó segítségével való eljutást, de már a rákövetkező évben, mivel tu­dományos czélból igen magasra emelkedett föl léghajójával, szörnyet halt), jelentékeny nagy alkotmány lesz. Gömbjének átmérője 30 méter leend, űrtartalma 15,000 kőbm. hordereje 16,500 klgrm. lesz, a mi szükséges is, mivel 5 embert, 8 grönlandi kutyát, egy esolnakot s egy szánkát visz magával az emberek s állatok számára szükséges s legalább 80 napra számított élelmi­szereken és meleg ruhán kívül.

A tervelők számítása szerint az emberek és podgyászuk 530, a kutyák 350, az élelmi szerek 2500, a tudományos eszközök 350 kilogramm súlyúak lennének, a többi súly mind maga a léghajó és a fölszerelések súlya. A gömb borí­téka legfinomabb khinai selyemből lesz sod­ronyhálózattal s elkészített firniszszel bevonva. A léggömb főkép abban fog különbözni az eddi­giektől, bogy belsejében lesz egy kisebb gömb is, mely két biztosító szelelő által összeköttetés­ben áll a külső levegővel és így egyrészt meg­gátolja, hogy a nagy gömb igen erős gázfejlődés által szétpattanjon, minthogy a gáz feszítő ereje ilyenkor a belső gömböt nyomhatja össze, ki­szorítván belőle a levegőt; másrészt azt is, hogy a gáz összehúzódása által a boríték nagjon laza legyen, mivel üyenkor meg a belső gömb da­gadhat föl jobban. Lesznek még azonkívül a léghajón apróbb léggömbök részint az uralkodó légáramlatok kikutatására, részint azért, hogy szükség esetén a nagy gömb gázhiányát azokból lehessen kipótolni.

Képünk egészen világosan mutatja a léghajó alsó részének leleményes beosztását. A tér pon­tos felhasználásával van itt társalgó szoba, tu­dományos észleletek tételére rendelt hely, ól a kutyák számára s egy valóságos kamara. A fe­délzet, a melyen a meteorológiai és más észlele­teket eszközölni fogják, kötélhágcsóval van összeköttetésben a lakó-szobával, mely 3 méter 40 cm. széles és ő-10 méter hosszú. A csolnak és szánka is igen czélszerűen vannak elhe­lyezve.

Az érdekes expedicziót oly módon tervelik, hogy hajóval mennek el, valószínűleg 1892 május havában, Norvégia felé, úgy, hogy június végére Spitzberga szigetéig juthassanak. Innen kezdve már a léghajót is használják, de mind­addig a pontig, a hol a jég a hajóközlekedést megakasztja, a léghajó csak oda lesz kötve a nagy hajóhoz, oly módon, mint a kiállítások alkalmával bemutatott ballon captif, melyet mindannyiszor, ha szükséges, vissza lehet vonni a hajóhoz s ismét magasabbra kibocsátani, ha tudományos eszleletekre lesz szükség. A mely ponttól aztán a tengeri hajó már nem mehet tovább, a két utazó három kísérőjével és az öt kutyával véglegesen átköltözik a léghajóba, me­lyet szabadon bocsátanak, lehetőleg oly időben, midőn a légáramlat is az éjszaki sark felé viszi őket. Számításuk szerint mintegy 80 napig kell a léghajóval menniök, hogy az éjszaki sarkon át eljuthassanak a szemközt levő partvidékre, akár Szibéria keleti részére, akár Éjszak-Amerika sark vidékeire. Az egész utazás hat hónapot venne igénybe. Útközben fényképeket készíte­nek s tudományos észleleteket tesznek.

A terv mindenesetre nagyon merész, mivel a léghajót a légáram ismeretlen vidékekre viheti s valamely erős vihar tönkre teheti oly helyen, a honnan csolnakokkal és szánkákkal ember­

lakta vidékre nem lehet eljutni. De a merész eszmék úttörő előharezosai mindenkor számol­nak az ily veszélyekkel s a tudomány érdekében csak örülnünk lehet, hogy akad vállalkozó ily kísérletre is, mert utóvégre is nem lehetetlen, hogy sikerülni fog s a jelen századot, mely az éjszaki sark megismerésére oly sokat áldozott, e kérdésben is diadalra fogja vezetni.

EGYVELEG. * A legegészségesebb ország jelenleg a föld­

gömbön Uj-Zeeland, hol a 608.000 főre menő lakos­ság két óv alatt 13.194-gyel szaporodott tisztán a születések számának többlete által s a hol egy csa­ládra átlag 5 gyermek jut, míg Európában alig 3. Európában ezer lakosra 18—22 haláleset jut, Új-Zee-landban ellenben csak '.l.

* Légvasutat szándékoznak építeni Nápolyban, hogy a város központját az eddig csak keskeny me­redek lépcsőkön vagy nagy kerüléssel elérhető Corso Vittorio Emanuele-lel egyenesen összekössék. A Humbert - galériában e czélra 100 méter magas szögletes tornyot építenek, a melyből 60 méter ma­gasságban indulna ki a vasút az alsó város házai fe­lett egész a Corso közepéig. A vasutat nyolcz, kőből és vasból épült oszlop tartaná s hajtóerőként a 8e-rino vízesése, a villamosság szolgálna. Egy kocsi 50 személyt foglalna magában s mivel az ut megtéte­lére 3 perez szükséges, naponként 16000 embert le­hetne szállítani, a mi Nápoly amphitheatralis fek­vése miatt nagyon lényeges forgalmi előny volna. A vasút mellett gyalogút is vezetne, honnan a városra és környékére gyönyörű kilátás nyilna. A vasút ter­vezője, Avena Adolf mérnök, mar összeszerezte az építésre szükséges öt millió lírát.

* Jövedelmező papság. Dr. Talmage éjszak-ame­rikai, brooklyni, lelkész évi fizetése 30.000 forint. Egy uew-yorki könyvkereskedő egyházi beszédeinek kiadásáért évenként 25.000 forintot fizet. Egy egy­házi lap szerkesztéseért kap 12.000 forintot. Nyil­vános előadásaiért évenként átlag 50.000 forintot. Ezenkívül egyházi functióiért tömérdek ajándékot szokott kapni. Praedikáczióit franczia, svéd, khinai. s más nyelvekre is lefordítják és Amerika sok más templomában nyilvánosan felolvassák. Nemrég 150.000 forintot ajánlottak e híres férfiúnak, hogy tetszése szerint választott időben s helyen nyilvá­nos előadásokat tartson s ő ez ajánlatot visszauta­sította.

* Lafayette tábornok Ödön nevű unokája meg­halt 8 vele a hires férfiú családja kihalt. Az elhuny­tat sokszor figyelmeztették, hogy a hires név fentar-tása végett házasodjék meg, de ő büszkén azt felelte, hogy nevök soha sem hal ki, mivel a föld legna­gyobb nemzetével áll összeköttetésben.

;: Succi, a híres olasz koplaló, New-Yorkban most fejezte be legutolsó koplalasi mutatványát, mely 55 napig tartott, tovább, mint minden eddigi koplalás. Csak vizet s az általa feltalált elixirből né­hány cseppet használt.

* Vasút Ázsia és Amerika közt. Kanadában oly vasúti vonalat terveznek, mely a Yukon folyó völ­gyén át Alaszka keleti partjáig vezetne, a honnan a Behring-csatornán át gőzhidast használnának, hogy ezt a vasutat a tervezett szibériai vasúttal ösz-szeköttetésbe hozzák.

* A kígyóknál a lábak helyét a bordák pótolják, melyek száma a különböző fajoknál igen változó, az óriási kígyónál mintegy 400. A bordák mozgásait a hernyók lábainak mozgásaival lehet összehasonlí­tani, minden bordapár összeköttetésben áll szaba­don mozgó húslemezekkel, melyek a gyors mozgást lehetővé teszik.

* A legtöbb szeme az összes állatok közt egy chiton nevű puhanynak van ; voltak példányok, me­lyeken 11.000 önálló s mozgatható szemet lehetett megkülönböztetni. Több rovar összetett szemében azonban sokkal több szemrész van, igy némely lep­kéknél 17.000, a mordelle nevű rovarnál 25.000 és egyes szitakötőknél 36.000 ily szemrészt lehetett megkülönböztetni

* A világ legnagyobb méhtelepe Kanadában Becton mellett van. A telep négy hold földre ter­jed, s mintegy 19 millió méh van benne. Kedvező évben ezek a méhek 75.000 font mézet termelnek.

* Értékes földgömb. A perzsa sah újabban egy 2*/ • láb átmérőjű földgömböt készíttetett több millió frank költségen. A tavakat és tengereket pompás smaragdok, a különböző országok határait pedig sűrűn egymás mellé helyezett gyémántok, rubinok, zafírok és mae drága-kövek jelzik.

A tojástáncz leginkább elterjedt Valenczia spa- . nyol tartományban, a hol egyáltalán sok ügyes tán-ezos lakik. Bizonyos távolságban s minták szerint rakják le a földre a tojásokat, néha oly sűrűn egy­más mellett, hogy a tánezosok lábujjainak is alig van helye. A zene hangjára megkezdődik a táncz, előbb lassan, majd fokozatosan gyorsabban és szen­vedélyesen, ugy hogy a tánezosok valósággal repülni látszanak. Mind amellett nagyon ritka eset az, hogy a letett tojások közül csak egy is megsérüljön.

24 VASÁRNAPI ÚJSAG. 2. SZÁM. 1891. xxxvin. ÉVFOLYAM.

>

Gőzhajótól vitetve.

LÉ

GH

AJÓ

N

UTA

ZÁS

AZ

ÉJSZ

AK

I SA

RK

FE

LÉ

.

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

S C H L I E M A N N H E N R I K , T R Ó J A ROM­

J A I N A K F Ö L F E D E Z Ő J E .

(1822—1890.)

Századunknak a régészeti kutatások terén egyik legérdekesebb alakja hunyt el deczember hó 26-án Nápolyban, egészen váratlanul. Schlie-íiuuin Henrik, a világhírű archseolog, ki, — mint Pulszky Ferencz a tudományos akadémia egyik nagygyűlésén tartott értekezésében mondja, — fölfedezte Trója kincseit s ismertebbé tette előt­tünk azt a csodás világot, melyet Homér fe­ledhetetlen költeményei s a görög mythologia csodaszép alakjai minden müveit ember agyában századok óta ismertekké tettek. Három ezer év előtti idők emlékeit hozta Schliemann nap­világra ; azokat a helyeket tárta föl, a hol Akhiles és Hektor vivták bősz csatáikat, hol Agamem-non ádáz serege elől szilárd falak közé zárta Paris a csoda szép Helénát. A világ legszebb höskölteményének színhelyét mutat ta meg Schliemann nekünk : s majd tovább kutatva, fel­tárta Mykenae romjait, megtalálta Agamemnon, Kasszandra, Eupymedon és más sokat emle­getett görög nevezetességek sírjait, egész seregét az oly emlékeknek, melyek közül csak egy­nek a fölfedezése is elég lett volna, hogy a fel­fedező kiérdemelje a művelt világ tiszteletét.

De nemcsak e rendkívüli sikerek érdekesek Schliemann életéből. Maga e kiváló férfiú élet­pályája is nem kevésbbé érdekes, va­lóságos regény, az önalkotta férfiak küz­delmeivel, nélkülözésével és dicsőségé­vel, egy oly életpálya, melynek folyamán a kereskedő gyakorlati érzéke csaknem beteges ábrándozásnak látszó ideálizmus­sal van összekapcsolva.

Szegény evangélikus pap gyermeke volt. 1822-ben, j anuár 6-án született Mecklenburg Schwerin herczegség Neu-Boukow nevű kis városában. Alig tanult többet, mint egy közönséges polgár gyer­meke ; 14 éves 'korában már kereskedő inas lett Fürstenburgban s ott szolgált öt evén át, kora reggel 5 órától éjjel 11 óráig szakadatlanul.Elég elfoglaltság arra. hogy az ifjú elfeledje azt is, a mit talán atyjától gyermekkorában tanult . És még sem feledte el. Csodálatos, hogy mintegy előre sejtette jövő dicsőségét az által, hogy már ekkor folyvást Trójáról álmo­dott. Még hét éves korában látott egy képet Trója égéséről valamely történeti i műben s azóta el nem feledte az t ; a kis gyermek el akart oda vándorolni s egy Minna nevű leányt is felbiztatott útitár­sul, ki azonban hűtlen lett hozzá és \ állalatához. De az ifjú nem csüggedett. Egy alkalommal véletlenül találkozott egy görög születésű emberrel, szerény fizetéséből pálinkát fizetett neki, hogy görögül tanuljon tőle. Midőn 1841-ben fölszabadult, az új világba akart kivándo­rolni, hogy szerencsét próbáljon. A hajó, mely Dél-Amerikába vitte volna, Hol­landia partjain törést szenvedett s a vagyontalan ifjú kénytelen volt egy amsterdami kereskedőnél szolgai állást foglalni el. Ebben a szomorú helyzetben volt éveken át, napi élelmére alig fordított tiz krajezárt, de az ábrándozó kedélyű s tudnivágyó ifjú még csekély fizetéséből is tudott könyveket vásárolni s álmát rövidítette meg, hogy nyelveket ta­nuljon.

Szorgalma és tehetsége fokozatosan meghozta az eredményeket. 1844-ben már egy Schröder nevű nagy indigó-kereskedőnek a külföldi leve­lezője volt s ez időben bámulatos tehetséget mutatot t idegen nyelvek megtanulására. Ango­lul, francziául, olaszul, hollandul, spanyolul és portugál nyelven már ekkor tudott, s midőn főnöke elhatározta, hogy Szent -Pétervárra küldi ügynök gyanánt, néhány hó alatt, önmaga, min­den mester nélkül, tanult meg oroszul. Anyagi jólléte is fokozatosan emelkedett. 1850-ben önálló kereskedő lett s igen jutalmazó össze­köttetést biztosítván Kaliforniával, hol az arany­láz épen akkor tört ki, nagy nyereségekre tett szert. Még szerencsésebb volt a krimiai hadjárat idején, midőn mesés vagyonhoz jutott az által, hogy épen a kikötök elzárása előtt hozatott be nagy mennyiségű árut . 1858-ban, midőn már többszörös milliomos volt, lemondott pétervári üzlete vezetéséről, s 1863-ban végkép vissza is

JASÁRNAPI ÚJSÁG. 25

A hiszarliki ásatások. Trója romjai.

SCHLIEMANN HENRIK.

1. Arany diadém Hiszarlikból. 2. Bagolyfejes cserépedény. 3. Arany MycenaetöL 4. Ezüst ökörfej, aranyszarvakkal.

vonult a kereskedéstől, hogy kedvencz archeo­lógiai tanulmányainak élhessen.

-Még kereskedő korában, mihelyt elfoglaltsága engedé, meglátogatta Görögországot, melyről oly sokat á lmodott ; s majd később, mialatt a földgömb nagyi-eszét bejárta s ritka szép tapasz­talatokat szerzett, 1868-ban ismét visszatért Görögországba s gondosan megnézett minden történelmi_ nevezetességű helyet görög születésű nejével, ki hozzá hasonló •ajongó tisztelője volt Homérnak s az általa rajzolt őskornak. 1870-ben az egykori kereskedő végleg Athénében telepedett Le a L873-ban megkezdte azokat a csodás kutatásokat, melyek nevel örökre emlé­kezetessé tették.

Kis-Á/.sia partvidékén, egy llisszarlik nevű rongyos török falu mellett, néhány halomról makacsul allitotta a hagyomány, hogy Trója egykor ott állott. A tudósok ezt a hagyományts jóformán az egész trójai háború történetét haj-landók voltak alaptalan mesének tartani. Schlie­mann. ki Honiért az utolsó betűig könyv nélkül tudta s a regi görög irodalomban bámulatos jártassággal birt, gyermekkori ábrándjaihoz ma­kacsul ragaszkodva. L873«ban megkezdte az ásatásokat. Hét város romjait fedezte fel azon helyen, mely romok rétegekben feküdtek egy­más felett. A hatodikról, melyen az elégés nyomai még akkor is kétségtelenek voltak. 1874-ben megjelent vaskos kötetébea tudomá­nyosan igyekezett bebizonyítani, hogy az e ré­

tegbeli romok valóban álloméi-költemé­nyeiben megénekelt Trója romjai. Német tudósok kinevették, de lassanként több­több hitelre talált állítása, s azt mindenki elismerte, hogy az általa kiásott régisé­gek rendkivűl becsesek. Pár év múlva .Mykenae romjait kezdte ásni Pausa-nias leírása után, s itt is nagyon sok ér­dekes régiséget talált, arany vázákat és ékszereket, bár a szakférfiak Agamem­non állítólagos sírjának meghatározása felett még most is kétkedve rázzák fe­jüket.

Nem is lehetetlen, hogy Schliemann az általa felásott régiségek meghatározá­sában többször tévedett. Az ö rajongásig menő ideálizmusa tarthatta csak Homér s más régi irók minden betűjét kétségbevon­hatatlan történeti igazságnak s csak az a már-már vallásos jellegű rajongás hihette, hogy évezredek után is minden nyomot könnyen fel lehet ismerni. De ha sok­ban tévedett is, nincs tévedés azokban a kincsekben, melyeket százezrek reá for­dításával a föld alul kihozott s a tudo­mányos világ használatára közrebocsá­tott. Ezek valódi kincsek, melyeket az egykori kereskedőnek s Homér mesés világáért rajongó férfiúnak köszönhet századunk. S ezek a régészeti kincsek, melyekből egy párt be is mutatunk, Schliemann nevét megőrzik hosszú idő­kön át s a régi kor tanulmányozóinak éltető forrásul fognak szolgálni.

A LÉMAN-TO PARTJÁRÓL Genf, 1890. decz. 20.

Genfben, a Kálvin városában, tudtommal egyedül vagyok ez időszerint magyar; hacsak, kultur-egyleti törekvéssel, ide nem számlálom az átellenes trafik «madám»-ját, a ki váltig es­küszik, hogy ö Magyarországon született. De hogy melyik városban, erről mindössze csak annyit tud, hogy a vasút mellett feküdt. S ez az épen, a mi kétséget támaszt bennem, mert mikor ő született, nálunk még aligha volt vasút,

S mivel csak magam vagyok itt magyar, olyan jól esik most azzal a tudattal ülni le a papiros mellé, hogy, több hónapi böjtölés után, végre módomban van magamat kibeszélgethetni azon a nyelven, a melynél édesebb zenéjü, hiába, csak nincs a világon !

Annyi a tárgyam, hogy minden maliczia nél­kül kezdhetem az időjárással.

Genfnek ninee borongó, méla égbolt, a lassan sárguló levelek költészete teljesen hiányzik, — világos előnyére a franczia szép­irodalomnak és a helybeli szerkesztőségeknek.

A nyár szinte deczemberig tart. A mi hosszú

26

vers-termő őszünk minden munkáját szörnyen prózai módon végzi el egy pár hideg éjszaka. (Kivéve persze a verseket.)

A táj szépséges arcza ma mái- egészen télire változott. S a hóval borított hegyek — a Ju ra és Alpesek összeszögellő bérczei — mintha fe­hérre vetkeződve, jelezni akarnák, hogy ne há­borgassuk őket, aludni akarnak.

A nyaranta oly mozgalmas vidéknek minden élénksége boszorult a városba, a Genf, mintha csak egy kis Paris volna, ugyancsak éli világát.

Ez igazi «kálvinista Bómá»-nak azonban a mulatsága is olyan forma, mintha — teszem fel — ájtatos apáczák csapnának maguknak far­sangot.

S mikor a három ezer embert kényelmesen befogadó Kálvin-csarnokban, jobbára női közön­ség előtt, a spanyolországi reformátusok sorsá­ról, vagy az afrikai missziók sikereiről foly az előadó lelkész ajkáról órák hoszszáig a szó: hiába zendít rá a 60 tagú zenekar előtte-utána kedves, fülbemászó zenét, egy párisi vagy még egy buda­pesti bálozó úrhölgy is bizonyosan kicsinylő vállvonásokkal tekintem' az egész «mulatsag» ra. Itt pedig a város színe-java előtt, sürü egymás­utánban, roppant érdeklődés mellett folynak le az ilyen esték.

Sőt még — Uram ne vigy a kísértetbe! -— azok a kedves női ajkak énekelnek is, kiosztott alkalmi szöveget, ismerős zsoltár-dallamokra, olyan buzgósággal, mintha csak valami felsőbb leányiskola vallás-vizsgálatán volnánk.

A téli évad tulajdonképen deczember 12-ikén kezdődik, a híres «leszkalád» -dal, melynek festői tarkaságát megtekinteni Parisból is minden év­ben akadnak kirándulók.

Olyan farsangi mulatság-féle ez, a városnak 1602-iki felszabadulása emlékére.

A különben is mindig élénk város e két napon (mert kettős az ünnep) egy tarka, farsangi bál­teremhez hasonl í t ; feldíszítve és esténként kivi­lágítva minden elképzelhető módon. Kiöltözött, jelmezes csoportok, tréfás álarezosok járnak-kel-nek, víg zeneszó mellett, végig-hosszig az utczá-kon. A kik tehetik kocsikon vagy lóháton, a leg­többen gyalog, kisebb-nagyobb tömegekben. Virágdobálás, s a játék százféle nemei kerülnek e l ő ; belevonatván ezekbe a járókelők ép úgy, mint fönt az ablakokban, erkélyeken állók. Az idegen, ki ép e napokon talál idevetődni, első tekintetre furcsa fogalmakat alkothat magának a genfi híres vallásos komolyság felől. De há t m a nincs idegen, ma mindenki testvér, min­denki «te». Ma minden szabad, mert ma van a leszkalád !

É p most olvasok hazai lapokban hírt a svájczi szocziálisták genfi gyűléseiről. Még pedig ugyancsak felfújt híreket. Padlevski gyilkossá­gát Genfben ugyan kevés ember tartja «dicső tett»-nek. Azokból a «zajos» gyűlésekből sem igaz semmi. Mert bár szocziálisták itt is vannak, sőt az igaz, hogy a Parisból elriasztott jó mada­rak első állomásként rendszerint ide látogatnak e l ; de ám vannak törvények is, és van rendőr­ség olyan, mely messze földön ritkítja párját. Stojanovnak, a Parisból elzavart bulgár szo-eziálistának s még más öt idegesebb kollegájá­nak ép most mondta fel a barátságot, kiutasít­ván őket egész Svájcz területéről.

Ez a Stojanov, a ki úgy mellesleg orvostan hallgató is, rendkívül kedélyes úri ember lehet, egy a "Journal de Genéve»-ben közzétett "nyi­latkozata* szerint, mely jobban mondva egy na­póleoni kiáltvány a Stojanov ú r magas jelen­léte által boldogított genfiekhez.

Szinte megsajnáltam szegényt, akkorát nevet­tek rajta a genfiek

H a n e m csak most ju t eszembe, hogy ez első levelemben talán magáról a városról illett volna egyet mást elmondanom.

De mit olyat, a mit ne t udna az olvasó ? Hogy a touristák szerint ez "Európa gyöngye* (s ki­vált ha a felséges vidéket is hozzáveszszük, nem igen kellett megerőltetnie a képzelő-tehetségét, akárki találta ki először), hogy a kálvinismusnak máig világhírű fővárosa s egyéb ily általános tu­lajdonságait úgy is tudja még a földrajzból min­denki róla.

Hanem van egy, a mit még az sem igen tud megérteni, a ki megfordult i t t valaha. S ez az, hogy egy 70 ezernyi lakosságú város mikép le­het rendben, tisztaságban, építkezésben s álta­lában a külső csín minden kellékeiben ép úgy.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. = =

mint óriási forgalmában, élénkségében világvá­rossá ? Mert Genf csakugyan az, egy kimetszett darab Paris közepéből.

Bizonyára mindenekfölött két igen-igen hatal­mas tényezőnek köszönheti ez t : vallásosságának és munka-szeretetének.

A milyen puri tán amabban, épen olyan fény­űző, pazar ebben. S hogy e kettő együtt milyen csodákat t e remt : itt van élő bizonyságnak, ez a ragyogó kis város, Genf.

Kétségkívül a vidéket sem szabad számításon kívül hagynunk. Mert a gyöngynek méltó fogla­latja van. Egyfelől a leírhatatlan szépségű Lé­nián- (másként genfi) tó, ez az óriási olvasztott

| smaragd, a mint a hatalmas, lobogós gőzhajókat és a fehér vitorlás bárkák ezreit ringatja mindig csendes tükörén; másfelől a fellegekbe nyúló,

I erdővel beszórt közeli hegyek s ezek vállain át í az emelt fejével egész idáig kimagasló hegy­

király, a Montblanc; —• egy olyan magas szép­ségű képben olvadnak össze, a mely mellett bi­zony silány piktor-legénynyé törpül minden úgy­nevezett emberi «teremtői) képzelet! . . .

Most szinte az egész város egy fényes kará­csonyi kirakat.

Estenként a villamfényben úszó Khone-parti bazárok közt bolyongva, mintha az ezer-egyéj meséi váltak volna valósággá előtted.

Az egyház hivatalosan, mint nálunk, «ad­vent »-et nem ismer ugyan e l ; de a tizenegy református templom sűrű megtelése is hirdeti, hogy közéig a világot megváltó isteni szeretet születési ünnepe, a kedves karácsony!

A franczia kálvinisták •— tudvalevőleg — a mi magyar ref. egyházunk zsoltár-dallamaiból többet énekelnek (vagyis megfordítva; de há t jobban esett így mondanom); s a templom egy

\ zugában meghúzódva, olyan jól esik bele zendít-ned — föltéve, hogy igazhitű, el nem keresztelt

• kálvinista vagy — a franczia szövegbe egy-egy drága sort azon a nyelven, a melyet édes anyád-

i tói t anu l tá l : «A bűnösnek váltságot, A rabnak szabadságot, Hirdet az Ur kegyessége, így lesz öröm a jaj vége.*

A szomszédod ugyan, — meglehet — álmél­kodva tekint rád, hogy miféle volapüköt éne­kelsz; de teljesen nyugodt lehetsz, mert az, a kinek szól, ép úgy megérti, — ha nem jobban, — mintha francziául mondanád.

SZABOLCSKA MlHÁLY.

A PETÖFI-TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. A Petőfi-társaság mindig január 6-ikán, Vízkereszt

napján tartja évi közgyűlését, a Petőfi születésnap­ját követő első ülésen. Az idén a tizenötödik gyű­lésre jelentek meg a társaság tagjai, s a közönség is jól megtöltötte — a nagy havazás daczára — az akadémia nagy termét. A tárgysorozat változatos

' volt s a hallgatóságnak Jókai és Pulszky is élveze­tet szereztek felolvasásaikkal.

Komócsy József elnökölt, ki rövid megnyitó-be-j szédben a Petőfi-kultusz jelentőségét emelte ki.

Utána Szabó Endre olvasta föl a titkári jelentést, panaszkodván, hogy a szépirodalom pang, s a napi sajtó sem pártolja oly melegen, mint a korábbi év­tizedekben. A napi lapok leginkább külföldi regé-

! nyéket közölnek s nincs számba vehető irodalmi ! közlönyünk.

Pulszky Ferencz kezdte meg a felolvasásokat, be­mutatván «Elet és művészet* czimü tanulmányát. Összehasonlítja benne a régi és az újabb mtívésze-

1 tet s arra az eredményre jut, hogy most a művészet el van választva az élettől, és minden csak jellemet nélkülöző utánzás. Mert a művész inkább csak a

, saját hírnevére, mint magára a műre gondol. E ta- | nalmányt Pulszky még 1S4l-ben, tehát ötven évvel ezelőtt irta. Mikor a Petőfi-társaság megkérte, hogy

: olvasson fel valamit a nagygyűlésen, épen iratait rendezte s ő tüstént arra gondolt, hogy felolvassa ezt

i az ötven év előtt megirt dolgozatot, mely most is aktualitással brr. Megéljenezték.

•Jakab Ödön bemutatta «Kerekes Pál* czimü ha­tásos költeményét, melyet a közönség tapssal jutal- : mázott. Tetszett a közönségnek Szász Gerő «A leg­szebb költemény* czímű elmefuttatása is, melyben

| Petőfit magasztalja s felolvassa Petőfinek azt a köl­teményét, mely ő neki a legjobban tetszik s melyet

! ő legszebbnek tart. Ez a «Falu végén kurta kocsma* ! kezdetű költemény.

Ezután Beniczkyné Bajza Lenke lépett a felol-i vasó asztal elé. hová Jókai Mór vezette. »Három ' király* czimű elbeszélését olvasta fel, melynek hőse

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

M J fiatal özvegy, ki elutasít két királyt, Krözus és Voltaire utódjait, s boldogít egy harmadik királyt, a ki neki a kérkedő világi javak helyet a szív biro­dalmát nyújtja. Az elbeszélés után élénken hang­zott a tetszés nyilatkozata.

Endrödy Sándor «Orth János* költeménye, me­lyet Bercsényi Béla hévvel szavalt el, szintén tetszés­sel fogadtatott s a fölhangzott tartós tapsra a szer­zőnek is meg kellett magát mutatni az emelvényen.

Jókai Mór fejezte be a felolvasásokat. A mint megjelent az asztalnál, már riadó tapssal üdvözölte a közönség.«Petőn cs:mecsirái» volt a kiváló érdekű felolvasás czime, melyet alább csaknem egész terjedelmében közlünk. Jókai e fölolvasását peroze-kig tartó taps és éljenzés követte. A nagygyűlést Komácsy József rekesztő be rövid beszéddel.

PETŐFI ESZMECSIRÁI. Irta Jókai Mór.

Egyszer láttam a villámot megszületni. A legköz­vetlenebb közelségből: alig hat lépésnyire tőlem.

Egész családom együtt volt: nőm, leányom és egy nevelt leányunk. Egy hatalmas nyári zivatar után künn álltunk az istenhegyi nyaralónk nyitott ve­randáján, gyönyörködve az elvonuló fergeteg pom­pájában. A bakacsinkék felhőkárpit eltakarta az egész vidéket; alatta fehér párafoszlányok lebegtek, mint szellemalakok, a kik ki vannak zárva az égből. Egy-egy néma villám pislant meg néha a felső sötétség­ben ; olyan távol, hogy a hangja nem hallatszott hozzánk. A zápor az Istenhegyen megszűnt már. A veranda alá menekült fecskék kezdték próbálgatni ázott szárnyaikat. Az egész lóg tele volt ózonnal.

Ekkor ott a mi verandánk előtt, ember magasság-nyüa a földtől, támadt egy szikra: labda nagyságú ; inkább nevezhetném kigyúladt csillagnak, mely egy feloszthatatlan perczig a szivárvány minden színei­ben sziporkázva «állt» előttünk, szétágazó symmet-ricus sugaraival hasonló egy virágkehelyhez, gyö­nyörködtető és nem ijesztő. Az Isten játéka.' Szüle­tése perczében a hangja nem volt egyéb egy erős, pattanó zengésnél; a villámgyermek sir! — A to­vábbfolyó perczben, — ha felénk fordul, mind halva vagyunk! — nem! oldalt czikázott s aztán éles szögletbe törve, lecsapott az ezer lépésnyi távolban levő Mártonhegyre. De már akkor lángoszlop lett belőle s égrepesztő dörgése miatt reszketett alattunk a föld ; már akkor az Isten haragja volt!

Ezt hozom fel igazolásomul. ETa szabad volt meglátnom a születő villámot,

miért ne legyen szabad arról beszélnem, a mit raj­tam kivül szintén igen kevesen láttak: a támadó villámszikráit egy lángésznek, a ki fergeteg volt irodalmunk világában, égtisztitó, földtermékenyitő; — villámait már nem látjuk, dörgését nem halljuk, felhőt sem látunk belőle, hanem virágait, a mikkel költészetünk mezejét teleszórta, örökké szedni fogjuk.

Petőfi, a költő, a nópvezér, egyike volt, nemcsak Magyarország, de korszakunk legkiválóbb szellemei­nek, a kinek hite, meggyőződése volt az, a mit köl­teményeibe foglalt, a ki rajongott azért, a mit ki­gondolt, a ki benne élt abban, a mit megálmodott. Azonkívül pedig ugyanaz a közönséges ember volt, csendesen feldicsérendő jó tulajdonságaival, s szelí­den megmosolyogni való gyarlóságaival, mint mi valamennyien.

A legtöbb költeményének ismerem az eszmecsi­ráit ; ha szabad volna idegen szót használnom, azt mondanám, — motívumait. Némelyiknek ott voltam az első szikra kipattanásánál. Láttam azt, mint amaz emlékezetes villámot megszületni, s aztáu mennydörögve végig harsogni, hegy és völgy felett s lecsapni a legmagasabb oromra. Követte a zápor­szakadás. Vér-zápor volt.

Ezúttal azonban egy másik villámszerű költemé­nyéről akarok szólni, mely azt a régi, azt az erős barátságot, mely bennünket összekapcsolt, ketté tudta szakítani.

Petőfi életirói, s azok között a legkiválóbb, felejt-hetlen barátunk Fischer Sándor, mindannyian fel­említik e meghasonlást, s megtalálják az indokát Petőfinek Vörösmartyhoz irott versében, melynek visszatérő végsora így hangzik: «Nem én téptem le homlokodról, magad tépted le a babért!* S mely az általunk közösen szerkesztett«Életképek*-ben meg­jelent ; melynek tartalmát, hangját én utólagosan rosszaltam ugyanazon lapban s mely nyilatkozatom­ért aztán Petőfi szintén ugyanazon lapban határo­zottan megtagadott minden barátságos viszonyt kettőnk között.

Az életirónak adat a tény : Petőfinél, e költemény megírására elég az ő kedólyhangulatának megismer­tetése, ki Kossuthban vetélytársát látta s Vörös­martyt meggyülölé azért, hogy Kossuthindítványára rászavazott az augusztus 21-iki országos ülésben. Az indok érthetővé teszi a tényt. De a lélekbúvár előtt fenmarad az a kérdés, hogy ha a költemény miatt Petőfi és én közöttem véleménykülönbség támadt, hogy nem tudtuk mi ezt «a nyájasság kamrájában* egymás között elintézni? Hogy jelenhetett meg

2. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM.

elébb a vers az egyik szerkesztőtől, azután a rossza-lás a másik, ugyanabban a lapban ? Miért nem tet­tük azt, a mi ethiWE következtetés, hogy ily esetben mind a két szerkesztő visszalép ?

Valami mélyebben ható erősebb vérmérgezésnek kellett itt működni, mint egy halavány politikai né­zetkülönbség. Hiszen saját akkor irt czikkeim áll­nak, mint terhelő tanuk ellenem, a kik szemembe mondják, hogy én is épen oly vakbuzgó gyökérirtó voltam, mint Petőfi.

Vagy jobban szerettem én Vörösmartyt, mint Petőfit1 Nem ; Magyarordzágnak összes nagy embereit együtt véve nem szerettem annyira, mint Petőfi Sándort.

Hanem valaki mégis volt, a kit még jobban sze­rettem, mint Petőfit.

«Szerettem.» — A titok szikrája kipattant., De ő is, Petőfi is szeretett mást! És ennek a szik­

ráját is láttam kigyúladni. A megelőző 1847-ik év egy nyári délutánján az

alföldi útjából visszatért Petőn betoppan a szobámba s e szóval kezdi :

— Pajtás ! Megházasodom.* — «Tudom, — mon­dám. Megírtad erdődi leveledben : «olyan három hetet töltöttem itt, a mely testvérek között is föléi-három mennyországgal.* Násznagyul is meghívtál.* — «De már nem Júliát veszem el. Megtudtam, hogy volt neki egy német katonatiszt gróf udvarlója. Né­met .' Katonatiszt.' Gróf! Három gyűlölet egy alak­ban. Elfelejtettem örökre.* — «Hát ellenben, kit fogsz elvenni ? — <t Prielle Kornéliát•».

És aztán elmondta az egész idyllt, hogy ismerke­dett meg az ifjú művésznővel Debreczenben ; hogy kérte meg rögtön a kezét; ha pap lett volna, a ki vállalkozik rá, rögtön megesküdött volna vele. Most el vannak egymással jegyezve s mihelyt itthon az ügyeit rendbe hozta, siet vissza a menyasszonyához s vezeti oltár elé. — «Nos mit szólsz hozzá ?»

Valami nagyon okosat akartam mondani. — «Ba-rátom: a szerelem a nap, a barátság az árnyék: az árnyékod köret mindenüvé, a merre jársz; de elejbéd nem áll, a míg a napoddal szemben állsz.» — «Ne mondj rá itt nekem dodonai oraculumokat, hanem felelj magyarán : eljösz-e násznagyomnak ?» — • Násznagyod leszek; de ismétlem: sziv ügyében, szerelemben tanácsot sem ne kérj, sem ne adj.*

(Jókai ezután elbeszéli, hogy jól ismerte Prielle Kornéliát, azt az ábrándos, naiv kedélyű leányt, ki csupa sziv volt. Egy évvel előbb Kuthy Lajos kérte meg a kezét. Kornélia viszonozta a ragyogó fantá­ziájú, de frivol lelkű szép férfi (Kuthy a magyar jel­legnek valóságos eszménye volt külsejében) vonzal­mát. Jegyesek voltak és már kitűzték az esküvő napját. Az esküvő előtti napon Kuthy csábító színek­kel kezdte jegyesének festeni a halált, ugy hogy ez beleszeretett a halálba és elhatározták, hogy meg­halnak. Kimentek a zugligetbe és ott a Vajda­bérczen térdre borultak, Kuthy átkarolta a meny­asszonyát, szavalt és igy szólott: «Néz2 szét még egyszer e világon !» És ezzel megmutatta neki az eget, földet, embereket, figyelmeztette a füstölgő kéményekre és nyomban hozzátette, hogy — • ezóta megsütötték a rostélyost, most már menjünk haza reggelizni!* E kíméletlen tréfa elbúsította Prielle Kornéliát, ki akkor távozott is a fővárosból és ezért esodálatos, hogy még másodszor is tudott költőt szeretni. E kis kitérő után Jókai igy folytatta :)

Petőfi visszament az Alföldre megint: de nem Kornéliához. Csak boszú volt az, csak gyűlölet! S szeretők között a gyűlölet nem egyéb, mint meg-kövülése a szerelemnek. — Ha már gyűlölünk is, akkor már nem tudunk felejteni!

Petőfi, mint Júlia férje tért vissza a fővárosba. Egy szállást fogadtunk, s közös háztartást vittünk.

Ez is egyike a legnagyobb képtelenségeknek, a mi valaha poéták fejében megfogamzott, «Egy» szép fiatal nő, és «két» fiatal férfi egy közös lakásban, a kik mindennap együtt reggeliznek, ebédelnek, va­csorálnak. És hát hol van az a jogerőre emelkedett birói Ítélet, a melyben én rám kimondatik, hogy erényesnek kell lennem ? És Júlia, mondhatom hogy nem csak a saját erényét őrizte szigorúan, ha­nem még az enyémet is. Ha egyezer egy vacsoráról ! elmaradtam, másnap olyan kei esztvallatás alá fo-gott, hogy azt sem tudtam, a sok igazság közül, me- | lyiket adjam elő védekezésül. Bizony papucs alatt | voltunk mi mind a ketten, Sándor is, meg én is. S j ugyan meg kellett gondolnunk, hogy asztal fölött hogyan járjon el a szánk.

Egyszer odajött hozzánk Orlai Petrich Soma, a festő, Petőfinek közeli rokona, hajdani kenyeres pajtása, a legszelídebb fiu a világon, ártatlan kedély, eszményi, költői lélek, a kinek még a hangja is oly fuvolaszerü, olyan melodrámai volt, hogy ha valaki behunyt szemmel hallgatta, azt hihette, — a hang­ról ia, a tartalomról is, — hogy valami tizenhat éves kisasszony beszél. Még egy pár irótársunk volt je­len ; ozsonnáztunk; Petőiiné vitte a háziasszonyi tisztet. Aközben fecsegtünk, összevissza mindenféle badarságot, a miről mi azt hittük, hogy okos dolog. Petőfi, mint a nagyinquisitor, ügyelt mindegyikünk­nek a szájára: nem csuszik-e ki rajta valami olyan

VASÁKNAPI ÚJSÁG.

szó, a miért «tüzet kell tenni a gyereknek a nyel-| vére ?» Egyszer csak a jó szelíd Orlain esik meg az

a fátum, hogy kiszalad a száján ez a népies szólam : «a fene tudja*. Erre Petőfiné felkerekedik a pam­lagról s elhagyja a társaságot. Mi csak várunk. Tán a pirított zsemlye után lát a konyhában ? De a mi asszonyunk csak nem jött vissza. Utoljára maga

, Petőfi vállalkozott, hogy a feleségót felkeresi, Kis idő múlva visszajött: de csak egyedül.

«Látod barátom, — monda Orlainak. — Te vagy a hibás. Mért nem ügyelsz a kifejezéseidre ? Olyan szót ejtettél ki a feleségem előtt, a mi annak

; lehetetlenné tette a társaságban ittmaradást, Azt mondtad, hogy «fene.»— Szegény Orlai nem is emlé­kezett már rá. Védeni sem tudta magát. Én meg­szántam és segítségére siettem. — Hát Samu pajtás csak a klasszikusokból idézett ezúttal. Tudod Sándor a hol ez van irva: «Tánczolok, mint veszett fene !» aztán meg ez: «Mert a katonai pálya fene sík. * Kegyetlenül letorkolt érte. —«Tanuldmegazt, hogy a mit nyomtatásban elolvastathatunk a publikum­mal, mind azt nem mondhatjuk el élő szóval egy társaságban, a hol egy nő van jelen.»

Ha most nyugodtan visszagondolok rá, el kell is­mernem, hogy a mi ránk nézve tréfa, az Petőfire nézve komoly dolog volt. E jelenet hatása alatt szü-lemlett meg az a verse, melynek felirata : Mi a sze­relem ? Végsorai közt ez a szép axióma: «S ha fe­leségünk szeszélyes, Magunkat szabni szeszélyéhez, Lássátok ez a szerelem."

Összes munkái gyűjteményében e vers alá «Koltó» van téve. De ezt Petőfi Pesten irta; fel is olvasta nekem frissiben. A végéről az elejére térve, azt mondám neki : »Az a megszólítás süldő poéták, bik-ficzek!» ugyebár nekünk szól ? Köztűnk uri magam­nak is ?» — Báhagvá!

* (Jókai ezután elmondja, hogy őt és Petőfit a már-

cziusi napok is együtt találták. Petőfi kiosztotta a szerepeket: Ó lesz Danton, Jókai meg Saint-Just, elfeledve, hogy épen Saint Just olvasta fel a törvényt széknél a vádlevelet Danton ellen. Jókai ezután így folytatja:)

Szerencsére nem lett belőlünk sem Danton, sem Saint-Just; hanem az lett belőlünk, hogy mire a márcziusi ibolyákat a májusi gyöngyvirágok felvál­tották, akkora ugy elfelejtett bennünket a világ, — mint a hogy el szokták felejteni az ibolyákat a gyöngyvirágok évadjában.

Az első magyar felelős kormány megalakult, a nélkül, hogy eszébe jutott volna, hogy itt van két

í író ember, a kinek a tollát talán lőhetne valamire használni. Minden kortársunk jutott valami állás­hoz : a márczius tizenötödiki népszónokok közül töb-

! ben képviselőkké lettek megválasztva: még a jámbor, egykönyvü Táncsics Mihály is kapott mandátumot,

i a kit mi hoztunk ki a börtönéből, — és Petőfi meg-! bukott a szülötte városában. És ő azt hitte, hogy

pokoli ármány buktatta meg, nem akarta elhinni, hogy a gubás polgártárs nem ismeri azt a versirót, a ki őt jobbágy sorsából felszabaditá, hanem a papnak a fiát ismeri, — derék termete van.

S még itt nem volt a kiábrándulásnak vége. Ha ! mint népvezérek, mint politikai hősök megbuktunk

is, megmaradtunk költőknek. Tehát még azt is meg kellett érnünk, hogy mint költők is megbukjunk.

Márcziustól kezdve az "Életképeket* ketten szer­kesztettük. De a lap, melynek az első félévben más­fél ezer előfizetője volt, a második félévben annyira leszállt, hogy nem nyomtatták többet négyszáz pél­dánynál. A magyar közönség kidobta a maga poé­táit a hajóból.

Petőfi büszkeségét mind,nem törte ez meg. Mit neki közönség, választók ? Ő missziójában hitt. Várta a nagy katasztrófát, mely őt egyszerre a nemzet élére fogja emelni. S a hitének volt valami alapja. A politikai fordulatok oly gyorsan és oly váratlanul jöttek, egyik esemény ugy taposott a másik kigyó-farkára, hogy a mai nap nagyságainak soha sem volt Ígérve a holnapi nap.

És Juha nem hogy csülapitotta volna, de még tüzelte a férjét: « Varrd meg azt a zászlót feleségem. •

De ne legyek háládatlan a sorshoz 1 Ha a márcziusi napok diadalmámoráért elvesztet­

tem azt a szeretetet, a mely egy iróra nézve oly drága, a közönség szeretetét, nyertem helyette mást, mely azt dúsan kárpótolta. A márczius tizenötödiki nap legválságosabb órájában hozott össze a sors azzal a nővel, a kivel lelkem, életem összeforrt.

* Éppen pünkösd vasárnapja rolt; tartós eső után

szép derült nap. Estére zivatar lett. De nem az ég­ben, hanem idelenn a városban. Egy olasz császári ezred fellázadt a magyar kormány ellen. Tisztjei bujtogatták fel. Megtagadták az engedelmességet a magyar hadügyminiszternek, a ki őket másnap Verbász alá akarta küldeni, a lázadó szerbek ellen. Az olasz katonákon kívül még volt egy magyar ön­kéntes zászlóalj is a Károly-kaszárnyában, csakhogy

| ennek nem volt fegyvere. A fellázadt olaszok és a magyarok között verekedés támadt; az olaszok be­zárták a kapukat. Az utczákon riadót vertek a nem-

• zetőröknek. Én is nemzetőr voltam, siettem haza a : szuronyos puskámért. Petőfi otthon volt. Mikor I tőlem meghallotta, hogy a katonaság fellázadt s a

27 dobolják össze, azt mondta, hogy ő is velem jön s bement a szobájába a fegyvereiért. Volt egy két­csövű vadászpuskája, meg egy tenyérnyi széles kardja, a mit guillotinnak hívtunk.

Én hamarább készen lettem a fegyverbeöltözós-sel; mikor kiléptem a szobámból a közös ebédlőbe, ott találtam Júliát. Bémület kifejezése volt az ar-czán : megfogta a kezemet jéghideg, reszkető kézzel s azt monda : «Az égre kérem önt, siessen.' ne várja meg Sándort. Zárja be a lépető-ajtót s vigye el magá­val a kulcsot.» Csak egy kulcsunk volt a lépcsőhöz. Ezért az egy szóért örökké becsültem Petőfinél. Ez volt az igazi képe. Tehát erősebb a szerelem, mint a dicsváíjg.

En sietve haladtam le a lépcsőn : annak a rács­ajtaját bezártam s aztán ki a kapun.

Mire kiértem az utczára, már akkor Petőfia. felnyi­tott ablakban állt. Bám kiabált dühösen, hogy eresz­szem ki, nyissam ki az ajtót, s hogy rá sem hallgattam, szidott; németnek, pecsovicsnak,kamarillának neve­zett ; fenyegetett, hogy meglő ! Szerencsére az utcza görbül, én elosonhattam.

Hát bizony nem valami nagy dicsőségnek az osz -tályrészétől fosztottam őt meg eznttal. A Károly -kaszárnya ostromlását magam sem számítom a babé-raim közé. Az olaszok kilövöldöztek az ablakokon, a nemzetőrök belövöldöztek, a nélkül, hogy valami nevezetes kárt tettek volna egymásban, mig végre másodszor is megérkezett a hadügyminiszter, Mé­száros Lázár. (Az első kísérletnél lelőtték a szárny­segédét.) Hozott magával Budáról gránátosokat, meg egy üteg ágyút. Az ágyukat a kaszárnyának szegeztető s felszólítfatá a lázadókat, hogv térjenek engedelmességre, különben összeágyuztatja őket.

A nemzetőröknek pedig azt mondta az öreg ur, hogy: «Az urak menjenek addig a korcsmába ; ha ágyúszót hallanak, jöjjenek megint vissza.»

Én azonban e fegyverszünet alatt nem mentem a korcsmába, hanem teljes fegyverzetben, lőporfüstös tenyerekkel fellátogattam Laborfalvi/ Rózához, a ki ott lakott a hatvani-utczában, a nemzeti kaszinó mostani palotája szomszédjában. Több színésznő is volt nála, a kiket a kíváncsiság csődített oda.

Ugy hiszem, hogy dicsekedtem egy kicsit a hősi magam viseletével, a mit ez «első» ütközetben kifej­tettem. Az első puskaporfüst-szagban van valami mámorító. Ennek aztán az lett a következése, hogy többet nem eresztettek vissza. Csakhogy nekem sze-

I membe mondták, hogy nem oda való vagyok, a hol emberhalált csinálnak. Nem is volt rá szükség. Éj­félre megadta magát a lázadó olasz ezred s lerakta a fegyvereit. Hanem az utczák egész reggelig olyan élénkek maradtak, mintha nappal volna.

Vitézségemnek meglett a jutalma : egy nagy veres toll, melyet kedves kezek tűztek a kalábriai kalapom mellé. Másnap minden ember az én veres tollamról beszélt a városban, s arra én nekem kétszeres okom volt büszkének lenni.

Hanem annál drágább dolog várt rám otthon. Petőfi berontott a szobámba s legelőször is jól lehor­dott, a miért rázártam a lépcsőajtót. Kikérte magá­nak az ilyen barátságot. Akkor meglátta a kalapom mellett azt a monumentális nagy veres tollat. — • Hát ezt hol lőtted ?» Mondtam neki, hogy kitől kap­tam. Erre haragosan nézett rajtam végig. — «Te ! Hiszen te szerelmes vagy.* — «Boldog vagyok.* Erre kitört. — «De most nincs ideje a szerelemnek! A korszellemnek nincs szüksége most boldog embe­rekre." — «Hát te nem vagy-e boldog ? Nem vagy-e szeretve?* — «Az más! Az ón nőm engem kisérni fog, ha kell a csatába, ha kell a száműzetésbe, ha kell a vérpadra.* — «Azt az enyém még inkább meg fogja tenni.»

A «még inkább »-on aztán összevesztünk. Egyi­künk sem engedte a maga hősnőjét a másik által be-árnyékoztatni, — a vége az lett, hogy én még az nap elköltöztem a közös szállásról, elhagyva Petőfié­ket s fogadtam szállást ugyanabban a házban, a hol Laborfalvy Róza lakott: az övé az első emeleten volt, utczára; az enyim a másodikon.

Másnap nehéz beteg lettem, a múlt éjjeli áthülés i miatt, s ott feküdtem hosszú hetekig abban a kis | szobában, a hol még az utczai zaj sem hat be. Senki j sem látogatott meg, csak az orvosom, — senki sem ! járt hozzám, csak a szerkesztőségi szolga, és senki I eem ápolt, csak Laborfalvy Eóza. Őt láttam magam ; előtt, mikor forró lázálmaimból fájó szempüláimat j felemeltem. Ő volt nekem a napvilág és az árnyék.

Petőfi egyszer sem jött el hozzám. Ez ujjmutatás volt rám nézve, hogy én se menjek hozzájuk többé. És igy egy lapnak két közös szerkesztője nem talál­kozott egymással hosszú időn át.

Mikor felgyógyultam, egészen megváltozottnak találtam a világot. A közvélemény nem tudta már, hogy ki a jó hazafi, ki a hazaáruló ? E napokban

| kaptam egy levelet Petőfitől, melyben feLzólit, hogy miután egymást a lakásán fel nem kereshetjük,

! jöjjünk össze egy közös barátunk, Kmödy Dánielnek j a «Pesti Hírlap* segédszerkesztőjének lakásán. Ez ! ugyanabban a házban volt, a hol én laktam.

Mikor ón beléptem Emődyhez, már akkor Petőfi \ ott volt. Vitatkoztak valami felett. Megjelenésemre I abba hagyták a vitát s Emődy azt monda Petőfinek: ' (bocsássuk hát Jókai Ítélete alá; mit szól hozzá.*

Erre Petőfi a kezében tartott költeményt előttem is

28 VASÁRNAPI ÚJSAG, 2. SZÁM. 1891. xxxvni. ÉVFOLYAM.

felolvasá. Ez volt a Vörösmartyhoz intézett vers' A mint az utolsó stropha elhangzott, azt mondám Petőfinek: — «Nagyon kérlek, hogy ezt a verset ne add ki a lapunkban.* — «Látod? —szólt Emődy. — Ö sem helyesli.» Aztán elmondtam az indokaimat Petőfinek, a mikért ez a vers maradjon a közönség elől eltakarva. Meggyőződött, összehajtotta a költe­ményt és a zsebébe tette.

Ekkor azt aondám neki: • És most még egyre kérlek. Nekem néhány

napra ell kell Pestről távoznom. Lapunk legköze­lebbi számának a szerkesztését vállald te magadra..»

Elvállalta, hanem aztán azt kérdezte: — «Miért kell neked eltávoznod és hová ?» — «Azért, hogy meg­esküdjem a menyasszonyommal, Laborfalvy Rózá-val!» Erre ő indulatosan kiáltá fel : «Az lehetetlen!» — «Ez igy van.» Eső még egyszer kiáltá : «Az lehe-tétlen ! • S azzal indulatosan hagyta el a szobát.

És Petőfinek e vad indulatossága idézte fejemre életemnek legnagyobb fájdalmát, az anyai átkot, mely évekig nehezedett fejemre, a mig az anyai sze­retet le nem törülte azt homlokomról s áldásával

Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszke­ség még rosszabb.

Utaink itt végkép ketté váltak. Mi mind a ketten «választó ttunk magunknak csil­

lagot!" — Csakhogy az én csillagom engem a zenith-• tői a nadirig elkísért . . .,

Most már az én egemről is leszállt a nap. S nap-i nyugvás után nem jár velünk semmi árnyék, sem

előttünk, sem utánnunk. Jó barátok és szeretők ma­guk is az árnyak nagy országába tértek már meg mindannyian.

S ha ón most, tengernyi nagy idő után kezemet feltartom az égro : s azt mondom: «nem jól tettem

! ezt,» — hiszem, hogy ő is lenyújtja a magáét onnan felüliül s viszonozza a kézszorítást.

A SZÓNOKLÓ BOOTH TÁBORNOK. Néhány év óta rendkívüli föltűnést kelt a mü­

veit világban egy angolországi eredetű rajongó felekezet, mely magái az *Udv hadseregé* -nek

BOOTH «TÁBORNOK» AZ «ÜDV HADSEREGÉNEK» GYŰLÉSEN.

nem váltotta fel, de ezt az áldást évek nehéz pró­báival kellett kiérdemelni!

Én az anyaátok daczára is nőül vettem azt, a kit ezerettem.

S midőn ismét visszatértem Pestre, nagy meg­ütközésemre ott találtam lapunk legutolsó számá­ban a Vörösmartyhoz irt költeményt. Erre irtam ama végzetes tiltakozást.

Most már, negyvenkét év múlva, hideg vérrel te­kintve vissza a történtekre, nyugodtan mondhatom ki, hogy ebben hibáztam. De hibázott Petőfi, is.

Petiifi hibázott abban, hogy jó barátjának szív­viszonyába, családi ügyeibe beleavatkozott. — De én is hibáztam, a midőn a helyett, hogy «ezért» a Hereiemért, mint férfi férfi ellen léptem volna vele szemben, mint szerkesztő bántottam meg a szer­kesztőtársat a költeményéért.

Egy kardrágás, mit jó barát adott, beheged; ki­békülünk, ismét jti barátok leszünk; de a seb, mit a toü hegyévél ejtettünk egymáson, nem gyógyul be soha.

(Salvation Army) nevezi s mely, kevés gondot fordítva a dogmákra, katonai szervezettel akar harczolni a bűnös világ ellen, hogy a «megváltás munkáját elökészítse». Ez a felekezet London­ban s más nagyobb angol városokban gyakran rendez nyilvános tüntetéseket, körmeneteket, szertartásait gyakran teljesíti szabad ég alatt, laikusok szemeláttára s mindenekfelett nagy fel­tűnést keltenek azon «hadjáratai)), melyeket a korcsmák ellen intéz, a midőn is több száz főnyi — leginkább nőkből álló — rajongó cso­port állja el órák hoszszáig a korcsmák ajtaját zászlókkal kezökben, imádkozva, himnuszokat énekelve s vallásos beszédeket hallgatva, úgy, hogy a korcsmákba senki nem mehet s onnan ki nem jöhet, hogy pellengérre ne legyen állítva.

Az «üdv hadseregén-nek alapítója és vezére Booth, kit a rajongó felekezet katonai szerveze­tének megfelelően «tábornok »-nak neveznek,

valamint a többi alvezérek is «ezredes», ((kapi­tányi), «hadnagy)> s más k a k » i czímeket visel­nek. E tekintetben semmi küronbséget nem is ismernek el, sőt a nők között is volt egy ((tábor­noki), épen Booth neje, a kinek múlt évben Londonban történt halálakor a hivők óriási mérvű gyász-szertartást rendeztek, a mint arról annak idején mi is megemlékeztünk. Maga az özvegy tábornok azonban még most is élén áll hadseregének, mely a beavatottak állítása szerint már sok ezer főre rag 8 Amerikában is nagyon elterjedt. Booth tábornok időről-időre szónokla­tokat tart híveinek. Egy ily szónoklat nem ér­dektelen jelenetét örökíti meg itt bemutatot t képünk. Booth a keresztény vallás dogmáit szo-cziálisztikus eszmékkel fűszerezi s a nagy tömeg nyomorának élénk színezésével is ha t híveire, Iák különben is könnyen lelkesülők és ábrán­dozok. Első műve, melylyel felekezetét megala­pította. «In Darkest Éngland» (A legsötétebb Angliában) mint czíme is mutatja, hasonlókép szocziálistikus irányú volt. Újabban sok ellensége t ámad t ; egyik leghűbb segédtisztje, Frank Smith tüntetőleg elpártolt tőle, a rendőrség is gyakran nehézségeket támasztott nyilvános tüntetéseik­kel szemben : de azért az «üdv hadseregei) még most virágzik s a nagy tömegből új-új híveket vonz magához.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Gr. Széchenyi Is tván há t rahagyot t irataiból

az akadémia kiadásában ismét egy terjedelmes kö­tet jelent meg: Gróf Széchenyi István külföldi uti rajzai és följegyzései, naplói nyomán a magyar tud. akadémia megbízásából összeállította Zichy Antal. Széchenyi munkáinak ötödül kötete ez, mely a nagy hazafi naplójegyzeteiből harminczöt évi időre (1812—1847) terjedő időközből válogatta egybe azokat, melyek utazásaira vonatkoznak. Nem az uti benyomások teszik nagyérdeküvé e gyűjteményt, — mert Széchenyi röviden, szaggatottan ir, — hanem az eszmék, gondolatok, érzések, melyek eltöltik szí­vét és elméjét, mikor látja az előrehaladt nemzete­ket és saját hazájára gondol. Az ifjú katonatiszt, ki németül irja naplóját, még álmodozik, a férfit erős tettvágy lelkesíti, hogv tapasztalatait értékesíti ha­zájára javára, a hajlott korban pedig erőt vesz rajta a komorság, a kétség, s Graefenbergben, Priess-nitz vizgyógy-intézetében halálos aggodalmak ragad­ják meg. Utazásai közben is mindig emészti valami, mindig borong a lelke, tépelődik, kétség szállja meg. A honszeretet nem tud úgy lángolni lelkében, hogy nehéz hamvát ne hullatná lelkére.

Zichy Antal nagy szeretettel és gonddal állítja össze a naplókból az uti jegyzeteket, melyek nem­csak külföldi, hanem hazai utakról is beszélnek. Kezdi az 1814-iki olaszországi úttal, melyre azután különböző kisebb-nagyobb utazások következtek, ré­szint a nyugati országokba, részint keletre, az Al-Dunához, Konstantinápolyba, sőt Kis-Ázsiába. Zichy időrendi sorban adja az utazásokra vonatkozó föl­jegyzéseket, melyek nem kidolgozott útleírások, hanem töredékes jegyeztek, néha csak száraz adatok, néha azonban bővebb fejtegetések vagy elmélkodé-sek. Széchenyi egyéniségének ismerete szempontjá­ból azonban mindannyi igen érdekes ós tanulságos. A testes kötet ára 4 frt.

Kiss József újabb költeményei 1883 -1889 . Bu­dapest. Eévai-testvérek 1891. E kötet, melyet a szer­zőnek művészi kivitelű arczképe díszít, rendkívül pazar kiállítású. A Franklin-társulat nyomdája igen szépen nyomtatta e kötetet, melynek papírja oly vastag, hogy a 144 lap, mely rendesen csak vékony füzetet szokott tenni, itt meglehetős testes kötetet képez. A gyűjteményt a • Jehova» czimű hosszabb köl­temény nyitja meg, a szerzőnek egyik legerőteljesebb alkotása. Egy öreg rabbit fest benne, ki a próféták izzó szenvedélyével csügg hitén és a múlt avult ha­gyományain. Feneketlen gyűlölettel tekinti korun­kat és a keresztény czívilizácziót s rajongva gondol vissza az ó-testamentom sötét napjaira, midőn pal­los irtotta ki, vagy tűz emésztette meg azt, a ki nem tisztelte a boszúálló Jehova törvényét. Es ennek. az exclusiv, fanatikus öregnek meg kell érnie, hogy a korszellem egyenkint elrabolja tőle és apái hitétől valamennyi gyermekét. Bár rokonszenvünk nem az öreg, hanem a gyermekek részén áll, kétségtelen, hogy a vén zsidó tragikus alak s nem közönséges költői alkotás. A kötet többi részét, «Noémi», «Tör-

ü. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASAENAPI ÚJSAG. 29 ténetek», «Az ünnepnapokból", «Ágról-ágra» czimű cziklusokba foglalt kisebb költemények képezik s «Az erdő parancsol» czim alatt egy hosszabbacska, de egészen értéktelen költemény. A balladák a második cziklusba vannak sorozva, véleményünk szerint nem állnak Kiss József jobb balladáinak színvonalán. A • Sólyom Peti hegedűjén zavaros, «Czobor Erzsike*

jelentéktelen történet. «Koboz Ágnes* Pókainé is­mert s fel is dolgozott történetének nem valami sze­rencsés átdolgozása. A «Mesén -ben a gondolat ki­tűnő, de a kidolgozás jóval gyengébb. Legsike­rültebb a «Kab asszony*, mely bar szintén nem egészen ment a szerző hibájától, a mesterkéltségtől, a költői szépségeknek sincs híjával. A szenvedélynek megkapó ereje lángol például a következő szavakban, melyekkel az ifjú asszony hűtlen urát eltiltja ma­gától :

«Hogylia minden tenger vize rád zúdulna, Hogyha minden felhő zápora rád hullna, Kgyehet sem tenne, csak tégedet mosna, Attól az asszonytól tisztára nem mosna.

Álljon itt még mutatványul, az utolsó cziklusból egy rövid költemény:

Hová? Hová, hová lomhán lecsüggő szárnynyal Tépett hajóm, te korhadt kis ladik! Magányos fáklyád széllel és hullámmal Még meddig küzd ? meddig viaskodik ?

Ha egymagámba járnám a hullámot, S ne csüggne rajtam annyi drága lét: 0 dehogy védném e félig elmállott Veszendő rongynak olcsó életét.

Hol legvadabb az örvény forgatagja, Az éj magánya a legzordonabb : Oda terelném, hogy a szirtbe' csapja A legelső hullám csolnakomat.

De nem szabad ! Sorsom kemény parancsa: Lankadt izommal törni a habot, Bár érzem, hogy az áhított révpartra Csak evezőm' eldobva juthatok.

* Uj költő czimmel a «Fővárosi Lapok* czikketir Szabolcska Mihályról, kmek egyszerre négy költe­ményét közli, a többek közt így szólván róla :

«A név, mely e költemények alatt áll, még isme­retlen. Időközben csak a "Vasárnapi Újság* adott ki e névvel pár verset, a távol levő anyáról és az öreg Kálvinus városáról. Továbbá a név nem is va­lami nagyon magyaros és hangzatos. De meg fogja szépíteni a hozzá szokás, még pedig annál inkább, mennél több szép költemény alatt fogják olvasni. Eszünkbe jut Lord Byron, ki egyszer azt mondta Grillparzerről : «borzasztó név ma még, de a világ kénytelen lesz hozzá szokni és szépnek találni.* Mi nem jósoljuk, hogy fiatal költőnk e nagy német poéta magaslatára jut, de hogy igazi költőink sorába emelkedhetik, abban itt közölt költeményei után is reménykedünk.»

Beöthy Zsolt másnap szintén ir a fiatal költőről, a következőleg:

«Bég várjuk az uj lyrikust, ki a hangulatok finom­ságával tudjon szólni hozzánk s ennyiben modern legyen; de azért fölfoiásának tiszta naivitásával, képzeletének eleven ihletével, érzületének nemessé­gével és kifejezésének egyszerű bájával igazi költő legyen. Szivének érzésében, képzeleteinek játékában, hangjának csengésében : magyar költő. Négy kis lí­rai költemény hatásául teljesen elég, ha csak fel­ébreszti bennünk e gondolatokat s ajkunkra csalja a csalóka szót: talán í Nem tudom, mint fog neki s általa nekünk is kedvezni sorsunk, további fejlődé­sében. Nem tudom, nem tudhatom még : ő-e a ré­gen várt, vagy más valaki, a kit még nem ismerünk. S 'k megszakadt költői pálya, sok megfoghatatlan ihletű költemény sejteti velünk, hogy a múzsa egy-egy csókja nem mindig eljegyzés; olykor csak sze­szélyes játék. Bárhogy legyen, az bizonyos, hogy ly-ránk pár gyöngygyei gazdagabb.

Szabolcska Mihálytól, ki Debreczenben végezvén középiskoláit és a ref. hittani folyamot, tanulmá­nyai folytatására az őszszel Genfbe ment, lapunk mai száma szintén közöl két költeményt és genfi levelet.

• Élet* czimű irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóiratot indit meg Katona Lajos, kit vállalkozásában több fiatal író támogat, nem csak mint dolgozótársak, hanem mint kiadók is. A havi folyóirat első füzete január 20-ikán jelenik meg s egész évre 6 írttal rendelhető meg.

Az utazók könyvtára czimű vállalatból (szer­keszti Borostya ni Nándor) ismét három füzet hagyta el a sajtót, a 7—9-ik, melyek Magyarország ismerte­tését tartalmazzák az utazók számára, leírásokban és képekben. Az egyik füzetben dr. Sziklav János a magyar alföldet, a másikban Bell F. A. Erdélyt, a harmadikban Sternberg Adolf és Sziklay János déli

Magyarországot (Budapesttől Orsováig és Belgrádig) irják le, főkép a vasúti vonalak mentét, mert e füze­tek az utazó közönségnek szánvák, melyet a helyi és történeti nevezetességekről igyekeznek tájékoz­tatni. A képek az Orell és Füssli-féle vállalattól valók és csinosak.

Váradi Antal «Iskarióth» szomorujátékának első kiadása elfogyván, a szerző új kiadást rendezett, melyhez előszó gyanánt Szigligeti Edének az «Is-karióth»-ról irt s annak idején az «Életképek*-ben megjelent hosszabb tanulmányát csatolja. A mű, mely díszes alakban jelenik meg febr. 1 -én, könyv­árusi úton nem lesz kapható. Egy példány ára 1 frt. Az aláírások s pénzössszeg a szerző czimére (Király-utcza 72) küldendők január 15-ikéig.

Politikai röpirat. Febronius álnév alatt »Ultra-montanismus és nemzeti állam» czimű politikai röp­irat jelent meg Grill Károly könyvkereskedésében. Az elkeresztelési rendelet nyomán a kath. papság és kormány közt támadt viszály bírta rá — írja — a szerzőt, hogy a papi törekvések ellen a nemzeti állam eszméje mellett fogjon tollat, hogy figyelmez­tessen, hogy a nemzeti szempontokat — így az is­kolai ügyet is — épségben kell tartani minden a vallás szine alatt támasztott törekvésekkel szemben. A fekete radikalizmus ép oly veszedelmes, mint a vörös radikalizmus. A szerző a függetlenségi párt magatartását sem helyesli, mert az szerinto az ultra-montánok malmára vezeti a vizet. A kath. autonó­miának nem barátja ; a polgári házasságot buzgón óhajtja. Azt is kívánatosnak tartaná, ha a papoknak nem jutna hely a parlamentben, hanem híveik közt maradnának. Á röpirat ára 80 kr.

Uj vidéki lapok. Több uj vidéki lap kezdi meg most pályafutását. Debreczenben is uj lap indult meg: a «Debreczeni Hírlap*, melynek szerkesztője Gáspár Imre. Programmja szerint minden oldal­ról független közlöny lesz s vasárnap kivételé­vel minden nap megjelenik és előfizetési ára fél­évre 5 frt, negyedévre 2 forint 50 krajczár. — Nagyváradon «Magyar Szó* czimen dr. Váradi Zsig­mond szerkeszt párton kivüli politikai napilapot. Előfizetési ára egész évre 10 frt. — Szegeden « Va­sárnapi czimű szépirodalmi hetilap indul meg He-vessi Jenő hírlapíró szerkesztésében és saját kiadá­sában ; előfizetési dija egy hónapra 35 kr. — 'Kun­sági Hirdetőt czimen Kisújszálláson kereskedelmi, ipari és földmivelési lap indult meg Jámbor Tiva­dar szerkesztése alatt. A lap hetenkint egyszer jelen meg s napi eseményekkel nem foglalkozik.

A nemzeti színházban az év végén tartott klasz-szikus estéken, melyeken görög stilü és görög tárgyú darabokat adtak elő, a közönséget a valódi görög szellem remeke ragadta meg. Szofokles mellett Ra-cin6 és Göthe görög utánzatai meglehetősen hide­gen hagyták, a nagy görög tragikus «Elektra* -ját pe­dig ismételni kellett, s a második előadáskor a kö­zönség már délelőtt ostromolta a pénztárt. A görög tragikai költészetnek legszebb remeke is az, vonzóbb nz «Oidipusz» trilógia nagy tragikai erejénél. De Já­szai Mari asszony művészete is mélyen megragadta a közönséget. Teljes diadalt aratva játszotta Elektra szerepét, ki oly marczangoló ftíj dalommal siratja testvére, Orestes, halálát. Mikor a halottnak hitt Orestes hamvait egy urnában hozzák elébe és elsi­ratja egy lázas lélek fájdalmával s mikor azon újong, hogy Orestes él, véres boszut fog állani Agamemnon gyilkosain, akkor a közönség a hatalmas ábrázolás igézete alatt állott, s a művésznőt oly taps-riadallal fogadta, mely a ritkaságok közé tartozik. A kihívás­nak vége sem akart lenni, a közönség fölállt, kendőt lobogtatott s oly ovácziókkal ünnepelte a mű­vésznő sikerét, hogy Jászai Mari bizonynyal mindig emlékezni fog az elismerés e viharos jelenetére. «Elektra »-t most már többször adják még a szín­padon, a hol most is kitűnt, hogy a valódi költészet­ből évezredek sem tudnak elporlasztani semmit.

egyike volt. Hosszabb bevezetésben világot vet a a munka keletkezésére, Íratásának idejére, végre is­merteti a munka eddigi magyar fordításait.

Az erdélyi közművelődési egyesület nevében Horváth Gyula alelnök és Sándor József főtitkár ta­nácskozásokat folytattak a földmivelési, kereskedelmi és pénzügyminiszterrel. Az egyesület legújabb akcziói érdekében kérték az illető miniszterek támogatását.

Ezek közt különösen fontos az egyesület kezde­ményezésére és páltfogása alatt megalakítandó «Er­délyrészi Kárpát-egyesület,» melynek közgazdasági czélján kívül nemzetpolitikai czélja is van. A minisz­terek előzékenységgel fogadták az E. M. K. E. kép­viselőit. Gr. Bethlen Andnís földmivelésügyi minisz­ter minden intézkedést megtett, hogy a Kun Ko-csárd gr. 221.(XX) frt alapítványából állítandó algyó->l!/i székely földmivea iskolát még e hóban megnyis­sák. Baross Gábor kifejtette, miként szeretné* az egyesületnek az egész országra kiterjedő működését az általa megindítandó székely-akcziónál felhasználni. Wekerle Sándor megígérte, hogy addig is, mig a sors-

jdték-kölcsönt megkötik, tőle telhetőleg fogja pártolni az egyesületet. A miniszter a Kárpát-egyesület ren­delkezésére bocsátja a borvölgyi elhanyagolt szép ha­vasi fürdőt az ország legkeletibb vidékén, mely eddig a naszódi alap kezelése alatt volt. Sándor József fő­titkár az erdélyi Kárpát-egyesület ügyében a fővárosi Kárpát osztálylyal fog még tanácskozni, mert ez uj egyesületnek az ország központjában kell lennie.

K Ö Z I N T É Z E T E K ÉS E G Y L E T E K . A magyar tud. akadémia e hó 5-iki ülésén Hun-

J'alvy Pál elnökölt s két felolvasás volt napirenden. Munkácsy Bernát bemutatta Simonyi Zsigmond­

nak «A nyelvújítás és az idegenszerűségek* czimü értekezését. Kifejti ebben, hogy a nyelvújításról való elvi vitának — ha tudna is valami ujat produkálni,

ma már alig van czélja, hanem csak az a teendő, hogy egyfelől a hibás kifejezéseket üldözzük, a me­lyek még nem gyökereztek meg egészen, másfelől foglalkozzunk tüzetesebben a nyelvújításnak és ujabb irodalmi nyelvünknek történetével. E czélra az érte­kező egy Kazinczy-szótáron dolgozik, s e végből tett tanulmányai alapján egv Kazinczy idegenszerűségeit tárgyaló terjedelmes értekezést mutat be. Dr. Né-methy Géza mint vendég olvasta föl azután «Cato bölcs mondásai • czimü munkáját. Metrikus fordítá­sát adja benne a •Catonis disticha moralia* czimü tankölteménynek, mely csaknem a legújabb korig egész Európában a legelterjedtebb iskolai könyvek

MI UJSÁG? A király a nagyváradi püspöknek. (") felsége a

múlt évi szeptemberi hadgyakorlatok alatt Schlauch Lőrincz nagyváradi püspöknél volt szállva. Ennek emlékére ő felsége újév napjára Schlauch püBpöknek megküldte művészileg is értékes olajfestésű arcz-kópét, mely koronás keretbe van illesztve.

A német császár színházi reformjai. Vilmos császár rendelete folytán a berlini operaházban jö­vőben havonkint kétszer meghivott vendégek szá­mára fenn fogják tartani az első' emeleti páholyokat; a vendégek az előadás után együtt fognak maradni a színház csarnokában. A császár is részt venni szán­dékozik ezeken az estélyeken.

A vatikáni muzeumokban újév óta belépti dijat szednek, mely átlagos számítás szerint évi egy­millió lírával fogja gyarapítani a Vatikán jövedelmét. Egy római hír szerint e belépti dijak valószínű­leg konfliktusra fognak alkalmat szolgáltatni. Az olasz államtanács elnöke ugyanis hivatalosan felszó­lította a királyi pecsétőrt, adjon jogi véleményt ar­ról, hogy vájjon a Vatikánnak van-e joga most egy­szerre belépti dijakat szedni, holott emberemlékezet óta mindig ingyenes volt a belépés a muzeumokba. A «Fanfulla» értesülése szerint e belépti dijak ügyé­ben interpelláczió lesz az olasz képviselőházban.

A budapesti szabadságszoborra beérkezett pá­lyamüvek biráló bizottsága e hó 6-ikán megalakult. Elnöke Pulszky Ferencz lett, előadója pedig Keleti Gusztáv. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a szo­bormintákat bemutatja a sajtónak és a közönségnek még a jury ítélete előtt, mert a pályázati föltételekbe az a különös intézkedés volt fölvéve, hogy a szobro­kat csak a bírálat után mutatják be a nyilvánosság­nak. A zerge-utczai iskolában, hol a szoborminták most egymás hátán állnak, a bemutatásra nem al­kalmas a helyiség s ezért vagy az akadémia termé­ben, vagy a nemzeti múzeumban, vagy a műcsarnok­ban rendezik a minták kiállítását. Ha a műcsarnokra esik a választás, akkor a minták bemutatása csak februárban történhetik, mert addig a téli képkiállí­tás foglalja el a termeket.

Arany János szobra. Stróbl Alajos szobrász­tanár már teljesen elkészült Arany szobrának min­tázásával s a bizottság át is vette a gipszmintát, melyet szétfürészelve a múlt héten szállítottak el a Turbain-féle érczöntődébe, a mely tudvalevőleg az aradi vértanuk szobrát is bronzba öntötte. E mun­kával a gyár májusra elkészül. A művész most a szo­borra jövő két mellékalakot, Toldit és Piroskát mintázza, melyekhez a nyáron tanulmányokat tett.

Esküvő. A pozsonyi evang. magyar templomban decz. 30-án vezette oltárhoz dr. Prém József ismert író ós főreáliskolai tanár weideneki Jaeger Szidi kisasszonyt, özv. Jaeger Sándor ezredesné, szül. mindszenti Neszter Mária úrnő leányát. Násznagyok voltak a menyasszony részéről ennek nagybátyja, Josiporich Imre horvát miniszter, a vőlegény ré­széről gr. Eszterhnzy István volt pozsony megyei fő­ispán.

Régi magyar sir. Szegeden érdekes leletre buk­kantak, mely valószínűleg még a pogány időkből származik. Ördög András egy halmot hordatott le feketeszéli szőlőjében s az alatt öt emberi csontvá­zat és két lócsontvázat talált. A csontok körül külön­féle ékszerek hevertek: ezüst fülbevalók, ezüst kar-perecz, egy arany gyürü, gombok és ezüstből font mentezsinórok, a milyen alakú a magyar ruhákon

30 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1891. XXXVIII. ÉVFOLYAM.

szokott lenni. Találtak továbbá egy zablát és egy kengyelvasat és vasból készült nyílhegyeket. Miután a pogány magyaroknál szokásban volt az, hogy nyi­lakat lőttek a sirhalomba, ugy látszik, hogy a domb egy pogány magyar főúrnak, nejének és három szol­gájának a sirja, kiket valószínűleg elevenen temet­tek el. Véleményt eziránt egyelőre a szegedi múzeum igazgatója, Eeizner János fog adni, ki az érdekes leleteket már átvette.

Nyomda-statisztika. Láng József nagyváradi nyomdatulajdonos érdekes statisztikát állított össze a hazai nyomdákról és könyvkereskedésekről a legújabb adatok alapján. E szerint Budapesten van 7!) könyvnyomda, öttel több mint tavaly. Kőnyomda van Budapesten könyvnyomdával kap­csolatban 32. Összesen kőnyomda van 70, önálló 16: vidéken van önálló kőnyomda ü:2. Összesen a magyar korona területén 513 nyomda, a tavalyi 484-hez képest. Ebből esik a Duna jobbpartjára 75, balpartjára 49, a Duna és Tisza közére 69, a Tisza jobbpartjára 36, a Tisza balpartjára 55, a Tisza-Maros szögére 57, az erdélyi részekre, 54, Fiúméra 5, Hor­vát- és Szlavonországra 34. Könyvkereskedés van. nyomdával kapcsolatban 110, c-ak könyvkereskedés 338, melyek közül van Budapesten 61. Könyvkeres­kedés Magyarországon összesen 448 van.

—x— Az olvasók figyelmét felhívjuk a mai szám­ban megjelenő Bisenius-féle hirdetésre.

1 2 . — « 6 . — • 3 . —

Figyelmeztetés a «Vasárnapi Újság "előfize­tőihez. Lapunk testvéiiapjának, a «Politikai Új­donságok»-nak rendes előfizetési ára egész évre 6 írt. évnegyedre 1 frt 50 kr. A "Vasárnapi Újság» előfizetői azonban egész évre 4, negyed­évre 1 írtért rendelhetik meg. A «Politikai Újdonságok" tehát, nem csak aránylag, de álta­lában véve is a legolcsóbb politikai lap az or­szágban s a hetenkint megjelenő politikai lapok között egyúttal a legterjedelmesebb és legtar­talmasabb is. Egyik héten másfél, a másikon két egész ivén jelenik meg s e terjedelem lehe­tővé teszi, hogy az ne csak a j>olitikai, hanem általában az egész közélet nevezetesebb je­lenségeire kiterjeszthesse a figyelmet s hétről­hétre számot adjon mindenről, a mi az egyik számtól a másikig letelt idő alatt a bel- és kül­földön fontos vagy érdekes történt. így egészíti ki a napok történetének előadásával a «Vasár­napi Ujság» közleményeit s folyton az esemé­nyek színvonalán igyekszik tar tani az olvasót úgy, hogy a napi lapok rendes olvasása nélkül is ál landóan tájékozva legyen a világ folyásáról. A «Politikai Ujdonságoki)-hoz minden második héten «Magyar Gazda» gazdasági lap van csa­tolva, mely a mezőgazdaság, állattartás, gazda­sági gépismeret, kertészet, szőlőtermelés és pinczegazdaság, baromfitartás, selyemtenyész­tés, vadászat, konyha- és háztartás körébe vágó tájékoztató közleményeket s gyakorlati utasítá­sokat, hasznos tudnivalókat közöl a legjobb források u tán mindarról, a mi a külső és belső gazdaságra, annak mellékágai s általában az életmód czélszerü berendezése és kellemessé tételére vonatkozik. A «Politikai Újdonságok* a «Vasárnapi Újság n-gal együtt megrendelve egész hétre ellátják a házat a leggondosabban válogatott olvasni valóval olyan árért, a mely szerény voltával még a külföld kedvezőbb sajtó­viszonyai között is feltűnést keltene.

E L Ő F I Z E T É S I F Ö L T É T E L E I N K : egész évre félévre negyedévre

A Vasárnapi Újság — — frt 8.— frt 4.— frt 2.— A Világkrónikával együtt « 10.— « 5.— » 2.50

A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok

A Világkrónikával együtt « 14.— « 7.— « 3.50 Csupán a Politikai Újdonságok « 6.— « 3.— a 1.50

A Világkrónikával együtt • 8.— » 4.— t 2.— *

A < Világkrónika*, mint hetilapjaink kiegészí­tője, a hazai és külföldi általánosabb ér­dekli eseményeket részletesen ismertető és ma­gyarázó czikkeken és képeken kívül nagyobb elbeszéléseket és regényeket is közöl képekkel il­lusztrálva, ugy szintén uti rajzokat, nép- és táj­ismertetéseket, szemléltető jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű dolgokról, találmányokról, fölfedezésekről, úgyszintén mulattató közlemé­nyeket, közhasznú tudnivalókat, képtalányokat, tréfás feladványokat, stb.

A Világkrónikát hetilapjaink előfizetői fél­évre 1 frt, negyedévre 50 kr. pótdíjért rendelhe­tik meg.

Az előfizetések a "Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok* kiadóhivatalába, Budapest, Egye-tem-utcza 4., küldendők.

HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a közelebbi napokban: KÓXAÍ LAJOS,

Csongrádmegye volt főispána, ki két év előtt vonult nyugalomba, Budapesten, honnan holttestét Kis-Zomborba szállították.-- DANI NÁNDOR, kúriai biró, ki a 8zabadságharczot is végig küzdötte, 61 éves korában Budapesten. — NÁNÁSSY FERENCZ, Debreczen város egyik érdemes és tekintélyes polgára, a gazdasági egyesület elnöke, a közügyek előmozdítója, 58 éves. —• DEMKÓ JÁXOS, az ország egyik legöregebb lakosa, százöt eves korában, ki már a Napóleon elleni had­járatokban is részt vett, Székesfehérváron. — MIKSA MIKLÓS, Alsófehérvármegye nyűg. főpénztárnoka, a Ferencz-József-rend lovagja, 83 éves, Nagy-Enyeden.

- HÁM JENÍÍ, földbirtokos és megyebizottsági tag, 32 éves, Gyöngyösön. —NEUMANN KÁROLT, fazekas-varsándi nyugalmazott ev. lelkész, az aradi polgári takarékpénztár igazgatója széles körben becsült fér­fiú, 71 éves Aradon. — DAVIDOVICS ISTVÁN, g. keleti lelkész, ki tizenhat évig volt híveinek buzgó lelki­pásztora, Szentesen. — MAJER KÁROLY, ügyvéd, Nóg­rádmegye egyik legbuzgóbb bizottsági tagja, nőtincsi közbirtokos, a Szent-László-társulat volt világi al­elnöke, élte 61-dik évében, Nőtincsen. — UJVÁRY PÉTER, nyűg. honvédszázados, 73 éves, Pécsett. — SZENDREY JÓZSEF, tekintélyes polgár, 49 éves, Ara­don ; ugyanott LEBANOVITS ISTVÁN, adóhivatalnok, 30 éves. — GEISZLER JÓZSEF, kir. ellenőrző főerdész, 58 év., Máramaros-Szigeten. — BOROVSZKY PÁL, mérnök s 1848-9-iM utászhadnagy, Budapesten, hosszú szen­vedés után. Bégi családból származott, melynek rajta kivül még négy tagja volt 1848-9-ben honvéd. Egyik fia, Samu, a magyar tudományos akadémia irattárnoka, történettudományi munkáival tette is­mertté nevét.— BAPOCH SÁNDOR. Veszprém város kép­viselő testületének tagja, 83 éves, Veszprémben. — LUKA SÁNDOR, 1848—49-iki honvéd, a hires 11-ik zászlóaljban. Szilágymegye törvényhatósági bizott­ságának tagja, Ziíahon, életének 60-ik évében. — Dr. BITOÓK ERNŐ, ügyvédjelölt, dr. Bitoók Zsigmondnak, az ügyvédi kamara elnökének fia, törekvő derék fiatal ember, hosszas, sorvasztó betegség után, 26 éves korában, Nagy-Váradon. — STEINBACH VIKTOR, filippopoliszi osztrák-magyar fő-konzul, Kairóban, hová tüdőbajának meggyógyítása végett utazott. — DÖMÖTÖR SÁNDOR, dömsödi kántor, az ottani népiskolának 51 év óta tanítója. Dömsö-dön. — HANTOS NÁNDOR, magyar államvasuti hiva­talnok, 54 éves, Budapesten. — JAKOBCSITS IMRE, Szabadka város törvényhatósági bizottságának viri-lis tagja, 76 éves. — BALLAI KAROLY, a debreczeni gymnázium 8-ik osztályának tanulója, özv. Ballai Károlyné egyetlen fia, 18 éves Debreczenben. — ZSILINSZKY KÁROLY, 73 éves, Pécsen. — THURÓCZY JÁNOS, Nyitramegye egykori főügyésze és táblabírája, köztiszteletben élt férfi, 83 éves, Alsó-Kőröskény­ben. — Dr. MAJEU ÁGOSTON, N.-Várad város volt fő­orvosa, N.-Váraoon, ugyanott PETROVICS ANRRÁS, városi volt számvevő. — VASZARY ISTVÁN, nyng. városi jegyző, 71 éves. Kaposvárit. — HUDÁK LAJOS ügyvéd, 39 éves, Kassán. —THALY EMÁNUEL, 77 éves korában Budapesten, honnan holttestét Recskre szállították.

MATTYASOVSZKY TAMÁSNÉ, szül. Jámborszky Kata­lin, Sárosmegye nyűg. főispánjának neje, 54 éves. — Özv. CZIRJÁK ANTALNE, ki 1848-ban, mint Kolozsvár legszebb asszonya, Bemnek a kolozsvári nők nevé­ben diszkardot nyújtott át s később, mert a honvé­dek számára tépést készített, két esztendei fogságot szenvedett, élte 72-ik évében, Kolozsvárit. — Özv. MUSZY PÉTERNÉ, szül. Moesz Eleonóra, 88 éves, Kas­sán. — SCHÖN VALÉRIA, Schön Henriknek, az első magyar általános biztosító-társaság lévai főügynök-ségi titkárának leánya, 15 éves korában, Léván. — BACHA LAJOSNÉ, szül. Klára Teréz, a szódói ev. ref. lelkész neje, 22 éves. — Özv. FERENCZY G-YÖRGYNÉ, szül. Tóth Erzsébet, 70 éves, Harasztiban. — PAP ZOLTANNÉ, szül. Magyar Ilonka, ismert fiatal iró s földhitelintézeti tisztviselő neje, ki a tüdővész ellen Berlinben beoltatta magát, 20 éves, Szegeden. — —Özv. RÓNAY JANOSNE, szül. Karácsony Emília, jóté­kony hölgy, a Budapesten e napokban elhunyt Bó-nay volt főispán testvérónekneje, Rónay János kép­viselő és Rónay Jenő torontáli alispán édes anyja, 75 éves, Kis-Zomborban. — Özv. FEKETE FERENCZNÉ. szül. Kállay Mária, Heö-Bábán, életének 62. évében. — GÁL ERZSÉBET, Székelyudvarhelyt, életének 25-ik évében, — Özv. KORITSANSZKY ENDBÉNÉ, szül. Márkus Zsuzsanna, 82 éves, Tasnádon. — GESZTESSY SÁN-LORNÉ, szül. Berkovics Mária, törvényszéki biró neje, Zsombolyán. — PAPP JÁNOSNÉ, szül. Varjú Katinka, a szarkói g. kath. pap neje, 23 éves, N.-Váradon. — BOKROS LAJOSNÉ szül. Intzédi Julianna, 70 éves, Kolozsvártt.

Szerkesztői mondanivalók. V a l l a t á s . L á t s z i k b e n n e a t ehe t ség , d e a t á r g y t ú l ­

ságos sötét, sőt v i ssza tasz í tó s a r abva l l a t á s i s zonyú képébe n e m v e g y ü l s e m m i e m b e r i érzés, a m i a b a l ­l a d á n a k szán t elbeszélés c se l ekményébe va lódi életet ő n t e n e . M e n n y i v e l erősebb, kö l tő ibb h a t á s a v o l n a a ba l l adának , h a a p a n d ú r n e m vak , érzéket len eszköze v o l n a egy b a r b á r r e n d s z e r n e k , h a n e m saját e m b e r i

szenvedélyével is elő m o z d í t a n á a cse lekvény fejlődé­sét. H a p é l d á u l sze re lmes v o l n a a j u h á s z szeretőjébe s azér t a k a r n á m i n d e n á r o n ba jba k e v e r n i a l e g é n y t s a va l l a tásná l n e m véreb , h a n e m a szenvedély tő l el­vaku l t e m b e r vo lna . M e n n y i v e l i ndoko l t abb v o l n a az esetben a l egény e lbujdosása és z s i v á n y n y á létele is , s m e n n y i v e l édesebb vo lna nek i a boszú, m e l y e t a ke ­zébe k e r ü l t p a n d ú r o n á l lna .

A v á n d o r d a l a . Csak i smét lése a «Nincsen n y u g ­t o m . . .» kezde tű d a l n a k , me lye t köz l endő ink közé so­r o z t u n k .

N e m k ö z ö l h e t ő k : E s z m é n y e i m . — A l o m . — E n vagyok a . . . Szomorúfűz . ..

D é v a . R. L . Az érdekes o k m á n y t legközelebbi szá­m a i n k b a n közöl jük , s az e rede t i t á t a d j u k az u t a s í t á s é r t e l m é b e n Sz—y K- nak .

SAKKJÁTÉK. 1639. számú feladvány. Bernfeld P.-től Leeds-ben.

A «Yorkshire Countyu tornáján 2-ik dijat nyert .

• m

mi d e f g

VILÁGOS.

Világos indul s a harmadik lépésre mato t mond.

Az 1 6 3 3 . szánm fe ladvány mefrf'ejtése. Salminger J.-től.

M e g f e j t é s . Világot. Sötét. Világos. a. Sötét.

1. Hdő—e7 Kd4—c3 (a) 1. . . . . . . . . . Ha6—b4 (b) 2. Vg5—e3 f Kc3—b4 2. Vg5—c5 f— Kd4—c5 : 3. He7—c6 . . . 3. Hd2—b3 mat .

6. c. 1. . . . Ha6—c7 : (c) 1. . . . Bh4—e4 2. He7—c6 •)•.__ Kd4—c3 -1. Hd2—b3+___ Kd4—c3 3 . Vg5—e3 ma t . 3 . He7—d5 mat

H e l y e s e n f e j t e t t é k m e g : Budapesten : K. J . éa F . H . — Andorfi S. — Kovács J. — Kecskeméten: Balogh Dienes. —

A pesti sakk-kör.

KÉPTALÁNY.

A ((Vasárnapi Ujság» 52-ik számában közöl t képtalány megfejtése: A vadak között.

HETI-NAPTÁR, január hó.

Nap j Katholikus e's protestáns Görög-Orma Izraelita

11V. ». 1 Hygin p. v.|D. 1 Higin 12H. Tacziánvt. Reinhold 13K. Vidor pk. egyh. Vidor 1*8. Bódog áld. vt. Bddog 15 C. Pál remete Mér 16 P. Marczell pk. vt. Marczel 17 S. Antal rem. Antal rem.

30 G Anizia sz. 31 Melánia

1 Január Újév 2 Szilveszter p. 3 Malakiás pr. 4 70 apostol 5 Teopempt

2 3 4 5 6 Schob. 7 SSab.Bo

•oldviltotáa. 3 Első negyed 17-én 7 óra 33-5 pk. regg.

Felelős szerkesztő: N a g y Miklós . (L. Egyetem-tér 6. szám.)

F e k e t e , f e h é r é s s z í n e s s e l y e m k e l ­m é k 6 0 k r . - t ó l egész 15 frt 65 kr.-ig, mé­terenként — simán és mintázva (körülb. 240 kü­lönböző minőségben és 2000 különféle színben, a l a p p a l s t b . ) szállit r u h á n k é n t és végszámra vám- és viteldíj-mentesen H e u n e b e r g 6 . (csasz. és kir. ndv. szállító) gyári raktára, Z ü r i c h b e n . Minták postafor­dultával. Levelekre Svijczba 10 kr.-os bélyeg ragasztandó.

2. SZÁM. 1891. xxxv rn . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSAG. 31

Legjobb és Leghirnevesebb Pipere Hölgypor

^ PARIS

Kulonleres Rlispor • MUTTAL VEGYÍTVE

ILLATSZERÉSZ, 9 rue de la Paix, 9 — PARIS.

A .Frankl in-Társulat t kiadásá­ban Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható :

Arany Kincstár Nélkülözhetlen tanácsadó min­den család és háztartás számára

Szerkesztette B e n i c z k y I r m a .

Ára fazve 80 kr., kötvel 1 forint.

A F r a n k l i n - T á r s u l a t kiadásában Budapesten, (Egyetem utcza i. sz.) megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

SZEMEREI SZEMERE PÁL MUNKÁI. SZÜLETÉSE SZÁZADOS EMLÉKŰMEPÉNEK ALKALMÁBÓL

KÖZREBOCSÁTJA

A K I S F A L D D Y - T Á R S A S A G .

SZERKESZTI

S Z V O R E N Y I J Ó Z S E F .

A három kötet ára 6 fit — A három kötet esak együtt kapható.

T A R T A L O M .

I . k ö t e t : Szemere Pál élete. — KÖLTEMÉNYEK. / . Dalok, xonettek, rokonfélék. Dalok azoknak, a kik szeretnek. Lemondás. Barátság és szerelem. Veszteség. Epedés. Vád. Hűség. E l ne felejts. Éjjeli. Violakoszorú. Viszontlátás. Keserv. Panasz. Csüg­gedés. Kemény. Szövetség. Házi boldogság. Az ér mellett. Emlékezés Elizára. Midőn az est.... Titkos vidék. Sonettek. Emlékezet. Boldog pár. Himfy. Kemény. Eeho. Bájviola. Zsengék és közép-időszakiak. Csalfa remény. Ámor. A Grácziák éneke. Andalgás. Huss. A tavaszhoz. — II. Hazafias versek, epistolák, vegyesek. Honunk czímere. Bálványozás. Zrínyi. Gr. Teleky László felett. Óda Lónyay Gáborhoz. Vida Lászlóhoz. Vitkovics Mihály névnapjára. A világ felosztása. Mese (Vitéz és Révai). Gunyoros versek. Osztály. A magyar Pegazus. A lant. Kovács Józsefhez. Gnómák, emlekversek. Az emberi élet korai. Horvát Istvánhoz. Szemere Albertné emlékkönyvébe. Másod gyermek. Vachott Sándorhoz. Halál. Gr Rádayné emlékkönyvébe. Csokonai halálára. Sóhaj a sírból. Orvosomhoz. Kazinczy Gábor emlékkönyvébe. Egy hölgy bibliájára. Karolin. Fiatal özvegyhez. Vallomás. Búcsúzó. Aratáskor. Gondolatok. Hullonyok. Quaipelaquissagomra. A dal születése. Találós mesék. — III. Tanköltemények, közbeszólások. 1. Költészet, Dal. Tandithyramb. Közbeszólás. Kulacs- és dal-ítész. Költészet és dalmű. Költé­szet és beszélymű. Költészet és nemzeti színházunk. Költészet és színmű. Költészet, szinmű és Thespis. Költészet, színmű és Shakespeare, a színész. Költészet, színmű és Shakespeare, a költő. Költészet, színmű és nemzeti színészetünk. 2. Töredékek a tFóti dalrat szóló Tandithyrambból. Bordal. Lakoma s a költész. Fölfelé megy borban a gyöngy. Törjön is mind ég felé. Testet éleszt. Bor. Dicső hal. Víg pohár közt éde­sebb. Hejh galambom, szőke bimbóm. Volna szívem, felszökelne. Venni tőled vagy szerelmet, vagy. Hejh barátom, honfi társam. Borban a gond megbetegszik. Bort megiszsza m a g y a r ember. Rajta társak, há t igyunk. A legelső magyar ember a király. Öröm. Minden ember legyen ember. Ellenség, vagy áruló, ki hont t ipor. S most hadd forrjon minden csepp bor. Hű egyesség tartsa össze fiait. Szent hazánk! Megfizettük mind. Berekesztés. — IV. Drámai költemény. Zrinyi, tragoedia őt felvonásban. — V. Elbeszélések. A hivatal. Történet, levelekben. Davy. — Függelék. VILMA KÖLTEMÉNYES ÉS PRÓZAI DOLGOZATAIBÓL. Dalmüvek. Barátnémhoz. Boldogítóim (sonett). A holdhoz. Ugyanahhoz. Egy barátné feltalálásakor. Palimhoz. Tanács. A borhoz. Palim névnap­jára. Virtus, a ki t éged . . . Viszontlátás. Fohász. Bájviolához (sonett). Elbeszélők. Rozika. A farkas-nemzetség. Tyúkom-búkom. Prózaiak. Erő és szenvedés. Levél Kölcseyhez. A szerkesztő jegyzetei.

I I . k ö t e t : SZÉPTANI FEJTEGETÉSEK, BÍRÁLATOK, PRÓZAI VEGYES DOLGOZATOK. — I. Dalverseny és magyarázat. Tárgy és nyelv a költésben. Mű és élv. Búcsú. Megelé­gedés. Erdei lak és Petőfi. Remény. Kazinczy Ferencz. Nagy legény baja. Nagylegény szent baja. Kis leány legénybaja. Maga a kis leány. Vadvirág. Éiettusa. Juhásztusa. Boldog házaspár. Vagy és élv. Örümnyilatkozat. Emlékezet. Szívandalgás. Dithyramb-féle. Orömvilágosság. Töredék. Hedvig. Szép Ilonka. Szózat. Dalok a hazáról. — II. Széptani bírálatok. Recensio (.Tövisek és Virágok.). Eredeti magyar Románok. A Charthausi. Széptani ötletek, eszmélkedések. — III. Prózai vegyes dolgozatok. Esz-mélkedők: Aphorismák. Nemzetiség. A honszeretet költészetünkben. Házasélet. Érte­kezik : Észrevételek Arcadiáról. A műfordításról. A tudom, perekről s a tollharczokról. Kivonat s egyszersmind bírálat az avulni kezdő s a nagyon ujítgató Írásmódról. Nyel­vészetiek : A nyelv eredete. Schlegel Frigyes princípiumai a nyelvek és azok eredete felől. A közönséges (egyetemes) nyelvtan. A jottograph és ypsilonista. A h betű nyel­vünkben. Gáncsolt szók. «Tökély.. Lovag- és pórnyelv. Az ik végzet igéinkben. Birálat és rokon: Az «Uj Ho lmi , kritikai megltéltetése. A philologus és nye vünk géniusza. A Kölcsey- és a Vályi-Nagy-féle Homérforditás ügyében. Észrevételek Bloch Móricz «A héber költészet rövid rajzolata, ez. értekezésére. Életrajziak: Nemes Trat tner János­hoz az Elysiumban. Fáy András. Pályaismertetési adatok. A szerkesztő jegyzetei.

I I I . k ö t e t : Levelek: Kazinczy Ferenczhez (100). Kölcsey Ferenczhez (100). Berzsenyi Dánielhez (2). Horvát Istvánhoz (5). Helmeczy Mihályhoz (2). Lónyay László­hoz (1). Döbrentey Gáborhoz (2). Horváth Endréhez (1). Guzmics Izidorhoz (8). Tatay Jánoshoz (1). Almásy Balogh Sámuelhez (1). Br. Eötvös Józsefhez (1). Szemere Berta­lanhoz (2). Garay Jánoshoz (1). Bártfay Lászlóhoz (2). Ozv. Kölcsey Adámnéhoz (3). Szalay Lászlóhoz (1). Gr. Dessewffy Józsefhez (1). Pap Endréhez (Töredék. 1). Schedel (Toldy) Ferenczhez (4). Br. Barkóczy Ferenczhez (1). Petőfi Sándorhoz (1). Szvorényi Józsefhez (3). Kazinczy Gáborhoz (4). Mindszenty Gedeonhoz (1). A szerkesztő jegyzetei.

A törvényhatósági közigazgatás A fennálló törvényekből és rendeletekből rendszeresen összeállította

GBÜNWALD BÉLA. Eliő rész: A közigazgatái feladatai.

I. kötet: A közigazgatás és a személyi élet. II. kötet: A közigazgatás és a gazdasági élet.

i n . kötet: A közigazgatás és a gazdasági élet (folytatva;. — A közigaz­gatás és a társadalom. — Gyámi és gondnoksági ügyek. — Igazságszolgálta­tás. — Katonai ügyek. M á s o d i k ré»z : A k ö z i g a z g a t á s k ö z e g e i a t ö r v é n y h a t ó s á g k ö r é b e n

I V . kö te t , (befejező): A község. — A t ö r v é n y h a t ó s á g i j ogga l f e l ruházo t t vá ros . — A v á r m e g y e .

H a r m a d i k , b ő v í t e t t é s j a v í t o t t k i a d á s .

Ara fűzve 12 frt.

A négy kötet csak együtt kapható .

A KRIEGNER-fele

ACATIA-SZAPPAN kellemes habzása, rendkívül kedves illata és nagy tartósságánál fogva, ma a legked­veltebb pipere-szappan. 1 drb 5 0 kr., 3 drb

dobozban 1 frt 4 0 kr.

Acatia-arczcréme pár heti alkalmazása egészen uj , üde, gyer­mekded arezbőrt idéz elő. 1 üveg ára 1 frt. Meglepő hatású külön szer csnz , k ö s z v é n y s k i f i o z a m i t á s i d a g a n a t o k n á l , továbbá csúzos f e j - é s f a l s s a g g a t á s o k n á l a

REPARATOR. A budapesti Szt-Rókus kórház statisztikai ki­mutatása szerint a Reparatorral ott 136 kí­sérlet tétetett, a melyek közt 7 esetben javu­lás és 130 esetben teljes gyógyulás éretett el. Kapható posta utján gyógyszertáramban éa az összes gyógyszertárakban. Ara egy nagy

üvegnek 1 frt, kis üvegnek 50 kr.

Krieg-ner Gyfwjry gyógysz. a „Magyar koroná"-hoz , Budapes t , Kálvin- tér .

MAGYARHON ELSŐ. LEGNAGYOBB ES LEGJOBB HÍRNEVŰ ÓRAÜZLETE. '

fov&L PA. «* • .W, ' I

:,ÉKSZEREK 10-éviJótállással l RÉSZLETFIZETÉSRE

Képes árjegyzék bérmentve. Javítások pontosan eszközöltetnek.

^ii^>tí^Sha^£heSb^>^^>^?^i>^ih^>-^^^'i^^^-^ ?• d&dS>ífet̂ >ábdS><1fe<ffi>SI

A <Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapha tó :

DOMANOVSZKI ENDRE.

1 renaissancekori bölcsészet története. Ára fűzve 4 frt.

Tartalom: Visszapillantás a scholastika bölcsészetre. — Szükségkép­peni volt, hogy a scholastikára más bölcsészet következzék. — A renais-sance kora. — A renaissance korának bölcsészete. -— Az itáliai új-plato-nismus. — Aristoteles hívei. — A humanisták mint bölcsészek. — Itáliai

természetphilosophia. — Politikai irók. — A franczia skeptikusok.

FALUSI GAZDA NAPTÁRA a z 1 8 9 1 - d i k é v r e .

A magyar gazdák, kertészek, lelkészek és tanítók számára. Szerkeszti

KOVÁCSY BÉLA •Gyakorlati mezőgazda* szerkesztője.

Huszonhetedik évfolyam. Ára fűzve 80 krajezár.

85 krnak előleges (postautalványon) beküldése után bérmentve küldetik meg.

TARTALOM : Naptári rész. Szerk. Tóth Miké S. J. tanár. — Kamatszámítás. — Bélyegek­ről. — A jó gazdálkodásnak hármas-próbája. — Elágazó árpa (I ábrával). — Tejszállitók figyelmébe. — Egy uj szóló-betegség (2 ábrával). — A vetőmag tisztasága. — Hogyan szok­tassuk le a rúgásról lovainkat (1 ábrával). — Egynémely mesterséges takarmány hamisí­tása. — A gyümölcs leszedése, csomagolá a és szállítása (14 ábrával). — Mily körülmények között vethető egy és ugyanazon növény többször egymásután. — A szőlő trágyázása. — Olcsó és czélszerü jégkunyhók (2 ábrával). — Védhetjflk-e betegségek ellen állatainkat gyógyszerekkel ? — Méz-szüret. — Önmagukat szopó és magukat fejni nem engedő tehenek (ü ábrával). — Hogyan, miként védjük vetéseinket a fagy ellen. — Szer szopós és rúgott borjuk hasmenése ellen. — A házikert kerítése mellett levő tér legczélszerübb kihaszná­lása (7 ábrával). — Néhány szó a zöldtakarmány-félék etetéséről. — A csikó-nevelésről. — Sertésbetegségek. I. A sertések himlője. II. A sertések borsóka-kórja (3 ábrával). III. A ser­tések trichinosisa (fonalócz-kórja) (3 ábrával) Arepcze termeléséről. — A répa-vetésről. — Orr-karikák alkalmazása szilaj bikáknál (2 ábrával.) — Melegágyak készítése és azok kezelése. — Állattenyésztés és állatápolás. — A Bennigsen-féle iszapoló készülék (1 ábrá­val.) — Korai őszi baraczktermelés. — Egyszerű zsáktartó (1 ábrával). — Az aszfalt sze­repe a gazdaságban és háztartásban. — Vegetatio és nedvesség. — Havi teendők emlékez­tetője, _ A Magyarországon tartatni szokott országos vásárok jegyzéke. — Hirdetések.

32 VASÁRNAPI TJJSAG. •2. SZÁM. 1 8 9 1 . XXXVIII. ÉVFOLYAM.

BISENIUS, BíaGJöj I.j S I J N G E X I Ö T R . 11.

Kérem a czímre ügyelni!

A birodalom legnagyobbszerü díszitménytelepe. TT-j I Füzértáncz (Cotillion) rendjelek érczbö], csillagok és keresz-'•'J ' tek, a valódi briliánthoz hasonló, pompás ragyogással; dbjok 3 krajczártúl följ. E r e d e t i f i i z é r t á i i c z - m e g l e p e t é s "hóesést. Éghetetlen (nem papirdarabkákból álló); kisebb helyiségeknek 50 kr. egész 2 frtig, nagyobb bálokra 5 frtig; szagtalan színes effect-lángok, füzértáncz-ngnrák megvilágítására, dbjok 10 kr.-tól följ. L e g ú j a b b hatásos díszítések táncztermek számára, tréfás és álarczos alakok, több mint ) méter magasságban, dbjok frt 2.50. F ü z é r t a n c z - t o u r o k , 75 kr., 1 frt 20 kr. s följebb. Á l a r c z o s j e l m e z e k papírból, vászon-varrásokkal, urak é- hölgveknek, frt 1.50. S z ö v e t - j e l m e z e k frt 4.30 és följ. A l a r c z o k , dbja 6 kr., és följ. E r e d e t i t r é f á s f ö v e g e k , dbja 5 kr. és följebb. C s i n o s f t t s é r t á n e s - b o k r é t á k művirágokból, dbjok 4 és 10 kr., s följ. P u k k a n ó c z u k o r k á k , szép kiállít., tréfás föveget tartal­mazva, dbjok 4kr . s följ. G y a p j ú - p a r ó k á k frt l.-25-töl, s z a k á l l 10 krtól följ. B á l i d i s s i t m é n y e k elismert legizlésesebb kiállítása.

Á r j e g y z é k e k i n g y e n .

NB. Kérem figyelembe venni, hogy nem bírok sehol fiókkal.

Ara frt Naptárral

Itt 3.75.

1 nagy krach!!! N e w - Y o r k és L o n d o n , az európai szárazföldet sem nem

hagyták érintetlenül, s egy nagy ezüstnemü-gyár kénytelen volt egész készletét, a munkaerő csekély kárpótlása mellett, elajándékozni.

Én vagyok fölhatalmazva e megbízás keresztülvitelével. A j á n d é k o z o m tehát mindenkinek, akár g a z d a g , akár s z e ­

g é n y , csupán 6 f o r i n t 6 0 k r . kárpótlása mellett, a következő tárgyakat, és pedig:

6 db legfin. asztali kést, valódi angol pengével, 6 db amerikai patent-ezüst villát, egy darabból, 6 db amerikai patent-ezüst evőkanalat, egy darabból,

12 db amerikai patent-ezüst kávéskanalat, egy darabból, 1 db amerikai patent-ezüst mártás-szedőt, egy darabból, 1 db amerikai patent-ezüst tejszedőt, egy darabból, 6 db angol Victoriafindzsát, 2 db hatásos asztali gyertyatartót, 1 db téaszűröt, 1 db legfin. czukorhintöt.

42 db összesen. Valamennyi fönn elősorolt tárgy előbb 40 frt volt, s most azok

6 f r t 6 0 k r . csekély áron kaphatók. Az amerikai patent-ezüst egész minőségében fehér fém, mely ezüst-színét 25 évig megtartja, s erről kezesség nyujtatik. Legjobb bizonyíték arra, hogy e hirdetés nem alapul szédelgésen, az, hogy ezennel nyilvánosan kötelezem magamat, mindenkinek, a kinek az áru nem tetszik, az összeget minden kifogás nélkül visszaküldeni.

Szállítást csupán posta-utánvét vagy az összeg előzetes bekül­dése mellett, eszközöl

Perlberg P. ügynöksége az egyesült amerikai patent-ezüstáru-gyárak részére,

Bécs , II . , Rembrandts tr . 3 3 . W K ü l ö n ö s e n a j á n l h a t ó a h o z z á v a l ó t i s z t í t ó p o r . 1 i l o b o z , h a s z n á l a t i u t a s í t á s s a l e g y ü t t , 1 5 k r . ~V8

Hirdetések felvétetnek a kiadó hivatalban Egyetem-utcza 4.

Ébresztő-óra a n k e r - s z e r k e z e t t e l és éjjel v i l á g í t ó s z á m l a p p a l . Magassága

18 centiméter nickelezett ércztokkal

M A Y E R E M I L óragyári raktára,

Bécs, ]., Bauernmarkt 12. szám. Gyári árlap minden fal i-

és zsebóráról ingyen.

Ni B C3

„Nincs többé fejfájás" D. GOTZ

M1GRAINE-PORA huszonöt év óta egyoldalú, idegei, rheuma-szerü, sőt gyomorból származó fejfájás ellen a legjobb sikerrel használtatott, mit több ezerre menő köszönet-nyilvánítás bizonyít.

Utolsó időben a

MADRIDI UDVAR feltűnő eredménynyel basznalta. 1 doboz ára használati utasítással 2 frt, 1 kis próba-doboz használati utasítással 1 frt. Eredetiben kap­ható csakis egyedül F á y k i s s J ó z s e f „ n a g y K r i s t ó f ' - b o z czimzett gyógyszertárában, továbbá Török Józsefnél, király-u. 12, Thall-mayer és Seitz és Kochmeister F. uraknál.

Különös figyelemre méltó 1? —

A hírneves l>r. Porti-féle sebtapasz

mely rendkívüli gyógyereje, el­oszlató, érleld s fájdalmat csil­lapító hatása által leggyorsabb legbiztosabb és egyszersmind gyökeres gyógyulást eszközöl különnemű bajokban. Egy cso­mag ára SO kr. nagyobb cso­magé 1 frt. használati utasí­

tással együtt postán küldve SO krral több. Központi küldemenjrazö raktár B u d a p e s t e n :

T Ö R Ö K J Ó Z S E F fyóS-yszerész urnái * w * " v w w ""* "** •"• Mraly-utcza l a . s í .

B é c s b e n : Pleban Xav. Ferenci a régi cs. k. tábori gyógyszertárában, Istvántér 1. sí. , Dr. Girtler gyógysiertárában, Freiung 7. sz., Scharrer Konrád gyógyszertárában, Inariahilferstrasse 74. sz., Fritz G. és R., Bráunerstrasse 5. sz., Raabe Bruno I. Báckerstrasse 1. Droguistáknál. Prágában: Furat József gyógyszertárában, Poric 1071. Gráczban : Nedwed A. gyógysz. a Múrtéren. Budapes ten : Fáykiss József gyógyt. a • nagy Kristóf'-hoz. Ibos N. gyógyszertárában, V. ker. Nádor-utcza 3. sí. Buday E. városi gyógyszertárában, városliáz-tér 9. Pillich F. gyógysz. Dorottya-utcza 9. sz. Urbánn J. király-utcza 93. sz. Kriegner György Kálvin-ter. Barna Zsigmond marokkói utcza 2; továbbá Tballmayer és Seitz, nádor-utcza 10. Kochmeister Fr. utódainál, nagy korona-utcza 32, Neruda Nándor, hátvaniutcza 7. sz. Droguistáknál. Telkessy J. udvari gyógyszerész a várban. Vlassek E. gyógyszerésznél a Krisztinavárosban, Jánostér. Dr. Szabó B. gyógyszerész Viziváios, fo-utcza. Moldoványi J. gyógyszerésznél, Víziváros, ío-utcza. Eiszdorl'er G. gyógysz. Tabánban (Ráczváros) Palota-utcza ós Dévay, Szőllösy J, gyógytárában, Krisztina­város, Karácsonyi-u'cza sarkáu. Á o s o n : Kratochvill József. Aradon: Rozsnyai M. és Scháffer A. gyógysz. B a l a t o n - F ü r e d e n : Orbán J. Balassa-Gyarmaton : Cservenyák Gy. és Herepey K. B.-Csabán: Varságh B. Berettyó-Újfalun : Tamássy Géza. Debreczenben: dr. Rotbschnek V. E., Tamássy K. Göltl N., órvényi 0., Mihalovits István és Muraközy K. Dnna-Pöldváron : Nádhera P. E g e r b e n : Köllner Lörincz gyógysz. E p e r j e s e n : Krivoss Gy. Kora V. és Mákoviczky J. Érsekújváron : Conlegner J. Eszéken: Dienes J. G. és Dávid Gy. gyógyszertárában. Gyöngyösön Mersits N. és Barnch J. Győrött : Lip. póczy M. s Stirllng K. H.-Hadházon : Farkas 0. Huszton : Keresz­tes J. és Schmidt K. J á s z b e r é n y b e n : Merkl J. Kalocsán : Horváth K. Kaposvárot t : Czollner V. es Babochay K. Karozagron Báthory B. Kassán : Megay G. és Wandraschek K. Korláth F. Késmárkon: Gener-sich G. A. Kis -Várdán: Khudy J. Komáromban: Schmidthauer A. Kírchner M. és Kovács Arisztid. IiÓTán: Medveczky S. I iosonczon: Kircbner D. és Pokorny L. Mező-Kövesden: Fridély B. Mező-Kászonyban: Rátz Gy. Mezö-Kovácshá ián: Kiss P. M i s k o l c i o n : valódi minőségben csak Dr. Szabó Gyula és Ujházy Kálmánnál kapható. N. -Becskereken: Kovács S. Nagy-Kanizsán: Prager Béla. Wagy-Károlyban : FUleky P. Kagy-Korösőn : MUller 1. N.-Szombaton : CsepcsányiB.K.-Váradon: HuzellaM., Molnár J. és Heringh S. Kyir-e g y h á z a n : Korányi J. Szopkó Alf. gyógysz. és Kovács S. Nagy-Kál-lon : Hvezda K. P a k s o n : Malatinszky 8. P é c s e t t : Sipficz J. P o ­zsonyban: Erdy István. Pntnokon : Fekete N. Rimaszombaton : Hamalliár K. Rozsnyón Póscb J. gyógysz. örökösei és Hirsch J. N. S.-A.-Ujhelyen: Zlinszky J. Sopronban: Gráner J. S ü m e g e n : Stamborszky L. Szathmáron ; Bossin J-. Dr. Lengyel M. és Literáty E. Szarvason: Barts E. S z e g e d e n : Kovács A. utóda Keresztes S., Barcsay K. és Bokor A. Sz . -Pehérvárot t : Dieballa Gy. és Kovács M. Széke lyh idon: Szabó J. S z e n t e s e n : Várady L. és Podhradszky L. Szolnokon : Kecskéssy F. Szombathe lyen : Rudolf A. Tarpán: Honó I. Tentesvárot t : Jahner C. M. belváros; Jacbner R. gyárkui-város. T é c s ő n ; Ágoston Gy. T.-Újlakon : Roykó G. Tokajban: Czigányi B. T o l n á n : Gömbös L. T o m a l i j á n : Drszinyi Zs. Ungvá-r o t t : Bene L. Lám S. Hoffmann B. Krausz A., Speck J. és Lukovics M. Vaálon : Frischmann F. Varannón: Gaál S. Veszprémben: Feren-czy K. és Szili Horváth P. V i l l á n y o n : Csató Gy. Gyula. Z i lahon: Unger G. Zirczen: Tejfel J. Erdé lyben: B r a s s ó n : Jekelius N. Deésen : Róth P. Pogarason -. Gleim R. Kolozsvárt t : Valentini A. Gundhardt A. Wolf J. és Dr. Ember Bogdán. Kezdi -Vásárhelyen: Kovács F. M.-Vásárhelyt : Bucher H. XT.-Szebenben: Molnár J. C. Szeps i -Szent-Györgyön: Beteg B., Ötves P. és Barabás F. Szász­városon : Graffius J. Vajda-Hunyadon: Dr. Juchó F.

Ezen kitanít hatású, nem eléggé ajánlható gyógytapasz készí­tője PORTI LÁSZLÓ. Lak. : Budapest. I. k., Nándor-uteza 3 .

*-* PSERHOFER J. tótu „az arany bir, almához"

Fértisztitó labdacsok, rég ismert, könnyen oldó házi szer, ezelőtt e g y e t e m e s l a b d a c s o k neve alat t ; ez utóbbi nevet teljes joggal megérdemlik, mivel csakugyan igen sok oly betegség létezik, melyben e labdacsok csodás hatásukat fényesen bebizonyították.

Évtizedek óta ezen labdacsok általában igen el van­nak terjedve, számtalan orvos rendeli azokat, s alig akad család, melyben e kitűnő háziszerből ne volna egy kis készlet.

Singerstrasse 15. 1 d o b o z 1 5 l a b d a c s c s a l 2 1 k r . , 1 t e k e r c s

6 d o b o z z a l 1 f r t 5 k r . , bérmentetlen utánvét melletti megküldéssel 1 f r t 1 0 k r .

A pénz előleges beküldése mellett, bérmentes meg­küldéssel együtt 1 tekercs labdacs 1 forint SJ5 kr., 2 tekercs 2 frt 30 kr., 3 tekercs 3 frt 35 kr., 4 tekercs 4 frt 40 kr., 5 tekercs 5 forint 20 kr., 10 tekercs 9 forint 20 krajczár.

(1 tekercsnél kevesebb nem küldetik szót.)

Kéretik határozottan PSERHOFER J.-féle „vértisztitó labdacsokat" kérői, s a r r a ü g y e l n i , h o g y a d o b o z o k t e t e j é n l e v ő f e l í r á s m i n d e n d o b o z o n a h a s z n á l a t i u t a s í t á s b a n

l á t h a t ó P S E R H O F E R J . n é v a l á í r á s s a l e l l e g y e n l á t v a é s p e d i g v e r e s n y o m á s b a n .

Fagy-keskeny

laczk 50 kr.

P S E R H O F E R J . - t ó l . 1 tégely 40 kr., bérm. megküldéssel 65 kr.

hurut, rekedtség. görcs­köhögés stb. ellen. 1 pa-

-balzsam, utifű-nedv,

kr.

Amerikai köszvéuv-kenócs,. Por lábizzadás ellen. Golyva balzsam, Élet-essenczia (prágai cseppek),

frt 20 kr. t doboz 50 kr., bérm. megküld, mellett 75 kr.

1 üregese 40 kr., bérmentes megküldéssel 65 kr.

meg-F, rom­

lott gyomor, rossz emésztéT ellen. Egy üvegese 22 kr.

Az i t t felsorolt készítményeken kivül valamennyi az

Angol csoda-balzsam, Fiaker-por, Tannochinin - hajkenőcs,

1 üreggel 50 kr., egy kÍB üveggel 12 kt.

köhögés stb. ellen, 1 dobozzal 35 kr., bérmentes megküldéssel 50 krajczár.

P S E R H O F E R J . - tó l ; a legjobb

hajnövesztő szer, 1 szelencze 2 frt. V f l r i / a i a m a e T i n a t ' 7 STEÜDEL tanártól, sebek, L g I t l ü l i l t j d l U | H l ^ / i , daganatok stb. ellen jónak

bizonyalt háziszer. Egy tégely 50 krajczár, bérmentes megküldéssel 75 krajczár.

Egyetemes tisztító só, Kitűnő háziszer meg­zavart emésztés minden következményei ellen. Egy csomag ára 1 forint. 4304

ausztriai lapokban hirdetet bel- és külföldi gyógyászati

különlegesség készletben tartatik, s minden esetleg raktáron nem levő czikk kívánatra pontosan s legjutá-

nyosabban beszereztetik. t»T" P o s t a i k ü l d e m é n y e k az összeg beküldése mellett, nagyobb megrendelések

utánvétel mellett is, a leggyorsabban eszközöltetnek. A p é n z e l ő l e g e s b e k ü l d é s e m e l l e t t (legczélszerüb-

ben postautalványnyal |, a v i t e l d í j s o k k a l k e v e s e b b e k e r ü l , m i n t u t á n v é t e l m e l l e t t v a l ó k ü l d é s n é l .

A fiianebbi különlegességek kaphatók Budapesten is, Török József gyógyszertárában, király-utcza 12. szám alatt.

K i t ü n t e t v e számos mezőgazdasági k iá l l í táson.

El i smerések jockey-clubboktól .

KWIZDA cséslí.szaliau.reSlÍM01SfflÍ|a

(mosóvíz lovaknak) 1 palaczkkal 1 írt 40 kr.

KWIZDA

l ovak , s z a r v a s m a r h á k és j u h o k n a k \ doboz 70 kr. \ doboz 35 kr.

rlHizdil erŐ-tápluléka l o v a k é s s z a r v a s m a r h á k ­n a k . — Ládikában á 6 frt és 3 frt, s dobozokban á 30 kr.

Kwizda lÓpata-VaSelinje ( p a t a - f e n t a r t ó s z e r ) . — Egy szelenczével 1 frt 25 kr.

KwÜda p a t a - r á g á s a ( m e s t e r s é g e s p a t a s z a r ú ) . — í rúd 80 kr.

kwizda sertéspora, a h í z á s e l ő m o z d í t á s á r a s a lefogyott állatok fölsegitésére. Nagy doboz frt Í.26, kicsiny 63 kr.

Kwizda lUOSÓSZappailja h á z i á U a t o k s z á n i á r a . -Egy darab 40 kr., kis Bzelencze SO kr., nagy sze­lencze 1 frt 60 kr.

Kwizda nyeregSZappailja, a n y e r e g é s b ő r s z e r ­s z á m t i s z t í t á s a , f é n y e s i t é s e é s í ö n t a r t á s á r a . Egy szelencze 1 frt.

Az utánzásoktól való védekezés szempontjából ügyeljünk a f önnebbi védjegyre.

Kwizda Ferencz János, ker. gyógyszerész K o r n e n b u r g b a n , B é c s m e l l e t t ,

a cs. és kir. osztrák és a kir. román udvar szállítója, állatgyógyszerekre nézve.

Föletét a Magyar királyság számára B u d a p e s t e n Török József gyógyszertárában.

N a g y b a n és k i c s i n y b e n kapható a gyógyszertárak­ban és drogistáknál.

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-utcza 4. szám.)

3. SZÁM. 1891. B U D A P E S T , J A N U Á R 18. XXXVIII . ÉVFOLYAM.

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt }egész évre ' fél évre „ 6 «

Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG j ***** *™ 1 félévre ...

® f r t 1 Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | «*** **** % ** •4 • (félévre _ 3 *

Külföldi előfizetésekhez a postaílag meghatározott viteldíj is csatolandó

MUNKÁLATOK AZ ALDUNAI SZORULA-TOKNÁL ÉS A VASKAPUNÁL.

TÁJKÉPI szempontból nem egyszer foglalkoz­tunk már e lapok hasábjain azzal a vadre­gényes, gyönyörű vidékkel, melyet az or­

szágot egész szélességében keresztül szelő feje­delmi Duna ott, a hol hazánkat elhagyja, az általa keresztül tört hegyekkel, meredek szikla­falak közé zárt szorulataival és zuhatagaival s alól, már túl a magyar határon, a Vaskapunak nevezett sziklamederrel és sellőivel mutat.

Ezúttal nem kívánunk kiterjeszkedni e vidék tájképi szépségeire, hanem tisztán gyakorlati

szempontból tekintjük a Dunának ezt a szaka­szát, úgy, a mint azt a műszaki tudomány is nézi, mely a táj festői bája iránti minden tisztelete mellett sem habozik kimondani, hogy a Duna, a nyugat és kelet forgalmát közvetíteni hivatott e leghatalmasabb vízi út, oly természeti akadá­lyokkal van e helyen tele, melyeket továbbra is megtűrni merénylet volna nem csak Magyar­ország s a dunamelléki többi államok, hanem egész Európa közlekedési érdekei ellen.

Különösen pedig akkor, midőn már annyi milliót fordítottunk arra, hogy a Dunát egész mentében megszabadítsuk minden hajózási aka­dálytól, mikor már szabályoztuk a főváros körül,

mikor Dévény és Duna-Eadvány között, a Csalló­köz mentén, továbbá Győr mellett s Grönyőnél az óriási szabályozási munkálatok már-mái-befejezésükhöz közelítenek: az ezekre fordí­tott áldozatok részben mind meddők maradná­nak, ha az Al-Dunán és a Vaskapunál meghagy­nék az akadályokat, melyek miatt itt a hajó­zásnak az év igen nagy részében egészen szüne­telni kell s máskor is csak csekély járatú hajókra való költséges és nagy idővesztésbe kerülő átra­kodás mellett tartható fönn.

Es nem szabad elfelednünk, hogy Ausztriá­ban, hogy Németországban már esztendők óta hatalmas mozgalom dolgozik azon, hogy a Duna

Bac

queh

em, o

szt:

Lud

vigh

Gyu

la,

n

ILii

liÍ-

/lri

'»,ll

nA

.

Jaka

bffy

, fö

ínpá

n.

Baro

BB G

ábor

,

Milo

vano

vioa

, K

zurb

OH

Ztál

y-

Nen

adov

icB,

A miniszterek és kíséretük a szabályosáéi vállalatok munkás-telepénél. — Klüsz György pillanatnyi fényképe után.

A V A S K A P U S Z A B Á L Y O Z Á S I M U N K Á I N A K M E G K E Z D É S E .

Wal

land

t, m

ű­sz

aki

taná

cson

.

Ifj,

SzÖ

gyón

y ta

nu

ló,

a kö

zön

képv

isol

Őjf

t.

Gr.

Swip

áryG

yula

,

Joau

ovio

s, M

/t'r

b kö

/.ii

iuii

ku-

niin

iwzt

er.

Báró

Thü

mm

ell,

iH'tg

rádi

oH

ztrá

k-m

ii^y

ar

köve

t.